Hegedűsné Baranyai Nóra Ábel Ildikó Szőlőtermelő gazdaságok helyzete a XXI. században The state of wine-growing farms int he 21st century

Átírás

1 Hegedűsné Baranyai Nóra Ábel Ildikó Szőlőtermelő gazdaságok helyzete a XXI. században The state of wine-growing farms int he 21st century baranyai@georgikon.hu 1 PE-GK, egyetemi docenc 2 PE-GK, adjunktus Bevezetés A szőlő- és bortermelés nemcsak gazdaságilag fontos, hanem jelentős kulturális és társadalmi szerepet is betölt. Az ültetvények jelentős értéket, nemzeti vagyont képviselnek. A szőlőtermelő ágazatban a rendszerváltozás jelentős átalakulásokat okozott. A földtulajdon szerkezeti átrendeződésével a nagyüzemi szőlőültetvények jórészt magánkézbe kerültek, az összefüggő, nagy termőterületek, sok kisméretű gazdasággá alakultak. Az EU csatlakozást követően szigorú közösségi szabályozás lépett életbe, a tagállamok részére szőlőterület kvótákat alakítottak ki december 31-ig telepítési tilalmat rendeltek el. Magyarország szőlőültetvényeinek összterülete a rendszerváltáskori 138 ezer hektárról 2004-ben 94 ezerre, napjainkra pedig mintegy 80 ezer hektárra csökkent. A Hegyközségek Nemzeti Tanácsának adatai szerint 2013-ban 9663 hektár volt az új telepítésű ültetvény (Magyarország Kormánya B/3566. számú jelentés az agrárgazdaság évi helyzetéről). Kutatásunk során arra kerestük a választ, hogy az EU csatlakozást követő kilenc év alatt változott-e a szőlőtermelő gazdaságok összetétele üzemnagyság és vállalkozási forma szerint. Hogyan változott az ágazat szereplőinek eszközellátottsága és beruházásaiknak szerkezete, ugyanis e két tényező nagymértékben befolyásolja a termelés alakulását és hatékonyságát. Irodalmi áttekintés Az ágazat ellenőrzését, összefogását, koordinálását, szabályozását az ágazati szereplők nagy száma (2005-ben db, 2013-ban db) megnehezíti ban a szőlőültetvény használata az egyéni gazdaságok 18, míg a gazdasági szervezetek 10 %-ára volt jellemző (KSH, 2014). Az integrációban való részvételi kedv gyengülése figyelhető meg, a termelői csoportok taglétszáma 2006 (2 653 db) és 2012 (1 288 db) között jelentősen csökkent (Szabó-Barta, 2014). Az egyéni gazdaságok által használt átlagos mezőgazdasági terület növekszik miközben a gazdasági szervezetek esetében csökkenés tapasztalható (Valkó, 2014). Az elaprózódást elősegítette a szőlőültetvények szerkezetátalakításának és átállításának támogatása is, amelynek összege uniós forrásból 2013-ban millió forint, a szőlőültetvények kivágásának támogatása pedig 4 millió forint volt. (Magyarország Kormánya B/3566. számú jelentés az agrárgazdaság évi helyzetéről) Az Európai Bizottság június 22-én hozta nyilvánosságra a szőlő-bor közösségi szabályozás reformjára vonatkozó álláspontját. EK Tanácsi rendelet (429/2008/EK) született a kivágási támogatásokról és a Nemzeti borítékok rendszeréről. Az ÚMVP I. tengelyéből a kertészet korszerűsítéséhez nyújtott támogatás 78,6 millió Ft, az ültetvények korszerűsítéséhez nyújtott támogatás 27,9 millió Ft volt (Bíró Nemes, 2014). Amerika nagy előnye az Európai Uniós szőlő és bortermelőkkel szemben az, hogy kedvezőek a geológiai és éghajlati adottságai következtében, valamint mérethatékonysági és gazdaságossági okok miatt hatékonyabban képes bort előállítani. Ezekre a piaci folyamatokra az Európai Unió a Közös Agrárpolitika új borpiaci reformjával ( ) reagált (Balogh, 2015), mellyel szabályozta a közös borpiac szervezésére vonatkozó intézkedéseket. Bővült az EU tagállamaiban folytatott promóciós tevékenység támogatása, különösen olyan kampányok előtérbe 566

