EXECUTIO. A Magyar Bírósági Végrehajtói Kar szakmai lapja

Átírás

1 1146 Budapest, Cházár A. u EXECUTIO A Magyar Bírósági Végrehajtói Kar szakmai lapja VII. (III. új) évfolyam, 1. szám május Dr. Petrik Béla: Könyvbemutató: Közbizalom a végrehajtók és a szakértők tevékenységének tükrében Dr. Tichy-Rács Ádám: A végrehajtási jog elévülésének újraszabályozása Dr. Sebő Ildikó: A végrehajtásmegszüntetési és korlátozási perek eljárásjogi kérdései (II. rész) Dr. Pataki Anita: Dr. Wendy Kennett, a Cardiff Egyetem adjunktusának látogatása Dr. Vincze-Varga Krisztina: A bíróság és az önálló bírósági végrehajtó kapcsolata a végrehajtási kifogás tükrében, avagy létező probléma-e az összefonódás a végrehajtásban Dr. Pataki Anita: Szakmai nap a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar székházában 19 újonnan kinevezett önálló bírósági végrehajtó

2 Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék Előszó Dr. Schmidt Zoltán: Visszatekintés Esemény Dr. Petrik Béla: A közbizalom a bírósági végrehajtók és az igazságügyi szakértők tevékenységének tükrében című szimpóziumról készített kiadvány bemutatása... 5 Publikáció Dr. Tichy-Rács Ádám: A végrehajtási jog elévülésének újraszabályozása... 8 Dr. Sebő Ildikó: A végrehajtás-megszüntetési és -korlátozási perek eljárásjogi kérdései (II.) Személyi változások Újonnan kinevezett önálló bírósági végrehajtók bemutatása Végrehajtó-helyettes lett Esemény A Bírósági Végrehajtók Nemzetközi Szervezetének (UIHJ) éves rendes közgyűlése Párizsban Dr. Pataki Anita: Dr. Wendy Kennett, a Cardiff Egyetem adjunktusának látogatása Publikáció Dr. Vincze-Varga Krisztina: A bíróság és az önálló bírósági végrehajtó kapcsolata a végrehajtási kifogás tükrében, avagy létező probléma-e az összefonódás a végrehajtásban Esemény Dr. Pataki Anita: Szakmai nap a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar székházában Képes beszámoló Velünk történt Felelős kiadó: Magyar Bírósági Végrehajtói Kar Megjelenik kéthavonta A szerkesztőbizottság tagjai: Dr. Schadl György, Dr. Lukács Tamás, Dr. Schmidt Zoltán, Dr. Gyovai Márk, Dr. Petrik Béla Lektor: Prof. Dr. Török Gábor A szerkesztőség elérhetősége: executiofolyoirat@mbvk.hu. Tel.: Szerkesztés, tördelés: ANY Biztonsági Nyomda Nyrt. Nyilvántartási szám: 163/2602/1/2011. Nemzetközi azonosító szám: ISSN EXECUTIO 3

3 Visszatekintés DR. SCHMIDT ZOLTÁN, AZ MBVK JOGI ÉS KODIFIKÁCIÓS BIZOTTSÁGA ELNÖKÉNEK ÍRÁSA Előszó Köszöntöm a Tisztelt Olvasót! Ismét tavasz van, ismét eltelt egy év. Az idő múlásával időről időre hajlamosak vagyunk valamiféle összegzést készíteni. A jelenlegi visszatekintés sajátságos aktualitását a parlamenti választások adják. Eltelt négy év, véget ért dr. Schmidt Zoltán, egy parlamenti ciklus, egy az MBVK Jogi és kormányzati időszak. Minket, Kodifikációs Bizottságának elnöke lemszerűen a felügyeletünket bírósági végrehajtókat érte- ellátó igazságügyi kormányzat munkája érintett leginkább. A jogszabálydömpingből és a mélyreható változásokból a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamarának-Karnak és tagjainak is kijutott az elmúlt négy évben. Nézőpont kérdése, négy év sok vagy kevés idő, de arra elég, hogy sokat változzon a világ, az ország gazdasági, társadalmi helyzete, mely változásokra jogszabályokkal reagálni kell, ez szükségszerű, s ha megvalósul, akkor ténykérdés. Nagy vonalakban tekintsük át együtt az elmúlt időszak jelentősebb változásait fordulóján az önálló bírósági végrehajtói rendszer válságos időszakát éltük meg ben a Kamara Karrá alakult és miniszteri biztossal, továbbá hivatalvezetővel kiegészítve folytatta munkáját. Mint minden komolyabb változásnak az életben, ennek az átalakulásnak is voltak vesztesei. Jó néhány régi kollégától kellett elbúcsúzni év végén, mert már nem akartak az új jogszabályi környezetnek megfelelni. Ezúton kívánok Nekik jó egészséget, illetve azt, találják meg a helyüket, számításukat az életben. Közel másfél éve folyamatos pályáztatások útján kerülnek betöltésre ezek a megüresedett álláshelyek, a jogászi társadalom legkülönbözőbb területéről. Egyetemi oktatókat, volt ügyészeket, bírókat, ügyvédeket és már régóta a szakmában dolgozó végrehajtó-helyetteseket köszönthetünk az új kollégák között végétől új díjrendelet lépett hatályba, csökkentek a végrehajtói díjak. Még ezekben az években is sok család feje felett lebegett a devizahitel réme, így friss jogszabályok sora könnyítette meg életüket. Csak példaképp: a évi XXXVIII. törvény és a évi XL. törvény, melyek megállították a végrehajtási ügyeket, és kötelező elszámolásra utasították a pénzintézeteket tól a fogyasztói hitellel érintett ingatlanok kikiáltási ár alatti értékesítése került megtiltásra ben a kilakoltatási moratórium bővítése, november 1-től április 30-ig tól a végrehajtók feletti ellenőrzési rendszer is átalakult, külön erre a tisztségre választott revizorok végzik a munkát, így ezzel párhuzamosan a munkájukhoz szükséges ellenőrzési szempontrendszerek is katalogizálásra kerültek január elsejétől véletlenszerű, informatikai program által vezérelt új ügykiosztó rendszer lépett életbe. Mindeközben folyamatosan száguldunk az informatika sztrádáján. Elektronikus aláírások, es3 formátumok, ügyfélkapuk, cégkapuk, e-perek között kapkodjuk a fejünket. Mint látható, a jogszabálydömping a Végrehajtói Kart sem kerülte el. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy minden intézkedéssel maradéktalanul egyetértek, de számtalan hasznos, előremutató módosítás született, és mint eddig, a jövőben is minden korrigálható, javítható. Ahogy Hérakleitosz mondta: egy dolog állandó, a változás maga. Talán nem túlzás, ha a régi és új kollégák támogatását magunk mögött tudva kijelentem, hogy a Kar elnöksége és a munkájukat segítő bizottsági tagok nyitottak az igazságügyi kormányzattal való további együttműködésre. 4 EXECUTIO

4 A közbizalom a bírósági végrehajtók és az igazságügyi szakértők tevékenységének tükrében című szimpóziumról készített kiadvány bemutatása DR. PETRIK BÉLA, AZ MBVK HIVATALVEZETŐJÉNEK ÍRÁSA Esemény Az igazságszolgáltatás, az igazságügy egyik funda men tu ma a közbizalom. Hogy ez a kormányzat, az igazságügyi tárca, személy szerint az igazságügyi miniszter úr számára milyen fontos és kiemelt figyelmet igénylő probléma volt, azt jól példázza, hogy amikor a kormány a 2014-es ciklusra készült, az igazságügyi tárca vezetése számára nyilvánvalóvá vált a sorozatos negatív társadalmi visszajelzés kapcsán, hogy a végrehajtói rendszer reformja tovább nem halasztható. A jogelőd Kamara az érdekvédelmi feladatait túlértékelte, miközben szakmai felügyeleti feladatait nem kellő súllyal kezelte. Az eltelt két évtized alapján joggal lehetett arra következtetni, hogy a végrehajtói önigazgatásra épülő szervezet, a Végrehajtói Kamara nem képes hatékonyan fellépni a nem a szakmai szabályoknak megfelelően eljáró végrehajtókkal szemben. A közfeladatok ellátásában is számos jogos kritika fogalmazódott meg. Dr. Trócsányi László igazságügyi miniszter és Dr. Petrik Béla hivatalvezető E reformfolyamat első állomásaként 2015 áprilisában a kormány jóváhagyta, majd a parlament a pártszimpátiát messze meghaladó arányban elfogadta az önálló bírósági végrehajtók jogállására vonatkozó jogszabályok módosításáról, valamint a EXECUTIO Magyar Bírósági Végrehajtói Kar létrehozásáról és feladatairól szóló törvényjavaslatot. Ahogy miniszter úr a törvényjavaslat expozéjában fogalmazott: a törvény alapvető célja az igazságszolgáltatásba vetett közbizalom helyreállítása volt. E felismerés, folyamat részeként a jogásztársadalom, a jogi hivatásrendek tavalyi évének egyik legfontosabb nemzetközi konferenciáját rendezte meg az Igazságügyi Minisztérium május 11 én és 12-én, amelyhez a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogi Kara biztosított impozáns helyszínt, s amely A közbizalom a bírósági végrehajtók és az igazságügyi szakértők tevékenységének tükrében címet viselte. A konferencia megrendezésében a Bírósági Végrehajtók Európai Kamarája, a francia Bírósági Végrehajtói Kamara és az Európai Köz jogi Szervezet is közreműködött. Az előadások, a tárgyalt téma olyan fontosságú és aktualitású, hogy érdemesnek tűnt azokat külön kötetben megörökíteni. E konferencia kétnyelvű előadásait tartalmazza az Executio folyóirat most bemutatandó különszáma. A konferencián Trócsányi László miniszter úr mellett olyan neves előadók fejtették ki a téma szempontjából mérvadó véleményüket, mint Völner Pál államtitkár úr és Szabó Imre professzor úr, miniszteri biztos; vagy az első nap témafelvetését tartó Sir John Grant McKenzie Laws, Cambridge-i egyetemi tanár, a Fellebbviteli Bíróság volt tagja, amelyhez Christian Vigouroux, a Francia Államtanács belügyi szekciójának elnöke, Prof. Ana Guerra Martins, a Lisszaboni Egyetem egyetemi tanára, a portugál Alkotmánybíróság korábbi tagja, Dr. Lukács Tamás a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar alelnöke, Patrick Safar, a francia Bírósági Végrehajtói Kamara alelnöke, Dr. Szekér Judit, a Nemzeti Szakértői és Kutató Központ főigazgató-helyettese, Robert Giraud, az Igazságügyi Szakértők Társaságainak Nemzeti 5

5 Esemény Dr. Trócsányi László igazságügyi miniszter, Dr. Szecskó József államtitkár, Dr Schadl György elnök, dr. Petrik Béla hivatalvezető Tanácsa elnöke, Marc Taccoen, az Igazságügyi Szakértők Társaságai Nemzeti Tanácsának elnöke, Dr. Nemessányi Zoltán, az Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára, Prof. Dr. Csehi Zoltán, az Európai Unió Törvényszékének bírája, egyetemi tanár, és Henri Nallet, volt francia igazságügyi és mezőgazdasági miniszter csatlakozott előadásával. Miniszter úr a konferencia célját akként határozta meg, hogy megfelelő figyelem jusson az eljárások olyan szereplőire, akiknek tevékenysége jelentős hatással van a döntés igazságosságára és érvényesülésére: az igazságügyi szakértőkre és a bírósági végrehajtókra. Ezek a szereplők azok, akik biztosítják, hogy az igazságszolgáltatásba vetett közbizalom alapja, a tisztességes eljárás során hozott alapos bírói döntés jogviszonyt rendező hatása érvényesülhessen. Végrehajtásra és végrehajtókra azonban szükség van. Nélkülük a jog befejezetlen. emelte ki miniszter úr bevezető előadásában. A jogbiztonság, az alkotmányosság fenntartásához a közbizalom nélkülözhetetlen. Közbizalom hiányában nincs elfogadás, jogkövetés, és oda az eljáró személyek, a végrehajtók és a szakértők iránti tisztelet. S valljuk be őszintén, az elmúlt időszakban ezen a szilárd burkolaton olykor-olykor repedések látszódhattak, nem véletlen tehát, hogy a kormányzat, s leginkább az igazságügyi vezetés egyik legfontosabb feladatául tűzte ki az igazságszolgáltatásba vetett közbizalom megerősítését. A bírósági határozatok tiszteletben tartása, a jogerős bírósági döntések teljesítése akár jogszerű kényszer útján is a jogállamisággal kapcsolatos alkotmányos értékekhez tartozik emelte ki előadásában Völner Pál államtitkár úr, aki rámutatott, hogy amennyiben a végrehajtási vagy a szakértői rendszer gyenge és kijátszható, az jogbizonytalansághoz, a jogtudat romlásához, végső soron a jogállamiság sérelméhez vezet. A konferencia a független és elfogulatlan igazságügyi szakértői tevékenységre, valamint a jogállamiság és a jogbiztonság egy fontos elemére, a magánjogi eljárások nem szükségszerű, de feltétlen zárókövét is jelentő, megbízható, jogszerű és méltányos végrehajtási eljárásra összpontosítva mutatta be a jelenkori kihívásokra adott jogalkotói és szakmai válaszokat. A hazai és külföldi előadók által elmondottakban jól érzékelhető volt, hogy a technikai fejlődés és a jogviszonyok összetettségére, valamint az alkalmazott eljárások bonyolultságára figyelemmel mind az igazságügyi kormányzatok, mind a hivatásrendek rendkívüli kihívásokkal néztek szembe a gazdasági válság kitörésekor és az azt követő években. Az előadók ennek alapján értékelték az elmúlt évtized folyamatait és annak eredményeit, néhol visszásságait is figyelembe véve fogalmazták újra az állam ellenőrzési, illetve felügyeleti jogkörét, szerepvállalásának lehetséges új formáit és terjedelmét. Különösen fontos feladat volt ez a végrehajtás esetében, mivel a bírósági végrehajtók köz feladatot látnak el. Megfelelő eszközöket kellett tehát biztosítani ahhoz, hogy a végrehajtó hatalom rábírhassa a szervezetet a végrehajtás érdekeit, vagyis a végrehajtásnak a társadalmi közérdeket szem előtt tartó működésére. A téma nemzetközi vonatkozásainak bemutatását az európai közjogi értékek és ismeretek terjesztésére létrehozott nemzetközi szervezet, az Európai Közjogi Szervezet által javasolt szakértők biztosították, akik e körben kiemelten az Európai Unió szerepét tárgyalták: milyen segítséget tud nyújtani a tagállamok közötti együttműködés és kölcsönös bizalom a hiteles és magas színvonalú szakértői tevékenység, valamint a gyorsabb, hatékonyabb és átláthatóbb végrehajtás elérésében. Patrick Sannino, a francia Végrehajtói Kamara korábbi elnöke is kiemelte a téma fontosságát, hiszen, ahogy előadásában említette, az állam rábízza a közfeladat ellátását a végrehajtókra, szakértőkre. Ez a bizalom egészül ki a civil társadalom, a polgá- 6 EXECUTIO

