Az ausztrál parlament vitastílusa

Átírás

1 Nagy Attila Tibor Az ausztrál parlament vitastílusa 1. Bevezető Az ausztrál politikai rendszer is része a westminsteri modellnek, ebből adódik, hogy az ottani politika működése hasonlít a brithez. Nagy-Britannia, és Ausztrália egyaránt alkotmányos monarchia, a két országot egybefűzi a Brit Nemzetközösség, illetve az uralkodó, II. Erzsébet személye, akit a kormányzó (Governor-General) képvisel. Mint látni fogjuk, az ausztrál parlament működésében akadnak olyan szabályok, szokások, amelyek megegyeznek a brit szokásokkal, vagy hasonlítanak rájuk. Mind az Egyesült Királyságban, mind Ausztráliában kétkamarás a parlament. Csakhogy a két kamara funkciójában máris komoly különbségek fedezhetőek fel: míg Nagy- Britanniában a Lordok Házát nem nép általi választások útján töltik be, és hatalma erősen korlátozott, addig az ausztrál felsőház komolyabb szerepet tölt be. A Szenátus (Senate) megakadályozhatja az alsóház (House of Representatives) által megszavazott törvények hatályba lépését, tagjaik akiket az ausztrál föderáció tagállamai egyenlő számban küldhetnek választások útján nyerik el megbízatásukat. A kormánytöbbség kialakításához ennyiben ismét létezik hasonlóság a brit modellhez a Képviselőház mandátumai többségének megszerzése szükséges, a parlamenti tevékenység központja is ott van, ezért elemzésünkben az alsóházzal foglalkozunk részletesebben. Ugyanakkor a Szenátus is részt vesz a kormány ellenőrzésében, fő tevékenysége nem merül ki az alsóház által hozott jogszabályok feletti döntéshozatalban (ellentétben pl. a német felsőházzal, a Bundesrattal)

2 A parlamenti sorozatunkat folytatva, ebben az elemzésben is a törvényalkotáson kívüli parlamenti folyamatokat, azaz a látványosabb politikai vitákat vesszük szemügyre. Lesznek egybevetések a brit és az ausztrál parlamenti működés között (a brit parlamentről szóló írásunkat lásd itt), de nem feledkezünk meg ezúttal sem a magyar parlamentről. 2. Külső megjelenés, tisztségviselők 2.1. Az ülésterem A brit alsóházban a kormánypárti és ellenzéki padsorok élesen szemben állnak egymással, két külön vonal választja el őket vizuálisan egymástól, a kormányfőt és legfőbb riválisát, az ellenzék vezérét pedig még egy asztal is. Az ausztrál parlament esetében ez csak részben van így, a térbeli szembenállást feloldja, hogy az ausztrál Képviselőház ülésterme jóval tágasabb a brit House of Commons tanácskozóterménél. Csak az árnyékkormány és a kormány tagjai, illetve a mögöttük lévő pár sorban ülő képviselők ülnek egymással szemben, az ülésterem padsorainak elrendezése jellemzően kör alakú. A nagyobb ülésterem figyelemreméltó, ha figyelembe vesszük, hogy az ausztrál Képviselőháznak 150, a brit alsóháznak ezzel szemben 650 tagja van. Ha a brit törvényhozás tagjai nagy létszámban vannak jelen, akkor igen szorosan kell egymás mellett ülniük, hogy elférjenek, míg a Képviselőház magas falai között nagy totálban szinten elvész egy képviselő. Ülésezik az ausztrál törvényhozás - - 2

3 A brit alsóház képviselői: kormány-ellenzék bal-és jobboldalon 2.2. A jogarvivő Mivel az ausztrál föderális rendszer 1901-ben alakult ki, a parlamentben természetesen meghonosodtak a hagyományok, és szerepe van a külsőségeknek. Ilyen például az a ceremoniális elem, amikor a parlament ülésének kezdete előtt az elnököt egy jogarvivő hivatalnok (Serjeant-at Arms) kíséri, akinek a tanácskozás rendjének fenntartásában is szerepe van. Az ülésről kitiltott képviselő az ő kíséretében távozik. Az Egyesült Királyságban, Új-Zélandon ugyanilyen elnevezéssel szintén működik ilyen hivatalnok, részben hasonló feladatkörrel

