FÚRÁSEREDMÉNYEK STATISZTIKAI VIZSGÁLATA KAVICS- ÉS LÖSZ- SZINTEK A BODROG MENTÉN. Bugya Titusz 1

Átírás

1 FÚRÁSEREDMÉNYEK STATISZTIKAI VIZSGÁLATA KAVICS- ÉS LÖSZ- SZINTEK A BODROG MENTÉN Bevezetés Bugya Titusz 1 A Bodrog magyarországi szakasza a Bodrogköz és a Tokaj-Eperjesi hegység határvonalán húzódik, így két, teljesen különböző szerkezetű, korú és kialakulású táj határának tekinthető. A Bodrogköz felszíne alapvetően síkság, melyet egyrészt a Tisza, másrészt a Bodrog alakított és alakít jelenleg is. A Bodrog jobb partja ugyanakkor a centrolabiális, nagyjából egy időben kialakult, miocén vulkáni vonulat, mely a felszínen sehol sem éri el közvetlenül a folyó partját, hanem helylábfelszíneken és fiatal feltöltéseken keresztül kapcsolódik hozzá. A hegység és a Bodrogig terjedő terület morfológiai jegyeit vizsgálva megállapítható, hogy bár erősen töredékesen mindazonáltal teraszok ismerhetők fel rajta. E terasz-szintek vizsgálata alapvető fontosságú a Bodrog, a Bodrogköz és ezen keresztül a Tisza kialakulásának helyes értelmezése szempontjából. E teraszok egy részét a korábban itt haladó folyóvizek Ős-Bodrog, illetve Ős-Tisza, más részüket pedig a hegység belsejéből származó patakok alakították ki. E teraszrendszer jellemzője természetesen, hogy rajta a szárazföldi, illetve folyami üledékek vastagabb- és vékonyabb rétegekben, egymást követően fordulnak elő. Vizsgálataim során e teraszrendszer kapcsán az alábbiakra kerestem választ: kimutatható-e statisztikai jellegű kapcsolat a quarter rétegek vastagsága és a meghatározó morfológiai szintek között, kimutatható-e statisztikai jellegű kapcsolat a lösztartalmú quarter rétegek magassága és a meghatározó morfológiai szintek között, kimutatható-e statisztikai jellegű kapcsolat a kavicstartalmú quarter rétegek magassága és a meghatározó morfológiai szintek között? Átlalában használható-e a fúráseredmények statisztikai vizsgálata még nem ismert, vagy vitás terasz-szintek meghatározására? Ennek érdekében az alább részletezett adatokkal, módszerekkel és megfontolásokkal éltem. Módszerek A kiválasztott terület a Bodrogköz, a Taktaköz, a Szerencsi-dombság keleti része, a Tokaj és Tarcal közötti hegyek, valamint a Bodrog mentén elterülő hegyvidék Sátoraljaúlyhely és a Bodrog torkolata közötti részei, de csak a 36 méternél kisebb tengerszint feletti magasságú területek. Ez utóbbi szűkítést az indokolja, hogy nagyjából erre a magasságra tehető a pliocén hegylábfelszín magassága, az a szint, amibe a pleisztocén völgyek bevágódhattak, vagyis a völgykiindulási szint (PINCZÉS Z. 1998). A vizsgált terület térképvázlata az 1. ábrán látható. E tanulmányban a területet egy egységként kezelem, sem a Bodrog mentén lefelé haladva, sem tőle távolodva nem bontottam részekre. Így ugyan elvész a folyásirányban való összehasonlítás lehetősége, de sokkal több adatot lehet egy mintaként kezelni, így nő az eredmények megbízhatósága. 1 egyetemi tanársegéd, PTE TTK Földrajzi Intézet, Térképészeti és Geoinformatikai Tanszék. Pécs, Ifjúság u

