Átírás

1

2

3

4

5

6

7 SZAMOSHÁTI SZÓTÁR IRTA CSÜRY BÁLINT A DEBRECENI EGYETEM TANÁRA A M. T. AKADÉMIA LEVELEZŐ TAGJA MÁSODIK KÖTET L-Zs A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA TÁMOGATÁSÁVAL BUDAPEST KIADJA A MAGYAR NYELVTUDOMÁNYI TÁRSASÁG 1936

8

9

10

11 SZAMOSHÁTI SZÓTÁR IRTA CSÜRY BÁLINT A DEBRECENI EGYETEM TANÁRA A M. T. AKADÉMIA LEVELEZŐ TAGJA MÁSODIK KÖTET L-Zs A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA TÁMOGATÁSÁVAL BUDAPEST KIADJA A MAGYAR NYELVTUDOMÁNYI TÁRSASÁG 1936

12 0

13 I 1. la ~- is/., 'ni, é, lám'. // la-! Esz- hozd i:de, la-! (Mátészalka.) 2. la o. is/., réja. Ha szöveg nélkül énekelnek v. dudorásznak valamely dalt, az egyes szótagok helyén ezt a szót éneklik. Iál> (-ot v. -at, -ok; -om, ~od, -a) fn. 1. 'fuss'. 2. 'oszlop, állvány, tartó' (a ház kólába, hídláb, harangláb, dagasztóláb stb.). 3. '12 hüvelyknyi hosszmérték', a) '12 hüvelyk hosszúságú*. '«. 'segítség, akit ide-oda lehet küldözni'. íin- is küdenék valamit a lakadalom:ba, de nem- kapok ld:bat, akiliíll ékíig.ggem. 5. 'jószág'. E-vágok <iz ökrö fdrká:bull, oszt azér láp' hejjel láb- lessz : (Ricse) ( eladom, kisebb ökröt veszek, hogy pénzen) is maradjon, igavonó segítségem is pótolva legyen. <». 'egy darab jószágra való (legelő)'. Három lábra valón legelőn- (Szamosszcg). Se-kem is van ot négy láb lege:- lőijm. (Szamosszeg.) 7. 'egy csoportban levő több darab szántóföld". Még a (lom-básonn is vóuna egy láj : főiid. Sz. Nincs- annak az ökörnek lá.ba (= megsántult). Láb alall (= útban, alkalmatlan helyen). Na-gyö láb a I a t van itt ez a : zsák. Te-ggiik jére innen eszi a ilé.zsál. mer it l áb alal van: Láb alónll ( = az útból, alkalmatlan helyről). Vidd' el in.ne I á b a : I ó n 11 eszi a szi.lál. E- van az a kend lába aló {fi lé:i>e. Láb alá (= az útba, alkalmatlan helyre)..vr- gyere ide láb a : I á. E-riggg a lábom a : I ó ij 11 ( az utániból)..4 lábán (= kaszáíatlan, levágatlaniil). Még most' is a lába van az ár.pám. Ot- ngntúnzik ez a Gáspár g<d>oná:ja még most- is : a l á b á n n : Ottévénidl az a kisz szé.na a lá-bánn : Lá-bod, ne! (= emeld fel a lábad I mondják a jószágnak). I-ggekesztem : kézzé I -1 áb b á I : ( minden erőmmel). Lába kél (= ellopják). Vidd' r, mit/ láb a nem k é l ennek az ollón:nak. L á : b a kő ij 11 a gerebjé:nek. Kiieszi a lábát, kihnzza a lábát (= kilép, elmegy, eltávozik pl. a házból). A-lik teszem ki a láb 0: mát, ming-ggá összeverekednek ezek az islenleler) koiikök. Amint a lanetón Kihnzza a lá- b á /, a pattetejénn ugráll a pu:ja. Beteszi a lábát ( = belép, pl. házba). B e ne t e d d ide a I á b 0 : d a t! Meg-nészte, hnnnen

14 4 nöijt ki a lá:ba (tr. = megszeplősítette, nőt). Ki-ment a lába a hejjé.riill (= kificamodott). A mayád hiba jáif :! ( 1. ne taposs a más lábára, 2. önállóan cselekedj).''! és gondolkozzál). Csak a lá-bál lóugattya: (= a napot lopja). Eg-guik lábúd itt-, ö másik olt! (= siess)..1 sir-ba van a fél lá.ba ( napjai meg vannak számlálva). Sainájja a U'r.bát (jószágról = egy kissé biccent, bicegve jár). Hál- lábba kőül : /c/( = rosszkedvű). Szedi a lábát (= siet). Hogy nagy? Két- lábom, mint a ru-ca, bimbónba, mint a róu-zsa (tr. = jól vagyok). O-jam, mint a jvjctlv láb: (= ügyetlen, ostoba). Le-esett a lábá:rull ( = ágyban fekvő beteg lett). Lápiül fekszik a: ágyonn (= az ágynak arra a végére hajtja a lejét, ahol rendesen az ember lába szokott feküdni). Vö. bábó, gamó, dióhajigáló. I.. bak-, dagasztó-, épkéz-, harang-, híd-, kád-, koldus-, kő-, löcs- r mezít-, négykéz-, nyúl-, rák-, szarka-, székláb, szunyoglábú. lábal I. lábol. labanc labbanc (-ol, -ok) fn. 'kurucok ellensége, németpárti magyar'. lábas ~ nin. 'oszlopos, oszlopostornácú'. Lábas v. külábas ház. Vö. lábos. lábas-fíílö lábas-jűtőij In. 'három lábon álló fűtő*. lábatlankodik lábatlankodik (-ok, -ól) tn. i. láb alatt forgolódik*. lábbeli (-1, -k, -je) fn. 'csizma, cipő stb. közös neve". Iáhhó I. lábó. labda lopta, lapla (Mezőgecse) (-ál, -ája) In. spielball'. labdarőzsa loptaróuzsa fn. 'ballrose'. Tréfás, játékos alakváltozata : lopladrnuzsa. labdázik loptázik (-ok, -öl) tn. i. 'ball spielen'. láhi'a láfja fn. 'sasla, oszlopfa, bartófa' (deszkakerítésekben, fa- v. sövényfalakbari). lábfájás láfjájás lm. 'fussschmerzen'. láb-feje láp-feje (lábg feje, lábot feje, lába feje) fn. 'a láb vége a bokától lefelé'. lábít lábit (-ok, -öl) tn. i. 'egyet nyom a lábitón. Lenyomja a lábítót' (a szövőszéken). Iáhító lábilón (-1, -ja) fn. 'a szövőszék pedálja'. L, OSZtováta. lált-kapcája láp-kapcája (lábom, lábod, lába kapcája) fn. 'fusslappen, stiefelfetzeu'. Sz. Ne- vagyok én neki lába kapcá:fa ( ne gázoljon rajtam keresztül-kasul). így bánik i>r:le, m[nt a lá-ba kapcájáixll : ( gorombán, megalázóan), lábli ^, laibi [Szárazberek] (-1, -ja) fn. 'mellény, lajbi'. láblizseb ~- fn. 'mellényzseb'. láb-nyoma láb-nyoma (lábom, lábod, lába nyoma) fn.

15 5 'fusstritt, fuss-spur'. Sz..1 lá-ba nyomát is mekesónkölnám, ha ü:ne ( a tenyeremen hordoznám, nagyon megbecsülném), lábé lábóij. f-t, -ja) fn. 1. 'gerendákból összerótt átjáró a vizén'. 2. lábban 'tutaj' (Panyola). lalimla ~ (-ál) fn. 'mindenféle nagylevelü burján". lalxxlál labodáll (-ok, -dász) tn. i. 'lefetyel, fecseg, povedál*. lahojria lahöida mii. 'lomha, esel len mozgású". Te nagy la-böida! lábol I. meglábol. lábos (-1, -ok, -sa) fn. 'kasserolle, re in' (tejet forralnak v. húst, kolbászt sütnek benne). \r. Lányoknak lábosból enni nem szabad. Fiúnak nem szabad lábosból enni, mert nem nő ki a bajusza, panóka lesz. láb szára láp szára (lábom szára, lábol szára, hiba szára) fn. 'bein. unlersilienkel". Esik a Inni, jázik a lábom szára ( Nd.). Sz. Min-döiitöket a lába szárához vág: ( = mindnyájatoknál erösebb). Lába szárába szállott az e:szc ( meggyengült az elméje). lábszíj lápszijj fn. 'kiiierienien'. lábtó taplón (-1, -ja) fn. 'létra" (Mezögecse; tiszaháti szó). Yö. lajtorja. lábujj "s- In. 'zehe, l'usszehe". Xr. Ma valaki megiszonyodik a koporsóban fekvő halottól, szorítsa meg a halott lábujját s elmúlik a félelme. L. kislábujj, nagylábujj. Iáliiiijlie» \ lábniheyy fn. 'fussspitze'. Lábnihegyre áll. Lábnihcyyc jár. laeapacárézik 1. hacapacárézik. Laei (-1) fn., a László név kicsinyített alakja. Sz. Ö-riil:, mini vak- Laei a jél szeműnek ( semmiségnek, csekélységnek nagyban örül). Sem- ül mos Laci a nyaka : koszt ( mosl nem lusta). Lackó Lackón f-t) ín. I. a László név kicsinyített alakja. 2. csabidnév, Sz. Felült Lackón a hátára (mondják a nyári melegben lustán mozgó emberre). (László napja június 27-ike.) Lackó-sűrűje Lackón-si'iriije fn., erdönév (Olesvaapáti). láda -s- (-át, -ája) In. 'truhe, lade'. Sz. Min-deiű a Dóndné ládájába tört: ( rendetlen, holmijai széthagyja, semmije sincs a helyen). Xr. Ha a szoptatós asszony melle megkeményedik, megdagad, csípje meg,.1'irúl-fira maratt láda" (régi, ócska láda) fedelével. L. élés-, kocsi-, köpő-, tojóláda. ládafedél ládafedél fn. 'a ládának fölfelé nyíló ajtaja'. ládafia ládnfija In. "schublade". ládakules ládakáiics fn. 'truhenschrüssel'. ladang ladarjg (-ot, -ja) fn. nagyobbfajta marhakolomp, melynek tompán búgó hangja van". (A vezérjószág nyakába kötik). Vö. csatrang (rajz), pergő.

16 8 ladaiijiol ladangsl (-t) tn. i. 'ladanggal kolompol' (a jószág). ladik (-ol) In. 'csónak '(Szamosszeg). lafatyol lapatgöl, lafatyöl (-öta) ts.i. habzsol, sietve eszik' (pl. sertés a híg moslékot). Iai. lagoz, Inijüv I. lakk, lakkoz, lakköv. Iáj \ (-onn) mn. 1. 'weieh' (pl. tojás, tészta). 2. enyhe, langyos'. Lúty tél, lágy időij. 3. 'engedékeny, erélytelen' (ember). \. 'erőtlen, nem edzett, testileg gyönge' (ember). Sz. lli-dcg idöii lágy ember:nek! (mondják tr. nagy hidegben; értsd hozzá : de aki legény, az nem Iázik). Akkor még a kiiis lágy i'óul : (mondják ironikusan annak, aki folyton a régi jó időket dicséri). Km. Láty- pásztor álad yyap-jat szarik a fár:kas (- ahol erélytelen a kormányzás, olt az erősek elnyomják a gyengéket). I.. leje lágya. Iá(jva> ~ mn. kissé lágy'. Iájjyíl lágyít (-ok, -öl) tn. i. 'weich machen, erweicheif (pl. viaszot, tésztát). L. meglágyít. lájiyniosó lágymosói} fn. 'elázott, a sok használni miatt elpuhult mosogató rongy'. Sz. O-jam mán az öre:gé, mint a lágymosótj : (t. i. a farka, nemzővesszeje). Iá( \-só láty-súu fn. 'mozsárban megtört v. őröli só, por só'. Vö. kősó. lájjy tojás láty tojás fn. 'lágyhéjú tojás' (ilyen pl. a lágytojó tyúk tojása, vagy a tojósan leölt tyúkban talált tojás). (Más a híg tojás!) lágyul I. el-, meglágyul. Lájbcs Láibes fn., gúnvnév (Óvári). lajbi 1. láí.li. Lajcsi Lajcsi In., a hajós név kicsinyített alakja. I.aji -~ fn.. a Lajos név kicsinyített formája. Lajos "» fn., férfi személynév l.udwig'. lajstrom lajstrom (-ol, -ja) fn. 'jegyzék'. lajtorja rftoja, létörja [Józ. el haza, raitörja [Szatmárhegy] (-ál, -ája) fn. 'leiler'. Részei: a) a két ága v. ina; b) a fogai. \r. Találós meséje : Két hosszú, sok apróu, mi a'.' A botpaládiakat azzal csúfolják, hogy a réloját keresztben vitték az erdöll S az eléje kerülő fákat levágták. lakadalom, lakadalmazik 1. lakodalom, lakodalmazik. lakadárom (-ol, -ba) fn. 'táncmulatság, lakodalom (tr.)'. lakás fn. 'gastniahl, schmausen'. Betlehembe jer, pajtás! Maid ol lessz a jói) lakás. (Karácsonyi énekből.) L. jóllakás. lakai *» (-ol, -lya) fn. 'vorhángeschloss'. Sz. Laládra leszi az ajtóul ( lakattal zárja be). I. lakatol lakatol (-ólok, -ösz) tn. i. 'zakatol'. Ne- ZSÍbogjátok, ne- lakatojjatok itt a jilem.be.

17 7 2. lakatol I. belakatol. lakalos ~ (-t, -ok) In. schlosser'. lakatosinas ~ fn. 'schlosserlehrling'. lakatosmesterség lakatosmestsrség fn. 'schlosserhandwerk'. lakik (-ont v. -ok, -öl) tn. i. 1. 'wohnen'. Ki- hü lakik, d'zé. 2. 'cselédként szolgál'. Mátrainál lakik a já:nya. Kétesztendőit átál lakiam nál:la..*l 'van. rejtezik, lappang'. Kfl'tya mérges természet lakig ben:ne! Sz. Benne lakik valakibe (= folyton vele foglalkozik, vele kötekedik, nem hagyja békén). Vele lakik ( vadházasságban él vele). Km. Semtudni, kibe mi la:kik (= lassú víz partot mos). L. jóllakik, meglakik. lakk lag (-ot) In. lack'. lakkoz lagoz (-ok, -öl) Is. i. 'lakkal fényesít, lakkal bevon*. lakkot lagöü fn. 'lakkozott, lakkal fényesített öv' (női ruhadarab). lakodalmas nép n., I. násznép. lakodalmasak lakadalmazik In. i. 'lakodalmat tart, nászlakomát ül', llón-napnlá lakadalmaznuk: L. meglakodalmazik. lakodalom lakadalom (-dalmát, -dálma) fn. 'hochzeit'. K..1 katonásán né-kem la-kadalö vont : (= mulatság, játék, könnyű dolog). Sz. Lakadalmacs csap ( I.-t rendez), Ilegycvőügyö lakadalom (= víg élet, mulatozás). \r. Aki a kásás fázok lenekét kikaparja, vagy aki vakarót eszik, annak esős idő les/, a lakodalmán. Lakodalom alkalmával, mikor a nászúé]) szekereken végigvonult a falun, régen szokás volt cserépfazekakat vágni a kerék küllőjéhez. A haragos viszonyban levő asszonyok hamuval telt fazekakat csaptak a ló lábához, hogy megbokrosodjék. Csepűtelegráfol is húzlak az ütőn keresztül, hogy a szekerén ülők beleakadjanak. Lakodalomra a hívogatók" pántlikás pálcával járják végig a falul s versben hívják meg a vendégeket. Asztalkendőkben tojást is gyűjtenek össze a meghívottaktól a lakodalmi vendégség szamara. A lakodalom az esküvő után a menyasszonyi háznál folyik le s lakomából és láncból áll. Lakodalmi eleiek a rendes ünnepi ételek : leves, hús (szárnyas), töltött káposzta, libás kása, kalács, fánk, esőröge, kürtös fánk, bor v. pálinka (szegényebb helyen). Az egyes fogásokat a kis vőfély hozza be és verses rigmussal ajánlja a vendégek figyelmébe. A lakodalom vége felé a főző asszonyok bekötött kézzel megjelennek a vendégek előtt s a vőfély "kásapénzt" ( = borravalót) szed számukra a vendégektől, hogy gyógyíthassák a kásától megégetett kezüket. lakóiold lakónjöijd fn. 'wohnsilz'..1: én nevem Geszti Jóuska, Lakónjöndem a Syír dombja (Xd.).

18 8 lakos ~ (-1, -ok, -sa) ín. 'ehvwolmer'. Isti hozzád már Szakmar várossá, Már én többel nem leszek lakossá (Nd.). laklat ~ ts. i. 'hamar jóllakást okoz' (étel). laktató laktatóu mn. 'hamar jóllakást okozó' (étel). lakzi lagzi (-t, -ja) fn. 'mulatság, lakoma". lám ~ ts. i. 1. 'lássam'. Had- lám csak aszl a könyvei! Na-, had- lám, mék- az eröijssebb! (Csak hadd után) isz. '2. 'íme! ugye! ni!' Lám- csak, mit- tud a vén Csalán.' Lom, ém mijei) kövér vagyok! (Nd.) Lám, az enyém nem gyóucs! (Nd.) Iáméinál hanenfáll (-ok, -tász) tn. i. 'lármásan beszél, lármázik'. lámpa ~ (-át, -ája) fn. 'lampe'. L. fotogén-, olajlámpa. Vö. lámpás. lámpából ~~ fn. 'lampeudocht'. lámpujiyiijtáskor lámpaggútáskör hsz. 'az est beálltával, lámpagyujtás idején'. Es-le lám-pagyútáskor a kös-sékházánn a fördullóuzs birtokosságnag gyül-lése lessz : lámpahói vaj) lámpahójag fn. 'lámpaernyő'. lámpás (-1, -sa) fn. 'laterne' (hordozható). K. = pálinkásüveg (tr.). lánipásfcjii lámpásfejü mn. 'hókafejű, fehérfejű' (ló). lámpásliomlokú lámpáshomlokú mn. 'fehér homlokú, homlokán nagy fehérfoltú' (ló). lámpáin <M ~ fn. 'lampenglas, cylinder'. lámpavilá( -~ fn. 'lampenlicht'. Km. Lám-pavihignál szé-pet, har-matö jón- fiivet nem- ke néz:ni (t. i. ily esetben egyik is, másik is szebbnek látszik a valónál). I.am-a hn. (Csengerbagos). lána ~ (-át, -ája) in. 'penge (a fűrésznél)'. lánc ~ (-ol, -a) fn. 1. 'kelte', a) 'a ráakasztott súly segítségével az óra szerkezetét mozgató lánc'. 2. '10 ölnyi hosszmérték, 10 öl hosszúság'. Nr. Mikor az öklöket tavasszal először hajtják a legelőre, láncot fektetnek keresztül az ól küszöbén, s azon léptetik keresztül őket, mert a néphit szerint akkor a legelőn nem szélednek szét egymástól s könynyebb őket megfogni. L. óralánc. láncalja láneajja fn. '10 öl hosszúság'. Egy láneajja széles, li-zeijkét láneajja hos-szu ety kis-köblös fóüd (= 1200 négyzetöl). Iám-karika fn. 'láncfej, a lánc végén levő nagy karika, melyen a lánc keresztülhúzható'. láncol láncol (-ólok, -ösz) ts. i. 'lánccal köt vhová'. L. megláncol. láncos ~~ mn. 1. 'láncra kötött' (pl. kutya). 2. 'lánckeritésü'. Láncos templom. (Így hívják a szatmári református templomot láncos kerítéséről.)

19 9 láncszem ~ fn. 'kettenglied, kettenring'. láneszemes ~ mn. láncszem módjára font". Láncszemes ostor. lancsol lancsöl (-ólok, -ősz) ts. i. 'jártat, futtat' (lovat). landul 1. fellandul. I;i 111. I;111< :11 1. láng, lángol. Iáii( layg (-ot, -ja) fn. I. 'flamme'. Az e-reszt mán éróijnn érte a : lang. - 'a liszt legjava, mundmehl'. Termelt ely kizs bu.zál, osz ki-veszi a lang:ját. Sz. Mán ugy- éget:, hogy a padlást verte a: latja (=érte, érintette). Lai)got vét (= föllobban, lángolni kezd). Hogg- a tüz laygja vesse jel! (Káromkodás.) O-jálett: az ee-ceribe :, mint a lang- (== elvörösödött). Na-gyubb a füs:tye, mint a lai]g:ja (= nagyobb a híre, mint a valósága). L. lisztláng. langaló langallóu (-1, -ja) fn. 'lángos, kenyértésztából a befűtötl kemence szenénél sütött, vékonyra lapított tészta'. Xr. A langalót frissen sütve, jól megzsírozva eszik. A népbit azt tartja, hogy a langalót nem szabad késsel vágni, hanem kézzel kell törni v. szakítani, mert elhasadozik a kenyér a kemencében. Lámjlapos hánglaposs hn. (Xagyeesed). lánjjol latigál (-1, -gajjon) tn. i. 'flammen, loderif. lánaoló 1. langaló. lanka layka (-át, -áj a) fn. 'gyümölcsös" (Kömörö). II. Lanka hn. (Szamoskóród, Pálfalva, Krassó, Xagvkolcs, Tatárfalva). lankad 1. lelankad. Lankaija Laijkajja hn. (Ököritó). lankát lankai (-ok, -Öl; -ssam) ts. i. 'csillapít' (haragos embert). Ián na vö. lána. lantol I. cllanlol. lány stb. I. lyány. lap (-ot, -ok, -ja) fn. 1. 'fláche, platté'. 2. 'ujság, hírlap*. Mit' ir az a lapok? láp (-ot) fn. 'moor." lapát (-ot, -Iga) fn. 'schaufel'. a) 'ofenschaufel'. h) 'mistsrhaul'el'. Sz. Az ör-dök seg-be csapta a lapáttal (= erősen vágyik férjhez menni). La-páttal kén ennek mérni a : j>észt, ak-kör se vaun e:lig ( = költekező, pazar). Nem- kéne ne:kem, mék hn lapáttal bánnák is ntán:nam ( = ingyen sem kellene). Ember vagy a gá:tom, mjnl a sz<ir- a lapá.tonn (ironikus dicséret). Kin. A'ki nem tér a lapálom, maid- (tér az azsa:gonn (= aki jövedelmén fölül költekezik, szegénységre jut). L. szenes-, szóró-, vaslapát. lápisz 1. pokolkö. lapít lapít (-ok, -öl; -olt, -cesak, -anck) ts. i. 'flachen.

20 Hl dehnen\ Akire rá-dül ez a jal, a jöiitdiöz lapittya: L. összelapít. lapityánka lapityánka (Komlódtótfalu), lepityárjka (Botpalád), lipityáijka (Botpalád, Fehérgyarmat, Mezógecse) (-át, -ája) In. "lapát, vaslapát, istállói lapát". Vö. lipityánka. Lápmellék Lápmejjek hn. (Halmi). lapocka (-át, -ája) In. schulterblal t'. l;11m>< ;11 ~~ (-ok, -öl) ts. i. I. 'vmi lágy holmit tenyérrel egyenget (pl. tésztát, ruhát). 2. 'tenyerével gyöngén ütöget' (pl. emberi testet). L. meglapogat. lapos taposs (-ann, -al, -a) mn. I. 'flach, platt' (pl. tányér, kenyér). fn. 2. 'lápos, mélyebb fekvésű, vizenyős hely ; rétnek alacsony fekvésű, vizenyős része",,/rí/./- sarjú terem abb' a lapozs:ba. A la-possak m[n- tele nőalak i'izzel : Sz. Lapossal köp ( == nagyot, szélesel, loesogósat köp). Lapossakat pislant ( álmos, majd leragad a szeme). O-ja lapos :, mini a ilesz-ka (sovány emberről, kül. nőszeniélvről). L. Szakácskert-lapossa. Lapos-éger Laposs-égér hn. (Mikola). Lapos-erdő Laposs-erdöij erdőnév (Kőszegremete). Lapos-oldal Laposs-óudül hn. (Ombod). laposránc fn. 'oldalránc, széles ránc' (a ruhán). Vö. sűrű-ránc. Lapos-rekettye hn. (Kölese). lapostetii *» In. 'pediculus inguinalis -. lapótya lapóultya (-ál, -ája) fn. 'költés tésztából vagy liszt, lej és tojás keverékéből zsírban sütött lángos-forma sütemény'. láppad tn. i. 'laposodik, vizenyősödik'. I.. elláppad. lappami lappong (-ok, -ksz) In. i. 'rejtőzködik, bujkál', lapu ~- (-1, -k) fn. "klette". I.. keserű-, útilapu, lapul lapult f-ullok, -fisz) In. i. 'vminek a felszínéhez simul". Ugy oda lapulnak azok a vék$ szádak, hogy nemtudnám le-vágni : I.. meg-, lelapul, rálapul. lárma ~* (-ál, -ája) In. "zaj, kiabálás". Valami Iái-mái hallottam az uexánn..^lije lármái tett a zsidói] em:ber! lármázik ~ (-ok, -öl) tn. i. kiabál, lármái csap". A i'én Csatári na-gyg lármázott a jijá.ra. Km. dob- jóullakva hál- </alni, mint éhesé lármáz.ni (= senkinek sem kellemes a békétlenkedés, ha nincs reá oka). I.. fellármáz, rálármázik. lármázó lármázou (-1) In. iskolában helyielenkedő, zajongó tanuló". Fel-Írtad a lármázou-kat? laska ~ (-ál, -ája) fn. 'vékonyra lapított tészta hosszúkás darabokra metélve'. K. Las-kákra szaggatta rajtam a ru:liál. Las-kágba szakadozol le rulla a: bür (= cafatokban). I.. kötött laska, diós-, lekváros-, pirított, lúrós-laska. Vö. galuska 2.

21 11 laskanyiijtó laskanyátóu fn. 'tészta lapító hengeres fa, sodrófa*. Rád- ütök evvel a lüskanyútóu:vül l Laskanyujtó-gyurótábla Laskanyiílón-ggnrónlábla In., gúnynév (Adorján). Laska hn. (ököritó). lassalilian lassabbcuvi hsz. I. 'langsamer' (pl. megy). 2. 'halkabban*. Las-sabbam beszejjetekmé mek-hajják: lassacskán lassacskiínn lisz. 'lassankint, szép lassan*. Hozzászokik lassacstkánn. lassan lassann hsz. I. 'langsam' (pl. jár, mozog). 2. 'halkan' (pl. beszél). Kin. Lássam meggiii) mcsszi:re, ugy- érünk a végi:re (= lassan járj, tovább érsz). Lassan kása! ( = hátrább az agarakkal!) lassankint lassankint hsz. IKK h und nach*. lassan-lassan lasstl-lassann hsz. 'nach und nach'. lássck 1. tessék-lássék. lassú lassú mn. 'langsam ; gemáchlich. saumselig". Ez a Ma-rizs bör-szasztón lassú : László Lászlóu In., férfi személynév 'Ladislaus*. Vö, Laci, Lackó lal lati (-ot) fn. 'lot'. Sz. Latra tette (= apróra megfontolta, gondosan mérlegelte). Iái "~ (-ok, -öl és láce; látott; -na. lásson + vö..) ts. i. I. 'seben, sehauen*. Láttga aszt a kis jejjérséoel az e-tjenn '.' Gyúc-csatog gyu-fát:, nem- látni : il sem-mil: 2. 'erfahren, finden". Sem- használt en:nek. Iá-lom. sem-mi : Ha lá-tot, hogy neliész, hadd- ot -., ne- cepéld: Nagynak látom én neked ns:l a: nj:jasl. Még i-jel se láttam, mijónla kétágú i>a:gyok. Mi- hasznát látod a sok törőüdésnek'.' Had- lássam, méknehezebb. 3. 'ítél, gondol, vél, belát'. Mám- meg-marad a kis : ja, ugy- látom: Hogy látod ennek a jijunak a doniját'.' Matatom, hogy nem- li-z belőijklel sem-mi : En- asz nem- látom jóurnak, hogy maga is oda mcn.ngcn. Se- várjon az em.-bér, liilom, sem-mi jónl : ebbe a mostani üdöij:be. í. 'íme! lám!' (K jelentésben : ládd = 'látod'; lássa 'látja'.) A -zér jái, ládd, a je:jed, me ngérs. Kár- vóul, lát. szóulla:ni. Lád-, mijén e-rőijss?\ Se- liaraguggy a.zér. Ládd-, én nem- haragnttam, mikor velem lré:jált.\mij-jér aggyá vissza '.' Lássa, én nemadná vissza, ha magának vóu:nék.\ Na-, látlya. ennyi termet nekem az i.dénn. Rám beesüllek kilenc köböl kölest : Látod, rónzsám, min teérted van ez (Nd.). Kiparancsojja a jón Is:te, lá-iod, mindenkinek kiparancsolja: "». fogad*. Na; hogy lállag benneteket Julcsa nenédék? Szívese látlak: Embérsrai/cl látták a vendé:gel. lí. 'fog, kezd*. Útónjára az ö-reg izs (tolókhoz látotl : Ne- asz neszt :, hanem láss- a sepregelés lüánn: 7. 'tapasztal, átél*. Szükségei lát. Sok- nyomorúságot látott életvbe, sze-gény! Ya-lamikör job- napokat is látott:

22 12 8. 'szerez, bevesz', Elaggga a tehe:nit, oszt ab-bull ökör látni ety kis : peszt. Az idén nem- ige lesz mibül pészt lál.ni. A bu-zábúl ki-csi peszt lehet mos lát:ni. Elaggya a szal.inál, osz pészt- Iád belóijhle. Sz..Vem lát a szemitüíl ( = nem látja, pedig a szeme előtt van). R-mehet: má, gmere a sze-mioél lát: ( mehet most már világgá). Itj-káb me-ggek, nmére a sze-memmél látok : (= inkább világgá megyek). Akkor lássam :, mikor a hátam közepi! : ( nem kívánom látni, soha se lássam). Hun- az a fiju? -V m l át l a m : é s z i n é I S e : S z i - nét se láttam ma a kenyér:nek ( még csak nem is láttam). Lát-na láttam (=jól láttam), hogy e lez beleülne. A sze-memmél láttam ( szemtanuja voltam). mikor megvir.te. Az égig lát (= nagyralátó, büszke). Selát, se- h a l (= az egész világról elfeledkezik), ha oszt a kongóét a kézibe i>e:szi. kin Istenem, l á s s i g a z a I, Verd meg az álnok hamissal (Nd.) (= szolgáltass igazságot). Sok ember csak a z ö -rajig lát (= nem előrelátó). Láttam az apádat egy ronygyozs gubába! (tréfás rá förmed és). Ahányat lát-, an-nyit szeret: (= csapodár). Látna nemláttám : (= látni nem láttam). X[ncs- azom mii lál.ni (= csekélység, nem méltó a megnézésre)..ve- féi, mig engem : lácc (= ne félj, míg én melletted vagyok). Mit- emlegee, ha nem lácc? Va-küi mek, ha szebbel: lácc! (mondja, aki csuklik; a néphit szerint u. i. ilyenkor emlegetik az embert). Vö. látom. I.. be-, el-, meglát. látat hittat fn. 'eredmény, siker'. Mindek jellegzik, mindek fellegzik osz nincs- sem-mi lál-latlga. \'L semmi lát-taltya a dóugá.nak. látatlan ~ mn. 'ungesehen'. Km..1 látottat a lá-lidlanér ne- add: (= zsákban macskát ne vegyél). látnivaló látnivatóu mn. I. 'ersichtlich". Má lát-nioalóu nóut, hogy nem ér oda észtig. 'sehenswert'. X[nes- azt) hílniva:lóu. látó láténi (-1) fn. 1. 'szem' (indulatos beszédben). Ls-se\j ki a kél látóud! (Mezőgecse.) 'látni való minta az eláztatott kenderből, hogy lehet-e már költeni'. Meny-gyek a 'l'ú-ra lálnuér: I.. húslátó, messzelátó. láloijal 1- meglátogat. láióka látólika (-át) fn. 'szem' (tr.). K'űtöm a látóikká:dat '. látom ~ fn. Km. Xincscndá-lom, nin-ese látom ( = = írás beszél). látomoz (-ok, -öl) ts. i. 'láttamoz', látomást I. szemlátomást. lator lator (latőrt és latrot, latrok) fn. 'parázna, bujálkodó férfi'. E-rily köijs- jel oszt a kür-nál is avval a hdö.-ral. látott -s. mn. gesehen*. Km..1 látottal a látatlanét neadd : ( zsákban macskát ne vegyél).

23 13 látszik láccik (-ott, -(ina, -on) tn. i. I. 'gesehen werden, sichtbar scin'. '2. 'scheinen'. Úgy- láccik, ina- sc jön el a jed:dzöü. Vö. tessék-lássék. L. ki-, meglátszik. latyak ~ (-ol) In. 'híg sár, pocsolya'. latyakos ~ mn. 'pocsolyás' (pl. út). lavór lavór (-1, -ja) fn. 'mosdótál, lavoir'. láz ~ (-1) fn. 'lapos fekvésű térség, kaszáló' (ugocsai és tiszaháti szó). II. Láz hn. (Kőszegremete). L. Benés-, Biró Samu -a, Borjú-, Boros-, Bugi-, Cél-, Erdős -a, Hosszú-, Kis-, Lukács-, Puszta-, Szarvas-, Tegze-, Tolnai-, Tót-, Tótok -a, Törő-, Vargaláz. lázár rs» nin. nyomorék'. Jaj-, é-des jijam, be- nagy lázár lettel ezenn a világon! Ha a felesége c-léyk, az ura se ojg lázár : Ián? Mék hée-eérte naggub lázár lött: (Kisar) Aggyanak ennek a szet/r lázárnak elg falat kenyerei! (koldus). Lázas ~- hn. (Nagypalád). Lázdomh ~~ hn. (Mik0la). I.ázhat l.ászhát hn. (Palóháza). lazsnu ~~ (-ál, -ája) fn. I. 'dudvás, nagykórójú durva széna'. 2. 'dudvával, burjánnal benőtt hely, bikres-hokros hely'. A kör-dot eduklu a lazs-nába. II. La/.siia fn., erdőnév (Mikola, Homok): hn. (Szárazberek, Kishódos). lazsnako) lazsnakől (-ólok, -ösz) ts. i 'páhol, ver'. L. ellazsnakol. la/.sukál lazsukáll (-ok, -kász) tn. i. 'tétlenkedik, lebzsel, lopja a napol'. Én <>d- ihnigozok, mint a mardui, oszt ii- megéntelen csak la-zsukáll érébb-ö:rább, L. ellazsukál. le hsz. I. 'ab, herab, abwárts*. Ot- jöttek-mentek: az egggik kérte le-, a- másikö fek. '2. igekötői használatát lásd az egyes igéknél. I.. lejjebb. lé ~ (levél, leve, levél v. lé/él) fn. 1. 'viliiből kiszivárgó nedv'. Meg le-vet ereszt mugábull ez a : tök. '2. 'híg étel, az étel híg része". Csak le vei szabad neki en:ni, asz- mgnla az ör:vas. Ne- esak a szilváját egyed :, jóu- an:nak a le-ve is : Sz. Ennek is ü issza meg <i te:vil (= 6 vallja kárát, szenvedi a következményeit). Min-dé lébe kanál: v. min-dé szarba ety kanál: (= mindenbe beleártja magát, hívatlanul beleszól, fogadatlan prókátor). Két, három lébiill ( kétszer, háromszor, két, három vízben). Mcg-mnsam k él- l é b ii 11 is eszt a : husi, liotg sóus- ne legyen : Ki- kell oszt az inget mos:ni kél- l é b ii 11 is:, mé na-ggö szennyes: Összeszűrték a Ic:vel ( 1. gonosz tervel főzlek). Összeszűrték Katival a le:vet (= 2. nemileg közösült vele). L. eb-, ganéj-, hal-, hó-, káposzta-, kaszás-, málé-, mincs-. szalonna-, szappan-, szárié. lead leéld ts. i. 'lögyéből kiereszt'. A Szöii-ke nem- akarja leadni a te:jel. Sz. Leagqya a tejet (nőről = kapható, megkapható).

24 11 leadás ~ In. 'a kártyajáték egyik neme'. leakaszt ts. i. '(szegről, fogasról) levesz'. Akaz le a gubát a szeg:tüll. lealkuszik leülkuszik ts. i. 'abdingen'. Öt- pengőifi leídkiitlnm az lírá.bull. leány I. lyány. learat ~ ts. i. 'ahsehneiilen, nbcrnlen". tn. i. a) 'elvégzi az aratást'. Learatlak mán a berki atyafi-jak? Hát- Kis Pali le-arulol- má? Icaratóríik Icaratnudik tn. i. 'learattatik' (pl. a háza). Ichaházik ~ tn. i. 'gyermeket szül'. lehakol lebukni Is. i. "bakkal simára és keményre döngöl' (főidet). Lebbencs Lebbencs In. "a I.ebovies név népetimologiás alakja' (Kispeleske). lebeesmérel lebáesmöl Is. i. leszól, kisebbít, ócsárol', lebeg n., 1. libog. lebetegszik lebetekszik tn. i. 'gyermekágyba lefekszik'. I.ébi < fn., zsidó személynév. Sz. Köz-zéüágoi :. mint Lébi a miatyánk:nak ( = kurtán, hamar elintézte). lehunt ~ Is. i. 'abtragen, niederreissen' (pl. épületet). leborít leburit ts. i. I. 'ledönt, legurít'. Se- tedd nszl n csuprot a kemeneé:re. mi leburiltga a mncs.ku. '2. 'szájával, nyílásával lefelé lesz le' (pl. tálal, fazekat, csuprot) 3. 'vmi edénnyel, tállal letakar' (pl. a táblán gyúrt tésztát). leborotvál leberetvál! Is. i. 'abrasieren, wcgrasicron". leborul leburull tn. i. 'feldőlve leesik, legurul'. Leburült n lámpa az aszta:rull. Se- tedd a zsákra ászt a szi-tát, mé leburull : leböesmöl I. lebecsmerel. lelnie 1. tíbuc. lebuekázik In. i. 'fején keresztül gurulva leesik' (pl. szekér tetejéről, boglyáról). Lébue-szer Lébuc-szér hn. (Szárazberek) Vö. libuc. lelmjik 1. lebuvik. lebukik ~ tn. i. leesik' (ember). lebuvik lebujik tn. i. 'leguggolva vmi mögé V. alá rejtőzködik' (pl. a pad alá). léc ~ (-el, -ce) fn. 'latte, loisto". leeáíol lecájöl ts. i. lefőz, lepipál". léeelés léeelés (-1, -e) fn. 'a házfedél szarufáin keresztül szegezett lécek, melyekhez a ház Fedőanyagál (nád, zsúp, szalma, zsindely stb.) kötik'. leeibál leeibáll ts. i. 'lerángat. Lehúzgál, le lé pás/.'. léeka ~ (-ál, -ája) fn. 'rácsos des/.kafalakból összeállítót) rekesztek a juhok számára, melyet nyáron ide-oda szállíthatnak az ugaron*. (Yö. MTsz. lésza I.)

25 Lécka. léekáz *~ (-ok, -öl) ts. i. 'a léckának más-más helyen való felállításával trágyáz' (szántóföldöt). [Jckázza a fóudet. léckázás (-1, -o) fn. 'a szántóföldön a juhok szállóhelyének (léckának) más-más helyen való felállítása trágyázás céljából'. lecke (-él, -éje) fn. I. 'megtanulni való iskolai feladat'. 2. 'egyházi beszéd alapjául szolgáló bibliai szöveg'. Mi TŰ vette /cl n pap n írekét? Iccké/.tct leckésztet f-ek, -él) ts. i. 'dorgál'. L. megleckéztet. lécköz fn. 'a fedél lécezetének v. léeelésének egy-egy sora'. léc-s/.eji fn. 'hosszú, vékony, négyéin szeg, mellyel lécekel SZOktak szegezni'. lecsap ts. i. I. 'hirtelen (ütéssel) levág' (pl. fejszével az ágat). 2, az iskolai elsőbbségben, sorrendben eléje kerül'. Két' fijui is lecsaptam az eskolá:ba tn. i..'1. 'lesújt, leüt' (a villám), i. 'herabfahren' (a madár). lecsapó lecsapóu fn. 'a kockajáték negyedik figurája*. L. kockázás \r. lecsatol lecsntlöl Is. i. csatiját kioldva levesz' (pl. hevedert a lóról). lecsendesedik ~- tn. i. 'lecsillapul'. lecsendesít lecsendesít ts. i. 'lecsillapít, lecsitít'. lecsepeg tn. i. 'cseppenkint lehull'. lecseppen tn. i. 'csepp alakban leesik'. Sz. Ojii lé jár ti fel:leg, mai- lecseppen. lecsíp lecsíp Is. i. 'abzwicken, abpflücken' (pl. rügyet, gyönge hajtást). lecsípdes leesibdes Is. i. 'nach und nach abzwicken'. A kecs-kék mind- lecsibdestek innen a jövése:ket.

26 Ki lecsippant ~ ts. i. 'hirtelen lecsap, lenyisszent'. Minygyá lecsippantom én aszt az á:gat. (Szatmárhegy.) lecsurog ~ tn. i. 'herabrinncn'. lecsúszik lecsúszik tn. i. 'abgleiten, abrutschen'. leesüesiil lecsücsüll tn. i. (gyermeknyelvi szó) 'leül'. lecsüng lecsüng tn. i. 'niederhángen, herabhángen'. léder ledér isz., réja. Eccer cly kiráifi Mid gondol magéiba. Ledér ledér bum bum bum Árva vármegyébe (Nd.). lednek ~ (-el) fn. 'lathyrus pratensis I..' (Más néven í vad lencse.) Ii'dulilian ~ tn. i. 'lerogyik, összerogyik'. O-jam melegé vö:, hogy mai- ledobbanok: (Kömörö). ledolgoz ledougoz ts. i. 'aharheilen' (tartozást). Icdöglik ~ tn. i. 'lefekszik' (indulatos beszédben). Dö-gbj jelek má le je.le, te kőj-kök! ledől 1. ledül. ledömöeköl ledömöeköl ts. i. 'ledöngöl, lenyomkod'. ledöngöl ledöngöl Is. i. 'bakkal v. sulyokkal keményre, simára ver' (földel), ledönt 1. ledűjt. _ ledörzsöl ledürzsöl_ Is. i. 'letörül' (írást a tábláról), ledörzsölíhiik ledörzsölő ifdik tn. i. 'letörlődik' (írás a tábláról). ledug ~- ts. i. I. 'erővel letol, ledömöeköl'. Ila meg- nem eszed, le-dugom a lé>rko:donn. 2. 'lefektet, agyba dug'. Xa-ggö jóukőr ledugod eszi a pu:ját. lodííjt ledül ts. i. 'stürzen, umstüizcn". Ez a nalg- szél mind- ledülotle a bir.zát. Iedííl~ tn. i. I. 'niederfallen, umfallen, einstürzen' (pl. a fa, a búza). Yö. feldől. 2. 'rövid időre lefekszik, lepihen'. Tik' csal; fon-nyatok :. é le-dülök ety kűcsit, mé na-gyonn álmos vagyok : lediiriieköl ledürücköl Is. i. 'ledöngöl'..1 jmrdet le- ki dürückoni körüllöt: te. Ieéj leég In. i. 'abbrennen, nioderhronnen" (pl. a malom Stb.). K. Leéktügk ( leégeti a házunk). leejt lééit ts. i. 'fallen lassen". leenged leenged ts. i. 'nachlassen'. Unsz- pengőifi osztó leengedett az ára:bull. leér leít In. i. I. 'hinunlerreiehen, hinunterhángen'. 2. 'herabgelangen, untén ankommen'. leereszkedik tn. i. 'lebocsátkőzik". leereszt Is. i. "lebocsát, leenged". Erez le a rulvidat 1 Leereszti a bajái. L'c reszted a kötelet a kezemb' 0S2 le- is ve-szem egy baj.jál. Sz. So-kat leeresztett a törkánn ececrmás:ször ( sok szeszesital! megivott). leérik leérik tn. i. 'megérik s lefogy v. lehull'. Le-éri a járult a kordé. Le-ért mán <iz apróuszemü szihva.

27 17 leesik ~» tn. i. 1. 'herabfallen, abfallen'. 2. 'elhull, dögben elpusztul' (jószág). A csordába öt- tehén eset le ecce.re. Sz. Leesik a háu ( megjön a hó, először esik hó). NÓU-vembir hu-szonnyóucadikánn e s e I l e a : h ó u Ha a h ó u leesik, tikkor má nincs- többel mezeji miupka. Leesett a háta pecsenyéje (farzsábája van). Iccskiiszik ~ ts. i. 'esküvel letagad'. leeszen ~ ts. i. 'abfressen'. Sz. E-ggc le a fene aszt a ke-szeg óudaladat! E-gge le <i jené a derekát.' (Átkozódások.) lefagy ~~ tn. i. 'abfrieren'. Le-f aggott a fi:le. Icfalángal lefalanyai ts. i. 'lehurrog, nagy dérrel-durral letorkol, szidva elhallgattat'. lefarag ~ ts. i. 'abmeisseln, absehnitzen'. lefejt lejéit ts. i. I. 'lemorzsol' (tengerit a esőről). 2. 'abziehen' (bort). leieket «* ts. i. 'schlafen legén, zu belle bringen. lefekszik tn. i. 'sieh niederlegeii. schlafen gehen'. Te Cér-géi! Xé- feküt még le cdesu-pátl '.' Icícktcmhcn-fclköllömhcii Icjcklcinbc-jclköültiimbe hsz. 'éjjel-nappal, örökösen'. E'Szembe van g né:kem lefektembefélköüttómbe : lefektet ~ ts. i. 'niederlegeii, schlafen legén, zu bette bringen'. lefekvés lefekvés fn. 'schlafengehen'. Lefekvéskor. lefelé lefele hsz. 'abwárts'. lél'éle fn. 'híg élei, folyékony étel'. Az öriuis aszmontti :, hocs csak lé-jélél s:tibtitl neki en:ni. leíelpón/.el lejélpezél ts. i. 'lefoglalóz, előleggel leköt' (pl. árut). lefényképez I. levesz. lefetyel lepeléi (-elek), lepeléll f-ek, -s:) tn. i. 'nyelvel, pöröl, veszekedik; fecseg, jártatja a száját'. lefingik lefingik ts. i. 'fingját ráereszti'. E-rigy, mé lefinglak:! (bosszús beszédben.) lefizet s* Is. i. 'leró' (árt, tartozási)..i////'/ megittam a: este. Aszl a róuzsám. lefizette (Nd.). lefog ts. i. I. 'mozdulatlanná lesz, úgy megfog, hogy nem bír mozdulni', llár-mg se futták lcfog:ni. Fog-játok le a két ke::it! 2. 'visszatart, levon' (pl. cselédbérből az. okozott kár összegét). 3. 'leszorít, lezár, (haldokló szemét). Le-fokták a sze:mit. Sz. Csak a sze-mit kénelefog-.ni(= halvány, beteges színű, becset! arcú, szemű). lefogy ~ tn. i. I. 'lassankint leszedődik'. Le-foggoll a járull a pirozsbélü kiir:té. 2. 'lesoványodik'. Mai- lefoggok az aratá:sonn. lefoly leföi In. i. I. 'abfliessen, ahlaufen'. 2. 'vmilyen életei él. vmilyen viszonyok közt forgolódik'..1 katonaság Csur\ Itiilint : S/iimostlAti s/ólár II.

28 18 nékem la-kadalö vöut : ehesz kép:pest, amibe azóuta lejöijlam. (Kispeleske). lefon ts. i. 'abspinnen' (guzsalyról). Lejönöm má eszt a kis: : szöszi, addig né- jekszek : le. lefordul lefordul! tn. i. 'eldőlve v. fordulva leesik' (s/ékről, ágyról). leforráz lejöráz ts. i. 'abbrühen*. Sz. 0/77 let:, mintha le-förászták vóun : ( - megszégyenült, elszégyellte magát). lefos ~- ts. i. 'fosásával lepiszkol'. Erigy, mé le-fosluk : '. lefőz lejöijz Is. i. 'letromfol, lepipál*. lefú lefúj. Is. i 1. 'lesodor -. Le/úita a szél a kazíuull a szolimát, tn. i. 'abblasen' (katonai szó). Sz. Lefújlak már an:nak ( annak már vége). A ma-ga napjának má le-- f ú i I a k : lefut ~ In. i. 1. herablaufen'. 2. 'gyorsan lefoly". Ila jóu- a barázda, hu-marosö lejut a jöüdrüll a : i>iz. lefűrészel lefirészil ts. i. 'abságen'. legalábh ~ hsz. I. 'mindestens, wenigstens'. fi- le hát lega.láp, ha nem e:szél. 2. 'legalacsonyabban számítva', Darut is latinuk legaláp tvzet. *'. magyarázó értelmű kötőszó. Jón-, hogy é-re jöttél a körsóu.vül, let/alább iszom eg:ggel. Hárscsak e-riggg :, legntiib nem- bosszantót löb:bel. lojjalázol legalázól ts. i. 'letapos, legázol' (füvet). koalája legalőuja fn. 'legalsó rétege, legalsó része'. legalsó legősóu mn. 'legalul levő'. Sz. Legásóu hangonn (= legalább, legkevesebbet számítva). E-kérnek azér légii s o u h a >j g ö luisz forin:tot. legalul legalöull (-ónra) hsz. 'zu unterst'. legalulriiunen lei/alóurunnen hsz. 'lcgalulról'. leganél leganéll Is. i. 'ganéjával lepiszkol, leszar". K. Le- vagy ga-nélva! ( le vagy győzve, le vagy pipálva!) legátus legátus (-t, -ok) fn. 'legációba küldött fiatal papnövendék, ünnepi követ'. legel legil (-1, -ne, -éjjen) tn. i. weiden (inti.)' legelébb ~ hsz. 'legelső ízben, legelőször'. legeleje In. "legelső része, kezdete viliinek". Már-CÍUSnak is a leg-elejí vonlak il:hunn. legelget legelget f-elt, -ne, -gessen) tn. i. 'legelész, csendesen legel". legelő legelői) f-l, -je) fn. "weide". legelöbér legelőübér fn. 'a legelőért fizetett díj', legelőbb 1. legelébb. legelői legelőüli hsz. 'a legelső helyen". A ma-ga fija otmegye legelöüll. Legelöüre 'a legelső helyre". legelőlrüniieii legelöürünnen hsz. 'legelőiről, a legelső helyről'. legelőször legelöüször hsz. 'zum erstenmal, zu allercist'

29 19 legelső legelsői) mn. Mer, die, das allererste'. legeitel legeltél (-ek, -el) ts. i. 'weiden (trans.)' legény legény (-nt, -ek) fn. I. fiatal ember (nőtlen)', a) 'nőtlen ember*. 2. 'kackiás, nyalka, rátarti férfi'. Mije sallangoz zacskóuja : van! Xem- híjába, hogy lege vóut világéletétbe! 3. 'iparosok v. kereskedők segédje'. Szabóulegény, borbé-legéng, mesleiiegéng, esizsmadia-legéng, kovács-legéng. Sz..V </ (/ ű legén g : Q nut/gonn (= virtuskodó, hetvenkedő). Kly jé : má.' -\ k i le- g é n y, II n n n k m á n i j e y k orv é r e s n f e : j e (tréfás biztatás a felkelésre = a serény legénynek ilyen késő időben már beverték a korcsmán a fejét). II;- a legény n tákpánn.' Körömméreg a sár-.kánn! ( ember ám ez a gáton). Km. Szál-ma legény, d-n) jány : (a leánykérő rendesen szegényebb szokott lenni a leánynál). L. borbély-, csizmadia-, kocsis-, kovács-, mester-, SZabo-, vőlegény. legény-ember legéng-embér fn. 'nőtlen ember'. lenényes legényes mn. I. 'nyalka, legényeknél divatos'. Né- veszek ém mán ijé legényes esizs.nuil. 2, 'hideg, csikorgó [.ifjaknak való]'. Le-génges itlőii vnn : legényesen legéngesenn hsz. "nyalkán"..1 kalapját jé-re- CSaptü le-gényesenn. legénykedik legénkedik (-ek, -él) tn. i. I. 'hetvenkedik*. a) 'erejét fitogtatja' (pl. zsákhordáskor). 2. női len éleiét él' < tr ->" legénység legéség (-el) In. mannschaft' (katonai szó), legeslegelébb ~ hsz. 'das allererstemal*. legeslegelőször legeslegelöüszsr hsz. 'das allererstemal*. legeslegelss legeslegélsőü mn. Mer allererste". legesleghátul legesiekhátull hsz. 'zuhinterst*. legeslegjobb mn. Mer allerbeste". legeslegkisebb legeslekkissebb mn. Mer allerkleinste*. legeslegnagyobb legeslegnagyubb mn. Mer allergrösste*. lejieslegutoljára legeslegutóujára hsz. 'zuallerletzt*. legeslegutolsó legeslegutóulsóu mn. Mer allerletzte'. legfeljebb lekjejjebb hsz. I. 'legfelülre, legfelső helyre". 2. 'hőchslens'. legfelső lek/elsői) mn. Mer oberste". legfelül lekjejiill hsz. 'zuoborst, ganz oben*. legfőbb lekjőübb, lekfőüvebb mn. Mer oberste". leghátul lekliálull hsz. 'zuhinterst*. leghálulsó lekluílíilsuti mn. Mer hinterste". legjobban legjobbann hsz. 'leginkább*. Km..1- kijétbál legjob:bann, akinek a há-za ég : (mondják arról, aki leghangosabban tüntet fölháborodásával, hogy a gyanút magáról elhárítsa). legkésőbben lekkésőübbenn hsz. 'spátestens'.

30 20 l('i n:ij ( \a In. 'das grösste, das allergrösste'. legtöbbel lekiiibbct hsz. legtöbbször, legtöbbnyire'i.1 kis ágyonn üldögél lektöb:bet. leguggol legugull (gugullok, gugülnék, gugujjak) tn. i. niedorkauern, niederhocken". II. gugg le <JU<I ívgyny. "guggolj le, kucorodj le' (<guggj le) Szeggyet, szeggyei, szegény ember, Gugtljjö le minden ember. G úg le, Mari! (Gyermekjáték dal.) icjiiiiöja legutóuja In. 'legutolsó része, maradéka* (pl. gyümölcsnek a fán). legutoljára legutóujára hsz. 'zuletzt*. legutolsó legutóulsóu mn. 'letzt*. légy ~ (legyei, légyé) fn. 'fliege*. Sz. Csak szé-deleg [v. lé-zent//, mint a beteg légy: (= alig van jártányi ereje). Iles-, léi/u, ne- száj rá! (mondják csúfolkodva a kényeskednie)..\ légy-nek se árt: (= szelíd, türelmes, mindenkivel megférő). A lá'baszárán csapja a le:gyet ( = lopja a napot, nem dolgozik). El-ereszti:, mint az isten a le:gyet (pl. jószágot, gyereket szabadjára ereszti, leveszi róla a gondját, nem törődik vele, hol jár, mit csinál). 1.. piaci-légy. legyaláz -~- ts. i. 'schmáhen, hcrubwürdigen". legyei legyél tn. i. "(szarvával, farkával) hajtja magáról a legyet' (a jószág). legyez ~ t-ek. -él) ts. i. 'fácheln*. Na; te legyezd a fárkoddal, hogy a légy meg- ne köpje. legyező' legyező ti (-1, -je) fn. 'fácher'. lég\fo< ő létyfogóu fn. 'légypusztító eszköz' (ilyen pl. a gyantás papír v. pálca, továbbá : egy lábakon álló öblös Üveg, melynek alján a középen tág nyilas van S ezt a nyilasi vízzel vagy ecettel töltött árok veszi körül, hogy a nyíláson beszálldosó legyek beléhulljanak). legyint leggyiní (-ek, -él) tn. i. I. 'gyöngén rácsap*. 2. 'kezével lemondó mozdulatot tesz'. L. rálegyint. legyőz legyöüz ts. i. 'besiegen, überwínden, bekámpfen*. légyszar téli/szar fn. 'légypiszok*. légyszaros léli/szaros mn. 'légytől Icpiszkolt' (pl. papiros). légyiilő légy Ütő ti fn. 'légycsapó eszköz", (egy pálca végére erősített tenyérnyi bőrlap, mellyel a legyekel csapdossák, öldösik). légyzugás légyzugás fn. 'légydongás*. O'jan csend vaut:, haipj a légyzugás is mekhallott: ' léb I. hével-léhvel. léha I. liha. lehajkol lehőiköl Is. i. 'fejszével levág*. Ki-küllem a rél-re, lehöjkölt vagy át : jal. \'ö. hajk, hajkol. lehajlik lehajlik tn. i. 'sich herabbiegen, sich neigen' (vmi tárgy, pl. ág).

31 21 lehajol lekajull 1a. i. 'sicli bücken, sicli beugén' (emberról). \i- hajujj ojan nagyö: le, me nincs- kezem iiggé:be. lehajt lehalt ts. i. 1. 'leííz, letereí' ( )1. ökröket a kerten). 2. 'lecsüggeszt*. Le-háitotta a je.-jit, osz hal (jutott. II. 'megiszik, letolt a Iorkán'. Csak nem- hajtatta Iá le az egéssz üveg:gél? Sz. Ann-gics csak-szcrcszlem :. a hun a fejem 1 e h a j :- esam ( ahol meghúzódjam, ahol lakjain). lehahul ««tn. i. I. 'lemegy, letűnik, leszáll'. Jóul- lehatott a : nap. 2. 'lesüpped, lesüllyed, lemerül' (pl. a csizma a sárban). Le^halatt a gyü:rü a víz-be. Km. Hónnap, hón-nap! A sok hónnap ulánn é-leted is lehalad : lehánt ts. i. kérgétől lefoszt' (fát). lehány ts. i. I. 'ledobál, gyorsan lerak' (pl. a szénát a szekérről). 2. 'lerókáz, leokád'. leharap Is. i. 'abbeissen, wegbeissen'. Sz. Ne- féi, nem- harapják ol le az ö.rod (tréfás biztatás bátortalan, szemérmes gyermeknek). lehasal lehasal tn. i. 'hasra fekszik". lehasít lehasít ts. i. 'abspalten*. lehazudik ~- ts. i. 'hazudva letagad". Sz. Le hazudna : a csil'lagoi is az ég:rüll (irtózatos hazug). lehel, lehelet j. leheli, lehellet. leheli lehel (-elek, -esz) tn. i. 'atnien, haucheii'. lehellel, lelteiét (-el) fn. 'lélegzet*. Leheletei vészen. léhende > f-ét, -éje) fn. 'ingóság, holmi, ingó vagyon'. A meng-asszonnak is csak- vaut e kis léhendé.je. Ilóutta ulám ma-ratl elg kis léhende:je. léhemlék léhendék (-el) fn. léhende (Szamosszeg). lehengeredik, lehengerit 1. lehömbörödik, lehőmbörít. Ichcrgcl lehérgél Is. i. 'liegend niederdrückeii, zerdrüeken" (pl. füvei, veteti agyat). Vájom mi- hergelte itt ugg le a jii:vel? lehel -s. tn. i. es isi möglich, es kaim sein". lehetős I. meglehetős. lehetősen lehetőüsönn hsz. 'elég jól*. Hogg- van? Hácscsak le-helóiisiinn :, istál:lom. lehetséges I. meglehetséges. leheveredik tn. i. végignyúlik, fekvő helyzetben letelepedik*. lehí lehii Is. i. 'herabriifen, her un termien'. lélio;i léhog (-ok, -ksz) tn. i. liheg, gyorsan mély lélekzetekel vesz*. Asz- mqnta az őr-vas, hogg lé-hogjak: Sz. Uggléhok; hogg c-júina elg kosár kőr.-pát. léhogtat I. meglobogtat. lehord lehörd ts. i. 'leszid', lehoz ts. 'hinunterbringen, herabholen*. lehőmbörít lehőmbörít Is. i. 'leguríl, lehengerít' (pl. hordót, követ).

32 22 lehöinböiötlik ~~ In. i. 'legurul, lehengeredik', lehuny ~ ts. i. 'levizel, lepisil'. lehull ~ tn. i. 'egyenkint leesik' (pl. gyümölcs a fáról). lehuppan ~ In. i. 'lezuppan, váratlanul leesik'. Ec-ecr csak lehuppanok lérgyig a jöüd-be. lehúz lelni: ts. i. 1. 'levon'. O-jg sár nénit:, hogy máilehuszta a csizsmát a lábom:rull. An-ngi a szll-va, hogy a: ágai is lehúzza : 2. 'durchstreichen' (pl. írásban hibás szót, számot). 3. 'letép'. Mai- lehuszlak ezek a ngaoajás kutyák a tülsóu vé.genn. \. 'leszűr, lefejt' (bort). Vö. lefejt. Sz. Mái- lehúzza az egei. Mái- lehu::a a csil-lagos eget: (= irtózatosan káromkodik, az eget káromolja). A búrt- is lehúznák az ember: üli (= nagy csalók, nagy zsiványok, jól kitudják fosztani az embert a pénzéből). Le-huszlák a húsz körmi.rüll (= jól megvesszőzték). lehúzódik leluizóudik tn. i. 'lebúvik, meglapul'. Le huzóiidoll a paldnkos melaetl. lehűppen tn. i. 'lezuppan, lepottyan,leesve/iüphangot ad'. leír ~ ts. i. 'absebreiben'. leiszik ~ ts. i. 'abtrinken'. Leiss:a a főül- málérul a levit. Sz. Leissza magái (= annyit iszik, hogy részeg lesz), leitat ~ ts. i. 'berugat, lerészegít, részeggé itat', leittasodik ~ tn. i. 'lerészegszik'. lejár ~~ tn. i. I. 'gyakran lemegy' (pl. inni a forráshoz). 2. 'a feszítő erő megszűntével (óra) vagy a munka bevégezlével (cséplőgép, malom) megszűnik működni'. 3. 'leőrlődik' (a garatra felöntött mag). Várjál elg ki:csil, minygyá lejár az ém bu:zám oszt o-da jétöüihelél: a) 'kicséplődik' (pl. a búza a cséplőgépen). \. 'ellelik, elmúlik'. Lejár a: ü.dóij. A:-óuta má lejárt eggy es:ten:dóü. Na-, de osz le- is járt a dinnyevi.'lág. 5. 'verfallen, faliig werden' (váltó). (>. levehető, lecsavarható, helyéről kimozdítható'. Ne- te. hát lejár ennek a ládának a jede-le '.' 7. 'végéhez közeledik' (az élet). Nekem má le- jele jár : II. 'tönkre megy, végső ínségre, szánalmas állapotba jut'. Bi-zony, igy lejártam : én, ü-esém, neséyem.-re. Be- lejár a: ember, Is-tenem! (mondták egy koldusra, ki valamikor jómódú ember volt), a) 'megvénül, elagg, megrokkan'. E:- alatt a két- esztendőn alatt na-gyö lejári a: ö:reg. ts. i. 9. 'legyaláz, bei sülét ében lekisebbit, leszól". Nemszabad annyira lejárni a: em:bérl. Sz. Le-járt ű : mám, mint a régi kédgarasos : (= oda van a becsülete, tekintélye). Lejárja magát ( = 1. 'vagyonikig tönkremegy'. 2. 'tekintélyét, becsületét elveszti, elzüllik, elaljasodik'). lejárai ~ ts. i. 1. 'leőrlet, megőrlet' (a garatra felöntött magot). Jö-oök ming-ggá :, csak e-léb le-járatom es:l a kis éle:tel. 2. 'cséplőgépen kicsépeltél' (pl. búzát). 3. 'elrágalmaz, leszól-szapul, becsületében lekisebbít'.

33 23 lejáró lejártul fn. 'lejárat, valahonnan levezető, lekanyarodó út'. lejjebb - hsz. I. 'alább' (hova?). 2. 'alantabb' (hol?). lejön ~ tn. i. 'herabkommen, herunterkommen'. lejüvcszt ~, lenyöoeszt ts. i. 'fűzfavessző héját egészében lehúzza' pl. (sípnak). (Szamosszeg.) lejteji lefog mn, alacsony fekvésű, lapályos'. Men-lül léitegebb ti jöijd, unnál jobbam mekjaggod benne n bu.za. íejlinérez leitmére; ts. i. 'nivellieren'. (Egy-két módosabb gazdától hallottam, de a nép általában nem ismeri.) lék ~ (-el) in. 'gúlaalakú szelet, melyet a görögdinnyében vágnak, hogy meglássák, érett-e'. Vö. vék. lekakál lekakáll Is. i. leszar' (gyermeknyelvi szó). lekap ~- ts. i. I. 'hirtelen levesz", tn. i. 2. 'leszokik'. Lekap ti kérl-re ti ru:rti. lekaszál lekas;áll Is. i. 'abmáhen'. Akii érek, lekaszáltok (mondja a gyermek egy bottal hadonászva maga körül). lekászolódik lekaszállóudik tn. i. 'lekaszáltatik'. lékászás -~ (-1) in. 'tétlen kószálás, csavargás, naplopás'. lékászik ~ (-ok, -ol) tn. i. 'tétlenül fecsérli az időt, ide-oda csavarogva lopja a napot'. L. ellékász. lékel lékéi (-elek, -és;) ts. i. 'léket vág vmire' (dinnyét 1.). L. meglékel. Vö. lék. lekenjet lekerget ts. i. leűz, lehajt'. lekerül lekerüli ts. i. I. 'vhonnan lejut, levetődik'. 2. 'kerülő úton lemegy, lekanyarodik'. Le-kerültiiijk egéssz a kért- alá, oszt utg- tuttunk a szomszédba men.ni. lekonyul lekonyult tn. i. 'lelankad, lehajlik, hervadtán lecsüng' (pl. virág, kalap széle). lekopik -~ In. i. 1. 'sich abwetzen, sich abschleifen' (pl. festék). 2. 'lekopaszodik, kihull',.lak, de- lekopott a hajat, írjam! lekoszt ts. i. 1. 'ágaitól megtisztít' (fát). 2. 'a fáról levagdal' (agakai). Ickönvökül leköngöktil tn. i. 'könyökre támaszkodik' (pl. asztalra). leköp ~~ ts. i. 'bespeien, bespucken'. lekölöz ts. i. 'edény nyílását pl. körülkötött lantornapapírral elzárja'. Lekötözi a bejőijtles üvegeket. lekueorodik ~ In. i. 'lekuporodik, leguggol'. lekuporodik tn. i. I. 'leguggol, lábait maga alá szedve a földre ül'. 2.'dolgát végezni, szarni leguggol'. Maga meg le-kuporodik ide a re-kesz alá '.' lekurkász lekürkász ts. i. 'tallózva, keresgélve leszed'. Le-kürkásztam a fárull aszt a néhág kordét. leküld leküd ts. i. 'herabschicken, herunterschicken'. K. Le-küdött elg jéllitér pájig:kál (= felkortyintott).

34 24 lekvár ~ (-1, -ja) fn. 'nuis, lequar' (különösen borbencei, azaz besztercei szilvából.). lekváros ~ mn. 'lekvárral bekent (pl. száj, kenyér), lekvárral töltött'. Lekváros kaláes v. lekváros kifli (kifli alakjáról). lekváros derelye lekvározs ilereje fn. 'szilvalekvárral bélelt, táskaalakra metszett, főtt tészta". lekváros galuska lekváros haluska fn. 'lekvárral kevert, meglekvarozott galuska'. lekváros kenyér lekváros kcngér fn. 'meglekvározot t kenyérszelet'. lekváros laska «w fn. = lekváros galuska. lekvároz ~ (-ok, -öl) Is. i. 'lekvárral ken". Lekvározok ely kis ké-nyerel. L. meglekvároz. Jel léi (lelek, lesz; lelem v. leltem) Is. i. I. 'talál". Amint körülnéz, léi- egy de-rék tái-tékpipál. Nem- lelek én il vil.lál. 2. 'ér, gyötör, bánt vkit" (baj, betegség). Vájom mi- tutin eszi a kis fát lél:ni. Mi- lelte az orcádat'.' Sz. Leli a hideg ( láza van). R-kezd nagyon di-deregni meg jühyalni, hogy fí-tet na-ggö leli a h i : d e g. Züzmorás a gubám, mert a hideg leli, Cifra süvegemet a kovács reszeli. (Köszöntőversből.) Nem leli hejjét (= nyugtalan, nem tud nyugton ülni)..1 l;irái csak nem- leli hejjét a nalg szcrelemjüll. It leli hejjét (= itt tanyázik, mindegyre itt áll meg). Ez g ngavajás kutya min-dég it leli hej:jét a konyhába : l'.n-nge! ez a poköra valón macska hál nem- a z a s z l a I ö leli a hejjét! Km. Ki' mit tél, a-zé! (Gyermekek mondják, ha fel akarják hívni rá a figyelmet, hogy valamit találtak.) L. el-, ki-, meglel. léi 1. lel. lelankad lelavkad tn. i. 'leroskad, hamvába roskad'. Lelankad a lüz. lelapul lelapult tn. i. I. 'lehúzódik, lebúvik, lesímul' (pl. a földre). 2. 'kisimul, lapossá, simává lesz' (pl. gyűrött dohánylevél). léled/ik lélegzik (-cl;, -él) tn. i. 'minden erejével igyekszik". Abba lélegzettem min-dék :, hogy ezeket a pw fákat jenévé jjem : lélek lélek (léiket, lelke) fn. I. 'seelc, goist". 2. 'emberi érzés, emberség*. Y<im- magának lél-l;c két peggöüt kérni azér a kis kalujáér'.' Né- vóut lelkem ki hagyni az uljé.lenn. Vóul- lelked ugy megülni aszl a ggérme-kel'.' 3. A káiha lelke = 'a kályha belsejében a lángot felfogó vaslap' l<dlu lelke = 'a toll üreges hegvének hártyaszerű, pihés bele, mely a toll tövét a koccsal Összeköti'. 5. Lelkem.' (kedveskedő megszólítás) 'édesem, szivem!' //<// hogy vatytok, lelkem! Jóul- féi :, lelkem, mér meg- is eszlek, lia közeleb : JÖSSZ!

35 2."> K. (személy 'ember') Fgg lé-lek se vóul: olt. Te-velet csuk a lelkek száma : több (mondták egy beteges embernek). Sz. Leiken} zöüd! Kibe kedvem sose töijll! (ironikus megszólítás = te drágalátos mákvirág!) Lelkem szotty! (U. az.) Lelkem csúccsá! (TJ. az.) BaS'SZam a lelkit! (Káromkodás.) Basszam a lelke hejje! (enyhébb káromkodás.) Bezzeg, mig vóul- valamije, a d d i k s z i -v e m - l é l ke vóut: ( = addig megbecsülték, úgy szólították: szivem, lelkem.) Jai-, e-ggem a lelked! (gyöngédséget, szeretetet kifejező szólás.) Lelkem Istenem! (= rémüldözést, kétségbeesést, megdöbbenést jelző felkiáltás.) Amint oltállok, hát- lelkem Istenem, má jön- is hozzá féle valami je-kclcség! Jai-. mi-ve lett : a l e l k e m A t y á m! ( = lelkem Istenem!). A lelkedre halok : meg ( = a te lelkedet terheli, ha meghalok). Ha- eville, lel-ke rai.la (= az ö lelkiismerete felelős érte). Hálni jár bele a lé:lek (= beteges). N í n c s a n n y i i s t e n e s léi> ke m, hogg evvel a pújával bevétessem az örvassá:got (= nem tudok annyira menni). Veszti v. vesztegeli a lelkit (= bosszankodik, káromkodik, kockáztatja a lelki üdvösségét). F-rigg :, ve szekegy ve:le te-, én n é v e s z I é vei e a lét k e : m e I. Sze-gén laiulóu, m e n n y i l v e s z t c g elte v e l e a lelkit.' ki v e s z I e 11 e m a lelkemet ctg pogá zsidóujér (Nd.) (= elkárhoztam). Ev-vél má csak a lel-kck száma : több (= fél lábbal már a sírban van). Ha ez eccer eialszik, nem- lehetne b e; le léiket verni: (= alig lehet felébreszteni)..1 -lik lullam ebbe a tűzbe I é l k e t V é r:- ni (= feléleszteni, lángra lobbantani). A léi- ke t is kirázza belő üli üt) k ez a szekér (= erősen ráz, jgen döcög). A lelkire kötöttem (= az elméjébe véstem). Né- vóul : olt elg teremtet lélek se: (= nem volt ott senki). ÍV é v ó u l a n n g i i s -len e s lelkem, hotg fenyőmig vaun a zs<i:kol ( erőm, képességem). Nem- akar e jőijl:ni, h a alél- k e m c t k i t e s z e m, s e : (= semmi módon, bármit leszek is). //(/ az üf-fával éri a lelkit, asz mek- ke ven:ni ( bármily áron, bármily erőfeszítéssel). Lelkem esenilességibe ( nyugodtan, csendes lélekkel). Még ebédelni se Indok l é I k e m e s e n d e S S é- g i : b e. Olt- ülök, olt- ülök I é I k e m e s e n d e s s é g i b e, ec-cér csak va-laki meg-veri az ablu:kot. A léi- k e m i s k e s e r ii, mikor látom, hotg- szóurják é jele, amit az apja kere.sett (= el vagyok keseredve). Fái- a lel-kein, ha ara a szegem pújára né:zek ( a szívem fáj, elszorul a szivem). A lélek sírd bcn:nem (= elkeseredve bánkódtam). Nem- kél se- testemnek, se- lelkemnek (= utálom). Az lelki szárad: (= az ö lelkét lerheli). A'c- venném a lelkem:re (= nem vállalnám érte a felelősséget). K ö n n g e b b a léi k i n e k.

36 26 ha rukhai rajta eg-.gyet ( = jobban esik neki, ha...), lieleszáratt a léílek- (mondják a nagyon öreg, összetöpörödött, de szívós életerejű emberről). Km. C.i-gáng ullu, visszavette, po-kölba rneggen a lel:ke (= mondják, ha vki visszaveszi az ajándékot). lélekzet lélegzet (-el, -e) tn. 'lehelet'. (Gyakoribb : lehelet). lélekzik lélegzik (-ek, -él) tn. i. 'atmen'. Vö. leledzik. lelép lelép In. i. 'abtreten, herabsteigen'. Sz. Le lépet :, mim Be-döüné az ágg.rull (tr. = leesett, lebukott, legurult vhonnan). Iclippcd ~ tn. i. 'lelapul, leguggol' (a tyúk, mikor meg akarják fogni). lelketlen lelketlen mn. 'szívtelen, embertelen, lelkiismeretlen'. leloesol lelocsol ts. i. 'bespritzen'. lelohad ~ tn. i. 'sich setzen, abnehmen' (daganat). lelök ~ ts. i. 'ledob, levet'. Le-lökte a : léi, osz naggom megütötte ma.gát. lemar lemar ts. i. 'megmar, letép*. Lemarta a kulga. lemarad ~ tn. i. I. 'lecsúszik, leesik és ott marad'. Közs- meg a nyakadonn aszt a gu:bál, mé még va-lahü lemarad rul.lad. Le-mar ad a szekérüli az a sarogzja, ha oda nem lánco:- lod. 2. 'lekésik'. Sij-jessüijk :, mé le-maradugk a vonakrull. Ma-gok hál leniarattak a bál.rull. 3. 'lekopik, lenyüvik'. Má lemarad rullam ez a rossz uj:jus. lemenvén ~ tn. i.. 'hinuntergehen, hinabgehen'. 2. 'leáldozik, letűnik' (a nap). 3. 'lekopik, lekoppad : lehorzsolódik'. Lement a szóijri. Le-ment a máz a köngököm:rüll. \. 'lefogy, lekaszálódik, learatódik'. Lekaszájjuk hóunupu:tá, ha hónnap nem mcggc : le. Jóul- kell ot mozog:ni, hotg két nap lemenngen a bu:za. 5. 'leszáll' (ár). Ak-kor aggyuk mi el aszt a kizs bu.zát, mikö le-meggen az á:ra. K. Xc- vénjm bái, ha lelne az időij él fe:le, csak ne- mennőünk le- jele ( csak ne erőtlent ilnenk el, ne öregednénk meg). lémilál 1. meglémitál. lemos ~ ts. i. 'abwaschen'. lempák ~ mn. 'lompos, idomtalan' Lempák /odor. len ~ (-1, -nge) In. 'lein, l'lachs'. Ez i-gazá lé :, hallod, mé jóu- alacsong : lenese lencse (-ét, -éje) in. 1. 'linse' (a növény is, a termése is). 2. 'lencséből készült főzelék, puhára főzött lencse megtörve, zsírral leöntve, tepertővel, hagymásan'. X 'lencsevetés'. A kutya beleszólott : a len-csébe : Sz. Borsón, lencse! Ezer a szerencse! (rímjáték). K. Lencse, bör-sóu, kása, mind- Isten áldása: (= az egyszerű ételeket sem szabad lebecsülni, megvetni). Xr. Aki vasárnapra szép akar lenni,

37 27 az egyék lencsét a hét végén. Lencsét holdtöltén kell vetni, mert ha újholdkor vetik, sokat nyitik, de nem terem. L. békalencse, vadlencse. lenesebukó lencscbukóu In. 'lekaszált és megszárított lencséből rakott hosszúkás kalangya'. Lenesésió Leneséslóu hn. (C.sászló.) leneses/.em leneseszem In. 'linsenkorn'. lendít lendít (-ek, -61; -ettem; -nék, -ccsekjt&.í. I. 'mozdít'. 2. 'tesz-vcsz, dolgozik'. Km- meg itt- ülök jegybe-íjgürír.be, ahejjet hogy lendítnék vaur.mit. Len-dics vala:mif, ne- ngulággj itt érébb-á:rább. lenéz lenéz ts. i. 'lebecsül, megvet' (embert). leng leng tn. i. 'lebeg, függ'. Három csipkefodor legg az njjánn (Nd.). lengedezik lengedezik (-ett) tn. i. 'fújdogál'. É-SZakrul leggedezik a ; szél. lengyel lenygysl f-t, -elek) fn. polc'. II. Lengyel fn. 'Lengyelország, Polen. Igg- osz ment Rákóuci LengggéLbe. Mos jöttem é Lengggélbiill (Nd.). III. fn., családnév. Vö. polyák. Lengyelország 1. lengyel II. lengyelváll lenygyélihíu in. az ing vállain és bálul a gallér alatt egyenesen keresztülvarrott vászonlürct'. (Az ingnek ez a része tartja össze az ing elejét és hátulját.) lénia lénija (-át, -ója) fn. I. 'vonalzó'. 2. egyenes vonalban húzódó irtás az. erdőn keresztül, csapás'. Ki- kellet menni já:jér e-géssz a lé-nijájig : Sz. Egyenes, mint a lé-nija : lénia/ lénifáz (-ok, -öl) ts. i. vonalaz'. L. megléniáz. Lenka Lenka női személynév (műveltebbeknél). 'Lenében'. lenmag lernmag fn. 'flachssamen'. Xr. Lenmag megtörve és lejben megfőzve igen gyakori orvosszer. Kelevényekre érlelőnek, daganatokra, gyulladásokra orvosságnak kötik. Icnmagliszt lemmayliszt fn. 'lisztté őrölt lenmag'. lenmagpép lemmakpép fn. 'lenmag lisztjéből főzött pép, melyet daganatokra, gyulladásokra, kelevényekre orvosságként kötnek'. lenn ~ hsz. 'untén'. L. lejjebb. Vö. lent. lennől lennőül hsz. 'lentről, alulról'. lenszál lészál in. 'flachsstengel'. lens/.ösz leszösz fn. 'a lenből nyert szösz'. lent ~ mn. 'alant fekvő, mélyen fekvő'. Nem- termelt azokonn a leni heffe:kenn. Még t>iz- is vóul a lenlep hejje:kenn. Vö. lenn. lentiold lentjöüd in. 'alacsonv fekvésű, alacsonyszintű föld*. lénung lénugg (-ot, -ja) in. a közkatona napi zsoldja" (néni. lehnung).

