ÁRA: 950 FT. XXIII. (135.) ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2014/JÚNIUS ELŐFIZETŐKNEK: 800 FT Magyar VADÁSZLAP 2014/JÚNIUS

Átírás

1 Magyar VADÁSZLAP 2014/JÚNIUS ÁRA: 950 FT XXIII. (135.) ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2014/JÚNIUS ELŐFIZETŐKNEK: 800 FT HU ISSN

2 JEGYZET VADÁSZLAP Kft. Cégjegyzékszám: Adószám: Közösségi adószám: Megbízott főszerkesztő: Somfalvi Ervin Hirdetés: Barikád Reklámügynökség Webáruház vezető: Elek Erzsébet Kapcsolat: 1031 Budapest, Rozália u. 59/a. tel./fax: +36-1/ flotta mobil: / ISSN (nyomtatott) Felelős szerkesztő: Kókai Márton, Lapterv és nyomdai előkészítés: Wéber Ferenc Crood Comp Bt. R D OMP info@croodcomp.hu Főmunkatársak: Agyaki Gábor, agyaki.gabor@digistar.hu Bálint Elemér, balint-elemer@t-online.de Homonnay Zsombor, homonnayzs@gmail.com Megjelenik havonként a megelőző hónap utolsó hetében. Ára: 950 Ft, Előfi zetőknek: 800 Ft Előfi zetési díj az év végéig: 4800 Ft Előfizethető belföldi postautalványon, átutalással a VADÁSZLAP Kft számú számlájára, a hírlapkézbesítőknél, a postahivatalokban. Terjeszti a Lapker Zrt., a Magyar Posta Zrt. Erdélyben, Szlovákiában és Szerbiában terjeszti és az előfi zetéseket fogadja a Color Interpress Kft. Telefon: +36-1/ , colorinterpress@t-online.hu Nyomdai előállítás: Pharma Press Kft. Felelős vezető: Dávid Ferenc vadászati információs magazin Felelős szerkesztő: Földvári Attila, attila.foldvari@vadaszlap.hu Kapcsolat: info@huntingpress.eu ISSN (online) nemzetközi fotóügynökség Igazgató: Sibak Julianna, julianna.sibak@vadaszlap.hu Kapcsolat: foto@fotohunting.hu CÍMLAPFOTÓ: AZ ÉV BAKJA BLAUMANN ÖDÖN FELVÉTELEI Váltás Csodálatos gazdagságú magyar nyelvünkben ez a rövid szó milyen elképesztő sokféleségű jelentéssel bír! Kezdjük a legmagasztosabbal: a megváltás szó a hívőknek ígér boldog túlvilági életet, de ugyanazt a kifejezést használjuk, amikor megváltjuk a jegyet, vagy megváltjuk a szenvedésétől a sebzett vadat. Vadászati vonatkozása van a kiváltás és a beváltás szavunknak is, a kívülálló fel sem tételezi, hogy ez a két fogalom mennyi mindent mond el a vad viselkedéséről, mozgásáról, életmódjáról. De kiváltjuk a receptet a gyógyszertárban, a zálogba tett tárgyat a zaciból, vagy a megroggyant tartógerendát az öreg pajtában, míg beváltjuk a pénzt, és (nem mindenki) a másnak tett ígéretet is. Átváltjuk a valutánkat, ha külföldre utazunk, a bakter átváltja a váltót két sínpár között, de pillanatok alatt átváltunk két téma közt is beszélgetéskor, ha olyan valaki közeledik, akinek azt nem kell hallania. Felváltjuk a nagy címletű bankót, felváltunk, ha magasabb sebességfokozatba kapcsolunk, míg leváltják az előző műszakban dolgozó kollégát, de (sajnos ritkán) az alkalmatlan vezetőt is. Váltunk ruhát, cipőt, váltás fehérneműt, házastársat, szeretőt, barátot A váltások korát éljük. Mindenki vált valamit valamire, ma már magára kicsit is adó, felelősen (vagy teljesen felelőtlenül) nyilatkozó potentát, politikai celeb, valódi és áltudós a váltás szükségességét szajkózza. Korszakváltás, rendszerváltás, kormányváltás, koncepcióváltás csak úgy röpködnek a nagy szavak, s mögöttük a szép színes, de többnyire üres lózungok. A váltást sürgetők zöméről aztán hamar kiderül, hogy ő nem vesz részt benne, csak megmondja a tutit, azaz, hogy hogyan kéne azt megvalósítani másoknak persze, annak érdekében, hogy az ő pozíciója erősödjön. - Váltani muszáj! mondják sokan. Igen ám, de nem mindegy mikor, hogyan és főleg miért. A váltásnak csak akkor van értelme, ha az pozitív irányba viszi a dolgokat, mert ha nem, akkor az visszalépés. Váltani pusztán a váltás kedvéért nem szokás, csak akkor, ha annak ésszerűsége, alapos, nyomós oka van és előre kiszámítható, tervezhető a váltás által bekövetkező változás iránya és nagysága. Van, amikor a váltást az élet kényszeríti ki, vagy annak befejezése: a halál. Így történt ez a VADÁSZLAP esetében is: Cseke Csekő Sándor főszerkesztő halálával ez a helyzet állt elő. Egy több évtized alatt, sok keserves küzdelem árán felépített és bevezetett szaklap sorsa dől el a következő időszakban, sikerül-e azt a nívót, azt a szakmai színvonalat és tartalmat megtartani vagy még magasabbra emelni amit az olvasók megszoktak, és amiért ezt a lapot megvették. Megmarad-e a harcossága, nyílt szókimondása ami miatt sokan haragudtak, jó páran meg is sértődtek a vadászattal kapcsolatos változásokra történő gyors reagálása és frissessége, továbbra is ideküldi-e írásait korábbi minden nagyképűség nélkül értékesnek minősíthető szerzőgárdája. A Magyar VADÁSZLAP történetében váltás következik. Egyszer s mindenkorra véget ért a Csekő-korszak, a lap már soha többé nem lesz ugyanolyan kétszer nem lehet ugyanabba a folyóba belelépni. A tulajdonosi döntés értelmében új vezetőgárda veszi át a lap irányítását Bors Richárd főszerkesztő és Wallendums Péter főszerkesztő-helyettes személyében. Koncepciójukról, elképzeléseikről következő számunkban olvashatnak. Egy biztos: nem lesz könnyű dolguk. Bizonyítaniuk kell, hogy tudnak legalább olyan jó lapot csinálni, mint amilyet az előző felállású csapat és a lassan kikopó nagy öregek (nevezhetjük magunkat ősbölényeknek is) csináltak, s nem csak egy, vagy két lapszám erejéig, hanem folyamatosan. Kívánok sok sikert ehhez a munkához: Somfalvi Ervin 2014/június 343

3 IN MEMORIAM Eltemettük Cseke Sándort április 16-án kísértük utolsó útjára Cseke Sándort, a Magyar VADÁSZLAP és a HUNTINGPress.eu kiadó-főszerkesztőjét. Több százan gyűltünk össze délután három órakor Szentendrén, a Sztaravodai úti temetőben, hogy lerójuk kegyeletünket. A vadásztemetésen a ravatalozó előtt a Diana Vadászhölgy Klub tagjai álltak díszsorfalat, és az Agyaki Gábor munkatársunk által vezetett Baranya Kürtegyüttes fújt szignálokat. Elsőként Tengerdi Győző, a VERGA Zrt. vezérigazgatója szólt a gyászoló családhoz és az egybegyűltekhez: felidézte az elhunyt életútját, sorra vette szakmai eredményeit, mindazt, amit a magyar vadászatért, vadgazdálkodásért, a vadászati kultúráért tett. Őt Oláh Csaba, az egykoron Cseke Sándor által életre hívott Vadászati Kulturális Egyesület elnöke követte, aki a szervezet nevében búcsúzott, méltatva mindazt a felbecsülhetetlen munkát, amelyet az alapító a VKE-ért, a vadászati kultúráért végzett. Szerkesztőségünk nevében Somfalvi Ervin megbízott főszerkesztő köszönt el. Mint mondta, hatalmas űrt hagyott maga után, amelyet igyekszünk legjobb tudásunk szerint betölteni, folytatni a munkát, méltón az utóbbi két évtizedhez. A Diana Vadászhölgy Klub elnöke, Bán Beatrix egy Fekete István idézettel tisztelgett főszerkesztőnk emléke előtt, akit ezután Fajcsák Tibor plébános búcsúztatott. Sírkövét amely Pap Lajos szobrász munkája két erdei szalonka díszíti, hiszen a szalonkázás nagy szerelmese távozott az örök vadászmezőkre. Legyen neki könnyű a föld /június

