Erdészeti levél Slavoniából.

Átírás

1 kellő mérték közelebb meghatározandó : a talaj minősége, a mésznek tisztasága és végre ezen anyag ára szerint. 5. Mésztrágya csak minden, 12, 9 legföllebb 6 évben egyszer adatik. Időközben a földet legalább egyszer marhatrágyával bőven ellátni kell. Ezen szabály annál fontosabb, minél szegényebb (szerves trágyaanyagokban) a javítandó föld; különben javulás helyett még nagyobb kimerülés fog bekövetkezni. 6. Használtatik a mésztrágya az eddig leirt módon : őszi gabonára, zabra, répára, repczére s némely más növényekre. De száraz, porforma állapotában is mint fejtrágya szórható : lóherre, hüvelyesekre, burgonyára, savanyu, mohás, de ne igen nedves rétekre. Ez utóbbi alkalmazásra 5 10 p. m. holdankint elégséges. A szórás ne történjék tartós szárazságkor. A légszesz gyárakban használt mész (légszeszmész, gaskalk), miután a levegőn elég sokáig hevert (kénbüzét elvesztette) trágya gyanánt az égetett mészhez hasonló eredménnyel használható. S. P. Erdészeti levél Slavoniából. S ktg n gr á d, február hóban 180G. Szerencsétlenségek; Erdei károk; Tölgyek egy dunai szigeten; A hűtlen Duna; Vadászati dolgok; Tölgyeink ez évi fatermése; Hol manipuláljuk a gubacsot? Töredék naplómból. Nem emlékezem bizonyosan hol, de annyi igaz, hogy olvastam mikép a szerencsétlen haláleseteknek is épen ugy meg van időjárásuk, mint némely más betegségeknek, innen magyarázzák aztán, hogy egyik évben több ember lövi magát főbe s több kétségbeesett ugrik a Dunába, mint máskor. így például a vukovári uradalomban Í3 mig a mult évi favágásoknál egyetlen szerencsétlen eset sem jött elő, addig ez évben 4 ember élete esett áldozatul, s mint hallottuk a szomszéd Bácskában is több ily szerencsétlenség történt. Az említett 4 eset közöl mult évi november 27-én reggeli 9 órakor egyet a helyszínén e sorok közlője is látott s higyjc el a t. olvasó, hogy csupán ily körülmény közepette érti és érzi igazán keble mélyéből az ember, hogy mily kicsin egész valója és hajszálon függő annak élete, ki oly

2 büszkén szereti magát a teremtés remekének és a föld királyának nevezni. A szerencsétlen egy 55 éves falusi gazda volt s halála előtt pár perczczel utolsó szavait is hozzánk intézte. Mi nem ismerve őt és czélját se tudva, hogy mit keres a vágásban, szigorú hangon akarók onnan kiutasítani, mire a pár nappal elébb érkezett tót favágók közöl egyik megmondja, hogy számukra hozott vizet erre a távollévő erdőőrért sipolánk, hogy jöjjön elő s a szerencsétlen válaszul adja, hogy az merre távozott az erdőben. A favágók e közben dolgoznak, s e sors kiszemelt áldozata egy már lábainál fekvő tölgyre áll; alig pár perez múlva, de még elég korán a favágók futásra intő szava ballatszik, s mi is erre a tőlünk alig 20 ölnyire lévő helyfelé tekintve látjuk, hogy a fa, mely áldozatával épen szemközt áll, már esésnek indul, a veszélyben forgó nem értheté ugyan, de mi önkénytelenül előbb magyarul kiáltók, hogy fusson" mig másfelől a minden oldalróli beze" hallatszott; a szerencsétlen Franyic Péter még ekkor sem mozdul, pedig halálhozója már a földfelé tart, az Ur tán időt akar még a menekvésre engedni s az esésben lévő fa legalább is 45 másodperczig a szomszédján függve marad, ám de az ősznek sorsa nem engedi, hogy balra vagy jobbra egy lépést tegyen s im még ugyanazon perezben a lezuhanó hárs egy emberéletet olt ki. Halála oly véletlen és rögtöni volt, hogy ő bizonyára nem érzett annyi fájdalmat, mennyit a körülte állók. Nehogy valaki az ily esetet az erdészeti személyzet netaláni vigyázatlanságának tulajdonítsa, megjegyezzük, hogy az itteni népet bár mily szigorral járjunk is el, még eddig nem sikerült azon korábbi időkből öröklött szokásairól eltéríteni, hogy a vágásokba ne menjenek, s ott a favágókkal ne barátkozzanak természetesen aztán, hogy a hozott pecsenye és bor, mint a barátság közvetitői arra valók, hogy értük az illető tarisznyás vendégek ágfát kapjanak. Főnököm parancsa következtében a 'mult őszön 1400 holdnyi dunai szigeteket mértem fel és osztagoztam. Ez alkalommal sajnálattal győződtem meg azon vandali károkról, melyet az itteni lakosok e ligetek fűzeseiben elkövetnek a legszebb törzseket vágják le a nekik legkényelmesb magasságban, s miután e helyek a Duna tavaszi áradásainak ki vannak téve, igy a szétömlő viz a hátramaradt törzseket kiöntve, azok sarjadzási tehetségét örökre megsemmisiti. E szigeteken legtöbb kárt tett azon község, honnan e sorokat irjuk. 15