38 26 lenvászon lévászon in. 'flachsleinwand'. lenvirág lévirág fn. 'flachsblüte'. lenyal lenyúl ts. i. 'ableeken'. lenyel lenijei ts. i. 'verschlucken, verschlingen'. lenyír ts. i. 'abseheren'. lenyisszeiit ~ts. i. 'egy vágással, egy késvonítással levág*. lenyiszál lengiszáll ts. i. "(életlen szerszámmal) nagynehezen levág'. lenyiszol lenyiszöl ts. i. = 'lenyiszál'. lenyom lenyom ts. i. 'niederdrücken'. lenyöszuöl lengözgöl ts. i. 'nagy kínnal, nagy Üggyelbajjal elvégez'. Le-ngözgöltem két ken:let (= a szövőszéken nagy kínnal leszűtlem). lenyúl tn. i. 'herunlcrgroifen'. lenyúlik lenyúlik tn. i. 'leér, leterjeszkedik' (pl. a kert a mezőig). lenyúz ~- ts. i. 'lefejt' (bőrt a megölt állatról). K. Ha jón- idöti vau hóunap, hát le-nyúznóu-nk ittesztakizs butzát (= learatnák). leócsárol leóuesáröl ts. i. "leölésit, olcsóvá lesz, lenyomja, leveri az árát*. Os-szeállanak ezek a zsvdóuk osz le-óucsárofják a búzát a vásá:ronn. leold leóud ts. i. 'absehnallen, abbinden" (pl. a csengőt a ló nyakáról). leolt leóut ts. i. 'földbe ültet, a földbe leszúr" (pl, virágról metszett ágacskát). leolvad leolvad in. i. 'abschmelzen'. leöblít leöblít ts. i. 'megmosott tárgyat tiszta vízzel még egyszer lemos, ismételten lemos". leölit ~ ts. i. 'bespritzen, bogiessen' (pl. vkil vízzel) lep lép (lepett) Is. i. 'föd, takar, borít. L. be-, ellep. 1. lép lép (-el, -i) fn. I. 'milz'. A lépil jáilajja. 2. "kerékagy". A kerek lépi. 2. lép lép (-el, -je) In. 'honigseheibe, wachssclieibe". 3. lép 1. lep. 4. lép lép (-ek, -sz v. -él) tn. i. 'scbieiteu, t relén'. Sz. Ne- lép kettőül egy nygm:ba (= siess). Kin. Ila bo-gár utam meggé, SZÖT-ba lép az em:bér ( ostoba tanácsadóra ne hallgass). L. által-, be-, bele-, el-, le-, rálép. lepáriál lepáriédt Is. i. 'lemásol' (okmányt, iratot). (AI ya, Szárazberek.) lepattogzik (-ott) tn. i. 'abbersten, abspringen* (pl. máz az edényről). lepeses-s/.ájú lepesesz-száju mn. 'locsogó, fecsegni szerető, pletykázó*. lepedő lepedőn (-1. -je) in. 'leintuch, bel Inch". Sz. Ráhuszták a vizes lepedőül ( ellátták a bajai).

39 Lepenke Lepenke hn. (Tisztaberek). lepény lepény (-nt, -nnye) fn. 'sütés alkalmával a maradék tésztából készült kisebb kenyér'. K. Nem- legények tizek, hanem lepények: (= lágy Jankók). Km. Elég ety sütedbüll (v. sütézsbüll) egy le:pény (= = okosabb dolog többet kipróbálni, mint egyhez ragaszkodni). I.. káposztás-, túróslepény. lépés lépés (-t, -e) fn. I. 'schritt, tritt'. 2. 'egy lépés hosszúság*. Sz. Nem- kérdés, hú lé:pés ( nem az a kérdés). lépésben lépézsbe hsz. 'poroszkálva*. Ihat- mennyé szépcsen-desc, lépézsbe (ló). lépesedik lépesedik 1. meglépesedik. lépesméz lépesméz fn. 'sajtolatlan méz, lépjében levó méz'. lépést lépési hsz. 'lépésben, lépdelve*. Yö. lépésben. I.. libalépést. lépet I. ellepet. lepetel, lepetél I. lefetyel. lépfene lépfene fn. milzbrand'. lepipál lepipált Is. i. 'lefőz, letromfol, legyőz*. lepisil lepisill Is. i. 'levizel, lehugyoz*. lepistel lepistél (-elek, -ész) In. i. 'láb alatt forgolódik, láb alatt jár le s föl" (pl. csirke, gyerek). Vö. Icpisteskedik. lcpisl.es r-. mn. I. 'beteges, lecsüngő szárnyú, folborzadl tollú, konyhába szokott, Iái) alatt forgolódó (kül. csirke): sovány, borzas (macska)'. 2. 'kócos, elhanyagolt ruházató s testileg is fejletlen'. Mindek féltem:, hogg meg-öli aszl a kis lespisles : jánl. Icpisteskedik ~ (-ek, -él) tn. i. 'láb alatt forgolódik' (pl. csirke, gyerek). Vö. lepistel. lepiszkol lepiszköl ts. i. 'lemocskol, leszar' (pl. papírt a légy). lopityánka I. lapityánka. Lepke gúnynév (Adorján). lepocskomliáz lepocskondijáz ts. i. 'legyaláz, leszid, lepiszkol (szóval)'. Le-pocskondijászta a sár-ga fiúidig : leporoz»». ts. i. 'a portól letisztít' (ülögetéssel, sepréssel). lepottyan ~ In. i. 'zajt ütve leesik' (pl. körte a fáról). lepotyog tn. i. 'zajt ütve Lehull' (pl. gyümölcs a fáról). lerág ~* ts. i. 'abnagen, abessen'. leragad ~- tn. 1.'kiében bleiben, kiében'. Sz. Ragad lefele a sze:mem ( almos vagyok). O-jan álmos nagyok :, hogg mai- leragad a sze.niem ( --. lezáródik, behunyódik). leragaszt *- ts. i. I. 'lezár' (borítékot). 2. 'úgy fog ki a székéiből (loval), hogy az istrángot a hámfáról lehmkolja, de a szerszámot a lovon hagyja ; úgy fog ki (ökröt), hogy a járom a jószág nyakán marad'. 29

40 30 lerak Is. i. 'abladen, abpacken'. lerakodik tn. i. 'abladen' (pl. hordáskor a szekérről). leránt ~~ ts. i. 'hirtelen s nagy erővel lehúz, leszakít'. leráz > ts. i. 'rázassál lehullat' (pl. fáról gyümölcsöt). leromlik ~ tn. i. 1. 'összerogyik, összeesik'. A ka-puba le-romlott az a rossz ö:kör. Most-a múlt' hetekenn is hál még leis rom-lolhtm ety Iákba, osz je-kültem is: 2. 'leomlik' (pl. fal). ;{. 'lesoványodik' (ökör). leront «-< ts. i. 'lerombol' (pl. házat). Ierii( ~ ts. i. 1. 'rúgással ledob, levet'. Ugg mckjörgatták Magdóulnát, Hogg lerukta a patkóuját (Nd.). 2. 'elvet, elhullat' (bimbót a virág, termést az. ugorka, dinnye stb.). Ne- jogdozsd aszt a szopóu.kál, mér le-rugja a bimbóu:ját. les lés (lesek, lesel) ts. i. 1. 'lauern, naehslelleu'. 2. 'felelés közben a könyvből észrevétlenül kiolvas'. Ii. 'figyelmesen vár'. Csak aszt- lesi, várja.-, Iwgy az an-nya ki-tegge a lábal a ház.bull. Sz. Csak asz - l e z s d :, niig én ne-ket peszladok: (= elvárhatod). L. ki-, megles. lesajnál lesajnált ts. i. 'lekicsinyel, leszól' (vkil). lesekedik -w (-ek, -él) tn. i. 'leselkedik, lesben áll'. lesel lesel Is. i. Sz. Orsóul leséi ( = a fonóban lesi a legény, mikor ejti ki a leány az orsói a kezéből, hogy aztán fölkapja és CSÓkváltságért adja ki). lesipeesenye In. 'disznóöléskor az otl köntörködő gyerekeknek adott pecsenye*. leskelődik leskeloudik (-ók, -öl) tn. i. 'lauern'. A-dok én neked az ab-lakó leskclöudnj :, mikor a jánuok velkez:nek. lesorol lesoről ts. i. sorjában előad, elbeszél. (Kispeleske.) lesoványodik (-ok, -öl) tn. i. 'mager werden". lesrófol leslóujöl ts. i. 'lecsavar' (lámpabelet, lámpái). SlÓU-fÖld lejjebb a lám.pál. lesuvad -v tn. i. 'lesüpped'. Le-suvatt az ö-kör e-gisszenn. (Kispalád.) lesül lesül tn. i. I. 'leszárad' (pattanás, kelés). 2. 'a nap hevétől megbarnul' Hogy lesüli a: a szép- jejjér ör-eája. nya-ka! Sz. Le-sült a csirá:ja ( letörték a szarvát, megalázták). lesüt i-w ts. i. 1. 'leéget, barnára eget'. Lesütötte a nap az orcáját. 2. 'lecsüggeszt, lefelé irányít' (fejét, szernél). Sz. Lesütik a csiráját ( megalázzák, megszégyenítik). lesz lessz (leszek, leszel : lett, de a Tiszaháton és Ugocsában lőtt; legyen v. legyek ; lenne, lennőiiyk; lenni: lévői)) tn. i. 1. werden'. 2. 'alkalmasint van, valószínűleg van* (potentialis értelemben csak a jelentő mód jelen egyes.'5. személve). Lessz- a má vaty hetven eszten.-ilöiis. Még-is tán a Ge-di lova lessz: a- 'A. 'lesz hadelhadd' (szintén csak a jelentő mód jelen egyes 3. sz.-ben). Lesz- ne:kel, ha hazajön

41 31 fdesa:pám! \. 'leendő*. Asz- hullom, hóu-nap jön a lesz tani:- tóu. A Lázár Feri lessz asszonya. Sz. Hova lett? (= hová került? Imi van?) II ovo lett a lekszebbik ju? (Nd.). Hova legyek? ( mitévő legyek?) Xe- léggé rá gow.dod ( = ne törődjél vele). L. rálesz. leszaggat ~ Is. i. 'leszakitgal. lclépdes*. leszakad tn. i. 1. 'abreisson' (pl. a gomb a ruháról). 2. 'lenyövik*. Ma-hóunap leszakad rulla a ru:ha. 'A. 'leroskad, hamvába roskad'. Le-szakatl a : Hisz ham-mába : Sz. O-jan nehész felleg jölhmm máj' lesza-kaü ( terhes felhő közelgett). leszakaszt Is. i. abreissen, pflücken*. leszalad tn. i. I. 'lefut' (pl. az udvarról a kert alá). 2. 'lecsúszik*. Ne- vedd a szádba aszt a yyü.-riil, mé le-szálad a törko:donn. leszáll -s. In. i. I. 'herablliegen' (madár). 2. 'absteigen, aussteigen' (lóról, szekérről). Leszállott a lürull. leszállít leszidlil Is. i. "herabstoigen maehen'. leszámol leszámol Is. i. 'leszarnia!' (pl. pénzt). leszar leszar Is. i. 'szarával lepiszkol". Sz. Le- valy szarva! (= le vagy győzve, meg vagy alázva). Az- Iste szarja le! (Káromkodás.) leszed leszed ts. i. I. 'egyenkint levesz'. Leszedi a ruhát a kiderült. 2. 'ablesen, abpflücken, abklauben*. Leszedi a málét, paszüjt, ugörkát, körtét. leszédül leszédüli In. i. 'elszédülve leesik' (magas helyről). leszív feszt} ts. i. 'tüdejére szív' (dohányfüstöt). Sz. Leszi j ja mayát ( berúg, leszopja magát). lés/ka 1. lécka. leszokik -s. In. i. 'sich abgewöhnen. sich entwöhnen'. leszoktál ts. i. 'abgewöhnen, entwöhnen'. leszór leszóur ts. i. 'hinabstreuen*. leszúr ~ Is. i. I. 'szúrással megöl' (pl. vkit). 2. 'letűz, földbe tűz' (pl. karót). leszüretel leszüretel Is. i. 'ablesen (Imiiben) ; weinlese haltén". lét lét (téli, létté) fn. I. 'létezés'. Had- örüjjön ü- is a létimek. 2. 'tartózkodás, vhol létei*. Ot- leltedbe ös-szeszethetted vóun aszt a kis sár.jid. L, létére, létre. letáesol lelocsol Is. i. 'lehurrog, letorkol'. letagad ~ ts. i. 'ableugnen, verleugnen*. Sz. Le-tagaggga a csillagot az ég:rüll ( nagyon hazug ember). letakar letakar Is. i. zudecken, bedeeken'. letakarít letakarít ts. i. 'letisztít' (pl. sarat a csizmáról, csizmát a sártól). letakarodik *» in. i. letisztul'. Azok a ki-ütések is mindletakarottak rul:la.

42 32 letámad ~ (s. i. 'nekitámadva leszid'. leiapot ts. i. 'lábával legázol, letipor 1. Hogy letapotía it valamiféle a füvet! lelelik ~ tn. i. 'lejár, elmúlik' (idő). Letelik valahogy e: it két hón:nap. lelentél lelentéll tn. i. 'lefekszik" (gyermeknyelvi szó). lelentikél letenlikéll tn. i. let öntél. letép lelép Is. i. I. 'abreisson, herunterreissen'. 2. 'ruháját leszaggatja, megtép'. Botot vigyél.*, mé még letép a: o hamis kir.tya. K. Cye-re, meny-nyug ki a rét:re, tépfük le aszt a kizs : (juszt (= kaszáljuk lo). Iclépődik letépőüdik tn. i. 'leszakad' (pl. gomb a ruháról). letér ~ tn. i. 'lekanyarodik' (útról). letérdepel letérggepél in. i. 'térdre ereszkedik'. letérdepeltet letérgyepéltei ts. i. 'térdre állítással büntet'. létére leltére (téliemre, leltedre: lettünkre, tettetekre, lettekre) hsz. 'lévén' a) megengedő értelemben 'noha vagyok, vagy, van slb.' Sem- szégyelled magad nagy lettedre sírni? Esz- kiesi lettére min-döijlokecs csúffá leszen : b) okádó értelemben 'mivel vagyok, vagy, van stb." Ez- nékem liin-dérfá létlemre naty szégyen: leterít leierit ts. i. 'niederbreiten, niedersl iveken'. Leterítem a subám. Odavárom a babám (Nd.). leteszen»»» Is. i. I. 'ablegen, niederlegen". 2. 'temetéskor a halottal rövid ima elmondása végett útközben megáll'. Yi-lüinét há-romszor is letették: (L. letétel.) 'elmozdít, elcsap' (pl. hivatalából). Letették a kiráisétg:rull. tn. i. \. lemond viliiről". Ém- má letétiem rulla, hogy a pézem mekkap:- ]'am.\s. i. í». 'köszönő szóval helyére kísér. Lelelte a láncossal. Sz. Elveti a gonygyát, leteszi rulla a gondot ( elintézi, elvégzi, hogy ne legyen rá többé gondja). Te-gyük le mán ctg füst a:latt az e-bédrüll is a gon:dot ( egyúttal ebédeljünk is meg). Letelte a ka:nált ( meghall). A i félvcszen, ki leteszen. Sok az irigy,máj megeszen (Nd.). ( mindenki rólam hajija a szót, a pletykát). leletei letétéi fn. 'temetéskor a halottnak bizonyos szertartás kíséretében az úlon letétele'. \r. Sárközújlakon a kisorosz eredetű görögkeleti vallásúaknal s/okas. hogy temetés közben a halottat az. utcán kétszer-háromszor leteszik, a menet megáll s a pap imádkozik a koporsó mellett. Minél több a letétel, a temetés annál díszesebb, előkelőbb. Vö. koporsótétel. letisztel leliszlél ts. i. 'lekakál, levizel, lepiszkol' (lr., pl. madár a kalapot, gyerek a dajkál). Na-, te Ic-tiszlélled nayganyá:dal! lelőj letöi ts. i. 'leszar, szarral lepiszkol.' letorkol letorkol ts. i. 'elhallgattál, rákiabálva elnémít'.

43 33 letör letör ts. i. 'abbrechen'. letörik In. i. 'abgebrochen werden'. leiörles/.i letólleszt ts. i. 'tilgen, abtragen*. letörül lelürüll ts. i. 'abwischen, ablöschen'. letörülnél letörölget ts. i. -egymásután letörül, söprés után a törlőruhával letisztogat*. Én- ki-sepregetlem, a kis- fám meg le-türülgetett. létra I. lajtorja. léire létre igekötö 1. létrehoz, létrejön. létrehoz létrehoz ts. i. 'feljavít, meghizlal' (jószágot). Abi okolhattam : oszt, nem- leheteti osz létrehoz:ni. létrejön létrejön tn. i. 'erőre kap, magához tér'. Híjába dátumolom eszi a kis csirkét, nem- akar létrejönzni. Ittam ety kis pá-jigkál, oszt al-tull e-gésszé lét-rejötlem : letud ~- Is. i. 'leszámít, levon'..í napszámot is tessék letudni egy néha forindzba. letűnik letűnik tn. i. 'egészen a víz alá búvik' (fürdéskor). letíír ts. i. abbiegen, abkrempon'. letörül, letürübp't 1. letörül, letörülget. létyö lélgóu (-1, -ja) fn. 'lé, híg étel'. Megunnga az ember aszt a sok lé.lgóul. leugrik tn. i. 'abspringen, hinunterspringen'. leüesül leűesüll tn.i.'lcür (gyermeknyelvi szó IccsücsiilhöY). leül leül tn. i. I. 'sich niedersetzen. sich niederlassen'. 2. 'békét hagy', l'jjö le: má, ne- huzgájja a haja:mat. Sz. Üi- le (ülte! ( hagyd békén, ne nyúlj hozzá!) Nem - üsz I e altiul a kapu-lúl, le- '.' ( nem hagysz békél neki?) Erigy : má, jón fi.ju, job- lesz, ha le-üsz magáiknak ( jobb lesz, ha békében maradsz, ha nyugton ülsz). Na-, é jóul- leültem :! ( én jó sokáig itt maradtam!) leülepedik tn. i. 'salakja leszáll, lehiggad' (folyadék). leültet leültei ts. i. 'setzen, niedersetzen'. leüt <> Is. i. 'niedersehlagen, absehlagen'. Ha még- eccer idejön a Igukod, é le-iilöm : Leütöm a jejedrüll a kala.pot. Sz. Az apját leütötte a szila (tr. törvénytelen gyerek, zabigyerek). levág ts. i. I. 'absehneiden, abhauen, abhaeken; abholzen, abtreiben*. 2. 'leöl, lemészárol' (jószágot). Kóu-sa Károj egg más-féléves linóul levágott (bakteri hirdetés). 3. 'karddal elejt'. De a kiráifi levákta az óuri:jást. 4. 'lekaszál, learat'. /:'.s-/ a rétet ctg- kasza le- né vágja egg: nab, de kétkasza levágja : 5. 'lenyír' (hajat). Sz. Le-vágok az ökrg farkáéul! (Ricse) ( eladom, veszek egy olcsóbb pár ökröt s még pénzem is marad a legszükségesebbekre). levágás ~- fn. 'schlachten. levágat Is. i. I. leölet' (pl. jószágot). 2. 'lekaszáltat'. '.i. 'lenyiral' (hajat, bajuszt). e.súry Bftltnt : Szamos háti s/.ntái- II. 3

44 3 I levakar levakar ts. i. 'lekapar' (pl. késsel, körömmel). leválik levállik tn. i. 'sich abtrennen, sich ahlöscn, sich schálen'. Le-vallott a héjeg a kóupértá.-riill. levaszarodik tn. i. 'leül' (bántó mellékértelemmel, vö. vaszara). Icvedzik leveddzik (-ell, -ene, -en) tn. i. 'levet ereszt* (pl. az összetört gyümölcs). K. Leveddzikazö.rod ( taknyos vagy). levegő levegőn (-1) fn. 'luft*. O-dabe no-ggö hangos a levegőit (= hideg a levegő, hideg van). K. Tuggga a levegői):! { = tudja a manó!) Sz. Beszeli n levegőéibe ( hiábavalóságokat beszél, alaptalan dolgokat állít). levél fjével (levelel,' levele) In. I. 'blatt'. 2. 'briel". 3. 'a virág szirma", Böu-zsa levelét legyél o dohéig kő::zé, jobbézii tessz : \. 'boronafog". í». 'a zsalugáternek egy-egy falapoeskája". I». 'a lekeröiwk (- fonalgoinbolyitó eszköz) keresztben egymásba rótt két vitorlája. Vö. tekerő. 7. a törő (= kendertiló) késpenge-szerű nyelve, mely a kender szálait eltöri". Vö. törő. II. "pagina, seilo' (a könyvben)- '- akácfa-, anya-, la-, káposzta-, nemes-, nyárfa-, tök-, tölgyfa-, útilevél. Icvclcdzik leveleddzik L. kilevelcdzik. (-ell) tn. i. 'levelet hajt, levelesedik". leveles mn. I. 'lombos' (la). 2. 'levelekből álló, föl nem font és föl nem vágott*. Levelezs dohaiig. levelez (-ek, -él) Is. i. 'levéllel föl-lolkeres". Ily- hullom, g Mengus fija no-ggö levelezi u Boros já:nyát. levelezőlap levelezöijlap fn. postkarto". levendula r~ (-ál) fn. 'Invcndcl'. lever levét ts. i. I. 'ülögetéssel a földbe szűr' (pl. cöveket). 2. 'leüt, letör'. ('/// szolod oz óulba fe:le mái- leveri a CSÍpe:jÍt (a jószág). 3. 'hcrunterschlagen'. liszt n sok öl-mát a zi-vör verte : le. Le- kém má verni tiszl <i kizs di:jöut. \. 'leszurkol' (fecskefészket). i». 'lábáról leüt". Biröii fija, le ne vérd u i/éi/ézs gunárom (Nd.). <». 'legyőz'. A bot-igával a kirái seregit is leverte:!, 'legyöngít, eléről lenit'. Borzasztón leverte a betekéig. leves (-/,-se) mn. I. "saftig" (pl.körte).fn.2.'fleischbrühe, fleischsuppe*. L. árva-, bor-, esiga-, eresztett, bús-, káposzta-, karalábé-, kolompér-, köménymagos-, nyak-, paradicsom-, pergelt-, reszelt-, rizskása-, savanyú-, laska-, tésztaleves. leveses-tál ~» fn. 'suppenschüssel*. leveszen ^ ts. i. I. 'abnehmen, hcrunleiiichiuen". 2. 'lefényképez'. 3. 'levág, (lekaszál)'. Csak-iiagg le kell esz ven:ni eszt a szegletei: itt. tn. i. 4. 'letesz, lemond vmiről*. A pi-zedriíl meg veggél le- (Udvari). levél levél Is. i. 'ablegen. nuszieheif (ruhát).

45 kivétet levetet ts. i. 'lefényképeztet'. levetkezik -»» tn. i. 'sich entkleiden, sich ausziehen'. Sz..lémkor levetkezett. Az ágya mek- se vaut vel-ve, má levetkezell: (= vagyonát idő előtt átadta a hálátlan örökösöknek s most azok nyomorban hagyják). Szegem/ Endre hamar I evétkezett: levetkeztet levelkeszlel ts. i. 'entkleiden, die klcider ausziehen". K. 'vagyonából kifoszt". leviszen!» ts. i. I. 'hinabtragen, Ilin untért ragén'. 2. 'lemos, letisztít". Leviszi a VÍZ a pisz:kot, minderű leviszen a : víz. levonó-kép Icvtmóu-kép fn. színes játékképecske, melynek képes oldalát a gyermekek megnedvesítve a könyvükbe ragasztják, nedves hátlapját róla leválasztják, úgyhogy Nylonnál) a színes képecske átvonódik a könyv lapjára'. Icvorvor I. revolver. lezár Is. i. "börtönbe zár, bebörtönöz', lezavaf lezavtlr ts. i. 'lekerget' (pl. gyerekeket, tyúkokat a padlásról). lézeng lézeng (-ek, -ksz) tn. i. 'szédeleg, támolyogva jár, nehezen lépked' (pl. az ember nagy betegség után). Még járni se lut :, csak lezegg, mini a beteg légy :. liba (-ál, -ája) In. 'lúd'. Fajai : zsika (= fiatal nősténylúd), férce ( nőstény lúd), gunár (= hím), kisliba.{ = hid-lióka), angauk (= 1 2 éves jérce), anngángi v. csonkaszárnyas ( fiatal, de már kifejlett lúd). Sz. Vtyszuszog:, mint adagot liba: ( = kövérség v. fáradság miatt erősen szuszog). Ki'ki magának, mini a liba (t. i. a mesebeli libákról van szó, akik elhatározták, hogy közösen gyűjtenek egy zsák élelmet, de a búzaföldre kiérve elfeledkeztek a s/.ep elhatározásról s azt kezdték kiabálni :,,Kiki magának!") km. lír-dőüre ái-lóul, libára fár:moi nem- ki len.ni (mondják B szükségtelen, fölösleges munkáról). Sok' liba disz-náud ggőüz : ( sok gyönge az erőse: is legyőzi). \'r. A liba hangjai jelölő szók : kijábiíl, gágog, bizseg, bizserékél. A nép szerint a fiatal libák ezt mondogatják : Szépek vagyuyk :! szé-pek vaggugk :!" Az anyók libák ezt felelik rá : Mik- is ofanok vóuturjk:! mik- is ojanok vóutunk :!" Mire az üreg gunár is megszólal nagy gúnyosan : Régé vóul : az.'" Libahívogató: Libu-kám bé! libu-libu-libu-lib : 1 Vetésen: Rizse, bizse, bizse! A l'aládokon és a Tiszaháton : Öü-ke, őü-ke, öü-ke! A kislibákat így hívogatják : Rizsikám bé! bizsi, bizsi, bizsi, bizs :! Rizsi-, bizsiri-! így hajtják : Ilcski, libám, imiivára.'" így uszítják : C.sib meg, gunár, a seggit. Had ugörggon elg kicsit /" Libával álmodni hírhallást jelent. A marton napi liba mellcsontja megjelöli a telet. Ha fehér, hideg, ha barna, lágy tél lesz. L. kis-, vad-, zsikaliba

46 36 libaaprólék libaaprólék fn. lúdhús darabok (szárnya, lába) a ludaskásán'. libabőrös libabőrös mn. 'szederjes, lúdbőrös' (pl. hidegtől). Mi-je libabiirös a kezed! Tá fá-zöl:? lihaganc fn. 'lúdtrágya, ludak ólában felhalmozódott trágya'. lihagégc fn. 'gánsekehle'. Sz. Vége! Li-bagégr! (= itt a vége, fuss el véle!) libahús libahús fn. 'gansfleisch, gansbralen'. libalépési libalépési hsz. 'liba lépésben, lassan lépegeive', libamáj libamáj] fn. 'ganseleber'. lihaiiiáj-pasziily libamái-paszujj fn. libamáj alakú és színíí paszuly'. liháucos ~s mn. 'borzastollú, beteges, rongyos kinézésű' (aprójószág). Má- megölöm eszi a kis libáncos csír:kél. Vö. NySz. ribancos és MTsz. libáncsos. libapásztor libapásztor fn. 'gánsehirt'. libáskása -~ fn. 'ludaskása, főit rizs lúdzsírral és lúdaprólékkal". libaszar libaszőr fn. 'lúdszar, lúdpiszok'. libaszaros -~ mn. 'lúdszarral bepiszkolt'. libaszarszin libaszarszin mn. 'olajzöld szinű' (pl. kalap). libatojás ~- fn. 'gánseei'. libatollii libidallu fn. 'gansefeder'. liba-vászna -~ In. 'a lúd úszóhártyája a lábujjai közt', libazsír In. 'giinsefelt'. libeg I. libog. libéria libériju (-át, -ája) fn. 'felsökabál, felöltő, nagykabát'. Ma-gamra neszem aszt a hogy-is-hijjá:kot, libéri.-ját. liberókk ~~ (-ol, -ja) lh. 'felsőkabát, felöltő, nagvkabát'. libog ~- (-olt, -jon, -na) tn. i. 'lebeg, libeg". Li-bog a Ind a vi:zenn. Sem- burull össze a leve:le, csak ol libog ére-a:ra. libu ~~ lúdhivogató szó. lá-bu, libu, liba-! líbue lébue (-ol) fn. 'bíbic, Vanellus crislatiis Meyer". Vö. Lébucszer. líbiiemadárlébucmadár fn.'bíbic, Vanellus eristat usmeyer". líbuetojás lébuelojéis fn. 'a bíbicmadár tojása". K. Mitaggyak neked, lelkem? Ubuctojásl? (tr. = valami különös csemegét?) libuka ~ fn. I. 'lúd' (gyermeknyelvi szó). lúdhivogató szó. Libukám bé! libu, libu, libu-! lieitáeió licitácijöu (-1) In. 'árverés'. lieitál licitált (-ok, -sz) ts. i. 'árverez'. I.. ellicitál. Liekó Lickóu fn. 'a Tisza holt medre Olcsvaapáti határában'. liespoees fn. 'pocsolya, locspocs". II. Licspoccs gúnynév (Mezőgecse).

47 lidérc lidérc, tildére f-et, -ek) fn. "vámpír". K. Ne- jár má it min:dék, te kis lidérc! (becsmérlő szó gyermekleányra = 'te kis béka 1') Nr. A lidérc a néphit szerint valami éjjeli madár, mely az alvó embernek kiszívja a vérét. liferál í. elliferál. lifie fn. Sz. Tug-gya a li-fic! Bán-nya a li-jic! ( = tudja a kő! bánja a manó!) lijialléroz ~- (-ok, -öl) ts. i. 'rigóihoz' (szőllől). (Szatmárhegy). Vö. rigóroz. lijiería llgirfa fn. 'ászokfa' (Szatmárhegy.) Muci fn. 1. erdőnév (Kgri) 2. hn. (Botpalád, b'ertősalmas, Yániosoroszi, Nagykolcs, Méhtelek.) Liuciulja Ligetajja fn., hn. (Kispeleske). licjelcs ~ mn. 'ritkás' (pl. haj). liha ~ (-ánn) mn. 'puha, laza'. Ojö lika jöijd az az érdeji : jöijd. A zabnak naijijé) liha a feje. Be- lihánn áll az a széna a szekereim! iihc( 1. léhog. liláit lihit (-ok, -öl; -olt; -ccson) ts. i. 'puhává, lazává tesz' (pl. szántóföldet). libol lihöl (-ólok, -ösz) tn. i. 'lohol, szalad". L. ellihol. Uhu (-1, -ja) fn. 'vödöralakú és nagyságú fatölesér vagyis a fenekén csővel ellátott lyukas edény boroshordók töltésére' (szüretkor, bérfejtéskor használják). (Szatmárhegy.) Sz. / >/// nyeli a : börl, mini a Uhu ( ágy iszik, mint a csap). lika (-éü) fn. a kender tövéről való durva, rostos szösz'. likas ~~ mn. "durva szálakkal vegyes'. Na-gyö likas a : szösz. 1. lila ««i mn. 'lilafarben'. Lila keszkenőn. Lila kötőn van rlőiittem. Bánatos a szivem (Nd.). Kijukatt a kölöiim, a lila (Nd.). 2. I.ila "x. In., női személynév. lilás mn. 'kissé lilaszínű, lilaforma'. lilaszín lilaszin fn. I. 'lilafarbc'. mn. 2. 'lilafarben'. liliom lilijom (-ot, -ok, -ja) fn. 'lilic'. lillej) (-ek, -ksz) In. i. 'magát illegetve jár'. liui-íom In. értéktelen holmik csoportja'. I.ina In., női személynév. 'Karolina'. Linda v fn., lónév. linuár liíjf/ár mn. 'csavargó, semmirekellő, mihaszna' (Mezőgecse, Tiszahát). liiujárkodik Ungorkodik (-ok, -öl) tn. i. tekereg, csavarog, topja a napol' (Mezőgecse). Unka Linka In. I. női személynév. 2. lónév (kancáé). I. lipilvánka Upilyánka (-át. -ája) fn. 'lenge, könnyű női blúz, bálórckli'.

48 38 2. lipitynnka I. lapityánka. lipperi 1. te-, megbpped. liszt ~ (-el, -sztye ) fn. "mohi*. Km. Azonn is múlik a sértés, ha liszt- nincs : (tréfás mondás alaptalan terveztetésre). L. búza-, málé-, lenmagliszt. lisztes (-enn) mn. 'mehlig'. lisztes-zsák liszlezs-zsák fn. 'mchlsnek'. Sz. A jejilie perlék a lisztezs-zsá:kot (= ősz a baja). lisztez 1. belisztez. lisztféreg lisztférey fn. niohlwurm'. lisztharmat liszlhéirmal fn. niehltau'. lisztláng lisztláng fn. 'fátyolszitán szitált finom liszt, a liszt legjava'. litánia Utánija (-ál) fn. 'litanei'. liter liter (-1, -je) In. 'liter'. literes ~~ mn. '1 liter térfogain'. Lilerezs bádog. Elint a literes üveg ; Mibüll iszik már az öreg? (Nd.) lityak ~s. (-ot, -ja) fn. lágy szövetből készült sapka'. Vö. salyak. lityeji i-e fn. (tréfás elvonás a lilgcy-jitgcy szóból). Sz. Ilotg- fityeg a UAgeg? (= hogy s mint vagy?) Abba fityeg a li.lgeg! (= van eszemben!) lilyejj-fityeji lilgek-filgeg tavi. lig-lóg, gyönge szálonfityeg'. ló lú (Iának, lávái, lován n, lopni, lovak, lova) In. picid, ross'. E-menl Sándor a lü-ér-? (t. i., hogy a legelőről hazahajtsa.) Ki-ment a li'i-vál (= éjjelre kivitte a legelőre). K. E'rígy: má, le nagy lú! (= ostoba). Te; Isié lova! ( te agj Szamár!) Sz. Hogy vagy? - M i n I a k i e g y lüvál szánt (= rosszul), i'gg- üti, mini a lo-vai ( kíméletlenül üli). Yá-rugk é:vésl, mini a lú- a rélenn éyy.másl (mondják engedelemkérésképen, ha vkit nem varnak meg az ebéddel s az illető épen ebéd közben érkezik meg). Lefagyott a lünak a szúr:va (mondják tréfásan, ha vki lázasról panaszkodik, hololt nincs is nagy hideg). luin-nga a lü-! (= bánja a kö! bánja a manó!) l-'ig-gik:, mint a szu-kal lú (= folytonosan, arcátlanul fingik), liisztallya. mint a cigány n lo.vál (mondják a hazug Ígérgetésre). Használt ne:ki, mint a ei-yá lovának a rakon:ea (ironikus dicséret viliinek hasznos, hathatós voltáról). Nem- adnám egy vak lúér ( sokéri nem adnám). Át-estünk rajta, mint a daröuei pap a /".- vánn ( rosszul süli el a dolog, de legalább túl vagyunk rajta). (Kiese.) [A daróci pap olyan nagy igyekezel lel pattant a lő hátára, hogy túlfelől meg leesel I róla.] 'kuli-estem rüi.la, miny Gyár-mali a lo:vánn (Adorján) ( -^). Ilü-hele liu-liizs! Loval éid az Is.len! (mondják a meggondolatlan, szeleburdi Cselekedetre.) A lóvéd keresi:, pedig iáita ül: (= szórakozottan keres \ mit, pedig épen a kezeben van).

49 :t<> Ve- Iára veres hám (mondják, ha öreg asszony élénk színű ruhába öllözik). (Lkörtül lú- tanács (= ostoba tanács). Aszta lovai üli :. innék jobbá huz : A zsidóu is oszt a lónál üti :, amék jobbá huz : ( azt biztatja, aki anélkül is dolgozik; néha azért is, inert a másikat hasztalan biztatná, ütné). Addig még lü- döglik^ hám- ürüli: (= addig még sok víz lel oly a Tiszán). Rá- VÖ szok.na, mint a jón- lú az abrak: ra (= rászokott a kényelemre, jólétre). An-hgit ér:, min dögtől lovann a patkón ( semmit nem használ, fölösleges)'. Ki-láuggya a lújc-.jit (= abrakra fogja, abrakos tarisznyát húz a fejébe). í-.lnág a lova jarka.bull ( eladja s olcsóbbat vesz. az árán, hogy így jusson pénzhez). A k á sa a d d i k tart az ember hasá.ba, m i g a z c m brr el g / e j j é r I on a I I á I : ( - rövid ideig (art, hamar éhes utána az ember). Adilik tart:, mig a jej-jér lü eg-gyet fingik: ( rövid ideig tart). Ugg- al a lowam, mint a macs-ka a köszörükötvenn (= görbén, előregörnyedve, félénken). Is-té lova j...a! (káromkodó szidás hogy is ne! még mii nem!) Km. Lúdöglik, hám- ürüli:, cm-bér hal. ház- ürüli : ( minden rosszban van valami jó is). Veress ember, ne-res lón. Veres kutya elg- se jón (mondják a vereshajú emberről)..1 lúnak négylába nőm :, mégis megbotlik: (= tévedni emberi dolog). Tarka lúlúl né- nesznek ná:mol (hanem a gazdájától). Ila lúnincs a sza-már is jón : ( = jobb híján azzal kell megelégedni, ami van). Xgomlatóu lúnak nindzs bekötne a sza.ja (= aki élelmiszerrel, gyümölccsel bánik, szabad annak azt megmegkóstolni). Dög-löt lúnak nem- kél kötőü:fék ( késő eső ulán köpenyeg), k'á-ral lúnak a jar-ka is nehéz : ( fáradt embernek kicsiny fáradság is nehéz). Ahü nan- a kan-tár, ol- kerezsil a lo-nal is : ( ahol jeleil látod, ott keresd az okot is). Sok- nárju Ionod ggöiiz: ( sok gyenge legyőzi az. erősét). Bo-lont kocsisnak ré-sztg a lo:na ( ahol ostoba a vezetés, romlói lak az állapotok). \r. A ló ngeril. prüszköl, ngihog, ngihorász. A kis csikó a/l rikoltja: ngihihi. Lóhivogató szók : puzsü; puzsü-! ne- esidi, ne-! ne- esidi. ne.' Lekergető SZÓk : isid- ne! csi-da ne.' eo- te! A szekérbe fogott lő indítása bilabiális trenuilans hanggal történik. Ila a befogóit lovat halra akarják léptetni, azt mondják neki: euriikk! Lószínek : egérszőürü, dáruszőürü, pé, selétpéi, világospéi, jekelepéi. öüszpéi_, íilmiis, álmáspéj, sárga, szeksarga, jejjér, lárka. fekete, jakon, deres..legyszínek : keséi, csillagos, hóudas, lámpásfejü. Lónevek : Kincses. Fáni, Gidrán, Linda, Keséi, Julcsa, 'Tercsi, Kiggóu, Gonosz, l.oti. Rabér, Kednes. Villáin, Vándor Madár, Csillag, Lakón, Kökény, Lalái, Deres, Hajas, Sárga, Bátor, Bársony, Pogány, Csárdás, Vilma. Gyurka, Juli. I'éikou. Lóval álmodni ördögöt jeleni. Mikor üt közben a lovat megállítják vizelni, a kocsis

50 j 11 halkan fütyörész neki, hogy ezzel előidézze a húgyozást. Vö. gyeplős, nyerges, lógós, ostorhegyes, rudas; csődör, kanca, herélt. L. hámos, hátas-, háti-, igás-, talyigástó. loháesol lobácsöl (-ólok, -ösz) tn. i. 'lubickol'. I.. kilobácsol. lohhan (-I,-na, -ngon) In. i. 'lángot vet'. L. ellohhan, fellobban. IOIMMJ (-ott, -jon, -na) tn. i. I. 'flackern, lodern, 2. 'lebeg, leng' (pl. haj, ingujj). lobogós-ing lobogóus-igg fn. 'bóujjú vászoning, melyen nincs kézelő". lobogtat loboklat (-la, -tassa) ts. i. lebegtet'. lóbür lúbiír fn. 'pferdehaut, rossleder'. lóea Iónra (-ál, -ája) fn. 'karnélküli fapad*. lóéiban *~ (-1, -nyon, -na) tn. i. 'platschern'. L. kiloccsan. loccsant (-olt, -ncson, -ana) ts. i. 'löttyent, hirtelen önt". L. kiloccsant. loes-fees locs-feccs mn. 'fecsegő, locsogó' (ember). locsi >> (-1, -ja) fn. 'fürdővíz, fürdő' (gyermeknyelvi szó), (ige-re lo-csiba :! lócsiszár lúcsis:ár fn. 'lovakkal üzérkedő, lovakkal bánni szerető ember'. Nagy- Ilicsiszár ez a Feri! locsizik -s* (-ok, -öl) (gyermeknyelvi szó) In. i. 'fürdik'. locsog (-ott, -jon, -na) tn. i. 'csobog' (pl. a víz). locsol lőcsöl (-ólok, -ösz) ts. i. 'öntöz* (pl. virágot). L. meglocsol. locsoló locsolón (-1, -ja) fn. 'kerti öntöző eszköz". loesolódik locsolóudik (-ok, -öl) tn. i. 'öntöződik' (pl. húsvétkor). l.óilám Lóuúáin. Sz. l'gg- megye lejedé, mint Lóu-dámba a nu'tj.kü ( ugyancsak csúszik lefelé pl. a torkán az ital). lódarázs (údarázs fn. 'Vespa crabro I..' lódít lóudil (-ok, -öl) ts. i. 'hazudik, fiilent'. L. tódít. lódul lóiidiilt (-ok, -sz) tn. i. 'kotródik*. Loutliijj innen.' Sz. In-düi bun-da. Ión-dili zsák-.' (tr. indulj!) L. meglódul. löfarsampts lújársággos In. 'lónak öltözött farsangi álarcos'. Xr. A lófarsangos egy másik álarcossal, a gazdájával jár, aki kötelén vezeti és mindenféle tréfás beszéddel mulattatja a háziakat. így pl. árulja a loval s mikor látja, hogy senkinek sem kell, agyonüti. A ló fejére cserépfazék van húzva, hogy az ütésre könnyen betörjön. lőfasz Ilifasz In. 'a csődör nemző vesszeje'. K. He- lújasz idöii van odaki! (= rossz idő, zimankós). Sz. /.(/ /... a s be, Nagy- bot a ke-zedbe! (obszcén szólás hogy IS ne! még mit nem!) lófaszigazgató tiijuszigazgalóu fn. 'a ménlovas katona tréfás neve' (kaszárnyai szó, vö. csődörös).

51 11 lóíéreg lúféreg fn. a cserebogár álcája'. tófűig lúfing In. I. 'a ló hasából kitörő szél'. 2. 'pöfeteg, sclerodema vulgare'. Nr. A nép szerint a rigó azt kiabálja : Lá'fing a bi:róu!" lófiíi löfíö In. 'csikó' (tiszaháti szó). lől'ol lóg föl (-ólok, -ŐSZ) tn. i. 'fut, lohol'. (Vö. néni. laufen?) L. éllófol. lól'onnáliis lúförmátus In. 'református' (ingerkedő szó). lófuttatás lúfuttatás In. 'lóverseny'. lójj lóug (-olt, -fon, -na) In. i. 'ing, fityeg, lazán áll' (pl. gomb a kabáton). Lóug- a jo:gam. Ing az asztal, lóug a pad (Nd.). 11*<I:i lóuga fn. 'egy halfaj, squalius dobula'. Km. Csu-ka csu-kával, lóu-ga lóu-gával,ecetes kanta du-góujávöl (= kiki a magaszőrüek közt él legszívesebben, azok közé való). Lóga Lóuga fn., családnév (Égri). h'iganéj lúgané fn. I. 'lószar. 2. 'lóistálló trágyája'. \'r. Abba a sárba, mellyel a földpallós ház padlóját tapasztják, lóganél vagy polyvát vegyítenek, hogy ne repedezzen, ne törjön fel könnyen. Akire a görcs jár, az igyék lóganéból facsart levet, meggyógyul tőle. lógni lágyat (-id<, -ül) Is. i. I. 'ingat, lecsüngetvo előrehátra mozgat'. 2. haji, kergéi'. Lóu-giüom ém : má ha-zafele a pujá:kat. Sz. Csak a lá-bái lóugattya : (= tétlenkedik, a napot lopja). lógázik Iont/ázik tn. i. 'lóg, ing'. Csak a köv. adatban : Ot látok cégéri lóugázni, Be ken oda botörkázni (Nd.). láger tányér (-t, -erek, -je) ín. 'rakodóhely, hová a kicsépelni való terményt, búzát cséplés céljából összehordják'. L. kenyeres-lóger, zablóger. lógerkaró lougerkaróu fn. 'a huszárok fölszereléséhez tartozó cövek, melyhez a lovat kötik'. Lóugérkaróum le vg verve. Kis pci lovam hozzá kötve (Nd.). lógihánya lóugibánya fn. középen alátámasztott deszkaív. gerenda-) hinta". Vö. lóginva. léig i hány ázik láuijibángázik (-ok, -öl) tn. i. 'középen alátámasztott deszkán hintázik' (kellő kell hozzá). Vö. lóginyázik. lőginya lóuginga (-ál. -ája) fn. 'egyensúlyozó hinta, középen alátámasztott deszka-hinta'. K. Te; nagg lóu-ginga! Lóuginga ember ( nyurga, nagy kamasz, magas szál ember). Vö. lógihánya. lóginyázik lőuginyázik (-ok. -öl) tn. i. 'egyensúlyozó hintán, lóginyán hintázik'. K. Közsd- meg a szekér letejinn aszt a ycrcn-.ilál, mer na-ggö lőuginyázik: (= hintázik, ing, lóg). Yö. lógibányázik. lógólta lóugőuba hsz. 'a rúd melletti két lovon kívül, a harmadik helyre'. Be-foktam a kis : peit lóugóuba :

52 42 lój ók<'n( löiigóukent fn. 'az utolsó kint íonál a szövőszéken'. Xr. Azért lógó", mert a hátulsó hasa jóról két szál szőttes madzagon ereszkedik le nagy billegések közt. lóuós töugóus (-1) fn. 'nem a rúd mellé, hanem szélről, harmadiknak befogott ló'. K. Csuk né- viszlek oda lóiigóus:- nak! (== fölösleges tehernek, ötödik keréknek.) lohad (loholt, lohagggon, lohadna) tn. i. 'domborúsága apad, feszessége múlik, oszlik' (daganatról). L. lelohad. lóhalálában lühalálába hsz. 'sietve, rohanvást, sebtiben'. lohaszt ~~ (-olt, -assza, -and) ts. i. 'apaszt, mulaszt, oszlat' (daganatot). lóháton lúhátonn hsz. 'lovon' (pl. jött). lóhere lühere (-él, -éje) fn. klee'. L. maglóhere, tallólóhere. lóherés lúherés (-1, -se) fn. 'lóhereföld, lóherevelés'. lohol lohol (-ólok, -ösz) tn. i. 'siet, szalad, iszkol'. L. ellohol. Ióhú( \ lúhugg In. 'a ló vizellete'. Ojam meleg ez a : viz, mintha lú-luiggol innék : lókeíe lüke/e fn. 'a kézlejre csatolható lapos, széles, rövidszöiű kefe, mellyel a lovak szőréi kefélik'. I.ókért Léikéit hn. (Botpalád,.lózselháza. Sárköz, Garsály, Pálfalva, Krassó). lókheeel I. ellókhecel. lóköröni lú köröm fn. 'lópata*. lókupec lúkupec ember'. In. lokereskedö, lovakkal üzérkedő lóláb lúláb fn. 'pferdefuss'. II. Lóláb gn. (Sár). lom ~ (-ol, -ja) fn. I. 'rözse, száraz gally'. Szeg-ggetek lomot, osz rak-juijk tüzet. 2. lim-lom, rendetlenség, alkalmatlan. Útban levő holmi'. Men-ngi lö van itt l Ne- hozd ide nekem eszi a lirészl lóimnak. He- nagy lő- van ebbe a házba! Kikém má lenni eszi az eszlová:lál. ne- ájjon it lom:nak- 3. 'lompos, rendetlen öltözetű'; He- nagy lő- vagy.' Szedd- összébb elg kiesi! maga:dat. Egri, Mikola, Homok, OH a jángok mind lomok (gúnyvers). lombár -s. mn. 'otromba, idomtalan, nagytestű, nagyterjedelmű'. Be- hagy lombár ez a Feri '. Ki- tette ide eszi a nagy lombár szappant'.' II. Lombár Ökörnév. I. lomol lomöl (-ólok, -ösz) tn. i. lohol, iszkol, viszi az irhát*. L. ellomol. '1. lomol lomöl (-idők, -ösz) tn. i. 'lim-lotnot hagy maga után, rendetlenséget csinál*. lomos ~- mn. 'limlomos, rendel len',.fai-, be lomos ez a pitvar! lompos mn. 'nagyszőrű, bozontos* (kutya, farok), lónadály lúnadái fn. lópióca, Anlocostomum M. el J.'.

53 13 loncsos loncsos mn. lompos ruházatú, hanyagul öltözött'. Ki- ne menni/ o: uceára ijé Ioneso:sonn. lóól lúóul fn. 'lóistálló'. lop ~ (-ok, -sz) ts. i. 'stchlcn'. K.Csak ep-pé, hogy lop-ni tollam rá ctg kis i-.döül ( egyéb foglalatosságomból elvonni). Sz. Ugy' lop:, mini a lii:- (= tolvaj természetű). L. el-, kilop. lopás (-1, -ok, -a) fn. 'stchlcn. dichstahl'. lópatkó liíjxitkóu fn. 'hufeisen'. Xr. Akinek elvették a tehene tejét, fejjen megtüzesitetl lópatkóra s visszajön a tej. lopdos lobdos (-ok, -öl) ts. i. lopkod'. lopihan lopiba hsz. 'titokban, lopva, alattomban'. Csak ugy lo'piba illám eggy-ely pohá:rál. lopó topón (-1, -ja) fn. 'weinheber, héber'. lopódzik lopóuzik (-ok. -öl) tn. i. 'alattomban, észrevétlenül megy vbová, lopakodik'. lópokróc lúpokróuc fn. 'lóra való takaró, durva kelméből, darócból készüli lolakaró'. lopótök lopóulók fn. 'flasehenkürbis'. Xr. Termeséből lopót, tölcsért csinálnak. lopla, lopiá/ik I. lapda, lapdázik. loptarózsa I. lapdarózsa. lósőska lúsóuska fn. 'rumex erispus L.'. lös/ar lúszar fn. lópiszok, ló bélsár'. Km. \aog- a lú:- ször, de bü'dóss: (a kicsiny a bors, de erős ellentéteképen mondják a nagytermetű, de lusta emberről). loszekér lúszekér fn. 'pferdewagen' (az ökörszekérnél könnyebb, másszerkezetű szekér). L. szekér. lószemíí-s/.ilva lúszemü-szllva fn. 'augusztusban érő, hosszúkásszemű édes szilva'. lós/.íír lúszöyjr fn. 'rosshaar'. Loti In., lónév. lolyánk lolgái/k mn. 'lágy, lagymatag, elpuhult' (ember), lolyós lotyóus mn. lágy, törődött' (gyümölcs). K. lágy, elpuhult' (ember). lóusztató lúusztatóu fn. 'mély hely a folyóvízben, hol a lovakai fürösztik'. lovagol lovagol (-ólok, -ösz) In. i. 'reiten'. lóvakaró luuakaróu fn. 'pfcrdcslriegol'. loval loval (-alok, -ás:) ts. i. ingerel, ösztökél, heccel'. Mik cscn-dcsilcni ken a: ijen em:berl, nem- lovalni : L. felloval. Lovalja Lovajja hn. (Kisnaniény). lovas mn. 'lovon ülő, lóhálas' (ember, katona). lü ~» (-1. -je) fn. az / betű egyik neve'. lő lü (Hivők, tűs: ; lüvünk, lűttök, tűnek ; liitlem ; tűnek; lüjfek) Is. i. 'schiessen'. Sz. Ennek má tűitek ( ennek már

54 II vége). (A katonatemetések befejezésekor ti'tt búcsú dísz lövésről.) L. bele-, el-, ki-, meglő. lőcs lüijcs (-öt, -ök, -cse) fn. 'a szekér bérfáit tarló horgasfejű fa, mely a szekér négy szögletén a tengelyek végeire támaszkodik'. Részei: 1. lőijcsjü (= a lőcs horgas feje, mely a belé akasztott lőcsgúzzsal a bérfát tartja); 2. lőücskáva (= a lőcs alsó végére húzott, karikában végződő vastok, melynek karikáját a tengely végére húzzák). 'A. löüazsguzs. \'r. Mivel a lőcsöl könnyen le lehet venni a szekérről, a szekeres emberek verekedésre is használják, ha útközben szükség volna rá. lőcsl'ö löücsjií fn. 'a lőcs horgas felső vége, mely a bérfát támasztja*. lőcsmizs löüazsguzs fn. 'a bérfa két végén levő vaskarika, melyet a lőcs horgas fejébe húznak, hogy a bérfa a lőcsre támaszkodhassék'. lőcskáva lőücskáva fn. 'a lőcs alsó végére húzott vasalás, mely a keréktengelyre húzható karikában végződik'. I -l M's. löcsláb löijesláb fn. 'görbe láb', lőcsláhú lőücslábú mn. 'görbelábú*. lődörög lűiidörög (-ürgök, -röksz, -iirgügk, -röktök; -röklem, Srgött; -rögnek: -rögjek) tn. i. 'céltalanul kóvályog, lézeng, csavarog'. lődörgő löijdörgöij mn. I. 'lézengő, csavargó*, fn. - 'penis'. A köv. találós mesében : Ihimbnnn idim De-méternek kinn- a löijdörgöij:je (= harang). lögérezik löügére:ik (-ek, -cl) tn. i. 'lézeng, ődöng, a napot lopja idébb-odább". lögymör loggmör (-1, -örök) fn. 'ehetetlen étel, ízetlen lötyedék*. löhököl löhőüksl (-ölök, -fis:) tn. i. 'a kövérség miatt nehézkesen jár'. löhös ~~ mn. 1. 'lomha, kövér, hízott', 2. 'a kövérség miatt nehézkes járású'. lök (-ök,-sz) ts. i. 'vet, dob'. K. Addggo.kid, lök- érte valamit a ggü:rüs. Löklek neki érte el ezeket a rony- vagy ad, fizet egy keveset). L. be-, bele-, el-, fel-, öt krái.ctirl ki-, le-, meg-, ralök. lökdös lögdös (-ök, -öl) ts. i. 'taszigál'. lökdösődik lögdösöiidik (-ök, -öl) tn. i. 'taszigálódik'

55 lökő lökőij f-t, -je) fn. 'az a játékos, aki lapdázáskor az ütő számára a lapdát feldobja'. Vö. tekelökő. lömöntöl tömijntöl f-ölök, -fisz) tn. i. 'zörög, zakatol' (pl. futás közben a skatulyába tett valami). lőre lőijre f-ét) fn. 'ízetlen, gyenge, vizes bor'. Sz. Előüre, mint n kulyéiba a lóij:re (tréfás rímjáték). Lőrinc Lőijrine fn., férfi személynév. 'Lnurontius'. (A naptárban aug. 10. Lőrinc napja.) Xr. A nép azt tartja, hogy Lőrinc nap után nem nő tovább a fű. Lőrinc nap elmultával a sárga dinnye már belül megvizenyősödik. Ilelejosol Lőü:rinc", mondja ilyenkor a nép. löstet lőüstel, rőüslel f-ek, -él; -ell: -ne: r üstessen) tn. i. 'nyüstet, nagyon jön-megy, szüntelen jár-kél, le s fel jár'. lötyedék lötyedék f-el) fn. 'híg lé'. lötyköl lötyköl f-ölök, -ösz) ts. i. 'lötyögtél' (pl. folyadékul vmi edényben). lövés lüvés f-t, -e) fn. 'schiessen, scliuss". lövöldék lüvőüdék fn. 'kilőtt valami, amit kilőttek'. Sz. Ugy- jöm :, mint a lü-nőüdék : (= gyorsan, szaporán, vágtatva jön). lövöldözik lüi'őüdözik f-ök, -dl) In. i. 'lődöz, lövöget" (puskával). lú 1. lő. Luca-napja fn. 'december I.'í-ik napja'. Xr. Amilyen az idő a Luca-napjától karácsonyig való tizenkét napon, olyan lesz az időjárás a következő év megfelelő 12 hónapjában. (Tehát amilyen Luca-napján, olyan lesz januárban, amilyen 11-én, olyan lesz februárban stb.) luea-széke ~ fn. 'Luca-napjától (dec. 13) karácsonyig készülő szék, melyhez a katholikusok azt a babonái fűzik, hogy aki karácsony éjjelén ráül, meglátja a falu boszorkányait'. Sz. Sok-ká készül:, miid <i lucu-széke (mondják tréfásan a lassan készülő munkáról). ('!'. i. a luca-székén mindennap faragnak egy keveset, hogy éppen karácsonyra legyen készen.) lucerna lucerna f-át, -ája) fn. 'luzerne'. lucernás lucernás f-t, -su) In. 'lucernaföld, lucernás kert'. Lucifer Lucifer fn., gúnynév (Sár). Lueska-lapossa ~ fn. egy mocsaras rét neve. lucskos ~ mn. 'vizes, sáros, ázott fűtől nedves". Téryyiy lucskosö jöttünk ha:za. lucskos-káposzta ~- fn. 'káposzta főzelék tejfölösen, sertéshúst belefőzve'. luesok ~ f-eskot, lucsokja) fn. 'fűre, növénylevelekre rakódott eső, ázott fűről a ruhára csapódó víz". Csu-pa Iwcsok it ru.hád. Hü- jártál abba u lucsoyba '.'.1 buzá jöttün

56 tfi keres::lűl, lérgyig érői) luesogba. Tisz-ta egy luesok leltem : (= lucskos). Vö. kast. lúd n.. I. liba. lúdtalpa n., 1. rucatalpú., Ludas. hn. (Fehérgyarmat). ludavér ~ isz., réja egy népdalban. I Aidavér, Csin-csonesanavér! Mekhalok a róuzsámer I (Nd.) lúdliúr lutluír In. 'vcronica arvcnsis I..' Iú( luy (-ul, -ja) In. 'lauge'. L. párlug. lúgos-dézsa lugozs-dézsa tn. a szapulúkád alá tett dézsa, melybe a kádból a lúg csurog'. Lukácslapos Lukácslaposs lm. (Kishódos). Lukáesláz ~ hn. (Pusztadaróc). lidu isz... e szó ismétlésével hívogatják a tojóstyúkot s ugyanezzel csendesítik, mikor meg akarják fogni. III111 ku isz., tojóstyúkot hívogató szó. Lulu-kám bé. Iii-lu, lu-lii, lulii.' lump lomp mn. 'iszákos, korhely' (ritka szó). Iiimpol lompöl tn. i. 'korcsmázik, korhelykedik' (ritka szó). lusta ~s mn. 'rusnya, idomtalan, hízott, vaskos'. Lusta naty jévey:! Veszedelmes egy lusta kövér ember:! lutri ^, lutrija (lutrit, lutriját) fn. 'lotterie'. lu/.sliol luzsböl (-ólok, -ös:) tn. i. I. 'lubickol, lobácsol, vízben ficánkol'. 2. fáradozik, küzködik' (Nagvpelcske). lü I. ló. liidére I. lidérc. lüktet tn. i. 'minden egyes erlökésre egyet-egyet nyilallik'. Uty- jái a je:jem, még lüktet. liivődöz.ik I. lövöldözik. Ly. lyány jáng (jánt. jártnak, jángok, jánga) In. I. 'tochter'. íio-ros jáng unnak a jelesé.ge. 2. 'madehen'. Jáng- a : még, nem- asszony : Sz. Jánygmnak mondom :, me-ngem érésé rukla ( = olyan figyelmeztetésre, dorgálásra, mely más jelenlevőnek szól, nem pedig annak, akihez közvetlenül intézik), As- se tutta :, fi-jii-é vagy : jáng (olyan nagy zavarban volt). Kiesi a: ján, nugg- a esi:s:nia (össze nem illő dolgokra). Ennek a ji-libe pisilnek u jir.ngok ( csúfot űznek belőle). Várom én- is, holy sör- keriijjö : rétin, mint a nugg- jány : (= várok, mint a nagy lány a kérőkre). Km. Megnőül a: jány a pad- alatt is: Megnöül a kis ; jfd", ha a: áyy- alá teszik is : (felelik, ha vki csodálkozik rajla, hogy milyen nagyra nőtt a leány)..1 nuyy- jág gondolkozik, a vejeim panaszkodik (= az eladó leány tétovázik, hogy hozza-

57 17 menjen-e a kérőhöz s hogy melyikhez menjen, a vén lány panaszkodik, hogy nem vitték férjhez ; ilyen a lányok sorsa). A.'ÍN- jáij gonygya te- (/ondód, nagy- jón gonygya ii- gonygya (= nagyon fiatal, tapasztalatlan leányt ne végy feleségül, mert B háziasszonyi gondok is a te nyakadba szakadnak). Se-rény asszonnak rest- a já:nya : rest- asszonnak se-rény a fá:nya (I. i. a :erény mindent maga szeret végezni s mellette a leány ellustul, de a rest asszony korán munkára szoktatja a lányát). Nézd- meg <i: anmyát, vedd- el a já.nyát (= az anyáról megítélheted, milyen lesz a leánya). Sze-gény ember csikóuja hamar lón :, gaz-dag ember jánya hamar eladón : (= szegény ember korán hámba fogja a csikót, gazdag ember hamar férjhez tudja adni a lányát). Se- mennyé /érbe: a jóm. mik kenyéri nem lul süt:ni (inig meg nem tanulta a gazdaszszonykodásl). Ak-kör kell adni a : jánt, mikor kérik: ( = nem kell sokat válogatni a kérőkben, mert pártában marad a leány). Szál-ma legény ara jány : (= a legény rendesen magánál gazdagabb lányt keres feleségül s nem megfordítva). \r. Ifjú leány ne adjon tüzes szenet a legény pipájába, meri sohasem megy férjhez. A lánynak nem szabad fütyörészni, meri nagyon megnő a csecse. Nem szabad lábosból Vagy fedőről ennie, mert nem veszik észre a fiatal emberek. Nem szabad fakanállal ennie, mert nagyszájú lesz az anyósa. Nem szabad merőkanálból enni, mert megveri az anyósa. Ha az ennivivő leány a kasornyában bekötve felejti az edényt, őt meg ott felejtik a kérők. így jár az a leány is, aki a fazékban főni, forrani hagyja a mosogatóvizet. L. eladó-, pulya-, szobalyány. Iványáji jányáy fn. Sz. Jány-áyra szállóit a jóu.száy (= pusztulóban van). lyányeseesíí-ulma jáneseesü-álma fn. 'hegye felé keskenyedő, hosszúkás, édesízíi alma'. lyanygyermek jánygyérmek fn. 'kleincs mádchcn, töchterchcn'. Xr. A lyányg\ei ineknek sok fazékban (váltogatva) kell főzni ( forralni) a fürdővizét, mert úgy lesz majd sok kérője. lyányként jén/kéráii In. freier, braulwerber'. lyánykori ját/kori mn. 'leánykorból való, leányság alatt törteid'. Siratom a jánkori bóuldokságom (Nd.). lyáiiviié/ő jánnézőij In. 'háztűznézö'. Sz. Ement jánnézőiibe ( háztíiznézni). Ixányos-liáz jányos-ház ín. 'olyan ház v. család, hol eladó-lány V. lányok vannak'. lyánypeeér jéimpeeér fn. lányokat kísérgető, lányok körül forogni szerető fiú". lyáuysáji jásáy (-ot) In. leány állapot, férjhezmenés előtti állapot'. Siroy biz é. siratom a jóságom (Nd.).

58 18 lyuggat I. kilyuggat. lyuk fuk (-al, -ak, -a) fn. 1. 'loch'. 2. 'főzőkemencének karikákkal elfödhető nyílása, melyen a fazék fő'. Huzd- a jukra aszt a fazo.kat, hogy jobbá jöiijjön : 3. 'tekézés alkalmával a teke számára a földbe vájt gödrücske'. 4. 'ablak, ablaknyílás'. Ez a domb- a németi torö jukávál színei: 5. 'állati lakóhelyül szolgáló üreg' (földben, fában). Az egér jnka. (í. 'női szeméremlest'. K. Hotg- jertek cl ebbe a szűk jugbu? ( ebben a szűk szobában). Sz. Mit' hozott édesapám Szakmárull'.' Perec jukát! ( = semmit) Egér néjér juká.ba, gö-böt köt a farkarra (= nagy fába vágja a fejszéjét, tovább nyújtózik, mint ameddig a takaró ér). Km. Addig dug be a ju:kat, mik ki-csi: ( addig fizesd ki az adósságodat, inig sokra nem gyűl). Bo-lö jugbúl bo-lö szél júi : (= bolond embernek bolond a beszéde, tanácsa). L. fúró-, gomb-, kemence-, macska-, orr-~a, patkány-, róka-, segg---a, teke-, vaklyuk. lyukacsos jlikacsos mn. 'soklyukú'. lyukad I. kilyukad. lyukas jukass mn. I. 'löcherig'. 2. 'odvas' (fog). Sz..lukas kocsis! (kiáltják csúfolódva, ha nő hajtja a lovat). Jukas próujélu (g. = a hit dolgaival foglalkozó, abba beleavatkozó asszony). I.. kislyukas. lyukas-fa jukas-ja fn. 'a szövőszéken a feszítőfát szilárdan tarló és szabályozó, lyukakkal ellátott fa-lap*. L. osztóvá! a. Lyukasharang-domb.1 ukasharayg-domb hn. (Fertősalmás). lyukas-hid jukus-hid fn. Sz. Tes-sék adni ctg krüi:cárt. M a i I, ha lel e k a j u k a s h i d o n n (elutasító tréfás válasz). lyukas-kulcs jukas-káucs In. 'olyan kulcs, melynek a szárán hosszában lyuk van'. lyukas-szék jukasz-szék fn. 'alacsony, négylábú szék, közepén kerek lyukkal, melybe a gyermeket állítják, mikor állani tanul'. lyukaszt 1. kilyukaszt. lyukasztó 1. jegylyukasztó. lyukgál juggáll (-ok, -gász) tn. i. 'lyukasztgat*. hokijai I. lyuggat. M. m! isz. 'lám csak! ühm! no lám!" (Meglepetést, csodálkozást kifejező indulatszó, eső hanglejtéssel ejtve.) 1. ma ~ hsz. 'már'. Gyere : ma! Sij-jes : ma! Gyér-lek : ma, ji-jam! (Csak az ilyen nógató mondatokban.)

59 49 2. ma ~ (mát, mára) hsz. 1. 'heute*. 2. 'mostanság, a mai időkben*. \em- látni ma ojam mektermeil embereket, mint ré:genn. Fn. 3. a mai nap*. Mára ígérte, hogy meglesz a vá:lu. Maliit kezdve má decemberbe vagyunk : Sz. Ma reggel (= heute Früh). Ma este (= houtc ábend). Ma- l e. s s z a n a p : j a, hogy éviszem eszi a csoroszját a kovács:nál (nyomatékosan ma elviszem). Km. A mát- meg-attak:, a hón-napot nem-. Ígérték', ( ma meg elünk, de holnap már meghalhatunk) [Szójáték:] Hagy- ma, lesz- hóu-nap is: (szój. = 1.hagyj ma, les/, holnap is ; 2. hagyma lesz holnap is, pl. ebédre). maca ~ (-ál, -ája) fn. 'szerető, vkinck a babája' (Kocsord). Mácsa tanyanév. (ököritó). maesár I. mocsár. Rlacsár hn. (Kőszegremete), maesinkál I. összemacsinkál. macska -s- (-ál, -ája) fn. 1. 'katze'. 2. 'cicázás (cicáját ék) közben a fogó*. A mi macskánk ojg rest, Megenné a farevet (mondják cicajáték közben a fogói ingerelve). 3. 'kéttengelyű fakapocs, mely a tézslát az ekelaliga rüdjához : az egyenes-vezérhez kapcsolja'. Lásd a rajzot. Részei: 1 2. macska-köz-szeg;.'5. macskabélfa. II. Macska gn. (Egri.) K. = 'apró, kistermetű, gyönge ló v. ökör*. Gá-ti is vett a vásáron két macs:kát. Ili-jóiba jogom be eszi a két macs:kát, nem- bírja Macska. ez az eikét. Osztó valami macskái rád- ne sinizza mik a vásá:ronn. Sz. Torkig vam :. mini a Ta-racköziné macskája: (tr. = beleunt, jóllakot t vele). (A Taraeközine macskája egyszer beleesett a ciberébe s innen indult ki a szólás.) Sii-li:, mint a macska a: e.sóijl (tr. = nem érti még tisztán, csak sejdíti). Érti: v. sei-ti:, mint a macs-ka a jin:- yasl (tr. éri hozzá, tudja a módját). O-jan álmos:, minta Pí-látus macskája: (= álmosképű, álmosan pislog, majd lei agad a szeme), l'yg-vannak:, mijd a ku-lya mcy a macs-ka ( folyton marakodnak)..\em- árulloy zsáyba macs:kál ( őszintén kimondom, amit gondolok). Oja ronygyos mán ez a makrák, hoty ki-lene macska se joyna meg benne cyyy ege:rel ( sok lyuk van rajta). O-jij szerelmes:, mini a kis- macska : ( ugyancsak belehabarodotl valakibe). Csak kerülgeti:, mini a macska a jilróu ká:sál (= csak példálózik, nem meri a kényes v. kinos tárgyal egyenesen előhozni). BelefÖt :. mint a macs-ka a jiijyiizs.ba ( beiegyakorlódol I, ért hozza). Ugy- ül azonn a Csiiry liálint : Szamosh ti szolár II. 4

60 50 lo:vam, mint a macska a köszörükö:oenn ( = félénken előregörbülve). Km. Alamuszi macska na-gyol ugrik: ( lassú víz partot mos). Xr. Macskahivogató szók : Cicus'kúm, cin--.' Piciri! Kergető: Kácc! Sipirc-! Sicc! A macska hangjai jelölő igék: nyávog, vinnyog, nyivákol, dorombol. Mikor párosodni akar, ezt nyivákolja : (lue-re mi-nállunk :, lie-lojiim mászkállwnk : Párzáskor a macskák ezt nyávogjak : március, március! Az új ruhát először a macskára kell ráadni, hogy arra szálljon a betegség. Ha új lésül vesz az ember, előbb a kutyát vagy a macskát kell vele megfésülni s akkor nem hull el az ember haja. Ha télen a macska inosdik, lágy idő, eső lesz: ha pedig láncol, hideg következik. Ha tavaszi, nyári időben a macska játszik, cikázik, esői jelez. Amelyik Leány szereli a macskái, annak szép ura lesz. Ha a macska a szoba közepén henyél, vendég jön. Ha a macska tarkára véletlenül rálép Valaki, váratlan vendég jön a házhoz. Amilyen színű a háznál levő titokzatos 'tarka menyéi' (1. ott), olyan színű macskák szerelnek a háznál lenni. Ha a macska többszőr odapiszkol, úgv szokatják le róla, hogy beleverik az orrát. Nemi megkülönböztetés : szuka macska (- nőstény), kom macska v. kandúr (= hím). L. vad-, vasmacska. maeskabéll'a -~ fn. 'lapos la, mely a macska alsó es felső Iáját a járombéll'a módjára egymáshoz köti". I.. macska.">. s a rajzon a 3, számot. macskakaparás -» fn. 'rút, olvashatatlan írás'. maeskakarmolás macskakármolás In. 'rút, olvashatatlan írás'. Kv írta eszi a macskakürmolást. macskák-farsangja macskák-fársángja In. a macskák párosodásának ideje". macska-köz-szeg macska-kösz-szeg fn. erős fa- v. vasszeg, mely elül a tézslát, bálul az. eketaliga rúdját (egyenes vezérét) kapcsolja a macskához". Yö. a macska.'{. rajzán az 1 2. száinokal. inae-kalyiik macskájuk In. 'alul a szoba falába vágoll lyuk, melyen a macska ki s bejárhat a szobából a pitvarba'. macskanadrág fn. 'egy kerti virág neve*. macskásodik 1. meg-, összemacskásodik. macskaszar macskaszár fn. 'macskapiszok, macskaürülék". macskaszem fn. 'sárgásfényű szem, mint a macskáé". mncskaiigrás fn. 'egy l'ulamodás. kicsiny, rövid távolság'. Csak egg macs-kaugrás ide a ta:nya. Nem- macskaugrás ide Debre.'ceny. maeskázik -~ (-ok, -öl) tn. i. "komázik, tréfál, játszik, bolondozik'. Ne- macskáz ve:lem, mer a-dok etg tas:lit. madár *~ (madárt, madárju) In. 1. 'vogel'. Ii. 'madár-

61 alakú sütemény, melyet kalácssütéskor a gyermekeknek sülnek'. (Borsó- v. konkolyszemekből a szemeit is kirakják.) II. Hadát lónév Sz. An-nyil (v. o-jan kicsit) eszik :, mint egy madár ( = keveset eszik). Evvel egy madár se lakna : jóul (= nagyon kevés ez az étel). Ifü- jársz itt, aluin g madár se jár? (- ahol ritkán fordul meg valaki.) Fonnyuyk :, mé szinji- tavasszal a kisma:dár, asz mái- nekánk szöuli; (= fonjunk, mert rongyosak leszünk s kilátszik a szégyellni valónk). (Ez a kismadár a cinke, (parus maior L.), mely tavasszal azt kiáltozza: kimpics, kimpics.) O-jan árva:, mint az é-gi madár: < = elhagyatott, nincs senkije). Km. Rosz- madár az, aki a maya jészkihe pisz:köl v. (észkid bepiszkoj:ja ( = hitvány ember az, aki családja, szülőföldje, iskolája stí>. iránt hálátlan). Amijen g ma-dár, o-jan a füttye v. fittye (=» szólásáról isinered meg a madarat, beszédéről az embert). Tavaszi szél Wtat száraszt. A- kis madár pár-ját választ (mondogatják tavasszal). \r. Madárral álmodni férjhezmenés. L. kakukinadár, líhueiuadár. madarász ~ (-t, -ok,) fn. 'vogler'. Km. Ha-lász, va-dász, ma-darász mind- éhenkóurász : ( = ezek a foglalkozások keveset hajlanak a konyhára). madárfészek madárfészek fn. 'vogelnest'. madárhúsú madárluisii mn. 'sovány' (pl. gyerek). madárijesztő madárijeszlöii In. 'emberi rongyokba öltöztetett váz a madarak clijesztésére'. Ma-dárijcszlöiinel; vaum má jóu ez a ru:ha. madárlátta ~ mn. I. 'mezőröl hazahozol I maradék' (kenyér). 2. 'a széltől megszárított, a tarisznyában megkeményedett, vagy ált. száraz' (kenyér). Mek- kém pirilani :, mer e má na-gyom madárlátta : madársíp madársip in. 'madárcsalogató síp'. madársóska madársóuska In. 'rumex acetosella L." madárs/.ó madár szó u fn. 'madárfütty, madárének'. madárlej madárlc In. lej és tojás keverékéből készüli híg édes elek habbal'. madártojás ~~ fn. 'vegeiéi', [nádragaz 1. nádragaz. madzag maddzay (-ot, -ja) fn. 'spagat, bindfaden'. Sz. Na-yyö fen kesztük az éneket, oz b e le s za katt a madz:- dzay (= elakadtunk az énekben, nem bírtuk följebb). Mézes maddzay ( szemszúrástól adott kedvezés). L. pászmamadzag, galyamadzag. madzaghúző maddzakhuzóu fn.'csont- vagy fapálcácska, melyhez a gatvamadzagot hozzákötik s annak segítségével húzzák bele a gatya korcába'. L. gatyamadzaghúzó. mai'ía 1. mappa. mafla ~ mn. 'ostoba, bamba, mamlasz'. I*

62 52 mag <~ (-ot, -vak, -va v. -ja) fn. 1. 'kern, sanic'. '2. 'elvetni, szaporítani való mag, vetőmag; szaporítás végett hagyott és tartott állat'. Még a mag-vábull is kipusztultunk az idénn g málé.nuk. Maglúhere, magruca, makkoca. 3. 'napraforgónak meghajalt, vagyis héjától megtisztított magva' (gyerekeseim ge). \. 'az elveteti mag hozadéka'. Megallu a buza II nyóue ma:goi ( az elvetett mag nyolcszorosát). Az árpa még a mag-ját se utla : meg (= az elvetelt magnak megfelelő mennyiséget). A zab- még a fele mug<>l se atta: meg (= az elvetett mag felét). 5. 'utód, leszármazottja vkinek..4 je-ne e-gye meg- még a magnál is :! k..xcm- lanállum : ént még may-vát, példáját, hir-mondani se-. (a gombának) (= egyetlen szálat se leltem, színét se láttam). Sz. Észt az elg- korlel má n e Ii a d d i I m a g : n a k. Yam- még a fenéki valy ketjőij, ne- h a d d o I m a g : n a k (tr. = ne hagyd ott alkalmatlanságnak, mintha szaporítás végeit hagynád meg). Hé-, jón- mag vatg: le l ( = jó pipa, jóféle, jómadár.) máj- mekkerul, hu jón magra : less: (mondják, ha vininek a keresésébe beleunnak = majd előkerül, ha akar), km. Tuy-gya a: Isten, kinek a magvát kél kipiis:litn:ni (mondják, ha egy gonosz családnak magva-szakad). L. barack-, cseresznye-, dinnye-, hagyma-, kender-, kömény-, len-, meggy-, napraforgó-, répa-, szilva-, tök-, ugorka-, virágmag. mami (-át, -ok) névin. I. scllisl'. Magam (== ich selbst), magad ( = du selbst). maga (= er, sic selhst), magunk (= \\ir selbsl), magolok ( = ihr selhst). magok ( sic selbst). a) Az alany és tárgy használata a köznyelvi használattal egyező. Magam mengggek ki eli:be, Meg-beesiilli ma:gál. Os-szép húzom ma:gam. b) Egyéb esetben olykor a köznyelvitől eltérőleg. Magadra legyei/ goiv.dod! Yi-ggiiz magadra:! Magamnál: is vettem rujiiil. A köznyelvtől eltérőleg : Ne-kem is vészekéig pár csizs:mát ( magamnak). Le-vetem má rultiim eszi a vizezs gaji/ál ( magamról): Rám' gomboltam a: uj:jasi ( = magamra). Ved' rád n gu.bát ( magadra), e) Dativus elhicus-szerii használat: k'.-rigg mugad:- nak, jon pu:ja, ne- nézezs meg magadat véklem! Ila-lm/g magadnak! Jobb- is :, ha le-iis: magáiknak. 2. egyedül'. Mire széj-jénésztem, má csak ma-gam marattam.-, a iöb'bi é-juloll: Me-ggen g natg hosszú alakom ma-ga egg- bugafüvél. :\. Sic". Maga nekem nem- parancsol: kis: ma-gának adom: Édesanyám, n vaggok a maga jé. Három évig leszek Ferenc Jóuskájé (Nd.). \. 'saját, tulajdon'..1 kasziit a ma-ga jutása utál/ kell crcsztcjii. Kend- be nia-gad ganéjával. Ila iszom a magam rovására,... (Nd.). Sz. Evísíttya, eliigallga. elördillga magát { visít, ugat, ordít egyet), Edóugozza magát ( dologgal elfárasztja). Ehiszi magái ( elbizakodik). Kicsípi magái (= szépen kiöltözik). Meggondojjii magái ( véleményét

63 53 jobbra változtatja). (A többi efféle szólást lásd az egyes igéknél.) Magához jön ( magához tér). Kiteszem magir.jér (= kitiiideti magát). E- mán csak lapát magá.jér (= derék egy lapát). Xcm- leszen az íjét a maga e SZÍ: tüll, a m a g a j e / i : I ii 11 (= önállóan, mások megkérdezése, biztatása nélkül). A magad lába járj : l (mondják tr., ha valaki a másiknak a lábára lép)..1 maga kéngiji nőiilt ( = ahhoz szokott, hogy minden kívánságát teljesítsék). Maga alat vágja le a: ját ( = a saját érdekei ellen beszél, cselekszik, a maga romlásai idézi elő). Xa-, e ma-ga szopta az an.ngál! (mondják a jól megtermelt, hatalmas, erős emberről egyedid szopta, nem osztozott mással az anyja tejében). Km. II a- kell, e-rígy maiiul, ha- nem kel, kiiijg- mást- ( = ha dolgodat jól akarod intézni, ne bízd másra). Mu-yud, uram, ha szóagád : nincs ( végezd a dolgodat magad, ha nincs kinek parancsolnod). Mjn-denki a maga háza élőül seperjen: (= ne bírálgass mást, törődjél a magad dolgával). C.igáng is a maga lovad dicseri : ( mindenki elfogult a maga dolga iránt). L. maga-maga. magában maijába (magamba, magadba stb.) hsz. 1. 'egyedül, társ nélkül'. Jancsi osz naggom busüll :, me má ma-gába vaut : '1. 'lelkében, elméjében'. Jóul- vayyui) : mii, gondolom mayum:ba. 3. 'magától, külső segítség nélkül'. Se- keze, se- lába, mcij-is jelál ma-gába (találós mese). maga-maga (maga-magát) névm. 'önmaga'. Magammagam ( ennenmagam), magad-magad ( - tenmagad) stb. Ma-ga-magát csajjá -, meg- Be-beszélled : ma-gad-magadnak : Meijyen az a mojór ma-ga-magátull: Mek-hazullolod ma-i/admagadai: magának-való magának-valón mn. I. 'önző*. 2. zárkózott, emberkerülő'. magános magányos (-onn) mn. I. 'egyedid élő'. 2. 'nőtlen'. magas magass, magoss mn. 'hoch'. Nagy, magoss ember, l-jem magosrull ugrót: le. magasan magassann, magossann hsz. I. 'hoch'. 2. 'hangosul, l'enhangon'. Ez a pap- jón- mngossam beszeli : magaszöyu magaszőjfrü (magam-, magát-, magunkszőjfrü stb.) mn. 'magafajta, olyan rendű, olyanszerű, mint ö'. O-jiim ma-ipujl;szöijrii sze-gém, be-csiilleles emberek a:zok. Meg-becsülhk olt az ijem magunkszoyf.ru embereket. magától magátull hsz. I. 'külső segítség nélkül',.t sze-ker it le-meggem magátull : (js-szcdiil a : má mayálull is : 2. 'szabad akaratból, önként, figyelmeztetés, kényszerítés nélkül'. Xcm- esinájja az asz meg magá:tull. E semmit se lát meg magájull. magával maijával hsz Sz. Másod magával ( egy társával), hármad magával ( kél társával együtt) stb.