4 INTERJÚ Szári Zsolttal, a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. új vezérigazgatójával Halat, s vadat Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter december elején határozatlan időre leállíttatta a halászatot a Balatonon, a BHN Zrt. felett tulajdonosi jogokat gyakorló Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság vezetője Szári Zsoltot nevezte ki a halgazdálkodási cég élére március 10-én. A Nimród Vadászújság évi irodalmi pályázatának nyertese Szári Zsolt Az utolsó vadászat című írása. VADÁSZLAP: Ezek szerint nem csak halászik és horgászik, de vadászik, sőt ír is? Szári Zsolt: A halászat számomra hivatás, 25 éve a szakma tógazdasági ágazatában dolgozom. A horgászat és a vadászat a ritka szabadidő pihentető és minduntalan izgalmas eltöltését jelenti. Télen, amikor az idő alkalmatlan a horgászatra, akkor igazi vadászidény van, és a pecabot helyett ilyenkor puska kerülhet a kézbe. Végül van olyan időszak, amikor sem horgászni, sem vadászni nem lehet, s ekkor kellő ihlettel a háttérben a gondolatok betűket ölthetnek. VADÁSZLAP: Kettős, sőt, hármas énjéből melyik esik legközelebb a szívéhez? Szári Zsolt: Az írás éppoly kedves időtöltés számomra, mint a horgász- és vadászélmények aktív átélése, mi több: az egyre sűrűsödő emlékek újbóli felelevenítése és megörökítése manapság szinte kényszeresen jelenik meg az életemben. VADÁSZLAP: Hogyan és mikor lett vadász? Szári Zsolt: Véletlenül. Irmapusztán kezdtem a szakmai munkámat, ahol azonnal feltűnt a kárókatonák kellemetlenkedése. Szinte szükségből került fegyver a kezembe, miközben sorsom 1991-ben összehozott Oláh Zoltán operatőrrel, aki végül is vadász keresztapám lett, és jelen volt vadásszá válásom első lépéseinél. VADÁSZLAP: Végzettsége halászati szakember, tógazdasági haltermelés vezetői feladatait végezte az elmúlt évtizedekben. Korábbi munkája hogyan kapcsolódott a Balatonhoz? Szári Zsolt: 1991-ben lettem az irmapusztai tógazdaság vezetője. Remek munkatársam volt Bognár Ferenc régi vágású halászmester személyében, akitől rengeteget tanulhattam. A tavainkon termelt pontyok és süllők jelentős része a Balaton népesítésére került. Amikor 2005-ben sikerült megfognom az eddigi legnagyobb balatoni pontyomat, azzal simogattam meg nagy fejét, hogy talán téged is én küldtelek ide a vízbe, s lám, most visszajöttél hozzám VADÁSZLAP: Magyarországon a horgászok országos szövetségének tagszervezetei által regisztrált horgászok száma december 31-én fő volt. Milyen lobbierővel bír egy ekkora tömeg, illetve érdekképviselete? Szári Zsolt: Kétségtelenül jelentős civil szerveződés a horgászok által alkotott horgászegyesületek és különféle szövetségek összessége. Ez önmagában is erő, kellő szervezettséggel pedig igen jelentős lobbierő lehet. Európa nyugati részén még szélesebb rétegeket mozgat a horgászsport, a hallal és vizekkel Nekem a róka és az őz a kedvencem kapcsolatos törvények még inkább az ő érdekeiket szolgálják. A közelmúltban jelentős elmozdulás történt idehaza is ebbe az irányba, gondoljunk csak az új halászati törvényre és végrehajtási rendeletére, valamint a természetes vizeken alkalmazott halászati tevékenységek korlátázására. VADÁSZLAP: Mennyi és mire elég a horgászok által megvásárolt területi engedélyekből befolyó pénz, és fedezi-e a Zrt. működési költségeit, a halasítást és a fejlesztéseket? 2014/június 345

5 INTERJÚ Szári Zsolt: A horgászoktól befolyó összeg nagyjából 500 millió forint. Mondhatjuk azt is, hogy a balatoni halgazdálkodásra fordítható anyagi eszközök százalékát a horgászok teremtik elő, a maradék bevétel származik egyéb (pl.: tógazdasági haltermelés, angolnahalászat) tevékenységekből. Éppen ezért nem lehet szó nélkül hagyni a horgászok jogos elvárásait, ami a balatoni halászattal, a tó népesítésével, a horgászati lehetőségek fejlesztésével vagy átalakításával kapcsolatosak. A szerkezeti átalakítás, a cég ágazati szintű átértékelése éppen ezért elkerülhetetlen. VADÁSZLAP: Sokan vélelmezték a halászat betiltása előtt, hogy a Balatonból a halászok által kifogott hal egy része magántulajdonú horgásztavakba került. Van-e garancia arra, hogy ez a továbbiakban ne történjen meg? Szári Zsolt: Korábban a keszeget élő állapotban is el lehetett adni. Nagyon sok magántulajdonú vagy horgászegyesületi kezelés alatt álló horgászvízbe került így balatoni keszeg. Erre az új halászati törvény szerint már nincs lehetőség, hiszen az egyértelműen tiltja a természetes vizekből kifogott halak élő állapotban történő továbbadását. Tehát maga a törvény a garancia erre, és az, hogy keszeghalászatot sem tervezünk végezni a tavon. VADÁSZLAP: Busa és angolna - a két neuralgikus pontja a Balaton halállományának. Folytatják-e továbbra is a szelektáló és a varsás halászatot? Szári Zsolt: Az angolna egykori károkozása mára lecsökkent. Az emlékezetes, 1991-es angolnapusztulás óta telepítés nem történt. Egy rendellenes agancsú bakkal és Karcsi bácsival 2004-ben Fogása elsősorban vízeresztéskor, a Sió-zsilipnél elhelyezett csapdákkal történik, varsás módszerrel a befolyókra, különösen a Zalára igyekvő állomány csökkentésére alkalmazzuk, ha vízeresztés nem lehetséges a Balatonból. A busa tavi helyzete a legkényesebb kérdés. Ma már tudjuk, óriási szakmai tévedés volt a Balatonba telepíteni. Véleményem és személyes tapasztalatom szerint azonban a busa ma már korántsem jelent olyan ökológiai veszélyt, mint egy-két évtizeddel ezelőtt, azaz a busára irányuló halászatról is csak esetlegesen érdemes beszélni. VADÁSZLAP: Mi lesz a sorsa a halászflotta hajóinak és a halászat eszközeinek? Szári Zsolt: Két lehetséges út áll előttünk. Vagy értékesítjük a halászhajóinkat, vagy profilmódosítást végrehajtva - kellően átalakítva azokat - bevonjuk a horgászturizmusba. Erre lenne igény, de természetesen csak akkor érdemes belevágni, ha felkészült, profi kísérők segítik a vendéghorgászokat. VADÁSZLAP: Tételesen ellenőrzik-e a telepítésre szánt halak mennyiségét és minőségét, s van-e képviselője a horgászoknak a mérlegelésnél és a telepítéskor? Szári Zsolt: A telepítésre szánt halállományok elsősorban az őszi halászatok idején kerülnek a tóba. Itt lehetőség van arra, hogy a horgászok képviselői megszemléljék a halállományt, és a mérlegelésben aktívan részt vegyenek. Erre kötelességünk nyitottnak lenni, de a horgászok ellenőrző aktivitása nagyon gyenge. Egységes szervezettel, kellő összefogással részükről ez megoldható kell, hogy legyen. Ez a mi érdekünk is! VADÁSZLAP: Az egyre növekvő létszámú kormoránok elsősorban a téli nyugalmi időszakra bandába verődő halak főleg a fiatal süllők közt végeznek hatalmas pusztítást. Mit tudnak tenni a kártétel csökkentésére? Szári Zsolt: A kárókatonák károkozása 25 éve fennálló probléma, ami egyaránt érinti a tógazdálkodás és a természetesvízi halgazdálkodás szereplőit. A nagy kárókatona ugyan lekerült a védett fajok listájáról, ám az ellene való hatékony védekezés, állományának apasztása jelenleg sem megoldott. A Balaton környéki tógazdaságokban napi problémát és fejfájást okoz a két nagy kolóniában (Kis- Balaton és Fehérvíz) élő törzsállomány (810 szülőpár) és annak szaporulata (3 fióka/szülőpár). Gyérítésük egyedül a tógazdaságokban lehetséges, de ott is igen költséges, komoly humán- és anyagi erőforrásokat lekötő feladat, és akkor még nem beszéltünk a téli kormorántömegek okozta károkról. VADÁSZLAP: Van-e valamilyen együttműködés a balatoni horgászok és a tó határain gazdálkodó vadászatra jogosultak között? Szári Zsolt: Természetesen. Erre eleve a tógazdasági kormorángyérítés miatt is szükség van, ez a feladat másképpen nem végezhető. Mi szívesen látnánk a területen vadászókat a kárókatonák gyérítésében, de ők nem szívesen vállalkoznak rá. Ennek ellenére egyértelműen leszögezhetem, hogy a területileg illetékes vadásztársaságokkal kifejezetten jó kapcsolataink vannak. VADÁSZLAP: Mi a kedvenc vadja? Szári Zsolt: Minden vadfaj vadászatának megvan a maga szépsége, de számomra a róka és az őzbak a legkedvesebb. Szerencsés sorsom korán összesodort Nagy Karcsi bácsival, aki a Mezőföld dunaújvárosi szegletében számtalan rendellenes agancsú bakra vezetett rá, és aki a szereplője az Utolsó vadászat című, díjnyertes novellámnak. VADÁSZLAP: Van-e még ideje vadászni? Szári Zsolt: Most a munkából van több, és kevesebb idő jut a többire, de ez így mégsem igaz, hiszen a munka, ami az új feladat során rám vár, valójában nem is munka, hanem egyfajta szolgálat, amelyben a fenti szentháromság csodálatosan összekeveredik. Somfalvi Ervin A teljes interjú honlapunkon olvasható! /június

