Kassa az európai történelem kontextusában

Átírás

1 Kassa Város Önkormányzata, Kassa Város Levéltára Kassa az európai történelem kontextusában Hajdu Mária Bartoš Martin (eds.) Dušan Čaplovič, iskolaügy miniszter és Zdenko Trebuľa, Kassa megye önkormányzatának elnökének támogatásával megrendezett tudományos konferencián elhangzott előadások gyűjteménye. A tudományos konferencia Kassán került megrendezésre szeptember 19-e és 20-a között. Kassa 2014

2 Kassa Város Önkormányzata, Kassa Város Levéltára Kassa az európai történelem kontextusában Hajdu Mária Bartoš Martin (eds.) Lektor Dr. Gyulai Éva A projekt a Szlovák Kultuszminisztérium anyagi támogatásával valósult meg. Kassa Város Önkormányzata, Kassa Város Levéltára. Minden jog fenntartva. A jogtartók kimondott jóváhagyása nélkül sem az egész kiadvány, sem annak részei nem másolhatók és nem terjeszthetők sem információs médiumok, sem más technikai eszközök segítségével. A kézirat fordítása nem korrektúrázva. A kiadott szöveg tartalmi és nyelvi helyességéért maguk a szerzők felelősek. ISBN EAN

3 Tartalom Bevezetés... 6 Jelentős régészeti feltárások és egyedülálló bronzkori leletek Kassán és Kassa környékén... 8 Olexa, Ladislav - Nováček, Tomáš Kassa és Kassa város polgárságának a fejlődése a kezdetektől a 14. század közepéig Uličný, Ferdinand Kassa útja az évi kiváltságolásig Zsoldos, Attila Kassa város elit polgárai a 13. és a 14. század fordulóján Magdoško, Drahoslav Kassa az Anjou-korban, a város gazdasági kapcsolatai Közép-Kelet- Európában Lukačka, Ján A legrégibb, városnak adományozott címer Európában Kirst, Jozef Krakkó és Kassa levelezése a középkorban Sroka, Stanisław A. Árucsere és kölcsönös függőség. Bécs és kapcsolatai a Magyar Királyságban a késő középkorban és a korai újkorban (a században) Opll, Ferdinand Kassa kereskedelmi életének jogi háttere a középkorban Weisz, Boglárka Kassa korai újkori népesedéséről európai összehasonlításban Granasztói, György Kassa Közép-Európában az újkor kezdetén Marečková, Marie Krakkó és Kassa viszonya a 16. században Noga, Zdzisław 3

4 Kassaiak az európai egyetemeken a 15. századtól a 17. századig: tények és számok Caproş, Iulia Pentapolis együttműködés és viták Chalupecký, Ivan Kassa és a kelet-szlovákiai városok között fennálló jogi, társadalmi és gazdasági kapcsolatok a középkorban Fedorčáková, Mária Henckel János kassai lelkész, az európai reneszánsz és humanizmus személyisége Bodnárová, Miloslava A kálvinizmus elterjedése Közép-Európában és a kassai református egyház alapítása Kónyová, Annamária Kassa városerődítésének történeti korszakok szerinti változásai Duchoň, Jozef Kassa mint a török elleni védelmi vonal része a 17. században Orosová, Martina - Kučerová Bodnárová, Katarína Kassa az európai várospolitika sodrásában Németh, István H. A kassai Szent Erzsébet-székesegyház mint spiritus movens Zubko, Peter A Szepesi (Kassai) Kamara hivatalnokai a 17. században Gusarova, Tatjana Kassa a korai újkori német forrásokban Brandt, Julia Kassa az európai migrációs folyamatokban ( ) Czoch, Gábor Cassovia vetustissima Kassa Bél Mátyás kézirata alapján Gyulai, Éva Kassa a magyar kapitalizmus idején Tajták, Ladislav 4

5 Közművelődési és társasegyletek Kassán a 19. század második felében Csiki, Tamás Kassa William Ritter, a szlovákiai városokat csodáló svájci utazó szemében Galmiche, Xavier Gerster Béla élete és munkássága Halász, Juraj Kassához fűződő jelentős európai személyiségek 1848 és 1920 között. 358 Gašpar, Ján Kassa jelentős tanárai Mešterová, Jana Kassa a II. világháború végén Csehszlovákia politikai és társadalmi központja Šutaj, Štefan Kassa mint Szlovákia történelmi támoszlopa Eliáš, Štefan 5

6 Bevezetés Tisztelt Olvasó, Ön egy egyedülálló publikációt tart kezében, mely jelentős szlovákiai és külföldi történészek előadásait tartalmazza, akik 2013 szeptemberében, közösen gondolkoztak el Kassa gazdag és érdekes történelmén, átfogóan, szakszemekkel nézve mutatták be városunk kapcsolatait a múltban és a jelenben, összeurópai vonatkozásban. Abban az évben, amikor Kassa első szlovák városként viselheti az Európa Kultúrfővárosa címet, a Kassa az európai történelem vonatkozásaiban elnevezésű nemzetközi konferencia és ennek következtetései jelentősen támogatják erőlködéseinket az irányban, hogy városunk, Kassa kapuit kinyissuk Európa felé és meghívjuk Európát hozzánk, Kassára, kihasználva az Európa Kultúr-fővárosa projekt által kínált lehetőségeket. Kassa kapuit továbbra is nyitva akarjuk tartani az új gondolatoknak, hozzáállásoknak, megoldásoknak, ötleteknek, invesztícióknak, látogatóknak és városunk új lakosainak a következő években is épp úgy, ahogyan ezt sikerrel végeztük az eredményekben gazdag és inspiratív 2013-as évben. A 2013-as év eseményei új víziót és új méreteket adtak a város létének, mely alapja az alkotói kedv, a dialógus, a partneri kapcsolatok, velejárója egy eddig sosem látott fejlődés, melyet már ma úgy ítél meg a laikus- és a szakközönség, hogy Kassát Szlovákia legdinamikusabban fejlődő városaként ismeri el. Ez úton szeretném kifejezni köszönetemet mindazoknak, aki hozzájárultak a Kassa az európai történelem vonatkozásaiban konferencia sikeréhez, és ahhoz a jövőbe küldött üzenethez, melyet ez a kiadvány őriz. MUDr. Richard Raši, PhD., MPH Főpolgármester 6

7 Tisztelt Olvasó, Az Európa Kulturális Fővárosa Kassa 2013 cím a város gazdag történelmét ismerte el, ugyanakkor mérföldkő is Kassa sok évszázados történetében. Kassa Város Levéltára mint a város önkormányzatának fontos intézménye úgy döntött, hogy a Kassa az európai történelem vonatkozásaiban c. nemzetközi tudományos konferencia megrendezésével járul hozzá, hogy a város méltó módon mutatkozhasson be Európának. A kétnapos konferencia szlovák és külföldi résztvevői kutatásaik legújabb eredményeinek bemutatása mellett tudományosan is értékelték Kassának az európai történelem egyes korszakaiban játszott jelentős szerepét. Tudományos eredmények és adatok széles spektruma mutatott rá, hogy Kassa a középkortól fontos és multikulturális városa volt Európának. Kezdeményezésünkkel olyan hazai és külföldi kutatókat szólítottunk meg, akiknek ismert Kassa történelme iránti tudományos érdeklődése, és munkásságuk során számos publikációt megjelentettek Kassával kapcsolatban. Arra kértük a kutatókat, hogy eddigi kutatási eredményeiket is felhasználva, összeurópai vonatkozásban mutassák be a város kapcsolatait. Az a tény, hogy a konferencián kilenc európai ország neves történésze vett részt (Szlovákia, Franciaország, Németország, Ausztria, Csehország, Magyarország, Lengyelország, Moldávia és Oroszország), önmagában is bizonyítja Kassa kiemelkedő szerepét a régió és Európa történelmében. A konferencia nívós megszervezésének és a tudományos előadások magas színvonalának, eredményeinek köszönhető, hogy konferenciánk egyike volt a Szlovákiában megrendezett legsikeresebb tudományos rendezvényeknek. A konferencia bemutatkozó kötetében az előadások eredeti, módosítatlan változatát jelentetjük meg, a szerzők által megküldött kéziratok alapján. Reméljük, hogy az almanachot örömmel fogadják mindazok, akik behatóbban kívánják megismerni városunk gazdag történelmének európai összefüggéseit. A történészek és más szakemberek közös munkája és tudományos eredményeik összehasonlítása, reményeink szerint, nemcsak Kassa és Kelet-Szlovákia történelmének jobb megismerését segítheti, hanem hozzájárulhat az európai művelődéstörténet azon részének mélyebb feltárásához is, amelyben Kassa fontos szerepet játszott. A konferencia résztvevői és szervezői nevében szeretném kifejezni köszönetemet Kassa város vezetőinek, valamint a konferencia partnereinek és szponzorainak, hogy támogatásukkal hozzájárultak a rendezvény nemzetközi sikeréhez. Hajdu Mária Kassa Városi Levéltár 7

8 Jelentős régészeti feltárások és egyedülálló bronzkori leletek Kassán és Kassa környékén Olexa, Ladislav Nováček, Tomáš Absztraktum A Kassai katlan területe az ókori Európa fontos része volt úgy földrajzi elhelyezkedése, mint környezeti adottságai és földben található ásványi kincsekben való gazdagsága miatt. Az egyik legfontosabb időszak a bronzkor volt, különösen annak eleje. Akkor keletkeztek Kassa környékén Bárcán, Alsómislyén és Rozgonyban megerősített települések, melyek egyben a kézművesség, a kereskedelem, a kohászat és a vallás központjai is voltak. Ezek a települések körülbelül 300 év eltelte után végül megszűntek, és ma a régészeti feltárásoknak köszönhetően mint fontos információs forrás segítenek megérteni az emberiség történelmének ezen ősrégi időszakát. Az értekezés a települések területén feltárt egyedülálló régészeti leletek alapján hozott új ismereteket mutatja be. Kulcsszavak: Kassa. Bronzkor. Leletek. Régészeti feltárások. Földrajzi fekvésének, természeti környezetének és ásványkincseinek köszönhetően a Kassai medence területén ősidők óta különböző civilizációk telepedtek le, amelyek a mai Európa történelmén jelentős nyomot hagytak. A régészeti kultúrákat tekintve, az egyik legkiemelkedőbb időszak a bronzkor, különösen korai időszaka. Az itt élő népek Kassa-Bárcán, Alsómislyén és Rozgonyban építettek erődítést telepük köré, amely egyfajta gazdasági és közéleti központ is volt. Ezeken a telepeken indult fejlődésnek a kézművesség, a helyi és az távolsági árucsere, a színesfémek feldolgozása. A telepek kb. 300 évig álltak ezen a helyen, a feltárt régészeti leletek egyedülálló tanúi ennek az elfeledett civilizációnak. Évtizedek óra folynak a kutatások a korabeli temetkezési helyeken és telepeken, hozzájárulva a 3500 évvel ezelőtt itt élő emberek életének és vallásának megismeréséhez. A kimagasló értékű leletek bizonyítják, hogy ez a terület egykor a mai Európa egyik civilizációs centruma volt. Az i.e. 3. és 2. évezred fordulója előtt a mai Közép-Európa térségében letelepedett népek élete rohamos fordulatot vett. Több helyen is tanúi vagyunk a bronzkor kezdetének. Az első fémötvözet, amelyet emberi kéz állított elő, a réz és az ón ötvözete, a bronz, amely azon felül, hogy egész régészeti korszaknak nevet adott, európai civilizációkat közelített egymáshoz. A mai Európa területén belül növekedett az árucsere-forgalom, több nép is vándorlásnak indult. A gazdasági és a társadalmi fejlődés ott vette a legnagyobb lendületet, ahol a közösség színesfém-lelőhelyek közelében, kereskedelmi utak mellé települt. A legelőnyösebb fekvésű területeket rövid időn belül újabb telepesek foglalták el, és amikor erre a területre érkeztek, folyamatosan magukba olvasztották az eredeti lakosságot, és minden téren a saját újabb, modernebb életstílusukat és kultúrájukat érvényesítették. Ez az expanzív nép, amely délről északra foglalta el a Kassai medencet, az ottomány-füzesabonyi 8

9 kultúrához tartozott. Központi, erődített telepének azt a stratégiailag kiváló lapos dombot választotta Alsómislye mellett, amelyet meredek lejtők vettek körül, és a folyótorkolatnál 45 méterrel emelkedett a környező táj felé. Az itt létrejövő, védelmi rendszerrel körülvett telep a térség gazdasági és igazgatási központja lett, veszély idején a közelben élő földműveseknek és pásztoroknak is menedéket nyújtott. A Nyitrai Szlovák Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének Kassai Kirendeltsége 1977 óta folyamatosan végzett régészeti kutatásokat ezen a helyen. A 36 kutatási szezon egyértelműen alátámasztotta azt a feltételezést, hogy Alsómislye 3500 évvel ezelőtt az egész Tisza-vidék fontos központja volt. A telep, egyedi elhelyezkedésének és a megmaradt temetkezési helynek köszönhetően, a régészeknek egyedülálló lehetőséget adott arra, hogy részletesen tanulmányozzák a Kassai medence ős- és ókori lakóinak az életét és ezt összeurópai szempontból is elemezzék. Az Alsómislye melletti telep a domb déli oldalán található. Az ív alakú erődítés a domb meredek lejtőit kötötte össze, a védőrendszert egy hatalmas agyagsánc és egy mély, ék alakú árok képezte, amelyet kétszer építettek át, illetve szélesítettek ki. A védett szállásterület lakói szögletes, egy helyiségből álló, agyagpadlós házakat építettek, ezeket valószínűleg kővel falazták alá, és ácsolt gerendákból építették fel, a helyiség közepén vagy sarkaiban rendszeresen rátalálunk agyagkemencére vagy kiemelt tűzhelyre. A ház berendezéséhez tartozott sokféle kerámia, kőmozsár, kőlap, agancs-kapa, mindenféle más 1. ábra. Alsómislye nyugati oldala, ahol a domb kimagasló részén állt az erődített bronzkori telep és a temetkezési hely. kőből, bronzból vagy csontból készült tárgy, szövéshez használt agyagnehezékek, orsók, orsónehezékek. A leletek alapján állíthatjuk, hogy a telep lakói földműveléssel és kézművességgel foglalkoztak, helyben dolgozták fel az elsődleges és másodlagos nyersanyagokat. A teleptől nem messze található a temetkezési hely, a feltárt kb sírból már majd 800-at átvizsgáltak. A telep lakóinak a száma folyamatosan nőtt, nagyobb területre volt szükség, az eredetinél nagyobb, új erődítést kellett felépíteni. A kibővített központi telepnek már kapuja és városhoz hasonló elrendezése volt, 7 hektárt foglalt el. A régészetben a bronzkort magas esztétikai értékű kulturális leletek jellemzik, nem volt ez másképp a Kassai medence területén sem, ahol kivételes jelentőségű tárgyak kerültek elő, köztük például az arany- és bronztárgyak, precíz kidolgozásuk ma is csodálatot érdemel. A test vagy a viselet, öltözet díszítéséhez használt fülbevalók, tűk, karperecek kétség kívül 9

10 fejlett civilizációra mutatnak, amely bátran hasonlítható a mai Dél-Európa területének akkori híres centrumaihoz, mint Mükéné vagy a kis-ázsiai Trója. 2. ábra. Az alsómislyei régészeti kutatások Ezt az időszakot a kereskedelmi kapcsolatok élénkülése is jellemzi, kiváló példa erre az a balti eredetű gyanta-lelet, amelyet bizonyíthatóan Alsómislyén dolgoztak fel. Ezt az egykor értékes nyersanyagot az egyiptomi fáraók balzsamozásához is használták, lehetséges, hogy a félkész árut területünkön keresztül szállították a távoli Egyiptomba. A transzeurópai kereskedelem tárgya lehetett sok más olyan dolog is, amelyeket nem tártak fel még az ásatások. A későbbi történelmi időszakból már vannak híreink a mézzel, szőrmével, sóval, sőt a rabszolgákkal való kereskedelemről is. Az árut már akkor is kocsik és lovak segítségével szállították, amint azt a feltárt leletek bizonyítják: kocsirészletek, valamint az a 40. sz. gyereksírba helyezett egyedülálló lelet, egy játékkocsi, ez a gyerekjáték valószínűleg az eredeti kocsik kicsinyített változata volt. Az i.e as évektől az 1500-ig tartott bronzkor kezdetét környezetünkben európai szinten is egyedülálló jelenség jellemzi: erődítéssel körülvett telepek építése. A széles kereskedelmi kapcsolatoknak köszönhető, hogy a központi telepek építésének gondolata is bekerült a Kárpát-medencébe, ezek akár a déli városállamok egyfajta másolatának is tekinthetők. A központi telepeken csoportosult, illetve itt jött létre az akkori lakosság elit rétege, amely a javakat és a hatalmat saját kezébe összpontosította. Ez kedvezően hatott ábra. Alsó-mislei aranyleletekből. 4. ábra. Bárczai aranyleletekből.

11 a szellemi élet és a közélet fejlődésére, hosszú távon megalapozva maga Európa történelmét. A bronzkortól kezdve máig az európai történelem és civilizáció sajátos vonása gazdasági és kulturális központok, azaz városok építése. A Kassai medence déli része, Kassa környéke, az itteni központokkal, egyike volt azoknak az ún. civilizációs medencéknek, ahol a tipikusan európai történelem kezdetét vette. Bár írásos bizonyítékokkal nem rendelkezünk, állíthatjuk, hogy területünk fontos pont volt az ókori Európa térképén ban Kassa Európa kulturális fővárosa lett, logikus folytatása annak a fejlődésnek, mely bizonyos értelemben 3500 évvel ezelőtt vette kezdetét. 5. ábra. Az alsómislyei 40. sz. gyereksírból származó, kivételes értékű játékkocsi. A régészek célja nemcsak történelmünk emlékeinek összegyűjtése és dokumentálása, hanem az is, hogy a történelmet közelebb hozzák a társadalomhoz. Különböző intézményekkel, például múzeumokkal együttműködve a tudósok azon igyekeznek, hogy a laikus közönségnek is bemutassák gazdag történelmünket és térségünk érdekes múltját, főként múzeum kiállítások segítségével. Az open-air azaz szabadtéri múzeumok nagy számban létesültek Európában az 1990-es években, a néprajzi jellegű ún. skanzenekben az elmúlt egy-két század népi építészeti emlékeit és egyéb tárgyait őrzik. Ősés ókori települések rekonstrukciója a történelem bemutatásának új iránya az archeo-skanzenek vagy régészeti parkok esetében a látogatóknak egyedülálló lehetősége van arra, hogy részesei legyenek az ős- és ókori települések életének, amelytől egyébként évezredek választanak el minket ben alakult a Collegium Myssle Civil Egyesület, amelynek fő célja, hogy szakemberek vezetése alatt felépítse Alsómislyén az egykori, erődítéssel körbevett bronzkori telepet. A MYSSLE régészeti skanzen tervét behatárolják mind a már elvégzett ásatások, mind az esetleges folytatás lehetősége. A Várhegy és Koscelek a szabadtéri múzeum két független, egymástól elválasztott része lenne. A házak rekonstrukcióin mutatnák be a lakáskultúra fejlődését a kőkorszaktól egészen a középkorig. Az eddig szerzett tudományos ismeretek alapján a Kosceleken építenék fel a régió történelmére jellemző házakat. A skanzen ezen része egyben része lenne egy rekreációs-, sport-, és tudományos központnak is, amely a szomszédos szlovák és magyar partnerközségek közös terve. A Várhegyen, ahol az őskori város a Kassai medence ősrégi centruma maradványait feltárták, eredeti helyükön építenék fel újra a gerendás házakat és az erődítés egy részét, kapuval együtt. A MYSSLE skanzen felépítésével 11

12 megnő majd az alsómislyei helyi múzeumban kiállított leletek attraktivitása, a turisták alaposabban megismerhetik majd a régió természeti adottságait, a Kassai medencében ez egyik legérdekesebb szabadidőközpont jöhet létre. 6. ábra. A MYSSLE skanzen vagy régészeti park terve. A skanzen minden elemét házakat, tárgyakat, temetkezési helyet, ugyanott helyezik majd el, ahol az ásatások során a régészek feltárták. A skanzen lehető legmegfelelőbb elhelyezésének (Alsómislyén) biztosítéka az is, hogy az 1991-ben tartott XII. Régészeti Világkongresszus keretében számos szakember látogatta meg az itteni ásatásokat. Az alsómislyei lelőhely jól ismert, nemcsak a kongresszusnak, hanem számos tudományos publikációnak és vándorkiállításnak köszönhetően. A MYSSLE régészeti skanzen széles rétegek számára elérhetővé tenné az utolsó évtizedek egyik legfontosabb, komplex, közép-európai régészeti kutatását, felhasználva egyúttal más lelőhelyek ásatásainak az eredményeit is. A három Kassa melletti (Bárca, Rozgány, Alsómislye) bronzkori lelőhely az európai kulturális örökség kivételes értékű kincse, a több évtizedes kutatási eredmények leleteit és adatait folyamatosan dolgozzák fel a kutatók, és eljött az idő, hogy Kassán és környékén is modern eszközökkel mutathassuk be a vidék történelmét a nagyközönségnek. 12

13 7. ábra. Ókori ház rekonstrukciója Alsómislyén. Irodalom OLEXA,L.: Nižná Myšľa Osada a pohrebisko z doby bronzovej. (Alsómislye Bronzkori település és temetkezési hely). APS 7, Košice OLEXA,L.-NOVÁČEK,T.: Pohrebisko zo staršej doby bronzovej v Nižnej Myšli. (Késő-bronzkorszaki temetkezési hely Alsómislyén). Katalóg I (hroby 1 310). ASM XIV, Nitra OLEXA, L.- KAVULIČ, J.- RÁKOŠ, J.- KAVULIČOVÁ, D.: Archeologický skanzen MYSSLE v obci Nižná Myšľa. (MYSSLE régészeti szkanzen Alsómislyén). In: Skanseny archeologiczne i archeologia eksperymentalna. Krosno FURMÁNEK, V.- VELIAČIK, L.- VLADÁR, J., 1991: Slovensko v dobe bronzovej. (Szlovákia a bronzkorszakban). Bratislava. 13

14 Kassa és Kassa város polgárságának a fejlődése a kezdetektől a 14. század közepéig Uličný, Ferdinand Absztraktum Az értekezés fő célja rekonstruálni Kassa város és a városi polgárság fejlődésének kezdeti időszakát a 14. század közepéig. Az értekezés első része Kassa város és környékének fejlődését tárgyalja a 10.-től a 13. századig. A második része elemzi a városi polgárság, a városi privilégiumok és a város önkormányzatának a kialakulását, részletezi a polgárság körében elterjedt kézművességet, kereskedelmet, a polgárság vallási életét és az itt élő nemzetiségek összetételét. Az értekezés szintén foglalkozik a polgárság megnevezésének a szakterminológiájával és érinti város építészeti fejlődését. Kulcsszavak: Kassa. Városi polgárság század. Városi privilégiumok. Kassa város és környékének betelepítése a 10. és a 13. század között Kassa, főképp a városközpont történelmileg legrégibb része, a Kassaikatlan síkságos területén, a Hernád folyó jobb partjának a szomszédságában, 210 méter tenger feletti magasságban fekszik. Kassával és a lakosaival kapcsolatos legrégibb írásos emlék az 1230-as évből származik, melyet egymástól függetlenül fedezett fel egy magyar és egy szlovák történész a 20. század második felében. Maga a feljegyzés az egri káptalan iratai között található, és hivatalosan megerősíti, hogy Simon, Gergő, kassai papnak a fia és Péter, Pálnak, kassai lakosnak fia, eladták a tulajdonukban lévő lubinai földek egy részét három férfinek, akik hovatartozását az irat tovább nem pontosítja. Mivel név szerint említi Kassa akkori négy lakosát, tartalmából következtethetünk Kassára, mint saját lakossággal bíró településre, de már nem a Kassához tartozó földekre. Az eladók egyike Gergő, kassai plébánosnak volt a fia, másikja Péter volt, Pálnak a fia. Az irat nem pontosítja a három férfi társadalomban betöltött szerepét, csak Gergőt említi, mint kassai papot. Figyelembe véve, hogy már 1230 előtt tulajdonukban volt a Lubina környéki földek egy része, mint földbirtokosok mindenképp a városi polgársághoz vagy a nemességhez kellett tartozzanak. És mivel 1230-ban egyúttal Kassa lakosai is voltak, társadalomban betöltött szerepük szerint városi polgárok kellett legyenek. Nem zárható ki az a lehetőség sem, hogy nemesek voltak, akik csak röviddel 1230 előtt telepedtek le Kassán. Ez a feljegyzés, mely Kassának csupán négy lakosát és közvetetten három háztartását érinti, elegendő okot ad arra a következtetésre, hogy Kassa már 1230 előtt is saját lakossággal rendelkező település volt. Az egri káptalannak ebben az 1230-ban kelt latin nyelvű iratában Kassát, mint Cassa-t említik. Ez a latin befolyású név magyarul Kassá-nak hangzik. A Cassa és Kassa megnevezéseken kívül, melyek a 13. és a 14. századból fennmaradt iratokban túlsúlyban vannak, kivételesen rátalálunk a Kossa és 14

15 Cossa nevekre is, melyek helyes szlovák kiejtése Kosza. Az említett megnevezések változóan gyakori használata alapján arra következtethetünk, hogy az első, eredeti és legrégibb megnevezés Kossa volt, mely a helyi és a környékbeli szláv lakosság körében alakult ki és terjedt el a században. A magyar lakosság számára a században vált ismertté a Kossa megnevezésű település, melyet saját köreikben Kassá-nak kezdtek nevezni. A későbbiekben ez lett a város túlnyomó, sőt állandó, magyarosított megnevezése. Kassán és Abaúj-megyében a szlovák lakosság önmagától fokozatosan elhagyta a Kossa szlovák megnevezést, és újonnan a Košice alakot kezdte el használni. Máig is Košice a város állandó, szlovák nyelvű megnevezése. A Košice szlovák megnevezést a csehek változtatás nélkül vették át. Ezt bizonyítják a 15. század felétől fennmaradt, Csehországban és Szlovákiában csehül írt iratok és levelek. A lengyelországi lengyelek sem változtattak a Košice szlovák megnevezésen, ezt használták latin nyelven írt szövegeikben is. A 17. századtól a Szlovákiában szlovákul írt iratokban megjelenik a város szlovák megnevezése, Košice, illetve a košický (kassai) melléknév. Hivatalos magyar okiratokban a Košice szlovák megnevezés csak a 18. századtól jelenik meg. Az elvégzett kutatások alapján, a történészek, régészek és nyelvészek ismeretei és nézetei szerint röviden összegezhetjük, hogy a Kassához legközelebb fekvő szomszédos települések, név szerint Bárca, Lubina, Gord, Mislye, Téhány, már a században léteztek, mint ősrégi szlovák falvak. A kassai városi polgársággal kapcsolatos legrégibb írásos emlékek és a városi polgárság kezdetei Kassán Simon, Gergő, kassai plébános fia és Péter, Pálnak a fia, már 1230 előtt is birtokolták a Lubina falu közelében fekvő földek egy részét ban azonban földjeiket eladták más férfiaknak, akik hovatartozása nem ismert. A földek eladását az egri káptalan erősítette meg írásban. Hogy földjeiket eladhassák, Simon és Péter korábban mindenképp a földek tulajdonosai kellett legyenek. E-módon értelmezve a szöveget, az említett irat a kassai polgárság és Kassa, mint város fennállásának 1230-ban a legrégibb, ámbár közvetett bizonyítéka. A legrégibb közvetlen információk Kassáról, mint városról, és a kassai polgárságról, IV. Béla április 13-án kelt iratában találhatók, melyben a király írásban megerősíti, hogy Szina város polgárainak ugyanazokat a kiváltságokat és szabadságokat adományozza, mint amilyenekkel már Kassa polgárai is bírnak, és amelyekkel saját maga ruházta fel őket. Az irat csak röviden említi Kassa polgárainak a kiváltságait, azaz a tized kifizetésének a jogát, a peres ügyek rendezésekor alkalmazható kiváltságokat, és minden más, tovább nem pontosított jogot. Igaz azonban, hogy az iratban megjelenik a szinaiak kötelességeire vonatkozó utalás is. A királynak éppolyan adót fognak fizetni, mint a kassai polgárok. Az 1230-ban és 1249-ben kelt iratok- 15

16 ban foglaltak alapján végérvényesen leszögezhetjük, hogy Kassa már 1230 előtt város volt és polgári lakossággal rendelkezett. A Magyar Királyság politikai történelméből bizonyítékokkal alátámasztott tudomásunk van arról, hogy bár IV. Béla 1235-től volt magyar király, de már apja, II. András ( ) élete és uralkodása idején is sikeresen igényelte részét a királyi jogok érvényesítésében. Bizonyítható, hogy 1220-tól a Magyar Királyság keleti részén is jelent volt, mint ifjabb király, aki Kassa polgárainak már 1220 és 1230 között is adományozhatott kiváltságokat. Mindenképp 1230 előtt kellett így tegyen, de hogy pontosan melyik évben, ez mindmáig a kassai polgárság történelmének egyik, a 13. század 20-as éveibe visszamenő rejtélye. Miután a város megszerezte privilégiumait, kezdetét vette a kassai városi polgárság kiváltságos, egyedülálló fejlődésének az időszaka. Kassán éppúgy, mint Szlovákia és Magyarország minden más városában, már a században is lejátszódott egy nem tudatos, elemi erejű, spontán folyamat. A városok kialakulásának elemi szakaszában nem keletkeztek, ezért ma nem is léteznek magyar eredetű, közvetlen írásos emlékek a városok és a polgárság fejlődéséről azokban az időkben. Kassa az ősrégi észak déli és kelet nyugati útvonalak kereszteződésén jött létre. Mint ezen útvonalak csomópontján létrejött település, alkalom adtán nem csak a környező falvak lakosait vonzotta, hogy itt vegyék meg a számukra szükséges termékeket, hanem a korabeli kereskedők is éltek a felkínált lehetőségekkel. Különböző feltételek sikeres együtthatásának köszönhető, hogy Kassán önmagától keletkezett piac, mely megléte, de főleg állandó jellege adott gazdasági alapot a kassai polgárság kialakulásának és fejlődésének, valamint Kassa faluból várossá való átalakulásának. Ezen folyamatok együttessen játszódtak le a században. Nyilvánvaló, hogy a környező falvak iparosait és főképp a városban folyamatosan letelepedő külföldi bevándorlókat nem csak Kassa kedvező földrajzi elhelyezkedése vonzotta, de leginkább a helybéli piac megléte és az egyre szélesebben kibontakozó polgári élet. Az újonnan letelepedők életét alapvetően befolyásolta a városban rendszeresen tartott piac, mely nekik köszönhetően is sikeresen fejlődött és nőtt tovább. A külföldről jött telepesek nem csak az ipar és a kereskedelem fortélyait hozták magukkal, hanem az eredeti otthonukban szerzett, polgári és városi élettel kapcsolatos tapasztalataikat és elképzeléseiket is. Éppen a külföldről bevándorlók és az újonnan letelepedett lakosok, azaz a vendégek képezték a kassai polgárság legaktívabb csoportját, mely Béla ifjabb királytól a 13. század 20-as éveiben megszerezte Kassa számára a városi privilégiumokat. Ezek foganatosítása és a mindennapi életben való alkalmazása vetett véget a polgárság spontán fejlődésének, és nyitott kaput a közösségi és a társadalmi polgári élet kibontakozásának a szabályosan megszerzett és hivatalos iratokba foglalt, világi uralkodótól kapott kiváltságok alapján. A kiváltságokat törvényerővel lehetett alkalmazni a kassaiak, a király, a nemesség és az egyház felett, sőt az idegenek is alá kellett vessék magukat a rájuk vonatkozó szabályoknak. 16

17 A városi polgárság körében gyakorolt foglakozások Bár nincs közvetlen adatunk arról, milyen foglalkozások gyakorlása jellemezte Kassa polgárságát a században, mégis azokra az alapvető elfoglaltságokra kell, gondoljunk, melyek szinte mindennapi részét képezték a városi polgárok munkájának és életének. Elképzelésünket csak Kassa polgárainak a századból fennmaradt, konkrét foglalkozásainak az ismeretére tudjuk alapozni, melyek szerint a polgárok különböző szaktevékenységek színes elegyét gyakorolták. Egyedülálló személyek, családok és egész háztartások megélhetését alapvetően befolyásolta, milyen szinten is milyen sikerrel művelték a földet, űzték az ipart vagy kereskedtek. A földművelést a korábbi időkből fennmaradt tevékenységnek tekinthetjük, amikor a kassaiak mint falusi lakosok és földművesek, társadalmi szerepük szerint mint alattvalók éltek. A földművelés még a században is majd minden városi háztartás pótolhatatlan élelem- és élelmiszer-forrása volt. A kassai földművesek köreiből kerültek ki az első szőlészek, illetve ezek első generációja. Bár feltételezhető, hogy Kassa környékén már a 14. századot megelőzően is foglalkoztak szőlészettel, mégis csak a 14. század első felében indult erőteljes fejlődésnek. A kassai szőlészettel, borgyártással és borkereskedelemmel közvetlenül kapcsolatos legrégibb feljegyzés 1347-ből származik. A Kassa iparosait említő legrégibb közvetlen forrás a szűcsökkel kapcsolatos ben néhány kassai szűcs saját céhet alapított, azaz olyan önkéntes egyesületet, mely tagjai a céh írásba foglalt szabályai szerint éltek és dolgoztak. A szűcsök céhének az alapszabályait jóváhagyták az akkori kassai városbíró és a várostanács tagjai is. A kassai szűcsök céhlevele a Szlovákiában illetve Magyarországon fennmaradt legrégibb céhlevél. Megjelenésük időrendje szerint a kereskedelem volt a Kassán kialakult harmadik fontos foglalkozás. Kezdeteire jellemző a helyi földművesek és szőlészek termékeinek az eladása. A kassai kereskedők tovább bővítették tevékenységüket, és mesterségüket a legmagasabb szinten űzve, más különböző árukkal is kereskedtek a helyi piacon, később a közeli városok piacain, majd távoli városokban, sőt külföldön is. Nyilvánvaló, hogy a 13. század 20-as éveiben a kassai iparművesek és kereskedők kezdeményezték annak a kiváltságnak a megszerzését Béla ifjabb királytól, mely szerint az Abaúj-megyében tartott piacokon árujukat nem terhelhették vámmal. A kassai kereskedők a 13. század második felében kétség kívül üzleteltek más, különböző eredetű árukkal is. Vettek és eladtak vászont, gabonát, sót, vasat, bort, ólomot, szőrmét, viaszt, mézet, lisztet, lovakat, ökröket, teheneket, bárányokat, sertést, faggyút, szalonnát, pénzt, halakat, szalmát, fát. Jellemző, hogy az első, foglalkozásával együtt bejegyzett kassai férfi éppen helybéli kereskedő volt. A 14. század 40-es éveiben a kassai kereskedők kétség kívül sikeresen kereskedtek Magyarország határain túl is, jelenlétük bizonyítható Galicia és 17

18 Lodoméria északabbra fekvő részein. Nyilvánvaló, hogy a kereskedelem volt a kassai polgárok legjövedelmezőbb foglalkozása. Piacok és vásárok Nem áll rendelkezésünkre olyan irat, mely bizonyítaná, hogy a király engedélyezte piac tartását Kassán. Csak arról van tudomásunk, hogy a 13. század 20-as éveiben a kassai polgárok bizonyos kiváltságokra tettek szert. A fentiekből következik, hogy Kassán már a 13. századot megelőzően, és természetesen a 13. század folyamán is volt piac. Az 1330-ból fennmaradt iratból továbbá megtudhatjuk, hogy a helyi piacot csütörtökön tartották. I. Lajos király 1347-ben Kassának adományozott kiváltsága szerint minden munkanapon tarthattak a városban piacot. Nagy előnyt jelentett ez a kassai polgárok, elsősorban a kézművesek és a kereskedők számára, mivel árujukat lényegesen hosszabb ideig árulhatták illetve köthettek üzletet. Ettől kezdve Kassán úgynevezett napi piacot tartottak. A 14. század felében csak Kassán volt napi piac, Szlovákia minden más városában hetente tartottak piacot. A 14. század első negyedében jelentősen megnőttek a kassai polgárok üzleti lehetőségei. Ismeretlen okokból, de kétség kívül Kassa minden polgára, elsősorban a helyi kézművesek és kereskedők hasznára, Kassán évente egyszer nagyobb piacot, azaz vásárt rendeztek. A kassai vásárról egy 1330-ból származó iratból van tudomásunk, mely szerint Abaúj-vármegye és a szomszédos vármegyék lakosai között is ismert volt. A 14. század 40-es éveiben a kassai polgárok, főleg a kézművesek és a kereskedők ismét igyekeztek javítani piaci helyzetükön, elsősorban a vásár adta lehetőségek kihasználásával. Változtatni akartak a meglévő vásár időpontján, és több napon keresztül akarták megtartani. Ezt 1347-ben sikerült elérniük, amikor I. Lajos király Kassán évente két vásárt engedélyezett. Az egyik, hétnapos vásárt október 6. és 13. között tartották, és Mihály-napinak nevezték. A másik vásár a Szentháromság-ünnepének a napján, május közepe táján kezdődött és 14 napig tartott, ezért pünkösdi vásárnak nevezték. Az év előnyös időszakaiban megrendezett két vásár, először május közepétől június közepéig, majd október második hetében, többszörösére növelte a korábbi három vásárnap adta lehetőségeket. Valószínű, hogy a továbbiakban is megrendezték az időrendben először megtartott kassai vásárt. A 14. század közepén Kassán jóval több vásárt tartottak és sokkal több vásárnap volt, mint Szlovákia bármely más városában. A munkanapokon tartott piac és az évente megrendezett két vagy három vásár, mely 21 vagy 24 napig tartott, Szlovákia városai közül Kassának adta a legnagyobb kereskedelmi lehetőségeket a 14. század közepén. A kassai polgárok privilégiumai Kassa lakosai a városi polgároknak járó jogokat a 13. század 20-as éveiben kapták meg Béla ifjabb királytól. Erre IV. Béla április 13-án kelt, Szina 18

19 lakosainak címzett adománylevelében találunk biztos utalást, melyben megerősíti, hogy Szina lakosainak ugyanolyan kiváltságokat adományoz, amilyeneket korábban Kassai polgárainak adományozott. A városok és a városi polgárság fejlődéséből Szlovákiában és Magyarországon a 13. század első felében ismert, hogy 14 város lakosai illetve polgárai kaptak városokat megillető kiváltságokat. Az adománylevelek elemzéséből kitűnik, hogy a privilégiumok tárgya jogok és kötelességek elegye volt. A megszerzett jogok tartalmazták: - az igazságszolgáltatást és a közigazgatást gyakorló városbíró és esküdtek választásának a jogát; - a város polgárainak felmentését az adott comitatus (vármegye) megyebírójának a hatalma alól; - a városi plébániai templom lelkészének a kiválasztásának a jogát, akinek közvetlen felettese nem az arcidiakon, hanem a főegyházmegye püspöke volt; - a város lelkészének joga volt egy tized bevételére a város hívőitől; - a vámmentesség jogát a város közvetlen környékén; - bányajogot csak bizonyos városok polgárai kaptak; - az ingó és ingatlan tulajdonra vonatkozó jogot. A teljesítendő kötelességek közé tartozott: - a királynak minden éven befizetni a kiszabott adót; - a királyi hadsereg számára felfegyverezni és kiküldeni bizonyos számú katonát; - a királyt kíséretével együtt befogadni, vendégül látni és elszállásolni, amennyiben az adott comitatusban vagy a közeli környéken való tartózkodásakor esetleg ezzel a kéréssel fordulna a városhoz; - a régi érméket minden éven újra váltani. Más, akkoriban elterjedt jogok megszerzésének és használatának közvetett bizonyítéka, hogy a kassai polgárok a 13. század második felében és a 14. század első két évtizedében nem tartották szükségesnek, hogy a királytól úgynevezett alap városi-kiváltságok adományozását kérjék. Érthető az ok. Minden alapkiváltságot már hagyományosan használtak. A kassai polgárok csak 1319-től igyekeztek tovább bővíteni és maguk számára előnyösebbé tenni a már megszerzett kiváltságaikat, mind jogaikat, mind kötelességeiket illetően ben Károly király felszabadította a kassai kereskedőket a vám fizetésétől a királyi vámokon, valamint a nemesi és az egyházi vámokon Aba, Sáros és Ung comitatusokban ben a kassaiak szokatlanul sikeresek voltak a királlyal szembeni kötelességeik tárgyában. Akkor még a király és a kassaiak élénk emlékezetében volt Kassa polgárainak királlyal szemben kinyilvánított politikai hűsége és a király katonai támogatása a győztes rozgonyi csatában, 1312-ben. Így 1321-ben Károly király kétség kívül a kassai patríciusok kérelmére reagált, 19

20 amikor megszüntette az addig érvényben lévő, minden kassai háztartástól bevett évi fél fertály ezüst nagyságú adót. A király ugyanakkor arról is döntött, hogy Kassán hat hétig fog tartani a régi érmék új érmékre való váltása. Végül abba is beleegyezett, hogy a kassai polgárok üzletelhetnek aranyban, ezüstben, garasban, esetleg más érmékben is. A kassai polgárság körében űzött foglalkozások közül a kereskedők voltak azok, akik a 14. század utolsó negyedében kitartóan igyekeztek még jobban kibővíteni jogaikat. El kell ismernünk, hogy igyekvésük sikerrel járt. Kassa polgárai azon igyekeztek, hogy jogaikat tovább gyarapítsák vagy számukra még előnyösebbre változtassák. Erőlködésük sikeres volt a városbíró és Kassa várostanácsának igazságszolgáltatási jogát illetően is. Károly király már 1342-ben lényegesen kibővítette a városbíró és a várostanács igazságszolgáltatási jogát az irányban, hogy mint igazságszolgáltatási szerv nem csak apró ügyekben volt joguk eljárni, hanem komoly esetek felett is bíráskodhattak, mint például a kassai polgárok közötti vitás ügyekben. Ha bármelyik fél elégedetlen lett volna a város bíráinak a döntésével, jogorvoslatért a tárnokbíróhoz vagy a királyhoz fordulhatott. Azokban az időkben ez volt a legfejlettebb magyar városokban alkalmazott igazságszolgáltatási rend. A kassaiak mégis 1347-ben érték el legnagyobb sikereiket jogaik bővítésében és tökéletesítésében. Kérelmükre I. Lajos király július 28-án ugyanolyan kiváltságokat adományozott, mint amilyenekkel már Buda polgárai is bírtak: - Az az évben kitermelt borból a kassaiak nem voltak kötelesek járulékot adni a királynak. Eredeti kötelességeikhez hasonlítva ez nem jelentett semmilyen változást, mivel ilyen kötelességük korábban sem volt. - Semmilyen báró sem prelátus nem követelhette, hogy vendégül lássák és elszállásolják. - A város egyik polgára sem adhatta el földjeit vagy házát idegennek, csak kassai polgártársának. Ez új rendelkezés volt a kassai polgárok jogrend-szerében, bár a gyakorlatban már korábban is alkalmazták. - Gyermektelen polgár szabadon dönthetett arról, kire hagyja vagyonát. - A polgárok szabadon választhatták meg a város templomának a lelkészét. Ez a joguk már korábban is megvolt. - A polgárok maguk választhattak városbírót, aki jogosult volt peres ügyeikben eljárni. Kassa már régebben is alkalmazta ezt a jogot. - A nádor nem követelhetett sem szállást, sem ellátást, se nem bíráskod-hatott a város polgárai felett. Ez egy már korábban foganatban lévő szokás új megfogalmazása volt. - Aki a városban állandó jelleggel akart letelepedni, részt kellet vállaljon a polgárokkal szemben kiszabott kötelességek tel- 20

21 jesítésében. Ez a kassai polgárok kötelességeit érintő új rendelkezés volt. - Vitás ügyeiket a polgárok nem dönthették el férfiak közötti párbajjal. Ez jogaiknak új, pontosító jellegű megfogalmazása volt. - A nem kassai polgár által felhozott vád ügyében kizárólag a város polgárai tanúskodhatnak. - A kereskedők szekéren hozták és vitték árujukat a piacra, melyet továbbra is minden munkanapon megrendeztek. Kétség kívül ez előtt is volt piac Kassán, bár nem tudjuk pontosan, melyik napon. Ettől kezdve viszont a piacon bármely munkanapon kereskedhettek, ami a polgárok új vívmánya volt. - A családtagoknak joguk volt az elítélt, megbüntetett vagy szökésben lévő családtagjaik Kassán lévő vagyonára. Ez a rendelkezés csak kodifikálta a már korábban alkalmazott öröklési szokásokat. - A gyermektelen polgárok utáni ura fogyott hagyatékot a következőképpen kellett elosztani: a hagyaték egy harmada a halotti miséért járt a papnak, két harmada a várost illette meg, mint a város körüli erődítés építésére és fenntartására felhasználandó hozzájárulás. Ez a rendelkezés a városjog új eleme volt, bár valószínű, hogy csak kodifikálta az addig érvényben lévő szokást. Itt azonban figyelmet érdemel, és ki kell hangsúlyozni, hogy ez a rendelkezés a Kassát körülvevő városfal létezésének első fogható bizonyítéka. - A polgárok bárkit városbírójukká választhattak. A városbíró ítélethozatali joga egy évre volt érvényes. Ez a rendelkezés megismételte a kassai polgárok addig érvényben lévő jogainak egy részét, amire a városbíró megnevezésére használt régies és elavult, a kornak már nem megfelelő latin villicus szó használatából következtethetünk. A király Kassának adományozott jogai közül a leglényegesebb újdonság a napi vásár tartásának a joga volt. Az addig érvényben lévő szokás szerint csak a hét egyetlen munkanapján rendezhettek Kassán piacot. Az új kiváltság szerint a város a hét bármely más munkanapján is tarthatott piacot, ezért a pontos szakkifejezés ebben az esetben, Kassán, már nem heti piac, hanem napi piac kell legyen. Az I. Lajos király által július 28-án adománylevélben megerősített kiváltságok szélesebb, azaz előnyösebb jogokat biztosítottak a kassai polgároknak, amelyeket a király ugyanazon a napon még tovább bővített évi két vásár megrendezésének a jogával. Buda példáját követve az egyik vásárt október 6. és 13. között rendezhette meg város. Ekkor a városbíró és a várostanács peres ügyekben is bíráskodhatott. 21

22 A király egy másik, szintén július 28-án kelt adománylevelében engedélyezte, hogy Kassán még egy vásárt rendezzenek, mégpedig a Szentháromság ünnepétől kezdve 14 napon keresztül. A kassai patríciusok és a város más lakosai augusztusban és szeptemberben fokozatosan megismerkedtek I. Lajos király július 28-án három adománylevélbe foglalt kiváltságaival. A legműveltebb és a legtapasztaltabb polgárok arra a következtetésre jutottak, hogy az adománylevek némely rendelkezésén lehetne még javítani stilisztikai és tartalmi szempontból. Igyekvésük és a király jóváhagyásának az eredménye I. Lajos október 18-án kiadott új adománylevele, melyben főleg a következő rendelkezéseket fogalmazták meg. A Szentháromság ünnepéig, azaz pünkösdig, sem idegen, sem kassai szőlész és szőlőgazda nem csapolhatott behozott bort, csak helyi, azaz kassai eredetű borokat. Tartalmi szempontból ez új rendelkezés volt, mely egyértelműen előnybe helyezte a kassai polgárok Kassa környékén kitermelt borainak a csapolását és eladását. Ha lopás vagy emberölés bűntettét kassai polgár Kassán kívül követte el, akkor is csak a kassai városbíró ítélkezhetett felette. Kassa polgárainak egyedülálló kiváltsága volt, hogy a királlyal szemben nem terhelte őket sem adó-, sem katonakötelesség től egyetlen kötelességük az volt, hogy évente egyszer elegendő mennyiségű, sütésre alkalmas húst adjanak a királynak. Minden kassai polgár érdekében állt, hogy a város szélesebb, előnyösebb és jövedelmezőbb kiváltságokat kapjon a királytól. A megszerzett jogok tartalmából kitűnik, hogy legtöbb követelménye a kassai kereskedőknek volt. Tény, hogy ezeket I. Lajos király udvaránál egy Hannus nevezetű személy terjesztette elő, választotta ki, fogalmazta meg és meg is indokolta, azaz lényegében kivívta őket a város számára. Hannus egyúttal Buda és Kassa polgára is volt. Személyneve szerint ő vagy az elődei német nyelvterületről származtak, a kassai szlovákok azonban Hanuš-ra változtatták a nevét. A közigazgatási rendszer kialakulása Kassán megalakultak és állandó jelleggel működtek mindazon közigazgatási szervek, melyeket jellemzően megtalálunk a kor összes jelentős városában, azaz a városbíró, a várostanács és a község. A város fejlődésének elemi időszakából, azaz a 11. és a 13. század közötti időkből nem maradt fenn a városbírókkal vagy a várostanáccsal kapcsolatos adat. A 13. század 20-as éveiben a Kassára betelepedő idegenek, azaz a vendégek, Béla ifjúkirálytól városi polgári kiváltságokat kaptak. Kiváltságaik közé tartozott a főképp ítélethozatali joggal rendelkező városbíró és várostanács választásának a joga. IV. Béla 1249-ben kelt levelében rövid, de tartalmas utalás található a kassai városbíró és a várostanács választására vonatkozó jogra, illetve ezek ítélkezési jogára. 22

23 A 13. század második felétől már közvetlen forrásaink is vannak a kassai városbírókat illetően, melyekben megnevezésükre felváltva használták a villicus és iudex, a 14. századtól kizárólag a iudex szavakat. A latin iudex megnevezés a pontosabb, mivel egyúttal kifejezi a városbíró ítélethozatali jogát is, azaz a városbíró hivatali és közéleti munkájának a legfontosabb részét. A 14. század elejétől sok kassai városbírót már név szerint is ismerünk. Kassa várostanácsáról a 13. század második felétől vannak közvetlen adataink. A várostanács tagjai az esküdtek voltak, számuk mindig páros volt. A várostanács, melyet 8-tól 12 felnőtt férfi képezett, a városbíró tanácsadó testülete volt, elsősorban a kassai polgárok feletti ítélkezéseknél és közös, főleg vagyont érintő vitáik elbírálásánál volt nagyobb szerepe. A kezdetekben kialakuló kassai polgárságra jellemző, hogy valószínűleg az összes felnőtt férfi a városi közösség tagja volt. Még a 14. század közepén is ez képezte a község alapját, mely létezése a 13. század második felétől dokumentált a latin universitas azaz közösség község szó értelmében. A 14. század elejétől a kassai városbíró és az esküdtek alkalmilag kiállítottak tanúsítványokat a kassai polgárok üzleti, peres, gazdasági és hagyatéki ügyeiben. A város és a város polgárainak megnevezései A 13. század feléből származó korabeli írásos dokumentumok Kassa város polgárait társadalmi besorolásuk szerint két latin szóval illették, hospites és cives. A cives megnevezés volt a ritkább. Ez a polgárt jelző megnevezés mégis jobban megfelelt a város lakosainak a megjelölésére, mint a vendég. Meg kell azonban jegyezzük, hogy a 13. század második felében mindkét latin szó általában ugyanazt jelentette, azaz városi polgárt. Tény, hogy ritkán és kivételesen rátalálunk a populi megnevezésre is, mely alattvalót jelent. Mivel a kassaiak akkor már bizonyítottan városi polgárok voltak, ezt a megnevezést helytelenül alkalmazták. A 13. század második felében Kassát közigazgatási szempontból, latin nyelven, a civitas szóval jellemezték, mely helyesen kifejezte a település városi jellegét. Helyenként megjelent a latin villa szó is, mely a 13. század második felében helytelenül értelmezte és jelölte meg Kassát, mint falut. A 14. század első felében a magyar királyok, a nemesség, az egyház magas képviselői és a polgárok már ismételten és hagyományosan jelölték meg Kassa polgárait a latin cives szóval és Kassát mint civitas-t, azaz várost. Az egyház helyzete A 14. század feléig fontos egyházi szemszögből is megismerni és jellemezni a kassai plébániát, templomot, lelkészeket és kolostorokat. Feltételezhető, hogy Kassán már a helyi polgárság kialakulásának a kezdetén, a században is volt plébánia. Ez a feltételezés két közve- 23

24 tett tényen alapul, egyrészt a szomszédos plébániák létrejöttén, másrészt a kassai plébánia tényekkel alátámasztott létén már a 13. században. A Kassa lelkészét érintő legrégebbi közvetlen bizonyíték, mely közvetetten bizonyítja a helyi templom és plébánia létezését is, egy 1230-ban kelt irat. Biztos, hogy a 13. század feléig a plébániai templom nem állt a mai Szent- Erzsébet székesegyház helyén, a főtér közepén, hanem Kassa legrégibb lakott területein, a mai Kovács utca mellett. A 13. század első felében meglévő templom valószínűleg sorrendben a harmadik templom volt itt. Nem sikerült azonban kideríteni, ki vagy kik voltak legrégebbi kassai templomok védőszentjei. Az a templom, mely védőszentje az Árpád-házi vagy Türingiai Szent- Erzsébet volt, időrendi sorrendben a negyedik, talán az ötödik templom volt Kassán. A rá vonatkozó első írásos utalás 1283-ból származik, amikor templom lelkésze Arnold volt. Az első, azaz az eredeti, Szent-Erzsébetnek felszentelt templom, körülbelül a 13. század közepén épült Kassán, az éppen keletkező téren. Ez a templom még a 15. század végén is szolgált a kassaiaknak. A templom alapjainak egy része ma is megtalálható a Szent-Erzsébet székesegyház hajójának a padlója alatt. Egyházjogi vonatkozásokban a kassai lelkészek felettese az egri püspök volt. A Kassán létrejött egyházi szervezetek közé sorolhatjuk a dominikánus kolostort és a rend szerzeteseit. Csak feltételezhetjük, hogy a kolostor a 13. század második negyedében épült, és hogy akkor kezdte el itteni tevékenykedését a dominikánus szerzetesek első csoportja. A kolostor építésének a költségeit a város fedezte. Az építkezés helye a város északnyugati részén volt, ahol a dominikánus kolostor máig is megtalálható. A kolostor létezésének első írásos bizonyítéka 1303-ból származik. A város polgárainak nemzetisége A században a város közéletét több nemzetiség is alakította, különböző mértékben. Eddigi ismereteink szerint Kassa akkori lakosai szlovákok, magyarok és németek voltak, illetve pár személy kivételesen képviselhetett más nemzetiségeket is. A közeli és távoli térség népességének alakulása, de főleg Kassa folyamatos betelepítése és lakosságának fejlődése arra mutat, hogy Kassán a században állandó szlovák lakosság élt. Akkor épült be a város legősibb része, a mai Kovács utca környéke a szomszédos templommal. Az eredeti etnikum itt szlovák nemzetiségű volt. A város szlovák nyelvű megnevezése a régebbi Koša alakból folyamatosan a fiatalabb és máig is használt Košice-re változott. Nem lehet kétség a felől, hogy akkoriban a szlovákok voltak többségben a városban. Megjelenésük időrendje szerint Kassa lakosságának második nemzetiségi csoportját a magyarok képezték. Lehetséges, hogy már a 11. századtól letele- 24

25 pedtek a városban magyar nemzetiségű egyedülálló személyek és egész családok, erről azonban nincs sem írásos bizonyítékunk, sőt nem találunk sem erre utaló személy-, sem településneveket. A város nevének magyar nyelvű változata (Kassa) önmagában még közvetlenül nem bizonyítja, hogy Kassán állandó jelleggel laktak volna magyarok, hiszen Szlovákiában minden városnak és falunak volt magyar neve annak ellenére, hogy magyarok csak valamelyikükben éltek. A Kassán megjelenő harmadik nemzetiség a németek voltak. Valószínű, hogy német származású személyek és családok már a 13. század közepétől beköltöztek Kassára és állandó jelleggel le is telepedtek a városban. Itteni életük szorosan összefüggött a város fejlődésével, mely legfőbb tényezője a piac volt. Főképp a német lakosság érdeme, hogy a 14. századtól mint Kassa polgárai fejlesztették tovább a kézművességet, a kereskedelmet és szaporították a város megszerzett jogait. A 13. század felétől a németek voltak a kassai polgárság legaktívabb képviselői. Városi és királyi intézmények Kassának a 13. század második felétől volt szegényháza, a 14. század első negyedétől pedig megépült a városban a Királyi Kamara. A szegényház létrejöttét a városban élő családok és patríciusok ösztönözték, a fennlétét bizonyító irat 1283-ból származik. A királyi házban, Kassán, a király által meghatalmazott tisztviselők dolgoztak, akik az uralkodó környékbeli bevételeit és pénzügyeit igazgatták. A kassai polgárság körében erőteljes fejlődésnek induló kézművesség és kereskedelem adott okot a kassai talentum bevezetésére a 14. század első negyedében, mely mértékegység létezését bizonyító közvetlen forrás 1329-ból származik. A kassai talentumot valószínűleg a 14. század elejétől, legkésőbb azonban 1320-tól használták, mint súly-mértékegységet a kereskedelmi, de főleg a pénzügyi kapcsolatokban. Pontos súlyát ma már nem ismerjük. A kassai talentum a budai talentum után az első olyan súlyegység, melyet város szerint neveztek el. A kassai polgárok királyhoz, egri püspökhöz, nemességhez és polgársághoz való viszonya Polgári életük legelejétől a kassaiak jelentősen alakították és módosították kapcsolataikat a királlyal, mint a legmagasabb világi és politikai képviselővel; az egri püspökkel, mint a legközelebbi legmagasabb egyházi képviselővel; a nemesekkel, akik a Kassával szomszédos falvakat uralták; a főnemesekkel és más városok polgáraival. Kassa polgárainak magyar királyokkal való kapcsolata a 13. század kezdetétől követhető nyomon. A legmeghatározóbb kapcsolatok a 13. század 20-as éveiben alakultak ki Béla ifjabb királlyal, aki 1235-től mint IV. Béla uralkodott. A városi kiváltságok megszerzése Béla ifjabb királytól olyannyira 25

26 mérvadó volt a kassai polgárok életében, hogy semmilyen korábbi, sem későbbi siker hozzá nem hasonlítható. Kölcsönösen előnyös volt később a kapcsolat István ifjabb király és Samphleben valamint Obl kassai újtelepesek között, akiknek 1261-ben az ifjabb király Felső Kassát adományozta. Ez a kiváltságos kapcsolat azonban csak az ifjabb király és a megajándékozott férfiak között állt fenn, azaz nem volt általánosítható a király Kassa polgáraival való viszonyára. A kassaiaknak mégis I. Károllyal és I. Lajossal voltak a legjobb kapcsolataik, mivel legelőnyösebb privilégiumaikat épp ezektől az uralkodóktól szerezték meg. Egyházi vonatkozásban a kassai polgárok legközelebbi egyházi felettese az egri püspök volt, mivel Kassa az egri egyházmegye megalapításától a 11. század elején Kassa ebbe az egyházmegyébe tartozott. Miután Kassa polgárai 1220 és 1230 között városi polgároknak járó kiváltságokra tettek szert, egyházzal kapcsolatos ügyeiket is a polgárokra érvényes jog szerint rendezték úgy egymás között, mint a város lelkészével és az egri püspökkel. A kassaiak és az egri püspök között később is jó volt a kapcsolat. Általános érvényű az a megállapítás, hogy a nemesség és Kassa polgárságának kapcsolatait jelentősen befolyásolták mindkét társadalmi csoport teljesen más életcéljai és életstílusa. A polgárság irigyelte, hogy a nemesség különböző nagyságú földeket, falukat és uraságokat birtokolt. A nemesek pedig azt irigyelték, hogy a polgárok kézműves mesterségüknek vagy sikeres kereskedésüknek köszönhetően az idők során különböző nagyságú pénzösszegeket halmoztak fel. A 14. század elején Kassa városa és a város polgárai által elért sikerek felkeltették az akkori leggazdagabb észak- kelet-magyarországi tartományúr, az Aba nembeli Amadé nádor érdeklődését és vágyát, hogy uralma alá vesse a várost és polgárait nyarán Amadé személyesen, hat fia kíséretében és több tíz felfegyverezett követőjével elfoglalta Kassa főterét. Akkor azonban a kassaiak is fegyvert fogtak. A fellobbanó harcban Amadét megölték, fiait és követőit pedig elfogták. Bár október elején, Kassán, Amadé tartományúr és nádor özvegye és fiai megígérték, hogy mivel ők is a király alattvalói, önszántukból alávetik magukat a meghozott döntéseknek, mégis sértettnek és megalázottnak érezték magukat. Ebből a kedvezőtlen helyzetből az I. Károly király feletti katonai győzelemben látták a lehetséges kiutat. Úgy vélték, hogy az június 15-i rozgonyi csata megfelelő alkalmat nyújt majd tervük megvalósítására. A csatát, melyben több kassai polgár harcba állt ellenük, elvesztették. Attól kezdve egyetlen más nemes sem nyilvánította ki ellenszenvét és ellenségességét a kassaiakkal szemben sem közvetlenül, sem közvetetten. A kassai polgárok a későbbiekben is meg akarták szerezni a nemesség által uralt földeket. Ezt a célt végül különböző nagyságú földek zálogba vételével és használatával sikerült elérniük. 26

27 Kassa és más városok polgárai között biztosan kialakultak kapcsolatok már a 12. században is, erről azonban korabeli dokumentumok nem maradtak fenn. A polgárok és a városok közötti kölcsönös kapcsolatokat csak a 13. századból fennmaradt írásos források alapján tudjuk tanulmányozni és jellemezni. Kassa polgárai, főképp a kereskedők, fokozatosan tudatosították, hogy Buda polgárainak nagyobb és előnyösebb kiváltságai vannak, amilyeneket ők is meg akartak szerezni. Igyekvésük végül sikerrel járt ben I. Lajos király Kassa polgárainak ugyanolyan privilégiumokat adományozott, mint amilyenekkel azokban az időkben Buda polgárai is bírtak. Attól kezdve a szlovák területeken, de az egész Magyarország területén élő polgárság között is a kassaiaknak volt a legtöbb joguk. Kassa kapcsolatait más városokkal elsősorban két, a korra jellemző körülmény befolyásolta. Egyrészt az, hogy a polgárok saját maguk tapasztalták és tudatosították, hogy kölcsönösen kell segítsék egymást ellenfeleikkel szemben, akiket joggal láttak az akkori nemesség, főleg a bárók soraiban. Másrészt az a felismerés, hogy főleg a piacokon és a vásárokon állandó és legnagyobb versenytársaik éppen más városok polgárai. Építészet A felhasználható korabeli írásos források szerint, de főképp a történészek mai ismeretei alapján elfogadott az a nézet, mely szerint Kassa urbanisztikai jellege és a városi építészet egy folyamatos építkezési folyamat eredménye, mely szorosan összefüggött a városban lévő háztartások és az itt élő polgárok számával, foglalkozásával, társadalmi rétegeződésével, a gazdaság fejlettségével, de főképp a város polgárainak személyes és közéleti céljaival. Említettük és tényekkel alátámasztottuk, hogy Kassa legősibb lakott része a mai Kovács utca környékén helyezkedett el. A város polgárainak a sorházai kiterjedtek egész a Koša nevezetű régebbi falu területére is. Társadalmi, szociális és hagyományok szempontjából városi jellegű élet itt talán a 11. századtól, kétség kívül azonban a 12. századtól indult fejlődésnek. A polgárság házain kívül itt épült meg a városi plébánia temploma, mely pontos helye, sem védőszentje ma számunkra nem ismert. A város legősibb lakott részének vitán kívüli bizonyítéka ennek az utcának a középkori elnevezése, ami Szlovák utca. Időrendi szempontból a mai Erzsébet utca volt a város sorrendben második beépített területe. A 13. század kezdetétől az utca két oldalán húzódó házsor kétség kívül az újonnan betelepülő német származású lakosoknak adott hajlékot. Mivel a németek nem látták okát annak, hogy utcájukat nemzetiségük szerint nevezzék el, az utca elnevezése nem volt etnikailag motivált. Ez a nyugat keleti irányban húzódó utca merőleges volt a város már korábban lakott részére, a későbbiekben Szlovák utcának nevezett utcára. Kassa polgárai a két utca közötti szabad területen építették fel a város első templomát, melyet Árpád-házi vagy Türingiai Szent-Erzsébetnek szenteltek 27

28 fel körülbelül a 13. század közepén. A két utca között megmaradt, a templom és a szomszédos temető mellett fekvő szabad területen újabb utca keletkezett. Ennek mindkét oldalán új polgárházak épültek. Így keletkezett a lencse alakú, házsorral körülvett tér. Ekkor formálódott a város déli része is, azaz Kassa terének alsó fele. A tér északi fele csak később jött létre. Alakja máig is téglalaphoz hasonló. A 13. és a 14. század fordulóján a tér már nem csak a polgárok találkozási helye volt, hanem újonnan mint piac, illetve piaci jellegű tér szolgált. A tér déli szélén a város polgárai szegényházat építtettek, amit egy ból származó írásos forrás bizonyít. Valószínűleg a 13. század második negyedében, a város északnyugati részén fennmaradt szabad területen építtettek kolostort Kassa polgárai a dominikánus szerzeteseknek. A kolostor rendfőnökének a létét és a kolostor létét bizonyító forrás 1303-ból származik. Kassa polgárai valószínűleg a 13. század közepétől kezdték el házakkal beépíteni a város nyugati részén kínálkozó szabad területet. A város nyugati részét a térrel párhuzamosan felépülő sorházak alkották. Házsor csak az utca nyugati részét szegélyezte. Az egyetlen olyan épület, mely nem volt sem a város, sem a polgárok tulajdonában, a király háza volt. Kétség kívül a 13. századtól létezett, és mint a királynak járó pénzérmék (beszedett adó, vám, útadó), illetve az évente átváltandó régi és új pénzérmék raktára szolgált. Nem ismert azonban, hogy a város melyik részén volt ez a ház. Nyilvánvaló, hogy a kassaiak már a 13. században tudatosították, hogy a környékbeli tolvajok ellophatják pénzüket, értékes és hasznos vagyontárgyaikat, jószágukat. Házaikat, ezek kerítéseit és kapuit ezért úgy építették, hogy nem csak vagyonuknak, hanem személyüknek is nagyobb biztonságot nyújtsanak. Feltételezhető azonban, hogy már a 13. század végén és a 14. század elején részben téglából, részben fából építettek falat az általuk lakott területek köré, hogy biztonságukat még jobban növeljék ből származik az első írásos feljegyzés a várost körülvevő összefüggő falról, bástyáival és a városba vezető kapuival. Akkor kapták meg a kassaiak az addig csak Buda polgárainak járó jogokat, ezek között azt a jogot is, mely szerint joguk volt a városfal építésére felhasználni az elhunyt kassai polgár ura fogyott hagyatékának a két harmadát. A 14. század második negyedétől a város teljes lakott területe fallal volt körülvéve. A kívülről érkezők számára Kassa egy síkságon épült várhoz volt hasonló. Miután fallal, bástyákkal és kapukkal vették körül Kassát, a város építkezési fejlődését csak két tényező korlátozta állandó jelleggel: a városban rendelkezésre álló telkek száma és nagysága, valamint a városfal elhelyezkedése. A Kassa elővárosával kapcsolatos legrégibb adatok 1347-ből származnak. Az első előváros az alsó kassai városkapu alatt keletkezett, a városba vezető országút mellett. 28

29 Kassa építészeti fejlődésének része szélesebb értelemben véve a közeli vár is, melyet Amadé, Aba nembeli tartományúr építtetett valószínűleg röviden 1310 előtt azon a dombon, mely mai neve Hradová, azaz Várdomb. A vár és a várban tartózkodó katonák feladata az volt, hogy Amadé parancsára katonai erővel kényszerítsék Kassa polgárait arra, hogy az uralkodó tartózkodó magatartása és a polgárok elutasítása ellenére is ezek elismerjék Amadé politikai hatalmát a város felett. A vár nem töltötte be ez eredetileg elképzelt és elvárt szerepét. Miután az Amadék döntő vereséget szenvedtek az június 15-i rozgonyi csatában, Kassa polgárai saját érdekükben gyorsan lerombolták a várat. Irodalom AMK, TA, Jeszeney 2; Tőkés 1; A Cassovia 3, 4, 5; C Eccl. Magyar Országos Levéltár Budapest, DL ; ; ; Catalogus fontium historiae Hungaricae, ed. A. F. Gombos. Budapestini, Codex diplomaticus Arpadianus continuatus IX., ed. Wenzel, Gusztáv. Pest, Codex diplomaticus et epistolaris Slovaciae I, ed. Marsina, Richard. Bratislavae: Sumptibus Academiae scientiarum Slovacae, Długosz Johannes, Historia Polonica IV. Györffy, György. Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. Budapest: Akadémiai Kiadó, Halaga, Ondrej R. Colnice a dôverníci v ríšskom monopole Košíc, Historický časopis 39, č. 1 (1991). Halaga, Ondrej R. Halaga, Dvojité Košice a ich opevnenie, Historický časopis 37, č. 4 (1989). Historický slovník slovenského jazyka II. Bratislava: Veda, Vydavateľstvo SAV, Korabinsky, Johann Matthias. Geographisch historisches und Produkten Lexikon von Ungarn. Presburg, Listář a listinář Oldřicha z Rožmberka II , ed. B. Rynešová. Praha: Ministerstvo školstva a osvety, Mencl, Václav. Středověká města na Slovensku. Bratislava, Regesta diplomatica nec non epistolaria Slovaciae I, ed. Vincent Sedlák. Bratislavae: Sumptibus Academiae scientiarum Slovacae, Středověké listy ze Slovenska, ed. Václav Chaloupecký. Bratislava Praha: Melantrich, Súpis pamiatok na Slovensku II. Bratislava: Obzor Uličný, Ferdinand. Dejiny osídlenia Šariša. Košice: Východoslovenské vydavateľstvo,

30 Uličný Ferdinand. Výsadnosť mešťanov od 13. storočia. Historický časopis 49, č. 3 (2001): Vach, Miloslav. Jan Jiskra z Brandýsa a politický zápas Habsburků s Jagellovci o Uhry v letech In Historické štúdie III, Bratislava: Vydavateľstvo SAV, Varsik, Branislav. Osídlenie Košickej kotliny I. Bratislava: Vydavateľstvo Slovenskej akadémie vied, Wick, Béla. Kassa története és műemlékei. Kassa, Zichi és vásonkeői gróf Zichy család okmánytára I, ed. Imre Nagy et al. Budapest,

31 Kassa útja az évi kiváltságolásig Zsoldos, Attila Absztraktum Kassa kiváltságolásának története sajátos, egyedi vonásokkal rendelkezik. A település már 1249 előtt kiváltságokat kapott IV. Béla királytól ( ). Az ezeket írásba foglaló oklevél nem maradt fenn, a rá vonatkozó utalásokból azonban egyértelműen megállapítható, hogy azok birtokában a település kiváltságolt királyi falu (libera villa), s nem város lett. Kassa az újvári ispánság tartozékaként az 1280-as évektől 1311-ig az Északkelet-Magyarországon oligarchikus magánhatalmat kiépítő Aba Amadé fennhatósága alatt volt. I. Károly uralkodása alatt ( ) több kiváltságot kapott a település (1319, 1321, 1342), de a település és a királyi hatalom kapcsolatának kérdéseit általánosan tisztázó városi kiváltságlevelet nem. Erre csak 1347-ben, I. Lajos uralkodása idején ( ) került sor. Ennek oka az volt, hogy Aba Amadé oligarchikus tartománya helyén I. Károly létrehozta azt a tartományt, melynek élén előbb Druget Fülöp, majd annak unokaöccse, Vilmos állott. A két Druget I. Károly legbizalmasabb hívei közé tartozott, s a király nem kívánta jövedelmeiket csökkenteni Kassa kiváltságolásával, ami szakította volna a települést a Drugettartományból. I. Károly és Druget Vilmos halála után azonban az új uralkodó, I. Lajos felszámolta a Druget-tartományt, s így elhárult az akadály Kassa kiváltságolása elöl. Kassa júius 28-i kiváltságlevele Buda és évi kiváltságlevelei alapján készült, amit a három oklevél szövegének egyezései bizonyítanak. A város kiváltságolásában kulcszserepet játszó Weydner Miklós fia Hannus a legelőkelőbb budai polgárok közül származott, akit azonban családi szálak kötöttek Kassa környékéhez. Kulcsszavak: Kassa. Privilégiumok. Polgárok. Középkor. A címben említett út főbb állomásai régóta ismertek a történetírás előtt, az általuk megrajzolt fejlődési folyamat azonban szembetűnően sajátos, 1 és több pontján nehezen értelmezhető motívumok tűnnek fel: az alábbiakban ezekre kísérlek meg magyarázatot találni. A szinai királyi vendégtelepesek (hospites nostri de Scena) 1249-ben IV. Bélától engedélyt kaptak arra, hogy a továbbiakban a király kassai telepeseinek (hospites nostri de Kassa) szabadságai szerint éljenek, ahogy azt a kassaiaknak a király által adott kiváltságlevél tételesen kifejti (in eorundem privilegio nominatim per singula et articulatim expressis). A két oklevél közül ugyan csak a szinaiaknak adott maradt ránk, mégsem vagyunk teljesen tájékozatlanok a kassaiaknak adott okmány tartalmát illetően sem. A szinaiak oklevelének utalásai alapján ugyanis bizonyos, hogy a kassai vendégek kiváltságlevele rendelkezéseket tartalmazott a tizedfizetés módjáról, a bíráskodásról, valamint a királynak évente (annis singulis) és háznépenként (de 1 Fügedi Erik: Középkori magyar városprivilégiumok. In: Tanulmányok Budapest Múltjából XIV. Bp

32 singulis mansionibus suis) fizetendő földbér (census) nagyságáról és feltehetően a fizetés időpontjáról (vagy időpontjairól). 2 Mivel I. Károly csak 1342-ben adott engedélyt arra, hogy a kassaiak bármely ügyében bírájuk és esküdtjeik ítélkezzenek, 3 egyértelmű, hogy Kassa mára elveszett oklevelében valamiféle korlátozott bíráskodási jog szerepelt: minden bizonnyal olyan, amely az úgynevezett kisebb ügyekben a közösség bíráját ruházta fel ítélkezési joggal, a nagyobbakat illetően azonban fenntartotta a megyésispán joghatóságát. Szintén a kassaiak később kapott kiváltságai alapján feltételezhető, mégpedig alapos joggal, hogy a kassaiak ezen elveszett, 1249 előtti kiváltságlevele nem tartalmazott egyfelől sem vámmentességet, másfelől sem a kamarahaszna, sem az annak fejében kivetett collecta 4 megfizetésének kötelezettségét eltörlő rendelkezést, hiszen az előbbihez 1319-ben, 5 az utóbbihoz pedig 1321-ben jutottak hozzá a kassaiak. 6 Az a körülmény ugyanakkor, hogy 1311-ben említik a kassai vásárt, 7 szerfelett valószínűvé teszi, hogy annak megtartására a település 1249 előtti elveszett kiváltságlevele hatalmazta fel a közösséget, 8 mégpedig annál is inkább, mert Szinán szintén tartottak vásárt. 9 A két vásár közötti összefüggést támogatja az a körülmény is, hogy a kassait csütörtökön, a szinait pedig szerdán tartották. 10 A szinaiak évi kiváltságolásának mintájául szolgáló kassai privilégium kétségtelenül ismert és indokoltan feltételezhető tartalmi elemei közül az ítélkezéssel kapcsolatos alapvető információt tartalmaz: egyértelművé teszi ugyanis, hogy az elveszett okmány a kassaiak közösségének korlátozott önkormányzatot biztosító hospesszabadság volt, maga a település pedig ilyen formán királyi szabad falunak (libera villa) 11 tekinthető, s nem városnak ápr. 13.: Codex diplomaticus et epistolaris Slovaciae I II. Ed. Richard Marsina. Bratislavae II jan. 28.: Výsady miest a mestečiek na Slovensku ( ). Ed. Ľubomír Juck. Bratislava (a továbbiakban: VMMS) Ennek fogalmára l. Weisz Boglárka: A kamara haszna okán szedett collecta. In: Köztes- Európa vonzásában. Ünnepi tanumányok Font Márta tiszteletére. Szerk. Bagi Dániel, Fedeles Tamás, Kiss Gergely. Pécs ápr. 9.: VMMS máj. 21.: uo okt. 3.: Regesta diplomatica nec non epistolaria Slovaciae I II. Ad edendum praeparavit Vincent Sedlák Bratislavae (a továbbiakban: RDES) I A vásár tartására a király adhatott engedélyt, l. Weisz Boglárka: Vásárok és lerakatok a középkori Magyar Királyságban. Bp febr. 23.: Magyar Országos Levéltár, Diplomatikai Levéltár (a továbbiakban: DL) Weisz B.: Vásárok és lerakatok i. m. 135., vö. még uo és Vö. pl. 1267: The Laws of the Medieval Kingdom of Hungary I Ed. János M. Bak, György Bónis, James Ross Sweeney. Bakersfield, Fügedi E.: Városprivilégiumok i. m. 26. Ugyanerre enged következtetni, hogy 1347 előtt a már említett Szinán kívül Zsidópataka és Kapronca kapta Kassa szabadságait (1317. okt. 21.: VMMS 88., júl. 26.: DL ), azt követően ellenben Bártfa és Kisszeben (1376. márc. 7.: Diplomatarium comitatus Sarosiensis quod ex tabulariis et codicibus manuscriptis eruit Carolus Wagner. Posonii Cassoviae , ápr. 15.: uo ). Ólubló 1342-re 32

33 Ebből a szempontból nincs jelentősége annak, hogy Kassát a 13. század végétől mind gyakrabban jelölik meg a civitas szóval, 13 említik bíráját és esküdtjeit (iudex et iurati), ben pedig állítólag már pecsétje is volt, 15 mert mindezen jelenségek más, városi jogállással szintén nem rendelkező települések esetében is feltűnnek. 16 A település jogállása nem szükségképpen korlátozta Kassa fejlődését: ennek bizonyságára elegendő röviden utalni az 1330-as évekből származó pápai tizedjegyzékek adataira. Ezek összesítése szerint az 1249 óta a kassaiak szabadságaival élő Szina éves átlagban 22 garassal, míg maga Kassa 552 garasnyi összeggel adózott a pápai tizedszedőknek, 17 jóllehet ekkora különbség 1249-ben bizonyára nem volt a két település között. Kassa korlátozott önkormányzattal rendelkező hospestelepülés volta ugyanakkor viszont azt jelentette, hogy a település továbbra is az újvári ispánság tartozékai közé számított, így a legkevésbé sem volt közömbös a kassaiak számára, hogy ki és milyen módon képviseli a királyi hatalmat Újvár megyében. Az 1280-as évektől kezdődően ez a személy Aba nembeli Amadé volt, aki Északkelet-Magyarország egyre nagyobb részére terjesztette ki a maga hatalmát, 1300 nyara óta pedig királyi döntés szentesítette ezen törekvését. 18 Nincs ok kételkedni abban, hogy Aba nembeli (somosi) György fia Péter már 1288 és 1291 között és 1300-ban is valójában Aba Amadé ispáni címet viselő újvári (azaz abaúji) alispánja volt csakúgy, mint 1301 és 1304 között. 19 Nem szükséges tehát a régibb magyar történetírás példáját követve azt feltételezni, hogy Amadé a települést adományul nyerte el datált kiváltságlevele hamis (1342. máj. 1.: VMMS ). 13 Először 1281-ben (Slovenský národný archív. Jászói prépostság magánlevéltára. Oklevelek és iratok 31.; fényképmásolata: Magyar Országos Levéltár, Diplomatikai Fényképgyűjtemény [a továbbiakban: DF] ). 14 L. pl okt. 3.: RDES I Archív mesta Košíce. Elenchus iurium et privilegiorum civitatis Cassoviensis fol. XX., vö. Ondrej R. Halaga: Počiatky Košic a zrod metropoly. Hospodársko-sociálne, správne a kultúrne dejiny. Košice Váradot (ma: Oradea, Románia) többször említik civitas -ként (1304. dec. 10.: Anjou-kori okmánytár I VII. Szerk. Nagy Imre, Nagy Gyula. Bp [a továbbiakban: AO] I. 89., [s. d.]: DL 2271.); Komárom, illetve Patak bírája és esküdtjei (1307. aug. 14.: VMMS 83., jan. 26.: A zichi és vásonkeői gróf Zichy család idősb ágának okmánytára I XII. Szerk. Nagy Iván, Nagy Imre, Véghelyi Dezső, Kammerer Ernő, Lukcsics Pál. Bp [a továbbiakban: Zichy] I ); Székesfehérvár és Pest (utóbb Buda) már a városi kiváltságlevél elnyerése előtt használt pecsétet (Kubinyi András: Székesfehérvár középkori oklevéladása és pecsétei. In: Székesfehérvár évszázadai II. Középkor. Szerk. Kralovánszky Alán. Székesfehérvár és Kubinyi András: Buda város pecséthasználatának kialakulása. In: Tanulmányok Budapest Múltjából XIV. Bp ). 17 Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I 3 IV I. 55., Zsoldos Attila: III. András hat nádora. In: Erősségénél fogva várépítésre való. Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére. Szerk. Juan Cabello, C. Tóth Norbert. Nyíregyháza Zsoldos Attila: Magyarország világi archontológiája Bp , Engel Pál: Magyarország világi archontológiája I II. Bp I

34 valamely közelebbről ismeretlen időpontban, 20 az mint az újvári ispánság tartozéka legkésőbb az 1280-as évek vége óta királyi adomány nélkül is Amadé kezén volt. Ez a helyzet kifogástalan magyarázatot kínál arra, hogy Amadé officiálist tartott Kassán, 21 valamint az évi kassai szerződés azon egyébként nehezen magyarázható sajátosságára is, mi szerint Amadé fiai egyfelől ígéretet tesznek arra, hogy Kassát nem kérik a királytól maguknak adományul, másfelől azonban Kassát továbbá Szepsit és Gölnicbányát a jövedelmeikkel együtt visszabocsátják az uralkodónak. 22 A kassaiak igaz, csak kései híradások szerint ott harcoltak I. Károly oldalán a rozgonyi ütközetben az Amadé-fiak és szövetségeseik ellen, 23 ám az, hogy a királyi kegy áradása viszonozta volna a szolgálatot, aligha állítható. Éppen ellenkezőleg: az uralkodó csupán apránként már-már úgy tűnik, vonakodva ismerte el a kassaiak érdemeit ben kapta Kassa a már említett vámmentességet, amely azonban csupán Újvár és Zemplén megyék területén mentette fel a kassaiakat a vámok fizetése alól. 24 A kiváltság szerényebb mértékű csak akkor lehetne, ha egyedül Újvár megyére szólna. Jóval értékesebb lehetett a település szempontjából a kamarahaszna, valamint az annak fejében kivetett collecta megfizetése alól mentesítő évi 20 L. pl. ifj. Kemény Lajos: Száz év Kassa legrégibb történetéből. Kassa , Csoma József: Omode nádor fiai és Kassa városa. Turul 29. (1911) 89., Wick Béla: Kassa története és műemlékei. Kassa , Györffy Gy.: Történeti földrajz i. m. I K. n.: DL , kiadásait l. Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis I XI. Stud. et op. Georgii Fejér. Budae (a továbbiakban: CD) VI/ (kelet nélkül, a 13. század végi oklevelek között) és RDES I. 167., 347. sz. (1304 és 1311 közé keltezve). Az oklevelet Karácsonyi János datálta 1304 és 1311 közé (Karácsonyi János: A hamis, hibáskeltű és keltezetlen oklevelek jegyzéke 1400-ig [A Történelmi Tár évi számában megjelent Pótlások -kal kiegészítve]. Szerk. Koszta László. Szeged , 220. sz.), amit Györffy György (Györffy Gy.: Történeti földrajz i. m. I. 103., 149.), majd az ő nyomán Vincent Sedlák is elfogadott. Az Amadé és Kassa kapcsolatára vonatkozóan a fentebb elmondottakból azonban az következik, hogy az oklevél kiállításának terminus post quemje nem szükségképpen az év okt. 3.: RDES I. 391., jan. 28.: VMMS , okt. 18.: uo. 155., febr. 10.: Archív mesta Košíce. Archivum Secretum (a továbbiakban: AMK AS) A. (Cassovia) 15. (fényképmásolata: DF ). Más kérdés, hogy Jakab kassai plébános fivérei a király oldalán vettek részt az ütközetben (1324. dec. 12.: Szepesi káptalan hiteleshelyi levéltára. Oklevelek 16. L , fényképmásolata: DF ), ők azonban aligha voltak kassai polgárok, hanem a Szepes megyei Ragyolcon birtokos nemesek, l. Bertényi Iván: Az országbírói intézmény története a XIV. században. Bp , vö. még Engel Pál: Magyarország világi archontológiája Középkori magyar genealógia. (Magyar Középkori Adattár) CD-ROM. Bp (Szepesi [Stefkfalvi]). Feltűnő ugyanakkor, hogy I. Károly Kassának adott korábbi kiváltságlevelei csupán általánosságban emlegetett, s a királynak Magyarországra érkezte óta teljesített szolgálatokra hivatkoznak mind 1319-ben, mind 1321-ben (1319. ápr. 9.: VMMS 93., máj. 21.: uo. 95.), jóllehet Károly és évi oklevelei megőrizték annak emlékét, hogy a kassaiak annak idején a Magyarországon László néven uralkodó cseh Vencel híveiként fegyverrel is harcoltak Károly ellen, vö. a 90. sz. jegyz-tel ápr. 9.: VMMS

35 privilégium, 25 amely egyértelműen kedvező hatással lehetett Kassa kereskedelmi életére, ami ugyanakkor megint csak kiemeli a két évvel korábban kapott vámmentesség erősen korlátozott voltát. Ráadásul 1323-ban, amikor I. Károly új pecsétet kezdett használni, évi oklevelüket a kassaiak átíratták és megerősíttették a királlyal, 27 annak azonban, hogy ugyanezt a megerősítést az évi kiváltságlevélre is megkapták volna, semmi nyoma, ami felveti azt a gyanút, hogy 1323 után még a korlátozott vámmentesség sem volt érvényben. Ezt követően jó két évtizednyi szünet következett, majd 1342 elején nyerte el Kassa azt a kiváltságot immár lakóinak a rozgonyi csatában szerzett érdemeire hivatkozva, hogy más főbb királyi városok módjára (ad instar aliarum capitalium civitatum nostrarum) a kassaiak minden ügyében bírájuk és esküdtjeik ítéljenek, s ha azok nem szolgáltatnának igazságot, akkor nem a kassaiakat, hanem a bírót és az esküdteket kell megidézni a király vagy a tárnokmester azaz a kassaiak rendes bírája (iudex videlicet ipsorum ordinarius) elé. 28 Ez a rendelkezés tette Kassát korlátozott jogokkal felruházott királyi szabad faluból teljes értékű önkormányzattal rendelkező várossá, 29 kiemelve a települést az újvári ispán bírói joghatósága alól. Az oklevelet I. Károly életében, ismeretlen okból, nem állították ki privilegiális formában, de 1344-ben átíratták Lackfi István tárnokmesterrel, a szöveget is ez a példány tartotta fenn. 30 Ettől kezdve már jóval lendületesebben haladt előre Kassa kiváltságolása. Újabb két év múlva, 1346-ban, I. Lajos király arra adott felhatalmazást a kassaiaknak, hogy az Abaúj megyében (in comitatu Abawyuar) megsokasodott tolvajokat, latrokat és egyéb gonosztevőket bárhol a megyében (ubicunque in dicto comitatu Abawyuar) felkutassák, elítéljék és náluk talált javakat a maguk számára lefoglalják, továbbá a környékbelieknek is utasítást adott arra, hogy mindebben működjenek együtt a kassaiakkal, és adják át nekik az elfogott gonosztevőket. 31 Ezt az intézkedést ugyan pallosjog adományozásnak szokás tekinteni, 32 valójában azonban nem erről van szó. Az oklevél ugyanis megemlíti, hogy ezt a jogot a kassaiak a velünk együtt hadjáratra induló Pohárosnak mondott Péter mester, ugyanazon megye ispánja képében (in persona magistri Petri dicti Paharus comitis ipsius comitatus nobiscum in exercitu existentis) gyakorolhatják, azaz a felhatalmazás csupán a velenceiek máj. 21.: uo Gárdonyi Albert: I. Károly király nagypecsétjei. Turul 25. (1907) 36., vö. még Grünn Albert: I. Lajos király megerősítő záradéka. Turul 19. (1901) júl. 2.: VMMS jan. 28.: uo Amint azt, helyesen, már Osváth Gyula hangsúlyozta, l. Osváth Gyula: Adalékok Kassa város közjogi helyzetéhez és közigazgatási szervezetéhez I. Lipót koráig. Kassa máj. 21.: AMK AS B. (Privilegia) 1. (fényképmásolata: DF ), kiadását l. Osváth Gy.: Adalékok Kassa város közjogi helyzetéhez i. m máj. 6.: VMMS Tutkó József: Szabad királyi Kassa városának történelmi évkönyve. Kassa Így járt el már az oklevél hátlapi feljegyzésének 18. századi írója is. 35

36 ellen indított zárai hadjárat 33 idejére szólt. Ezt a következtetést igazolja, hogy a gonosztevők felkutatása céljából a következő évben a nádor tartott, a szokott módon, Kassa mellett általános gyűlést (generalis congregatio) Abaúj és Sáros megyék számára. 34 Ezt követte Kassa évi kiváltságolása, mégpedig, amint az köztudott, meglehetősen különös módon, mivel egyetlen, minden részletre kiterjedő kiváltságlevél helyett az uralkodó előbb három ünnepélyes kiállítású privilégiumot adott a városnak július 28-án, majd október 18-án két pátenst. A július 28-i privilégiumok közül kettő éves vásár, azaz sokadalom, tartását engedélyezi a városban: az egyiket a Szent Mihály nyolcadán (azaz október 6- án) kezdődő héten, 35 a másikat a Szentháromság ünnepétől (azaz a Pünkösdöt követő első vasárnaptól) kezdődő két hetes időszakban. 36 Az október 18-án kiállított pátensek egyike a Szent Mihály napja után tartandó sokadalommal kapcsolatos korábbi rendelkezéseket ismétli meg, gondoskodva a királyi döntés kihirdetéséről, megjegyzendő azonban, hogy a szöveget utóbb a másik éves vásárra utaló betoldással egészítették ki. 37 A július 28-i harmadik privilégium 38 az, amely azokat a rendelkezéseket tartalmazza, amelyek az 1230-as évek óta a magyar királyok által kibocsátott városi kiváltságlevelek szokásos elemei, míg az ötödik oklevél, az október 18-ára keltezett másik pátens, 39 a július 28-i privilégiumhoz képest kiegészítő jellegű rendelkezéseket foglal írásba azzal az ígérettel, hogy annak szövegét privilegiális formában is ki fogja adni az uralkodó. Az öt oklevél közös jellemzője, hogy rendelkezéseik mintájaként Buda város kiváltságaira hivatkoznak. Az a jelenség, hogy valamely település kiváltságolásakor Buda szabadságai szolgálnak alapul, 1347-ben már több évtizedes, folyamatos hagyományra tekintett vissza. Első példája a füzitői vendégtelepesek évi kiváltságleveléből ismert, 40 utóbb pedig Komárom évi, 41 Désakna évi, 42 Nagymaros évi, 43 valamint Szécsény, 33 Wertner Mór: Magyar hadjáratok a XIV. században. Századok 39. (1905) , Kristó Gyula: Az Anjou-kor háborúi. Bp Poháros Péter valóban a királyi seregben harcolt Záránál, l okt. 3.: AO V és okt. 22.: DL jún. 23.: Archív mesta Košíce. Collectio Schwartzenbachiana 3. (fényképmásolata: DF ) júl. 28.: VMMS júl. 28.: uo okt. 18.: VMMS júl. 28.: uo okt. 18.: uo (s. d.): A pannonhalmi Szent-Benedek-rend története I XII. Szerk. Erdélyi László, Sörös Pongrác. Bp II ápr. 1.: VMMS jan. 6.: Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen I VII. Bearb. von Franz Zimmermann, Carl Werner et al. Hermanstadt Köln Wien Bucureşti (a továbbiakban: UGDS) I máj. 22.: CD VIII/

37 Rimaszombat és Gyöngyös évi kiváltságleveleiben 44 találkozunk vele, de feltűnik Sopron privilégiumainak egyikében is. 45 Mindezen kiváltságlevelekben Buda szabadságaira csak általánosságban tesznek utalást. Kassa évi oklevelei esetében azonban alapvetően más a helyzet: négy közülük minden kétséget kizáróan budai oklevelek alapján készült. A három értelemszerűen egymással is szorosan összefüggő éves vásár tartására feljogosító oklevél forrása nyilvánvalóan IV. László Buda számára június 23-án kiállított hasonló tárgyú, egyébiránt kétes hitelű, oklevele 46 volt: a speciálisan budai vonatkozású részeket elhagyták a kassai oklevelekből, amelyeket ugyanakkor a budai oklevélből hiányzó rendelkezésekkel is kibővítettek. Még szorosabb az összefüggés a Kassa voltaképpeni városi kiváltságlevelének tekinthető július 28-i privilégium és Buda két oklevele között: a kassai oklevél valójában nem más, mint Buda két korábbi kiváltságlevelének szó szerinti átvétele. Ez alkalommal is elhagyták a szövegből a Kassa szempontjából értelmezhetetlen budai vonatkozásokat, a mintaként felhasznált szövegek bővítésére azonban ellentétben az éves vásárokkal foglalkozó okmányoktól nem került sor. A kassai oklevél első tizenhárom rendelkezése a csöböradó 47 alóli felmentéstől a lerakatjog 48 biztosításáig terjedő rész Pest 1242 előtti elemeket is tartalmazó évi kiváltságlevelének 49 szövegét követi kisebb stiláris eltérésekkel, illetve bizonyos elemek elhagyásával. 50 A kassai oklevél többi rendelkezése pedig a szorosan vett budai vonatkozások megváltoztatásával vagy elhagyásával, persze pontos tükörképe IV. László június 17-én kiadott oklevelének, 51 amely részint átírta és megerősítette nagyapja, IV. Béla említett évi kiváltságlevelét, részint új rendelkezésekkel bővítette azt. Ez utóbbiak kivétel nélkül bekerültek Kassa évi oklevelébe, még abban az esetben is, ahol ez szükségtelen volt. Szép példája máj. 5.: AO III , VMMS , CD VIII/ nov. 12.: CD VIII/ jún. 23.: Budapest történetének okleveles emlékei I. ( ). Csánky Dezső gyűjtését kiegészítette és sajtó alá rendezte Gárdonyi Albert. Bp (a továbbiakban: BTOE) I Az oklevél hitelével kapcsolatban l. Borsa Iván megjegyzéseit (Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke I II. Szerk. Szentpétery Imre, Borsa Iván. Bp [a továbbiakban: RA] sz.), vö. még Györffy György: Pest-Buda kialakulása. Budapest története a honfoglalástól az Árpád-kor végi székvárossá alakulásig. Bp A fogalomra l. Weisz Boglárka: II. András jövedelmei: régi és új elemek. In: II. András és Székesfehérvár. Szerk. Kerny Terézia, Smohay András. Székesfehérvár A fogalomra l. Weisz B.: Vásárok és lerakatok i. m nov. 24.: BTOE I Az 1242 előtti elemeket illetően l. Györffy Gy.: Pest-Buda kialakulása i. m , , Zsoldos Attila: Visegrád vármegye és utódai. Történelmi Szemle 40. (1998) Pest kiváltságlevele azért számít budai -nak, mert 1247-ben IV. Béla a tatárjárás pesti túlélőit feltelepítette a mai budai Várhegyre, akik ezt követően ott éltek az évi kiváltságlevelükben írásba foglalt szabadságok szerint, l. Györffy Gy.: Pest-Buda kialakulása i. m jún. 17.: BTOE I

38 ennek a szabad bíróválasztás kérdése. Ennek a jognak a biztosítása szerepelt Pest évi oklevelében, s változtatás nélkül bekerült Kassa évi privilégiumába is. 52 Csakhogy 1264 őszén összefüggésben az idősebb fiával, István ifjabb királlyal mind élesebbé váló, s hamarosan belháborúba torkolló viszályával 53 IV. Béla felfüggesztette a budaiak szabad bíróválasztási jogát, s maga állított rectornak nevezett elöljárót a város élére. 54 Buda évi oklevelében teljesen indokoltan szerepel tehát az az elem, amely szerint a budaiak ne legyenek kötelesek elfogadni az általunk adott bírót, hanem saját szabad választásukból állítsanak bírót, akit akarnak, amint az nagyapánk kiváltságlevelében fentebb ki van fejtve (concessimus eisdem, ut non cogantur recipere aliquem iudicem per nos datum, sed ex electione sua libera assumant in villicum, quem volunt, prout in tenore privilegii avi nostri superius est expressum), 55 más kérdés, hogy 1279-ben már újra a király által kinevezett rector állt Buda élén. 56 Kassa esetében ennek a rendelkezésnek a megismétlése, értelemszerűen, szükségtelen volt, ám az évi kiváltságlevél megfogalmazásakor olyan szorosan követték a mintaként használt budai oklevél szövegét, hogy e passzus mégis bekerült a kassaiak oklevelébe, egyedül a IV. Béla oklevelére vonatkozó utalást hagyták el. 57 Ez a körülmény kiváltképp érdekessé teszi azokat a budai szabadságokat, amelyek mégis kimaradtak a kassai oklevélből. Ilyenekkel, amint arról már szó esett, csak az évi, eredetileg a pesti vendégtelepeseknek adott kiváltságlevélben találkozunk. A rendelkezések egy részének elhagyása könnyen magyarázható: olyan intézkedésekről van szó ugyanis, amelyek kizárólag Budára vonatkozóan voltak értelmezhetők. Néhány esetben azonban más megoldást kell találnunk. Az, hogy a pestieknek a pénzváltással kapcsolatos joga 58 nem került be a kassai oklevélbe, minden nehézség nélkül magyarázható azzal, hogy I. Károly évi kiváltságlevele 59 kedvezőbb helyzetet biztosított a kassaiaknak, így érthető, hogy a rendelkezés kimaradt. Elhagyták a pestiek katonáskodására vonatkozó részt is, 60 alighanem azért, mert a 14. század közepén már nem volt szokás a városi kiváltságlevelekbe efféle előírásokat belefoglalni. Az viszont már nagyon is magyarázatra szorulna, hogy a pestieknek adott országos vámmentesség 61 egy Kassára szabott formában miért maradt ki a város évi kiváltságleveléből nov. 24.: BTOE I. 42. és júl. 28.: VMMS A konfliktusra l. Zsoldos Attila: Családi ügy. IV. Béla és István ifjabb király viszálya az 1260-as években. Bp András Kubinyi: Die Anfänge Ofens. Berlin , Györffy Gy.: Pest-Buda kialakulása i. m jún. 17.: BTOE I Kubinyi, A.: Die Anfänge Ofens i. m , Györffy Gy.: Pest-Buda kialakulása i. m júl. 28.: VMMS nov. 24.: BTOE I máj. 21.: VMMS nov. 24.: BTOE I nov. 24.: uo. 38

39 Nehezen hihető, hogy a kassaiak számára ne lett volna értéke ennek a kiváltságnak, ennek ellenére az nem szerepel privilégiumukban, s aligha véletlenül. Ezt az teszi bizonyossá, hogy a pestiek oklevelében az első három elem a hadakozásra, az országos vámmentességre, majd a csöböradó alóli felmentésre vonatkozik, míg a kassaiakéban ez utóbbi, azaz a csöböradóval kapcsolatos az első, mégpedig a félreérthetetlen először (primo) kifejezéssel bevezetve, s a többi rendelkezés is abban a sorrendben követi egymást, ahogy az az évi pesti kiváltságlevélben található. Az júliusi kassai kiváltságlevél és a két budai oklevél ezen szoros kapcsolata ugyanakkor azt is világossá teszi, hogy miért volt szüksége Kassának arra, hogy októberben egy újabb pátens foglalkozzék a város szabadságaival: a júliusi kiváltságlevél Buda szabadságainak átvételét jelentette, hiányoztak azonban belőle mindazon rendelkezések, amelyek a kassaiak számára saját, helyi viszonyaikból fakadóan voltak kívánatosak. Bátorítja ezt a feltételezést, hogy az októberi oklevélben olvasható igazságszolgáltatási, valamint a városban vagy annak környékén elfogott gonosztevőkkel kapcsolatos rendelkezések meglehetősen szoros tartalmi összefüggésben vannak I. Károly évi, valamint fia, I. Lajos évi, már említett okleveleiben biztosított szabadságokkal, szövegszerűen azonban jóval lazább a kapcsolat, mint a júliusi kiváltságlevelek és a budai oklevelek között. Az és évi budai oklevelek és az júliusi kassai kiváltságlevél szövegei közötti egyezések régóta ismertek a történettudomány előtt. Budapest történetének 19. század végi monográfusa, Salamon Ferenc ezt a körülményt is felhasználta, amikor kísérletet tett arra, hogy bizonyítsa: mindkét említett budai oklevél hamisítvány, amelyeket valamikor I. Lajos uralkodása elején, de még 1347 előtt, készítettek. 62 Salamon ezen tételét már Pauler Gyula elutasította, 63 Gárdonyi Albert pedig ma is helytálló érvekkel igazolta annak tarhatatlanságát. 64 Az a szembetűnő jól értesültség, amivel a kassaiak Buda szabadságait illetően rendelkeztek, amint erre már Gárdonyi utalt, 65 minden nehézség nélkül magyarázható azzal, hogy Kassa mindhárom 1347 júliusában kapott kiváltságlevelének kieszközlésében kulcsszerep jutott Hannus ispánnak, aki mind Kassán, mind Budán polgárjoggal rendelkezett (civis [ ] de [ ] Cassa et de Buda). 66 Személyének azonosításához a sokadalom tartását engedélyező oklevelek szolgáltatnak nélkülözhetetlen adatokat, ezek ugyanis elárulják, hogy Weydner-nek mondott Miklós fiáról (Hannus filius Nicolai dicti 62 Salamon Ferencz: Budapest története I III. Bp III Pauler Gyula: A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt I II. Bp (reprint: Bp ) II (155. sz. jegyz.). 64 Gárdonyi Albert: Budapest legrégibb kiváltságlevele. Turul 28. (1910) , , vö. még Szentpétery Imre megjegyzéseivel (RA 781. sz.). 65 Gárdonyi A.: Budapest legrégibb kiváltságlevele i. m júl. 28.: VMMS 148.,

40 Weydner) van szó. 67 Kétség sem férhet hozzá tehát, hogy a budai polgárság elitjéhez tartozó Weidner család 68 tagja járt el a királyi udvarban Kassa érdekében, akinek nagyapját, Veyduneriust 1292-ben, apját, Miklóst pedig 1318-ban említik a budai esküdtek között. 69 Veydunerius másik fia, Bertalan (Bartolomeus filius Weydneri) budai polgár egy végrendelet tanújaként szerepel 1312-ben. 70 Miklós fia, Hannus (vagy János) malmok és szőlők tulajdonosa volt részben fivérével, Domokossal együtt Buda környékén, 71 de volt birtoka Tolna és Fejér megyében is. 72 Felesége, Margit is előkelő budai családból származott: Henc fia János budai rector, valamint mosoni ispán és óvári várnagy 73 leánya volt. 74 Hannus lányát, Katalint 75 Becsei Töttös királyi ajtónállómester fia, Miklós vette feleségül. 76 Mindezen adatokban a legcsekélyebb nyoma sincs annak, hogy Hannust valamiféle szálak fűzték volna Kassához ben mégis a város polgáraként említik: meglehet, hogy kereskedelmi érdekeit követve szerzett magának polgárjogot Kassán amint az felmerült 77, emellett azonban egy másik lehetőséget is érdemes mérlegelni végén bizonyos Mihály fia István fiai Simon, Mihály és István az Abaúj megyei Felnémeti, Középnémeti és Alnémeti 78 harmadrészének birtokában megerősítették Druget Fülöp nádor feleségét, Margitot, amibe az egyik szomszéd, Mihály fia János is beleegyezését adta. 79 Az ügylet szereplői közeli rokonságban álltak egymással, valamennyien annak az asszonynak voltak a leszármazottai, aki az es években V. István feleségét, Erzsébet királynét szolgálta mint dajka. Az asszony, akinek neve egy hamis oklevél szerint Menna volt, a királyi pár több gyermekét gondozta (köztük I. Károly magyar király nagyanyját, Máriát, a későbbi nápolyi királynét is). Menna férje volt az a Mihály, akinek unokái 1324-ben átengedték az említett birtokok harmadrészét Fülöp feleségének, Margitnak. Az egykor a magyar júl. 28.: uo. 150., Kubinyi András: A budai német patriciátus társadalmi helyzete családi összeköttetéseinek tükrében a XIII. századtól a XV. század második feléig. Levéltári Közlemények 42. (1971) (s. d.): BTOE I. 283., jan. 20.: DF szept. 4.: DL dec. 12.: CD VIII/ , dec. 13.: uo , dec. 20.: DL 3536., jan. 13.: Zichy XII máj. 22.: Zichy I , nov. 19.: DL , júl. 24.: Zichy II Kubinyi A.: A budai német patriciátus i. m. 225., 228., Engel P.: Archontológia i. m. I. 155., máj. 22.: Zichy I. 516., dec. 20.: DL 3536., ápr. 20.: DL dec. 20.: DL 3536., ápr. 20.: DL jún. 16.: Zichy II , júl. 24.: uo Kubinyi A.: A budai német patriciátus i. m Alnémeti a mai Hidasnémeti, Középnémeti azonos Tornyosnémetivel, míg az utóbb Miglécnek is nevezett Felnémeti ma Milhosť dec. 13.: DL (vö. még Slovenský národný archív. Pálffy család bazini ága: Acta Czoboriana 12., fényképmásolata: DF és DL ). 40

41 királynék vizsolyi uradalmához tartozó birtokok közül Alnémetit Erzsébet királyné, Felnémetit IV. László felesége, Izabella adományozta Mennának és férjének, míg Középnémetit Menna és Mihály egy másik fia, az Izabella királynét udvartartásának elöljárójaként szolgáló 80 György egyébként budai polgár kapta úrnőjétől. 81 Az évi egyezséghez szomszédként hozzájáruló Mihály fia János is a rokonság tagja volt: anyja Mihály és Menna egyik leánya volt. 82 Fülöp nádor felesége szintén női ágon tartozott a családhoz. Mihály és Menna egy másik leánya, Erzsébet ismeretlen férfivel kötött házasságából született egy Klára nevű leány, aki bizonyos Miklós budai polgárhoz ment feleségül: az ő gyermekük volt Margit, Druget Fülöp felesége. 83 Fülöp és Margit házasságkötésének időpontját nem ismerjük, valószínűnek tűnik azonban, hogy az 1310-es évek végén történhetett, mivel 1318-ban Fülöp már officiálist tartott az egyik Németiben. 84 Margit apjának azonosítása nem magától értetődő, mivel a 14. század elejéről több Miklós nevű budai polgár is ismert. 85 Az a szerep azonban, amit a Kassa évi kiváltságolásában Veydner fia Miklós fia Hannus betöltött, szerfelett valószínűvé teszi, hogy Veydner fia Miklós volt Druget Fülöp nádor apósa. Ha ugyanis Hannust anyja és leánytestvére révén családi szálak kötötték Kassa környékéhez, választ kapunk arra a kérdésre, hogy miért viselte szívén Kassa kiváltságolását. Sőt, az a körülmény, hogy Hannussal már hónapokkal a kassai kiváltságlevelek kiadása előtt, 1347 februárjában, a kassai esküdtek élén találkozunk (Johannes Veyedner), miként 1352-ben is esküdtként szerepel 86 ami annál feltűnőbb, mert a budai esküdtlistákban sosem tűnik fel a neve 87 egyértelművé teszi, hogy az 1346 nyarán még budai polgárként említett 88 Hannus Kassára költözött, s 1347 elejétől sokkal inkább tekinthető budai polgárjoggal is rendelkező kassai polgárnak, semmint fordítva: Kassán polgárjogot szerzett budai polgárnak. 80 Vö. Zsoldos Attila: Az Árpádok és asszonyaik. A királynéi intézmény az Árpádok korában. Bp (s. d.): Az Árpád-házi hercegek, hercegnők és a királynék okleveleinek kritikai jegyzéke. Szentpétery Imre kéziratának felhasználásával szerk. Zsoldos Attila. Bp (166. sz.), (s. d.): uo (177. sz.) és (178a és b. sz.). 82 Apja pedig az Abaúj megyei Méra egyik birtokosa. 83 Menna dajkára l. Zsoldos A.: Az Árpádok és asszonyaik i. m , rokonságára l. Zsoldos Attila: Két hamis oklevélről. Történelmi Szemle 41. (1999) márc. 11.: Štátny archív v Levoči. Szepesi prépostság levéltára: Mohács előtti oklevelek 28. és 29. (fényképmásolataik: DF , ) jan. 20.: Nicolaus filius Veydner, Nicolaus Lohrer DF , dec. 5.: Nicolaus Lohrer, Nicolaus de Agria, Nicolaus filius Myko Slovenský národný archív. Szepesi káptalan hiteleshelyi levéltára: Oklevelek (fényképmásolata: DF ), júl. 24.: Nicolaus filius Halmanni, Nicolaus filius Myko DF febr. 6.: AMK AS A. (Cassovia) 13. és 14. (fényképmásolataik: DF ), febr. 10.: AMK AS A. (Cassovia) 15. (fényképmásolata: DF ). 87 Kubinyi A.: A budai német patriciátus i. m júl. 24.: Hannus dictus Weynner civis Budensis Zichy II

42 Hannus személye arra az egyébként nehezen megválaszolható kérdésre is feleletet kínál, hogy miért éppen 1347-ben nyerte el Kassa a maga budai mintákat követő kiváltságlevelét. Budai polgárként Hannus pontosan tisztában lehetett azzal: Buda csak 1346 végén nyerte vissza a szabad bíróválasztás jogát, 89 így ha Kassa korábban kapta volna az uralkodótól azt a kiváltságot, hogy Buda az idő szerinti szabadságaival éljen, az valójában visszalépés lett volna a város számára. Okkal feltehető, hogy Kassa évi kiváltságolásának spiritus rectora éppen Hannus volt: ő lehetett az, aki új polgártársainak azt a javaslatot tette, hogy Buda kiváltságait kérjék az uralkodótól, minden bizonnyal az ő révén jutott hozzá Kassa az 1347 júliusi kiváltságlevél megszövegezéséhez mintaképpen felhasznált budai oklevelekhez, s bizonyosan ő volt az, aki az uralkodó előtt eljárt a város ügyében. I. Lajos, de még inkább apja, I. Károly azonban már jóval korábban is úgy dönthetett volna akár saját elhatározásából, akár a kassaiak kérésének engedve, hogy kiváltságlevélbe foglalt szabadságokat biztosít Kassának, ám mégsem tette egyikük sem. Magától értetődik: jó lenne tudni, miért. Gondolhatnánk persze, hogy az a valamikor 1304 előtt történt konfliktus, amikor a kassaiak és bizonyos szepesiek Vencel cseh király híveiként harcoltak Károly ellen, 90 mély nyomokat hagyott a királyban, s ez volt az a tényező, amely hátráltatta Kassa kiváltságolásának ügyét. Ennek a megoldásnak azonban határozottan ellene mond, hogy 1319-ben, 1321-ben és 1342-ben, amint arról már szó esett, a város mégiscsak különféle kiváltságokat kapott az uralkodótól, olyanokat tudniillik, amelyek más települések esetében a városi kiváltságlevél elemeiként tűnnek fel. Megfontolandó ugyanakkor, hogy I. Károly több mint négy évtizedes uralkodása alatt alig néhány városi kiváltságlevelet adott ki, 91 így meglehetősen valószínűtlen, hogy Kassa ilyen privilégium nélkül maradása a város és I. Károly viszonyát megterhelő tényező következménye lett volna: az sokkal inkább volt része az uralkodó azon politikájának, amely szerfelett szűkmarkúan mérte a városi kiváltságokat, hogy ne csökkentse uralma támaszainak jövedelmeit. Károly uralmi rendszere ugyanis a honor intézményén alapult, 92 s a honorbirtokosnak pro honore átadott királyi birtokok között ott voltak a királyi 89 Vö. Kubinyi, A.: Die Anfänge Ofens i. m máj. 8.: Hazai okmánytár I VIII. Kiadják Nagy Imre, Paur Iván, Ráth Károly, Véghely Dezső. Győr Bp VII. 374., febr. 7.: Štátny archív v Levoči. Andrássy család krasznahorkai levéltára. Mohács előtti oklevelek (fényképmásolata: DF ), vö. még Halaga, O. A.: Počiatky Košic i. m máj. 22.: CD VIII/ , máj. 10.: Urkundenbuch des Burgenlandes und der angrenzenden Gebiete der Komitate Wieselburg, Ödenburg und Eisenburg I V. Bearb. von Hans Wagner, Irmtraut Lindeck-Pozza et al. Graz Köln Wien IV , jún. 3.: uo. IV , nov. 17.: VMMS , okt. 3.: uo. 130., nov. 11.: uo , nov. 14.: uo Engel Pál: A honor. A magyarországi feudális birtokformák kérdéséhez. Történelmi Szemle 24. (1981) 1 19., Engel Pál: Honor, vár, ispánság. Tanulmányok az Anjou-királyság kormányzati rendszeréről. Századok 116. (1982)

43 szabad falvak is, jövedelmeikkel együtt. 93 Különösen jól megfigyelhető a honorbirtokos és a kormányzására bízott területén lévő hospesközösségek kapcsolata az ország nagy múltú tartományaiban, Erdélyben és Szlavóniában. 94 Kassa ugyanakkor maga is egy tartomány területén feküdt, igaz, azt Károly hozta létre újonnan. A király 1315 és 1334 között egyre több északkeleti megyét bízott Druget Fülöpre, majd unokaöccsére, Vilmosra, s ezeket a megyéket az azonos ispán személyénél szorosabb szálak kötötték össze. A tartomány összetartó ereje éppúgy, mint Erdély vagy Szlavónia esetében a király által az élére helyezett báró joghatósága volt: mind Fülöp, mind Vilmos a nádort megillető jogkörrel kormányozta megyéit már az előtt is, hogy magát a nádori méltóságot elnyerte volna. 95 Annak nyilvánvaló bizonyságát, hogy Kassa I. Károly uralkodása idején valóban a Drugetek joghatósága alá volt vetve, a város 1347 júliusi kiváltságlevelében találjuk. Az annak egyik mintájaként használt évi pesti kiváltságlevélben a király eltiltja méltóságviselőit attól, hogy erőszakosan szállásadást követeljenek a hospesektől, s ez a rendelkezés minden változtatás nélkül szerepel a kassai privilégiumban is. 96 A pesti oklevél megismétli a tilalmat kifejezetten az alnádorra vonatkoztatva, s egyúttal felmenti a hospeseket az alnádor joghatósága alól is. 97 Ennek magyarázata abban rejlik, hogy az alnádor látta el Pest megyében a megyésispáni feladatokat, így a pesti hospesek kiváltságolásáig ő volt azok bírája is. 98 Ugyanez az intézkedés a kassai privilégiumban is feltűnik, csakhogy ott nem alnádor, hanem nádor szerepel, 99 ami nem hagy kétséget afelől, hogy Kassa 1342 elejéig a két Druget joghatósága alatt állt. I. Károly kormányzati rendszere ad tehát magyarázatot arra a jelenségre, hogy Kassa csak fokozatosan jutott hozzá a városi kiváltságok teljességéhez. Mindaddig, amíg a Druget-tartomány létezett, a király annak keretein belül tartotta annak legjelentősebb települését, s csak olyan kiváltságokat adott 93 L. pl szept. 27.: AO II. 215., ápr. 22.: VMMS ápr. 20.: UGDS I. 362., okt. 16.: Codex diplomaticus regni Croatiae, Dalmatiae et Slavoniae II XV. Collegit et digessit Tade Smičiklas. Zagrabiae (a továbbiakban: CDCr) IX (vő nov. 15.: uo. X. 587.), júl. 17.: uo. IX , aug. 27.: UGDS I. 446., aug. 28.: uo. I , máj. 3.: CDCr X , ápr. 24.: uo. X. 537., aug. 1.: UGDS I (vö ápr. 15.: uo. I ). 95 Zsoldos Attila: Debrecen mint igazgatási központ a 14. század elején. In: Debrecen város 650 éves. Várostörténeti tanulmányok. Szerk. Bárány Attila, Papp Klára, Szalkai Tamás. Debrecen , Zsoldos Attila: A Drugetek és a hét vármegye. In: Köztes-Európa vonzásában. Ünnepi tanulmányok Font Márta tiszteletére. Szerk. Bagi Dániel, Fedeles Tamás, Kiss Gergely. Pécs nov. 24.: nullus principum nostrorum violentum descensum facere possit super eos, nec aliquid contra eorundem recipere voluntatem, sed descendens iusto pretio sibi necessaria debeat comparare BTOE I. 41., júl. 28.: VMMS 148. (azonos szöveggel) nov. 24.: vicepalatinus violenter descendere non possit super eos, nec eosdem iudicare BTOE I Györffy Gy.: Pest-Buda kialakulása i. m és Zsoldos A.: Visegrád vármegye i. m júl. 28.: palatinus violenter descendere non possit super eos, nec eosdem iudicare VMMS

44 Kassának, amelyek ezt a modellt nem kérdőjelezték meg. Az évi kamarahaszna mentesség a király jövedelmeit csökkentette, s nem Druget Fülöpét, az évi teljes bírói immunitás pedig megcsapolta ugyan Druget Vilmos bevételeit, de a földbért nem érintette. Károly és a Drugetek közismerten bensőséges viszonya kellőképpen indokolja az uralkodó előzékenységét. Vilmos halála után azonban gyorsan sor került a Druget-tartomány felszámolására, 100 s elhárult immár az az akadály, amely meggátolta Kassát abban, hogy mindazon jogok birtokába jusson, amelyekre fejlettsége alapján joggal formálhatott igényt. Az a tény ugyanakkor, hogy a város kiváltságlevelének kiállítására végül csak 1347-ben került sor, arra enged következtetni: Kassa akkori vezetői eleve Buda 1346-ban helyreállított jogainak megszerzésére törekedtek. Irodalom Fügedi, Erik: Középkori magyar városprivilégiumok. V: Tanulmányok Budapest Múltjából 14. Budapest, Codex diplomaticus et epistolaris Slovaciae I II. Ed. Richard Marsina. Bratislava VMMS = Výsady miest a mestečiek na Slovensku ( ). red. Ľubomír Juck. Bratislava Weisz 2012a = Weisz Boglárka: A kamara haszna okán szedett collecta. V: Köztes- Európa vonzásában. Ünnepi tanulmányok Font Márta tiszteletére. Red. Bagi, Dániel Fedeles, Tamás Kiss, Gergely. Pécs RDES = Regesta diplomatica nec non epistolaria Slovaciae I II. Ad edendum praeparavit Vincent Sedlák. Bratislava Weisz 2012b = Weisz Boglárka: Vásárok és lerakatok a középkori Magyar Királyságban. Budapest The Laws of the Medieval Kingdom of Hungary I red. János M. Bak, György Bónis, James Ross Sweeney. Bakersfield, Diplomatarium comitatus Sarosiensis quod ex tabulariis et codicibus manuscriptis eruit Carolus Wagner. Posonii Cassoviae Ondrej R. Halaga: Počiatky Košic a zrod metropoly. Hospodársko-sociálne, správne a kultúrne dejiny. Košice AO = Anjou-kori okmánytár I VII. Red. Nagy, Imre Nagy, Gyula. Budapest Zichy = A zichi és vásonkeői gróf Zichy család idősb ágának okmánytára I XII. Red. Nagy, Iván Nagy, Imre Véghelyi, Dezső Kammerer, Ernő Lukcsics, Pál. 100 Engel P.: Honor, vár, ispánság i. m. 907., Engel Pál: Nagy Lajos ismeretlen adományreformja. Történelmi Szemle 39. (1997)

45 Budapest, Kubinyi, András: Székesfehérvár középkori oklevéladása és pecsétei. V: Székesfehérvár évszázadai II. Középkor. Red. Kralovánszky, Alán. Székesfehérvár Kubinyi, András: Buda város pecséthasználatának kialakulása. V: Tanulmányok Budapest Múltjából XIV. Budapest, Györffy, György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I 3 IV Zsoldos 2011a = Zsoldos, Attila: III. András hat nádora. In: Erősségénél fogva várépítésre való. Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére. Red. Juan Cabello C. Tóth, Norbert. Nyíregyháza Zsoldos 2011b = Zsoldos, Attila: Magyarország világi archontológiája Budapešť Engel, Pál: Magyarország világi archontológiája I II. Budapest ifj. Kemény Lajos: Száz év Kassa legrégibb történetéből. Kassa Csoma, József: Omode nádor fiai és Kassa városa. Turul 29. (1911) Wick, Béla: Kassa története és műemlékei. Košice CD = Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis I XI. Stud. et op. Georgii Fejér. Budae Karácsonyi, János: A hamis, hibáskeltű és keltezetlen oklevelek jegyzéke 1400-ig [A Történelmi Tár évi számában megjelent Pótlások -kal kiegészítve]. Red. Koszta, László. Szeged Bertényi, Iván: Az országbírói intézmény története a XIV. században. Budapešť, Engel, Pál: Magyarország világi archontológiája Középkori magyar genealógia. (Magyar Középkori Adattár) CD-ROM. Budapest Gárdonyi, Albert: I. Károly király nagypecsétjei. Turul 25. (1907) Grünn, Albert: I. Lajos király megerősítő záradéka. Turul 19. (1901) Osváth, Gyula: Adalékok Kassa város közjogi helyzetéhez és közigazgatási szervezetéhez I. Lipót koráig. Kassa Tutkó, József: Szabad királyi Kassa városának történelmi évkönyve. Kassa Wertner, Mór: Magyar hadjáratok a XIV. században. Századok 39. (1905) Kristó, Gyula: Az Anjou-kor háborúi. Budapest A pannonhalmi Szent-Benedek-rend története I XII. Red. Erdélyi, László Sörös, Pongrác. Budapest UGDS = Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen I VII. Bearb. von Franz Zimmermann, Carl Werner et al. Hermanstadt Köln Wien Bucureşti

46 BTOE = Budapest történetének okleveles emlékei I. ( ). Csánky Dezső gyűjtését kiegészítette és sajtó alá rendezte Gárdonyi Albert. Budapest RA = Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke I II. Red. Szentpétery, Imre Borsa, Iván. Budapest Györffy, György: Pest-Buda kialakulása. Budapest története a honfoglalástól az Árpádkor végi székvárossá alakulásig. Budapest Weisz 2012c = Weisz, Boglárka: II. András jövedelmei: régi és új elemek. V: II. András és Székesfehérvár. Red. Kerny, Terézia Smohay, András. Székesfehérvár Zsoldos, Attila: Visegrád vármegye és utódai. Történelmi Szemle 40. (1998) Zsoldos, Attila: Családi ügy. IV. Béla és István ifjabb király viszálya az 1260-as években. Budapest András, Kubinyi: Die Anfänge Ofens. Berlin Salamon, Ferencz: Budapest története I III. Budapest Pauler, Gyula: A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt I II. Budapest (reprint: Budapest 1984.) Gárdonyi, Albert: Budapest legrégibb kiváltságlevele. Turul 28. (1910) , Kubinyi, András: A budai német patriciátus társadalmi helyzete családi összeköttetéseinek tükrében a XIII. századtól a XV. század második feléig. Levéltári Közlemények 42. (1971) Zsoldos, Attila: Az Árpádok és asszonyaik. A királynéi intézmény az Árpádok korában. Budapest Az Árpád-házi hercegek, hercegnők és a királynék okleveleinek kritikai jegyzéke. Szentpétery Imre kéziratának felhasználásával Red. Zsoldos, Attila. Budapešť Zsoldos, Attila: Két hamis oklevélről. Történelmi Szemle 41. (1999) HO = Hazai okmánytár I VIII. Kiadják Nagy Imre, Paur Iván, Ráth Károly, Véghely Dezső. Győr Budapest Urkundenbuch des Burgenlandes und der angrenzenden Gebiete der Komitate Wieselburg, Ödenburg und Eisenburg I V. Bearb. von Hans Wagner, Irmtraut Lindeck- Pozza et al. Graz Köln Wien Engel, Pál: A honor. A magyarországi feudális birtokformák kérdéséhez. Történelmi Szemle 24. (1981) Engel, Pál: Honor, vár, ispánság. Tanulmányok az Anjou-királyság kormányzati rendszeréről. Századok 116. (1982) CDCr = Codex diplomaticus regni Croatiae, Dalmatiae et Slavoniae II XV. Collegit et digessit Tade Smičiklas. Zagrabiae Zsoldos, Attila: Debrecen mint igazgatási központ a 14. század elején. In: Debrecen 46

47 város 650 éves. Várostörténeti tanulmányok. Red. Bárány, Attila Papp, Klára Szálkai, Tamás. Debrecen Zsoldos, Attila: A Drugetek és a hét vármegye. In: Köztes-Európa vonzásában. Ünnepi tanulmányok Font Márta tiszteletére. Red. Bagi, Dániel Fedeles, Tamás Kiss, Gergely. Pécs Engel, Pál: Nagy Lajos ismeretlen adományreformja. Történelmi Szemle 39. (1997)

48 Kassa város elit polgárai a 13. és a 14. század fordulóján Magdoško, Drahoslav Absztraktum Meglévő ismereteink alapján Kassa első két, név szerint is ismert polgármestere a Samphleben család tagja volt. A város élén a 13. század végén és gyakorlatilag a 14. század teljes első felében álltak. Urai voltak a szomszédos Felkassának is, mellyel a király 1261-ben adományozta meg a családot. A család egyik tagja valószínűleg a Kassán székelő királyi kamara felügyelője volt. Több utalást is találunk az uralkodó és az országot igazgató más fensőségek bizalmas kapcsolataira Kassa város hasonló szerepet betöltő vezető személyiségeivel és velük szembeni kötelességeikre. A királyi kamara megléte, valamint valószínűleg saját pénzverdének működése a városban egyaránt támogatják Kassa városi jellegével és a szélesebb régióban betöltött központi szerepével kapcsolatos feltételezéseinket, illetve a korabeli városerődítéssel kapcsolatban felmerülő új ismereteinket. Kulcsszavak: Középkor. A város elitje. Királyi kamara. Pénzverde. A Kassa város bíráit a 13. és a 14. század fordulójának évtizedeiben kezdték először név szerint feljegyezni, így ekkortól ismerjük a város vezető szerepet betöltő polgárainak nevét. Mivel aránylag sok korabeli dokumentum áll rendelkezésünkre, tanulmányunkban a terjedelmi korlátok miatt nem foglalkozhatunk a város vezetésében megjelenő összes férfival, így a kassai társadalmi életből csak néhány személyt válogattunk ki. Már az 1230-ban kelt legrégibb Kassával kapcsolatos forrás is tartalmazza néhány személy nevét körül egy bizonyos Nicelet nevét említik, aki kassai polgártársai és a pap előtt elismerte adósságát. 2 Kérdés, hogy a pap 3, vagy Nicelet 4 polgártársairól van szó. Az utóbbi esetben mérlegelhetjük azt a lehetőséget, hogy nem német telepesek voltak Kassa első betelepedői ben kelt az Felkassát eladományozó oklevél, amellyel István ifjabb király az itt élő, nyilvánvalóan német vendégeket, Samphleben és Obl polgárokat részesítette birtokadományban. 5 A 13. századtól egyre több Kassával A tanulmány a VEGA projekt (sz. 1/0101/12) keretén belül lett kidolgozva. Kassa emlékezetének a helyei I. (történelmi fordulőpontok és hivatalok). 1 MARSINA, Richard. Codex diplomaticus et epistolaris Slovaciae I. Bratislava : Obzor, 1971, 366 sz, 259 o. 2 MARSINA, Richard. Codex diplomaticus et epistolaris Slovaciae II. Bratislava : Obzor, 1987, 290 o., 415 sz.:...nicelet obligavit se coram plebano de Cassa... et coram concivibus de Cassa. 3 Takto GYÖRFFY, György. Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I. Budapest : Akademiai kiadó, 1963, 105 o. 4 Pozri MAREK, Miloš. Cudzie etniká na stredovekom Slovensku. (Idegen etnikumok Szlovákia területén). Martin : Matica Slovenská, 2006, 444 o., 138 sz. megjegyzés 5 JUCK, Ľubomír. Výsady miest a mestečiek na Slovensku ( ) I. (Városok és kisvárosok kiváltságai Szlovákiában). Bratislava : Veda, 1984 (a továbbiakban VMMSl), 28 sz., 48

49 kapcsolatos írásos forrás áll rendelkezésünkre, egyre gyakrabban jelennek meg a hospes-nevek, amelyek kifejezetten a város igazgatásához kapcsolódnak. Alapvető jelentősége van annak az 1290 körül kelt iratnak, amelyben Kassa több képviselőjét kinevezik, akik akár a városi tanács tagjai is lehettek. 6 Az itt megemlített Vylkynus Kassa első név szerint ismert bírája. 7 Mint egykori városi bírót említi őt egy 1347-ben kelt oklevél is, amely szélesebb genealógiai összefüggéseket is feltár. Amikor ugyanis a város átvette Felkassa területét Samphleben és Obl polgárok utódaitól, tanács és az addigi tulajdonosok között kötött egyezség szövege szerint Felkassa környékének tulajdonosai ezek voltak: Arnold és testvére Wolkyn, volt városi bíróink, Samfleb Herbord (a), testvérei György és Jakab, szintén Samfleb nevűek. 8 Az oklevél nem említi, hogy Arnold és Volkyn (Vylkyn) vajon Obl utódai voltak-e, ezért feltételezhető, hogy a Samfleb név nem csak Herbord, hanem a két testvér, az egykori bírák neve is, éppúgy, mint Györgyé és Jakabé is. Ezek szerint 1275 után meg kellett egyezniük az eredeti tulajdonosoknak vagy utódaiknak, és Felkassa azóta már csak a Samphlebenek tulajdonában volt. Arnold egyúttal Kassa második név szerint ismert bírója is körül, amikor idősebb testvére, Vylkyn állt a város élén, még nagyon fiatal lehetett, mivel Arnoldot csak 1307 és 1343 között említik mint városi bírót. 9 Ugyanakkor ebből az időszakból nincs ismeretünk más kassai bírákról, ezért feltételezhetjük, hogy a városbírói hivatalt megszakítás nélkül töltötte be; továbbá azt is, hogy Vylkyn nem csak abban az egy évben állt a város élén, amelyből fennmaradt az érseki oklevél, különben a kassaiak nem emlékeztek volna rá még 1347-ben is úgy, mint egykori bírájukra. A Samphlebeneknek így nagy befolyása volt a városbírói hivatalra a 13. század végétől a 14. század közepéig. Magát Samphlebent nem említik mint kassai bírót, a hivatalt Vylkyn előtt betöltő személy kiléte így továbbra is ismeretlen. A 13. század második felétől a 14. századig egyébként más váro- 43 o. 6 A dokumentum az évekből származik. A keltezés és a tartalom miatt lásd MAGDOŠKO, Drahoslav. Vylkynus villicus najstaršia zmienka o košickom richtárovi. (Vylkynus villicus a kassai városbíróról fennmaradt legrégibb utalás). In Spoločnosť, kultúra a každodennosť v dejinách Slovenska. Ed. BOJKOVÁ, Alžbeta. Košice : Univerzita Pavla Jozefa Šafárika, 2012, o. Edícia v KONDORNÉ LÁTKÓCZKI, Erzsébet. Árpád-kori oklevelek a Heves megyei levéltárban. Diplomata aetatis Arpadiana in archivo comitatus Hevesiensis conservata. Eger 1997 (a továbbiakban DAH), o. 7 DAH, 77 o.:...vylkynum villicum... 8 Kassa város levéltára, titkos levéltár, A Cassovia, 13 sz.; Magyar Országos Levéltár, Diplomatikai Fényképgyűjtemény (a továbbiakban MOL DF) :...discretis viris, Arnoldo atque Wolkyno fratri suo olym iudicibus nostris necnon Herbordo Samfleb similiter Georgio et Jakobo fratri eiusdem Samfleb eciam vocatis, concivibus nostris... 9 Az említéseket összegezve lásd SLEZÁKOVÁ, Miroslava NÁDASKÁ, Katarína. Košice. In ŠTEFÁNIK, Martin LUKAČKA, Ján et al. Lexikón stredovekých miest na Slovensku. (A középkori szlovákiai városok lexikonja). Bratislava : Prodama pre Historický ústav SAV, 2010, 204 o. 49

50 sokra is jellemző a bírói hivatal családon belül való öröklése. 10 Az 1347-ben kelt egyezség szövege alapján a Samphleben családból csak Vylkyn és Arnold volt bíró, egyben a családi birtok (Felkassa) kezelője. Arnold kassai városbíró neve egyéb oklevelekben is megjelenik, feltételezhető, hogy szorosabb kapcsolatokat tartott fenn a Drugeth családdal, mely az Amádék rozgonyi csatában elszenvedett veresége után (1312) Észak-Kelet Magyarországot uralta, átvéve az Amádék helyét. Említést érdemel Drugeth Vilmos abaújvári és szepesi ispán 1330-ban kelt testamentumának egy része, amely szerint éppen az említett Arnold kezeskedett az ispán 116 talentum ezüst értékű kölcsönéért, 11 ami ismét a kassai városbíró nagy vagyonának a bizonyítéka. Nem tudjuk, Felkassán kívül, ahol talán már akkor is Kassa szőlőskertjei feküdtek, honnan eredt Arnold gazdagsága. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy személyes kapcsolatban állt az ispánnal, másképp nem kezeskedett volna az adósságáért. A Görgeiek szepesi ágának vagyoni vitáiban Arnold tanúként is fellépett, egyszer a király parancsára (homo regius, homo noster, 1317), 12 másszor Drugeth János nádor megbízásából (1332). 13 Ez is jó példa Arnold széles kapcsolataira, illetve a király és a Drugethek Arnold iránti bizalmára. Az 1340-es évek közepe táján Arnoldot Albert váltotta fel a városbírói hivatalban, akiről azonban nincsenek részletesebb információink. Valószínűleg nem volt a Samphleben család tagja, mivel őt nem említik Felkassa tulajdonosaként. Éppen az ő bírósága idején egyezett meg a városi tanács Samphleben Györggyel és Jakabbal, hogy a város megveszi Felkassát (1347). Ez az aktus a Samphleben család városi tisztségekből való visszavonulásának jele is lehet. A kassai polgárok már ugyanazon év, 1347 nyarán és őszén kérték az uralkodót, hogy ruházza Kassára (és foglalja írásba) az addig Budának járó jogokat. 14 A Samphlebenek mégsem vonultak vissza a városi 10 Az is lehetséges, hogy ezeken a településeken a mongol betörések után betelepített német telepesek utódairól van szó. RÁBIK, Vladimír. Mestská kniha príjmov Trnavskej farnosti sv. Mikuláša z roku (A nagyszombati Szent-Miklós kúria bevételének városi könyve 1495-ből). Trnava : Filozofická fakulta Trnavskej univerzity 2006, 16 o. és köv. 11 FEJÉR, György. Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis (a továbbiakban CDH) VIII. Volumen 3. Budae 1832, 509 o., 121 sz. 12 Drugeth Fülöppel és Mikcsa Ákossal közösen, akik akkor az uralkodó elsőrangú hivatalnokai voltak észak-kelet Magyarországon, sőt röviden ezt követően az egész királyságban MOL DF :...magister Phylippus noster fidelis castellanus de Scepus et magister Micx castellanus de Sarus et Arnoldus iudex de Kassa cum filiis Arnoldi comitis auctoritate regia... SEDLÁK, Vincent (ed.). Regesta diplomatica nec non epistolaria Slovaciae (ďalej len RDSl) I. Bratislava : Veda, 1980, 110 o., 214 sz. 13 MOL DL :...presentibus comite Stephano filio [...] de Peruen et comite Arnoldo iudice civitatis de Cassa hominibus nostris Ezen kívül a figyelemre méltó időrendi sorrenden kívül az adománylevél szövege más, a korra jellemző körülményeket is figyelembe vesz, melyek magában az adományban tükröződnek. Lásd MAGDOŠKO, Drahoslav. Prevzatie budínskych výsad Košicami v roku (A budai kiváltságok alkalmazása Kassa városára 1347-ben). In Bitka pri Rozhanovciach v kontexte uhorských a slovenských dejín. Eds. ULIČNÝ, Ferdinand MAGDOŠKO, Drahoslav. Košice : 50

51 igazgatás élvonalából a 14. század második felében a már korábban említett Samphleben Györgyöt többször is bírónak választották, így ő a negyedik név szerint ismert kassai bíró. 15 Az 1347-ben kelt egyezségben megjelenik egy bizonyos Herbord Samphleben neve, ő az egyetlen, akinek a családi helyzetére nem tettek utalást. Végül következtek a testvérek, Samphleber György és Jakab, akiknek tevékenysége már egyértelműen a 14. század közepére esik ban még Arnold volt a bíró, de 1347-ben Felkassát már György és Jakab testvérek adták el Kassának, feltételezhető, hogy Arnold után ők lettek a családi vagyon örökösei. Így nyilvánvaló, hogy Samphleben Herbordot a korábbi időszakban, feltehetően a 13. század utolsó negyedében kell keresnünk, talán ő volt Felkassa korábbi tulajdonosa. Ehhez a vagyonhoz csak 1275 után juthatott, ekkor ugyanis még élt Samphleben és Obl, Felkassa két adományosa. Herbord és Vylkyn, valamint Arnold valószínűleg nem voltak testvérek, mivel az ben kelt oklevél hangsúlyozza a Vylkyn és Arnold, valamint a György és Jakab közötti testvéri kapcsolatot, és ha az apjuk lett volna, az oklevél valószínűleg említette volna. Több utalást is találunk arra, hogy éppen a 13. század utolsó negyedében élt Kassán egy bizonyos Herbord nevezetű személy, akinek neve feltűnik a kassai polgárokat a tárnoki bírói székhez beidéző, 1291 és 1293 között kelt oklevélben ban ugyanis Hannus és György kassai vendégek követelték a Kassától délre fekvő Bárcán lévő vagyonuk elismerését, 17 majd ugyanez a György, de már csak egyedül, a 14. század második negyedében is jogot tartott a bárcai birtok egy részére, bár maga továbbra is Kassán élt. 18 Más források bizonyítják, hogy Hannus és György Herbord fiai voltak, a már említett, 1290-ben kelt érseki oklevél ugyanis Kassa tíz képviselője között megemlíti mindkét testvért Herbord fiaiként, rögtön Vylkyn városbíró neve után. 19 Az oklevél úgy is értelmezhető, hogy maga Vylkyn is Herbord fia volt, de ezt a lehetőséget már korábban kizártuk, és tény, hogy ez a feltételezés semmi mással nem támasztható alá. 20 Herborddal kapcsolatban meg kell említenünk, hogy 1293-ban mint Hannus comes apját említik 21, illetve Univerzita Pavla Jozefa Šafárika, 2012, o. 15 A városbírókról tett feljegyzések in SLEZÁKOVÁ, M. NÁDASKÁ, K. Košice..., 204 o. 16 GYÖRFFY, Gy. Az Árpád-kori Magyarország..., 102 o.:...hench, Herbordum, Ryul, Absolonem cives de Kassa WENZEL, Gusztáv. Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus (a továbbiakban CDAC) IX. Pest 1871, 337 sz., 470 o.; GYÖRFFY, Gy. Az Árpád-kori Magyarország..., 102 o. 18 GYÖRFFY, Gy. Az Árpád-kori Magyarország... I, 104. o. 19 DAH, o., 51 sz.:...vylkynum villicum, Georgium, Hannus filios Herbordi Ez esetben megjegyezhetjük még, hogy Bárca esetében 1288-ban Hannus és György külön léptek fel. Nem emetik őket Felkassa örökösei között sem, Vylkyn fiatalabb testvérét, Arnoldot már azonban igen. 21 MOL DF :...a comite Hannus filio Herbordi de Cassa... 51

52 ben comesnek írják magát Herbordot is. 22 A fentiek szerint Kassán ugyanaz időben élt volna Herbord comes és Herbord Samphleben, ezért valószínű, hogy ugyanarról a személyről van szó, aki a Samphleben család tagja volt. Hannus, akit 1290 körül Kassa vezető képviselői között említenek, ban pedig mint comest, 1297-ben már a kassai királyi kamara ispánja, és bizonyos, hogy éppen a királyi hivatal élén végzett sikeres szolgálata támogatta abban, hogy III. Andrástól a Gölnicbánya és a Kassa közötti erdők adományozását kérje, be akarta ugyanis telepíteni ezt a területet, illetve bányászattal akart itt foglalkozni. Mivel Hannus tehetős ember volt, kihasználta a Kassa által kinált üzleti lehetőségeket. Az es évek között meglopták egyik kereskedőjét: vászont, két lovat és más dolgokat vettek el tőle. 23 Hannussal és utódaival kapcsolatban már több adatot is találunk, a 14. század első felében Jakab nevű fia szepesi kanonok és hosszú éveken keresztül kassai pap is volt. 24 Éppen ezt a Jakabot említi Abaúj és Szepes megye ispánjának, a fiatal Drugeth Vilmosnak 1330-ban kelt testamentuma, Jakab volt ugyanis a harmadik a végrendelet öt tanúja között, Péter mislei prépost, János krasznai apát, Jakab magister, a kassai pap és végül János nagysárosi perjel mellett. 25 Jakab kivételével a többi tanú egyházi személy volt, ami társadalmi súlyát és tekintélyét mutatja. Jakab vagyona, a mislei préposthoz és a krasznai apáthoz hasonlóan, több mint 100 kassai talentum lehetett. 26 Herbord utódai (Hannus fia és Jakab unokája) több évtizeden keresztül megjelentek fontos királyi és kassai városi hivatalokban a királyi kamarában, talán a város tanácsában, papi hivatalban. Néhány történész szerint Hannust a 14. század elején az Amadék ültették a bírók székbe, mivel az említett es évi oklevél Hannust mint Amadé hivatalviselőjét említi. 27 Mivel maga Hannus, valamint rokonai és utódai a rozgonyi csata után is hivatalban maradtak, kétséges, hogy Amadé embere lett volna. Aba Amadé konkrét kijelentése Hannusról és Hannus hivatalnokáról az itteni királyi kamarából folyó bevétel elsajátításával hozható összefüggésbe. Az itteni kamaráról szóló legrégibb említés az 1297-ben kelt adománylevélből származik. 28 A kamarát a történeti monográfiák nem említik, 29 csak közép- 22 AMK, TA, A Cassovia,. 5 sz.; CDAC V, 110 sz., 169 o.:...hannus filius Comitis Herbordi de Cassa RDSl I, 167 o., 347 sz. 24 Például RDSl II, 384 o., 881 sz. 25 CDH VIII/3, 506 o.:...praesentibus honorabilibus viris, videlicet Domino Petro, Praeposito de Misle, Domino Iohanne, Abbate de Zeplak, Magistro Iacobo, Plebano de Kassa, et fratre Iohanne, Priore de Saaros Pápai tizedek között in GYÖRFFY, Gy. Az Árpád-kori Magyarország..., o. 27 Így lásd GYÖRFFY, Gy. Az Árpád-kori Magyarország..., 106 és 108 o. RDSl I, 167 o., 347 sz.:...comitis Henaus, officialis nostri de Cassa CDAC V, 110 sz., 169 o.:...hannus filius Comitis Herbordi de Cassa, Comes camere nostre Majestatis... Hannust mint comest már 1293-ben megemlítik, de nem a kamarával kapcsolatban. 29 Például Dejiny Slovenska I. (Szlovákia történelme I.). Ed. MARSINA, Richard. Bratislava : Veda, o.; ENGEL, Pál. Kamara. In Korai magyar történeti lexikon..., 320 o.; 52

53 korral foglalkozó történészek és a Kassával foglalkozó numizmatikusok mutattak rá. 30 Bár a történészek egy része valószínűnek tartja, hogy a 13. század végétől vertek pénzt Kassán, ez a nézet mégsem általános. Tény, hogy eddig nem találtak pénzérméket, amelyeket már ekkor bizonyíthatóan Kassán vertek volna. A kassai királyi kamarát érintő második feljegyzés az 1321-ben kelt városi privilégium, amely felmentette a kassai polgárokat a lucrum camerae, azaz a kamara hasznának a fizetésétől. A levélben találunk utalást a városra, ahol a kamara székel, és a városhoz tartozó provinciákra, amelyeknek területét ellátta. 31 Egyúttal említi a kamara által forgalomba hozott érméket is. 32 Éppen ezekre az adatokra támaszkodott, és nyomatékosan felhívta rájuk a figyelmet Ondrej R. Halaga is. 33 Fontos, hogy a forrásban még a Károly Róbert pénzreformjai előtti gyakorlatról van szó, a 14. század kezdetétől pedig a kassai talentum mint mértékegység is megjelenik (marca numeri Cassensis). 34 A magyar történészek már korábban is arra következtettek, hogy az érméket eredetileg csak egyetlen kamarában verték, Esztergomban, de a pénzverés a 13. században decentralizálódott, fokozatosan más pénzverő kamarákról is találunk említést 1320-tól Csanádban (később Szeged), az 1350-es évektől a Szerémségben, Budán, Szlavóniában (Pankrác, Zágráb). A században a királyi pénzverdéket, a kassai pénzverdéhez hasonlóan, camera nostra néven említik, a velük kapcsolatos feljegyzések elsősorban pénzügyekkel pénzverés, pénzváltás, lucrum camerae kapcsolatosak. Egészen az Anjou-ház felléptéig nem találtunk említést más királyi kamaráról, csak a kassairól, azaz semmi olyanról, amely a történészek általánosan elfogadott nézete szerint pénzveréssel is foglalkozott volna. Nyilvánvaló, hogy ha nem fogadnánk el a kassai pénzverés tényét, válasz nélkül maradna, hogy miért és miben kellett különböznie a kassai kamarának a többitől, ezek a hivatalok ugyanis még az Árpád-korban keletkeztek, éppen a pénzverés és a pénzterjesztés céljából, illetve egy adott térségben a király (pénzbeli) bevételének felügyelete miatt. GYÖNGYÖSSY, Márton. Magyar pénztörténet ( ). In Magyar középkori gazdaság- és pénztörténet. Ed. GYÖNGYÖSSY, Márton. Budapest : Bölcsész Konzorcium, 2006, o. 30 Valószínűleg először Kemény Lajos, később Pohl Artur és Ondrej R. Halaga. A nézeteket összegezte és a pénzverést Kassán az 1290-t követő években elképzelhetőnek tartotta PETÁCH, Emil. Dejiny mincovania v Košiciach. (A pénzverés története Kassán). Košice : Východoslovenské vydavateľstvo, 1986, o. Mint lehetséges tényt említi szintén MAROSI, Ernő PETROVICS, István. Kassa. In Korai magyar történeti lexikon ( század). Eds. KRISTÓ, Gyula ENGEL, Pál MAKK, Ferenc. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1994, 333. o. 31 VMMSl, 95 o.:...ab omni lucro camere nostre in eadem civitate et provincia existentis VMMSl, 96 o.:...novi denarii iamdicte camere nostre HALAGA, R. Ondrej. Košice Balt I. Výroba a obchod v styku východoslovenských miest s Pruskom ( ). (Kassa Baltikum I. Gyártás és kereskedelem a keletszlovákiai városok kapcsolataiban Poroszországgal). Košice : Východoslovenské vydavateľstvo, 1975, 69 70, o. 34 Az 1307-es évvel kapcsolatban lásd PETÁCH, E. Dejiny mincovania v Košiciach..., A pénzverés története Kassán 28 o.; RDSl I, o., 489 sz.. Az első említés már 1301-ből származik, de egy kétséges hitelességű iratban. Lásd RDSl I, o., 30 sz. 53

54 A kassai és a többi magyarországi kamara között Hannus személyével kapcsolatban is azonos vonásokra találunk ben a király Hannusnak hűséges szolgálataiért telket adományozott. Már a korábban, azaz a 13. század második felében uralkodó Árpád-házi királyok is hasonlóképpen fejezték ki elégedettségüket a kamara ispánjainak munkájával kapcsolatban ben vagy adomány, vagy vétel által jutott Vylvin, a királyi kamara comese ahhoz a telekhez, mely a Nyúl-szigeten található Szűz-Mária kolostor szomszédságában feküdt ben Walter IV. Bélátol kapta meg Komárom faluját, ráadásul a várhoz, amelyet már korábban megszerzett. 36 IV. László pedig 1281-ben a zsidó származású Friedmant ajándékozta meg egy Nyitra megyében fekvő faluval. 37 Ez az uralkodó több vagyonnal bőven megajándékozta Merklint is, aki nem csak neki szolgált, hanem V. Istvánnak és IV. Bélának is. 38 Biztos, hogy pénzügyekben jártas férfiról volt itt szó. A hasonló adományozásokkal kapcsolatban Hannus utolsóként jelenik meg, aki bizonyosan nem frissen telepedett le Kassán, mivel itt élt már apja és testvére is, sőt mint már a korábbiakban említettük, megfontolandó a Samphleben családhoz való tartozása is. Az összehasonlítás kedvéért: a 13. század második felében néhány éven keresztül Buda élén, mint rektor, a már említett Walter állt, aki ugyanakkor az ottani kamara ispánja is volt. 39 Az Árpád-kori Magyarország csak néhány helyén álltak királyi kamarák. A kassai kamaráról tett 13. század végi említés is azt bizonyítja, hogy a király nagyon előnyösnek találta a kereskedelmi utak kereszteződésében fekvő Kassa földrajzi helyzetét ahhoz, hogy itt állítsa fel az országa észak-keleti részének több megyéjéből befolyó jövedelem felügyeletét. Azok a települések, ahol a 13. században kamarák keletkeztek, általában központi és városi jelleggel bírtak, ugyanakkor gyakran voltak ugyanazon a helyen királyi vagy püspöki várak, vagy a pénzverdével rendelkező városok saját várfalat építtettek maguk köré (Buda), így növelve a pénzverdék biztonságát. Úgy tűnik, ez is alátámasztja a Kassa körüli védőfal építését a 13. század végén. 40 Később, Károly Róbert uralkodásának idején, az volt a pénzverés reformjának 35 CDAC XI, 503 o.:...wyluinus Comes Camere nostre CDH IV/3, 283 o.:...waltero Comiti Camere nostre NAGY, Imre. Hazai okmánytár. Codex diplomaticus patrius VIII. Budapest 1891, 221 o.:...fredmanus iudeus comes camere nostre fidelis noster SZENTPÉTERY, Imre BORSA, Iván. Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jehyzéke. Kötet II. Füzet 2 3 ( ). Budapest 1961, 36 o.:...meritis Merclini comitis camere nostre GYÖRFFY, György. Budapest története az Árpád-korban. In Budapest története I. Ed. GEREVICH, László. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1975, 300 o. 40 Hosszab építkezést nem köthetünk egy bizonyos évhez. Lásd MAGDOŠKO, Drahoslav. Nehodnovernosť tradície o opevnení Košíc v roku (Kassa erődítésének kétségessége ben). In Studia Historica Tyrnaviensia XIV XV, Trnava 2012, o. Már Halaga is kapcsolatba hozta az városfalakat a kamarával, HALAGA, R. Ondrej. Právny, územný a populačný vývoj mesta Košíc. (Kassa városának jogi, területi és népességi fejlődése). Košice : Východoslovenské vydavateľstvo, 1967, 14 o. 54

55 a célja, hogy a verdék közvetlenül a nemesfém-bányák mellett legyenek, ezért nagyon valószínű, hogy az első Anjou király által bevezetett igazgatási változások egy ideig korlátozták a kassai kamara működését. A legközelebbi, pénzverdével rendelkező kamarai székhely ugyanis a 14. század második negyedében Szomolnok bányaváros lett, de I. Lajos uralkodásától kezdve már újra Kassán vertek pénzt. 41 Végül Kassán is ugyanazt látjuk, mint a hasonló magyar városokban a század fordulóján, azaz hogy a város bírói hivatala egy család kezében öszpontosult, Kassa esetében a Samphleben családnál, amely valószínűleg a királyi kamara vezetéséhez is hozzájutott. Ismert jelenség, hogy a város néhány vezető polgárának, akik élénk kapcsolatokat tartottak fenn a vidék birtokosaival, illetve az uralkodó szolgálatában álló személyekkel, a város közelében voltak birtokai. A kamara léte rámutat a Kassa, illetve az egész északkelet-magyarországi, azaz a mai kelet-szlovákiai régió pénzügyi kapcsolataira, ahol akkor már több város is keletkezett. Irodalom Magyar Országos Levéltár, Diplomatikai Fényképgyűjtemény, , Magyar Országos Levéltár, DL, Archív mesta Košice, Archivum secretum, A Cassovia, 5, 13. Dejiny Slovenska I. ed. Richard Marsina. Bratislava: Veda, Engel, Pál. Kamara. In Korai magyar történeti lexikon lexikon ( század), ed. Gyula Kristó, Pál Engel a Ferenc Makk, 320. Budapest: Akadémiai Kiadó, Fejér, György. Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis VIII. Volumen 3. Budae, Gyöngyössy, Márton. Magyar pénztörténet ( ). In Magyar középkori gazdaság- és pénztörténet, ed. Márton Gyöngyössy, Budapest: Bölcsész Konzorcium, Györffy, György. Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I. Budapest: Akademiai kiadó, Györffy, György. Budapest története az Árpád-korban. In Budapest története I, ed. László Gerevich, 300. Budapest: Akadémiai Kiadó, Halaga, Ondrej R. Košice Balt I. Výroba a obchod v styku východoslovenských miest s Pruskom ( ). Košice: Východoslovenské vydavateľstvo, Halaga, Ondrej R. Právny, územný a populačný vývoj mesta Košíc. Košice: Východoslovenské vydavateľstvo. Juck, Ľubomír. Výsady miest a mestečiek na Slovensku ( ) I. Bratislava: 41 PETÁCH, E. Dejiny mincovania v Košiciach.. 31 o., 42 o. és köv. 55

56 Veda, Látkóczki, Erzsébet Kondorné. Árpád-kori oklevelek a Heves megyei levéltárban. Diplomata aetatis Arpadiana in archivo comitatus Hevesiensis conservata. Eger Magdoško, Drahoslav. Nehodnovernosť tradície o opevnení Košíc v roku In Studia Historica Tyrnaviensia XIV XV, Trnava, Magdoško, Drahoslav. Prevzatie budínskych výsad Košicami v roku In Bitka pri Rozhanovciach v kontexte uhorských a slovenských dejín, ed. Ferdinand Uličný és Drahoslav Magdoško, Košice : Univerzita P. J. Šafárika, Magdoško, Drahoslav. Vylkynus villicus najstaršia zmienka o košickom richtárovi. In Spoločnosť, kultúra a každodennosť v dejinách Slovenska, ed. Alžbeta Bojková, Košice: Univerzita P. J. Šafárika, Marek, Miloš. Cudzie etniká na stredovekom Slovensku. Martin : Matica Slovenská, Marosi, Ernő and Petrovics, István. Kassa, in Korai magyar történeti lexikon ( század). ed. Gyula Kristó, Pál Engel a Ferenc Makk, 333. Budapest : Akadémiai Kiadó, Marsina, Richard. Codex diplomaticus et epistolaris Slovaciae I. Bratislava: Obzor, Marsina, Richard. Codex diplomaticus et epistolaris Slovaciae II. Bratislava: Obzor, Nagy, Imre. Hazai okmánytár. Codex diplomaticus patrius VIII, 221. Budapest, Petách, Emil. Dejiny mincovania v Košiciach. Košice: Východoslovenské vydavateľstvo, Rábik, Vladimír. Mestská kniha príjmov Trnavskej farnosti sv. Mikuláša z roku Trnava: Filozofická fakulta, Trnavská univerzita Regesta diplomatica nec non epistolaria Slovaciae I, ed. Vincent Sedlák. Bratislava: Veda, Slezáková, Miroslava and Nádaská, Katarína. Košice. In Lexikón stredovekých miest na Slovensku, ed. Martin Štefánik et al., 204. Bratislava: Prodama pre Historický ústav SAV, Szentpétery, Imre a Borsa, Iván. Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jehyzéke. Kötet II. Füzet 2 3 ( ). Budapest, Wenzel, Gusztáv. Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus IX. Pest,

