Color profile: Disabled Composite Default screen. 440 Lobbanékony és bölcselkedõ ember (az acer szó egyben indulatosságot, lobbanékonyságot

Átírás

1 alapját, de fejtegetései még valóban nem egészen világosak. Nem volt azonban teljesen igaza Hallernek akkor, amikor ezt a szellemes teoretikust és kitûnõ gyakorló orvost homo acris et metaphysicusnak 440 nevezte. Jóllehet Stahl fogalmazása és írásmódja némely helyen talán késõbbi mûveiben sem eléggé világos, s teóriája tényleg szintetikus természetfilozófián nyugszik, nem öncélú metafizikus. Indulatossága pedig, amire Haller acris jelzõje utal, igazán nem befolyásolta írásainak lényegét, melyeket egyébként igen nyugodt hangvétel jellemez; legfeljebb elõadásaiban lehetett a kortárs számára kellemetlen ben avatták az orvostudományok doktorává Jénában, közvetlenül utána habilitált. Praxisában és egyetemi elõadásaiban már magántanárként a teoretikus medicináról praelegált rövidesen olyan sikerei voltak, hogy híre az uralkodóherceghez is eljutott. Johann Ernst 1687-ben udvari orvosnak hívta meg Weimarba. Itt hét évet töltött. Híre egyre növekedett nyarán kerül ordinariusként Halléba, s a következõ szemeszterben már a hallei egyetem orvosi karának decanusa. 22 évig volt Halléban egyetemi tanár. Idõközben régi barátjával, az ugyancsak Halléban tanárkodó F. Hoffmann-nal összekülönbözik. Talán ez a körülmény is hozzájárul ahhoz, hogy elfogadja a porosz király ajánlatát ben I. Frigyes Vilmos hívására Berlinbe megy mint udvari orvos. Még ugyanazon évben a legfelsõbb porosz egészségügyi hatóság, a Collegium medicum elnöke lett, mely pozícióját egészen május 14-én bekövetkezett haláláig megtartotta. Stahl munkásságának értékelése phlogiston-elméletével és a fémek rokonságára vonatkozó vizsgálataival a kémia történetének is fontos szereplõje az orvostudomány történetében többszöri változáson ment át. Az évszázadok folyamán tanait egyszer a pietizmus hatása alatt létrejött, minden természettudományi alapot és nézõpontot nélkülözõ orvosi szemléletnek, 441 másszor pedig éppen ellenkezõen, minden immaterialis substantia híján levõ mechanikus physiologiai magyarázat -nak tartják. 442 Mai szemmel nézve Stahl munkásságát nem kétséges, hogy az általa képviselt vitalizmus klasszikusan idealista természetfilozófiai álláspont. Az sem vitás azonban, hogy jóllehet szisztémája a medicinában akkor divatos mechanisztikus felfogás ellen fordul, nem merev antimechanista, mint ahogy azt nem egy kortársa, különösen Roschlaub véli. Az emberi organizmus problematikáját még Jénában nagyobb hallgatóság elõtt tartott elõadásaiban többször érinti az os években, 440 Lobbanékony és bölcselkedõ ember (az acer szó egyben indulatosságot, lobbanékonyságot is jelent). Haller erre is utal. 441 Sprengel, K.: Versuch einer pragmatischen Geschichte der Arzneykunde (Halle, 1828) 442 Richard Koch. = Sudhoff Archiv für Geschichte der Medizin 19 (1926) pp Æprilis :15:27

2 amint erre Theoria medica vara 443 címû mûvében maga is utal. Jellemzõ a stahli vitalizmus vagy ahogy Gottlieb írja: dynamismus Janus-arcára, hogy míg egyfelõl harcol az életmûködések egyoldalú mechanisztikus magyarázata ellen, amelyet helyesen nem tart kielégítõnek az élettani-kórtani jelenségek magyarázatára, másfelõl az animiának, mint biológiai posztulátumnak rendszerében való szinte egyeduralma szükségképpeni akadálya volt annak, hogy szisztémája utat engedjen az orvostudományban a tisztán természettudományos diszciplínák és az anatómia befolyásának. Az animia immanens irányító és gyógyító erejének ilyetén való felfogása odáig vezetett, hogy Stahl, aki oly behatóan foglalkozott kémiával, az orvostudományban a vegyészetnek és farmakoterápiának igen alárendelt szerepet juttatott. Az életfolyamatokat reguláló, alakító és a regenerációt serkentõ erõközpont, amelynek mûködése az oeconomia vitalis fenntartására irányul, gyógyszeresen nem befolyásolható. Sõt, nem is célszerû befolyásolni. A láz pl. szerinte a vitális princípum által létrehozott, a gyógyulás szolgálatában álló jelenség, amelyet chinakéreggel visszaszorítani miként az akkoriban már elterjedt szokás volt nem szabad. 444 Élettani elképzeléseit messzemenõen befolyásolta William Harvey. Az egyes szervek és szervrendszerek szinergetikus mûködése az emberi szervezetben írja Theoria medica vara címû összefoglaló munkájának egyik tanulmányában a nagyvérkör mûködéséhez hasonló. Ami az orvosi praxist illeti, ebben elméletei jóval kevésbé jutottak kifejezésre. Inkább gazdag tapasztalataira támaszkodott. Különösen jelentõs kiváltó, fenntartó és patoplasztikus befolyást tulajdonított a lelki behatásoknak. Ezt fejtegeti, miközben a gyakorló orvos teendõit tárgyalja De visitatione aegrorum 445 címû rövid tanulmánya is. Egyes betegségek gyógyításában a pszichoterápia a döntõ. Máskor az organikus betegség, esetleg trauma által okozott pszichés elváltozások megszüntetése lesz az orvos feladata. Ehhez azonban egyaránt járatosnak kell lenni mind a testi tünetek diagnosztikájában és kezelésében, mind pedig a pszichoterápiában. A tapasztalt orvos mûvészi feladata a pszichoterápiára alkalmas betegek érzelmi életének megfelelõ befolyásolása. Ennek feltétele természetesen az önismeret: Nemo animi affectus bene cognoscere potest, nisi cognoscat se ipsum 446 idézi Stahl a delphói Apollo-templom homlokzatának feliratát. Stahl valóban jó pszichológiai és a kornak megfelelõ pszichiátriai felkészültségrõl tesz tanúságot. Azt a felfogást azonban, 443 Egy téves orvosi elmélet (Halle, 1707) 444 Lásd erre vonatkozóan De synergeia naturæ in medendi címû mûvét 445 A betegek megtekintésérõl (vizsgálatáról) (Halle, 1703) 446 Senki sem ismerheti meg jól a lélek érzéseit, ha önmagát nem ismeri Æprilis :15:27

