BAROMFI FERTŐZŐ BURSITISE IRODALMI ÖSSZEFOGLALÓ

Átírás

1 W\ BAROMF FERTŐZŐ BURSTSE RODALM ÖSSZEFOGLALÓ Az elmúlt évtized magyarországi brojlertermelésének egyik legjelentősebb kockázati tényezője talán a fertóző buroitis Úit' tt.""oibetegség) volt. A termelőknél, ahol a kór megjelent, az érintett nevelési r{."'á(:i/i,.,/, 'ft'.. i);!..,;é. rilt, az ezt követő rotációk soroa pedig att61 függött, milyen gyor- 5ti:nsik... 8v"t' llküzdésénekmódját. Sok esetben a jó, vagyjónak túnő intézke- Íf,tJ:ióbbiekbenmégsem bizonyult hatásosnak, a küzdelmet újabb : i,}>.?rekkelkellett folytatni. Mind a mal napig nem áll rendelkezét;.'inkrea panacea, a betegség megelőzésének egyetlen, biztos mód- "i;ere, jóllehet a kutatások jóvoltából jelentős smeretanyag halmozódott fel. Ez az összefoglaló Thierryvan den 8ergnek, az Európában megjelent heveny, tömeges elhullásokkaljáró kórforma egyik első le- {rójánakaz Av/an Pathology cfmú folyóiratban megjelent közleményén alapul (Avlan Pathology, ), amelyet jgy próbáltunk tömörfteni, hogya gyakorlati szakember számár.'. hasznos információt foglalja össze, amit a cikk megjelenése tta eltelt ídőszak néhányújjárványtanilletve ökonómiaiadatával.::/éezftettünk ki. Sem az eredeti cikknek,eem az itt megjelenő öseze- 'b,alónak nem célja a betegeég részletee klinikai,patológiai bemutatása, a kro6kóp06képet olvasóközönségünk nagy része sajnos jól smeri saját tapaeztalatából. A kórokozó ée az általa okozott patológiás folyamatok néhány virológiai,immunológai sajátoseágát szerettük volna közreadni, rámutatva arra, hogy miből erednek a jelenlegi védekezéel és megelőzési módszerek hiányoseágai ée mit várhatunk a kutatáet61 a közelebbiés távolabbijövőben. J.. D. 0, A fertőző bursitis (gumboroi betegség, BD) régóta a baromfitartás egyik jelentős problémája, de a gondok az elmúlt évtizedben világszerte elterjedő nagyon virulens forma megjelenése óta tovább sokasodtak előtt az BD kevesebb, mint 2%-os mortalitással járt és vakcinázással viszonylag jól kézben lehetett tartani. Sajnos azonban 1986 és főleg 1987 után a világ számos ponán már nem bizonyult kielégítőnek a vakcinázás hatékonysága. Az USA egyes területein izolált újabb törzseknél az "antigén drift" jelenségét észlelték a klasszikus BD vírus (BDV) törzsekhez képest*, így a vakcinák protektív hatása jelentősen gyengült. Európában is ezidőtájt írták le a heveny BDV első eseteit*. Meglepő módon ezek némelyike brojlerekben, a hízlalási időszak végén fordult elő olyan telepeken, ahol ráadásul nagy gondot fordítottak a higiéniára és a megelőzésre. Ezek az események a járványügyi helyzet drámai változását jelezték. Bár Európában nem igazolták az "antigén drift" kialakulását, a törzsek virulenciája jelentősen megnövekedett*. A hipenirulens BDV hirtelen megjelenése szükségessé tette a gyakorlatban előforduló törzsek alaposabb jellemzését, hogya vakcinázási programokat jobban és gyorsabban lehessen adaptálni az új jánánytani helyzethez. A betegség leküzdésében további javulást csak akkor lehet elérni, ha jobban megértjük a vírus szerkezetét és a kórfejlődés mechanizmusát. Az 1995 májusában tartott 63. OlE (Nemzetközi JáNányügyi Hivatal) értekezleten jelezték az BD nemzetközi szintű társadalmi-gazdasági fontosságát, mivel akkor a betegség a tagországok 95%-ában már előfordult. Ugyanebben a tanulmányban arról is számot adtak, hogya heveny forma a tagországok 80%-ában jelent meg*. Azóta a nagyon virulens forma eljutott a dél- és közép-amerikai állarnokbai Brazíliába, Dominikába is**. Sajnos a különböző országokból származó izolátumok vizsgá- lata során, az alkalmazott tipizálásnál összekeverték az antigenitási és kórtani kritériumokat. így a helyzet meglehetősen zavaros, további összehasonlító vizsgálatokra lenne szükség. Mindenekelőtt a nagyon virulens ví-

