ÚJABB ADATOK A NAGYBÁNYAI PYRARGYRIT KRISTÁLYTANI ISMERETÉHEZ. NEUE BEITRÄGE ZUR KRYSTALLOGRAPHISCHEN KENNTNISS DES PYRARGYRITES VON NAGYBÁNYA.

Átírás

1 IX. ANNALES MU SEI NATIONALIS HUNGAKICI. 9. ÚJABB ADATOK A NAGYBÁNYAI PYRARGYRIT KRISTÁLYTANI ISMERETÉHEZ. ZLMÁNYI KÁEOLY-tÓl. (Öt ábrával.) NEUE BEITRÄGE ZUR KRYSTALLOGRAPHISCHEN KENNTNISS DES PYRARGYRITES VON NAGYBÁNYA. Von KARL ZIMÁNYI. (Mit 5 Textfiguren.) Már a XVIII. század végén és a XIX. század elején, a mikor a bányászat a nagybányai Kereszthegyen még jelentéktelen volt, a bányászati, geologiai vagy mineralogiai munkákban Nagybányáról a vörösezüstérczet is megemlítik ; későbben az előfordulási viszonyokról is kissé bővebben szólnak. A pyrargyritet Nagybányán többnyire vaskosan vagy hintve, ritkábban kristályodva is találják. 3 Legújabban TOBORFFY 4 a magyarországi pyrargyritekről szóló dol- BENKŐ F. : Magyar Mineralogia stb. Kolozsvár, 786. p. 45. J. ESMARK : Kurze Besehreibung einer mineralog. Reise durch Ungarn, Siebenbürgen und Banat. Freiberg, 798. p F. A. REUSS : Lehrbuch d. Mineralogie. Leipzig, 803. II. 3i p V. SCHÖNBAUER: Minerae Metallorum Hungáriáé et Transilvaniœ. Pesthini, 806. I. p. 34. C. C. LEONHARD : Handbuch einer allgem. topograph. Mineralogie. Frankfurt am M II. p. 37. J. JONAS: Beschreibung einer im Jahre 8 durch Oberungarn nach Nagybánya und Kapnik unternommenen Beise. Taschenbuch f. d. ges. Mineralogie. 84. VIII. p. 7. W. G. E. BECKER: Journal einer bergmänn. Reise durch Ungarn und Siebenbürgen. Freiberg, 86. II. p C. A. ZIPSER: Versuch eines topogr. mineralog. Handbuches von Ungarn. Oedenburg, 87. p. 6. J. JONÄS : Ungerns Mineralreich. Pest, 80. p. 99. RIVOT et DUCHANOY : Voyage en Hongrie exécuté en 85. Annales des Mines. S53. V. Ser. III. p. Ill.. A bányageologiai viszonyok mellett röviden az érezek előfordulására is kiterjeszkednek GESELL S. jelentései. A magy. kir. Földtani Intézet évi Jelentése 889-ről és 890-ről B. v. COTTA und E. v. FELLENBERG : Die Erzlagerstätten Ungarns und Siebenbürgens. Freiberg, 86. p. 47. SZELLEMY G. : Nagybánya és vidékének fémbányászata. Nagybánya, * Földtani Közlöny. 90. XL. p. 360.

