ERDÉSZETI LAPOK. AZ ORSZÁGOS ERDÉSZETI EGYESÜLET. Megjelenik minden hónapban. A tölgyesek jelenlegi állapota.

Átírás

1 ERDÉSZETI LAPOK AZ ORSZÁGOS ERDÉSZETI EGYESÜLET K Ö Z L Ö N Y E. Kiadó : Szerkesztő: Az Országos Erdészeti-Egyesület. Bed «A1 b e r í. Megjelenik minden hónapban Huszonhetedik évfolyam. I. füzet Január hó. Előfizetési dij egy évre 8 frt. Az Országos Erdészeti Egyesület azon alapitó tagjai, kik legalább 150 frt alapítványt tettek, valamint a rendes tagok is a 8 frt évi tagsági dij fejében, ingyen kapják. Oly alapitó tagok, kik 150 írtnál kevesebbet j p ^ " alapítottak 3 frt kedvezményi árért járathatják, Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapesten, Lipótváros, Alkotmány-utcza, 12. sz. II. emelet. A lap irányával nem ellenkező hirdetések mérsékelt dijért közöltetnek. Irta : Fekete Hazánk tölgyese i.*) Lajos, m. kir. erdőtanácsos és akadémiai tanár. A tölgyesek jelenlegi állapota. A szakember kívánalmait kielégítő, magról kelt szép tölgy szálerdők, melyek már a vághatás korában, vagy ahoz közel vannak, jó záródás mellett növekedtek, s legalább 10 m-nyire ágtalan törzsekből állanak, már a ritkaságok közé tartoznak nálunk. Egy-egy ily erdőt, mint a tölgyesek régi dicsőségének maradványát, megmentett a hozzáférhetetlenség vagy a birtokos és az erdőgazda takarékossága és gondossága. A Béga és az egyesült Szamos mentén, a Rába lapályán a Dráva és Száva s ezek mellékfolyóinak mentén s minden esetre hazánk más nagyobb folyói árterületén, valamint a nagyobb *) Mutatvány szerzőnek A tölgy és tenyésztése" czimü 100 darab aranynyal jutalmazott pályamunkájából, mely az Országos Erdészeti Egyesület kiadásában közelebbről fog megjelenni. Szerk. ERDÉSZETI LAPOK. i

2 fogyasztás helyeitől és vasutaktól távolabb eső előhegységekben is fordulnak elő egyes ily szép állabok. Kézből való vetés és természetes uton való bevetődés folytán létrejött fiatal tölgyet már nagyobb mennyiségben lehet találni, kiváltképen a dunántúli megyékben. Sok szép szálerdő van ezen kivül hazánkban, mely bebizonyithatólag sarjakból, a szép sarjerdő meghagyása folytán keletkezett; de még több oly sarjakról keletkezett szálerdőt találunk, mely eredetét törpe növésével és korai elvénülésével is elárulja. Itt-ott vannak kiméivé használt igen vén tölgyesek is, éves óriási fákkal, közbeelegyitett vegyes fanemü fiatalabb csoportokkal. Az ily erdőket bajlandó a szemlélő őserdőknek tekinteni, holott tulajdonképen nem egyebek, mint régóta kímélve szállalt öreg tölgyek. Leggyakoriabbak a hazai tölgy szálerdők közt az úgynevezett szállalóerdők, melyekből a használatra legalkalmasabb fákat időről-időre, ugyszólva az egész területen bönixt'^/.ye szokták kiszedegetni. Igen sok helyen látunk u. n. makkos erdőket melyek ugy keletkeznek, hogy az akár magról, akár sarjakról eredett vén tölgyesekben a kiszedegetés annyira ment, hogy a fák koronái már csak itt-ott érintik egymást, de nagyobbára minden oldalról szabadok, csúcsukat elvesztették, de alsó ágaik annál inkább elterebélyesedtek. Ezek makkot, s ha kocsányos tölgyből állanak, cserző gubacsot elég bőven szoktak ugyan teremni, de fájukat és talajukat tekintve, igen silány erdők, melyekben a nagy fák kiszedése által ütött hézagokat tövisbokrok, árnyéktűrő értéktelenebb fák és legelő foglalja el; de fiatal, életreképes tölgycsemetét benne csak elvétve találunk. Ily erdőkben a tölgy pusztulásnak néz elébe. Tölgyeseinkben körülbelül fele sarjerdő, de a viszony a tölgy-, szál- és sárjerdő által elfoglalt terület közt az egyes

3 megyékben nagyon különböző, a mi következő összeállításból is kitűnik. A tölgy által elfoglalt területnek teszi a sarjerdő : 0 10%-át Arad, Somogy, Brassó; Zólyom, Bereg, Ung, Vas; Bars, Pozsony, Maros-Torda, Fogaras, Nagy-Küküllő, Baranya, Tolna, Zala; 30 40%-át Mármaros, Ugocsa, Szatmár, Bihar, Bács- Bodrog; 40 50%-át Abauj, Szeben, Krassó-Szörény; Nógrád. Borsod, Sáros, Szilágy, Besztercze- Naszód, Udvarhely; / 0 -át Trencsén, Hont, Gömör, Zemplén, Győr, Komárom; / 0 -át Esztergom, Nyitra, Szabolcs, Kolozs, Szolnok-Doboka, Háromszék, Hunyad, Temes, Torontál; 80 90%-át Fehér, Alsó-Fehér, Kis-Küküllő, Sopron; Pest-Pilis, Heves, Hajdú, Torda-Aranyos, Mosony, Veszprém és Békés megye. A szálerdővel fedett terület százalékát megkapjuk, ha a fenebbi számokat 100-ra kiegészítjük. Ámbár némely jól berendezett és czélszerüen kezelt sarjerdő többet ér, mint valamely, minden jó fájától megfosztott, egészen kiritkitott rosz szálerdő; mégis azt hisszük, hogy tölgyeseink állapota és értéke legkedvezőbb azon megyékben, melyekben a tölgyszálerdők százaléka legnagyobb, ellenben legkedvezőtlenebb azokban, hol a sarjerdők területi százaléka legnagyobb. De ez természetes, mert a sarjerdő is a túlságos kihasználás eredménye. A hol a magról keletkezett erdő szálfává való növekedését be nem várták, hanem azt fiatal korában levágták, ott előállott a sarjerdő. Az ily sarjerdők leginkább a népesebb vidékeken feküsznek. í*