2 ,,to -" -".. U-pel1lJ--t-elJedZ;de=lJllgy- ' :$. it: 11, )1 1" t, rust jellemző markerek hiányoznak, amiért nem lehet őket könnyen és gyorsan elkülöníteni a gyengébb virulenciájú törzsektől, ezért hirtelen megjelenésük esetén nincs mód a megfelelő intézkedések azonnali foganatosítására, A megelőzési módszerek változatosak, nem alakult ki egy specifikus, vagy "standard" vakcinázási program, A vírus sajátosságai Számos szerkezeti elem és nukleinsav szekvencia az BDV életképessége szemponmból érdekes, míg más tényezők a törzsek és típusok - beleértve a szerotípusokat és patotípusokattekintetében fontosak. Ezen szerkezeti szabályozó fehérjék illetve nukleinsav szekvenviák genetikai képében történő módosulás befolyásolhatja a vírus életciklusát, gazdaspecifitását, virulenciáját. A vírus szerkezete Az BDV a Birnaviridae családba tarto-\ zó, duplaszálú RNS-sel rendelkező, kicsi (60-70 nm átmérőjű) burok nélküli vírus. A család prototípus vírusa a halak fertőző hasnyálmirigy elhalásának vírusa, de tartoznak ide rovarokból, kagylókból izolált vírusok is. A kutatások eljutottak a kórokozó fehérje és nukleotid alkotóinak részletes szerkezeti és összetételi elemzéséig*, de a mélyebb összefüggések még tisztázásra szorulnak, A későbbiek megértése érdekében annyit kell tudnunk, hogy a vírus genom két szegmensből (A és B) áll. Az A szegmens a VP2, VP3, VP4 és VP5, míg a B szegmens a VP1 vírusfehérjéket kódolja*. Eddig sikerült a vírus genom egy olyan szakaszát azonosítani, amellyel - egy vírus vektor közbeiktatásával - emlős vagy rovar sejteket fertőzve BDV-hez hasonló vírus-szerű részecskéket lehetett termeltetni*. Olyan további átalakulások azonban, amelyek más szakaszok (pl. a VP2) végleges formájához vezetnének, nem alakultak ki a rendszerben. Mindenesetre az már régóta ismert, hogy a VP2 olyan részekért felelős, amelyek a gazdaszervezetben protektív antigénként hatnak*. Fentieket a gyakorlati alkalmazás szempontjából úgy lehetne összefoglalni, hogy az alapvető szerkezetek és nukleinsav szekvenciák már ismertek, azonban az egymás közötti kapcsolatok és kölcsönhatások felderítése további kutatásokat igényei, és csak ezek ismeretében lehet majd azt meghatározni, hogy a vizsgált vírustörzs milyen kórképet képes létrehozni és hogyan lehet azt specifikusan megelőzni, A vírusgenetikai vizsgálatok alapján meglehetősen szoros rokonsági kapcsolatot lehetett megállapítani az európai és ázsiai nagyon virulens BDV törzsek között*. Ez a megállapítás azt sugallja, hogy az ázsiai nagyon virulens BD járványok Európából származtathatók*. Az Afrikában izolált néhány nagyon virulens BDV törzs ennél távolibb rokonsági fokot mutat, de ezek a törzsek is mindenképpen ugyanabba a vonalba sorolhatók, egy közös őstől származhatnak*. Mindezek ellenére továbbra is kérdés, hogy honnan eredhetett ez a bizonyos nagyon virulens patotípus? Az eredet szempontjából fontos hangsúlyozni, hogy a strukturális és funkcionális szempontból nagyon fontosnak tartott,;:: szegmensben a klasszikus virulens és a nagyon virulens BDV között nagyon közeli rokonsági fok állapítható meg*. Még sejtések sincsenek viszont arra vonatkozóan, hogy a végzetes, a nagyon virulens vírushoz vezető mutáció hol, mikor és hogyan történhetett. Vadon élő madarak, halak, vagy rovarok ebben való szerepe egyaránt szóba jöhet. Antigén és patotípus variáció Az RNS vírusok RNS polimerázának nagymértékű mutációs képessége olyan genetikai sokféleséget eredményez, amely virulens vírusok esetében azt a veszélyt hordozza magában, hogy így megszerzett új tulajdonságaikkal perzisztálni képesek egy védett populációban. Az BDV esetében ezek a mutációk antigén variációhoz és virulencia módosuláshoz