A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK

Átírás

1 EURÓPAI BIZOTTSÁG Brüsszel, COM(2018) 452 final A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK a közös halászati politika végrehajtásának jelenlegi állásáról és a évi halászati lehetőségekkel kapcsolatos konzultációkról {SWD(2018) 329 final} HU HU

2 A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A KÖZÖS HALÁSZATI POLITIKA VÉGREHAJTÁSÁNAK JELENLEGI ÁLLÁSÁRÓL ÉS A ÉVI HALÁSZATI LEHETŐSÉGEKKEL KAPCSOLATOS KONZULTÁCIÓKRÓL 1. BEVEZETÉS Ez a közlemény a közös halászati politika (KHP) jelenlegi helyzetéről számol be. Bemutatja a maximális fenntartható hozamot eredményező halászati mortalitás (F MFH ) elérésében született eredményeket, az állományok állapotának változásait, a Földközitengeren és a Fekete-tengeren kialakult helyzet visszafordítására irányuló erőfeszítéseket, az uniós flotta helyzetét, valamint az irányítás, a kirakodási kötelezettség fokozatos bevezetése és a KHP külső dimenziója terén elért haladást. 1 Emellett ismerteti a Bizottság évi halászati lehetőségekre vonatkozó javaslatainak tervezett alapelveit. A tagállamok, a tanácsadó testületek, más érdekeltek és a nyilvánosság észrevételeket tehetnek e szakpolitikai irányvonalakra vonatkozóan. A közös halászati politika keretében az állományokra nehezedő halászati terhelést a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2020-ig össze kell hangolni az állományok olyan szintre történő helyreállításának és fenntartásának céljával, amely a maximális fenntartható hozamot (MFH) képes biztosítani. E célkitűzés elérése hozzájárul az európai tengerek jó környezeti állapotának 2020-ig történő eléréséhez 2, valamint a halászati tevékenységek tengeri ökoszisztémákra gyakorolt negatív hatásainak csökkentéséhez is. 1. A KÖZÖS HALÁSZATI POLITIKA VÉGREHAJTÁSÁBAN ELÉRT EREDMÉNYEK A KHP végrehajtása terén ez évben is jelentős előrelépés történt: Az F MFH -ra vonatkozó célkitűzés megvalósítása: Az ICES-területen 3 a halászati terhelés összességében csökkenő tendenciát mutat, a vonatkozó mutató (F/F MFH ) 1 körül stabilizálódott, ami azt jelenti, hogy a kiaknázási szintek általában megközelítik az F MFH szintjét. Ezzel párhuzamosan az F MFH -t biztosító szinten megállapított teljes kifogható mennyiségek (TAC) 4 száma 2018-ban 44-ről 53-ra tovább nőtt, így az ICES-területen az F MFH szempontjából értékelt teljes kifogható mennyiségek 69 %-ot tesznek ki. Az állományok helyreállítása: 2013 óta az ICES-területen nő az állományok szaporodóképes biomasszája (SSB), 2016-ban átlagosan 39 %-kal volt magasabb, 1 Az 1380/2013/EU rendelet (2013. december 11., HL L 354., ) 15. cikkének (14) bekezdésében, 22. cikkének (4) bekezdésében, illetve 50. cikkében előírt, a kirakodási kötelezettség végrehajtásáról, a halászati kapacitás és a halászati lehetőségek közötti egyensúlyról, valamint a maximális fenntartható hozamnak (F MFH ) megfelelő kiaknázás terén elért eredményekről szóló teljes jelentéseket az e közleményt kísérő szolgálati munkadokumentum tartalmazza /56/EK irányelv, HL L 164., , 19. o. 3 A FAO 27 terület, vagyis az Atlanti-óceán észak-keleti része és a szomszédos tengerek. 4 A teljes kifogható mennyiségek vagy halászati lehetőségek tonnában vagy egyedszámban kifejezett fogási korlátok, amelyek a legtöbb kereskedelmi halállomány tekintetében meghatározásra kerülnek. 1

