Felügyeleti álláspont az új tőkeszabályozás alkalmazásával kapcsolatban beérkező kérdésekre

Átírás

1 Felügyeleti álláspont az új tőkeszabályozás alkalmazásával kapcsolatban beérkező kérdésekre I. Sztenderd módszer 1. A sztenderd módszert alkalmazó intézmény az ingatlannal fedezett kitettségek (35%, 50% kockázati súlyozású) közzé sorolhatja-e azon eszközeit, ahol az ingatlan piaci értékének megállapítása nem független ingatlanvagyon-értékelő által történt? (Hanem pl.: adó és érték bizonyítvány, költségvetés, adásvételi szerződés, stb. alapján) Az ingatlannal fedezett kitettségek akkor sorolhatók a kedvezményes súlyozású kitettségi osztályba, ha az ingatlan piaci értékét független ingatlanvagyon-értékelő állapította meg. A szakértői vélemény nélküli ingatlanérték megállapítások (adásvételi szerződések, adó és érték megállapítási bizonyítványok, stb.) tehát önmagukban nem elégséges feltételei az ingatlannal fedezett kitettségek kedvezményes súlyozásának alkalmazásához. A 196/2007-es Kormányrendelet a a belső minősítésen alapuló módszer esetén ír elő független értékbecslő által elvégzendő értékbecslést a hitelintézetek által elfogadott ingatlanfedezetek vonatkozásában. A Rendelet sztenderd módszerre vonatkozó Második részének 12 (2) pontjában azonban az ingatlannal fedezett kitettség fogalmát csak azokra a kitettségekre engedi meg, amelyek esetében a fedezet megfelel az elismert hitelezésikockázat-mérséklő tétel feltételeinek. Az ezeket taglaló negyedik részben található 146. pedig egyértelműen független ingatlanvagyon értékelő közreműködését írja elő az ingatlanok értékének megállapítására. A magyar jogszabályok alapját képező CRD Sztenderd módszerre vonatkozó VI. mellékletének 9.1 c) valamint. 9.2 c) pontjai a kedvezményes súlyozás feltételeként a VIII. melléklet 3. részének 62. pontjára utalnak, amely kategorikusan fogalmaz: Az ingatlant független árszakértőnek kell értékelnie a piaci vagy annál kisebb értéken. 2. Amennyiben csak független ingatlanvagyon-értékelő által készített értékbecslés szolgálhat alapul a piaci érték meghatározásához, lehetséges-e a hitelintézet alkalmazásában álló személy kiképzése erre a feladatra, valamint a Kormányrendelet 115 d) pontjában foglalt felülvizsgálat elvégzésére? A Felügyelet álláspontja szerint a hitelintézet saját alkalmazásában álló szakértők véleménye is alapul vehető az ingatlanfedezetek értékének megállapításakor és felülvizsgálatakor akkor, ha azok nem az akvizíciós terület vezetőjének felügyelete alatt állnak, semmilyen formában nem vesznek részt a kockázatvállalási döntés meghozatalában és rendelkeznek a külön jogszabályban előírt szakmai végzettséggel. 1

2 A 196/2007-es Kormányrendelet 3. -ának definíciója szerint független ingatlanvagyonértékelő, aki rendelkezik a külön jogszabályban előírt szakmai végzettséggel és a hitelezési döntéssel kapcsolatos folyamatoktól független. Ennek alapján tehát a hitelintézet saját alkalmazásában álló szakértők véleménye is alapul vehető az ingatlanfedezetek értékének megállapításakor és felülvizsgálatakor. 3. Amennyiben csak független ingatlanvagyon-értékelő által készített értékbecslés szolgálhat alapul a piaci érték meghatározásához, milyen módon sorolhatják be az intézmények a fennálló hiteleinket a kedvezményes súlyozású kitettségek közzé, avagy ez már nem lehetséges? A Felügyelet álláspontja szerint a Hkr ában előírt első fedezet-felülvizsgálatok elvégzésének időpontjáig kell a szakértői értékbecsléseket elkészíteni, amennyiben az intézmények az első felülvizsgálatot követően is élni kívánnak a kedvezményes súlyozás lehetőségével. Ennek megfelelően az ingatlannal fedezett kitettségek kedvezményes súlyozása ebben az esetben is alkalmazható, amenynyiben a Hkr-ben előírt egyéb, ingatlanfedezetre vonatkozó feltétel teljesül. Az ingatlanfedezetek hitelkockázat mérséklő eszközként történő alkalmazása a hitelintézetek eszközportfoliójának nagyobbik hányada esetén általános gyakorlat. Tekintettel a fedezetként elfogadott ingatlanok jelentős számára illetve arra, hogy azok értékének megállapítására az intézmények számos módszert alkalmaznak, valamint az egységes gyakorlat kialakítása idő és költségigényes folyamat, az új szabályok szerinti független ingatlanvagyon-értékelővel történő fedezetértékelést a Hkr szerint előírt ingatlan értékelés felülvizsgálatának első időpontjára kell a hitelintézetnek teljeskörűen biztosítania. 4. Ha lakóház épül egy telken, amelynek elkészülte után a tulajdonos a használatbavételi engedélyt megkapja és be is adja a hitelintézetthez, de az ingatlan nyilvántartásba a változást nem vezetteti át, akkor is figyelembe vehető-e a fedezet lakott ingatlanként? (Ez elsősorban a már korábban folyósított és az ügyfél által pontosan fizetett hitelek esetében fontos) Nem. A 196/2007. Kormányrendelet 115. (1) bekezdésének b) pontja a dologi biztosíték tekintetében tartalmaz rendelkezéseket, mely alapján az ingatlant terhelő dologi jogi biztosíték többek között csak akkor ismerhető el hitelkockázati fedezetként, ha a zálogjog az ingatlan-nyilvántartásban megfelelő módon és időrendben van nyilvántartva. Ezt figyelembe véve tehát a Felügyelet álláspontja szerint csak a jogilag rendezett és tiszta helyzetű lakóingatlanok által biztosított hitelek súlyozhatóak a kedvezményes 35 %-os súllyal. Az ingatlannal fedezett kitettség kedvezményes súlyozásához azonban minden további, a 35 %-os súlyozás szempontjából releváns, a Kormányrendeletben szereplő feltételt is ki kell elégíteni. 5. A lakóingatlan esetében külön súlyozási tételként kell-e szerepeltetni a telek értékét? Nem. A Polgári Törvénykönyvről szóló évi IV. törvény 97. -a rendelkezik a föld, illetve a ráépült épület tulajdonjogával kapcsolatban, és azokat eltérő rendelkezés hiányában együtt kezeli. Emellett a 196/2007. Kormányrendelet a lakóingatlant külön nem definiálja, viszont a bírósági végrehajtásról szóló évi LIII. törvény 147. (4) a) bekezdésében foglaltakat veszi figyelembe. Ez 2