4 A rósz kezelés nyoma nem látszik meg rajtuk oly könynyeii. mint a szálerdőkben; felújításukat a természet biztosabban eszközli, mert gyökerük mindig a földben marad, a sarjak gyorsabban kinőnék a marba, szája alól, mint a magról kelt csemeték, és gyorsabban kibeverik a lerágást. Jelentékeny részük cserzőhéj termelésre szolgál és éves vágás fordulással ujittatik fel. A cserzőkéregtermelés leginkább el van terjedve Trencsén, Nyitra, Ilont. Nógrád, Bars, Gömör, Heves. Borsod, Abauj-Torna, Zemplén, Szilágy. Szolnok-Doboka. Torda-Aranyos, Kis- és Nagy-Küküllő és Alsó-Fehér megyékben. Más részüknél tűzifa, szénfa. kisebb méretű épületfa, vagy bányafa nyerése a czél, s ezen czélok szerint 30, 40 vagy 50 éves korukban kerülnek vágás alá. Ily hosszú vágásfordulás mellett azonban 2 3-szori levágás után a tuskők sarjadzási képessége nagyon meggyengül. Egyes fában szegény vidéken a sarjerdők már 3 (i éves korukban vágás alá jőnek (Aranyosszék), s e mellett a marbalegeltetéstől sem kímélik meg azokat, a mi a talaj teljes kimerülését fogja maga után vonni. Sok tölgysarjerdő már élemedett korú 100 s több éves tölgyes levágása után eredett, a magról való felújításnak elhanyagolása folytán. Ezek legrosszabb növésű tölgyeseink, ritkán álló tuskók mellett keletkezett, korán elvénülő facsoportokkal. A tuskók minden vágás után még jobban megritkulnak, egymásután vesztvén el sarjadzási képességüket. Igen sok helyt hazánkban, hol tölgysarjerdőket találunk, a sarjadék közt egyes szebb fákat hagynak meg minden vágáskor, melyeket csak a következő első vagy második vágás alkalmával használnak fel, midőn legalább csekélyebb méretű építő fának alkalmasak. A meghagyott nagyobb fák (felfák. főfák) száma holdanként csak Ki és 30 között szokott ingadozni. Ezen erdőkben tehát az aljfára van a fősúly fektetve. Fennebbiekben oly erdők lebegtek szemünk előtt, melyek-

5 ben a tölgy túlnyomó, ilyeneket leginkább az alsó vidékeken, dombos vidékeken és az alacsony begyek déli oldalain találunk, ellenben az alacsony hegységeknek kevésbbé verőfényes oldalain és szűkebb völgyeiben, valamint beljebb a hegységben a tölgy többé-kevésbbé keverve van bükkel, gyertyánnal s más fanemekkel. Néhol bükkel és jegenyefenyővel elegyesen jő elő a tölgy, s előbbi talajjavító és sűrű állást szerető fanemek közt oly szép egyenes és ágtól tiszta fatörzseket nevel, mint a gyertyaszál. Megyénként vagy vidékenként a tölgyesek állapotát behatóbban részletezni nem vagyunk képesek, mivel mindenütt, a hol nagyobb területeket foglalnak el, ugyanazon erdőalakokkal, ugyanazon állapotokkal, bajokkal találkozunk. A tölgyesek apadásának, elsilányadásának, és elértéktelenitésének okai. Előre kel! bocsátani, hogy azon okok közt. melyeket alább felhozunk, egyet sem fog találni a szives olvasó, mely más fanemre ép ugy alkalmazható ne volna, mint a tölgyre, de könnyen meggyőzhetjük arról, hogy egy fanem sem volt az irtásnak és túlságos kihasználásnak oly nagy mértékben alávetve, mint a tölgy. Már fennebb állítottuk, hogy tölgyeseink valaha sokkal nagyobb területet foglaltak el. mint jelenben. A mezőgazdaság minden bizonnyal leginkább a tölgy rovására terjeszkedett és terjeszkedik jeleideg is. mint ezt a legközelebbi évtizedekben kiirtott és szántóvá vagy kaszállóvá változtatott, tiszta és elegyes tölgyesek friss emléke és maradványai ezer meg ezer esetben bizonyítják. Ennek az a magyarázata, hogy fanemeink közt leginkább a tölgy foglalta s foglalja el a mezőgazdaságra, alkalmas termékenyebb és lapályosabb területeket. A hol az irtás oly erdőtalajon történt, mely mezőgazdasági, vagy kerti mivelésre tartamosán alkalmas

6 és ezen tartamosság, a talaj illő javítása, trágyázása által valóban biztosíttatik is, ott a nagyobi) jövedelmezés szempontjából az átváltoztatást csak helyeselni lehet. Ez eddig az ország gazdasági fejlődésének rendes menetéhez tartozik. De egyes vidékeken, igy pl. a többek közt Szolnok-Doboka, Alsó- Fehér és Hunyad megyében s más Királyhágón túli részekben sok meredek déli oldalt egészen a tetőig kiirtott a nép, egynéhány évig kukoricza és burgonyatermelésre használta, a mig a viz a talajt le nem mosta és terméketlenné nem tette. Ez már a rablógazdaságnak egy neme, mely a talajt nem csak kizsarolja, de azt hosszas időkre, néha a nemzetre nézve örökre terméketlenné változtatja. De még sokkal nagyobb terjedelemben pusztultak és pusztulnak a tölgyesek a legelő marha és részben a makkoló sertés által. A hol a legelés és makkoltatás a szállalás által megritkított erdőben korlátlanul folyt, ott természetesen meg sem telepedhetett, vagy elpusztult minden erdei csemete, melyhez a marha hozzáfért, s legfeljebb tövisbokrok és nyirfácskák maradtak meg itt-ott a házagokban, mely utóbbiakat a marha nem bántja. Ez rendesen nem keltett aggodalmat az erdő ilyetén használóiban, hanem különösen a hol sok volt a gazda, tovább folyt a szállalás és legelés, mig a tölgyes megszűnt erdő lenni, s ha a téridet arra. való volt, a néhány még ott tengődő nyomorék görcsös fát s tövisbokrokat kiirtották, s a talajt mezőgazdasági czélokra használták fel. Rendes szokás volt ez hogy több példát ne említsek a Cserháton. Tudnunk kell, hogy a legelő marha nem csak a csemeték évenként ismételt lerágása által, hanem az agyagos talajnak keményre taposása által is nagyban hozzájárul az erdő felújítása meghiúsításához, s ezen kivid köves, oldalos helyeken felvágja a talajt és könnyűvé teszi annak legörgését és viz által való lemosatását. Ezt nem csak a tölgyszálerdőben, hanem

