A KISKÉRI BARNASZÉNTERÜLET FÖLDTANI VISZONYAI.

Átírás

1 A KISKÉRI BARNASZÉNTERÜLET FÖLDTANI VISZONYAI. Jelentés az évi felvételekről. Irta: Schréter Zoltán dr. Tartalom: Oldaí A) Földtani v is z o n y o k I. Felső oligocén. 286 II. Alsó m i o c é n Szénfekvő Széntelepes c s o p o r t Szénfedő homok, homokkő III. Középső m i o c é n..., Helvéciái agyagrétegek Vulkáni képződmények Tortoniai e m e l e t IV. Felső miocén V. H o lo c é n B) Szerkezet (tektonika) C) Széntelep....., 295 Kiskér puszta Nógrád vármegyében fekszik és a bujáki Pappenheim grófi uradalomhoz tartozik. Az itteni barnaszén-előfordulás körülbelül az 1900-as évek óta ismeretes. A környék földtani viszonyai nagyjából a salgótarjáni szénterület földtani viszonyaival egyeznek. A terület földtani és bányászati viszonyait Böckh J. (1). Schafarzik F. (2), N o s z k y J. (3) és P a p p K. (4) ismertették.

2 28ő SCHRÉTER A) FÖLDTANI VISZONYOK. I. Felső olígocén (ikattiai emelet), i. Agyag és agyagmárga, felső részében homok és homokkő rétegcsoport. A felső oligocén rétegcsoportja uralkodólag szürke agyagból és agyagmárgából áll, amely néha homokossá válik. Ezt a rétegcsoportot Nógrádban és Hevesben apoká c-nak nevezik, amely elnevezés megegyezik az osztrák geológusok Schlier nevével. Schafarzik F. dr. javaslata alapján az apoka elnevezés az irodalomban is használatos. A felső oligocén apokát meg kell különböztetnünk a kőzettanilag hozzá hasonló középső miocén apokától. Az eredetileg szürke agyagmárga a külszínen többnyire sárgásra mállik el. Kövület igen ritkán akad benne; egyes agyagosabb féleségeiben íoraminiferák fordulnak elő. A rétegek uralkodó dőlésiránya K D K -i és dőlésszöge io 350 közt ingadozik. Előfordulnak Kiskér pusztától D-re, N y-ra és É-ra. A rétegcsoport feli$ő részébe homok és homokkőrétegek is telepszenek. így Kiskér-pusiztátólí É-ra egy homokbányában K-i (90 ) Irányú, 490 szög alati dőléssel 3 4 m vastag szürke homokot és aprókavicsos homokot látunk feltárva, amelybe két vékony, 1 2 dm-es homokkőpad telepszik. Benne egy Pectunculus sp. (cfr. obovatus L a m.) héjjai fordulnak elő bőven, de rossz megtartási állapotban. A pusztától ÉÉK-re, a szőlőktől N y-ra a homok és homokkő nagyobb elterjedésű; rétegei ÉK-re (750) felé, io szög alatt dűlnek. Egyik homokrétegben bőven vannak az Ostrea callifera L a m. alakkörébe tartozó ostreák. ÉK-re a Liszkói erdő Mátyis nevű, 3 )0 m-es kúpján és annak környékén szintén megvan a sárga homok és homokkő. II. A 1s ó miocén. 1. Kavics és kavicsos homok; szén fekvő rétegösszlet. A salgótarjáni szénterületen a széntelepes rétegcsoport fekvőjében elterjedt riolittufa a N y-i Gserhátban, tehát Kiskér környékén is hiányzik. Az alsó miocén rótegcsoportja e területen a kontinentális eredetű kavicslerakódással kezdődik, amely felfelé kavicsos homokba és durvaszemű homokba megy át. A kavics- és homok rétegösszlet kövületmentes, vastagsága kb m-re becsülhető. A kavicsszemeik uralkodólag kvarcból állanak, tojás- és ökölnagyságúak, sőt ennél nagyobbak is akadnak. A rétegösszlet előfordul Kiskér-pusztától D-re, K-re és ÉK-re, számos kisebb-nagyobb foltban. Folytatását találjuk elég n a g y kiterjedés