3 amely szerint ilyen irányú munkássága a pszichiátria történetében új korszak kezdetét jelentené, amint az néhány helyen olvasható, nemigen lehet osztani. 447 Stahl rendkívül termékeny orvosíró volt. A már idézett monográfiákon kívül mintegy 240 kisebb disszertáció, kazuisztikus közlemény és rövid tanulmány származik tollából. Jóllehet, tanítványainak száma aránylag nem volt nagy, elmélete nyomot hagyott a XVIII. század orvosi gondolkodásán. Magyar származású tanítványai közé tartozott a soproni születésû Liebezeit Zsigmond, aki Halléban doktorált 1713-ban. Hazatérve, Sopron város fõorvosa lett. 448 Stahl hallgatója, tanainak követõje és bizonyos mértékben interpretátora, Schwartz Theophil János, aki ugyancsak Halléban promoveált 1714-ben. Visszatérve szülõföldjére, Pozsonyban telepedett le mint gyakorló orvos. Közvetlen magyar tanítványainak munkásságánál jóval nagyobb jelentõségû azoknak a magyar orvosoknak a mûködése, akik teóriájának jó ismerõi és követõi lévén a hazai orvostanba vitték át a vitalizmus elméletét. Különösen Rácz Sámuel és Széky János Károly voltak a Stahl-féle rendszer hazai recipiensei és interpretálói. Rácz élettani munkáiból egyértelmûen kitûnik az anima (natura) meghatározó szerepe. Ügyel arra, hogy elkerülje az immateriális erõ, a Lebenskraft, vis vitalis ontológiai meghatározását és nem veti el teljesen egyes folyamatok mechanisztikus magyarázatát sem. Ilyen értelemben eklektikus, aki nem fordítja szembe Stahlt Hoffmann-nal. Kevésbé ismeretes Széky János Károly ez irányú munkássága, holott a késõi vitalizmus igen jellemzõ munkája. 448 Lásd újabban: A. Szála Erzsébet: Sopron városi fõorvosa, Liebezeit Zsigmond György. In: uõ.: Nyugat-Magyarország mûvelõdés- és ipartörténetébõl. Piliscsaba Sopron, MATI Nyugat-Magyarországi Egyetem. pp Æprilis 25. 9:23:45

4 EGY MAGYAR KARANTÉNORVOS A XVIII. SZÁZADBAN A XVIII. század orvosi, és az ettõl csaknem elválaszthatalan egyetemi életének egyik igen jellemzõ vonása a peregrináció. A diákok idegenbe vándorolva, gyakran több külföldi egyetemen folytatták tanulmányaikat. Ez a vándorlás részben szükségszerû volt, mint a magyar protestáns diákok esetében, részben a jobb tanulási lehetõség keresésével, egy-egy nagy tudományú, szakmájában híressé vált professzor vonzásával volt magyarázható. Tudjuk, hogy a vallási türelmetlenség a protestáns tanulókat még a XVIII. század második felében is távol tartotta a bécsi és az újonnan alapított nagyszombati orvosi fakultástól. Jóllehet az utóbbi kar már Van Swieten liberális gondolkodásának köszönhette létét, a protestánsoknak kezdetben itt is igen nagy nehézségeik voltak. Nagy harcok után csak 1772-ben sikerült egy protestáns licentiatus medicinae-nek, Ugrótzy Mihálynak a doktori kalapot elnyernie. A század elsõ felében tehát a protestáns magyar orvosjelölt elõtt csak egy út volt nyitva, s ez külföldre vezetett, ahol stúdiumait zavartalanul folytathatta. Egyes külföldi egyetemek vallási türelmességére jellemzõ, hogy még az egyébként szigorúan katolikus paduai egyetem sem zárkózott el a nem katolikus hallgatók doktorrá avatása elõl. Ebben a korban a tanulni vágyó magyar ifjak már nem elsõsorban Itália egyetemeit látogatták, hanem leginkább Németország és Hollandia egyetemein folytatták tanulmányaikat. A külföldi egyetemeken végzett magyar orvosok zöme visszatért hazájába, és itt folytatta orvosi tevékenységét. Diplomájuk elnyerése után azonban sokan abban az országban kezdték meg tudományos, illetve gyakorló orvosi munkájukat, vagy egy másik külföldi országban telepedtek le. Közülük nem egy jelentõs szerepet töltött be Európa szellemi életében. Így lett a peregrinációból emigráció. A magyar orvosok kivándorlása a XVIII. században túlnyomóan Oroszországba irányult. Ez az akkor hirtelen fejlõdésnek indult ország Æprilis :15:27

5 a korabeli magyar sajtó beszámol a példátlan tudományos fellendülésrõl a gyors elõrehaladás lehetõségével vonzotta a magyar orvosokat. Az Oroszországban a XVII XIX. században nagy karriert befutott legjelentõsebb magyar orvosok életérõl és mûködésérõl Tardy Lajossal írt könyvünkben már beszámoltunk. 449 További kutatásaink során újabb, eddig alig vagy egyáltalán nem ismert oroszországi magyar orvosok után kutattunk. Így bukkantunk Fábry Jánosra. A Besztercebányán 1698-ban született Fábry János széles érdeklõdési körû ifjú volt. Egyetemi tanulmányait a jénai filozófiai fakultáson kezdte, ahová az egyetemi anyakönyv tanúsága szerint május 31-én iratkozott be ban már Halléban találjuk, ahol immatrikulációja a teológiai karon április 26-án történt. Teológiai tanulmányait Kielben fejezte be 1729-ben. A kor szokása szerint a stúdiumok végét nem követte nyomban a doktori promotio. Fábry teológiai doktori disszertációja is csak 1731-ben jelent meg. Ezt megelõzõen azonban Jénában 1730-ban filozófiai doktorátust tett. Új, elmélyült humanista stúdiumainak befejeztével fordult érdeklõdése a medicina felé, amelynek egyik világhírû központja akkor a Saale menti Halle egyeteme volt. Ennek orvosi karára iratkozott be Fábry, itt avatták orvosdoktorrá. Orvosdoktori disszertációja 1737-ben jelent meg De adamante 450 címen. Ez az értekezés nagyobbára mineralógiai jellegû, de nem nélkülözi a tárgy par excellence orvosi vonatkozásait sem. Bõvebb ismertetése külön tanulmányt igényelne. Elég annyit megjegyeznünk, hogy a nagynevû J. H. Schulze elnöklete alatt megvédett dolgozat egy racionalista, természettudományosan gondolkodó orvos szellemét tükrözi. Hogy Fábryt tanárai milyen nagyra értékelték, azt az ítéletében igen szigorúnak ismert Friedrich Hoffmann professzor elismerése bizonyítja. Az elismerés annál jelentõsebb, mert Hoffmann valóban a XVIII. század egyik legnagyobb orvosa, tudományának világszerte elismert mûvelõje, és hallgatói által rendkívül kedvelt és tisztelt oktatója, mint farmakológus pedig az ásványvizek analízisének mestere volt. Az ásványtan iránti érdeklõdése magyarázza több tanítványának, így Fábrynak mineralógiai vonatkozású disszertációját. Mint klinikus Boerhaave követõje és Stahl riválisa. Az orvostörténet Hoffmannt önálló rendszeralkotóként tartja nyilván. Ha mechanikai-matematikai szisztémáját nem is tekinthetjük kielégítõ teóriának a többi szisztematikusé sem volt az, kétségtelen, hogy közvetlenül és jelentõsen befolyásolta kora európai medicináját. E nagy tudású és kortársai által kiváló jellemûnek ismert tudós Fábryról alkotott 449 Schultheisz E. Tardy L.: Fejezetek az orosz magyar orvosi kapcsolatok múltjából. Bp., Medicina. 199 p. 450 A gyémántról Æprilis :15:27