57 Kassa az Anjou-korban, a város gazdasági kapcsolatai Közép- Kelet-Európában Lukačka, Ján Absztraktum Kassa, mint jelentős középkori, privilégiumokkal rendelkező város fejlődése a 14. század első felében érte el beteljesedését, főleg Károly Róbert király és a trónon őt követő Nagy Lajos kegyeinek köszönhetően. Kassa már a 14. században kihasználta kedvező földrajzi fekvését a távoli országokba vezető kereskedelmi utak kereszteződésén, minek köszönhetően észak-kelet Magyarország kézműves- és kereskedelmi központja lett. Kassai kereskedők nem csak székelyföldi szász városokkal üzleteltek, hanem ambíciójuk volt kereskedni dél-kelet Európa országaiban is, amíg ez a terület nem került a oszmán befolyás alá. A kassai és az észak-kelet európai kereskedők között már korábban is élénk volt a kereskedelem, ami abból is kitűnik, hogy a kassai kereskedők kérelmezték a raktárjog kivetését az oroszországi és a lengyel kereskedők áruira. Az üzletelés mégis Kassa és észak-kelet európai városok között volt a legintenzívebb, melyek közül Krakkó volt a legjelentősebb partner. A vám-fizetéssel kapcsolatos engedmények, melyeket mindkét város megkapott a magyar illetve a lengyel uralkodótól, a kereskedelmet kellett fellendítsék. A kassai kereskedők ambíciói azonban távolabbi területekre is kiterjedtek, egész északra, a Balti-tengerig, ahol a Hanzavárosokkal akartak üzletelni. Kulcsszavak: Kassa. Kereskedelem. 14. század. Anjou-ház. Az Anjou-kor, mely a 14. század több mint 4/5-ére terjed ki, a Magyar Királyság középkori történelmének fényes időszakai közé tartozik. Összehasonlítva az ezt az időszakot a megelőző feudális anarchiával, amely az utolsó Árpád-házi királyok uralkodását jellemezte (itt IV. Kun Lászlóra és III. Andrásra gondolunk elsősorban), Károly Róbertnek ( ), fiának, I. Nagy Lajosnak és Nagy Lajos lányának, Máriának ( ) az uralkodása jelentős lépés a nagy területre kiterjedő, többnemzetiségű királyság megszilárdításához és gazdaságának a fellendítéséhez. A Magyar Királyság történelmében beálló hatalmas fordulatban a legnagyobb érdeme Martell Károly elsőszülött fiának, Károly Róbertnek volt, aki a hozzá közel álló tanácsosokkal együtt egészen a rozgonyi csatáig nagyon kockázatos játékot játszott, amely másképp is végződhetett, mint ahogy azt az események résztvevői elképzelték. Károly, mint az örökségétől megfosztott primogenitus, mindent egy lapra tett fel, és győzött június 15-én a rozgonyi csatában megtörte az Amádék, és részben szövetségesük, Trencsényi Csák Máté hatalmát. Ez a fordulópont lehetővé tette, hogy Károly Róbert a követ- Ez a tanulmány a VEGA 2/0064/11 projekt keretén belül készült Gazdasági privilégiumok és kereskedelem a középkori szlovákiai városokban. 57

58 kező évtizedekben alapvető reformokat vigyen véghez, melyek segítségével újra lábraállította az anarchiától feldúlt országot. 1 Ezekbe a történelmi eseményekbe pontosan beleilleszthető a Magyar Királyság egyik legjelentősebb városának, Kassának a története. Egy ősi, szerény település rohamos fejlődésnek indult valószínűleg már a 13. század felét megelőzően, amikor aránylag nagyszámú német vendég telepedett itt le. 2 Jelenlétüknek köszönhető, hogy egy vámmal bíró település rohamosan középkori várossá alakult. Korabeli források hiányában az átalakulás részleteit nem ismerjük, nyilvánvaló azonban, hogy a német vendégek tovább nem pontosított kiváltságainak köszönhetően lett Kassából a Magyar Királyság észak-keleti régiójának ipari és kereskedelmi központja. 3 A 13. század végén és a 14. század elején Kassának már fejlett városi polgársága volt, amelynek vezető rétege úgy döntött, hogy ellenáll annak a durva erőszaknak, amelyet az egyik legbefolyásosabb tartományúr, az Aba nembeli Amádé nádor és fiai próbáltak a városra gyakorolni. A kölcsönös konfliktus 1311 szeptemberében éleződött ki, amikor a magabiztos Amádé tudatosan megszegte a tilalmat, mely szerint a városi tanács engedélye nélkül nem léphetett be a városba. Ez végül az életébe került. 4 Kassa város és a polgárai ekkor vették fel a közvetlen kapcsolatot Károly Róbert királlyal, következésképp aktív szerepet vállaltak a tatárjárást követő legnagyobb lovagi ütközetben. A csata szerencsésen végződött. Ennek köszönhető, hogy a király kiemelkedő figyelemmel kezelte Kassát, és nem egész fél évszázad alatt a város az ország legjelentősebb középkori városai közé küzdötte fel magát. Kassa nyolc évig várt arra, hogy az uralkodó kifejezze háláját. A király természetesen nem feledkezett meg a városról, és hű követőit méltó módon megadományozta és 1342 között Kassának három jelentős kiváltságot adományozott (1319-ben felszabadította Kassát az Abaúj és Zemplén megyéknek fizetendő vámtól, 1321-ben a pénz- 1 Hiányzik egy olyan alapvető munka, mely értékelné az Anjou-kort a Magyar Királyság történelmében. Csak összegző áttekintések léteznek valamint olyan munkák, melyek részletenként elemzik a Magyar Királyság politikai, gazdasági és kulturális fejlődését a 14. században. 2 A 13. század első felében népes német etnikum élt Abaúj megyében, a vizsolyi uradalomban, amely a királyné birtokán jött létre. A tatárjárás után, a kifosztott német települések megtizedelt szász lakosai Szinán és főleg Kassán kezdtek el letelepedni. A 13. század es éveiben soraikat újabb szász telepesek bővítették. RÁBIK, Vladimír. Nemecké osídlenie na území východného Slovenska v stredoveku. (Német települések Kelet-Szlovákia területén a középkorban). Bratislava : Karpatonemecký spolok na Slovensku 2006, 216 o. 3 Biztosan létezett Kassának egy alap privilégiuma, nem tudjuk azonban, mi volt a tartalma és mi történt vele a középkorban. Az egyedüli rá vonatkozó utalás 1249-ből származik, a közeli Szinából érkező vendégeknek adott privilégiumban. A kassaiak viszont soha nem vették hasznát és soha nem hagyták megerősíteni az uralkodóval. Emiatt gyakran vonták kétségbe az említett alap-privilégium létezését. Nem fogadható el O. R. Halaga magyarázata sem, mely szerint amikor Kassa megkapta a Budának járó kiváltságokat 1347-ben, nem volt rá tovább szükség. 4 Ondrej Rudolf HALAGA foglalkozott nagyon részletesen ezzel a kérdéssel. Halaga O.R.: Počiatky Košíc a zrod metropoly. (Kassa kezdetei egy nagyváros születése). Košice 1992, o. 58

59 váltás utáni kamara hasznának a fizetésétől, 1342-ben a kassai városbírót az önálló bíráskodás jogával ruházta fel, és lehetővé tette a tárnoki törvényszékhez való fellebbezést). Ezek a kiváltságok Kassát a legjelentősebb teljesjogú középkori városok közé emelték. 5 Károly fia, I. Lajos úgymond örökölte apja háláját azért a segítségért, amelyet a város a tartományurakkal való harcban nyújtott. A város továbbra is élvezte a király nagyvonalú támogatását, amely az 1347-es év második felében érte el a csúcspontját. Amennyiben Kassa addig hiányolt néhány alapvető kiváltságot, a király ezeket véglegesen pótolta, amikor július 28-án módosította a kiváltságok több cikkelyét, és felruházta Kassát a Budát megillető összes joggal. 6 Kassa ugyanazon a napon kapta meg a Szent Mihály napi, és a Szentháromság napi vásár rendezésének a jogát, külön kiváltságleveleken, amivel I. Lajos még inkább hangsúlyozta a privilégiumok jelentőségét. 7 A király Kassa iránti nagyvonalúsága ezzel még nem ért véget. Egy nagyon befolyásos kassai és budai polgár kérelme alapján, aki korábban is közbenjárt a Kassának adott királyi kiváltságokért, október 18-án az uralkodó tovább pontosította és kiegészítette a budai jogból átvett cikkelyeket. Ezek közé tartozott például a Kassára érkező kereskedők felszabadítása mindenféle vám fizetésétől. Ugyanazon a napon Hanus ispán (comes) is ellátogatott a királyi udvarra, és kérte annak a királyi privilégiumnak a kiadását, amely szerint a város bírósága megkapta az önálló bíráskodás jogát és a pallosjogot. A városbíró és a városi tanács ettől kezdve maguk ítélkezhettek a bűnözők felett, a legsúlyosabb esetekben halálbüntetést is kiszabhattak. Ha a peres oldalak elégedetlenek voltak az ítélettel, egyenesen a tárnoki székhez vagy a királyhoz volt joguk fellebbezni. A város italmérési joga is javult, mivel pünkösdig kizárólag kassai polgárok árulhattak bort a városban. 8 A város gazdasági életét kétség kívül tovább ösztönözte I. Lajos következő privilégiuma 1361-ből, amellyel Kassát feljogosította raktárjogának erőszakkal való alkalmazására az Oroszországból és a Lengyelországból érkező árura. 9 A kassai és a szepességi kereskedők közös vívmánya az az 1364-ből származó újabb királyi kiváltság, amely szerint ezek a kereskedők előnyösebb vámot fizettek az újonnan megépített, illetve kiszélesített országút használatáért, amely Kassa környékét, Liptón keresztül, Zsolnával kötötte össze, majd tovább vezetett Sziléziába, főként Boroszlóba (Wroclaw). 10 A kassai polgárokkal szemben Erzsébet anyakirálynő is bőkezű volt, mivel 1371-ben 5 JUCK, Ľubomír. Výsady miest a mestečiek na Slovensku (Városok és kisvárosok kiváltságai Szlovákiában). Bratislava : Veda 1984, 106, 108 és164 sz. 6 Ibidem, 188. sz. 7 Ibidem, 189 és 190. sz. 8 Ibidem, 193 és 194. sz. 9 az augusztus 9-én kelt eredeti levél a kassai levéltárban található, D Depositorium, No Valószínűleg már 1364 végén használatban volt a Boroszlóba vezető országút. A kassai és szepesi polgárok csak három helyen volta kötelesek vámot fizetni, Liptón, Turócon és Zsolnán. Kassai levéltár, archivum secretum, F Telonium, No. 6 59

60 kelt levelében a kassai kereskedőket egyenjogúsította a lengyelekkel (a krakkóiakkal), és azonos nagyságú vám fizetésére kötelezte őket (harmincad). 11 Sőt hét évvel később a felére csökkentette a kassai és a lőcsei kereskedők által lengyel területen fizetendő vámot ban I. Lajos a Kassának adományozott kiváltságok sorát azzal a privilégiummal koronázta, mely szerint vármegyei bírák nem ítélkezhettek Kassa polgárai felett. A kassai kereskedők számára fontos volt egy másik privilégium is, ugyanabból az évből, mely szerint más adóssága miatt az ország egyik bírája sem tartóztathatta fel, és börtönbe sem vethette Kassa város polgárait. Minden vitás ügyet a kassai bíróság előtt kellett megtárgyalni. 13 A fennt említettekből nyilvánvaló, hogy a 14. század folyamán optimális körülmények alakultak ki a kassaiak kereskedelmi tevékenységéhez, nemcsak a városon, hanem az egész királyságon belül, sőt a környező országokban is. A kassaiak éltek a felkínált lehetőséggel. Lassan kialakult a kereskedők egy befolyásos rétege, amely elsősorban távolsági kereskedelemmel foglalkozott. Nem csak jelentős tőke állt a rendelkezésükre, hanem sok hasznos tapasztalat is tudták, hol lehet a legelőnyösebb áron megvenni, illetve a legnagyobb nyereséggel eladni az árut. A kassaiak főleg fémekkel (arannyal, ezüsttel, rézzel, vassal) és borral kereskedtek, amely Kassa közvetlen közeléből, illetve a tokaji térség déli részéből származott. Az édesebb borok egy részét az egész Szerémségből szállították és árulták mind a Szepességben, mind a lengyel városokban. A kassaiak továbbra is kereskedtek bőrrel és szőrmével, fával, mezőgazdasági termékekkel, jószággal. A távolról behozott termékek közül leggyakrabban a fűszereket említik (beleértve a hazai sáfrányt), továbbá a viasz, holland, angol, német, lengyel és ritkábban keleti szövetek. Drágább szöveteket Kassára Poroszországból, de főleg Krakkóból hoztak be, mivel Krakkó a Hansa-városok jelentős gazdasági partnere volt. 14 Kassa és Krakkó között a 14. században nagyon élénk volt a kereskedelmi kapcsolat, aminek bizonyítéka az az 1390-ben megkötött, a városok közötti gazdasági együttműködésről szóló egyezmény, mely szerint a kassai kereskedők megálhattak Krakkóban, amikor északra utaztak Gdanskba, illetve a többi Hansa-városba. Négy évvel később a két város egy új egyezményt kötött, amelyben kölcsönösen támogatták egymás gazdasági kapcsolatait. 11 Erzsébet királynő levele május 24-én kelt Visegrádon. Kassa város levéltára, F Telonium, No A királynő szeptember 16-án kiadott privilégiumával ösztönözni akarta a Lengyel Királysággal való kereskedelmi kapcsolatokat. Kassa váro levéltára, F Telonium, No Az említett privilégiumokkal szilárdabb lett a kassai kereskedők jogi helyzete, mivel gyakran és sokat voltak otthonuktól távol, ahol fennállt a szabadságvesztés és különbozö jogtalanságok veszélye. Kassa város levéltára, B Iudiciaria, No A kassaiak Lengyelországgal és Poroszországgal folytatott kereskedelmét legalapposabban O.R. Halaga elemzi monográfiájában. HALAGA., O.R. Košice Balt. Výroba a obchod v styku východoslovenských miest s Pruskom (Kassa balti térség. Ipar és kereskedelem a keletszlovákiai városok és Poroszország kapcsolataiban). Košice : Východoslovenské vydavateľstvo 1975, o. 60

61 A kassai kereskedők szabadon vihettek árut Krakkóba, és onnan folytathatták útjukat bármely más lengyel városba, kivéve Poroszországot, mellyel akkor a Lengyel Királyság éppen hadban állt. Ugyanúgy a krakkói kereskedőket sem gátolta semmi abban, hogy árujukkal Kassára jöjjenek, és itt szabadon kereskedjenek. Amennyiben ezt a pactum mutuum címen ismert egyezséget bármely szerződő fél fel akarta volna mondani, köteles volt ezt 4 hónappal előre közölni, hogy mindkét város kereskedői hazaszállíthassák árujukat a másik városból. 15 A kassai kereskedők hagyományos partnerei voltak a sziléziai városok is. Mivel a meglévő országutak nem feleltek meg a Kassáról egyre több árut szállító kocsival való terhelésnek, a kassai és a szepességi kereskedők kezdeményezésére maga Lajos király rendelte el a mai Szlovákia északi részén keresztülhaladó régi országút kiszélesítését és javítását. Bár a főűtvonal Sziléziába vezetett, már 1364 előtt létezett egy másik ága is, mely Észak-Morvaországon keresztül egész Csehországgal kötötte össze Kassát. 16 Aránylag intenzív volt a kapcsolat Kassa és az erdélyi szász városok között is, amelyeken keresztül a Dél-Kelet-Európából származó áru áramlott tovább. Olykor viszont nem vették jó néven a kassai kereskedők azon törekvését, hogy a szász városokban saját árujukkal is kereskedhessenek. A szüntelen versengésnek végül a felek hatáskörének pontos meghatározása vetett véget. Az ellentétek csak a 14. század végén simultak el, Zsigmond király közbenlépésére. A kassai kereskedők panaszát meghallgatva, a király kötelezte a százföldi és a nagyváradi kereskedőket, hogy tartsák be a kassai raktárjogot, ellenkező esetben árujukat szabadon elkobozhatják. 17 Természetes, hogy a kassai kereskedők a közeli tiszamenti régiót is ellátták áruval, mivel ott gyakorlatilag nem voltak jelentősebb városi központok. Másrészt viszont el kellet viselniük azt a jogtiprást, hogy bár kassai polgárokként fel voltak mentve a vám fizetésétől, sok esetben mégis beszedték tőlük a vámot. 18 Kassa története az Anjou-ház uralkodásának idején mintapélda arra, hogyan lett a 14. században egy átlagos városi közösségből a Magyar Királyság egyik legjelentősebb városa. Az események kezdetén a város hospeseit látjuk, akik bátran ellenálltak Amádé nádor erőszakos hatalmi igyekvéseinek, és készségesen támogatták a királyi lovagi hadsereget a döntő rozgonyi csatában, ami megpecsételhette jövőjüket. A város vezető rétege 15 HALAGA. Košice Balt, 148. o. 16 Lásd a 10. sz. megjegyzést 17 Kassa város levéltára, D depositorium, 8. sz. A kassaiak tovább kellett küzdjenek a raktárjog betartásáért, mivel a kereskedők egyre gyakrabban kínálták eladásra áruikat még a város kapujai előtt. 18 Luxemburgi Zsigmond és felesége, Mária, nagyon kedvelték Kassa városát. Mindig gyorsan reagáltak a kassai polgárok panaszaira, akik bár fel volta mentve a királyi vám fizetésétől Aba és Zemplén térségében, egész Bereg-megye határáig, valamint délen egész a Sajó torkolatáig a Tiszába, mégis nem egyszer kellett vámot fizessenek. Gyakran saját várparancsnokaikat és főispánjaikat is rendre kellett utasítaniuk. Kassa város levéltára, F Telonium, 16, 18, 19, 20 sz. stb. 61

62 kihasználta mind Kassa kedvező földrajzi helyzetét, mind az Anjou királyok Kassa iránti rokonszenvét, ennek köszönhetően újabb és újabb gazdasági privilégiumokat szereztek az uralkodótól. Ezért fejlődhetett a városban tovább a kézművesség, és gazdagodhatott a városi polgárság. A messzemenő jogokkal bíró kassai kereskedők kihasználták a kínálkozó lehetőséget, és a rendelkezésükre álló tőkével bejárták a göröngyös középkori utakat egész Közép- Kelet-Európában, hogy árujukat nyereséggel eladják, és előnyösen vegyék meg azt, amiért városukban jó pénzzel fizettek. Irodalom Archív mesta Košice, Archivum secretum, D -Depositorium, no. 2, 8; F - Telonium, no. 6, 7; F - Telonium, no 9, 16, 18, 19, 20 etc.; B - Iudiciaria, no. 11. Juck, Ľubomír. Výsady miest a mestečiek na Slovensku, Bratislava: Veda Halaga, O. R. Košice - Balt: výroba a obchod v styku východoslovenských miest s Pruskom Košice: Východoslovenské vydavateľstvo, Halaga, Ondrej R. Počiatky Košíc a zrod metropoly Rábik, Vladimír. Nemecké osídlenie na území východného Slovenska v stredoveku. Bratislava: Karpatonemecký spolok na Slovensku,

63 A legrégibb, városnak adományozott címer Európában Kirst, Jozef Absztraktum Az értekezés röviden összefoglalja Kassa címerének elsőségeit és egyediségét országos és európai vonatkozásban. 1) Kassa város első címerlevele történelmileg Európában az első, azaz a legrégibb, jogi személy számára kiállított címerlevél. 2) Európában egyetlen más város sem kapott 1502-ig négy címerlevelet, ráadásul négy különböző uralkodótól. 3) 1405 után, amikor a jogrendszer lehetővé tette, hogy városok is részt vegyenek az országgyűlésen, Kassa, mint Magyarország első városa kapott 1423-ban címerlevelet. 4) Az 1423-ban kelt címerlevélen található miniatúra Magyarországon az első ilyen, városi okmányon található miniatúra. 5) 1502-ben Kassa, mint Magyarországon az első város fejezi be címerének folyamatos fejlődését a négy királyi címer teljes értékű városi címerbe való ötvözésével. 6) Az 1423-ban és az 1502-ben kelt címereken található miniatúrák a gótikus és a reneszánsz művészet műremekei. 7) A várost igazgató személyek több mint másfél évszázados igyekvése példa egy csodálatra méltó, céltudatos, folyamatos munkára a cél, azaz a teljes értékű városcímer elérésének az érdekében. 8) A címer Kassa polgárainak tudatában annyira begyökerezett szimbólum, hogy használatának 500 éves évfordulója alkalmából december 8-án a címer mint szobrászmű is megjelenik a város Fő-utcáján található két legfontosabb hely egyikén. 9) 2010-ben leplezték le a Diósgyőri váron, Miskolc területén, azt az emléktáblát, mely Európa legrégibb városi címerének adományozására emlékeztet. 10) Kassa-Óváros a címerén található pajzsot abban a formában használja, mint az a város 1369-ban kapott adománylevelén látható. Kulcsszavak: Kassa. Városcímer. Címerlevél. Címertan heraldika ban Kassa Európa kultúrfővárosa, ami kivételes alkalmat ad arra, hogy visszatekintsünk a város múltjára és a kultúra területén elért sikereire. Logikus, hogy idővel minden közösségben felmerül a kérdés, vajon miben egyedi, miben különbözik a többi közösségtől, miben ért el jelentős eredményeket, miben volt első. Itt általában nem különböztetjük meg azokat az alkalmakat és eseményeket, melyek kezdeményezője és aktív mozgatója a közösség azoktól, melyeknek csak aláveti magát, elviseli, vagy passzívan eltűri azokat. Az értékelt események vagy azok következményeinek különös csoportját képezik azok, melyek vitathatatlan kezdeményezője maga a közösség, mely képviselőinek nyilvánvaló célja, hogy cselekedeteivel a közösség érdekeit szolgálja. Amennyiben a közösség elsőként nyilvánul meg így Európában és az országban továbbra is elsőként fejt ki folyamatos és szisztematikus nyomást az ország négy uralkodójára, hogy végül elérje célját, nem lehet ezt másképp nevezni, mint jelentős európai unikumnak, melyre az ezt kivívó közösség jogosan lehet büszke. Sőt mi több, az 1369-től 1502-ig, azaz 133 éven át tartó igyekezet eredménye ma is aktuális és élő. Az, amit a város kivívott és változatlanul használ több mint fél évszázadon keresztül, a város 63

64 címere. Kulturális vonatkozásban az önkifejezés és a nyilvánosság előtti bemutatkozás szimbóluma. A preheraldikus időszakban a Kassa városa által kiadott irományok jogerejének és érvényességének elkerülhetetlen jogi feltétele volt a pecséttel való megerősítés, ezért is készíttette el Kassa a város az első pecsétnyomóját. A pecsétnyomó létét bizonyító legrégibb forrás a város tulajdonában lévő tárgyak első leltári összeírása, mely a 16. század első évtizedében készült és mely az 1292-es évre utalva ezt tartalmazza Az első pecsét, mely a kassai okiratokon volt látható: egy liliomág. 1 A pecsétnyomónak sajnos egyetlen lenyomata sem maradt fenn. Az ebből az időből származó iratokon csak a pecsét után megmaradt viasznyomokat találjuk, melyek mérete inkább Kassa város kis pecsétjének felel meg. Az autentikus, teljes jogerejű nagypecséten a város új védőszentje is megjelent, ahogy egy háromszárnyú gótikus oltár közepén áll és adományokat osztogat. Az oldalszárnyakon álló angyalok kezükben gyertyát tartva feléje fordulnak. Az oldalszárnyak felett a városerődítés bástyái láthatók. A körfelirat szerint ez a város polgárainak a pecsétje. 2 Magyar viszonyokra való tekintettel maga a pecsétnyomó rendkívül nagy és gyönyörű gótikus fémkarc. Ez a nagypecsét volt a város hiteles nagypecsétje egész 1504-ig, amikor is felváltotta az utolsó, negyedik címerlevél alapján készült nagypecsét. A heraldikus időszak bevezetőjében meg kell említsem, hogy itt vitathatatlan a város polgárainak a kezdeményezése, akik összesen négy címerlevél kiadását követelték a város számára. Sajnos az első címerlevél abból az időszakból származik, melyből csak kevés írásos forrásunk van, az akkori városbíró neve sem ismert számunkra. A címerlevél keltének helye arról tanúskodik, hogy kiadását a város polgárai a Kassától kb. 80 km-re fekvő királyi váron kérelmezték. Igyekezetüket siker koronázta, amit ma mint európai elsőséget könyvelhetünk el. A címer kiadását a polgárok az Anjouházból származó királytól kérték, aki azonban francia módon alkalmazta a címertan ismert szabályait és terminológiáját. 3 Ezt bizonyítja a címerlevél szövege is. Szinte biztos, hogy a város jelentős szolgálatot kellett tegyen a királynak, amit a király az első címerlevél kiadásával honorált. Mi is lehetett ez, ma csak találgathatjuk. AZ ELSŐ CÍMERLEVÉL Nagy Lajos király, mint első európai uralkodó adja ki május 7-én, Diósgyőrön, a városnak, mint jogi személynek kiállított legrégibb címerlevelet a következő szöveggel: Mi Lajos, Isten kegyelméből Magyarország királya, ezen oklev lünkkel tudtára adjuk mindenkinek, akit illet, hogy királyi kegyünk által, tekintettel hű kassai 1 Kassa Város Levéltára (a továbbiakban KVL), Titkos levéltár (a továbbiakban TL), Scheutzlich elench, 19. fóliáns 2 KVL, TL, in C-Ecclesia Nr. 6, NN-Miscellanea Nr KVL, TL, C-Insignia Nr. 1 tractum seu lienam flavei coloris, flavei nem sárgát jelent, hanem a francia heraldika szerint kék vonalat vagy sávot 64

65 polgáraink és vendégeink hasznára, azt akarván, hogy ugyanezek felemelkedjenek a kegyelem ajándékai által, alázatos folyamodványukra személyes jóindulatunkból engedélyeztük ugyanezen kassai polgáraink részére, hogy ettől fogva városuk titkos és nyilvános pecsétjén és zászlóján joguk legyen és örökké használhassák a királyi címerünkből kivett pajzs-formát, melyben felül kék színű sáv három liliom ábrájával húzódik, és oldalt lentről négy vörös és ugyanannyi fehér vonal. Titkos pecsétünk alatt ezen oklevél igazolására, kiváltság formájában fogjuk kiadni ugyanazon polgáraink hasznára nagypecsétünk alatt, amennyiben ezt elénk fogják terjeszteni. Kelt Diósgyőrben, az Úr mennybemenetele előtt két nappal 1369 (május 7.). 4 Ezzel a Kassának adományozott címerlevéllel Nagy Lajos, mint első európai uralkodó lépte át azt a határt, mely szerint címert csak természetes személy kaphatott. Kétségtelen, hogy az uralkodó akart a város-nak címert adományozni. Azokban az időkben ugyanis elképzelhetetlen volt, hogy a város, mint jogi személy, ugyanolyan címertartozékokat kapjon, mint amilyenek jellegük szerint csak személyekhez voltak köthetők. Ezek közé tartozott a jellemzően lovag-harcosok által viselt sisak, a sisakdísz és a sisak-takaró. Bár csupán a pajzs adományozása heraldikai szempontból elégtelen volt, ezt a határt a király mégsem léphette túl. Ezért adományozta csupán a címer legfontosabb részét, a pajzsot. A pajzs adományozásánál és a címeren lévő személyek megválasztásánál Nagy Lajos a saját címeréből indult ki, mely vízszintesen volt hasítva, a jobb pajzsmezeje hétszer volt vágva pirossal és ezüsttel, a bal pajzsmezején pedig arany liliomok voltak. 5 Nagy Lajos Kassa várospajzsát vízszintesen metszette, mi által kék fejrész keletkezett ebbe helyezte a három arany liliomot, a fejrész alatti pajzsmezőt pedig saját címeréhez hasonlóan hétszer metszette piros-ezüst mezőkre, de alulról kezdve. A mezők sorrendjének megváltoztatása azon heraldikai szabály betartása miatt volt szükséges, mely szerint a szín fémhez, a fém pedig színhez kell csatlakozzon. A pajzs és a címeren lévő személyek megválasztásánál mind Nagy Lajos, mind az őt követő uralkodók, akik élő heraldikai címereket adományoztak, katonai szempontokat is szem előtt kellett tartsanak. A zászlón, mely alatt a város alakulatai harcoltak, megjelent a királyság két alapvető szim- 4 KVL, TL, C-Insignia Nr. 1 Nos Lodovicus Dei Gratia Rex Hungarie memorie commendantes tenore presentium significamus quibus espedit universis. Quod nos comodose utilitlti fidelium Civium et hospitum nostrorum de Cassa regia liberalitlte invigilare cupientes, et eosdem gratiarum donis gliscentes ampliare, at devotlm et humilem ipsorum supplicationem, eisdem Civibus nostris de Cassa annuimus ex gratia speciali, ut iidem amodo in sigillo ipsius CiviTLtis secreto et missivo, ac vexillo, formam Cleppei de Signo nostro Regio extortlm, desuper videlicet unum tractltum seu lineam flavei coloris, tribus imaginibus liliorum compaginatum, et de subtus quatuor lineas rufas et totidem albas, lateraliter habentis in perpetuum gestlre valeant atque possint. Harum sub nostro sigillo secreto testimonio litterarum, quas in formam nostri privilegii sub magno nostro sigillo, pro ispsis Civibus redigi faciemus dum nobi fuerint reportlte. Datum in Diiosgewr feria secunda proxima ante festum Ascensionis Domini, Anno eiusdem millesimo trecentesimo sexagesimo nono. 5 Országos Széchényi könyvtár, Bécsi képes krónika, 69. fóliáns. 65

66 bólumának egyike a hétszer metszett piros-ezüst mező vagy a kettős kereszt. A királyi város így egy olyan szimbólumot kapott, mely egyértelműen kifejezte a királysághoz való tartozását. Ezzel meg lett volna oldva a címerpajzs tartalmi oldala, de megoldatlanul maradt az a legnagyobb jogi és formális probléma, mely magának a címer adományozásának volt a következménye. Amennyiben a város a korabeli szokások teljes betartásával kapott volna címert, ezzel rendi rangba emelkedett volna, és fenn állt volna annak lehetősége, hogy képviselteti magát az országgyűlésen és részt kér majd az ország ügyeinek az igazgatásán ben ez még teljesen elképzelhetetlen dolog volt. Az uralkodó teljesen ki akarta zárni felbukkanó veszélyt, ezért a címert szabadalomlevél formájában adományozta, mely szerint a jogokat időlegesen ítélte oda a városnak addig, amíg a szabadalomlevél bemutatásával szemben ki nem állítja a királyi nagypecséttel ellátott végleges kiváltságlevelet. A címer használatát egyúttal a város titkos és a nyilvános pecsétjén való alkalmazására korlátozta. A város kispecsétjének kisebb volt a jogereje és csak másodlagos szerepet töltött be. A király formálisan érvényben hagyta a teljes jogerővel bíró autentikus nagypecsét használatát, melyen még Szent- Erzsébet alakja volt kiábrázolva. Ezzel bizonyos mértékben korlátozta saját döntésének a jelentőségét. Kassa, mint az első európai város kapott címerlevelet az uralkodótól. Teljes mértékben tudatosította helyzetének kiváltságosságát és hogy más városoknál több joga van. Tudatosította azonban azt is, hogy címere nem teljes és tökéletesen nem felel meg a heraldika szabályainak. Vitathatatlan, hogy a város képviselői igyekeztek legalább kiváltságlevél formájában megkapni a városnak járó címerlevelet, ahogy azt a király megígérte okiratában. A város polgárai azonban követelményükkel több évtizeddel is megelőzték korukat. Kassa kérését teljesítette Nagy Lajos, amikor a városnak pajzsot adományozott. Életében először és utoljára tett így. Nagy Lajos éppúgy, mint a trónon őt követő Mária királynő a városoknak már csak pecséthasználatra való jogokat adományoztak a későbbiekben. Az első pajzsos címer-pecsétjét Kassa a 15. század elején, több évtizeden keresztül tartó várakozás után készíttette csak el, a király adománylevele alapján. A pecséttel kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy Kassa más városokkal való összehasonlításánál bármely logikusnak tűnő következtetés levonásánál nagyon óvatosak kell legyünk, mivel nem biztos, hogy az eredmény helyes lesz. Példaként említeném a város kispecsétjén található gótikus, nagybetűkkel írt körfelokiratot: S(igillum) MINUS.CIVIUM.CIVITATIS. DE.CASSA, mely logikusan, de tévesen, csak a sematikusan kivésett angyal, mint címerhordó személy szerint lett végül is helytelenül besorolva. Az érvelés, mely szerint: mivelhogy az angyal csak az 1423-as második címerlevélen jelenik meg, kétségtelen, hogy a pecsétnyomót a város valamikor ezután készíttette el. - nem felel meg a valóságnak. E feltételezés szerint a város a címerlevélen lévő ábrázolást alkalmazta a pecsétnyomón. A valóságban ennek az ellenkezője az igaz. Először az angyalt is ábrázoló pecsétnyomót készíttette el a város, bár 66

67 ezen nem jól látható, hogy az angyal szárnyával vagy kezeivel érinti-e a város címerpajzsát. Bár ez nem bizonyított, a kispecsét keletkezését több történelmi munka is az 1404-es évre helyezi, valószínűleg ma számunkra ismeretlen okiraton való megjelenése miatt. Ezzel együtt említendő az a tény is, hogy a pecsét elkészítését a város nagyon sokáig halogatta (1369-től 1404-ig). A város nem tartotta megfelelőnek, hogy csak a pajzs legyen kiábrázolva, sisak, sisakdísz és a sisaktakaró nélkül, ezért a pajzs feletti körfelirat mellett lévő hézagba egy angyal képét vésette. A pecsét 1416-os és 1420-as évekből származó lenyomatai egyértelműen bizonyítják, hogy az angyal elhelyezését maga a város indítványozta, mint a pajzs tartóját, helyettesítve a sisakot, sisakdíszt és a sisaktakarót. Ezért a király 1423-ban kiadott okiratán, a város második címerlevelének a miniatúráján, megjelennek a város által már korábban használt angyalok. A város képviselői akkor talán még tudomásul sem vették, hogy heraldikai szempontból nem segítették, hanem még inkább nehezítették helyzetüket. Egy olyan pótmegoldást vezettek be a gyakorlatba, mely ugyan elfogadott volt, de a későbbiekben akadályozta, hogy a város címerét további tartozékokkal egészíthessék ki. A hazai heraldikában az angyal fokozatosan a pajzstartó szerepét kapta, ami lehetetlenné tette, hogy a városcímer elengedhetetlen heraldikai elemekkel bővüljön tovább. A szomszéd-városok közül Bártfa 6 és Késmárk 7 kaptak még hasonlóan szerkesztett címereket. Amikor 1405-ben a király a városokat is az ország kiváltságos rendjei közé emelte, eltávolította a múltban felmerült jogi akadályokat. Ettől kezdve már semmi akadálya nem volt annak, hogy a városok kiváltságlevél formájában kapjanak városcímert. MÁSODIK CÍMERLEVÉL Zsigmond király január 31-én, Pozsonyban adta ki Kassa első kiváltságlevelét, mely a város miniatúráját is tartalmazta. Magyarországon ez volt az első ilyen formájú kiváltságlevél. 8 A városcímer hiányainak pótlása miatt kért audienciát a királynál Knol László, kassai polgár és városbíró. Igyekezete csak részben járt sikerrel. Igaz, hogy Zsigmond király adománylevele a város által már rég óta óhajtott okirat volt, mely nem csak átmenetileg kölcsönzött különböző jogokat a városnak. Több mint 50 év eltelte után az uralkodó végre megerősítette a város vitathatatlan és állandó jogait. Nem tarthatjuk azonban sikernek az eredeti okirat gyakorlatilag szószerinti átírását, mely semmivel sem bővítette a szöveg korábbi megfogalmazását, és a pajzsot csak a zászlón, a titkos valamint a nyilvános pecséten engedélyezte használni. Itt teljes mértékben megnyilvánult a továbbra is fennálló bizonytalanság a felől, hogyan is kell kinézzen egy város címere. A miniátor átrajzolta a városi tipáriumot, a pajzzsal arányosan megnagyobbította az angyal alakját, piros ruháját a mellén aranyövvel vonta körül, 6 Eperjesi Állami levéltár Bártfai kirendeltség, Bártfa magisztrátusa, 1453-ban kelt címereslevél 7 Lőcsei Állami Levéltár Popradi kirendeltség, Késmárk magisztrátusa, 1463-ban kelt címereslevél 8 KVL, TL, C-Insignia Nr. 2 67

68 andrási kereszthez hasonlóan. Az angyal fejére aranykoszorúhoz hasonló diadémot helyezett, melyből egy egyszerű latin-kereszt emelkedett ki. Csodálatra méltó, ahogyan sikerült egyesítenie a miniatúrát a címerpajzs és a semleges háttér damaszkolásával zöld színre. A miniatúra képzőművészeti értékét még tovább növeli aranyleveles keretbe való foglalása, valamint színes virágok és növények elhelyezése e sarkokban. A címerlevél miniatúrája a gótikus művészet remekműve. Érdekessége, hogy bal alsó sarkában Hebenstrey János, korabeli kassai bíró címere is ábrázolva van. A kiváltságlevél szövege nem tartalmazza a címerpajzsot (blazont), csupán utal a miniatúrára. HARMADIK CÍMERESLEVÉL V. László király feburár 7-én, Pozsonyban adta ki Kassa sorrendben harmadik címerlevelét, 9 melyben a város továbbra is igyekezett eltávolítani címerének hiányosságait hasonló eredménnyel, mint jó pár évvel korábban. Újra csak félsikerrel járt, mivel csak részben sikerült előrelépnie a címer heraldikai problémáinak a megoldásában. Majd száz évvel az első címerlevél kiadása után még mindig elképzelhetetlen volt, hogy a város teljes címert kapjon. V. László éppúgy, mint az őt megelőző uralkodók, nem orientálódott a városi heraldika kérdéseiben. Már régen nem jelentett problémát pajzs adományozása a városoknak megmaradt a Nagy Lajos által felvázolt és a Zsigmond király által megerősített pajzs. Azonban továbbra is problémás volt sisakot, sisakdíszt és sisaktakarót helyezni el egy város címerére. Bár V. László tudatosította, hogy az angyal, mint címerhordó, nem helyettesíti megfelelően a város címerének hiányzó elemeit, mégis inkább tovább bővítette a címert egy újabb tárgy elhelyezésével a címer felső peremére nyitott koronát tett. A szöveg következő részében Zsigmondhoz hasonlóan ő is a festett miniatúrára utalt. A pajzs kék fejrésze alatt, a pajzs alsó részében a miniátor megőrizte a Magyarországon gyakran használt, hétszer vágott piros-ezüst mezőket. A város címerének rovására jelentősen változtatott annak a tartalmán. Megcserélte az eredetileg helyesen megválasztott és az 1423-as miniatúrán is ábrázolt mezők sorrendjének váltakozását, amikor fémről színre helyett színről fémre változtatta ezt. Ezzel vétett az érzékeny és heraldikailag tiszta, múltban használt forma ellen, mely, ha kellett, mindig felváltva cserélte a színes mezőket a fémmezőkkel. A pajzs kék fejrésze alá helytelenül szín került a fém helyett. Ennek talán az az elképzelés volt az oka, hogy azon városok címereiben, melyek az elsők között kaptak címerlevelet, az uralkodók az ország címerének eredeti színsorrendjét akarták továbbra is alkalmazni. Így 1453-ban Bártfa és 1463-ban Késmárk is ugyanilyen heraldikai hibával kapta meg címerét: szín színhez kapcsolódott annak ellenére, hogy minden további nélkül alkalmazható volt a szín és fém mezők váltakozására vonatkozó heraldikai szabály. Az ország szimbóluma itt erősebben érvényesült, mint a heraldikaiag tiszta elemek alkalmazásának a szükségessége. A miniátor változtatott a korai gótikus pajzson is, amikor azt a kor esztétikai érzésének megfelelően késő gótikus pajzzsá rajzolta át. 9 KVL, TL, C-Insignia Nr. 3 68

69 A nyitott koronát drágakövek díszítették. Az angyal piros ruhája fehérre változott. Az okiratban foglalt homlokán kereszttel jelölt megfogalmazás úgy nyilvánult meg, hogy a kereszt még inkább ki lett hangsúlyozva és az egyszerű latin kereszt helyett drágakövekkel díszített, liliomos kereszt jelent meg a címeren. További elfogadott díszítőelemek voltak a fekete keretbe való foglalás és az angyal ruháját átkötő arany szalagra festett keresztek. A pajzson lévő ezüst idővel oxidálódott. Sajnos a miniatúrát olyan pergamenre festették, melyet előzőleg nem kezeltek le arab gumival. Ezért egy része lekopott vagy levált a felületről. Az angyal arcán megjelenő károsodások miatt látható a miniátor eredeti rajzának a vázlata, mely a mester ügyességére mutat, ahogy egyenesen, nagy invencióval és az eredeti vonalakat tolerálva festette remekművét. A miniatúra károsodására való tekintettel meglepő, hogy az angyal rövid és hosszú szárnytollaival behatárolt sarkokban, a pajzs felső pereme felett, a festék alatt, átütnek egy korábbi rajz vázlatának a vonalai. Ezen a részen, mely eredetileg semleges téglaszínű kellett legyen, de ma inkább szürkés árnyalatú, a festék alatt több olyan vonalhúzás is látható, mely semmiképp nem hozható összefüggésbe a mű végleges változatával. Sajnos ma már nem rekonstruálható a miniatúra e részére festett eredeti rajz. Nyilvánvaló, hogy az eredeti rajz eltávolítása után ide hullámvonalakat festettek, hogy a lehetetlenné tegyék miniatúra esetleges további változtatásait. Valójában ezen a helyen kellett volna elhelyezni a sisakot, a sisakdíszeket és a sisaktakarót, ahogy az kitűnik a miniatúra felső sarkainak vizsgálatából. Itt talán megemlíthetjük, hogy a címerről hiányzó tárgyak a következő címerlevélben éppen ezen a helyen jelentek meg. Ha figyelmen kívül hagyjuk azt a tényt, hogy már az ebben az okiratban lévő miniatúrán is voltak sisakok, sisakdíszek és sisaktakarók, akkor V. László csak nyitott aranykoronát adott hozzá a címerhez. A címer használatának jogát kibővítette bármely pecséten vagy más tárgyon való használatra, továbbá feljogosította a várost a vörös viasz használatára. Sem Zsigmond, sem V. László nem indokolta meg, miért adtak Kassának címerlevelet, ha csak a város által benyújtott kérelmeket nem tekintjük a kiadás okának. Mindkét uralkodó csak általánosan tett említést a város érdemeiről. Kassa immár új nagypecsétet is készíttethetett, mégsem tett így. A korábban említett kis pecsétnyomót sem helyettesítette, csak piros viaszt kezdett el használni a zöld helyett. A város erőteljes vágyát egy teljes értékű címer iránt a Szent Erzsébet Székesegyház északi tornyán lévő címer-domborlat is bizonyítja, mely 1497-ben, a következő címer adományozása előtt öt évvel keletkezett, mégis klasszikusan megdőlve, sisakkal és sisaktakarókkal van mára rajta kiábrázolva Kassa címere. A NEGYEDIK CÍMERLEVÉL II. Ulászló december 8-án, Budán adta ki Kassa negyedik címerlevelét, ezzel betetőzve a város címerének a fejlődését. 10 Magyarországon ez volt az első olyan városi címer, melyen 10 KVL, TL, C-Insignia Nr. 4 69

70 pajzs, sisak, sisakdíszek és sisaktakarók is voltak. Az élő heraldika időszakának legvégén, 133 éven át tartó igyekvés eredményeként sikerült a városnak elérnie azon kívánságát, hogy az uralkodótól teljes értékű címert kapjon. Egy olyan címert, melyet a jövőben Kassa a királytól kapott privilégiumainak köszönhetően, vitathatatlan jogi alapon és minden kétséget kizárva használ majd. A város nem találta elegendőnek csak a szokás szerinti címerhasználatot. Mivel egy 1453-ban kelt okirat névlegesen is megkülönböztette a szabad királyi városok szokás szerinti és a jog szerinti címerhasználatát, Kassa még inkább tudatosította a köztük fennálló különbséget. II. Ulászló volt az első olyan uralkodó, aki Kassa címerét lényegesen megváltoztatta. A változatlan kék pajzsfő alá, melyen három arany-liliom volt, hétszer hasított ezüst-piros mezőt helyezett el. Ezzel kijavította a László király által kiadott okiratban lévő fém-szín sorrend váltakozásában lévő hibát és visszatért a korábban használt, alul hegyes pajzsformához. A bal pajzsmezőbe saját családi címeréből a hasított lengyel királyi sast helyezte el, felesége, Anna királyné címeréből pedig átvette a kék pajzstalpat, a hétszer aranyra és vörösre osztott ferde fonalat, mely felé egy, alája pedig három arany liliomot helyezett el. A pajzs felől eltávolította a nyitott arany-koronát, melyet a sarkokban sisakokkal, sisakdíszekkel és sisaktakarókkal helyettesített. Kassa címerének a leírásánál következetesen betartotta a heraldika szabályait, ami a hasított sas leírásából is kitűnik. A jobb pajzsmezőt tiszteletből meghagyta eredeti formájában, a hasított sast ezért csak a bal pajzsmezőbe helyezte el. Maga a hasított sas heraldikailag összetett probléma, mivel a sas mindig jobbra néz, és ezért a bal fél fej nélkül maradna ezt a problémát a leírás legelején részletesen elemzi. Az arany lovagi öltözetet, koronát és a perizóniumot egyesével írja le. Maga a címerlevél nem a pajzs, hanem a pajzstartó és a többi tárgyak leírásával kezdődik, melyek a magyarországi heraldika történelmében először kerültek rá egy város címerére. Az angyal arannyal átszőtt ametiszt színű öltözetet visel, aranysárga göndör haja van, fején pedig drágakövekkel díszített aranykoszorú, aranykereszttel, égszínkék szárnyain arany magok vannak, mindkét kezével átfogja az alul hegyes pajzsot. Két ezüst, aranykoronás sisakon arany csattok vannak. A sisakdíszek, a felül sárga, alul arannyal pontozott kék szárnyak közepén egy-egy aranyliliom van. A sisaktakarókat "sokszínű, mintha a szél által szétszórt hulló virágok"-ként írják le. A gazdag leírás ellenére a miniatúra heraldikailag még tartalmasabb. A heraldika szabályainak betartásával egészíti ki a címert. Ahogyan a sisakdíszek következetesen szimbolizálják a pajzsfejet és az Anjou házat, a pirosezüst sisaktakarók az országcímert és az Árpád házat, még ha ez nincs is a címer heraldikai leírásába foglalva. 133 év után a sisakdíszek és a sisaktakarók végre kiegészítik az eredeti, első címert, ahogyan annak már 1369-ben is lennie kellett volna. Az angyal teljes alakos lett, feje körül dicsfénnyel. Ha az angyal ruháján eddig csak a királyság egyik színe lehetett (piros vagy fehér), újonnan a megjelenik a piros és a kék keveréke, ami közösen ametiszszínt ad. A magyar címertan történetében először ebben az okiratban jelenik 70

71 meg a címeren lévő négy ezüst vonal utólagos, de helytelen értelmezése, mely szerint a csíkok a Duna, Tisza, Dráva és Száva folyókat szimbolizálják. Később Verbőczy Hármaskönyvében is megjelenik ez, mint mnemotechnikai segítőeszköz az államcímer megjegyzéséhez. Tartalmára és szövegére való tekintettel a négy címerlevél közül ez a leggazdagabb címerlevél, mely a reneszánsz képzőművészet tipikus példája. Bőven tárgyalja a város érdemeit, melyeket az uralkodó a címerlevél kiadásának okaként említi. Emlékeztet a tizenkét évvel korábban történtekre, amikor Lengyelországból testvére, Adalbert János, koronázása után azonnal rátámadt, mivel ő is jogot tartott a magyar koronára. Eger bevétele után Kassa állt ellen Adalbert János seregeinek. A város több hónapon keresztül volt ostrom alatt. A szöveget idézve: Szenvedtek, töretlenül tűrték a veszteségeket, vérüket ontották, de betörtek az ellenséges állásokba, szép győzelmet és zsákmányt hoztak, a hosszas és kegyetlen ostrom idején. Mint a királyság egyedüli bástyája kitartottak a király iránti hűségükben ben, az 1502-ben kiadott címerlevél alapján a város elkészíttette az egyik legszebb magyarországi reneszánsz városi pecsétnyomót. Antonius, kassai aranymester műve ez az ezüst typárium, SIGIL LUM CIVITA TIS. CASSA körfelirattal. A miniatúrán olvasható szöveggel szemben a rajta lévő pajzs késő-gótikus és aranyszalag fogja össze az angyal ruháját. Mivel a címerlevelek eredeti okiratai csak nehezen voltak elérhetők több kulcs alatt voltak lezárva Kassa város titkos levéltárjában, mint Kassa városcímerének mintája sokáig használták Antonius pecsétjének a lenyomatai. A történelem folyamán Kassa mindig tudatosította címere fejlődésének a szakaszait és címertani emlékeinek a gazdagságát. Általánosan elterjedt az a nézet, hogy akár egyének, akár bizottságok bármilyen koncepciója vagy javaslata a városcímer használatát illetően elfogadhatatlan, ha elutasítja a címer 133 éves történelmi fejlődését és a város igyekezetét, melyet négy uralkodó okiratai támasztanak alá, sőt azt a tényt sem veszi figyelembe, hogy a város által használt címert a kassaiak mondhatni saját vérükkel harcolták ki. Kassa saját történelmi fejlődését és egyedi igyekezetének eredményét, a városcímert, európai unikumnak tartja. A vele kapcsolatos kutatások és viták valószínűleg soha nem érnek véget, ami azonban a város előnyére szolgál, mivel polgárait folyamatosan arra emlékezteti, hogy Kassa már a középkorban Európa kultúrfejlődésének az élén járt. Végül Kassa címerének elsőségeit és egyediségét megismétlő összefoglalás, országos és európai vonatkozásban. 1) Kassa város első címerlevele történelmileg Európában az első, azaz a legrégibb, jogi személy számára kiállított címerlevél. 2) Európában egyetlen más város sem kapott 1502-ig négy címerlevelet, ráadásul négy különböző uralkodótól. 3) 1405 után, amikor a jogrendszer lehetővé tette, hogy városok is részt vegyenek az országgyűlésen, Kassa, mint Magyarország első városa kapott privilegált címerlevelet, 1423-ban. 4) Az 1423-ban kelt címerlevélen található miniatúra Magyarországon az első ilyen, városi okmányon található miniatúra. 5)

72 ben Kassa, mint Magyarországon az első város fejezi be címerének folyamatos fejlődését a négy királyi címer teljes értékű városi címerbe való ötvözésével. 6) Az 1423-ban és az 1502-ben kelt címereken található miniatúrák a gótikus és a reneszánsz művészet műremekei. 7) A várost igazgató személyek több mint másfél évszázados igyekvése példája egy csodálatra méltó, céltudatos, folyamatos munkának a kitűzött cél, azaz a teljes értékű városcímer elérésének az érdekében. 8) A címer Kassa polgárainak tudatában olyannyira begyökerezett szimbólum, hogy használatának 500 éves évfordulója alkalmából, december 8-án, a címer mint szobrászmű is megjelent a város Fő-utcáján található két legfontosabb hely egyikén. 9) ben leplezték le a Diósgyőri váron, Miskolc területén, azt az emléktáblát, mely Európa legrégibb városi címerének adományozására emlékeztet. 10) Kassa-Óváros a címerén található pajzsot abban a formában használja, mint az a város 1369-ban kapott adománylevelén látható. Irodalom Magyar országos levéltár, DL ( ). MV SR Štátny archív v Levoči, pobočka Poprad, Magistrát mesta Kežmarok, Erbová listina z r MV SR Štátny archív v Prešove, pobočka Bardejov, Magistrát mesta Bardejov, Erbová listina z roku Országos Széchényi könyvtár, Viedenská obrázková kronika, fol. 69 r. Archív mesta Košice, Archivum Secretum, Scheutzlichov elench, fol. 19 r; C-Ecclesia Nr. 6, NN-Miscellanea no. 24; C-Insignia, no. 1, 2, 3, 4; Schwarzenbachiana, no Novák Jozef. Pečate miest a obcí na Slovensku, -I. zväzok, A-M. Bratislava,

73 Melléklet: 1. ábra. Kassa város május 7-én kiadott, sorrendben első címerlevele 2. ábra. Kassa város január 31-én kiadott, sorrendben második címerlevele 73

74 3. ábra. Kassa város február 7-én kiadott, sorrendben 3. címerlevele. 4. ábra. Kassa város december 5-én kiadott, sorrendben 4. címerlevele. 74

75 Krakkó és Kassa levelezése a középkorban Sroka, Stanisław A. Absztraktum A városok között lefolyó levelezés a kereskedelmi kapcsolatok megismerését segítő legértékesebb forrás. Mivel elvesztek a középkorban Krakkóba érkező levelek, éppúgy, mint a Krakkóból küldött leveleket nyilvántartó könyv, a város tanácstagjainak és esküdtjeinek a levelezését más lengyel városok levéltárjaiban kell keressük, akár külföldön is. A volt Magyar Királyság levéltárjaiban folytatott kutatások gyakran járnak sikerrel. Tükrözik a kereskedelem dinamikus fejlődését Lengyelország volt fővárosa és a magyar városok között. A fennmaradt iratok állapota természetesen más és más. Kassa város levéltára a városok között lefolyó levelezés különösen gazdag forrása. Stanisław Kutrzeba 1902-ben kiadott terjedelmes művében megtalálható számos, Lengyelország és Magyarország kereskedelmi kapcsolataival kapcsolatos irat. Kemény Lajos, kassai levéltáros segítsége tette ezt lehetővé, aki a lengyel történésznek elküldte Krakkóba azokat a dokumentumokat és leveleket, melyeket számára érdekesnek tartott. A Kassai Levéltárban megmaradt, Krakkóval fenntartott levelezés tárgya kereskedelmi jellegű, ezért akár egyoldalúnak és monotonnak tűnhet. Minden esetre betekintést nyújt az akkori városi lakosság mindennapi életébe a lengyel-magyar határ mindkét oldalán. A középkorban Krakkó és Kassa között váltott levelek állapota, valamint az írásos források korlátolt terjedelme csak nagyon óvatos következtetéseket enged meg a két város közös kapcsolatait illetően. Kulcsszavak: Kassa. Krakkó. Levelezés. Kereskedelem. A kereskedelmi kapcsolatokról a legtöbbet talán a városi levelezésből tudhatunk meg. Tájékoztat a város lakosságának mindennapi életéről, anyagi gondjairól, a tisztességtelen szándékú üzletemberekről, valamint az áruszállításról is. 1 Mivel a krakkói városvezetésnek címzett levelek és a Krakkóból küldött levelek jegyzéke elveszett, a krakkói tanácsosok és bírók leveleit más lengyel és külföldi városok levéltáraiban kell keresni. Az egykori Magyar Királyság városi levéltárai a kutatási anyagok gazdag tárházainak számítanak, mivel ezek a városok a Lengyel Királyság egykori fővárosával virágzó kereskedelmet folytattak. Természetesen ezek a levéltárak eltérő állapotban maradtak fenn. A legjobb levéltár kétség kívül Bártfán [Bardejov] található, amely a sok nehézség ellenére is remek állapotban maradt fenn. 2 A Kassai Levéltár is tekintélyes gyűjteményt őriz a város levelezéséből ben Stanislaw Kutrzeba kiadta a Lengyelország és Magyarország közötti kereskedelmi kapcsolatokról szóló feljegyzések jelentős gyűjteményét. 3 1 M. Starzyński M., Średniowieczny Kraków w badaniach Stanisławy Kutrzeby, in: Kutrzeba S., Finanse i handel średniowiecznego Krakowa, Krakkó 2009, p. XXX. 2 S.A. Sroka s.a., Średniowieczny Bardiów i jego kontakty z Małopolską, Krakkó 2010, pp Akta odnoszące się do stosunków handlowych Polski z Węgrami głównie z archiwum koszyckiego z lat , szerk. Kutrzeba S. (a továbbiakban: Kutrzeba), in: Archiwum Komisji 75

76 Ebben egy kassai levéltáros, Kemény Lajos segítette, aki több mint száz levelet és dokumentumot küldött el a lengyel történésznek Krakkóba (azt is el kell mondani, hogy mindezt a városvezetés beleegyezésével tette). A kassai levéltár 21 levelet őriz, amelyeket Krakkó elöljárói küldtek Kassára (1526-ig), ezeket Stanislaw Kutrzeba adta ki (csak 1505-ig), de néhány olyan levelet, amelyet a szerző figyelmen kívül hagyott, megjelentettem a Dokumenty polskie z archiwów dawnego Królestwa Węgier 4 című mű első kötetében. El kell mondanunk, hogy a Kutrzeba által összeállított gyűjtemény nemcsak a krakkói tanácsosok leveleit tartalmazza, de sok Kassa városának nevében küldött levelet is, illetve néhány polgár és nemes leveleit is. A krakkói levelezés elsősorban üzleti természetű, ezért a levelek monotonnak és egyoldalúnak tűnhetnek, de jól illusztrálják a város lakosságának mindennapi, gondokkal teli életét a lengyel magyar határ mindkét oldalán. A határmenti városok kereskedőinek kassai üzleti útjai ritkán voltak sikeresek, ezért sok krakkói levél szól az eltulajdonított vagyon visszaszolgáltatásáról, kérve a megkárosított kereskedők kárának megtérítését. Ezek a károk nemcsak a határmenti területeken garázdálkodó rablók, hanem az állami hivatalnokok, konkrétan a harmincadot (tricesima) szedő vámosok által elkövetett bűntettek következményei is voltak. Ezek a harmincadszedők (tricesimatores) gyakran elvetemülten viselkedtek, és így az első néha nagyon komoly akadályt jelentették a Magyarországra utazó kereskedőknek. A harmincad néven ismert vámot II. András király vezette be, de csak a században vált jelentőssé. 5 A harmincad szedését Luxemburgi Zsigmond király szabályozta 1405-ben, a Magyar Királyság városaihoz címzett első dekrétumában. Ennek 17. cikkelye kimondja, hogy a harmincadvám az áru értékének 1/30 része (3,33%-a) minden, a Magyar Királyság területéről exportált és az oda bevitt árura vonatkozik. 6 A Zsigmond halála után kialakult új politikai helyzetben mindenesetre a harmincadvám nagysága 5%-ra emelkedett, tehát valójában huszadvámmá (vigesima) a vámköteles áru 1/20 részévé alakult át. 7 A 15. század közepén intenzív levelezésre került sor a krakkói elöljárók és a kassai tanácsosok között egy bizonyos Jan Kyszwater (Botenwalder) nevű Historycznej, kötet: IX, Krakkó Dokumenty polskie z archiwów dawnego Królestwa Węgier, szerk. S.A. Sroka S.A., kötet: 1, Krakkó Pach P.ZS., A harmincadvám eredete, Budapest 1990, passim; uő. A harmincadvám az Anjoukorban és a század fordulóján, Történelmi Szemle, 41, 1999, pp lásd még: Mollay K.: A soproniak harmincadvámja , in: Házi Jenő Emlékkönyv. Emlékkönyv Házi Jenő Sopron város főlevéltárosa születésének 100. évfordulója tiszteletére, szerk. Dominkovits P., Turbuly É., Sopron 1993, pp Decreta regni Hungariae. Gesetze und Verordnungen Ungarns , szerk: Döry F., Bónis G., Bácskai V., Budapest 1976, pp Ezt bizonyítja Lando Jeromos krétai érsek, pápai követ levele is, aki 1462-ben érkezett Corvin Mátyás királyi udvarába. Lásd még: Pach P.Zs., Hogyan lett a harmincadvámból huszad? ( ), Történelmi Szemle, 37, 1995, p. 257, 3.lábjegyzet 76

77 kereskedő ügyében, aki először krakkói polgár volt, majd Eperjesen telepedett le ben árut szállított Kassáról, és állítólag nem fizette ki a megkövetelt harmincadvámot. Így egy Pongracz nevű kassai vámos a kereskedő teljes árukészletét lefoglalta, 300 forint értékben. 8 Így kezdődött Kyszwater és Kassa város évekig tartó pereskedése, amelybe a krakkói tanácsosokon kívül Jan Melsztyński vezetésével a földesurak is bekapcsolódtak. A perről Jagelló Kázmér királyt és a krakkói püspök-bíborost, Zbigniew Oleśnickit is értesítették. A krakkói tanácsosok először 1452 májusában kérték a kassaiak segítségét a Kyszwater-perrel kapcsolatban. Ez a határ menti települések levelezésére jellemző, üzleti károk esetén alkalmazott általános szóhasználatban íródott. A levélben az is szerepel, hogy a károsult krakkói polgár januárja és áprilisa között intenzív levélcserére került sor a Kyszwaterügyben. Januárban Jan Melsztyński aki a meglopott krakkói kereskedőről gondoskodott, és azt familiárisának tekintette írt levelet Kassa városának, amelyben kéri a lefoglalt áru visszaszolgáltatását. 10 Ugyanezen év márciusában újabb személy járt közben Kassán Kyszwater érdekében: Czyżow-i János várnagy és krakkói starosta (vezető ügyintéző). 11 A kassai városvezetés január és március közötti, Krakkó városának és Jan Melsztyńskinek küldött leveleiben elmagyarázta az ún. Kyszwater-ügyet, feltételezvén, hogy a krakkói kereskedő mentora (Melsztyński), valamint a város tanácsosai csak a panaszos által előadott verziót ismerik. Levelükben azt állították, hogy Kyszwater nem fizetett vámot, s ennek következtében egy Pongracz nevű harmincadszedő lefoglalta árukészletét. A városvezetés javaslata szerint Kyszwaternek egy neki megfelelő időpontban meg kellene jelennie Brczal Miklós, a királyi harmincadszedők parancsnokának bírósága előtt. 12 Melsztyński éles hangú válaszában elmondta, hogy az ügyről tájékoztatta a királyt, akinek nevében Brczal előtt megjelent Chrząstowski Miklós. Maga Melsztyński azzal fenyegetőzött, hogy amennyiben a krakkói kereskedő nem kapja vissza áruját, a kassai kereskedők áruját is lefoglalják. 13 A fenyegetés után a kassai városvezetés még aznap, április 17-én hosszú levelet küldött a krakkói püspöknek, Zbigniew Oleśnicki bíborosnak és Melsztyński Jánosnak. 14 A bíborosnak írt levélben beszámoltak az esetről és hozzátették, hogy Kyszwater lemondott krakkói polgárságáról és more aliorum levium hominum Melsztyn várába ment, ahol Melsztyński János szolgálatába állt. Ottani szolgálata alatt kezdte a kassai kereskedők fosztogatását és áruik lefoglalását. A kassai városvezetés ismét hangsúlyozta, hogy az ügyben bíróságnak kell döntenie egy Kyszwater számára alkalmas időpontban. 8 Kutrzeba, 26.sz. 9 Ibidem, 25.sz. 10 Ibidem, 26.sz. 11 Ibidem, 27.sz. 12 Ibidem, sz. 13 Ibidem, 33.sz. 14 Ibidem, sz. 77

78 Ugyanakkor a Melsztyńskinek címzett levél tartalma békésebbnek tűnik. Az elöljárók elmagyarázták Melsztyńskinek, hogy Pongraczot először nem polgártársuknak (non noster coinhabitator) hanem a király emberének (homo regius) tekintették, ezért az áru de mandato domini sui lett lefoglalva. Később azonban, amikor a kérdéses tettet elkövette, Pongraczra polgártársukként tekintettek, és a városvezetés magyarázatot követelt tőle. Ő azonban ragaszkodott ahhoz, hogy csak urának tartozik magyarázattal. 15 Amikor az ügyet Brczal Miklós, Pongracz felettese rendezte volna, minden felet meghívtak, Kyszwater azonban nem jött el. A levél további részében a város elöljárói elismételték azt, amit Oleśnickinak is megírtak, megemlítetvén, hogy Kyszwater Melsztyn várának közelében fosztogatott, és ismételten kérték az ügy bíróság általi rendezését. A per Kyszwater és Kassa városa között évekig tartott, kimenetele pedig ismeretlen. 16 Krakkó városi tanácsa gyakran járt közben a kassai elöljáróságnál különféle tartozásokat illetően ben a krakkói városvezetés a kassai városvezetés segítségét kérte a krakkói Hirsberg Péter érdekében a kassai Wallraben István adósságának törlesztése miatt. 17 Több hasonló levél van 1495-ből is. Egy évvel később a krakkói városvezetés András, a királyi fosztogató miatt küldött levelet Kassára, akinek a testvére Kassán halt meg, így gondok voltak az örökség megszerzésével. 18 Ezen felül a 16. század elején írt levelek megerősítik, hogy rendszeresen gondok voltak a kereskedelemmel kapcsolatos illetékek megfizetésével ban a krakkói városvezetés 320 aranyat követelt Kassa városától néhány krakkói polgár nevében. Ez a per hosszú éveken át tartott. 19 Ugyanebben az évben (1503) a krakkói városvezetés arra kérte a kassai kollégákat, hogy segítsenek visszaszerezni a krakkói Borek János pénzét Swarcz Györgytől, illetve 1521-ben kassai kereskedők tartoztak a krakkói Fogelwerder Leonardnak. 20 Kassa és Krakkó levelezése, ahogy azt már említettük, egyoldalú, mert a krakkói városvezetésnek címzett levelek nem maradtak fenn. Ennek ellenére rendelkezünk olyan forrásanyaggal, amelyből kitűnik a krakkói városvezetés reakciója a felső-magyarországi városok panaszaira. A krakkói városvezetésnek küldött kassai levelekben felvázolt problémák alátámasztják, hogy a határ mentén nagyban zajlottak a fosztogatások, s nem csupán a magyarok fosztogatták a lengyel kereskedők áruit. Mivel a kis-lengyelországi régió városai középkori levelezésének jegyzéke nemcsak Krakkóé erősen hiányos, lehetetlen megállapítani a krakkóiak magyarországiak kárára elköve- 15 Ibidem, 36.sz. 16 Ibidem, sz. 17 Dokumenty polskie z archiwów dawnego Królestwa Węgier, kötet: 1 no Kutrzeba, sz. 19 Kassai Levéltár, Appendix Schwarzenbachiana,18119 sz., Schwarzenbachiana 848, 857; Magyar Nemzeti Levéltár, DF , , ); Kutrzeba, 92.sz. 20 Kassai Levéltár, Halagianum, č. 392; Magyar Nemzeti Levéltár, DF

79 tett rablásainak mértékét. Mindössze feltételezhetjük néhány egyedülálló forrás alapján, hogy a magyar kereskedőknek hasonló problémáik voltak. 21 Mindent összevetve, hangsúlyoznunk kell, hogy a Krakkó és Kassa közötti levelezés elsősorban a lengyel magyar határon zajló kereskedelemre vonatkozott. A krakkói városvezetés (tanácsosok és bírók) leveleinek többsége krakkói kereskedők nevében kérte a vámosok által lefoglalt áru visszaszolgáltatását, illetve közbenjárást kért a magyar kereskedők adósságainak rendezésében. Némely ilyen per, például Kyszwater János esetében, hosszú ideig húzódott, s nemcsak a két város, de az ország elitje is részt vett benne. A fennmaradt levelezés egyúttal felfedi a krakkói városvezetés azon tevékenységét is, amely a Lengyelországban károkat elszenvedett magyar kereskedők megsegítésére irányult. A következtetések levonásakor azonban körültekintőnek kell lennünk a nagyrészt a kassai levéltárban őrzött levelezés alapján (mivel a krakkói városvezetésnek címzett levelek nem maradtak fenn). Irodalom Magyar nemzeti levéltár, DF , , , ). Archív mesta Košice (AMK), Appendix Schwarzenbachiana, no , Schwarzenbachiana 392, 848, 857. Decreta regni Hungariae. Gesetze und Verordnungen Ungarns , ed. F. Döry, G. Bónis és V. Bácskai, Budapest, Dokumenty polskie z archiwów dawnego Królestwa Węgier vol. 1, ed. S.A. Sroka. Kraków, Kutrzeba, S. Akta odnoszące się do stosunków handlowych Polski z Węgrami głównie z archiwum koszyckiego z lat In Archiwum Komisji Historycznej vol. IX (1902). Pách, P. Zs. A harmincadvám az Anjou-korban és a század fordulóján. In Történelmi Szemle 41 (1999): Pách, P. Zs. A harmincadvám eredete. Budapest, Pách, P. Zs. Hogyan lett a harmincadvámból huszad? ( ). In Történelmi Szemle 37 (1995): 257. Starzyński, M. Średniowieczny Kraków w badaniach Stanisławy Kutrzeby. In Finanse i handel średniowiecznego Krakowa, ed. S. Kutrzeba. Kraków, Sroka S.A., Średniowieczny Bardiów, pp

80 Árucsere és kölcsönös függőség Bécs és kapcsolatai a Magyar Királyságban a késő középkorban és a korai újkorban (a században) Opll, Ferdinand Absztraktum Az előadás célja bemutatni Bécs és a Magyar Királyság kapcsolatát a középkor végén és az újkor kezdetén, rámutatni kölcsönösen függő viszonyukra és kölcsönös befolyásaikra. Az előadás első része a tárgyalt időszakot megelőző időszakra jellemző kapcsolatokat tárgyalja, majd bővebben foglalkozik a században egyre intenzívebb közös kapcsolatokkal. Kulcsszavak: Magyar Királyság, Bécs, politikai kapcsolatok, a középkor hanyatlása, az újkor kezdete. A későbbi osztrák főváros fejlődését és lehetőségeinek alakulását a Magyar Királysággal és annak nemzeteivel 1 ápolt kapcsolatok befolyásolták már a város első, a salzburgi évkönyvben 2 történt 881. évi említése óta. A 10. század első felében a Duna térségében 3 létrejött a napjainkban Ausztria részét képező Marchia orientalis, s így a keleti-frank származású Babenberg-ház tagjai őrgrófi rangot szereztek. A magyar Árpád-házból származó akkori 1 A Magyar Királyság és lakossága történelmének összefoglalóit kiadták: Peter F(rigyes) Sugar Tibor Frank Peter Hanák (szerk.), A History of Hungary (London 1990), Molnár Miklós: Geschichte Ungarns. Von den Anfängen bis zur Gegenwart (Hamburg 1999), valamint Paul Lendvai: Die Ungarn. Eine tausendjährige Geschichte (München 2001). A középkort illetően lásd: Pál Engel, The realm of St. Stephen: A History of medieval Hungary, (London 2001). 2 Lásd: Klaus Lohrmann Ferdinand Opll, Regesten zur Frühgeschichte von Wien (Forschungen und Beiträge zur Wiener Stadtgeschichte, 10. kötet, Bécs 1981), p. 31 n. 4:»Primum bellum cum Ungaris ad Weniam.«Bécs történelmét illetően a kezdetektől a korai újkorig lásd: Peter Csendes Ferdinand Opll (szerk.), Wien. Geschichte einer Stadt. 1. kötet: Von den Anfängen bis zur Ersten Wiener Türkenbelagerung; 2. kötet: Die frühneuzeitliche Residenz (16. bis 18. Jahrhundert), társszerkesztők: Karl Vocelka Anita Traninger (Bécs Köln Weimar 2001 és 2003); földrajzi szótárként lásd: Peter Csendes Ferdinand Opll (szerk.), Die Stadt Wien (Österreichisches Städtebuch, szerk.: Othmar Pickl, 7. kötet, Bécs, 1999). A fordításért köszönet illeti Ursula Lindenberget (Bécs). 3 Az osztrák történelemről szóló legjobb kiadványsorozat Herwig Wolfram szerkesztésében jelent meg; a középkort és korai újkort illetően lásd: Karl Brunner, Hrzogtümer und Marken. Vom Ungarnsturm bis ins 12. Jahrhundert (Österreichische Geschichte , szerk.: Herwig Wolfram, Bécs, 1994), Heinz Dopsch Karl Brunner Maximilian Weltin, Die Länder und das Reich. Der Ostalpenraum im Hochmittelalter (Österreichische Geschichte , szerk.: Herwig Wolfram, Bécs 1999), Alois Niederstätter: Die Herrschaft Österreich. Fürst und Land im Spätmittelalter (Österreichische Geschichte , szerk.: Herwig Wolfram, Bécs 2001), Alois Niederstätter: Das Jahrhundert der Mitte. An der Wende vom Mittelalter zur Neuzeit (Österreichische Geschichte , szerk.: Herwig Wolfram, Bécs 1996), Thomas Winkelbauer: Ständefreiheit und Fürstenmacht. Länder und Untertanen des Hauses Habsburg im konfessionellen Zeitalter kötet (Österreichische Geschichte , szerk.: Herwig Wolfram, Bécs 2003). 80

81 fejedelem, Vajk 985-ben keresztségben felvette a passaui egyházmegye védőszentjének, István első vértanúnak a nevét. Vajk/István megkoronázásától a 12. század közepéig az új Magyar Királyság Ausztria és Bécs nyughatatlan és problémás szomszédja maradt. III. Babenberg Lipót, a Kegyes őrgróf uralkodásától számítva (1136-ban halt meg) több házasságkötésre is sor került utódjai és az Árpád-ház tagjai között ezek mintájául szolgáltak az ún. politikai házasságoknak, amelyek a középkorban, és a későbbiekben is, a királyi házak közötti béke megőrzésének leghatékonyabb eszközei voltak. Igaz azonban az is, hogy a konfliktusok ( bella ) ennek ellenére folytatódtak. Az osztrák-magyar határon lezajlott Lajta menti csata 1246-ban egyike volt ezeknek a rendkívül drámai eseményeknek. A harctéren életét veszítette II. (Harcias) Frigyes osztrák herceg, s ezzel kihalt a Babenberg-család férfiága. 4 Ami Bécset illeti, a város a Babenbergek uralkodása alatt jelentős fejlődésen ment keresztül 1200-ban fallal vették körbe, számos templomot és kolostort alapítottak a területén, így fontos oktatási és intellektuális központként egyre inkább emlékeztetett egy igazi fővárosra; ez a politikai keret egyértelműen meghatározta a Magyar Királysággal való kapcsolatát. 5 Az említett kapcsolat elsősorban az üzleti világban érdekelt, gazdasági kapcsolatokkal és lehetőségekkel rendelkező polgárok számára volt jelentős számukra fontos volt a keleti szomszéddal ápolt kapcsolat stabilitása és kiegyensúlyozott jellege. Mezőgazdasága és hatalmas méreteket öltött szarvasmarha-tenyésztése miatt élelmezési szempontból a Magyar Királyság nagyon jelentős volt az egyre növekvő Bécs számára. Több tanulmány is vizsgálta Magyarországnak a nyugati országokkal folytatott szarvasmarhakereskedelmét. 6 Míg a mezőgazdasági termékek és a friss hús iránti kereslet ösztönzőleg hatottak a magyar áruk bécsi importjára, a 13. században az osztrák főváros megtiltotta a magyar bor (a helyi termékek riválisa) behozatalát a Pannon-medence és Észak-Magyarország Ausztriánál sokkal nagyobb és termékenyebb bortermelő vidéknek számítottak. 7 A magyar bor 4 A Babenberg-ház történelmét illetően lásd: Karl Lechner: Die Babenberger. Markgrafen und Herzöge von Österreich (Veröffentlichungen des Instituts für österreichische Geschichtsforschung, 23. kötet, Bécs 1992) és Georg Scheibelreiter: Die Babenberger. Reichsfürsten und Landesherren (Bécs 2010). 5 Bécs 13. századi történelmét nagy vonalakban lásd: Opll Ferdinand: Wien um die Mitte des 13. Jahrhunderts, in: Europas Städte zwischen Zwang und Freiheit. Die europäische Stadt um die Mitte des 13. Jahrhunderts, szerk. Wilfried Hartmann (Schriftenreihe der Europa-Kolloquien im Alten Reichstag. Sonderband, Regensburg 1995), pp Lásd: N. Kiss István, Die Bedeutung der ungarischen Viehzucht für Ungarn und Mitteleuropa vom 16. bis zum 18. Jahrhundert, in: Ekkehard Westermann (szerk.), Internationaler Ochsenhandel ( ). Akten des 7th International Economic History Congress Edinburgh 1978 (Stuttgart 1979), pp Lásd: Kubinyi András, Weinbau und Weinhandel in den ungarischen Städten im Spätmittelalter und in der frühen Neuzeit, valamint: Jozef Baďurík, Westslowakische Städte und der Weinbau im Jahrhundert (mit besonderer Beachtung von Bratislava/Preßburg und weiteren kleinkarpatischen Weinstädten), mindkettő itt: Ferdinand Opll (ed.), Stadt und Wein (Beiträge zur Geschichte der Städte Mitteleuropas, XIV kötet, Linz/Donau 1996), pp és pp

82 behozatalát szigorúan tiltó rendelkezés a 18. század 2. feléig érvényben maradt. 8 A Magyarország által nyugatra exportált áruk között a középkor első felében a következőket említik: szőrme, bőráru, ill. nemesfém: arany, ezüst, réz ezek Észak-Magyarország (a mai Szlovákia) területéről származtak. Az 1240-es évek elején a Magyar Királyság sokkal jobban szenvedett a tatárjárástól, mint a szomszédos Ausztria. Az osztrák hercegi család, a Babenbergek kihalása után IV. Béla magyar királynak csak néhány éve maradt arra, hogy a kialakult helyzetben saját érdekeit érvényesítse. Ausztria területét II. Přemysl Ottokár cseh király is meg akarta szerezni. Azonban a valamikori Babenberg-területek és Csehország egyesítésének a folyamata megszakadt az 1270-es években, mivel konfliktus alakult ki az akkor megválasztott németrómai császár, Habsburg Rudolf és a Přemysl-ház tagjai között. Az egykori Babenberg-hercegség Habsburg kézre került, és ott is maradt 1918-ig ben kihalt az Árpád-ház és II. Vencel Magyarországon V. Lászlóként ismert cseh király rövid uralkodása után új dinasztia került az Árpád-ház trónjára: a Dél-Itáliából származó Anjouk. A kivételesen hosszan hatalmon lévő I. Károly ( ) és fia, Nagy Lajos ( ) uralkodása alatt a család Lengyelországot is megszerezte. Annak ellenére, hogy I. Albert halálával és fiának, Szép Frigyesnek a Bajor Lajostól elszenvedett vereségével elveszett a Habsburgok minden reménye, hogy megtartsák a Német-Római Császárság koronáját, a 14. század sok Habsburg-sikert eredményezett többek között visszakapták Karintiát és Tirolt. A gazdasági kapcsolatok fejlődését elősegítették az olyan hosszan tartó időszakok, amelyek alatt a szomszédos országok politikai ambíciói elsődlegesen nem a kölcsönös konfrontációt célozták. Bécs számára a 14. század a városfejlesztés évszázada volt, bár ezt számos jelentős akadály gátolta, mint például az évi pestisjárvány és annak következményei. Nemcsak a város általános virágzásáról van itt szó, hanem IV. (Alapító) Rudolf osztrák főherceg kezdeményezéseiről is közéjük tartozott például a bécsi egyetem megalapítása. Az ottani alma mater létrejötte vonzóbbá tette az osztrák fővárost, főleg a magyarországi diákok szemében ezzel a jelenséggel kapcsolatban nemrég egy, a kassai diákokra összpontosító tanulmány készült. 9 Rudolf halála után a Habsburg nemzetség két ágra szakadt, hosszú időn át lehetővé téve a bécsi elit számára a városi tanácsban való politikai manőverezést. A 15. században ez végérvényesen megváltozott. Az osztrák Habsburg főhercegek ebben az időben jelentős sikereket értek el: visszaszerezték a Német-Római Császárság trónját, így visszatértek a nemzetközi politikai színtérre, bár ez bizonyos hátrányokkal is járt. A férfiutód nélkül 8 Erich Landsteiner: Weinbau und Alkoholproduktion im südöstlichen Mitteleuropa. Eine langfristige Perspektive ( Jahrhundert), in: Österreich in Geschichte und Literatur 48 (2004), , itt: p. 266 sg. és Iulia Caproş, Students from Kosiče at foreign Universities before and during the Reformation Period in the Town (Doctoral Thesis. Central European University, Department of Medieval Studies, Budapest 2010); online hozzáférés: ( ). 82

83 elhunyt Nagy Lajos után Luxemburgi Zsigmond 10 került a Magyar Királyság trónjára. Fél évszázados ( ) uralmával Zsigmond aki 1411-től a Birodalmat is uralta uralkodásának hosszát tekintve elődein is túltett. Zsigmond lányának, Erzsébetnek V. Albert osztrák főherceggel kötött házassága egyenes utat jelentett a Habsburgok visszatéréséhez ezúttal németrómai császárokként. Albert aki apósát II. Albert 11 néven követte a trónon volt az első olyan Habsburg uralkodó, akinek sikerült a Német-Római Császárság, a Cseh Királyság és a Magyar Királyság egyesítése. Fia, Utószülött Lajos uralkodását is beleszámítva, másfél évig tartó rövid uralkodása csak átmeneti epizódnak tűnhet, de ebben az időben került a Magyar Királyság az osztrák uralkodók figyelmének középpontjába. Albert utódja, Stájer Frigyes uralkodási rekordot állított fel a késő középkor végén 53 évig uralkodott. Mindenesetre IV. Frigyes királynak (császárként III. Frigyes néven ismert, s eredményei egy nemrégiben elkészült kutatás alapján a feltételezettnél sokkal pozitívabbak 12 ) le kellett mondania a magyar királyi trónról. De még ezekben a nehéz időkben is ott díszelgett Ausztria, Portugália (III. Frigyes felesége Portugáliai Eleonóra volt), a Birodalom, a Magyar Királyság és Stájerország 13 címere a bécsi Fleischmarkt egyik házának kőkorlátján ez egyértelműen bizonyítja, hogy a bécsi elit támogatta a Habsburgok azon törekvéseit, amelyek a magyar trón megszerzésére irányultak ban Mátyás, Hunyadi János országos főkapitány és kormányzó fia került a Magyar Királyság trónjára. Az új király politikai hatalma sok tekintetben felért az osztrák császáréval, ráadásul nyitott volt a kor új eszméi, elsősorban a reneszánsz művészet iránt. A számos lázadás Bécsben nehéz évtizedeket eredményezett. 14 Az előző századokhoz hasonlóan a Magyar Királyság ismét veszélyt jelentett Bécs számára. Az 1440 körüli forrongó időszakra amelyet az Albert és Frigyes közötti hatalomátvétel jellemzett Bécs az elővárosait megvédő védővonal kiépítésével válaszolt. A városfalakat alkalmazó megoldással szemben ebben az esetben egy olyan lehetőséget választottak, amelynek kivitelezése gyorsabb és olcsóbb volt Lásd: Takács Imre (red.), Sigismundus Rex et Imperator. Kunst und Kultur zur Zeit Sigismund von Luxemburg (Ausstellungskatalog, Augsburg 2006) valamint itt: Karel Hruza (ed.), Kaiser Sigismund ( ). Zur Herrschaftspraxis eines europäischen Monarchen (Wien Köln Weimar 2012). 11 Lásd: Günther Hödl: Albrecht II. Königtum, Reichsregierung und Reichsreform (Forschungen zur Kaiser- und Papstgeschichte des Mittelalters, 3. kötet, Bécs Köln Graz 1978). 12 Lásd: Heinrich Koller: Kaiser Friedrich III. (Gestalten des Mittelalters und der Renaissance, Darmstadt 2005). 13 Renta Kassal-Mikula (szerk.), Steinerne Zeugen. Relikte aus dem alten Wien (Ausstellungskatalog des Wien Museums, Bécs, 2008), pp , n A kor történetírásának jelentéseit illetően lásd: Ferdinand Opll, Nachrichten aus dem mittelalterlichen Wien. Zeitgenossen berichten (Wien Köln Weimar 1995), pp Lásd: Ferdinand Opll, Alte Grenzen im Wiener Raum (Kommentare zum Historischen Atlas von Wien, 4. kötet, Bécs München 1986), pp

84 A városba vezető főutak mentén kapukkal ellátott falakat emeltek, míg a közöttük lévő védvonalat csak kerítés és cölöpsor alkotta. Ahogyan az az es és 1460-as években kialakult konfliktusok, illetve Mátyás 20 évvel későbbi ostroma során kiderült, ez az elővárosi védővonal nem jelentett igazán hatékony védelmet. Korvin Mátyásnak sikerült bevennie Bécs városát től Ausztria és Bécs magyar fennhatóság alatt maradt a magyar király ben bekövetkezett haláláig. Érdekes, hogy az erről az öt éves időszakról készült részletes tanulmányokból egyértelműen kiderül: a Bécsben és a magyarországi városokban is aktív családok között meglévő különféle kapcsolatoknak köszönhetően, ebben az időben bizonyos fokú politikai stabilitásról beszélhetünk. Semmi nem utal arra, hogy Bécs polgárai, illetve lakosai ellenállást tanúsítottak volna az idegen magyar uralommal szemben. Nem feltételezhetjük azonban, hogy Mátyás 16 Bécset különleges becsben tartotta volna, illetve nem tekinthetjük a várost a Hunyadi nemzettségből származó magyar király rezidenciájának sem. Bécs és gazdag polgárai politikai állásfoglalását az üzleti és gazdasági érdekeket tekintve az jellemezte, hogy az üzlet biztonságos voltát tekintették a gazdasági siker legjobb zálogának. Az akkori beszámolók megerősítik ezt az értelmezést: 1463 tavaszán állítólag a bécsi polgárok néhány csoportja már morgott a bizonytalan a Habsburgok között kialakult konfliktusok következtében kialakult helyzet miatt. A brandenburgi választófejedelem beszámolójában ez áll: A bécsieknek elegük van Albert főhercegből, s új uralkodót akarnak, konkrétan a magyar királyt. 17 A régebbi kutatások ezt a hozzáállást árulásként emlegetik, s gyakran az egész várost árulónak nevezik, de ez a meglátás nem helyes. Mindenesetre a 15. században bekövetkezett politikai fejlődés az osztrákmagyar kapcsolatok alakulásának új szakaszát jelentette. A történelem folyamán először került sor az Osztrák Hercegség és a Magyar Királyság egyesítésére, még ha rövid időre is. Egy, a közelmúltban megjelent tanulmányban ezt egy Duna menti monarchia 18 elődjének tekintik, s csak II. Albert, illetve fia, László korai halála akadályozta meg ennek a felfogásnak az elterjedését. A Habsburgok továbbra is szerették volna megszerezni az uralmat a Magyar Királyság felett, az 1440-es évektől fogva többször is. Meg akarták szerezni Szt. István koronáját, bár inkább diplomáciai, mintsem katonai úton. A Német-Római Császárság trónjának megszerzése nagy jelentőséggel bírt a Habsburg-dinasztia számára. Hatalmuk terjedését Európában hamar túlzottnak tartották. A 15. század elején a Habsburg-hatalom Felső- és Alsó-Ausztriára, 16 Lásd: Matthias Corvinus, the King. Tradition and Renewal in the Hungarian Royal Court (kiállítási katalógus, Budapest, 2008); A Bécs feletti uralmat illetően lásd: Opll Ferdinand: Wienna caput Austrie ad Vngaros pervenit. Matthias Corvinus und Wien, in: Wiener Geschichtsblätter 65 (2010), pp Opll: Wienna caput Austrie (lásd a 16. lábjegyzetet), p. 8: Die Wienner haben herczog Albrechten gar gnug und hetten gern einen andern herrn, nemlich den kenig von Hungern. 18 Niederstätter, Jahrhundert der Mitte (3. sz. lábjegyzet), p

85 Stájerországra, Karintiára és Elő-Ausztriára összpontosult. Néhány évtized alatt azonban hatalmas előrelépés történt: 1438-tól követelték a Birodalom feletti uralmat, és a két szomszédos királyságot a csehet és a magyart is uralmuk alá vonták. A császár fiának, Miksának 19 Burgundiai Máriával kötött házassága még több teret biztosított ennek a fejlődésnek, Miksa gyerekeinek (Fülöp és Margit) házassága a spanyol király gyermekeivel (Johanna és János, 1495) pedig az osztrák Casa de Austria dinasztia globális hatalmának alapkövét jelentette. Térjünk azonban vissza Ausztria, s elsősorban Bécs korabeli kapcsolataihoz a Magyar Királysággal. Néhány 15. századi művészeti remekmű jó példája annak, hogy a kapcsolatok hogyan terjedtek ki a kulturális szférára is. A bécsi Schottenaltar 20 [a skót/ír szerzetesek kolostortemplomának oltára] Schottenmeister néven emlegetett ismeretlen alkotója és az a művészeti mozgalom, amely ehhez a rendkívüli késő gótikus táblafestményhez fűződik, számos akkori erdélyi templom (15. sz. vége 16. sz. eleje) oltárának mintájául szolgált. A legismertebb magyarországi példák közé tartozik a medgyesi templom Szt. Margit-főoltára 21 és a Szűz Mária tiszteletére szentelt berethalmi szárnyas oltár 22. Meg kell említenünk azt a 15. századi kivételes tehetségű művészcsaládot is, amely Bécsből érkezett Kassára: Jakob és Hans Kaschauerről, 23 apáról és fiáról van szó, akik 1429 és 1500 körül Bécsben éltek. A 15. század végén és a 16. században követték őket a Pempflinger család tagjai, 24 Buda és Bécs polgárai, akiknek fontos szerepük volt mindkét ország közigazgatásában és politikájában. 19 Lásd: Hermann Wiesflecker, Kaiser Maximilian I. Das Reich, Österreich und Europa an der Wende zur Neuzeit, zv. 1 5 (Bécs, München ); Manfred Hollegger, Maximilian I. ( ). Herrscher und Mensch einer Zeitenwende (Stuttgart 2005). 20 Lásd: Lukas Madersbacher, Wien und Niederösterreich, in: Artur Rosenauer (szerk.), Geschichte der bildenden Kunst in Österreich, 3. kötet: Spätmittelalter und Renaissance (München Berlin London New York 2003), pp ; Ferdinand Opll Martin Stürzlinger: Wiener Ansichten und Pläne von den Anfängen bis Mit einem Neufund aus Gorizia/Görz aus der Mitte des 16. Jahrhunderts (Wiener Geschichtsblätter, Beiheft, Bécs, 2013), p., nn. 7 és Otto Folberth: Gotik in Siebenbürgern. Der Meister des Mediascher Altars und seine Zeit (Bécs, München 1973); Opll Stürzlinger: Ansichten und Pläne (20. sz. lábjegyzet), p., nn Lásd: Harald Krasser: Zur siebenbürgischen Nachfolge des Schottenmeisters. Die Birthälmer Altartafeln, in: Österreichische Zeitschrift für Kunst und Denkmalpflege 27 (1973), pp Lásd: Richard Perger: Wiener Künstler des Mittelalters und der beginnenden Neuzeit. Regesten (Österreichische Akademie der Wissenschaften. Veröffentlichungen der Kommission für Kunstgeschichte, 7. kötet, szerk.: Artur Rosenauer, Bécs 2005), pp és nemrég sikerült megtudni, hogy Hans Kaschau-t (a fiatalabbik művész) bízták meg a Szt. István székesegyház feldíszítésével III. Frigyes császár temetési szertartása okán (1493). Lásd: Michail Bojcov: Die Wiener Totenfeier für Kaiser Friedrich III.: Die Vorbereitungen des Veranstalters, in: Franz Fuchs Paul-Joachim Heinig Martin Wagendorfer (szerk.): König und Kanzliste, Kaiser und Papst. Friedrich III. und Enea Silvio Piccolomini in Wiener Neustadt (Forschungen zur Kaiser- und Papstgeschichte des Mittelalters, 32, Bécs Köln Weimar 2013), pp (p. 291 sg.). 24 Kubinyi András: Die Pemfflinger in Wien und Buda, in: Jahrbuch des Vereins für Geschichte 85

86 Bár I. Miksa 1493-ban követte apját a birodalom trónján, Mátyás halála után nem sikerült visszaszereznie Szt. István koronáját, de kivételesen körmönfont és intelligens diplomáciai támadással, valamint jól megfontolt politikai házasságokkal megerősítette befolyását, és sikerült megteremtenie a korona visszaszerzésének alapfeltételeit. Egy, a bécsi udvar által szervezett kettős házasságról volt itt szó: Miksa unokája, Kasztíliai Ferdinánd 25 és Anna, Ulászló király lánya, illetve Mária, 26 Miksa unokája és II. Lajos magyar király között. Jagelló Anna hercegnő 15 gyermeket szült Ferdinándnak többek között Mária osztrák hercegnőt, aki 10 évesen hozzáment a 9 éves magyar herceghez és 1522-ben miután a férjét Székesfehérvárott királlyá koronázták Magyarország királynéja lett. Az 1526-os mohácsi vész amelyet az oszmán seregek ellen vívtak, és amelyben II. Lajos, Magyarország és Csehország királya életét vesztette fordulópontot jelentett az osztrák-magyar (és cseh) kapcsolatokban valós alapja lett a Habsburgok 1918-ig létező Duna menti monarchiájának. A magyar korona 27 számukra nemcsak hatalmat és presztízst jelentett, hanem jövedelmet is ban Ferdinánd létrehozta a Magyar Kamarát, 28 először Budán, majd 1531-ben Pozsonyban és az 1550-es évek közepén Bécsben is. Miután 1567-ben Lazarus von Schwendi tábornok Szepesi Kamara néven speciális pénzügyi központot hozott létre Felső- Magyarországon, Kassán, a Habsburgok éves a Magyar, Szepesi és Alsó- Ausztriai Kamarából származó bevételeinek aránya mintegy 30:30:40 volt. A Magyar Királyságból származó jövedelem az Ausztriából származó jövedelem 150%-át tette ki, a Magyar Királyság a Habsburg Monarchia teljes jövedelmének egyharmadát biztosította. 29 Bécs és polgárai nagyban meghatározták a magyar kapcsolatok alakulását a középkor végén, főképp pedig a 15. században. Ez sok tekintetben változott meg a korai újkor első századában. Bécs az aktív polgárok városából újkori császári székhellyé változott, számos más korabeli városhoz hasonlóan. Bécs a Habsburgok császári szuverenitásának jelképe lett, nemcsak a város fejlődése, hanem nemzetközi szerepe és hatása miatt is. Egy 2005-ös tanulmány 30 I. Ferdinánd és Bécs viszonyával kapcsolatban rámutat arra, hogyan nőtt a város nagyra a Habsburg uralkodó szemében 1529-ben, az első der Stadt Wien 34 (1978), pp Lásd: Kaiser Ferdinand I Das Werden der Habsburgermonarchie, szerk.: Wilfried Seipel (Kiállítási katalógus, Bécs, Milánó, 2003); Alfred Kohler: Ferdinand I Fürst, König und Kaiser (München 2003). 26 Lásd: Mary of Hungary. The Queen and her Court (kiállítási katalógus, Budapest 2005). 27 A 16. századi Magyar Királysággal kapcsolatban lásd: Pálffy Géza: The Kingdom of Hungary and the Habsburg Monarchy in the sixteenth century (New York 2009). 28 Lásd: Pálffy: Kingdom of Hungary (27. sz. lábjegyzet), pp Pálffy: Kingdom of Hungary (27. sz. lábjegyzet), p. 130 sg. 30 Ferdinand Opll, Ferdinand I. und seine Stadt Wien. Versuch einer Neubewertung des Verhältnisses zwischen Herrscher und Stadt, in: Jahrbuch des Vereins für Geschichte der Stadt Wien 61 (2005), pp

87 török ostrom drámai eseményeinek következtében. A város a muzulmán ellenség felett aratott győzelem szimbólumává vált, annak ellenére, hogy kritikusan viszonyult az új császárhoz, aki az 1520-as évek elején követte a trónon I. Miksát. Ahogy azt Wolfgang Schmeltzl, a bécsi Schottenkloster kolostorban működő tanító mondta: az 1540-es években Bécs a kereszténység védőbástyája lett. 31 Bár Bécs szerencsésen védekezett a törökök ellen, az évi támadás jelentősen és drámaian megváltoztatta a Habsburg-uralom alatt lévő országok, illetve a Német-Római Császárság a Magyar Királyság viszonyát ez utóbbi csak három évvel korábban került Habsburg-fennhatóság alá, s uralmuk itt még nem szilárdult meg. Ezt még fokozta, hogy a már említett katonai veszély olyan időszakban fenyegetett, amikor Bécs elveszítette középkori kiváltságainak jelentős részét, illetve polgárai politikai tevékenysége korlátozva volt. A középkori polgári autonómia megszűnt, amikor a polgárok a korai újkori állam alattvalóivá váltak. A reformáció eszméi ebben az időben gyakorolták a legnagyobb nyomást a kormányzat világi és egyházi rendszerére. Ilyen körülmények között egyszerűen lehetetlen volt jól megszervezni és szabályozni a Magyar Királyság beilleszkedését a Habsburgcsászárságba, többek között a Habsburgok és régi vetélytársuk, Szapolyai János konfliktusa miatt. Csak 1538-ban sikerült békét kötni ez annak előjele volt, hogy Szapolyai halála után Ferdinándé lesz a Magyar Királyság ben az oszmán seregek győztek a Habsburgok felett, aminek következtében elveszett a Magyar Királyság területeinek jelentős része. Budából egy nagy oszmán tartomány központja és kormányzói székhely lett. Ebben az időben a Magyar Királyság három részre szakadt: a Habsburgok uralma alá tartozó Magyar Királyságra, a Török Birodalom által ellenőrzött területekre, illetve Erdélyre. Ferdinánd területei főképp az egykori Magyar Királyság nyugati és északi végein helyezkedtek el délen az adriai partokig, északon pedig Felső- Magyarországig (a mai Szlovákiáig) húzódtak Kassa 32 a keleti rész legfontosabb városai és a Habsburg-hatalom legjelentősebb magyarországi bástyái közé tartozott. 31 Lásd: Karl Vocelka,»Du bist di port und zir alzeit, befestigung der christenheit«. Wien zwischen Grenzfestung und Residenzstadt im späten Mittelalter und der frühen Neuzeit, in: Evamaria Engel Karen Lambrecht Hanna Nogossek (szerk.): Metropolen im Wandel. Zentralität in Ostmitteleuropa an der Wende vom Mittelalter zur Neuzeit (Berlin 1995), pp és Ferdinand Opll: Innensicht und Außensicht. Überlegungen zum Selbst- und Fremdverständnis Wiens im 16. Jahrhundert, in: Wiener Geschichtsblätter 59 (2004), pp Kassa történetével kapcsolatosan (németül) lásd: Franz Xaver Krones: Zur älteren Geschichte der oberungarischen Freistadt Kaschau. Eine Quellenstudie, in: Archiv für öst. Geschichte 31 (1864), pp. 1 56; online hozzáférés: ( ) valamint: Tobias Weger Konrad Gündisch: Kaschau/Košice. Eine kleine Stadtgeschichte (Regensburg 2013). 87

88 Ezt a helyzetet jól jellemzi, hogy megváltozott a magyar királyok koronázási helyszíne is: Míg 1527-ben Szapolyai Jánost és I. Ferdinándot a hagyományos helyen, a székesfehérvári bazilikában, addig 1563-ban II. Miksát, Ferdinánd fiát már Pozsonyban koronázták. A Habsburg-hatalom keletre való kiterjedésével megnőtt Bécs jelentősége a Magyar Királyság számára, s ebben a vonatkozásban kulcsfontosságú volt az a tény, hogy Ferdinánd a Magyar Királyság felett egy határon túli városból uralkodott ban a Habsburg király létrehozta a Magyar Királyságban a helytartó intézményét. A bizonytalan katonai helyzet miatt fontos szerepet töltött még be az Oberstfeldhauptmann -nak nevezett katonai parancsnok és a kancellár, az esztergomi érsek személyében a Magyar Udvari Kancelláriával [ Ungarische Hofkanzlei ] együtt. Az as évektől kezdve (amikor Buda után Székesfehérvár és Esztergom is török fennhatóság alá került) a Magyar Királysággal kapcsolatos, illetve a számára fontos pénzügyi, katonai és külpolitikai döntéseket a határon túl, Bécsben vagy Prágában hozták meg. Az is igaz azonban, hogy épp ebben az időszakban javult a Habsburg uralkodó és a magyar nemesség viszonya. A magyar nemesség és egyház képviselőinek ténykedése a bécsi udvarban, a magyar nemesség gyerekeinek taníttatása az új bécsi elsősorban jezsuita iskolákban elősegítette a Magyar Királyság integrálódását a Habsburg-szférába. 33 Oláh Miklós alkancellár, között esztergomi érsek több éven át élt a bécsi udvarban, 1550-től pedig háza volt a bécsi Wallnergasse utcában; ez később, a 17. század végén az Esterházy család tulajdonába került. Léteznek bizonyítékok egy másik prominens magyar nemes vagyonáról is: Zrínyi Miklósról van szó, aki a Habsburgok lojális katonai parancsnoka és horvát bán volt 1566-ban a magyar-horvát határon lévő Szigetvár ostrománál esett el. Az 1554-től nádori címmel rendelkező Nádasdy Tamásnak és Pethő Jánosnak a komáromi kapitánynak is volt háza Bécsben. 34 Igaz azonban az is, hogy a Bécsben élő spanyol alattvalók számához képest a magyarok kevesen voltak. 35 A Habsburgok székhelye a Magyar Királyságból származó előkelők központjává vált sokkal inkább, mint azelőtt bármikor. Mindez abban az időben történt, amikor Bécsre Európa nagy részén az oszmán-ellenes harcok szimbólumaként tekintettek, a Magyar Királyságnak pedig elsősorban földrajzi helyzete és felosztottsága miatt viselnie kellett a védekezés terhét. Bizonyos tekintetben Bécs és a Magyar Királyság hasonló képet mutatott a városra és az országra egyaránt az Oszmán Birodalom elleni védősáncként tekintettek. 33 Pálffy: Kingdom of Hungary (27. sz. lábjegyzet), p Ezekről a bécsi»magyar«házakról lásd: Ferdinand Opll Martin Scheutz: Der Schlierbach- Plan des Job Hartmann von Enenkel. Ein Plan der Stadt Wien aus dem frühen 17. Jahrhundert (Quelleneditionen des Instituts für österreichische Geschichtsforschung, Bécs, 2013), p., n. 48 a p., n. 79 valamint Pálffy: Kingdom of Hungary (27. sz. lábjegyzet), p Opll Ferdinand: Spanier in Wien, in: Wir. Zur Geschichte und Gegenwart der Zuwanderung nach Wien (Katalog der 217. Sonderausstellung des Historischen Museums der Stadt Wien, 19. September bis 29. Dezember 1996), pp

89 A magyar trónkövetelők ténykedései olyan katonai és politikai helyzetet teremtettek, amely következtében megindult a magyar városok német lakosainak emigrációja, elsősorban Bécsbe; az 1530-as években 36 ez a fajta emigráció Buda és Kassa esetében is jól dokumentált. Bécs nemcsak a magyar király rezidenciája volt, a Magyar Királysággal és annak lakosaival kapcsolatos döntések meghozatalának a legjelentősebb helyszíne, hanem a Habsburg udvar székhelye is egyre vonzóbbá vált a magyar nemesség körében, és fokozatosan a Magyar Királyság második fővárosává 37 avanzsált. Pozsony amely sokkal közelebb volt Bécshez mint Budához fejlődése nemcsak új koronázási helyszínt jelentett, hanem összeköttetést is Bécs és Felső- Magyarország között ez a királyság három részre való felosztásának volt a következménye. Bécs új szerepének a Magyar Királysággal folytatott kapcsolatában érdekes dokumentuma egy térkép, amelyet Domenico Zenoi velencei rézmetsző és kiadó készített 1560 és 1570 között. Az 1566-ban rézkarcként megjelenő térkép 38 csak a bécsi vár (Hofburg) képét ábrázolja, a térkép többi része katonai objektumokra, erődítményekre, a város északkeleti végén található fegyvertárra, illetve a Renngasse utcán lévő új fegyverekre összpontosít. A térkép egy másik, 1567-ben kiadott változata feltünteti a megerősített város épületeit, bár nem egészen pontosan. Számunkra a térkép címe érdekes: Vienna. Città principal d Ongheria nel modo che al presente e fortificata. Azzal, hogy ez a kartográfiai dokumentum Bécset a Magyar Királyság fővárosának nevezi, megerősíti azt a szerepet, amely Bécsnek nemcsak 1529 után, de az 1540-es évek magyar eseményei után is jutott. Sőt, a bécsi erődítmény keleti, addig Stubentor néven ismert kapuját is porta d Ongheria [magyar kapu] néven említi ez is ugyanarra utal, mint maga a cím. Zenoi térképe, címeivel együtt, rámutat arra, hogy Bécs és az oszmán határ közelében lévő más városok pl. Graz vagy Ljubljana hogyan váltak az Oszmán Birodalom elleni védelmi harcok és katonai hadműveletek koordinációjának helyszínévé ben újabb 5 évre kötöttek fegyverszünetet, azzal a megalázó kötelezettséggel, hogy Drinápolynak évente adót kell fizetniük. Ezzel a Habsburgok számára elveszett pozíciójuk továbbfejlesztésének a lehetősége. Az 1560-as években Ferdinánd császár hiába próbálta megszerezni a hatalmat Erdély felett. A Magyar Királyság északi és déli területein is kialakultak harcterek. Míg 1537-ben csak 17 megye volt Habsburg ellenőrzés alatt, az 1555/56-os évben már 50, bár Erdély elvesztésével ez a szám 1557-ben 32-re csökkent Lásd: Gecsényi Lajos: Die Auseinandersetzungen des Wiener Stadtrats mit den aus Pest und Buda/Ofen vertriebenen Bürgern im Jahre 1534, in: Wiener Geschichtsblätter 61/3 (2006), pp ; Weger Gündisch, Kaschau/Košice (38. sz. lábjegyzet), p Lásd: Pálffy: Kingdom of Hungary (27. sz. lábjegyzet), pp Opll Stürzlinger, Ansichten und Pläne (20. sz. lábjegyzet), s., n Lásd: Pálffy: Kingdom of Hungary (27. sz. lábjegyzet), p

90 Ennek a fejlődésnek és az állandóan változó körülményeknek a következtében a Magyar Királyság Habsburgok által uralt déli területein kialakult egy katonai határvédelmi rendszer, a végvárak rendszere. 40 A hadsereg szervezeti rendje jól tükrözte az udvar uralmát a Magyar Királyság felett, amely tulajdonképpen külső uralomként jellemezhető. A döntő és kulcsfontosságú katonai tisztségeket a legmagasabb szinten, de sokszor már az egyes erődítmények kapitányai esetében is olyan emberek töltötték be, akik nem a Magyar Királyság területén éltek példa erre ifj. Niklas von Salm gróf, Bécs egyik 1529-es védőjének a fia. A dokumentumok alapján elmondható, hogy nagyrészt német katonai szakértőkről, kisebb mértékben pedig olaszokról van itt szó ban állandó jelleggel megalakult az Udvari haditanács, a Hofkriegsrat, 42 amely a tervezés, a koordináció és a döntéshozatal központjává vált. Ez a közeg számos lehetőséggel szolgált az erődépítés mesterei és szakértői, illetve a kezdő katonai térképészek számára. Tevékenységük lenyűgöző bizonyítékai a Magyar Királyság erődítményeinek és régióinak azon térképei, amelyeket a milánói származású Angielini család tagjai készítettek. 43 Munkáikat három térképgyűjtemény dokumentálja ezeket a következő intézmények őrzik: a Karlsruhe-i Tartományi Levéltár (Generallandesarchiv), a Szász Állami Levéltár (Sächsische Staatsarchiv), a Drezdai Állami Levéltár (Hauptstaatsarchiv) és a bécsi Osztrák Állami Könyvtár (Österreichische Nationalbibliothek). Anélkül, hogy elmerülnénk a részletekben, meg kell említenünk, hogy ezek a térképgyűjtemények különböző magyar erődítmények térképeit tartalmazzák: délen Nagykanizsa, a Balatontól északra fekvő Veszprém, a Rábától délre található Pápa, a Duna melletti Komárom, illetve Kassa térképét. Az Angielini család térképeinek nagy műszaki és kartográfiai értéke általában összefügg a Magyar Királyságnak az atlaszokban fennmaradt térképével, valamint Bécs azon térképével, amely a Drezdai, Bécsi és Karlsruhei gyűjteményben szinte teljesen egyforma kivitelben maradt fenn. Graz és Ljubljana térképészeti ábrázolásaival együtt ezeket szintén az Angielini család készítette ezek a dokumentumok rámutatnak arra, milyen fontos szerepet játszottak ezek a városok a keleti régiók védelmi rendszerének kiépítésében. A bécsi kartográfia-történet szempontjából az Angieliniek térképe az egyik legjelentősebb korabeli dokumentumnak számít, amely mindössze kétszáz évvel azután keletkezett, hogy ben Bécs új, bástyákkal megerősített, védelmi rendszerének 44 kiépítése után 40 Lásd még: Pálffy: Kingdom of Hungary (27. sz. lábjegyzet), pp Lásd "Magyarország uralkodóinak és legfőbb méltóságainak jegyzéke" in: Pálffy: Kingdom of Hungary (27. sz. lábjegyzet), pp Pálffy: Kingdom of Hungary (27. sz. lábjegyzet), p. 97 sg. 43 Lásd: Pálffy Géza: Die Anfänge der Militärkartographie in der Habsburgermonarchie (Budapest 2011) és Opll Stürzlinger: Ansichten und Pläne (20. sz. lábjegyzet), p., n Lásd: Opll: Alte Grenzen (15. sz. lábjegyzet), pp , és uo., Schutz und Symbol. Zur Stadtbefestigung von Wien vom hohen Mittelalter bis zur Mitte des 19. Jahrhunderts, in: Österreichische Zeitschrift für Kunst und Denkmalpflege LXIV, fasc. 1/2 (2010), p

91 Augustin Hirschvogel és Bonifaz Wolmuet 45 megrajzolták a város legrégebbi térképeit. Miután a Habsburgok megszerezték Szt. István koronáját, Bécsnek (amelynek kapcsolatai a szomszédos országgal jelentősebbé és dinamikusabbá is váltak a 15. században) a Magyar Királyság referencia-pontjaként új szerepe lett a korai újkorban. Abban az időben, amikor a hatalmon lévő dinasztia és az arisztokratikus elit nemzetközi ügyekkel foglalkozott, a nyelvi különbözőségek hosszútávon nem jelentettek akadályt inkább összekötő kapocsként szolgáltak a muzulmánok az oszmánok elleni harcban. Ezekben az évtizedekben a terjedő reformáció hatására a keresztény világ megbomlott, ám ezek a jelenségek nem befolyásolták döntően a Magyar Királysággal ápolt kapcsolatokat. Bécs ekkor vált a Magyar Királyság fővárosává. A Habsburgoknak azonban meg kellett békélniük a Magyar Királyságban uralkodó feltételekkel, amelyek igencsak különböztek a Lajtától nyugatra lévőktől ilyen volt például a magyar nemesség ellenállási joga, amely egészen a 13. századig nyúlt vissza. A császárság fővárosaként és székhelyeként számon tartott Bécs ( Reichshaupt- und Residenzstadt ) a 17. század elejéig maradt a Magyar Királyság alappillére, több olyan döntő fontosságú tényező mellett is, amelyek befolyásolták a korabeli közép-európai politika színterét (az oszmán hatalom, Erdély pozíciója Kelet és Nyugat határán, az osztrák és császári hatalom szférái), illetve még akkor is, amikor az udvar Prágába költözött. Irodalom Baďurík, Jozef. Westslowakische Städte und der Weinbau im Jahrhundert (mit besonderer Beachtung von Bratislava/Preßburg und weiteren kleinkarpatischen Weinstädten). In Stadt und Wein (Beiträge zur Geschichte der Städte Mitteleuropas, vol. XIV), ed. Ferdinand Opll, Linz/Donau, Caproş, Iulia. Students from Kosiče at foreign Universities before and during the Reformation Period in the Town (Doctoral Thesis. Central European University, Department of Medieval Studies, Budapest, 2010); online: (May 8, 2013). Folberth, Otto. Gotik in Siebenbürgern. Der Meister des Mediascher Altars und seine Zeit. Wien München, Gecsényi, Lajos. Die Auseinandersetzungen des Wiener Stadtrats mit den aus Pest und Buda/Ofen vertriebenen Bürgern im Jahre in Wiener Geschichtsblätter 61/3 (2006): Hollegger, Manfred. Maximilian I. ( ). Herrscher und Mensch einer Zeitenwende. Stuttgart, Opll Stürzlinger: Ansichten und Pläne (20. sz. lábjegyzet), p., nn. 35 és

92 Hödl, Günther. Albrecht II. Königtum, Reichsregierung und Reichsreform Forschungen zur Kaiser- und Papstgeschichte des Mittelalters 3 (1978). Kaiser Ferdinand I Das Werden der Habsburgermonarchie, ed. Wilfried Seipel. Ausstellungskatalog, Wien Milano, Kiss, István N. Die Bedeutung der ungarischen Viehzucht für Ungarn und Mitteleuropa vom 16. bis zum 18. Jahrhundert. In Akten des 7th International Economic History Congress Edinburgh 1978 Internationaler Ochsenhandel ( ), ed. Ekkehard Westermann, Stuttgart, Kohler, Alfred. Ferdinand I Fürst, König und Kaiser. München, Koller, Heinrich. Kaiser Friedrich III. In Gestalten des Mittelalters und der Renaissance (Darmstadt, 2005). Krasser, Harald. Zur siebenbürgischen Nachfolge des Schottenmeisters. Die Birthälmer Altartafeln. In Österreichische Zeitschrift für Kunst und Denkmalpflege 27 (1973): Kubinyi, András. Die Pemfflinger in Wien und Buda. In Jahrbuch des Vereins für Geschichte der Stadt Wien 34 (1978): Kubinyi, András. Weinbau und Weinhandel in den ungarischen Städten im Spätmittelalter und in der frühen Neuzeit. In Stadt und Wein (Beiträge zur Geschichte der Städte Mitteleuropas, vol. XIV, ed. Ferdinand Opll, Linz/Donau, Landsteiner, Erich. Weinbau und Alkoholproduktion im südöstlichen Mitteleuropa. Eine langfristige Perspektive ( Jahrhundert). In Österreich in Geschichte und Literatur 48 (2004): Madersbacher, Lukas. Wien und Niederösterreich. In Geschichte der bildenden Kunst in Österreich, Bd. 3: Spätmittelalter und Renaissance, ed. Artur Rosenauer, München Berlin London New York, Mary of Hungary. The Queen and her Court Exhibition Catalogue, Budapest, Opll, Ferdinand. Alte Grenzen im Wiener Raum. Kommentare zum Historischen Atlas von Wien 4, (1986): Opll, Ferdinand and Stürzlinger, Martin. Wiener Ansichten und Pläne von den Anfängen bis Mit einem Neufund aus Gorizia/Görz aus der Mitte des 16. Jahrhunderts. Wien: Wiener Geschichtsblätter, Beiheft, Opll, Ferdinand. Ferdinand I. und seine Stadt Wien. Versuch einer Neubewertung des Verhältnisses zwischen Herrscher und Stadt. In Jahrbuch des Vereins für Geschichte der Stadt Wien 61 (2005): Opll, Ferdinand. Innensicht und Außensicht. Überlegungen zum Selbst- und Fremdverständnis Wiens im 16. Jahrhundert. In Wiener Geschichtsblätter 59 (2004):

93 Opll, Ferdinand. Spanier in Wien. In Wir. Zur Geschichte und Gegenwart der Zuwanderung nach Wien. Katalog der 217. Sonderausstellung des Historischen Museums der Stadt Wien, 19. September bis 29. Dezember Pálffy, Géza. Die Anfänge der Militärkartographie in der Habsburgermonarchie. Budapest, Sigismundus Rex et Imperator. Kunst und Kultur zur Zeit Sigismund von Luxemburg , ed. Imre Takács (Ausstellungskatalog, Augsburg, 2006). Steinerne Zeugen. Relikte aus dem alten Wien, ed. Renta Kassal-Mikula, Ausstellungskatalog des Wien Museums, Wien, Vocelka, Karl.»Du bist di port und zir alzeit, befestigung der christenheit«. Wien zwischen Grenzfestung und Residenzstadt im späten Mittelalter und der frühen Neuzeit. In Metropolen im Wandel. Zentralität in Ostmitteleuropa an der Wende vom Mittelalter zur Neuzeit, ed. Evamaria Engel, Karen Lambrecht és Hanna Nogossek, Berlin, Wiesflecker, Hermann. Kaiser Maximilian I. Das Reich, Österreich und Europa an der Wende zur Neuzeit, Voll Wien und München, Zur Herrschaftspraxis eines europäischen Monarchen, ed. Karel Hruza (Wien Köln Weimar, 2012). 93

94 Kassa kereskedelmi életének jogi háttere a középkorban Weisz, Boglárka Absztraktum Az értekezés célja, hogy bemutassa Kassa város kereskedelmének jogi feltételeit a középkorban. A kereskedelem fellendülésének jellemzésén kívül felsorolja azokat a fontos privilégiumokat, melyek befolyással voltak a kassai polgárok által folytatott kereskedelemre. Kassa város egyik legfontosabb kiváltsága volt a raktárjog. Ez a jog arra kötelezte a lengyel, orosz és az ezen országokhoz tartozó területek kereskedőit, hogy árujukat Kassán leadják, sőt hogy útjukat ne folytassák tovább az ország belterületére. A raktárjogot később a hazai kereskedőkre is kiterjesztették, főleg a székelyföldiekre, azonban ellenkező irányban. Bár kisebb nagyobb engedmények árán, Kassának mégis sikerült megtartania a raktárjogot egész a középkor végéig, ezzel jelentősen segítve a kassai polgárok által lebonyolított kereskedelmet. Kulcsszavak: Kassa. Középkor. Kereskedelem. A kereskedelem jogi feltételei. Raktárjog. Kassa kereskedelmi életét jelentős mértékben befolyásolta kedvező földrajzi fekvése: a síkság és a hegyvidék találkozásánál feküdt, rajta haladtak át a főbb kereskedelmi utak, 1 amelyeken keresztül többek között a Magyar Királyságból Lengyelországba és Oroszországba is el lehetett jutni. Ez utóbbi miatt a II. András által bevezetett külkereskedelmi vám, a harmincad egyik állomáshelye lett már az Árpád-korban. 2 A harmicadszedő helyeken egészen a 14. század második feléig a külországból jövő kereskedő köteles volt megállni, áruját kibontani, és az áru értékének megfelelő külkereskedelmi vámot megfizetni. 3 Ez természetesen jó hatással volt az adott település kereskedelmi életére is, hiszen a kereskedő szívesen megpróbálkozott portékájának értékesítésével is, ha már felbontotta szekerét. Ezt azonban csak abban az esetben tudta megtenni, ha arra lehetősége volt, azaz az árucsere színtere biztosított volt a számára. Kezdetben ezt három helyen tudta megtenni: a heti-, az országos vásáron és a lerakatban. 4 Ezek közül Kassán a 14. század közepéig csak hetivásárral számolhatunk. 1 Vö. Osváth Gyula: Adalékok Kassa város közjogi helyzetéhez és közigazgatási szervezetéhez I. Lipót koráig. Kassa ; Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I. Bp és térképmelléklet: Abaújvármegye a XIV. század elejéig : Regesta diplomatica nec non epistolaria Slovaciae. I. Ed.: Vincent Sedlák. Bratislavae Vö. Weisz Boglárka: Az Árpád-kori harmicadvám. In: Erősségénél fogva várépítésre való. Szerk.: Juan Cabello, C. Tóth Norbert. Nyíregyháza , : Magyar diplomácziai emlékek az Anjou-korból. Acta extra Andegavensia. Szerk.: Wenzel Gusztáv. I. Budapest Azért kezdetben, mert a lerakatjog megszerzését követően tiltották a külföldi kereskedőknek a hetivásárokon történő árusítást, azt csak az éves vásárokon vagy a lerakatokban bonyolíthatták. Vö. Weisz Boglárka: Vásárok és lerakatok a középkori Magyar Királyságban. Budapest

95 Kassa hetivásár-tartási engedélyét nem ismerjük, feltételezzük azonban, hogy azt már hospeskiváltságuk elnyerésekor, azaz 1249 előtt megkapták, 5 jóllehet első említése 1311-ből származik. 6 A 14. századtól két hetivásár-nap bukkan fel az oklevelekben: a csütörtök 7 és a vasárnap. 8 A kettő közül a csütörtöki lehetett a hospeskiváltságban engedélyezett vásár, hiszen a vasárnapi vásározás a század során tilalmas dolognak számított, így ilyen formájú vásártartási engedélyt nem is állítottak ki az uralkodók ebben az időszakban. A 14. században azonban újra felbukkant a vasárnapi vásározás engedélyezése, így erre vonatkozó vásártartási engedélyt magában foglaló kiváltságlevélhez 1340-t megelőzően juthattak a kassaiak, 9 mára azonban ez sem maradt fenn. Egy második hetivásár engedélyének kérése arra utal, hogy jelentős kereskedelmi forgalom zajlott a településen, azt egy hetivásár már nem bírta el. A kassai hetivásárok megyén belüli jelentőségét mutatja, hogy a 14. századtól háromvásáros kikiáltások színhelyei voltak. 10 Ugyanakkor joggal feltételezhetjük, hogy nem csak a megye lakosai, kereskedői fordultak meg rajta, vonzáskörzete ennél jóval nagyobb volt. A megnövekedett érdeklődés miatt válhatott szükségessé, hogy Kassa éves vásártartásra is engedélyt kérjen. I. Lajos július 28-án két az ünnepnapok megadása kivételével szó szerint megegyező oklevelet bocsátott ki a sokadalmakra vonatkozóan: 11 az egyikben Mihály oktávájától (okt. 6.) egy hétig, a másikban a Szentháromság ünnepétől kezdődően két hétig tartó éves vásárra adott engedélyt. A vásárengedélyt a budai polgárok szabadságaival egyező formában (ad instar huiusmodi libertatis fidelium civium et hospitum nostrorum Budensium) biztosította az uralkodó. Ami annyit jelentett, hogy a vásárt az uralkodó kivette a nádor, a tárnokmester, az országbíró és más hatalmasságok joghatósága alól, így a vásáron csak a kassai bíró ítélkezhetett; a vásárra akár szárazföldön, akár vízen érkezők a város határain belül nem fizettek vámot, és áruikkal szabadon kereskedhettek; a vásárra érkező kereskedőket korábbi adósságaik és tetteik miatt sem sze- 5 Vö. Zsoldos Attila: Kassa útja az évi kiváltságolásig c. tanulmányával e kötetben. 6 Archív mesta Košíce. Archivum Secretum (a továbbiakban: AMK AS) A 7 (MNL OL, DF ) : Magyar Nemzeti Levéltár, Országos Levéltár, Diplomatikai Levéltár (a továbbiakban: MNL OL, DL) ; 1330: A zichi és vásonkeői gróf Zichy-család idősb ágának okmánytára I XI. Szerk. Nagy Imre, Nagy Iván. Pest (a továbbiakban: Zichy I.) 411.; 1330: A nagymihályi és sztárai gróf Sztáray család oklevéltára I. Kiadja gróf Sztáray Antal. Szerk. Nagy Gyula. Bp ; 1335: Zichy I. 445., 446.; 1342: MNL OL, DL ; 1370.: MNL OL, DL 5896.; 1344: Magyar Nemzeti Levéltár, Országos Levéltár, Diplomatikai Fényképgyűjtemény (a továbbiakban: MNL OL, DF) ; 1475: Kemény Lajos: A kassai kereskedők első czéhszabályzata 1475-ből. Magyar Gazdaságtörténeti Szemle 4. (1897) : MNL OL, DL októberében már a kassai vasárnapi vásár is háromvásáros kikiáltás színhelye, MNL OL, DL A háromvásáros kikiáltások jelentőségére l. Weisz B.: Vásárok és lerakatok i.m Ugyanezen a napon kelt Kassa városprivilégiuma is, aemly szintén a budaiak kiváltságának alapján készült, Vö. Zsoldos Attila: Kassa útja i.m. (a kérdés korábbi szakirodalmával). 95

96 mélyükben, sem javaikban nem lehet akadályozni. 12 A budaiakra hivatkozás nem egy általános megfogalmazás volt az oklevélben, mint ahogy ezt több más esetben látjuk, 13 mivel a kassaiak oklevelét Buda éves vásárára vonatkozó június 23-án kelt kiváltságlevél 14 felhasználásával készítették el. 15 A speciálisan Budára vonatkozó részek elhagyása mellett azonban az évi budai oklevéltől eltérő pontokat is találunk a kassai privilégiumban október 28-án I. Lajos Zsolnának is a budai sokadalom mintájára engedélyezett éves vásárt Úrnapja ünnepétől számított két hétre. 16 A zsolnaiak oklevelének kiállításakor újfent a budaiak június 23-án kelt oklevele szolgált mintaként. Ha a Zsolnának biztosított privilégiumot és a kassaiak július 28-i okleveleit hasonlítjuk össze, 17 azt látjuk, hogy az évi budai oklevéltől eltérő pontok Zsolna oklevelében is szerepelnek. Éppen ezért három lehetőséggel kell számolnunk: 1. a zsolnaiak oklevelét a kassai oklevél alapján készítették el 2. létezett Budának egy olyan éves vásárra vonatkozó oklevele, amely mára nem maradt fenn 3. a kiegészítésben található pontok az I. Lajos-kori éves vásáradományok szokásos formulája, így azok bekerülése a két oklevélbe összefüggés nélkül is megvalósulhatott. És valóban, I. Lajos vásáradományozó okleveleiben találunk mind a szabad kereskedelemre, mind a lefoglalásra vonatkozó megjegyzéseket, ezek szövegezése azonban eltér a kassaiak és a zsolnaiak oklevelében található szövegtől, ez utóbbiak pedig szó szerint megegyeznek, így megnyugtatóan kizárhatjuk annak a lehetőségét, hogy egymástól függetlenül kerültek be e szövegrészek a két város okleveleibe. A Budai jogkönyv alapján világos, hogy létezett IV. Lászlónak olyan oklevele is, amely a budai kereskedelemre, vásárra vonatkozott, 18 ma azonban már nem ismerjük ennek teljes tartalmát, mivel az oklevél korunkra nem maradt fenn. Éppen ezért feltételezhetjük bár bizonyítani nem tudjuk, hogy mind a kassaiak, mind a zsolnaiak vásárengedélyre vonatkozó oklevelének elkészítésekor IV. László évi kiváltságlevele mellett egy másik, szintén a budai éves vásárra vonatkozó oklevelét is felhasználták. 12 Vö. Výsady miest a mestečiek na Slovensku I Ed. Ľubomir Juck. Bratislava (a továbbiakban: VMMS I.) Pl. Bártfa augusztus 2: Štátny Archív v Poprade Pobočka Bardejov 20. (MNL OL, DF ). 14 Budapest történetének okleveles emlékei I. ( ). Csánky Dezső gyűjtését kiegészítette és sajtó alá rendezte Gárdonyi Albert. Bp (a továbbiakban: BTOE) I Vö. Függelék 16 Pobočka Žilina, Archivum secretum 46. (MNL OL, DF ). 17 Vö. Függelék 18 Vö. 76, : Karl Mollay: Das Ofner Stadtrecht. Eine deutschsprachige Rechtssammlung des 15. Jahrhunderts aus Ungarn. Monumenta Historica Budapestinensia 1. Bp (a továbbiakban: Ofner Stadtrecht) 90., 93., 95; Mivel a budai jogkönyv ezekről az oklevelekről csak annyit mond, hogy László adta ki őket, felmerül annak a lehetősége is, hogy a kiadóban a Károly ellen fellépő Vencel (Ladislaus/Wladislaus) királyt keressük, ami megmagyarázná azt is, hogy Károly, majd I. Lajos ezt az oklevelet miért nem írták át. 96

97 1347. október 18-án pedig I. Lajos újabb vásásengedélyező oklevelet bocsát ki, amely Szent Mihály napjának nyolcadától számított egy hétre engedélyezi annak megtartását, 19 ehhez utólag betoldották, hogy az engedély Szentháromság nyolcadától számított egy hétre is vonatkozik. Ez utóbbi kiegészítés azonban ellentmond a júliusi engedélynek, hiszen az Szentháromság ünnepétől számított két hétre adott éves vásárra engedélyt a városnak. A betoldás időpontját nem ismerjük, az bizonyos, hogy más tintával és más kéz írta, 20 mint az oklevelet, valamint, hogy tévedett a betoldó a vásár idejét illetően október 24-én I. Lajos egy újabb oklevelet bocsátott ki, amely szerint ő Szent Mihály nyolcadától egy hétig tartott éves vásárra adott engedélyt, ami azonban a kassaiaknak a szüret és más elfoglaltságok miatt nem tűnt megfelelőnek, 21 ezért ezt a sokadalmat Szentháromság ünnepére és az attól számított két hétre helyezi át. 22 Az oklevél érdekességét az adja, hogy az júliusi oklevelek alapján úgy tűnt, hogy mindkét ünnepre kapott engedélyt a város, így az egyik ünnepről a másikra történő áthelyezésnek semmi értelme, kivéve azt a lehetőséget, ha 1347 júliusában a kassaiak csak a Szent Mihály oktávájára kaptak engedélyt ahogy arra I. Lajos évi oklevele utal, és a másik júliusi oklevelük ez alapján készült. Azonban semmi külső jegy sem indokolja, hogy a júliusi oklevelek közül a Szentháromság napjára adott vásárkiváltságot későbbi hamisítványnak tekintsük, mind írása, mind a rajta lévő két pecsét az oklevél eredetisége mellett szól, ráadásul megtalálható rajta I. Lajos évi megerősítő záradéka is. 23 Mivel I. Lajos első pecsétje 1363-ban elveszett, így minden első pecsétjével kiállított privilégiumlevelet meg kellett erősíteni. A megerősítendő oklevelet ekkor azonban nem foglalták új oklevélbe, hanem a megerősítendő oklevél aljára (általában az oklevél jobb oldalára) írták fel a megerősítő záradékot, a régi pecséttől balra pedig felfüggesztették az új pecsétet. 24 Ezt figyelhetjük meg a kassai oklevélen is. Az évi oklevelet csak abban az esetben tudjuk értelmezni, ha az évi szentháromsági sokadalmat engedélyező oklevelet mégis hamisnak tekintjük. A hamisítás oka pont az 1364-es megerősítés lehetett, amelyhez egy privilégium, és nem egy áthelyezési engedély volt szükséges. Mindezek ellenére nem tudjuk bizonyítani, hogy valóban hamisítvánnyal állunk szemben, csak annyit tudunk, hogy az oklevelekben található adatok ellentmondóak. Az évi oklevéllel a Szent Mihály napi éves vásár megszűnt, a Szentháromságit pedig a 14. század végén már Úrnapi vásárként emlegették. 25 Ily 19 VMMS I AMK AS E AMK AS E AMK AS E A záradék szövege megegyezik más ekkor készült záradék szövegeivel, Vö. Grünn Albert: I. Lajos király megerősítő záradéka. Turul Uo AMK AS E 5. 97

98 előzmények után november 30-án kapta a város a második éves vásárra vonatkozó engedélyét, mégpedig Szent Erzsébet napját (nov. 19.) megelőző és követő egy-egy hétre. Ezt a vásárt a kassai úrnapi és más királyi városok éves vásárának szabadságával megegyező formában lehetett megtartani. 26 Ezt követően sokáig csak e két éves vásár működött Kassán, mígnem május 24-én II. Lajos a Szent Kereszt feltalálásának (május 3.) és Mária mennybevitele (augusztus 15.) napjaira, valamint az azt megelőző és követő napokra, amint az szükséges, engedélyezett éves vásárokat. 27 Ezzel a középkor végére Kassának négy éves vására is volt. Jóllehet a Magyar Királyságban volt több olyan város, ahol több mint két éves vásár is működött mint például a kassaiak által is látogatott Nagyváradon, ahol 11 éves vásárt tartottak, az, hogy a kassaiak a 15. században nem törekedtek újabb sokadalomtartási engedély megszerzésére, már egy másik kereskedelmi intézménynek volt köszönhető, mégpedig a lerakatnak. Azon városok ugyanis, ahol a kereskedők száma viszonylag nagy volt és meg tudták szerezni a lerakatjogot, kereskedővárosoknak tekinthetők. Céljuk nem a szabad kereskedelmet biztosító éves vásárok számának növelése, hanem a helyi kereskedők kereskedelmi monopóliumának elérése volt. A teljes lerakatjoggal (Sperrstapel) amellyel, mint a későbbiekben látjuk, Kassa is bírt rendelkező Bécsben is csak két éves vásár működött. 28 Nem véletlen, hogy Kassa is csak akkor kér újabb éves vásárokra vonatkozó engedélyt az uralkodótól, amikor lerakatjoga már túl van virágkorán. Amikor július 28-án Kassa Buda város szabadságait megkapta, az átvett pontok között megtaláljuk azt is, 29 amely szerint a le- és felfelé menő szekerek áruikkal álljanak meg a városban, és mint eddig, mindennap tartsanak vásárt. A pestiek évi és a kassaiak évi oklevelének e pontjánál egyetlen különbséget fedezhetünk fel, mégpedig a kassaiban a le- és felfelé közlekedő szekerek szerepelnek, és nem hajók, ahogy az a pestiben olvasható. 30 Ami azt mutatja, hogy a pesti kiváltságlevelet nem szolgaian másolták le, hanem törekedtek azt Kassára szabottan kijavítani. Ennek ellenére nem 26 AMK AS E AMK AS E ban még Jakab napkor (júl. 25.) és Gyertyaszentelő Boldogasszonykor (febr. 2.) tartottak vásárokat (Die Rechtsquellen der Stadt Wien. Hrsg. Peter Csendes. Wien Köln Graz ), 1382-ben ezeket Áldozócsötürtök és Katalin napra (nov. 25.) helyezték át (Rechtsquellen der Stadt Wien i.m. 194.), és a későbbiekben is ez a két időpont állandósult. Vö. 1417: Die Rechte und Freiheiten der Stadt Wien II. Bearb. von Johann Adolf Tomaschek. Wien ; Peter Csendes- Ferdinand Oppl: Wien. Geschichte einer Stadt. I. Von den Anfängen bis zur ersten Türkenbelagerung (1529). Wien , Vö. Zsoldos A.: Kassa útja i.m. 30 Item currus descendentes et ascendentes cum mercimoniis apud eos descendeant et forum, sicut prius, habeant cotidianum VMMS I. 148.; Vö. Buda város kiváltságával: 1244: Item naves et carine descendentes et ascendentes cum mercibus et curribus apud eos descendant et forum sicut prius habeant cottidianum Elenchus fontium historiae urbanae III/2. Ed. András Kubinyi, Monika Jánosi, Péter E. Kovács, József Köblös, István Tringli. Bp (a továbbiakban: EFHU III/2.)

99 tartjuk lehetségesnek azt, hogy a szövegrész korábbi időszakra vonatkozó megjegyzése (sicut prius) megállná a helyét, 31 azaz, hogy Kassán már az 1347 előtti időben is lehetőség lett volna mindennapi árucserére. 32 A privilégium e pontja biztosította Kassa számára a lerakatjogot, 33 a túl általános megfogalmazás miatt azonban 1361-ben I. Lajos e jogukat pontosította. Az uralkodó oklevele értelmében az Oroszországból, Lengyelországból és ezek tartományaiból érkező külföldi kereskedőknek Kassán kellett eladniuk áruikat, sőt Kassa városán túl már nem is mehettek. 34 Ezzel Kassa az északról, északkeletről érkező külföldi kereskedők tekintetében teljes lerakatjogot (Sperrstapel) szerzett, hiszen a kereskedők továbbmenetelét is tiltotta az uralkodó. 35 Ahhoz hasonló jogot kapott Kassa, mint 1259-ben Köln, amelyen túl a külföldről érkező kereskedők köztük a Magyarországból jövők már nem mehettek. 36 Hamarosan azonban a király felmentést is adott a lengyel kereskedőknek e szigorú kassai lerakatjog alól, mégpedig február 25-én, amikor biztosította számukra, hogy ha Kassán három teljes napon át nem tudják eladni áruikat, akkor az érkezéstől számított ötödik napon elhagyhatják a várost és áruikat a Magyar Királyságban bárhová vagy akár azon kívül is vihetik. 37 Ez bizonyosan Kassa ellenszegülését váltotta ki, hiszen számára a legfontosabbak a lengyel kereskedők voltak augusztus 4-én már el is érték I. Lajosnál, hogy újra úgy rendelkezzen, hogy a lengyel és más külföldi kereskedők, akik a lengyel területeken keresztül jönnek a Magyar Király- 31 Halaga szerint már a 13. század végétől Kassa lerakatvárosnak tekinthető (Ondrej Halaga: Colnice a dôverníci v Ríšskom Monopole Košic. Historický Časopis 39. (1991) 3.), ezt azonban semmi sem támasztja alá. 32 Ez nem napi piacot (Tagesmarkt) jelentett, ahogy Halaga gondolta, hanem külföldi kereskedőknek biztosított kereskedelmi lehetőséget a hetivásártól függetlenül. Vö. Halaga O.: Colnice a dôverníci i.m. 3.; Weisz B.: Vásárok és lerakatok i.m Kassa lerakat-jogához l. Farkas Róbert: Kassa árúmegállító joga. A város titkos levéltárának adatai alapján. Kassa 1893.; Ondrej R. Halaga: Počiatky Diaľkového Obchodu Cez Stredné Karpaty a Košického Práva Skladu. Historica Carpatica 4. (1973) A középkori Magyar Királyság mai Szlovákia területén lévő városaik lerakatjogához l. Suchý, Michal: Stredoveké právo núteného skladu. Historický Časopis 10. (1962) AMK AS D 2. (MNL OL, DF ). Ezt az oklevelet átírta I. Lajos 1364-ben AMK AS D3 (MNL OL, DF ), majd Zsigmond 1393-ban AMK AS D 7 (MNL OL, DF ), ez utóbbit átírja a jászói konvent 1422-ben AMK AS D 21 (MNL OL, DF ). 35 Krakkó lerakatjogához és Kassához fűződő viszonyához lásd Kutrzeba, Stanisľaw: Handel Krakowa w wiekach średnich na tle stosunków handlowych Polski. Wydział Historyczno- Filozoficzny 46. (1902) ; Halaga, Ondrej R.: Krakovské právo skladu a sloboda obchodu v uhorsko poľsko pruskej politike pred Grunwaldom. Slovanské Štúdie XVI. (1975) Quellen zur Geschichte der Stadt Köln. II. Herausgeben von Leonard Ennen, Gottfried Eckertz. Köln ; A kölni lerakatjoghoz l. Gönnenwein, Otto: Das Stapel- und Niederlagsrecht. Weimar ; Kuske, Bruno: Der Kölner Stapel und seine Zusammenhänge als wirtschaftspolitisches Beispiel. Jahrbuch des Kölnischen Geschichtsvereins 21. (1939) Codicis diplomatici civitatis Cracoviensis I. ( ) Kodeks dyplomatyczny miasta Krakowa I. ( ). Wyd.: Franciszek Piekosiński. Krakow (a továbbiakban CDCC I.)

