Térképek, táblázatok és ábrák jegyzéke

Átírás

1 Térképek, táblázatok és ábrák jegyzéke Héber, görög betők és mértékegységek Az ószövetségi történelem áttekintése 14 Kánaán a honfoglalás idején 27 Az öt király veresége 52 Az izraeli törzseknek kisorsolt föld 61 Izrael bírái 84 Kánaán a bírák korában 86 Izrael süllyedı spirálja a bírák idejében 96 A bírák és az elnyomók 98 Debóra és Bárák csatája 104 Néhány pogány isten és istennı, melyet az Izrael körül élı népek tiszteltek 119 A Szövetség ládájának útja 174 Sámuel városai 177 Izrael Saul uralkodása alatt 182 Ner, Kish, Abner és Saul 186 Dávid családfája Ábrahámtól 189 Dávid menekülése Saul elıl 193 Dávid családja 203 Dávid birodalma 206 Cádók és Ebjátár ısei 211 Dávid kiváló vitézei Salamon 12 kerülete és a környezı népek 257 Salamon templomának alaprajza 263 Jeruzsálem a királyok korában 272 Arám királyai a Királyok elsı és második könyvében 276 Júda és Izrael királyai, valamint a fogság elıtti próféták 283 Illés útjai 298 Isten Illés és Elizeus által véghezvitt csodái 325 Ataljá királynı családfája 352 Júda utolsó öt királya 389 A leviták Józs 21-ben és IKrón 6-ban fölsorolt városai 414 A Roboám által megerısített tizenöt judai város 458

2 Tartalom Elıszó 9 Elıszó a magyar kiadáshoz 11 Józsué könyve Bevezetés 15 Vázlat 17 Magyarázat 19 Bibliográfia 78 A bírák könyve Bevezetés 81 Vázlat 84 Magyarázat 85 Bibliográfia 140 Ruth könyve Bevezetés 141 Vázlat 145 Magyarázat 146 Bibliográfia 161 Sámuel elsı könyve Bevezetés 163 Vázlat 164 Magyarázat 166 Bibliográfia 198 Sámuel második könyve Bevezetés 199 Vázlat 199 Magyarázat 200 Bibliográfia 235 A királyok elsı könyve Bevezetés 237 Vázlat 241 Magyarázat 243 Bibliográfia 317 A királyok második könyve Bevezetés 319 Vázlat 319 Magyarázat 320 Bibliográfia 395

3 A krónikák elsı könyve Bevezetés 397 Vázlat 400 Magyarázat 402 Bibliográfia 440 A krónikák második könyve Bevezetés 443 Vázlat 443 Magyarázat 444 Bibliográfia 489

4 Józsué könyve Donald K. Campbell BEVEZETÉS A könyv címe. A héber szövegben a könyv a J'hosua' feliratot viseli, mely a fıhıs, Józsué neve. Nevének és a könyv címének jelentése: Jahve megment" vagy Jahve az üdvösség". A cím tehát pontosan tükrözi, hogy mire használta fel Isten Józsuét - s errıl szól ez a könyv -, nevezetesen arra, hogy megmentse népét Kánaán elfoglalásával, melyet Isten Izraelnek adott mint megígért hazájukat. Helye a kánonban. A magyar Ószövetségben Józsué könyve elsı az Ószövetség tizenkét történeti könyve közül (Józsué-Eszter). Ez a sorrend a Septuagintát követi (az Ószövetség görög fordítását), melyben a bibliai könyvek a következı csoportosításban szerepelnek: Pentateukosz (Mózes öt könyve), történeti könyvek (Józsué-Eszter), költıi könyvek (Jób-Énekek Éneke) és prófétai könyvek (Ézsaiás-Malakiás). A héber kánonban ugyanezek a könyvek szerepelnek, de más csoportosításban. Három nagy csoportot képeznek: a Törvényt, a Prófétákat és az írásokat. E felosztás szerint Józsué könyve a második nagy csoportba, a Próféták közé tartozik. A Próféták" további két csoportra bontható: korai próféták" (Józsué-2 Királyok, Ruth kivételével) és a késıbbi próféták" (Ézsaiás-Malakiás, Jeremiás siralmai és Dániel kivételével). A írások" tartalmazzák (ebben a sorrendben) a Zsoltárokat, Jóbot, Példabeszédeket, Énekek Énekét, Ruthot, Prédikátort, Jeremiás siralmait, Esztert, Dánielt, Ezsdrást, Nehémiást és a Krónikák elsı és második könyvét. A teológusok vitatják, hogy miért került Józsué könyve a Próféták" közé. Egyesek szerint azért, mert Józsué próféta is volt. Mások szerint a történeti könyvek, vagyis a korai próféták" példázzák a próféták által hirdetett alapigazságokat. A szerzı. A Biblia nem azonosítja ennek a könyvnek a szerzıjét. Sok liberális teológus szerint azokból a dokumentumokból állították össze, melyek állítólag Mózes öt könyvét is felépítik. Ugyanakkor sok érv szól amellett, hogy a könyv egyetlen szerzı mőve (pl. Gleason L. Archer, A Survey ofold Testament Introduction. Chicago: Moody Press, 1964, old.). A szerzıség tárgyalásakor szem elıtt kell tartani a következıket: (1) A könyv nagy részét szemtanú írta (vı. a többes szám elsı személyü utalásokat az 5: l, 6-ban; és a kémek kiküldésének, a Jordánon való átkelésnek, Jerikó elfoglalásának, az aji csatának, valamint több más eseménynek szemléletes leírását). (2) A belsı bizonyíték korai szerzıt feltételez [Ráháb még élt az írás idején (6:25), a jebúsziak még Jeruzsálemben laktak (15:63), a kánaáni városokat ısi nevükön említi, pl. Kirjat- Jeárimot Baalá néven, Hebrónt pedig Kirjat-Arbaként (15:9, 13), Tírusz még nem hódította meg Szidónt, ami a Kr. e. XII. században már megtörtént (13:4-6), a fíliszteusok pedig még nem fenyegették Izrael nemzetét, mint a Kr. e körüli inváziójuk után]. (3) Józsué írta a könyv egyes részleteit (vı. 8:32; 24:26). (4) A könyv más részei nyilvánvalóan Józsué