6 rok azon bizalmával, akik naponta igénybe veszik a végrehajtók és szakértők szolgáltatását. E rendszer alapját az biztosítja, ha a végrehajtók és a szakértők kiérdemlik ezt a közbizalmat, az államét és az egyes emberét is, azáltal, hogy intézkedéseik szakszerűek és feddhetetlenek. Ez a feddhetetlenség magában foglalja nemcsak a jogszabályoknak, de az etikai szabályoknak való megfelelést is. A szakértőknek és a végrehajtóknak naponta kell bizonyítaniuk magas szintű képzettségüket, amely egyszerre alapul a minőségi alapképzésen és a kötelező továbbképzésen. Végezetül, a fegyelmi szabályok biztosíthatják a polgárok előtti példaadással, hogy az igazságszolgáltatás ezen kiemelt szereplői megfeleljenek az igazságosság hatékony érvényesülése igényeinek. Dr. Trócsányi László igazságügyi miniszter, Dr. Prof. Szabó Imre miniszteri biztos, dr. Petrik Béla hivatalvezető előadó Sannino elnök úr szavaival állt összhangban Völner Pál államtitkár úr azon gondolata is, mely szerint az egész igazságszolgáltatás terén érvényre kell juttatni a minőségbiztosítási követelményeket, melyek a közbizalom javításának egyik legfontosabb eszközei lehetnek. Idézem: A jól és gyorsan működő bírósági vagy hatósági eljárások szereplőire vonatkozó, megfelelően kidolgozott és alkalmazott kiválasztási, képzési, továbbképzési és vizsgaszabályok, a kompetencia- és összeférhetetlenségi szabályok is megoldást jelenthetnek ahhoz, hogy a jogi hivatásrendek tagjai jól teljesítsenek egy adott igazságügyi eljárásban. Ugyanakkor a szakmai hibákkal vagy késedelmesen közreműködőket akik valójában késleltethetik az eljárást vagy ronthatják annak eredményét érdemesebb kizárni a hivatásrend soraiból. Patrick Safar alelnök úr a különleges francia végrehajtási rendszerről adott rövid áttekintést, és ismertette azokat a jogszabályváltásokat, amelyek, ahogyan a magyarországi is, alapjaiban módosították a végrehajtói tevékenység kereteit. E tekintetben felhívhatjuk a figyelmet arra, hogy a magyar és a francia szabályozás, a rendszer finomhangolása és átalakítása más-más működési modellt érintve is milyen párhuzamosan halad. Felhívta a figyelmet arra, hogy e szükségszerű változások során az egyensúlyt és a folytonosságot a közbizalom fogja biztosítani, s ez az elv vezethet át a 21. századi kihívásoknak történő megfeleléshez. A konferencia előadói hangsúlyozták, hogy a hatékony és gyors igazságszolgáltatáshoz szükséges jól képzett egyéneken túl emberekre van szükség, mert a végrehajtás szembesül leginkább az adósok szegénységével, ezért ahogy Magyary Géza megfogalmazta, a szegénységjoggal e körben kiemelten kell foglalkozni a jövőben. Ezen belül is, ahogy arra Prof. Ana Guerra Martins is rámutatott, hangsúlyosan kell foglalkozni a tisztességes eljáráshoz való joggal, a méltányosság gyakorlásához történő hozzáféréssel, a használt nyelv akadálymentességével, amely különösen nagy kihívást jelent az érintett szegénysége, öregsége vagy betegsége esetén. A jó állami működés meghatározó eleme az igazságügybe vetett közbizalom, fontos ezért tisztázni a közfeladatokat ellátó köztestületek előtt álló kihívásokat, és az arra adható válaszokat, akár jogalkotói, akár jogalkalmazói megoldási javaslatokat. A konferencia és most már a konferencia anyagát megörökítő kötet ehhez biztosít a hazai és az európai jogrendszerek szakértőinek magas szintű tudásából áttekintést, és feldolgozható, a gyakorlatba átültethető tudásanyagot. Kívánom, hogy mind a jogalkotók, mind a jogalkalmazók és a tudományos élet képviselői haszonnal forgassák ezt a témában ma megkerülhetetlen, a hazai jogélet autentikus szereplőinek legfontosabb gondolatait tartalmazó és egyúttal nemzetközi kitekintést is biztosító kötetet. Esemény EXECUTIO 7

7 A végrehajtási jog elévülésének újraszabályozása DR. TICHY-RÁCS ÁDÁM ÖNÁLLÓ BÍRÓSÁGI VÉGREHAJTÓ-HELYETTES ÍRÁSA Publikáció Jelen tanulmány eredetije 2017 szeptemberében készült. Akkor a Polgári Perrendtartásról szóló évi CXXX. törvény (új Pp.) még nem lépett hatályba, a Bírósági végrehajtásról szóló évi LIII. törvény (Vht.) egyes rendelkezéseit is módosító, a Polgári perrendtartásról szóló évi CXXX. törvény hatálybalépésével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló évi CXXX. törvény (Módtv.) pedig csak törvényjavaslat formájában létezett. A dol go zat akkor arra koncentrált, hogy a bírósági végrehajtásban az elévülés kérdésével kapcsolatban az évtizedek során felhalmozódott jogértelmezési és joggyakorlati problémákat feltárja. Az eltelt időben végbement szabályozás hatására örömmel kell konstatálnunk, hogy a lentebb jelzett anomáliák túlnyomó hányadára megoldást talált a jogalkotó. Sőt az új Pp. hatálybalépésével bekövetkezett Vht.-módosítás egyik leginkább neuralgikus koncepcionális változtatása épp az elévülés kérdését érintette. Szükségesnek látszik már előzetesen jelezni, hogy jelen dolgozat már csak terjedelmi korlátai okán sem nem kíván az elévülés kérdésével teljes kontextusában foglalkozni. A végrehajtási eljárásban érvényesülő elévülés vonatkozásában a kérelemre, illetve a hivatalból észlelendő elévülés kérdésével, az elévülés kezdő időpontja és az egyes különböző elévülési idők kérdésével, a megszakadás és nyugvás kérdéseivel jelen értekezés nem foglalkozik. Részben azért nem, mert ezekkel kapcsolatban számos tanulmány és kiváló dolgozat látott már napvilágot, és a joggyakorlat is (nagyjából) egységesnek tűnik. Részben pedig azért nem, mert a módosított szabályozás ezen kérdéseket nem érintette. Jelen dolgozat kifejezetten az eljáró végrehajtó szempontjából vizsgálja azt a kérdéskört, hogy a végrehajtás foganatosítása során az adós által érvényesítendő elévülési kifogás vonatkozásában milyen lehetséges eljárási alternatívák kínálkoztak korábban, és ehhez képest a jelenlegi szabályozás iránya hogyan változott január 1-je előtt a leginkább kiemelt kérdés az volt, hogy egyáltalán lehet-e a végrehajtási jog elévülését nem peres eljárásban megállapítani? Röviden erre akkor azt kellett válaszolnunk, hogy erre csak két rendkívül speciális és ritkának számító esetben volt lehetőség. A Vht. 82/A. (6) bekezdésében foglaltak alapján, valamint a végrehajtást kérő kifejezett, elévülést elismerő nyilatkozata esetén. Minden más esetben végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránt pernek volt helye, mert az elévülés olyan bizonyítást igénylő jogkérdésnek minősült, mely vizsgálatára az eljárás nem peres keretein belül látszólag nem volt mód. A fentieknél is kiterjedtebb problémakör volt; hogy lehet-e (kell-e) a Vht. 41. szerinti eljárást alkalmazni az elévülés kérdésében? Tény, hogy a joggyakorlatban az volt a legelterjedtebb álláspont, hogy a végrehajtás megszüntetése iránti pert megelőzően elévülési kifogás esetén a végrehajtónak az elévülés kérdésében a Vht. 41. (1) bekezdésére hivatkozással nyilatkoztatnia kellett a végrehajtást kérőt. Ilyenkor úgy tűnhetett, hogy a végrehajtás megszüntetésére (korlátozására) a nyilatkozat elmulasztása, illetve az elévülés kifejezett elismerése esetén is lehetőség nyílhatott volna. Az ez irányú joggyakorlat azonban a jogszabály pontos ismeretének hiányára utal álláspontom szerint. A Módtv. 21. (1) bekezdése által módosított Vht. 41. (1) bekezdését megelőzően a korábbi szabályozás egészen pontosan így rendelkezett: Ha az adós okirattal valószínűsítette, hogy a végrehajtandó követelés alaptalan, azt már teljesítették, vagy egyébként megszűnt, a végrehajtó a bizonyítékra utalva felhívja a végrehajtást kérőt, hogy 15 napon belül nyilatkozzék a követelés fennállásáról, egyúttal az adóstól felvett összegből a 34. (5) bekezdésében említett összegeket 8 EXECUTIO

8 EXECUTIO fizesse be a megfelelő számlára, illetve fizesse meg a végrehajtónak. A végrehajtást kérőt figyelmeztetni kell a (3) bekezdés szerinti jogkövetkezményekre. Először is ki kell emelni, hogy az elévülés esetén az adós nyilvánvalóan arra hivatkozik, hogy a végrehajtás elrendelését megelőzően vagy a foganatosítás során nem történt olyan (végrehajtási) cselekmény, mely vele szemben az elévülést megszakította volna, mely alapján ha a rá vonatkozó elévülési idő eltelt, úgy az időmúlás részére igénymegszüntető jogot keletkeztetett. Nyilvánvaló, hogy ezen hivatkozás mellett, valamely tény meg nem történte vonatkozásában okirat csatolásának mint valószínűsítésnek nem lehet helye. Így olyan bizonyíték sem kerülhet elő, melyre a végrehajtást kérő felhívható lenne. A módosítást követő hatályos szövegezés, mely már kifejezett utalást tesz az elévülési kifogás lehetőségére, ezen hivatkozás esetén meglehetősen diszszonánsra sikerült. Ugyanis az adósi elévülési kifogás esetében nem tartja fenn azt a kötelezettséget, hogy az elévülést okirattal kellene valószínűsíteni, erre elegendő az adós egyszerű hivatkozása. A végrehajtó feladatát azonban nem sikerült a megváltozott szabályozáshoz igazítani, és a törvényszövegben benne maradt a bizonyítékra utalva felhívja szókapcsolat. Erre a nem túl jelentős jogalkotási hibára választ találhatunk úgy, hogy rögzítjük; az elévülés tulajdonképpen időmúlással beálló jogkeletkeztető tény. Tehát, mivel az időmúlás köztudomású, ezért azt bizonyítani sem szükséges. Így a Vht 41. (1) bekezdésének alkalmazásakor a végrehajtónak elegendő az adósnak az elévülésre tett hivatkozását megküldenie a végrehajtást kérőnek a jogkövetkezményekre történő figyelmeztetés mellett. Mindennél sokkal nagyobb problémát jelentett az, hogy a korábbi szabályozás szövegezése alapján álláspontom szerint a Vht 41. (1) bekezdésének az alkalmazásának egyáltalán nem lett (lehetett) volna helye az elévülésre tett adósi hivatkozás esetén. Bár tény, hogy a jogirodalomban ez a téves álláspont gyökeresedett meg. Álláspontom szerint nem véletlen, hogy az okirat csatolása mint valószínűsítés szükséges és nélkülözhetetlen eleme volt a Vht. 41. szerinti eljárásnak. Éspedig azért, mert a Vht a taxatív jelleggel meghatározta azon az adós által hivatkozható tények körét, mely vonatkozásában ezen a végrehajtási eljárás tekintetében külön, autonóm eljárás lefolytatható. Kizárólag akkor volt helye a Vht 41. alkalmazásának, ha az adós arra hivatkozik, hogy: a végrehajtandó követelés alaptalan, azt már teljesítették, vagy egyébként megszűnt. Az elévülés tekintetében a leginkább kiemelendő tétel a követelés egyébként megszűnt. E fogalmi körbe azonban határozott álláspontom szerint az elévülés nem volt bevonható. Különösen részletesebb magyarázat nélkül csupán csak jelezném, hogy természetesen az elévülés esetén nem a követelés évül el vagy szűnik meg(!), csupán annak állami kényszer útján történő érvényesítése. Jogirodalmi alapvetés, hogy az elévült követeléssel beszámításnak van helye, vagy az jogszerűen (jogalappal) teljesíthető. Tehát a követelés az elévüléssel nem szűnik meg. Vagyis egyértelműnek látszik, hogy a Vht 41. szerint eljárásnak nem volt helye akkor, ha az adós elévülésre hivatkozott. A korábbi normaszöveg mellett, amennyiben az adós az elévülési kifogását nem peres eljárás keretében kívánta érvényre juttatni, véleményem szerint a végrehajtó akkor járt el helyesen, ha a végrehajtást kérőt felhívta a Vht. 55. (1) bekezdés a) pontjára, figyelemmel arra, hogy az adós elévülési kifogása alapján kéri-e a végrehajtási eljárás megszüntetését (vagy korlátozását). Fontos e körben azonban két körülményt kiemelni; először is azt, hogy ez esetben csak a végrehajtást kérő kifejezett kérelmére volt helye az eljárás megszüntetésének. Pedig az elévülés során eleve azt feltételezzük, hogy a végrehajtást kérő az eljárást megelőzően vagy az eljárás foganatosítása során inaktivitást mutatott. Ehhez képest azonban fontosnak látszik jelezni, hogy a Vht ának alkalmazásával a végrehajtói felhívásra tett további inaktivitást nem lehetett úgy értékelni, mint a végrehajtást kérő megszüntetési kérelmet nem vitató nyilatkozatát. Ellentétben a Vht. 41. (3) bekezdése szerint nyilatkozat elmulasztásának jogkövetkezményeivel. Tehát abban az esetben is perindításra volt szükség az adós részéről, ha a követelés érvényesítésében inaktív végrehajtást kérő a végrehajtó felhívására továbbra is inaktivitást mutatott. Másik kiemelendő körülmény, hogy az adósok tipikusan abban az esetben hivatkoztak az eljárás során az elévülésre, amennyiben velük szemben a végrehajtási eljárás megindult vagy újraindult, kiemelten azokat a körülményeket, amikor már az adósokkal 9 Publikáció

9 Publikáció szemben foganatosításra kerültek hatósági kényszercselekmények. E vonatkozásban azonban arra kell rámutatni, hogy az elévülési kifogás tekintetében tett felhívás kibocsátása, a nyilatkozat megtételére szabott végrehajtói (bírósági) határidő számításba vételével, valamint a gyakran a szükséges nyilatkozatot érdemi jogkövetkezmény nélkül elmulasztó végrehajtást kérővel számolva az adóst a nem halasztó hatályú eljárás során jelentős érdeksérelem érhette. Még akkor is, ha hivatkozása jogszerű volt, vagy legalábbis annak látszott. Röviden; a végrehajtó abban az időszakban is köteles volt az adóssal szemben eljárni, amikor is a Vht ára hivatkozással a végrehajtást kérő esetleges nyilatkozata később megtörtént. Összefoglalva tehát elmondható, hogy a korábbi szabályozás mellett az adós elévülésre tett hivatkozása esetén a végrehajtást kérőnek a Vht. 41. szerinti nyilatkoztatása nem volt jogszerű, míg a Vht. 55. szerinti nyilatkoztatása nem volt elég hatékony az elévülés sajátosságaira figyelemmel január 1. napját követően a szabályozás akként egészült ki, hogy a Vht. 41. (1) bekezdésében a jogalkotó kifejezetten rögzítette azt a lehetőséget, hogy az adós arra hivatkozzon, hogy a követelés, illetve a végrehajtási jog elévült. A koncepcionális változtatás lényege tehát abban áll, hogy az elévülésnek, azaz a végrehajtás megszüntetésének, illetve korlátozásának lesz helye a Vht. 41. (3) bekezdésének alkalmazásával akkor, ha a korábban évekig inaktív végrehajtást kérő továbbra is hallgatásba burkolózik. A tömeges és tipikus eset tehát éppen az lesz, hogy az elévülés bizonyítás nélkül, gyorsan és nem peres eljárásban kerül megállapításra. A végrehajtást kérő nyilatkozattételének elmulasztása mint hallgatás ez esetben beleegyezést jelent tehát. Vagy más szemszögből nézve a kialakított szabályozást; tulajdonképpen a korábbi jogszerűtlen, de tömegesen alkalmazott gyakorlatot a jogalkotó kifehérítette, jogszerűvé tette. A végrehajtási jog elévülésével kapcsolatos problémák egy másik nagy csoportja a végrehajtás megszüntetése és korlátozása iránti perekhez kapcsolódott. A kérdés a fenti anomália továbbgondolásából adódott. A Polgári perrendtartásról szóló évi III. törvény (régi Pp.) a az alábbiak szerint rendelkezett: 366. Ha a végrehajtás megszüntetésére, illetőleg korlátozására a bírósági végrehajtásról szóló évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 41. vagy 56. -a szerint a bírósági végrehajtási eljárás keretében nincs lehetőség, az az adós, aki a végrehajtást sérelmesnek tartja, végrehajtás-megszüntetési, illetőleg korlátozási pert indíthat a végrehajtást kérő ellen. A kérdés abban áll, hogy a fentebbiek alapján a Vht. 41. szerinti eljárási rend alkalmazásának az elévülés kérdésében nem volt (lett volna) helye. A végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránti per megindításának azonban előfeltétele ezen eljárás lefolytatásának igazolása már a kereset előterjesztésekor. A látszólag feloldhatatlan ellentmondást gordiuszi módon oldotta fel a bírósági joggyakorlat. Tulajdonképpen lerontva a tételes jogszabályi rendelkezést. A Fővárosi Ítélőtáblán május napja között tartott Civilisztikai Kollégiumvezetők tanácskozásán számos, a végrehajtási eljárást érintő iránymutatás született. Ezek közül a kérdés szempontjából kiemelést érdemel az 58. álláspont az alábbiak szerint: 58. A Vht. 41. szerinti eljárás előfeltétele-e a végrehajtás-megszüntetés, -korlátozás iránti per megindításának? Ennek hiányában el kell-e utasítani idézés kibocsátása nélkül a keresetlevelet a Pp (1) bekezdés c) pontja alapján? Fel lehet-e hívni a felet a per folyamán a Pp. 41. szerinti eljárás lefolytatására a per tárgyalásának felfüggesztése mellett? Ha az adós a végrehajtás megszüntetése, korlátozása iránti kérelmet a végrehajtóhoz nyújtja be, úgy a Vht. 41. szerinti eljárás lefolytatásának van helye. Ha az adós a kérelmét a bíróságon terjeszti elő, és helye van a Vht. 41. szerinti eljárás lefolytatásának is, úgy a nem peres eljárást kell lefolytatni. Ha viszont az adós ragaszkodik a végrehajtás megszüntetése, korlátozása iránti per megindításához, tehát keresetlevelet terjeszt elő, a keresetlevelet nem lehet idézés kibocsátása nélkül elutasítani a Pp (1) bekezdés c) pontjára hivatkozással, hanem a perben érdemben kell dönteni, és legfeljebb a perköltségviselés körében lehet levonni annak következményét, hogy az adós nem a nem peres eljárás lefolytatását kérte, a fél ugyanis perköltségként a jóhiszemű eljárással és a célszerű pervitellel kapcsolatos perköltségekre tarthat csak igényt pernyertessége esetén is. A Civilisztikai Kollégiumvezetők május 8 10-ei tanácskozásán is akként foglaltak állást, hogy 10 EXECUTIO