3 A politikai hatóságtól e tárgyban commissiok is küldettek ki, a kártételek a lehetőségig akadályoztattak és feljelentettek, de a szándékos rombolásnak még sem volt mind addig vége, mig az úrbéri faizás megváltása fejében az uradalom és a község közt végre a mult évi novemberben békesség utján létre jött kölcsönös szerződés alapján a sarengradiak az emiitett szigetekből 768 kat. holdat kaptak, lemondva ezért a faizás jogáról, s a nekik csakugyan a mult évben végrehajtott úrbéri rendezés folytán jutott 225 holdnyi legelőről is. Hogy a község mily előnyöket nyert az uradalomtól, azon, ki a körülményeket ismeri, perczig sem kétkedik, sőt bár ki is elképzelheti, ha ide irjuk még azt is, hogy a faizási szolgalom külön megváltása esetében az illetők holdnyi kemény erdőnél nem kaphattak volna többet, per utján pedig még annyit se. Erdőkáraink, fájdalom még elég gyakoriak, s a fennálló törvények ruganyo^sága mellett azok gyökeres orvoslására még nem is igen számithatunk ; különösen, midőn nem egyszer kell meggyőződnünk arról, hogy, ha a bepanaszolt kárttevő a sí fecistí nega" elvénél megmarad, végre is az igazság ama vékony, de utoljára is elég erős eltakarója alatt bizonyítványok hiányában" szabadnak nyilvánittatik ; avagy mi értelme van ekkor az erdővédek megesketésének? s ha a falu czigánya, ki a szilváskert fáin háló tyúkok közül egyet ellop, ezért büntetésül még 25-öt is kap, az ki egy több négyszög ölnyi terület számos évi termését egyszerre megsemmisiti és egy másik kétségbe hozhatlan tulajdonát elidegeníti, miért hogy annak csak árát téríti és ezt is sokszor évek múlva cselekedete pedig még a lopás beszámítása alá sem esik? Bizonyára azon sok jó ajándék közül, melyet a magyar országgyűlés nemzetünknek és hazánk gazdászatának adhat, egyik lehetne a czélszerü és viszonyainknak megfelelő erdőtörvények alkotása Az erdei kártételek annyira mindennapiak és oly sok különféleséggel birok, hogy minden kételkedés nélkül méltán kiigénylik mind a törvényhozók, mind az erdőgazdák komoly figyelmét. De térjünk már másfelé, midőn osztagozás végett a Duna két főágától övedzett egyik szigetre mentem melyet mellesleg legyen irva Nyulak halmá^-nak neveznek; ott szerte széjjel járva, nem csekély bámulatomra egymástól néhány ölnyi távolban 5 fiatal tölgyre akadtam ; az iíju hajtások a könnyű homoktalaj alól nőttek ki s 3 4 évesek lehettek. A nyár és füzek, meg a galagonya és más