7 sarjerdőben is minden meredek oldalon sajnosán tapasztalhatja az erdőgazda, kinek az ily területek felújítása a marhalegeltetés után is sok gondot ád. Gyakran a talaj a folytonos legeltetés következtében oly mértékben elveszti földes alkotó részeit, hogy ott többé tölgyet telepíteni nem lehet, hanem más rosszabb talajjal is megelégedő fanemhez kell az erdésznek folyamodni. Sok helyen az úrbéri rendezés helytelen módon való foganatosítása volt oka a talaj ily terméketlenné tételének, mert a volt úrbéreseknek legelő fejében oly területet hasítottak ki, melyen az erdő feltétlenül fenntartandó lett volna. Ily helyen az erdő elpusztításának bűne nem annyiban az úrbéres községet, mint inkább a volt földesurat és tanácsadóit terheli. Minden a mi fennebb mondva van, bármiféle erdőre ép ugy illik; de ne feledjük, hogy a tölgyerdő fényigényessége s e miatti kiritkulása, valamint az évenként lehullatott lombjának csekély mennyisége miatt, semminemű erdőnek ugy nem árt a legeltetés, mint a tölgyesnek, s mivel a korán gyérülő tölgyerdőben a marha is több táplálékot talál, semminemű erdőben nem űzik a legelést oly mértékben, mint épen ebben. Tölgyeink kihasználását rendkívül elősegítette vasutaink rohamos kiépítése, melyek ászokfáknak, Indáknak s más építményeknek roppant mennyiségű tölgyfát fogyasztottak és fogyasztanak ma is, és ezenkívül lehetővé tették a tölgyeseinkben nyert épületfának, dongafának, fürészelt áruknak, parquetteknek sat. nagyobb városokba és külföldre való kivitelét. Bedő A. nagy munkája szerint vasutaink az 1882., és 1884-ik évekből vett adatok alapján évenként 1, drb talpfát fogyasztanak m 3 -rel, továbbá m 3 más épületi fát, ezeknek előállítására szükséges összesen m 3 gömbölyű fa, ( lapokon). De minthogy ugyanazon munka szerint (28. 1.) az erdei fának csak

8 25 40 / 0 -ta használható fel épületi és műfának, a többi csak tűzi és szénfának való, vagy mind favég és ágfa az erdőn marad, annálfogva ezen fogyasztás fedezésére évenként mintegy w 3 évi fatermés szükséges, a mi összes tölgyszálerdeink évi fatermésének 28 33%-kát teszi ki. Hogy mennyire emelkedett vasúti hálózatunk kiépítése által a tölgyfa kivitele, erről is igen érdekes adatokat szolgáltat az idézett munka (29!) 321. lapon), melyszerint az 1882., és 1884-ik ('vekben a magyar korona országaiból kivitt és kevés kivétellel tölgyből álló erdei keményfa áruk értéke öszszesen 52, frtot s ezenkívül a kivitt cserzőkéreg és gubacs 16, frtot tett. mely összegből tehát egy évre frt esik. A fa belfogyasztásának és kivitelének ily nagy mértékben való emelkedése csak nyereség lenne az erdészetre, az erdőbirtokosokra és az országra, ha a birtokosok erdőik értékét és a beállott kedvező viszonyokat kellően tudták volna méltányolni; de fájdalom, egyesek tájékozatlansága miatt a faárak egész vidékeken kivált kezdetben aránylag nagyon alacsonyak maradtak s e körülményeknek a többnyire külföldi fakereskedők részéről való kiaknázása által az utolsó negyed szazadban legalább is 50 milló forinttal kevesebbet vettek be Szent-István koronájának országai, mint a mennyit ugyanannyi tölgyfa eladása mellett bevehettek volna, ós a mi nem kisebb baj az erdők felújítása is a legtöbb esetben elmaradt, a szép tölgyesek talaja igen gyakran legelővé változott át, vagy értéktelen nyír, nyár, füzek, vagy bükk, gyertyán, vagy néha cser foglalta el helyüket, oly fanemek, melyek az erdőnek csekély, vagy semmi tiszta jövedelmet nem biztosítanak. Jellemző a hazánk némely vidékén elterjedt azon nézet, hogy a tölgyfa kivágása után a természet rendje szerint nvi-

9 réssé változik az erdő. A természet rendjét azonban az ember módosította igy a marhának a vágásokban való korlátlan legeltetése által, mert annak szája elöl csak a tövis bokrok és nyírfa csemetéi menekszenek meg. mely utóbbiak vagy a beelegyedve volt nyírfák magjáról keletkeztek a vágásterületen, vagy szomszédos területeken álló nyírfákról vitte oda a szél a magot már később. E nyírfák a marha által itt-ott letaposva, az emberek által megrongálva, leginkább girbe-görbe fákká fejlődnek, egyesek levágása után uj sarjadékbokrok keletkeznek s igy a régen tán [szép tölgyes helyét végre értéktelen gyér nyires foglalja el. A sarj erdő vágások inkább kiállják ugyan a marba által való legeltetést, mert a sarjakat gazdag gyökérzet táplálja, de folytonos rágásnak kitéve, végre elkínzott rövid ágazatu ágas-bogas bokrokká satnyulnak, s ha a fekvés lejtős, akkor a marha és a viz által a talaj is felbarázdálódik, a földes részek lemosása folytán elkövesedik, terméketlenné válik. Hogy tehát a tölgyerdő a fejsze és legelő marha együttes támadásának nem képes sokáig ellentállani, azt józan észszel senki sem vonhatja kétségbe, de az is bizonyos, hogy a fejsze egyedül is elpusztíthatja, vagy legalább silány állopotra juttathatja az erdőt, ha ennek használatánál az ember a felújítás szabályait nem követi, a felújítást elmulasztja vagy hanyagul teljesiti. Sokat hibáztak az erdőfelújítás ellen országszerte a vegyes tölgyerdőknek olynemü kihasználása által, hogy belölök a tölgyet kiszedték, s a többi fát meghagyták. Az oly fanemeknek, melyek fiatal csemetéi a kissé megritkult erdő árnyékát 10, 20 sőt 30 évig is elviselhetik, a további ritkításnál vígan nőnek felfelé, kitöltve az anyafák közötti hézagokat, milyenek a gyertyán, bükk és jegenyefenyő,