10 a végrehajtás megszüntetése, korlátozása iránti pernek nem előfeltétele a Vht. 41. szerinti eljárás lefolytatása, s ez okból a keresetlevél nem utasítható el idézés kibocsátása nélkül. Összefoglalva tehát a kollégiumvezetők álláspontját; a régi Pp. szerint ugyan a végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránt per megindításának feltétele volt a Vht. 41. szerinti végrehajtói nem peres szakasz igazolása, de amennyiben az nem történt meg vagy a felperesi adós azt nem igazolta, ez alapján a kereset érdemi vizsgálat nélküli elutasításának nem volt helye; a pert érdemben kellett tárgyalni. Mivel a régi Pp. kifejezetten utalt ezen pertípusnál a végrehajtás felfüggesztésének lehetőségére, ezért valójában az adós számára a költségesebb, de a további végrehajtási cselekményekkel szembeni hatékonyabb módnak tűnt eleve a keresetet előterjeszteni, mint a nem peres eljárás előzetes lefolytatása. Az új Pp. a végrehajtási jog elévülésére alapított végrehajtás megszüntetése és korlátozása iránti perek esetében részben megengedőbb, részben szigorúbb szabályozást vezetett be. Az azonban mindenképpen rögzíthető, hogy a szabályrendszer világosabb és intaktabb lett. Szigorúbb a szabályozás mindenekelőtt azért, mert az új Pp alapján a végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránti per megindítását kötelezően a végrehajtó előtt lefolytatandó előzetes eljáráshoz köti. Amennyiben tehát a keresethez az előzetes bizonyításra vonatkozó okiratokat a felperesi adós nem csatolja, az az új Pp (4) bekezdésre és 176. (1) bekezdés c) pontjára figyelemmel visszautasítási ok lesz. A fent jelölt kollégiumvezetői álláspont mindezek függvényében tehát egyértelműen nem tartható fenn. Viszont ki kell emelni azt is, hogy a korábbi taxációval szemben a végrehajtó előtt lefolytatandó eljárást nem szűkíti a jogalkotó a Vht. 41. vagy a Vht 56. szerinti autonóm eljárásra, csak annyiban határozza meg azt, hogy általánosan visszautal a végrehajtási törvény rendelkezéseire. Mint láttuk fentebb, az adósi elévülési kifogás esetén akkor jár el a végrehajtó helyesen, ha a Vht. 41. (1) bekezdése szerinti nyilatkozati formát használja. De a kereset szerinti előzetes bizonyításra vonatkozó feltételnek akkor is eleget tehet az adósi felperes, ha valamely okból a végrehajtó nem ezt a jogszabályi megközelítést alkalmazza, de tényszerűen az elévülési okra tett hivatkozás mellett egyértelművé válik, hogy a nem peres eljárásban az elévülés kérdése nem tisztázható. Zárszóként szükséges lehet még rögzíteni, hogy a végrehajtás megszüntetése és korlátozása iránti perben, azon követelések esetében, melyeket végrehajtási záradékkal ellátott okirattal vagy azzal egy tekintet alá eső végrehajtható okirattal rendeltek el, kifejezetten bekerült az elévülésre alapított keresetindítás lehetősége. (Új Pp (2) bekezdés a) pont.) Ezen záradékkal elrendelt végrehajtások esetén az adós egyszerre hivatkozhat arra, hogy a végrehajtani kívánt követelés évült el, azaz az el évülés, már a végrehajtási záradék kiállítását megelőzően megtörtént, illetve arra is, hogy az elévülés a végrehajtási eljárás során a végrehajtandó követeléssel együtt évült el, azaz ez esetben a végrehajtási jog elévüléséről van szó. (Vht. 57. (1) bekezdés.) Mindehhez csak annyit szükséges még figyelmeztetésül hozzátenni, hogy a végrehajtási lappal vagy azzal egy tekintet alá eső végrehajtható okirattal elrendelt végrehajtási eljárások esetén fenntartja a korábbi szabályozást az új Pp., és az elévülés csak a végrehajtási jog elévülése esetén hivatkozható a perben. A végrehajtási lap kiállítását megelőzően bekövetkezett, az ún. végrehajtani kívánt követelés elévülése esetén ha annak egyéb strict feltételei fennállnak perújításnak lehet helye. Bár sajnos e körben a bírói és közjegyzői joggyakorlat tapasztalataink szerint meglehetősen következetlen. Összefoglalóan tehát elmondható, hogy a jogalkotói szándék egyértelmű volt. Az új szabályozással kialakított metodika tulajdonképpen legalizálni kívánta a korábbi végrehajtói joggyakorlatot. Ezáltal tömegesen lehetőséget teremtve az elévülés megállapítására a végrehajtási eljárásban mint nem peres eljárásban. Mindebből pedig az is következik, hogy ténylegesen csak azokban az esetekben válik/válhat szükségessé perindítás, ha a felek közt érdemi (jog)vita vagy ellentmondás van, mivel ez esetben nem nélkülözhető a széleskörű bizonyítás lefolytatása. Az új szabályok harmóniában állnak az elévülés jogi természetével, szolgálják a végrehajtási eljárások gyorsítását és hatékonyságát, valamint csökkentik a bírósági ügyterhet. Publikáció EXECUTIO 11

11 A végrehajtás-megszüntetési és -korlátozási perek eljárásjogi kérdései (II.) Publikáció DR. SEBŐ ILDIKÓ BÍRÓ ÍRÁSA 2.7. A pertárgy értéke A Pp. 24. (1) bekezdése kimondja, hogy a pertárgy értékének megállapításánál a keresettel érvényesített követelés vagy más jog értéke irányadó. A pertárgy értéke a végrehajtás megszüntetése vagy Dr. Sebő Ildikó bíró, Budakörnyéki Járásbíróság végrehajtási összeg, illetőleg korlátozása iránti perben a annak az a része, amelyre a végrehajtási jog megszűntét állítják azzal, hogy ha a végrehajtás tartási vagy élelmezési követelés, egyéb járadék, más időszakos szolgáltatás iránt folyik, akkor a pertárgy értéke a még teljesítendő valamenynyi szolgáltatás értéke, de nem több, mint az egyévi szolgáltatás értéke 1. Ezen rendelkezés értelmében a bíróságnak vizsgálnia kell a pertárgy értékmeghatározása során a végrehajtási összeget, illetőleg azt a részét, amelyre a végrehajtási jog megszűntét állítják. A végrehajtási összeg meghatározása során számításba kell venni a járulékok összegét is, azaz a tőkén kívül a már lejárt kamatok, a perköltség, a végrehajtást kérőt megillető, valamint a végrehajtási eljárás során addig felmerült további költségek öszszegét is. Ha a végrehajtás pénzfizetésre irányul, akkor a követelés összegét a főkövetelés és járulékai (kamat, költség) együttes összege teszi ki, ez a végrehajtási ügyérték. Végrehajtási ügyértékként a végrehajtható okirat végrehajtóhoz történő érkezésének napján fennálló, forintban meghatározott összeget kell figyelembe venni, a főköveteléshez társuló járulékok időközbeni változásától függetlenül 2. 1 Pp. 24. (2) bekezdés a) és g) pontok 2 A bírósági végrehajtói díjszabásról szóló 35/2015. (XI. 10.) IM rendelet 7. (1) bekezdés A végrehajtás-megszüntetési, illetőleg korlátozási perben a Pp. 25. (4) bekezdésében foglalt rendelkezés 3 nem érvényesül. A Pp a szerinti szabályt itt is alkalmazni kell, amely előírja a felperes részére a pertárgyérték megjelölését a Pp ai alapján azzal, hogy ha ez az érték a köztudomással vagy a bíróság hivatalos tudomásával ellenkezik, vagy egyébként valószínűtlen, úgyszintén, ha azt az alperes vitássá teszi, a per tárgyának értékét a bíróság határozza meg A kereseti kérelem jogalapja A határozott kereseti kérelemben a felperesnek elő kell adnia, hogy az elrendelt végrehajtási eljárás megszüntetését vagy annak korlátozását kéri a bíróságtól. E tekintetben a perindító félnek konkrétan meg kell jelölnie a keresetlevélben, hogy melyik ellene folyamatban lévő végrehajtás megszüntetését kéri, illetőleg korlátozás esetén azt is, hogy milyen összegre vagy mely meghatározott cselekményre kéri korlátozni a végrehajtást. A keresetlevél speciális tartalmi elemei: a végrehajtható okiratot kiállító megnevezése és a végrehajtható okirat száma, a végrehajtást foganatosító végrehajtó neve és székhelye, valamint a végrehajtási ügyszám feltüntetése. A végrehajtási ügyszám alapján a bíróság szerzi be a végrehajtási iratokat az eljáró bírósági végrehajtótól, továbbá nyilatkozattételre hívja fel az eljárása során felmerült költségeivel, díjával, valamint az általa lefolytatott végrehajtási cselekményekkel kapcsolatban. Ezek mellett utalni 3 Pp. 25. (4) bekezdése szerint a főkövetelés járulékai (kamat, költség stb.) kivéve az önállóan érvényesített kamat- és egyéb járulékkövetelést az érték megállapításánál figyelmen kívül maradnak; a pertárgy értékébe a pénzkövetelés után járó, és azzal együtt érvényesített kamatkövetelés akkor sem számítható be, ha e kamatköveteléssel egyidejűleg a kamatkövetelés után járó újabb kamatkövetelést is érvényesítenek. 12 EXECUTIO

12 kell arra a körülményre is, hogy miért nem volt lehetőség a végrehajtási eljárásban a korlátozásra, illetve a megszüntetésre 4. Az adósok általában a többen benne foglaltatik a kevesebb elve alapján legtöbbször mindig a végrehajtás megszüntetése iránt indítják a pert, és a per során pontosítják vagy módosítják a korlátozásra is, és amennyiben nem lenne alapos a megszüntetés iránti kérelem, akkor a korlátozást mint másodlagos kereseti kérelmet tartják fenn. A január 1-től hatályos Pp.-módosítás szerint: ha a kereseti kérelem a végrehajtás megszüntetésére irányul, de korlátozásnak is helye lehet, a bíróság erre a feleket figyelmezteti, és lehetőséget biztosít, hogy a felek ezzel összefüggésben az érdemi nyilatkozataikat megtegyék 5. A Budapest Környéki Törvényszék bírósági gyakorlata szerint külön kereseti kérelem hiányában is korlátozni kell a végrehajtást, ha annak a feltételei fennállnak, és bizonyított e vonatkozásban a kereset anélkül, hogy erre vonatkozóan a felperes terjesztett elő határozott kereseti kérelmet vagy sem. Az előbbiekből levezethető az is, hogy a végrehajtás megszüntetése iránti perekben a végrehajtás megszüntetése helyett a végrehajtás korlátozása is kérhető A bizonyítás és a bizonyítási teher alakulása Bizonyítás felvételének csak olyan bizonyítékokra vonatkozóan van lehetőség, amelyek a tárgyaláson rendelkezésre állnak, és amelyek alkalmasak lehetnek arra, hogy a keresetlevélben előadottakat vagy az alperes védekezését igazolják. Bizonyítás felvételének helye van a felek által nyomban felajánlott bizonyítékokra is 6. Ezen szabály alkalmazása a gyakorlatban nehézségeket okozhat, amennyiben hiányos okiratok kerülnek csatolásra vagy egyéb eljárási iratok beszerzése válik szükségessé, mert az ezekkel kapcsolatos bírói intézkedések és az arra adott válaszok a per elhúzódásához vezethetnek. 4 Németh Zoltán György: A jogorvoslathoz való jog érvényesülése a végrehajtási eljárásban debrecenijogimuhely. hu/archivum/1_2011/ jogorvoslathoz_valo_jog január 5. 5 Pp. 370/A. (2a) bekezdés 6 Pp. 370/A. (3) bekezdés Éppen ennek elkerülése végett a bírónak a per tárgyalásra való kitűzésekor nagyfokú körültekintéssel kell eljárnia, és a lehetséges iratok csatolására adott utasításokat és iratbeszerzéseket lehetőleg úgy kell teljesíteniük a hatóságoknak vagy más bíróságoknak, hogy a kért iratok az első tárgyalás időpontjáig megérkezzenek. Ezért célszerű a bírósági végzésben vagy a hivatalos megkeresésben feltüntetni az első tárgyalás időpontját, és egyben kérni az iratok soron kívüli megküldését azzal, hogy amennyiben a megküldés akadályba ütközik, annak tényét haladéktalanul közöljék a perbírósággal. A végrehajtás-megszüntetési és korlátozási perben a bizonyítás Pp (1) bekezdésében foglalt általános szabályát kell alkalmazni 7. Bizonyításnak hivatalból nincs helye, az csupán a felek indítványára rendelhető el. Főszabály szerint a felperesnek kell állításait bizonyítania, azaz, hogy a végrehajtás az általa hivatkozott okból megszűnt, és a végrehajtást kérő követelése alaptalan/részben alaptalan vagy az megszűnt/részben megszűnt. Ennek több oka is lehet, amely tényeket főként okirati bizonyítékok (pl.: nyugta, átadás-átvételi elismervény, postai feladóvevény, átutalást igazoló számlakivonat, stb.) előterjesztésével vagy tanúvallomásokkal tud a felperesi adós bizonyítani, de a szabad bizonyítás elvéből következően egyéb bizonyítási eszközök igénybevételétől sincs elzárva a keresetindító fél. A per során a tanúk kihallgatása a per elhúzódásához vezethet, főként az elmaradt vagy hátralékos gyerektartásdíj végrehajtásával kapcsolatos ügyekben, hiszen itt többféle módon szokott történni a teljesítés, és általában erről okirati bizonyíték sem készül. A perben a Pp ára figyelemmel a bíróságot a Pp. 3. (3) és a 7. (2) bekezdései szerinti előzetes tájékoztatási kötelezettség terheli, amelyet célszerű a kitűző végzésben megtenni, de figyelemmel kell lennie a Pp (1) bekezdésében 8 7 Pp (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. 8 Pp (1) bekezdése kimondja, hogy a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el. Publikáció EXECUTIO 13