4 A jogarvivő (Serjeant-at Arms) 2.3. Vezető tisztségviselők A Képviselőház elnevezése a brit alsóház vezetőjéhez hasonlóan The Speaker, aki az alsóház által választott politikus. Az ülés vezetésében széles körű fegyelmezési joga van, nemcsak megvonhatja a szót, hanem ki is tilthatja a tanácskozás rendjét megsértő képviselőt az ülésteremből. A 2011 ősze óta hivatalban lévő Peter Slipper már többször élt is ezzel a jogával. A Szenátus üléseinek levezető elnöke a The President elnevezést kapta. A brit, illetve a westminsteri jegyeket felvéve az ausztrál parlamentben is létezik az ellenzék vezére (Leader of the Opposition) titulusa, aki itt is a legnagyobb ellenzéki pártot vezeti, a hivatalban lévő miniszterelnök riválisa. Ő állítja össze és vezeti az árnyékkormányt, vagyis egyszerre kritizálja, és ellenőrzi a kormány tevékenységét, - - 4

5 és egyúttal alternatívát állít fel az árnyékkormányával óta hivatalosan is elismert Ausztráliában ez a cím. A Szenátusban lévő ellenzéki vezér (Leader of the Opposition int the Senate) 1 hivatalból tagja a Szenátus vezetőiből és néhány szenátorból álló, szószerinti fordításban ügyrendi bizottságnak (Procedure Committee), amelyik a magyar parlamenti szóhasználatba és gyakorlatba átültetve inkább a Házbizottság elnevezésnek felelne meg 2. A kontinentális, és magyar parlamenti szóhasználathoz szokott személynek megtévesztő a Ház Vezetője (Leader of the House) titulus, aki a valóságban nem vezeti a plenáris üléseit. Ő a kormány által kinevezett személy (akár a kormány tagja is lehet), akinek az a feladata, hogy az ülésteremben a kormánytöbbség érdekeit védje. Vele szemben áll az ellenzéki frakcióigazgató (Manager of Opposition Business) tisztségviselő, akinek viszont az ellenzék érdekeit kell védelmeznie. A két poszt létezése szinte kényszeríti a két tisztségviselőt arra, hogy hasznosságukat bizonyítva ügyrendi vitákat provokáljanak, és erre elég gyakran szokott sor kerülni. Pl. a május 14-i képviselőházi ülésen az ellenzék képviselője azért kért ügyrendben szót, mert szerinte a miniszterelnök nem válaszolta meg megfelelően a kérdést, így ismét megismételte azt. Egy másik ügyrendi felvetésben pedig azt kifogásolta az ellenzék, hogy a miniszter az ellenzékkel foglalkozott a kérdésre adott válaszában, nem pedig a költségvetéssel, amelyre a kérdés eredetileg vonatkozott. A levezető elnök azzal söpörte le az ellenzéki kifogást, hogy az nem ügyrendi jellegű. 1 A Leader of the Opposition in the Senate alatt a Szenátus legnagyobb frakciójának ellenzéki vezetőjét kell érteni. 2 A magyar parlamenti gyakorlatban a Házbizottság a házelnökből, a parlamenti frakciók vezetőiből, azaz a parlamenti élet főszereplőiből áll. Az Országgyűlés ügyrendi kérdésekkel foglalkozó bizottsága kevésbé befolyásos tagokból áll. A szószerinti fordítás elfödné a Procedure Committee kiemelt jelentőségét, amely a magyar Házbizottságéval egyezik meg, vagyis nem egyszerűen ügyrendi bizottságról van szó az ausztrál parlamenti jogban

