Emissionen. Energiewirtscahftliche Tagesfragen, 59. Jg. p (A cikk teljes terjedelmében hozzáférhető a cikk szerzőjénél: afazekas@mvm.

Átírás

1 : Az EU szerepe és súlya a klímaváltozás elleni globális küzdelemben / Az Európai Unió klímavédelmi célkitűzései a tények tükrében Problémafelvetés, célkitűzés Jelen rövid összefoglaló a német Energiewirtschaftliche Tagesfragen energetikai kérdésekkel foglalkozó folyóiratban megjelent az üvegházhatású gázok és ezen belül a CO 2 -kibocsátás 1 globális, regionális és országonkénti alakulásával foglalkozó cikk 2 legfontosabb állításainak összefoglalását és egyben továbbgondolását tartalmazza. Az adatok és a főbb megállapítások közlését azért tartjuk fontosnak, mert azok az Európai Unió fő energiapolitikai célkitűzésének megvalósításával kapcsolatosak. A problémafelvetésnek külön aktualitást ad a nemzetközi klímavédelmi összefogás múlt év végi koppenhágai kudarca. Magyarország együtt a többi uniós tagországgal igen jelentős erőfeszítéseket tesz, és tervez tenni az uniós klímavédelmi célkitűzések megvalósítása érdekében. Folyamatban van annak az energiapolitikai programnak a kidolgozása, amely az elkövetkező évtizedre vonatkozóan főbb vonalaiban meghatározza a megújuló energiaforrások hasznosítása részarányának jelentős növelését. Ez a program igen jelentős anyagi, szellemi és humán erőforrásokat mozgósít az EU célkitűzések reánk eső részének megvalósítására. Lényeges tehát mind a szakmabeliek, mind a laikus közvélemény számára, hogy tájékozottak legyenek az uniós célkitűzések megvalósításának jelenlegi állásáról, e globális küzdelem jelenlegi helyzetéről. A kérdés gyakorlatilag folyamatosan jelen van médiában, a politikai állásfoglalások, lépések indoklásakor gyakorta hivatkoznak ezen uniós célkitűzésekre. Mindennek ellenére azonban a konkrét számok, az eddig elért eredmények nem ismertek széleskörűen. Jóllehet nagyon sok információt közöl a média e kérdésekkel kapcsolatban, az átfogó véleményalkotást lehetővé tevő adatok lényegi összefüggéseikben többnyire nem ismertek. Ez magyarázza, hogy az emberek többségében erősen eltúlzott elképzelések élnek az eddigi eredményekkel kapcsolatban. A kérdéssel kapcsolatos nyilatkozatok, kijelentések többsége nemcsak a konkrét adatoknak van híján, hanem számtalan esetben erősen befolyásolt politikailag, érzelmileg, adott esetben partikuláris gazdasági 1 Jelen összefoglalás csak a CO 2 -kibocsátás kérdéseivel foglalkozik. Az üvegházhatású gázoknak (GHGs) csak egyik (jóllehet domináns) összetevője a szén-dioxid. 2 Hans-Joachim Ziesing: Differenzierte Entwicklung bei insgesamt weiter steigenden weltweiten CO 2 - Emissionen. Energiewirtscahftliche Tagesfragen, 59. Jg. p (A cikk teljes terjedelmében hozzáférhető a cikk szerzőjénél: afazekas@mvm.hu) 1/10