6 TERÍTÉKEN NINCS BAJ AZ AGANCSSÚLLYAL ILYEN MÉG NEM VOLT Aranyérmes bak a Vértesből! Végh Krisztiánnal április 23-án délután cserkelni indultunk a Vértesi Erdő Zrt. Csákvári Erdészetének szári vadászkerületébe. Mivel a kiadós zápor utáni cserkelés nem vezetett eredményre, a nyiladékon álló magaslesre ültünk fel. A vizes szálasból kilépett a már ismert bak, és gyors bírálat után már dörrent is a lövés. Az agancs tömege kiskoponyával 472 gramm lett, a bírálaton a hatéves bak 142,15 nemzetközi pontot kapott. Az erdészet 90 százalék feletti erdősültségű, déli-vértesi üzemi vadászterületén huszonnégy éves fennállása óta ekkora őzbak még nem került terítékre! Geiszt Ferenc kerületvezető erdész-vadász A Vajdaságból Amerikába Dr. Marinos Petratos ismert New York-i plasztikai sebész ban vadászott először Magyarországon, amikor is barátaival egy háromnapos fácánhajtáson vett részt. Azóta a Pannonvad Kft. által szervezett magyarországi és romániai vadászatok gyakori vendége apró- és nagyvadra egyaránt, a fürjtől a medvéig a Kárpát-medence összes vadfaja érdekli. Az idei őzbakidény nyitányára Szerbiába, a Vajdaságba utazott, ahol terítékre hozta a képen látható rendellenes agancsú bakot. A trófea bírálati súlya 608 gramm. A vendég több szabályos, hatos agancsú bakot is elejtett, a Pannonvad Kft. vajdasági partnere, Pesti Tamara által szervezett vadászatot és kirándulásokat rendkívül érdekesnek és élvezetesnek találta. Török Antal APAJPUSZTA Az első érmes Rácz Péter, az Apaj-Ürbőpusztai Természetvédő Vt. tagja április 23-án, esti lesvadászaton egy 130 kilogramm zsigerelt tömegű vadkant hozott terítékre, amelynek agyara a bírálaton 118,65 ponttal ezüstérmet kapott, korát 10 évesre becsülték. A vaddisznó nagyobb létszámban 4-5 éve van jelen a területen, az éves teríték 15 és 20 darab között változik. Eddig ez az első érmes kan. Hargittai Zoltán, hivatásos vadász A MEGYE LEGJOBBJA Hatos a javából A fotón egy, a Szabolcs- Szatmár-Bereg megyei Kisvárdai Rákóczi Vt. területén áprilisban esett bak látható. 631 grammjával és 160,50 nemzetközi pontjával lapzártánkig ez volt az idei megyei rekord. A hétévesre bírált bakot Péter Juhas szlovák vadász hozta terítékre, kísérője Papp Ferenc vadőr, vadászmester volt. 2014/június 347

7 Az idény legjobbja Végre egy újabb kapitális magyar őzagancs! Hajdú-Bihar megyéből, a Berekböszörményi Vadásztársaság területéről érkezett a hír és a címlapunkon szereplő kép a csodás bakról. Két éve ismerték a hivatásos vadászok, akkor grammra becsülték az agancsát. Próbálkoztak vele, de akkor nem sikerült meglövetni. Tavaly nem tartózkodott a megszokott helyén a bak, azonban idén tavasszal a területfoglaláskor újra beállt régi revírjébe, azóta folyamatosan figyelték. Blaumann Ödön: Zsiros Antal hívatásos vadász üzent tizedikén, hogy van egy kiemelkedően nagy bakjuk, ha érdekel, próbáljam meg lefotózni, és ha tudok, vendéget is közvetíthetek rá. A baknak addigra már híre ment a környéken, több irodának ki lett ajánlva, de végül az általam értesített Molnár Kft. ajánlatát amelyik nem alkudott a listaárból fogadta el Jakab Zoltán elnök. 13-án este értem oda, akkor csak láttuk a bakot, de rossz volt a szelünk. Másnap reggel messziről figyeltük a megszokott tartózkodási helyét, ahonnan kiment 200 méterre egy bokros fasorba, addig én belopakodtam a fekvőhelye közelébe, lelapultam és vártam, hogy visszajöjjön. 40 perc múlva megjelent a hajlóban, mindjárt észrevett, és körbefutott engem, majd szél alá kerülve elugrott. Néhány képet és egy rövid videót sikerült csinálni róla. Este nem zavartuk, másnap jött a vendég. Gábor Tivadar a Molnár Vadászati Kft. résztulajdonosa: Az idény nyitónapján érkeztünk a területre Jochen Robert Ley német vendégünkkel, aki kifejezetten emiatt a bak miatt jött. Kalandos cserkeléssel közelítettük meg a fekvő bakot egy búzatábla közepében, félszáz méterig odaóvatoskodva. Jó óra várakozás után, 8.14-kor állt fel a bak, amelyet gyors és pontos lövéssel sikerült terítékre hozni. Blaumann Ödön az egész vadászatot filmre vette. A kapitális agancsot jóval 650 gramm feletti súlyúnak becsülték a kísérők. A lefőzött trófea 24 órás nagykoponyás súlya 848 gramm volt, kiskoponyás bírálati súlya 738 gramm lett, a debreceni bírálaton, április 23-án 191,33 pontot kapott. Az agancsot lefolyó rózsája miatt a köbtartalommérésnél nem lehetett teljesen bemeríteni a mérőedénybe. (A nemzetközi bírálaton ettől magasabb pontszámot várunk.) Korát - Blaumann Ödön, én és a hivatásos személyzet 8-10 év közöttire becsültük, a bíráló bizottság Debrecenben 8 évesként jegyzőkönyvezte. Kilenc év után végre ismét sikerült egy kapitális bakot lövetnünk, és ami a fő dolog, hogy jó vendég lőtte, és nagyon jó vadászaton. Az agancs színe még nyers, amin a korai időpont miatt nem lehet csodálkozni, és a szárak belső részén a gyöngyök között még van háncsmaradék, de alapjában véve már letisztított. A méretein kívül a bak kora az, ami fantasztikus, és igazolja azon álláspontomat, hogy 3-4 éves korban nem szabad meglövetni a kapitális bakokat. Bár valószínűleg egyedi eset ilyen korban ekkora súly, de amikor Horton 500 gramm feletti agancssúly-átlagot lövettem, akkor Kővári Feri (Szolnok megyei fővadász, az ország egyik legjobb őzszakértője volt a Szerk.) kérte, hogy vigyem el hozzá az összes trófeát. Ez megtörtént, és ő is láthatta, hogy 6 év alatti bak nem volt benne /június