3 mint 2003-ban, míg a biztonságos biológiai határértékeken kívüli állományok aránya a évi 65 %-ról 2016-ra mintegy 30 %-ra csökkent. A földközi-tengeri és a fekete-tengeri állományok állapotának javítása: Bár a Földközi-tenger és a Fekete-tenger helyzete továbbra is roppant aggasztó, valamennyi szinten jelentős lépések történnek a túlhalászás visszaszorítására. Az általános társadalmi-gazdasági teljesítmény növelése: Az uniós flotta gazdasági teljesítménye tovább javul, 2016-ban 1,3 milliárd EUR nettó nyereséget termelt. A halászati kapacitás és a halászati lehetőségek egyensúlyának javulása: Az uniós flotta kapacitása tovább csökkent. Most csaknem 20 %-kal alacsonyabb a tonnatartalomra vonatkozó felső határnál, és több mint 13 %-kal marad el a motorteljesítményre vonatkozó felső határértékektől. A többéves tervek (MAP) előrehaladása: A balti-tengeri többéves terv 5 hatálybalépését és az északi-tengeri többéves terv 6 elfogadását követően a Bizottság két újabb többéves tervet terjesztett elő: egyet a Földközi-tenger nyugat térségében 7, egyet pedig az Atlanti-óceán nyugati vizein 8 folytatott tengerfenéki halászat kapcsán. A munka folytatódik az Adriai-tengeri többéves tervre irányuló, a tavalyi évben előterjesztett javaslattal. 9 A kirakodási kötelezettség fokozatos bevezetése: január 1-jén hatályba lépett a kirakodási kötelezettség valamennyi, fogási korlát hatálya alá tartozó faj tekintetében, a Földközi-tengeren pedig a minimális állományvédelmi referenciaméret hatálya alá tartozó összes faj tekintetében. A Bizottság együttműködik a tagállamokkal és az érdekeltekkel a kirakodási kötelezettség teljes körű végrehajtásának elősegítése érdekében. A halászati gazdálkodás uniós elveinek előmozdítása nemzetközi szinten: Az EU vezető szerepet tölt be a fenntartható halászat nemzetközi szinten történő ösztönzésében és megvalósításában, amint azt az EU által szervezett legutóbbi óceánügyi konferencia sikere is mutatja Az F MFH -ra vonatkozó célkitűzés megvalósítása terén elért eredmények A Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) kiszámította a halászati terhelés alakulását (F/F MFH ) 10. A HTMGB szerint az ICES-területen a halászati mortalitás folyamatosan csökken, és a mutató értéke 2016-ban megközelítette az 1-et (a évi 1,5 helyett), ami azt jelenti, hogy az összes állomány kiaknázási szintje átlagosan megközelíti az F MFH szintet (a maximális fenntartható hozam elérését biztosító halászati mortalitás). A Földközi-tenger és a Fekete-tenger esetében az F/F MFH arány medián szintje némileg változó, 2003 és 2015 között végig 2,3 körül alakult, és nem mutat csökkenő tendenciát. 5 (EU) 2016/... rendelet (2016. július 6.), HL L 191., , 1. o. 6 COM/2016/0493 final 2016/0238 (COD) 7 COM/2018/0115 final 2018/050 (COD) 8 COM/2018/0149 final 2018/074 (COD) 9 COM/2017/097 final 2017/043 (COD) 10 STECF-Adhoc

4 Az ICES-területen a Bizottság a teljes kifogható mennyiségeket 2018-ra a szakvélemények hatálya alá tartozó mind a 76 esetben az F mfh szinten, illetve kevéssel az alatt javasolta meghatározni. A teljes kifogható mennyiséget a Tanács 53 esetben állapította meg az F mfh szintnek megfelelően: a nyugati vizeken 29 esetben (plusz 1 mélytengeri állomány), az Északi-tengeren 17, a Balti-tengeren pedig 7 esetben. Ami a mennyiségeket illeti: - A Balti-tengeren a teljes kifogható mennyiségek a balti-tengeri többéves terv alapján kerültek meghatározásra. A várható fogások 95 %-a az F mfh szinttel összhangban meghatározott teljes kifogható mennyiségekből fog eredni, és csupán 4 %-uk az elővigyázatossági megközelítésen alapuló szakvélemények szerinti teljes kifogható mennyiségekből. - Az Északi-tenger, a Skagerrak és a Kattegat területén a kizárólag az EU által kezelt, az F mfh vonatkozásában értékelt állományok esetében a várható kirakodások 99,7 %-a az F mfh szintnek megfelelően meghatározott teljes kifogható mennyiségekből fog származni. - Az északnyugati és a délnyugati vizeken a kizárólag az EU által kezelt, az F mfh tekintetében értékelt állományok esetében az arány 94 %, illetve 90 %. A Tanács első alkalommal rendelt el három hónapos angolnahalászati tilalmat a szaporodó halak védelme érdekében. A Bizottság és a tagállamok pedig politikai kötelezettségvállalást tettek az angolnaállomány helyreállításáról szóló rendelet végrehajtásának megerősítésére és hatékonyságának értékelésére. 11 A mélytengeri állományokra vonatkozó és évi halászati lehetőségek 2016 novemberében kerültek megállapításra; ezek az összes uniós kirakodás kevesebb mint 1 %-át adják. A mélytengeri állományok esetében az adatok vagy az értékelések hiányosak az északnyugati vizeken található gránátoshal kivételével, amelynek teljes kifogható mennyisége az F mfh szintnek megfelelően került meghatározásra. A part menti államok által folytatott konzultációk tárgyát képező állományok esetében 10 teljes kifogható mennyiségből csak 1 felel meg az F mfh szintnek, méghozzá az atlanti-skandináv heringé, amely teljes kifogható mennyiségek tekintetében a part menti államok összesített kirakodásainak 4 %-át adja. Ezért kihívást jelent, hogy a parti államok által kezelt állományok esetében 2020-ra megvalósuljon az F mfh szintnek megfelelő kiaknázás. A Földközi-tengeren található 47 állományból csak 6 állomány, vagyis mintegy 13 % nem túlhalászott: a 10-es földrajzi alterületen (a Tirrén-tenger déli része), a as földrajzi alterületen (Adriai-tenger) és a 22-es földrajzi alterületen (Égei-tenger) a sávos vörösmárna; a 22-es földrajzi alterületen (Égei-tenger) a szardella; a 9-es földrajzi alterületen (Ligur-tenger és a Tirrén-tenger északi része) a piros ostorgarnéla; és a 17-es földrajzi alterületen (az Adriai-tenger északi része) a közönséges tintahal. A Feketetengeren a 6 értékelt állományból 5 továbbra is túlhalászott, a kivétel a spratt. 11 A Tanács 1100/2007/EK rendelete (2007. szeptember 18.), HL L 248., , 17. o. Az értékelés ütemtervét 2018 áprilisában tették közzé: _en 3

