III. ANNALES MUSEI NATIONALIS HUNGARICI

Átírás

1 III. ANNALES MUSEI NATIONALIS HUNGARICI B O U R N ONIT A BOLÍVIAI PULACAYO-BÁNYÁBÓL. Dr. MAURITZ BÉLA-tól. (XI. tábla.) B O U R N O N I T YON D E R MINE PULACAYO IN BOLIVIEN. Yon Dr. B. MAURITZ. (Taf. XI.) Bolíviának érczteléreit STELZNER 1 tette beható vizsgálat tárgyává ; Ptilacayo-bányáról (Huanchaca mellett) számos erezet említ, a bournonitot azonban csak mint kétes előfordulásút. A bournonitot erről a lelőhelyről legelőször FRENZEL 2 ismertette, a ki három innen származó példányon avaskos ezüstdús fakóérczalapanyagba beágyazva igen apró, prismatikus, verticalisan rostozott bournonit-kristályokat talált, melyeket chemiailag is elemezett, de kristálytanilag nem tanulmányozott. Az általam megvizsgált kristályok három példányról származnak, melyeken a bournonit fakóércz és rézkovand társaságában lép fel. Ezek a kristályok úgyszólván soha sincsenek köröskörül jól kifejlődve, hanem többnyire csak mint félkorongok emelkednek ki a tömör alapanyagból és meglehetős változatosságot mutatnak. Legnagyobb dimensiójuk 1 3 mm. A szabad szemnek is mindjárt feltűnő, hogy bizonyos formák, különösen a (213}, {112} és (l0l}-nek lapjai gyakran jellemzően ki vannak marva; ezt a jelenséget már más bolíviai (a machacamarcaii bournoniton is észlelték/' A kristályok orientálása GOLDSCHMIDT, 4 illetőleg DANA" szerint történt ; a tengelyaránv : a: b :c : 1 : :I Zeitschrift d. deutschen Geologischen Gesellschaft XLIX. p. 102 (1897;. Zeitschrift f. Kryst. u. Min. XX. p PRIOR and SPENCER, Min. Magazine XI. p. 22. Ref. Zeitschr. f. Kryst. u. Min. XXVIII. p Krystallographische Winkeltabellen, p A System of Mineralogie, p. 128.

2 46 2 Di MAU RITZ BELA által megfigyel- A mért alapszögértékek jól megegyeznek a MIERS 1 tekkel : Autor MIERS (100).(101) = 46 14' 46 17' (100).(1Í0) = (010).(011) = S 7 Hasonló jó megegyezés tapasztalható a többi szögértékeknél is, főkép a fényesen reflectáló [213] és {112} forma lapjainál; úgy, hogy a MIERS által megállapított tengelyarány szolgált a számításaimnál kiindulási pont gyanánt. Összesen 20 kristályt vettem beható vizsgálat alá, a melyek közül 18 ikernek, és csak kettő bizonyult egyszerű kristálynak. Hosszúra nyúlt óra-kerékalakú ikerképződmények igen közönségesek, de kristálytani orientálásuk és formáik megállapítása lehetetlennek bizonyúlt kifejlődési módjuk miatt. Kialakulás tekintetében egymástól élesen elválasztott typusok nincsenek : mégis meglehet különböztetni végletek gyanánt két főtypust, melyek egymással sok közbeeső taggal vannak egybekapcsolva : 1. igen rövid prismás zömök, táblás (7. ábra); 2. tompa pyramisos typus combinálva a meglehetősen nagyra termett véglapokkal (6. ábra). A biztosan megállapított formák száma huszonkilencz, melyek közül huszonhetet már MIEBS 2 az általa megfigyelt formák között sorol fel. míg a {021 ] domát SCHMIDT 0 említi a nagybányai bournonitról; egy macrodoma pedig [601] a bournonitra nézve új. Az észlelt formák a következőek : véglapok c = {001} a = {010} b = {100} összesen 3 prismák m = {110}? = {210} l = {320} f- 1(120} i = {130} összesen 5 bracliydoinák n = {011} 3 = {021} 2'= {031} y. {013} összesen Mineralogical Magazine. VI. p. 59. Mineralogical Magazine VI. p. 59. Természetrajzi Füzetek XIY. p és Zeitschrift f. Kryst. u. Min. XX.