3 A KISKÉRI BARNASZÉNTERÜLET 287 ben D-en Bércéi és Becsike környékén, északabbra pedig Herencsény vidékén. A kavics fölött néha ia homokot alig, vagy nem is lehet határozottan konstatálni, mint pl. a Parlag-pusztától Ny-ra és DNy-ra. Másutt, ahol vastagabb, homokbányák jól feltárják, pl. a Kiskér-pusztától K-rie eső árok jobboldalán, ahol É K (50 ) felé irányuló, io szög alatti dűlés mérhető rétegein, továbbá a Hidegvölgy alsó részének, az ú. n. Huta-völgynek a jobboldalán, a Liszkói erdő széle mentén, ahol három homokbányát is találunk. A homok 3 5 m vastagságban van feltárva, K D K -i (105 i i o ) felé irányuló, alatti dőléssel; a legdélibb fejtésben pedig DK-i (15 0 ), 35 -os dőléssel. 2. A széntelepes rétegcsoport. a) A széntelep mélyebb fekvője szürke homok, aközvetlen fekvője pedig szürke agyag. A Sándor-táró által a keleti széntáblában feltárt vájatvégen nov. 24-én, a széntelep közvetlen fekvőjében 25 cm szürke agyag, alatta 10 cm-es széntelepecske, majd 30 cm kékesszürke agyagmárga, ez alatt újból 10 cm-es széntelepecske, alatta 10 cm agyagmárga és végül ez alatt vizet tartalmazó, szürke homok következett. bj A szén telep m vastagságú és a bányászati műveletek feltárták. A külszínen is megvan a Liszkói gerinc DNy-i oldalán egy helyütt a kibúvása. Itt a telepet egy kutatógödörben 32 cm vastagságban egészen elmállva tárattam föl; fölötte 3 4 cm-es elkovásodott szénréteget észleltem. c) A széntelep közvetlen fedője barna, réteges agyag, amelyben a Congeria clavaeformis Krauss héjjal fordulnak elő. Ahol a congeriák túlsúlyba kerülnek, ott valódi congeriaréteg képződött. A congeriás agyagréteg c jn vastag, de néha vékonyodik, sőt teljesen hiányozhatik is. A külszínen csak a Liszkói gerinc D N y-i oldalán feltárt szén teleprész fedőjében tudtam konstatálni, 50 cm vastagságban. A congeriás réteg fölött, a mai szénbányászat területén, valamint a már lefejtett szénterületen is, 4 7 m vastag, barna palás agyag következik, fölöttük homokok homokkövek fekszenek. Míg a széntelepet autochthon származású, úgynevezett paralikus jellegű, édesvízi mocsárvízi eredetű képződménynek tekinthetjük, a congeriás fedő és efölött következő képződmények már elegyesvizi üledékek jellegét viselik magukon. A széntelepes rétegösszlet tehát Kiskér vidékén feltűnően vékony és az is feltűnő, hogy csak egy széntelep fejlődött ki benne itt.

4 288 SCHRÉTER 1. ábra. Fíg. L

5 A KÍSKÉRÍ BARNASZÉNTERÜLET Szén fedő homok homokkő rétegcsoport. A széntelepes rétegcsoport fedőjében mintegy m vastag homok homokkő és alárendelten agyagból álló rétegcsoport következik, amelybe ezenkívül még gyéren kavics-, vagy konglomerátum-rétegek is közbetelepszenek. Ez a rétegcsoport már valószínűleg tengeri eredetű, miután id. Noszky J. dr. (i. m old.) szerint Pectenek fordul- 19