2 érdekek által. S ez megnehezíti a témával kapcsolatos kérdések, célkitűzések reális értékelését. Jelen összefoglaló a valós helyzet megismertetését tekinti céljának. Nem minősíti, nem értékeli a jelenlegi helyzetet, s nem minősíti a célkitűzéseket. A tények közlésére szorítkozik. A tények és az összefüggések ismerete alapján már lehetséges természetesen az ítéletalkotás a témával összefüggő kérdésekben. Mindez azonban már nem képezi jelen összefoglaló tárgyát. A CO 2 -kibocsátás globális alakulása 1990 és 2008 között A globális CO 2 -kibocsátás tárgyidőszakbeli alakulását az 1. ábra és az 1. táblázat foglalja össze. A táblázat feltünteti az egyes sarokévekre vonatkozó adatokat 3, s a teljes tárgyidőszakbeli kibocsátás növekedést. A múlt évtized elején, 1990-ben a világ összes CO 2 -kibocsátása ,5 Mt volt. Ez az érték 18 év alatt, 2008-ra ,0 Mt-ra nőtt, azaz az abszolút értékbeli növekedés mintegy Mt volt, ez hozzávetőlegesen 40 %-os növekedésnek felel meg. A táblázat tartalmazza azt az adatsort is, amely a Kínai Népköztársaság CO 2 - kibocsátása nélkül összegzi a világ kibocsátásának alakulását. A két adatsort összevetve megállapítható, hogy Kína széndioxid-kibocsátása abszolút domináns szerepet játszott az említett tárgyidőszakban, s mindebből következően a jelen időszakban és a jövőben is abszolút meghatározó lesz a globális széndioxid-emisszió szempontjából. Másképpen fogalmazva ez azt jelenti, hogy a világ CO 2 -kibocsátásnak alakulását alapvetően a kínai kibocsátás alakulása határozza meg a jövőben. A kínai széndioxid-kibocsátás növekedése a vizsgált tárgyidőszakban közel ugyanannyi volt, mint a világ összes többi részének együttes kibocsátás növekedése! A 2. táblázat a világ összes széndioxid-kibocsátásának alakulását a folyamat dinamikája szempontjából elemzi. Bemutatja az egyes időszakbeli növekményeket, ezek százalékos értékeit (2. ábra, 3. ábra és 4. ábra). A globális kibocsátás a kilencvenes évek második felében gyorsult fel rendkívüli mértékben. Míg 1990 és 1995 között az összes éves kibocsátás növekedése 507,2 Mt volt, addig ugyanez az érték 1995 és 2000 között 1 602,2 Mt, azaz több mint háromszor nagyobb, mint az előző ötéves időszakban. A 2000 és 2005 közötti növekmény már közel hétszerese (!!!) az 1990 és 1995 közötti növekménynek (3 706,2 Mt). A 2. táblázatból világosan látható, hogy például a közötti időszakban az éves széndioxid-kibocsátás változása abszolút értékben közel a fele volt a Kína nélküli világban, mint Kínában. 3 A évi adatok a forrásként szolgáló cikk megjelenésekor még nem voltak véglegesített adatok. Az eredeti forrás: BIP Statistical Review of the World Energy (BIP 2008). 2/10

3 Az éves átlagos százalékos kibocsátás növekedés az egész világ átlagában hozzávetőlegesen 1,77 % volt, míg a Kína nélküli világban ugyanez az érték 1 százalék körül volt. Kína széndioxid-kibocsátása tehát rendkívüli mértékben megnövelte a globális kibocsátás növekedését. Következésképpen Kína meghatározó szerepet játszik napjainkban a globális széndioxid-kibocsátás alakulásában. Még nyilvánvalóbb Kína meghatározó szerepe és rendkívüli súlya a CO 2 -kibocsátás területén, ha összehasonlítjuk a Kínán kívüli legnagyobb kibocsátók széndioxid-kibocsátását Kínáéval, s főleg ha elemezzük a változások dinamikáját (3. és 4. táblázat). Az 5. és 6. táblázat differenciáltabb képet ad a globális folyamatok alakulásáról. Itt szerepelnek adatok az iparilag legfejlettebb régiók széndioxid-kibocsátásának alakulásáról is. A táblázatokban foglalt információk tanulmányozása alapján nyilvánvalóvá válik, hogy a világ szén-dioxid kibocsátásának növekedésében négy régió játszotta a fő szerepet. Kína ( ,2 Mt, + 189,5 %), India (+860,3 Mt, +146,0 %) és a Közel-Kelet (+840,5 Mt, +143,0 %), valamint az Amerikai Egyesült Államok (+840,7 Mt, +16,6 %). Az 5. ábra szemlélteti az elmondottakat. Jóllehet a kibocsátás növekedés India, a Közel-Kelet és az Amerikai Egyesült Államok esetében közel azonos nagyságú, az aránybeli változásokban igen jelentős különbség van a fejlett és a fejlődő, felzárkózó régiók között. Az USA esetében 16,6 % a tárgyidőszakbeli növekedés, a másik három régió esetében egy nagyságrenddel nagyobb az aránybeli változás. A különbség oka nyilvánvaló, nem szorul magyarázatra. Mindebből tényszerűen két dolog következik. Az említett régiók hatékony részvétele nélkül a klímaváltozás elleni összefogás nem hozhat globális eredményt. Másrészt a kibocsátás csökkentés fő területe Kína, India és a Közel- Kelet. Itt dől el a küzdelem kimenetele. Az Európai Unió súlya a klímaváltozás elleni küzdelemben Az Európai Unióban a széndioxid-kibocsátás nem növekedett, sőt valamelyest (-5,8 %) csökkent a tárgyidőszakban. Ez igen jelentős, nem lebecsülendő eredmény! Ez a régió példamutató politikát folytat a klímaváltozás elleni küzdelemben. Az 5. és 6. táblázat differenciáltan kezeli az EU régiót. Megadja az adatokat a régi tagállamokra (EU-15), az újonnan (2004) csatlakozott tagállamokra (EU-12), és az egész régióra (EU-27) vonatkozóan. Ennek a későbbi vizsgálatok szempontjából van igen nagy jelentősége. A tényszerű adatokat figyelembe véve azonban az is megállapítható, hogy az EU tényleges eredményei gyakorlatilag elenyészőek az egyéb régiókban bekövetkezett kibocsátás-növekedéssel szemben. Miközben az EU régióban a 3/10

