Mellékelten továbbítjuk a delegációknak a C(2014) 7549 final számú dokumentumot.

Átírás

1 Az Európai Unió Tanácsa Brüsszel, október 21. (OR. en) 14549/14 PECHE 485 DELACT 206 FEDŐLAP Küldi: Az átvétel dátuma: október 20. Címzett: Biz. dok. sz.: Tárgy: az Európai Bizottság főtitkára részéről Jordi AYET PUIGARNAU igazgató Uwe CORSEPIUS, az Európai Unió Tanácsának főtitkára C(2014) 7549 final A BIZOTTSÁG.../.../EU FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELETE ( ) egyes kisméretű nyílt tengeri fajoknak az északnyugati vizeken történő halászatára vonatkozó visszadobási terv elkészítéséről Mellékelten továbbítjuk a delegációknak a C(2014) 7549 final számú dokumentumot. Melléklet: C(2014) 7549 final 14549/14 DG B 3A HU

2 EURÓPAI BIZOTTSÁG Brüsszel, C(2014) 7549 final A BIZOTTSÁG.../.../EU FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELETE ( ) egyes kisméretű nyílt tengeri fajoknak az északnyugati vizeken történő halászatára vonatkozó visszadobási terv elkészítéséről HU HU

3 INDOKOLÁS 1. A FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ JOGI AKTUS HÁTTERE A közös halászati politika (KHP) 1 új alaprendeletének egyik fő célja a visszadobás gyakorlatának az Unió teljes halászati tevékenysége tekintetében történő fokozatos felszámolása. A visszadobás gyakorlata jelentős erőforrás-pazarlással jár, továbbá kedvezőtlenül érinti az erőforrások fenntartható kiaknázását és a halászati tevékenységek gazdasági életképességét. Az uniós vizeken a kirakodási kötelezettség január 1-jétől lesz érvényben a kisméretű nyílt tengeri fajok halászatára, a nagyméretű nyílt tengeri fajok halászatára, az ipari halászatra és a Balti-tenger összes fontosabb halászterületére vonatkozóan. A megreformált halászati politika másik fontos eleme a fokozódó regionalizáció, amelynek célja egyfelől az uniós szintű mikrogazdálkodással való szakítás, másfelől annak biztosítása, hogy a szabályok igazodjanak az egyes halászatok és tengeri területek specifikus jellemzőihez. Az új KHP rendelkezések egész sorát tartalmazza a kirakodási kötelezettség végrehajtásának az elősegítésére. Vannak olyan általános rugalmassági rendelkezések, amelyek a kvótakezelés tekintetében alkalmazhatóak a tagállamok által. Ezen túlmentően a KHP specifikus rugalmassági mechanizmusokat is előír, amelyek többéves tervek, illetve többéves tervek híján visszadobási tervek útján ültetendők át a gyakorlatba. Ezek a visszadobási tervek átmeneti intézkedésként szolgálnak, legfeljebb három éves időtartamra. A visszadobási terveket közös ajánlásként dolgozzák ki az ugyanazon térségben vagy tengeri medencében található tagállamok csoportjai. Ez a felhatalmazáson alapuló jogi aktus a kis- és nagyméretű nyílt tengeri fajok halászata, valamint az ipari halászat keretében fogott, fogási korlátozás hatálya alá tartozó fajokra vonatkozik az északnyugati vizeken, amelyek az ICES Vb, VI és VII területeket foglalják magukban, az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (1) bekezdésének a) pontjának megfelelően. Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (5) bekezdése szerint a visszadobási terv az alábbi elemeket tartalmazhatja: a kirakodási kötelezettség hatálya alá tartozó halászati tevékenységekre vagy fajokra vonatkozó egyedi rendelkezések; a kirakodási kötelezettség alóli mentességek meghatározása, amennyiben a halászterület vagy a faj megfelel néhány, a magas túlélési aránnyal kapcsolatos feltételnek; de minimis kivételeket meghatározó rendelkezések az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (5) bekezdésének c) pontja szerint; a fogások dokumentálására vonatkozó rendelkezések; a minimális védelmi referenciaméret rögzítése (MCRS). 1 HU 2 HU