2 56 ZIMÁNYI KÁROLY. gozatában a többi közt a nagybányai pyrargyritet is leirta. A TOBORFFYtól megvizsgált pyrargyrit drúzás kvarczon, kisebb-nagyobb galenitkristályok közt nőtt fel, ez utóbbiakra itt-ott még egészen apró pyrargyrit kristálykák telepedtek. A példányok közelebbi lelethelyét ugyan nem említi, de valószínűleg szintén a Kereszthegy főteléréről valók, mert GESELL szerint: «ólom kivételképen csak a főteléren,» de ott is csekély mennyiségben fordul elő. Megvizsgált példányaimon a kisérő ásványok ugyan mások voltak, de a kristályok jellegző kifejlődése, hasonlóképen a legtöbb alak is ugyanaz volt, mint a melyeket TOBORFFY felsorolt. SZELLEMY szerint a nagybányai teléreken a pyrargyrit kvarcz és tetraédrit kíséretében fordul elő, legszebb kristályai a Kereszthegy főtelérén találhatók. Az 908-ik évben a Kereszthegy főtelérén, a III. szint felett levő fejtőközben ismét nagyon szép kristályodott pyrargyritet találtak. Az előfordulás terjedelmét illetőleg nem volt ugyan gazdag, azonban a kristályok szépség és nagyság tekintetében nemcsak Magyarország többi ezüstbányáiból eddig ismertek közt az első helyen állanak, de a Harz-hegység, Freiberg vagy Pribram pyrargyritjeivel is vetekedhetnek. A mult század elején Hodrusbányán, a «József»-táróban fordultak elő néha nagy kristályok. Az 909-ik év nyarán alkalmam volt a kereszthegyi és veresvízi bányaműveknél ezeket a kiváló szép pyrargyriteket látni. A magy. kir. bányaigazgatóság Nagybányán ottlétemkor nekem ezekből néhány példányt és szabad kristályt a Nemzeti Múzeum ásványgyűjteménye részére szíveskedett átadni. A magam részéről sem mulaszthatom el, hogy itt is meg ne köszönjem NEUBAUER FERENCZ magyar kir. miniszteri tanácsos és bányaigazgató úrnak azt a lekötelező szívességét, hogy megengedte a bányaműveken múzeumunk részére a gyűjtést és a pyrargyritből a chemiai elemzésre elég anyagot bocsátott rendelkezésemre. Köszönettel tartozom BERTALAN MIKLÓS és MUZSNAY FERENCZ m. kir. bánya,főmérnök uraknak is, szakszerű tájékoztatásaikért valamint azért, hogy sok tekintetben gyűjtéseimet előmozdították. A példányokon még látható teléranyag tömör kvarcz, behintett pyrittel és vörösezüstérczczel ; a telér üregeiben és hasadékaiban a pyrargiritet kisérő ásványok a következők : pyrit apró hexaéderei, ritkábban rosszul kifejlett kristálykái 3 mm nagyságú gömbös csoportokban ülnek a pyrargyrit lapjain; mm nagy telraéclrit kris- Földt. Intézet évi Jelentése 889-ről, 49.. J. JONAS: Ungerns Mineralreich. Pesth, 80. p. 376.

3 NAGYBÁNYAI PYRARGYRIT. 53 tálykák n{} és o(lll} fényes, de nem sima lapjaival ; fekete, többnyire gyöngefényű sphalerit apró kristályai; kvarcz, calcit e{0lt) rhomboéderei és dolomit, a melynek kristálykái itt-olt drúzásan födik a pyrargyritet, végül némely példányon miargijrit. Kérésemre LOCZKA JÓZSEF múzeumi igazgató-őr úr szives volt a pyrargyritet megelemezni; ebbeli munkájának eredményéről alább egy külön dolgozatban számol be részletesen. A pyrargyrit fajsúlya 5'85, arzén tartalma csekély. A kicsi ( 3 mm), sima és fényes lapú kristályok közt nagyok ( 4 cm) is vannak, a melyeknek lapjai ugyancsak fényesek, de nem ritkán rostozottak. vagy lépcsősen felépültek és üregesek. A fennőtt ' / ~ x C kristályok egyik vége jól kifejlett, / ^/r^vn. /* míg az ellenkezőn csak kivétele- / sen láthatunk egynehány lapot. ^ Olykor a nagy kristályok a 3 cm széles üregek falai közt úgy nőttek fel, hogy azokat mintegy át- œ hidalják ; ebben az esetben jól ki- ^ fejlett terminállapjaik nincsenek, de oldalaikhoz és üregeikbe többé-kepyrargyritjai közt a Kereszthegyről vésbbé párhuzamos állásban apró kristálykák nőttek. Kiemelem még azt, hogy hazánknak eddig leirt. ábra. származókon van a legtöbb kristályalak és nemcsak az apró, néhány milliméteres kristályok átlászók, de a nagyobbak ( cm) közt is találunk ilyeneket. A legegyszerűbb kristályok kombinácziója: a {0}, e{0lï} és r 0, a melyekhez rendesen még j> [3] néhány keskeny fényes lapja is járul (. ábra); gyakoribbak azonban a többalakú kombinácziók, ezekből négy kristályt mértem, az első 3 cm nagyságú, a többi három jóval kisebb (lvs 3 mm) volt. A biztosan megállapított alakokat és a kristályok kombináczióját a következő táblázatban állítottam össze; a csillaggal jelölt két alak új a pyrargyritre. Földt. Közlöny 90. XL. p. 64. LOCZKA JÓZSEF: A nagybányai pyrargyrit chemiai elemzése. I. (Ann. MUS. Hung. 9. XI. p )