2 helyezésével, amelyek a felelősségteljes borfogyasztást és a borok eredetmegjelölésére, földrajzi jelzésére vonatkozó Európai Uniós jelölési rendszer megismertetését tűzte ki célul (1308/2013/EU rendelet). A mezőgazdaság és ezen belül a szőlő és bortermelés versenyképességének növelése a korszerű technológiák alkalmazását igényli, amit fékez az élőmunka-erő alacsony ára, a fekete és a szürke foglalkoztatás valamint a tőkehiány (Harangi-Rákos Szabó, 2012; Popp, 2014). Meg kell említenünk még a foglalkoztatás bővítésének szükségességét, amely elsősorban a magas hozzáadott értéket teremtő, munkaigényes ágazatok (kertészet, ültetvényes gazdálkodás) fejlesztésével érhető el (Bíró-Rácz, 2014). Az ágazatra a gazdasági környezet mellett nagymértékben hat a szélsőséges időjárás is. így volt ez például ben, amikor a rendkívül csapadékos időjárás miatt csökkentek a fajlagos hozamok, a borszőlő átlaghozama nem érte el az 5 t/hektárt, ami alig több mint a fele a 2008-as értéknek ben pedig a tavaszi fagykárok okoztak terméskiesést (7,28 t/ha). A termelési költség között 7,6 %-kal nőtt, az önköltség viszont a termésátlag növekedése (4,88-7,28 t/ha) következtében csökkent (Borbélyné Dudás Kolozsváriné, 2013) ben sikerült jelentős gazdasági eredményt realizálnia az ágazatnak, ami az élmezőnyhöz tartozó cégek növekedésének köszönhető, valamint azoknak a gazdálkodóknak, amelyek az elmúlt 5-6 évben alakultak és az ágazat meghatározó szereplőivé váltak. Az ágazatra a koncentráció nem jellemző. Az árbevétel 50 %-át 12 cég, 90 %-át pedig 106 cég realizálja (Boda- Szücs, 2015). Anyag és módszer Vizsgálataink során a KSH és AKI Tesztüzemi Információs Rendszere adatbázisára támaszkodtunk. Az elemzés alapját a tesztüzemi rendszer által szolgáltatott átlagadatok képezik. Az adatbázis a 4000 euró Standard Termelési Értéket meghaladó, közel 110 ezer mezőgazdasági árutermelő gazdaságot képviselő 1900 tesztüzem adatát mutatja. A több mint 3000 szőlőtermelő gazdaságot 63 tesztüzem reprezentálja. A módszertani hátteret a gazdasági elemzés eszköztára szolgáltatja. Az eszközellátottságot 2005 és 2013 között két szinten vizsgáltuk, egyrészt gazdaságtípusok (egyéni és társas gazdaság), másrészt a hektárban kifejezet üzemméret (kis<5 ha, közepes 5-15 ha, nagy>15 ha) szerint. A vizsgálatok kiterjedtek a tárgyi eszközök, a forgóeszközök, az értékcsökkenés, a beruházások szerkezete, a bruttó és a nettó beruházások értéke, a beruházási támogatások és a selejtezés alakulására. Bruttó beruházás alatt egy adott évben a befektetett eszközök állományának növelésére fordított pénzösszeget értjük. Nettó beruházás pedig a befektetett eszközök állományának növekménye a selejtezések és az értékcsökkenési leírás (mint csökkentő tényezők) figyelembevételével (Nettó beruházás = bruttó beruházás selejtezés értékcsökkenés). A vizsgálat során a változás számszerűsítéséhez dinamikus viszonyszámot, a szerkezet vizsgálatához megoszlási viszonyszámot alkalmaztunk. Eredmények A különböző üzemméretű és gazdálkodású gazdaságok adatainak összehasonlításakor fontos vizsgálni, hogy a gazdálkodók mekkora területen fejtik ki tevékenységüket. A legtöbb esetben a különböző mutatószámok alakulását az összehasonlíthatóság miatt egy hektár mezőgazdasági területre vonatkoztatva vizsgáljuk. 567