6 kedvezõ véleménye ismerve Hoffmann levelezését nem lehetett indokolatlan vagy túlzó. Hoffmann Fábryhoz intézett, ennek disszertációjával együtt kinyomtatott latin nyelvû üdvözlõ sorait miután azok Fábry személyén túlmenõen a peregrináló magyar orvost általában is jellemzik érdemesnek tartjuk magyar fordításban teljes terjedelmében közzétenni: A nagynevû és nagy tudományú (Fábry János) jelölt úrnak Hoffmann Frigyes titkos tanácsos és királyi fõorvos, a Frigyes Egyetem seniora Ha már akkor megszerettelek Téged, midõn elõször léptél be hozzám, s felfedted elõttem szándékodat, mely szerint nálunk kívánod orvosi tanulmányaidat elvégezni, még kevésbé tudtam ellenállni annak, hogy irántad való szeretetemnek napról napra több teret ne engedjek, midõn láttam abbeli, szinte hihetetlen igyekezetedet, mellyel azt, amibe csak belefogsz, igyekszel sietve végre is hajtani. Nem repültél ugyan a megtisztelõ fokozatok csúcsára, de úgy akartad, hogy a törvényes fokozatok megtartásával érj oda fel, kellõ érettséggel. S én ezt megtiszteltetésnek szánom számodra, s követendõ példaként állítom azok elé, akik vagy saját maguk is szerfelett sietnek, vagy környezetük tanácsai s ösztökélései siettetik õket. Miután hazádból amely a legkitûnõbb tehetségû fiait bízza reánk útrakelve elég sok esztendõt töltöttél el a nagy hírû jénai egyetemen a filozófia és a széptudományok tanulmányinak szentelve magadat, s onnan tíz esztendõvel ezelõtt dicséretes fokozattal hoztad el tudományod közérvényû bizonyítványát, befogadott Téged onnan jövet a mi Frigyes Egyetemünk, ahová azért jöttél, hogy lelkedet a legkiválóbb tanításokkal tápláld. Te annyira távol maradtál azoktól, akik szinte meghalnak a honvágytól akkor, amikor esetleg már három esztendeje nem látták a hazai tûzhelyük füstjét. Nem, mert Te még csak akkor kívántad meg igazán azt, hogy magad mérd fel a mûvelt Európa hatalmas távolságait, s nemes ifjakhoz csatlakoztál, akikkel együtt megszemlélted Franciaországot és Belgiumot, innen pedig Németország sok oly tartományán keresztül tovább utaztál az új Athénbe, avagy tán inkább új Alexandriát mondhatnék, amikor a legdicsõbb uralkodónak, Péternek nevével jeles és halhatatlan bõkezûségével megalapított és felékesített városról szólok, ahol sok éven át idõztél, majd onnan a holsteini, végül pedig a mi múzsáinkhoz tértél vissza. Azt pedig, hogy mennyire vált hasznodra a széptudományok és az orvostani tanulmányok területén annyi éven át elvégzett kemény munkád, jól megismerték mindazok, akikkel csak érintkeztél, s meg is fogják ismerni mindazok, akik közt a továbbiakban élni fogsz. S én üdvözlöm benned azt a kiváló elmét, mely annyi éven át, olyan fáradhatatlan igyekezettel vásárolgatta össze szinte szenvedéllyel a hasznos tudományokat, s ezáltal olyan gazdagságra tett szert, amely ha egyszer elkez Æprilis :15:27

7 dett a miénk lenni, többé soha meg nem válik tõlünk. Köszöntelek ama megtisztelõ fokozatok miatt, melyeket a legméltóbbként szereztél meg, s kérem az Istent, hogy hozzanak számodra szerencsét és boldogulást, azoknak pedig, akik Reád bízzák majd magukat, vagyis a betegeknek, legyenek azok mindenkor gyógyulásukra és javukra. És Õ adja meg bõkezûen a lehetõ legnagyobb jutalmat, amelyet erényeid csak megérdemelnek. Isten veled! április 25-én. Hoffmann gratulációs írása Fábry életútjának is egyik forrása. Kitûnik ebbõl, hogy még peregrinációja idején, jóval orvosi promotiója elõtt nyugat-európai franciaországi, belgiumi stb. körútjának mintegy befejezéseképpen, már járt Pétervárott. Innen tért azután vissza Holsteinbe, a kieli egyetemre, majd Halléba. Második és egyúttal végleges oroszországi tartózkodására öt évvel orvosdoktorrá avatása után került sor. Abban, hogy Fábry mûködésének színhelyéül Oroszországot választotta, nyilvánvalóan szerepe volt Friedrich Hoffmann-nak is, akinek igen sok tanítványa ment Oroszországba. Többek között a Blumentrost testvérek, akik a pétervári császári akadémia alapítói között szerepeltek. J. D. Blumentrost 1718-tól a pétervári Orvosi Fõhatóság elnöke, L. B. Blumentrost pedig az akadémia elsõ elnöke ( ). Hoffmann professzort 1731-ben a pétervári Orvosi Fõhatóság arra kéri, hogy javasoljon az orosz hadsereg számára hat kiválóan képzett orvost. A Hoffmann által megnevezettek listája nem maradt fenn, de valószínû, hogy az ajánlottak között volt Fábry dr. is. Mi volt az elõzménye Fábry János oroszországi vesztegzár-orvosi mûködésének? Visnyakov törökországi követ jelentette, hogy egy szeptember 30-i ukáz elrendelte, hogy Ukrajnába, valamint a Don vidékére egy-egy orvost és két-két felcsert rendeljenek ki. Ennek a rendelkezésnek alapján került december 8-án Kijevbe Fábry János mint a déli, veszélyeztetett határszél járványvédelmének irányítója. Beosztottai az országos népfelkelõ ezredek állományából odavezényelt ezredfelcserek voltak. Az Orvosi Fõhatóság ezek számára orosz és német nyelvû instrukciókat adott ki. Fábry közvetlenül Mihail Ivanovics Leontyev kijevi fõkormányzónak volt alárendelve. Évi fizetése a hadosztályorvosokéhoz hasonlóan 600 rubel. Szolgálatára két tisztiszolga állott. A beosztott felcserek, Kelling és Thomas Engel fizetése 180 rubel; nekik egyegy tisztiszolga járt. Míg Olaszországban az elsõ karanténeket a XIV. század második felében állították fel (1374: Reggio-Modena, 1377: Raguza), és a XV XVI. században Nyugat- és Közép-Európa legtöbb járványveszélyeztetett vidékén megtaláljuk, addig Kelet-Európában így Oroszországban is a cordon sanitaire-t, valamint a központilag szervezett és irányított ún. veszteglõintézeteket csak jóval késõbb állították fel. Egészen a XVIII. századig a kor színvonalán álló, de helyi jellegû védõintézkedésekkel Æprilis :15:27