4 cserjék sűrűn fonódott bozóta közt a fiatal tölgyek egészen megleptek, más irányban is keresni kezdem, de nem találtam, s miután a legközelebbi tölgy erdő innen minden irányban legalább is 1 mértföldnyire lehet s a sziget (alája is csupa könnyű homokból áll, azon gondolatra jöttem, hogy itt valaki bizonyára makkot szórt el, s e tölgyek igy kerülhettek ide ; azonban ma, midőn e lapok f. évi első számában közlött tölgyerdő keletkezését olvastam, más véleményben vagyok s természetesnek tartom hinni, hogy e fiatal tölgyek is egy hajdan ott lehetett tölgy állab homoktól alátemetett törzseinek küzdelemmel szinre jutott hajtásai; megjegyezvén, hogy itt is a volt erdő, mely nyár- és fűzfákból állott, ez előtt 4 évvel vágatott le. Ha időm és körülményeim engedik, szándékom ásatást tétetni e tölgyek valamelyikénél meglehet, hogy tán itt is akadunk régi gyökerekre. Minthogy a Duna közelében vagyunk, nem vélem érdektelennek megemlíteni, hogy nagy folyónk a közelebb mult két éviizedben Magyarhon határaihoz kissé hűtlen lett, annyiban hogy főága néhány száz ölnyire határát elhagyja és ott, hol most a gőz gyorsan szállító ereje hullámait szét csapja, ezelőtt 15 évvel csekély viz álláskor nem egyszer száraz lábbal is ál lehetett a Nyulak halmára menni. Midőn az előbb emiitett szigeteken mértem, november 16-kán ') vizköri szalonkára találtam, bár ha az időjárás rajok nézve itt kissé csipős lehetett. Közvetlen közelemben csupán Perfler látcsöve volt s a hideg vasú körző, s igy békésen bólinthaták léjükkel, hogy majd a jövő tavaszoni viszontlátáskor édes vadász uram. Vadállományunk az idén egyátalában nincs oly erős, mint a mult évben volt; farkas alig esett egy pár, róka kevéssel több, s a nyulak is takarékosabban kerültek az asztalra. Vaddisznóink is vannak, azonban ezek már anynyira szelidek, hogy ólba zárhatók, sőt télen kukoriczával pótolják az erdő tápszerét Özeink se hiányzanak, számuk a szét szórt csoportokat együtt véve 40-re mehet, azonban ők a szoros tilalom becses nyugalmát élvezik. A vadászatok nemcsak nálunk nyújtanak kevés örömet, de mint hallók Bácskában se valának fényesek és háládatosak. Tölgyeseink ez évi növekvését illetőleg nem sok jót várhatunk, mivel több erdőosztályainkban a Phalena Bombyx dispar tojásai nagy mértékben tarkitják a fák törzseit. Mult évi makk és gubacs termésünk is jelentéktelen volt, mert 15*