3 alapján lakóingatlannak kell tekinteni a lakás céljára létesített és az ingatlan-nyilvántartásban lakóház vagy lakás megnevezéssel nyilvántartott vagy ilyenként feltüntetésre váró ingatlant (tulajdoni illetőséget) a hozzá tartozó földrészlettel, ha arra használatbavételi engedélyt adtak ki. Minderre tekintettel tehát a lakóingatlan és a hozzá tartozó telekrész együtt kezelendőek, azok együtt jelentik a hitel biztosítékát. 6. A lakóingatlan értékelésekor elfogadható-e a tulajdoni lapon lévő széljegy? Nem. A 196/2007. Kormányrendelet 115. (1) bekezdésének b) pontja a dologi biztosíték tekintetében tartalmaz rendelkezéseket, mely alapján az ingatlant terhelő dologi jogi biztosíték többek között csak akkor ismerhető el hitelkockázati fedezetként, ha a zálogjog az ingatlan-nyilvántartásban megfelelő módon és időrendben van nyilvántartva. Ezt figyelembe véve tehát a Felügyelet álláspontja szerint csak a jogilag rendezett és tiszta helyzetű lakóingatlanok által biztosított hitelek súlyozhatóak a kedvezményes 35 %-os súllyal. Erre tekintettel lakóingatlan fedezet figyelembe vételekor a széljegyen szereplő feljegyzéseket nem lehet elfogadni, mert a széljegyes ingatlan nem felel meg a 35%-os súlyozás feltételeinek. A Felügyelet álláspontja az előbbiek mellett azon alapul, hogy az ingatlannyilvántartásról szóló évi CXLI. törvény 48. (2) bekezdésében foglaltak szerint a tulajdoni lapon feltüntetett széljegy a bejegyzés, átvezetés, feljegyzés iránti ingatlan-nyilvántartási eljárás megindítását tanúsítja. Erre tekintettel tehát a széljegy nem igazolja az ingatlan-nyilvántartásban bekövetkezett változás tényét, hiszen ha elutasítják a változásbejegyzési kérelmet a széljegy törlésre kerül a megkívánt változás bekövetkezése nélkül. 7. Lakóingatlannak tekinthető-e az az ingatlan, amelyet a tulajdonos lakásnak építtetett, majd később üdülőnek használta, viszont a tulajdoni lapon lakóházként szerepel? Igen. A Kormányrendelet a lakóingatlant külön nem definiálja, a bírósági végrehajtásról szóló évi LIII. törvény 147. (4) bekezdésének a) pontjában foglaltakat veszi figyelembe, mely alapján lakóingatlannak kell tekinteni a lakás céljára létesített és az ingatlan-nyilvántartásban lakóház, vagy lakás megnevezéssel nyilvántartott, vagy ilyenként feltüntetésre váró ingatlant (tulajdoni illetőséget) a hozzá tartozó földrészlettel, ha arra használatbavételi engedélyt adtak ki. Erre tekintettel a kedvezményes súlyozás szempontjából a tulajdoni lapon szereplő bejegyzés döntő (azon túl, hogy az ingatlannal fedezett kitettségnek minden más, a 35 %-os súlyozás szempontjából releváns, a Kormányrendeletben szereplő feltételt is ki kell elégítenie). 8. A tulajdonosnak kötelező-e bejelentkezni és laknia a biztosítékul adott lakásban? Lakóingatlannak minősíthető-e egyáltalán, ha a tulajdonos nem jelentkezik be? Nem. 196/2007. Kormányrendelet 12. (3) a) pontja szerinti feltétel értelmében a bírósági végrehajtásról szóló évi LIII. törvény a (4) bekezdésének a) pontja szerinti lakóingatlant terhelő, jelzálogjoggal fedezett kitettség-részhez harmincöt százalékos kockázati súlyt kell rendelni, ha a lakóingatlanban a tulajdonos lakik (vagy lakni fog) vagy bérbe adja (bérbe fogja adni) azt. Tehát a tulajdonosnak nem kell feltétlenül bejelentkeznie és bent laknia a fedezetként adott ingatlanban a kedvező súlyozás elismerhetőségi feltételeként. 3

4 Az ingatlan a tulajdonos bejelentkezésétől függetlenül, az ingatlan-nyilvántartásban szereplő bejegyzés alapján minősül lakóingatlannak. 9. Mivel kell bizonyítani, hogy a tulajdonos a lakóingatlanban lakik? (Személyi igazolványnyal, lakcímkártyával, esetleg elég ha az adós, vagy a tulajdonos nyilatkozik?) Erre vonatkozóan nincs jogszabályi előírás, de a Felügyelet megítélése szerint az intézmény akkor jár el prudensen, ha írott dokumentum (lakcímkártya, vagy azzal megegyező értékű igazolvány) ellenőrzésével vizsgálja a hivatkozott feltételt. 10. A bérleti jogviszony csak a bérleti szerződés becsatolásával bizonyítható-e, avagy elegendőnek minősül-e a bérbeadással kapcsolatos nyilatkozat? Nincs olyan jogszabály, mely erre vonatkozóan konkrét rendelkezést tartalmazna, de a Felügyelet megítélése szerint az intézmény akkor jár el prudensen, ha az írott bérleti szerződés ellenőrzésével vizsgálja a hivatkozott feltételt. 11. A 196/2007. Kormányrendelet 115. (3) bekezdés a) pontja ( a hitelintézet rendelkezésére álló információk szerint az ingatlan piaci értéke az átlagos piaci árhoz viszonyítva jelentősen csökken) alapján milyen mérték tekinthető jelentősnek? A jelentős csökkenés fogalmára a tőkeszámításra vonatkozó jogszabályokban nincs tételes definíció, azt az intézmények a működési területük viszonyai, valamint saját kockázatvállalási politikájuk és tapasztalataik alapján a számviteli politikájukkal összhangban (de nem feltétlenül azzal azonos mértékben) kötelesek a fedezetek értékelésére vonatkozó szabályzatukban meghatározni. Javasolt a szabályzatban azt is rögzíteni, hogy az intézmény milyen információforrások rendszeres ellenőrzése alapján tájékozódik az átlagos piaci árak változásáról. Ha az intézmény jelentős piaci árcsökkenésről szerez tudomást, akkor a Felügyelet álláspontja szerint az ésszerűség és a költséghatékony megoldások érdekében egyes konkrét kitettségei esetében egyedileg dönt minden egyéb információ mérlegelésével fedezetei újraértékelésének szükségességéről. A korábban folyósított hitelek esetében például mérlegelni lehet, hogy a törlesztésekkel csökkentett fennálló kitettség értéke és a fedezetként befogadott ingatlan értékének aránya hogyan változott és ennek alapján indokolt-e új értékbecslés elvégzése. 12. Az átlagos piaci ár meghatározható-e a hitelintézetnél rendelkezésre álló adatok (a lakáshitelekhez benyújtott költségvetések, adásvételi szerződések) alapján? Nem lehet az átlagos piaci árat a lakáshitelekhez benyújtott költségvetések, adásvételi szerződések alapján egyértelműen meghatározni. A lakáshitelekhez benyújtott költségvetések, még ha azokat a lehető legpontosabb és szakmailag ellenőrzött módon készítették is el, nem jelentenek garanciát az 4