8 (egyes utak lezárása stb.) igyekeztek a járványok behurcolását megakadályozni. Herberstein Siegmund, aki 1518-ban és 1525-ben követként utazta be Oroszországot írja: jóllehet az oroszok igen egészséges helyeken élnek, mégis mikor Novgorodban, Szmolenszkben vagy Pszkovban járvány dühöng, az onnan érkezõket nem engedik be a városaikba. Közép-Európában a vesztegzár mint a pestis elleni központi óvintézkedés elõször I. Ferdinánd Stájerország részére szeptember 15-én kiadott pátensében jelenik meg. Az 1562-ben megjelent Ordo pestis, amely a pestis elleni védekezés valamennyi fontos elvét a karantént is beleértve tartalmazza, bizonyos mértékig már hazánkra is vonatkozik. Különös fontosságú ez a rendelet azáltal, hogy mintául szolgált minden közép- és kelet-európai járványutasítás, így az oroszországi számára is. Ez a klasszikus pestisrendelet szigorúan a vesztegzár és veszteglõ-intézet intézményéhez ragaszkodik. Az említett Ordo pestis alapján születik a XVII. századi nagy pestisjárvány idején a Kollonich bíbornok, államminiszter által kiadott, hazánkra vonatkozó évi szigorú karantén-utasítás. 451 Minden kétséget kizáróan ennek és az évi bécsi megújított Infectionsordnungnak alapján lát napvilágot II. Péter orosz cár rendkívül fontos törvényhozói aktusa, amely általánosítja, illetve központosítja és jogszabály formájába önti a járványok elleni küzdelem addigi oroszországi tapasztalatát. A cár szeptember 12-én adta ki nevezetes rendeletét, amely a következõ szavakkal kezdõdik: valamennyi kormányzóhoz és vajdához, miként kell eljárniuk (ti. járvány idején). A központi intézkedések gyakorlati megvalósítása azonban még évekig váratott magára. Az elsõ erre vonatkozó kezdeményezésekkel ban találkozunk, amikor is az orosz török háború idején egyre gyakrabban, 1740-ben pedig különös hevességgel pusztítottak a járványos betegségek elsõsorban a pestis a déli határszélen. Ekkor merült fel a gondolat, hogy Ukrajna Podóliával és Volhíniával közös határa mentén állandó karantént állítsanak fel. A veszteglõintézet tényleges felállítására azonban csak 1742-ben kerül sor, amikor a járvány hirtelen felerõsödött. Fábry Jánost kifejezetten ennek a központi veszteglõintézetnek és határzárnak a vezetésére hívták meg a határvidék orvosa címmel. Székhelye Kijev, az általa irányított karanténrendszer központja pedig Vaszilkovo. Itt halt meg 1750-ben. Egykorú forrásaink egybehangzóan mutatnak rá Fábry karanténorvosi tevékenységének úttörõ szerepére. Csisztovics, a korábbi neves orosz orvostörténész szerint is kétségtelenül õ volt az elsõ orosz központi veszteglõintézet szervezõje és elsõ vezetõje. 451 Utilissima cautela tempore pestis expansis Camerae Hungariae Posoniensis in lucem data Ordo pestis a Cardinale Comite a Kollonich conditus Æprilis :15:27

9 A karanténnek még az újkorban is! neves orvosok között is számos ellenzõje akadt. Az orosz kormányzatnak még az évi kolerajárvány idején elrendelt vesztegzár-intézkedések alkalmával is külön harcot kellett vívnia sok, a karantén jelentõségét lebecsülõ orvossal szemben. Ennek ismeretében különösen nagyra kell értékelni Fábry szerepét, aki a XVIII. század közepén oly maradandó hatással és kiemelkedõ eredménnyel szervezte és vezette a déli határon felállított központi veszteglõintézetet Æprilis :15:27

10 KERESZTURI FERENC ÉS A MEDICINA OROSZORSZÁGBAN A régi orosz és magyar medicina legjelentõsebb közös magyar orosz személyisége, Kereszturi Ferenc május 28-án született, egyes adatok szerint Kassa környékén, mások szerint Sárospatakon. Orosz életrajzírói egyöntetûen azt írják, hogy szülei nemesemberek voltak, akiket ugyan korán elvesztett, de mégis sikerült jó neveléshez jutnia. Fiatal korában fõleg a latin nyelv tanulásával foglalkozott, és azt tökéletesen elsajátította. Sajnos a szûkszavú sárospataki feljegyzésbõl nem tûnik ki, hogy március 24-én történt beiratkozása után meddig volt a fõiskola növendéke. A feljegyzésbõl következtethetõen, mielõtt Moszkvába érkezett rövidebb-hosszabb ideig Lengyelországban is idõzött; lehetséges, hogy orvosi tanulmányait itt kezdte meg ben tûnik fel Moszkvában. Szeptember 10-tõl kezdve a moszkvai orvosképzõ iskola növendéke, 1763-ban már alorvos, június 11-én pedig megkapja orvosi oklevelét. Diplomájának kézhezvétele után egy hónappal már a dél-ukrajnai Bahmut városába kap kinevezést mint vesztegzár-orvos, évi 180 rubel fizetéssel. Kereszturi azonban nem szándékozott huzamosabb idõt tölteni ebben a beosztásban. Anatómiai érdeklõdése már a korai idõszakban is túlnyomó volt, ami kitûnik V. E. Adodurovhoz, a moszkvai egyetem kurátorához írt levelébõl, melyben azt kéri, hogy nevezzék ki a moszkvai orvoskar prosectorává. Ez jelentõs állás volt, hiszen a nyugati államokat jócskán megelõzve Kondoide, orosz birodalmi fõorvos volt az, aki a kórházakban elrendelte a kötelezõ boncolást. Kereszturi moszkvai tanulmányainak esztendei alatt Adodurov személyében is hathatós pártfogóra, tehetségének elismerõjére tett szert, mert az egyetem kurátora a kérelmet pártfogó levél kíséretében továbbküldte Cserkaszov báróhoz, a birodalmi orvoskollégium elnökéhez. A gyakorló orvosok ugyanis ez utóbbi fõhatóság alá tartoztak, míg az egyetemek orvoskarain mûködõ pedagógus-orvosok az egyetem kurátorának, illetve a minisztériumnak voltak alárendelve Æprilis :15:27

11 Cserkaszov azt válaszolta, hogy Kereszturit csak abban az esetben engedheti át az egyetemnek, ha alaposan megindokolt kérelmet terjeszt elõ. Kereszturi hamarosan megfogadja a tanácsot, és benyújtja folyamodványát, melyben betegségére hivatkozik. Azt a választ kapja, hogy egészségi állapotára vonatkozó állításait kellõ orvosi szakvéleménnyel támassza alá. Erre beterjeszti a báró Asch Péter professzor és Minau Krisztián törzsorvos által kiállított szakvéleményt, melybõl kitûnik, hogy Kereszturi Franc Francevics epeút-obstrukcióban szenved, melytõl gyakran sárgasága és igen heves kólikája van. E betegségek jeleit arcán viseli, míg teste gyengeségrõl tanúskodik. Ez a szakvélemény melyet a két orvos november 15-én állított ki megtette hatását. Kereszturi Ferencet a birodalmi orvosi kollégium elbocsátotta kebelébõl, és 1765 elején már megkapta prosectori és operatori állását I. E. Erasmus professzor mellett. Az anatómiai teátrumban mûködik, ugyanakkor részt vesz az egyetemi oktatómunkában is, mert egykori tanára, Zibelin professzor helyett mint annak tanársegéde már õ tanítja az anatómiát és a sebészetet. Amint az a moszkvai tanárok életrajzgyûjteményébõl kitûnik, báró Asch Péter, a leghíresebb moszkvai orvosok egyikének személyében nem csupán megbízható vezetõt talált tudományos téren, hanem pártfogót is az életben; az õ útmutatásai nyomán gyakorlati mûködésének köre jelentõsen kiszélesedett. Fáradhatatlan munkaszeretete, lelkes odaadása az elsõ moszkvai orvosok egyikévé avatták. Az évi hatalmas pestisjárvány idején akárcsak Peken õ is felcseréli fõvárosi beosztását a járványorvos veszélyes funkciójával. A pestisorvos funkciója nemcsak veszélyes, de felettébb fárasztó, s ráadásul még igen hálátlan szerep is volt, ennek ellenére munkásságát a járvány egész tartama alatt megszakítás nélkül folytatta. Röviddel a járvány megszûnése után visszatér Moszkvába, ahol ben protochirurgussá lép elõ, vagyis a moszkvai kórház fõsebésze lesz, és újra elõad. Az os tanévben, a téli szemeszterben a neurológia és a szplanchnológia (zsigertan) körébõl tart elõadásokat. Mint az egyetemi hirdetményekben olvasható: Winslow nyomán, hozzáfûzve azt, amit mások tártak fel. Nagy felkészültség kellett éppen a szplanchnológia és a neurológia oktatásához, mely a XVIII. században is számos nyílt kérdéssel nehezítette az elõadó helyzetét. Az anatómia oktatásában utóda Venszovic, majd Gruzinov, azt követõen pedig a kiváló Muhin lett, Peken egykori adjunktusa augusztus 18-án a moszkvai egyetemi tanács Pro memoriával fordul a birodalmi orvoskollégiumhoz, és ebben kéri, hogy Kereszturit tekintettel a tanításban több éven át elért eredményeire, lelkiismeretes kórházi orvosi tevékenységére, szorgalmára, tisztességére és erényes maga Æprilis :15:27