64 5 1 magával-jól ebe tel len magávál-jóutehetetlen mn. 'elgyengült, magán segíteni nem tudó' (pl. beteg, öreg, részeg), magaviselet fn. 'betragen'. maga/ ~ (-ok, -öl) ts. i. 'úgy szólít: maga, harmadik személyben beszél vele'. Vö. beesül.'i magház makká: fn. a szántóföld rendjei közi az a res, ahová az elvelett mag hull". magkoca makkoca fn. 'hízásra nem fogott, hanem szaporítás végett tartott koca'. mágia ~- (-ál) fn. I. 'szabályosan felépíteti rakás' (fa, tégla, zsák stb.). Mágiába raklak a lisztezs :sáko:kat. 2. rakott tészta, rakolt lekváros laska'. magló maglón (-1, -ja) fn. 'szaporítás végett tartott koca, hízásra be nem fogóit, nyájba járó serles'. mag-lóhere mag-iúhere fn. 'vetőmagnak szánt lóhere, mély nem takarmánynak való, hanem kicséplésre'. máglya i. mágia. mágnesaeél»». fn. 'niagnet'. magol magol (-ólok, -ös:) ts. i. 'magvától megtisztít' (pl. szilvát lekvárfőzéskor). 1. magos 1. magas. 2. magos mn. 'magvas, magot termő' (pl. kender). \lagosdomb Magozsdomb hn. (Szárazberek). Magosgoroml Magozsgorond hn. (Kishódos), magos-kender magos-kendét fn. 'magtermő kender'. Yö. virágos-kender. Mugosligci falunév. Sz. Uszka, Bökém, Magosliget A: Istentüli ebillegell ( Isten háta mellett levő faluk, mondja a tréfás vers). magruca ~ fn. 'olyan tojóruca, melyet min ölnek le, hanem szaporítás, köllés végett a következő évre is meghagynak*. magvas I. magos. magvaváló magvavállóu mn. 'olyan gyümölcs (szilva, barack), mely kettéhasítható, melynek busa nem tapad a magvához'. (Gyakoribb : szárazmagú.) magzik ~ (-gzott; -gzana; -gozzon) tn. i. 'magvasodik, magol tenni' (pl. hagyma, répa). L. fclniagzik. Slágy ~ pataknév. (Sima.) magyar maggár (-1, -ja, magyarok) fn. I. 'ungar'. 2. református hitű, kálvinista magyar*. Édesanyám csak azon keserek, Hogy érmem egy magyar lege szeret, liánom is én, kiír is a, baj is a, Jlogg a róuzsám magyar, nem pápista (Nd.). mn. 3. "ungariseh, l'ngar-'. K. - 'őszinte, igaz, bátor.' /'.' má ma-ggár beszéd. Sz. Árpa-kenyér, zaphaluska, Szalagy, magyár, jön g muszka (tréfás mondóka). Megemlegeted a magyarok Iste.nél! ( majd lesz neked nemulass!) Km. Maya

65 55 /cáron tanult a ma.yyür ( saját kára teszi óvatossá, előrelátóvá). Sorba busull a ma:ggür ( ma nekem, holnap neked). A maggár, ha szé-pen kérik, a: in-git is odaaggya : (= a maga kárára is jószívű). magyarán magyardnn hsz. 'kereken, Őszintén, himezéshámozás nélkül, bátran, esetleg : kissé gorombán'. Megmgnta ne:ki ma-gyaránn : magyar-dohány magyar-dohány In. 'szűzdohány, nem tralikból vásárolt, hanem csempészdohány'. Magyar-kert Magyar-kért hn. (Botpalád.) magyar-miskásan magyör-miskásonn hsz. 'kackiásan, daliásan*..y< ojan lulgi-mulgi máudra járt :, hanem húszki ma:yad maygar-miskásonn :! magyar-nadrág maggür-nadrág fn. 'magyaros szabású, szűk, zsinóros nadrág*. magyarok Isiene ~- fn. Sz. Ke-riijj a kezem közzé:, twdom, hogy megemlegeted a magyarok lste:nél! ( = lesz neked nemulass!).magyarország Magyarország In. "fugám". magyar-ruha magyür-rüha fn. 'magyaros szabású, zsinóros ruha". magyarság magyársáy (-<d) fn. 1. a magyarok, a magyar faj, a magyar nemzet'. 2. 'magyar volta vkinek". magyarszóló magyarszóitlláu fn. 'egy tánc neve' (nem párosan, hanem egyedül járják s a táncosnőt csak megforgatják néha)'. (Ma már feledésbe ment.) (Szólló < solo.) magyarul maygarull hsz. 'ungarisch'. Mágyiiídja Mátyhiggga hidnév. (Sima.) mállók mállónk (-ot, -ja) fn. 'nagytestű, lomha, ügyetlen, esetlen ember'. maholnap mahounap hsz. 'nemsokára, rövid idő múlva". Ma-hónnap it less: a: ara:tás. iiialiomed mahomet mn. 'nagytermetű, szálas, nagytestű". Ki- a: a nagg ma-lwmed ember '.' \uty-jene ma-homet ember vóut a naggap:ja. (A Behemót népet iniológikus elváltozása lesz.) mahomedán ^ mn. 'nagytermetű, szálas, óriási'. Nagy ma-homedán ember. Yö. malmnicd. mai maji mn. 'heutig'. E- még eg-ggel eseti a maji na:- ponn. mai napin maji napig hsz. 'mostanig, máig*. Maji na-pik se tudom hová : lelt. máj májj (májjal, -a) fn. 'leber'. Sz. Kutya meg a májjá l (enyhe káromkodás.) I.. libamáj, tekemáj. májas májjas mn. 1. "májszerü, jól egybealvadt, nem szétfolyó". NésZ' csak, mije szép májjas az alutlé. Yö. ciberés. (-1, -sa) fn. 2. 'májashurka'.

66 inájashurka májjashürka ín. "a sertés vastagbelébe töltött hurka, melynek tölteléke : főtt sertésmáj megreszelve, főtt rizskásával, fűszerrel keverve'. Májcsu Májcsu fn., egy zsidó gúnyneve. (Apa.) majd majd hsz. 1. 'hald, in zukunft, sodaiin'. Máj- meglátom kcsóub-benn. Máy mely-kerül, ha jón magva : less:. Ecs csö-tortöki naponn osztatták el a kénedért, osz műút- a másik pénteké)/ köütötlék : ki. Máid- adok én ne.ked! a) indulatos beszédben tagadó értelemmel. Máid- ém még it trá-zsállom;! (= én bizony nem strázsálom!) 2. 'csaknem, majdnem'. Meg marat máid- egg véka lencsénk: Mai- belefúltam a 'l'úr.ba. Mos máy belestem a: árag:ba. O-jam melegé vá :, hogg mák ledobbanok: 3. 'ne forlasse, ne forte'. Xc- rakjatok ti>b:bct, mé máid- é nem bírj' e: a kél kis ó:kór. Ki-teszem eszt a kancsót a zsebeméül, mé máid- é tanaiig vesztetni. Sz. Máik, ha függ'! Ihar les: nagg-! (= soha.) L. niajd-niajd. majdcsak máicsuk hsz. 'csaknem, majdnem'. Mi-csoda vi: vóul ott! Mái-csat/ gutgakötésig ért: M;ii1111<>111;11> Máithóunup fn., gúnynév. (Adorján.) Majdlesz.\láilessz hn. (Sárköz.) majd-majd máid-máid hsz. 'néha-néha csaknem'. Máimái fédütötte a szél a széke:rcl. ut/g-ugg neki indült : májía maija fn. 'májusfa'. Nr. Május elsején hajnalban a legények választottjuk ablaka alá májfát állítanak. (Leginkább vadcseresznyefát, ritkán orgonáfát.) majiszter I. majszter. majom (majmot, majma v. -jomju) fn. 'affe'. Sz. Ak-kor ugrott a majom a viz:be (= akkor cselt meg a leány). (Sár.) Major I. Felső-,.József-, Miklósmajor, majoránna -~ (-át) fn. 'majoran'..majorkert Majórkért hn. (Olesvaapáti). Majoroldal Majoróudál hn. (Kőszegremele). májszín májszin mn, 'sötétbarna, mini a főtt serles-máj', majszol möjszöl (-ólok, -ÖSZ) ts. i. 'lassan, jól megrágva eszik'. majszter majiszter (-1, -erek) fn. 'mester' (pl. kovács csizmadia). Ma-jis:ler úr, ná-dojja meg eszi a CSOrosz:ját. Yö. néni. meislcr. május májjus (-t) fn. 'inaiinonat'. Májjus a: anguhóu:na/>, a- nevel. \r. Május elsején hajnalban a legények választoltjuk ablaka alá májfái állítanak (leginkább vadcseresznyefát, ritkán orgonafát). Májusi születésű leánynak pénzetlen ember lesz a férje. Május elsején vágott mogyorófapálcával kell a jószágot a vásárra hajlani s akkor szerencsés lesz a vásár. Ha május vegén virágzik a tölgyfa, sok szalonna és bő esztendő lesz.

67 57 májusi májjusi mn. 'mai-'. Km. Márciusi pór, májjusi sár aranyat ér: (t. i. a gazdának száraz márciusra, esős májusra van szüksége). Sem-mi se ír an.ngit, mint egy májjusi e:sőij (==a májusi eső neveli a termést). mák makk (-ot, mákja) fn. 'mohn' (kerti; a növény is, a termése is). Vö. pipacs. Sz. Xcm- sírtam : én cg y mákkot se: (= egy cseppet se). Mák in. családnév. Máka ~ hn. (Hol palád. Kispalád), makány 1. mokány. makhina-embei makhing-embér fn. nagytestű, nagytermetű ember'. makbinál mukliináll (-ok, -s:) Is. i. 'főz, tervez vmil, settenkedik viliiben'. makk (-ot, mákja) fn. I. 'eichel'. 2. 'reárajzolt makkokkal jelölt kártyalap'. Makk u Iröj. Mok hetes. 'vaspeeek a kaszanyél végében, mely a nyakat a nyélbe szorítja*. Vö. kasza. Sz. Egésséges, mint a mukk- ( pompás egészségű). So-ván disznón (v. ébezs disznón) makkul álmodik: ( = mindenki arról ábrándozik, amit el szerelne érni). Xcmkell u disznóunag ggénn-.bér, muk-lull is mekhizik: a ( = ne kényeztesd el az alrendű embereket). \r. Ha a tölgyfa sok makkot terem, nagy tél következik. L. bükkmakk. makk I. mák. mnkk-kopáiies 1. makkopáncs. makkoltat makkoltat (-ok. -öl) ts. i. 'makkon legeltet' (sertést). makkoltatás mukköllutas (-1. -u) fn. 'makkon legeltetés'. makkopáncs makkopáncs fn. 'a makk csészéje, melyben a makk ül'. K. Te; kis makkopáncs! (mondják tréfásan az apró gyermeknek.) Makkos lm. (Mezőgecse). makkos-karika fn. lapos vaskarika, melyet a kaszanyél végere húznak, hogy a kaszanyakol a makkal együtt ott leszorítsa'. L. kasza. makog ~ (-ok, -ksz) tn. i. I. 'mak-mak forma szakadozott hangokai ad' (a megijedi nyúl). 2. 'hebeg, dadog' (az ember). mákos mákkos mn. 'mákkal hintett, mákkal töltött' (lészla). Mákkos laska, mákkos kifli, mákkos kalács. Mákparaszl *«hn. (Sárköz). Makrahegy ~ hn. (Szárazberek). makrancos ~mn. 'akaratos, makacskodó' (pl. gyermek). mákszem ~» fn. 1. 'mohnkörnlcni'. 2. 'csöpp, parányi, kevés'. Egy mák-szem : e csak-. Xjncs- ebbe má : sdu egy mákszem se : Nincs id di.jóu egy mákszem se : Mozs-dani akarnék :. os: nindzs- benn : egg mák-szé oisz se : Xem- aluliam az écca:ka egg mákszemei se: L. fekete-, mnkula-mákszein.

68 58 Mákszintáhla ~ hn. (Nagykolcs). niukula ~ (-át) fn. 'egy csöp]), kevés mennyiség*. Nem- láttam én ott ár:pát egy makulát se : makula-mákszem ~ in. 'egy csöp]), parányi, kevés mennyiség*. Egy ma-kula-mákszem ecet sincs eb:be. maknlányi ~- mn. 'csöppnyi, parányi'. Sincs- il má : :sir egy ma-kulányi se : mákvirág ~ in. 'mohnblume'. Sz. Te; ggö-ngöriiséges mák-virág l (= te jómadár! akasztófára való!) malac ~ (-ok -ca) fn. ferkel". K. 'tintafolt az írásban'. Ide is cseppent egg mudac. Sz. l'tg- feszit:, mint két- malac egy zságba : (gúnyosan = úgy henceg, mintha lenne mivel). Kihúzza ma:gál. m[nt a koszos moha- a sár:- bull (Adorján) (gúnyosan büszkén jár, mintha volna miért). Ag-ggon az Isten neket SZáZ- óiilul, meg elg koszos malacot! (tréfás áldás, farsangosok mondása.) Szem-mű lártga:,minl a: o-dörjángi pap a malaccal (Adóiján) (szójáték = mivel nincs kukorica, árpa slb. szem, csak szemmel tartja, vagyis vigyáz reá). Ily- kiőiitozöt :, mint az árva malac a sár:ba (mondják a feltűnően rongyos, szurtos ruhájú emberről). Min-dég a soronn ül:, m[nl az árva malac : ( = folyton csavarog). Meg-embcrescllél:, mint a bökkengi inalac: (Lázári) (mondják tréfásan a megl'érl'iasodol I legényre). Km. Min-det] koszos malacnak akad egy dőrzsölőti já.ja (mondják gúnyosan a hencegő, dicsekvő emberről). Szegény ember hamar megolvassa a malaccal (= a szegénynek kevés malaca, ingósága slb. van). //(/ malacra kinálnag, zsákká ki förgolóudzni (= ahol haszonra van kilátásod, légy készen s ragadd meg az alkalmat). Nr. Azt tartják, hogy a koszos malacnak lesz jó szalonnája. Malachívogató szók: Ku-cu, kll-cll, ku-cu! Puca, pu-cu, pu-eu! Szik-ra, szikra, szikra! L. sarjúmalac, kismalac. malachamla midadzbunda In. I. tanulatlan, rossz, zenészekből álló cigánybanda'. 2. 'lármás gyerekcsapat' (tr.). malacka ~ (-ál, -ája) fn. kis malac, malaeocska'. Neki csak az a kis ma-lacka kell: (Nagypalád). Malacos-rét Malmos-rét hn. (Egri). malacszalonna "~ fn. 'ferkelspeck*. Km. Ma-lacszalonna, pu-ja gazdasszon nem- csinál büsé-.get (- egyiknek sincs sok haszna, sok látatja). maláta ~ (-át) fn. 'kipréseli szöllő. törköly'. málé (I, -ja) fn. 1. 'kukorica, tengeri, törökbúza' (az egész növény). Részei : töve (^ gyökere), kóuróuja, leveleji, bérkéje (= barkája), csiije (= csöve), csutkája (= levágott töve), a) 'a kukorica csöve'. Me-gyüij málét szedni: Kecs csü málé. Fé-hánloltuk a mádét, i'őijl málé (= megfőzött gyenge csöveskukoriea). b) lefejtett kukorica, szemes kuko-

69 59 rica'. Viszek a malomiba egy zsák- málét. Tessék adni egy véka mádét. Lök-jél a Igáknak eggnéhá szem mádét. 2. 'kukoricás, tengerivetés'. Az ök-or be-leszalatt: a mádéba.-. Nemszabad a máléba gazöuni. E-vérté a jég a mádét. Sz. Gu-zsajat kötött a mádé (= kihányta a selymei, selymei eres/lett). O-jan kiesi, mini ecs csü- málé : (pl. a csecsemő). Nr. A néphit szerint akkor kezd nőni a málé, mikor a Fiastyúkot meglátja (vagyis tavasszal, mikor a Fiastyúk Feltűnik az égen). Az a málé legszebb, amelyik hallja a harangszót (vagyis, amelyik a ház körül, a kertben terem). A Főtt szemeskukorica levét a köhögés ellen hasznos italnak tartják. L. esinkánti-, esős-, gyenge-, piros-, pukkant-, szemesniálé. máléberke málébérke Fn. a kukorica barkája'. máléeipó málécipénj Fn. kukoricalisztből sült cipó'. Sz. El-aludnék egg málécipóu-.jér, ha so-ha meg nem adnák is: (= álmos vagyok, örömest elaludnám). máléess málécsü Fn. 'kukoricacső'. Részei: haja v. sáskája, séime. szrmje, esokannga. máfé-édeske málé-édeske Fn. 'kukoricaliszt, tej, zsír, keverékéből sütött édesízű, puha lapótya'. máléfejtés máléjéités Fn. 'tengeri morzsolas'. inálél'öhl máléjőiid Fn. 'kukoricával bevetett, szántóföld'. máléhaj máléhái In. a kukoricáiső burka, boritó levele' (zöld állapotban). Yö. suska. málébántás ~- fn. 'kukoricafosztás, a tengericső letisztítása a héjától'. málékenyér málékenyér fn. 'kukoricalisztből sütött kenyér'. máiékói'ö málékóuróu fn. ' a kukorica szára'* málélé "««- fn. a puhára főzött szemes-kukorica leve'. (Megcukrozva, vagy anélkül is nyalánkságként vagy köhögés ellen isszák.) máléliszl < fn. 'kukoricaliszt*. Kin. Szegény ember viz-zél jöüz:, im'rléliszlél habar: (- szegé,ívnek az étele is szegény.) málépihe fn. 'tengeriszemek hegyet boritó pihőke a kocsányon'. málépofláesa»» fn. kukoricaliszt és tej keverékéből tepsiben sült tészta'. máléselyem málésejem fn. a 'kukorica bibeszála, vagyis a cső hegyén kibúvó hajszerü csomója'. málésuska < fn. 'az. érett kukoricái só borítólevele'. I.. máléhaj. málészájú málészáju mn. 'együgyű, bamba, tátókszajií. mafla, hullszaju'. inálészedés málészedés fn. 'kukoricatörés (a kórójáról), a tengeri betakarítása a mezőröl'.

70 60 málészedéskor málészedéskör hsz. 'kukoricatörés idején, ősz elején'. inálészem fn. 'kukoricaszeni'. Sz. O-jam, mini egg málészem: (= kicsiny). máiéiíi málétü fn. 1. 'a kukorica töve'. 2. 'egy tö kukorica'. Mali <~ fn., leánynév, az Amália becéző alakja. mailéi- ~ (-1, -ja) ín. 'vesződés, küszködés, bosszúság'. Ű' is nagg maliéiba van avval a pajá:vál. [k'.inenlem ety szekér szál'máj ér evvel a pujá:val, osz nem lulla a szekéré jéhán:ni, nem- érte a villáival. Ják, be bosszús vágtam!] Hát' nagg- malter: l (volt rá a felelet.) mállik 1. el-, széjjelmállik, málna 1. manna. malom ~ (malmot, malma) fn. 'mühle'. Sz. Amennyit a~ megiluilt, egg malmot is él lehelne vele haita-.ni (= sok bort, szeszesitalt megivott világéletében). 0' is a más máiméira hailga a vi.zet ( = beszédével teliéivel a másiknak segít, annak használ). Km. Jów malom mindent megöiir: ( a jó gyomor mindent megemészt.) Vö. daráló. 1.. Felső-, gőz-, Kukukmalom, rosszidő malma, száraz.-, szél-, vízimalom. Malom-eleje ~ hn. (Avasújváros). Malonii'ailoinli Malöjadomb lm. (Méhtelek). malomkerék malomkerek In. 'mühlrad'. malomkő mulomkii fn. 'mühlstein' Sz. Yétgja a móunár a malomkövei ( ha simára kopott, megint érdesre kalapálja). O'jq resl:, mini az ül-sóu malomkü : (az alsó malomkő t. i. nem forog, hanem szilárdan áll). Ugg' mozog :, mini uz ál-sóu malomkü : (= rest). Malomsor Malomsör hn. ((iarbolc). Malomsorja Malomsörja hn. (Nagyhódos). Mnlomsííríí Malomsürü hn. ((iarbolc). Malomsze; lapo> Mulomszeglaposs hn. (Vári). Malom-utca Malom-ucca községrész. (Oköritó). malozsaszöllö 1. mazsolaszőllő. mályva máivá (-át, -ája) fn. I. 'Malva negleeta Wallr.' 2. 'muskátli'. (Virágcserepekben az ablakokat díszítik vele, peliirgéinitíw.ik is hívják.) mályvarózsa májvaráuzsu fn. 'Althaea rosea t.as'. mama mama (-át. -ája) fn., gyermeknyelvi SZÓ. 'anya'. Vö. mámmá. máma máma. mámmá hsz. 'ma'. Mám-tnu ev-vé ngiiltem :, a bal-kezemmé!: Mi- csinálii mámmá? mamlasz mamlasz mn. 'mafla, bamba, ostoba'. 1. mámmá 1. máma. 2. mámmá mámmá (-ál) fn., gyny. 'édesség, gyerekcsemege'. mámmá mámmá (-1) In., gyny. 'mama, anya'.

71 inán 1. mái'. Manci Manci ín., női személynév. Mámlicsore Mándicsere lm. (Avasújváros). Máinlis/.cji Mándiszeg hn. (Szárazberek), mandula mandula (-ál) fn. 'mandel'. inamlúr 1. mond úr. mangalica mangalica (-ál) ín. 'hízékony, göndörszőrű sertésfaj'. K. Te, kis mangalica! (= kövér gyermek.) Sz. Ojai/ kövér:, mint dg kis mangalica: (gyerekre). mangó mangán (-1, -ja) fn. 'a ló nyakába kötőti, hosszúkás hengeralakú esengő, melynek a rendes Formájú csengőénél mélyebb árnyalatú csengése van'. mángorló miuji/ürtóu. mgngullóu, mungurulláu (-1, -ja) ín. 'fehérnemű simítására való eszköz'. Ali egy gömbölyűre csiszolt vaskos fahengerből és egy nyéllel ellátott bosszú, lapos Fából, melynek egyik lapja recésen meg van faragva, hogy az asztalra fekteteti Fahengcrt a reátekert fehérneművel hengergethesse. Mángorlóval ma kendőket, lepedőket, asztalterítőket simítanak, az ingei inkább vasalják. mángorol mm/gurult (-ok, mangurűsz, -gurultam, -(/ürülnek, -gurujjak) Is. i. 'mángorlóval fehérneműi simít'. Vö. mángorló. L. megmángorol. innngullő. mamjiirlő. mnngurullö. manguriill I. mángorló, mángorol. manipulál manipulált Is. i. 'titokban főz, tervez, SZŐ, előkészít vinif. Nem- lom, mit manipulálnak e:zek. maui-mláns-ürmcstcr mgnipul/ís-uiirmcstcr fn. 'kezelő őrmester, kezelő altiszt' (kaszárnyai szó). mankó mgnkóu (-t, -ja) ín. I. 'kriieke'. 2. 'fogantyú a kaszanyclcn'. Vö. kasza. 1.. kasza ma nkó, kis-, nagymankó. manna manna (-ál. a/a) ín. I. 'málna' (kerti), a) 'az. egész növény', b) 'a gyümölcse". 2. "a bibliai manna Izraelitámul'. mappa ~, maffa (Józsefháza) (-at, -ája) fn. I. 'térkép'. 2. 'naptár*. Ami a pá-pistákhak pi-rozs betűvé van kitérni a map/itiba, hát ara rá-szoréttyák az embert, hogy megűnnepej:je. (Kgyszer hallót tani Túrterebesen. Alkalmasint a naptárba mappába hasonlóságán alapuló jelentésátvitel. Vö. (ionibocz. Jelentéstan, 100.) 1. mar már (marok, -sz) ts. i. 1. 'harapdos' (pl. a kutya), lí. 'csípő, maró fájást okoz'. Hogy marja a belem ez az ecet.' K. Ezek egg-mást marják: ( bánt, szid. rágalmaz). Sz. Töri-márja magát ( testét-lelkél gyötri pl. a nagy igyekezetben vagy a nagy bánatban). Km. Aki bir-ja, a- marja: (= aki erősebb, azé a jog). L. el-, le-, meg-, összemar. 2. mar mar (-ja) fn. a ló nyakizma. ahonnan a sörény nő ki". 61

72 62 már ~w, mán, má hsz. 'schon, bereits'. Még- mán eszi a kizs búzát is é ké pocsékol: ni. II- vagy- má '.' Mán- a létb-bcl ihul, mint kellet: vaun ( = az már részeg). Mos- mgngggomá, mikor ez u diszlóu szér-tcszéjjé tépte eszt a ken-dért '.' 2. felkiáltó mondatokban puszta nyomaték gyanánt. Nemgnygyu : mái ( = csak nem igaz tán!) l'-ggum má, mire volán o '.' Sz. Má- hisz igazánn :! (helyeslő szólásmód már az igaz!) An-ngi itt o : lom, hotg két- nap se tuggguk összeszed: ni. M á hisz i g a z á n n:! mára -w hsz. "a inai napra*. marad ~ (-ok, -öl és maraccj tn. i. 1. 'hleihen, ver weilen, sich aufhalten*. Ém- még ma-radok ety kicsit. Nemaragggatok sok:ká. 2. 'állapotát, tulajdonságát megtartja, abban állandósul'. Ne- esujolóugg :, mer ugg- marod a : széni Ne- kináltazs ma.gud, mer é-liem marucc: Szu-már vagy, oz- is ma-racc, iá- nékül mondtam : Kicsinek marad : '.l. übrig bleiben*. Mond mék tavájrull ety kizs bu.-zám. Ne-ki má csak <iz apraja maralt : Nem- mandt : ety krajcárja st : \. 'örökségül jut, reászáll*. Az a kis ház- az ap-járéil mandt : Az esz-loiuíla a já-nyára murait : 5. 'halasztódik'..\ be-reniilhis mán a jö-vöij hétre marad: (!. 'viliiben megállapodik'. U-tóujára is csak-ugyan abba marattunk:, hogg e- kell adni az egggig bi.kát. Sz. Anngiba marad ( abbanmarad, félben marad). Nya-kám maratt a kehes: lú ( nem tudott rajta túladni). J\ á i I u is maratt az a : nej. hogy Dá.vid (= rajta száradt). Benne maratt ( = 1. 'kártyajátékban vesztes lett'. 2. 'szégyenben, hazugságban maradt, állítását megcáfolták'). Benne maratt a szárba (- szégyenben maradt), i'gg- marat:, rnjnt az ujjam : ( semmi nélkül maradt).is-tem ma-raggyom magolk:- kal (köszönés)..//// is, ma-rad is ( van bőven). Ugy- bánynyatok ve:le, hogg jusson is, ma-ragggon is.- ( szűkön, óvatosan, ne pazarul). Iláigtdázsba mandt a do:íog ( néni beszéllek róla többel). Km. In-káp has- pukkanngom, mirilliogg éléi mangi:gyon (a telhetetlent jellemző közmondás = ha a hasad kireped is, nem szabad ételnek maradni). I.. benne-, el-, fenn-, ki-, le-, megmarad. maradás (-1, -a) fn. 'nyugvás, nyugalom, megállás, nyugton maradás'. Aggg- ennj unnak a nuilae:nak, mé mentesz lülle maradá:sod. Né- vóul maradásom citált a pujá:túl, mái- kihúzol! a ktdá:csér. Na-, hogg meglátta a jurujál, névóljl osz lülle bezzeg marudá:svm. Nincs- eltüll az embernél: maradd:sa, min-dék kén ennek vula:mi. maradék maradék (-ol, -a) fn. 1.'ivadék, utód'. 2.'rest'. maradhat marathat tn. i. 1. személytelen i. 'tűrhető, elég jó, kielégítő'. A má-lé még i-dájig ma-ralhul :, csak e-smi kéne : rá. A buzáju mu-rulhid :, u zabra panaszkodik : 2. Ma-

73 <;: rathass! ( maradj veszteg, nyughass, pe bosszants, ne hánts). (Csak ebben az egy személyben és módban.) maradbatös marathatóus mn. elég jó, tűrhető'. Marathatóas két kis ökrg vaut: máradozik I. elmaradozik. marakodik -» (-mik, -ottak) tn. i. I. 'sich gegenseitig beissen*. -!. veszekedik, viszálykodik' (ember). maraszt (-ok, -öl : -ott: -ana : marasszon) ts. i. 1. 'maradásra kér'. Híjába marasztottak:, még-is i'mcnt : li. 'bezár, büntetésből visszatart', liszt a ji:jml bisz-tosonn ot- marasztotta a tanbtóu a: ts-kolába: 3. 'megtakarít, eszközli, hogy ne fogyjon'..\ kolompér lisztet maraszt: L. megmaraszt. maraszlás -w fn. 'maradásra kérés, maradásra késztetés'. Sz. A ma-rasztásiu vont: (mondják a megunt vendégről = oly sokáig volt, hogy már ráuntak). E-mehecc a marasztás:- túl. meg a gubaráncigállás.tull ( nem vagy szívesen látott vendég). I.. papmarasztás. maicaíánk morca jiigk (-ot) fn. valami különleges, közelebbről meg nem határozott tésztaféle". Mai- sii-lök nchcil márcafánkot:!.xcm- tut-tad? (Nyilván a marcipán népetimológiás változata.) március ~ (-() fn. 'márz'. \r. Párzáskor a macskák ezt nyávogják: március! márciusi ila március ködös, akkor esős lesz az esztendő, ha száraz, akkor verőfényes, jó esztendő lesz. márciusi mn. márz-". Km. Mitrciusi pör, májjusi sár a-rangal ér (--= a gazdának verőfényes március, esős május kell). márciusi-hó marciusi-hóu fn. "március havában cselt hó'. Nr. A márciusi havat meg szokták szedni, benne megmosakodni, mert a néphit szerint az embert abban az évben megóvja a szeplőtől. márciusi-víz márciusi-viz fn. "a márciusi hó leve, elolvadt márciusi-hó'. \r. A márciusi-vizet üvegben jól eldugaszolva elteszik s szemorvosságnak használják. 11a a szél kifújja (= vörösre fújja) az ember szemét, márciusi-vízben feloldott kámforral dörzsölgesse. marék marék (marékkal, tárgyesete, többes száma nincs) fn. annyi mennyiség, amennyi az összefogóit tenyérbe fér, amennyit egyszer föl tud markolni". Km. I-Jiilicrséggcl : marékkal : ( ha vmivel kínálnak, ne vegyél túl az elégen, csak illendő mellékben). L. fél-, összemarok. Vö. marok. \larj il Margit (-ot) fn., női szn. 'Margarcte". \r. Margit napja (júl. 20.) szeles, viharos szokott lenni. Marj ilö Mfuijitini hn. (A\asújváros). marha marha (-ál, -ája) fn. "vieh, hornvielf. K. "ostoba, buta' (ember). Sz. Nagy- marhának acc cn:ni ( nagy

74 64 marha vagy). Ugy dóugozik, mint a már-ha (= erősen dolgozik). Km. Ajándék marhának nem- kell a fogát néz:ni (= az ajándékot nem illik bírálgatni). Xr. A marhát újhold péntekjén kell sózni (= sóval etetni). A tarkát is újhold péntekjén kell nyírni. L. apró-, vágómarha. marhagancj márhai/ané In. 'szarvasmarha (ökör, tehén) szara'. Xr. A száraz marhaganéj füstjével méhet bódítanak. Egy cserépcsuporba parazsai tesznek, száraz marhaganéjt hintenek rá s úgy mennek a méhek közé befogni ökel a kasba. marhahús marhahús In. 'rindlleisch". Marhajárás Márhajárás hn. (Garbók). marhakupee márhakupee In. 'marhakereskedő, szarvasmarhával üzérkedő ember'. marhasé marhaság fn. 'veresszínü, olcsó só, mellyel időnkint a jószágot etetik'. marbaszájú ing márhaszáju ing fn. 'bőujjú vászoning, lobogósujjú ing'. Mari ~ fn., a Mária nőnév becéző változata. Mária ~ fn., női személynév. 'Marié'. Vö. Mari, Maris, Mariska, Mariska. máriás ~ fn. 'mariage' (kártyajáték). Máriásló Máriástög hn. (C.sászló). Maris. Mariska, Mariska.~, ~, ~ fn., a Mária nőnév becéző változatai. mariul 1. megmarjuk markol markol (-ólok, -ós:) Is. i. 'marokkal fog, marokkal szorít'. L. bele-, fel-, megmarkol. markolász markolász (-ok, -öl) ts. i. 'marokkal szorongat, marokkal fogdos'. I.. ki-, megmarkolász. markolat markolat (-ot, -Iga) fn. 'griff, heti'. markos markos mn. 'erős, kemény kezefogású". marmancs mörmgncs (-ot, -a) fn. 'fejletlen, apró, majomforma gyermek' (tr.). mármost mámmost, mámost hsz. 'most, most aztán". Má-most ém mi- esinájjak '.' márna (-át) fn. 'barbus llu\ialilis". maródi maróudi mn. 'gyengélkedő, kissé beteg". (Kaszárnyai eredetű szó, VÖ. néni. marodé.) Ten-nup e ki'csit maróudi vágtam: Marója Morogja hn. (Botpalád). marok ~- (markot, -rkok, marka) fn. I. dic hohle hand'. Ilap, Sári, sarokra, Fogd a konytyodmarokra (láncszó). A mürkábull iszik: 2. 'annyi mennyiség, amennyi az összezárt tenyérbe fér'. Egy marok péz. 3.'egy fogás kalász; olyan kalászcsomó, melybői három lesz. egy kévét : a kéve harmadrésze'. jón- buza.; eb-bií le-lik a ma:roí<. Sz. Markol széd, szedi a markot (= a levágott kalászokat sarló segítségével markokba, cso-

75 65 mókba gyűjti a kötöző számára.) Ma-rokkal keresi az u.tat ( = részeg, el-elbukik az úton). Mos- cseppent az Istem markaiba ( most van jó dolga, most jutott jómódba). Köpi a markát (= erősen fogadkozik, készülődik, köti az ebet a karóhoz). Szar- a markodba! (mondják, ha vki gyöngén v. ügyetlenül fog meg vniit). Xr. Ha a bal marka viszket az embernek, pénzt kap, ha a jobb, kiad. Viszket a markom (= tenyerein), pénzt kapok. Vő. marék. L. összemarok. marokszedő marokszedöü fn. 'leginkább női aratómunkás, ki a lekaszált búzát (rozsot) a kévekötöző számára markokba fíyüjti'. marokvas fn. 'a szekértengely kél vegére húzott rövid esöforma vas, mely a kerekekel szilárdan tartja a helyükön'. Maros ~- fn., kutyanév. marós murdus mn. csípős, hideg'. Csii-m/q morális szél fűi: marészóda maróuszóuda fn. 'marólúg, lúgkő, lúgessencia'. (I lázi szappan készítéséhez használják.) mars mars isz. I.'kutyakergető szó'. fn. 2. 'katonai menetelés'. marszíj marszijj fn. 'a hámnak az a része, mely a hám két oldalai a ló marján keresztül összeköti'. L. hám. márt ~ (-ok, -öl, -uijk, -atok ; -olt ; -ana ; márcson) ts. i. 'tauchen, eintauchen, tunken' (pl. kenyeret zsírba, zsírt kenyérre). K. lic-léd mártom cszt a: kést (= döföm, szúrom). I.. bele-, lel-, ki-, megmárt. martalóc martalóuc fn. 'tűzvész prédája, áldozata, martaléka'. (Kgyszer hallottam Mikolában.) Vö. NySz. martalóc 2. és CzF. idézete. mártás ~ (-t, -sa) fn. 1. 'tunken' (pl. az írótollé). Hámbetát írsz le egy mártással? Eszi ti sört- egy - mártással írtam: 2. 'vastagétep. I.. alma-, hagyma-, köszméte-, paradicsom-, ribizli-, sóskamártás, ugorkamártás, mártogat I. kimártogat. Márton In., családnév (keresztnévként nem használatos). Nr. Ha Márton napja (november 11) ködös es nedves, változó léi következik, ha tiszta, kemény tél lesz. Ha Márton rúdjának ( a Márton napkor leöli lódnak) mellcsontja fehér, havas, hideg télre van kilátás, ha vörhenyeges barna, enyhe, nedves lelet várj. Ha elülső része fehér, akkor a tél első fele, ha hátsó része fehér, a léi második fele lesz hideg. márványks márvánkű In. 'marmorstein*. Márvánkúbül van a Tisza feneke. (Nd.) más ~ (-1 : személy és -al: dolog, -ok) nevm., fn. 1. 'der (die. das) andere, cin anderer'. En-nek min-dék szebb a más lo:va. Nem- bánom: én, a-kármics csinál: más. licz-zeg ümektud mást szóulla:ni. mn. 2. 'ander. sonstig'. Ami menne más kutyába, dob, megy a magunk torkába (Nd.). Ez a négy Csüry liálinl : S/jimosliAli szótár II. 5

76 Mi énevezés vam:, másat nem- tudok: E- hejjeüakis tvnóu hejjét másat ki ven:ni. 3. 'a következő*. Más- vasárnap me-gíni émenl: a templomba: \. 'valamelyik elmúlt, valamelyik mullkori, minapi'. A más- hétenn it- járt Feri sóu:gör. Szak-mára járta vele a más szere.dánn. Em-ma olvasod belőülle a más es:te. Még- a más- nap eá-vekel jurákig ve:le ( = a minap)../<//, nagg- Ítéltet vaut itt a más: nap ( = nagy orkán volt a minap). Az Őr:vasnál is jártam g más: nap. Sz. Másad beszél liodóuné, mikor a bor áréit ké.rik (mondják, ha vki a neki kellemetlen tárgyról egyébre fordítja a beszédet). Eg-ggik eg-ggel, másik másul mond ( = egyik ezt, másik azt jegyzi meg, tanácsolja). Másod gondol (= véleményét, nézetéi megváltoztatja). Km..1 más- kezével csak tüzel jón kapár.ni ( = ne bízd másra, ha jól akarod dolgodat intézni). Ila kell- c-riijg mu-ijul, hu nemkél, kügg- mást- (= ugyanaz)..1 másénak ne- bázsd a ne:ve (= a máséhoz ne nyúlj). Ami g másé, nem- a Turnusé: ( a másé nem a tied, ahoz ne nyúlj)..1 más- kárán tanujj: ( a más hibáján okulj, a más kára tegyen óvatossá). Aki másnak vér-met ás, maga esig be:le (- a gonosz ember sokszor maga esik abba a veszedelembe, amit másnak készít vagy kíván). 1.. egyet más, egymás, felemás, más-más. masérozik. maséroztat I. masírozik, masíroztál. másfél -s- mn. 'anderlhalb'. Másfél véka. másfél röijj, másfél hóunupos, másfél aurája. másfelé másjele hsz. I. máshová, egyebüvé'. Li. 'máshol, másutt'. másféle ~ (másfélékéi és másféléket) mn. 'másfajta', másíéloképen másféleképpenn hsz. 'más módon", másfcló'lrüiincn méisfeloürünnen hsz. 'más oldalról, máshonnan". máshonnan musunneii hsz. 'anderswohci'. máshová máshuvá, másuvá (mindkél alak Nagyhódosról) hsz. 'anderswohin'. Vö. másüve. másik (-al, -ja) névm. I. 'der (die, das) andere, ander'. Nyús- ki a másik lábadat is: Te ji-ju. ne- bázsd u másukat (= a társadal, a másik fiút). //(//( <iz u másik jóuféle? 2. 'vminek a párja, másik fele'. Nincs- meg enni); a kapocsnak a másik:ja. Sz. Eg-ggik a másikat éri: ( gyorsan következnek egymásután). E n n e m- é s m e r e m m é k m á:s i k, hallod, aszt u bétrnipi.kut ( nem tudom őket egymástól megkülömböztetni).nem- esmérem eszi u pu:j<íl. nem- tudom mék má:sik(: nem tudom, melyik kicsoda). másikféle mn. 'másikfajta*. I'nnibájju meg eszi a mási kjeiét. masina -s. (-éd, -ája) fn. 1. 'gép, cséplőgép'..1 masina végiedesem megállott. Farkas Julcsa gyenge szava elállott (Nd.). 2. 'gyufa' (kihalóban)- Nincs- ctg szál masi-nád'.'

77 63 masinaífirész masinafirész fn. 'bakra ós fürészlábra alkalmazott félkézfiirész'. masinista ~ (-ál) fn. mozdonyvezető'. masírozik masérozik tn. i. 'mencttt (katonai műszó). masíroztál 1. clmnsiroztat. maskara maskara (-át) fn. 'álruhás, tréfás öltözetű v. feltűnő ruházatú személy'. O-já vaut abba a ruhá.ba, mint egg maskara. Ted- tr a fejrüráll aszt a tehéjos sip:kéd, nr- csinái maskarát magad:bull. másképen másképpenn hsz. I. 'más módon'. Mu\d- eszt a szege jánk már- M a 5 i n a f i l r é s 3, játok:, ki- elgkeppeg, kr másképpenn. 2. 'egyébiránt, egyébként". Ak-kurátos kis ember let vaun g máskép:pen, csuk a fél- szeme mek-hibádttzott: Másképpem meg-voungunk:, csak édesapám ggen:ge. maskara I. maskara. máskülönben máskülömbenn hsz. 'egyébkent, egyébiránt". más-más ~ mn. 'különböző, különféle". De a kereskedőii mindég más-mtísz szöveteket szedett e:láij. Mindég-mindég másat-másat Innának: ki. másmilyen másmijen mn. 'másnemű, másforma, más minőségű". Más-mijé vóul az ég keszke:nöijm, csak a szi-ne huzalt eliez elg ki.csit. másnap ~~ hsz. 'a következő nap". Eg-ggik nub beteg let, más-nap má meg- is liönlt-. Másnapra kellel halasztani a hör.dásl. másod mn. 'második'. Karácsom másod napja. Ma vü húsvét napja. Másod éccakáju (köszöntő ének), második ~ mn. 'der zweite'. másodikszor másodikször hsz. 'másodszor, másod ízben'. másodjára másogggára hsz. 'másod ízben, másodikszor". Má-sogggára is mekkapálluk a mailét, másodol másodot (-ólok, -ösz) ts. i. 'másod ízben kapál' (kukoricát). I.. megmásodol. másodraj másodröj fn. 'egy méhcsaládnak ugyanazon évben a második Hasítása'. másodrendű-búza másodrendii-buzu fn. a cséplőgéptől kirostált hibás-szemű, szemetes búza'. másod-unokatestvér másod-unokutcsvér fn. "az (első) unokatestvérektől származott gyermekek egymás között másod-unokatestvérek". másol 1. megmásol. másöve 1. másüvé.

78 68 massza "~ (-át, -ája) fn. 'minőség, fajta' (pl. szöveté). Sz. Jóu- massza ixity: le! (= jóféle, jómadár, jópipa). masszátiiti (-t,-ja) fn. 'egy szőllőfaj neve'. (Mezőgecsc.) másszor másszor hsz. 1. 'máskor, más alkalommal'. 2. 'régen, hajdan'. (Szamosszeg.) Sz. Máid- másszor, mikor o igug- gyászol (ir. = majd másszor, esak lessed, holnapután kiskedden). I.. egyszer-másszor. másunnen 1. máshonnan. másutt n., 1. másfelé 2. másává 1. máshová. másiivé másöve hsz. 'máshová, másfelé, más helyre'. L. együvé. másvilág ~ fn. 'túlvilág'. Xr. Aki a nyelvét 'nyúlogallga' (= öltögeti másra), a másvilágon 'tüzes lánygyérl nyál'. mász 1. mászik. maszat moszat (-ol, -tya) fn. 'apró piszok, porrá morzsolódott szemét, porszem a testen, ruhán'. Valami moszat esett a szemeimbe. Valami nio-szalot látok ebbe a oiz.be. K. Hoggvaly, te kis mo-szat? (= apró gyermek.) 7Y-, kis moszat jijam! Még- ez a mo-szat púja izs danák (= ez az. apró gyerek). maszatol moszatul (-ólok, -ász) tn. i. 1. 'porrá morzsolódott szemetet, morzsát hullat vhová'. Ne- moszatojjatok ide avixtl a hammus.sál. Ne- egyetek az ágg:ba, mer o-da moszatöltok: 2. 'piszmog, babrál, tesz-vesz, apróságokkal bíbelődik'. Az ö-reg is moszatől valamit a hász kikiált. L. elmoszatol. maszatos moszatos mn. 'szemetes, olyan (víz), melyben apró porszemek úszkálnak'. Meg-ne idd aszt a moszatos vi:ze.t. mászik rs. v. mász (-ok, -öl; mászna; mássz: masszán) tn. i. I. 'kriechen, klettern*. Jaj], anyám, a juhász! A bundáján tetű mász (Nd.) 2. 'megy, jön' (indulatos beszédben). Jlo-vu másztok abba a naty sárba? Mindég ajagkör mászik i:de, mikor esziigk:! Be- lássam másztok.' Sz. O-jg lássam mászok, mini a le-lü: (- lassan jársz). Mász- a bogár, mász-, mász-, mász-! (mondjak, a gyermeket csiklandozva). Km. Ne- mász já:ra, nem- esek le, ne- meng viz:be, né- jülz be:lc (ezt prédikálta a szószékről az egyszeri görögkaiholikus pap s azóta tréfásan idézgetik). L. be-, bele-, el-, fel-, ki-, meg- (mász), rá-, telemászik. mászkál mászkált (-ok, -sz) tn. i. 'sokat jár, jön-megy'..\'r mászkájjatok a buza: kösz, le puju! Men-ngil mászkáltam én ezér Szakmára! inaszmőkál muszmóukáll (-ok,-sz) tn. i. 'babrál, piszmog*. inalakol maiakat (-ólok, -ösz) tn. i. 'motoz, matat, tesz-vesz, zörögve kutat'. Ki- se ál-htdom. mikor a férji ol ma-takől. matéria mtdrrija (-ál, -ája) fn. 'ruhaanyag, kelme'.

79 69 mától fogva mától fogva hsz. 'von heute an". mától kezdve málúl kezdve hsz. 'von heute an'. mátrikula ~ (-át, -ája) fn. 'anyakönyv' (öregek beszédében). matriiiji mattvng (-ot) fn. 'egy pászma, a bábnak V 4 részét kitevő (pamut)'. Egy matrink feitöü, egy matrink pamut. matrizsúl vö. motrosál. matúrába ~ hsz. 'kölesönnumkában' (?) Yágni kén eszt a bu.zál mm-dem pér-eenn. Nem- asz mondom: ém, Pali! Yáyjiujk ma-turába. (Kgyszer hallottam.) mátyás ~ (-1) fn. 'szajkó, garrulus glandarius L.' II. Mátyás tn. Xr. A nép Mátyás napjához (február 24-éhez) fűzi a tél Végét, ekkor van jégtörő Mátyás" napja. "Tö'rí Mátyás a je:gel; ha-, holy kalapáfja í" mondjak a mátyásnapi olvadáskor. Ila azonban Mátyás napja előtt lágy az idő, akkor épen Mátyás hozza a hideget:..honi- Mátyás, ha taináll; ha- nem tanát, esi-nál (t. i. jeget)." Mátyáséjjcr Málgáséger hn. (Botpalád). máz ~ (-at, -za) fn. 'edény zománca'. Lepattant a máz a korsóu:rull. K. (tr.) ()-jat estem:, hogy le-ment a máz a könyököméül! ( a bőr). Ugy- igyekszik:, mái- lemegyen a könyökirüll a: máz (ir. = nem nagyon igyekszik). mázas mázos mn. 'glasiert' (edény). Mázos csupor. Vö. paraszt. L. mézes-mázos. mázgás i-w mn. 'ragadós, tapadós' (pl. szőllő, gyümölcs levétől). Mázgás a kezem. mázgitál mázgitáll (-ok, -sz) ts. i. 'mázolgat, keneget'. L. bemázgitál. mázgol mázgöl (-ólok, -ösz) ts. i. 'mázolgat, keneget'. mázol mázol (-ólok, -ösz) ts. i. 'streiehen'. K. Vtgyáz:, mé miny-yyár a falho mázollak: ( a falhoz váglak). L. be-, elmázol. maziir mazür fn. 'koldusszegény; vagyonavesztett'. Cinem- leszi az eggyik fi ját ur:rá, a - másikid meg mazur:rá. N emuira, hanem ma-zurrá lessz: mázsa -SJ (-át, -ája) fn. 1. 'zentner'. 2. 'mázsáló mérleg'. Te-gyük fel a zsá:kot a mázsára: mázsál mázsált (-ok, -sz) ts. i. 'mázsáló mérlegen mér'. I.. megmázsál. má/.sás -~- mn. I. 'mázsa súlyú, mázsányi', fn. 2. 'azon munkás, ki a cséplőgép mellett a mázsálásl, a kicsépeli termény mérését végzi'. mazsolaszőllö midozsaszöüllaü fn. szárított szőllő, rosine'. Meceendos Meeeendöüs hn. (Józsefháza). mécs (-et, -i) fn. 'a mécses olajtartója, melybe az olajat töltik'. mécsei 1. felmécsel.

80 70 mécses ~ (-1, -se) ín. 'göinbalakú, talpon álló olajlámpácska üvegből, melyet konyhai világításra használnak'. Részei : 1. talp (melyen áll) ; 2. mécs (= olajtartója); 3. pip (= bádogcsövecske, mely a mécslyukon a mécsbe eresztve, a belet föntartja s négyfelé ágazó karocskáival a mécslyuk szájába belekapaszkodik); 4. bél (= flanelből készüli vékony kanóc, mely alul az olajat magába szívja, a píp szájánál pedig meggyújtható). Sz. Tisz-ta, mint a mé-cses (ír. = piszkos). Etört a mé:cses (mondják, mikor a kis gyermek elkezdi a sírást). Vö. pislogó. niéesi'íí ~~ ín. 'melandryum album'. meeskes ~ (-1, -se) ín. 'az ácsok festékes (cinóberes) váluja, melybe a csapózsinóri m á r t j á k'. Médárdus Médárdus fn. a naptárból ismert szent neve. Nr. Ha Médárdus napján (június 8-án) csík az eső, hat hétig, mások szerint negyven napig mindig esik utána. meder n., 1. árok 2. meddig ~ hsz. 1. 'bis wann? wie lange? 2. 'bis wohin? wie weit?' L. félig-meddig, Isten világ meddig, addig-meddig. meddő meddői) mn. 'terméketlen, nem foganó, nem termő'. Meddői) asszony, meddői) telién. Meddői) málé ( = olyan kukorica, melyen nincs cső). Meddői) jelleg ( amely nem hoz esőt). medve (-ét, -éje) fn. 'bar'. medveíarsangos medvejársággos fn. 'medvének öltözött farsangi álarcos'. Sfedvés -s. lm. (CsásZló, Szárazberek). Ifedvéság hn. (Szárazberek). Medvéskert Medvéskért hn. (Halmi). Medvos/.eg ~ hn. (Botpalád). medvetáncoltató medveláncöltalőu ín. 'I áreníührer'. me-e-e -<«. isz. 'a kecske mekegésénck utánzása'. 1. meg meg fn. hinterer rauni'. Megnézem: az étggmegit is: Vö. megy. 2. meg hsz. 1. 'megint, ismét' (hangsúlyos). Leletette, mek- jévelle. De nuís-nap meg- más kérőn jött: Mc-gént megmos őiilözedbe őijlözött a Jé.zus ksz. 2. 'pedig*. A fi-jug zabol kaparlak, iydesapám meg O'dajárt Szakmára. 3. 'és'. Add- ide aszt a ggi'r.rül meg aszt a köpcngc:yct. Yául- egy dog-góu meg egg légy*. 3. meg- igekötő (lásd az egyes igéknél). még -s. hsz. 1. 'noch'. El- még a vém Buga?

81 71 Még- él; sze-gén, de má na-ggonn öreg: Ne- ed: meg, nem- jóu a: még. 2. 'addig, amíg..., azon idő, kor, állapot alatt, mig...' Mek-hóutt: a még fán- korába: Ne- szegggétek le még zöü:dönn. E-foggott: a még éretlen: l-l-vittem: ém még a reggél: 3. 'a jelen időpont után is, ezután is'. JÖSZ- te még m ináklutjk! Les:- mék SZŐÜllőÜ, léiig ke:ngér, les:- még n kutyára: dér. Ha mégeeeer il- látlak, é-lóridn a lábod! 4. 'tovább is, annál is, azon túl is. vmelv fokon túl is, ezen kívül is'. Huz-zad job-bam! Még' jobbannl Kz- is jón-, de a: e-ngém még- erőüssebb: Tőtie-csél még elg ki:esil. Ya-jö föüz-zem- még? Vam- még olhü vatg három. 5. 'sogar, selbst'. I)a-nöllak mind-, még e: a paci is: Le-pocskohaijászta még a ket-véheledik naggapjái is: (». 'csak, csupán'. Még mos- látom, mije szép ruhád: van. Mikor a: an-nyát meglátta, ak-kor örült még igu::ánn. 7. 'addig-addig, hogy..., talán'. El-Ülök in-nem, mé még meg-ggul u: ujja:som. Xe- indujjalok ijen nagg éeea.ka, mé még beleháilolok: valami hál-vámba: Xg nc-te, még el-esek:l Még mek-teszi:, umenngi esze: van. megabárol megabáröl ts. i. 'forróvízzel megfonnyaszt, forróvízben megpuhít (pl. gombát, padlutkának való zöldségei, hurkatölteléket stb.). megahrakol megabraköl ts. i. 'abrakkal megetet' (jószágot). metpibriktol megabriktől ts. i. 'megfenyít, megver' (pl. gyereket). Yi-ggá::, mé mrgabriktollak: megad megad Is. i. 1. 'gebén'. Meg-allam én néki a lis:- lele:lel e-lég remh-senn : 2. 'megenged'. Meg-aggga tán a jóu Is.ié, hogg oroméi ér:ják. As: mek- kell ad:ni, hogg a bu-za gyö-nyörü vóul:.'{. 'visszafizet' (adósságot). Meg-atluk mi a két foréntod Zsuzsi nénéd-nek? \. 'megállapít'. //// be má bátyáidat, ag-yya meg az ézit a kölbász.nak. 5. 'ereszt, fizet*. Öl-veg kilát is megad most elg kereszt. Sz. Meg-aggga ii még ennek az á.rál (= megissza a levét, meglakol érte). Meg-atták a szája i;zít ( megkapta a magáét, lesütötték a csiráját). Km..1 mát- meg-atták, a hémnapid nem- Ígérték: ( ma élünk, de holnap meghalhatunk). megagyabugyál megaggabuggáu ts. i. 'elpáhol'. magagyai megagyűl ts. i. 'eldönget, megver, agyba-főbe ver'. megágyosztál megagyusztálí ts. i. kijavít, rendbehoz.'. Vidd- el eszi a esizsmát a suster:nél, agguszlájja meg : megajándékoz megajándékoz ts. i. heschenken'. megajánl megajál (Lázári) ts. i. 'anbieten'. megakad In. i. 'stecken bleiben*. Valami ggü-kérbe meg-akati a lá-.bom, oszt él-estem : Sz. Hogy oszt ak'kör se jót, n a g g o m meg v ó u I u m akad: v a, hogg mos- má mi- esinápjak ( nagy zavarban, nagy gondban voltam).

82 72 megakaszt ~ ts. i. 1. 'hemmen, aufhalten'. 2. 'nagyjából megvarr'. Akaz meg itt:-ott, oszt add- ide, had- véggé je je:le (kabátot). megakól megakóul ts. i. 'alaposan megnéz' (tr.). Addide : má, had- akóujjam meg: job-bann : megaláz ~ ts. i. 'demütigen'. C.sak az Isten alázná meg :! inejiáltl ~ ts. i. 'segnen'. Is-ten ál-gga meg mago.kol (köszönés). Sz. Gyere: már, az Is-lem meg-áld: (v. az Isten is megáld:), gge-re! (indulatos beszédben, szelídebb fajta káromkodás). megalkuszik megalkuszik tn. i. 'valaminek vételárában megegyezik' (pl. vevő az eladóval). megáll ~ tn. i. I. 'egyenes állásban marad'. Nem- tud megállani a lá.bánn. 2. 'megszűnik haladni (menni, futni)'. A sii-rii alatt állót meg a : lú. Meg-állol ve-lem beszélgetni. 3. 'megszűnik működni, nem jár' (gép, óra). \. 'kibír, eltűr*. Nem- latiam megállani kacagás né:küll. 5. 'romlatlanul megmarad'. Ez a paszüi má nem- ál mek hóunaf) reggedig. fi. 'megszűnik'. Me-heliig :, mer ugy látom, megállott az e:sőü. Be-feggyük, ha a szel meg:áll. 7. 'ott terem vhol'. Most- eresztem ki az óukbúl, mán a kert- alatt ál: meg ez az istentelem ma.lae. För-dull eggget-keldöut, osz ming-ggár olt ál: meg a nén-ngenél : 8. 'érvényesül, érvényben marad'. Az igasz szagnak mek- kell álla:ni. 9. 'kitart'. Az ö-reg meg-állott a szava meldelt. 10. 'beteljesít, leró' (ígéretet). Em-bér leszé foga.dást, eb-, aki megóvja. 11. a fölszólító mód '2. és 3. szeméige fenyegető értelmű : 'no, várj csak!' Meg'áj: csag, gge-re ide le töb:bet, mer é-töröm a lábaidat, Ng-, meg-ájjatok:, e-zér mék ki-kaplak:! Meg-ájjom :, meg-bémnga esz még ma.ga l megállás -s. fn. 'szünet, pihenés*. Nekem egész nap megállásom sincsen : megállít megállít ts. i. 1. 'aufhalten, zum stehen bringen*. 2. 'megszüntet'. Ugy- jötl abbult a : vér, hogy nemlehelet vógm megédlita:ni. 3. 'eszközli, hogy ne működjék, ne járjon' (gépet, órát). megálmodik ts. i. 'álmában előre meglát*. megalszik megalszik tn. i. 'megalvad' (pl. lej). megaltat megaltal ts. i. 'megalvaszl, eszközli, hogy megaludjék' (lej). megnprít megaprit ts. i. 'apróra vagdal'. megaranyoz ~ ts. i. 'arannyal megfest'. Sz. Mek- kén a-rangozni a szá:jál (e szólással dicsérik meg, ha vki okos, szép beszédet mond). megarat ~ tn. i. 'elvégzi az aratást'. Má- lám megaratnak a hé:lenn. (Badaló.)

83 megárt ~ tn. i. 'schaden, schádlich síin'. megás -~ ts. i. 'graben' (vermet, sírt). megaszal megaszal ts. i. 1. 'megszárít, összeszárít, megfonnyaszt'. Meg-aszajja ez a natg jöróy.-súk, hacsak vam még benne ctg kis é:lcl. 2. 'dörren' (gyümölcsöt). Sz. Megaszalta :, mjm Pe-lőijné a dinmyit (hogy siettesse az érését s korábban adhassa el, Petőné Méhteleken mcgaszalta a sárgadinnyét). Az- Isten a-szajja meg! (káromkodás.) megátkoz. «*. ts. i. 'vei flncliten, verwünschen'. megavasodik ~ tn. i. 1. 'régiség miatt kellemetlen ízt kap' (szalonna, zsír, sajt). 2. 'megbarnul, korhadtság miatt megfeketedik' (pl. a sokat ázott széna, későn aratott búza). megavatol. mcgavatollat 1. megovalol, megovatoltat. megavul mcgavull tn. i. 'megócskul'. A bll'tőrmeg-avull. megázik tn. i. I. 'megnedvesedik' (esőtől). Megérzik a rend (a réten). 2. 'a víz alatt törékennyé korhad' (kender). Ety kicsid bizon tá-roijs ez a kender, mé nem- ázott e meg rende.scnn. megáztat megúsztat ts. i. 'megnedvesít' (pl. kendőt a vízben). megbabázik *- In. i. 'gyermekei szül'. megbabonáz ~ ts. i. 'babona segítségével megront". megbaggat ~~ ts. i. 'megvarr, összeölt'. megbajuszosodik megbajuccosodik tn. i. bajusza nő, bajusszosá lesz'. megbán ~ ts. i. 'bereuen, bedauern'. Sz. O-jal mondok:, hogy magam is megbánom: (= az indulat olyan szót mondat velem, amit később magam is sajnálni fogok). Megbánta :, mint amék kutga kilencet fijaddzik : (= nagyon megbánta). Tisz- forinytya bánnyg : meg (= ráfizet erre a dologra 10 forintot, 10 forintjába kerül). megbánt - ts. i. 'megsért'. megbarátkozik In. i. 'bizalmába fogad vkit, összemelegszik vkivel'. Hogy- megbarátkozott a két púja! megbarázdol megbarázdöl ts. i. 'barázdával körülszánt, a határbarázdát megvonja'. Burázdoj játok meg aszt a lúherejáiiulet. megbarnít megbarnít ts. i. 'barnává lesz'. megbarnul megbarnult tn. i. 'barnává lesz'. megbasz «««. ts. i. nemileg közösül vele, kzöösülésre felhasznál' (nőt). Sz. BaS'SZO meg a róukn! (tréfás káromkodás.) Unsz- jé: hád, baz: meg, ne- nézd: olt! (csizmát). Ne- ngútogazs mán aszt a ku.lgád, baz- m e g a segg i I! Bas-szom meg, aki csi-nált! Bas-szom meg n-pád! Baz- meg a-ngádal! (káromlások, szitkok). megbátorodik ^, megbéilrodik tn. i. 'bátorságot vesz, bátorrá lesz'. 7:*

84 71 megbecsül megbecsüli ts. i. 1. 'tiszteletben tart'. Aszt az öreg embert meg-becsüjjétek: 2. 'felértékel' (pl. kárt). 3. 'romlástól, szennytől megóv, megkímél' (pl. ruhát). Mos má ruhád is lessz egg dara:bik, hn megbecsül:löd. Amid vam-, meg-becsüld :, mé nincs-, minn ujjal ven.ni. Sz. Megbecsülli magát (= jól viseli magát). Megbecsülli:, mint a te-hen a fár:kát (ír., t. i. a tehén nem beesüli meg a farkát, mert ráül). megbecsültét megbecsültei ts. i. 'kárt felvétet, értékeltet'. megbékél megbékéli, megbéküli tn. i. 'sich aussöhnen, sich versőhncn'. Sz. Ha- harakszik, mái- megbékéli a maga kenge.rinn (= nem törődünk a haragjával, majd megbékül, ha akar). megbékül 1. megbékél. megbélyogoz megbéjogoz ts. i. 'reásütötl jeggyel ellát' (pl. jószágot). megbeszél megbeszéli ts. i. 'megtárgyal, beszélgetés közben megállapít'. mcghihil megbibill ts. i. 'megüt, megsért' (pl. a gyermek a kezét). Gyermeknyelvi szó. megbiesakol mcgbikacsől ts. i. Sz. Megbikacsojja magát (= megköti magát, makacskodik). megbikaesol I. megbiesakol. megbillen tn. i. vízszintes V. egyenesen alló helyzetéből elmozdul' (pl. deszkahinta). megbillen) ts. i. 'vízszintes v. egyenesen álló helyzetéből elmozdít'. megbír ~- ts. i. 'heben können. tragen können'. Uggbefagyott a : Túr, hogy a sze-keret is megbírja : megbirkózik megbirkózik tn. i., 'birokra kél vkivel'. (ige-re ki a viz:bül, bir-kozzug mcy. megbírságol megbírságol ts. i. 'pénzbüntetéssel sújt'. meg biztat megbisztat ts. i. 'ígérettel megnyugtat, reményt keli benne'. Meybisztatla :, hogy a la-vasszal ád- nekijek egy véka bu.zát. megbokrosodik tn. i. bokrossá, sűrűvé lesz' (pl. a búza). megbolondít megbolondít ts. i. 'megtébolyít'. megbolondul megbolondult tn. i. 'megtébolyodik'. megbolygat megböigat ts. i. 'megpiszkál, megbizgat'. Mij-jér böigallad meg aszt a bukóul, 'sz jóul- vaut: a. megbomlik ~ tn. i. 'megzavarodik, megromlik, rendetlenné lesz'. Megbomlik az i:dőü. megbont ~~ ts. i. 'megzavar, megront'. Megbontotta kasztok a jón békissé:gel. megborít megburil x.-él ts. i. 'vmit ráborítva foglyul ejt'. Meg-buréloltum a kis tyúkot a TOStáwal, mé tojous vóul:

85 78 mcghorjndzik megbörnyaddzik tn. i. borját ellik' (a tehén). ' meg boronál megberenáll ts. i. 'eggen' (szántást, elvetett földet).' megborotvál megberetváll ts. i. 'rasieren*. megborotválkozik mcyberelválkozik tn. i. 'sich rasieren'. megborsol mcgbörsöl ts. i. 'borssal meghint', megborzad megborzad tn. i. schaudern'. megbosszant ~ ts. i. 'árgern'. megbotlik ~- tn. i. stolpern'. Sz. Megbotlott a nyelve ( = beszédközben véletlenül hibát ejtett). Km. A lúnak négy- lába vam :, meg-is megbotlik : (= tévedni emberi dolog). meghüdül megböijdiill tn. i. 'bőg egyet'. Az én csizsmám linóubür, Ila megütöm, megböijdiill (táncszó). megböjtöl megbűtol ts. i. 'böjtölve, bőjtölésben tölt'. Meg-bűtöli a pinte:ket. megborul megbüröl ts : i. 'megver, megrak'. megbütyköl megbötgkol ts. i. 'megvan'. mcghövül megbűvöli tn. i. 'bővé lesz. megszaporodik'. Km. Ami meg-büvül, mek-szüküll: (= a bőség is megfogyatkozik idővel). (Atya.) megbúbol megbubbéd ts. i. 'megkontyol, megver, megtépász' (leányt). Yi-yyaz :, mé meg-bubboílak :! megbukik ~ tn. i. I. 'elszegényedik, vagyonát elveszti'. Kiméül Amerikába:, pedig nem- bakot vöun g: meg ithü se:, mer élelmes ember: a kegyetlen: 2. 'tönkremegy, megsemmisül'. Meg-bukik a málé, ha esőij nem : lessz. megbúvik megbújik tn. i. 'elrejtőzik, meghúzódik'. megbüdösödik megbüdössödik tn. i. 'szagot ka])' (pl. az állott hús). megbüntet ~ Is. i. bestralen'. megcéloz mekréloz ts. i. 'célba vesz'. megcibál mekeíbáll ts. i. 'meghúzgál, megtépdes'. Mekeibállom a lur.jial! mcgcincál mekeineáll ts. i. 'megnyaggat, megcibál, megver'. mcgconipolyodik mekeompojodik tn. i. elszontyolodik, elkomolyodik, megszégyelli magát'. Nem- kacagás: a! Meg- lehetne a:zon eompojodni :! megcukroz mekeukroz ts. i. 'cukorral meghint'. megcuppogtat mekeuppoklat ts. i. 'cuppogva megesz'. Mai- mekcuppoktaltga a disz-.nóu. megcsal mekesál ts. i. 1. 'betriigen'. 2. 'házastársi hűséget megszegi, házasságot tör'. Nem mengeeske, ki nem csalfa, Ki a: urát meg nem csajjá (Nd.). megcsap mekcsap ts. i. 'megver' (eső). Ila még mekcsapja elg kicsit az esőij, hál meg-berenájjuk :

86 76 mcgcsahdos mekcsapdos ts. i. "gyöngén megütöget, megmegcsap'. megcsaptál mekcsapted ts. i. 'összesodrott láncot, kötelet az ágai közé dugott rúddal megszorít, feszesre csavar'. meg csattan mekcsattan tn. i. Sz. Ne- erőijkögy.-, mé mek-csattan a han:god (= az erőltetés miatt csengését elveszti, rekedtté, rikácsolóvá lesz). Énekelni se tud :, amijóuta mekcsattant a h a g g : j a. megcsavar mekcsavür ts. i. 'umdrehen', megcsendesedik mekcsendesedik tn. i. 1«haladásában meglassúdik' (pl. a futó ló). 2. 'megjuházódik, lehiggad'. Az as'szom mán g második po/onlull is mekcsendesedett: meg csendesít mekcsendesit ts. i. 1. 'haladásában meglassít, fékez'. Csendesizs meg a lovukul a ház e:löiilt. 2. 'megszelídít'. Mek -csendes itettem ely kicsit a löijccsél. megeseper mekcsepér ts. i. 'megfej' (tehenet). megeseperget mekcsepérget ts. i. lassankint megfej' (tehenet). megcseppent mekcseppent ts. i. 'hamarosan megfej'. Jó-vök ming-ggá :, csak mekeseppentem a tehe:nel. megcserél mekcseréll ts. i. 'vertauschen'. megesikkau mekcsikkan tn. i. 'megrándul, kificamodik, megmarjul'. Mek-csikkant a lá:bom. megesikol mekcsiköl ts. i. 'kitzeln'. megesillagoz mekcsilluyoz ts. i. 'megrühesíl'. Az ls-lcn osztat hogy a ju-hásznak töb- legyen a fizetése, hát a bir-kére ri-het teremtet, mek-csillagoszta. (Óváriban egy pettyem származású juhásztól.) megcsinál mekcsinál ts. i. I. 'elkészít'. Váriam, mig mek-esinájja az öroassá:got. A jö-vöti hétre csi-nájja meg a heg:gérl. 2. 'megjavít, helyrehoz". Vid- be eszi a ross: óijréd Szakma:ra, csi-nájja meg az óu.rás. megesinálás mekcsinálás fn. 1. "elkészítés". 2. 'megjavítás' (pl. ócska tárgyé). megcsinűlgat mekcsinálgai ts. i. lassankint elkészít'. megcsináltat mckcsinállat ts. i. 'megjavíttat, rendbehozat". Mek-csináltattam az óucska csizs:mái, fé-huszhatod : má. megcsíp mekcsip ts. i. 1. 'hüvelyk- s mutatóujja hegyével megszorít". 2. 'fulánkjával megszúr' (méh, darázs). 3.'megharap, megmar' (kígyó, bolha, lúd). Csib- meg, gunár, a seggit! Csib- mek, lé! (kutyauszító szólás). Sz. Mekcsipte a dér, a hideg (= kissé megfagyott). megesóesál mekesóuesál ts. i. (gyermeknyelvi szó) 'megeszik". Csóu-csa meg:! (= edd meg). megcsodál mekcsudáll ts. i. 1. 'megbámul*. C.si-nálok én ne:ked o-jg szekeret.-, hogy min-denki mekcsudájja : 2. '[terhes nő] vmely dolgot, állatot, embert úgy megnéz, hogy

87 77 a születendő gyermeken nyoma lesz'. Ne- néz: má, mé mekcsudállod: Xr. Ila a terhes asszony megcsodál valamit, idétlent szül. megcsókol mekcsóuköl ts. i. 'küssen'. K. Mek-csóuköla a : lii (= megharapta). megcsókolgat mekcsóukögat ts. i. 'egymásután többször megcsókol'. Sz. Mek-csákögalla a: iivek szá.ját (= berúgott). mcgcsordul mekcsördull tn. i. 'csepegni, csorogni kezd'. Mekcsördull uz eresz, mcqcsóvál mckcsáuváll ts. i. 1. 'schwingen. wedeln'. 2. 'schiitteln' (fejet). megesökken»». tn. i. I. hízásában megáll, lefogy'. Még a malacok is mekcsökkentek ebb' a meley.be. 2. 'megkevesbedik'. Mikor ii pailagróuzsa vi-rágzik, mek-csökken a leltembe a : lé. megcsömörlik mekcsámöllik tn. i. 'csömört ka])'. niegcsösz mekcsosz ts. i. 'megbasz'. Mek-csöszheled : má, hisz letörted mán a ji.lél. megcsudál I. megcsodál. mcgcsúiiyul mekcsungull tn. i. 'rúttá lesz'. megcsúszik mrkcsuszik tn. i. 'megsiklik'. mcgcsiitukol inrkcsuluköl ts. i. 'szahnacsoinóval. csutakkal tisztára mos, tisztára súrol' (lovat). megcsügged mckesiigged tn. i. 'meghervad, meglankad, megfonnyad'. Na-gynm meg vannak csüggedve a má:lék. megdagad ^ tn. i. 1. 'dagadttá lesz' (pl. testrész). 2. 'megduzzad' (pl. az árpa, zab fövés közben). Foj- ez a vi:dér, láá-liig bele elg kis vi:zci, had- dagagggom meij : megdagaszt r*. ts. i. I. 'ausknelcn, auswirken' (kenyeret). In. i. 2. 'a kenyérdagasztást elvégzi'. Ma ol- aurára má megizs dagaszlollam : Hóü-nap jou-kör megdaguszlok : mcgdalmahodik mcgdálmaluidik In. i. 'nekitelik, meggömbölyödik, meghízik'. megdarál megdaráu Is. i. 'kézimalinon, darálón megőröl' (kukoricát, sót, kávét). megdaraszol mei/guruszöl ts. i. 'kapával fűtől, gyomtól megtisztít' (pl. kerti utat). iiiegdéklinál megdéklinédl Is. i. 'megver'. megdézsmál megdézsmáu ts. i. 'megtizedel, egy részét ellopja". Ytrlumi jele meg dézsmálta a barackok megdicsér megdicsér Is. i. beloben, rühmen'.. \: i-jem magaviseletéi- nem- nagyon dicsérnek: meg. megdohosodik In. i. 'dohossá, penész-szagúvá lesz' (pl. nyirkos helyen a búza). mcgdöcögict mcgdácöktcl ts. i. 1. 'megráz' (pl. a szekér). 2. 'megtáncoltat' (tr.). Men-nék, ha vinnének : ha jani megdöcöktetné:nek.

88 78 megdöf ts. i. 1. 'megszúr*. Valami csap-ka megdöfte a tül'pom. 2. "szarvával megszúr, megtaszít'. Eriggy az ökör: lül, mé meg'döf: Ilicgdüglcszl ~ ts. í. 'elpusztít, döglését okozza'. Sz..tr- Isten döglessze meg! (Káromkodás.) megdöglik ««- tn. i. 'elpusztul' (állat). K. = meghal (indulatos beszédben). Ugy' megütlek:, hogy ec-ceri-be megdöglessz: A rekesz alad dögöi: meg! (átok.) Meg-döglök ém : má ugy is nem-sokkára : megdögönyöz ~ ts. i. 'megöklöz, ököllel nieggyomroz'. incgdömöcköl meydömöcköl ts. i. 'kézzel megnyomkod*. Jóu- vőn, ha valaki mcydömöcköliu'- a háta:mat. incgdöngel megdönget ts. i. I. úgy üti, hogy döng' (pl. az ajtót). 2. alaposan elver'. mcgdörgöl megdorgál ts. i. 'megken, megmasszíroz'. Dör-yöd meg a derekát ctg kis káforos piritus:sál. Szomszédasszom beteg vóul; Mcydoryölték, jobbá vont (Nd.). megdörzsöl megdsrzs81 ts. i. I. 'erősen megtörül, megsúrot 1 (pl. dézsát, ha vizes). 2. 'dörzsöléssel megtisztít és finomít' (szöszt). meiplráin'l megdrayil ts. i. 'árát felesapja, drágává lesz'. me; ilrűt ul megdrágult tn. i. ára följebb megy, drágává lesz'. megdrótoz megdróutoz ts. i. 'dróttal körülhálózva megerősít' (repedt edényt). mcuduíál megdufáll ts. i. 'megöklöz, ököllel hátba ver. memlnji ts. i. 1. 'megtöm'. Mey-duktam jóul- a piaitól fá-vál. 2. 'szájába tömött kukoricával megetet'. Meyduklad mán a libát '.' meipliiföl megdüfol ts. i. 'hátba öklöz, ököllel hátba ver'. mejplül ~ tn. i. föld felé borul, félre dől'..1 /őijl- hála heit-heil megdűlt e kicsit a bu.za. mctpliiriickül meydüriicköl ts. i. 'döngöl (földet, bakokkal) ; jól megnyomkod, megmasszíroz.'. Jóul- megdürücksted a háta:mat. niegé meggé nu. 'hinter'. Ne- bújj a hátam meg:gé. megebédel megebédel tn. i. 'ebédét elkölti", megeeetesedik ->~ tn. i. 'megsavanyodik, ecet-ízűvé lesz" (bor). meg edz megeddz ts. i. 'megacéloz' (pl. a kovács a fejsze élét). megedződik megeddzöüdik In. i. 'hibás főzés következtében megkeményedik' (a főzelék). Megeddzöüdik a paszujj, a tökkáposzta. (Kz két esetben is bekövetkezhetik : I. ha fövés közben el hagyjuk hűlni, vagyis, ha nem egyenletcsen lő és 2. ha azelőtt öntik bele az ecetet, mielőtt megfő.) megég megég tn. i. I. 'megpörkölődik*. Meg-égett a rán:tás.

89 79 2. 'égési sebei kap' (pl. a kéz). Sz. (/ a fe-leségivél na -gyom meg van ég:ife{= nagy hajban van vele, sokat vesződik vele, sokat szenved tőle). megéget megéget ts. i. I. 'megpörköl' (pl. rántást). 2. 'megsüt' (pl. kezét). 3. gyors őrléssel elront'. Na-ggom megégette a malom eszi a lisz.iet, nincs- jóu tésztá:ja. Sz. Ec-cé má meg-éqetlc a kása a szá:jál ( egyszer már pórul járt). incgegrecéroztat megegrecérosztal ts. i. 'megfenyít, megtáncoltat'. Egrecéroszlassa meg a ji.jál, lia haza:jön. megegyenget megegyenget ts. i. 'megver, megfenekel' (tr.). megegyezik megcgggezik tn. i. 'egyességre jut'. megéhezik -~~ tn. i. 'hungrig werden'. megél megél tn. i. 'fentartja magát, fentartja életét'. Ne- sokai vakaröuzzunk:, hanem menngijg:, mer eb-bíil nemélűn: meg. Sz. Megél: a jék- luitánn is: ( = életrevaló). megelégel megelégel (-elégli. -elégeltem) ts. i. 'jóllakott, torkig van viliivel'. megelégszik megelékszil; f-szek, -szél: -elégeltem) tn. i. 'sich begnügen, zufrieden sein'. megellik In. i. 'fiat hoz létre (egy szülésre egyel), inegborjazik, incgcsikózik" (tehén, kancaló, kanca szarnál', bivaly, juh, kecske stb., amely állat egy fiat szül). K. Megelleti a szil:ke ( eltört, több darab lett belőle). Vö. megfiadzik. megemberel megemberel ts. i. 1. 'emberségesen megsegít". Sokszor megemberelt <tz éipgem cgggél-más:sál, ha rá vontam szorükva. Mcg-cmberélte ctg pár csizsmá:vül, nem- eresztette ugg: él. Megembereltem egg tlarap kengé:rél. 2. 'megtisztel, megkínál, megvendégel'. Az- gonaötam:, hotg lám meg-emberel ctg pohár bö.rál. mcgcmhcrcscdik «~ In. i. 'megférfiasodik'. Sz. Mcg-embcrcseltél:, mint a bötkéngi malac: (Lázári) (mondják tréfásan a mcgfeifiasodoti legénynek). megemel megemel Is. i. súlyát emeléssel kipróbálja, megemelint", léméit mek- csuk: e-lég lessz esz neki haza cepékni. megemészt megemészt ts. i. 1. verdauen'. 2. 'tönkre tesz. halálra gyötör'. Hé; be- megemésztett éggem ez u háború! Meg-emésztcd magiul avval a rosz pujá.vál. megemleget ts. i. 'rárágondol, gyakran emlékezik rá', a) hálával, szívesen. Mit- tugggak cm má magéinak ad:ni, hogg megemlegesse, rukla. b) fájdalommal, bosszúsággal, nem szívesen. Ugg- megverlek:, hogg ngóuc-van csztcndöijs korodba is megemlegeted: Sz. Keriijj u kezem közzé:, tudom, hogg megemlegeted a magyarok Istenét ( majd lesz neked nemulass). megenged megenged ts. i. I. erlauben, gestatten". tn. i 2. 'megbocsát". Tes-sék megenged:ni, ha valamit vétek.tem. megéiil. megéutelen 1. megint, megintelen.