2 A MÁFI kiadásában megjelent Magyarország Mélyfúrási Alapadatai-t dolgoztam fel, közelebbről az 1971 és 1983 közötti kötetek anyagából merítettem. Figyelembe vettem a kiválasztott terület összes, a mondott kötetekben fellelhető fúrását, fúrásonként az alábbi adatokat: a fúrás helye, a fúrás tengerszint feletti magassága, a fúrás mélysége, a harántolt negyedidőszaki réteg vastagsága, tartalmaz-e a negyedidőszaki réteg löszt, és/vagy kavicsot. A további feldolgozásba azokat a fúrásokat vettem be, melyek teljes terjedelmében harántolják a negyedidőszakot. Azok, melyek talppontja quarter rétegben állt meg, kihagytam, hiszen csak a réteg minimális vastagságáról tájékoztatnak, így a többi fúráseredménnyel nem összevethetőek. Egyetlen kivétel a 98 98,99 m tszf. magassági osztály. Ebben egyetlen fúrás sem teljesítette a fenti feltételt, de mivel a 12 fúrásból 1 darab 3 és 4 méter között állt meg, kettő pedig csak 4 és 5 méternél elmondható, hogy minimálisan 4 méterre tehető a negyedidőszaki rétegsor vastagsága e szinten. Ennek megfelelően a feldolgozás során ezzel az értékkel számoltam, de ez valódi módszertani hibát nem okoz. Ennek oka, hogy tulajdonképpen nem is tartozik a vizsgálat valódi tárgykörébe e magassági osztály, mivel ez nem más, mint a Bodrog alacsony- és magasártere közötti lejtő szintje. A fentebb említett adatokat számítógép segítségével dolgoztam fel, e célra a Linux alatt futó OpenOffice.org 1. és 1.1-es verzióját, valamint a Gnumeric 1.2-es verzióját használtam fel. Felmerül a kérdés: vajon maguk a fúrások, darab szerint, hogyan oszlanak meg a vizsgál területen, magasság szerint. Erre a 2. ábra ad feleletet. Látható, hogy meglehetősen egyenetlen a fúrások megoszlása, mert sem a nagyon alacsonyan, sem a nagyon magasan fekvő területeken nem mélyítettek sokat. Ugyanakkor a közepes magasságú területeken, m közötti magasságban, jelentős a számuk, méterenként felfelé haladva, az egyes osztályokban legalább 5, vagy több fúrás van, néhol 15-nél is több. A legmegbízhatatlanabb eredmények ennek megfelelően a magas régók, 3 m tszf. területek esetében várhatók, míg a legjobb megbízhatóságúak a mondott közepes magassági övben (természetesen e tanulmány keretein belül gondolkozva). A fúrások számának ilyeténképpeni eloszlását az eredmények értékelésekor természetesen figyelembe kell venni. Elmondható ugyanakkor az is, hogy éppen e fúrások nagy száma miatt, statisztikai jellegű feldolgozásokra a minta mégis alkalmas. A fúrások adatait többféleképpen is rendeztem, majd grafikusan ábrázoltam, a tendenciák, periódusok könnyebb áttekintése végett. Először 1 m-enkénti magassági osztályokat hoztam létre. Ezután meghatároztam, hogy ezen osztályokban egyenként mekkora a negyedidőszaki rétegek átlagos vastagsága, valamint van-e az adott rétegben lösz, illetve kavics. Értelemszerűen szükséges lenne a fúrások helyének pontos térképi ábrázolása is, ez azonban eddig még nem készült el. Ezeket a mutatókat meghatároztam úgy az egész területre, mint a négy kisebb egységre külön-külön. Összesen végül 949 fúrás eredményét használtam fel. Mivel a vizsgálat során végül is arra voltam kíváncsi, hogy van-e összefüggés a felszínen megfigyelhető egyes geomorfológiai szintek és a negyedidőszaki rétegek bizonyos tulajdonságai között, ezért meg kellett határozni a szükséges szinteket is. Ezt egyrészt terepbejárások, másrészt térképek feldolgozása útján oldottam meg. A mondott területen az egyes jellemző kiemelkedések és tetőszintek (36 m tszf alatt) helyzetét és magassági adatait 5 -es katonai térképeiről olvastam le, összesen 18-t. Fontos megjegyzés, hogy e tanulmányban a Bodrog menti teraszok és egyéb szintek elemzésére