4 54 ZIMÁNYI KÁROLY a {0} = {0} + * + m {0Ï0} = {} + * r {0} = {00} * * * e {0} = {0} * * + V {3} == {0} + * n {453} = {40Ï} 4. *R {573} = {50} * V {3} = {0} * * * y {35} = {30} * * w {345} = {40} + <f {456} = {50} f {567} = {60} V {35} = {30}? u {573} = {43} * *0 {-.5.7.} = {750} + d {3} = {Ï} + <7 {67} = {34} * * * TOBORFFY kristályain {573}, w {345}, v {35}, *0 {.5.7.} és d {3} alakok hiányzottak, ellenben a felsoroltakon kívül még v *{9..TÏ.O}, ^{34} és G' (789} fejlettek ki: így eddig a nagybá- & cc yní^ ny a i pyrargyriten összesen 0 alak ismeretes. *R {573} új alaknak a nagy kristály két [a:e=ltt] övében egy keskeny és két széles finoman rostozott lapja volt meg ; ez utóbbiakról két-két erősebb, a keskenyröl csak egy elég éles tükörképet kaptam. Tekintve, hogy a szóbanforgó övekben a rostozás oscilláló ismétlődésektől és viczinális lapoktól ered, a mért hajlások az alak meg-. ábra, állapítására elfogadhatók (. ábra). Mérés : Számítás : R : a = (753) : (Î0) = 9 4' és 30 50' 30 50' : = (753) : (0) = : = (573) : (ÏÏ0) = 9 30 és 30 8 *0 {.5.7.} szintén az [r : e =] soklapú övhöz tartozik és tautozonális a {573} alakkal; csak az egyik kristályon találtam e(0lt)

5 NAGYBÁNYAI PYRARGYRIT. 55 laptól jobbra, balra egy-egy keskeny, sima és egy szélesebb finoman rostozott lapját, de mind a kettő élesen tükrözött (3. ábra). Mérés : Számítás : e : 0 = (0) : (.5.7.) = 6 37' 6 49Vs' = : (.7.5.) = 6 59 A kristályok a {0} uralkodása folytán rövidoszloposak, a tetőző alakok közül első sorban e {0Ï} és még egy vagy két ditrigonalis pyramis uralkodik az [r:e = ] övekből. Olykor «{0} oszlop két párhuzamos lapjának nagyobb fejlettsége következtében kissé összelapítottak ; gyakran különösen a nagyobb kristályokon az uralkodó tetőzőlapok üregesek és ezek falaira calcitrhomboéderek nőttek. Az a (l 0} oszlop lapjai majdnem mindig két, egymásra közel merőleges irányban rostosak, a kevésbbé meredek rostozás [(/ : /'=0: 0, míg a meredekebb [a : q = I 0 : 67 ] élekkel párhuzamos; a rostozást 7(67} és vicinális lapjainak ismétlődése idézi elő az oszlopnak lapjaival (4. ábra). Az m{00} keskeny lapjai tökéletesen simák, míg a szélesebbek két irányban szimmetriásan rostosak m:v] élek szerint; durvább rostozás esetén m és q lapjainak ismétlődése a goniometeren jól látható és méréssel is megállapítható (4. ábra). A második kristályon m {lóto} négy lapja a trigonális szimmetriá-