3 1. táblázat: Egy üzemre jutó átlagos mezőgazdasági terület (hektár) nagy üzem 34,2 36,27 23,31 29,22 26,71 31,53 31,89 30,38 30,72 31,8 közepes üzem 8,09 7,77 8,37 8,59 8,88 9,52 9,1 9,16 9,15 8,8 kis üzem 3,26 3,34 3,58 3,64 3,65 3,58 3,5 3,53 3,48 3,5 összes gazdaság 9,27 9,44 8,29 9,07 10,07 11,23 11,14 10,77 10,7 11,3 egyéni gazdaság 6,95 6,91 7,36 6,99 8,19 8,85 9,05 8,46 8,89 9,4 társas gazdaság 30,96 33,08 17,33 29,28 28,48 26,22 24,37 25,42 22,42 23,3 Az összes gazdálkodót tekintve az egy üzemre jutó átlagos terület a vizsgált időszak alatt ingadozott, 2014-ben 2005-höz képest 21,9 %-kal nőtt, a legalacsonyabb 2007-ben volt (1. táblázat). A kis üzemméretű gazdaságok átlagosan 3,2-3,6 ha közötti területen gazdálkodtak. Az átlagos közepes üzemméret egyik évben sem emelkedett 10 ha fölé. A szőlőtermelő egyéni gazdaságok által használt mg-i terület átlagos nagysága 6,9-11,2 ha között változott, vagyis a közepes üzemméret kategórián belül maradtak. A társas gazdaságok átlagterülete a vizsgált időszakban jelentős változékonyságot mutatott, de az egyértelműen látszik, hogy 2007-es visszaesést követően minden évben meghaladta a 22 hektárt. A évben tapasztalható jelentős visszaesés a társas gazdálkodók terület csökkenésére vezethető vissza. A nagyüzemeknél és a társas gazdaságoknál megfigyelhető, 2007 évi nagyarányú terület csökkenés oka nyilvánvalóan a 37/2007. (V. 11.) FVM rendelet megszületése, mely tartalmazta a szőlőültetvények kivágásához nyújtott támogatások részletes feltételeit, amivel több gazdálkodó élt a kivágás lehetőségével. A dolgozat a tárgyi eszköz ellátottság és a beruházási tevékenység alakulásának bemutatását tűzte ki célul. Ebbe az eszközcsoportba azok a gépek, berendezések, felszerelések, járművek tartoznak, amelyek az ültetvények fenntartásához, műveléséhez, a termés betakarításához és szállításához szükségesek. Az egy hektárra jutó tárgyi eszköz állomány tekintetében a kis üzemméretű gazdaságok a év kivételével jobb helyzetben voltak, mint a közepes méretűek (2. táblázat). A vizsgált időszak alatt a közepes méretű gazdálkodók tárgyi eszköz állománya 2005 évihez képest 11,1 %-kal csökkent. A beruházásaik nem haladták meg a tárgyi eszközök értékcsökkenését sem, így a gépparkjuk egyre idősebbé, elavultabbá vált. A nagy üzemméretű gazdálkodók esetében sem kedvező a helyzet, hiszen az 1 hektárra jutó tárgyi eszközök értéke csak az utolsó három évben érte el a évi szintet, ezeknél a termelőknél is inkább csak eszközfenntartásról beszélhetünk. A kis területen gazdálkodók 2007 évben érték el a mélypontot, ezt követően növekszik az egy hektárra jutó tárgyi eszközeik értéke, sőt az utóbbi három évben már hasonló nagyságrendet képviseltek, mint a nagy üzemméretű gazdálkodók. 568