5 mig a vukovári uradalom 1844-ben a gubacstermésért 47,399 ft. 52 krt. vett be, addig a mult évben, csak 650 ftot kapott. Ha az összegyűjtött gubacsokkal az azokat szerző rovarok oly nagy száma nem semmisülne meg, talán bővebb és gyakoribb gubacsterméseket várhatnánk. Mielőtt e hosszú s tán unalmassá is vált levelem bezárnám, engedje a t. olvasó, hogy mult évi naplómból egy halvány töredéket csatoljak ide: April 28-kán szép tavaszi nap volt; a Duna alsóbb parti vidékeit már jóval előbb kellemetlen áradással önté el, s mi, hogy a természettől adott vizi ut előnyeit felhasználjuk, csolnakra ültünk, hogy egy nyárfáiról dicsért s a Dunától mintegy mértföldnyire lehető bácskai erdőbe evezzünk. Ki a Kárpátok alatt élt vagy a székelyföld regényes tájain nőtt fel s a fenyő koszorúzott bérczekhez van szokva, vagy ki azt hiszi, hogy erdőt csak hegyen láthat, az bizonyára nem gondolja, hogy oly erdő is lehet, melynek öl magas fái néha ölnyi mélységre vizben állanak s melyek között a járás kelés ilyenkor csak is csolnakon lehető. Megvallom, magam se gondolám egykor, hogy oly helyzetbe jöhessen erdész, mikép az általa megmérendő fa magasságát az erdő közepében csónakja hosszúságának segélyével tudhassa ki, s pedig igy van : csónakunk hosszát pontosan megmértük; aztán a megmérendő fa törzséhez eveztünk és attól ismét vissza két csónak hosszát mértük a vizén ki, hol aztán megállva, Winkler famérőjével tudók meg, hogy kiválasztott nyárfánk, mely az erdő közép fájának vehető, 12 öl magas és közép átmérője 12 hüvelyk. Ez erdészeti vizi utazásunk Vukovárról a látogatásunk czéljául kitűzött erdőig a kiáradott Dunán 4 óráig tartott, mig máskor ez útra szekérrel egy egész nap kellett Volna. Ott voltunk Magyarországon, lábaink azonban száraz földet sehol nem érintenek. Apatintól kezdve le egész Palánkáig a néhány négyszög mértföldnyi parti vidékeket mindenütt viz boritá s az erdőn kivül s ott is több helyt, mint méréseink bizonyiták, majd mindenütt 10 láb mélységű ár volt. A láthatár köröskörül vizzel volt fedve s az abból emelkedő nádak tetejét imitt amott lengni látva, maga elé képzelhette az ember a Humboldtól oly szépen leirt dél-amerikai Llanosok és Parnpások

6 gyeppuszták képét. A bokrok alatt csoportosan tekerődztek össze a kígyók ; szárcsák, réczék, halászkák s más vizi madarak repdestek ide és oda; fennt a meleg légben fehér és fekete gólyák kóvályogtak, a vizzel elöntött erdő fáin rigók fütyüréztek s a virágzó tölgyek és szép lombú nyárfák a viz terjedelmes sima ölében tükrözének vissza," K. Bedö Albert. Mire figyeljen az utazó gazda? Beköszönt a tavasz minden bájával. Véle fölébredt a vágy vándorolni, utazni. Kövesse e vágyát, a ki csak teheti. Kövesse kivált a gazda, ha viszonyai engedik. Utazzon különösen a magyar gazda : de ne csak, hogy élvezzen s pénzt költsön ; hanem, hogy tanuljon s pénzét hasznos kamatra fektesse. Mert a czélszerü utazás valóban a leghatályosabb képezési eszközökhöz tartozik minden emberre, kiválóan pedig a mezei gazdára nézve. Az utazás idegen vidékek, tartományok, országokba vezet. Más ott az éghajlat, a fekvés, a talaj ; mások az emberek és szokásaik ; mások a társadalmi és közgazdasági viszonyok. Különbözők tehát mind azon körülmények, melyek között a gazdálkodás gyakoroltatik és melyek annak menetére meg sikerére kedvező vagy hátrányos befolyással vannak. Ha az utazó kellő érdekkel nézi mindazon változatos alakulásokat, melyek a különböző népeknek gazdálkodásában mutatkoznak ; ha figyelemmel kiséri azon örökös harczot, melyet a mezei gazda a természeti és társadalmi viszonyokkal viv : hogy a sokféle nehézségeket szerencsésen legyőzze, hogy a természetet minél nagyobb tevékenységre, az embereket minél olcsóbb közreműködésre és minél nagyobb fogyasztásra serkentse: ha az utazó mindezeket nyilt észszel s érett Ítélettel szemléli, lehetlen, hogy gazdag tapasztalással megtelve vissza ne térjen, s a látottakból gyümölcsöző tanulságot ne vonjon. Nem akarjuk evvel mondani, hogy haza térve, a látott ujat rögtön és egyszerűen befogadja, eddigi saját eljárását pedig tüstént elhagyja. A kiben ilyen hajlam nyugtalankodnék, az maradjon inkább odahaza, annak az utazás nem hoz sok üdvöt, az pénzét meg idejét