100 ságba, Kassán kötelesek áruikat lerakni és azokat Kassán túl már nem is vihetik. 38 Kassa részéről a lerakatjog még teljesebbé tételéhez a következő lépés az volt, hogy jogukat kiterjesszék a hazai kereskedőkre is. Ezt két lépésben tették meg: elsőként 1388-ban elismertették Zsigmonddal, hogy joguk a lengyel területekről érkező kereskedőkre és nem csak külföldiekre vonatkozik, 39 majd 1399-ben ezt kiterjesztették az oda tartó kereskedőkre, hiszen ekkor Zsigmond felszólította a bel- és külföldi kereskedőket, különösen az Erdélyből és Váradról érkezőket, hogy áruikat Kassán kötelesek eladni, és azokat onnan nem vihetik tovább. 40 Egy évvel később, azaz 1400-ban az uralkodó már úgy fogalmazott, hogy minden hazai és idegen kereskedő az országon átvonulva köteles áruit először (primitus) Kassán lerakni. 41 Természetesen ez elsősorban Lőcse ellen irányult, amely város szintén a lengyel területekről érkező árucikkek felvásárlásában volt érdekelt, és már 1321 óta bírt oly joggal, amely a városon áthaladó kereskedőket 15 napig áruik eladására kényszerítette. 42 A 15. század elejére így mind a Lengyelország felől jövő, mind az oda tartó kereskedők tekintetében élt Kassa Sperrstapele. Zsigmond lépései, amelyekkel Kassát kiemelte a többi városhoz képest, mind a lengyel, mind a magyar kereskedőkben ellenérzéseket váltott ki. Az előbbiek 1401-ben érték el, hogy a magyarországi előkelők biztosítsák számukra, hogy a szövetet és más árut a Magyar Királyság bármely városába elvihessék, 43 a hazai kereskedőket pedig 1402-ben mentette fel az uralkodó Kassa lerakatjoga alól, ugyanakkor azt a külföldi és erdélyi kereskedők tekintetében megerősítette, 44 azaz őket újra a város felkeresésére és az ott történő árusításra szólította fel. Miután a kassaiak így nem tudták érvényesíteni az erdélyieket kivéve a hazai kereskedők feletti lerakatjogukat, a lerakatban folytatható kereskedelmet akarták úgy szabályozni, hogy az a kassai kereskedők érdekeit védje. Erre 38 AMK AS D 4 (MNL OL, DF ); l. még 1378: AMK AS D 5 (MNL OL, DF ). 39 AMK AS D 9 (MNL OL, DF ); 1390-ben azonban Zsigmond már megtiltja a kassaiaknak, hogy a nagyszebenieket útjukban akadályozzák, Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen II. Bearb. Von Franz Zimmermann, Carl Werner. Hermannstadt AMK AS D 8 (MNL OL, DF ); AMK AS D 10, D 11 (MNL OL, DF ). 41 AMK AS D 13 (MNL OL, DF ); Átírta a jászói konvent július 15-én, AMK AS D15 (MNL OL, DF ) és december 27-én is a jászói konvent, AMK AS D 27, D 28 (MNL OL, DF ) AMK AS D Regesta diplomatica nec non epistolaria Slovaciae II. Ad edendum praeparavit Vincent Sedlák. Bratislavae ; Lőcse lerekatjogához vö. Suchý, Michal: Dejiny Levoče I. Košice CDCC I. 141.; Zsigmond azonban 1423-ban úgy döntött, hogy Kassán túl nem vihetik áruikat (AMK AS D 22, MNL OL, DF ) ban II. Lajos is hasonlóképpen rendelkezett (MNL OL, DF ). A 15. század eleji lengyel magyar kereskedelmi viszonyokhoz vö. Sroka, Stanisław Starzyński, Marcin: Handel und Politik. Die Karriere des Markus von Nürnberg in Ungarn an der Wende vom 14. zum 15. Jahrhundert. Mitteilungen des Vereins für Geschichte der Stadt Nürnberg. 97. (2010) AMK AS D 14 (MNL OL, DF ). 100

101 három eszközt használtak a középkorban: 1. csak a lerakatjoggal rendelkező város polgárai számára engedélyezték a vásárlást a lerakatban (pl. Buda, 45 Velence 46 ) 2. meghatározott ideig csak a város kereskedői vásárolhattak a lerakatban, azaz elővásárlási joguk volt, csak ennek leteltét követően vásárolhattak mások is (erre a Magyar Királyság területén nem találunk példát, csak külföldön ismert 47 ) 3. korlátozták a lerakatban az eladható áruk mennyiségét (pl. Buda, 48 Késmárk 49 ). A kassai lerakatban mind a külföldi, mind a hazai kereskedők vásárolhattak, 50 tartozásukért, vagy hitelezett pénzükért a kassaiak a bíró és az esküdtek különös engedélye nélkül (sine speciali indulto vel licentia) azonban nem kereshették fel adósaikat. 51 A hitelben folyó kereskedés természetesen kassai lakosokkal is bevett szokásnak számított, amint az el nem adott áruk raktározása is. Ezt jól mutatja a Kassa és Krakkó városa közötti szerződés 1394-ből, amelyben megegyeztek, hogy kereskedőik szabadon árusíthatnak egymás városában, ha pedig ezt az egyezséget fel akarnák bontani, akkor azt négy hónappal korábban kötelesek közölni a másik féllel, hogy az árukat haza tudják küldetni, és az adósságokat be tudják hajtani ben szabályozták először, hogy a külföldi kereskedők és az idegenek, azaz azok, akik nem kassai lakosok, és nem rendelkeznek polgárjoggal, miből mekkora mennyiséget adhatnak el egy másik idegen kereskedőnek, 53 ennél nem lehet sem kevesebbet, sem többet eladni. Azaz míg egyrészt tiltja az egymás közötti kiskereskedelmet, a felvásárolható áruk mennyiségét is korlátozza, míg ilyen rendelkezést a kassaiak esetében nem tesz. Ugyanakkor abban is biztosak lehetünk, hogy a kassaiak sem vásárolhattak vagy árusíthattak kicsiben a lera Ofner Stadtrecht Vö. Maartje van Gelder: Trading places: the Netherlandish merchants in early modern Venice. (Library of economic history) Vö. Gönnenwein, O.: Das Stapel- und Niederlagsrecht i.m Pl. 76, 77, 104 Ofner Stadtrecht , Vö. Demkó Kálmán: Késmárk város kereskedelmi szabályzata a XV-ik század elejéről. Történelmi Tár Vö. 1368: CDCC I ; 1399: AMK AS D 10, D 11 (MNL OL, DF ). 51 Vö. 1399: AMK AS D 10, D 11 (MNL OL, DF ); 1417: AMK AS D 19 (MNL OL, DF ); 1417: AMK AS D CDCC I. 17.; A kiadásban 1324-es évszám szerepel, és ezt fogadja el a lengyel és szlovák szakirodalom, vö. Kutrzeba, S.: Handel Krakowa i.m. 59.; Branislav Varsik: K Boju Medzi Košickými Meštanmi a Omodejovcami. Historický Sborník X. (1952) 235.; Halaga, Ondrej: Košice-Balt. Výroba a obchod v styku východoslovenských miest s Pruskom ( ). Košice ; Baczkowski, Krysztof: Handelsbeziehungen zwieschen Krakau und Oberungarn (der Slowakei) im 15. und 16. Jahrhundert (ca ). In: Weltwirtschaft und Wirtschaftsordnung. Festschrift für Jürgen Schneider zum. 65. Geburtstag. Hg.: Rainer Gömmel, Markus A. Denzel. Stuttgart ; Az oklevelet kiadó Kilián Jakab kassai bíró az 1390-es években élt (vö. AMK AS D 12, MNL OL, DF ), ráadásul az egyezség szövegének párja a kassai levéltárban található, aemlyben az évszám 1394, így ezt tekinthetjük az egyezség valós dátumának, AMK AS D 1 (MNL OL, DF ). 53 AMK AS D 16 (DF ). 101

102 katban, 54 arra csak a hetivásáron volt alkalmuk, ahogy a külföldi kereskedők is csak az éves vásárokon árusíthattak kis tételben. 55 Az idegen kereskedőket ezeken kívül kötelezték arra is 1404-ben, hogy mérleget, súly- és hosszmértékeket szállásukon, boltjukban vagy kamrájukban ne tartsanak, hanem a város mérlegét voltak kötelesek használni. 56 A kassai kereskedők céhszabályzata pedig megtiltotta a céh tagjainak, hogy az idegen kereskedőknek mérleget vagy súlyokat kölcsönözzenek. 57 A városi mérleg használatáért természetesen fizetniük kellett a kereskedőknek, ami a város bevételét gyarapította. A lengyel kereskedők természetesen újra és újra megpróbálkoztak a szabad kereskedelmük visszaállításával a Magyar Királyság területén, Kassa pedig a lerakatjog hazai kereskedőkre való kiterjesztését akarta újra elérni. A két törekvés 1423-ban egy per során találkozott, amelynek végeredménye Kassa számára fél sikernek volt tekinthető. Egyrészt Zsigmond a lengyel kereskedőket arra kötelezte, hogy Kassán áruljanak és a városon túl már ne is menjenek, másrészt ezt érvényesnek tekintette azokra is, akik a lengyel területekről jönnek a Magyar Királyságba. 58 Két év múlva pedig már mind a magyar, mind a külföldi kereskedőknek az uralkodó a kassai lerakat felkeresését, és az ott történő árusítást írta elő. 59 Ezzel visszaállt Kassa teljes lerakatjoga (Sperrstapel) a hazai kereskedők tekintetében is, és ez a későbbiekben sem változott. 60 A Kassát mégis elkerülni akaró kereskedők olyan utakat igyekeztek használni, amely elkerülte a várost, így kikerülték a kassai lerakatot. Természetesen Kassa ezt nem engedhette meg, ezért folyamatosan fellépett az ilyen utakkal szemben. Az egyik ilyen út Homonnán keresztül vezetett, éppen ezért a kassaiak olyan királyi rendelkezések kibocsátását szorgalmazták, amelyek a Homonnán át vezető út megszüntetésére irányultak. Céljuk elérése érdekében hol lerakatjogukra, hol a városban szedett harmincadra és a harmincad fizetésének elmaradására hivatkoztak ben éltek először panasszal a kassaiak a homonnai út miatt, és V. László igazat is adott a város-nak: a kereskedőket a városba történő betérésre és az áruk lerakására szólította fel, ugyanakkor azonban megtiltotta a kassaiaknak, hogy a kereskedők áruit 54 A város 1461-ben a kassai szabó céh kérelmére engedte csak meg, hogy idegenektől saját maguk és családjaik számára szükségletük szerint vásároljanak, feldolgozás céljából azonban csak végszámra engedélyezték a vásárlást, Kemény Lajos: A kassai szabók évbeli czéhszabályzata. Magyar Gazdaságtörténeti Szemle 10. (1903) Vö. 1475: Kemény L.: A kassai évi czéhszabály i.m AMK AS D 16 (DF ). 57 Kemény L.: Kemény Lajos: A kassai kereskedők évi czéhszabályai. Magyar Gazdaságtörténeti Szemle V. (1898) AMK AS D 22 (MNL OL, DF ). 59 AMK AS D 35 (MNL OL, DF ); Átírta a jászói prépostság 1491-ben, Uo. 60 Vö. 1453: AMK AS D 26 (MNL OL, DF ); 1460: AMK AS D 32 (MNL OL, DF ); 1503: AMK AS D 48 (MNL OL, DF ); 1511: AMK AS D 54 (DF ). 102

103 lefoglalják. 61 A homonnai út használatának tilalma a későbbi korokban is újra és újra visszatér. 62 Lengyelországból Kassára a régi út a Krompachi hegyekből Kassa harmincadfiliáján, azaz Lublón keresztül vezetett. A 16. század elején Szapolyai János örökös szepesi ispán és vajda Turdossinon keresztül új utat alakított ki úgy, hogy köveket és sziklákat töretett össze, és a völgyön keresztül járhatóvá tette az utat. 63 Kassa mindent elkövetett, hogy az új út használatát megakadályozza, és 1516-ban sikerrel is járt, miután II. Lajos felszólította a Lengyelországból érkező kereskedőket, hogy Kassán keresztül közlekedjenek, ne használják a Turdossinon át vezető utat, amelyen csak lovasok és gyalogosok közlekedhetnek, élelmiszert szállítva, a bányavárosokhoz. 64 A 15. század második felétől Kassa számára az egyik legfontosabb kereskedelmi cél az volt, hogy a felső részeken a borkereskedelmet a kezébe vegye. Ennek érdekében felléptek a környékbeli birtokosokkal, 65 valamint Lőcsével, illetve három Sáros megyei várossal: Eperjessel, Bártfával és Kisszebennel szemben. A négy város hol önállóan, hol összefogva igyekszik Kassa lerakatjoga ellen fellépni. 66 Úgy tűnik a pereskedés végére egy olyan megállapodás született, amely mindkét fél számára biztosított jogokat, ugyanakkor kötelezettségeket is tartalmazott. Legalább is ekként értelmezhetjük II. Ulászló június 10-én kibocsátott oklevelének rendelkezését, amely szerint a lőcseiek, bártfaiak, eperjesiek és szebeniek Kassán csak két teljes napig kötelesek árulni, ezt követően azonban az esetleg el nem adott áruikkal továbbmehetnek, azokat máshol eladhatják, szabadon vásárolhatnak árukat és bort, visszafelé azonban kötelesek megállni a piactéren, amikor megérkeznek Kassára, és délelőtt ott kell maradniuk, de ha ezalatt az idő alatt borukat vagy más árujukat nem tudják eladni, szabadon továbbmehetnek. Ez a rendelkezés pedig a lőcseiekre is érvényes. 67 Ezt követően Kassa lerakatjoga korlátozottan volt érvényes Lőcsére, Bártfára, Eperjesre és Kisszebenre. 68 A városok a AMK AS D 29 (MNL OL, DF ). 62 Vö. 1459: AMK AS D 30 (MNL OL, DF ); 1459: AMK AS D 31 (MNL OL, DF ); 1460: AMK AS D 32 (MNL OL, DF ); 1461: AMK AS D 34 (MNL OL, DF ); 1511: AMK AS D 54 (MNL OL, DF ). 63 AMK AS E 20 (MNL OL, DF ). 64 AMK AS D 55 (MNL OL, DF ). 65 Vö. 1482: AMK AS H 132 (MNL OL, DF ); 1482: AMK AS H 133 (MNL OL, DF ); 1503: AMK AS D 47 (MNL OL, DF ); 1503: AMK AS D 48 (MNL OL, DF ); 1522: AMK AS D 58 (MNL OL, DF ); 1522: AMK AS D 60 (MNL OL, DF ); 1522: AMK AS D 59 (MNL OL, DF ); 1522: SAB 5164 (MNL OL, DF ). 66 Vö. 1491: AMK AS D 36 (MNL OL, DF ); 1494: AMK AS D 37 (MNL OL, DF ); 1495: AMK AS D 38 (MNL OL, DF ); 1495: AMK AS D 39 (MNL OL, DF = D 39); 1501: Štátny archív v Poprade Pobočka Bardejov (a továbbiakban: SAB) 3589 (MNL OL, DF ). 67 AMK AS D 43 (MNL OL, DF ); AMK AS D 44 (MNL OL, DF ). 68 Vö. 1501: SAB 3612 (MNL OL, DF ); 1501: SAB 3624 (MNL OL, DF ); 1501: SAB 3626 (MNL OL, DF ); 1503: SAB 3738 (MNL OL, DF ). 103

104 század elején léptek fel újra a kassai lerakat miatt, 69 miután 1504-ben II. Ulászló megtiltotta a kassaiaknak és a soproniaknak, hogy a felső részek nemeseit és lakosait, akik a szokott utakon közlekednek szekereikkel, lovaikkal és borukkal, városukba kényszerítsék. 70 Az uralkodó azonban úgy határozott, hogy törvénye csak a nemesekre vonatkozik, a városokra nem, így nekik borukat a későbbiekben is Kassára kellett vinniük, 71 és ott a korábban említett módon áruba kellett bocsátaniuk. Azaz továbbra is korlátozott volt Kassa lerakatjoga a 4 várossal szemben. Úgy tűnik, hogy az elzálogosított szepesi XIII város polgárai is mehettek Kassán túl, 72 mivel 1523-ban II. Lajos Kassához intézett oklevelében arról ad számot, hogy a szepesi tizenhárom városnak régi szabadsága szerint nem csak Kassáig, a szokás szerint lévő lerakodóhelyig, hanem az ország bármely területére mehetnek boruk és más áruik eladása okán, így felszólítja Kassát, hogy ezen joguk gyakorlásában őket ne háborgassák. 73 A máramarosi részeken élőkre sem vonatkozott a bor lerakásának kötelezettsége, Kassa velük szemben csak az egyéb áruk tekintetében tudta érvényesíteni lerakat jogát. Erre utal II. Ulászló március 14- én kelt Tarcai János máramarosi kamaraispánhoz és kassai harmincadoshoz intézett oklevele, amelyben arról rendelkezik, hogy a máramarosi részek városlakói a bor kivételével minden áruval menjenek be Kassára, a lerakatba (locum scilicet depositionis), és ott rakodjanak le. 74 Kassa tehát kisebb-nagyobb engedmények árán, de a középkor végéig megtartotta lerakatjogát, ami nagyban elősegítette a helyiek kereskedelmét. A kassai kereskedők céhének különben saját épülete volt (crom, steincrom), ahol a tagok megfelelő díj ellenében bolthelyiséget béreltek. 75 Itt azonban a céh évi szabályzata értelmében a céh tagjai az idegen azaz minden nem városbeli, sőt céhen kívüli városbeli kereskedők áruit nem rakhatták ki, nem adhatták el, és velük nem léphettek kereskedelmi társulásra Vö. 1503: SAB 3752 (DF ); A városok Kassa elleni fellépését örökítette meg Kassa történetének egy, a 19. század elejéről származó, ismeretlen író által készített összefoglalása, a Kassai Századok, aemly szerint 1495-ben a kassaiak a lőcseiek borral megrakott szekereit elfogták és azokat Kassára szállították, és Ennek következésében hozatott 1504 ben a 19 ik Törvény Czikkely, Kassai Századok 25. (OszK Kézirattár Oct. Hung. 528.). 70 Corpus Juris Hungarici. Magyar törvénytár évi törvényczikkek. Ford.: Nagy Gyula, Kolosvári Sándor, Óvári Kelemen, Márkus Dezső. Bp Vö. 1504: AMK AS D 49. (MNL OL, DF ); 1504: SAB 3818 (DF ); 1505: AMK AS D 41 (MNL OL, DF ); 1505: AMK AS D 50 (MNL OL, DF ); 1505: AMK AS D 52 (MNL OL, DF ); 1505: AMK AS D 53 (MNL OL, DF ); 1505: AMK AS D 51 (MNL OL, DF ); 1516: AMK AS D 57 (MNL OL, DF ) ban II. Ulászló még csak akként rendelkezett, hogy Kassa ne akadályozza a tizenhárom (szepesi) várost a régi és szokásos utak használatában AMK AS D 42 (MNL OL, DF ). 73 Štátny Archív v Levoči B 1 4 (MNL OL, DF ). 74 AMK AS D 46 (MNL OL, DF ). 75 Kerekes György: A kassai kereskedő-czéh (Bruderschaft) könyve. Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 10. (1903) , Vö.: Pach Zsigmond Pál: Szófejtés és gazdaságtörténet. Crom cromer kalmár. Magyar Nyelv 72. (1976) Kemény L.: A kassai évi czéhszabály i.m

105 A kassai kereskedők a lerakatjognak köszönhetően előnyt szereztek maguknak, elsősorban a lengyel területek felől jövő árucikkek beszerzését illetően. A felvásárolt árut a későbbiekben a kassaiak továbbértékesítették, miközben olyan árucikkek beszerzésére is törekedniük kellett, amelyeket a városon túl már nem közlekedhető elsősorban lengyel kereskedőknek adtak el. A városon kívüli kereskedelem költségeit elsősorban a vám- és harmincadmentesség megszerzésével lehetett csökkenteni, így a kassaiaknak is törekedniük kellett ezek megszerzésére. Ez azonban nem ment olyan könnyen, mint a lerakatjog megszerzése. A 14. század elején még csak területileg korlátozott vámmentességet kapott a város, mégpedig 1319-ben mentette fel I. Károly a kassai hospeseket az Újvár, Zemplén megyékben a Tisza és Sajó folyóig egészen Bereg megyéig a királyi várakhoz vagy másokhoz tartozó vámok vagy más néven szedett jövedelmek alól után azonban a kassaiak elvesztették e kiváltságukat, 78 és csak a 14. század végén sikerült az újra elnyerniük, addig csak vámkedvezményeket kaptak. Így ha Boroszló és a cseh területek felé mentek, I. Lajos évi oklevele értelmében, csak Liptón, Turócon és Zsolnán kellett vámot fizetniük, mégpedig egy áruval megrakott mázsaszekér után 4 4 garast ki- és befelé jövet. 79 Lengyelországban Erzsébet királyné jóindulatából 1371-től csak annyi vámot kellett fizetniük, mint amennyit a krakkói és lengyel kereskedők fizetnek, 80 majd 1378-ban Erzsébet királyné Alba ecclesia sive Chyhou helységben [ma Czchów, Lengyelország] felmentette őket a fél vám fizetése alól. 81 A kassaiaknak végül március 10-én sikerült elérniük Zsigmond királynál, hogy megerősítse I. Károly évi oklevelét. 82 Oly hosszú idő telt azonban már el a területileg korlátozott vámmentesség megadása, illetőleg érvénytelenítése óta, hogy annak újbóli érvényre juttatása nem ment zökkenőmentesen. 83 A későbbiekben Zsigmond évi megerősítő oklevelét ban maga Zsigmond, majd I. Károly évi oklevelét 1492-ben II. Ulászló 77 VMMS I Vö. Weisz Boglárka: Megszerezni és megtartani egy kiváltságot. A kassaiak vámmentessége. (megjelenés alatt) 79 AMK AS F 6 (MNL OL, DF ). 80 AMK AS F 7 (MNL OL, DF ); AMK AS F 8 (MNL OL, DF ). 81 AMK AS F 9 (MNL OL, DF ). 82 AMK AS F 14 (MNL OL, DF ). 83 Vö. 1393: AMK AS F 16 (MNL OL, DF ); 1404: AMK AS F 18 (MNL OL, DF ); 1404: AMK AS F 19 (MNL OL, DF ); 1404: AMK AS F 22 (MNL OL, DF ); 1404: AMK AS F 20 (MNL OL, DF ); 1404: AMK AS F 21 (MNL OL, DF ); 1405: AMK AS F 24/A (MNL OL, DF ). 105

106 erősíti meg, 84 valójában azonban az összes uralkodó elismeri e mentességüket annak ellenére, hogy kiváltságlevelüket nem írják át. 85 Az országos vámmentességet csak a 15. század elején sikerül szereznie a városnak, pedig arra lehetősége lett volna korábban is július 28-án Kassa Buda város szabadságait kapta meg, 86 és az átvett 1244 évi pesti kiváltságlevélben szerepel az országos vámmentességet biztosító pont is. 87 E vámmentességre vonatkozó passzust azonban nem találjuk meg a kassaiak oklevelében, 88 amely arra utal, az uralkodó egy bizonyos ma már meghatározhatatlan oknál fogva a kassaiaknak nem szándékozott országos vámmentességet biztosítani. Ez felettébb érdekes, főként annak tudatában, hogy ugyanakkor a város megkapta a kereskedelem szempontjából az egyik legfontosabb jogot, a lerakatjogot. 89 Sőt, amikor a város Zsigmondtól ben országos vámmentességet kapott, az is egy külső, Kassától független körülménynek volt köszönhető. Zsigmond ugyanis április 15-én városi törvényében mind a behozott, mind a kivitt áruk után harmincad szedését rendelte el, ennek enyhítésére, a kereskedőket felmentette a királyi vámok fizetése alól. 90 A kassaiak már másnap e dekrétumra hivatkozva nyerték el országos vámmentességüket, amely kizárólag a királyi tulajdonban lévő vámokra legyenek azok akár honorbirtokos kezén volt érvényben. 91 Markáns különbség figyelhető meg a kassaiak területileg korlátozott, illetőleg az országos vámmentessége között. Míg az előbbi mind a királyi, mind a mások kezén lévő vámokra vonatkozott, országos vámmentességük csak a királyi tulajdonban lévő vámoknál volt érvényesíthető. Nem véletlen tehát, hogy területi vámmentességük az egész középkor folyamán fontos volt a kassaiak számára. Feltűnő azonban az, hogy a középkorban egyetlen uralkodóval sem íratták át Zsigmond évi, vámmentességet adó oklevelét. Ha máskor nem is, de amikor 1492-ben II. Ulászlóval több igaz, nem minden kiváltságra vonatkozó oklevelüket megerősítették, 92 amelyek között I. Károly évi, a területi vámmentességre vonatkozó oklevelét is megtaláljuk, elvárnánk az országos vámmentességre vonatkozó kiváltságlevelük megerő jan. 29: AMK AS F 34 (MNL OL, DF ); ápr. 6: AMK AS Confirmatio I 1. (MNL OL, DF ); Zsigmond évi oklevelét átíratják a jászói konventtel, jan. 30: AMK AS F 25 (MNL OL, DF ); Zsigmond évi oklevelét egy, a vámbirtokosokkal szemben lefolytatott per során átírja Ország Mihály nádor, márc. 3: AMK AS F Vö. 1453: AMK AS F 45 (MNL OL, DF ); 1478: AMK AS F 77 (MNL OL, DF ). 86 VMMS I EFHU III./ Vö. Zsoldos Attila: Kassa útja i.m. 89 Vö. Weisz B.: Vásárok és lerakatok i.m Decreta Regni Hungariae. Gesetze und Verordnungen Ungarns Ed. Franciscus Döry, Georgius Bónis, Vera Bácskai. (Publicationes Archivi Nationalis Hungarici II.) Bp AMK AS F 23 (DF ). 92 AMK AS Confirmatio I 1 (DF ). 106

107 síttetését. 93 Ennek ellenére a forrásokban lévő adatok egyértelműen arra mutatnak, hogy a kassaiak országos vámmentességi kiváltsága élő volt, és a megerősítések hiánya mögött nem a kiváltság elvesztését, hanem valamely más okot keressünk. A 15. század közepétől ugyanis fennmaradtak olyan oklevelek, amelyek a kassaiak régtől bírt, vagy Zsigmond óta bírt vámmentességi kiváltságára hivatkoznak, 94 amely minden bizonnyal a kassaiak országos vámmentességére vonatkozó megjegyzés, sőt több annál. Ugyanis nem csak a királyi, hanem a nem királyi vámok birtokosainak is tiltják a behajtást a kassaiaktól. Már 1475-ben Mátyás arra utal, hogy Kassa más szabad királyi városokhoz hasonlóan vámmentességgel rendelkezik, 95 II. Ulászló pedig évi törvényében ismeri el, hogy a szabad királyi városok, így Kassa is, köztudomásúlag minden vám fizetése alól mentes. 96 Az adatokból világosan kitűnik, hogy a kassaiak érvényesíteni tudták vámmentességi kiváltságukat annak ellenére is, hogy azt megerősítették volna, sőt, mivel nem tették, az idők folyamán bővíteni tudták azt, kiterjesztve a nem királyi vámokra. Mivel a kassaiak jelentős külkereskedelmet is folytattak, a 13. századtól szedett külkereskedelmi vám, a harmincad fizetése alól is mentességet akartak szerezni. Az országos vámmentességhez hasonlóan ennek megszerzése is hosszabb időtartamot vett igénybe ben Zsigmond 10 évre ugyan felmentette őket a harmincad felének fizetése alól, ban V. László már csak egy évre adott felmentést ben végül V. László teljes felmentést biztosított a kassaiaknak a harmincadok alól, 99 a neki biztosított szolgálatokért, így azon forintért, amit a város adott V. Lászlónak. Az ben bevezetett koronavám fejében azonban a kassaiaknak is fizetniük kellett, mégpedig évente 400 aranyforintot. 100 A középkor végén, a koronavám eltűnését követően, 1500-ban II. Ulászló újra megerősíti a kassaiak harmincadmentességét, 101 ami úgy tűnik a későbbiekben is érvényben volt. 93 Egyedül a leleszi konventtel íratják át ezt az oklevelet 1458-ban, AMK AS F 52 (DF ); AMK AS F 53 (DF ); AMK AS F 54 (DF ) : AMK AS F 51 (DF ); 1470: AMK AS F 70 (DF ); 1474: AMK AS F 72 (DF ); 1481: AMK AS F 80 (DF ); 1482: AMK AS F 83 (DF ); 1483: AMK AS F 96 = F 97; 1484: AMK AS F 98; 1490: AMK AS F 102; 1491: AMK AS F 101; 1492: AMK AS F 103.; 1492: AMK AS F AMK AS F 73 (DF ). 96 Ennek szellemében adott ki Kassa számára oklevelet május 25-én (AMK AS F 115), majd augusztus 11-én már a margitszigeti apácáknak tiltja, hogy Pesten a kassaiaktól vámot szedjenek (AMK AS F 116). 97 AMK AS E 1 (MNL OL, DF ); AMK AS E AMK AS E 4 (MNL OL, DF ); AMK AS E 5 (MNL OL, DF ); AMK AS E 6 (MNL OL, DF ). 99 AMK AS E 7 (MNL OL, DF ); Vö. 1454: AMK AS E 8 (MNL OL, DF ); 1454: AMK AS E 9; A kassaiak harmincadmentességét elismerte I. Mátyás is 1464-ben, AMK AS E 10 (MNL OL, DF ) : AMK AS E 13 (MNL OL, DF ); 1471: AMK AS E 14 (MNL OL, DF ). 101 AMK AS E 16 (MNL OL, DF ). 107

108 Kassa a középkorban olyan kiváltságokhoz jutott, amelyek elősegítették a város kereskedelmi életének fellendülését. A városban a kiskereskedelem a két hetivásár mellett a középkor végén már négy éves vásáron zajlott. Ez alapján Kassát tekinthetnénk vásárvárosnak is (mint Nagyvárad, Frankfurt am Main), ahol a kereskedelmi élet az éves vásárokon bonyolódott, és a város csak a közvetítő közeg szerepét igyekezett betölteni, ekkor azonban nagyot tévednénk. Az éves vásárokat elsősorban a lengyel és orosz területek, illetőleg Erdély felől érkező kereskedők látogatták, a nyugati kereskedők számára a kassai éves vásárok nem voltak jelentősek. Ezt mutatja Meder 16. század elején összeállított, Európa legismertebb éves vásárait felsoroló Handel Buch -ja, amelyben a magyar vásárok között Kassát nem említi. 102 Az erdélyi kereskedők a középkor végére leginkább csak Váradig vitték a levantei árukat, majd onnan a kassai kereskedők útján jutott el a városba. Szintén ők voltak leginkább azok, akik a nyugati kereskedelmi cikkeket elsősorban a budai és a váradi vásárokon beszerezve Kassára szállították. 103 Kassa azonban a vásártartásnál egy sokkal jelentősebb jogot bírt a középkorban, a lerakat jogát, amely kereskedővárossá emelte. Sőt, e jog legerősebb típusával Sperrstapel találkozhatunk Kassán, amelyet nem sok város tudott megszerezni a középkor folyamán. Ezzel Kassa olyan jogot bírt, mint Köln vagy Bécs, 104 és hozzájuk hasonlóan folyamatos harcot vívott annak betartatása érdekében. Igaz, azt sajnos nem sikerült elérniük, hogy csak a város kereskedői vásárolhassanak a külföldi kereskedőtől a lerakatban, mint ahogy az Budán, 105 Velencében 106 vagy Bécsben megfigyelhető, 107 csak korlátozni tudták a nem városi polgárok lerakatban folyó kereskedelmét. A kassai lerakat nem csak a lengyel és orosz területek felől érkező kereskedőket vonzotta, hanem nyugati kereskedők is megfordultak benne. 108 A kassai kereskedők elsősorban a lerakatnak köszönhetően közvetítőkereskedőként vállaltak szerepet a középkori Magyar Királyság kereskedelmi életében. A tevékenységükből fakadó kiadásokat az országos vámés harmincadmentesség segítségével tudták csökkenteni. Ennek megszer- 102 A vásárok között a budai (Ofen), a pesti, a székesfehérvári (Weissenburg), a pozsonyi (Preßburg), a tatai (Dottes), a bátai (Waldta), a váradi (Wardein), az egri (Erlach), a gyarmati (Jarlach), a kesztölci (Gestelz), a hatvani (Hardwang) és a meghatározhatatlan pasteni vásárok szerepelnek. Das Meder sche Handelsbuch und di Welser schen Nachträge. Handelsbräuche des 16. Jahrhunderts. Deutsche Handelsakten des Mittelalters und der Neuzeit 15. Hrsg. und eingeleitet von Hermann Kellenbenz. Wiesbaden , Vö. Fügedi Erik: Kaschau, eine osteuropäische Handelsstadt am Ende des 15. Jahrhunderts. Studia Slavica II. (1956) Vö. Gönnenwein, O.: Das Stapel- und Niederlagsrecht , , Vö. Weisz B.: Vásárok és lerakatok Vö. Simonfeld, Heinrich: Der Fondaco dei Tedeschi in Venedig und die Deutsch- Venetianischen Handelsbeziehung. I II. Stuttgart Vö. Skorka Renáta: A bécsi lerakat Magyarországra vezető kiskapui. Történelmi Szemle 54. (2012) Pl. nürnbergiek, vö. Hektor Ammann: Die wirtschaftliche Stellung der Reichstadt Nürnberg im Spätmittelalter. Nürnberg

109 zésével Kassa olyan joggal bírt a Magyar Királyság területén, amely a külföldi kereskedők számmára elérhetetlen volt. Még az oly sok területen vámmentességgel rendelkező legjelentősebb német kereskedőváros, Nürnberg sem volt képes e jogot a Magyar Királyságban megszerezni. 109 Kassának folyamatosan védelmeznie kellett megszerzett jogait, el kellett érnie azok betartását, s bár polgárai néha kompromisszumot voltak kénytelenek kötni, mégis összességében elmondható, hogy a város sikeresen megvédte kereskedelmi érdekeit, és a Magyar Királyság egyik legjelentősebb kereskedelmi központjává vált. Irodalom Magyar Nemzeti Levéltár, Országos Levéltár, Diplomatikai Fényképgyűjtemény, Magyar Nemzeti Levéltár, Országos Levéltár, Diplomatikai Levéltár, MV SR Štátny archív v Bytči, pobočka Žilina, Archivum secretum, 46. MV SR Štátny archív v Levoči, pobočka Bardejov, Archív mesta Košice, Archivum Secretum, A - F; Confirmatio I 1. A nagymihályi és sztárai gróf Sztáray család oklevéltára I. Published by count Anton Sztáray, ed. Gyula Nagy. Budapest, A zichi és vásonkeői gróf Zichy család idősb ágának okmánytára I XI, ed. Imre Nagy a Iván Nagy, Budapest, Budapest történetének okleveles emlékei I. ( ), Csánky Dezső gyűjtését kiegészítette és sajtó alá rendezte Gárdonyi Albert. Bp Budapest, Codicis diplomatici civitatis Cracoviensis I. ( ), Kodeks dyplomatyczny miasta Krakowa I. ( ), publikálta Franciszek Piekosiński. Krakow, Corpus Juris Hungarici. Magyar törvénytár évi törvényczikkek, leforditota Nagy Gyula et al. Budapest, Csendes, Peter és Oppl, Ferdinand Wien. Geschichte einer Stadt. I. Von den Anfängen bis zur ersten Türkenbelagerung (1529). Vienna, Decreta Regni Hungariae. Gesetze und Verordnungen Ungarns , ed. Franciscus Döry, Georgius Bónis és Vera Bácskai. Publicationes Archivi Nationalis Hungarici II, Budapest, Demkó, Kálmán. Késmárk város kereskedelmi szabályzata a XV-ik század elejéről. In Történelmi Tár (1886): Die Rechte und Freiheiten der Stadt Wien II, ed. Johann Adolf Tomaschek. Vienna, Vö. Ammann, Hektor: Die wirtschaftliche Stellung der Reichstadt Nürnberg i. m

110 Die Rechtsquellen der Stadt Wien, ed. Peter Csendes. Wien Köln Graz, Elenchus fontium historiae urbanae III/2, ed. András Kubinyi et al. Budapest, Farkas, Róbert. Kassa árúmegállító joga. A város titkos levéltárának adatai alapján. Košice, Gelder, Maartje van. Trading places: the Netherlandish merchants in early modern Venice. Library of economic history, Gönnenwein, Otto Das Stapel- und Niederlagsrecht. Weimar, Germany, Grünn, Albert, I. Lajos király megerősítő záradéka. In Turul (1901): Györffy, György. Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I. Budapest, Halaga, Ondrej. Colnice a dôverníci v ríšskom monopole Košíc. In Historický Časopis 39 (1991): 3. Halaga, Ondrej R. Košice-Balt. Výroba a obchod v styku východoslovenských miest s Pruskom ( ). Košice, Halaga, Ondrej R. Krakovské právo skladu a sloboda obchodu v uhorsko poľsko pruskej politike pred Grunwaldom. In Slovanské Štúdie XVI (1975): Halaga, Ondrej R. Počiatky diaľkového obchodu cez Stredné Karpaty a košického práva skladu. Iin Historica Carpatica 4 (1973): Kemény, Lajos. A kassai kereskedők első czéhszabályzata 1475-ből. In Magyar Gazdaságtörténeti Szemle 4 (1897): 191. Kemény, Lajos. A kassai szabók évbeli czéhszabályzata. In Magyar Gazdaságtörténeti Szemle 10 (1903): 429. Kerekes, György. A kassai kereskedő-czéh (Bruderschaft) könyve. In Magyar Gazdaságtörténeti Szemle 10 (1903): Kuske, Bruno. Der Kölner Stapel und seine Zusammenhänge als wirtschaftspolitisches Beispiel. In Jahrbuch des Kölnischen Geschichtsvereins 21 (1939): Kutrzeba, Stanisław. Handel Krakowa w wiekach średnich na tle stosunków handlowych Polski. In Wydział Historyczno-Filozoficzny 46 (1902): Magyar diplomácziai emlékek az Anjou-korból. Acta extra Andegavensia I., ed. Wenzel Gusztáv. Budapest, Mollay, Karl. Das Ofner Stadtrecht. Eine deutschsprachige Rechtssammlung des 15. Jahrhunderts aus Ungarn. In Monumenta Historica Budapestinensia 1. (Budapest, 1959): 90, 93 a 95. Osváth, Gyula. Adalékok Kassa város közjogi helyzetéhez és közigazgatási szervezetéhez I. Lipót koráig. Kassa, Pach, Zsigmond Pál. Szófejtés és gazdaságtörténet. Crom cromer kalmár. In Magyar Nyelv 72 (1976):

111 Quellen zur Geschichte der Stadt Köln II, publikoval Leonard Ennen a Gottfried Eckertz. Cologne, Regesta diplomatica nec non epistolaria Slovaciae I, ed. Vincent Sedlák. Bratislava, Regesta diplomatica nec non epistolaria Slovaciae II, ad edendum praeparavit Vincent Sedlák. Bratislavae, Sroka, Stanisław and Starzyński, Marcin. Handel und Politik. Die Karriere des Markus von Nürnberg in Ungarn an der Wende vom 14. zum 15. Jahrhundert. In Mitteilungen des Vereins für Geschichte der Stadt Nürnberg 97 (2010): Suchý, Michal. Stredoveké právo núteného skladu. In Historický Časopis 10 (1962): Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen II, ed. Franz Zimmermann a Carl Werner. Sibiu, Varsik, Branislav. K boju medzi košickými meštanmi a Omodejovcami. In Historický Sborník X (1952): 235. Výsady miest a mestečiek na Slovensku I ( ), ed. Ľubomir Juck. Bratislava, Weisz, Boglárka. Az Árpád-kori harmicadvám, in Erősségénél fogva várépítésre való, ed. Juan Cabello a Norbert C. Tóth, 271, Nyíregyháza, Weisz, Boglárka. Megszerezni és megtartani egy kiváltságot. A kassaiak vámmentessége. publikálás előt. Weisz, Boglárka. Vásárok és lerakatok a középkori Magyar Királyságban. Budapest, Zsoldos, Attila. Cesta Košíc po udelenie výsad v roku 1347, In: Košice v súradniciach európskych dejín, eds. Mária Hajduová a Martin Bartoš, Košice, 2014 a tanulmány ebbe a kötetbe található. 111

112 Kassa korai újkori népesedéséről európai összehasonlításban Granasztói, György Absztraktum Kassa lakosságának jegyzéke egyedülálló forrás, mely segítségével ez az értekezés megpróbál rámutatni a városi családok mindennapi életének néhány máig ismeretlen részletére. Tudjuk, hogy a család egy folyamat, melynek meghatározott az életciklusa. Azt is tudjuk, hogy a család/háztartás kapcsolatai túlhaladnak a házfalakon. A rendelkezésünkre álló adatok alátámasztják néhány következtetésünket. Az adott körülményekre való tekintettel és figyelembe véve a vagyonátutalás különös módját valamint azt, hogy a városi polgárság elsőrendű célja volt, hogy stabilizálja életkörülményeit, legalább két specifikumot tudunk megemlíteni. Mivel a családok nem neveltek fel elegendő számú gyereket, Kassa polgárai egyszerűen nem tudtak biztosítani elegendő számú követöt. Hasonló volt a helyzet minden más európai városban is. A családok struktúrája igazolni látszik, hogy a kassai polgárság a középkor végén, az újkor elején követte az európai példát, a szó kulturális értelmében. A homogenitás egyben azt is jelenette, hogy az ún. etnikai különbségek nem játszottak szerepet. Kulcsszavak: Kassa. Az újkor kezdete. Lakosság. Európa. Bevezetés Kassa város levéltárában olyan népesség-összeírások maradtak fenn a XVI. századból, amelyek a történeti Magyarországon egyedülállóak, a dunai térség városaiban sem ismerünk hasonlóakat és egész Európában is ritkák. Ezeket is felhasználva, korábban könyv méretű tanulmányt írtam a város társadalomtörténetéről, amely a közelmúltban megjelent. 1 Mint az közismert, Kassa szinte keletkezése óta a történeti Magyarország legjelentősebb városai közé számított. A középkori legfejlettebb, a kereskedelemben legnagyobb szerepet játszó ún. tárnoki városainak hierarchiájában Buda után a második helyet foglalta el Pozsony, Nagyszombat, Sopron, Bártfa, Eperjes és később Pest előtt. 2 Gazdasága, gazdasági szervezete, jogrendje és közigazgatása, sőt minden bizonnyal lélekszáma tekintetében is a XV. század második felében olyan állapotot mutat, amelyről az a benyomás, hogy az az adott keretek között, a maga nemében valamilyen beteljesedést jelentett. Kassa gazdasága és társadalmi tagozódása érett viszonyokat tükröz. A mohácsi vészt követő időkben Kassa, már kulcshelyzeténél fogva is, a Ferdinánd- és Szapolyai-párti manőverek egyik fő céltáblája lett. A város nem volt elég erős ahhoz, hogy akármelyiknek is tartósan ellent tudjon állni, szövetségesei, a négy másik felföldi város sem jelentettek ehhez kellő 1 Granasztói György: A városi élet keretei a feudális kori Magyarországon. Kassa társadalma a 16. század derekán. Budapest, Korall 2 Szentpétery, l. és Kubinyi, Bpest története l. 112

113 támaszt ban a város Szapolyai János kezére jutott, ami itt nem részletezhető módon növelte a kereskedelem zavarait és társadalmi válság is kísérte ben Kassa visszakerült Ferdinánd uralma alá és a felső-magyarországi kapitányok székhelye lett. Egyidejűleg sajátos módosulás is bekövetkezett a gazdaság fő irányaiban, mert végleg előtérbe került az Alfölddel folytatott kapcsolat, különös tekintettel a tokaji régióra. Az innen származó bor lengyel exportja jelentős lett és ebben a város meghatározó szerepet játszott. A reformáció kezdetei a XVI. század húszas éveire nyúltak vissza, s éppen a század közepére kialakult a reformált egyház szervezete is. A Kassán található középkori és korai újkori forrástömegben az általában létező városi irattípusok nagy része megtalálható de töredékes formában. Ezt úgy kell érteni, hogy alig van olyan forrás, amelynek segítségével valamilyen téma hosszabb időn keresztül, vagy átfogó teljességében követhető lenne. Adójegyzékek, összeírások is csak elszórtan, nagyobb időközökből maradtak fenn, holott Sopron, Bártfa, Késmárk, Lőcse, Brassó, a XVI. század végétől pedig Nagyszombat is hosszabb, ha nem is teljes sorozatokkal dicsekedhetnek. 4 Nyugat-európai városok homogén információkat tömegesen tartalmazó hosszú forrássorozataira gondolva (plébániai anyakönyvek, házassági szerződések), melyek közül a méreteinél és pontosságánál fogva is messze kiemelkedik az olyan összeírás, mint az évi firenzei catasto, 5 megállapítható: a kassai források szerényebb méretűek, és nem alkalmasak a folyamatok statisztikai elemzésére. Mégis a korszak és a térség városi viszonyait kutatva, a saját adottságokból lehet csak kiindulni. Rövid, néhány éves időszakokból a kassai levéltár valóban változatos forrásanyagot, sokféle információt tartogat a polgári társadalomról. Ilyen időszak a XV. század utolsó negyede, főleg az olykor különlegesen gazdag adójegyzékek révén. Ilyen továbbá az 1549 és 1560 közötti szakasz, amelyből népesség-összeírások, adójegyzékek és ún. Ambulatiok maradtak fenn, de feltűnően gazdag ez a pár év másfajta forrásokban is. Az itt következőkben mondanivalónkat a második időszak forrásaira fogjuk 3 Kassa, Bártfa, Eperjes, Lőcse és Kisszeben a Quinque civitates superiores 1412-ben alkottak első ízben törvényt (gesecz), amelyben kötelezettséget vállaltak, hogy az adósságok behajtásánál közösen lépnek fel. (Iványi, l.) Laza társas viszony volt ez, amelyen belül sokszor éles viszályok állították szembe a városokat, így a XV. sz. végén Lőcsét és Kassát. 4 Sopronra: Granasztói, 1970.; Bártfára: Gácsová, 1972.; Késmárkra: a város levéltárában az IBY jelű sorozat 1434-től kezdve; bár az itteni jegyzékek hátránya, hogy csak a háztulajdonosokra szorítkoznak (jelenlegi őrzési helyük Poprádi Járási Levéltár, Stara-Lubovňa), vö. még Gácsová, 1971.; Lőcse: Suchy, 1969; Brassó: Granasztói, A bányavárosokkal kapcsolatban vö. Paulinyi, Nagyszombat adójegyzékei segítségével a XVI-XVIII. századi város társadalmi terének változásait lehet bemutatni, különleges adatgazdagságuk miatt. Granasztói György: A barokk győzelme Nagyszombatban. Bp., Akadémiai K Vö. Goubert, Couturier, Marcel: Recherches sur les structures sociales de Châteaudun ( ). Párizs, 1969.; Klapisch, Christiane Demonet, Michel: A uno pane e uno vino. La famille toscane au début du XVe siècle. Annales. E. S. C. 27. k l.; Wrigley, E. A. (ed.): An introduction to English historical demography. London, 1966.; Laslett,

114 alapozni. Közöttük van a két különleges értékű, Kassa városára vonatkozó lélekösszeírás is, amelyekről külön is szólni kell: A város népességének első, fennmaradt összeírása (Conscr. 1549) még a Szapolyai-uralom alatt készült ben házról-házra haladva az egyes család/háztartásfők után a felnőtt férfi, valamint nő és gyermek lakosokat írták össze a fallal védett város területén. Különösen értékes az első negyed összeírása, a készítő nagy alapossággal járt el, a lakók családi állapotát gondosan részletezte. A többi három negyed összeírása már szűkszavúbb. A dokumentum készítőinek célja a fegyverképes férfiak összeírása volt. Az első negyed részletes jegyzéke alapján meghatározható a család/ háztartások létszáma, férfi és nőtagjainak száma, a kiskorúak száma és neme, az egyéb személyek rokonsági foka v. státusa (szolgáló, legény stb.), továbbá a név alapján a család/háztartásfő foglalkozása, valamint hogy főlakónak v. lakónak számít-e. Meghatározható még az összeírtak lakhelye is a város területén. A másik három negyedben a család/háztartás összetételére vonatkozó utalások szegényebbek ugyan, de ezekből is kiderül a felnőtt férfiak, ill. a fegyverképtelenek (nők, gyermekek, nőcselédek) száma, ill. a nem családtag férfiak státusa. A többi adattípusok olyanok, mint az első negyedé. A családszerkezetről is informáló összeírások különösen ritkák a középkori és korai újkori városi történeti források között. A másik, évi lélekösszeírás (Conscr. 1554) már a Ferdinándhoz visszatért Kassán készült, amelynek lakossága ekkorra nagyrészt ki is cserélődött. Jellegét tekintve az előzőhöz hasonlít, bár a népesség demográfiai összetételére vonatkozó utalások sommásabbak, a Conscr első negyedével nem versenyezhetnek. A fő cél ekkor is a fegyverképes személyek összeírása volt, amit az egyes házaknál található gabonakészletek számbavétele egészített ki. A jegyzék alapján tehát meghatározhatjuk a család/ háztartások létszámát, a fegyverképes tagok, ill. a nők, gyermekek és nőcselédek együttes számát, a család/háztartásfő foglalkozását, valamint a főlakó/ lakó státust. Az összeírtak ezúttal is lokalizálhatók. A polgárság lélekszáma a XV XVIII. században A fallal körülvett Kassán 1549-ben 365 háztartásban főt, 1554-ben 457 háztartásban főt számoltak össze. Egyik alkalommal sincs nyoma a katonaság említésének, s hiányoznak az egyházi személyek is (pontosabban 1549-ből csak a szerzetesek hiányoznak, mert a parókia lakóit összeírták). A kimaradt egyházi személyek számát főre, a 0 3 év közti kiskorú gyermekekét 106 és 160 főre becsüljük, az össze nem írt katonaságét pedig 350 illetve 320 főre tesszük. 6 A város lélekszáma így a következő: 6 A papság és a katonaság számáról ld. Granasztói, 2012.: 4. Függelék. A kiskorúak számáról ld. lejjebb! 114

115 fő 2283 fő összeírt polgári személy 106 fő 160 fő kiskorú polgári személy 10 fő 10 fő egyházi személy 350 fő 320 fő katona lakos A XV. század 80-as éveiben az adójegyzékek alapján végzett becslés azt mutatja, hogy a polgári lakosság száma magasabb volt (kb személy) ban egy azóta elveszett összeírás adatát felhasználva, 1605 főre tehetjük a lélekszámot, ámbár ez a szám gyanúsan alacsony ben, becslésünk szerint a város polgári lakóinak száma nem érte el a 2300 főt ben, a város lakóinak nagyszabású összeírásakor összesen 2575 polgári személyt találtak a falakon belül. 10 A polgári lakosság számának változásai tehát a következők: 1480-as évek (becslés) (részben becsült) (becslés) (összeírás) (?) személy Kassa lélekszáma európai összehasonlításban A fenti lélekszám adatok a fallal védett, kiváltságai oltalma alatt élő polgárság létszámára értendők. A falakon kívül eső részek Kassa földesúri fennhatósága alá tartoztak. A XV. század végén a külvárosban mintegy 1700 lakos élt, a XVI. század első felében 1100-ra becsülhető a számuk. A teljes lakosságot, a külvárossal együtt tehát 4 és félezerre lehet becsülni a századfordulón illetve kevesebb, mint 4 ezerre ötven évvel később. Ezzel Kassa a középkorvégi Magyarország nagyobb városai közé tartozott, Buda, Pest, Szeged, Brassó és talán Pozsony előzte meg, a két első 10 ezer feletti lélekszámmal. Az un. dunai térségben, amely a királyi Magyarország mellett Ausztriát és Csehországot foglalja magában, a XVI. század első felében 33 olyan város volt, amelynek lélekszáma meghaladta a 3 ezer főt. Ezek sorában Kassa a helyen lehetett. Bécs, Prága és Brünn mellett Schwaz, Olmütz, 7 A becslésről ld. u.o. a.1. függeléket és a 8.1. fejezetet! ban 1500 főt írtak össze a fallal védett belvárosban, ezt a létszámot kiegészítettük a feltehetőleg ezúttal is kihagyott kiskorúak hetven ezrelékével. (A forrásról ld. Granasztói, fejezet 3. jegyzet!). A lélekszám annyira alacsony, hogy a forrás ismerete nélkül csupán kételkedve közölhetjük. 9 Az i taxa jegyzékben 492 adófizetőt számoltak össze. 4,6 fős háztartásonkénti átlagot figyelembe véve (vö. Granasztói, függelék!) a lélekszám fő. 10 Conscr (Granasztói, fejezet, 10. jegyzet!) 115

116 Pilsen volt 10 ezernél nagyobb lélekszámú, a Kassánál valamivel nagyobb városok között találjuk többek között Pozsonyt, Grazot vagy Salzburgot. 11 A dunai térség területe 493 ezer négyzetkilométer, összlélekszáma pedig 7,5 millióra becsülhető a XVI. század elején. A 2000 lakosnál nagyobb településekkel számolva az un. urbanizációs arány (a városi lélekszám százalékaránya az össznépességben) 5% volt, ami harmada a hasonló európai aránynak, a Magyar Királyság számítva még ennél is kevesebb: 3% körül lehetett. Egyedül a lélekszám-arányok alapján azonban az urbanizáció mértékére következtetni lehetetlen, hiszen azt civilizációs, kulturális és viselkedési mozzanatok is meghatározzák. Kassa város szerepe az ország városállományában, súlya a határon túl és az Alföld felé folytatott kereskedelemben, intézményeinek kiforrottsága, gazdasági tevékenységének sokrétűsége, kulturális, adminisztratív és védelmi szerepének különlegessége regionális jelentőségű településsé tették az országban és az egész térségben, amelynek városaihoz egyébként, csakúgy, mint Krakkóhoz, erős szálak fűzték, polgársága kötődött hozzájuk. A Magyar Királyság, tágabban az egész dunai térség városai urbanizációjuk jellegét tekintve abba az európai, különleges városövezethez tartoztak, amely a Brit-szigetektől a Kárpátokig, Skandináviától a Földközitengerig húzódott, függetlenül a döntő jelentőségű helyi sajátosságoktól. A továbbiakban ezt a rendelkezésre álló családdemográfiai adatok segítségével igyekszünk igazolni. A két XVI. századi népesség-összeírás A polgári lakosok számának változása, pontosabban csökkenése a XV. és a XVIII. század között figyelemreméltó adalék a város történetéhez. Az 1549 és 1554 között lezajlott változás mindenképpen különleges. Miért emelkedett 50%-kal a lakosság e rövid idő alatt? A két összeírás keletkezése között állt át a város Ferdinándhoz, ami fontos következményekkel járt, egyebek között azzal, hogy a száműzöttek visszatértek. Ez a magyarázat azonban túl általános. Nem derül ki belőle, hogy vajon az ben bekövetkezett változás után módosult-e a városi háztartások szerkezete, vagy sem. Kérdés, hogy a két fennmaradt összeírás nem tükröz-e abnormális helyzetet. 11 Granasztói György: A középkori magyar város. Budapest, Gondolat K , Granasztói György: A dunai térség városodása (XVI-XVIII. Század). Demográfia 32. k sz l. 116

117 1. A háztartások létszáma 1549-ben és 1554-ben tagú 2 és 3 4 és 5 6 és 7 8 és 9 10 és összesen tagú tagú tagú tagú ennél több tagú ,3% 34% 38,4% 15,9% 3,5% 1,9% 100% ,4% 25,6% 33,7% 18,6% 9,1% 5,6% 100% A teljes, itt hosszúságuk miatt nem közölt gyakorisági táblázatok alapján meghatározhatunk néhány közkeletű statisztikai mutatót: átlaglétszám az ismérv terjedelem szórásnégyzet értékek száma (Ẋ) (R) (O 2 ) , ,8 (!) , ,7 A táblázat és a mutatószámok értékelése ahhoz a megállapításhoz vezet, hogy az eltelt öt év alatt a lényeg nem változott Kassán, bármennyire is feltűnő a két átlagszám közötti eltérés. A városi háztartások több, mint kétharmada 2 5 személyt számlált. Az átlagos helyzetet tehát ez az adat jellemzi. Különbséget mutat viszont a szórásnégyzet v. variancia összege. Ez a szám az átlagtól való átlagos eltérést fejezi ki, tehát a sokaságnak ugyanolyan fontos jellemzője, mint az átlagszám. Az évi alacsony variancia azt jelzi, hogy a háztartások túlnyomó része az átlagoshoz közeli létszámú volt, kevés volt a népesebb háztartás. Elvben akkor lennének kiegyensúlyozott lélekszámarányok, ha a tagok száma szerint elkülönített háztartástípusokhoz, mint ismérvértékekhez egyforma értékösszeg, tehát ugyanannyi személy tartozna. Például, ha az 1549-ben összeszámolt 1 tagú háztartások csoportjában (ismérvérték) ugyanúgy összesen 30 fő lenne, mint a 2, a 3, a 4 tagú háztartások csoportjában, amelyek szintén egyformán személyt számlálnának az összegezés végén. A gyakorlatban ilyen helyzet nem létezik. Ellenkezőleg, éppen azt szokás mérni, mennyire tér el a vizsgált sokaság ettől az eszményi helyzettől, mennyire koncentrálódik. Ezt az eltérést az ún. Lorenz-görbével szokás mérni. 12 Minél jobban eltér a görbe az átlótól (utóbbi az említett 12 Az egyszerűen felrajzolható Lorenz görbe nagy haszna abban van, hogy az ún. relatív koncentrációt, például a százalékos megoszlás szerint számolt koncentrációt ábrázolja. Így különböző minőséget kifejező gyakoriságok (például különböző mértékegységek szerint elkülönült gyakoriságok) koncentrációi is összehasonlíthatók. A görbe készítéséhez a kétféle megoszlási viszonyszámsor kumulált értékeit szokás felhasználni. Az X tengelyre kerülnek az ismérvértékek kumulált relatív gyakoriságai (g ), az Y tengelyre a kumulált relatív érték összegek (z ). 117

118 eszményi helyzetet fejezi ki), annál nagyobb a vizsgált sokaság koncentrációja. Nagyfokú koncentrációról akkor beszélhetnénk, ha a tagok száma szerint elkülönített háztartástípusok, mint ismérvértékek nagy hányadához kis lélekszám (értékösszeg) tartozna. Efféle nagy koncentráció esetén a görbe messze esik az átlótól. Az ábrán látható két görbe mérsékelt koncentrációt mutat, alátámasztja az előbbi megállapítást, nem lényegbevágó a különbség az valamint az évi helyzet között. A polgári háztartások szerkezete 1. A háztartások típusai A klasszikus, főként német szerzők által művelt várostörténeti statisztikában, csakúgy, mint a mai történeti demográfiában, fogas kérdés a háztartás típusainak meghatározása. Felmerül a kérdés: hogyan lehet rendszerezni a háztartások összetételére vonatkozó információkat. A legkézenfekvőbb osztályozás a háztartások nagyság szerinti elkülönítése. Másik lehetőség a háztartás átlagos összetételének (tehát a férj, feleség, gyermekek, szolgarendűek, egyéb személyek együttes arányának) meghatározása. A minőségi elemzés, főleg ha összehasonlító szándékkal készül, nem állhat meg a háztartás atomi részecskéinek összeszámlálásánál, minthogy ezek között különféle jellegű kapcsolatok lehetségesek. Az adott népesség összetételének leírása csak e kapcsolatok ismeretében végezhető el, csak ez ad alapot az összehasonlításhoz. 118

119 Az itt használandó nómenklatúra-rendszert P. Laslett állította össze. 13 Ebben a háztartás tagjainak elsősorban a férj, a feleség és a gyermekek számítanak. A második helyen követik őket a többi rokonok, akiket vérségi vagy házassági kapcsolat köt a családhoz, s egy fedél alatt élnek vele. A harmadik helyen a szolgarendű személyek, végül a látogatók, vendégek, egyéb, bizonytalan státusú egyének következnek. 14 A cselédség (szolgarendű személyek) köre tágan értelmezendő, mert minden, a háztartás fejével szemben szolgai függőségben lévő személyt ide sorolni. Ebben a rendszerben a család szó nem jelent teljes, együtt és azonos fedél alatt élő csoportot. A háztartás szó jelöli a lakhelyhez tartozást, a rokonságot és az élet közösségét. Valamennyi háztartást két osztály valamelyikébe sorol Laslett aszerint, hogy éltek-e benne szolgarendű személyek, vagy sem. E különbség miatt megváltozik a háztartás összetétele, de nem állítható, hogy a cselédség jelenléte meghatározná a háztartás végső szerkezetét. A család összetétele alapján meghatározott főbb háztartástípusok a javasolt rendszerben a következők: egyszerű családi háztartás, bővült családi háztartás, többszörös családi háztartás. 15 E nómenklatúrának a gyakorlatban már kipróbált haszna az, hogy egymástól távol eső vidékek, korok különböző civilizációk és kultúrkörök népességei is összehasonlíthatók általa. Minthogy a vérségi, egyéb rokonsági, valamint a függőségi kapcsolatokat is képes értékelni az egyes háztartásokon belül, az összehasonlítás analitikus jellegű. Fogyatékossága, hogy különösen részletes forrásokat igényel, olyanokat, amilyeneket régebbi korokból bajosan lehet felkutatni. 16 Kassai forrásaink 13 A Laslett által javasolt rendszer alapja egy sajátos, analitikus ábrázolási módszer, amelynek segítségével valamennyi ház népét le lehet írni háztartásonként. Kidolgozásakor Laslett-et egy hasonló, de tökéletlenebb eljárás inspirálta, amelyet az antropológiában használnak (Laslett, és l.). 14 I. m. 26. l. A látogatók, vendégek, egyéb bizonytalan státusú egyének kategória nem teljesen azonos azzal, amelyet Laslett javasol. Ő ui. ide sorolt bizonyos lakókat: az albérlőket és a kosztosokat (the lodgers and the boarders), akinek megkülönböztetésére nincs módunk, sőt feltehetően a XVI. századi Kassán nem is léteztek. Ezeket, ha voltak, a bizonytalan státusúak közé soroljuk. 15 I. m l. Az egyes kategóriákat röviden a következőképpen lehet jellemezni: Az egyszerű család (simple family) a házaspárból és adott esetben egy vagy több gyermekükből, avagy a házaspár egyik özvegyen maradt tagjából és egy vagy több gyermekéből áll. A bővült család (extended family) az egyszerű család egy vagy több rokonnal való kibővülése. A rokon nem a házaspár közvetlen leszármazottja. Felmenő kapcsolatról van szó, ha a családtag a családfőt megelőző generációhoz tartozik; lemenő, ha ellenkezőleg, a fiatalabb generáció tagja. Ha ellenben egy húg, fivér, sógor jelenlétéről van szó, oldalági kapcsolatról beszélünk. A többszörös család (multiple family) két vagy több házassági kapcsolaton alapuló családból áll, amelyeket vérségi kapcsolat, vagy atyafiság fűz össze, de nem közvetlen gyermeki kapcsolat. E rövidre fogott jellemzésekről bővebben ld. Laslett, l. 16 Jellemző, hogy a Laslett módszere segítségével készült első összehasonlító táblázatok 9 különböző 1599 és 1782 között keletkezett forrás alapján készültek. A vizsgált népességek közül a legkisebb 85, a legnagyobb 311 háztartásban oszlott el. (Ld. a tanulmány rövidebb, francia nyelvű változatában: Annales. E. S. C l. V. táblázat. Az eredeti bővebb tanulmány 85. lapján 119

120 például nem alkalmasak az efféle elemzésre. Helyesebben: összességükben nem. Az 1. negyed 1549-ből fennmaradt összeírása ui. felhasználható a Laslett által kitűzött célra, s e körülményt bátran nevezhetjük a sors kegyének, vagy különös szerencsének. Az 1. negyed lakóinak megoszlása 1549-ben a Laslett-féle nómenklatúra szerint kategóriák és alkategóriák cseléd nélkül cseléddel összesen 1. Magányos személyek háztartásai a) özvegyek b) nőtlenek, vagy meghatározatlan házassági állapotúak Összesen 10; 8,5% 2. Családi szerkezet nélküli háztartások a) rokonságban álló együttlakók (fivér-húg) b) egyéb kapcsolatban álló együttlakók c) látszólag kapcsolatban nem lévő egyedek Összesen 3; 2,5% 3. Egynemű család háztartások a) házaspárok b) házaspárok gyermekkel c) özvegy férfi gyermekkel d) özvegy asszony gyermekkel Összesen 93; 78,0% 4. Bővült családi háztartások a) felmenő b) lemenő c) oldalági d) felmenő és oldalági Összesen 12; 10,1% 5. Többszörös családi háztartások a) másodlagos felmenő mag b) másodlagos lemenő mag Laslett még csupán 5 forrást vetett össze ebből a szempontból.) 120

121 c) oldalági magok d) fréreches e) egyéb Összesen 1; 0,9% 6. Meghatározatlan szerkezetű háztartások, amelyekben vannak bizonyos rokonsági kapcsolatok: Mindösszesen ; 100% Mutatószámok: a) a háztartások száma 119 b) lélekszám 504 c) átlaglétszáma 4,22 d) minimax e) mediáns 6 Az összeírt háztartások túlnyomó része egyszerű szerkezetű. A családok tagjait a szülő-gyermek közti vérségi kapcsolat fűzi össze, a különbség a családok között annyi, volt-e cselédjük vagy sem. A Laslett által közölt összehasonlító adatok segítségével meg tudjuk vizsgálni, mennyire sajátos a Kassán tapasztalt helyzet. A háztartások kategóriánkénti összetétele 10 országban XVI XVIII. század (P. Laslett után) % % % % % % % % % % Háztartás kat. 1. 8, , , , , a sokaság nagysága (=100%): a háztartás átlag létszáma: ,22 4,75 5, , , , , , ,85 5,25 17 Laslett, 1972 (Annales) l. 121

122 az összetett háztartáso k aránya (4. és 5. típus): 11,0 % 8% 17 % 10 % 20 % 29 % 6 % 49 % 3% 14% 1 = Kassa, 1. negyed = Ealing (Anglia) = Longuenesse (Franciaország) = Löfflingen (Németország) = Colorno (Itália) = Belgrád (Szerbia) = Lesnica (Lengyelország) = Nishinomiya (Japán) = Bristol R. I. (gyarmat Amerika) = Aross in Mull (Skócia) 1779 Ez a kontinenseket és évszázadokat, városokat és falvakat egyaránt magában foglaló egybevetés néhány általános megfigyelést tesz lehetővé. Valamennyi vizsgált közösségben (Japánt kivéve) a házaspár, mint mag köré szerveződő családsejt az uralkodó típus. Az összetett típusú háztartások mindenütt kisebbségben vannak, de mint Laslett hangsúlyozza, ezek evolúciója bizonyos ellentéteket mutat nemcsak a kontinensek, de még Franciaország és Anglia között is. Laslett Angliában a háztartás bővülésének folyamatát elsősorban a lemenő ágon figyeli meg. Kassán viszont a bővült háztartások zöme oldalági. 18 Fontos megfigyelés, hogy nincs korreláció a háztartások komplexitása és átlaglétszáma között. 2. A háztartások összetétele 1. Elvi kérdések A kassai háztartások zöme az egyszerű családi háztartásokéba tartozott. Az iménti csoportosításból az is kiderül, hogy a városunkban tapasztalt tagozódás általában jellemző a preindusztriális társadalmakra. 19 Kérdés, hogy a városi háztartás, mint történetileg meghatározott társadalmi jelenség, egyöntetűséget fejez-e ki, avagy a társadalom tagozódásával összefüggésben alakul. A klasszikus várostörténeti irodalomban Carl Bücher hosszú időn keresztül hivatkozott monográfiájában határozott választ adott. Az évi nürnbergi összeírás értékelése kapcsán kifejtette, hogy a középkori városi háztartás a családdal esik egybe, és típusosan egyöntetű. Feje a ház atyja, rajta kívül 18 Laslett, i. h l. 19 A bővült családok arányának növekedése modern jelenség (Vö. Laslett, 1972 /Annales/ l.) 122

123 hitvese és gyermekeik, valamint a szolgálatukban álló személyzet és kézműves segédszemélyzet tartoznak hozzá. Családos kézművességben dolgozó munkás a középkorban nem létezett, s nem ismerte a középkori városi társadalom a modern korra jellemző ágyrajárókat, szobabérlőket, kosztosokat sem. 20 Több mint hetven évvel megfogalmazása után Paulinyi Oszkár még mindig szükségesnek találta összefüggő cáfolatát. Szerinte Bücher tévedett, amikor a nürnbergi összeírásra támaszkodva úgy gondolta, hogy a polgári háztartások túlsúlya a középkori város osztálymentességét bizonyítja. 21 Ez a téves felfogás ráadásul metodikai hibához is vezetett a Bücher hatása alatt készült későbbi lélekszámbecsléseknél, mert a homogénnek tekintett városi társadalom háztartásfői mögött egységesen még további 3 4 személyt volt szokás feltételezni. Bücher és iskolája nem vette figyelembe, hogy a társadalom megosztottsága a háztartások eltérő létszámában is kifejeződik, mert a plebejus elem háztartásának összetétele és létszáma tekintetében is különbözött a polgárság háztartásaitól. Elég nagy számban akadtak közöttük családtalan, magányos egzisztenciák, s természetesen háztartásaikban nem találni szolgarendűeket. Paulinyi az ellentmondást a bányavárosok esetében úgy oldotta fel, hogy különbséget tett a háztulajdonos és a bérlakó háztartások között. Mint írja: A háztartások létszámának ez a társadalmi osztályok szerinti differenciálódása a középkori Drezda példáján statisztikai számszerűséggel igazolható. 22 Ezt az elméleti megfontolást követte, amikor a Garam-vidéki bányavárosok lélekszámát az évi hatvanadó-lajstromok alapján felbecsülte. Már a kortárs tudományos közvélemény sem fogadta el egyhangúan Bücher elméletét a városi háztartások típusos egyöntetűségéről. 23 A nürnbergi átlaglétszám szokássá vált egyedüli alkalmazása a lélekszámbecslés során elvileg ennek a szemléletnek az átvételét jelenti. Ezzel szemben az efféle lélekszámbecslést, ahol lehet, a társadalmi tagozódás elemzésének kell megelőznie, mert csak azzal összefüggésben nyerhet értelmet. Vagyis a lélekszámot az adott történelmi és társadalmi valóság határozza meg. Paulinyi gondolatmenetét két vonatkozásban is finomítani kell. Tisztázandó, mi volt a háztartás szerepe a város társadalmi szervezetében, 20 Bücher, l. 21 Az összeírásról később bebizonyosodott, hogy háborús viszonyok között keletkezett, s a városi tanács az élelemmel nem rendelkező személyeket eltávolíttatta. Ezzel a nincstelen plebejus réteget, beleértve még számos kézműveslegényt is, egyszerűen kiűzték (Paulinyi, l.). 22 I. m l. Drezda évi népesség-összeírásának és az előző évi vagyonadó lajstromának összehasonlításából kiderül, hogy a háztartások átlagos létszáma 3,61 fő; azonban a háztulajdonosk átlaga 5,07, míg a bérlakóké 2, A leghatározottabb bírálatot Paasche, Rostock lélekszámáról készített tanulmányában olvashatjuk. A szerző még nem ismerhette a nürbnbergi összeírás keletkezéséről írt későbbi cikkeket (ld. Ott, 1907.), mégis az volt az álláspontja, hogy Bücher túl alacsonyra tette a falakon belül élt nem-polgári lakosságot, amelynek sorai között sok magányos személy élt a legnagyobb nyomor közepette (372. l.). Hasonló elutasító véleményen volt a Münster XVI. századi lélekszámáról írt tanulmányszerzőre is (Lethmate, 1912, 17. l.). 123

124 másrészt meg kell fontolni, hogyan függ össze a háztartás nagysága a társadalom rétegződésével. Az első probléma a következőképpen foglalható össze: Néhány most feldolgozás alatt álló különleges itáliai forrástól eltekintve nem tudni olyan, a proto-statisztikai időszakban keletkezett városi összeírásról, amely együtt, tehát ugyanazon lapokon foglalná össze a városi lakosság népességviszonyaira és vagyoni viszonyaira vonatkozó adatokat. A népesség-összeírás és az adójegyzék más-más igényt elégített ki. Más szóval tisztázatlan, hogy egy-egy népesség-összeírás vagy adójegyzék készítésekor azonos szempontok szerint tekintettek-e az összeírók egy-egy városi háztartásra. Ezt már Mendl felvetette. Boroszló lélekszámának becslésekor abból indult ki, hogy a városi adófizetők száma nagyobb volt, mint a háztartásoké. 24 Így látja idézett tanulmányában Paulinyi is, hiszen a három bányaváros adójegyzékének adattípusai között elkülönítve is felsorolja az adózó családtagokat és szegődményes személyeket, akik pedig valamelyik külön is összeírt polgári háztartásba tartoztak. Az adójegyzékek tehát elvileg minden olyan személyt felsoroltak, akit bizonyos jogi kereteken belül vagyona vagy keresete alapján meg lehetett adóztatni. 25 Nem ezt a gyakorlatot követték a népesség-összeírások készítői. Bizonyítékot erre Paulinyi is hoz, tanulmányának egyik lábjegyzetében. Ebben a drezdai népesség-összeírásról szólva idézi a forrás bevezetését, amelyből kiderül, milyen elv szerint készítették a felvételt. Össze kellett írni a háztulajdonost, a feleségét, továbbá gyermekeiket, cselédeiket és lakóikat, valamint ezek (ti. a lakók) gyermekeit és cselédeit. 26 A kassai összeírásoknál hasonló volt a helyzet, jóllehet itt nem maradt fenn a drezdaiéhoz hasonló útmutató, azonkívül adójegyzékünk néhány évvel később keletkezett. Mégis kiderül, hogy az adójegyzékben ibidem szóval elkülönített lakók egy része családtag volt. 27 Feltehető, hogy ez a szétválasztás a bővült családok nagy részénél 24 Mendl, l. 25 Persze elképzelhető, hogy egyes személyeket, másokkal közösen adóztattak (például a kereskedő asszonyokat férjükkel, együtt stb.). A forrásban összeírt személyek számát egy-egy ilyen körülmény módosíthatja. 26 Paulinyi, i. m l. 30. jegyz. 27 Három idézettel támasztjuk alá ezt az állítást: Conscr Taxa, 1557 a.) Lakatos u. I/85. sz. lakadjarto balint feydverfoghato 4, seled 2. I/85. sz. Relicta Valentini lakatgartho den. 25 ibidem Jacobus lakatgartho den. 12. Időközben tehát elhunyt a család feje, s helyére özvegye lépett, de a lakóként említett Lakatgyártó Jakab minden bizonnyal a fiuk volt. b.) Mészáros u. II/45. sz. Pupuss István II/47. Steffan pupisch den. 50 fegver 1, zelled 2 ibidem pupischin den. 12. Pupos István háztartásából kétséget kizáróan özvegy édesanyját választották le, miként a Conscr bejegyzéséből is kiderül: 124

125 érvényesült. Valószínű, hogy a szegődményes (zsellér) személyek hasonlóképpen önállóan szerepeltek, akárcsak a bányavárosokban. 28 Ha igaz, hogy az adójegyzékek és a népesség-összeírások készítésekor másképpen számolták össze a polgárságot, akkor kézenfekvő a következtetés, hogy az adójegyzékek alapján végzett lélekszámbecsléseknél nem lehet olyan átlagszámokra hagyatkozni, amelyek egy más szemlélet szerint készült forrásra jellemzőek. Röviden: ha a becsléskor például valaki a nürnbergi 4,68 fős átlaggal számol háztartásonként, nem egy, hanem két metodikai hibát követ el egyszerre. Az adójegyzékekben ui. szükségképpen több lesz a magányos személyek száma, s ezzel felduzzad az ún. lakók (Paulinyinál bérlakók ) rétege. Ez a probléma gyakorlati oldala, amely mint látjuk módszerbeli nehézséget jelent, igaz nem leküzdhetetlent. A probléma elvi, szemléletbeli része viszont az, hogy tudomásul kell venni: A városi polgári háztartás sajátos szervezeti egység volt, amelynek a prekapitalisztikus társadalomban kétségtelenül uralkodó formáját az jellemezte, hogy a háztartásfő uralma alatt állt, továbbá hogy az esetek túlnyomó részében a háztartásfő egyúttal családfő is volt. A Garam-vidéki bányavárosokban, miként az Paulinyi tanulmányából kiderül, sajátos volt a helyzet. Itt a korakapitalisztikus bányaművelés, a maga egyedi és kezdetleges módján ugyan, de szétválasztotta a városlakók bizonyos köreiben a családi élet és a munka színterét. A bányavárosokban a plebejus népességnek, a városjog sáncain kívül szorult városlakóknak különleges volt az összetétele, mert többségük bánya- és kohómunkásként dolgozott (Besztercebányán például 789 bérlakó közül 535 személy). Ezek családi szerkezet nélküli háztartásokban éltek, jórészt egyedül. Kassán nem volt ilyen, a bányaműveléshez hasonló kapitalisztikus vállalkozás, Kassa nem különbözött a többi magyar várostól. Valószínűsíthető, hogy a bányavárosoktól eltérően többi középkori és korai újkori városunkban a nincstelen bérmunkás elemek legnagyobb része a polgári háztartásokon belül keresendő. 29 II/25 Ambrosius Pupos, familia 4, Stephanus filius c.) Ring III/15 Cziko Bartolous fl 1 mit dem ibidem eiden den. 50. E bejegyzés teljesen egyértelmű. 28 Közvetlen bizonyítékunk nincsen, a feltételezést azzal a megfigyeléssel tudjuk alátámasztani, hogy a lakók egy részét csak keresztnéven említik. A városi névadásban ilyesmi az alacsony sorú emberek esetében történt. Alább azonban még egy számítást is fogunk végezni ellenőrzésképpen. 29 A lakók aránya a főlakókhoz viszonyítva néhány városban. bányavárosok a Beszterceb. % 82,4 (!) 1542 Selmecb. 57,1 Körmöcb. 24,7 más magyar városok % Kassa, XV. sz. vége 36, ,1 (Conscr.) 125

126 A háztartás összetételét, mint a Laslett nyomán készített táblázatból kiderül, nem a családi kapcsolatok különbözősége határozta meg, hiszen a polgári háztartások több, mint ¾ részében egyszerű családok éltek. A különbség a szolgarendűek jelenlétéből, vagy hiányából származik. Ha ui. a háztartásfő mellett további fegyverképes férfiakat is összeírtak, azok legnagyobb része nem családtag, hanem szegődményes zsellér, mesterlegény, egyéb szolgarendű személy kellett, hogy legyen. Tehát a háztartás nagysága és összetétele közti kapcsolat e sajátos kategória segítségével vizsgálható lesz. Kérdés, hogyan mutathatjuk ki a háztartás nagysága és összetétele, valamint a háztartásfő társadalmi helyzete közötti összefüggést. A főlakó és a lakó háztartások között különbséget kell tenni, főleg ha adójegyzékek alapján készül a lélekszámbecslés. Paulinyi fogalmazása e ponton félreérthető. Annál is inkább, mert tanulmánya más helyén maga is megállapítja, hogy a bérlakók rétege igen vegyes, szemben a viszonylag homogénebb háztulajdonos réteggel. A bányavárosi bérlakó réteg magas részaránya egyébként is egyedülálló jelenség. Számuk nem csupán a többi magyar város megfelelő adatához viszonyítva nagy, hanem a fejlett Prága, Boroszló arányaihoz képest is. 30 Fentebb már szóltunk arról, hogy e mozgékony, létszámában és összetételében is gyakran változó réteget az egykori osztályszemlélet szerint különböztették meg. Bár a társadalmi helyzet eltérő voltát hivatott kifejezni, nem jelent a mai igényeinknek megfelelő, tisztán meghatározott kategóriát. Nem jelent még akkor sem, ha a városban netán olyan kapitalisztikus vállalkozások működtek, amelyek tartósan (nem idényjelleggel) vettek igénybe nagyobb számú bérmunkást. Másrészt kétségtelen, hogy a bérmunkásokat a lakók közé sorolták. Magányos háztartásaik ,6 (Conscr.) adójegyzék Brassó b XV. sz. vége 20 30% között Pozsony b ,2 Sopron b Bártfa c ,8 Bártfa d , között Eperjes e Nagyszombat f egyéb városok Boroszló g % Brünn g % Prága-Óváros h / Rostock j % A bibliográfiai adatok: a) Paulinyi, l., b) Granasztói, és 387. l., c) uő, 1970, 305. l., d) Gácsová, l., e) uő, l., f) Kazimir, l., g) Mendl, l., h) Beer, l., j) Paasche, l. 30 Pirenne (1903) mai szemmel nézve is alapvető tanulmányában már nyomatékosan hangsúlyozta, hogy az ipar a szegény rétegek számára biztosított bérmunkát és megélhetést. Ypernben, ebben a nagy flandriai posztókészítő városban a XV. századi konjunktúra tetőpontján élt a legtöbb magányos személy. A hanyatlás során, majd a posztókészítés teljes összeomlása után viszont a népesebb háztartások részaránya nőtt meg (13. l.). 126

127 duzzasztották fel a lakók részarányát és szorították le a háztartások átlaglétszámait. Pirenne szerint a középkori városban annál alacsonyabb a háztartások átlagos létszáma, minél fejlettebb az ipar A család összetétele A család összetételének elemzésekor csupán az 1. negyed évi adataira tudunk támaszkodni. 32 Minthogy több, mint háromnegyed részük egyszerű volt, figyelmünk először a gyermekek száma felé fordul. 33 A gyermekek száma az 1. negyedben, 1549-ben háztartás fő fiú leány kisfiú kisleány 8 17 ismeretlen nemű 9 19 Összesen Megállapítható, hogy a gyermekek száma a teljes lakosság 31 százaléka, egy háztartásban 1,31 gyermek élt, de az átlag a gyermekes családokat tekintve sem éri el a 2 főt. Ezek igen alacsony számok. 34 A jelenség magyarázatot igényel, jóllehet egyetlen negyed lakóiról van csupán szó. A lakosság növekedéséhez ui. a 3 vagy ennél több gyermekes családok járultak hozzá, márpedig mindössze 16 ilyen család volt a számba vettek között. A gyermekek nem szerinti és a forrás által alkalmazott kor szerinti megoszlását tekintve feltűnik, hogy a fiúk száma közel fele volt az összes többi gyermeknek. Egyáltalán, mintha forrásunk szerint a kiskorú gyermekek száma kisebb lett volna, holott általánosan elterjedt vélemény, hogy a régi időkben éppen fordított volt a helyzet, mert a lakosság korátlaga alacsonyabb volt, mint manapság. A lakosság egykori életkor szerinti megoszlását magunk elé képzelve piramist látunk magunk előtt, amelynek alapján a sok kis- és fiatalkorú helyezkedik el. 35 E megoszlás eltér például attól, amely napjaink magyarországi viszonyait jellemzi. Felvetődik tehát a kérdés, hogyan is értette az összeíró a gyermekek életkor szerinti megkülönböztetését, s nem maradtak- 31 Vö. Granasztói, számú függelék, 1 5. táblázatok. 32 A csonka családok (tehát özvegyen maradt szülő és mellette élő gyermek vagy gyermekek) száma nem nagy. Nagyobb számú csonka család, mint azt Soprtonról írt tanulmányunkban igazoltuk, súlyos járványra utalna (Granasztói, l.). 33 E bonyolult kérdésről ld. Wrigley, l. és Laslett, l. 34 A táblázatból iderül, hogy mindkét korosztályban jóval alacsonyabb a leányok száma a fiúkénál. Még akkor is, ha ehhez a kategóriához számítjuk az ismeretlen neműeket. Sajnos csak találgatni lehet, mi a magyarázat, forrásainkból nem lehet magyarázatot kielemezni. Ezért a mégoly izgalmas problémával nincs mód foglalkozni. 35 Ott, l. 127

128 e ki a legfiatalabb korosztályok. E kérdésekre a kassai források nem adnak választ, csupán az analóg esetek alapján következtethetünk. A nürnbergi összeírás általános érvénye ellen felhozott észrevételek egyik sarkalatos pontja az volt, hogy a kiskorú gyermekeket nem vették fel ebbe az élelmezési célokat szolgáló jegyzékbe. Nürnberg a XV. század első felében nagy kereskedelmi konjunktúrát élvezett, annak ellenére, hogy a század 20-as éveiben a huszita háborúk nem túl messze zajlottak, s kihatottak a város életére is. A husziták elleni ún. Reichskrieg következményének tekinthető a város lakóinak első összeírása, amely ugyan a fegyverképes személyek, továbbá valamennyi 12 éven felüli számbavételére szolgált, de gyakorlatilag mindenki belekerült, a kiskorúakat kivéve. Ezt a több részből álló összeírást Bücher nem használta. Az évi, híressé vált forrás a korábbitól eltérően a várost fenyegető közvetlen veszély, az ún. Markgrafenkrieg hatása alatt készült. Emiatt rendkívüli állapotokat tükröz, arról nem is beszélve, hogy néhány évvel korábban pestis pusztított Nürnbergben. 36 A fegyverképes felnőtt lakosság felmérése mellett ez a jegyzék az élelmiszerkészletek lajstromozását is szolgálta. A városi tanács ui. kötelezte a polgárokat, hogy vagyonuk nagyságának megfelelően bizonyos mennyiségű gabonát tároljanak, sőt később az egész őrzött mennyiséget át kellett engedniök. 37 Ekkor sem számították viszont az élelemre szoruló lakossághoz a kiskorú gyermekeket. Hasonló történt Strassburgban is harminc évvel később, amikor Merész Károly akarta a várost megostromolni: a sebtében összeszámlált lakosságból a kiskorúakat kihagyták. 38 Olyan rendkívüli állapotokról számoltunk be, amelyeknél súlyosabbak Kassán sem hathattak a lélekszámra és a lakosság összetételére. Vessünk tehát egy pillantást néhány összehasonlító adatra, amelyeket a rendelkezésünkre állt szakirodalom segítségével állítottunk egymás mellé: Néhány európai város népességmutatói (XV XVII. sz.) a gyermekek a gyermekek a háztartás részaránya száma átlaglétszáma a lakosságban háztartásonként város Kassa, 1 negyed ,00% 1,31 4,22 Nürnberg, egész ,34% 30,54% 1,39 1,65 5,41 4,68 36 Hegel, Karl.: Chroniken der deutschen Städte. 2. Bd. Nürnberg-Leipzig, l. 37 Eheberg, l. 38 Különösen alapos a münsteri összeírás, mert ebben hétnyi pontossággal megadták a gyermekek életkorát. (Lethmate, l.) 128

129 Freiburg, egész ,10% 1,81 4,14 Köln, 4 negyed ,48% 1,66 5 Münster, egész (csak 1 negyed) 32,00%? 1,78 1,86 4,25? Rostock, egész ,72% 1,77 4,57 Aix-en- Provence, egész ,50% 1,74 3,86 Ypern, 1 negyed 1506? 2,00 4,70 A kassai és a nürnbergi források kivételével mindegyik magában foglalja a lakosság valamennyi korosztályát. 39 Ennek az összeállításnak két szembeszökő sajátossága van. Az első az, hogy Kassát és Nürnberget kivéve a gyermekek háztartásonkénti átlagszáma mindössze 2 tizednyi különbség között ingadozik, miközben a háztartások átlaglétszáma jóval nagyobb mértékben változott. A másik sajátosság a kassai és a nürnbergi gyermekátlagok és százalékarányok szinte azonos nagysága. Az utóbbi sajátosságból kiindulva úgy véljük, immár nem lehet kétséges, hogy a kassai Conscr ben a kiskorú gyermekeket nem írták össze. Az Európa-szerte tapasztalható egyöntetűség feljogosít arra, hogy a kimaradt 3 évesnél nem idősebb gyermekek számát mintegy 70 ezreléknél többre ne becsüljük. A gyermekek száma így átlag maximálisan 1,8 fő családonként. 40 Ha lehet is vitatkozni a becslés jogosságán, vagy azon, hogy kimaradt-e a kiskorúak valamelyik korosztálya, egy dolog cáfolhatatlannak látszik: Kassa lakossága 1549-ben nemhogy számának gyarapítására, de még egyszerű reprodukciójára sem volt képes. Osztozott tehát a többi európai város sorsában 39 Következésképpen az 1. negyed polgári háztartásaiban élt személyek száma némileg módosul: 1. negyed: 504 összeírt személy 37 kiskorú (becslés) 541 személy 40 Granasztói, függelék 6 9. táblázatok. 129

130 nagyságától, társadalmi tagozódásától, gazdasági és politikai súlyától függetlenül. Ami a városi polgári család többi tagjait illeti, már bebizonyosodott, hogy nagyszülőket, unokatestvéreket, vagy a háztartásfő más felmenő, lemenő és oldalági rokonait alig találni közöttük. Ugyanilyen ritka az is, hogy a felnőtt fiú szüleivel közös háztartásban éljen. A gyermekeken kívül tehát az átlagos családnak csupán a szülők a tagjai. A család tagjainak száma az 1. negyedben, 1549-ben férfi nő ismeretlen nemű összesen 3 5. kategória szülők házaspár egyszerű család bővült család özvegy egyszerű család bővült család gyermekek rokonok összesen (106 családban) E 366 személy 106 családban oszlott el, de teljes képet csak akkor kapunk, ha az iménti becslésünknek megfelelően hozzájuk számítunk 37 kiskorú gyermeket. 403 családi kötelékben élő városlakóval számolva tehát a következő átlagszámokat kapjuk: családonként összesen 1,9 fő szülő 1,4 fő gyermek 0,4 fő kiskorú gyermek (becsült) 0,1 fő rokon 3,8 fő családonként A fentiekben arra tettünk kísérletet, hogy az egyedülálló kassai népesség összeírások segítségével bemutassunk néhány eddig ismeretlen finom részletet a polgári család életét meghatározó hétköznapi keretekről. Miközben tudjuk, a család folyamat, amelynek életciklusai vannak, tudjuk azt is, hogy a családháztartás kötelékei túlnyúlnak a ház falain, a rendelkezésre álló adatok illusztrálnak néhány megállapítást. Az adott körülmények között, ideértve a vagyon átörökítési módjának különleges jelentőségét, valamint azt, hogy a polgárság az életkörülmények stabilizálását tartotta elsőrendű céljának, 130

131 legalább két sajátosságot ki lehet domborítani. A kassai polgárság nem volt képes arra, hogy gondoskodjék saját utánpótlásáról, mert a családok ehhez nem neveltek fel elegendő gyermeket. Ugyanez a szabályszerűség volt általános Európa városaiban mindenütt. A családok szerkezete azt is mutatja, hogy Kassa polgársága kulturális értelemben az Európában elterjedt mintákat követte a középkor végén és a korai újkorban. Az egyöntetűség azt is jelzi, hogy az un. etnikai különbségek nem játszottak szerepet. Irodalom Beer, Karl 1919: Zur älteren Bevölkerungsstatistik Prags und einiger anderer Städte Böhmens. Mitteilungen des Vereins für Geschichte der Deutschen in Böhmen Bücher, Karl 1886: Die Bevölkerung von Frankfurt am Main im XIV. und XV. Jahrhundert. Tübingen. Couturier, Marcel: Recherches sur les structures sociales de Châteaudun ( ). Párizs, Gácsová, Alžbeta 1970: Spoločenská štruktúra mesta Prešova v 15. a v prvej polovici 16. storočia. Historický časopis Gácsová, Alžbeta 1971: Spoločenská štruktúra Kežmarku v 15. a v prvej polovici 16. storočia. Historický časopis Gácsová, Alžbeta 1972: Spoločenská štruktúra Bardejova v 15. storočí a v prvej polovici 16. storočia. Bratislava. Goubert, Pierre 1982: Beauvais et la Beauvaisis de 1600 à 1730, Paríž, SEVPEN, 1960 (doktorská práca), neskôr vydané v tlači: Goubert, Pierre. Beauvais et le Beauvaisis de 1600 à 1730: contribution à l histoire sociale de la France du XVIIe siècle. Párizs. Granasztói, György 1970: Becslés Sopron XVI XVII. századi lélekszámára. Történelmi Szemle Granasztói, György 1970: Becslés Sopron XVI XVII. századi lélekszámára. Történelmi Szemle Granasztói, György 1972: Társadalmi tagozódás Brassóban a XV. század végén. Századok Granasztói, György 1980: Kassa társadalma ( ) a korreszpondencia-elemzés tükrében. Századok Granasztói, György: A barokk győzelme Nagyszombatban. Budapest, Akadémiai K Granasztói, György: A dunai térség városodása (XVI-XVIII. század). Demográfia zv č Granasztói, György: A középkori magyar város. Budapest, Gondolat K Granasztói, György: A városi élet keretei a feudális kori Magyarországon. Kassa társadalma a 16. század derekán. Budapest,

132 Hegel, Karl: Chroniken der deutschen Städte. 2. Bd. Nürnberg-Leipzig, Kazimír, Štefan 1970: Vývoj ekonomicko-sociálnej štruktúry mesta Trnavy v poslednej tretine 16. storočia a v 17. storočí. Historický časopis Klapisch, Christiane Demonet, Michel: A uno pane e uno vino. La famille toscane au début du XVe siècle. Annales. E. S. C. 27. zv l. Kubinyi, András 1973: Budapest története a későbbi középkorban Buda elestéig (1541- ig). V: Gerevich, László (red.): Budapest története, zv. 2. Budapest Laslett 1972a = Laslett, Peter 1972: Introduction: The History of the Family. V: Peter Laslett and Richard Wall (red.): Household and Family in Past Time. Cambridge Laslett 1972b = Laslett, Peter 1972b: La famille et le ménage: approches historiques. Annales Laslett, Peter 1965: The World we have lost. London. Lethmate, Franz 1912: Die Bevölkerung Münsters i. W. in der zweiten Hälfte des 16. Jahrhunderts. (Münsterische Beiträge zur Geschichtsforschung) Münster. Mendl, Bedrich 1929: Breslau zu Beginn des XV. Jahrhunderts. Eine statistische Studie nach dem Steuerbuche von Zeitschrift des Vereins für Geschichte Schlesiens Ott, Caspar Bevölkerungsstatistik in der Stadt und Landschaft Nürnberg in der ersten Hälfte des 15. Jahrhunderts, historisch-statistische Untersuchungen. Berlin. Paasche, Hermann 1882: Die städtische Bevölkerung früher Jahrhunderte nach urkundlichen Materialien aus dem Raths-Archive der Stadt Rostock. Jahrbuch für Nationalökonomie und Statistik. 39. NF Paulinyi, Oszkár 1958: A Garam-vidéki bányavárosok lakosságának létszáma a XVI. század derekán. Történelmi Szemle Paulinyi, Oszkár 1971: Eigentum und Gesellschaft in den niederungarischen Bergstädten. Ein Beitrag zur Problematik der deutschen Kolonisationsstadt in Ungarn. V: Bog, Ingomar (red.): Der Aussenhandel Ostmitteleuropas Die ostmitteleuropaischen Volkswirtschaften in ihren Beziehungen zu Mitteleuropa. Köln Pirenne, Henri 1903: Les dénombrements de la population d'ypres au XVe siècle ( ). Contribution à la statistique sociale du moyen âge. Vierteljahrschrift für Sozial- und Wirtschaftsgeschichte Suchý, Michal 1969: Vývoj majetkovej diferenciácie levočského obyvateľstva od polovice 16. do konca 17. storočia. Historický časopis Szentpétery, Imre, ml. 1934: A tárnoki ítélőszék kialakulása. Századok Wrigley, E. A. (red.): An introduction to English historical demography. London, Eheberg, Karl Theodor von : Strassburgs Bevölkerungszahl seit Ende des XV. Jahrhunderts bis zur Gegenwart. Jahrbuch für Nationalökonomie und Statistik. 41. NF , 42. NF

133 Kassa Közép-Európában az újkor kezdetén Marečková, Marie Absztraktum Az újkor kezdetén joggal kap helyet a kelet-szlovákiai polgárság, mivel szociálisés kultúrmodellje megfelel a közép-európai városok tipológiájának közép-európai vonatkozásban. A kelet-szlovákiai városok a kultúra, a művészet, a tudomány és a műveltség neves központjai voltak. A mindennapi kelet-szlovákiai városi kultúrán és a kelet-szlovákiai iskolán kívül, mely Szlovákiában megindította az újkori filozófiai gondolkodás tradícióját, főleg a késő gótikus és a reneszánsz építészet, szobrászat, festészet és a művész-mesterségek jelentettek állandó alkotó hozzájárulást, máig is megtartva széleskörű kulturális kihatásuk kontinuitását. Mindez tükrözte a keletszlovákiai városi polgárság színvonalát mind a kultúr-tevékenység, mind a kulturális konzum és az életstílus, mentalitás és ideológia területén. Kulcsszavak: Kassa. Városi polgárság. Gótikus és reneszánsz építészet. Filozófiai gondolkodás. A szlovák történetírás bizonyította, hogy a mai Kelet-Szlovákia kora újkori városainak és polgárságának jogos helye van Közép-Európa korabeli térképén, és a rájuk jellemző szociális és kulturális modell megfelel a középeurópai városok tipológiájának. Az újkor kezdetén jellemző a városi polgárság közéletének növekvő dinamikája, főképp a században szembetűnő, ahogy a városi polgárság sikeresen megbirkózik az alapvető társadalmi változásokkal, amelyeknek oka az állam egyre nagyobb szerepe, a közigazgatásban megjelenő bürokrácia, a hadsereg és a gazdaság átalakítása, és a műveltségi szinttel szemben támasztott új követelmények. A polgárság egy része önmaga is képes az átalakulásra: hivatalnokok, vállalkozók, a kulturális élet vezéralakjai, mind képesek lépést tartani a nemességgel. A korabeli kassai és eperjesi polgárságnak van azonban egy olyan vezető rétege, amelynek érdeke, hogy nemességet kapjon, és így gyarapítsa a hivatalnoki elit sorait. Az újkor kezdetén a mai Kelet-Szlovákia városi kultúrája a művészet és a műveltség gyújtópontja lett, és nagymértékben áthidalta azt a különbséget, amely a környező országok városi polgársága és saját polgársága szociális helyzete között volt. A vagyoni, hatalmi és kulturális adottságok viszont nagyon különböztek az egyes országok városi polgársága között, akár országon belül is. Ez az oka annak, hogy az újkor kezdetén az európai városi polgárság megosztott társadalmi rétegként jelentkezik. A 17. században egyre érezhetőbb a közép-európai városok demográfiai lemaradása Nyugat- és Dél-Európa városaival szemben, amelyek népességének fejlődése épp ekkor volt a legerőteljesebb. Az átmenetileg stagnáló demográfiai fejlődés egyik oka a közép-európai városok esetében is a történelem folyamán kialakult települési struktúra és ennek szélesebb összefüggései. A viszonylag népes Közép-Európában városok és települések sűrű 133

134 hálózata alakult ki, ugyanakkor például Nagy-Britanniában és Franciaországban ez a hálózat nem volt annyira sűrű, maguk a települések és a városok viszont sokkal népesebbek voltak. A 19. század közepén a mai Szlovákia területén 100 km 2 -en átlagban kb. 14 település volt, Morvaországban 16, Csehországban 25, amíg Franciaországban 7 és Nagy Britanniában csak 5. A lakosság átlagos számát nézve egy településnek Magyarországon 250, Csehországban 350, Franciaországban 850, Nagy-Britanniában pedig lakosa volt. 1 Ez a különös adottság, hogy a települések úgymond templomtoronytávolságra vannak egymástól, és az a tény, hogy a városok speciális szimbiózisban éltek az őket körülvevő falvakkal, kihatott az iparosítás folyamatára is, függetlenül a városiasodás folyamatától. Sok ipari vállalat falun keletkezett, bár a városokban és az elővárosokban is épültek új üzemek, a kezdetekben ez nem adott okot a lakosság nagyobb mértékű áttelepülésére. Ennek érthető és elfogadható magyarázata, hogy a települések struktúrája és sűrűsége lehetővé tette mind a közeli, mind a szélesebb környéken elérhető munkaerő foglalkoztatását. Így mint tipikus következmény jelentkezik a munkába járás, később a munkába utazás, amely ma is az alkalmazás egyik legnagyobb problémája. Közép-európai viszonylatban Kassa, Eperjes és Lőcse közepes nagyságú városok voltak. 2 A között jellemző a lakosság számának a növekedése, és a városok saját gyártási lehetőségeinek széleskörű kihasználása. Ennek köszönhetően egyrészt gyorsan megújult a gazdaság, másrészt erőteljes fejlődésnek indult a kézművesipar és a pénzváltás. Az átlagon felülien tehetős vállalkozók csak időlegesen és kisebb mértékben érvényesültek. Így a keletszlovákiai városok szociális struktúrájának tipikus vonása, hogy folyamatos a közepesen tehetős rétegek túlsúlya, ezért a szociális különbségek nem annyira kiélezettek, mint a nyugat-európai városokban. Másrészt viszont szembetűnő a kevésbé tehetős rétegek differenciációja, azaz a legszegényebb rétegek érezhetőbb jelenléte. A fejlődésben lévő ipari-kereskedelmi városokban, Kassán, Eperjesen és Lőcsén, a városi szegénység olykor enyhe számfölényben is volt, főképp a gazdasági jólét idején. Az egyedülálló nők nagy része a városi szegénység sorait bővítette, amelyen belül éppen ők tartoztak az adókötelesek legszegényebb rétegéhez. 3 A 17. század folyamán Kassa és Eperjes továbbra is európai kereskedelmi központok, amelyeknek feladata biztosítani a közép- és nyugat-európai áru 1 Marečková, Marie. Sociální struktura středoevropských měst na prahu novověku (A középeurópai városok társadalmi összetétele az újkor kezdetén): České země Brno: MU 2002, o. 2 Marečková, Marie. Východoslovenská města a měšťanstvo na prahu novověku (A keletszlovákiai városok és városi polgárság az újkor kezdetén) Brno: MU 1995, 32. oldaltól. 3 Marečková, Marie. Podnikatelské aktivity samostatných žen v Bardejove v prvé polovině 17. století (Az egyedülálló nők vállalkozásai Bártfán, a 17. század első felében), Lengyelová, Tünde (ed.): Žena a právo. Bratislava: Academic Eletronic Press 2004, o. 134

135 dél-keletre való áramlását. A 17. század 30-as éveinek kezdetétől egyre inkább csökken a krakkói piac szerepe, és megerősödnek a közvetlen kapcsolatok Béccsel, az osztrák piacokkal, később Boroszlóval, a sziléziai és a morvaországi termelési központokkal. Elsősorban Eperjes és Kassa volt a Balkánnal fenntartott kereskedelmi kapcsolatok egyfajta szervezési centruma. Ezen vállalkozás tőkealapjának forrása a magyar borok jövedelmező exportja volt a lengyel nemesség számára. 4 Annak ellenére, hogy 1619-ben a magyar borokat Krakkóba nagyrészt még sziléziai közvetítéssel szállították, ben éppúgy, mint 1631-ben, a borok közvetlen eladása volt túlsúlyban (1624-ben hordó magyar bort vittek ki Krakkóba). 6 A kelet-szlovákiai városok közül a 16. században Kassa volt a borexport központja, a 17. század folyamán azonban egyre növekszik Eperjes és Bártfa szerepe. 7 A 17. század 30-as és 50-es évei között a Kassán és Eperjesen keresztül Krakkóval lezajló borkereskedelem még tovább erősödik. 8 Az 1631-ben Krakkóba szállított magyar borok nagy részét a városban, illetve annak közvetlen közelében fogyasztották el, csupán 8% -át adták el tovább más lengyel városokba. 9 4 Marečková, Marie. Die ostslowakischen Städte Obernungarn in den mitteleuropäischen Handelsverbindungen der Frühneuzeit. (A kelet-szlovákaii városok kereskedelmi kapcsolatai az újkor kezdetén) The First Millenium of Hungary in Europe. Debrezen 2002, o. 5 Wolański, Marian. Zwiazki handlowe Ślaska z Rzeczapospolita w 17 wieku ze szczególnym uwzglednieniem Wroclawia. Wroclaw 1961, 216 o ben Krakkóba 6537 hordó magyar bort vittek ki. Hejl, František. Český obchod na krakovském trhu po Bílé hoře. (Cseh kereskedelem a krakkói piacon a Fehérhegyi csata után) Sborník prací Filozofické fakulty UJEP v Brně, C 8 sorozat, 1961, 239 o ben 5167,5 hordó, 3 vedér, 25 félkufa, 88 edény, 3 kisbarell és 1 antal magyar bort vittek ki Krakkóba. Ez évben a kereskedelem két ötödét lengyel kereskedők (a krakkóiak 1067 hordó bort hoztak be) és a nemesség (amennyiben ezt feljegyezték) bonyolította le. A maradék bort szlovák és magyar városok kereskedői hozták be, elsősorban Olublóról (677 hordó), és más évekhez hasonlóan Eperjesről (535 hordó 3 barelka1 antal). Marečková, Marie. Úloha Prešova jako centra obchodu vínem v prvé polovině 17. století. (Eprejes, mint kereskedelmi központ szerepe a 17. század első felében), Sborník prací Filozofické fakulty brněnské univerzity C 27, 1980, o. 7 Horváth, Pavol. Obchodné styku Levoče s Polskom v druhej polovici 16. storočí. (Lőcse kereskedelmi kapcsolatai Lengyelországgal a 16. század második felében) Historické štúdie 1, 1955, o. Marečková, Marie. Úloha Prešova jako centra obchodu vínem v prvé polovině 17. století. (Eperjes, mint borkereskedelmi központ szerepe a 17. század első felében), Sborník prací Filozofické fakulty brněnské univerzity C 27, 1980, o. 8 Az össesen behozott magyar borok több mint harmadát eperjesi kereskedők árusították ban 677 hordót, 1644-ben 524 hordót, 1653-ban 420 hordót. Horváth, Pavol. Obchodné styku Levoče s Polskom v druhej polovici 16. storočí. (Lőcse kereskedelmi kapcsolatai Lengyelországgal a 16. század második felében) Historické štúdie 1, 1955, 136 o. Így a magyar eredetű borok behozatalának csökkenése Krakkóba a 17. század 30-as éveinek a kezdetétől (lásd: Wolański, Marian. Zwiazki handlowe Ślaska z Rzeczapospolita w 17 wieku ze szczególnym uwzglednieniem Wroclawia. Wroclaw 1961, 216 o.) valószínűleg csak ezen borok Szilézián keresztüli behozatalára érvényes. 9 Krakkóból 3 276,5 hordó 1 vedér és 3 félkufa magyar bor lett továbbszállítva. Marečková, Marie. Dálkový obchod Prešova v prvých třech desetiletích 17. století a krakovský trh. (Eperjes kereskedelme távoli helyekkel a 17. század első három évtizedében) Disertační práce. Brno: Filozofická fakulta UJEP 1971, 96 o. 135

136 A 17. század 30-as éveinek a végétől a krakkóiak kiszorultak a magyar borral való kereskedelemből, de ugyanakkor megváltozott a krakkói piacra behozott borok eredete is. A 17. század 70-es éveitől a krakkói piacról kezdenek eltűnni a tokaji borok, amelyekkel hagyományosan a keletszlovákiai kereskedők kereskedtek, élükben Eperjessel és Kassával. Helyüket folyamatosan átvették a délnyugat-szlovákiai és a soproni borok, amelyek beszállítói bazini és szentgyörgyi kereskedők voltak ig Eperjes volt a fő bor-beszállító, de jelentős volt a Kassával és a Késmárkkal lebonyolított üzlet is. A 17. század 70-es éveinek elejétől azonban egyértelműen Bazin kezd túlsúlyba kerülni, amely Szentgyörggyel és Besztercebányával együtt túltesz a tengődő, sőt csökkenőben lévő eperjesi közvetítésű borbehozatalon. 11 Ezt a folyamatot valószínűleg befolyásolták az étkezési szokásokat érintő változások is. Az ételek előkészítésénél egyre nagyobb gondot fordítottak az alapanyagok eredeti ízének a megőrzésére, amit még jobban hangsúlyozni akartak a természetes, könnyű borok felszolgálásával. Ezeknek az új követelményeknek leginkább a délnyugat-szlovákiai és a morvaországai borok feleltek meg. A 17. század első felében, az új étkezési szokásokra reagálva, a krakkói zsidó kereskedők kezdik behozni a morvaországi borokat. Aránylag nyitott, állandóan változó városi közösség jellemezte ezt az időszakot. Érezhető, hogy a városokba való bevándorlás a legközelebbi környékre korlátozódik. Bártfára és Késmárkra ez egyértelműen jellemző, de bizonyos mértékben Lőcse is ide sorolható. Szélesebb, nyílt kapcsolatokat a külfölddel leginkább Kassa és Eperjes tartottak fenn. A német származású, szakképzett mesterek és kereskedők beáramlása mellett növekedett a szlovák városokból és falvakból beköltöző lakosok részaránya is. 12 A kelet-szlovákiai városoknak különböző vonzereje volt az egyes nemzetekre. Ennek köszönhetően a városok nemzetiségi összetétele továbbra is változatos maradt. Az általános fejlődés irányát betartva a szlovák polgárság száma elsősorban Eprejesen gyarapodott éppúgy, mint Bártfán és Kisszebenben is és 1679 között Krakkóba összesen 9980 hordó magyar bort vittek ki. Marečková, Marie- Hejl, František-Fišer, Rudolf. Die ostslowakische Städte in der Struktur der mitteleuropäischen Handelsverbindungen im 17. Jahrhundert. (A kelet-szlovákaii városok kereskedelmi kapcsolatai 17. században) Problems of Continuity and Discontinuity in History. Prague 1980, 119 o. és köv. 11 Fišer, Rudolf. Krakovský trh ve druhé polovině 17. století a jeho význam pro moravská a slovenská města. (A krakkói piac a 17. század második felében. Jelentősége a morva és szlovák városok számára) Sborník prací Filozofické fakulty brněnské univerzity C 27, 1980, o. 12 Kónya, Peter. Spoločnos t hornouhorských miest v 17. storočí. (Felvidéki városok közössége a 17. században) Csukovits Enikö Lengyelová, Tünde (ed.): Z Bardejova do Prešporku. (Bártfától Eperjesig) Prešov Bratislava 2005, 269, , o. 13 Marečková, Marie. Východoslovenská města a měšťanstvo na prahu novověku. (Keletszlovákiai városok és polgárság az újkor küszöbén) Brno o. Kónya, Peter. Spoločnosť hornouhorských miest v 17. storočí. (Felvidéki városok közössége a 17. században) Csukovits Enikö Lengyelová, Tünde (ed.): Z Bardejova do Prešporku. (Bártfától Eperjesig) Prešov Bratislava 2005, o. 136

137 A kelet-szlovákiai polgárságnak köszönhetjük azt is, hogy Szlovákia az európai kultúrélet nagyon intenzív résztvevője lett. A kelet-szlovákiai városok hagyományosan a kultúra, a művészet, a tudomány és a műveltség, valamint észak-keleten az evangélikus egyház nagy tekintélyű központjai voltak tól Eperjes lett a Magyar Királyság harmadik protestáns főiskolája, az evangélikus kollégium székhelye. 14 A 17. században az újonnan felvett keletszlovákiai polgárok többsége tudott írni és olvasni, legalább egy idegen nyelvvel bírt, sőt majd ötödük több idegen nyelvet is ismert, beleértve a latint. Ez a többnyelvűség bizonyítéka nem csak a szélesebb szociális és gazdasági kapcsolatoknak, de elsősorban a vállalkozói réteg és a városi értelmiség magas műveltségi szintjének. 15 Soraikban túlsúlyban voltak a gazdag és a közepesen tehetős kereskedők és vállalkozók utódai, kivéve a kézműves-iparos eredetűeket. Legalább az ötödük származott városi értelmiségi családból, beleértve az egyházi értelmiséget is. Nagyrészt gazdag és közepesen gazdag városi polgárok voltak, állandó vagyoni háttérrel, a városi patriciátussal fennálló kapcsolataikat közös együttműködéssel és házassági kötelékek sorával erősítették meg. 16 Tanárok, jegyzők, a városi egyház képviselői, mind kiemelkedő szintű bölcsészeti és teológiai képzésen mentek át nagy tekintélyű külföldi egyetemeken, elsősorban a wittenbergi lutheránus egyetemen. Hogy ismereteik továbbfejlesztésén és bővítésén rendszeresen dolgoztak, ennek bizonyítéka a jegyzők és a tanárok magánkönyvtárának nagysága és összetétele. 17 A városi jegyzők érdeme, hogy fejlesztették és mélyítették a városi polgárság jogi tudatát. 18 A városi környezet hatása az általános műveltségre és az írni-olvasni tudásra nyilvánvaló a kelet-szlovákiai városok hatáskörébe tartozó településekről fennmaradt forrásokból Marečková, Marie. Formování městské kultury ve východoslovenských svobodných královských městech v 17. století. (A városi kultúra kialakulása a kelet-szlovákiai szabad királyi városokban a 17. században) Historický časopis 39. 3, 1991, 280 o. 15 Marečková, Marie. Formování městské kultury ve východoslovenských svobodných královských městech v 17. století. (A városi kultúra kialakulása a kelet-szlovákiai szabad királyi városokban a 17. században) Historický časopis 39. 3, 1991, 285 o. 16 Marečková, Marie. K společenskému postavení učitelů bardějovské městské školy v prvé polovině 17 století. (A bártfai városi iskola tanárainak társadalmi helyzete a 17. század első felében) Sborník prací Pedagogické fakulty Univerzity J. E. Purkyně řada společenských věd č. 7. Brno o. 17 Marečková, Marie. Knihovny východoslovenského měšťanstva v raném novověku. (A keletszlovákiai városi polgárság magán-könyvtárai az újkor kezdetén) Kniha Zborník o problémoch a dejinách knižném kultúry. Martin 2002, o. 18 Marečková, Marie. K sociálnímu postavení městských notářů v Bardějově v prvé polovině 17. století. (A bártfai városi jegyzők társadalmi helyzete a 17. század első felében) Ragačová, Júlia (ed.): Diplomatická produkcia v stredovekom meste. (A középkori városok diplomáciai tevékenysége) Bratislava: Belügyminisztérium SR 2005, o. 19 Marečková, Marie. Bardějovské poddanské vesnice v prvé polovině 17. století. (A Bártfa hatáskörébe tartozó falvak a 17. század első felében) Sborník prací filozofické fakulty Univerzity J. E. Purkyně, C Brno 1975, 143 és köv.o. 137

138 Az ellenreformáció alatt a kelet-szlovákiai városok menedékhelyet nyújtottak a cseh, morva és a felső-sziléziai emigránsoknak, akik mint lelkészek, jegyzők és tanárok helyezkedtek el új hazájukban. Elismerést nyertek és biztosítani tudták megélhetésüket, amit alátámaszt az városi polgárságba való beházasodásuk. A városi tanács gyámságot vállalt a cseh emigránsok árván maradt gyerekei felett, drága külföldi tanulmányaikat pénzzel támogatta. 20 A művelt kelet-szlovákiai városi polgárság magán-ösztöndíjakat is felajánlott. 21 A Cseh Királyságból ide menekülő emigránsok a 17. század második negyedében a kelet-szlovák városokban a lakosság több mint ötödét képezték. A kassai városi kultúra magas színvonala, az eperjesi bölcsészeti iskola mint az újkori filozófiai gondolkozást megalapozó intézmény, a késő-gótikus és reneszánsz építészet, szobrászat, festészet, zene és kézművesipar, mind mint állandó értékalkotó elem volt jelen és máig is megőrizték hosszútávú, széleskörű és folyamatos befolyásukat a műveltségre. 22 A kassai városi polgárság színvonala így híven tükröződött a műalkotásokban, a mecenatúrában, a kulturális fogyasztásban, a műveltségben, az életmódban, mentalitásban, ideológiában. 23 A kelet-szlovákiai városok nagy hatással voltak az európai kulturális kapcsolatokra. Amennyiben a külföldi kutatókkal együttműködve, sikerül ezt a jelenséget tovább tanulmányoznunk és elemeznünk, összehasonlítva az elért eredményeket, feltárjuk nem csak Eperjes és Kassa, hanem az európai műveltség történelmének egy részét is. 20 Marečková, Marie. Formování městské kultury ve východoslovenských svobodných královských městech v 17. století (A városi kultúra kialakulása a kelet-szlovákiai szabad királyi városokban a 17. században) Historický časopis 39. 3, 1991, 286 o. 21 Például a 17. század 30-as éveiben Daniel Lengfelner eperjesi polgár János fiával közösen támogatták annak az ifj. Mattheid Jan morva emigránsnak a külföldi egyetemi tanulmányait, akinek később az Eprejesi Bölcsészeti Iskola köszönhette hírnevét. Eperjesi Állami Levéltár Štátny archív Prešov, fond Archív města Prešova, rkp. č. 2118, r , f. 77, kniha měšťanských práv. Uličný, Ferdinand ml. Evangelickí kazatelia v Šariškej stolici v rokoch (A sárosi megyeszékhely evangélikus lelkészei 1614 és 1644 között) Kónya, Peter. - Matlovič, René. (ed.) Obyvateĺstvo Karpatskej kotliny I. (A Kárpát-medence lakossága I.) Prešov 1997, 168 o. Hasonló volt a helvet az észak-kárpáti lengyel országrészekben. Leśniak, F. Rzemieślnicy i kupcy w Krośnie pierwsza polowa 17 wieku. Kraków A példe 1609-ből való. 22 Marečková, Marie. Hudba a divadlo ve východoslovenských městech raného novověku. (Zene és színház a kelet-szlovákiai városokban az újkor kezdetén) Sborník prací Pedagogické fakulty Masarykovy univerzity řada společenských věd č. 19. Brno: MU 2003, o. 23 Marečková, Marie. Formování městské kultury ve východoslovenských svobodných královských městech v 17. století.. (A városi kultúra kialakulása a kelet-szlovákiai szabad királyi városokban a 17. században) Historický časopis 39, 3, 1991, 282 o. 138

139 Irodalom Fišer, Rudolf. Krakovský trh ve druhé polovině 17. století a jeho význam pro moravská a slovenská města. In Sborník prací Filozofické fakulty brněnské univerzity C Hejl, František. Český obchod na krakovském trhu po Bílé hoře (White Mountain). In Sborník prací Filozofické fakulty UJEP v Brně, order C 8 (1961): 239. Horváth, Pavol Obchodné styku Levoče s Polskom v druhej polovici 16. storočí. Historické štúdie 1 (1955): 136. Kónya, Peter. Spoločnosť hornouhorských miest v 17. storočí. In Z Bardejova do Prešporku, ed. Enikö Csukovits and Tünde Lengyelová, Prešov Bratislava, Leśniak, F. Rzemieślnicy i kupcy w Krośnie pierwsza polowa 17 wieku. Kraków, Marečková, Marie. Podnikatelské aktivity samostatných žen v Bardejove v prvé polovině 17. století. In Žena a právo, ed. Tünde Lengyelová, Bratislava: Academic Eletronic Press, Marečková, Marie. Východoslovenská města a měšťanstvo na prahu novověku. Brno: MU, Marečková, Marie. K společenskému postavení učitelů bardějovské městské školy v prvé polovině 17 století. In Sborník prací Pedagogické fakulty Univerzity J. E. Purkyně řada společenských věd 7 (1976): 96. Marečková, Marie. K sociálnímu postavení městských notářů v Bardějově v prvé polovině 17. století. In Diplomatická produkcia v stredovekom meste, ed. Júlia Ragačová, Bratislava: Ministerstvo vnútra Slovenskej republiky, Marečková, Marie. Die ostslowakischen Städte Obernungarn in den mitteleuropäischen Handelsverbindungen der Frühneuzeit. In The First Millenium of Hungary in Europe. Debrezen, Marečková, Marie. Formování městské kultury ve východoslovenských svobodných královských městech v 17. století. Historický časopis 39, č. 3 (1991): 280. Marečková, M., Hejl, F. and Fišer, R. Die ostslowakische Städte in der Struktur der mitteleuropäischen Handelsverbindungen im 17. Jahrhundert. In Problems of Continuity and Discontinuity in History. Prague, Marečková, Marie. Knihovny východoslovenského měšťanstva v raném novověku. In Kniha Zborník o problémoch a dejinách knižném kultúry. Martin, Marečková, Marie. Hudba a divadlo ve východoslovenských městech raného novověku. In Sborník prací Pedagogické fakulty Masarykovy univerzity řada společenských věd 19. Brno: MU, Marečková, Marie. Dálkový obchod Prešova v prvých třech desetiletích 17. století a krakovský trh. Dissertation work, Brno: Faculty of Arts UJEP,

140 Marečková, Marie. Bardějovské poddanské vesnice v prvé polovině 17. století. In Sborník prací filozofické fakulty Univerzity J. E. Purkyně C Marečková, Marie. Sociální struktura středoevropských měst na prahu novověku. In České země Brno: MU, Marečková, Marie- Úloha Prešova jako centra obchodu vínem v prvé polovině 17. století. In Sborník prací Filozofické fakulty brněnské univerzity C Uličný, Ferdinand Jr., Evangelickí kazatelia v Šariškej stolici v rokoch In Obyvateĺstvo Karpatskej kotliny I, ed. Peter Kónya a René Matlovič. Prešov, Wolański, Marian. Zwiazki handlowe Ślaska z Rzeczapospolita w 17 wieku ze szczególnym uwzglednieniem Wroclawia. Wroclaw,

141 Krakkó és Kassa viszonya a 16. században Noga, Zdzisław Absztraktum Legkésőbb már a 14. századtól széleskörű volt a kereskedelmi kapcsolat Kassa és Krakkó között, mely a következő évszázadban érte el a csúcspontját és egész 1526-ig fennállt. Mióta Kassa megkapta a teljes körű raktárjogot, mely megakadályozta, hogy a lengyel kereskedők tovább utazzanak más, Magyarország déli részén fekvő városaiba vagy a Székelyföldre, Kassa Krakkó legfontosabb kereskedelmi partnere lett a Kárpátoktól délre fekvő területeken. Ezzel szemben a magyar városok legfontosabb üzletközpontja meg Krakkó volt. Az értekezés célja leírni a két város közötti kereskedelmi operációkat. Nem csak általános jellemzésre korlátozódik, hanem kereskedők konkrét példáján mutatja be, hogyan tartották fenn a városok a kétoldalú kapcsolatokat. Szintén hangsúlyozza a Krakkó és Kassai városi polgársága közötti szociális, kultúr és materiális kapcsolatokat. Kulcsszavak: Kassa. Krakkó. Távoli kereskedelem. Kereskedők. A közép-európai városok különféle kapcsolathálózatokat építettek ki a középkor és a korai újkor időszakában ezek néha szervezett csoportokat eredményeztek, mint például a Balti-tenger térségében kialakult Hanza-szövetség, máskor megmaradtak nem hivatalos szinten ez történt a közép-európai városok esetében. Az utóbbiak közül különösen figyelemreméltóak a Nürnberg, Majna-Frankfurt, Prága, Krakkó, Kassa és Lemberg (Lviv) között létrejött kapcsolatok. Ezeket a kapcsolatokat szűkebb összefüggéseikben, bizonyos városok közötti kapcsolatokra összpontosítva is tanulmányozhatjuk. Tanulmányunk a korabeli Krakkó és Kassa kapcsolatára összpontosít. 1 A két város között széleskörű kapcsolatrendszer épült ki, mivel a 14. század közepén Kassa megakadályozta a lengyel kereskedőket abban, hogy a Magyar Királyság déli részén és Erdélyben kereskedjenek. 2 Ezért a középkorban a Kárpátoktól délre Kassa volt Krakkó legjelentősebb üzleti partnere. A Jagelló-dinasztia segítségével a város megpróbált monopolhelyzetbe kerülni a Lengyelországgal folytatott kereskedelmi tevékenységben, és az üzletért folytatott küzdelemben kiszorította a jelenlegi Szlovákia többi városát. Kiváltságos helyzetét Kassa a Jagellók magyarországi uralmának végéig megőrizte. A mohácsi csatában elszenvedett vereség után Kassa Szapolyai Jánost támogatta, de a többi korabeli város (Lőcse [Levoča], Bártfa [Bardejov], Eperjes [Prešov]) a Habsburgok oldalára állt, ennek köszönhetően kereskedelmi kiváltságokra tettek szert, és megszüntették Kassa monopóliumát. Ezért Krakkó és Kassa kapcsolata a 14. század első negyedében volt 1 Lásd még: Elita władzy miasta Krakowa i jej związki z miastami Europy w średniowieczu i epoce nowożytnej (do połowy XVII wieku). Zbiór studiów, (szerk.). Noga Zdzisław, Krakkó Krystyna Pieradzka, Handel Krakowa z Węgrami w XVI wieku, 87. sz., Krakkó 1955, pp

142 a legszilárdabb. Ereje a későbbiekben kissé csökkent, majd a Szepesi Kamara létrejötte után, 1567-ben ismét megnőtt a város jelentősége. Másrészt viszont Krakkó jelentős üzleti partnere volt a Magyar Királyság városainak. Krakkón át vittek az északra a porosz városokba és a lengyel Gdańskba vezető kereskedelmi útvonalak, amelyek a tengertől a Hanzaszövetség városaiba és Flandriába vezettek tovább. 3 Az idő előrehaladtával csökkent az útvonal jelentősége, de a két város közötti kapcsolatok fennmaradtak a 16. folyamán a jelentős forrásokat őrző kassai és krakkói levéltárat kutatva, ezt minden történész igazolja. A kassai levéltárban fennmaradt a két város széleskörű levelezése, amelyben megtalálhatóak a kassai és krakkói városvezetés egymásnak címzett, általános témakörű levelei. Ezek részleteznek néhány olyan esetet is, amikor egy-egy kereskedő ügyleteibe avatkoztak bele követelések, az utak biztonsága, üzletkötés vagy egyéb ügyek kapcsán. 4 Krakkó és Kassa széleskörű kapcsolatrendszere szükségszerűen a hűbérurak erejének megnövekedését eredményezte. Ezek a városok már a 14. századtól kereskedelmi harcot folytattak. 5 Elsőként Krakkó veszítette el monopóliumát. A lengyel királyoktól kapott kiváltságok lehetővé tették a magyar kereskedőknek, hogy Krakkót megkerülve más útvonalakon jussanak el Gdańskba. Másrészt a krakkói kereskedőknek tiszteletben kellett tartaniuk Kassa kiváltságait csak a város kereskedőinek közreműködésével köthettek üzletet. Ezt a monopóliumot nem sikerült megszüntetni ben a kassai városházára kísérték a városban élő lengyel kereskedőket, ahol halálbüntetéssel és árujuk lefoglalásával fenyegették őket, ha ott helyben nem adják el és nem találnak raktárt egy másik városban ben pedig magas vámot róttak ki az árujukra. 6 Akkor sem jártak sikerrel, amikor megpróbáltak letérni a Kassa által meghatározott áruszállítási útvonalról ban Meydel-Spiss Mihály krakkói tanácsos és Nowy Targ városának bírója ezt megkísérelte, de a Turdossin [Tvrdošín] és Rózsahegy [Ružomberok] közötti útszakaszon a kassaiak megállították, áruját pedig elkobozták, mondván: letért az adott áru számára kijelölt útvonalról, és olyan utat választott, amely a bányavárosok általi réz- és ólomszállításra volt fenntartva. 7 Számos fellebbezés után végül visszakapta az árut. Közvetlenül 1517 karácsonya előtt krakkói kereskedők nagy mennyiségű áru többek között szövet átszállítását tervezték a mai Szlovákia területére, ám a kassai hivatalok megakadályozták áthaladásukat, annak ellenére, hogy egy befolyásos krakkói kereskedő, Fogelweder Leonard még az uralkodónál is megpróbált közbenjárni a lengyelek érdekében. A császár azonban Kassa ki- 3 R. Halaga Ondrej, Košice-Balt. Výroba a obchod v styku východoslovenských miest s Pruskom ( ), Kassa 1975; K. Pieradzka, Handel Krakowa z Węgrami w XVI wieku, pp. 33, Ezek közül némelyek Lengyelországban jelentek meg: Feljegyzések a lengyel-magyar üzleti kapcsolatokról, elsősorban a Kassai Városi Levéltárból ( ). Szerk: Kutrzeba Stanisław, A Történeti Bizottság Levéltára, Kötet: 9, Krakkó 1902, pp O. Halaga, Košice-Balt, pp. 6 K. Pieradzka, Handel Krakowa z Węgrami w XVI, pp K. Pieradzka, Handel Krakowa z Węgrami w XVI w, p

143 váltságait ismerte el ban egy krakkói kereskedőnek szintén meggyűlt a baja a kassai hivatalokkal, mivel ügynöke az ő beleegyezésük nélkül vásárolta fel a bort a vidéken. 8 A Krakkó és magyarországi városok közötti 16. századi kereskedelem meglehetősen jól dokumentált. 9 Ízelítőül elég annyi, hogy leggyakrabban a bor képezte az üzlet tárgyát, illetve annak egy különleges fajtája: a vinum cassovianum. Évente több mint 100 hordó bort szállítottak Kassáról Lengyelországba: ősszel felvásárolták, kora tavasszal pedig amikor már kiforrt és az utak még fagyosak, tehát szállításra alkalmasak voltak szállították. 10 Az ügyfelek közé tartozott a lengyel királyi udvar is, amely Kassa közreműködésével különféle luxuscikkeket, többek között déligyümölcsöt szerzett be. További jelentős árucikk volt a magyar réz, amelyet a középkorban főleg Krakkón keresztül szállítottak, ezért is illették a Kupferstadt [Rézváros] névvel. A 16. században már új szállítási útvonalak is megjelentek, ám Krakkó szerepe továbbra is jelentős maradt. 11 A rézkereskedelem szorosan összefüggött az ólomkereskedelemmel. A Beszterce-, Selmec- és Körmöcbányán található rézbányák a század fordulóján kezdtek feléledni, hála a Thurzó és Fugger családok tulajdonában lévő társaságok friss befektetéseinek. Megnőtt az ólom iránti kereslet (akár évi mázsányira is) ezt elsősorban a Krakkó melletti Olkusz, Slawków és Trzebinia városok bányáiból hozták be. Hála a Jagelló Ulászló és Corvin Mátyás magyar uralkodók által biztosított kiváltságoknak, 1453 és 1462 között a mai Kelet-Szlovákia területére kizárólag a kassai Camera Regis [Királyi Kamara] közreműködésével lehetett ólmot behozni. Innen szállították Erdélybe, valamint Moldva és Havasalföld területére. A 16. században Kassa fokozatosan elveszítette a mai Szlovákia területén lévő városokkal szembeni kiváltságos helyzetét. Másrészt viszont, Lengyelországból elsősorban Krakkón keresztül vitték ki az ólmot, és a lengyel kereskedőknek saját ólomlerakataik voltak Kassán. 12 A két város közötti kereskedelem kevésbé jelentős árucikke volt a szövet és a kősó ez utóbbit Wieliczka és Bochnia bányáiban fejtették ki. A keres- 8 K. Pieradzka, Handel Krakowa z Węgrami w XVI w, p K. Pieradzka, Handel Krakowa z Węgrami w XVI wieku ; Feliks Kiryk, Związki handlowe i kulturalne miast małopolskich ze Słowacją w XV i XVI stuleciu, Historycke Studie,kötet: 41, 2000, pp. 9 23; Ibidem, studia nad wymianą towarową Polski z Węgrami w XV wieku, Studia Historyczne, R. 41, 2006, pp ; Danuta Molenda, Polski ołów na rynkach Europy Środkowej w XIII-XVII wieku, Varsó 2001, pp , K. Pieradzka, Handel Krakowa z Węgrami w XVI w, p.66. Valójában ez a mennyiség sokkal nagyobb volt, mert a vámjegyzékekben nem szerepelt a kis hordókban szállított bor, amelyik a szállítás közbeni veszteségek pótlását szolgálta. Mivel ez a "tartalék" bor nem volt vámköteles, elég nagy mennyiségben szállították. 11 Ekkehard Westermann, Geschichtsverhältnisse, Preise und frachtkosten im Fuggerschen Kupfergeschäft zu Neusohl, Krakau, Breslau, Stettin, Stralsund und Danzig in der 1. Hälfte des 16. Jahrhunderts. Aus Vorbereiten und -überlegungen zu einer möglichen Edition, in: Vom rechten Maß der Dinge. Beiträge zur Wirtschafts- und Sozialgeschichte. Festschrift für Harald Witthöft zum 65._ Geburtstag, Scripta Mercaturae Verlag 1996, pp D. Molenda, Polski ołów, pp. 40,53, 54 57,

144 kedés tárgyát képezte még a hal, könyvek, kézműves termékek, a merces Norinbergenses, valamint mezőgazdasági termékek (pl. a szilva). Ezek a szoros kapcsolatok elősegítették a kereskedelmi társaságok felemelkedését, illetve előnyösebb pozícióhoz juttatták őket. A 15. század végén és a 16. század első éveiben a legjelentősebb krakkói céget Boner János és Bethman Szigfrid birtokolta. 13 Jelentőségét mutatja a tény, hogy 1501-ben Kassának 1100 forintot kellett visszaszolgáltatnia a cégnek 220 forintnyi éves részletekben. Az összeg amelyet a város háborús célokra foglalt le miatt indított per 1508-ig tartott. 14 Eredeti iratok bizonyítják Boner János és a kassai Richter Zsigmond szoros kapcsolatát ez utóbbi 1510-ben 2000 arannyal tartozott a krakkói kereskedőnek. A cég mindkét tulajdonosa a krakkói királyi udvar beszállítói közé tartozott ez megmagyarázza üzleti tevékenységük nagyságát. Képviseletükben a St. Gallen városából származó Brendler Anton évekig lakott Kassán. 15 A krakkói Fogelweder család szintén St. Gallen városából származott ők valamivel kisebb mértékben üzleteltek Kassával. 16 Részvételük mértékét mutatja a tény, hogy Kassára küldték a család egyik tagját, Fogelweder Szaniszlót, aki lemondott krakkói polgárjogáról és kiváltságairól, és 1498-ban letelepedett Kassán innen felügyelte a Fogelweder-család, illetve a von Watt testvérek Hektor és János cégének déli üzleteit. A Lembergben, Wrocławban, Majna-Frankfurtban és Nürnbergben működő céget Fogelweder Leonard irányította Krakkóból. 17 Kassai polgárként Fogelweder Szaniszló folyamatosan kapcsolatban volt Lengyelországgal: sőt, 1567-ben a krakkói Ratkowsky Vencelhez adta feleségül lányát, Fogelweder Zsófiát. Kassán voltak a gyerekei, s a 16. század közepén a város egyik polgára, bizonyos Fogelweder János az ő fia lehetett. El kell mondanunk, hogy a Fogelweder család tagjainak Besztercebányán [Banská Bystrica] is volt állandó lakhelyük. 18 A krakkói Bank család szintén Kassán húzta meg magát a középkorban előtte Wrocławból költöztek Krakkóba ban Bank Ferenc krakkói tanácsnok csődbe ment, és a következő éven el kellett adnia a kassai házát. Ekkor sietett a segítségére Boner János, így rövid időn belül visszaszerezte vagyonát a kassai és lőcsei ingatlanaival együtt. Birtokait ezekben a városokban fia, Bank Erazmus városi elöljáró és az egyik leggazdagabb krakkói, Krupkowna Katalin férje örökölte. Elsősorban Lőcsével volt szoros kapcsolatban, innen hozott bányász-szakembereket az olkuszi ólombányákba. Ennek 13 K. Pieradzka, Handel Krakowa z Węgrami w XVI wieku, pp Feljegyzések a lengyel-magyar üzleti kapcsolatokról..., 82, 83, 85, 86, 92, 93 sz.. 15 Ernst Kaussler, Ein Pfälzer in Polen. Die Landauer Boner und ihre Weißenburger Freunde, Landau/Pfalz 1974, p K. Pieradzka, Handel Krakowa z Węgrami w XVI w p Z. Noga, Elita Krakowa i jej kontakty z miastami górnych Węgier oraz ze Lwowem w XVI wieku [in:] Miasta i mieszczaństwo w Europie Środkowowschodniej do połowy XIX wieku, (szerk.) D. Michaluk i K. Mikulskiego, Toruń 2003, pp Archiwum Narodowe w Krakowie., Consularia Cracoviensia, 446, p. 38; K. Pieradzka, Handel Krakowa z Węgrami w XVI wieku..., p. 63,

145 ellenére csak Kassán rendelkezett állandó lakhellyel. A 16. század közepén a család négy tagja élt a városban: Ferenc, János, Erazmus és Miklós. 19 A következő család, amelyiknek állandó kapcsolata volt Kassával, a Krupek család volt ők távoli rokonságban álltak a Bank családdal. Tudjuk, hogy 1492 és 1525 között öt családtag volt a városban: Péter, János, Erazmus, Szaniszló és Konrád, mialatt a család egy része szoros kapcsolatokat ápolt Lőcsével. 20 Nem szabad elfeledkezni a Schilling családról sem, amelyik abban az időben Krakkó egyik legtekintélyesebb kereskedőcsaládjának számított ban, Schilling Jost halála után a család Schaider Jánost választotta kassai és a lengyelországi Hallerowa-i üzletkötőnek, Schade Kristóffal és Kolosteri Istvánnal együtt. Ezen felül, Paczko György borkereskedő is jó kapcsolatokat ápolt a kassai kereskedőkkel, többek között Klein Péterrel és Ferber Jánossal is. 21 Számtalan krakkói nevet felsorolhatnánk itt, hisz szinte minden krakkói kereskedő üzletelt Kassával valamilyen formában. Üzleti ügyeik intézésével valamelyik családtagjukat vagy kollégájukat bízták meg, akik az új környezetben nőttek fel, esetenként házasságot is kötöttek, utódokat nemzettek. A polgári elit migrációját megkönnyítették a már meglévő családi kapcsolatok és a német nyelv széleskörű használata ez volt a közös nyelv az északmagyarországi városokban, és úgy tűnik, hogy még a 16. században is megmaradt. Ezt a tendenciát olyan további tényezők fejlesztették, mint a hasonló életmód és anyagi helyzet. A városok közötti intenzív kapcsolatok nem csak a kereskedelemben tükröződtek. Nem szabad megfeledkezni a kézművesek közötti kapcsolatokról sem. A 30 kassai közül, akik a 15. században megkapták Krakkó városának polgárjogát és privilégiumait, polgárok voltak. 22 A következő század első felében az alábbiak kapták meg a krakkói polgárjogot: Jaskolka Mihály (1507), Bauch Hannes szűcs (1510), Helias (1511), Weysper Miklós ács (1511), Michael sörfőző (1515), Kulygk Gergely (1517), Allexius (1521), Antonius Johannes (1527) és Mathias (1531), aki egy Kassa melletti falucskából származott. 23 Az 1530-as évektől a kassaiak már nem kérvényezték a krakkói polgárságot, és a Wawel vára körül csak a század végén kezdtek el megtelepedni. Közöttük volt Jędrzejowski András vendéglőtulajdonos is, Borzykow falujából, akinek Kassához kötődő származását 1587-ben Jastrzębski Jakab igazolta a Krakkói Városi Hivatalban. Később, 1590-ben Szwirka de Kyani Sebestyén kereskedő bizonyította Kassán készült családfáját ben Rozmin Béla kassai szabó kapta meg a krakkói polgárjogot és kiváltságokat, majd 10 évvel később Pesty István aranyműves is megkapta ezeket. 24 Krakkó 19 K. Pieradzka, Handel Krakowa z Węgrami w XVI wieku..., pp , K. Pieradzka, Handel Krakowa z Węgrami w XVI wieku, pp Kassai üzleti partnereinek jegyzéke: Krakkói Nemzeti Levéltár, Scabinalia Cracovensia, 10, pp F. Kiryk, Związki handlowe.., p Alba civilia lub Libri iuris civilis (Krakkó város jogai és kiváltságai) , szerk. Aniela Kiełbicka és Zbigniew Wojas, Krakov 1993, ssz., 13, 205, 287, 292, 556, 847, 1475, Alba civilia lub Libri iuris civilis (Krakkó város jogai és kiváltságai) , szerk. Aniela 145

146 már korábban is sok aranyművest vonzott. Tudjuk, hogy a 16. század első felében kassai földművesek alkották a jól dokumentált krakkói aranyműves céh külföldi inasainak legnagyobb csoportját. 25 Eddig csak a városok lakosainak kapcsolataira összpontosítottunk, de a két város közötti viszonyt vizsgálva nem szabad elfeledkeznünk a Jagelló Egyetem szerepéről sem. A 16. század első felében legalább egy tucat kassai diák jelentkezett az egyetemre. 26 Szinte mindegyikük megszerezte a baccalaureusi fokozatot, némelyikük a magiszteri és a doktori fokozatot is. 27 A fenti példák alátámasztják, hogy Krakkó és Kassa között már a középkortól szoros kapcsolat volt. Ez a két város üzleti kapcsolataira épült. Ilyen háttérrel magas szintű üzleti kapcsolatok alakultak ki a városok között. Később már a kevésbé jelentős kereskedők is részt vettek a városok közötti üzletekben. Krakkó és Kassa közelségét bizonyítják a kézművesek közötti kapcsolatok, a céhekben foglalkoztatott inasok és a Krakkói egyetemre beiratkozott diákok is. Azt is elmondhatjuk, hogy Krakkó és Kassa a 16. században többet tudott egymásról és szorosabb kapcsolatban álltak egymással, mint napjainkban. Irodalom Národný archive v Krakove, Consularia Cracoviensia, 446, s. 38; Scabinalia Cracoviensia, 10, pp Alba civilia lub Libri iuris civilis (Charter of Rights and Privileges of the City of Kraków) , ed. Aniela Kiełbicka i Zbigniew Wojas (Kraków, 1993), no. 13, 205, 287, 292, 556, 847, 937, 1202,1475, 1567, 1773 a Elita władzy miasta Krakowa i jej związki z miastami Europy w średniowieczu i epoce nowożytnej (do połowy XVII wieku). Zbiór studiów, ed. Zdzisław Noga (Kraków, 2011). Halaga, Ondrej R. Košice-Balt. Vyroba a obchod v styku vychodnoslovenskych miest s Pruskom ( ). Košice, Noga, Z. Elita Krakowa i jej kontakty z miastami górnych Węgier oraz ze Lwowem w XVI wieku. In Miasta i mieszczaństwo w Europie Środkowowschodniej do połowy XIX wieku, ed. D. Michaluk i K. Mikulskiego, Toruń, Kiełbicka és Zbigniew Wojas, Krakov 1994, ssz.: 937, 1202, 1567, Jerzy Pietrusiński, Złotnicy krakowscy XIV-XVI wieku i ich cech, Varsó, 2000, pp Kaspar Joannis, Petrus Petri, 1513 Valentus Stephani, 1516 Joannes Antoni 1517 Joannes Oszwaldi, Joannes Joannis, Joannes Baltazar, Laurentius Stephani, Georgius Romuli, Michael Michaelis, 1518 Volffgangus Joannis, Christophorus Joannis, 1519 Paulus Thome, Joannes Stephani, 1521 Joannes Kaspar, 1529 Simon Joannis. Marinus Blasii, aki 1511-ben iratkozott be az egyetemre, szinte biztosan Kassáról származott. A jegyzékek, vagyis a Jagellói Egyetem évkönyve szerk.: Antoni Gąsiorowski, Tomasz Jurek, Izabela Skierska, Varsó 2010, pp. 26, 35, 41, 50, 63, 76, 78, 86, 87, 92, 96, 99, 1101, 120, 161, A Jagelló Egyetem Művészeti Karán odaítélt doktori fokozatok legrégebbi jegyzéke, szerk.: Antoni Gąsiorowski, Tomasz Jurek, Izabela Skierska, Varsó, 2011, pp

147 Kaussler, Ernst. Ein Pfälzer in Polen. Die Landauer Boner und ihre Weißenburger Freunde. Landau/Pfalz, Kiryk, Feliks. Studia nad wymianą towarową Polski z Węgrami w XV wieku. Studia Historyczne 41 (2006): Kiryk, Feliks. Związki handlowe i kulturalne miast małopolskich ze Słowacją w XV i XVI stuleciu. Historycke Studie 41 (2000): Oldest book of doctoral graduations at the Faculty of Arts, Jagiellonian University , ed. Antoni Gąsiorowski, Tomasz Jurek a Izabela Skierska (Warszawa, 2011), 339. Pietrusiński, Jerzy Złotnicy krakowscy XIV-XVI wieku i ich cech. Warszawa, Pieradzka, Krystyna. Handel Krakowa z Węgrami w XVI. Biblioteka Krakowska 87 (Kraków, 1955): Records documenting Poland's trade relations with Hungary, mainly from the Košice archive from , (Historical Commission Archive, Vol. 9), ed. Stanisław Kutrzeba (Kraków, 1902), Records, i.e. album of the Jagiellonian University , ed. Antoni Gąsiorowski, Tomasz Jurek a Izabela Skierska (Warszawa, 2010), 26, 35, 41, 50, 63, 76, 78, 86, 87, 92, 96, 99, 1101, 120, 161, 314. Westermann, Ekkehard. Geschichtsverhältnisse, Preise und frachtkosten im Fuggerschen Kupfergeschäft zu Neusohl, Krakau, Breslau, Stettin, Stralsund und Danzig in der 1. Hälfte des 16. Jahrhunderts. Aus Vorbereiten und -überlegungen zu einer möglichen Edition. In Vom rechten Maß der Dinge, Beiträge zur Wirtschafts- und Sozialgeschichte. Festschrift für Harald Witthöft zum 65. Geburtstag) (Scripta Mercaturae Verlag,

148 Kassaiak az európai egyetemeken a 15. századtól a 17. századig: tények és számok Caproş, Iulia Absztraktum Értekezésemben be szeretném mutatni és ugyanakkor kommentálni Kassa lakosainak akadémiai zarándokútját a külföldi egyetemekre a 17. század feléig. A kutatások több különböző forráson alapulnak, az egyetemek feljegyzéseitől kezdve egész a Kassai Levéltárban megtalálható iratokig. Az egyetemi oktatás fejlődésének rövid leírásán kívül a vizsgált időszakban megmagyarázom az egyetemi diákok számának és ennek változásainak az okát az időben, egyben próbálom megindokolni magukat a változásokat is. Amennyiben ilyen információk rendelkezésemre álltak, párhuzamosan megemlítettem az egyetemi tanulmányokkal kapcsolatos más vonatkozásokat is, mint például az adott egyetem kiválasztásának az okait, folyamatosan több egyetemen végzett tanulmányokat és ezek tartalmát. A város külföldön tanuló diákjai révén igyekszek magyarázatot adni Kassa jelenlétére a korabeli Európa akadémikus vonatkozásaiban. Kulcsszavak: Kassa. Diákok. Európai egyetemek század. Tanulmányomban szeretném bemutatni és kommentálni a kassai lakosok külföldi egyetemekre való zarándoklását a 17. század feléig. A kutatás alapját számos forrás az egyetemi feljegyzésektől a kassai levéltár dokumentumaiig képezi. Az egyetemi oktatás fejlődésének a leírása után az adott korban, ismertetem az egyetemi hallgatók számát és rámutatok ezeknek a számoknak az ingadozására az idő függvényében, valamint megpróbálok magyarázatot adni ezekre a változásokra. Ezzel párhuzamosan kommentálni fogom az egyetemi tanulmányokkal kapcsolatos egyéb eseményeket, mint például az adott egyetem kiválasztását, az egymás után több egyetemen történő képzést, valamint a tanulmányok tartalmát, ha ezek az információk hozzáférhetőek. Így, a korabeli, tanulmányokat folytató városlakosokon keresztül próbálom meg elmagyarázni Kassa jelenlétét Európa akadémiai kontextusában. A középkorban és a korai újkorban a közép- és kelet-európai ifjaknak nem volt sok lehetőségük arra, hogy tanulmányaikat helyi egyetemeken folytassák. A régió három fő egyetemének a prágai (1348), krakkói (1364) és bécsi (1365) megalapítása után kísérleteket tettek magyarországi egyetemek megalapítására, sajnos azonban ezek az egyetemek csak rövid ideig működtek, s nem feleltek meg az ország akadémiai szükségleteinek. Ezért a 17. századig a kelet-európai fiataloknak a felsőfokú végzettség megszerzése miatt többnyire külföldi egyetemekre kellett utazniuk. Túlnyomó részük nagyvárosokból származott, s Kassa a külföldi egyetemeken tanuló lakosai számát tekintve, az első nyolc város között helyezkedett el. 1 1 Kubinyi, András, Städtische Bürger und Universitätsstudien in Ungarn am Ende des 148

149 Az első, dokumentált eset, ami Kassáról származó diák egyetemi tanulmányaira vonatkozik, 1372-ből való. Ezért feltételezhetjük, hogy az egyetemi képzés miatti utazás ebből a városból már a 14. század utolsó harmadában működött. Ebben az időben sok európai egyetemet alapítottak, amelyek jelentős számú diákot vonzottak különböző régiókból, Európa nyugati és középső részéből egyaránt. Azonban a régió akadémiai fejlődését leginkább a krakkói egyetem és a német egyetemek gyors fejlődése biztosította a 15. században. Az os időszakban 17 ilyen egyetem jött létre az Alpoktól északra. Prága és Bécs után a következő városokban alapítottak egyetemeket: Heidelberg (1385/86), Köln (1388), Erfurt (1392), Würzburg (1402), Lipcse (1409), Rostock (1419), Leuven (1426), Greifswald (1456), Freiburg (1457), Bázel (1459/60), Ingolstadt (1472), Trier (1473), Mainz (1476), Tübingen (1477), Wittenberg (1502) és Odera-Frankfurt (1506). 2 Az egyetemek sok tényező miatt váltak vonzóvá a diákok számára. A felsőfokú oktatás akadémiai intézményei a maiakhoz hasonlóan különböző fajtájúak és méretűek voltak. Az egyetemek Bécsben, Krakkóban és Lipcsében az adott korban is nagynak számítottak és sikeresen szereztek új diákokat. A heidelbergi egyetem középméretű volt ( diákkal), míg Freiburg, Bázel vagy Tübingen kis egyetemeknek adott otthont ( diákkal). Az egyetemváros tulajdonságai és a régión belüli elhelyezkedése fontos tényezői voltak ezeknek a különbségeknek. 3 Minden nagyobb egyetem fontos, nagy piaccal rendelkező kereskedővárosban, jelentős úthálózat közelében volt. Ezeknek az elhelyezkedése megfelelő volt, s a térség fejlett infrastruktúrájának köszönhetően könnyen megközelíthetőek voltak. Ezen kívül olyan térségbe tartoztak, vagy olyan térségek voltak a szomszédjaik, amelyek az államteremtés folyamatában sikereket értek el a 14. századtól kezdve. Sok esetben nagy jelentőségük volt a regionális kapcsolatoknak. A diákok, joggal, nagyobb sikerekre számítottak azokon az egyetemeken, amelyek hazájukhoz közelebb voltak, mint a számukra ismeretlen környezetű, távoli külföldi egyetemeken. Az egyetem kiválasztására szintén nagy hatással voltak a kultúrán belüli, politikai és vallási változások országos, helyi vagy regionális szinten. Európa századi főleg közép- és kelet-európai eseményei, így vagy úgy, de befolyásolták a közép- és kelet-európai diákok egyetemválasztását és számát. A 15. század felében Magyarország területein új kulturális elemek jelentek Mittelalters. In: Stadt und Universität im Mittelalter und in der früheren Neuzeit, szerk. Erich Maschke a Jürgen Sydow, (Sigmaringen: Jan Thorbecke Verlag, 1977), Az egyetem megalapításához közvetlenül kapcsolódik. Ferdinand Seibt: Von Prag bis Rostock. Zur Gründung der Universitäten in Mitteleuropa, in Festschrift für Walter Schlesinger, szerk. Helmut Beumann (Köln és Bécs: Böhlau, 1973), Lásd a témához kapcsolódó megjegyzést: Rainer C. Schwinges, Zur Wirkung von universitärem Wissen auf den Stadtraum im deutschen Spätmittelalter, in: Tradieren. Vermitteln. Anwenden: Zum Umgang mit Wissenbeständen in Spätmittealterlichen und frühneuzeitlichen Städten, szerk. Jörg Rogge (Berlin: Akademie Verlag, 2008), , itt: 156ff. 149

150 meg: a humanizmus és reneszánsz. Míg Magyarországon a humanizmus először a királyi udvarban és némely püspöki székhelyen (Pécs, Várad, Veszprém, Vác) jelent meg, Krakkó és Bécs humanista központjává az egyetemek váltak. Krakkóban a figyelem középpontjában a filológiai és költészettani egyetemi előadások álltak a humanizmus által támogatott új trendekkel együtt, míg Bécs magas szintű matematikai és csillagászati kutatásairól volt ismert, azonban ennek az egyetemnek egyes tagjai irodalmi tevékenységet is folytattak. 4 A 16. században a reformáció is nyomást kezdett gyakorolni Magyarország akadémiai trendjeire. A Német-Római Császárság egyetemei hihetetlen népszerűségre tettek szert, közülük sok megváltoztatta a tanmenetét és ideológiáját. A wittenbergi egyetem különleges szerepet játszott a reformáció folyamatának elindításában, s amikor elérte a fejlődésnek egy bizonyos szintjét, új evangélikus egyetemet alapítottak Marburgban (1527). A protestáns országok egyetemeit újraszervezték és többnyire a wittenbergi egyetem mintájára új intézmények is születtek ben a bázeli egyetem és az év őszén a tübingeni egyetem reformjára került sor ben hasonló változások történtek Lipcsében, Greifswaldban és Odera-Frankfurt-ban, majd később Heidelbergben és Rostockban is. Új reformált egyetemek a következő helyeken jöttek létre: Königsberg (1544), Jéna (1558), Helmstedt (1575), később Giessen (1607), Rinteln (1621), Strasbourg (1621) és Altdorf (1622). Ha valaki protestáns vallásúként akart humanista képzést szerezni az irodalom és teológia területén, ezen egyetemek valamelyikén lehetősége nyílt rá. 5 Még a lutheránus vallás szervezett formájának kialakulása előtt a kálvinista vallás egyre nagyobb népszerűségre tett szert a protestáns vallások közt leginkább Svájcban, később a holland területeken és Észak-Európában tól Heidelberg a kálvinizmus központja lett, és az egyetemnek Odera- Frankfurtban is kálvinistává kellett válnia, tekintettel brandenburgi János Zsigmond vallásváltoztatására. A katolikus egyház jezsuiták által végrehajtott ellenreformációja szintén hatással volt az oktatás miatti utazásra. A párizsi, leuveni vagy kölni egyetemek után, amelyek gyorsan elítélték Luthert, a lipcsei, mainzi és ingolstadti egyetem a kezdetektől fogva szintén fontos szerepet játszott a katolikus törekvésekben. A jezsuita rend a német területeken gyorsan elterjedt és már a 16. század közepén sok főiskolát nyitott ben a jezsuiták főiskolát alapítottak az esztergomi érsek áthelyezett székhelyén, Nagyszombatban [Trnava], ami hamarosan a magyarországi intellektuális élet központjává vált, 4 Lásd a bécsi egyetem történelmének szentelt legújabb művet, Kurt Mühlberger fejezetét: Die Gemeinde der Lehrer und Schüler Alma Mater Rudolphina, in Wien: Geschichte einer Stadt, 1. köt.: Von den Anfängen bis zur Ersten Wiener Türkenbelagerung (1529), szerk. Peter Csendes a Ferdinand Opll (Bécs, Köln és Weimar: Böhlau, 2001), , főleg 395ff. 5 Lásd: Ridder-Symoens, Hilde, (szerk.): A History of the University in Europe, 2. köt., Universities in Early Modern Europe ( ), (Cambridge: Cambridge University Press, 2003),

151 ahol a Habsburgok uralkodtak, s bizonyos szempontból ez jelentette a saját országban történő felsőfokú tanulmányok kezdetét. Ezért a kassai diákoknak a 17. század közepéig az egyetemi tanulmányok miatt utazniuk kellett, s a feljebb feltüntetett lehetőségek közül választhattak A 14. század második felétől, azaz az első, Prágában bejegyzett kassai származású diáktól számítva 1372 és (beleértve) 1660 között 278 ebből a városból származó diák 306 beiratkozását sikerült azonosítani 29 különböző egyetemen. Az évtizedekre felosztott, vizsgált korszak bejegyzéseinek a számát az alábbi grafikon szemlélteti. A grafikonon látható évtizedeket két részre oszthatjuk, melyeknek a határát 1530 körül határozhatnánk meg. Az első korszak az 1520-as évekig tartott (általában az 1530-as évet tartják a korszak végének); a következő korszak 1530-ban kezdődött és ebben a városban a reformáció végéig tartott. Ez a két periódus jelentősen eltér, először is a külföldi egyetemeken tanulók számát tekintve, illetve a tanulmányok miatti utazások földrajzi irányát nézve. Az első periódusban sokkal több kassai diákot lehetett azonosítani: a teljes, 278 főből 212 (a diákok 76%-a, ill. a ¾-e) ment külföldi egyetemekre tanulni 1530-ig. A maradék 66 diák (24%) 1530 és 1660 közt ment az egyetemekre. A számok aránytalanságának sok oka van ezek összefüggtek a politikai eseményekkel, s a város gazdasági és demográfiai változásaival. A 15. század politikai szempontból elég stabil volt, ami pozitív hatással volt a város kereskedelmi, gazdasági és kulturális fejlődésére. Ez a stabilitás az 1520-as évekig visszatükröződött az egyetemi diákok számában is. A Török Birodalom fenyegetése, a mohácsi csata (1526) és az ország ezeket követő instabil helyzete jelentősen hozzájárult a kassai lakosok egyetemjárása megfékezéséhez után a külföldi egyetemeken tanuló diákok száma drámaian csökkent, s annak ellenére, hogy ezek a számok később kicsit javultak, már sosem érték el a 15. századi számokat. A reformáció a diákok létszámnövekedését is magával hozta, főleg az 1550-es évektől, s ezek a számok a városban a reformáció végéig körülbelül azonos szinten maradtak. Ami a kassai diákok akadémiai migrációjának földrajzi szerkezetét illeti, az első periódus a következő módon szemléltethető: 151

152 A beiratkozások száma 1530-ig Krakkói egytem: 151 Bécsi egyetem: 51 Itáliai egyetemek: 11 Más német területen levő egyetemek: 11 Hollandiai vagy angliai egyetemek: Nyilvánvaló, hogy ezen a képen a földrajzilag közelebbi Krakkóban és Bécsben található egyetemek dominálnak. Az első kassai diák 1406-ban iratkozott be a krakkói egyetemre, s ezután intenzíven érkeztek a diákok erre az egyetemre. Népszerűségét több tényező befolyásolta, pl. a kis távolság, a két város jelentős kereskedelmi kapcsolata, az aránylag biztonságos környezetben való utazás többfajta lehetősége, az alacsonyabb megélhetési költségek Krakkóban és az egyetem által nyújtott oktatás magas színvonala. A kassai diákok Krakkóba való utazásai 1530-ig a 151 beiratkozással rekordmennyiséget értek el, egyetlen egyetem sem vetekedhetett vele e tekintetben. Ez a szám legalább háromszor nagyobb volt, mint a bécsi egyetemen tanuló kassai diákok száma, amely az 51 beiratkozott diákkal az adott időszakban a második legkedveltebb egyetem volt. Öt diák a prágai egyetemre iratkozott be, hárman közülük a 14. század folyamán. Sajnos, az ebből a korszakból származó, az egyetem működésével kapcsolatos források csak részben maradtak fenn. 6 Az között beiratkozott diákok általános névsora gyakorlatilag elveszett, csak két része maradt meg: a Liber decanorum és az Album facultatis juridicae. 7 Ezért a különböző városokból származó diákok azonosítása a prágai egyetemen nagyon nehéz, szinte lehetetlen. Ebben a korszakban a prágai egyetemnek komplikált belső történelme 6 A prágai egyetem részleteiért lásd Josef Bergel hozzászólását a Studien zur Geschichte der Karls-Universität zu Prag műben, szerk. Rudolf Schreiber (Freilassing-Salzburg: Otto Müller Verlag, 1954), Liber decanorum facultatis philosophicae universitatis Pragensis, ab anno Christi 1367 usque ad annum 1585, szerkesztő: ismeretlen (Praha: Typis Joan. Nep. Gerzabek, 1830) (= Monumenta historica universitatis Carolo Ferdinandeae Pragensis, Tomus I, pars 1) a Album seu Matricula Facultatis Juridicae Universitatis Pragensis ab anno Christi 1372 usque ad annum 1418, szerkesztő: ismeretlen (Praha: Typis Joan. Spurny, 1834) (=Monumenta historica universitatis Carolo Ferdinandeae Pragensis, Tomus II, Pars 1). 152

153 volt. Már az 1348-as megalapítása után nagyon jó névnek örvendett, azonban különböző belső viszályok áldozatává vált, amelyek a 15. század felére az egyetem szinte teljes izolációban csúcsosodtak ki. A 14. század következő éveiben egyre nagyobb befolyást jelentett a helyi cseh öntudat fejlődése és a város német elemeivel szembeni ellenszenv. Az utraquisták, táboriták és ortodox hívők közti harcok, az elhúzódó huszita háborúk és a Cseh Királyság általános gazdasági bukása tovább mélyítette ezt a konfliktust. A válaszlépés azonnali volt: a németek Prágából Lipcsébe mentek, és a prágai egyetem hanyatlása, ami csak akkor kezdődött, a 17. század feléig tartott. A humanizmus ugyan hatással volt az egyénekre, de nem az egyetem egészére, s ebben a korszakban tudományos téren semmilyen fejlődés nem történt. A 16. században az egyetem vallást változtatott, s protestánssá vált, de ez semmit sem változtatott a sorsán. Az ottani magiszterek aránylag szegények voltak, és a diákok száma nagyon alacsony volt. 8 A művészeti kar kivételével minden egyetemi kar zárva maradt a 17. század elejéig, tehát az egyetem tulajdonképpen gyakorlati főiskolaként működött a tanárok és városi hivatalnokok számára. Ami Kassát illeti, a 14. században a városból három diák iratkozott be Prágába (Horcho de Cossicz 1372-ben, Joannes Stewer 1388-ban és Joannes Caschaw 1395-ben). Ezáltal a prágai egyetem a bécsi egyetem után, ahová négyen iratkoztak be azon két egyetemek egyike lett, amelyet Kassa diákjai bizonyítottan látogattak a 14. században. Ebből az következik, hogy a prágai egyetem a maga módján főleg a geográfiai helyzete, illetve feltételezhetően a szoros kapcsolatok és a két szomszédos terület bizonyos kulturális és szociális közelsége miatt is népszerű volt a város polgárai körében. A 15. század elején, Husz János dékánsága alatt, még egy kassai diák, bizonyos Georgius de Kassowia vett részt Prágában egyetemi alapképzésen. Az 1409-es események után a krakkói egyetemre ment, hogy magiszteri titulusát ott szerezze meg. A 16. században még egy beiratkozott kassai diákot találunk, aki nem más, mint Martinus Cassovinus, aki az 1525-ös bejegyzésekben szerepel. Azonban ennek a beiratkozásnak a kontextusa és a diák további sorsa ismeretlen. A német egyetemek a 15. század végén és a 16. század elején csak nagyon kevés kassai diákot vonzottak. Hárman közülük Andreas és Johannes de Casschovia 1418-ban és Stanislaus de Kassaw 1455-ben Lipcsébe iratkoztak be, egy Sebastianus Ungarus heidelbergi hallgató lett 1433-ban, Johannes Cassoviensis pedig Tübingenbe iratkozott be 1520-ban. A 15. század előtt és az alatt a régiói diákjai számára az olasz egyetemek valamivel vonzóbbak voltak. Az egyetemek jelentős számú, eredeti példányokban fennmaradt dokumentációin kívül a magyarországi régiókból szár- 8 Az egyetemi tanulmányok gyakoriságának társadalmi-statisztikai áttekintése 1409-ig František Šmahel munkájában van feltüntetve: Pražské universitní studentstvo v předrevolučním období (Prága: Academia, 1967). 153

154 mazó, Itáliában tanuló diákok azonosításának másodlagos forrásaként Veress Endre 9 szerkesztésében megjelent két publikációt, valamint az Astrik Gabriel 10 professzor által szerkesztett proszopográfiai katalógust jelölhetjük meg. Szerintük a magyarországi diákok már a 13. század folyamán Itáliába utaztak, ahol a legkedveltebb egyetemek Bolognában és Padovában voltak. Az olasz egyetemeken főleg két szociális osztály képviseltette magát: a koldulórendek képviselői, akiket az egyetemek egyikére küldtek, hogy a rend költségén teológiai titulust szerezzenek, és a gazdag arisztokrata családok tagjai. A hit tekintetében az olasz egyetemek toleránsak voltak, azonban az ide érkező, beiratkozni vágyó diákok társadalmi helyzete sokat nyomott a latban. 11 A diákok többsége gazdag családból származott. A beiratkozáshoz 14 évnél idősebbnek kellett lenniük. Itáliai tanulmányaik alatt jelentős vagyonnal kellett rendelkezniük, mivel talán ezek az egyetemek voltak a legdrágábbak az adott korban. A padovai egyetemnek volt a legtöbb hallgatója az Alpoktól északra fekvő országokból. Külföldön jól ismerték az előadások minősége, toleráns környezete, nyilvános és egyetemi könyvtára miatt, amelyek minőségi könyvek nagyszabású gyűjteményének adtak otthont. Ezen az egyetemen ebből a városból két diák tanult. Az egyikük Hieronymus de Cassovia, domonkos rendi fráter, aki 1436-ban iratkozott be, a másik Johannes Antonius de Casschovia, egy gazdag polgár fia, aki 1520 körül iratkozott be az egyetemre. Ezek a diákok a feljebb feltüntetett két különböző diákcsoportot képviselték. Az utóbbi orvostanhallgató volt, aki a krakkói és bécsi egyetemek titulusainak megszerzése után Padovában tanult, majd a doktorátust Tübingenben szerezte meg. A 15. században Bologna teológiai kara szintén nagyon közkedvelt volt. Népszerűségét nagymértékben a domonkos rendnek köszönhette, mivel a rend tagjai a karon studium generale tanulmányaikat folytatták. A domonkosok nagy hangsúlyt fektettek az antik mind a görög, mind a héber filozófiára, az ókori világ történelmére, a retorikára, az asztronómiára és az asztrológiára. Ebből a szemszögből nézve tanmeneteik a humanista kor eszményeit tükrözték. Két kassai diák is eltöltött bizonyos időt Bolognában az egyetemen, az egyik a 15. században, a másik a 16. században. Iohannes de Caschovia, aki 1471-ben iratkozott be, abban az időben már rendelkezett akadémiai tapasztalatokkal, Bolognába a sziléziai testvérek, Nicolaus és Iohannes Stoltz 9 Andreas Veress, szerk., Matricula et acta Hungarorum in universitate Patavina studentium ( ) (Budapest: Typis Societatis Stephaneum Typographicae, 1915) és szintén: Matricula et acta Hungarorum in universitatibus Italiae studentium ( ) (Budapest: MTA, 1941). 10 Prosopographia of Hungarian Students in Medieval Universities, ABC sorrendben, 6 dobozban, rendszerezte: Astrik Gabriel, a Hesburgh Library könyvtárban őrzik, Középkori Tanulmányok Intézete, Notre Dame du Lac Egyetem, USA. 11 Lásd: Ronald Edward Ohl: The University of Padua, : An International Community of Students and Professors (Ph.D. diss., Univerzita Pennsylvánie, 1980),

155 de Slantz magántanáraként érkezett. 12 Bolognában a kor másik jól ismert személyisége gazdag kassai család leszármazottja volt, Szatmári György, aki később esztergomi érsek lett, de beiratkozásának a pontos dátumát nem ismerjük. Néhány Kassáról származó, 15. századi diákot sikerült más olasz egyetemeken is azonosítani. Ide tartozik a firenzei egyetem három beiratkozással, a paviai egyetem egy beiratkozással, a perugiai egyetem egy beiratkozással és a sienai egyetem két beiratkozással. Mindannyian a domonkos rend képviselői voltak, valószínűleg azért, mivel a domonkos rend studium particulare-t vezetett Kassán. 13 Végezetül: 1530-ig a kassai diákok a következő városok egyetemein tanultak: Krakkó, Prága vagy Bécs, de voltak olyanok is, akik vagy a domonkos rend tagjaként, vagy gazdag polgári család sarjaként megfelelő anyagi hátérrel rendelkeztek, s így olasz egyetemeken tanultak. Ami a második azonosított korszakot, azaz az közti éveket illeti, a kassai diákok egyetemi tanulmányait a következő grafikon szemlélteti: 40 A beiratkozások száma 1534 és 1660 közt Krakkó: 2 Bécs: 8 Itália: 1 Wittenberg: 28 Más német egyetemek: 37 Hollandiai és angliai egyetemek: Ernestus Friedlaender a Carolus Malagola (szerk.): Acta nationis germaniae universitatis bononiensis ex archetypis tabularii malvezziani (Berlin: Typis et impensis Georgii Reimeri, 1887), 215: Recepta: a reverendissimo in Christo patre et domino domino Nicolao Stoltz de Slantz de Slesia [Nicolaus II, episcopus Varadiensis, ] pro se ac domino Iohanne Stoltz de Slantz fratre suo, Iohanne de Caschovia decretorum doctore pedagogo suo, Gregorio Nencke canonico Agriensi, Nicolao de Slaboni capellano suo, Caspare de Augusta, Cristoffero Seydelitz, Iohanne de Ratispona, prefati domini episcopi familiaribus II ducatos Florentinos [15-től 24-ig terjedő sorok]. 13 Lásd: Gabriel, Prosopographia of Hungarian Students; Romhányi Beatrix, A koldulórendek szerepe a középkori magyar oktatásban in: A magyar iskola első évszázadai. Kiállítási katalógus. szerk. Szende Katalin, Győr, 1996, 35-40, főleg 35 a

156 A 16. század 4. évtizedében az egyetemi tanulmányok képe jelentősen megváltozott. Az egyetemi beiratkozások összesített száma az előző korszak 223 beiratkozásáról 83-ra csökkent, s a diákok egyetemjárásának útvonala is jelentősen megváltozott. A kassai diákok szinte már nem látogatták a krakkói egyetemet. Népszerűségének vége több oknak is betudható, mint pl. az egyetem belső változásai vagy a reformáció. Tehát 1530 után a vizsgált korszak végéig mindössze két diák iratkozott be a krakkói egyetemre, 1545-ben Christophorus Steinensis és csaknem egy évszázaddal később, 1639-ben Joannes Andreae Czerwienski. Ebben az időszakban is jártak diákok Bécsbe, azonban sokkal kisebb számban és nagyobb megszakításokkal, ami különböző eseményeknek tudható be. Ebben a korszakban olasz egyetemre csak egyetlen diák iratkozott be: Emericus Lippay Cassoviensis Ungarus (Bologna, 1571). A külföldi egyetemeken tanuló kassai diákok többsége 1530 után német egyetemekre iratkozott be. A látogatott egyetemek közül kétségkívül a wittenbergi volt a legnépszerűbb, ahová 1533 után amikor az első kassai, Gregorius de Belswitz hivatalosan beiratkozott 28-an iratkoztak be. Az adott korban más, német nyelvterületű egyetemeken 37 beiratkozott kassai diákot lehetett azonosítani a következő helyeken: Altdorf (1), Bázel (2), Odera- Frankfurt (7), Graz (2), Heidelberg (1), Helmstedt (2), Jéna (3), Kalinyingrád (9), Lipcse (2), Olmütz (3), Rostock (2), Salzburg (1), Strasbourg (1) és Tübingen (1). A beiratkozások legtöbbje a 16. század végén, s a 17. század első felében történt. A legtöbb egyetem evangélikus vallású volt, azonban néha előfordult, hogy a kassai diák előbb kálvinista, majd katolikus egyetemre járt. Például Heidelbergben és Bázelben aktívan képeztek kálvinista lelkészeket. Mivel a kassai városi közigazgatás, valamint a város lakossága hivatalosan Kálvin-ellenes nézeteket vallott, Heidelbergben csak egyetlen diák tanult a 16. században. A városból két diák eltöltött bizonyos időt a bázeli egyetemen, azonban csak a 17. század 1. évtizedében. A 17. század első két évtizedében a kassai diákok Holland városokban Franeker, Leiden és Utrecht alapított, ismert kálvinista egyetemeket kezdtek látogatni főleg azért, mivel ezek az egyetemek aránylag toleránsak voltak a diákjaik vallásával szemben, s nem azért, mert elkötelezett kálvinista hívők lettek volna után az olasz egyetemek már nem csábították a kassai diákokat, s ezért az olasz egyetemeken a 16. század folyamán csak egyetlen diákot sikerült azonosítani, egy Emericus Lippay Cassoviensis Ungarus nevű nemesről volt szó, aki a bolognai egyetemre 1571 áprilisában iratkozott be. A reformáció eseményei a német területen található egyetemek felé irányították a város diákjainak akadémiai zarándoklatát. Kassa diákjai Wittenbergen kívül más egyetemekre is jártak, azonban sokkal kevesebben. A másik, a diákok által kedvelt protestáns egyetem Odera-Frankfurtban volt. 14 Ennek az egye- 14 Lásd: J. Zoványi, Magyarországi ifjak az Odera melletti frankfurti egyetemen, Protestáns Szemle 1 (1889): ; S. Ladányi, Ungarische Studenten an der Universität Frankfurt an der Oder, in: Szabó, András, szerk. Iter germanicum: Deutschland und die Reformierte Kirche in 156

157 temnek kivételes fekvése volt, mivel nem volt messze Felső-Magyarországtól, s más német vagy holland egyetemek útvonalán feküdt, ezért a 17. század első évtizedeiben nagyon népszerűvé vált. Rendszerint a diákok, akik más egyetemekre vagy egyetemekről utaztak északra, megálltak Odera-Frankfurtban és 1-2 évet ott töltöttek. A kassai diákok Odera-Frankfurtba (vagy más városba) való jövetelének az oka az egyetemeken végbement különböző változásokban keresendő, amelyek miatt ezek elfogadhatatlanná válták, vagy elvesztették népszerűségüket, mint pl. a titkos kálvinista kezdők elűzése Wittenbergből az 1570-es években, vagy egyes német egyetemek újra katolikussá tétele a 17. század első évtizedeitől. 15 Az első kassai dokumentált diák Valentinus Ungar volt, aki egy ideig 1571 előtt járt Odera-Frankfurtba, ahogyan az egy, a városi levéltárban található levélben van feltüntetve. 16 Őt hat másik kassai diák követte: Georgius Cramerus, aki 1582-ben, Johannes Georgius Triglerus, aki 1602-ben, Christophorus Teubelius, aki 1612-ben, Daniel Weinsperger, aki 1614-ben, Daniel Widos, aki 1618-ban és Stephanus Litterati, aki 1619-ben iratkozott be. A hét diák közül négyen más egyetemekre is jártak, s Odera- Frankfurtban csak rövid ideig maradtak. Triglerus 1606-ban Lipcsébe, Teubelius 1614-ben Jénába, Weinsperger 1615-ben Wittenbergbe iratkozott be, Widos pedig 1618 szeptemberében csak néhány hónappal azután iratkozott be Wittenbergbe, hogy az Odera-Frankfurti egyetem hallgatója lett. Jéna egy másik reformált egyetemnek adott otthon, amely az Odera- Frankfurti egyetemhez hasonlóan a Wittenbergbe vezető úton helyezkedett el ben már teljes jogú és diszciplínájú egyetemként működött, ami a kor reformált egyetemeinek humanista tanulmányi programjára volt jellemző. 17 A Jénába beiratkozott diákok többsége evangélikus volt, németek a keleti területekről, de akadt köztük néhány más nemzetnek a képviselője is. 18 Magyarország diákjainak a körében népszerű volt, mivel a kelet-német régióban, ahol Jénának kedvező központi fekvése volt, kevés protestáns egyetem volt, és az árak is alacsonyak voltak. A jénai egyetemre három kassai diák mindhárom a 17. században iratkozott be: Matthias Schwartz 1604-ben, a már Ungarn im Jahrhundert (Budapest: Verlag Calvin, 1999), Othmar Feyl: Die Viadrina und das östliche Europa, in: Die Oder-Universität Frankfurt: Beiträge zu ihrer Geschichte, szerk. Günther Haase a Joachim Winkler (Weimar: Hermann Böhlaus Nachfolger, 1983), , itt: 114f. 16 Kassa városi levéltára (AMK), Halaganum (H) I, no. 3087/ A jénai egyetem megalapításával kapcsolatban lásd: Siegfried Schmidt és társai. (szerk.): Alma mater Jenensis: Geschichte der Universität Jena (Weimar: Hermann Böhlaus Nachfolger, 1983), 32ff. 18 Othmar Feyl: Beiträge zur Geschichte der slawischen Verbindungen und internationalen Kontakte der Universität Jena (Jena: Veb Gustav Fischer Verlag, 1960), 4-5. Feyl a Klotz cikkében szereplő adatokra utal. Lásd: Ernst Emil Klotz: Über die Herkunft der Jenaer Studenten im 1.Jahrhundert des Bestehens der Universität, in: Geschichtliche Landeskunde und Universalgeschichte. Festgabe für Hermann Aubin zum 23.Dezember 1950, szerk. Hermann Aubin (Hamburg: Nölke, 1950), Lásd szintén: Christel Krämer: Der Osten als Herkunftsbereich der Rektoren und Studenten der Universität Jena,. Zeitschrift für Ostsforschung. Länder und Völker im östlichen Mitteleuropa 7 (1958): , itt:

158 említett Christophorus Teubelius 1614-ben és Johannes Paludmius 1638-ban. Jénai beiratkozásuk előtt már mindannyian látogattak más egyetemeket. Schwartz 1601-ben Bázelbe és 1603-ban Helmstedtbe; Teubelius 1612-ben Odera-Frankfurtba és Paludmius 1634-ben Rostockba járt egyetemre. Ez azt bizonyítja, hogy peregrinációk úti céljai közül a kassai diákok a jénai egyetemet sem hagyták ki. Az egész 16. század alatt hivatalosan egyetlen kassai diák sem iratkozott be a lipcsei egyetemre. Az, hogy az említett egyetemet egyetlen kassai sem látogatta, több okból történt, beleértve azt, hogy az akadémiai intézmény nem volt hajlandó lépést tartani a kor haladó mozgalmával. Természetes, hogy a közeli wittenbergi egyetem megalapítása után nem volt egyszerű a diákokat a lipcsei egyetemre csábítani. Azonban a 16. század végén, több fontos reformsorozat után a lipcsei diákok száma megnőtt, és az egyetem megjelent azon helyek listáján, ahová a diákok Kassáról tanulni jártak ben, egy kassai lakos, Gedeon Adamj a városi tanács anyagi segítségét kérte, hogy tanulmányait a lipcsei egyetemen folytathassa (amit celeberrima Academia névvel illetett), azonban nem világos, hogy eljutott-e oda. 19 Később a 17. század elején két kassai diák iratkozott be: Christophor Deubelius (Teuffel) és Iohannes Georgii Triglerus (1601-ben, ill ban). Mindketten más egyetemeket is látogattak. Deubelius 1612-ben Odera-Frankfurtba és 1614-ben Jénába járt, Triglerius pedig 1602-ben iratkozott be az Odera-Frankfurti egyetemre. A königsbergi egyetem helyzete eltérő volt. Ezt az egyetemet a wittenbergi egyetem mintájára alapították1544-ben. 20 Melanchton javaslatára több lektor érkezett ide, többek közt Georg Sabinus rektor, aki Melanchton veje volt. Kezdetben a vallási és politikai konfliktusok miatt a kalinyingrádi egyetemnek sok problémája volt, azonban ezek nem gátolták meg a fejlődését. A 16. század végén a beiratkozott diákok száma megnőtt, többségük a szomszédos porosz régiókból származott, de a balti térségből, Magyarországról és Erdélyből is érkeztek ide diákok. 21 Úgy tűnik, hogy Kassa esetében a 17. század első évtizedében a 9 beiratkozott diákkal 1660-ig átvette a wittenbergi egyetem szerepét. Ezt a tényt a kassai levéltárban őrzött levelek is igazolják után a városi tanács 28 diák levelét kapta meg Königsbergből, s csak 2 diákét Wittenbergből. A königsbergi egyetem nagyon népszerűvé vált, mivel biztonságot nyújtott azon diákoknak, akik a harmincéves háború ( ) által 19 AMK, H I, 3285/98. sz. 20 A kalinyingrádi egyetem alapításával és fejlődésével kapcsolatos részletekért lásd pl. Kasimir Lawrynowicz: Albertina: Zur Geschichte der Albertus-Universität zu Königsberg in Preussen (Berlín: Duncker & Humblot, 1999), főleg: 51ff. 21 A Kalinyingrádi egyetem megalapításával kapcsolatban lásd szintén: Hartmut Boockmann: Die Geschichte der Universität Königsberg und die Perspektiven der historischen Forschung in Ostmitteleuropa in: Aspekte der Zusammenarbeit in der Ostmitteleuropa-Forschung: Tagung des Herder-Instituts und des J.G.Herder-Forschungsrates am 22./23. Februar 1994, szerk.: Hugo Weczerka (Marburg: Verlag Herder-Institut, 1996), 45-61, főleg

159 sújtott régiókból érkeztek vagy költöztek el. A következő fontos aspektus, hogy a szegény diákoknak vagy az evangélikus lelkészeknek és fiaiknak nem kellett beiratkozási illetéket fizetniük. 22 Az első kassai diák ezen az egyetemen Petrus Brewer volt, aki 1598-ban iratkozott be, míg a többiek a 17. század első évtizedeiben jártak ide. Daniel Weinsperger valószínűleg 1630-ban érkezett erre az egyetemre, Benedictus Schemtei 1638-ban, Adamus Kys valószínűleg 1645-ben, David Kilger valamikor 1646 előtt, Matthias Ostropataky 1647-ben, Johannes Mach 1649-ben, Andreas Kuhn nem sokkal 1655 előtt és Johannes Ericus Scheibenpoden 1655-ben. Weinsperger, Kys, Kilger, Ostropataky, Kuhn és Scheibenpoden a városi tanács támogatásával jártak Königsbergbe. 23 Az összes, ezt az egyetemet látogató, kassai diák közül a feljegyzések szerint csak egyetlen, Johannes Ericus Scheibenpoden szerzett magiszteri titulust a művészeti karon 1655-ben. 24 A további két protestáns egyetem, amelyeket a kassai diákok a 17. században látogattak: Helmstedt (1576-ban alapították 25 ), ide két személy iratkozott be 1603-ban: Laurentius Stiberus és Matthaeus Schwartz; ill. Rostock (1419-ben alapították), ide Iohannes Paludnius iratkozott be 1634-ben és Iohannes Mautner 1635-ben. A században a heidelbergi és tübingeni egyetemek nem voltak nagyon kedveltek a kassai diákok körében. Johannes Antoninuson kívül, aki 1523-ban doktori címet szerzett orvostudo-mányból, csak egyetlen kassai beiratkozásról tudunk Heidelbergben és Tübingenben, s mindkét esetben azonos diákról van szó: David Sigismun-dusról, aki ben iratkozott be Heidelbergbe és 1578-ban Tübingenbe. Ezen egyetemek népszerűtlenségének az egyik oka az volt, hogy a 16. és 17. század első évtizedeiben ezeknek a helyeknek a helyzete tisztázatlan volt. A városok gyakori hatalomátvétele és az egyetemek vallásának a változtatása egészen a 17. század 40-es éveinek, a háborúnak a végéig és a 17. század 50-es éveinek az elejéig sok bizonytalanságot okozott a tevékenységük szempontjából. A másik okot a távolság, s az ezzel kapcsolatos magasabb költségek jelentették. A reformációig a bázeli egyetemnek főleg regionális jellege volt, s diákjainak többsége a dél-német térségekből származott. A 16. század második felében az egyetem nemzetközi státuszt szerzett. Népszerűségének fő okai közé a város földrajzi fekvése az Európa déli részébe vezető kereskedelmi és idegenforgalmi vonalak mentén helyezkedett el a nyomda megalapítása 22 Erler, Die Matrikel der Universität Königsberg, 1. köt., 2. rész, xcviii. p. 23 Lásd Kassa városi levéltárában őrzött leveleket: AMK H I, 6348/37 sz.; 6348/1 sz.; 7312/21 sz.; 7312/19 sz.; 7467/20 sz.; 7467/21 sz.; 7467/22 sz.; 7598/17 sz.; 7598/18 sz.; 7788/18 sz.; 7788/26 sz.; 7788/11; 7788/8 sz.; 8034/2 sz.; 8134/40 sz.; 8199/19 sz.; 8257/17 sz.; 8257/5 sz.; 8257/14 sz.; 8257/16 sz.; 8317/11 sz.; 8362/3 sz.; 8362/2 sz.; 8400/17 sz.; 8511/46 sz.; 8511/12 sz.; 8719/3 sz. 24 Manfred Komorowski: Promotionen an der Universität Königsberg (München: Saur, 1988), A helmstedti egyetem történelmével kapcsolatos alapinformációkért lásd: Bernd Becker: Die Privilegien der Universität Helmstedt und ihre Bekämpfung durch die Stadt (Ph.D. diss., Technische Hochschule Carolo-Wilhelmina zu Braunschweig, 1939). 159

160 és a különböző vallásokkal szembeni tolerancia sorolható. A magyar régió diákjai nem sokkal a reformáció után kezdtek Bázelbe járni. 26 A magyarországi és a bázeli egyetem kapcsolata akkor vált szorosabbá, amikor a Habsburgok ellenreformációs mozgalma kezdte elnyomni a protestantizmust. A beiratkozott diákok száma a 17. század 30-as éveitől kezdett csökkenni, s ez a trend a többi német egyetemre is jellemző volt. Ennek az egyik fő oka ismét a harmincéves háború volt, ami sok régióra beleértve azokat is, amelyeket ez a konfliktus közvetlenül nem érintett hatással volt. Ezen kívül a diákok peregrinációi Itália és Franciaország után az új alapítású holland egyetemek felé irányultak. Ezt követően Bázel már nem volt lényeges megállója az említett egyetemek felé vezető útvonalaknak. Annak ellenére, hogy a magyarországi diákok körében kedvelt volt, a bázeli egyetemen csak két kassai diákot sikerült azonosítani, Matthias Schwartzot, aki 1601-ben és Benedictus Bakayt, aki 1627-ben iratkozott be az egyetemre. Mindkét diák más egyetemet is látogatott, azonban a teológia doktora címet, ami akkor a legmagasabb akadémiai titulus volt, Bázelban szerezték. A tény, hogy mindketten Bázelban fejezték be tanulmányaikat, arra utal, hogy a tanulmányok sikeres befejezéséhez ezen az egyetemen voltak a legjobb feltételek, s a diákok, akik különböző egyetemeket látogattak, ezt az egyetemet tartották a megfelelő helynek titulusok megszerzéséhez. A 17. század 20-as éveitől a Leiden, Utrecht és Franeker városokban megnyitott egyetemeknek beiratkozási jegyzékei jelentős számú magyarországi diákot is tartalmaznak. 27 A Holland Köztársaság a 17. századtól jelentős kereskedelmi nagyhatalom volt és nagyon toleráns helyként volt ismert. A növekvő anyagi gazdagság a kultúra iránti nagyobb igényt is feltámasztotta, s az egyetemek alapításának szükségessége főleg akkor vált nyilvánvalóvá, amikor a kálvinisták számára korlátozták a leuveni és kölni egyetem látogatását. Az első kassai diák, aki a 17. században holland egyetemet látogatott, Benedictus Bakay, aktív diák volt, aki 1624-ben iratkozott be Leidenbe, s a megjegyzés szerint 27 évesen. Mielőtt Leidenbe beiratkozott volna, Wittenbergben tanult, majd a leideni egyetemi tanulmányok után Oxfordba, s később Bázelbe ment. Az 1670-es évekig holland egyetemeken még négy Kassáról származó diákot sikerült azonosítani, további két másik diákot Leidenben: Joannes Thallyait, aki 1626-ban levelet 26 A Bázelban tanuló magyarországi diákokkal kapcsolatos részletekért lásd: Edgar Bonjour: Die Universität Basel von den Anfängen bis zur Gegenwart (Bázel: Verlag Helbing & Lichtenhahn, 1960), ; szintén lásd a cikket: Erneste Staehelin: Bâle et la Hongrie à travers l Histoire, Revue d Histoire Comparée (1948): A magyarországi diákok holland egyetemekre való zarándoklatával kapcsolatosan lásd pl. August den Hollander, Monok István és Postma Ferenc nemrégiben kiadott könyveit, (szerk.): Studiosorum et librorum peregrinatio: Hungarian-Dutch Cultural Relations in the 17th and 18th Century (Amsterdam és Budapest: Universiteit van Amsterdam a Országos Széchényi Könyvtár, 2006) és szintén: Eredics Péter: Ungarische Studenten und ihre Übersetzungen aus dem Niederländischen ins Ungarische in der Frühen Neuzeit (Frankfurt am Main: Peter Lang, 2008). 160

161 küldött Leidenből a városi tanácsnak, ill. Johannes Kasai Hungarust, aki 1643 márciusában iratkozott be az egyetemre, de 1643 szeptemberében már az utrechti egyetem hallgatója volt. Johannes Herczegh a következő azonosított kassai diák, aki 1657-ben Franekerben volt teológiahallgató. A legtöbb hollandiai egyetem diákjánál hiányzik a származási hely (lehet, hogy ez nem volt szükséges a beiratkozáshoz), s ezért nehéz a diákok eredetét azonosítani. Lehetséges, hogy a 17. század első felében több diák volt a holland egyetemeken. A jól ismert angol egyetemeken két kassai diákot sikerült azonosítani: Johannes Thallyait (Cambridge, 1625) és Benedictus Bakayt (Oxford, 1626). Oxford és Cambridge már a középkorban elismerést szereztek, főleg a logika, tudományok és teológia területén. A 16. század elején ezeknek az intézményeknek kollegiális szerkezete és tutorális oktatása volt. Erre való tekintettel az egyetemnek a szerepe titulusokat kiadó intézménnyé korlátozódott. A komoly belső konfliktusokat követően Oxford és Cambridge kénytelen volt elfogadni a királyi vezetést és az anglikán egyház uralmát. Még más egyetemek a reformáció hatására átértékelték belső rendtartásukat és tanulmányi programjaikat, Oxfordot a 16. századi változások (legalábbis ami a belső működési rendet illeti) elkerülték és a művészet területén a középkori tanulmányi programok nagy részét megőrizte. 28 Főleg a nagy távolságra való tekintettel a magyarországi diákok száma általánosságban véve nem volt túl magas. A másik problémát a magas tandíj és szállásárak jelentették. Az alapszabályzat szerint az első titulus megszerzéséhez négy évig kellett Oxfordban tanulmányokat folytatni. Azoknak, akik titulust kívántak szerezni, teljesíteniük kellett az ott-tartózkodás feltételét, s akik ennek a feltételnek nem tettek eleget, amint erre utasítást kaptak, el kellett menniük. Benedictus Bakay egy évet töltött Oxfordban, 1627-ben már a bázeli egyetemen volt. Oxfordban nem szerzett titulust, s valószínűleg ez sosem tartozott a céljai közé, Oxfordot peregrinációja során csak az egyik államosának választotta. Johannes Thallyai, a másik kassai diák, akit Angliában sikerült azonosítani, első levelét 1625 decemberében írta Cambridge-ből és 1626 júliusában már Leidenben volt. Tehát ő sem maradt sokáig Angliában. Annak ellenére, hogy a 17. század utolsó harmadáig Kassa túlnyomó részben protestáns volt, ebben az időszakban jelentős számú diák akadt, akik katolikus egyetemekre iratkoztak be. Egy kassai diákot, Franciscus Fegirert Salzburgban sikerült azonosítani, aki 1652-ben iratkozott be. Két diák, Stephanus Cassovius (1586) és Antonius Kys (1618) Grazba járt. A grazi akadémia az első katolikus egyetem volt a Kassához közel eső régióban. Megalapításának az egyik fő oka a sikeres missziós tevékenység biztosítása volt. Csak két karral rendelkezett, filozófiaival és teológiaival, s ezért csak akadémiai státusza volt. A bölcsészettudományi kar három tanszékből állt: 28 James McConica, szerk., The History of the University of Oxford, zv. 3: The Collegiate University (Oxford: Clarendon Press, 1986), 157f. 161

162 logika, fizika és metafizika, s később kibővítették az etika, matematika és görög tanszékkel. Az egyetem létrejöttével a jezsuitáknak lehetősége nyílt a könyvnyomtatásra. Céljuk a katolikus papok oktatása volt, akik az adott régióban bekapcsolódtak volna a protestantizmus elleni harcba. Főleg a 16. század végén és a 17. század elején a magyarországi katolikus papok nagy részét, a nagyszombati és kassai katolikus intézmények megalapítása előtt, Grazban oktatták ben, Kisdy Benedek püspök segítségével, a már működő nagyszombati akadémia mintájára, megalapították a kassai akadémiát, amelynek bölcsészettudományi és teológiai kara volt. A 17. században az intézmény tíz rektora közül hat név szerint: Franz Topos, Martin Palkovich, Michael Gribócsi, Ladislaus Vid, Ladislaus Permay és Johann Kechkeméty 30 szerepelt a grazi egyetem hallgatói közt. A kassai diákok szemszögéből ennek az intézménynek a megalapítása közvetve az akadémiai zarándoklatok új kezdetének tekinthető, mindemellett a helyi diákok már közvetlenül a városban is részesülhettek magasabb fokú oktatásban Melléklet 1. sz. térkép: A Kassáról származó diákok jelenléte az egyetemeken 1530-ig. 29 Johann Andritsch, szerk.: Studenten und Lehrer aus Ungarn und Siebenbürgen an der Universität Graz ( ) (Graz: Verlag der Historischen Landeskommission, 1965). 30 Andritsch, Studenten und Lehrer,

163 2. sz. térkép: A Kassáról származó diákok jelenléte az egyetemeken 1530 és 1660 közt. Irodalom Archív mesta Košice (AMK), Halagianum (H) I, no. 3087/76; no. 3285/98; no. 6165/27; no. 6196/54; no. 6348/37; no. 6348/1; no. 7312/21; no. 7312/19; no. 7467/20; no. 7467/21; no. 7467/22; no. 7598/17; no. 7598/18; no. 7788/18; no. 7788/26; 7788/11; no. 7788/8; no. 8034/2; no. 8134/40; no. 8199/19; no. 8257/17; no. 8257/5; no. 8257/14; no. 8257/16; no. 8317/11; no. 8362/3; no. 8362/2; no. 8400/17; no. 8511/46; no. 8511/12; no. 8719/3. Acta nationis germaniae universitatis bononiensis ex archetypis tabularii malvezziani, ed. Ernestus Friedlaender et Carolus Malagola (Berlin: Typis et impensis Georgii Reimeri, 1887), 215. A History of the University in Europe, Volume 2, Universities in Early Modern Europe ( ), ed. Ridder-Symoens and Hilde (Cambridge: Cambridge University Press, 2003), Album seu Matricula Facultatis Juridicae Universitatis Pragensis ab anno Christi 1372 usque ad annum 1418, ed. n.a. (Prague: Typis Joan. Spurny, 1834) (=Monumenta historica universitatis Carolo Ferdinandeae Pragensis, Tomus II, Pars 1). Alma mater Jenensis: Geschichte der Universität Jena, ed. Siegfried Schmidt, et al. (Weimar: Hermann Böhlaus Nachfolger, 1983), 32ff. Becker, Bernd. Die Privilegien der Universität Helmstedt und ihre Bekämpfung durch die Stadt Dizertačná práca., Technische Hochschule Carolo-Wilhelmina zu Braunschweig, Bonjour, Edgar. Die Universität Basel von den Anfängen bis zur Gegenwart (Basle: Verlag Helbing & Lichtenhahn, 1960), a článok Ernesta Staehelina, 163

164 Bâle et la Hongrie à travers l Histoire, Revue d Histoire Comparée (1948): Boockmann, Hartmut. Die Geschichte der Universität Königsberg und die Perspektiven der historischen Forschung in Ostmitteleuropa. In Aspekte der Zusammenarbeit in der Ostmitteleuropa-Forschung: Tagung des Herder-Instituts und des J.G. Herder-Forschungsrates am 22./23. Februar 1994, ed. Hugo Weczerka, Marburg: Verlag Herder-Institut, Eredics, Péter. Ungarische Studenten und ihre Übersetzungen aus dem Niederländischen ins Ungarische in der Frühen Neuzeit. Frankfurt am Main: Peter Lang, Feyl, Othmar. Beiträge zur Geschichte der slawischen Verbindungen und internationalen Kontakte der Universität Jena. Jena: Veb Gustav Fischer Verlag, Feyl, Othmar. Die Viadrina und das östliche Europa. In Die Oder-Universität Frankfurt: Beiträge zu ihrer Geschichte, ed. Günther Haase a Joachim Winkler, Weimar: Hermann Böhlaus Nachfolger, Klotz, Ernst Emil. Über die Herkunft der Jenaer Studenten im 1. Jahrhundert des Bestehens der Universität. In Geschichtliche Landeskunde und Universalgeschichte. Festgabe für Hermann Aubin zum 23. Dezember 1950, ed. Hermann Aubin, Hamburg: Nölke, Komorowski, Manfred. Promotionen an der Universität Königsberg Munich: Saur, Krämer, Christel. Der Osten als Herkunftsbereich der Rektoren und Studenten der Universität Jena. Zeitschrift für Ostsforschung. Länder und Völker im östlichen Mitteleuropa 7 (1958): Kubinyi, András. Städtische Bürger und Universitätsstudien in Ungarn am Ende des Mittelalters. In Stadt und Universität im Mittelalter und in der früheren Neuzeit, ed. Erich Maschke a Jürgen Sydow, 162. Sigmaringen: Jan Thorbecke Verlag, Ladányi, S. Ungarische Studenten an der Universität Frankfurt an der Oder. In Iter germanicum: Deutschland und die Reformierte Kirche in Ungarn im Jahrhundert, ed. András Szabó, Budapest: Verlag Calvin, Lawrynowicz, Kasimir. Albertina: Zur Geschichte der Albertus-Universität zu Königsberg in Preussen. Berlin: Duncker & Humblot, Liber decanorum facultatis philosophicae universitatis Pragensis, ab anno Christi 1367 usque ad annum 1585, ed. n.a. (Prague: Typis Joan. Nep. Gerzabek, 1830) (= Monumenta historica universitatis Carolo Ferdinandeae Pragensis, Tomus I, pars 1). Matricula et acta Hungarorum in universitatibus Italiae studentium ( ), ed. Andreas Veress. Budapest: MTA, Matricula et acta Hungarorum in universitate Patavina studentium ( ), ed. Andreas Veress. Budapest: Typis Societatis Stephaneum Typographicae, Mühlberger, Kurt. Die Gemeinde der Lehrer und Schüler Alma Mater Rudolphina. In Wien: Geschichte einer Stadt, volume 1: Von den Anfängen bis zur Ersten Wiener 164

165 Türkenbelagerung (1529), ed. Peter Csendes a Ferdinand Opll, Vienna, Cologne und Weimar: Böhlau, Ohl, Ronald Edward. The University of Padua, : An International Community of Students and Professors. Ph.D. diss., University of Pennsylvania, Prosopographia of Hungarian Students in Medieval Universities, Abecedne, 6 škatúľ, zostavil Astrik Gabriel, uchovávané v Hesburgh Library, Medieval Institute, University of Notre Dame du Lac, USA. Romhányi, Beatrix. A koldulórendek szerepe a középkori magyar oktatásban. In A magyar iskola első évszázadai. Kiállítási katalógus. ed. Katalin Szende, Győr, Seibt, Ferdinand. Von Prag bis Rostock. Zur Gründung der Universitäten in Mitteleuropa. In Festschrift für Walter Schlesinger, ed. Helmut Beumann, Cologne and Vienna: Böhlau, Schwinges, Rainer C. Zur Wirkung von universitärem Wissen auf den Stadtraum im deutschen Spätmittelalter. In Tradieren. Vermitteln. Anwenden: Zum Umgang mit Wissenbeständen in Spätmittealterlichen und frühneuzeitlichen Städten, ed. Jörg Rogge, Berlin: Akademie Verlag, Studenten und Lehrer aus Ungarn und Siebenbürgen an der Universität Graz ( ), ed. Johann Andritsch. Graz: Verlag der Historischen Landeskommission, Studiosorum et librorum peregrinatio: Hungarian-Dutch Cultural Relations in the 17th and 18th Century, ed. August den Hollander, István Monok a Ferenc Postma. Amsterdam a Budapest: Universiteit van Amsterdam and Országos Széchényi Könyvtár, Studien zur Geschichte der Karls-Universität zu Prag, ed. Rudolf Schreiber, Freilassing-Salzburg: Otto Müller Verlag, Šmahel, František. Pražské universitní studentstvo v předrevolučním období Praha : Academia, The History of the University of Oxford, volume 3: The Collegiate University, ed. James McConica. Oxford: Clarendon Press, Zoványi, J. Magyarországi ifjak az Odera melletti frankfurti egyetemen. Protestáns Szemle 1 (1889):

166 Pentapolis együttműködés és viták Chalupecký, Ivan Absztraktum A tanulmány tárgya az öt felső-magyarországi (kelet-szlovákiai) szabad királyi város: Kassa. Lőcse, Eperjes, Bártfa és Szeben - egyesületének a szervezete és specifikus aktivitásai a 14-től a 17. századig. A felsorolt városok együttműködtek a közös ellenségeikkel szembeni védelem, a politika, a gazdaság, a jog, a vallás és később az országgyűlésen való közös fellépés ügyiben. Olykor össze is tűztek, főleg Kassa város raktárjoga miatt. Kulcsszavak: Város. Közösség. Jog. Politika. Gazdaság. Európa és a Magyar Királyság történelmében több városszövetség is létrejött, megalakulásuk oka az azonos jogalap és a közös érdekek érvényesítése volt. Közismertek a kelet- és a közép-szlovákiai bányavárosok között létrejött szövetségek, amelyek alapja az azonos bányajog alkalmazása volt, de a szövetség kizárólag a bányák irányítását érintette, ezekben az ügyekben a városok azonos módon jártak el. 1 Más vonatkozásban viszont további szövetség nem volt közöttük. Másképp kell értékelnünk a XXIV, illetve később a XIII szepesi város szövetségét, amely az azonos szepesi jog alkalmazásán alapult, és működésüket később központi igazgatási hivatal is támogatta. A XIII szepesi város szövetségét még inkább megerősítette a kiváltságokért folytatott harc, és a zálogbirtkosokkal (a lengyel király, illetve a lengyel nemesség) szembeni védelem. Ezektől a szövetségektől merőben eltér az öt felső-magyarországi (ma: kelet-szlovákiai) város szövetsége, az úgynevezett Pentapolitana (Pentapolis), amely a 15. században jött létre, és különböző változtatásokkal több évszázadon keresztül fennmaradt. Ezen városoknál csak egy közös vonást találunk: mindegyikük szabad királyi város volt. Érdemes viszont megemlíteni, hogy amíg Lőcse a szepesi joggal rendelkezett, amely alapjában véve szász jog volt, a többi városban a budai vagy kassai jogot alkalmazták, amely inkább a magdeburgi joggal hozható kapcsolatba. 2 A városok három vármegyében feküdtek: Szepes, Sáros és Abaúj megyék területén. Figyelemre méltó, hogy bár a máig fennmaradt levéltári dokumentumok alapján ez egy nagyon fontos és aktív városszövetség volt, az egyes városmonográfiákban vagy egyáltalán nem említik, vagy csak mellékesen. 3 A szö- 1 CHALUPECKÝ, Ivan: K dejinám správy banských miest na Spiši a v Gemeri. (A szepesi és gömöri bányavárosok igazgatásának történelméből) In: MARSINA, Richard (Zost.): Vývoj správy miest na Slovensku. : Martin, Vyd. Osveta 1984, o. 2 Por. CHALUPECKÝ, Ivan: Stadtrechte im Gebiet der heutigen Slowakei. (Városjogok a mai Szlovákia területén) In: DRECHSLER-MEEL, Heike SCHMITT, Heinz (Ed.): Karpaten Jahrbuch Stuttgart 2011, o HALAGA, Ondrej a kol.: Sabinov a okolie. (Kisszeben és környéke) Košice: Východoslovenské vydavateľstvo 1962; SEDLÁK, Imrich (Zost.): Dejiny Prešova I. Košice (Eperjes történelme). : 166

167 vetség történetével alaposabban Ondrej R. Halaga foglalkozott, 4 aki viszont, híven a marxista történeti felfogáshoz, a szövetség gazdasági oldalát hangsúlyozta. A felső-magyarországi (ma kelet-szlovákiai) városok szövetsége a 15. század elején kezdett kialakulni, nagy részük már a 14. század végén teljes joggal rendelkező királyi város volt (Lőcse és Kassa már a század elején, Eperjes 1374-ben, Bártfa 1376-ban, Kisszeben 1405-ben). Biztos, hogy a Pentapolis megalakulásában fontos szerepet játszott Luxemburgi Zsigmond ismert dekrétuma, amely 1406-ban a királyi városokat önálló rendként ismerte el. Haľaga szerint az öt felföldi város első közös találkozására április 19- én Kassán került sor. A városok itt döntöttek úgy, hogy adósaikkal szemben a jövőben közösen lépnek fel. 5 A találkozón Kassa, Lőcse, Eperjes, Bártfa és Kisszeben képviselője volt jelen, később azonban Kisszeben egy időre kimaradhatott a szövetségből, és csak az 1480-as években térhetett vissza. 6 Amikor a városok 1440-ben lépéseik egyeztetése végett ugyanis ismét találkoztak, már csak négy város volt jelen, 7 Kisszeben neve csak 1481-ben jelenik meg újra, amikor Kassa, Eperjes és Bártfa városok a Kisszeben és polgárai között kialakult vita orvoslására kerestek megoldást. 8 Így Kisszeben csak 1490-től lép fel gyakrabban mint a szövetség rendes tagja. 9 A 17. század második feléig gyakran említik a Pentapolis városszövetségét, ekkor csatlakozott a szövetséghez Késmárk városa, amely több mint 100 éven keresztül volt Lőcse kitartó ellenfele a raktárjogért (lerakatjogért) folytatott harcban. A vita eldőltével sem volt Késmárknak reménye arra, hogy a szövetség tagja legyen, bár ez számára nagyon vonzó volt Késmárk például a Confessio Pentapolitanat is támogatta miután megvonták szabad királyi városi kiváltságait, ez egyszerűen nem volt lehetséges. Jogainak 1655-ben való visszaszerzése után Késmárk végre csatlakozhatott a városszövetséghez, amelyet ettől kezdve Sexapolitana (Sexapolis) névvel illettek ban már közösen lép fel a hat szabad királyi város képviselője, Késmárkot is beleértve. 10 Igaz az is, hogy időközben jelentősen megváltozott a szabad királyi Východoslovenské vydavateľstvo 1965; KOKULA, Andrej LUKÁČ, Andrej TAJTÁK, Ladislav (Zost.): Dejiny Bardejova. (Bártfa történelme). Košice : Východoslovenské vydavateľstvo 1975; SUCHÝ, Michal: Dejiny Levoče I. (Lőcse történelme I.) Košice : Východoslovenské vydavateľstvo 1974; ELIÁŠ, Štefan (Zost.): Dejiny Košíc v datách, I. diel (Kassa történelme dátumokban, I. rész). Košice HALAGA, Ondrej R.: Spoločenstvá miest na Slovensku. (Városszövetségek Szlovákiában). In: MARSINA, Richard (Zost.): Vývoj správy miest na Slovensku. (A városigazgatás fejlődése Szlovákiában) Martin : Vyd. Osveta 1984, o. 5 HALAGA, Ondrej R.: Spoločenstvá miest, 55 o. 6 HALAGA, Ondrej a kol.: Sabinov a okolie I (Kisszeben és környéke I.), 59 o. 7 Štátny archív v Prešove (ŠA P), pobočka Bardejov (pb), Magistrát mesta Bardejov (MMB), listina č (Eperjesi Levéltár, Bártfai Hivatal Bártfa Magisztrátusa, 364-es sz. irat) 8 ŠA P, pb, MMB, č. Iv ŠA P, pb, MMB, č. Iv.. č a nasl. 10 Štátny archive Levoča (ŠA L), pobočka Levoča (pl), Magistrát mesta Levoča, XIII/103. Lőcsei Állami Levéltár, Lőcse Lőcse Magisztrátusa, XIII/

168 városok helyzete, mivel kiváltságaikat rendszeresen csorbították. A későbbiekben még tovább bővült az eredeti városszövetség, a 18. században újabb városok csatlakoztak hozzá például 1755-ben az eredeti öt városon kívül a szövetség tagja volt Késmárk, Debrecen és Újbánya is így a szövetséget akkor már összesen 8 város alkotta. 11 Mi volt a városszövetség fő feladata? Kétség kívül a városok jogainak védelme minden téren mind a politikában, mind a jogban és a gazdaságban, sőt bizonyos értelemben a szövetség mint bíróság is fellépett. A városok saját érdekeiket olykor az ún. conclusiones elfogadásával nyilvánították ki. Az első olyan figyelemre méltó irat, amely a négy királyi város (akkor még Kisszeben nélkül) közös lépését dokumentálja, az az február 25-én kelt nyilatkozat, amelyet a városok képviselői a lengyel tárnokmesternek küldtek, és amelyben megerősítették a királynő melletti hűségüket. Nyilatkozatukban megerősítik, hogy városaikba senkit sem engednek be mindaddig, amíg az új törvényes uralkodót meg nem választják március 29-én a négy város képviselője Kassán találkozott újra, hogy megerősítsék a Stadt Concordia néven kötött egyezséget. Ez már egy közismert 13 és aránylag széles hatáskörű dokumentum, amely 20 pontban foglalja össze az egyezség tartalmát. Az 1. pont megerősíti a korábban megkötött egyezségek érvényességét; 2. Egyik város sem változtathat sem meglévő jogain, sem szokásain, amennyiben ezzel a szövetség bármely más városának az érdekeit sértené; 3. Ha az egyik város kapitánya bizonyos illetékeket vagy jogokat harcol ki a magának, ez a többi várost nem érinti; 4. A szövetség tagjai ellenzik, hogy Sztropkó és Homonna raktárjogot kapjon; 5. A városok a kassai hossz- és súlymértéket fogják alkalmazni; 6. Harcolni fognak a harmincad emelése ellen; 7. A városokat óvni fogják azoktól a házaló kereskedőktől, akik a máshol vásárolt török árut a városokban próbálják eladni. A kereskedők kötelesek az árut a városból kivinni vagy a városban megvenni; 8. A vámfizetés ügyében úgy határoztak, hogy ha egy város nem hiányolja a vámból eredő bevételt, vám kivetésére nem kötelezhető; 9. A városok borral nem kereskedhetnek; 10. A piacokon a kézműveseket szabad polgárokként fogják kezelni; 11. A céhes iparosokat védeni fogják a nemesekkel szemben, amennyiben ezek az általuk rendezett piacokon aránytalan 11 ŠA L, pl, MML, č. XIII/ ŠA P, pb, MMB, č. 364: Conclusio generalium quatuor civitatum. Das man den Tharnokmeyster und dy hern lasse dy in polen synth, umb daswyllen, das dy stete kegen der heyligen Coronen und yrer naturlichen frawen der königin und der ganczen lanthschafft acht yn ungenade möchten komen, und das sye in war ngebrunen und angeangatzten helbey möchten bestendig infanden werden, so haben sye sich des verelbareth, das sye yczund in dy stete nymand wellen ynlossen, Alzo lange bis das sye eynen natürlichen könig und herren werden haben, der do wan der ganczen landtschafft, mit verayolbertungen irer gnedigen frawn der königin irweleth und gekrönet wirt, das ire gnode, dy stete darynne nicht geruche vormerken und ire ungenode auff sye werden wenne ire gnade dasselber inkomen magen, das yn anderen nicht gebureth zenthnen Datum in die beati Mathie Apostoli. 13 Lásd HALAGA, Ondrej R.: Spoločenstvá miest, o. 168

169 nagyságú díjak fizetésére köteleznék őket; 12. Falun nem fogják tűrni a céhen kívül dolozókat; 13. A piacok megrendezésénél nem fogják sérteni a szövetség más városainak az érdekeit; 14. A városok a német nyelv használatát fogják támogatni; 15. Közösen döntenek a városok érdekeit sértő kamarai rendelkezések betartása felől; 16. Ellenezni fogják a lechnitzi Mágocsy-féle kolostor raktárjogra vonatkozó kérelmét; 17. A városok adósai között kialakult vitás kérdéseket békés úton fogják rendezni; 18. Nem fogják tűrni, hogy a morvák és a liptóiak szöveteiket könyökre mérve árulják; 19. A városok között kialakult vitás ügyekben concordialiter fog eljárni bona vicinitate; 20. Hol és mikor fogják egyezségüket újra megerősíteni ez ügyben később fognak dönteni a szerint, hogy a) ha már előre megegyeznek a találkozón, be kell tartani a megjelölt időpontot, hogy egymást ne várakoztassák akár egy napig sem; b) a gyűléseken először a közös dolgokat fogják megtárgyalni, saját ügyek megvitatására csak ez után kerülhet sor, ha lesz rá idő c) bizonyos pénzösszeg városok közötti elosztását illetően. 14 Egy további, Vorbundtnus nevezetű egyezséget szeptember 17-én írtak alá Kassán, ennek 6 pontja volt. Az 1. a városokat az augsburgi vallásbéke betartására kötelezte, mind az iskolákban, mind a templomokban, egyúttal megtiltva a szekták jelenlétét; 2. Továbbá kötelezte őket a városok közötti jó kapcsolatok fenntartására és egymás segítésére; 3. Engedélyezte, hogy a városok utasítsák el a kassai parancsnok követeléseit, ha azok a városok érdekeit sértenék; darabont ellátása ügyében a városok úgy határoztak, hogy számukon nem változtatnak, továbbá hogy Kassa vállalja egyharmaduk eltartásának költségeit, a többi város pedig a másik kétharmadét; 5. Lőcse kivételével megállapodtak abban, hogy felügyelni fogják a darabantok mozgását, hogy a Kassa alatti lerakat jogát betartsák; 6. Lőcse kivételével megállapodtak abban is, hogy felügyelni fogják a morva és a lengyel árusokat, hogy szöveteiket ne könyökkel mérve, hanem darabra adják el június 19-én Kassán a városok ismét módosítottak korábbi egyezségükön. Ez esetben a tervezett kiadások egyenlő elosztása, a mészárosok helyzete és a hús ára, a céhek és az iparosok közötti nézeteltérések közös kezelése, a kassai vászonszövők más városok mesterei elleni beadott panasza és a Kassa és Lőcse közötti határvita volt megegyezésük tárgya. A gyűléseken meghozott döntéseik többnyire a kézműiparosok tevékenységét szabályozták. 16 Az aktuális szükségletek és problémák függvényében az egyezségek fokozatosan egyre konkrétabb alakot öltöttek, ahogyan ez a 17. század második felében hozott döntésekben is megfigyelhető január 24-i gyűlésükön a városok 6 pontban jutottak megegyezésre, amelyekben egyúttal ország- 14 ŠA L, p L., MML, XIII/80/1. 15 ŠA L, pl., MML XIII/83/1. 16 ŠA L, pl., MML XIII/86/1, 169

170 gyűlési küldötteiket is instruálták Kassa, Eperjes és Lőcse város képviselőit bízták meg azzal, hogy beszámoljanak az országgyűlésről, továbbá az eperjesi zsinat eredményeiről is nekik kell informálniuk a városi tanácsokat. Megegyeztek abban is, hogy a küldöttek kiadásait 500 tallérral fogják fedezni. 17 Ha szükség volt rá, a városok évente akár többször is találkoztak. A kezdetekben leggyakrabban Kassán, de a 15. század második felétől Eperjesen, Kisszebenben és Lőcsén is. A Bártfán fennmaradt iratok szerint a 15. században a városok közös tárgyalásainak helyszínei így oszlottak meg: 11-szer Kassán találkoztak, 18 a központi fekvésű Eperjesen 16-szor, 19 Kisszebenben 2- szer, 20 Lőcsén 1-szer. 21 A gyűlések idejére és helyére az egyes városok tettek javaslatot, például Kassa javaslatára Eperjesen találkoztak 1472-ben, ben, stb. 22 A gyűléseken nem mindig vett részt a szövetség összes városa, az 1490-es években például a négy város többek között Kassa raktárjog iránti kérelmét is ellenezte, ezért Kassa nem vett részt a gyűlésen, sőt 1498 áprilisában a többi város közös tárgyaláson elemezte a Kassával való vitás ügyeit. 23 Arra is volt példa, hogy amikor Lőcsét meghívták az január 22-i kassai találkozóra, Lőcse a találkozó helyét Kisszebenre javasolta áthelyezni, mivel küldötteinek Kassán való elszállásolása problémát jelentett. 24 Egyes ismereteink a tárgyalások lefolyásáról Sebastian Albertinus jelentésein alapulnak, akit Lőcse küldött ki az március 28-i eperjesi találkozóra. A gyűlést mindig köszöntővel és a vendégek fogadásával kezdték, majd felolvasták és elfogadták a tárgyalások programját. Ennek a konkrét gyűlésnek a tárgya Lőcse város és Kendy István kassai kapitány viszonyának a rendezése volt. A küldött beszámolt Lőcsének a különböző katonai egységekkel kapcsolatos problémáiról, továbbá arra panaszkodott, hogy meg kell javítaniuk a Kassára vezető utat, és szólt az egyik városkapunál szolgáló pandúrral felmerülő problémákról is. Kendy kérelmét nem utasították el, de nem is támogatták. A tagok vitás ügyeiket egymás között tárgyalták meg, a kassai kapitány ügyében Werner Imre sárosi várkapitányt kérték meg, hogy nevükben írjon az uralkodónak. Albertinus személyesen is felkereste Wernert bizonyos sószállítmány ügyében, amelyet át kellett volna vennie, de Werner válaszában rámutatott, hogy Lasky kapitány az utak állapota miatt panaszkodik Lőcsére. 25 A küldöttek kötelesek voltak városaikat írásban ismertetni 17 ŠA L, pl., MML XIII/95/1, 18 ŠA P, pb, MMB, Iv. 433, 472, 525, 539, 948, 966, 1335, 1338, 2284, 2656, ŠA P, pb, MMB, Iv a ŠA P, pb, MMB, Iv. 1182, 1854, 1862, 2389, 2779, 2801, 2821, 3222, 3284, 3371, 3379, 3421, 3453, 3499, 3511, ŠA P, pb, MMB, Iv. 1182, 1854, 1862, 2389, 2779, 2801, 2821, 3222, 3284, 3371, 3379, 3421, 3453, 3499, 3511, ŠA P, pb, MMB, Iv. 1854, ŠA P, pb, MMB, Iv ŠA L, pl., MML, XIII/ ŠA L, pl., MML, XIII/82/1. 170

171 tárgyalásaik eredményéről, 26 ezért a Pentapolis tevékenységét részletesen is értékelhetjük. Mi mindenről tárgyaltak a városok a közös találkozókon? Különböző problémákról, amelyek éppen foglalkoztatták őket, hogyan fogják egyeztetni fellépésüket az országgyűléseken, a rablóbandák és a földesurak elleni közös védelemről, hogy az állami hatóságoknál közösen képvi-seltetik magukat, hogy a kivetett adók vám és harmincad ne nőjenek tovább, sőt egyes városok olykor mint bírósági szerv is eljártak. Idézzünk néhány konkrét példát. Lázadások és a trónért folytatott harcok sora jellemzi szinte az egész 15. századot. Főleg a mai Szlovákia keleti részén okozott problémát Jan Jiskra és a cseh testvérek megjelenése, ezért a Felső Részek kapitányai, Szapolyai Imre és István, valamint Rozgonyi István gyakran fordultak az ottani városokhoz támogatásért. Az egyes tárgyalások tartalma is ezt tükrözi, a már korábban említett február 25-i gyűlés, ahol a jelenlévők nyilvánosan biztosították hűségükről a megözvegyült Erzsébet királynét, válasz volt a királyné Lőcséhez, Eperjeshez és Bártfához címzett február 13-i kérelmére. Nyilvánvaló, hogy a kérelem oka a lengyel Ulászlóval a megüresedett trónért folytatott harc volt. 27 Amikor júliusában Jiskra a város falai előtt táborozott, Kassa tett javaslatot a szövetséges városok összehívására. 28 Szeptemberben az uralkodó Lőcséhez írt leveléről tárgyaltak, ben közösen vitatták meg Kyswetter lőcsei polgár ügyét, aki fölött a kassai bíróság ítélkezett június 5-én a huszita vezetők, Jan Talafus és Matej z Kněžič is részt vettek a városok küldötteinek találkozóján, hogy Magyarország védelméről tárgyaljanak április 26-án, amikor az ellenség a Kisszeben melletti Radic dombon erősítette meg állásait, Eperjes fordult segítségért Bártfához. 31 Ugyanaz év decemberében egy Spitka nevű bűnözőről tárgyaltak, akit el akartak fogni, ekkor Kassa figyelmeztette Bártfát, hogy néhány napja volt Kassán egy ilyen nevű cseh ember, aki viszont felvette a keresztet. Ezen kívül újra tárgyaltak a Kisszeben környékén garázdálkodó rablókról. 32 A Pentapolis Jiskrához való szoros viszonyának bizonyítéka Jiskra 1458 januárjában kelt levele, amelyben tanácsukat kéri, hogy miről tárgyaljon a morvaországi Strážnice (Straznitz) városában a nádorral és az új királlyal, Mátyással. 33 A városközösség 1463-ban döntött 26 Svedčí o tom napr. 55 správ levočských vyslancov mestu z rokov ŠA L, pl., MML, XIII/102/ ŠPIRKO, Jozef: Husiti, jiskrovci a bratríci v dejinách Spiša ( ). (Husziták, Jiskra János követői és cseh testvérek a szepesség történetében ) Levoča : Spišský dejepisný spolok 1937, o. 28 ŠA P, pb, MMB, Iv ŠA P, pb, MMB, Iv ŠA P, pb, MMB, Iv. 948 és ŠA P, pb, MMB, Iv ŠA P, pb, MMB, Iv ŠA P, pb, MMB, Iv

172 arról, hogy Szapolyai Istvánt fogják támogatni. 34 Volt úgy, hogy valamelyik város politikai okok miatt nem vehetett részt a közös gyűlésen, 1472-ban például Bártfát veszélyeztették az ellenséges seregek, ezért nem vettek részt képviselői a kassai gyűlésen. 35 Amikor 1483-ban a király küldöttét fogadta Kassa, a találkozóra meghívta a többi szövetséges város képviselőjét is ben Eperjesen vezettek közös tárgyalást a lengyel seregek magyarországi betörésének ügyében. 37 Röviddel ezután, szeptember 10-én Kassa kért segítséget a többi várostól, hogy vissza tudja verni Kmith Péter és Polyak János támadásait. 38 A városok később is támogatták egymást, például a rendi felkelések idején ben, amikor Kassa a Belgiojoso által vezetett császári seregek és Bocskai István között dúló harc miatt szenvedett, a szövetség többi négy városa kérte az uralkodó védelmét és támogatását, hogy enyhítse a harcok következtében Kassán keletkező károkat. 39 Mint minden szabad királyi városnak, a Pentapolis összes városának is joga volt részt venni a magyar országgyűlésen, és az is megesett, hogy bizonyos esetekben egyenesen az uralkodóhoz fordultak. Mivel az országgyűlésre vagy az uralkodóhoz tett út sok költséggel járt, a városok ebben különböző módon támogatták egymást júniusában Eperjes akarta elküldeni képviselőit a királyi udvarhoz, és tervéről a többi várost is informálta. 40 A következő évben Kassa, Bártfa és Eperjes küldöttei utaztak a királyhoz ben Eperjes tudatosította Bártfát arról, hogy küldöttei április 25-én vagy 26-án indulnak Budára. 42 Hasonlóképp 1496-ban a lőcseiek hívták meg a bártfaiakat Szepesváraljára, hogy megegyezzenek budai útjuk részleteiben. 43 Az utazások közös tervezésének bizonyítéka Lőcsének a többi városhoz írt levele 1498-ból, amelyben javasolja, hogy Rákosra menve már Szikszón találkozzanak, és onnan együtt utazzanak tovább júniusában a kassaiak javasolták, hogy Bártfa és Eperjes képviselőivel Eperjesen találkozzanak, és előzetesen egyeztessék a rákosi országgyűlésre tervezett lépéseiket. 45 Az országgyűlésre utazva a városok küldöttei más fontos tisztviselőkkel is találkoztak, hogy ezek támogatását kérve biztosítsák kiváltságaik fennmaradását. Az évi országgyűlésre utazva, először megálltak Bajmócon, ahol Pálffy Pál gróf közbenjárását kérték, majd Nyitranádason a kancellárnál, 34 ŠA P, pb, MMB, Iv és ŠA P, pb, MMB, Iv ŠA P, pb, MMB, Iv ŠA P, pb, MMB, Iv ŠA P, pb, MMB, Iv ŠA L, pl., MML, XIII/85/1. 40 ŠA P, pb, MMB, Iv ŠA P, pb, MMB, Iv ŠA P, pb, MMB, Iv ŠA P, pb, MMB, Iv ŠA P, pb, MMB, Iv ŠA P, pb, MMB, Iv

173 és Nagyszombatban a püspöknél, a kamara elnökénél és a városi tanácsnál, majd végül a pozsonyi tanácshoz is ellátogattak. További útjaik tervezésénél is hasonlóan jártak el. 46 A városok küldöttjei gyakran utaztak támogatásért bizonyos konkrét ügyekben eljáró tisztviselőkhöz is február 12-én Eperjesen találkoztak és megegyeztek, hogy együtt kérik fel Báthory András tárnokmestert, hogy ha tud, vegyen részt közös kassai gyűlésükön, és közvetítse kérelmüket az uralkodóhoz, mivel ebben a veszélyes időszakban a király segítségére várnak júliusában Wesselényi Ferenchez küldték ki képviselőiket, akik kötelesek voltak a városok bártfai gyűlésének határozatai szerint eljárni. Arra kérték, terjessze be az országgyűlésen a városok követeléseit azon új törvényekkel kapcsolatban, amelyeknek célja a városi kiváltságok csorbítása volt. A tervezett törvény a városokat újabb adókkal akarta sújtani, és el akarta tőlük venni a harmincad bevételéből nekik járó részt. A küldöttek azt is kérték, hogy hivatalos iratban kapjanak biztosítékot arra, hogy panaszukat majd előterjeszthetik a legközelebbi országgyűlésen. Wesselényi meghallgatta őket, majd július 14-én egyenesen az uralkodóhoz fordult. Szepes vármegye főispánja, Csáky István is kiállt a városok mellett január 21-én a városok a nádorhoz fordultak, hogy támogassa őket kiváltságaik további elismerésében, Besztercebánya kérte ugyanis segítségüket, miután Zólyom vármegye alispánja, Fischer Ferdinánd a vármegyei törvényszéken ítélte el a bányaváros polgárait, annak ellenére, hogy a bíráskodás a városi magisztrátus joga volt. 49 A hasonló fellépések nagyon gyakoriak és számos esetben sikeresek is voltak, ezt bizonyítja a lőcsei küldötteknek az es évekből fennmaradt 12 jelentése. Amikor a kassai, eperjesi és a lőcsei katolikusok városukban legalább egy templom visszaadását kérelmezték, a városok ezt egyértelműen elutasították, az országgyűlés pedig megerősítette döntésüket. 50 A városok kölcsönösen informálták egymást küldötteik Budán vagy máshol szerzett ismereteiről. Jelentéseik ugyanakkor gyakran érdekesek és humorosak, mivel sok udvari pletyka is megjelenik bennük. Rudiger Fülöp kassai jegyző például azt írta Bártfának és Eperjesnek címzett, január 16-án kelt levelében, hogy az udvartól éppen hazatérő küldöttek szerint a király egészséges és elégedett, testben és lélekben gyarapodik, ha meglátják, örömmel fogadják majd, és biztosan elnyeri tetszésüket. A király minden jónak a támogatója. Azt a hírt is továbbították, mely szerint a király meg akarja látogatni Windisches Landot -ot, azaz Szlavóniát. 51 Érdekes Kassa március 19-én kelt levele, melyben küldötteinek jelentését továbbítja Bártfának. A levél szerint: amikor március 14-én meg akarták látogatni a ki- 46 ŠA L, pl., MML, XIII/ ŠA L, pl., MML XIII/ ŠA L, pl., AML, XIII/ ŠA L, pl., AML, XIII/ ŠA L, pl., AML, XIII/93/ ŠA P, pb, MMB, Iv

174 rályt, a várkaput zárva találták, és a felvonóhíd is fel volt húzva. Tudomásukra jutott azonban, hogy Jiskra a király közelébe került, és hogy a nádor mindkét fiát, Hunyadi Lászlót és Mátyást is börtönbe vetette éppúgy, mint más magyar uraságokat beleértve a nagyváradi püspököt, Rozgonyi Sebestyént, illetve egy német lovagot, mindezt a griechenweissenburgi (nándorfehérvári) események következményeként október 30-án Kassa informálta Bártfát arról, hogy a király egészséges, és sikerült bevennie egy Olomouc melletti kolostort, továbbá, hogy a magyar és a lengyel nemeseknek Márton nap körül kellene találkozniuk Bártfán. A magyar oldalt az esztergomi érsek és az egri püspök, valamint Palóczy László és Rozgonyi János, illetve a nádor kellene, hogy képviseljék február 17-én Lőcse informálta Bártfát az uralkodó körüli eseményekről, mely területeket sikerült bevennie, stb., és hogy az esztergomi érsek, a tárnokmester és a nádor törvényszéket ülnek Budán március 14-én Kassa az uralkodó egyik levelének másolatát küldte el Bártfának, továbbá tudatta, hogy a nagyváradi ügy 160 aranyba fog kerülni, ebből Kassa kifizet 100 aranyat, a maradék pedig Bártfára és Eperjesre hárul. 55 Amikor 1492 júniusában meghalt a lengyel király, Kassa Bártfát kérte meg, hogy küldjön saját költségén Lengyelországba kémet megtudakolni, ki lesz a következő uralkodó a lengyel trónon. 56 Bernhard nevű jegyzőjének Budáról való hazatérte után, 1496-ban Lőcse ismertette a többi várost a királyi udvar helyzetéről, többek között az árvizet is említette. 57 Az uralkodótól kapott dokumentumokat is elküldték egymásnak a városok augusztusában Kisszeben továbbította Zsigmond király kiváltságainak másolatát Bártfának, ugyanakkor kérte, hogy küldje tovább Eperjesre. 58 Természetes, hogy a városok gazdasági téren is együttműködtek. Elsősorban azokat a jogaikat védték, amelyek alapján fel voltak mentve bizonyos illetékek fizetése alól, továbbá védték a városban működő céhek 59 érdekeit is decemberében például Kassa figyelmeztette a többi várost, hogy gyanús alakok csoportosulásáról van tudomása, ezért nem tanácsolja, hogy a városok áruikat Debrecen vagy Tokaj irányába szállítsák. Gyakran léptek fel közösen a harmincad fizetését bevezetni készülő magasabb hivatalok ellen is. Például 1467-ben Kassa ismertette a többi várossal a harmincad fizetésére vonatkozó királyi rendelet tartalmát, 60 bár ekkor Kassára már ki volt vetve a harmincad. Ebben az időben lépett fel együtt Lőcse, Bártfa, Eperjes és Kisszeben a kassai 52 ŠA P, pb, MMB, Iv ŠA P, pb, MMB, Iv ŠA P, pb, MMB, Iv ŠA P, pb, MMB, Iv.2027 és ŠA P, pb, MMB, Iv ŠA P, pb, MMB, Iv ŠA P, pb, MMB, Iv ŠA P, pb, MMB, Iv ŠA P, pb, MMB, Iv

175 harmincadszedő, Tárczay János ellen. 61 Sok gyűlésen foglalkoztak a céhek problémáival leggyakrabban a mészárosok esetében akarták meghatározni a hús maximális eladási árát, erre 1601-ben és 1635-ben is találunk példát, ben a céhes kézművesek és az ún. fuserok (céhen kívüliek) összetűzéseivel is foglalkoztak ban pedig tárgyaltak a Zemplén vármegyei szőlők ügyében eléjük terjesztett követelésekről. 63 Bár a városok világi szövetségéről van szó, érthető, hogy üléseiken egyházi kérdések is gyakran felmerültek, mivel azokban az időkben az egyházi ügyek szorosan összefügtek az államigazgatással. Nincs szükség az 1549-től megjelenő Confessio pentapolitana részletes magyarázatára, amelyhez később Késmárk, vagy a lengyel királyi zálogban lévő XIII szepességi város is csatlakozott, és amelynek hatása máig tükröződik a szlovákiai evangélikus egyház szervezeti felépítésében. Az évi egyezség egyik pontja arra kötelezi a városokat, hogy az ágostai evangélikus hitvallást kövessék. Vannak esetek, amikor a városok bírói hatalmuknál fogva jártak el, főképpen, amikor az egymás közötti peres ügyekről döntöttek. A lőcseiek például nem voltak megelégedve Kassa városnak a Kyswetter Konrád és János lőcsei polgárokkal szemben hozott ítéletével, ezért Bártfát és Eperjest kérték meg, hogy vizsgálják felül a vitás ügyet ben pedig Kassa, Eperjes és Bártfa városa döntötte el a Kisszeben és polgárai között kiélesedett vitát. 65 A városok törvénykezési jogát az uralkodó is elismerte, ennek bizonyítéka II. Ulászló király azon döntése, amely szerint 1493-ban Kassát és Lőcsét bízta meg azzal, hogy mint fellebezési fórum vizsgálják felül Bártfa döntését a helybeli sörfőzők és némely kézműves céh között kialakult vitában, megadva a lehetőséget: ha továbbra is elégedtelenek lennének az ítélettel, végül Buda város tanácsa döntse el vitájukat. 66 Még 1673-ban is, amikor a kisszebeniek azzal vádolták bírájukat, hogy Bártfa pénzét elsikkasztotta, és rovására írhatók más bűncselekmények is, az öt város közös bírósága ítélkezett fölötte június 14-én. 67 Természetes, hogy az egyes városok között olykor kialakultak félreértések és nézeteltérések, Kassa és Lőcse között sokáig a raktárjog (lerakatjog) volt vita tárgya, mivel ez a kiváltság jelentősen befolyásolta a régió gazdasági fejlődését. A raktárjogot a Szepességnek Podolin szerezte meg már 1299-ben. Lengyelországban 1309-ben Krakkó kapott lerakat létesítéséhez jogot, ben pedig Lőcse, Nagy Lajostól. Kassa csak 1347-ben szerezte meg ezt a kiváltságot, de a többi városnál több joga volt: az északról érkező áru tovább- 61 ŠA P, pb, MMB, Iv ŠA L, P. L., AML, XIII/84 a ŠA L, P. L., AML, XIII/ ŠA P, pb, MMB, Iv ŠA P, pb, MMB, Iv ŠA P, pb, MMB, Iv ŠA L, pl., AML, XIII/99 a XIII/

176 szállítását is megtilthatta. Bár a 15. század végén a régióban leginkább Kassa érvényesítette raktárjogát, Lőcse sem maradt el, mivel a lengyel kereskedők egy részének először Lőcsén kellett átutaznia. 68 Kassa már Zsigmond király idején a mai Kelet-Szlovákia gazdasági központja lett, és jelentősége tovább nőtt az Oszmán Birodalom terjeszkedése idején, amikor hadvezérek állomásoztak a városban. Jelentőségét növelte, hogy a Szepesi Kamara Lőcse helyett Kassát választotta székhelyének. Kassa gyakran került kellemetlen összetűzésbe a többi várossal. A vitás esetek száma a 15. század utolsó évtizedében volt a legnagyobb. Már 1491-ben panaszkodtak a lőcseiek Kassára, hogy a Nagyváradra utazó kereskedőiket fenntartotta. 69 Összetűzésük ben élesedett ki, amikor Lőcse arra panaszkodott, hogy a kassaiak rákényszerítik a raktárjog alkalmazását azokra a lőcsei kereskedőkre is, akik árujukkal Kassát 3 mérföldre elkerülik, máskülönben az áru elkobzásával fenyegetik őket. Novemberben Kassa tényleg elkobozta a szikszói vásárról visszautazó lőcsei kereskedők áruját. 70 A Pentapolis négy városa 1498-ban pereskedett Kassával a raktárjogot illetően. Amikor az uralkodó nem döntötte el Kassa és a többi város között a borszállítást érintő vitát, ezek a nagyváradi káptalanhoz lebbeztek fel ban Eperjesen is tárgyaltak közösen ez ügyben. 71 Az összetűzést valószínűleg sikerült hamarosan elsimítani, mivel a szövetséges városok már 1499 májusában újra találkoztak Kassán. 72 A Pentapolis városai közötti másik ismert összetűzésre a vászongyártás adott okot tól Eperjes pereskedett Bártfával és Kassával a vászonfehérítés miatt. Kassa és Bártfa között volt egy megegyezés, miután ugyanis Eperjes is elkezdte a vászonfehérítést, ez a három város közötti viták sokaságának lett a forrása, amelyeket az első két város javára meghozott döntések sem nem oldottak meg véglegesen. A helyzet még jobban kiélesedett, amikor Lőcsén is el kezdték nagyban gyártani a vásznat. 73 Mindezek ellenére is a Pentapolis történelmünk fontos és máig eléggé el nem ismert része, amely nagyobb figyelmet érdemelne. 68 DOMANOCSZKY, Sándor: A szepesi városok árúmegálító-joga. Budapest 1922, s ŠA P, pb, MMB, Iv ŠA P, pb, MMB, Iv és ŠA P, pb, MMB, Iv. 3379, 3403 és ŠA P, pb, MMB, Iv HALAGA, Ondrej R.: Košice Balt. Výroba a obchod v styku východoslovenských miest s Pruskom (Kereskedelem és ipar a keletszlovákiai városok és Poroszország kapcsolataiben) ( ). Košice 1975, s. 260; KOKULA, Andrej LUKÁČ, Andrej TAJTÁK, Ladislav (Zost.): Dejiny Bardejova. (Bártfa történelme) Košice : Východoslovenské vydavateľstvo 1975, s. 73; JERŠOVÁ, Mária: Z dejín plátenníctva na východnom Slovensku v 15. storočí.(textilgyártás Kelet-szlovákiában a 15. században) In: Príspevky k dejinám východného Slovenska. Bratislava : Vydavateľstvo Slovenskej akadémie vied, 1964, s. 145 a

177 Irodalom Štátny archív v Prešove, pobočka Bardejov, Magistrát mesta Bardejov, č Štátny archív v Levoči, pobočka Levoča, Magistrát mesta Levoča, č. XIII/80/1; 81; 82/1; 83/1; 84; 85/1; 86/1; 87 91; 93/12;95/1; ;102/1-55; 103; 104; 112. Chalupecký, Ivan. K dejinám správy banských miest na Spiši a v Gemeri. in Vývoj správy miest na Slovensku, ed. Richard Marsina, Martin: Osveta, Chalupecký, Ivan. Stadtrechte im Gebiet der heutigen Slowakei. In Karpaten Jahrbuch 2012, ed. Heike Drechsler - Meel a Heinz Schmitt, Stuttgart, Dejiny Bardejova, ed. Andrej Kokula, Andrej Lukáč a Ladislav Tajták. Košice: Východoslovenské vydavateľstvo, Dejiny Košíc v datách, I. diel., ed. Štefan Eliáš. Košice, Dejiny Prešova I., ed. Imrich Sedlák. Košice: Východoslovenské vydavateľstvo, Domanocszky, Sándor. A szepesi városok árúmegálító-joga. Budapest, Jeršová, Mária. Z dejín plátenníctva na východnom Slovensku v 15. storočí. In Príspevky k dejinám východného Slovenska, 145 a Bratislava: Vydavateľstvo Slovenskej akadémie vied, Halaga, Ondrej et al., Sabinov a okolie. Košice: Východoslovenské vydavateľstvo, Halaga, Ondrej R. Košice Balt. Výroba a obchod v styku východoslovenských miest s Pruskom ( ). Košice, Halaga, Ondrej R. Spoločenstvá miest na Slovensku. In Vývoj správy miest na Slovensku, ed Richard Marsina, Martin: Osveta, Suchý, Michal. Dejiny Levoče I. Košice: Východoslovenské vydavateľstvo, Špirko, Jozef. Husiti, jiskrovci a bratríci v dejinách Spiša ( ). Levoča: Spišský dejepisný spolok,

178 Kassa és a kelet-szlovákiai városok között fennálló jogi, társadalmi és gazdasági kapcsolatok a középkorban Fedorčáková, Mária Absztraktum A tanulmány tárgya egyes jogi, társadalmi és kereskedelmi vonatkozások elemzése Kassa, Eperjes és Bártfa között a középkorban. Célja, hogy Kassát mint a régió természetes központját mutassa be, mely kihatása a többi városra nyilvánvaló a városi jogban (kassai és bártfai városi rend), a társadalmi kapcsolatokban (a városi elit közösség, a városigazgatás képviselői, a városi lakosság migrációja) és a gazdaságban (kereskedelmi kapcsolatok). Kulcsszavak: Kassa. Középkor. Városi rend. Társadalmi kapcsolatok. Gazdasági kapcsolatok. A középkori városok létrejötte és kialakulása nem volt elszigetelt jelenség. Az egyes városjellegű települések sajátos fejlődése ellenére is érezhető volt a városi élet különböző területeit érintő kölcsönös együtthatás. A saját régiójában nagy jelentőséggel bíró város a legnagyobb valószínűséggel éreztette hatását a más városokkal fenntartott kölcsönös jogi, gazdasági és társadalmi kapcsolataira is úgy régióján belül, mint azon túl. Kassa a középkorban a Magyar Királyság nagy fontosságú városai közé tartozott. Gazdasági és társadalmi kihatása túllépte a mai Szlovákia határait. A fennmaradt forrásokat vizsgálva az egyes városok közötti levélváltás mutatja be legjobban Kassa kölcsönhatását a szomszéd megyék, azaz a Szepesség és Sáros városaival. A 15. században a Kassa, valamint Lőcse, Bártfa, Eperjes és Kisszeben között kikristályosodó intenzív együttműködés tárgya elsősorban a közös politikai, diplomáciai és védelmi célok elérése. Háborús időkben, politikai ingadozások idején, vagy amikor veszélyeztetve érezték saját biztonságukat és elért kiváltságaikat, ezen városok közösen léptek fel úgy az uralkodóval, mint annak a végrehajtóival szemben. A városok képviselői között intenzív volt az írásos és személyes kapcsolat. Maga Kassa gyakran volt a közös tárgyalások színhelye. 1 Az említett városok között kialakult viszonyokat vizsgálva nagyon sok olyan jogi, társadalmi és gazdasági vonatkozás kerül napvilágra, amelynek összetettsége nem engedi meg a rövid elemzést, ezért Kassa és Bártfa városainak konkrét példáján mutatjuk be a városi jogi gyakorlat és a városi közigazgatás irányításában érezhető kölcsönhatását. A 15. században mindkét városra jellemző, hogy együttműködnek Lőcsével, Eperjessel és Kisszebennel, továbbá hogy jogrendszerük alapja a tárnokjog szerinti döntéshozatal és ítélkezés. 1 HALAGA, R. Ondrej. Spoločenstvá miest na Slovensku. (Városközösségek Szlovákiában). In MARSINA Richard (ed.). Vývoj správy miest na Slovensku. (A városi közigazgatás fejlődése Szlovákiában). Martin: Osveta, 1984, 56 o. 178

179 A városi közösség Bártfán később fejlődött ki, és kialakulását más tényezők befolyásolták, mint Kassán ban Károly Róbert adományozott alapvető városi jogokat Bártfa lakosainak és az itt letelepedett vendégeknek. 2 Messzemenő kiváltságokat kapott Bártfa örökletes bírója, Lőrinc, akit az uralkodó felhatalmazott a Bártfa polgárai feletti elsőfokon való ítélkezésre. 3 A 14. században Nagy Lajos országos vásártartásra jogosító privilégiumának köszönhetően, előrelendült Bártfa gazdasági fejlődése. 4 Így elsősorban a kedvező gazdasági körülmények azok, amelyek leginkább befolyásolták Bártfa polgári lakosságának a fejlődését. Mivel a bártfai polgárok jogainak teljeskörű érvényesítését nagyban korlátozta az örökletes bírói hivatal, Nagy Lajosnál kérelmezték ennek a megszüntetését, aki végül 1376-ban, írásos kiváltságlevélben biztosította Bártfának a szabad bíróválasztást. 5 A Bártfának korábban adományozott kiváltságlevelek szövegében (egyetlen kivételével) 6 nem találunk utalást más városok kiváltságainak az alkalmazására. 7 Ilyen utalás csak az 1376-ban kelt kiváltságlevélben található, amelyben az uralkodó Bártfával bővíti ki Kassa és Buda királyi városok sorát, 8 és arra jogosítja a bártfai polgárokat, hogy ők is élvezhessék ugyanazokat a szabadságokat és kiváltságokat, mint a kassai és a budai polgárok, azaz a kamara hasznának vagy 2 Eperjesi Levéltár, Bártfai Kirendeltség, Bártfa városhivatalát érintő kötet, sign. 17. (ďalej ŠA PO, pob. Bardejov, MMB). JUCK, Ľubomír (ed.) Výsady miest a mestečiek na Slovensku ( ).(Városok és kisvárosok kiváltságai I.) Bratislava: Veda, 1984, o. JANOTA, Eugeniusz. Bardyjów.Historyczno-topograficzny opis miasta i okolicy. Kraków, 1862, 136 o. Az irat tartalmi elemzése FEDORČÁKOVÁ, Mária. Bardejov za vlády Anjouovcov. (Bártfa az Anjou-ház uralkodása idején). In ULIČNÝ, F.- MAGDOŠKO, D. (eds.). Bitka pri Rozhanovciach v kontexte slovenských a uhorských dejín. (A Rozgonyi csata szlovák és magyar történelmi vonatkozásban) Kassa: UPJŠ Bölcsészkar, 2012, o. 3 Lőrinc városbíró hatáskörébe olyan súlyos bűncselekmények tartoztak, mint a lopás, gyilkosság, gyújtogatás, amelyeket halálbüntetéssel volt feljogosult súlytani. FEDORČÁKOVÁ, M. Bardejov za vlády Anjouovcov..., (Bártfa az Anjou-ház uralkodása idején). 211 o. 4 Bártfa 1352-ben, Nagy Lajos királytól kapott vásártartási jogot, amelyet ugyanazon uralkodó 1365-ben tovább bővített. Meghosszabította a vásár időtartamát, továbbá a vásár résztvevőinek a Budával azonos szabadságokat és kiváltságokat juttatott. Végül 1377-ben újabb kiváltságlevélben tovább bővítette a kereskedők jogait, bíztosítva ezek vám- és harmincadmetességét. Eperjes, Állami levéltár, Bártfai kirendeltség, Bártfa város városhivatala, sign. 174, sign. 20, sign. 27. MUZELÁKOVÁ, Marta. Privilegiálne listiny mesta Bardejov v rokoch (Bártfa város kiváltságlevelei (Diplomamunka)). Eperjes: PU Bölcsészkar, 1998, o. FEDORČÁKOVÁ, M. Bardejov za vlády Anjouovcov (Bártfa az Anjou-ház uralkodása idején...), o. 5 Eperjesi Állami Levéltár, Bártfai Kirendeltség, Bártfa város városhivatala sign.27. JANOTA, E. Bardyjów..., 144 o. 6 Az 1365-ben lezajló bártfai vásár résztvevőinek adott kiváltságokat tartalmazó irat....perpetuo celebrandas sub modis, libertatibus, gratiis, indultis et consuetudinibus (...) omnibus quibus nundinae sive congregationes fori annualis specialiter in Civitate nostra Budensi.... Eperjesi Állami Levéltár, Bártfai Kirendeltség, Bártfa város városhivatala, sign A budai kiváltságok Kassára való alkalmazását lásd. MAGDOŠKO, Drahoslav. Prevzatie budínskych výsad Košicami v roku (A budai privilégiumok Kassára való átruházása) In ULIČNÝ, F.- MAGDOŠKO, D. (eds.) Bitka pri Rozhanovciach (Rozgonyi csata...), o. 8...in numerum, collegium et catervam civitatum nostrarum regalium Cassensis et Budensis de benignitate regia duximus aggregandam.... JANOTA, E. Bardyjów..., 144 o. 179

180 szabad pénzbeváltásnak (lucrum camerae) és a szabad bíróválasztásnak a jogát. 9 Az előbb említettek alapján felmerül a kérdés, vajon miért kérték a bártfaiak Buda és Kassa kiváltságainak névleges megemlítését a Bártfának adott kiváltságlevélben? Vajon hogyan értelmezhető ez a tény a bártfai városi polgárság és a Bártfának adományozott kiváltságok történelmi fejlődésének a szemszögéből? Az eddigi kutatások alapján úgy tűnik, hogy a 14. század folyamán a bártfai polgárok olyan fontos jogi és gazdasági kiváltságokhoz jutottak, amelyek kétség kívül előrelendítették az önkormányzat (esküdtek testületének) 10 megalakulását, annak ellenére, hogy a városi hivatal és az ítélkezési jog továbbra is az örökletes bíró kizárólagos hatáskörében maradt, mivel az uralkodó ismételten megerősítette a városbíró ítélethozatali jogát városi szinten. 11 Az örökös városi bírói hivatal eltörlése a bártfaiak nagy erőfeszítésébe került, az uralkodó közvetlen beavatkozásának köszönhetően, csak az 1370-es években került rá sor. 12 A kiváltságlevél valószínűleg azért említi ezt a tényt, egyúttal megemlítve Bártfa teljeskörű itélethozatali és közigazgatási függetlenségét, hogy immár egyértelmű legyen, hogy a bártfai polgárok ugyanolyan választott önkormányzattal rendelkeznek, mint a kassai vagy a budai polgárok. A kamara haszna vagy a szabad pénzbeváltás jogán kívül nem kellett megemlíteni az említett városok polgárainak további kiváltságait és szabadságait, mivel a Bártfaiak ezek nagy részét már korábban is élvezték. Bártfa város kiváltságlevelében a Kassa és Buda városok kiváltságaira való hivatkozásnak van egy más, demonstratív oldala is, amelynek célja Bártfát a jelentős királyi városok elit körébe helyezni. A független városi ítélkezés a városi polgárok egyik legfontosabb kiváltsága, 13 ugyanakkor a városi bíróság a város saját polgárai feletti önálló ítélkezési joga nemcsak kiváltságot, de kötelességet is jelentett. Nyilvánvaló, hogy a polgárok és a városi bíróságok hatáskörét a gyakorlatban gyakran 9...ut a modo in antea fideles cives et hospites nostri de dicta Bartfa tam in lucro camerae et electione judicis eorum, quam etiam aliis quibuscunque immunitatibus, libertatibus, gratiis, concessionibus et praerogativis perpetuis temporibus utantur, gratulentur et potiantur, quibus cives nostri fideles Cassienses et Budenses gaudent potissime et fruuntur... JANOTA, E. Bardyjów..., 144 o. 10 Az esküdtek (jurates) a forrásokban a 14. század közepétől jelennek meg. ULIČNÝ, Ferdinand. K vývinu správy šarišských a zemplínskych miest a mestečiek. (A sárosi és a zempléni városok és városkák önkormányzatának a fejlődése) In MARSINA, Richard (ed.). Vývoj správy miest na Slovensku. (A városi közigazgatás fejlődése Szlovákiában) Martin: Osveta, 1984, o ben Nagy Lajos a bártfai scultetus -nak (locatornak, helységbírónak), az esküdteknek és a polgároknak vérbírói jogot adományoz, ezáltal gyakorlatilag megerősíti és pontosítja a scultetus vagy locator addig alkalmazott itélethozatali jogát és kibővíti területi hatáskörét. Eperjesi Állami Levéltár, Bártfai Kirendeltség, Bártfa város városhivatala, sign. 19. FEDORČÁKOVÁ, M. Bardejov za vlády Anjouovcov. (Bártfa az Anjou-ház uralkodása idején...), 213 o. 12 Az örökletes városbírói hivatal átvételét illetően lásd FEDORČÁKOVÁ, M. Bardejov za vlády Anjouovcov (Bártfa az Anjou-ház uralkodása idején...), o. 13 ULIČNÝ, Ferdinand. Výsadnosť mešťanov od 13. storočia. (A városi polgárok kiváltságos helyzete a 13. Századtól), Historický časopis, 2001, 49. évjárat, 3. szám, o. 180

181 megszegték, ezért a városok panaszukkal vagy fellebezésükkel végül az uralkodóhoz fordultak. 14 A 14. század végén tanúi vagyunk a tárnoki bírói hivatal mint fellebezési bírósági intézmény átalakítására való törekvéseknek. Zsigmond király 1405-ben kiadott dekrétumai alapján a városok peres ügyeiket úgy továbbíthatták a tárnokbírónak, mint az anyavárosnak. 15 A városi és a tárnoki joggyakorlatban való alkalmazásának egyik érdekes példája Czaus János bártfai polgár esete, amelyet egy 1427-ben kelt irat segítségével próbálunk megközelíteni. 16 Az ügy kezdetén Czaus János szenátor megszegi a város törvényeit és előírásait, amikor nem hallgat a tanácsban tárgyalt ügyekről. 17 Később saját maga kéri a tanács kegyelmét, és önként felajánlja az 500 dénár nagyságú büntetés kifizetését. Ebből az összegből végül csak 300 dénárt térít meg. 18 A büntetés kifizetésével az eset nincs lezárva, épp ellenkezőleg. Czaus János a tárnokbíró elé hívattatja a bártfai városbírót és a tanácsosokat. 19 A tárnoki szék Kassa város tanácsához továbbítja az esetet. 20 Az iratból nyilvánvaló, hogy Czaus János be akarta feketíteni a tanács tagjait mind a tárnoki, mind a kassai bíróság előtt, mivel azt állította, hogy az említett összeget tőle erőszakkal követelték, és tudatosan nem írtak ki időpontot esetének a megtárgyalására, sőt még beidézett két bártfai polgárt is, hogy Kassán a bártfai városi bíróság tagjai ellen tanúskodjanak. 21 A kassai városi tanács tagjai előtt maga Czaus János vonta kétségbe Glawchener Miklós bártfai bíró szavahihetőségét. 22 Az iratból nyilvánvaló, hogy Czaus János a különböző bírósági testületek előtt mindig változtatott eredeti tanúvallomásán. 23 Tettével vétett a városi törvények és a jogszokások ellen, mivel fellebezésével azonnal a tárnokhoz fordult anélkül, hogy korábban a városi bíróságtól kérte volna jogsértésének orvoslását. 24 Czaus Jánost végül szabályszegései miatt elítélték, de mivel többen is kiálltak mellette, az eredetileg 14 MERTANOVÁ, Štefánia. Ius tavernicale. Bratislava: Veda, 1985, 18 o. 15 MERTANOVÁ, Š. Ius tavernicale..., 21 o. 16 Eperjesi Állami Levéltár, Bártfai Kirendeltség, Bártfa város városhivatala, sign Az iratot 1427-ben Glawchener Miklós városbíró és a városi tanács tagjai állították ki. 17 Quod Johannes Czaus concivis noster graviter deliquit contra consilium nostrum ( ) Primo manifestavit secreta consilii. Eperjesi Állami Levéltár, Bártfai Kirendeltség, Bártfa város városhivatala, sign protunc dedit se voluntarie ad solutionem lc denariorum pro emenda, de quibus soluit xxx c denarios. Eperjesi Állami Levéltár, Bártfai Kirendeltség, Bártfa város városhivatala, sign Posthac citavit omne consilium scilicet Judicem et Juratos Bartpfenses ante magistrum thawarnicorum regalium.... Eperjesi Állami Levéltár, Bártfai Kirendeltség, Bártfa város városhivatala, sign qui ultra citavit nos coram Cassensi consilio. Eperjesi Állami Levéltár, Bártfai Kirendeltség, Bártfa város városhivatala, sign Eperjesi Állami Levéltár, Bártfai Kirendeltség, Bártfa város városhivatala, sign Eperjesi Állami Levéltár, Bártfai Kirendeltség, Bártfa város városhivatala, sign Eperjesi Állami Levéltár, Bártfai Kirendeltség, Bártfa város városhivatala, sign Item fecit contra leges et statuta civitatis quod prius nos citavit ad magistrum Thawarnicorum et non conquisivit ius suum in civitate. Eperjesi Állami Levéltár, Bártfai Kirendeltség, Bártfa város városhivatala, sign

182 kiszabott büntetés végrehajtását felfüggesztették azzal a feltétellel, hogy a meghozott ítélet ellen már soha többé nem fog fellebbezni, ellenkező esetben azonnali halálbüntetés vár rá. 25 Ez az eset rámutat a városi jog és a városi bíróság létrejöttének jelentőségére és fontosságára. Az iratban említettek alapján a hivatalba való beiktatáskor tett esküt megszegő tanácsos tettével nem csak a városi törvények, hanem az egész városi közösség ellen vétett. 26 A tárnokmesterhez való fellebbezésével Czaus János nem érte el eredeti célját, azaz hogy esetének megítéléset a saját oldalára fordítsa. Az iratból nyilvánvaló, hogy úgy a tárnoki bíróság, mint a kassai városi bíróság egyformán meghallgatták a peres feleket. Arról azonban már nem találunk említést, hogy amelyik bírósági testület hozta meg valójában a végleges döntést, megerősítve ezzel az elsőfokú városi bíróság tekintélyét. A városok között fennálló jogi viszonyokat vizsgálva felmerül a kérdés, hogy a kassai városi bíróság kivételesen csak ebben az esetben szerepel-e mint másodfokú bírósági testület (a tárnok hozzájárulásával hozott döntés alapján), 27 vagy Bártfa város más peres ügyeit is rendszeresen fellebezte-e meg nála. 28 Kassa hatását Bártfa jogi és közigazgatási életére leginkább az Articuli pro consulibus c. jogi dokumentum gyakorlatban való alkalmazása bizonyítja, amelyet Ján Hebenstreyt kassai városi tanácsos és bíró fogalmazott meg. 29 A tanácsi rendelet 47 fejezete főképp a bíró és a városi tanács tevékenységét, a közöttük fennálló kapcsolatokat, az öröklés jogszabályait és a városi ítélkezési szokásokat érinti. 30 A jogszabály jelentősége elsősorban a városi közigazgatás szabályainak a kodifikációjában rejlik. Legfontosabb célja, hogy segítse a városi tanácsosok közigazgatási tevékenységét az egész városi polgárság hasznára és becsületére. 31 A kassai tanácsi rendszabály más városokban, többek között Bártfán való alkalmazása bizonyítéka annak, hogy a Kassán foganatosított szabályokat a városi közigazgatás egyfajta jogi példájaként vették át, ugyanakkor nem zárva ki a változtatások lehetőségét és a helyi jogi szokások érvényesítését. Tartalom szerint a bártfai rendelet rendelkezései 25 Eperjesi Állami Levéltár, Bártfai Kirendeltség, Bártfa város városhivatala, sign Quod Johannes Czaus (...) graviter deliquit (...) contra totam Civitatem communitatis.... Eperjesi Állami Levéltár, Bártfai Kirendeltség, Bártfa város városhivatala, sign Š. Mertanová rámutat arra, hogy a tárnoki bírósági gyakorlat még nem megálapodtt, kialakulóban van. A tárnoki bíróság ítélkezéséhez általában több város képviselőjét is meghívták, de ebben a konkrét esetben csak a kassai városti tanács döntött. MERTANOVÁ, Š. Ius tavernicale..., 25. o. 28 Erre a kérdésre csak mindkét város városi itélkezésre vonatkozó iratainak az alapos áttanulmányozása adhat választ. 29 Az Articuli pro consulibus multum utiles, qui memoriae commendandi dignissimi existunt jogi dokumentum a Eperjesi Állami Levéltár Bártfai Kirendeltségénél, Bártfa város városhivatalában található (sign. 1), 1404-ben való keltezése valószínűleg téves. A gyűjteményt középkori iratok és ezek újkori átírásai képezik. M. Tischlerová az irat középkori változatának a keletkeztét 1429-re (?), újkori változatánat 1594-re teszi. TISCHLER, Maria. Hebenstreyt, Hans. In Die deutsche Literatur des Mittelalters Verfasserlexikon, 2001, 11 kötet, 2 szám, 596 o. 30 TISCHLER, M. Hebenstreyt, Hans..., o. 31 TISCHLER, M. Hebenstreyt, Hans..., 595 o. 182

183 azonosak a kassaival, de semmiképp sem tekinthetők ezek szó szerinti átírásának. Beleolvasva az egyes fejezetekbe, gyakran találunk utalást a városi tanácsosok közötti jó kapcsolatok jelentőségére. A bártfai szabályzat második fejezete például arra utasítja a város bíráját, hogy kötelessége szeretettel kezelni a vele közösen esküdő tanácsosokat (esküdteket). 32 A közgyűlés azon ülései, amelyeken világi vagy egyházi kérdések kerültek megtárgyalásra, az Isten és Szűz Mária tiszteletét kellett, hogy szolgálják, és az ülést templomi gyülekezetnek kellett megelőznie. 33 A tanácsrend rendelkezései vonatkoztak azokra az esetekre is, amikor a bíróság előtt a városbíró vagy a városi tanács tagja állt városának más polgárával szemben. 34 A városi tanácsban fennálló kapcsolatokat mint a generációk közötti jó együttműködés alapját, a városi rendtartás 13. fejezete tárgyalta. Ez a fejezet a korábban megválasztott tanácsosokat arra emlékeztette, hogy kötelességük alapos ellenőrzés alá venni a tanács újonnan beiktatott tagjainak döntéseit, azaz hogy jogkörük alkalmazásakor betartják-e a város érvényben lévő törvényeit. 35 A tanácsrend 44. fejezete arra utasította a város öregebb és okosabb tanácsosait, hogy tapasztalataikat átadják fiatalabb és kevésbé tapasztalt társaiknak. 36 A városi perrendtartásra vonatkozó utalások a városi rendtartás több más fejezetében is megtalálhatók. 37 A már említetteken kívül a városi rendtartás meghatározta a város diplomáciai tevékenységének feltételeit és a város jegyzőjének hatáskörét is. Továbbá szabályozta a városkönyvbe tett bejegyzéseket, előírta a világi és az egyházi felsőbbségtől származó levelek felnyitásának és elolvasásának módját, rendelkezett a tanácsosok titoktartási kötelezettsége felől a városi tanácsban tárgyalt ügyekről. 38 Kassa városi közigazgatási és jogrendszerének az átvétele, Kassa városi kiváltságaira való hivatkozás, a kassai tanács mint a bártfai városi bíróság fellebezési fóruma, és nem utolsó sorban a Kassa és Bártfa városok közötti levelezés fennmaradt iratai mind azt bizonyítják, milyen nagy befolyással bírt Kassa a középkorban a közelében lévő városokra. A fennmaradt középkori 32 Item der Richter ist pflichitig vnd soll Sünderlich libhaben dy mit ym geschworen haben.... Eperjesi Állami Levéltár, Bártfai Kirendeltség, Bártfa város városhivatala, Knihy, sign Item wenn die Reth samlůng haben zu handeln allerley nottůrfft geystlich eder weltlich ynn der Eer gotes vnd der Jůngk frawen Marie, So sollen sy anheben von erst yrer seel seligkeytt zu yren Pfarrkyrchen.... Eperjesi Állami Levéltár, Bártfai Kirendeltség, Bártfa város városhivatala, Knihy, sign Eperjesi Állami Levéltár, Bártfai Kirendeltség, Bártfa város városhivatala, Knihy, sign. 1, 12. fejezet 35 Eperjesi Állami Levéltár, Bártfai Kirendeltség, Bártfa város városhivatala, Knihy, sign. 1, 13. fejezet 36 Eperjesi Állami Levéltár, Bártfai Kirendeltség, Bártfa város városhivatala, Knihy, sign. 1, 44. fejezet 37 Eperjesi Állami Levéltár, Bártfai Kirendeltség, Bártfa város városhivatala, Knihy, sign. 1, 16. fejezet 38 Eperjesi Állami Levéltár, Bártfai Kirendeltség, Bártfa város városhivatala, Knihy, sign. 1, 18, 37, 39. fejezetek 183

184 anyagok további lehetőséget nyitnak ennek a jelenségnek a tanulmányozására gazdasági, közéleti és politikai vonatkozásban. Irodalom Štátny archív v Prešove, pobočka Bardejov, fon Magistrát mesta Bardejov, sign. 1 art. 12, 13, 16, 18, 37, 39 és 44; sign. 17, 19, 20, 17, 174 és 180 Fedorčáková, Mária. Bardejov za vlády Anjouovcov. In Bitka pri Rozhanovciach v kontexte slovenských a uhorských dejín, ed. F. Uličný és D. Magdoško, Košice: FF UPJŠ, Halaga, Ondrej R. Spoločenstvá miest na Slovensku. In Vývoj správy miest na Slovensku, ed. Richard Marsina, 56. Martin: Osveta, Janota, Eugeniusz. Bardyjów. Historyczno-topograficzny opis miasta i okolicy. Kraków, Magdoško, Drahoslav. Prevzatie budínskych výsad Košicami v roku in Bitka pri Rozhanovciach v kontexte slovenských a uhorských dejín, ed. by F. Uličný és D. Magdoško, Mertanová, Štefánia. Ius tavernicale. Bratislava: Veda, Muzeláková, Marta. Privilegiálne listiny mesta Bardejov v rokoch (Thesis) Prešov: FF PU, Tischler, Maria. Hebenstreyt, Hans. In Die deutsche Literatur des Mittelalters Verfasserlexikon 11, no. 2 (2001): Uličný, Ferdinand. K vývinu správy šarišských a zemplínskych miest a mestečiek v storočí. In Vývoj správy miest na Slovensku, ed. Richard Marsina, Martin: Osveta, Uličný, Ferdinand. Výsadnosť mešťanov od 13. storočia. Historický časopis 49, no. 3(2001): Výsady miest a mestečiek na Slovensku ( ). I, ed. Ľubomír Juck. Bratislava: Veda,

185 Henckel János kassai lelkész, az európai reneszánsz és humanizmus személyisége Bodnárová, Miloslava Absztraktum Az értekezés célja rekonstruálni Henckel János, a magyar humanizmus élenjáró képviselőjének az életét és munkásságát. Henckel János 1481-ben született, Lőcsén. Neves patrícius családból származott. Tanulmányait a Bécsi és a Krakkói egyetemeken végezte, ahol a szabad tudományok magisztere lett. Padovában fejezte be tanulmányait, mint a teológia doktora ben lett Varagyán kanonok és egri prépost től kezdve már Lőcsén tevékenykedett, mint pap. Európai látáskörrel rendelkező emberként igyekezett itt beültetni a humanizmus eszméit, ami az amúgy konzervatív városban számos problémával járt ben a kassai várostanács őt választotta a város lelkészi hivatalába, ahol csupán rövid ideig tevékenykedett től Bécsben volt udvari pap és Mária királynő gyóntató papja, aki Henckel János személyét magasra értékelte. Az ő udvarán ismerkedett meg Henckel János Rotterdami Erazmus munkáival, és barátja, Janus Antonius révén írásos kapcsolatot is fenntartott vele. Miután Mária királynő Burgundiába utazott, 1531-ben Henckel János boroszlói kanonok lett, majd 1532-től 1533-ig Schweidnitzben pap ben hunyt el. Kulcsszavak: Henckel János. Kassa. Reformáció. Humanizmus. A közép-európai viszonylatban Magyarországon a reneszánsz és a humanizmus aránylag korán meghonosodott, de nem a térség gazdasági és társadalmi fejlettségének következményeként, hanem Korvin Mátyás és más művelt főnemesek tudatos kezdeményezésére. 1 Kezdetben a nemesség volt a reneszánsz és a humanista gondolatok hordozója, de a reneszánsz már a 16. században egyre kedveltebb a városi polgárság körében is. A humanizmus a reneszánsszal együtt eszmei, kulturális, művészeti és társadalmi mozgalmat képez, amelynek célja az ember újjászületése és az emberi szeméyiség antik ideálok szerinti fejlesztése. Közép-Európában a humanizmus nem értelmezhető csupán az antikvitás újjáélesztéseként, hanem olyan iránynak, amelynek jellemzői az ésszerűség, a földi dolgok, valamint ezek racionális elrendezése iránti érdeklődés. A mohácsi csata előtti humanista gondolkodás Rotterdami Erasmus ( ) hatását viseli magán, aki az elsők között vetette alá kritikus elemzésnek az Újszövetséget, alapvető követelése volt, hogy minden egyházi tekintélyt és dogmát racionálisan kell bírálni. Humanista körökben ő bírt a legnagyobb tekintéllyel, tanácsaival hozzájárult a klasszikus művek és az egyház kérdéseinek értelmezéséhez, jelen volt az uralkodóval szembeni A tanulmány a VEGA 1/0700/13 sz. pályázat támogatásával jött létre, mely tárgya a konfessziók kialakulásának neves személyiségei Kelet Szlovákiában a században. 1 MIŠIANIK, J.: Vývin humanizmu na Slovensku. (A humanizmus terjedése Szlovákiában), In: Humanizmus a renesancia na Slovensku v storočí., SAV, Bratislava 1967, o. 185

186 erkölcsi és politikai követelmények megfogalmazásánál. Az európai humanista gondolkodás hatása érezhető volt a bécsi és a krakkói egyetemen is. A Magyarországról érkezett diákok itt ismerték meg az új eszméket, amelyeket tovább vittek magukkal hazájukba. 2 Erasmusnak és tanításának főleg a krakkói egyetemen volt nagy szerepe, hatása azonban Magyarországon sem volt elhanyagolható. A Thurzók és jelentős egyházi személyiségek (Oláh Miklós, Verancsics Antal, Bornemissza Péter) Rotterdami Erasmus műveit olvasták, hogy felkeltsék rokonszenvét. A krakkói humanizmus és az Erasmus-kultusz terjesztésében nagy szerepe volt a mai Szlovákia korabeli városainak, amelyek a humanista tanítás hordozói és képviselői lettek. Olaszországgal ellentétben, ez itt nem a gazdag polgárság ideológiája volt, hanem egy olyan intellektuális mozgalom, amely a városi értelmiségre és a művelt polgárok társaságainak szűk körére korlátozódott. A városok polgári iskolákat, gimnáziumokat, líceumokat és akadémiákat alapítottak, amelyeken neves hazai és külföldi tanítók adtak elő, mint például Leonard Coxe angol humanista és költő a kassai és a lőcsei iskolában. Tanítottak itt nyelvtant és retorikát, antik szerzők műveit olvasták, később természettudományokkal is foglalkozatak. A humanizmus jellegére hatott a reformáció, amely szintén hozzájárult az iskolák, könyvnyomdák, könyvtárak alapításához, a nemzeti kultúra és az irodalom fejlesztéséhez. A reformáció kezdetétől a wittenbergi egyetemen is tanultak diákok. A mai Szlovákia területén kibontakozott humanizmus és reneszánsz figyelemreméltó személyisége Henckel János, aki régi lőcsei polgári családból származott ben született, apja Henckel György, anyja Leudischer Ágnes. Henckel János 1495-től a bécsi egyetemen, 1498-tól a krakkói egyetemen tanult, ahol 1503-ban szerezte meg a szabad művészetek magisztere fokozatát. E. Kovács szerint 1508-ban a bécsi egyetemen a Natio Hungarica tagja volt, 1510-ben a jogi fakultás diákjainak jegyzékében szerepelt. 3 Tanulmányait Padovában fejezte be, mint a teológiai doktora. Henckel János 1512-ben váradi kanonok és egri prépost volt. majd 1513-ban Lőcsé város plébánosává választották, próbaprédikációját követően, január 3-án iktatták be hivatalába. 4 Mátyás király szűk udvari humanizmusával szemben a humanista életfelfogás már a 16. század elején szélesebb kereteket kapott. A városokban 2 HORVÁTH, P.: Študenti zo Slovenska na krakovskej univerzite v 15, a v prvej polovici 16. storočia (Szlovák diákok a Krakkói Egyetemen 15. században és a 16. század első felében), In: Humanizmus a renesancia na Slovensku. SAV, Bratislava 1967, o. KUČERA, M.: Študenti zo Slovenska na viedenskej univerzite do r (Szlovák diákok a Bécsi egyetemen 1530-ig), In: Humanizmus a renesancia na Slovensku v storočí. SAV 1967, o. 3 KOVÁCS, E.: Vzťahy krakovskej univerzity k Slovensku za renesancie. (A Krakkói egyetem és Szlovákia kapcsolatai a reneszánsz idején), In: Humanizmus a renesancia na Slovensku v storočí., SAV, Bratislava 1967, 153 o. 4 Egyháztörténelmi emlékek a magyarországi hitújítás korából. (tovább csak ETE) I., Ed. V.Bunyitay, R. Rapaics, I. Karácsonyi. Budapest 1904, 505 o. 186

187 a humanista gondolkodást polgári iskolák terjesztették, amelyek megfelelő műveltségi szintű rektorokat kerestek. A lőcsei polgári iskola olyan pedagógusokkal büszkélkedhetett, mint a Sorbonne egykori hallgatója, az angol Leonard Coxe poeta coronatus, aki korábban a krakkói egyetemen adott elő. Coxe Melanchthon barátja és Rotterdami Erasmus követője volt, s hogy növelje a polgári iskola szintjét, Henckel János Lőcse város tanácsának jóváhagyásával 1520-ban felajánlotta Coxe-nak, hogy a polgári iskola rektora legyen. Március 16-án iktatták be hivatalába. 5 Henckel János mint európai látókörű ember hozta be a konzervatív Lőcsére a humanizmus szellemét, s emiatt gyakran voltak problémái. Horváth János szepesi prépost és Wasserbauch Lőrinc kanonok január 1-én végeztek nála vizitácót, valószínűleg egyes lőcsei polgárok kezdeményezésére, és főképp a plébános és a hívők közötti nézeteltérések felől érdeklődtek. A városi tanács azonban kiállt Henckel János mellett, és tanúvallomásában csak a legjobbakat nyilatkozta róla. 6 Henckel János mint lőcsei plébános, Gerson János teológus műveit tanulmányozta. 7 Henckel iránta érzett csodálatának bizonyítéka a Szent Jakab-templom oltára, amelyet Henckel a lőcsei művésznél, Pál mesternél rendelt meg, majd a templomnak ajándékozta. Az oltáron az evangelisták mellett megjelenik Gerson János alakja is. 8 Ezidőben Henckel János tornai főesperes is volt 1521-ig ben Kassa tanácsa Henckel Jánost választotta meg a város plébánosának, elsősorban jó hírneve miatt. Henckel az elhunyt Röbl János helyét foglalta el, és kassai hivatalába személyesen Verber János bíró és Engelbrecht Mihály, a tanács legidősebb tanácsosa iktatta be. 9 Mivel Lőcsén Henckel nagyon közkedvelt volt, nem tudjuk, végül miért döntött úgy, hogy elhagyja korábbi stallumát. Mint Sperfogel Konrád krónikás is feljegyezte Közkedvelt volt és tényleg mindenki nagyon szerette őt. Joggal volt ez így, mert semmi becsmérelni valót nem találtak személyén. 10 Henckelnek Lőcsén aránylag nagy vagyona volt, például malma, amelyet végül 1525-ben adott el Iglón, 450 aranyért. Az eladásból származó összeg nagy részét szegényeknek, 5 KOVÁCS, E.: c.d. 153 o. 6 CHALUPECKÝ, I.: Spoločenský a duchovný život Levoče v prvej polovici 16. storočia. (Közösségi és szellemi élet Lőcsén a 16. század első felében) In: Evanjelici a evanjelická teológia na Slovensku. Zborník pri príležitosti sedemdesiatky Doc.ThDr. Andreja Hajduka a Doc. ThDr. Daniela Štefana Veselého. Zost. David P. Daniel, PhD. Bratislava 1999, o. 7 Ján Gerson ( ) a párizsi Sorbonne professzora és pedellusa volt. Támogatta a konciliáris (zsinati) teóriát és az egyház egységének gondolatát. Mint nominalista óvott az egyház közvetett hatalmától a világi dolgokban. Mint a Konstanzi Zsinat egyik fő személyisége elítélte Husz János és Wiklef nézeteit. A papság átalakításával foglalkozott, mely műveletlenségét és fegyelmezetlenségét élesen bírálta. Ottúv slovník naučný, X, 1896 Praha, 79 o. 8 KLUBERT. Š-: Ikonografické poznámky k dvom dielam Majstra Pavla. (Ikonográfiai megjegyzések Pál Mester két művéhez) In: Monumentorum Tutela 5, 1969, 61o. 9 ETE, I. 70. sz. 10 Sperfogel Konrád krónikája, f. 54v. Fordította: J. SOPKO.: Kroniky stredovekého Slovenska. (A középkori Szlovákia krónikái), Budmerice 1995, 231 o. 187

188 koldusoknak és olyan kézműveseknek adta, akik Lőcsén akartak letelepedni. 11 Kassán Henckel nem volt nagyon elégedett, már érkezése után panaszkodott az elhanyagolt plébániára és a plébániai kertre. 12 Kevéssel Henckel előtt hagyta ott Lőcsét Leonard Coxe is, amikor a kassai polgári iskola rektora lett. Humanista szellemben vezette az iskolát, diákjaival Rotterdami Erasmus De duplici verborum ac rerum copia művét olvastatta ben szétváltak Coxe, és védnökének, Henckelnek az útjai, amikor Coxe visszament Krakkóba, 13 és Henckel a budai udvarnál kezdett el tevékenykedni mint Mária királyné udvari papja és gyóntatója. 14 A királyné olyan humanistákkal vette körül magát, mint Simon Gryneus, Melanchthon iskolatársa, Vitus von Windsheim és Conrad Cordatus udvari pap. Ebben a humanista környezetben messzemenő elismerésnek örvendett Rotterdami Erasmus. A Mária királynét körülvevő humanisták nagy hévvel olvasták De educatione principis című művét, melyet V. Károlynak ajánlott. Nagy lelkesedéssel fogadták úgyszintén a Habsburgoknak ajánlott Jegyzeteit az Újszövetséghez. A királyi udvar humanistái élesen kritizálták a Magyarországon uralkodó egyházi körülményeket től Luther Márton is felkeltette érdeklődésület, Rotterdami Erasmuson kívül ben a reformációhoz való vonzódása miatt vád alá helyezték Conrad Cordatust, akit a királynénak csak hosszú hónapok után sikerült kiszabadítania a börtönből. Az április 24-én kiadott, Luther Márton követőit üldöző törvény alapján Simon Gryneus és Vitus von Windsheim is kénytelen volt elmenekülni Magyarországról. 15 Annak ellenére, hogy II. Lajos nem engedte meg, hogy udvarán reformált lelkészek tevékenykedjenek, a magyar királyi udvar továbbra is nyitottan fogadta a humanista eszméket. Ebben a környezetben ismerkedett meg Henckel János Rotterdami Erasmus művével. Barátjának, Kassai János Antal orvosnak (Johannes Antonius Cassoviensis) köszönhetően levelezést folytatott vele. Kassai János Antal Kassán született és Krakkóban működött mint a lengyel király orvosa, a krakkói egyetemen a humanista eszmék fő terjesztője volt. Mint az angol Coxe, a francia Bourgoin, a lengyel Jan Laski, ő is tagja volt annak a krakkói humanista körnek, amelynek célja a humanista gondolatok terjesztése és Erasmus elismertetése volt. Bázelben Johannes Antonius személyesen is meglátogatta Erasmust, aki őt bizalmas barátjának tartotta ETE, I., 221 sz. 12 ETE, I. 70 sz ban már L. Coxe Angliában volt, ahol az Oxfordi Egyetemen bachelor és magisteri fokot ért el. VIII. Henrik király nevelője volt ben halt meg. MIŠIANIK, J.: c.d. 211 o. 14 KVAČALA, J.: Kráľovná Mária a jej účasť v dejinách reformácie. (Mária királyné és szerepe a reformáció történetében) Viera a Veda, I., 1930, o., o. 15 HUDAK, A.: Der Hofprediger Johannes Henckel und seine Beziehungen zu Erasmus von Rotterdam. Aus: Kirche im Osten. Studien zur Osteuropäischen Kirchengeschichte. Herausgeben von Robert Sturprich, Band II., Stuttgart A. HUDAK azonban téved, amikor azt írja, hogy a magyar királyi udvarnál Henckel ezekkel a lelkészekkel közösen tevékenykedett, mivel akkor még Kassán volt plébános. 107 o. 16 KOVÁCS, E.: Vzťahy krakovskej univerzity k Slovensku za renesancie. (A Krakkói Egyetem 188

189 János Antal érdeme, hogy sok jelentős személyiség közvetlen kapcsolatba került Erasmussal. Johannes Antonius január 21-én kelt levelében Rotterdami Erasmus figyelmébe ajánlotta Henckel Jánost is, mint nagy műveltségű férfit, a királyné gyóntatóját, volt kassai lelkészt, akiből csak szerénysége miatt nem lett püspök. 17 Erasmus már 1526-ban levelet írt Henckelnek, melyben szélesen részletezte a reformációhoz való viszonyát, 18 és elküldte könyvét (Jegyzetek az Újszövetséghez) is. Johannus Antonius két évre rá hunyt el. Közös barátjuk haláláról Henckel János július 18-án kelt levelében informálta Rotterdami Erasmust. 19 A reformáció kezdeteiben a körülményektől függően változtak a humanista eszmék, elsősorban a Biblia humanista kritikája. A királyi városok gazdag polgárainak és a nemességnek a reformáció mérsékelt formája felelt meg. A városok és a nemesség ezért kerestek olyan lelkészeket, akik, szerintük, helyesen hirdették az új tanítást. A régebbi irodalmi források szerint Henckel János volt Kassa első protestáns lelkésze, aki 1526-ban, visszatérve Kassára, állítólag már a reformáció szellemében prédikált. 20 Ezen kívül azonban nincs más bizonyítáka annak, hogy a kassai polgárság már ezekben az években a reformáció híve lett volna. Az évi nagyböjt idején a kassaiak azzal vádolták be lelkészüket egri vikáriusnál, hogy nyíltan lázít a böjti fegyelem ellen, mivel ekkor csak gyerekek, öregek és betegek ehetnek tojásból és tejből kapcsolatai Szlovákiával a reneszánsz idején) In: Humanizmus a renesancia na Slovensku v storočí. Vyd. SAV, Bratislava 1967, 153 o. 17 ETE, I., 226 sz. 18 Rotterdami Erasmus éppen befelyezte Hyperaspites diatribes adversus servum arbitrium M. Lutheri című elleniratát, A. HUDAK,: Der Hofprediger, c.d., 108. o. 19 ETE, I., 401 sz. 20 Henckel Jánost az első reformált lelkészek közé sorolják úgy a katólikus (HARČÁR, A.: Historický význam protireformácie v Košiciach z roku (A kassai 1604-es ellenreformáció történelmi jelentősége) Budapešť 1962,.32 o.; ŠPIRKO, J.: Cirkevné dejiny II (Egyházi történelem), Martin 1943, 199 o.; FRANKL, V.: Henckel János Mária Királyné udvari papja. Akad. Ertek. A története tud. Kőréből, Budapest 1872; WICK, B.: A jezsuita rend története Kassán. Bratislava 1931, 4 o.) mint az evangélikus irodalomban (KVAČALA, J.: Dejiny reformácie na Slovensku (A reformáció Szlovákiában ) Liptovský Mikuláš, 1935, 53 o.; KEMÉNY, L.: A reformáció Kassán. Oklevéltárral, Košice 1891, 6 o.; KLEIN, J.S.: Nachrichten von den Lebensumständen und Schriften Evangelischer Prediger. Leipzich-Ofen 1789, o. Az újabb eredetű irodalomban kétségbe vonják Henckel reformációban való szerepét, mint például Š. KLUBERT: Ikonografické poznámky k dvom levočským dielam Majstra Pavla.(Ikonográfiai megjegyzések Pál Mester két lőcsei művéhez) In: Monumentorum Tutela. Bratislava 1969, 62 o.; M. BODNÁROVÁ: Spišský rodák Ján Henckel. (Henckel János, a Szepesség szülöttje) In: Spiš v kontinuite času. Zost. Peter Švorc. Prešov-Bratislava-Wien, 1995, o.; I. CHALUPECKÝ: Spoločenský a duchovný život Levoče v prvej polovici 16. storočia. Közösségi és szellemi élet Lőcsén a 16. század első felében) In: Evanjelici a evanjelická teológia na Slovensku. Zborník pri príležitosti sedemdesiatky Doc.ThDr. Andreja Hajduka a Doc.ThDr. Daniela Štefana Veselého. Zost. David P. Daniel, PhD, Bratislava o. A 16. századi egyházi vitákban mint humanistát értékeli Henckel János neutrális személyiségét A. HUDAK: Der Hofprediger Johannes Henckel und seine Beziehungen zu Erasmus von Rotterdam. Aus Kirche im Osten. Studien zur Osteuropäischen Kirchengeschichte. Heraus geben von Robert Stuperrich. 189

190 készült ételeket. 21 Ez a vád nem Henckel János ellen irányult, mivel a böjt idején ő még nem volt Kassán, hanem elődje, Wolfgang Schustel ellen, akinek később Bártfán is szemére vetették a böjti fegyelem megszegését március 15-én kelt levelében Henckel János azt írja Meltzer András kassai bírónak, hogy bár a királyné tartóztatja őt, és felkínálta neki az egri préposti stallumot, szívesebben térne vissza híveihez, Kassára. Szintén kérte, hogy húsvét hétfőn kegyeskedjenek érte lovaskocsit küldeni. 23 Már 1527-ben kelt levelében azt írja Henckel a boroszlói reformált lelkésznek, Hess Jánosnak, hogy a házzal és a kerttel kapcsolatos gondjai miatt le akar mondani a plébánosi hivatalról ban, miután visszautasította a Szapolyai János által felkínált püspöki hivatalt, újra Mária királyné udvari papja lett. 25 Kassáról való távozásának valószínűleg csak személyes okai voltak, mivel nem volt összetűzése sem a városi tanáccsal, sem a hívekkel, ennek ellenére, amikor 1529-ben a kassai tanács újra visszahívta, meghívásukat elutasította. Elutasítását Znojmóban foglalta levélbe, ebben felsorolta az indokokat, miért marad Mária királynénál, egyben kérte, ne gondolják, hogy döntésének oka vagyoni természetű lenne. 26 Ugyanabban az évben Mária királyné is írt a kassai tanácsnak egy levelet, amelyben kifejezte, mennyire mély tiszteletet érez Henckel iránt, és ezért nem mentheti fel szolgálataiból. Azt tanácsolta a kassaiaknak, hogy keressenek más plébánost, és Henckelről majd ő gondoskodik. 27 Bizonyára saját levelére 28 és I. Ferdinánd király október 28-án kelt levelére 29 gondolt, ezekben ugyanis arra kérték Jakab boroszlói püspököt, hogy a legközelebb felszabaduló préposti hivatalt, káptalani széket vagy kanonoki stallumot adják a királyné udvari papjának, Henckelnek, mivel ezen új minőségében kénytelen volt lemondani a kassai plébániáról. Henckel János május 6-án kelt levelében mondott le véglegesen a kassai plébánosságról. Henckel iránt érdeklődtek a lőcseiek is, akik Henckel Sebestyén halála után választották őt papjuknak. Testvére, Bernard Henckel és Thomas Sartor Linzbe utazott, hogy felkínálják neki a lőcsei plébániát, de Henckel ezt is visszautasította azzal, hogy a királyné beleegyezése nélkül fél elfogadni a felkínált helyet. 30 Mint Mária királyné udvari papja ismét felújította kapcsolatait Rotterdami Erasmusszal. Amikor vigaszt kért tőle a megözvegyült királyné számára, Erasmus teljesítette kérését, vigaszlevelet küldve 1529-ben a királynénak De 21 ETE, I., 240. sz. 22 JANKOVIČ, V.: Dve postavy zo začiatkov reformácie v Bardejove. (A reformáció kezdetének két alakja Bártfán) Historický časopis, 38, 5, 1990,.641. o. 23 ETE, I., 238. sz. 24 ETE, I., 329. sz. 25 HUDAK, A..: Der Hofprediger, c.d o. 26 Kassai Városi Levéltár (a továbbiakban AMK), Schwarzenbach, No ETE, I.., 457.sz. 27 AMK Schwarzenbach, No 1371, ETE, I., 391. sz. 28 ETE, I., 418. sz. 29 ETE, I., 417. sz. 30 ETE, II., , Budapest 1904, 11. sz. 190

191 vidua christiana címmel ban Henckel elkísérte a királynét az augsburgi birodalmi gyűlésre, amelyről később beszámolt Rotterdami Erasmusnak is. 32 A birodalmi gyűlés, melyre V. Károly Erazmust is meghívta, a katolikusok és az evangélikusok közötti békét volt hivatva megalapozni. Mivel Erasmus a meghívást elutasította, kortársai szemében részben felelős lett a biradalmi gyűlés kudarcáért. 33 A gyűlésen Henckel át akarta hidalni a felek közötti ellentéteket, párbeszédet folytatott a protestánsokkal, F. Melanchthonnal, A. Capittal, M. Bucerral. Az augsburgi birodalmi gyűlésen Henckel feladatának tűzte ki, hogy keresse és megtalálja az egységet a reformáció és a keresztény humanizmus között. Ebben az egységben vélte felismerni korának a török veszedelem elhárítására vonatkozó kihívását. A gyűlésen Henckel egyik munkáját átadta Melanchthonnak, kérve, hogy személyesen továbbítsa Luthernek. Henckel közvetítésével Mária királyné is Lutherhez fordult kérésével, hogy tegyen engedményt az úrvacsorával kapcsolatban, amit viszont Luther elutasított. Kölcsönös kapcsolataik és bizonyos megértés állt fenn Henckel és Luther, de elsősorban Melanchthon között, voltak okai annak, hogy Henckelt kortásai a lutheranizmus iránti szimpátiával, sőt később a protestantizmus felé való tapogatózással is vádolták ban Henckel Rotterdami Erazmusnak panaszkodott, hogy Eck János kíméletet nem ismerve támadt rá Faber püspök előtt, eretneknek nevezve őt, azzal vádolta, hogy gyakori kapcsolatokat tart fenn Melanchthonnal. Henckel ezt egyértelműen elutasította, amikor azt írta, hogy: Semmivel nem tudtak annyira megbántani, mint azzal, hogy az eretnek Melanchthonnal való egyetértéssel vádoltak. 34 A reformáció képviselői iránti szimpátiájának gyanúja lehetett oka annak, hogy a császár arra kérte Mária királynét, Henckel Jánost ne vigye magával Németalföldre, amelynek kormányzójává éppen kinevezte. 35 Elutazása előtt a királyné biztosította Henckel számára a boroszlói kanonokságot, amelyet Henckel 1531-től töltött be. Beiktatásakor esküvel fejezte ki hűségét a katolikus egyháznak, bár ezt tőle senki sem kérte, feltételezve, hogy az evangélikus egyház követője és 1533 között volt schweidnitzi plébános is, ahol már 1522-től folytattak új szabályok szerinti istentiszteleteket. Nem ismert, hogy Schweidnitzben volt-e tudomásuk Henckel hűségesküjéről, de elégedettek voltak vele ban mégis lemondott erről a hivatalról, ekkor még 31 ETE, I.., 496 sz, 32 ETE, II., 64 sz. 33 BUCKO, V.: Mikuláš Oláh a jeho doba Nikolaus Oláh und seine Zeit (Oláh Miklós és kora ) (Štúdia zo slovenských dejín 16. storočia). Bratislava o. 34 Nihil erat, quod mihi tandem poterat obiicere, nisi quod cum heresiarcha illo Philipo Melanchtone commercia habuissem plurima. ETE, II. 64. sz. 35 V. Károly január 3-án kelt levelében azt tanácsolja Mária királynénak, hogy Henckel Jánost mentse fel szolgálati kötelességei alól. ETE, II., 101. sz. 36 CHALUPECKÝ, I.: Spoločenský a duchovný život Levoče (Lőcse közösségi és szellemi élete), c.d. 25. o. 37 HUDAK, A.: Der Hofprediger, c.d. 112 o-; ETE, II., 136. sz. 191

192 levelezett Rotterdami Erasmusszal, továbbá a későbbi esztergomi érsekkel és humanistával, Oláh Miklóssal, aki Németalföldön helyette lett Mária királyné gyóntató papja ben bekövetkezett haláláig Henckel János Boroszlóban tevékenykedett, ott is temették el. 39 Henckel János humanista és reneszánsz beállítottságú ember volt, bár nincsenek bizonyítékaink a reformációban való részvételéről. Annak ellenére, hogy tudatában volt a katolikus egyház hibáinak, megértette Luther reformációs igyekvéseinek az okait, és a protestantizmus képviselőivel élénk kapcsolatokat tartott fenn, az egyház reformációjának a kérdésében Rotterdami Erasmus nézeteihez hajlott, és az egyház belülről való reformálását támogatta. Mint művelt ember és humanista minden erőszak és torzsalkodás ellen volt. Elutasította az anabaptisták és a cseh testvérek tanítását ben kelt levelében azt írta Kukelbrecht Mihály kassai bírónak, hogy morvaországi tartózkodása idején Mária királyné oldalán megismerte az anabaptisták és a cseh testvérek tanítását, elutasította ezeket, és neki köszönhetően végül sok hívő elfordult ezektől a szektáktól. 40 A felső-ausztriai anabaptista mozgalmat is úgy értékelte, hogy hívei elfordultak Istentől, mégis nagy együttérzéssel írt üldöztetésükről és szenvedéseikről ban levelében arról ír Rotterdami Erasmusnak, hogy Augsburgban felkereste őt A. Capito és M. Bucer cseh testvér, és igyekeztek ügyüknek megnyerni, de ő ezt elutasította, és társalgásuknak gyorsan véget vetett. 42 Valószínű, hogy Henckel szimpatizált a protestáns gondolatokkal, de a reformációval szemben betöltött álláspontja nagyon óvatos volt. Nemcsak a társadalomban betöltött szerepe, hanem személyes indokok is erre vezették. Bár tudatosította az egyház reformációjának elkerülhetetlenségét, nem kívánta az egyház szétválását, és nyilvánosan nem állt ki a reformáció mellett. Henckel János azon igyekezett, hogy minden európai nemzet együttéljen, megértse egymást és megbékéljen egymással. Arra vágyott, hogy a keresztény világ összes nemzete közös erővel védekezzen a török ellen. Hitte, hogy csak a keresztény világban eluralkodó béke lehet biztosítéka a török félholddal szembeni védelemnek. Henckel felfogása szerint a humanizmusnak fontos szerepet kellett játszania Európa és az antik-keresztény alapokon nyugvó európai civilizáció védelmében szeptember 24-én Oláh Miklósnak küldött levelében Henckel János zt kéri, hogy Mária királynénál járjon közbe unokaöccse érdekében. ETE, II., 186. sz. 39 ETE, III , Budapest 1906, 523. sz augusztus 28-án kelt levelében Henckel János ezeken az eseményeken kívül megemlíti a bécsi ellenreformációs megmozdulásokat is, melyek célja a városbíró, a Luther műveit terjesztő kereskedők, és azok a lakosok voltak, akiknél ezeket az iratokat megtalálták. ETE I sz január 21-én kelt irat, ETE, I., 432. sz. 42 ETE, II., 64. sz. 192

193 Irodalom Archív mesta Košíc, Schwarzenbach, no Bodnárová, M. Spišský rodák Ján Henckel. In Spiš v kontinuite času, ed. Peter Švorc, Prešov-Bratislava-Wien, Bucko, V. Mikuláš Oláh a jeho doba Nikolaus Oláh und seine Zeit. Štúdia zo slovenských dejín 16. storočia, Bratislava, Chalupecký, I. Spoločenský a duchovný život Levoče v prvej polovici 16. storočia. In Evanjelici a evanjelická teológia na Slovensku. Zborník pri príležitosti sedemdesiatky Doc.ThDr. Andreja Hajduka a Doc. ThDr. Daniela Štefana Veselého, ed. David P. Daniel, 23-24, 25. Bratislava, Egyháztörténelmi emlékek a Magyarországi hitujitás korából I., ed. V. Bunyitay, R. Rapaics és I. Karácsonyi, no Budapest, Egyháztörténelmi emlékek a Magyarországi hitujitás korából II., , no Budapest, Egyháztörténelmi emlékek a Magyarországi hitujitás korából III., , no Budapešť, Frankl, V. Henckel János Mária Királyné udvari papja. Akad. Ertek. A története tud. Kőréből. Budapest, Harčár, A. Historický význam protireformácie v Košiciach z roku Budapest, Horváth, P. Študenti zo Slovenska na krakovskej univerzite v 15, a v prvej polovici 16. storočia. In Humanizmus a renesancia na Slovensku, Bratislava: SAV, Hudak, A. Der Hofprediger Johannes Henckel und seine Beziehungen zu Erasmus von Rotterdam. In Kirche im Osten. Studien zur Osteuropäischen Kirchengeschichte, vol. II, ed. Robert Sturprich. Stuttgart, Jankovič, V. Dve postavy zo začiatkov reformácie v Bardejove. Historický časopis 38, no. 5 (1990): 641. Kemény, L. A reformáció Kassán. Oklevéltárral. Košice, Klein, J. S. Nachrichten von den Lebensumständen und Schriften Evangelischer Prediger. Leipzich-Ofen, Klubert, Š. Ikonografické poznámky k dvom levočským dielam Majstra Pavla. Monumentorum Tutela 5 (1969): 62. Kovács, E. Vzťahy krakovskej univerzity k Slovensku za renesancie. In Humanizmus a renesancia na Slovensku v storočí, 153. Bratislava: SAV,

194 Kučera, M. Študenti zo Slovenska na viedenskej univerzite do r In Humanizmus a renesancia na Slovensku v storočí, Bratislava: SAV, Kvačala, J. Dejiny reformácie na Slovensku Liptovský Mikuláš, Kvačala, J. Kráľovná Mária a jej účasť v dejinách reformácie. In Viera a Veda, I. (1930): és Mišianik, J. Vývin humanizmu na Slovensku. In Humanizmus a renesancia na Slovensku v storočí, Bratislava: SAV, Ottúv slovník naučný, X. Praha, Sopko, J. Kroniky stredovekého Slovenska. Budmerice, Špirko, J. Cirkevné dejiny II. Martin, Wick, B. A jesuita rend története Kassán. Bratislava,

195 A kálvinizmus elterjedése Közép-Európában és a kassai református egyház alapítása Annamária, Kónyová Absztraktum A kassai református egyház hosszú és összetett fejlődésen ment keresztül, mely a kor és a társadalom konfesszionalizációjának éppen lebonyló folyamatának volt a tükörképe. A kálvinista hívők majd egy évszázadon keresztül harcoltak az evangélikus magisztrátussal szemben a szabad vallásjogért, saját gyülekezetet akartak alapítani, saját templomot építeni, amit végül csak 1647-ben sikerült elérniük. Az első kálvinista templomot 1654-ben építették fel. Első lelkészei Regéczi Horváth András és Czeglédi István voltak. A 17. század második felében a kassai református gyülekezet a Habsburg uralkodó-ház egyre erősödő rekatolizációs nyomásnak kellett ellenálljon ban a gyülekezettől elkobozták a templomot, egy évre rá az iskolát is. Mindkét kassai kálvinista lelkészt, Bithó Ádámot és Kécske Miklóst, 1674-ben a pozsonyi vérbíróság elé állították. Kassa, mint az evangélikus és a református egyház kemény összetűzéseinek a színhelye, egyben egy gondolatbeli határt is képezett, melytől északra a kálvinizmus csak nagyon ritkán vagy rövid időre (Eperjes) terjedt el. Bár a magyar illetve a közép-európai kálvinizmus szempontjából a kassai református gyülekezet nem játszott, azaz nem játszhatott fontosabb szerepet, mégis sok olyan személyiséggel lelkészekkel (Huszár Gál, Szegedi Gergő) és tanítókkal (Komáromi Csipkés György, Czeglédi István) dicsekedhet, akik hosszabb-rövidebb ideig a gyülekezet élén álltak vagy segítették ennek az építését. Kulcsszavak: Kassa. Kálvinizmus. Református egyház. Vallás. Luther Márton 1517-es wittenbergi vitairatánk megjelenését követően a reformáció eszméi nagyon rövid időn belül Magyarország területén is terjedni kezdtek. Sőt már korábban is tevékenykedtek Magyarországon olyan tanult emberek és hitterjesztők, akik magukénak vallották a humanizmus gondolatát, az egyház reformációjának a szükségességét és más, reformációhoz közeli eszméket. Annak ellenére, hogy aránylag távol voltak a reformáció németországi központjaitól, a diákoknak és a kereskedőknek köszönhetően a német reformációs gondolatok mégis eljutottak Magyarországra, sőt Magyarország távolabbi területeire is. Felső-Magyarország egyik legjelentősebb városa, Kassa szabad királyi város népes német polgárságának és a német térségekkel fenntartott élénk kereskedelmi kapcsolatainak köszönhetően, megfelelt azoknak az alapfeltételeknek, amelyek lehetővé tették a a reformáció gondolatainak gyors és sikeres elfogadását. Már a mohácsi csata előtt tevékenykedett Kassán a humanista gondolatokat valló Henckel János. 1 A 1531-ben Dévai Bíró Mátyás volt A tanulmány a VEGA 1/0700/13 sz. pályázat támogatásával jött létre, mely tárgya a konfessziók kialakulásának neves személyiségei Kelet Szlovákiában a században. 1 Henckel János (1481, Lőcse 1539, Boroszló) humanista és katolikus egyházi köztisztviselő. 195

196 Kassa magyar nyelvű lelkésze. 2 Széles látókörének és reformnézeteinek köszönhetően tanítása egyre több követőre talált a kassai polgárság körében. A városban annyira közkedvelt volt, hogy amikor az egri püspök börtönbe vetette, a kassaiak mindent megtettek kiszabadításáért. 3 Annak ellenére, hogy a fiatalabb generáció magyar Luthernek nevezte Dévait, teológiai szempontból nem kizárólag ennek a német reformátornak a gondolatait vallotta magáénak. Prédikációiban éppúgy megjelentek Melanchton Fülöp és a svájci iskola, főképp Bucer Márton nézetei is. Ezt bizonyítja Stöckel Leonard feljegyzése, amely szerint az Úrvacsoránál a középutat választotta. Bár olykor a történészek Dévait a svájci reformáció korai terjesztőjének ismerik el, ez inkább életének végső szakaszára jellemző, 1541-ben tett harmadik wittenbergi utazását követően. Ezért gyakorlatilag kizárt Dévai szerepe a kálvinista reformáció korai terjesztésében Kassán. Mindenestre Kassa, mint az öt felső-magyarországi szabad királyi város szövetségének, azaz a Pentapolisnak tagja, a reformáció terjesztésének kezdetétől mint a lutheranizmus egyik fontos központja lett elismert. A kálvinizmus, azaz a reformáció második legelterjedtebb ága, Kálvin János és más svájci reformátorok (Beza, Bullinger, Bucer) tanításainak hatása alatt alakult ki. Csak a 16. század közepén kezdett el erőteljesebben betörni más európai országokba, beleértve Magyarországot is. Első terjesztői közöttt főleg református lelkészeket találunk, akik különböző, máig pontosan nem ismert okokból lassan áttértek a lutheranizmusról a svájci tanításra. Többségük fokozatosan kezde elfogadni és beiktatni az új református tanítást a prédikációkba, emiatt sok esetben nem egyértelmű besorolásuk a reformáció egyik vagy másik ágához. Rajtuk kívül a külföldi egyetemeken tanuló diákok is részt vállaltak a reformáció terjesztésében éppúgy, mint maga Kálvin János is, aki a reformáció, illetve a kálvinizmus helyi követőivel élénk levelezést A Thurzó család támogatásával tanult Krakkóban, Bécsben és Pádovában. Tanulmányai elvégzése után, 1513-tól, Lőcsén volt plébános, később Habsburg Mária udvarán tevékenykedett, mint udvari pap, majd 1526-tól Kassán, Schweidnitzban és Boroszlóban. Rotterdami Erazmussal, Melanchton Fülöppel és korának más neves humanista gondolkodóival fenntartott levelezésének köszönhető, hogy támogatta a reformáció egyes eszméit. Magyar Nagylexikon 9. Budapest : Magyar Nagylexikon kiadó, 1999, 374 o., Evanjelická encyklopédia Slovenska. Bratislava : BoPo, 2001, 127 o. 2 Dévai Bíró Mátyás 1500 körül született Déván. Tanulmányait Krakkóban és Wittenbergben végezte. A reformáció gondolatainak első magyarországi terjesztői közé soroljuk. Mint lelkész több városban is tevékenykedett (Budán, Kassán, Székelyföldön, Debrecenben). A reformáció eszméinek terjesztése miatt üldözték és többször börtönbe vetették. Debrecenben hunyt el, ben. ZOVÁNYI, Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Budapest: A magyar református egyház zsinati irodájának sajtóosztálya, 1977, o. 2 Szegedi Gergő mint az 1569-ben kiadott protetáns énekeskönyv szerzője ismert. Szegedi származású, Wittenbergben tanult, 1557-től Debrecenben volt tanító, majd Tokajban és Egerben lelkész. Pallas Nagy Lexikona 15. Budapest: Pallas irodalmi és nyomdai részvénytársaság, 1897, 506 o. 3 DIENES, Dénes: A történelmi Tiszáninneni Református Egyházkerület a 16. században. I. In: Historia Ecclesiastica, rok 2011, 2. évjárat, 1. szám, 25 o. 196

197 tartott fenn. Őket kihasználva terjesztette saját könyveit. A helyi nemességnek és arisztokráciának is jelentős szerepe volt abban, hogy a kálvinista nézeteket a lakosság elfogadta és továbbította. 4 Azokban az időkben, amikor Magyarországon, azaz térségünkben is terjedni kezdett a kálvinizmus, és egyre több követőre talált, a lutheránusok már saját egyházi strukturáikat kezdték kiépíteni (hitvallások, zsinatok, esperesválasztás). Attól tartva, hogy sok lutheránus hívő áttérhet a kálvinizmusra, és mivel úgy érezték, hogy létük van veszélyeztetve (hívők elvesztése, az új tanítást herezisnek vélték, féltették saját pozícióikat, érvényben volt a szakramentáriusok elleni üldözésről szóló, 1548-as törvény, stb.),a két felekezet kapcsolatait évtizedeken keresztül viták és kölcsönös versenyzés jellemezték. E tekintetben hangsúlyoznunk kell, hogy Magyarországon éppen a szabad királyi városok, közöttük Kassa lettek az evangélikus és a református hívők közötti legzordabb harcok színhelyei. A jelentős német lakossággal bíró szabad királyi városokban a polgárságot inkább a lutheranizmus vonzotta, ezért itt keletkeztek az ordotox lutheranizmus és a kibontakozó evangélikus egyházi szervezetek központjai (itt adták ki a hitvallásokat, rendezték meg a zsinatokat), ahol minden módon védekeztek az új tanítások betörésével szemben, beleértve a kálvinizmust is. A túlnyomóan német lakosok környezetében a kálvinizmusnak nem volt esélye követőket verbuválni. Ezzel ellentétben, a magyar etnikai körmyezetben, ahol az evangélikus egyháznak nem alakult ki szilárd szervezete, a lutheránus hívők ezt az új irányt nagyon gyorsan elfogadták, mintha egy második reformáción mentek volna kersztül, ahogyan a kálvinista reformációt a legújabb történelmi terminológia szokta megnevezni. 5 Azaz amíg a mai Kelet- Szlovákia esetében a szabad királyi városokban és a hozzájuk tartozó uradalmakban, birtokon a születendő evangélikus egyház ellen tudott állni a betörni készülő kálvinizmusnak, a joghatóságukon kívül álló helyeken (a nemesség és a földesurak tulajdonában lévő uradalmakban, valamint a mezővárosokban) a lakosság fokozatosan áttért a kálvinizmusra függetlenül attól, hogy etnikailag a magyar, a szlovák, vagy esetleg a ruszin nemzetiséghez tartozott. Ebben a vonatkozásban Kassa, ahol akkoriban nagyszámú magyar és német polgárság, de szlovákok is éltek, kialakult egy több évtizeden keresztül tartó helyzet, amely befolyással volt az egyház fejlődésére, és magának a református egyháznak a kassai alapítására is. 4 KÓNYOVÁ, Annamária Kónya, Peter: Kalvínska reformácia a reformovaná cirkev na východnom Slovensku v storočí. Prešov : Vydavateľstvo Prešovskej univerzity, 2010, o. 5 SHILLING, Heinz (ed.): Die Reformierte Konfesisionalisierung in Deutschland Das Problem der,,zweiten Reformation. Gűtersloh : Gűtersloher Verlagshaus Mohn, 1986.; DANIEL, David Paul: Konfesionalizmus a konfesionalizácia ako historická interpretatívna paradigma. In: Konfesionalizácia na Slovensku v storočí. Peter Kónya a kol. Prešov : Vydavateľstvo Prešovskej univerzity, 2010, 6 17 o. 197

198 Kassán a svájci reformáció eszméi nagyon gyorsan terjedni kezdtek. Ennek egyik főbb oka a nagyszámú magyar polgárság volt, amely éppen a magyarul prédikáló lelkészének köszönhetően ismerkedett meg az új tanítással. Abban az időszakban, amikor az egyes reformációs irányzatok még nem állandósultak sem teológiai, sem szervezeti téren, a magyar lelkészek, akik korábban olyan vidékeken tevékenykedtek, ahol Kálvin tanítását ellenállás nélkül terjeszthették, különösen nyitottak voltak az új reformáció eszméihez. Kálvin tanítását bizonyítottan elsőként Szentkirályi Antal magyar evangélikus lelkész kezdte el terjeszteni Kassán, 1555-ben. A Pentapolis többi négy városa szinte azonnal figyelmeztette a kassai magisztrátust arra, hogy a lelkész ilyen tevékenységét nem tűrheti el, és azonnal el kell őt bocsátania. 6 Csupán két évvel később prédikált Kassán Szegedi Gergő, 7 a kálvinista reformáció akkor már jól ismert képviselője. Szegedi kassai tevékenysége ellen nem csak a helyi német prédikátorok szólaltak fel, hanem Michal Radašín, Sáros megye és a Pentapolis evangélikus esperese és Leonard Stöckel bártfai rektor is, aki Szegedit eretneknek nevezte. Röviddel ez után Szegedi elhagyta a várost és elfogadta a felkínált lelkészi állást a magyar kálvinizmus központjában, Debrecenben. A város lutheránus papjai azonban már nem gátolhatták tovább a kálvinista reformáció terjedését. Kassa magisztrátusa és a lutheránus papság, amelyek közösen őrködtek az egyházi élet tisztasága felett, már nem tudtak sokáig ellenállni a kálvinista reformációnak. Már 1560-ban a svájci irány egy másik képviselője, Huszár Gál lett Kassa magyar lelkésze. Huszár Gál életéről, akit általában Gál prédiktáronak neveztek, aránylag kevés ismerete van a történetírásnak. 8 A kálvinista tanítás terjesztése miatt Gált Verancsics Antal egri püspök rövid tevékenykedés után 6 BODNÁROVÁ, Miloslava: Reformácia vo východoslovenských mestách v 16. storočí. In: ULIČNÝ, Ferdinand (ed.): Reformácia na východnom Slovensku v storočí. Prešov : Biskupský úrad východného dištriktu ECAV, 1998, o. 7 Szegedi Gergő mint az 1569-ben kiadott protestáns énekeskönyv szerzője ismert. Szegedi származású, Wittenbergben végezte tanulmányait, 1557-ben Debrecenben volt tanító, majd Tokajban és Egerben volt lelkész. Pallas Nagy Lexikona 15. Budapest : Pallas irodalmi és nyomdai részvénytársaság, 1897, 506 o. 8 Az első vele kapcsolatos feljegyzés 1554-ből származik, amikor Oláh Miklós esztergomi érsek üldözése miatt Magyróvárra menekült. Miksa trónörökös és későbbi király védelme alatt ott szabadon végezhette lelkészi hivatását. Azokban az időkben tanulta meg barátjától, Hoffhalter Rafaeltől a könyvnyomtatás fortélyait, nyomtatógépet vett, és a református irodalom kiadásába kezdett. Könyvnyomtatással foglalkozott, többek között kiadta Mélius Juhász Péter kálvinista reformátor első művét. Rá két évre Komáromban prédikált, ahonnan ismét menekülnie kellett a fogság elől, Nagyszombatra. Végül a Nyitra alá tartozó Komjátin töltött néhány békés évet, Forgách Imre báró védnöksége alatt. Élete végén, 1574-ben Pápára hívták lelkésznek, ahol nem egész egy év múlva hunyt el, pestisjárványban. Munkáiból említhetjük legalább a latinul írt Levél Bullingernek (1557), Prédikációk a szent-vacsoráról, Jézus Krisztus urunk szenvedéseiről és feltámadásáról (1558), Három latinul írt levél a kassaiakhoz ( ), Zsalmok és istendicséretek (1560, ez az első részben fennmaradt, kottás, református énekeskönyv), Istendicséretek és imádságok a keresztény karban (1574) művei. Kisebb gyerekek számára írt katechizmust, amelyet 1630-ban zsinat Pápán református tankönyvnek fogadott el. ZOVÁNYI, Jenő: A magyarországi protestáns..., 271 o. 198

199 börtönbe vetette. A felháborodott városi polgárok, akikkel több császári katona is együtt érzett, végül elérték, hogy Gált a fogságból elengedték, mire Debrecenbe szökött ben a város másik kálvinista lelkésze volt Gyarmathy Bíró Máté, aki erőteljesen fellépett a templomban kihelyezett képek ellen. A felső-magyarországi főkapitány beavatkozása után neki is el kellett hagynia Kassát. 10 Miután az evangélikus várostanács egyre inkább elnyomta a kálvinizmus követőit, sokak csak titkosan vallhatták kálvinista hitüket (kryptokálvinizmus). Számos megalapozatlan esetben a mérsékelt lutheranizmus követőit is titkos kálvinizmussal vádolták. A lutheránus hatóságok egyik legnagyobb személyisége, Sztancsics Horváth Gergő ezzel vádolta Thoraconymus Kabát Mátyás kassai lelkészt, aki végül 1590 körül elhagyta a várost. Kálvinista hitre való áttérését azzal is bizonyította, hogy elfogadta a sárospataki református kollégium által felkínált tanári állást, ahol később a kollégium rektora lett. 11 Kassa evangélikus vezetése minden irányban nagy erőfeszítéseket tett, ezért 1581-ben az evangélikus fő lelkész szigorú felügyeletét kérte, hogy az iskolába se juthasson be semmilyen kálvinista tanítás. 12 Mindezen korlátozások ellenére a városban nőtt a kálvinisták száma, egyrészt több kálvinista reformátor tevékenysége miatt, akikkel a magyar lakosság kétség kívül szimpatizált, de sok, főleg a törökkel megszállt területekről bevándorló kálvinistának köszönhetően is. Mindezen tényezők sem voltak elégségesek ahhoz, hogy a kálvinista hívők saját gyülekezetet alapítsanak a 16. század végéig, sőt még a következő évszázad első évtizedeiben sem. Ennek legfőbb akadálya az evangélikus tanács volt, amely sok más felső-magyarországi szabd királyi városhoz hasonlóan szigorúan felügyelte az ágostai hitvallás mint a városban megtűrt egyedüli vallás kizárólagosságát. A református hit en lévők csak magánúton találkozhattak, vagy valamelyik vidéki egyházban, leggyakrabban Bárcán. 13 A kassai református gyülekezet megalapításában fontos szerepet játszott az első Habsburg-ellenes felkelés vezére és később Erdély fejedelme, Bocskai István, aki 1604 őszén vette be a várost, és székhelyének választotta. Az ő javaslatára hívta meg a kassai magisztrátus Bocskai udvari papját, Alvinczi Pétert, hogy legyen a város magyar nyelvű lelkésze. Alvinczi, aki akkor már ismert kálvinista teológus, korábban nagyváradi református lelkész és bihari esperes volt, nagyban hozzájárult a kálvinizmus erőszak nélküli terjesztéséhez Kassán annak ellenére, hogy az egyik lutheránus parókiának volt a lelkésze. A kassai tanács szigorúan felügyelte a város lakosainak vallási egységét. Nem 9 ZOVÁNYI, Jenő: A magyarországi protestáns..., 271 o. 10 DIENES, Dénes: A történelmi Tiszáninneni református egyházkerület..., o. 11 SEBŐK, Marcel: Humanista a határon. A késmarki Sebastian Ambrosius története. Budapest : L Harmattan, 2007, 177 o között volt az iskola rektora. SZENTIMREI, Mihály: A Sárospataki református kolégium története. Sárospatak, 1996, 9 o. 12 SZABÓ, Lajos: Kassai kálvinista krónika ( ). Kassa, 1944, 6.o. 13 SZABÓ, Lajos: Kassai kálvinista krónika ( ). Kassa, 1944, 6-7. o. 199

200 engedte meg, hogy a városban esetleg más felekezet is megalakuljon. Bár Alvinczinek is be kellett tartania az evangélikus egyház formális és külső jegyeit (eskütétel az ágostai hitvallásra és a Liber Concordiae-ra, ostya osztása az Úrvacsoránál, a templom díszítése, stb.), a vallási életben mégis sok kálvinista elemet vezetett be. Azon kívül, hogy elutasította az alba hordását és a személyes gyónást, részt vett Abaúj megye református esperességi zsinatain, saját káplánjait az abaúji esperesek iktatták be. Neki köszönhető, hogy a kálvinizmus elemei békés úton jutottak be a kassai magyar evangélikus gyülekezet életébe, és lehetővé tették a gyülekezet folyamatos transzformációját. Mindemellett mint kiváló teológusnak a városban nagy volt a tekintélye ben ezért is sikerült győznie a kassai evangélikus lelkésszel folytatott vitában, akinek végül el kellett mennie Kassáról. Alvinczi kassai tartózkodása alatt az evangélikusok és a reformátosok között íratlan unió állt fenn, amely egész 1634-ig, Alvinczi haláláig tartott. Bár teológiailag nem volt pontosan behatárolható, az Alvinczi-korszakban sokan kálvinistának tartották a kassai magyar gyülekezetet. 14 Alvinczi halála a két reformációs áramlat békés együttélésének a végét jelentette. Miután a város nem ismerte el Alvinczi utódjának Tállyai Jánost, az addigi káplánt, nyílt konfliktus ütött ki a kálvinizmus követői és a magisztrátus között. A kálvinisták elutasították az új magyar lelkészt, és inkább a szomszédos Bárcába jártak a református istentiszteletekre. Az elbocsátott káplán és később a kálvinista polgárok érdekében felléptek a Tiszán-inneni szuperintendánsok és Abaúj megye képviselői is, mégsem sikerült felújítani a korábbi egyházi egységet, és a reformátusok magyar lelkész nélkül maradtak egész az 1640-es évek elejéig. Ekkor már nem csak a város református polgárai, hanem a katolikusok, a hivatalnokok, és a felső-magyarországi főkapitány, Forgách Ádám katonái is jelentkeztek jogaikért. 15 A kassai kálvinista gyülekezet megalapítását csak politikai változások tették lehetővé, mégpedig Kassa újabb elfoglalása, ezúttal I. Rákóczi György erdélyi fejedelem seregeitől, a következő Habsburg-ellenes hadjárat idején, 1644 tavaszán. Ő alapította meg az első kálvinista gyülekezetet 1644 húsvétján (március 27-én), de nem mint városi, hanem mint udvari egyházi gyülekezetet (ecclesia aulica), az istentiszteletek helyének pedig a Királyi Házat választotta. A gyülekezet első lelkésze Rákóczi udvari papja, Regéczi András lett. Egyúttal ő alapította meg Kassán az első kálvinista iskolát, gimnáziumi jelleggel. 16 Az évi országgyűlés 18. és 19. törvénye feljogosította a kassai katolikusokat és a kálvinistákat a vallásgyakorlatra és templomok építésére, 14 RÉVÉSZ, Kálmán: Százéves küzdelem a kassai református egyház megalakulásáért. Budapest 1894, o. 15 Ugyanott, o. 16 ZOVÁNYI, Jenő: A magyarországi protestáns..., 299. o. 200

201 lehetővé téve, hogy a gyülekezet városi egyházközséggé alakuljon át. 17 Ugyanakkor a linzi béke értelmében, amely I. Rákóczi György felkelésének vetett véget, a város az erdélyi fejedelem igazgatása alá került. Bár a magisztrátusnak 1648-tól el kellett tűrnie a református udvari gyülekezet jelenlétét, mégis megtiltotta, hogy a református polgárok vallásukat gyakorolják a város területén. Helyzetük I. Rákóczi György halála után még rosszabb lett, amikor Kassa ismét a császár és király fennhatósága alá került, és a magisztrátus úgy döntött, hogy a kálvinista gyülekezetet minden áron megsemmisíti. Az es országgyűlésen ezért Kassa küldöttei újra védelmükbe vették a város régi jogát a felekezeti egységre, és elutasították a korábban hozott törvényeket a katolikusok és a reformátusok szabad hitvallását illetően. Az országgyűlésen elfogadott törvénycikkek mindezek ellenére kötelezték elismerni mindkét felekezet jogát a szabad vallásgyakorlatra, a templom építésére szánt hely adományozására, plébániákra, iskolákra. Mivel a tanács ezeket a törvényeket sem volt hajlandó elfogadni, Pálffy Pál nádor személyesen jött a városba, ahol Wesselényi Ferenc főkapitánnyal közösen csak fenyegetés árán sikerült rábírniuk a bírót és a magisztrátust, hogy alávesse magát a törvénynek. Az 1650 körül végre a kassai reformátusok is kaptak telket templom, parókia és iskola építésére, nem messze a városi mészárszéktől, a Mészáros és a Szűk utca sarkán ben ott kezdték el építeni első templomukat, amelyet 1654-ben fejeztek be. Iskola építésére is kaptak telket. Kassa első kálvinista papjai Regéczi Horváth András és Czeglédi István voltak. 19 A kassai református egyház az abaúji esperesség alá tartozott és egész az 1670-es évek elejéig, az erőszakos rekatolizációig tevékenykedett ban konfiskálták templomukat, rá egy évre az iskolát is. 20 Mindkét kálvinista lelkészt, Bithó Ádámot és Kécske Miklóst az eperjesi vértörvényszék elé állították. 21 Csak miután a város Thököly kuruc seregei elfoglalták, 1682 nyarán nyílt lehetőség a kassai református gyülekezet megújítására. A felkelés alatt a kálvinisták visszakapták a templomot, az iskolát és más vagyonaikat. Az épületeket a felkelés után is használták egészen 1696-ig, amikor el kellett hagyniuk, és a soproni egyházi cikkelyek értelmében fából építettek templomot és iskolát Kassa elővárosában. 22 A református gyülekezetnek II. Rákóczi Ferenc felkelésének kitöréséig az elővárosban kellett maradnia, csak ezután térhetett vissza a városba között a kassai iskola bizonyos időre menedéket nyújtott a sárospataki kollégium professzorainak és diákjainak is, akiket Báthory Zsófia üldözött el. 23 A kálvinisták a templomot csak az évi szécsényi országgyűlés 17 Corpus Juris Hungarici. Tyrnavia 1734, o. 18 RÉVÉSZ, Kálmán: Százéves küzdelem..., o. 19 SZABÓ, Lajos: Kassai kálvinista krónika..., o. 20 Tamže, o. 21 RÁCZ, Károly: A Pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben, 2. Lugos, SZABÓ, Lajos: Kassai..., o. 23 ZOVÁNYI, Jenő: A magyarországi protestáns..., 299. o. 201

202 törvényeinek megszavazása után követelhették vissza, amelyek szerint az országgyűlés vegyes bizottságától kapta vissza a templomot a gyülekezet január elején ben, a szatmári béke megkötése után a kálvinistáknak újra el kellett hagyniuk a városi templomot, és vissza kellett térniük az elővárosi fatemplomba és iskolába. Ott maradtak egészen II. József uralkodásáig. 25 A szatmári béke megkötése után a felújított városi plébánia lelkésze Gyarmati Tamás, őt követően Gyöngyösi Pál lett. 26 A 18. század első negyedének végén a kassai református egyháznak nem voltak vidéki fíliái, lelkésze Nánási András volt. 27 Csak a 18. század 80-as éveitől, a türelmi rendeletet követően indult újra a kassai református gyülekezet élete, amikor a gyülekezet visszatért a városba, és falazott templomot épített. A kassai református egyház hosszú és összetett fejlődésen ment keresztül. A kálvinista hívők majd száz éven keresztül harcoltak az evangélikus magisztrátussal a szabad egyházgyakorlatért és saját gyülekezet, illetve saját templom alapításáért, amit csak 1654 után sikerült elérniük. Ez az első kálvinista templom 1654-ben épült, első lelkészei Regéczi Horváth András és Czeglédi István voltak. A kassai református gyülekezetet a 17. század második felében a Habsburg udvar még erősebb katolizációs nyomásának kellett ellenálljon ban konfiskálták a református templomot, egy évre rá az iskolát is. Mindkét kálvinista lelkészt, Bithó Ádámot és Kécske Miklóst ben az eperjesi vértörvényszék elé állították. Kassa mint az evangélikusok és a reformátusok kemény harcának a színhelye, egyúttal egy képzeletbeli határt is képezett, amelytől északra csak kivételes esetekben terjedt el a kálvinizmus, vagy csak rövid időre (Eperjesen). Bár a kassai református gyülekezetnek nem volt, illetve nem lehetett jelentősebb szerepe a magyar illetve a közép-európai kálvinizmus kibontakozásában, mindenképp sok olyan személyiséggel dicsekedthedett lelkészekkel (Huszár Gál, Szegedi Gergő) és tanárokkal (Komáromi Csipkés György, Czeglédi István), akik hosszabb-rövidebb ideig a gyülekezet élén álltak, vagy segítették a gyülekezet építését. 24 SCHIESSLER, Gáspár: Emlékezetes megjegyzések mindarról, amikassa szabad királyi városbantörtént. In: KÖPECZI, Béla VÁRKONYI, Ágnes (ed.): Rákóczitükör 1. Budapest : Szépirodalmikönyvkiadó, 1973, 515 o. 25 ZOVÁNYI, Jenő: A magyarországi protestáns..., 299 o. 26 TiREL (Tiszáninneni Református Egyházi Levéltár) Sárospatak. R.G. VII. 4/1: Az abaúji esperesek egyházlátogatási jegyzőkönyvei évekből. 27 CSÁJI, Pál (ed.): A magyar református eklézsiák és prédikátorok elsö hivatalos összeírása In: Egyháztörténet, 1958, 1. sz,, 50. o. 202

203 Irodalom TiREL (Tiszáninneni Református Egyházi Levéltár) Sárospatak. R.G. VII. 4/1: Zápisnice kanonických vizitácií abovského seniorátu Bodnárová, Miloslava. Reformácia vo východoslovenských mestách v 16. storočí. In Reformácia na východnom Slovensku v storočí, ed. Ferdinand Uličný, Prešov: Biskupský úrad Východného dištriktu ECAV na Slovensku, Csáji, Pál. A magyar református eklézsiák és prédikátorok elsö hivatalos összeírása Egyháztörténet 1(1958): 50. Daniel, David Paul. Konfesionalizmus a konfesionalizácia ako historická interpretatívna paradigma. In Konfesionalizácia na Slovensku v storočí, ed. Peter Konya et al., Prešov: Vydavateľstvo Prešovskej univerzity, Dienes, Dénes. A történelmi Tiszáninneni Református Egyházkerület a 16. században. I, Historia Ecclesiastica 2, no. 1 (2011): 25. Die Reformierte Konfesisionalisierung in Deutschland Das Problem der, Zweiten Reformation, ed. by Heinz Shilling. Gűtersloh: Gűtersloher Verlagshaus Mohn, Evanjelická encyklopédia Slovenska. Bratislava: BoPo, Kónyová, Anna-Maria and Konya, Peter. Kalvínska reformácia a reformovaná cirkev na východnom Slovensku v storočí. Prešov: Vydavateľstvo Prešovskej univerzity, Magyar Nagylexikon 9. Budapest: Magyar Nagylexikon kiadó, Pallas Nagy Lexikona 15. Budapest: Pallas irodalmi és nyomdai részvénytársaság, Rácz, Károly. A Pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben, 2. Lugos, Révész, Kálmán. Százéves küzdelem a kassai református egyház megalakulásáért. Budapest, Sebök, Marcel. Humanista a határon. A késmarki Sebastian Ambrosius története. Budapest: L Harmattan, Schiessler, Gáspár. Emlékezetes megjegyzések mindarról, amikassa szabad királyi városbantörtént. In Rákóczitükör 1., ed. Béla Köpeczi és Ágnes Várkonyi, 515. Budapest: Szépirodalmikönyvkiadó, Szentimrei, Mihály. A Sárospataki református kolégium története. Sárospatak, Zoványi, Jenő. Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Budapest: A magyar református egyház zsinati iarodájának sajtóosztálya,

204 Kassa városerődítésének történeti korszakok szerinti változásai Duchoň, Jozef Absztraktum Az előadás betekintést nyújt Kassa város-erődítésének a fejlődésébe a kezdetektől, a 13. századtól, a fortifikáció végleges alakjáig. A védőfalak keletkezését eredetileg a 14. század elejére helyezték, de a Fő-utcán végzett legújabb ásatások segítették pontosítani ezt a dátumot az 1270-es és az 1290-es évek közé helyezve azt. A korszak alapján, amikor a védőfalak keletkeztek, Árpád-kori erődítésnek nevezik, bár védelmi szerepüket sikeresen betöltötték az Anjou-korban is után a védőfalakat tűzvész tette tönkre. Felújításukat már egy új építészeti stílus befolyásolta. A javítási munkálatokat így a Luxemburgi-fortifikációs időszak első szakaszába helyezzük. A század fordulóján, a luxemburgi erődítés-rendszer építésének második szakaszában, a város köré új pártázatos falat húztak és vizesárok épült. Mivel Luxemburgi Zsigmond váratlanul hosszú ideig uralkodott, sorra került a luxemburgi erődítés építésének harmadik szakasza is, amikor a várostól tovább tolták a várfalak teljes északi részét és az északkeleti erődítés több szakaszát. A város területe így több mint egy hektárral nőtt. A város-erődítés további változtatásait befolyásolták a tüzérség szükségletei, az eredeti falakat tehát ennek megfelelően módosították. A város védelmét megerősítendő basztionos építmények utolsóinak egyike volt a város déli oldalán fekvő ötszögű Citadella (Fellegvár). A még be nem fejezett Citadellát Thököly kuruc katonái foglalták el 1682 nyarán. Hogy a Citadellából immár senki se tudja veszélyeztetni a várost, Thököly leromboltatta a Citadella Kassa Alsó-kapujával szemben fekvő két bástyáját. A megkezdett munkálatokat már senki más nem igyekezett befejezni. A Rákóczy-felkelés leverése után a erődítés építményei folyamatos hanyatlásnak indultak, minek eredménye, hogy mára már csak a védőrendszer néhány egyedülálló eleme maradt fenn, mint például a korvíni erődítés, egy kisebb körbástya, a Hóhér-bástya, a Malom-bástya, két olaszbástyának a romjai, a luxemburgi erődítés hosszabb szakaszai, a pártázatos várfal nyugati része, sőt egy Árpádkori céh-torony is, mely részben a mai kálvinista templom-hajójába, részben az ún. Hóhér-lakásba lett beépítve. Kulcsszavak: Kassa. Fortifikáció. Építészet. A város építése. A városerődítésekről elmélkedve csak kevesekben merül fel a gondolat, hogy komplikált mérnöki műről van szó. Tény, hogy nagyobb területen fekvő és hányatott múltú városok esetében, amelyek közé Kassát is sorolhatjuk, szó szerint évszázadokon keresztül építették, átépítették, majd rövid idő alatt hihetetlen építészeti változásoknak vetették alá a város védelmi rendszerét. Sok esetben megdöbbentő a felismerés, hogy a maga módján több katedrálisnál is jóval összetettebb műről van itt szó. Kassa legrégibb erődítésének keletkezését korábban a 14. század kezdetére helyezték. A 90-es években végzett főutcai ásatásoknak köszönhetően végül sikerült pontosítani az első védőfal keletkezésének az idejét körül. Ekkor a kassaiak, a szokásoktól eltérő, nem tipikus méretű, 125 cm széles fallal vették körül a várost, amelynek pártázata egy kijárat nélküli, árkádos 204