13 Publikáció foglaltakra is. A bíróságnak az érdemi döntés meghozatala során a bizonyítékokat mérlegelnie kell A tárgyalás elhalasztása A tárgyalást legfeljebb 8 napra csak akkor lehet elhalasztani, ha ez a felek által felajánlott bizonyítás lefolytatása érdekében szükséges 9. Ez a szabály is a per gyors befejezését célozza Szünetelés A perben szünetelésnek nincs helye 10, amelynek az az alapja, hogy a per mielőbb befejeződjön, és ne vezessen a végrehajtás elhúzódásához, hiszen ez összeegyeztethetetlen volna azzal az érdekkel, amely a végrehajtási eljárás észszerű lefolytatásához és a bizonytalan jogi helyzet mielőbbi megszűnéséhez és elkerüléséhez fűződik Viszontkereset és egyezség A törvény nem tiltja a viszontkereset előterjesztését és az egyezség megkötését a felek részéről, amely a saját ítélkezési gyakorlatomban még nem fordult elő. Amennyiben sor kerül alkalmazásukra, akkor a Pp. általános rendelkezései szerint kell eljárni, viszontkereset esetén a Pp a szerint, míg egyezség esetén a Pp át kell alkalmazni. Meg kell azonban jegyezni, hogy ha a végrehajtás-megszüntetési perben a végrehajtást kérő alperes a megszüntetés iránti kereset elutasítását kéri, de azt elismeri, hogy a végrehajtás korlátozásának helye van, és azt nem is ellenzi, akkor a nyilatkozatát a kereset részbeni elismerésének kell tekinteni és ez iránt nem kell viszontkeresetet előterjesztenie. Ha azonban az alperes ismeri el kifejezetten részben a keresetet, sor kerülhet a végrehajtás ítélettel való korlátozására. Ez abban az esetben is megtörténhet, ha az alperes az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazását viszontkeresettel kéri. A viszontkereset előterjesztése a végrehajtás korlátozásához nem szükséges ugyan, az alperesnek a viszontkereset előterjesztéséhez fűződő joga azonban nem korlátozható. Egyezség esetén a bíróság jegyzőkönyvben rögzíti a felek megállapodását, miszerint a felperes teljesített, és nem áll fenn tartozása/kötelezettségét maradéktalanul teljesítette, vagy a korlátozási perben a fennmaradó tartozás összegét/nem teljesített kötelezettséget, az egyezség tartalmazza, és az egyezséget jóváhagyó végzésben rendelkezik a bíróság a végrehajtás megszüntetéséről, illetőleg korlátozásáról A végrehajtás felfüggesztésének törvényi szabályozása A Pp a értelmében a bíróság a végrehajtást kérelemre felfüggesztheti. A végrehajtás felfüggesztésének célja az, hogy megakassza a végrehajtást. A felfüggesztésre csak erre irányuló kérelem esetén kerülhet sor, amelyet a perben részt vevő mindkét fél előterjeszthet, és a bíróság az eset összes körülményeit mérlegelve előzetesen vagy a per során bármikor elrendelheti a végrehajtás felfüggesztését. Általában az adós kéri a felfüggesztést, mivel neki áll érdekében a végrehajtás időleges/végleges megakasztása, amit a bíróság hivatalból nem vizsgálhat meg, ezért hivatalból nincs helye a végrehajtás felfüggesztésének, kizárólag a Pp (1) bekezdése alapján perújítás esetén. A végrehajtás felfüggesztése nem kötelező a bíróság részére, kizárólag indokolt esetben, mérlegelés alapján határoz az erre irányuló kérelemről. A gyakorlatban tehát az adós érdekét szolgálja a megszüntetés, illetőleg a korlátozás, így a felfüggesztés iránti kérelemmel is rendszerint ő él, azonban annak sincs akadálya, hogy az ellenérdekű fél (a végrehajtást kérő) ilyen kérelmet terjesszen elő. A kérelem formai benyújtása vonatkozásában elmondható, hogy az előterjesztők rendszerint már a keresetlevélben előadják az ez irányú kéréseiket, de az a peres eljárás során bármikor benyújtható a per jogerős befejezéséig, tehát a fellebbezési eljárás során is, mind a felperes, mind az alperes részéről. A kérelem tartalmi elemeire vonatkozó kógens szabályozás hiányában a törvény úgy rendelkezik, hogy annak tartalmaznia kell azokat a körülményeket és tényeket, amelyek alapján a bíróság jogszerű 9 Pp. 370/A. (4) bekezdés 10 Pp. 370/A. (1) bekezdés 14 EXECUTIO

14 döntés keretében megállapíthatja a felfüggesztés indokoltságát. A felfüggesztés okait azonban csak valószínűsíteni kell, és bizonyítani nem szükséges. A döntés meghozatalához tehát elegendő a fél állításának valószínűsítése bizonyítási eljárás lefolytatása nélkül, amelynek vizsgálatakor a bíróság azt mérlegeli, hogy sor kerülhet-e a keresetnek való helyt adásra és a pernyertességre lehetőség van-e. Azzal, hogy a kérelem okát csupán valószínűsíteni kell, a bíróság a pernyertesség elvi lehetőségét is mérlegeli, amely azonban nem vezethet prejudikáláshoz, mert az önmagában elfogultsági kifogás előterjesztését is magában hordozhatja az ellenérdekű fél részéről. Ezért a bíróság akkor jár el helyesen, ha a határozat indokolásából kitűnik, hogy sikeres bizonyítás esetén valószínűleg a végrehajtás megszüntetésére is sor kerülhet, ugyanakkor a végrehajtást felfüggesztő végzés indokolásakor vigyázni kell arra, hogy az ne terjedjen ki az érdemi elbírálás körébe tartozó ítéleti indokolásra 11. A bíróság a perben köteles a jogi képviselő nélkül eljáró felet kioktatni a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelem előterjesztésének lehetőségéről a Pp. 3. (3) bekezdése alapján. A bíróságnak a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelemről 15 napon belül kell döntenie fellebbezhető, indokolt végzés formájában. A rövid határidőnek azért van jelentősége, mert mulasztás vagy késedelem esetén az esetlegesen elvégzett végrehajtási cselekmények jóvátehetetlen joghátrányokat okozhatnak. A bíróság a kérelem tárgyában általában tárgyaláson kívül határoz, de nem zárható ki a tárgyaláson való döntéshozatal sem, főként, ha azt a fél a tárgyaláson terjeszti elő. A végzést a bíróság köteles megindokolni, nem elegendő a kérelemnek helyt adó döntés esetén kizárólag a Pp ra hivatkozni. A perben a Vht a szerint nem lehet a végrehajtást felfüggeszteni, hiszen a Vht a kizárólag nem peres eljárásokban alkalmazható helytállóan hivatkozási alapként. A végrehajtást felfüggesztő (a kérelemnek helyt adó) és elutasító végzések ellen fellebbezésnek van helye, amelyet az első fokon eljáró bíróságnál kell előterjeszteni a törvényes határidőn (15 nap) belül, amely a szükséges iratokkal együtt azt felterjeszti elbírálásra a másodfokú bírósághoz. A felfüggesztés iránti kérelem illetékmentes, míg a fellebbezés illetékköteles 12. A bíróság nincs kötve a végrehajtást felfüggesztő végzéséhez, a per folyamán bármikor dönthet eltérően, és a végrehajtás folytatását rendelheti el, ha azt a rendelkezésre álló peradatok alapján indokoltnak látja. E végzés ellen is van helye fellebbezésnek. A keresetnek való helyt adás, illetve annak elutasítása esetén a bíróságnak rendelkeznie kell a felfüggesztett végrehajtás megszüntetéséről és elutasítás esetén a végrehajtás folytatásáról is, hiszen a végrehajtás felfüggesztése okafogyottá válik a kereset (akár részbeni) elutasítása esetén, de ugyanígy kell eljárni a per megszüntetése vagy egyezség esetén is. A végrehajtás felfüggesztésének hatálya A végrehajtást felfüggesztő végzés meghozatalának a napjától megszakad a végrehajtás, amelynek következménye, hogy ettől az időponttól kezdve további végrehajtási cselekmény nem végezhető, amíg a bíróság újabb rendelkezést nem hoz a felfüggesztés tárgyában. Ebből az is következik, hogy a felfüggesztő határozat meghozatalát követően a végrehajtó által végzett cselekmények érvénytelenek. A felfüggesztés az egész végrehajtásra kiterjed, azonban a bíróság úgy is rendelkezhet, hogy egyes végrehajtási cselekményeket el lehet végezni. Mivel a végzés meghozatalának időpontjától megszakad a végrehajtás, nagyon fontos, hogy a végrehajtó haladéktalanul értesüljön a felfüggesztésről, amely akár rövid úton (telefonon, telefaxon) is teljesíthető, de ez nem pótolja a végzés postán való tértivevényes küldeményként való megküldését a végrehajtó számára, vagy a határozat tértivevénnyel történő személyes átvételét a polgári kezelőirodában. Ha a bíróság tárgyaláson dönt a felfüggesztésről, akkor a határozatot a jelen lévő félnek nem kell kézbesíteni, de a jogorvoslatról való tájékoztatási jogról ki kell Publikáció 11 A végrehajtás folytán indult bírósági peres és nem peres eljárások gyakorlatáról (szerkesztette: dr. Pestovics Ilona, a Fővárosi Bíróság bírája). Budapest, Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala Személyzeti és Oktatási Főosztály, o. EXECUTIO 12 Itv. 47. (1) bekezdése szerint az Itv szerint megállapított illetékalap után, a végzés elleni fellebbezés esetében az illeték mértéke 3%, de legalább 7000 forint, legfeljebb forint. 15

15 Publikáció oktatni és lehetőséget kell adni számára a fellebbezési jogával kapcsolatos, tárgyaláson való azonnali vagy a végzés kihirdetésétől számított 15 napon belüli nyilatkozattételre. Egyéb esetekben tértivevényes küldeménnyel kell kézbesíteni a feleknek a határozatot, mivel a szabályszerű kézbesítés megtörténtéhez fűződik a jogkövetkezmény és a kézhezvételtől számítódik a fellebbezési határidő. A végrehajtást felfüggesztő végzés ellen előterjesztett fellebbezésnek nincs halasztó hatálya, tehát a végrehajtást nem lehet folytatni mindaddig, amíg a másodfokú bíróság nem dönt a fellebbezésnek helyt adva a végrehajtás felfüggesztésének megszüntetéséről. A végrehajtás felfüggesztésének tartama alatt a végrehajtási jog elévülése nyugszik A végrehajtó szerepe A végrehajtási költségek és azok viselése Ha a végrehajtó a Pp. 370/A. (5) bekezdése szerinti nyilatkozatot a perben előterjesztette, a bíróságnak a végrehajtást megszüntető határozatában a végrehajtási költségek viseléséről is döntenie kell 15, ekkor általában az alperes viseli a végrehajtási költségek teljes összegét, vagy egy részét. A bíróság határozata ellen a végrehajtási költségek tekintetében a végrehajtó is fellebbezhet 16, aki kizárólag e tekintetben élhet a jogorvoslati jogával az érdemi döntéssel szemben. Végrehajtói nyilatkozat hiányában azonban a bíróságot nem köti a költségviselésről való döntéshozatal A perköltségviselés és a (rész)teljesítések elszámolása A bíróság a keresetlevelet azzal küldi meg az ügyben eljárt végrehajtónak, hogy nyilatkozzon az eljárással kapcsolatban felmerült költségeiről, díjáról, valamint az azokat megalapozó körülményekről és az általa lefolytatott eljárási cselekményéről. A végrehajtót a tárgyalás napjáról értesíteni kell 14. Álláspontom szerint a keresetlevél hiányos volta esetén hiánypótlásnak van helye, ezt megelőzően a végrehajtót nem kell értesíteni a perindításról. Ezzel szemben, amennyiben a keresetlevél alkalmassá válik a tárgyalás kitűzésére, a tárgyalás napjáról való végrehajtói értesítés már kötelezővé válik. Ezzel ellentétes bírói gyakorlatra is van példa, amit ugyancsak nem tilt a törvény, bár ezt felesleges bírói intézkedésnek tartom, hiszen egy esetleges hiányos kereseti kérelemről való végrehajtói értesítés esetén célszerű annak elutasításáról is tájékoztatni a végrehajtót, azért, hogy valós képet kapjon a per állásáról, ha az nem kerül tárgyalásra kitűzésre. Ezen végrehajtót védő szabálynak különösen akkor van jelentősége, ha a bíróság a végrehajtás megszüntetéséről dönt érdemben, mivel a végrehajtót díjazás illeti meg az általa foganatosított végrehajtási cselekményekkel kapcsolatban. A Pp. 370/A. -a speciális rendelkezéseket tartalmaz a végrehajtás-megszüntetési és korlátozási perekre vonatkozólag, azonban az egyéb eljárásjogi kérdésekre a Pp. általános rendelkezései az irányadóak 17, így például a perköltség viselésére is. A megszilárdult bírói gyakorlat szerint a felperes viseli a perköltséget abban az esetben, ha a perre az alperes okot nem adott, így akkor, ha az adós végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránti pert indít anélkül, hogy a teljesítését a végrehajtónak bejelentette volna a Vht. 41. előírásai szerint, és a végrehajtást kérő a keresetet az első tárgyaláson azonnal elismeri. Ezen esetben tehát az adós pernyertessége ellenére is viseli a perköltséget a Pp. 80. (1) bekezdése értelmében 18. Más esetben amikor a bíróság a felperes javára dönt (a végrehajtást megszünteti vagy korlátozza), akkor az eljárást befejező határozatban az alperesi végrehajtást kérő viseli a teljes vagy részbeni perköltséget. A perben mindig vizsgálni kell, hogy a végrehajtási eljárásban milyen összegű költségek merültek fel. Ebben jelentős segítséget nyújt, ha a végrehajtó megküldte a végrehajtási eljárás iratait, melyben többnyire egy okiratban szerepel összesítve a teljes tartozás valamennyi végrehajtási költség tételes 13 dr. Majlinger-Nagy Gréta: A végrehajtási perek elméleti és gyakorlati kérdései november Pp. 370/A. (5) bekezdés 15 Pp. 370/A. (5) bekezdés 16 Pp. 370/A. (6) bekezdés 17 Pp BH EXECUTIO

16 feltüntetésével. Ezen költségek többfélék lehetnek: a végrehajtási eljárás illetéke, a végrehajtó munkadíja, költségátalánya, készkiadása, behajtási jutaléka, a jogi képviselő munkadíja, készkiadása és költségátalánya. A végrehajtási költségek között a végrehajtást kérő által a végrehajtási eljárásban befizetett végrehajtási előleget nem lehet figyelembe venni, hiszen azt a végrehajtási költség már tartalmazza, ilyen elszámolás mellett a végrehajtást kérő által befizetett előleg összege kétszer nyerne elszámolást az adós terhére 19. tességes lefolytatása sokkal fontosabb követelmény a soronkívüliségnél. A szükséges bizonyítási eljárás lefolytatása nélkül ugyanis nem lehet alapos döntést hozni, és nem lehet a keresetet azzal az indokkal elutasítani, hogy a törvényi szűk határidők azt nem teszik lehetővé. A határidők módosítása vonatkozásában a közelmúltban elfogadott törvényjavaslat lehetőséget fog teremteni a bírósági gyakorlatban egy hatékonyabban működő eljárásra. Publikáció Jogorvoslatok A Pp. kizárólag az adós részére teszi lehetővé a végrehajtás megszüntetése, illetve korlátozása iránti per megindításának lehetőségét, míg ezekben a perekben a bíróság érdemi döntése ellen mind az adós, mind a végrehajtást kérő élhet fellebbezéssel azzal a speciális rendelkezéssel, hogy a végrehajtási költség tekintetében a törvény a végrehajtónak is biztosít fellebbezési jogot. A bíróság határozata elleni jogorvoslatnak halasztó hatálya van, kivéve, ha a törvény eltérően rendelkezik. Míg a Pp. általános jelleggel rögzíti a fellebbezés halasztó hatályát, addig a Vht. csak a határozatok elleni jogorvoslatokra szűkíti le főszabályként a halasztó hatályt. A perben hozott jogerős határozat elleni felülvizsgálati eljárásra a nem peres eljárási jellegéből adódóan a Vht. a perek tekintetében nem tartalmaz szabályt, a rendkívüli jogorvoslatra a Pp. XIV. fejezete 20 az irányadó. III. Összegzés A tanulmányomban gyakorlati nézőpontból törekedtem bemutatni a vizsgált perek eljárásjogi szabályait és annak problematikáit az ítélkezés kapcsán. Összegezve a tapasztalataimat elmondható, hogy a törvényben szabályozott szigorú eljárási határidők betartása nehézkes, amelynek egyik fő oka a bíróságok leterheltsége. Álláspontom szerint a perek tisz- 19 Vida István: A bírósági végrehajtás, Németh János: Polgári nem peres eljárások, Egyetemi jegyzet, ELTE ÁJK, Budapest, o. 20 Pp (Felülvizsgálat) EXECUTIO 17