6 290 SCHRÉTER nak benne elő s ezek alapján a szóbanforgó rétegcsoportot a salgótarjáni szénterület szénfedő pectenes homokkőöveivel párhuzamosítja. A magam részéről, szorgos keresgéléseim dacára sem tudtam az idetartozó kőzetekben semminemű szerves maradványt sem találni. Előfordul a régi Parlagpusztától K-re és DK-re, K (90 ) felé irányuló, 36 dőlésű rétegekkel, a II. Sándor-táró nyílása körül és tőle D-re, a dombgerincen. A külszín alatt a Sándor-táró elülső részién látható feltárva e rétegösszlet; az első elágazás táján (125 ) felé irányuló, 30 lejtésű dőlés mérhető rétegein. A Sándor-tárótól D-re lévő légakna kb. 22 m vastagságban hatolt rajta kereteztük A liszkói gerincen mélyített 2. számú fúrás kb. 15 m vastag kavicson homokon haladt keresztül, tehát úgy látszik, É felé a homokkő homokba és kavicsba megy át. III. Középső miocén. i.a helvéciai emelet szürke agyag agyagmarga rétegcsoportja. A középső miocén alsó részébe, a helvéciai emeletbe sorozható az a tekintélyes vastagságú homokos agyag agyagmárga-rétegcsoport, amely az előzőkben leírt pectenes homokkő rétegeire telepszik, föléje pedig a miocén vulkáni kőzetek következnek. Uralkodólag szürke, csillámos, homokos agyagból és alárendelten agyagmárgából áll. Kövületek gyéren találhatók benne, így a Nucula nucleus L., Buccinum-ök, Plenrutoma-k, stb. Felsőbb rétegeiben szivacstűk gyakoribbak benne. Feltételezhető, hogy az egységesen kifejlődött rétegcsoport, alsó része még az alsó miocénbe (burdigáleni emelet) tartozik s csak a felső része tartozik a helvétienbe. A szétkülönítés azonban ezidőszerint még nem lehetséges. Ez a képződmény, a középső miocén apoka (schlier), mint említettem, Hasonlít a felső oligocén apoikához, de a középső miocén apoka kissé eltérő annyiban, hogy az utóbbi csillámosabb, homokosabb és kövület gyakrabban akad benne. E rétegösszletet a bányászat meddő vágatai feltárják, pl. a Sándortáró középső részében; kb. 80 m-re az első elágazástól: 105 felé irányuló, 2 ) alatti lejtésű és kb. 140 m-re az elágazástól: (8o ) felé irányuló, alatti lejtésű dőléssel. A külszínen a Kávahegy Feketehegy Sasbérchegy déli Feketehegy vulkáni vonulatától N y felé az árkok és völgyek ezt a rétegcsoportot tárják fel. A rétegek dőlése K ÉK-i, K-i, vagy KD K-i s a dőlésszöge közt ingadozik. Ezt a dőlést figyelembevéve, a rétegcsoport vastagságát 450 méternyinek is tekinthetjük. K ék-

7 A KISKÉRI BARNASZÉNTERÜLET 291 tebbre e képződmények egy másik, keskenyebb vonulatban újból kibukkannak, mereddk, ÉN y felé irányuló, 40 5C -os dőlésben. 2. Középső miocén vulkáni képződmények. A vulkáni szórt anyag legalsó tagja a) a Cserhátban id. N o s z k y J. dr. vizsgálatai szerint egy vékony r i o 1i 1 1 u f a r é t eg, amely gyakran hiányzik. Ezt mindössze a Kávahegy Sasvárhegy közé eső árok leg' felső részén, néhány méteres feltárásban találtam meg Felső oligocén <Kattiai emelet). Szürke [homokos agyagmárga, felső részében homok és ho» mokkő. Oberoligozän <Chattien>. Grauer, sandiger Ton» mergel, im oberen Abschnitt Sand und Sand» stein. 2. Alsó miocén <Burdigali emelet). Kontinentális» terresztrikus kavics és homok. Untermiozän <Burdigalien>. Kontinental»terres» frischer Schotter und Sand. 3. Alsó miocén <Burd. em.>. Széntelepes rétegössz» let, alján szénteleppel. b) A vulkáni szórt anyag tulajdonképpeni zöme a p i r o x é n-a ndez i 11 u f a. Ez szürkésfehér, zöldesfehér, vagy barnásszínű kőzet, vastagsága 5 10 m-nyí. Előfordul a Kávahegy Sasvárhegy Feketehegy vonulatának Ny-i oldalán, a Szarvashegy Sárhegy Ny-i oldalán, stb. 19*

