Naszvadi homoki gyepek

Átírás

1 A DUNA MENTE TERMÉSZETI KINCSEI Nyitra Köpösdi Juhász szikesek Széki földek, Mocsonok Nemes-tagi szikes Nagysurányi szikesek Érsekújvár Dérhídjai szikes Szentpálpusztai szikes Komáromi szikes Hetényi homokbuckák Diófa sori szikes Komárom Marcelházi homokdombok Bokrosi szikes Kéméndi Sósok szikes terület Szentgyörgyhalma Párkány Csenkepuszta Csak azt védhetjük, amit ismerünk! 1

2 A DUNA MENTE TERMÉSZETI KINCSEI A a Duna menti síkságon találhatók, Naszvad (Nesvady) kőzség igazgatási területéhez tartoznak. A tájra mérsékelten tagolt domborzatú homokbuckák (dűnék) jellemzőek, melyek különleges növény és állatfajoknak adnak otthont. A térség nemcsak hazai, hanem európai mércével mérve is egyedi, ezért 2004-től, közösségi jelentőségű természeti területként, 17,09 ha kiterjedéssel a Natura 2000 európai különleges természetmegőrzési területek ökológiai hálózatának részét képezi. A terület két különálló részből tevődik össze a Kálvária melletti homokdombokból, ezek a község központjában találhatók, valamint a Rókalyukból, amely a falu belterületétől keletre, mintegy 1 km távolságra helyezkedik el. A Rókalyuk részben megegyezik a Rókalyuk Védett Természeti Területtel, amely 2002-től áll védelem alatt. 500 m Kálvária melletti homokdombok A különleges természetmegőrzési területek Natura 2000 elnevezésű egységes ökológiai hálózata Európa természeti kincseinek megőrzése érdekében jött létre. Célja elsősorban a különleges és leginkább veszélyeztetett fajok és élőhelyek védelme az EU területén (azokat az élőhelyeket, amelyek védelme különleges jelentőséggel bír, elsődleges fontosságú élőhelytípusoknak nevezzük). A Natura 2000 hálózatát a ritka vagy veszélyeztetett madárfajok védelmére szolgáló különleges madárvédelmi területek, valamint az egyéb, különleges vagy veszélyeztetett növény és állatfajok és élőhelyeik védelmére szolgáló európai jelentőségű természetmegőrzési területek alkotják. Naszvad 1 km Fotó: Viera Šefferová Stanová Rókalyuk Légi felvételek a területről Fotó: Alžbeta Szabóová A Kálvária melletti homokdombok látképe A Rókalyuk látképe 2

3 A természeti kincsei A területet hordalékos-homokos talaj alkotja, amely homokbuckákat alakított ki. A közösségi jelentőségű természeti terület a különleges homoki élőhelyek védelmére szolgál. Szárazságkedvelő, meszes homoki gyepi növényzettel találkozhatunk itt a kontinentális eolikus eredetű homokon az pionír (úttörő) társulásokat általában egyéves növények alkotják, amelyek tavasszal vagy ősszel virágoznak, így elkerülve a szélsőséges nyári szárazságot. Miután az eolikus (szél által lerakott) homokot és a dűnéket fokozatosan birtokba veszi a növényzet, fajgazdagabb pannon homoki gyepi vegetáció alakul ki. Az EU mindkettőt elsődleges fontosságú élőhelytípusnak tekinti. A kontinentális homokpuszták a száraz és hideg jégkorszakokban alakultak ki. A szélfúvás kikezdte a folytonosan változó folyómedrek homokos üledékét, aminek hatására mérsékelten tagolt homokbuckás domborzat jött létre. A buckák a Duna mentén elérik a 2 3 méteres magasságot. Az üledék jellegétől függően a homokbuckák lehetnek szilikátosak, savasak, tápanyagokban szegények vagy meszesek, tápanyagokban gazdagabbak ez utóbbi jellemző e Dunamenti homokos területekre. Ezeken a helyeken a növénytársulásokat meglehetős fajgazdagság jellemzi. A en számos veszélyeztetett és kritikusan veszélyeztetett növényfaj él. A legszélsőségesebb körülményeknek is ellenálló fajok közül megtalálható itt a kritikusan veszélyeztetett homoki seprőfű Bassia laniflora és a fűfélékhez tartozó bojtorjános tövisperje Tragus racemosus. Az ún. pionír (úttörő) fajok közé tartoznak, amelyek elsőként jelennek meg a nem megkötött dűnéken, és gyökereikkel megakadályozzák, hogy a szél elhordja a homokot. A növények elhalt részei alkotják a homokos talaj organikus összetevőit. Az elsődleges fontosságú élőhelyek közé tartozó pannon homoki gyepek a jellegzetes homoki árvalányhajjal Fotó: Viera Šefferová Stanová Fotó: Pavol Littera A homokbuckák élőhelyeinek kialakulásában nagy szerepet játszott a szélerózió, ez okozza a homok mozgását és lerakódását. A homokbuckákat nagy vízáteresztő képesség jellemzi, ezért gyorsan kiszáradnak. A homokos területek felszíne általában a csapadékra van utalva, ugyanis a talajvíz kapilláris hatással nem tud a felszínre jutni. A talajfelszín nedvességének biztosításában nagy szerepet játszik a talajnedvesség. A homokos felszín gyorsan felmelegszik, míg az alsóbb rétegek viszonylag hűvösek maradnak. A talajfelszín és az alsóbb rétegek közötti cm-es különbség akár C hőingadozást is eredményezhet. A nyári hónapokban a felszín hőmérséklete akár a 60 C-ot is elérheti. További jellegzetesség a homok mozgékonysága, különösen a nem megkötött homokdűnék esetében. 3