17 Személyi változások A Magyar Bírósági Végrehajtói Kar székházában 19 új, önálló bírósági végrehajtó ünnepélyes eskütételére került sor január 12-én DR. ANDRIS ILDIKÓ (Pesti Központi Kerületi Bíróság) 2003-ban végzett a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának jogász szakán ben tette le a jogi szakvizsgát ben a Budapesti Corvinus Egyetemen szerzett felszámolási és vagyonfelügyeleti szakértő diplomát és 2006 között a Karsai Műanyagtechnika Holding Zrt.-nél, 2007-ben pedig a Gabona Holding Zrt.-nél volt jogi előadó ban a TM-Line Felszámoló és Gazdasági Tanácsadó Zrt.-nél volt felszámoló, végelszámoló és vagyonfelügyelő, 2009 januárjától ugyanitt jogi igazgató, jogtanácsos. Német nyelvből rendelkezik középfokú nyelvvizsgával től tagja a FOE Jogi Bizottságának. DR. ÁDÁM KRISZTIÁN (Hatvani Járásbíróság) 2015-ben szerzett diplomát a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának jogász szakán. A bíróságivégrehajtó-jelölti kézbesítési vizsgát 2011-ben, a végrehajtói szakvizsgát 2001-ben tette le április 16-tól január 31-ig Ádám Zoltán önálló bírósági végrehajtó mellett önálló bírósági végrehajtó jelöltként dolgozott február 1-től június 30. napjáig az OTP Bank Gyöngyösi Fiókjának Végrehajtási Csoportjánál helyezkedett el február 3. napjától önálló bíróságivégrehajtó-helyettes Ádám Zoltán önálló bírósági végrehajtó mellett. Angol középfokú nyelvvizsgával rendelkezik. DR. BODROGI ZSUZSANNA TÜNDE (Ózdi Járásbíróság) 2014-ben végzett a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának jogász szakán ben szerzett végrehajtójelölti kézbesítési vizsgát, majd 2015-ben végrehajtói szakvizsgát. Angol és szlovák nyelvből rendelkezik középfokú nyelvvizsgával. Még egyetemistaként kezdett dolgozni Nyíregyházán Harsányi Géza önálló bírósági végrehajtó mellett, először végrehajtójelöltként, majd végrehajtó-helyettesként. DR. CSONTOS IMRE (Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság) 2000-ben végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának jogász szakán. Jogi szakvizsgával, valamint angol nyelvből középfokú nyelvvizsgával rendelkezik és 2005 között ügyvédjelöltként tevékenykedett, 2005-től pedig ügyvédként dolgozik. DR. CSŰRÖS GABRIELLA KLÁRA (Mátészalkai Járásbíróság) 2005-ben szerzett jogász diplomát a Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar jogász szakán, mely tanulmányait a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Deák Ferenc Doktori Iskola PhD-képzésén folytatta. Tudományos fokozatot 2012-ben szerzett. A jogi szakvizsgát 2017 januárjában, a bírósági végrehajtói szakvizsgát 2017 márciusában tette le. Német nyelvből középfokú nyelvvizsgával, angol nyelvből felsőfokú nyelvvizsgával rendelkezik, kiegészítve nemzetközi jogi szaknyelvi felsőfokú képzéssel és 2012 között egyetemi tanársegédként, majd tudományos munkatársként és egyetemi adjunktusként dolgozott a Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán. 18 EXECUTIO

18 DR. DIENES GABRIELLA VERONIKA (Mátészalkai Járásbíróság) 2000-ben szerzett jogászdiplomát a József Attila Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán, cum laude minősítéssel. A jogi szakvizsgát 2004-ben tette le júliusától a Nyírbátori Városi Bíróságon bírósági fogalmazóként dolgozott polgári és büntető ügyszakban július 1-től a Fehérgyarmati Városi Bíróságnál bírósági titkári kinevezést kapott, ahol főként polgári peren kívüli és végrehajtási ügyeket intézett júniusától a Mátészalkai Városi Bíróságon kezdett dolgozni, október 1. napjától pedig a Mátészalkai Városi Ügyészségen eleinte ügyészségi titkárként, majd ügyészként tevékenykedett. Német nyelvből középfokú C típusú nyelvvizsgával rendelkezik. Személyi változások DR. GÁL TAMÁS (Nagykanizsai Járásbíróság) 2010-ben szerzett jogi diplomát a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar jogász szakán. A jogi szakvizsgát 2012-ben, a végrehajtói szakvizsgát 2014-ben szerezte meg. Rendelkezik közigazgatási és anyakönyvi szakvizsgával, valamint vállalkozásszervező és pályázatíró végzettséggel és angol középfokú nyelvvizsgával. A pályázó 2007 februárjától óraadó tanár a Pannon Egyetem Nagykanizsai Képzési Helyén június 27-től március 23-ig Sormás-Homokkomárom Községek Körjegyzőségén, majd a Sormási Polgármesteri Hivatalban dolgozott jogi munkatársként március 24-től december 7-ig a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság Dél-dunántúli Regionális Felügyelőségénél, majd a Somogy Megyei Kormányhivatal Fogyasztóvédelmi Felügyelőségénél volt jogi ügyintéző december 8-tól dolgozik Dr. Vizler Endre Végrehajtói Irodájánál, június 22. napjától önálló bíróságivégrehajtó-helyettes. DR. HALÁSZ BENCE GÁBOR (Orosházi Járásbíróság) 2009-ben szerzett jogi diplomát a Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán ban jogász-közgazdász képesítést szerzett a Nyugat-Magyarországi Egyetem Közgazdaságtudományi Karán ben végrehajtási jogi szakjogász képesítést szerzett a Pécsi Tudományegyetemen. Angol és német nyelvből középfokú nyelvvizsgával rendelkezik szeptembere óta dolgozik a Feigl és Társa Végrehajtói Irodában, ahol 2015-től végrehajtó-helyettesként látja el munkáját. DR. HORVÁTH LÁSZLÓ IMRE (Mohácsi Járásbíróság) 2006-ban végzett a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának jogász szakán ben tette le a jogi szakvizsgát. Rendelkezik felnőttképzési és művelődési menedzser diplomával is. A jogi diploma megszerzését követően ügyvédjelöltként helyezkedett el, majd július 1. napjától egyéni ügyvédként dolgozik. EXECUTIO 19

19 Személyi változások DR. KARACS ANETT (Kazincbarcikai Járásbíróság) 2008-ban szerzett jogi diplomát a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar jogász szakán ban végrehajtási jogi szakjogász végzettséget szerzett. A bíróságivégrehajtó-jelölti kézbesítési vizsgát 2011-ben, a bírósági végrehajtói szakvizsgát 2012-ben tette le. Angol és német nyelvből középfokú nyelvvizsgával rendelkezik ban dr. Radics Csaba önálló bírósági végrehajtónál kezdett el dolgozni adminisztratív munkatársként től 2010-ig az APEH Közép-magyarországi Regionális Igazgatóság Hátraléknyilvántartó Osztályán dolgozott jogászként től 2012-ig végrehajtójelöltként, majd 2015-ig végrehajtó-helyettesként dolgozott dr. Radics Csaba önálló bírósági végrehajtónál, melynek során több alkalommal dr. Radics Csaba tartós helyettesítését is ellátta május 12-től végrehajtó-helyettes dr. Dócs Attila önálló bírósági végrehajtónál. DR. KISS FERENC (Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság) 2001-ben végzett a József Attila Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának jogász szakán. A jogi szakvizsgát 2010-ben tette le ban szerzett végrehajtási jogi szakjogászi diplomát a Pécsi Tudományegyetemen. A jogi diploma megszerzését követően ügyvédjelöltként dolgozott, 2007 és 2010 között Szélpál Péter mellett volt végrehajtójelölt februárja óta ügyvédként dolgozik. DR. KUTAS PÉTER (Pesti Központi Kerületi Bíróság) 2006-ban végzett a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának jogász szakán. A jogi szakvizsgát 2011-ben tette le. Angolból középfokú nyelvvizsgával, németből szóbeli felsőfokú és írásbeli középfokú nyelvvizsgával rendelkezik. A pályázó 2006 és 2010 között ügyvédjelöltként dolgozott a Szatmári Sándor Ügyvédi Irodában óta pedig az Eurotronik Kereskedelmi, Szolgáltató és Tanácsadó Zrt. cégvezetője. DR. ORDAS VIKTÓRIA (Tamási Járásbíróság) 2006-ban végzett a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának jogász szakán ben tette le a jogi szakvizsgát, 2014-ben végrehajtójelölti kézbesítési vizsgát és végrehajtói szakvizsgát tett. Német nyelvből középfogú nyelvvizsgával, valamint ingatlanközvetítő, értékbecslő végzettséggel rendelkezik. A diploma megszerzését követően ügyvédjelöltként helyezkedett el tól 2014-ig saját irodájában ügyvédként dolgozott től 2016-ig Kiszler Gábor önálló bírósági végrehajtó mellett dolgozott először végrehajtójelöltként, majd végrehajtó-helyettesként tól pedig Nagy Zoltán önálló bírósági végrehajtó mellett lát el önálló bíróságivégrehajtó-helyettesi feladatokat. DR. SZABÓ BALÁZS (Monori Járásbíróság) az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán szerzett jogászdiplomát 2009-ben. A jogi szakvizsgát 2013-ban tette le. Angol középfokú nyelvvizsgával rendelkezik, kiegészítve jogi szaknyelvi vizsgával novemberétől a Péterfy Sándor Utcai Kórház-Rendelőintézet és Baleseti Központnál jogi előadóként, majd jogtanácsosként dolgozott és 2017 között több ügyvédi irodánál alkalmazott ügyvédként tevékenykedett májusától mostanáig a dr. Sinóros-Szabó Balázs és Társa Ügyvédi Irodánál ügyvédi munkakört lát el, június óta irodavezető ügyvédként. 20 EXECUTIO

20 DR. SZŐLLŐS GÁBOR (Körmendi Járásbíróság) 2001-ben diplomázott a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar jogász szakán, jogi szakvizsgával rendelkezik ben szerzett diplomát a Budapesti Gazdasági Főiskola Pénzügyi és Számviteli Főiskolai Karán pénzügy-vállalkozás szakon március 5-től december 31-ig az APEH Zala Megyei Igazgatóságánál jogászként, 2007-től 2011-ig Dr. Mautner Edit Közjegyzői Irodájában közjegyzőhelyettesként dolgozott április 6-tól október 15-ig alkalmazott ügyvédi feladatokat látott el a Pallós&Gyolcs Ügyvédi Irodában szeptember 14-től a Zalaegerszegi Törvényszéken dolgozik törvényszéki végrehajtóként. Személyi változások DR. TORMÁSI ANITA (Kaposvári Járásbíróság) 1994-ben általános szociális munkás szakon végzett az Illyés Gyula Főiskolán ben jogászdiplomát szerzett a Szegedi Tudományegyetemen. Közigazgatási szakvizsgával, jogi szakvizsgával, valamint végrehajtói szakvizsgával is rendelkezik. Tárgyalási szintű német nyelvismerettel bír től 2000 ig a Tolna Megyei Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálatnál dolgozott gyermekvédelmi felügyelőként, fiatalkorúak pártfogójaként, valamint gyámi tanácsadói munkakörben is, 2000-től a jogi feladatok ügyvitelét látta el között egyedi hatósági ügyek és szabálysértési ügyek intézésében vett részt Szakcs, Lápa fő, Várong Községi Önkormányzatok Körjegyzősége alkalmazásában, és Szakcs aljegyzői munkakörét is ellátta között tanársegéd a Pécsi Tudományegyetemen óta jelenleg is ügyvédként dolgozik. DR. TÓTH SÁNDOR (Nagykőrösi Járásbíróság) 2007-ben szerzett diplomát a Rendőrtiszti Főiskolán, 2006-ban jogászdiplomát a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán. A jogi szakvizsgát 2013-ban tette le között a BRFK XVI. kerületi Rendőrkapitányság Közrendvédelmi Osztály Őr- és Járőrszolgálati Alosztályán járőr, majd között szolgálatparancsnok, ezt követően őrsparancsnok, utána alosztályvezető volt tól 2010-ig a BRFK X. kerületi Rendőrkapitányság Közrendvédelmi Osztályának osztályvezetőjeként dolgozott től 2012-ig látta el a BRFK XVI. kerületi Rendőrkapitányság Közrendvédelmi Osztályának osztályvezetői pozícióját között a BRFK XVI. kerületi Rendőrkapitányság kapitányságvezetői posztját töltötte be től alkalmazott ügyvédként, majd 2015-től egyéni ügyvédként tevékenykedik. DR. VÍGH RÓBERT (Szegedi Járásbíróság) a Károli Gáspár Református Egyetem Jogi Karán szerzett diplomát 2015-ben ben végrehajtói szakvizsgát, 2011-ben végrehajtójelölti kézbesítési vizsgát tett óta a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar tagja májusában Dömötör László vég rehajtó mellé került kinevezésre végrehajtó-helyettesként januárjától Heidrich Gábor önálló bírósági végrehajtó végrehajtó-helyetteseként dolgozik Szegeden januárjától dr. Novák Amanda önálló bírósági végrehajtó végrehajtó-helyetteseként is dolgozott. DR. ZEKE ÉVA (Szekszárdi Járásbíróság) 2006-ban igazságügyi ügyintézői, 2013-ban végrehajtási jogi szakokleveles tanácsadói, 2016-ban pedig jogi diplomát szerzett a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán. Rendelkezik végrehajtójelölti kézbesítési vizsgával, végrehajtói szakvizsgával, közigazgatási alapvizsgával és mérlegképes könyvelői képesítéssel. A pályázó 2006 és 2007 között adminisztrátorként, 2007 és 2008 között végrehajtójelöltként, 2008 és 2014 között pedig végrehajtó-helyettesként dolgozott Farkas János önálló bírósági végrehajtó mellett től dr. Petris Csaba mellett lát el önálló bíróságivégrehajtó-helyettesi feladatokat. EXECUTIO 21