8 TERÍTÉKEN Tapasztalatom szerint a kapitális bakokat sem lenne szabad idő előtt lelövetni, mert sokszor tapasztalható, hogy az egyik évben visszarakhat akár 50 grammot is, de lehet, hogy a következő idényre vagy két év múlva, egy jó évben akár 100 grammot vagy annál többet is felrak. Ígéretünknek megfelelően a trófeát a vendégnek átadtuk. Már nagyon várták, és sok vadászbarátja tudja ezt az új magyar sikert odakint megtekinteni. Várakozásunknak megfelelően vendégvadászunk pozitívan döntött a bak nemzetközi bírálatával kapcsolatban, amelyre várhatóan szeptember első vagy második hetében kerülhetne sor. Amennyiben van rá lehetőség, javasolni fogjuk, hogy a bírálat legyen nyílt, így a kétkedő emberek első kézből láthatják ezt a fantasztikus trófeát. Amennyiben erre nincs mód, akkor egy nyílt napot szervezünk a bírálat után, ahol mindenkinek lehetősége nyílik az agancsot megtekinteni, és egy közvetlen beszélgetés formájában tudunk válaszolni a felmerülő kérdésekre. Felvetettük egy genetikai vizsgálat lehetőségét, ami elől a vendég szintén nem zárkózik el. Amennyiben megoldható, akkor ezt a vizsgálatot elsőként elvégeznénk, és a bemutatónál ennek eredményét is mellékelnénk. Ezen ismeretek birtokában már tudjuk javasolni azt az elképzelésünket, hogy 550 gramm feletti trófeák esetében legyen kötelező az a típusú vizsgálat, amiből a hormonkezelt bakoknál ez kimutatható. A mintát javaslatunk szerint a trófeabíráló bizottságnak kellene levenni és vizsgálatra tovább küldeni. Természetesen erre csak akkor van lehetőség, ha ez reális áron megoldható, és van olyan labor, amelyik ezt hivatalosan fel tudja vállalni, és van rá kapacitása is. FOTÓK: MOLNÁR VADÁSZATI KFT. FOTÓK: BLAUMANN ÖDÖN 2014/június 349

9 Dr. Jámbor László az OMVK élén Április 25-e óta új elnöke van az Országos Magyar Vadászkamarának az érdekképviselet küldöttközgyűlésének döntése értelmében - más jelöltet nem is állítottak a küldöttek. A tatai Hotel Gottwaldban tartott választásokon minden tisztséget és választott bizottsági tagi helyet betöltöttek, egy kivételével az Elnökség által előre összeállított listán javasolt jelöltek győztek. FOTÓK: KÓKAI MÁRTON Az őszi megyei kamarai választások után ez volt az első küldöttközgyűlés, sok új, ismeretlen ember találkozott. Ezért volt egyszerűbb előre egyeztetni a megyei kamarákkal és a jelöltekkel, és listával várni a küldötteket. Sokan nehezményezték, hogy a péntek délelőtti közgyűlésre szóló meghívót a 2013-as beszámolóval együtt egy-két nappal korábban kapták kézhez, vagy éppen meg sem kapták. - A küldeményeket tíz nappal a rendezvény előtt postára adták, ám nem számoltak a húsvéti ünnepek miatt a csúszással szabadkozott Feiszt Ottó leköszönő elnök, elnézést kérve az érintettektől. A küldöttgyűlés egy perc néma csenddel emlékezett lapunk kiadó-főszerkesztőjére, az április 6-án tragikus hirtelenséggel elhunyt Cseke Sándorra. Ezt követően Feiszt Ottó beszámolt az OMVK és a bizottságok munkájáról, a jól ismert eredményekről (lévén cikluszáró közgyűlésről volt szó, nemcsak 2013-ból, hanem az elmúlt négy évből). Megtudhattuk, hogy akár már az idei év végére is lehet új vadászati törvényünk, a jövő megoldandó problémái közül pedig különösen fontos a vad- és gépjármű ütközések kérdése, hiszen az új Ptk. a vadászatra jogosultakra hárítja a felelősséget. Az Elnökség a bizottságok beszámolóit gyakorlatilag tartózkodás és ellenvélemény nélkül fogadta el, miként a 2014-es tervet is. Az idei költségvetésben két szembetűnő tétel szerepel jegyezte meg Pechtol János, az OMVK főtitkára. A 17 százalékos emelkedés a bérrovatnál (felvettek egy munkatársat az internetes felület kezeléséhez), illetve a 20 százalékos a tiszteletdíjaknál (ezek az utóbbi három ciklusban nem változtak). Bő egy órával a közgyűlés kezdete után elkezdődött a jelöltállítás. A 271 országos küldött közül 159-en érkeztek Tatára. Az elnökség listáján szereplők mellett hét személyt javasoltak különböző tisztségekre, közülük csak prof. dr. Sugár László került be a Vadvédelmi és vadgazdálkodási bizottságba. Ez utóbbinál a jelöltek felkérése után kis bonyodalom alakult ki, mivel az OMVK alapszabálya szerint négy apróvadas és négy nagyvadas szakembernek kell lennie a testületben. A választást levezető Pechtol János ezért egyenként egyeztette a jelöltekkel, melyik csoportba tartozzanak. Az intermezzót dr. Jánoska Ferenc nem díjazta, és visszalépett a jelöltségtől. A küldöttek úgynevezett negatív szavazással döntöttek: nem a támogatott személyeket kellett megjelölni, hanem a nem támogatottakat kihúzni a listából. A 157 leadott szavazólap összesítése után a Vadászati hagyományokat ápoló és kulturális bizottságnak, valamint a Vadvédelmi és /június

10 AKTUÁLIS Az új tisztségviselők (a szavazatok száma: igen/nem/érvénytelen) Elnök dr. Jámbor László, a TAEG Zrt. vezérigazgatója és a Győr-Moson-Sopron megyei Vadászkamara elnöke, az OMVK felügyelőbizottságának korábbi tagja (154/3/0) Sportvadász alelnök Pap Gyula, a Veszprém megyei Vadászkamara elnöke (146/11/0) Hivatásos vadász alelnök ifj. Fodermayer Vilmos, a Gemenc Zrt. erdészetvezetője (Tolna megye, 153/4/0) A Jogi bizottság elnöke dr. Székely István, az OMVK és az Országos Magyar Vadászati Védegylet jogtanácsosa (Pest megye, 155/2/0) A Pénzügyi gazdálkodási bizottság elnöke dr. Bodnár József, az OMVV alelnöke, a Baranya megyei Vadászkamara és Vadászszövetség elnöke (155/2/0) A Vadászati hagyományokat ápoló és kulturális bizottság megbízott elnöke: Fáczányi Ödön Vadvédelmi és vadgazdálkodási bizottság megbízott elnök: prof. dr. Nagy Emil Nagyvadas szakemberek közül választott 4 tag dr. Varga Gyula, a SEFAG Zrt. vadgazdálkodási osztályvezetője (Somogy megye, 129/27/0) Hopp Tamás, a Zalaerdő Zrt. Bánokszentgyörgyi Erdészetének igazgatója (Zala megye, 126/30/1) Pechtol Lajos, a Fejér megyei Vadászkamara titkára (Fejér megye, 98/58/1) prof. dr. Sugár László, a Kaposvári Egyetem Agrárés Környezettudományi Kara Vadbiológiai és Etológiai Tanszékének professzor emeritusa (Somogy megye, a küldöttek javasolták, 96/60/1) Nem került be Kemenszky Péter, a Somogy megyei Vadászkamara titkára (Somogy megye, a küldöttek javasolták, 86/70/1) dr. habil. Marosán Miklós, a Szent István Egyetem Állatorvostudományi Kar tudományos főmunkatársa, címzetes egyetemi tanár, vadgazdálkodási szakirány vezető, igazságügyi vadászati és vadgazdálkodási szakértő (Győr-Moson-Sopron megye, a küldöttek javasolták, 78/78/1) Apróvadas szakemberek közül választott 4 tag Kasuba András, a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Vadászkamara titkára (132/34/1) Zuberecz Tibor, a Békés megyei Vadászkamara titkára (122/34/1) Szél István, a Csongrád megyei Kormányhivatal Földművelésügyi igazgatósága Vadászati és halászati osztályának vezetője (114/42/1) Giczi Ferenc, a Lajta-Hanság Zrt. vadászati ágazatvezetője (Győr-Moson-Sopron megye, 90/65/2) Nem került be dr. Herényi Bulcsú, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal Rendszerszervezési és felügyeleti igazgatóságának osztályvezetője (Pest megye, 85/71/1) Hajas Péter Pál (Pest megye, a küldöttek javasolták, 71/85/1) Felügyelő Bizottság elnök: Imre János, ügyvezető igazgató (Pest megye, 155/2/0) 7 tag Bálint Sándor (Csongrád megye, 153/2/2) Fűrész Attila (Fejér megye, 153/2/2) dr. Szabó Antal (Zala megye, 150/5/2) Daróczi Imre (Hajdú-Bihar megye 139/18/0) Majtényi László (Vas megye 136/21/0) Seres István (Pest megye, 124/33/0) Kriston Nándor (Borsod-Abaúj-Zemplén megye, 153/2/2) Nem került be Hegedűs Ferenc (Nógrád megye, a küldöttek javasolták, 67/88/2) Etikai bizottság elnök: dr. Bárándy Péter, ügyvéd (Pest megye, 140/17/0) 9 tag dr. Mészáros István (Bács-Kiskun megye, 156/1/0) dr. Kovács Sándor (Jász-Nagykun-Szolnok megye, 156/1/0) dr. Lengyel Tamás (Nógrád megye 155/2/0) dr. Nyerges József (Heves megye 155/2/0) dr. Székely György (Pest megye 153/4/0) dr. Nádor László (Zala megye 152/5/0) dr. Móra István (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 152/5/0) dr. Vass János (Pest megye 150/7/0) dr. Orbán Péter (Vas megye 149/8/0) A fel nem sorolt bizottságok elnökeit és tagjait az alapszabály értelmében az országos elnökség a soron következő ülésén kéri fel. Pechtol János, az OMVK főtitkárának megbízatása 2 év múlva, a megyei kamarai titkároké 2015-ben jár le. vadgazdálkodási bizottságnak nem lett új elnöke. Mindkét testületnél a küldöttek is állítottak egy-egy jelöltet. Az előbbinél dr. Kun Edit, a Nimród Vadászújság kiadói igazgatója mellett Oláh Csaba, a Vadászati Kulturális Egyesület elnöke, míg az utóbbinál Feiszt Ottó, az OMVK leköszönő elnöke (Zala megye) mellett dr. Király István, a Tolna megyei Vadászkamara titkára is indult a posztért. A megválasztáshoz szükséges 50 százalék plusz egy fő 79 leadott szavazatot jelentett, ezt egyikük sem kapta meg. Az eredmények: dr. Kun Edit 73 igen / 71 nem / 13 érvénytelen, Oláh Csaba 71/73/13, Feiszt Ottó 70/76/11, dr. Király István 75/71/11. Mivel az eredmény kihirdetését sok küldött nem várta meg, a közgyűlés akkor már nem volt határozatképes, így a következő küldöttközgyűlésig a két bizottság elnöki tisztségét megbízottként a korábbi elnökök töltik be. -fa 2014/június 351