3 és értékelésére nem térek ki. Ennek oka, hogy nem ez a munka célja, másrészt pedig jelentősen növelné a terjedelmét is. Eredmények Először tekintsük át a negyedidőszaki üledékek vastagságára vonatkozó eredményeket. Anélkül, hogy részletesebben vizsgáltam volna az üledékek összetételét, csupán a vastagságukat vettem figyelembe (egyébként a jelzett forrásmunkák nem is közlik pontosan az összetételt, csak felsorolásszerűen). A feldolgozások után rendelkezésemre állt a negyedidőszaki rétegeknek a területen tapasztalható átlagos vastagsága, a jelenlegi tengerszint feletti magasságok 2 szerint csoportosítva. Ez tanulmányozható nyers állapotában a 3. ábrán. Megfigyelhető, hogy bár a rétegek vastagsága a tengerszint feletti magasság növekedésével csökkenő tendenciát mutat, e tendencia korántsem egyenletes. A legmélyebben fekvő területeken, vagyis a Bodrog alacsony- és magasárterén nagyon vastag (legalábbis itt vastagnak számító) quarter képződmények találhatók. Ezek a felszíntől akár 5 m-nél is nagyobb mélységig terjednek, ami érthető is, az erőteljes süllyedés miatt. Feljebb emelkedve a rétegvastagság igen gyorsan csökken, a tenger szint feletti 13 m-en túl már nem található 2 méternél vastagabb negyedidőszaki rétegsor, legalábbis a feldolgozott fúrások adatai szerint. Megfigyelhető ugyanakkor, hogy az általános tendenciával szemben, egyes szintekben jelentős vastagodás tapasztalható. Egyértelműen elkülönül a legalacsonyabban fekvő területek nagyon vastag üledéke. 21 m körül ismét nagyobb lesz az üledékréteg átlagos vastagsága, majd 28 m körül, végül pedig 33 m fölött tapasztalható vastagodás. Jobban érzékelhetők ezek, ha elsimítjuk a véletlen ingadozásokat, például átlagolással. Ilyen módon készült a 4. ábra, ezen a 3. ábra adatai láthatók, de most nem méterenként vannak átlagolva az adatok, hanem 15 méterenként. A mondott hullámzás itt is egyértelműen tapasztalható, tehát valóban meglevőnek tűnik. Éredemes megnézni nem csupán a felszínt, hanem a feküt is, jelen esetben annak jelenlegi valódi tengerszint feletti magasságát. Ehhez a nyers, méterenkénti magassági osztályokba rendezett adatsort használtam fel ismét. Az egyes magassági osztályok középértékéből rendre kivontam az adott osztályhoz tartozó átlagos rétegvastagságokat. Ez nyilván a negyedidőszaki rétegek alapját fogja adni, az eredmény az 5. ábrán látható. Jól megfigyelhető, hogy a Bodrog alacsony- és magasárterének zavartabb szerkezetű részetől eltekintve, a görbe tulajdonképpen teljesen egyenletesen fut, az ingadozások mindössze sztochasztikus eltéréseknek minősíthetőek. Vagyis azt mondhatjuk, hogy a Bodrog-menti teraszvidékről a negyedidőszaki rétegsort eltávolítva, a terep átlagosan teljesen egyenletesen emelkedne, legalábbis ami az alsó 36 métert illeti. Ez mindenképpen figyelemre méltó jelenség. Egyrészt azért mert hangsúlyozza a negyedidőszaki folyamatoknak a jelenlegi felszín megjelenésében betöltött szerepét, másrészt mert jól összevág a helyszínen mindenütt szépen megfigyelhető tájképi jellegzetességgel. Ez nem más, mint hogy a hegység a Bodrog partjától indulva szinte teljesen szabályosan futó lejtőkkel emelkedik a tetőszintig, előterében pedig kisebb-nagyobb kiemelkedések vannak, mégpedig igen jellemző, néhány szintre tagolódó csúcsmagasságokkal. E jellegzetes csúcsmagasságok vizsgálatát is elvégeztem, legalábbis nagyvonalakban. Ehhez a terület 5 -es katonai térképeiről és természetesen terepbejárások alkalmával végzett megfigyelések alapján az összes, ebben a méretarányban ábrázolt nagyobb kiemelkedés magassági ada- 2A Balti-tenger szintje felett.