4 2. táblázat: Egy hektár mezőgazdasági területre jutó tárgyi eszköz (ezer Ft) 5 049, , , , , , , , , ,0 nagy üzem 2 356, , , , , , , , , ,4 közepes üzem 3 322, , , , , , , , , ,0 kisüzem összes 3 655, , , , , , , , , ,1 gazdaság egyéni 2 475, , , , , , , , , ,5 gazdaság társas gazdaság 6 131, , , , , , , , , ,2 Forrás: Tesztüzemi Információs rendszer adatai alapján saját számítás Gazdálkodási forma szerint vizsgálva a szőlőtermelőket megállapítható, hogy a társas vállalkozások egy hektárra jutó eszközértéke minden évben több mint a duplája az egyéni gazdálkodókénak, 10 év átlagában meghaladja a 6 millió forintot. Ennek oka, hogy a társas vállalkozásoknak kedvezőbbek a finanszírozási lehetőségeik, mind saját, mind pedig az idegen forrás tekintetében. 3. táblázat: Egy hektárra jutó beruházások alakulása üzemnagyság szerint, (ezer Ft) nagy üzem 639,5 374,6 305,5 413,0 392,6 670,7 746,5 721,6 450,9 656,7 közepes üzem 95,3 167,8 186,6 219,3 186,2 218,4 157,5 100,1 293,2 164,3 kisüzem 22,1 43,1 35,1 206,5 233,2 334, ,8 267,7 336,1 151,4 összes gazdaság 321,0 248,4 205,8 310,0 304,2 490,0 769,4 458,0 380,2 422,6 egyéni gazdaság 149,4 118,3 117,1 216,3 121,5 196,2 550,2 206,0 249,6 219,4 társas gazdaság 681,0 502,4 573,2 528,2 816, , ,5 990,4 716,0 957, között az EU csatlakozást követően a kis üzemméretű gazdaságok esetében az egy hektárra jutó beruházás értéke a többi gazdasághoz képest jóval alacsonyabb volt, 2008-tól azonban jelentős növekedés tapasztalható. A évi gazdasági válság hatására ezeknél a gazdaságoknál nem csökkent az egy hektárra jutó beruházás nagysága, a 2011 évi érték az ingatlan beruházások következtében pedig kiugróan magas volt. A befejezetlen beruházások állománya is a félkész épületek, építmények miatt volt magas. A közepes üzemméretű gazdaságok felívelő szakasza a fejlesztések terén közé tehető. Ezt követően, - mialatt a többi gazdálkodó a vizsgált időszak legnagyobb összegű beruházását valósította meg-, ezen gazdálkodók csökkentették a fejlesztéseiket. A évi válság az egyéni gazdálkodók beruházásai esetében éreztette leginkább negatív hatását. Az egy hektárra jutó beruházási támogatás az EU csatlakozást követő évben az összes gazdálkodó átlagában a hektáronként még meghaladta a 20 ezer forintot, 2007-re 5 ezer forint alá csökkent (4. táblázat), 2008-ban az előző évi több mint 10 szeresére növekedett. 569

5 4. táblázat: Egy hektárra jutó beruházási támogatás (ezer Ft) nagy üzem 35,8 6,6 8,6 46,9 52,5 91,5 174,4 279,8 125,9 165,2 közepes üzem 10,9 12,0 2,6 42,0 19,8 60,3 39,8 75,5 34,1 51,9 kisüzem 3, , ,1 763,8 26,7 0 58,4 összes gazdaság 20,6 7,6 4,7 54,6 34,0 87,3 202,7 178,4 76,8 112,3 egyéni gazdaság 12,0 2,3 5,6 60,5 15,8 83,1 174,6 83,3 83,1 89,4 társas gazdaság 38,7 17,8 1,1 41,0 84,8 96,2 269,0 379,5 60,8 172,7 A vizsgált időszakban a beruházási támogatás 2011 évben volt a legmagasabb, az összes gazdálkodó átlagában meghaladta hektáronként a 200 ezer forintot, míg 2013-ban a 2010 évi átlagot sem érte el. A nagy üzemméretű gazdálkodók átlagában a 2005 évi forint egy hektárra jutó támogatás 2006-ra forintra esett vissza. Az ezt követő években azonban már évről évre növekedett. A legnagyobb összeget 2012 évben érték el ezek az üzemek. A közepes területnagyságú vállalkozásoknak az átlagos egy hektárra jutó beruházási támogatási összege szintén hullámzott. A csúcspontját 2012-ben érte el. A kis üzemméretű gazdaságok 2006, 2007, 2009, és 2013 években nem realizáltak beruházási támogatást. Az egy hektárra jutó beruházási támogatás összege 2008, 2010, és 2011 években messze meghaladta az összes többi üzemméretű gazdálkodó támogatási értékeit. A vizsgálat