10 az erdő szállalva*) való kíméletes használata igen megfelel. Ezen erdők létét a kíméletes szállalás nem hogy veszélyeztetné, de e módon felujulásuk igen könnyen megy. Ily fanemü erdőket rendes gazdálkodás mellett sem szokás egyszerre letarolni, hanem évig fokozatosan ritkítani, s végre az utolsó anyafákat is kiszedni a már megtelepedett serdülő fiatalosból. De ha oly tölgyesekben, melyek a nevezett árnyéktürő fanemekkel vannak keverve, a tölgyfákat, mivel ezekre van inkább szükségünk s a fakereskedő is ezután kérdezősködik, lassanként kiszedegetni engedjük, akkor természetesen hamarább megtelepedik az árnytürő gyertyán, bükk sat., s ha van is egyes években tölgymakktermés, a kikelő tölgycsemeték az árnyékban 3 4 év alatt elpusztulnak. Ki tudná megmondani, hogy hány százezer hold tölgygyei vegyes erdő vált igy értékességének rovására tiszta bükkössé és gyertyánossá! És ez az átváltozás ma is szemünk láttára foly majd mindenütt dombos és hegyes vidékeinken, a meddig a tölgy a bükkösökben még előfordul. Az erdőknek ily gondatlan elértéktelenitését azon erdőkben is tapasztaljuk, a hol a tölgy közé annak legkevésbé értékes faja a cser van elegyedve, utóbbi ugyanis vevő hiányában helyt marad, s mig az értékesebb tölgyfajokat kiválogatják, elvetik makkjukat a cser anyafák és fiatal cser erdő lép az értékesebb tölgyek nyomába. A tölgyszálerdőket illő mennyiségű magfa hagyása mellett u. n. fokozatos felújító vágással is szokás felújítani; de a szakértelem hiánya a niakkoltatásnak nem eléggé való korlátozása, a legeltetés tilalmának megszegése, s végre a hézagok bevetésének vagy ültetésének elmulasztása, sok rosz, hézagos erdőt hozott igy létre. *) Szállalás alatt érti az erdész a vágásra érett egyes fáknak az egész területen és oly lassanként való kiszedegetését. hogy a fiatalabb fáknak és facsoportoknak az alatt idejök legyen megnőni, vágásra való érettségüket elemi.

11 Hát még a teljes letárolás és a mesterséges felújításról való megfeledkezés miatt hány százezer hold tölgyszálerdő tünt el teljesen? A hol a tölgyeseknek fiatal korukban való levágása által erőteljes sarjerdők keletkeztek és a túlságos legeltetés által tönkre nem jutottak, ott századokig fenntartották s tartják még magukat, mert felujulásukra igen keveset kell tenni. De mégis végtére egyes tuskók kiveszése által hézagos lesz az erdő s e hézagokat alkalmas csemetékkel kell benépesíteni. Olvasóink közül azonban alig lesz egy-kettő, a ki ily hézagok beültetését valaha látta volna, vagy annak hazánkban való alkalmazásáról hallott volna. A hazánkban alig isméit tisztító vágás elmulasztásának rósz következéseit sem mulaszthatjuk el itt megemlíteni. E mulasztás folytán sok természetes uton magról felújított tölgyfiatalost nyomtak el a tuskósarjak, árnyéktürő értéktelenebb fanemek és a még értéktelenebb lágy lombfák (nyir, nyár sat.) Végre meg kell emlékeznünk az erdőégésekről is, melyek némely vidéken, különösen hazánk keleti részén oly gyakoriak', hogy alig van tölgyerdő, mely a tűztől többször ne szenvedett volna. Igaz, hogy a leégett fiatal tölgyes újra kisarjadzik s a már felserdült erdőnek alól vastagabb héjú fái nem vesznek ki az u. n. futótü miatt; de azon oldalon, a merről a szellő a lángot a fa tövéhez hajtotta, elhal a héj, korhadásba megy a fa, s ha nem is vesz ki, hibás, belől korhadt lesz, még pedig épen legvastagabb, legbecsesebb részén, a mi az erdő összes értékét / 0 -al s többel is lejebb szállíthatja. Ezeket tartjuk tölgyeseink pusztulása és elsilányodása főbb és közvetetlenebb okainak; ámbár elismerjük, hogy itt azok sorát nem merítettük ki egészen.

12 Az előbbi szakaszban vázolt bajok orvoslásának eszközeiről általában..most már azon kérdés merül fel, hogy vájjon szabad-e belenyugodnunk a dolgok jelen folyásába? Megfelel-e tölgyeseink mennyisége és minősége a nemzetgazdaság, az állam pénzügye és a magánbirtokos érdekeinek. Vagy ellenkezőleg a jelen állapotokkal meg nem elégedve, tölgyeseink további pusztulásának megakadályozása, a tölgyesek tenyésztése s minőségüknek javítása látszik okadatoltnak? Első kérdésre határozott nemmel, utóbbira pedig igennel kell felelnünk s e véleményünket alábbiakban kísértjük meg bebizonyítani. Az erdészet is egy ága a termelésnek, melynél a nemzetgazdaság elvei szerint a fogyasztásnak kell meghatározni a termelés nagyságát. Igaz. hogy különösen a belfogyasztás nagyságát számokban kifejezni nem tudjuk, de semmi sem világosabb, mint az. hogy az utóbbi busz é\ alatt, mióta vasutaink a tölgyerdők terményeinek piaczát oly rendkívüli módon kitágították, nem csak e busz év tölgyfa termését fogyasztották el és vitték külföldre, hanem az eddig kevésbé hozzáférhető erdőkben felhalmozott rengeteg fakészletet is. melyet ezelőtt értékesíteni nem lehetett. Sőt még ez sem volt elég. hozzányúltunk az u. n. élőfa tokéhez. vagyis azon élőfa készlethez is, melynek szakszerű kezelés mellett az erdőterületen mindig jelen kell lennie, hogy rajta az évi növekedés létre jöjjön. Egj 120 éves vágásfordulással kezelt holdas erdőségben, pl. 10 holdon, egy éves, 10 holdon két éves és igy tovább, minden 10 holdon egy évvel korosaid) fának kell lenni, hogy minden évben 10 holdnyi 120 éves erdőt vághassunk. De mivel a tölgyfát nagyon keresték és a többnyire pénzzavarban lévő, vagy az eddig nem ismert árak által elcsábított erdő-