4 Az 1380/2013/EU rendelet 18. cikkének megfelelően a javasolt felhatalmazáson alapuló jogi aktus az adott térségben folytatott halászatban közvetlen gazdálkodási érdekkel rendelkező tagállamok (Belgium, Franciaország, Írország, Spanyolország, Hollandia és az Egyesült Királyság a továbbiakban: az északnyugati vizek mentén fekvő tagállamok) által a Bizottság számára kidolgozott és benyújtott közös ajánlásra épül, és az északnyugati vizeken folytatott egyes olyan halászati tevékenységeket érint, amelyek 2015-től a kirakodási kötelezettség hatálya alá fognak tartozni. 2. AZ AKTUS ELFOGADÁSÁT MEGELŐZŐ KONZULTÁCIÓK A regionális megközelítés alkalmazása érdekében az északnyugati vizek mentén fekvő tagállamok arra a megállapodásra jutottak, hogy a csoportot elnöklő Spanyolország nyújtja be a közös ajánlást a Bizottság részére. Ennek megfelelően a közös ajánlás július 10-én került benyújtásra a bizottsági szolgálatok részére. A közös ajánlás az alábbiakat tartalmazta: a visszadobási terv hatálya alá tartozó halászati tevékenységek leírása; de minimis kivétel a kék puhatőkehalnak az ICES VII övezetben nyílt tengeri vonóhálós hajóval folytatott ipari halászatára, illetve az e fajhoz tartozó egyedek esetében a szurimi alapjának előállítását célzó fedélzeti feldolgozásra; de minimis kivétel az ICES VII alterületen nyílt tengeri vonóhálóval folytatott germonhalászatra; de minimis kivétel az ICES VIId körzetben legfeljebb 25 méteres hosszúságú nyílt tengeri vonóhálós hajókkal fogott makrélára, fattyúmakrélára, heringre és vékonybajszú tőkehalra; de minimis kivétel a fagyasztóval felszerelt, vízközi vonóhálót használó nyílt tengeri halászhajók által az ICES VI és VII övezetekben folytatott, fattyúmakrélára irányuló halászat keretében fogott disznófejűhal-félékre. Az 1380/2013/EU rendelet 18. cikkében leírt eljárásnak megfelelően ez a közös ajánlás a közvetlen gazdálkodási érdekkel rendelkező, északnyugati vizek mentén fekvő tagállamok közötti tárgyalások eredményeképpen jött létre, figyelembe véve a közös ajánlás tárgyát képező halászati tevékenységekben érdekelt, a nyílt tengeri halászattal foglalkozó tanácsadó testület és az északnyugati vizekkel foglalkozó tanácsadó testület véleményét. Mindezen elemek vonatkozásában a közös ajánlás alátámasztó dokumentumokat tartalmazott a mentességek és a közös ajánlás egyéb pontjainak alátámasztására. A tanácsadó testületek, illetve az északnyugati vizek mentén fekvő tagállamok szakértői és halászati vezetői közötti közvetlen konzultációkat február 19-én, április 8-án, május 20- án és június 5-én tartották meg. Ezeken a Bizottság képviselői is részt vettek. A négy külön megtartott ülésen a tanácsadó testületeknek (beleértve a távolsági flottával foglalkozó tanácsadó testületet is) lehetőségük nyílt a kirakodási kötelezettség végrehajtására vonatkozó ajánlásaik bemutatására és megvitatására, illetve az északnyugati vizek mentén fekvő tagállamokkal való egyeztetésre. Széles körű konszenzus alakult ki két tanácsadó testület és az északnyugati vizek mentén fekvő tagállamok között. Az északnyugati vizekkel foglalkozó tanácsadó testület támogatta a közös ajánlásban javasolt de minimis kivételeket. A nyílt tengeri halászattal foglalkozó HU 3 HU