12 viseletére, továbbá mivel voltaképpen amúgy is betölti az anatómia professzorának tisztségét, végezetül további erõfeszítésre és buzgalomra ösztönzése céljából részesítsék olyan rangemelésben, mely figyelembe veszi, hogy de facto professzori állást tölt be; vagyis nevezzék ki törzsorvossá. A való helyzet ugyanis az volt, hogy a nagy Sz. G. Zibelin a farmakológiai-farmaciai, valamint a terapeutikai tanszékkel együtt és egyszerre mind kevésbé tudta elõadni az anatómiát is, és ezért az utóbbi katedrát egyre önállóbban Kereszturi vezette. Költségvetési okokból viszont ekkor még nem volt lehetõség újabb tanszék szervezésére. Vagyis az orvoskari felterjesztés a fennálló tényleges helyzetet kívánta némileg összhangba hozni Kereszturi rangjával és javadalmával, ha a professzori kinevezésre még nem is volt mód ben bekerül a moszkvai egyetem professzori karába, egyelõre mint az anatómia és sebészet rendkívüli tanára. Egy évvel késõbb, ban megkapja a tanszéket, s ezzel együtt a rendes tanári címet és jelleget. Professzori mûködését az orosz orvostörténészek rendkívül pozitívan értékelik. V. V. Kovanov és T. I. Anikina szerint Zibelin tanítványa, Kereszturi Ferenc igen nagy hatást gyakorolt az egyetemen folyó orvosi oktatás fejlõdésére. Kereszturi kezdte meg az anatómia tanítását hullákon, a fiziológia oktatását pedig állatokon. Ezután részletesen ismerteti Kereszturi tanmenet-tervezetét, melyet az akkori elõadási hirdetmények tartalmaztak: Be fogja mutatni az emberi test felépítését, mûvészien szétszedve és preparálva azt. Hogy pontosabban meghatározza az élõ test felépítését, különféle állatokon is. Az anatómiai-fiziológiai kísérletek lefolytatásán ezért néha állatokat fel is fog vágni. A legkisebb részek finom szerkezetének vizsgálatánál a mikroszkópot veendi segítségül. Ez az oktatás széles alapokon nyugodott, és felölelte a leíró anatómia mellett a fiziológia és hisztológia, valamint a klinikai és operatív sebészet elemeit is. Az anatómia és a sebészet komplex oktatásának voltak pozitív és negatív oldalai. Az anatómiának sebészorvos által történõ oktatása kétségkívül elõmozdította a topográfiai vagy sebészi anatómia fejlõdését. A sebészorvosok, akik az orvostanhallgatókat a sebésztechnikára és anatómiára oktatták, kellõ anatómiai bázist nyújtottak a sebészeti mûtéttan számára. Az ily oktatás negatívuma abban állt, hogy a tanárok nem tudták tökéletesíteni magukat egyetlen szakterületen akkor, amikor az orvostudomány helyzete, és annak további fejlõdése szigorú specializációt követelt volna meg. Egy másik orosz orvostörténész, D. M. Rosszijszkij munkájából az is kitûnik, hogy Kereszturi az es tanévben a saját tantárgyai mellett a hisztológiát, fiziológiát, szülészetet és törvényszéki orvostant is elõadta, amirõl a moszkvai egyetem múzeumában található egykorú hirdetmény tanúskodik. Ez a hirdetmény is utal kórboncnoki munkájára. Kereszturi Franc Francevics az orosz kórbonctani iskola kitûnõ képvi Æprilis :15:28

13 selõje. Egy személyben klinikus, leíró anatómus és kórboncnok. Sigerist, a neves svájci orvostörténész a XVIII. század végi XIX. század eleji bécsi és párizsi orvosi iskolák kórbonctani gyakorlata közötti különbséget abban jelölte meg, hogy míg Bécsben korán elkülönült a kórbonctan, addig Párizsban a klinikus volt többnyire a prosector is. Ez utóbbihoz hasonló helyzet alakult ki Moszkvában és Pétervárott is. Már Sigerist rámutatott arra, hogy mindkét módszernek megvoltak a kétségtelen elõnyei. A bécsi iskola csaknem teljesen önállósult patológiai anatómia gyakorlata kedvezõbb volt a kórbonctan mint diszciplína számára. A kórbonctan önálló mûvelése e tárgy fejlõdését, az erre vonatkozó ismeretek elmélyültebb bõvítését segítette elõ. A párizsi iskola szorosabban a klinikumhoz kapcsolódó kórbonctana talán elõnyösebb volt a gyakorló orvos szempontjából. Ha tekintetbe vesszük, hogy az orosz medicina önálló fejlõdésében messzemenõ hasonlóságot mutat a francia klinikai orvostudományhoz, úgy csaknem természetes, hogy a kórbonctan, mint akkor többnyire mondották: anatomia practica terén is olyan gyakorlat alakult ki, mint amilyen Sigerist szerint a párizsi iskolát jellemzi. Mióta Morgagni alapvetõ mûve ben megjelent, az orosz medicina is egyre inkább az anatómiai lokalisztikus gondolat hatása alá került. Hol fészkel a betegség? (Ubi est morbus?) tette fel a kérdést Morgagni Paduában, amikor boncolás közben és utána összevetette a boncolás során talált szervelváltozásokat a klinikai adatokkal. Ugyanezt kérdezte két évtizeddel késõbb Moszkvában a klinikus és prosector Kereszturi is. Moszkvában e szempontból különösen kedvezõ helyzetet teremtett Kondoide birodalmi fõorvosnak az a már említett rendelkezése, mellyel a kórházakban elhaltaknak kötelezõ sectióját elrendelte. Ez lehetõvé tette, hogy Kereszturi klinikai megfigyeléseit csaknem minden esetben összevethesse a boncasztalon nyert észleletekkel. Az így leszûrt tapasztalatok irányították klinikai munkáját. Ez a kórbonctani és klinikai szemlélet tükrözõdött elõadásaiban is. D. M. Rosszijszkij is melegen méltatja mûködését, és kiemeli, hogy Kereszturi elsõként vezette be az oktatásba az állatokon végzett fiziológiai kísérleteket, valamint a mikroszkóp használatát a hisztológiai tanításnál. Amikor június 9-én József császár mint Falkenstein gróf beutazza Oroszországot, megtekinti a moszkvai egyetemet is, ahol Kereszturi átnyújtotta az alkalomra megjelentetett magyar nyelvû költeményét De Sedibus, et Causis Morborum per Anatomen Indagatis libri quinque (Venetiis, 1761) 453 podnesz emu csetvertosztisie na vengerszkom jazüke, kotoroe bülo togda-zse napecsatana Æprilis :15:28