alapján megállapítható, hogy ezt a magas összeget ingatlan beruházásra használták fel, ugyanis a évben meghirdetett Új Széchenyi Terv keretein belül nagy összegű ingatlan beruházási támogatások igénybevételére nyílt lehetőségük. Gazdálkodási forma szerint vizsgálva, látható, hogy között mindkét gazdasági típusban az egy hektárra jutó támogatás összege rendkívül alacsony volt. Ez 2007 évben a társas gazdaságok esetében alig haladta meg hektáronként az forintot. A 2008 évi válság hatására az egyéni gazdaságok 2009-ben önerő hiányában számottevően kevesebb beruházási támogatást használtak fel, míg a társas gazdaságok esetében nem tapasztalható ilyen irányú elmozdulás. A beruházások esetében fontos megvizsgálni, hogy a beruházásra fordított összegek elegendőek-e az eszközök pótlására, az eszközállomány fenntartására, felújítására, bővítésére. Ha az összes gazdaság átlagából indulunk ki, megállapítható, hogy a vizsgált időszak alatt a beruházások értéke mindössze forinttal haladta meg az egy hektárra jutó selejtezés és értékcsökkenés összegét (5. táblázat). Ha figyelmen kívül hagyjuk az infláció mértékét, és azt, hogy az ingatlanok élettartama sokkal hosszabb, mint a gépek, berendezések, járművek élettartama, így az amortizációjuk is lényegesen alacsonyabb, akkor is nagyon alacsony ez az összeg. Az ágazat átlagában nem fordítanak kellő mennyiségű forrást a tárgyi eszközök pótlására, korszerű eszközök beszerzésére, így a géppark elöregszik, korszerűtlenné válik, aminek a következménye a későbbiekben a felújítási költségek emelkedése és a versenyképesség csökkenése lesz, mindezen a tényezők a jövedelmezőség csökkenése irányába hatnak. 570

6 5. táblázat: Egy hektárra jutó nettó beruházás (ezer Ft) nagy üzem 18,8-58,7-123,9-107,8 100,9 81,0 118,6 215,2-23,4 141,0 közepes üzem -95,5-124,3-42,5 48,2-116,8 8,0-22,3-68,4 12,5 17,3 kisüzem -171,3-167,6-97,3 89,1 106,2 132, ,4-102,7-250,6-258,4 összes gazdaság -56,4-99,3-90,5-18,4 36,3 67,2 198,8 79,2-41,2 53,6 egyéni gazdaság -78,1-110,3-65,5 33,5-21,8 9,0 177,3-23,9-18,5 52,8 társas gazdaság -10,8-77,8-194,0-139,2 199,4 190,9 249,6 297,0-99,5 55,9 Az egy hektárra jutó nettó beruházás a vizsgált időszak első négy évében negatív volt, ami azt jelenti, hogy a beruházás összege még az elszámolt értékcsökkenés és selejtezés értékét sem érte el. Bár 2009-ben egy minimális emelkedés figyelhető meg, és a legmagasabb értéket 2011 évben érte el, - ami valószínűleg a kis üzemméretű gazdaságok által végzett nagy összegű ingatlan beruházásnak tudható be - ezután újra csökkenő tendenciát mutatott, majd 2013-ban ismét negatív volt. A nagy területen gazdálkodók esetében is hasonló tendenciát látunk, azzal az eltéréssel, hogy a mutató az első évben pozitív volt. A kilenc év alatt összességében forint/hektár volt a szektor pozitív egyenlege. A közepes méretű gazdaságok mutatják a legrosszabb képet, ezek átlagában a kilenc év alatt összesen forinttal marad el az egy hektárra jutó beruházás összege a selejtezés és az elszámolt amortizáció összegétől. A kis üzemméretű gazdaságok esetében a vizsgált időszak alatt összesen forint a mutató pozitív egyenlege, azonban ez a szám csalóka képet mutat, hiszen ezt a 2011 évi ingatlan beruházás okozta, és ha ettől eltekintünk, akkor ezen gazdálkodói kör beruházási helyzete sem jobb a