5 Egyértelmű, hogy e tengermedencékben további erőfeszítésekre van szükség az F mfh szintnek megfelelő kiaknázás 2020-ra történő eléréséhez, amint azt az alábbi 2.3. pont ismerteti Biomassza-tendenciák A HTMGB kiszámította, hogy 2003 óta miként alakul a szaporodóképes állomány biomasszája (SSB). 12 Az ICES-területen az SSB általában nőtt ebben az időszakban, és 2016-ban átlagosan nagyjából 39 %-kal volt magasabb, mint 2003-ban. A biztonságos biológiai határértékeken belüli állományok aránya szintén nő ban a halászati lehetőségek 81 %-a várhatóan a biztonságos biológiai határértékeken belüli állományokból, 11 %-ka az azokon kívüli állományokból, 8 %-a pedig elővigyázatossági megközelítés alá tartozó állományokból fog származni, amelyekről nem tudni, hogy a biztonságos biológiai határértékeken belül vannak-e vagy sem. A Földközi-tenger és a Fekete-tenger esetében az SSB 2003 óta lényegében változatlan. Ezeket az eredményeket azonban óvatosan kell kezelni, mivel jelentős a bizonytalanság A Földközi-tengerre és a Fekete-tengerre vonatkozó egyedi fellépések Az Európai Bizottság jelentős intézkedéseket hozott a Földközi-tengeren és a Feketetengeren a túlhalászás csökkentése érdekében mind uniós, mind nemzetközi szinten. Uniós szinten a Bizottság egyik prioritása a Földközi-tengerre vonatkozó rendelet 13 keretében elfogadott nemzeti irányítási tervek további összehangolása a közös halászati politikával ben öt nemzeti irányítási terv került felülvizsgálatra és frissítésre a HTMGB ajánlásai alapján. Ezek magukban foglalják a Horvátországban, Franciaországban, Görögországban és Spanyolországban a hajóról működtetett kerítőhálóval, parti kerítőhálóval, gangui vonóhálóval és kis erszényes kerítőhálóval folytatott halászatra vonatkozó terveket. A folyamat 2018-ban várhatóan felgyorsul. E tengermedencékben a hatékonyabb érvényesítés és ellenőrzés is prioritást élvez. A Bizottság 2017-ben kiterjesztette a földközi-tengeri térségre vonatkozó egyedi ellenőrzési és vizsgálati program (SCIP) hatályát a Tuniszi-csatornában élő szürke tőkehalra és piros ostorgarnélára. 14 Az Európai Halászati Ellenőrző Hivatal által koordinált közös kampányok száma jelentősen nőtt. 15 Az uniós többéves cselekvési tervek terén elért eredményekről lásd a szakaszt. 12 STECF-Adhoc A Tanács 1967/2006/EK rendelete (2006. december 21.), HL L 36., , 6. o. 14 A Bizottság (EU) 2018/17 végrehajtási határozata (2018. január 5.), HL L 4., , 20. o ben 482 ellenőrzés történt a kékúszójú tonhalra vonatkozóan ben már ellenőrzésre került sor, amelyek a kékúszójú tonhalra, a kardhalra, a germonra, az Adriai-tengerben élő kis méretű nyílt tengeri fajokra és a Tuniszi-csatornában élő tengerfenéki fajokra irányultak. 4

6 Nemzetközi szinten a Bizottság célja a Malta MedFish4Ever Nyilatkozat 16 politikai kötelezettségvállalásainak konkrét intézkedésekké alakítása. A Földközi-tengeri és Fekete-tengeri Általános Halászati Bizottság (GFCM) ben az EU által javasolt fontos intézkedéseket hagyott jóvá, melyek: - a Fekete-tengeren a nagy rombuszhalra vonatkozó többéves terv; - a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelemre irányuló regionális cselekvési terv; - egy nemzetközi közös ellenőrzési és felügyeleti rendszer a Tuniszicsatorna nemzeti joghatóság alá nem tartozó vizein; - a Földközi-tengeren a vörös nemeskorall kiaknázására vonatkozó adaptív regionális irányítási terv; valamint - az adriai-tengeri Jabuka-árokban (Pomo-árokban) egy halászati korlátozás alá vont terület létrehozása ban a legfontosabb mérföldkő a Fekete-tengeri parti államok által 2016-ban elfogadott Bukaresti Nyilatkozatra épülő Szófiai Nyilatkozat elfogadása lesz. A Bizottság arra is törekedni fog, hogy megállapodás szülessen az európai angolnaállományra vonatkozó regionális irányítási tervről és a Földközi-tenger középső és keleti térségében élő tengerfenéki állományok védelmére irányuló intézkedésekről, és az olyan kulcsfontosságú adriai-tengeri kereskedelmi fajok, mint az öblöscsiga, valamint a kis méretű nyílt tengeri fajok védelméről, mivel ezekre nem vonatkozik uniós többéves terv. Már láthatók az Atlanti Tonhal Védelmére Létrehozott Nemzetközi Bizottság (ICCAT) keretében végzett uniós munka eredményei: az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren a kékúszójú tonhal biomasszája a jelentések szerint jelentős, ami a tudományos szakvélemények szerint a 2018 és 2020 közötti időszakban lehetővé teszi a teljes kifogható mennyiségek növelését. 17 Ez utat nyitott egy új állománygazdálkodási keretnek, amely a helyreállítás felől az állománygazdálkodás felé mozdul el, és újra lehetővé teszi a kisüzemi halászatot szigorú ellenőrzés mellett. A földközi-tengeri kardhal esetében a közelmúltban elfogadott helyreállítási terv tonna teljes kifogható mennyiséget határoz meg 2017-től, 2022-ig pedig lineárisan 3 %-os csökkentést irányoz elő ben az ICCAT szintén elfogadta a földközi-tengeri germont halászó hajók halászati kapacitásának befagyasztását Az uniós flotta helyzete Az uniós flotta kapacitása tovább csökkent decemberében az uniós flottanyilvántartásban hajó szerepelt, amelyek teljes kapacitása BT, teljesítménye kilowatt volt. Ez az előző évhez képest 1,45 %-os csökkenést jelent a hajók száma, 6,54 % csökkenést a teljesítmény és 9,59 % csökkenést a 16 A máltai MedFish4Ever miniszteri nyilatkozat. Miniszteri konferencia a földközi-tengeri halászat fenntarthatóságáról (2017. március 30., Málta) sz. ICCAT-ajánlás a sz. ajánlás módosításáról sz. ICCAT-ajánlás a földközi-tengeri germonra vonatkozó állománygazdálkodási intézkedések megállapításáról. 5