5 elkészült ingatlan piaci értékesíthetőségére. Az ingatlan piaci értékét az adott körzet kereslet-kínálati viszonyai határozzák meg, amelyek a bekerülési költséghez képest jóval magasabb, de számos település esetén annál alacsonyabb piaci árat is jelenthetnek. Hasonlóképpen problémás lehet az adásvételi szerződésekben foglalt értékek kizárólagos figyelembe vétele is. Előfordulhat például, hogy az írott adásvételi szerződések, különféle okoknál fogva, a tényleges árhoz képest torzított vételi árat tartalmaznak. Mindemellett a Felügyelet véleménye szerint a legtöbb hitelintézetnél nem áll rendelkezésre kellően nagyszámú adat a releváns piaci viszonyok megítéléséhez, ezért különösen a kis intézmények esetében fontos a saját adatok külső forrásból származó információk alapján történő ellenőrzése. 13. A 196/2007. Kormányrendelet 12.. (7) bekezdésben hivatkozott hitelbiztosítéki értéket intézményünk nem alkalmazza, csak a piaci értéket veszünk figyelembe a fedezetek befogadásakor. Kérdésünk, hogy lakóingatlannak nem minősülő ingatlannal fedezett kitettségre alkalmazható-e ebben az esetben a 12 (7). bekezdés szerinti 50 %-os kockázati súlyozás? A Hitelbiztosítéki érték-megállapítási szabályzat készítésére nem kötelezett pénzügyi intézmények esetében (melyek ebből kifolyólag hitelbiztosítéki értéket sem számítanak) alkalmazható a 196/2007. Kormányrendelet 12. (7) bekezdésében megjelölt 50%-os súlyozás oly módon, hogy tekintettel arra, hogy az ő esetükben a b) pont nem értelmezhető, mivel nem kell hitelbiztosítéki értéket számítaniuk a szóban forgó rendelkezés a) pontjában megjelölt előírás értelmében az ingatlan piaci értékének ötven százaléka vehető figyelembe a kedvező súlyozásnál. 14. A 196/2007. Kormányrendelet (3) bekezdése szerint független ingatlanvagyon értékelőnek kell végezni az ingatlan piaci értékének felülvizsgálatát többek között abban az esetben, ha a kölcsön összege meghaladja a szavatoló tőke 5 %-át. Kérdésünk, hogyha több hitelnek biztosít fedezetet ugyanaz az ingatlan, a hiteleket össze kell-e adni, vagy külön-külön vizsgáljuk, hogy meghaladják-e a szavatoló tőke 5 %-át, továbbá egy ügyfélcsoportba tartozó hiteleket az összeghatár megállapításához össze kell-e vonni abban az esetben, ha a csoportba tartozó hitelek fedezete különböző ingatlanokból áll. A Felügyelet álláspontja szerint, ha egy ingatlanfedezethez több kitettség tartozik, akkor a kitettségek együttes összege alapján kell vizsgálni a szavatoló tőke 5 %-hoz kötött határt, hiszen az ingatlannal kapcsolatos kockázat valamennyi kitettségre egyaránt és egyidejű hatással lehet. Más a helyzet, ha egy ügyféllel, vagy ügyfélcsoporttal szembeni állnak fenn olyan különálló ingatlanokkal biztosított kitettségek, melyek együttes összege a szavatoló tőke 5 %-át meghaladja. Ebben az esetben nem kell összevonni az ügyféllel/ügyfélcsoporttal szembeni kitettségek értékét, csak az egy ingatlannal fedezett kitettségek esetében szükséges vizsgálni, hogy azok összege meghaladja-e a szavatoló tőke 5%-át. 15. Ha többféle kockázati súlyú osztályba tartozó kitettségek kockázatát közös biztosíték csökkenti, akkor az intézmény szabadon dönthet-e arról, hogy arányosan, vagy a tőkeszükséglet szempontjából optimálisan veszi-e figyelembe a kockázatcsökkentő biztosítékot? 5

6 Igen. A Felügyelet álláspontja szerint az intézmény a saját szempontjai alapján a számára optimális módon dönthet a biztosítékok figyelembe vételéről. 16. Ha egy intézmény nagykockázati limit túllépés miatt közvetlenül tőkével köteles kockázatát csökkenteni, akkor többféle kockázati súlyba tartozó kitettségei közül szabadon döntheti-e el, hogy melyik vagy melyek összegét csökkenti a figyelembe vett tőke összegével? Igen. A Felügyelet álláspontja szerint az intézmény a saját szempontjai alapján a számára optimális módon dönthet. 17. A 4 (2) bekezdés szerinti súlyokat kell alkalmazni minden, nem magyar forintban fennálló (denominált) kitettség esetében (pl. EUR, CHF, USD) Magyarország központi kormányával szemben? A hitelkockázat kezeléséről és tőkekövetelményéről szóló 196/2007. Korm. rendelet (Hkr.) 163. (1) alapján dec. 31-ig nemcsak a forintban fennálló, központi kormánnyal (és központi bankkal) szembeni kitettségek, hanem bármely tagállam nemzeti pénznemében fennálló, bármely tagállam központi kormányával szembeni kitettség esetében is alkalmazható a 0 %-os kockázati súly. Az egyéb valutákban (pl. CHF, USD) fennálló kitettségek esetében azonban a Hkr. 4. (2) szerinti, a központi kormány külső minősítésén alapuló kockázati súly alkalmazandó. A 4. (2) szerinti kockázati súly a hitelintézet által választott külső hitelminősítő intézmények számától, és külső minősítésétől függően a 22. szerint határozódik meg. Lehetőség van továbbá exporthitel-ügynökségek hitelminősítésének alkalmazására is a 23. szerint. 18. A Magyarországon működő egyházakra alkalmazható a 196/2007. Korm. rendelet 5 (6) bekezdés? Ha nem, az egyházakkal szembeni kitettség súlyozása tekintetében a vállalkozással szembeni kitettség súlyozása az irányadó? A Felügyelet álláspontja szerint a Magyarországon működő egyházakkal szembeni kitettségekre nem alkalmazható az 5. (6) szerinti kockázati súlyozás, így azokkal szemben alapesetben a vállalkozással szembeni kitettség súlyozása az irányadó, illetve a megfelelő jogszabályi feltételek teljesülése esetén a lakossági kitettségi osztályhoz rendelt súly alkalmazható. 19. A Hitelintézettel vagy befektetési vállalkozással szembeni kitettség súlyozására vonatkozik a 196/2007. Korm.rendelet 9. -a. A 9 (3) szerint az eredetileg legfeljebb 3 hónapos tényleges futamidejű kitettséghez 20% kockázati súlyt kell rendelni. Ezzel szemben a 9 (5) szerint a véleményünk szerint hasonló vagy alacsonyabb kockázatot jelentő legfeljebb 3 hónapos hátralevő futamidejű kitettségek esetében csak akkor lehetséges a legalább 20%-os kockázati súly rendelése, ha a kitettség a hitelintézet pénzneme szerinti tagállam nemzeti pénznemében denominált. 6