13 9 1 O birtokos nem csak a 120 éves fát adta el, hanem a fiatalabbat is, tán 100 évet el nem ért erdőket is, azért ma már nincs meg a rendes gazdálkodáshoz szükséges fakészlet. Ugyanez áll a szállalva kezelt erdőkről is, melyek többnyire túlságosan ki vannak használva. Ezen állításunkat senki sem vonhatja kétségbe, a ki tölgyeseink jelen állapotát ismeri, s a rendes erdőgazdaság vitelére szükséges állapottal összehasonlítja. Tán nem mondunk sokat, ha azt állítjuk, hogy az utóbbi husz év alatt hazánkban 2 3-szorta annyi tölgyfát vágtak le a tölgyszálerdőkben, mint a mennyit a tartamos üzem megenged. Hogy még a jobb gazdaságokban is, többnyire nem csak a felesleget használták el, hanem a szabályos fakészletet is megtámadták, erre példa a kincstár, melynek magyarországi tölgy szálerdeiben a tartamos kezelés megkívánná a 2 fi millió köbméter szabályos fakészletet, de e helyett csak 18 millió van meg valósággal, hiányzik tehát minegy 8 millió köbméter, 1 ) mely a mostani évi növekedés szerint mintegy 20 évi fatermésnek felel meg. Még roszabb lesz az arány a szabályos és a tényleges fakészlet közt, ha a kincstárnak horvát-szlavónországi tölgyeseit is tekintetbe vesszük, mely esetben a fennebbi hiány bőven megkétszereződik. Bátran állithatjuk, hogy a tölgyeseket hazánkban az utóbbi 20 év alatt, egészben véve még sokkal nagyobb mértékben használták ki kelletén túl, mint a kincstár. Ha már most 20 esztendő leforgása alatt képes volt az ország a fatermésnek legalább is a kétszeresét elfogyasztani és kivinni, akkor nem kételkedhetünk benne, hogy tölgyeseink fatermését akkor is képes volna értékesíteni, ha azok kétszerte akkorra területet foglalnának el. Ezt annyival is inkább lehet ') Bedő, a m. á. e. 1. III. k. VIII. tábl.

14 állítani, mert a külföldi tölgyesek folyton apadnak, ellenben a kivitel és belfogyasztás a gazdasági tovább fejlődéssel folyton emelkedni fog. És ez emelkedés épen a tölgyfánál, mint a leghasznosabb európai fánál lesz a legnagyobb. Grell Mór, nyugalmazott vasúti főmérnök kimutatta, hogy az Osztrák- Magyar birodalom szükséglete vasúti talpfában, az évenként épített uj vasutakat is beszámítva, évenként 2, darabot tesz. melyből a eddigi adatok nyomán Magyarország 2 millió drbot szolgáltatott: és a Bedő orsz. főerdőmestertől nyert adatokból szakszerűen kimutatja, hogy a szükségletet a Magyar állam összes tölgyerdei csak évig lesznek képesek fedezni, a vasúti talpfa árának folytonos emelkedése és az erdők túlhasználása mellett is. 2 ) Meg nem állhatjuk, hogy Bedő m. k. országos főerdőmester ur igaz szavait ne idézzük, ki e tárgyban, habár összes erdőségeinkre vonatkoztatva, ezeket mondja: 3 ) Saját faszükségletünk állandó fedezhetésének kérdését vetve fel s összehasonlítva azt termésünk nagyságával, önként nyerjük ama választ, hogy erdőbirtokosainknak, habár most vannak is még keveset jövedelmező erdeink, a jövőt illetőleg épen nincs mit aggodniok azért, hogy tűzi, építészeti és ipari használatra szükséges fájókat el ne adhassák s ezért igenis helyes előrelátással cselekesznek mind azok, kik erdeik conserváló kezelésével már most kezdenek arra munkálni, hogy fokozódó faszükségletűnk arányában az erdők termőképessége is javuljon s különösen az ország szivét környező s déli határában lévő tölgyeseink a leggondosabb erdőgazdasági kezelésben és ápolásban részesüljenek, s a fenyvesek letarolt nagy vágásai a jövedelem és faminőség rovására hosszú időn át felujitatlanul ne maradjanak". *) Erd. Lapok" évi évfolyam, I. füzet, 6 27, II. füzet, lap: a tölgyerdők és a vasúti talpfa.») Bedő, a m. á. e. 1. I. k

15 Hogy tehát tölgyeseink pusztulása országos baj, melynek továbbharapodását minden törvényes eszközzel meg kell akadályoznunk, azt kétségbe vonni nem lehet. E bajnak közelebbi okairól már az előbbi szakaszban szólottunk; de hogy az orvoslás eszközeit megtalálhassuk és azok hatását megítélhessük, szükséges a távolabbi okokat is szemügyre vennünk. A baj egyik távolabbi forrását a közgazdasági viszonyoknak azon nagymértékű megrázkódtatásában és átalakulásában találjuk meg, melyeket az ország politikai szervezetének ban és az erre következő években történt hirteleni megváltozása, az úrbéri viszonyok megszüntetése, és a földbirtokosokra sulyosodó nagy adóterhek szültek, minek következtében a birtokos osztályra válságos idők következtek be. Nem csoda tehát, hogy a vasutak kiépítése által hirtelen megnyílt pénzforrást, ez eddig kevés értéküeknek hitt tölgyeseket, tétovázás nélkül igyekeztek felhasználni, hogy ez által gazdasági zavarukból kibontakozzanak. Sajnos, hogy e czélra sokkal több erdőt kellett elpazarolni, mint a mennyivel azt el lehetett volna érni, vagy pedig csak rövid időre segíthetett magán a birtokos, mert erdeje értékét nem ismervén, a valódi ár helyett többnyire csak annak borravalóját/' kapta meg s hozzá még azt, hogy a hosszantartó kihasználás ideje alatt a fát az erdőből kiszállító fuvarosok folyton legeltették a vásárló által gondosan kikötött feltétel szerént az erdőt, s a mellett a műszaki- és épületfa pazarló használata után maradt sok hulladék az ág és galyfa, a többi erdők tűzifájának értékét is lenyomta. 4 ) Hasonló, az összes erdők jövededelmére károsan ható esetek mindig fognak ugyan előfordulni, de hova tovább ritkábbak lesznek s e tekintetben már is örvendetes javulást *) Bedő, a m. á. e. 1. I. köt., 18. lap.