4 tát rögzítettem. Összesen 18 ilyen kiemelkedést találtam. Valójában ugyan ennél több van, de ezek azok az alacsonyabb-magasabb csúcsok, melyek vélhetően őrzik a felszín eredeti magasságát, vagy ahhoz a legközelebb állanak. Mivel a hegység igen szabályos lejtőkkel emelkedik, mint arról már volt szó, ezért különösen fontos e csúcs-szinteknek a figyelembevétele. Meg kell jegyeznem, hogy a vizsgálat során nem vettem figyelembe a völgyvállakat és az esetlegesen fellelhető, nem a csúcsokhoz kapcsolódó terasz-szinteket. Ennek oka egyszerűen csak az, hogy ezek az 5 -es térképekről nem azonosíthatóak biztonsággal, terepbejárásaim pedig nem terjedtek ki a teljes terület minden, itt vizsgált magassági szintjére. Vagyis nem képezett volna egységes sokaságot a feldolgozandó minta, így célszerűbbnek tűnt csupán a már mondott kiemelkedéseket figyelembe venni. E kiemelkedések általában nem a hegység kialakulásakor, a fő vulkanizmussal szinkronban keletkezett formák. Jellemzően inkább a hegységből származó lepusztulástermékek építik fel őket, így hegylábfelszínnek tekinthetőek. Pontosabban a hegylábfelszín maradványának, hiszen a negyedidőszak alatt e felszín nagyon jelentősen feldarabolódott, erodálódott. A folyók terasz-szinteket alakítottak ki, az ármentes, illetve már ármentes magasságokban pedig a kifagyás volt az uralkodó felszínformáló erő, mint erről a helyszínen meg lehet győződni. A csúcsok magasságát északról dél felé haladva, diagramon is ábrázoltam, ez az 6. ábrán tanulmányozható. Érdekesen változik a kép, ha kizárólag a Bodrog felé néző oldalak valamint a folyóig tartó részen található kiemelkedések csúcsmagasságait vesszük figyelembe, vagyis a mellékvölgyeket elhagyjuk. Az eredmény a 7. ábrán látható. Figyelemre méltó, hogy É D irányban haladva, a hegység e szempontból három jól elkülönülő részre bontható. Északon két markáns szint van, az egyik 15 m tszf magasság kürül, a másik pedig m fölött, dél felé egyre alacsonyodva. A középső területen a 2 m tszfm. alatti csúcsok és tetők tulajdonképpen teljesen hiányoznak, a jellemző magasság pedig m felett van. Végül a legdélebbi, Tokaj környéki részen túlsúlyba kerülnek a 15 2 m közötti csúcsok, bár 3 m feletti is akad. Ez egyébként összhangban állónak tűnik Pinczés Zoltán megállapításaival, a hegység északi és déli része közötti magaságkülönbségeket illetően (Pinczés Z ). A hegységi patakok völgyeinek elhagyásával ez a háromosztatúság még jobban kidomborodik. Tengerszint feletti magasság szerint sorbarendezve a csúcsokat és tetőket a 8. ábrán tanulmányozható diagramot kapjuk. Amenyiben most is csak a közvetlenül a Bodrogra tekintő oldalakat vesszük figyelembe, a mellékvölgyek csúcsait és tetőit nem, akkor a 9. ábrán látható diagramot kapjuk eredményül. Látható, hogy a növekedés nem egyenletes, vagyis vannak szintek, melyekből sok van, másokból pedig igen kevés. Az előzőek a diagramon mint hosszabb-rövidebb vízszintes, vagy igen kis ferdeségű