3 BOURNONIT A BOLÍVIAI PULACAYO-BÁNYÁBÓL. 463 macrodomák o = {101} X = {102} í = {103} 2 = {201} 9 = {301} g = {601} összesen 6 pvramisok íi = {114} <p = {113} u = {112} y = {111} ix = {332} g = {221} V = {211} Q = {121}» = {212} 0 = {213} 1 = {214} összesen 11. Az egyes formák kifejlődését illetőleg a következőket emiithetem. c = {001} a rövid- és vastag-prismás egyéneken nagy, a tompa pyramisos kristályokon kisebb lapokkal van képviselve, a melyek úgyszólván csak kivételesen simák, rendesen azonban többszörösen megtörtek és hullámosak ; mintegy nagyszámú apró lapok mozaikjából összetettnek látszanak lenni, melyekből csak egy kis részlet szolgáltatja a helyes, a véglapnak megfelelő reflexet. a {<>10] mindig nagy és jól kifejlődött lapok alakjában van jelen, melyek néha függélyesen finoman rostozottak ; rendesen azonban simák és fényesek, esetleg a réz oxydatiója folytán ibolyásra futtatva. Ez az ibolyás futtatási szín a pulacayoi bournonitkristályokon igen gyakran fordul elő, azonban az ilyen egyének a kristálytani vizsgálatra a legjobb anyagot szolgáltatták, mivel ezeknél a reflexek nincsenek zavarva. b = {100} lapj ai mindegyik kristályon nagyra termettek, simák és igen fényesek ; ők a pulacayi bournonitkristályoknak legtökéletesebben kifejlődött lapjai, melyek sem rostozás, sem más egyenetlenséggel nincsenek befolyásolva. Az összes prismák függélyesen rostozottak. A leggyakoribb?» == {110) meglehetős finom rostozással, de lapjai többnyire csak igen alárendelt -zerepet játszanak a kristály elhatárolásában (pl. 3. ábra). Kissé ritkábban, de tetemesebb és igen mélyen rostozott lapokkal lép fel az e= [21o] prisma ; az / = {320} forma csak tíz kristályon jelent meg kisebb, finoman rostozott lapokkal. Az f {120] és i= [130] prismák rendesen együttesen lépnek fel. az előbbi nagyobb, az utóbbi kisebb sáv alakú lapok alakjában ; a kicsiny kristályokon e lapok teljesen simák, a nagyobbakon függélyesen