7 Helyes az az értelmezésünk, hogy a legfeljebb 3 hónapos hátralévő kitettség esetében jelenleg a 100% kockázati súlyozást kell alkalmaznunk, ha az nem magyar forintban (pl. EUR, CHF, USD) áll fenn? További kérdés, hogy miért nem alkalmazható automatikusan ezen kitettségek esetében is a 9 (3) szerinti 20% súly (függetlenül az eredeti lejárattól és a kitettség devizanemétől)? A Felügyelet válasza: A magyar szabályozás a többi tagállammal azonos módon az uniós joganyag jelen esetben a 2006/48/EK irányelv - átvételére épül, attól csak az abban meghatározott esetekben térhet el. A hivatkozott esetben nincs mód diszkrécióra. Az irányelv az eredeti és hátralévő lejárat szerint különbözteti meg a kitettségeket, melyhez igazodik a kockázati súlyozás. A nem magyar forintban fennálló, hitelintézettel szembeni, 3 hónapnál hosszabb eredeti/hátralévő lejárattal rendelkező kitettségek esetében a kockázati súlyozás a 9. (1) szerinti, a központi kormány külső hitelminősítésén alapul (annál egy besorolással rosszabb). A 9. (1) szerinti kockázati súly a hitelintézet által választott külső hitelminősítő intézmények számától, és külső minősítésétől függően a 22. szerint határozódik meg. A Hkr. 22. (16) kimondja továbbá, hogy a hazai pénznemben fennálló kitettségekre alkalmazott hitelminősítés nem használható fel a más devizában fennálló kitettség súlyozására. 20. Az MFB Bankcsoporttal szembeni kitettség súlyozásánál a 196/2007. Korm. rendelet 9. előírásai szerint (Hitelintézettel vagy befektetési vállalkozással szembeni kitettség), esetleg a 10. előírásai szerint (Vállalkozással szembeni kitettségek) vagy az Eximbank esetében a 23. szerint (Exporthitel-ügynökség hitelminősítésének alkalmazása) kell eljárni vagy figyelembe lehet venni a tulajdonosi kapcsolatot: tekinthető-e az ezen intézményekkel szemben fennálló kitettség (illetve a kitettség állami kezességvállalással biztosított része) kvázi magyar állammal szemben fennálló kockázatnak? Ha ez utóbbi érvényes, figyelembe vehető a 4. (3) szerinti kedvezmény vagy a magyar állam mindenkori külső minősítése szerinti súly (4. (2)) szerint kell eljárni? A Felügyelet álláspontja szerint az MFB Bankkal és az EXIMBANK-kal szembeni kitettségek súlyozásánál a Hkr. 9. előírásai szerint a Hitelintézettel vagy befektetési vállalkozással szembeni kitettségekre vonatkozó előírásokat kell figyelembe venni. A Magyar Vállalkozásfinanszírozási Zrt-vel (MV Zrt)., mint pénzügyi vállalkozással, továbbá a MEHIB-bel szembeni kitettségek a vállalkozásokkal szembeni kitettségi osztályba sorolandók. A 23. szerinti exporthitel-ügynökségek nem jelentenek önálló kitettségi osztályt, ezen intézmények alkalmazása kizárólag a központi kormánnyal szembeni kitettségek kockázati súlyozására szolgál. A sztenderd módszerben a bankcsoporthoz tartozó tagokat egyedileg szükséges kitettségi osztályba sorolni és súlyozni. E logikát támasztja alá a 22. (11) is, mely szerint a vállalkozási csoporton belül az egyik tag hitelminősítése nem alkalmazható a másik tag hitelminősítéseként. Ha a Magyar Vállalkozásfinanszírozási Zrt (MV Zrt) a HG Rt-hez hasonlóan megkapja a Felügyelet határozatát arról, hogy a Hpt. 87/A. szerinti, hitelintézetekkel egyenértékű szabályozásnak megfelelő pénzügyi vállalkozásnak minősül, akkor a vele szemben vállalt kitettségeket a hitelintézetekkel szemben fennálló kitettségek szerint lehet majd súlyozni. Az állami készfizető kezességvállalással fedezett kitettségrészek esetében minden esetben alkalmazható a központi kormánnyal szembeni súly, amennyiben teljesülnek a Hkr. negyedik részében foglalt fel- 7

8 tételek. Ebben az esetben is a központi kormánnyal szembeni egyenes/közvetlen kitettségekre alkalmazandó kockázati súly az irányadó. Lásd 1. kérdésre adott válasz. 21. A 196/2007. Korm. rend. 10. (1) bekezdése értelmében elismert külső hitelminősítő szervezet hitelminősítése esetén a 4. kategóriába tartozó adósok esetében a vonatkozó kitettség súlya 100 %. A 10. (2) bekezdése ugyanezen vállalkozásokkal szembeni kitettségek súlyozására vonatkozik, amennyiben a kitettség tényleges futamideje legfeljebb 1 év. Ez esetben a 4. kategóriájú adósokkal szembeni kockázati súly 150%. Miért bünteti a kormányrendelet a fenti módon az általában alacsonyabb kockázatot képviselő rövid futamidejű kitettségeket a 4. kategóriába eső adósokkal szemben? A leírt esetek nincsenek teljes átfedésben, hiszen a 10. (1) bekezdésben általában a vállalkozással szembeni kitettségek külső hitelminősítéséről van szó (kibocsátói minősítés), míg a (2) bekezdésben kifejezetten az éven belüli eredeti lejáratú kitettségek külső hitelminősítéséről (ügyletminősítés) van szó. Ennek megfelelően eltérő kockázati szintet jelenít meg az adott hitelminősítés. A magyar szabályozás a többi tagállammal azonos módon az uniós joganyag jelen esetben a 2006/48/EK irányelv - átvételére épül, attól csak az abban meghatározott esetekben térhet el. A hivatkozott esetben pedig nincs mód diszkrécióra. 22. A 196/2007. Korm. rendelet 11 (1) c) pontja értelmében a lakossággal szembeni kitettségbe a lakóingatlannal fedezett kitettség nem számítható bele. Ugyanakkor, ugyanezen paragrafus (4) bekezdése szerint minden 12 szerinti jelzáloggal fedezett kitettség levonható a lakossággal szembeni kitettségből (nem csak a lakóingatlannal fedezett kitettségek). A lakossággal szembeni kitettségbe tartozik-e a 12 (5) és (6) bekezdésébe foglalt, lakóingatlannak nem minősülő ingatlannal fedezett kitettség? A Felügyelet álláspontja szerint a Hkr. 11. (1) c) szerinti egymillió eurós felső korlát számításakor csak a kifejezetten lakóingatlannal fedezett kitettségek hagyhatók figyelmen kívül, a Hkr. 12 (5) és (6) bekezdésében foglalt, lakóingatlannak nem minősülő ingatlannal fedezett kitettségek összegével a kitettség(ek összegeinek) értéke nem csökkenthető. 23. A 196/2007. Korm. rendelet 12. (3) b), 12. (4) a), 12. (5) b) és 12. (6) b) pontja kimondja, hogy a vonatkozó ingatlanok elismerhetőségének egyik feltétele, hogy az ügyfél minősítése és az ingatlan fedezeti értéke függetlenek legyenek egymástól. Mely esetekben mondható, hogy az ügyfél minősítése és az ingatlan fedezeti értéke függetlenek egymástól (azaz pontosan milyen kritériumok elégítik ki ezt a követelményt)? A Felügyelet álláspontja szerint a hitelintézetek ügyfélminősítési rendszerét oly módon kell kialakítani, hogy az a felajánlott ingatlan fedezeti értékétől függetlenül minősítse az ügyfelet. (Annak jövedelmi viszonyai, banki kapcsolati múltja, stb. alapján) Az ingatlan fedezeti értéke pedig nyilvánvalóan alapvetően a piaci helyzettől, nem pedig az azt fedezetként felajánló ügyfél minősítésétől függ. 8