4 A kritikusan veszélyeztetett növényfajok közül előfordul a területen a tavaszi kőhúr Minuartia glaucina, a kisvirágú habszegfű Silene borysthenica és a homoki keserűfű Polygonum arenarium, a veszélyeztetett fajok közül pl. a kései szegfű Dianthus serotinus és a szappangyökér, más néven buglyos fátyolvirág Gypsophila paniculata. Ez utóbbi az ördögszekér stratégiát alkalmazó fajok közé tartozik mikor a magok beérnek, a növény száraz ágai letörnek, a szél nagy távolságokra juttatja el őket, így biztosítva a magok elterjedését. Említést érdemel, hogy megtalálható a területen a veszélyeztetett királydinnye Tribulus terrestris és a homokviola Syrenia cana, ez utóbbi elterjedésének északi határa Szlovákiában húzódik. A táj vegetációját olyan további fajok színesítik, mint pl. a naprózsa Fumana procumbens és a homoki pimpó Potentilla arenaria, amely meglehetősen bőségesen előfordul ezen a helyen, tavasszal sárga virágai díszítik a homokot. A növényeknek, amelyek képesek megélni a homokos területeken, alkalmazkodniuk kellett a szélsőséges feltételekhez. Ezeket pszamofitáknak vagy homoki növényeknek nevezzük. Elsősorban a vízhiányhoz, a túlmelegedéshez valamint a nappal és az éjszaka közötti jelentős hőingadozáshoz kellett alkalmazkodniuk, ami megegyezik a száraz élőhelyeken tapasztalható körülményekkel. Képesek elviselni, ha a homok behordja őket, mechanikus sérülésüket követően gyorsan regenerálódnak, az oldalhajtásokból képesek új gyökeret ereszteni. A naprózsa szerteágazó félcserje, meszes homokon vagy közvetlenül a mészkősziklákon nő, Szlovákiában a védett fajok közé tartozik. Fotó: Viera Šefferová Stanová Fotó: Pavol Eliáš, Libor Ulrych A homoki seprőfű egyéves növény, a homokbuckák nyílt területein él. A királydinnye valószínűleg Kína és Japán tengerparti homokos területeiről származik. Kivonatát már az ókori gyógyítók is használták, az orvostudomány ma is széles körben alkalmazza sokoldalú gyógyhatása miatt. 4

5 Fotó: Pavol Eliáš A homokviola kritikusan veszélyeztetett növény, csak a Duna menti síkság homokdűnéin fordul elő. A kései szegfű pannon endemizmus kizárólag a pannon régióban él, Szlovákiában a veszélyeztetett fajok közé tartozik. Fotó: Alžbeta Szabóová A területen számos homok és melegkedvelő rovarfaj él. A homoki környezetet kedvelő egyenesszárnyú rovarfajok közül említést érdemel pl. a rövidnyakú sáska Dociostaurus brevicollis, a homoki bunkóscsápú sáska Myrmeleotettix antennatus és a sisakos sáska Acrida ungarica, ezek elterjedésének északi határa Szlovákiában húzódik. Jellegzetes lakója a területnek a melegkedvelő Fekete tücsök Melanogryllus desertus. A bogarak közül megfigyelhető a védett területen az Apfelbeckdudvabarkó Lixus apfelbecki, a sápadt közfutó Amara fulva, az őszi fémfutó Harpalus A homoki pimpó melegkedvelő növény, tavasszal virágzik, és gyakran összefüggő szőnyeget alkot. Fotó: Viera Šefferová Stanová Fotó: Anton Krištín A melegkedvelő fekete tücsök a meleg nyári estéken ciripelésével hívja fel magára a figyelmet, Szlovákiában csak a pannon térségben fordul elő. A sisakos sáska a meszes homokbuckák tipikus lakója, ma már nagyon ritka, csak a Duna menti síkság és a Kelet-szlovákiai síkság néhány pontján fordul elő. 5 Fotó: Anton Krištín