8 292 SCHRÉTER c) Pircxénandezitbreccsa. Helyenként piroxénandezitbreccsákat találunk, amelyek valószínűleg a mélyből feltörő szórt anyag feltörési csatornáit jelezhetik. Teljesen rétegzettének, csekély andezittufa anyagba beágyazva kisebb és nagyobb andezitbombákat látunk. A bőmbák többnyire igen nagyok, több méter átmérőjüek. Ilyen van pl. a Farkashíd táján lévő andezitelőfordulásban, stb. d) Piroxénandezit láva takar ók és telérek. Rendszerint a legkimagaslóbb csúcsokat és tetőket az andezittufák fölé települő lávatakarók alkotják. Fekete, szilárd, kemény kőzet, amelyben a piroxének (hipersztén) es plagioklász földpátok szabad szemmel is észrevehetők. Előfordulnak a Kávahegy Sasvárhegy É-i és D-i Feketehegy vonulatában, a Szarvas Sárhegy vonulatában, a Farkashíd mellett, stb. 3. Tortoniai emeletbeli lajtamészkő, marga, agyag, homokkő és homok. Az andezit lávatalkaróra települve Bujáknál durvaszemű homokkövet találunk, majd kavics (S e fölött lajtamészkő következik. A Kávahegy Sasvárhegy andezitvonulata fölött keleten kvarckavics, magasabban homokos-agyagos lajtamészkő és agyag szerepel. A Csákányhegy felől lejövő völgyben homokos-agyagos lajtamészkövet találunk, K D K -i (no -os), 30,szög alatti dőlésiben, lejjebb szürke agyag uralkodik. A Csipkehegy K-i oldalán szintén keskeny lajtamészikősáv húzódik. Majd a Bokri sűrű D-i oldalán és az Őrhegy K-i oldalán van meg a lajtamészkő. Buják mellett a lajtamészkőben bőven van Lithothamnium ramosissimum R s s., egyes padokban a Heterostegina costata d 0 r b., számos kagyló és csiga, tüskésbőrű és korall. IV. F e 1s ő miocén szarmata emelet. A szarmata emelet üledékei uralkodólag agyagok, agyagmárgák, homokok és alárendelten mészköveik. Faunájuk az ismert monoton, elegyesvizi és az alsó szarmatára utaló fauna. A szartmataképződmények a lajtamészkő és kísérő rétegei fölé telepszenek és tekintélyes kiterjedésben húzódnak É-ról D-felé a két andezitvonulat között. Rétegeiknek uralkodó dűlése K D K-i, io alatt. V. H o 1o c é n. (A 11 u v i u m.) A holocén üledékei a mai patakok völgyeiben felhalmozódott hordalék, vagy áradmány, amely rendszerint homokos agyagból áll. Egyes völgyekben azonban a magasabb tetőkről lesodort andezitkavicsok is szerepelnek. A holocm üledékei mindöislsze néhány méter vastagok.

9 A KISKÉRf BARNASZÉNTERÜLET 293

10 294 SCHRÉTER B) A SZERKEZET (TEKTONIKA). A Cserhát eme részén Ny-ról K-re haladva, az idősebb képződményekből fokozatosan a fiatalabb rétegcsoportok területére jutunk. Nyugaton terülnek el a felső oligocén képződmények, amelyekre az alsó miocén üledékes és vulkáni képződményei telepszeneik. Nyilvánvaló tehát, hogy Ny-0.11, az oligocén- és miocén képződmények határán, a széntelep kibúvása várható, illetve a széntelep a külszínhez közel fekszik, Kifelé haladva pedig fokozatosan a mélybe süllyed. Az oligocén képződményei az alsó miocén előtt enyhe gyűrődésnek voltak alávetve, (Stille szávai hegyképződési időszaka). Az alsó miocén kontinentális-terresztrikus képződményei tehát díszkor dánsan telepszenek a meggyűrt és denudálódott? oligocén képződmények fölé. A gyűrődés valószínűleg a miocén és pliocén határán megismétlődött (attikai hegyképződés). A gyűrődésnél sokkal fontosabb szerepük van a vetődéseknek, amelyek kora az alsó és középső pliocén ideje közé helyezhető (rhodaniai hegymozgás). Az uralkodó vetődési irány az É É K DDNy-i (i 8 3o i98 3o ); sokkal alárendeltebb jelentőségű az erre kb. merőleges É N y DK-i ( ) irány. A rétegek uralkodó dűlése K-i, átlag 20 lejtésszöggel. A szénbányászat területén megállapított fővetődés ÉÉK D D N y-i csapású, a vetődés sílkja pedig N yén y-felé (288 3o ) lejt, 36 szög alatt és a vetődés nagysága függélyes irányban mérve 70 m. A vetődés síkjának lapos volta (36 ) miatt aránylag széles, m-nyi vetőköz jött létre, ahol a széntelep hiányzik. (L. a bányatérképet és szelvényt.) E fővetődéssel párhuzamosan nyugatabbra, klb. 120 m-re konstatáltak a bányászat folyamán egy másik, az előzővel nagyjából párhuzamos vetődést, de erről csak annyit tudunk, hogy a széntelepet Ny-felé leveti. A fővetődéstől K-re 160 (m-re a szénbányászat) a fővevőtől párhuzamos, kb. 4 méteres vetődést állapított meg, amely K D K ( i o 8 3 o ) felé 8o szög alatt veti le a széntelepet. Ettől 35 m-re van egy újabb 4 méteres vetődés, amely hasonló irányban és szög alatt veti lejjebb a telepet. Északabbra a Liszkói gerincen húzódik át egy hasonló irányú vetődés, amely a szénfekvő és széntelepes rétegcsoport, továbbá a középső miocén apoka közt a határt szolgáltatja. Hasonló irányú és jellegű vetődés húzódik az ú. n. Arethusa forrás táján, valamint a Parlag-puszta és Nemti-puszta között is. Keletebbre is vannak ilyen vetődések, de azok ki nem nyomozhatok. Jól felismerhetők azonban azok a törésvonalak, amelyek mentén az andezit-lávatakarók a fedőjükben lévő lajtamészképződménnyel együtt újból fel-felbukkannak.

