SZABÓ PÉTER MERJ! NEVESS! SZERESS!

Átírás

1

2 SZABÓ PÉTER MERJ! NEVESS! SZERESS!

3

4 SZABÓ PÉTER MERJ! NEVESS! SZERESS!

5 Copyright Szabó Péter, 2019 Copyright Guruló Egyetem Kft., 2019 Szerkesztette: Molnár Eszter Minden jog fenntartva. A könyv a szerző és a kiadó írásos jóváhagyása nélkül sem egészben, sem részleteiben nem sokszorosítható vagy közölhető, semmilyen formátumban és értelemben, elektronikus vagy mechanikus módon, beleértve a nyilvános előadást vagy tanfolyamot, a hangoskönyvet, bármilyen internetes közlést, a fénymásolást, a rögzítést, vagy az információrögzítés bármely formáját. Kiadja a Guruló Egyetem Kft., Budapest, 2019 Felelős kiadó: Szabó Péter, a Guruló Egyetem Kft. ügyvezető igazgatója Borítót tervezte: Lénárd György (G Design Kft.) Tördelte: Madarász György Nyomtatta: Belvárosi Nyomda Zrt. ISBN:

6 TARTALOM Előszó... 7 I. RÉSZ: MERJ! A legszomorúbb mondat Ketrec, kényelmes vagy kivételes? Kétkedők, károgók, kihullók, kitartók Irigység Ítélkezés Idealizálás Álarcaink fogságában Félni vagy élni? Fejből vagy szívből? A fiatalság elixírje Amire lehet hatásod, és amire nem Merj kilógni a sorból!

7 Bérlet a boldogtalansághoz Higgy magadban! Mutatkozz be a seprűnek! Merj hibázni! Merj sebezhető lenni! Mit veszíthetsz? II. RÉSZ: NEVESS! Ne vedd túl komolyan az életet! Ha akkor is nevetsz A megfordíthatóság törvénye III. RÉSZ: SZERESS! Biztos, hogy a negatív emberekkel van a baj? Add azt, amire vágysz! A szeretet szintjei Néha csak egy apróság is számít Szeresd magad! Szeresd az embereket! Szeresd az életet! Utószó

8 ELŐSZÓ Több mint 200 ezer könyv jelent meg szerte a világban, ami a boldogság titkait hivatott keresni. Nem véletlen, hogy enynyire kutatott ez a téma, hiszen minden ember elemi, belső vágya a boldogság. Csakhogy nem jó helyen kísérleteznek Magukon kívül, külsőségekben keresik, bízva abban, hogy ha egyszer majd ez vagy az meglesz, akkor aztán nagyon boldogok lesznek. Ez persze így nem lehetséges. Ha az ember nem érzi jól magát a saját bőrében, függetlenül a külső körülményektől, akkor esélye sincs megtalálni a boldogságát, vagy még inkább a valóban értékes dolgokat az életben, vagyis azt, ami igazán számít. Az emberek legnagyobb része azonban sőt, ma már sokkal inkább azt mondom, hogy csak nagyon kevés kivétellel nincsen jóban önmagával. Nem érzi jól magát a saját bőrében, a saját életében, a saját táraságában. Mi lehet ennél szörnyűbb? Hiszen saját magunkkal éljük le az egész életünket. Saját magunkra kellene tudnunk a leginkább számítani. Nem be- 7

9 szélve arról, hogy ha saját magunkkal nem vagyunk jóban, az garantálja azt is, hogy másokkal sem tudunk igazán kapcsolódni, valódi, minőségi kapcsolatokat létesíteni. Ha nem vagyunk jóban magunkkal, nem értékeljük azt, akik vagyunk, akkor belemegyünk, majd akár egy életen át benne is maradunk egy olyan kapcsolatban, amelyben nem lehetünk önmagunk, nem érezzük jól magunkat. Ez persze érthető, hiszen kívülről várjuk azt a megerősítést, amelyet magunknak nem tudunk megadni. Annak, hogy valaki egyfolytában olyan helyzetet teremt az életében, ami szenvedéssel jár számára, vagyis elhagyják, bántják, kihasználják vagy éppen hülyének nézik, alapvetően két oka van. Az egyik, hogy nem becsüli kellőképpen önmagát, így a mélyen magáról alkotott hite az, hogy neki ennyi jár. A másik pedig, hogy úgy vagyunk beprogramozva, hogy mindig az ismerőst keressük újra és újra. Hiszen a túlélés a cél, és minden, amit eddig már túléltünk, biztosabb, mint a lehetséges változás. Ez persze nem hangzik túl jól, hiszen ha valaki szenved egy kapcsolatban vagy egy munkahelyen, ugyan miért választaná újra és újra ugyanezt, amikor számtalan más alternatíva is lenne számára? Tudatosan így is tenne, de mindezeket a döntéseket tudat alatt hozzuk meg. Hiszen az életünket csak 5 százalékban tudjuk irányítani a tudatos szinten, 95 százalékban a tudatalatti irányít, amit megváltoztatni sokkal keményebb meló. 8