4 464 D; MAURITZ BÉLA igen erősen rostozottak; mindkettő a húsz mért kristály közül tizenkettőn volt képviselve. Az észlelt négy brachydoma közül w = {01l) a legközönségesebb, mindig nagyra termett lapokkal, melyek rendesen simák és fényesek, néha azonban bársonyosan homályos fényűek és igen finoman pontozottak. X = [013} négy kristályon volt megfigyelhető szélesebb, fényes és sima lapokkal; 3= [021} és 1= {031 ] egy-ugyanazon egyénen (Oil) mellett két-két lappal voltak jól mérhetők, az előbbi forma szélesebb, az utóbbi keskem T ebb sávokkal képviselve (5. ábra). A macrodomák zónájában hat forma volt megfigyelhető; a legközönségesebb az alapmacrodoma 0 {101}, melynek szélesebb lapjai vagy teljesen simák és fényesek, vagy néha bársonyosan homályosak. Az X = (102) forma kilencz kristályon volt jelen, mindig kisebb sávalakú lapokkal, melyek gyakran hullámosan görbültek; a z = [201] meglehetős keskeny, de sima és jól tükröző sávjai három egyénen voltak mérhetők ; míg az e-- (103} formának ugyancsak kissé hullámosan görbült lapjai négy kristályon voltak képviselve. E négy macrodoma : (103}. J102}, [101}, és (201) egyik egyénen egymás mellett volt jól mérhető lapokkal jelen. A még észlelt két macrodoma közül & (301 } csak egyetlen egy kristályon volt képviselve egyetlen egy igen vékony sávval az [101}, (102}, (201} és a g = (601} társaságában: ez utolsó forma, mely a bournonitra nézve általában új, ez esetben egy szélesebb és egy másik esetben egy keskenyebb sáv alakjában volt teljesen biztosan mérhető (7. ábra). A megfigyelt 11 pyramis közül hat a verticalis fősorba tartozik. Minden egyes kristályon jelen van u = [112), csaknem mindig fényes vagy legfeljebb bársonyosan homályos lapokkal, melyek uralkodó kifejlődésük által a kristályok tompa pyramisos typusát idézik elő. Uralkodóbb mértékben lép fel néha még ip (113} is, többnyire azonban csak alárendelten van kifejlődve. A többi négy ebbe a sorba tartozó pyramis mindig csak kicsiny lapokkal van képviselve, melyek általában simák és jól fénylök ; y = ( 1 11} tizenkét, fi = {332} öt, ii {\ 14) és g = {221} két kristályon volt megfigyelhető. A többi öt pyramis közül csaknem mindig jól ki van fejlődve 0 = (213} ; e forma az uí {l 12}-vel együttesen az ezen lelőhelyről származó bournonitnak legdominálóbb pyramisa, lapjai vagy teljesen fényesek vagy épenúgy mint az (101}, (011} és (112) lapjai bársonyos homályos fényűek és finoman pontozottak, gyakran a fentebb említett mélyedésekkel. A v = {211} forma hat kristályon volt megállapítható, az egyiken igen nagyra termett lapokkal, máskülönben csak alárendelt mértékben fejlődve ki ; q (121} pyramis az [ ] zónában négy egyénen volt vékony sáv alakú, jól tükröző lapokkal képviselve, hasonlókép négy

5 BOURNONIT A BOLÍVIAI PULACAYO-BÁNYÁBÓL. 465 egyénen a kicsiny, de fényes ={214] lapok, melyek a (213] és {011} formák kombinatioéleit zonálisan tompítják ; s [212] egyetlen kristályon két kis lappal volt jelölve. Az összes eddig felsorolt és pontosan megállapított formák egymással kölcsönösen többszörösen zonalis viszonyban vannak. így eltekintve a prismazonától és a két domazonától, a következő főzónák voltak felismerhetők. 1. (110), (301), (211), (332), (121), (031) és (110) lapok zónája. 2. (110), (201), (111), (021) és (110). 3. (1Î0), (2ll), (101), (213), (112), (011), (121) ós (110). 4. (2Ï0), (201), (212), (011), (221) és (210). 5. (2Ï0), (101), (214), (113), (111) és (210). 6. (100), (212), (112), (Ï12), (212) és (Ï00). 7. (100), (211), (111), (011), (Ï11), (211) és (100). 8. (100), (221), (121), (021). 9. (120), (111), (213), (102), (1Ï3), (Oil) és (120). 10. (130), (121), (112), (103), (1Ï4), (011) és (130). 11. (101), (114), (013), (112) és (211). 12. (010), (113), (103), (1Î3) és (0Ï0). 13. (010), (112), (214), (102), (2Ï4), (1Ï2) és (0Ï0). 14. (010), (121), (111), (212), (101), (212), (1Ï1), (121) és (010). 15. (010), (221), (211), (201), (211), (221) és (0Î0). 16. (210), (211), (212), (213), (214) és (001). 17. (110), (221), (332), (111), (112), (113), (114) és (001). 18. (120), (121) és (001). E táblázatból egyszersmind az is látható, hogy az összes formáknak lapjai legalább két zóna kereszteződésében fekszenek, kivéve a {320] és (601} formát, melyek csak egy-egy zónában fekszenek. Az eddig felsorolt és biztosan megállapított 29 formán kívül van még néhány, melyeket részint ki fejlődési módjuk, részint az ikerösszenövések miatt csak közelítő pontossággal lehetett megállapítani; ezek azonban semmi esetre sem tekintendők biztosan megállapított formáknak. Ilyenek a következőek : [325], mely háromszor volt megfigyelhető, igen alárendelt, töredezett lapokkal, melyek csak bizonytalan reflexeket szolgáltattak ; J= (123) csak egyszer volt mérhető egy görbült lappal; (449} ugyancsak egyetlen, kettős reflexet szolgáltató lappal; (530) egyetlen nagyobb, fényes, de verticalisan erősen rostozott lappal ; végre a = {23<>), melyet még az ikerkristályoknál fogok felemlíteni. Az egyes kristályok maguk lapdúsaknak mondhatók, mivel forma egyugyanazon ikerkristályon többször is lépett fel ; egyik ikerkristályon, mely három egyénből nőtt össze, 21 forma volt kimutatható Annales Musei Nationalis Huii'jarici. III. 30