14 1781-ben igen nagy tudományos megtiszteltetésben részesül: az Imperialis Leopoldino Carolina Academia felveszi tagjai sorába. Csekély számú, kis terjedelmû publikációi is ezekben az években látnak napvilágot április 22-én, a cárnõ születésnapján tartott beszéde még ugyanebben az évben megjelent. 454 Kereszturinak ez az értekezése tulajdonképpen fiziológiai mû. A fiziológiának azt a fejezetét tárgyalja, amellyel ma a pszichofiziológia és a neurofiziológia foglalkozik. A pszichofiziológiai összefüggéseket vizsgálja Kereszturi az érzetekrõl szóló Oratio -jában. Az érzetekkel kapcsolatos vizsgálatok Oroszországban Lomonoszov kutatásaival indultak meg; az õáltala alkotott érzetelmélet lett az orosz materialista lélektan, illetve élettan egyik alapja. Kereszturinak ez a munkája hármas tagolódású. Az elsõ részben az érzetek fejlõdését mutatja be. E fejezetben foglalkozik a megismerés lényegével, leszögezve, hogy annak forrása az érzékszervi tapasztalat, melyeknek összessége tükrözõdik a tudatban. A második részben az érzékelést mint folyamatot teszi vizsgálata tárgyává. Felteszi a kérdést: az érzet hogyan mozgatja a lelket?. Hipotézisek felállításán kívül egyéb eredményre természetesen e kérdés megválaszolásában nem jut. Kétségtelen azonban, hogy az a következtetés, mely szerint a testek az érzékszerveinkbe jutott képeikkel az idegeken keresztül a tudathoz jutnak; az érzékszervek különbözõ struktúrája az érzetek megkülönböztetését szolgálja kora tudásának magaslatán álló egzakt materialista megállapítás. Ebben a fejezetben Kereszturi többször hivatkozik Lucretiusra, De rerum natura címû mûvének egy terjedelmesebb részét idézi is. A mû harmadik, utolsó részében az érzékenység fajaival foglalkozik. Az érzékszervek, az izmok, valamint a belsõ szervek érzékelésének elkülönítése emlékeztet Friedrich Hoffmann erre vonatkozó elgondolásaira. A belsõ szervek és zsigeri izmok innervatiójának leírásakor viszont inkább a deskriptív anatómus biztonsága vezeti. Kereszturi e mûvében nem több a téves hipotézis, de legalább annyi a helyes megállapítás, mint legteljesebb nyugati kutató-kortársainak munkáiban ban, II. Katalin trónralépésének évfordulóján jelenik meg június 28-án mondott beszéde Az élet megismerésérõl, az emberi test belsõ természetének élesebb megvilágítása céljából címmel. E disszertáció elsõ, a lélek természetével foglalkozó részében kevésbé mutatkozik materialistának, mint az Oratió-ban. Ha a lelket a testtel 454 Oratio de sensationibus tam in tuenda sanitate, quam in corrigenda adversa valetudine, homini necessaria et amica auxilia praebentibus (Az egészség megtartásával, valamint a leromlott egészségi állapot helyreállításával kapcsolatos, az embernek nélkülözhetetlen, hasznos segítségrõl) Æprilis :15:28

15 együtt vizsgálja is, felfogásában határozottan dualista. Amikor azonban ismét szorosabban vett fiziológiai problémával foglalkozik, a kérdést már újra materialista szemlélettel tárgyalja. A disszertáció a test felépítésének, összetételének analízisével kezdõdik. Rövid fiziológiai áttekintés után jellegzetesen materialista kérdést tesz fel: hol az anyagi élet székhelye? A kor tudománya erre a kérdésre még nem tud kielégítõ feleletet adni. A kutatás útját azonban helyesen jelöli meg. Meg kell ismerni írja az emberi testben mûködõ fizikai erõket. A gravitas, attractilitas, elasticitas mellett különösen a mozgáskészség az, amit behatóan kell tanulmányozni, mivel a mozgás az élettõl elválaszthatatlan. Nézetei szerint a mechanika, hidraulika és hidrosztatika az élettannak mintegy segédtudományai. Az ember élettani törvényeinek megismerését illetõen a mechanikának az indokoltnál nagyobb jelentõséget tulajdonít. Nem tud teljesen szabadulni a iatromechanikus gondolkodásmódtól. Ami a hidrodinamika jelentõségét illeti, ezt Kereszturi helyesen ismerte fel. A tanulmány befejezõ része ismét az Oratio -ra emlékeztet, amennyiben pszichofiziológiai és neurofiziológiai kérdéseket taglal februárjában Kereszturi kérelemmel fordul a birodalmi orvosi kollégiumhoz. Ebben elõadja, hogy évek óta nyilvános rendes tanára az anatómiának és a sebészetnek a moszkvai egyetem orvoskarán, tagja a Leopoldina-Carolina Akadémiának, tehetségéhez képest ellátja szolgálatát, s elérkezettnek látja az idõt, hogy vizsga után elnyerje a doktori fokozatot. A birodalmi orvosi kollégium méltányosnak minõsíti a kérelmet, és bizottság elé utalja, melynek elnöke J. Timovszkij. A vizsga március 21-én megtörténik, és arról a bizottság bizonyítványt állít ki. E bizonyítvány kézhezvétele után a birodalmi orvosi kollégium felhívja Kereszturit szakirodalmi tevékenységének igazolására. Kereszturi nyomban felterjeszti elõbb ismertetett két munkáját, és egy hónappal késõbb, 1784 májusában kézhez kapja a birodalmi orvosi kollégium elnöke által aláírt határozatot, mely elrendeli a doktori oklevél haladéktalan kiadását. Még több mint húsz esztendõn át, 1805-ig vezeti a moszkvai egyetem tanszékét, s neveli a fiatal orvosnemzedék kiválóságainak egész sorát. E hosszú idõszak alatt már csak kevés olyan kiemelkedõ eseménnyel találkozunk, mely részletesebb méltatást igényelne ben jelent meg J. P. Frank nagy jelentõségû közegészségtani munkájának 455 elsõ kötete, s 1795-ben már Kereszturi tollából olvashatunk a politia medicáról. Noha a mindössze hat lapból álló dolgozat általánosságokban mozog, s nem is célja, hogy részletes közegészségtani alapvetést adjon, jelentõsége mégis igen nagy. Felismerte ui. a szervezés 455 Frank, J. P.: System einer vollständigen medizinischen Polizei. Vol. I. (Wien, 1779) Æprilis :15:28