11 Bábolnai bakok Az idén 225 esztendeje, hogy a Budai Helytartó Tanács utasítására, március 3. és április 6. között a Győri Kamarai Adminisztráció leltárt készített Szapáry József gróf bábolnai uradalmának javairól, amikért a kincstár aranyforintot fizetett és ezután II. József császár rendeletet hozhatott a ménesbirtok megalakításáról. A Magyar Földtani Intézet az itteni vadászatról az alábbi feljegyzést készítette: Az erdő védelmére, a vadállomány téli etetésére ugyancsak gondot fordítanak. Szarvas, őz, vaddisznó és sok apróvad, amire a Bécsből érkező urak vadásznak. A több mint kétszáz év során az egykori katonai lótenyésztő birtokból világhírű baromfitenyésztő gazdaság, a magyar agrárium zászlóshajója lett. A táj természeti adottságai kiválóak voltak mind az apróvadnak, mind az őznek. Az őzállomány kiválóságáról az 1937-es berlini kiállítás katalógusának kellene mesélni, mert ebben az albumban található három aranyérmes trófea, de egyikőjük mellett sem szerepel Bábolna neve, pedig mindhárom a ménesbirtokon került terítékre! A katalógusban két baknak az elejtési helyéül Komáromot, a harmadikénak Tárkányt jelölik. Miért? Mert abban az időben, de később is szívesebben írták oda egy-egy trófea mellé olyan közeli település nevét, ami ismertebb volt a nagyközönség számára. Bábolna ekkor csak egy puszta volt, közigazgatásilag Banához tartozott, és csupán 1958-ban vált önállóvá. A földrajzi tévelygésből Berlinbe visszatérve, az ott kiállított magyar őzagancsok között a harmadik legerősebb volt báró Jeszenszky Károly 1923-ban terítékre hozott bakjának 560 gramm súlyú és 267 cm 3 köbtartalmú agancsa, ami a bírálóktól 163,55 CIC pontot kapott ez az egyik komáromi. A másik a Rothermann Hubertus által 1934-ben lőtt bak fejdísze, amely a bírálatkor 467 grammot nyomott és 144,10 CIC ponttal díjazták. A harmadikat, a tárkányi bakot, az ún. Francia-erdőnél kapta puskavégre 1937-ben A. Meuser külföldi bérvadász, a trófea súlya 535 gramm, CIC pontszáma pedig 154,40 volt. A II. világháború itt is fogyasztotta a vadállományt, de előtte 1940-ben mégis esett egy 470 grammos agancsot viselő bak ban a ménesbirtokból állami gazdasági nemzeti vállalat lett, amelyhez vadászterület is tartozott, ennek irányítói között találkozhatunk ifj. Róth Gyula és dr. Studinka László nevével is. Az őzállomány genetikai erősségét reprezentálja az, hogy alig tíz évvel a háború után már több kapitális trófea örvendeztette meg elejtőjét ben ha lett volna trófeabírálat négy rekorder (475, 425, 395 és 365 gramm) kaphatott volna érmet ben már volt bírálat, így 126,99 CIC pontosra bírálták azt az agancsot, aminek súlya 462 gramm volt, elejtője A. Kunt külföldi bérvadász. A XX. század hatvanas évtizedében egyre több lett az őz, a trófea május gramm, 256 cm 3 köbtartalom, 150,82 CIC pont elejtő: Kazareczki Kálmán FOTÓ: SOMFALVI ERVIN június

12 HISTÓRIA gramm 160,78 CIC pont elejtő: A. Kunt adatok szerint tizenhat kapitális agancs reprezentálta az állomány kiválóságát, élőhelyének természeti értékeit, az itteni vadgazdálkodás színvonalát. A legerősebb agancsú bak 1961-ben esett, 566 grammos fi zetősúlylyal és 166,78 CIC ponttal, elejtője a visszatérő vendég, A. Kunt. A vadászati eredmények mellett jelentős változások zajlottak Bábolnán, a növekvő baromfi létszámnak több kukoricára volt szüksége, ezért csökkent a pillangósok vetésterülete, a nyárfatelepítéssel pedig megfogytak a rétek és legelők. Az egyre nagyobb területigényű kukorica termesztését, betakarítását már nagy teljesítményű, nyugati gyártmányú gépsorokkal végezték, ezért megkezdődött a nagy táblák kialakítása. A meliorációval eltűntek a kisebb erdőfoltok, fasorok, nádasok stb. Növekedett a felhasznált növényvédő szerek és műtrágyák mennyisége, a nitrát tartalmú műtrágyák a vízhiány miatt az őzeknél hasmenést okoztak, üzekedési gondokat is tapasztaltak és egyre több lett a rendellenes agancsot viselő bak, csökkent az őzlétszám. (A problémákról kitűnő szakdolgozatot készített Szuly Tamás, aki hosszú éveken át felelőse volt az erdészeti és vadászati vezetői teendőknek.) A hetvenes évtizedben indult egy intenzív erdősítési program, amely valamelyest csökkentette a felmerülő élőhelyi gondokat, tíz év alatt közel 250 hektárral növekedett az erdőterület nagysága. Egyre több lett a vadföld, jól szervezettek a téli etetések, a személyzet selejtezte a sutákat és gramm agancssúlyig a bakokat. Az 1970-es megyei vadászati kiállításon bemutatott agancsok nagy része még abnormis vagy hibás volt, csak kettő kapott bronzérmet. A vadászat a gazdaság fejlődésére áttételes hatással volt, a világszínvonalúvá váló baromfiprogram egyik német származású elméleti és gyakorlati irányítóját ezzel csábította el a nagyhírű Lohmann cégtől dr. Burgert Róbert. Budapest és más települések patkánymentesítésében is szerepet játszott a vadászat, mert Németországból az ehhez értő szakembert is a vadászat hozta Bábolnára. A negatív környezeti hatások ellenére a 70-es, 80- as években is kiemelkedő minőségű bakokat lőttek Bábolnán, 1978-ban az eddigi legerősebbet, aminek kiskoponyás agancssúlya 693 gramm volt, 177,42 CIC pontot kapott a bukaresti vadászati kiállításon. Azóta is ez Komárom-Esztergom megye legkiválóbb őztrófeája és ott található az ország ötven legjobbja között ig a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát üzemi vadászterülete nem sokkal haladta meg a 15 ezer hektárt, volt olyan esztendő, hogy ebből 10 ezer hektáron kukoricát vetettek. Ennek ellenére kiváló agancsú bakokat neveltek, aminek hátterében minden szempontot összegezve a táji vadgazdálkodás eredményessége húzódik, és igazolja azt a tényt, hogy az iparszerűen működő mezőgazdaságban is helye volt és helye van a vadnak. A terítékre került bakok agancssúlyának átlaga közel 470 gramm, a köbtartalmuk átlaga mintegy 250 cm 3 ezek a számok önmagukért beszélnek. A bábolnai őzek száma a hatvanas évtizedben bekövetkezett hirtelen növekedés után napjainkra visszaállt a közepes, vadgazdálkodás szempontjából ideálisnak mondható létszámra. Bábolna akkori és mai gazdálkodási viszonyait nem lehet összehasonlítani a vad viszont örök. A mai helybéli vadászok vallják Széchenyi István egykoron megfogalmazott gondolatait: Csak a múlt megbecsülésén épülhet fel a jelen. Szabó Imre június 353