6 60 ZIMÁNYI KÁROLY. nak megfelelően fejlett ki, t. i. a három váltakozó oszlopéleken széles, a negyedik lap pedig keskeny volt (5. ábra). A harmadik és negyedik kristályon csak egy-egy éltompító lap fejlett ki. rlloll} lapjai keskenyek, vagy középnagyok, mindig simák és kitűnően tükrözők, ellentétben az [a:r:e ] öv többé-kevésbbé rostos, sőt barázdált lapjaival. Ennek az övnek alakjai közül még legsimábbak p [?)} lajijai, a mi különösen szembetűnő az egyszerűbb (. ábra) kristályokon az erősen rovátkolt e [0} mellett. f{3l} lapjai gyakrabban rostosak [v:r\ élekkel párhuzamosan, a mit «[0} és ^ {3} m csíkjainak ismétlődése okoz, hasonló felületűek v [453} lapjai is; ellenben a [573} kisebb vagy nagyobb lapjai simák és az első nagy kristályon e {0} lapjaival lépcsősen ismétlődnek. íz [ 3} alaknak a harmadik kristály egy dodekansában két kicsi, fényes lapocskája volt meg, helyzetét különben a méréseken kívül még [0: 0Î = ] és [lotl : TÏ0 = l] megállapított övek is meghatározták (3. ábra). Eltekintve q {67} lapjaitól okozott rostozástól, a 5. ábra. második és harmadik kristályon két-két nagyobb lappal lépett fel a kristály felnőtt végén az alsó dodekansokban ; ellenben a másik végen a hemimorph kifejlődésnek megfelelőleg hiányzottak lapjai, mint ezt a 4. ábrán feltűntettem. Egy spanyolországi pyrargyriten MATJRITZ ugyanezt figyelte meg. A többi alak mind hiányos számú kis vagy keskeny lapokkal fejlett ki, ez utóbbiaknak gyönge tükrözése okozta azt, hogy némely mérés eltérése nagyobb volt az elméleti értékektől. A következő táblázatban a mért és MIERS alapértékéből számított hajlásokat állítottam össze, n a mért élek számára vonatkozik. A magyar orvosok és természetvizsgálók XXXIII. vándorgyűlésének munkálatai. Budapest, 906. p Mineralogical Magazine etc VIII. p. 43.»

7 NAGYBÁNYAI PYRARGYEIT. 57 Mérés : n Számítás : a r = (0) ( 0 = 54 8' ' 0" y ( 35 = V = ( 3 = a R ( 573 = n = ( 453 = r w = (0ïl) ( 345 = 5 f ( 456 = S = ( 567 = e = ( 0 = e P = (0) ( 3 = V ( 35 = = (.5.7.)= a = ( 573 = V = ( 3 = e' = ( Ï0 = d = ( -3 = V v" =r (3) ( 3Î = a : a' =(573) ( 735 = n = ( 453 = n «' =(453) ( 543 = d a = (3) ( no = V a = (3) ( ÏÏ0 = < a = (67) ( 0 = q = ( 76 = m = ( 00 = m V =(0Ï0) ( 3 = A mint a következő táblázatból láthatjuk, n magyarországi, kristálytanilag megvizsgált pyrargyriteken eddig 33 alak ismeretes ; ezeknek túlnyomó része (9) a soklapú [a.r.e=líl] övhöz tartozik. A betűjelzésben DANA-í követtem, az új alakokat pedig *-gal jelöltem. p. 3. I. D. DANA: The System of Mineralogy. 6-th edition. New-York 89. Annales M we i Kalionalts Hungarici. IX. i 7