16 vehetünk észre. Birtokosaink most már általában jobban vannak tájékozva az erdők értéke iránt, ós remélhető, hogy a gazdasági viszonyok megszilárdulása s a józan ész meg fogják szüntetni lassanként e káros viszonyokat. A további orvoslást azonban az időre és a társadalomra kell bíznunk. Mennél gyakrabban fognak folyamodni birtokosaink a most már mondhatni rohamosan szaporodó szakértőkhöz véleményadás végett az erdők eladásánál é> felújításánál, annál kevésbé lesznek kitéve hasonló tévedéseknek: mennél inkább szilárdul vagyoni helyzetük, annál nagyobb súlyt fognak fektetni tölgyeseik fonmaradására ; annál jobban meg fogják becsülni az erdőkben, különösen a tölgyesekben felhalmozott töke biztosságát: mi által a fa ára. s ezzel a tölgyesek értéke is tetemesen fog növekedni. Az előbbi szakaszban felsorolt bajok közül soknak megszüntetésére hatalmas eszközöket ad a kormány kezébe az 1880-ban életbe léptetett erdőtörvény, melyek alkalmazása a közigazgatási hatóságok buzgó közreműködésével és a birtokosok józan felfogásával és jóakaratával karöltve, okvetetlen meg fogja tenni üdvös hatását. Így a 4. megtiltja oly erdők kiirtását, melyek eltávolításával a futóhomok terjedésének út nyittatnék, vagy a melyeknek talaja másnemű gazdasági növelésre (szántóföld, rét, kert vagy szőlő) állandóan nem alkalmas, és kimondja, hogy az ily erdők feltétlenül fentartandók. Továbbá elrendeli a törvény 5. ><-a. hogy ha ily erdők levágattatnak, a területet újra be kell erdősiteni 6 év alatt. Ha tehát az ily területeken a tölgy tenyészthető, akkor a józan birtokos nem fog ott értéktelenebb fanemet tenyészteni. Igaz ugyan, hogy a tölgyesek nem csekély része áll oly talajon 1, mely a nevezett mezőgazdasági czélokra is felhasználható). Ugyanis Magyarország összes erdeinek, melyek nem

17 állanak feltétlen erdőtalajon, területe 1, kat. hold, 5 ) melynek körül belől fele, tehát kereken hold tölgyesnek vehető. Ha ez mind kiirtatnék, akkor tölgyeseink mintegy 20 / 0 -al apadnának meg. Minthogy azonban a kiirtás ily talajon csak a szorosabb állami felügyelet alatt nem álló magán erdőbirtokon van megengedve, az ezen uton előrelátható apadás 10 / 0 -ra sem tehető. A mennyiben pedig ezen átváltozás lassanként beállana, annyiban a megmaradó erdőkben a tölgyfa árának arányos emelkedése állana be, és a kiirtott területek mezőgazdasági használata ellen nemzetgazdasági tekintetből kifogást tenni nem lehetne. Nem tartóztathatjuk vissza magunkat, itt rámutatni erdőtörvényünk egy hiányára; t. i., hogy az áttérést egy üzemmódból a másikba, különösen a szálerdő gazdaságból a sarjerdő gazdaságba egyátalában nem korlátozza. A szálerdők [szabályos fakészlete körülbelül háromszorta oly nagy, mint a sarjerdőké. Az átváltoztatásnál tehát a termelésre szükséges élőfakészletnek 2 / 3 része vonatik el a termeléstől, s eladása által a birtokos néhány évig sokkal nagyobb jövedelmet huz, mint a mennyi a kataszteri adókivetésnek alapul szolgál. Az államnak jogában, s illető közegeinek kötelességében áll, ezen jövedelmet annyival is is inkább megadóztatni, mivel a szálerdőnek sarjerdővé való átváltoztatása, s azon túl sarjerdőképen való megadóztatása által az adóbevételek csekélyebbek lesznek. A nemzeti jövedelmet csökkentő, s igy nemzetgazdasági szempontból hátrányos üzemátváltóztatást tehát állampénzügyi szempontból is korlátozni kellene, ha nem. máskép legalább az átváltoztatásból eredő időleges jövedelem fokozás arányban. ~ ) Bedő, a m. á. e. 1. I. köt., I. táblázat. ERDÉSZETI LAPOK.

18 Ezen hátrányos átváltoztatásnak, valamint az erdők mindennemű túlságos kihasználásának megakadályoztatására hatalmas eszközt adott az erdőtörvény is a kormány kezébe a 17-ik. által, mely kimondja, hogy,.az állam, a törvényhatóságok, a községek, az egyházi testületek és egyházi személyek, mint ilyenek birtokában levő, továbbá a köz- és magánalapítványokhoz és hitbizományokhoz tartozó erdők, valamint a közbirtokossági erdők is (ezen elnevezés alatt értetvén az úrbéri rendezés alkalmából, mint erdőilletőség, a volt úrbéresek tulajdonába átment erdők is) addig, mig közösen használtatnak, gazdasági rendszeres üzemterv szerént kezelendők". Ezen üzemtorterveket a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi magy. kir. ministerium hagyja helybe, fősúlyt fektetve azok megítélésénél arra, hogy az erdőkben a szabályos fakészlet lehetőleg helyreállittassék, fentartassék és az erdők tartamosán lehetőleg egyenlő vagy fokozott jövedelmet szolgáltassanak állapotuk javítása által. A törvénynek ezen rendelkezése igen nagy jelentőségű, mert ez által a kormány az ország összes erdőségeinek 67 százaléka felett gyakorolja a közvetlen ellenőrzést, gátolja meg a túlságos kihasználást és eszközölteti az erdők állapotának folytonos javítását, illetve a már beállott rendes viszonyoknak fentartását. Ezen intézkedés életbe léptetése óta már is szűnni kezdenek azon nagy mértékű visszaélések, melyek különösen a községi, a volt úrbéreseknek kiadott, valamint más közbirtokossági erdőkben, sőt más a törvény 17. -a alá tartozó erdőkben is, országszerte el volta harapódzva, s ha nem is lehet azokat egy csapásra megszüntetni, de a baj orvoslása tényleg kezdetét vette s a folytonos javulást az eddigi eredmények után is biztosan remélhetjük, kivált ott, a hol a közigazgatás hatóságai és közegei a kellő buzgalommal és jó akarattal járnak el a törvénynek és a kormány rendeleteinek végrehajtásában.