13 A HÓNAP FOTÓJA TORKOS BAKCSÓ FOTÓ: FÖDŐ SZILÁRD

14 13. OLDAL Showá tesszük HOMONNAY ZSOMBOR rovatvezető Az okát nem lehet tudni, de szinte lépten-nyomon tapasztalható, hogy a hülyeség sokkal gyorsabban terjed, mint az okosság. Az évszázadokon átívelő tradíciórendszerünk ismerete, tisztelete, és ápolása pedig a modernkori vadászat túlélési stratégiájának egyik legfontosabb alapja volna. Mindezek szándékos vagy véletlenszerű mellőzésével, feledésével ugyanis az egész szellemi hátér odavész, az élményszerzés pedig egyszerű öléssé, a kívülállók szerint gyilkossággá degradálódik. Ha oktalan módon a kulturális hagyományainkat veszni hagyjuk, nincs meg a misztika, a természet törvényeinek ismerete, feltétlen tisztelete és valójában az azzal való időszakos eggyé válás, akkor mi marad? A már említett, vészesen növekvő számú kívülálló csak azt látja, hogy tömött bukszával, a technika legújabb vívmányaival állig felszerelkezve jön egy pénzes ződember, és a bótban vesz magának egy bakot, bikát, vagy amit éppen akar. Ezt követően némi szolgáltatói rávezetéssel sk lepuffantja, mert másként nem tudná birtokolni. Utána a zsákmány fejét külön pénzért levágatja, lefőzeti, fehérítteti, és trófeaként falra akasztva mutogatja hasonszőrűéknek. Sőt, egyre többen felteszik a világhálóra is. Ma már pénzért minden kapható. Természetesen nem nekünk kell elmagyarázni, hogy minden rosszhiszemű látszat ellenére az egész nem erről szól. Ám az, hogy sajnálatos módon kétségkívül rossz irányba Hiába papolunk, még nem átallnak vitába is szállni, magyarázni a magyarázhatatlant mutat az egyre jobban becsavarodó iránytűnk, az már a napnál is világosabb. Nézzünk bele a hazai szaksajtó képzeletbeli visszapillantó tükrébe, mert érdekes dolgokra fogunk rájönni. Jöttem-láttam-lőttem: így összegezhetnénk zanzásítva. Divat lett iszonyúan megszenvedett vadászatokról regélni messzi tájakon. Arról senki nem beszél, hogy akár egy mazochista a pillanatnyi élvezeteiért a mesélő mennyit fizetett? Pedig egyáltalán nem volna mellékes, ha az tényleg annyira jó. Ha még jobban visszanézünk, egyből észrevesszük, hogy egyre kevesebb a magvas mondanivaló, elemi erővel tör előre a celeb locsi-fecsi, a tutyi-mutyi, a ciróka-maróka, sütike, hamika, minden jó, minden szép. Senkinek, semminek nincs árnyéka. Tehát ide állt az ideál. Meg voltam továbbá arról győződve, hogy aki vadat ejt, az vadász, vagy legalábbis tiszta szívvel törekszik előbb-utóbb azzá válni. Vizsgázik, tanul valamit, olvas, autodidaktaként képzi magát, tapasztalt mentort választ, ismeri a vadászhagyományainkat, ápolandó szokásainkat, és a szabad természetben való jártában-keltében a sáron és bogáncson kívül majd csak ragad rá valami. Ezt gondoltam én nagy naivan, de sajnos be kell látnom, hogy ez nem így van. Egyebek között legutóbb éppen a közösségi oldalakon, büszkén mutogatott őzbak-teríték képeken akadtam ki. Orgonavirággal voltak a bakok körberakva, hasonlóan az utolsó falat és még a sebtöret is. Az orgonisták pedig mindezeknek módfelett örvendeztek. Más esetben letépett repcevirág, vagy nőszirom volt a töret, amit a lányos zavarukkal küzdő, vigyorgó győztes alfahímnek a strandpapucsos kísérő bétahím nyújtott át. Volt aztán puszika is, csak nem nyelves, mint Brezsnyev elvtárs szeretkezésekor Jani Bácsival. Csak aztán az okozott némi fejtörést, hogy bézbólsatyin sem átadni, sem arra feltűzni a sebtében tépett, sebvérbe mártott repcevirágot egyszerűen nem lehetett. Néztek is a fiúkák egymásra bambán, mint két szopós borjú. Más esetben volt ugyan kalap, arra került a csicsa csokréta, amely aztán föltéve (de meg nem engedve) nekem egy vidám matyó vőfély borvirágos képét idézte, közvetlen a menyasszonytánc előtt. Ezek már önmagukban is elképesztőek, de, hogy még annyi embernek tetszik is, lájkolják és senki egy árva szót sem szól, az már nálam a biztosítékot is kiverte. A teríték nem temetés ezt normális vadászember soha nem téveszti össze egymással. A vad birtokbavételének megvan a mindenki számára kötelező, tisztelendő és utódainkra testálandó hagyományrendszere, rituáléja, magyarázata, és nagyon mély, őseinktől örökölt eszmerendszere. A hülyeség viszont, bár alkotmányos jog, de egyelőre még nem kötelező. Merjük szóvá tenni, másként nem javítható. Virágot vérbe mártani, az elejtett vadat azzal díszíteni? Hol volt ezeknek a vadász-gyerekszobájuk, és mivel teltek az inaséveik? Úgy látszik, muszáj újra és újra elszajkózni: a töret az töret, nem pedig tépet. Lehetőleg fenyő-, vagy leveles tölgy gally, semmiképpen nem lágyszárú növény. Mindennek meg kell adni a módját, a sava-borsát, mert ezek nélkül az egész nem vadászat, hanem kivégzés. (Amíg el nem törölték, még annak is megvolt a maga kötelező rituális forgatókönyve.) Ha pedig nincs az elejtés helyén alkalmas növényzet, a felkészült és udvarias kísérő vadásznak diszkréten mindig ott kellene lapulnia a zsebében, mint ahogy a kocsiban a kézmosó kannának, törölközőnek és egyéb elvárható fölszerelésnek. Pólóban, gatyában az ünnepi emelkedettség persze emocionálisan sem megy, de ilyen szerkóra a kötelezően viselendő hatósági jelvényt sem lehet feltűzni. Mindezen ceremóniákkal tartozunk az elejtett vadnak, és egymásnak egyaránt. Azt sem tudom elkép- 2014/június 355