6 autumnalis és a holyvafélék közé tartozó Oxypoda togata. Előfordul itt az éjszakai életmódot folytató villámmintás fűgyökérmoly Catoptria fulgidella is. A kétéltűeket a közösségi jelentőségű zöld varangy Bufo viridis képviseli. A hüllők közül előfordul itt a fürge gyík Lacerta agilis. A területen költő madarak a homoki, sztyeppei jellegű élőhelyeket kedvelő fajokhoz tartoznak. Ilyen pl. a közösségi jelentőségű parlagi pityer Anthus campestris, a tövisszúró gébics Lanius collurio és a karvalyposzáta Sylvia nisoria. Szintén itt fészkel a búbos banka Upupa epops és a cigánycsuk vagy más néven cigány csaláncsúcs Saxicola torquata. A fészkelési időszakban előfordul a területen a közösségi jelentőségű ragadozó madár, a darázsölyv Pernis apivorus. A homokdűnéken megfigyelhetők a vörös róka Vulpes vulpes és a borz Meles meles üregei. A fürge gyík a száraz, napos helyeket kedveli, Európa legelterjedtebb hüllőfaja. A zöld varangy testét világos alapon zöld foltok borítják; a síkságok lakója, a sztyeppe jellegű nyílt térségeket kedveli. Fotó: Stanislav Harvančík A parlagi pityer a sztyeppei jellegű élőhelyek különleges fészkelő madara. Jól elrejtve, a talajra rak fészket. 6 A cigánycsuk vagy más néven cigány csaláncsúcs elsősorban apró rovarokkal táplálkozik. A talajon, a dús fűben rak fészket. Fotó: Stanislav Harvančík

7 A területet fenyegető veszélyek A múltban Duna menti homokdűnék élőhelyeinek formálódásához a táj hasznosításának hagyományos formái is hozzájárultak, főleg a legeltetés és a terelés. A legeltetés megszűnése és a nem megfelelő erdőgazdálkodás következtében a területet agresszíven terjedő füvek és széllel terjedő fásszárúak nőtték be. A terület egy részét erdősítették, itt fehér akác Robinia pseudoacacia nő. A legnagyobb gondot azonban a mirigyes bálványfa Ailanthus altissima elterjedése jelenti, amely néhány árat foglal el, és illegális hulladéklerakó is található a területen, mely közvetlenül érintkezik a homokdűnékkel. A fehér akác és a mirigyes bálványfa nem őshonos tájainkon, nagyjából a 16. században telepítették be őket, mára meghonosodtak. Agresszíven behatolnak a természetes társulásokba és megváltoztatják az eredeti összetételüket az ún. inváziós neofita fajok közé tartoznak. Olyan toxinokat is termelnek, amelyek meggátolják a többi növényfaj kihajtását, növekedését a környezetükben, így fokozatosan kiszorítják az eredeti homoki fajokat. A Kálvária melletti homokdombok egy részét 1925-ig temetőként használták. A Rókalyuk északi részén a múltban homokkitermelés folyt, ami kedvezőtlenül hatott a homoki élőhelyek fennmaradására. A nem őshonos mirigyes bálványfa térfoglalása a különleges homoki fajokat és társulásokat veszélyezteti. Az akáccal beültetett területeken a különleges homoki vegetáció már nem él meg. Az eolikus homoki élőhelyekre negatívan hat a hulladék lerakása is. 7