5 tanácsadó testület más olyan intézkedéseket is javasolt (fajok közötti rugalmasság, végrehajtási intézkedések, vis maior esetek és technikai intézkedések), amelyeket az északnyugati vizek mentén fekvő tagállamok a közös ajánlás hatókörén kívülinek tekintettek. Az északnyugati vizek mentén fekvő tagállamok a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) tanácsaira is támaszkodtak, amely külön e célból összehívott szakértői munkacsoportüléseken ( sz. szakértői munkacsoport 2, sz. szakértői munkacsoport 3 és sz. szakértői munkacsoport 4 ) adott iránymutatást az északnyugati vizek mentén fekvő tagállamoknak a visszadobási tervek valamennyi aspektusával kapcsolatban 2013 szeptemberében, 2013 decemberében és 2014 februárjában. Ezeken az üléseken meghívott szakértők, valamint a tanácsadó testületek és a tagállamok megfigyelői vettek részt. Az északnyugati vizek mentén fekvő tagállamok ezenkívül felhasználták a visszadobási utáni túlélés becslési módszereivel kapcsolatban 2014 februárjában összehívott ICES-munkaértekezleten 5 elhangzott javaslatokat is felhasználták. Ezen túlmenően az északnyugati vizek mentén fekvő tagállamok 2014 májusában konzultációt folytattak a Scheveningen csoporttal (az északi-tengeri halászatban érintett tagállamok) az Északi-tengeren és az északnyugati vizeken megvalósítandó egységes megközelítés érdekében. A tagállamok által a kirakodási kötelezettségnek az érintett halászati tevékenységekre való alkalmazásával kapcsolatban a Bizottsághoz benyújtott közös ajánlások főbb elemeit és a de minimis kivételeket a HTMGB a július 7. és 14. között tartott plenáris ülésén 6 értékelte. Az egyes elemekkel kapcsolatban a HTMGB úgy ítélte meg, hogy a közös ajánlásban általánosságban megtalálhatók voltak a sz. szakértői munkacsoport által előírt információk. A kék puhatőkehal nyílt tengeri vonóhálóval történő, fedélzeten való feldolgozást szolgáló, az ICES Vb, VI és VII területeken a szurimi alapját biztosító halászata kapcsán a HTMGB úgy ítélte meg, hogy a kivétel indoklása megalapozott, figyelembe véve a szelektivitás javításának a nehézségeit és a hajókat valószínűleg terhelő további kezelési költségeket. Az ICES VII alterületen nyílt tengeri páros vonóhálóval folytatott germonhalászatra vonatkozó de minimis kivétel esetében a kivétel akkor indokolt, ha annak alapja a nem szándékos fogások ez esetben a sérült halak külön kezelésének az aránytalan költsége (különösen a fedélzeten és a szárazföldön történő elkülönített kezelés) miatt. Erre mindenféle halméret esetében szükség lehet. Mivel a HTMGB jelezte az érték szerinti szelektálás kockázatát, a rendelet egyértelművé teszi, hogy a kivétel nem érinti az érték szerinti szelektálás tilalmát (a 850/1998 rendelet 19. cikkének a) pontja) Landing+obligation+in+EU+Fisheries-part1_JRC86112.pdf +Landing+obligations+in+EU+fisheries_p3_JRC89785.pdf WKMEDS/WKMEDS%20Report% pdf HU 4 HU

6 Az ICES VIId körzetben legfeljebb 25 méteres hosszúságú nyílt tengeri vonóhálós hajókkal fogott makrélára, fattyúmakrélára, heringre és vékonybajszú tőkehalra javasolt de minimis kivétel a szelektivitás fokozásának nehézségein, valamint a kezelés és a tárolás aránytalan költségein alapul. A HTMGB úgy érvelt, hogy az adott halászati úton fenékvonóhálót és vízközi vonóhálót is használó hajók úgy tekinthetők, hogy nyílt tengeri és tengerfenéki halászatot is folytatnak, amelyre a kirakodási kötelezettség csak január 1-jétől fog