9 24. A 196/2007. Korm.rendelet 12. (7) alapján a vonatkozó 50 %-os kockázati súly csak arra a kitettség részre vonatkozik, amelyik nem haladja meg (i) az ingatlan piaci értékének 50%-a vagy (ii) az ingatlan hitelbiztosítéki értékének 60%-a közül az alacsonyabb értéket. Miként (és mely szabályozás/iránymutatás alapján) kell definiálni az ingatlan hitelbiztosítéki értékét? (pl. Az értékbecslő cégek által használt metodika szerint az ingatlan hitelbiztosítéki és/vagy felszámolási értéke gyakran, bár nem minden esetben a piaci érték %-a körül alakul. Ez esetben a fenti 60%-os további diszkont alkalmazása aránytalanul alacsony értékben venné figyelembe a vonatkozó ingatlanokat. Miért szükséges a hitelbiztosítéki értéket tovább diszkontálni ilyen mértékben?) További kérdés, hogy a 12. (8) milyen feltételek mellett, illetve mely Európai Uniós tagállamok esetében alkalmazható? Ha a hitelintézet a Hkr (7) bekezdésben hivatkozott hitelbiztosítéki értéket nem alkalmaz, csak a piaci értéket veszi figyelembe a fedezetek befogadásakor, a Felügyelet álláspontja szerint akkor is alkalmazható-e a 12. (7). bekezdés szerinti 50 %-os kockázati súlyozás. (a piaci érték 50 %-nak figyelembe vételével). Természetesen az intézménynek megfelelő eljárással kell rendelkezni a tényleges piaci érték meghatározására. A rendeletben hivatkozott hitelbiztosítéki értéket az un. Hitelbiztosítéki érték-megállapítási szabályzat alapján kell megállapítani, ilyet azonban csak a jogszabály által előírt esetekben kell a hitelintézeteknek a Felügyelet engedélye alapján alkalmazni. A Hkr. 12. (8) szakaszában foglaltak automatikusan bármely tagállam esetében alkalmazhatóak, melyek élnek az opcióval. További információk a CEBS honlapján találhatóak a kérdésben (Supervisory Disclosure, Options and National discretions) II. Belső minősítésen alapuló módszerek 1. A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 76. (1) bekezdés a) pont 1. szakasz szerinti tőkekövetelmény belső minősítésen alapuló módszerrel történő kiszámításakor az egyes követelmények teljesítése tekintetében figyelembe veendő határidők a felkészülés során A Felügyelet álláspontja szerint amely a Felügyelet honlapján is elérhető Validációs Kézikönyvben is megjelent összhangban a Hpt. 76/B. (4) bekezdésével, az intézménynek a CRD minimum követelményeit a kérelem benyújtásáig kell teljesítenie. Ez ad lehetőséget arra, hogy a Felügyelet az intézmény felkészültségét a felügyeleti validálásra rendelkezésre álló hat hónap alatt értékelhesse, és a belső minősítési módszer alkalmazására vonatkozó engedélyről érdemben dönthessen. A Felügyelet álláspontja szerint elvárt, hogy a becslésekhez felhasznált adatsorok hosszára vonatkozó követelmény a modellek üzemszerű alkalmazásának megkezdéséig teljesüljön. Ezt követően kezdődik az experience teszt időszaka. A kérelem benyújtásáig az ennek hosszára vonatkozó követelménynek is teljesülnie kell, azaz a két időszak összeadódik. Az experience teszt követelmény teljesülését követően van lehetőség az engedély-kérelem benyújtására. Különösen indokolt esetben a Felügyelet megfontolja annak engedélyezését, hogy az adatsorok hosszára és az experience teszt hosszára vonatkozó követelmények időben egymást átfedve teljesüljenek, azonban az időtartamra vonatkozó követelményeket ez esetben is legkésőbb a kérelem benyújtásának időpontjáig teljesí- 9

10 teni kell. Az experience teszt, illetve az adatsorok hosszára vonatkozó követelmény párhuzamos teljesítése kizárólag akkor képezheti megfontolás tárgyát, ha az intézmény minden egyéb tekintetben megfelel a minimum követelményeknek. III. Kockázatmérséklési technikák 1. A Hitelgarancia (Garantiqua) Zrt. (HG) a PSZÁF E/I-1196/2007. számú határozata alapján megfelelt a hitelintézettel egyenértékű prudenciális szabályozásnak és ennek megfelelően engedélyezésre került a hitelintézettel egyenértékű pénzügyi vállalkozásként való működése. Ugyanakkor a költségvetési törvény szerint az állami viszontgarancia mértéke a HG által vállalt készfizető kezesség érvényesítéséből a társaságot terhelő fizetési kötelezettség 70%-a. A fentiek értelmében a HG-vel szembeni teljes kitettséget a hitelintézetekkel szembeni kitettségek szerint (a 9 alapján) szükséges súlyozni vagy lehetséges az állami készfizető kezesség mértékében az így biztosított kitettség-részt a központi kormánnyal szembeni kitettségnek megfelelően súlyozni? További kérdésünk, hogy a HG által állami kezességvállalás nélkül, saját kockázatra vállalt garancia esetében milyen kockázati súly alkalmazandó? A Felügyelet álláspontja szerint az HG Rt-vel szembeni egyes kitettségeket az állami készfizető kezesség mértékében a Magyar Állam által biztosított kitettség-rész erejéig a központi kormánnyal szembeni súllyal, míg azt ezt meghaladó hányadot a 9. (4) szerint a hitelintézetekkel szembeni kitettségekre vonatkozó szabályok alapján kell súlyozni. Ez utóbbi érvényes az állami készfizető kezességgel nem ellátott kitettségekre is. 2. A HG-n és a MEHIB-en kívül egyéb hitelbiztosító intézmények is csökkenthetik az intézményi hitelezési kockázatot (pl. Agrár-Vállalkozási Hitelgarancia Alapítvány /AVHA/, Office National du Ducroire /ONDD/, GROUPAMA, stb.), melyekre vonatkozóan a 196/2007 Kormányrendelet 108 (1) h) pontja adhat iránymutatást. Pontosan mely hitelbiztosító intézmények minősülnek elismerhető fedezetnyújtónak és ezen hitelbiztosító intézményekkel szembeni kitettségre vonatkozóan milyen kockázati súly alkalmazandó? Figyelembe lehet-e venni az állami viszontgarancia mértékében az adott központi kormánnyal szembeni súlyt az AVHA illetve az ONDD esetében? Nincs egységes lista az elismerhető fedezetnyújtó intézményekről, azok típusát a jogszabály sorolja fel. A felsorolt fedezetnyújtók közül a közszektorbeli intézmény és a hitelintézettel egyenértékű pénzügyi vállalkozás esetében merülhet fel nemzetközi viszonylatban hasonló kérdés. Az uniós tagállamokban számos szervezeti forma létezik az egyes tagállamok gazdasági és egyéb preferenciáinak állami közvetlen és közvetett garanciavállalások útján történő érvényesítésére. Az ilyen garanciákat befogadó hitelintézeteknek tehát minden konkrét esetben egyedileg kell megvizsgálniuk a fedezetet nyújtó szervezet jogi státuszát, a kapott garanciák minőségét és a mögöttes garanciavállalások jogi formáit illetően. A Felügyelet megítélése szerint ésszerű a fedezetet nyújtó szervezet székhelye szerinti tagállam felügyeletének nyilatkozatát beszerezni, hogy a szervezet milyen státusszal rendelkezik, illetve, hogy van e az intézmény mögött állami kezességvállalás (A hitelintézetekkel egyenértékű szabályozásnak megfelel-e, esetleg közszektorbeli intézménynek minősül). 10