közepes területnagyságú gazdálkodókénál. Gazdálkodási forma szerint vizsgálva az egyéni gazdálkodók átlagában a kilenc év összességében a mutató negatív: forint volt ben a többi évhez képest magasabb értéket kaptunk (közel 178 ezer forinttal volt magasabb a beruházás), ezt valószínűleg szintén az ingatlan beruházás okozta. Forrásteremtés tekintetében a társas gazdaságok voltak a legjobb helyzetben, de a tendenciát tekintve megállapítható, hogy 2013-ban megtört a 2009-től tartó emelkedés, és a mutató ezen gazdálkodók esetében is negatívvá vált. Következtetések, összefoglalás Vizsgálataink során megállapítást nyert, hogy a szőlőtermelő ágazatban gazdálkodók száma és terület nagysága csökkent a vizsgált időszak alatt, emiatt a telepítések ütemének növelésére lenne szükség. Az ágazat struktúrája között nagyon kis mértékben változott. A nagyobb területen gazdálkodó szőlőtermelők az eszközellátottság valamint a beruházások alakulása tekintetében lényegesen kedvezőbb helyzetben vannak mint kis üzemméterű gazdaságok. Gazdálkodási forma szerint vizsgálva azt tapasztalhatjuk, hogy a társas gazdálkodók átlagos helyzete, eszközellátottsága jobb, mint az egyéni gazdálkodóké. Az ágazat különböző csoportjai átlagosan mind eszközellátottságban, mind pedig a beruházások vonatkozásában elég alacsony színvonalon állnak. Az ágazat specialitása, hogy hosszú időszak telik el, amíg a kivágott ültetvények helyébe újratelepítéssel termelő szőlőterület lesz. Ennek következtében gazdálkodásukban addig csak költségek és ráfordítások keletkeznek, amit finanszírozni kell. Többek között ezért is nagyon fontos szerepet tölt be az ágazat életében a gazdaság-, agrár-, hitelpolitika valamint a támogatási rendszer. 571

7 Felhasznált irodalom KSH, (2013): Magyarország mezőgazdasága, letöltés 429/2008/EK Tanácsi rendelet 1308/2013/EU rendelet Magyarország Kormánya B/3566. számú jelentés az agrárgazdaság évi helyzetéről I-II kötet Előadó: Dr. Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter Budapest, március Balogh J. M. (2015): A borkereskedelem versenyképességének elemzése a hagyományos és az újvilági bortermelő országokban. Gazdálkodás 59. évfolyam 5. szám 476 p. Bíró Sz. Nemes G. (2014): Vidékfejlesztési támogatások, lehívások, eredmények Gazdálkodás 58. évfolyam 3. szám 254 p Bíró Sz. (szerk)- Székely E. Rácz K. Fieldsend A. Molnár A. Varga E. Miskó K. (2014): Innováció a magyar agrár- és vidékfejlesztésben. Agrárgazdasági Kutató Intézet, Budapest, 134 p. Boda D Szücs G. (2015): A magyar és francia bortermelő ágazat tőkeszerkezetének vizsgálata. Borászati füzetek 5. szám. Borbélyné T.K. Dudás Gy. Kolozsváriné Cs. M. (2013): A fontosabb mezőgazdasági ágazatok költség és jövedelemtendenciái között Gazdálkodás 57. évfolyam 2. szám pp. Harangi-Rákos M. Szabó G.(2012): A mezőgazdasági szervezetek gazdálkodásának vizsgálata a közötti időszakban. Gazdálkodás 55. évfolyam 4. szám pp Popp J. (2014): Hatékonyság és foglalkoztatás a magyar mezőgazdaságban. Gazdálkodás 58. évfolyam 1. szám pp Szabó G. Barta L. (2014): A mezőgazdasági termelői szervezetek-szövetkezetek jelentőségének és helyzetének változása az EU csatlakozás után. Gazdálkodás 58. évfolyam 3. szám 270 p. Valkó G. (2014): A gazdaságszerkezet változása 2000 és 2013 között. Gazdálkodás 58. évfolyam 3. szám 213 p. 572