vonatkozni. Ezért az ajánlás egyértelművé teszi, hogy a kirakodási kötelezettség alkalmazása tekintetében ezt a flottaszegmenst nyílt tengerinek kell tekinteni. A nyílt tengeri fagyasztásos vonóhálós halászat keretében fogott disznófejűhal-félékre fattyúmakréla-halászat esetén az ICES VI és VII alterületeken vonatkozó de minimis kivétel kapcsán a HTMGB úgy ítélte meg, hogy a kivétel indoklása megalapozott, figyelembe véve a szelektivitás javításának a nehézségeit a minőségi értékelések alapján, ugyanakkor megjegyezte, hogy nem áll rendelkezésre a kivételt alátámasztó tudományos jellegű mennyiségi adat. A közös ajánlásban az is szerepel, hogy bizonyos fogások esetében az emberi és állati fogyasztásra alkalmatlan halászati termékekre vonatkozó jogszabályok, pl. a 853/2004/EK és az 1881/2006/EK rendelet miatt kell mentességet biztosítani. Erre a mentességre ugyanakkor az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (5) bekezdése szerinti visszadobási tervek nem térnek ki a közös halászati politikához kapcsolódó közös ajánlások vonatkozásában. Emiatt ezt a mentességet e rendelet nem tartalmazza. Az északnyugati vizek mentén fekvő tagállamok csoportjának elnöke később az eredeti közös ajánláshoz küldött egy kiegészítetést, amely az északnyugati vizek tekintetében két további mentességre tett javaslatot. A kirakodási kötelezettség alóli első mentesség az ICES VI övezetben erszényes kerítőhálóval folytatott hering- és makrélahalászatot érinti a célfajok egyedeinek magas túlélési aránya miatt. Ez a mentesség szerepelt az Északi-tengerre vonatkozó visszadobási tervről szóló közös javaslatban, és a HTMGB elfogadta az ezt alátámasztó tudományos indoklást. A HTMGB arra a következtetésre jutott, hogy a túlélési vizsgálatok eredményeit a kereskedelmi halászati tevékenységek túlélési arányaira vonatkozóan reprezentatívnak feltételezve a visszaengedett halegyedek túlélési aránya valószínűleg 70% körül lenne. A HTMGB mindazonáltal úgy vélekedett, hogy további vizsgálatokat kell végezni annak kiderítésére, hogy a kísérleti feltételek hűen tükrözik-e a kereskedelmi halászatban tapasztalható feltételeket. Az említett kiegészítésben javasolt második mentességet az ICES VIIe és VIIh övezetekben (Iroise-tenger) folytatott erszényes kerítőhálós halászat tekintetében a halegyedek magas túlélési aránya indokolja. Ez a kivétel azonban kívül esik e felhatalmazáson alapuló jogi aktus hatályán, mivel a mentesség olyan célfajokra irányuló halászatot érint, amelyek vonatkozásában a kirakodási kötelezettség január 1-jén nem lép hatályba. A szóban forgó kivétel egy jövőbeli visszadobási terv hatálya alá tartozhatna, feltéve, hogy teljesülnek az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (4) bekezdésének b) pontjában megállapított feltételek. A HTMGB és a Bizottság értékelése alapján és a közös ajánlás egyes pontjainak a tisztázása után a Bizottság úgy véli, hogy a közös ajánlás a fentiek szerint megfelel az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (6) bekezdésének. 3. A FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ JOGI AKTUS JOGI ELEMEI A javaslat összefoglalása HU 5 HU