7 tonnatartalom tekintetében. Azonban több flottaszegmens így sincs egyensúlyban halászati lehetőségeivel. Az uniós flotta gazdasági teljesítménye ismét javult, nettó nyeresége 2016-ban 1,3 milliárd EUR-t tett ki. Az uniós flotta mintegy 5 millió tonna tengeri eredetű élelmiszert rakodott ki, amelynek jelentett kirakodási értéke 7,7 milliárd EUR. Az uniós flotta által termelt bruttó hozzáadott érték 4,5 milliárd EUR, a bruttó nyereség pedig (a támogatások levonásával) 2,1 milliárd EUR (Görögországot nem számítva). A nettó haszonkulcs 17 % volt, ami jelentősen magasabb, mint 2015-ben (11 %). A 2017-re és 2018-ra vonatkozó előrejelzések jó gazdasági eredményeket jósolnak. A társadalmi fenntarthatóság tekintetében az uniós flotta teljes munkaidős egyenértékben (FTE) kifejezett teljes foglalkoztatottsága 2008 óta átlagosan évi 1,3 %-kal csökkent, részben az uniós flotta kapacitásának csökkenése miatt. A teljes munkaidős egyenértékre jutó átlagbér azonban évente átlagosan 2,7 %-kal nőtt. A teljes munkaidős egyenértékre számított éves átlagos munkabér EUR. Az uniós flottában tapasztalható munkakörülmények javításában jelentős szerepet játszik a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) C188. sz. halászati egyezményének az uniós jogba való átültetése, amit az uniós szociális partnerek is támogattak. 19 Ezen egyezmény révén egységes és koherens eszköz jött létre az élet- és munkakörülmények javítására a halászhajók fedélzetén. A halászat szempontjából releváns nemzetközi egyezményeket azonban csak néhány tagállam erősítette meg 20, és ezek uniós jogba való átültetése még nem fejeződött be. A Bizottság napirendjén kiemelt helyet foglal el a tisztességes munkakörülmények, egészségügyi és biztonsági feltételek biztosítása a halászhajók fedélzetén Irányítás A többéves tervek helyzete Az északi-tengeri mélytengeri halászatra vonatkozó többéves terv közelmúltbeli elfogadása fontos fejlemény, amely hozzájárul a fenntartható halászat hosszú távú biztosításához. Ez a évi balti-tengeri többéves terv után elfogadott második többéves terv. Ezzel szemben az Európai Parlament és a Tanács még nem jutott megállapodásra az adriai-tengeri szardínia- és szardellaállományokra vonatkozó, a Bizottság által 2017-ben előterjesztett többéves cselekvési tervről, és nincs is sok esély annak gyors elfogadására. A Bizottság szorosan együttműködik valamennyi érdekelttel annak érdekében, hogy megkönnyítse a megbeszéléseket, és a lehető leghamarabb intézkedéseket lehessen hozni e kritikus állapotú állományok védelmére márciusában a Bizottság két új többéves tervet javasolt: egyet a Földközi-tenger nyugati térségében élő tengerfenéki állományok halászatára, és egyet a nyugati vizekben élő tengerfenéki fajokra. Az ezekről való megállapodás fontos az F MFH elérése és a kirakodási kötelezettség teljes körű végrehajtása érdekében. 19 Az (EU) 2017/159 irányelv (2016. december 19.), HL L 25., , 12. o. 20 C188. sz. halászati egyezmény, ILO STCW-F egyezmény, IMO, Fokvárosi megállapodás a halászhajók biztonságáról szóló Torremolinosi Jegyzőkönyv végrehajtásáról, IMO,