19 Sokkal kevesebb eszközt ad az erdőtörvény a kormány kezébe, az erdei legeltetés okszerű szabályozásáig. Különben is tudva van, hogy a legeltetésnek czélszerü korlátozása a mostani mezőgazdasági viszonyok közt, a kormány legnehezebb feladatai közé tartozik. Oly féladat ez, melyet csupán a hatalom parancsoló szavával megoldani nem lehet; oly feladat, melynek teljes megoldására a kormánynak s a földbirtokosoknak, az erdészeknek és mezőgazdáknak tervszerűen és nemzedékeken át, tapintatosan, de kitartóan kell közreműködniük. Minden oly országban, hol sok volt valaha az erdő, hatalmas befolyást gyakorolt az erdei legelő a mezőgazdasági viszonyok fejlődésére. A mig az erdők bővében voltak és csekély volt az értekük, a nálunk fennállott úrbéri viszonyok mellett, a földesúr nem tiltotta meg, sőt előmozditotta az erdők irtását s azután részint mezőföldekké való átalakításukat, részint legeltetésüket; mert ez által a jobbágyok száma és a viszont szolgáltatások mennyisége, egyszóval a földesúr jövedelme szaporodott. Igy volt ez a határőrezredeknél is; pl. Naszódvidékén minden határőr köteles volt évenként, büntetés terhe alatt bizonyos mennyiségű erdőt, irtani és a területet kitisztítani. A hol szabad községek voltak, melyek terjedelmes erdőségekkel bírtak, azok lakói is szabadon irtottak és foglaltak a, közös erdőkből. Ezen terjeszkedés az erdő rovására még a legközelebbi időkig is folyt sok helyen, pl. Zágon község határában. A leégetett, kivágott, kiirtott erdők ős talaján buja fű nőtt, hízott és szaporodott a marha, vagyonosodon és szaporodott a nép. így Topánfalva környékén (Topánfalva, Álbák, Szkerisora, Nyágra, Vidra, Szekatoria községek határán), a kincstári erdőkben eszközölt roppant irtásokon az erdőkből és legeltetésből élő nép rövid 100 év alatt meg tizszéréződött, ről re emelkedett.

20 Kénytelen voltam ez eseteket felhozni, habár a megnevezett esetekben nagyobbára nem tölgyesek, hanem bükkösök és fenyvesek estek az irtásnak áldozatul. Mindaddig, a mig van még mit irtani, a nép jól érzi magát; de ha az erdők megapadnak, beáll a nyomor. Az irtás már csak itt-ott, s a roszabb talajon folytattatik; az ujabb területekkel nem szaporodó legelők csakhamar elsilányulnak, de a népnek élni kell, a legelő marha számát nem csökkenti, nem csak a kiirtott helyeket, hanem az erdőket is fokozottabb mértékben kell legeltetnie, minek következtében az erdőtalaja is mindig kevesebb legelőt nyújt, mind jobban sorvad, a marha létszám megcsökken s a mi van az is elsatnyul. A nép panaszkodik, a hajdani arany időket emlegeti s mivel a viszonyok csak lassanként, nemzedékeken át alakultak át ily hátrányosan, a beállott nyomor okait nem ismeri fel, hanem másutt keresi, az urak nyomását és a nagy adókat tartja minden baj forrásának. Ha a viszonyok ezen elfajulása még tovább foly, az ország elkopái'osodása, s a nép teljes elszegényesedése lesz a következés, mint ezt Kis-Azsiában, Görögországban, többé-kevésbbé az egész Balkán félszigeten, az osztrák-magyar birodalomban különösen a hires Karst hegységben, s hazánknak is sok helyein tapasztaljuk. A gazdasági fejlődés fennebb vázolt elfajulása az egyik oka a marha létszáma csökkenésének, s a marha elsilányulásának, melyrő annyi panaszt hallunk gazdaközönségünk ajkairól A másik ok a trágyázásnak tökéletlensége, sőt sok helyen teljes elhanyagolása mezőkön, réteken. A talajnak nem adják vissza a terményekkel eltávolított hamualkatrészeket; csak a marhatrágya használtatik fel, s ez sem mindenütt; a földeknek csak kisebb részét trágyázzák; a külföldre szállított gabnával kivitt hamualkatrészek nem pótoltatnak vissza, sőt a mi sokkal fontosabb, az emberi trágya kevés kivétellel majd teljesen elvész a talajra nézve.

21 Nem lehet tehát csodálkozni a mezőföldek termékenységének folytonos csökkenésén. 6 ) Némely vidéken a mezőföldekről elvitt hamualkatrészeket s az elapadó humust az erdőn gyűjtött száraz lombbal és mohával igyekeznek pótolni, mint Vasmegyében és Zalamegye nyugati részében; de ennek aztán az erdőtalaj elterméketlenedése a biztos következménye. Most már az a nagy kérdés merül fel, hogy miként lehetne a fennebb vázolt bajokon segíteni. Ennek legelső feltétele, hogy a baj okairól az irányadó körök teljes meggyőződésre jussanak, s e meggyőződést minden eszközzel a népbe beoltani igyekezzenek. Ez feladatuk a törvényhozóknak, kormánynak, gazdasági egyesületnek és a művelt mezőgazdáknak, kiknek jó példával kell előre menniük. A mezőtalajnak lehetőleg tökéletesen vissza kell adni mindazon ásványi (hamu) alkatrészeket, melyek abból a terményekkel eltávolíttatnak, e czélra minden képzelhető trágyaanyagot fel kell használni. Ez aztán a marhaállomány jelentékeny részének mesterséges takarmányozását is lehetségessé fogja tenni, mely viszont az okszerű trágyázás egyik feltétele. A mesterséges takarmányozás elterjedése által fokozatosan alább fog szállani a legelőszükséglet is. Annyi bizonyos, hogy a dolgok ezen elfajulását, a talaj rendszeres kirablását tovább is összedugott kézzel tűrni nem lehet. A községi legeltetést, erdei és gyeplegelőn, közigazgatási utón szabályozni kell. Meg kell szabni a legelő marha azon mennyiségét, melyet a legelőterület, annak minősége és nagysága szerint megbír, a nélkül, hogy.elpusztulásától lehetne tartani. Czélszerüen meg kell határozni az egyes legelőterületek *) Lásd o tekintetben következő népszerű munkát: Nike] Zs. és Fekete L., az emberi trágya a mezőgazdaságban, kiadja az erdélyi gazdasági egylet, Kolozsvár, 1881.