7 A jogi intézkedés fő célja a kirakodási kötelezettség végrehajtását elősegítő intézkedések elfogadása. A rendelet meghatározza azokat a fajokat és halászati tevékenységeket, amelyekre az adott intézkedések nevezetesen a de minimis kivétel vonatkoznak. Jogalap Az Európai Parlament és a Tanács 1380/2013/EU rendelete 15. cikkének (6), valamint 18. cikkének (1) és (3) bekezdése. A szubszidiaritás elve A javaslat az Európai Unió kizárólagos hatáskörébe tartozik, Az arányosság elve A javaslat a Bizottság részére az 1380/2013 rendelet 15. cikkének (6) bekezdésében biztosított felhatalmazás hatálya alá tartozik, és nem lép túl a rendelkezés céljának eléréséhez szükséges mértéken. A jogi aktus típusának megválasztása Javasolt aktus: felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet. Más jogi eszközök a következő okból nem lennének megfelelőek: A Bizottság hatáskört kapott visszadobási tervek felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján történő elfogadására. A közvetlen gazdálkodási érdekkel rendelkező tagállamok benyújtották közös ajánlásukat. A közös ajánlásban és e javaslatban foglalt intézkedések a legjobb tudományos szakvéleményeken alapulnak és kielégítik az 1380/2013/EU rendelet 18. cikkének (5) bekezdésében meghatározott összes vonatkozó követelményt. HU 6 HU

8 A BIZOTTSÁG.../.../EU FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELETE ( ) egyes kisméretű nyílt tengeri fajoknak az északnyugati vizeken történő halászatára vonatkozó visszadobási terv elkészítéséről AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG, Tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, Tekintettel a közös halászati politikáról, az 1954/2003/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2371/2002/EK és a 639/2004/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, december 11-i 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre, továbbá a 2004/585/EK tanácsi határozatra 7, különösen annak 15. cikke (6), valamint 18. cikke (1) és (3) bekezdésére, mivel: (1) Az 1380/2013/EU rendelet célja a visszadobás gyakorlatának az Unió teljes halászati tevékenysége tekintetében történő fokozatos megszüntetése a fogási korlátozás hatálya alá tartozó fajok állományait érintő fogások kirakodására irányuló kötelezettség bevezetése révén. (2) Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (6) bekezdése felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktus útján visszadobási terveket fogadjon el legfeljebb három évre a tagállamok által az illetékes tanácsadó testületekkel folytatott konzultáció során kidolgozott közös ajánlások alapján. (3) Belgium, Írország, Spanyolország, Franciaország, Hollandia és az Egyesült Királyság közvetlen halászati gazdálkodási érdekekkel bír az északnyugati vizeken. Ezek a tagállamok a nyílt tengeri halászattal foglalkozó tanácsadó testülettel, a távolsági flottával foglalkozó tanácsadó testülettel és az északnyugati vizekkel foglalkozó tanácsadó testülettel folytatott konzultációt követően közös ajánlást nyújtottak be a Bizottsághoz. Az illetékes tudományos szervek tudományos munkával vettek részt a folyamatban. A közös ajánlásban foglalt intézkedések összhangban vannak az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (6) bekezdésével, ezért azok az 1380/2013/EU rendelet 18. cikkének (3) bekezdése szerint belefoglalandók ebbe a rendeletbe. (4) Az északnyugati vizek tekintetében az 1380/2013/EU rendelet 15 cikke (1) bekezdésének a) pontja szerint a kirakodási kötelezettségnek legkésőbb január 1-jétől minden olyan hajóra vonatkoznia kell, amelyet a kis- és nagyméretű nyílt tengeri fajok halászata keretében használnak az e halászati tevékenységek során fogott, fogási korlátozás hatálya alá tartozó fajok esetében. 7 HL L 354., , 22. o. HU 7 HU