11 Mindemellett a Committee of European Supervisors (CEBS) honlapján a tagországok felügyeletei a felügyeleti nyilvánosságra hozatal keretében (Supervisory Disclosure, elhelyeznek bizonyos információkat, mely segítséget nyújthat (pl. a közszektorbeli intézménynek minősülő szervezetekről és súlyozásáról). Konkrét esetben a PSZÁF a hitelintézet kérésére az érintett tagállam felügyeletével egyeztetést kezdeményezhet a társfelügyelet országában bejegyzett pénzügyi intézmény által kibocsátott garanciák székhely szerinti elismerhetőségét és súlyozását illetően. Az állami készfizető kezességvállalás/viszontgarancia figyelembe vehető a kockázati súlyozásnál, amennyiben a Hkr. negyedik részben foglalt feltételek teljesülnek. 3. A Validációs Kézikönyv III. részének pontja, az ingó vagyontárgyat terhelő dologi biztosítékra vonatkozó szabályok között említi meg az óvadékba helyezett közraktárjegyet. A 196/2007. Korm.rendelet 116 (1) alapján a közraktárjegy nem egyértelműen besorolható az elfogadható ingó vagyontárgyak közé, illetve annak zálogjegy része vonatkozásában inkább a pénzügyi biztosítékok elismerhetőségi feltételei teljesülhetnek (100. (1) d. pont). Elismerhető fedezetnek minősül az óvadékba adott közraktárjegy különös tekintettel azon esetekre, amikor a Validációs Kézikönyv III. rész 112. pontjában foglaltak teljesülnek és ha igen, akkor melyik fedezeti típus alatt vizsgálandók az elismerhetőségi feltételei? A Felügyelet álláspontja szerint a közraktárjegy nem tekinthető hitelkockázati fedezetként elismerhető pénzügyi biztosítéknak, mivel a hivatkozott 196/2007. Korm.rendelet 100. (1) d. pont hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokról rendelkezik. A Tpt. 5. (1) 57. pontjában foglalt meghatározás értelmében a kibocsátó, aki az adós az értékpapírral meghatározott pénzösszeg rendelkezésére bocsátását ismeri el. A közraktározásról szóló évi XLVIII. törvény 1. (3) bekezdése szerint a közraktári jegy a közraktári szerződés alapján letétbe vett áruról kiállított rendeletre szóló értékpapír, mely a közraktár részéről az áru átvételének elismerését jelenti, és kiszolgáltatásra vonatkozó kötelezettségét bizonyítja. Itt tehát nem hitelviszonyról, hanem tulajdonképpen a közraktár által kibocsátott, az áru átvételére vonatkozó letéti igazolásról van szó. A kibocsátónak ebben az esetben a közraktár tekinthető. Pénzkövetelésre vonatkozó jog abban a tekintetben merülhet fel, hogy a közraktári jegy birtokosa a zálogjegy forgatásával kölcsönt vehet fel. A kölcsön összegének megfizetésére vonatkozó kötelezettség azonban nem közvetlenül a zálogjegyből eredő feltétlen kötelezettség mely a Ptk. 338/A értelmében az értékpapír fogalmi eleme hanem a kötelezett és a jogosult között létrejött kölcsön-jogviszonyon alapul. Ezáltal a közraktárjegy biztosítéki szerepének megítélése a Hkr (1) bekezdése szerint történik. Felhívjuk azonban szíves figyelmüket, hogy a közraktári jegy óvadékként történő elfogadásának egyéb, a törvényben meghatározott feltételei is szabályozottak, (pl. hogy a közraktári jegy birtokosát a forgatmányok összefüggő láncolata igazolja) kiemeljük továbbá a VKK 110. pontjában foglaltakat, a Hkr (1) b) pontja tekintetében. 4. A Validációs Kézikönyv III. rész 48. pontja szerint az intézménynek definiálnia kell az általa elfogadott lakó- és lakóingatlannak nem minősülő ingatlantípusokat és az intézmény hitelpolitikáját e vonatkozásban dokumentálni kell. Mely ingatlantípusokat kellene kizárni az elfogadható ingatlantípusok köréből? Elfogadható, ha az intézmény általánosságban nem zár ki semmilyen ingatlantípust? A Hkr (1) bekezdés e) pontja szerint a hitelintézet belső szabályzatokkal és eljárásokkal rendelkezik a hitelkockázati fedezetként elismerhető ingatlan típusára vonatkozóan. VKK hivatkozott mondata ezt a 11