16 szerepét a betegségek megelõzésében, és rámutat az uralkodó és a kormányzat felelõsségére e téren. Természetes, hogy az akkori abszolút uralom idején csak a cárnõt dicsõítõ Oratiójában találhatott módot arra, hogy idevágó elgondolásait kifejtse. Sokkal nyíltabban szólhat a hatóságok szerepérõl a polgárok egészségének megõrzésében. 456 A polgári élet egyéb törvényeihez hasonlóan, a közegészségügyet is megfelelõ törvényekkel kell szabályozni, s gondoskodni kell ezek ellenõrzésérõl is fejezi be tanulmányát Kereszturi. Ekkor már egyetemi tanári állása mellett egyike Moszkva legkeresettebb orvosainak; rendkívül kiterjedt, jól jövedelmezõ magánpraxisa van, s betegei a vezetõ körökbõl kerülnek ki. Fenntartja kapcsolatát a többi Oroszországban élõ magyarral, ami kitûnik Balugyánszky Mihálynak 457 Miller Jakab Ferdinándhoz, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatójához írt pétervári levelébõl is. A kor magyar sajtója mely, mint arra már rámutattunk, állandóan tárgyalja az oroszországi kulturális eseményeket és az ottani magyarok szereplését ismételten megemlékezik Kereszturi személyérõl és mûködésérõl. A jénai Intelligenzblatt der Allgemeinen Literatur-Zeitung egyik évi számából megtudjuk, hogy ez évben a moszkvai egyetem orvoskarának decanusi tisztjét Kereszturi F. F. professzor tölti be. Kereszturi szívesen pártfogolta a tehetséges orvostanhallgatókat; õ volt az, aki Kirdan ajánlására M. J. Mudrovnak, a késõbbi nagy orvosprofesszornak a pályáját egyengette. Kereszturi mindvégig a legnagyobb buzgalommal mélyítette el orvostudományi tanulmányait; állandóan látogatta a kórházi betegeket, praktikus ismerteit folyamatosan kiegészítette az új orvostudományi munkák beható tanulmányozásával. Fáradhatatlan munkaszeretet, odaadás az orvosi hivatás iránt ez avatta õt a legkiválóbb orvosok egyikévé. Hetvenéves koráig vezette tanszékét. Ekkor 1805-ben nyugdíjba vonult. Hosszú betegeskedés után, február 16-án halt meg Magistratus cura in tuenda civium sanitate 457 Tardy Lajos: Balugyánszky Mihály. Bp., Akadémiai Kiadó. 256 p., [5] t. 458 Kereszturival kapcsolatban újabb levéltári adatok is napvilágot láttak 2000-ben, V. Molnár László mûvelõdéstörténész jóvoltából. Õ Moszkvában a Régi Okmányok Központi Állami Levéltárában kutatva lelt rá Kereszturi iratanyagára, köztük alorvosi vizsgája és orvos-sebészi vizsgája anyagaira, boncnokká történt kinevezési okiratára, a törzsorvosi elõléptetését igazoló anyagra, az 1781-es tudóstársasági tagságára vonatkozó iratra, az orvostudomány doktora fokozat elnyerésérõl szóló okmányra, s arra, hogy 1804-ben hogyan lett a moszkvai egyetem orvosi karának dékánja. Lásd: V. Molnár László: Magyar orosz kulturális kapcsolatok Piliscsaba, MATI. pp Æprilis :15:28

17 SZÉKY JÁNOS KÁROLY ÉS A KÉSÕI VITALIZMUS A magyar orosz orvostörténeti kapcsolatok történetérõl szóló könyvünk 459 megjelenése óta egész sor újabb adat került elõ, amely azt bizonyítja, hogy ezek az összeköttetések sûrûek és állandó jellegûek voltak. A magyarországi járványokról és járványorvosokról írt cikkeink anyaggyûjtése során találkoztunk pl. Fábry János dr. kijevi orvos, az évi nagy ukrajnai pestisjárvány egyik hõsének alakjával, akinek Halleban 1737-ben megjelent diszszertációja is megérdemli figyelmünket. A még feldolgozásra váró adatok halmazából hadd emeljük ki ezúttal Széky János Károly dr. alakját, aki rövid életpályája során mindössze 32 évet élt meg a magyar, orosz és francia medicinának mintegy összekötõ kapcsává vált mûködésével. Széky János Károly szeptember 21-én született az Ugocsa megyei Nagyszöllõsön. Szüleit korán elvesztette, és sok nélkülözés árán, szûkös rokoni támogatással végezte el mindvégig jeles eredménnyel iskoláit Mármarosszigeten és Nagykárolyban. A gimnáziumi tanulmányok befejeztével bölcsészetet hallgat az egri püspöki líceumban, majd belép a piarista rendbe ben Kecskeméten novícius és a III. grammatikai osztály tanára, 1802-tõl 1804-ig a szegedi, majd ezt követõen öt esztendõn át a temesvári piarista gimnáziumban oktatja az ifjúságot ben közrebocsátja Kárász István Csongrád megyei alispán tiszteletére írt ünnepi ódáját. Ugyanebben az évben a pesti egyetemen megszerzi a bölcsészdoktori diplomát ban, arra hivatkozva, hogy mejje meggyengült, valójában azonban végleges életpályáját elõkészítve, kilépett a piarista rend kötelékébõl és Bécsbe költözött, ahol beiratkozott az egyetem orvoskarára. Orvostanhallgatói éveinek emlékét õrzi Hildebrand bécsi orvosprofesszorhoz írt, szintén latin nyelvû verses mûve Schultheisz E. Tardy L.: Fejezetek az orosz magyar orvosi kapcsolatok múltjából. Bp., Medicina. 199 p. 460 Ode ad illus. celeb. ac doctiss. virum Joa. Val. nobilem ab Hildenbrand occasione solennitatis, cum auditores institutionum clinicarum in pignus amoris perenne effigiem Æprilis :15:28

18 Bécsi tanulmányait oly ragyogóan végezte, hogy e kor magyar sajtójában példa nélkül a Magyar Kurir részletesen beszámolt 1813-ban történt orvosdoktorrá avatásáról: Tek. Ugotsa Vármegyébõl Nagy Szöllõsrõl való tudós és érdemes Hazánkfia, Titt. Széki János Károly Úr, minekutána az Orvosi Tudománynak minden részeit az ide való régi Csász. Universitásban a meghatározott öt esztendõkig szorgalmasan tanulta, s azokban szorosan megvizsgáltatott, és a Doktori legfõbb grádusnak elnyerésére méltónak találtatott volna, azon tudós naugurális Dissertátiojában, mellynek következendõ tzime vagyon: In propulsandis morbis quid naturæ virtus artis praesidia quid valeant sive celebris illa sententia: natura morborum medicatrix, quartum in se veri complectatur, a közelebb múlt Januárius 29-dik napján az universitas palotájában, az Orvos Doktori gradusnak elnyerése végett, számos Bétsi Doktorok és orvosi tudományt tanuló ifjak jelenlétekben disputatiót tartott. Opponensi Titt. Wurm Jósef, Hermann és Veit Doktor Urak voltak, kiknek ellenvetéseikre fellyebb nevezett tudós hazánkfia olly nagy készséggel, olly böltsen, s olly szép deáksággal felelt, hogy minden jelen volt Tudósok elméjének élességén, tudományának mélységén és a Deák nyelvben való ékesen szóllásán tsudálkoztanak. Disputatiójának végzése után a jelen volt Decanus és Med. Professor Urak vele kezet fogván néki nagyon örvendettek és tudományával érdemlett szerentsét kívántak. Elsõ opponense Titt. Wurm Jósef ide való nagy tudományú és tapasztalású Orvos Doktor Úr azt merte felõlle mondani, hogy nevezett érdemes Hazánkfiánál sem tudósabb, sem az orvosi tudományban jártasabb ifjat nem esmért, és hogy akármellyik Európai Universitásban méltó volna a Professorságra. Mi is szívünk szerént örvendünk, hogy ezen Tudós Hazánkfia virtusainak ki hirdetésére szerentsénk lehetett. Széky disszertációját 461 tanulmányozva, csatlakozunk, de nem fenntartás nélkül, egykori opponenseinek értékítéletéhez. Értekezése a kor orvosi irodalmának feltétlenül jellemzõ és nem is érdektelen dokumentuma. Disszertációjában fõként a vitalisztikus medicina szemszögébõl foglalja össze tételesen azt, amit a szervezetrõl, annak a természettel való összefüggéseirõl, valamint a betegségekrõl tudni kell, nem utolsó sorban tárgyalva a természet gyógyító erejét. A kor szokásának megfelelõen a szerzõ a tárgyalt téma történeti fejlõdésének bemutatásával vezeti be tanulmányát. A betegségszemlélet alaku- dilectissimi professoris sui in aedibus disciplinae prax. clini. dicatis collocarent, scripta. Vindobonae, Gerold. 7 p. 461 Dissertatio inauguralis medica in propulsandis morbis quid naturae virtus artis praesidia quid valeant sive celebris illa sententia: natura morborum medicatrix, quartum in se veri complectatur. Viennae, Gerold. 66 p Æprilis :15:28