vezethetnek in vivo és attenuációhoz in vitro körülmények között. Antigén variáció Keresztneutralizációs és keresztvédési vizsgálatokkal az BDV két szerotípusát írták le. Az BDV 1. szerotípus izolátumok között 1985-ben találtak antigén variációt az USAban*. A különböző szubtípusok ezen antigén variánsait összehasonlították a klasszikus törzzsei és szérum neutralizációs próbával, monoklonális ellenanyagok használatával el lehetett őket különíteni. Egyet a vizsgált szubtípusok közül valódi variánsnak lehet tekinteni, mivel keresztvédési próbával is elkülöníthető volt, ráadásul jelentős gazdasági veszteségeket lehetett összefüggésbe hozni a megjelenésével. Ezen túlmenően a VP2 génen beazonosítható volt a variáció helye is*. A nagyon virulens BDV elleni vakcinázás nem kielégítő hatékonysága sokakban azt a hitet kelti, hogy a jelenlegi izolátumok között előfordul antigén variáció. Az USAban leírthoz hasonló antigén variáció ezen nagyon virulens törzsekben való előfordulására azonban nincs bizonyíték, Több kutatócsoport által vizsgált különböző nagyon virulens vírusok ugyanabba a klasszikus 1. szerotípusba sorolhatók*, bár monoklonális ellenanyagok haszná latáva kimutatható egy módosult epitop, s ez visszavezethető a genomban egy meghatározott pozícióból eredeztethető aminosav mutációra *. Ezek az információk jelzik az antigén variáció kialakulását a nagyon virulens BDV-ben, bár az USAban találthoz képest ezeknek a különbségeknek a jelentőségét keresztneutralizációs próbákkal még vizsgálni szükséges és molekuláris vizsgálatokkal meg kell találni a gyakorlatban eltededt törzsek azon jellemzőit, amelyek a virulenciával összefüggésbe hozhatók. /J

3 'l3ar"nif]).' Patotípus variáció A szerotípusokban és szubtípusokban megmutatkozó különbségek mellett a vírustörzseket virulenciájuk alapján osztályozni lehet, ez azonban óriási félreértések forrásává válhat. Mindenekelőtt azért, mert a "nagyon virulens" kifejezést egyaránt használják az európai hipervirulens (tömeges elhullásokat okozó) törzsekre és az amerikai, 5%-nál kisebb mortalitást okozó, de vakcinázott csirkék bursájában tömegesen elszaporodni képes variáns törzsekre. A specifikus virulencia determinánsok azonosításának hiányában az BDV törzsek "patotípus" szerinti osztályozásának egyetlen használható kritériumaa 3-6 hetes életkorú SPF csirkékben mutatkozó virulencia (elhullás vagy elváltozások) bármiféle antigén specifitás nélkül. Virulencia markerek A legtöbb kutató a folyamatban lévő virulencia marker kutatásoktói várja a nagy áttörést, mivel eddig még nem sikerültazonosítani az BDVtörzsek virulenciájáért felelőssé tehető biológiai, vagy molekuláris struktúrát. Amíg az már nyilvánvaló, hogy az antigén variációért a VP2 variábilis szakaszának aminosavai felelősek molekuláris szinten, a patogenitásért felelős szakaszokat még nem sikerült megtalálni*. Úgy tűnik, hogy a kórokozó képességért felelős gének nem egy vagy két genomszakaszra összpontosulnak. Két ilyen génszakaszt már sikerült lokalizálni*, de még további szakaszok szerepének tisztázása szükséges, hogy a megfelelő markereket megtaláljuk. A napjainkban használatos genetikai módszerek (genetikai manipulációk, reverz transzkripció, polimeráz láncreakció (PCR), klónozás, monoklonális ellenanyag technika, stb.) segítségével meg kell világítanunk a szegmensek, gének, régiók,vagy akár az egyes aminosavak szerepét, reményt nyújtva arra, hogy az alapkérdésekre is megbízható válaszokat kapunk*. is Attenuálás és sejttenyészethez tőrténő adaptálás Ebben az összefüggésben az 1.szerotípushoz tartozó "utcai" BDV törzsek, főleg a nagyon virulens BDV törzsek legfontosabb jellemzője, hogy nem képesek sejt-, vagy szövettenyészet - ben elszaporodni. Ha számos vakpasszázson