NAGY GÁBOR A szabad akarat és determinizmus problémája a világegyetem és az ember teremtése fényében

Átírás

1 NAGY GÁBOR A szabad akarat és determinizmus problémája a világegyetem és az ember teremtése fényében Bevezetés A szabad akarat és determinizmus problémája korántsem új keletű kérdés, régóta foglalkozik vele mind a teológia, mind a természettudomány. Ennek ellenére ma is ugyanolyan vitatott téma, mint 2000 évvel ezelőtt. Teljes mértékben osztom azon véleményt, hogy a szabad akarat problémája szüntelenül velünk van. 1 A helyzet a huszadik század végén és az új évezred kezdetén sem változott. A szabad akarat és determinizmus kérdése nagyon széles területet ölel át. A teológia és természettudomány kapcsolatát illetően, a vizsgált probléma során számos kérdés merül fel, mint például az emberi felelősség, az emberi szabadság természete és határa, az isteni előrelátás, az eleve elrendelés, a gondviselés, a véletlen, az eshetőség, a kvantum-valóság, a természet törvényei és az okokozati összefüggés, illetve a szabad akaratot megakadályozó determinizmus. A teológia és természettudomány egymáshoz való viszonya Amikor a teológia természettudományhoz való viszonyáról, pontosabban a természettudomány teológiához való viszonyáról gondolkodunk, gyakran esünk abba a hibába, hogy összemossuk a két területet. Nem szabad összekevernünk a hit racionális aktusát és a természetről megszerzett tudományos ismereteket. Meg kell őriznünk mindkét terület hitelét, és nem volna szabad olyan elméleteket gyártanunk, amelyek kiszorítják, netán kizárják a másikat. A teológia arra törekszik, hogy a kijelentés alapján a lehető legtöbbet tudjon meg Istenről, míg a természettudományok célja, hogy a lehető legalaposabban megismerjék a teremtett világ valóságát. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egymással ellentétes vagy egymástól független módon kell megközelíteni a teológia és a természettudományok kapcsolatát. Charles B. Warning szerint a Biblia nem azért íródott, hogy a tudomány oktatási anyagául szolgáljon. A Teremtés könyve első fejezete és a modern tudomány című tanulmányában úgy fogalmaz, hogy habár Isten nem arra szánta a Bibliát, hogy abból a tudományt tanítsák, a csillagokat sem azért teremtette, hogy csillagászatot lehessen tanítani, a fényt sem azért alkotta, hogy az optikát magyarázzák vele, ugyanakkor ezekben potenciálisan mégis benne foglaltatnak az említett tudományterületek. Nem hiszem, hogy a tudomány megtanulható a Bibliából, mint ahogy a történelmet sem lehet megtanulni a próféciákból; de ahogy az utóbbi esetében megismerhetjük a próféciák valódi jelentését a 1 FRANKLIN, R. L.: Freewill and Determinism: A study of rival conceptions of man. New York, Humanities Press, 1968, 1.