90 Ml megenyhül megenyhüli tn. i. 'meglangyosodik, kissé megmelegszik' (pl. víz a fazékban). megér megér ts. i. I. 'megelégszik, beéri' (ts. rgzás.) Meg éred ennyi-vél, vagy ag-ggak- még? Négg- ember megérte, pgii ve:le. 2. 'erieben'. Ű-tes se tudom, hág kukukszóijt ér: meg. 3. 'wert sein' (szt.). Lediet, hogy rámety két ökröm á:ra, de meg-éri : megérdemel megérdemel ts. i. 'verdienen'. megereszkedik ~ tn. i. 1. 'megvonni (párázat, harmat miatt), megpuhul, hajlékonnyá lesz'. Estére meg ereszkedett ety ki.csit, nem tört ojon noyyonn a levele:ji (a száraz lóherének). Nem- gyűlöltük fé fe:le, várduk, miy megereszkedik ety kicsit a harma:tonn. 2. 'elferdül, elgörbül' (jól ki nem száradt fából készült szerszám v. bútor). megereszt ~ ts. i. 1. 'meglazít, lazára enged' (pl. kantárszárat, hevedert, nadrágszíjat). 2. 'megnyit' (csapot). 3. 'rostán áthullat; rostán áteresztve a szél hívásának kitesz'. Meg-eresztettem a kását a ros:tá, hocs csak az ap-rógjo maraggyon: megérez ~ ts. i. 'fühlen, verspüren, scbmecken, wittern, wahrnehmen' (tapintással, szaglással, ízleléssel stb., vagy lelkében pl. az elkövetkező bajt). megérik megérik tn. i. 1. 'reif werden' (gyümölcs). 2. 'öszszerothad, öss/.ekorhad' (trágya). F.re a kis- jöüdre ké vinni a go:nél, ha jóul megé.rik. Sz. Megérd gabonája az lslcn:nek ( = koros, öreg ember). megerőltet megerötitei ts. i. 'anstrengen, überspannen*. Má fok-hat a kezi:vél. csak még nem- szabad megeröütel:ni. Sz. Megerőlteti mayát (= erejét felülhaladó munkát végez s e miatt beteg lesz). megerősödik megerőüssödik tn. i. 'erőre kap'.» megéri ~ ts. i. 'verstehen'. megérzik ~ tn. i. 'es riecht'. Megérzik iáita a pájig:ka. ineges(i) ~ Is. i. ' rá hullással megnyirkosit(ja)'. Megeste a hármat a lűhc:rél. megeselt~ mn. 'bukott*.. 1 jáng- ojam megesel szeméi vógt: megesik ~ tn. i. I. 'megtörténik'. Megesik:, huly kélhédbe se látom cc:cer. 2. elbukik' (nőszemély). Az- beszéyetik:, hogy meg-eset vaun a já:nga. Meyeset szeméi vagyok. Kinek esel meg, lel-kem? 3. 'sich erliarmen'. Ezenn g nyg-morék kóudusonn az op-sitos katona mék héc-eérle jobbam megesett: (Kisar). Sz..1/ eg e s n e b e:l e, ha mindéi) kicsiségér a biróijhosz jele juhnóuijk ( furcsa dolog volna, még az. volna a furcsa!). Vö. meges(i). megesket ~ ts. i. 1. 'becidcn'. 2. 'trauen, anlrauen'. megesküszik ~ In. i. 1. 'esküt tesz vmire*. 2. házassági esküt köt, esküvői tart vkivel'. Egy vasárnap mek-kéiie.

91 81 kélhet mülva meg- is esküitek. Sz. Tám meg- vagy avval a kalap:- pal esküdve:, hogy mindég a fejedé: van (tr. = tán megesküdtél vele, hogy mindig a fejeden tartod?) nu'ljpsösödik megesőijsödik tn. i. 'esősre fordul' (az idő). inc( ('síí/.ik megesöüzik tn. i. 'megesősödik, esősre változik' (az idő). megeszen ~ ts. i. 'aufessen, verspeisen' (csak első és második szentélyű tárggyal). Meg-eszen a fe:ne [téged], ha nem mégy in:nen. Ki- felveszel), ki- leteszen. Sok- a: irégy, maimegeszen [engem] (Nd.). Ha te meg nem larlassz, Megeszen a farkas [engem] (tréfás zsoltárparódia). Vő. megeszik. megeszik ~ts. i. 1. 'aufessen, verspeisen' (ételt, kenyeret) Ü. 'eszein-iszomra költ'. Job- let vóu:, ha eszi a pészl- megette vóuna: 3. elpusztít, megemészt'. Meg-ette a rozsda. Meg-elle asz: mán az áu-ság. Meg-eszi a kosz- a nya:kál. K. Neegyél: mek, hal-lod, ne- egyél: meg l (= ne gyötörj.) Megélt engem az n vén lüzreva.láu, az- ell engem: meg! ( tönkretett.) Sz. Né' végzi eszi: el, ha magát megeszi, se- ( semmiképpen se végzi el). IIad- nem mán aszt a ké.pet, hász nem- esz e m: meg ( = ne féltsd tőlem). Nem- asz sainájja, amit mege:szik, hanem, ami ot- marad: (ilyen a nagyhélíi, telhetetlen ember). Ila te- né vaunál meg a pe-nycsz, kienné meg a kényeret? (gúnyos szólás dicsekvő gyermekre v. emberre is.) O-junokal mgnl:, hogy a kutya se enné: meg ( ostobaságokat beszél). Amit főüsz-lél, ed- meg:(= tettednek viseld a következményeit). Jajj-, e-gyelek meg! e-gyem meg a szá-did! (gyöngédség, szeretet kitörése.) - Jajj-, a fe-ne egyem mek:, hogy az- egyem: meg! A fe-ne e-gye meg a rosz kutyáját:.' A kö-tél e-gye meg a nyakadal:! (káromlások, átkok.) Km. Nem- eszi meg a varjú (v. a farkas) a le:lel (= a tél előbb-utóbb kiadja a mérgét). Yö. megeszen. megeszkábál megeszkábdll, megeckdbáll ts. i. 'bádogfolttal (eszkábával) megfoltoz (hasadl teknőt), megjavít'. megetet megétet ts. i. 'Iül lem, zu essen gebén. megetl megyeit nu. 'hiider' (hol V) Sz. Háta meggelf (= távollétében, Ott, ahol ö nem hallja). I- szokta az embert a h á I a m e g g e t kissebbile:ni. megevsdik megévőüdik tn. i. I. 'elfogy, evésre felhasználódik' (élei) (eszik szenv. alakja). 2. 'megemésztődik, elpusztul' (pl. vas a rozsdától). megfagy mekfagy (-fagyok, -fagyől v. faeej tn. i. 1. Yr- Frieren' (ember). A faluba csak né- fagyől: meg. 2. Yrstarren, t a Igen'. megfagyaltaf mekfagyaltat ts. i. 'megfagyni enged'. Mindmekfagyállatla a virá:got. meijiyijiil mekfájull tn. i. 'fájni kezd, belejön a fájás'. me< í;ira< mekfarag ts. i. 'behauen, besehnitzeln'. e.stirv lt;'ilinl : S/amnsháti szolár II.

92 82 mcyíázik mekfázik tn. i. 1. 'sich crkaltcn'. 2. 'meghál'. Tám mek-f aszta ludahü, hogy ily köhö:gök. mo( ft>liémlik mekfejjéredik tn. i. 'fehérre lesz". Sz. Maimekjejjéredik, mik szász /óijt alá ke:riill (mondják fonalfehérítés közben = majd megfehéredik vászon korában, míg ejnyüvik). megfej mekféj, ts. i. 'inelken' (pl. tehenet). meg fejel mekfejél ts. i. 'új fejjel ellát" (csizmát). mcyfcjl mekjeij ts. i. 1. 'schálen, anssehálen' (])1. paszulyt). 2. 'auskörnen, ansinaehen' (kukoricát). megfeketedik mekjeketedik tn. i. 'feketévé lesz'. megfekszik mekfekszik ts. i. I. 'hosszabb ideig rátelepszik, ráfekszik". Még a i>iz- is mekfekütle észt a kisz sze.nát. 2. 'emésztetlenül megterhel* (gyomrot). Mek-jekszi a gyomrodat az a jöveltem mádé. '.\. 'ágynak esik miatta'. Még aszl a kis ka-pállásl is mek/ekszi: Sz. Más-mek-fekszi:, /'/ mek fé- se ve-szi (mondják gúnyos csodálkozással, ha valaki erősen dicsekszik valami csekély munkájával). mej íelejl Lrzik mek/eleikezik tn. i. 'vcrgcssen'..\:ér. hogy én az óijkudbu estem, Hullád, múzsám, mek se feleikesztem (Xd.). megfelel mekjelél In. i. 'eleget tesz' (feladatnak, munkának). Hál- észt az i'wek pájbjkát ki- issza meg? Mek-jelelek: én annak is: meyíélemeriik mekjélemedik tn. i. 'megijed, megrémül'. megfelez mekfelez ts. i. 'halbieren'. megfen mekfén ts. i. 'fenőkővel megélesít' (pl. kaszát). megfenekel mekfenekil ts. i. 'a fenekét jól megveri, jól seggbe ver'. megfenyeget mekfenyeget ts. i. 'bedrohen'. m«m i'éri'iaso(lik n., 1. megemberesedik. megférgesedib mekférgesedik tn. i. 'férgei kap, férgessé lesz'. megfertőzik mekfertőijzik tn. i. 'meghenlereg'. Mek'férlőijzölt a sár-ba. megfest mekfest ts. i. 'farben' (tojást, fonalat). megfésül mek/üsül! ts. i. 'kammen'. megfeszít mekfészil ts. i. I. 'spannen' (pl. lábát). '2. 'kreuzigen'. megfeszül mekfeszüll tn. i. 'feszessé lesz, feszesre húzódik' (pl. kötél). Sz. Ni' neszed oszt onneij: ki, hu mek-jeszüsz se : (= akárhogy erőlködsz is). megt'iaazik mekjijaddzik tn. i. 'megkölykezik, fiakat hoz létre (egyszerre többet)' (kocadisznó, kutya, macska, egér stb.). Sz. Mekfijaddzolt a csu.-fwr (= eltört, darabokra tört). Na-, ne- fijadazot meg az eziezsbatjkóu a bugyellái izsbu? (= nem szaporodott meg '?) Yö. megellik. megfineol mekfincöl is. i. 'megkínoz'.

93 s:? megi'ingui mekfingat ts. i. 'megbüntet, jól elvei". megfirkant mekfirkant ts, i. gyorsan megír'. Aki pen-- návál bánik, mi- annak mekflrkantani egy levelet? megfizet mekfizet ts. i. megad, leró' (pénzbeli tartozást). inej íoi mekfog ts. i. 1. 'fangen, angreifen'. 2. 'felfog, meggyúl tőle'. A tap-lóii mek-jogja a szik:rát. 3. 'megfest'. Ne- Ujj ára a parf:ra, mé mek-fogja a festék a gatyá:dal. Mek fokta a dér a ha.jál (= megőszült). Mek-fokia az időij a ha:jál { = feliéne lestette). \. 'felfog, megért, megtanul'. Jöu- esze van gn:nak, ha-már mekfogja az az ojano:kot. Sz. Mekfogja az átok (= utóiéri). Ne- dicsérd:, mé mek-fogja a d i e s é: r el (= megárt neki). Mekfokla az igézet (= megártott neki az igézet). Vö. igézel Xr. megfogad mekfpgad ts. i. 1. 'szolgálatija fogad, szerződtet'. Jóij-zsi nem- jg vissza száijgál:ni, mé Bébus mekfogatta: ko-esisnak: 2. 'fogadást tesz, megígér'. Mek-fogattá, hogy ez-ütám mii jeni- lessz: Há-ször mekfogattam, hogy nenv menygyek többet oda! 3. 'követ, teljesít'. Nem- akarta az annya szavai mek fogad: n i. iiie< i'ni aii mekfogan tu. i. 'megfogainzik' (oltás a fán, ül let vény). iiie; íoj ó/.ik mekfogáuzik tu. i. 'megkapaszkodik'. Fo-gáuzzatok meg jónk, mer itt- egy barázda jön: megfogy mekfogy tn. i. 1. 'megkevesbedik'. Na-yyom mekfogyott a liszl a zság:ba. 2. 'megsoványodik'. M i-t ül folytál igy meg? iii<m íoj;it 1. megfolyat. m<m lojjt mekföit ts. i. 1. 'ersticken, erwürgen'. 2. 'megöl, levág'. F'öi csalok meg ebédre egy li:bát vagy ely lyu.kot. i 11 <11111< 1 rnekfáud ts. i. 'folttal ellát, foltot vet rá'. Asztüzent' edesa-.pám, tessék mekfóudani a esizsmá:ját. megfoldoz mekfóudoz ts. i. 'foltokkal ellát, megvarrogat'. megfolyat mekfojai tn. i- 'stieren, brunsten. Ten-nap mek-jojaloll a Nyálka te.hen. megfon mekfon ts. i. 'abspinnen, spinnen, flechten'. a) tn. i. 'elvégzi a fonást'. Mek-fontatok- má? K. Két- juhi é-ráilq fom: meg ( =3 fonás közben rólam hajtja a pletykát). mejifonnyad mekfonnyad tn. i. 'verwelken, vertroeknen' {pl. a lekaszált fii). megfonnyaszt mekfonnyaszt ts. i. 'megabárol, forrázással megpuhít' (hurkába való rizskásái, disznóbelet, hurkába való májat, tüdőt). megfordít mekfördit Is. i. 'umkehren, wenden' (szekeret, párnát). megfordul mekfördull tn. i. 1. 'sich umkehren, sich umdrehen, sich umwenden'. 2. 'bizonyos utat oda s vissza megtesz'. Le-megy a nap-, mig a szekér odájik kéceér mckför:dull. 5*

94 81 3. 'vhol megjelenik, jár'. Mek-fordultam nálla eccér-kéc:cér, 4. 'megváltozik'. Mekfördiűl az i:döij ke-menyre: K-gésszem meg- van a vi:lák fördüva: megforgat mekförgat ts. i. 1. 'villánkéul rendre megfordítgat' (szénarendet száritás végett). Mek- ke forgatni aszt a kis lúhezrét. 2. 'körben forogva táncoltat'. Jöjjöm, Maris néni, hal- forgassam meg vaty kée:eér. megforr mekjör tn. i. 'összeforrad' (pl, az eltört csont). megíorral mekföral ts. i. 'forrásig hevít' (tejet). megforráz mekföráz ts. i. 'forróvízzel mcgönt, forróvízzel megfonnyaszt' (salátát). megíorrósíi mekföróusit ts. i. 'meghevít, forróvá hevít' (vizet, ételt). megfoszt mekfoszt ts. i. 'schleissen' (tollat). megfő mekfőijl tn. i. 'ausgekocht werden'. megfől 1. megfő. megfőz mekföijz ts. i. 'auskochen, abkochen". megfricskáz mekfrieskáz ts. i. fricskát ad, fricskával megüt'. Vő. fricska. megíriistököl mekfrüstököl tn. i. 'megreggelizik'. megíú mekjúi ts. i. 1. 'blasen, anblasen, I-'úid- meg ety ki:csit, osz le-megye rulla a: pör. 2. 'megzendít, megharsant' (trombitát), 't. fuvásával megkeményít, megszárít'. Minygyá nem csepeg: a. hu e kicsit mekfujja a: szél. Na-, esz jóul- mekfúita a szél egész: nap, jóu- kemény lehel: Sz. Még u sz< -kel is mekfujjétk alatta (= nagy becsületben tartják). megfúl mekjúi tn. i. 'erstickt werden". K. Mekfúlla gép (mondják, ha igen nagy adag búzát eresztenek a cséplőgép dobjába s e miatt a gép megáll). megfúr mekjúr ts. i. 'fúróval meglyukaszt' (pl. hordót). megfúl mekfui tn. i. 'megszalad'. megfutamodik mekfutamodik tn. i. 'megszalad'. megfúl mekjül tn. i. 'meleg következtében megtlirósodik'. Mek-füll mán ez az (dut.lé. megíürdik mekjiridik tn. i. 'cin had nchincn". megíüröszt mek/iriszl ts. i. 'hadén, im had abwaschen'. megfüstöl mekfüstol ts. i. 'füstöléssel konzervál' (húst). megfüstölődik mékfüstölö\fdik tn. i. I. 'füstössé lesz'. 2. 'füstöléssel konzerválódik' (hús). megíüszers/.áiiio/. mekfüszérszámoz ts. i. megfűszerez'. megfut mek/iil ts. i. 1. 'pörköléssel megkeményít'. Mekfüti a botot. 2. 'meghevít" (kemencét), 'hevítéssel meg* túrósíi' (aludttejet). 4. 'melegítés által hajlóssá, alakíthatóvá tesz' (nyers villanyelet, gúzst, nyers botot). megganajoz ~ ts. i. 'megtrágyáz' (szántóföldet). meggátal meggátol ts. i. 'gáttal leltölt' (utat). megye I. megé.

95 8;. meggebed meggvbbed tn. i. 'megdöglik, felfordul'. meggémberedik meggémberedik, meggimberedik tn. i. 'megdermed' (hidegtől). Ügy- meggémberedett az ujjom, hogy nem- tudnám moz-dilani: meggereblyél meggerebjéll ts. i. 'berechen' (pl. szénásszekeret, boglyát). K. (iye-re: má, jányom, had- gerebjéjjem meg aszt a bugjos feje:det (= megfésül). iihm ( elt 1. megélt. meggondol meggondol ts. i. 'mint eshetőséget föltesz, elképzel'. Slek- se gondoltaim hogy él ne jöj.jön. Eszi eppenn igy meggondoltam: Sz. Meg-gondölla a döu.got, meggondolta ma.gál (== jobbat gondol, más gondolatra jut). meggörbít meggörbít ts. i. 'biegen, krimimen'. meggörbül meggörbüli tn. i. 'sich biegen, sich krümmen'. meggúzsosodik megguzsosodik tn. i. 'porhanyósságát elveszti, taplóssá, szíjassá, rágóssá lesz' (pl. a nem friss pattogatott kukorica). ineggül 1. megül. meggj ~ (-el, -e) fn. 'weichsel'. Sz. E- ke ne-kem, meg a meggy- l (= még csak ez volt híja! Adorján). Nr. Szegygyem meggyet." így hívnak bizonyos társasjátékokban egy CSÓkolÓzáSsal egybekötött büntetést. L. hályogmeggy. meggyalul meggyalult Is. i. 'behobeln'. meggyúmhász ~ ts. i. 'nieggyoniroz, megdögönyöz'. meggyantáz meggyentál ts. i. 'gyantával megdörzsöl' (vonót). meggybefőtt megybefőütt fn. 'weichselcompot'. meggyentáz 1. meggyantáz. meggyentel meggyeidéi ts. i. 'megdögönyöz, nieggyomroz 1 (Kocsord). meggyfa metyfa fn. 'weichselbaüm'. meggymag megymag In. 'weichselkern'. Sz. Cseresznyemag meg mcggmug (nehéz kiejtésű játszi szócsoport). meggyógyít meggyóugyit Is. i. 'heilen'. Sz. Meggyóugyittya a sárga:jöüd ( majd meggyógyul a sírban, ha meghal). meggyógyul meggyöugyull tn. i. genesen'. K. 0- má meg-gyáugyüll: v. ö-rökre meggyöugyull: (= meghalt). Sz. Meg-gynugyül, mik katona le:szel. Meggyöugyül, mig mekházaso:döl. Meg-gynugyül, mik férhez : mégy. (Ezen szólásokkal vigasztalják a gyermekeket, ha megütik magokat.) meggyomroz Is. i. 'megdögönyöz, gyomrát öklözi'. nieggyóiiik meggyöunik tn. i. 'beichten. meggyóntál meggyóymtal ts. i. 'beichte hören'. meggy >ej melypei mn. 'weichselbraun' (ló). meggyszín melyszin mn. 'meggypiros'. meggyszfnszöllo metyszlszöüllőü In. 'egy szőllőfaj neve, piros bakar' (Mezőgecse).

96 86 meggyőz meggyöij: ts. i. 'kielégíteni bír'. Ne- igér so:~ kai, mer azután nem- gyoüzöd mek pé.zél. in<>«l«\ ujt meggyúl ts. i. 'anzünden'. mcj i \ niiugat meggyútogat ts. i. 'egymásután meggyújt* (pl. lámpákat). nii'ilioál ~ tn. i. 'sich entzünden'. Sz. Meggyúld benne a pájitjká ( alkoholmérgezési kapott). meggyűr < ts. i. 'durchkneten'. meggyújt meggyül ts. i. 'félrerakosgatva összegyűjt'. Meggyűlöm a to:jásl, ml tyúkot akarok ultet:ni. meggyűl tn. i. 'sich anháuíen'. Sz. Be- meggyült velem a bajod! (= be sok bajod van velem!) megháborodik mekliáborodik tn. i. 'elméjében megzavarodik, megbolondul', ily- kijábál :, mint aki meg- va há-borodva : Tám meg- valy há-borodva, hogy bottá hajigállod aszl a li:búl. meghagx mekhágy ts. i. 1. 'übriglassen'. Vát' sokíillimk nyóuc malacot a.lá, de os: mégis mekhattuk : 2. 'megnövel' (hajat, szakállt, bajuszt). Mekhatta hajéit, szakédiát, o-jg vaut:, mint egy zsidóu. 3. 'megállapít, megad'. Mekhaggga az é:zit (pl. a szakács az ételnek). meghajigál mekhajigáll ts. i. 'megdobál*. 11«<111:i i íi mekhajit ts. i. 'megdob. meghajlít mekhüilit ts. i. 'meggörbít' (rudat, vasat). meghajt mekhait ts. i. 1. 'agyon hajszol'. Su-yyom mekhüitoltéitok eszi az ök:röt. 2. 'ablühren'. Na-gyonn is mekhüitotl a keserűwiz. Sz. Mekhailya mügéd (- meghajlással koszon). meghal mekhöl tn. i. 1. 'sterben*. 2. 'meghalványodik, megsápad, megsárgul'. Múr e-gésszem meg- va hálva a ke:lés, mán éinulik : Hogy- mekhóutt a leveleji a málé:nuk.' Sz. /.'/// mán evve halok: meg ( = már én ilyen leszek, míg elek). Mekhóutt : a mind- a kél- szemire : (= bizonyosan, kétségkívül meghalt). Mek-hülni sincs i:döüm (= rengeteg sok a dolgom). Még maji napig is élnek, hu meg nem hóut:tak (a meséket befejező szólás). Km. Ec-cér születtünk :, ec-cer ké mekhühni (=- mindenki tartozik egy halállal). L. megholt. meghál mekhál tn. i. 'übernachten'. meghalad mekhalud ts. i. 'túlmegy rajta, menetközben elhagy'. A esör-du mán u Kádár kapuját is mekjudutta : meghall mekfudl Is. i. hören'. meghallgat mekhülgiü, mekhügat ts. i. 1. 'anhören, zuhörcn'. E-rigy : má, hü-guzs meg:, mid- dobolnak : 2. 'beteljesít' (kérést), llülgussu meg a jón Is:ten! meghámoz mekhámoz ts. i. 'abschalen' (krumplit, almát), megbánt mckhánl ts. i. 'héjától megtisztít (tengericsövet), kérgetői megfoszt (lat)'.

97 87 meghány mekhány ts. i. 1. 'megver'. Hé-, be- mekhánnálak, hu az enyé vaunál! 2. 'tele rak, megrak'. A szekér derekát mekhánluk fául- szál-mával. 3. 'a szövőszékre tekeréskor szétrendez, hogy a szálak egymás mellett álljanak'. Mekhdnnya a fonalai. meghánytat mekhdntat ts. i. 'erbreehen maciién'. megharagít mekharagit ts. i. 'haragra indít, felbosszant'. A -patakot meg- ne haragiccsátok : megharagszik mekharakszik tn. i. 'haragra gerjed'. megharap mekharap ts. i. 'heissen'. meghasad mekhasad tn. i. 'sich spalten'. meghasít mekhasit ts. i. 1. 'spalten' (pl. teknőt). 2. 'megsebez'. Valami tö-vis mek-hasitotta a sóydoro:mat. meghatároz ~ ts. i. 'határokkal elzár'. Xem- láttam ü:köl, mijáuta igg meg vagyunk határoz:va. (Tisztaberek.) meghátrál mekhátráll ts. i. 'megkésleltet'. Xa-gyom mekhátráll az iidőij bennürj.-köt. meghavaz mekhavaz ts. i. 'hóval megdobál' (vkit). megházasíl mekházasil ts. i. 'megnősít'. megházasodik mekházasodik tn. i. 'megnősül'. meghegyez mekhegyez ts. i. 'hegyesre farag' (pl. cöveket, karót). meghengerel mekheijgerel ts. i. 'hengerrel megporhanyít' (szántóföldet). meghenterget mekhendérget Is. i. 'fekve megforgat'. Mek-hendergelle magéit a liármait.ba. megherél mekheréll ts. i. 'leveleit megritkítja v. letépi' (hogy nagyobbra nőjjön). Mekherélli a zellert. 1. ineglií mekhii Is. i. 'vendégül hí' (pl. ebédre). 2. meghí mekhii Sz. Tám meg- valg hii-va I (= tán meg vagy bolondulva!) Mit' ugráltok il, mint a bolond? Tám m e g v a tto k h i i v a '.' Vö. hejt, hit. XvSz. meghiliádzik mekhibáddzik tn. i. I. 'meghibásodik'. Mek hibáddzott a szem-je ebbe a naty szárasságiba (a búzának). 2. 'sebei kap, elnyomorodik'-. Ilád- biz aszt mekhibáddzik: ol mindenki :, aki ol megürgöl-för:gotl (t. i. a hantéren). meghigul meklűgull In. i. 'meglágyul, megpuhul'. Hogy mekhigült a kis husa az ulánn a nagy láz utánn! (a gyermeknek.) meghisz mekhiszen Is. i. 'glauben'. Tessék mek-iünni. uram, nem- tudom a esiimöijllést, hogy : mi. meghívó mekhivóu In. 'einladung'. meghízik mekhizik In. i. 'megkövéredik'. meghízlal meklűzlál ts. i. 'fett maehen'. megbökni mekhóukull tn. i. szinét veszti, megfakul' (pl. keszkenő). megholt mekhóull mn. 'tot, gestorben'. Sz. El- is

98 88 alutt a kato:na, mint a mekhóutt: Ugy- efeleilettem :, mint a mek-hóiitt: meghord mekhörd ts. i. 'tele hord, hordással megtölt*. Mek- kén eszi a gödröt horda:ni homokkal: meghoz mekhoz ts. i. 'megad, visszatérít, elhoz'. Tessék adni ctg kis ola:jat, mek-hozom én az árát a kisasszon:nuk. meghozat mekhozat ts. i. 'megrendel, posta útján megküldet'. Az egg-lelnek mek-hozidtuk a Jóukuji könyve: jil. meyhüuit mekhőijkil ts. i. 'meghököltet, hátra léptet' (ökröt). meghökken mekhöükken tn. i. 'megdöbben, megriad, ijedtében, meglepetésében visszariad, hátralép', meghökken 1. meghökken. meghömbörget mekhömbörget ts. i. 'meghenterget, megforgat*. Még a súr-ba is mekhömbörgették eszi az én ujjaso.nud. meghunyáz mrkhunyáz ts. i. Sz. Mekhungázza mayái (= meghúzza magát, meghunyászkodik). meghurcol mekhürcöl ts. i. 'rossz hírét terjeszti, nevét, becsületéi gyalázza vkinek*. Nem- akarnám, hogy mekhürcojják az em:bért. meghúrol mekhuröl ts. i. 'kés fokával levakar, megtisztít' (sertés vékonybelét). meghuruzsvál mckhuruzsváll ts. i. 'meghorzsol'. dóulmekhuruzsválta a kötél a keze:met. meghúzmekhuz ts. i. 1. 'megránt, feszesre húz'. Mekhuzzu a gyepiül. Mek-huzom a jileulet! 2. 'megvon'. Legaláb mosnia van- ety kis vinyhóu:ja, ahum mekhuzza ma:gát ( meghúzódik). 3. 'megszólaltat'. Mekhuzza a barangol. 4. 'megbasz*. Mek-huszta vaty kéczeér. Sz. Mekhuzza magát (= alázatosan, szerényen viseli magát). II uz - meg m a : g a I, te gyalázatos! meghúzat mekhuzat Is. i. 1. 'megszólaltat, elrendeli, hogy húzzák meg'..1 biróu mek-huzalta u lutray:gol. 2. leliervontatással túlerőltet' (jószágot). A-zér sánlil ez a: lú, mer a szán-tásnál mekhuzutták : meghúzódik mekhuzóudik tn. L I. 'megvonja magár. A já-nya házánál huzóudol : meg. 2. 'megbúvik, meglapul'. Ilu-zóuggyuijk meg a bo-kör mellett. 3. 'kissé megsoványodik'. Még mck-huzóudoll e kicsit a belckség u:lám ; meg- va huzatjává az örcá:ja. meghűl mckhűl tn. i. 1. 'kait werden'. Mek-hül a lc:vcs! 2. 'lúílé's miatt beteg lesz'. Vö. megfázik 2. Sz. Mcklüild bennem a vér (= elrémültem, megborzadtam). meghülemcdik mekhiilemedik tn. i. 'elkedvetlenedik'. Má- mikö láttam, hogy mije ru-gyéis (a dinnye), má wgyom mekhiilemeltem tühle. Xa-gyom meg vagyok hülcmedve cllüll a tiné)u:tull (csalódtam benne, nem olyan jó, mint hittem).

99 89 iii«m liíít nwkhüí ts. i. 'abkühlen, erkálten'. megigazgat ~ ts. i. lassankint rendbehoz'. megigazít megigazít ts. i. 'rendbehoz'. I-gazizs meg a gallérodat, mi jé- van türőijd:ve. megigazodik ~ tn. i. 'rendbe jő'. Meg igazodott a : gép ma-gátull : megígér megígér ts. i. 'versprechen'* Km. I-gér meg, ne- ad mek, so-ha se szegényéé : meg (= az ígéret szép szó, ha megadják, úgy jó). megigéz ~ ts. i. 'szemmel megront, nézéssel megbabonáz'. Vő. megver. megijed tn. i. 'megrémül'. Sz. Nem- ijed a meg a maga éimyéká-.tull (= bátor ember). Ugy- megijedem :, hogy ety krai-eár se maratl a zsebem:be (tr. megszeppentem). megijeszt ts. i. 'megrémít, félelembe ejt'. megimádkozik megimátkozik tn. i. 'imáját elvégzi'. Meg-vacsoráliák, meg-imáikosztak, osz le-fekűttek, megindít megindít ts. i. 'bewegen, in bewegung setzen, in gang bringen' (loval, gépet). megindul megindult In. i. 1. 'menni, járni, működni kezd' (ember, gép). 2. 'megered' (az eső). 3, fejlődésnek indul"..1 gyep- minden i-döijszagba megindult: Sz. Indulj m e g h á I p e n n á m e z levelet í r n i, az én Sára húgomat az távolba megtisztelni (levélkezdet). Megindul benne a gané (= megindul a széke, elmúlik a székrekedése), lla szorullásod vg, szőijl-lőijl egyél :, m e g i n d u l b e n n e d a g a : n é. Ila rád- nézek, meg-indul bennem a ya:né ( roszszul leszek, ha rád nézek). megint megéld hsz. 1. 'ismét, újra', ksz. 2. 'meg, és'. Le-helne küdeni eggy envbcrt, hogy megnézze <iz adóukonyve:- ket, megénl, hogy ninesen-é az embereknél; valami ba:jok. 3. 'pedig*. // meyénl, hogy e-esindesedik a kisasszö, János Ili-jent mellé huzóudik : megiiitelen megénlelen, megénllen ksz. 1. 'meg, és'..1 po-kölba a /is-kiilis megénlelen a bi-réni a nyél-vénél fogva csüng: Csak a papol láttam ; ol, megénlelen a sóu-gört - 2. 'pedig'. Le-ült a tüsz-heire, a pernye meyéntlen ol- vaut. Az u-ra dóu-gozik, mint a marha, ü- megénlelen csak szour-ja e- jele a : pészt. megír ~ ts. i. sehreiben'. megirigyel megirégyel ts. i. beneiden'. megismer megesmér, megesmér ts. i. 'erkennen'. megismerkedik megismerkedik, megesmsrkedik tn. i. 'ismeretségei kői vkivel'. megismerszik megesmérszik, megesmirszik tn. i. 'föl-: ismerhető, megkülönböztethető'. Kön-nyem megesmérszik a mi hr.vuij, mé bé-jeg van a fa:ránn.

100 90 megiszik ~ ts. i. 1. 'trinken, austrinken'. 2. '(szeszes) italra elkölt'. Megitta a vugyo-.nát. El-atla a lo:vat, a: árát meg megitta. Sz. Mcg-itta a maga porción:ját ( részeg). Megitta a: e:szit (= részeg). Firjg-, id- meg mind- (tréfás ingerkedő szólás). Van- annak, aki meg nem is:sza (tr. = van annak, aki takarékos). megiszonyodik ~- tn. i. elszörnyed, megborzad'. O-já seb van a lá:bá, hogy a: cm-bcr megiszongodik tül:le. megitat ~ ts. i. 1. 'innia ad, itallal kielégít (pl. gyereket), inni hajt, vályúra bocsát (pl. lovat)'. 2. 'fürdés közben játékból a víz alá dug' (vkit). megítél megítélt ts. i. 1. 'eldönt'. A ki-rái mai megitélli, hoty kijé legyen a esi:kóu. 2. 'tadeln'. 1-jcl ne- beszéges :, mer az ijenekér meg-itéllik az em-bért. Sz. Az Isten i-téjje meg! (Átok). Km. Kön-nyij mást megitéi.ni ( könnyű a más hibáját meglátni). megízelít megézelil ts. i. 'jó ízt ad neki, jó ízt hagy rajta, megízesíti'. Meg-ézelili a szádat ez a szlhva, megizzad ~ tn. i. 'schwitzcn'. megjár Is. i. 1. 'az utat oda s vissza megteszi, odamegy s visszajön'. Mék kilenc ónra sincs :, oszt az az cm-bér má megjárta Szak:márt. tn. i. 2. 'elég jő, tűrhető, kielégítő, megfelelő'. A Ná'dasom megjár a gubo:nu, a bu-za is mehet : Mcg-jár ez a pájiij.ka. (Csak egyes számú 'A. személyben, jelentő és ritkán föltételes módban.) ts. i. 3. 'pórul jár, rosszul jár'. Ára a pallóura ne- lépjelek :, mer én g más-nap mái- megjártam rái:ta. Megjárom, ha most is híjába jöt:lem. Meg-járja Pisla béicsi, ha aszt is Svesz:ti. Sz. Beszédnek min-dem megjár : ( beszélni könnyű). megjárni Is. i. 'vkivel nagy utat létet, vkit sokat járni kényszerít'. Jár, hogy megjáratott ez a nyavajás linón, míg mektanáltam! megjártál ~ Is. i. 'lépésben \ezct v. lejtésben lovagol* (lovat, pl. ha gyengélkedik, vagy ha hideg időben erősen föl van hevülve). Járlazs meg ctg kicsil u lo:vat, ne- közsd addig az óíjl.ba. megjavít mcgjovil ts. i. 1. 'megreparál, megigazgat' (elromlott tárgyat). 2. 'termékenyebbé lesz' (földet trágyázással). 3. 'meghízlal' (állatot). megjavul megjavult In. i. 1. 'jobba lesz". 2. 'meghízik' (jószág). megjegyez ~ ts. i. 'jeggyel, bélyeggel ellát' (pl. dinnyét). megjőzanodik megjóuzanadik tn. i. I. 'mámorából magához tér'. 2. 'megszelídül'. Hál- azok a vad-állatok, OTOSZlán, tig-ris, hogy- jáuzanodolt a : meg? megjön ~ tn. i. 'megérkezik'. megjövendöl megjövendőüll ts. i. 'megjósol'.

101 !I1 megjuhá/ik megjuháddzik tn. i. 'lecsillapodik, lecsendesedik' (pl. a haragos ember). megjuházít megjuházil ts. i. 'lecsillapít, lecsendesít 4 (pl. haragos embert). megkát'ol mekkai öl ts. i. 'kalapácsütésekkel kitágít'. Xa-gyom mekkáföua ez a gépész az abron:csol. osz mos- meg má nagyon lág : megkalapál mekkáktpáll ts. i. 'kalapáccsal megélesít' (kaszát), a) 'elvégzi a kalapálást*. Knv má mekkalapédlam : mcgkallik 1. megkanlik. mcgknnlik mekkallik tn. i. 'meghűl és megdermed' (sült tök, sült krumpli). K-gyiik meg a likköt. mig meg- nem kallik : inegkanosodik mekkanosodik tn. i. 'meghűl és megdermed' (sült tök, sült krumpli). Nem- jáu mán ez a kolom.pér, mé mek-kanosodoti: mcj kán(ál mekkántáll ts. i. 'énekszóval vagy köszöntővel felköszönt' (karácsony előestéjén, névestén, névnapkor). megkanyarodik mekkanyarodik tn. i. 'félre tér az egyenesből, félre kanyarodik'. // mennyének egyenesenn :, oszt a-moda ka-nyaroggyanak meg-. megkap mekkap ts. i. 1. 'hirtelen megfog, megragad'. Kieset vóun az ablaka, ha meg nem ka:pom. 2. kifog' (labdát). 3. 'kézhez vesz' (levelel), i. 'hirtelen megéget'. Kly ki-esil mekkapia a larjg a szé.linn, azér ojá jeke:te.. r». ragályozás által fölszed' (betegséget). Csak az an-nya vóut mellette, oszt az- is mekkapta tulde. megkapál mekkapáll ts. i. behackcn. umhacken'. a) 'elvégzi a kapálást*. megkaparint mekkaparinl ts. i. 'kezéhez kerít, (fortéllyal, erőszakkal) megszerez'. megkáppad mekkápjiad tn. i. 'megvannyad, megsápad'. megkarcol mekkörcől ts. i. 'ritzen. kratzen*. megkarmol mekkörmöl ts. i. 'kannával megsebez, karmával megsért' (macska). megkásásodik mekkásásodik tn. i. I. 'megpuhul, főtt kása szerűvé lesz' (az éreti gyümölcs). 2. 'szemcséssé lesz' (a vaj, mikor köpülik s nemsokára összemegy). megkavar mekkavár ts. i. herumrühren'. megkeeél mekkeeéll ts. i. Sz. A fe-ne ke-céjjem meg l (Átok) (Kocsord). megkefél mekkeféll ts. i. 'abbürsten, ausbürsten'. megkékff mekkekit ts. i. kékké tesz, kékre fest'. megkékiil mekkékiill In. i. kékké lesz'. megkel mekkél In. i. I. 'gáren, aufgehen'. Nem- akar ez a kovász mek fele kél: ni. Mekköül mán ez a ke.nyér hóut-ra : 2. '(szapulás, lugozás, szappanozás közben) szennye leoldódik'. Nem- kőül jóul meg a ru:ha, nem- ojá szép frjjér, mint

102 92 más: kör. Mekköütl a ruha a szapullóu.ba. Szappanoz meg jóul-, ne- jéi, hogy meg ne kej:jen. 3. 'megtelik, meggenyesedik' (pl. seb, pattanás). Mi- léte a kezed? Mekkőütt az ujjom : megkeményedik mekkeménnyedik tn. i. 1. 'erharten, bari werden'. 2. 'hidegre lordul' (az idő). Mek-keménnyedik az i.dőij. Yö. meglágyul. megkeli mekkén ts. i. 1. 'salben, einsehinieren'. 2. 'niassieren'. megkenyeresedik mekkenyeresedik tn. i. 'megliszlesedik, megromlik, keserű, sárgás masszává keményedik' (a méz a lépben). Nr. A beléje hulló kenyérmorzsától a méz megkeseredik, megromlik, megkenyeresedik. megkér mekkér ts. i. 1. 'crsuchen, bilten'. Mekkérem a kalahuzot, Vigyen el odájig (Nd.). 2. 'feleségül kér'. Na-ggom mekleccet neki a : jány, osztám mek-kérle : 3. 'engedelmet kér, megengesztel'. Kérd- mek péip:péd ; mony-yyut, hoty lessék megenged:ni. Nem- harakszik, ha szépem mekké:red. megkérd mekkérd ts. i. 'fragen, erfragen'. megkérdez mekkérdez, mekkérdez ts. i. 'fragen, erfragen'. megkerekít mekkerekit ts. i. 'körülkerít'. Az uj-ja közzé akut jöijddel a sze-műijcsöt l:e-rekieese mek há-romször. megkeres mekkeres ts. i. 1. 'hervorsuchen' (pl. az ollót). 2. 'meglátogat, fölkeres'. Ha Bö-kémbe mégy, bá-tyádat mekkerezsd : 3. 'verdienen' (pénzt, élelmet). megkeresztel mekkeresztél ts. i. 1. 'taufen'. 2. 'tréfából vízzel leönt vkit'. 3. 'vízzel fölhígít' (bort). 4. 'megszid, legyaláz'. Na-, magát jónk mekkeresztéle a i>énus:szony! megkérgel mekkérgél ts. i. 'megver, megrak, megborul'. megkerget mekkérget ts. i. 'egy darabig kerget, üldöz, de utói nem ér'. A ci-gáfijui mek-kérgelte a : csöüsz. A le-gelőüm mek-kérgetetl a bika bennijij.-köl. megkergiil mekkérgiill tn. i. 'kergévé lesz, keigeségbe esik, megkeringősödik' (a juh). megkerít mekkerit ts. i. 'megszerez'. Mek-keritem c valahaimén ászt a köny:vet. megkerül mekkeriill ts. i. 1. 'körüljár' (mezőt a kerülő). Nap-jábu kéc-cer is mekkerüttem g mádét. In. i. 2. 'sich wiederfinden*. Mek-kerult mán a : kóucs, ne- kerezsd : Ma-ji napik se került meg a ti:nóu. megkeseredik mekkeseredik In. 'keserű ízt kap'. Mekkeseredlk a szé.nu, ha ijé ZŐÜdS jégyütidek. megkeserít mekkeserit ts. i. 'megszomorít, megbúsít'. Be- sokszor mekkeseritette az életemel.' megkeserül mekkeserüll ts. i. 'meglakol érte'. Esz mekkeserüllilek :! megkezd mekkezd ts. i. 1. 'beginnen, anfangen'. A túlsóu

103 végit) kez meg a kaszáulást. 2. 'fogyasztani, használni kezd* (pl. szénakazlat, hordó bort). megkezdődik mekkezdöijdik tn. i. kezdetét veszi'. meg ki áll mekkijál ts. i. 'kiáltva följelent, beárul'. Nengúi hozzá, me mek-kii át alak édesapám:nak. megkiceéz mekkieeéz ts. i. 'meglékel' (dinnyét). (Adorján.) megkímél mekkéméll ts. i. 'schonen, verschonen'. iiiej kínál mekkináll ts. i. 'anbieten, antragen'. Kináld meg a lovaikat, nem- ihatnának :-é. megkíneol mekkintől ts. i. 'megkínoz'. megkínoz mekkinoz ts. i. 'quálen, peinigen'. megkíván mekkiván ts. i. I. 'megóha jt' (vmi ételt). 2. 'elvár, megkövetel vkitől vmit'. megkívántai mekkivántid Is. i. el vágyat gerjeszt vkiben vmi iránt'. Oja jóuéziinn ette hogy még ve-lem is mekkivántatta : megkoesoz mekkoesoz ts. i. 'meglevelez, leveleitől lefoszt' (savanyított káposztát). inegkolotyol mekkolotyol ts. i. 'megbúbol, megver'. megkondít mekkondil ts. i. 'megcsendít, kongatni kezd, megszólaltat' (barangol). megkondul mekkonduil In. i. 'kongani kezd' (a harang), megkonskrihál mekköskribáll ts. i. 'megír, megszerkeszt' (pl. marhalevelet). (Szamosszeg.) mcqkontvol mekkonyfyöl ts. i. 'kontyál megtépi, megver' (leányt). megkopaszodik mekkopaszodik tn. i. '-kopasszá lesz, haját elhullatja'. megkopasztmekkoppasztts. i. 'tollától, szőrétől megfoszt, megtisztít' (kül. szárnyast). megkopik mekkopik tn. i. 1. 'a sok használattól mcgvásik' (pl. ruha). 2. 'megkopaszodik'. He- mekkopott u fejed! megkopogtat mekkopoktat, mekkupoktat ts. i. 'beklopíen, anklopfen'. megkoppas/.t 1. megkopaszt. megkóstol mekkóustöl Is. i. 'megízlel'. megkoszmósodik mekkoszmiájsodik In. i. 'lisztátlnnságtól megvarasodik, megkoszosodik' (kis gyermek feje). Jóul' mozs meg a /''."///, mé mek-koszmóusodik : megkoszl mekkoszl Is. i. 'ágaitól megtisztít' (lát, ágat), megkotlik mekkotlik tn. i. 'kotlóvá lesz. költeni vágyik' (a tyúk). Nem- akar ez u lyuk mekkotla:ni. megkollósodik mekkollnusodik In. i. 'megzápul' (tojás). megkottyan mekkottyan tn. í. Sz. Mek' se kottyan né:ki (= édeskevés, a félfogára sem elég), l-'es eslr-ke még m e k s e kot 't y a n n é : k i. megköt vogósodik mekkoiyogénisodik tn. i. 'meglódul,

104 1) 1 meglazul'. Ezek a fa-nyelű villák nem- jónk:, mér mek-kolgogóusodig bennek a vil.lu. osz lökheltgük é- fele. megkol vósodik mekkolyidisodik tn. i. 'túlélés, ütődés v. állás következtében meglágyul, erjedni, romlani kezd' (pl. körte, szilva). megkozmásodik mekkozmásodik tn. i. 'az edény falához ég se miatt füstös ízt kap' (étel). Mekkozmásodolt a pa.szüi. megköiiinehbedik mekkonnyebbedik tn. i. 'könnyebbé lesz'. K. = természeti szükségét elvégzi. Sz. Kön-nyebbegggyem mey az ágya szálmá:ja (átok = haljon meg). iiicgköiinvchliíl mckkiainycbbit ts. i. 'könnyebbé tesz'. megkönyörül mekkönyörűll tn. i. 'sajnálkozik, szánakozik, s ezért segít' (vkin). Addig örditol:, mig megnem könyörült rajta vala:ki. incj kö i ttiekköp ts. i. 'petéit belerakja'. Ta-kárfátog be eszt a : husi, me mek-köpi a : légy. Legyezd a fárkod:döl. hogy a légy meg- ne köpje : Ne- aluggy ijen későüdg, me mekköp a : légy. mcgköupölyöztel mekköi>űjösztel ts. i. 'köppöly segítségével vért eresztet'. Meg' is kö-püjösztette mu:gát, mék- se használt : megkörnyékez mekkornyékez ts. i. 'kelésekkel körülvesz, különböző befolyásokkal eltántorítani igyekszik'. megkörömzsöl mekkörömzsol ts. i. 'inegkörmölget'. megköszön mekköszön ts. i. 'dankeu, dank sagen'. Köszönd meg az ebe:det. K. Na-, maga szépem mekköszönte a jóuságo:mat! (ir. = rosszul hálálta meg.) Mek-köszönöm ém még esz ne:ki, hogy meg-emlegeli: (ir. = visszaadom kamatostul). Sz. Máj,' meksimogatlak : é, hogy nemköszönöd: meg! ( de abban nem lesz köszönet.) Nr. A kölcsönkért orvosságot nem szabad megköszönni, mert akkor hatástalan. Köszönés helyett azt mondják ilyenkor : Mek- se köszönöm, hoty hasz-nájjon :" megköszönt mekköszont ts. i. 'üdvözöl, ineggratulál vkit' (pl. a nevenapján). megköt mekköt ts. i. 1. 'binden, zusammenbinden' (pl. a szalag két végét), tn. i. 2. 'megfogamzik' (pl. csirke a tojásban). A kotlóum étort ely tojást, má meg- vóud benne köl-ve a csir.ke. Sz. Mekköti magát (= csökönyösen kitart vmi mellett). megkötöz mekkölöz ts. i. 'fest zusammenbinden'. megkövesedik mekkövesedik tn. i. 'megkövül, megkeményedik*. Sz. Mekkövesedett a teje (mondják, ha egy anyának meghal a csecsszopó gyermeke, emiatt teje a csecsben megülepedik s a csecs fájdalmas feldagadását okozza). megkövetel mekkövetel ts. i. 'lordéin, verlangen'. megközöl mekközol ts. i. 'a haladó szekér két-két kereke

105 93 közé veszi s úgy kerüli el' (az úton levő gödröt, bokrot v. más akadályt). Ne- haics rá ara a kü:re! Hát nem- tudod mekközól:ni? megkukkan mekkukkan tn. i. 'megmukkan, megszólal'. Az Is-tenér, meg- ne kukkanny : 1 MM'j ku ioi( ai mekkupörgai ts. i. 'fillérenkint összegyűjt, apránkint félrerak' (pénzt). megkurváz mekkürváz ts. i. 'kurvának szid, lekurváz' (Kispeleske). iihmjküld mekkűd ts. 'megad, vkitöl elküldve megtérít'. Tessék adni egy liter ola:jat, hón-nap mek-küdöm az á:rát. ineglábol megláböl ts. i. 'durchwaten'. Meglábojja a vizet. meglágyít meglágyít ts. i. 'weieh machen, erweiehen'. meglágyul meglágyult tn. i. I. 'weieh werden'. 2. 'megenyhül, langyossá lesz' (az idő). Vő. megkeményedik. meglakik tn. i. 'békében lakik, összeférve lakik'. Nem- túliak eygyiit meglak:ni. meglakorialmazik meglqkadálmazik tn. i. 'megtartja a lakodalmat'. megláncol megláncol ts. i. 'lánccal megkötöz'. meglapogat ~ ts. i. 'megpaskol, tenyerével gyöngén megver'. meglapul meglapult In. i. 'megbúvik, meghúzódik vhol'. K. Ez- ugyá jóul- meglapult : ( jó sokáig ül, ott felejtkezett vhol). meglát ~ ts. i. 1. 'sehen, erblicken'. 2. 'erfahren, finden'. Ugy émegyek, mcglállyátok. Soha hirem se hajjátok (Nd.). Sz. Mai- meglátom : (= majd megfontolom). Meg-latnát, ha be VÓUn kötve a je:je (mondják tr. a Legénynek, ha nem lel vmit = hamarabb meglátnád, ha valami nőszemély volna). Meg-látnál, ha kalap vaun a fejűbe (mondják tr. a leánynak, hanem lel vmit - bezzeg meglátnád, ha egy legény volna ott). meglátogat ts. i. 'besuehen'. meglák/ik mcgliíciik tn. i. 'siehtbar sein'. Km. Meg láccik, mék lébiil lesz tu.róu ( -korán meglátszik, kiből válik derék ember). megleckéztet megleckésztet Is. i. 'megdorgál, megfedd, megfenyít'. meglehet >» tn. i. 'es kaim sein, möglich'. meglehetős meglehetőmn. 'elég jó, tűrhető'. Iii-róu úrnak meylehclöus vóul a híheré:jc. meglehetséges mcgleliccesigcs mn. 'lehetséges, meglehet'. Hád- biz a meg-leheccsíges: (Szatmárhegy). inegléhogtat megléhoktai ts. i. 'mély lélekzetet vétet vele'. Mek-kupoktatot jobrül-barull, meg-léhoktatott (az orvos).

106 96 meglékel meglékel ts. i. 'próbaszeletet metsz belőle*- Meglékeli a dinnyét. meglekvároz ~ ts. i. 'lekvárral megken, tölt' (kenyeret, tésztát). meglel meglel ts. i.' megtalál'. Km. Meg leli zsák a fóuly:- tyát, ecetes kanta dugóu:ját (= kiki megtalálja a hozzáillő társát). meglémitál meglémitáll ts. i. I. 'alaposan szemügyre vesz, jól megnézeget'. 2. 'megfontol, meghány-vet'. 3. 'fölértékel, fölbecsül'. megléniáz. meglénijáz ts. i. 'megvonalaz'. meglépesedik meglépesedik tn. i. 'megvagyonosodik'. megles megles ts. i. 'belauern, bclauschen'. meglesz megless: tn. i. I. 'megtörténik, megvalósul'. 2. 'készen lesz, elkészül'. meglett ~ mii. 'kész, érett korú, felnőtt' (ember). meglipped ~ tn. i. 1. 'lelapul, leguggol' (a lyuk pl. mikor meg akarják fogni vagy pl. a kakas elölt). 2. 'meglágyul, megenyhül' (téli idő). Mék- lám meglipped a: i:döij, hogy ijé jónkőr mckszémllal a ko:kus. meglocsol meglocsol ts. i. 'megöntöz'. meglódul megláudull tn. i. 'meglazul, lógni kezd' (pl. a fog). meglő mcglú Is. i. erschiessen, anschiessen. meglök ~ ts. i. 'megtaszít', meglíí 1. meglő. megmacskásodik tn. i. 'megsodrósodik, összegubancolódik*. Ne- sodord ojan na:ggam, me mind- megmacskásodik a fo.nál. megmagyaráz ts. i. 'erklaren'. megmángorol mcgmgygurull ts. i. 'mángorlóval kisimít" (fehérneműt). megmar megmar Is. i. 'megharap' (pl. a kutya). K. Még a: é-des tes-vérjét is mek talta hát már:ni ( ok nélkül, igazságtalanul megbánt). megmarad ~ In. i. 1. 'bleiben, zurüekbleiben'. Megmarad nállalok a cseléd? 2. 'állapotát nem változtatja'. Meg-maratt: ü az-utánn is: csiz-madi]ának: 3. 'életben marad". O-jam beleg a jelcsé:ge, hoty lám még mek- sc marad : Má megmarad az örek Szu:bóu, má ugg- láccik:, meg-marad : \. 'übrigbleiben'. Meg-maral : máid- egy véka lencsénk : Sz. Nem marad meg a szájaiul! (= nem marad tőle nyugton, folyton veszekedik rá). Sij-jelek:, mer ennek az as-szonnak nem- m a r a d ok m e g a s z á j á : l u 11. \<i\ ha anynyijér odaadod, nem- i s m a r a c m e g a jelcséget s : á j á : t u 11. Ha é- vesztelte vaun el a kóucsol, n e m maratta von m m e g a s z á j á : I u 11.

107 97 megmaraszt ~ ts. i. 1. 'maradásra bír'. Másnapra is megmarasztottuk a vendé:get. 2. 'életben megtart'. Csak az Islem marasztaná meg : má, ha eddig meklártot.la. 3. 'megtart, megkímél, eszközli, hogy ne fogyjon'. Nagyö jóu a té, ha: van, nu-yyö sog zsírt megmaraszt: megmarjál megmárjull tn. i. 'helyéből kificamodik (lestrész). megmarkol megmarkol ts. i. 'markával megszorít'. Markát meg jóul-! meg markol ász megmarkolász ts. i. 'megmarkolgat, marokkal megszorongat'. megmárt ~ ts. i. 'eintauchen' (pl. pennát). megmásodol megmásodöl ts. i. 'másod ízben megkapál' (pl. tengerit). megmásol megmosol ts. i. 'megváltoztat, megmásít' (pl. ígéretet). Meg-másölla a szervát. megmász ~~ ts. i. 1. 'mászás közben csípős váladékával bevon' (pl. hernyó az ember nyakát). 2. megbasz'. Km. Az ördögnek is vóut kijogá:sa, mikor az annyát megmusz:ta (= mindenki tud kifogást mondani a hibájára). (Adorján.) megmázsál megmázsáll ts. i. 'abwágen' (mázsálón). megmegáll ~ tn. i. 'wiederholt sfehen bleiben'. megmegbelondttl megmegbolondutl tn. i. 'néha-néha megbolondul' (pl. a rosszlermészetü ló). megmegránt ~ ts. i. 'néha-néha megránt'. megmegyen ~ tn. i. 1. 'megtörténik, véghez megyén, elvégződik'. Ng.; meg-menl az ara:lás, hála Isten:nek. Osz minygyá meg-megyen a jegy válás is: (= az eljegyzés). 2. 'tönkre megy, elpusztul (tárgy), megdöglik (állat)'. Fede a SZŐÜllöÜnek meg-menl, e-verte a jég-- Meg-menl a Nyálka tehén az éeea:ka. A szuka nyül meni: meg, a kis kain- mey-maiidl : megmelegít megmelegít Is. i. 'erwármen, nuhvárinen'. megmelegszik megmelekszik tn. i. 1. 'meleggé lesz'. M iny-ggá megmelekszik az é:tel, osz va-esorálluijk : 2. megmelegíti magát'. Ha-kog belőijlle e kis lü:zet, osz meg-melekszem náula. Sz..l/cg a hej-je se melegedet : meg (- nem ült sokáig). Xem- melekszik meg annak a hej:je (tárgyról hamarosan ellopják). megmenekedik megmenekedik tn. i. 'megszabadul'. megmer megmér Is. i. 1. 'voll sehöplen' (válut, kádat). Megmeri a válut. Vö. megmerít. 2. 'a víz kimeregetésével megtisztít'. Megmeri a kutat. 1. megmér 1. megmer. 2. megmér megmér ts. i. 'messen, elmessen, abwagen'. megmered ~ tn. i. 'megdermed, megkeményedik'. dgerlek: má. mé mek-hiil a kolompérlo.kány osz meg-mered:. Meg-méret mán a pulisz:ka. Gsüry Bálint : SzamothátJ s/.útúr II. 7

108 megmérgesedik megmérgesedik tn. i. 'megharagszik, felindul'. megmérgez megmérgez ts. i. 'mérget vegyif bete* méreggel kever' (pl. ételt, italt). megmerít megmerít ts. i. 'voll schöpfen' (pl. vödröt). Vö. megmer 1. megmérsdik megmérőijdik tn. i. 'megméretik'. megmerül megmerült tn. i. 'telenieritődik, megtelik vízzel'. Kicsi ni: van ebbe a kud:ba, nem merül meg benne a kör:sóu. A (iá-lom most ojü sétr VÖ :, hogy megmerüli a csizs:ma. megmetsz mcgmecc ts. i. 'schneiden, beschneiden'. Szivét, maiját n késsel megmecccllék (Nd.). megmoccan ~~ tn. i. 'egyet mozdul". mcgmohosodik ~ tn. i. 'hemoost werden, mit moos bewachsen werden". Km. Amék kö-vet so-kat forgatnak, so-hase mohosodik: meg (= aki gyakran változtatja foglalkozását, helyét stb., nem gazdagszik meg). megmond megmond ts. i. 1. 'sagen'. Mond- meg apiíd:- nak, hogy le-nelet írt Pis:la. 2. 'kijelent'. A-mit ü megmond, oszt áj-ja is : 3. 'följelent, bevádol, beárul' (pl. a tanítónak). Megáj :, mér meg-mondalak edesapám:nak. Sz. Iun- má megnem mondom :, kettői) nóut-é, három :-é (nem tudom). megmos ~ ts. i. 'waschen'. Sz. Megmostam a kezemet tül:le (= megszabadultam a gondjától). Meg-mosom én az ü fe:jit (= megszidom, megdorgálom). megmosdik megmozsdik tn. i. 'síeli waschen'. megmotoz ~ ts. i. 'kikutat, átkutat' (embert). megmozdít megmozdít ts. i. 'bewegen, von der slelle rücken'. O-jan nehéz ez a : zsák, hogy mek- se tudom mozdítani : megmozdul megmozdult In. i. 'egy mozdulatul lesz'. megmukkan ~ tn. i. 'megszólal, szóra nyitja szájal'. Mek- se tudót muk-kanni : megmuritol megmuritöl tn. i. 'meghal' (Batizvasvári). Vö. oláh a murit. megmustrál megmuslráll Is. i. 1. 'megtör, megszoktál, idomít'. Be-vállik ez a ka:sza, sóu-gör, csak must-rájjam meg vaty kéc:cér. 2. 'ráncba szed, megver' (gyereket). megmutat ~ ts. i. 1. 'zeigen' (ujjával). 2. 'látni enged'. Megmutattat térgyecskédet, Azö fejül m\ndenkédet (Nd.). Sz. Csak ep-pem meg-mutatom neki a : zsirt (= nem zsírozom meg nagyon, csak keveset teszek bele). megmutogat ~ ts. i. 'egyenkint megmutat'. megnadrágol megnudrágál ts. i. 'elpáhol, megfeneki I. megvesszőz' (fiút). megneheztel megneheszlél, megnehészlcl tn. i. 'iibel aufnehmen, megorrol'.

109 99 megnémul megnémult tn. i. Verstummen, stimnn werden'. megnéz megnéz ts. i. I. 'ansehen, anschauen, besichtien'. 2. 'meglátogat'. Hát- Varadi nem- néz meg néha-néha? z. Néz-ze meg az ember! (korholó értelmű szólás =s lám! no, nézd csak! látlak már ilyet?) megnézeget megnézeget ts. i. "jól megnéz, alaposan megszemlél'. megnő megné>i)l tn. i. 'aufwachsen'. Km. Megnőni a bot a bokör:ba. Megnőni a kis:já, ha az ágy- alá teszik is : (mindkét közmondást akkor felelik, ha vki azon csodálkozik, hogy mekkorát nőtt a gyerek). Xr. Ha a kis macskát vagy kis kutyát megrostálják, nem nő meg. Ha valakin keresztül lépnek, nem nő tovább. megnől 1. megnő. megnyakal megnyakál ts. i. 1. 'nyakát levágja, fejétől megtisztítja' (csíkot, halat). 2. 'nyakon ver'. megnyal megnyal Is. i. 'leckén, ableeken'. megnyálaz ~~ Is. i. 'nyálával megnedvesít* pl. (az ujját). megnyergel megnyergel ts. i. 'satleln'. megnyikkan tn. i. 'elfojtott, rövid sikoltást hallat, nyikk hangot ad'. mcunyilaz ~ ts. i. 'patkószeg helytelen beverésével megsért' (lovat). megnyílik megnyílik tn. i. 'kissé kinyilik (ajtó)'. Sz. Megnyílik a dolog ( megkezdődik a mezei munka). megnyír ~ ts. i. 'scheren, abscheren' (pl. juhot). megnyirbál meynyirbáll ts. i. 'ollóval megszabdal, megvagdal'. mcgnyirkul megnyirkull tn. i. 'nyirkossá lesz, megnyír-' kosodik. megnyit ~ Is. i. 'kissé kinyit, kilincséből kiakaszt' (ajtót). Nyizs- meg az ái:lóut, had- jöjjöm be e kis jiái lei>e:gőii. Ne- nyis ki egés:szen, csak eji-pcny nyizs- meg: K..\ háinál megnyitó az égnek áitajál (köszöntő versből). megnyivaszt ~ Is. i. 'megöl'. (Kiskolcs.) megnyom megnyom ts. i. 'agyonnyom, ránehezedve agyonprésel' (pl. a kotló a csirkéjét) K. = megbasz. megnyomaszt, megnyommaszt 1. megnyomvaszt. megnyomogat megnygmoyal ts. i. 'megnyomkod, megmasszíroz' (beteg lestrészt). Nyo-mogazs meg e kicsit a jc:jem megnyomvaszt megnyommaszt, megnyqmaszl ts. i. 1. 'agyonnyom, ráfeküdve agyonprésel'. 2. 'megültet'. Megnggmasztottam a kot:lóul K. 'megmaraszt, maradásra bir' (vendéget, tr.) Mék kél- napra mcg-nygmasztoiták ii:köl. megnyugasztal megnyugosztöl ts. i. 'ruhe gebén'. Az Is-leng nyu-gosztojja meg: (mondják a halott említésével kapcsolatban).

110 100 megnyugszik megnyukszik tn. i. 'megpihen*, I má meg nyugudot:, szegény (halottról). megnyugtat megnyuklat ts. i. ruhc gebén'. A: islvng nyuk-tosso meg : (mondják a halott említésével kapcsolatban ; temetés után e szólással búcsúznak a halottól). megnyújt megngút ts. i. 'meghosszabbít (határidőt), hosszan ejt ki' (pl. hangot). megnyujtognt megngútogal ts. i. 'eldönget, elpáhol, alaposan elver'. megnyúlik megnyúlik tn. i. 'hosszabbá lesz'. megnyúz ~ Is. i. 'schinden*. megokosít megokosil is. i. 'tanácsol ad. felvilágosit'. Eb-be okosiccsom meg vala:ki, hogy mos- má mi- csiuáj:j<tk. megolajoz ~ ts. i. 'ölen, einölen*. megölésül megóucsuü tn. i. 'olcsóbbá lesz'. megoldalaz megnyílóin: ts. i. 'jól megver, kél oldalról jól elpáhol*. megolvad megölnöd In. i. 'schmelzen (inti.)'. megolvas megolvas ts. i. 'megszámlál, összeszámlál*. Megolvasom n pézemet, a csirkékéi. megolvaszt megolvaszt ts. i. 1. 'schmelzen (trans.) 2. 'zsírját kisüti'. Megölvasztya u hájjut. megorrol megőröl tn. i. 'megneheztel'. megosztozik <->- tn. i. 'etw. untereinander teilen 1 (kül. örökségen). Hát- a Pap Antal jijoji meg-osztosztak- má'.' megovalol megovatöl, megavatöl ts. i. 'protestieren' (váltót). Vő. NyŰSz.' megovatoltat megovatöltat, megavatöltat ts. i. óvást vezel be J (váltójogi kifejezés). Megovatöltattya a váltóut. megöl megöl ts. i. 'ermorden, töten'. Sz. Az ap-ját megölte a szi-ta (ír. = törvénytelen gyermek). megöldös megöldös ts. i. I. egyenkint megöl, lassankint elpusztít' (pl. a bolhákat). 2. 'nagyon megver'. ne vesz* tezsd a kóuxsot, mer a-pád meg-öldös : megölel megölel ts. i. I. 'uniarnien'. 2. felölel, felfog*. Sgútóus: ki- neki. osztán ö-lcl meg-, uk-kör van annak szaporába (t La kaszálásnak). megölet ~ Is. i. 'meggyilkoltat". megölt mcgöijl is i. hirtelen megvarr, néhány öltéssel összevarr" (kisebb feslést, szakadási). megömlik ~ In. i. 'forrázás állal megpuhul, niegöntődik' (saláta). Nem- akar e: a saláta mcgnmlc:ni. inegön! ~ ts. i. 'forrázással megpuhít' (salátát, perecet). megöntöz ~ ts. i. 'meglocsol' (pl. virágot). megör mcgöijr ts. i. 1. 'megőröl, inaidon' (pl. búzát lisztnek). 2. 'megrág' (egér). Aszt a ngiislöt má mcgöijrte a: eget a hászüjánn.

111 101 megőriz mcgöijriz ts. i. 'bewachen, behüten'. Azokat az óutoványokal én- őijrisztem : mek, hogy megmarat:tak. megöröködik ~ tn. i. 'idültté válik, megrögzik' (betegség, rossz szokás). megőszül meyőiiszijll tn. i. 'őszhajúvá lesz'. Csuhai, réteg! be szeretlek! Megőijszülhee, mig eveszlek (táncszó). megpall mekpall ts. i. 'megrak, megver' (kézzel). Jóulmekpallolla a fi.píl. megpállik I. megpárlik. megpulnl mekpalöl ts. i. 'teknőben rostálva, feldobálva a pillétől kitisztít' (kukoricát). Pa-löld meg ety kicsit aszt a mádét. megpántol mekpánlöl ts. i. 1. 'pánttal vagy pántokkal megerősít'. 2. 'megver'. megpaprikáz ~ Is. i. 'paprikával fűszerez'. mcgparáhol mckparáhöl, mekpráhöl ts. i. 'vízzel megfecskendez, vízcscppekkel meghint' (pl. vasalni való fehérneműt). mekparázíl mckparázil ts. i. 'szüzességét elveszi, megszeplősít' (leányt). megpárgol mekpárgöl ts. i. 'a gőz hatásának kitesz, gőzzel átitat, gőz fölé tart'. megpárlik mekpéűlik tn. i. 'a forró gőzben megtisztul' {a szapult ruha v. fonál). megpatingol mekpatingől ts. i. 'megbasz'. megpalkőz mekpalkóuz ts. i. 'beschlagen*. megpeeeent mekpeecent ts. i. 1. 'megérint'. Nem- ke nagyö feslóuföl:ni, csak mek-pe.ccenteni : 2. 'a kés hozzáérintésével kissé megvág'. mégpedig mékpedig hsz. 'und zwar'. Lova is vam :, mékpedig jón-. Engemet is megrontott egy boszorkány, Mékpedig ety kökészemü magyar jány (Nd.). megpenészedik mekpenyészedik tn. i 'verschimmeln'. megpenget mekpeyget ts. i. 'ertönen Iassen, erklingen lassen' (pl. sarkantyút). megpergel mekpérgé! ts. i. 'megpörköl, megpirít' (kávét v. szalonnaszeletkékct a levesbe). megperselvez mekpérsejez ts. i. 'persellyel, vasbélléssel ellát' (kerékagyat). Mekpérsejezi a kereket. megperzsel mekperzsél ts. i. 'versengen, absengen' (a) disznót, h) hajat). megpetél mekpeléll ts. i. 'treten, befruchten' (szárnyas). Mck-petélte a kokas a jér:cél. megpetvhed mekpetyhed tn. i. 'romlásnak indul, szagot kap' (hús a melegben). Mekpetyhed a disznóuhus ebbe a meleg:be. megpihen mekpihen tu. i. 'pihenőt tart'.

112 102 megpikléltet 1. megpitléltet. megpináz mekpináz ts. i. 'megparázit, megbasz'. iimmipipáz mekpipáz ts. i. 'eldohányoz, elfüstöl, pipában cls/.iv". Afék-pipdsztuk <t ktrtaffai do:hánt. megpirít mekpirü ts. i. 'rösten' (kenyeret). megpirongat mekpirongai Is. i. 'megdorgál, korhol, megfedd'. megpirosodik mekpirossodik tn. i. Tot werden' (pl. körte). megpirul mekpirull tn. i. 1. 'rot, werden' (som). 2. 'geröstet werden' (kenyér). megpisszen mekpisszen tn. i. 'halk szót sug, megmukkan, pissz hangot ad'. K. A ta-vasszö tölpáltattam eszi a csizs:mád, de még mek- se pisszent idázjig (= meg se kopott, még egészen jó). megpiszkál mekpiszkáll ts. i. 'schüren (tüzet), nufstören (pl. hangyabolyt)'. megpiszkol mekpiszköl Is. i. 'megdorgál, korhol, megszid'. Én-gem ezer mek-piszkőlnak, ha hazame:gyek. megpitléltet mekpikléltet ts. i. 'linómra őrlet' (lisztet a malomban). Vö. pitle. niegpitlétez mekpillétez ts. i. 'finomra őrlet' (lisztet a malomban). (Nagypeleske.) Mekpitlétezi a lisztet. megpoekol mekpockől ts. i. 'faszeg beverésével megerősít, megszegez'. megpoesékol mekpocséköl is. i. I. 'megtép, rútul bánik vele'. A esi-kóul mehpocsékölía u főr:kas. Hal- nékül be- ne mennyem mé mek-pocsékojjúk a kujyéik. 2. 'kárt lesz benne, megdézsmál' (pl. búzavetést a nyáj). Még a méiléjdl is mekpocsékslta valami }óu:$zág (= beleszaladt s összetördelte). megpofásodik mekpofásodik tn. i. 'helytelen köszörülés miatt éle eltompul'. Mek-pofásodott a ből.'ta. megpofoz mekpo/oz Is. i. 'ohrfeigen'. K. E-kŰdÖm méi eszi a csizs:mát a sus-térnél:, hotg po-fozza meg jobrül-bü:rull (tr. = javítgassa, foltozza meg). megpondrösodik mekpondrousodik tn. i. 'megférgesedik, megnyűvesedik' (búza, liszt, hús). meqporhaiivósít mekpőrhangóusii ts. i. 'porhanyóvá lesz' (földet). megposhad mekposhad tn. i. "(sokáig állás v. meleg miatt) megromlik, megerjed, izét változtatja' (étel). megpóioi mekpóutöl ts. i. 'visszapótol, helyrepótol'. Sz. A kárt- kérnil póutőltam : meg (= ahelyett, hogy helyrehoztam volna, még nagyobb kárt.szenvedtem). megpotyol mekpotyöl ts. i. 'megver'. megpüffed mekpöffed tn. i. 'megduzzad, megdagad' (fájó lest rész).

113 to:? mcgpöttycn mekpőüllgen tn. i. 'meglazul, lazán lóg, lötyög'. Mek-pőüttyenl a másik óudalonn a fosnál (a szövőszéken). iii('(i n;iiioi 1. megparáhol. mcgprczentel mekprezenlél ts. i. 'megajándékoz'. Mek prezentete ety pipánál. megpróbál mekpróubáll ts. i. 'probicren, sich versuehen'. Meg- ne práubái hazajön:ni! 11< <11> 111íi mekpuhii ts. i. 'erweichen' (pl. almát). mcgpiiliogat mekpuhogat ts. i. 'megver, megdönget'. megpuhul mekpuluill tn. i. 'puhává lesz' (pl. a gyümölcs). K. Mekpuhült mán odabenn a lene:gőü (= megenyhült, fölmelegedett). megpüföl mekpüjöl Is. i. 'megver'. megrág ~ ts. i. henagen, zernagen, kauen'. Sz. Jóulmegrágd, amit mgn.dassz (jól megfontold). Megrágja a szánt ( megfontoltan szól). Megrágja a: i:tált (Mezögeese) ( = óvatosan iszik, hogy be ne rúgjon). megragad In. i. I. 'összeragad, összetapad, vmihez hozzáragad' (pl. papiros az ablakpárkányhoz). 2. 'meggyökerezik, gyökerei ver. megfogamzik'. Megrágott a pa.lánt. Main megragad a kis mái.na. Ugy látom, megragad az óu:tás (a fán). 3. 'odaszokik s ott marad' (pl. a háznál a talált eb). megragaszt ~ ts. i. 'papír ráragasztásával megerősít, befoltoz' (pl. eltépett lapot, repedt ablakot). megragóziu megragáuzik tn. i. 'erősen inegfogózik'. Meg-ragóuzoll a lú- serénngibe. megragyád/.ik megraggáddzik In. i. "niegragyásodik, megüti a ragya'. Megraggáddzott a din:ngc. megrak ts. i. I. 'beladen, belasten, bepacken' (pl. szekeret fával). 2. 'megver, elver'. 3. 'megcsinál, elkészít' (tüzet). Megrakja a tüzet. Sz. L'gy- megraklak:, mint a kel-fenekű dobol: (= nagyon megverlek). Meg- ná rak:na. mint a ngér-ges lú : (mondják a cifrán kiöltözött leányra). megrakodik ~ tn. i. 'a székeiét szabályszerűen megrakja'. l-'.-jöd dél-, mire ennél a pújává megrakottunk abba a szélibe. megráncigál megráncigáll ts. i. 'meghúzgál, megrángat' (fülel, hajai).' megráncol megráneöl ts. i. 'szabályos ráncokkal díszít, szabályos ráncokba szed' (gatyál). megráucosodik ~ tn. i. 'sich runzeln' (pl. az érett szilva). 1. megrándul megrándul! In. i. 'saját gőzében inegpárolódik, megdunsztolódik, megrántódik'. Sem- akar ez a káposzta megrándühni. Vö. '1. kiránt, ránt (backen, rösten), rántott csirke stb. 2. megrándul megrándul! tn. i. 'megmarjuk helyéből kimegy' (testrész). Megrándult a lá.bom. 1. megránt ~ ts. i. 'hirtelen meghúz' (pl. kötelet).

114 megránt ' ts. i. 'megpárol' (káposztát). megráz ~ ts. i. I. 'rütteln, erschüttern' (pl. ;i szilvalát). 2. 'megdőcögtet'. Nagyom megrászla a sze:kér, osz mos fáj'a dereka. Sz. Megrázlak :, mint Krisztus a vargát! (fenyegetés = majd adok én neked!) megrebben ~ tn. i. 'megrezzen'. (Kömörö.) mcgrcguláz megréguláz ts. i. 'ráncba szed, móresre tanít, megfékez'. megrémül megrémüli tn. i. 'erschrecken'. megreparál megreperáll ts. i. 'megjavít, helyrehoz". Megreperájja a fazokat. megreped ~ tn. i. 'kissé meghasad', megrepedezik ~- tn. i. 'risse bekommen'. megrepetál megrepeláll ts. i. 'megismétel', megreperál 1. megreparál. megreppen tn. i. 'hajszálnyira meghasad, felülete meghasad (de nem reped át egészen)'. Meg reppent a lámpaü.veg. megreszel megreszel ts. i. 'reszelővel apróra morzsol' (tormát, tésztát). megreterál 1. megretirál. megretirál megreleráll tn. i. 'meghátrál". megretten tn. i. 'megrezzen, megrebben' (pl. hirtelen támadt erős hangra). megribaszt ts. i. 'fölrezzent, megriaszt, megijeszt*. Máid- frepül, ha megribasz:tom, megríkat ~ ts. i. 'weinen maciién". megritkít megritkít ts. i. 'schütter maciién' (pl. kukoricát a mezőn). megritkul megritkult tn. i. 'schüller werden". megromlik ~ tn. i. 'verdéiben, ZUgrunde gehen". megront -» ts. i. 'megbabonáz" (a boszorkány). Engemet is megrontott egy boszorkány (Nd.). megropogtat niegropoklid ts. i. 'ropogtatva megesz' (pl. kutya a csontot). megroppant ~ ts. i. 'eszközli, hogy egyet roppanjon' (pl. vkinek a derekát). megrostál megrostált Is. i. 'rostával megtisztít' (pl. búzát). Nr. Ha a kismacskái vagy kutyái megrostálják" ( rostában ide-oda rázzák), nem nő meg. mcgro/.sdádzik megrozsdéiddzik tn. i. 'rozsdás lesz, megrozsdásodik". megrozsdásodik ~ tn. i. 'rozsdát kap, rozsdás lesz'. megrökönyödik megrőükángödik tn. i. 1. 'a nyirkosság miatt megfoltosodik, szagot kap, megpenészedik*. 1 pincébe mim- megröükönyödött ez a ru:ha. 2. 'elrémül, meghűl benne a vér". Egész meg-röükiinyiittem :, mikö láttam, hogy a Tétoja megbillen alid:tum.

115 105 megrövidcdik ~ tn. i. 'megkurtul, megrövidül*. A kölóijd eleje ugy mcgrötndedell (Nd.). megrínia! megrudcil ts. i. 'megver'. megrúg megrúg ts. i. 'lábával meglök v. megüt'. megrühesedik megrihesrdik tn. i. 'krátzig werden'. megrüliei ~ tn. i. 'megpárzik, megbúg, mcgtermékenyedik' (sertéskoca). A jc-ne eszi a ronygyos kocát, má me-gént megrülictell : megriivik ~ tn. i. 'megpárzik, megbúg, megtermékenyül' (sertéskoca). írd- be a ka-landárijomba, hoty len-nap meg-rüit a ko:ca. megsajnál meksüináll ts. i. 'megszán'. mcgsalapál meksulapáll ts. i. 'megver, inegfenekel'. megsántít mcksánlit ts. i. 'sántává tesz'. Meksántitollálok eszi a lo:val. megsántul mcksánlull tn. i. 'lahm, hinkend werden'. megsápad mcksáppad tn. i. 'meghalványodik, halvánnyá lesz' (pl. arc, betegség miatt). megsárgul meksárgull tn. i. 'gelb werden'. megsavanyodik meksavanyodik tn. i. 'sauer werden' <pl. a tej). mégse 1. mégsem. megsebesül meksebessüll tn. i. 'verwundel werden'. megseggel mckseggel ts. i. 'megfenekel, megver', megsegít mekscggit ts. i. 'belfcn, aufhelfen'. Jö-vöi) ijenkör mán g ma-giujkcba lakunk '. ha az Istcm mekseg:gil. mégsem méksc ksz. 'doch nicht'. megsért mekscrl ts. i. 1. 'megsebez' (pl. tüske a lábat). 2. 'meghánt vkit'. megsértődik meksértőüdik tn. i. 'megsérül' (pl. bútor a szállításkor). megsikelül I. megsüketül. megsiklik meksiklik tn. i. 'megcsúszik' (járás közben) megsimogat meksimogal ts. i. 'streicheln'. megsínyli mekseli (csak tárgyas ragozása) ts. i. 'megszenvedi, megérzi'. Míg eb, min-dég mekseli a: as:l a: ií:lcsl. megsirat meksind ts. i. 'beweinen'. megsodor meksodör ts. i. 'megsirít (fonalat), megpödör (bajuszt)'. megsokall meksokall ts, i. 'túlságos soknak tart v. talál'. megsóz mcksóu: ts. i. 1. 'sóval fűszerez' (ételt). 2. 'sóval etet'. (A legelőn járó szarvasmarhával hetenkint egyszer sót nyalatnak, hogy rendben tartsák a gyomrát.) Meny-gyek a gu-jára, mek-sóüzom a linóu:kat. megsúg meksug ts. i. 'súgva megmond'. megsuprikál meksuprikáll ts. i. 'suhogós vesszővel megver'.