6 D! M AURITZ BÉLA (7. ábra), egy másikon, mely nég}* egyénből képződött, 20 forma volt felismerhető. Az ikerkristályok a közönségesebbek, a húsz megmért kristály között csak kettő volt egyszerű. Az összes ikrek iuxtapositiok az alapprisma m = {110} szerint, penetratiot nem találtam. Legbonyolultabbak voltak a viszonyok annál az ikernél, a mely tulajdonképen ötös iker, öt külön egyénből összenőve, az egyes egyének ismétlődő közbeiktatott ikerlemezkékkel zavarva. Ez utóbb említett, ismétlődő ikerlemezkékből álló ikerképződmények igen közönségesek, sokkal gyakoriabbak, mint a csupán két egyénből összenőtt ikrek. Az egyes lemezkék, különösen az [112] lapjai, váltakozva fényesek és bársonyosan homályosak. Még a két egyénből álló ikrek sem symmetricusok az ikersík szerint, hanem az egyik egyén kicsi, a másik igen nagyra termett, úgy, hogy mindig (100) és (010) lapok jönnek össze az ikersíknál 3 c 40'-nyi ikerszöggel; ugyanezt lehet constatálni az ismétlődő ikerlemezeknél is (10. ábra). A legjellemzőbb ikerzónák a prismazóna és az (110), (211), (101), (213), (112), (011), (121) és (TlO) lapok képezte zóna. Ez utóbbi nem szokott nehézségeket feltüntetni, mert ha az ikerlemezek sűrűn is ismétlődnek, felismerésük nem jár nehézségekkel, mivel ez esetben e zónában sűrűn egymás mellett hosszú sávalakú lapok ismétlődnek, melyek azonban simák és nem rostozottak, úgy, hogy kölcsönös hajlásúk pontosan mérhető. Ezzel ellentétben a prismazónában a formák megállapítása gyakran lehetetlennek bizonyult lemezes ikerösszenövés és erős rostozás miatt, különösen, ba az egyes lemezeken nincsenek jól kifejlődött doma és pyramislapok. Ep ennek folytán vált az a= 230) forma biztos megállapítása kétségessé, mivel ennek lapjai könnyen értelmezhetők egy másik ikerhelyzetben levő prisma lapjai gyanánt, miként ez az alábbi táblából is látható ; a lapok megjelenési módja pedig semmikép sem volt alkalmas minden kétely eltüntetésére. (loo)-hoz mérve Ikeregyén száma Iker lap (110) (110) (110) (TIÖ) Jellemző (100).(010) = 3 40' (ÍOO).(OIO) = 3 40' (ÍOO).(IOO) = 7 20' (100) (TÖO) = 7 20' ikerszög jobbra balra jobbra balra 15 54' (130) (210) (130) (120) (320) (210) (120) (230) (320) (Mû)