2 történelemből, amely rögzíti azok beteljesedését, úgy a tudomány is, amely oly sok ténnyel szolgál a teremtésről, lehetővé teszi számunkra, hogy megismerjük a valódi jelentését azoknak a rövid leírásoknak, amelyek a teremtéstörténetben szerepelnek. 2 Gaál Botond ezt a következőképpen fogalmazta meg: a teológia [ ] abból indulhat ki, hogy a keresztény hit számára Isten kijelentése igaz, és e kijelentésnek lényeges közlése van magáról a kijelentő Istenről, illetve Istennek a világgal való kapcsolatáról. [ ] A Krisztusban adott kijelentés magára Istenre vonatkozik, ezért a teológia számára igenis lehetséges az istenismeret. Ha a teológia teológia akar maradni, [ ] el kell fogadnia, hogy más a világ immanens racionalitása és más az Isten transzcendens racionalitása. A kettő közötti kapcsolatot csak maga Isten hozhatja létre. [ ] Amennyiben a teológia meg kíván maradni teológiának, el kell fogadnia, hogy a világ immanens racionalitása és Isten transzcendens racionalitása két különböző dolog. A kettő közötti kapcsolatot csak és kizárólag Isten hozhatja létre. A keresztyén megközelítés szerint minden annak az elfogadásával kezdődik, hogy Isten valóságosan jelen volt Jézus Krisztusban. [ ] A keresztyén fölfogás szerint ugyanis minden annak a hitigazságnak az elfogadásával kezdődik, hogy Isten a Jézus Krisztusban valóságosan jelen volt, tehát maga a világ teremtője testesült teremtménnyé, és éppen ebből [ ] lehet a világ létére következtetni, s ez vezet el a semmiből teremtés tantételének teológiai magyarázatához is. Tehát először feltételezni a világ valóságát és utána kérdezni, hogy létezik-e Isten, keresztyén nézőpontból teljesen értelmetlen. A világnak azért van valósága, mert maga a Teremtő Isten erősítette meg annak létét és eredetét az inkarnáció ténye által. 3 Ebből az következik, hogy a világ valósága esetleges valóságnak tekinthető. Amennyiben pedig a mindenség esetleges, kijelenthetjük, hogy kutatható, kísérletekkel vallatható, a tapasztalat és az értelem révén megismerhető. 4 A szabad akarat és determinizmus értelmezése Hagyományos értelemben az ember akkor szabad, ha nem kényszer hatása alatt cselekszik. Szabadnak tekinthető, ha azt teheti, amit csak szeretne, méghozzá saját választásainak és döntéseinek megfelelően. Mindezt ráadásul úgy, hogy azt, amit tesz, illetve, ahogyan és amikor teszi, nem egy kívülálló személy, esemény, helyzet vagy körülmény határoz meg. Azaz, szabadnak lenni azt 2 WARFIELD, B. B.: Evolution, Science and Scripture, edited by Mark A. Noll and David Livingstone, Baker Books, 2000, 145. Charles B. Warning a New York állambeli Collegiate School of Poughkeepsie volt héber nyelv és modern kozmológia szakértője. 3 GAÁL, Botond: A tudományos ismeret transzformációja a teológiai gondolkodás nézőpontjából. Előadás, elhangzott november 7-én a DAB Székházban. Forrás: GAÁL, Botond: Uo.

3 jelenti, hogy az ember képes azt tenni, amit akar, saját racionális elhatározása nyomán, bármiféle kényszer nélkül. Az én fölfogásom szerint a szabad akarat azt jelenti, hogy az embernek hatalmában áll egy sor alternatíva közül választani, és aszerint cselekedni. Természetesen figyelembe kell vennünk azt a tényt, hogy választásaink és cselekedeteink eredete, vagy forrása nem mindig önmagunkban keresendő, mivel befolyásol minket a családunk, a barátaink, a körülményeink, a kultúránk, a természeti törvények, az ok-okozati erők és számos olyan tényező, amely felett nincs hatalmunk. Azonban ennek ellenére igenis képesek vagyunk a választásra. A determinizmus pedig legalább is az én nézetem szerint azt jelenti, hogy minden egyes eseményt és helyzetet Isten cselekedetei, a természet törvényei, valamilyen esemény, vagy egy adott helyzet határoz meg. A szabad akarat és determinizmus problémájának a kérdése akkor válik igazán izgalmas kérdéssé, amikor elgondolkodunk azon, hogy vajon cselekedeteinket olyan tényezők határozzák-e meg, amelyeket nem tudunk befolyásolni; illetve hogy ez azt jelenti-e, hogy valamiféle ellentét feszül a szabad akarat és a determinizmus között? Az ellentét lényege a következő: úgy hisszük, hogy szabad akarattal rendelkezünk, és úgy érezzük, rajtunk múlnak a döntéseink és tetteink. Azonban amikor az alternatívák közül az egyiket választjuk, rögtön