205 kőfolyosóhoz hasonlított. Ebbe a védőfalba építettek be három zárt városkaput a Felső-, az Alsó- és a Rothadó-kaput és valószínűleg 32 szögletes tornyot is, amelyeknek város felé néző oldala nyitott volt. Az egyes tornyok létezését ma már csak feltételezhetjük. A Felső- és az Alsó-kapu alatt vízelvezető-árok épült, amely a középkorban Fehrenbach néven ismert Csermely patakot vezette be a városba, illetve ki belőle. Ehhez hasonló városerődítés akkoriban inkább a német területekre volt jellemző, a Kassához legközelebb fekvő európai városok közül csak az erdélyi Segesváron (Schäsburg, ma: Sigishoara, Románia) láthatunk hasonlót. Ez az első erődítési vonal még vizesárok nélkül épült. A városfalat jellegzetes sárga színű kőből (paleo-riolit) építették, amelyet a közeli Várhegyen (Hradová) fejtettek. Ezért jogos a feltételezés, hogy Fel-Kassa adományozásának nem volt-e elsődleges célja az, hogy a város építőanyagforráshoz jusson. A tornyokat és a kapukat már a kezdetekben a város különböző céhei foglalták el. Keletkezésének időszakára utalva az első erődítést Árpád-kori erődítésnek nevezhetjük, bár jól szolgált az Anjou-korban is után az erődítés nyugati része tűzvészben károsodott. A javításokat már új építészeti stílus jellemezte, a javított szakaszokat zöldes színű filitpalából építették újra, a falakat két méterre szélesítették ki, amelyekbe két új zárt tornyot is beépítettek. Valószínűleg ugyanekkor két helyen is áttörték a városfalat, és ott két új kaput helyeztek el a Molnár-kaput és a Festett-kaput. Mindezek a beavatkozások a Luxemburgi Zsigmond-korabeli erődítésrendszer első építészeti fázisának tekinthetők. A század fordulóján, a Zsigmond-korabeli erődítésrendszer építése második fázisának részeként, a város köré egy új, alacsonyabb, pártázatos városfalat húztak, méterre az eredeti Árpád-kori erődítéstől. Végre felépült a vizesárok és a rajta átvezető fahidak. Új, nagyobb városkapuk jöttek létre, amelyek részben a pártázatra is kiterjedtek. Megerősítették a városfalakat, helyenként, az utcák és a városfalak érintkezésénél, négy méter szélességre. Korábban úgy vélték a kutatók, hogy ez a tüzérség bevetésének legrégibb bizonyítéka Magyarországon. Luxemburgi Zsigmond váratlanul hosszú ideig uralkodott, ezért kezdetét vehette a kassai erődítés építésének harmadik luxemburgi fázisa is. Északon és részben északkeleten kitolták a városfalakat, így Kassa területe több mint egy hektárral nőtt. Az így szerzett új területet a város fegyvertár és ágyúöntőműhely építésére használta ki. Következésképp új Felső-kaput kellett építenie, amely alatt már nem folyt patak a patakot a kapu mellett húzódó városfal alatt vezették be a városba. Az 1430-as években megkezdett építkezés harmadik fázisát nem sikerült befelyezni, egyrészt az uralkodó halála miatt, másrészt, mivel Jiskra seregei egyre inkább veszélyeztették Magyarország felső részeit. Ekkor a városfal északkeleti részét gyorsan visszavezették az eredeti Árpád-kori erődítés vonalába, ezért ezen a helyen a városfal, jellegzetesen, úgymond visszaugrik. 205

206 Az 1440-es években Jan Jiskra huszita vezér, szokásához híven, Kassán is korszerűsítette a város erődítését, és a városkapuk elé masszív, patkó alakú barbakánokat (elővárakat) építtetett. Ezeket vizesárokkal vetette körül, amelyeken már kőhidak vezettek át. A városfalakon oldalazó védelmi tüzérség jelenlétét bizonyítják az ásatások során a barbakánokon talált, kőből faragott ágyúgolyók. A legnagyobb elővár, amely akár kisebb erődítményként is szolgálhatott, a mai Hóhér-bástya volt. Miután Korvin Mátyás uralkodása idején megnyugodtak a viszonyok, figyelemreméltóan tovább tökéletesítették a cseh testvérek művét. Az 1460-as évek jelentik az első, ún. Mátyás-kori fázist, amely során az Alsó-kapu barbakánjában új, kétkamarás torony épült, a vizesárok feletti billenőcsapóhíddal. Említést érdemel az a hármas kőhíd is, amelyet a Hóhér-bástya, azaz a Festett-kapu elé építettek. A barbakánt körülvevő falat nyolc méterre szélesítették ki és kilenc ívelt lőrést helyeztek el benne. Ez a fajta védelem már a reneszánsz erődépítés jeleit viseli. A Hóhér-bástya egyedi vonása, hogy a kamrák oldalfalait kőből építették, belül viszont agyaggal voltak kitöltve. Először vagyunk tanúi Kassán annak, hogy a kő és az agyag együttes alkalmazásával nagyobb rugalmasságot, ezáltal a tüzérségi ágyútámadás elleni jobb ellenállóképességet biztosítottak a városnak. A múltban felmerült, hogy az elővár építését három neves olasz építész is befolyásolhatta név szerint Aristoteles Fioravantus, Pietro Solari és Pašo Mišelievič (dubrovniki horvát mérnök), akik valószínűleg átutaztak Kassán, de ezt a feltételezést máig nem sikerült igazolni. A Mátyás-kori városerődítés építésének második szakaszáról biztosan tudjuk, hogy az 1484 elején indult meg. Nyilvánvaló, hogy itt egy teljesen új védelmi rendszer felépítéséről volt szó. A kőből épült városfalakba kör-alakú bástyákat (rondellákat) építettek, amelyekből a tüzérség oldaltűz alá vehette a támadókat. Az új városfal a város határától ötven méternyi távolságban épült. Az eredeti vizesárok a két városfal közé került, ezért a Mátyás-kori erődítés elé új árkot kellett építeni. A Felső- és az Alsó-kapu elé új kőhidakat, a Mátyás-kori városfalakba pedig nagy valószínűséggel új kapuátjárókat építettek. Az új városfal építését a város keleti részén kezdték meg. A Korvin Mátyás halála után megüresedett trónért fellobanó harc miatt azonban ben megszakították a munkálatokat. A városfal be nem fejezett végeit Kassa ekkor keresztfallal csatlakoztatta az Alsó- és a Felső-kapu környékén. Valószínűleg ekkor épült az ideiglenes városkapu is a későbbi Molnár-bástya helyén. A munkálatok még évekkel Jagelló Ulászló hatalmának megszilárdítása után sem folytatódtak. Mikor végre újraindult a városfal építése, ez a város nyugati oldalán és más műszaki elvek szerint történt a kőfal hátoldalát valószínűleg már akkor vastag földgáthoz támasztották. A Mátyás-kori erődítés valójában mint Jagelló-kori lett befejezve. Végül ezt az erődítésrendszert sem fejezték be teljes egészében. Csak a nyugati része épült meg, a Felső-kaputól a Rothadó-kapuig. A Rothadó- 206

207 kaputól az Alsó-kapuig nyúló rész fedetlen maradt, valószínűleg Magyarország felosztása és Kassa Szapolyai általi elfoglalása miatt. Bár nagyon tökéletlenül, végül a hiányzó szakaszt is megerősítették a palánkokból épített fa agyag védőfalba atipikusan sűrűn kis körbástyákat helyeztek el, amelyeket természetesen szintén olcsó agyagból építettek. A védőfalnak ez az utolsó része valószínűleg körül jött létre. Ezt követően hosszabb időre a császári erők vették át a hatalmat Kassán, ami városerődítés hanyatlásának a végét jelentette. Néhány évig itt tevékenykedett Felice da Pisa olasz mérnök. Átépítette az Alsó-kapu elővárát, ahol neki köszönhetően jelentek meg a caponierek elődjei nyarán forradalmi esemény hagyott nyomot a városon Schwendi Lázár császári generális és felső-magyarországi főkapitány az addig rondellás védőrendszer átépítésébe kezdett, és a városfalba beépítette az akkor legmodernebb bástyás védelmi elemeket. Az átépítés folyamán megőrizték az eredeti védőfalakat. A stratégiailag előnyös helyeken ezekhez építették hozzá a hatalmas bástyákat. Három ilyen építmény keletkezett a Kassát védő fal északi és északnyugati részén a Tompa-, a Tégla- és a Molnár-bástya. Ezek még úgynevezett olaszbástyák voltak, lehetséges, hogy egy eddig ismeretlen olasz mérnök tervei alapján épültek. Több oka is volt annak, hogy Kassa mint gazdasági és kulturális központ hanyatlani kezdett, ugyanakkor egyre nőtt a jelentősége mint erődvárosnak. Kassa védelméhez több közeli városnak is hozzá kellett járulnia. Amikor idehelyezték a felső-magyarországi kapitányság székhelyét, az Alsóés a Felső-kapu kivételével befalazták az összes többi városkaput. Daniel Specklin német hadi építésznek köszönhető, hogy aránylag korán bírálni kezdték az olaszbástyák építését. Az olasz Nicola Angielinivel közösen ők a szerzői a Kassát védő városfal két legrégibb, máig meglévő vázlatának (1573-ból és 1577-ből), amelyekből részben következtetni tudunk a korábbi építészeti beavatkozásokra is. Angielini javasolta, hogy Kassán nagy fülesbástyákat építsenek. Specklin mint császári védőrendszeri tanácsos, ellenezte ezt az ötletet. Így Ottaviano Baldigari vezetése alatt német típusú bástyák építésébe kezdtek, vastag földgátakat emelve a város köré. A 16. század végére gyakorlatilag készen állt a város basztionos védelmi rendszere, amelyet összesen hét bástya alkotott. Ismereteink szerint legalább három bástyának akkor még nem volt meg a végleges alakja a Molnár-, a Bethlen- és a Vas-bástyának. Itt azonban meg kell jegyezzük, hogy a bástyák ezen elnevezései a 18. századból származnak. Annak ellenére, hogy a 17. században egyik Habsburg-ellenes rendi felkelés követte a másikat, a város egyik kézből a másikba került, Kassa városerődítését mégis tovább tökéletesítették körül Bethlen Gábor Maurizio Venieri mérnökre bízta az Alsó-kapu bástyájának átépítését és ennek ütegbástyával, ún. kavaliérrel való kiegészítését. Ettől kezdve a bástya Bethlen nevét viselte. Vas Mihály városbíró 1630-ban kőfallal erősíttette meg a Molnár-bástyát körül öltött végleges alakot a Vas-bástya. Az eredeti 207

208 Árpád-kori erődítés belső kerületén ekkor jött létre négy tüzérségi ütegbástya a Mészáros-, a Rothadt-, a Vas- és a Kovács-bástya, valamint végre basztionos védelmet kapott a külső városfal Rothadó- és Alsó-kapu közötti része is, ami miatt le kellett bontani a védőfal palánkból épült szakaszát. Kassa védőfalának középső része csak keleten nem volt védve basztionokkal, de éppen ezen a helyen emelkedett a hatalmas Hóhér-bástya, amely sokáig egyfajta kényszerű bástya szerepét is betöltötte után végül eléje is basztionos földgátat emeltek. Ennek köszönhetően az építmény az utókor számára is látható maradt, mint az egyedüli földszínen megőrződött kassai barbakán. A basztionos erődítés-rendszer építésének egyik utolsó szakasza volt az ötoldalú citadella építése a város déli oldalán. A császári hadsereg 1671 augusztusának elején kezdte meg a munkálatokat. Felső-Magyarországon akkor Paris Spankau volt a kapitány, Germanik Strassoldo volt a citadella építésvezetője, a terveket Jakub Van Holst készítette. A kassai citadella állítólag az Odera-menti Frankfurtban álló citadella másolata volt. Bástyáinak a Temető-, Malom-, Claudia-, Montecuccoli- és Leopold-bástya neveket adták. A citadellát széles vizesároknak kellet volna körülvennie, amelyet már nem érkeztek feltölteni vízzel. A tervek szerint a citadellán belül kellett legyen templom, kaszárnyaház, hadianyagtár, élelmiszerraktár és több kút is, amelyekből egyik sem épült fel nyarán kuruc seregek foglalták el a bejezetelen citadellát. Thököly parancsára eltávolították a Déli-kapuval szemben fekvő két basztiont, hogy a citadellából többé ne lehessen veszélyeztetni az időlegesen kuruc várost. A megcsonkított citadella Kassa 1685-ban rajzolt vázlatán is látható. Építését később már senki nem akarta befejezni. A basztionos erődítés építésének utolsó szakaszához érkeztünk, amelyet II. Rákóczi Ferenc indítványozott az között. Az északi, nyugati és déli városfalakon lőréseket, fedett folyosókat, gyülekezőhelyeket, az árok külső oldalán kontraszkarpot (ellenlejtőt) építtetett, de főleg megjavíttatta a külső vizesárkot, amely gyakorlatilag egy elhanyagolt szennycsatorna volt csak. A városfalak déli és keleti részén négy előretolt pajzsgátat (ravelint) létesített, amelyek Szent-Károly, Jenő, József és Péter nevét kapták. Mint az ötödik, a város védelme szempontjából nagyon hasznos ravelin szolgált a befejezetlen, csonka citadella. Az építés ösztönzője Rákóczi francia hadmérnöke, Le Maira volt. Említést érdemel, hogy ezekben az években vették utoljára hasznát a céhek által elfoglalt Árpád-kori védőtornyoknak. Természetes, hogy akkor már csak mint hátvédelmi építmények szolgáltak. A Rákóczi-felkelés bukása után a kassai erődítmény-rendszerre új jövő, azaz folyamatos hanyatlás várt ban még felmerült, hogy összekötik a városerődítést és a citadellát. Joseph Renaud, Kassa francia parancsnoka személyesen mérlegelte ezt a lehetőséget, mégis belekezdtek a citadella fokozatos lebontásába. A Magyar Királyság töröktől veszélyeztetett határa visszahúzódott a Balkánra. Kassa mint erődváros jelentőségét vesztette. Az 208

209 erődítés esetleges felújítására vonatkozó két utolsó utalás 1747-ből, Claude de Rochelle mérnöktől származik, és a mai várospark területén lévő redutákon található. A 18. század második felétől a város irataiban több utalást is találunk a kassai erődítés hanyatlására vagy katonaitól eltérő célú használatára. A pajzsgátakon gyümölcsös-kertet telepítettek, a városkapuk tornyait raktárként használták, a városfalak közötti térségben pedig lőpor- és salátromraktárt helyeztek el. A Molnár-bástya hátoldalán ún. laboratórium jött létre. Ez alapjában véve katonai manufaktúra volt, ahol lőport gyártottak. A Lodovic Marini mérnök által vezetett fortifikációs szakemberek csoportja 1781-ben dolgozott ki egy addig szokatlanul részletes dokumentációt a kassai városfalak állapotáról a császári katonai tanács számára. A jelentés nagyon kedvezőtlenül értékelte a legrégebbi, azaz az Árpád-kori erődítés állapotát, több szakaszának teljes lebontását javasolta. Rámutatott arra, hogy a pártázaton gyakran csűrök és fészerek lettek elhelyezve, a céhtornyok nagy része romba dőlt. Két évvel később, 1783-ban, maga II. József császár látogatott Kassára a neves fortifikációs építész, a Terezini városerőd építője, Carlo Anselmo Pelegrini kiséretében. A kassai bíró kérelmére beleegyeztek a befalazott Rothadó-bástya teljes lebontásába. Ezt követően rohamosan tűnni kezdett a város erődítésének több más létesítménye is. Hogy a városból kivezethessék az utcákat, sok helyen lebontották a városfalakat. Az agyagból épített basztionokat a külváros terepének feltöltésére használták fel. Megmaradt azonban az erődítés több olyan része, amelyekben városi manufaktúrák voltak elhelyezve erre példa a Hóhér- és a Malom-bástya ben, az egykori Festett-bástya helyén kezdték el építeni a református templomot. A templom tornyát éppen a bástya alapjain építették fel. Amikor 1807-ben Jan Nepomuk Chunert mérnök kidolgozta Kassa lenyűgöző térképét, a várost már mint egykori végvárat említette (Ehemalige Grenz Festung). Az erődítés előtt lévő félsíkokat egész a 19. század második feléig mint városi sétányt használták. Később ez a terület is fokozatosan beépült. Az agyagból épített basztionok és a pajzsgátak már rég megsemmisültek, megmaradtak azonban az erődítésrendszer fallal megerősített részei a Mátyás-kori városfal, egy kisebb körbástya, a Hóhér-bástya, a Molnárbástya, két olaszbástyának a romja, a Zsigmond-kori erődítés hosszabb szakaszai, a nyugati oldalon lévő pártázat és az Árpád-kori erődítésből megmaradt egyedüli céh-torony, amely részben a református templomba, részben pedig az ún. hóhér-lakásba lett beépítve. Kassa városerődítésének a történelmét a 19. századtól kezdték el fokozatosan felfedezni és rekonstruálni, enek a folyamatnak köszönhetjük az utolsó tizenhét év számos régészeti kutatásának eredményeit. 209

210 Melléklet 1. ábra. Kassa az Árpád és az Anjou korban ( ). 2. ábra. Kassa a mohácsi csatától a Bocskai-felkelésig ( ). 210

211 Irodalom Duffy, Christopher: Kameň a oheň (Kő és tűz). Brno 1998 Duchoň, Jozef: Košická citadela (A Kassai citadella). In Pamiatky a múzeá 3/1993 Duchoň, Jozef: Dolná brána, rukopis (Az Alsó-kapu, kézirat). Košice 1999 Duchoň, Jozef: Citadela, citadella. In Košický večer Duchoň, Jozef: Mariniho plány košickej fortifikácie z roku 1781 (Kassa erődítésének tervei Marinitől). In HC 33/2002 Duchoň, Jozef: Mlynská brána (A Molnár-kapu). In Košický večer, 6. és Duchoň, Jozef: Fortifikácia Košíc arpádovského a anjouovského obdobia (Kassa erődítése az árpádi és az Anjou-korban). In HC 35/2004 Duchoň, Jozef: Mlynská bašta (A Molnár-bástya). In Košický večer, és Duchoň, Jozef: Rákoczy Kassája, Kassa 2004 Duchoň, Jozef: Luxemburská fortifikácia Košíc (Kassa luxemburgi erődítése). In HC 36/2005 Duchoň, Jozef: Fortifikácia Košíc v časoch Jána Jiskru (Kassa erődítése Jan Jiskra korában). In HC 37/2006 Duchoň, Jozef: Dve stavebné fázy košického opevnenia (A kassai erődítés két építészeti fázisa). In 38/2007 Ďurišová, Marcela: Opevnenie Košíc (Kassa erődítése). In Archeologia Historica 29/2004 Ďurišová, Marcela: Horná brána, predbežná nálezová správa (A Felső-kapu, előzetes helyzetjelentés). Košice 1996 Fiala, Andrej: Katova bašta mestského opevnenia v Košiciach, nálezová zpráva (A kassai városerődítés Hóhér-bástyája, helyzetjelentés). Bratislava 1975 Gašaj, Dárius Duchoň, Jozef: Katova bašta v Košiciach (A Hóhér-bástya Kassán). In HC 32/2001 Halaga, Ondrej: Dvojité Košice a ich opevnenie, separát (Kettős Kassa és védelme, különnyomat). Košice 1990 Lichner, Ján: Stavebný charakter mestských hradieb... (A városfalak épületi vonásai). In Vlastivedný časopis 1/1964 Magiorotti, Leone Batista: L Opera del genio Italiano all estero, Architetti e architetture militari, 19?? Oroszová, Martina Žažová, Henrietta: Košická citadella (A Kassai citadella). Bratislava

212 Plány Košíc z Generallandesarchívu v Karlsruhe (Kassa tervei, Karlsruhe-i Állami Levéltár) Plány Košíc z Kriegsarchívu vo Viedni (Kassa tervei, Bécsi Katonai Levéltár) Plány detailov košického opevnenia z Východoslovenského múzea v Košiciach (Kassa erődítésének részletes tervei, Keletszlovákiai Múzeum, Kassa) Relation správa o stave Košíc a ich opevnenia, MOL sekcia E 158 Conscr. port. B 918 (Relation jelentés Kassa város és erődítésének a helyzetéről) Romaňák, Andrej Picková, Věra: Pevnostné sústavy (Erődítésrendszerek Daniela Specklina). In Historie a vojenství 197? 212

213 Kassa mint a török elleni védelmi vonal része a 17. században Orosová, Martin Kučerová, Bodnárová Katarína Absztraktum A 16. század felétől Kassa fontos szerepet játszott az Oszmán birodalom terjeszkedésének meggátolásában. A legjobban kiépített városfalakkal rendelkezett, itt volt a Felső-magyarországi Kapitányságnak és a császári zsoldosoknak a székhelye, továbbá császári fegyvertár, ágyúöntödék, lőportárak, és más katonai áruk raktárai. Magyarország keleti részén való kedvező földrajzi fekvése miatt a Habsburg-ellenes felkelőket is vonzotta, akik Kassát ellenállásuk központjává tették. Ezt próbálta meggátolni I. Leopold császár, aki basztionos erődítményt citadellát akart építeni a városfalakon túl, mely egyrészt békét kellett hozzon a város életébe, másrészt mint török ellenes erőd is kellett szolgáljon. A citadella terve Jakub von Holst (1609, Marienburg 1674, Bécs) műve, aki tapasztalt német mérnök, erőd-építő és főszállásmester volt ban a császári tüzérség parancsnokának és főmérnökének nevezték ki. Kulcsszavak: Jakub von Holst. Udvari Katonai Tanács. Kassai Citadella. A 17. század második felében Bécs végérvényesen a német-római császárok állandó székhelye és a Habsburg-monarchia fővárosa lett, itt székeltek a legfőbb királyi hivatalok: a Titkos-tanács (Geheimer Rath, 1527), az Udvari Kancellária (Hofkanzlei, 1528), az Udvari Kamra (Hofkammer, 1528), az Udvari Haditanács (Hofkriegsrat, 1556), a későbbi centralizált monarchia új központi hivatalainak elődei. 1 Az Udvari Haditanács legfőbb feladata az oszmánok elleni védelem, a császári hadsereg vezénylete, zsoldosok verbuválása, a határvédelmi vonal kiépítése, erődítmények korszerűsítése, ezek állománnyal és parancsnoksággal, valamint fegyverrel, hadianyaggal és élelmiszerrel való ellátása, valamint más szükséges termékek raktározása volt. Hadászati, stratégiai és gazdasági szempontokat figyelembe véve, I. Ferdinánd Magyarország területét hat főkapitányságra osztotta fel. 2 A mai Nyugatés Közép-Szlovákia területén feküdt a Bányavidéki Főkapitányság, amely Pozsonytól egész Gömörig és a Szepességig terjedt, 1559-től a Felső-Magyarországi Főkapitányság alá tartozott Északkelet-Magyarország tizenhárom megyéje (a mai Kelet-Szlovákia, a Tisza-mente és Ukrajna egy része), székhelye Kassán volt. Az oszmán hódítás elleni magyar védelmi rendszer nem kevésbé fontos részét képezték a határon fekvő erődítmények, amelyeket kinevezett kapitányok felügyeltek (Grenzoberst, supremus capitaneus confiniorum), székhelyük a főbb erődítményekben volt (Haupfestung), és parancsnokságuk 1 DANGL, Vojtech KOPČAN, Vojtech. Vojenské dejiny Slovenska II. zv (Szlovákia hadtörténete, II. kötet, ). Bratislava : Ministerstvo obrany SR, 1995, o. ISBN DANGL, V. KOPČAN, V. Vojenské dejiny Slovenska..., 53 o. 213

214 alá tartoztak a kisebb erődítmények, várak és megerősített városok (Grenzfestungen, confinia) éppúgy, mint az egész közeli térség. Az erődítmények és a kapitányságok parancsnokai gyakran ugyanazok a személyek voltak. 3 Az erődítmények jelentősége az aktuális politikai és katonai helyzet szerint változott. A haderők új típusú szervezésének vagyunk tanúi, amelyben már nem játszottak fő szerepet a nemesek és földesurak nádor vezetése alatt hadba indult fegyveres csapatai, hanem helyüket átvették az Udvari Haditanács, illetve az uralkodó által kinevezett kapitány vezetése alatt álló idegen zsoldosok seregei. A 15. század végétől megváltozik a háborúzás módja, nagy szerepet kapnak a különböző lőfegyverek. Ennek a változásnak közvetlen következménye az erődítmények építése és a tüzérség megerősítése. A középkori várak védelmi képességüket vesztik, Magyarország katonai szempontból teljesen felkészületlen erre az újfajta harcmódra. Az 1529-től oszmán támadásokkal ostromolt várak nagy része ráadásul vagy meggyengült, vagy megrongálódott. 4 Elkerülhetetlen a korszerűsítés. Az Udvari Haditanácsnak ezért nem csak jó hadvezérekre és tüzérnökökre volt szüksége, hanem mérnökökre, építészekre, építőmesterekre és más építészeti szakemberekre is. A harmincéves háborúban szinte szabályszerű volt, hogy a hadépítészek egyúttal katonai tisztviselők és parancsnokok is voltak, mint Jacob von Holst ezredes, az Udvari Haditanács hadépítészeti szakembereinek egyike, életrajza Franz Peter Wanek osztrák művészettörténész kutatásaiból ismert. 5 A poroszországi születésű Jacob von Holst (1609, Marienburg 1674, Bécs) Brüsszelben és Hágában tanult erődítés-művészetet, itt szerezte meg tudományos könyvtárának első, geometriával és geodéziával foglalkozó könyveit. Gyűjteménye Hollstein-Herberstein-Bibliothek néven ma a Grazi Egyetemi Könyvtárban van elhelyezve. 6 Kezdő mérnökként Georg Wilhelm brandenburgi választófejedelem szolgálatába állt, három év alatt gyalogsági kapitányi rangig (Hauptmann) jutott, számos ütközetben és ostromban vett részt, ugyanakkor építőmesterként (Festungsbaumeister) is dolgozott a régi brandenburgi erődítmények korszerűsítésénél és újak építésénél. Miután egy ostromban súlyosan megsérült, 1637-ben újra bekapcsolódott a harcokba Dömitznél, amely egy fontos mecklenburgi bástyás erődítmény Hamburg és Berlin között, az Elba folyó partján. Holst 28 évesen az erőd kapitánya lett, és 1638-ban Hydde Hoerenken mérnökkel közösen indítványozták a Berlin mellett fekvő reneszánsz Spandau citadella kibővítését, majd Landsberg an der Warthe erősségét építette át. Adam von Schwarzenberg gróf brandenburgi 3 PÁLFFY, G. Kerületi és végvidéki fõkapitányok..., 257. o. 4 DANGL, V. KOPČAN, V. Vojenské dejiny Slovenska..., 24-25, o. 5 WANEK, Franz Peter. Die Porträtbüste des Jacob von Holst. Ein unbekanntes Werk Francesco Mangiottis. In Österreichische Zeitschrift für Kunst und Denkmalpflege, roč. 62, 2008, č. 1, 2008, o. 6 ZOTTER, Hans. Die Hollstein/Herberstein Bibliothek. [online], cit. [ ]. az interneten lásd: < 214

215 helytartó parancsára védelemképes állapotba kellett állítania Berlint, miután elővárosait felgyújtották. Főstrázsamesterként (Obristwachtmeister) kinevezték a brandenburgi erődítmények műszaki főfelügyelőjének ben III. Ferdinánd császár Holstnak nemesi rangot adományozott, a Brandenburgért és a császárságért tett szolgálatainak elismeréseként ban mint erődmérnök és parancsnok elkészítette Küstrin (mai nevén Kostrzyn, Lengyelországban) 7 és Peitz erődítmények kibővítésének meg nem valósított terveit. A svédlengyel örökösödési háború alatt ( ) Holstot a brandenburgi vezérkarban főszállásmesternek (Generalquartiermeister) nevezték ki, 1656-ban ő helyettesítette Berlin parancsnokát, ekkor állt meg Berlinben az osztrák császári seregek fővezére, Raimondo Montecuccoli ( ). Joggal feltételezhetjük, hogy Holstot épp Montecuccoli hívta meg Bécsbe, aki az Udvari Haditanácsnál javasolta mint erődítési és tüzérségi szakembert. Holst ennek köszönhette főmérnöki (Ober-Ingenieur) és császári tüzérségi ezredesi (Artillerie-Obristen) kinevezését tól 1674-ig, haláláig, Holst fő feladata a határon fekvő erődítmények kibővítése és kiépítése volt. Munkatársa leggyakrabban Lucas Georg Sicha, a szintén neves mérnök és erődítési mester volt ben Holst Zrínyiújvárra látogatott, az új erődbe, amelyet egy évvel korábban kezdett el építeni Zrínyi Miklós horvát bán. Ismert a tokaji erődítmény kibővítésére kidolgozott tervük 1664-ből, amelynek a Tisza menti városok és települések védelmét kellett volna szolgálnia és 1666 között a török által lerombolt Zalaegerszeg erődítményének újjáépítésén dolgoztak. Az évi török háborúban Holst a császári tüzérség parancsnoka volt, de a török által elfoglalt kanizsai vár ostroma sikertelen maradt, és nem sikerült megvédenie Zrínyiújvár erődjét sem. A szentgotthárdi győztes csatában Montecuccoli vezetése alatt harcolt mint tüzérségi parancsnok. Kassát majd húsz éven keresztül Szapolyai János ellenkirály, majd özvegye, Jagelló Izabella uralta egészen 1522-ig. Amikor a város végre visszakerült I. Ferdinánd kezére, Kassán királyi fegyvertár épült, és megerősödött Kassa stratégiai szerepe is Felső-Magyarország védelmében ben Kassa a felső-magyarországi főkapitány székhelye lett (supremus capitaneus regni Hungariae superiorum, Feldoberst/Generaloberst Oberungarn), főkapitánynak Telekessy Imrét nevezték ki. 10 A császári beruházásoknak és 7 SCHARFE, Wolfgang. Festungspläne. Küstrin, s. 4. [online]. Kép Jacob Holst: Cüstrin wie es gewesen Anno Kézzel festett, kolorált terv, Deutsche Staatsbibliothek Berlin, SX 22185/25. [Cit ]. az interneten lásd: < kap3_1_1-04.php3> 8 KARSAY, Ferenc. A Törökvilág néhány térképeról. [online]. In Geodézia és Kartográfia, 2003, č. 6, o. [cit ]. Az interneten lásd : < szaklap/2003/06/8.pdf> 9 OROSOVÁ, Martina ŽAŽOVÁ, Henrieta. Košická citadela. (A Kassai Citadella). Bratislava : Pre Aupark Košice A 21, 2011, 45. o. 10 PÁLFFY, Géza. Kerületi és végvidéki főkapitányok és főkapitány-helyettesek Magyarországon a században. In Történelmi Szemle, 1997, XXXIX, 2 sz. 272 o.; PÁLFFY, A főkapitányi hadiipari műhely kiépülése Kassán, és nyersanyagellátó forrásai, 184 o. 215

216 kiváltságoknak köszönhetően, Kassa néhány éven belül a fegyvergyártás felső-magyarországi központja lett. Itt összpontosult a hidegfegyverek és a lőfegyverek gyártása, a lőpor- és lőszergyártás, a tiszai hajógyártás. A főkapitányság székhelyén állomásozó császári seregeket a császári fegyvertárból, ágyúöntődéből, élelmiszerraktárból, pékségből, sörfőzdéből, malomból, borés sörpincéből, magtárból, lőpor-malomból, fűrésztelepből, hámorból, ágyúgolyó-tárból, fegyvertárból és salétromraktárból látták el. 11 A császári helyőrség azonban nem volt elég nagy ahhoz, hogy a katonai hatalom ténylegesen is ide összpontosuljon. Annak ellenére, hogy Kassa védőfal-rendszere az egyik legjobb volt a Magyar Királyságban, mégis aránylag könnyen bevették a felkelők, 1604-ben Bocskai István, 1619-ben Bethlen Gábor, 1644-ben I. Rákóczi György, 1682-ben Thököly Imre, végül 1704-ben II. Rákóczi Ferenc. 12 Az oszmánok azonban soha nem ostromolták a várost. A bécsi udvar a rendi ellenállás időszakában Kassát megbízhatatlan stratégiai pontnak tekintette, és a Wesselényi-féle összeesküvés leleplezése után, 1671-ben radikális megoldáshoz nyúlt. Felső-Magyarország fővárosába és a főkapitányság székhelyére megbízható emberét, von Holst ezredest küldte. Jacob von Holst 1671 júniusában érkezett a behódolt Kassára. Először Paris von Spankau generálisnál jelentkezett, közösen járták meg a Kassát védő falakat, és ellenőrzték a védelmi rendszert. Holst az Udvari Haditanácsnak írt jelentésében megoldást [ígért] a kassaiak megbízhatatlanságára, és felvázolta egy citadella tervét, amelyet a városfalakon kívül, Kassa déli elővárosában kívánt felépíteni. Elképzelése szerint a citadella a törököt visszatartó erődítmény lett volna, egyben a császári katonákat elszállásoló kaszárnya, de szükség esetén ágyúit akár a város ellen lehetett volna fordítani. Tényleg eredeti, a magyarországi hadtörténetben addig soha nem látott tervről volt szó, miközben az ellenséges város citadellából való ostroma és bevétele akkor már aránylag elterjedt volt Nyugat-Európa városaiban. Az Udvari Haditanács valószínűleg már korábban is mérlegelte ezt a megoldást, de von Holst ezredesnek köszönhető, hogy az ötlet konkrét formát öltött. Von Holst a brandenburgi és a mecklenburgi erődítmények építésekor szerzett gazdag tapasztalataiból merítve, ötszög alakú, vizesárokkal körülvett, bástyás erődítmény építését indítványozta. Tervében egyedi módon kombinálta a falazott elemeket a földgátakkal. A bástyák gátjait alacsonyabb, megszakítás nélküli védőfallal vette körül, amelyet az eredeti források mint árokban lévő falat vagy pártázatos falat említenek. A fausse braye egyik falazott típusáról van szó, amely a francia Vauban tábornagy és hadmérnök kedvelt erődítési elemei közé tartozott. A citadella egy másik érdekes eleme volt a sisak (bonet), amely a belső oldalon a bástyák csúcsát támogatta, és amelyet a források mint szarvat vagy nyúlgátat említenek. Lehetővé tette, 11 OROSOVÁ, M. ŽAŽOVÁ, H. Košická citadela, o. 12 DANGL, V. KOPČAN, V. Vojenské dejiny Slovenska..., o. 216

217 hogy a citadella védői szabadon mozogjanak a citadella belterülete és a fausse braye második védővonala között. 13 Császári megbízással a kezében, Holst ezredes maga kezdte el irányítani a citadella építését. Amíg a déli elővárost védő falat lebontották és elvégezték a szükséges földmunkákat, von Holst kihasználta a nyári hónapokat, és ellenőrző körútra indult Felső- és Alsó-Magyarország más váraiba és erősségeibe. Jelentésében említette azokat a városokat is, amelyeken akkor haladt át, amikor Bécsből Kassára érkezett. 15 helyen állt meg: 1. Nielab Nyaláb, 2. Ibrani Ibrány, 3. Kischwarda Kisvárda, 4. Onot Onód, 5. Dioschgiőr Diósgyőr, 6. Zendra Szendrő, 7. Zatwar Szádvár (Szögliget mellett), 8. Putnock Putnok, 9. Devin Divény, 10. Bollog Balogvár, 11. Turno Tornai vár/torna, 12. Saroch Sáros, 13. Bergschloss Cassa Ilava mellett (?) rablók és felkelők tanyája, 14. Orawa Árva vára, 15. Lickowa/Likowa Likava szeptember 5-én tért vissza Kassára, az Udvari Haditanács számára összegezte megfigyeléseit, és jelentésének a következő címet adta Némely vár, határerőd és más felső- és alsó-magyarországi város leírása és a velük kapcsolatos javaslatok (Beschreibung etlicher bergschlősser, gränitz hauser, und anderer orten, in Ober, und Unter Ungarn, mit angehendendem guttachten). Jelentésében először részletezte a helyszínt, a vár helyzetét, fekvését, elérhetőségét, természeti adottságait, a közeli városokat, falvakat, folyókat, hidakat, gázlókat, továbbá hogy várról, nemesi birtokról vagy határerődről van-e szó. Ezt követte az objektum rövid leírása, majd az erődítési elemek műszaki állapotának az elemzése. Végül javaslatot tett bizonyos elemek építésének a befejezésére, átépítésére, lebontására, vagy azért, hogy növelje az erődítés által nyújtott védelem szintjét, vagy, hogy tejesen használhatatlanná tegye. 14 A citadella építésének felügyeletét Holst ezredestől később átvette munkatársa, Lucas Georg Sicha mérnök, de az építkezés csak nagyon lassan haladt előre, így a citadella végleges alakját az építmény tervezője már nem láthatta, mivel október 7-én Bécsben elhunyt. Holst ezredes maradványait az alsó-luzsicei Spremberg határváros közelében fekvő, Stradow nevezetű falucska középkori templomában lévő családi kriptában helyezték el. Holst 1659-ben vásárolt itt birtokot, amely Anne Elisabeth lányának lett a hozománya, amikor férjhez ment Ludwig von Pfuelhez (Pfuhl). A falu temploma egyaránt volt a Holst és a Pfuel családok temetkezési helye és 1984 között Stradow a barnaszén-fejtés áldozata lett. Ekkor itt komplex régészeti feltárást végeztek, és átkutatták a templomban lévő falazott kriptát is, ahol Jacob von Holst teste nyugodott. A koporsóján elhelyezett rézlap,a melyen Holst címere és egy felirat található, a sprembergi múzeumba került. A stradowi templomban mellszobor és címeres epitáfium emlékeztetett Jacob von 13 OROSOVÁ, M. ŽAŽOVÁ, H. Košická citadela, o. 14 Österreichisches Staatsarchiv Wien, Kriegsarchiv, Akten des Wiener Hofkriegsrates, 1671 September No

218 Hostra, a helyi földesúrra és a templom támogatójára ben mindkettőt áthelyezeték a sprembergi templomba. A gipszből készült mellszobor Francesco Mangiotti római szobrász műve, és Holst 60. születésnapjára készülhetett, esetleg a szentgotthárdi győztes csata emlékére. A kassai citadella csak rövid ideig állt fenn, az 1680-as években még nem volt megépítve a citadella összes erődítési eleme, ezt Szirmay András kapitány 1682 nyarán ügyesen kihasználta, és egy bátor éjszakai támadást indított, létrákkal megmászta a falakat, és Thököly Imre számára bevette a citadellát. A fellobbanó harcok folyamán a fausse braye-t legalább két ágyúgolyó érte, de nem rongálták meg súlyosabban a citadellát, az ágyúgolyókat a régészeti feltárás során megtalálták. Von Holst erődmérnök és császári tüzértiszt terve tökéletesen átgondolt építményt takart, Thököly azonban puskapor-töltetek segítségével semlegesítette a citadella erejét, hogy többé ne veszélyeztethesse a várost. Az Oszmán Birodalom veresége után a citadella török elleni katonai erődként is elveszítette funkcióját, majd az enyészetnek és tereprendezési munkáknak köszönhetően lassan teljesen eltűnt. 15 A kassai citadella, mint az egykori Habsburg Birodalom területén található összes más török ellen épített erőd, Európa történelmének fontos objektuma volt, ezeket a törökkori erődítményeket érdemes lenne közös kutatással feltárni és bemutatni. Irodalom Österreichisches Staatsarchiv Wien, Kriegsarchiv, Akten des Wiener Hofkriegsrates, 1671 September no Lausitzer Museenland Spremberg [online], cit ]. Elérhető a következő weboldalon: < action=view _article&f_action_id=8000> Dangl, Vojtech and Kopčan, Vojtech. Vojenské dejiny Slovenska II. zv , Bratislava: Ministerstvo obrany SR, Karsay, Ferenc. A Törökvilág néhány térképeról. Geodézia és Kartografia 6 (2003): [online]. [cit ]. Dostupné na internete: < honlap/magyar/szaklap/2003/06/8.pdf> Orosová, Martina a Žažová, Henrieta. Košická citadela, 45. Bratislava : Pre Aupark Košice A 21, Pálffy, Géza. A főkapitányi hadiipari műhely kiépülése Kassán, és nyersanyagellátó forrásai, 184. Pálffy, Kerületi és végvidéki fõkapitányok és fõkapitány-helyettesek Magyarországon a században. Történelmi Szemle 39, no. 2 (1997): a OROSOVÁ, M. ŽAŽOVÁ, H. Košická citadela, o. 218

219 Scharfe, Wolfgang. Festungspläne. Küstrin, 4. [online]. Obr Jacob Holst: Cüstrin wie es gewesen Anno Kolorált, kézzel rajzolt tervek, melyeket a Deutsche Staatsbibliothek Berlin, SX 22185/25. [cit ] őriz. Elérhető a következő weboldalon: < Wanek, Franz Peter. Die Porträtbüste des Jacob von Holst. Ein unbekanntes Werk Francesco Mangiottis. Österreichische Zeitschrift für Kunst und Denkmalpflege 62, no. 1 (2008): Zotter, Hans. Die Hollstein/Herberstein Bibliothek. [online], cit Elérhető a következő weboldalon:< /g-hollstein.php> 219

220 Kassa az európai várospolitika sodrásában Németh, István H. Absztraktum Az előadás Kassával mint a századi, Magyarország területén fellobbanó, Habsburg-ellenes felkelések fővárosával foglalkozik. Kassát mint a Székelyföldhöz közel álló régió központját mutatja be, mely a székely fejedelmek politikai ambícióinak állandó befolyása alatt állt. Az értekezés szintén igyekszik behelyezni Kassát az európai városi politika kereteibe. Ezért a felszólaló a politikai változásokat nem csak mint helyi vagy nemzeti jelenségeket tárgyalja, hanem összehasonlítja más európai országok városainak város-politikájával is. Kulcsszavak: Kassa század. Európai város-politika. A Habsburg Monarchián belül a Magyar Királyság a lázadások fő fészkeként jelent meg az osztrák és ezzel összefüggésben a nemzetközi irodalomban. A szemléletet nem csupán a történeti tények, vagyis az erdélyi fejedelmek támadásai, a Rákóczi-szabadságharc és legfőképpen az évi szabadságharc befolyásolták. A magyar történelemszemlélet ugyanis éppen így szereti/szerette bemutatni a Habsburg-magyar viszonyt, leegyszerűsítve az elnyomó és a jogosan lázadó kapcsolatára. Kassa hagyományosan ezen lázadások fővárosaként jelenik meg a magyar-szlovák és osztrák történeti tudatban. 1 A város politikatörténetét tekintve a kép helyes. Kassa története szorosan összefüggött az igen közeli Erdélyi Fejedelemség történetével és politikai ambícióival, így a fent említett jellemzők főként ebből a tényből fakadtak. A város történetének változásai ennek ellenére egy jól meghatározott várospolitikai keretbe ágyazhatók, amely nem nélkülözi az európai párhuzamokat, az európai városokban tapasztalható állami politika befolyását. Kassa már említett geopolitikai tényezői (Erdély közelsége, a Magyar Királyságon belüli periférikus hely), valamint a régióban és a Magyar Királyságban betöltött központi szerepe ezeket a tényezőket hozta felszínre, vagy e tényezőket erősítette fel. Ezeket a jelenségeket azonban együttesen kell vizsgálni, különben megítélésük erős torzulásokhoz vezethet. A jelenségek feletti ítélkezés amely gyakori a magyar és a szlovák történetírásban torzulása nem volt ritka eddig. Éppen ezért tanulmányunkban ezeket a fő tényezőket mutatjuk be, és igyekszünk elhelyezni az európai várospolitika keretei közé. A Kassán a században végbement politikai változásokat így nem helyi vagy legfeljebb országos jelenségként láttatjuk, hanem a többi európai államban lefolytatott várospolitikai jellemzőkkel összevetve. A korábbi szakirodalom e változások elemzését magyarországi és döntően negatív jelenségként, a nemzeti történetírás által erőteljesen képviselt Habs- 1 Pálffy

221 burg-ellenes éllel mutatta be. A végbement rekatolizáció esetében például a nemzeti oldalt mintegy a reformációval azonosították, míg a katolikus oldalt egyértelműen a Habsburgokkal, a bécsi udvarral, illetve a magyar katolikus nemesség nemzetellenes erőivel. Ezt az interpretációt erősítette az is, hogy a magyar nemzet államiságának fenntartóiként megjelenített erdélyi fejedelmek majd mindegyike a reformáció valamely ágának védelmezőjeként tűnik fel. Másrészt a 19. századi nemzeti ellenállás bástyájaként az erős rendi önkormányzatokat tekintették, így minden olyan beavatkozás, amely ezeket az intézményeket támadta, nemzetellenesnek minősült. 2 A városokra a kora újkorban azonban általánosan jellemző volt, hogy társadalmi és rendi összetételük jóval nyitottabb volt, mint a középkorban. A városok mind jobban beépültek az egyre központosítottabb állami igazgatásba. Ezt részben a közigazgatásban végbement változások okozták, részben a városi polgárság és a nemesség mind jobban egybefonódó társadalmi és gazdasági kapcsolatai. Ez utóbbi jelenség vezetett ahhoz a rendi értelemben vett nagyfokú keveredéshez, amely a kora újkor egyik legmeghatározóbb jellemzője. Emellett a kora újkor egyik alapvető jelensége volt az állam megerősödése, az államigazgatás hatáskörének kiterjesztése. Ennek első korszakában az állam elsődlegesen olyan területeken szivárgott be a városokba, amelyek a hadügy fejlődésével valamint (ezzel összefüggésben) az állami közigazgatás kialakulásával jártak együtt. A 16. századtól e tényezők változásai először a városokban létrejött katonai központok, az erődvárosok és a hivatali székhelyek illetve a rezidenciaközpontok tekintetében hoztak látható jeleket közigazgatási, jogi és társadalmi téren egyaránt. 3 A következő korszakban, azaz a 17. századtól kezdve az állami apparátus a társadalom egyre szélesebb rétegeinek mindennapjaiba igyekezett betekintést nyerni, majd abba mind nagyobb mértékben beavatkozni. Ez a törekvés együtt járt azzal, hogy a központosított, majd abszolutista állam a korábban tisztán a rendek, illetve azok képviselői által kizárólagosan irányított kérdésekben központi szabályozásokat vezetett be. Gondolunk itt elsősorban a 18. században állami irányítás alá került jobbágy földesúr viszony vagy akár a vallásügy, lelki gondozás, egészségügy, szegényügy stb. kérdéseire. Az abszolút uralkodó fennhatósága alatt kiépült az állami feladattá váló hadügy és a hadügyi finanszírozás, valamint a hatalom újszerű gyakorlásával összefüggésben az államhatalom más területein (adóigazgatás, bíráskodási gyakorlat, az egyes közigazgatási egységekhez kötött feladatok stb.) központosodás ment végbe és a legitimációjával megerősített államigazgatás feladatává vált. 4 A gazdaságtörténet a fiskális állam (Fiscal State) létrejötteként írja le a fenti átalakulást, mely kifejezés az okok és a megol- 2 Felhő 1946.; Szűcs 1963.; Špiesz 1983.; Špiesz 1991.; Kónya Friedrichs 2000.; Pils Asch Duchhardt 1996.; Asch 1999.; Duchhardt 1994.; Henshall 1992.; Heinrich 1981.; Vierhaus 1978.; Hanschmidt

222 dások közötti tisztán gazdasági, financiális viszonyt kiválóan fejezi ki. Ezek a jelenségek hatottak az uralkodó fennhatósága alatt álló városokra is. A polgárság tevékenységéből befolyó jövedelmek (egyre sokasodó adók, kereskedelmi bevételek stb.) mind nagyobb részét alkották az állami bevételeknek, így az állam és a tőkeerős polgárság egyre több közös érdekkel rendelkezett. 5 Emiatt néhol már kifejezetten a városok állami bürokratizálásáról, a városok állami közigazgatásba való betagozódásáról, kissé szélsőségesen fogalmazva, a városok államosításáról beszélnek. A lezajlott államigazgatási és várospolitikai változások következményeként tehát az addig zárt városi lét a 18. századra megszűnt, és helyét átadta a modern államba tagolt, ám robbanásszerűen fejlődő városoknak. 6 Fenti jelenségek főként a nyugat-európai államokban csúcsosodtak ki teljes mértékben, de tendenciájukat tekintve a Habsburg Monarchia minden tartományára is igaznak tekinthetjük. Igaz, ezekre az intézkedésekre egységesen szinte sosem került sor! Hiszen a monarchián belül a központosított várospolitika éppen a törzstartományok (Alsó-, Felső- és Belső-Ausztria, valamint a 17. századot tekintve Cseh- és Morvaország) esetében valósult meg a leghamarabb, mintegy fél évszázaddal korábban, mint a Magyar Királyságban! A Magyar Királyság ugyanis annak ellenére, hogy az ország a Habsburg Monarchia katonai és pénzügyi szempontból kétségkívül erősen központosított részévé vált, mégis megmaradt befolyásos és népes politikai elittel rendelkező rendi monarchiának is. A mohácsi ütközetet (1526) követően ugyanis mindkét fél felismerte, hogy a monarchia és a Magyar Királyság megvédelmezése érdekében kétoldalú kompromisszumokra kényszerülnek. Ennek következtében a magyar rendek politikai ereje az országon belül jóval erősebb maradt, mint a Habsburg Monarchia többi tartományának rendjei. Emiatt a magyarországi rendi önkormányzatok (vármegyék és szabad királyi városok) egyre szilárdabbá válva látták el feladataikat, ahogy a rendek kezében maradt a belpolitikai élet és az igazságszolgáltatás teljes körű irányítása is. A Magyar Királyság így a Habsburg Monarchián belül a legönállóbb és legerősebb rendiséggel bíró állam maradt. 7 E politikai szituációban élhettek jogaikkal, fejthették ki politikai érdekérvényesítő tevékenységüket azok a települések, amelyek az ún. szabad királyi városok közé tartoztak. E városok teljesen önálló, a királyi hatalomtól független önkormányzati jogokkal rendelkeztek már a 15. századtól. 8 Ennek ellenére a szabad királyi városok ekkor még csak bizonyos fokú rendi jogokkal rendelkeztek, és e rendi jogokkal nem élhettek a nemességgel egyenlő mértékben. Általánosságban kijelenthető, hogy a városok a középkori Ma- 5 Bonney 1999.; t Hart 1993.; O Brien Hunt 1993.; Cavaciocchi A városok államosításáról : Gerteis Lásd még: Rügge 2000.; Tilly Blockmans 1994.; Cowan 1998.; Riis Strømstad 1978.; Marraud 2009.; Chittolini 1988.; Brady 1985.; Schlögl Sawilla Pálffy Szűcs 1963.; Kubinyi

223 gyar Királyság bukásával kialakult kompromisszumnak köszönhetően szerezték meg összes rendi jogosítványaikat. A rendek között sosem vitatott, de igen háttérbeszorított helyet foglalhattak el. 9 Az első időszak tehát a beavatkozás színtereinek kiépítése volt. Ekkor hozták létre az ún. erődvárosokat és rezidenciavárosokat, uralkodói székhelyeket. Az erődvárosok létrejöttét főként az okozta, hogy az európai belháborúk és az oszmán támadások (főként az Ibériai-félszigeten és Itáliában) rákényszerítették a központi kormányzatokat, hogy egyre nagyobb mértékben finanszírozzák városaik erődítési munkálatait. 10 Az európai kontinensen is hasonló erődítések jellemezték a városépítészetet, főként a hadműveletek fő arcvonalánál (Franciaország, Németalföld), majd a harmincéves háború idején vagy azt követően a Német-Római Birodalom városaiban. 11 A Habsburg Monarchia számos városát (Salzburg, Bécs, Graz, Radkersburg) szintén modern erődítésekkel vették körül. 12 A városokban állandóan egy helyben állomásozó katonai csapatok jelenléte az oszmán hódítás következményeként a Magyar Királyság területén igen hamar, a 16. század közepén, a védelmi rendszer kialakulásával egy időben megfigyelhető. A német szakirodalomban hangsúlyozott jelenség, vagyis a katonaság mint önálló, bizonyos saját jogokkal felruházott/felruházódott társadalmi csoport is ekkor jött létre.13 A században a Magyar Királyság területén fekvő, állandó helyőrséggel ellátott városok közül Kassa volt Varasd mellett az egyetlen szabad királyi város! Ez a különleges rendi-jogi státusz, valamint az, hogy nem feküdt a védelmi rendszer első vonalában, megmentette attól, hogy valóban erődvárossá alakuljon át. A városba azonban egy erős, a központi állam által irányított hatalom, a felsőmagyarországi főkapitányság települt. E hatalom érdekei sok tekintetben meghatározták a város fejlődését, és igen sok területen csorbították a kassai tanács önkormányzati jogait saját városukban. Ilyen területek voltak az igazságszolgáltatás a katonaság és a polgárság közötti vegyes ügyekben, a városi területek feletti fennhatóság kérdése az ide települt katonai létesítmények, valamint a katonaság élelmiszerellátási igényei miatt, a katonaság beszállásolásának speciális problémái (szállások építése, szociális integráció okozta összetűzések). A 16. század közepére kialakult szituáció olyan hatáskört is a főkapitányhoz juttatott, mint a város tűzvédelmi szabályainak meghatározása, vagy az erődítések kapcsán az utcahálózat kialakítása. A katonai jelenlét lehetőséget biztosított a kassai kereskedőknek, hogy intenzíven bekapcso- 9 H. Németh Muńoz ; Guidoni Marino , , A bőséges olasz urbanisztikai irodalomra ld Kroener 1988.; Pröve 1995.; Hohrath 1996.; Gräf 1997.; Nowosadtko 2004a.; Lavedan Hugueney Henrat Valentinitsch , A Magyar Királyságra lásd összefoglalóan: Pálffy A németországi jelenségekre lásd: Nowosadtko 2004b. 223

224 lódjanak a hadiellátásba (ezt erejükhöz mérten meg is tették), valamint a letelepedő katonaság új migrációs forrást is jelentett a város számára. Az új belső piaci lehetőségeket azonban csökkentették a katonaság által létrehozott bor- és sörkimérések, valamit mészárszékek, amelyek a kassai tanács és a helyi katonai vezetés között még a 18. század végén is állandó konfliktusforrások voltak. 14 A tanulmányunk elején bemutatott folyamatok révén a kora újkor nem csak Nyugat-Európában, de a Magyar Királyságban is a bürokratizálódás, a modern hivatalok kialakulásának és meghatározóvá válásának korszaka volt. A bécsi udvar által bevezetett közigazgatási reformok során korszerű hivatalok alakultak ki, amelyekben már egy nemességgel rendelkező, de hivatalnok-értelmiségi réteg dolgozott. 15 E hivatalnokokat azonban szinte el sem lehetne képzelni a városi környezet, a városi kultúra köre nélkül. A városi szféra szorosan kötődött hozzájuk és azok a városok, amelyekben egy egy központi hivatal létesült, önmaga is sokat nyert ottlétükkel. A város politikai befolyása nőtt, a testközelben élő, rokoni kapcsolatokat kiépítő hivatalnokok a városi kereskedők számára pedig kifinomult ízléssel és igényekkel rendelkező vásárló kört jelentettek, de egyben új karriermintákat is jelentettek a polgárság értelmiségi rétegének. 16 Ahhoz, hogy egy város megfelelő hivatali központ legyen, persze olyan előfeltételekkel kellett rendelkeznie, amelyek predesztinálták erre a szerepre. A katonai székhellyel együtt Kassa egyben pénzügyi hivatali központtá is vált azzal, hogy a Szepesi Kamara 1568-ban a városba költözött. Jóllehet az első tervek szerint a helyi kamarai igazgatás Eperjesen kapott volna helyet, Lazarus von Schwendi ésszerű javaslata győzött. 17 Kassa kettős székhelyként vonzotta a nemesi réteget. A polgári és katonai hivatalok vezetőiként főnemesek telepedtek le, a közép- és kisnemesség egy része pedig hivatalnokként vállalt tisztséget. Utóbbiak válhattak lassan szakszerű bürokratákká, a városlakó értelmiség tagjaivá. A városfejlődésnek ez az útja szintén általánosan jellemzőnek tekinthető, hiszen éppen a században kezdődött el a városok belvárosának benépesülése főnemesi palotákkal, illetve a hivatali nemesség szerényebb házaival. 18 A város a gazdaság központjaként nagy jelentőséggel bírt a birtokos nemesség gazdálkodásában, elsősorban a nemesi birtokokon megtermelt bor és más mezőgazdasági termények piacaként. A nemesség birtokain megtermelt terményeket kedvező körülmények között értékesíthették a városban. 19 Emellett a város, mint a tudás és a kultúra központja a nemes ifjak tanulmányaiban játszott 14 H. Németh 1997.; H, Németh 2000.; H. Németh 2009a. 15 Ember 1946.; Gecsényi, 1999., Gecsényi Gusarova Analógiaként lásd: Ennen, 1992.; Stürmer, 1992.; Wolf, 1992.; Andermann, Csehországra lásd: Janáček, 1991.; Čechura, Németh Šulcová 1991a; Šulcová 1991b; Šulcová 2009; Fundárková 2003; Fejtová Ledvinka Pešek 2009; Ennen 1981; Meinhardt Bécsre lásd: Pils H. Németh 2004, 1. köt

225 fontos szerepet. A városok jó színvonalú oktatási intézményei a környékbeli nemes ifjakat szintén oda vonzották. Számukra a legolcsóbb és legjobb megoldás az volt, ha a család házat birtokolt, vagy ha korábban nem volt városi házuk, házat vásárolt a városban, és ott lakatta fiait. 20 A letelepedő nemesség egyben karriermintákat adott a városi polgárságnak. Első lépésben úgy, hogy azok arra törekedtek, hogy nemesi címhez jussanak, miközben nem adták fel polgári életmódjukat és megélhetési forrásukat. Ez a jelenség nem középkori hagyomány, hiszen akkor ez nem volt jellemző a városi polgárságra. 21 A nemesség elnyerése egyáltalán nem magyarországi sajátosságaként a korszak legmagasabbnak elismert státuszát, egyben szociális felemelkedésük jelképét jelentette. A nemes polgárság ellentétben a német birodalmi városok patríciusaival nemesi címével nem a városi lakosság kiválasztott rétegévé, hanem városi polgárként a vármegyei nemesség részévé is vált! 22 A társadalmi emelkedés e módja annyira elterjedtté volt, hogy a városi elit szinte minden tagja egyben nemesi címmel is rendelkezett. Számosan közülük azonban nemesi oklevelük elnyerését követően sem adták fel polgári életmódjukat és megélhetési forrásukat. 23 A polgárság igénye, hogy a korszak társadalmának elismerten legmagasabb rétegében foglaljanak helyet, érthetőnek tekinthető, hiszen a nemesi címer egy-egy személy szociális felemelkedésének jelképévé vált. A városok vezetése önmaga sem tekintette ezt veszélynek vagy károsnak, hiszen a legfelső vezetésük nagy részben éppen nemes polgárokból állt. 24 A nemesi cím mellett többen az udvari familiárisi (familiaris aulae) címet is elnyerték, amelyet a században főként hivatali, értelmiségi, gazdasági szolgálatokért adományoztak. Célja az volt, hogy a magyar köznemesség, a városi polgárság és az igazgatási reformoknak köszönhetően egyre jelentősebb hivatalnokréteg képviselőit is beemeljék abba az uralkodó által patronált csoportba, amely a Magyar Királyságot az udvarral való koordinációban és kompromisszum-rendszerben irányította. 25 Az állam/uralkodó így maga igyekezett a városi polgárságot a többi hivatalnok-nemessel egy olyan, hozzá lojális, az államigazgatásban és a hadseregellátásban fontos szerepet játszó réteggé gyúrni, amely utóbb a közigazgatást működtetők bázisává válhatott. 26 A Kassára települt katonai kontingens, valamint a hivatalnoki gárda együttesen tette lehetővé az uralkodó számára azt is, hogy a városban a lehető leghatékonyabban lépjen fel, ha az uralkodói és állami érdekek, vagy az új politika megkívánta. Az első ilyen ütközőpont a felekezeti kérdés volt. Előre 20 AMK Schw. No Schw. Nr , Nr Jolsva, augusztus Majorossy Vö.: Áldásy Újváry ; H. Németh 2008a. 24 H. Németh Újváry 1994.; Újváry 2001.; H. Németh köt ; H..Németh 2002.; H. Németh 2008a. Az udvari familiárisi címre lásd: Pálffy H. Németh

226 jelezzük, hogy Kassa és más városok esetében is ez a tényező vezetett ahhoz, hogy többé-kevésbé szívesen látták a Habsburg uralkodók ellen vonuló, magyarországi csapatokból is álló, de főként az erdélyi fejedelmek által vezetett katonaságot! Ennek okai is azonban az európai várospolitikát meghatározó tendenciákhoz vezethetők vissza! A központosuló, abszolutista jellegű államigazgatási gyakorlat egyik legmeghatározóbb jellemzője ugyanis a konfesszionalizmus, azaz az uralkodó autoriter jellegű fennhatósága minden, így a vallás és az egyház felett is. Az állam és a vallás egymásba olvadása így a század jellegzetes jelensége éppen úgy a reformált, mint a római katolikus egyházak tekintetében. 27 E fennhatóság az egyre szélesebb körű hatáskörrel funkcionáló államigazgatás révén valósult meg, melynek központi elemét az egy állam egy vallás teóriája alkotja. E törekvés Európa többi államához hasonlóan a Habsburg-kormányzat által a cseh és osztrák örökös tartományokban képviselt valláspolitikába is beleillik. 28 A rekatolizáció/ellenreformáció első jeleivel Rudolf uralkodásakor találkozunk, amikor az uralkodó az évi országgyűlést követően a rendekkel történt egyeztetést mellőzve iktatott be olyan törvényt, amely nyíltan a katolikus felekezet egyeduralmát kívánta bevezetni. A törvénycikk beiktatását megelőzően a városokban, köztük elsőként Kassán, katonai segédlettel elvették az evangélikusok templomait, és átadták a kisebbségben lévő katolikusoknak. Ekkor került sor először arra, hogy a felső-magyarországi városszövetség levelezésében felfedezhető az uralkodóval szembeni fegyveres ellenállás gondolata! Az évi gálszécsi részgyűlésen az összes felsőmagyarországi rend támogatta a városok tiltakozását, és követelte a templomok visszaadását. A felekezeti feszültségeket, valamint a hosszú háború pusztításai kapcsán kialakult elégedetlenséget kihasználva Bocskai István vezetésével felkelés tört ki. A kassai tanács ekkor egyedülálló lépésre szánta el magát: az Erdélyből visszatérő Giovanni Giacopo Barbiano Belgioioso főkapitány csapatait nem engedték be a városba, Melchior Reiner és Johannes Bocatius felszólították a katolikus papságot, hogy hagyja el Kassát, majd a várost átadták Lippay Balázs hajdúkapitánynak. A város vezetését azonban nem tekinthetjük teljes mértékben lázadónak, hiszen a következő években is elviekben tartották magukat az uralkodónak tett hűségesküjükhöz. A városok ugyanis elsősorban békét kívántak, és az evangélikus egyház primátusát, amit az uralkodótól éppen úgy féltettek, mint a Bocskai és hajdúi által erőszakosan terjesztett református hitvallástól. 29 Annak ellenére, hogy a Bocskait a városba engedő városi elit vezetője két német evangélikus volt, a város belső hatalmi viszonyai éppen ebben az időben változtak meg. A döntően kálvinista magyar polgárság ekkortól kezdett mind fontosabb posztokat elfoglalni a városi tanácsban. Úgy tűnik, mintha 27 Mörke 1996, Reinhard 1983, Schilling 2007; Schilling Hinrichs 1996; Vierhaus ; Herzig 2000., Mikulec Suchý ; H. Németh köt.; Szabó

227 a 17. század első évtizedétől kezdve a tanácsosi helyeket fele-fele arányban osztották volna el a magyar és német polgárok. Annak ellenére ugyanis, hogy a 16. század közepétől jelentős magyar polgárság özönlött be Kassára, politikai befolyásuk a század végétől mutatható ki. Ebben az időszakban a kassai választott község összeállítása is megváltozott: tagjai között a magyarok kerültek többségbe. Ezzel Kassán teret nyert a radikálisabb, erősen református érzelmű magyar polgárság, akik a leghangosabban ellenezték a bécsi békét. A radikálisabb nézeteket valló magyar polgárság képviselői (Szabó György, Szegedi Materna András, György, Mihály és Márton, Varannay Tóth András, Tóth Pál, Almási István) a 17. század első harmadáig meghatározó szerepet játszottak. 30 Ez a városvezető elit a Habsburgok helyett, az Alvinczi Péter lelkész által is propagált Pfalzi Fejedelemség térnyerését támogatták. E kassai polgárság érdekeit Pozsonnyal szemben egy nagy kiterjedésű, ezzel együtt megfelelően erős nemzeti fejedelemség képviselte volna a leghatásosabban, ami a harmincéves háborúban egyértelműen az erdélyi fejedelmek támogatásához vezetett. 31 II. és III. Ferdinánd uralkodása idején a Magyar Királyságban az államigazgatás már békésebb eszközökkel igyekezett katolikus többséget kialakítani a városokban is. Ezzel ellentétben, az osztrák tartományokban, illetve Cseh-és Morvaországban éppen ez az időszak volt a rekatolizáció csúcspontja. A magyarországi felekezeti politika hatására a főnemesség körében a konvertálók száma egyre nőtt, az állami tisztviselők közé a század első negyedétől kezdve csak katolikusokat igyekeztek felvenni. 32 A városokban hasonló jelenségekre figyelhetünk fel, de ezek a törekvések csak kisebb eredménnyel jártak. A 17. század közepétől a fontosabb városokban letelepedett szerzetesrendek (főként a jezsuita rend) és az általuk létrehozott tanintézmények az egyik legfontosabb eszközei voltak ennek a folyamatnak. A jezsuitákat hamarosan követtek a ferencesek, illetve a pálosok. Annak ellenére azonban, hogy a szerzetesrendek és tanintézményeik igen fontos művelődési lehetőséget nyújtottak a városi polgárság és az adott régió számára, valódi katolikus városvezető réteg ekkor még nem jött létre. 33 A rekatolizáció hatásait a magyarországi városokban is érzékelték, és a hangulatot fokozta, hogy a már említett kálvinista magyar városvezető elit határozta meg Kassa politikai ambícióit. A várost Bocskai hajdúi előtt megnyitó elit jelentős részét Bethlen Gábor erdélyi fejedelem hadjáratai alatt is a város vezetői között látjuk. Az előzményeket tekintve nem csodálkozhatunk, hogy amikor Bethlen csapatai Rákóczi György vezetésével Kassa falai alá érkeztek, a felső-magyarországi 30 Bocatius, Személyük megegyezett azokkal, akik elfogatását hetesi Pethe Márton már 1604 májusában javasolt. Paulinyi Lásd még: H. Németh Heltai, Alvinczi és a kassai polgárság kapcsolatára: Szakály , ill. Újváry 1994., ill. részletesen: Németh köt Bahlcke 1999.; Winkelbauer köt ; Mikulec 2005.; Hrdlička 2007.; Péter 1994; H. Németh 2009b. 33 Ewans, ; Winkelbauer köt , ill. H. Németh 2009b. 227

228 főkapitány, Dóczy András ellenében a város vezetése arra szavazott, hogy Bethlennek tegyenek hűségesküt. Érvelésükben nagy szerepet játszott hitük megvédése, amely (mint azt nyíltan hangoztatták a tanács előtt) az utóbbi években nagy károkat szenvedett. A városok hasonló módon döntöttek ben is, amikor I. Rákóczy György erdélyi fejedelem támadta meg a felsőmagyarországi területeket. A városi tanácsok tagjai elsősorban a pillanatnyi erőviszonyoknak megfelelően döntöttek. A városi küldöttek egybehangzó véleménye szerint ugyanis a történelemből világosan kiderül, hogy ha az ellenséggel akarnak harcolni, az csak bajt és pusztulást hoz a városokra. 34 A korszak egyben a központosuló állam fokozódó beavatkozásának időszaka is volt. Az uralkodó mintegy földesúrként a 17. század elejétől kezdve újra évente fizetendő földadót (census) vetett ki a városokra. Az országgyűléseken a központi pénzügyi szervek által megállapított taxa esetében pedig a kivetés éveinek számát a század első harmadától kezdve az országgyűlésektől függetlenül akár több évre meg is többszörözhették! Kassa és a többi város esetében is az adóemelések, valamint az egyre csökkenő értékesítési lehetőségek oda vezettek, hogy adófizetési képességük rohamosan lecsökkent, a harmincéves háború miatt azonban az állam az adóterheket egyre jobban növelte. 35 A végeredmény a városok adóhátralékainak és ezzel együtt eladósodásának kiemelkedő mértékű növekedése volt. Épp úgy, ahogy a Habsburg Monarchia és a Német-Római Birodalom más városaiban is! 36 Az eladósodás, az adófizetőképesség csökkenése (és a rekatolizáció) azonos politikai megoldásokat szült: az állam fokozódó beavatkozása a városok belső igazgatásába, azon belül is elsődlegesen a városi gazdálkodás kérdéseibe! Az állam és a város viszonyában ekkor ugyanis éppen ezért döntő változás zajlott le a kora újkorban, ami szintén általános jelenségnek számít Európában. Sőt! Kijelenthető, hogy a Magyar Királyság erős rendisége következtében a magyarországi városokban a központosítás jelei mintegy fél évszázaddal később jelentkeztek, mint például az osztrák és cseh városokban. A Habsburg Monarchia városaiban ugyanis már a 17. század első negyedében, míg a Magyar Királyságban fél évszázaddal később jelentek meg az uralkodói akarat megtestesítői, a választási biztosok. 37 A Kassát érintő várospolitikai intézkedések az adó növelése és a kereskedelmi privilégiumok megvonása révén így egyre intenzívebbé váltak, míg végül a 17. század utolsó harmadától kezdve e városban is erős állami kontroll valósult meg. Kassán és más városokban is az osztrák városokra kidolgozott utasítás alapján királyi biztosok jelentek meg, akik egyrészt a rendelkezésre álló katonai erő segítségével immár másodszor is elvették az evangélikusoktól 34 H. Németh köt., AMK H I. 7145/49. Eperjes, szeptember H. Németh 2008b. 36 Quarthal ; Winkelbauer köt Brunner 1955.; Gutkas ; Baltzarek 1974.; Scheutz 2006.; Brady 1985.; Gerteis 1986.; Rügge 2000.; Marraud

229 a templomokat, és azt a kamara (és nem a város) által kinevezett plébánosoknak adták át. 38 Másrészt, a biztosoknak katolikus tisztviselőket kellett hatalomra juttatniuk, valamint részletes, szinte mindenre kiterjedő vizsgálatot kellett készíteniük a városokról. Egyrészt ellenőrizniük kellett a városi számadáskönyveket, másrészt meg kellett ismerniük a városok általános állapotát. Jelentéseikben a vallási viszonyok, az egyházak állapotának és a hívek hitéletének jellemzésén túl megtalálható a városi polgárság általános leírása, a városi igazgatás, a városi épületek állapota, az adóztatás és általában a városi gazdálkodás minden területe. A városi gazdálkodás jobbítását, átláthatóságát mozdította volna elő, hogy az új városvezetés kiválasztásában kiemelt hangsúlyt kapott a katolikus felekezethez tartozás mellett a jogi és közgazdasági ismeretek megléte is! A kirendelt kamarai biztosok ettől kezdve a városok vezető elitjébe legalább fele részben katolikusokat választattak, valamint a legfontosabb, bizalmi posztokra (a város vezetői és a jegyző) szintén a biztosok által kiválasztott emberek kerültek. Megváltozott a vezető tisztviselők és testületek legitimitása is, mivel míg azt korábban magától a választó polgárságtól nyerte el, addig az új hivatalviselőket a 17. század utolsó harmadától az uralkodó személyét képviselő biztos iktatta be, vagyis a tisztviselők az ő kezétől nyerték el legitimitásukat. 39 A választóbiztosok tevékenységének egyik súlypontja a városok politikai elitjének kiválasztása volt. Jóllehet a katolikus felekezethez tartozás mellett a kiválasztandó városi tisztviselőnek birtokkal (benepossesionatus) és képzettséggel (qualificatus) kellett rendelkeznie, 40 a gyors váltásokkal járó sietség miatt sokszor nem megfelelő képzettségű és társadalmi állású személy került igen jelentős városi tisztséghez. 41 Ennek ellenére nem mondható el, hogy (az uralkodói szándékkal ellentétben) a felekezeti alapon történt változások nagymértékben és visszafordíthatatlanul csökkentették volna a városok vezetőinek szakképzettségét. Sőt, a váltást követő második generációnál már ennek ellenkezőjét figyelhetjük meg! A városok vezetésének többségét az említett várospolitikai fordulatot megelőzően evangélikus egyeduralom jellemezte, a tanács munkájában katolikus szinte sehol sem vett részt. Az evangélikus elit szakszerűségét mind a kamarai biztosok jelentései, mint pedig e réteg társadalomtörténeti elemzése 38 Benczédi 1975.; Benczédi 1978., Benczédi , Az utasításokat lásd pl.: Österreichisches Staatsarchiv, Finanz- und Hofkammerarchiv, Hoffinanz Ungarn RN december fol december 15. A jelenségre lásd: h. Németh 2009c. 40 necessarium valde et expediens iudicavimus, ut quandoquidem catholica ortodoxa per Dei gratium fides, magnum illic incrementum sumpsisse, frequentesque catholicae bene qualificatae, ad gerenda senatoria, et quaelibet alia inter vos consueta officia, idoneae personae inveniri comperiantur. AMK Schw. Nr Bécs, december 16. Vö. uott Nr Pozsony, június 19., Nr Kassa, január 7., Nr Bécs, december 24., Nr Pozsony, január 2., Nr Bécs, december Szűcs ; Špiesz ; Špiesz 1981.; Špiesz 1991.; Marečková 1993.; H. Németh 2009b.; H. Németh

230 igazolja. Az evangélikusok jelentős része egyetemet járt vagy végzett személy volt. Tanultságuk mellett biztos gyökerekkel rendelkeztek a városokon belül, mivel az evangélikus elit tagjait nagyon szoros rokonsági kapcsolatháló kötötte általában össze, az általuk birtokolt házakkal pedig szinte uralták a városok legelkelőbb utcáit. Kiemelkedő helyzetüket jelzi, hogy szinte mindegyikük nemesi ranggal is rendelkeztek, közülük többen az udvari familiárisi (familiaris aulae) címet is elnyerték. Ezek a jellemzők a 18. század első harmadára sem változtak meg, sőt, az egyetemi, főként a jogi végzettség aránya még nagyobb lett, és a nemesítések és rangemelések sem szűntek meg. Ez a tendencia azt sugallja, hogy sikeres oszmán háborút követő konszolidációt követően olyan szakszerűsödő városvezetés kezdeteit figyelhetjük meg, amely immáron a bécsi udvar igényei miatt is a jogi és gazdasági ismeretek elvárásainak is megfelelt, és ehhez mérten a város mind hivatalszerűbb irányítását tette lehetővé. 42 A század fordulójától a katolikus városvezetők körében is jelentős változásokat figyelhetünk meg. A megválasztott tisztviselők szinte kivétel nélkül jogi végzettséggel rendelkezők voltak, és immáron elképzelhetetlen volt, hogy erős társadalmi kapcsolatok nélkül választassanak meg valakit. Az ekkor hatalomra került szakképzett katolikus városi vezetők többféle társadalmi környezetből érkeztek. Egy részük a városon kívül érkezett, de részben családi, részben társadalmi-gazdasági összeköttetésekkel, így jelentős presztízzsel rendelkeztek. Ezek a félig idegen személyek részben a környékbéli, a városokkal szoros gazdasági kapcsolatot tartó nagybirtokok tisztviselői közül kerültek ki. Sokan már korábban is állandóan a városban laktak, belvárosi háztulajdonnal rendelkeztek. Általában a városi nemesek (tehát nem polgári foglalkozást űző, nemesi családból származók) kategóriájába oszthatjuk őket, 43 akik az egykori gazdasági értelmiségiek körébe tartoztak. Erre a körre jellemző, hogy utódaik részben a városi vezetésben maradtak, részben állami szolgálatba álltak, vagy állami szolgálatban állóhoz mentek feleségül. A 17. század utolsó két évtizedére már igaz csekély számban találkozunk olyan polgárokkal, akik katolikusként megfelelő szakképzettséggel rendelkeztek. Személyükben kellő társadalmi beágyazottsággal rendelkező polgárok kerültek a városok élére, akik rokonsági körüket tekintve inkább kettős identitással rendelkeztek. Polgári foglalkozásuk és rokoni kapcsolataik egy része miatt a helyi polgársághoz kötődtek, de az állami hivatalokkal, illetve az állami hivatalnokokkal kialakított egyéb rokonsági kapcsolataik az államigazgatáshoz is kötötték őket. Így ők tekinthetők a 18. század elejétől hatalomra került új, városvezető hivatali elit elődjeinek, és (attitűdjüket tekintve) hosszabb távon a 19. századi ún. honorácior-értelmiségi réteg előfutárainak H. Németh ; H. Németh H. Németh 2002.; H. Németh 2008a. 44 H. Németh

231 Mindezek ellenére bizonyos, hogy a régi, evangélikus városvezető elit jelentős vereséget szenvedett, hiszen immáron osztoznia kellett egy olyan felekezethez tartozó elittel, amelynek első generációja számukra elfogadhatatlan volt társadalmi beágyazottságuk hiánya miatt. Kassa bírái a 1670-et követően a felső-magyarországi katonaság tisztikarából érkeztek, a katolikus elit tagjai pedig eleinte szakképzetlenek voltak. E jelenségek, valamint az, hogy Erdély közelsége miatt is hagyományosan a felső-magyarországi régió volt a felkelések gyúpontja, váltották ki a század fordulóján, hogy a felső-magyarországi mozgalmaknak, Thököly Imre Felső-Magyarországi Királyságának, valamint a Rákóczi-szabadságharc központja Kassa volt. A régi városi elit reagálása ebben a helyzetben szinte törvényszerű volt: nem ismerte el az előző elit legitimitását, új tisztújítást végzett, ahol a városi tisztségeket ismét evangélikusok foglalták el. A városok ellenőrzése azonban a Rákóczi-szabadságharc idején sem változott. Rákóczi az általa birtokolt városokba éppen úgy kiküldte választási biztosait, mint korábban I. Lipót. 45 Kassán a kapituláció alkalmával a katolikus tanács követelte a libera electio/szabad választást! 46 Azt a jogot, amelyet addig a magyar király sértett meg a katolikusok javára, és amely ellen éppen az evangélikusok szólaltak fel a leghangosabban. Most azonban éppen fordítva történt: az evangélikusok régi hatalmukat visszanyerése céljából követelték, hogy a fejedelmi küldjön ki választási biztost. 47 A Rákócziszabadságharc más várospolitikai intézkedéseiben is nagy hasonlóságot mutatnak a lipóti abszolutizmus idején tapasztaltakhoz. A szabadságharc fenntartásának költségei miatt Kassa és más városok haditerhei nem csökkentek, a mesterségesen gerjesztett infláció éppen úgy kifosztotta a polgárokat, mint I. Lipót hasonló rendelkezése. A fejedelem valódi beleszólást nem nagyon engedett a városi képviselőknek: a tisztújítást kis mértékben ugyan, de befolyásolni próbálta, a városok (vagyis a negyedik rend) képviselőit a Gazdasági Tanácsba nem vonta be, és csak a magyarországi szabad királyi városok együttes fellépésének volt köszönhető az is, hogy a Tábla esküdtjei közé sikerült két városi küldöttet is nagy nehezen felvétetni. 48 Kassa várospolitikai jellemzői tehát mindvégig ugyanabban a politikai térben mozogtak, mint Európa más országaiban. A Magyar Királyság és azon belül Kassa különleges geopolitikai helyzete folytán azonban bizonyos jelenségek, mint a katonaság jelenléte, a városi nemesség kialakulása, a városok adóterhelése stb. felerősödtek, míg mások, mint a városok állami 45 Magyar Nemzeti Levéltár, Országos Levéltár, Thöhöly- és Rákóczi-szabadságharc levéltára, Rákóczi-szabadságharc levéltára, G 25 (Megyék és városok i.) III.2.a december 28., március 26. Körmöcbányára lásd: Uott III.2.b AMK Schw. Nr Kassa, augusztus AMK Schw. Nr Kassa, január 21., AMK Schw. Nr május 3. Lásd erre még: R. Várkonyi AMK Schw. Nr április 3. A táblai ülnökökről: AMK Schw. Nr július 18., AMK Schw. Nr Lőcse, augusztus

232 ellenőrzése, a rekatolizáció hatásai fáziskésést szenvedtek. Megállapíthatjuk tehát, hogy Kassa és vele együtt a többi magyarországi város fejlődésének politikai elemei egy jól meghatározható európai tendenciába illeszthetők. Az egyedi jelenségek okai pedig az ezeket a jellemzőket befolyásoló helyi tényezők hatásának tudható be. Irodalom Áldásy Antal: A Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának címereslevelei köt. Budapest Andermann, Kurt: Cours et résidences allemandes l epoque moderne. Bilan et perspectives de recherche, Francia 22. (1995) Asch, Ronald G. and Duchhardt, Heinz (Hrsgg.) Der Absolutismus - ein Mythos? Strukturwandel monarchischer Herrschaft in West- und Mitteleuropa (ca ) (Köln; Weimar; Wien: Böhlau, 1996) Asch, Ronald G.: Kriegsfinanzierung, Staatsbildung und ständische Ordnung im Westeuropa im 17. und 18. Jahrhundert, Historisches Zeitschrift 268 (1999): Bahlcke, Joachim. Konfessionalisierung in Ostmitteleuropa : Wirkungen des religiösen Wandels im 16. und 17. Jahrhundert in Staat, Gesellschaft und Kultur. Stuttgart: Steiner, Baltzarek, Franz: Die Stadtordnung des Ferdinands I. und die städtische Autonomie im 16. Jahrhundert, in Wien an der Schwelle der Neuzeit, ed. Franz Baltzarek et al. (Wien: Wiener Stadt- und Landesarchivkiadó??, 1974), Benczédi László: A Habsburg-abszolutizmus indítékai és megvalósulása az 1670-es évek Magyarországán. Történelmi Szemle, 21, 1978, s Benczédi László: Rendiség, abszolutizmus és centralizáció a XVII. század végi Magyarországon ( ), Budapest 1980 (= Értekezések a történeti tudományok köréből 91.) Benczédi László: Szelepchényi érsek ügye és a lipóti abszolutizmus megalapozása 1670 őszén, Történelmi Szemle, 18, 1975, s Bocatius János: Öt év börtönben ( ), fordította: Csonka Ferenc Budapest, (Bibliotheca historica 19.) Bonney, Richard ed., The rise of the fiscal state in Europe c , 1. publ. (Oxford ua: Oxford University Press, 1999) Brady, Thomas A.: Turning Swiss. Cities and Empire, , Cambridge Studies in Early Modern History (Cambridge [Cambridgeshire]; New York: Cambridge University Press, 1985) Brunner, Otto: Souverenitätsproblem und Sozialstruktur in den deutschen Reichsstädten der früheren Neuzeit, Vierteljahrschrift für Sozial- und Wirtschaftsgeschichte, no. 50 (1953) 232

233 Brunner, Otto: Städtische Selbstregierung und neuzeitlicher Verwaltungsstaat in Österreich, Österreichische Zeitschrift für öffentliches Recht 6 (1955): Cavaciocchi, Simonetta, ed., La fiscalità nell economia europea secc. XIII XVIII: Atti della Trentanovesima settimana di studi, aprile 2007 (Firenze University Press, 2008). Čechura, Jaroslav: Městská šlechta součást pražského patriciátu? K otáze kontinuity pražského patriciátu století, Documenta Pragensia??? Szerk.: Ledvicka, Václav Pešek, Jiří Praha, Chittolini, Giorgio: Städte und Regionalstaaten in Mittel- und Oberitalien zwischen spätem Mittelalter und früher Neuzeit, in Res Publica. Bürgerschaft in Stadt und Staat. Tagung der Vereinigung für Verfassungsgeschichte in Hofgeismar am 30./31. März 1987, Der Staat Beiheft 8 (Berlin: Duncker & Humblot, 1988), Cowan, Alexander: Urban Europe , 1. publ. (London ua: Arnold, 1998) Duchhardt, Heinz: Absolutismus Abschied von einem Epochenbegriff?, Historisches Zeitschrift 258 (1994): Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig, Budapest, (Magyar Országos Levéltár kiadványai III., Közigazgatástörténet 1.) Ennen, Edith: Mitteleuropäische Städte im 17. und 18. Jahrhundert. In: Die Städte Mitteleuropas im 17. und 18. Jahrhundert, Hg.: Wilhelm Rausch, (Beiträge zur Geschichte der Städte Mitteleuropas 5.) Linz/Donau 1981, Ennen, Edith: Residenzen. Gegenstand und Aufgabe der neuzeitlichen Städteforschung, Residenzen. Aspekte des hauptstädtlichen Zentralität von der frühen Neuzeit bis zum Ende der Monarchie Szerk.: Andermann, Kurt Sigmaringen, (Oberrheinische Studien 10.) Evans, Robert J. W.: Das Werden der Habsburgermonarchie Gesellschaft, Kultur, Institutionen. Wien Köln, Fejtová, Olga - Ledvinka, Václav Pešek, Jiří, eds. Život pražských paláců. Šlechtické paláce jako součást městského organismu od středověku na práh moderní doby Praha, (Documenta Pragensia 28.) Felhő Ibolya: A szabad királyi városok és a magyar kamara a XVII. században. Levéltári Közlemények 24. (1946) Friedrichs, Christopher R. Urban politics in early modern Europe. 1. publ. London ua: Routledge, Fundárková, Anna. Pálffy Pál építkezései. In Sic Itur ad Astra, 2003, roč. 15, č. 1, s Gecsényi Lajos, and Tatâna Pavlovna Gusarova. A Szepesi Kamara vezetõ tisztviselõi között. Századok 137, no. 3 (2003): Gecsényi Lajos. Egy kamarai tisztviselő a XVI. században. Nagyváthy Ferenc. Turul 72, no. 3 4 (1999):

234 Gerteis, Klaus: Die deutschen Städte in der frühen Neuzeit. Zur Vorgeschichte der bürgerlichen Welt (Darmstadt: Wissenschaftliche Buchgesellschaft, 1986) Gräf, Holger T.: Militarisierung der Stadt oder Urbanisierung des Militärs? Ein Beitrag zur Militärgeschichte der frühen Neuzeit. In: Pröve, Ralf (szerk.): Klio in Uniform? Probleme und Perspektiven einer modernen Militärgeschichte der Frühen Neuzeit. Köln, Guidoni, Enrico Marino, Angela: Storia dell Urbanistica. Il Cinquecento, Roma Bari, Gutkas, Karl. Das Städtewesen Des Österreichischen Donauländer Und Der Steiermark Im 14. Jahrhundert. In Stadt Und Stadtherr Im 14. Jahrhundert. Entwicklungen Und Funktionen, edited by Wilhelm Rausch, Beiträge Zur Geschichte Der Städte Mitteleuropas 2. Linz (Donau): Österreichischer Arbeitskreis für Stadtgeschichtsforschung, H. Németh 2008a István H. Németh : Šľachta v mestách - prirodzený proces alebo negatívny jav?. In Forum Historiae, 2008, roč. 2, č. 1/2008. ISSN ( E_DdGl3ThmxDLK%26p_p_lifecycle%3D0%26p_p_state%3Dnormal%26p_p_mode %3Dview%26p_p_col_id%3Dcolumn-2%26p_p_col_count%3D5 letöltés ideje: június 22.) H. Németh 2008b H. Németh István, Die finanziellen Auswirkungen der osmanischen Expansion auf die Städteentwicklung in Ungarn, in La Fiscalità nell economia europea secc. XIII XVIII Fiscal Systems in the European Economy from the 13th to the 18th Century, ed. Cavaciocchi Simonetta (Firenze: Firenze University Press, 2008), H. Németh 2009a H. Németh István. A beszállásolások rendszere és hatásai a XVI- XVII. századi magyar királyság szabad királyi városaiban. Hadtörténelmi Közlemények 122, no. 2 (2009): H. Németh 2009b Németh, István H. Európska doktrína alebo uhorská špecialita? Zásahy štátu a rekatolizácia miest v Uhorsku v priebehu 17. storočia. Historický Časopis 57, no. 4 (2009): H. Németh 2009c Németh, István H. Pre-Modern State Urban Policy at a Turning Point in the Kingdom of Hungary: The Elections to the Town Council. In Urban Elections and Decision Making in Early Modern Europe, , edited by Rudolf Schlögl and Jan Marco Sawilla, Cambridge: Cambridge Scholars Publishing, H. Németh István. Az állam szolgái vagy a város képviselői? A központosuló várospolitika hatásai a soproni politikai elit átrendeződésére. Soproni Szemle 61 (2007): H. Németh István. Kassai polgárok és katonák a 16. században. A hadsereg beköltözésével járó társadalmi és közigazgatási jelenségek a felsőmagyarországi városok életében a Mohácsot követő évtizedek során. Levéltári Közlemények 68, no. 1 2 (1997):

235 H. Németh István. Végvárak, városok, hadseregszállítók. A felső-magyarországi városszövetség és a védelmi rendszer Történelmi Szemle 42, no. 3 4 (2000): H. Németh István. Venerable Senators or Municipal Bureaucrats? The Beginnings of the Transformation of the Eastate of Burghers at the Turn of the Seventeenth and Eighteenth Centuries. The Hungarian Historical Review : New Series of Acta Historica Academiae Scientiarum Hungaricae 1. évf. (2012): H. Németh, István H. Kassa szabad királyi város archontológiája. Bírák, külső és belső tanács ( ). Budapest: Szentpétery Imre Történettudományi Alapítvány, H. Németh, István: Polgár vagy nemes? A városok nemesi rendű lakosainak problematikája a felső-magyarországi városszövetség tevékenysége tükrében, Korall társadalomtörténeti folyóirat 9, (2002): H. Németh, István: Várospolitika és gazdaságpolitika a századi Magyarországon (Budapest: Gondolat Kiadó, 2004). Hanschmidt, Alwin: Zur Armenpolizei und Armenversorgund in der Stadt Münster im 17. Jahrhundert, in Städtisches Gesundheits- und Fürsorgewesen vor 1800, ed. Peter Johanek, Städteforschung. Reihe A 50 (Köln: Böhlau, 2000), Hart, Marjolein C. t: The making of a bourgeois state. War, politics and finance during the Dutch revolt (Manchester ua: Manchester University Press, 1993) Heinrich, Gerd: Staatsaufsicht und Stadtfreiheit in Brandenburg Preußen unter dem Absolutismus ( ), in Die Städte Mitteleuropas im 17. und 18. Jahrhundert, szerk Wilhelm Rausch, Beiträge zur Geschichte der Städte Mitteleuropas 5 (Linz (Donau), 1981), Heltai János. Alvinczi Péter és a heidelbergi peregrinusok. Budapest: Balassi Kiadó, Henshall, Nicholas: The Myth of Absolutismus: Change and Continuity in Early Modern European Monarchy (London: Longman, 1992) Herzig, Arno. Der Zwang zum wahren Glauben: Rekatholisierung vom 16. bis zum 18. Jahrhundert. Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht, Hinrichs, Ernst. Abschied Vom Absolutismus. Eine Antwort Auf Nicholas Henshall. In Der Absolutismus Ein Mythos? Strukturwandel Monarchischer Herrschaft in West- Und Mitteleuropa (ca ), Köln; Wien; Weimar: Böhlau Verlag, Hohrath, Daniel: Der Bürger im Krieg der Fürsten. Stadtbewohner und Soldaten in belagerten Städten um die Mitte des 18. Jahrhunderts. In: Kroener, Bernhard R. Pröve, Ralf (szerk.): Krieg und Frieden. Militär und Gesellschaft in der frühen Neuzeit. Paderborn, Hrdlička, Josef. Die (Re-)Katholisierung Lokaler Amtsträger in Böhmen: Konfession Oder Disziplin? In Staatsmacht Und Seelenheil. Gegenreformation Und Geheimprotestantismus in Der Habsburgermonarchie, edited by Rudolf Leeb, Susanne 235

236 Claidine Pils, and Thomas Winkelbauer, Veröffentlichungen des Instituts für Österreichische Geschichtsforschung 47. Wien: Oldenbourg Verlag, Janáček, Josef: Valdšte1nův Jičín. (Příspĕvek k otázce rozvoje vrchnostenských mĕst v první polovinĕ 17. století), Česká mĕsta v století Szerk.: Pánek, Jaroslav Praha, Kónya, Peter: Spoločnosť hornouhorských miest v 17. storočí. In: Z Bardejova do Prešporku. Spoločnosť, súdnictvo a vzdelanosť v mestách v storočí. Ed.: Csukovits, Enikő Lengyelová, Tünde Prešov-Bratislava, Kroener, Bernhard R.: Vom extraordinarii Kriegsvolck zum miles perpetuus. Zur Rolle der bewaffneten Macht in der europäischen Gesellschaft der Frühen Neuzeit. Militärgeschicht-liche Mitteilungen, 43. (1988/1.) Kubinyi, András: Der ungarische König und seine Städte im 14. und am Beginn des 15. Jahrhunderts, in Stadt und Stadtherr im 14. Jahrhundert. Entwicklungen und Funktionen, ed. Wilhelm Rausch, Beiträge zur Geschichte der Städte Mitteleuropas 2 (Linz/Donau: Österreichischer Arbeitskreis für Stadtgeschichtsforschung), 1974), Lavedan, Pierre Hugueney, Jeanne Henrat, Philippe (szerk.): L`urbanisme a l`époque moderne (XVIe XVIIIe siécles), Genéve, (Bibliothéque de la société française d archéologie 13.) Majorossy Judit: Towns and Nobility in Medieval Western Hungary. In: Mittler zwischen Herrschaft und Gemeinde: Die Rolle von Funktions- und Führungsgruppen in der mittelalterlichen Urbanisierung Zentraleuropas. Hrsg.: Wien, Forschungen und Beiträge zur Wiener Stadtgeschichte Marečková, Marie: Politická autonomie a vnitřní samospráva východoslovenských svobodných královských měst v 17. století, Historický Časopis 41 (1993): Marraud, Mathieu: De la ville à l État, la bourgeoisie parisienne, XVIIe XVIIIe siècle (Paris: Albin Michel, 2009) Meinhardt, Mathias: Chancengewinn durch Autonomieverlust. Sächsische und anhaltische Residenzstädte zwischen bürgerlicher Selbstbestimmung und fürstlichem Gestaltungswillen. In: Der Hof und die Stadt. Konfrontation, Koexistenz und Integration in Spätmittelalter und Früher Neuzeit. Hg.: Werner PARAVICINI / Jörg Wettlaufer, (Residenzforschung 20) Ostfildern 2006, s Mikulec, Jiří : Rekatolizace šlechty v Čechách. Čí je to země, toho je i náboženství. Praha, Mikulec, Jiří: Die staatlichen Behörden und das Problem der konfessionellen Emigration aus Böhmen nach dem Jahr In: Glaubensflüchtlinge. Ursachen, Formen und Auswirkungen frühneuzeitlicher Konfessionsemigration in Europa. [Hg.]: Bahlcke, Joachim. Berlin, LitVerlag (Religions- und Kulturgeschichte in Ostmittel- und Südosteuropa. 4.) Mörke, Olaf. Die politische Beteutung des Konfessionellen im Deutschen Reich und in der Republik der vereinigten Niederlande. In: Der Absolutismus ein Mythos? 236

237 Strukturwandel monarchischer Herrschaft in West- und Miteleuropa, edited by Ronald G. Asch and Heinz Duchhardt, Köln; Wien; Weimar: Böhlau Verlag, Muńoz, Alicia Cámara: Cittá e difesa dei regni penisulari nella Spagna imperiale (secoli XVI XVII), La cittá e la mura Szerk.: Le Goff, Jacques De Seta, Cesare Roma Bari, Nowosadtko 2004a Nowosadtko, Jutta: Der Militairstand ist ein privilegierter Stand, der seine eigene Gesetze, obrigkeitliche Ordnung und Gerichtsbarkeit hat. Die Verstaatlichung stehender Heere in systemtheoretischer Perspektive. In: Meumann, Markus Pröve, Ralf (szerk.): Herrschaft in der Frühen Neuzeit. Umrisse eines dynamisch-kommunikativen Prozesses. Münster, (Herr-schaft und Soziale Systeme in der Frühen Neuzeit 2.) Nowosadtko 2004b Nowosadtko, Jutta: Der Militairstand ist ein privilegierter Stand, der seine eigene Gesetze, obrigkeitliche Ordnung und Gerichtsbarkeit hat. Die Verstaatlichung stehender Heere in systemtheoretischer Perspektive. In: Meumann, Markus Pröve, Ralf (szerk.): Herrschaft in der Frühen Neuzeit. Umrisse eines dynamisch-kommunikativen Prozesses. Münster, (Herr-schaft und Soziale Systeme in der Frühen Neuzeit 2.) O Brien, Patrick K. and Hunt, Philip A.: The Rise of a Fiscal State in England, , Historical Research 66, no. 160 (1993): Pálffy Géza The Border Defense System in Hungary in the Sixteenth and Seventeenth Centuries. In A Millennium of Hungarian Military History, edited by László Veszprémy and Béla K Király, New York: Columbia University Press, Pálffy Géza: Ewige Verlierer oder auch ewige Gewinner? Aufstände und Unruhen im frühneuzeitlichen Ungarn. In: Die Stimme der ewigen Verlierer? : Aufstände, Revolten und Revolutionen in den österreichischen Ländern (ca ) ; Vorträge der Jahrestagung des Instituts für Österreichische Geschichtsforschung (Wien, Mai 2011) / hrsg. von Peter Rauscher und Martin Scheutz Wien-München, Pálffy, Géza: The Kingdom of Hungary and the Habsburg Monarchy in the Sixteenth Century, Hungarian Studies Series 18 (New York: Boulder, 2009). Paulinyi Oszkár: Iratok Kassa rekatolizálásának történetéhez, Budapest, (Klny. Magyar Protestáns Egyháztörténeti Adattár 14. (1931) Péter, Katalin. The Struggle for Protestant Religious Liberty at the Diet in Hungary. In Crown, Church and Estates. Central European Politics in the Sixteenth and Seventeenth Centuries, edited by Robert John Weston Evans and Trevor V. Thomas, Studies in Russia and East Eurpoe. London: Macmillan in association with the School of Slavonic and Eastern European Studies University of London, Pils, Susanne Claudine (Hrsg.): Ein zweigeteilter Ort? Hof und Stadt in der Frühen Neuzeit. Innsbruck - Wien - Bozen

238 Pröve, Ralf: Stehendes Heer und städtische Gesellschaft im 18. Jahrhundert. Göttingen und seine Militärbevölkerung München, (Beiträge zur Militärgeschichte 47.) Quarthal, Franz: Landstände und landständisches Steuerwesen in Schwäbisch- Österreich, Stuttgart, (Schriften zur südwestdeutschen Landeskunde 16) Reinhard, Wolfgang. Zwang Zur Konfessionalisierung? Prolegomena Zu Einer Theorie Des Konfessionellen Teitalters. Zeitschrift Für Historische Forschung 10 (1983): Riis, Thomas and Strømstad, Poul, eds., Le pouvoir central et les villes en Europe du XVe siècle aux débuts de la révolution industrielle: Actes du colloque de la Commission internationale pour l histoire des villes au Danemark, Copenhague 1976 (Copenhague, 1978) Rügge, Nicolas: Im Dienst von Stadt und Staat. Der Rat der Stadt Herford und die preußische Zentralverwaltung im 18. Jahrhundert (Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht, 2000). Scheutz, Martin: Compromise and Shake Hands. The Town Council, Authority and Urban Stability in Eighteenth-century Austrian Small Towns, Urban History 34, no. 1 (2006): Schilling, Heinz. Die Konfessionalisierung im Reich. Religiöser und gesellschaftlicher Wandel in Deutschland zwischen 1555 und Historische Zeitschrift 246 (1988): Schilling, Heinz. Konfessionalisierung und Staatsinteressen : internationale Beziehungen Paderborn; Wien ua: Schöningh, Schlögl, Rudolf and Sawilla, Jan Marco eds., Urban Elections and Decision-Making in Early Modern Europe, (Cambridge: Cambridge Scholars, 2009). Špiesz, Anton. Rekatolizácia Na Slovensku v Mestách v Rokoch Historický Časopis 39 (1991): Špiesz, Anton. Slobodné kráľovské mestá na Slovensku v rokoch Košice: Východoslovenské vydavateľstvo, Špiesz, Anton: Der Wiener Hof und die Städte in Ungarn in den Jahren , in Die Städte Mitteleuropas im 17. und 18. Jahrhundert, ed. Wilhelm Rausch, Beiträge zur Geschichte der Städte Mitteleuropas 5 (Linz/Donau), 1981), Stürmer, Michael: Wir fürchten uns vor einer Haupstadt. Das Hauptstadtproblem in der deutschen Geschichte, Residenzen. Aspekte des hauptstädtlichen Zentralität von der frühen Neuzeit bis zum Ende der Monarchie Szerk.: Andermann, Kurt Sigmaringen, (Oberrheinische Studien 10.) Šulcová, Jana : Nižšia šľachta a nobilitovaní mešťania ako úradníci v službách Bratislavského hradu, Uhorskej komory a Pavla Pálfiho. In: Zemianstvo na Slovensku v novoveku. Časť 2. Duchovná a hmotná kultúra. [Ed.]: Kovačka, Miloš Augustínová, Eva - Mačuha, Maroš. Martin, Slovenská národná knižnica 2009, s

239 Šulcová, Jana: Dodávky skla pre pálfiovský dvor v Bratislave v 17. storočí. In Zborník Slovenského národného múzea, 1991, roč. 83, História 32, s Šulcová, Jana: Stavba pálfiovskej záhradnej rezidencie v Bratislave. In Ars, 1991, roč. 2, s Szabó András Péter. Inhalt und Bedeutung des Widerstanslehre im Bocskai- Aufstand. In Calvin un Reformiertentum in Ungarn und Siebenbürgen, edited by Márta Fata and Anton Schindling, Münster: Aschendorff Verlag, Szakály, Ferenc. Mezőváros és reformáció. Tanulmányok a korai magyar polgárosodás kérdéséhez. Budapest: Balassi, Szűcs Jenő: Das Städtewesen in Ungarn im Jahrhundert, In: La renaissance et la réformation en Pologne et en Hongrie, ed. György Székely and Erik Fügedi, Budapest, (Studia Historica 53.) Tilly, Charles and Blockmans, Wim, Cities and the rise of states in Europe, A.D to 1800 (Boulder, Coloua: Westview Press, 1994) Újváry, Zsuzsanna J., Egy kereskedőcsalád metamorfózisa, in Óra, szablya, nyoszolya, ed. Vera Zimányi (Budapest: MTA Történettudományi Intézet, 1994), Újváry, Zsuzsanna J., Polgár vagy nemes?, in Ezredforduló századforduló hetvenedik évforduló. Ünnepi tanulmányok Zimányi Vera tiszteletére, ed. Zsuzsanna J. Újváry (Piliscsaba: Pázmány Péter Katolikus Egyetem BTK, 2001), Valentinitsch, Helfried: Die innerösterreichischen Städte und die Türkenabwehr im 17. Jahrhundert, Europäische Städte im Zeitalter des Barock (Gestalt Kultur Sozialgefüge) Szerk.: Krüger, Kersten Köln, (Städteforschung A/28.) Várkonyi Ágnes, R.: II. Rákóczi Ferenc államáról. In: Az államiság megőrzése. Tanulmányok a Rákóczi-szabadságharcról. Szerk.: Czigány István Budapest, Vierhaus, Rudolf. Staaten Und Stande. Vom Westfälischen Bis Zum Hubertusburger Frieden Berlin: Propylaen-Verlag, Vierhaus, Rudolf: Deutschland im Zeitalter des Absolutismus ( ) (Göttingen: Vandenhoeck und Ruprecht, 1978). Winkelbauer, Thomas: Ständefreiheit und Fürstenmacht. Länder und Untertanen des Hauses Habsburg im konfessionellen Zeitalter, 1-2. Bd. Wien Wolg, Jürgen: Darmstadt als Residenz der Landgrafen und Großherzöge von Hessen, Residenzen. Aspekte des hauptstädtlichen Zentralität von der frühen Neuzeit bis zum Ende der Monarchie Szerk.: Andermann, Kurt Sigmaringen, (Oberrheinische Studien 10.) 239

240 A kassai Szent Erzsébet-székesegyház mint spiritus movens Zubko, Peter Absztraktum A legkiemelkedőbb szakrális épület, Kassa és a régió építészetének dominánsa, a város közepén található. A Szent-Erzsébet székesegyház a történelem különböző időszakaiban olyan események mozgatója volt, melyek nem csak nemzeti, hanem európai szinten is fontosak voltak. A templom keletkezése nem csak egy középkori város adottságaival függött össze, hanem a Szent-vér ereklyéjéhez ( ) tartó zarándokutakkal is. A 17. században, a reformáció, a rekatolizáció és a vallásháborúk idején Kassán éppen a Szent-Erzsébet Székesegyház volt egy különösen fontos motívum, mely nem csak a reális hatalomért, hanem a szellemi hatalomért folytatott harcok első és utolsó célja is volt. Magyarország török általi megszállása idején természetesen vonzotta az egri érseket és a káptalant. Létrejött itt jezsuita egyetem, mely a Nagyszombati Egyetem után az ország második legfontosabb egyeteme volt. Épp ennek a templomnak köszönhető, hogy a 1804-ben Kassa lett az újonnan megalapított diecézis székhelye. A 19. században a dómot már rekonstruálni kellett, ekkor egyben a magyar nacionalizmus szimbóluma is lett. A kassai eperjesek egyrészt részt akartak vállalni a magyar egység formálásán, másrészt a katolikus egyházzal szembeni hűségük és annak jogai védelme miatt egyre inkább elidegenedtek egymástól. A kommunizmus alatt is volt a dómnak, mint egyesítő dominánsnak, egy bizonyos szellemi potenciálja. Az előadás bemutat egy változó, mégis állandóan domináns képet a Kassa dóm szellemi, vallási, kulturális és globális szerepéről. Kulcsszavak: Kassa. Szent-Erzsébet székesegyház. Vallás. Építészet. A Szent Erzsébet-székesegyház a felépítésétől kezdve máig Kassa legkiemelkedőbb építménye. Bár maga a templom csak egy épület, szimbolikája azonban annyira széles, hogy nem csak az Istent jelképezi, hanem magát a hitet, a felekezeteket, és a velük kapcsolatos eseményeket is. Az a város építtette, amely fekvésének és politikai ügyességének köszönhetően, jelentőségét nézve a főváros után rögtön a második város volt, a Felvidéken pedig a Pentapolis első városa, Superioris Hungariae Civitas Primaria. Nem kerülheti el figyelmünket a dóm egyházi jelentősége, de az sem, mennyire szorosan összefügg a dóm és a város történelme. Kassa olyan plébániatemplomot épített a középkorban, amely mind a közeli térségben, mint az egész királyságban képviselte városát. Az emberiség ősidők óta alkotott szimbólumokat, és kedveli a szimbólumokban való gondolkozást. A templom Isten jelenlétének jelképe, másrészt viszont a hely szellemének, egy bizonyos genius loci-nak is kinyilvánítása. A kassai templom esetében nem csak a falakról van szó, hanem a belőlük áradó szakrális légkörről is, amely a dómot egészen a 19. századi felújításáig jellemezte. Több uralkodó is elismerte 240

241 a dóm más templomokat meghaladó fennköltségét, 1 hírnevének köszönhetően lett közismert Kassa városa. Miért keletkezett éppen itt egy ilyen pompás gótikus templom? A kezdetek kezdetén az emberi tudás és egy eukarisztikus csoda állt. A csoda egy régebbi templomban történt, körülbelül a 14. század közepén. Ez a hely később a környék legismertebb zarándokhelye lett, ezért először valószínűleg a Szent Mihály-kápolna épült meg Szent Vér-ereklye elhelyezésére. Amikor a 14. század végén a mai székesegyház építésébe kezdtek, nagyon korán megváltoztatták az eredeti terveket, elsősorban a templom déli oldalán, amelynek építészeti elemei a helyi Szent Vér-kultuszhoz lettek igazítva. Hasonló változtatás érintette a templom ikonográfiájának egy részét is, amelynek domináns eleme a Krisztus arcát ábrázoló mandilion. Teológiai nyelven: itt minden zarándok Krisztus arcába nézhetett, hogy az Úr kegyelmét kérje, mint azt IX. Bonifác pápa 1402-ben kiadott bűnbocsánati bullája is bizonyítja. 2 A templom nem 1 SZERDAHELY, G.: Celebrium Hungariae urbium et oppidorum, Chronographia bipartita, In prima parte veterem, in secunda novam Hungariam complectens. Cassoviae 1732, 153 o. 2 A bulle négyszer volt publikálva egy 1889-ben készült átirat alapján 1889 (Monumenta Vaticana historiam regni Hungariae illustrantia. Series prima. Tomus quartus. Bullae Bonifacii IX. P. M. Pars altera (MVHRH I/4). Budapest 1889, dokumentum sz. CCCCLXXV, o.; MIHALIK, J.: A kassai Szent-Erzsébettemplom. Budapest, 1912, o.; WICK, V.: Dóm sv. Alžbety v Košiciach. (A Kassai Szent-Erzsébet székesegyház) Kassa, 1936, o.; ZUBKO, P.: Kult Svätej krvi v Košiciach. (A Szent-vér kultusza Kassán) Kassa, 2012 (2. kiadás, 2013), o. Kutatásaink alapján konstatáljuk, hogy nem lett kiadva az átirat pontos és teljes szövege, ezért idézzük a pontos átiratot: Bonifacius etc. Universis christifidelibus presentes litteras inspecturis Salutem etc. licet res de ejus munar venit etc. Cum itaque sicut accepimus parochialis ecclesia beate Elizabeth Cassoviensis Agriensis Diocesis in qua gloriosus sanguis Domini nostri Iesu Christi a longis retroactis temporibus miraculose est inventus et ad eam fidelium et infidelium utpote Olachorum et Ruthenorum inibi confirmantium propter sepius inibi illucentia divinitas miracula confluit multitudo et ipsorum infidelium nonnulli gratia eis affluente divina ad fidem catholicam se converterunt hactenus et convertunt in dies olim combusta et de novo per Christicolas inibi commorantes erecta et nundum (sic!) completa existat et quondam consummatione operis huiusmodi et reedificatione et reparatione ecclesie predicte indigere rudeatur expensis non modicum sumptuosis. Nos cupientes ut ipsa ecclesia ipsa decenter reparetur desumetur et etiam congruis honoribus frequentetur et ut fideles ipsi eo liberarius causa devotionis confluant ad eandem et ad reparationem conservationem et fabricam ipsius ecclesie eo servitius in poringendo manus adiutentes annuentur quo ex hoc ibidem dono celestis gratie uberius conspexerint se refatos de omnipotentis dei misericordia et beatorum petri et pauli apostolorum enis autoritate confesi omnibus vere penitentibus et confessis qui in festo beatorum philippi et Jacobi Apostolorum a primis vesperis usque ad secundos vesperos et per tres dies dictum festum immediate sequentes dictam ecclesiam devote visitaverint annuatim et ad reparationem conservationem et fabricam ecclesie predicte manus porrexerint adiutentes illas videlicet indulgentias et remissiones peccatorum auctoritate apostolica tenore presentium concedimus quas visitantes ecclesiam sancti marci de venetiis Castellane diocesis in ascensione domini nostri Iesu Christi necnon ecclesiam sancte marie de Portiuncula alias dictam de Angelis extra muros Assisinates annuatim et alias quomodolibet consequuntur. Et nichilominus ut fideles ipsi ad dictam ecclesiam beate Elizabeth ut perfertur etiam indulgentiarum verum consequendarum hujusmodi confluentes consciencie pacem et animarum salutem deo proprio uberius consequi possint sanguinis agere volentes dilecto filio rectori dicte ecclesie beate Elizabeth qui nunc est et pro tempore erit et duodecim presbyteris secularibus vel religiosibus ad hoc ydoneis per ipsum 241

242 csak a latin nyelvű szertartást valló zarándokok célja volt (a kultusz nyomait ott találjuk Kassabélán, Rozsnyón, Bártfán, Leleszen), hanem az ortodox hívőké is. Az ő értékes adományuk az 1380-as évből származó epitrachélion. Az ószláv hívők Kassán tértek az igaz hitre, azaz latinizálódtak. Ez az Anjouház uralkodásának egy olyan fejezete, amely máig nem keltett fel nagyobb érdeklődést. A templomból eredt nem csak a közeli régió szellemi élete, hanem a zarándokoknak köszönhetően a templom jelenléte szélesebb összefüggésekre is kihatott. A gótikus épület építészeti stílusa a széles környék több épületét is befolyásolta, ezért ezt gyakran említik mint kassai stílust, így a középkori plébániatemplom több templom szülőanyja volt: építészeti elemei tükröződnek a szepsi Szent Lélek-templomban, a gyöngyöspatai torony nyugati főkapuján, a pelsőci templom északi kápolnáján, a homonnai ferences Mindenszentek-templom karzatának boltívében, a szikszói tepmlom déli főkapuján, a rozsnyói Szűz Mária Mennybemenetele-templom déli főkapuján, a segesvári templom déli főkapuján és kettős lépcsőzetén, a kolozsvári Szent Mihálytemplom két bejáratán, a brassói templom főkapujain, a krakkói kazimierzi Szent Katalin-templom déli előtermében, a bártfai Szent Egyed-templom munkáin. 3 Kassa és plébániatemploma a középkorban több fontos eseménnyel hozható összefüggésbe. A városban jelen voltak mind a domonkos, mind a ferences szerzetesek, akik a szekuláris hithirdetés alternatíváját kínálták. Tudomásunk van arról is, hogy a szerzetesek nagy kedvvel és gyakran hirdettek igét a Szent Erzsébet-templomban, ami a plébános és a szerzetesek közötti összetűzésekhez vezetett. 4 A templomszellemi tekintélye azonban annyira nagy volt, hogy a város más templomainak a szerzeteseit is vonzotta, tekintélyének hitelességét pedig az eukarisztikus relikviák és a zarándokok biztosították. A Szent Erzsébet-székesegyházon közvetlen nyomot hagyott mind a reformáció, mind a rekatolizáció. Kassa belépett a Confessio Pentapolitanaba rectorem in confessores pro tempore eligendis instituendis et destituendis prout sibi placuerit ut ipsi confessiones omnium et singulorum Christifidelium huiusmodi ad dictam ecclasiam beate Elizabeth ut perfertur confluendium in huiusmodi festo sanctorum Philippi et Jacobi et per tres dies sequentes huiusmodi auctoritate apostolica audire et ipsorum confessionibus diligenter audites promisse eis debitam absolutionem impendere valenit et immulgere promodo culpe penitentiam salutarem et alia que de jure firmiter injugenda nisi forsan talia fuerint propter que Sedes Apostolica sit merito consulenda predicta auctoritate plenam et liberam auctoritate presentiam licentiam elargimur et talli ergo etc nostre concessionis insongare etc. Datum Rome apud Sanctum Petrum Kalendis Martii Anno Tertiodecimo. Archivum segretum Vaticanum (ASV), Reg. Lat., 102, ff. 72rv. 3 MAROSI, E.: Architektúra prvej polovice 15. storočia na Spiši a východnom Slovensku. Dóm sv. Alžbety v Košiciach. In: BURAN, D. a kol.: Gotika. Dejiny slovenského výtvarného umenia (Gótika. A szlovák képzőművészet történelme). Pozsony, 2003, o.; Dejiny Bardejova. (Bártfa történelme). Kokuľa, A. Lukáč, A. Tajták, L. (zost.). Kassa, 1975, , o. 4 MVHRH I/4, o. 242

243 (1549), abba a hitközösségbe, amelyet a protestánsok első generációja képezett. Maga a magisztrátus felügyelt arra, hogy a templom megmaradjon az eredeti középkori formájában. A berendezés és a templombelső csak tűzvészek következtében változtak között, amikor a helyi papság körében terjedtek a kálvinista eszmék, kisebb kivételt képez annak a helyiségnek a megszentségtelenítése (profanizációja), amelyben a Szent Vér-ereklyét őrizték. Az átmenet a katolicizmustól a protestantizmuhoz fokozatosan, erőszak nélkül folyt le. A kezdetekben a protestantizmus nem mint katolicizmus-ellenes, hanem mint modern humanista és evangélikus gondolkozásmód terjedt. Az 1604-es évek kezdetén a templom olyan evangélikusok kézben volt, akik nem azonosultak a katolikusokkal, de kifejezetten nem is különültek el tőlük. II. Rudolf császár rendelte el, hogy a templomot a protestánsoktól elvegyék és katolikus kézbe adják vissza. Rendelkezése nagyon jelképesen konstatálta, hogy a templomot azért kell visszaadni a katolikusoknak, mert katolikus időkben épült, katolikus hívők építették, katolikus uralkodók pénzéből. Ez az esemény a rekatolizációs fellépések első megnyilvánulásai közé tartozik ben a dóm csak néhány hónapig volt katolikus kézben. Kassa példáját követve akkor elvették az evangélikusoktól a kisszebeni templomot is. Bár a templom nem maradhatott tartósan katolikus kézben, a kezdődő rekatolizáció valódi jelképe lett. A nemesi felkelések is nyomot hagytak a dóm történelmén. Rendi kiváltságaikat itt védte Bocskai, Bethlen, Thököly, Rákóczi. A dóm falainál ölték meg kegyetlenül azt a három kassai vértanút, katolikus papokat, akik közül ketten a város első jezsuitái közé tartoztak. Végül a király a jezsuitáknak adományozta a Szepesi Kamara királyi tulajdonban lévő épületét, az alatta lévő telekkel együtt. A három vértanú halálának a helyén a jezsuiták egyetemi templomot, kolostort és egyetemet építettek. A rekatolizáció folyamán a jezsuiták semmilyen kompromisszumot nem fogadtak el. 6 A kezdetektől nagy jelentősége volt annak, hogy a város vértanúk vérével volt megszentelve. 7 Kassa évszázadok óta az egri egyházmegyébe tartozott. Amikor a török 1596-ban elfoglalta az egri püspöki várat és várost, a püspök a káptalannal északra menekült, éppen Kassára. A protestáns város nem fogadta őket tárt karokkal. Hogy éppen ide jöttek, annak szimbolikus oka a dóm volt. A város rövid ideig azi egri káptalan székhelye lett ( ). A püspök végül Jászón, a premontrei kolostorban tartózkodott többet. A káptalan egészen Nagyszombatra menekült, amíg a magyar országgyűlés törvényben nem utasította arra, hogy költözzön vissza Kassára ( /1700). A város 5 Lásd szintén HARČAR, A.: Historický význam protireformácie v Košiciach z r (Az es ellenreformáció történelmi jelentősége Kassán), Budapest, 139 o. 6 Lásd szintén GRAFF, G.: Christianum svadae Cassoviensis somnium. Cassoviae 1731, 45 o. 7 AKAI, J. B.: Initia Cassoviensis Societatis Jesu MDCXL. Cassoviae 1743, 175 o. 243

244 köteles volt visszafogadni a püspökkel együtt a kanonokokat is. 8 Ezzel egy bizonyos szimbolikus űr keletkezett, mivel a Szent Erzsébet-templomban nem jelöltek ki számukra sem egy szakrális helyet, sem a templom egy részét nem kínálták fel nekik, hanem a ferences templom presbitériumát kellett használniuk. Kisdy püspök tudatában volt Kassa jelentőségének, mert 1657-ben a városban akadémiát alapított. Az egyetemet a jezsuitákra bízta. 9 Amikor a 17. század harmadik harmadában a templom és a plébánia katolikus kézbe került vissza, a lelkészek maguk az egri kanonokok voltak, akik a száműzöttek utolsó nemzedékéhez tartoztak, mivel 1700-tól az egri káptalan visszatért eredeti székhelyére, Egerbe. A városi plébánia az püspöki papok kezében maradt. A 17. század végén és a 18. században a városnak két szellemi központja volt: a templom a plébániával, amely a helyi lakosok szükségleteit szolgálta, és a jezsuita egyetem a templommal és a papi szemináriummal, amelyeket az egyetemen tanuló fiatalok használtak, akik azért jöttek Kassára, hogy műveltségüket és szellemi képességeiket növeljék. Kár, hogy a városi plébánia legalább egy ideig nem volt jezsuita kézben, mint más városokban, például a szomszédos Eperjesen. Ott a városban végzett munkát erős összetartás jellemezte, míg Kassára a dualizmus volt jellemző. A jezsuiták így elsősorban saját, a művelődést és a lelki életet (pietas Austriaca) érintő feladataikat tarthatták szem előtt, amelyek egyik példája a város felett megépített Kálvária. Ezek mint új hagyományok jelentkeztek a városban. A régebbi helyi hagyományok (például a helyi eukarisztikus csoda emléke) a helyi világi papok kezében maradtak. A jezsuitákkal összehasonlítva, lehetőségeik jóval szerényebbek voltak, mivel a jezsuiták egyszerűen többen voltak, a lelki munkában pedig jobbak és eredményesebbek. Annak ellenére, hogy munkájuk a város életének vezető eleme volt, 1773-ban, a Jézus Társaság feloszlatásával, gyorsan kialudt. Mária Terézia Ratio educationisa megszüntette Kassán az egyetemi oktatást, ennek következtében hanyatlani kezdett a város egyházi és értelmiségi élete. Az 1775-ben tűzvészben megrongált torony javításának alkalmából a kassai akadémia rektora, Szirmay Antal ( ), disztichonban írt latin verset (Carmina Restauratae Turris Cassoviensis globo inclusa). Dicsért mindent, amit maga a templom és közvetetten Kassa városa jelentett, ami az évek folyamán a templom körül és miatta történt, sőt versében sok jelentős személyiség nevét is megemlítette: magyar királyokat, Luther hitét, Korvin Mátyást, Bocskait, Bethlent, Rákóczit, Thökölyt, a város polgárait, Mária Teréziát és fiát, II. Józsefet Archív mesta Košice (Kassai Városi Levéltár), Schwarzenbachiana, sign Az egyházi iskolákkal kapcsolatban lásd.: FARKAS, R.: A kassai kath. főgymnasium története Kassa 1895, 426 o. 10 PASZLAVSZKY, S.: Szirmay Antal poëta laureatus. In: Figyelő. Irodalomtörténeti közlöny. V. kötet. Abafi, L. (ed.). Budapest 1878, o. 244

245 Az uralkodók már a 18. században keresték lehetőségét az egri egyházmegye felosztásának, törekvésüknek viszont maguk az egri püspök, illetve a káptalan állt ellen. Amikor 1804-ben I. Ferencnek végül sikerült felosztania az egri püspökséget, az egyik újonnan keletkezett egyházmegye székhelye Kassa lett, mivel az itteni templom volt a legmegfelelőbb arra, hogy székesegyház rangjára emeljék. Azt is mondhatnánk, hogy ezt az új egyházmegyét a dóm szülte. 11 Meg szeretném még említeni azt a teológiai alapelvet, amely szerint a székesegyház az püspökség minden templomának az anyja, mivel felszentelésének napját megünneplik az egyházmegye összes templomában. A dóm történelmi jelentősége itt nem az uralkodó vagy a pápa döntése miatt volt fontos, hanem azért, mert döntésükkel betetőzték azt, amit a kassai dóm spiritus movensének neveztem. A dóm székesegyházi minőségének automatikus következménye volt a tanszék, püspök, káptalan, papi szeminárium és líceum megalapítása. Ezek megtalálhatók minden püspöki városban, de Kassának ilyen hivatalai már jóval korábban is voltak, igaz, hogy a törökkkorban. A városba visszatérő szellemi élet már soha többé nem volt időleges, hanem ennek a helynek és ennek a városnak elsőrendű, saját szellemi élete. A 19. században, a kassai dóm árnyékában született meg a történelmi emlékek védelmének a gondolata. Henszlmann Imre és társai végeredményben hozzájárultak ahhoz, hogy a város történelme általános érdeklődést váltott ki, a műemlékek védelme, ismerete 12 és felújítása pedig egy bizonyos rendszernek lett alávetve. 13 A 19. században természeti csapások többször is megrongálták a dómot, amely később két nagy felújításon ment át az első Fábry püspök nevéhez kötődik, 14 a második, purista felújítás, majd negyed évszázadig tartott a 19. század végén, és eredménye inkább egy neogótikus templom lett, mint az eredeti középkori formájához visszatérő épület. Sok magyar templom gótikus stílusban való átépítése a magyar nemzeti büszkeség egyfajta szimbóluma lett. Elképzelni is nehéz volt, hogy mikor érnek véget az ilyen nagymértékű restaurációs munkák, amelyek befejezését sürgette a közeledő magyar millennium. A templom szeptember 6-án lett felszentelve, amivel Samassa József egri érsek betetőzte a templom felújításáért tett emberi erőfeszítéseket. Úgy tűnik, hogy tudatosan választották ki ezt a dátumot, amely a három kassai vértanú halálának előestéjére esett. Bár a vértanúk 11 A legrégibb egyházmegyék történelme in: RUPP, J.: Magyarország helyrajzi története. Fő tekintettel városok, helységek, s azokban létezett egyházi intézetek, püspökmegyék szerint rendezve. Második kötet. Az egri érseki egyház-tartomány. Budapest 1872, o. 12 HENSZLMANN, I.: Kassa városának ó német stylű templomai. Pest 1846, 25 o.; HENSZLMANN, I.: Régészeti kalauz különös tekintettel Magyarországra. II. rész. Középkori épitészet. Pest Porov. WEISS, K.: Der Elisabeth-Dom zu Kaschau in Ungarn. In: Mittheilungen der k. k. Central-Commission zur Erforschung und Erhaltung der Baudenkmale. II. Jahrgang, September 1857, N. 9, o.; WEISS, K.: Der Elisabeth-Dom zu Kaschau in Ungarn. (A kassai Szent- Erzsébet Székesegyház) In: Mittheilungen II. Jahrgang, October 1857, N. 10, o. 14 Porov. FÁBRY, I.: Die Restauration des Elisabeth-Domes zu Kaschau. (A kassai Szent-Erzsébet Székesegyház restaurálása). In: Mittheilungen IV. Jahrgang, August 1859, N. 8, o. 245

246 ekkor még nem voltak boldoggá avatva, Bubics Zsigmond püspök pragmatikusan feltételezte, hogy ha majd ez a jövőben megtörténik, akkor a három vértanú emléknapjának a legnagyobb valószínűséggel azt a napot választják, amikor megszülettek az egeknek (szeptember 7.), ami még nagyobb díszbe borítja majd a várost. Ennek a szimbolikus lépésnek egy másik motívuma II. Rákóczi Ferenc és társai maradványainak a feltárásával kapcsolatos. A császári átok visszavonása után semmi sem állt hazahozataluk útjában. Többé már nem voltak hazaárulók, hanem hősök. A 19. században a magyarok képesek voltak történelmüket új módon értelmezni. A magyar nemesség saját érdekeiért folytatott harca újonnan mint a nemzeti érdekekért vezetett harc volt értendő. Magánérdekű harcokat és felkeléseket azóta mint hősies tettet és összmagyar érdeket magyaráztak. Politikai háttérre való tekintet nélkül, a város és a dóm méltó nyughelye lett annak a II. Rákóczi Ferencnek és társainak, akik a magyar emigráció és a Habsburg-ellenes harc szimbólumai lettek. A temetésen felül (1906) alakjuk szimbolikus jellegét többszörösen megnövelte Dudics András apoteózisa, amelyet ban festett az északi főkapu fölé, és amelyet 1938-ban a kripta külső emlékfalára festett új emlékfelirat egészített ki. A kripta és a falfestmény nemrég voltak felújítva. Itt kell megemlítenünk Fischer-Colbrie Ágoston püspök rendeletét, aki március 1-én mint pápai kamarás rendelte el, hogy az újratemetés minden évfordulóján II. Rákóczi Ferenc tiszteletére emlékmisét szolgáljanak. 15 Ezzel még jobban növelni akarta II. Rákóczi Ferenc személyének jelentőségét. A dóm egy olyan hagyományos hely, ahol a kassai partikuláris egyház felidézi identitását és emlékezetét. A kassai presbitérium papjai rendszeresen összegyűlnek a katedrálisban, évente háromszor, általában érseki rekollekciókon (zöldcsütörtökön, a kassai vértanúk napján és az érsekség védőszentjének, Szent Andrásnak az ünnepén). Vannak olyan érsekségek, ahol ezt évente egyszer sem teszik. A katedrálisban 2008-ban leplezték le a 20. századi papfelkelés nyolc áldozatának az emléktábláját. Természetes, hogy mindaz, ami a székesegyházon belül történik, legyen az akár ünnepség, vagy a dómhoz mint építményhez és műemlékhez fűződő kapcsolat, az egész érsekségnek mutatott példa. A templom szerepe elsődleges, ezért gazdagítják színvonalas művészeti alkotások, másrészt viszont óvja a dómot az értelmetlen ötletektől 15 Crypta Ecclesiae Cathedralis a die 29. Octobris anni praeteriti [1906] exuvias continet Francisci II. Principis Rákóczi sociorumque sui exilii. Aequum est, ut in illa aede praecipue fiant sacra suffragia pro animabus illorum, quorum ossa inibi diem gloriosae resurrectionis expectant. Quapropter constituo, ut bis per annum, die nimirum 8. Aprilis, utopte anniversario mortis Francisci Rákóczi et die 29. Octobris, utopte anniversario deposotionis ossium in dicta Crypta, in Ecclesia Cathedrali sacrum solemne pro defunctis celebretur. Utroque die, cantata Missa conventuali diei post Tertiam, Missa de Requiem celebranda est post Nonam; et die quidem 8. Aprilis sumenda est missa de anniversario diei obitus, die vero 29. Octobris missa quotidiana defunctorum cum Oratione unica pro pluribus defunctis et Sequentia Dies irae. Kassai Érseki Levéltár (AACass), Administratívne spisy, sign. 864/1907; Circulares Dioecesanae Cassovienses 1907, IV, 29 o. 246

247 (mint például a padlófűtés bevezetésétől). A korábbi évszázadokban is elhelyeztek a dómban emléktáblákat és más értéktárgyakat. Amikor 1734-ben a Hernád hordalékában Kassa és Kassaújfalu között gigantikus nagyságú mammut-csontokat találtak, ez felkeltette a helyiek érdeklődését (elefánt vagy ökör-csontoknak hitték őket). 16 A csontokat végül a dómban helyezték el. A dóm történelmében találunk néhány olyan eseményt, amelyek dokumentálják, hogy a kassai egyházon belül nem értették meg mindig ennek a szimbólumnak a jelentőségét. Az első ilyen eset, amikor 1990-ben a rendszerváltás utáni első püspököt nem a dómban szentelték fel, ahogyan azt Anton Harčar akarta, hanem a lepusztult stadionban, amely nem volt méltó egy ilyen fontos eseménnyel megszentelt helyhez. A második, amikor a dómot legalább formálisan nem komponálták be II. János Pál pápa látogatásába július 2-án, a három kassai vértanú szentté avatásakor. A Kassai Dóm spiritus movense mindig erős és domináns volt. Motorja és mozgatója volt a politikai, katonai, társadalmi és egyházi történelemnek. A dómnak mint szimbolikus helynek a mellőzése, potenciáljának, mint spiritus movens-nek elsősorban magával az egyházzal való ignorálása, a jövőben annak az egyháznak az autoritását is megingathatja, amelynek szimbolikus szíve. Aki tud a történelemre építeni, munkájának a történelmi emlékezetbe való beültetésével jelentőségét és értékét megsokszorozhatja, ápolva és mélyítve ezzel saját identitását. Bizonyos események újonnan való interpretációja még hasznos is lehet a mai egyházi és laikus társadalom számára. Sőt azok a témák, amelyek mivel konfessziókat, nemzeteket vagy gyülekezeteket választanak el, és ezért ellentmondásosnak tűnhetnek, összekötő hidakká válhatnak. Valahogy úgy, mint ahogy annak idején II. János Pál pápa látta a Magas Tátrát, hogy ezek a hegyek a szlovákokat és a lengyeleket nem elválasztják, hanem összekötik. A dómnak mint spiritus movensnek a jövőben rejlő legnagyobb potenciálja, hogy egyszer majd összeköti azokat, akiket ma látszólag elválaszt (mint a megbékülés első fecskéje már itt tevékenykedik az ökumenikus társaság). Irodalom Arcibiskupský archív Košice (AACass), Administratívne spisy, sign. 864/1907; Circulares Dioecesanae Cassovienses 1907, IV, 29. Archivum secretum Vaticanum (ASV), Reg. Lat., 102, ff. 72rv. Archív mesta Košice (AMK), Schwarzenbachiana, sign Akai, J. B. Initia Cassoviensis Societatis Jesu MDCXL. Cassoviae, Farkas, R. A kassai kath. főgymnasium története Košice, Graff, G. Christianum svadae Cassoviensis somnium. Cassoviae, TIMON, S.: Tibisci Ungariae Fluvii Notio. Cassoviae 1735, 69 o. 247

248 Harčar, A. Historický význam protireformácie v Košiciach z r Budapest, Henszlmann, I. Kassa városának ó német stylü templomai. Pest, Henszlmann, I. Régészeti kalauz különös tekintettel Magyarországra. II. rész. Középkori épitészet. Pest, Dejiny Bardejova, ed. A. Kokuľa, A. Lukáč és L. Tajták. Košice, Marosi, E. Architektúra prvej polovice 15. storočia na Spiši a východnom Slovensku. Dóm sv. Alžbety v Košiciach. In Gotika. Dejiny slovenského výtvarného umeni., ed. D. Buran at all., Bratislava, Mihalik, J. A kassai Szent-Erzsébettemplom. Budapest, Monumenta Vaticana historiam regni Hungariae illustrantia. Series prima. Tomus quartus. Bullae Bonifacii IX. P. M. Pars altera (MVHRH I/4), document No. CCCCLXXV. Budapest, Paszlavszky, S. Szirmay Antal poëta laureates. In Figyelö. Irodalomtörténeti közlöny. V. kötet, ed. L. Abafi, Budapest, Rupp, J. Magyarország helyrajzi története. Fő tekintettel városok, helységek, s azokban létezett egyházi intézetek, püspökmegyék szerint rendezve. Második kötet. Az egri érseki egyház-tartomány. Budapest, Szerdahely, G. Celebrium Hungariae urbium et oppidorum, Chronographia bipartita, In prima parte veterem, in secunda novam Hungariam complectens. Cassoviae, Wick, V. Dóm sv. Alžbety v Košiciach. Košice, Weiss, K. Der Elisabeth-Dom zu Kaschau in Ungarn, Mittheilungen der k. k. Central-Commission zur Erforschung und Erhaltung der Baudenkmale. II. Jahrgang, September 1857, no. 9; October 1857, no. 10. Zubko, P. Kult Svätej krvi v Košiciach. Košice, 2012; 2. vydanie

249 A Szepesi (Kassai) Kamara hivatalnokai a 17. században Gusarova, Tatjana Absztraktum A Magyar Kamara mellett a Szepesi Kamara a Magyar Királyság nem túl számos központi hatalmi szervezeteinek az egyike volt a században. Túlnyomórészt Kassán székelt. Az előadás a Szepesi Kamara néhány tanácsosának a karrierjét elemzi, akik a Kamarában a 17. század 40-es éveitől a 70-es éveiig tevékenykedtek. Közöttük találunk a Habsburg uralkodók által választott és kinevezett személyiségeket, éppúgy, mint a székely fejedelem, II. Rákóczi György által választottakat. Az értekezés az említett szervezetet általános szemszögből is bemutatja, társadalmi és szociális képet ad róla. Kulcsszavak: Kassa. Szepesi kamara. Kamarai hivatalnokok. II. Rákóczi György. A Habsburg Birodalomnak a Magyar Királyság területén kis számban működött központi szervei közé tartozott a Szepesi Kamara, amelynek a székhelye többnyire Felső-Magyarország fővárosa, Kassa volt; ilyenkor kassai kamarának is nevezték. A kamara tevékenysége a 17. században bonyolult háborús körülmények között zajlott. A város tartósan két tűz közé került: a magyar királyok és az erdélyi fejedelmek vetélkedésének színhelye volt. A háborús események, a Rákócziak hatalmas befolyása, akik ezen a területen terjedelmes birtokokkal rendelkeztek, a hatóságok gyakori változása állandó feszültséget teremtett. A helyi nemességre nem volt jellemző a Habsburgok iránti lojalitás, szoros kapcsolatokat tartott fenn a Rákócziakkal a béke idejében, de a Rákócziak magyarországi hadjáratai alatt is. Ezzel együtt nem egyszer mutatta megbízhatatlanságát akár a Habsburgokkal, akár az erdélyi fejedelmekkel szemben is. Így mindkét rész minden módon igyekezett megnyerni magának Felső-Magyarország nemességét, felhasználni a vetélytárssal szemben, és ebben nagyon óvatosan kellett cselekednie. Mindez elég ingataggá tette a Szepesi Kamara helyzetét, ami így a szembenálló erők függésébe került. A Szepesi Kamara nem egyszer működésének ideiglenes beszüntetésére kényszerült, vagy átköltözött Kassáról a szomszédos Eperjesre. A zavaros időkben a Szepesi Kamara olykor más elnevezéssel szerepelt: mint igazgatóság, amely élén igazgató, egyben tanácsos állt. 1 Ilyen körülmények között Kassának mint a Szepesi Kamara székhelyének rendkívüli szerep jutott, nemcsak mint a Felső-Magyarország fővárosának, fontos regionális gazdasági, társadalmi, politikai és katonai központnak, hanem mint összekötő láncnak egyrészt a helybeli városok és a vármegyék, másrészt a központi állami intézmények között. Így a Szepesi Kamara tisztviselőinek utánpótlása külön fontossággal bírt, mert a kineve-zésektől sok 1 Ember Győző. Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig. Bp., 1946; A Szepesi Kamara Levéltár Bp., l. 249

250 minden függött, hiszen nemcsak fiskális jellegű feladatok hárul-tak rájuk, hanem politikai jellegűek is, illetve az ott tartózkodó hadsereg ellátása. A kamarai hivatalnokok kinevezésénél figyelembe kellett venni, a kijelölt személyek szakmai felkészültségén kívül, lojalitásukat azokhoz a hatóságokhoz, amelyek éppen a kezükben tartották ezt a vidéket és Kassát. Nem véletlenül, a hatalomváltások alkalmával Kassán a kamara vezetői is búcsúztak a hivataluktól. A 17. század folyamán változott a tisztviselők társadalmi, etnikai, és földrajzi hovatartozása. Ahogyan Fallenbüchl Zoltán kimutatta, a bécsi béke előtt és egy ideig utána is nem kevés német származású városi polgárt találunk közöttük, bár a nemesi elem mégis túlsúlyba került, főleg a tanácsosok között, noha a nemesek nem mindig voltak a helyi birtokosok. Igaz, a városi származású kamarai tisztviselők abban az időben is az állami szolgálatuk révén emelkedhettek és emelkedtek a nemesek soraiba. Ilyenek voltak pl. a számvevő Thann Antal (akinek a családjában ez a foglalkozás apáról fiúra szállt), vagy a kamarai titkár Raisz János (aki majdnem 50 évig dolgozott a Szepesi Kamaránál akár a Habsburgok, akár az erdélyi fejedelmek alatt). Ők képviselték a polgári eredetű intellektuális réteget, amelynek társadalmi emelkedését biztosította a szakmában való jártasság, a kamarához fűző szoros kötelék, bár a kamarában nem is a legmagasabb állásokat foglaltak. 2 Írásomban a bécsi békét követő korszakot állítom a középpontba: pontosabban a 1620-as évektől (az erdélyi fejedelmek magyarországi hadjáratoktól kezdve) a 1670-es évek elejéig (amikor felbomlott a Habsburgok és a magyar rendek között a bécsi béke által teremtett kiegyezés). A Szepesi Kamara tisztviselői karára vonatkozó tanulmányok listája nem terjedelmes, nem foglal sok helyet a bibliográfiákban. Ember Győzőnek a kora újkori magyarországi közigazgatásra vonatkozó alapvető monográfiáján és Szűcs Jenőnek a Szepesi Kamara levéltáráról írt összefoglaló könyvén kívül 3 kiemelném elsősorban Fallenbüchl Zoltán dolgozatát, aki a XVI XVIII. században az intézmény szolgálatában álló összes officialis listáját rekonstruálta. 4 Gecsényi Lajos mélyebbre ment kutatásaiban: az egyes hivatalviselők pályáját és életkörülményeit is tanulmányozta, és ilyen jellemzéssel próbálta megrajzolni a magyar kora újkori hivatalnokság szociális arcképét és feltárni jellegzetes vonásait. 5 Bár Németh István különösen nem foglalkozott 2 Fallenbüchl Z. A Szepesi Kamara tisztviselői a XVII-XVIII. században. Levéltári Közlemények sz Ember Győző: i.m. 4 Fallenbüchl Z.: A Szepesi Kamara i.m., ; Hasonló jellegű tanulmányt Fallenbüchl írt a Magyar Kamara személyzetéről (A Magyar Kamara tisztviselői a 17.században. Levéltári Közlemények 39. évf ). Ezek az adatok bekerültek Fallenbüchl Z. összefoglaló könyvébe (Állami (királyi és császári) tisztségviselők a 17. századi Magyarországon. Adattár. Bp., 2002). 5 Gecsényi L. Egy kamarai tisztviselő a XVI. században Nagyváthy Ferenc. In: Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből. Szerk. Katona Csaba. Győr, 2008, ; uő: A Szepesi Kamara vezető tisztviselői között. Uo.: (Tatjana 250

251 ezzel a témával, annak, aki kutatja a Szepesi Kamara személyzete és Kassa város társadalma között kialakult kapcsolatokat, művei nélkülözhetetlenek. 6 A Kamara állományát lényegében két csoportra oszthatjuk: a vezető réteg (azaz az elnök, a tanácsosok, a pénztárnok, a királyi alügyigazgatók, tovább a számvevők, a titkárok) és a többiek (az altitkárok, a számvevők, a segédjei, a lajstromozók, a fogalmazók, az írnokok, a kiadók stb.). A vezető rétegben jobban tapasztalhatjuk a karriermozgást és a politikai viszontagságokat, mint a második csoportban, emiatt érdekesebb az elsőt vizsgálni. A kamarai listákon az as években szereplő vezető hivatalnokokból kiválasztottam azokat, akikről rendelkezésünkre áll legalább egy-egy adat. Az általam kidolgozott kérdőív alapján próbáltam meghatározni a kamarai hivatalnoki kar társadalmi és politikai portréjának körvonalait. Ezeknek a példáknak a segítségével szeretném megmutatni, milyen kötelékek kapcsolták össze 1) a Szepesi Kamarát és a közeli vármegyék nemesi társadalmát; 2) a Szepesi Kamarát és Kassa várost; 3) a Szepesi Kamarát és a központi intézményeket, elsősorban, az országgyűlést, mert éppen ennek az institúciónak a révén nyilvánult meg az állam és a rendi társadalom közötti együttműködés. A helymegtakarítás érdekében és az adatok csoportosítása céljából a kamarai személyzet egyes alakjaira vonatkozó anyagot táblázatba soroltam, amely a cikk végén található. Az adatok szórványosok, mégis ilyen formában jobban mutatják a kutatás fővonalait. 7 A 1620-as évektől kezdve a Szepesi Kamara állományára nézve változott a kép: a fő tendencia arra utal, hogy már meghatározóak voltak a nemesek, közöttük a magyarok, sőt a helybeli birtokosok, főként a katolikusok. Ahogy látjuk, ez nem egészen felelt meg a bécsi béke elképzeléseinek: mindkét fél megszegte a nehezen elért megegyezés feltételeit, bár a központi hatalom és a magyar rendek közötti egyensúly érvényben maradt egészen a 1670-as évek elejéig. Így, érthetjük a panaszokat, amelyek a kamarai hivatalnokok pályázatainak kihirdetésékor merültek fel, miszerint ezen a környéken nehéz találni megfelelő embert az állásra. 8 A fő tendencián belül megfigyelhetünk különböző mozzanatokat, amelyek igen is színesítették a történelmi képet. Guszarovával közösen); uő: Egy beregi nemesúr a Szepesi Kamarában. Szigeti Vas Márton kamarai tanácsos In: Szábolcs- Szatmár-Beregi Levéltári évkönyve XVIII. Dr. Nagy Ferenc levéltárigazgatónak ajándékba. Szerk. Kujbusné Mecsei Éva. Nyíregyháza, ; 6 H. Németh István. Kassa város archontológiája. Birák, belső és külső tanács (Fons könyvek 3). 2 köt. Bp., 2006.; uő: Várospolitika és gazdaságpolitika a századi Magyarországon (A felső-magyarországi városszövetség). 2 köt. Bp., 2004; uő: Polgár vagy nemes? A városok nemesi rendű lakosainak problematikája a felső-magyarországi városszövetség tevékenysége tükrében. In: Korall Társadalomtörténeti folyóirat sz ; Šľachta v mestach prirodzený proces alebo negytvny jav? Forum historiae. Historický ústav SAV, Paper 5. 7 A hivatkozások a cikkben korlatozottak, mert nem találtam módot ebben a kis cikkben, főleg a táblán visszaadni az összes általam és kollégaim által felhasznált anyagot. 8 Hoffinanz Ungarn Rote Nummer Fol

252 A tanácsosok és a pénztárnokok neve ( ): Péchy Zsigmond, Tassy Gáspár, Úsz János, Úsz István, Mosdóssy Imre, Melczer Lajos, Sztankay István, Podbilány Mihály, Szemere Pál, később Vas Márton, Bélaváry Miklós, Chernyey Pál, Holló Zsigmond stb., akik kivétel nélkül helybeli nemes urak voltak. Mind a királyok, mind a Rákócziak szempontjából ez igen fontos tényező volt: a kamarai tanácsban legyenek a helybeli birtokosok, bennük mindkét rivális támaszt keresett: támogatásuk, közvetítésük nélkül nem lehetett számítani semmilyen eredményre a felsőmagyarországi megyék megnyerésében. Tekintélyes urak, birtokos nemesek voltak ezek a tisztviselők, bár a birtokaikat zömében nem az ősöktől örökölték, hanem lényegesen gyarapították az elődeik vagyonát, ügyesen kihasználva szolgálatuk lehetőségeit. 9 Jól ismerték a helyi viszonyokat, mert a megyei önkormányzatban kulcsfontosságú pozíciókat foglaltak el, mint alispánok (pl., Usz István Sáros megye alispánja) vagy jegyzők (Szemere Pál Abaúj és Sáros megye jegyzője). A rokoni kapcsolatok révén bejuthattak bárhová és befolyásolhatták a helyi akár a városi, akár a megyei intézmények tevékenységét és döntéseit. Nem véletlenül maradtak egyes tisztviselők a kamara szolgálatában akkor is, ha a Habsburgok és Rákócziak váltották egymást a régióban. Egy másik nagyon fontos szempont volt a kamarai vezetőségre nézve, hogy az illető a kamara belső embere legyen. Az egyes karriereket követve, láthatjuk, hogy nem ritka eset, amikor egy személy nemcsak évekig szolgált a kamaránál, hanem lépésről lépésre emelkedett a szolgálati lépcsőn. Pl. Mosdóssy Imre 1639-től majdnem húsz évet töltött a Szepesi Kamara szolgálatában, tanácsos, sőt igazgató minőségében. Bélaváry Miklós is pénztárnokként indult a pályán, amit (miután tanácsosként szolgált jó néhány évig), megkoronázta az igazgatói állás. Ezt a kamarához való kötődést erősítette az a körülmény, hogy a kamarai vezetőkre a szakmán kívül más, külön feladat is hárult: nevezetesen, hogy kövessék szemmel a nyugtalan felső-magyarországi nemességet, az erdélyi fejedelmekkel való mindennapi kapcsolataikat, és értesítsék ezekről a mozzanatokról a megfelelő hatóságokat. 10 Ez igen kényes feladat volt, nem mindenki vállalhatta, de aki vállalta, biztosította magának a gyors előrehaladást karrierjében. Ezekben a dolgokban a hatóságok számíthattak a Kassai Kamarán belül kialakult hivatalnoki dinasztiákra. 11 Nem véletlenül rájuk bízták a háborús időkben a hadsereg ellátását is. A kamara, mint más kora újkori állami intézmény is, már állandó alapon működött, magas szakmai felkészültséget, mindennapi szorgalmas munkát 9 Mint, például, Mosdossy Imre, akinek a kamarai szolgaláta idejeben sikerült szerezni ingatlant az Abaúj, Szatmár, Bereg és Ugocsa vármegyékben, illetve a Szamosközben (Gecsényi L.- Guszarova T. A Szepesi Kamara i.m ). 10 Uo Például, Bélaváry Dávid és Miklós, Usz János és István, Melczer Lajos és Pál anácsosok, Péchy Zsigmond és Lajos stb. 252

253 igényelt a hivatalnokoktól. Emiatt a kamarai szabályok előírták, hogy a vezetőség egyes tagjai állandóan tartózkodjanak a munkahelyen. Kívánatos volt, hogy a hivatalnokoknak szállásuk legyen a kamara székhelyén, azaz Kassán. Ismerünk több esetet, amikor a tanácsosok, a pénztárnokok lakást vagy házat vásároltak maguknak Kassán. Némelyik házasság révén került a kassai lakosok közé. Mégis, abban az időben még nem lehet a kamara tisztviselőkről mint városi lakosokról beszélni. Egyrészt a magas állású hivatalnokok, nemesként jobban szerettek birtokukon élni, mert még nem szokták a városi életmódot. De több esetben a kamarai személyzet számára túl drága volt a városi ingatlan. Ez a körülmény, más tényezővel együtt, egyrészt akadályozhatta a nemesek átköltözését a városokba, másrészt gátolta a Szepesi Kamara folyamatos tevékenységét. A hatóságok valószínűleg próbáltak a segíteni a helyzeten, és egyes esetekben szállást bérelték a hivatalnokoknak, 12 sőt házakat vásárolták a városban, amelyekben elhelyezték a személyzetet. 13 De ezek az esetek még nem válták szabállyá. A helyi birtokos nemesek, akik állást kaptak a Szepesi Kamaránál, szívesebben maradtak birtokaikon azért is, mert a vármegyei nemes és a városi polgár társadalmát éles ellentétek választották el egymástól ebben a korszakban. A nemesség egyre nagyobb tért hódított a városokkal szemben a gazdasági, politikai, jogi, illetve vallási szférában, amiről a 17. századi (1635, 1647, 1649, évi) országgyűlések döntései is tanúskodnak. 14 A város tiltakozott a nemesek térhódítása ellen. Így 1648-ban Kassa nem engedte, hogy Abaúj vármegye közgyűlést tartson a városban chernelházi Csernel György kassai házánál, arra hivatkozva, hogy addig a nemes vármegyének nem volt a gyűlése a városban. De ez a tiltakozás nem járt a következményekkel. 15 Mégsem idegenkedtek annyira a kamara nemesi hivatalnokai Kassától, hogy teljesen elszigetelődjenek a város életétől. Ott kötötték a házasságokat; ilyen úton városi ingatlanhoz jutottak, lakóházakat örököltek, új kapcsolatokat teremtettek a városi elittel. Látunk eseteket, amikor embereink tisztségeket viseltek Kassán (Bélaváry Miklós, aki Kassán a postamesteri hivatalt töltötte be). A hivatalnokokat Kassához kőtő szálak ennél is gazdagabbak voltak, főként, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy Kassa a felső-magyarországi főkapitányság székhelye volt, és a hadsereg ellátása szoros együttműködést követelt a civil és a hadi hatóságoktól. 12 Amikor 1661-ben a Szepesi Kamara új pénztárnoka Danéczy György be akart költözni abba a kassai házba, ahol már lakott Vas Mártón, az utóbbi idegesen tiltakozott. Kijelentette, hogy szűkössége miatt miatt maga is ( énis eggik szolgaia vagiok ő Felswgwnwk ) igényt tart az alsó házra és a bóltjára, Danéczy ne kivánja a helyét, elégedjen meg az előző pénztárnok vagy Podbelányi szállásával (MOL E 254 Representationes, informationes et instantia 1661 október No 1) ben a Szepesi Kamara egy házat vett Kassán, és, úgy látszik nem először (H. Németh István. Várospolitika és gazdaságpolitika i.m. 1.köt H. Németh István. Várospolitika és gazdaságpolitika i.m. 1. köt Uo

254 A Szepesi Kamara napról napra érintkezett más állami intézményekkel, elsősorban a Magyar és az Udvari Kamarákkal, amelyeknek alá volt rendelve. 16 Ez a viszony, a nem kis hátrány ellenére, fejlesztette és előremozdította a Szepesi Kamara működését, mert a felsőbb rokonintézmények szervezete és ügyintézése magasabb szintű volt, és jobban megfelelt a kora újkori állam pénzügyigazgatásának. Elég megemlíteni, hogy a Magyar Kamara tanácsosai nem ritkán egyben a Kassai Kamara (vagy igazgatóság) tanácsosai is voltak. Szoros kötelék fűzte a Kamarát a Királyi Táblához. Mint látjuk, a jogi tapasztalattal rendelkező szakértők, akik ítélőmesterekként, vagy táblai ülnök minőségben dolgoztak a királyi bíróságokban (pl. Melczer Lajos, Szemere Pál, Cherney Pál) nem egyszer tanácsosként jutottak a kamarához. Így a kamara nem csak a pénzügyigazgatás vonalán kapcsolódott be az állami szervezet működésébe, hanem más ágakba is. Végül, ami nagyon érdekes, a Szepesi Kamarának a rendi intézményekhez, azaz az országgyűlésekhez való kapcsolódása, sokkal magasabbra emelte a kamarai tisztviselők tekintélyét és az ország politikai életben való részvételét. Nem egy olyan esetet ismerünk, amikor a megyei követek a Szepesi Kamara tanácsosai voltak. Az összefüggés nem látszik egyenes vonalúnak: néha olyankor mentek az országgyűlésekre, amikor ellátták a kamarai hivatalt, néha korábban vagy később. Mindenesetre az állami szolgálatuk és a rendi fórumokon való megjelenésük szorosabban kötötte össze az államot és a rendeket, több helyet adott a tárgyalásnak, attól függetlenül, mennyire heves, sőt agresszív volt ez a dialógus. Láthatjuk, hogy az 1630-as évektől kezdve, az országgyűléseken való megjelenésük sűrűbb lett, mint korábban, és ez egybeesett az erősödő abszolutizmus miatt a központi hatalom és a magyar rendek között növekvő ellentétekkel. Ezt a bonyolult helyzetet ragyogóan illusztrálta Szemere Pál, a II. Rákóczi György által 1644-ben kinevezett kamarai tanácsos pályafutása. Az, hogy a fejedelem felfigyelt erre az emberre, nem volt véletlen: Szemere Pál a 17 század második negyedének legaktívabb nemesi politikusai közé tartozott. 17 Felső-Magyarországon jelentős birtokai voltak, Abaúj megyében már 1623-tól az apjával, Szemere Alberttel együtt a táblabírák között szerepelt. 18 Borsod, Sáros és Abaúj megyékben hosszú ideig jegyzői feladatokat teljesített ban Abaúj vármegye közgyűlése ünnepélyesen megérősítette Szemerét a jegyzői állásban, amelyet már 15 éve viselt, és az érdemeit elismerve, 100 birodalmi tallért és emlékül egyszáz birodalmi kemény tallért érő jelvényt 16 Erről ld.: Ember Gy. Az újkori magyar közigazgatás története i.m Szemere Pál portréjához elsősorban alapul szolgáltak a Szemere által vezetett országgyűlési naplók, amelyek másolatait a Magyar Nemzeti Levéltár őrzi (Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Budapest N 114. Regnicolaris levéltár, Kovachich Márton gyájteménye, Diaria Diaetalia, Vol 1-2). 18 Korponay János. Abaujvármegye monográfiája. Kassa, II. köt. (a vármegye közgyéléseinek jegyzőkönyvei), 134, Abaúj vármegyében 1630-tól foglalta ezt az állást (Uo. 179). 254

255 ajánlott és adományozott neki. 20 Többször követségben járt mind a királyság főméltóságainál, 21 mind Felső-Magyarország katonai hatóságainál Kassán, 22 mind az erdélyi fejedelmeknél. Nagy Iván genealógus feltételezi, hogy pályáját a Királyi Tábla jegyzőjeként kezdte 1622-ben, 23 és 1635-ban táblai ülnökként tért vissza ebbe az állami intézménybe. 24 Jelen volt az összes 1625 és 1648 között lezajlott országgyűlésen, a protestáns (református) ellenzék lelkének számított, folyamatosan részt vett minden a királyság főméltóságaival folytatott tárgyaláson, és a diéta által kinevezett különböző bizottságokban között ő lett az egyik legfőbb közvetítő a királyi hatóságok és Rákóczi György között. Rákóczi bizalma abban nyilvánult meg, hogy megbízta Szemerét érdekei képviseletével az 1646/1647. évi országgyűlésen. Az életút végén 1644-ben kinevezték a Szepesi Kamara tanácsosának. Látjuk, hogy mindkét fél ragaszkodott Szemere szolgálatához. Igaz, I. Rákóczi Györgynek, Kassa és a Felső-Magyarország ideiglenes urának, nem sikerült fenntartani a kamarát, működése egy évre megszűnt. Így Szemere Pál nem igen tudta megmutatni magát, pláné, hogy nemsokára a kamara (az igazgatóság) visszaállítása után meghalt (megölték). Úgy látszik, hogy Szemere esetében a Szepesi Kamarában való szereplése nem volt meghatározó. Inkább reprezentatív jelleget hordott, vagy másképpen fogalmazva: Szemere személyében a felső-magyarországi nemesség igyekezett ellenőrizni a Szepesi Kamara tevékenységét. Az ő esete még jobban alátámasztja az uralkodóknak a Kassai Kamarára és a kamarai személyzetre, főleg a tanácsosokra vonatkozó követelményét: ne csak szakmailag legyenek járatosak a hivatalban, hanem legyen szoros kötődésük a felső-magyarországi birtokos nemesi társadalomhoz, a regionális megyei, városi és katonai hatóságokhoz. Az uralkodóhoz való hűség igen kényes kérdés volt ezekben a körülményekben, de a hatóságokat talán jobban érdekelte az illető személyek tárgyalóképessége és politikai, illetve társadalmi tekintélye. 20 Zemerey Pál, ezen tekintetes Abauj vármegyének, első ifjusági virágzásának idejétől kezdve a mai napig, a megyének és szerette házájának külön- és sokféle ügyeiben, országi és kerületi gyűlési kiküldetéseiben tiz izben hűségteljesen s a keső maradékokra leáramló nevének és hirének dicsőséges fénykörével működött. (Uo. 757.). 21 Uo Uo. 224, Nagy Iván. Magyarország csládai czimerekkel és nezetrendi táblákkal. 10. köt. Pest, Magyar Törvénytár (Corpus Juris Hungarici) évi törvényczikkek. Összeáll. Márkus Dezső. Budapest évi 72.törvénycikk; 1647.évi 91. tc.; 1649.évi 28.tc. 255