21 Személyi változások Név Státusz Dátum Önálló bírósági végrehajtó Bíróság dr. Bezsei-Kravjánszki Eszter helyettes lett 9/5/2017 Takács Mihály Miskolci Járásbíróság Horváthné dr. Kószó Szilvia helyettes lett 9/5/2017 Tóth László Győri Járásbíróság dr. Kovács Miklós helyettes lett 9/5/2017 dr. Schmidt Zoltán Pesti Központi Kerületi Bíróság dr. Rigó Melitta helyettes lett 9/5/2017 Feigl Gáborné Dabasi Járásbíróság dr. Sándor Éva helyettes lett 9/5/2017 Szabó Norbert Pécsi Járásbíróság dr. Szoták Tímea helyettes lett 9/5/2017 dr. Lőrincz István Nyíregyházi Járásbíróság dr. Vágási Katalin helyettes lett 9/5/2017 dr. Domokos Ágnes Pesti Központi Kerületi Bíróság dr. Zsigó Beatrix helyettes lett 9/5/2017 dr. Zoltán Hunor Csaba Dunakeszi Járásbíróság dr. Zsiros Orsolya helyettes lett 9/5/2017 Berki András Bp., XX. XXI. XXIII. Kerületi Bíróság dr. Dömötör Zsuzsanna helyettes lett 9/5/2017 dr. Dobos Dóra Pécsi Járásbíróság dr. Czapák Sándor helyettes lett 10/17/2017 Bencze Zoltán Debreceni Járásbíróság dr. Darvai Zsolt helyettes lett 10/17/2017 dr. Jeney Orsolya dr. Millei Adrienn helyettes lett 10/17/2017 Grácz József Budai Központi Kerületi Bíróság Nagykanizsai Járásbíróság dr. Molnár Renáta helyettes lett 10/17/2017 Révay László Miskolci Járásbíróság dr. Nánássy Elek helyettes lett 10/17/2017 Szűcs Attila Székesfehérvári Járásbíróság dr. Tóth Noémi Csilla helyettes lett 10/17/2017 dr. Petris Csaba Fonyódi Járásbíróság dr. Oszlányi Ákos Döme helyettes lett 10/17/2017 dr. Petris Csaba Fonyódi Járásbíróság dr. Harmati József helyettes lett 11/16/2017 Hercsik Károly Veszprémi Járásbíróság dr. Vastag Dalma helyettes lett 11/16/2017 dr. Vizler Endre dr. Kolozsvári Márk helyettes lett 11/16/2017 dr. Lukács Beatrix dr. Cseh Kornél helyettes lett 12/7/2017 dr. Kovács Péter helyettes lett 12/7/2017 Némethyné dr. Erdősi Krisztina Némethyné dr. Erdősi Krisztina Nagykanizsai Járásbíróság Pesti Központ Kerületi Bíróság Budapest, IV. és XV. Kerületi Bíróság Budapest, IV. és XV. Kerületi Bíróság dr. Csorvási Lajos helyettes lett 12/7/2017 Szepesi Sándor Miskolci Járásbíróság Kuruczné dr. Szalontai Beáta helyettes lett 12/7/2017 Törköly Zoltán Karcagi Járásbíróság dr. Matics Tímea helyettes lett 12/7/2017 dr. Ódor Gergely Veszprémi Járásbíróság dr. Pataki Anita helyettes lett 12/7/2017 dr. Ferenczi Attila Budai Központi Kerületi Bíróság dr. Szána Gyula helyettes lett 12/7/2017 Melegné dr. Csiszár Éva Győri Járásbíróság dr. Zsiros Annamária helyettes lett 12/7/2017 Kovács István Kazincbarcikai Járásbíróság 22 EXECUTIO

22 A Bírósági Végrehajtók Nemzetközi Szervezetének (UIHJ) éves rendes közgyűlése Párizsban Esemény Európai elnökök értekezlete, Párizs, november november 23-án az Állandó értekezlet megnyitóján és programján beszédet tartott Françoise Andrieux, a jelen lévő delegációk jóváhagyták a napirendi pontokat, majd ünnepélyes keretek között csatlakozási dokumentumot írt alá Üzbegisztán és az UIHJ. Mathieu Chardon beszámolt az UIHJ évi tevékenységéről, miszerint több mint 130 kollokviumon/értekezleten/konferencián vettek részt. Ezt követően Dmitriy Aristov, az Orosz Föderációs Végrehajtói Szolgálat vezetője tartott beszédet. Hangsúlyozta, hogy az utóbbi években számos szakmai, nemzetközi konferenciát tartottak, melyeknél mindig olyan témát igyekeznek kijelölni, ami a végrehajtók illetékességével, feladataival foglalkozik. A jelenlévőknek levetített egy kisfilmet Szocsi városáról, mely a következő konferencia helyszíne lesz, egyúttal meghívta a delegációkat azzal, hogy a pontos dátumot hamarosan meg fogják küldeni. A közgyűlésen szó volt még az Enable és a Stobra projektekről, az UIHJ szakértői csoportjának munkájáról, melynek kézzelfogható eredménye a Bírósági végrehajtás című könyv és a Végrehajtói díjszabásokról szóló 100 oldalas kiadvány, ez utóbbit pendrive hordozón adták oda a delegációknak. A végrehajtók képzésével kapcsolatban az Állandó értekezlet moderátora, Marc Schmitz elmondta, hogy módszert váltott az UIHJ, a korábbi brüsszeli képzési napok helyett adott országokban tartanak oktatást a végrehajtóknak, így például idén a Liège-i Egyetemen nemcsak a belga végrehajtók, de joghallgatók részére is tartottak kétnapos képzést. Arra kérte a tagországokat, jelezzék, amennyiben szeretnének ilyen jellegű európai uniós rendeletekről szóló, végrehajtást, igazságszolgáltatást érintő oktatást tartani saját országukban, ahová természetesen a végrehajtókon kívül, akár joghallgatókat és egyéb jogi szakmák képviselőit is meg lehet hívni. Elhangzott, hogy az UIHJ nagy hangsúlyt fektet a láthatóságra, így a facebook, a twitter és a youtube oldalokon is aktívabban lesz jelen a jövőben. A közgyűlésen levetítették a tavaszi bangkoki kongresszus előzetes videóját, ösztönözve a delegációkat arra, hogy minél nagyobb létszámban vegyenek részt a következő, májusi tisztújító kongresszuson. A közgyűlés jóváhagyta a évi pénzügyi beszámolót is. EXECUTIO 23

23 Dr. Wendy Kennett, a Cardiff Egyetem adjunktusának látogatása Esemény DR. PATAKI ANITA ÍRÁSA szeptember 22-én a Magyar Bírósági Végrehajtói Karnál tett látogatást Dr. Wendy Kennett, a Cardiff Egyetem adjunktusa, aki egy, a magyar végrehajtás rendszerét bemutató interaktív szakmai elő adáson vett részt a Kar Hivatalában, ezt követően a Kar munkatársainak kíséretében dr. Schmidt Zoltán önálló bírósági végrehajtó Úr irodájába látogatott, ahol a végrehajtói iroda gyakorlati működését ismerhette meg. Dr. Wendy Kennett 2017 szeptemberében kereste meg a Kart egy személyes látogatás kezdeményezése érdekében. Ad junk tus Asszony az európai végrehajtási rendszerek tanulmányozásával foglalkozik, amelynek során már a magyarországi látogatását megelőző- Dr. Pataki Anita titkárságvezető, MBVK en is Európa több országának végrehajtási rendszerét vonta vizsgálat alá. Erről készített tanulmányai az európai országok végrehajtási rendszerei nek működését, a szakma történetét elemezték, és rámutattak az egyes rendszerek közötti különbségekre. A Kar Dr. Wendy Kennett látogatására egész napos programot szervezett, amely kétórás interaktív szakmai előadással kezdődött. A prezentáció összeállítása az előzetesen meghatározott kutatási szempontok alapján történt, így ennek nyomán Adjunktus Asszony a magyar bírósági végrehajtás rövid történetét, a végrehajtás szervezetrendszerét, a végrehajtási eljárás megindításának gyakorlatát, a végre hajtási ügyek kiosztásának metodikáját, a végrehajtó által az adós adatainak és vagyontárgyainak felkutatása érdekében megtehető intézkedéseket és annak eljárási rendjét, továbbá a végrehajtás foganatosításának költségei alakulása tekintetében irányadó magyar szabályozást ismerhette meg. A prezentáció interaktív jellege lehetővé tette az egyes témakörök kapcsán felmerült gyakorlati kérdések megvitatását is. Az előadás végeztével dr. Schmidt Zoltán önálló bírósági végrehajtó Úr irodájában folytatódott a program, ahol dr. Hausz Dezső végrehajtó-helyettes Úr jóvoltából a Kar vendége átfogó, ám részletes képet kaphatott a végrehajtók működéséről. Az irodában történt teljes körű körbevezetést követően végrehajtó-helyettes Úr részletesen kitért a végrehajtási ügyek kiosztásának rendszerére, és bemutatta, hogy egy végrehajtói irodában ki, milyen munkakörrel bír. A bemutató révén Dr. Wendy Kennett betekintést nyert a végrehajtók által alkalmazott egységes végrehajtói ügyviteli rendszerbe is, amelynek során a leglényegesebb funkciók alkalmazását a gyakorlatban is megismerhette. Szó esett arról is, hogy a végrehajtó hogyan és milyen eljárásjogi keretek között teszi meg az adós vagyonának felkutatását célzó eljárási cselekményeket. Dr. Wendy Kennett a látogatás során részletei ben láthatta a végrehajtói iroda szervezetét, és megismerhette, hogyan történik egy végrehajtói irodában az egyes munkafolyamatok megosztása. Láthatta, hol zajlik az ügyfelek fogadása, és be tekintést nyert a végrehajtók működésének részletes feltételrendszerébe, köztük a végrehajtói iroda alapítására vonatkozó szabályokba, valamint a közelmúltban módosult pályázati feltételek rendszerébe is. Dr. Wendy Kennett a hazautazását követően levélben fejezte ki köszönetét a látogatás megszervezéséért, amelyben kitért arra is, hogy az elkészült tanulmányt a Kar számára is szíves tájékoztatásul továbbítja majd. A Kar nagy örömmel fogadta székházában Adjunktus Asszonyt, és bízik benne, hogy a látogatáshoz szervezett programmal hatékonyan segítette a kutatás előkészítő munkálatait. 24 EXECUTIO

24 A bíróság és az önálló bírósági végrehajtó kapcsolata a végrehajtási kifogás tükrében, avagy létező probléma-e az összefonódás a végrehajtásban DR. VINCZE-VARGA KRISZTINA ÍRÁSA Publikáció A bírósági beadványokban az ügyfelek gyakran használják az összefonódás kifejezést, utalva arra, hogy a bíróság legyen az elsőfokú elrendelő vagy foganatosító, vagy másodfokú tanács összejátszik, és ezzel egyidejűleg elfogult az Dr. Vincze-Varga ügyben eljáró önálló bírósági Krisztina bírósági végrehajtóval (a továbbiakban: titkár végrehajtóval). Vajon miért hiszik azt a végrehajtási eljárásban részt vevő felek, egyéb érdekeltek, beadványt szerkesztők, hogy sem a bíróság, sem a végrehajtó vagy esetlegesen a törvényszéki végrehajtó nem alkalmazza megfelelően és szerintem talán objektíven a jogszabályokat, és az ügy mielőbbi megoldása végett összefonódik. Létezik-e ez a mozzanat a bíróságok és a végrehajtó között, vagy ez egy rosszindulatú feltételezés? Vagy esetleg abból adódik ez a gondolat, hogy az ügyfelek nem értik teljesen a végrehajtási eljárás mechanizmusát? Van-e függőségi viszony a bíróság és a végrehajtó között, vagy egyenrangú résztvevői a végrehajtási eljárás összetett rendszerének? Mi alakítja és befolyásolja ezt a viszonyrendszert? Vannak-e, és ha igen, hol vannak ezek a kapcsolódási pontok? Van-e összefonódás? EXECUTIO A bíróság és a végrehajtó kapcsolata általánosságban A bírósági végrehajtásról szóló évi LIII. törvény (továbbiakban: Vht.) 225. (2) bekezdés szerint: a végrehajtó eljárása mint polgári nem peres eljárás a bíróság eljárásával azonos. A Vht.-ban rögzített szabályok ismeretében, valamint a gyakorlatban szerzett mindennapi tapasztalataim alapján merült fel bennem az a kérdés, hogy ha a végrehajtó, aki az állami kényszer érvényre juttatása szempontjából kulcsszerephez jut a bírósági végrehajtásban és eljárása a bíróságéval azonos, akkor miért kell vagy kellene őt bármilyen más oldalra helyezni, mint magát a bíróságot. Hiszen abban az esetben, ha nincs, aki érvényre juttatja a bíróság jogerős ítéleteit és ezeknek nem szerez érvényt, a jogállamiság önkéntes jogkövető magatartás és önkéntes teljesítés hiányban életképtelenné válhat. A jogszabály rendezi a végrehajtók jogállását, és ennek megfelelőn díjazásukról is gondoskodik a piacgazdasági célok megfelelő alkalmazása mellett. A piaci viszonyok között nem várható el, hogy a végrehajtók díjazás nélkül munkát végezzenek. Álláspontom szerint csak azért, mert a végrehajtó az állami kényszer érvényre juttatásában egy piaci szereplő, nem lehet őt a végrehajtási eljárásban másik oldalra helyezni, mint a bíróságot, még akkor sem, ha a hatalmi ágak rendszerében az igazságszolgáltatás és a végrehajtás elválik egymástól. Hiszen nem a hatalmi ágak rendszerében kell a végrehajtót elhelyezni, hanem a végrehajtási nem peres eljárásban, a feladat- és hatáskörét tekintően kell vagy lehet meghatározni a végrehajtók helyzetét. Ha piaci oldalról közelítjük meg a végrehajtási nem peres eljárást, a végrehajtó ezen eljárás egyik olyan szereplője, aki az általa elvégzett munkáért díjazásban kell hogy részesüljön. Ha jogi oldalról közelítjük meg a végrehajtási nem peres eljárást, a végrehajtó ezen eljárás egyik olyan szereplője, aki az igazságszolgáltatáshoz fűződő jogi érdeket érvényre juttatja. Akármelyik oldalról közelítjük meg a kérdést, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a végrehajtó a nem peres eljárásban a dolgát végzi, a jogszabályokban meghatározott díjazás ellenében érvényt szerez a bíróság jogerős döntéseinek. 25