keresztül próbáljuk sejttenyészethez vagy embrionált tojáshoz szoktatni őket, attenuálódnak, vagyis részben vagy teljesen elvesztik virulenciájukat*. Az eddigi kutatási eredmények szerint az attenuálódás is több gént érintő folyamat*. A vírus-gazdasejt kötődési folyamatot vizsgálva is sikerült bizonyos génszakaszokat azonosítani, főleg olyanokat, amelyek meghatározzák a kötődést a sejttenyészet sejeihez, a B- lymphocytákhoz, vagy a bursa Fabricii sejeihez*. Ezek egy része szintén a VP2- höz kapcsolható*, de sajnos további, ma még nem ismert tényezők is szerepet játszanak benne, ezért a teljes folyamat még nem tisztázott. A heveny BD kórhatározása és a nagyon virulens BDV törzsek jellemzői Tünetek és elváltozások A nagyonvirulensbdvfertőzések súlyosklinikai tünetekkelés magas mortalitássaijellemezhetők. A tünetektulajdonképpen hasonlóak a hagyományos, 1. szerotípusú BDV által kiváltottakhoz, a lappangási idő (4 nap) is megegyezik, de a heveny kórkép drámai gyorsasággal terjed az állományban. Szélesebb az életkori fogékonyság sávja is*. A csirkék bágyadtak, nem mozognak, tollaikat borzolják, gyakori a vízszerű, vagy fehéres hasmenés. A boncolás során a Fabricius-féle bursa mutaa a legjellegzetesebb elváltozásokat (duzzadt, vizenyős, többször vérzések, elhalások láthatók benne). Mindezt az izmokban, a mirigyes gyomorban előforduló vérzések, a vese duzzadása, elfajulása, és kiszáradás egészíthetik ki. A bursa elváltozásai a betegség napjától inkábbsorvadássai jellemezhetők, bár sorvadás mára 3-4. nap utánis kialakulhat*. A lymphoid sejtek tömeges kiürülése nemcsaka bursában,hanem más lymphoid szövetekben is megfigyelhető. Az BDV kórokozó képessége kapcsolatba hozható azzal, hogya vírus mennyire képes elszaporodni a bursán kívüli ymphopoietikus és vérképző szervekben*. A thymus sorvadásának mértéke és az BDV virulenciája között ugyancsak egyenes arányosság állítható fel. Heveny esetekben a thrombocyták is a célszervek közé tartoznak,ami magyarázatot ad a véralvadás zavarára visszavezethető vérzések megjelenésére*. A kórhátározás molekuláris biológiai módszerei A világ különböző részeiről származó nagyon virulens BDV izolátumok antigén és molekuláris összetétel ének hasonlósága a közös eredetet és a hasonló antigén evolúciótjelzik. Bára nagyon heveny, súlyos elhullásokkaljáró forma uraljaa gyakorlati képet a világ legtöbb részén, a gyakorlatban különböző virulenciájú törzsek fordulnak elő, ezért az egyes izolátumok elkülönítésére továbbra is szükség van. Amint korábban már említésre került, a nagyon virulens törzset semlegesítő monoklonális ellenanyagot sikerült már létrehozni, ami a

4 ". \... közeljövőben rendkívül hasznos diagnosztikai módszer lehet. Ugyancsak a közeljövő eszköze lehet a VP2 egy szakaszának kimutatására irányuló RT-PeR (reverz transzkriptáz-polimeráz láncreakció), vagy RFLP (restrikciósfragmens hosszúság polimorfizmus) módszer. Természetesena gyakorlatbólszármazó nagyszámú minta vizsgálata és elemzése ad majd végleges választaz említett,komolyfelkészültségetigénylő módszerekgyakorlatihasznára. Kórfejlődés és immunszupresszió A károsodásokat különböző szinteken; a gazdaszervezet, egy szerv, vagy egy sejt szinén lehet vizsgálni. Az BDV célállata a fiatal csirke, amelyben klinikai tünetekben is megnyilvánuló megbetegedést okoz, idősebb tyúkokon a fertőzés szubklinikai, más madárfajokban a vírus nem vált kibetegséget*. Az BDV célszerve a Fabricius-féle bursa, amely a valamennyi madárfaj specifikus B-ymphocyta forrása. A bursa műtéti úton való eltávolítása után fertőzött csirkékben a betegség nem alakul ki*. A betegség súlyossága egyenes arányban áll a bursában jelenlévő fogékony sejtek számával. Mivel a tyúk fajban a bursa 3-6 hetes életkorban éri el