19 lását vázolja Hippokratestõl a vitalistákig. Ebbõl a meglehetõsen hosszan taglalt történelmi háttérbõl bontakoztatja ki végül disszertációjának téziseit is, amelyekben a barokk medicina vitalizmusa és a kezdõdõ romantikus medicina gondolataival találkozunk. A barokk medicina vitalisztikus szemlélete új irányzat a betegségértelmezés addigi fejlõdésében. Ez a szemlélet csaknem teljesen szembefordul az elõzõ korszaknak még Descartes által fundált, tisztán mechanisztikus felfogásával. A vitalisztikus betegségszemlélet ugyan már a XVII. század közepén is jelentkezett van Helmont írásaiban, virágzásának ideje mégis a XVIII. század elsõ fele, legjellegzetesebb reprezentánsa pedig a Széky által oly gyakran idézett G. E. Stahl. A vitalizmus második virágkorát a XIX. század elsõ két évtizedében élte, amikor Széky disszertációja is megjelent. A vitalizmus számára az organizmus élõ valami, aminek mûködése egyedül a mechanika szabályai szerint nem magyarázható, mint azt az addig divatos iatromechanikai-iatrokémiai iskolák tanították. Részfunkciók mechanisztikus magyarázatát ugyan megengedi, de feltételezi egy olyan, lényegében immateriális erõ, principium létezését, amely az életfolyamatokat fenntartja, harmonikus összmûködésüket irányítja. Stahlt idézve egy helyütt Széky is azt írja, hogy a test egységét és egészét amely részeiben oly bomlékony és lényegében már születésekor pusztulásra ítélt csak ez az immanens erõ õrzi meg. Az értekezés 7. tétele magyar fordításban így szól: Az élet fenntartásához nem elegendõ a puszta anyag és az organizmus tevékenysége, de szükséges annak állandó restitutiója és reproductiója is. Ezt a folyamatot is az a bizonyos immanens principium mozgatja. A Széky által is képviselt vitalizmus klasszikusan idealista természetfilozófiai álláspont. Hogy ezt hirdeti, annál is inkább érthetõ, mert munkájából kitûnõen, Schelling természetfilozófiája foglalkoztatta leginkább. A francia enciklopédisták materializmusa és mechanikai determinizmusa úgy látszik, nem hatott Székyre, legalábbis tanulmányában nyomát sem találjuk ennek. Bécsi professzorai ezt nyilván érdemének tudták be. Az orvosok a századfordulón is keresték azt a filozófiai alapot, amely egyrészt magyarázatát adhatta a meglevõ ismereteknek, másrészt elméleti alapot szolgáltathatott a további ismeretszerzések számára. Kant kriticizmusa erre épp úgy nem volt alkalmas, mint a természettudományokkal hadilábon álló Fichte filozófiája. Schelling volt az, akinek teleologikus természetbölcselete a vitalizmus szellemében nevelkedett orvosok, így Széky gondolatvilágába is leginkább beleillett. Schelling rendszerében a központi fogalom az élet. Az egész természetet a szervezet szempontjából nézi, a természet erõinek egyesülését tekinti a természet legfõbb céljának, mert ez vezethet szerves élet keletkezéséhez. A természet célja az élõ szervezet írja Schelling. Az élõ organizmus határozza meg az emberi természetet, fejti ki Széky disszertációja legelsõ tételében. Ennek a schellingi természetbölcseletnek a medicina területére vetítve legna Æprilis 25. 9:25:56

20 gyobb veszedelme az volt, hogy teleologikus szemlélete eleve csökkentette az empiriás vizsgálatok értékét. Mivel Schelling szerint az ész és a természet ugyanaz, az intellektus megszerkesztheti a természet törvényeit, tekintet nélkül a tapasztalatra. Az eszme minden, az anyag háttérbe szorul, a fiziológia spekulatívvá válik, az anatómia eltörpül. Ennek megfelelõen Széky elegáns, cicerói ékesszólású disszertációjában a betegségekrõl szólva, a kórbonctanról épp úgy nem történik említés, mint a leíró anatómiáról. Szó van azonban egy másik, akkor divatos fogalomról. Értekezésének 5. tétele ezt mondja: Az életfolyamat azonos az elektrogalvanicus folyamattal. Mint ismeretes, Galvani 1791-ben megjelent munkájában kísérletei alapján bizonyította, hogy az állati szervezetben elektromosság van. Mielõtt azonban nagyfontosságú felfedezése a maga természettudományos jelentõségének megfelelõ helyet elfoglalta volna a tudományban, Galvani az új ismeretet elhamarkodva alkalmazta a kórtanra. A szervezetben keringõ villamosság -ot jelölte meg számos betegség okaként. Késõbb hívei már magát az életfolyamatot azonosították a galvanicus processussal. A XIX. század elsõ évtizedeiben a Galvani-féle elméleteknek igen sok híve volt, különösen német nyelvterületen, mert hiszen ez a tan igen jól beleillett a Schelling-féle természetfilozófiába. Széky munkájának ezt tárgyaló része érdekes analógiát mutat az 1806-ban a dorpati egyetemen doktorált, majd Oroszországban nagy karriert befutott Orlay János inauguralis disszertációjával. 462 Orlay is azt írja, hogy a szerves élet nem más, mint Processus galvanico chemicus in mutatione formae ac mixtionis positus. E gondolatnak egyik legprominensebb képviselõje Johann Christian Reil hallei professzor, akinek az általa kiadott Archiv für die Physiologie -ben megjelent erre vonatkozó dolgozatait mind Orlay, mind Széky gyakran és hosszan idézi. A vitalizmus Galvani-féle másik propagálója az experimentális élettanban is járatos, azonban inkább még természetfilozófiai szemléletû bécsi professzor, Georg Prochaska, Széky egyik tanára, akinek munkásságát több helyen is említi. Széky tanulmánya teljes képet ad a késõi vitalizmus egész irodalmáról is. A Bécsben, 1813-ban megjelent, fentebb említett disszertáció érdekessége, hogy Széky János Károly azt Novoszilcev grófnak, I. Sándor legbizalmasabb tanácsadójának és az orosz felsõoktatásügy újjászervezõjének ajánlotta, aki segítõtársával, Orlay János dr.-ral együtt nagy elõmozdítója volt az Oroszországba irányuló magyar tudóskivándorlásnak. Ez a dedikáció kézenfekvõvé teszi, hogy Széky orosz kapcsolatai már a bécsi évek alatt kialakultak, amit az bizonyít, hogy ugyanennek az évnek a vé- 462 Vö. Schultheisz E. Tardy L. id. mû p. 140 skk Æprilis 25. 9:27:50