9 (5) A közös ajánlás szerint a visszadobási tervnek január 1-jétől ki kell terjednie bizonyos kis- és nagyméretű nyílt tengeri fajok halászatára, nevezetesen a makrélának, a heringnek, a fattyúmakrélának, a kék puhatőkehalnak, a disznófejűhal-féléknek, az aranylazacnak, a germonnak és a sprattnak az ICES Vb, VI és VII övezetekben folytatott halászatára. (6) A közös ajánlás a kirakodási kötelezettség alóli mentességet tartalmaz a bizonyos feltételek mellett erszényes kerítőhálóval fogott makréla és hering vonatkozásában a magas túlélési arányt igazoló tudományos bizonyítékok alapján, összhangban az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (4) bekezdésének b) pontjával. A magas túlélési arányt igazoló tudományos bizonyítékokat a Scheveningen csoport szolgáltatta a közös ajánlásban, amely egy, a halak visszaengedés utáni túlélésére irányuló, Európa déli vizeinek erszényes kerítőhálót használó halászati tevékenységei keretében végzett konkrét tudományos vizsgálatra hivatkozott. A tanulmány eredményei szerint a túlélési arányok a csoportosulási időtől és a hálón belüli halsűrűségtől függenek, amelyek e halászati tevékenységek esetében jellemzően mérsékeltek. Ezeket az adatokat a HTMGB a plenáris ülésén tekintette át. A HTMGB úgy ítélte meg, hogy a túlélési vizsgálatok eredményeit a kereskedelmi halászati tevékenységek túlélési arányaira vonatkozóan reprezentatívnak feltételezve a visszaengedett makrélák túlélési aránya minden bizonnyal 70% körül lenne, és lényegesen alacsonyabb sűrűséget eredményezne, mint az a sűrűség, amelynél a hering mortalitása a megfigyelések szerint nőni kezd. A makréla és a hering az előtt történő visszaengedésére vonatkozó tilalmat, hogy a hálót teljesen kihúzták a halászhajó fedélzetére, a 850/1998/EU rendelet 19b. cikkének (2) bekezdése tartalmazza, mert az az elpusztult vagy majdnem elpusztult halak elvesztését eredményezné. Ez a túlélési arányon alapuló mentesség nem érinti a hatályban lévő tilalmat, mert a halak tengerbe való visszaengedésére a halászati tevékenység olyan szakaszában kerül sor, amikor a halaknak a visszaengedés után magas a túlélési aránya. Ezért ezt a mentességet bele kell foglalni e rendeletbe. (7) A közös ajánlás bizonyos halászati tevékenységek vonatkozásában és bizonyos szintekig négy de minimis kivételt tartalmaz. A tagállamok által szolgáltatott bizonyítékokat megvizsgálta a HTMGB, amely úgy ítélte meg, hogy a közös ajánlások megalapozott érveket tartalmaznak a nem szándékos fogások költségeinek megemelkedésére vonatkozóan, amit egyes esetekben a költségek minőségi elemzésével is alátámasztottak. A fentiek fényében és az azoktól eltérő tudományos információk hiányában célszerű a de minimis kivételeket a közös ajánlásban szereplő százalékos érték szerint meghatározni az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (5) bekezdésében megengedett szinteket meg nem haladó értékekkel. (8) A kék puhatőkehalra (Micromesistius poutassou) vonatkozó de minimis kivétel, amely az ICES VIII övezetben ezt a fajt célzó, nyílt tengeri vonóhálós hajóval folytatott, a faj fedélzeten való feldolgozását szolgáló, a szurimi alapját biztosító ipari halászat keretében ejtett éves összfogásnak 2015-ben és 2016-ban legfeljebb 7%-ára, 2017-ben pedig 6%-ára érvényes, azon alapul, hogy nem fokozható a szelektivitás, valamint hogy aránytalanul magasak a nem szándékos fogások kezelésének költségei. A HTMGB úgy ítélte meg, hogy a kivétel indoklása megalapozott. Ezért a szóban forgó kivételt bele kell foglalni e rendeletbe. (9) A germon (Thunnus alalunga) esetében az ICES VII területen vízközi páros vonóhálóval (PTM) folytatott germonhalászat keretében ejtett éves összfogásnak HU 8 HU