8 Regionalizáció és az érdekeltek bevonása A közös halászati politika évi reformja vezette be a regionalizációt. A regionalizáció értelmében az érintett tagállamok felhatalmazáson alapuló bizottsági jogi aktusok elfogadására irányuló közös ajánlásokat nyújthatnak be. A többéves tervek új generációja a regionalizációra vonatkozó rendelkezéseket is tartalmaz, amelyek lehetővé teszik a tagállamok és az érdekeltek számára, hogy közösen dolgozzák ki a tengermedencéik számára legmegfelelőbb állománygazdálkodási intézkedéseket. A regionalizáció fontos szerepet játszott a kirakodási kötelezettség fokozatos bevezetésében. Ezzel szemben a Natura 2000 területekre és a közös halászati politikáról szóló rendelet 11. cikke szerint védett más területekre vonatkozó állományvédelmi intézkedésekre irányuló közös ajánlások nemigen készültek, illetve csak az Északi-tenger és a Balti-tenger egyes területei kapcsán. Annak elősegítése érdekében, hogy a földközitengeri tagállamok is jobban megértsék a közös halászati politika keretében hozott állományvédelmi intézkedések bevezetésének előnyeit, 2017 októberében Zadarban egy ezzel a témával foglalkozó műhelytalálkozóra került sor. E tekintetben a tagállamoknak és az érdekelteknek többet kell tenniük. Feladataik megkönnyítése érdekében a Bizottság iránymutatást ad ki a közös halászati politikáról szóló rendelet 11. cikke szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktusok kidolgozásáról. Ezen túlmenően a Bizottság az év elején jelentést tett a közös halászati politika keretében átruházott hatáskörök gyakorlásáról. 21 A regionalizáció következtében megnőtt a közös halászati politika keretében létrehozott tanácsadó testületek szerepe. Közös ajánlásaik kialakításakor a tagállamoknak konzultálniuk kell a tanácsadó testületekkel. Ennek eredményeként a tanácsadó testületek ajánlásainak száma a évi 56-ról 2017-re 64-re nőtt. A közös halászati politika sikeres végrehajtásához kulcsfontosságú a tanácsadó testületek szakértelme. A Bizottság és a tagállamok e testületek elemzéseire támaszkodnak, hogy a hatályos uniós szabályok keretein belül megelőzzék vagy legalábbis enyhítsék a halászatot blokkoló helyzeteket. A tanácsadó testületek fenntartható állománygazdálkodási stratégiákat is kidolgozhatnak, ilyen például a Vizcayai-öböl és a La Manche csatorna keleti részének nyelvhalállományára vonatkozó két állománygazdálkodási stratégia, amelyek F MFH szerinti halászatot biztosítottak, a halászok számára pedig nagyobb kvótákat eredményeztek A kirakodási kötelezettség A kirakodási kötelezettség fokozatos bevezetése 2018-ban tovább haladt. A nyílt tengeri halászat, valamint a balti-tengeri és fekete-tengeri halászat már teljes mértékben a kirakodási kötelezettség hatálya alá tartozik. A tengerfenéki fajok halászatában a kirakodási kötelezettség hatálya a mennyiség tekintetében a tavalyi 35 %-ról 44 %-ra nőtt: ez az Északi-tengeren 34 %-nak, az északnyugati vizeken 51 %-nak, a délnyugati vizeken pedig 65 %-nak felel meg. A Földközi-tenger térségében a kirakodások mintegy 66 %-a tartozik a kirakodási kötelezettség hatálya alá. Ez a szám a kis méretű nyílt tengeri fajok esetében körülbelül 94 %, tengerfenéki fajok esetében 24 %, a kagylók 21 COM(2018) 79 final. 7

9 esetében pedig 71 %. A Fekete-tengeren a kirakodási kötelezettség 2017 óta a teljes kifogható mennyiség hatálya alá tartozó fajok minden fogására vonatkozik, így a sprattra és a nagy rombuszhalra is. Az alaprendelet szerint a kirakodási kötelezettség január 1-jétől alkalmazandó a fogási korlátok hatálya alá tartozó fajok valamennyi fogására, valamint a Földközitengeren olyan fajok fogásaira is, amelyek vonatkozásában minimális állományvédelmi referenciaméret került megállapításra. A kirakodási kötelezettség teljes körű és időben történő végrehajtása érdekében maradéktalanul ki kell aknázni a közös halászati politika keretében elérhető valamennyi rugalmassági mechanizmust. Az eddig rendelkezésre álló információk alapján a kirakodási kötelezettség következtében nem fordult elő a halászat blokkolása. Mindazonáltal az F MFH -ra vonatkozó célkitűzés 2020-ra történő elérése és a kirakodási kötelezettség teljes körű alkalmazása kihívást jelent, ezért a tagállamokat és a tanácsadó testületeket ösztönözni kell arra, hogy folytassák munkájukat, különösen azon esetek azonosítása érdekében, amikor elegendő mennyiségű hal van, és cserékkel elkerülhető a halászat blokkolása. A tagállamoknak azt is mérlegelniük kell, hogy saját belső szabályaik javíthatók-e. Az Európai Tengerügyi és Halászati Alap igénybevétele a kirakodási kötelezettség végrehajtásának támogatására továbbra is nagyon alacsony, a kirakodási kötelezettséghez kapcsolódó intézkedésekre csupán 49 millió EUR van elkülönítve. 22 A Bizottság a kirakodási kötelezettség végrehajtásának megkönnyítése érdekében teljes mértékben elkötelezett a tagállamokkal és a tanácsadó testületekkel való együttműködés mellett. Ennek szellemében a közös halászati politikáról szóló rendelet 15. cikke (6) bekezdésének módosítása révén lehetővé tette a visszadobási tervek további hároméves időszakra történő megújítását. 23 Az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak ebben a további időszakban kell megállapodásra jutnia a Bizottság által nemrégiben javasolt többéves cselekvési tervekről, amelyek hasznos eszközök a halászatot potenciálisan blokkoló helyzetek kezeléséhez. A Bizottság továbbra is segítséget nyújt a lehetőségek további feltérképezéséhez, különösen a blokkoló helyzetek megoldása érdekében a hatályos uniós szabályok határain belül és a tagállamok által bemutatott konkrét példák alapján. Az érvényesítés és az ellenőrzés tekintetében egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a hagyományos ellenőrzési eszközök például a tengeri és légi felügyelet kevésbé hatékonyak, mint a folyamatos távvezérelt elektronikus felügyeleti technológiák (REM), például a zárt láncú televízió (CCTV) és az érzékelők használata. Regionális szintű megállapodás hiányában és az egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében a Bizottság nemrégiben megbeszéléseket folytatott a tagállamokkal és az EFCA-val e kérdésnek az ellenőrzési rendelet 24 alapján elfogadott egyedi ellenőrzési és vizsgálati programok keretében történő megoldása érdekében. 22 Ezen intézkedések közé az alábbiak tartoznak: a halászeszközök szelektivitását javító támogatás fedélzeti eszközökre vagy a visszadobásokat csökkentő egyéb eszközökre irányuló beruházások; halászati kikötőkbe, árverési csarnokokba, kirakodóhelyekbe és menedékekbe történő beruházások; értékesítési intézkedések, amelyek célja új piacok felkutatása és a halászati termékek forgalombahozatali feltételeinek javítása, beleértve a kirakodott nem szándékos fogásokat is. 23 (EU) 2017/2092 rendelet, HL L 302., , 1. o /2009/EK tanácsi rendelet (2009. november 20.), HL L 343.,