felmerül a kérdés: vajon az-e az egyetlen lehetséges alternatíva? Úgy tűnik, hogy valóban rajtunk múlnak a döntéseink és tetteink, de mi van akkor, ha mindezt a sors, vagy Isten előre elrendelt akarata, cselekedete határozza meg és befolyásolja? Mi tehát a kapcsolat a szabad akarat és a determinizmus között? Teremtéstörténet és hermeneutika A teremtés módját illetően számos eltérő bibliai leírás létezik. A Teremtés könyve első és második fejezete számos szemszögből közelíti meg a teremtést. Isten szavával teremt (Gen 1,9; Zsolt 33,9; 148,5), amit az elválasztás aktusai és több más teremtő cselekedet követ (Gen 1,6-7; Zsolt 33,6.9; Ézs 48,13; 55,10-11). Isten a már meglévő, teremtett dolgok felhasználásával újabb teremtményeket hív életre (1Móz 2,7-8.19; Zsolt 8,3; 95,5). A teremtésnek egy másik módja, hogy rendet tesz a már létező dolgok között (Gen, 2, 9). Egyes teremtményeket viszont a semmiből teremt (Gen 1,14-16). Továbbá olyanról is olvasunk, hogy Isten a Lélek által teremt (Gen 1,2; 2,7; Jób 33,4-6; Zsolt 18,15; 104,30; Ézs 42,5). A két teremtéstörténet közötti különbségek felismerése alapján a Teremtés könyve első két fejezetét kétféleképpen értelmezhetjük: egyrészt tudományos, másrészt teológiai szemszögből. Ha a teremtéstörténeteket a tényleges események tudományos leírásaként értelmezzük, egy sajátos kozmológiához

4 jutunk, amely sajátos módon írja le a teremtés történetét és a világegyetem szerkezetét. Amennyiben viszont szó szerint vesszük a teremtéssel kapcsolatos leírásokat, a Teremtés könyve egy konkrét időkeretet is megad, amelyben a teremtés lezajlott hat nap és hat éjszaka, valamint egy szigorú sorrendiséget is közöl, ami mentén a világ egyes elemei létrejöttek. A Teremtés könyve első két fejezetének teológiai olvasata úgy tekint a szövegre, mint Isten kijelentésére, ugyanakkor egyes teológusok azt a nézetet osztják, hogy a szöveget nem szó szerint, hanem átvitt értelemben kell értelmezni. Ennek oka pedig az, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni annak irodalmi természetét és a történelmi kontextust. A Teremtés könyve első két fejezetében található teremtéstörténetek irodalmi természetét vizsgálva arra lehetünk figyelmesek, hogy azok jelentős eltéréseket mutatnak. A legfeltűnőbb különbség a két leírás között a teremtés sorrendjével kapcsolatos. Az első fejezetben először a növények jönnek létre, őket követik az állatok, és csak ezután a férfi és az asszony. A második fejezetben azonban az első teremtmény az ember (a férfi), ezután következnek a növények és az állatok, végül pedig az asszony. Ez pedig arra utal, hogy a teremtés sorrendjét nem kell szó szerint venni. Ami a Teremtés könyvének történelmi kontextusát illeti, Izraelt olyan nagyhatalmú politikai erők vették körül, mint Babilon, Asszíria és Görögország. E nemzetek mindegyike saját vallási hagyományokkal rendelkezett, és e vallásoknak egytől-egyig megvolt a saját teremtéstörténete, mint például a babiloni Atrahaszísz-eposz és az Enúma elis, amelyek számos hasonlóságot mutatnak a Teremtés könyvének első két fejezetével. A teremtéstörténetek között azonban fellelhető néhány jelentős különbség is. A bibliai teremtéstörténet a monoteizmust támasztja alá, vagyis Isten a teljes teremtett világ felett uralkodik. Más szavakkal: a Teremtés könyve Isten páratlan uralmának monoteista doktrínáját hangsúlyozza. A babiloni történetek ezzel szemben egy politeista világot ábrázolnak, amelyben több isten harcol egymással a hatalom megszerzése érdekében, és a küzdelem eredménye számos esetleges tényező függvénye. A Teremtés könyve első és második fejezete közötti különbségek részben azzal magyarázhatók, hogy Izrael igyekezett megvédeni saját vallási elképzelését Istenről a kor alternatív vallásképeivel szemben. Annak ellenére, hogy a két teremtéstörténet néhány részletben eltér egymástól, nem kell túl nagy hangsúlyt fektetnünk ezekre a különbségekre. Mélységesen egyetértek Phil Dowe-val, aki a következőt mondja: nem a történet részleteiben rejlik a lényeg, a történet részletei csupán segítenek eljutni a lényeghez. 5 5 DOWE, Phil: Galileo, Darwin and Hawking The Interplay of Science and Religion. William B. Eerdmans Publishing Company, Grand Rapids, Michigan/Cambridge, UK, 2005, 22. o.