25 Publikáció A Vht. szabályai szerint a végrehajtó dogmatikailag sem helyezhető más oldalra, mint a bíró ság 1. Így abban az esetben, ha a végrehajtó eljárása során azt észleli, hogy a végrehajtási eljárást folytatni nem tudja, akár a jogszabályok eltérő alkalmazásának a nehézségei miatt, akár amiatt, hogy nincs elég információ a birtokában a végrehajtási eljárásban szereplők akaratának mikéntjéről, joga van a bírósághoz fordulni és attól esetleges iránymutatást kérni a végrehajtási eljárás folytatására vonatkozóan. Ez azonban nem eredményezhet összefonódást még akkor sem, hogyha a felek úgy érzik, a bíróság segíti a végrehajtó munkáját. Hiszen végső soron a felek érdeke is, hogy a végrehajtási eljárás a jogszabályi keretek között, azok betartása mellett folytatódjon. A bíróság és a végrehajtó kapcsolata a végrehajtási kifogás tükrében A fentiek összetettségét is igazolva a leggyakoribb és legérzékenyebb kapcsolódási pont a bíróság és a végrehajtó között a végrehajtási kifogás (továbbiakban: kifogás) jogintézménye. Ezen jogintézmény kapcsán kívánnék rámutatni arra a tényre, hogy egy jogszabályhely pontatlansága és hézagjai milyen mértékű rossz, illetve területileg eltérő gyakorlatokat alakíthatnak ki, amit a kialakult bírósági jog gyakorlat próbálhat orvosolni. Ennek a kérdésnek a jogszabályi rendezése álláspontom szerint az egyik legégetőbb feladata lehet az egységes joggyakorlat kialakításának. Nem elhanyagolható kérdésként tekintve arra, hogy ezen eltérő bírósági gyakorlat olykor indokolatlan anyagi hátrányt is okozhat egyes végrehajtók számára. Ez pedig tovább mélyítheti, mind a bíróság és a végrehajtó, mind a felek viszonyát is a végrehajtási eljárásban, illetve a bíróság és a végrehajtó kapcsolatának megítélését is a végrehajtási eljárásban részt vevő felek részéről. A kifogás előterjesztésekor az ügyfelek, akik a végrehajtási eljárásban felek és egyéb érdekeltek, gyakran mindenféle beadványt kifogásnak neveznek, gyakorta azokat is, amiknek semmi köze nincs magához a végrehajtói intézkedéshez. Számukra /2008. számú gazdasági elvi határozat ( elegendő annyi, hogy sérelmezik a végrehajtási eljárás megindulását vagy annak nem megfelelő lefolytatását, a végrehajtási cselekmények esetleges foganatosítását. A beadványok nagy részében a Vht (7) bekezdésében felsoroltak, így a kérelem tartalmára és a bíróságtól a lényeges jogszabálysértés tényének megállapítására, valamint a végrehajtónak az elmulasztott intézkedés elvégzésére vonatkozóan meghozható utasításra vonatkozó kérelem szinte alig szerepel. Sokkal több esetben merül fel az, hogy kérik a végrehajtó megbüntetését, költségeikben történő marasztalását, valamint a kárigényük orvoslását. A végrehajtó kárfelelősségének megállapítása szintén nem tartozik a kifogás intézménye körébe, hanem a végrehajtó felelősségének megállapítása önálló, a törvényszéki bíróság hatáskörébe tartozó perben állapítható meg. 2 A kifogások elbírálására vonatkozó eljárási rendet a Vht. szabályozza, így arról is rendelkezik, hogy a kifogásról a bíróság tárgyaláson kívül dönt, de meghallgathatja akár a feleket is. Saját gyakorlatomban még nem fordult elő, hogy kifogás tárgyában tartottam volna személyes meghallgatást, egyrészről mert a megfelelő végrehajtási iratok beterjesztése és a nyilatkozatok bekérése után a tényállás kielégítően feltárható. Másrészről minden nyilatkozat megküldésre került az ellenérdekű felek részéről (végrehajtó és a kifogást előterjesztő között született nyilatkozatok), így sok esetben a fél azzal, hogy ha a végrehajtó is felismerte és elfogadta az ő álláspontját, visszavonta a kifogását. Fontosnak tartanám megjegyezni azt is ebben a kérdéskörben, hogy a felek sérelmeik orvoslásakor nem tartják feltétlenül szükségesnek a végrehajtó megbüntetését is. Ezen eljárás alkalmazására arra, hogy a feleket egymás kérelmei kapcsán tett nyilatkozatokat megismerjék a Vht. fenti -ai is lehetőséget biztosítanak, és az eljárás hatékonysága, illetve gyorsítása szempontjából sem elhanyagolhatók. Más kérdés lehet az is, hogy vajon szükség van-e a felek vélt vagy valós sérelmeinek orvoslására ezen jogintézmény keretei között. Álláspontom szerint a kifogás jogintézménye a végrehajtás foganatosításához kapcsolódó jogorvoslati rendszer része, amelyet a Vht. szigorú 2 BH EXECUTIO

26 keretek között szabályoz, amelybe nem férhet bele sem a végrehajtási eljáráshoz fűződő, sem a jogállamisággal kapcsolatos negatív érzelmek, illetőleg ellenérzések feloldása. A bíróság hatásköre és annak gyakorlati nehézségei a kifogás elbírálása kapcsán A bíróság a kifogás elbírálásakor a kérelemhez kötöttség elve szerint dönt a kifogás jogosságáról, illetve azt részben vagy egészben elutasíthatja. A kifogásban megjelölt végrehajtói intézkedés, illetőleg mulasztás ún. minősítése több szempontból is nehézség elé állítja a bíróságot. Egyrészről azért, mert annak a meghatározása, hogy az adott végrehajtási eljárásban a kifogásolt cselekménynek milyen kihatása van a teljes eljárásra a végrehajtási eljárás egy adott pontján, alapos mérlegelést igényel. Jelentősége lehet annak, hogy az adott eljárásban a végrehajtó csak rosszul vagy másként értelmezett egy jogszabályhelyet, mint ahogy azt az ügyfél szerette volna, vagy nem vette figyelembe a jogszabályi rendelkezéseket. Másrészről az is problematikus lehet a kifogásban megjelölt végrehajtási cselekmény minősítése szempontjából, hogy egyes, a korábban felsorolt végrehajtási cselekmények közül a végrehajtási eljárás lefolytatására kihatással voltak-e a sérelmezett intézkedések vagy azok elmaradása. Álláspontom szerint nem lehet jogsértőnek tartani azt a végrehajtó cselekményt, ha ugyan a végrehajtó nem kereste meg a Vht. 47. (2) bekezdésében felsorolt valamennyi pénzintézetet, de az általa megkeresett (legalább 20 jelentősebb) pénzintézet nemleges választ adott az adós bankszámlájára vonatkozóan. Ellenkező esetben álláspontom szerint jogos az a kifogás, ahol a végrehajtást kérő határozott kérelmére a végrehajtó nem kereste meg azokat a pénzintézeteket, amelyeket a végrehajtást kérő megjelölt, tekintettel arra, hogy a végrehajtási eljárásban a végrehajtás kérő az ügy ura, így nem teljesülhetett a végrehajtáskérői akarat sem. Abban az esetben, ha a végrehajtó ezen megkeresések elmulasztását esetlegesen igazolta volna, vagy ennek okát feltárta volna a végrehajtást kérő felé, már nem valósított volna meg a végrehajtási eljárásban mulasztást. Harmadrészről kérdés lehet, hogy ezen mulasztás lényegesen jogsértő volt-e, illetve kihatással volt-e a végrehajtási eljárás folytatására. A fentiekben hivatkozott esetet alapul véve az adós bejelentett jövedelemmel, bankszámlákkal nem rendelkezett, a pénzkövetelés behajthatatlan volt, így a végrehajtást kérő által megjelölt pénzintézet esetleges megkeresése sem eredményezte volna a végrehajtási eljárás mielőbbi sikeres befejezését, így a végrehajtó mulasztása az ügy érdemére kihatást nem gyakorolt. Szintén nem lehet jogsértő az a végrehajtói intézkedés, ahol a helyszínen a végrehajtó nem vette jegyzőkönyvbe a felek esetleges észrevételeit, valamint azt a tényt, hogy az adós szemetet és állítólag bűzt hagyott az ingatlanban annak elhagyása után, tekintettel arra, hogy az adott végrehajtási cselekmények dokumentálása a Vht. 35. (1) bekezdése szerint a végrehajtó feladata, illetőleg a jegyzőkönyv tartalmi elemeit a Vht. 35. (2) bekezdése taxatíve felsorolja. Ezzel ellentétesen jogsértő az a végrehajtói mulasztás, ahol a végrehajtó nem a Vht ának megfelelően készítette el a helyszíni cselekmények során a jegyzőkönyvet, és azt nem kézbesítette megfelelően a végrehajtást kérő részére. További kérdésként merülhet fel, hogy egyazon vagy hasonló végrehajtói intézkedés más-más végrehajtási eljárásban más jelentőséggel bír. Amíg az egyik végrehajtási eljárásban egy végrehajtói intézkedés lényeges és kihatása érdemi, addig egy másik végrehajtási eljárásban ez nem bír relevanciával. A végrehajtást kérő írásos megkeresése ellenére több mint 6 hónapig nem kereste meg az illetékes egészségbiztosítási szervet az adós esetleges munkaviszonyát illetően, illetve ennek elmaradásáról a végrehajtást kérőt nem tájékoztatta, álláspontom szerint lényegesen jogsértő mulasztás. Ellenben azzal az esettel, amikor a végrehajtást kérő hetente kérte a végrehajtót telefonon, hogy a fenti intézkedést foganatosítsa, és azért terjesztett elő kifogást, mert a végrehajtó nem vette el az adós feltételezett munkahelyén az adós pénztárcáját és az abban esetlegesen fellelhető munkabérét. A fentiekben csak kis mértékben felvázolt esetjog szerint is fontos a bíróságnak azon szerepe, hogy minden egyes végrehajtási eljárásban Publikáció EXECUTIO 27

27 Publikáció külön-külön vizsgálja a végrehajtó intézkedését vagy annak mulasztását, és azt az adott végrehajtási eljárásban külön-külön minősítse is. Általánosságban nem hozhat a bíróság olyan döntést, még az esetleges bírósági gyakorlatot figyelembe véve sem, hogy a konkrét végrehajtási kifogás kapcsán ne mérlegelje a végrehajtói intézkedést az eset összes körülményei vel összefüggésben. S ez nem jelent összefonódást. Bírság mint szankció a kifogás elbírálásakor, és annak újragondolása A fentieken túlmenően a bíróság és a végrehajtó kapcsolatának megítélésekor a legérzékenyebb kapcsolódási pont a lényeges jogsértés esetén alkalmazandó bírság kérdése, amelyet a Vht. járulékos kérdésként szabályoz (Vht. 217/B. ). A fenti jogszabályhely álláspontom szerint nem biztosítja azt a mérlegelési lehetőséget a bíróság részére, aminek kapcsán az adott végrehajtási eljárásban vitatott végrehajtói intézkedés objektíven megítélhető lenne. Míg a fentiek szerint a bíróság teljesen feltárja az eset összes körülményeit, és annak kapcsán dönt a kifogás jogosságáról, ezzel ellentétesen a jogszabályhely szövege elveszi tőle a mérlegelés további lehetőségét, hiszen köteles lényeges jogsértés esetén alkalmazni a bírságolást mint szankciót. Így a jogszabály magának ellentmondva arra kényszeríti a bíróságot, hogy olyan esetekben is alkalmazza a bírságolás intézményét, amikor ez álláspontja szerint nem jogos vagy nem feltétlenül szükséges. Ezen a kötelező alkalmazási mechanikán elindulva eljuthatunk odáig is, hogy ezen eszköz a bíróság kezében a megfélemlítés eszközévé is válhat. Hiszen ha a bíróságok eltérő joggyakorlatot alkalmaznak, ezen eltérések komoly anyagi hátrányt is kilátásba helyezhetnek bizonyos régiókban működő végrehajtók felé, míg másokkal szemben ezt nem alkalmazzák, így lényeges lehet annak kérdése, hogy ki, milyen területi elosztásban, az ország melyik régiójában látja el végrehajtói tevékenységét. A bírósági gyakorlat szerint az a végrehajtói mulasztás, amikor a végrehajtó nem készít másolatot a végrehajtást kérő által kért iratokból, illetve nem tájékoztatta, hogy az általa kért iratok másolatának elkészítése és elküldése mekkora költséggel jár, lényeges jogsértésnek minősül. 3 Ezen és ilyen esetek vizsgálatakor a bíróságnak álláspontom szerint figyelemmel kell lennie arra is, milyen körülmények között került sor ilyen jellegű mulasztásra, hiszen egy évek óta szünetelő eljárásban, ahol az adósnak fellelhető jövedelme, vagyona nincs, nem feltétlenül kell ugyanolyan jogkövetkezményeket alkalmazni, mint egy olyan eljárásban, ahol a végrehajtó a fél folyamatos megkeresésére egyáltalán nem reagál. Lényeges jogsértés az is, amikor a végrehajtó tévesen olyan eljárásban is folytatja az eljárását, ahol a bíróság a végrehajtási eljárást felfüggesztette. Nem mentesül a végrehajtó ezen felelőssége alól akkor sem, ha ezt a végrehajtást kérő kérelmére folytatta, annak ellenére, hogy az adós ellen több végrehajtási eljárás is folyamatban van, és maga a végrehajtó is elismerte, hogy tévesen más eljárásban folytatta a végrehajtást. 4 Ezen esetben a bíróság, ha mérlegelési jogkörrel rendelkezne a jogszabály szerint, akkor is bírsággal sújtotta volna a végrehajtót a fenti jogsértő intézkedés miatt, ahogy jelen eljárásban ezt meg is tette. A Vht. 217/B. (2) bekezdése szerinti mentesítés alkalmazása sem valódi mérlegelési jogkör a bíróság számára. A Vht. 217/B. (2) bekezdésének utolsó mondatrészének alkalmazása, miszerint, hogy nem a végrehajtó érdekkörében merült fel a lényeges eljárási szabálysértés, szintén komoly aggályokat hordoz. Annak megítélése, hogy mi a végrehajtó érdekköre, megint egy olyan esetkör, ahol az eljárás teljes menetét vizsgálni szükséges. A végrehajtási eljárás sikere ugyanúgy a végrehajtó érdekkörébe tartozik, mint ahogy az a végrehajtást kérő érdekkörébe is. Az érdekkör kérdését nem lehet kizárólag anyagi alapokra helyezni, hiszen ha az eljárásban ugyan az adós teljesít, azonban ez ténylegesen hosszú évekig eltart, az mind a végrehajtáskérői, mind a végrehajtói oldalon problémákat vethet fel. Gondolni lehet például a fokozatosság elvének megsértésére, azzal, hogy a végrehajtást kérő sürgeti a végrehajtót a végrehajtási eljárás további 3 Fővárosi Törvényszék 42. Pkf /2013/2. sorszámú végzése 4 Debreceni Törvényszék 2. Pkf.20454/2017/2. sorszámú végzése 28 EXECUTIO

28 folytatása és mielőbbi lezárása végett, mert ezen eljárás elhúzódásakor további költségei merülhetnek fel. De ezen eljárás során ha a végrehajtó észleli, hogy esetleges jogsértést követ el, már nem menthető ki azzal, hogy ez nem az ő érdekköre. Ezzel egyidejűleg a végrehajtó két tűz közé szorul azzal, miszerint választania kell, hogy a végrehajtást kérőt vagy a bíróság által megfogalmazottakat tartja előbbre, és veszi az érdekkörébe. Álláspontom szerint a Vht. pontatlanul megfogalmazott szövege és annak szigorú, egyoldalú alkalmazása nem egyeztethető össze azokkal a korábban kifejtett jogelvekkel, hogy a bíróság nem törvényességi felügyeletet gyakorol a végrehajtó felett, hanem csak a végrehajtási kifogást vizsgálhatja. Teszi ezt egy olyan nem peres eljárásban, ahol bizonyítást ritkán vagy egyáltalán nem alkalmaz, és ennek során él a bírságolás mint szankció lehetőségével. Véleményem szerint a végrehajtási eljárásban részt vevők számára, különösen azok számára, akik nem rendelkeznek alaposabb jogszabályi ismeretekkel, visszás lehet ez a jogalkalmazói magatartás, és talán még fel is vetheti az összefonódás lehetőségét is. Ugyanis ha az egyik eljárásban a bíróság ezt alkalmazta mint szankciót, akkor miért nem alkalmazta egy hasonló tényállás során mással szemben. Talán jóban akar lenni a végrehajtóval, merülhet fel bennük a kérdés? Ezen félreértések és a sokszor megfogalmazott jogalkalmazói egység kialakítása miatt is szükséges lenne a jogszabályszöveg módosítása. Ha a bíróság valódi mérlegelési jogkörben alkalmazhatná a szankciót, sokban hozzájárulhatna egy egységesebb ítélkezési gyakorlat kialakításához. Természetszerűen nem gondolom azt, hogy ezzel megszűnne az összefonódás felmerülhetőségének a lehetősége, azonban ezt jogszabályi szintre emelve az esetlegesen másodfokon eljáró tanácsok objektíven megítélhetnék az első fokon mérlegelt és megalapozott döntést a jogszabályok tükrében. Továbbá a bírságolás jogintézményének felülvizsgálatát indokolná az is, hogy a végrehajtók új szervezeti struktúrában történő felállása és jogi végzettséggel rendelkezőkkel történő feltöltése, azaz a végrehajtói szakma jogi hivatásrenddé válása szintén azt a jogalkotói célt szolgálta, hogy az eljárásokban olyan személyek vegyenek részt, akiknek kevesebb problémát okozhat a komplexebb jogszabályok alkalmazása. Így ilyen helyzetben feltehetőleg egyre ritkábban fordulhat elő olyan helyzet, hogy a végrehajtó esetlegesen tévesen értelmez egy jogszabályhelyet, és ebből adódóan követ el lényeges jogsértést. Abban az esetben, ha ezentúl másként értelmez a végrehajtó egy jogszabályt, mint azt a bíróság, vagy a végrehajtási eljárásban részt vevők vagy azok jogi képviselői, akkor olyan jogértelmezési vitára kerülhet sor, amely kapcsán jogi álláspontok ütköznek, és amelynek végső eredménye egy olyan bírósági döntés lehet, amely később mint esetjog felhasználhatóvá válik. Munkám során a beadványokból gyakran kiolvasható az a burkolt vagy egyértelmű elképzelés mind a végrehajtást kérő, mind az adós oldaláról, hogy a bíróság és a végrehajtó valamilyen okok miatt összefonódik. Ezen kritikai megközelítés azért sem helytálló, mert erre sem a jogszabályok nem biztosítanak lehetőséget (lásd összeférhetetlenségi szabályok Vht /A. ), illetőleg ezen összefonódásra azért sincs szükség, mert a végrehajtási eljárásban mind a végrehajtó, mind a bíróság feladata az, hogy minél előbb sikeresen befejeződjön a végrehajtási eljárás. Ehhez a végrehajtónak nemcsak anyagi érdeke fűződhet, hanem az is, hogy az érdemi befejezés az esetleges munkateher csökkentése szempontjából is elősegítheti a többi folyamatban lévő ügy hatékonyabb ügyvitelét. A fenti jogszabályok alkalmazása során a legnehezebb feladat az állandóan változó jogszabályi helyek alkalmazása mellett, elfogadni azt, hogy a végrehajtási eljárásban szereplők különböző oldalai egytől egyig jogilag helytállóak lehetnek, mert erre a jogszabály lehetőséget biztosít valamennyiünk számára. Amit tehát a jogszabály konkrétan a Vht. nem tilt, azt az élet produkálhatja. És ez nem azonos az összefonódással. Publikáció EXECUTIO 29