10 1.7. Tágabb összefüggések: Nemzetközi óceánpolitikai irányítás és a évi óceánpolitikai konferencia Az EU 2017-ben negyedik alkalommal rendezte meg a nagy sikerű A mi óceánunk konferenciát, amelyen a résztvevők 433 konkrét, összesen 7,2 milliárd EUR összegű pénzügyi kötelezettségvállalást tettek, és 2,5 millió négyzetkilométernyi új védett tengeri terület kialakítását ígérték. A nemzetközi óceánpolitikai irányításról szóló közös közlemény keretében a Bizottság a nemzetközi szintű munkában a következőkre összpontosít: - a fenntartható halászati gazdálkodás aktív előmozdítása az uniós vizeken kívül a regionális halászati gazdálkodási szervezetek keretében; - a regionális halászati gazdálkodási szervezetek és a regionális tengeri egyezmények közötti jobb koordináció támogatása, valamint a globális szervezetekkel való együttműködés; - az IUU-halászat elleni küzdelem és a tengeri erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás megerősítése ezzel foglalkozó kétoldalú párbeszédek és munkacsoportok révén. Jelentős fejlemények e területen a kikötő szerinti államok intézkedéseiről szóló megállapodás (PSMA) hatálybalépése 2016 júniusában, az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet (FAO) fogási dokumentációs rendszerekről szóló önkéntes iránymutatásainak kiadása 2017 júliusában, valamint a FAO halászhajókra, hűtőhajókra és szállító hajókra vonatkozó globális nyilvántartása első munkaverziójának elérhetővé válása 2017 áprilisában; - a nemzetközi keret hiányosságainak megszüntetése. E terület kulcsfontosságú eredménye a Jeges-tengeren folytatott szabályozatlan kereskedelmi halászat megelőzéséről szóló nemzetközi megállapodás; - a fenntartható halászat és akvakultúra előmozdítása, valamint az ágazat kapacitásának fejlesztése uniós finanszírozású támogatási programokon keresztül a csendes-óceáni, a nyugat-afrikai és az indiai-óceáni regionális szervezetekkel és országokkal ben két új regionális program került elfogadásra, nevezetesen a PESCAO (Nyugat-Afrika) és a PEUMP (Csendes-óceán); - a halászati ágazat irányításának és a helyi halászat fenntartható fejlődésének javítása fenntartható halászati partnerségi megállapodások révén. A külső vizeken halászó flották fenntartható kezeléséről szóló, december 12-én hatályba lépett új rendelet 25 célja megerősíteni az EU szerepét a halászat és az óceánpolitikai irányítás terén, valamint az IUU-halászat elleni küzdelemben. 2. A ÉVI TELJES KIFOGHATÓ MENNYISÉGEKRE VONATKOZÓ AJÁNLÁSOK A 2019-re vonatkozó teljes kifogható mennyiségek meghatározását három tényező befolyásolja. Ezek az F MFH 2020-ra történő elérésére vonatkozó, gyorsan közeledő cél, a kirakodási kötelezettség teljes körű végrehajtása 2019-től, valamint a halászati lehetőségeknek a balti-tengeri és az északi-tengeri többéves terveken alapuló meghatározása. Mindhárom tényező egyformán fontos az érdekeltek és a tagállamok 25 (EU) 2017/2403 rendelet (2017. december 12.), HL L 347., , 81. o. 9

11 számára, és a következetesség biztosítása érdekében figyelembe kell őket venni a TAC meghatározása során A 2019-es halászati lehetőségekre vonatkozó javaslatok általános célkitűzései A Bizottság fő célkitűzése, hogy további számottevő előrelépést érjen el az F MFH megvalósítása felé, mivel ez az utolsó év az F MFH 2020-ra tervezett elérése előtt. A kizárólag az EU által kezelt, az F MFH tekintetében értékelt állományok esetében az Unió a fent kifejtetteknek megfelelően jelentős eredményeket ért el. Kihívást jelent azonban annak biztosítása, hogy az F MFH minden teljes kifogható mennyiség esetében alkalmazásra kerüljön. Mind biológiai, mind társadalmi-gazdasági okokból előfordulhat, hogy nem lehet minden állományt egyidejűleg az F MFH szinten halászni. Ezért a közös halászati politika e célkitűzésének teljesítése, nevezetesen az F MFH megvalósítása folyamatos kihívást jelent A célkitűzések elérésének módja a tudománytól a halászati lehetőségek tárgyalásáig A Bizottság halászati lehetőségekre vonatkozó javaslatainak alapját a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) tudományos szakvéleménye képezi, amely több részben készül el. 26 A Bizottság az első javaslatokban a lehető legtöbb állomány lefedésére törekszik. Mivel az Északi-tengerre és az Atlanti-óceánra vonatkozó szakvélemények viszonylag későn, október és december között válnak elérhetővé, a javaslat pro memoria formában tartalmazza az e területek állományaira irányadó halászati lehetőségeket. A folyamat döntően fontos eleme az érdekeltekkel folytatott konzultáció. A Bizottság felkéri a tagállamokat és az érdekelt feleket, hogy az ICES szakvéleménye alapján mihamarabb kezdjék meg a munkát, nem szükséges megvárniuk a Bizottság javaslatait. Az érdekelt feleknek ezután lehetőségük nyílik arra, hogy a halászati lehetőségekre vonatkozóan ajánlásokat tegyenek a Bizottságnak, különösen a megfelelő tanácsadó testületek révén, és megoszthatják nézeteiket a tagállamokkal. Ebben a szakaszban az érdekelteknek figyelembe kell venniük a vonatkozó ICES-szakvélemény társadalmigazdasági hatását is. A Bizottság e konzultációk figyelembevételével dolgozza ki javaslatait. Négy javaslat készül: a balti-tengeri (szeptemberre), a mélytengeri állományokra vonatkozó (szeptemberre), az atlanti-óceáni és az északi-tengeri (novemberre) és a fekete-tengeri (novemberre), amelyeket három különböző tanácsi ülésen kell megvitatni. A Bizottság az érintett tanácsi ülések előtt és azok alkalmával ismerteti és megvitatja a javaslatokat a tagállamokkal. A megbeszélések során a Bizottság a tagállamok által rendelkezésre bocsátott szilárd gazdasági elemzés alapján értékelni fogja, hogy az F MFH 26 A szakvélemény valamennyi balti-tengeri állomány vonatkozásában május végén, a mélytengeri állományokra nézve június elején, az Északi-tengeren, a Vizcayai-öbölben és a Kelta-tengeren élő 61 állományra vonatkozóan június végén, az Északi-tenger és az Atlanti-óceán további állományai tekintetében pedig 2018 októbere és decembere között áll rendelkezésre. 10