5 halála után keletkeztek [vı. 24: halálának leírása, 15: Káléb elfoglalja Hebrónt (errıl olvashatunk a Bír 1:1, 10, 20-bati is), Józs 15: Otniél elfoglalja Debirt (errıl olvashatunk még a Bír l: 11-l 5-ben is), Józs 19:47 - a dániak elfoglalják Lesemet (ezt a Bír is feljegyzi)]. E tényezık figyelembevételével sok evangéliumi teológus szerint Józsué írta a könyv nagy részét, és Eleázár fıpap és fia, Fineás kiegészítette. A keletkezés idıpontja. A könyv nagy részét szemtanú írta (lásd A szerzı címet elızı viselı szakaszt), ezért az írás idıpontja szorosan kapcsolódik az események idıpontjához. A teológusok között megint csak lényeges a véleményeltérés arra nézve, hogy mikor történt Kánaán földjének elfoglalása Józsué vezetése alatt. Egyesek a honfoglalást a Kr. e. XV. századra teszik, míg mások a Kr. e. XIII. századra. (A téma részletesebb tárgyalását lásd: Bevezetés Mózes második könyvéhez.) Kulcs igeversek a kérdés eldöntéséhez az IKir 6: l és a Bír 11:26. Az IKir 6:1 szerint az izraeliek Salamon uralkodásának negyedik éve, azaz Kr. e. 966 elıtt 480 évvel hagyták el Egyiptomot. Ezeknek a számoknak az összeadásával a kivonulás idıpontja Kr. e ra tehetı. A honfoglalás negyven évvel késıbb kezdıdött (a pusztai vándorlás után), azaz Kr. e ban. A Bír 11:26 megerısíti ezt. Jefte azt mondta, hogy a honfoglalástól az idejéig háromszáz év telt el (Bír 11:26). Ha ehhez hozzáadunk 140 évet, mely Jeftétıl Salamon uralkodásának negyedig évéig telt el, akkor 480 évet kapunk, mely megegyezik az IKir 6: l-gyei (40 év pusztai vándorlás, 300 év a honfoglalástól Jeftéig, valamint 140 év Jeftétıl Salamon uralkodásának negyedik évéig egyenlı 480 évvel). Maga a honfoglalás hét éven át tartott (vı. magyarázat a Józs 14:10-nél), ezért a földet kb. Kr. e táján foglalták el. A könyv rövid hozzátoldá-soktól eltekintve hamarosan ezután keletkezhetett. A könyv megírásának célja. Józsué könyvét azért írták, hogy hivatalos beszámolót adjanak az Úr ígéretének beteljesedésérıl, melyet az ısatyáknak adott arra, hogy Izraelnek juttatja Kánaán földjét szent háborúval. A szent háborút" inkább vallási, mint politikai (akár védelmi akár terjeszkedési) indokból vívták. Ez látható egyrészt a nyitó felszólításból (l :2-6), másrészt a befejezı összefoglalásból (21:43). Kánaán elfoglalása Józsué vezetése alatt konkrétan az ábrahámi szövetségen alapult. Isten úgy döntött, hogy miután foglalkozott a többi nemzettel, Ábrahámot állítja célja középpontjába. Elhatározta, hogy Ábrahám magván keresztül fogja elemi az elveszett világot. Az Úr szerzıdést vagy szövetséget kötött Ábrahámmal. Feltétel nélkül megígérte, hogy földet, utódokat és lelki áldásokat ad az ısatyának és leszármazottjainak (IMóz 12:2-3). Röviddel ezután Isten kimondta, hogy a földet örökre Izraelnek adja (vı. IMóz 13:15). Ekkor elmondta Ábrahámnak, hogy mik lesznek az ország határai (IMóz 15:18-21). Késıbb Isten megerısítette, hogy az ígéret földjének jogos örökösei Izsák és az utódai (IMóz 17:19-21). Tehát Józsué könyve az ısatyáknak tett ígéretbeteljesedésének krónikája. Izrael elfoglalta a földet, melyet hőséges Istene évszázadokkal korábban esküvel neki ígért. Késıbb a nemzetnek el kellett hagynia az országot, de ez nem azt jelenti, hogy Isten megszegte volna a szavát, hanem a nép volt ingatag, mert az áldást magától értetıdınek tartotta, és a szomszéd népek isteneit kezdte imádni.'ezért jött a népre Isten büntetése, melyre korábban figyelmeztette ıket (vı. 5Móz 28:15-68). Az ígéret szerint az ország örökké Izraelé lesz, de ez nem fog bekövetkezni, míg a Messiás vissza nem tér és meg nem váltja Izraelt. Ézsaiás próféta szerint a Messiás második Józsué" lesz, azzal a rendeltetéssel, hogy te állítsd helyre az országot és oszd szét az elpusztult örökséget" (Ézs 49:8). ı