4 kérdéses tárgyidőszakban 254,6 Mt-val (-5,8 %) csökkent a kibocsátás, addig az említett négy másik régióban a kibocsátás összes növekedése 6 793,5 Mt volt. (5. ábra). Ez azt jelenti, hogy ezekben a régiókban a kibocsátás növekedése 26,7-szeresen haladta meg az EU kibocsátás csökkentését. Tovább árnyalva a képet, az is megállapítható, hogy az EU kibocsátás-csökkenésében abszolút meghatározó része a volt szocialista országokban bekövetkezett ipari szerkezetváltásnak. Mindenki által ismert, hogy ez a folyamat az ipari termelés igen jelentős csökkenésének volt a következménye. Jelen vizsgálat szempontjából a hangsúly azon van, hogy a 254,6 Mt kibocsátás-csökkentés abszolút meghatározó része nem tervezett gazdasági folyamatok eredménye volt. Azaz ez a kibocsátás-csökkenés nem tekinthető a klímaváltozás megakadályozását célzó energiapolitikai intézkedések, erőfeszítések eredményének. Mindezek figyelembevételével természetesen leegyszerűsítve a valós helyzetet kijelenthető, hogy az EU energiapolitikai intézkedései 16,4 Mt kibocsátás-csökkentést eredményeztek a vizsgált tárgyidőszakban (azaz az EU-15 régióban). Természetesen ez is óriási eredmény, hiszen a nem növekedés is nagyon jelentős erőfeszítés eredménye. A későbbiekben részletesen elemezzük az EU kibocsátás csökkenését, országok, szektorok szerinti bontásban, a folyamat dinamikáját tekintve. Ezen vizsgálatok eredményei egyértelműen alátámasztják az előző kijelentést. Ez azt jelenti, hogy az EU 16,4 Mt kibocsátás-csökkentésével szemben 6 793,5 Mt növekedés van a mérleg másik serpenyőjében. A kibocsátás-növekedés az említett régiókban 414-szeresen haladta meg az EU eredményeit. Tárgyilagosan megállapítható, hogy jóllehet politikailag és PR területen az EU meghatározó és vezető szerepet játszik a klímaváltozás elleni küzdelemben, a tényleges kibocsátás-csökkentésben a szerepe gyakorlatilag elhanyagolható. Az EU kibocsátás-csökkentése nem képes a globális trendek megváltoztatására, sőt azok kismértékű befolyásolására sem. Ezzel a ténnyel az EU politikának szembe kell néznie, előbb-utóbb. Nem véletlen, hogy a koppenhágai értekezleten az EU nem volt képes semmiféle politikai eredmény elérésére. Azaz erősen megkérdőjelezhető e régió meghatározó politikai szerepe ezen a területen. Ennek a kérdésnek az elemzése azonban nem tárgya e vizsgálatnak. Az eddigi trendek folytatását feltételezve a jövőben sem várható változás ebben a tekintetben. Sőt az EU kibocsátás-csökkentési lehetőségei a növekvő ráfordítások ellenére jelentősen szűkülnek a jövőben. E kérdésnek a részletesebb vizsgálatára azonban az összefoglalás második részében kerül sor. 4/10