12 szerinti kiaknázás 2019-ben komolyan veszélyeztetné-e az érintett halászflották társadalmi és gazdasági fenntarthatóságát. 27 E megbeszélések jobb szervezése érdekében a Bizottság felkéri a tagállamokat, hogy az ICES szakvéleménye alapján kellő időben készítsék el társadalmi-gazdasági elemzéseiket, és konzultáljanak az érdekeltekkel. A társadalmi-gazdasági megfontolások érdemi vizsgálata érdekében a tagállamoknak legkésőbb két hónappal a Tanács vonatkozó ülése előtt be kell nyújtaniuk a Bizottsághoz beadványaikat. Mivel a teljes kifogható mennyiségekre vonatkozó javaslatok elfogadására az Egyesült Királyság kilépése előtt kerül sor, 2018-ban a Bizottság nem tervez változtatni a döntéshozatali folyamaton. A tárgyaló felek szintjén március 19-én elfogadott, a kilépésről rendelkező megállapodás tervezete átmeneti időszakot irányoz elő, vagyis a évi halászati lehetőségekre vonatkozó tanácsi határozatok a év során teljes egészében alkalmazandók lesznek az Egyesült Királyságra. Ezek a rendelkezések azonban csak akkor lépnek érvénybe, ha a kilépésről rendelkező megállapodást mind az Unió, mind az Egyesült Királyság teljes egészében hivatalosan jóváhagyja; addig nem áll fenn jogbiztonság végrehajtásuk tekintetében A különböző típusú állományokra vonatkozó halászati lehetőségek meghatározása A balti-tengeri és az északi-tengeri állományokra vonatkozó halászati lehetőségek meghatározása az érintett többéves tervek keretében történik, amelyek F MFH mortalitási tartományokat állapítanak meg, és ezért némi rugalmasságot biztosítanak. A Bizottság célja jobban előre jelezni e rugalmasság alkalmazásának szükségességét, és jelenleg azon dolgozik az ICES-szel, hogy az éves szakvélemény keretében tájékoztatást kapjon a vegyes halászatról és a fajokon belüli vagy fajok közötti dinamikákról. Amennyiben ez a szakvélemény időben rendelkezésre áll, a Bizottság az F MFH értékek teljes tartományát igénybe kívánja venni a teljes kifogható mennyiségekre vonatkozó javaslatok kidolgozásakor, amennyiben ez a többéves tervekben meghatározott, fajokon belüli vagy fajok közötti dinamikák vagy vegyes halászati helyzetek miatt indokolt. A javaslatok kidolgozásakor fontos figyelembe venni azt is, hogy 2019-től kezdődően a halászati lehetőségeket a kirakodási kötelezettség teljes körű végrehajtása is befolyásolja. Míg az előző években a Bizottság az eredeti bizottsági javaslat után kiegészítéseket javasolt, ebben az évben a Balti-tengerre és az Északi-tengerre vonatkozóan az ICES által javasolt F MFH tartományokból indul ki, adott esetben levonva a de minimis kivételeket. Ugyanez vonatkozik az Atlanti-óceánra is ben a kirakodási kötelezettség maradéktalan végrehajtásának megkönnyítése érdekében minden rendelkezésre álló enyhítő eszközt igénybe kell venni, beleértve adott esetben a vegyes halászati megközelítésre vonatkozó ICES-szakvéleményeket. A tudományos szakvéleményekre vonatkozóan meg kell jegyezni, hogy az ICES néhány évente megállapítja az állományok referenciaértékeit. Amennyiben ezek a referenciaértékek 2019-re vonatkozóan igen jelentős eltéréseket eredményeznek az ICES évi szakvéleményeihez képest, a Bizottság eseti alapon fontolóra fogja venni a nagy eltérések korlátozását a szakvéleményekben foglaltak fokozatos bevezetése és a 27 A KHP-alaprendelet (7) preambulumbekezdése. 11