7 BOURNONIT A BOLÍVIAI PULACAYO-BÁNYÁBÓL. 467 Ik^r egyén száma Ikerlap (110) (110) (110) IÏÏÔ) Jellemző ikerszög (ÍOO).(IOO) = 3 40' jobbra (loo).(loöj = 3 40' balra (100).(100) = 7 20' jobbra (100).(100) ' balra (Ho) (230) 39 ál (320) (110) (ÎÎ0) (230) (110) (110) (320) (230) (120) (210) (320) (120) (230) (Ï30) (210) (120) (130) /130) Ebből a táblázatból látható, hogy egy ötszörös ikernek három egyénén a (230} formának helyzete az utolsó perczig terjedő pontossággal megegyezik más ikerhelyzetben levő prismalapok helyzetével. A fontosabb mért és számított szögértékek a követhezőek : calc. obs. calc. obs. (103). (100) = 72 19' 72 14' (201).(111) = 37 21' 37 23' (103).(011) (201).(211) ( 103).(112) (103).(113) (301).(100) (103).(114) (210). (100) (102). (100) (210).(101) (102).(011) (102). (111) (320).(100) (X) (101).(100) (110).(100) (101).(110) (HO).(Oll) (101).(011) (110).(211) (120).(100) (201).(100) (120).(111) (201).(110) (120).(112) *

8 468 D? MAURITZ BÉLA calc. obs. calc. obs. (130) (100) = 70 26' 70 30' (213).(010) = 75 51' 75 50' (130) (111) (213). (100) (130) (112) (213). (001) (130) (121) (213).(101) (213).(Ill) (031) (010) (213). (112) (031) (110) (213).(102) (031) (121) (213).(210) (021) (010) (211). (010) (021) (110) (211).(100) (0211 (111) (211).(001) (021) (121) (113). (010) (OU) (010) (113).(100) (113). (001) (013) (010) (113).(101) (013) (101) (113).(110) (013) (112) (113).(Oil) (013) (113) (113).)102) (013) (114) (111).(010) (601) (100) (111).(100) (111).(001) (114) (010) (111).(101) (114) (100) (111).(110) (114) (001) (111).(Oil) (114) (101) (111).(102) (114) (110) (111).(210) (114) (Oil) (2211.(010) (112) (010) (221).(100) (112) (100) (221). (001) (112) (001) (112) (101) (214). (010) S 30 (112) (110) (214).(100) (112) (Oil) (214). (001) (112) (102) (214).(101) (112) (210) (214). (102) (112) (320) (214).(210) (332) (010) (212).(010) (332) (100) (212). (100) (332i (001) (212). (001) (332) (211) (212).(101) (332) (121) (212).(210)