szakaszok jelennek meg, míg az utóbbiak a görbe meredek emelkedéseként mutatkoznak. A gyakrabban előforduló szintek m, m, valamint 3 m körül vannak.bár nem annyira szembeszökően, mint az előzőek, 26 m és 275 m körül is megjelenik egy kis gyakorisági maximum. Ezeket természetesen egy-egy ritka szint követi, vagyis a mondott szinteknél csupán kevéssel magasabb vagy alacsonyabb kiemelkedés alig van. Ez arra látszik utalni, hogy e csúcs- és tetőszintek valamifajta morfológiai szintek lennének, különben aligha fordulhatna elő az, hogy míg ők kiemelkedősen nagy gyakoriságúak, addig magassági környezetük szokatlanul ritka. Észrevehető az is, hogy bár a 8. ábra görbéjének lefutása hasonló, mint az 5. ábráé, de nagyon fontos különbségként megjelenik, hogy azon nem tapasztalhatók kiemelkedő gyakoriságú szintfelületek. Ez nagyon jól látszik a 9. ábra és az 5. ábra összehasonlításakor. Kavicsot, illetve löszt meglepően ritkán harántoltak a fúrások. A feldolgozott 949 fúrásból összesen 98-ban volt lösz, vagy löszös üledék, és 32 esetben kavics. A 1. ábra a lösz-, a 11. ábra

5 pedig a kavics tartalmú fúrásokat mutatja. A diagramokon fekete pöttyök jelölik az aktuális magassági osztály negyedkori átlagos rétegvastagságát, a nagyobb négyzetek pedig azokat a magasságokat, amelyeken a rajtuk létesített fúrásokból egy vagy több löszt tartalmazott. Hasonló a 11. ábra értelmezése is, de az a kavicsanyagra vonatkozik (a jobb áttekinthetőség kedvéért az y-tengelyt csonkoltam, csak a 35 méternél kisebb vastagságú összleteket ábrázolva rajta). Jól látható, hogy a lösz előfordulása három tartományban sűrűsödik: a legalacsonyabban fekvő, azaz a legfiatalabb kialakulású, legvastagabb rétegekben, a 13 2 m közötti szinten, elsősorban a közepesen vastag, 3 6 méteres rétegvastagságú összletekben, és a m-es magassági osztályban, a 2,5 5 m vastag rétegekben. Ezeken kívül még egy, az előzőeknél kisebb előfordulása van, 3 31 méter között, akár 1 m vastag negyedkori üledékekben. A kavics sokkal ritkábban fordul elő, de itt is három rész különül el: a legalacsonyabb rétegek, a m közötti, és a m közötti tartomány. Összefüggések keresése A kérdés a következő: kimutatható-e valamilyen hasznosítható összefüggés a terület újabb morfológiai szintjei és az ezeket a szinteket hordozó negyedidőszaki üledékek bizonyos tulajdonságai között? Mint arról volt szó, négy szintet lehetett csupán a jellemző csúcs- és tetőmagasságok feldolgozásával meghatározni. Ezek m, m, 26 m, esetleg 275 m körül, és 3 m körül vannak. Az eredeti adatsorokból kiolvasható, és valamelyest az ábrákon is érezhető, hogy e szintek még tovább is oszthatóak lennének. Ez azonban az 5 -es térképi anyag alapján meglehetősen merész vállalkozás lenne, így eltekintettem tőle. A negyedidőszaki rétegek átlagos vastagsága alapján egyértelműen elkülönül 4 vastagabb és 3 vékonyabb üledékösszletű réteg. Vastagabbak: kb m-ig, 21 és 22 m között, 27 m körül, végül m között. Vagyis