10 ELŐSZÓ Így tehát az ember végül benne marad egy olyan kapcsolatban, amelyikben szenved, olyan munkahelyen dolgozik akár évtizedeken át, ahová utál bejárni, és annyira kevés megtakarítással rendelkezik, hogy folyamatosan rettegnie kell a másnaptól. Erre persze rámegy az egészsége, hiszen amikor belül lelkileg szenved, annak előbb-utóbb testi tünetei is lesznek. Ezért amikor reggelente belenéz a tükörbe, egyre kevésbé tetszik neki, amit lát. Szinte napról napra öregebbnek néz ki aminek van ám tudományos oka is, amiről később szó lesz, egyre kevésbé szereti magát, az életét, és napról napra, szépen lassan teljesen elsorvad. És bár ténylegesen csak évek múlva temetik el, valójában már régen halott Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint ha kimegyünk az utcára, és belenézünk az emberek szemébe. Eltűnt a ragyogás. Helyette félelem van. Mivel a szem a lélek tükre, nem az számít, hogy ki mit mond, csak az, hogy a szeme hogyan ragyog a mindennapokban. Természetesen az emberek legnagyobb része ilyenkor azt választja, hogy kívül keresi a megoldást, vagy egy kevésbé tudatos szinten másokat hibáztat a saját boldogtalanságáért, ami tulajdonképpen még érthető is, hiszen így sokkal könnyebb túlélnie, mint ha ott keresné a megoldást, ahol az valójában van. Belül. Magában. Ezt a könyvet azoknak írtam, akik kellően bátrak szembenézni a jelenlegi helyzetükkel, ami sokszor iszonyatosan fájdalmas, és hajlandóak tudatosan változtatni a hozzáállásukon, 9

11 saját magukon, ezáltal az életükön. Azoknak, akik keresik az eszközöket, amelyekkel visszatalálhatnak arra az ösvényre, amelyik oda vezet, ahol igazán élvezhetjük az életet. Ha három szóban szeretném összefoglalni: Merj! Nevess! Szeress! Ha bővebben is érdekel, akkor tarts velem! 10

12 I. RÉSZ MERJ!

13

14 A LEGSZOMORÚBB MONDAT A legnagyobb ellenségünk a legkisebb ellenállás keresése. Hitem szerint egy ember életének a végén a legszomorúbb mondat így kezdődhet: Bárcsak Bárcsak mertem volna a saját életemet élni Bárcsak mertem volna boldog lenni Bárcsak mertem volna belekezdeni Bárcsak mertem volna abbahagyni Bárcsak mertem volna kilépni egy munkahelyről, ahova utáltam évekig bejárni a kapcsolatomból, amiben nem lehettem önmagam, így sem én, sem a társam nem lehetett igazán boldog Bárcsak ne akartam volna mindenkinek megfelelni Bárcsak kevesebbet dolgoztam volna, és többet lettem volna a szeretteimmel 13

15 Bárcsak mertem volna kimutatni az érzelmeimet Bárcsak, bárcsak, bárcsak a sor szinte végtelen, hogy mennyiféleképpen fejezhetnénk be ezt a mondatot akkor, ha nem merünk igazán élni. És hogy ez mennyire sokak esetében így van, mi sem támasztja alá jobban, mint hogy még egy könyv is született ebben a témában.* A szerző történetesen egy ápolónő, aki rengeteg ember mellett ott volt az utolsó napjaikban, és megkérdezte a haldoklóktól, hogy mi az, amit megbántak, mi az, amit másképp csinálnának, ha tehetnék a betegek szinte kivétel nélkül kísértetiesen hasonló gondolatokat fogalmaztak meg. A mi szerencsénk az, hogy mi még élünk, és van lehetőségünk tenni azért, hogy az életünk végén ne úgy kezdjük a mondatainkat, hogy bárcsak kivéve, ha hozzátesszük: ez annyira mesés volt, hogy bárcsak újraélhetném ugyanígy A legtöbb ember életében azonban nem abba az irányba mennek a dolgok, hogy ez így legyen. Ahhoz, hogy ezt el tudjuk kerülni, bizony változás szükséges. Amihez pedig bátorság kell. Bátorság kell ahhoz, hogy az előbb felsoroltak mindegyikét meg merjük tenni még akkor is, ha teljesen biztos, hogy másoknak ez nem fog tetszeni, és konfliktusokat, veszekedéseket, szakításokat és rengeteg fájdalmat is jelenthet pillanatnyilag. Ez még így is sokkal kevésbé fájdalmas, mint ha valaki az élete végén, mielőtt legördülne * Bronnie Ware: Életkönyv. Budapest, 2013, Reneszánsz. 14