29 Szakmai nap a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar székházában Esemény DR. PATAKI ANITA ÍRÁSA A Magyar Bírósági Végrehajtói Kar hivatali szerve március 26. napján Szakmai napot tartott székházában az új polgári perrendtartás (Pp.) által hozott legfontosabb változásokról az önálló bírósági végrehajtók és önálló bírósági végrehajtó-helyettesek, valamint az egyéb jogi hivatásrendek meghívott képviselői részére. A rendezvény az új jogszabály újításainak mentén haladva, három prezentációból álló előadás-sorozat keretében várta az érdeklődőket. A Szakmai napot Dr. Petrik Béla Hivatalvezető Úr nyitotta meg, majd ezt követően az előadás-sorozat dr. Wopera Zsuzsa, a polgári perrendtartás reformjával, az új szabályozási rendszer kialakításával, továbbá a kapcsolódó jogszabályok előkészítésével összefüggő feladatok irányítására és összehangolására kinevezett miniszteri biztos prezentációjával vette kezdetét. Dr. Wopera Zsuzsa miniszteri biztos kiemelte a polgári perrendtartásról szóló évi CXXX. törvény (Pp.) alapvető koncepcionális változásait. Előadása kezdetén a törvény alapvető rendelkezései között annak hatályára vonatkozó rendelkezéseket, valamint a törvény alapelvi rendszerét, a Pp. újfajta tárgyi hatályára vonatkozó rendelkezéseket ismertette, amelynek kapcsán utalt arra is, hogy az új Pp. már nem alkalmazható a közigazgatási perekre, figyelemmel arra, hogy az új Pp.-vel egy időben lépett hatályba a közigazgatási perrendtartásról szóló évi I. törvény is, amely a közigazgatási jogvitákat a hatálya alá vonja. Dr. Wopera Zsuzsa a Pp. alapelvi rendelkezései kapcsán hangsúlyozta, hogy az új törvény csak néhány alapelvet nevesít az alapvető rendelkezések között, figyelemmel arra, hogy a jogszabály felépítését tekintve csak a per egészét átfogó, legáltalánosabb alapelveket foglalta össze az I. fejezetben, úgy mint a rendelkezési elv, a perkoncentráció elve, a felek eljárástámogatási és igazmondási kötelezettsége, a jóhiszeműség elve, a bíróság közrehatási tevékenysége. A pernek az egyes meghatározott szakaszaiban érvényesülő alapelvek az új törvényben a speciálisan az adott eljárási szakra vonatkozó rendelkezések között kaptak helyet. Hangsúlyozta, hogy az új Pp. legfontosabb jogalkotói célkitűzése az alapvető rendelkezések között elhelyezett perkoncentráció elvében rejlik, amelynek lényege abban áll, hogy a bíróságnak és a feleknek törekedniük kell arra, hogy az ítélet meghozatalához szükséges valamennyi tény és bizonyíték olyan időpontban álljon rendelkezésre, hogy a jogvita lehetőleg egy tárgyaláson elbírálható legyen. Ennek nyomán a Pp. arra törekszik, hogy mind a bíróságok, mind a felek tegyenek meg mindent a per teljes körű előkészítése érdekében. Ehhez kapcsolódik az új alapelvként megjelenő, a bíróság közrehatási tevékenységének elve is, amelynek értelmében a bíróság a Pp.-ben meghatározott módon és eszközökkel hozzájárul ahhoz, hogy a felek eljárási kötelezettségeiket teljesíthessék. A közrehatási tevékenység célja, hogy a bíróság jóval aktívabban vegyen részt a jogvita kereteinek tisztázásában, amely ugyanakkor nem az anyagi igazság kiderítését jelenti, hanem a bíróságnak a per során irányadó széleskörű figyelemfelhívó, tájékoztató tevékenységét. Az előadás a Pp. II. részét érintő legfontosabb újítások kapcsán érintette a korábbi Pp.-hez képest megváltozott hatásköri szabályokat. Eszerint az új törvényben általános hatáskörű bíróság a törvényszék lett, így mindazon perek a törvényszék hatáskörébe tartoznak, amelyek elbírálását törvény nem utalja a járásbíróság hatáskörébe. Dr. Wopera Zsuzsa kiemelte, hogy az új jogszabály professzionális perviteli szabályokra épül, 30 EXECUTIO

30 amely nemcsak a törvényszék előtti eljárásra irányadó, mindkét fél részére kötelezően előírt jogi képviselet követelményében mutatkozik meg, hanem a törvény olyan rendelkezéseit is érinti, amelyek például már a keresetlevél előterjesztésekor alkalmazandó előírásokat foglalják magukban. Ennek kapcsán ismertette a keresetlevél részletesebb struktúráját (bevezető rész, érdemi rész, záró rész, kötelező mellékletek) eredményező új szabályokat, amelyek közül az érdemi részhez köthető változásokat emelte ki. Az új rendelkezések nyomán a keresetlevél érdemi részében az érvényesíteni kívánt jogot az anyagi jogi jogalap útján (jogcím) kell meghatározni, továbbá szerepelnie kell az ítéleti rendelkezésre irányuló határozott kérelemnek is. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a keresetlevélben meg kell jelennie annak, hogy a felperes egy esetleges helyt adó ítéletben milyen rendelkező részt vár a bíróságtól. Az előadó fontos változásként emelte ki, hogy a korábbi idézés kibocsátása nélküli elutasítást az új Pp.-ben a visszautasítás intézménye váltotta fel, az elsőfokú eljárás tekintetében pedig az új törvény bevezette az ún. osztott perszerkezetet. Ennek alapján a per ún. perfelvételi szakasza, valamint az érdemi tárgyalási szakasza elválik egymástól. Ha a bíróság úgy ítéli meg, hogy a keresetlevél perfelvételre alkalmas, azt közli az alperessel, és felhívja ellenkérelme előterjesztésére. Az ellenkérelem előterjesztését követően pedig a bíróságnak három eljárásra van lehetősége: kitűzheti a perfelvételi tárgyalást (a keresetlevél előterjesztésétől számított 4 hónapon belüli időpontra), vagy amennyiben az szükséges, további írásbeli perfelvételt rendel el a felperes válasz irat benyújtására való felhívásával, de ha úgy ítéli meg, hogy a felek a keresetlevélben és az írásbeli ellenkérelemben megtett nyilatkozatokkal a jogvita kereteit meghatározták, a perfelvételt mellőzheti. Az osztott perszerkezet alapján a perfelvételi szak végzéssel történő lezárása után kezdődik az érdemi tárgyalási szak, amelyhez a bizonyítás lefolytatása köthető. Az érdemi tárgyalási szakban a nyilatkozatok megváltoztatására már csak kivételesen van lehetőség. Amennyiben a bíróság az érdemi tárgyalási szakban előterjesztett keresetváltoztatást nem engedélyezi, ezt önálló fellebbezéssel nem támadható, ugyanakkor indokolással ellátott és csak az ítélet elleni fellebbezésben támadható végzésben utasítja el. Az érdemi tárgyalási szakban szemben a perfelvételi tárgyalással lehetőség van a tárgyalásnak a felek távollétében történő megtartására. Míg a felek meg nem jelenése a perfelvételi tárgyaláson a per megszüntetését vonja maga után, addig az az érdemi tárgyalási szakban az eljárás szünetelését eredményezi. Dr. Wopera Zsuzsa előadásában utalt a bírósági polgári nem peres eljárásokra vonatkozó általános rendelkezéseket tartalmazó évi CXVIII. törvényre (Bpnp.) is, hangsúlyozva, hogy annak alkalmazása során is mögöttes szabályként irányadó a Pp. azzal, hogy a nem peres eljárásokban nem érvényesülnek az osztott perszerkezetre vonatkozó szabályok, nem kötelező a jogi képviselet, nem alkalmazható magánszakértő, nem érvényesülnek az ítélkezési szünetre irányadó szabályok sem, és az ügy érdemében fellebbezhető végzéssel dönt a bíróság. Az előadás-sorozat második fele dr. Vitvindics Mária, valamint dr. Somogyi Dávid, az Igazságügyi Minisztérium beosztott bíráinak prezentációival folytatódott. Dr. Vitvindics Mária előadásában a bizonyítást érintő rendelkezések újdonságaira hívta fel a figyelmet, hangsúlyozva, hogy az új törvény logikailag jobban összeszedte a bizonyításra vonatkozó általános rendelkezéseket. Visszautalt a Szakmai nap első felében elhangzottakra, miszerint az új Pp. az alapelveket nemcsak az alapvető rendelkezéseiben, hanem a per egyes szakaszaira vonatkozó rendelkezései között is tartalmazza. Ennek körében hangsúlyozta, hogy a bizonyításra vonatkozó rendelkezések alapvetően a Pp. IV. részében találhatók, gyakorlatilag azonban több helyen is megjelennek, úgy mint például a perfelvételi szakban a bizonyítási indítványok előterjesztésére vonatkozó rendelkezések esetében. Újdonságként jelent meg a bizonyításra vonatkozó alapelvek között a más hatóság határozatához kötöttség körében az, hogy a polgári perben eljáró bíróság most már kötve van a közigazgatási ügyben eljáró bíróság közigazgatási tevékenység jogszerűségének kérdésében hozott jogerős döntéséhez is, vagyis a polgári perben eljáró bíróság nem juthat ellentétes következtetésre, mint amit a közigazgatási perben eljáró bíróság kimondott. Korábban a más hatóság határozatához kötöttség csak Esemény EXECUTIO 31

31 Esemény a büntetőügyben eljáró bíróság ítéletéhez kapcsolódott, amelynek nyomán a polgári ügyben eljáró bíróság nem állapíthatta meg, hogy az elítélt nem követte el a terhére rótt bűncselekményt. Az előadás kitért az utólagos bizonyítás kivételességére, valamint a Pp. fontos újításaként az ún. bizonyítási szükséghelyzetre is. A bizonyítási szükséghelyzet a bizonyítási teher megfordulását eredményezi azon információasszimmetrikus helyzetekben, amikor a bizonyító fél ellenfele rendelkezik a bizonyítékok felett, és így a bizonyító fél önhibáján kívül nem tud a bizonyításhoz szükséges adatokhoz hozzájutni. A bizonyítási szükséghelyzet megállapítása esetén a bíróság a fél által állított tényt valósnak fogadhatja el akkor, ha az egyéb ismert tényekből az állított tény valósága felől nem merül fel kétsége. Dr. Vitvindics Mária a bizonyításra vonatkozó újdonságok ismertetése körében kiemelte a Pp. rendelkezéseinek egymásra épülését, utalva arra, hogy amennyiben a perfelvételi tárgyaláson a másik fél nem jelenik meg, akkor az új törvény rendelkezései szerint ezt úgy kell tekinteni, hogy a perfelvételi tárgyaláson elhangzottakat a távol maradt fél nem vitatja, így azokat a tényeket bizonyítani sem kell. A prezentáció a tanúbizonyítás újításai között kitért a tanúk védelmével kapcsolatos szigorúbb rendelkezésekre, valamint a szakértői bizonyítás körében a magánszakértő igénybevételének korlátozottabb lehetőségeire. A különleges eljárások közül a végrehajtási perekre vonatkozóan dr. Vitvindics Mária kifejtette, hogy a legfontosabb szabályok azonosak a régi Pp. rendelkezéseivel, ugyanakkor néhány újítás e körben is felmerült. Ezek közül kiemelte, hogy a végrehajtási záradékkal ellátott okirattal és a vele egy tekintet alá eső végrehajtható okirattal elrendelt végrehajtás megszüntetése és korlátozása iránti per megindítására az új Pp. szerint arra hivatkozással már nincs lehetőség, hogy a végrehajtani kívánt követelés érvényesen nem jött létre. A törvény nevesítette az előzetes eljárás kimerítésének követelményét, amelynek értelmében a végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránti pert akkor lehet megindítani, ha a végrehajtás megszüntetésére vagy korlátozására a perben közölni kívánt okból a bírósági végrehajtásról szóló törvény szerint a bírósági végrehajtási eljárás keretében nincs lehetőség. Hangsúlyozta a soronkívüliség fontosságát, amelynek keretében a bíróságnak haladéktalan intézkedési kötelezettsége van, és a tárgyalást egy hónapon belül ki kell tűznie. Az ellenkérelem, illetve a viszontkereset előterjesztésére nyitva álló határidő 15 nap, az ellenkérelem előterjesztésére vonatkozó határidő legfeljebb 15 nappal hosszabbítható meg, és a tárgyalási időköz is rövidebb, az általános 15 nap helyett 8 nap. A Szakmai nap harmadik előadását dr. Somogyi Dávid beosztott bíró tartotta, aki részletesen ismertette az előadás-sorozat elején érintett hatásköri, valamint illetékességi szabályokat, valamint a pertársaságra, a beavatkozás intézményére, a keresetkiterjesztésre, a képviseletre, a kézbesítésre és az ún. nyugvási tényállásokra vonatkozó rendelkezéseket. A kézbesítésre vonatkozó szabályozás kapcsán kiemelte, hogy az új Pp. kézbesítési fikcióként említi a korábbi kézbesítési vélelem intézményét, a kézbesítésre vonatkozóan előterjeszthető jogorvoslati kérelem neve pedig kézbesítési kifogás lett. Dr. Somogyi Dávid ismertette a végrehajtói kézbesítésre vonatkozó rendelkezéseket, valamint hangsúlyozta, hogy a végrehajtási eljárásban kézbesítési kifogás előterjesztésének csak a Pp a alapján, a kézbesítettnek tekintendő határozat jogerőre emelkedése esetén, a címzettnek a határozat végrehajtására irányuló eljárásról való tudomásszerzésétől számított 15 napon belül van helye az elsőfokú határozatot hozó bíróságnál. Az új Pp. tárgyában rendezett Szakmai nap az önálló bírósági végrehajtók, önálló bírósági végrehajtó-helyettesek, valamint a megjelent egyéb érdeklődők szakmai továbbképzését célozta. A Kar hivatali szerve a jövőben is törekszik szakmai programok, konferenciák rendezésével lehetőséget teremteni az önálló bírósági végrehajtóknak a munkájukhoz szükséges elméleti és gyakorlati ismeretei k bővítésére. 32 EXECUTIO

32 Velünk történt Képes beszámoló Szakmai nap: Új polgári perrendtartás PP.-előadás Szakmai nap, Wopera Zsuzsa miniszteri biztos EXECUTIO 33

33 Velünk történt Siófoki kollokvium, Siófoki kollokvium Siófoki kollokvium Új végrehajtók eskütétele 34 EXECUTIO

34 A Magyar Bírósági Végrehajtói Kar gondozásában megjelent A Magyar Bírósági Végrehajtói Kar gondozásában megjelent