11 A KISKÉRI BARNASZÉNTERÜLET 295 Az előző irányra merőleges É N y DK-i irányú ha ránt vetődések mentén itt-ott kis an de z ittelérek kibukkanását is látjuk. Ilyen kis telér van pl. Kiskértől kissé északra; a Hutai völgy mentén hasonló irányú vetődés húzódhatik, amely a szén telepet D N y-ra kb. 6 o m-re leveti. C) SZÉNTELEP. A széntelepet a ma már romokban heverő Parlag-puszta udvarán készülő kút mélyítése közben fedezték fel, az 1900-as évek első tizedében. A kút helyén létesült a Sybill függélyes akna, amely 31.6 m mély volt s amelyből néhány feltáró vágatot hajtottak. Később a Parlag-pusztától kissé Ny-ra létesült a Dorottya-lejtős akna, amely KÉK-felé (84 ) haladt és 110 m hosszú volt. Ezzel is folytatták a széntelep feltárását és részben fejtését. Utóbb néhány fúrás alapján kiderült, hogy a széntelep táróval is mívelhető, s ekkor az É felé irányuló völgyekből tárókat hajtottak a széntelepre. Ilyenek voltak az I. György-táró, a II. György-táró, az I. sz. Sándor-táró és a 11. sz. Sándor-táró. Az I. sz. György-táró a K-i széntáblán, a táró szintje fölött elérhető teleprészeket lefejtve, megszűnt. A II. sz. György-táróval fejtették a K-i széntábla É-ibb elérhető részeit. A II. sz. Sándor-táró, úgylátszik, csak rövid kutató-táró lehetett, miután az általa elért eredményről mit sem tudunk. Az I. sz. Sándor-táró a N y-i széntáblára hajtatott s azt É D-i irányban a N y-i vetődésig a táró szintje fölött feltárta és lefejtette. D-felé összeköttetésbe jutott a Dorottya- és Sybill-aknák által feltárt területekkel. Az I. Sándor-táróból, mint legmélyebben fekvő bányamíveletből, feltárták a K-i széntáblának a György-tárók által lefejtett része alatt lévő részét. Az egyes bányamíveletek tengerszín feletti magasságára vonatkozólag a következő adatok állanak rendelkezésemre: Az I. sz. Sándor-táró) nyílá sa 260 m t. \sz. f. imagasislágban fekszik. Ehhez, mint kiindulási (o) ponthoz viszonyítva, a többi bányaműveletek magasságai a következők: Az I. sz. György-táró: + 33 m, a II. sz. György-táró + 26 m, a régi ldjtőakna nyílása m, a jelenlegi légakna + 61 m. A szén minősége. A kiskéri barnaszén tompa, barnás-feketés színű, nem fénylő, közepes minőségű, vállapokkal közepesen áthatott, úgyhogy darabos szén is termelhető belőle. Külsőleg leginkább a sajóvölgyi szenekre emlékeztet.