256 Tábla 1.: A Szepesi Kamara vezető tisztviselői az 1620-as as években A név Részvétel az országgyűlésen Berzeniczey András Palaticz János Rákóczi János Bélaváry Dávid Dóczy Ferenc Szepsy János Péchy Zsigmond Tassy Gáspár A tisztség a Szepesi Kamarában, évek tanácsos Bethlen alatt tanácsos Bethlen alatt tanácsos 1621-? Bethlen alatt tanácsos Bethlen alatt tanácsos 1624-? Bethlen alatt tanácsos 1624-? Bethlen alatt tanácsos tanácsos Más állás a Szepesi Kamarában egyben SzK főnöke Más állás más helyen Val lás Rokonság A lakóhely, tulajdon kat apja I. Ferenc Zemplén m. alispánja, erdélyi fejedelem testvére fia Miklós a SzK-ban rokonságban Péchyékkel egyben igazgató; tanácsos egyben titkár; altitkár 1613; irodatiszt rokonságban Dóczy és Usz cs.dal nemes, Zemplén m. birtokosa nemes nemes nemes, Zemplén m. birtokosa nemes, Sáros m. birtokosa nemes, Gömör, Borsod, Abauj m. birt. 256

257 Usz János tizedszedő Sáros m. utóbb szepesi várnagy ; táblabíró Abaúj m , Mosdossy Imre Sztankay István Duka István Usz István tanácsos tanácsos (1648), tanácsos lemondott tanácsos felfügg. tanácsos I. Rákóczy Gy. alatt egyben igazgató; titkár egyben igazgató előbb homonnai harminca dos tokaji harmincados 1620; Sárosi alispán 1637, Jeszenő vár kapitánya ben, Sáros vár kapitánya 1649-ben 1630 Rákóczy Pál köv. 1646/47, 1655, az országgyűlési bizottság okban 1634/35 Alaghy M. özvegye köv.; 1637/38 Sáros m. 1637/38, 1642 Sáros m.; kat. rokonságban Cherney Pállal (?) 26 rokonságban állt Pechy cs.-dal nemes, Sáros m. birt. nemes, Szatmár m. birtokosa kassai háztulajdonos nemes, Sáros m. birt. nemes, Sáros m. birt. Szemere Pál tanácsos (?) I.Rákóczy Gy. alatt jászói convent jegyzője, kir.tábla jegyzője 1622, Abaúj m. táblabíráj 1625: Borsod m.; 1630: Sáros m.), 1634/35, 1637/38, 1642 kál nemes, Abaúj m. birt. 25 Korponay János. Abaujvármegye monográfiája. Kassa, II.köt. 123, 127, Mosdossy Imre 1658-ben tett végrendeletében sogor urnak névezi Cherney Pált (MOL A 57 Libri regii 12. köt ). 257

258 Körösy István Melczer Lajos nemes, Abaúj és Zemplén m. birtokosa; eperjesi háztulajdonos Kapronczy Mihály Podbilány Mihály Vass Márton Bélaváry Miklós tanácsos tanácsos tanácsos 1654-? tanácsos ; pénztárnok , tanácsos előbb nagyká rolyi (1630) és eperjesi (1650 után) harmin cados tanácsos pénztárnok a 1624-, ; Abaúj, Borsod és Sáros m. jegőzője, kir.tábla ülnöke 1635-től, Rákóczy udvarnoka kir.táblai ülnök még 1650-ben kir.biztos 1659 a Szabolcs és Szatmár megyék visszaadásakor Bereg m. táblabírója (1642), alispánja Kassa város (Abaúj m.), 1646/7 (Rákóczy követe), 1648 (Abaúj m.) 1646/47, 1648/49 Sáros m. kat kat A felesége Konczik Anna, egy kassai polgár lánya felesége kassai nemes, Sáros, Szepes m.birtokosa nemes, Zemplén, Bereg, Maramaros m. birt., kassai háztulajd onos 29 nemes, kassai 27 Korponay János. Abaujvármegye i.m. 134, Lehoczky T. Bereg megye monográfiája [Komáromyi A.] Szigethi Vass Mártonnak, a Szepesi Kamara tanácsosának végrendelete. Történelmi Tár. Új folyam dik évfolyam., Bp.,

259 Chernyey Pál Holló Zsigmond Raisz János tanácsos 1667-? tanácsos , 1682-ben Thököly letette titkár 1619-?, Sz.K. fiskális ügyvéd je 1650 pénztár nok lajstro mozó ; irodatiszt előtt; ügyintéző és levéltár őr Bethlen alatt; számve vő postamestere Zemplén m. jegyzője , Nadasdy országbíró itélőmestere 1666 sztropkói harmincados ; lőcsei, eperjesi harmincados 1669-ig, Eperjesen postamester is kat. kat főbíró özvegye Madarász Erzsébet felesége Sennyey Anna, Sáros egyik legjobb cs ; Igazgató háztulajdonos Zemplén m. birt. nemes, Szepes m. birt. kassai polgár, 1609-ben nemességet szerzett MOL Filmtár doboz. Zemplén megye jegyzőkönyve. 8.köt. Fol Korponay János. Abaujvármegye i.m

260 Nebest Mihály Oroszlány Mihály Sándor Miklós pénztárn ok titkár 1639 titkár 1653 előtt?-1655; kir. alügyigazgató 1652?- 1655, lemondott mint a kir. jövedel mek ellenőr e ; számve vő I.Rákó czy Gy. alatt irodatis zt irodatis zt ungvári harmin cados , homon nai harmin cados is volt Irodalom Hoffinanz Ungarn Rote Nummer 153,1636, fol MOL (Hungarian National Archives), E 254 Representationes, informationes et instantia, October 1661, no. 1; A 57 Libri regii, vol ; DF, doboz 3535: Zemplén megye jegyzőkönyve, vol. 8, fol. 21; Regnicolaris levéltár, Kovachich Márton gyűjteménye, Diaria Diaetalia, vol A Szepesi Kamara Levéltára Budapest, Fallenbüchl, Z. Állami (királyi és császári) tisztségviselők a 17. századi Magyarországon. Adattár. Budapest, Fallenbüchl, Z. A Magyar Kamara tisztviselői a 17. században, Levéltári Közlemények 39 (1969):

261 Fallenbüchl, Z. A Szepesi Kamara tisztviselői a XVII-XVIII. században, Levéltári Közlemények 2 (1967). Gecsényi, L. és Gusarova, Tatiana. A Szepesi Kamara vezető tisztviselői között. In Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből, ed. Csaba Katona, Győr, Gecsényi, L. Egy beregi nemesúr a Szepesi Kamarában. Szigeti Vas Márton kamarai tanácsos In Szabolcs- Szatmár-Beregi Levéltári évkönyve XVIII. Dr. Nagy Ferenc levéltárigazgatónak ajándékba, ed. Éva Kujbusné Mecsei, Nyíregyháza, Gecsényi, L. Egy kamarai tisztviselő a XVI. században Nagyváthy Ferenc. In Gazdaság, társadalom, igazgatás. Tanulmányok a kora újkor történetéből, ed. Csaba Katona, Győr, Győző, Ember. Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig. Budapest, Komáromyi, A. Szigethi Vass Mártonnak, a Szepesi Kamara tanácsosának végrendelete. Történelmi Tár. Új folyam, vol (1901): 456. Korponay, János. Abaujvármegye monográfiája, vol II. (a vármegye közgyűléseinek jegyzőkönyvei). Košice, Lehoczky, T. Bereg megye monográfiája. Magyar Törvénytár (Corpus Juris Hungarici) évi törvényczikkek, ed. Dezső Márkus. Budapest, Nagy, Iván. Magyarország csládai czimerekkel és nezetrendi táblákkal, vol. 10. Pest, Németh, István H. Kassa város archontológiája. Birák, belső és külső tanács (Fons könyvek 3), vol. 2. Budapest, Németh, István H. Polgár vagy nemes? A városok nemesi rendű lakosainak problematikája a felső-magyarországi városszövetség tevékenysége tükrében. Korall Társadalomtörténeti folyóirat 9 (2002): Németh, István H. Šľachta v mestach prirodzený proces alebo negatívny jav? Forum historiae (2008): 5. Németh, István H. Várospolitika és gazdaságpolitika a századi Magyarországon (A felső-magyarországi városszövetség), vol. 2. Budapest,

262 Kassa a korai újkori német forrásokban Brandt, Julia Absztraktum Az előadás a korai újkor német nyelvű, nyomtatott forrásait elemzi, melyeket külföldön adtak ki és Kassával kapcsolatosak. Elsősorban a Szent Német-Római Birodalom német ajkú olvasói felé irányultak. Az értekezés különösen felhívja a figyelmet arra, hogy Kassa város jelenléte mennyire tudatában volt a németül beszélő európaiaknak, illetve elemzi várossal kapcsolatos ismereteik struktúrájának a változásait. Célunk egy általános kép kialakítása Kassáról, ahogy az kitűnik a korszak különböző német nyelvű nyomtatott forrásaiból. Mivel az értekezés terjedelme korlátolt, nem célunk komplex módon elemezni a forrásokat, csak rámutatni a főbb művekre. Kulcsszavak: Kassa. Korai újkor. Német nyelvű források. Tanulmányunk a korai újkori Kassára vonatkozó német nyomtatott forrásokkal foglalkozik, amelyek elsősorban a Német-Római Császárság olvasóinak készültek, de külön kitérünk arra a kérdésre is: mennyire volt jelen a város Európa német nyelvű közönségének tudatában, illetve, milyen módon változott a várossal kapcsolatos ismeretek szerkezete. A dolgozat a korszak különböző német nyomtatványai alapján kíván általános képet adni a városról, a témát azonban, terjedelmi korlátok miatt, nem komplex kutatás, hanem csak a legfontosabb művek alapján tárgyalja. A kérdés kutatásakor különböző típusú kiadványokat vizsgálhatunk. Amikor a Török Birodalom folytatja hódításait Dél- és Kelet-Európa térségében, s azzal fenyeget, hogy a Német-Római Császárság területéig is eljut, a török kor aktuális eseményeiről szóló röplapok széles skálája jelenik meg. A magyarországi eseményeket, valamint az ország Török Birodalomhoz való csatolását sok röpirat és újságlap (Zeitung) egy vagy több oldalas, új típusú nyomtatvány kommentálja. Tekintettel nagy számukra, lehetetlen az összes felsorolása. 1 Ezekből a nyomtatványokból kiderül, hogy Magyarországot nem látták olyan egzotikus színben külföldön, mint néhány más korabeli irodalmi alkotásban. 2 A 16. századi dél-németországi Zeitungok elemzése azt mutatja, hogy Magyarország ismert és gyakran felkeresett kereskedelmi úti cél volt, s az itteni hírek fontos részét alkották az üzleti és politikai terve- 1 Lásd pl.: Monika Schwobnak az új típusú kiadványokra és a 16. század végéig Nürnbergben megjelenő Neue Zeitungen -ra vonatkozó kutatásait. (Monika Schwob: Kulturelle Beziehungen zwischen Nürnberg und den Deutschen im Südosten im 14. bis 16. Jahrhundert. München, 1969, pp ) 2 Például: Zsuzsanna Nádor: Das Ungarnbild in der niederländischen Literatur der frühen Neuzeit. In: Das Ungarnbild in der deutschen Literatur der frühen Neuzeit. Der Ungarische oder Dacianische Simplicissimus im Kontext barocker Reiseerzählungen und Simpliziaden. Szerk.: Dieter Breuer Gábor Tüskés. Bern, stb. Peter Lang 2005,

263 zésnek. 3 Ezeket a kiadványokat követően hamarosan megjelentek a füzetalakú röpiratok is, amelyek tartalmuk szerint részletes és jelentős kiadványokká váltak, hosszabb lefolyású eseményekről szóltak, amelyeket igyekeztek a birodalmi politika és az adott ország történelme összefüggéseibe helyezni, más szóval: az adott kor jelenkori történelméről szóltak. Tanulmányunkban erre a kiadványtípusra helyezzük a fő hangsúlyt. Ezeken felül említjük a szemtanúk és az utazók leírását tartalmazó kiadványokat: az országról szóló fantasztikus, az átélt kalandokra összpontosító elbeszélésektől a komoly útleírásokig. Az utóbbiak száma megnőtt a Török Birodalom elleni háborúk időszakában. Szintén figyelembe kell venni az első lexikonokat és a nemzeti nyelveken írt egyéb kézikönyveket, amelyeket a kora újkorban kezdtek megjelentetni. A kora újkori nyomtatványok említett három típusa jórészt lefedi a régiónkra vonatkozó történeti tényeket, és jó alapot biztosít a Kassára vonatkozó általános kép és vélemény fejlődésének vizsgálatához. 4 (1) A török háborúkra és a megelőző eseményekre vonatkozó első általános áttekintéseket a Magyarországról (és Erdélyről) szóló, aránylag részletes latin nyelvű irodalom alapozta meg, amely továbbra is megjelent, de már nemzeti nyelvű kiadványokkal együtt, a munkánkban ez utóbbiakat vizsgáljuk. 5 Magyarország Ungarische Kriegschronik 6 c. háborús krónikájának amelyet Hieronymus Ortelius (Oertl) 1602-ben adott ki először első kötete az 1592-ig lezajlott eseményekkel foglalkozik. A munkát tovább folytatták, s 1602-ben újabb részek jelentek meg az 1602-ig történt eseményekről, majd folytatásait is kiadtak 1603-ban és 1604-ben. A 4. részben (1613) II. Mátyást magyar királlyá (1608), majd német-római császárrá választották és koronázták (1622). Az utolsó, átdolgozott változatot 1665-ben adták ki Nürnbergben. 7 A Chronologica, valamint az Ortelius Continuatus c. művek az 3 Regina Dauser: Informationskultur und Beziehungswissen. Das Korrespondentennetz Hans Fuggers ( ). Tübingen 2008, A a török háborúkra vonatkozóan: G. Etényi Nóra: Hadszíntér és nyílvánosság. A magyarországi török háború hírei a 17. századi német újságokban. Budapest 2000, különösen: pp ; Wolfgang Behringer: Zwischen Alltag und Katastrophe: Zur Bedeutung des Zeitungs- und Nachrichtenwesens während der Zeit des Dreissigjährigen Krieges. In: Zwischen Alltag und Katastrophe. Hrsg. von Beningna Krusenstjern et al. Göttingen 1999, pp p. 4 A város 16. századi látképeit illetően lásd: Viera Kejlová: Veduty Košic v minulosti. IN: Historica Carpatica XI 1980, A téma áttekintését szolgáltatja: Katalin S. Németh: Fiktionalität und Realität in den deutschen Ungarnbeschreibungen des 17. Jahrhunderts. IN: Das Ungarnbild (2. sz. megjegyzés), pp , Hieronymus Ortelius: Chronologica oder Historische beschreibung aller Kriegsemporungen vnd belägerungen auch Scharmützeln vnd Schlachten, so in Ober Vnd Vnder Vngern auch Sibenbürgen mit dem Türcken von Ao 1395 biß auff gegenwertige Zeitt gedenkhwürdig geschehen [ ]. Nürnberg, Ortelius Continuatus, oder der ungarischen Kriegs-Empörungen, historische Beschreibung [ ] Darinnen enthalten alles, was sich bey vorgenommenen Beläger- und Eroberungen... in Oberund Nider-Ungarn wie auch Siebenbuergen [...] von dem 1395.[ ] Jahr [...] zugetragen [ ] 263

264 1604. évi kassai eseményekről tájékoztatnak. Gaspar Ens Fama Austriaca c. könyve 16 évet ölel fel az 1627-es kiadás évéig, és Bethlen 1626-ban Kassán kötött házasságáról is megemlékezik. 8 Franz Christoph Khevenhüller műve, az Annales Ferdinandei 9 a következő fontos, a török háborúról és a magyarországi eseményekről szóló kiadvány. Kassával kapcsolatban a Bocskai-féle felkelés, valamint Bethlen Gábor Habsburg-ellenes első hadjáratának /21. évi eseményeivel foglalkozik. Ennek a műnek az évig tartó folytatását csak később adták ki. 10 A következő, releváns információkat nyújtó mű a Theatrum Europaeum: ez a 21 kötetes krónika a harmincéves háborút és századát írja le. A mű nem Magyarországgal és a Habsburg Ház ügyeivel foglalkozik, hanem Európa fejlődését követi a katonai hadműveletektől a koronázásokon és a dinasztiák ügyein keresztül a nagy árvizekig, földrengésekig és bűnügyi eseményekig, mindezek az éves összefoglalók végén jelennek meg. 11 Johann Christoph Wagner a Delineatio Provinciarum Pannoniae c. művének 1686-ban kiadott harmadik kötetében ír az 1685-től zajló eseményekről, köztük Kassa császári seregek által, 1685-ben történt elfoglalásáról. 12 Ezek a beszámolók többnyire részletesen beszélik el az eseményeket, s az információkat megbízható forrásokból merítik. Ez azt is jelenti, hogy nem igen foglalkoznak a környezettel és a körülményekkel, kivéve, ha azok az események befolyásoló tényezői. Példaként Ortelius beszámolója szolgálhat, amely a protestánsok legnagyobb kassai templomának kisajátításáról és istentiszteleteinek betiltásáról szól. 13 Ortelius valós képet fest a városi lakosok reménytelen helyzetéről, akik szemtől-szembe találták magukat a nehéz- Nürnberg, Gaspar Ens: Fama Austriaca: Das ist Eigentliche Verzeichnuß denckwürdiger Geschichten / welche sich in den nechstverflossenen 16.Jahren hero biß auff und in das J begeben haben. Köln, Franz Christoph Khevenhüller: Annales Ferdinandei Oder Wahrhaffte Beschreibung Kaysers Ferdinandi des Andern [ ] Thaten Regensburg / Bécs Uo., 1.-12, 2 Suppl., Lipcse Wolfgang Schmale: Essay "Matthäus Merian: Theatrum Europaeum", In: Europabegriffe und Europavorstellungen im 17. Jahrhundert. Web-Projekt. Wolfgang Schmale (vezető). (utolsó hozzáférés: ). Az egyes kötetekről sok filológiai részlettel: Hermann Bingel: Das Theatrum Europaeum. Ein Beitrag zur Publizistik des 17. und 18. Jahrhunderts. Berlín, 1909 A kasseli egyetem és a wolfenbütteli Augustus Fejedelem Könyvtár "Theatra" kutatási projektje, weboldalukon kiadták a konferencia összefoglalóját: 3&sPage=0&searchRes=0. Bibliográfia áttekintés: searchres= 0&cPage=3&sPage=2. 12 Johann Christoph Wagner: Delineatio Provinciarum Pannoniae Et Imperii Turcici in Oriente. [.] 3. Interiora Orientis Detecta [ ] Sampt einem Anhang, welcher enthält eine Fortsetzung der Ungar- und Türckischen Chronik: Begreifend,was seit dem Augusto deß verwichenen Jahrs / so wol durch der Kayserlichen und Polnischen / als Venetianischen Waffen / gegen den Erb- Feind Denckwürdiges verrichtet worden. Augsburg Ortelius: Chronologia (lásd a 6. sz. megjegyzést), 4. köt.: Des Ungerischen und Siebenbürgischen Kriegswesens, was sich seid hero Anno biß auff A [ ] zugetragen. [S.l.] 1613, 3-4. p. 264

265 tüzérséggel felszerelt császári katonákkal, így életük és vagyonuk is veszélybe került. Később ez az esemény bekerült a Zeiller és Krekwitz által kiadott lexikonba is. Ortelisnál a császári parancsnokok szerint Kassán die Strassen / wegen der straiffenden / abtrünnigen / meyneydigen Heyducken / sehr gefehrlich und unsicher / auch des mordens und Raubens bey den armen Unterthanen kein Auffhören [az utcák nagyon veszélyesek a kóbor, szökött és áruló hajdúk miatt, s félő, hogy a szegény alattvalók meggyilkolásának és kirablásának lehetetlen lesz gátat szabni], ugyanakkor a verheerung / beraubung unnd plünderung [pusztítás, rablás és fosztogatás] a legjobb módja, hogy a rebellis arisztokratákat vagy másokat engedelmességre kényszerítsenek a városban. 14 Ortelius leírása a katonák által megszállt Kassa polgári lakosságának helyzetét is a közvélemény elé tárja: 1604-ben a kassai lakosság azért utasította vissza a császári csapatok befogadását, mert: (1) képtelenek annyi embert ellátni, mivel a seregek már korábban elfoglaltak minden malmot és más városi vagyont, (2) rossz tapasztalataik vannak a katonákkal kapcsolatban, (3) közvetlenül ezelőtt fenyegette meg őket a parancsnok, hogyan kormányozza majd a várost, (4) féltek a rebellisek válaszlépésétől. 15 Az események hosszú leírása bemutatja a szembenálló felek azaz egyrészt a katonai parancsnok (Feldtoberster), a mustramester (Mustermeister), a városban állomásozó csapatok vezetője, a kassai székhelyű kamara elnöke és tanácsosai, esetenként a püspökök; másrészt a város polgári képviselői elképzeléseit, akiknek megegyezésre kellett jutniuk. 16 Az utóbbiak megtagadták a császári seregek beengedését a városba, s nemcsak a sereg élelmezésének lehetetlenségéről beszéltek, hanem rámutattak a protestáns templom elvételének körülményeire is, és továbbra is követelték visszaadását. 17 Ezek és az ehhez hasonló beszámolók jól érzékeltetik nemcsak a várossal kapcsolatos legfontosabb, fentebb tárgyalt eseményeket, de a város életét is, még akkor is, ha nem fedik teljesen a valóságot. Lippai Balázsnak, a Bocskai-katonák parancsnokának és kis seregének a városba való beeresztését árulásnak tartják. 18 A körülmények részletes leírása alapján jelentős protestáns erőt feltételezhetünk a városban, amely meg akar ugyan felelni a császárnak, de saját érdekeit is védi, sőt a leírás alapján Kassán szembekerülnek a magyar és a német erők, miközben a magyarok titkos megegyezést kötöttek Bocskai felkelőivel. 19 A beszámolóban szereplő állítások igazságtartalmát most nem vizsgáljuk, elég annyi, hogy Ortelius jól jellemzi a bécsi abszolu- 14 Uo., 25., 41. p. 15 Uo., 52. p. 16 Annak ellenére, hogy sok személyiséget feltüntetnek, Johannes Bocatius bíró és az adott időben a város polgármestere nincs megemlítve. 17 Uo., 57, 59/60. p. 18 Uo., p. 19 Uo., 67/68, 74, 81. p., stb. 265

266 tizmus első hullámával szembekerült városban jelenlevő hatalmi kapcsolatokat, valamint a városi lakosok érdekeit és életkörülményeit is. Khevenhüller műve, az Annales Ferdinandei nemcsak arról az összeütközésről számol be, amelyet a rendi felkelők katonai egységeinek kassai bejövetele idézett elő, hanem az azt követő eseményeket is leírja. 20 Csak a főtemplom elfoglalását hagyja ki, amely már korábban megtörtént. A két szöveg összehasonlítása azt mutatja, hogy az Ortelius munkájában közzétett beszámolót több korabeli műből másolták, többé-kevésbé szó szerint. 21 Gaspar Ens művei a Fama Austriaca és a Theatrum Europaeum I. nem nyúlnak vissza a Bocskai-féle felkelés koráig. Kassával kapcsolatban fontos és nagyszabású eseményként írják le Bethlen Gábor és Brandenburgi Katalin esküvőjét, a külföldi országok képviselőinek, ruházatuknak, nászajándékaiknak, valamint a pár első találkozásának leírásával. Maga a város csak háttérként szolgál. 22 A Theatrum I. c. mű egyszerűen írja le a hivatalos esküvőt Brandenburgban, a menyasszony útját Kassára, fogadását és az esküvői vendégséget. 23 Inkább Bethlen későbbi tetteiről számol be a pozsonyi békéig, tehát már nem foglalkozik Kassával. A beszámolóban szereplő kevesebb részlet annak is tulajdonítható, hogy már nemcsak Magyarországról és Erdélyről, valamint a Habsburg császárokkal kapcsolatos eseményekről van szó, mint Ortelius műveiben, hanem Európáról általában, vagyis szükséges volt a szűk érdeklődési kör kiszélesítésével az események szélesebb spektrumának teret adni. Ugyanez érvényes Kassa évi Rákóczi fejedelem általi elfoglalásának leírására (Theatrum V.). 24 A könyv röviden tárgyalja az elfoglalás tényét 25 a lakosok láthatóan ellenezték, hogy a város védekezzen, annak ellenére, hogy a császár rendeletben adott utasítást a feltétel nélküli hűségre és a rebellisekkel szembeni ellenállásra. 26 A beszámoló Rákóczi és a császári vezér, Forgách gróf kapcsolatára koncentrál, és tájékoztat a katonai eseményekről is. Krekwitz is feltünteti ezt az eseményt lexikonjában, 27 s megjegyzést tesz a felek régóta tartó ellenségeskedésére is. Kassának a Thököly Imre és hívei ellen harcoló császári seregek által 1685-ben végrehajtott elfoglalását tartalmazó leírás arra utal, hogy a lakosok mindenekelőtt egy sikeresnek ítélt hosszadalmas ostromot akartak megelőzni azzal, hogy Thökölynek hűséget fogadtak a seregével szembeni 20 Khevenhüller, Annales (feljebb feltüntetett 12. sz.*), VI. rész 1643, p. 21 Ortelius: Glaubwürdiger Bericht / was sich mit Herrn Erichen Lassato / Röm.Käys.Majest.Rath / gewesnen Mustermeister zu Caschau in Ober Ungern / vom 24.Octobries Anno 1604.biß auff 11.Novembris / daselbst zugetragen /[ ]. uo., p.; Ennek a konkrét hírnek a vége a szövegben nem nagyon világos. 22 Ens, Fama Austriaca 1627, p. 23 Theatrum I. [1635], újra kiadva: Frankfurt am Main 1662, p. 24 Theatrum V. [1647], újra kiadva: 1651, p., az aktuális politikai eseményekről: p. 25 Uo., 304. p. 26 Uo., 304. p. 27 Krekwitz, Totius Regni Hungariae, 69. p. 266

267 rövid ellenállást követően. 28 A tárgyalások a több mint két hetes ostrom amely során gyújtóbombákat is használtak után kezdődtek meg. A polgárok megpróbálták bejuttatni a városba a megszálló császári csapatokat, ugyanakkor folytatni akarták az evangélikus istentiszteleteket, biztosítani kereskedelmi kiváltságaikat, s a városi tanácsot fele-fele arányban kívánták megosztani az evangélikusok és katolikusok közt. 29 Kb. háromhetes ostrom után végül megegyeztek, de a polgároknak csak az ellenállás miatti büntetés eltörlését sikerült kiharcolniuk, ezen kívül lehetőséget kaptak arra, hogy kérvényezzék a császárnál egykori kiváltságaikat. A főtemplomot ismét elfoglalták a király nevében, és a német csapatok elfoglalták a várost. 30 A Kassával kapcsolatos adatok száma csekély, de képet kaphatunk a város lakosainak érdekeiről és helyzetéről, ugyanakkor a körülményekre, mint például az épületeknek a bombázás és számos tűzvész utáni állapotára, csak következtetni tudunk. Tscherning a Magyarországgal kapcsolatos, 1687-ben kiadott művében lexikon-szócikkhez hasonló stílusban ír a török támadás következményeiről, de az eseményeket jóval szűkszavúbban írja le. Megemlíti, hogy a város lakosai nem adták meg magukat, ír az ostromról, a württembergi herceg haláláról, ezt egészíti ki Thököly kegyvesztése a törököknél, majd elfogatása és Drinápolyba való szállítása. Mindennek következménye a német szerző nézőpontja szerint az lett, hogy a város behódolt a császári seregeknek. A városban történt hatalomcsere részletei nem ismertek, a lexikont idéző beszámoló főként a felső-magyarországi felkelés végéről tudósít. Wagner az 1686-ban kiadott Delineatio c. művében még tömörebben fogalmaz, elbeszélésének középpontjában Thököly török fogságba esése és ennek az eseménynek a kassaiakra gyakorolt hatása, valamint a város kapitulációja áll. 31 (2) A 16. és a 17. században egész sor olyan mű létezik, amely magyarországi útleírásokat tartalmaz: a sort a követek (pl. török udvari főkövetek) útjaival kezdhetnénk, s folytathatnánk a harcból megtérő katonák és a néha több évi rabszolgaságból visszatérő rabok emlékezéseiig, s eljuthatunk egészen a regényes beszámolókig, ezek között a legfontosabb a Simplicissimus Magyarországról vagy Dáciából c. munka. 32 A történészek megjegyzik, hogy a valódi utazásokról szóló beszámolókat szerzőik gyakran helyi könyvekből származó információkkal egészítették ki, vagy azért, hogy komolyabban vegyék őket, vagy, hogy felkeltsék a piac érdeklődését kiadványuk iránt, vagyis az útleírások vizsgálatánál tudni kell, hogy ezekben a mű- 28 Theatrum 12, Frankfurt 1698, 832. p. 29 Uo., 837. p. 30 Uo., p. 31 Wagner: Delineatio, 3. köt., melléklet, 3. p. 32 Ungarischer oder Dacianischer Simplizissimus (1683). Szerzők: Marian Syrocki a Konrad Gajek. Bécs 1973 (=Wiener Neudrucke; 3) A műfajról és a Délkelet-Európával kapcsolatos releváns munkákról: Nachwort. In: uo., Összesített tartalom: (Nachwort. [Utószó]). 267

268 vekben valós tények keverednek fikcióval. 33 Ami Kassát illeti, a fő probléma az, hogy ezek az önkéntes vagy kényszerű utazások rendszerint a Duna mellett haladtak el, s így Kassát nem érintették. 34 Az útleírások általában Sigmund von Birken Donaustrand [Dunapart] c. ismert művének szerkezetére épülnek. 35 A németül beszélő katonák előbb jutottak el a Balkánra és Magyarország belső vidékeire, a tőlük származó beszámolók elsősorban a nyugati régióra vonatkoztak. 36 Kivétel ez alól a Sziléziából származó, a 17. században Göppingenben tevékenykedő muzsikus, Daniel Speer anonim műve, a Simplicissimus. Szerzője, aki fiktív adaptációját saját tapasztalataként írja meg, talán valóban beutazott némely vidéket. 37 A magyarországi Simplicissimus bejárta Késmárkot [Kežmarok], Lőcsét [Levoča], Kisszebent [Sabinov], Bártfát [Bardejov], Szepesváralját [Spišské Podhradie], Nagysárost [Veľký Šariš] és Eperjest [Prešov], s végül Kassára is eljutott. 38 A városról szóló topográfiai bevezetőjében többféle dologról számol be: elsőként a város egészségtelen levegőjét és a bort említi, s szemmel láthatóan elbűvölik a különböző, Kassán alkalmazott büntetések, ezt azonban a pikareszk regény megbízhatatlan, nem szavahihető hősének és a műfaj sajátosságának kell betudni. A szövegben továbbá leírja a helyi esküvői szokásokat, ami pedig az intézményeket illeti: bemutatja a külső és belső tanács rendszerét, a választásokat és a városi tanács tagjainak beiktatását. A városról szóló tények megfelelnek a korban általános ismereteknek, miközben kiegészítő információkat is kapunk a kassai szoká- 33 A diplomaták utazásairól: Karl Nehring: Kaiserliche Gesandtschaftsberichte und Finalrelationen als Quelle zur Geschichte Südosteuropas im 16. und 17. Jahrhundert. Études Balcaniques 1986, p.; Más utazókról: Ute Monika Schwob (l. feljebb 1. sz.), p.; A magyarországi utazásokról a 17. századig: Németh (l. feljebb 5. sz.). A műfajról általánosságban: Reiseberichte als Quellen europäischer Kulturgeschichte. Szerzők: Antoni Maczak a Hans Jürgen Teuteberg. Wolfenbüttel 1982; Michael Mauerer: Reisen interdisziplinäre Ein Forschungsbericht in kulturgeschichtlicher Perspektive. In: Neue Impulse der Reiseforschung. Szerk.: Michael Maurer. Berlín, 1999, p. 34 Általánosságban: Németh (l. 5. sz.*), 60, 63. p.; Schwob (*1. sz. megjegyzés), p., és az erre vonatkozó hírek, amik szerzője Stephan Gerlach: Tage-buch [ ] an die Ottomanische Pforte zu Constantinopel [ ], Frankfurt 1674; Salomon Schweigger: Beschreibung der Reiß von Tübingen nach Wien biß Constantinopel, Norimberg 1608; Nicolaus Schmidt: Kurtze und wahre Beschreibung. Der Fünff-jährigen harten Gefängnus, welche ~ ~ [ ] unter den Türcken [ ] außgestanden hat. Lipcse, Sigmund von Birken: Der Donau-Strand mit Allen seinen Ein- und Zuflüssen / angelegenen Königreichen / Provinzen / Herrschaften und Städten / auch dererselben Alten und Neuen Namen / vom Ursprunge bis zum Ausflusse: in dreyfacher Land-Mappe vorgestellet [ ] Nürnberg Lásd pl. Kurtze, umbständliche Relation [Rövid, nem állandó kapcsolat] 1664-ból, a kiadványt Németh mutatta be (*1. sz. megjegyzés), 63. p. 37 A Nachwort [Utószó] részletes áttekintést ad az adott kutatás fejlődéséről és a Moser-féle interpretáció szerint dolgozza fel Speer művét, beleértve Daniel Speer életrajzának részletes rekonstrukcióját. 38 Dacianischer, Kapitola 19, 100, uo., főleg p. Az aránylag jól ismert és gyakran idézett részletet helyszűke miatt nem tüntetjük itt fel. Pl.: Kaschau war eine europäische Stadt: Ein Leseund Reisebuch zur jüdischen Kultur und Geschichte in Košice und Prešov. Kassa európai város volt. Wuppertal 2005, p. 268

269 sokról és az hivatalos intézményekről. Az, hogy a leírás meglepetést keltsen az olvasóban, ugyancsak a kalandregény elbeszélőjének stratégiája, vagyis nem feltétlenül a felkeresett helység egzotikumáról van szó. Az útleírás és a pikareszk irodalom nem nyújt gazdag forrásanyagot a századi Kassáról. A török harcokat követően, a 18. században azonban az utazók gyakrabban utaztak át Észak-Magyarországon, ugyanakkor olyan témákra összpontosítottak, amelyek vonatkoztak Kassára. Amikor tanulmányutakról írtak, vagy ifjú nemeseknek tettek javaslatokat, hogyan tervezzék meg külföldi útjukat, a szerzők érdeklődésének középpontjában a selmecbányai [Banská Štiavnica] bányászati akadémia vagy az alsó-magyarországi bányák álltak. Kassa jelentős hivatalok székhelye volt, de ezt a hivatalnoki és kereskedő várost csak ritkán látogatták az utazók. Jó példa erre Johann Georg Keyssler, aki megpróbálta a fiatal olvasók figyelmét Franciaország és Párizs csábító látványosságairól Itáliára fordítani, ahol sok ókori település és művészeti gyűjtemény található, s útleírásában egy magyarországi látogatást is említ. 39 Keyssler elsősorban a bányászat aspektusait mutatta be, megemlítve Magyarország vallási szokásait is, Kassáról ugyanakkor nem ír. Ez érvényes azokra a leírásokra is, amelyeket a kutatók vagy a bányászat és kőzettan iránt érdeklődők adtak ki nyomtatásban. Jó példa erre az 1798-ban kiadott Kurze Beschreibung einer mineralogischen Reise [Egy kőzettani út rövid leírása] c. mű. A szerző Selmecbányán töltött néhány hónapot, kirándult Pestre is, de ahogyan maga vallotta: leginkább a Körmöcbányától [Kremnica] és Besztercebányától [Banská Bytrica] Libetbányáig [Ľubietová] terjedő vidék fogott meg. 40. Robert Townson akinek az útleírását angolul és franciául is kiadták hasonló célt követett: röviden ismertette a Kassával kapcsolatos észrevételeit, majd a Vörösalmán [Červenica] található opálbányával folytatta útleírását. 41 Ignaz Born, Johann Jacob Ferber vagy Wilhelm Becker azonban utazásuk során elkerülték Kassát. 42 Vannak azonban másfajta, az államismeretet szolgáló útikönyvek is, amelyek a 19. század elején próbálták meg leírni és elemezni az ország helyzetét ezeket szerzőik rendszerint az általánosan használt német nyelven 39 Johann George Keyßlers, Mitgliedes der Königl. Großbritt. Societät, Reise durch Teutschland, Böhmen, Ungarn, die Schweiz, Italien und Lothringen, worinn der Zustand und das merckwürdigste dieser Länder beschrieben wird Hannover , 40 Jens Esmark: Kurze Beschreibung einer mineralogischen Reise durch Ungarn, Siebenbürgen und das Bannat. Freyberg1798. Ich reiste den 19the Juli 1794 von Wien über Pressburg nach Schemnitz, wo ich einige Monathe verweilte. 41 Robert Townson: Travels in Hungary. London 1797, 304, p. A megye közigazgatásának élén álló nemes megmenthette ettől a kellemetlen helyzettől. 42 Ignaz von Born: Briefe über mineralogische Gegenstände, auf seiner Reise durch das Temeswarer Bannat, Siebenbürgen, Ober- und Niderungarn, an den Herausgeber derselben. Frankfurt Lipcse, 1774; Johann Jacob Ferber: Physikalisch-Metallurgische Abhandlungen über die Gebirge und Bergwerke in Ungarn [ ] Berlin Szczeczin 1780; Wilhelm Gottlieb Ernst Becker: Journal einer bergmännischen Reise durch Ungarn und Siebenbürgen Freyberg

270 adták ki Magyar Királyságban honfitársaiknak vagy a külvilágnak, és többet foglalkoztak Magyarország városaival is. Batthyány Vince Reise durch einen Theil Ungarns [Utazás Magyarország egy részén] c. műve, vagy Samuel Ludvigh beszámolója az évi kolerajárványról jó példái lehetnek ennek a típusnak. 43 Ezek a kiadványok azonban, a külföldiek korabeli műveivel és az egyszerű útleírások sorozatával együtt, 44 inkább a magyar irodalom azon részét képezik, amelyben az ország fejlődése, a polgárosodás és polgári haladás érdekében emeltek szót, és mérföldkőnek számítanak az 1848-as forradalom előtti, Landesbeschreibung [Országleírás] néven is ismert államismereti, ill. statisztikai irodalom fejlődésében. (3) A Kassáról szóló ismeretek harmadik típusa a Magyarországot említő lexikonokban és kézikönyvekben olvasható. Ez az irodalom az újkorban csak születőben volt, bár már léteztek az antik korszaktól egészen a korabeli eseményekig tartó történeti leírások, illetve konkrét helységekről szóló, ABCrendbe szedett információk, mint például Wilhelm Dillich Ungarische Chronica [Magyar krónika] c. műve 1600-ból. 45 Az első rész a korabeli ország leírásával foglalkozik, míg a könyv második sokkal részletesebb része igyekszik bemutatni az itteni emberek szokásait, ruházatát, történelmét és egyéb velük kapcsolatos dolgokat. 46 A sematikus, számokkal ellátott térképek amelyeken városok, kisvárosok, régiók stb. vannak feltüntetve egyikén Felső-Magyarországot ábrázolták, és ezen megtaláljuk Cassavv 47 városát is. Az első rész szövege 48 rövid leírásban mutatja be Magyarországot és a környező országokkal Erdéllyel, a Drab folyóval, Ausztriával és Lengyelországgal közös határait, megemlítve ásványkincseit, néhány folyót, hegységet is. Alsó- és Felső-Magyarországot a Duna választja ketté. A leíró részben olyan felső-magyarországi neveket találunk, mint Preßburgk [Pozsony], Tockay [Tokaj], Cassaw [Kassa], S. Niclaus [Liptószentmiklós], Erla [Eger], Watzen [Vác] a Sollnock [Szolnok]. 49 A leírásokat a városokról szóló vélemény egészíti ki. 50 A könyv a városokat földrajzi és 43 Vince Batthyány: Reise durch einen Theil Ungarns, Siebenbürgens, der Moldau und Buccovina. Pešť, 1811; Samuel v. Ludvigh: Reise in Ungarn im Jahre 1831 in den Comitaten a) disseits der Donau: Pesth, Gran, Neograd; [...] b) jenseits der Donau; Comorn, Raab, Oedenburg, Eisenburg, Zala, Veszprim, Stuhl-Weissenburg; c) disseits der Theiss: Zips, Sáros, Abaúj, Torna und Gömor. Pest Lipcse, Az elsőkre példa a német filozófus és mezőgazdasági szerző, Johann Gottfried Elsner: Ungarn durchreiset, beurtheilet und beschrieben. Lipcse, Wilhelm Dillich: Ungarische Chronica darinnen ordentliche, eigentliche und kurtze Beschreibung des Ober unnd Nider-Ungern, sampt seinen Landtafeln und vieler fürnehmer Festungen und Stedten Abriß [ ] Cassel Von Sitten und Rühmlichen Thaten der Ungarn. Das ander Theil. uo., p., több más térképpel. 47 Uo., számozatlan [19]. 48 Von Gelegenheit des Ungarlandes / das Erste Theil, 1. p. 49 Uo., 3-9. p, Kassa: 5-6. p 50 Uo., 6. p. A müncheni Staatsbibliothek [Állami Könyvtár] pédányában Kassa térképe hiányzik. A többi térkép teljesnek tűnik. 270

271 katonai szemszögből is bemutatja, Alsó-Magyarországon azokra a városokra helyezi a hangsúlyt, amelyek erődítménnyel rendelkeztek vagy rendelkeznek. 51 Az első olyan lexikon, amelyben csak Magyarország városainak leírása szerepel, Martin Zeillet Neue Beschreibung des Königreichs Ungarn [A Magyar Királyság új leírása] c. műve, amelyet 1646-ban, majd később átdolgozva 1664-ben, végül a szerző halála után, 1690-ben is kiadtak. Zeillet Magyarországról már ben is írt az Itinerarium Germaniae Nov- Antiquae c. könyvében, amelynek 29. fejezetében a Bécsből induló és Erdélybe vagy Konstantinápolyba vezető a magyarországi országutakról ír. 52 A szerző felhívja a figyelmet a magyarországi városok és falvak német lakosaira is, egyébként éppen ezek felkeresése késztette négy magyarországi utazására. 53 A Kassáról szóló rész adatainak forrása Caspar Ens és Wilhelm Dillich, az első, von Wien auß auff etliche Ungrische Stätte [Bécsből néhány magyarországi városba] vezető útja a Viet Marchthaler 54 által leírt útvonalon halad, aki, Zeillerhez hasonlóan, szintén ulmi lakos volt. St. Caschau. 2 meil. Gedachter Caspar Ens setzt 6. meil von Eperies auff Caschau / so aber gar klein sein müssen. Dann wann man uber das Gebürg / der Cascherhamer genant / von der Leutsch auff Caschau reisen will / so kann man Sommerszeit in einem Tag dahin reiten. Besagte Stadt Caschau / oder Cassovia/ solle von dem Römer Cassio den Namen haben / wie Dillichius will. Sie ist die Haupt-Statt in Ober-Ungarn / mit Mauren unnd Gräben zimblich versorgt. Hat zwey Thor / den allwegen eins eine Wochen / und das ander die andere offen gehalten / unnd mit Teutschen unnd ungarischen Knechten bewachet wird. Ausser der Stadt rinnet das Wasser Herwat. Auß dem Weingebürg laufft ein kleiner Bach beym obern Thor in die Statt / und theilt sich innerhalb der Statt alsobald in zwey theil / und fleußt also in zweyen Bächlein in die länge der Statt auß / darber 34. Brücklein gehen. Die KirchenGebräuch werden fast auff Bergstädtisch gehalten. Der Rath ist von Teutschen besetzt / so der Augsburgischen Confession. Es wohnen gleichwol auch viel Ungarn alda / die in den eussern Rath kommen können. Man redet / neben der Teutschen unnd Ungarischen Spraach / auch Polnisch daselbsten / unnd ist der meiste Handel mit dem Wein / so in Poln geführt wird. Es ist 51 Uo., p. 52 Martin Zeiller: Itinerarium Germaniae Nov-Antiquae. Teutsches Reißbuch. [ ] Strassburg, Das Neun und Zwantzigste Capitel. Von den Ungarischen Raisen / von Wien auß nach Sibenbürgen / und Constantinopel: Zu sambt der Beschreibung des Königreichs Ungarn /auch der Länder Siebenbürgen / Wallachey / Moldau / etc. Uo p. Tekintettel a tényre, hogy rendszerint a rövid címre támaszkodom és a munka bemutatására a másodlagos irodalomban, ezt a leleletet S. Németh Katalinnak és az útleírásról szóló művének köszönhetem. (l. feljebb 6. sz.) 53 Zeiller: Itinerarium, 574. p. 54 Uo., p. 271

272 allhie die Königlich Zypserische Camer / item der Herr KriegsZahlmeister / und Mustermeister in OberUngarn / wie auch das Zeughauß [ ] und da het der Vice Re, so die Ungern Kyral kepe nennen / das ist der FeldObriste in Ungarn / sein Residenz [ ] Wie es aber ettlich Jahr hero / in deme solche Statt der Bethlen Gabor Fürst in Siebenbürgen / auff ihre Keyserliche Majestät zulassen und belieben / biß an seinen Tode innen gehabt / gehalten worden / oder nach dessen Tod gehalten werde / nach dem sie jetzt wider des Königs / kan ich nicht wissen. Biß auf 6. meil von hier ist alles dem Türcken gehuldigt. Fordítása: Kassa város. 2 mérföld. Caspar Ens azt írja, hogy Eperjes és Kassa közt 6 mérföld van, és ezek a városok végképp nem kicsik. Lőcséről Kassára, a Kassahámor nevű hegyen keresztül, nyáron egy nap alatt ellovagolhatunk. A nevezett város, Kassa (Cassovia), Dillichius szerint, nevét a római Cassiaról kapta. Ez Felső-Magyarország fővárosa, erődítményekkel és sáncokkal jól felszerelt. Két kapuja van, egyik héten az egyik, a másik héten a másik van nyitva, s német és magyar katonák védik. A városon kívül folyik a Herwat (Hernád) folyó. A szőlőhegyről kis patak folyik a felső városkapu mellett a városba, s ott két ágra válik szét, a patakon 34 palló vezet át. Ami az istentiszteleteket illeti, azokat szinte kizárólag a bányavárosok mintájára tartják. A városi tanácsot német ágostai vallásúak alkotják. A városban magyarok is laknak, azonos számban, akik a külső tanácsban vannak. A német és a magyar nyelven kívül lengyelül is beszélnek itt, a legtöbb borral kapcsolatos üzletet Lengyelországgal kötik. Itt található a Szepesi Királyi Kamara is, itt székel a katonai fizetőmester, a felső-magyarországi mustramester, s van itt fegyverraktár is Itt van a rezidenciája a király helyet-tesének, akit a magyarok király képének neveznek, ez Magyarország hadseregének a vezére. [ ] De hogy a továbbiakban mi lesz a városban, ahol Bethlen Gábor erdélyi fejedelem uralkodik, s amely elhagyta a császári felséget, hogy megmarad-e Bethlen haláláig vagy azután is [az erdélyi fejedelmeknél], nem lehet tudni. 6 mérföldön belül mindenki felesküdött a törökökre. 55 Ezután Zeiller vázolja a város topográfiáját, a beszélt nyelveket, az egyes nemzetiségek helyzetét, a városban működő főbb hatóságokat, jelezve azt is, mennyire megbízhatók az információk. 14 évvel később Zeiller új formában, a városokat ABC-rendbe szedve adta ki a Magyarországra vonatkozó ismereteket. Korábban az útleírások öncélú utazásokra és ismeretszerzésre ösztönöztek, ekkor viszont már arra késztették az utazót, hogy olyan, ráadásul veszélyben lévő országról gyűjtsenek minél több ismeretet, amely közel fekszik és mind történelmét, mind érdekeit tekintve szorosan kapcsolódik Ausztriához és a Német-Római 55 Uo.,

273 Császársághoz. Magyarország, ahogyan a Descriptio Hungariae c. mű előszavában olvasható, erkölcsi példaként szolgálhat a török veszély idején. 56 A szócikk, az Itinerariumhoz hasonlóan, topográfiai adatokat nyújt a városról, de előbb Kassa jelentőségéről és igazgatási viszonyairól ír. Megemlíti a fontos állami hivatalokat, leírja a főtemplomot és a többi jelentős épületet, megemlíti a helyi bor gyenge minőségét, majd az evangélikus vallású németeknek a városi tanácsban betöltött szerepéről értekezik, ír a város nyelveiről és a Török Birodalom közelben húzódó határáról. 57 Majd történelmi összefoglaló következik I. Mátyás királytól a Rákóczi-féle felkelésig. Az és évi kiadások azonos szöveget közölnek, kiegészítve a legutóbbi évek eseményeivel ben Stübel a következő részletekkel gyarapította a korábbi szöveget: az I. Rákóczi Ferenc-féle felkelés összecsapásai, az évi ütközetek, az 1674-es tűzvész, az évi földrengés, a rendi felkelők közötti támadásai, Thököly hódító tervei és rendeletei, majd a város császári seregek általi elfoglalása 1685-ben. 58 Sok részlet, mint a württembergi herceg halála és ennek következményei, illetve az, hogy Thököly nem küldött erősítést, megegyeznek a Theatrum Europaeum XII. szövegével. Mivel ez a mű a következő évben jelent meg Frankfurtban, valószínűleg mindkét szerző ugyanazokból a forrásokból röpiratokból és újságokból merített. Wagner Delineatio (III. kötet) c. művének évi kiegészítését szintén ismerhette Stübel, de valószínűbb, hogy Tscherning később említendő cikke 59 szolgált forrásanyagként. Zeiller az évi lexikon-szócikkében végre feltünteti a forrásait: Ortelius, David Frölich, Istvánffy, a már említett Germaniae Nov-Antiquae, korabeli térképek, valamint a Theatrum Urbium. Marchthalert nem nevezi meg, azonban a szöveg tartalmaz olyan elemeket, amelyek Speer Simplicissimus című művében is megjelentek. A közös forrásuk Veit Merchtahler, akinek a kéziratát (ahogyan azt Németh Katalin bebizonyította) Zeiller részletesen tanulmányozta, s azt más szerzők is közvetlenül vagy nyomtatott művek segítségével felhasználták. Nem valószínű, hogy David Speer ezt a kéziratot 56 Descriptio Hungariae oder Newe Beschreibung des Königreichs Ungarn / und der darzu gehöriger Landen / Stätten / und vornehmster Oerther / [ ] / und was sich vom Anfang deß Türckenkriegs / bis auff gegenwärtiges Jahr daselbsten zugetragen [ ] Ulm Vorrede, 1. p. (számozatlan), citátum a szövegben: p. 57 Uo., p. 58 HUNGARIA oder Neu-vollständige Beschreibung des gantzen Königsreichs Ungarn / sammt darzu gehörigen Landen und Städten etc Welche hievor der Welt-berühmte Martin Zeiler herausgegeben; Nunmehr aber mit unzehlichen nöthigen Vermehr- und Verbesserungen in zwey Theilen ordentlich abgefasset / und durchgehends mit allen denckwürdigen Anmerckungen und Geschichten biß auf das Jahr 1690 ergäntzet Andreas Stübel. Frankfurt és Lipcse. [1690], p. 59 Wagner, Delineatio (lásd 12. sz.), 3. p.; Theodor Tscherning: Das von den Türcken langgequälte, nun Durch die Christen Neu-Beseelte Königreich Hungarn. Das ist Kurzgefasste Vorstell- und Beschreibung der Hungarischen Stätte / Vestungen und Schlösser / samt angrenzenden Ländern [ ] Nürnberg 1687,

274 látta volna, adataihoz más ismert vagy máig ismeretlen szövegeket használhatott. 60 Főleg a rossz borral kapcsolatos megjegyzése és a borról szóló magyar szólás vezet vissza Marchthalerig, ahogyan azt Németh Katalin bebizonyította. Theodor Tscherning 1687-ben publikált, Magyarországról szóló munkája Das von den Türcken lang-gequälte Königreich Hungarn [A törökök által sokáig sanyargatott Magyar Királyság] 3. fejezetében az ország földrajzi értékeinek és ásványkincseinek áttekintését adja. 61 A lexikonhoz hasonlóan szerkesztett 7. fejezetben ABC-rendben közöl információkat az ország különböző városairól, amelyek közt Caschau [Kassa] is szerepel. A szöveg leírása kissé lerövidített változata Zeiller évi szócikkének, azzal a különbséggel, hogy kihagyja az adatok 62 korlátozott érvényességére való utalást. 63 A folyók nevének írása Dillich vagy mások szövegére megy vissza. Történelmi áttekintése az utolsó évtizedekre helyezi a hangsúlyt. Amíg Zeiller (aki maga is száműzött volt, s Ulm városában élt) a császáriak tetteit leírva együttérzést mutat a protestáns lakosok iránt, 64 ezek a részek Tscherning híradásából hiányoznak. Az ostrom körülményein kívül, amelyekről Stübel is ír, Tscherning szintén részletesen leírja, hogyan hívta meg a basa Thökölyt Egerbe, majd elfogását és Konstantinápolyba hurcolását, majd híveinek újabb, a szultán előtt tett esküjét is részletezi, végül megemlékezik arról is, hogy Thököly hívei, a kegyelemért cserébe, átpártoltak a császári seregekhez. 65 Mindkét munkában olvasható de különböző előadásban egy történet bizonyos török fogolyról ( rabszolgáról ), aki kihasználva ura, egy keres- 60 A kéziratról: Katalin S. Németh: Veit Marchthalers Reisebeschreibung und die Ungarn- Beschreibung des deutschen Barock. Aspekte vergleichender Untersuchung. IN: Ungarn- Jahrbuch, 28. köt., évf., München, 2007, p. Az 1588-ból való kézirat Ulm városának (Németország) levéltárában lett elhelyezve. Németh leírja Zeiller módszerét, hogyan állította össze Marchthaler elemeiből a saját művét. (uo. 294, 295). Marchthaler másrészről beszél magyarul és német szerzők számára nem hozzáférhető magyar forrásokat is felhasznált. (uo., 296). A Kassát leíró elemek átviteléről: Németh, Fiktionalität (* sz. megjegyzés), főleg 67-71; és szintén Eine wiederentdeckte Reisebeschreibung. Veit Marchthaler, Ungarische Sachen, = Deutschland und Ungarn in ihren Bildungs- und Wissenschaftsbeziehungen während der Renaissance. Red.: Wilhelm Kühlmann a Anton Schindling. Stuttgart, Franz Steiner Verlag, 2004, Németh a teljes, annotált kézirat kiadását készíti. 61 Tscherning: Das von den Türcken (lásd 59* sz.], p.: Drittes Capitel, von dem Königreich Hungarn insgemein; s : Von des Königreichs Ober- und Nieder-Hungarn Städten / Schlössern und Vestungen / und was sich so wol vor alten als kurzen Zeiten allda ereignet p. Budáról a 464 oldalon értekezik (kb. 50 számozatlan oldal a regiszterben). 62 Zeiller: Descriptio (fn. 57), 75. p. 63 Uo., p. 64 Ao ist obgedachte grössere Kirch den Protestirenden genommen / und den Domherren von Erla / (so nach dem Erla/ oder Agria, Türckisch geworden/ sich nach Caschau begeben/) auß deß Keysers Befelch / oberantwortet worden. Daher / und dieweil Johann Jacob Barbianus, Graff zu Belgioiosa, Commendant allhie / die Prediger verjagt / und die Burger umb ongefehr 28.Dörffer / so sie auß der alten Könige Freygebigkeit besessen/ beraubet hatte / die Caschauer / in Abwesenheit des Belgioiosa, oder Barbiani, zum Steffan Boscai gefallen seyn. uo. 77. p. 65 Uo., p. 274

275 kedő figyelmetlenségét saját házában ölte meg urát, több szolgáját, majd a városi őrség tagjait. 66 Zeiller műve Krekwitz számára is fontos forrásként szolgált. 67 A lexikonnak ez a formája, azaz az egyes országokat bemutató kézikönyv a korábbi és az újabb történeti események földrajzi, gazdasági és igazgatási jellegű adatait olvasztja egybe, Zeiller, Krekwitz és Tscherning pedig ráadásul nagyobb hangsúlyt fektet az utolsó évtizedek eseményeire és a politikatörténetére, mindezt, talán a mű piaci értékét növelendő, fantasztikus történetekkel is bővítik a szerzők. Johann Heinrich Zedler Universallexikon 68 c. műve, amelyet majdnem száz évvel Zeiller első munkája után nyomtattak ki, új lépést jelent ebben az irányban. Míg az országismereti kézikönyvek továbbra is megjelentek, kezdték a természettudományos és bölcsészeti ismereteket egy közös munkában összekapcsolni. Az így szerkesztett mű az ismeretek legtöbb területét átfogta, s ezzel a kor általános műveltségének lenyomataként is értelmezhető. Ezeknél a könyveknél már nem egyetlen ember művéről volt szó, hanem egy sok munkatársból álló csoportéról, amelynek tagjait azért alkalmazták, hogy teljesíthessék a kiadók egyre nagyobb, gigantikus terveit. 69 Ebben az összefüggésben a Kassával kapcsolatos ismeretek aránylag behatároltak, itt főként a (2) és (3) alatti nyomtatványokra hivatkozunk. Zedler utal Kassa státusára (Felső-Magyarország fővárosa), földrajzi környezetére (Abaújvár megye, Kunnerth/Hornath folyó [Hernád]), a város nevének feltételezhető eredetére, a város funkciójára (várfalakkal jól felszerelt kereskedő város, felső-magyarországi vezető szerep a 16. századtól), iskoláira, főtemplomára. A történelmi áttekintés Kassának a császár, a Török Birodalom és a magyar felkelők közötti kényes helyzetére helyezi a hangsúlyt, Zedler szerint lakosai mindig protestánsok voltak ( der Augspurgischen Confession zugethan [az ágostai hitvalláshoz tartoztak]). Az egészségtelen levegőről, vízről és rossz borról ( ist nicht werth, daß er gebauet wird [nem éri meg ilyen bort készíteni]) szóló vélemény ebbe a szócikkbe is bekerült. A valóságos világra és az emberi gondolatokra vonatkozó leglényegesebb kassai tények mindenesetre bekerültek az aktuális ismeretek univerzális gyűjteményeibe. 66 Uo., p., Zeiller/Stübel 1690, p. 67 Krekwitz, Totius (lásd 29. sz.). 68 Grosses vollständiges Universal-Lexicon Aller Wissenschafften und Künste, Welche bißhero durch menschlichen Verstand und Witz erfunden und verbessert worden Lipcse Halle ; Melléklet Kassa: 5. köt., 1733, 625. p.; 69 A szerzőről és a projektjeiről: Gerd Quedenbaum: Der Verleger und Buchhändler Johann Heinrich Zedler Ein Buchunternehmer in den Zwängen seiner Zeit. Hildesheim New York Ezeknek a típusú prezentációknak az új jellegéről lásd főleg p.; Ulrich Johannes Schneider, Die Konstruktion des allgemeinen Wissens in Zedlers Universal-Lexicon. In: Wissenssicherung, Wissensordnung und Wissensverbreitung. Das europäische Modell der Enzyklopädien. Összeállították: Theo Stammen a Wolfgang E. J. Weber. Berlín, 2004, p. 275

276 A tudósok már Zedler előtt megpróbálták felmérni és összefoglalni az ország helyzetét a török háborúk után, Mathias Belius (Bél Mátyás) a Hungariae antiquae et novae prodromus c., 1723-ban Nürnbergben kiadott művében fel is vázolt egy ilyen programot. 70 A tervezetnek sok munkatársa volt, akik leginkább tanítványai közül kerültek ki, és Mikoviny Sámuel kartográfus új térképeit is tartalmazta. A vállalkozás késett, mivel az gyes vármegyék vonakodtak, ill. nem voltak hajlandóak átadni a szükséges adatokat, s mint általában, a szokásjogra vagy speciális státuszukra hivatkozva szabotálták az állami feladatokat. Végül csak az első kötetek kerültek a nyomdába, de Abaújvár, s így Kassa leírása hiányzott. Bár az először megjelent kötetet Zedler munkatársai is ismerték, 71 a Kassával kapcsolatos adatait nem tudták a lexikonban felhasználni. Bél híres, ám befejezetlen vállalkozásának háttere segít megérteni, hogy a korabeli magyarországi szerzők miért vették át csekély mértékben műveikbe azokat az államismeretre vonatkozó információkat, amelyek az ország lakosaitól származtak és a nyilvánosságnak is hozzáférhetők voltak. A magyarországi német nyelvű kiadványok kívül esnek tanulmányunk keretein, ezért csak röviden hivatkozunk rájuk. Példaként Karl Gottlieb Windisch pozsonyi városi politikus, kiadó és kutató munkái említhetőek, akinek a Politischgeographische und historische Beschreibung des Königreichs Hungarn [A Magyar Királyság politikai, geográfiai és történelmi leírása] c., 1772-ben kiadott műve úgy ismerteti Magyarországot, hogy leírja az állam szervezeti felépítését, közigazgatási és vallási helyzetét, Magyarország földrajzát és bizonyos mértékben történelmét is, ezért a Caschau, Cassovia -szócikk meglehetősen elnagyolt. 72 Az 1780-ban kiadott Geographie des Königreichs Ungarn [A Magyar Királyság földrajza] további információkat nyújt Kassáról. 73 Bemutatja a város korai történelmére vonatkozó ismereteket, hangsúlyozza az egészségügyi viszonyok javulását. 74 Korabinsky Geographisch-Historisches und Produkten Lexikon von Ungarn [Magyarország földrajzi, történelmi és terméklexikonja] 75 c. könyvének előszavában művének céljaként fogalmazza meg, hogy felhasználható, praktikus ismereteket nyújtson, megfelelve a társadalmi igényeknek, ugyanakkor munkáját hazája iránti szeretete motiválja. 76 Ez a definíció a Kassa- 70 Hungariae antiquae et novae prodromus. Norimberg, Sp. 1380, o Schriften (cikk Ungarn [Magyarország]). 72 Karl Gottlieb Windisch: Politisch-geographisch- und historische Beschreibung des Königreichs Hungarn. Pozsony, 1772; a városról 78. p. 73 Karl Gottlieb Windisch: Geographie des Königreichs Ungarn Pozsony, Abaújvármegyéről és Kassáról: 2. köt., 1780, , p. 74 Uo., 70. p., lásd az érvet is: uo., 1772, 78. p. 75 Johann Matthias Korabinsky: Geographisch-Historisches und Produkten Lexikon von Ungarn, in welchem die vorzüglichsten Oerter des Landes in alphabetischer Ordnung angegeben [ ] werden. Von Johann Matthias Korabinsky. Pozsony, Vorbericht [Előszó], számozatlan oldalak, 14. p. 276

277 szócikkre is ráillik. 77 A korabeli magyarországi országismereti művek, mint például Martin Schwartner könyve, főként a Schlözer hatására Göttingenben született új politikatörténeti és statisztikai irányt követték. 78 Schwartner a német nyelvet megfelelőbbnek tartotta az új tartalom közvetítésére, de saját magát magyar hazafiként definiálta, aki megpróbálja orvosolni a hazájáról a külhonban terjedő helytelen véleményéket. 79 Műve a Schlözer által javasolt szerkezetet követte: bevezetés az állam viszonyainak és politikájának ismereteibe, az ország természeti viszonyai, törvényei, jogrendszere és közigazgatása. A konkrét helységeket csak akkor említi, ha azok az ország valamelyik fontos termékéhez kapcsolódtak. Ugyanez érvényes Csaplovicsra is, akinek a Gemälde von Ungarn c. műve ismét a standardizált mintát használta. 80 A szabad királyi városokról szóló fejezet csak lakosság szerinti felsorolás, s utána csupán Budát és Pestet írja le részletesebben. 81 Nem sokkal Korabinsky lexikonja vagy Schwartner első statisztikai kísérlete után, kezdtek hasonló művek magyarul is megjelenni. Úttörőkként Vályi Andrást (Magyar országnak leírása), Ercsey Dánielt (Statistica) és Magda Pál történeti-statisztikai leírását tekinthetjük. A neves Ludovicus Nagy ismét a latin nyelvet használta, és végül megjelentek Fényes Elek (legtöbb műve magyarul) és Kőváry László statisztikai művei is a 19. század első felében. Mivel ez a korszak nem tárgya tanulmányunknak, csak azt kívánjuk szemléltetni, hogy témánk, az országismereti irodalom új jelleget kapott a 19. században. Ha figyelembe vesszük a szerzők kijelentéseit, illetve a történeti korszakot, a történeti-statisztika művei, és bizonyos említett útleírások a reformmozgalmak termékeinek tekinthetők. Főként az utóbb említett szerzők kapcsolódtak be az 1848-as forradalom előtti társadalmi és politikai mozgalmakba, amikor társadalmi viták eredményeként született meg Magyarország megreformálásának és polgárosodásának igénye, hogy valódi polgári társadalom jöhessen létre, vagy, hogy az ország közeledjen más országok, így a csodált Anglia mintáihoz. 82 Végezetül: A középkori történetírásban a Magyar Királyság a keresztény Európa elválaszthatatlan részét alkotta, és ez a vélemény egészen a középkor végéig megmaradt az emberek köztudatában. A 15. század végén azonban megkezdődtek a török támadások, majd az ország jelentős része az oszmán hódítók hatalma alá került, ami megerősítette az országgal kapcsolatos középkori vélekedést, sőt a Magyar Királyságot még a kereszténység védel- 77 Uo., Martin Schwartner: Statistik des Königreichs Ungern. Ein Versuch. Pest, 1798, 2., javított és kiegészített kiadás: 1. 3., Buda: köt., Vorrede. Uo., XI. p.; Einleitung, Uo., 34. p. 80 Johann v. Csaplovics: Gemälde von Ungarn. I. II. Pest, 1829, 81 o., I, p. 82 Gergely Krisztián Horváth: Statistica és a polgárisodás a reformkori Magyarországon. Előzmények. In: Honisme és statistica Szerk. és bevezető: G. K. Horváth. Budapest, 2002, p. 277

278 mezőjének szerepkörével is felruházta. Mivel az említett kora újkori súlyos területi-politikai-igazgatási változások Magyarországnak csak bizonyos területeit érintették, és az ország jó részén megmaradt a Magyar Királyság integritása, az ország státusában bekövetkezett változásokat a kor embere csak átmenetinek tekintette. Az a tény, hogy a 16. századi röpiratok nem írnak Kassáról, azt jelzi: a város nem játszott fontos szerepet a török háborúkban. A 17. század eseményeit tekintve a várost főként a rendi ellenállással, a Bocskai-, Bethlen-, Rákóczi- és Thököly-felkeléssel kapcsolatban említik, Kassa ostromok és csaták színhelye, amelyet újra és újra bevesznek a császári katonák. A katonai, politikai és diplomáciai eseményekre vonatkozó vélemények azonban a civil lakosság helyzetébe is betekintést nyújtanak. A Kassáról szóló útleírások ritkák, mivel a város messze feküdt a Bécsből dél felé vezető fő közlekedési útvonaltól, amely a Duna mentén haladt a Balkán, majd Konstantinápoly felé. Ráadásul a város kívül esett a fiziokraták és a modern természettudomány érdeklődésének homlokterében álló, ásványi anyagokban vagy bányákban gazdag vidékeken is. Az, hogy Kassa az oszmánoktól való felszabadulás után hirtelen megjelenik a lexikonokban és az országleírásokban, egyrészt jelzi a város jelentőségét, ugyanakkor bizonyítja, hogy a német nyelvű közvéleménynek igaz, csak lassan egyre több Kassával kapcsolatos ismeret állt rendelkezésére. A tudományos ismeretek hagyományos régi iskolájában az összegyűjtött ismereteket az antik kortól kezdve sorolták fel, a világ azonban praktikusabb szemléletűvé vált, ahol csak a vállalkozó szellemű és kíváncsi emberek élnek meg. A változás magába foglalta a nyelvváltást is, a többnyire latin szövegek helyett a kor egyik nemzeti nyelvét, a németet kezdték használni. Ezzel egy időben az országról, régióiról és városairól alkotott kép bizonyos változáson esett át a korai újkorban. Sőt, az egyes tudományterületek, így például a bölcsészet vagy a földrajz eredményeit már közös gyűjteményben prezentálhatták az általános enciklopédiák vagy a lexikonok, és ezekben mind Magyarország, mind maga Kassa városa magától értetődően helyet kapott. A természet- és humán tudományok kora újkori fejlődési folyamatának végén újabb lépés következett: megjelent a Staatswissenschaft (államismeret) és a statisztika. Ami Magyarországot illeti, az országot elsősorban egyéni kutatók és az európai kutatóhálózatokhoz tartozó kiadók népszerűsítették, rámutatva arra, hogy a társadalom részéről is kezd megjelenni az igény az új tudományos művek iránt. A szülőhazával kapcsolatos ismeretek megszerzésének hazafias jellegű mozgalma azonban a német nyelvről leginkább a magyar nyelvre váltott át, de ez a folyamat már túlmutat tanulmányunk keretein. 278

279 Irodalom Battyány, Vince. Reise durch einen Theil Ungarns, Siebenbürgens, der Moldau und Buccovina. Pest, Behringer, Wolfgang. Zwischen Alltag und Katastrophe: Zur Bedeutung des Zeitungsund Nachrichtenwesens während der Zeit des Dreissigjährigen Krieges. In Zwischen Alltag und Katastrophe, ed. Beningna Krusenstjern et al., Göttingen, Bingel, Hermann. Das Theatrum Europaeum. Ein Beitrag zur Publizistik des 17. und 18. Jahrhunderts. Berlin, Birken, Sigmund von. Der Donau-Strand mit Allen seinen Ein- und Zuflüssen / angelegenen Königreichen / Provinzen / Herrschaften und Städten / auch dererselben Alten und Neuen Namen / vom Ursprunge bis zum Ausflusse: in dreyfacher Land- Mappe vorgestellet [ ]. Nürnberg, Born, Ignaz von. Briefe über mineralogische Gegenstände, auf seiner Reise durch das Temeswarer Bannat, Siebenbürgen, Ober- und Niderungarn, an den Herausgeber derselben. Frankfurt Leipzig, Csaplovics, Johann v. Gemälde von Ungarn. I. II. Pest, Dauser, Regina. Informationskultur und Beziehungswissen. Das Korrespondentennetz Hans Fuggers ( ). Tübingen, Descriptio Hungariae oder Newe Beschreibung des Königreichs Ungarn / und der darzu gehöriger Landen / Stätten / und vornehmster Oerther / [ ] / und was sich vom Anfang deß Türckenkriegs / bis auff gegenwärtiges Jahr daselbsten zugetragen [ ] Ulm Vorrede, 1. Dillich, Wilhelm. Ungarische Chronica darinnen ordentliche, eigentliche und kurtze Beschreibung des Ober unnd Nider-Ungern, sampt seinen Landtafeln und vieler fürnehmer Festungen und Stedten Abriß [ ]. Cassel, Eine wiederentdeckte Reisebeschreibung. Veit Marchthaler, Ungarische Sachen, = Deutschland und Ungarn in ihren Bildungs- und Wissenschaftsbeziehungen während der Renaissance, ed. Wilhelm Kühlmann a Anton Schindling, Stuttgart, Franz Steiner Verlag, Elsner, Johann Gottfried. Ungarn durchreiset, beurtheilet und beschrieben. Leipzig, Ens, Gaspar. Fama Austriaca: Das ist Eigentliche Verzeichnuß denckwürdiger Geschichten / welche sich in den nechstverflossenen 16. Jahren hero biß auff und in das J begeben haben. Cölln, Esmark, Jens. Kurze Beschreibung einer mineralogischen Reise durch Ungarn, Siebenbürgen und das Bannat. Freyberg, Etényi, Nóra G. Hadszíntér és nyílvánosság. A magyarországi török háború hírei a 17. századi német újságokban. Budapest: Balassi Kiadó,

280 Ferber, Johann Jacob. Physikalisch-Metallurgische Abhandlungen über die Gebirge und Bergwerke in Ungarn [ ]. Berlin Stettin, Gerlach, Stephan. Tage-buch [ ] an die Ottomanische Pforte zu Constantinopel [ ]. Frankfurt, Gottlieb, Wilhelm and Becker, Ernst. Journal einer bergmännischen Reise durch Ungarn und Siebenbürgen Freyberg, Grosses vollständiges Universal-Lexicon Aller Wissenschafften und Künste, Welche bißhero durch menschlichen Verstand und Witz erfunden und verbessert worden Leipzig Halle, cit ; Pozri blaettern/einzelseite.html?id=51719&bandnummer=05&seitenzahl=0625&supplement =0&dateiformat=1. Horváth, Gergely Krisztián. Statistica és a polgárisodás a reformkori Magyarországon. Előzmények. In Honisme és statistica , ed. G. K. Horváth, Budapest, HUNGARIA oder Neu-vollständige Beschreibung des gantzen Königsreichs Ungarn / sammt darzu gehörigen Landen und Städten etc Welche hievor der Welt-berühmte Martin Zeiler herausgegeben; Nunmehr aber mit unzehlichen nöthigen Vermehr- und Verbesserungen in zwey Theilen ordentlich abgefasset / und durchgehends mit allen denckwürdigen Anmerckungen und Geschichten biß auf das Jahr 1690 ergäntzet Andreas Stübel. Frankfurt und Leipzig, Kaschau war eine europäische Stadt: Ein Lese- und Reisebuch zur jüdischen Kultur und Geschichte in Košice und Prešov. Košice boli európskym mestom. Wuppertal, Kejlová, Viera. Veduty Košic v minulosti. In Historica Carpatica XI. (1980): Keyßlers, Johann George. Mitgliedes der Königl. Großbritt. Societät, Reise durch Teutschland, Böhmen, Ungarn, die Schweiz, Italien und Lothringen, worinn der Zustand und das merckwürdigste dieser Länder beschrieben wird Hannover, Khevenhüller, Franz Christoph. Annales Ferdinandei Oder Wahrhaffte Beschreibung Kaysers Ferdinandi des Andern [ ] Thaten Regensburg / Wien, Korabinsky, Johann Matthias. Geographisch-Historisches und Produkten Lexikon von Ungarn, in welchem die vorzüglichsten Oerter des Landes in alphabetischer Ordnung angegeben [ ] werden. Von Johann Matthias Korabinsky. Preßburg, Ludvigh, Samuel v. Reise in Ungarn im Jahre 1831 in den Comitaten a) disseits der Donau: Pesth, Gran, Neograd;... b) jenseits der Donau; Comorn, Raab, Oedenburg, Eisenburg, Zala, Veszprim, Stuhl-Weissenburg; c) disseits der Theiss: Zips, Sáros, Abaúj, Torna und Gömor. Pesth Leipzig, Mauerer, Michael. Reisen interdisziplinäre Ein Forschungsbericht in kulturgeschichtlicher Perspektive. In Neue Impulse der Reiseforschung, ed. Michael Maurer, Berlin,

281 Nádor, Zsuzsanna. Das Ungarnbild in der niederländischen Literatur der frühen Neuzeit. In Das Ungarnbild in der deutschen Literatur der frühen Neuzeit. Der Ungarische oder Dacianische Simplicissimus im Kontext barocker Reiseerzählungen und Simpliziaden, ed. Dieter Breuer und Gábor Tüskés. Bern etc. Peter Lang, Nehring, Karl. Kaiserliche Gesandtschaftsberichte und Finalrelationen als Quelle zur Geschichte Südosteuropas im 16. und 17. Jahrhundert. Études Balcaniques (1986): Németh, Katalin S. Fiktionalität und Realität in den deutschen Ungarnbeschreibungen des 17. Jahrhunderts. In Das Ungarnbild. Németh, Katalin S. Veit Marchthalers Reisebeschreibung und die Ungarn- Beschreibung des deutschen Barock. Aspekte vergleichender Untersuchung. In Ungarn-Jahrbuch 28, München, Ortelius, Hieronymus. Chronologica oder Historische beschreibung aller Kriegsemporungen vnd belägerungen auch Scharmützeln vnd Schlachten, so in Ober Vnd Vnder Vngern auch Sibenbürgen mit dem Türcken von Ao 1395 biß auff gegenwertige Zeitt gedenkhwürdig geschehen [ ]. Nürnberg, Quedenbaum, Gerd- Der Verleger und Buchhändler Johann Heinrich Zedler Ein Buchunternehmer in den Zwängen seiner Zeit. Hildesheim New York, Reiseberichte als Quellen europäischer Kulturgeschichte, ed. Antoni Maczak a Hans Jürgen Teuteberg. Wolfenbüttel, Schmale, Wolfgang. Essay Matthäus Merian: Theatrum Europaeum." In Europabegriffe und Europavorstellungen im 17. Jahrhundert. Web-Projekt, Wolfgang Schmale (Dir.), cit europaquellen/ essays/merian_theatrum_europaeum.htm. Schmidt, Nicolaus Kurtze und wahre Beschreibung. Der Fünff-jährigen harten Gefängnus, welche ~ ~ [ ] unter den Türcken [ ] außgestanden hat. Leipzig, Schneider, Ulrich Johannes. Die Konstruktion des allgemeinen Wissens in Zedlers Universal-Lexicon. In Wissenssicherung, Wissensordnung und Wissensverbreitung. Das europäische Modell der Enzyklopädien, ed. Theo Stammen und Wolfgang E. J. Weber, Berlin, Schwartner, Martin. Statistik des Königreichs Ungern. Ein Versuch. Pest, , amended and improved edition: Ofen, Schweigger, Salomon. Beschreibung der Reiß von Tübingen nach Wien biß Constantinopel. Nürnberg, Schwob, Ute Monika. Kulturelle Beziehungen zwischen Nürnberg und den Deutschen im Südosten im 14. bis 16. Jahrhundert. München, Townson, Robert. Travels in Hungary. London,

282 Tscherning, Theodor. Das von den Türcken lang-gequälte, nun Durch die Christen Neu-Beseelte Königreich Hungarn. Das ist Kurzgefasste Vorstell- und Beschreibung der Hungarischen Stätte / Vestungen und Schlösser / samt angrenzenden Ländern [ ]. Nürnberg, Ungarischer oder Dacianischer Simplizissimus (168),. ed. Marian Syrocki und Konrad Gajek. Wien, Wagner, Johann Christoph. Delineatio Provinciarum Pannoniae Et Imperii Turcici in Oriente. [.] 3. Interiora Orientis Detecta [ ] Sampt einem Anhang, welcher enthält eine Fortsetzung der Ungar- und Türckischen Chronik: Begreifend,was seit dem Augusto deß verwichenen Jahrs / so wol durch der Kayserlichen und Polnischen / als Venetianischen Waffen / gegen den Erb-Feind Denckwürdiges verrichtet worden. Augsburg, Windisch, Karl Gottlieb. Politisch-geographisch- und historische Beschreibung des Königreichs Hungarn. Pressburg, Windisch, Karl Gottlieb. Geographie des Königreichs Ungarn On Abaujvar county and Košice: Vol. 2. Pressburg, Zeiller, Martin Itinerarium Germaniae Nov-Antiquae. Teutsches Reißbuch. [ ]. Straßburg,

283 Kassa az európai migrációs folyamatokban ( ) Czoch, Gábor Absztraktum Az előadás a privilegált városi polgárság összetételét tárgyalja Kassán. Az elemzés alapját a polgárok földrajzilag meghatározható eredete és a Liber neoconcivium, azaz az ún. újonnan befogadott polgárok könyve képezi, mely azon polgárok jegyzékét tartalmazza, akiket Kassa polgáraivá fogadott. Maga a jegyzék tartalmazza az új polgár nevét, vallását és foglalkozását. A kutatás elsődlegesen a jegyzék utolsó kötetén alapul, mely 1781-ben kezdődik az a határév, amikor megszüntették a feudális városi jogokat. Kulcsszavak: Kassa. Polgárság. Városi polgárjog. Liber Neoconcivium. Kassa, Kaschau, Košice: a 19. század közepén a magyar királyság északkeleti régiójának központja igazi többnemzetiségű, multikulturális város volt; magyar, német, illetve szlovák elnevezése lakosainak három korabeli meghatározó etnikai csoportjára utal, akik mellett azonban még számos további népcsoport képviselőit is megtaláljuk a lakosság körében. 1 A népesség vegyes etnikai összetétele egyrészt egészen a város középkori történetére nyúlik vissza, hiszen a Kassa magját képező települést a 13. században minden bizonnyal a király hívására betelepülő német hospesek alapították, akikhez később magyar, illetve szláv és más etnikumú lakosság is csatlakozott. 2 A multietnikus jelleget a későbbiekben még tovább erősítette a városba irányuló bevándorlás egyrészt a soknemzetiségű királyság határain belülről, de a határokon túlról is. A bevándorlás elemzése a megfelelő források hiányában azonban komoly akadályokba ütközik. Úgy gondolom, hogy részletesebb vizsgálatára először igazából a 18. század végétől kezdődő időszakra vonatkozóan lehet kísérletet tenni, köszönhetően a mind rendszeresebbé váló állami és helyhatósági szintű statisztikai adatgyűjtő tevékenységnek. A jelen dolgozat a 18. század utolsó harmadától a 19. század közepéig terjedő időszakot érinti. Rögtön hozzá kell azonban tennünk, hogy a jelenlegi ismereteink alapján a korabeli bevándorlók összességére kiterjedően földrajzi származási helyük, társadalmi összetételük pontosabb meghatározására ebben a korszakban sincsen mód. A kutató a különböző források kombinálásával csupán a bevándorlás egyes aspektusaira következtethet, ugyanakkor rendelkezésére állnak olyan források, amelyek bár csak a bevándorlók egyes csoportjaira vonatkoznak, de rájuk nézve részletesebb elemzést tesznek lehetővé. A feltárható részletek alapján 1 A továbbiakban a város magyar nevét használom. 2 Kassa középkori történetére összefoglalóan lásd például Wick Béla: Kassa története és műemlékei. Kassa, 1941; Borovszky Samu Sziklay János (szerk.): Abaúj-Torna vármegye és Kassa. Magyarország vármegyéi és városai I. Budapest,

284 pedig kísérlet tehető bizonyos feltételezések megfogalmazására az egészre vonatkozóan is. Ahhoz azonban mindenképpen elégséges mennyiségű adat áll a rendelkezésre, hogy megkíséreljünk képet alkotni arról, miként kapcsolódott Kassa városa a korabeli európai migrációs folyamatokba. Ahhoz, hogy közelebbről meghatározhassuk a bevándorlás mértékét, illetve a városi népesség növekedésében játszott szerepét, mindenekelőtt természetesen a demográfiai viszonyokról, pontosabban a népesség számának alakulásáról és a természetes népmozgalom alakulásáról kell tájékozódnunk. 3 A város népességének alakulását részletesebben a 18. század végétől követhetjük nyomon. A kiinduló pontot a II. József-féle népszámlálás jelenti, amely 7590 főt mutatott ki. Ezt követően pedig, 1788-tól a városi hatóság által évente végrehajtott lélekösszeírások majdnem hiánytalanul fennmaradt sorozata jelenti az első számú forrást. Ezek elsősorban a városi vezetés informálására és adózási célból készültek. Az utolsó ilyen összeírást 1847 folyamán hajtották végre, amely szerint ekkor lakosa volt Kassának. A népességnövekedés üteme természetesen nem volt egyenletes. Az 1820-as évek közepéig, erős évenkénti ingadozással, enyhe emelkedést mutat, az 1830-as évek elején visszaesik (döntően az évi kolerajárvány következtében), de az 1830-as évek közepétől ismét emelkedni kezd a lakosság száma, majd a növekedés a negyvenes években felgyorsul. A bevándorlásnak a népességnövekedésben játszott szerepét a természetes népmozgalomra vonatkozó adataink igazolják. A népesség száma úgy emelkedik ugyanis közel kétszeresére a 18. század utolsó harmada és a 19. század közepe között, hogy a lakosság nagy többségét kitevő katolikusok között (a korszakban arányuk végig 80% felett alakult) összességében természetes fogyást rögzíthetünk, vagyis a gyarapodás döntően a betelepülésnek volt köszönhető. A Kassára betelepedő népesség etnikai, társadalmi összetételéről, illetve a bevándorlók földrajzi származási helyéről azonban a lélekösszeírások külön adatokkal nem szolgálnak. Az egyedüli kivételt e tekintetben a zsidó népesség jelenti, amennyiben a zsidóknak a városba költözését lehetővé tevő évi törvény elfogadását követően a zsidó háztartások összetételére vonatkozó adatok a keresztény népességtől külön szerkesztve a városi lélekösszeírásokban is megjelentek (származási helyüket azonban nem tüntették fel). Ezek alapján egyrészt megállapíthatjuk, hogy a zömében terménykereskedéssel foglalkozó zsidóság betelepülése elsősorban a belvárosi területekre összpontosult, másfelől pedig igen komoly ütemben indult meg, hiszen míg a városi tanács szerint 1840 előtt csak három zsidó élt a városban, 1847-ben már 650, 1851-ben pedig 729 zsidó lakost írtak össze. Ez a robbanásszerű 3 A jelen írás keretei között csak vázlatos ismertetésre szorítkozhatunk. Részletesebben lásd erről Czoch Gábor: Városlakók és polgárok. Kassa társadalma a XIX. század első felében. Kandidátusi értekezés. Budapest, (a továbbiakban Czoch 1997.) A népesség alakulására vonatkozó adatok ismertetésénél az alábbiakban e korábbi munkámra támaszkodom. 284

285 növekedés különösen azért is figyelemre méltó, mert a városi adminisztráció mindent elkövetett a zsidó betelepülés megakadályozására. Az tehát, hogy ennek ellenére a század közepére a városi lakosságnak már a negyedik legnagyobb népcsoportját a teljes népesség közel 6%-át alkották, az többek között Kassa vonzerejét, kedvező gazdasági lehetőségeit mutatja. 4 Ha a lélekösszeírások adatait kombináljuk az 1850/51-es országos osztrák katonai népszámlálás kassai adataival, a bevándorló szlovák népességre vonatkozóan tudunk még közvetve bizonyos következtetésekre jutni. Az utóbbi népszámlálásban jelent meg ugyanis az első alkalommal kérdés az összeírtak nemzetiségi hovatartozására vonatkozóan. 5 A fennmaradt adatsorok részletesebben azonban csak a honos vagyis mai kifejezéssel lényegében a jogi népesség összetételéről tudósítanak, amely fő volt, szemben a teljes Kassán regisztrált fős lakossággal. Mindenesetre az adatok azt mutatják, hogy a honos népességen belül a szlovákság aránya a belvárosban csupán az ottani honos lakosság 10%-át tette ki, szemben a külvárosokkal, ahol ők alkották a döntő többséget arányuk mindhárom külvárosban meghaladta az ottani honos népesség kétharmadát. Mivel a lélekösszeírások azt mutatják, hogy a 19. század első felében a népesség növekedése a külvárosokban jóval jelentősebb volt, mint az intra muros területen, vagyis, hogy a tömeges bevándorlás elsősorban a külvárosokra irányult, akkor arra is következtethetünk, hogy a külvárosoknak a 19. század első évtizedeiben felgyorsuló növekedése mögött elsősorban a szlovákság nagyobb arányú betelepedése állt. Mindezek alapján azt a következtetést is megfogalmazhatjuk, hogy a vizsgált időszakban a Kassára irányuló tömeges bevándorlás egyik legfontosabb forrását a várostól elsősorban északra fekvő, döntően szlovák nyelvterület népessége jelentette. Részletesebben is elemezhetjük azonban a bevándorlók származási helyét és társadalmi összetételét azok esetében, akik Kassára betelepülve sikerrel pályáztak a városi polgárjog megszerzésére. A kassai adminisztráció ugyanis részletes nyilvántartást vezetett a polgárrá fogadott személyekről. Az itt vizsgált korszakra vonatkozó adatok az úgynevezett Liber neoconcivium utolsó, az 1781-es évvel induló kötetében találhatók. 6 A regiszter a polgárrá 4 Lásd Czoch, 1997, illetve Csíki Tamás:Városi zsidóság Északkelet- és Kelet-Magyarországon. Budapest, Az 1850/51-es összeírás kassai adataira vonatkozóan lásd Czoch Gábor: A városok szíverek Tanulmányok Kassáról és a reformkori városokról. Pozsony, (a továbbiakban Czoch 2009.) 6 Liber Neoconcivium. Archív Mesta Košice, supplementum H. III/2 Civ.3. A Liber neoconcivium 1781-től kezdődő kötetében szereplő adatok alapján személyi szintű adatbázist készítettem, az elemzés következő részében erre támaszkodom. Lásd erről még Czoch Gábor: A kassai polgárság származási és foglalkozási összetétele a Liber Neocivium alapján ( ). In: K. Horváth Zsolt Lugosi András Sohajda Ferenc (szerk.): Léptékváltó társdalomtörténet. Tanulmányok a 60 éves Benda Gyula tiszteletére. Budapest, 2003,

286 fogadott személy nevén kívül 1848-ig feltűnteti az új polgár vallását, foglalkozását, származási helyét, és gyakran utalást találunk a családi állapotára is. A magyar királyságban egészen a feudális kiváltságokat eltörlő 1848-as forradalomig jogi értelemben polgárnak csak azok a személyek számítottak, akik elnyerték valamelyik szabad királyi városi ranggal rendelkező település - ilyen volt Kassa is - polgárjogát. A polgárjog elnyerésének feltételeit az egyes városok szigorú feltételekhez kötötték, a városnak tehát korántsem mindenki lehetett teljes jogú polgára. Csakis törvényes születésű, jó magaviseletű, valamely keresztény felekezethez tartozó és megfelelő vagyonnal rendelkező férfi pályázhatott sikerrel erre. 7 A polgárjog elnyerése a szigorú feltételeken túl ráadásul komoly anyagi áldozatokkal is járt. A polgárság felvételekor ugyanis a kiváltságban részesülő személynek egyszeri adót, úgynevezett polgártaksát kellett fizetnie, amelyhez további kiadások is társultak, mint az önkéntesnek mondott, de a gyakorlatban kötelezően elvárt adomány a városi tűzvédelmi felszerelésekre, illetve a polgári kórház javára, továbbá a 19. század elején felállított polgári őrseregben való, minden egészségileg alkalmas polgár számára kötelező szolgálathoz szükséges egyenruha és fegyverzet költségei. A polgári taksát egyébként az új polgár származása és foglalkozása szerint eltérően állapították meg. A legkedvezőbb tarifát (6 forintot) azok fizethették, akik maguk is helybéli polgárcsaládból származtak; a nem helybéli polgári származású céhes kézművesek, boltos kereskedők, akik a korabeli szóhasználattal polgári foglalkozást űztek, 12 forintot, míg az összes többi új polgár 50 forint volt köteles fizetni. Összehasonlításul, egy városi hajdúnak az éves fizetése az 1840-es években 40 forint volt, számára tehát, ha polgár kívánt lenni, az ehhez szükséges egyszeri kiadások meghaladták volna az éves fizetését. A komoly anyagi áldozatokat követelő polgárjog elnyerése azért lehetett fontos, mert ezáltal az illető stabilizálhatta helyzetét a városi társadalmon belül, és jogot nyert arra, hogy részt vegyen a város politikai életében, amiből a nem polgárjogú lakosság ki volt zárva. A Kassán komoly megélhetési forrást jelentő borkimérést, továbbá a kézműves műhely nyitásának engedélyezését, a boltos kereskedés folytatását a városi vezetés szintén a polgárjog elnyeréséhez kötötte. Míg a borkimérés egészen 1848-ig polgári kiváltság maradt, a 18. század végétől, a kassai vezetés tiltó intézkedései ellenére, mind több kontár, vagyis céhen kívül dolgozó kézműves, polgárjoggal nem rendelkező árus, terménykereskedő jelent meg a városban, és számuk a 19. század első évtizedei folyamán, más városokhoz hasonlóan, növekedett, így a polgárság monopolisztikus helyzete az iparűzés és kereskedés területén mind komolyabb csorbát szenvedett. Mindennek eredményeként a 18. század végén már a városi népesség nagyobbik részét a polgárjoggal nem rendelkezők alkották. A polgárjogúak 7 A polgárjog felvételére, illetve jelentőségére vonatkozóan korábbi kutatásaimra támaszkodom. Lásd Czoch 2009:

287 aránya a 19. század első felében a teljes lakosság mintegy 6% körül alakult, és családtagjaikkal együtt számolva is csak hozzávetőlegesen a teljes népesség 20%-a körül lehetett. Saját kassai kutatásaim alapján úgy látszik, hogy a rendi társadalomnak az 1848-as forradalmat megelőző hosszabb és fokozatos átalakulásával párhuzamosan megváltozott a városi polgárjog korábbi tartalma és jelentősége: mindinkább a városi elithez való tartozást fejezte ki, és a polgárjogúakat a 19. század első felében egyre inkább a városi társadalom vagyonosabb csoportjával azonosíthatjuk, még ha nem is fedték le teljes egészében a városban élő leggazdagabbak összességét. 8 Miközben csökkentek a polgárjog gyakorlati előnyei, a kiváltság továbbra is társadalmi presztízst biztosított. Az újonnan polgárrá váló személyekre vonatkozó adatok elemzésével tehát korántsem a tömeges bevándorlásról, hanem csupán ennek a vagyonosabb, és jogilag meghatározható rétegnek a földrajzi eredetéről, társadalmi összetételéről kapunk képet, amit az is jelez, hogy az 1781 és 1848 közötti időszakban évente átlagosan csupán mintegy 35 személyt fogadtak polgárrá. Ha az egész időszakra vonatkozóan nézzük a polgárrá fogadottak területi származási helyének megoszlását (lásd Melléklet 1. tábla), azt látjuk, hogy nem meglepő módon a relatív többséget a helybeli születésűek alkották (40%), illetve a városhoz közelebb eső területekről, vagyis a kassai székhelyű, illetve a vele szomszédos vármegyékből származók (30%). Figyelemre méltó azonban, hogy a nem helybeli születésű polgárok között a Magyarország Kassától távolabb eső területeiről érkezők közel azonos arányban (10%) vannak azokkal, akik valamely osztrák örökös tartományból vándoroltak be a városba (9%), és nem sokkal marad el mögöttük az a csoport sem, amelyik a birodalom határain túlról érkezett (7%). Ha pedig egybe számítjuk a szűkebb értelemben vett Magyar Királyság határain kívülről jövőket, az ő arányuk több mint másfélszerese azokénak, akik a Magyar Királyságnak a Kassával szomszédos megyéken túli területeiről származtak. Ha évtizedenkénti bontásban részletesebben is vizsgáljuk a polgárságon belül a különböző területekről származók arányának alakulását, mindenekelőtt arra a változásra figyelhetünk fel, hogy miközben a helybeli születésűek aránya jelentősebben emelkedik, az összes más területről származóké csökken. A legkevésbé a Kassához közelebb eső vidékekről származók aránya esik vissza, a királyság távolabbi területeiről, az örökös tartományokból, illetve a külföldről származóké nagyjából azonos módon, az 1780-as években 8 A rendi jogi értelemben vett polgárság felfogása mellett a polgárságot természetesen gazdasági szempontból, vagy kulturális értelemben is meghatározhatjuk. Éppen ennek a korszaknak az egyik izgalmas magyarországi társadalomtörténeti kérdése az, hogy vajon a jogi értelemben polgárnak bizonyulók köre mennyire azonos azokkal, akiket foglalkozásuk, vagy életmódjuk szerint polgárnak minősíthetünk. E problémáról összefoglalóan lásd például Bácskai Vera: A régi és új polgárságról. In: Kövér György (szerk.): Zsombékok. Középosztály és iskoláztatás Magyarországon a 19. század elejétől a 20. század közepéig. Budapest, 2006, 15 37; illetve Czoch

288 kimutatott arány mintegy felére csökken az 1840-es évekre. A változások értelmezéséhez meg kell jegyezni, hogy a nem kassai születésű polgárok arányának csökkenését korántsem elsősorban a városba irányuló bevándorlás visszaesése jeleként kell értelmeznünk, hiszen a városi népesség növekedése, mint fentebb jeleztük, éppen az 1830-as 1840-es években vesz nagyobb lendületet, ami a bevándorlás számlájára írható. A jelenség egyfelől inkább a bevándorlók társadalmi összetételének módosulására utalhat, tudniillik, hogy a betelepülők soraiban mind kevesebbet tesznek ki azok, akik megfelelhetnek a polgárság elnyerésére támasztott feltételeknek. Ehhez kapcsolódik másfelől az, hogy a városban való munkavállalás a század elejéhez képest már kevésbé kapcsolódott a céhes keretekhez, vagyis a megélhetés biztosításához már mind több olyan lehetőség adódott, amelynek nem volt elengedhetetlen feltétele a komoly anyagi áldozatot követelő polgárjog megszerzése. A nem kassai születésű polgárok származási helyének megoszlását természetesen nem azonosíthatjuk egy az egyben a városba irányuló bevándorlás egészének földrajzi megoszlásával, mindössze feltételezésként fogalmazhatjuk meg, hogy nagyon jelentős eltérések nem lehettek a kettő között, vagyis a polgárokra vonatkozó adatok alapján közelítőleg felrajzolható a város migrációs vonzáskörzete. A bevándorlás elsődleges forrását jelentő Kassához közelebb eső területeken túlról érkező polgárok (összesen 249 fő, lásd 1. tábla) származási helyének vizsgálata azt sugallja, hogy a város a Magyar Királyságon belülről elsősorban egy tőle észak-kelettől az észak-nyugati határig kiterjedő félköríves területről vonzott bevándorlókat (183 fő). A polgárok származási helyének összetétele ennél jóval kisebb arányú, de még számottevő mennyiségű bevándorlóra utal továbbá az ország középső területeiről (47 fő), elsősorban a centrális helyzetű Pest megyéből (24 fő). Ez utóbbiak döntő részét a Budáról (6 fő) és Pestről (12 fő) betelepülők alkották. A déli részekről ezzel szemben csak néhány betelepülőt regisztrálhatunk (16 fő). A Magyar Királysággal perszonálunióban levő Horvátországból érkezőt a polgárok között a vizsgált több mint hatvan év során csupán kettőt, míg a Magyar Koronához tartozó, de a Habsburgok által 1690-től a magyar közigazgatástól különválasztva, önálló tartományként igazgatott Erdélyből származót mindössze tizennyolcat találtunk. Az örökös tartományokból jövő polgárok származási helyének részletesebb elemzése azt mutatja, hogy relatív többségük valamely osztrák tartományból (39%) illetve Csehországból (31%) jött, tőlük jelentősebben elmaradva a harmadik helyen a morvaországiakat (13%), majd a galíciaiakat (7%), illetve az itáliai tartományokból (6%) jövőket találjuk. Arányukat tekintve külön is ki kell emelni a bécsi származású polgárokat, akik önmagukban az örökös tartományokból jövők mintegy 15%-át tették ki, de meg kell említeni a prágaiakat is a maguk közel 6%-os arányával. A birodalom határain kívülről érkezők származási helyének földrajzi megoszlása az egykori Német-Római Császárság területéről érkezők döntő 288

289 többségét jelzi: ők alkotják az összes birodalmon túlról betelepülő polgár mintegy háromnegyedét. Közülük is kiemelkedik Poroszország, illetve tőle alig elmaradva Bajorország, míg a harmadik helyen, az első kettőtől azonban jelentősebben leszakadva, Szászországot találjuk. A döntően német ajkú területekről érkezők aránya azonban még ennél is nagyobb, hiszen ide számíthatjuk még a Svájcból érkezőket (az összes külföldi 5%-a) is. A vizsgált időszakban a legnagyobb részében Poroszországhoz tartozó, szintén jelentős német ajkú lakossággal rendelkező történelmi régió, Szilézia adta a külföldi származású kassai polgárok mintegy 10%-át, és ehhez hasonló arányt tettek ki az egykori Lengyel Királyság területéről érkezők is. A betelepülők a legkülönfélébb méretű településekről érkeztek, köztük olyan jelentős európai városokból is, mint például Berlin, Drezda, Göttingen, Heidelberg, Krakkó, Königsberg, Lipcse, Luxemburg, Magdeburg, Mannheim, Nürnberg, Varsó vagy Würtzburg. A Magyar Királyság határain túlról érkezők foglalkozási megoszlása arra utal, hogy legnagyobb részük valamely kézműipari foglalkozást űzött (Melléklet 3.a 3.c.táblák). A kereskedelemből, valamely szellemi foglalkozásból élők jóval kisebb arányban voltak közöttük, míg az agrárszektorhoz sorolhatók száma elenyésző volt. Az utóbbiakat egyébként kivétel nélkül kertészként regisztrálták a polgárkönyvben. Az egyéb kategóriájába sorolhatók döntően két foglalkozást űztek: nagyobbik részük zenész (27-ből 16), illetve fogadós, kávéfőző volt (27-ből 8). Érdekes felfigyelni arra is, hogy mind a kereskedők, mind a szellemi foglalkozást űzők között jóval többen voltak azok, akik valamely osztrák örökös tartományból jöttek, mint akik a Habsburg Birodalom határain túlról származtak. A szellemi foglalkozást folytatók tekintetében további különbség az is, hogy a birodalmon kívülről bevándorlók között két tanár mellett öt orvosi foglalkozást űzőt találunk, a birodalmon belülről jövő szellemi foglalkozásúak ezzel szemben jóval vegyesebb csoportot alkottak. Feltűnő, hogy ez utóbbiak egyharmada valamilyen városi tisztviselő volt, vagyis mintha a városi adminisztrációba a birodalmi határokon kívülről származók nehezebben kerültek volna be, vagy esetleg kevésbé törekedtek ilyen pozícióba. Azt azonban, hogy e különbségek valóban a két betelepülő csoport esetlegesen eltérő megítélésére, integrációs lehetőségeire utalna, inkább csak kérdésként fogalmazhatjuk meg, amit további kutatásoknak kell megválaszolnia. Bár ismerünk példát arra, hogy egy külföldi bevándorló a betelepülésekor egyből és sikerrel pályázott a városi polgárjogra, a polgárjog elnyerése és a betelepülés között természetesen akár több év is eltelhetett, vagyis a polgárság elnyerésekor rögzített foglalkozás nem feltétlenül volt azonos azzal, amit a bevándorló a városba érkezésekor űzött. Van azonban egy olyan forráscsoport, ami ha olyan szisztematikus statisztikai elemzésre nem is alkalmas, mint az új polgárokról rendelkezésre álló regiszter, de mintavételi lehetőséget ad arra, hogy a külföldi bevándorlókról közvetlenül is információt szerezzünk. 289

290 Ez a forrás a 19. század elején elsősorban a hadsereg utánpótlása céljából elrendelt országos Conscriptio Popularis Ignobilium, vagyis a nem nemes népesség összeírásának sorozata. A kormányzat szándékai szerint ez egy rendszeresen megismételt adatfelvételt jelentett volna, amelyben az egyes helyhatóságoknak a kiváltsággal nem rendelkező, vagyis adóköteles népesség számbavétele mellett a természetes szaporodásra és a vándorlásra vonatkozó adatokat is meg kellett volna adniuk. Csakhogy, ezeket az adatfelvételeket mind a vármegyék, mind a városok csak részlegesen, pontatlanul és nem minden évben végezték el, ráadásul a forrásanyag is hiányosan maradt fent. 9 A Helytartótanácsnak mint a legfőbb magyarországi kormányszervnek felterjesztendő kimutatások közül az első kassai vonatkozású 1810-ből maradt fenn, és csak az örökös tartományokból bevándorlókat sorolja fel. Ezt követően 1816-tól rendszertelenül, több éves kihagyásokkal maradtak fenn kimutatások a birodalom határain kívülről, illetve az örökös tartományokból Kassára bevándorolt személyekről, úgy azonban, hogy 1825-től alkalmanként már a Kassáról az ország határain túlra elvándorolt személyekről is külön jegyzéket készítettek. E forrás megbízhatóságát nincs módunk ellenőrizni. Kérdés, hogy a városi adminisztráció mennyire volt pontos a kimutatások elkészítésekor, de az is, hogy a tudta nélkül a jegyzékekben szereplőkön túl még hányan érkeztek Kassára az ország határain kívülről, illetve, hányan hagyták el az országot anélkül, hogy erről a város vezetése tudomást szerzett volna. Mindenesetre, hivatalosan mind a városba telepedéshez, valamely foglalkozás űzéséhez, mind a külföldre távozáshoz, útlevél, vándorkönyv kiadásához, szükség volt a hatósági engedélyre. E kimutatásokat ezért elsősorban nem arra kívánjuk használni, hogy belőlük kiindulva megpróbáljuk pontosabban számszerűsíteni a várost érintő külföldi vándormozgalom méretét. Egyrészt arra adnak lehetőséget, hogy Kassának az európai migrációs folyamatokba kapcsolódását ne csak a befogadás, hanem a kibocsátás szempontjából is figyelembe vegyük, másrészt pedig a polgárokra vonatkozó adatokkal összevetve segítségükkel kiegészíthetjük az ismereteinket a külföldi bevándorlásról. A részletesebb elemzés érdekében egy olyan mintát választottam, amikor három évre folyamatosan fennmaradtak mind a bevándorlásra, mind a kivándorlásra vonatkozó kimutatások, ezek az 1841, 1842 és 1843-as évek voltak. A jegyzékek a vándorló személyek származási helyét, illetve a kivándorlás célpontját, továbbá a vallását, foglalkozását, életkorát, családi állapotát és azt tüntették fel, hogy milyen hivatalos papír (útlevél, vándorkönyv) birtokában utazott. A tüzetesebb vizsgálatból az is kiderül, hogy mind a kivándorlók, mind a bevándorlók listáján egyik évről a másikra több azonos személy is szerepel, az összeírók csak az életkorukra vonatkozó adatot módosították 9 Erről lásd Thirring Gusztáv: Népesedésünk kútforrásai a múlt század első felében. Értekezések a társadalmi tudományok köréből. XII. kötet, 10. sz. Budapest, A felterjesztett jegyzékek a Magyar Nemzeti Levéltárban találhatók, MNL OL C 53. F 14. jelzet alatt. 290

291 értelemszerűen, vagyis nem arról volt szó, hogy évente csupán az újonnan érkezőket rögzítették, hanem az elvándoroltakról, illetve a határon túlról betelepülőkről egyfajta nyilvántartásként is kezelték e kimutatásokat. 10 Mindenesetre, a külföldi bevándorlók foglalkozási megoszlása megerősíti a polgárrá vált személyekre vonatkozó adatainkat: a mintában szereplő birodalmi határon túlról érkező 59 személy közül egy pincér és egy kocsmáros kivételével az összes valamiféle iparos, kézműves foglalkozást űzött, míg az örökös tartományokból jövő 86 személy között egy kereskedőnek, egy litteratusnak és hat pincérnek jelölt személyt találunk, a többi szintén iparos, kézműves. A betelepülők (mindkét csoportot egybevéve) nagy része mesterlegény volt, vándorkönyvvel érkezett. Többségük (49%) év közötti férfi, de a harminc felettiek is (39%) komoly arányban voltak köztük jelen, miközben a 20 év alattiak csupán 11%-ot tettek ki. Házast mindössze öt főt találunk közöttük. Mindez arra utal, hogy ezeknek a betelepülőknek egy jelentős része Kassára már nem csupán a mesterség kitanulása érdekében érkezhetett, hanem abban a reményben, hogy itt talán tartós megélhetést talál, önálló egzisztenciát teremthet. A származási helyük megoszlása mind az örökös tartományokból, mind a birodalmon túlról érkezők esetében hasonló a polgároknál tapasztalt arányokhoz. Ez pedig megerősíti azt a korábbi feltételezésünket, hogy a polgárok származási helyének megoszlása megközelítőleg felrajzolhatja a város migrációs vonzáskörzetét. A hároméves mintánkban összesen 27 Kassáról az országhatáron túlra vándorolt személy szerepel. Egy Bécsbe távozott medicinae alumnus, illetve egy Vicenzába vándorolt auditor foglalkozásúnak jelöltön kívül a többiek mind iparosok, kézművesek és közülük csak hármat nem jelölnek mesterlegénynek. Kormegoszlásuk némiképp eltér a betelepülőkétől, mivel a legfiatalabb 20, a legidősebb 32 éves, és 30 feletti csupán négy akadt köztük, sőt a többségük (18fő) 25 évnél fiatalabb. Vagyis, esetükben inkább elképzelhető, hogy a kötelező vándorlás keretében, a mesterség végleges kitanulása érdekében távoztak Kassáról. Kilenc főnél a kassai adminisztráció azt jegyezte fel, hogy tartózkodási helye ismeretlen, egy tartózkodási helyét nem sikerült azonosítanom. Az így maradt, vizsgálható 17 főből a birodalom határán túlra hatan mentek, köztük a legtávolabbra, Londonba, egy ékszerműves vetődött. A célállomások között találjuk még Münchent, Frankfurtot, Kasselt és Varsót, illetve a már említett Vicenzát. A relatív többséget a Bécsbe távozók adják (7 fő), mellettük még 1 fő Linzbe, végül pedig 1 fő az örökös tartományként jelölt Erdély fővárosába, Kolozsvárra vándorolt. A Kassáról induló kivándorlás ezek szerint tehát nagyjából hasonló irányokat rajzol ki, mint amit a bevándorlásnál tapasztalhattunk, azzal, hogy a mintavétel azt is sugallja, hogy a kassai kivándorlásban Bécs kitüntetett célpont lehetett, 10 További kutatásokat igényelne, hogy a városi adminisztráció az esetleges polgárrá fogadáson túl milyen feltételek teljesülése mellett vett le valakit a külföldiek listájáról. 291

292 miként a bevándorolók csoportjában is kiemelkedő a bécsi származásúak aránya. Egy nemrég végzett országos adatgyűjtésem segítségével arra is lehetőségünk van, hogy a külföldi származású kassai polgárok arányát összehasonlítsuk a korabeli Magyarország más városainak hasonló mutatóival. Ez a vizsgálat az 1848-as forradalmat megelőző ötéves időszakra irányult, amelyben a források lehetőségei szerint az összes magyarországi szabad királyi város polgárságának összetételét kutattam. 11 A vizsgálható városok közül az között polgárrá fogadott személyek sorában a külföldiek aránya csupán ötnél haladta meg a kassait, amely erre az öt éves időszakra 4%-ot tesz ki. Sorrendben: Pest (9%), Pozsony (8%), Sopron (8%), Nagyszombat (6%), Győr (5%). Az ország tényleges fővárosává, gazdasági központjává ebben az időszakban váló Pesten kívül ezek mind az ország észak-nyugati határaihoz közel fekvő városok. Ugyanakkor a Kassától dél-keletre fekvő, és nála jóval népesebb nagy regionális központban, Debrecenben újonnan polgárrá válók között ebben az időszakban csupán egyetlen külföldit találunk. Meg kell jegyezni, hogy az idézett arányok Pest kivételével lényegében csak néhány főt takarnak, de e mutató véleményem szerint mégis figyelemre méltó a városoknak a külföldiekre gyakorolt vonzása közötti különbségek tekintetében, és összességében arra engednek következtetni, hogy Kassa a magyarországi városok között valóban a külföldről bevándorlók egyik kedvelt magyarországi célpontja volt. Mivel magyarázhatjuk ezt? Az egyik kézenfekvő ok bizonyára a város nyelvi viszonyaiban keresendő. Mind a német ajkúak, mind a valamely szláv nyelven beszélő bevándorlók itt a hétköznapi kommunikációban jóval kevesebb nehézségbe ütközhettek, mint például a túlnyomó többségében magyar ajkú Debrecenben. Nem kevésbé fontos tényező volt az is, hogy a korabeli Kassa, bár tízezer körüli népességével magyarországi viszonylatban is csak középvárosnak minősült, de gazdaságát, központi funkcióit tekintve (megyeszékhely, püspöki székhely, országos oktatási-igazgatási központ) az ország egyik legfontosabb városa volt, és országos összehasonlításban az egyik legnagyobb piaci vonzáskörzettel rendelkezett. A bevándorlás szempontjából nem mellékes a város kedvező fekvése, jó megközelíthetősége sem. Kassát érintette ugyanis az egyik legfontosabb és a korszak viszonyai között legjobban kiépített országos főútvonal, miközben a 19. század elején a magyarországi városok mintegy 80%-a nem rendelkezett ilyen elsőrendű útkap- 11 Erről lásd Czoch Gábor: Egy kutatás első tapasztalatai a magyarországi rendi polgárság társadalmi viszonyairól a 19. század első felében. Adatok a polgárság származáshelyéről. In: A város és társadalma. Tanulmányok Bácskai Vera tiszteletére. (Szerk.: H. Németh István Szívós Erika Tóth Árpád) Budapest, A vizsgálati minta a magyarországi szabad királyi városok mintegy felére terjed ki, de temesvár kivételével az összes jelentősebb teljes jogú várost tartalmazza. 292

293 csolattal. 12 Mindezek mellett a különböző városi szolgáltatások színvonala és tegyük hozzá, Kassa külső megjelenése is komoly vonzerőt jelenthetett. Mindez a külföldi utazók Kassáról szóló beszámolóiban is tükröződik. A francia földrajztudós, François Sulpice Beudant 1818-as látogatása kapcsán úgy összegzi véleményét, hogy Kassa, mint Felső-Magyarország legfontosabb városa mindennel rendelkezik, amely az ott tartózkodást kellemessé teheti. 13 Az angol utazó, John Paget pedig így ír 1835-ös utazása kapcsán a városról: All the usual consequences of the diffusion of wealth are visible here; handsome houses, well-stocked shops, a good casino, a theatre, and pleasant promenades are among the ourtward signs. 14 Nem valószínű persze, hogy a külföldről bevándorlók e kedvező képet festő leírások tudatában igyekeztek volna Kassára. Sokakat talán a véletlen vetett ide, és a kedvező tapasztalatok, a megélhetési esélyek miatt döntöttek aztán a tartós letelepedés mellett, és persze voltak olyanok is, akik számára Kassa vándorlásuknak csak egy állomását jelentette, innen vagy továbbmentek, vagy visszatértek szülőhelyükre. Igen komoly szerepe lehetett azonban azoknak a szóban, vagy levelezéssel terjedő információknak, kommunikációs csatornáknak, rokoni-ismerősi kapcsolatokból szövődő hálózatoknak, amelyeken keresztül Kassától sok száz, sőt ezer kilométerekre is eljuthatott a város neve, az itteni megélhetési lehetőségekről szóló hírek. Az európai migrációs folyamatokban mind befogadóként, mind pedig kibocsátóként aktívan részt vevő Kassát így Európa hozzá közelebb, és távolabb eső vidékeihez számos olyan szál kapcsolta, amelyek a maguk teljességében a ma történésze számára jórészt rejtve maradnak, és csupán néhány nyom utal létezésükre, ezért sokszor nem is kapnak kellő figyelmet, pedig történelmi jelentőségük elvitathatatlan. Ezek a szálak ugyanis Európa legkülönbözőbb területeit ténylegesen összekötő erőt jelentenek, mert személyes tapasztalatokra, ezernyi hétköznapi emberi kapcsolatra épülnek. 12 Fazekas Csaba: Útviszonyok, úthálózat és városok a 18. század végi Magyarországon. In: Közlekedéstudományi Szemle, sz Beudant, François_Sulpice: Voyage minérologiqueet géologique en Hongrie pendant l année Paris, II.t Paget, John: Hungary and Transylvania with remarks on their condition, social, Political and Economical. Philadelphia, 1850,

294 Melléklet 1. tábla: A polgárság származásának területi származási megoszlása Kassa Határos megyék Mo. más részei Erdély, Horváto. Osztrák tartomá nyok Össz es Fő % Forrás: saját adatbázis, a Liber neocivium alapján 2. tábla: A polgárság származásának területi származási megoszlása évtizedenként Külföld Ismeretlen % % % % % % Kassa Határos megyék Mo. más részei Erdély, Horváto Osztrák tartományok Külföld Ismeretlen Összesen Forrás: saját adatbázis, a Liber neocivium alapján 3a. tábla: A Magyar Királyságon túlról bevándorló polgárok foglalkozási megoszlása foglalkozás kézműves kereskedő szellemi agrár egyéb ismeretlen összes fő % Forrás: saját adatbázis, a Liber neocivium alapján 3b.tábla: Az Osztrák tartományokból bevándorló polgárok foglalkozási megoszlása foglalkozás kézműves kereskedő szellemi agrár egyéb ismeretlen összes fő % Forrás: saját adatbázis, a Liber neocivium alapján 3c. tábla: A birodalmon kívülről bevándorló polgárok foglalkozási megoszlása foglakozás kézműves kereskedő szellemi agrár egyéb ismeretlen összes fő % Forrás: saját adatbázis, a Liber neocivium alapján % 294

295 Irodalom Magyar Nemzeti Levéltár, OL, C 53, F 14. Archív mesta Košice, Supplementum H., III/2, civ. 3, Liber Neoconcivium. Abaúj-Torna vármegye és Kassa. Magyarország vármegyéi és városai I., ed. Samu Borovszky és János Sziklay. Budapest, Bácskai, Vera. A régi és új polgárságról. In Zsombékok. Középosztály és iskoláztatás Magyarországon a 19. század elejétől a 20. század közepéig, ed. György Kövér, Budapest, Beudant, François_Sulpice. Voyage minéralogique et géologique en Hongrie pendant l année 1818, vol. 2. Paris, Csíki, Tamás. Városi zsidóság Északkelet- és Kelet-Magyarországon. Budapest, Czoch, Gábor. A kassai polgárság származási és foglalkozási összetétele a Liber Neocivium alapján ( ). in Léptékváltó társdalomtörténet. Tanulmányok a 60 éves Benda Gyula tiszteletére, ed. Zsolt K. Horváth, András Lugosi és Ferenc Sohajda, Budapest, Czoch, Gábor. A városok szíverek. in Tanulmányok Kassáról és a reformkori városokról, Bratislava, Czoch, Gábor. Egy kutatás első tapasztalatai a magyarországi rendi polgárság társadalmi viszonyairól a 19. század első felében. Adatok a polgárság származáshelyéről. In A város és társadalma. Tanulmányok Bácskai Vera tiszteletére, ed. István H. Németh, Erika Szívós és Árpád Tóth, Budapest, Czoch, Gábor. Városlakók és polgárok. Kassa társadalma a XIX. század első felében (Doctor's thesis). Budapest, Fazekas, Csaba. Útviszonyok, úthálózat és városok a 18. század végi Magyarországon. Közlekedéstudományi Szemle 8 (1992): Paget, John. Hungary and Transylvania with remarks on their condition, social, Political and Economical. Philadelphia, Thirring, Gusztáv. Népesedésünk kútforrásai a múlt század első felében. In Értekezések a társadalmi tudományok köréből, vol. XII., no. 10. (1903). Wick, Béla. Kassa története és műemlékei. Košice,

296 Cassovia vetustissima Kassa Bél Mátyás kézirata alapján Gyulai, Éva Absztraktum Közismert tény, hogy Bél Mátyás Notitia Hungariae című művének több kézirata nem lett kiadva, többek között az a része sem, melyet 1724 körül írt az Abaúj vármegyéről (Comitatus Abaujvariensis), és mely tartalmazza Kassa királyi város (De Liber urbe Cassoviens) földrajzának és történelmének a leírását. Bel munkájának Kassával kapcsolatos része olyan forrás, mely a város történelmét a Magyar Királyság történelmével való összefüggéseiben elemzi a korai középkortól az 1711-ben megkötött szatmárii békéig, azaz Rákóczi Ferenc felkelésének a végéig. Megemlítve Bocatius művét (Martia belligeros ) felsorolja a Kassával kapcsolatos mondákat és privilégiumokat (Celebritates et praerogativae Cassoviae). Figyelmét nem kerülik el a város fontos épületei (Aedificiorum habitus), így művének ez a része akár korabeli útleírásnak is tekinthető. Az épületek leírásánál különös figyelmet szentel az egyházi épületeknek és a különböző templomok egyházakhoz és felekezetes rendekhez való besorolásának (Aedes sacrae), beleértve a Szent-Erzsébet Székesegyházat (Basilica St. Elizabetae) és a Jezsuita rendhez tartozó épületeket (akadémia, szeminárium, rendház). A szerző Kassát mint multietnikus metropoliszt mutatja be, és egyúttal jellemzi a városban élő különböző nemzetiségeket (Civium varietatis victus et more). Bél Mátyas figyelmét nem kerüli Kassa külvárosa (Hostat) sem, mely lakóit a városi szegénységhez sorolja (Suburbium opportunitas). Az előadás megemlíti Bél Mátyás munkatársait és azokat a forrásokat, amelyekből művében merített, és összehasonlítja ezeket más korabeli leírásokkal. Kulcsszavak: Kassa. Bél Mátyás. Notitia Hungariae. Bél Mátyás Kassa-leírását eddig figyelmen kívül hagyta a történettudomány, amit elsősorban az magyaráz, hogy nem önálló munka, hanem Bél Mátyás grandiózus országleíró művének ismert, vármegyénként haladó rendszerében Abaúj vármegye leírásának része. Tudjuk, hogy a Notitia Hungariae novae historico geographica c. chorográfia alapvető rendezési elve a magyar rendiség legfontosabb egysége, a vármegye. Nyomtatásban 1746-ig, illetve 1892-ig csak 11 vármegye jelent meg, 1 a többit különböző autográf és másolt kéziratokban olvasták, illetve őrzik köz- és magángyűjtemények, így Abaúj vármegye is csak a kézirat-változatokban olvasható. 2 A mai magyarországi forrástudomány és forráskiadás egyik úttörő vállalkozása Tóth 1 Bel, Mathias: Hungariae antiquae et novae Prodromus, cum specimine, quomodo in singulis operis partibus elaborandis versari constituerit. Norimbergae, sumptu Petri Conradi Monath bibliopolae, Anno 1723; Notitia Hungariae novae historico-geographica, I IV. Paulus Strabius Petrus van Ghelen, Vienna, ; Notitia Hungariae novae historico geographica. Pars secunda Trans-Danubiana. Tomus V. Hornyánszky, Budapest, Tóth Gergely: Bél Mátyás Notitia Hungariae novae c. művének keletkezéstörténete és kéziratainak ismertetése, I II. PhD disszertáció. ELTE BTK. Budapest,

297 Gergely, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete fiatal kutatójának érdeme, aki munkatársaival megkezdte a latin kéziratok eredeti, vármegyék szerinti kritikai kiadását, az elmúlt években az alábbi vármegyéket publikálták: Árva, Trencsén, Sopron, Vas, Zala, Veszprém. 3 Az Abaúj vármegye leírását tartalmazó kéziratot több változatban is őrzik. 4 Az OSZK-ban lévő 130 fóliós, Bél Mátyás halála után készült másolatot (Comitatus Abaujvariensis) Kubinyi Péter ( ) ügyvéd, táblabíró, császári és királyi tanácsos, a rozsnyói vas-ipartársulat alelnöke, a Magyar Nemzeti Múzeum egyik legismertebb mecénása adományozta a nemzeti gyűjteménynek 1801-ben. 5 Bél a Notitia-ban a Magyar Királyságot vármegyénként, a vármegyék helységeinek leírását pedig járásonként tárgyalja, így Kassa, szabad királyi státusa ellenére, a többi vármegye rendszerét követve, a Kassai járásban (Membrum I. De Processu Cassoviensi) tárgyaltatik, jóllehet kívül esett a vármegyei joghatóságon. A kéziratban Kassa leírásának (De Libera Regiaque Urbe Cassoviensi) végső, 1731 körül elkészült változata igen terjedelmes, 53 fóliót, azaz közel 110 oldalt tesz ki. 6 Kassa leírása 50 -ra, azaz rövid fejezetre oszlik, és ebből 42 foglalkozik a város történetével, igazolva a szerző történeti érdeklődését. Bél Mátyás enciklopédikus igényű tervezete és munkássága ugyanis a földrajzi statisztikai és történeti jellegű országleírás terén teljesedett ki. Az államismeretet mint interdiszciplináris tudományterületet a korszakban sokan művelték, Bél Mátyás azonban éppen azzal tűnik ki, hogy a történettudomány, a történeti statisztika, történeti és gazdaságföldrajz, forrástan stb. számos eredményét felhasználta. A korabeli államismeretek egyébként nagyobb súlyt fektettek a politikai berendezkedés, államstruktúra kérdéseire, Bél azonban letette a garast a történeti földrajz, honismeret, országismeret mellett. Egyébként a pozsonyi líceumban is archeológiát, filológiát és történelmet tanított. A Kassa-leírásban csak 8 fejezet foglalkozik felső-magyarország legősibb városának (Cassovia vetustissima Hungariae Superioris urbs) profiljával, azaz a klasszikus leírással, Kassa névjegyével. A várostörténet, terjedelme 3 Bel, Matthias: Notitia Hungariae novae historico geographica... Comitatuum ineditorum tomus primus, in quo continentur Comitatus adhuc in mss. haerentes Partis Primae Cis-Danubialis, hoc est, Comitatus Arvensis et Trentsiniensis. Edendo operi praefuit et praefatus est Gregorius Tóth; textum recensuerunt notisque instruxerunt Ladislaus Glück, Zoltanus Gőzsy, Gregorius Tóth. Sumptibus Instituti Historici Academiae Scientiarum Hungaricae Archivi Hungariae Regnicolaris, Budapestini, 2011; Notitia Hungariae novae historico-geographica... Comitatuum ineditorum Tomus II. in quo continentur Comitatus adhuc in mss. haerentes Partis Secundae Trans-Danubianae, hoc est, Comitatus Soproniensis, Castriferrei, Szaladiensis et Veszprimiensis. Ed. Gregorius Tóth. Textum recensuerunt notisque instruxerunt: Bernadett Benei et al. Sumptibus Instituti Historici Academiae Scientiarum Hungaricae Archivi Hungariae Regnicolaris, Budapestini, Tóth Gergely op. cit. (PhD disszertáció) Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattár (OSZK Kt.) Fol. Lat OSZK Kt. Fol. Lat ff

298 ellenére, némi csalódást okozhat a történettudomány kutatóinak, több szempontból is. Itt természetesen nem a modern történettudomány metodikáját kérjük számon a korabeli tudományosságban európai szintet képviselő Bél Mátyástól, hiszen természetesnek tartjuk, hogy egy korabeli várostörténet, így Bél Mátyásé is, a város nevének eredetére vonatkozó késő humanista szellemű etimológiával (Cassoviae denominatio) kezdődik. 7 És nem is az eredetiséget hiányoljuk, hiszen a korabeli tudományos munkák más kritériumokkal éltek idegen szerzők tudományos eredményeinek, szövegeinek felhasználását illetően. Sokkal inkább a történet hézagosságára, következetlenségére, a koherencia hiányára gondolunk. A város eredetének tárgyalásánál feltűnő a középkor elnagyoltsága, hiányossága. Kassa legkorábbi történetét illetően ( II. Urbis natales) a szöveg a Magyarországra, így Kassára is betelepített szászokról azaz németekről beszél, Bél azonban úgy gondolja, Kassát talán nem is szászok alapították, a németek csak később csatlakoztak az őslakosokhoz (Sed ambigo tamen, an non, illi [Saxones] Cassoviam sua hac demigratione auxerint potius, quam condiderint). Sajnos, Bél nem árulja el a forrását, csak azt mondja, a történelem ismerőitől (apud rerum gnaros) tudja, hogy kezdetben két Kassa volt, egy mezei település és egy közeli hegy ormán épült vár, az utóbbit a város lakosai mentsvárnak használták, és V. István király ( ) végül a városnak adományozta. 8 Bél, hasonlóan más korabeli várostörténet-írókhoz, nem várostörténetet ír, hanem leginkább az ország köztörténetének helyben játszódó momentumait sorolja, ráadásul igencsak rapszodikus módon, következetlenül. Érthető azonban, hogy királyi városként, Kassa históriája a királyokét követi. Kassa igazi története az Anjoukkal kezdődik, Bél forrásai a középkornál főként kortársa, a jezsuita Ladislaus Turóczi ( ), a kassai akadémia professzora, akinek országleírása 1729-ben jelent meg Nagyszombatban, 9 illetve Antonio Bonfini (1434 k. 1503), akinek műve már a 16. században megjelent nyomtatásban. 10 Ezért különös, sőt szinte megmagyarázhatatlan, hogy I. Corvin Mátyást szinte meg sem említi Bél, Mátyás korában azonban kimerítően foglalkozik a Kassa várostörténetében meghatározó Jan Giskrával 7 OSZK Kt. Fol. Lat ff Sed ambigo tamen, an non, illi [Saxones] Cassoviam sua hac demigratione auxerint potius, quam condiderint. [ ] Cassovia gemina, campestris et montana. Duplicem enim fuisse, in confesso est apud rerum gnaros montanam alteram, editione iugo positam, alteram campestrem, quae hodieque superest. Res quidem disputatu difficilis, sed eorum tamen proxima, ad verum conienectatio est, qui id, de inferiore hac, intelligun, superiorem perfugii causa, Tartarorum metu, excitam coeptam autumantes. Cui opinioni multum accidit vero similitudinis, quod montanum castrum Stephanus V. cum hucusque in privatorum esset potestate, anno MCCLXX urbis ditionis liberaliter adiecit. OSZK Kt. Fol. Lat ff Ladislaus Thuroczi: Ungaria suis cum regibus compendio data. Typis Academicis Societatis Jesu per Fridericum Gall, Tyrnaviae, Antonii Bonfinii Rerum Ungaricarum decades quatuor, cum dimidia. Basileae: ex officina Oporiniana, 1568; 2nd edition: Francofurti, apud Andream Wechelm,

299 (Jiskra) és a cseh huszitákkal. II. Ulászlót alaposan tárgyalja, részben Bonfini, nagyrészt azonban Ludovico Tubero közötti időszakra vonatkozó munkája alapján, mindkettőt már a 16. században olvashatták nyomtatásban is. 11 Már a középkor-történetnél feltűnik a szöveg egyik jellegzetessége, jelesül, hogy Bél kézirata többször a mi Kassánkról (Cassovia nostra) beszél, mintha egy kassai illetőségű személy mesélné a város történetét. A kutatás még nem tárta fel, hogy Kassa leírásánál ki, vagy kik voltak Bél segítségére, kik szállították az adatokat, forrásokat, de a kifejezés talán valóban egy vagy több kassai adatközlőre utal, de jelentheti esetleg a szóban forgó Kassát is. Kassa történetének kibontása igazán Mohács után lódul meg, a kettős királyság korát már igen bőven tárgyalja a szöveg, többek között Bethlen Farkas ( ) először Keresden (ma: Criş, Románia), 1687-ben, töredékesen megjelent munkája alapján, amely között tárgyalja Erdély történetét. 12 A könyvet Thököly Imre felső-magyarországi fejedelem bezúzatta, már a 18. században is igazi ritkaság volt, de Bél Mátyás mégis hozzájutott, és a 16. század közepétől többször hivatkozik rá, könyvtárában is megvolt. Bél Mátyás mint történetíró elsősorban a nyomtatott történeti munkákra hivatkozik, levéltári, diplomatikai, kéziratos forrásokra nemigen utal Kassa történeténél. A legnagyobb hatással azonban Istvánffy Miklós műve volt rá, rengeteget hivatkozik Istvánffyra a 16. századi és a 17. század első évtizedét tárgyaló fejezetekben, többször szó szerint is idézi. 13 Könyvtárában Istvánffy történetének első, 1622-es kölni kiadása volt meg. 14 Lehetséges, hogy éppen Istvánffy mint forrás magyarázza, hogy Bél Mátyás miért nem foglalkozik I. Corvin Mátyással, hiszen Istvánffy Miklós műve Mátyás király halálát követően kezdi tárgyalni Magyarország történetét! Bél Mátyás forrásként használja Bocatius versgyűjteményét is, 15 közli, egyebek mellett a Schwendihez írt versét is (Elogium Schwendii) Ludovici Tuberonis Dalmatae, Abbatis: Commentariorum de rebus suo tempore nimirum ab A.C. MCCCCXC usque ad A. MDXXII in Pannonia et finitimis regionibus gestis, Libri XI. Francofurti, impensis Claudii Marnii et haeredum Ioannis Aubrii, Wolffgangus de Bethlen: Historiarum Pannonico-Dacicarum Libri X a clade Mohazensi 1526 usque ad finem seculi. Székesi P. Mihály, Keresd, Nicolai Isthvanfi: Pannoni Historiarvm de rebvs Vngaricis libri XXXIV. Coloniæ Agrippinæ: Sumptibus Antonii Hierati, Tóth Gergely: Bél Mátyás kéziratai a pozsonyi evangélikus líceum könyvtárában (Katalógus). Catalogus manuscriptorum Matthiae Bél, quae in bibliotheca Lycei Evangelici Posoniensis asservantur. OSZK Gondolat, Budapest, [Nemzeti Téka], Johannes Bocatius: Hungaridos libri poematum V. Klöss, Bartpha, Elogium Schwendii Sed amissa Agria, major Cassovia celebritas esse coepit, ipso etiam Maximiliano Archiduce Rudolphi Caesaris fratre huc semel atque iterum divertente. Hieme dein anni MDCV Transilvanorum legati, honestissimo cum comitatu, quem insigni carmine Bocatius desenpsit, ad Rudolphum Imperatorem a Sigismundo Báthory missi, urbem subierant, acceptique sunt, ea pompa, quae principem utrumque decuit.. OSZK Kt. Fol. Lat f. 28r 299

300 Bél Mátyás, jól láthatóan, Kassa fénykorát a 16. század második felétől számítja, a város neve ugyanis a kettős királyság korában igen sokszor feltűnik a korabeli történeti munkákban. Bél szerint újabb fordulat áll be 1596-ban, az egri végvár vesztével ugyanis felértékelődött Kassa katonai és politikai szerepe, a Habsburg királyok figyelme is egyre inkább a város felé fordul. A mezőkeresztesi csata után Miksa főherceg többször is eljön Kassára. 17 Mária Krisztierna főhercegnő 1595-ben, útban jegyeséhez, Báthori Zsigmond erdélyi fejedelemhez, szintén megáll Kassán kíséretével, sőt anyja és apja, Miksa főherceg is elkíséri idáig. 18 A történeti fejezetek legfontosabb részei Bocskai István Habsburg-ellenes felkeléséről ( ) és Bethlen Gábor erdélyi fejedelem ( ) korszakáról szólnak. Ezekből egyértelműen kitűnik, hogy Bél Mátyás, illetve adatközlői, köztük is leginkább Istvánffy, és ugyanígy szerkesztő- és írótársai Habsburg-pártiak, sőt Kassa mint város alapvető politikai preferenciáját a Habsburg-hűségben határozzák meg. Bél szerint a város az ország romlását idézte elő, amikor a pártütő Bocskainak megnyitotta kapuit, Bél még Belgiojoso vétkességét is kétségbe vonja. Istvánffyt idézve, a Bocskai-lázadás hajdúvezéreit, különösen Lippay Balázst, öldöklő, kapzsi szörnyetegeknek írja le, akik a kassaiaktól mindent elraboltak. 19 Bél Mátyás a Bocskai-felkelés tárgyalásánál eredeti leveleket is felhasznált, amelyeket Bocskai kapitányai, Lippay Balázs és Némethy Balázs írtak Felső-Magyarország vármegyéinek Kassáról. 20 Bél a Bethlen-érát a Bocskait követő viszonylagos nyugalom megszűnéseként értékeli ( XXIV. Cassoviae securitatem Bethlenius perturbat), és forrásai közé felveszi Bethlen kortársának, Khevenhüllernek csak a szerző halála után, az 1720-as években megjelent metszetes történeti lexikonját OSZK Kt. Fol. Lat f [s]ponsa Marie Christierna, Archiduce Austriae impetrata Cassoviam iterum iidem illi legati, sed geminato comitatu, accessere, praeter sponsam enim, quam insigne gynaeceum sequebatur, mater quoque et Maximilianus Archidux in eodem comitatu Cassoviam usque venerat, ubi eam Emericus Bogáthi, monine Sigismundi salutavit. OSZK Kt. Fol. Lat f XIX. Bocskaii defectio. [ ] Barbianus [ ] Cassovia Johannis Bocatii factione exclusus in arcem Scepusiensem se recepit, urbs autem, magno rei publicae malo, Botstkayo portas aperuit, maiorem civium, an barbiani culpa, non temere dixerim. [ ] Nihil publicarum, nihil privatarum opum supererat, quin id avarissime diriperetur. Imprimis saevitum in eos est, qui vel religione a Blasio [Lippay] dissidebant, vel partes Caesaris sequebantur. Quibus omnibus diriiendis tanta Lippaii erat immanitas, ut nemini parceret, qui aurum, argentum, pecuniam, arma, equos, vestes, vina, frumentum, peccora et quicquid ejusmodi dici potest ab iis, apud quod relictum habebatur, iure iurando adactis, crudelissime extorqueret, et multis occultare et negare conatis vulnera et necem intentaret. OSZK Kt. Fol. Lat f. 30. (Cf. Istvánffy Hist. XXXIII.) 20 Exstant apud me utriusque litterae, quas ultima Octobris [1605] ad Comitatus Superioris Hungariae Cassovia dederunt, cum hac subpscriptione: Illustrissimi ac magnifici Domini Stephani Botskay Sacrae Christianae et Orthodoxae religionis Defensoris Milites et Capitanei, Blaius Lippay et Blasius Némethy. OSZK Kt. Fol. Lat f Khevenhüller, Franz Christoph: Conterfet Kupfferstich Annales Ferdinandei Oder Wahrhaffte Beschreibung Kaysers Ferdinandi Des Andern... Thaten, I XII. Weidmann, Leipzig,

301 Amikor Bethlent 1619 szeptemberében Kassán Magyarország fejedelmének választják hívei, és Bethlen Kassát a saját városának mondja, Bél Mátyás egyenesen nevetségesnek tartja, hogy Bethlen híveinek kassai gyűlését a fejedelem a három nemzet országgyűlésének hívja, pedig mindent aljasul, rablással szerzett meg, és fejedelemmé sem kreálta senki, Kassát égbekiáltó bűntettel tette a magáévá. Természetesen Bél Mátyás sem hagyhatta ki Bethlen nevezetes kassai menyegzőjének részletes leírását. Bethlen halálával, Bél szerint, Kassa mintegy rabszolgaságból szabadult. 22 Egyébként a felsőmagyarországi vármegyéket hasonló módon uraló I. Rákóczi György halála is megnyugvást hozott Kassának, a várost azonban nem sokkal később újabb rendi háborúk, zavargások fenyegették, a legsúlyosabb Thököly Imre Habsburg-ellenes felkelése és felső-magyarországi uralma ( királysága ) volt. II. Rákóczi Ferenc és Kassa közös története, egyben a kézirat utolsó történeti része kivételesen érdekes, hiszen Rákóczi Bél kortársa volt, így a szerző saját fiatalkori tapasztalatait is beleszőhette a történetbe. 23 Bél szerint egy három évtizedes viszonylag nyugodt és szabadságban (!) eltelt királyi uralomnak vetett véget, amikor Rákóczi felütötte szerencsétlen fejét, hogy fellázítva a tömegeket, ősei, az erdélyi fejedelmek tetteit utánozza. Kassa kezdetben kitartott a császár hűségén, végül, hosszú ostrom után, amelynek nehézségeit a császár iránti hűségük segített a kassaiaknak elviselni, megadták magukat Rákóczinak. Sokan azonban Pozsonyba, Bécsbe és Sziléziába menekültek Rákóczi elől. 24 A Rákóczi-felkelés hanyatló szakaszában, ban Bél szerint Rákóczi arra készült, hogy Kassa városerődjét megerősítse, mert a várossal az volt a terve, hogy szerencsétlen pártütésének végső mene- 22 XXV. Bethlenius Cassoviam venit et comitia isthic habet: [ ] Jam enim Principem Hungariae se gerebat Bethlenius, et urbem Cassoviam suam adpellabat; et quod ridendum fere est, hanc asseclarum coitionem Generalia Trium Stauum Comitia vocitabat. Prave omnia et ex rapto. Nam principem quidem Hungariae reaverat nemo; Cassoviam autem insigni maleficio suam fecerat, ut nihil dicamus nequaquam dici posse generalia cimitia, ad quae quatuor Status ex universa Hungaria corrogati haud fuerint. [ ] Morte Bethlenii quasi manumissa videbatur Cassovia. OSZK Kt. Fol. Lat f. 37., Bél Mátyás véleményéhez Rákócziról és szabadságharcáról bővebben vö.: Tóth Gergely: Felekezetiség és történelmi emlékezet. A Rákóczi-szabadságharc a 18. századi honi történetírásban, Történelmi Szemle 52 (2010)/1, Itt: Francisci Rakoczii tumultus. Urbs interim nostra egregie opitimi principis indulgentia efovebatur, iamque tria lustra post libera tam eam abierant, cum Franciscus Rakóczius infaustum caput, turbas ciere; atque patris et avorum aemulari facionara occipit. [ ] cum adhuc fidem Caesaris constanter sequeretur Cassovia, suo quod impositum habebat praesidio, eousque tuta, dum militi civibusque connextus sufficeret. [ ] Rákóczius sane, et qui signa ejus sequebatur, Hungari lenta obsidione urbem cinxerant, prohibebant annonam [ ] Proinde militum atque aerarii praefecti, cives item ne capta per vim urbe ultima pati cogerentur, habito senatu, deditionem, legibus, quam poterant aequissimis, pacti Simoni Forgáchio anno MDCCIV decimo septimo Calendas Octobres se permittunt; posteaquam obsidionis mala in alterum annum eximia in Caesarem fide toleravissent. Ac deditiis quidem egregie servatae fuerunt, quas pepigerant conditiones, dimissi enim hi Pisonium, hi Viennam, alii in Silesiam incolumes pervenere. Quamtum rebus Rakóczii hac urbis deditione accesserit, eventus docuit. OSZK Kt. Fol. Lat f

302 déke legyen, mintegy Pergamonként szolgáljon neki és híveinek. Végül Kassa mégis kitartott Rákóczi hűségén a szatmári egyezség (vagy béke) megkötéséig (1711), a császáriak békésen vették át várost, s míg a Felső kapun bevonultak, a magyarok (azaz Rákóczi hívei!) szomorúan hagyták el a várost az Alsó kapun. Kassa, megadván magát, 6 év után végre megszabadult áldatlan és hívatlan vendégeitől, írja Bél Mátyás. 25 Bél Kassa-szövegének utolsó fejezetei a város általános jellemzését és leírását adják, hasonlóan Bél Notitia c. nyomtatásban megjelent, illetve kéziratban maradt többi városleírásához. A katasztrófák, mint tűzvész és földrengés után figyelemre méltó fejezet mindannak összefoglalása, amiről a város nevezetes, illetve ami a város előnyére szolgál, modern kifejezéssel: értékleltár, a város imázsának meghatározása. Kassa 1562-ben Felső- Magyarország főkapitányi székhelye lett, amit a török háborúknak, illetve földrajzi helyzetének köszönhet, jelesül, hogy Erdély és a bányavárosok között fekszik, ehhez járult a királyi kincstár, illetve a Szepesi Kamara idehelyezése. 26 Bél Bocatius versét idézi Kassa hírnevéről (Martia belligeros Cassovia nota per Hunnos Regia ), s Bél szerint Bocatius is hozzájárult, hogy Kassa a tudományokról is nevezetes legyen, hogy a 17. században főiskolát alapítsanak itt. Kassa presztízsének jót tett az is, hogy a száműzött egri káptalan Jászóról 1639-ben Kassára tette át székhelyét. 27 A klasszikus országismeretben nem maradhat el a helységek fekvésének jellemzése, Bél Mátyás itt említi meg jórészt Ladislaus Turóczi alapján a város nevezetes középületeit: a kamarát, a hadszertárt, a Bornemisza-vagy Generális-házat, a kaszárnyát, amelyek mind díszére vannak Kassának. 25 Adeo imparata tunc ad reiciendum hostem Cassovia fuerat. Itaque omni ope connisus Rakóczius, id dedit operam, ut haec sua, suorumque Pergama, ultimumque infelicis seditionis perfugium comunirentur iterum, atque adparatibus tolerandae obsidioni necessariis oppleretur tempestivius, quod quidem annis qui secuti sunt, duobus, strenue praestitum meminere ejus tumultus annales. [ ] urbis Gubernator Daniel Eszterházyus Wiardum unius legionis cataphractorum ducem in urbem intermittit. Quatriduum praesidariis datum est, ut sarcinas conversarent. Id, ubi praterlapsum est, Caesareus quidem miles per superiorem portam urbem subibat, dum interim Hungari per inferiorem tristes emigrarent. Ita Cassovia infaustis hospitibus sexenino post, quam ejus victas manus dederat, exonerata. OSZK Kt. Fol. Lat f XLIV Celebritates et prarogativae Cassoviae [ ] Ad urbem ipsam, quod adtinet, nihil eae ista regione magnificentius, sive aedificiorum, quibus superbit, cultum, sive praerogativam spctes, quam post interceptum temesvarinum et secutis postea temporibus, indepta est. [ ] MDLXII generalis praetura et sedes belli ducum Hungariae superioris facta est. Decretum De celebratione iudiciorum Cassoviae pro viginti octo Comitatibus Itaque belli non minus quam pacis studiis frequentebatur Cassovia. Qui vero illi fuerint comitatus, conjectatu facile est. Nempe inter Transilvaniam et montanas urbes positi. Accessit postea aerarium regium, Cameram vocant Scepusiensem, quam hic anno MDLXIII Maximiliani iussu Schvendium consituisse. His profecto rebus multum urbis celebritati accessit, ut iam et habitantur copiosius et cultui aedium egregie effloresceret. OSZK Kt. Fol. Lat f Illustrior postea evasit Cassovia cum praeter armatam, litterata etiam Pallas domicilium hic fixisset. [ ] MDCL Capitulum quoque Agriense Jasyoviae hucusque hospitans, an axulans? Cassoviam translatum est. OSZK Kt. Fol. Lat f

303 Baedeker-szerűen következik az egyházi épületek leírása a Szt. Erzsébetbazilikától a Pozsonyból Kassára költözött orsolyitákig, és a Kisdy-szemináriumig, a nemesi konviktusig. A Szt. Erzsébet-bazilika leírásánál Bél megjegyzi, hogy sok tekintetben a budai és a pozsonyi (gótikus) templomokat is felülmúlja, talán csak a besztercebányai vártemplomot nem. A kassai jezsuita templom szépségére nézve ugyancsak vetekedhet Magyarország legszebb épületeivel. A Báthory Zsófia ( ) és fia, I. Rákóczi Ferenc ( ) által épített templom tornyait egyébként csak 1701-ben húzták fel. A felsorolásban csak katolikus intézmények szerepelnek, Bél Mátyás egyetlen protestáns egyházi épületet sem említ, hiszen városképi jelentőségű, nevezetes egyházi épület 1730 körül nem volt a protestáns felekezetek birtokában, a kálvinista és lutheránus imaházak a városfalon kívül létesülhettek. Az 1698-ban Kassára telepített Orsolya-rend kolostorának leírásánál azonban Bél megjegyzi, hogy az Orsolya-apácák Szt. Mihály-temploma eredetileg a kálvinistáké volt, ők építették, alapjaitól kezdve. A kora újkorban városerőddé kiépített Kassa leírásánál Bél külön fejezetet szentel a város erődítményeinek, valamint a Hernád és a Tarca folyók által alkotott természetes védelmének. Az ovális alakú városfal a bástyákkal és a terjedelmes külvárosokkal együtt megfelelő véderőt biztosít Kassának. Itt jellemzi Bél Kassa korabeli, 18. század eleji társadalmát is, amely etnikailag három nációból tevődik össze: magyar, német, szláv (szlovák). A várost alapító németek helyett Bél korában, a 18. század elején már későbbi jövevények lakják a várost, a szlovákok azonban igen ősi nemzetsége a városnak, akik még a szarmata időkből, a legendás szláv ókorból maradtak itt, ráadásul ők alkotják a város lakosságának nagy részét. A legkevesebben magyarok élnek Kassán. 28 A város lakosainak megélhetését egyrészt a kereskedés és a szőlőtermesztés, másrészt, és ez igen fontos a város vonzerejének szempontjából, az értelmiségi foglalkozások adják. A kassaiak előnyére van a rengeteg piac és vásár is a régióban, de kárukra, hogy vidékén sok zsidó, görög és rác kereskedő jár faluról-falura portékáival. Kassa egyébként a középkorban a leggazdagabb magyarországi város volt, köszönhetően a királyoktól kapott kiváltságoknak, ezek jó része azonban időközben elenyészett. A város ünnepnapjai: Fábián-Sebestyén, Fülöp-Jakab, Úrnapja, Mária Mennybevétele, Szt. Erzsébet. Bél Kassa-leírásának utolsó, de talán legkülönösebb fejezete a külvárosokról, azaz a kassai Hóstátokról (Hofstadt/suburbium) szól, amelyek koherens részei a városnak. A kassai külvárosokban a lakóépületek mellett csinos kerteket találunk, a legszebbek a Hernád-partiak, vannak rétek és 28 Triplex horum est natio: Hungarica, Germanica et Slavica. Germani veteres illi Saxonibus sati fuere. Qui hodie urbem colunt, advenae sunt, plerique omnes, ut vix civem dederis per[r]aro Cassoviense prognatum. Slavi, genus avitum et Sarmatiae huic confinio familiare. Superant hi incolas reliquos numero. Enim vero paucissimos urb habet Hungaros, plures germanos, Slavos omnium frequentissimos. Mores, singulis, pro gentis ingenio veriant, tamen sunt a cultu civitatis alieni. OSZK Kt. Fol. Lat f

304 szántók, de legfőképpen gyümölcsösök, illetve szőlőhegyek, köztük völgyecskék forrásokkal, fákkal és füves tisztásokkal. Bél szinten bukolikus tájképet ad a külvárosokról, szó szerint idézve Thuróczi László leírását Kassa kertjeiről és külvárosáról. 29 Bél Mátyás leírásának legvégén megemlékezik Kassa híres címeréről is. 30 A Kassa-leírás forrásait maga Bél Mátyás adja meg jegyzeteiben, ezek között találjuk a jezsuita Michael Bombardi ( ) 1718-ban megjelent topográfiáját, 31 amelynek Abaújvár megyére vonatkozó rövid fejezetét Bél Mátyás saját kezűleg is lemásolta. 32 Már említettük a kassai jezsuita professzor, Ladislaus Turóczi országleíró művét, amelyben bőven foglalkozik Kassával, és akinek az 1729-ben megjelent művéből Bél Mátyás igen bőven merített. 33 A korabeli Kassa-leírások közül Johann Baptist Tersztyánszky (Trsťanský) Cassovia-ja az újkori várostörténet által jól ismert és használt munka, amely éppen az idő tájt jelent meg nyomtatásban (1732), 34 amikor Bél befejezte Abaúj vármegyéről szóló kéziratát. A kassai jezsuita professzor önálló könyvet szentel városának, amely azonban nem mentes katolikus szerzője felekezeti elfogultságától, míg az evangélikus Bél kéziratában ennek nyoma sincs, sőt a főként történeti vonatkozású Bél-szövegből feltűnően hiányzik a felekezetek kérdése. Ezt az evangélikus tudós, az evangélikus líceum tanára esetében csak királyhűsége, illetve a korszellem magyarázhatja, a törökkort követő új, rekatolizációs törekvésekkel irányított Magyar Királyságban ugyanis igen kényesnek számított a vallás kérdése, ezért Bél egyszerűen kikerülte ezt a témát, pedig Kassa kora újkori történetében megkerülhetetlen a felekezetek viszonya. Bél Mátyás csak egyszer szólja el magát, a jezsuita 29 Suburbiorum opportunitas. Urbem late diffusum suburbis sed longiuscule submota a moenibus circumcludunt. Suus et his nitor atque opportunitas est. [ ] Suburbarias aedes praedia, horti, pomaria, agri, frumentarii, vineaeque excipiunt. Audiamus voluptates has, describentem Thuroczium OSZK Kt. Fol. Lat f Insignia Urbis, ne id quoque sileamus, scutum referunt tripartitum, cujus basis in campo caeruleo tri lila habet. Reliquum scuti bifariam finditur, sex alternis trabibus transversim distinctum; quarum tres rubeae sunt, totidemque aureae. Sinistrum dimidietati scuti semicorpor aquila insignit. Quod ultra has trabes superiore scuti parte resuduum est, iterum in campum desinit caeruleum, tribus liliis decoratum. Nequimus haec tam eximia simulacra interpretari, nisi ipsi Cassovienses excusso tabulario lucem umbris istis voluerint adfundere. Iam est, ut valedicamus urbi celeberrimae, numen praecati, ne unquam ei quidpiam eveniat, quam undiquaque sit fortunatissumum! OSZK Kt. Fol. Lat f Michael Bombardi: Topographia magni regni Hungariæ, sive nobilissimæ ejus ditionis, quam modò Hungariam dicimus, cum annexis Dalmatiæ, Croatiæ, Sclavoniæ, Serviæ, & Bulgariæ. Viennæ Austriæ: typis Ignatii Dominici Voigt, universit. Vienn. Typographi (IS), Descriptio Comitatus Aba-Uyvariensis ex Topographia Magni Hung(ariae) Regni Michaelis Bonbardi Viennae A(nno) Bél Mátyás autográf kézirata. Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár, EFK Hist. I. b. ff Ladislaus Thuroczi: Ungaria suis cum regibus compendio data. Typis Academicis Societatis Jesu per Fridericum Gall, Tyrnaviae, [Johannes Baptista Terstyanszki]: Cassovia vetus ac nova chronologice proposita. Cassoviae, Typis Academicis per Joannem Henricum Frauenheim, Anno

305 templomot és rendházat mint nevezetes épületet és intézményt említve ugyanis megemlékezik a Bethlen Gábor katonái által halálra kínzott kassai vértanúkról is, majd megjegyzi: de ez a jezsuitákra mért csapás mégsem tudta megakadályozni, hogy a Jézus Társaság tovább terjeszkedjen, Bethlen halála után ugyanis, jól láthatóan, még inkább erőre kaptak. 35 Kevéssé ismert, hogy a 18. század közepén készült egy olyan Kassa-leírás is, amely szintén nem jelent meg nyomtatásban. A szerző az evangélikus vallású eperjesi borkereskedő, Andreas Fucker (Fuker, 1751), aki 1749-ben Eperjesen térképet nyomtatott a Tokaji borvidékről. 36 A térképhez Fucker egy Tokaj-Hegyalja szőlőkultúráját bemutató leírást is készített, amelynek egyik kéziratos példánya éppen a kassai Bocatius Könyvtárban található, a kézirat egyébként nem jelent meg nyomtatásban. 37 Ebben a kéziratban a tokaji borvidék mezővárosai mellett Andreas Fucker Kassáról is közöl egy rövid leírást, ugyanis amikor a tokaji borvidék térképét készítette, a térkép szélén Kassát is megjelenítette mint a Tokaji borvidékhez kapcsolódó nagyvárost, így a térképhez készült leírásában is szerepelteti Kassát. Fucker röviden írja le a város nevezetességeit, köztük a Bártfáról Kassára került nyomdát, amelyet a jezsuiták tartanak fenn, s amely egyrészt kivételes dísze Kassának, másrészt óriási hasznára van Felső-Magyarországnak. A Királyi Kamara épülete és intézménye szintén a város fényét emeli, és az is szerencséje Kassának, hogy a kamara hivatalnok urai Kassán laknak. Fucker András a lutheránus imaházról is megemlékezik, amely a város falain kívül, az óvárostól 4 stádiumnyi ( m) távolságra nyugat felé látható. Fucker rövid leírása egy korabeli baccalaureatusi téziskötet szövegén alapszik, amelyben a kassai jezsuita akadémia retorikai osztályának vizsga-szónoklatait adták ki. A kötet rövid városleírásokat tartalmaz, közöttük Kassáét Adflixerat Bethlenius, cum A(nno) MDCXIX urbe poliretur, Jesuitas Stephano Pongrácz et Melchiore Godercz per tumultum e medio sublatis. Sed ea clades, adeo prohibere nequivit, ut porro incresceret societas, ut visa etiam sit, mortuo Bethlenio, novas inde vires sumpsisse. OSZK Kt. Fol. Lat f Andreas Fucker: Montium vitiferorum utpote: TOKAIENSIS Tarczal Tallya Mad et reliqvorum nec non Regionis vicinæ Geographica repræsentatio. Authore Andrea Fuckero. Eperiesini A Cassovia. In: Andreas Fucker: Tokainum illustratum sive celeberrimae regionis viniserae Hungariae superioris in comitatu Zempliniensi sitae nec non de vineis et vino ejusdem terrae brevis dissertatio, Andreae Fuckeri Jur. Et Math Cul Manuscript. Verejná knižnica Jána Bocatia v Košiciach [Jan Bocatius Közkönyvtár, Kassa, Szlovákia], No ff (OSZK Kt. Quart. Lat ) 38 Cassovia. Ung: Kassa, Germ: Caschau, Slav: Kossyce. In: [Johannes Neumayr/Ján Krstiteľ Najmar]: Imago Hungariae, Perillustribus, reverendis, praenobilibus, nobilibus ac eruditis DD (Doctoribus Divinitatis) AA. LL. (artium litterarium magistris) Et Philisophiae doctoribus, dum per Rev. Patrem Sigismundum Ruman E Societate JESU AA. LL. Et Philosophiae Doctorem ejusdemque Professorem ordinarium, nec non facultatis SENIOREM in alma, episcopali universitate Cassoviensi supremam recens acciperent lauream oblata a rhetorica Cassoviensi, anno Cassoviae, typis academicis, ff. E