6 Az előjogokkal rendelkező két tisztségviselőnek a levezető elnök köteles szót adni (ügyrendben különösen, azzal azonnal meg lehet szakítani egy folyamatban lévő felszólalást, még akkor is, ha a felszólaló nem ért mondanivalója végére). Így viszont kiélezett helyzetekben a két politikus személyes csataterévé válik a parlamenti ülés, eljárási vitákkal megterhelve azt. A brit alsóház miniszterelnökhöz intézett kérdések (Prime Minister s Questions, PMQs) műfaja sokszor meglehetősen zajosan, de eljárási szempontból igen gördülékenyen működik: semmiféle ügyrendi akadály nem akasztja meg a vitát, így a tartalomra lehet összpontosítani. 3. A jogalkotáson kívüli viták A továbbiakban azokat a parlamenti műfajokat tekintjük át, amelyek rendeltetése a kormány parlamenti ellenőrzése, a politikai erők verbális csatáinak szervezett keretek között zajló megvívása. Az ausztrál parlamenti jog sem ismeri a Magyarországon bevett napirend előtti felszólalás (egész pontosan: napirenden kívüli felszólalás), és interpelláció intézményét. A Képviselőház törvényalkotáson kívüli programja a kérdések ideje (Question Time), a képviselők által elmondott kiemelt jelentőségű ügyekben elmondott felszólalások (Matters of Public Importance), a kormány tagjainak nyilatkozatai (ministerial statements), a kormány megdorgálása vagy a vele szembeni bizalmatlanság kinyilvánítása (censure of or no confidence motion in the Government). Jelentősége miatt a kérdések idejével foglalkozunk részletesebben Question Time Ahogy a brit alsóházban a miniszterelnökhöz intézett kérdések (PMQs) a kiemelt műfaj, úgy az ausztrál parlamentben a Question Time, amelynek során több mint egy órás időtartamban intézhetnek kérdéseket a képviselők a kormányfőhöz és a miniszterekhez. Az ellenzék és a kormány küzdelmének legfontosabb terepe ez a műfaj, a legnagyobb médiafigyelmet kiváltva. Éppen ezért a leghevesebb parlamenti szócsaták ebben az időben is zajlanak, mert a politikusok úgy érzik, hogy a parlamenti politizálás ebben a szakaszában van leginkább esély meggyőzni a - - 6

7 közvéleményt véleményük helyességéről. Az ellenzék kérdésekbe bújtatott támadásokat intéz a kormány politikája ellen, amely igyekszik ezeket, akár az ellenzéket kritizálva, visszaverni. A Házszabály külön táblázatban előírja, hogy péntek kivételével minden hétköznap 14 órakor kell kezdeni a Question Time-ot. A táblázat egyébként azt is felsorolja, mely napokon, mikor milyen típusú ügyeket kell tárgyalni, ami kiszámíthatóságot biztosít a parlament működésének. A Képviselőház Házszabályának egyik táblázata a parlamenti ügymenetről - - 7

8 A kérdéseket a válaszoló kormánytag nem tudja előre (Questions Without Notice), de miután az aktuális ügyek megvitatásáról szól a műfaj, ezért a kormány jó eséllyel eltalálhatja, milyen kérdéseket tesz fel az ellenzék. A kérdéseknek több megkötésük is van: a kérdések témája a kormánytag ügykörébe kell, hogy tartozzon; nem tartalmazhat egy másik képviselőre, vagy a királynőre, annak kormányzójára vonatkozó kritikai észrevételt; a kérdés nem lehet sértő, ironikus jellegű; nem tartalmazhat következtetéseket sem. A kérdést feltevő képviselő jól teszi, ha minél lényegre törőbben teszi fel a kérdését, mert csak 45 másodperc áll rendelkezésére, a választ a kormány tagja pedig négy percben adhatja meg. A PMQs al ellentétben az ellenzék vezére nem tehet fel egymást követően hat kérdést a miniszterelnöknek, hanem általában csak egyet. Némi kibújási lehetőséget jelent ezen szabály alól, amire a Képviselőház május 23-i ülése is bizonyítékot szolgáltatott. Anthony John Abbott liberális politikus, az ellenzék vezetője azt kérdezte, nem kíván-e a miniszterelnök bocsánatot kérni attól a 344 dolgozótól, akik a szénbányászatot terhelő adónak a kormányfő által eleinte letagadott, de mégis sorra került bevezetése miatt veszítik majd el az állásukat. A kérdésre a munkáspárti Julia Gillard nem adott egyenes választ, ehelyett sajnálkozását fejezte ki a dolgozók tervezett elbocsátása miatt, és az alumíniumiparban meglévő árcsökkenésre hivatkozott. Az ellenzék vezetője elvileg nem reagálhatott a válaszra, de hogy mégis megtegye, ügyrendben kért szót. Idézet következik az ülés jegyzőkönyvéből. ELNÖKHELYETTES: A miniszterelnök foglaljon helyet. Az Ellenzék Vezére ügyrendben kér szót? MR Abott: Én a szénadó hatásáról, illetve az elbocsátásokról kérdeztem a miniszterelnököt, és arról, hogy ezért bocsánatot akar-e kérni. A miniszterelnök asszonynak erre kellene felelnie. ELNÖKHELYETTES: Az Ellenzék Vezére foglaljon helyet. A Ház Vezetője ügyrendben kér szót? - - 8