116 » * i - i i I v *-1 i í11 meksiketüll tn. i. 'taub werden'. megsül meksül tn. i. I. 'megpörkölődik, megég'. Meksült a ke.zem attull a föróu vus.tull. 2. 'sütés által elkészül' (ételnemű). megsüt meksüi ts. i. 1. 'megéget'. Mek-sütöttem a kezemet awal a tüzes fogóu:vál. Mek-süti a szádat az a föróu éltél. 2' 'sütés által elkészít' (ételneműt). megsüt-íöz meksüt-föijz ts. i. 'sütéssel, főzéssel elkészít' (ételneműt). megszabadít mekszabadit ts. i. I. 'szabaddá tesz' (fogságból, bajtól). 2. 'legeltetési tilalom alól felold' (pl. betakarítás után a mezőt). megszabadni mekszabaduu tn. i. 1. 'szabaddá, mentté lesz' (pl. fogságból, katonaságtól, bajtól). 2. 'legeltetési tilalom alól feloldatik' (pl. betakarítás után a mező). A jövöü hetem mek-szabadull a lallóii. Az- dobálták:, holy hét-fűm mek-szabadull a : rét. Ma-hóunap mekszabaduu a csut.ka. Sz. Iléc-cér szabadul meg addig a ha.tár (= hét év múlva). megszagol mekszagull Is. i. 'riechen, beriechen'. megszakad mekszakad tn. i. I. 'erőlködéstől ina szakad v. sérve szakad', ily- husztam, mái- mekszakatlam : Neerőijkágy :, mé mek-szakace : 2. 'meghasad'. Fái- a szi:vem, mái- mekszakad: Sz. Mai- meksza-kattam, uly kaeaklam : (= majd eldőltem a kacagástól). megszakaszt mekszakaszt ts. i. 'a megdagasztotf kenyértésztát részekre (kenyerekre) osztja' (a szakasztókosarakban). Sz. Mck-szakaszlya mayát a nuyy doloy:ba (= nyomorékká, inaszakadttá leszi magát). megszáll mekszáll ts. i. I. 'rárepül, oda száll". Ee-cer a ki-ráf udvart mekszájja há-rom hol-láu (Kömörő). tn. i. 2. 'einkehren, absteigen'. Ki-Ité szállottá meg I'(varázsba '.' 3. 'megtisztul' (zavaros folyadék a salak leszállásával). Nem- toütök ebbüll az oláibúl, mig meg nem : száll. Ne- igyál még e kicsit abbull a viz:bül, híd- szájjom meg : megszámodoltat mekszámodöltat, mekszámadőltat ts. i. 'megszámoltat, beszámoltat, számon kér'. Apád mekszámodöltat :, holy hogy- atlad el a ko:eát. megszámol mekszámöl ts. i. 'megszámlál, összeszámlál'. Szá-möld mek- csak. lián- csirke van itt'.' megszánt meksziint ts. i. 'aekern, bepllügen'. megszaporodik mekszaporodik tn. i. sich vermehren'. K. Mekszaporottunk (mondják, ha a háznál gyerek születik, v. a tehén borjút ellik). megszappanoz mekszappunoz ts. i. 'einseifen'. megszárad mekszárud tn. i. 'troeken werden'. (ruha, lekaszált fű). Sz. Az a-kasztóufá száragy: meg l (átok = akasszanak IV!)

117 107 megszáraszt mekszáraszl ts. i. abtrocknen, dörren'. megszed mekszéd ts. i. 1. 'meggyújt'. Mek- ké szedni a harmatot, oszt av-vá mosogatni. Mek-szettem a liba zsírját az i:dénn, ab-búl van evvel a nagy iiveg:gél. 2. 'a fölösleges részektől megtisztít, a fölösleges részeket leszedi róla'. Szedmeg a sóu:dörl. Sz. Mekszedi magát (= meggazdagodik). megszédül mekszédüll tn. i. einen schwindcl bekommen". megszeg mekszeg Is. i. Sz. Mekszegi a szekeret (= hátra tolás közben a rúd segítségével a szekér hátulját jobbra V. balra irányítja, fordítja). megszégyell mekszégyell ts. i. Sz. Mek-szégyelli magát (er schámt sich). megszel mekszél ts. i. 'aufschneiden' (kenyeret, dinnyét stb.). megszelel mekszelél ts. i. 'a szél segítségéve) a szeméttől megtisztít, a széllel a szeméttől kifuvat' (magot, szemes takarmányt). megszelídül mekszelidüll In. i. 'zahm werden'. inegszeinecskcl mekszemccskétl ts. i. 'szemenkint megeszik vmit*. Mekszemecskélli a szőüuöüt. megszentel mekszenlél ts. i. 'heiligen, weihen' (pl. kalácsot). Sz. Az- Isié szeiűejjem meg! (szelídebi) káromkodás). megszenved mekszeved ts. i. 'meglakol, megbűnhődik'. mcgszcplősödik mekszeplöüsödik tn. i. 'szeplőssé lesz'. //;/ t<rvasz fele min-dég mekszeplőüsödik az öncam. megszépül mekszipüll tn. i. 'széppé lesz'. megszerel mekszeret is. i. I. 'llebgewinnen*. 2. (gyermeknyelvi szó) 'megcsókol, megölel'. Szcrczs mek páp-.pát, lelkem! megszerez mekszerez is. i. 'megpótol, ráadással tetéz*. (Szatmárhegy.) megszikkad mekszikkad In. i. 'kissé megszárad'. inenszínel mekszinll ts. i. színét-javát ellopja'. A hái-- nalba mek'szinéllék a Menyus máléját valamifé:lék. Mekszinélték a hajnalba a káposztá:mat, a kezek száraggyö : le. megszitál mekszitáll Is. i. 1. 'sieben'. 2. 'szitáló mozdulattal ringat*. Mek szitáltam a macskái a kasitá:ba. megszív mekszij. ts. I. 'egyet szi rajta'. Várja' csak, é m bal szijjam meg aszl a : esiit. 2. 'kissé megszárít'. Vik fel a hászjára eszi a rivhát, hat- szíjjá meg etg kicsit a : jagg (kimosott ruháról). megszivalkodik meksziv&lkodik tn. i. megszikkad, kissé megszárad'. Kiterítem : (ruhát), es'tik hím mekszivfdkoilik valamennyvre. megszívni mekszioai ts. i. 'kissé megszárít lat". Eszt a nrhát még mg- mek'szivatom dg kicsit a hideg:gél. megszokik mekszokik tn. i. I. sich acclimatisieren'. ts. i. 2. 'sich gewöhnen, sich angewöhnen'. Mek'szoklam ém

118 108 mán az ijcne.ket. Sz. Vagy mekszokik, vagy mekszőkik (= ha itt akar maradni, hozzá kell szoknia az itteni rendhez). megszól mekszóull ts. i. 'elítél, kedvezőtlen ítéletet mond róla.' Vvggáz magad:ra, fi'jam, mer az i-jenekér mck-száujják az env.bért. megszólal mekszóullál tn. i. 'szólani kezd'. Ha rjél clöiil mek'szóullal a ko-kas, lágy idői) lessz : Sz. Csinálok én néked o ' j a )] kisz szekeret :, h og g m e k s z á u I Iá I : ( = pompásat). megszolgál mekszougáll Is. i. 'viszonoz, meghálál' (szívességet, kölcsönt, jótét let). Köszönöm, mig mekszóugáldom. megszólít mekszáullit ts. i. 'anreden, ansprechen'. megszomjazik tnekszomjazik, mekszomjuzik tn. i. 'szomjas lesz'. megszoptat mekszoptat ts. i. 'sáugen, stillen'. megszór mekszóur ts. i. 'megszelel, a szélnek kitéve a szeméttől megtisztít' (magol). Délutáni mek- ke szóurni aszt a kis napraför:góut. megszorgat mekszörgat ts. i. 'megsürget'. Szöi-gazs meg a csizs:mát. megszorít mekszoril ts. i. 1. drücken, zusamniendrücken'. 2. 'szorosan megköt' (gatyát, nadrágot). SZOTÍZS meg aszt a ga.'tyát, ne- ájjon ojam pacalig rái:lud. megszorongat rntkszoroggal ts. i. 'meg-megszorit, megfogdos'. Hát' osz mek'szorongattad-é azokat a terebesi jányo:kat? megszorul mekszorull, mekszurull tn. i. 1. 'eldugul, beszorítódik'. Va'lahum mek'szorüü a : inz, irzér nem lul ffn-.ni. Ai' meg :, mé mek szorult a fi:rész. 2. 'megreked'. Mekszorull a nap itt a fái mehlelt, a'zér van itt ijem me:leg, 3. szükségbe jut'. Ü' néha seg-gilet rái:tum, ha mekszorüutam. 4. 'összezsugorodik' (az erős hőségtől). Mekszorull a szcmje (a búzának). megszotyósodik mekszotyóusodik tn. i. 'megpuhul, érés következtében meglágyul* (körte, alma). megszotyóz mekszotgóuz ts. i. 'megpuhít (nyomogatással, ütögetésscl)' (kortét, almát). megszotyőzik mekszolgóuzik tn. i. 'megpuhul, meglágyul, szotyóssá lesz' (körte, alma). E-tettiik a vatkörjct a szákmatübe. :, ol melcszotgóuzik : megszö mekszií ts. i. 'ausweben' (vásznat). megszúr meksziíi ts. i. 'steehen'. megszíí 1. megsző. megszüköl mekszükol ts. i. 'elnélkülöz, magától megvon'. Iiykáb ma-gam mekszükölöm a szalonnát meg a : zsírt, csak a dóirgos ne panaszkogggon : Iiykáb mekszükölöm magárulull aszt a : pészt, még-is kisikeritcm <iz á:r<íl. megszűkül mcksziiküll ts. i. 'megkevesbedik'..\ kenyér

119 109 ÍM naggom mekszükűti : Km. Ami mek-szükul, meg-büviül: (= az idő változik, lösz az még jobban is). megszületik mekszüleíik tn. i. 'geborcn werden'. megszűnik mekszünik tn. i. 'véget ér, megáll' (csak 3. személyben). Mekszünl a nagy dologi:dői). Se-, hál nem- akar ez az esői) mekszi'wni? megszűr mekszür ts. i. szűrőn átöntve megtisztít'. Sz. Meksziirle a belekség (megsápasztotta, megsoványította). megtagad meklagad ts. i. 'kijelenti, hogy nem tekinti gyermeké ne k, kitagad'. megtágít mektágil ts. i. 'meglazít' (pl. köteléket). megtágul mektágull tn. i. 'meglazul, tággá lesz'. megtakart mektakarit ts. i. 'megtisztít, kitisztogat' (pl. cipőt). megtalál meklanáll ts. i. 'aultimién, treffen'. Ok ké fűbe üt:ni, ahum melctanájják : A né-meli érdöijn tanállák meg a bör:ngul. megtalál kőzik mektanálkozi k tn. i. 'összetalálkozik, véletlenül összejön". Mcklunálkozolt a katonáival (diha a kösség:be. A faúü végim mektunákosztam a lirniliái úrul: meglalpal mektölpál ts. i. 'besohlen'. megtámaszt meklámaszl ts. i. 'unterstützen, spreizen'. megtáncoltat mektáncőllut Is. i. 'táncba vezet, láncol vele'. Asz- nignggga Hóu:za, hogy nenv táncoltattad meg a bábba. K. Hé', bi- mekh'mcöltatnáluk, ha az ém pujá vaunál! (= megugrat uálak, megtanítanálak kesztyűbe fütyölni). Ng\ mai- mektáncöltatom én az akasztóufárava:lóul! megtanít meklanil Is. i. I. "leimen, holchren". 2. 'erős fegyelemmel rendre szoktat'. Bi'zony g melctanittya a fejjércsetédezket. Sz. Mek'tanitalak kesztyűbe fiitysbni! (-majd móresre tanítalak!) megtanul niektanull tn. i. 'lenien, ériemen". megiapaszt meklapaszt ts. i. 'polvvával kevert agyagsárral bevakol (falat), tiszta vagy íótrágyás agyagsárral bevon' (a ház földpadlóját), lírncprc mek- kén tapasztani a hás: jői)g:ggét. megtapogat mektapogat ts. i. 'befühlen, betasten'. megtapot mektapot ts. i. 'lábávaltapos, tipor'. Ta-pozsmeg jóul- a kazal köze:pil. Még az ap-ját is mektapotta a más:nap. megtart mektárl ts. i. I. 'megőriz'. B" lesz mán a hi:zőu. ha az fstem mektár:tya. 2. 'behalten'. Eszi << csá-kosszarvat mek'tártom :, esz ncnr adom : él. 3. 'megakadályoz, visszatart". Engem &SŐti, sem sár meg nem tarlóit, A szerelem csak lehozzál hajtott (Nd.). \. 'megül, megünnepel*. A min'dem pápista ünnepel mcklárt : Másnap inek-lartollák a kész-fogóul, tn. i. 5. 'dauern'. En'nek u lekaszállása mektárl észtig. megteker mektckér ts. i. 'bcischlafen' (nőt).

120 110 megtelik mektelik tn. i. I. 'voll werden, sich füllen' (pl. a pince)- 2. 'megfényesedik, megcvesedik' (seb, kelés stb.). Ki" ne fokozd, mig meg nem le:lik. megtép mektép ts. i. 'pelyhcitül, tollaitól megfoszt' (ludat, kacsát nyáron). Nr. Az ilyen tollút teszik aztán (száraitól megfosztva) a párnába. megtcpász mektépász ts. i. 'zerzausen, zausen". megtér mektér tn. i. 1. 'visszatér, visszajön". 2. 'sich bekehren'. 3. 'megfér'. Sz. Aki mek'tér, idvezüll: (idézik szójátékosan a bibliai igét az imént távozott, de valami okból visszatért látogatónak). megterem mekterem ts. i. I. 'tragen, hervorbiigen'. Hogy az egri halár nem' teremné meg a do'hdni '.' Sem' ngai>a:jál! 2. 'megtenyészik'. Mozs- meg jónk a feje.det, me mek'terem benne a le.tii. A tökinaktúl mek'terem az ember íejibe a te:tü. megterhel mektérhél ts. i. 1. 'súlyos holmival megrak, nehéz súlyt rak reá'. Ha jóijk mektcriiélncm ös'szetorne ez a sze:kér. Sa'gyom meklérhélted azokat a CSÍkÓU:kat. 2. 'adósságot tábláz vinely ingatlanra". Na'gyom meg van térhetve az a kizs blr:lok. Sz. Slektérhéltc a gyomrai (-- sokat evett s beteg lett). nicglcringcl meklérii/gel ts. i. 'megugrat, megver, megtángál'. Jónk mektéringette a botdal, megterít mekterit ts. i. 'étkezéshez asztalt készít". Gyere, osz le'ries mek' fele, mé ti'zeykét ónra : megtérít mektérít ts. i. 'visszatérít, visszafordít' (nyájat). Térizs meg a juhot, te' l A'lig lehetett az ökröket meklérile:ni. megtérül mektériill tn. i. 'gyógyulni kezd, a gyógyulás útjára tér' (daganat, orbánc). Hármgnnapra mek' szokott az ör:báne té-riilni :, ha az ember orvosságára ta.néill. meg testál mektestáll tn. i. 1. 'végrendelkezik, végrendeletét elkészíti'. 2. 'megdöglik' (tr.). A vem' macska mekleshíll : hál, szegény. Ez a kutya maiióunap mektestáll : meglestél mekleslrl ts. i. 'elagyabugyál. megver'. megtesz mekieszen Is. i. I. 'véghez visz. végrehajt, megcselekszik vmit'. Ne- bisztazs :, me még mek'teszi:. amennyi esze: van. Na'l Ki' tuggya meklcuni, gmil én? Mek'tette:, holy három napik se szóullott az urá:hoz. 2. elkészít'. Mekteszi a kovéiszt. 3. 'elintéz, ellátja a bajái, tönkre lesz'. Na; meklell engem akkor az a zsi.dóu. Sz. Mék le' leszed : meg (még az a furcsa!) Km. Kön'nyü beszél:ni, nehéz mekten.hi (= a szó könnyű, a tett nehéz). inegtclejez mektclejrz ts. i. 'tetejét átdobja, (kővel, lapdával) keresztüldobja'. Mek'tetejrzi a há:zat. megtetszik mekteeeik tn. i. 1. 'meglátszik'! Ha'már mekteccik, mék tébiil les: lu:róu (Km. hamar meglátszik, melyik gyerekből válik derék ember). 2. 'tetszéséi megnyeri'. A ki'ráinak minygyá mekleeeett a szép libapásztor:jáng.

121 111 megtéved mektéoed tn. i. "sitii írren'. m«m iilol mektilől ts. i. 'a kcndertörőu a pozdorjától megtisztít' (szöszt). iiiri iili meklilt Is. i. 'verbielen'. inegiippiinósimliu mektippanóusodik tn. i. 'rosszul sül, megszalonnásodik' (kenyér). iii(m tis7.tálko<lik mektisztálkodik in. i. 'tisztába teszi, rendbeszedi magát' (pl. utazás után). megtisztul mektisztuü tn. i. 'rein werden, klar werden' (pl. a ruha a mosás után). nie»iiojik mektojik tn. i. 'elvégzi a tojást, kitojja a tojást'. A kis ivómba lyuk mek-löil, ns:i ugy a hejjenn l'urpeszkedetl, osz meg'döglött. mculojóz mektojóuz ts. i. 'meglapogat, hogy tojós-e". Mg' még a tywkokat se tuttam mekto]óuz:ni, nem' lom, há vóut to:jóus. K. Mektojózza u kolompért (= a tő alól egy-egy fejlettebb krumplit kiszed, anélkül, hogy az egész tövet kiásná vagy a szárakat megsértené). (Krumplit tojózni" az szokott, akinek elfogyott a krumplija, mielőtt a krumpli beérése és betakarítása elkövetkezett volna.) uie; lokol mektoköl ts. i. 'koppasztáskor a bőrben maradt tollíészkeklől (vagyis tokoktól), tollgvökerektöl megtisztít' (leölt kacsát, libát). Vö. tok. me«ioiii mektóud ts. i. 'ansetzen, zugeben'. me( iöii mektöüt ts. i. I. 'füllen, anfüllen' (pl. edényt, káposztát, hurkát). 2. 'megtöm'. Mek'töutöttem u pi:pát /oy SZOVOSSann. 3. 'töltést tesz bele'. Mrklöijli u puskiíl. megtör mektor ts. i. I_. 'apróra zúz. porrá zúz'. Az é'gerfa szemir ( rügye) mek-törnc, O'lajjül keverne jóir si'rlésre (= égett sebre). '1. 'aufschlagen, knacken' (diót, mogyorót). meg törődik mektörőüdik tn. i. 'ütődés, rázódás következtében megsérül' (pl. a szekerén az alma, szilva). iiiei iöiiil mektürüll Is. i. 'abwischen' (víztől, portól). megtörülközik mektüruközik tn. i. 'sich abwischen, sich ablroeknen'. megtraktál mektraktál ts. i. 'megvendégel, jóltart, ellát". Valami o'zsonnafélével akarták mektraktálni a oendé:gtt. Muris néném meklrnktéiu kdr'tével: nugtrueeol mektruccöl ts. i.'dacol vele'..y«\ meg'áfj:! Airiuil vnkáb mektruccollak: megtud mektud ts. i. I. 'erfahren, vernehmen'. Miü/ mektuilnl lés- is hány az Isten 'l'ercbe.senn. 2. 'megtudakol, megkérdez'. Evics' csak Jóus'ka bátyádnál, link mek liille, hotip köijll el n linón. Sz. Vtip tud: meg! (= úgy gondold megi vedd tudomásul!) Uty' Ind: mek, hoes csak ewnyi u köl:bász. Ki hajitalak in:n m muftién cóuk'móukoddal:. ii I a I u (/: m e </.' /,';/; meg nenr jövök vissza, ha

122 112 most é:mégy, u I y / // d : m t g! U t g t u <l: m e k r hogy ez é vágja a köviccsel is : megtudakol mektuáaköl ts. i. Viliágén, erkunden'. glüriil. megtüriilközik 1. megtörül, megtörülközik. megtüzesedik mektüzessedik tn. i. 'izzóvá hevül' (pl. a vas). megtüzesít mektüzessit ts. i. 'izzóvá hevít'. megugat ~ ts. i. anbellen'. megugrat ~ ts. i. 'megtáncoltat, jól megver'. megun megun ts. i. 'üherdrüssig sein, miide werden'. Sz. Megunngg magái ( unatkozik). megesz megusz ts. i. 'hinüberschwimmen'. A paládiak meg-uszták a kö:döt. megutál megutál! Is. i. 'verahseheuen'. 1. megül meggüll nu. 'von hinten her'. Gyeve csak előü a hátam meggüll. 2. megül megül In. i. 1. nyugton ül'. Oi/ meg a hejjeilenn! 2. 'sokáig ül, sokáig marad vhol'..-ir éli' uram jóid' megül a sóugorék:nál. E'desapám jóui megül a szövetkezed:be. megülepedik ~ tn. 'a salak leszállásával megtisztul' (pl. a fölzavart víz, salakos olaj). megültél megültél ts. i. 'költés céljából fészekre ültet, megkotoltat' (pl. tyúkot). Nenv kotlik ez a : lyuk eggyik se.-, hogy megültetné i>alumé:ket. megünnepel megünnepel Is. i. I. 'I'eiern'. 2. 'ünnepre sokáig odavan, sokáig oda ünnepel'. Ternttóu úr nagyom megünnepel: megürüg-íorog megürök-jorog tn. i. 'megfordul*, liizom mek'hibáddzik: aszt mjji'denki:, aki ol megürgöt-för:gott ({. i. a harctéren). megüt ~ ts. i. I. 'sehlagen, haueif. a) /''///' megüllek:, hogy árúi kóudülsz : U) 'Fedik el innen aszt a geren:iliíl, mé még va'laki meg'üti benne a lá:bát. 2. 'lesújt, agyonsújt'. Eggy as-szoid még a merj'kü is megutált : Sz. Megütötte a szél, megütötte a guta ( agyszélln'idés, szívszélhűdés érte). Megütötte a ragya ( = megragyásodott, ragyapenész eseti bele, pl. ugorkáról, gyümölcsről). Megüli a melléket ( beválik katonának). Megüli ü még ezér a boktr.jétt ( ezért még lakolni fog), l'gy jár :. mint akit a szél' megüt : ( alig vonja magát). megütődik megulöüdik tu. i. I. 'ütődés következtében megsérül' (pl. alma). 2. 'meglepődik, megütközik'. Po'f náklam ; mek' se ütöiidid rái.ta. megüzen -~ ts.i.'kövei utján értesít, vki útján tudtul ad*. megvacsorál megvucsoráll In. i. 'zu abeml speisen'. megvadul megvadult tn. i. 'megbokrosodik, megszilajul' (pl. állat).

123 113 megvág is. i. I. éles szerszámmal megsért*. Meg~vákta magái a beretva:vál. 2. 'megaprít, apróra vagdal'. Megvágja a áoliánt, a husi. 3. 'megüt. Ugy megvágtak evvel az ostorát! \. 'csőrével megsért'..ve - mentig o:da, me megvág a koulóu.."». 'megfizettet. )énzt vasal ki tőle'. Sg\ magát jónk megvákla a: a zsi:áóu. ti. 'érdesre kalapál' (malomkövet). meg vágattal ts. i. 'érdesre kalapáltat' (malomkövet). Sima a kü, mái megvágattatom (Nd.). megvajaz ~- ts. i. 'vajjal megken' (kenyeret). megvakar megvakar ts. i. 1. 'kratzen, sehahen' (viszkető testrészt). 2. 'slriegeln' (lovat). megvakít megvakít ts. i. 'blind maehen. Sz. Az- Isié vakicisa meg! (átok). megvakul megvakult tn. i. I. 'blind werden*. 2. 'szénijében, bimbójában, székjában megromlik, megrothad'. Megvakul! a virág. Megvakul! a karalábé. IIa a kérposzla meg-- vakül, nenr burull össze a leve:le, csal; ot libog ere-ára az a néha szál lc:vél. [A fejlődő káposzta V. karalábé rendesen akkor vakul meg. ha a székjába egy kis göröngy vagy föld kerül. Sz. V a ' k u j j a k m e k :, h a hil.lum (eskü). megválaszt is. i. 1. 'erwáhlen*. 2. eldönt'. Ez a kék hónnap válasziga meg a hábo:rut. Km..1 jénr házasságai héttel, hét- nyár válasziga : meg ( = hét év dönti el, hogy boldog-e a házasság). megválédikál megváléáikáll tn. i. 'lemond, hivatalától megválik'. Heggi megváléáikáll a baklérsék:liill. (Vö. lat. valedico.) megválik megvállik tn. i. I. 'sich trennen'. 2. 'eldől', meg vall ~- ts. i. 'eingestehen, bekennen*. megvallat Is., i. Sz. Vallassuk meg <iz üveget ( lássuk, van-e még bor benne ; töltsünk). megválogat ~ ts. i. 'auswáhlen'. megvált megvát ts. i. 'pénzért megvesz' (jegyei vasúira, bálba). ' megváltozik tn. i. 'sich verándern, sich umwandeln' (pl. az idő). megvámol megvárnál ts. i. 'verzollen'. megvan ~ tn. i. I. 'sein'. Mgntam. hogy ne szóui ne:ki, mos mg megvan a natg harag. Ez ilk-ot megvág két ki:la. 2. 'habén'. Megvan a natg sze'me, oszt az ör'cája mek csak ecs csepp- 3. 'vorhanden sein, gegenwártig sein'. Megvam mán az ok.láu, ne- keressétek: \. 'készen van'. AszV üzente a sus.lér, hogy meg-van a cipón, me-hettek uiánna : Megváltok mán az aratással? 5. 'létezik (tárgy), éleiben van' (ember). Megvam még a vég Kóiysa? fi. 'addig van! szót se többet!' (indulatos beszédben, csak jelentő mód jelen egyes.5. szem.-ben). Mi' közi hozzá, hogy véltem?.1 magam péz[ vettem, osz megvan I Csíny 1 latint : S/.am<>sli;Ui szótár II. 8

124 111 megvár ~ ts. i. 'erwarten, abwarten'..4 jány aszfogatta :, hogg mey várja, mik hazajön a katonasák.lull ( =addig nem megy férjhez). megvarr megvár ts. i. 'náhen, zunáhen'. megvasal megvasal ts. i. I. 'megpatkóz' (lovat, csizmát). 2. 'vas alkatrészekkel fölszerel, vaspántolássul bevon' (szekeret). Nenv tud etg szekeret megvusál:ni..'i. 'láncra ver'. Megvasalva késérlék a csendöü:rök. megvékel megvékél ts. i. 'léket vág rá, meglékel' (pl. dinnyét). (Panyola.) megvénül megvénült tn. i. 'megöregszik'. Sz. Xe fog az ot megvénülni (szokták jósolni pl, a szép fiatal tölgyfáról ; t. i. el fogják lopni). megver megver ts. i. 1. 'megütlegel, megrak'. Viggáz :, mg na-ggom megverlek : 2. 'megáztat'. Meg-verte az esőn aszl a kis renidel. 3. 'megigéz, megront'. //(/ valakit meg vérnek szenvmél, szenes vizel kél neki adni. i. 'legyőz' (ellenségei). Sz. Nr félsz, hogg m e g v é r a j á u Isi e n '.' ( hogy Isten megbüntet?) Megverte a dok:heszt ( telerakta a böndőjét, jóllakott). Megverte a jop ke:ze (= részeg, sokat hajtogatta a jobbkezével a pálinkás üveget). Meg-vérle aszi a jön Is:len! Meg-vérle aszl a pátgodi Jézzus! (Adorján) (= annak már vége!) Km. Hü az Islem meg- akarja verni 02 emberi, elébb az e-szil veszi :él( = legnagyobb Isten csapása a józan okosság elvesztése). Nr. A szemmel való verésről :,,Mc van:nak ojü roszszemu emberek, akinek hogg o-jü rosz- szeme vg :, hogg meg'veri a ggérmezket, vagy az állatot is :,ama'lacot. II a- osztán a ggérmek meg-veröijáik, ojagkör nagyong ny ük'hatatlan. Az- az örvossázga, hogg előüvesznek ecs csup-rot vagy bá'dogot, mek'töütik viz-zél. Kvvesznek a lüzbül hék szem tü'zesz szenei, azd be'leóuttyák, hétféle szí szemet morognak mellette :..Kekszem, sárga szem, fekete szem, macska szem, zöül szem, tarka szem. szürke szem.' ÁZ'Után le-ngérrél befedik az eáénl, osz keresztet vetnek rá. l'tattyág belöijlle a gyermeket, megilörzsölik vele a vukszemil, a keze fejit meg a lába fejit. A maradék vizet az ai'láu sárkába öntik, az edént meg leburittgák." megvénül 1. megvirrad. megvereget ~ ts. i. 'megütöget'. megvénülik megveröinlik tn. i. 1. 'gesehlagen werden'. 2. 'megigézödik. megrontódik' (szemmel). Ila- oszlón a ggérmek meg'verőüdik, ojankör nagyony nguhhatatlan, megvesz «w tn. i. 'megdühödik' (kutya). megveszen ~ ts. i. 1. 'megvásárol'. Me'nipis nenr akarta megvenni a ti.nóut. 2. 'meghódít'. Avvá vette : meg a lányomat is:, avval a széb' brszégggévél: 3. 'elfoglal' (várat, országot). Ez' vaut a kézbeli:jek, hogy az örszéigot megve:ggél; (= ez volt az eszközük arra. hogy...). \. 'ineggyiijt'. Senr

125 115 akűlia megvenni a disznón vé:rit. Ny, ennek a diivngének meyvessziik a mug:vál, mer e nagyő jón dinnye : megyei megvet ts. i. 1. 'megcsinál, elkészít'. Megveti a kötelet (a kévekötéshez zabból, rozsból), a) 'lefekvés előtt fölbont, hálásra elkészít'. Megveti az áyyat ( = megágyal) ; b) 'fülkelés után fölvet, ismét rendbe rak'. Megveti az ágyat (= megágyal). 2. 'a szövőszékre nyújtáshoz előkészít, a vetőre fölteker'. Megletettük a fonadat. 3. 'megtámaszt, megfeszít'. Megveti a hátát. Nincs- Imm megvessem a lábonnat. tn. i. 4. 'elvetél, holtat, éretlent szül, ideje előtt ellik, vemhét, borját, malacát elveti". Beteg a kan.ea, atlul félünk:, hogy meyvét : Meyvetcll a ka:ca. 1-lszl a gaszk ne- tedd a jászöhha, mf meyvét tullc a telten. Sz. Meyveli az ágyát a bör-.nak (= olvan ételt eszik - pl. kolbászt, sertéspecsenyét, amelyre jól csúszik a bor). Megveti a szekeret (== a szekér hátulját kézzel fölemelve jobbra v. balra elfordítja). (T. i. szűk helyen, ahol nem lehet a szekérrel megfordulni, a hátulját fölemelik és úgy fordítják a kellő irányba.) megvetemeoik ~ tn. i. 'elferdül, elhajlik, elgörbül' (fa, deszka, pl. melegség, nedvesség vagy nyers volta miatt). megvetkezik tn. i. szőrét, tollát elhányja, leveti, elhullatja" (pl. tyúk, kutya), k. Meg-velkezell a lábúi (tr. megkopott). megvilágosodik **< tn. i. 'megpenészedik, penészt kap' (bor, káposztáié). megvirrad mcgvératl tn. i. 'es lagt'. megviszea megviszen ts. i. 'visszaad, visszavisz' (tartozást). Egy liicr trlajat kértünk tülle a más:nap, ma- asz niey villák : megvizez ~v ts. i. 'wássern'. megvonfl megvonit, megoonét ts. i. 'fölvon, fölrándít, fölránt'. Meg'oonétotta a váblát, hogy ii nem- bánnya : megvonni ntegvtmull tn. i. 'kissé megnyirkosodik' (pl. széna a harmattól). Meyvonült ez a szé:ng mvgyonn : meg/.aliál megzabéill tn. i. 'megcsömörlik' (jószág), megzálogol megzálogál ts. i. 'zálogot vesz vkitől', meg/.ápul nincs, 1. megkotlósodik. meg/.avar megzavar Is. i. 'megháborít'. Mos- má nem - énekéi:, mé meyzavártátok : (t. i. a madár). megzavarodik ~ tn. i. 'elméjében megháborodik, megbolondul'.. lr annyg meyzavarodolt a nagy bánaihba. Né' kijábái : má! Tám mey vayy za'varodva : '.' niegzizmál megzizmáll ts. i. 'táncközben erősen forgat, tánc közben kifáraszt, összeráz, rendetlenné zilál' (férfi a társnőjét). megzökken ~ tn. i. 'megdöccen, esve egyet rándul', megzsákol megzsáköl ts. i. 'megver'. s*

126 1 Ili megzsendül megzsendüli tn. i. 'erőre kap, megjavul meghízik' (pl. jószág). Ki~ ke hajtani aszt a sovén tinóul a rétire, meg'zsendülne e kűesit, megzsibbad tn. i. 'einschlafen' (kéz, láb stl>.). megzsírnz megzsiroz ts. i. 'zsírral megken, zsírban megmárt'. megy megy f-i, -itj fn. 'far, valag' (tehéné). A téliem meggi. VŐ. I. még. megye ~~ fn. Sz. Jón megyéje van (jó parókhiája van, pl. a papnak). (Kiese.) L. vármegye. megyén ~, menygyen, megy (megyek és menyggek, megy es menc. megyünk és menygyünk, mentek, mennek; mentem ; mennék; mennyek) tn. i. I. gehen'. 2. 'történik'. Nem' uyy megyén : az, aholy te gand(i:lad. Mas meg a nagy örvaslás megyém:, meg: mi. Hogy' arattyák a búzátokat? Tvzenneggedém megyén : ko'mencióu néküll. :t. 'vezet' (út). Ez- az ul megyén Odörjám'ba '.' \. 'fér'. Má beié nem menygyen kéd zsáy.ba. "».'feleségül megy'. Jajj' Istenem, hogy menynyel; én ije vén emberhez'.' <!. vmelv dallamra illik, éneklödik'. A-ra megyén ez az éinek, hogy;,,.\z- erőüss Isten uraknak ura." 7. 'hasonlít, emlékeztet reá'. A'hoz megyén: az, amit az ecceri ember mondáit : Jt. 'szól, hangzik'. Nem' tudom az alapszabájo:kat, hoty hogy : megy. Sz. Nenr ugy megyén : a, hoes csak kennyüg be sér.rül ( nem szabad azt olyan felületesen intézni). Sokra meni ( szép előhaladást tett, sokra haladt). Sok'ra tudol menni ubbull a kizs blrtog:bull. Az ü' Ígéret ive n e m ' s o k r a m e n y y y ü y k : Vgy megyém :, mintha karóul nyílt vóuna : (lr. büszkén jár). Ugy megyém:, mintha jönne : (mondják az eset lenni járó emberre). Kinehel ; mán, qmére a szemivel lát : (mondják a koldussá, földönfutóvá lett emberre), lykáb menygyek:, nmére a szememmel látok : ( inkább világgá megyek). Kilendz zsandár n y g in g m in e ni u I á n n a (= mindenütt a nyoma után ment, nyomozta). Semmibe meni ( = megsemmisült). Ugy megyém mindem, mint a pavancsolai: (= remiben megy a dolog). Menngm. ha vóuna vin.nám (lr. mennék férjhez, ha vinnének). Mentek, mentek, esak ok nem teszlek ( = nem lesz semmi a menésetekből, esak a készülődésnél maradtok). Mcyyem :. mini a zsidón a pókokba ( gyorsan, könnyen megy). Ugy megyém:, mint az ágybaszarás ( könnyen megy). Kevesztül-ka'süi ment rái.la ( legyalázta, lehordta). Meggen az emberei) kereszlül-kasül, mini a gá'tonn ( legyalázza, lehordja az embert). Pocségba meni, veszlegelézsbe ment ( elvesztegetődött, elpazarlódott, haszontalanságra elkeli). Kárba meni ( = kárba veszeti). Megyén a hasa ( gyakori híg széke van). Oda ment a hasa ( oda fosott). Pör meni a szemembe ( hullott,

127 117 kerüli). Tövis, szálka ment a lábamba (= szűrődött). Na', (i'tü nenr megyünk a fáknak ( = ezzel nem sokra megyünk, nem sokat érünk). A jcjibe ment a : lé (= buta, ostoba, a néphit szerint azért, mert gyermekkorában sokáig szoptatták). A fe'jibe ment a: i.tál ( - megrészegedett).,\ jcjibe meni a DÍJ ( vérnyomása van a lejében). Férhe ment ( - feleségül meni). Km. Ne' menny ojam messzi'.re, belelépsz: a tö'vizsbe : ( - ne húzd, mert elszakad). A'ki meyye, hadad, a'ki szarik, marad ( : a szorgalmas, munkás ember boldogul az élet versenyében). I.. be-, bele-, el-, lel-, ki-, le-, meg-, össze-, ramegyen. megy esi mn. 'megyei'. Szakmar meggesi. // vannak az Ugocsa meggesvek. méh míl (méiliet, méiliek, méihe : mcjjel, méitull, méinek) fn. 'bienc*. Szé:pe jár a : inéi. \r. Akinek méhe van, ne tartson iromba ( fehér-fekete sávos v. tarkás szürke) tyúkot, mert nem lesz a méhlartáshoz szerencséje. A mehet Gergely napján kell kiereszteni. Aki kieresztette, ne nézzen az égre, hogy a raj magasra ne szálljon. Aznap ne menjen ki az udvarról, hogy raja a szomszéd kertbe ne szálljon. Ez ellen ügy is védekeznek, hogy egy rossz kést a méhes körül leszúrnak a földbe. Ha a méh eresztését későn veszik észre s a raj már kezd elszéledni, üres zsákot dobálnak a levegőbe, hogy a méhek ismét visszaszálljanak. Ha a méh kinn ül" ( sűrűn kitelepszik a kas szájába), jó idő lesz. Mehhel álmodni tűzvészt jelent. 1.. anya 2., anyaméh, here, tolvajméh. inéhcsípés méiesipés fn. "biencnstich". \r. A méhesípést azzal gyógyítják, hogy kilencféle gaz levelével dörzsölik be a szúrás helyét. Hasznosnak tartják azt is, hogy a méhet szétdörzsölik a szúráson. Legelső dolog persze a l'ulánk eltávolítása a sebből. Fájdalomcsillapítónak szoktak rá lapogatni égy kevés hideg sarai vagy fulánklevelet. méhes méihes (-1, -ek, -se) fn. 'bicnenhaus'. Méhesua/. Méihezsguz hu. (Nagyhódos.) Méhesrét Mé(hesrei hn. (Egri.) mehet ->- (-ek, -él) tn. i. I. 'er kann gehen'. 1. elég jó, megjárja, el fogad hah), kielégítő'..1 dombjám még medici a bu.za, de a la'possán ke'gyetley gazos : Mehet ez a liüicrc, csak min dég ijel aggyon a jáii Is:ten. tnehelüs mehetőüs mn. 'elég jó, elfogadható, kielégítő'. A búza is nichclöijs mini az i:dénn. inéhfíí inéipí In. 'Melissa offieinalis L.' \r. Mikor ereszt a méh, a kasba méhfüvel szoktak tenni, hogy odacsalja a rajt. mellkas méikas In. 'gyékényből font méhkosár". Vö. 2. köpü, kaptár. méhkerl méikcrl In. 'bienenhaus'. \r. A méhkert vagyis

128 118 méhes fedetlen közepén puszpángot, gyógynövényeket, kehfüvet tenyésztenek, körülötte pedig mézelő növényeket, mézben gazdag virágokat ültetnek. méhraj méirái fn. 'bienenschwarm'. Méhtelek Méitelek falunév. Nr. A méhtelekieket azzal csúfolták régen, a csikaszát korában, hogy a csíkra csengőt vagy mások szerint pergőt", kis harangocskát kötöttek, hogy könnyebben észrevegyék és kifoghassák. inéj, méj- 1. méh, méhcsipés, méhkas, méhkert, méhraj. méjhes 1. méhes. mejjes 1. melles. mejjez 1. mellez. mek ~ isz., a kecske hangjának utánzása. Kecskéin monygya mek, mek, mek (Nd.). mék 1. melyik. mekeg ~ (-etl, -jen, -ne) tn. i. 'me-e-e hangol ad' (a kecske). mekkora nincs, helyelte : milyen nagy. mékőnk. mékötök, méköjök 1. melyik. mélás ~ mn. 'mókás, tréfakedvelő, vigkedélyü". Ojnm mé'lás ember e: a Zsi.ga. mélázik tn. i. 'tréfál, mókázik, bolondozik, bohóskodik'. Ne' hid, me csak mé-iázik: a. meleg ~ (-enn) mn. 1. 'warm'. Meleg elél, mclek tégla, melek konyha. 2. 'jól melegítő, meleget okozó'. Meleg ruha, ágy. Sz. Meleg neki a kapa:nyél (= nincs ínyére a kapálás). melegágy ~ fn. 'treibebeet'. melegedlem 1. melegszik. melegít melegít (-ek. -cl; -eltem ; -enék. -eesekj Is. i. \vármen, warm machen'. L. megmelegít. melegség melekség (-el) fn. 'warme. hitze'. melegszik mclckszik (szem. -szél; -gittem; -gcilnék ; -gegggek: -gedni) tn. i. 1. warm werden' (pl. kályha, szoba). A lukiamra melegedéit az uj:jas. 2. sütkérezik, melegíti magát'. He-jöttem etg ki'csü melegedni : 1.. be-, hele-, fel-, ki-, meg-, rámelegszik. melenget melenget (-ek, -él : -ell, -ne, -gessen) ts. i. 'melegítget'. mell mejj (-e, -it) fn. I. 'brusl'. 2. 'csecs, emlő'. A bál' mejji van' ely (e'kete sze-mőücs. Sz. Veri a mej-jct (= henceg)..4 mi' papunnak csak ely hibája va :, hogy a m e j j it ke-ggetlé veri: (= nagyon henceg). Tedd' a mejjed a mejjemhe'! (= gyere velem birokra!) (Mezögecse.) Ez' a : mejj! Ezér hóul mek hat env.bér I (mondja melléi verve a hencegő). Ez- a : mejj! Aszl e-gge meg a mé-téi I (feleli rá a másik). Hi'jába ég a mejjed azér a kisjá:ngér l (tr. = hiába fáj a szíved érte). Ég a mejjem ( gyomor-

129 119 égésem van fent a mellem körül). Csak a mejje kivánnya : (mondják a szerelmes természetű öregről = kívánja a nőt, de nem tud megfelelni neki). Xr. Ha a szop'tatóus asszom mejje. (= csecse, emlője) mckkcménnyedik, megdagad, csip-je mek fi'rúl-fira marid ( régi, ócska) láda fedelével. mellé (-m, -d; -nk, -lek, -jek) hsz. 1. e szóval terelik befogás alkalmával az ökröt a szekérrúd mellé. Mellé né - / nu. 2. 'neben, an'. Mellém 'neben mich', melléd' neben dich stb. l\. 'mögé'..ve bujj a hátam mek.lé.' melle lűmliója mejje bimbóuja fn. brustwarze'. mellék mejjék (-e, -it) fn. seite, umgegend'. 1.. Lápmellék. melle kasa mejje kassá fn. 'brustkorb'. Uty fái a mejjem kassá! mellékes mejjékes mn. 'mellette fekvő, szomszédos'. mellény nincs, 1. lajbi, pruszli. melles mejjes (-enn) mn. 'domború, dombos'. Mej'jesé vau löijtvc a vé:ka ( = domborúan, nincs lecsapva a színe a csapóval). melled ~ (-cm, -cd, -e, -iiijk, -etek, -ek) nu. 1. 'neben, bei. an'. Mellettem: 'neben mir", melletted: 'neben dir' stb. 2. 'mögött'. Mit' kuncoktok tik áll a hátam melleit? Sz. A mellel! ( azon fölül). Osztám még' a mellet az as'szony is ot fele hagygya: má. Fog mellette (= pártját fogja). Az' gondolám :, hogy a bátáya tg f o y ' mellet: t e. melle/, meijez (-ek, -él) ts. i. 'dombosán rak, dombosra tölt'. L. bemelíez. mely n., 1. mélyítek ; vö. melyik. mély méi (-enn) mn. tief. mélyedés méjetlés (-1, -e) fn. 'vertiefung". mélygondolkozása méjgondölkozásu mn. 'komor kedélyű, sölél világnézetű, érzékeny, gyanakvó'. Xcnr szeretem az ijem méjgondölkozásu embere:ket. melyik mék (-et, -áijyk, -öijlök, -öijjök) névm. I. Welcber? welche? welches?' Mék' nadrágodat veszel fel'.' Nem' lom, mek linóul uggguin : el. 2. 'ki?' Mék' jár azonn a hászjánn? Xcim lom, mékőqtöknék attam oda a kóu:csoi (= közületek kinek, melyiketeknek). Sz. Jóul' ereszt a bírza? - Mék' h o g y (= egyik így, másik úgy). Hogy aggyá a káposztát? -- Mek- mi'csodás: (= egyiket így, másikat úgy; a szebbeket drágábban, a gyöngébbeket olcsóbban). melyik másik mék másik nevm. 'melyik kicsoda, melyik az egyik, melyik a másik'. BÍZ' én nem' lom, mék mú:sik, o'jan etyförma ez a kél pu:ja. Tuygy a fene, mék má:sik, nem~ esmérem ni ü:köt. fin nem' esmérem, mék má:sik, haklod, aszl a bömyu.kid. mélyítek métek névm. (csak alanyesetben) 'melyiketek?' Mé'tek a, lr! Métek jár ott?

130 120 mélység méiség (-el) fn. 'mély hely (pl. a folyó vízben)". Mék szédültök, mikö lenézek abba a méiség:be. Mélyszeg Méiszeg hn. (Dabolc). mén nincs, 1. csődör. Menceiilrél Meneentrét lm. (Óvári, C.sengcrbngos). (Eredetileg Mendszent-rét.) mendegél mendegéli tn. i. 'ballag, csöndcsen meneget". mendikás mendikás (-1, -ok) fn. 'kéregető diák' (régen). Mendikás koromba Ültem a kueigba. Fokiam egy mdg jiétikulát A galgéim karcába (tréfás mondóka). menedékes menedékes mn. 'kissé lejtős' (pl. út). menekedik menekedik (-ek, -él) tn. i. 'szabadni, menekül'. L. el-, megmenekedik. menés menés (-1) fn. 1. 'a határnak egy nagyobb összefüggő szakasza'. Nincs' több ijein bu:a ezenn g mené:senn. Az i'dém mín'denüd bűzéit vetetlek ezenn a mené:senn. 2. 'sor, rend' (réten, kaszálóban). Fé-jogom ill eszi a tne:nésl (mondta a kaszás, mikor új rendet kezdeti vágni). ménes ménes (-1, -se) fn. 'lónyáj, lófalka'. Ki viszem a Keikvesl n mrnesre : Ifléneskúl Méneskui kútnév (Szárazberek). menetel menetéi (-1. -lelej In. 'menés'..ír ír oda menetele még naggom bizonlalan : I.. kimenetel. ménlovas nincs. 1. csődörös. mennél mennél hsz. "je". Mennél jobbiig kérik a jéiut, annéd jobbam megy (Nd.). I.. mentől, minél. mennivaló mennivalóu fn. 'járni való, olyan dolog, melyet ide-oda járással kell elintézni". Mindég van annak valami meiinivaléiu.-ja. mennybeli menybéli mn. "mennyei". (Isten jelzője érzelmes, indulatos beszédben.) Csak az a menybéli aii/a l'risté hül'gatná meg.' mennyi mennyi (-inn) névm. 'wie viel". Mennyi péz van Tlállad '.' Mennyi vóut ez a esizsma? Sz. Mennyi sok! ( mily sok!) L. akár-, se-, valamennyi. mennyin menny inn hsz. 'mennyien, hányan". mennyire mennyire hsz. 1. 'milyen messze".'' '2. "mily nagyon!' mennykő mei/kii fn. 'villám, villámcsapás". Sz. ÜS'SÖm bele a dü'bóuci megkü! (Káromkodás.) (Adorján.) I.. tüzes, száraz, kóborló mennykő. mennyország inenyarszíiy fn. 'hímmel, himinelreich". Sz. Csizs'mástúl megyén a menyörszág:ba (tr. áldott jó lélek, még a csizmája is a mennybe jut). Uralta a mengörszák kiiue.tsál ( meghalt). mennyország-kulcsa menyörszák-kóuccsa fn. 'úrivirág' (Tisztaberek, Egri, Mikola).

131 121 mcnüilik nicnöüdik tn. i. 'itur, mari geht' (állaláiios alanyi! igealak). Menöiidik hónnap Szakmára? (= megyünk? les/ menetel?) (Különösen a Tiszaháton gyakori Fertősalmástól kezdve.) menőké menőiike (-él, -éje) Tn. 'mehetnék, menni kívánás, vliova menni vágyás'. Be' rád jött a menő Üke! Eszk is öli mán a menőütke. ment- meni- (esak birt. sz.-raggal és ragos alakban : me_ntem.be, mentedbe, mentibe) "menés". Mentedbe szénív be Miskévnál ( menésedben, mikor megy). L. naplement. mentében 1. meni-. mentén mentinn lisz. "irányában, hosszában'. Menynyünk itk az ér mentin :, ne. mentél mcididl hsz. "je". Mcivlííl jobbá Icliáilassz, airná nehezebb : meny meny (-el, -e, -il) fn. 'schwicgerlochler'. Sz..telnyomnak mondom :. hogy mrnyein érése ruk.la ( olyan figyelmeztetés, melyei vmely bizalmasomhoz intézek, de más jelenlevőnek szól). menyasszony menyasszony fn. 'braut'. Sz. Cifra, mint a kom'póudi menyasszony : ( cifrán kiöltözött). Ugy' ülök it jeggbe-ggürüibe, mint a kom'pódi menyasszony : ( = tétlenül, dolog nélkül ülök). Menyasszonnak valón (menyaszszonyjelölt)..1- menyasszon di'jóyjbél,.\- vőülegém bedevér (pajkos lakodalmi kurjantás). (Adorján.) Ma menyasszö, liénrnapas-szö. Iioirnapuléuj ko'inainasszony (mondják tr.. ha a menyecskének a lakodalom után igen hamar megszületik a gyereke). Km. Akármije vén asszö. Férhezmegyém, menyasszony : (= öreg asszony nem vén asszony). Xyérri menyasszon, té'li kiilyafiju ety se jón : (mondják a nyár derekán tartott esküvő alkalmával). \r. Ila a menyasszony sír az esküvőn, jó fejőstehene lesz. menyasszonytánc menyasszontánc fn. 'a menyasszony tánca a lakodalomra hívott vendégekkel'. \r. \ menyasszonyt a lakodalomra meghívott férfivendégeknek illik megtáncoltatni, de e lánc elölt le kell fizetni bizonyos öszszeget. menyecske menyecske (-ét, -ék) fn. 'fiatal asszony' (férjes v. özvegy). meiiyeeskeszemü inenyccskeszemii mn. Sz. Menyccskeszemii szén (tüzes, parázsló, eleven szén). menyegző menyegzői), menyezgőü (Bábony) (-1) fn. 'hochzeit. menyet 1. menyéi. menyét menyét, menyet (menyetet) fn. Aviesel'. Xr. Ha az aprómarhára rákap a menyéi, rongyból bábukat kell csinálni

132 122 és a ketrecbe meg a ketrec köré kell rakni s akkor a menyét elköltözik az udvarról. L. tarkamenyét. Menyhért Menyhért férfi s/n. 'Melchior'. Vö. Menyus. Menyitató Menyitatóu tónév (Kisszekeres). Menyus Menyus férfi szn., a Menyhért név becéző formája. 1. mer mér (merek, mérsz, merünk; mértem; mérnék; mérjek) ts. i. 'schöpfen' (pl. vizet a váluba). L. fel-, ki-, megmer. 2. mer mér (merek, mérsz, merünk; mértem; mérnék; mérjek) ts. i. 'wagen'. Nem' meri ü asz mekten:ni. Fo'gadni mérnék a'kürmi'be, hogy nem 4 liozzu el. mér mér (-ek, -sz; -tem ; -nék; -jek) ts. i. 'messen, wagen' (hosszúságot, súlyt stb.). Xr. Ha valami seb, kiütés vagy daganat nagyságát, terjedelmét a saját testén mutatja az ember, azt kell mondani : Kőhöz legyem mérne" vagy : Neki legyem mérne", nehogy az is megkapja, aki mutatja. L. fel-, ki-, megmér. mered ~ (-relt, -ne, -ggen) tn. i. I, 'dülled, kitágul' (pl. a szem). Ugy nyelte :, csakúgy méreti a szeme. 2. 'merevvé lesz' (pl. valakinek a farka). L. ki-, megmered. meredtszemíí merelszemü mn. kidülledt szemű, nagyszemű'. A szeme mindég azonn g meretszemii jángö vóut: méreti méreg (-rget, -rge, -rgit) fn. 1. 'gift'. 2. 'düh, harag'. Mérgibe fé-kapott ely jéi/szét. As' se tudom : mg, mi-keket mgntam neki mérgem:be. Sz. Mosk aggyá ki a méizgit (mondják pl., ha enyhe tél végén egyszerre csak erős hideg támad = most fejti ki az erejét, a hatását). Sa-oanggu:, mint a mé-reg (= nagyon savanyú, pl. az ecet). E'réÜS, mint a mé-reg, ez a papri:ka (= nagyon csípős). Efüttya a méreg ( hirtelen dühbe jő). L. körömméreg. mereget (-ek, -él) ts. i. 'apránként mer'. L. kimereget. méreget méreget (-ek, -él) ts. i. 'lassankint mer'. 1.. kiméreget. merejjlye meregje (-ét) 'hegyes rúd'. (Szamosszeg.) Mérej inczíí Méregmezín) hu. (Kőszegremete). méregtok mérektok fn. 'haragos, lobbanékony, indulatos természetű ember v. gyermek'. merészkedik (-ek, -él) tn. i. 'mereszti magát, megfeszíti a lestél, kiegyenesedve nyújtózik'. mereszt (-ek. -él: -ettem; -enék, meresszek) ts. i. 'mereven kinyújt, kifesz.it'. Mereszti a nyakát (pl. erős nézéskor). Sz. Mereszti a szemit (= kitágult pillákkal mereven, erősen néz). Meresztik a szemeket a csilla:gok ( tisztán, erősen ragyognak). L. ki-, rámereszt. mérföld méfőüd fn. 'meile'. mérföldnyire méjöijdngire hsz. 'meilenweit, mcilenlnng".

133 123 K. Ne- törzsi! aszl a tálat egg méjöüdngire tüule! (= nagyon messze). mérgelödés mérgelöüdés (-1, -ej fn. bosszankodás', mérgelődik mérgelőüdik (-ök, -ál) tn. i. 'bosszankodik, haraggal emészti magát'. mérges mérgei (-mn) mn. I. gittig, vergiftet*. 2. 'dühös, haragos'. 3. 'csípős, marós, erős' (pl. hideg, pálinka). Sz. Mérges:, mint a gérgéinapi ülői) : (= indulatos, haragos természetű). Ojam mérges:, mint a vér kelés : v. mint a paprika i (= lobbanékony). mérgesedik 1. el-, megmérgesedik. mérgesen mérgesenn hsz. 'nagy erővel, erősen'..yr hajizsd ojam mérgesenn oszt a go:jóiit. Md'sodikször mégmérgesebbenn odanáktam nezki. mérgesít mérgesít (-ek, -él) ts. i. 'bosszant, dühösít'. L. felmérgesít. mérgez I. megmérgez. méricskél méricskélt (-ek, -élsz) ts. i. 'meritget, mereget'. méricskél méricskéli (-ek, -élsz) ts. i. 'méreget'. merít merít (-ek, -él; -ettem; -nék, -ccsek) ts. i. I. 'schöpíeif (pl. ételt a kanálba). 2. 'eszközli, hogy merüljön, sülylyeszt (pl. kanalat az ételbe). L. megmerít. nierítííliáló mcritöüliálöu fn. 'olyan háló, mellyel egy helyben halásznak, melyet nem húznak a vízben". Vő. kaparóháló. markel mérkél (-elek, -ész) ts. i. 'hímez, színes fonállal kivarr'. mérmomlő mérmondóu mn. szókimondó, bátor beszédű'. Ez nz Esz'ter ojam mérmondóu. Np fél az lmondanine:ki, mer ojam mérmgndöu : a. mérnek I. mérnök. mérnök mérnök, mérnek (Mezőgecse) (-öt, -el: -je) fn. 'ingenieui'. méríídik méröüilik (-olt; -ne) tn. i. 'wird gemessen'. Tag-ba méröüdik a : jöüd. L. megmérődik. merőkanál meröijkanál fn. 'ételmerítő nagy kanál, mely- Ivei a tálból a tányérre ételt mernek'. Nr. A leány ne egyék merőkanálból, mert megveri az anyósa. merre mére hsz. I. 'mely irányba'.' hova?' 2. 'hol'?' Mére fájtatok? merről 1. merrünnen. merriimien mériinnen, mérünnel hsz. 'merről? mely felől? honnan? mely irányból?' mérsékel mérsékeli (-ek, -élsz) ts. i. méreget'. mersz mérsz (-cd, -c) fn. 'bátorság'. O'damennél:, ha i'öum mér.szed. mert mért, mc ksz. 'denn, weil, da'. Mindétig jöt vgu

134 *124 hazafede, mer crzér hotyhát it'hum marati a kies csiikóu. Nyidallik a lá:bom, mé kösz'vényes : mérlek mérték (-cl, -c) fn. I. 'mérőeszköz'. Hosz' csak ide aszt a mértéket (hosszúságmérőt). '2. 'méret'. Mértéket vészen (a szabó). Debvecenyi mértéke van itt a szekerek:nek. Sz. Nagy mérlegbe ( = nagyon, erősen). Mos ne jéii o j a n n a g g m é r I é g : b e. Xenr ety forma mértékké mér : ( igazságtalan, személyválogató). mértékletes mértékletes, mérsékleles (-enn) mn. 'mássig. genügsani'. merül inertül (merült, -ülne, -ujján) tn. i. I. 'mentődik'. Ki'CSÍ merült a kanál:ba. 2. 'teleme.rilődés következtében elsüllyed'. A kőrsóti a viz' alá merült: 1.. megmerül. mese ~ (-él, -éje) fn. 'márehen'. Mesét mond. Sz. Me-se, mese, meskete. Te-hé seggi je-kete (= se füle, se farka mese). L. találós mese. meséskönyv ~ fn. 'marchenbuch'. iriesjjye mezsgye (-ét, -éje) fn. 'gyepszőnyegtől, bokroktól, fáktól jelölt határ' (rétek, kertek, szántóföldek közt). Az a jie-ja ep-penn g mezs-ggébe van : meskete ~~ Sz. Me-se, me-se, mes-ketc, Tc-lie seggi je-kete (= se füle, se farka mese). Messiás Mesijás fn. 'a Megváltó". Sz. l'gg- váriiyk:, mint a zsi-dáuk a Mesi:jásl ( nagyon várunk). messze. messzi (messzebb, legmesszebb) hsz. 1. 'távol'. Nem- lakunk messze egymásdull. 2. 'távolra'..\y mennyeiek nagyam mes:sze. 3. 'sokára, sok idő múlva'. í-'.-jél még messze van : Messzi vam mék karévcsony. Sz, Messzi jár liille (- meg sem közelíti, nem is hasonlítható hozzá). Az a jöüd- m e s : '- s z i j á r az enyém.tiill. messzeeske messzicske hsz. 'kissé távol'. Mes-szicske van az in:nét. messzelátó messzelátóu, messzilátóa fn. I. 'távcső'. 2. 'a mérnököktől magas fák tetejére erősített, messze látszó, fehérre meszeli lécekből álló jel'. mésszel] (~ -em, -eltem) ts. i. 'messzinek vél, messzinek talál'. Mes-szellem ott aszt a ka:róut; hozd- i-débb : messzely meszei (-1) fn. I. 'seidel' (kiveszőben). 2. 'vízmerítő edény'. (.Iánk.) messzi, messzicske I. messze, messzeeske. Messzinyilas lin. (Szamosszeg). messzire hsz. 'távolra'. Mcs-szirc van ide a : Túr. Sz. Ne- menny ojam messzi.ve, be-lelépsz : a tömzsibe : ( ne húzd, mert elszakad; lassan a testtel). Km. Lássam mcyyüij messzi.ve, Ugy- ériiijk a végivé ( lassan járj, tovább érsz). messziről messziriill hsz. "távolról". Km. Mes-szirii fölnek

135 sza-bal hazud:ni ( sokat járt-kelt embernek, idegennek az elbeszéléseit nehéz ellenőrizni). messzirünnen messzirünnen hsz. távolról, messziről*. mester mester (-1, -ere) fn. 'ineister'. Sz. Xagg- mester vagy! (nagy kópé, nagy kókler). Km. Ki- minek nem- mestere, gyü-kossu az an:nak (= ne fogj olyasmihez, amihez nem értesz, mert elrontod). L. polgár-, posta-, táncmester. mesterember mesterember fn. 'iparos, kézműves*. mestergerenda mestergerenda In. a ház főgerendája, mely a keresztgerendákat tartja a közepükön*. mesterkedik mesterkedik (-ek, -el) tn. i. 'vmi tervben fáradozik, vmiben sántikál, titkát el nem árulva dolgozik viniben'. Nem- lom, mibe mesterkedik me:génl. Mesterlapos Mestcrlaposs hn. (Nagypcleske). mesterlegény mestérleginy In. 'iparos-segéd, handwerksgesell'. mesterség mesterség (-el, -e) fn. 1. 'ipar, kézművesség*. Az apja mellet ki-tanulta az ács mestirsé:get. Mesterségre atta a ji.jál. 2. 'foglalkozás, hivatás'. Hát- os: micsoda mestersége van annak a te jáucmbcrcd.nck '.' /.' nem- a: ü meslérségihes: tartozik: 3. 'valami, izé, holmi; olyan dolog, aminek a nevét nem tudjuk'. Hsz- nem- áttudom :. mer ez drá-ga mesterség : Az enyf- csu-nyg mestírsék, ha az ember hajába razgad. Lizdbül bekenték valami mcs-térscggel, hogy a tal-lut ki- ne eressze magikbull. II- ne izéld a ruhád avval a meslérség:gél (kenőcs-féle volt). Yi-ggázz :. a jcjedre ne essen az a mestér:- ség. Csu-nyg mérges mesterség az a köijrözsbo:gár! A - ha megmássza, jé-hnujngzik után:na. Sun-dán tud menni az a mesler:ség (autóról). Elöükupják aszl a i.zét. mestersé:gel. Sz. munka, nehéz, munka). \'enr ojan nagy ördögi mesterség asz kilukarita:ni. Kin. Ki-Ari a maga mcslérségil fojtássá : ( ne fogj olyasmihez, amihez nem értesz). Mesterszeri Mestérszcri hn. (Nagypalád). Mesteríit Mesterül álnév (Ricsé). mész -~ (meszel, mesze, meszil) fn. 1. kaik'. Meszet táji (= kaik lösehen). 2.'a tyúk lábán keletkezett rüh'. I.. ollót l-inész. mészáros mészáros f-t. -ok) fn. 'fleischhauer, metzger'. mészárszék mészárszék In. 'ITeischbank'. Sz. Syit-va van g mészáizszék (tr. = ki van gonibolódva elül a nadrágod!). meszei I. messzely. meszel meszét (-elek, -ész) ts. i. 'higitolt mésszel fest' (falat). Hónnap meszelünk :, azutáni mek la-pusztui/k : Xr. Álmában meszelni : halált jelent. meszelés meszelés (-1) fn. 'hígított mésszel való falfestés'. He- se men-lüij, iné nagy- mcszelézsbe vannak a:zok.

136 120 meszelő mcszelőij (-1, -jej In. 'weisspinsel" (kis és hosszúnyelű in.). L. égi meszelő. meszes ~ mn. 1. 'mésztől bekent, mésztől bepiszkolt, falas'. Meszes a ru.hád. 2. "tyúkrühes*. Meszes a Ujuk lá:ba. II. Meszes hn. (Garbolc), meszes-gödör meszezs-gádor fn. 'a földbe vájt mészoltó medence*. mct 1. mett. meláli -v (-1, -fa) fn. 'a kutya nyakába akasztott rézlapocska, medália". (Annak volt egyidőben a jele, hogy ki van fizetve a kutya adója, nem szabad agyonlőni.) métek 1. mélyítek. métely méléi (-tj fn. 'mételykor, a juhok és szarvasmarhák pusztító betegsége, mely nedves, vízjárta legelőkön termő mételyálcákból fejlődik'. metree {-el, -ej fn. 'kurva - (vö. fr. maitresse). metsz meec (-ek, -él: -ellem: -enék: -ek) ts. i. 'sehneiden'. L. megmetsz. metszés meccés (-1, -e) In. 1. lemetszett darai)'. Egy meeeés kölbéisz. 2. 'metszet, acélba metszett írás'. (Csak a köv. szólásban :) Sz. O-jan irása vam :, mint a mee-eés : igen szép, finom, szabályos)..'{. 'keskenydoiigájú dézsa'. (Szamosszeg.) metsző meceóij (-1) In. 'kóser mészáros, sakter' (a zsidóknál). L. derelyemetsző. mett ~ (-ek, -él, -eni) ts. i. 'szőllőt metsz, száraz vagy fölös hajtásaitól megtisztít". Ki- vóutunk: a he-gyem metteni : (Adorján, Mezőgecse). méz méz (-el, -ej fn. 'honig'. Km. Aki méz:be Ixibrétl, meg-ngajfa az az uj:ját (= foglalkozásának mindenki kiveszi a hasznát). Nr. A méz tisztán vagy reszelt tonnával keverve torokfájás és köhögés ellen igen használt, orvosság. Vö. akácméz, csorgatott, lépesméz. mézeeel mézecet fn. 'mézből készült ecet'. mezei-árváeska - fn. 'viola tricolor L.\ mezei-büdöst'éreg mezei-büdösfíreg fn. 'mezei poloska'. mézes mézes mn. 'méztől ragadós'. Ne- fogom meg, mé mé-zes a ke:zem. mézesbáb mézezsbáb fn. 'a vásári sátrakban kapható mézeskalács'. Sz. Mit- hozat nekem a vásárbull? M $ - - zezsbáb árnyékát (= semmit). mézes-kenyér mézes-kenyér fn. 'mézzel kent kenyérszelet'. mézes-madzag mézes-maddzag fn. Sz. E-huszta a száfánn g mézes maddza.gol (= a másik félrevezetésére némi előnyt, kedvezményt színlelt). mézes-mázos mézes-mázos mn. 'hízelkedő, símaszájú".

137 127 mézes-tészta mézes-tészta tn. 'mézzel gyúrt tészta' (orvosszer). Xr. A mézes tésztát kelevényekre érlelő szernek használják. mezuerél mezgeréll (-ek, -élsz) ts. i. 'gyümölcsöt tarlóz, böngész' (ősszel a Iákon). (Vetés.) inezgerélés mezgeréllés f-t) ín. 'gyümölcstarlózás'. (Vetés.) mezítelen mezítelen, mezételen hsz. 'ruhátlanul, csupasz testtel, pucéron, pőrén, csórén'. Sz. Anyaszült mezételen (= teljesen ])örén). mezítláh mezítláb hsz. 'barfuss'. Mezítláb jár. Kiinehee : mos mezítláb is : Me-zillábra huszta jel a csizs.nuil (vagyis : nem tekert előbb kapeát a lábára). mézkörtvély mészkörié tn. 'a])ró, édes körte'. mező mtzöü (-t, mezeje) fn. 'leld'. Krmező, Szurdokmezö, Töltés mezeje. mezőidre mczöijbiróu In. 'a mező ügyeit intéző bíró'. (Pl. ő alá van rendelve a mezökerülő, ő intézi a mezei kutak, hidak, mezei legeltetés ügyét.) me/iélláli mesztélláb hsz. 'mezítláb, barluss'. (Szatmárhegy.) 1, mi ~, mik (minket nos, uns*) sz. névm. wir'. Láttuk mik: asz jóu-elöiirc : a) birtokosjelzös használatban: 'unser'. A mi faluidba, b) nyomatékképpen: Mitüllünk 'von uns', mii'cluijk 'mit uns", minídluijk bei uns' és 'zu uns' stb. Sz. Űi- le m[nál:lunk, le-gyél u mi- jéuujunk : (tréfás helykínálás). Xr. Macskák farsangján a macskák ezt nyávogják éjszaka : (igére mj-náhunk :. Ilélojám mászkáltunk :" mi (mii, mije, mik, miket és mikekel) kérdő névm. 1. \vas '.'".\s- se tudom ; má.mikekct mgntam neki ménjem:be. a) Mije : 'minő atyjafia'.' minő rokona'.'" Mi-je magéinak a vén CsOtári'.' '1. 'mennyi'. Borzasztón, hogg m[ nép vaut : olt! Mi- viajl u szánlóujőijd? Ke-ves vóul rop-pant nagyonn : Hát mi- szína terem itt ezenn a kis tér hejjenn '.' (Szatmárhegy.) a) mi... se semmi, semennyi". // még mi- hón se eseti : It- még mi- ember se vóul ak.kör. l\. 'minő, milyen, miféle'. U-ggam mi- csínt lelt ez a szegéiig o:lá '.' I. 's más efféle, s több efféle'. /-.'/// kísz sza-lonnát, nagy-mát mit ük- is hosztak a tarisznyáiba. Se- fettüg be szalmáival, csak e kis kóu-róut mit hántunk a tetejűbe. Tellek az asztara bórt-, sü-temént mit. Raktam én : asz mé-zeslészlávál mivel :, de nem- ért : a sem-mit : Min-déféle veszedelmes csu-szóu mi vaud bcn:ne. Mos- meg a nagy ör-vaslás megyém: meg: mi.."». vonatk. névm. 'ami'. Ki, mit tél, azé. Nincs mit lenni. Köszönöm. -- Nincs mit. Sz. Mi s több ajéle ( s a többi)..1 mek szil-lu vén töl-váinak, vég kulijának, mi- s több ajéle. I.. akármi, holmi, semmi, valami. miá l. miatt.

138 128 miatt mifatl, mijá nu. 'wegen, ob'. Hul- le-jele a szárassáy mi:já. Nem- termeli: ol sem-mi u mijá, hoyy esői) né: vaut. miatyánk mijatgánk (-ol, -ja) ín. 1. 'vaterunser'. 2. 'a zsidók imádkozó köpenyéről lecsüngő rojtos szalag'. Sz. Uty tuggga:, mini a mi-jatgánkot: (= folyékonyan, hibátlanul), km. Pab- gonygga a miju.-iyáyk (= a pap gondja a hit dolgain gondolkozni, azokban intézkedni). micisapka *«In. 'a fej tetején álló kis ellenzős sapka'. Micskcné-donibja lm. (Lázári). micsoda -~- (-ót) kérdő névm. I. 'mi'. Micsoda mászik éráilam? 2. 'mekkora! mily nagy!' Micsoda szél VÓUt lennap a németi crdöiinn tullj.iái-, micsoda naty siiáp kenyeret vaktól nekem.' Micsoda viz vötil ebbe! Maicsug gatyakölésig ért:.1. 'miféle'. Micsoda beszed a, hogy nem hozod? Ilogy-nc hoznád? Micsoda lármái tudtok é, hajjátok? Micsoda falu ez itt? \. 'valami, nem lom mi'. Add- idéb mán aszt a micso:- dát. Yi-yyász, ki- ne iizsd a szemem avval a miesodá:vál. L. amicsoda. micsodás ~ kérdő névm. I. 'minemű, milyen'. Hogy aggyá a káposztát? Mek- micsodás (= egyiket olcsóbban, másikat drágábban a minőség szerint). 2. 'mitől piszkos'.'" Micsodás a kezed? L. valamicsodás. míder midér (-1, -je) ín. 'fűző'. (Ném. mieder.) mi«lőre 1. időre-midőre. miénk mijéyk f-et) birt. névm. 'unser'. miért mijjér hsz. 'warum? weshalb?' Mijjér adod esz nekem? miféle miféllé (-ék) kérdő névm. 'was fii r'.' wclchcrlci?'. mifelénk mifelénk hsz. 'gegen uns'. Sz. (iyerc ára mife:- lérjk, meg-eszén g mi férnénk! ( ha majd mifelénk jársz, megkapod a magadét). mí;i mig kérdő határozó névm. I. 'mennyi ideig? meddig?' Mig- érek én a túlsón végre? Hát- eggy ijeij könyvel mig- Írnál meg? A ke-mence szájal mik- takarittguk meg? Mig- érnek azok ha:za! ktsz. 2. 'solauge. bis'..1 ká-sa ad-dik Iáit az ember hasába, mig ety jcj-jér lovat lát: (= rövid ideig, tehát hamar megéhezik utána). Se- jéi, mig engem : léicc ( míg én élek)..mihály Mihái férfi szn. \r. Szem- Mihái nap utó htt-- rupóufogóuvál se lehelne kihúzni a fi'r.vet (Szent Mihály nap szeptember 29, azután már nem nő tovább a fii : vö. Szent György nap). Aki Szem- Mihái nap uláy ga-tyába öntözik, attú nem- ke tanácsot kér:ni (l. i. akkor már hideg van s akinek van egy kis sütnivalója meg nadrágja, az nadrágot húz). Szent Mihály napján amilyen szél fú óránként reggel hattól este hatig, olyan szél fog fújni a jövő év megfelelő tizen-

139 129 két hónapjában (tehát 6-tól 7-ig : január, 7-től 8-ig : február stb.). Miliályiíöltl Mihájijőüd hn. (Pálfalva). mihálylik 1. ebnihálylik. Mihályié Miháilou tónév. (Pálfalva.) inihas/.na ~ (-át) fn. 'nichtsnutz, taugenichls'. mihelyt miként, mihinl, ntihést, miltésl ktsz. I. 'sobald als'. Asz- művelik e:zek, mint a kutyák :, mihent a lábam kiieszem in:net. 2. föltételes értelmű kötőszó : 'ha'. Mihent pen-áeij. minyyyár mennyek: (tréfás szólás). E-gye le a fe:ne, mihent vuzs:btil va :, hu nem a:cél ( nem ér semmit, ha esak vasból van t. i. a kasza). mi helyiségesen mihiséycsenn, miliencsígesenn (Szatinárhegy) ktsz. I. 'abban a nyomban, mihelyt, sobald als'. Mihiséyesenn ideget} került a: ember hajlékába, akkor má másvilág van : 2. föltételes értelmű nyomatékos kötőszó : 'ha'. Mi'hencsigesen körcs-mába van a verekedte, már nem- büntetik imnyi:ru. (Szatmárhegy.) inihcncsíucscnn I. mihelytségesen. mihent I. mihelyt. mihensl 1. mihelyt. mihinségeseim I. mihelytségesen. mihinl I. mihelyt. mi hála I. mióta. miijei I. miért. mik mi és 2. mi (tb. szám). Aliké hn. (Kispalád). (A Mikeé vaut, innen a neve.,) Mikcsólazúuja Mikesáuhizuyja hn. (l)abole). Miklós Miklóus férfi szn. Miklósmajor M ikláusmajór hn. (Sárköz). Miklóslova Miklóustova hn. (régen tó volt ott). (Pusztadaróc.) Mikola -»< falunév \r. Kenyeretlem Mikola, Éhé Ital ott a púja. Zsidón megyém Mikolába, Lötyög a lé a hasába. (A mikolaiakal csúfoló versek.) mikolai mikolaji mn. 'Mikolába való'. Sz. Ki-nálgatóuznak :, mint a mi-kolujiak : \r. A mikolaiakról azt tartja a néphagyomány, hogy valamelyik tatárjáráskor a Tur pallóján kellelt keresztül menekülniök s addig udvariaskodlak és kinálgatóztak az átjáró előtt, hogy : Tessék, János bátyám! Tessék Kati néném I" míg rajtuk ütött a tatár. Mikolai-palló-környéke Mikolaji-pallóu-környéke hn. (1 lomok). mikor mikor, mi kő hsz. I. 'waim?' Mikor jóllét haza? a) jelzős használatban: Mikor tájba ellet meg a Nyálka? (= mely időtájban'.') Mikor tájon kait/cselek fél? ktsz. 2. 'als'. Mikor a jultáz bari iszik. Sző üke szamár szomöre.snr\ Bálinl : Szamoshátl szótár It.

140 130 Aod/A- (Nd.). a) hiányos szerközetekben: Nincs*, mikor var:jak. Ne- inná, mi-kör még le- se iil-ni : Nincs- mikor öloas:ni. h) magyarázó értelmű mondatok élén : Mire varod, babám, a yyáucsiíjgel. Mikor engem katonának visznek? (Nd.) Hogg-ne 0USU.lt vaum, mikor e-vesztetle mind- a kél fiját? Hogyne búsulnék, mikor as- se tudom, hogy mék- az én igazi jéinygm? - Három húszas, lálod-é? Ila megiszom, bánod-é? Hogyne bánnám, édesem. Mikor véltet kerestem :' (Nd.) Hogyne fáit vaum, mikor mái mekszakadott'.' (Nd.) - hsz. 3. mikor..., mikor,: 'egyszer, másszor, majd..., majd, hol..., hol'. Mikor ere néz, mi-kor ára. Fel-őütözöi mi-kör szöiirkiujkóuba, mi kör mi a jenébe. Ye-szen a bábjának ru-hál is, mi-kör jejjérl, mi-kör feketéi ( egyszer fehéret, másszor feketét). Sz. Mikor hoyy (= egyszer így, másszor úgy : egyszer igen, másszor nem). Ka-pod rendesem) a péze-dcl? Mik ö r h o g y L. valamikor, semmikor, önkorára «w hsz. 'íür vvann?'. mikori. mn. 'mely időbeli*. Mikori csirkék ezek '.' Márciusik. Milák -Jm. (Botpalád). Mih-a Milcsu női személynév, az. Emília becéző alakja. millió miliföü (-1, -ja), milijom (-ol) In. 'millión'. milliónere* milijóuncres (-1) In. 'milliomos, millionnr'. mily mii kérdő névm., esak egyesszámú tárgyesete használatos : mijei 'qualem". milyen mijén (mijei; mijének, mi jenekei) kérdő nm. 1. 'qualis, was íür ein". 2. 'wie'..iái-, mije szép ruhád van! L. akármilyen, másmilyen, seinilyen, valamilyen. milyenes mi jenes mn. 'mitől piszkos?' Mi'jenes a kezed'.' Hagymás. mimimind mi-mimind- htlan szánni, 'egytől egyig, mind egy szálig' (a mind nyomatékosított alakja). Ebégeti : a mi-mimind-. minálunk minállunk hsz. 1. 'bei uns'. 2. 'zu uus'. Cyc-ic mi-nédlu))k : Sz. Üi- le mináhlunk, le-gyél a mi- jányunk : (tréfás helykinálás a vendégnek). mines mincs (-el. -e) ín. 'tökmaglisztből kés/.iill pép, melyben a fonalat puhltás céljából meggyúrják". miuesel niincsel (-cselek, -csesz: -cselem: -cselnek: -csejjek) ts. i. 'tökmagpépben (mincsben) gyúrva puhít' (fonalat). L. kimincsel. mineslé mincslé fn. 'tőkmaglisztből készült híg pép, melyben a fonalai puhilás céljából meggyúrják'. mind mind (-el) htlan szánni. I. 'alle, sáiiilliche'. Neszegggétek le min.-dei, hag-ggatok : a fájánn is.-.\ pu-ja mindodajöd: bá-mészkodni : Nem- mii)l szentírás: az, amit ü: mond. a) 'egészen, az összest, mindet'. Esz mii)- nekem a-dod '.'