arra jutunk, hogy a leggyakrabban előforduló csúcs- és tetőszintek nem esnek egybe az átlagosan legvastagabb negyedidőszaki rétegsorral rendelkező magassági osztályokkal. Inkább csak egymás környezetében fordulnak elő, esetleg kisebb átfedéssel. Úgy tűnik, hogy felfelé haladva az átlagosan kiemelkedően vastag quarterrel borított magassági osztályokat közvetlenül követően találunk kiemelkedő gyakorisággal előforduló szinteket. Érdemi észrevétel továbbá, hogy a negyedkori összletek vastagsága felfelé haladva nem csökken egyértelműen, hanem a legalacsonyabb és a magasabb régiókban a legvastagabb. Igaz ugyanakkor, hogy a legalacsonyabb területeken lényegesen vastagabb. A lösz jellemzően a hegység déli és nem az északkeleti oldalán fordul elő, így a nem túl gyakori megjelenése nem különösebben váratlan. Tulajdonképpen minden magasságban megjelenik, a 3 31 m magas zónáig. Különösebben egyik vizsgált tényezőhöz sem köthető a megjelenése. Más a helyzet a kaviccsal. Három markánsan elkülönülő megjelenése közül az első, a legalacsonyabb szinten megjelenő, a holocén (óholocén) Bodroghoz köthető, ezért a jelenlegi ártér és a magasártér

6 alatt található. A következő nagyobb gyakoriság m között van, vagyis a tetőszintek egyik legnagyobb gyakoriságú helyén, a harmadik pedig 27 m körül, ismét egy csúcs- és tetőszintnél. Ez ennek alapján arra enged következtetni, hogy a kavicsok fúrásban is jól egyeznek a tetőszintek magassági zónájával, legalábbis a vizsgált területen és adatokban. Következtetések, összefoglalás E munka alapvető célja annak megvizsgálása volt, hogy egy viszonylag kis mintaterületen, nagy mennyiségű fúrást vizsgálva, mutatkozik-e összefüggés a felszín jelenlegi morfológiai szintjei és a fúrásokból leírt negyedkori rétegek vastagsága, magassági eloszlása, lösz- és kavicstartalma között. Az alapgondolat az volt, hogy amennyiben ilyen összefüggés kimutatható, akkor az elmúlt évtizedek alatt mélyített óriási mennyiségű fúrás megfelelő mennyiségi elemzésével kimutathatók lennének eddig nem ismert, vagy vitás szintek, teraszok, nemcsak a mintaterületen, de akár máshol is. Ehhez a célhoz képest az eredmények szerénynek nevezhetőek, de elhanyagolhatónak nem. Kimutatható volt, hogy statisztikai mennyiségű (jelen esetben közel ezer) fúrás adatainak elemzése valódi összefüggéseket mutat meg a felszín morfológiai sajátosságaival. A negyedidőszaki rétegek e területen nagy jelentőségűek a felszín jelenlegi formája szempontjából. Kimutatható volt, hogy a negyedkori fekü szintje átlagosan nagyon sima futású, a felszín jellegzetes szintjeit a rajta levő quarter üledék alkotja. Ezen üledék jellegzetes szintjei a teraszszinteknek feleltethetőek meg, illetve valószínűleg a pliocén hegylábfelszín periglaciális kialakulású krioplanációs elemeinek (Pinczés Z ) A negyedkori üledékek vastagsága a magassággal felfelé egyenetlenül változhat. Ennek az egyenetlenségnek a tendenciózus maximum-, és ennek megfelelően