9 BOURNONIT A BOLÍVIAI PULACAYO-BÁNYÁBÓL. 469 calc. obs. calc. obs. (211 ). f 101) = 28 59' 28 57' (121).(010) = 37 39' 37 40' (211).(110) (121). (100) (211).(Olli (121).(001) (211).(111) (121).(101) (211).(112) (121).(110) (211). (210) (121).(011) (121).(112) Ikerszögek (112). (112) = 4 01' 4 2' (213).(213) = 24 35' 24 30' (011).(101) (100).(011) (101).(101) (010).(KM) (011).(011) (110).(110) (100). (010) (011).(011) (100). (100) Őszinte köszönetet kell mondanom dr. KRENNER JÓZSEF m. nemz. muzeumi osztályigazgató úrnak, a ki a M. Nemzeti Muzeum tulajdonát képező vizsgálati anyagot rendelkezésemre bocsátotta és munkámban állandó jóindulattal támogatott. Irodalom. MIF.RS, The Crystallography of Bournonite. imineralogical Magazine. VI. p. 59. et Zeitschr. f. Kryst. u. Min. XI. p. 175.) Ebben az összefoglaló értekezésben idézve van a teljes irodalom 1884-ig. SCHMIDT, Természetrajzi Füzetek. XIV. p. 125; Zeitschrift f. Kryst. u. Min. XX. p PECK, Zeitschr. f. Kryst. u. Min. XXVII. p PRIOR and SPENCER, Mineralogical Magazine. XI. p. 16. Ref. Zeitschr. f. Kryst. u. Min. XXVIII. p LUEDECKE, Die Minerale des Harzes, Ref. Zeitschr. f. Kryst. u. Min. XXIX. p TERMIKR, Bull. Soc. Min. XX. p Ref. Zeitschr. f. Kryst. u. Min. XXXI. p. 70. GONNARD, Bull. Soc. Min. XX. p Ref. Zeitschr. f. Kryst. u. Min. XXXI. p. 82. REDLICH, TSCH. Min. Petr. Mitth. XVII. p Ref. Zeitschr. f. Kryst. u. Min. XXXII. p GOLDSCHMIDT, Krystallograpliische Winkeltabellen, p. 76. GOLDSCHMIDT, Index der Krystallformen der Mineralien. I. p. 327.

10 470 Dt B. MAURITZ Bournonit wird von der Mine Pulacayo zuerst von FRENZEL 1 erwähnt und auch einer chemischen Analyse unterworfen. Dieses Erz erscheint an diesem Fundort in Gesellschaft von Fahlerz und Eupferkies; die Krystalle sind fast nie ringsherum gut ausgebildet, meist ragen sie nur halbscheibenförmig aus der derben Grundmasse hervor. Ihre grössten Dimensionen sind von 1 3 mm. Sehr charakteristisch ist es. dass die Flächen von gewissen Formen oft ausgehöhlt sind z. B. von (112}, (213) und (101}. Die krystallographische Orientierung wurde nach GOLDSCHMIDT 2 vorgenommen : a:b:c = : 1 : Die gemessenen Winkeln stimmen mit den von MIERS :i beobachteten gut überein. dessen Fundamentalwerthe der Berechnung zum Grunde gelegt sind. Unter zwanzig gemessenen Erystallen waren achtzehn Zwillinge. Bäder- und drillartige Zwillingsgebilde sind sehr häufig, jedoch ist ihre krystallographische Orientierung unmöglich. Es sind zwei, durch viele Zwischenglieder verbundene Haupttypen zu unterscheiden : 1. sehr kurz prismatische bis dick tafelförmige (Fig 7.), 2. eine stumpf pyramidale mit ziemlich gross gewachsenen Pinakoiden (Fig. 6.). Vollkommen sichergestellt sind 29 Formen, unter denen 27 schon von MIERS beobachtet wurden; [021} wurde durch A. SCHMIDT 4 am Bournonit von Nagybánya gefunden und eine Form (601} ist für den Bournonit neu. Es wurden beobachtet: Pinakoiden : c = {Oül}, a = {010}, b = {100} zusammen 3. Prismen: m = {100}, e={210}, < = {320}, /'={120}, i = {130} zusammen 5. Brachydomen : n={011}, j = {021}, v {031}, x = {013} zusammen 4. Macrodomen : o = {101}, x {102}, f = {103}, z= {201}, s = {801}, g = {601}- zusammen 6. Pyramiden: & = {114}, <p={113}, «= {112}, y={lll}, ^={332}, gr={221}, v = {211}, ç = {121}, s = {212}, O = {213}, = {214} zusammen 11. Die kleineren-grösseren Flächen von ('>01} sind gewöhnlich gebrochen oder wellenförmig, diejenigen von [010] glänzend und glatt oder 1 Zeitschr. f. Kryst. u. Min. XX. p Krystallographische Winkeltabellen p. 76. :l Mineralogical Magasine VI. p Természetrajzi Füzetek XIV. p. 125 und Zeitschr. f. Kryst. und XX. p. 151 Min.