8 58 ZIMÁNYI KÁROLY. Nagybánya a {0} = {0} + m {ÍOTO} = {Ï} ß {30} = {5Ï4} * {9..ÏÏ.0 = {.9.} u {04} = {} r {0Î} = {00} * H {0Ï8} = {33} e {0} = {0} + h {033} = {554} s {0} = {Ï} p {3} = {0} + c {437} = {403} y {35} = {30} _ + J {7.8.6} = {7.0.}. V {3} = {0Ï} <B {573} = {5.0.} * xp {34} = {30} + n {453} = {40Ï} G' {789} = {80} * {5(57} = {60} cp {456} = {50} + w {345} = {40} * t {34} = {30} r' { = {830} r { = {730} V {35} = {30} *0 {.5.7.} = {750} C {.4.5.0} = {..3}. V {7.4.ÏT.6} = {83} d {3} = {} a {573} = {43} * q {67} = {34} P {56} = {33} Alakok száma _ 0 Boicza 3 Hodrusbánya Selmecz- Felső- Vihnye- Körmöez- bánya kajanel 3 peszerény bánva 4 Végül megköszönöm dr. KRENNER JÓZSEF egyet, tanár úr ama szívességét, bogy méréseimet a budapesti tudom, egyetem ásványtani intézetében végezhettem. Földt. Közlöny, 90. XL. p LEVY: Description d'une collection des Minéraux etc. Londres, 837. II. p tab. XLVIII. Fig. 7. és Földt. Közlöny XL. p :í Orvos és természettud. Értesítő, évf. VIII. p. 6. és évf. XI. p. 64. Neues Jahrb. für Mineralogie etc I Földt. Közlöny, 90. XXXII. p. 44.

9 PYRARGYRIT VON NAGYBÁNYA. 59 $chon am Ende des XVIII. und am Anfange des XIX. Jahrhundertes, wo der Bergbau am Kereszthegy von Nagybánya ziemlich unbedeutend war, wird in den verschiedenen Werken das Rothgültigerz angeführt, später wird auch dessen Vorkommen eingehender behandelt. Der Pyrargyrit von Nagybánya kommt meist derb und eingesprengt, seltener krystallisiert vor. Vor kurzem unterzog TOBORFFY die Pyrargyrite mehrerer ungarischer Fundorte einer krystallographischen Untersuchung. Die von ihm untersuchten Pyrargyrite von Nagybánya sassen auf drusigem Quarz, zwischen Galenitkrystallen, auf w r elchen stellenweise winzige Pyrargyritkryställchen sich lagerten. TOBORFFY gibt zwar den näheren Fundort der Stufen, welche ihm zur Verfügung standen, nicht an, jedoch stammen dieselben aller Wahrscheinlichkeit nach von dem Hauptgange des Kereszthegy, da nach A. GESELL 3 Blei nur auf dem Hauptgange vorkommt. Die Begleitmineralien meines Untersuchungsmaterials waren andere, jedoch die charakteristische. Ausbildung und der grösste Theil der Formen waren die gleichen, wie es TOBORFFY beschrieb ; im folgenden fasse ich die Ergebnisse meiner Beobachtungen zusammen. Auf den Gängen von Nagybánya kommt der Pyrargyrit mit Quarz und Tetraëdrit vor ; die schönsten Krystalle finden sich auf dem Hauptgange des Kereszthegy. 5 Im Jahre 908 wurde wieder sehr schöner, krystallisirter Pyrargyrit gefunden ; das Vorkommen war nach seiner Ausdehnung nicht reich, aber die Krystalle sehr schön und gross, ähnlich denjenigen vom Harz, Freiberg oder Pribram. Zu Anfang des vergangenen Jahrhunderts sollen in Hodrusbánya auf dem «Josephi»- Stollen 0 manchmal Krystalle von bedeutender Grösse vorgekommen sein. Gelegentlich meiner Sammelreise im Sommer des Jahres 909 in Nagybánya übergab mir die kön. ungar. Montandirektion daselbst von diesen neuen Pyrargyritvorkommen einige Exemplare und lose Krystalle für die mineralogische Sammlung des Ungarischen National-Museums. Den Pyrargyrit fand man am Hauptgang im Abbaumittel ober den III. Horizont. Die Gangart ist ein mit Pyrit und Rothgültigerz einge- Die diesbezüglichen Literatur-Angaben befinden sich auf pag B. v. COTTA und E. v. FALLENBERG: Die Erzlagerstätten Ungarns und Siebenbürgens. Freiberg, 86, p. 47. :t Földtani Közlöny 90. XL. p Jahresbericht der kön. ungar. Geolog. Anstalt für 889. pag n G. SZELLEM Y : Die Erzlagerstätten von Nagybánya und seiner Umgebung Nagybánya, 894. p. 95 (ungarisch) und G. SZELLEMY : Die Erzlagerstätten von Nagybánya in Ungarn. Zeitschrift f. prakt. Geologie 894. II. p. 67. J. JONAS: Ungerns Mineralreich. Pesth, 80. p *