5 A teremtéstörténetek tudományos olvasata szó szerint értelmezi a világegyetem jellemzésének részleteit, és így tekint a világ létrejöttére is. Ha azonban a Szentírás kozmológiai állításait szó szerint értelmezzük, egyértelművé válik, hogy azok ellentmondanak egyes, már bizonyított tudományos felfedezéseknek. Nigel Henbest Long Ago and Far Away című tanulmányában az alábbi tudományos leírást adja a világegyetem születéséről: 6 Kezdetben nem volt idő. Nem volt tér. Nem volt anyag. Tér és idő nem létezett. Egyszer csak megjelent a világegyetem. Áramlani kezdett az idő. Létrejött a tér, és duzzadni kezdett. Megszületett az anyag is, és a táguló térben mozogni kezdett. Ennek eredménye lett az ősrobbanás. Amikor megtörtént a robbanás, az ebből származó törmelék is tágulni kezdett, és ebből jött létre az, amit ma világegyetemnek hívunk. Az ősrobbanás során kialakuló forró gázfelhőkből csillagok jöttek létre, amelyek hatalmas csillag-szigeteket, vagyis galaxisokat alkottak. A galaxisok összeütköztek egymással, és egyre nagyobbra nőttek az általuk bekebelezett gázok miatt, vagy amiatt, hogy elnyeltek más galaxisokat. A galaxisok közepén gejzírként tört fel az energia. A világegyetem egyetlen, az atomnál is kisebb parányi anyagdarabkából alakult ki. Ez az ősi atom rendkívül forró volt, még a Nap belsejénél is milliószor forróbb. A benne felgyülemlett energia kényszerítette tágulásra. Mivel a tér teljes egészében ennek az ősi atomnak a belsejében volt, nem robbanhatott kifelé, mivel körülötte nem volt tér. Az atom tágulása inkább ahhoz hasonlít, mint amikor egy léggömböt felfújunk. Maga a tér lett egyre nagyobb, terjeszkedve, akár a léggömb felszíne ben egy amerikai fizikus, Alan Guth felfedezte, hogy a nagyon fiatal világegyetemben található forró gázok nem a mai értelemben ismert anyagból álltak. Ilyen hőmérsékleten nem léteztek atomok. Az olyan erők, mint a gravitáció vagy a mágnesesség sem létezhettek abban a formában, ahogy ma ismerjük őket. Az anyag és az erők egy egységes masszában voltak összekeveredve; nem lehetett őket megkülönböztetni egymástól. A világegyetem azonban folyamatosan hűlt, és egy idő után az anyagnak és az erőknek fel kellett venniük a mai ismert formájukat. Amikor elérkezett ez a pillanat, a világegyetem olyan egyedülálló állapotban volt, amilyenre még soha nem volt példa. A világegyetem kialakulásának ezen a korai pontján a gravitáció egy rövid ideig olyan erőként működött, amely egymástól távolabb taszította az anyagot. A korai világegyetem intenzív gravitációja a tér lassú tágulását egy gigantikus robbanássá alakította. Ez az időszak volt az ősrobbanás. A gravitáció negatív erői ebben az időszakban új anyagot is képesek voltak létrehozni a világegyetemben: az ilyesfajta anyag azért jött létre, hogy ellensúlyozza azokat a szakadékokat, amelyeket a tér riasztó mértékű tágulása hagyott maga után. 6 HENBEST, Nigel: Universe: A Computer-Generated Voyage through Time and Space. MacMillian Publishing Company, 1992.