11 BOURNONIT VON DER MINE PULACAYO. 471 vertical sehr fein gestreift, manchmal infolge der oberflächlichen Oxydation blau angelaufen; {100} ist mit am meisten vollkommen entwickelten Flächen vertreten ohne Streifung oder Unebenheiten. Sämmtliche Prismen sind vertical gestreift. Am häufigsten ist {llo}. aber nur mit untergeordneten Flächen ; etwas seltener, aber mit bedeutenden tief gestreiften Flächen erscheint (21 ()) ; die Prismen (320}, (120) und (130) treten mehr vereinzelt auf. Von den Brachydomen ist (Oll) die gewöhnlichste, meistens glatt, manchmal mit einem seidenartigen Schimmer; (013) war an vier Krvstallen zu messen, (021 [ und (031] nur an einem (Fig. 5.). In der Reihe der Macrodomen sind sechse vorhanden; (101) mit breiten, oft sammetartig matten Flächen; [102} an neun Krystallen mit wellenförmig gebogenen Flächen ; (201J an drei Individuen mit dünnen, aber ebenen Streifen; (103) an vier Krystallen mit etwas gebogenen Flächen; (301] nur mit einem einzigen Streifen; [601] mit zwei gut messbaren Flächen. Von den beobachteten elf Pyramiden gehören sechse zu der verticalen Hauptreihe. Am meisten herrschend tritt (112) auf mit glänzenden oder sammetartig matten Flächen, neben ihr ist manchmal noch (113) bedeutend entwickelt; die übrigen viere, dieser Reihe zugehörigen Pyramiden sind nur untergeordnet vetreten, (ill) an zwölf, (332) an fünf, (114) an vier und (221) an zwei Krystallen beobachtet. Von den übrigen fünf Pyramiden ist fast immer (213) gut entwickelt (neben (112) die herrschendste Pyramide an diesem Bournonit), entweder mit glatten und glänzenden oder sammetartig matten, oft ausgehöhlten Flächen; (211) nur in einem Falle herrschend sonst untergeordnet; (121] und {214} an vier Krystallen mit dünnen Streifen; (212) nur an einem einzigen Individuum mit zwei kleinen Flächen. Sämmtliche Formen stehen mit einander in mehrfachem zonalem Verhältnisse; ausgenommen die Formen (320) und (GOl), die nur in je einer Zone liegen, konnten alle übrigen wenigstens in zwei Zonen gemessen werden. Nur unsicher zu bestimmen waren die Formen (325}, -/={123}, {449}, (530) und a = {230). Die einzelnen Krystalle selbst können als flächenreich charakterisiert werden : an einem Zwillinge, der aus drei Individiuen zusammengewachsen war, konnten 21 Formen (Fig. 7) nachgewiesen werden. Sämmtliche Zwillinge sind Juxtapositionen nach (110). Sehr häufig sind die aus wiederholenden Zwillingslamelleu bestehenden Zwillingsbildungen. An den Lamellen sind die Flächen (112) abgewechselt glänzend und sammetartig matt (Fig. 10.). Die Zwillinge sind selten symmetrisch

12 472 D; B. MAURITZ (Fig. 9), gewöhnlich stossen bei der Zwillingsebene Flächen von [100} und {01(>} zusammen. Eine sehr charakteristische Zwillingszone ist diejenige der Flächen (lto), (211), (101). (213), (112), (011), (Ï21), (Ï10), in der auch bei sehr dicht wiederkehrenden Lamellen die Bestimmung der Flächen ohne Schwierigkeit möglich ist ; nicht so in der Prismenzone, besonders wenn an den einzelnen Lamellen keine Domen- und Pyramidenflächen entwickelt sind. So können z. B. die Flächen von [230} leicht erklärt werden als Prismaflächen eines sich in Zwillingsstellung befindlichen Individuum.

13

14 Mauritz del H) OrariiV utódai Buiape?(