306 Bél Mátyás a Notitia-ban, s így a Kassáról szóló leírásban is elsősorban történetíróként mutatkozik meg, szövegében túlteng a történeti jelleg, igaz a felekezetek történetéről hallgat. Bél egyébként történeti forráskiadást is kezdett, ennek a műnek, illetve a Notitia-t beharangozó Prodromus-nak és a Notitia harmadik kötetének címmetszetei is a történelem képzetét kelti. Bél Mátyás a Notitia c. hatalmas művével, szándéka szerint, az egész Magyar Királyságot készült bemutatni kora modern tudományos eszközeivel az ország, a Habsburg Birodalom, illetve a korabeli külföld művelt közvéleménye előtt. Ezzel, a tudományos eredmények mellett, az ország propagandáját is szolgálta volna, mint ahogyan a Bécsben megjelent első négy kötetnek is volt, illetve lehetett ilyen funkciója. Ha a teljes mű megjelent volna, a Notitia a Magyar Királyságot, annak természet- és társadalomföldrajzi sajátosságait, illetve egyes régióit, kistájait és városait elhelyezhette volna az európai országok és települések hálójában, az európai történelem kontextusában. Irodalom Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár. Hist. I. b. ff , Descriptio Comitatus Aba- Uyvariensis ex Topographia Magni Hung. Regni Michaelis Bonbardi Viennae A Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattár (Hungarian National Széchényi Library, Budapest, Mss), fol. lat. 268; fol. lat ff ; fol. lat ff ; fol. lat ff ; fol. lat f. 37., 42; fol. lat f. 52; fol. lat f. 54; fol. lat f. 57; fol. lat f. 57; fol. lat f. 63; fol. lat f. 64; fol. lat f. 64; fol. lat f. 62; fol. lat f. 28r, Elogium Schwendii; fol. lat f. 29; fol. lat f. 29; fol. lat f. 30. (Cf. Istvánffy Hist. XXXIII.); fol. lat f. 30. Bel, Matthias. Hungariae antiquae et novae Prodromus, cum specimine, quomodo in singulis operis partibus elaborandis versari constituerit. Norimbergae, sumptu Petri Conradi Monath bibliopolae, Bel, Matthias. Notitia Hungariae novae historico geographica... Comitatuum ineditorum tomus primus, in quo continentur Comitatus adhuc in mss. haerentes Partis Primae Cis-Danubialis, hoc est, Comitatus Arvensis et Trentsiniensis. Edendo operi praefuit et praefatus est Gregorius Tóth; textum recensuerunt notisque instruxerunt Ladislaus Glück, Zoltanus Gőzsy, Gregorius Tóth. Budapest: Sumptibus Instituti Historici Academiae Scientiarum Hungaricae Archivi Hungariae Regnicolaris, Bocatius, Johannes. Hungaridos libri poematum. Bartpha, Bombardi, Michael. Topographia magni regni Hungariæ, sive nobilissimæ ejus ditionis, quam modò Hungariam dicimus, cum annexis Dalmatiæ, Croatiæ, Sclavoniæ, Serviæ, & Bulgariæ. Viennæ Austriæ: typis Ignatii Dominici Voigt, universit. Vienn. Typographi (IS), Bonfinii, Antonii. Rerum Ungaricarum decades quatuor, cum dimidia. Basileae: ex officina Oporiniana, 1568; 2. vydanie: Francofurti, apud Andream Wechelm, Cassovia. In Andreas Fucker: Tokainum illustratum sive celeberrimae regionis viniserae Hungariae superioris in comitatu Zempliniensi sitae nec non de vineis et vino ejusdem terrae brevis dissertatio, Andreae Fuckeri Jur. Et Math Cul

307 Manuscript. Verejná knižnica Jána Bocatia v Košiciach no ff (OSZK Kt. Quart. Lat ) Cassovia. Ung: Kassa, Germ: Caschau, Slav: Kossyce. In: [Johannes Neumayr/Ján Krstiteľ Najmar]: Imago Hungariae, Perillustribus, reverendis, praenobilibus, nobilibus ac eruditis DD (Doctoribus Divinitatis) AA. LL. (artium litterarium magistris) Et Philisophiae doctoribus, dum per Rev. Patrem Sigismundum Ruman E Societate JESU AA. LL. Et Philosophiae Doctorem ejusdemque Professorem ordinarium, nec non facultatis SENIOREM in alma, episcopali universitate Cassoviensi supremam recens acciperent lauream oblata a rhetorica Cassoviensi, anno Cassoviae: typis Academicis, 1721.Notitia Hungariae novae historico-geographica, I IV, ed. Paulus Strabius a Petrus van Ghelen, Vienna, de Bethlen, Wolffgangus. Historiarum Pannonico-Dacicarum Libri X a clade Mohazensi 1526 usque ad finem seculi. Keresd, (RMK II. 2036). Fucker, Andreas. Montium vitiferorum utpote: TOKAIENSIS Tarczal Tallya Mad et reliqvorum nec non Regionis vicinæ Geographica repræsentatio. Eperies, Isthvanfi, Nicolai: Pannoni Historiarvm de rebvs Vngaricis libri XXXIV. Coloniæ Agrippinæ: Sumptibus Antonii Hierati, Khevenhüller, Franz Christoph. Conterfet Kupfferstich Annales Ferdinandei Oder Wahrhaffte Beschreibung Kaysers Ferdinandi Des Andern... Thaten, I XII. Weidmann, Leipzig, Notitia Hungariae novae historico-geographica... Comitatuum ineditorum Tomus II. in quo continentur Comitatus adhuc in mss. haerentes Partis Secundae Trans-Danubianae, hoc est, Comitatus Soproniensis, Castriferrei, Szaladiensis et Veszprimiensis, ed. Gregorius Tóth. Textum recensuerunt notisque instruxerunt: Bernadett Benei et al. Budapest: Sumptibus Instituti Historici Academiae Scientiarum Hungaricae Archivi Hungariae Regnicolaris, Notitia Hungariae novae historico geographica. Pars secunda Trans-Danubiana, Tomus V. Budapest, Terstyanszki, Johannes Baptista. Cassovia vetus ac nova chronologice proposita. Cassoviae: Typis Academicis per Joannem Henricum Frauenheim, Thuroczi, Ladislaus. Ungaria suis cum regibus compendio data. Tyrnaviae: Typis Academicis Societatis Jesu per Fridericum Gall, Thuroczi, Ladislaus. Ungaria suis cum regibus compendio data. Tyrnaviae: Typis Academicis Societatis Jesu per Fridericum Gall, Tóth, Gergely. Bel Mátyás Notitia Hungariae novae c. művének keletkezéstörténete és kéziratainak ismertetése, I II. (dizertačná práca), Budapest: ELTE BTK, Tóth, Gergely. Bél Mátyás kéziratai a pozsonyi evangélikus líceum könyvtárában (Katalógus) Catalogus manuscriptorum Matthiae Bél, quae in bibliotheca Lycei Evangelici Posoniensis asservantur. OSZK Gondolat, Budapest, [Nemzeti Téka],

308 Tóth, Gergely. Felekezetiség és történelmi emlékezet. A Rákóczi-szabadságharc a 18. századi honi történetírásban. Történelmi Szemle 52, no. 1 (2010): Tuberonis Dalmatae, Ludovici, Abbatis. Commentariorum de rebus suo tempore nimirum ab A.C. MCCCCXC usque ad A. MDXXII in Pannonia et finitimis regionibus gestis, Libri XI. Francofurti, impensis Claudii Marnii et haeredum Ioannis Aubrii,

309 Kassa a magyar kapitalizmus idején Tajták, Ladislav Absztraktum Az értekezés Kassát jellemzi a magyar kapitalizmus idején. Leírja a városban lefolyó eseményeket a forradalmi es években. Az előadás második része a Bach abszolutizmus idején fennálló viszonyokat és helyzetet tárgyalja. Továbbá foglalkozik az ipari forradalom és a kapitalizmus kihatásával a városban zajló életre. Hangsúlyt fektet a munkásmozgalom kezdeteire és a nemzetiségi problémák kiélesedésére. Záró részében a Csehszlovák Köztársaság létrejöttének a kihatását tárgyalja Kassa városára. Kulcsszavak: Kassa. Magyar kapitalizmus. Forradalmi évek. Munkásmozgalom. Nemzetiségi problémák. Kassa az es forradalmi években A 19. század elején az ideológiai-politikai fejlődés fő jegyei az ipari forradalom és a kapitalizmus fellépése, továbbá a szabadság, az egyenlőség és a testvériség forradalmi jelszavainak a terjesztése voltak. Magyarország és a Habsburg Monarchia sajátos jegye volt a soknemzetiség. A nem német vagy magyar nemzetek jelentkezni kezdtek nemzetiségi jogaikért. Magyarországon a helyzet Dessewffy Emil konzervatív politikus befolyása alatt állt, aki konstatálta, hogy az országnak 5 millió magyar és 10 millió nem magyar lakosa van. Javaslata szerint a nemzetiségi kérdést úgy kellett megoldani, hogy megfelelő indézkedéseket bevezetve ne kerülhessen a többség az uralkodó kisebbség felé. Kossuth Lajos polemizált ezzel a nézettel, amikor reakciósnak nevezte a javaslatot, és elutasította. Saját megoldását polgári alapokra helyezte, mely a törvény előtt, nemzetiségre való tekintet nélkül, egyenlő jogokat adott volna az ország minden lakosának, azonban magát a nemzetiségi kérdést nem oldotta volna meg. Kassa is többnemzetiségű város volt, legtöbb lakosa szlovák, magyar, német és más nemzetiségűnek vallotta magát. Ezt tanúsítják a korabeli neves személyiségek kijelentései is, mint például Déryné és Petőfi Sándor kijelentései, melyek szerint Kassa utcáin nem lehet magyar szót hallani. Az 1848 februári francia forradalom utat nyitott a forradalmi változásoknak, melyek következtében Kossuth Lajos vezetése alatt Magyarországon kiharcolták az ország alkotmányos függetlenségét. A márciusi törvények megszüntették a jobbágyságot, garantálták a polgárok jog előtti egyenlőségét, a szólászabadságot, bizonyos korlátozásokkal az egyesülési és gyűlekezési szabadságot, de nem érintették a nemzetiségi kérdéseket. A választójog vagyoni cenzushoz volt kötve. Ezzel szemben a Szlovák Nemzet Követelései főleg a szlovák mint önálló és egyenjogú nemzet elismerésének kérdését hangsúlyozták, a cenzus nélküli általános választójogot, újságok és nyomtatványok kiadását óvadék letétele nélkül, demokratikusabb egyesülési és 309

310 gyülekezési szabadságot. Az oktatás területén követelték egyetem és műegyetem megalapítását, a zsellérség leginkább égető kérdésének megoldását és Magyarország föderális állammá való átalakítását. Hasonló követeléseket terjesztettek be más nem magyar nemzetek képviselői is. A politikai nézetek harcában, a nyilatkozatokban és a vitákban két alapvető kérdés és követelés dominált: a szabadság és a nemzetiség. A monarchia egészére való tekintettel Karel Havlíček-Borovský rámutatott arra, hogy a németek és a magyarok vezető képviselői azt hangsúlyozzák, hogy a politikai szabadság több, mint a nemzetiség. Egyúttal hozzátette, hogy mi, szláv nemzetek, politikai és nemzeti szabadságot is akarunk. Ebben a szellemben lépett fel František Palacký is, és kijelentette, hogy az es évek eszméje nemzetiségi eszme volt. Memorandumában hasonlóképpen vélekedett Jonáš Záborský, aki szerint mindaddig, amíg nemzetiségünket elnyomják, nem elégszünk meg semmilyen polgári jogokkal. S. Barnatiu román képviselő egyértelműen hangsúlyozta, hogy nemzetiség nélkül számunkra nem létezik szabadság. Kossuth Lajosnak a követelésekre adott reakciója nyilvánvaló a szerb delegációval Pozsonyban folytatott tárgyalásaiból, ahol a szerb nemzet elismerésére és önigazgatására tett követeléseket elutasította. A szerbek válasza az volt, hogy ha így áll a helyzet, máshol, azaz Bécsben fognak támogatást keresni. Döntésükre Kossuth úgy reagált, hogy ez esetben a vitát kard fogja eldönteni, ami a tárgyalások helyett a katonai konfliktushoz nyitott utat. Batthányi Lajos kormánya is hasonlóképp elutasította a szlovák követeléseket, a mérsékelt szlovák felhívásokra statáriummal válaszolt, Ľ. Štúrra, J. M. Hurbanra és M. M. Hodžára pedig elfogatóparancsot adott ki. Ezek a döntések végleg eltemették a reményt a békés és egyeztető tárgyalásokra a nemzetiségi kérdés megoldásáról Magyarországon. Miután a konfliktus Pest és Bécs között katonai összetűzésbe torkollt, a nem magyar nemzetek Bécs oldalára álltak. A magyar kormány későn változtatott álláspontján. A forradalmi események hatása Kassán is megnyilvánult március 20-án a városi tanács nyilvános ülésén fogadták el azt a határozatot, melyben kifejezték hűségüket az uralkodó házhoz, az alkotmányos reformokhoz, a politikai szabadságokhoz, az egyenlőséghez és a testvériséghez. Ez alkalommal adták ki a Visszhangot magyarul, németül és szlovákul. Jelentős eseménynek tekinthetők a városi és országgyűlési választások, melyekben a szlovákoknak, bár etnikai többségben voltak, mégsem lett választott képviselője sem a városi szervekben, sem az országgyűlésben. Felmerül a kérdés, miért? Szlovákia nem volt Magyarországon belül önigazgatási egység, a szlovák nemesség nemzetiségi érzését elvesztette, a középréteghez és az értelmiséghez tartozó lakosok száma nem volt jelentős, a választási jog törvény által vagyoni cenzushoz volt kötve, következésképp a lakosság széles rétegei ki voltak zárva az aktív politikai életből. Ez azt jelentette, hogy helyi és országos szinten csak a lakosság kb. 6%-a kapott választójogot. A politikai hatalom így az új burzsoá demokrácia körülményei között is a nemesség 310

311 kezében maradt. Végül ez az országgyűlési választások eredményeiben is megnyilvánult, ahol a szavazatok kb. 70%-át a nemesség, a birtokosok és a városi polgárság egy része szerezte meg. Összehasonlítva a monarchia politikai fejlődésével, említést érdemel, hogy az osztrák területeken is megrendezték parlamenti választásokat, de az általános választójogot alkalmazva a lakosság alacsonyabb szociális rétegei is képviseltethették magukat a parlamentben. Számbeli túlsúlyuknak köszönhetően így a szláv nemzetek képviselői enyhe többségben voltak a parlamentben. A választások eredményei reményt keltettek a monarchia minden nemzetében, beleértve a Magyarországon élő nemzeteket is, hogy politikai és nemzetiségi követeléseikre igazságos megoldást találnak. Batthány Lajos kormánya azonban elutasította a szlovák követeléseket, Ľ. Štúrra, J. M. Hurbanra és M. M. Hodžára elfogatóparancsot adott ki. Miután a konfliktus Pest és Bécs között katonai összetűzésbe torkollt, a nem magyar nemzetek Bécs oldalára álltak. Kassa is katonai események színhelye lett. A közrendet a nemeztőrség és az éppen megalakuló népfelkelők egységei tartották fenn, melyek először az önkéntesség, majd a a meghirdetett katonakötelesség alapján alakultak e szerint az ország minden 127 lakosára 2 katona volt kiróva. Mindkét alakulatban szlovákok is szolgáltak. Stratégiai helyzete miatt Kassát kilencszer foglalták el felváltva az osztrák és magyar seregek. Győzelmét mindkét oldal az államzászló felhúzásával adta a lakosság tudatára. Szlovák önkéntesek is részt vettek a harcokban, akkori megnevezésük szerint a szlovák nemzeti hadsereg katonái voltak. J. M. Hurban röviden így indokolta a szlovákok részvételét: ha a magyarok megadják nekünk azt, ami nekünk jár, nem lehet ellenük harcolnunk, de ha nem adják meg, akkor már csak a harc marad, mert harc nélkül nincs szabadság. Csak azt lehet hozzáfűznünk, hogy ehhez az elvhez tartották magukat a szlovákok az I. és a II. világháborúban is. A Kérelem szellemében megfogalmazott szlovák felhívások és azok visszhangja szlovák aktivisták közvetítésével jutott el a mai Kelet-Szlovákia területére, így Kassára is. A nemzeti és politikai ébredés legfontosabb eseménye mégis a szlovák egységek bevonulása B. Bloudek katonai, valamint Ľ. Štúr és J. M. Hurban politikai vezetése alatt. J. M. Hurban szerint bevonulásuk célja az volt, hogy kiterjesszék a szlovák felkelést Szlovákia ezen legelfeledetteb és legszegényebb tájaira is. A statárium kihirdetése Kassán véget vetett nemcsak minden nemzeti-politikai megnyilvánulásnak, hanem a kassai és környékbeli állítólagos burcolók elleni vádemelésekhez és letartóztatásokhoz vezetett. A J. Záborskýnál tartott házkutatás alatt rátaláltak Memorandumának vázlatára, melyet vallomása szerint a pesti kormány legmagasabb képviselőinek akart elküldeni. Írásában úgy indokolja, hogy a magyaroktól nem lehet teljes egyenjogúságot követelni, hanem csak olyan jogokat, melyek szükségesek az élethez. Igazságosságot kért a magyaroktól, hogy tovább fejlődhessen a magyar és szlovák nép, a lakosság műveltsége és a gazdaság. A szlovák-magyar viszony megoldásával kapcsolatban azt írta, 311

312 hogy kérelmünket a háttérben nem szuronyok, hanem elégedetlen lelkek ezrei támogatják, mert nem elégedhetünk meg semmilyen polgári jogokkal, amíg műveletlenségünk miatt egyre nagyobb szegénységbe és állati körülményekbe esünk. Majd ezzel a felhívással egészítette ki: Magyarok! Ha azt akarjátok, hogy szeressünk benneteket, ti is szeressetek minket, ha tiszteletet követeltek, nekünk is adjátok meg. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban a Szlovák Nemzeti Újságban kiadott cikkében még azt is írta, hogy az Isten nem csak egynek adott szabadságot, hanem mindenkinek, ha egyenlőségnek kell lennie, akkor legyenek egyenlőek a szlovákok, ruszinok... és a többiek... mert szabadok vagyunk. A kassai határozatról F. Hradovan (Š. Štelliar) azt írták, hogy benne Kassa közvetlenül támogatta a szlovákok követeléseit. Úgy értékelte mint a kassaiak hozzájárulását a májusi Szlovák Nemzet Követeléseihez. Tanulmányában felsorolta azon szlovákok nevét, akiket letartóztattak, és akik ismerték a Követelések tartalmát. Közöttük volt J. Tomáško evangélikus tanár, Sekčík lelkész, J. Rányi evangélikus lelkész, J. Tomáško cipészmester, J. Mateja bőrműves, J. Pribulovič cipészinas. A szerző nézete szerint Kassa ezáltal egyértelműen és nyilvánosan támogatta a Szlovák Nemzet Követeléseit. A vádlottakat a halálbüntetés veszélyétől csak a J. Ramberk altábornagy által vezetett osztrák seregek érkezése mentette meg február elején. Ekkor érkeztek Kassára a szlovák nemzeti hadsereg egységei is. Ľ. Štúr kihasználta ezt a lehetőséget arra, hogy találkozzon J. Záborskýval, aki tárgyalásuk folyamán nem értett egyet az osztrák hadsereggel közösen végrehajtott szlovák katonai akciókkal. Úgy gondolta, hogy ha a németek győznek, megegyeznek majd a magyarokkal, és a szlovákok végül semmit sem kapnak. Ľ. Štúr azzal védte a forradalomban való részvételt, hogy az udvar hálás lesz majd a szlovákoknak. Kassai tartózkodása idején fellépett a környező falvakból összehívott képviselők népgyűlésén, ahol a szlovák követelésekről tartott beszédet. Amikor az osztrák seregek parancsnoka, J. Ramperk Kassán tartózkodott, három nyelven is nyilvánosan kijelentette, hogy a szlovák nemzeti hadsereg az osztrák sereg része, és hogy az ellene folytatott támadást mint a császári seregek elleni támadást fogják kezelni. Kassa szlovák jellegének jelentős kinyilvánítása volt az egységek díszszemléje a város utcáin. Miután Eperjesre mentek, a népes szlovák egység újra visszajött Kassára, hogy magával vigye a magisztrátus által ígért élelmiszert és cipőket. Nagy volt a visszhangja Ľ. Štúr és J. M. Hurban Eperjesen, a polgári lakosság és a nemesség naggyűlésén tartott beszédének. Rövid tartózkodásuk után mindketten Kroměřížbe utaztak, ahol március 4-én kihirdették az oktrojált alkotmányt, mely az osztrák birodalom egységét hangsúlyozta, ugyanakkor minden nemzet jogát arra, hogy megőrizze nyelvét és nemzetiségét. A szlovákoknak azonban nem sikerült kiharcolni saját földjüket, meg kellett elégedjenek kisebb engedményekkel a közigazgatás, az iskolaügy és a kultúra területén. 312

313 A forradalom szlovák-magyar értéklése ellentmondásos. Miben rejlik a szlovák felkelés jelentősége szlovák szempontból? Abban, hogy a szlovákok a forradalomban és a felkelésben mint öntudatos és egyenjogú nemzet léptek fel, mely igazságos követeléseiért kész volt harcba szállni éppúgy, mint más nem magyar nemzetek. A szlovák nemzeti hadsereg érkezése katonai és politikai vezetés alatt azt dokumentálta, hogy Kelet-Szlovákia és Kassa oszthatatlan része a szlovák nemzetnek és a szlovák nemzeti térségnek. Kassa a Bach-abszolutizmus és a provizórium idején A polgári jogok korlátozása és a rendőrállam bevezetése árán az oktrojált alkotmány garantálta minden nemzet egyenjogúságát a monarchiában. A szlovákoknak sikerült engedményeket kiharcolni az iskolaügyben, néhány középiskolában szlovák nyelven tanítottak, kiadták a Slovenské noviny kormányújságot, mely vidékre is eljutott. Mindez lehetővé tette, hogy, igaz, szerény körülmények között, élénkétsíék a szlovák nemzeti és kulturális életet. A hivatalos nyelv a német lett. A közigazgatási változtatások után a kassai terület élére B. Svěcenýt nevezték ki, a terület katonai parancsnoka pedig Bordolo tábornagy lett. Kassa elvesztette kiváltságos királyi városi státuszát, de a szlovák nyelv érvényesülni kezdett a városi hivatalokban és a népiskolákban. Egyre többen olvasták a Slovenské noviny-t. A város szlovák jellegét bizonyítja, hogy a lakosság 90% tudott szlovákul. Nagy veszteséget jelentett B. Svěcený döntése, hogy J. Záborskýt Kassáról Pozsonyba küldi. Pozsonyban mint a Slovenské noviny szerkesztője tevékenykedett, cenzúrával korlátozva. Amennyire lehetőségei engedték, továbbra is tolmácsolta a szlovákok jogos követeléseit nemzetség nélküli népnek nevezve őket. Erre példa a Magyar Hírlapban megjelent cikkre írt válasza, mely szerint a magyarok semmilyen Szlovákiát nem ismernek. J. Záborský talpraesetten és bátran válaszolta, hogy ha nem ismeritek el Szlovákiát, mi ugyanazon a jogon nem ismerjük el Magyarországot, mert Magyarország és Hungária nem egy. A Bach-korszak bukása utat nyitott az államjogi tárgyalásokra Pest és Bécs között, melyek eredményeként újra érvénybe lépett az 1848-as alkotmány, felélénkült a politikai élet és a nemzetiségi mozgalmak tevékenysége. M. Potemra szerint a földesúri-földbirtokosi körök nemzetiségi politikában kitűzött célja volt, hogy megerősítsék a magyar nemzet és a magyar nyelv helyét az élet minden területén. Ilyen körülmények között formálódott a magyar politikai nemzet koncepciója, mely anyanyelvre való tekintet nélkül minden állampolgárt a sajátjának tekintett, és a nemzeti érdekeket csak az ország politikai és területi egységén belül érvényesítette. Minden magyar lakosnak kötelezően meg kellett tanulnia a magyart, ami az iskola feladata volt. Ezért a közép- és főiskolákon magyarul folyt az oktatás. Annak ellenére, hogy Kassán többségben voltak a szlovákok, a szlovák nyelv mégis csak a népiskolákban érvényesült. A magyarok a lakosság kb. 25%-át alkották. Egyre erősebbek voltak az törekvések a német nyelv közéletből való kiszorítására, valamint a szlovák nyelv természetes fejlődésének és a politikai illetve 313

314 kulturális életben való érvényesülésének a meggátolására. Bécs külpolitikai kudarcai, valamint a belső ellenállás kikényszerítették az Októberi Diploma végrehajtását, és az alkotmányos rend helyreállítását, később a helyi és az országgyűlési választások kihirdetését. Az átmeneti korszak utat nyitott az évi osztrák-magyar kiegyezéshez. Kassa politikai viszonyait a kiegyezés után két ideológiai-politikai irány versenygése jellemezte az egyik oldalon a konzervatív Deák-párt állt, mely hansúlyozta a monarchia előnyeit Magyarország és a magyarok számára, a másikon az alkotmányos függetlenség követői, akiket száműzéséből Kossuth Lajos támogatott, követelve Magyarország teljes függetlenségét. Az ellenzéket a Szabadelvű Párt képviselte, melyet Tisza K. vezetett. Élénk volt a vita az önálló magyar haderő felállítása körül, amit a Függetlenségi Párt követelt, és ami végül politikai krízishez vezetet. A katonai helyzetre élesen reagált az uralkodó, amikor évi Chlopy-i hadparancsában kijelentette, hogy a hadsereg egységes és oszthatatlan, és hogy a haderőkön belül nem lehet érvényesíteni az egyes nemzetek érdekeit. Kassa liberális körei azzal indokolva fogadták el ezt a megoldást, hogy magyar részvétel nélkül a közös hadseregben nem lehet biztosítani a birodalom hatalmi pozícióját, sem az ipar fejlődését, sem a magyar termékek érvényesülését a világpiacokon. Ezek a körök a monarchiában a magyar nép egyfajta mentőövét látták a birodalom nem magyar nemzeteinek szeparatista törekvéseivel szemben. Tisza I. erős kéz -politikájának ez volt az eszmei alapja. A belpolitikai életben az általános választójog kérdése került előtérbe, amit minden politikai körben lehetetlennek tartottak. Figyelembe véve, hogy Magyarország nem magyar lakosainak túlnyomó része ellenezte a magyar nemzeti államot, ez gyakorlatilag a nemzet öngyilkosságát jelentette volna. Ebből eredt az uralkodó körök alapvető álláspontja, mely szerint mivel az ország csak a magyaroké, amíg Magyarország nem lesz teljesen egészében magyar, nem lehet bevezetni az általános választójogot. Az eseményekben gazdag 1905-ös évben meg nem oldott államjogi kérdések politikai krízisbe torkoltak. A politikai légkör Kassán a városi képviselőtestületben is érezhető volt, mely a politikai krízist a magyar nemzeti követelések szellemében hozott határozat elfogadásával oldotta meg. Döntésük azon alapult, hogy az uralkodó leváltotta a Fejérváry-kormányt, és a Wekerle által vezette új koalíciós kormányt bízta meg a kormányzással, melyben fontos szerepet kapott Andrássy Gyula. A Bécs és Budapest közötti kompromisszum ára egyik oldalon a dualizmus megőrzése volt, másik oldalon az általános választójog megszüntetésére tett ígéret. Az 1906-os választásokban Kassán Andrássy Gyula győzött, aki beiktató beszédében hangsúlyozta, hogy Kassa magyar nemzeti város, melynek küldetése a magyar kultúra terjesztése az egész térségben. 314

315 Az ipari forradalom és a kapitalizmus kibontakozása A térség és a város gazdasági fejlődésében hatalmas változást jelentett az ipari forradalom kibontakozása, azaz a kézmávesség és a manufaktúrák gépesítése. Nyugat-Európával összehasonlítva, ez a folyamat kb. félévszázados késéssel indult meg. A közelmúltban szlovák és magyar történészek vitáztak ennek a jelenségnek az okairól. A. Špiesz arra mutatott rá, hogy ámbár Mária Terézia uralkodása alatt foganatosított néhány olyan rendelkezést, melyek fékezték a manufakturák elterjedését Magyarországon, mégsem volt alapvetően a manufaktúrűk ellen. Szerinte az udvar arra kérte a magyar nemeseket, hogy mondjanak le adóelőnyeikről, és mivel ezt elutasították, Bécs döntésüket sajátos vámpolitika bevezetésével kompenzálta. Ez fékezte a későbbi időszakban az ipari forradalom kibontakozását Szlovákiában, illetve Magyarországon. A 18. század végétől az ipari termelés két központja kezdett kialakulni a mai Szlovákia terüetén: Pozsony és Kassa. A manufaktúrák kibővítésének és gépesítésének egyik példája F. Gebracht kassai vállalkozó próbálkozása volt. F. Gebracht kalapgyártásra alapított manufaktúrát, beszállítója volt a katonaságnak is. A gyár 25 tanoncot foglalkoztatott, mégis kénytelen volt bezárni különböző nehézségek miatt. Sikeresebb volt a műkőgyártására alapított gyár, melyben 1861-től 50 alkalmazott dolgozott. A gyárba angol gépeket telepítettek. Manufakturális jellege volt annak a vászongyárnak, mely angol minta szerint munkanálkülieket és koldusokat is alkalmazott házimunka végzésére. Ebben a gyárban szintén angol szövőgépeket használtak. A helyi céhek ugyanakkor próbálták meggátolni a gépi gyártás elterjedését, mivel erős konkurenciát sejtettek bennük. Az ipar és a kereskedelem támogatására létrehozott fontos intézmény volt a Kereskedelmi és Iparkamara, melyet 1850-ben alapítottak Kassán, és mely 10 megyét képviselt. Az 1867-es kiegyezés után a gazdasági fejlődés új lendületet kapott. Célja volt kiegyenlíteni a két országrész ipara közötti különbségeket. Az új ipartörvény (sz. 8/1872) minden állampolgár számára lehetővé tette, hogy kiváltsa az ipart. Ez felélénkítette a gazdasági versenyt, és csökkenette a kézműipar szerepét. Az ipari termelés kibontakozásánál eleinte a mezőgazdasági termékeket feldolgozó ipar dominált: a malomipar, sörgyártás, kávétermékek gyártása, szeszgyártás, valamint a dohányfeldolgozás a legtöbb alkalmazottat foglalkoztató gyárral, a dohánygyárban 1300 személy dolgozott, túlnyomórészt nők. Jelentős szerepe volt a parketták és bútorok gyártására szakosodott fafeldolgozásnak is. A fémfeldolgozó ipart a Fleischer és Schriger Öntöde, valamint K. Poledniak gépgyára képviselte. A modern vállalatok közé sorolhatók az újonnan alapított gázművek és elektromos művek. Az építészet fellendítésében a Felsőmagyarországi Építészeti Társaságnak volt fontos szerepe. A fejletlen hitel-rendszer miatt eleinte csak takarékpénztár-típusú intézmények jöttek létre, mint például 1844-ben a Kassai Takarékpénztár, jellege szerint részvénytársaság. Később új típusú bankok is a gazdasági élet szolgá- 315

316 latába álltak, ezek az ipari vállalatokat finanszírozták. A belső pénzforrások elégtelenek voltak tőkebefektetések összpontosításához. Ez nyitott utat a külföldi tőke számára, mely az 1870-es években a befektetések 60%-át és 1900-ben az 50%-át finanszírozta, elsősorban a vasútépítést, bankrendszert, élelmiszeripart és fémfeldolgozást. A közlekedés fejlesztése nagymértékben támogatta Kassa gazdaságának növekedését. Kassa és Eperjes között gyorsvasút épült a személyi közlekedés és a posta szükségleteire, melyet később Miskolc és Pest irányába építettek tovább. A megkésve épülő vasúti hálózat először Miskolcra (1860) vezetett, és csak 1872-ben épült meg a Kassa-Bohumín vasúti főútvonal, mely Kassát az osztrák piacokkal kötötte össze. A modern kapitalista vállalkozás a város életének minden területén éreztette magát, úgy az építkezések, mint a városiasodás által. Magyarországon az 1867-es kiegyezés után egyre erősebbek voltak az önálló vámterület létesítését és a gyors ipari fejlesztést követelő politikai hangok. A folyamatot ipari törvények foganatosításával, dotációkkal, telkek felkínálásával, közlekedési engedményekkel, vasúti tarifákkal, stb. akarták még inkább felgyorsítani. Vitathatatlan, hogy ez az intervenciós gazdasági politika hozzájárult az ipar és a gazdaság gyorsabb fejlődéséhez. A gyors előrehaladás ellenére Magyarország mégis agrárállam maradt, ahol a 19. század végén a mezőgazdaságban a lakosság 64,5%-a, az iparban csak 17,1%-a dolgozott. A 20 főnél több alkalmazottat foglalkoztató nagyipari termelés csak a háború előtti időszakban haladta túl a kisipari termelést. Kassán 36,5%, Pozsonyban 37,5% volt az iparban dolgozók száma, ami gyakorlatilag Rózsahegy, Zólyom, és más további városok szintjén volt. A munkásmozgalmak kezdetei Az ipari forradalom és a gyári gépesítés magával hozta a munkásmozgalom létrejöttét és formálta azt. A munkások nehéz munkakörülményei, a hosszú munkaidő, alacsony bérek, gyenge szociális intézkedések és gyenge szociális védelem, mindezen tényezők a dolgozók ugyanolyan aktivitását váltották ki, mint nyugaton munkásegyesületek alakultak a dolgozók jobb és igazságosabb munka- és életkörülményeinek a kivívásáért. Az akkor érvényes törvények szerint az egyesületek csak önsegélyezési alapon dolgozhattak. Kassán az első ilyen egyesület az Felsőmagyarországi Boltsegédek Első Egyesülete volt, melyet 1861-ben alapítottak. Kassára eljutott a Nová doba (Új idő) című szlovák munkásfolyóirat is, melyet 1897-től nyomtattak a szlovák dolgozók számára, bár csak rövid ideig. Sikert jelentett a szlovák munkásokhoz intézett Hlas (Hang) c. röplap kiadása is. A röplapok és a népgyűlések pozitív szerepet játszottak a munkások szervezésének és öntudatosításának a folyamatában. Kassán kiadott ilyen röplap volt a háromnyelvű Vörös Irány Červený mir Rotte Richtung alkalmi újság. Ahogy erősödött Kassán a munkásmozgalom, 1890-ben megalapult a Magyar Szociáldemokrata Párt. A 20. század elején a munkásmozgalom elérte a szervezettség 316

317 magasabb szintjét, így a nemzetiségi dolgozók is megalapíthatták saját területi pártszervezeteiket. A mai Szlovákia területén két ilyen szervezet jött létre: a nyugatmagyarországi és 1905-ben a felső-magyarországi, Kassa-székhellyel ben Kassán kezdták el kiadni a Kassai Munkás (Košický robotník) című lapot. Mindkét területi szerv a magyar dolgozókat egyesítette ben ezért a szlovák dolgozók saját szociáldemokrata pártot alapítottak, mely irányelve a párt alapszabályainak és eszméihez híven az volt, hogy a munkások rétegeit csak osztályharccal, a kapitalista politikai rendszer eltávolításával, és a szocialista rendszer bevezetésével lehet felszabadítani. Bár Kassán a szlovák dolgozók voltak többségben, mégis a magyar területi szervnek volt vezető szerepe. Annak ellenére, hogy a budapesti vezetés megszavazta minden Magyarországon élő nemzetiség egyenjogúságát, nem ismerte el jogukat az önrendelkezésre. Tekintettel Kassa és Kelet-Szlovákia nemzetiségi összetételére, a párt területi vezetősége alábecsülte a nemzetiségi kérdés jelentőségét a demokratikus társadalmi változásokban. Bár a párt elítélte az erőszakos asszimilációt, mégis azonosította magát a kulturális asszimiláció gondolatával, mely Magyarország nemzeteit kellett összekösse és egyesítse. A szlovák munkásság városokba való költözését a párt olyan folyamatnak vélte, mely során a tömegek el fogják sajátítani a magyar nyelvet, kultúrát és érzést. Azonosult azokkal a nézetekkel, melyek szerint nem az iskolák, de a szociáldemokrácia járult hozzá a kassai szlovák munkásság magyarosításához. A nemzetiségi összetétel alakulása Az 1850-es statisztika adatok szerint Kassának lakosa volt, ebből volt a szlovák, magyar, német és idegen nemzetiségű, ami azt jelenti, hogy a szlovákok képezték a legnépesebb etnikumot. A következő évtizedekben számuk folyamatosan csökkent, leginkább az 1867-es kiegyezés után. Az 1880-as statisztikai adatok szerint a kassai lakosból volt szlovák, de már vallotta magát magyarnak, németnek és 678 volt más nemzetiségű. Az 1910-ben összeírt statisztikai adatokban még nagyobbak a változások. Összesen lakosa volt városnak, közöttük volt szlovák, magyar, német és más nemzetiségű. Felmerül a kérdés, mi okozta, hogy ennyire lecsökkent a szlovákok száma, és megnőtt a magyaroké. Indokok és összefüggések egész sorát lehetne idézni, legfontosabb oka azonban a magyar állameszme volt, mely az 1868-as nemzetiségi törvényben jutott kifejezésre. Ellentétben Ausztriával, mely elismerte minden nemzet jogát arra, hogy megtartsa saját nemzetiségét és nyelvét, a nemzetiségi törvény az egy és oszthatatlan magyar politikai nemzet eszméjét foganatosította. A nem magyar nemzeteket másnyelvű népek szintjére degradálta, melyekre asszimiláció várt. Kezdetét vette az az időszak, amikor a soknemzetiségű Magyarországból nyelvileg és etnikailag egyöntetű magyar nemzetet és országot akartak kialakítani. Kassán az élet minden területén megnyilvánultak a nemzetiségi érzet tompítására tett igyekezetek. Ezt tanú- 317

318 sítják a korabeli sajtócikkek is, amint arra M. Potemra és M. Mihoková is rámutatott. A magyarosításnak súlyos etnikai, társadalmi és szociális következményei voltak, melyek eredményeként a szlovák nép keleten és Kassán egy politikailag jogtalan és tehetetlen etnikum szintjére süllyedt. Ilyen volt az erőszakos magyarosítás hagyatéka. A magyar szervek Károlyi-kormánynak címzett, 1918-ban Eperjesen kiadott felhívása is ezt bizonyítja, mely szerint Eperjes továbbra is Magyarország része kell maradjon, mivel a város életének minden területén magyar, a szlovákok csak munkások és szolgák, nem lehet átadni kezükbe a hatalmat. Kassán is hasonló körülmények uralkodtak, melyeket J. Straka önművelt munkás úgy fejezett ki, hogy a szlovák nyelvet már csak a piacon és fizikai munka végzésénél lehet hallani. A kassai szlovákok annyira el voltak nyomva és el voltak hallgattatva azokban az időkben, hogy nem volt erejük, sem képességük jogos követeléseiket hangoztatni. Továbbá nem volt itt egyetlen szlovák értelmiségi sem, aki nyilvánosan szlováknak vallotta volna magát, és kiállt volna nemzete érdekeinek védelmében. Akadtak olyanok is, akik megélhetésüket féltve, titkolták eredetüket. Kassa a felszabadított Csehszlovákián belül A Csehszlovák Köztársaság kihirdetése után a tényleges katonai és közigazgatási hatalom a magyar Károlyi-kormány kezében maradt, mely politikai, katonai és diplomáciai téren is erőteljesen igyekezett, hogy Szlovákia az új Magyarország határain belül maradjon. Ez váltotta ki a Szlovákiáért és Kassáért folytatott harc néven ismert történeti jelenséget. A forradalmi változások alatt megalakult Kassán a Magyar Nemzeti Tanács, mely valójában közigazgatási önkormányzatként működött ban a politikai pártok közül a Felsőmagyarországi Szociáldemokrata Párt volt a legbefolyásosabb és a legjobban szervezett, ami abból is kitűnt, hogy a budapesti kormány M. Molnár pártelnököt nevezte ki a Kassa város főispáni hivatalát betöltő kormánybiztosnak. Azokban az időkben aktív szerepe volt a munkás-, katonai- és egyházi-tanácsnak és különösen a fegyveres őrségnek, melynek feladata volt fenntartani a rendet és a biztonságot. Az államhatalom minden helyi szerve támogatta a Károlyi-kormányt és a kormánynak Szlovákia megtartásáért folytatott politikáját az új Magyar Népköztársaság keretén belül. Aktivistákat küldtek Szlovákiába, a szlovák kérdés állítólagos ismerőit. Feladatuk volt a nép között terjeszteni és támogatni Szlovákia Magyarországon belül maradását. Különböző felhívásokat és nyomtatványokat segítettek kiadni, népgyűléseket szerveztek ebben a szellemben. Jászi O. nemzetiségügyi miniszter is aktív volt e téren, amikor támogatta és biztosította Kassa magyar lakosait, hogy a város továbbra is Magyarország része marad. Erre a támogatásra példa a fiktív Szlovák Népköztársaság kihirdetése december 11-én, önjelölt képviselők vezetése alatt, V. Dvortsákkal az élen. A csehszlovák szervek 1918 végén átvették a közigazgatási hatalmat december 30-án megalakult a Szlovák Nemzeti Tanács, élén J. Kustra 318

319 elnökkel, aki akkor még az olaszországi csehszlovák légióknál volt katonai szolgálatban. Főtitkárnak Š. Demeter teológiai professzort választották, pénztárosnak M. Sitárt és írnoknak A. Straka hittanárt, V. Šrobár a város élére Vl. Mutňanský jogászt választotta. A magyar szervek és a magyar kormány azon követeléseinek, hogy Kassa Magyarországon belül maradon, nem volt történelmi alapja, mert Kassa nem volt magyar, csak elmagyarosított. Ezt bizonyítja az évi szabad és demokrata szellemben megvalósított népszámlálás, mely szerint a város lakosa közül volt szlovák, magyar, német, zsidó és más nemzetiségű. Az egyesült nemzetek alapelveinek a szellemében és betartva az érvényes törvényeket, valamint a polgári nemzetiségi jogokat, kezdetét vette a természetes ellenmagyarosítás. Irodalom Kassa Város levéltára Magyar Országos levéltár, Budapest Hanák, P.: Polgárosodás és asszimiláció Magyarországon a XIX, században. Történelni Szemle. Budapest 1974, 4 sz. Hapák, P.: Priemyslená revolúcia a vývin miest za kapitalizmu. (Ipari forradalom és a városok fejlődése a kapitalizmusban). Historický časopis 21, Eliáš, Š.: Uhorské vlastnenectvo a Slováci. Syntéza historickej dimenzie. (A magyar hazafiasság és a szlovákok. A történelmi dimenzió elemzése). I.3. Košice, Hradovan, F.: Košice pre marcové a májové reformy (Kassa, mint az 1948 márciusi és májusi reformok támogatója). In: Almanach východného Slovenska Košice, Mihoková, M.: Politický život v Košiciach (Politikai élet Kassán ) I., II., III., Košice, Mihoková, M.: Hospodársky život v Košiciach v rokoch (Gazdasági élet Kassán ) Košice, Molnár, M.: Kassától Košiceig. Törtenelni adatgyüjtemény , Košice, Potemra, M.: Politický život v Košiciach v rokoch (Politikai élet Kassán ). Košice, 1983, I., II. Stanislav, J.: Stará slovenskosť Košíc a okolia. (Kassa és Kassa környékének régi szláv jellege). In: Almanach východného Slovenska Košice, Svetoň, J.: Slovenskosť Košíc koncom 19.storočia. (Kassa szlovák jellege 19. század végén). In: Náš národ, Martin, r. II, Rapant, D.: Slovenské povstanie, (Szlovák felkelés ) Dejiny a dokumenty, Bratislava

320 Magyarország története VIII. Budapest Straka, A.: Košice za vojny a prevratu. (Kassa a háború és az államfordulat alatt). In: Almanach mesta Košíc a východného Slovenska , Košice, Tajták, L.: Úsilie maďarských vládnucich tried o udržanie Slovenska v rámci Maďarska v r (A magyar vezető osztály igyekvései Szlovákia Magyorországon belüli megtartásához 1918-ban). Historický časopis, 14, Tajták, L.: Revolučné prejavy ľudu na východnom Slovensku v r a pripojenie ČSR. (A keletszlovákiai lakosok forradalmi megnyilvánulásai 1918-ban és a Csehszlovákiához való csatlakozás). In: Nové obzory, 10, Tajták, L.: Národnodemokratická revolúcia na východnom Slovensku v roku (Nemzeti-demokratikus forradalom Kelet-Szlovákiában 1918-ban). Bratislava, Tajták, L.: Východoslovenské mestá v období priemyselnej revolúcie. (Keletszlovákiai városok az ipari forradalom idején). Historický časopis, 21, Tajták, L.: K niektorým otázkam vývinu miest na Slovensku v období uhorského kapitalizmu. A szlovákiai városok fejlődésének egyes kérdései a magyar kapitalizmus idején. Historický časopis, Tajták, L.: Počiatky robotníckej tlače v Košiciach. (A munkássajtó kezdetei Kassán). In: Historica carpatica X, Košice, Tajták, L.: Priemyselná revolúcia na Slovensku a jej sociálne dôsledky. (Ipari forradalom Szlovákiában és szociális következményei). Historický časopis, 22, Tajták, L.: Vývin, pohyb a štrukturálne zmeny obyvateľstva na Slovensku v predvojnovom období ( ). (A szlovák lakosság fejlődése, mozgása és strukturális változásai a háború előtti időszakban ( ). Historický časopis, Tajták, L.: Vývin robotníckeho hnutia na Slovensku na začiatku 20.storočia. (A munkásmozgalom fejlődése Szlovákiába a 20. század elején). Historický časopis, 29, Tajták, L.: Začiatky krízy obuvníckej malovýroby a odborového hnutia košických obuvníckych robotníkov. (A cipész kistermelés krízisének és a kassai cipészetben dolgozók szakszervezeti mozgalmának a kezdetei). In: Historica carpatica, 23-24, Košice, Tajták, L.: K niektorým otázkam interpretácie revolučných rokov na Slovensku. (Az es forradalmi évek szlovákai értelmezésének egyes kérdései). Historický časopis, r. 48, Vodzák, L.: Košická oblasť za občianskej vojny v rokoch meruôsmych. (A kassai térség a polgárháború idején a forradalmi években). Almanach východného Slovenska Košice

321 Közművelődési és társasegyletek Kassán a 19. század második felében Csiki, Tamás Absztraktum Az előadás jóindulatú társaságok széles spektrumának létrejöttét tárgyalja Kassán, az újkorban, azaz a városi lakosság karitatív-, kulturális-, szak- és önkormányzati szervezetekbe való csoportosulását. Elemzi, milyen módon szervezte Kassa lakossága a társadalmi életét. A jóindulatú egyletek szerepét is tárgyalja a konfeszionális és az etnikai csoportok, valamint a társadalmi osztályok kialakulásában Kassán az osztrákmagyar kiegyezés után és a két világháború között. Ezen két időszak összehasonlításával képet kapunk a helyi autoritások és a polgári társadalom között fennálló kapcsolatokról különböző politikai mérföldkövek idején, mint arról is, hogyan változtak a polgári társadalom által vallott eszmék. Kulcsszavak: Kassa. Újkor. Testvériségek. Kulturális és társadalmi egyletek. Jóindulatú társaságok. Az egyesületek történeti vizsgálata hosszú ideig a polgárosodás fogalmához kapcsolódott, az egyletek ugyanis az állammal szemben a civil társadalom, a jogilag egyenlő polgárok szabad társulásai, amelyek (igaz, nem kizárólagosan) a kultúra, a tudomány, az oktatás, az egészségügy, egyszóval a civilizatorikus fejlődés igényeit elégítik ki. E szervezetek többsége hozzájárult a rendi és vallási választóvonalak lebontásához, s a társasélet, a viselkedésmód vagy az altruizmus polgári karakterét erősítették. De az egyesületek, ugyancsak az életforma átalakítása és feltételezett egységesítése révén, a munkások, illetve más, a rétegkategóriák szerint nehezen megragadható társadalomelemek kispolgárosodását, a falvakban és az agrárvárosokban a parasztság polgárosodását mozdították elő. 1 A polgárosodás e sokféle értelmezése az egyesületkutatás különböző irányzataira is utal (pl. az egylet szervezeti kultúrájának, társadalmi összetételének vagy az urbanizációban betöltött szerepének vizsgálata 2 ). Néhány egylet célkitűzéseinek, tagságának, továbbá az egyesületi élet egy-egy szereplőjének bemutatásával arra keresek választ, hogy a dualizmus korszakában amikor Kassa városiasodásának, a gyorsuló ütemű betelepedésnek, valamint a nyelvi, felekezeti és foglalkozási struktúra átalakulásának lehetünk tanúi, s részint a városi hatóság, részint az állam a szociális ellátásban, az egészségügyben vagy az oktatás és a kultúra területén mind több feladatot kívánt magához vonni az említett értelmezési keretek alkalmasak vagy elégségesek-e a burjánzó és sokszínű egyesületi élet jelenségeinek magyarázatára. 1 Pl. Pajkossy 1993a: 6 9, Pajkossy 1993b: , Gyáni 1995: , Papházi 1997: 13 45, Tóth 2005: Erről Tóth 2005:

322 I. Nyelvi, felekezeti és foglalkozási szerkezet Elsőként a város fejlődésének néhány, az egyletek alakulását és törekvéseit is befolyásoló tényezőjét mutatom be statisztikai adatok segítségével. A népesség száma 1850 és 1910 között több mint a háromszorosára, 44 ezer főre emelkedett, s ezekben az évtizedekben a nemzetiségi és felekezeti összetétele is megváltozott. Az előbbi nyomon követése nehezen valósítható meg, mivel az es összeírás a nemzetiségre kérdezett rá, és csak a honos népesség adatait publikálták 3, 1880-tól viszont az anyanyelvet tudakolták, ami az etnikai identitással nem azonosítható ben a magyar nemzetiségűek aránya 33%, 1880-ban a magyar anyanyelvűeké 38, 1910-ben már 75%. A német nemzetiségűeké ben mindössze 12%, három évtizeddel később viszont a gyarapodó lakosság 16%-a vallotta magát német anyanyelvűnek, ami 1910-re 7%-ra apadt. A szlovákok a 19. század közepén és 1880-ban is a népesség relatív többségét alkották (41/40%), 1910-ben azonban már csak 15% vallotta magáénak a szlovák anyanyelvet. Az anyanyelven kívül beszélt nyelv a nyelvhasználatról és a nyelvváltás folyamatáról tanúskodik ban a magyar anyanyelvűek alig több mint ötöde (22%) tudott csak magyarul, három évtizeddel később 44%-a, miközben a németül is beszélők aránya 47-ről 29%-ra apadt (ez közel 10 ezer főt jelent), a szlovákul is tudóké viszont 30-ról 42%-ra emelkedett. Ami a német anyanyelvűeket illeti, 1880-ban 49%-uk, 1910-ben már 71%-uk beszélt magyarul, a szlovákoknál ez az arány a két időpontban 27, illetve 57%. 4 Az adatok a 19. század közepén Kassa etnikai sokszínűségét mutatják, ami a következő évtizedekben a német és a szlovák nyelvű népesség betelepedése miatt nem változott, sőt a németek aránya az 1880-as értékek szerint növekedett. Nyelvi magyarosodás majd a dualizmus utolsó harmadában következik be, ám a (nyelvi vagy etnikai) homogenizáció semmi esetre sem igazolható, mivel 1910-ben a népesség 60%-ára a többnyelvűség jellemző. (Másként fogalmazva, a magukat magyar anyanyelvűnek vallók megőrizték német vagy szlovák nyelvűket.) 5 A város felekezeti megoszlása a 19. század közepén egyöntetűbb, és az arányok is lassabban változnak ben a római katolikusok aránya 78%, 1880-ban 70, 1910-ben 63%, és csökken az evangélikusok részesedése is (8,1, 7,7 és 5,4%). A második legnépesebb felekezetté a dualizmus évtizedeiben az izraelita válik (bár a betelepedésük csak az 1840-es évek elején kezdődött), és 1910-ben a népesség 15%-át alkották, de emelkedett a görög katolikusok és a reformátusok részesedése is (1850 és 1910 között mindkét felekezeté 3-ról 8 %-ra). A városi fejlődés tehát a felekezeti 3 Részletesebben Czoch 2009: A Magyar Korona Országaiban az év elején végrehajtott népszámlálás eredményei. 1.köt., Magyar Statisztikai Közlemények (a továbbiakban MSK) 61. köt. alapján, Czoch 2009: Arra a későbbiekben látunk példát, hogy a város etnikai és nyelvi miliőjét a Kassán lakók miként érzékelték. 322

323 arányokat kiegyenlítettebbé tette, a római katolikusok abszolút többségét azonban nem szüntette meg. 6 A kassai társadalom szerkezeti vonásait csupán egyetlen időmetszetben, az 1910-es foglalkozási statisztika alapján mutatom be. A kereső népesség legnagyobb hányada az iparban dolgozott (7918 fő 35,6%), a kereskedelemben és a hiteléletben 1818 fő (8,2%), a közlekedésben 1139 fő (5,1%) főt cselédként alkalmaztak (11,7%), ami egy nagy létszámú, szilárd középosztályt feltételez. A népszámlálás a foglalkozási főcsoportok részletezését is lehetővé teszi. Az iparban foglalkoztatottak 21%-a önálló iparos, 3%-a tisztviselő és 76%-a alkalmazott (fizikai munkás). A kereskedelemben és a hiteléletben ennél lényegesen magasabb az önállók aránya (43%), a tisztviselőké 19, az egyéb alkalmazottaké 38%, míg a közlekedésben dolgozók megoszlása: 29% tisztviselő és 71% alkalmazott. A középosztály népes csoportját alkották a közszolgálat és a szabadfoglalkozások kategóriájába soroltak, összlétszámuk 1353 fő. A városi hivatalnokok aránya közöttük 28% (377 fő), az elemi és polgári iskolai tanítóké, valamint a középiskolai tanároké 27% (371 fő), a bíráké, ügyészeké és ügyvédeké 20% (270 fő), továbbá a közegészségügyben dolgozóké és az egyházi szolgálatban állóké 8-8% (112 és 105 fő). 7 A foglalkozási statisztika merev kategóriái a szakmák és hivatások változatosságát sok esetben elfedik, a fenti adatokból mégis néhány következtetést tehetünk. A népességnövekedés egyik kiváltó oka a dualizmus kori iparosodás, s bár nemcsak a gyáripari, hanem az egészen más szociokulturális karakterű kisipari munkások (segédek) száma is gyarapodott, a század fordulójára egy népes munkavállalói csoport megjelenésével kell számolnunk. (Az alkalmazottak aránya 1910-ben, ide sorolva a kereskedelmi, a közlekedési, valamint a közszolgálati segédszemélyzetet és a k.m.n. napszámosokat is, 39%, összesen 8667 fő. 8 ) Kassa ugyanakkor az északkeletmagyarországi régió közigazgatási és tankerületi központja, iskolaváros, ezért a városi és vármegyei tisztviselők, valamint az értelmiségiek (Bildungsbürgertum) a középosztály jellegadó részét alkotta. 9 II. Társasegyletek Az egyletek célkitűzéseik szerinti tipologizálása, azok sokfélesége miatt gyakran nehézségekbe ütközik, ezért a dualizmus kori kassai egyesületi életet jól ismerő, abban egészen aktív ipariskolai tanár, Lekly Gyula felosztásához fordulok, aki Abaúj-Torna vármegye és Kassa 1896-ban megjelent monográ- 6 A Magyar Korona Országaiban az év elején végrehajtott népszámlálás eredményei. 1. köt., MSK 61. köt. alapján, Czoch 2009: MSK 56. köt. alapján. 8 Ebből ipari munkás 27% (5950 fő). MSK 56. köt. alapján. 9 Márai Sándorban ez a szigorú hivatalnokváros képzetét keltette. Márai 2008:

324 fiájában három típust: a szorosabb értelemben vett társadalmi, a közművelődési és önképző, valamint a jótékonysági és segélyegyleteket különbözteti meg. 10 Széchenyi István kezdeményezése Kassán rendkívül hamar követésre talált, 1828-ban alakult meg ugyanis a Társalgási Egylet (Nagy Kaszinó), mely 3 évvel későbbi, német és magyar nyelvű alapszabálya szerint a művelt férfiak egyesülete, s minden nemes és érdemes magviseletű férfi polgári álláspontja nélkül a tagjává válhat. A polgárjog eszerint nem feltétele a tagságnak, s bár társadalmi összetételének meghatározása és a változások pontos nyomon követése nem valósítható meg, annyi megállapítható, hogy a vármegyei és a Kassán lakó arisztokraták aránya, akik az alapítás időszakában többséget alkottak, már a rendi korszakban csökkent, míg a polgárságé, elsősorban a vagyonos kereskedőké és iparosoké emelkedett. Ez a csoport az 1855-ös tagnévsorban is körvonalazható, 11 a következő évtizedekben viszont a tagságában (és természetesen a választmányban is) az új középosztályi elit: a vállalkozó polgárság, valamint a városi tisztviselők és az értelmiségiek jutnak meghatározó szerephez. (Igazgatója az 1880-as évek közepétől Lekly Gyula.) ben a város egyik legrégebbi polgárházában, a Lőcsei-házban alakult meg a Polgári Társaskör, melynek célkitűzései között a művelt társasélet élvezeteinek megszervezése, a polgári elem emelkedésének előmozdítása, valamint az önhibájukon kívül elszegényedett tagjainak, s azok özvegyeinek és árváinak segélyezése fogalmazódott meg. Az önsegélyezés és egy segélypénztár létrehozása nem tartozott a társasegyletek tipikus funkciói közé, ám összhangban volt az egyesület világosan megfogalmazott szándékával: abban a mostohább anyagi helyzetben lévők is részt vehessenek. Megalakulását Balázs Mihály, a községi elemi iskola tanítója kezdeményezte, 1867-ben kb. 130 tagja volt, akik között elsősorban iparosokat, rajtuk kívül kereskedőket és tanítókat találunk (igazgatónak Tordássy András cipészt választották meg). Az egyesület a helyi iparoskörrel létesített intézményes kapcsolatot, s bár a következő évtizedekben a tagok között városi tisztviselőket, tanárokat és gyárosokat is azonosíthatunk 13 (sőt elnöknek Münster Tivadar polgármestert 10 Lekly, akivel a továbbiakban többször találkozunk, a Kassa társadalma c. fejezetet írta meg, melyben több tucat egyesületet sorol fel. Ebben a tanulmányban az első két kategóriába tartozó szervezetekkel foglalkozunk. Lekly 1896: Mahr Sámuel kereskedő, az 1849-ben fűszerüzletet nyitó Novelly Sándor (valamint apja és fivére, Novelly Antal és Imre), a kőedénygyárat alapító Moll Károly és József, a vas- és drótgyáros Gosznovitzer Vilmos (a kereskedő testület elöljárója), az ács és építőasztalos (később parkettagyáros) Láng József vagy Lehrner János órás. (Közülük a Novellyek és a Mollok rendelkeztek nemesi címmel.) Tagja volt a kaszinónak 1855-ben az előző évben a kereskedő grémiumba felvett izraelita ékszerész, Adler József is. Kerekes A kassai Casino alapszabásai tagjainak névsorával. Kassa, 1832, A Kassai Társalgási Egylet (Casino) alapszabályai. Kassa, 1885, Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban MOL) K cs / Pl. Tfirst Vendel aljegyzőt (utóbb a társaskör igazgatója), dr. Hoffman Arnold teológiai tanárt, 324

325 nyerték meg), ami minden bizonnyal a szervezet tekintélyét növelte, társadalmi összetétele alapvetően nem változott meg. 14 Időrendben haladva, 1878-ban újabb társasegylet alakult, a Kassai Kaszinó, mely helyiségeit a Fő utca egyik legpatinásabb épületében, a Forgách palotában rendezte be. Tagjairól nem maradtak fenn névsorok, csupán az elnökeit és az igazgatóit ismerjük az 1890-es évekből. Az előbbi, reprezentatív tisztséget nagyréti Darvas Imre, Abaúj-Torna vármegye és Kassa nyugalmazott főispánja, valamint gróf Semsey László császári és királyi kamarás, országgyűlési képviselő töltötte be; igazgatói Bernáth Elemér, a kassai ítélőtábla elnöke, Harmos Gábor, Nógrád megye főjegyzője, majd kassai táblabíró, Rakovszky Endre, aki szintén a vármegyében kezdte hivatali karrierét, továbbá Slachta Kálmán, a takarékpénztár igazgatója. Mindnyájan földbirtokosok, nemesi (főnemesi) címek tulajdonosai, 15 s rajtuk kívül igazgatónak a legrégebbi és a legkiterjedtebb rokoni kapcsolatokkal rendelkező 16 patrícius polgárcsaládok leszármazottjait, Laszgallner Ödönt, a műmalom igazgatóját vagy Éder Gyula városi jegyzőt választották meg. Nem tudjuk, kik voltak a kezdeményezők, mégis úgy tűnik, a Kassai Kaszinó a vármegyei tisztviselők, illetve a közép- és nagybirtokosok szegregációját biztosította, illetve azok csatlakozhattak, akik Weis István későbbi megfigyelését érvényesnek tartva vagy nagyon jónevűek, vagy nagyon jó modorúak és vagyonosak, vagy az illető megyében [városban Cs.T.] olyan összeköttetésük van, amely megnyitja számukra az ajtókat. 17 Ezzel nem ért véget a társasegyletek alapításának sora. 18 A több évszázados múltra visszatekintő kereskedőtestület 1880-ban alakult Sztudinka Gyula bútorgyárost és Láng Józsefet (aki a Nagy Kaszinónak is a tagja). Az önsegélyezés ezzel egyidejűleg kikerült az egylet célkitűzései közül. 14 MOL K cs /1894, A Kassai Polgári Társaskör alapszabályai. Kassa, 1893, Köves Slachta lengyel származású (Slachta Margit apja), s talán róla mintázta Márai egyik szereplőjét, ellenfikciót teremtve vagy legalábbis megkérdőjelezve a dzsentrikép irodalmi egyöntetűségét. A bankot Endre bátyám igazgatta, nagyon sok eréllyel és buzgalommal. Endre bátyám országos nevű családból származott, jogot végzett, mint akkoriban az egész nemzedék, mely szabad pályán keresett boldogulást, s nem érte be a megyei, városi szamárlétrával. A dzsentriosztálynak ezt a lateinereskedési életszakát gyermekkoromban közelről láttam, s később úgy vettem észre, hamisan emlékezik meg erről az időről és szereplőiről a kortársi irodalom. Endre bátyám lelkesen szánta magát a bankpályára, amely testétől, lelkétől idegen volt, lelkiismeretesen betartotta a hivatalos órákat, s egyáltalán nem emlékeztetett arra a vidéki, vadászó, kaszinózó, uraskodó hivatalnoktípusra, aki éjféltájban fogadja el, ferbli közben, a kaszinópajtás váltóját. Az élet mindig más. Endre bátyámat nem tekintette senki közgazdasági lángésznek, de többet körmölt a bankban, mint vadászott és kártyázott, kicsit olvasott is, utazott is, mértékletesen élt, s a dzsentrijelvényekből talán nem is őrzött meg erre az életre egyebet, mint a pecsétgyűrűt. Márai Ezt a későbbiekben illusztrálom. 17 Kassai Kalauz. Czim-Naptár alapján, Lekly 1896: , Weis Istvánt idézi Kövér 1995: Azt csak megemlítem, hogy Kassán, ahol a dualizmus évtizedeiben nagy számú katonaság állomásozott, tiszti kaszinó is működött, mely a katonai tudományos jelzőt érdemelte ki. Kassai 325

326 kereskedelmi ipartársulattá, mely a kereskedő ifjak egyletével együttműködve, kereskedelmi társaskör létrehozását határozta el. A Kereskedő Kaszinó 170 taggal 1881-ben kezdte meg a működését, céljai között a kereskedelmi osztály érdekeinek előmozdítása, a társalgás és a szellemi ösztönzés, valamint a magyar nyelv művelése és gyökeresítése fogalmazódott meg. Ennek megvalósítására könyvtár és játékterem berendezése mellett, tudományos felolvasásokat és a tagok értekezéseinek megvitatását is tervezték. A társaskör tehát a kereskedő grémium bábáskodása nyomán alakult meg, így az egykori testületi összetartozás megőrzését, az érdekvédelmet, valamint a szakma új ismereteinek és készségeinek elsajátítását egyaránt segíthette. A kapcsolat az egyesület vezetőinek személyében (és feltehetően a tagságban is) kimutatható, elnöke ugyanis Szakmáry Károly, titkára Siposs Andor Gyula lett, akik a kereskedelmi ipartársulatban is ugyanezeket a tisztségeket töltötték be. 19 A kereskedelmi vállalkozások új lehetőségeit Siposs életútjának néhány mozzanatával mutatom be, ami egyesületi aktivitásának motivációira is utalhat ban divatáru-kereskedőként önállósult, majd a kormány a kassai állami kötőszövő tanműhely felügyeletével és termékeinek terjesztésével bízta meg. Ez alapozta meg Siposs további karrierét. A műhelyet ugyanis 1881-ben megvásárolta, és mechanikai kötőszövő-, valamint harisnyagyárrá fejlesztette, később Lőcsén, Perbenyiken és Úrvölgyön alapított új gyártelepeket. Az 1880-as években a magyar ipar (és feltehetően a saját) termékeinek népszerűsítésére lapot ad ki, felsőkereskedelmi iskola, továbbá hitelező védegylet létrehozását szorgalmazza, aminek és általában a Felvidék kereskedelmének támogatására Kassa közgazdasági előadójaként a minisztériumban is pártfogókat találhatott. S mindehhez kapcsolódott egyesületi és érdekképviseleti aktivitása. Az említetteken kívül nemcsak a Kereskedelmi és Iparkamarának, valamint a Kassai Iparosok és Munkások rokkant és nyugdíj egyletének volt az elnöke, hanem az országos ipari szakegyesületekhez is csatlakozott, és 1885-ben ő kezdeményezte a Kassai Állatvédő Egylet megalapítását. 20 A társadalmi és közéleti szerepvállalást, valamint az egyesületekben való részvételt tehát, ami a reprezentatív elnöki és a szervezőmunkát igénylő titkári tisztséget egyaránt magába foglalta, a nemzeti és a helyi-regionális kereskedelem és ipar fejlesztésének szándéka, valamint a személyes karrierépítés együttesen motiválta. Az eddig ismertetett választék még mindig nem volt elegendő a társaságra vágyó kassai polgárok számára ban alakult meg a zsidó kaszinóként ismert Kassai Társaskör (iratai szintén nem maradtak meg), melynek igazgatója az 1890-es években Engel József ügyvéd, majd Holländer Jenő földbirtokos, a választmányában pedig vagyonos kereskedők, magántisztviselők és Kalauz. Czim-Naptár MOL K cs /1881, 886. cs /1881, Kerekes 1913: Kerekes 1913: , Máday 1907:

327 értelmiségiek kaptak helyet (Scharman Artúr, Adler Károly, Glück Lipót, Lorber Péter, Fényes Samu). 21 Végül még egy, az előzőektől eltérő funkciójú társasegyletet említek, mely a szabad királyi városi polgárság, illetve a városi élet politizálódásának néhány sajátosságát mutatja ben alakult meg a Kassai Deák-kör, mely alapszabálya szerint a szabadelvű haladást democratikus elvek alapján akarta előmozdítani, s a helyi és az országos kérdések megoldásánál érvényre juttatni. Ennek érdekében nyilvános közgyűlések és választmányi ülések tartását, továbbá a közvéleménynek a sajtó, társalgás és eszmecsere útjáni élénkítését és felvilágosítását tűzte célul. A kör három szakbizottságot hozott létre: a politikait, mely a kormány döntéseit véleményezi, és reformokat indítványoz; a városügyit 22, ez a lokális ügyeket vitatja meg, és a végrehajtásukat segíti; valamint a sajtóügyit, mely a kör érdekeit a napilapokban érvényesíti. Tagtoborzásra és céljaik népszerűsítésére a város több pontján aláírási íveket helyeztek el (a tagság feltétele kizárólag a polgári becsületesség, valamint az évi 1 Ft-os tagdíj fizetése volt). A Deák-kör tevékenységét nem ismerjük, és azt sem, hogy az állandósulte, vagy csupán az 1869-es választásokra jött létre a kormánypárti jelölt támogatására. Szándékai (illetve politikai ideáljai) között azonban az alkotmányosság és a kiegyezés védelme, a városi politikában való részvétel, a közélet és a nyilvánosság élénkítése, valamint a szabad véleményalkotás fórumának megteremtése együtt fogalmazódott meg. A kör társadalmi összetétele democratikusnak tűnik. A választmány nem kevesebb, mint 100 főből állt, és az egyesülethez főnemesek (Barkóczy Ferenc, Csáky Rezső, Klobusiczky János), városi és vármegyei tisztviselők (Ardényi Pál, Szent-Léleky Gyula), értelmiségiek (Alexy Lajos, Brósz Jónát), a vállalkozó elit több tagja (Ungár Ignácz, Elischer Károly), kereskedők és iparosok (Novelly Sándor, Laszgallner Ágoston, Haydu Dániel, Fröhlich Károly), azaz régi és új polgárok, katolikusok (köztük Perger János, a kassai egyházmegye püspöke), evangélikusok és izraeliták, a Nagy Kaszinó és a Polgári Társaskör tagjai egyaránt csatlakoztak. A Deák-kör tehát a legkülönfélébb társadalmi helyzetű egyéneket vonzotta (igaz, a személyes kapcsolatuk minden bizonnyal valamennyi egyesület között a legfelületesebb), egy jól körülhatárolható csoportját azonban a rokoni szálakkal összekötött evangélikus, egykori patrícius polgárság alkotta. 23 S talán az sem véletlen, 21 Kassai Kalauz. Czim-Naptár alapján. 22 Ebben kaptak helyet az egyesülethez csatlakozó városi tisztviselők. 23 Benczúr Vilmos, Loósz József, Haydu Dániel, Fiedler Gyula, Laszgallner Ágoston, Zahr Rezső. A rokoni (és üzleti) kapcsolatokat több generációra terjedően Kerekes György mutatta ki ban megjelent kötetében. A kereskedelmi iskola tanára a leszármazottakat személyesen ismerte, de levéltári adatokat vagy a Laszgallnerek nemzetségkönyvét is felhasználta, és szemmel láthatóan emléket kívánt állítani a régi kassai polgárságnak. MOL K cs. 4876/1869, Kerekes 1913:

328 hogy a társulat elnökének a hozzájuk tartozó Haydu Dániel szappanost választották meg. III. Közművelődési és önképző egyletek Lekly Gyula a kassai egyleteket lajstromozó írásában a második kategóriába a közművelődési, az irodalommal, a művészetekkel és a tudománnyal foglalkozó, továbbá az önképző egyesületeket sorolta. Kövessük továbbra is az ő felosztását, arra keresve a választ, hogy a különböző társaságok miféle műveltségeszményt képviseltek, s ehhez milyen szervezeti kultúrát (ide értve az államhoz, az egyházakhoz vagy a városhoz fűződő kapcsolatukat) honosítottak meg. A történeti szakirodalom a dalegyesületeket tipikus polgári szerveződésként tartja számon, melyek a városok kulturális életében, a valóban aktív kisközösségek szerveződésében és az egyének szabadidejének eltöltésében is meghatározó szerepűek. 24 Kassán a reformkori előzmények után, 1867-ben a város kebelében alakult meg az Első Magyar Dalegylet, mely 1873-as alapszabálya szerint a dalt és a zenét társulva mulatni és mulattatni, sociális téren a legtágabb körű társulási viszonyt megállapítani és a zenét terjesztve az ének fejlődését előmozdítani akarta. Nem tudjuk, a hangsúlyozott városi kötődés pontosan mit jelent (anyagi támogatást, a szervezésben való részvételt), mindenesetre a presztízsét növelte a többi egyesület között, valamint Kassát, mint közösséget reprezentálta nemcsak a helyi rendezvényeken, hanem az országban sokfelé tartott, nagy nyilvánosságot kapó dalversenyeken is. Ezáltal a dalegylet a kulturális marketing eszközévé válhatott, s tagjai településhez kötődő identitását erősítette. 25 Másfajta műveltségeszme és identitáspolitika hívta életre 1881-ben a Kassai Nemzeti Kört, mely a műveltség, a közhasznú elmélkedés és eszmecsere előmozdítását tekinti céljának, ezért tudományos és szépirodalmi felolvasásokat, valamint ének, szavalati és zeneelőadásokat tart. Volt azonban ennél konkrétabb szándéka is, amit Giczey Gyula törvényszéki bíró, az alakuló intéző bizottság elnöke fogalmazott meg: a helyi viszonyokra tekintettel szükséges egy olyan egyesület létesítése, mely városunk különböző ajkú lakosai között a magyar nemzeti nyelv társadalmi terjesztését és művelést egyik fő céljának tartja. Ami az 1880-as évek eleji kassai közéletben nem volt egészen konfliktus nélküli erre szintén Giczey szavai utalnak: az egylet keletkezésének indokai felől valótlan híreket terjesztő ellenérdek rosszakaratú működésével kell szembenézniük Pl. Kruppa 1992: ben a pesti első országos dalünnepen a harmadik helyen végetek, 1873-ban a nagyváradi dalosversenyen szerepeltek. Ebben az időszakban a tisztikarában és a választmányában városi hivatalnokok (Éder Gyula, Éder Elek, Schürger József), tovább kereskedők és iparosok (Legányi Samu, Toperczer Lajos, Kompóthy János, Hauser Károly) voltak. MOL K cs. 8987/1874, Schalkház 1944: Az egyesület elnöke, dr. Lúcz Ignácz 1835-ben Szatmáron született. Teológiát tanult, majd 328

329 A Nemzeti Kör tevékenységéről kevés információnk van, az egyik tudományos felolvasást azonban, amit 1885-ben Lekly Gyula tartott, fontosságára tekintettel nyomtatásban is megjelentettek. Ebből néhány gondolatot idézek, ami az egyesület szellemi miliőjéről tájékoztat. Kassa iparos ifjúsága legnagyobb részt tót ajkú, sokszor a legmagyarabb hangzású név mellett is. A köznép teljesen tót Vezérszerepet kell vállalnia [a városnak] a nagy nemzeti mozgalmakban, ki kell bontania azt a dicső zászlót, mely alatt a múltban Kassa hazafisága annyi áldozatot hozott a nemzetiségnek. Vissza kell idézni azt az időt, melyben Felső-Magyarország együtt operált Erdéllyel A mi tarka ethnographiai térképünk megváltoztatása közös célunk kell hogy legyen. Baj van mindenütt, s az Alföld kivételével sehol sem teljesen biztos és szilárd a talaj a magyar állameszme és a magyar faj alatt. Észak-Magyarországon a szlavizmus, Erdélyben a dákorománizmus, Dél-Magyarországon az omladina örökségeképpen a dákoromán üzelmek. Mindenütt veszély Kassa Felső-Magyarországnak nemcsak stratégiai, kereskedelmi, de magyar nemzetiségi szempontból is erős metropolisa kell hogy legyen. Ez nem csupán az iskolák ügye, ez mindnyájunk érdeke. Polgárságunk jelentékeny része nem az intelligenziát értem német, köznépünk tót. 27 Lekly Gyula a kassai egyesületi élet egyik legaktívabb résztvevője volt, ezért az ő életútjának is érdemes néhány mozzanatát bemutatni, ami személyes motivációiról, közéleti szerepfelfogásáról is elárulhat valamit ban a Szolnok-Dobóka megyei Désen született, apja földbirtokos és vármegyei hivatalnok. A fiú a középiskolát Debrecenben kezdte, majd Nagyváradon a Szent József intézetben folytatta (itt önképzőkört alapít, melynek az elnöke), és a premontrei főgimnáziumban fejezte be. Ezután a pesti egyetem bölcsészeti fakultásának a hallgatója, s csak 1876-ban telepszik Kassára, ahol a magyar kir. gépészeti közép-, később felső-ipariskola tanára lesz. Társadalmi aktivitása valóban imponáló: hosszabb-rövidebb ideig a Kereskedelmi Ifjak Társulatának az elnöke, az Első Magyar Dalegylet és a Női Dalos Egyesület igazgató alelnöke, illetve igazgatója, a Tornázó és Vívó Egyesület titkára, iskolájában önképzőkört és önsegélyező egyletet alapít. De 1885-ben a Nagy Kaszinó igazgatójának, utóbb a Kazinczy Társaság alelnökének is megválasztják. Ezenkívül politikai, valamint szépirodalmi és történelmi cikkei jelentek meg a különböző kassai és országos lapokban, 1898-ban átveszi a több évtizede megjelenő német nyelvű Pannónia szerkesztését, amit magyar folyóirattá alakít, és ő szerkesztette az 1848/49-es szabadságharc kassai emlékalbumát is. 28 bölcseleti doktori címet szerez, az 1860-as, 70-es években az ungvári és a szatmári gimnáziumban tanít ban telepszik Kassára, és nyugdíjazásáig a főreáliskola tanára. MOL K cs /1888, Szinnyei Lekly Szinnyei

330 Ezt az aktív társadalmi szerepvállalást Lekly szocializációja alapozta meg (már diákkorában önképzőkört szervez), ám minden bizonnyal közrejátszott ebben a városba telepedő ambiciózus fiatalember a helyi középosztályi elitbe integrálódásának, társadalmi és személyes kapcsolatok kiépítésének (az idegen származás kompenzálásának) szándéka is. Ez a legrégebbi társasegyletben, a nagy kaszinóban betöltött tisztsége alapján úgy tűnik könnyen megvalósulhatott, majd szépirodalmi és tudományos munkáival szerzett országos ismertsége további egyesületek (pl. a Kazinczy Társaság) exkluzív pozíciójához nyitott utat. Nem feledkezhetünk meg a Nemzeti Körben tartott beszédéről sem, ami a kassai etnikai és nyelvi miliő észlelésének változását is szemlélteti. A helyi német polgárcsaládból származó régész és művészettörténész, Henszlmann Imre négy évtizeddel korábban, 1846-ban megjelent cikkében a nemzetiségnek nem tulajdonít túl nagy jelentőséget, bár a polgárokat németnek, a nemességet magyarnak tekinti (a szlovákok jelenlétét figyelmen kívül hagyja). 29 Nem így Lekly Gyula, aki beszédében a 19. század végi nacionalizmus szinte teljes eszmei és retorikai fegyvertárát felvonultatja. A rendi választóvonalak érveléséből eltűntek, az etnikai különbségeket azonban világosan észleli, a magyar hangzású név és a (jól-rosszul) beszélt nyelv sem téveszti meg diákjai vagy bárki más nemzetiségének azonosításában, amihez társadalmi karaktert kapcsol. A polgárság jelentékeny részét (Henszlmannhoz hasonlóan) németként azonosítja, amitől a tót köznépet és (árnyaltabban) a magyar intelligenziát is megkülönbözteti. 30 Hivatásának pedig az etnikai sokszínűség felszámolását, az állameszmével összhangban a kassai és a megyei magyarság megerősítését tartja, melynek egyik eszköze beszédében erre is kitér irodalmi egyletek, kultúr- és iskolaegyesületek alapítása. Társadalmi és közéleti aktivitásában tehát bizonyosan ez a motívum is szerepet játszott, s műveltségeszményében Kassa a nemzeti történelmi hagyományok részeként, a magyarságot védő metropolisként van jelen. Visszatérve a Kassai Nemzeti Kör alapításához, azt a nemzeti identitás erősítése és a város idegen ajkú lakosainak magyarosítása ösztönözte, a művelődést, a kultúra terjesztését is ennek a célnak rendelte alá. Létrejöttében tehát az állameszme és a politikai hatalom szándékai játszottak közre, ami 29 A polgárok jobbára németek, s az előbbi nemzedék kevésé szít a magyar szellemhez, melly csak a gyermekeinél kezd fogamzani. A magyarságot itt, mint mindenütt, általában a közép nemesség teszi, állandó lakást azonban aránylag csak kevesen tartanak közülük a városban, mert a Kassán lakástól elidegenítheti őket a fő nemesség kizáró osztályszelleme. Idézi Czoch 2009: A korabeli percepciók után, a kassai polgárság emlékezetét megteremtő Márait idézeim, akinél a nyelvhasználat a társaséletet szabályozó kulturális értékrend részeként jelenik meg (megkülönböztetve a kommunikáció szlovák és kiműveltebb német változatát). A cselédek valamilyen különös, felemás tót-magyar keveréket beszéltek, a helybeli úri társaság társalgási nyelve hivatalosan a magyar volt, de otthon, a családban még a bevándorolt magyarok is inkább cipszer tájszólású németet beszéltek. Mindebben kevés volt a szándék. A város hangulata magyar volt, de papucsban, ingujjban, vacsora után az urak is németre fordították a szót. Márai 2008:

331 a további történetét is meghatározta: néhány évi működés után, 1886-ban átadta a helyét a magyarosítás programját az egész megyére kiterjesztő és a népműveléssel összekapcsoló, ezért nagyobb szervezettséget igénylő Abaúj- Tornavármegyei és Kassai Közművelődési Egyesületnek. 31 A nép nevelése elsősorban a tanítókra hárult, akik 1885-ben alapították meg a Kassa vidéki Római Katolikus Néptanítók Egyesületét. Alapszabálya szerint a római katolikus vallás szellemében egyesíti az egyházi és a világi néptanítókat, javítja társadalmi és anyagi állásukat, az egyházi hatóság által kitűzött tételek megvitatásával segíti önképzésüket, valamint betegség és halálozás esetén támogatja őket vagy a családtagjaikat. Az egyesület három esperesi kerületből (kassai, sacai és szepsi), azok körökből állnak, melyek évente gyűlést tartanak (a tagok ezeken kötelesek megjelenni), ahol a népnevelés ügyében kiadott rendeleteket olvassák fel. Amennyiben a választmány előzetesen engedélyezte, a tanítók nevelési és tanügyi tételekről előadást tarthatnak, amit vita követ. Az egyesület a kassai püspök joghatósága alatt állt, elnökének Hámorszki Mihály felsőtőkési lelkészt választották meg. 32 Tanítóegylet Kassán már az 1870-es években alakult, ez a szervezet a katolikus népnevelés aktivizálódását és az előzőektől eltérő egyesületi kultúra megjelenését jelzi. Struktúrája az egyházi hierarchiát követi, a tagságot ezáltal esperesi kerületenként elszigeteli. A képzés és a segélyezés centralizált, az egyházi hatóságok által irányított, illetve felügyelt, és a tanítók ellenőrzésével kapcsolódott össze. (A tagdíjakat az esperesekhez továbbították, akik a segélyezésről döntöttek.) S bár arról nincsenek adataink, hogy az egyháznak miféle eszközei voltak a belépés ösztönzésére, és ezzel milyen hatékonysággal élt, az egyesület a felekezeti elkülönülés fenntartásához és a katolikus hivatásrendiség erősítéséhez egyaránt hozzájárulhatott. Az önképző egyletek száma az abszolutizmus évtizede után, az 1860-as évek közepétől gyarapodott, ezeket részben tanintézetek diákjai, részben az iparban alkalmazott segédek és tanoncok alakították. A királyi jogakadémián ban két társulat is létrejött. Először az olvasókör, mely tagjai jog- és államtudományi ismereteinek fejlesztését, valamint műveltségük és erkölcsi hitelük emelését tűzte célul. Önálló könyvtárat rendezett be, felolvasásokat, vitákat és más: ész és kedélyképző összejöveteleket tartott, ezenkívül évkönyvet is megjelentetett. Elnökének, aki minden bizonnyal a legaktívabb volt a szervezésben, a felvidéki német családból származó Brósz Lászlót választották meg. Egy évvel később alakult meg a jogakadémiai dalkör, mely az önképzést a diákság művészi érzékének ébresztésével és fejlesztésével kiegészítve, a műzene terén kívánta biztosítani. 33 Az olvasókörnek a szakmai szocializációban, a hivatás- és csoporttudat erősítésében lehetett szerepe, ezáltal a professzionalizációhoz járult hozzá. Emellett, miként a dalkört is, 31 Lekly 1896: MOL K cs / MOL K cs /1877, 683. cs /

332 a műveltség és az ettől elválaszthatatlan folytonos önképzés (Bildung) igénye hozta létre, és segítette ennek belső értékké válását, ami a későbbi egyesületi és közösségi-kulturális aktivitáshoz vezethetett. 34 Milyen műveltségeszményt, illetve egyéni és kollektív társadalmi stratégiákat feltételezhetünk az ipari munkások egyletalapításai mögött? Az ben alakult Kassai Iparos Ifjúság Önképző és Segélyegylete a segélyezés mellett, amire csak az évente megmaradó tagdíjak kamatait szánta, nagyobb hangsúlyt fordított a szellemi művelődésre és társalkodásra, valamint az osztálykörébe tartozó tudományok és hasznos intézmények fejlesztésére, de lehetővé tette a tisztes mulatságokat is, mindennemű nyerészkedő játék kizárásával. Az egy évvel későbbi közgyűlés pedig arról határoz, hogy egy tekintélyes és józan eszű, a polgári karból származó tiszteletbeli elnököt választanak, aki az egyletnek tekintélyt szerez, és más egyesületekkel kapcsolatot teremt. 35 Az alapszabályok vizsgálata ezúttal megtévesztő lehet, mivel azok az esetleges politikai szándékokat, a hatósági retorziót vagy tiltást elkerülendő, nem tartalmazták. 36 Mégis úgy vélem, ez a szervezet a társasági egylet karakterét mutatta, és az önképzés a szociabilitás polgári mintáinak meghonosításához, valamint a szakképzett iparosok utánpótlásához járult hozzá. A következő évtizedekben az érdekvédelem került előtérbe az egyesületek tevékenységében, ami a szakmai specializációval járt együtt ban alakult meg a Kassai Asztalossegédek és egyéb Famunkások Szakegylete, mely részben a képzésre koncentrált (szakelőadásokat, szakrajz-gyakorlatokat és nyelvoktatási tanfolyamokat szervezett, versenymunkák készítését szorgalmazta), részben a tagok számára munkaközvetítést, útisegélyeket, a munkanélküliek 8 heti támogatását, valamint a munkaviszonyból eredő peres ügyekben jogi segítséget biztosított. 37 Ez az egyesület tehát az asztalosiparban dolgozók szakmai azonosságtudatának erősítése mellett, a kötelező munkásbiztosítás bevezetése utáni időszakban, az állam által elhanyagolt munkajog terén kívánt segítséget adni, ezáltal a tagság és általában az adott foglalkozást űzők munkavállalóként való emancipálódását mozdította elő. 34 Brósz László, akiből vagyonos ügyvéd lett, részt vesz a Kassai Irodalmi Társaság (a Kazinczykör elődjének) alapításában, emellett a kassai színügyi választmány, a Királyi Magyar Természettudományi Társulat és az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület tagja, de az evangélikus egyházközség elnöki tisztségét is betöltötte. Kassai Kalauz. Czim-Naptár alapján, Keller , Brósz Lászlóról és családjáról, valamint a Kazinczy-kör társadalmi összetételéről a századfordulón részletesen Koudela MOL K cs. 2078/ A belügyminiszter 1877-ben a Kassai Munkások Önképző Egyletét, mely szintén az iparossegédek szabadidejének kulturált eltöltését, valamint a magyar nyelv művelését és gyökeresítését tűzte célul, arra utasította, hogy alapszabályát a következőkkel egészítse ki: az egyesület social-demokratikus kérdésekkel nem foglalkozik. MOL K cs /1877, Gyáni 2002: MOL K cs. 8100/

333 A katolikus egyház társadalmi aktivitása nemcsak a tanítók, hanem az iparossegédek szervezésében is tetten érhető. Kassa város ékszerében rég hiányzott a gyöngy, csokrában e virág így kommentálta az egyik alapító ben a Katolikus Legényegylet megalapítását, mely alapszabálya szerint a tagok képzését a vallási és a polgári érzület felgerjesztésével kapcsolja össze. A korábban látott önképző egyletektől eltérő eszközökkel. A felolvasásokon kívül ugyanis, az egyesületi tanítók tartottak a legkülönfélébb tárgyakban előadásokat és gyakorlatokat (vallás- és erkölcstan, hazai történelem, földrajz és természettudományok, polgári ügyiratok szerkesztése és könyvvitel, rajz, torna és ének), az oktatás, a résztvevők igényeihez alkalmazkodva, magyarul, németül és szlovákul zajlott. A politizálást és a civódó viselkedést viszont az egyesület törvényei tiltották, mint ahogy a szervezete és irányítása is a római katolikus hitélet követelményeinek betartását, a tanoncok életmódjának szabályozását és ellenőrzését célozta. Fővédnöke a kassai megyés püspök, az igazgatóságba, mely a tagok közötti vitás ügyekben elsőfokú bíróságként járt el, tanárt, lelkészt és iparosokat választottak. 38 A dékánok az egylet belső rendjéért felelősek, akik szeretettel és szelídséggel figyelmeztetik tagtársaikat kötelességeik teljesítésére, ugyanakkor az ifjabbaknak is előírták, hogy a tudomásukra jutott erkölcsi vétségeket az elöljáróknak jelentsék. 39 A katolikus legényegylet, mely 50 fős tanoncotthont tartott fenn, az Adolf Kolping-féle mozgalom kassai meghonosodását jelzi. Annak a centralizált nevelési programét, mely a munkára, a családéletre és ezzel összefüggésben a vidékről a városokba telepedők és az iparban elhelyezkedők társadalmi integrációjára keresett katolikus válaszokat. Az egylet, ahogyan valamennyi Kolping-egyesület, világosan megfogalmazott erkölcsi normákat és magatartásformákat állított tagsága elé: a szorgalmat, a takarékosságot, a kötelességtudatot, a kölcsönös szeretetet és a keresztényi alázatosságot, ami egyfelől a munkaviszonyt jellemzi, és a segédet a munkaadó családfői hatalma alá rendeli (ez azt is jelenti, hogy az iparosmester az alkalmazottról, mint családtagjáról gondoskodik). 40 Másfelől egyértelmű szocializációs és mobilitási pályát kínál: a családéletre és az önálló iparoslétre készíti fel az ifjakat, ami az erkölcsi veszélyeket rejtő gyári munkával szemben, a régi és becsületes iparososztály 41 folytonosságát biztosítja. IV. Összegzés A dualizmus kori kassai egyesületek közül néhányat mutattunk be, 38 Klekner Alajost, Katinszky Geyzát, Sztudinka Gyulát, Buliczka Edét. 39 MOL K cs / A Kolping-egyesületek egyik hazai meghonosítójának szavaival: Kívánja a katolikus legényegylet, sőt kéri a mestereket, hogy szeretetük családias melegségében részesítsék a szülői háztól elszakadt ifjakat, kik társul szegődtek hozzájuk a munkában, s nekik és családjuknak kenyeret keresni, és tisztességes ellátást biztosítani segítenek. Ruschek 1887: Szintén Ruschek Antal szavai. 333

334 legtöbbször csupán az alapszabályokat és egy-egy tagnévsort használtunk fel, ezért összegzésünk hipotézisszerű lehet, a téma további kutatást igényel. A társasegyletek társadalmi összetételére koncentráltunk. A Társalgási Egylet (a Nagy Kaszinó) a vagyonos kereskedőket és iparosokat, valamint a városi tisztviselőket már 1848 előtt befogadta, ez társadalmi presztízsük kifejezésének új formája lehet, eszerint is differenciálva a reformkori (és 1850-es évekbeli) polgárságot. 42 A következő évtizedekben a kaszinó a középosztályi elit exkluzív egyesületévé vált, ahogy az egyik elöljárója megfogalmazta, városunk társadalmának központja, mégsem lehetünk biztosak abban, hogy a település különböző műveltségi csoportjai közötti kulturális, illetve tudati különbségeket a közös tagság feloldotta volna. Elég csak az 1870-es években betelepedő Lekly Gyulára utalni, aki nemzetiségi alapon disztingvál a polgárság és az intelligencia között. A Polgári Társaskört alapító iparos és kereskedő kispolgárok a társasélet középosztályi mintáit követték, és a polgári értékrendet akarták szilárdítani, a műveltségben, a szakavatottságban és a hazafiságban megjelölve annak fontosabb összetevőit. Az ajánlási rendszer szintén a Társalgási Egylet gyakorlatát adaptálta, és voltak közös tagjaik is, igaz, aktívabb szerepet a Társaskörben az igazgatónak választott egy-egy tanító vagy városi aljegyző töltött be. A vármegyei tisztviselőket és a földbirtokosokat a Nagy Kaszinó exkluzivitása és városi egyesületté alakulása feltehetően nem elégítette ki, ők a Kassai Kaszinóhoz csatlakoztak. A zsidó társaskör megalakulása, valamint az izraeliták részvétele a Társalgási Egyletben pedig arra utal, hogy a társadalmi beilleszkedés egyéni stratégiái, a középosztályi egyesületi forma adaptálása, valamint a felekezeti kötődések egymás mellett és nem egymást kizárva voltak jelen. A reformkori polgárok és leszármazottaik egyesületi részvétele a társadalmi státuszuk változására utalhat. A vállalkozók előfutárai, a vagyonos kereskedők (és a feleségek) több egylet tagjai között megtalálhatók. Az említett Deák-körön kívül, Moll József 1868-ban a Torna Egylet alelnöke, az 1873-ban alakult Fröbel Egylet választmányában Záhr Rezsőné, Novelly Sándorné, Spielmann Károlyné, továbbá Laszgallner Ágoston lányai, Benczúr Geyzáné és Aranyossy Lászlóné kapott helyet, 43 a Korcsolyázó Egylet alakuló közgyűlésén 1874-ben Záhr Rezső, Novelly Sándor, Fiedler Gyula, Szakmáry Károly és Laszgallner Berti vett részt. A tőkés korszak vállalkozóit nemcsak befogadó, hanem egyre nagyobb befolyásra juttató kereskedelmi grémium által kezdeményezett Kereskedő Kaszinóban Szakmáry Károly és Spielmann Károly töltött be vezető tisztségeket. 44 Ezek a családok a középosztályi elit részévé váltak, egyesületi tagságuk talán éppen ezt a folyamatot, új társadalmi 42 Ugyanez a tendencia jellemző a pesti Nemzeti Casinoban is. Tóth 2005: Benczúr Kassa főügyésze és az evangélikus egyház felügyelője, Aranyossy ügyvéd, a helyi takarékpénztár elnöke. Kerekes 1913: MOL K cs. 2217/1868, 240. cs /1873, 329. cs /1874, Kerekes 1913:

335 kapcsolatok kiépítését, (modern) polgári azonosságtudatuk erősítését (pl. jótékonykodás, a polgári életforma szilárdítása) segítette. 45 A nevek vizsgálata azonban még valamire felhívja a figyelmet. Egymással rokonságban álló famíliákról van szó, azaz a hagyományos társadalmi kötelékek továbbélése sem zárható ki az egyesületeket létrehozó sokféle egyéni és kollektív szándékok közül. A következő fejezetben a műveltség és az (ön)képzés eszmetörténeti kontextusait vizsgáltuk, és azt, ez milyen egyesületi miliőkben jutott kifejezésre. A dalárdákban, ahogy a Vormärz német mintáiból ismerjük, a liberális, a demokratikus és a nemzeti eszme együtt volt jelen 46 ; arról viszont kevesebb információnk van, miként fest ez az 1867-ben többségében német polgárok részvételével alakult kassai dalegylet esetében. A nevében a magyar jelzőt viseli, az alapszabálya is magyar nyelvű, mely a tagfelvétel és a társulás demokratizmusára koncentrál ben a Beethoven-centenáriumot ünneplik, néhány évvel később Nagyváradon Liszt c-moll vokalmiséjét adják elő, és a mestert Kassára invitálják. Úgy tűnik tehát, hogy a dalegyletben a németes műveltség, a lokális kötődés és a patriotizmus egyaránt önkifejezést találhatott. 47 Ám idővel az efféle pluralizmust nélkülöző, harcos nacionalizmus is közösségszervező tényezővé vált. Voltak egyletek, pl. a kereskedő ifjaké, az asztalossegédeké vagy a Kereskedő Kaszinó, melyek tagjai magyarul tudásának fejlesztését (a nyelv gyökeresítését ) is célul tűzték, ez a kommunikációt, a társadalmi kapcsolataik bővítését szolgálta. A Nemzeti Kör és utódja, az Abaúj-Tornavármegyei és Kassai Közművelődési Egyesület azonban a magyarosítás (vagy a visszamagyarosítás, azaz az etnikai folytonosság helyreállításának) radikalizálódó politikai programját követte, 48 melynek retorikájában Kassa a nemzeti múlt hagyományainak őrzőjeként jelenik meg. 45 A modern polgárság előfutárairól Bácskai 2006: 29 35, a rendi keretek közötti polgárosodásról az általunk vizsgált városban Czoch 2009b: A reformkori kassai polgárság különböző csoportjainak, illetve egy-egy család történetének nyomon követése a 19. század második felében önálló kutatást igényel. Kerekes György az es évek elején nosztalgiával, az egykori polgárságot idealizálva vonja meg a mérleget, amiben talán a modern polgárokkal szembeni idegenkedése is benne rejlik. A magyar polgár-famíliák nyomtalanul eltűnnek. A évvel ezelőtt élt gazdag családokról hiába kérdezősködünk. A nagyapa hatalmas, híres, tekintélyes patrícius volt, de hol az unoka?... A régebbi kassai kereskedő családokból mindössze a Laszgallner, Bászel, Spielmann, Fiedler, Szakmáry, Novelly, Cettó, Wandracsek család ivadékait találjuk Kassán, s ezeket is kis mértékben kereskedő pályán. Ez a gyakorlati magyarázata annak, hogy nekünk tősgyökeres polgárságunk nincs, hogy nálunk a polgári öntudat hiányzik, hogy ami polgárságunk van, az nem szilárd, mert nincs a múltban erős gyökere. Kerekes 1913: Papházi 1997: Kaschauer Zeitung (Kassa-Eperjesi Értesítő) , a hasonló szellemiségű pozsonyi dalárdáról és a német egyesületekről Mannova 2002: Lekly Gyula úgy fogalmaz, hogy az egyesületet a város szomszédságában lakó, teljesen magyar nevű, de időközben egészen eltótosodott lakók visszamagyarosításának érdeke teszi szükségessé. Lekly 1896:

336 A műveltség elsajátítási módja ugyancsak differenciálta a kassai egyesületeket. A jogakadémián alakult önképzőkör és dalkör tagjai a képzettséget és a műveltséget (melynek része a zenei-esztétikai tudás) belső igényként, az autonóm társasélet keretében szerezték meg. A Katolikus Legényegyletben viszont tekintélyes elöljárók a keresztény valláserkölcs szellemében nevelik a tanoncokat, ami az életforma szabályozását is magában foglalja; a katolikus néptanítók egyletében az önképzést, valamint a népnevelést ugyancsak az egyházi hatóságok felügyelik. 49 Ezek a változások nem hagyták érintetlenül az egyesületek szervezetét sem. A jogakadémiai diákok maguk alakítják ki az együttműködés szabályait, az egyén határozza meg a közösséget. A katolikus egyletek ezzel szemben a szociabilitás újkonzervatív eszmeiségét valósítják meg: a társas viszony bürokratizált szabályai válnak elsődlegessé, az individuum szabad cselekvését, pl. a politizálás lehetőségét a Katolikus Legényegyletben nem az állam, hanem az egyesület törvényei korlátozzák. 50 Irodalom Bácskai Vera A régi polgárságról. In: Kövér György (szerk.): Zsombékok. Középosztályok és iskoláztatás Magyarországon a 19. század elejétől a 20. század közepéig. Századvég, Budapest Czoch Gábor A nemzetiségi megoszlás kérdései és társadalmi dimenziói Kassán az 1850/51-es összeírás alapján. In: uő: A városok szíverek. Tanulmányok Kassáról és a reformkori városokról. Kalligram, Pozsony Czoch Gábor 2009b. A polgárság és a polgárjog változásai Kassán a 19. század első felében. In: uő: A városok szíverek. Tanulmányok Kassáról és a reformkori városokról. Kalligram, Pozsony Gyáni Gábor Elkülönülés és egyesülés. Szegregáció és egyesületek a dualizmus kori Vásárhelyen. In: Mikó Zsuzsa (szerk.): Rendi társadalom polgári társadalom 4. Csokonai, Debrecen Gyáni Gábor Civil társadalom kontra liberális állam a XIX. század végén. In: uő: Történészdiskurzusok. L Harmattan, Budapest Keller Márkus A tanárok helye. A középiskolai tanárság professzionalizációja a 19. század második felében, magyar-porosz összehasonlításban. L Harmattan, Budapest. Kerekes György A kassai kereskedők életéből harmadfélszázad Országos Ipartestület, Budapest. Koudela Pál A kassai polgárság 1918 előtt és után. (PhD-értekezés, kézirat.) 49 A katolikus egyház társadalmi aktivitását mutatja az 1893-ban megalakult Katolikus Olvasókör is. MOL K cs / Szabó 2003:

337 Kövér György Kisvárosi elit társaságok. Hajdúböszörmény a két világháború között. In: Mikó Zsuzsa (szerk.): Rendi társadalom polgári társadalom 4. Csokonai, Debrecen Köves Károly A 400 éves Lőcsei-ház és a 63 éves Kassai Polgári Társaskör. Athenaeum, Kosice. Kruppa, Erika Das Vereinswesen der Prager Vorstadt Smichow, Oldenbourg, München. Lekly Gyula A közművelődési egyesületek és Kassa. Kassai Nemzeti Kör, Kassa. Lekly Gyula Kassa társadalma. In: Borovszky Samu Sziklay János (szerk.): Magyarország vármegyéi és városai. Abaúj Torna vármegye és Kassa. Apolló, Budapest Máday Izidor Az országos állatvédő egyesület huszonötévi működése és az állatvédelmi törekvések Magyarországban. Grimm Gusztáv, Budapest. Mannova, Elena Die Pressburger Deutschen und ihre Vereine im 19. Jahrhundert. (Vornationale Identität im multiethnischen urbanen Raum). In: Kriegleder, Wynfrid Seidler, Andrea Tancer, Jozef (hrsg.): Deutsche Sprache und Kultur im Raum Pressburg. Ed. Lumiere, Bremen Márai Sándor Egy polgár vallomásai. Helikon, Budapest. Pajkossy Gábor 1993a. Egyesületek a reformkori Magyarországon. História, Pajkossy Gábor 1993b. Egyesületek Magyarországon és Erdélyben 1848 előtt. Korunk, Papházi Tibor Egyesületek, társadalom, egészségügy. Fejezetek az egyesületek szociológiájának köréből. Nonprofit Kutatócsoport, Budapest. Reisz László Egyletek a dualizmuskori Magyarországon. Statisztikai Szemle, Ruschek Antal A katolikus legényegylet magyar földön. Szent István Társulat, Budapest. Schalkház Lipót Dalos Kassa. A Kassai Zenekedvelők Koszorús Dalegyletének története Grafika, Kassa. Szabó Miklós Az újkonzervativizmus és a jobboldali radikalizmus története ( ). Új Mandátum, Budapest. Szinnyei József Magyar írók élete és munkái. I XIV. Hornyánszky, Budapest. Tóth Árpád Önszervező polgárok. A pesti egyesületek társadalomtörténete a reformkorban. L Harmattan, Budapest. 337

338 Kassa William Ritter, a szlovákiai városokat csodáló svájci utazó szemében Galmiche, Xavier Absztraktum Kassa a körülmények ellenére mindig összetartó város a nagy káosz közepén (1926). William Ritter svájci újságíró és ha úgy adódott, képzőművész is volt. Az első olyan francia nyelvű író volt, aki egész életében a közép-európai kultúrélet iránt érdeklődött. Különös hangsúlyt fektetett arra, hogy bemutassa Európa ezen részén fekvő régióinak a képét a 19. század végétől a II. világháború végéig, előtérbe helyezve a monarchia utódállamait. Az előadás elemzi egyik terjedelmes, ámbár sikertelen próbálkozását is, a Villes (városok) tanulmányt, melyet 1920-tól kezdett el írni. Ezt a ciklust ma inkább mint riportot értékelnénk, melyben az utazó szentimentális útjáról számol be Olaszország, Svájc, Franciaország és Közép-Európa számos városába, beleértve Kassát is. Kulcsszavak: Kassa. William Ritter. Villes városok. Útleírás. Cassovie: Kassa és a frankofón utazók Bár a frankofón utazók közép-európai utazásaikról tett írásos feljegyzéseit (útikalauzok, útleírások vagy monográfiák) részben feldolgozták, 1 máig is alapos elemzésre várnak. A századfordulón William Ritter ( ) sajátos hangulatú, ugyanakkor zavart keltő leírásai a legérdekesebbek, aki egyszemélyben mint svájci eredetű kritikus, újságíró, képzőművész, ugyanakkor mint fáradhatatlan levelező mutatkozik be. Tekinthető az első olyan frankofón szerzőnek is, aki egész életét a közép-európai kultúra rendszeres tanulmányozásának szentelte. Terjedelmes művének nagy része kéziratokban maradt, nagyon érdekes képet mutat a régióról a 19. század végétől a II. világháború végéig. Rittert 1890-től különösen érdeklik azoknak az államalakulatoknak a nemzetei, amelyek később, az I. világháború után, az Osztrák-Magyar Monarchia úgynevezett utódállamai lesznek. Betartva az időrendi sorrendet, ahogyan fokozatosan megismerkedett velük, érdeklődik Románia, Csehország, valamint Szlovákia iránt, amelyet lelke mélyén a legtöbbre értékel. Több oka is van annak, miért lett a fiatal William Ritterből Európa vándora. Egyes okok mintha kultúr-zarándokútra emlékeztetnének például Ritter első wagneri útja, amely 1886-ban Bayreuthba vezette. Máskor mintha kalandra vágyna, keletnek indul, maga mögött hagyva a román Svájc egyre szorongatóbb életterét (ahogy arról az Aegyptiacque 2 című első regényében ír), hogy az előtte megnyíló szabad térségek hatása alatt végre életre keljen érzékenysége az egzotikus jelenségek, a kihalás szélén álló vidéki civilizációk... és 1 Lásd Milena Lenderová, Dve storočia cestovaní alebo Čechy očami francúzskych návštevníkov [Két század utazásai avagy Csehország a frankofón utazók szemében] Vědecké listy 4 sz. - Pardubice-i Egyetem, C sorozat, Nyelvi és humanista tudományok tanszéke, 1998, o. 2 Párizs, Albert Savine,

339 a fiúk iránt. 3 Próbáljuk tárgyilagosan elemezni azt a kapcsolatot, amely fennáll az outsider helyzetet dekadens dandyként megélő és később ráadásul ezt a helyzetet meg is követelő Ritter és azon térségek között, amelyeket Ritter eredeti környezete jóformán nem befolyásol (Svájc, amelynek állampolgára; Franciaország és Németország, ahol műveltségét szerzi; Olaszország és ismét Németország, amelyeket szeret és csodál). William Ritter hajlamos magáévá tenni közvetítőinek és barátainak (románoknak, cseheknek és főként szlovákoknak) nacionalista jellegű megnyilvánulásait, és teret ad az őket befolyásoló antiszemita nézeteknek. Ez a legfőbb oka annak, hogy művét ma nem értékelik elegendő módon, és Rittert inkább tekintik a barátjait pártoló krónikásnak, mint független adatforrásnak. Az említettek ellenére, az utóbbi évtizedekben Ritter felkeltette több szakember érdeklődését is különböző területeken: a román Svájc kultúrtörténelmével foglalkozó tudósok érdeklődését 4 természetesen Mahlerral fenntartott kiemelt kapcsolatai miatt, 5 zenetörténészek, amatőr műtörténészek 6 és műépítészek érdeklődését mint a Le Corbusier 7 körül kialakult csoport tanítómestere; a szinesztézia szakembereinek érdeklődését, amelyet a század végén egymást kölcsönösen befolyásoló művészeti ágak közötti párbeszéd jellemez. 8 Kivétel nélkül minden kutató szembesítve érezte magát Ritter ideológiai ellentmondásosságával. A 20. század végén William Ritter neve az erősen nacionalista mozgalmak kiadványainak egyfajta azonosítási jele is lehetne. Ennek kétség kívül az az oka, hogy Rittert mint azon jó nyugatiak egyikét látták, aki saját naivitása miatt, vagy azért a jó érzésért, hogy az árral szemben úszik, a külföldön megértésre nem találó extrém neonacionalizmus ügyeinek kezesének kínálta fel magát. 9 3 Lásd Xavier Galmiche, William et les garçons [William és a fiúk], Plateforme William Ritter, 4 William Ritter au temps d une autre Europe [William Ritter Európa egy más korszakában], Nouvelle revue neuchâteloise (61 sz., 1999-tavasz), Ægyptiacque regény utónyomata (1891), könyvtárban, Écrivains neuchâtelois d hier et d aujourd hui [Neuchatel-i írók ma és tegnap], ugyanott (2000). 5 Claude Meylan, a William Ritter, chevalier de Gustav Mahler, Écrits, correspondance, documents [William Ritter, Gustav Mahler lovagja, cikkek, levelezés, dokumentumok] szerzője, Bern, New York, Peter Lang, Lásd Philippe Kaenel, William Ritter ( ). Un critique cosmopolite, böcklinien et antihodlérien, [William Ritter, kozmopolita, böckli és hodlerellenes kritikus] Revue suisse d'histoire, 1998, o.; Gérard Bourgarel, Grzegorz Tomczak és Augustin Pasquier, Jozef Mehoffer: de Cracovie à Fribourg, ce flamboyant Art Nouveau polonais [Krakkótól Fribourgig, lángoló lengyel art nouveau], Fribourg, Méandre, Levelezésüket Marie-Jeanne Dumont készítette elő kiadásra a Linteau kiadónál. 8 Laurence Brogniez dedikálja a Préraphaélitisme et Symbolisme. Peinture littéraire et image poétique Honoré Champion, Párizs, 2003, egy fejezetét William Ritternek William Ritter et le roman-peinture [William Ritter és a román festészet], o. 9 Lásd például Szláv tanulmányok tanszéke, William Ritter : Stanislav J. Kirschbaum, Slováci a Češi. Pokus o nový pohľad na ich politické dejiny [Szlovákok és Csehek. Új nézet a politikai történelmükre], előszó Georges-André Chevallaz, 1987; Renée Perréal és Joseph A. Mikuš, Slovensko, národ v srdci Európy [Szlovákiai, nemzet Európa szívében] előszó J.-M. Rydlo, L Âge 339

340 Nincs olyan ország, amely a büszke és fáradt lelkeknek nagyobb vigaszt és több megértést nyújtana, mint Szlovákia William Ritter a nagy közép-európai kaleidoszkóp szívében, először Bécsben, majd Münchenben telepedett le. Szlovákia akkor még a Magyar Királyság része csak később, Románia, Montenegró és Csehország után keltette fel érdeklődését. Eredetileg csak hallott róla, az évi prágai cseh-szláv etnográfiai kiállításnak köszönhetően, ahol Rittert először ihlették meg a csehoszlovakista elképzelések. A kiállítás a Szlovák leányka című regény történetének egyik színhelye, amelyet Ritter még Bécsben kezdett el írni ban Ritter barátja, Miroslav Rybák cseh festő vezetése alatt tesz nagy utazást Morvaországtól egész a Tátra hegységig. Az egzotikus és autentikus élményekre vágyó fiatal utazók számára maga az út hatalmas felfedezés. Jelentőségét legjobban Ritter feljegyzései és rajzai fejezik ki, amelyek kihangsúlyozzák a helyi népművészet gazdagságát. Nyilvánvaló Ritter intim elbűvöltsége Janko Cádertől, akivel először 1903 augusztusában talákozott a myjavai búzamezők kellős közepén, és aki hű társa maradt 1927-ig, idő előtti haláláig. A Janko Cáderrel való találkozás megtöbbszörözte Ritter lelkesedését a közös utazásokért és az ezeken az utakon tett felfedezésekért. Ez a kettős találkozás mid az érintetlen tájjal, mind egy hű baráttal erősen kihat Ritter művére. Jelei egyértelműen felfedezhetők Ritter mindkét regényében, a Szlovák leánykában, amelyet azonnal a Janko Cáderrel való találkozás után írt, és a Szlovák makacsságban, amely tükörképe annak, hogyan látja Ritter Myjava aktuális szociális és politikai helyzetét. 10 Elemezzük Ritter első regényét, amelyet 1903-ban adtak ki, és amely egy kis pásztorlányka életének rövid története. Anička egy Nová Ves nevezetű szlovák faluból származik, amelyet Bécsben németül Neudorfnak és magyarul Ujfalunak hívnak [sic]. 11 Bécsbe költözik, hogy az új bécsi kispolgárságot képviselő Wieland családnál szolgáljon. Nem lát reményt arra, hogy szomorú sorsán változtasson, amikor egy bécsi utcácska sarkán befordulva felkeltik figyelmét a prágai néprajzi kiállítás plakátján lévő tipikus alakok, köztük egy szlovák fiú, akibe beleszeret. Egyik fordulat követi a másikat (elszökik Bécsből, mint pincérlány dolgozik a prágai kiállítás szlovák pavilonjában, végül hazautazik), amikor végre rátalál álmai férfijának élő változatára, egy gyönyörű fiúra, akit tiszta véletlenségből Jankonak hívnak, és a regény végén éppen felbukkan a láthatáron. 12 Ritter a Szlovák leánykát egy nemzeti d'homme, Lausanne, L Entêtement slovaque [Szlovák makacsság], Bibliothèque de l Occident, Párizs, 1910; (cseh fordítás Petr Princ, Paličatost slovenská, Družstvo Moravsko Sleszké Revue, Moravská Ostrava, 1911). 11 Le Cycle de la nationalité. Fillette slovaque [Nemzetiségi regények. Szlovák leányka], Párizs, Mercure de France, 1903, a 19. oldalon maga W. Ritter húzta alá. 12 Au fond de la vallée du Waag, plus haut que Szolna [aujourd hui Žilina], près de Zwardon [Zwardoń, en Pologne], à l extrême frontière hongroise, vers la Galicie, [A vág völgyének 340

341 témájú triológia első regényeként írta. Az erkölcsi tanulság világos, egyaránt nemzetiségi és faji. Érezhető a csehek által támogatott szlovákok védelme az Osztrák-Magyar Birodalom összetett nemzetiségi mozaikjában domináns magyar nemzettel szemben, 13 mint az is, ahogy Ritter dicséri és jóváhagyja a zenéjében és énekeiben annyira érzékeny vidéki szlovák lélekre jellemző finom barbárság nyílt megnyilvánulásait. 14 Ha a századforuló Európájának specifikus összefüggéseiben megjelenő csehoszlovakizmust kibővítjük egy más szellemi dimenzióval, egy mítoszokkal körbevett Szlovákiát látunk, amely idillikus tájképeit mutatva, a legmegfelelőbb helynek a gyökerek kereséséhez. A regény jelmondata: Nincs olyan ország, amely a büszke és fáradt lelkeknek nagyobb vigaszt és több megértést nyújtana, mint Szlovákia. 15 Más Szlovákia: riportok Ritter nemcsak regényeket írt, hanem újságíróként is próbálta biztosítani megélhetését. Monográfiákban gyűjtötte össze utazásain szerzett tapasztalatait és érzéseit. Tanulmányaiból csak néhányat sikerült kiadnia, nagyrészt még az I. világháború előtt. 16 Éppen ezekben a szövegekben találunk két 1920 körül feljegyzett utalást Cassovie Kassára. Az első utalás egy cikksorozat hatodik folytatásában található, amely 1921-ben jelent meg a La Gazette de Lausanne 17 c. folyóiratban Csehszlovák feljegyzések címmel. Kevéssel a cikkek kiadása előtt Ritter még ellátogatott a nemrég megalakult Csehszlovákiába. Mivel közismert volt rokonszenve a cseh és a szlovák nemzet iránt, egyértelműen mint persona gratát fogadták. A másik utalást egy ki nem adott, Városok című ciklus egyik fejezete tartalmazta, amelyben Ritter részben újra felhasználta a már korábban publikált anyagokat. Mai szemmel nézve terjedelmes útleírást akart kiadni, amely sajnos az előkészítés stádiumában maradt. Olaszország, Svájc, Franciaország és Közép-Európa tíz különböző végén, Zsolna után, a lengyel Zwardoń mellet, Magyarország legszélső határain, Galícia felé ], 302 o. 13 Lásd Lenka Bydžovská, Wiliam Ritter, slavjanofil ze západu [William Ritter, egy szlávokat szerető ember nyugatról], Čechy a Evropa v kultuře 19. století, Praha, Nemzeti képtár, Prága / Ústav pro českou a světovou literaturu ČSAV, 1993,74-78 o.; Karolína Fábelová, Camille Mauclair a české moderní umění [Camille Mauclaire és a cseh modern művészet], Komunikace a izolace v české kultuře 19. století [Kommunikáció és izoláció a 19. századi cseh kultúrában], a 21. pilseni szimpózium antológiája, Prága, KLP, 2002, o. 14 Lásd Cécile Gauthier, William Ritter et l imaginaire de la slavité, [William Ritter és a képzeletbeli szlávság], Plateforme William Ritter, op cit. 15 nul pays n est plus que le slovaque propice et apaisant aux âmes altières et lasses, Fillette slovaque [Szlovák leányka], op. cit., 12 o. 16 Etudes d'art étranger [Külföldi művészetek tanulmányai, Párizs], Société du Mercure de France, 1906; Smetana, Paris, Félix Alcan, 1907 (újrakiadva az Editions d aujourd'hui, Les Introuvables, 1978); La Passion de l'art en Moravie notes de voyage (été 1908) [A művészetek közkedveltsége Morvaországban, utazásokon tett feljegyzések (1908 nyara)], Extrait de la Bibliothèque universelle a Revue suisse, Lausanne, A szlovák városok közül a riport sorban említi Pozsonyt ( , , ), Zemplényt [sic] Uzsgorodot ( ); Bystrice-Rožnov ( , ). 341

342 városába tett szentimentális látogatás lett volna a tapasztalt utazó leírásának tárgya. Ritter az egyes városokat saját szubjektív kritériumai alapján választotta ki, figyelembe véve ezek jelentőségét és egyéni báját, ugyancsak saját megítélése alapján. 18 Útleírásában az egykori Magyar Királyság több városát is be akarta mutatni Esztergomot, Kassát, Nyitrát és Lőcsét, amelyeket kizárólag csak francia nevükön említett, mint például Cassovie, Strigonie. Mivel következetes akart maradni, olyan neologizmusokhoz is fordult, mint Lévocie, amikor Lőcséről írt! ban Ritter a Cassovie című fejezeten dolgozik, amelyet az és évi szlovákiai utazásain tett feljegyzésekre alapoz. A leírás a város történelmi központjából indul ki, gyakorlatilag a város korabeli helyrajza. Az általános bemutatás után Ritter mint egy útikalauz felsorolja a város nevezetességeit (székesegyház, városháza, stb.), és megemlíti a város történelméhez kapcsolódó fontosabb dátumokat is. Cassovie Kassa elsősorban a székesegyház, amelyet még a Magyar Királyság idején, Ferenc József uralkodása alatt újítottak fel. Zománccal bevont tetőcserepei, kőbe vésett vagy egészében hozzáépített tornyai, a város minden sarkából láthatók. A Dóm a város alsó részét szegélyezi és a főutca közepén mintha kettéválasztaná a fősor két oldalát. A Magyar Királyság történelmében elsőrangú szerepet játszó katedrális a Hernád folyó ágai között kialakult szigeten, primitív módon elszigetelve áll. Mint a prágai katedrális, ez is Villard de Honnacourt műve 20 (A prágai katedrálissal való összehasonlítás azonban téves információkon alapult a katedrális eredeti terve Mathieu d Arras és nem Villard de Honnacourt műve. Mindenesetre ez a megjegyzés is azon szimptomatikus megjegyzések egyike, ahol Ritter kifejezi meggyőződését a két város hasonlóságáról. Mint az a későbbiekből is kiderül, Ritter szerint Cassovie (Kassa) történelme és lakosságának etnikai összetétele Prágáéhoz hasonlítható. Ritter információ-közvetítő stílusának alapját képezik mind német nyelvű krónikák (idézi Zeiler krónikáját 1664-ből 21 ), mind a században 18 A kézirat a Svájci Irodalmi Levéltár tulajdonában van (archives littéraires suisses (ALS), Svájci Nemzeti Könyvtár (Bibliothèque nationale suisse, Bern), Ritter iratok, 25-ös doboz, 1921/ Ezt a kivételes hozzáállást valószínűleg Ritter szemére vetették, mivel az Esztergomnak szentelt fejezetben felháborodik, és ezt írja: Magyarul Esztergom, szlovákul Ostrihom, németül Gran. Latinul Strigonium. Nem mi vagyunk azok [= Nem én vagyok az], akik a város nevét Strigonie-ra fordítják. Sőt a klasszicizmus évszázadaiban is a francia Strigonie megnevezést használták. Eugene herceg, Max Emmanuel, Sobieski, sőt a Monarchia történészei sem használtak műveikben vagy történeteikben más megenvezést (mint például a Révolutions de Hongrie (Magyarországi lázadások-ban) vagy a Mémoires de mon temps (Korom emlékei-ben) 20 Cassovie, c est avant tout sa cathédrale, toute rénovée par la Hongrie de François Joseph et dont la toiture aux tuiles émaillées et les tours grattées et terminées ou entièrement ajoutées sont visibles partout dans cette ville dont elle borne l entrée en aval et semble écarter les deux côtés de la large rue. Cathédrale de première importance dans l histoire de la Hongrie et primitivement isolée sur un îlot de la Hernad. C est comme la cathédrale de Prague, encore une création de Villard de Honnacourt ( )., s Martin Zeiler, Neue Beschreibung des Ko nigreichs Ungarn... herausgegeben... von J. Beza, 342

343 kelt értékes, francia nyelvű iratok. 22 Némelyek banalizálják a Cassovie francia elnevezést, amely valószínűleg a latin Cassoviaból keletkezett. 23 Ritter a külvárosok felé haladva két különböző irányban folytatja sétáját, amelyet két külön oldalon részletez. Az egyik séta egy elhagyatott temetőhöz, a másik a piacra vezet. Ritter leírását követve az ember tudatosítja Kassa lakosságának etnikai megosztottságát a magyar elem a városközpontot uralja, a szlovák az elővárosokat. Ritter szerint Kassa változatos etnikai összetételének geopolitikai és kulturális okai vannak. Ritter bizonyos mítikus dimenziót is ad a város fekvésének, amely északon a szlovák hegyekbe és délen a magyar alfölbe ütközik (Ritter felfogásában szinte teljesen hiányzik a német etnikum). Cassovie (Kassa) a Lengyelországot a Kárpátokkal összekötő fő útvonalon fekszik ott, ahol az út a magyar alföldet érinti. A városon kivétel nélkül áthaladtak az északi szláv királyságok kereskedői a déli szláv királyságok felé vezető útjukon és vissza, a déli szláv királyságok kereskedői az északi királyságok felé haladva. Az áru Kassán keresztüli, mindkét irányban való áramlása rendszeres bevételt jelentett a Magyar Királyság pénztárába. A Hernád, a Tátrában eredő vad mellékfolyóival, és a Tarca folyó nyitottak utat Lengyelország felé. Kassából nagyon fontos vásárváros lett. Jelentősége a Cseh és a Magyar Királyság közötti számos harcnak volt oka. (1. o) 24 Bemutatva a táj helyrajzát, Ritteren erős etnikai befolyás érezhető. Ez volt egyik oka annak, hogy a nemzetiségi konfliktusokban végül az olyan szélsőséges nézetek győztek, amelyek szították a monarchia utolsó évtizedeit jellemező magyarosítás elleni gyűlöletet. Ott délen, ahol a láthatárt uraló Leipzig, A Kassát említő francia publikációk (elsősorban Francois Sulpice Beudant : Voyage Minéralogique et géologique en Hongrie pendant l'année 1818 [Mineralógiai és geológiai út Magyarországon 1818-ban], Párizs), lásd szintén Czoch Gábor: De l'identité nationale dans une ville multiethnique au milieu du XIXe siècle: le cas de Kaschau / Kassa / Košice, [Nemzeti identitás egy multietnikus városban a 19. század közepén: Kaschau / Kassa / Košice], Miroirs brisés. Récits régionaux et imaginaires croisés sur le territoire slovaque. Cultures d Europe centrale, különkiadás,7. sz., 2010, o. 23 Például a Kecskeméti Károly által idézett Idée de la Hongrie ou mémoire sur la situation de ce pays [Magyarország képe avagy az orzság helyzetének leírása], Notes et rapports français sur la Hongrie au XVIIIème siècle, [Francia jegyzékek és beszámolók a 18. századi Magyarországról] Brüsszel, 1963, idézet Lajos Kover & Géza Szasz, Les villes d'europe centrale vues par les voyageurs français dans la deuxième moitié du XVIIIe siècle: le cas de la Hongrie [Középeurópa városai francia utazók szemével nézve a 18. században, Magyarország esete], La Revue française, különkiadás La culture des voyageurs à l âge classique, webfolyóirat, 24 Cassovie est au débouché sur la plaine hongroise de la grande route de Pologne à travers les Carpathes ; de là le commerce des royaumes slaves du Nord prenait le chemin des royaumes slaves du Sud, ou l inverse et la Hongrie buvait assidûment au passage à ce double courant. Varsovie s en allait en Europe par Cassovie. Cracovie s en allait en Orient par Cassovie. Sur la Hernad qui arrive des Tatry par des engorgements sauvages qui vient de recevoir la Tarca et qui lui a ouvert la porte de la Pologne, Cassovie fut en plaine un très gros marché, une forte position que se disputèrent plus d une fois le royaume de Bohême et le royaume de Hongrie., 2 o. 343

344 kékes színeket felváltja a legelők és a learatott mezők színe, az már Magyarország. A város, amelynek püspöke védősáncot emelt a magyar ellenállók és összeesküvők ellen, már látszik innen. (!) (2. o.) 25 Meg kell jegyeznünk, hogy Ritter sokkal inkább művész, mint történész, ezért elsősorban a látottak kötik le a figyelmét. A kisebbségek közül csak a zsidókat regisztrálja őket is eltérő megjelenésük és feltűnő öltözetük miatt (érthetően a hagyományos Ostjudenekre figyel fel őket gyűlöli; az asszimilált városi zsidóság mintha elkerülné figyelmét). Ruszinokról és cigányokról nem tesz említést. Ritter kétség kívül az együttérzés tüneteinek befolyása alatt áll, amelyek a külföldi látogatót gyakran arra kényszerítik, hogy ismételje és eltúlozza azokat észrevételeket, amelyek nem feltétlenül a sajátjai. 26 Ritter válogatás nélkül magáévá teszi a legszélsőségesebb csehszlovák nacionalista nézeteket is. A város helyrajzát a nacionalista antagonizmus szabályai szerint értelmezi: Ahol a táj fokozatosan ellaposodik a magyar síkságba, ott emelkednek az utolsó dombok, amelyekből szlovák önkénteseink kitaszították a magyar bolsevikokat. 27 Más következményei is vannak az együttérzés tüneteinek : azok a művek, amelyeket Ritter kiadott, egyértelműen teret nyitnak a nacionalista nézetek terjesztésére. Így a La Gazette de Lausanne-ban megjelent cikkében Ritter elsősorban a zsidóság gondot okozó jelenlétéről ír, és szintén megemlíti azt a megérdemelt sikert, amely az egykori Magyarország területén alkotó csehszlovák írók első kiállítását koronázza. Ellenkezőleg, a személyesebb hangvételű szövegekben gyakran meg sem jelennek rasszista nézetek. Feljegyzéseiben Ritter érzékeny a részletekre épp ebben rejlik tanúságának való értéke. Elmosódó határok és édeskeserű érzésekkel telített utazó Utazásai során Ritter olyan szövegeket is feljegyzett, amelyekben csupán saját érzéseit rögzíti és részletezi. Kétség kívül nagyobb a meggyőzőerejük, mint a Ritter politikai és ideológiai hovatartozását megerősítő megnyilvánulásoké. Közép-európai utazásainak köszönhetően Ritter végül elfogadta saját másságát, amelyet máshol csak nehezen mutathatott ki. Ott, ahol nem volt sem családja, sem munkakötelessége, végre szabadon engedhette kissé morbid elképzeléseit, kevésbé hivatalos szemszögből értékelve utazásai színhelyét itt például hagyja, hogy Kassa elővárosának hangulata hasson rá. 25 Là ou au Sud les tons bleuâtre des lointains commence à se substituer au ton local des prés et des éteules, c est déjà la Hongrie, reléguée à quelques encablures de cette ville où l Evêché fait un point d appui intolérable à la résistance et aux complots magyars., 2 o. 26 Lásd Xavier Galmiche, tout ce qui de mon temps donnait sa physionomie particulière à l'autriche-hongrie tout entière. William Ritter en Slovaquie : le syndrome empathique [mindaz, ami az én időmben meghatározta az egész Ausztria-Magyarország különösségét, Willim Ritter Szlovákiában: az együttérzés tünetei], Étienne Boisserie és Clara Royer (dir.), Miroirs brisés. Récits régionaux et imaginaires croisés sur le territoire slovaque, Cultures d Europe centrale 7. sz., CIRCE / Institut d études slaves, Paris, 2011, o. 27 En aval l entrée de la plaine hongroise montent les dernières molles collines d où les bolchevistes magyars furent repoussés par nos volontaires slovaques. 344

345 Idézzük hát a kézirat teljes szövegét, amelyben Rittert lépései a kassai temető felé vezetik: Kassától északnyugatra, ahol a széles mezők határai már-már érintik a különösen elhanyagolt, agyagos magyar földből kiemelkedő első dombocskákat, vezet egy búskomor, poros utacska. Ez idő tájt erősen hervadó hársok és egy patetikus, elhanyagolt keresztút kis kápolnái övezik. Csak később jelenik meg rózsabokraival az elhagyatott temető. A síremlékeket körbevevő magas, száraz fűből kibukkannak az utolsó fehér rózsák, és olyan szorongató szentimentális érzéseket keltenek fel, mint egy édes dalocska. Máskor valóban finom biedermeierre vagy empirra emlékeztetnek, még a magyar felkelés és a dualizmus kora előtti időkből, amelynek német neve altväterisch, és amelyből némi keveset a régi szép idők kifejezésben őriztünk meg. Ezen a helyen, az ünnepélyes és naivan pompás kis kápolnák szomszédságában, a minden irányba szétszórt síremlékek között, ahol a feltámadás annyira közelinek tűnik, szembenézve a széles rónasággal, amely oly sokáig nyitva volt a külföldről jövő támadásoknak, az embert gyöngéd szomorúság tölti el. Annyira gyöngéd, hogy a földön lévő por mintha egyszerre hamuvá válna, amelyet az Európa és Ázsia között ősidőktől áramló népvándorlási hullámok hagytak itt. [...] Este, amikor az ember vissza akar térni a városba, a népi elővárosokat kell kereszteznie. Ekkor úgy érzi, mintha szinte falusi intimitású gyönyörű tájkép része lenne [5 o.], lépései kis utcácskákba vezetik, zsindelytetős, földszintes, fehér falú házacskák közé, majd megkerüli a kis tereket, amelyeken ingjüket széles szárú nadrágba betűrő szlovák gyerekek játszanak (kedd, május 18.). Az este kelet felől borítja be az eget, onnan, ahol dombok széles vonulata választja el a Hernád folyót Kárpátaljától. Az emberen eluralkodik egy olyan érzés, mintha valahol Európa legszélén, titokzatos térségek kapuja előtt állna. A széles, göröngyös, fehér falakba ültetett, négy részre osztott, kicsiny ablakokon benézve teljesen más berendezést lát, mint amihez szokott. Amit lát, sokkal inkább egy izba berendezéséhez hasonlít, mint a Strasbourg, Aix en Provence vagy [...] (olvashatatlan kézírás) elővárosaiban álló házak berendezéséhez. Az udvar legalján nem állnak gazdasági gépek sem gazdasági eszközök. Ezek az udvarba vezető széles kocsikapu fehérre festett és fekete zsindellyel fedett ajtófélfájában vannak elraktározva. Az itteni táj festőiessége teljesen más. A fehér házakból fehérbe öltözött gyerekek és fiatalok sora áramlik [...] Úgy tűnik, mintha mérsékelni szeretnék megszállotságukat ezzel a szerencsétlan határral, amely az utóbbi napok számos hadmozdulata miatt szorongásukat még inkább növeli. Mint a háború utáni első utazásunkkor Pozsonyba, itt is figyelmeztetnek minket egy magyar puccs lehetőségére, és végül itt is beválik a csehszlovák hadsereg jelenléte. Az utcákba és a terekbe taposott agyag, amelyeket csak itt-ott fed utcakő, a tél végén minden irányba szétfolyó szörnyű sártenger, amelyet én is nagyon jól ismerek, mindez egy olyan világ jele, amely lassan ázsiai jelleget kezd ölteni. A Kárpátokban a nyugtalanság mindenhol érezhető, jól ismert, mint a készülő vihar vagy 345

346 a közeledő est tévedhetetlen jele, amelyek mint nehéz teher borítják be a zsindelytetős kunyhókat. A háttérben kiemelkedő fehér haranglábakat nézve az ember saját félelmének okára kell gondoljon, arra, hogy itt a civilizáció egy előretolt bástyájában él, amelyen túl már soha senki nem tudhatja, mi vár rá; hogy azon a helyen túl, ahol éppen áll, minden bizonytalan és ismeretlen, és hogy a láthatáron felbukkanó jövőkép elfoszlani látszik a rosszérzés szürkeségében. Az éles őszi széllel ütlegelt kis temető fájó búskomorsága, amelyet a felvert por teljesen kiszárított, az elővárosok lakosainak az élete, ma még szlávok, de nem lehetnek biztosak abban, hogy holnap nem kell-e majd magyarnak lenniük, az utca katonai jellege, amely pillanatokon belül harcok színhelyévé válhat, a napnyugtával végül édeskeserű érzés tölt el bennünket Il y a au Nord Ouest de Cassovie, à la base des premières collines, sur les longs mouvements de terrain qui les préparent un chemin mélancolique et poudreux, déjà de ce spécial délabrement des campagnes argileuses de Hongrie, planté de tilleuls à ce moment là fortement flétris et bordé de chapelles d un chemin de croix pathétique et sauvage. Puis c est le cimetière à l abandon avec ses rosiers aux pâles dernières roses parmi de hautes herbes sèches et des monuments touchants du plus mauvais goût sentimental de romances et parfois d une vraie gentillesse Biedermeyer ou Empire d avant l Insurrection hongroise et d avant le dualisme, de ces époques enfin altväterisch comme dit si bien l allemand, mot dont nous avons quelque chose du contenu dans l expression du bon vieux temps. Ici, c est d une tristesse si douce auprès de ces chapelles ferventes et naïvement déclamatoires, ces tombes en tous sens où l on entend si confiant la résurrection en face de ces plaines grand ouvertes depuis si longtemps aux invasions que cette poussière du sol semble elle-même faite de la cendre de ces immémoriales migrations de l Asie vers l Europe Et quand le soir on revient en ville par les faubourgs populaires, à quelle jolies scènes d intimité presque villageoise n assiste-t-on pas dans ces petites rues bardées de rez-de-chaussée blancs sous toiture de bardeaux, autour de ces petites places où jouent les enfants slovaques vêtus d une chemise prise dans de larges braies blanches (mardi 18 mai 1926). La nuit monte déjà à l orient du côté des larges collines séparant la vallée de la Hornad de la Russie subcarpathique et l on se sent aussi aux portes de régions mystérieuses où commence de cesser l Europe. Et les intérieurs qui s entrevoient par les petites fenêtres à quatre carreaux, profondes dans les épais murs blancs bosselés, ne sont plus du tout ceux des gens de chez nous. On est bien plus proche de l isba que du faubourg de Strasbourg ou d Aix en Provence ou des villes de (manuscrit illisible). Et pas davantage les fonds de cours encombrés de véhicules et de matériel rural qui apparaissent dans l encadrement de vastes portes cochères de la même blancheur sous le petit toit de bardeaux noirs. C est un tout autre pittoresque. Et de toutes ces maisons blanches sortent des enfants ou des adolescents vêtus de blanc, et sous les jeux des groupes silencieux il semble que plane cette obsession de la mauvaise frontière dont tant de mouvements de troupes ces jours donnent l angoisse. Ici comme à Bratislava lors de notre premier voyage après la guerre on est averti de la possibilité d un poutsch hongrois et l armée tchécoslovaque donne acte de sa présence. Ces rues et ces places terreuses qui ne sont qu une aire à peine marquée ici ou là de quelques pavés et dont je connais les épouvantables cloaques de boue à la fin de l hiver elles aussi nous parlent d un monde qui lentement s achemine aux aspects asiatiques. Ce sentiment d inquiétude qui est partout dans les Carpathes et qui y fut toujours dès qu un ciel d orage ou de nuit qui monte pèse lourdement sur les chaumières et en arrière des clochers blancs, il est surtout fait de cela qu on se sent dans un bastion avancé de la civilisation au-delà duquel plus personne n a jamais été sûr de ce qui l attendait ; tout ce qui n est pas l emplacement présent c est l inconnu et chaque horizon est gris d appréhension. Mélancolie souffreteuse du petit cimetière fané à l aigre vent d automne qui soulève la poussière, vie populaire de ces faubourgs, slave mais qui n est pas?sûr de n être pas forcé de 346

347 A séta leírásában azonnal találunk több olyan elemet is, amelyek segítségével pontosíthatjuk, milyen élményekre vágyik Ritter, az utazó. Elsősorban mint tájképfestő mutakozik be, aki emlékeiben felelevenít egy különös helyet, egy szinte természetfölötti temetőt. Tovább meditál az álom és a valóság, a jelen és a múlt, a való lét és a fantomok között. Leírásában Ritter hangsúlyozza a tájból felbukkanó nyomort. Célja, hogy együttérzést váltson ki, de mégis kitart a véglegesség megható képzeletének leírása mellett, amikor melodrámai jelenetként tárja fel az olvasónak az estét, amikor visszatérve a városba keresztezi a népi elővárosokat, ekkor úgy érzi, mintha szinte falusi intimitású gyönyörű tájkép része lenne [5 o.], lépései kis utcácskákba vezetik, zsindelytetős, földszintes, fehér falú házacskák közé, stb. (hangsúlyozva: Galmiche). Ritter mint a század fordulóján felnövő, a szimbolizmus és a dekadencia hatása alatt álló esszéíró fogalmaz. Több jelentős közéleti személyiséget is elismert, sőt egyesekkel meg is ismerekedett, mint például a századforduló párizsi irodalmi életének főbb képviselőjével (közéjük tartoztt Barbey d Aurevilly, Péladan, Montesquioux, Loti, stb). Az irodalmi impresszionizmushoz csatlakozott, amely gyakran használt olyan elemeket, mint a genius loci és a városok atmoszférája. Ritter írásán érezhető egy Prágáról írt szimbolisztikus szöveg hatása. 29 Maga a szöveg Miloš Jiránek ( ) cseh festőhöz kapcsolódik, aki Rittert felvidéki utazásain néhány alkalommal személyesen is elkísérte. Benyomásait Jiránek írásban is feljegyezte, nevezetesen a Dojmy a potulky 30 (Benyomások és vándorlások) című, ban született művében. Ritter stílusa nem változott. Voltak modernizmusellenes megnyilvánulásai, amikor az avantgárd művészet újonnan megjelenő vonásait támadta. A kassai temetőhöz vezető útjának leírásán viszont egyértelműen érezhetők a késői impresszionizmus jelei. Ritter stílusa kétség kívül nem eredeti, amikor a búskomor motívumok sorát tovább és tovább bővíti: megjelenik egy elégikus hang, a külvárosi elhagyatott temető gyöngéd képe, a lassan elpusztuló növényzet A szöveg ezen része a felhasznált motívum és Ritter civilizációra való nézetének bizonyos átfedéseként jött létre (még az osztrák-magyar régi világ vonatkozásaiban). Találóan elemzi az antropológiai és a stilisztikai megnyilvánulásokat (mint biedermeier, szentimentalizmus), a ma giccsesnek tűnő dolgokat ( síremlékek, amelyek annyira szentimentális érzéseket keltenek fel, redevenir hongrois demain, état militaire de la rue qui peut d un moment à l autre tourner à l état de siège, cette fin de journée nous laisse tout dolent. 28 MS aux ALS, Fonds Ritter, 25. doboz, 1921/1926, 4-5 o. 29 Prague nocturne [Esti Prága], Gand, Imprimerie A. Siffer, M. JIRÁNEK, Dojmy a potulky ( ) [Benyomások és vándorlások ( )] o., Literární dílo [Irodalmi művek], a szöveget írta és módosította Ladislav Jiránek, Praha: Fr. Borový (coll. Pantheon ), 1936 [1. kiadás 1908]. Továbbá lásd Catherine Servant, Présences slovaques dans l'œuvre de Miloš Jiránek, [Szlovák utalások Miloš Jiránek művében], Cultures d Europe centrale, 3. sz., 2003, o.?? 347

348 mint egy édes dalocska ), az emlékezetbe vésett kultúrát (altväterisch, régi jó idők ), és azokban az elérzékenyült pillanatainkban érzett ősrégi köteléket, amelyeket gyerekkori emlékeink és a családi fényképek bizonyos iróniával való nézegetése váltanak ki. Mi több, ez a szélesen elterjedt schopenhauerizmusból eredő nyomorérzet kétféle irányba vetíti ki a jelentkező búskomorságot. Ritter más frankofón írókkal össszehasonlítva, sokkal inkább érzi hatását annak, amit kortársa, Karl Emil Franzos író és újságíró, fél-ázsiának 31 nevez. A kelet-európai nyitott térségben Ázsia előszobáját látja: az utcákba és a terekbe taposott agyag [ ] szintén egy olyan világ jelei, amely lassan ázsiai jelleget ölt [ ] az ember itt úgy érzi magát, mintha a civilizáció egy előretolt bástyájában lenne, amelyen túl már soha senki nem tudhatta, mi vár rá stb. Cassovie (Kassa) tehát egy olyan kivételes hely, ahol Ritter saját magán tapasztalhatta és világos képet alkothatott azokról a korlátokról, amelyek érezhető nyomot hagynak Közép- Európán, a térségen, ahol a határok elmosódnak. 32 Érdemes megemlíteni, hogy az idézett szövegben Ritter a világháborút követően megélt saját tapasztalatai érvényesülnek, amikor érezteti a háború még mindig közvetlenül fenyegető veszélyét, amely tovább súlyosbítja az amúgy is nehéz megélhetési körülményeket. Amikor rámutat arra a szerencsétlen határral való megszállottságra, eredeti módon fedi fel a 20. századi közép-európai ember létének lényegét és terhét. Ritter meglátogatta az Osztrák-Magyar Monarchiát mind a századfordulón megjelenő krízis idején, mind a monarchia megszűnése után, az I. világháború végén. Bármennyire is támogatta az utódállamokban (Romániában és főleg Csehszlovákiában) felerősödő nacionalista tendenciákat, jogos az az érzésünk, hogy egyike volt azoknak, akik édes-keserű utazó módjára az elsők között részletezték és tovább bővítették a tegnapi világ nosztalgiázó gondolatát, amelyet patetikusan a következő évtizedben vázolt fel Stefan Zweig, amely csodálatosan újjáéledt az as években, és amely végül ma is körbevesz bennünket. Ennek a messzemenő felismerésnek kétség kívüli forrása a csodálat és a kellemetlenség érzete, amely miatt Ritter Cassovie (Kassa) identitását elemezve ezt a következtetést vonja le: a város különbözőségéből merít (később ugyanezt írja Prágáról), 33 amikor sajátos módon vált ki úgy érdeklődést, mint szorongást. 31 Lásd William Ritter et les façons boyaresques de la vieille Roumanie, 1890 Syndrome empathique, fascination pour les confins et identification au semi-barbare [William Ritter és a régi Románia bojárd szokásai, 1890 Az együttérzés tünetei, a határok általi elbűvöltség és a félbarbárokkal való azonosulás], Halb-Asien und Frankreich. Erlebtes und erinnertes Osteuropa in Literatur und Geschichte, Charlotte Krauss, Ariane Lüthi (Hg.), Berlin: Lit Verlag, 2012, o. 32 Az elmosódó határok fogalmát az Europe centrale et patries personnelles chez William Ritter [Közép Európa és hazák fogalma William Ritternél] vezettem be, Cultures d Europe centrale, 2. sz, A határok mítusa, bevezetés és ed. Delphine Bechtel és Xavier Galmiche, 2003, o. 33 Minket, akik ennek a nemzetnek a legnagyobb barátai lettünk, akik mindazokat a legjobbakat, amiket nekünk kinál, a leginkább szeretjük, minket attól naptól kezdve épp azzal bűvöl el 348

349 Cassovie (Kassa) különös és izgató elrendezése [ ] ellentmondásokon alapul, amelyek alig illeszkednek egymáshoz, sokkal inkább csak itt-ott fedik egymást, mintha mélyebb közös kapcsolat hiányában csak egymásra lennének halmozva. Vehetjük akár úgy is, hogy itt a diszharmóniához vezető különböző elemek keveréke fizikai, nem kémiai formában van jelen. [ ] Sem Európa, sem Ázsia; sem hegyek, sem alföld; sem vidéki, sem püspöki; félig monumentális, félig falusi; félig úri, félig paraszti; a magyarosítás jelét viselő, germán civilizációval tetovált szlávság. Mindenek ellenére összetartó város a nagy káosz közepén, ez Cassovie (Kassa). 34 Irodalom MS aux ALS, Ritter gyűjtemény, 25. doboz, 1921/1926, 4-5 o. La Chaux-de-Fonds (Svájc) város levéltára, William Ritter gyűjtemény, kód WR 100, La Slovaquie (1947) - Szlovákia, gépen irot kézirat Beudant, Francois Sulpice. Voyage Minéralogique et géologique en Hongrie pendant l'année 1818, Paris. (Minerológiai és geológiai utazás Magyarországon 1818-ban.) Bourgarel, G., Tomczak, G. and Pasquier.A. Józef Mehoffer: de Cracovie à Fribourg, ce flamboyant Art Nouveau polonais. Fribourg: Méandre, (Krakkótól Friburgig, tűzbe hozó lengyel Art Nouveau). Brogniez, Laurence. Préraphaélitisme et Symbolisme. Peinture littéraire et image poétique Prerafaelizmus and symbolism. Literary painting a poetic picture, Paris: Honoré Champion, (Prerafaelizmus és szimbolizmus. Irodalmi képfestés és poetikus képek). Bydžovská, Lenka. Wiliam Ritter, slavjanofil ze západu v Čechách a Evropa v kultuře 19. století, Praha, Národní galerie v Praze / Ústav pro českou a světovou literaturu ČSAV, 1993, o. (William Ritter, nyugati szlavjanofil Csehországban és Európa a 19. század kulturájában. Czoch, Gábor. De l'identité nationale dans une ville multiethnique au milieu du XIXe siècle: le cas de Kaschau / Kassa / Košice. Miroirs brisés. Récits régionaux et leginkább, ami között nincs összefüggés, ami csak a táj egyetlen egy pontjában található, ami hozzájárul ahhoz, hogy Prága olyan, mint egy ismeretlen hatalmas virág, mint egy napraforgó, amely mindig ugyanahoz a hajtóerőhöz és életet adó forráshoz fordul; ami a golgotavirágnál is összetettebb és adott pillanatban egy egészen más exotikus virág megjelenését ölti magára; és ami egy kicsit később a báján és a gyöngédségén kívül a vasfű legfinomabb illatait árasztja La Slovaquie, 1947, ki nem adott kézirat; az itt felhasznált változat: írógépen átírt szöveg, La Chauxde-Fonds város könyvtára(švajčiarsko), William Ritter fond, kód WR Dès lors le complexe charme étrange et inquiétant d une ville comme Cassovie est [ ] fait de contradictions, harmonisées tant bien que mal et encore plutôt juxtaposées ou même conglomérées mais sans alliage profond. Le mélange du disparate y est si l on veut à l état physique et non pas chimique. [ ] Ni Europe, ni Asie ; ni montagne, ni plaine ; mi-rurale, mi épiscopale ; mi-monumentale, mi village ; seigneuriale et populaire ; slave balafrée de magyarisme et tatouée de ce qu on appelle la civilisation germanique ; cohérente tout de même au centre d un grand désordre, Cassovie. 6.o. 349

350 imaginaires croisés sur le territoire slovaque. Cultures d Europe centrale, külön kiadás No. 7 (2010): (Nemzetiségi identitás egy multietnikus városban a 19. század közepén: Kaschau/Kassa/ Košice esete. Etudes d'art étranger. Société du Mercure de France, (Idegen művészetek tanulmányai) Fábelová, Karolína. Camille Mauclair a české moderní umění v Komunikace a izolace v české kultuře 19. století, Sborník přispěvků k 21. plzeňského sympozia, Praha, KLP, 2002, o. (Camille Mauclair és a cseh modern művészet) Galmiche, Xavier. Europe centrale et patries personnelles chez William Ritter. Cultures d Europe centrale, 2, ed. Delphine Bechtel és Xavier Galmiche (2003), (William Ritter személyének hazát adó Közép-Európa) Galmiche, Xavier. tout ce qui de mon temps donnait sa physionomie particulière à l'autriche-hongrie tout entière. William Ritter en Slovaquie: le syndrome empathique. In Miroirs brisés. Récits régionaux et imaginaires croisés sur le territoire slovaque, Cultures d Europe centrale n 7, ed. Étienne Boisserie és Clara Royer, Paris: CIRCE / Institut d études slaves, Galmiche, Xavier. William et les garcons. In Platform William Ritter. (William és a fiúk) Gauthier, Cécile. William Ritter et l imaginaire de la slavité. In Platform William Ritter. (William Ritter és a szlávság képzelete) Idée de la Hongrie ou mémoire sur la situation de ce pays View of Hungary or a tractate on the situation in that country idézi Kecskeméty Károly, Notes et rapports français sur la Hongrie au XVIIIème siècle. Bruxelles, Jiránek, M. Dojmy a potulky ( ) [Impressions et flâneries ( )], s , in: Literární dílo [Œuvre littéraire], a szöveget irta Ladislav Jiránek, Praha: Fr. Borový (coll. «Pantheon»), 1936 [1. Kiadvány 1908]. (Benyomások és vándorlások irodalmi mű) Meylan, Claude. William Ritter, chevalier de Gustav Mahler, Écrits, correspondance, documents. Bern, New York: Peter Lang, (William Ritter, Gustav Mahler lovagja - levelezés) Kaenel, Philippe. William Ritter ( ). Un critique cosmopolite, böcklinien et anti-hodlérien, Revue suisse d'histoire (1998): o. (William Ritter kozmopolita, böcklini és anti-hodleri kritikus) Kirschbaum, Stanislav J. Slovaks and Czechs. Attempt a new look at their political history, bevezetés Georges-André Chevallaz (Szlovákok és csehek próbálkozás politikai történelmük új értékelésére) Kover, Lajos a Szasz, Géza. Les villes d'europe centrale vues par les voyageurs français dans la deuxième moitié du XVIIIe siècle: le cas de la Hongrie. In La Revue française, special edition (La culture des voyageurs à l âge classique), online: (Közép-európa városai francia utazók szemével nézve a 18. század második felében Magyarország esete) 350

351 La Passion de l'art en Moravie notes de voyage (été 1908). Extrait de la Bibliothèque universelle a Revue Suisse (Lausanne, 1912). (A morva művészet szeretete évi utazás feljegyzései) L Entêtement slovaque Slovak stubbornness. Paris: Bibliothèque de l Occident, (Český preklad Princ, Petr. Paličatost slovenská. Moravská Ostrava: Cooperative Moravsko Slezká Revue, 1911). (Szlovák önfejűség) Le Cycle de la nationalité. Fillette slovaque. Paris: Mercure de France, (Nemzetiségi ciklus. Szlovák leányka.) Lenderová, Milena. Dve storočia cestovaní alebo Čechy očami francúzskych návštevníkov. In Vědecké listy Univerzity Pardubice, Serie C, Ústav jazykových a humanitních věd 4, 1998, s (Két század utazásai avagy csehek francia utazók szemével nézve) Martin Zeiler, Neue Beschreibung des Königreichs Ungarn, ed. J. Beza. Leipzig, Perréal, Renée a Mikuš, Joseph A. Slovakia, a nation in the heart of Europe, bevezetés J.-M. Rydlo. Lausanne: L Âge d'homme, Prague nocturne. Gand, Imprimerie A. Siffer, Servant, Catherine. Présences slovaques dans l'œuvre de Miloš Jiránek, Cultures d Europe centrale 3 (2003). (Szlovák elemek Miloš Jiránek művében) Svájci irodalmi levéltár (archives littéraires suisses (ALS) Swiss National Library (Bibliothèque nationale suisse, Berne), Ritter gyűjtemény, 25. doboz, 1921/

352 Gerster Béla élete és munkássága Halász, Juraj Absztraktum Az előadás a kassai születésű Gerster Béla életével és munkásságával foglalkozik halálának 90. évfordulója alkalmából. Hét fejezetben tárgyalja a Gerster család eredetét, Gerster Béla iskolaéveit, útját a Ferenc-csatornához, a Panama-csatornához és a Korintusi-csatornához. Az utolsó három fejezet otthoni munkásságával foglalkozik és megemlékezik rá. Kulcsszavak: Kassa. Gerster Béla. Kassa személyiségei. Gerster család. A Gerster család Svájcból, pontosabban Basel kantonból származó iparos család, amely Bécsen és Győrön keresztül jutott el Kassára. A családnak később több igen tehetséges utódja született. Elsőként Gerster József (1778, Győr okt. 10, Kassa) asztalosmester a napóleoni háborúk résztvevője telepedett le Kassán és kötött házasságot jan. 14-én Brandt Teréziával. Ebből a házasságából három gyermeke született. Anna (1806), Zsófia (1810) és József (1812) nov. 26-án meghalt a felesége, majd febr. 1-én újból megnősült, feleségül vette Vandratsek Magdát (1788. jan. 3, Kassa febr. 6, Kassa). Második házasságból hat gyermek született, Miklós (1816), Károly (1819). Teréz (1820), Ferenc (1823), Antal (1825) és György (1828). Ezek közül szeretném külön is megemlíteni Gerster Károly (1819. jan. 22., Kassa jan. 27, Pest) építészt, aki az as években a kassai dóm restaurálását vezette Frey Lajos segítségével, Marschalkó János szepességi származású szobrász, Klimkovics Ferenc kassai festőművész és Henszlmann Imre közreműködésével. Gerster Károly 1862-ben Henszlmann Imrével együtt az egri várszékesegyház helyén végzett ásatásokat. Városunk két nagy szülöttje együttműködésének szép példái ezek. Gerster József negyedik gyermekeként látta meg a napvilágot Miklós- Ignác (1816. dec. 6, Kassa júl. 4, Pest) szappanfőző mester, ki ben átvette apja házát, honosságot nyert és aug. 24-én feleségül vette Schmidt Karolinát (1818. okt. 6, Kassa 1893, Budapest). Apja halálakor 1842-ben, hogy egyenlőképpen tudják elosztani a vagyont a házat elárverezték, majd 1845-ben sikerült visszavásárolniuk. A ház nagy kiterjedésű volt és két részből állott. A régebbi kisebb rész a Harang utcán, az akkoriban nemrég lebontott alsó városkapu adminisztratív épületéből 3 láb vastag falakkal és a második újabb részből, amelyet G. József épített a Fő-utca új meghosszabbított részén tíz ablakkal. Ebben a házban született 1850-ben Gerster Béla nyolc testvérével együtt, Mária Karolína (1843), Konstancia Franciska (1844), Géza Árpád Károly 352