12 szabályt értelmezi. A Felügyelet álláspontja szerint a rendelkezés lényege, hogy az intézmény szabályzataiból kitűnjön, hogy az intézmény melyik ingatlan típust melyik kategóriába (lakóingatlan vagy lakóingatlannak nem minősülő ingatlan) sorolja, mivel ezek eltérő kezelést igényelnek és lakóingatlannak csak a Hkr-ben megjelölt ingatlan minősül (lásd még VKK. III. 36. pont). A Felügyelet üzleti kérdésnek tekinti, és így nem kívánja befolyásolni a hitelintézetek azon döntését, hogy mely ingatlanokat minősítenek elfogadható fedezetnek. Ennek megfelelően elfogadható, ha az intézmény általánosságban nem zár ki egyetlen ingatlan-típust sem, viszont minden elfogadottnak minősített ingatlantípus esetén bizonyítani kell az elfogadhatósági és minimumkövetelmények teljesülését. A Felügyelet álláspontja szerint egy banknak, mielőtt elfogadhatónak minősít egy fedezetet, jelen esetben egy ingatlant, meg kell vizsgálnia, hogy valamennyi jogszabályi követelmény teljesül-e azzal szemben, pl. likviditás, értékállóság (VKK III pontok), vagyonbiztosítás megléte (egyes ingatlantípusokra nem kötnek vagyonbiztosítást, tehát ez eleve kizáró ok), melyek különösen a lakóingatlannak nem minősülő ingatlanok esetén lehetnek problémásak. A rendelkezés tehát azt kívánja megfogalmazni, hogy az intézmény szabályzatait olyan módon készítse el, hogy abból mind az intézmény, mind a Felügyelet számára egyértelműek legyenek a fedezet elfogadásának szempontjai és az esetleg ebből a körből bármely okból kizárt fedezetek (ingatlan-típusok) köre. 5. A Validációs Kézikönyv III. rész 31. pontja szerint a pénzügyi fedezetek alkalmazásából eredő kockázatokat ellenőrizni kell. A koncentráció megengedhető mértékét illetve a veszélyes mértéket meg kell határozni. A PSZÁF álláspontja szerint hogyan kell meghatározni ezeket a limiteket? Az intézményeknek elsősorban tapasztalati adatok alapján, szabályzataiban kell meghatározni a pénzügyi biztosítékok befogadására vonatkozó limiteket, törekedve a diverzifikáció megfelelő mértékére. A koncentráció megengedhető, vagy veszélyes mértékének megállapítása az adott hitelintézet belátására van bízva (kockázatkezelés). Az intézmények egyedi limitstruktúrája többek között függhet a piaci viszonyoktól, az intézmény üzletpolitikájától és az abban megfogalmazott kockázatviselési hajlandóságától, illetve a work out tevékenység eredményességétől. A limitfelállításnál átgondolandó szempont lehet, hogy nincs-e például több hitel mögött ugyanaz a pénzügyi biztosíték típus (pl. ugyanannak a vállalatnak a kötvénye vagy részvénye) vagy akár ugyanaz a biztosíték. Ehhez szükséges egy olyan fedezet-nyilvántartó rendszer, ami például összesíteni tudja fedezettípusonként, illetve kibocsátónként a fedezeteket. Erre már fel lehet állítani limitet, de a konkrét módszer az intézményre van bízva. Minden esetben az intézménynek kell bizonyítania a megállapított limitek helytállóságát, amit a Felügyelet a tevékenység egészének megítélése alapján értékel. A Felügyeletnek mérték megállapítására vonatkozó módszertana vagy arányszámai nincsenek. 6. A Validációs Kézikönyv 53. pontja egyértelművé teszi, hogy az ingatlanjelzálogjog jogosultjának a más által indított végrehajtási eljárásba történő bekapcsolódása esetén akkor teljesül a jogi bizonyosság ezen belül a fedezet ésszerű időn belül történő érvényesítésének követelménye, ha a követelésről és a fedezetről közokiratba foglalt szerződés áll rendelkezésre. Abban az esetben, ha a kölcsönfelvevő adós és a jelzálogkötelezett személye egybeesik, az ésszerű időn belül történő érvényesítéshez elegendő-e ha csak a követelést és a jogalapjának elismerését, illetve az azt biztosító fedezetre való utalást tartalmazó kölcsönszerződést foglaltatja az intézmény közjegyzői okiratba? 12

13 Függetlenül attól, hogy az adós és a zálogkötelezett személye különbözik-e, a biztosítéki szerződésnek a Hkr (1) bekezdés c) pontja szerinti ésszerű időn belül történő érvényesítéséhez, és a jogi bizonyossági feltétel teljesüléséhez lényeges, hogy a dokumentum a végrehajtási törvényben megfogalmazott követelményeknek megfeleljen, azaz az iratban foglalt kötelezettség ne legyen vitaható. A Vht. 114/A. (4) bekezdésének értelmében a zálogjoggal biztosított követelés jogalapját és összegszerűségét akkor lehet nem vitatottnak tekinteni, ha azt közokirat (közjegyzői okirat) igazolja. A fedezetre való utalás önmagában nem elegendő a jogi bizonyosság megteremtésére. 7. A Hkr (2) (b) értelmében a pénzügyi biztosíték hitelkockázati fedezetként történő elismerésének feltétele, hogy a hitelintézet éves jogi felülvizsgálat keretében megbizonyosodjon arról, hogy a biztosítéki megállapodás az irányadó joghatóság előtt érvényes és érvényesíthető. A Validációs Kézikönyv 29. pontja a jogi felülvizsgálatot úgy értelmezi, hogy a fedezetek rendszeres monitoringjába minden esetben be kell vonni az intézmény jogi osztályát. A pénzügyi fedezet vonatkozásában a fedezet elhelyezésekor rendelkezésre áll a jogvélemény a biztosítéki megállapodás érvényességéről és érvényesíthetőségéről. Ehhez képest milyen irányú, illetve milyen tartalmú éves felülvizsgálatot tart szükségesnek a jogi osztály részéről a Felügyelet évente? Milyen természetű legyen a jogi osztály részvétele a fedezet rendszeres monitoringja során? A fedezetek rendszeres ellenőrzésének része a jogi monitoring is, mely rendszeresen figyelemmel kíséri azt a jogi környezetet (jogszabályok, ítélkezési gyakorlat és minden egyéb olyan jogi tényező, mely a befolyásolhatja a pénzügyi biztosítékok illetékes joghatóság előtti érvényesíthetőségét), melyben a biztosítéki megállapodás létezik annak érdekében, hogy a fedezettel szembeni elfogadhatósági és minimumkövetelmények mindenkor teljesüljenek, pl. jogszabályváltozást követően is (Csődtv. Vht., stb). Ez jelenti egyrészt a szerződésminták folyamatos, szükség szerinti frissítését, illetve az attól eltérő szerződések rendelkezéseinek átvizsgálását akkor, ha az a külső körülmények miatt indokolt (persze ezen esetekben a felülvizsgálattal nem célszerű megvárni az egy évet). Szolgálja ez ugyanakkor az intézmény érdekeit is, mivel a jogi környezet változása következtében esetleg bővülhet az elfogadható fedezetek köre és ekkor a jogi osztály javaslatot tehet a befogadási gyakorlat megváltoztatására. Ez a rendelkezés is azt kívánja biztosítani a Felügyelet álláspontja szerint, hogy egy bank tudatában legyen annak, hogy annak ellentételezéseként, hogy a jogszabály megengedi a fedezetek figyelembe vételét mint tőkecsökkentő eszközöket, az intézménynek rendszeres figyelmet kell fordítania a fedezetekre, azok kockázatkezelésére (melynek része a jogi kockázat is). Ennek külső megnyilvánulása ezen kötelezettség eljárásrendben/szabályzatban történő megjelenítse és a feladat kifejezett delegálása valamelyik szervezeti egységére, valamint annak dokumentálása, hogy a monitoring az előírt rendszerességgel megtörtént. Akkor is elvárt a dokumentálás a felülvizsgálat megtörténtéről, ha annak alapján további intézkedést az intézmény nem lát szükségesnek. 8. A 196/2007. Korm. rendelet 115. (1) bekezdésének a) és b) pontjában foglalt kitételeket illetően melyek alapján ingatlant terhelő dologi biztosíték akkor ismerhető el hitelkockázati fedezetként, ha az ingatlant terhelő dologi biztosíték a szerződés megkötésének időpontjában valamennyi irányadó joghatóság előtt érvényesíthető és a zálogjog az ingatlan-nyilvántartásban megfelelő módon és időrendben van nyilvántartva felmerült kérdések kapcsán a Felügyelet a következő álláspontot képviseli: 13