15 13. OLDAL FOTÓ: SOMFALVI ERVIN Így is lehet, ápolva a hagyományokat zelni, hogy vajon miért fektetik manapság rendre a vadat a bal oldalára, mikor a jobb oldalára kell? Nem volt, vagy ma már tényleg nincs, aki elmondja, megtanítsa, szóvá tegye? Miért fogják a köszöntő kupicát jobb kézben, mikor a vadászoknak a balban kell? Az asztalra kipakolt őzagancskollekció mögött miért állnak oly büszkén mint a jóllakott óvodások mikor jó, ha egy, jobb esetben két érett bak akad csak az idő előtt lepuffantott 8-10 fiatal, vagy még a deli középkort sem túléltek között? De, ha már kényszerű okokból így is esett, akkor legalább ne mutogatnák Régebben ez szégyen volt, amit következetesen és keményen szóvá is tettek. Ma sem kéne ilyesmivel villogni. Tény, hogy a vadászat sokba, egyre többe kerül, de a körítés nem pénzkérdés! Nem kerül semmibe, csak egy kis odafigyelésbe, a jólneveltségből fakadó, a vad és a vadászat hagyományainak tiszteletéből, és megbecsüléséből áll. Ne feledjük: korunkban minden esemény képileg rögzíthető, és ha már így van, akkor rögzítik is. A vadászfilmek, videofelvételek, DVD-k mindig azt mutatják, ami megtörtént. A vadászat írott és íratlan szabályainak sorozatos megsértése az ilyen kedves szellemi fogyatékkal élőket még abban is megakadályozza, hogy esetleg utólag vágással valamit javítanának rajta. Ha pedig a kevésbé gyakorlott zöldfűlűek rendre csak ilyeneket láthatnak, akkor előbb-utóbb azt hiszik, hogy ezt tényleg így kell csinálni. Hiába papolunk, még nem átallnak vitába is szállni, magyarázni a magyarázhatatlant. Amenynyiben ott és akkor a történések, a felvételek helyszínein sem teszi senki szóvá, és később sincs szakmai lektor, csak a mindent elsöprő szabálysértő dilettantizmus, akkor úgy tűnik immár sokkal inkább utóbb vagyunk, mint előbb. Pulykát vegyenek! A VADEX Zrt. 16 év után feltámasztja a vadpulyka-vadászatot. Miután négy éve mintegy 30 amerikai vadpulykát vásároltak Csehországból, idén először újra lőhető a vadfaj. Május elejéig két madár esett, és ebben az idényben további 8 ejthető el. Érdeklődőből sincs hiány mondja Tapasztó Sándor, a részvénytársaság soponyai Ökoturisztikai Központjának helyettes vezetője. Annak lehet igazán érdekes az Egyesült Államokban hagyományos és hatalmas népszerűségnek örvendő vadászat, aki már minden hazai vadfajt lőtt, trófeát birtokol. Így megérhet 300 eurót a kíséretért meg további 15-öt az élmény- és trófeakuriózum, az elejtett madarat haza is viheti, megeheti. Az állami erdőgazdaság területén tól 1998-ig lehetett vadászni erre a vadfajra. Mára a 2010-ben vásárolt törzsállomány körülbelül 60 egyedre nőtt. Idén 20-at helyeztek ki a volierből a területre, és miután március óta ezt a jogszabály is lehetővé teszi az idősebb, 3-4 éves kakasok már vadászhatók. Az idény április 15-től május 31-ig, majd október 1-től december 31-ig tart. A vadászat nem is olyan egyszerű: a vadmadár gyorsan elrejtőzik a sűrűben, cserkeléssel és hívással vadásznak rá. Ez utóbbi technikát a szakszemélyzet az idei próbaidényben kezdi elsajátítani, így jövőre talán a lesvadászat is szóba jöhet. A vadpulyka vadászata klaszszikusan.22 Winchester Magnum kaliberrel történik, ám a vadászíjászoknak is élményt jelenthet az elejtése. A törzsállományt egy régebbi fácánvolierben tartják, amely 2010-ben üresen állt, mivel a VADEX-nél már rég nem nevelnek annyi fácánt, mint egykoron. A terület azóta közjóléti célokat is szolgál, látogató csoportoknak itt nemcsak a pulykákat, hanem külön röpdékben fácánalfajokat és más szárnyas apróvadfajokat is bemutatnak. A volier fölött nincs háló, mert a vadpulykák nem repülnek el, pedig tudnának, ha akarnának, miután a házi pulykával ellentétben akár 100 méteres távot is megtesznek a levegőben. Egyébként is sportosabbak, mozgékonyabbak, mint domesztikált rokonaik. Földvári Attila 2014/június

16 VADGAZDÁLKODÁS Vadfrász FOTÓ: LESKÓ GÁBOR 2014/június 357

17 A vadászat sikere az évezredek óta szorgosan gyűjtött megfigyelések, a különböző generációk egymásnak átadott tapasztalatainak összegzésén alapul. A vadfajok megismert társas és egyedi viselkedési szokásaik alapján a különböző az embertől függő és független környezeti hatásokra eltérő módon reagálnak. Amit a vad megkereséséhez, megleséséhez, megtévesztéséhez, becserkészéséhez, majd terítékre hozásához szükséges tudni (és kell is), az a külföldi és hazai szakirodalomban bőséggel megtalálható. Ennek ismeretében a többi már a rááldozott időn és a gyakorlaton múlik. A szükséges és elvárható szakmai alázattal eltöltött inasévek után előbb-utóbb mindenki a mesterévé is válhat. Egy konkrét példa a károkozásra és a kártérítésre Kolmann Ferenc, a buzsáki Cseralja Vt. titkára mondja: Háromezer hektáros területünk közel felén zajlott 3 éve a tavaszi időszakban 2 hónapig a szeizmikus rétegvizsgálat. Olyan mértékű volt a zavarás, hogy az ellési időre eltűnt a vad. A nagy gépekkel eltapostak szórókat, etetőhelyeket, földutakat. Somogy megye egyik ismert vadászati szakembere mérte fel a kárt, ami a bevételkieséssel együtt 3 millió forintot tett ki. (Tervünk alig 10 százalékát tudtuk teljesíteni.) A cég 540 ezer forintot ajánlott meg. Perre mentünk, első fokon 2,4 milliót ítélt meg nekünk a bíróság. Az alperes fellebbezésére a másodfok új eljárást rendelt el. A bíróság új szakértőt egy másik ismert vadászati szakembert jelölt ki, akit előtte 10 éven át foglalkoztatott az alperes, mint kárszakértőt. Elfogultságot jelentettünk ellene nem adtak helyt tiltakozásunknak és három másik szakértőt is felkértünk, végül mégis csak 1,1 millió forintot kaptunk kamattal együtt két év után. Vannak azonban új, eddig jószerint ismeretlen civilizációs külső hatások is, amelyekre a vad által adott viselkedésválaszokról a szakkönyvek igencsak szűkmarkúan osztják az okosságokat. Az emberi civilizáció közvetlen és közvetett hatásai számtalan új jelenséget, alkalmazkodóképességi próbákat jelentenek. Közismert a rókák, vaddisznók, őzek és egyes helyeken, de még nem általánosítható módon a szarvasfajok urbanizálódása is. A legvadabb állatvédőt is megbolondítja, ha a vaddisznók feltúrják a konyha- vagy virágoskertjét, s azonnal követeli az addig mélységesen elítélt vadászok beavatkozását. A természet alapvető sajátossága és ezen belül az állatok viselkedése is az állandó változás. A vadnak a régóta ismert viselkedésformái nemcsak veleszületettek, öröklődők lehetnek, hanem tájanként, területenként változóan a bevésődés (imprinting), majd az egyedfejlődés során a fajtársaktól tanult, szerzett, de az előző évtizedekben meg nem figyelt viselkedésmódok is. Eklatáns példáit láthatjuk ennek például a varjúféléknél. A határban a szarkák, szürke és vetési varjak kilométerről észlelik az embert, és menekülnek. (Főleg, ha még puska is van nála.) A városokban, falvakban, az utcákon, tereken, kertekben és a sportpályákon ugyanazok az egyedek ugrálnak előttünk, akár fél méterre is. A nyest meg ma már szinte az autótulajdonosok rémévé vált. Skandináviában vizsgálták a civilizációs hatásokat a vadon élő rénszarvasokon. Egyebek között azt állapították meg, hogy az elektromos távvezetékek 3-5 kilométeres körzetét elkerülik. Látják(?) vagy más módon érzékelik a számunkra érzékelhetetlen különféle sugárzásokat. Riasztó hatást keltenek az elektromos vezetékek számunkra szintén érzékelhetetlen rezgései és az emberi fül számára hallhatatlan, apró kisülései. Magyarázat nincs rá, de megállapították, hogy például egy terjedő extrém sport, a sárkányos síelés messze űzi a kedvelt területeikről a rénszarvasokat, ezzel szemben a hagyományos síelőktől egyáltalán nem zavartatják magukat. Mindenki tapasztalhatta, hogy egy szóróra óvatoskodó vaddisznó, akár egy kabátgombhoz szinte hallhatatlanul hozzádörzsölődő távcső hangját észlelve hangosat fújva megugrik. Ugyanakkor például a Balaton-parti nádasokban a diszkók kilométerekre elhangzó tucc-tucc hangszennyezése cseppet sem zavarja őket. Egyelőre nálunk csak fontolgatják, de a kontinensünk több országában már gyakorlat a palagáz kitermelése. A repesztéses technológia állandó zaj- és fényhatással jár, amelynek hatására az érintett területeket mind a vadászható, mind a védett állatfajok elhagyják. Ráadásul ez a technológia erősen szennyezi a környezetet is, mert hatalmas menynyiségű, vegyszerekkel kevert vizet sajtolnak a föld alá, s ennek során szennyeződnek az állatok itatóhelyei. Ezért a különböző civil szervezetek már azt követelik, hogy minősítsék repesztésmentes területekké a már kijelölt természet- és tájvédelmi körzeteket. A palagáz kitermelését pedig ezeken a helyeken a jövőben szigorúan tiltsák meg. Mi még ennek előtte vagyunk, de nem árt időben felkészülni! A kétségtelenül jótékony közmunkaprogram során a vízelvezető árkok tisztítása, a csatorna és patakpartok bozótirtása, tisztítása a fészkelő helyek megsemmisítésével irdatlan természet- és vadvédelmi károkat okoz. Tudunk olyan esetekről, hogy a bozótirtók májusban szatyorszámra szedték össze a fácántojásokat rántottának. A vegetációs időszakban ez a tevékenység súlyosan törvénysértő, mert a Vtv. 28. (3) szerint tilos a vad búvó, lakó, táplálkozási, valamint szaporodási vagy költési helyét zavarni A természeti károk megelőzése, elhárítása csupán időrendi munkaszervezés és ütemezés kérdése volna, ezért sürgősen be kellene tiltani áprilistól július végéig. Utána már nem okoz károkat a fészkekben de az élőhelyet ugyanúgy csökkenti. Szabályszerű feljelentésről, jogerősen lezárt eljárásról, netán bármiféle kártérítésről még nem hallottunk. Ki tudja miért, de nem írnak, nem beszélnek róla, mégis meglehetősen régóta folynak főként a Dunántúlon a kőolaj és földgáz készleteket feltérképező geodéziai kutatások. Anélkül, hogy belemennénk az alkalmazott módszerek részleteibe, amelyben rendszerint az ördög /június