8 Hogyan őrizhető meg ez az egyedülálló érték? A Dél-szlovákiai endemikus pannon szikesek és homokdűnék megújítása elnevezésű LIFE+ projekt ( ) célja az értékes eolikus homoki élőhelyeknek a megőrzése: ( és sk). A projekt részeként elkészült egy tanulmány. Az intézkedések között szerepel az agresszíven terjedő bálványfa és akác kiirtása, a Rókalyuk térségében található sánc eltávolítása, a terület egyes részeinek kaszálása, a hulladéklerakó felszámolása mindkét helyszínen. Egyúttal meg kell akadályozni a hulladék további lerakását. Az eolikus eredetű homoki élőhelyek leginkább veszélyeztetett, pionír fajainak újbóli elterjedéséhez és megőrzéséhez elengedhetetlen a homokos talajfelszín szükséges változásainak a biztosítása. Ezt a múltban a legeltetés és a terelés garantálta. Éppen ezért a homoki fajok megóvása szempontjából nagyon fontos az extenzív legeltetés felújítása az eolikus homoki feltételek között erre a célra a juhok, kecskék, valamint a lovak a legalkalmasabbak. Kezdetben a legeltetést a LIFE+ projekt keretében egy vándorló juh és kecskenyájjal oldjuk meg. Hosszú távon azonban fontos, hogy a legeltetést a helyi gazdálkodók vállalják. A en kívül a projekt a Duna menti régió további 3 közösségi jelentőségű természeti területére is kiterjed, melyeken megtalálhatók a különleges homoki élőhelyek maradványai. A tervek szerint 76 hektárnyi homokbuckás terület megújítására, majd fenntartására kerül sor. Ez azonban már a helyi lakosság feladata. A legeltetés hagyományának újraélesztése során kulcsfontosságú a helyi lakosok aktív részvétele. Az egyik célkitűzés ezért az eolikus eredetű homoki élőhelyek egyediségének megismertetése a helyi lakosokkal. A projekt külön figyelmet fordít a témakör oktatási folyamatba történő bevezetésére Naszvad általános iskoláiban. A sánc eltávolításával megszűnik a szél természetes tevékenységét a homok átrendezését, új helyszínre hordását gátló akadály. A különleges homoki fajok megőrzéséhez nagyon fontos az extenzív legeltetés. 8

9 Kontinentális homokbuckák Európában és Szlovákiában A kontinentális eolikus eredetű homoki élőhelyek, homokbuckák Szlovákia-, ill. Európa-szerte is a legveszélyeztetettebb élőhelytípusok közé tartoznak. Európában csak néhány országban lelhetők fel, elterjedésüknek központja a pannon régió, az EU területének csak 3%-át teszik ki. Az EU elsődleges fontosságú élőhelytípusoknak tekinti őket, a területükön számos veszélyeztetett növény és állatfaj él. Ezek az élőhelyek ma nem megfelelő állapotban vannak, több a megszűnés határán áll. Szlovákiában kontinentális homokbuckák a síkságokon fordulnak elő a Bur-síkságon, a Duna menti síkságon, a Kelet-szlovákiai-síkságon. A legnagyobb kiterjedésűek az Erdőháton, a Morva és a Dyje (Thaya) folyó szilikátos üledéke közelében található. A Duna menti síkság homokos területei a Duna meszes üledékének köszönhetően alakultak ki. Míg a 20. század elején a homokbuckák a síkföldek elterjedt élőhelyeinek számítottak, mára csak töredékeik maradtak fenn, sok homokdűne a homokkitermelés következtében tűnt el. Az árvízi védekezés során kiépített gátak megakadályozzák a folyómedrek változását, így nem alakulnak ki újabb homokos hordalékos területek, a szél sem hord be homokkal új helyeket, ezért új dűnék nem jönnek létre. A meglevő dűnéket fokozatosan benőtte a növényzet. Bizonyos hatások hiányában a felszínűkön eltűnnek az úttörő társulások. A homoki társulások fennmaradásához nagyban hozzájárult a legeltetés, ami a szükséges módon változtatja meg a homokos területek felszínét. Mivel ezek az élőhelyek kevéssé produktívak, gazdasági felhasználásuk megszűnt. A legeltetés megszűnése következtében megkezdődött az olyan nem őshonos fás szárú özönfajok terjedése, mint a fehér akác és a mirigyes bálványfa, ezek nagy veszélyt jelentenek a homoki élőhelyekre, melyek területe az erdősítés miatt is jelentős mértékben csökkent. Pannon biogeográfiai régió zöld színnel a Natura 2000-es területeket jelöltük. SKUEV0098 NASZVADI HOMOKI GYEPEK SKUEV0100 HETÉNYI HOMOKBUCKÁK SKUEV0067 CSENKEPUSZTA SKUEV0065 MARCELHÁZI HOMOKDOMBOK Duna menti eolikus eredetű homoki élőhelyek közösségi jelentőségű területek (SKUEV) Forrás: DAPHNE/Rastislav Lasák Forrás: DAPHNE/Rastislav Lasák Készítette a Daphne Alkalmazott Ökológiai Intézet (DAPHNE Inštitút aplikovanej ekológie, Bratislava, az Állami Természetvédelmi Hivatal Dunai Ártéri Erdők Tájvédelmi Körzet Igazgatósága (ŠOP SR Správa CHKO Dunajské luhy, valamint a Pozsonyi Regionális Természetvédő Egyesülettel (BROZ, közreműködésével. Fordítás: Elokvent, s. r. o., Grafika és rajzok: Riki Watzka, Készült a LIFE10NAT/SK/083 a Dél-szlovákiai endemikus pannon szikesek és homokdűnék megújítása projekt keretében, az Európai Unió LIFE+ programból származó pénzügyi támogatásával, valamint a Szlovák Környezetvédelmi Minisztérium támogatásával. 9