5 1. táblázat A globális CO 2 -kibocsátás alakulása az közötti időszakban (abszolút értékek) Mt CO 2 VILÁG , , , , , , ,5 VILÁG Kína nélkül , , , , , , ,3 2. táblázat A globális CO 2 -kibocsátás alakulásának dinamikája az közötti időszakban Átlagos éves változás Mt CO 2 Mt CO 2 /a VILÁG 507, , , ,4 522, ,5 435,8 VILÁG Kína nélkül -270, , ,3 838,8 117, ,3 217,5 % VILÁG 2,30 7,12 15,41 6,57 1,76 37,11 VILÁG Kína nélkül -1,39 7,93 8,00 3,69 0,49 19,80 3. táblázat A CO 2 -kibocsátás alakulása néhány más ország esetében az közötti időszakban Mt CO 2 Korea 229,3 364,8 431,3 468,9 502,2 511,6 +282,3 Horvátország 23,1 16,9 20,0 23, ,7 +2,6 Mexikó 292,9 309,6 356,8 402,2 427,1 436,7 +143,8 Oroszország 2499,1 1570,7 1471,1 1525,7 1579,8 1610,9-888,2 Törökország 139,6 171,9 223,8 256,4 304,5 310,0 +170,4 Ukrajna 715,6 389,2 289,1 320,7 340,1 332,8-382,8 Belorusszia 102,1 56,3 51,9 55,3 56,6 54,9-47,2 Kína 2244,0 3021,8 3077,6 5100,5 6091,1 6496, ,2 India 589,3 782,6 976,5 1160,7 1351,6 1449,6 +860,3 Afrika 549,3 603,2 694,4 831,8 884,7 925,4 +376,1 Közel-Kelet 587,9 800,4 971,5 1227,2 1341,2 1428,4 +840,5 Latin-Amerika 603,1 722,3 859,8 931,9 1027,9 1068,0 +464,9 Ázsia 685,3 910,8 1143,5 1437,0 1528,3 1552,1 +866,8 Egyéb országok 679,9 423,5 402,4 456,6 493,9 509,7-170,2 5/10

6 4. táblázat A CO 2 -kibocsátás alakulása néhány más ország esetében az közötti időszakban / aránybeli változások Országok, országcsoportok Kibocsátás változása abszolút értékben Kibocsátás változása százalékos értékben Mt CO 2 % Korea +282,3 +123,1 Horvátország +2,6 +11,1 Mexikó +143,8 +49,1 Oroszország -888,2-35,5 Törökország +170,4 +122,1 Ukrajna -382,8-53,5 Belorusszia -47,2-46,3 Kína +4252,2 +189,5 India +860,3 +146,0 Afrika +376,1 +68,5 Közel-Kelet +840,5 +143,0 Latin-Amerika +464,9 +77,1 Ázsia +866,8 +126,1 Egyéb országok -170,2-25,0 5. táblázat A CO 2 -kibocsátás alakulása az ANNEX II országok esetében az közötti időszakban Mt CO 2 EU ,9 3291,7 3359,7 3465,7 3398,3 3348,5-16,4 EU ,3 864,1 752,2 772,7 795,5 801,1-238,2 EU ,2 5155,9 4112,0 4238,4 4193,8 4149,6-254,6 AUS 277,8 304,3 349,8 382,7 396,3 378,2 +100,4 Izland 2,2 2,3 2,8 2,9 3,3 3,0 +0,8 Japán 1143,2 1226,6 1254,6 1287,3 1303,8 1301,1 +157,9 CAN 455,8 488,3 559,9 569,1 590,2 596,9 +141,1 NZ 25,3 27,2 31,1 35,9 35,2 36,7 +11,4 NO 34,8 37,8 41,6 42,9 45,0 43,9 +9,1 CH 44,7 43,5 44,1 46,3 43,8 46,7 +2,0 USA 5068,6 5399,8 5946,4 6081,9 6094,4 5909,3 840,7 Összesen 10417, , , , , , ,9 6/10

7 6. táblázat A CO 2 -kibocsátás alakulása az ANNEX II országok esetében az közötti időszakban (összesítés) Országok, országcsoportok Kibocsátás változása abszolút értékben Kibocsátás változása százalékos értékben Mt CO 2 % EU-15-16,4-0,5 EU ,2-22,9 EU ,6-5,8 AUS +100,4 +36,1 Izland +0,8 +39,0 Japán +157,9 +13,8 CAN +141,1 +30,9 NZ +11,4 +44,8 NO +9,1 +26,2 CH +2,0 +4,4 USA 840,7 +16,6 Összesen +1246,9 +12,0 1. ábra A globális CO2-kibocsátás alakulása Kínával együtt és Kína nélkül /10

8 2. ábra A világ CO2-kibocsátásának időszakonkénti változása Kínával együtt és Kína nélkül ábra A globális CO2-kibocsátás növekedése között 8/10

9 4. ábra A világ CO2-kibocsátásának aránybeli változása a megadott időszakokban 9/10

10 5. ábra Néhány fő régió CO 2 -kibocsátásának változása között 6. ábra Az EU és a világ CO 2 -kibocsátásának változása között 10/10