10 60 KARL ZIMÁNYI sprengter, dichter Quarz ; in der Gangkluft waren die Begleitmir*eralien folgende : winzige Pyrithexaeder, zuweilen kugelige Gruppen bildend auf den Pyrargyritkrystallen selbst ; mm. erreichende Tetraëdritkryställchen mit zwar glänzenden aber unebenen Flächen von ( ll] und o{lll}; schwarze, kleine Sphaleritkrystalle, Quarz, Calcit in der Form des stumpfen Rhomboëders e{0ll}, Dolomit, dessen kleine Krystalle zuweilen drusig den Pyrargyrit bedecken ; schliesslich an manchen Exemplaren Miargyrit. Herr J. LOCZKA hatte die Güte diesen Pyrargyrit auf mein Ersuchen einer chemischen Analyse zu unterziehen ; neben den gewöhnlichen Bestandtheilen konnte er noch ein wenig ^ls nachweisen ; das spec. Gew. bestimmte er zu 5'85. Die kleinen ( 3 mm.) Krystalle haben glatte, sehr glänzende Flächen, die grossen ( 4 cm.) hingegen oft starkgeriefte, infolge der oscillatorischen oder treppenförmigen Wiederholungen ; die dominierenden Terminalflächen tragen nicht selten Vertiefungen, welche meistens von Vicinalflächen begrenzt sind. Auf den Wänden dieser Vertiefungen sieht man zuweilen kleine Calcitrhomboëder. Das freie Ende der aufgewachsenen Krystalle ist gut ausgebildet, hingegen trifft man an dem entgegengesetzten nur selten einige Flächen. Zuweilen finden sich grössere ( 3 cm.) Krystalle ohne Endflächen, sie sind an die Wände der kleineren Klüfte derart angewachsen, dass sie diese sozusagen überbrücken. An diese grösseren Krystalle sind häufig kleinere ganz regellos, oder in mehr-weniger paralleler Stellung angewachsen. Der Pyrargyrit von Nagybánya ist nicht nur der formenreichste unter den übrigen ungarischen Vorkommen, aber auch deshalb bemerkenswert!], da neben den kleinen Krystallen sich auch grössere ( cm.) finden mit nahezu vollkommener Durchsichtigkeit. Die einfachste Kombination ist: «{0}, e {0} und r{loll}, zu welchen Formen gewöhnlich noch JJ{3] mit einigen glatten, glänzenden Flächen hinzutritt (Fig., auf p. 53 des ungarischen Textes), häufiger sind jedoch die flächenreichen Krystalle. Von den goniometrisch untersuchten vier komplizierteren Krystallen war der erste 3 cm., die übrigen nur IVa 3 mm. gross ; am wenigsten vollkommen war der vierte Krystall entwickelt. Die festgestellten Formen, von welchen die mit einem * bezeichneten neu sind, zähle ich in der auf pag. 54 des ungarischen Textes befindlichen Tabelle auf. Földt. Közlöny 90. XL. p JOSEF LOCZKA : Chemische Analyse des Pyrargyrites von Nagybánya. I. (Ann. Mus. Hung. 9. IX. p )