22 használatának évszakát és időtartamát. A mely községekben a zuglegeltetés, vagyis a marhának az egyes lakósok által különkülön való legeltetése van szokásba, ezt meg kell szüntetni, ós a legelő marhát megbízható nyájőrök felügyelete alatt nyájakba kell egyesíteni. Ezen szabályozást véghez vinni jogában és kötelességében áll a közigazgatásnak, meri nem szabad tűrnie, hogy a jelenlegi jögélvezők elpusztítsák a legelőket a jövő nemzedék kárára. De a községek és az erdőtörvény 17. S-a alá tartozó birtokezimek erdeiben szabályozhatja a legelői a kormány az üzemtervek által. Sót az ide nem tartozó magán erdőbirtokókon sincs egészen kizárva a kormány beleavatkozása; mert az erdőtörvény 4. S-a kimondja, hogy a mely erdők talaja másnemű gazdasági mívelésre nem alkalmas, ott az erdők feltétlenül fenntartandók, az 5. S- pedig, hogy azok, ha levágattak, 6 év alatt okvetetlenül felújítandók. Már pedig korlátlan legeltetés mellett az erdőt, fenntartani és felújítani nem lehet. Mindazonáltal teljesen csak oly magánerdőkben fog a legeltetés által való pusztulás megszűnni, melynek birtokosai vagy erdőtisztjei saját meggyőződésűknél fogva fogják azokat a legeltetéstől vagy legalább annak túlságos kiterjesztésétől megóvni. A véderdőkre és futóhomokon álló erdőkre nézve a törvény intézkedései világosabbak, mert a 7. S- megtiltja azokban a legelést mindaddig, mig az a óikban, sarjakban vagy a talajban kiirt okozhat. A nevezett különösen a 17. és ezt követő szakaszok alapján, a kormány az erdei legelőt némely erdőterületen teljesen he is tilthatja, és valósággal be is tiltotta az erdők fennmaradása és jó karban tartása érdekéhen. De ezt csak azon kellő tapintattal teheti és teszi, melyet a bár helytelen irányban kifejlődött gazdasági viszonyok tekintetbe vétele megkövetel. Ezeket csak fokozatosan lehet megváltoztatni, javítani.

23 Az érintett nagy nehézségekkel szemben végre is az a meggyőződésünk, hogy ha a törvényhozás, kormány és társadalom a rendelkezésére álló fennebb érintett eszközöket kitartóan és czélszerüen alkalmazza, akkor a legeltetési bajok, s az erdőknek ez által való további pusztítása lassanként meg fog szűnni. Kell végre még szólnunk a tűzkárok megakadályozásáról is. melyek hazánk némely vidékein az erdőket valóságos csapásként látogatják meg. Ezeknek megakadályozására és az általuk okozott károknak enyhítésére az erdőtörvény 9. és következő S-sai sokat tehetnek, de csak ott, hol az erdők szigorú őrzése nem hiányzik. Ha csak minden ötödiket, kinek gondatlansága vagy gonosz szándéka által az erdőn tűzkár származott, rajta érnének és a büntető törvénykönyv alapján megbüntetnék, akkor egy negyed része sem fordulna elő a jelenleg oly gyakori erdőégéseknek. Ha a kora tavaszszal és késő öszszel beálló száraz időben, midőn a tűzkárok leggyakoriabbak, minden elővigyázati rendszabályt megtennének az erdőbirtokosok és az arra hivatott közigazgatási közegek, ez is felére apasztaná le az erdőégéseket, Különösen szükséges az erdőégésekért azon nyájőröket felelőssé tenni, a kik az erdőben legeltetnek, mert az erdőégéseknek nagy része, kiváltképen a legnagyobbak, rendszerint azon nyáj őrök gyujtogatásából származnak, kik ott a legeltetésre felügyelnek. A szándékosan leégetett területen következő évben jobb és több fű terem, jobb a legelő, s ez indítja az érdekelteket az erdőégés előidézésére. Ennek meggátlása végett okvetetlenül szükséges a leégett helyen a legeltetést hosszú ideig közigazgatási uton teljesen megtiltani. Hasonlóan előidézik a futótüzet azon bérlők vagy ezek nyájőrei is, kiknek nagyobb uradalmakban az erdei legelőt

24 több évre bérbe szokták adni. Ennék meggátlására nincs jobb eszköz, mint a szerződésben a bérlőt az erdőégésekért felelőssé tenni és kikötni, hogy ha a legelésre átengedett területen bármi okból erdőégés történne, a birtokosnak a bérszerződést felmondani, és azon esetben, ha az erdőégésnek más oka ki nem derittetnék, a bérlőn kártérítést követelni joga van. A fennebbiekben csak nagyjában körvonalóztuk azon eszközöket és módokat, melyek tölgyeseink pusztulásának, politikai, társadalmi és mezőgazdasági viszonyaiban gyökeredző okait megszüntetni lennének alkalmasak. Jobban a részletekbe bocsátkozni czéltalannak tartjuk. Ez eszközök csak a bajok forrásainak bedugására, elhárítására valók; ellenben tölgyeseink rosz állapotának helyrehozása, gyógyítása nemzetgazdaságunk e tátongó sebének behegesztése, csakis a tölgyfának erdeinkben való terjesztése, uj tölgyesek telepítése és a meglevők rendbehozása által történhet. Ezek az erdészeti szakba vágó oly feladatok, melyeket a következő fejezetekben egészen részletesen kívánunk tárgyalni, hogy elődásunkhól az erdészetileg nem képzett erdőbirtokos is teljes okulást szerezhessen, s e feladatokat gyakorlatilag valóban meg is oldhassa. A hazai fenyvek magyar nevei. Irta : Vadas Jenő, m. kir. főerdész, erdőőri szakiskolai igazgató. E czim alatt jelent meg a Természettudománvi Közlöny" folyó évi januárius havi füzetében dr. Borbás Vincze ur tollából egy közlemény, melyben hazai fenyőink elnevezéseit leszármaztatja, azok hasznavehetőségét ismerteti, kiemelvén egyúttal azon eltérést, mely fenyveink elnevezésében az erdészek és botanikusok közt uralkodik.