10 2015-ben és 2016-ban legfeljebb a 7%-át, 2017-ben pedig 6%-át érintő de minimis kivételt a nem szándékos fogások kezelésének aránytalan költségek indokolják. Ide tartoznak a tengeri és szárazföldi tárolás és kezelés költségei. A HTMGB értékelésében jelezte az érték szerinti szelektálás kockázatát. Ez a kivétel mindazonáltal nem sérti a 850/1998 rendelet cikkének a) pontját. Ezért a szóban forgó kivételt bele kell foglalni e rendeletbe. (10) A nem szándékos fogások aránytalan költségeinek elkerülésére, például a tárolás, a munkaerő vagy a fagyasztás vonatkozásában, továbbá figyelembe véve azt, hogy az ICES VIId övezetben folytatott makréla-, fattyúmakréla és heringhalászatban már nehezen fokozható a szelektivitás, a közös ajánlás a kirakodási kötelezettség alóli de minimis kivételt fogalmaz meg e vegyes halászatra vonatkozóan. Ez a kivétel a magas túlélési arányt igazoló tudományos bizonyítékokon alapul, amelyeket a közös ajánlásban részes tagállamok szolgáltattak és a HTMGB is ellenőrzött. A HTMGB arra az eredményre jutott, hogy a közös ajánlás megalapozott minőségi érveket mutat be a nem szándékos fogások kezelésével kapcsolatos aránytalan költségeken alapuló de minimis kivételre. Ezért ezt a kivételt bele kell foglalni e rendeletbe (11) A fagyasztóval felszerelt, vízközi vonóhálót használó nyílt tengeri halászhajók által az ICES VI és VII övezetekben folytatott, fattyúmakrélára (Trachurus spp.) irányuló halászat keretében fogott disznófejűhal-félékre (Caproidae) vonatkozóan megállapított teljes kifogható mennyiségnek 2015-ben legfeljebb az 1 %-át, 2016-ban pedig a 0,75%-át érintő de minimis kivételt a szelektivitás fokozásának nehézségei és az aránytalanul magas kezelési költségek (a szándékos és nem szándékos fogások szétválasztása) indokolják. A HTMGB úgy ítéli meg, hogy a kivétel megalapozott minőségi érvekkel van alátámasztva a szelektivitás fokozásának az adott halászterületen felmerülő nehézségei tekintetében, és ésszerű érvek szólnak a kezelési többletköltségek megléte mellett. Ezért a szóban forgó kivételt bele kell foglalni e rendeletbe. (12) A megfelelő ellenőrzés biztosítása végett az e rendelet keretében a túlélési arányok alapján megítélt mentesség hatálya alá tartozó fogásokra vonatkozóan külön dokumentálási követelményeket kell megállapítani. (13) Mivel az e rendelet szerinti intézkedések közvetlenül érintik az uniós hajók gazdasági tevékenységét és a halászati szezon tervezését, e rendeletnek a közzététele után azonnal hatályba kell lépnie. A rendelet az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkében meghatározott határidő betartása érdekében január 1-jétől alkalmazandó. Az említett rendelet 15. cikkének (6) bekezdése szerint e rendelet legfeljebb 3 évig lehet érvényben, 8 A Tanács 850/98/EK rendelete (1998. március 30.) a halászati erőforrásoknak a fiatal tengeri élőlények védelmét biztosító technikai intézkedések révén történő megóvásáról (HL L 125., , 1. o.). HU 9 HU

11 ELFOGADTA EZT A RENDELETET: 1. cikk Tárgy Ez a rendelet részletes szabályokat állapít meg az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (1) bekezdésében előírt, a rendelet 4. cikke (2) bekezdésének c) pontjában meghatározott északnyugati vizeken folytatott, az e rendelet mellékletében felsorolt halászati tevékenységek során január 1-jétől alkalmazandó kirakodási kötelezettség végrehajtásának tekintetében. 2. cikk Túlélési arányon alapuló mentesség (1) Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (1) bekezdésétől eltérve a kirakodási kötelezettség nem vonatkozik az ICES VI övezetben erszényes kerítőhálóval folytatott makréla- és heringhalászatra, ha teljesül az összes alábbi feltétel: a kifogott halakat az erszényes kerítőháló egy adott (az alábbi (2) és (3) bekezdésben meghatározott) százalékos mértékig történő bezárása előtt ( kinyerési pont ) visszaengedik a tengerbe, az erszényes kerítőháló jól látható bójával van ellátva, amely egyértelműen jelzi a kinyerési pont határát, a hajó és az erszényes kerítőhálós eszköz elektronikus rögzítő- és nyilvántartó rendszerrel van felszerelve, amely dokumentálja, hogy az egyes halászati műveletek során mikor, hol és milyen mértékben használták az erszényes kerítőhálót. (2) A kinyerési pontnak a makrélahalászatban az erszényes kerítőháló záródásának 80%- ánál, a heringhalászatban pedig annak 90%-ánál kell lennie. (3) Ha a körbekerített halrajban elegyedik a két faj, a kinyerési pontnak az erszényes kerítőháló záródásának 80%-ánál kell lennie. (4) A kinyerési pont után tilos visszaengedni a kifogott makréla- és heringegyedeket. (5) Visszaengedés előtt a körbekerített halrajból mintát kell venni a faji összetétel, a méretbeli összetétel és a mennyiség megbecslése céljából. 3. cikk De minimis kivételek Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (1) bekezdésétől eltérve a következő mennyiségek dobhatók vissza: a) a kék puhatőkehal (Micromesistius poutassou) esetében az ICES Vb, VI és VII övezetekben ezt a fajt célzó, nyílt tengeri vonóhálós hajóval folytatott, a faj fedélzeten való feldolgozását szolgáló, a szurimi alapját biztosító ipari halászat HU 10 HU

12 keretében ejtett éves összfogás legfeljebb 7 %-a 2015-ben és 2016-ban, illetve 6 %-a 2017-ben; b) a germon (Thunnus alalunga) esetében az ICES VII területen vízközi páros vonóhálóval (PTM) folytatott germonhalászat keretében ejtett éves összfogás legfeljebb 7 %-a 2015-ben és 2016-ban, illetve 6 %-a 2017-ben; c) az ICES VIId övezetben folytatott makréla-, fattyúmakréla- és heringhalászat esetében a nyílt tengeri halászat keretében legfeljebb 25 méteres teljes hosszúságú nyílt tengeri vonóhálós hajókkal vízközi vonóhálóval (OTM) fogott makréla (Scomber scombrus), fattyúmakréla (Trachurus spp.), hering (Clupea harengus) és vékonybajszú tőkehal (Merlangius merlangus) legfeljebb 3 %-a 2015-ben, illetve 2 %-a 2016-ban ; d) a fagyasztóval felszerelt, vízközi vonóhálót használó nyílt tengeri halászhajók által az ICES VI és VII övezetekben folytatott, fattyúmakrélára (Trachurus spp.) irányuló halászat keretében fogott disznófejűhal-félékre (Caproidae) vonatkozóan megállapított teljes kifogható mennyiség legfeljebb 1 %-a 2015-ben, illetve 0,75 %-a 2016-ban. 4. cikk A fogások dokumentálása A 2. cikk szerinti mentesség alapján visszaengedett halmennyiséget és a 2. cikk (5) bekezdése szerinti mintavétel eredményét be kell jegyezni a hajónaplóba. 5. cikk Hatálybalépés Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba. Ezt a rendeletet január 1-jétől december 31-ig kell alkalmazni. Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban. Kelt Brüsszelben, én. a Bizottság részéről elnök José Manuel BARROSO HU 11 HU