13 teljes kifogható mennyiségek meghatározására gyakorolt hatás enyhítése érdekében, a hatályos jogi keret tiszteletben tartása mellett. Egyes, a évi KHP előtt elfogadott többéves tervek már nem egyeztethetők össze az új KHP célkitűzéseivel, például azért, mert kevésbé ambiciózus célokat követnek. Ez a helyzet a déli szürke tőkehal és a norvég homár állományaival való gazdálkodás esetében. Ilyen esetekben a Bizottság olyan teljes kifogható mennyiségeket kíván javasolni, amelyek révén 2019-re elérhetővé válik az F MFH, ugyanakkor amelyek figyelembe veszik az ICES vegyes halászatra vonatkozó szakvéleményét. Az F MFH szempontjából értékelt, a nem uniós országbeli partnerekkel (EU Norvégia és a parti államok) folytatott konzultációk tárgyát képező állományok esetében a Bizottság továbbra is az F MFH elérését biztosító megállapodásra törekszik. Az F MFH alapján értékelt állományok mellett a Bizottság javaslata néhány olyan állományra is kiterjed, amelyre az ICES trendelőrejelzési modelleket használ, és az F MFH -t biztosító kiaknázás közelítő értékén alapuló fogási szakvéleményt ad. Ezen állományok esetében a Bizottság ugyanazt a megközelítést kívánja követni, mint maximális fenntartható hozam szempontjából értékelt állományok esetében. Végül a csak járulékos fogásként halászott állományok esetében, mint például az úgynevezett nyilatkozatban szereplő állományok, a Bizottság elővigyázatossági szakvéleményt kap az ICES-től. Ez a helyzet a balti-tengeri és az északi-tengeri terv keretében ejtett járulékos fogások, valamint az Atlanti-óceánon ejtett járulékos fogások esetében is. Az e járulékos fogások tekintetében meghatározott teljes kifogható mennyiségek kvótafelhasználása olykor alacsony. Gazdasági jelentőségük csekély, és az állományok állapotáról keveset tudunk. A Bizottság értékelni fogja a legjobb jövőbeni megközelítést, figyelembe véve az alábbiakat: az ICES szakvéleményei; az a tény, hogy a járulékos fogások a teljes kifogható mennyiségeknek csupán az 5 %-át teszik ki; annak szükségessége, hogy a gazdasági szempontból fontos célzott halászati tevékenységekben elkerülhetők legyenek a halászatot blokkoló helyzetek. Ami a kritikus állapotú angolnaállományt illeti, az atlanti-óceáni és északi-tengeri halászati lehetőségekről szóló javaslatában a Bizottság valamennyi tengermedence vonatkozásában a legújabb tudományos szakvélemények alapján kíván megfelelő intézkedéseket előterjeszteni. A Bizottság jövőre újra fogja értékelni a helyzetet figyelembe véve az angolnavédelmi rendelet értékelésének eredményeit, az angolnagazdálkodási tervek végrehajtásáról szóló tagállami jelentések megállapításait és az ideiglenes halászati tilalom eredményeit. A regionális halászati gazdálkodási szervezetek hatálya alá tartozó állományokra vonatkozó halászati lehetőségek a szokásos módon, a határozatok alapján kerülnek átültetésre. 3. KÖVETKEZTETÉS Az Európai Unió összességében jól halad a közös halászati politika végrehajtásával, egyre több teljes kifogható mennyiség kerül összhangba az F MFH -t biztosító kiaknázással. 12

14 Ez azonban nem elegendő. Tovább kell haladni ebben az irányban, mivel 2020 gyorsan közeledik. A Földközi-tenger és a Fekete-tenger helyzete továbbra is aggasztó. Az EU nemzetközi partnereivel együttműködve is vezető szerepet vállal az említett helyzet visszafordítására irányuló intézkedések meghozatalában. A Bizottság minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy az adriai-tengeri nyílt tengeri halászatra és a Földközi-tenger nyugati medencéjében folytatott tengerfenéki halászatra vonatkozó két új javasolt többéves tervről gyors és érdemi megállapodás szülessen. A tagállamoknak fokozniuk kell erőfeszítéseiket annak biztosítására, hogy a Földközi-tengerre vonatkozó rendelet szerinti nemzeti irányítási terveik összhangban legyenek az új közös halászati politikával. A kirakodási kötelezettség teljes körű végrehajtása kihívásokkal is jár, mind a halászatot blokkoló helyzetek kezelése, mind a megfelelő jogérvényesítési és ellenőrzési eszközök révén biztosítható összehangolt végrehajtás terén. Mivel az uniós flotta nagyrészt nyereséges, eljött az idő az uniós halászati ágazat fenntartható és versenyképes jövőjének biztosításához szükséges intézkedések meghozatalára. 13

15 ÜTEMTERV A tervezett ütemezés a következő: Időszak Tevékenység május/június/október/december az ICES szakvéleményt ad az állományok állapotáról június szeptember nyilvános konzultáció a közleményről szeptember 14. szeminárium az állományok helyzetéről az érdekeltekkel szeptember a Balti-tengerre vonatkozó teljes kifogható mennyiségeket meghatározó javaslatok elfogadása október a mélytengeri halászatra vonatkozó teljes kifogható mennyiségeket meghatározó javaslatok elfogadása a Tanács megvitatja a Balti-tengerre vonatkozó teljes kifogható mennyiségeket november az Atlanti-óceánra, az Északi-tengerre és a Feketetengerre vonatkozó teljes kifogható mennyiségeket meghatározó javaslatok elfogadása a Tanács megvitatja a mélytengeri halászatra vonatkozó teljes kifogható mennyiségeket december a Tanács meghatározza az Atlanti-óceánra, az Északitengerre és a Fekete-tengerre vonatkozó teljes kifogható mennyiségeket 14