9 Mr Albanese: Így van, Elnökhelyettes Asszony. A mostani nem a megfelelő alkalom arra, hogy az Ellenzék Vezére szónoki tudását csillogtassa ennél az asztalnál. Ha releváns mondanivalója van ebben a témában, akkor azt tegye meg. ELNÖKHELYETTES: A miniszterelnök válaszoljon a kérdésre. A miniszterelnöké a szó. Ms GILLARD (miniszterelnök): Én komolyan vettem ezt a kérdést, feltételeztem, hogy az Ellenzék Vezére aggódik az elbocsátások miatt. Nyilvánvaló azonban, hogy ezek a dolgozók pusztán politikai tőkét jelentenek számára.( ) Neki nem kellene a parlamentben azzal a céllal felvetni ezt a kérdést, hogy félrevezesse a nyilvánosságot és a dolgozókat. Az ellenzék Dobell képviselő ügyében adott korábbi miniszterelnöki nyilatkozat ügyében is magyarázatot követelt Julia Gillardtól. Miután a miniszterelnöki választ nem tartotta kielégítőnek, az ellenzék Manager of Opposition Business tisztségviselője ügyrendi indítvánnyal kívánta növelni a kormányfő számára kínosnak tűnő ügy tárgyalására szánt időt: kérte a Házat, hogy a Házszabály felfüggesztésével kötelezze a miniszterelnököt, hogy 15 percben adjon végre magyarázatot saját korábbi kijelentéseire. A kormányoldal persze azonnal átlátott az ellenzék szándékán, és folyamatos közbekiabálásokkal tarkította az ellenzéki indítvány indokolását. A Ház Vezetője ellenindítványt tett: fejezzék be a vitát (a Házszabály a vita befejezésének eme indítványának a képviselőt ne kelljen tovább hallgatni címet adja). Az ellenindítványt ugyan elvetették, de az ellenzéknek a Házszabály felfüggesztésére vonatkozó javaslata sem került idő hiányában megvitatásra. Az ügyrendi csetepatéval mint félóra ment el

10 Julia Gillard miniszterelnök 3.2. Matters of Public Importance Ez a műfaj hasonlít leginkább a magyar napirend előtti felszólalás intézményére. Egy, illetve másfél órás időkeretben a képviselők, illetve szenátorok általuk fontosnak tartott aktuális ügyekben szólalhatnak fel. A magyar parlament gyakorlatához képest fontos különbség, hogy a Matters of Public Importance nem az ülés kezdetekor zajlik, hanem az egyes törvényjavaslatok megvitatása után. A szokásjog alapján kormányoldalról és az ellenzék részéről két-két képviselő tölti ki a rendelkezésre álló időt. Hétfő kivételével minden ülésnapon sor kerül ezekre a típusú felszólalásokra. A Matters of Public Importance abban is különbözik a magyar parlamenti gyakorlatról, hogy a felszólalóknak nem 5-5 perc, hanem jóval hosszabb idő áll rendelkezésükre mondanivalójuk kifejtésére