141 131 Id- meg mind- 2. 'mindnyájan'. Mik- már mind- ebédeltünk: Mindőunket ( = mindnyájunkat), mindőütökei ( mindnyájatokat), mindőüjöket ( = mindnyájukat), mindőürjknek (= mindnyájunknak) stb. Jut- eb:bül min-dőijlöknek : Sz. Mind elg szálig (= az utolsó szálig, teljesen), mind ecs cséppig (- = az utolsó cseppig). Mind a keltőn ( = beidé, allé zwei). mimléji 1. mindig. mindegy mindeggg, mindeggg mn. 'alles eins, gleichviel'. Múld egy ne: kem akárméket adod: Sz. M ind-etg fene: a (= mindegy, egy kutya). Mind-eggg an.nak akár pofonn :, akár nyakaim : (= mindegy, akárhogyan fogsz hozzá, akárhogyan végzed). Mindeggg aivnak akar erüll, akár : lull <= u. az). mindegyik mindéggyik mn. 'jeder'. mindéilig mindétig hsz. 'örökösen, mindig". Üi- veszteg: má, ne- szalaggg e fele mindé:tig. 1. minden minden mn. I. 'jeder, alle, sámtliche". a) "mindenik". Mindé fiját, minden ökrit. tu. 2. 'alles". Mindenét a janijának halta : 3. 'pudenda, elfödendő, elrejteni való testrészek", l'gy ill:, hogy mm-dene kiláeeik : 4. 's a többi'. Az ii-rámik rimánkodot, hoyy őü-rizze. Az ura melléfekül, minden, de nem- ért: a sem-mit : Sz. Mindennek emgnta:, esak jőu-nak : nem ( - mindenképen gyalázta, csúfnevekkel illette). Minden áldoi nap, minden áldoi reggel stb. ( = minden egyes napon, minden egyes reggel). Mennyi í n " m dent láttam! (= mily soj< félét, mily sok dolgot!) Sok minden ( = sokféle, sok dolog). Sem- szabad az embert m i n- d c n igaz ok nékül megbánta: ni (= vakiában, ok nélkül). El-indült a jü:töü m i n de tn po-gácsás lull ( = az összes pogácsákkal). A nga-kamra jót: m i n d e m pereputtya* t u 11: (--- összes pereputtyaival). A- mindenit neki! A - köjök mindenit! A- kutya- mindenit neki! (káromkodások). Km. Min-den ugy vei: jóul, ahogy van- ( az Isten rendelésében meg kell nyugodni, azt nem kell bírálgatni). 2. minden mindenn fn. 'mindnyájan'. (Riese.) Ot-hü vonlak a.zok nuji-deiin : Min-denn ot vóuluyk : mindenestül mindenestül! hsz. 'minden hozzátartozóval, teljes egészében". mindenfelé mindéfele hsz. I. 'minden helyre, minden irányba'. Me-gge Julis:ka min-défele : (= oda is lép a kertben, ahová nem szabad). 2. 'mindenütt, mindenhol;'. Vizvan : it min-défele : mindenféle mindéféle mn. 'allerlei'. mindenféleképen mindéféleképpenn hsz. 'auf jedc weise'. Sz. Én- is ekeszlem lármázni, a lőb-bijek is. Ment- az: osz m in d e f é I e k é p p e n n : (= szenvedélyesen, rútul veszekedtek).

142 132 mindenfelől mindéjelőijll hsz. 1. 'minden oldalról, minden irányból*. 2. 'minden oldalon'. Csorog ez a fe:dél mindé- Iélőiül : mindenfelölriinnen mwdejelőiiriinnen hsz. 'minden oldalról, minden irányból'. mindeiikc mindetjkc (-édet) fn. 'eltakarni való testrész, jnulenda'. Megmulattat térgyeeskédet, Aző fejül mindenkidet (Nd.). Vö. 1. minden 3. mindenképen mindenképpenn hsz. 'auf jede weise'. Sz. Ment- az osz.tám min-deyképpenn : (= szenvedélyesen, rútul veszekedtek). mindenki mindenki névm. ' jedermann'. mindennap mindennap hsz. 'táglich, jeden tag'. mindenöve 1. mindenüvé. mindenség mindéség fn. Sz..4- mindéségit neki! (Káromkodás.) mindenünnen mindenünnen hsz. 'überallher'. mindenüvé mindenöoe hsz. 'mindenfelé, minden helyre', mindétig 1. mindéltig. mindig mindég hsz. I. 'inimer'. 2. 'mindegyre'. Ez a nyavajás kutya mindég it leli hej:jél a kony-hdba : 3. erősítő szó : 'kétségtelenül'. Xa-, hogg a mindég a: engem :! Vö. sohase. mindig-inindig mjndég-mindég hsz. 'mindegyre'. mindjárt mingggár, minygyá, mingggán hsz. I. 'gleieh, sogleieh, sofőrt'. 2. magyarázó értelmű határozószó : 's úgy majd'. Hosz-tam elg kisz szalmát ebbe a vacog:ba (= ágyba), miny-ggár édezsdebbenn alszik rüita az em:bér. 3. 'közel'. // van a házzá miny-gyár a temp-lom mellett.- Csak ide ment minygyár a szél-malomhoz : ne. // van ' a minygyán :, ahoty ki-megyünk a julubull. mindjárt-mindjárt m ingggá-m [ngggá hsz. 'mindegyre'. O-ig hidek szél júi : mos m inggyéi-m inyggá : [gg- ál mosl az i:döü, hogy minygyá-minygyá esik: Té-rül-fordull osz minyggá-minyggá mig magának egg <hirup kenge:rel. mindnyájan n., 1. mind 2. és 2. minden. mindössze mindössze hsz. 'összesen, együttvéve'. Az a kis pez- a la-karégba mind-össze se sok : mind összevéve mind összevéve hsz. 'összesen, együttvéve'. Mind- összeveri- se vóun több ölné forint:niíl. minek I. minek. minek minek, minek hsz. 'mire'.' miért'?' Mi-nék a neked '.' Minek sírsz? Minél; neked az az ollón? Minek ez a buzu ojg szép itt? Km. Mi-nek annak sarkangtyus esizsma, aki nem tugggu összeverni? (= mire annak hatalom, földi javak, aki nem tud élni velük?) minél minél hsz. 'je' Mi-nél koszosabb, an-níil va-karóu-

143 133 sabb (mondják az ugorkafára fölkapaszkodott hencegő emberről). Vö. mennél, mentől. iniiiél-hamarabli muiél-hamarább hsz. 'mihamarabb, mentől hamarabb'. Csak haza szerelnék ém menni minél-hamaréibb : E-megyek én o:da mi-nél-hamurább : inimjván I. mindjárt. mingyár 1. mindjárt. minket mi. ininór muiáur (-1) fn. 'homosexuális hajlamú férfi'. minő minői) névm. (?) Sz. Csupa mi.nöü, hál-ha még: női) (dicsekvést, nagyképűsködést gúnyoló szólás). Csak e szólásban fordul elő. mint mint hsz. 'wie, gleichwie, sowie, als, dcnn'. L. hogymint, mintha mintha ksz. 'als oh, als wonn'. minthogy minthogy hsz. 'mintsem, semhogy". Viszem én inkább a estikéket, minthogy mindég it cafilass. ln-káb marat vaun ol-ltum, minthogy vesztegeti magát avval a ve-szedélmezs, gyll-kos embézrél. Sz. h/káp has- pukkannyom minthogy élét marag:gyon (a telhetetlen nagyevőt gúnyoló szólás). mintsem n., 1. minthogy. mióta mióutu, miltőula (Szamoskóród), mióutöl (Kisbáhony) hsz. 1. 'seit wann?' 2. 'seitdein'. Sem- eltem szöijl:- lőijl, miőulál hogg épuszlütl a szöijl.löii. (Kisbábony.) mióial 1. mióta. mióiától fogva mióutátúl fogva hsz. 'amióta'. mire ~- hsz. I. 'amikorra, amikorára'. Se-tél este let :, mire a németi sárii alá ér:tiit}k. 2. 'mily sorsra, mily fordulatra". Még- nem- tuggyuk, mire véra:duyk. Sem- luggga az ember, mire lép ki a ház:bull. Várd- é, mi re jordull a do:log. 3. 'mily eredményre',.vem- tom oszlani, mire megyek i>él:le. \. 'miért, mi célra". Mire nekel két kasza? mirevaló mirevalém mn. 'miért? mitől jó?' Knnye! Mi-revalóu asz késsél vágni? Hász nem- keménny : a. Uirza Mirza fn. kutyanév. (Mezögecse.) mise ~- (-él) fn. 'messe'. Sz. Mise, mise, semmi se (tr. mondóka). tlisepatak hn. (Sárköz). Ifiska fn. a Mihály név becéző alakja. tfiskadomb ~ hn. (Nagypeleske). mismásol 1. elmismásol. miskiiláneia -v, miskiileneia (-át) fn. I. 'csalárdság, csalás". 2. 'vnii lágyság, lágy anyag', lieleduklam a keze valami miskuleneiéiba : misol I. kimisol. mit -» hsz. 'miért?' Ma-ga meg mid- boszörkánkodik it,

144 131 mit- tördeli a lomot, mikor más alszik'.' Ne;ked meg miijár a szád? mitévő' mitévői) mn. Sz. Mi-tévöi) legyek '.' (mii tegyek?) mit ugrálsz mitugrász (-1) in. 'fürge, élénk, eleven gyermek v. kiesi ember' (tr.). E-riggg in:ncn, te kis mit-ugrász! 11- vaut az u kis mitugrá: zsi.döu. II. Mitugrálsz I. gúnynév. (Kőszegreniete, Nagypelosko.) 2. kutyanév. mityimotyó mityimolyáu fn. 1. 'mindenféle apró batyu, kisebb-nagyobb csomag'. Szeggye jé mindetjki a mityimolyáu: ját. 2. 'gyermek v. állat nemi szervének tréfás neve'. mivel 1. művel. mi/.é ~ mn. 'tréfás kérdőnévniás, melyet akkor alkalmazunk, ha valaki az izé szót használja a beszédben'. 1-zé vaud ben:ne. Mizé? móe máijc (-ot, -ok) fn. 'oláh'. moccan ~ (-ok, -ász) tn. i. 'egyet mozdul'. L. el-, megmoccan. moccanás ~ (-1, -a) fn. I. 'mucksen'. 2. 'a kockajáték egyik faja'. (I.. kockázás.) mocsár ~. macsár (Kőszegreniete) (-1) fn. 'sumpí'. L. Kokasmocsár, Néniocsár (?), Macsár. Jllocsnrlázdüllö Mocsárlázdiillöij hn. (l)abolc). mocskol I. ősszoinocskol. mocskos ~ (-onn, -t) mn. 1. schinutzig'. 2. 'pofon, nyakleves' (tr.). Adok eyg mocs.kosl, hogy észédüsz : K. Te; kis mocs-kos! (tréfás becézés). mocsok (-eskot, -eskü, -csókja) fn. szenny, piszok'. Moesolya Mocsoja hsz. (Lázári). Mocsolyahál Moesojahál lm. ((iacsály). Ifoesolyaköz Mocsojaköz hn. ((iacsály). mód móud (-ot, -gga) In. I. 'szokás (cselekvésben), viliinek szokott rendje, tonnája'. Ila- má lakadálmuzuyk, hál aggyuk meg a móug.gyál. Kis jóm móugggára, nagy jám máuggyára sikarjkóuzik (a jegén csúszkálásnak különböző figurái). 2. inöglichkeit'..ir idem bálosztam c-iegct :, vaudbenne ménrdom. Lc-hct móuggyok a savungáui>iz:bc, mer otluknak : a tö-vibe : 3. 'gazdagság, jómód, vagyoni tehetség'. Be- nagy a mént, hogy még a kirtganuk is u ke-ngérl hajigájjuk oda jele! Xints- mouzdvmk, ji-jam, holg tégedet taniltas.siujk. Sz. Fé-nevélle, lár-lotta u r i máudonn (gazdagon, jó módban). A z o m m ó u d ö (ép úgy) van az a ka.zal, uhotg ten-nap hattok: Haza kén asz szerkesztetni valami u I o m m á u : d o n n (valamiképen). Meg-italta az ökröked, bekötötte a n n a k r c n g g y e m á g g g a s z e r i n t (rendesen, úgy, ahogy kell). Meg-atta a möug:gyál, mint a pu-taji asszony a láncnak (tönkretette, elrontotta). (A patai asszony a kíváncsi szemek elől a ház. padlósára rejtőzve

145 135 tanította a lányát arra, hogyan kell a módját megadni a táncnak. A tanítás hevében nem vette észre a padlásfeljáró nyílását s egyszer csak zsupsz! lezuhant a lyukon. így adta meg a módját a táncnak.) módol 1. kimódol. módos ménulos nm. 'gazdag, jómódú, tehetős'. Mőudos ember az Ü ap:ja, fizethet: Móudosok a:zok, te-lik azok.nak. mogyoró mogyoróü (-1, -ja) In. 'haselnuss'. moj \oróliél moyyoróubél tn. 'a mogyoró ehető része a csontos héjban'. mogyorófa mogyoróuja In. 'haselstrauch'. mogyorófa vessző mogyoróuja vesszői) fn. 'haselgerte*. Mogyorós Moggoróus hn. (Óvári, Rozsóly, Kisbábony). Mouyoróslinrázda Moyyorőuzsbarázda hn. (Fertősalmás.) moha <-»- (-át, -ávál) fn. 'moos'. Mohácsi ~ fn. 'egy dalban szereplő betyár neve'. mohán. (-ok, -ász) tn. i. 'esik, zuhan", Ö-jat nudumlum :, mint egy marha : (.Mezőgecse). mohar nuihár (-hurut, -hárfa) l'n. 1. 'panicum, hirsengras*. 2. setaria verticillata L.' mohog ~ (-ott) tn. i. 1. 'elhalóan dörög, morajlik (távoli zivatar)'. Ila-, hogy mohog l Félek, hogy valami zi-vál lessz : 2. 'dohog, dúl-fúl'. Sz. Ugy^ mohog:, mint a nehéz idői): (dohog, haragjában dúl-fúl). mohón mohőunn hsz. 'hastig. gierig'. Iláizsd- e mán aszt a Nyöl:kát, ne- igyon ojam mo:hóunn, mohos ~- mn. 'bemoost'. K. Mohos a szája szé:li (serkedezik a bajusza). mohosodik I. be-, megniohosodik. mokány makány mn. 'kistermetű, zömök, erős' (ló és ember). Fröiis kis makány ember : a.' mókus mőukus (-t, -sn) fn. "ci< hhömehen'. K. Te-, kis möu-kus.' (kis gyermekek bérezése). Moldvai Mőudvai családnév. molnár móunár (-1, -ja) fn.' müller'. Sz. Jóul- van dóu:ga, mijd a ingu-nár lyukjának : (van mit ennie, innia). j molnárhurok móunárhurok fn. I 'olyan hurok fajta, mely pl. egy -r^abi^7" gerendáról leoldható anélkül, hogy tyb^^^ffil^xf' viaíb* a kötelet a hurokszenien végig kei- j^^^/^fw Vj fifc molnárlegény móunárlegényfn. Moinárh,.rok. müllergeselle. moly mái (-1) fn. 'motte'. Beleesik a moj a ruhéiba. mones mancs (-ot, -a) fn. 'kitaposott szőllö'. (Szatmárhegy.) Vö. niont.

146 136 monesál mgncsáll (-csállok, -csősz) ts. i. 'ujjai közt morzsol, porhanyit' (pl. összetapadt darálást, lőtt krumplit a moslékban). moncsalék moncsalék (-ol, -ja) ín. 'morzsalék'. monesol moncsöl (-csalok, -csősz) ts. i. 'ujjai közt morzsol, porhanyit'. mond mond (-ok, -assz : mgntam ; -anék) ts. i. 1. 'sagen'. 2. 'állít'. Jóu-nak mgnygyák a lerebesi: börl. Gaz-dagnak mgnygyák a : főnt. 3. megjegyzést tesz'. Ng-, mii- mondót Mihái bátyúd az öko.ve? Nem- mgntam rá se- jóul, se- rosszai. 4. 'előad, elbeszél'. Mondok eyy mesét. Sz. fin asz- mondom :, hogy az most ithuy kel, hogy legyen (az a véleményein, az a meggyőződésem). Zab-ja, nem- mondom: (megengedem), ter-med :, de mi- az annyi jóuszáynak? Nem- asz mondom : é, haj-ja (többet mondok). Ne- mgnyyyu : má! (ne beszéljen! hihetetlen!) Tug-gya, hoty lennap a vén Kertit ot hattá a jelese ye '.' Ne- m g n y y y u : m á! De mondom:! Szemibe mond (füle hallatára, nyíltan megmond neki vmit). Leltetek SOg gombát? (Fel. :),i,v: m o n d o m : / (bizony!) As- se mgntam ne:ki, ájj- odébb : (egy szót se szóltam hozzá). Asz- mondom, gyere: be! (ironikus helyeslés komolyan nem vett beszédre) Asz- mondom, buza:liszt (ugyanaz). Csak ne- vél lám mey ez a ko-ca? (Fel. :) II ál - nem- mg n d o k : rá se m m i l:! (bizony, az nem lehetetlen! nem tudom, hogy nem úgy lesz-e). Xe-kcm áthatná maya eszi a lo:val. Asz- mondom:! (jó is volna! hogy is ne!) Es- se nekem mániák : (ingerlő, heccelő szólás = ne tűrd ezt a sértést). O-janokat ingni-, hoyy a kutya se enné : mey (bolondokat beszél). O-junokat rngnl-, hogy a kutya is hasra esne tiihle (képtelenségeket beszél). Ey-gyet mondok:, ket-tői) lez bclőijl:le (van egy életrevaló javaslatom). O-jul mondok :, hoyy magam is megbánom : (haragomban, elkeseredésemben valami nagy gorombaságot mondok). L. el-, fel-, ki-, meg-, rá-, visszamond. mondani mondani hsz. 'úgyszólván, mondhatni'. Nemmurait: ol, mgnda:ni, sein-mi : Xem- ett uz a : lú, mgnila.ni, sem mit: mondás mondás (-1, -a) fn. 1. 'sagen, sprechon, spruch'. Még bé-lelik a nagyapátok mgndéusa, hogy aki né fér a lapéilom, máid elér az azsa.gonn. a) 'elmés mondás". Zsi-ya kileli az ijem mgndáso:kal. Sz. Mondás nckiill (figyelmeztetés nélkül, szó nélkül). Ety kis fétl- se hoz be m gndás n é : k ú 11. Mek- kén asz má tenni ijen naty fijumak m g n d á s n é k ü 11 is: L. igazmondás. momlér mgndér, mundér (-1, -ja) fn. 1. 'katona köpenyeg'. 2. 'kabát, felöltő'. Vö. mondúr. mondóka mondónkét (-ál, -ája) fn. 'elmondás végett

147 137 betanult szöveg'. Xr. A mesékben vannak varázserejű mondókák (pl. védekező, ajtót megnyitó stb. mondókák). Elfeledésük nagy veszedelembe sodorja az illető mesehőst. moiidúr mgndúr (-1, -ja) fn. 1. 'katonai egyenruha'. 2. 'öltözet, ruha'. mondva mondva hsz. 'megrendelésre'. Vetted a csizsmát, vagy mond-va csináltattad? Jai, be szépé szöuli a sarkanylyuja l Teleki gróuf mondva csináltatta (Nd.). mondván mondván hsz. 'úgyszólván'. Nem- hagyott ez: ot, mgnd-vá, sem-mit : moneneió monenciá (-t, -ja) fn. 'maradék, morzsalék'. Ös-szcszette az an:nak min-dem mg-nencióuját : Vő. muníció. mont mgnt (-ot, -nylya) fn. 'kipréselt szőllö szüretkor'. (Szatmárhegy.) montliszt montliszl fn. 'finom, elsőrendű liszt, nullás liszt, muntliszt'. mony mgny (-al, -a) fn. 'hímvessző, penis'. Km. A vén embernek a: öra, monya mindek csepeg (az öreg már tehetetlen). L. gilimonyú. monyametszeti monygmeccett mn. 'körülmetélt'. A- mindenit annak a vé-revel, mgnggmeccetl apádnak! (Zsidók szidása.) moreos morcos, mörcsos (-onn) mn. 'rosszkedvű, mogorva, haragos tekintetű". mord mord (-ull) mn. 1. 'komor, haragos, barátságtalan' (ember). ()-jam mör-dül nézel ; rám. 2. 'hideg, borús (idő), osipős, marós (szél). Be- csúnya, mórt- szél fúj! mordul mordult tn. i. 'morog egyet'. L. rámordul. morc ~ (-él) fn. 'cigány' (leginkább megszólításként). Móré Móuré hn. (Vári). morfondíroz mörjondérozik (-ok, -öl) tn. i. 'magában tűnődik, gondolkozik'. morfondórozik 1- morfondíroz, morgás 1. morogás. Mnrgóhcgv Mörgóuhegy hegynév. (Szatmárhegy.) Mórictag Máurictag hn. (Vámosoroszi). máring móuring (-ot, -ja) fn. 'hozomány', móringol máuriggöl ts. i. 'hozományként hoz' (feleség a férjnek). móriő móurijáu (-1) fn. 'farsangos, álarcos' (Szamosszeg). (Vö. lat. mörio.) morog (morrog) morog (morogok, möroksz, morogott) tn. i. "niurmeln", bruiumen". morogás(mnrrogns)mörogéis (-1.-a) In.'brummen, muri en'. Iforotva fn. erdőnév. (Olcsvaapáti.) morrog 1. morog. morlcgla mórtégla fn. 'égetetlen tégla'.

148 138 mortyog mörlyog (-ok, -ksz) tn. i. "dohog, magában haragosan mormog'. Morvaország MurvaSrszág fn. 'Maliim'. morzsa morzsa (-át, -ája) fn. 'brösel*. K. 'kicsike, parányi, apró'. Be- morzsa vagy, léi-kcm kis Jijam! Ennyi : e, csak egy mör-zsa l Ez a kis mör-zsa púja. Sz. E-f aggott az utöulsöu mör-zsájiy (teljesen elfogyott). morzsái morzsáit (-ok, -sz) ts. i. 'bröseiif. Morzsáitok a csirkének ety kis kenyeret. L. elmorzsol. morzsálódik mörzsállöudik tn. i. 'sich bröckeln'. L. elmorzsálódik. morzsáz mörzsáz (-ok, -öl) tn. i. 'morzsát hullat vhova'. Ne- egyél az ágy.ba, mer o-da morzsázói : mos (-ok, -öl) ts. i. 1. 'waschen'. tn. i. 2. 'ruhát mos, nagymosást tart'. Csö-tortökö sza-pullurjk, pén-lekem mo-sugk. K. Má kél- hete, hogy ol mossa az e:söu (áztatja, veri). Km. Kész- ke-zet mos v. eg-gyik kéz a másikat mossa ; (egyik ember viszonzás reményében segít a másikon). Lassú visz pár-tot mos : (sokszor a szerény, igénytelen ember ugyancsak kitesz magáért). Xr. Aki pén-teke szapul, mi-kör mos? Szójátékkal ez a megoldása : mi körmos? Felelel : az üsl. L. el-, fel-, megmos. mosás (-1, -a) fn. 1. waschen'. 2. 'ruhamosás, nagymosás'. mosatlan ~ mn. 1. 'fel nem mosott (,-va)'. Mosatlan lánygyér. Ol- haggya az e-.dént mo-sallan. fn. 2. 'használt, mosnivaló edény, olyan, melyből már valaki evett'. Na; hát je-mosta mán a mosat-lanl. Kevés mosatlan kerüli olt, ahü semmi se : főül. Tiszaháti kis kai tan. Kai la a sok mosatlan (Nd.). mosatlaníl mosutlunit (-ok, -öl) ts. i. azzal, hogy eszik belőle, elszennyez, mosatlanná tesz' (edényt). \e- mosatluniecsuyk annyi tány:yyérl. 1.. be-, elmosatlanit. mosdat mozsdat (-ok, -öl) ts. i. 'vkit mos (arcán, kezén)'. L. megmosdat. mosdatlan mozsdatlan mn. 'nem mosakodott, szenynyes, piszkos' (ember, száj, kéz). mosdik mozsdik (-ok, -öl) tn. i. 'mosakodik' (arcán, felső testén). Xr. Ha a macska mosdik, lágy idő, eső lesz. L. megmosdik. mosdó mozs/lnu Km. Amijén g mozs-döu, o-jan a lürülkö:zöu (aki bottal köszön, annak doronggal felelnek), mosdótál mozsdöuléd fn. 'lavoir, vvaschbecken'. mosdószappan mozsdóuszappan fn. 'toilettenseife'. mosdóvíz mozsdöuviz fn. 'waschwasser'. moskotáj I. muskotály. moslék moslék (-ot, -ja) fn. 1. 'sertések számára készi-

149 139 lett folyékony eledel' (vízben felhígított darálás, főtt krumpli s különféle ételmaradékok), mn. 2. 'rút, ocsmány'. Jái; bemoslék vayy! moslékul moslékai (-ólok, -é>sz) tn. i. 'rondít, piszkol'. Va-lamék épp- oda mosléköli: a küszöbre : Hoslékos Moslékos hn. (Kishódos, Tisztaberek). moslékosdézsa moslékozsdézsa fn. 'az a dézsa, melyben a sertések moslékja áll, ill. készül'. inoslckság moslékság (-ol, -a) fn. undorító piszok, kül. szar'. 11- vá valami moslékiság, be-le ne hágx ' ' mosó mosón (-1, -ja) mn. 1. 'mosható'. Mosóii ez a szok-nga? fn. 2. 'mosnivaló' (ruha). Be-teltem a lepe.-döüt a mo-sóuba. it. 'vaschlappen'. I.. élesmosó, lágymosó. mosódik 1. kimosódik. mosogál mosogáll (-ok, -sz) ts. i. 'mosogat, sokáig mos'. Én- nem- mosogállom mán a tőü.-yyit. mosogat < (-ok, -öl) ts. i. 'edényeket mos'. Barna kis jány a konyhába mosogat (Nd.). L. felmosogat. mosogatás ~ (-/, -a) fn. 'edénymosás'. mosogatóié mosogalénüé fn. 'az a mosogatóvíz. melyben az. edényekel már megmosták'. mosogatórongy mosogalóuronygy fn. 'waschlappen'. mosogató lekenő mosogatón tekenői) fn. 'az a teknő, melyben az. edénveket mossák'. mosogatóvíz mosogatóuviz In. 'edénymosáshoz forralt liszla viz'. Xr. Főül- a mosogatóuiviz, nem- mely férhez a szomszédasszö já:nya (jósolják tréfásan, ha a háznál levő eladóleány mosogatóvize sokáig forr a tűzön). mosószék mosóuszék fn. 'alacsony asztalféle, melyen szapuláskor a ruhát gyúrják, mossák és sulykolják'. mosótekenő mosoulekcnöü fn. 'waschtrog'. most hsz. I. jclzt". Mos- van az Islem márkáiba. 2. 'az imént'. Mozs- beszéltem lanélóu úiröl. Ep-pem mosláttam : Sz. Mos már (a most történtek következtében). M os már a-zér se- mondom! Na- innen nem- menc : él so-se m os : m á l Most..., most (majd..., majd ; hol..., hol). Most esz- ken neki, most az-, Ö-TÖkÖSÖn küdöz most- ide, most- oda. Most az elébb (éppen az. imént). Most a múlt hélenn (éppen a mull héten). Most- nem- régenn (csak a közeli múltban). Most- a hejjé láttam : (éppen most, ebben a pillanatban). Most- a pérdzibe vóul : itt (éppen most). Most- a percé hozom : be, másc-hü sincs: (éppen most). Most- a hcjjcnn is meleg van : (már most is). Most' az eccér meg-engedek : (most még, ezúttal még). mostoha «- (-ánn) mn. 1. nem vérszerinti, nem édes'. Mostoha apa, anya, tcsvér. fiju, jány. 2. 'rideg, szívtelen". Az ap-ja na-gyom mostohám báni veile. Km. Az a-nyafőüdnek

150 M O a gaz- az édezs gyermeke, a vetemén csak mos-loha: (a gazzal nem törődünk, sőt irtjuk, mégis virul, a veteményt meg ugyancsak kell ápolni), moszat 1. maszat. moszatul I. maszatol és elmoszatol. maszatos 1. maszatos. motászik ~ (-uk, -öl) tn. i. 'matat, babrál'. Ne- motássz : itt a kezem a.latt. motóla molóulla (-át, -úja) fn. 'fonalrendező eszköz, melyen az orsóról a fonalat pászmákká gyűjtik'. Részei : 1. ina (= kb. másfél méter hosszú rúdja), 2. ágai (= a rúd két végén levő, egymással is keresztben álló keresztfák, melyekre a fonalszálakat gyűjtik). Sz. Uty förgaltga aszt a ru.dat, mint a motóullát: (közelién fogva könnyedén forgat). Örsóii, gúzsai, molóulla Veszet vóun a bokorba (a lusta szövőfonókat gúnyoló szólás). Ugy jár a keze-lá:ba, mint a mo-tóullu: (rúg-kapál). molólál motóulláll (-ok, -sz) ts. i. 'motorára teker, motólán pászmákká gyűjt' (fonalat). L. felmotólál. motőlálás motóullállás (-t, -a) Motóla. fn. 'motólára tekerés, motólára gyűjtés' (orsóról, gombolyagról). Hibák a motöláláshan: 1. Kereszt: ez akkor támad, ha a szálat a molőlának nem a rendben következő ágára akasztja az ember ; 2. jélág akkor támad, ha a szál nem akad rá a motóla ágára és kinn esiing ; 3. nyaklón akkor támad, ha a fonal körüliekeredik a motóla ágán. fn. 'az országúton közlekedő autó motor motor (-t) busz'. motorász ~- (-ok, -öl) tn. i. 'matat, babrál'. (Dabolc.) motoszkál motoszkált (-ok, -sz) tn. i. 1. 'matat, kezével tapogatva kutat'. 2. 'érezhetően, hallhatóan mozog' (pl, fejben a tetű, fiókban az egér), motoz 1. megmotoz. motozál 1. kimotozál. motozás ~ (-t, -a) fn. 'személyek, csomagok átkutatása pl bűnjelek végett', motriiiji 1. matring. molrosál motrosáll (-ok, ujjai közt forgat'. -sz) Is. i. 'matat, babirkál, iiiotvó motgóu (-1, -ja) fn. 'kézben hordozható kis batyu,

151 Ml cók-mók'. Szeg-gye jél mjn-denki a motyóu:ját osz mennyüyk : Szeg-gye össze kend a molyóu:jál os: pu-kojjon w:nen lo-vább cty há:::fd. motyog ~ (-ok, -ksz) ts. i. 'halkan, érthetetlenül bőszéi'. motyorékol motyoréköl (-ólok, -ösz) ts. i. 'magában halkan, érthetetlenül bőszéi, motyog". He-s:éi hag-gosabbann :! Ki- hajjá os:t, amit te ot motyorékösz? mozdít mozdít (-ok, -öl) ts. i. I. 'bowogon'. 2. 'indít, hajtani kezd' (nyájat). Moz-dizsd a ju:hot, Péter. 3. 'lendít, tosz, csinál, vmit'. Gye-re, mozdies vala:mii lés-is : Sz. File bollyal se mozdittya (oda se hallgat). L. el-, megmozdít. mozdul mozdul! (-ok, -sz) tn. i. 1. 'sich bowogon, sich rühren'. 2. 'indul, eltávozik'. Te ne- mozilujj ériül a héi:rüll. L. el-, ki-, megmozdul. mozgás ~ (-1, -a) In. 'bewegung'. Sz. NQ; mozgás.' (mozogni! mozogj!) mozgat ~ (-ok, -öl) ts. i. 1. 'bewegen, rühren'. 2. 'hajt, kerget". Moz-gazsd a pu.jál es-kólába fele : Sz. Natg- ját mozgatói." (nehéz kérdést érintesz). mozgolódik mozgoláudik (-ok, -öl) In. i. 'sich rühren, SÍch hin und bor bowogon'. mozgolódás mozgolöudás (-1, -a) In. 'ide-oda mozgás, nyugtalanság'. mozgósítás mozgóusitás (-1) fn. 'mobilisierung'. mozog ~ (-zgok, -zoksz : -zoktam, -zgott : -zognék) tn. i. I. 'sich bewegen, sich rühren". 2. 'igyekszik, siet. serénykedik'. Mo-zogjvmk:, hajjá:tok, mer itt- ér a dél bennürj.kel. Mo-zoyj e ki:csif, me miny-yyár este less:: Sz. l'gy mozog:, mint a: alsón malomkü : (lustán, lassan mozog). Mö-zog alalla a : főüd (részeg). mozsár ~ (-1, -ja) In. 1. mörzer'. Részei : file, szája, feneke. Nemei: vasmozsár, rézmozsár, famozsár (melyben a fonál puhításához való tökmagot törik). 2. niozsárnyi'. Tor-lé vaty három mozsár di.jóul. II. Mozsár ökörnév. Sz. Emma, ha mo-zsárba tesznek, akkor is ijé leszek : (ilyen leszek, míg élek, a természetemen nem tudok változtatni). mozsárütő mo:sárülöi) In. 'stössel'. mii ~ (-1, -je) fn. 'az. /;/ betű egyik neve". uiög I. mégy (fn.). mögé I. megé. mögött I. megetl. mögül I. megül. mufti mn. 'buta, bamba, ügyetlen' (ritka), muhar I. mohar. mukk ~ (-Ot.) Sz. Egy muk-kot se hajjak:! (egy szót, egy pisszenést se halljak!) mukkan ~ (-ok,-ás:) tn. 'szóra nyitja száját, pisszen'.

152 142 Ha a (a-nitóu az asz-tára ütöt, muk-kanni se mertünk : L. meginukkan. miikkunás ~~ (-t, -a) fn. 'pisszenés, halk, rövid szó". ií(7y mukkanás se hallott:, o-jan csendbe vontak a pu.ják. mukkot 1. mukk. omladozik 1. clmuladozik. mulaszt ~ (-ok, -öl) tn. i. '(iskolából) hiányzik*. L. elmulaszt. múlik múlik (mült, mülna, mujjon) tn. i. 1. 'vorübergehen, vergehen'. Tennap mült há-rom hete, hogy mckjojalott a NgaUka. a) Csak mos- multam harminc eszten:dóus márciuzsba: 2. 'megfeneklik, füstbe megy'. A-zonn is múlik a sü.-lés, ha liszt- nincs (km., alaptalan tervezgelésre mondják). Km. Telik az i.dőü, mu-lik az cszten.-dőü (az idő eljár). Ami késik, nem- múlik : (nem következik, hogy végleg el is marad). L. cl-, kimúlik, telik-múlik. múlóan mulúuann hsz. 'halkan, elhalóan'. Ojum mu-lóuü hullok valami ko-poyást. múltkor mültkör hsz. 'neulich'. A mültkör még bál-ba vonlak: Sz. Jón mültkör (= régecskén, jó régen). multkoráhan müllkorába hsz. 'a mult napokban v. heteken'. A müllkorába, mikor azok az e-sőijk estek, ö- hideg vaut ulán.na (= olyan hideg). múltkoriban múltkoriba hsz. 'a múltkor, a minapában*. multkorokban mültkorogba hsz. 'a múltkoriban, a minapában*. Mos- járt é.ve a mült-koroyba : ne. múlva mülva nu. 'elmultával'. Két hét mülva. inumu ~ (-1) fn. 'mumus, rém' (gyny.). Jön- a mu.niu.' mundér mundér (-1, -ja) fn. 1. 'katonaköpenveg'. 2. 'kabát, felöltő'. munieiö monenciöu (-1, -ja) fn. 'lőszer, lőszerkészlet' (kat.). munka munka (-éit, -áfa) fn. I. 'arbeit'. 2. 'werk*. Sz. A két- keze munkájával kereste az : aszt (a saját szorgalmával, munkájával). Km. Jón- munkára i-dóij kell: (alapos munkát nem lehet gyorsan végezni). Vö. dolog, munkás munkás (-t) mn. 1. 'sok munkával járó'. Ez- a minta isz széb :, de na-yyom munkás : fn. 2. 'arbeiler' (de gyakoribb : dolgos). Vö. dolgos 2. Kin. Érdemes a munkás a maga béri.ve (a jó munkást ne sajnáld becsületesen megfizetni). miintliszt 1. montliszt. muritól 1. megmuritol. murmusz mürmusz mn. 'buta, ügyetlen'. murok ~ (mürkot, -rokja) fn. 'sárgarépa'. Xr. Egészségi szabály a nnirokról : Hosszú, vékö hasfájóus, Kurta, vasiak használláus.

153 113 murokleves >». fn. 'olyan leves, melyben apróra vagdalt murok főtt'. murva murva (-át, -ája) fn. 'szénapor, porrá tört széna'. L. szénainurva. Uurvaorszáu 1. Morvaország, muskátli I. pelárgónia. muskotály muskotái, moskotái (Vetés, Szatmárhegy) mn. 'pézsma zainatú, kellemes ízű és szagú' (gyümölcs, dohány). muskotálydohány muskoláidoháng fn. 'egy kellemes zainatú dohányfaj*. muskotálykörle muskotáikörté fn. 'kellemes ízü, pézsmazamatú körte'. miiskotályszöllö muskoláiszöüllöij fn. 'kellemes ízü, pézs mázainál ú szól lő'. muslica ~ (-ál) fn. 'a boros edényeket szálló, rajokban járó, igen apró légyféle'. must (-ol, mustya) fn. 'most'. mosta ~ (-át, -ája) fn. bunkós, gömbölyű fejű kalapács, mellyel a csizmadia a talpbőrt kalapálja'. mustra ~ (-át, -ája) fn. 1. 'juhok kimustrálása selejtezése'. 2. 'kiselejtezni való'. Mustra ju. mustrál 1. ki-, megmuslrál. muszáj muszájj inn. I. 'szükséges'. Neki eszi e- muszájj ad:ni. Xem- muszáj neked <>du fársángöurii. Muszáj vaut esz neked oda vin-ni'.' 2. 'kénytelen'. Muszáj vagyok oda menni: Km. Nagy ur a mu:szájj (nagy hatalom a kénytelenség). muszájból muszáibull hsz. 'kénytelenségből'. Csak muszájból csinál e vida:mil. muszájképpen muszájképpenn hsz. 'szükségből, kényszerűségből'. Ha ugy- mu-szi'tikcppenn cl- akarok men.ni, hát akkor se ülők sokká:jig. muszájságtól muszájsáktull hsz. 'szükségből, kénytelenségből, kelletlenül'. Cs<ik mu-szájsáktull ád neki egy darap kenyeret. muszka (-ál) fn. 'orosz'. Sz. Árpakenyér, zaphaluska! Szalagy, magyar, jön g muszka! (Állítólag 49-ből maradt ironikus szólás.) innia > mn. 'ügyetlen, buta, bárgyú, ostoba'. mutál ~ (-ok, -öl) Is. i. I. zeigen"..1 csil-lagoktd nemszabad ujjal mutatni, me ki-szúrjuk a jón Iste sze.inil. Há-ngal mutat az a vereshagyma (óra)? 2. 'látni enged. Mu-lazs mán aszl a kc.pcl, Ivisz nem- eszem: meg. Hu suli: a, csak nem: mulallya: Sz. Mu-tallya : e magamagát: (önmagát megmagyarázza, könnyű megérteni). Km. Farkasnak nem- kelt az erdőül muüd:ni (nem sokat kell valakit a kedvenc foglalkozására biztatni). L. megmutat. mulató mutatón (-1, -ja) l'n. 'zciger'. L. óramutató.

154 144 mulatós mulatóus mn. 'tetszetős, szép külsejű'. mutatóujj mulatóuujj fn. 'zeigefinger'. muter műtér (-1, -je) fn. 'csavartok'. Vö. ném. (schrauben-) mutter. miiti ~ ts. i. 'mutasd'. Mirfi csaft / mutogat ~ (-ok, -öl) ts. i. 'gyakran mutat'. L. megmutogat. múzsa múzsa fn. A köv. karácsonyi köszöntőben : fin kis múzsa, gyetjge róuzsu Xem járok még iskolába. Muzsdaj Muzsdaj hegynév. (Avasújváros, Kőszegremete.) muzsika ~ (-át, -ája) fn. 'hegedű'. muzsikál mu:sikáll (-ok, -éüsz) ts. i. 'hegedül'. muzsikaszó muzsikaszón, fn. 'hegedűszó'. Sz. Drága, mint a mu-zsikaszétu (a muzsikaszó azért drága, mert elhangzik s vége). muzsikus i / (-t, -sa) in. 'hegedűs cigány'. O-já vagy abba a rosz kalab.ba, mint egy mu-zsikus: Km. A vént- muzsikus mindennap egy nénit étt Jeléit: (az öreg ember fokozatosan veszíti testi és szellemi frisseségét, ügyességét). műhely műhejj fn. 'werkstat l'. mülátó mulatóit, milálóti fn. 'felülvizsgáló, szakértő". K. Mennyetek innen! Xenr ke nekem ide az a sok mülá:tóii (tr. = bámészkodó). műszer műszer, műszer, fn. 'werkzeug". miivel miivél, mivel (-elek, -ész) ts. i. 'tesz, csinál, cselekszik'. Né- vagyok én tá:los, hoes estidéit núivej.jek. a) De mitmüveit: a, hogy- veszeke:dell, atya Is-ten! Sz. Asz- miivélték:, mint a bolondok: (úgy viselték magokat). Asz- művelik e:zek, mint a vi-láy órdóye : (nagy ribilliót csapnak). Aszművelték ve:leni, mjnl a há-mánnyál: (körülugrándozták, csúfolkodtak, csintalankodtak vele). műves műves 1. arany-, kő-, rézműves. N. na 1. no. Xáci ~ fn. 'az Ignác név becéző alakja', nád ~ (-at, -gya) fn. 'schilfrohr'. Pír. Gyakori épületfedő anyag. náilal 1. nádol. nadály nadáj (-1, -ok, -ja) fn. I. 'pióca'. 2. 'a kaszapengét a kaszanyélhez erősítő görbe vaspánt'. (Vö. kasza.) Pír. A nadálynak a népi gyógyászatban igen fontos szerepe van. Ha valamely testrész megdagad, támadás kél rajta, vagy vkinek 'megmered a nyaka', nadályt ragasztanak bele, hogy szívja ki a rossz vért. A nadályt vízzel telt, ledugaszolt

155 145 üvegben tartják. Ha a nadály már sok vért szívott és le akarják venni a testről, sót hintenek a szívókája köré. nádas ~ (-1, -sa) mn. 1. 'nádfedelű' (ház). 2. 'náddal benőtt hely, nádtermö hely'. II. Nádas hsz. (Egri, Kishódos, Mikola, Botpalád, Kőszegremete.) Xádaserge Nádasérge pataknév. (Gacsály.) Xádéger Nádeger hsz. (Botpalád.) nádíedél náljedel fn. 'rohrdach'. iiádfedeles nátfedeles mn. 'nádfödésű, náddal fedett', nádkéve nátkéve fn. 'rohrbündel'. nádló nádlóu (-1, -ja) fn. 'nádas'. (Ököritó.) nádol nádől (-ólok, -ösz) ts. i. 'forraszt, ragaszt' (vasat). L. összenádol. nádolás ~ (-1, -a) fn. 'kopott fejsze, ekevas kitoldása, acélozása'. nádpálea nátpáca fn. rohrstoek'. nádpih náfpi fn. 'a nád termésén levő pihőkeje, pelyhe'. nadrág ~ (-ol, -fa) fn. 'hose'. Részei: 1 2. a két szára (a lábakat borító része) ; köztük, ahol a két szár egymáshoz van varrva, van az iillet; 3. ellézöüje (a hast ék alakban takaró rész, mely alatt a nadrággombok rejtőznek; az e. két oldalán a nadrákhasiték; 4 5. a két szár végén alul egy-egy lalpallou (kengyelforma [ginnmi] szalag, melyet a láb talpába akasztanak, hogy a nadrág a csizma fölhúzásakor föl ne csússzék). G. nadrákszii; 7. kört, melybe a szíj bele van húzva. Sz. Veres nadrág a kutyáinak, ma-ga kereste magáznak (mondják a gyereknek, mikor valami csínyért megverik). I.. csizma-, francia-, macska-, magyar-, zsinórosnadrág, nádragaz ~, inádragaz ín. 'mutterkraut*. \r. A inádragaz jó orvosság hasfájás ellen. Nadrág. nadrággomb ~ fn. hosenknopf'. nadrághasítéb nadrákhasiték ín. 'a nadrágnak az ellenző kél szélén levő nyílása'. l "}»' nadrágot nadrágát (-ólok, -ösz) ts. i. 'ver, fenekei'. L. megnadrágol. nadrágos ~ mn. 'nadrágba öltözött, nadrágban járó', Sz. Nadrágos ember (falun az értelmiséghez tartozó ember : pap, tanító, jegyző stb.). i nadrágszár nailrákszár fn. a nadrágnak a két lábat födő része'. nadrágszíj nadrákszii fn. 'hosenriemen'. Csiiry Kálim : S/nmosháti szótár II. 10

156 146 UÍHIIái /-i'h ~ fn. 'hosentasche'. nndvágó nádvágóu fn. 'sarló fonna görhe pengéjű kés'. \áil\ég-utca Nádvég-ucca községrés/. (Ököritó.) nádvessző nádvesszőij fn. 'rohrsloek'. nafta ~ (-ál, -ája) fn. 'petróleum'. (Mezögeese.) Hozzál a lámpáv e kis naf:tát, nagy ~ (-onn) mn. 1. 'gross'. a) 'hosszú'. Má nagy- a ha.jad, le- kéne vág:ni. h) 'bő'. Nagynak látom én neked aszt <iz iij.-jast. Nagy- ez a esizsmg ne.kem. e) 'erős, rendkívüli, szerfölötti'. Natg szél, nuyy meleg, nagy esé>. Még az ue-cára hallott a nagy lár:rna. Nayy okos, natg szamár, nagg úr, nagy gazda. Natg szaga van. '2. 'késő'. Kei- je : má, nayy idóü vam : má. Nagy- éccaka vaut: mám, mire hazaértünk. Ne- indufjatok ijen nayy éeca:ka, még be-leháilolok: valami hál-vámba : 3. 'nagyon'. Becsapta az áitóul nagy mérge:senn. E-kóif tosztunk valami naty kesirvezsenn. l-'el-ültüyk a sze-kir tetejire natg heggeüsen. E-ment nagy duzzogzoa. I-dejön g másnap naty slr:va. í. főnévi használatban, a).1 vén-asszon na-ggol vérdilelt. Nagyot száull a puska. Nagyot ül, kiját, ugrik, esik. Árkot ugrik, nagyot fingik, h) Ös-szeszelte a nag.gyát. az apróukat mey ol- halta: Ös-szekabdostam a naygyá.bull, amit tut'tam. Tull-estünmán g nagzgyánn. Sz. Ak-kö nészlinj na:gyol (akkor bámultunk el). Nagyot hall (süket). Na-ggot merek monda.ni (meg merek rá esküdni), hogy az ugy- is tessz : Nagyra tártyu a fiját (sokra értékeli). Be- nagyra vagy az új ruháddal I (beh büszke vagy rá!) Ke-féld mey a nuyyyá.bull (itt-ott, felületesen) 0-jun nagy ez a csizs.rna, hogy a há-szijéirull izs beleugórthatnék: (rendkívül bő). Naty- fát mozgatöl: (nehéz v. kényes kérdést érintesz). Ot- vontak a:zok mind-, ap-raja, naggyá (gyerekek, felnőttek), ö-jan nayy ez a csizs-mu mjni ety ha-jénj ( = rendkívül hő). Kiesi a : ján, nagg- a csizs:ma (nagy a kis leánynak a csizma). Be- naty sz<íd van.' (jól tudsz pörölni, veszekedni!) Ne- izéi ' má, mé na-gyg lessz : (ne húzd, mert elszakad). Nagyra tilt <i kasza (nagy Szöget alkot a nyelével, eláll a nyelétől). Nincs- nc:ki sekicsi, se- nagg (nincs gyermeke). Natg jeneket kerii neki (hosszú bevezetést tart hozzá, sok szóval mond el kicsiny dolgot). Nagy, nihil a ka-ralábé kétrét (mondják ironikusan az apró emberről). Km. AJfct natg- fára hág, na-ggot esik (aki sokat mer v. aki sokat kockáztat, annak nagyobb a vesztesége, bukása). Ki esi ember nagy bottá jár: (mondják tréfásan a kicsi, de élénk nemi életet folytató emberről). Vö. nagyobb. nagyanya fn. 'grossmutter'. (Leginkább személyragozva : nagyanyám, -d, stb.) Vö. nanó. L. szépnagyanya. nagyapa fn. 'grossvater'. (Leginkább szeniélvragozva : nagyapám, -d, nagyapja.) Sz. Hö- van g nagyapát fütüvalóu-

157 147 fája? (honnan származol? ki az ősöd? Mezőgecse). E-gye meg nagy-apám! (mondja ölelve, becézve a nagyapa az unokájának.) Tug-gga nagyapám l (Tudja a manó! Tudom is én!) Nagyapám is allú hóul: meg (mondja tréfásan, akit olyan étellel kínálnak, melyet nem szeret). Xr. Ott- a nagyapát pé.ze l (mondják annak, aki útközben kőben, gyökérben stb. megbotlik). Vö. papó. L. szépnagyapa. nagyasszony In. 'tekintélyes, előkelő, idős nő (címként, is)'. (Gyermekkoromban, az 1890-es években még szokott megszólítás, cím volt. Ma már nem használatos.) Xagyhákány ~ községrész. (Olesvanpáti.) nagyban nagyba hsz. 'nagy mellékben, erősen, javában'. Odaátál nagy-ba megyén a lekvárfóij.zés. Pisla nagy-ba hanta fé fele a kévét a kazá:ra. nagybélíi naggbélü mn. 'nagyehető, Falánk'. nagybetű nagybetű fn. 'tulajdonnevet kezdő betű'. Xagyboblogasszony napja Nagybáuldogasszon napja fn. augusztus lő-ik napja'. Xr. Ha Nagyboldogasszony napján esik az eső, negyven napig mindennap csepereg. Xagyesere Xacsesere hu. (Adorján). nagycsütörtök nacscsótsrtök fn. a húsvétid megelőző hét csütörtöké'. Xagydcllő Xaggdéllaü hn. ((iarbolc). Xagydomh hn. (Fertösalmás). nagyegér -» fn. patkány'. (Fertösalmás.) Nagyeget Nagyégér hn. (Dabolc. Fertösalmás, Nagypalád.) Xagyégeralja Xaggégerajja hn. (Nagypalád). Nagyégeroldal Xaggégeráudal hn. (Egri), nagy-egyszeregy nagy-eccereygy l'n. a tízes számok szorzó táblája'. nagyember naggembér fn. 'felnőtt ember'. Odaül ü- is a nagy-emberek közzé : nagyeinbereseii naggciid)cnsenn hsz. 'felnőttek módjára'. Fél- vállára veti ű- is az ujjas:sál naggcmbcrcscnn : Nagyerdő Xaggérdáü hn. (Pusztadaróc, Nagypalád). nagyétü nagyetü mn. 'nagyehető, nagy étvágyú'. nagyfejű natgjejü mn. 'grossköpfig'. nagyfene natyfene mn. 'mennykő nagy, szörnyű nagy'. Xalyjene inalwmed ember vaut: Le-marad a lábadrull az a natyfene csizszma. Sz. Ifijasszon, csügg a ronygy, llátull a natyfene konyty (fenn az ernyő, nincsen kas). Xagyfornyos Xatgförnyos hn. (Ricse). Nagygaz ~ hn. (Homok). nagygazda ~- mn. 'gazdag'. Az én- apám nagy-gazda vóul:, nyáj- juha vaut.-, nyáj- diszta : meg gu-ja marhája : Nagy-gazda annak az ap.ja, fi-zethel ér:tc. Síi-jen nagggazdák 10*

158 MN kitek azok, uram Isten! Nagy-gazda úr oöut: Nagygazda já híjába járt ulánngm (Nd.). nayygerehlye nagygerebje In. 'másfél méternyi széles gereblye, mellyel az aratáskor széthullott kalászokat kaparják össze'. nagyhalaiig nalyharagg fn. 'öregharang, a templomok nagyobbik harangja*. - Sz. Mái- megaggga a nalgha:rayg, a ki-rsi meg ráhúzza : (mondják az. odaveszettnek vélt kölcsönről). nagyítású natyhasu mn. 'grossbáuchig'. Xagyhegy Xutghegy hegynév. (Kőszegreniete.) \ag\hegyalja Xulyhegyajja hn. (Kőszegreniete.) nagyhét natyhét fn. 'az Úrvacsoraosztást megelőző hét'. Xagyhiignt Salyhugat hn. (Fertösalmás). nagy-idő nagy-idői), nayy-üdöij fn. 'vihar, jégvihar, orkán, égiháború'. Jön- az i.dői), jön- g nagy-i.döij. Jön- a nagg-ir.döü, mékpedit/ suhognál: (Avasújváros.) Nagyirtás Nagyirtás hn. (Egri, Pálfalva, Szamoskóród). nagyít, nagyit (-ok, -öl) ts. i. 'túloz'. Ne- nagyiees! nagyítóüvcg nagyitóuúneg In. 'lupe'. nagyjára naggyára hsz. I. nagy mértékben, nagyon'. Szom-baton ki- sütkérez ojan naggyára '.' Nem- bántottuk ojan naggyá:ra. 2. 'részletesen, tüzetesen'. l-'.n nem- kérdesztem ojan naggyá:ra, ki oöut, ki ne: vóul. nagykanál natykanál fn. 'ételmerő kanál'. nagykendő natykendöü fn. = nagykeszkenő. L. ott. nagy kés/w/yar.sd'n. 'nagyobbfajta konyhakés, szeletelő kés'. nagykeszkenő natykeszkenéü in. 'a lejjel együtt az egész felső testet beburkoló plaid-íéle' (női ruhadarab). nagykora natykoru mn. 'grossjáhrig'. \au\köpíidék Natyköpőüaék hn. (Szárazberek). nagy lábujj ~ fn. a hüvelykujjnak megfelelő szélső nagy ujj a lábon". Nagylapos Nagylaposs hn. (C.sászló). Xagyláz kaszáló neve (Kispalád). Xagylippa hegynév (Szatmárhegy). nagymankó nagymgnkóu fn. 'a kaszanyél nagyobbik, görbe fogantyúja, melyet jobbkézzel fognak". Nagymező Nagymezői) hn. (Kishódos). nagymosás ^~ 'a háznál összegyűlt szennyes ruháknak egyszerre való kimosása'. iiagyuéba nayynéha hsz. nagy ritkán'. Xagynyíres Nagynyires hn. (Avasújváros). nagyold) nagyabb mn. 'grösser'. nagyobbacska nagyubbaeska mn. 'etvvas grösser'. Amék na-gyubbacska miül, asz ki-vitte szán-tani. nagyobbik naggubbik mn. 'der grösscrc".

159 149 nagyobbszerü nagyupszerü mn. 'nagyszabású ; nagyobb fajta'. nagyocska ~ mn. 'kissé nagy, nagy tonna, nem apró'. Na-gyócskák vóutatok mán ak:kőr. nagyoló-rosta nagyolóu-rosta fn. 'nagylikú szórófosta'. nagyon naggonn hsz. 'sehr'. Sz. Ne- izéi : má, mé nagyö lessz : (ne húzd, mert elszakad, mondják gúnyosan a dicsokvőnek). Nagyőrményszeg Nagyőijrmészeg hsz. (Fertősalmás). \agypalá«l Natgpalád fn. falunév Xr. A nagypaládiakat ingerkedésből azzal csúfolják, hogy a ködöt megúszták. Víznek nézték és nekivetkeztek, hogy átússzanak rajta. Xagy l'ál örménye Naty Pál őürménnye hn. (Kisnamény). nagypéntek natypéntek fn. 'karfreilag'. Xr. Nagypénteken a reformátusoknál háromszor van istentisztelet : délelőtt, délhen, délután. E napon a kálvinisták is böjtöt tar- Iának. Az ebéd főrésze aszalt gyümölcs megfőzve és kihabarva, vagy forró vízben megpuhítva (bagolytüdő). Nagypénteki bőjtös csemege a pattogatott kukorica is. A nagypénteki eső jó esztendőt jelent. A tubarózsát nagypénteken kell elültetni. Xagyragozna pataknév (Kisszekeres). Nagyrekesz ~ hn. (Garbolc, Botpalád). nagyrcmlíí naggrendü mn. 'nagyszabású, nagyobb fajta". Nem- ojan naggrendü ház az a mvjénk. Nagyrét Nagyrét hn. (Egri, Pusztadaróc), nagyságos naccságos mn. 'gniidig, hochwohlgeboren'. nagyszájú natgszáju mn. I. 'grossmáulig'. 2. 'hangos, nagyhangú*. Nagyszáraz Natgszáraz hn. (Nagypalád). Xagyszeg Natyszeg hn. (Szárazberek, Szamosszeg). uagys/.cmíi natyszemü mn. I. 'grossáugig'. 2. 'nagyfajta' (szilva, eper stb.). nagyszerű naty szerü mn. 'grossartig'. Sz. Natyszetü kiesi:be! (gúnyos dicséret). nagyszombat natyszombat fn. a húsvétot megelőző szombat'. nagyszösz natyszósz fn. 'hosszúszálú szösz". Nagytó Natytóu hn. (Ombod, Nagyecsed). nagyabb, nagyabbik, nagyubbaeska 1. nagyobb, nagyobbik, nagyobbacska. nagyujjas ~ fn. 'rövid férfi-nagykabát, férfi télikabát'. Nagyút Nagyút hn. (Botpalád). Xagyulea Nagyueea utcanév (Óvári, Ököritó). Nagyvára hn. (Szárazberek). nagyvásár *" In. 'országos vásár'. nálam haliam (-ad, -a, -wnk, -utak, -ók) hsz. 1. 'bei mir

160 150 (dir, ihin v. ihr, uns, euch, innen). 2. hozzám (-d, -ja, -nk, -tok, -jok)'. Gyere mynállunk: nálunknól nédluynóul (nállaloknóul, nálloknóul i>. üknálloknóul) hsz. 'mitőlünk (titöletek, őtőlük)'. Mikor nédlin/nóul ki-jött a kán-tus, hát a templomhoz mentek : Naniény Sgmény, Ngmíny falunév (= Yásárosnamény). 1. nana ngna (-át, -ám, -ád, -áfa) fn. nagyanya, nagymama'. (Ombod.) Vö. nanó. 2. na-na 1. no-no. Xáncsi Náncsi női személynév. Náni Náni lónév. nanó ngnóu (-1, ngnám) fn. I. nagyanya, nagymama' (Szamoskóród, gyermeknyelv). 2. öreg néni, anyóka' (bizalmas, kedveskedő megszólítás). Cj-jg le-, nu-nóu. IIvaut ng-nóu. nap -v (-ol, -ja) fn. I. 'sonne'. Jóukör jéjöm már a : nap, 2. 'napsütés, a nap melege'. Kiterítem eszi a i'iisz.nal a nup-ra szávadni : 1-dép teszem :, mer ot miny-yyár emeijy rulla u : nap- Mekszorull a nap itt a jál mek.leú. 3. 'tag',.lóul- emlékszem :, hogy ety keddi napö vénil az esküoőüzjök. hsz. \. 'napon át, nap alatt, napig*. Ila mek-kapállunk ety kis főij-det, hát ki-lenc nap kell érte dóugózzni. Ez- is véiul oatg két nap ren:- denn, ez ami- zabunk : Kél- nap jöttem haza Szakmá.rull. Eszi a ré-lel ne- váyju le eyy nap ety ka.sza. Sz. Nap nap mellett (nap nap után). Töb- nap, mint köubász (beosztással, takarékosan élj). A hasadra sütött a : nap (kelj fel, mert későn van már). A napot nézi (a napot lopja, tétlenkedik). E-mehee : mán g nap u.tánn (mondják a kárvallott embernek). A napnál ebédéi (nem ebédel). A nappá jár a szél (mindig ' nap irányából fú). Visszanézett a nap (alkonyatkor a felhő alól visszasütött. A- kiijök napodat! (káromkodás). Sze-rencsés jou- napot kiváznok! Jón- napid agyon Is.len! (Köszönési formák.) Napö süli pogácsa (emberganéj az útszélen). \r. Ha,,a nap visszanéz", eső lesz holnap. Ha a nappal jár a szél", jó idő lesz. Ila vörösen megy le a nap, szél v. szeles idő lesz. holnap. Ha karácsony első meg másodnapján megsüti a nap a gyümölcsfákat, sok gyümölcs lesz. jövőre. I.. harmadnap, holnap, hétköznap, időnap előtt, ítéletnapig, Kisasszonynapja, másnap, mindennap, születésnap, tegnap, úrdolgás nap, ünnepnap, vasárnap. nap-és-éj nap-es-éff (-éil) fn. 'kéküstökii csormolya, Melampyrum nemorosum L.' Nr. Ha a gyermek nem tud aludni, nap-és-éjt kell tenni a fürdővizébe. Ha pedig retteg álmában, nap-és-éjt tesznek a párnája alá. Yö. éj-és-nap. napestig ~ hsz. egészen estig'. eywk napíeljöii nufjéjött fn. 'kelet". Xuj-jejöl jelöni jött az felueg.

161 151 napfeljötte nafféjötte fn. "napkelte'. napfeljöttig nafféjöltig hsz. 'a nap keltéig'. napfényes napfényes mn. 'derült, napsugaras' (pl. idő). napfogyatkozás ~ fn. 'sonnenfinsternis'. naphosszal hsz. 'egész nap'. Nem- illhetiig naphosszal jegybe-ggi'tru:be, hanem len-ditni is ke vala.nút. napi ~ mn. 'naponkénti; egynapi'. nápic nyápic mn. 'vézna, vékonydongájú'. napjáhan napjába hsz. 'naponként'. napközben napközbe hsz. 'nappal'. naplement naplement l'n. 'alkonyat, napnyugta*. Naplementig o-daér : E- meg nap-lementkör se hazafele iggekszik : A naplement na-ggö veress :, e nem- jóit időijnek a jele : Nr. Naplement leié nem jó aludni, mert akkor az ember rövidesen meghal. Ha veres a naplement, szél lesz holnap. Nagyon veres a naplement, eső lesz. napkerülel napkerüllrt in. 'nagvleveh'i, liliomhoz hasonló kerti virág neve". napos ^ inn. 1. 'napfényes'. Xapos idői). 2. 'napi idős'. Hat napos csirke. nappal nappál hsz. I. 'am tage, bei tagé". fn. 2. 'tag'. Sz. Fényes nappál se lát (világos nappal). Km. A nappálnak szeme van, az éc-cakának mek fi-le (nappal megláthatják, éjjel pedig meghallhatják a titkol). I.. éjjel-nappal. nappali mn. 'napközben való, nappalra való". Nappali alvás. Nappali ing. napraforgó napraforgón fn. 'sonnenhlume". \r. A napraforgói a tengerivetések szélére vetik s a tengerivel együtt kapálják, Ősszel a pogácsáját" (= termését) levagdalják, belőle a magot kicsépelik, a kólójából pedig kerítést csinálnak a kertek köré. A napraforgómagból olajai ülnek, melyei világításra vagy élelem gyanánt zsír helyett (olajos kenyér, puliszka, olajba sütött fánk stb.) felhasználnak. A magot eredeti vagy kipréselt állapotban disznó-eleségnek is használják. napraíorgóoséplés napraförgóueséptés l'n. 'a napraforgó magjának ki verése a pogácsákból vagyis a tányéralakú termésből'. napraforgó-kóró napra jörgóu-kóuróu fn. a napraforgó szára". \r. Belőle kerítést csinálnak. napraforgó-mag naprajörgóu-mag fn. 'sonnenblumensaine". napraforgó-olaj napraförgóu-oláj fn. 'sonnenhlumenöl'. napraforgó-pogácsa napraförgóu-pogácsa fn. 1. 'a napraforgó lapos, tányéralakú termése'. 2. a napraforgó-magnak az olajülő sajtójából kikerült, kerekre préseli montja" (sertései eség).

162 152 napszám ~ ín. 1. 'napi díjért végzett munka'. Napszámra jár. Hán- napszámot (öntöttéi'.' Az idén drága a nap.szám. 2. 'fogadolt munkások napi munkabére', Mennyi q napszámja? Hat- forint a nap-szám meg a koszi-. Kapják a nagy napszázmot. Adott a ne.-küyk jön- napszámot : napszámos ~ ín. 'napi bérért dolgozó munkás'. napszúrás napszúrás ín. 'sounenstich'. naptár n., 1. kalendárium, mappa 2. napvilágon nupvilágonn hsz. 'nappal, mii; világos van'. Ir-tud vön le : nap-vihígonn : náreisz nárcis (-t, -ok, -sa) fn. 'jácint (Hyacinthus orientális L.)'. L. fehér-, kéknárcisz. Nárittyen ~ tréfás helynév. (Csak a köv. szólásban.) Sz. E-mehec : Ná-ritlgembe je-get aszalni : (mehetsz világgá, senki sem törődik veled). nász ~ (-1, -a) fn. 'az új házasok szülei, születárs'. násznagy ~ In. beistand'. násznép násznép fn. 'lakodalmas nép'. nas/.ogtat 1. noszogtat. nátha ~ (-át, -áfa) fn. 'schnupfen'. Nr. A nátha egyik orvossága az, hogy a náthás ember megcsókolja valakinek a háta közepét. Ez esetben az illető inegcsókoltra ragad át a beteg náthája. nádiamén' nálliaméröij fn. 'kis csupor, kicsiny űrtartalmú edény' (tr.). Szít-két natg fa-zokat hozz i:<le, ne- aszt a kis náthamérő üt : Náthán ~ fn. zsidó név. Sz. Náthám Hürl niszen a háláim. (A takarodd tréfás szövege.) natúréban natúréiba hsz. 'fölösen, nem szükségszerűen'. Csak ugy na túrába szántom én : esz, ne- rétes alá : 1. ne ~ isz. 1. 'egyes háziállatokat (kutyát. Lovat, szarvasmarhát) hívogató szó', Bodri, ne-, ne-, ne- ' Bocikám, ne-, ne-, ne-! (A macskáé : eiee!) Vö. cl, cső, puzsu szókkal is. 2. ne, nye! 'lovat, szarvasmarhái (ritkán kutyát, disznót is) kergető, hajtó szó'. Ne-, Mozsár, né-! Nye-, kutya, nye-! Nye- boci nye-! Ne-, lú, ne-! Vö. kácc, coki, kuss, mars. 2. ne ~ isz. nesze'. Ne; tedd- él! 3. ne ~ tilló szó 'nicht'. Ide ne hozd-! né, 1. ni. nebánts nebáncs fn. Sz. Turóus nebánes (tréfás tésztanév, mint: mézesbáb árnyéka). Ncboldogiilj Neböuldoyiijj fn. gúnynév (kül. zsidókra). (Egri, Óvári.) Nehusulj Nebusujj fn. gúnynév (zsidóé). nedv. nedves n., 1. nyirkos, vizes, vonult. neíelejts nefelij.cs (-el, -e) ín. 'veigissnieinnicht'. negédes nyeyédes, nyegéres mn. 'kényes, hetyke, büszke".

163 153 lléi; kedves lábajim! lie- nyegéresé hördosztatok világélelembe! O-jany nyegéresé járok : ém, min li-zenynyóuc eszlendöus koromba :! a) 'hányiveti'. Nf; mijeny nyegédesem megyén! négy négy (-el, -enn) számn. 'vier*. négyágú négyágú mn. 'vierástig'. Xégyágu villa. negyed ~ számn., ri. 'negyedik'. Negyed napja. Vö. fertály. negyedffl negyetjü mn. 'negyedik évében levő' (csikó, borjú). Mennyi idöijs ez a börnyu '.' Mg ne-gyetjü : negyedik ~ számn. 'vierle'. negyedikszer negyedikszer bsz. viertens*. negyedmagával negyedmagával hsz. 'selbviert'; negyedrész negyedrész mn. 'negyedrész vékányi'. Egy negyedréz buza. Mértem neki egy ne gyedrész é-letet. II. Negyedrész lm. (Atya). Vö. fertály. negyedrészes negyedrészes (-1. -se) fn. 'a vékának egy negyedét tartalmazó faedény". (Búzát, árpát, tengerit stb. mérnek vele). négycllö néyycllöij (-1, -je) fn. 'a lószekér rúdfejéhez ragasztott kettős hámfa, melybe négyesfogatoknál az első pár lovat fogják". Részei : 1. a kise ja (a rúdra ragasztott hátulsó nagy hámfa, melynek bal végére a gyeplős ló baj istrángját, jobb végére az ostorhegyes jobb istrángját kötik); 2. a komp (a kisefa közepére erősített kisebb hámfa, melynek bal végére a gyeplős ló jobb istrángját, jobb végére az ostorhegyes Négy dl A. bal isirángjál kötik). négyes négyes (-1) l'n. a négyet jelölő számjegy". négyesdi néggezsdi In. négyes lófogat*. Fog- be a csikáukiű né-ggezsdibe, oszi uly- száncs véllek. (Csak határozás alakban hallottam.) _ négykézláb nétykézláb hsz. "két kezén és két lábán állva'. (igiirgg- bácsi nély-kézláp tapogattya az u:tat ( részeg). négykrajcáros nélgkrájcáros fn. 'négy krajcár értékű rézpénzdarab' (a múlt század vége felé). négykrajcáros csupor nélgkrájcáros csupor fn. 'akkora tejes csupor, melybe négy krajcár értékű tej fér'.

164 154 négylábú négylábú mn. "vierfüssig". négylevclü négylevelü mn. 'vierbláttrig" (pl. lóhere). négynyüstös négynyüstös (-önn) mn. négy nyüsttel szőtt, sürü szövésű' (vászon). négyrét négyrét hsz. 'négybe hajtogatva'. négyrétesen néyyrétesenn hsz. = négyrét. négyszeg 1. négyszöginérföld. négyszegletes nétyszegletes mn. négyszögű'. négyszegű mérföld 1. négyszöginérföld. négyszemközt nétyszemköszt hsz. 'unter vier augen'. négyszöginérföld nétyszeyü mérföüd fn. 'quadralmeile'. Kimonyyya osz:iá hoyy ász-vese hán- nétyszeyü mérföüd vam ben: ne. negyven ~ (negyoenl) számn. 'vierzig'. negyvennyolc neyyoenynyóue számn. 1. achtundvierzig'. 2. 'a magyar történelemben az i történelmi év'. Sz. Sem- enged a neyyvenynyódz:bull (nem tagit meggyőződése, elhatározása mellől). néha néha hsz. 'bisweilen'. néhai <-~ mn. Sz. Eevetle a néhai nemi (tr.) (megdöglött, pl. vmi állat). néha-néha néha-néha hsz. dann und waiui'. néhány néhány mn. 'einige, etliche'. nehéz ~, nehéz (Óvári, Mezögecse, Tiszahát) (nehezenn) mn. 1. 'súlyos'..ve- birkózz avval a nehéz zsák:kül. 2. 'bajos'. Se-hész lüíle meneked.ni. 3. 'esőtől, vihartól terhes". Nehész felleg. \. 'nehezen emészthető'. Sehéz élek."">. 'fojtós, dohos'. NehéSZ szag. (!. 'súlyos iitésű, erősen sújtó". Ennek a Jóuskának nagyon nehész keze van : Sz. O-jan nehéz ez a pu:ja, mini a sóm (nagyon nehéz). Se-héz, mini a bür-, ez a ru:hu (ua.) Se-héz, mini a föüd-, mini a dög- (na). E-zér járnak most ijen nehéz i:dőijk! (mondják a rangján fölül cifrálkodó láttára). Könnyű ne.ked, de nehéz a bccsülletes emberinek (tréfás szólás dicsekvő beszédre). Kön-nyü annak, akinek nem ne.héz (könnyű tanácsot osztogatni, ha nincs az ember bajban). Km. Ü-res tarisznya a legnehe:zebb (szegénység a legnehezebb sors). Három dolog a leg-nehezebb : várni nemjönni, menni nem- haladni, le-feküdni í' r "' aludni (legkínosabb n az eredménytelen küzdelem). nehezedik. I. elnehezedik. nehezen nehezenn hsz. sclnver, schwerlich, mii mühc'. Se-hezé jár a esizs.mgm. Se-hezé hiszem, hogy ma ei>ég:zik. Sz. Nehezenn esik (zokon esik). He- neheze sáinallom, szegérd! (ironikus sajnálkozás nem tudom sajnálni, nem sajnálom). Ne-hezé ssjnáfia, kőn-nyé feleiti (m-m sajnálja). ih'hé-y.halitt nr/iész/iul/óij mn. 'nagyothalló, kissé süket', iwhőx-'dő ne/iéz-idéíü fn. 'zivatar, vihar, orkán'.

165 155 nehéz-nyavalya nehéz-nyavaja fn. nyavalyatörés, epilepszia'. Hogy- a ne-héz-nyavaja jöj-jg rád : l Sz. (Káromkodásokban.).V/i- g nehéz-nyavajáts csinátatok evvel a dugóuvül? (mi a fenét, mi a gutát?) Mi- g nehéz-nyavajál leltei rám? (mi az ördögöt tettél rám?) (Yóijt- kési?) Vóul- ne:ki ne-héznyavaja! (nem volt! erős tagadás). Hova a nehéz-nyavajábu tetted as:t a jirészl? (hova a pokolba tetted?) nehézség nehésség (-el) fn. 'nyavalyatörés'. Asz- mgnggyák :, hotij Papellást a ne-hésség járja: Jáj-jg rád: a ne-hésség! (Káromkodás.) K. Tug-gya a ne-hésség:! (tudja a kő!) nehézséges nyavalya nehésséges nyavaja l'n. nyavalyatörés, nehéz-nyavalya'. Hogy- a ne-hésséges nya-vaja jöjj8 rá ere az aj-láura :! Sz. Mi- g nehésséges nyavaja lelt? (mi bajod van?) neheztel nehészlél (-elek, -ész) tn. i. 'orrol, haragszik, duzzog'. L. megneheztel. iiehéztermészetíí nehészlérmészeléi mn. 'indulatos, könynyen haragra lobbanó'. néhol néhutl hsz. 'némely helyen'. néhol-néhol néhut-néhult hsz. emitt-amott'. Nem- igei] kőütt od: zap, csak né-hul-néhutt : iiéliult 1. néhol. neki ~, néki (nekem, neked, nekünk, nektek, nekijek v. nékem, néked slb.) hsz. 1. 'gegen ihn'. Még neki viszi az óuinak a szekeret. 2. 'ihm, fiir ihn (mir, für mich etc.)'. A tijéd ez a keszke-nőij, liozi.' Se-kem nem- enyém:! Sz. Ila neked lennék... (ha a helyedben volnék). Még neki ál jej:- jebb! (még ő áll az erdő felől!) Isten ne-ki! (legyen hát! vessük el a kockát!) Neki legyem mérve (akkor mondják, ha más ember sebének, kiütésének stb. helyét, nagyságát a saját testükön mulatják meg. E babonás mondassál mintegy maguktól távoltartják, eredeti helyére visszahárítják az illető bajt). nekiáll ~ tn. i. 'nekifog, hozzálát'..xckiállottun kellemi is oszl uly- poroszluk : nekihakol nekibaköl Sz. Nekibakojja magát (nokihúzalkodik, nekifeszül). A-kárhogy nekibaköllam magam, nemtullam éltűzni a bör:nyut. Nekibakölta magát (inegcsökönvösödött). nekibátorodik ~ tn. i. 'bátorrá lesz. nekibuzdul'. nekidurál ~ Sz. Xekidurállom magamat (nekigyürkőzöm. nekibuzdulok). nekidől ~ tn. i. 'nekifekszik, eldűlve nekifeszül'. X<-kidül oszt is-sza aszt a po-esojtis vvzel. Kelté-hármgnn is nekidőltünk, ügy- nygmluk :, mékse mozdult : nekiereszt ~ ts. 'szabadjára bocsát, korlátozás nélkül kiereszt'..4-, ha nekiereszti a hangját, hát re-zeg az ablak.

166 150 nekiesik ~ tn. i. 1. 'nekibukik, esve nekidől'. Ojal váklam : rá, hogy nek-'esett: az ai-lóunak : 2. 'nagy hévvel hozzáfog*. Ha hárman nekiesünk, estére fé-ggüllyük eszi a kis sár:fut. 3. 'nekitámad, rátámad'. Ec-cér csak nekem esik a vé Szilá.-ggi, hogg mij-jér bontottam el a hiidul..\-ulán ne-kiesett a fi-jának, hogy mi-jjér jár oda. Még nekem is nekem esett:, ami]jér szműlot.-lam. nekifekszik ~ tn. i. 'reásüt, reátűz', Na-gyon nekifekszik a nap ennek a: őudálinak. nekifeszít nekifeszít Is. i. 'erősen nekitámad'. Nekifeszítette a vállát. nekifog ~ tn. i. 'hozzálát'. nekifohászkodik ~ tn. i. 'neki gyürközik, nagy hévvel nekikészül'. nekifut ~ tn. i. 'lendület végett messziről feléje szalad' (pl. hogy vmit átugorjon). nekikavarodik ~ tn. i. nekifog, hozzálát". Ne-kikavarodik a hárö jejjéreseléd, vál-lik három galambnak. nekilát tn. i. 'hozzákezd'. iiekiiuegyen tn. i. 'menésközben neki ütközik'. Vigyáz, ne-ki ne menny annak a lekenöü.uek. nekirugaszkodik tn. i. 'nagy erőfeszítéssel nekiindul, nekifog'. nekiszalad -~ tn. i. 1. szaladás közben neki ütődik'. 2. 'szaladással lendületei vesz' (hogy vmit átugorjon). Sz. Vi'gyáz, ne-ki ne szalaggy a kezem:nek! (vigyázz, mert megüllek!) nekitürkőzik nekilürköüzik In. i. 'ingujját föltörve nekifog' (pl. munkának). nekiugrik nek'ugrik tn. i. 'nekiszökik, nekitámad, nekirohan', lln- js nek'ugrottam oszitán. nekiül nekiül tn. i. 'ülve nekifog, hozzákezd'. Mái-, ha ha-zameggek, én- is nekiülög: danolni: Nekiültünk jönni. nekivág ~~ tn. i. 'bátran nekimegy, nekiindul'. Csak né- váktál tán neki annak az ilélielidöü:nek I.Xe-kivéigid ka-lap néküll az e-söijmk. nekiveselkedik nekiveselkedik tn. i. 'nekihuzalkodik, nekigyürközik, minden erejét összeszedve hozzáfog*. nekivet nekivet ts. i. 'nekifeszít*. Nekiveti a vállát. nekivetkezik ~ tn. i. 'vmely munkához,.feladathoz levetkezik*. nélkül néküll nu. "ohne". Haza ne jöjjetek a lú nélküli! Mos vagyok szeretői) néküll (Nd.). a) Sáliam néküll (ohne mich), nállad néküll (ohne dich) stb. Sz. Mindé hírem, tuttom néküll (értesülésem, megkérdezésem nélkül)..xincs- hazukság néküll? (Furfangos kérdés, melyet a gyanútlan ember első hallásra úgy értelmez, hogy nincs-e benne hazugság s köny-

167 t.">7 nyen rávágja, hogy nincs. De a beavatott így felel rá : El lehel az anéküll is.) 1. nem nem hsz. 'nicht, ncin'. Sz. Nem- imiji csirke: (elég vén ember v. asszony). Meg- is ü-tölle : nem- eecerkéecér: (sokszor). Nem- bolond ember: al (okos, ügyes, életrevaló). Nem- kacagás : a! (Komoly dolog az, nem nevetni való.) Nem- szegény ember: a (jómódú, gazdag). Fii-zom má né- fijalal ember: ü- se: (meglett ember). 2. nem 1. -nenui. néni nem ts. i. 'nézzem'. Had- nem- csak l néma néma (-át, -ánn) mn. 'stumin, sprachlos". Km. Né-ma gyermeknek an-nya se érti a sza.vál (szóból ért az ember ; ha nem kérsz, a jó barát sem tud rajtad segíteni). ncmukarás nemakarás tn. 'vonakodás, makacskodás, ellenszegülés'. Km. Nem-akarásnak szarás a vé:ge (v. nyögés a vé:ye) (a makacskndásnnk meg szokta adni az ember az árát). némítanom nembánom ín. Km. Nembángmbul lessz a bá:ngm (a közönyösségből, nemtörődömségből kár származik). nemcsak nemcsak ksz. 'nicht nur'. Sz. Nemcsak:, hanem u-gyancsak : (alaposan). Nem-csak emigy-amuyy : (nemcsak úgy egyszerűen, felületesen). nemek 1. némelyik. némékszor 1. némelyikszer. némelyik némék névm. 'mancher'. némelyikszer némékszor hsz. 'némelykor, néha'. nemes nemes (-1, -ek) fn. 'edelmaivn'. Nemesekéit ja Ncmesekultya hn. (Óvári). nemesember nemesembér fn. 'edelmann'. Nemesemberszere Nemesembérszere hn. (Méhtelek). Nemesi-forduló Nemesi-fördullótt hn. (Nagypalád). nemeslevél nemeslevél fn. 'adelsbriel'. nemesség nemesség (-el) fn. I. 'edelleute'. 2. 'adelstand*. német nemei (-et, -ek) fn. 1. 'deutsch'. 2. 'der deutsche'. Németi Németi fn. 'Szatmárnémeti egyik városrésze'. Németi-erdő Németi-erdői) in., erdőnév. (Kgri.) Németi-sűrű Németi-siirii fn., erdőnév. (Egri.) németi-szilva németi-szilva fn. 'vöröseskék színű, gömbölyű, húsos nyári szilva, mely pálinkafőzésre alkalmas'. német-nadrág német-nadrág fn. 'pantalló'. Azér se venném.* rám, ö-csém, eszi a német-nadrá.got, mé fe-szedi a bákhéd. Németország Németország fn. 'Deutschland'. némettánc némettánc fn. E-ggedelem-be-gyedelem né-mettánc I (Gyermekversikéböl.) németül németiül hsz. 'deutsch, auf deutsch'.