működésének csúcsát, ezért a csirkék ekkor a legfogékonyabbak, azonban a nagyon virulens BDVesetében az életkorifogékonyság sávja kiszélesedik*. A kórokozó szájon át vagy belégzéssei juthat be a szervezetbe és a bél hez kapcsolódó szövetek ymphocytáiban és macrophagjaiban szaporodik el elsődlegesen. Ezután a véráram segítségével eljut a bursába. A fertőzés utáni 13. órában a bursa tüszőinek többségében a vírus kimutatható, a 16. órában már a második, a bursából eredő viraemia (a vírus tömeges megjelenése a vérkeringésben) alakul ki, a vírus egyéb szervekben történő másodagos replikációjával, ami már elhulláshoz vezet. A nagyon virulens BDV esetében minden egyes szakasz fokozottabb intenzitású. Elsősorban a felszíni immunglobulin- M-et hordozó B-sejtekben, továbbá a monocyta-macrophag rendszer sejeiben szaporodik és élősködik a vírus, általuk terjed el a szervezetben. A hirtelen halál pontos oka azonban nem teljesen tisztázott. A bursa elváltozások súlyossága és az elhullás között nem állapítható meg közvetlen összefüggés, viszonylag enyhének látszó bursa elváltozást mutató csirkék is jelentős számban hullanakel, míg súlyos bursa elváltozásokkal is túl lehet élni a fertőzést. A közepes halálos dózis (az a vírus mennyiség, amelynek beadása után a fertőzött csirkék 50%-a elpusztul) standardizálása nem zárult le. A heveny szakasz klinikai tünetei (bágyadtság, tolborzolás, hasmenés), hevenycoccidiosisra, még inkább a septicus shock syndromára emlékeztetnek. Ez utóbbi kórfejlődésében a makrofágok fontos szerepet játszanak az olyan cytokinek mint a tumor necrosis faktor, interleukin 6, interferonok fokozott felszabadítása által*. A bursa lymphoid sejeinek eltűnése a sejtek közvetlen pusztulásán kívül az apoptosissal is összefüggésbe hozható. Apoptosison a sejt programozott elpsztulását éük, vagyis a sejt bizonyos specifikus ingerre előre programozott módon és időben elpusztul. Az éretlen B- és T- lymphocyták különösen fogékonyak az apoptosisra. Az apoptosist kiváltó ingert a vírusfertőzések jelentős mértékben fölerősíthetik és fölgyorsíthaák. Mindezt az BDV esetében is igazolták, sőt a folyamatot a VP2 és VP5 fehérjékkel is sikerültkiváltani*. További vizsgálatokra van azonban szükség annak tisztázására, hogy mindez mennyiben vesz részt az immunszupresszió kialakulásában*. A betegség átvészelése, vagy szubklinikai fertőzés immunszupresszióhoz vezethet, főleg akkor ha a fertőzés fiatalabb életkorban alakul ki. Ráadásul az BDV elsődlegesen B-sejtekre irányuló hatása mellett a T-sejtek is károsodhatnak, így a sejt-közvetítette immunitás is sérül*. Az immunszupresszió jelentőségét a tömeges elhullásokkal járó járványok időszakában hajlamosak vagyunk lebecsülni, holott ez az intenzív tartásiviszonyok között az ágazat gazdaságosságát fenyegetheti. A klinikai tünetekkel, elhullásokkal nem járó betegséget észrevétlenül kialakító vírusfertőzés következtében valamennyi, a termelés gazdaságosságát tükröző paraméter (a nevelés teljes időszakára vonatkozó elhullási százalék, a nevelési időszak hossza, a vágási tömeg, a napi testtömeg-gyarapodás, a vágóhidi kobzások mértéke, a takarmányértékesülés, a gyógyszerköltség, stb.) romlikés a húscsirke termelés veszteségessé válik**. Megelőzés és védekezés Az BDVkömyezetitényezőkkelszembeni magasfokú ellenállóképessége, valamint elterjedtsége következtében a higéniai módszerek önmagukban - bár alkalmazásukelengedhetetlen - nem elegendőek a hatékony védekezésben. Vakcinázásra mindenképpen szükség van. A tömeges elhullásokkal járó BD megjelenése előtt a tenyészállományok megfelelő vakcinázási programja által biztosított anyai eredetű passzív immunitás tökéletesen elegendő volt az utód brojlerek teljes életében. A nagyon virulens BDV azonban