16 A LEGSZOMORÚBB MONDAT a függöny, végez egy összegzést, és csak egyetlen fájdalmas szó ismétlődik: Bárcsak Igen ám, de sokszor borzasztóan nehéz a pillanatnyi fájdalmat felvállalni, így az ember hajlamos inkább benne maradni egy-egy olyan helyzetben, amelyben bár érzi, hogy a lelke szenved, mégsem változtat. Ezért írtam az előszóban, hogy ez a könyv azoknak szól, akik hajlandóak szembenézni a jelenlegi helyzetükkel, ráadásul úgy, hogy önmagukat látják az egyetlen embernek, aki ezen változtathat, és nem kívül keresik a megoldást. Ugyanis itt mehet félre az egész, ha nem a saját házunk táján keresgélünk, hanem a szüleink, a főnökünk, a volt párunk vagy épp a kormány felé fordítjuk a középső ujjunkat. Természetesen, ha valaki megugorja ezt a nagyon magasra tett lécet, amit a felelősségvállalás jelent és a legtöbben nem hajlandóak erre, az nem azt jelenti, hogy utána már sétagalopp lesz az egész. Dehogy! Sőt! Csak aztán jön az igazi feketeleves, hiszen ránk szakad az egész élet súlya. Ezt hívják felnőtté válásnak. Enélkül azonban esélyünk sincs, hogy teljes, boldog életet élhessünk, és elkerülhessük azt a bizonyos végtelenül szomorú mondatot életünk végén, ami úgy kezdődik, hogy bárcsak Ha valaki meri azt választani, hogy saját magát helyezi a felelős kapitány székébe élete hajóján, és ezt követően mer önmaga lenni, követni az érzéseit, vágyait, ezek alapján hozni meg döntéseket arról, hogy mit tesz vagy nem tesz, kivel és kivel nem, akkor az azonnali, koncentrált fájdalmat választja, ami bi- 15

17 zony nehéz konfliktusokkal van átitatva, és sokszor könnyekkel teli, a lassú haldoklás helyett, amelyben szinte észrevétlenül emészti el magát az ember. Csak azt veszi észre, hogy egyre kevésbé tetszik, amit a tükörben lát. Egyre kevésbé tudja már tisztelni azt, aki visszatekint rá. Ez az, amikor eltűnik a tűz a szeméből És bár a teste még mozog, a lelke már halott. Mivel emberi lényekként alapvetően kerüljük a fájdalmat, és keressük az örömérzést, sokszor tudattalanul is a kisebb ellenállást választjuk, ezért lemondunk önmagunkról, a saját választásainkról azért, hogy rövid távon ne legyen konfliktusunk másokkal, ami pillanatnyilag ugyan könnyebb, ám hosszú távon óriási ára van. Mégpedig az, hogy az évek múlásával egyre kevésbé érezzük már a saját lelkünket, egyre kevésbé merünk arra a halk kis belső hangra hallgatni, és lassacskán kialszik az a gyermeki láng, amely annak idején ott lángolt bennünk. Ahhoz, hogy ez ne így legyen, bizony bátorság kell, és arra van szükség, hogy ne a könnyebb utat akarjuk választani, hanem azt, amelyikről belül érezzük, hogy a miénk. Ne a könnyebb utat válaszd, hanem azt, amelyik megéri! 16

18 A LEGSZOMORÚBB MONDAT A mi szerencsénk az, hogy mi még élünk, és van lehetőségünk tenni azért, hogy az életünk végén ne úgy kezdjük a mondatainkat, hogy bárcsak kivéve, ha hozzátesszük: ez annyira mesés volt, hogy bárcsak újraélhetném ugyanígy Természetesen, ha valaki megugorja ezt a nagyon magasra tett lécet, amit a felelősségvállalás jelent és a legtöbben nem hajlandóak erre, az nem azt jelenti, hogy utána már sétagalopp lesz az egész. Dehogy! Sőt! Csak aztán jön az igazi feketeleves, hiszen ránk szakad az egész élet súlya. Ezt hívják felnőtté válásnak. 17

19

20 KETREC, KÉNYELMES VAGY KIVÉTELES? Azt, hogy hová születsz, nem te választod meg, de hogy miként élsz, és mit hagysz magad után, az csak rajtad múlik. Számtalan tanulmány és megszámlálhatatlan élettörténet bizonyítja, hogy a származásunk, a hátterünk nem szükségszerűen határozza meg, hogy mit hozhatunk ki az életünkből. A korábban már említett felelősségtudat és a döntés vagy a kitartás a választásaink mellett már annál inkább. Ez utóbbiaknak köszönhetően rengeteg ember inspiráló élettörténetével találkozhatunk, akik hétköznapi hősökként, meghazudtolva a számukra lehetségesnek vélt életutat, jócskán felülmúlták a várakozásokat, és igazán kivételes életet élnek. Ez persze nem azt jelenti feltétlenül, hogy luxusszigetek között utazgatva töltik dollármilliomosként a mindennapjaikat bár erre is számtalan példát találhatunk, hanem sokkal 19