353 (1848), Béla Miklós (1850), Adalberta (1852), Etelka Adalh. Karolina (1854), József Gábor (1856), Anna (1859) és Károly Imre (1865). Gerster Miklós dec. 11-én hadnagyként részt vett a budaméri csatában júliusában a Kassára bevonuló orosz katonaság 22 másik kassai polgárral túszként Krakkóba hurcolta, ahonnan csak mint nagycsaládos 2 hónap elteltével szabadult től tagja a Kereskedelmi és Ipar Kamarának. Városi képviselő 1848, 1861 és 1872-ben. Többek között tagja volt még a Felsőmagyarországi Múzeum Egyletnek is. Gerster Béla Iskolai évek okt. 20-án született Kassán, majd alsó és középiskoláit is itt végezte el a kassai premontrei főgimnáziumban. Az 1866/67-es tanévben itt olyan tanárai voltak többek között, mint Szakkay József, a későbbi ipariskola megalapítója, amely a maga nemében első volt Magyarországon és Közép- Európában is és Klimkovics Béla, aki egyike volt a Felsőmagyarországi Múzeum Egylet megalapítóinak 1872-ben. Felsőfokú iskolai tanulmányait Bécsben folytatta, ahol 1873-ban szerzett mérnöki diplomát a bécsi műegyetemen ben bécsi városi mérnök lett. A Ferenc-csatorna Később Pestre szegődött sógorához Kauser István építész vállalkozóhoz (akinek felesége Gerster Adalberta énekesnő), aki Türr István megbízásából az 1802 óta üzemelő Ferenc-csatorna körzetében az egész Bácskára kiterjedő vízrendszer átfogó fejlesztési munkálatain dolgozott, amely többek között a Ferenc csatornától délre egy újabb a Ferenc József-csatorna megépitését is magába foglalta, majd később a Ferenc-csatorna építésének főmérnöke. Megtervezte a vukovár sabáci és a felső-kulpai (Vajdaság, Szerbia) hajózócsatorna nyomvonalát. E munkát Gerster Béla már főmérnöki beosztásban irányította. Az Osztrák mérnök és építész egyesület július 31-én Bécsben kiadott oklevelével felvette őt mint a Ferencz-csatorna főmérnökét rendes tagjai közé ban megtervezte az Új-Verbászi (ma Vrbas a Vajdaságban, Szerbia) öntözési telepet. A Panama-csatorna Türr István tábornok 1 tehetségesnek találta az ifjú mérnököt, ezért beajánlotta sógorának Lucien Bonaparte Wyse 2 francia tengerésztisztnek, hogy vigye magával arra az 1876-ban sorra kerülő nemzetközi expedícióra, 1 Thier István bajai iparosinas, közlegény, 1848 nyarán hadnagyi rangot érdemelt ki Olaszországban, megismerkedvén az olasz szabadságmozgalmakkal és értesülvén a magyarországi helyzetről, átált az olasz hadsereg oldalára. Türr Istvánként Garibaldi harcostársa és tábornoka, majd Nápoly katonai kormányzója. 2 Türr mint Viktor Emánuel király szárnysegédje ismerte meg és vette feleségül Adél Bonaparte Wyse hercegnőt, III. Napóleon unokahúgát és Párizsban telepedett le 1861-ben tért haza Magyarországra amikor is amnesztiát kapott. 353

354 melynek feladata az óceánközi csatorna legjobb nyomvonalának felkutatása volt az amerikai földszoroson. Ezek a kutatások már 300 évvel azelőtt az akkori felfedezők, így 1501-ben Kolumbusz szemei előtt is ott lebegtek. A felfedező utak mindig az Atlanti- és a Csendes-óceán közötti természetes tengeri összeköttetésre irányultak. Ezeknek köszönhető a Tehuantepec-, Nicaragua- a Panama- és a Darieni-földszorosok felfedezése. Rá kellett azonban jönniük, hogy ilyen összeköttetés nem létezik. V. Károly ( ) és II. Fülöp ( ) spanyol királyok kormányrendelkezéseikben az elsők voltak, akik egy mesterséges tengerközi összeköttetést terveztek. Az első, Gerster idejében is helyesnek bizonyult térkép, amely a darieni földszorost ábrázolja között készült Don Andres de Ariza akkori helytartó szerkesztésében. Nehéz elképzelni a éves fiatalembert távol a hazájától és családjától. Problémáit, nehézségeit bátyjának írja meg New Yorkba. La Payából levelet ír Türr tábornoknak, amely tele van panasszal a fennálló problémákról, és amelynek végén elnézést kér a levél depressziós hangulatáért. A problémák az expedíció vezetője Wyse és Celeron főmérnök közötti súrlódásokból adódtak. Bátyjának azonban bevallja, hogy óvatosnak kell lennie mivel Wyse Türr sógora. Gerster beváltotta Türr reményeit, kiváló munkát végzett. A Darién-földszoroson át megépítendő óceánközi Nemzetközi Civil Társaság kárpótolta őt a Panama-csatorna nyomvonala kitűzésének korai befejezéséért (az esős időszak beköszöntése), valamint az egy hónappal hosszabb ott tartózkodásáért a többi mérnökhöz képest. Mint az expedíció osztálymérnökét őt bízták meg az egész tudományos anyag feldolgozásával. 31 különféle javaslat látott napvilágot a Panama-csatorna megépítésére a befektetők pénzügyi elképzelései szerint. Voltak olyanok is amelyek hajózható alagutat javasoltak. A végén Gerster tervét fogadták el aki felszíni csatornát javasolt a mellékfolyók kihasználásával megfelelő szabályozás mellett. Gerster jelentésében már 1878-ban mint első ajánlja a csatorna helyét a Panama és Colon közti földszoroson. Ebben az évben jelent meg a Magyar mérnök és építész egylet 12. közlönyének 3. füzetében Az amerikai földszoros átmetszése érdekében végzett előmunkálatok című dolgozata. Jelentésének az alapján alakult meg a Lesseps Ferdinánd Társaság és vonult fel 1879-ben a Panama-csatorna megépítési munkáinak megkezdésére. Gerster Béla erről szóló műve: A Panama-csatorna újabb terve, FK Türr végre hozzákezdhetett régi álmának a Korinthoszi-csatornának megvalósításához. A Korinthozi-csatorna A 40 kilométer széles, de legkeskenyebb részén 5 kilométerre összeszűkölő Korinthoszi-szoros átvágására már az ókorban gondoltak. Az i. e. IV. században Démétriosz Poliokrétész mérette fel a földszorost azzal a szándékkal, hogy átvágatja. Megbízottjai azonban a magasságkülönbség mérést hibásan végezték, s azt jelentették, hogy a Korinthoszi-öböl vize magasabban 354

355 fekszik az Égei-tenger szintjénél. Ha tehát megépítik a csatornát a berohanó tengervíz a szárazföld egy részét elárasztja. Így aztán a tervet elejtették. Később Néró császár a júdeai hadjáratban ejtett hadifoglyokkal és rabszolgákkal kezdte meg az építkezést. Tervezésekkor azt is figyelembe vették, hogy hadihajók is áthaladhassanak rajta, azért 20 méter széles, és 4 méter mély hajóutat kellett sziklában kivájni, helyenként a tengerszint fölé méterrel, előmunkálatként 28, egyenként 2-3 méter téglalap keresztmetszetű méter mély aknát mélyítettek, ezeket alul táróval kötötték össze. Az ókori tervezők és bányászok munkájának alaposságát korszerű vizsgálatok és mérések is igazolták. Bizonyosnak látszik, ha még néhány évig folytatják a munkát, a csatorna elkészül. Mialatt azonban a munka folyt, Hispániából nyugtalanságot jelentettek a császárnak, ezért a katonaságot elvezényelték, a munkásokat más, sürgősebb munkához rendelték, az építés abbamaradt. Néró is meghalt, a római vezetés figyelme pedig másfelé fordult. Tervezte az építkezést Hadrianus császár s a dúsgazdag Herodes Atticus is. Mindezek a kísérletek azonban rendre meghiúsultak, egész a XIX. század végéig ben görög hazafiak megpróbáltak egy csatornaépítő érdekeltséget összehozni, de csak 1881-ben jutottak odáig, hogy az emigrációban élő Türr Istvánt felkérhették a vállalkozás irányítására. Türr vállalkozóként kért engedélyt a görög kormánytól és királytól a csatorna megépítésére. Az engedélyt 1881 tavaszán kapta meg, majd Lesseps-szel egyeztette az alapkövetelményeket. Az így, írásban Lesseps által igazolt elképzelésekkel megbízta Gerster Bélát a csatorna tanulmánytervének elkészítésével. Gerster a terepbejárása és a próbaásások során észrevette, hogy már a rómaiak is kiváló, számára hasznos munkát végeztek, ezért az antik nyomokon indult el. Irányításával négy pesti mérnök: Kauser István, Nyári László, Pulszky Garibaldi és Stéghmüller István vett részt az előkészítő munkálatokban a nyár folyamán, majd augusztusban az ott megjelent Türr István már átvehette az előzetes tervet, amit szeptemberben bemutatott a Nemzetközi Földrajzi Társaság ülésén Velencében. Ugyanott megnyerte a bankokat, hogy támogassák tervét a Gerster által tervezett 30 millió frank tőke összeadásával. Türr István elnöklete alatt és Gerster Béla tervező és munkavezetői megbízásával. Már a tél folyamán megkezdődött a pesti vállalkozók felvonulása és Gerster részletes kiviteli terveinek elkészítése május 4-én György görög király ünnepélyes első kapavágásával megkezdődött a Korinthoszi-csatorna építése. Gerster az anyagszállításra ipari vasutat épített, megszervezte a munkássereg ellátását, az egészségügyi szolgálatokat, ivóvíz-szolgáltatást stb., mai szóval élve a tökéletes logisztikát. A munkálatokat 1884-ben megtekintette a Magyar Mérnök és Építészegylet 152 tagú küldöttsége, akiket Gerster mint az Egylet tekintélyes tagja vezetett végig az építési területen. A munkálatokat 6 évre tervezték, de 1888-ban a 6 év letelte után csak 80%-ban készült el a csatorna. Előre nem látható akadályok merültek fel, amelyek a költségeket is megnövelték. Ez nem lett volna baj, a baj abból származott, hogy ugyanazok a bankok adták össze 355

356 a pénzt, mint amelyek a Lesseps Társaságnak a Panama-csatorna építésére, amelynek 9 éves építése alatt amellett, hogy a munka gyakorlatilag nem haladt előre, a tervezett 600 millió franknak több, mint a háromszorosát költötték el. Ez vezetett pénzügyi összeomláshoz a Korinthoszi-társaságnál. A panamázás szó innen ered, és pénzügyi botrányt jelent, ugyanis a magyar vállalkozású csatornaépítést jutatta csődbe. Az építés során ún. angol eljárás szerint, mély bevágásokat készítettek. Aknákat mélyítettek, és ezeket vágatokkal kötötték össze, felhasználva a rómaiak munkáját is, és ezekből fejlesztették ki a V alakú bevágásokat. Tengertől tengerig 6100 méter hosszú a víz út, a fenéken 22 méter széles. Egyik végén a Korinthoszi-öbölben Pozidonia, a másikon az Égei-tenger felől Isthmia városka épült fel megfelelő kikötőkkel. A munka méreteit jellemzi, hogy átlagosan 4000 munkás dolgozott az építkezésen, 11 millió köbméter földet termeltek ki, felhasználtak 120 tonna lőport és 450 tonna dinamitot. Minden mélyépítés veszedelme, a földrengés sem maradt el ban földlökés következtében az egyik 30 méteres szakasz beomlott, életeket is követelve. A későbbi esetleges rengés okozta kár megelőzésére a szikla minőségétől függően enyhébb fokos rézsűket vájtak. A magyar vállalkozók elvonulása után, Türr erőfeszítésével görög társaság alakult a munka befejezésére. Antonisz Matszas vezetésével egy görög vállalkozói csoport vette át a munkálatokat, akik végül 10 év alatt fejezték be az építkezést. A görög építők is Gerster tervei szerint fejezték be a munkát. A csatorna ünnepélyes átadására 1893 augusztus 6-án került sor a görög királyi pár és I. Ferenc József jelenlétében. A forgalomnak 1893 október 28-án nyitották meg. A csatorna bejáratánál utólag magyar és görög nyelvű emléktáblát helyeztek el Türr István és Gerster Béla tiszteletére. Ennek mintájára állítottak táblát mindkettőjüknek aug. 6-án Budapesten május 27-én pedig felavatták a magyar mérnökök, építők tiszteletére állított emlékművet a Korinthoszi-csatorna loutraki oldalán. Gerster "A korinthoszi földszoros átmetszése" című könyvben írta meg 1894-ben nagy művét, amit aztán 1896-ban franciául is megjelentetett "L isthme de Corinthe et son percement" címmel. Ő végezte az Athén Larissza Tempevölgyi vasút kitűzését is ( ). A csatorna megépítése a kor technikai csúcsteljesítményei közé tartozott. Hazai munkássága aug. 23-án kötött Budapesten házasságot Gerster Ilonával (Gerster Károly és Kauser Mária leánya), akitől négy leánya született: Margit (1887), Jolán (1889), Erzsébet (1891) és Sarolta (1893) ban Magyarországra végleg visszatérve főleg vasútépítéssel foglalkozott. Kassára, szülővárosába is vissza-visszatér, ahová nemcsak rokoni szálak fűzték, hanem vállalkozásai is. Ő az építője a Kassa-Tornai vasútvonalnak, amelynek előmunkálataira szept. 26-án megkapja a Közmunka és Közlekedésügyi Minisztérium engedélyét. A közlekedés ezen a vonalon 1890-ben indult meg. 356

357 Tulajdonképpen ennek a vonalnak köszönhető az 1896-ban megépült nagyon szép állomásépület (terv. Hubert József, Pozsony, 1846 Budapest, 1916), amelyet azonban az 1970-es évek elején lebontottak. Gerster Béla a Kassa- Tornai helyiérdekű vasút-részvénytársaság igazgatósági tagja lett máj. 24.-én az Abaúj-Torna vármegye közönségének közgyűlése elhatározta a vármegye kassai új székházának felépítése helyett az 1779-ben épült régi vármegyeháza adaptálását, és az udvari rész kiépítését egészen a Sas utcáig, beleértve a szomszédos Fekete Sas -épület tetőzetének kijavításával együtt, amelyet márc. 9-én a m. kir. belügyminiszter számú rendelete jóváhagyott. Az egész építkezés kiadásai forintba vannak előirányozva. Komáromi László kir. tanácsos, alispán jan. 4-re zárt ajánlati versenytárgyalást hirdet meg. A beérkezett hat ajánlat közül Gerster Béláé a legjobb, 19,5 %-os árengedménnyel. Gondolom, szülővárosához való szeretete is közbejátszott ebben. A pályázók között pedig olyan nevek szerepeltek, mint Répászky és Török, Jakab Péter és Lang József, Kolacsek Vilmos, Pajtás és Wirth meg Hanisch Hugó. Az átépítés 1890-re fejeződött be. A 19. század 80-as éveiben nagyobb mértékben kezdődött meg a lakóházak építése is Kassán, amit a keletkező új utcák tettek lehetővé. A korabeli sajtó külön figyelmet szentelt ezeknek, főleg az építészek munkájának így pl. a Rózsa utca 6. szám alatti Danielovits-háznak (ma Roosevelt u. 22), melynek építője Gerster Béla volt. Az építkezésen feltehetőleg takarékosabb megoldást választott (pl. vékonyabb falak), ami kiváltotta az Állami Építészeti Hivatal nemtetszését. Számításokkal bizonyította eljárása helyességét, amit alátámaszt az a tény is, hogy az épület a mai napig áll. Később főleg vasútépítéssel foglalkozott. l919-ben a Duna Tisza-csatorna Építési Igazgatóságát vezette. Érdekes volt Gerster Béla véleménye a hajóutak létesítéséről, úgy látta, hogy ez egy olyan beruházás, amelynek haszna nem közvetlenül kamatozik, hanem inkább az utókor élvezi. A nagy európai kultúrállamok felemelkedésüket éppen annak köszönhették, hogy nem sajnálták az ilyen beruházásokat az állami költségvetés terhére végrehajtani. A nagy cél, amely a belföldi hajózás fejlesztésének hívei előtt lebegett az Alföld és a Magyar Korona fennhatósága alatt álló, egyetlen igazán használható tengeri kikötő, Fiume (Rijeka) vízi összeköttetésének megteremtése volt. Emléke 1923 aug. 3-án halt meg Budapesten. A Kerepesi temetőben levő síremléke Lotz Károly és Stróbl Alajos munkája. Sajnos Kassán semmi sem emlékeztet rá a szülőházán április 21-én leleplezett egyszerű emléktáblán kívül, városunk méltatlanul elfelejtett szülöttére. 357

358 Kassához fűződő jelentős európai személyiségek 1848 és 1920 között Gašpar, Ján Absztraktum Az értekezés az 1848 és 1920-as évek között Kassával kapcsolatban álló, kiemelkedő személyiségeket sorolja fel, mint például művészeket (Bencúr Gyula), történészeket (Henszlmann Imre), énekeseket (Ernst Jozefína), táncosokat (Peterdi Irma), zenészeket (Rácz Jani), tudósokat (Ultzmann Róbert), orvosokat (Gerster Árpád), generálisokat (Békessy József), filozófusokat (Bettelheim Siegfried Áron), politikusokat (Andrássy Gyula), katonákat (Svetozár Boroević) és sportolókat (Dr. Sobota Ferenc). Összesen 23 személyiség rövid életrajzát tartalmazza. Kulcsszavak: Kassa. Személyiségek. Az as évek. A 19. század másodi felében Kassa egy rohamosan fejlődő város, melynek nem csak területe, hanem gazdasági, geopolitikai és társadalmi-kulturális jelentősége is egyre növekszik. Az itt élő és tevékenykedő személyiségek munkájukkal nagyban hozzájárultak a város sokoldalú fellendüléséhez. Mindezek ellenére mégis kevés az olyan személyiség, aki összeurópai vonatkozásban már életében is jelentősebb szerepet töltött volna be. Nem azért, hogy tevékenységük nem érte volna el az európai szintet, hanem azért, mivel a monarchia vidéki gazdasági és politikai központjában végzett munkájuk híre mégis csak nehezen lépte át a régió és Magyarország határait. Példaként említhetjük a gazdasági élet jelentős nagyiparosait: Karl Gottfried Fiedlert, Bauernébl Konstantint, id. Karol Poledniakot, a Schirger testvéreket, Ungár Leopoldot, a Haltenberger és a Bradovka családokat, Michal Répaszkyt, Jakab Pétert és fiait: Árpádot és Gézát mint építészeket, a kultúréletben a Klimkovics testvéreket, a festők között Ľudovít Csordákot, Halász- Hradil Elemért, Jasusch Antalt, Köváry-Kacsmárikot, Lengyel-Reinfusst, Stádler Antalt, a tudomány és a művelődés területén például Szakkay Józsefet, valamint a politikai és egyházi élet fontos szereplőit: Münster Teodort, Éder Edmondot, Bubicsa Zsigmond és Fischer-Colbrie Ágoston püspököket. Mindenek előtt fontos meghatározni, milyen követelményeknek kell megfelelnie annak a személyiségnek, akiről azt állíthatjuk, hogy tevékenysége már életében is európai jelentőségű volt. Első feltételünk, hogy jelentősége a Kassán kívül végzett munkájára vonatkozzon, legyen akár kassai születésű, vagy olyan, aki egy ideig Kassán tevékenykedett, s ezzel magunkénak vallhatjuk és a kassaiak közé sorolhatjuk. Nem nevezhetjük viszont kassainak azokat az európai jelentőségű személyiségeket, akiknek csak bizonyos műve jött létre Kassán, ők maguk csak alkotásuk idején tartózkodtak a városban, itt elsősorban különböző építőmérnökökre és építészekre gondolunk. 358

359 Ezen kritériumok szerint sikerült az es forradalom és szabadságharc és az Osztrák-Magyar Monarchia 1918-ban bekövetkezett szétesése közötti korszakban harminc olyan személyiséget találni, akiknek tevékenysége túllépte a kassai régió határait, és nevük az Osztrák-Magyar Monarchia területén kívül is ismert volt, vagy akik életük egy szakaszában összeurópai jelentőségű munkát végeztek, bár Kassához való kötődésük gyakran rejtve maradt. A neves kassaiak legtöbbje művészeti körökben tevékenykedett mind Kassa szülöttjei, mind azok a személyiségek, akiknek művészeti pályakezdése városunkhoz fűződik. Itt elsősorban az akadémiai festőre, Benczúr Gyulára gondolok, aki bár 1844-ben Nyíregyházán született, fiatal éveit azonban Kassán töltötte, évek között a neves kassai gyógyszertáros, Benczúr Vilmos családjának vendégeként. Itt szerzett középiskolai végzettséget, itt tanult festészetet Stádler Antalnál, majd 1860-tól Klimkovics Béla és Klimkovics Ferenc magánrajziskolájában től Münchenben élt, ahol a Képzőművészeti Akadémián tanult, visszatérve műtermét is Kassán rendezte be. Olaszországi és franciaországi tanulmányútjait követően, 1874-ben, a Müncheni Akadémia professzora lett, 1885-től a Budapesti Mesteriskola igazgatója volt. Az 1860-as években Kassán néhány arcképet festett, többek között Fiedler Károlyét (1864), amely akár első művészi arcképének is tekinthető. Ezzel a festményével a nürnbergi kiállításon is nyert díjat től a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt, 1906-ban pedig a király a magyar országgyűlés felsőháza, a főrendiház örökös tagjának nevezte ki. Önálló kiállítást 1906-ban, 1908-ban és 1910-ben rendezett Kassán. Unokaöccsét, Éder Gyula akadémiai festőt is a tanítványai közé sorolhatjuk. Életének utolsó éveit egy Szécsény városa melletti kastélyban töltötte, ahol július 26-án hunyt el től ezt a települést tiszteletére Benczúrfalvának nevezik. A kor egy másik ismert festője, Leopold Horovitz február 2-án született Kassán. Amikor édesanyja a kassai piacon vásárolt, és éppen szülni kezdett, férjével még Rozgonyban lakott. Leopold Horovitz Kassán tanulta a festészet alapjait, Imrich Emanuela Rothnál és 1858 között a Bécsi Akadémián tanult, majd ismét Kassán, Klimkovics Bélánál. Az 1857-ben rendezett első Felsőmagyarországi Ipari Kiállításon éppen az ő képei keltették a legnagyobb visszhangot és 1870 között Párizsban alkotott, ahol tökéletesítette portréfestői technikáját. Bár hivatalosan kassai lakos volt, mégis több időt töltött Varsóban, ahol 1873-tól hosszabb időre le is telepedett. Arcképeket és a helyi zsidók életének pillanatképeit festette ban végül állandó jelleggel Bécsbe költözött mint az arisztokrata körök udvari festője és arcképfestője. Közismert portrétfestő volt, köztisztviselők és gazdag polgárok arcképeit festette Varsótól Berlinig, Drezdáig, Münchenig, Budapestig és Bécsig, jövedelmének jelentős része is innen származott november 16- án hunyt el, Bécsben. 359

360 Bártfai német, vasáruval kereskedő családból származik az ismert művészettörténész, a Felső-Magyarországi Múzeumegylet alapítója, Henszlmann Imre professzor október 13-án született a Főutca és a mai Erzsébet utca sarkán fekvő egykori Szirmay-házban, amelyet édesapja 1811-ben vásárolt meg. Apja halálát követően, 1817-től nővérének férje, Karl Gottfried Fiedler nagyiparos vállalta magára nevelését. Először Kassán, később az eperjesi líceumban tanult. Budapesten orvosi diplomát szerzett, de hivatását soha nem gyakorolta, sokkal jobban foglalkoztatta a várostörténet, a művészettörténet, a műemlék-épületek tanulmányozása és védelme. Ezzel kapcsolatos tanulmányait Rómában folytatta, de tanulmányútjai elvezették Olaszországba, Németországba és Bécsbe is tól a Pesti Egyetem újonnan megalapított műtörténeti tanszékének professzora. Shakespeare műveiről írt kritikáit és recenzióit 1841-től jelentette meg. Értékelő színházi monográfiákat is írt. Gazdag kutatói és publikációs tevékenysége folyamán elsősorban a régészet és az építészettörténet foglalkoztatta. Bár munkája nagyrészt Kassán kívülre szólította, a kassai dómmal kapcsolatos kutatásai mégis gyakran visszavezették szülővárosába, hiszen a dóm tövében született és nőtt fel. A kassai gótikus templomokról írt értekezése az első ilyen témájú magyar nyelvű munka, amely a dóm évek között végzett felújítását is befolyásolta. Az 1848/49-es forradalomban vallott nézetei miatt a szabadságharc bukása után elítélték, 1849 és 1860 között Londonban és Párizsban élt, emigrációban között a Budapesti Egyetem professzora és a Magyar Parlament képviselője volt, 1881-ben az ő javaslatára fogadták el a műemlékvédelmi törvényt. Önállóan publikált hazai és külföldi folyóiratokban is. Rendszeresen támogatta a kassai Felsőmagyarországi Múzeumot, végrendeletében a múzeumnak adományozta gazdag műtárgy-gyűjteményét, könyveit, rajzait és kéziratait is ban Kassa díszpolgárának választották. Emlékét őrzi a szülőházán (a mai Főutca 32. sz.) elhelyezett emléktábla, amelyet 1897-ben lepleztek le, valamint től Alex Lux budapesti szobrász mellszobra, amelynek elhelyezését 1908-ban indítványozta a Kassai Turista-Egylet, és eredetileg Kassa Város Levéltárában helyezték el. Henszlmann Imre december 5-én hunyt el Budapesten. Jelentős műtörténész, múzeológus és műemlékvédő volt a kassai reálgimnázium professzora, Myskovszky Viktor május 17-én született Bártfán lengyel kisnemesi családban. Elődjei között találjuk Myszkovszky Ferenc bártfai bírósági tanácsost. Mint a bártfai gimnázium diákja a festőművészettel először az ottani rajziskolában került kapcsolatba, majd a budai és a bécsi műegyetemen tanult építészetet tól a Kassai Királyi Főreáliskolában volt az ábrázoló mértan, a rajz és a szépírás tanára, ezt az állást azonban csak azért vállalta, hogy keresetéből támogathassa azt, ami leginkább érdekelte: a művészettörténetet és a kutatással kapcsolatos rajzait, festményeit. Már budapesti tanulmányai alatt is foglalkoztatták a műemléki épületek, rajztehetsége alapvető segítője volt a műemlékek kutatásánál, amikor a fényképezésnek még nem volt megfelelő műszaki és művészeti színvonala. Kiemelkedő 360

361 szinten végzett munkájának bizonyítéka az az ezüstérem, amelyet 1878-ban szerzett a Párizsi Világkiállításon a mai Kelet-Szlovákia műemlékeit ábrázoló, 9 albumba gyűjtött akvarelljeiért. Más műemlékvédőkkel együttműködve, nemcsak kiválóan lerajzolta, de részletesen le is írta, és szakértelemmel értékelte a tanulmányozott épületeket és műértékeket ben Nürnbergbe, Augsburgba, Regensburgba, 1874-ben Olaszországba és 1890-ben Párizsba tett tanulmányútjainak is a műemlékvédelem volt a célja. Budapesten és Milánóban több tudományos társulat tagja volt ban az egyházi művészetért és építészetért felelős bizottság tagjának választották, amelynek feladata volt az évi millenniumi kiállítás szakmai előkészítése től tagja volt a Vidéki Műemlékvédelmi Bizottságnak. Kassai vonatkozásban fontos megemlíteni, hogy tagja volt annak a bizottságnak, amely felügyelte a dóm felújítását 1876 és 1896 között. Kiállított műveivel több díjat is nyert. A király 1897-ben a Ferenc József Rend Lovagkeresztjével tüntette ki, később, ben, királyi tanácsosának nevezte ki november 2-án hunyt el, Kassán. Több olyan operaénekesnőt is megemlíthetnénk, akik vagy kassai születésűek, vagy Kassán működtek, és később európai színpadokon is felléptek november 29-én egy kassai Mészáros-utcai orvos-családban látott világot Jozefína Ernst szül. Kaiser. Dessewffy József gróf avatta be a zenei körökbe, és pályáját személyesen támogatta. Énekével a világ több operaházát is elbűvölte. Kassán először 1839-ben lépett fel, az ös években Bécsben szerepelt, 1846-ban Budapesten, 1846 és 1851 között vendégszerepelt Németországban, Olaszországban, Franciaországban és Spanyolországban és 1861 között a Budapesti Nemzeti Operaház tagja volt. Repertoárja női szoprán-szerepekből állt július 14-én hunyt el, Budapesten. Ernst Jozefína segítette elindítani Rabatinszky Mária (született 1842-ben Csáklyán) énekesnői pályafutását, akivel 1862-ben, Latabár Endre színtársulatában, közösen is fellépett. Rabatinszky Mária Kassán nőtt fel, nagynénje családjában, a konzervatóriumot Bécsben végezte től a Budapesti Nemzeti Színház, 1866 és 1873 között a Bécsi Opera szólistája volt. Művészi pályáfutását 1873-ban fejezte be, amikor férjhez ment Zachariás János berlini vállalkozóhoz. Férje halála után Párizsban élt és festészettel foglalkozott. Gardini Etela operaénekesnő július 27-én született Gerster Miklós kassai szappanfőző családjában. Tehetsége 1872-ben rendezett jótékonysági koncerten keltette fel a hallgatók figyelmét. Zenei képzést a Bécsi Konzervatóriumban szerzett, Kassán 1875-ben lépett fel újra, majd utoljára, kivételesen, 1892-ben ben Verdi Traviátájában szerepelt a bécsi operában, az előadáson maga Verdi is személyesen jelen volt, aki nagyra értékelte Gardini Etela énekművészetét között több híres európai színházban is fellépett (Velencében, Párizsban, Madridban, Marseilleben, Londonban, Berlinben, Budapesten, Moszkvában, Szentpétervárott) ben Genovában vette feleségül a művészi pályáját egyengető impresszáriója, aki rajta kívül több más európai hírű énekesnőt is képviselt ben lépett fel utoljára, 361

362 New Yorkban. Fiatal kora ellenére úgy döntött, hogy befejezi gazdag énekesnői karrierjét és férjével egy Bologna melletti birtokra költözött, ahol saját énekiskolát nyitott augusztus 20-án hunyt el Pontecchióban. Lánytestvére, Gardini Adalberta szintén mint énekesnő vált ismertté szeptember 8-án született, 1870-ben lett Kauser József sikeres budapesti építész felesége ben egy olasz vokális kvartettben kezdett énekelni, majd operaénekesnőként több európai színpadon is fellépett április 23- án hunyt el Párizsban. Pálmai Ilka (saját nevén Petráss Ilona) színésznő és énekesnő, ungvári mérnökcsaládban született szeptember 21-én. Édesanyja halála után, kiskorától kezdve, a nagynénjénél nevelkedett Eperjesen. Miután édesapját áthelyezték Kassára, 1868-tól itt éltek együtt. Pályafutását a Lászy Vilmos által vezetett kassai színtársulat tagjaként kezdte, 15 évesen. Ekkor változtatta meg nevét is. Zenei képzést Budapesten szerzett, ahol pályafutásában apósa, a budapesti Nemzeti Színház igazgatója segítette. Eperjesen kívül fellépett még Szatmáron, Kecskeméten, Kolozsvárott, végül 1878-ban Budapesten, majd 1880-tól kezdve, 15 éven keresztül, vendégszerepelt Bécsben, Prágában, Londonban és New Yorkban, mint korának egyik legünnepeltebb primadonnája. Legismertebbek az operettszerepjei. Művészi pályafutását 1928-ban fejezte be február 17-én hunyt el Budapesten. Az 1846-ban kassai divatárus családban született Jenny és Mary Landesmann ikertestvérek voltak, és az 1860-as évek végétől amerikai színházakban léptek fel mint operaénekesnők. Az 1870-es években Kassán egyikük ismét fellépett. Az európai színházi világ ismert prímabalerinája volt a kassai származású Peterdy szül. Rotter Irma (1841), aki között Mayer Antal gyermek-tánccsoportjában szerepelt. Ő fedezte fel a benne rejlő tánctehetséget. A kassai arisztokrácia pénzbeli támogatásának köszönhetően felvették a budapesti Nemzeti Színház balett-karába ban vendégszerepelt Kassán, között a bécsi Udvari Operába szerződtették, majd között ismét Budapesten táncolt áprilisában hunyt el Budapesten. Közismert és közkedvelt, európai színvonalú prímás volt Rácz Jani június 27-én született Losoncon. Cigányzenészekből álló családja a kifejezetten tehetséges fiú számára magas színvonalú zenei képzést biztosított, már 12 éves korától játszott Dombi Marci zenekarában, amelynek 1866-tól prímása is volt között saját zenekarával lépett fel Losoncon és Rimaszombaton, majd Coburg Fülöp herceg gömöri birtokán is mint a herceg udvari muzsikusa. A herceg ajánlására játszott között a nyári főszezonban Budapesten, a margitszigeti fürdőkben. Itt kapott néhány ajánlatot a trieszti Miramare kastélyba és több német városba. Zenekarával együtt 1883-ban telepedett le Kassán, 1885-ig rendszeresen játszott Docskalik József Mészáros utcai kávézójában (ma 15. sz.). A cigányzene népszerűsítéséért ezüstéremmel tüntették ki a trieszti (1882) és a krakkói (1887) 362

363 tájkiállításokon. Művészetét nagyra értékelte Erzsébet királyné is, amikor 1895-ben a bártfai fürdőbe látogatott májusában hunyt el Kassán. Horváth Feri, a másik közismert prímás és szívtipró, 1855-ben született Besztercebányán, prímás családban. Négy fiútestvérével együtt már gyerekkorától közösen játszott apjuk zenekarában. Alapvető zenei képzést Bécsben szerzett, 1873-tól Budapesten volt Szapáry gróf házi muzsikusa. Az 1885-ös Budapesti Ipari Kiállításon a prímások királyának választották ban zenekarával a párizsi nemzetközi kiállításon játszott, vendégszerepelt Londonban (1887), Párizsban (1889), Berlinben, Stockholmban, Belgiumban, Hollandiában és Magyarország-szerte ben Kassán telepedett le, tól rendszeresen játszott az Európa Szállodában ban Kassán, a Csehszlovák Köztársaság létrejöttének 10. évfordulója alkalmából a kassai cigányok egyesített zenekarát dirigálta. Repertoárjában a népzenén kívül klasszikus szerzők művei is szerepeltek, ezeket is hibátlan technikával adta elő. Művészetét európai államok uralkodóinak sora csodálta április 4-én hunyt el Kassán. Elhanyagolt sírja a kassai köztemetőben ma is megtalálható. A kutatás és a tudomány területén kiemelkedő helyet foglalt el Ultzmann Róbert urológus, a bécsi egyetem professzora, aki március 30-án született Kassán. Félárva volt, nagynénje nevelte fel. A gimnáziumot Kassán végezte, orvostani tanulmányait pedig Bécsben. Egész szakmai tevékenysége Bécshez kötődik kezdetben mint tanársegéd, később mint professzor dolgozott az egyetemen. Szakterületén kimagasló eredményeket ért el. Az urológia mint önálló szaktudomány első úttörői közé tartozott, lerakva a modern urológia alapjait, új műtéti eljárásokat dolgozott ki, közreműködött új speciális műszerek fejlesztésénél, számos publikáció és szaktanulmány szerzője volt június 9-én hunyt el Bécsújhelyen. Kassa szülöttje a másik neves orvos, Gerster Árpád is. Testvérei szintén kiemelkedő sikereket értek el: Gerster Béla mint több közlekedés-építészeti mű tervezője lett ismert, Gardini Etela és Kauser Adalberta pedig ismert operaénekesnők voltak. Gerster Árpád december 22-én született, Kassán érettségizett, majd 1872-ben a bécsi egyetem orvostudományi karán végzett mint sebész. Mint kórházi orvos kezdte praxisát Kassán ben utazott Amerikába, Németországon keresztül. Mint sebész az elsők között nyittott magán-sebészeti praxist a New York-i Manhattanben. Modernizált egyes sebészeti eljárásokat, hangsúlyozva az aszeptikus (fertőzésmentes) eljárás fontosságát. Ezen eljárások szigorú betartása az akkori időkben forradalmi javulást hozott től a Columbiai Egyetem klinikai sebészetének professzora volt, majd 1911-ben és 1912-ben az Amerikai Sebészeti Társaság elnöke. Ismert számos szakkönyv szerzőjeként is, szakfolyóiratokban több tíz tanulmányt és cikket publikált. Zenei tehetsége is megnyilvánult orgonán és kamara-zenekarokban játszott. Rajztehetségét karikatúrák, rajzok, skiccek és illusztrációk készítésénél érvényesítette március 11-én hunyt el New Yorkban. 363

364 Kiemelkedő mezőgazdasági szakember volt Roditzky Jenő, aki február 13-án született a mai Romániában január 4-én hunyt el Alag városában, Magyarországon. Tanulmányait a Budapesti Műegyetem természettudományi tanszékén kezdte, majd 1870-ben, a Tübingeni Egyetemen szerzett doktorátust tól a Magyaróvári Mezőgazdasági Akadémia professzora volt, majd 1883-tól a Kassai Mezőgazdasági Akadémia igazgatója ben a Mezőgazdasági Minisztériumban alkalmazták, majd tól mint az Állami Gyapjúkutató Intézet igazgatója dolgozott. Kiváló szakember volt, akinek kiemelkedő szervezési képességei pozitívan hatással voltak a kassai intézmény fejlődésére. Gazdag és sokoldalú publikációs tevékenységét bizonyítja számos magyarul, németül és franciául írt értekezése a méhészet, háziállat-tartás, burgonya- és dohánytermesztés stb. területén. Néhány önálló könyve is megjelent a dohánytermesztésről és az állatvédelemről. Magyarországon és külföldön is publikált. Munkája és szervezési képességeit mind hazájában, mind külföldön elismerték, a Bécsben, Párizsban és más városokban szervezett kiállításokon több kitüntetést is szerzett. Békessy József vezérkari ezredes között tartózkodott Kassán mint a honvédség 77. gyalogezrede zászlóaljának parancsnoka, mégis mint feltatáló volt híresebb. A mai Románia területén, Kolozsvárott született, február 16-án ben a Honvédelmi Minisztériumban dolgozott Budapesten, mint őrnagy. Ott dolgozta ki a fogatolt tábori sütőde működésének alapjait, így akár a modern katonai élelmezés egyik úttörőjének is tekinthetjük. A tábori sütőkemence eredeti technológiáját tovább tökéletesítette, a sütőkemencéket Weiss Manfréd csepeli vasgyárában gyártották. Az osztrák hadsereg 1929-ig használt ilyen kemencéket, a Magyar Királyi Honvédség még 1934 után is. Békessy József 1914-től császári-királyi megbízott táborszernagy volt. Az iskolai képzés területén kiemelkedő, európai vonatkozásban is jelentős sikereket ért el a kassai ipariskola tanára, Weyde János július 1-én született Pozsonyban, egy órásmester családjában ben a bécsi műegyetemen szerzett elektromérnöki diplomát, szakmai gyakorlatát a Ganz Művek budapesti gyárában végezte, majd januárjától a kassai felsőbbfokú ipariskolában tanított elektrotechnikát, műszaki rajzot és vasútikocsiszerkesztést. Változtatni akart a korabeli iskolai képzés elavult gyakorlatán, sokkal nagyobb hangsúlyt fektetve az oktatás szemléletességére. A műszaki rajzhoz kiadott kézikönyve a minisztérium által engedélyezett, a műszaki jellegű iskolákban sokat használt segéd-tankönyv volt. Az elektromotorokról és ezek műhelyekben való felhasználásáról írt kézikönyvét Berlinben is kiadták, németül. A Párizsi elektrotechnikai kiállításon tartott előadását nemzetközi szinten is elismerték március 22-én hunyt el, Kassán. Sírja a kassai köztemetőben mai is megtalálható. Kiemelkedő tudós és filozófus volt Bettelheim Siegfried Áron orvos, rabbi és hebraista, aki április 4-én született Galgócon (Hlohovec). A pozsonyi, a lipcsei és a prágai rabbiképzőben tanult, egyetemi doktorátusát 364

365 a prágai egyetem bölcsészeti karán szerezte. Több újság szerkesztőjeként dolgozott Londonban. Az 1850-es évek elején a temesvári (Timişoara, Románia) iskola igazgatója, és az Előre politikai hetilap szerkesztője lett tól a keleti nyelvek hivatalos tolmácsa és a héber nyelvű könyvek cenzora volt Csehországban tól Komáromban volt főrabbi, és az ország első zsidó származású iskolai főinspektora ben Kassára költözött, ahol a helyi zsidó hitközség sorrendben második rabbija lett tól az első Szlovákiában kiadott héber nyelvű hetilap (Hajehudi-Der Jude) szerkesztője és a helyi hitközség titkára volt. A zsidó közösségen belül megnyilvánuló nézeteltérések miatt 1867-ben az USA-ba emigrált, ahol különböző városokban rabbiként tevékenykedett. Egy időben a philadelphiai kollégium professzora is volt, majd a richmondi egyetem orvosi fakultásán tanult, itt szerezte orvosi diplomáját. Szerkesztője és egy személyben kiadója is volt a Der Patriot c. német nyelvű újságnak, amelyet később The State Gazette címen angolul is megjelentetett. Gazdag irodalmi hagyatékában sok saját művét is megtaláljuk, mint például a zsidó életről szóló novelláit, valamint magyar, német, angol, héber és jiddis nyelvű cikkeit, amelyek közül többet magyarra is lefordítottak. Az USA-ban adták ki terjedelmes életrajzát, szerzője Dr. George Alexander Kohut ( ) rabbi. Bettelheim Siegfried Áron, akinek a felesége az első zsidó származású tanítónő volt Magyarországon, augusztus 21.-én hunyt el az USA-ba vezető hajóútján. Andrássy Gyula gróf is Kassa szülöttje között a Magyar királyság miniszterelnöke, között pedig osztrák-magyar külügy- és pénzügyminiszter volt. Az Andrássy család betléri ágának tagjaként március 1-én született ban Zemplén-megye főispánja volt, a szabadságharc idején a nemzetőrség vezére, 1849-ben Görgey Artúr segédtisztje, a forradalmi kormány küldöttjeként utazott ki Konstantinápolyba. A szabadságharc bukása után Londonban és Párizsban élt emigrációban, majd az évi kiegyezés és uralkodói közbocsánat után visszatért hazájába tól Kassa város díszpolgára volt, 1888-tól pedig a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja. Számtalan politikai témájú cikket írt, amelyeket több országos jelentőségű újságban is kiadott ben a kassaiak leleplezték Andrássy gróf carrarai márványból készített emléktábláját szülőháza, az Andrássy-palota falán (ma: Fő utca 81. sz.). Maga a palota Andrássy György ( ) egykori házának helyén épült. Andrássy Gyula gróf február 18-án hunyt el a horvátországi Voloskban. Ludwig Michael Appel hadtestparancsnok 1896-tól tartózkodott Kassán, a 34. gyalogezred tisztje, később között a parancsnoka volt február 21-én született Bécsben, apja császári és királyi lovassági tábornok volt. Katonai képzést a bécsújhelyi Theresianum Katonai Akadémián kapott. A császári hadsereg több egységénél is szolgált, 1904-től Bosznia-Hercegovinában, ahol a legmagasabb rangja altábornagy volt októberétől a 15. hadtest parancsnoka és vezénylő tábornoka, február 1-én a szerbiai 365

366 Erdevikben hunyt el, fertőzéses megbetegedés következtében ben a Mária Terézia Katonai Rend lovagkeresztjével tüntették ki, in memoriam között mint a 34. gyalogezred parancsnoka tartózkodott Kassán Artur Arz báró, aki június 16-án született Nagyszebenben (Hermannstadt, mai nevén Sibiu). Az I. világháború alatt, között a császári és királyi haderők vezérkari fönöke volt. A Mária Terézia Rend mellett sok más magas hazai és külföldi katonai érdemrenddel tüntették ki. A kolozsvári egyetem bölcsészeti karának tiszteletbeli doktora, július 1- én hunyt el Budapesten. Benedek Lajos császári-királyi táborszernagy július 14-én született Sopronban. Tanulmányait a bécsújhelyi Theresianum Katonai Akadémián fejezte be, 1838-ban. Kassán a 34. gyalogezrednél szolgált, amikor 1859 őszén átvezérelték az olasz frontra. A Habsburg-ellenes felkelés letöréséért vívott csatákban vezényelte a császári haderőket. Végül ő volt az egyetlen császári tábornok, aki a súlyos vereséggel végződő solferinoi csatában helytállt, sikeresen fedezte ugyanis a franciáktól megvert főerők biztonságos visszavonulását. Bár Benedek Lajos tiltakozott, 1866-ban, a poroszok elleni háborúban a császár mégis az északi hadsereg parancsnokává nevezte ki. Benedek töbször javasolta a poroszokkal való békekötést, a császár mégis ragaszkodott a königgrätzi döntő csata megvívásához, amelyben a császári hadsereg súlyos vereséget szenvedett. Benedek Lajos megsérült és fogságba esett, s mivel őt okolták a vereségért, leváltották a hadsereg éléről. Benedek ezután haláláig visszavonultan élt től az osztrák honvédelmi minisztériumon dolgozott ben Kassa tiszteletbeli polgára lett április 27- én Grazban hunyt el. Kassa tiszteletbeli polgára volt Svetozar Borojević von Bojna tábornagy is december 13-án született a horvátországi Umetić városában. A katonai iskola elvégzése után, 1884-től Bécsújhelyen tanított katonai taktikát a Theresianum Katonai Akadémián től gyalogsági ezredes volt Pilsenben, Mostarban, majd Kassán a 27. gyalogezrednél, illetve Prágában a 8. gyalogezrednél től a 14. gyalogezred parancsnoka volt Péterváradon, majd a 7. hadsereg parancsnoka Zágrábban között a 6. hadsereg parancsnoka volt Kassán. Az I. világháborúban mint a keleti ( ) és az olasz front ( ) osztrák hadvezéreként ismert. Megkapta a legmagasabb osztrák-magyar katonai kitüntetéseket és rendeket. Már 1905-ben nemesi rangot kapott az uralkodótól von Bojna előnévvel ban kapott tábornagyi rangot, május 23-án hunyt el Klagenfurtban. Gallik András az amerikai hadseregnél szolgált mint tábornok. Eredeti foglalkozása kereskedő, világpolgárként is ismert volt. Rozsnyói vállalkozói családban született november 28-án. Lőcsén járt iskolába, ahol később mint bolti segéd dolgozott tól egy kassai szövetbolt társtulajdonosa lett. A magyar szabadságharc bukása után, 1849-ben, Párizsba menekült, majd az Amerikai Egyesült Államokba, ahol alkalmi munkákból biztosította megélhetését. Barátjával kalandutazásokat tett az USA, Ausztrália és Új 366

367 Zéland területén, ahol aranyásó akart lenni ban visszatért az USA-ba. A polgárháborúban az unionisták oldalán harcolt és elérte a tábornoki rangot ben sikeresen indult Missouri állam kormányzói tisztségéért ban elvégezte az orvostudományi egyetemet, később azonban mint állatorvos dolgozott ban megalapította Kansas City állatorvosi klinikáját. Még mielőtt az USA-ba emigrált, Kassán filozófiai ihletésű munkái jelentek meg. Az USA-ban orvosi szakdolgozatokat is kiadott. Idős korában, 1881-ben visszatért Kassára gyógyszerész fiához, Gézához ( ). Itt is hunyt el június 18-án. Az első olimpiai játékokon olyan sportolók is képviselték Magyarországot, akiknek közismert kassai kötődésük, mint Holubán Ferenc (1886), aki az évi athéni olimpián szerzett bronzérmet birkózásban, sőt ugyanebben az évben könnyűsúlyú világ- és Európa-bajnok is lett tól tagja volt a Kassai Könnyűatlétikai Klubnak, ahol 1920 után edzőként tevékenykedett. A Holubán-iskola tanítványai Szlovákia határain túl is terjeszették a kassai birkózás jó hírnevét. Holubán Ferenc március 6-án hunyt el Budapesten. Kassai születésű dr. Frantisek Sobota, aki 100 m-es futásban volt sikeres atléta augusztus 30-án született, a jogi egyetem elvégzése után 1921-ig Kassán dolgozott mint törvényszéki bíró. Ľudovít Kmetyk tanítványai közé sorolhatjuk, 1912-ben a stockholmi olimpián Magyarországot képviselte 100 m-es futásban, távolugrásban, továbbá tagja volt a 4x100 m-es futás stafétájának, amely egészen az elődöntőig eljutott között a Kassai Atlétikai Klub vezetője volt. Lőcsén hunyt el 1939-ben május 7-én született Kassán Prokopp Sándor, távírdai alkalmazott fia volt, Budapesten mint hivatalnok dolgozott. Magyarországot képviselte sportlövészetben, s bár az 1908-as londoni olimpián még nem szerzett érmet, Stockholmban már aranyérmes volt 1912-ben november 4-én hunyt el Budapesten. 367

368 Kassa jelentős tanárai Mešterová, Jana Absztraktum Dominikánus kolostor-iskola a 13. század végétől létezett Kassán. A városban tevékenykedett J. Müller Regiomontanus és Bylica M. (a 15. században), haláláig itt dolgozott Rheticus G. J., aki Kopernikusz M. asszisztense volt (a 16. században), a protestáns reformáció idején itt alapítottak latin nyelvű iskolát (1546), majd ez ellenreformáció idején Jezsuita Egyetemet Universitas Cassoviensis néven (1657). Az egyetemet később felváltotta a Királyi Akadémia (1777). Az ipar szükségessé tette egy ipari középiskola megalapítását (1858) ben jött létre Kassán a M.R. Štefánik állami műegyetem. Kulcsszavak: Kassa. Természettudományok. Iskolák. Pedagógusok. Diákok. A domonkosok kolostori iskolája (13. század vége 1556) 1 A műveltség első központjai a mai Szlovákiában a kolostorok voltak. A domonkos rend kassai megtelepedése 1250-re tehető, 1304-ben a nagykáptalanon döntöttek arról, hogy minden domonkos rendtartományban alapítanak iskolát (studium generale), ezeket a kolostorokban helyezik el, költségeiket a rend fogja fizetni, és az uralkodótól függetlenül fognak működni. 2 A 15. század második felében emelkedett a kassai iskola színvonala, neves professzorainak követően: András, Blasius de Cassovia, Kassai Péter, Sztárai Máté. Néhány professzor a budai domonkos iskolában is tanított: Kassai Jakab, Nicolaus de Mirabilibus (aki a kassai professzorok közül a legnevesebb volt). A kassai kolostor mint könyvmásoló műhely is ismert volt (Janusch Dijack azaz Kassai János deák, Sztropkói Lőrinc, Martin Craus, Michael Slavus, Vandalus 3 és Dániel. Korvin Mátyás király Dánielt bízta meg egyes velencei kódexek másolásával (1480).1556-ben tűzvész sújtotta a templomot, a kolostort és az iskolát. A domonkosok ezt követően 150 évre elhagyták a várost. Johann Müller-Regiomontanus ( ) neves német csillagász, matematikus és pedagógus fél éven keresztül dolgozott Kassán től az Academia Istropolitana tanára volt Pozsonyban, amelyet akkor a domonkosok igazgattak. 5 A Kopernikusz előtti idők csillagászai közül Regiomontanus volt 1 Morovics, T. Vzdelávanie a veda. Slovensko. (Művelődés és tudomány. Szlovákia). Ottova obrazová encyklopédia. Bratislava 2006, o. 2 Régi magyar egyetemek emlékezete. Memoria universitatum et scholarum maiorum regni Hungaria Budapest Lexikón katolíckych kňažských osobností Slovenska. (Szlovákia katólikus papjainak lexikonja) Bratislava 2000, jelszó: Michal Slovák, 922 o. 4 Paturi, R., F. Kronik at echnikyn, jelszó: Regiomontanus. Bratislava 1993, 96. o. 5 Segeš, V. a kol. Kniha kráľov. Panovníci v dejinách Slovenska a Slovákov. (Uralkodók Szlovákia és a szlovákság történelmében). Bratislava 2010, o. 368

369 a legnevesebb. Esztergomban is töltött egy bizonyos időt, Vitéz János érsek udvarában, illetve Budán, Korvin Mátyás udvarában (1468). 6 Feltételezhető, hogy Regiomontanus kassai tartózkodása alatt meglátogatta a domonkosok kolostori iskoláját is, scriptoriumát és könyvtárát is. Szándékéban állt, hogy miután Magyarországot elhagyja, a Kassán szerzett kódexeket saját nyomdájában adja ki ben, Vitéz halála után utazott el Magyarországról. Nürnbergben csillagvizsgálót és nyomdát alapított, 1476-ban halt meg Rómában. Korvin Mátyás a nürnbergi várostanácsnál érdeklődött Regiomontanus hagyatéka felől. Kesőbb Hans Dornt bízta meg azzal, hogy Regiomontanus hagyatékát megszerezze, de ő sem járt sikerrel. Az 1966-ban végzett nürnbergi kutatásoknak köszönhetően azonosították a 17 magyarországi eredetű kódexet. 7 Ma a nürnbergi Germanisches Museum könyvtárában három olyan kódex található, amelyek eredetileg a kassai domonkos rend tulajdonában voltak, kérdés, hogy Regiomontanus hagyatékából származnak-e? Martin Bylica (1434 k k.) 8 lengyel csillagász, matematikus és pedagógus a magyar király utasítására csillagászati méréseket végzett, hogy meghatározza egyes magyar városok földrajzi helyzetét (1477), e célból látogatott el Kassára is. Nagy valószínűséggel ő festette a Szent Erzsébetplébániatemplom déli oldalán található napórát (1477), amely Szlovákia legrégibb ilyen órája. A napóra szerkesztéséhez nélkülözhetetlen volt a város földrajzi helyzetének ismerete, elkészítésénél talán Hans Dorn bécsi mérnök is segítségére lehetett. Az Academia Istropolitanan is előadott, között Budán volt udvari csillagász, asztrológus és orvos ben a budai studium generalén is tanított ben, Korvin Mátyás halála után, hazautazott Krakkóba, itt is halt meg, kéziratait a Krakkói Egyetemnek ajándékozta. 9 Joachim Rheticus ( ) német matematikus, csillagász Kopernikusz tanainak hirdetője és követője volt, a heliocentrikus világkép annyira felkeltette érdelődését, hogy azonnal Fromborkba utazott, hogy személyesen találkozzon Kopernikusszal ( ), aki végül az ő biztatására fejezte be legnagyobb művét: De revolutionibus orbium coelestium (Az égi pályák körforgásáról). Rheticus személyesen közbenjárt a mű első kiadásáért (1543), a kéziratát is megőrizte. Az egyetemeken egyre elviselhetetlenebb lett a helyzete, végül elköltözött Krakkóból és diákját, Valentin Othot követve Kassára ment (1574). Fél éven keresztül mint városi orvos is dolgozott Kassán, ahol Császári mű címen befejezte trigonometriai táblázatait, és lefordította Paracelsus Da alchymia liber verationis című művét. Kassán halt meg, december 4-én. Halála után Otho azonnal elköltözött Kassáról és 6 Lexikón kat. jelszó: Regiomontanus, o. 7 Mišianik, J. Za našimi rukopismi v NSR. (Kézirataink után a Német Szövetségi Köztársaságba). Bratislava 1966, o. 8 Adamuv, P. Slnečné hodiny na Slovensku. (Napórák Szlovákiában). Košice 1980, 29 o., Tibenský, J. Dejiny vedy a techniky na Slovensku. (A tudomány és a technika történelme Szlovákiában). Martin 1979, jelszó: M. Bylica, 30 o. 369

370 magával vitte Kopernikusz kéziratát is, amelynek egy ideig például Comenius volt a tulajdonosa. 10 A Kassai Protestáns Latin Nyelvű iskola ( ) A században Magyarországon a háborúős viszonyok, török megszállás, rendi felkelések ellenére, a reformáció hatására sok protestáns iskola jött létre a mai Szlovákia területén. A nyugat-európai protenstáns egyetemekkel való kapcsolatoknak köszönhető, hogy az iskolákat és tanáraikat a haladó szellemű filozófiai és természettudományi eszmék iránti nyitottság jellemezte. A kassai iskola megalapításakor a városi tanács tagjai evangélikusok voltak, ezért sokat törődött az iskolának mind a személyi, mind a szervezési és pénzügyeivel. Fennállása alatt összesen 50 professzor tanított itt, az iskola rektora egyben a bírói hivatalt is betöltötte. Az iskolának öt osztálya volt, mindegyik osztály 2 3 kisebb egységre oszlott. Klasszikus latint, görögöt, hébert, retorikát és a kereszténység alapjait tanították. Az iskola első rektora az angol származású Leonhard Cox volt (1546), aki személyesen is támogatta a Kassán akkor éppen meginduló reformációt. Jakub Pribicer a halálát megelőző két évet töltötte itt ( ), ő írta a mai Szlovákia területén kiadott első csillagászati témájú értekezést Tractatus de cometa (Banská Bystrica, 1578) címen. Bocatius János az évek között, valamint 1618 után tanított a kassai iskolában ban Kassán írta Hornus cometa 1618 c. költeményét. Kaspar Hain ( ) Kassán kezdte tanítói pályafutását, bár később Lőcsén tanított, ő írta a Szepesi lőcsei krónikát, amelynek kéziratát 1911-ben nyomtatták ki. A rekatolizáció idején az iskolát rövidebb időszakokra többször is bezárták ( ). Ján Rezik ( ) az iskola erőszakos bezárása után jött ide tanítani. Amikor katolikus tanács váltotta fel a korábbi protestáns városi magisztrátust, az iskola csak nagyon szerény támogatást kapott. Reziket vizsgálat alá helyezték, végül elutazott Kassáról (1690). Az ő ötlete volt feldolgozni a mai Szlovákia akkori protestáns iskoláinak történetét. Bár Samuel Matthaeides eperjesi rektor a kéziratot kiadásra előkészítette, mégsem nyomtatták ki (1728). A mű részletezi a protestáns iskolák keletkezését, fejlődését, megszűnését, belső felépítését, a reformáció kezdetétől egészen a 18. század közepéig. 11 A Kassai Jezsuita Főiskola Academia Cassoviensis ( ) 12 A jezsuiták a 16. század végén telepedtek le Kassán, a Jezsuita Akadémia megalapítását a 17. századi katolikus megújulás támogatta ben vissza- 10 Tibenský, J. Dejiny vedy a techniky na Slovensku. Martin 1979 heslo Rheticus, s Rezik, J.-Matthaeides, S. Gymnaziológia. Dejiny gymnázií na Slovensku. (A tudomány és a technika történelme Szlovákiában). Martin 1979, jelszó: Cox/260, Pribicer /418-19, Bocatius /263, Hain /323, Rezik /269-70, V. Ružička, a szlovák iskolatörténelem történésze mentette meg ezt a művet, latin nyelvről lefordította, válogatást készített és megjegyzésekkel bővítette ki. 12 Ružička, V. Školstvo na Slovensku v období neskorého feudalizmu. (Iskolarendszer Szlovákiában a kései feudalizmus idején). Bratislava 1974, 55. o. 370

371 tért Kassára az egri káptalan, és Kisdy Benedek egri püspök megalapította a Jezsuita Gimnáziumot (1654), amelyet akadémiai rangra emelt (1657), ezt I. Leopold császár alapító oklevele teológiai és filozófiai karral bíró egyetemként erősítette meg (1660). A két fakultással rendelkező kassai felsőoktatási intézményben főként a mai kelet-szlovákiai régió katolikus hallgatói tanultak. A tanítási nyelv latin volt. A Kassai Levéltárban fennmaradt az egyetem Katalógusa Anyakönyve, amely tartalmazza az akadémia vezetőinek, professzorainak és diákjainak nevét, valamint az előadott tárgyak jegyzékét. Az iskolábasn 20 jezsuita professzor adott elő. 13 A Kassai Egyetemen összesen diák végzett. Az oktatás egységes tanterv, az 1599-ben kidolgozott ún. Ratio Studiorum alapján folyt. A bölcsészeti kar a teológiai fakultásra készítette fel a diákokat. A természetfilozófiai előadásokon tanítottak matematikát, fizikát, csillagászatot. A jezsuita egyetemek konzervatívan fogadták a modern tudományos nézeteket, a 18. század elején Arisztotelész és Ptolemaiosz szerint adtak elő. A természettudományokhoz való viszony Mária Terézia iskolai reformjának köszönhetően kezdett el változni a 18. század második felében, és így az egyetemeken matematikai, csillagászati, fizikai tanszékek jöttek létre. A professzorok gyorsan új tankönyveket írtak. Mind a newtoni fizikát, mind Kopernikusz heliocentrikus világképét tanították. A jezsuita rendet 1773-ban szüntették meg a Habsburg Birodalomban, a kassai akadémiát is államosították, 1777-ben a nagyszombati egyetemmel együtt Budára költöztették. Az egyetem neves professzorai és diákjai: 14 Szentiványi Márton ( ) matematika-professzor (1664/1665), Kopernikusz heliocentrikus világképét hazug és kétséges elméletnek tartotta. Mayr Péter ( ), a logika és a fizika professzora ( ) 15 Akai Kristóf ( ), a logika és a fizika professzora ( ), a gimnázium dékánja ( ) Rost Tamás ( ) a fizika és a filozófia professzora ( , ), a konviktus (kollégium) rektora (1737), a bölcsészeti kar dékánja ( ) 16 Lipsicz Mihály ( ), a matematika és a fizika professzora ( ). Statika (egyensúlytan) c. tankönyve (Kassa, 1740) már tartalmazta 13 Fedorčák, P.:Profesorský zbor Košickej univezity. (A Kassai Egyetem professzori testülete). In: 350.výročie košickej univerzity. Prešov 2007, o. 14 Druga,L.: Dejiny astroómie a Slovensko. (Csillagászat-történet Szlovákiában). Bratislava 2006, jelszó: P.Mayer/ Lexikón kat. os...(kat. személyiségek lexikonja...). jelszó: Szentiványi,/1217, Akai/ 9, Rost/ , Lipšic (Lipsicz)/ , Fr.Borgia Kéry/ , Adáni/ 6, Klaus/669-70, Ivančič/ Rost, T. Hodinárska rukoväť. Košice A kiadvány a Kassai Regionális Tudományos Könyvtárban található, szig. I Lexikón kat. o.., (Kat. személyiségek lexikonja...). jelszó: Weiss/

372 a newtoni dinamikát. Ő az első magyar algebra-tankönyv szerzője (Algebra, avagy speciális analízis, Kassa, 1738) Weiss Ferenc ( ), a bölcsészeti kar dékánja (1738), gimnáziumi tanár (1741), ( ) 17 Kéry Borgia Ferenc ( ), matematikus, fizikus, csillagász, az egyetem rektora ( ), elfogadta a newtoni dinamikát és ennek az égi testekre való alkalmazását. Ismerte a descartesi fizikát, Kopernikusz tanítását, Galileo Galilei felfedezéseit. Mint vezető személyiség alkalmazta a királynő reformjait. Növendékei voltak a mai Szlovákia első fizikusai. A csillagászat úttörője volt. Adáni András ( ), a retorika és a poézis professzora ( ) Jaszlinszky András ( ), a bölcsészeti kar dékánja Klaus Mihály ( ), matematika professzor ( ), a gimnázium dékánja ( ) Reviczky Antal ( ), a gimnáziumban grammatikát tanított ( ) Ivancsics János ( ), a bölcsészeti kar diákja ( ), a fizika professzora ( ) A Kassai Királyi Akadémia (Academia Regia Cassoviensis, ) Az oktatási reform egyik következménye a királyi akadémiák megjelenése, amely átmenetet képezett a gimnázium és az egyetem között. Az oktatás teljesen latin nyelven folyt le 1. négy év nyelvtan, 2. két év bölcsészet, 3. két év filozófia és három év jogászat. A filozófia elvégzése kötelező volt mindenki számára, aki jogot, orvostant vagy teolóogiát akart tanulni az egyetemen vagy műszaki iskolán. A magyar nyelv oktatása 1792-től volt kötelező. Az iskolán egyházi és világi professzorok tanítottak. Az akadémia neves professzorai és diákjai: Wolfstein József ( ) matematikaprofesszor ( ), Kassán nyolc tankönyvet írt Kmeth Dániel ( ) matematikaprofesszor ( ), a kassai egyetemi templomban van eltemetve. 18 Petzval József ( ), a filozófiai előadásokat látogatta ( ), az objektív atyja, Pesten és Bécsben a matematikaprofesszor. 19 A Kassai Felsőfokú Reáliskola ( ) A felsőfokú reáliskola az iskolák új fajtája, feladata, hogy szakembereket 17 Tibenský, J. a kol. Priekopníci vedy a techniky na Slovensku 2. (A tudomány és a technika úttörői Szlovákiában). jelszó: D. Kmeť/ Bratislava Katalóg študentov univerzity a akadémie (Catalogus studiorum almae ac Epistopalis Cassoviensis Jesu ab anno 1693). (Az egyetem és az akadémia diákjainak katalógusa). Kassa város levéltára, inv. sz. 55, kézirat szign Mešterová, J..Študentské roky J.M. Petzvala strávené na Slovensku. (J.M.Petzval szlovákiai diákévei). XXVI.Zborník dejín fyziky.bratislava 2012, o. 372

373 neveljen az egyre gyorsabban fejlődő ipar, kereskedelem, mezőgazdaság és erdészet számára. A diákokat a műszaki főiskolákon való tanulmányaikra készítettték elő. A képzés eredetileg hat, később nyolc évig tartott. A tanítási nyelv német, 1861/62-től a magyar volt. Az iskolát éves fiúk látogatták. A reáliskola legismertebb diákjai: Stodola Aurél ( ), diák ( ) 20 A Kassai Állami levéltárban megmaradt A. Stodolának az érettségi évéből származó osztálykönyve (1876), mely szerint kitüntetéssel érettségizett. Rajtó Sándor tanácsára A. Stodola Zürichben szerzett külföldi ösztöndíjat, a Zürichi műegyetemet kitüntetéssel végezte el ( ). Berlinben és a Párizsi Sorbonne-on tanult tovább. A Zürichi Műszaki Főiskola professzori állást kinált fel neki (1892-től). Kidolgozta a gőz- és vízturbinák elméletét. Műszaki újításaiért James Watt-aranyéremmel tüntették ki (1940). A. Stodola 70. születésnapján Albert Einstein tartott ünnepélyes köszöntőt. A. Stodola mellszobra és emléktáblája ma a Kassai Műszaki Múzeum falán található. Milan Rastislav Štefánik Műszaki Főiskola Kassán ( ) 21 Csehszlovákia megalakulása után harc indult a szlovákiai műegyetem elhelyezéséért, amelybe magánszemélyek, de intézmények és politikai pártok is bekapcsolódtak. Ezen törekvések élen Juraj Hronec állt. A Milan Rastislav Štefánik Műegyetem június 25-én Kassán kezdte el működését, 1938 júliusában lettek kinevezve az egyetem professzorai: Jur Hronec/matematika, Alois Tichý/geodézia, Jozef Sahánek/műszaki fizika, Jozef Kaucký /matematika, Jiří Klapka/ábrázoló geometria, Dimitrij Andrusov/geológia, Karol Krivanec/közlekedés, Miloslav Kopřiva/magasépítészet, Anton Bugan/mechanika, Štefan Bella/vízművek és gazdaság. A professzori testület első ülésén az iskola első rektorának J. Hronecet választották. Az es iskolaév, amelynek megnyitását Csehszlovákia megalakulásának a 20. évfordulójára tűzték ki, végül nem kezdődött el, mivel a bécsi döntés után az iskolát először Eperjesre, majd Turócszentmártonba költöztették, ahol december 5-én kezdődtek meg végre az előadások. Az iskolaév már megváltozott politikai körülmények között folyt le, az iskola mint Pozsonyi Szlovák Műszaki Főiskola működött tovább. Irodalom Archív mesta Košice, inv. no. 55, rukopis sign Catalogus studiorum almae ac Epistopalis Cassoviensis Jesu ab anno Mešterová,J..Stredoškolské štúdiá známych osobností z oblasti vedy a techniky v Košiciach v 19.storočí. (A tudomány és a technika neve személyiségeinek középiskolai tanulmányai Kassán). In.: XXV. Zborník dejín fyziky. Bratislava 2008, o. 21 Sikorová, T. Profesor Jur Hronec a Vysoká škola technická. (Jur Hronec professzor és a Műszaki főiskola). Bratislava 1980, o. 373

374 Adamuv, P. Slnečné hodiny na Slovensku. Košice, Druga, L. Dejiny astronómie a Slovensko. Bratislava, Fedorčák, P. Profesorský zbor Košickej univerzity, in 350. výročie Košickej university, Prešov, Mešterová, J. Stredoškolské štúdiá známych osobností z oblasti fyziky a techniky v Košiciach v 19. storočí. in Zborník dejín fyziky MESDEF 25 (Bratislava, 2008): Mešterová, J. Študentské roky Jozefa Maximiliána Petzvala strávené na Slovensku. In Zborník dejín fyziky MESDEF 26 (Bratislava, 2012): Mišianik, J. Za našimi rukopismi v NSR. Bratislava, Morovics, T. Vzdelávanie a veda. Slovensko. Ottova obrazová encyklopédia. Bratislava, Lexikón katolíckych kňazských osobností Slovenska. Bratislava, 2000). Paturi, F. R. Kronika techniky. Bratislava, Régi magyar egyetemek emlékezete. Memoria universitatum et scholarum maiorum regni Hungaria Budapest, Rezik, J. and Matthaeides, S. Gymnaziológia: Dejiny gymnázií na Slovensku. Bratislava, Ružička, V. Školstvo na Slovensku v období neskorého feudalizmu. Bratislava, Segeš, V. at all. Kniha kráľov. Panovníci v dejinách Slovenska a Slovákov. Bratislava Sikorová, T. Profesor Jur Hronec a Vysoká škola technická. Bratislava, Tibenský, J. Dejiny vedy a techniky na Slovensku. Martin, Tibenský, J. Priekopníci vedy a techniky na Slovensku 2. Bratislava,

375 Kassa a II. világháború végén Csehszlovákia politikai és társadalmi központja Šutaj, Štefan Absztraktum Az előadás Kassa szerepét tárgyalja azokban az időkben, amikor a város a felújult Csehszlovák állam legjelentősebb szerveinek adott otthont a köztársasági elnöknek, a csehszlovák kormánynak, a szlovák nemzeti szerveknek, a Szlovák Nemzeti Tanácsnak és a Megbízottak Testületének. Ennek alapján foglalkozik a politikai rendszer kialakulásával, a politikai pártokkal, a régió és az állam társadalmi és gazdasági struktúráinak a felújításával, valamint Kassa szerepével ebben a folyamatban. Kulcsszavak: Kassa. Csehszlovákia. Szociális és gazdassági összetétel A felszabadítás után Kassa átmeneti időre a központi hivatalok székhelye lett: ilyen volt január végétől a felszabadított területet igazgató Szlovák Nemzeti Tanács (SzNT) Delegációja mint új törvényhozó testület, amely a Szlovák Nemzeti Felkelés folyamán jött létre. Kassa később székhelye lett a Szlovák Nemzeti Tanács Elnökségének és Plénumának, az SzNT Delegációja Hivatalainak, amelyeket a Megbízottak Testülete váltott fel, 1 majd április 3-tól innen irányított Edvard Beneš, a Chehszlovák Köztársaság köztársasági elnöke 2, és április 4-től május 6-ig a csehszlovák kormány is. 3 A korábbi események folytatásaként itt fektették le az új társadalom alapjait, az új köztársaság politikai és gazdasági rendszerét, a politikai pártok szervezetének az alapjait. Az említett hivatalok tevékenységét a cseh és szlovák szakirodalom alaposan feltérképezte, fölösleges a már ismert vagy 1 A SzNT Elnöksége már október 22-én, Besztercebányán jóváhagyta a SzNT Delegációjának az összetételét a felszabadított területeken, mely tagjai Ján Púll és Ladislav Novomeský a Szlovák Kommunista Párt képviseletében (SzKP), valamint Vavro Šrobár és Ján Ursíny a Demokrata Párt képviseletében (DP) voltak. Megbízott együttműködőik Michal Falťan, Jozef Šoltész és Félix Vašečka voltak az SzKP-ból, valamint Tomáš Tvarožek, Ivan Štefánik és Peter Zaťko a DP-ból. A SzNT képviselői folyamatosan érkeztek Kassára Kárpátalja területéről és a felszabadított szlovák területekről február 7-től újra dolgozni kezdett a Megbízottak Testülete (MT), mint SzNT Delegációjának Hivatalának utódja március 19-én a SzNT Elnöksége a köztársasági elnök Kassára való jövetelének az előkészületeit tárgyalta. Az előkészítő bizottságban képviseltette magát a SzNT, a Kormányküldöttek Hivatala, a szovjet hadsereg és Kassa városa (Demokrat, I. évf., 7. sz, , 2. o.) 3 A SzNT április 5-i ülésén kihirdették a csehek és szlovákok Nemzeti Frontjának első kormányprogramját, mely mint ún. Kassai Kormányprogram (KKP) lett ismert és hosszú időn keresztül befolyásolta a politikai életet. Meghatározta a kül- és belpolitika irányvonalait, megalapozta a nemzetiségi kérdés megoldását, a kultúr- és iskolapolitikát, a hadsereg jellegét, stb. A Nemzeti Frontban (NF) részt vevő és tevékeny politikai pártok eleve kötelezték magukat a NF elveinek a teljesítésére. Még azután sem, miután a NF újabb kormányai saját programot készítettek és hirdettek ki, melyek jogilag de facto a KKP helyébe léptek, 1948-ig a KKP továbbra is a NF és a politikai viszonyok ideológiai irányelvének az alapját képezte. 375

376 kevésbé ismert adatokat ismételni. 4 Ezért inkább a történelmi tények és események hátterét vizsgálva, a kassai fejlemények specifikumairól és az eseményekben szerepet játszott politikai személyiségekről szólok, Kassa ugyanis ezekkel vállalt részt a történelmi folyamatokban. A 4. Ukrán Front január 19-én foglalta el Kassát. Nem lehet említés nélkül hagyni azt a kiinduló helyzetet, amely a bevonuló szovjet seregeket fogadta augusztus 24-én feloszlatták az összes politikai pártot, amelyek a Magyar Királyság területén és az november 2-án, a 2. bécsi döntés következtében annektált területeken működtek októberében, a nyilas hatalomátvétel és Horthy lemondása után, a városnak a Magyar Királyságban töltött utolsó hónapjait megpecsételte a nyilas terror. A megtorló intézkedéseket többek között Gyarmathy főispán, Darabos, a Nyilaskeresztes Párt városi vezetője és Varholy, a titkosrendőrség parancsnoka szervezték. Tevékenységük hozzájárult, hogy a kassai és Kassa környéki zsidókat koncentrációs táborokba deportálták, Kassán több mint 500 embert öltek meg, sokakat Németországba hurcoltak kényszermunkára január 5-én 12 embert akasztottak fel nyilvánosan a mai Főutcán lévő fákra és lámpákra, sőt még január 17-én is lelőttek 17 embert a téhányi alagút mellett. 5 A szovjet hadsereg megszabadította Kassát ezektől az embertelenségektől, és reményt hozott a változásra, az új rendre, a csehszlovák igazgatásra, melynek alapja a demokratikus politikai rend és rendszer lesz. A felszabadítás reményt adott az embereknek a jobb életre, rendre, jobb világra. Hogy a valóság nem egyszer másként alakult, ez már a való élet által írt másik történet. Lerombolt város, elégtelen árukészlet, elégtelen fűtés, élelmiszerhiány, romló egészségügyi ellátás, de mindezen összetevők inkább összetartották, mint elválasztották a lakosságot. 6 4 Elsősorban idéznünk kell: RÁKOŠ, Elo RUDOHRADSKÝ, Štefan. Slovenské národné orgány (Szlovák nemzeti szervek ). Bratislava : Slovenská archívna správa, ŠUTAJ, Štefan et. al. Kľúče k dejinám Košíc. (Kulcs Kassa történelméhez). Košice Prešov : Universum, 2009, 72 o. 6 Kassa azonnal a Csehszlovák köztársaság szerves része lett. A Forradalmi Nemzeti Tanács Kassán január 23-án vette át a hatalmat, Štefan Kaiferral az élén, majd a A SzNT február 8-án bízta meg ezt a belügyek igazgatásával. Kassa város héttagú igazgatótanácsának az élére Štefan Kaifert nevezték ki. A városi levéltárban fennmaradt első jegyzőkönyv február 19-i keltezésű. Az ülés résztvevői Štefan Kaifer (elnök), Július Maurer (alelnök), valamint Pavol Drocar, Anton Harčár, Ján Herha, František Bajus és Štefan Sendek (tagok) voltak. (Kassa város levéltára. Az igazgatóbizottság ülésének jegyzőkönyve, február 19.) március 5-én az igazgatótanács tudomásul vette az február 25-i nyilvános gyülekeztről adott információt, mely szerint Dvorkin alezdredes átadta a SzNT elnökének, Vavra Šrobárnak, Kassa város aranykulcsát, mint a jogi hatalom szimbólumát, mely által a város csehszlovák kezekbe került. V. Šrobár a kulcsot továbbította Kassa város igazgatótanácsának az elnökének, Š. Kaifernek, aki a kulcsot március 1-én a város kincstárába helyezte el. Kaifer később a Jogtörvényi Minisztériumon dolgozott május 9-től Július Maurer lett Kassa igazgatótanácsának az új elnöke. Kassa város igazgatótanácsa augusztus 22-én fejezte be működését. Ugyanazon a napon választották meg a Nemzeti Bizottságot, mely elnöke a komunista Július Maurer lett. 376

377 A felszabadított Kassán nagyon világosan jelent meg mindenki előtt, politikai és nemzetiségi hovatartozásra való tekintet nélkül, hogy a Szovjetunióhoz való viszony olyan új jelenség, amelyet nem befolyásoltak az állami és politikai képviselők által aláírt dokumentumok és állásfoglalások. A szabadság keletről érkezett, és az új államot a Szovjetunióval szorosan együttműködve kell felépíteni. A politikai orientációt és a szovjet politikához való viszonyt illetően természetesen különböztek az emberek, de senki nem vonta kétségbe a Szovjetunió új szerepét a közép-európai politikában. A londoni emigráns kormány küldötte, František Němec 7 így nyilatkozott: Korábban győzünk, ha a nagy szláv szövetségesünk, a Szovjetunió állandó szomszédjai leszünk. Az ötéves tapasztalatok után készek leszünk az állandó egyezségre. 8 Hasonlóképpen vélekedett a Demokrata Párt akkori elnöke, Ján Ursíny is. Elismerte, hogy a szovjet hadseregnek köszönhetően Szlovákiában az élet egyre biztonságosabb és szabadabb, és hogy a szovjet segítség állandó hálára kötelez mindenkit: Állandó, törhetetlen és örök testvériségre és barátságra kötelez minket a Szovjetunióval. Ha bárki ránk akarna törni, vagy más szláv országra, hűségesen, egyik a másik oldalán, társ a társsal fogunk harcolni, meghalni és győzni. Nemcsak saját érdekünk diktálja ezt, hanem a becsületünk és a nemzeti érzésünk is. A Csehszlovák Köztársaság a Szovjetunió leghűségesebb szövetségese lesz. Nem lehet másképp, és nem szabad, hogy másképp legyen. 9 Új lélek (Nový duch) c. cikkében Ursíny úgy indokolta a csehszlovák külpolitikában megjelenő változásokat, hogy azok a szláv kölcsönösségen és a Szovjetunióval való együttműködésen alapulnak. 10 A Szovjetunió dicsőítése kezdte a modern baloldali pánszlávizmus jeleit mutatni. A Megtaláltuk a szlávokhoz vezető utat (Našli sme cestu k Slovanom) c. cikk először Kollár és Vajanský oroszok iránti vonzalmát említette, majd a cikk végén a szláv világhatalmat vízionálta: A szláv világhatalomhoz vezető utat már megtaláltuk. Minden szláv nemzetet a Szovjetunió vesz majd védelme alá, szeretetben és egyetértésben fognak együttélni, a szlávok élettere bibliai tejjel és mézzel folyó Kánaán lesz. 11 Ezek a Kassán is teljes mértékben érzékelt tendenciák kétség kívül megjelentek az akkori teljes politikai spektrumban. Edvard Beneš Szovjetunió felé tett fordulata, a Szovjetunió új szerepének elfogadása, ami Beneš konkrét politikai lépéseiben is megnyilvánult (egyezségek, Beneš hazatérése Moszkván keresztül), a szlovák polgári február 8-án a SzNT elfogadta Kassán azt a határozatot, mely megszabta a kormányküldött hatáskörét a SzNT és a londoni csehszlovák emigráns kormány, esetleg a szovjet katonai szervek közötti kapcsolatközvetítésre (KSČ a vývoj revolučného procesu na Slovensku. (A SzKP és forradalmi átalakulások Szlovákiában). Bratislava : ÚML ÚV KSS, 1978, 400 o.) 8 Demokrat, I. évj., 1 sz., 1945.március 4., 1. o.: Slováci spoločne s Čechmi. (Szlovákok és csehek közösen) 9 Demokrat, I. évj., 1 sz., 1945.március 7., 2.o.: Ján Ursíny. Na cestu. (Útra). 10 Demokrat, I. évj., 2 sz., 1945.március 16., 1.o.: Ján Ursíny. Nový duch. (Új lélek). 11 Demokrat, I. évj., 5 sz., 1945.március 18., 1.o.: Našli sme cestu k Slovanom. (Megtaláltuk a szlávokhoz vezető utat). 377

378 ellenállás befolyásolása és a londoni rádió ebben a szellemben sugárzott adásai, mind ténylegesen hozzájárultak a kommunisták természetes vonalának effajta irányvételéhez. Kétség kívül kialakult a Vörös Hadsereg által támogatott egyfajta légkör, amelynek érdeme, hogy Szlovákia felszabadításának első hónapjaiban e téren egységes volt a nemzet, annak ellenére, hogy bizonyos események megzavarták a Vörös Hadsereg felszabadítási misszióját. Elismerve, hogy más szláv országokban is fontos szerepe volt az említett tényezőnek, említést érdemel, hogy ezt a szláv elemet (amely a mi körznyezetünkben elsősorban németellenes, de főleg magyarellenes irányt jelentett) mind az orosz bel-, mind a külpolitika támogatta március 16- án az össz-szláv bizottság Moszkvában rendezett estélyt a Szlovák Nemzeti Felkelés tiszteletére, amelyen részt vettek a szláv nemzetek nagykövetei, beszédet tartott Močalov ezredes, a bizottság főtitkára, továbbá V. Šrobár, Josef Šrámek, Ludvík Svoboda, L. Novomeský, Rudolf Stránsky, Bohumil Laušmann és Zdeněk Nejedlý. 12 Róbert Letz szlovák történész szerint a Szovjetunióval kötött szövetség az új hazafiasság 13 jele, mely szoros kapcsolatban áll a Szovjetuniónak a felszabadításban vállalt feladatával és a szláv eszme újjáélesztésével, ez az eszme a Szovjetunióban mint szláv hatalomban a többi szláv nemzet szabadságának biztosítékát látja. A politikai elit képviselői kijelentéseikben elfogadták a felszabadítás missziójának másik oldalát is, pedig ezen az oldalon más eseményeket tapasztaltak a felszabadítással kapcsolatban: a lakosok elhurcolása a gulágokra, a hadizsákmány kezelése a szovjet parancsnokok részéről és a szovjet politrukok beavatkozásai, amelyek a politika kommunista változatát támogatták. A bántalmazottak oldalán találjuk a háború alatt a Magyarországhoz annektált területeken tevékenykedett Szlovák Nemzeti Egység Pártja (SzNEP) kassai képviselőit január 23-tól Kassán az NKVD egységei vették őrizetbe a párt vezető képviselőit (J. Grobont, L. Štofkot, A. Harčárt, M. Potemrát, valamint L. Saučint, A. Bertát, F. Mondíkot, a Slovenská jednota szerkesztőit), és csak a felszabadított területeket igazgató SzNT Delegációjának a közbenjárására engedték őket később szabadon. J. Grobont és F. Mondíkot azonban már elhurcolták a Donbasszba, azaz a Donyeci medence szénbányáiba; F. Mondík a Szovjetunióban halt meg, J. Grobon pedig a börtönből való visszatérése után. A történteket máig is rejtély fedi. 14 Ahogy haladt előre a szovjet hadsereg, a polgári lakosság nemcsak 12 Demokrat, I. évj., 5 sz., március 18., 2.o.: Večierok na počesť slovenského povstania. (A szlovák felkelés tiszteletére rendezett estély). 13 LETZ Róbert. Politický režim na Slovensku (Charakteristika režimu, jeho základné trendy vývoja k februáru 1948). In Podolec, Ondrej (ed.). Február 1948 a Slovensko. (1948 februárja és Szlovákia). Bratislava : Ústav pamäti národa, 2008, 116 o. 14 HARČÁR, Anton. Ako vkročila do okupovaných Košíc v štyridsiatom piatom sloboda. (Hogyan lépett be 1945-ben a szabadság az elfoglalt Kassára). Národná obroda, 1995, 10 o. ŠUTAJ, Štefan. Občianske politické strany na Slovensku. (Polgári politikai pártok Szlovákiában). Bratislava : Veda,

379 a közvetlen harcok miatt szenvedett, hanem azért is, mivel az előretörő felszabadító katonák mint hódítók is megnyilvánultak. A lakosság különösen nehezen viselte több tízezer civilnek a szovjet gulágokra való elhurcolását. 15 A letartóztatott lakosokat Kassán a szovjet katonai parancsnokságon gyűjtötték össze, ahol a Szovjetunióba való deportálásukat megelőzően több héten keresztül maradtak őrizetben. A letartóztatási parancsokat gyakran vakon teljesítették, besúgások alapján, vagy csak azért, hogy feltöltsék a szovjet munkatáborokba elhurcolandók létszámát. A Szovjetunió így jutott olcsó munkaerőhöz, az alakulóban lévő rendszer pedig e módon szabadult meg potencionális politikai ellenzéktől. Tulajdont, gépeket, mozdonyokat, autókat jelöltek meg mint ellenséges magyar vagyont, ezeket mint hadizsákmányt vitték ki a Szovjetunióba. A Vörös Hadsereg jelenléte magában is jelentős tényező volt az új közigazgatási szervek megalakulásában, Kassa ebben az irányban is jó példát nyújtott. A köztársaság, a csehek és szlovákok nemzeti állama és a kisebbségekhez való viszony A kassai időszakban az állami és a nemzeti szervek tevékenységének a legfontosabb feladata a csehek és szlovákok közötti kölcsönös kapcsolat kialakítása volt. Itt fogadták el a legfontosabb hirdetményeket, amelyek a kezdeti időszakban a kölcsönös kapcsolatokat szabályozták. Egyik oldalon az SzNT február 4-én kiadott kiáltványa állt, mely szerint az SzNT a politikai hatalom legmagasabb szerve; a másik oldalon pedig a Kassai Kormányprogramot látjuk, amely a paritás elvét nyilvánította ki hivatalosan, friss eszméket hozott a kölcsönös kapcsolatokba, és politikailag megerősítette, hogy megvan az akarat új alapokon továbbépíteni a meglévő cseh és szlovák kapcsolatokat. Tény azonban, hogy a két háború között begyökerezett, változatlan politika viszonyok, Beneš tudományos meggyőződése és a cseh csehszlovák politikai pártok centralista politikája miatt nehéz volt ezt megvalósítani. Az SzNT 30/1945 számú rendelete, melyet még Kassán adtak ki, gátat szabott a jogi centralizmus határtalan érvényesítésének, mivel az SzNT jóváhagyásával korlátozta a köztársasági elnök rendeletalkotási jogát. A későbbiekben azonban a prágai politikai egyezségek fokozatosan akadályoztak meg a szlovák autonóm és föderalista próbálkozásokat. A kassai időszakban hasonló turbulens fejlődésen ment keresztül a kisebbségi politika is, főképp a magyarokkal szemben. A kisebbségi kérdésnek a szlovák felkelésre jellemző megoldása, amelynek alapja a vét- 15 BUOCIK, Ján. K problematike odvlečených občanov Slovenskej republiky do ZSSR po roku (A Szlovák Köztársaságból a Szovjetunióba deportált polgárok problematikám). In Bobák, Ján (ed.) Slovenský politický exil v zápase za samostatné Slovensko. (A szlovák politikai emigráció harca az önálló Szlovákiáért). Bratislava : Dom zahraničných Slovákov, 1996, 97 o., maga a kiadvány lakost említ, más források szerint ezen lakosok száma ezer volt. 379

380 kesek megbüntetése volt, valamint befolyásuktól megfosztani a németeket és magyarokat, illetve támogatóikat, ahogyan az SzNT február 4-én kiadott manifesztumában állt, fokozatos változásokon ment keresztül. Végül a csehek és szlovákok nemzeti állama építésének Beneš-féle modellje győzött, mely a Nemzeti Front első kormányának a programjában is benne volt, és amelyet teljes egészében elfogadott nemcsak a moszkvai és a londoni emigráns kormány, hanem a Nemzeti Front politikai pártjai is. A kassai időszakban mégis további alapvető változtatásokon ment keresztül a kisebbségi politika, amelyet később a jogrendszerben köztársasági elnöki dekrétumok és SzNT-i határozatok léptettek életbe. František Němec kormánykiküldött a sajtónak adott nyilatkozatában kijelentette, hogy az itt élő nemzetek közül csak azokkal lehet számolni, akik kiálltak a Csehszlovák Köztársaság mellett. Az összes többi nemzet, mely részt vett államunk szétszakításában, kell, hogy viselje ennek a következményeit. Sokszor elfelejtik, hogy a magyarok számos esetben ugyanúgy viselkedtek, mint a németek, sőt még rosszabbul. 16 Bár a felszabadított területeken gyengébb volt a befolyása, a cseh és szlovák elit szempontjából mégis reprezentatívnak tekinthető a Demokrat újságnak adott nyilatkozata A magyarok által elfoglalt terület, főleg Kassa, muszály, hogy szlovák legyen. Akinek idegen ez az álláspont, számolnia kell a következményekkel. 17 Különösen aktuális volt ebben az időszakban az ún. anyások kérdése. Már a Demokrat második számában megjelent egy cikk, amely rámutatott az anyások Kassáról való kitelepítésének a jogosságára (ezeket a bécsi döntés után költöztették át az újonnan elfoglalt területekre, ahol megkapták a kitelepített csehek és szlovákok vagyonát, és Budapest utasításait teljesítve, erőszakosan magyarosították a lakosságot). Az újság szerint a szlovákok tőlük nem akarnak semmit, csak hogy menjenek vissza oda, ahonnan jöttek. 18 Kassa igazgatótanácsa minden anyás tevékenységét felülvizsgálta, és március 8-ig 20 anyást bocsátott el a város szolgálatából, amit a következőképp indokolt: Az igazgatótanács csak közölte velük, hogy további szolgálataikra már nincs szüksége. Ez a kijelentés összhangban van a Csehszlovák Köztársaság fennállásának a kérdésével. Államjogi szempontból a Csehszlovák Köztársaság soha nem szűnt meg létezni, és ami 1938 után a magyarok által elfoglalt területeken történt, jogellenes és érvénytelen volt. Ezért Kassa város igazgatótanácsa nem bocsáthatta el az anyásokat, mivel a Csehszlovák Köztársaság érvényben lévő törvényei és előírásai szerint gyakorlatilag soha nem lettek Kassa város alkalmazottjai Demokrat, I. évj., 1 sz., március 4., 1. o.: Slováci spoločne s Čechmi. (Szlovákok és csehek közösen). 17 Demokrat, I. évj., 1 sz., március 4., 1.o.: Slováci spoločne s Čechmi. 18 Demokrat, I. évj., 1 sz., március 7., 2.o.: Zachraňujeme iba slovenskosť Košíc. (Csak Kassa szlovákosságát védjük). 19 Demokrat, I. évj., 1 sz., március 9., 3.o.: Zo služieb mesta odišlo 20 aňášov. (A város szolálatából 20 anyás ment el). 380

381 Szlovákiát, főleg Kelet-Szlovákiát, ahol a felszabadulás után fokozatosan kezdtek kialakulni az új társadalmi berendezkedés alapjai, nagymértékben sújtották a fronton lefolyó hadműveletek. Erre a helyzetre reagálva, az SzNT szervei több határozatot is kiadtak (Kassán 28 határozatot adott ki az SzNT, melyek az SzNT Határozat-Gyűjteményében jelentek meg), a később megalakuló és módosított Megbízottak Testületének rendeleteit pedig a Hivatalos Közlönyben közölték. Újra kellett építeni az utakat, vasutakat, meg kellett javítani a megrongált épületeket, a lakosság számára élelmet kellett biztosítani, meg kellett védeni a lakosságot a fertőzésekkel szemben és a fel nem robbant hadianyagoktól. Meg kellett oldani a felszabadított területeken folyó élet fenntartásához szükséges legfontosabb feladatokat. Újra kellett építeni a vasúti hidakat, utakat, hidakat, házakat, újraindítani a munkát a megrongált gyárakban. A háború által megrongált épületek felújításához fel lehetett használni az elkobzott vagy állami erdők fakészletét, ugyanakkor Michal Falťan megbízott már március 13-án kiadott utasításában felhatalmazta a nemzeti bizottságokat a munkák felügyeletére, hogy megakadályozzák az erdők kiirtásához. 20 Az SzNT belügyekkel foglalkozó megbízottja elrendelte a felszabadított területeken lévő összes gépjármű összeírását márciusában Kassán fokozatosan működni kezdtek a bankok. 21 Járványkórházat létesítettek, Ivan Thurzo egészségügyi megbízott felügyelte a kórház megnyitását a volt katonai kórház épületében. Angliából 21 orvos érkezett, segítségükkel megfelelő feltételeket sikerült biztosítani a járványok kezelésére, a felszabadított területek egészén. 22 Kassán és a város környéken a legnagyobb problémát a tífusz jelentette. A tífusz-járvány megszüntetésében részt vett a IV. Ukrán Front fő járványügyi szakértője, prof. Sinaj, csehszlovák oldalról pedig dr. Ungar, dr. Hollender, Bardoš és Friedmann. 23 Különösen nagy problémát jelentett a szociálisan leginkább rászorultak ellátása. Egy 1945 elején Kassán készült összeírásból pontosan ismerjük a segítségre szoruló személyek létszámát és a szociális intézmények számát: 24 a Pesti utcán (Vörös Hadsereg 20 Demokrat, I. évj., 4 sz., március 14., 4.o.: Ochrana lesov a zásob dreva. (Az erdők és a fakészlet védelme). 21 Demokrat, I. évj., 4 sz., március 14., 4.o. 22 Demokrat, I. évj., 2 sz., 2.o.:. Epidemická nemocnica v Košiciach otvorená (Kassán kinyitották a Járványkórházt); Demokrat, I. évj., 7 sz., március 21., 4.o.:. Konferencia lekárov v Košiciach (Kassai orvoskonferencia); Demokrat, I. évj., 8 sz., március 23., 2.o.: Pomáhajme zriadiť protiepidemiologické stanice. (Segítsük az epidémia-elleni állomások megalapítását) 23 Demokrat, I. évj., 6 sz., március 18., 2.o.: Neúprosný boj proti chorobám. (A betegségek elleni könyörtelen küzdelem). 24 Demokrat, I. évj., 4 sz., március 14., 3.o.: Starostlivosť Košíc o najchudobnejších. (Kassa gondoskodása a legszegényebbek felől). 381

382 utca) 112 gyógyíthatatlan beteget találtak, 60 árva volt a Szent Antal árvaházban, és 637 személy vett fel öregségi segélyt. 25 A felszabadulás után lehetett fizetni csehszlovák koronával, szlovák koronával és magyar pengővel. A szlovák és a csehszlovák korona árfolyama 1:1 volt, a csehszlovák korona és a pengő árfolyama 1:2. Egy hivatalosan kiadott utasítás előnyben részesítette a csehszlovák fizetőeszközöket a felszabadulás előtt használt fizetőeszközökkel szemben. A sajtóban olyan hír is megjelent, mely szerint meg kell őrizni a Vörös Hadsereg által az elkobzott áruért kiállított bizonylatokat, mivel értéküket később kifizetik, ezért a bizonylatok értékpapírnak tekintendők. 26 Állítólag a városból távozó anyásoknak és a titokban terjesztett propagandának köszönhetően terjedt el az a tévhír, hogy előnyösebb lesz a pengő árfolyama. A városban ezért többen használták a magyar pénzt, és nem akarták elfogadni a csehszlovák fizetőeszközöket. Pengővel csak a Magyarországhoz annektált területeken lehetett fizetni, máshol a hivatalok elkobozhatták. A szlovák és a csehszlovák korona értéke azonos volt, senki sem utasíthatta el sem az egyik, sem a másik fizetőeszközt. A demokratikus Csehszlovákia irányelveinek a kialakulása A háború végétől 1948 februárjáig a politikai rendszer hibrid volt, mind demokratikus, mind autoritatív elemeket tartalmazott, ezt a kommunisták népi demokráciának nevezték, így akarták hangsúlyozni, hogy különbözik a háború előtti formális demokráciától. Bár hivatalosan még mindig az 1920-as alkotmány volt érvényben, csak nagyon kevés közös vonás található a háború utáni és a müncheni döntés előtti köztársaság politikai rendszere között. 27 Az új politikai rendszer más elnevezéseivel is találkozunk, mint például: irányított demokrácia, 28 regulált demokrácia, 29 korlátolt demokrácia, 30 vagy E. Benešnél: szocializáló demokrácia. Nyilvánvaló, hogy éppen a központi és a nemzeti szervek tevékenységének kassai időszakában alakultak ki annak a rendszernek az alapvonásai, amely a baloldali autoritatív rendszerek általános jellemzőit viselte Demokrat, I. évj., 3 sz., március 9., 3.o.: Prednosť má československá koruna. (A csehszlovák korona van előnyben). 26 Demokrat, I. évj., 4 sz., március 14., 4.o. 27 BARNOVSKÝ, Michal. Politický systém v Československu v rokoch (A politikai rendszer Szlovákiában az évek között). In. Studia historica Nitriensia III, Nitra 1995, 149 o. 28 LIPTÁK, Ľubomír. Vonkajšie a vnútorné faktory politických systémov na Slovensku. (A politikai rendszerek külső és belső tényezői Szlovákiában) In. Barnovský, Michal. (ed.): Od diktatúry k diktatúre. (Diktatúrától diktatóráig). Bratislava : Veda, 1995, 9 o. 29 Ezt a kifejezést használta például Rudolf Fraštacký a Politikai program és a Demokrata Párt szervezete című előadásában (Slovenský národný archív Bratislava, f. DS ) 30 LETTRICH, Jozef. Dejiny novodobého Slovenska. (Az újkori Szlovákia történelme) Bratislava : Archa, 1993, 182 o. 31 LETZ Róbert. Politický režim na Slovensku , (A politikai rendszer Szlovákiában az évek között) o. 382

383 Csehszlovákia korlátozottan demokratikus ország volt. Ez egyértelműen nyilvánvaló abból, hogy a Nemzeti Fronton belül szabályozva volt a tagpártok szabad tevékenysége; egyes politikai pártok be voltak tiltva; továbbá a Szlovákiához és a lehetséges önigazgatási elemekhez való viszonyból, a nem szláv nemzetiségi kisebbségek kezeléséből, amelyeket megfosztottak csehszlovák állampolgárságuktól és az ezzel járó jogaiktól, az egyházhoz való viszonyból, az egyházak ugyanis elveszítették jogukat az iskolákra, internátusokra, betiltották az egyházi ifjúsági egyesületeket is. A szovjet hadsereg jelenléte és az NKVD felszabadítást követő beavatkozásai útjában álltak a szabad politikának. Korlátozva volt a választójog és a gazdasági verseny. A korlátozások gyakorlati megvalósításának eszköztárába tartozott az államosítás, a földreform, a vagyon államosítása, a népbírák, mindezek kihatással voltak mind a nemzeti bizottságokra, mind a közösségi életre. Kassa az állam központja volt, ezért ezek az elemek erőteljesebben érvényesültek, annak ellenére, hogy az egyes megnyilvánulásokat a még mindig fennálló háborús körülményekkel indokolták, továbbá azzal, hogy minden erőt mobilizálni kell a háborúban tönkretett ipar újjáépítéséért, vagy, hogy a biztonságot érintő intézkedések oka a közrend helyreállításának szükségessége. A Szlovák Kommunista Pártot és a Demokrata Pártot fogadták el a Nemzeti Front alapjaként március 17-én a két párt formálisan egyesült az NF Előkészítő Bizottságában, amelynek összetétele a következő volt: az SzKP képviseletében Július Ďuriš, Edo Friš, Karol Bacílek és Ján Púll, a DP képviseletében: Fedor Hodža, Ivan Pietor, Milan Polák és Tomáš Tvarožek. Az Előkészítő Bizottság még ugyanaz nap felhívást adott ki, kérve a lakosságot, hogy segítsen újraépíteni az országot, a két pártot pedig, hogy működjenek együtt, hogy a nemzeti bizottságok árulók nélkül alakuljanak meg. A felhívás a katonaköteles fiúkat ösztönözte a hadseregbe való belépésre, és kérte a Vörös Hadsereg támogatását, stb. 32 J. Ursíny a Demokrat nevű újságban megjelent politikai cikkében úgy vélekedett: a közéletet úgy kellene megszervezni, hogy az ember szabadon nyilváníthassa ki politikai nézeteit. Lényeges, hogy az NF elszigetelődése ellenére is tudatosította, hogy ha csak két politikai párt marad fenn, a politika nem fejlődik tökéletesen, mert véleményünk szerint két párt rendszere nem elegendő biztosítéka a demokráciának. Igaz, hogy nálunk a jövőben nem lehet szó a régi politikai megoszlottságról, mely csak kárára volt az országnak, a demokráciának és az egész közéletnek. 33 Itt kell rámutatnunk, hogy először Kassán merült fel a gondolat egy katolikus politikai párt megalapítására. Jozef Čársky püspökkel folytatott párbeszédében Ivan Pietor is megemlítette egy katolikus politikai párt létrehozá- 32 Demokrat, I. évj., 6 sz., 1 o., március 18. Spoločnými silami porazíme fašistického nepriateľa. (Közös erővel legyőzzük a fasiszta ellenfelet). 33 Demokrat, I. évj., 1. sz., 1 o., Ján Ursíny. Na cestu. 383

384 sának szükségességét. 34 Az egyház képviselői nem közvetlenül, hanem világiak közvetítésével vettek részt a katolikus pártról szóló tárgyalásokban. P. Čarnogurský emlékirataiban úgy emlékszik, hogy a kommunista párt (G. Husák, E. Friš) és a katolikus egyház képviselői közötti kassai tárgyalások 1945 április végéig folytak. Megemlíti, hogy Husák még a Kassai Kormányprogram elfogadása előtt tette meg ajánlatát: maguk javasolják a szlovák katolikusok felkarolását egy önálló politikai csoportosulás kialakításával 35 Leírta, hogyan tárgyaltak E. Friš kommunista párttitkárral az új párt programjáról és személyi összetételéről. P. Čarnogurský a Szlovák Nemzetgyűlés képviselőjét, František Hrušovský történészt javasolta a párt élére, aki azonban emigrált, így a Szlovák Nemzeti Egység Pártjának képviselője, Emanuel Böhm lett az új jelölt, őt végül elfogadták. 36 Demokrata Párt A Demokrata Párt alapítóinak a felszabadított területeken létrejött első találkozója január 17-én zajlott le Terebesen, Michal Géci apja, J. Géci házában. Michal Géci a DP központi titkára, később pedig kassai területi titkára volt. A találkozó résztvevői: J. Ursíny, T. Tvarožek, F. Hodža, V. Šrobár, I. Štefánik, J. Géci, P. Zaťko, Š. Koričanský és O. Žoldoš, mindannyian a polgári ellenállás kiemelkedő képviselői, a felkelés résztvevői és a párt helyi aktivistái voltak. 37 A DP első kerületi szervezetét február 18-án alapították meg Kassán. 38 A DP elfoglalta az Agrárpárt kassai épületét, itt működött az ideiglenes szűkebb szervezőbizottság, később pedig a központi titkárság, F. Hodža vezetésével. 39 Azokban az időkben a DP fellépett mint demokrata blokk, polgáridemokrata blokk és polgári blokk is. Szervezetének alapjai hiányosak voltak, ezért több helyen sokkal nagyobb nehézségekbe ütközött, mint a kommunisták. A felszabadított területeken a DP szervezeti alapjait a felszabadított területek küldötteinek április 4-én Kassán tartott alapító gyűlése 34 KRUŽLIAK, Imrich. Povojnová obrana katolicizmu. (A katólikusság háború utáni védelme). In Kona, M. Kona, V. (eds.) Arcibiskup Dr. Karol Kmeťko. (Dr. Karol Kmeťko érsek). Wilmette Cambridge : Dobrá kniha, 1989, 423 o. 35 ČARNOGURSKÝ, Pavol. Vedúce postavenie dr. Karola Kmeťka v kritických záležitostiach slovenskej politiky. In Kona, M. Kona, V. (eds.) Arcibiskup Dr. Karol Kmeťko..., (Dr. Karol Kmeťko érsek). 325 o. 36 ČARNOGURSKÝ, Pavol. Vedúce postavenie dr. Karola Kmeťka..., (Dr. Karol Kmeťko vezető szerepe ). 325 o. 37 Demokrat, III. évj., 26. sz., január Hlas ľudu, (A nép hangja). I. évj, 1.sz, február 7., CAMBEL, Samuel. Slovenská agrárna otázka (A szlovák agrárkérdés ). Bratislava : Pravda, 1972, 114 o. 39 PLÁNOVSKÝ, Pavol. Spomienky na časy veľkej nádeje a veľkej neistoty. (Emlékezés a nagy remények és nagy bizonytalanság korszakára). Naše snahy, (Igyekvéseink), 6 évj., 1970, 3. sz, 1 6 o., Beszélgetés M. Gécivel, Naše snahy, 28, 1992, 5 sz. 384

385 teremtette meg, 32 kerület küldötteinek részvételével. 40 A párt gyűlésén a következő összetételben választották meg az új elnökséget: elnök: J. Ursíny, alelnökök: J. Lettrich (akkor még a megszállt területeken tartózkodott), J. Lichner, J. Styk, M. Polák, O. Takáč és O. Žoldoš. Az ügyvezető alelnök feladatait J. Styk látta el, a sajtó és propaganda főnöke M. Kvetko volt. A DP központi titkárai a párt kelet-szlovákiai funkcionáriusai, M. Géci és Š. Koričanský voltak. Szlovák Kommunista Párt Amennyiben jellemezni szeretnénk a kassai baloldalnak az új Csehszlovákiával kapcsolatos elképzeléseit, idézhetjük akár Kugler szakszervezeti dolgozó január 29-i felszólalását, amely Kassán, a Poledniak Cég munkásai előtt hangzott el: Mindezen tapasztalatok után fel kell-e újítanunk a régi Csehszlovákiát minden gyengeségével, melyek utoljára a végét okozták? Nem. Az új köztársaságban a munkásságnak, a dolgozó parasztságnak és a dolgozó értelmiségnek elegendő része kell legyen a közéleti dolgok igazgatásában. Mert az új köztársaság népi köztársaság lesz. 41 Az SzKP vezetése Kassán nem abban az összetételben volt jelen, amelyben szeptember 17-én a Besztercebányán rendezett egyesítő gyűlésen megválasztották. Az SzKP funkcionáriusai közül Kassára először Karol Bacílek, Karol Dolinský (volt szociáldemokrata), Ladislav Novomeský és Ján Púll érkezett meg, G. Husák és E. Friš február 20-a után jöttek meg Moszkvából. 42 Amíg április 12-én Karol Šmidke át nem vette az SzKP pártelnökségét, Husák volt az SzKP Központi Bizottságának legmagasabb rangú képviselője. Husák azonban március 7-én Moszkvába utazott vonattal, hogy a kormányprogramról tárgyaljon. Kassára csak 1945 április elején, a köztársasági elnök kiséretében tért vissza. 43 Husák távolléte alatt ténylegesen Friš állt az SzKP élén, és Bacílek volt az egyetlen, akit az SzKP Központi Bizottságába Besztercebányán beválasztottak márciusában Kassára érkezett J. Ďuriš, aki az SzKP agitációs-propagációs kérdésekkel megbízott titkára volt, valamint Friš politikai titkár és Bacílek szervezési titkár. 44 Az SzKP képviselői egyik legfontosabb feladatuknak tartották, hogy a felszabadított területeken a munkáspártokat egyetlen pártba, jelesül: a kommunista pártba olvasszák be. Kassán az február 25-én tartott munkakonferencián egyesült az SzKP és a szociáldemokraták. A konferencián részt vevő SzKP-delegáció tagjai: G. Husák, M. Čulen, F. Komzala és E. Friš 40 Naše snahy, 1965, 3 sz. 41 Pravda, II. évj., 5 sz., február 1., Košické robotníctvo sa zapojuje do výstavby. (A kassai munkásság bekapcsolódik az építésbe). 42 PEŠEK, Jan. Komunistická strana Slovenska. Dejiny politického subjektu. (Szlovák Kommunista Párt. Politikai alany történelme). Bratislava : Veda, 2012, 22 o. 43 PEŠEK, Jan. Komunistická strana Slovenska..., (Szlovák Kommunista Párt...), 23 o. 44 PEŠEK, Jan. Komunistická strana Slovenska..., 24 o. Használták a főtitkár megnevezést is 385

386 voltak. A konferenciát J. Rácz, a kassai szervezet elnöke nyitotta meg, nyitóbeszédében többek között kijelentette: a keletszlovákiai szociáldemokrata szervezetek amiatt jöttek létre, mivel a funkcionáriusoknak nem volt elegendő tudomásuk a besztercebányai összgyűlésről. 45 A munkakonferenciák befejezése után, amelyeken egybeolvasztották a szociáldemokrata és a komunista szervezeteket, az SzKP Központi Bizottsága február 26-i ülésén megállapította, hogy Szlovákiában nincsenek szociáldemokrata szervezetek, ezért ennek a pártnak a nevében immár senkinek nincs joga fellépni. 46 Bármennyire is sikerült az SzKP-nak megőrizni szervezeti egységét, mégsem értek véget az önálló szociáldemokrata párt megalakítására tett törekvések. Kassa, történetének kezdete óta, az összes államalakulat legfontosabb városai közé tartozott. A II. világháború végén kialakult geopolitikai helyzet arra predesztinálta a várost, hogy földrajzi fekvése és jelentősége okán a megújuló Csehszlovákia központja legyen. Kassa mint a köztársasági elnök, a csehszlovák kormány, a szlovák nemzeti szervek, a Szlovák Nemzeti Tanács és a Megbízottak Testülete székhelye légkörével, valamint anyagi és személyi adottságaival sajátosan járult hozzá ehhez az időszakhoz. Kassán döntöttek az állam alapkérdéseiben, felvetve az ország és a társadalom jellegének témáját is. Kassa ekkor újra bebizonyította, hogy meghatározó szerepe van a középeurópai térség történelmében. Irodalom Slovenský národný archív v Bratislave, f. DS , Rudolf Fraštacký: Politický program a organizácia Demokratickej strany; f. ÚV KSS, predsedníctvo, kart. 788, a. j. 1, Archív mesta Košice, Minutes of the meeting of the Administrative Committee of the city of Košice, February 19 th, Barnovský, Michal. Politický systém v Československu v rokoch In Studia historica Nitriensia III (Nitra, 1995): 149. Buocik, Ján. K problematike odvlečených občanov Slovenskej republiky do ZSSR po roku In Slovenský politický exil v zápase za samostatné Slovensko, ed. Ján Bobák, 97. Bratislava: Dom zahraničných Slovákov, Cambel, Samuel. Slovenská agrárna otázka Bratislava : Pravda, Čarnogurský, Pavol. Vedúce postavenie dr. Karola Kmeťka v kritických záležitostiach slovenskej politiky. In Arcibiskup Dr. Karol Kmeťko, ed. M. Kona és V. Kona, 325. Wilmette Cambridge: Dobrá kniha, Husák, Gustáv. Svedectvo o Slovenskom národnom povstaní. (Tanúság a Szlovák Nemzeti Felkelésről), Bratislava : Pravda, 1975, 619 o. 46 Szlovák Nemzeti Levéltár, Pozsony, fond SzKP Központi Bizottság, vezetés, kart. 788, és mások, 1,

387 Epidemická nemocnica v Košiciach otvorená. Demokrat I., no. 2 (1945): 2. Harčár, Anton. Ako vkročila do okupovaných Košíc v štyridsiatom piatom sloboda. Národná obroda ( ): 10. Husák, Gustáv. Svedectvo o Slovenskom národnom povstaní. Bratislava: Pravda, Konferencia lekárov v Košiciach. Demokrat I., no. 7 ( ): 4. Košické robotníctvo sa zapojuje do výstavby. Pravda. II, no. 5 ( ). Kružliak, Imrich. Povojnová obrana katolicizmu. In Arcibiskup Dr. Karol Kmeťko, ed. M. Kona a V. Kona, 423. Wilmette Cambridge: Dobrá kniha, KSČ a vývoj revolučného procesu na Slovensku. Bratislava : ÚML ÚV KSS, Lettrich, Jozef. Dejiny novodobého Slovenska. Bratislava: Archa, Letz, Róbert. Politický režim na Slovensku In Február 1948 a Slovensko, ed. Ondrej Podolec, 116. Bratislava: Ústav pamäti národa, Lipták, Ľubomír. Vonkajšie a vnútorné faktory politických systémov na Slovensku. In Od diktatúry k diktatúre, ed. Michal Barnovský, 9. Bratislava: Veda, Našli sme cestu k Slovanom. Demokrat I., no. 5 ( ): 1. Neúprosný boj proti chorobám. Demokrat I., no. 6 ( ): 2. Ochrana lesov a zásob dreva. Demokra I., no. 4 ( ): 4. Pešek, Jan. Komunistická strana Slovenska. Dejiny politického subjektu. Bratislava : Veda, Plánovský, Pavol. Spomienky na časy veľkej nádeje a veľkej neistoty. Naše snahy 6, no. 3 (1970): 1-6. Pomáhajme zriadiť protiepidemiologické stanice. Demokrat I., no. 8 ( ): 2. Prednosť má československá koruna. Demokrat I, no. 3 ( ): 3. Rákoš, Elo and Rudohradský, Štefan. Slovenské národné orgány Bratislava: Slovenská archívna archívna správa, Slováci spoločne s Čechmi. Demokrat I., no. 1 ( ): 1. Spoločnými silami porazíme fašistického nepriateľa. Demokrat I., no. 6 ( ) Starostlivosť Košíc o najchudobnejších. Demokrat I., no. 4 ( ): 3. Šutaj, Štefan et. al. Kľúče k dejinám Košíc. Košice Prešov : Universum, Šutaj, Štefan. Občianske politické strany na Slovensku. Bratislava: Veda, Ursíny, Ján. Na cestu. Demokrat I., no. 1 ( ): 1. Ursíny, Ján. Nový duch. Demokrat, I., no. 2 ( ): 2. Večierok na počesť slovenského povstania. Demokrat, I., no. 6 ( ): 2. Zachraňujeme iba slovenskosť Košíc. Demokrat I., no. 2 ( ): 2. Zo služieb mesta odišlo 20 aňášov. Demokrat I, no. 3 ( ):

388 Kassa mint Szlovákia történelmi támoszlopa Eliáš, Štefan Absztraktum A történelem komplex értékelése mindig lehetővé teszi, hogy mélyebben elgondolkozzunk a szélesebb összefüggések felett. A szerzőt ezért foglalkoztatja Kassa történelme, ezért elemzi a város egészének a bekapcsolódását a szlovák történelem összetett vonatkozásaiba, melyek elég sajátságosak és figyelemreméltóak, mivel egy király nélküli nemzet és egy igazságosabb, demokratikus társadalomban való önmegvalósítást, meghatározott életstátust hiányoló város fejlődését követik nyomon. A tanulmány feltárja a szlovák történelem azon támoszlopait, melyek a térséget az európai politika, tudomány és műveltség horizontján formálták, háttérben az etnikumok közötti kapcsolatok hatalmas koncertjével, melyek egyaránt megyszabtak határokat, és nyitottak új lehetőségeket. Kulcsszavak: Kassa. Támoszlop. Ma mindenki, aki alaposan tanulmányozta Közép-Európa történelmét, tudja, hogy ezen földrajzi térség egész középkori történelmében egyetlen megjegyzés sincs Szlovákiáról. Szlovákia azonban soha nem volt és ma sem csupán az a terület, melyet az újkori térképeken mint trianoni utódot jelöltek be. Nem találták ki sem 20. századi francia, sem amerikai diplomaták. Szlovákia édesanyja maga az élet. Szlovákia létrejötte eredménye úgy az összetett szlovák nemzeti kibontakozásnak, mint azoknak a történelmi körülményeknek, melyek formálták ennek nemzetnek éppúgy, mint Európa szívében a Magyar Királyságnak a létrejöttét. Hogy egy ilyen történelmi folyamat mozgásba indulhasson, kell, hogy létezzen egy szláv etnikum, mely mint a történelem egyfajta alapanyaga merül ki a névtelenségből, fennmarad, és saját létével járul hozzá a táj és a kultúra egyedüli életkörülményeinek a kialakításához. A mai történetírásnak nincs a legkisebb kételye sem afelől, hogy az 5. századtól kezdve Kelet-Szlovákia egész térségében is van állandó szlovák lakosság, 1 és hogy ennek a régiónak a formálódását egyedüli módon befolyásolta Kassa városa 2 mint a térség természetesen kialakult központja, melyet elődeink az összes fontosabb kora újkori látképen kitartóan és büszkén neveztek Hungariae Superioris Metropolis-nak. Az a mondás járja, hogy ami nem a kultúrán alapul, nem éli túl az évszázadok viharait. Szlovákiára ez fokozottan is érvényes, mert nem fejedelmek vagy királyok politikai hatalmából húzták meg a határait. Másképp jött létre, mint az őt körülvevő földrajzi egységek. Slavomír Ondrejovič szlovák 1 Varsik, Branislav: Osídlenie Košickej kotliny (A kassai katlan betelepítése ) I.-III. Bratislava Dejiny Košíc v dátach (Kassa történelme adatokban) I.-II. Košice

389 nyelvész nagyon találóan ezt írja: A szlovák térség soha nem volt semmilyen rezerváció, és ma sem az. 3 Ezzel összefüggésben maga a szlovák nyelv sem lehetett Szlovákia támoszlopa, mert az ehhez szükséges uralkodó szerep a kezdetektől fogva hiányzott. Elgondolkoztató, hogy ennek ellenére mégis a történelem színpadjának egyik állandó szereplője lett. Minden támoszlop erős kell, hogy legyen, jól kell legyen rögzítve, hogy jelentősége érezhető legyen úgy a történelemben, mint az egyszerű emberek életében. Ezért állítjuk azt, hogy Szlovákia már régóta három oszlopra támaszkodik úgy történelmileg, mint gazdaságilag. Az első helyen Nyitra, a másodikon Nagyszombat, a harmadikon Kassa áll. Az egész szlovák történelem rajtuk alapul már több, mint ezer éve, és ezen nem változtathatnak semmit az őket körülvevő térségeket érintő bármilyen beavatkozások. Szlovákia térképén Nyitra mint az első város és mint a legfontosabb szláv alapokon létrejövő kultúrtörténelmi központ jelenik meg. Ezen a helyen alakult ki a szlovák etnikum, itt zajlódott le az a civilizációs fordulat, melyet a Nagymorva Birodalom létrejöttével szoktunk kapcsolatba hozni. 4 Rastislav fejedelem meghívására ide jöttek Cirill és Metód görög tudósok, hogy a térség keresztényeinek szláv nyelven hirdessék az igét, és növeljék a helyi világi kultúra szintjét. Egyszerűen azt hozták, amit korábban ide semmilyen nyugati misszió nem hozott. Konstantinápolyi testvéreinktől e módon kapták meg elődeink a szláv írást, a hlaholikát és az ószláv nyelvet. Sose feledjük azonban, hogy ez délszláv nyelv volt, és ne féljünk bevallani, hogy nem volt ideális, melyre alapozni lehetett volna a távoli jövőbe fektetett reményeinket. Slavomír Ondrejovič helyesen rámutat: Ez volt az első, de nem az utolsó eset, amikor területünkön más volt a hivatalos nyelv, mint a köznyelv. 5 Mi a szlávság nyugati ágához tartozunk, így mint Magyarország része, a magyarokkal közösen, probléma nélkül úsztunk be sok évszázadra a latin kultúrkörnyezetbe. A történelmet sohasem szabad idealizálni. A kultúra viszont állandó kiváltság, a hagyományoknak pedig a nemzetek életében mindig pozitív küldetése van. Már a 13. században kirajzolódik Nagyszombat, mint kulturális támoszlop. A várost az 1270-es évek óta védik városfalak, Nagyszombatot IV. Béla emelte szabad királyi város szintjére. Maga a város sokat merített előnyös földrajzi helyzetéből, mivel egy sűrűn lakott térség közepén, a Brünnből Esztergomba és a Pozsonyból a Vág vidékére vezető kereskedelmi utak kereszteződésén jött létre. 6 A 14. század elején Nagyszombat híre eljutott egészen Franciaországba is. Ennek bizonyítéka az 1308-ban keletkezett 3 Ondrejovič, Slavomír: Jazyk, veda o jazyku, societa. (Nyelv, nyelvtudomány, societa) Veda, Bratislava 2008, 93 o. 4 Lacko, Michal: Svätí Cyril a Metod. (Szent Cirill és Metód) Dobrá kniha, Trnava Ondrejovič, Slavomír: C.d., 81 o. 6 Šimonič, Jozef: Mojej Trnave. K dejinám Trnavy a okolia. (Az én Nagyszombatom. Nagyszombat és környékének történelme) B-print, Trnava

390 Anonymi Descriptio Europae Orientalis c. szöveg, amely Budát, Esztergomot, Győrt, Veszprémet, Pécset, Gyulafehérvárt, Zágrábot, Pozsonyt és Nagyszombatot említi mint Magyarország legjelentősebb városait. 7 Kassa akkor még nem keltette fel a névtelen szerző, feltételezhetően szerzetes, figyelmét. Az átmanetileg mintha elhervadó Nyitrát jelentőségével megelőzte Nagyszombat. Európai kritériumok szerint Nagyszombat fontos kereskedelmi központ (civitas) volt. A várost a bíró vezetésével működőképes tanács irányította. Az itteni letelepedéstől nem féltek a zsidók sem, ezt bizonyítja egy 1340-ben kelt irat is, melyben konkrét említést találunk a zsidó családok jelenlétéről a városban. Ha Nagyszombat nem lett volna gyorsan fejlődő és gazdag város, a zsidók biztosan nem itt telepednek le. 8 Fontos azt is megemlíteni, hogy királyi támogatással, a város tanácsának vezetése alatt Nagyszombat gyors és sikeres fejlődésnek indult, és ezt a pozitív gazdasági- és kultúr-versennyel jellemezhető irányvonalat tartotta egész a 18. század végéig. A város folyamatos fejlődésének egyik fontos tényezője az 1635-ben alapított nagyszombati jezsuita egyetem, amely sokoldalú tevékenységébe Kassát is bevonta. 9 Kassa a legfiatalabb kulturális támoszlop, de ugyanolyan alapja egy kulturális-politikai-gazdasági központnak, mely a 14. század kezdetén kezd kialakulni. Ez által, mint mindenhol másutt, itt is nyer a szlovák elem egy megfelelő civilizációs keretet. Bár keletkezésének pontos dátuma nem ismert, már a 13. század második felétől létezett Kassán ún. királyi udvarház (Domus regia Cassoviensis), ezáltal megalapozni látszik az Árpád-ház uralkodásának törvényességét közép-európai vonatkozásban. A Felföldön az állam soha nem látta szükségét egy második királyi udvar megalapításának, ez is egyfajta kifejezése annak, ahogyan gondolkoztak és cselekedtek az emberek a középkorban. 10 Az uralkodó dinasztia a kassai régió szimbolikus és tényleges, katonai helyőrséggel való csatlakoztatásával uralma alá vonta az egész mai Kelet- Szlovákiát. Ez a lépés értelmezhető akár mint a lengyel és az orosz szomszédok felé tett nagy jelentőségű, szimbolikus gesztus is ben Kassán az uralkodó hatalmi-politikai képviselője Hannus, a kassai kamara ispánja (comes). A királyi vámot akkor még a várakban szedték be, Kassán pedig szigorúan felügyelték a vám behajtását. Mivel csak kevés magyar eredetű forrás maradt fenn, és ezek is szétszórtak, nem tudjuk, hogy a valószínűleg nem magyar származású Hannus grófnak voltak-e a hivatalban elődjei, sőt név szerint az utódait sem ismerjük. Hivatalkodása mindezek ellenére is fontos bizonyítéka mind Kassa vezető szerepének az egész mai Kelet-Szlovákia 7 Nagy, Balázs: A középkori magyar városok a külföldi utazók leírásaiban. Korall, 38/2009 szám, 85 o. 8 Šimončič, Jozef: c.d., 30 o. 9 Dejiny spoločnosti Ježišovej na Slovensku (A Jézus-társaság történelme Szlovákiában között) Dobrá kniha, Cambridge Eliáš, Štefan: Domus regia Cassoviensis. Košické historické zošity 18/2008, Košice

391 területén, mind a város jelentőségének egyértelmű kinyílvánítása mindenféle magyar származású ambiciózus oligarcha és ezek szövetségesei felé. Kassa város polgárságát az 1241-es tatárjárás után ambiciózus németek képezték, akik jól megértették egymást mind a szlovákokkal, mind a magyarokkal, legalábbis nincsenek ismereteink a kapcsolataikban fennálló lehetséges feszültségekről. Ezek a gyarmatosítók nagyon jól ismerték a nyugat-európai feudalizmus minden elemét. Az új hazában nagy hangsúlyt fektettek a gazdasági és a kulturális kapcsolatok gyors fejlesztésére, mind ezek minőségére, mind mennyiségére. Érdekükben állt, hogy következetesen megalapozzák igyekvésük hasznot hajtó eredményeit. A kézművesség szerepe a városi polgárság körében egyértelmű az azonos mesterségek gyakorlóit csoportosító szűcs céh megalakulásából, és abból az 1307-ben nekik kiadott kiváltságlevélből, amely Magyarországon a legrégibb ilyen jellegű irat. A kassaiak szerepe az árucsere-forgalomban a középkorban egyáltalán nem ismeretlen számunkra. Ellenkezőleg, a kassaiak nagyban hozzájárultak a Lengyelországgal illetve a Kelet-Poroszországgal fenntartott kereskedelmi kapcsolatok fejlesztéséhez. 11 Jól jövedelmezett a magyar belfölddel lebonyolított üzlet is. Ezen tényezők mindegyike megsokszorozta a kassaiak tekintélyét és gazdagságát. Ha valakit hajt az érvényesülés vágya, nincs olyan, amit meg ne tenne érte. A kassaiak helyesen fogták meg a dolog végét. Mint Kelet-Szlovákiában az első város, már 1290-ben városfallal vették körül magukat. Az is figyelemre méltó, hogy Kassa főtéren már a 12. században a helyiek szükségeit jóval meghaladó méretű templom állt. Ezért meggyőződésünk, hogy maga az uralkodóház döntött úgy, hogy Kassa lesz a térség közigazgatási és kereskedelmi központja, ezért is segítette támogatásával a város fejlődését. 12 Nyilvánvaló, hogy az Árpád-ház és Kassa viszonya mindig jó volt, a múltban a legkisebb összetűzésnek sem találjuk jelét. Problémák csak az uralkodóház kihalása után jelentkeztek. A gazdagabb és részletesebb forrásoknak köszönhetően nagyon jól tudjuk követni a feudális nagyurak, az Amádék, és Kassa városa között kibontakozó konfliktust. A kiváltságokkal felruházott nemesség létrejötte belpolitikai problémát jelentett, de mint komoly közép-európai kérdés hamarosan a pápai udvart is foglalkoztatta, amit azonban most nem fogunk elemezni. Tudjuk, hogy a középkorban emiatt a többnemzetiségű Magyarország évekig tartó harcok színhelye lett. Amikor a királyi korona végül az Anjou-házhoz került, Károly Róbert uralkodása kezdetén, 1311-ben, Kassa szörnyű katasztrófával nézett szembe 13. A fiatal uralkodó ugyanis a virágzó várost Aba Amádé nádornak ajándékozta, ezzel mélyen megsértve a város 11 Halaga, Ondrej: Košice Balt. (Kassa) Východoslovenské vydavateľstvo, Košice Eliáš, Štefan: Románske Košice. (A román Kassa) Košické historické zošity 4/1994, Košice Eliáš, Štefan: Povstanie Košičanov proti palatínovi Omodejovi a jeho synom roku (A kassaiak felkelése Amádé Aba és fiai ellen 1311-ben) Historica Carpatica 43/2013, Košice

392 büszkeségét. Nyilvánvaló, hogy ebben a döntésében az uralkodót helyi prelátusok és mágnások jól célzott dezinformációi befolyásolták. Mit sem lehetett tenni. A tartományúr és udvara fogadására Kassán mint fontos politikai és közéleti eseményre készültek. Mindenki számára világos és érthető kellett, hogy legyen a városnak szóló, a tartományúr fogadására foglalt üzenet. Amikor azonban a város polgárai kivonultak az utcákra, hűséget színlelve a városba bevonulni készülő új uraságnak, a városfalakon valami előre nem látható történt. Hatalmas harangzúgás mellet a polgárok fellázadtak, és bosszút álltak azon a fennsőbbségen, mely éveken keresztül hiheteltenül megalázta, rosszindulatúan és arrogánsan bántalmazta őket. 14 A főbb nemesek és úrhölgyeik fogadására előkészített ceremónia helyett egyszerre férfi férfi elleni harcolt. A megalázott város fegyverrel állt bosszút a mágnásokon. A földön maradt halottak között volt maga Aba Amádé is, akinek fiait, Jánost és Dávidot, a kassaiak többekkel együtt fogjul ejtették. Különös, de ezt az eseményt, a nemesi vér kiontását, nem követte véres bosszú, hanem Budán, a fővárosban, a királyi udvar a kassai események politikai háterrét elemezte és mérlegelte, aminek végül az lett az eredménye, hogy októberben Kassán nem egy büntető hadtest, hanem Magyarország három élenálló püspöke jelent meg: Tamás esztergomi érsek, István veszprémi püspök és Márton egeri püspök, mindez a város polgárainak köszönhetően. A tárgyalások eredménye egy pergamenes irat, melyben az Amádék és szövetségeseik mint vádlottak szerepeltek. Károly Róbert király végül megértette az Amádék és a többi magyar oligarcha által gyakorolt politikának a célját, ezért változtatott az álláspontján. Az Amádék ezt követően megígérték, aláírták és pecsétjükkel megerősítették, hogy a király engedélye nélkül nem fognak várakat építeni; nem akadályozzák meg, hogy a kassaiak fát termeljenek ki; a Szepességet, Gölnicbányát és Kassát nem sújtják semmilyen adóval, sem harmincaddal; sem közvetlen sem közvetett módon nem gátolják meg a rendszeres piac megrendezését Kassán; sem Abaúj, sem Zemplén megyékben nem fogják háborgatni a királyi hivatalnokokat és az ispánokat; lehetővé teszik, hogy ezek igazságot szolgáltassanak; és midenkinek megengedik, hogy szabadon szolgáljon a királynak vagy annak, akinek akar, és ezt döntését, bármilyen legyen is, nem fogják megbosszulni; megszüntetik a jogtalan adókat, és képességeik szerint a törvényes királynak fognak szolgálni az idők végezetéig 15. A kassai polgárság összetartásának és városi öntudatának köszönhetően végül győzött az igaz ügy. Egy fontos konszolidáció ment végbe, mely azonban nem volt végleges. A nyílt harcban legyőzött feudális oligarchák tábora titokban ellencsapásra készült a Felvidéken. Bosszújuk hajtóereje a kassaiak 14 Kronika uhorských kráľov zvaná Dubnická. (A magyar királyok ún. Dubnicei krónikája) Vydavateľstvo RAK, Budmerice 2001, s Halaga, Ondrej: Počiatky Košíc a zrod metropoly. (Kassa város kezdetei, egy nagyváros születése) Košice 1992, o. 392

393 ellen viselt végtelen gyűlölet volt. Ezért választották ki Kassát támadásuk első célpontjának, meg azért is, hogy mint régi vásárváros, Kassa a kereskedők északi határon lévő raktáraként szolgált. Így a város bevétele után volt remény a gazdag zsákmányra, mely fedezte volna kiadásaik legalább egy részét. Kassát már a középkorban is nehéz volt ostrommal bevenni. Ezért, amíg a város ellenfelei nem érezték magukat elég erősnek, megelégedtek a királyi várak és a király szövetségesei elleni kisebb támadásokkal. A magas, vulkáni eredetű dombon lévő sárosi vár ostromára és bevételére azonban Károly Róbert határozott katonai ellentámadással válaszolt. Maga állt hadserege élére, hogy az erődítményből kiűzze az Amádékat. A nehéz terep és az erdőkkel borított dombok viszont problémát jelentettek. Az ostrom alatt állóknak Csák Máté küldött katonai segítséget. Ennek tudatában a király gyorsan visszavonult a Szepességbe. Az Amádék így felszabadultak az ostrom alól, és bosszúéhesen nem visszakoztak próbára tenni magának Kassának a védelmi erejét. Azt gondolták, hogy Csák Máté katonáival együtt már elegen vannak egy ilyen bátor támadásra, a másik oldalon pedig Károly Róbertnek nincs sem elég fegyverese, sem akarata, hogy Kassa segítségére jöjjön. Röviden arra számítottak, hogy gyorsan beveszik a várost. Már jó két hete folytak a harcok a város falai alatt, de a kapukon nem sikerült betörniük. Minden egyre összetettebb lett és egyre inkább elhúzódott. A feltételezett villámgyőzelem pedig egyre kétségesebbnek tűnt június 15-én reggel az oligarchák hatalmas seregei még Kassa falai alatt állásoztak, amikor az a hír érte őket, hogy jön a király. Stratégiai hadállást kerestek, hogy győzzenek a véres harcban, ami előtt már nem lehetett menekülni. 16 A hadtestek villámgyors mozgatása azonban még nem volt divatban, és a korabeli katonaság lehetőségei sem engedtek meg egy ilyen manővert. Ezért a fő harcok gyakorlatilag Kassa küszöbén zajlottak le. Károly Róbert győzelme 17 és meghatározott politikai elképzelései az egész régió számára lehetővé tették, hogy itt egy gyümölcsöző munka induljon meg. A csatáról a Képes krónikában tesznek említést az udvar szolgálatában álló középkori egyházi írnokok, akik személyesen biztosan nem vettek részt a harcokban. Az erőszakos eseményeket tolmácsolva valószínűleg sok dolgot kihagytak, feljegyzéseiknek azonban így is nagy a tanúértéke. Magyarország északi részét, melyet Hungaria superior-nak neveznek, szlovákok, németek, magyarok, ruszinok és kis mértékben lengyelek lakták. A középkori államok viszonylatában ez a régió 1312-ben harcolta ki súlyát és jelentőségét, és ezt egész Közép-Európa tudatára adta. Történelmi szempontból Kassa jogosan lett a szlovák történelem harmadik támoszlopa július 28-án I. Lajostól kapta meg az első nagy kiváltságlevelét, melyben az 16 Obrázková kronika. (Képes króika) Kroniky stredovekého Slovenska. RAK, Bratislava 1995, 65 o. 17 Ugyanott, 66 o. 393

394 uralkodó Kassa városának messzemenő kiváltságokat biztosított ben pedig, a város külön kérelmére, az uralkodótól címert is kapott. 18 A kassai kereskedők és iparosok szorgalmasan dolgoztak városuk fejlesztésén, mely a kelet-szlovákiai szabad királyi városok közös jogi igazgatásának a központja lett. Így több évtizedre megalapult a Pentapolis, később a Sextapolis nevű városszövetség. Egységben az erő, és ezt a városok ki is használták gazdasági, kulturális és egyházi ügyeik intézésénél. Közép-Szlovákiának nem volt vezető szerepe a magyar középkorban. Igor Thurzo 1966-ban a Svet vedy (A tudomány világa) folyóiratban ezzel kapcsolatban írt cikkének címe: Régiónk betelepítésének megoldatlan problémája. Be kellett lássa, hogy Közép-Szlovákiának máig sincs egy kiemelkedő központja, továbbra, hogy Szlovákia betelepítésénél még mindig nem sikerült áthidalni azt az egyenetlenséget, mely következménye, hogy középen egyfajta népességi vákuum tátong. Annak ellenére, hogy 1966 óta már sok év eltelt, máig is érezhető egy kiemelkedő közép-szlovákiai központ hiánya. A feudális Magyarország fennállása alatt ezért nem lett Közép-Szlovákia soha a szlovák történelem támoszlopa. Rátalálunk itt személyiségekre, fontos eseményekre, de semmikép sem egy irányt adó közigazgatásra, gazdasági, kulturális, népességi és politikai szerepre. Ez a régió nem érvényesíthette értékeit az egész térségnek a hasznára, mivel Magyarország és a Habsburg Birodalom gazdasági struktúráinak kölcsönös keveredése miatt a szlovákok ténylegesen nem voltak urai legszűkebb hazájuknak és földjüknek. Nem volt ez másképp a dualizmust követően sem. A szlovák település-struktúra, mely egy bizonyos központ köré öszpontosul, a lakosság számát nézve egyértelműen a Nagyszombat és a Nyitra közötti síkságot, keleten pedig Kassa környékét helyezi előtérbe. A szlovák lakosság nagy része itt telepedik le ig Kassa lakossága hivatalosan túlnyomórészt szlovák. Letelepedési egyensúlyról egyszerűen nem lehet szó. Pozsony még a kései feudalizmus idején is túlnyomóan német város. A városi polgárság jellege és szelleme jellemzően német. A Duna partján fekvő városban a szlovákság jelenléte minimális, közéleti szerepe jelentéktelen. A szlovák elem itt valahogy elvész, ezért Pozsony még a 19. században sem tekinthető mérvadó szlovák városnak. Pozsony Pressburg ennek a tanulmánynak sem tárgya, mivel történelmünk egy későbbi szakaszában kezd csak szerepet játszani. Térjünk azonban vissza Kassához, mely a törökellenes harcok és a rendi felkelések idején is mindig mint a magyar politikát formáló nagyon fontos kereskedelmi város jelenik meg a történelemkönyvek oldalán. A törökjárás után, amikor a magyar lakosság fokozatosan elhagyta ezt a régiót, Kassa széles szlovák etnikai környezet központjába került. A város polgárai gyakran három nyelven is beszéltek. A Magyar Királysághoz érzett hovatartozást itt 18 Novák, Jozef: Slovenské mestské a obecné erby. (Szlovák városok és települések címerei) SAS, Bratislava 1967, 123 o. 394

395 nem váltotta fel később, nagyon gyorsan, a magyar nacionalista öntudat. Ezért Kassát az egész 18. és a 19. század nagy része folyamán Szlovákia szilárd támoszlopának tekinthetjük. Kivételes figyelmet kell szenteljünk a nagyszombati és a kassai egyetemeknek, melyek mindkét szabad királyi városban érezhetően támogatták azt az erős kézműves réteget, mely soraiból a későbbiekben sok öntudatos szlovák került ki. Az említett egyetemeknek köszönhetően, a nyugatról keletre elnyúló szlovák terület felett létrejött egy évszázadokon keresztül tartó, állandó, kulturális-etnikai civilizációs híd. 19 A kommunikációs főtengelynek az alakja elnyúló, így megfelelő támasza a térségnek és az itt élő szlovák lakosságnak. A jezsuitáknak köszönhetően mindenki számára elérhető volt ez a híd, nemzetiségi hovatartozástól függetlenül. Ez a hozzáállás meghonosodott a városi önkormányzatok gondolkozásmódjában és eljárási gyakorlatában is. Ezen kívül itt van még a Sextapolis, mint a magyar állam egyfajta regionális bázisa. Akkor sem szűnik meg, amikor Mária Terézia bezáratja az egyetemeket. Mi több, az összetartó városi polgárság közötti együttműködésnek köszönhetően a következő években is sikeresen tovább működik. Amikor a kézművesek kezdeményezték a városszövetség megalakulását és próba alá vetették a kereskedelemben, iskolai képzésben és egyházi területen, azonnal felismerték, hogy az eredeti lakosság új betelepülőkkel való átfedése nem változtathat azon, hogy a Kassa, Eprejes, Bártfa, Kisszeben, Lőcse és Késmárk közötti sokoldalú együttműködés a jövőben mindig hasznos és gyümölcsöző lesz. Azt is figyelembe kell vegyük, hogy a Sextapolis történelmi területe önmagában is életképes volt. Sosem maradt le Nyugat- Szlovákia mögött. Egyedülállóan megőrizte környezetének és művészetének kultiváltságát, mint korábban a gótika és a reneszánsz idején. A Királyi Akadémiának köszönhetően Kassa nem csak központi város, hanem továbbra is a régió határait meghaladó jelentőségű kulturális és műveltségi központ volt. Gyakorlatilag az I. világháborúig a város vonzáskörébe tartozott a Liptó, sőt Árva megyék nagyobb része is. Más főiskola itt nem volt, kivéve az eperjesi evangélikus kollégiumot, mely nem kevés erőfeszítést tett azért, hogy főiskolává alakulhasson. Gazdasági téren is hasonló a helyzet. A gyors műszaki fejlődés és az élénk vállakozási kedv az egész kelet-szlovákiai régióban elsősorban Kassán összpontosul. A városnak van egy egyesítő funkciója, mely mindig is sajátja volt. Ezért nem véletlen, hogy az Európai Unió a pályázó városok közül éppen Kassát választotta ki Európa kulturális fővárosának. A politika, gazdaság és kultúra fonalai itt futottak össze, mint a közlekedési vonalak is, kihangsúlyozva a Kassa Bohumin vasútvonalhoz való első csatlakozást 1872-ben. Kassa soha nem volt vakvágányon. Épp ellenkezőleg, kultúrák kereszteződésén jött létre, multikultúrális hagyományokon, melyekből saját maga 19 Eliáš, Štefan: Košická univerzita (A Kassai Egyetem) Jezuitské školstvo včera a dnes. Bratislava

396 számára merített erőt, tudást, tapasztalatot. Csak így válhatott belőle az a város, mely ma iskolák sorának és fejlett iparnak ad otthont. Joggal lehetünk annak a Kelet-Szlovákiának a büszke lakosai, mely hősiesen harcolt a tatárokkal, oszmánokkal és más hadseregekkel. Hagyományaink és személyiségeink az európai kultúra kincstárát gazdagítják. Művészek, tudósok, felfedezők, hősök, mindannyian megtalálhatók itt. Mikor még a városnak nem volt saját egyeteme, a kassaiak a krakkói egyetemen szereztek tömegesen műveltséget. A keresztény humanizmus legnagyobb európai képviselője, Rotterdami Erasmus orvos barátjának, a kassai Antoniusnak köszönhetően nagyon jól tudta, hogy hol fekszik Kassa városa. Akár tetszik, akár nem, műveltségének köszönhetően Kassa végül az újkorban a szlovák műszaki és állatorvosi képzés (szlovák területen ez volt második egyetem) bölcsője lett, sőt itt jött létre a második szlovák professzionális színházi testület is. Ennyire kitörölhetetlen a történelem hatása. Ezek olyan tények, melyeket ki kell emelnünk, amikor mérlegeljük Szlovákia útját a való autenticitáshoz. Minden nemzetnek van történelmi támoszlopa. Az olyanoknak is, amelyeknek soha nem volt saját királyuk, de munkájukkal állandó értékeket teremtettek. A történelem nem vak. A szlovák történelem meghatározó pillanataiban elődeink civilizációs erőfeszítéseit a kritikus helyzetekben mindenütt, nyugatról keletre, a Jézus Társaság felügyelte. Az ő tudása, önfeláldozása és civilizációs munkája nélkül nem alakult volna ki sem irodalmi szlovák nyelv, nem lett volna szerepe sem Anton Bernoláknak, sem társainak. A többség közös erővel nagy hansúlyt fektetett az évezredekre, amit Tisza Kálmán vakmerő politikája sem tudott megingatni. A szlovákok a napvilágon maradtak, és az isteni igazságszolgáltatás nekik is éppúgy megadta mindazt, ami megillette a Közép-Európát formáló többi nemzetet. Mai szempontból nézve a szlovákokat érő sérelmek erősen fékezték a modernizációs folyamatokat és a szlovák-magyar nemzetiségi kapcsolatok természetes fejlődését. Az uralkodó dualizmus megzavarta együttélésüket, a szlovák elemet több évtizedre a vidékre zárta ki, annak minden fájó problémájával, de a szlovák tájnyelv változatosságával is. A falun élő szlovákoknak így nem volt lehetőségük megismerkedni sem az irodalmi szlovák nyelvvel, sem a városi lakosság körében használt nyelvvel. Az irodalmi szlovák nyelv kodifikált szabályainak a megismerésére is csak nagyon kevés alkalom kínálkozott. A nép falusi életvitelre volt kötelezve, ahol a műveltség és a magasabb városi civilizációs szinten használt irodalmi nyelv biztonságos forrása általában az olvasókönyv volt, esetleg még a lelkészek szájából hallhatták. Példaértékű megnyilvánulása volt ez annak, ahogy kiemelték a műveltség, azaz az úri réteg nyelvét, mely azonban végtelenül távol volt a vidéki nép konverzációjának az egyszerű stílusától. Mindenki érezte ezt a különbséget, ezért sokan javítani akartak beszédükön, hogy bármely módon egy magasabb társadalmi rétegbe kerüljenek. Voltak ilyen, a nyelvet érintő megnyilvánulások és tendenciák. Rendkívül kevés a volt a művelt szlovák család száma, de az írott szlovák 396

397 nyelv már annyira elterjedt, hogy nem lehetett kitörölni sem a publicisztikából, sem az irodalomból, és semmi esetre sem a családon belül tudatosan vezetett társalgásból. Annál kevésbé, hogy szabadon használta a kormány szlovák nyelvért felelős szakembere, Cambel Sámuel ( ) is. Az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó, szorongató évei a falusiasság és a maradiság pecsétjét hagyták a szlovák nyelven. Nyelvészeti szempontból azért volt fontos a városi nyelv, mert éppen benne tükröződött az a fejlődés, mely mint a városiaodás és az iparosítás következménye, a nyelv változatosságát és fejlődését hozta. 20 Ez lassú folyamat volt, mivel 1918-ig minden szlovák megnyilvánulást politikailag fékeztek. Csak ezután nyílt lehetőség a szlovák nyelv teljes mértékű, szabad kultiválására. Ez a folyamat Kassán is végbement, mint utolsó lépés, melynek köszönhetően a lemaradó szlovák nyelv a városi közösség által használt irodalmi nyelv szintjére emelkedett. A többnyelvűség továbbra is elfogadott volt. Nevezhetjük ezt a teljesen normális városi környezetbe való visszatérésnek, a közéleti kapcsolatokban a nyelv élő változata felszabadításának, a városi és a vidéki lakosság érdekében elért javulásnak. Kassán ez egészen közvetlenül érezhető, mivel megmaradt a kétnyelvűség, a német pedig az iskolákban volt kötelező. Melléklet 1. ábra. Szlovákia hegyes felületén húzott képzeletbeli egybekötő híd, mely a középkortól ig kötötte egymáshoz a történelmi Magyarország legfontosabb elsőrendű kulturális központjait. Szlovákia pillérei közé soroltuk Bártfát is, mint a Szextapolisz legészakabban fekvő városát a Krakkóba vezető kereskedelmi utak vonalán. 20 Ondrejovič, Slavomír: c.d 397

398 Irodalom Dejiny Košíc v dátach I.-II. Košice, Dejiny spoločnosti Ježišovej na Slovensku Cambridge: Dobrá kniha, Eliáš, Štefan. Domus regia Cassoviensis. In Košické historické zošity 18 (2008). Eliáš, Štefan. Košická univerzita. In Jezuitské školstvo včera a dnes. Bratislava, Eliáš, Štefan. Povstanie Košičanov proti palatínovi Omodejovi a jeho synom roku In Historica Carpatica 43 (2013). Eliáš, Štefan. Románske Košice. In Košické historické zošity 4 (1994). Lacko, Michal. Svätí Cyril a Metod. Trnava: Dobrá kniha, Halaga, Ondrej. Košice Balt. Košice: Východoslovenské vydavateľstvo, Halaga, Ondrej. Počiatky Košíc a zrod metropoly. Košice: Kronika uhorských kráľov zvaná Dubnická. Budmerice: RAK Publishing, Nagy, Balázs. A középkori magyar városok a külföldi utazók leírásaiban. In Korall 38 (2009): 85. Novák, Jozef. Slovenské mestské a obecné erby. Bratislava: SAS, Obrázková kronika. In Kroniky stredovekého Slovenska, 65. Bratislava: RAK, Ondrejovič, Slavomír. Jazyk, veda o jazyku, societa. Bratislava: Veda, Šimonič, Jozef. Mojej Trnave. K dejinám Trnavy a okolia. Trnava: B-print, Varsik, Branislav. Osídlenie Košickej kotliny I.-III. Bratislava,

399 A nemzetközi konferencia programja: szeptember 19 9:00 10:00 A konferencia megnyitása 10:00 10:15 PhDr. Ladislav Olexa (Archeologický ústav SAV Nitra pracovisko Košice) Jelentős régészeti lelőhelyek és kivételes korai bronzkori leletek Kassán és környékén 10:15 10:30 prof. PhDr. Ferdinand Uličný, DrSc. (Filozofická fakulta, UPJŠ, Košice) A kassai polgárság kezdetei és fejlődése a 14. század közepéig 10:30 10:45 Zsoldos Attila akadémikus (Magyar Tudományos Akadémia, Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Budapest) Kassa útja az évi kiváltságlevélig 10:45 11:00 Mgr. Drahoslav Magdoško, PhD. (Filozofická fakulta, UPJŠ, Košice) A kassai polgárság képviselői a 13. század végén 11:00 11:20 Kávészünet 11:20 11:35 prof. PhDr. Ján Lukačka, CSc. (Filozofická fakulta, Univerzita Komenského, Bratislava) Kassa az Anjou korban (a város kereskedelmi kapcsolatai közép-kelet-európai viszonylatban) 11:35 11:50 JUDr. Jozef Kirst (Archív mesta Košice, emerit.) Európa legrégibb városcímer adománya Kassának 11:50 12:05 prof. Dr hab. Stanislav A. Sroka (Instytut Historii, Uniwersytet Jagielloński, Kraków) Kassa és Krakkó levelezése a középkorban 12:05 12:20 Univ.-prof. Dr. Ferdinand Opll (Wiener Stadt- und Landesarchiv, Institut für Stadt-geschichtsforschung der Ludwig Boltzmann Gesellschaft, Wien) Bécs viszonya a Magyar Királysághoz a késő középkorban és a kora újkorban, különös tekintettel Kassára 12:20 Vita 12:30 13:30 Ebéd 13:30 13:45 Dr. Weisz Boglárka, PhD. (Magyar Tudományos Akadémia, Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Budapest) Kassa kereskedelmi életének jogi háttere a középkorban 13:45 14:00 prof. Dr. Granasztói György (Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar, Budapest) Kassa város korai újkori népesedési viszonyai európai összehasonlításban 399

400 14:00 14:15 prof. PhDr. Marie Marečková, DrSc. (Pedagogická fakulta, Masarykova univerzita, Brno) Kassa középeurópai kapcsolatai a kora újkorban 14:15 14:30 Mgr. Marcela Domenová, PhD. (Filozofická fakulta, Prešovská univerzita, Prešov) A multietnikus kassai polgárság szonda az új polgárok 16. századi anyakönyvébe 14:30 14:45 prof. Dr hab. Zdzisław Noga (Instytut Historii Uniwersytetu Pedagogicznego, Krakow) Kassa és Krakkó kapcsolata a 16. században 14:45 15:00 Dr. Iulia Caproş (Pedagógiai egyetem Kisinyev, Moldávia) Kassai diákok az európai egyetemeken a században: tények és számok 15:00 15:20 Kávészünet 15:20 15:35 doc. PhDr. Ivan Chalupecký Pentapolis együttműködés és viták 15:35 15:50 Mgr. Mária Fedorčáková, PhD. (Filozofická fakulta, Prešovská univerzita, Prešov) Kassa és a felsőmagyarországi városok jogi, társadalmi és gazdasági kapcsolatai a középkorban 15:50 16:05 doc. PhDr. Miloslava Bodnárová, CSc. (Filozofická fakulta, Prešovská univerzita, Prešov) Henckel János kassai lelkész az európai humanizmus és reneszánsz kiemelkedő egyénisége 16:05 16:20 Mgr. Annamária Kónyová, PhD. (Filozofická fakulta, Prešovská univerzita, Prešov) A református egyház kialakulása Kassán a középeurópai kálvinizmus fejlődésének szemszögéből 16:20 16:35 Ing. arch. Jozef Duchoň (Východoslovenské múzeum v Košiciach, emerit.) Kassa erődítményeinek története 16:35 16:50 Mgr. Martina Orosová Mgr. Katarína Bodnárová, PhD. (Slovenský pamiatkový úrad, Bratislava Slovenská národná galéria, Bratislava) Kassa a törökkellenes védővonal része a 17. században 16:50 17:05 prof. PhDr. Peter Kónya, PhD. (Filozofická fakulta, Prešovská univerzita, Prešov) Kassa, a habsburgellenes megmozdulások fővárosa 17:05 Vita 18:00 Fogadás 400

401 2013. szeptember 20 9:00 9:15 Dr. Németh István, PhD. (Magyar Nemzeti Levéltár, Budapest) Kassa az európai várospolitika sodrásában: tendenciák és egyediségek ( század) 9:15 9:30 prof. PhDr. ThDr. Peter Zubko, PhD. (Arcibiskupský archív, Košice) A kassai Szent Erzsébet Székesegyház mint spiritus movens 9:30 9:45 Doc. Tatjana Gusarova (Moscow State Lomonosov University, Moscow) A Szepesi Kamara kassai hivatalnokai a 17. században 9:45 10:00 Dr. Julia Brandt (Institut für deutsche Kultur und Geschichte Südosteuropas, München) Kassa a kora újkori németnyelvű forrásokban 10:00 10:35 Kávészünet 10:35 10:50 Dr. Czoch Gábor, PhD., egyetemi docens (Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar, Budapest) Kassa, mint európai migrációs célpont, :50 11:05 doc. PhDr. Vladimír Segeš, PhD. (Vojenský historický ústav, Bratislava) Polgári milícia Kassán 11:05 11:20 Dr. Gyulai Éva, PhD., egyetemi docens (Miskolci Egyetem, Bölcsészettudományi Kar, Miskolc) Descriptio Cassoviae Kassa Bél Mátyás kézirata alapján 11:20 11:35 PhDr. Pavol Šalamon (Holokauszt Emlékközpont, Budapest) A kassai zsidók :35 11:50 prof. PhDr. Ladislav Tajták, CSc. (Prírodovedecká fakulta, UPJŠ Košice) Kassa történelmi képe a magyarországi kapitalizmus idejében 11:50 12:05 Dr. Csiki Tamás, PhD., egyetemi docens (Miskolci Egyetem, Bölcsészettudományi Kar, Miskolc) Kassai egyesületek a 19. század második felében és a két világháború között 12:05 Vita 12:15 13:15 Ebéd 13:15 13:30 Juraj Halász (Technická univerzita v Košiciach) Gerster Béla ( ) egy kassai, aki átvágta a Korinthoszi földszorost 13:30 13:45 prof. Xavier Galmiche (Université Paris-Sorbonne, UFR d Etudes slaves, Paris) Kassa William Ritter, a szlovák városok svájci csodálójának szemszögéből 13:45 14:00 JUDr. Ján Gašpar (Štátna vedecká knižnica v Košiciach) Európai jelentőségű személyiségek kassai kötődései az években 401

402 14:00 14:15 RNDr. Jana Mešterová (Slovenské technické múzeum, Košice) Kassa neves pedagógusai 14:15 14:30 PhDr. Robert Pollák (Východoslovenské múzem v Košiciach) A kassai Keletszlovákiai Múzeum múltja és legértékesebb gyűjteményei 14:30 14:45 prof. PaedDr. Štefan Šutaj, DrSc. (Filozofická fakulta, UPJŠ, Košice) Kassa Csehszlovákia politikai és társadalmi központja a második világháború után 14:45 15:00 Mgr. Štefan Eliáš (MV SR, Štátny archív v Košiciach, emerit.) Kassa, Szlovákia történelmének pill 402

403 Kassa Város Önkormányzata, Kassa Város Levéltára Kassa az európai történelem kontextusában Hajdu Mária Bartoš Martin (eds.) Kiadó: Kassa Város Önkormányzata Kassa Város Levéltára Kiadás éve: 2014 Oldalszám: 405 Kiadás: 1. Nyomtatás: Typopress-tlačiareň, s.r.o. ISBN EAN

404 A nemzetközi tudományos konferencián készült fényképek: A nemzetközi tudományos konferencia megnyitása. A nemzetközi tudományos konferencia résztvevőit oficiálisan fogadják Kassa városának alpolgármesterei, MUDr. Renáta Lenártová PhD. és Ing. Ján Jakubov. 404

405 A konferencia szervezője és partnerei: Szponzorok: Spoločnosť slovenských archivárov Magyar Nemzeti Levéltár TEHO Tepelné hospodárstvo Košice s.r.o. Mestské lesy Košice a.s. Kiwanis Club Košice Rotary Klub Košice EMBATrade s.r.o. Typopress-tlačiareň, s.r.o Nadácia Kosit Bytový podnik mesta Košice s.r.o. MČ Košice Nad jazerom MČ Košice Západ MČ Košice Barca MČ Košice Myslava MČ Košice Poľov MČ Košice Ťahanovce 405