12 296 SCHRÉTER A kitermelt szén szemnagyság szerint való eloszlása az utolsó másfélévi eladások alapján, aknaszlatinai György Albert bányafelügyelő úr közlése szerint a következő: mm % E m s z t Kálmán dr. m. k. kísérletügyi főigazgató úr a kiskéri szénen május 21-én a következő eredménnyel végzett vizsgálatokat: I. sz. I. Győrgy^táró E»i rész. Nedvesség 27*32%. Fűtőérték 3793 kalória. II. «««Dri ««30*35 /0* «3872 «III. «««alsó közié. «25*65%- «4088 «Telegdi Roth Károly egyetemi tanár úr Magyarország szénmennyiségének felbecslése alkalmával az I. Sándor-táróból vett átlagszén - mintát, amelyet Emszt Kálmán dr. kísérletügyi főigazgató úr a következő eredménnyel elemzett meg: C *41 % H *27 0/0 O... 12*05 /o Kísérleti N *18 /0 futőérték: S... 3*36 / Hamu % kalória. N edvesség... 26*09 /o 100*00 % A vegyi elemzés alapján tehát a kiskéri barnaszén közepes minőségű barnaszénnek minősíthető. A széntelep vastagsága és fekvése. Az eddigi lefejtett szénteleprészek vastagsága m között ingadozott novemberében a Sándor-táróban feltárt, K É K (80 85 ) felé szög alatt dűlő széntelep vastagsága 1.00 méter volt. Figyelemreméltó, hogy a telepben meddő beágyazás nincs. Közlés szerint a szén telep vastagsága D-felé vékonyabb volt: 0.60 m, és helyenkint, nyilván a kibúvások felé, gyengébb nünőségűvé lett: porhanyóssá vált. A nyugatibb már lefejtett teleprészletek az irodalmi adatok és közlések szerint m vastagok voltak. Ami a bányászatilag feltárt részeken túlterjedő területeken lévő szénvastagságokat illeti, arra nézve a következőket jegyezhetem meg: A fejtett területtől Ny-ra id. 'Noszky J. dr. szerint egyik fúrás vékony és rossz minőségű szenet harántolt, ettől É-ra pedig néhány fúrás eredmény

13 A KISKÉRI BARNASZÉNTERÜLET 297 télén volt. Ezen a területen, a kibúvás felé, a szén telep mindenesetre elvékonyodik és részben kiékelődik. A magas fekvésű szénteleprész megvan még a Liszkói erdő területén is. Itt a hegygerincen mélyített 2. sz. fúrás a külszín alatt közlés szerint 37.3 m mélységben 1.20 m vastag széntelepen hatolt át. Ugyanennek a hegynek a D N y-i oldalán megtaláltam a széntelep kibúvását is, amelyet azonban itt csak 35 cm vastagságúnak mértem. Telegdi R oth Károly egyet, tanár úr még a következő adatokat bocsátotta rendelkezésemre: az egyik fúrás, a bányairoda közelében a széntelepet elérte a külszín alatt 32 m mélyen, cm vastagságban. Egy másik fúrás a Kiskér bujáki kocsiút É-i oldalán a széntelepet elérte a külszín alatt 28 m mélységben; a vastagsága szintén cm volt. Ezenkívül volt még több fúrás is a területen, de ezekről megbízható adatot nem sikerült szereznem. Ha a feltárt és fejtés alatt álló szénteleprészektől K-feíé, a medence belseje felé haladunk, azt tapasztaljuk, hogy a széntelep K-re lefelé süllyed s ez irányban mind nagyobb vastagságú fedő rétegcsoport telepszik föléje. A Sándor-táróból kiinduló segédvágatban féltárt mélyebb szénteleprész letet 1 méteresnek, vagy is az átlagosnál valamivel vastagabbnak konstatáltam. Lehetséges tehát, hogy a széntelep vastagsága K-re, a mélység felé haladva, növekedni fog és az sem valószínűtlen, hogy evvel kapcsolatban a minősége is javul. Irodalom. 1. Böckh Johann: Die geologischen Verhältnisse der Umgebung von Buják, Ecseg und Herencsény (Jahrb. der k. k. Geol. Reichsanstalt Wien, Bd. X V I., p , és Verhandl. der k. k. Geol. Reichsanst. Wien, 1866, p. 57.) 2. Schaf arzik F.: A Cserhát piroxén-andezitjei. Budapest, 1892: (A m. kir. Földtani Intézet Évikönyve, II. kötet, 9. füzet.) Die Pyi'oxenandezite des Cserhát. (Mitteilungen aus dem Jahrb. d. Kön. Ung. Geol. Anstalt, Bd. IX, H. 9.) 3. id. Noszky Jenő dr.: A Cserhát középső részének földtani viszonyai. (A m. kir. Földtani Int. Évi Jelentése 1913-ról, p ) Die geol. Verhältnisse des zentralen Teiles des Cserhát. (Jahresbericht der Kön. Ung. Geol. Reichsanstalt für pag. 344.) 4. Papp Károly dr.: A magyar birodalom vasérc- és kőszénkészlete. (A m. kir. Földtani Intézet kiadása Budapest, 1916, 782. és 805. oldal.)