minimumhelyei is, a felszín valamilyen szintjeihez kötődhetnek. A vizsgált területen ez úgy jelenik meg, hogy a jellemző tetőmagasságok szintjeihez, jellemzően azokat megelőzve, kis átfedéssel nagyobb rétegvastagság tartozik. A lösz megjelenése ebben az összefüggésrendszerben nincs különösebben értemezve, a kavicsé azonban igen. A leggyakrabban előforduló tetőszintekhez kapcsolódik, az azokon mélyített fúrásokból kerül elő. Ezen kívül megtalálható a holocén vagy óholocén folyó medrében, vagyis a jelenlegi ártér és magasártér alatt. A fentiek modellje a 12. ábrán látható. Így tehát a Bodrog mentén nagy vonalakban az alábbi tagolódás valószínű. (A Bodrog középvízszintje 95 m-nek tekinthető) alacsony ártér, magas ártér, 2 m Bodrog feletti szint, 5 55 m Bodrog feletti szint, m Bodrog feletti szint, m Bodrog feletti szint, 21 m Bodrog feletti szint. A Bevezetés-ben foglaltaknak megfelelően e szintek értékelésétől és elemzésétől itt most eltekintek, ezért jelöltem őket a semleges szint kifejezéssel. Összefoglalva tehát elmondható, hogy a vizsgált területen a fúrások fentebb tárgyalt szempontú elemzése segítséget nyújt morfológiai szintek kimutatásához, illetve ellenőrzéséhez.

7 További pontosításához mindenképpen szükséges lenne olyan teraszvidéken is ellenőrizni, ahol egyrészt számos értékelhető fúrás áll rendelkezésre, másrészt a teraszok szintje és elhelyezkedése jól ismert, általánosan elfogadott. IRODALOM BÁRÁNY István: Morfológiai megfigyelések a Zempléni Szigethegységben és a Zempléni Terraszvidéken. Földrajzi Közlemények, füzet. pp LÁNG Sándor: Felvidéki folyóterraszok. Földrajzi Közlemények, szám. pp GÁBRIS Gyula: A folyóvízi felszínalakítás módosulásai a hazai későglaciális holocén őskörnyezet változásainak tükrében. Földrajzi Közlemények, szám. pp GÁBRIS Gyula: Gondolatok a folyóteraszokról. Földrajzi Közlemények, szám. pp Magyarország Mélyfúrási Alapadatai ( ). MÁFI, Budapest. PINCZÉS Zoltán: Hazai középhegységek periglaciális planációs felszínei és üledékei (A Bükk- és a Tokaji-hegység példáján). Földrajzi Közlemények, pp PINCZÉS Zoltán: A Tokaji-hegység kialakulása és geomorfológiai értékei. Földrajzi Közlemények, szám. pp. 1 1.

8 1. ábra A vizsgált terület lehatárolása 22,5 2 17, ,5 1 7,5 5 2,5 9-9, , , , ,99 1-1, , , , , , , , , , , , , , , , , ,99 1-1,99 8-8, , , , , ,99 3-3, , , , , , , , ,99 2. ábra. A felhasznált fúrások száma magassági osztályonként, darab

9 , , , , ,99 1-1, , , , , , , , , , , , , , , , , ,99 1-1,99 8-8, , , , , ,99 3-3, , , , , , , , ,99 3. ábra A negyedidőszaki rétegek átlagos vastagsága 1 m-es magassági osztályonként, a Bodrog magyarországi teraszvidékén, mélyfúrások alapján. 3 27,5 22,5 2 17, ,5 1 7,5 5 2,5 9-9, , , , ,99 1-1, , , , , , , , , , , , , , , , , ,99 1-1,99 8-8, , , , , ,99 3-3, , , , , , , , , ,99 4. ábra A negyedidőszaki rétegek átlagos vastagsága 15 m-es magassági osztályonként, a Bodrog magyarországi teraszvidékén, mélyfúrások alapján.