18 VADGAZDÁLKODÁS lakozik, az eddigi tapasztalatok alapján nem ismerünk a vad számára drámaibb hatású emberi beavatkozást. A vizsgált területet 200 x 300 méteres hálózatra osztják be, amelyekre geofon érzékelőket telepítenek egymástól 50 méterre. A vonalak között egyszerre 2-4 szeizmikus vibrátor mozog, ezek négykerekű, lassan haladó önjáró járművek, amelyeknek mintegy 25 tonnás a súlyuk. A talajra pneumatikus berendezés segítségével másodperc alatt 8 Hz-ről mintegy 90 Hz-re növekvő frekvenciájú rezgéseket bocsátanak ki. A jelgerjesztési pontokon 2-4 gép ad ki rezgést 4 x 12 másodpercig. A vizsgálat időtartama jelentős, mert egy-egy területen akár az egy hónapot is meghaladja. A másik használt módszer amelyet Magyarországon már több mint 60 éve használnak a robbantásos jelgerjesztés, amikor 3-7 méter mélyre fúrt lyukakban robbantgatnak. A vadállományra vonatkozó rendkívüli riasztó hatást a vizsgálatokat végző cég, illetve annak megrendelője is részben elismeri. Az általa megbízott kártalanító céggel, illetve annak alvállalkozó szakértőjével becsült effektív kártérítési összegre a vadászatra jogosultnak ajánlatot tesznek. Csakhogy mint minden más kártérítési ügyben merőben másként látja a károkozó, mint az, aki az egészet önhibáján kívül elszenvedte. A nézetek eltéréseit késhegyig menő viták, hosszas és komplikált bírósági perek sokasága jelzi. A beavatkozás jogellenessége pedig teljesen egyértelmű a már fent említett törvényi hely miatt is. A teljes vagyoni és nem vagyoni kötelező kártérítés jogszerűségét azonban tovább erősíti a Ptk a és ezen felül a bányászatról szóló 1993.évi XLVIII. törvény 37.. (1) és (2) jogszabályi hely is. Ehelyütt persze korántsem valamiféle igazságkeresés a cél, hiszen erre megvannak az arra hivatott szervek. Eme kétségtelenül civilizációs ártalomnak tekinthető, a természet rendjébe való durva emberi beavatkozásnak a vad viselkedésén észlelt tapasztalatait bízvást elemezhetjük. Egyhangú a károsult vadászatra jogosultak véleménye abban bár ezeket az ellenérdekelt fél hevesen vitatja hogy a geodéziai kutatásokkal megzavart vadászterület szinte teljesen kiürül, mert onnan a vad pánikszerűen elmenekül. A természeti vészhelyzetek közül a vad viselkedését talán a legjobban a földrengésre adott válaszreakcióhoz lehetne hasonlítani. Sokan, sokszor leírták már, hogy az állatok a számukra értelmezhetetlen vészhelyzetekben merőben szokatlan, illetve ismeretlen és kiszámíthatatlan módon reagálnak. Megszokott élőhelyeiken elvesztik a biztonságérzetüket, annak ellenére, hogy egyébként számtalan más emberi zavarással kell szinte nap, mint nap megküzdeniük. (Fatolvajok, vadorzók, agancsgyűjtők, gombászok, turisták, quadosok, crossmotorosok, terepkerékpárosok, kutyasétáltatók, stb.) A nappali búvóhelyeik esetleges emberi zavarása esetére megvannak a tradicionális, úgynevezett menekülő váltóik, és azok az ismert biztonságos búvóhelyeik, ahová megszokott módon elhúzódhatnak. Ha a zavarás megszűnik, rövidesen visszatérnek. Mások a tapasztalatok azonban a fenti rendkívüli helyzetben, mert vegetációs időben még a territoriális viselkedésű őzbakok FORRÁS: GEOFIZIKA Ilyen 25 tonnás monstrumok végzik a szeizmikus rezgetést a vadászterületeken is elhagyják az addig a fajtársaiktól hevesen és éberen őrzött revírjeiket. Hogy hová és meddig mennek? Senki nem tudja. Minden bizonnyal addig mennek, amíg egy el nem foglalt területet találnak. Ha ugyanis a szagfüggönyökkel jelölt revírjüket elhagyják, sorra más bakok által foglalt territóriumokat találnak, ahonnan a tulajdonos igyekszik őket azonnal tovább üldözni. Abban teljes mértékben egyetértenek a hasonlókat megélt vadászok, hogy az elriasztott területre való visszatérés hosszú hónapok alatt, esetleg csak egy-egy évszak elteltével történik meg, de igen jelentős veszteségekkel. Az okozott kár tehát nem csupán a geodéziai kutatás időtartamára szorítkozik, hanem az azt követő idényre, sőt akár még évekre is kihathat. A vadgazdálkodás ugyanis extenzív körülmények között folyó tevékenység, amelyben a nagyvadas területeken a különböző közismert élőhelyvédelmi munkákon kívül a legfontosabb feladat a vad nyugalmának, a zavartalanságnak és komfortérzetének a biztosítása, tartamos megőrzése az adott lehetőségeken belül. Mind a vadászati, mind pedig a tenyészérték szempontjából a legértékesebb, éveken át óvott, megkímélt egyedek azonban azokról a területekről, ahová kényszerből elvándoroltak, teljes számban sosem jönnek vissza, mert számos esetben máshol végzik be a földi pályafutásukat. A törzsállomány lassú visszatöltődése akár évekre visszavetheti a következetes minőségmegőrző, illetve fejlesztői munkát. Minél kisebb a vadászterület ha az elszenvedett kár annál nagyobb, mert megkötött bérvadászati szerződések hiúsulnak meg, amelyek alapján romlik a vadászterület hosszú évek alatt felépített jó hírneve, keresettsége, kínálatának eladhatósága. A mai kötéltáncos gazdasági helyzetben a bérvadászati kudarcok akár egyetlen idényben is padlóra küldhetik a jogosultakat, hiszen az ismert okok miatt a biztonsági tartalékok képzésére szinte esély sincs. - Hya Vtv. 28. (3) szerint tilos a vad búvó, lakó, táplálkozási, valamint szaporodási vagy költési helyét zavarni 2014/június 359

19 Részletes tájékoztató honlapunkon: VADÁSZVIZSGA AKÁR KÉT HÉT ALATT! Amíg Ön tanul, a családja üdülhet, kirándulhat, tanfolyamokat végezhet gyönyörű természeti környezetben! Szuhafő üdülőfalu és oktatási központ Borsod megyében Aggtelek mellett Bentlakásos intenzív vagy hagyományos hétvégi oktatási módon vadászvizsgára felkészítő 100 órás képzés, terepi gyakorlattal vadászterületen a Vadászképző Kft. szervezésében. Igényesen kialakított szálláshelyek szállodai 2-4 ágyas apartmanokban vagy 3-6 ágyas tanulószobákban. A következő bentlakásos tanfolyam június 13-án indul! Vadászfeleségeknek, hölgy érdeklődőknek igény esetén vadászgasztronómiai kurzus, főzéstanulás igazi falusias ízekkel, élelmiszerek hagyományos tartósítási módjainak elsajátítása, wellness és sportolási lehetőség, fitnessz-torna, fotózási alapismeretek oktatása, természetfotózási lehetőség, kirándulások az Aggteleki Nemzeti Parkba /június

20 RIPORT Magas gabonákban 2014/június 361