11 3.3.Censure (Elítélő nyilatkozat) A törvényhozás olyan, egy adott magatartást helytelenítő nyilatkozata, amelyik vonatkozhat kormányra, de akár egy képviselőre is. Közvetlen jogi következménye nincs, inkább a nyilvánosság előtt zajló politikai küzdelmekben egy újabb eszköz. A magyar parlamenttől idegen egy ilyen nyilatkozat, de az USA törvényhozásának például jogában áll ilyen nyilatkozatot tennie február 16-án Christopher Maurice Pyne ellenzéki frakcióigazgató kérte, hogy a Képviselőház tegyen a kormányt elítélő nyilatkozatot. Az indítványt azzal indokolta, hogy a Gillard-kormány megbénult, képtelen a kihívásokkal szembenézni. A javaslat azonnali megtárgyalására a levezető elnök nem adott módot, ezért az ellenzék a házszabályi rendelkezések felfüggesztését kérte az indítvány mielőbbi megtárgyalása érdekében. Az ügyrendi indítványt a Képviselőház 70:71 arányban vetette el. 4.Összegzés Az ausztrál parlamentben sok időt szánnak a törvényalkotáson kívüli tevékenységre, a kormány ellenzék általi ellenőrzésére. Ez már csak azért is indokolt, mert az ottani politikai rendszerben nagy a belső pártfegyelem a kormánypártokban. Stanley Banch amerikai politikai szakértő, aki számos parlament működését tanulmányozta, egyenesen veszélyesnek nevezte az ausztrál kormány parlamenti befolyását. Úgy vélte, a kormánypárti frakció tagjai nem éreznek késztetést kormányuk bírálatára, és ellenőrzésére, ezt legfeljebb zárt ajtók mögött teszik meg. A Szenátus ugyanakkor a kormánypárti többség fékezője lehet, amennyiben a Szenátusban a kormánynak nincs többsége. Ez pedig előfordulhat, mert a

12 Képviselőház és a Szenátus mandátuma nem egy időben jár le a Képviselőházé max. 3 évig, a Szenátusé pedig hat évig tart. Ugyanakkor a kormányoldal sem teljesen mozdulatlan, és kritikamentes: a mostani miniszterelnök, Julia Gillard a még hivatalban lévő elődjét, Kevin Ruddot belső hatalmi harcokban sikerült félreállítania miniszterelnöki székéből, és helyére kerülnie 2010-ben. Gillard ügyesen kihasználta a Labour pártban növekvő elégedetlenséget. Rudd 2012 februárjában megkísérelte ugyan a pártvezetői poszt megszerzésével visszaszerezni a kormányfői hatalmat, de törekvése nem járt sikerrel, Gillard pártvezető, és ezzel kormányfői is maradt. Az ausztrál miniszterelnöknek is figyelemmel kell tehát lennie pártja erős frakcióira, csoportjaira, még akkor is, ha az ausztrál politikai hagyományoknak része az erős pártfegyelem. Az ausztrál parlament tevékenységében sok az ügyrendi jellegű vita, és ez nemcsak a szereplők korlátozott önmérsékletére, hanem az ennek tág teret engedő Házszabályra is visszavezethető. A tanácskozás lefolyása szempontjából ez nem mondható üdvös dolognak, már csak azért sem, mert ez tünete annak, hogy az immár több mint száz éves parlamenti múlt ellenére jó néhány eljárási kérdést másképpen értelmeznek a résztvevők. Hibás a Házszabály (Standing and Sessional Orders) 86. pontjának azon előírása, amelyik szerint ügyrendi kérdésben azonnal szót kell adni, még akkor is, ha az aktuálisan felszólaló nem fejezte be a mondanivalóját. Ezzel a politikusok akár mondvacsinált ügyrendi felszólalásokkal is megakaszthatják ellenfeleik felszólalását. Mindezzel együtt is az ausztrál közvélemény összességében pozitívan áll az ottani politikai rendszer működéséhez. Scott Brenton, az Australian National University kutatója azt a 2007-es felmérést idézi, miszerint a lakosság jóval több, mint kétharmada elégedett a demokrácia működésével, bár a képet valamelyest árnyalja, hogy a többség véleménye szerint egy egyszerű választópolgárnak nincs komoly beleszólása a politikába