11 PYRARGYRIT VON NAGYBÁNYA. 6 TOBORFFY gibt ausserdem auch noch * (9..ÏT.0}, V{34} und G'{789} an, hingegen waren an seinen Krystalen nicht ausgebildet *R{573}, w (345}, v{l35}, *0 (.5.7.} und d{l3}; so sind bisher am Pyrargyrit von Nagybánya 0 Formen bekannt. */i{573} war am grossen Krystall in den [a:e= ÏÏ] Zonen mit zwei breiten und zwei schmäleren sehr fein gerieften Flächen ausgebildet, von den letzteren erhielt ich einheitliche, von den breiteren zwei naheliegende, genügend scharfe Reflexe und folgende Winkelwerthe (Fig. auf pag. 54 des ungarischen Textes). Beobachtet: Berechnet: R:a = (753) : (ÏÏ0) = 9 4' und 30 50' 30 50' : = (753) : (0) = : = (573) : (ÏÏ0) = 9 30 und *0 (.5.7.] gehört ebenfalls zur vielflächigen Zone [r:e= ] und ist tautozonal mit a (573} ; nur an dem einen Krystall fand ich an beiden Seiten von e(0ll) eine schmale gut spiegelnde Fläche. Die gemessenen Winkel sind (Fig. 3 auf pag. 55 des ungarischen Textes). Beobachtet: Berechnet : e : 0 = (0Î) : (.5"7.) = 6 3<' 6 497' = : (.7.5.) = V Alle Krystalle sind kurzprismatisch und es herrscht die Form a {0} ; unter den terminalen Formen dominiert e{olt} und noch eine oder zwei ditetragonale Pyramiden aus der Zone [r:e=\]. Zuweilen erscheinen die Krystalle nach zwei vorwaltenden Flächen des Prismas zusammengedrückt. Die Flächen des Prismas sind gewöhnlich nach zwei Richtungen gestreift und zwar nach den Kanten [a:r 0 : loll] und [a:q = 0:67] (Fig. 4 auf pag. 55 des ungarischen Textes). Die schmalen Flächen des Prismas m (00} sind vollkommen glatt, die breiten hingegen nach zwei Richtungen symmetrisch gestreift parallel zu den Kanten [00 : TlOl] und [lolo: Ollll (Fig. 4.). An dem zweiten Krystall waren vier Flächen des Prismas der Symmetrie der ditrigonal-pyramidalen Klasse entsprechend entwickelt, nämlich die zwei abwechselnden gross und breit, die zwei anderen ganz schmal (Fig. 5 auf pag. 50 im ungarischen Texte). An dem zweiten und dritten Krystall war nur je eine schmale, streifenförmige Fläche zur Entwickelung gekommen. Die Flächen von rjloll) waren schmal oder von mittlerer Grösse, aber immer glatt und von tadelloser Spiegelung, im Gegensatze zu den gestreiften übrigen Flächen der Zone (), aus welcher ju{ll3} noch

12 KARL ZIMÁNYL die glattesten Flächen besitzt. Die kleineren, oder grösseren Flächen von a [573} sind glatt und spiegeln gut, an dem grossen Krystall alternieren sie treppenförmig mit den dominierenden Flächen des Rhomboëders e{0ï}. Die Form ${3} war an dem dritten Krystall durch zwei kleine, glänzende Flächen vertreten, welche auch durch die Zonen [] und [Ï] sichergestellt wurden. Abgesehen von der an den Flächen des Prismas II. Ordnung hervorgerufenen Streifung ist </{67} an dem zweiten und dritten Krystall mit je zwei grösseren Flächen nur in den unteren Dodekanten vertreten (Fig. 4), entsprechend der liemimorphen Ausbildung, ähnlich wie dies MAURITZ an dem Pyrargyrit von Hiendelsencina beobachtete. Die übrigen Formen sind alle mit kleinen, unvollzähligen Flächen vertreten. Zur Bestimmung der Formen dienten die Winkelwerthe, welche ich auf pag. 57 des ungarischen Textes mit den berechneten zusammenstellte ; n bezieht sich auf die Zahl der gemessenen Kanten. In der Tabelle auf pag. 58 sind sämtliche Formen der bis jetzt krystallographisch untersuchten ungarischen Pyrargyrite zusammengestellt; es sind zusammen 33 Einzelformen bekannt, von welchen 9 der flächenreichen Zone [a.r.e TT] angehören. Die Buchstabenbezeichnung ist nach DANA 3 gegeben. Zeitschrift f. Krystallographie etc XLIY. p Aus den Elementen MIERS'. Mineralog. Magazine 888. VJ-LL; p. 43. A J. D. DANA: The System of Mineralogy. 6-th. edition. New-York, 89. p. 3.