168 158 nemhogy nemhogy hsz. 'geschweige denn, viel minder, nicht aber'. Méy a kutyájával se beszéli: ugy, ncm-hogy a feleséyi.vél. Nem hogy mek-köszónné, hogg jémt mondanak ne: ki, hanem még ne ki ál (ej:jebb. Nem-hoty pofö váktad vaun! nemjó nemjóu l'n. Sz. A' nemjóujál neki! (Káromkodás.) Xémocsár Xémocsár hn. (Mczőgecse). Nemperes Nemperes hn. (Csengerbagos). ncmtudom-szilva nemtudom-szílva l'n. 'penyigeí szilva', némul 1. megnémul, -nemű -nemű I. ruhanemű. nemzet nemzet ín. 'nemzetség, család'. Patkón Sándor nem nagy nemzedbül valóu (Nd.). nemzetes nemzetes mn. 'edel, edelgeboren'. nemzeliszín nemzeliszin mn. 'piros-fehér-zöldszínű'. nemzetség nemzeecség (-el, -e) fn. 'rokon, fajta'. Ojan ku-nérozóu vóul anznak mjn-den nem-zeccséye : nemzetséges nemzeccséges mn. Családi, íiról-fira öröklődö'. Nemzeccséges nyavaja abba a családba a lo:pás. néni néni (-1, néném, -d, nénnge) fn. I. 'idősebb nővér'. 2. 'idősebb női rokon, kül. nagynéne*. nenyúljliozzám nenyúihozzám fn. Sz. Lekváros nenyúihozzám (tréfás tésztanév, mint : túrós nebánts). nép nép (-el, -e, -it) ín. 'volk'. A sze-gén nép mek-kapáll eggg-e kis mádét hár-madába. népszerű népszerű mn. 'egyszerű, a néphez leereszkedni tudó' (pl. úri ember). nesze ~ isz. 'da hast es!' nesztek ~ isz. 'da habt es!' név -s- (nevel, neve) fn. 'name'. nevekedik (-ek, -él) tn. i. 'wachsen, heranwachsen'. Erdöűháton neveketlem (Nd.). nevel nevét (-elek, -ész) ts. i. 'wachsen'. Májjus az angoltan nap, a- nevét: L. felnevel. nevelde nevelde (-ét) fn. 'nevelőintézet'. Neveidébe tanittattya a já.nyál. neveletlen ~ mn. 'unerzogen, unartig'. nevelt neveli mn. 'fogadott'. Csak ne-vélt jánya az az apjáznak. neveltet neveltet (-ek, -él) ts. i. 'erziehcn lassen'. Yároson nevelteti a já.nyát. neveltség nevéleséy (-el, -e) fn. 'erziehung, bibimig', nevendék I. növendék, nevet n., 1. kacag. néveste ~ l'n. 'a névnapid megelőző este'. (Ekkor tartják a névnapi vacsorát.) nevetlenujj fn. 'ringfinger*. Nr. Ha árpa van a szeme-

169 159 <ien, kerítsd be háromszor a nevetlenujjóddal, vess rá keresztet s elmúlik. nevez 1. elnevez. nevezetes» mn. névvel ellátott, elnevezett'. Sincsoszt a határba több ijcn nevezetes hej:jek. nevezetesen nevezeteseim hsz. 'például'. De- mán q másik kopóu né- vaut ojun Ü:gyes. Ec-cer nevezetesei) ki-menté ve:le a sürii alá vu-dászni. (Következik az. elbeszélés a kopó ügyetlenségéről.) nevezne! ~ (-ek, -él) ts. i. 'csúfnévvel illet, csúfnevet ragaszt vkirc'. nevezgetozik nevezgetőüzik tn. i. 'mást csúfnévvel illet, csúfneveket osztogat'. névnap ~- (neve napja) fn. "namenslag*. néz néz (-ek, -él) ts. i. l. 'sehen, schauen, ansehen', 2. 'látogat'. Haza nézek e kizcsit..'{. választ'. Sé-zek magamnak ecs csizs.-mát. Mos- má nézni kém magad:nak fe-lesegnek valóul : \. 'tekintetbe vesz". A tár vén nem- nézi, holg kiaz úr, ki a szc.gény. 5. 'vár'. Rám-néz ennek a fának a felvágévsa. Terád néz ennek a féikapará:sa. (». 'tekint'. Ugynézi az : asz, m[nl u szeme fényit : Kicsire nem néziiijk : Sz. Ami asz nézi (ami azt illeti). Semmibe néz (semmibe vesz, lenéz). Eszt a sze-gé főüd-müvest semmibe se nézik:, pedig a- keresi a kenyerei. O-fan kéngcs.-, hogy még nézni se lehet : rá (nagyon el van kényeztetve). Ojá szép :, hogy a napra lehet néz:ni, de ü-rá nem- (gyönyörű szép), // má vam- mire néz: ni l (itt bőven van minden!) Ugy- néz:, mint a ju- (ostobán néz). Ugy- néz: rám, minta oéves ingre: v. mintha az ap-ját megölte vóuna: (haragosan néz). Jóul- a fenekire nézett az üveg:nek (részeg). Naggot néz (elbámul, elcsodálkozik, meglepődik). Sem jón szemmel nészte (nem jó szívvel, nem szívesen látta). Sem- kell allú fékni, a sze-me közzé kell annak néz:ni (szembe kell vele szállani). IIad- nézzek a fejcd.-bc (hadd keressek télül). Sem- nézi aszt, aki sza.lad, Iy-kább ud-dig utal halad: (feleli az, akit pl. valami jelentéktelen öltözködési hibára figyelmeztetnek). Nr. Oltást, fiatal növény fejlődését nem jó sokszor nézni, mert nem nő. Ha a gombát egyszer megnézik, nem nő tovább. A kisdedet nem szabad sokáig nézni, mert megfogja az igézet. A sokait; nézett kisdedet az igézet ellen le kell köpködni s azután ezt kell mondani : Igézel ne fogja I L. bele,-, be-, el-, fel-, ki-, meg-, ránéz, széjjel-, visszanéz. nézeget nézeget (-ek. -el) ts. i. 'szemlél'. I.. megnézeget. nézés nézés (-1, -e) fn. schauen, sehen'. Sem- főttem én neked nézésed:re. Ila nem jöttél nézésemre. Jöjj el a temetésemre (Nd.).

170 UiO nézve nézve nu. 'tekintettel'. A szóu-gabiróu íira valóul nézve é-vállalom a biróusá.gol. ni ne, né isz. I. 'sich, schau'. Né; 1 mi van nekem! A-hü repül: ne! Elu oam Pis.ta, ne! Ne-, hál é-kopoll ez a vas a küszöbiinn? 2. 'puszta erősítő szó kül. mutató névmás után'. Vóul- hozzá ez a ji:ju, né..1 más-nap jár-lam it Jóuzsiéknál: ne. Ott- az 1-eik tag jóinál tanákozok ennek a Sándornak a fijíivál : ne. A múltkor it- járt ez az Izidörné : né, osztám meg- akarta venni. Ojan ku-szár suhanc vénjt: ne, mint ez a Feri. Még- akkö né- vóul annyi dokztör, mini ma : is, ne. A-hü vagyok vc:lc, ne. Ot- lakott, ahum mos Magos Jenőü úr lakik : ne. 3. figyelemkeltő szó. Né-, eim-bora! Ftj-geggyen a jöijd a pör.nak. Sz. Ne rugdozs mán aszl az asztalláibál, na - ne-te! (nézze meg az. ember!) Ne-, csak, mi-jen dóugot tesznek! (u. az.) nincs, -en (nincsenek) nincs, -en (nincsennek ) tn. i. es ist nicht (es sínd njcht)'. Nincsennek ilt ithunn. Sz. Ojan nincs (az lehetetlen, olyan nem fordulhat elő). Nincs- émbelőüldem semmi : (nincs egészségem). Kin. Ahun nincs; ot ne- keress. Ahun njncs-, olt az Is-tc se vészen : (hasztalan vársz vmit attól, akinek semmije sincs). ni-te nc-tc isz. 'megdöbbenést, megbotránkozást, csodálkozást jelölő indulatszó'. Na né te, lám megbolondultatok:.' Ne-le, hál nem- nekem- jön? no na isz. 1. 'a befogott lovat v. ökröt indító szó'. 2. 'nun'. Na-, mi- lesz má? Na; héti mi- léte az orcádat? Na; csak nézdé le, hogy mi-vé lett ez a kis : ja. 3. 'vminek elvégzése, befejezése után használt indulatszó*. Ng; e megvan! Igg- na-! Na; esz jóul- esinátad:! Na; ag-gya be esz ne:ki I \. 'beszéd közben az előadás továbbszövésekor használt szó'. Na-, csakhogy e-lég a hoz:zá, hogy... Na-, de oszlóin... í>. 'nvomósító értelemben'. Mgniam má. hogy nem megyek, na- l Nembánom : én, na! Ilálgas : má, na-! I.. nono. Xóhonla Noubörda fn. 1. pataknév. (Vámosoroszi.) 2. hn. (Kisszi'keii's). Xóé Nóuvé In. az. ismert bibliai személy. nohát nahát isz. 1. 'befogott lovat, ökröt, indító szó'. 2. 'nun'. Na-hál, ez borzasztón! Na-hát, láttál te i-jet? Nomény 1. Xamény. nono nana isz. I. 'intő v. fenyegető felkiállás'. Xgna-! Nem- szabad :! (emelkedő hangjelzéssel.) 2. 'jó-jó' (vmibe beleegyező, vmit megengedő isz.). Nana-! llász é- se mondom, hogy nem me.-gyek. Xoszó Noszóu hn. (Panyola). noszojpat noszoktat.naszoktat (-ot;, -öl)ts.i.'nógat,serkent*. 1 Az Í nasalis.

171 161 nőszni noszöl (-ólok, -ösz) ts. i. 'nógat, ösztökél'. nóta nöuta (-át, -ája) fn. 'dal'. Sz. E-huzom én neki a nöutéuját l (ellátom a baját!) Nóuta vam benne (mondják a jó borra). Ez uz én nöutéim (kedves dalom). Km. A vem muzsikus mindennap egy nóutát feléit (az öreg ember napról" napra gyöngébb lesz.) Vö. fa. nótárius nöuhüus (-() fn. 'jegyző'. (Kömörő.) nőtáras 1. nótárius. nótázás nóuléizás (-1, -u) fn. 'dalolás'. A nöu-lázás nemlei meszelem : november november (-1) fn. 'a 1 t-ik hónap neve". Kin. Szeptember szép- ember, októubér csúf- ember, no-vembér rossz- ember (szeptember szép, október csúf, de november mar hideg is). nö (-1, -je) fn. 'az n betű egyik neve'. nő nőül (nöülök, nöülsz, nöijlünk, nö üttök, nő ülnek: nöütlem, nöijlnék, nöüjjek) tn. i. 'wachsen, heranwachsen*. Sz. Nagyot nöijjj! (jókívánság s egyúttal dicséret kis gyermeknek). C.su-pit ini-nöü, hátha még : női) (ez az alak csak e szólásban) (gúnyos válasz dirsekedőnek, gúnyos megjegyzés rilrálkodóra). Xr. Ha valakin keresztül lépnek, a népiül szerint nem nő tovább. 1 la a kis macskát, kis kutyát megrostálják, nem nő meg, hanem kicsinek marad. L. be-, lel-, ki-, megnő. Vö. növés. női I. ni'. nős. nősül n., 1- házas, házasodik. nőstény n., 1. szuka, üsző, kanca, anyok, koca, jérce stb. nőtlen n., 1. legény 1. női lére nöijllire hsz. 'növésére'. Sz. S a ül ti re szapták (v. vették) a esizsmát (jó nagyra szabták v. jó nagyol vettek, hogy a növésben levő gyerek ki ne nőjje). növekedik, növel I. nevekedik, nevel. növendék nevendék mn. fiatal, serdülő'. Nevendék ja, nevendék marha. Ojau ne-vendek já vontam ak:kör. Az a kis ján nevendék, nevendék. (Nd.) növés nöülés (-1, -e) fn. 'wachsen'. nullásliszt ngullásliszl (Mikola) fn. lisztláng*. numera numera (-ál) ín. 'számjegy'. numerái numerái! tn. i. 'számot tesz, számít'. A peznekem nem- nunundl : Ny. nyaggat ~ (-ok, -öl) ts. i. 'kínoz'. nyáj ngái (-al, -a) ín. 1. 'falka, csoport' (juh, sertés). Vö. gulya, csorda, ménes, csürhe. 2. 'nyájnyi, nyájat kitevő'. Nyáj- juha vont, ngái- disztu meg gu-ja marhája az én <'.süly Bálint : S/aniosháti EZÓtál U. I I

172 162 apáminak. Km. Verd' meg a pász:tört, eszeled a : nyíű (ha vezetőembere elbukik, szétzüllik az ország). (Tisza meggyilkolásakor hallottam egy gazdaembertől.) nyak ~ (-ot, -a) fn. I. 'hals, naeken*. 2. 'gallér a ruhán, kid. inggallér'. Teszek ennek a: iyg.-nek más- nyákot :. mer e szo-rit: Nem- tiszta ez a : ngak, ve-gyét másat : % 'a kaszapenge lefelé görbülő nyeleeskéje, melyet a kasza nyélbe erősítenek'. (Vö. kasza.) Sz. Ki-lekerem g nyazkad.' (fenyegető szólás = den hals umdrehen) Tekert ki a nya:kát, ji-jam!.(mondják a taknyos gyereknek fúdd ki jól az orrod!) Nyakig van a bíti.ba (rengeteg baja van). Mind-eggg en.nek akár pojonn :. akar nyakonn : (mindegy akárhogyan végzed, Csak csináld meg)..1 nyakúim ül (tartatja, ellátatja vele magát). Keres valami megélhetést, ne- üjj az apád ngtr.kánn. Nyakonn ül (tarkón csap). A nyakamra hozza mindé frekvenciáját: (terhel, untat, zaklat velük). Nyakúm maralt a kehes : lú (nem tudott rajta túladni, nem kelt el)..1 nyakába neszi a világot (világgá kóborol). Kitörőd a nyakad.' (den hals brechen). Nem- tér a dolog a nyakálba (lusta, nem szeret dolgozni). Csakúgy ngu-lik a nyaka a sok nehéz dolok:tull (fáradságos munkát végez, erősen dolgozik). Km. Addig júr a korsón a kut.ra, mig nya-ka szakad: (a vakmerő v. rosszban járó ember rajta veszt egyszer). nyakalieli fn. Sz. Nem- jóul van g nyakube.ii vau a fejealja, nem jól megy a sora). (nem jól nyaka csigája -»> (nyakam es., nyakal es.) In. 'epistropheus'. nyakatti puszta In. Sz. Az ól- körmijiidi bojtár a nya-kadi pusziéin csakllty té-riggette a ngú:jat (tetves volt s ugyancsak vakarózott, vakarta a nyakát). Nyakadrajött gn. (Sár). nyakal nyakát (-alok, -asz) ts. i. I. 'nyakon vei". 2. 'nyakaz, tisztít (csíkot, halat : nyakát levágja, beleit kiszedi)'. 3. 'derekasan iszik' (szeszes italt). Nyakajja az üveget. IJ-gyanesak nyakalta a jiójiipkál. ).. be-, megnyakal. nyakas ^ mn. I. 'büszke'. V nyakas i'óul av-vü, liotg tu-dott énekéni. (Kispclesko.) 2. 'nyers, durva'. Csak odaszóul nagy- nya-kasö, hogy : Ne- jiil vaun i:de!" ixyakasszck Syakaszszék hn. (Pusztadaróc). nyakas-tök n, 'korsó-lök. cueurbila lageuaria I..' (A lopötök egy faja, belőle edényekel. korsót készítenek.) nyakastul nyakastüll hsz. 'nyakával együtt'. Sz. Szege feje nyakastüll, Ma-raggyon ele^ymdsíuzí(ironikus sajnálkozás). uyakía ~ fn. 'a járom felső fája v. járomfő, mely a szekér húzása közben az. ökör nyakára feszül'. Vö. járom. nyakhajlásig ngukluiihisig hsz. 'torkig, rogyásig". \'ambai elég. ihattok nyak-háilásig! Igyúrj nyak-háilásig I

173 i <;:Í nyakig-érő nyakig-érőij mn. 1. 'fejhúbtól a nyakáig lenyúló' (pl. haj). 2. álló helyzetben az embert a nyakáig ellepő' (víz). nyakigláb mn. 'hosszúlábú'. II. Nyakigláb gn. (Övári, Nagypeleske). nyakleves > In. nyakon ütés'. nyakló nyaklón. (-1, -ja) fn. I. a ló nyakába húzott szíj, melyet befogáskor a nyaklólánc segítségével a rádióhoz erősítenek'. 2. 'az ostor kötelének végén áthúzott vékony, de erős zsineg, mely az ostort a nyél nyakára hurkolja'. 3. 'motólálásbeli hiba, mely úgy keletkezik, ha az ember a fonalat körültekerve felejti a motóla ágán'. 4. 'a csépnyél végén levő, körben forgó bőrtok, melyet a hadaróval egy karika köt össze'. nyaklóláne nyaklóulémc fn. 'a nyakló (vö. nyakló 1.) aljáról lefüggő lánc, melynek segítségével a felnyaklózott lovat a rúdfőhöz kötik'. nyakáé ngakóuc (-onn) mn. 1.'meztelen nyakú, födetlen nyaka'. Köss- ety keszkenőül a nyakad:ba, ne- jár king nyakóu:- eonn. 2. 'könnyedén öltözött". Vet- fel az uj:jast, ne- uyrájj it nyakóuxonn. 3. 'hosszú, vékony nyakú'. Ngakóuc ókor. nyakolaj nyakaiul fn. 'pálinka' (tr.). nyakraíííre nyakrajüre hsz. 'sietve, lóhalálában". Teatlad vóun é fele nyakrajü.ve. nyakravaló nyakravalóu fn. 'télen, hideg ellen használt nyakkendő' (férfiaké). nyaktekercs nyaktekercs fn. 1. 'Jinx torquilla L." mn. 2. 'hátra tekeredett nyakú' (csirke). Nr. Mikor a kotló a fészken ül, nem jó gúzst tenni a tűzre, vagy gúzst puhítani a tűzön, mert nyaktekercs lesz a csirke. nyal nyal (nyalok, nyülsz) ts. i. 'leckén'. K. Mán- az e-rcs: aj fát nyalta a : layy (érte, verdeste). Sz,. O-jq szépem pofony nyalta.' (arcul csapta) Megyén a fel.leg Má-ramarozsba sóul- nyalni (mondják, mikor az esőfelhő a máramarosi hegyek közé északkeletre húzódik). Kin. Akinek nem- hornya, nem- nyáj ja (mindenkit a saját gyermekének a sorsa érdekel leginkább). L. ki-, megnyal. nyál ~ (-at, -a) fn. 'speichel'. Sz. Fut utánna a nyála (nagyon kívánja, pl. ételt). Xr. A nyálat gyógyhatásúnak tartják. Nyállal gyógyítják a pípos tyúkot (1. píp 3.), éhnyállal viszketeges pörsenéseket (i. éhnyál). A sokáig nézett kisdedet a nézőnek le kell köpködni, hogy 'igézet ne fogja'. Aki pénzt kap, leköpködi s e szavakkal teszi zsebre : Apád, anyád idejöjjön!" I.. békanyál, bikanyál, éhnyál. nyalakodik ~ (-ok, -öl) tn. i. 'édességeket nyalogat, az ételekbe bele-belekóstol'. A délbe se ett : a, csak nyalakodotl : 11

174 164 Nyalakodó Nyalakodóu hn, (Szamoskóród, Lázári). nyálas ~- mn. 1. 'nyálaíoiyó, rsorgónyálú, nyálasszájú' (pl. gyermek). 2. 'nyáltól végigfolyt* (pl. pipaszár). K. E'liggy in:nen, te nyá-las! (éretlen, tacskó!) nyálaz I. megnyálaz. nyálazó nyálazóu (-t) fn. 'fonók számára féladott, fonás közben fogyasztott, nyáltermelésre alkalmas csemege' (pl. som, aszaltszilva, aszaltgyümölcs). Xr. A fonó asszony ugyanis fonáskor fogaival igazgatja, nyálával nedvesíti sodrás céljából a szöszi, tehát sok nyálra van szüksége. nyalka nyalka (-ánn) mn. 'feseli, zierlii h, elcganl'. II. Xyalka teliénnév. Nyaló Nyalóü hn. (Óvári). nyalogat ~ (-ok,-öl) ts. i. 'nieg-nicgm al. meg-ineg-kóstol'. Nyalogató Nyalogatóu hn. (Á vasújváros). Xynlóka Xyalóuka hn. (Homok), nyámmog nyámmog (-ok, -ksz) tn. i. lassan, fogatlan módra, Ímmel-ámmal eszik', nyápic I. nápic. nyár <-w (nyári) fn. 'sommer'. Télbe-ngárba mezítláb. Km. Aki nyáron nem- yyüt, té-len ke-vesel fűt: (aki nyáron nem dolgozik, az télen megfázik). nyaral nyarát (-tilók, -ás:) ts. i. 'nyáron al tart, gondoz, élelmez' (pl. juhot). nyarára rs, hsz. 'nyárra, nyár idejére'. Xyáráru e- s-oklak rnen-ni a firidáübe : Xyáras rx. hn. (Egri, Nagypalád, Avasújváros, (iaesály, Kisar, Ainae, Patóháza). Vö. Nyáros. nyárfa in. 'pappel, zitterpappel'. nyárfalevél ^, nyárfalevél In. 'espenbla 11'. nyárias In. 'nyárfaerdö, nyárfás hely', nyárfaszék fn. 'nyárfából faragott szék". Sz. lány nyár-faszékel teltek a.lád? (kérdezik, ha valaki nagyon sokáig (dl felejti magát valahol). Ny ÚT faszékre ültették (sokáig időzik vhol). Xr. A nyárfaszék a szerelmi babonák közt szerepel. Erre ülteti szerelmesét a leány, ha sokáig magánál akarja marasztani. Mások szerint a szólásnak az. a magyarázata, hogy a nyárfa puha fa, jő rajta ülni. Nyárfatábla ~ lm. (Homok). nyargal ngargdl (-alok, -ász) in. i. 'száguld' (kül. ló), 'fut, rohan' (ember). L. cl-nyargal. nyári»«. mn. 'sonimerlich, sonuncrhaft, sonmier-'. Kin. Xyári inenyasszon, te-li kulijafiju nem- jón (mondjak nyár közepén tartott esküvőkor). Xyáros ~ hn. (Garboíc). Xyároskii ~- lm. (Kisnaménv). Nyároskert Ny ároskéri hn. (Vetés).

175 165 nyárs (-at, -a) fn. 'spiess' (fából). K. Nyársra huz (beischlafeu). VÖ. pecsenyesütő. nyavalya nyavaja (-át, -ája) fn. I. 'betegség'. Teli vannak a:zok min-déjélc nya-vajávál: Ne- ugrái kinn ijeny nyakán-com, mi be-léd áll a nyava:ja. Az ap-ja valami ny a-vaj át kapoü a bányáiba. 2. 'kórság, nyavalyatörés, nehézség'. Jár-ja még a nyavaja a Svárcné pujáját? Sz. A nya-vaja látott i:jet! (ilyet ember nem látott!) Hát- os: nem- bánta meg az ujj asszö, lioty hozzáment az urá-hoz? [Fel.:] Nem- nyava-ját! (Dehogy nem!) Megbánta a : mán. Mék jé- jele jön ez a kazsza! [Fél.:] Jön- a nya-vajába:! (dehogy jön!) Mi- g mjavajács csinátatok evvel a dugóuvöl? (Mit csináltatok...?) Mi- g nyavaja léit? (Mi lelt?) Átkok, káromkodások :.1 kisnyavaja áj-fon a bé-ledbe! Uty pofö váglak:, hogg a kisnyavaja beléd áll: So-se e-milgezsa, lör-je ki anyavaja I Héccer a nyavaja! A - nyavaja verjen ki! Hogy- a nagy- nyavaja roncsa kii A nehésséges nya-vaja jöj-jg rá! Eriggg in.nen g nya-vajába :! Rug-jál a nyavajatull! nyavalyás nyavajás mn. 1. 'beteges'. Csak ne- vonnék ijeny nya-vajás, régem mekesinédtá vóun én ászt a ka:put. 2. 'nyomorult, hitvány'. A fe-ne egye meg aszi a nga-vajás szil-vajéit! nyavalyatörés ngavajiüörés l'n. 'epilepsie'. nyavalyatörős nyavajatörőűs mn. 'epüeptisch'. nyavalygás nyavájgás (-t, -a) fn. 'kínlódás, vesződés, időfeosérlés". nyavalykás nyavájkás mn. 'beteges'. E-gész tilenn ojany nya-váikás vontam. Ojany nga-váikás járma VÓUt : ma e-gés: nap : nyavalyog nyavájog (nyavájgok, -joksz, -ájgunk, -jaktok: -áigolt: -jogjon : -jogn'a) tn. i. I. 'kínlódik, vesződik". E-géssz es-tig ot nyavajoktunk avval a rósz kudgim:mil. 2. 'idejét fecsérli, haszontalankodik'. \e- nyavajogj avval a kutyáival. nyáviszta ~* mn. l. 'nyafogó, kényeskedő'. 2. 'beteges, gyönge, vézna". Vö. nvivászta. nyávog ~ (-ok, -ksz) tn. i. I. "miauén' (macska) 2. 'csúnyán síi" (gyermek). nyávogás (-/, -a) fn. I. 'miauén'. 2. 'csúnya sírás' (gyermeké). nyávogtál nyávoktai (-ok, -öl) ts. i. 1. 'bánt, bosszant, nyávogásra ingerel' (macskát, gyereket). nyázgás ~ mn. 1. 'nedves, kissé sáros, síkos' (út). 2. 'tapadás, ragadós': Nyázgás a kezem (pl. szőllőevés után). nye ne 2. nyefeg ~ (-ek, -ksz) ts. i. 'nyafog, nyafogva beszél'. K. Esz- nyejegem : en! (ezt akarom én kinyögni! mondják indulatos beszédben).

176 166 nyég 1. nyög. nyegédes, nyegéres 1. negédes. nyekeg ~ (-ek, -ksz) tn. i. 1. 'akadozva beszél'. 2. 'nyög, nyöszörög, nyögdécsel' (pl. a beteg). Enyekekhec vél:le r mig meggyóu.-gyull. iiyekercg ~ (-érgek, -reksz; -érgetl: -regne, -regjen) tn. i. 1. 'siránkozik, nyöszörögve sír'. 2. nyikorog' (kerék, kútgém). Sz. Ugy nyekereksz:, mini a ke-netté szekér: (mondják a nyöszörögve siránkozó gyermeknek). nyekken -~ (-ek, -esz) tn. i. 'önkénytelenül nagyot nyög'. O-fal esel:, hoes csakúgy nyekkent : 1. nyel nyél (nyelek, nyelsz) Is. i. 'schbicken, verschlingen'. Ngc-li az a homokos föüd az e:sői)l. Sz. Ugy megyém : T mintha karóul ngéit vóun : (hetykén, büszkén jár, tr.). Sokat ké nekem ütüllök nyékni (mérget, bosszuságot, szégyent elfojtani). Se- nem köpi, se- nem nyeli v. se- nem köpheti, se- ngmnyelheti (szeretne már tőle szabadulni, ha tudna). L. el-, lenyel. 2. nyel (főnév) nyél. 1. nyél (ige) nyel. 2. nyél nyél (nyelet, nyele, nyeli!) fn. 'griff, stiel, beit, holin'. Ojá rö-vil kis nyél vóul a báltá.ba. Sz. Veszet fejszének nyele (valami megtérül a kárból). Ki-aludná : a féi-szébüll a nyelet (nagyalvó). Nyélbe üli (megvalósítja, elintézi). L. falu nyele, fejsze-, kalapács-, kapa-, seprű-, villanyél. nyeldekel nyékiekéi (-elek, -ész, -elünk; -éli) tn. i. 'nagyokat nyel' (vízben). nyeldes nyeldes (-ek, -él) ts. i. 'nacheinander verschlingen'. nyeletlen ~ mn. heftlos, ohne stiel'. Sz. Ugy úszik:, mint a nye-letlé fejsze: (nem tud úszni). nyelv nyéln (-el, -e, -it) fn. I. 'zunge'. 2. 'sprache'. K. A harang nyelve (ütője). A töröü nyelve (a kendertdó mozgatható, pallosforma része). így az irégy nyélvek Mai pletykába kevernek (Nd.) (az irigy beszédű emberek). Sz..1 nyél vein hegyi <J ne:ve (es schwebt mir aul der zunge). Uly pereg a ngékve, mini a törőijnek: (jól tud pörölni, csatarálni). Fii- vg vágva a nyékve (jól tud visszafelelgetni, feleselni). Na- ennek né- fontak a nyélvi:jér (jól forog a nyelve, jól tud beszélni). A nyelvivel min-denl mekesinál: (igéri, de nem teszi meg). A nyelvire veszi (gonosz pletykát terjeszt róla). Er-tenek azok egymás nyéhvinn (jól megértik ők egymást). Km. Akinek a joga fái, tárcsa ráita a nyél:vil (igyekezzél magad segíteni magadon, ne mástól várj segítséget). E-léb járjon az eszed, mjnt a nyékved (gondold meg, mielőtt szólnál). Xr. Némely gyermek úgy születik, hogy le van ragadva (alul oda van nőve) a nyelve. Az ilyen gyermeknek fel kell vágni a nyelvét, mert máskülönben nem fog tudni beszélni.

177 107 Ila a nyelvét felvágják, a szajkót is meg lehel tanítani egyes szavak kiejtésére. Aki a nyelvét nyújtogatja (= öltözeti), a másvilágon tüzes tányért nyal büntetésből ; ezzel ijesztik a gyermeket, ha a nyelvét öltögeti valakire. nyelve csapja nyelve csapja (nyelvem CS., nyélvet cs.) fn. Sz. Leesett a nyelve csapja (görcs állott a nyelvgyökerébe). (Pl. ásífáskor néha.) nyer nyér (nyerek, nyersz) ts. i. 1. 'elér, kap, szerez'. Ila méisnak kárt- csinál, mii- nyér vele? 2. "győz'. Ebbe a há-buruba mán ey-gyik se nyér: a) (kártyajátékban) 'abgewinnen'. Km. Aki nem- próubáll, a se- nem nyér, se- né veszt (a bátor, vállalkozó szellemű embert segíti a szerencse). L. elnyer. nyér 1. nyer. nyereg (nyerget, nyerge, nyérgil) fn. 'sattel'. Száj le, huszár, a ngcrrgbiill (Nd.). nyeregkápa nyerekkápa fn. 'sattelknopf. nyerekedik ~- (-ek, -él) tn. i. 'üzérkedik'. nyereség nyereség (-el, -e) fn. 'haszon'. nyergel nyergel (-elek,-esz) ts. i. 'satteln'. L. fel-, megnyergel. nyerges nyeryes (-1) fn. 'lófogatnál a rúd baloldalára fogott ló'. nyergesió ngérgeslú fn. 'lófogatnál a rúd baloldalára fogott ló'. Sz. Meg- vg rakzva, mint a nyrr-yeslií : (mondják gúnyosan a cifrán kiöltözött nőre). nyerít nyeril (-ek, -él) tn. i. 1. 'wiehern' (ló) a) tárgyas használatban 'nyerítve kíván'. Na-gyony nyeríti ez a léi a esikóu:jiíl ; ha-za kellel vóuna hoz:ni a csikóijl is : K. Nenyeries má ojan esu.jull (hahotázik, rútul, visítva kacag). nyerője nyerőijje (-ét) fn. 'szárnyasállal mellének az a része, mely egy sarkantyú alakú csontból s a rajta levő húsból áll'. Pír. Akinek étkezéskor a nyerője jut, az ezt a sarkantyú forma csontot megszárítja s valakit felszólít a társaságból, hogy jöjjön vele 'nyerni' ( sorsot húzni). Ez a következő módon törteink. Mindkettőnek gondolnia kell valami kérdést, pl. : Vájjon megyek-e a télen bálba'.' Kapok-e levelet'.' Azután a csont két ágát kétfelé húzzák s akinek a nagyobbik darab törik, az 'nyer', vagyis annak a gondolata teljesedik be. Vö. sarkantyú 5. nyers nyers, nyess (Tiszahát, Pgocsa) mn. 1. 'roh, ungekochf. Nem- szeretem g nyers karalá:bél. 2. 'eleven, éltető nedvétől még ki nem száradt' (fa). Nem- ég az a nyers : fa, csak füs-tol : 3. 'durva'. Ne- szóui hozzá ojany nyér:senn. Sz. Mán- én i-jé leszek, mig nyers lc:szek (míg eleven leszek, míg élek). A-zér jái, ládd, a fejed, mé nyers-, ha ki-száradnej, néfájna : (mert eleven a fejed, mert élsz).

178 168 nyershegyes nyirshegyess ín. 'cirsium arven.se L.' nyersnyakas nyérsnyakas mn. 'nyers, durva, hetvenkedő*, nyertes nyertes mn. 'győztes', nyess 1. nyers. nyeszeg ~ (-ett) tn. i. 'nvcsz-nycsz hangot ad". (pl. a faagy, ha forgolódik az ember rajta). Hoyy nycszey e: az ágy l Nem- tudok én ezenn ulud:ni. nyeszereg ~ (-cryctt) tn. i. 'nyesz-nyesz. hangot ad" (pl. bútor). uyihilii ~ isz. 'a ló hangjának utánzása'. nyihog ~ (-ott) tn. i. 'nyihihi hangot ad' (a ló). nyihorász ~ (-ott) tn. i. 'gyakran nyihog' (a ló). nyikkan 1. megnyikkan. nyikorog *~ (-öryolt) In. i. 'esikorog' (pl. a kenetlen ajtósarok). 1. nyíl -w (nyilat, nyila) fn. 1. 'pfeil' (nádból és faíjból készült gyermekjátékszer). 2. 'sors, sorsolás' (])1. örökösök osztozásakor). Nyilat husztak. 3. 'nyílhúzás útján kapott birtokrész'. Vö. nvílhúzás. II. Xvíl hn. (Nagyhódos, Nagypalád). 2. nyíl nyír (-1, -ja) fn. 'a ló körme alatti eleven hús', nyilai 1. felnyílni. nyilaldosík nyilöldosik (-ott) tn. i. 'sokszor nyilallok, bele-bele nyilallik. nyilallás ~ (-t, -a) fn. 'stechen*. Sz. Ki-esi kell cb.in'il. mint a nyiiallázsbull: (mondják tr. pl. valami nem kívánatos ennivalóra). nyilallik >*» (-ott) tn. i. 'stechen'. Xyilak hn. (Botpalád). Nyilas ~ hn. (Nagyhódos, Szamosbecs, Amai, Vetés) ; családnév (Kgri). Xyilaskátyó.Xyilaskályöu hn. (Kgri). nyilaz 1. megnyilaz. nyílhúzás nyílhuzás fn. 'sorshúzás útján való osztokodás az örökségen'. Xr. A nyíl vagyis a sors kihúzásai egy ártatlan gyermekleányra bízzák. nyílik nyílik {nyílt, nyílna, nyijjon) In. i. I. 'sich öífnen' (az ajtó, de a virág nyitik, 1. ott). 2. 'enyhül, langyosodik, tavaszodik* (az idő). Ta-vasszál, miheni ety kicsit nyílt- az idöü, rnen-tem : én a: ó-kör utánn : Vö. tágul (az idő). L. fel-, ki-, megnyílik. nyílpuska fn. 'zsindelyre fölszerelt íj'. (A nyílvesszői a zsindely rovátkájába fektetik.) nyíltan 1. ápertén. nyilthizonyosan nyildbizonyosonn hsz. világosan, biztosan'. Mos- má nyild-bizonyoson tudom, hoty ki ölte mey a jir.hászt. (Pálfalva.)

179 Ili!) 1. nyír ~ (nyirok, nyírsz) ts. i. 'scheren' (gyapjút, juhot, de hajat inkább vág, levág). L. megnyír. 2. nyír fn nyíl (ló körme alatti hús). Nyír ~ fn. 'a Nyírség'. A Nyirenn. nyira (-ál, -ája) l'n. 'a cirok leje, bóbitája, seprős része'. A ciru nyirája. nyíráusepríí nyirákseprü fn. 'nyírfavesszőkből, vékony nyírfaágakból kötött seprű*. (Udvart, szénit sepernek vele.) nyiratás 1. birkanyiratás. nyirbál nyirbáll (-ok, -sz) ts. i. 'nyírogat, szabdal' (ollóval). L. el-, megnyirbál. \\irei \háza Nyiretháza, Nyírit háza fn. szabolcsmegyei város. nyíres nyires (-1, -se) fn. 'nyírerdő, nyírtermő hely'. II. Nyíres hn. (Egri, Krassó, Kispalád.) Nyíresliget Nyiresliget lm. (Kishódos). \\ire(háza I. Nyíregyhaza. nyírfa ~ fn. 'birkenbaum'. Xr. Szádokfa, nyírfa és gyertyánfa gyökerét össze kell főzni, ezt a főzetet kell inni és kisarjadzik" tőle az ember romlott tüdeje. A nyírfa oldalát megcsapolják s az onnan kifolyó nedvet hajnövesztőnek használják. nyirkai nyírkáll (-ok, -sz), ts. i. 'ollóval vagdal, nyírogat'. nyirkos nyirkos (-onn) mn. 'nedves, vonult' (pl. dohány, ruha, fal stb.). nyirkai nyirkull (-ült, -ülna, -ujjon) tn. i. 'nyirkosodik, nyirkossá lesz'. L. el-, fel-, megnyirkul. nyíró nyiróu mn. 'nyírható 1. Jón nyíróu ju. L. juhnyíró olló. Xyírséu n., I. Nyír. nyisszent I. el-, lenyisszent: nyi»zál nyiszált (-ok, -sz) ts. i. I. 'életlen késsel vagdos'. 2. 'rosszal vág' (pl. kés). L. el-, lenyiszál. uyiszbál nyizbáll (-ok, -szlts.i. 1. 'nyiszol, rosszul vág' (pl, élei len kés). Né- vág ez az okioij, csak ngizbáll: 2. 'életlen késsel, nehezen vág'. L. elnviszbál. nyiszen-nyos/.oji tn. i. 'nyisz-nyisz hangot ad' (pl. a meglazult eresztékű faagy). nyiszog ~ (-ott, -na, -fon) tn. i. 'nyisz-nyisz hangot ad' (-ólok, -ösz) ts. i. I. 'életlen késsel, nehe (pl. parafa, ha késsel vágják, rozzant ágy). n\iszol ngiszöl zen vág'. 2. 'roszszul vág' (kés). Ne vág ez a : kés, csak nyi-szöl. L. el-, lenyiszol. nyiszorog (-Örgott, -ingna, -rágjon) tn. i. 'nyisznyisz hangot ad' (pl. rozzant faagy). nyit ~ (-ok, -öl: -ott; -na; nyisson) ts. i. 'öffnen'. Sz. Ajtóul nyit rá (benéz hozzá, rövid látogatást lesz nála).

180 170 // járt :, osz még ái:tóut se nyitót: rám. L. be-, fel-, ki-, meg-, összenyit. Vö. nyitik. nyitás ~ (-t, -a) fn. 'bimbó, virág'. Mije szép nyitások oannak ezenn a kis ráuzsajánn! A zivár mind- letörte a nyilása:it, pedig o-já szép nyitások vontak má rüi:ta. nyitik ~ (-ott, -na, nyisson) tn. i. 'nyílik, virul, virágzik'. Kéket nyilik az iboja nem sárgát (Nd.). Ez a szek-já nem-akár nyit.ni. Sz. Nyi-lik a szeme g máiéinak az ésáü u.tánn (fejlődésnek indult). O-jg szép egésséges : a, hocs csakúgy nyi-lik az örcá:ja (virul, mint a rózsa). Ugy* nyitik az örcá:ja, mint a ba-zsaróuzsa : (olyan piros, majd kicsattan). L. el-, kuv'itik. nyitó nyitón (-1, -ja) fn. 'zár'. A plidláitóu nyitóuja. nyitogat ~ (-ok, -öl) ts. i. 1. 'többször kinyit' (ajtót). 2. 'nyiladozik, virágozgat'. Piros róuzsa nyitogat (Nd.). nyitogtal nyitóikat (-ok, -öl) Is. i. 'nyitogat' (ajtót). nyitói nyitót (-ólok, -ösz) ts. i. 'két vas v. bádoglapot úgy szegez egymáshoz, hogy a szeg két kiálló végét kalapáccsal rájuk lapítja'. L. összenyitó]. Nyitott In), vésett (b) jnroni. nyitott járom nyitót járom l'n. 'a kétágú kútágas tengelyszerkezete'. L. vésett járom. nyitva ~, nyíltál (Ugocsa) hsz. 'offen, gcöffnet'. nyivákol nyivákol (-1) tn. i. 'szűköl (a kiesi kutya), nyávog (a macska)'.

181 171 nyivaszt 1. megnyivaszt. nvivászta ~ mn. 'beteges, gyönge, vézna'. Vö. nyomászta. nyolc nyáuc (-al, -ann) számn. I. aclif. 2. 'római VIII számmal jelölt kártya'. 7'óA- nyáuc..xynlcapróínld Nyáueaprémjöüd hn. (Szárazberek). nyolcas nyóucas (-1, -sa) fn. 1.'8'.2. 'római VIII számmal jelölt kártya'. Piros nyóucas. \yolchold Nyóuchóud hn. (Atya). nyolcszor nyóuccör hsz. 'achtmal'. nyolcvan nyóucvan (-al v. -t) számn. achtzig'. 1. nyom nyom (-ok, -sz) ts. i. 1. 'drücken'. 2. 'üt, vág'. Nyomj- oda neki! Ne- kukráz ue:lem, mé háu-kony nyomlak :! (lejbe ütlek!) L. ki-, megnyom. 2. nyom nyom (-ol, -ok, -a) fn. 'stapfen'. Sz. Nyomom ment alánná (nyomon követte). Láttam hova men töi.-ni ; e-íöüjöt, ko-dácsölt, ém- meg n y o - m o m mentem u t á n : - n a oszt e-hoszlam a tozjást. Kilendz zsandár nyomom ment u t án n a (Nd.). Ne- lép kellőül egy nyöm:ba (siess). Nyo-méiba se lép-hel (meg sem közelíti, nem fogható hozzá). nyomásos gazdálkodás nyomásozs gazdálkodás In. 'olyan gazdálkodási rendszer, melyben a három szakaszra (nyomásra) oszlott határ egyik részében minden birtokos ugarát lntgy, másik részébe búzát, rozsot, harmadik részébe tengerit, zabot stb. vet'. (Ellentéte a szabad-gazdálkodás.) nyomaszt nyomaszt 1. megnyomaszt. nyomászta nygmászta mn. 'nvivászta, vézna, gyenge, beteges*. Vö. nyomiszta. nyomdák nggmdék (-ol, -a) fn. 'lábnyom' (pl. sáros úton). Csak o-da lépj:, ahun g nyqm-dékot látod: El- lehel mán : od gya-log is inen:ni, van- ot má nygm:dék. nyomiszta nygmiszla mn. 'élhetetlen, gyámoltalan'. nyommndl. nyomiiiaszt I. nyomvadt, nyomvaszl. nyomon nyginog (-ok, -ksz) ts. i. 'nyomkod'. (Mezögecse, Botpalád, Tiszahát.) nyomogat nygmoyid (-ok, -öl) ts. i. 1. 'nyomkod'. 2. 'ken, masszíroz' (beteg testrészt). L. megnyomogat. nyomogatott laska ngomogatot laska In. 'nem elnyújtott, hanem ujjal nyomogatott tésztából készült laska'. nyomorék nyomorék mn. 'kriippelig, krüppel'. Nr. A nyomorékot, bolondot nem szabad kicsúfolni, mert az Isten hasonlóval bünteti meg az. embert. nyomorít I. elnyomorít. nyomorodik 1. elnyomorodik. nyomorult nyomorüli mn. 'elend, unglücklich, jamnierlich'. nyomorúság nygmoruséig (-ol, -a) fn. I. 'elend, not, armut*. 2. 'nyomorult'. Gyere: má, le nyg-moruséig!

182 172 nyomorúságos nyomorúságos mn. 'nyomorult'. nyomosán nggmosonn hsz. 'pontosan, alaposan, részletesen'..xyg-mosö szeretném elöijbeszékni. nyomósán nygmóusonn hsz. 'megnyomkodva, jól lepréselve'. Osztd jön- nyg-máusö legyen a lizd ben.ne. Yyomoszó.Xygmoszóu gúnynév (Adorján). nyomtál nyomtat (-ok, -öl) ts. i. 'trelen, austreten' (pl. lenesét, árpát). Km. Xygmlatóu lémak nindzs- bekötve a szá.ja (aki élelmiszerrel, gyümölccsel bánik, szabiid annak azt meg-megkóstolni). nyomtatók nyomtatéi: (-ol, -a) ín. 1. 'vmit leszorító, lenyomtató súly'. 2. 'ráadás' (pl. húskiméréskor mészárosboltban). nyamvadt nygmmalt mn. 'nyomorult, vézna, csenevész'. Ez- a kis nygm-mat púja is jönni a-kar'.' nyomvaszt 1. megnyomvaszt. Vö. megnyomaszt. nyoszolya nyoszoja fn. 'ágy' (Vsak költ.). Kefjelek fel ágybóul, Cifra nyoszojábóull nyoszolyólány nyoszofóujány fn. 'brautjungfer". nyö ~ (-1, -je) fn. 'az ny betű neve*. nyö nyü (nyüvök, nyüsz; nyűtt, nyüne, nyüjjön) ts. i. 1. 'tövestül tép' (kendert, lent). 2. 'koptat' (pl. ruhát). L. el-, kinyő. nyöji nyég (nyegek, nyeksz ; nyegeü : nyegne ; nyegjen) tn. i. 'áchzen, stöhnen'. nyögés nyegés (-1, -e) fn. 'áchzen, stöhnen'. Teszeny nye.yést (ugyancsak nyög). nyögöilözik nyöyöüdözik (-ők, v. -öm, -öl) tn. i. 1. 'nyögdécsel' (pl. beteg). 2. 'nyekegve, nyögve, nagy kínnal beszél'. iiyöyvenyelő nyöyvenyelői) fn. 'fölvert galuska, v. nyomogatott laska'. nyöszörgés nyöszörgés (-1, -e) fn. 'gewinsel'. nyöszörög ~ (-orgök, -röksz-, -örgüijk, -löktök, -rögnek ; -orgötl; -rögne, -rögjön) tn. i. 'winseln'. nyövekedík ~ (-ek, -él) tn. i. 'küszködik, bajlódik, kínlódik, bíbelődik, nyövi magát". Ilotg- szereti ez a Káröi tanétóu avval a pújával nyövekedni! Azér nyövekednék evvel a libá:vál, hoyy lássak ety kis pézd belöül:le. So-kal nyiivekeltein azokkal az SrkőÜCSÖS lovak: kai. nyövés nyüvés (-t, -e) fn. 'raufen, rupfen*. nyöveszt 1. le jö veszt. nyövik nyüvik (nyűtt, nyüne, nyüjjön) tu. i. 'kopik, használat következtében romlik', (pl. ruha.) L. elnyövik. nyövö nyüvöit (-1, -je) fn. 'kendert, lent a földből kitépő munkásnő'. I.. Fanyövó. nyözgöl nyözyid (-ölök, -ösz) ts. i. 'nagy kínnal, fáradsággal végez valamit' (pl. ha rossz a szerszám). L. lenvözgöl.

183 173 nvunalom n., 1. nyugodalom, nyugasztal 1. megnyugasztal. nyiiual 1. nyugot. nyugdíj nyugat l'n. Sz. Nyugdiba meni (nyugdíjazták). Nyugatba küd (nyugdíjaz), nyughass I. nyugliatik. nyughatatlan nyukhatatlan mn. 1. izgatott' (betegség, aggodalom Stb. miatt). TuHam, hogy beteg: les:, me naggony nyukhutntlü vóul: c-géss: éc-caka. 2. 'élénk, eleven'. So-se láttam ijeny nyukhatatlam pu:ját. nyughatatlanság nyukhatatlgság (-ot, -a) l'n. 'izgatottság, nyugtalankodás'. nyugliatik nyukhalik (-ok, -öl) tn. i. 'nyugton lehet, békén maradhat'. Má nem- nyukhalik altull a csupörtút, mik jé. nem dü:ti! Sz. Xyukhass.' (maradj békén, ne bosszants!) nyugodalmas nyugodalmas nm. I. Csendes, nyugodt, békességes'. Nyu-godálmus jóir éceakál agyon Is:ten! (köszönés). 2. 'kényelmes*. Hé-gen né vóul ijé jón nyugodalmas csi:s:mám. Nyugodalmas kis ház. nyugodalom ~ (-dalmát, -dőlma) l'n. 'ruhe, stíllé*. Még éc-caka sincs a: cinbérnek nyugodalma lúldc. nyugosztol I. nyugasztal. nyugat ~ (-ot, -onn) ín. 'west*. nyugoti ~ mn. 'vestíich*. nyugszik nyuks:ik (-ok v. -om, -öl) tn. i. 'pihen'. K. Nem- nyukszik mán altull a: üvckdül, inig é nemlö:ri (nem hagy békét neki). L. megnyugszik. 1. nyugta nyuktu (nyuklom, -od : -ui/k. -ótok, -ok) fn. nyugalma, nyugvása'. Slá nem- les: nyukdom, mig egy levelezöülapot nem : írsz. 2. nyugta nyukla (-ál, -ája) In. 'nyugtatvánv'. nyugtalan n., 1. nyughatatlan. nyugtat 1. megnyugtat. nyújt nyúl (-ok, -öl: -olt: -na v. -ana: -ccson) ts. i. I. '(kinyújtott kézzel) tol vhová'. Nyús- jcjjcbb aszl a póuz:- mal. 2. lapít' (tésztát). Nyú-lnllum dg szál lészdál. :\. 'hoszszabbíl, hosszúvá, vontatottá tesz*. Na-gyony nyúlod az énc-kil. 4. 'egy karhossznyi, karnyújtásnyi fonalat fon'. Még cg-ggel se nyútotlam ina esdc. Még nyú-lok valy keldöijl. oszt én- is lefekszek : 5. 'szövőszékre alkalmaz' (fonalat). (». 'hosszában belesző". Csikót nyúl a vászomba. I.. bele-, el-, fel-, ki-, megnyújt. nyújtás nyúlás (-1) fn. 'egy karhossznyi; olyan hoszszúságú (fonál), amennyit egy karnyujtássa] fonnak a guzsalyról'. Ma- este még egy nyúlás sc fontam : nyújtó nyúlon (-1, -ja) fn. I. 'a szekér első és hátulsó tengelyét összekötő, három ágban végződő erős rúd'. 2. 'a

184 171 szövőszékre felnyújtott, felcsavart fonál, a vászon hosszanti fonala'. Bélibe less: ez a fonál vagy nyíltanba? Nyú-tóunak nem- lehet eszi a fonalai has:nál:ni, esag beknek : Yö. bélfonál. L. laskanyujtó. nyújtogat nyútoyat (-ok, -öl; -olt, -na, -yasson) Is. i. 'gyakran kinyújt (pl. lábat), öltüget (nyelvet)'. I.. megnyujtogat. nyújtóztat nyútoktut (-ok, -öl) ts. i. 'nyujtogattat, öltögettet'. Hun- g nyélvemet nyútoktatta, hü- szuszoktatott (t. i. az orvos). nyiijtópamut nyúlóupumiit fn. 'szövőszékre föltekert (fölnyujtolt) pamut, melyből a szövet hosszanti szálai lesznek'. nyújtózik nyútóiizik (-ok, -öl) tn. i. 1. 'sich strecken'. 2. 'olyasmi után nyúl, ami magasabban v. messzebb van, hogysem elérhetné'. 3. 'földön fekszik, elnyúlva fekszik'. Ot- nyútóuzik ez a Gáspár gabona:ja még most- is.- a lá-bánn ; Km. Ad-dig nyútóuzzutjk :, ameddig a takarón ér: (ne költsünk többet, mint amennyi a jövedelmünkből telik). L. kinyujtózik. nyújtóztat 1. kinyújtóztat. 1, nyúl ~ (nyulai, nyulak, nyula) a Tiszaháton : nyál. fn. 'hase'. Sz. Csak ugy- aluttam az écca:ku, mint a nyúl- (félig ébren, mindenre figyelve, mindegyre fölébredve). Nyúllá váll (gyáván megfutott). A nyúl- fattya a föiig-.gyil (parlagon hever). Km. Amék ku-lyád bol-tá hajtanak a nyul után, néfogja az aszt: él (a kénytelenségből végzett munka nem sokat ér). Xr. Ila utadban nyúl fut előtted keresztül, nem les/ szerencséd. Ma a nyúl beszalad a faluba, tűzvészt jelent. Vö. nyúlja. 2. nyúl ~ (nyúlok, nyúlsz) tn. i. 1. 'ér vniihcz'. Ennem- nyúltam a bábot:hoz. Ugg-i mon-tam, hogy ne ngujjátok a más pujájáho:? 2. 'kezét beledugja'. Bál- jelőiill, amint a fi-jóuyba nyúlsz, meyltied : Ne- uyujj a fazogba! Sz. A más pezihez nyúlt (pénzt lopott, sikkasztott). L. bele-, hozzányúl. Vö. nenyuij hozzám. nyulacska ~ (-át, -úja) fn. 'hnsrhen'. Kerekecske, dombocska, llt s:alad a nyulacska. (Gyerek mondóka.) (De közönségesen : kis nyúl.) nyulam) nyulén/g (-ok, -ksz ; -uyk, -ktok, -nak v. -ónak : -ott; -na v. -ana ; -fon) In. i. 'heverészik, fekve nyújtózik, itt is, ott is végignyúlik'. Bendics vala:nüt, ne- ngulángj itt erébb-á.rább. Ki- se jid-, csak ngu-láygolt egész : nap ; nemtőm nincsen-é valami ba:ja. Xyulaskcrl Syulaskérl hn. (Nagykároly). nyulászik ~ (-ok, -öl) tn. i. 'nyúlra vadászik'. nyúlldír nyúlbür fn. 'hasenfelp.

185 175 nyúlfarka nyúlfarka fn. 'hasonschweif'. Sz. Csak annyit aluttam.; mint a nyúlfarka : (rövidet). O-jg rövid mesét mondat :, mini a nyúl/árka : (igen rövidet). Annyi vaut.- e csak; mint egy nyúl-farka : (rövid volt). nyúlfarknyi nyúlfarknyi mn. igen rövid'. nyűlíő nyúlja l'n. 'a sertés nyúljanak a hegye, vagyis kezdő bunkós része'. nyúlhasú nyúlliasu mn. 'sovány, ösztövér'. II. Xyúlhasú gúnynév. (Kispeleske.) nyúlhús nyúlhús l'n. 'hasenfleisch'. Sz. Nyúi- hozzá:, nyúihus : (tréfás kínálás szójátékkal ; azért nyúl hús, mert hozzá kell nyúlni). nyúlik nyúlik (nyúlok; nyúlsz) tn. i. 'sich dehnen, sich strecken'. Sz. Csakúgy nyu-lik a nyaka a sok nehéz dolok:tull (erősen dolgozik, majd kiteszi a lelkét, úgy dolgozik). Nyu-lik a szám a béles:re (nagyon kívánom, óhajtom). Nyúlva vénjtm]k rái.ta, uly- kacajdui/k : (csaknem eldőltünk, úgy nevettünk). L. el-, meg-, végignyúlik. nyúlja (-éd) In. a sertés kétágú szegycsontja a vele összefüggő izmokkal s az oldalbordák kezdetével' (henlosmíiszó). Má- kiváklam g nyákját. nyúlkál nyúlkált (-ok, -sz) tn. i. 'gyakran nyúl vhová'. nyúlláb nyúltál) (-ot) fn. 1. 'hasenfuss'. 2. 'a nyúl lábából készült táblatörlő eszköz az iskolában'. nyúló nyulán (-m, -d, -ja) fn. 1. 'odanyúlni való, keresni való'. Mi- nyulóud van neked az é fijóukomba? 2. 'hozzányúlni valója, köze'. Ahoz a ggér-mekhez magának nincssem-inj ngu-lóuja. nyúloka nyulóaka (-ál, -ája) fn. 'nyúlós gummifonál, gummiszál (harisnyakötőben, csu jzliban). O-jg slriflikölöül aggyon :, ginégbe nyu-láuka szakot len:ni. nyurga nyurga nm. 'hórihorgas*. nyurgái 1. leliryurgul. nyuszi ~ (-/, -ja) fn. 'nyúl, kis nyúl' (gyny.). nyusz-nyusz ~ isz. 'nyúlhívogató szó'. nyúz ~ (-ok, -őt: -otl: -na, -zon) l'n. 'schinden, háuten'. Sz. Ugy- ördil:, mintha ngúznák (rettentően ordít). Eg-gyik óadalétt nyúz-ni kén cn-nck, a másikat mek sáuz-ni (a legkegyetlenebb fenyítékre is rászolgált). L. megnyúz. 1. nyű ~ (ngüvct, ngiivek) fn. 'féreg, tetű'. Sz. An-ngi cigá vóul: ot, mint a ngií- (sok volt). 2. nyű I. nyö. nyűg ~ (-át) fn. 'alkalmatlan teher'. Mij-jér veszel le nyűgöt a nyakadba '.'O-fany nyűg vóul má rajtam ez <iz adóusság! nyüglűdés nyüglőüdés (-1. -e) fn. 'bajlódás, vesződség', nyűglődik ngűglőűdik (-ok, -fii) tn. i. 'bajlódik, vesző-

186 l/ti dik'. Be- sokai ngüglöüttcm avval a tehénnel! a) 'sok hajjal él.' Hogy vei Sándor bácsi?.xgüg-löijdök : nyűgös ~ inn. 'szeszélyes, rosszkedvű' (pl. a beteg gyermek). nyűgösködik (-ók, -öl) tn. i. 'szeszélyeskedik, kedvetlenkedik' (beteg gyermek). nyüst ~ (-öt, -stye, -stgit) fn. 'a szövőszék egyik alkatrésze : láncszem módjára egybekapcsolódó gyapjúzsinegeknek sűrűn egymást követő kettős sora, melyeknek egybekapcsolódó közé]) vonalán vannak keresztülhúzva a szövőszék hosszanti fonalai". Részei : 1. a két nyüstpáca (ezek tartják szét alul és felül a nyüst egybekapcsolódó két szemsorozatát) ; 2. a nyüst ina (a nyüstpálcákon hosszában, végigfeszülő zsinór, melyre a ny üstszemek vannak fűzve). Sz. Ugy- járnak c::ck, mjnt a Nyüst. nyüst- (folyton ki- s bejárnak). A-lou füst I Élőül borda, liá-túl nyüst-! (álló! elszaladt!) ayüstet ~ (-ek, -él; -elt; -ne; nyüslcssen) tn. i. 'jönmegy, ki- s bejár'. Ne- nyüstessetek mán annyit azonn az (ii:lounn í nyüst ina ~ fn. 'a nyüstpálcákon hosszában végigfeszülő zsinór, melyre a nyüstszemek vannak fűzve". nyiisikölő deszka nyüstkötőü deszka l'n. 'keskeny, gömbölyüszélü deszka, melyen a nyüst szemsorozatát kötik*. nyüslüs 1. két-, négynyiistös. nyüstpálea nyüslpáeu fn. "az egymásba láncolódó nyüstpóráz-szemeket széttartó kei pálca a ny üstben'. nyüstpóráz nyüstpóurász fn. "nvüstfonál, gyapjúból font madzag, melyből a nyüstöl kötik". nyiivos ~ mn. 'férges, tetves'. nyüvik 1. nyövik. nyüzsgés nyüzsgés (-1, -c) fn. 'gewimmel'. nyüzsög ~ (nyüzsgött, nyüzsöktek, nyüzsögne, -jön) In. i. 'winimelu'. Heggel a hcgg-óudalba mg ngü-zsöklck a musz.kák. a) Csakúgy nyüzsgött a kamara az egerjült. 0, Ö. 1. ó óu (-1, -ja) fn. 'az ó betű neve'. 2. ó 1. óh. óbégat óubégai (-ok, -öl) tn. i. keservesen jajgat'(gúnyos árnyalatú). Ilálgas.- mái Na- nc-te '. Mit- oubégatöl?

187 177 óbor óubőr ín. 'nem idei, hanem tavalyi v. régibb bor', obsit opsit, opsitvm (Kispelcskc) (-ol) fn. 'abschiedsbrief. obsitos opsitos mn. 'kiszolgált (katona)', óesárol 1. leócsárol. őesí óucsi mn. 'olcsvai, Olcsvára való'. óucsi nép. (Szamosszeg.) ócska óucska (-ánn) mn. 'régi, viselt', (pl. ruha). Ócskánál Óucskagál hn. (Szárazberek). Ócskákénál óucskakanál gúnynév (Adorján). óeskasor óucskasör fn. 'óázer, zsibvásár'. őeskul óucskull (-ok, -sz) tn. i. 'ócskává lesz' (vmi tárgy). K. Óucskullok : már én- is:, hallod (tr. = öregszem). ácsinál óucsmáll (-ok, -sz) ts. i. 'ócsárol'. ocsmány ocsmány (-ull) mn. 'rút, undok'. ocsmáiivkodik ocsmáykodik (-ok, -öl) tn. i. 'rútul veszekedik, káromkodik'. Ocsova Óucsova 'Olcsva község népi neve'. oesnl I. kiocsul. oda ~ hsz. 'dahin, dorthin'. Sz. Oda se neki! (oda se nézz neki! ne félj tőle! ne törődjél vele!) Az a Hsz- kraicár má s e i d e, s e o d a (nem sokat számit, keveset nyom a latban). Annyi neki onnen i:de, mint nekem innen oda: (jöjjön ő hozzám, kezdje ő a látogatást). odaad odaad ts. i. 'hingeben'. odaáll In. i. 'sich hinstellen'. Sz. Tanull: e, de n e m á 11 ennek o d a a z e : s z e (nem figyel oda, máson jár az esze). odaállal odaáiöl hsz. I. 'a szomszédba'. Menyyyek ely ki-csil odaálál he-szélyelni : 2. 'a szomszédban'. Odaálál nagyba mey yen a lekvárföü:zés. oilaáltalruiiiicii odnátárunnen hsz. 'a szomszédból". A mikenycriiij nayyö száraz póni :, oszt o-daátarunner) kértünk puha kénye:rel. odáldi 1. odébb. odalie ~ hsz. I. 'a házba, a szobába'. Xa-, nézzeley be: mán o-<l<d>e is: 2. 'a házban, a szobában'. Od/dic lédtam a kóu:csoi az uszttdonn : odabenn -~ hsz. 'a házban, a szobában". Od<d>cn csak né- féizöl: Ián? odabolondil odabolondil Is. i. 'semmiségéit, haszontalanságéri odahív, odafáraszt'. odacsíp oducsip Is. i. 'nyílása közé szorít' (pl. ajtó). Az uj-jómat o-dacsipte a láda fedezte. oilaéjj odaéy tn. i. 1. 'odasül, megég' (pl. tészta). 2. 'tűzben odavész' (ember). odaér odaér In. i. 'odáig eljut, odaérkezik'. Csiiry Itálillt : S/ainosttáli szútár II. 12

188 178 odaérik odaérik tn. i. 'odafejlődik, odamv. Hárö fifa van, aki odaéri, hohj katona lezgyen. odafckszik ~ tn. i. 'odasüt, odatűz'. I-jen Iáiba na-ggonn odafekszik a : nap. odafenn ~ hsz. 'da oben'. odai'ireel odafireél tn. i. 'odafosik'. Odafireélt a m<as:ka. odal'osik ~ tn. i. 'híg széket ereszt'. K. Odafosott a pen.na I (elcseppent.) odafiivel odafüvél ts. i. 'odakötöz, odafüz' (boszorkánysággal). Mintha o-da lenne fü-vélve ez a : méj, mindég ára a rekeszre fele repült : odaliuoyik ~ tn. odavizel, maga alá vizel" (ágyba, ruhájába). odail'rikál odaifrikáll tn. i. 'odal'osik". odáiji odájig hsz. 'bis dahin'. odajár >«* tn. 'odamegy és visszajön". Odajártam Szakmára : odaki 1. odakinn. odakinn ~, odaki hsz. 'kinn, kint' (a szobából mondva). Odaki hátiam a zsárkot. Sz. So-ká vannak oda:ki (hideg van kinn). odakozmásodik tn. i. 'az edény fenékéhez ég'. O'dakozmásodoll a : té. odalenn hsz. 'da untén, drunton'. odalesz 1. odavan. oda marad tn. i. '\vegbleil)en. lang ausbloiben". odaiucgvcn ~- tn. i. 'Ringében*. Sz. Odament a hasa (odafosott). oda-odadöhent tn. i. 'oda-odadurrant' (puskával). O-da-odadöhentettem a vaddisznóukmak. (Avasújváros.) odaöli oduóijt ts. i. 'hamarjában odavan". Miiigggár odaőijtöm én c kic eérná:vál ( egy kis cérnával). odapisil odapisill tn. i. 'odavizel, maga alá vizel'. odapiszkol odapiszköl tn. i. 'odaszarik' (enyhébb kifejezéssel). odapüffenl ts. i. 'úgy odaüt, hogy püífen'. Ugy- odapiiffcntcttem a kezeméi, hocs csakuty kup-pant. odaragad tn. i. 'odatapad'. Ugy- a fbüthöz váglak., hogg o-daragaec : odarezel odarezél In. i. 'odaszarik' (tr.). odasóz odasóuz tn. i. 'odaüt, odasújt". SÓUZZ- oda neki l odaszarik ~ tn. i. 'odapiszkol, maga alá piszkol'. Odaszárt a macszka I Sz. Ilálgut :, mini aki o-daszárt : odaszorul odaszorull tn. i. 'hingepresst werden, eingekleinml werden'. Emejjétek meg:, mer o-daszorütl a lá:bom. odatart odatárt ts. i. 'feléje nyújt, oda közelít vmit'. odáte ~ isz. 'vége! kampec!" E-burull az a tekemöü.

189 17!) oszt akkor odáte ne:ki. Sz. Odáte van (oda van, tönkre ment). Mijóuta hatvan esztendőüs vagyok, min-deyképpenn odáte vagyok: (Vö. oláh odata 'egykor'.) odatelj esi 1 odalejjesit ts. i. 'leejt, földreejt, úgyhogy eltörik' (tr.). Odalejjesitette a tejes csup:rot. odaleszcn ~ ts. i. 1. 'hinlegen'. 2. 'főzésre (v. sütésre) odakészít, a főzőkemeucére tesz'. Odatetted már a pa-szüit? odaül oám% tn- i. 'odamarad'. Na-, Gyuri jóul- odaül : Osztón ne- ujj it sora sokká:jig. odavág ~ ts. i. 'földhöz vág* (birkózás közben). Ugyodaváglak :, hoty hatot kenderedéi: l'gy odavákta:, mint ety tö-köt'. odavaló odavalóu mn. 'dortig'. Tull a Tisza vam Badalóu, Az é róuzsám odavalón (Nd.). AZ odavalóu tanítón vette : el. odavalósi odavidáusi mn. 'ottani, ottani illetőségű'. odavan ~ (jövő : odeüessz) tn. i. 1. 'er isi fort, er ist abwesend'. Odavannak e:zek a Nádasö szán-tani : 2. 'meghalt, elpusztult, elveszett'. Odavan a Szücsnc jánya (Nd.). a) odalessz : 'elpusztul, megsemmisül'. Vi-gyázz az üveg:re, mer az- is odalessz : M[n-<lene odalett : 3. 'tönkre ment, leromlott'..iái-, beg- odavayy! (rossz színben vagy). Az öreg úr naggonn odavan : dái-, bey odavan! De má ki-gázojja : odavész ~ tn. i. I. 'odapusztul'. 2. 'ott felejtkezik, soká odamarad". Ha eszi a ji-jut ulánnakíidöm, ez- is odavész: odébb «w hsz. 'weilerhin'. Sz. As- se mgntam én ne:ki, hogg ájj- odébb : (nem szóltam hozzá egy szid sem). odéhhad odcblud hsz. 'későbben, majd, egy kis idő múlva'. odéhltai 1. odébbad. ódoneia éuideneija In. 'hosszas munka, utánjárás, körülményesség'. Be- nagy óudeneijávál jár, mik jelöiitözöl! Vö. lat. audientia. Odorjáuv I. Adorján. odn ~ (-1, -ja) fn. 'höhle, loch (im baume).' km. liu-goj is ur az odujá:ba (mindenki úr a maga portáján). Amijén az o-du ojá szél juj ab.bull v. o;/on a sze:le (bolondtól nem várhatsz okos dolgot). ödvar. ódvaros 1. otvar, ótvaros. odvas ~* mn. 'hohl, löeherig'. (De a fog : lyukas.) óesztendő óuesztendőü fn. 'az esztendő vége, kül. az újév előtti napok'. óírál I. elófrál. agár I. agár. Ogát Ougát hn. (Homok). Ogáteleje Óugáteleje hn. (Homok), óh ó isz. 'oh! ach!'. óhaj ouiuii fn. 'múlt esztendei háj'. \r. Az ÓHAJ nevezetes orvosszer a népies sebgyógyílásban. Mély sebekre óhájat

190 ISO szoktak kölni vagy tisztán, vagy egérfarkkóró pórjával összevegyítve. óhatatlan olthatatlan mn. 'elkerülhetetlen'. Óu-halatlg, hogy ety-két szem él ne peregjem belő ül:le. Ohőilos Óuhóudos pataknév (Egri). ok (-ol, -a) fn. 'grund, ursache'. Hn rád- esik u ja, hát én nem- leszek o.ka. Sz. Mi okonn? (miért?) Csak nem- ütőt nénim meg m i n d e n i g a z o k n é : k ii 11 (grundlos, ohne ursache). okádik ~ (-ok, -öl) tn. i. hány, rókázik'. oka-foka ~- fn. 'oka, magyarázata'. Sokféle oka-foka van gn.-nak. okúval okával hsz. 'alaposan, istenigazában*. Add- ide: hát, had- nézzem meg : o-kávéü : Mikor ém beteg vagyok o-kávál, nem- tudog dóugozzni. Még föf-gat is az em.bér, mikor okával: Iái. okol ököl (-ólok, -ösz) ts. i. "hibáztat'. okos ~ (-onn) mn. 'vernünftig, gescheit, klug'. Sz. Nagyokos vatg : te.' (ironikus dicséret = nagy szamár). U-kos, mint a tör-daji kos, seg-gel megyén a válir.ru (annyi esze van, mint a tordai kosnak). O-kos vaty : te, esak az- a : kár, hoty ke-vesen luyyyák : (ironikus dicséret). Csak nincs- párja az okos ember:nek! (mondják ironikusan, ha vki nagy szamárságot mond v. tesz). okosíl 1. megokosít. okoskodik (-ok, -öl) tn. i. 'a paranccsal szemben ellenvetéseket lesz; mindent jobban akar tudni, mint más'. Te- ne- okoskoty, esak asz- csináld, amit mgn-danak, okosodik (-ok, -öl) tn. i. 'értelmesedik, eszesedik' (gyermek). oktató oktalan (-t) fn. 'segédtanító', október októubér (-1) fn. 'az év tizedik hónapja'. Km. Szíp-tember szép- ember, ok-lóubér csúf- ember, november rossz- ember (szeptember szép, október rút, de november már hideg is). oktondi ~- mn. ostoba'. ókula öukula (-itt, -ája) fn. 'pápaszem, okuláré'. Nagyanyám is jelelte az óukir.lát. ókiindál I. kiókumlál. ókul ónkul fn. "elhagyott, régi kút'. Azét; hoyy én az óukudba estem, Róullad róuzsám é se felé\kesztem (Nd.). ól óul (-al, -ja) fn. 'stall'. Sz. Kicsi az: óul, nagy a <lisz:lóit (kihizott a ruhájából). Ag-ggon az Isten nekel százóulal, meg ctg koszos malacot (tréfás áldás, farsangosok mondása), L. disznó-, tyúkól. oláh olá f-t, -hok) fn. 1. 'rumánc'. mn. 2. 'rumánisch'. 3. 'görögkatholikus hitű'.

191 181 oláheeel oláeceí l'n. Sz. E-rőiis, mint az o-láevet:, kilenc icce ely jöü.zel (ir. = gyenge a Legény!) Oláhfok Oláfok lm. "(Kishódos). oláh karácsony olákardcsony l'n. 'a görögkatholikusok karácsonya'. Oláliors/.iíji Oláörszág fn. 'Rumánien'. oláhrózsa oláróuzsa fn. 'sárgarózsa' (de nem a thearózsa). oláhnl aláhull hsz. 'oláh nyelven'. olaj olái (-ajak -aja) fn. 'öl' (napraforgóból). Sz. Olajai ül (napraforgó magjából olajat présel). Ojam, mint az o-lái (mondják a szép, tiszta, sárgaszínű borra). L. faolaj, kenderolaj, magolaj, napraforgó-olaj, nyakolaj, ricinusolaj, szarvas- 1 olaj. olajlámpa olájlámpa In. 'olyan lámpa, melyben napraforgó-olaj ég'. olajos mn. I. 'olajtartó (kanna, korsó). 2. 'napraforgóolajjal megkent, olajozott' (pl. kenyér), olajoz I. megolajoz. olaj-sárja alái-sárja fn. 'az olaj salakja'. ólajtő aulaiján fn. 'stalltür'. olajiitö alajüláij fn. 'olajprés' (a malomban). olcsó óucsóu (-nn) mn. 'biliig'. Km. Úu-csóu húsnak liiy a le:i>e (olcsó portéka rendesen rossz minőségű). Aki cluyyya, annak í>u-cs<iu, aki ne-szi, annay drá-ya (az eladó és vevő szempontjai ellentétesek). olcsói óucsóull (-ok, -sz) ts. i. 'olcsónak tart". olcsóság nucsáusáy (-ot, -a) In. 'biliigkeit'. olcsul 1. megölésül. Olcsva I. Ócsóva. old óuil (-ok. -öl: -olt: -aha; -gyón) ts. i. 'boni (megkölötl bogot)'. Km. Aki jóul- köt, jóul- áud : az (aki jól kezd, jól végez : aki jó szerződést köt, sok kártól, bosszúságtól megmenekül). I.. cd-, kiold. iddal óudál (-1,-ala) fn. I.'seile' (testrész), a) 'a sertés féloldalán levő, sertésoldalnyi'. Eyyy Óudál szalonna. 2. 'seite' (tárgyról, helyről)..xa-yyoij kieresztetted ennek a kazálnak a: eggyik óudadát. Jóul Sdöngette kel óuda-.rulk Miy bal' nullára lakunk a templomdull..'i. 'fala valaminek*. Ennek a lo'csolóunak má bchuppalt az óudada. Kidűlt a ház Óudála. Kirakta az cyer a szuszek óudadát. Sz. Az öt-oei] krajcár s z ú r k á la az ó u d a : l á t (nem hagyta békében, nyugtalanítót la). Ki-alattam ma:yam mjnd- a kel- óudulumra (alaposan, kedvemre). Annyit alszik:, holy kicsírázik az óudada (tr. = rengeteg sokat alszik). I.. Csókás-, Laposoldal. oldalas óudidas (-1, -ok) fn. 'rippcufleisch' (sertésé). Két csont óudalas (két sertésbordacsont a rajta levő hússal).