14 A Korm. rendelet 115. (1) bekezdésének b) pontja a dologi biztosíték tekintetében tartalmaz rendelkezéseket, mely alapján az ingatlant terhelő dologi jogi biztosíték többek között csak akkor ismerhető el hitelkockázati fedezetként, ha a zálogjog az ingatlan-nyilvántartásban megfelelő módon és időrendben van nyilvántartva. Ezt figyelembe véve tehát a Felügyelet álláspontja szerint csak a jogilag rendezett és tiszta helyzetű lakóingatlanok által biztosított hitelek súlyozhatóak a kedvezményes 35 %-os súllyal. Erre tekintettel lakóingatlan értékelésekor a széljegyen szereplő feljegyzéseket nem lehet elfogadni, mert a széljegyes ingatlan nem felel meg a 35%-os súlyozás feltételeinek. A Felügyelet álláspontja az előbbiek mellett azon alapul, hogy az ingatlan-nyilvántartásról szóló évi CXLI. törvény 48. (2) bekezdésében foglaltak szerint a tulajdoni lapon feltüntetett széljegy a bejegyzés, átvezetés, feljegyzés iránti ingatlan-nyilvántartási eljárás megindítását tanúsítja. Erre tekintettel tehát a széljegy nem igazolja az ingatlan-nyilvántartásban bekövetkezett változás tényét, hiszen ha elutasítják a változásbejegyzési kérelmet a széljegy törlésre kerül a megkívánt változás bekövetkezése nélkül. Az előbbiekre figyelemmel a Felügyelet álláspontja szerint a kölcsön folyósításakor széljegyként bejegyzett jelzálogjog nem fogadható el előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetként. Az ingatlanfedezet a hitelintézet szempontjából akkor és azáltal válik valamennyi irányadó joghatóság előtt érvényesíthetővé, ha a hitelintézet jelzálogjogát az ingatlan nyilvántartásba bejegyezték. Csak ebben az esetben van tehát mód az ingatlannal biztosított hitelintézeti kitettségek kedvezményes (35 vagy 50 %-os) súlyozású besorolására. Erre tekintettel tehát a tőkeszámítás szempontjából csak az a kitettség tekinthető ingatlanfedezettel biztosítottnak, amelynél a jelzálogjog a tulajdoni lapra bejegyzésre került. IV. Működési kockázat 1. Intézményünk 2006-ban egyesült egy másik hitelintézettel, így az első teljes működési év a év. A működési kockázat alapját ilyen esetben a Felügyelet hagyhatja jóvá. Milyen adatok alapján célszerű a kérelmet előterjeszteni? Az egyesüléskori üzleti terv alapján, a évi várható adatok, vagy a évi auditált adatok alapján? A szervezeti változással nem érintett intézményeknél is felmerül, hogy az év első hónapjaiban, amikor auditált adatok még nem állnak rendelkezésre mi legyen a számítás alapja. A működési kockázat kezeléséről és tőkekövetelményéről szóló 200/2007. (VII. 30.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Rendelet) 3. (2) bekezdése alapján a működési kockázatok vonatkozásában alapmutató módszert választó intézményeknek tőkeszükségletük meghatározásakor az irányadó mutató számítása során a számítást megelőző három üzleti év könyvvizsgáló által hitelesített éves beszámolóját kell figyelembe venniük. Ez alapján amennyiben 2008-ban a tőkeszükséglet első ízben való meghatározásakor a év vonatkozásában auditált adatok még nem állnak az intézmény rendelkezésére, az utolsó 3 auditált éves mérlegbeszámolót kell figyelembe venni, vagyis a és évekre vonatkozó beszámolókat. A Rendelet előbbiekben hivatkozott 3. (2) bekezdése rögzíti továbbá, hogy egyesülés esetén a működési kockázat tőkekövetelményének meghatározásához a Felügyelet engedélyével az üzleti tervben szereplő becsült adatok alkalmazhatóak. A Felügyelet értelmezése szerint az egyesülés útján létrejött intézménynek (amennyiben az, mint jogutód még nem működik három éve, így nem rendelkezik három évre vonatkozó auditált beszámolóval) a jogelőd intézmények megelőző évekre vonatkozó auditált adataiból kiindulva kell a működési kockázat tőkeigényéhez szükséges adatokat megbecsülnie és a Felügyeletnek engedélyezésre beküldenie. Ez tehát azt jelenti, hogy a jogelőd intézmények adataiból kiindulva, de nem pusztán azokat összegezve, hanem az egyesülés feltételezett hatásaival korrigálva kell a tőkeigény számításához szükséges adato- 14

15 kat a megelőző 3 év vonatkozásában megbecsülni, (amennyiben azokról az egyesült intézmény vonatkozásában auditált adat nem áll rendelkezésre.) A Felügyelet fenti jogértelmezését a Rendelet alapjául szolgáló 2006/486EK irányelv X. számú mellékletének 2.3. pontja támasztja alá, mely szerint üzleti becslés is alkalmazható abban az esetben, ha auditált mutatók nem állnak rendelkezésre. V. Piaci kockázat VI. Partnerkockázat 1. A régi kereskedési könyvi rendelet szerint a 14 napot nem meghaladó eredeti lejárati idővel rendelkező deviza ügyleteket nem kellett figyelembe venni a partnerkockázati tőkekövetelmény meghatározása során. Ez a megállapítás től kikerült a rendeletből, de új iránymutatás ezen tételekre vonatkozóan sem ebben, sem a partnerkockázati rendeletben nem található. A 244/2000 Korm. rendelet - Kkr (1) bekezdése értelmében a Kkr. rendelkezéseit csak a kereskedési könyvbe sorolt pénzügyi eszközökre kell alkalmazni és a évi CXXXVIII. tv. - Bszt alapján az azonnali devizaügylet nem számít pénzügyi eszköznek, így a Kkr. rendelkezései sem irányadóak ezen ügyletek vonatkozásában. Továbbá a 381/2007. Korm. rend.-ben - Pkkr.- sem található az azonnali devizaügyletekre vonatkozó hivatkozás. Ennek megfelelően a Felügyelet véleménye az, hogy az azonnali deviza ügyletek esetében a vonatkozó kormányrendeletek a továbbiakban sem írnak elő tőkekövetelményt. VII. Értékpapírosítás VIII. Belső tőkemegfelelés értékelés IX. Felügyeleti felülvizsgálati folyamat X. Nyilvánosságra hozatal XI. Egyéb kérdések 15