6 A világegyetem magában foglalta az olyan ismerős erőket is, mint az elektromosság, vagy a mágnesesség, illetve a tárgyakat egymás felé vonzó gravitáció. Léteztek úgynevezett kvarkok, amelyek hármas egységekbe rendeződve protonokat és neutronokat hoztak létre. Léteztek elektronok is, amelyek idővel, más részecskékkel összekapcsolódva teljes atomokká alakultak. A barátságtalan forró környezet antianyagot is tartalmazott. Amikor az antianyag anyaggal és antianyaggal találkozik, annak eredménye a megsemmisülés. A teremtéstörténetek teológiai értelmezése úgy tekint az eltérésekre, mint amelyek központi teológiai igazságokat hordoznak Istenre vonatkozóan. Meglátásom szerint a teremtéstörténeteket teológiai, nem pedig tudományos leírásnak kellene tekinteni. Ezzel a nézetemmel nem vagyok egyedül, hiszen olyan kiváló teológusok, mint Szent Ágoston, Kálvin János és Luther Márton is hasonló módon viszonyultak a Teremtés könyve első két fejezetéhez. Szent Ágoston például az alábbi következetésre jutott a mennyország formáját illetően: A mennyország formájának kérdésében a szent írók ismerték az igazságot, Isten Lelke azonban, aki rajtuk keresztül szólott, nem kívánta megtanítani az embereknek ezeket a dolgokat, amelyek üdvözülésüket nem mozdítanák elő. 7 Kálvin János szilárdan meg volt győződve arról, hogy a Szentírásban nem érdemes részletes kozmológiát keresni, mivel a Biblia nem kozmológiáról szól. Kálvin általános alapelve, hogy a Teremtés könyvében semmi másról nincs szó, mint a világ látható formájáról. Kálvin elgondolása a világ látható formájáról különbséget tesz a között, ahogy a világ dolgait látni véljük, illetve a között, ahogy a dolgok valójában léteznek, amit a tudomány segítségével fedezhetünk fel. 8 Szent Ágoston kozmológiáról szóló nézete, illetve Kálvin meglátása között az a különbség, hogy míg az előbbi azt állította, hogy a Bibliából tanulhatunk a kozmológiáról és a metafizikáról, addig az utóbbi úgy vélte, a Szentírás nem tartalmaz kozmológiára vonatkozó tanításokat. Luther pedig arra az álláspontra helyezkedett, hogy ha valamit nem értünk a Szentírásban, abban egyszerűen hinnünk kell. Ezt a következőképpen fogalmazta meg: A Szentírás egyszerűen fogalmaz, mondván, hogy Isten az ég boltozatára helyezte a napot, a holdat és a csillagokat, és elválasztá a mennyezet alatti és feletti vizeket Feltehető, hogy a csillagokat, mint tűzgolyókat illesztette a menny boltozatára, hogy éjjel világosságot adjanak Nekünk, keresztyéneknek máshogy kell gondolkodnunk a dolgok okairól, mint a filozófusoknak. És ha valami meghaladja az értelmünket, mint például a 7 AUGUSTINE: The Literal Meanings of Genesis. In: Ancient Christian Writers: The Works of the Fathers in Translation, szerk. J. Quasten, W. Burghardt és T. Comerford Lawler. Newman Press: New York, Ch. 9, v DOWE, Phil: Uo. 28.

7 mennyezet feletti vizekről szóló szakasz, hinnünk kell abban, ahelyett, hogy gyalázatosan elvetnénk, vagy önhitten a saját elképzeléseinkkel összhangban értelmeznénk. 9 Befejezés Annak ellenére, hogy én magam a Teremtés könyve első két fejezetének teológiai olvasatát részesítem előnyben szemben a tudományos olvasattal, úgy vélem, nem kellene elválasztanunk egymástól a teológiai és a tudományos részeket a teremtéstörténetekben. Inkább úgy kellene tekintenünk rájuk, mint amelyek nem egymással szemben, hanem egyazon oldalon állnak, utat engedve ezáltal egyfajta közös keresésnek, amelynek célja a világ eredetéről szóló teljesebb igazság megismerése. Kelt.: Debrecen, február LUTHER, Martin: Luther s Works, Vol. I. Lectures on Genesis. edited by Janoslav Pelikan, Concordia Pub House, St. Louis, Missouri, 1958, 30., 42., 43.