192 182 oldala/ áudalaz (-ok, -öl) ts. i. üt, ver, páhol'. Mire o-daszalailui], mán u-yyanesak áudalaszta aszt a fonnyai jaktynk L. megoldalaz. oldalazik áudulazik (-ok, -öl) In. i. 'oldalog, sompolyog'. L. eloldalazik. oldalborda óudálbörda fn. 'rippe, rippenbein". oldaldeszka óudáldeszka fn. 'a szekér két rácsos oldalát takaró széles deszka'. oldaliéin) öudáljélig hsz. 'oldala feléig, közepéig'. Óudülfélig járt a lú az ulonn a viz:be. oldalba/ öudálház in. 'oldalszoba, mellékszoba, kamraféle szoba a házban'. oldalnyilallás óudálnyihdlás fn. 'seitenstechen'. Sz. Kicsi kell eb.biil, mini az áu-dálnyilallázsbull: (mondják tréfásan pl. valami nem kívánatos ételre). oldaliad óudárud fn. vendégoldal, vagyis a lőcsökön kívül a szekéroldalakról gúzson csüngő két hosszú, vastag rúd, melyeket széna- v. búzahordáskor tesznek fel, hogy velők a szekeret kiszélesítsék'. oldali áudáll hsz. 'seitwárts'. oldal/seb áíjdálzseb fn. 'seitentasche'. oldik óudik (-oll) tn. i. 'oldódik, bomlik' (pl. a megkötött bog). L. el-, kioldik. oldoz óudo: (-ok, -öl) ts. i. "oldogat, bontogat' (pl. bekötött bogot). ólbázbíja áulhászija fn. ólpadlás, istállópadlás'. olló ollóu, állón (Kisbabom) -ja) fn. sebére". Nr. Ila az olló leesve a földbe fúródik, vendég jő a házhoz. ollósfa ollóusfa fn. 'fölső végük felé X alakban egymásba eresztett két szarufa a fedél gerendájának fenntartására'. ólom óulom (-lmot, -lomja) l'n. blei'. \r. András estéjén meg Szilveszter estéjén a lányok ólmot öntenek, vagyis az ólmot kanálban felolvasztva vízbe öntik s az önleniény alakjából a leendő ferj foglalkozására vonatkozólag jósolnak. Vö. ón 2. óloineeet óulomeeet l'n. 'olyan ecet, melyben ólom van, feloldva'. Állatgyógyászatban használt orvosság. olt ónt (-ok, -öl) ts. i. 1. 'lösehen, auslösehen' (tüzet). 2. 'lösehen' (égetett meszet). 3. 'pfropfen' (fát). \. 'gerinnen machen, laben' (tejet sajttá). 5. 'impíen'. (!. 'leszakított virágágat elültei, verpflanzcn'. Szekjül önt. Máinál out. 7. 'gálicoldattal üszög ellen fertőtlenít" (vetni való búzát). L. be-, bele-, el-, ki-, leolt, oltalom óutalom l'n. Sz. Ki- irta e.s: vajon '.' [Fel. :] T uyyy y a az ó u t a l o m! (tudom is én! tudja a manó!) oltás áutás (-1, -a) fh. 1. 'lösehen'. 2. 'impíung". 3. 'himlőoltás nyoma a karon'. Ém- má tizenöt eszlendőijs nagyok : t

193 183 mégis lutrik u kanmignn az óuztás. 4. pfropfen'. Ennek a kisfának nem- sikerüli uz óutázsa. 5. '[az oltás eredménye :] megfogamzott oltóág, oltovány". Vigyázva járjatok: ot, le- ne törjétek a kis óiilásozkal. fi. 'oltani való ágacska'. Aggyá nekem ériül a majoránnárull ety kis óuztásl. oltó óy/óy (-t, -ja) fn. 'sós és borsos ecettel átitatott s azután megszárított sertéspaca 1'. (Ennek segítségével oltják, kocsonyásítják a juhtejből a sajtot.) ollógalv óulóugái fn. 'szelíd fáról metszett, beoltani való ágacska'. oh oi i óütoti mn. 'nemesített, nagy szemű'. Ontott álma, óutot köszméte, ontott eper, óutot cseresznye. K. Ontod zsidóu (tr.) (kövér, nagytestű). oltott-kása öutof-kása fn. 'tengeri darából főzött kása tejjel leöntve, hidegen'. (Szamosszeg.) olloll-mész óulot-mész fn. 'lösehkalk'. olloll-víz óijlol-viz fn. 'szenes víz, olyan víz, melybe tüzes szenet oltottak'. oltovány óulovány (-nt, -nyokj fn. beoltott facsemete'. Oltoványosdomb Óütoványozsdomb lm. (Halmi). Oltoványoslapos Úulovéinyoslaposs hn. (Halmi). oltó viasz óutóuvijaszk fn. 'pelzwachs'. olvad ölvaa (ölvall, -na) tn. i. 'schmelzen'. L. cl-, megolvad. olvas olvas (-ok, -öl) ts. i. 1. 'lesen'. 2. 'számlál'. Hű-szik se Ind olvas:ni. Km. Péz- öl-vasva : jó (fizetéskor a pénzt meg kell számlálni). Xr. Evés közben nem szabad olvasni, mert megeszi az ember az eszét. L. el-, meg-, ráolvas. olvasás olvasás (-1. -a) fn. 'lesen'. olvasgat ölvazsgat (-ok, -öl) ts. i. 'gyakran olvas'. olvasni-való ölvusni-valóu fn. 'etwas zum lesen". olvasó olvasón (-t) fn. 'olvasókör, olvasóegylet'. Me-yyek az öl-vasóubu :. ma- este öl-vasán tessz : olvasóegylet ölvasóucgylet fn. 'olvasókör'. olvaszt olvaszt (-ok. -öl) ts. i. 'schmelzen, fliissig machen ; auslassen'. 1.. megolvaszt. olvasztás olvasztás (-1, -a) fn. schmelzen'. oly ói (csak tárgyesetben: ojat, ritkán: ajakat) névm. 'soleher, dergleiehen'. Ojat mondok :, hogy ma-gam is megbánom : O'jakat konditoltam az ostö:rál, hoyy! olyan ojan (ojat, ojanok) névm. 1. 'soleher, dergleiehen'. Mos ne-kinjk sincs ojá sürü járá:suyk. 2. 'akkora, oly nagy'. Vóut- olt ojá zeyge-zoipga, hocs csak hálgtdni kellett : Lelt- ott ojam bü-dösség! Tett' az ojan csa-lorál. hogy az Isten őij-rizzen lül:le..'{. 'annyira'. HlSZ má- csak nem- ázik tán éppenn ojan áztál. \. 'mintegy, körülbelül'. An-nak mán ojan ötesztendeje, hogy megütött a : szél. Sz. Ojan, amijén (valami-

194 184 lyen, nem valami jó). Málé is termeli o j a n, g in i : j e n. [Fel. :] Csak ojá legyek mindedig (nem kívánok annál jobbat). Ojan nincs (az lehetetlen). 0 j a n n i n c s -, lady három ember ctg sztlke lének parancsa/: jon. olyanforma ojá forma névm. 1. 'derartig'. Ojgförma időijs leheltem :, mint mos Pis-la : né. 2. 'olyasféle'. Valami o-jgförmát mondót :, hogy dé-re ha-zajönnek : olyantonnán ojgförmánn hsz. 'olyanképpen'. olyankor ojaijkör hsz. 'olyan időben, olyan alkalommal'. olyanszőríí ojászöijrii mn. 'olyanforma'. Léd-tam én olt eyyy ojöszöürii púját, mint a magáz jé. omhclla ~ (-ál) fn. 'esernyő' (r.). Ul\ü haltad az ombelzlal. ón áun (-ul, -nyu) fn. I. 'ziim'. 2. 'blei'. ónas ablak áunas ablak fn. 'ólmozoli, ólomkeretes ablak'. Csak a köv. adatban : Pesti kaszárnya rejieyy meg. Kedves róiizsám, szabadni meg! Úunas ablak nyíi kétfelé, Kedvezs babám nesz kifele! (értsd: nézz) (Nd.). ónozó óunazóu, óunozáu (-1, -ja) fn. 'ólmoseső, mely a földre hullva megfagy s az utat síkossá teszi". oneol 1. unszol. ondé ~~ isz. Csak a köv. adatban ; Akar indé, akar ondé, Mindéjele csupa ronyyyé (Nd.). ondó ondón (-1, -fa) fn. 1. 'kukoricaliszt korpája*. 2. 'napraforgómag leőrölt héja'. onnan onnen, onnén, onnét hsz. I. 'von doit..1/*/ leszedem aszt a néha szál ugörzkát, é- ne viyye onné valamifézle. 2. 'azért, az. okból'. Hun-nem mondod észt? Onnan mondom :, mer az eiébb is ol láttam z onnen. onnén 1. onnan. önnel, onnét 1. onnan. ónozó 1. ónazó. ont ~ ts. i. Sz. Ily- szereti:, hoyy véri- ontana ér:te (gyilkolna). Ontos -~ hn. (Vári). ónyálog óungálog (-Igott, -lógna, lógjon) tn. i. 'ámolvog, ímmel-ámmal, kelletlenül csinál vmit'. opcet «~ (-ét, -ige) fn. 'lábbeli bőrsarka a patkó alatt*. Mán a patkón le-csel:, még az op-eel is le jele jön : (Yö. néni. nbsatz plur.) Óperenciás tenger óuperenciás tenger In. 'mesebeli tenger'. óra ónra (-ál, -ája) In. I. 'stunde'. 2. 'uhr'. Részei : lapja v. szántja (zifferblatt), mutatatja (zeiger), nagymutatón (a hosszabbik vagyis a percmutató), kismutatói) (a rövidebbik, lassúbb vagyis óra mutató), kerekei (szerkezete), lánca (faliórán a fölhúzó lánc, zsebórán a zsebhez, mellényhez csatoló lánc), kölöncök (az óra súlyai), sétállóuja (ingája),

195 185 hóuggya vagy róuzsája (az ingái mozgató köralakú fémlap), ütőüje (ütőszerkezete). Hétre jéír az aura (hat elmúlt, hét felé közeledik). Sijjet (geht vor), késik (geht zu spát) az óyrri..yev/r /óul /ár cr «r du.tö (nem pontos) ; az- járt: jóul, aki tbatta : Sz. ROSSZ aurába szülelett (szerencsétlen). Jón aurába legyein mondva (meg ne fogja, meg ne ártson neki a dicséret). Még- az idén né- fáit a léi.bom. j á u á u r á b a legyem mond : v a. Ónra fityeg a faion, \jncs- kenyér az aszla:lonn (fenn az ernyő, nincsen kas). Roland aura (bomlott óra, kiil., melynek ütőszerkezete megbomlott). E mindek csak eggyel júi : v. min-dék csak a magáját mgnyyyu mint a bo-lond éiura : (nem lehet meggyőzni, folyton ugyanazt az ellenvetést ismétli). Ütött az aurája v. az utóulsáu aurája (vége, meg fog halni). Má' csak óuráji vannak (csak néhány óráig él). Xr. A Paládokai azzal gúnyolják, hogy ott agyonverték a fűben talált zsebórái (""pityegő lenét"). órakölönc óurakölönc l'n. 'az ingaóra láncán függő, az óra szerkezedéi mozgató súly'. óralánc óundáne fn. 1. 'az ingaóra fölhúzó lánca, mely a végére akasztott súly segítségével az. egész szerkezetet mozgatja'. 2. 'zsebóra kötőlánca, melynek segítségével az órái a zsebhez és a gomblyukhoz erősítjük'. óramutató áuramululóu fn. 'zeiger'. órás óurás (-1) fn. 'uhrmacher'. órási óurási mn. 'órai, órakor induló (v. érkező). Ement a kilenc óurási vonattál. Mos- jött a négy' óurási vonattál: óraiitö ÓuraÜtŐÜ fn. 'csengökészülék a fali órán az óraszámok kiverésérc". Orbán Orbán. Sz. Min-dég jár:, mini az Ör-bá léiké: (nem tud nyugton ülni). orltáne örbánc (-ot. -a) fn. "rotlaid". Sz. Eéfűjta az örbánc (orhánea támadt). Xr. Az. orbánc ellen használt orvosságok közt első az árvacsalán. Orbánétól árvacsalán levelét kell pipázni. Hasznos orvosság kámforgolyóval való bekenése is. Az orbáncos beteg orvossága ez is: Három péntekén három János nevű ember háromszor csiholjon napfelkelte előtt a beteg feje fölött. Soha se jön elő többet az orbánc. orháncos orbáncos mn. 'unt rotlaul behaftet'. Orbán napja Orbán napja In. 'május 25-ik napja*. Xr. Ha Orbán napja fénylik, jó bortermés lesz. Ha azonban esik, vegyél esővizei s azt igyál, mert bor kevés lesz. orca orca (-ál. -ám. -ád. -ája) fn. 'wangc'. Sz. L'gy- nyitik az orrá:ja, mint a bazsaróuzsa (pirospozsgás, majd kicsattan az egészségtől). orca-pirulva örca-pirülva hsz. 'arc pirulással". ordas ordas mn. 'sötétszürke, kormos szürke" (macska, kutya, farkas).

196 186 onlináré ördináré mn. 'közönséges, nem finom'. Ely- se vóut köszlök ojan ördináré, mini az ém pár:nám. ordít ördit (-ok, -öl) tn. i. 'heulen, selireien'. Sz. Ugyördit :, mint a fá-ba szorult féreg: L. elordít. Órét 'Öurét hn. (.1 ózsefháza.). órainál örgináll (-ok, -sz) tn. i. 'ordítozik, nagyokat rikolt'. 1. orgona orgona (-át, -ája) in. 'orgel'. 2. orgona orgona (-át, -áfa) l'n. 'íliedcrblütc'. orgonafa örgonafa in. 'flieder'. orgonaszó orgonaszón l'n. 1. 'orgelton'. 2. 'orgelspiel'. orgonázik örgonázik (-ok, -öl) tn. i. 'orgonán játszik', orgonista orgonista (-át) in. 'orgonán játszó kántor', óriás óurijás (-t, -ok) l'n. 'riese'. orja örja (-éti, örja) in. 'sertésgerinc', orjaleves örjaleves in. 'húsos sertésgerinchöl főzött leves'. ornió önnön (-t, -ja) in. 1. 'a szán fölfelé görbülő orra'. 2. 'a kaszának a pengére visszahajlított foka'. orosz ~ (-t, -ok) fn. 1. 'russe' (vö. muszka). 2. 'görögkeleti vallású'. Orosz-éger Orosz-éger hn. (Botpalád). oroszlán <v, oroszláng (-nt, -nya) fn. 'löve'. Oroszország Oroszország fn. 'Russland'. orozha ~ hsz. 'orozva, titkon, ismeretlen helyre' (tojik, költ). O-rozba kőütötl a sárga : tynk. Orozba tojik a lyuk. orozol 1. elorozol. orozva 1. orozba. orr ör (örot, ina) in. I. "nase". 2. 'csőr'. A gáuja öra. 3. 'hegye' (csizmának, bakancsnak). 4. 'a szán fölfelé görbülő ormója elül'. Sz. Az örábúl beszéli (dünnyög, orrhangon beszél). Ojam, mini akinek a: ö-ra véri föi : (cl van szontyolodva). Ugy- jár:, mjnt akinek a: ö-ra véri föi: (lecsüggesztett fővel, szomorúan). Órával túrja a jöijdei (részegen elesett). II á n d a z ö r o d alá az é : t él t, osz men-nyüt]k (egyél gyorsan). Az ö-rába höryya a haravgozóu pé:zit (tüdővészes, az orrán látszik, hogy nemsokára meghal). Nem- kell asz mindet/kinek a: órára kökni (elfecsegni, elárulni). Eszi írd- a: 6 fodra:! (jegyezd meg, hogy ezt még megemlegeted! ezért még meglakolsz!) Eeseppen az örod! (törüld meg). Sog borsot tort az öröm alá (sokat bosszantott). Kijujom az öro:dal l (ellátom a bajodat!) Szarom az örod alá! (gyalázó, szidalmazó szólás). Sok- ember csak az ö-rájig léit : (nem előrelátó)..4r öránn akatt (megneheztelt érte). Mindég kicsiség az öránn akad v. mindég kisz szar az öránn akad (minden csekélységért megneheztel). Az öra alá dörzsöli (szemére hányja, felemlegeti). Ot- van az ö-rod elöütl r

197 187 mék-se lá-tod? (előtted van, láthatnád). // tárzsd az ö.rod. Uhun tárzsd az ö:rod (itt légy, itthon tartózkodjál). Cinkéét fogott a: ö:ra (piros az orra a hidegtől). O-jam büszke :, hogy ety SZa-TOS karáuvül se lehetne a: örát elér:ni (fenn hordja az orrát). Féduzza a: örát (megneheztel). Keresztapát hamarosö fed úszta az ö:rát (hamarosan, hirtelen meghalt). Hova megye, Sári néni? Me_-ggek az orom u t éi n n (tr., kitérő válasz, előre). Örát finlöryatlya rá (fitymálja, megveti). Az é- föüszlömre esak az ö-rát fintörgaltga: Ö-ránál fogva vezeti (ámítja, mindenre ráveszi, nagy befolyással van rá). Be-üthetnéi hozzám az örod néha-né:ha (benézhetnél olykor hozzám). Be- se ü.ii hozzám az ö:rát (be se néz hozzám). Mindembe beleüti az órát (mindenbe beleavatkozik, belekotnyeleskedik). Vly hazudik:, csakulg füstöl az öra a:lall (latszik az orrán, hogy hazudik). Xem- harapják id le az öro:dat (ne légy olyan vad, olyan félénk, ne félj odamenni). Kin. A ré-szeg ember se vágja le az őzrát (a részeg se követ el eszeveszettségeket, nem lehet minden bűnt a részegséggel menteni). Ku-tija is harakszik az örá:ér (kijön az ember a sodrából, ha érzékenyen megbántják. Xr. Nem jó sok diót enni, mert megnő tőle az ember orra. Ha a gyermeknek gyakran viszket az orra, t az arra mutat, hogy gilisztás. orr eimpája ár cimpája (öröm, örod, öra cimpáju) fn. 'nasenflügel'. orría örja fn. 'a szán orrát összekötő fa, melyhez a rudat erősítik'. Vö. szán. orri'as/.eji örjaszeg In. 'az orrfát a szán omlójához erősítő szeg'. orr hegye őr hegyi (öröm, örod, öra hegyi) ín. 'nascnspitze'. orr lyuka ör juka (orom, örod, öra juka) fn. 'nasenloclr. orrol öröl (-ólok, -ösz) tn. i. 'neheztel'. L. megorrol. orsó örsöu (-1, -ja) fn. 1. 'spindel'. ítészei: hegyi (1) (melyet az ujjak közt pörgetnek) ; karikája (.'5) (a szarára húzott vaskos lakarika, mely az. orsó forgását elősegíti) ; sarka (4) (tengelye, mely körül a karika forog) ; szára (2) (nyele, melyre Orsó. a fonalat tekerik), a) 'orsónyi, egy orsót megtöltő'. Bárom örsöu fonál. 2. 'a szöszdörzsölő bálványa körül feszesen álló fák, melyek a halványon forgó szöszcsomót dörzsölik, finomítják'. Sz. Örsöu. yuzsái, molóulla Veszel voun a bokorba! (a rossz fonókat gúnyoló szólás.) Orsóul lesel (orsót, (11. az. orsó leesését lesegeti a fonóban). Xr. Ha a fonóbán egy leány fonás közben vigyázatlanságból

198 1SS véletlenül kiejti a kezéből az orsót s a legény, aki 'orsói lesetni' mellé ült, fölkapja, zálogban marad az orsó a legénynél mindaddig, míg a leány esókkal ki nem váltja. Ha az orsóról lecsüng egy fonálszál (mert rosszul van rátekerve), hosszúlábú ember jön a házhoz. L. rézorsó. orsóhegy örsóuheyy l'n. 'az orsó szárának kihegyesitett vége, melyet fonás közben az ujjak segítségével forgatnak'. orsóhegyes őrsóiihegyes mn. 'egyenlőtlen vastagságú, egyenlőtlen sodrású' (fonál). Jaj-, na-gyonn örsóuhegyes ez a fo:nál. orsókarika örsóukari ka fn. 'az orsó szárának alsó, vastagabbik végére húzott esztergált lakarika egyrészt a fonal feltartására, másrészt az orsó könnyebb forgatására'. ország ország (-ot, -a) fn. 'reich, land'. országos országos mn. 'óriási, terjedelmes, rengeteg nagy'. Zsu-zsi néni is kitátotta aszl az országos natg szá:ját. Nyú'tottam eggg országos szál tész.tál. lie-hozolt egy nagy országos fázok vi-zet. országos-vásár n., 1. nagyvásár. országút országul fn. 'landstrasse'. Sz. O-já oiin :, mint az ör-sziígut : (igen vén ember v. asszony). nrszágúlszél árszágutszél fn. 'landstrasscnrand'. orvas. orvosság 1. orvos, orvosság. orvos örvas (-1, -ok, -sa) fn. 'arzt'. Vö. dokim. orvosság örvasséig (-ot, -a) fn. 'arznei'. Sz. Ugyb á n n y a t o k evvel a répá:vál, m i n t az ö r v a s s á g- gül: (takarékosan, hogy soká tartson). Kiesi kell eb-bül, mini a fóu-féle örvusságbull : (kíméletesen, takarékosan kell használni, mert kevés is hatásos ebből). Xr. A kölcsönkért, ajánlott v. ajándékozott orvosságot s egyáltalában az orvosságot nem szabad megköszönni, inert akkor nem használ. Tréfás orvosságok : Tegyél rá tü-röjüvet, fái-levelet, fe-kele tyúk árnyékát, áucs-ku kul nyikorgását, ideji börngunak la-vaji böügésél v. la-vaji szarát. Orvosságos UVeg orvosságos üveg fn. 'arzneiflasche'. óság óusétg (-ot, -u) fn. 'régiség'. Megélte asz mán az óu:ság. oskola I. iskola, oson n.i 1. osont. OSOnt OSSant (-ok, -öl; -ott; -ana; -neson) tn. i. 'oson, hirtelen, zaj nélkül, észrevétlenül fut, lopakodik'. Az asszony ÍS oda ossahtot hirleilen. L. el-, ki-, visszaosonl. ossant I. osont. ostor o.s/ör (-t,-orok,-ora) fn. 1. 'peitsche, kniite, geissel'. Részei: az ostor (ő) (az ostornak folyton vékonyodó kötele) ; ennek felső végén van a nyaklón (1) (vékony, erős zsineg, melynél fogva az ostor kötelét a nyél nyakához hurkolják) :

199 189 alsó végén a csapon (6) (szöszből font. csattantó bojt) ; a nyél v. (osté)r)nyél (1) (melynél fogva a kézbe fogják) ; a nyélnek van nyaka (2) (melyre a nyaklót hurkolják) és a felső végén a nyak fölött a feje v. gombja (3). Fajai : két ágra font ostor, láncszemes osté>r (láncszerűen font), sallangos ostor (a juhászok bőrszalag-díszes ostora). 2. 'gyermekjáték,. Ostor. mely abból áll, hogy gyermek összefogózkodik s a sor egyik vegén egy erős fiű az egész, sort ostor módjára forgatja maga körül, mig a sor másik végén levők nem bírván a futást, lassankint leszakadoznak a sorról'. K. 'csapás', (iye-re : má, le ostor, te-! Aj- mey : má, te kis Is-len ostora, le-! Sz. Utg- szalad :, mint akit os-töröl vágnak: (lóhalálában rohan), km. Ve-mii esiirdiill az os:tör (az nevet igazán, aki utoljára nevet). Vö. kútostor, szíjostor. ostorhegyes ostörhegyes fn. 'négyes lófogatnál az első párban a jobboldali ló'. ostornyél ostornyél fn. 'peitsehenstiel'. ostoros -~ f-t, -sa) fn. 'a jószág körűi járó, szántáskor az ökröt vezetgető szolgagyerek, a béres inasa'. ostorpénz oslörpéz fn. I. 'pásztornak járó pénzfizetés'. 2. 'lakodalomkor a kocsisnak adott borravaló'. ostorszíj oslörszii In. 'szíjostor kötele, ostornak való szíj'. ostortelek ostórtelek fn. 'nyakló az. ostoron'. (Ököritó.) ostya -s. (-ál, -ája) fn. 'oblate'. oszlat 1. eloszlat. oszlik <-- (-in/k, oszoltok, oszolnak v. oszlanak ; oszlott; oszlana: OSZOJjon) In. i. 'sich teilen, sich zerstreuen, auscinandergeheu'. Sz. O'SZŐj, kös-ség, nincs- vcndék:séy! (e szavakkal oszlatják szét a bámészkodó gyerekcsoportot). L. eloszlik. oszlop n., I. láb, kőláb. I. oszt (-ok, -öl) ts. i. 'teilen, zerteilen, dividiercn'.

200 190 a) 'teilen, gebén' (kártyát). Sz. E- má se- nem oszt:, se- nem sokszoroz: (ez már nem sokat nyom a latban, nem számít). L. eloszt, széjjeloszt. 2. oszt ~ hsz. 'aztán, és'. Be-ment a ja-lubu, oszt éppel papnál tanát men:ni, osz kér- széd-lásl. Le-ugrott a szekérüli osz jóul- pojöoákta. Mikor Mik-láusnak pak-kot kűtlüijk, a mi- kenyériig na-yyö száraz vóijl:, oszt o-daátárunney kértünk puha kenije.vel. Ma- osz meg-vittük: Tennap a Nagg- Gyuri kis fija é-ment a tég-lavetőübe, osz vont- ott ety kut; oz belement fi-ridni, oszt ott- a hej-jem bele/ült : Vö. aztán. osztály osztói (-1, -a) ín. 'klasse'. oszlálvlcvél osztáilevél fn. 'teilungsbrief'. osztályos osztájos mn. 'osztályú, osztályba járó'. Második oszt áj os. osztón 1. aztán. osztánliát 1. aztanhát. osztogat (-ok, -öl) ts. i. 'austeilen, verteilen'. L. elosztogat. Osztoru ~ hn. (Kömörő). Osztott-rét Osztot-rét hn. (Egri). osztováta eszlomítu (-át, -ája) fn. 'szövőszék'. Részei: I. elsői) hasajóu (a szövőszék két első karján levő forgatható tengely, melynek segítségével a fonalat kifeszítik s amelyre a kész vászon tekeredik) ; 2. jeszitöüja (az első hasa jó kerekének lyukaiba dugva a hasajót forgatja s a vásznat kifeszíti): 3. jukasja (a jobb első karhoz kötött s likakkal ellátott hosszúkás falap, melyet a feszítőfa nyílásába dugnak, hogy a likain keresztülszúrt szeg segítségével a feszítőfát szilárdan tartsa); 1. a két (középső) karja (e két kar tartja függőlegesen az egész szövőszerkezetet : a bordát és a nyüstöket) ; 5. a bördahaj ina (a két karon keresztülfektetett tengelyről lefüggő két keskeny, lapos léc, mely alul a bordahajat tartja); 6. a bönlahái (a borda rámája, melynek felső része le s fel mozog a két inon s felülről lezárja a bordát ; a felső ráma közepén fogantyú áll, melynél fogva a bordát előre-hátra ránthatják); 7. borda (az az alkatrész, mely a bordahajban szilárdan állva a vászon keresztszálait a hosszanti szálak közé beszorítja, beveri); 8. a két sikkaltyu (a karokon fekvő keresztrúdról lefüggő két csiga, melynek kerekén átvetett zsineg végein csüng a két (vagy négy) nyüst); 9. a két (vagy négy) nyüst (ezek nyitják és cserélgetik le s föl a két [vagy négy] hosszanti fonalréteget); 10. a két (vagy négy) lábilou (a szövőszék pedáljai, melyeket erős zsineg köt az. alsó nyüstpálcákhoz s ilyenformán a nyüstöket a sikkaltyu csigáján át le s fel cserélgetik és kifeszítve tartják, halul pedig tengellyel vannak erősítve a középső hasajóhoz) : II. középsői) hasajóu (a szövőszék két oldalát középen egybe-

201 191 tartó keresztgerenda, melyhez vannak erősítve alul tengelyivel a lábítók); 12. a kölönc (közvetlenül a két nyüst mögött a hosszanti fonalrétegen keresztülfektetett pálca, mely egy alul reákötött súly segítségével a fonalréteget vízszintesen és egyensúlyban tartja); 13. a két csipke (a hosszanti fonalrétegek közé keresztben fektetett lapos pálcák, melyek a két fonalréteget szép rendben összefogják és szétválasztva tart- Os/.toválii. ják); 11. hátulsón hasajóu (a hátulsó karokra illesztett forgó tengely, jobbfelől kívül fogaskerékre jár; rá van tekergetve szép rendben a fonal, mégpedig úgy, hogy az. egyes rétegeket vesszők [néha kenderszálak] választják el); 15. az ilyen vess/ők neve : fonal alá valón vesszői) : végül 16. a kulija (tengellyel a hátsó jobb karhoz erősített, felül kampós fa, melynek kampója a hátulsó hasajó fogaskerekébe kap, mikor egyet-egyet 'eresztenek' a szövőszéken. Nr. Találósmese az osztovátáról : Eg-gyüt repül száz- madár, egy mek-

202 192 sántül, mind- megáll. (T. i. ha egy szál fonál elszakad, nem lehet tovább szőni, míg azt össze nem kötik). osztozik ~ (-ok, -öl) tn. i. 1. 'teilen untereinander' (pl. pénzen, örökségen). 2. 'pörlekedik, veszekedik, civódik'. Hát' ti mit- OSZtosztok itt u: uccánn cc-cakának idejénn? Neosztozzatok: má, mer o-dameggek : oszt el-osztom a kon.eot. L. megosztozik. osztozódik osztozóudik (-ok, -öl) tn. i. 'civódik, pörlekedik'; Mit- osztozóudol avval a pújával? Ósztria óusztrija fn. 'Ausztria'. óta áuta, óutál (Ugocsa) nu. 'seif. A nyál aula. De gyakoribb "tólóta ". tullóuta. 1.. túlóta, mióta. ótestamentom óutestamentom (-ot) ín. 'ószövetség, a Biblia ószövetségi része'. K. régi, avatag, vaskos könyv'. Mi-félle óutestumentomol olvasol'.' ott ~ hsz. I. 'dorl, da". 2. legott, rögtön, azonnal'. Ugy- megütötte :, hogy <d- mekhóutt: 3. "akkor". Ot- telte meg a hi.bál, mikor a jani- evetté: 4. 'erősítő szócska", a) A csikóul is kioilte : [Felelet :] Had- vitte : ott! Csakhoty sánta : [Fel. :] Hát- osztón! Had- legyek ot sán:la! Ma-rinak atla a bakkan: csot. [Fel. :] Had- alta : otl! E'SÍk az e:sőü. [Fel. :] Hász had- essen : ot! mii- Ügyész f ara '.' h) Egg natg sá-ros ka-zuppul od bc-állil. Mikor á-szik, a Icpcdöüt ot maga alá sutojja. Sz. Ott- a hej'jé haltam: en, uhu vaut- (ugyanott, épen ott). Ugy- megijet:, hogy otl- a h e j j c m mekhóutt: (azonnal, rögtön). otthon athunn hsz. 'zu hau.se". Mg- még othunn aluliam : Sz. Nin-csennck akluinn (bolond, hibázik egy kereke). 01- hum puruncsöj : (idegeneket csak kérhetsz, de nem parancsolhatsz nekik). Nem- olhü vagy:! (figyelmeztetés az. idegen helyen pajkosan viselkedő gyermeknek.) Km. Othunn ülés, höl-gatás nem- kerül pez.be (ir. igaz, hogy nem kend pénzbe, de aki otthon Ül és hallgat, nem halad időre). Szójáték : E-gyél:. ne- éhez, mjnt othunn (tréfás kínálás, melynek a kétféle hangsúlyozás és hanglejtés más-más értelmet ad. A fenti hanglej léssel azt jellenti: "ne éhezz, mint otthon szoktál". De a köv. hangsúlyozással: Egyél:, ne- éhez:, mjnt othunn: azt jelenti: 'lakjál jól, csakúgy mint otthon'. Otthonnan otluinnen hsz. 'hazulról, otthonról". Nagyembere Csákiné:nak, még a pu-jájál is al hagyogájja :, ha émegyen olhun.nen. otthonülés othunnülés fn. 'folyton otthon tartózkodás, visszavonult életmód'. Km. Olliunnülés, hálgatás nemkerül péz.bc (ir. igí>z, hogy nem kerül pénzbe, de aki otthon ül és hallgat, nem halad előre). otthonülő othunnülöü mn. folyton otthon tartózkodó, visszavonultan élő" (ember).

203 193 oitinihiicii 1. otthonnan. ottmarnszt otmuraszl ts. i. 1. 'megmaraszt, ott tart'. Ebédre is oímarasztották: 2. 'büntetésből visszatart, bezár' (iskolában). Jóu-zsit Ián ot-maraszlolta a tani:tóu. oitvész olvész tn. i. 1. 'ott pusztul, elpusztul". Az a kis sás- inéin olvész a lá-bánn : 2. 'ott felejtkezik, sokáig odaül'. Ot-vészei vau :, hu utániig nem menté : vaun. ótvar énidvár (-1, -ja) fn. 'grind'. ótvaros énidvuros mn. grindig*. Óvári Óuvári falunév. óvári óuvári mn. 'Óvári faluban levő". \r. Az. óvári harang ezt kongja :,, líú-ziikcinjér séni-dürluis, bú-znkenijér sóü'dörhus". ovatol ovaiöl, avatöl ts. i. 'protéstieren' (váltót, ha kellő időre nem rendezik). L. megovatol. ovatoltal I. megovatoltat. ó/.laji óuzlag f-ot, -ju) fn. 'kirakat". Ki- vaut lé-ve az óuz-lagba : Vö. néni. auslage. ozsonna 1. uzsonna. II. Ozsonna gúnynév (Adorján). Ö Ö. ö ^ (-1, -je) fn. 'az ö belü neve". 1. íí áii (-1, -je) fn. 'az ő betű neve". 2. ii ii (ütel, ük, üköt) szem. nm. 'er, sie, es". Asz- mgnta :, hogy ü ki-viszi a vá.lul, ü-rá ne- gágogjanak : a) dologra vonatkoztatva. Hi-jába vágják usztut a zapszűlmát szecskáznak, csuk- száiinn ii ir.zér. Csuk- ujj ií : mék, kop-ni kél még ne: ki (a kaszának), h) tb. birf. jelző. Az ük tcigjok, uz ük ökrök, nz ük házok, üknekijek. ükhozzájók, ükvclck, űklüllák, üknállok. Sz. /' e'.' (á ez? kénlik gúnyosan a szokatlan módon viselkedoről.) öiiiini "~ (-ek, -él) ts. i. 'beleöntött víz rázogatásával mos, tisztít' (üveget, poharat, zsajtárl). I.. kiőblint. ölilíl Öblít (-ek, -él) Is. i. I. 'tiszta vízzel mos. anélkül, hogy kezével súrolná' (pl. edényt a mosogatás végén). 2. 'hideg vízzel még egyszer átmos' (a kisulykolt vagy szappannal már egyszer kimosol I ruhát). 1.. ki-, leöblít. öhlöjp't (-ek, -él) tn. i. I. 'beleöntött víz rázogatásával mosogat' (üvegei, zsajlárt). 2. 'öblőgetésszerü, gargarizáló hangol ad'. Öblöget a püjka. 1. öltől öbsl (öble) In..1 tángggér öble (ételt tartalmazó része, csészéje a karimájáig). 2. öböl öböl (Öbli) in. 'hő'. Csak a köv. kél szólásban hallói tani. Sz. Megütötte nz öbsl (pl. a dinnyét = megütötte a hő, a ragya, mcgragyásodntt). I.eesell az öbli a kemeneé.nek Csnry BátOl : S/jmiosháti szótár II.

204 194 (mondják, ha a kemence nem egyenletesen fül, vagy ha fűtés után későn vetnek be s leszáll a kellő hő-foka, mikor is a kenyér sületlen marad benne). öese ~, ecse (csak birt. sz. raggal : öcsém v. ecsém, öcséd, öccse) fn. 1. 'jüngerer brúder'. 2. 'jóval fiatalabbak bizalmas megszólítása'. Biz- ugy, ö-csém! a) magázva. öcsém uram. Sz. Öcsém, agyagos I (tréfás megszólítás. Néha hozzáteszik : lijéd a géjos.) öcskös ~~ (-1) fn. 1. 'jüngerer brúder'. 2. 'bizalmas, kedélyes megszólítása gyerekkorban levőknek'. Hogy- vagy, öcs-kös? üdüiii ödöyg (-ök, -ksz) tn. i. 'őgyeleg, lustán jár'. Sz. Ö-döyg :, mini a ku-lyu scyyibe a sa:i>öu (őrökké láb alatt őgyeleg). őg\éledik I. egyveledik. őgyeleg öijyyclcy (-élgek, -leksz, -élgür/k, -lekick, -légnek; -élgett; -legne ; -legjen) tn. i. 'bámészkodva jár', őgyelíl 1. egyvelít. ohm ö isz. 'az elégedetlenkedés, kedvetlenség indulatszava'. ölimget öi/gcl (-ek, -él) tu. i. 'azt mondja vmire, hogy: Öhm'. őke öijke _ isz. lúdhivogató szó (Badaló, Nagypalád, Ricse, Vetés). Öij-ke, libám! Öü-ke, öü-ke, őij-ke! őkelme ükéme névm. 'harmadik személyre vonatkozó, gúnyos mellékértelmű titulus'. Mek-fokták ükizmét, kilelték u hóu-ru (bolhát). ökho/./.ájiik iikhozzájok hsz. 'zu ihnen'. öklel I. felöklel. öklömnyi ~ mn. 'ökölnagyságú'. Xr. A kovász, találósmeséje : Öklömnyi falut fut. öklündö/.ik. öklöndözés 1. öklendezik, Ökrendezés. öknekiek íiknekijek névm. 'őnekik'. ököl okid (ökléd, ökle, öklit) fn. 'fausf. ökör ökör (ökröt, ökre ; ökröm, -kröd,_ -kriiyk, -krötök, okörjökv. ökrök) fn. 'oehs'. A Mik-lóusék ökörjökma e-gész nap szám tolt. Sz. Ökörliil lú-tanács (dologhoz nem értő ember tanácsa, ostoba tanács). Ki-huzná : az ö-korbüll is a bör.nyut (fösvény, kupori, mindenből pénzt látni akaró ember). Ökör aluli izs börnyut keres (haszonhajhászó)._ O-jam buta:, nujd a bél-söi) ökre: (igen buta). El-vágok az ökor fárká.bull (Ricse) (eladom, veszek kisebb ökröt s a megmaradt pénzzel szükségleteimet rendezem). Meg-monla sze-mibe. mint a pa-nyolai ember az ökri:nek (ir. = nem kellett hozzá nagy bátorság, hogy megmondja). (Szamosszeg.) Km. Tanüi ti-nóu, ö-kor lez belöükled (a fiatalnak tanulnia kell, úgy lesz ember belőle). Ö-kör iszik magá:ba (iváshoz, mulatóshoz

205 195 társ kell). Xr. A néphit szerint karácsony éjjelén megszólalnak az ökrök. Mikoraz új ökröt a vásárról hazahajtják, egy egészséges fehércseléd öntse szemközt vízzel s akkor az ökröt nem fogja a betegség. Mikor az ökröket tavasszal először hajtják ki a legelőre, láncot fektetnek kérésztől az ól küszöbén, azon léptetik keresztül őket, mert a néphit szerint akkor nem tévedezuek szét egymástól, hanem együtt maradnak s könnyebb őket megfogni. Az ökör hívására, terelésére stb. vonatkozó szók : Ökörhivogató szók : Rendes ne-! ne-! ne-!.iám-bór ne-! ne-! ne-! Rocikám ne- I Kergető szó : ne! Jámbor ne! Terelés járomban v. azon kívül: Ha a járomba fogott ökröt meg akarják indítani, azt mondják: na-! Ha menés közben jobbra akarják téríteni, azt mondják : Hék-! Csá-ra hék! Csa- hék! Csá-ra ide, Fickón! Csa-, Fickóul Ide Fickón, hék'! Csár-' oda te, hóu-! (nyújtott, éneklő hangon). Balra térítés : Iláisz- ide. Lom-bár! Háiszra, Lom-bár! Biztatásra, ösztökélésre használják a bilabiális,'ibrans hangot : $ / Kif-fep, te-! Odébb! (lépj kijjebb!) Megállítás: hóu! hóu-ha I ss! Ilére, ne-! (menj helyre!) Ne-, rá, ne-! (válura terelés.) - Ha járomba akarják fogni, azt kiáltják neki : túr- bé! (= dugd járomba a nyakad!) Egyéb idetartozó szók : líöijk-! (lépj hátrább!) Fár-la! (fordítsd a farod! farolj!) Lá-bod, ne! (emeld fel a lábad!) ököi-borjú ökörbörngu fn. 'herélt borjú'. ökörfarkkóró ökdrfárkóuróu fn. 'verbascum thapsus I..'. Nr. Az ökörfarkkóró a népi gyógyászatban nagy szerepet játszik. Virágát köhögés ellen, kóróját hajhullás ellen főzik. ökör«ulya ökorguja fn. 'ökörnyáj, ökörfalka'. ökörköröm ökorköröm fn. 'ochsklaue'. Xr. Mikor a gyermek beszélni tanul, e szón próbálják ki, hogy ki tudja-e már ropogósán ejteni az r-et, vagy még mindig j-nck ejti. ököréi ököróul fn. 'ochsenstall'. ökörszarv ökörszarv ín. 'oehsenhorn'. ökörszekér ökörszekér fn. 'ochsenwagcn'. ökörszem ökörszem fn. I. 'troglodvtcs troglodytes L.\ 2. 'tükörtojás' (étel). ököriinó ökortinóu in. 'herélt tinó'. ökrendezés iddöndözés f-t, -e) fn. 'hányással járó görcs és az azt kísérő hangjelenség'. ökrendezik öklöndözik, ökröndözik, ükröndözik (-ók, -öl) tn. i. 'hányásingerrel, hányásgörccsel járó hangot ad, hányhatnék'. Nem- kél nekem ez az örvas:ság, me még ökröndözök tiikle. Amit az ör-nas adott, ör-vasságot, id-túl még iik-röndösztem : ökröudözik 1. öklendezik. íikiölük üktüllök hsz. 'őtőlük'.

206 öl Öl (ölti, ölök, ölöm, ölöd, öli v. öle) fn. I. 'a két széttárt kar hosszának megfelelő hosszúság'. (Ilyen öllel méri pl. a cigányasszony a sajátkészítésű szőttes madzagot, a csempész a dohányfonadékot stb.) 2. hat lábnyi (1-896 méternyi) hosszmérték'. 3. 'klafter' (köbmérték). Erdöüháton nem jón lakni, Mért sok Öl fát kell ot rakni; Három ölel, róuzsám meg elg felet (Nd.). \. '1-896 m 2 térmérték'. 5. *a fölfelé görbített két karba férő mennyiség', E-riescsak, kis játujgm, hoz-zál eggy öl: fák (i. 'ülő helyzetben az ember két combja, hasa, melle, két karja közötti férőhely'. (ige-re öiömbe :! (Ilibe veszi a gyermeket. Nem ülök én 02 ölébe, Isten tuggga. ki üld benne (Nd.). 7. fennálló helyzetben a magához ölelt kar és a mell közötti férőhely', öl-be vitte a gyermeket a mezöij:re. a) 'ugyanez a férőhely mint mérték'. Téliem a fóuszág eli:be eggy öl- szé-nát. 2. öl öl (ölök, ölsz) ts. i. I. 'gyilkol (embert), levág (pl. disznói, tyúkot), elpusztít, elveszt (ált. élői). Ölt- mán apád tlisz-nóut'.' 2. 'gyötör, kínoz'. A mejjcmel öli nayyonn ez a köhö-.ges. Hogg- öltem ém magam a dologgal! A ku-pecekel meg bezzeg ölte a méreg az ablak a.iall. 3. 'ösztökél, zaklat, erőltet, nem hagy nyugton'. E mindég avval a jöüdvélellel Öl éipgem. A pa-pot ugyan Öl-le a kaea.gás. Eszi- is öli mán g menöü.ke (mehetnékje van, pl. vendégségbe, bálba). Té-yed ugyan nem- nayyonn öl a fozttás. Sz. öli a pompa (rázza a rongyot). I.. megöl. öblös Sldös (-ok, -Öl) ts. i. 'ölöget'. L. megöldös. ölekedik ~ (-ek, -él) tn. i. 'ölre megy, birkózik, verekedik". Olt- ölekettek egymás:sül, mig az apjok széffé né választotta ü:köt. ölel alél (ölelek, ölész) ts. i. I. 'uinarinen' (pl. a babáját). 2. 'felfog' (a kaszával kaszálás közben). Xayy- élőül ölész:, ji-jam, éranlad a : sört. L. megölel. ölelget ölelget (-ek, -él) ts. i. 'meg-megölel'. Nagy- ez a ji.ju. mg ma-hónnap a jángokal ölelgeti : ölelgetőzik ölélgetőüzik (-ők, -öl) tn. i. gyakran ölelkezik vkivel". Olt- ölélge/öijszlek: a kért- (dalt: (ölelgették egymást). öles mn. 'Ölnyi hosszúságú, szélességű, területű'. ölés l. disznóölés, ölet 1. megölet. ölez I. ölöz. ölía olfa fn. 'a szokásos 67 nevű köbmértékbe rakott fa'. Vö. klofterfa. ölö-esirke ölöü-csírkc fn. 'nagyobbacska csirke, melyet a konyha számára már le lehet ölni*. Ölöz (-ök, -öl) ts. i. 'kivágott szálfát ölnyi hosszúságú hasábokba apróz'.

207 107 ölözés ölözés f-i, -c) fn. 'kivágott szálfának öles hosszúságú hasábokba aprózása'. ölö-zsidó ölöij-zsidéni fn. 'képzeletbeli gyilkos, akivel a gyermekek egymást ijesztgetik'. ölt öiit (-ök, -öl; -iitt; -ene; -ccsön) ts. i. 1. 'stiehe maciién' (varrásnál). Mg- még eg-gget se Sütöttem : 2. 'pár tíísziirással odavarr'. Mi- asz nekem az inkhez öijleni? L, át-, fel-, keresztül-, ki-, meg-, oda-, össze-, ráölt. öltés Sütés (-1, -e) fn. I. 'stich' (cselekvés). Ne- variam ém még: ma eggy Sü'tés se: 2. 'nadelstich' (eredmény). Ety ki-esil ap-róübb öntésekkel várjál: Xem- Indok én ojan aprón Sütésekké vátzni. L. szálöltés, keresztöltés, zabszemöltés. öltő öijtöü t-t. -eje) mn. 1. 'öltözet, rend'. Két ÖÜtőÜ ruha. Eggy öü-löi) rutait se vei ne:ki. fn. 2. 'rész, csoport'. Hál- osz hova lellek innen ezek a Kanizsák? [Fel.:] Eggy önteje vö Szak-máronn, eyyy őijleje (iyár-nudonn. (Tisztaberek.) L. karöltő. öltőnél Sütöget (-ek. -él) ts. i. 'nyújtogat'. Még a nyél-vit Sütögette : rám. öltözet öiilözet (-el. -e) fn. 'kleidung, anzng'. öllözeilen őütözetlen hsz. 'fel nem öltözve, alsó ruhában'. Ki- ne menny ökdözcklcn. _ öltözik őütözik (-ök, -ol) tn. i. 'sich kleiden'. öllözödik öidözöijdik (-ök, -öl) tn. i. 'öltözködik'. Gye-re : ma. ne- Sütözöüggy ojá S0k:ká. Xem- szeretek annyit öijlözöüd:ni. öltöztet Sütösztet (-ek, -el) ts. i. 'kleiden, ankleiden'. L. felöltöztet. ölvíí öjii (-1, -je) fn. 'buteo bnteo I..' I.. verébölvü. ÖÍyíís ÖjjÜS hit. (Méhtelek). Öjiis hn. (Nngyccscd). Ölyííszcjj öjüszeg hu. (Egri). ömlik ~ (-ött : -ene : ömöjjön) tn. i. 'árad, omlik, bőven folyik'. K. Csakúgy öm-lött a Szájogbull az ojan csúnya beszédek (egyre-másra hangzott). 1.. i'elömlik, megömlik. öndicséret öndicséret fn. 'selbstlob'. Km. Ön-dieséred bii-döss : (nem szép dolog önmagát dicsérni). (Egyszer hallottam.) önkéntes önkéntes (-1, -ek) fn. freiwilliger' (katonai szó), ünmaipi n.. 1. magamaga. önt ~ (-ök, -ol: -ött; -ene; öncsőn) ts. i. 1. 'giessen, schütten'. Ugy esik:, mintha dé-zsábull öntenek: 2. 'forráz, forróvízzel leöntve puliit'. Te ön-töd a salá-tát? öntöi-perec. öntöt-saláta. \r. Az új (most vásárolt) tehenet, mikor a kapun befelé hajtják, szembe kell önteni vízzel s akkor nem fogja a betegség s jó tejelő lesz. Aki a megellett tehén első tejéből gulásztál eszik, vízzel le szokták önteni, hogy a borjú

208 198 egészséges, a tehén jó tejelő legyen. Tyúkültetéskor a tojást önteni kell a fészekbe, nem pedig kézzel rakni, inert úgy fog szaporán kelni. L. el-, ki-, le-, megönt. öntés öntés (-t, -ej l'n. 'babonás főzelék, melyet valakinek az útjába öntenek, hogy belelépjen s megrontsák vele'. Nr. Aki ilyen öntésbe lép, az különféle betegséget szed lel. így pl., ha az öntés szemes holmiból (paszuly, borsó) áll, akkor a belelépő ember megíekélyesedik. L. el-, ki-, leönt, megönt. öntött-perec önlöl-perec fn. forróvizzel puhított apró perec, melyet túrósán, tejfölösen esznek'. öntött-saláta öntöt-seiláta fn. 'forrázott, forró vízben puhított saláta'. Sz. Hogg vágy? [Felelet:] Frissem,, m i n l az ö n -töt- s alól a (ir. = rosszul). öntött-vas öntöt-vas fn. 'gusseisen'. öntöz ~ (-Ök, -Ölj ts. i. 'begiessen, besprengen'. L. megöntöz. Vö. locsol. önlö/.uc! r*. (-ék, -el) ts. i. 'begiessen'. 1. őr őijr (-1, -ök) fn. 'wachter'. 2. őr őijr (-ök, -sz ; -lem, -nék, -jek) ts. i. 'őröl'. Ety hé-lig nem- őür a ma.lom, me nincs- fá.ja. Sz. Simára őijr (egyszerűen, szitálás nélkül, lisztet és korpát egybe őröl). L. meg-, összeőr. ördög ördög (-öt, -ök, -e) fn. 'teufel'. Sz. Asz- mímelik e.zek, mint a vi-lág ördöge : (nagy lármát, ribilliót csapnak). ördöge van (titkos v. csodás hatalmak segítik). Tán ö r d ö g e v a r\ ken:nek, hogy ije hamar kifőüszte az ebé:det? Uty fel tükle, mint az ördög a tömjéfüs.-tüll (pl. a rossz gyermek az iskolától). Ev-vel az ördögnek tártoszlam : (hiábavaló munkát tettem, sikertelenül v. fölöslegesen fáradtam). Seg-be csapta az Ördög a lapát:tál (mondják a férjhez vágyódó vagy férjhez ment leányról). Az a kizs bük-kő, ha megázik, az ö r d ö g é tessz: (elpusztul, használhatatlanná lesz). Km. Nem- kell az Ördögöt a fára feste:ni (nem kell a képzelt bajt, veszedelmet sokat emlegetni, mert valóvá lesz). A pi-pa az ördök furujája. A kártya az ördög bibliája. (Mindkettő gonosz portéka.) Nem- ofg fekete az Ördög, mint amijennek fcs.tik (a szóbeszéd meg a képzelet nagyítja a rosszat)..ar Ör-dögök koszt is a sanda a lckhiineu:tabb (a sánta ember a néphit szerint huncut ember szokott lenni). Az Ör-dögnek is vóiit kifogá:sa, mikor az anngát mégmász:ta (Adorján) (a bűnösnek mindig van valami kibúvója). Az őr-dög nem- alszik : (habár a jelenben nem fenyeget is veszély, az. óvatosság soha sem árt). Nr. Ha napsütés közben eső esik, azt mondják : Veri az ördög a feleségét!" Aki este a tükörbe néz, az az ördög seggibe néz. Vö. piritus. ördöghorda ördögborda In. I. 'erdei páfrány, aspidium i'ilix mas'. 2. 'vásott gyermek'. Te*, kis ördögborda!

209 199 ördügcérna ördökcérna fn. 'lícium'. önlögmolóla ordögmoténüla fn. 'virgonc, eleven gyermek', ördöyszckér firdökszekér fn. 'infámis, rossz kölyök'. Te; kis ör-dökszekér! (Adorján). Ördöngös ördöngös lm. (Kgri, Mikola, Szárazberek, Nagygéc, Óvári, Atya). öreg ~ (-ebb) mn. 1. 'alt'. 2. 'késő'. Öreg este, öreg idöü. 3. 'sűrű, vastag, a híg ellentéte'. Nagyonn öreg lesz mán a to:káng, ne- tégy bele löb lis::let. O-jan öreg vóut a le.ve, hogy meg-állod benne a ka.nál. 4. 'nem újonc, hanem régi' (katona). Ilédbéli örek csont (1907-ben berukkolt, már nem újonc katona). 5. 'altér maim'. Sz. A-ra valón az ö:rek, haicsa a köszöráközvet (apróbb munkákat az öreg ember is el tud végezni). E-má ö-rek hiba: (nagy hiba). Ó-jani mán a: vém, mint az öreg (az öreg embernek sok bogara, gyarlósága, gyöngesége van). Örey irás, ve firkállás! (öregeket bántó szólás). Km. JÓU- az öreg a ház.nál (bölcsességének, tapasztalatainak sok hasznát veszik). Jön- az öreg a ház.iuíl, ha nin-esen izs, báit- csinál: (ironikus megfordítása az előbbi km.-nak a rossz természetű öreg emberekről). Az ö-reg mán ak-kor ugrik :, mikor bal-lik : (az öreg ember már gyönge, törődött). Az ö-regnek ki-csi kell : (öreg embernek hamar esik baja, betegsége). Az ö-regnek ki-csi kell :, ki-csil iszig, bukik fél- (az előbbi km. tréfás formában : az öreg kevés italtól is megrészegedik). Az ö-reg ember mül-dennap egy nóuléit feléit: (lassankint cserbenhagyja régi ügyessége, okossága). örcj ái \ ú öregággu fn. K. 'veszekedős ember v. asszony'. Na-, mek-szoulla.lt mán az öregázggu. örcqapa ~ fn. csak a köv. adatban hallottam : Az ö-regapám se döugozolt é:lienn. Vö. nagyapa. öreges mn. l< 'kissé öreg'. 2. 'öregektől használt, öregeknek való' (pl. keszkenő). öregesen öregesenn hsz. 'öregek módjára' (pl. jár). Sz. Öregesen, csen-desenn! Láb-üihegyc, heyyessenn! (táncszó.) Hogy- van, Imre bácsi '.' [Fel. :] Öregesen, csen-desenn (megvagyok, mint öreg ember). öregít öregít (-ett; -ne; -cesen) ts. i. 'öregnek mutat, öregnek tűntet föl'. Sem- szeretem eszi a ruhévmiü, mer e nagyonn öreyit : öregség örekséy (-el, -e, -ibe) fn. 'öregkor'. öregszik örekszik (-ek, -el: -iiyk, öregesztek, öregesznek v. öregednek; öregedett; -dne ; -ggyen) tn. i. 1. 'vénül'. 2. 'leve sűrűdik, vastagodik". Sem- akar ez a lekvár Öreged:ni. örés öijrés (-1, -e) fn. 'őrölés'. őrei öijrcl (-ek, -el) ts. i. 'őrlet, őröltet". őriz öijriz (őiirzök, -rzöl, -rziiyk, öijriszlek, öijriznel;: öijriszlem, öijrzöll; őijrizne; öijrizzen ; öiirzöm, -öd, -i) ts. i.

210 200 I. 'behüten, bewahren*. 2. 'legeltet' (pli juhot). Sz. Isten éü-rizzen :! (Gott bewahre!) Heg- ojg vagy, m[nt akili'dl az Isten öijrizzen! (he szerencsétlen, boldogtalan, ostoba stb. vagy!) L. megőriz. őriznél öürizget (-ek, -él) ts. i. I. 'féltve óvogat', Viddel innen a péze.dct, én nem- öijrizgelem : itt. 2. 'legcltetget* (nyájat). őrizkedik öijriszkcdik (-ek, -él) In. i. '.sich hiden'. őri őr. őrlés 1. örés. őrlet 1. őret. örmény 1. Nagyörniényszeg, Xagy l'ál örménye, örvény, őrmester öijrmestér l'n. 'fehhvebcl'. Mgnipulás Öürmestir (kezelő őrmester). őrnagy öijrnagg In. 'major'. örök -v mn. 1. 'örökkévaló', örök Isten! Xem- tarthat örök időüzkig, 2. 'egész, teljes' (időről, időszakról). En- az Ö'rök i-dém min-dék kóumgtalaszlam :.Ve- vóul : itt az ö-rök la-üaszon ttg szem- esői) se : //;/ csörgött ez az örök i:tlém min-ilcnnap : örökké ~ hsz. ewig'. örökkétig hsz. 'örökké, mindétig'. öröködik 1. megöröködik, beleöröködik. örököl örököl (-ötök, -ösz) ts. i. 'érben, beerben'. örökös ~ inn. 1. 'folytonos'. Ot min-ilék csak az ŐTÖkös veszekedés megyén: -. 'egész, teljes' (időről, évszakról). A nyakánn ull az örökös tavaszszdl min-détig: Be- sok szuróukát kitakarítottunk ebbüll a buzábull. [Fel. : Bi-zony avval is löijtöltiik cl az Örökös tu:vuszt. örökösen örökösönn hsz. 'mindig, folytonosan'..xemszégyelled örökösöm bőijg-ni? Ez örökösönn aszl a pujád bosszanytya : Az az ö-reg asszam mgnt' örökösönn a mesét. örökre ~ hsz. végleg'. Xc-kcil adom örökre. örökség iirökség (-cl, -c, -it) fn. 'erbsehaff. őröl őr. öröm ~ (-öt, -e) In. 'íreudc'..1 kis- fattyú mék sirtörömizbe, Sz. Xem- éri örö:mét (nem élvezi gyümölcsét, nem éri meg, hogy hasznai lássa). Km. Es-lc ö-rönunél :. reg-gél körömmil: (lusta szolgálónak v. gazdasszonynak szól : este könnyű a mosatlant felmosni, de ha lustaságból reggelre hagyod, a körmödet is használnod kell). örömanya örömanya l'n. 'a menyasszony anyja lakodalomkor*. örömapa *~ In. 'a menyasszony apja lakodalomkor', örömest ~,ó7ó7wi.\7(xagypcleskc) hsz.'szívesen, örömmel', őrös öijröijs (-1) fn. 'malomfuvaros, aki az. őrölni valót a malomba szállítja'.

211 >n\ örösszekér öüröüszszekér fn. 'malomfuvar, örleményszállüó szekér*. (íriíút Öüröüut hn. (Óvári), örii I. ürü. örül őrüli, ürüli (Szárazberek, Nagypeleske, Nagypalád, Józsefháza) (-ök, -sz) tn. i. 'sich frcucn'. trülnek a nagygazdák (Nagypeleske). Sz. Ö-riil, mint az ab-lakos, mikor 'hanyott esik; mint a ja-zokas a füdülés:nek (1. i. mindkettő törékeny holmival van megrakva, ironikus értelmű szólás = el van keseredve). Ö-riil, mint vak- Laci a fél szeműnek (mint a bolond a íapénznek). örv 1. örvévcl. örvény örvény, őürmény (Kispeleske, Szamosbecs) (-nt, -nnge) fn. 'wasserwirbel, wasserstrudel'. örvévcl orvévél, Srvivél hsz. 'ürügye alatt, révén*. E-hörtak eggget-mást a vendékség orvi:vél..1 gé-pesek Srvivél vcszdt el a sog : zsák. őrző öijrzöü (-1, -je) fn. 'őr, strázsa',.t ji-legóuriját kö-rt'i tizenkét öijrzöü öüriszle. össze ~ hsz. 'zusammen, aneinander'. ös-sze beszél to-ronyád-bo-ronyát. összead összead ts. i. 'összeesket'. Aid meg Isten aszt a papid, Aki minket összeadott (Nd.). Sz. Összeaggga magéi vele (egyesül, társul, pl. rossz asszonnyal, hitvánv cimborákkal).' összeakad ~ tn. i. 1. 'összekerül, összetalálkozik". Na; ezek tesz-neg beszédet, ha i>sszciiknd:nuk. 2. 'összevesz*. A másnap meg a nénnyivel akuttal; ös-.sze. összeakaszt ~ ts. i. nagyjából összevarr'. Összeakasztom a ruliiimimn eszi a fesdést. Sz. Összeakasztották a tcggéil (összeszólalkoztak, összevesztek). összeáll ~ tu. i. 'egymáshoz tapad, összeragad'. Az a de-rcje m[nd- összeédl: olt. összeázik ~ tn. i. 'minden részében átázik". összébb hsz. 'mehr zusammen*. összebékül összebéküli tn. i. 'sich aussöhnen*. összebeszél összebeszélt tn. i. 'vkivel összetanakodik, vminek a kivitelében megegyezik'. összeboglyáz összebogfáz ts. i. 'egybehordva boglyába rak' (pl. szénát a réten). Mij-jér nem bogjásziátok össze mán uszt a kizs gaszl '.' összchomlik tn. i. 'üsszegubaucosodik' (pl. fonál). Összebont Is. i. 'összekuszál, összegubancol* (fonalat). összebonyolódik összebangalodik (Szatmárhegy) tn. i. "Összekuszálódik, egymással össze-vissza fonódik'. összebúvik összebújik tn. i. 'szorosan a társa mellé húzódik' (állat, ember). Ugg- összebújnak:, mini a ma-lacok:

212 202 összecsap r*. ts. i. 1. 'összeüt'. Összecsaf>la a két kezií. 2. 'összeütközik' (pl. két sereg). összecsavarodik ~ tn. i. 'sich winden'. összecsaviszkál összecsaviszkáll, összecsavickáll ts. i. 1. 'egymáshoz nem illő ételnuinulékokat összetöltöget'. 2. 'összeturkál, összekavar' (ételmaradékot). összecsepegtet összecsepektei ts. i. 'folyadékcseppekkel elpiszkít', lla-jüi le-, ne- csepektezsd össze a ruháidat! összecsereherél összecsereberéll ts. i. 'összecserélget, összevisszacserél'. összecsíp összecsíp ts. i. 'összevisszáinál'. Összecsípte a lábom a csonál. összecsoklik I. összecsuklik. összecsókol iisszccsóuköl ts. i. 'csókjaival elhalmoz vkit'. összecsókolözik összecsóukolóíjzik tn. i. 'csókot vált vkivel'. összecsomósodik összecsomóusodik tn. i. 'csomókba összetapad' (pl. nyirkos helyen tartott liszt). összecsődít összecsőüdit ts. i. 'zusainnicnrotten'. összecsődül összeesöüdüll tn. i. 'összetódul' (sokaság). összecsömöszköl összecsömöszköl ts. i. 'összenyomkod, összegyúr, összesajtol'. Asz- mondom min-dék, hogy a bőrtis csak szöül-löüül szerelem : én, nem- má mikor ugy ös-sze van csö-möszkölvc. összecsöinöszöl összeesömöszöl ts. i. 'összegyömöszöl, összegyűr, összedömöcköl'. összecsuklik összecsoklik tn. i. 'összecsukódik, összeroggyan'. Összecsoklik a hibom. összedagad ~ 'stark verschwollcn werden'. összedöföl összedöföl ts. i. 'összeszurkál'. összedűl ~ tn. i. 'összeomlik'. összeég összeég tn. i. 'nagyon megég'. Összeégeti a keze. összeejiyeledik. összeeoyelít 1. összeegyveledik, egyvelit. összeegw éledik összeeggetedik, összeőügyeledik tn. i. 'összevegyül, összekeveredik'. ÖSSZeegyvelíl összeegyelíl. összeőüggelit ts. i. 'összevegyít, összekever'. összeelegyedik, -elegyít 1. összeegyveledik, -egyvelit. összeenyvez ts. i. 'zusammenleimen'. összeér összeér In. i. 'aneinander reichen'..xem- ér össze a szijj a ha:sánn. összecreszt ~ ts. i. 1. 'egy helyiségbe ereszt' (pl. két sertést egy ólba). 2. 'egymásnak ereszt' (pl. két bikát). összeérik összeérik tn. i. 'összeerjed'. Yénjuk, mig összeérik a vadálma a hördóu.bu. összeesik ~ tn. i. 1. 'egybe, egy időre esik'. Karácsony é-sőij napja ép-penn its-szeeset vasárnappal. 2. 'összeroskad,

213 203 összerogyik'. Asz- hittem, miny-ggár összeesek :, o-jg szédüllés vett edőij. összeesket ~ ts. i. házassági esküvel egybeköt, összead' (házaspárt). összeeszkábál összeeekábáu. ts. i. 'összetákol'. összefércel összejireél ts. i. 'ritka öltésekkel, nagyjából összevarr, összeállít' (ruhát). összcíircel 1. összefércel. összefirkál összefirkált ts. i. 'haszontalanságokkal teleirkál' (tiszta papirost). összcíogőzik összefogóuzik tn. i. 'valakivel kezénél fogva összekapaszkodik'. Fo-góuzzut) mind- ös-sze. összeforrad összefonni tn. i. 'összetapad, összenő' (pl. az eltörött csont). összeforraszt Összeföraszt ts. i. 'zusaininenlöten'. összefő összefőni tn. i. 1. erősen fölhevül, összeizzad". Egésszenn összeföüttem a kazal tete.jinn. (js-szejaüt-tem, mire Szakmarul yytdok hazafötdem. '2. 'kipállik, láztól fölreped', összeföütt a szája. összefő/, összejőüz ts. i. 'zusanimenkochen'. Szádokfagyükeret mek fárasztón füvet össze kél föüzni, annak a levivél borogatni. összefut ~ tn. i. 1. 'zusammenlaufen'. 2. "összefolyik". ös-széfül a nyádam, ha ránézek ére a jém béles:re. Bsszeffilik össze/ülik tn. i. 'összemelegszik' (nyersen fölhalmazott fű). Összegabalyodik összegabajodik tn. i. 'összebonyolódik, összezavarodik'. összegerehlyél összegerebjéll ts. i. 'gereblyével összekapar' (pl. szénát). üsszegöhölődik asszeyöbölőijdik tn. i. 'összebogozódik', összegöhöz ~ ts. i. 'összebogoz'. összegöngyöl összeyönygyöl ts. i. 'zusaminemvickeln, zusaniinenrolleu". összeguhojodik ~ tn. i. 'összegubbaszkodik, összekuporodik, összehúzódik". Hogy uty fáit- a gyomrom, hál ös-szegubofottam a lá:dánn. összegyömör összeyyömor ts. i. 'összegyűr' (pl. ruhát, papírt). összegyűjt összegyűl ts. i. 'zusammenháufen, versammeln'. összegyűl ~~ tn. i. sich versammeln'. összegyülekezik ~ tn. i. sich versammeln'. összehajt összehajt ts. i. 'összetör' (papirt, kendőt), összehajtogat összehajtogat ts. i. 'összetűröget' (kendőt), összehány <~~ ts. i. 1. 'sietve összerak, fölvet' (ágyat). Ilánd- össze aszt a vackot. 2. 'összerókáz'.

214 201 összeheruel összehérgél ts. i. 'hencseregve összegyűr'. Ke//* onnen! Ne- hergeld össze aszt az ággal. összehí összehij ts. i. 'zusamnh'nnifen'. összehord összehord ts. i. 'zusammentragon'. Összehúz összehúz ts. i. 1. 'összevon'. Összehúzza az ember szájal ez a savanyáit álma. Ájj- e-guenesen :, ne- huzd össze ma.gad. 2. 'hevenyében összevarr' (i'eslésl). / ;/;/ ki-csü huzdössze eszi a szaka:dást. 3. 'össze seper, kiseper, rendbehoz'. ös-szép huzam ely kicsit a házat. Sz. Ec-eeribc összeh u z n á a g ö r c s az embert abba a hideg viz:be (elfogná, összerántaná a görcs). Össze jele húzzák a haraggal (együtt húzzák a kis- és nagyharangot). Összehúzza magát (takarékosan él). összehúzódik összehuzóudik tn. i. I. 'magái összevonja' (pl. a tövises disznó). 2. 'szűkösen él, igényeit lecsökkenti". Na-yyonn ősszé ke huzóudni, hogg a maji világba mcgéj:jügk. összejár ~ ts. i. 'dureliwanderu' (pl. a mezőt). összejön ~ tn. i. 'összekoccan, összezördül". Nemtőm, az este ml jöttek öszsze, összekajtat összeküital ts. i. 'összekeres, összekutat". A -lik tullum a zsebembüll iisszekájtatni eszi a néhág kráj:cárl. összekántál összekánláll ts. i. 'kántálással összeszed". összekap ~ ts. i. 1. 'hamarosan összeszed". Kap-juk össze aszl a kis lúhe:rét. tn. i. 2. 'összevesz, összekoccan". Valamjnn összekaplak. összekapar összekapar ts. i. "összegerehlyél" (szénát). ÖSSZEKARMOL összekarmol ts. i. 'körmével összekarcol vkit". összekarniolász összekármolász ts. i. 'körmével összekarcolász". összekavar összekaoar ts. i. 'zusammenrühren'. ÖSSZEKEIILEL'ITÉL összckenlcjilcll ts. i. 'összeniázol, összeken". Összekcntcfilélte magái sárul. összekeres ts. i. 'apróra felkutat", összekerestem ém : má va-lamenngi uszláljija vam, mindbe -. összekerül összekerült tn. i. 'összegyűl'. Síd;- héirünné sok- összekerüli : összekever összekever ts. i. 'beszennyez, összeinocskol". összekormoz összekörmoz ts. i. 'korommal bepiszkol'. összeköt *». ts. i. 'zusammenbinden'. összekötöz ts. i. 'knebeln'. összekueorít összekucorii ts. i. 'összehúz' (lábat). összekucorodik tn. i. 'összehúzódik'. Ne- idd aszt a fö:róut, mer összekucorodik a bé:lcd. összekülönbözik összekülömbözik tn. i. 'összevesz, összeharagszik'. A kél- szomszél szépségeseim összekülömbözölt a esi:kóunn.

215 205 üsszcküzkndik összekiiszködik ts. i. 'küzködéssel összeszerez*. Ila mek-halok, akkö mek jiiél fogják, ami kicsit összeküszköt: tem. ősszel öijsszel, íísszel hsz. 'im hcrbstc*. összelapít összelapít ts. i. 'plattdrücken'. összetnaesiakál összemacsiijkáll ts. i. "ujjaival összevissza fogdos* (ételt, lágy tésztát). összemacskásodik ~ tu. i. 'összésodródik, összegubancosodik' (fonál). összemar összemar ts. i. 'össze-vissza harap vkit" (kutya). összemarok, összemarék fn. 'összefogott kettős marok'. Eggy összemarék liszt. Aggyal neki eggy összcmarékkal. összenieyyen ~tn. i. 1. 'összehúzódik' (a posztó, a csizma, ha megázik). 2. 'megttirósodik, meggulásztásodik'. Összement a lé..'{. vajjá sűrűsödik'. Nem- akar ez a tejel ÖSSzemen.ni. Sz. Összement:, mini a lóut- Orgona : (tönkrement). összcniocskol összemocskől ts. i. 'beschmutzen'. összcnádol összenáilöl ts. i. 'összeforraszt'. Vidd' el a kovácsnál eszi a kél étsrt csoroszzfát, a ketlöiihiill eg-gyet ná-dofjon essze : összenő összenő(il tn. i. 'zusammcnwachsen'. összenyit ~~ ts. i. 'egymással szemben kinyit'. Szellőüsztes ki jóul-, nyiss- össze üi-tóut, ab-lakot. összenyitó] összenyitöl ts. i. 'vas v. bádoglapokat rájuk lapitolt szeggel összeszegez'. összenyom összenyom Is. i. 'zusammendrücken'. összeült összeöijl ts. i. 'gyorsan megvarr'. Ety-kcllöijre összeőütöm én : aszt. öss/.eör összeöijr ts. i. 'összerág'. Ami kizs buzu lel vóun, aszt- is összcöijrte az e:gcr. Összepakol összepakol ts. i. 'összecsomagol". összepászít összepászit ts. i. 'összeilleszt, egymáshoz illeszt'. összepiszkol összepiszköl ts. i. 'beschmutzen*. összepogáesásodik»» tn. i. 'összetapad' (vizesen összerakott széna). összepótol összepóutöl ts. i. 'fejenként összead' (bizonyos összeget). Összeragad tn. i. I. 'összetapad*. 2. 'koslat' (a kutya). Két- kutya összerágott az udvar un: konn, összeragaszt ts. i. 'zusammenkleben't Összeragézik összeragóuzik In. i. 'egyika másikba fogózik". összerak *~ ts. i. 'csomóba (bukóba, boglyába) rak' (szénát). összeráncol összeráncol ts. i. 'zusammenfalten'. összerángat összerángat ts. i. 'rángatással kifáraszt". Ugy- összerángatott ez a téliem, mik hazahosztam a vásá:rull.

216 2<M összeránt ts. i. 'hamarosan kiseper'. Rázsd össze csak u házat! L. összehúz 3. összeráz ~ ts. i. 1. 'zusammenrütteln'. Nagyonn összerászta a másnap a szezker, oz beteg lett : 2. 'összekever' (kártyát). Rázd- össze jóul aszt a kárztydt. összerogyik ~ tn. i. 'összeesik'. összeröft'en ~ tn. i. 'felhorkanva összecsődül' (a sertésnyáj ha veszélyt sejt). összerug ~ ts. i. Sz. Összerukták a patzkóut (összevesztek). összesen összesenn.öszvese nn (Nagyhódos) hsz.'együttvéve'. összesömlörödik ~ tn. i. 'összezsugorodik, megfonnyad'. Mind- összesöndörödött a szemje a szárussák:tull. Hoyy összesöndörödöti a leveleji! összesönyörödik ~ tn. = összesöndörödik. összesutol összesutöl ts. i. 'összeprésel'. összeszámol összeszámol, összeszámol (Avasújváros) 'zusammenreehnen, zusammenzáidén'. összeszar összeszar ts. i. Sz. összeszárla magát (odaszart, nadrágába szart). összeszed összeszed ts. i. 1. 'összegyűjt'. Szeg-gymik össze hum:mit, osz men-nyinjk : 2. 'pászma-forma csomóba rendez'. Szedd- össze a kötezlet, oszt e-rity fel a szeké:re. 3. 'összefog, ráncokba gyűjt'. Összeszedi a zsák száját, i. 'kicsinosít, rendbehoz'. Miny-gyá meyyek:, esak e ki-esit összeszedem magazmat. Szedd- összéb ma-.gad, ne- légy ojam pacuzha. Ös-szép szedem e kicsit a házzat. 5. 'megszerkeszt' (pl. írásmüvet). Jóul- összeszette, aki írzta. K. Be-zárom az aiztémt, mé még be-jg valazki, oszt ös-szeszét humzmit (összelopkod). Néz-zétek, hogy összeszedi a kisz száját (összeegyengeti, rendezi, komolyra húzza). Uty- kilökték:, hogy az udvarö szetté össze mazgát (ott tápászkodott fel). összeszedelőzködik összeszedetőüszködik tn. i. 'összegyűl, összeszedődik". Összeszedelöiiszköltek ö-tö-hu-t<uin, oszt aggmentek a malonvba. összeszerkeszt összeszerkeszt ts. i. 'összeszed, összegyűjt*. E-töütt eggy óu-ra is :, mig a púját összeszerkesztettük. összeszerkesztet összeszérkesztet ts. i. 'összehivat, összegyűjt'. Az e-géssz ör-szágbull össze ké szerkesztetni az ácsozkat. összeszid ~ ts. i. 'ausschelten'. összeszokik ~ tn. i. 'összebarátkozik, egymáshoz törődik'. Hogy összeszokott ez <t két csirke! összeszólalkozik összeszóullülkőzik, összeszénirakozik (ez utóbbit egyszer hallottam) tn. i. 'összezördül, szóváltásba ereszkedik vkivel'. összeszorít összeszorít ts. i. 'zusammendrücken'. összeszorul összeszorult tu. i. 'sich zusaminendrangen'. E-férünk, ha ety kicsit összép szorulzlunk.

217 207 összetákol összetákol ts. i. 'tákolt, foltok segítségévéi rendbehoz, összealkot'. összetalálkozik összetanálkozik tn. i. 'einander begegnen'. összetapod, összetapos I. összetapot. összetapot ~v ts. i. 'összetipor, összetapos' (pl. vetést), összetart összetöri ts. i. 'egyinashoz köt, egybe foglal'. Le-fittyen ez a csapón a kasza:rúl, mé nincs; ami összetörzcsa. összetép összetép ts. i. 'összeszaggat, elszaggat'. Sz. Összetépték a bábrir.luit (mondják, ha testvérek, vérrokonok egymással összevesznek, egymással szakítanak). öss/.eteszen ~ ts. i. 'összekulcsol', 'kedd- össze a ke.zed oszt i-mátkozz. összetéveszt összetéveszt ts. i. 'verwci hscln". összetököl összetököl Is. i. 'sült tökkel bemázol, bepiszkol'. Összetökölöd a nadrágo.dal. összetöltöget összetőütöget ts. i. 'különböző folyadékokat (pl. ételeket) egy edénybe öntöget'. összetör összetör ts. i. 'összezúz, apróra, darabokra tör'. összetörik ~ tn. i. 'zerbroche.i werden'. összetnjul összetufull tn. i. 'összetorlódik'. Ös-sze vöttl tu'füloa a: jég. összetör ts. i. 'zusamnienfaltcn'. öss/.eiil ~ ts. i. I. 'összecsap, egymáshoz rsap'. Összeülöm én is n bokámul (Nd.). 2. 'hirtelen összeszerkeszt, összeállít' (pl. széket). 3. 'egyesit, összeesap' (kél méhrajt). összeütődik iisszeiilöijdik tu. i. 'zusammenstossen'. összevág ~- ts. i. I. 'összeaprít'. Mjnygy' összeváglak:! 2. 'egybekeverve fölaprít'. K nit-ipjö jón dohain muskotájjal összeveti/:ím. tu. i. 3. 'összeülik'. összevarr összevár ts. i. zusainmennáhcn". összever összever ts. i. I. "(többször) összeüt, összecsap'..az as-szong ak-kö veri össze u kél kezzit. Összeveri a bokáját (táncközben). 2, 'durchprügeln'..'1. 'összeköpüt. Vird- össze eszt n kis vii.jnl. Sz. összeveri u bokáját (összemegy pl. a tej ; összeáll, összetapad pl. a kihull levesben a tészta). összeverekedik tn. i. 'hajba kap vkivel". összeverődik összeverődtük tn. i. 'innen-onnan Összegyülekezik'. összevesz ~ tn. i. 'összepörlekedik, összeveszekedik, összekap'. K. Almáin ne- egyél idillié:jet, mer ös-szevész vele (gyomorrontást okoz). összevéve összevéve hsz. 'együttesen, együttvéve*. IIdtp kévéd vum mind összevéve? összevissza ~~ hsz. I. 'keresztül-kasul, rendetlenül, vegyesen'. He- összevissza éd rajtad az a ruha! 2. 'összesen, összevéve, mindössze'. Ös-szevissza tá hármat láttam : mn. 3. 'következetlen, kiszámíthatatlan'. Összevissza ember. Sz.

218 208 Iloyy vagy? [Fel. : () s s z e v i s s z a, in int a zab' a zságba (vegyesen, hol jól, hol rosszul). összevissza-beszél összevissza-beszéll tn. i. 'hazudozik, egyik szavával meghazudtolja a másikat'. összevissza-zagyvái összevissza-zagyváit ts. i. 1. 'egymáshoz nem illőket összevissza eszik es iszik". 2. 'összevissza fecseg'. Min-denl összevissza-zagy váll: összezagyvál összezagyvált Is. i. 'egybe nem illő dolgokat összekever' (evés közben, beszéd közben). M jn-dent ös-szezagyváll, oszt a-iilám meg be-lek lálle. Ös-szezaggváll toronyádbo-rongát. összezár Is. i. 'együvé, egy helyiségbe rekeszt' (pl. a kocát a süldővel). összezavar összezavar Is. i. 'összetéveszt, tévedésből összecserél'. Nagyapám g másik fijuva zavarja ö$:sze, az öc-csivil: összezavarodik tn. i. 'összekeveredik'. \'i-ggazz, ös-sze ne zavaroggyon a liba a másézvöl. összezokul összezokull tn. i. 'összeülepedik, összekeményedik'. A jöijd- ös-szezokull ettüll a sok esőü:lülk öss/.ezsiroz összrzsiroz ts. i. 'zsírral összeken' (pl. ruhát). össze/.síro/.ódik összezsirazöudik tn. i. 'zsírral összekenődik". Még összezsirozóadik ez a kis könyv; it kézcy-kö:z<>nn. östöl-maradt öüslül-maratl mn, 'ősi, családi' (jd. örökség, föld, telek). ösvény osveng (ösvent, ösvényenn, ösvénnyé v. ösvénnyé) fn. 'pl'ad'. Sz. Ösvent vág, ösvent csaj* (ösvényi tapos, gyalogutaf vág). ösvényei 1. elösvenyel. 1. íísz öijsz, üsz (Józsefháza) (-t) fn. 'herbst'. A múltöiiszön nu-ggö sziíraz aüsz vaut: L. ősszel. 2. ösz aüsz mn. 'fehér' (haj, szakáll, szőr). Tiszta öijsza ha.ja. Mi-jen aüsz ennek a szamárnak a szöüri l Öüsz ember. ÖSZIM'\ogyüll ntizbevegyüll mn, 'szürke, ősszel vegyes' (haj, szakáll). őszes öijszcs inn. 'ősz. forma, kissé ősz' (haj). öszl'élen öüszjélenn hsz. ősszel, ősz. derekan' (Moz.őgccse). Őszhál öüszhát hn. (Kispalád). (Özhát?) őszi öijszi mn. 1. "herbstlii h". fn. '2. 'őszi vetés". Kin..\r öit-szit pör'ba, a laiuiszil sétr-ba (t. i. jó vetni). őszire öüszire hsz. őszre". őszirózsa aijszirauzsa l'n. "herbstasler". öszivetés öi)sziv<'lés l'n. 'herbsta,ibau'. öszpej öijszpéj mn. 'fehér szálakkal vegyes pej' (ló). ösztöke eszüké (-él, -éje) fn. 'pflugreute'. ösztökél iszlikéll (-ek, -sz) ts. i. 1. 'nógat, serkent, buzdít, ösztönöz'. 2. 'ingerel, lázit vki ellen'. Még ü- iszlikélte a jijul <iz apjára fezle. L. ráösztökél.

219 209 ösztöríi ~ (Nagypalád), eszlerőü (-{, -je) ágas facölöp*. \'r. A lencsebunkót, nyirkos 'eszterő' köré boglyázzák, hogy kiszáradjon. Régen a ház körül is állítottak fel öszlörüt. Ágain tejescsuprokat s más edényeket tartottak (hóléjük húzták a csuprot). ösztövér ~ mn. 'nem zsíros, kövérség nélküli' (hús). Az ösztönért hag-gyátok meg a köl-bazba: őszül öijszüll tn. i. 'haja fehéredik". Xr. A kisdedei "lavirágon" ( favirágzáskor) nem jó elválasztani, mert hamar fog őszülni. L. megőszül. öt - (-öt, -Hun, -il, -őünket) számn. 'füní'. ÖtapróioM öíapróufőüd hn. (Szárazperek). ötforintos In. 'öt forint értékű pénzdarab*. Ötíöhl ötfőüd hn. (Pálialva). ötödikszer ötödikszér hsz. lünftons'. ötös (-1, -se) fn. I.'ö." lí. 'pofon*. A dok eggy ö:töst! ötös-egy ötös-eggy fn. 'a kockajáték egyik figurája'. L. kockázás. ötször örrör hsz. 'fúnlinal'. ötven - (-1) számn. fiinfzig'. öv (-el, -e, -itj l'n. 'gürtel'. övé j névm. 'sein'. öveg I. üveg. őz ói): (-el, -e, -il) In. reí özeeske őüzecske (-él, -éje) fizhat (?) 1. őszhát. őzike őszike (-él, -éje) l'n. reldein". özönnel özönnel, ózonéi (l'goesa) hsz. ben, túlságos bőven*. Na- bezzeg, il vg Vannak ma:gok Ö-ZOvél: (Avasújváros). özönvíz özgniz In. 'sinlflul". özvegyasszony ~ fn. 'witwe*. özvegyember özvegyember l'n. 'witwer' özvegypózna özvetypóuzma fn. 'nem pózna, egyes pózna". L. pózna. lei n fn. 'ágasfa, takarmányt ös/.töríi. nagy mennyiségszé:na özönnel : páros, hanem fél Csüry Uiilint : S/;inioshi'ili szótár II. 14