10 , , , , ,99 1-1, , , , , , , , , , , , , , , , , ,99 1-1,99 8-8, , , , , ,99 3-3, , , , , , , , ,99 5. ábra A negyedidőszaki rétegek feküjének jelenlegi tengerszint feletti magassága,1 m-es magassági osztályonként, a Bodrog magyarországi teraszvidékén, mélyfúrások alapján S.újhely Némahegy Hübel- észak Alsó-Vér-mány Somlyód Király-hegy É Malomkő gyár Makkoshotyka Gombos-hegy Hosszú-hegy É. Csécsi-hegy Felső-Mancsalka-hegy Szár-hegy Tolcsva Tolcsva Ny Rányi-tető Erdőbénye K. Erdőbénye Ny. Sajgó-Ny. Petrás-tető É. Petrás-tető K. Szúnyog-hegy K. Poklos Ny. Várhegy Ny. Ny. Nyerges É. Bodrogszegi Ny. Harcsa-tető D. Mád K. Ősz-hegy K. Ősz-hegy Ny. Sarkad K. Mád ÉNy. Bodrogkeresztúr É. Bodrogkeresztúr Ny. Szentkereszt Tokaj Ny. (kis hegy) 6. ábra. A Tokaj-Eperjesi hegység Bodrog menti, 36 m tszf magasságnál alacsonyabban fekvő csúcsainak és tetőinek magassága, északról dél felé (balról jobbra) haladva.

11 S.újhely S.újhely Némahegy Hübel- észak Hajagos Hübel Somlyód Megyerhegy Király-hegy É Malomkő gyár S.patak Hosszú-hegy É. S.patak S.patak Felső-Mancsalka-hegy S.patak, Gyermekotthon Bihajka Rányi-tető Rányi-tető Sajgó Petrás-tető É. Petrás-tető É. Nagy-Meszes Szúnyog-hegy K. Poklos K. Várhegy Várhegy Ny. Ny. Nyerges É. Nyerges közép Bodrogszegi Ny. Harcsa-tető É. Bodrogkeresztúr É. Bodrogkeresztúr Ny. Henye Szentkereszt Tokaj Ny. (kis hegy) Nagy-Kövesd 7. ábra. A Tokaj-Eperjesi hegység Bodrog menti, 36 m tszf magasságnál alacsonyabban fekvő csúcsainak és tetőinek magassága, északról dél felé (balról jobbra) haladva, a mellékvölgyek nélkül. Bővebben lásd a szövegben ábra. A Tokaj-Eperjesi hegység Bodrog menti, 36 m tszf magasságnál alacsonyabban fekvő csúcsainak és tetőinek magasság szerinti sorrendje. Bővebben lásd a szövegben.

12 ábra. A Tokaj-Eperjesi hegység Bodrog menti, 36 m tszf magasságnál alacsonyabban fekvő csúcsainak és tetőinek magasság szerinti sorrendje, a mellékvölgyek nélkül. Bővebben lásd a szövegben ,5 3 27,5 22,5 2 17, ,5 1 7,5 5 2,5 9-9, , , , ,99 1-1, , , , , , , , , , , , , , , , , ,99 1-1,99 8-8, , , , , ,99 3-3, , , , , , , , ,99 1. ábra. A Tokaj-Eperjesi hegység Bodrog menti részén, 36 m tszf magasságnál alacsonyabban mélyített, löszt, vagy löszös üledéket tartalmazó fúrások (fehér négyzetek)

13 35 32,5 3 27,5 22,5 2 17, ,5 1 7,5 5 2,5 9-9, , , , ,99 1-1, , , , , , , , , , , , , , , , , ,99 1-1,99 8-8, , , , , ,99 3-3, , , , , , , , , ábra. A Tokaj-Eperjesi hegység Bodrog menti részén, 36 m tszf magasságnál alacsonyabban mélyített, kavicsot tartalmazó fúrások (fehér négyzetek) 12. ábra. A Bodrog menti szintek és a fúrásokból levont következtetések összefoglalása