ezt a védettséget könnyedén áttöri. Az anyai eredetű passzív immunitásra a jelenlegi termelési viszonyok között továbbra is óriási szükség van, de az utódállományokban aktív immunitást is biztosítani kell vakcinázás úán. Sajnos az attenuált vakcinatörzsek jelentős része a korai időszakban jelenlévő magasszintű passzív immunitás következtében csak későn képes hatását kifejteni, ezért a vakcinázási program kialakításában figyelemmel kell lenni az anyai eredetű ellenanyagok jelenlétére. Azok mennyiségének meghatározására, a vakcinázási program ez alapján (lj)

5 l:j1!!ronjj;).1 r történő megtenezésére több módszer is létezik, bár egyik sem tökéletes*. Az.BD immunológiájában amúgy nem túl jelentős sejt-közvetítette immunitás felhasználásával különbséget lehet tenni a passzív és az aktív immunitás között *. Kísérleteznek olyan inaktivált vakcinákkal, amelyek képesek a brojler utódokban a teljes életciklusra elegendő védettséget nyújtani. Erre az alegység BDV vakcináklehetnek alkalmasak, sőt amennyiben ezt csak a VP2 fehérjére alapozzák, lehetővé válik a vakcina és virulens BDV kiváltotta ellenanyagok elkülönítése is. Korábban már említésre került, hogy az európai nagyon virulens BDV esetén nincs antigén variáció, ezért a klasszikus attenuált vakcinák haszná latáva kielégítő védettséget lehet biztosítani. A baj az, hogy főleg az anyai eredetű ellenanyagok jelenlétében ez a védettség túl későn alakul ki, a virulensvírus jóval előbb "elvégzi a dolgát". A kevéssé attenuált, ún. "hot" vakcinák ugyan jóval versenyképesebbek, de önmagukban is immunszupressziót okozhatnak, továbbá az a kockázat sem zárható ki, hogy teljesen visszanyerik virulenciájukat*. A törzsek genetikai attenuálásával, DNS vakcinák kifejlesztésévei is ígéretes kísérletek folynak, csakúgy, mint az in ovo adott vírus-ellenanyag komplex vakcinával. Utóbbi esetében a vírushoz annyi specifikus vírussemlegesítő ellenanyagot adnak, amely a teljes semlegesítésre nem elegendő, viszont késlelteti az egyéb ként jelentős virulenciával rendelkező vakcinavírus által kiváltott kóros folyamatok kialakulását, így aktív immunitás alakulhat ki. Összefoglalásként megállapítható, hogy a fertőzések összetettsége és sokarcúsága miatt a vírus okozta immunszupressziós betegségek multidiszciplináris megközelítést igényenek.az.elmúltévekben ezek az összehangoltkutatásokjelentős eredményeket mutattakfel. Rengeteg részlet derültkia vírusról,az általakiváltottfolyamatokról,de a legfontosabb kérdésekre még mindig nincs egyértelmű válasz.a virulenciamarkerekhiányamiatt még hiányoznakazok az érzékenyebb diagnosztikaimódszerek, amelyek segítenek jobban meghatározni a járványtani helyzetet. Az. immunológiai folyamatokjobb megértése olyan di- agnosztikai eszközöket bocsáthat rendelkezésünkre, melyek segítségével a gyakorlatban ítélhetjük meg az immunszupresszió mértékét. A gyakorlati helyzet pontosabb jánánytani értékelése az immunszupresszív betegségek okozta károkalaposabb megismerését teszi lehetővé. A védettség kritériumainak biztosabb meghatározása, az aktív és passzív immunitás meglétének elkülönítése hatékonyabb vakcinázási programok megalkotását biztosítja. Olyan biztonságos és hatékony vakcinák kifejlesztése pedig, amelyek a csibék kikelésekor vagy még azelőtt a passzív immunitás mellett képesek beindítani az elsődleges aktív immunválaszt, talán már nem is a távoli jövő eredménye lesz. ""'Jd'l(J'7Z ÖSSZEÁLLíTOTTA DR POVAZSÁN JÁNOS l... \ J' 'egy-éf A cikkben terjedelmi okok miatt * (van den Berg cikkének eredeti hivatkozásai) vagy (a ** kiegészítésként felhasznált irodalom, vagy hivatkozásai) jelőltük az irodalmi hivatkozásokat. Az irodalmi hivatkozások részletes jegyzékét az érdeklődők részére külőnkérésre eljuttatjuk. ','- a: