NEMZETI KÖZSZOLGÁLATI EGYETEM

Átírás

1 NEMZETI KÖZSZOLGÁLATI EGYETEM KATONAI MŰSZAKI DOKTORI ISKOLA Cimer Zsolt A veszélyes anyagokat gyártó, felhasználó, tároló küszöbérték alatti üzemek tevékenységéből származó veszélyeztetettség meghatározásának metodikája, a kockázatcsökkentő intézkedések számszerűsítése Doktori (PhD) értekezés tervezet Tudományos témavezető: Dr. Kátai-Urbán Lajos tű. alezredes PhD Budapest, 2014.

2 TARTALOMJEGYZÉK I. BEZETÉS...5 A TUDOMÁNYOS PROBLÉMA MEGFOGALMAZÁSA...5 KUTATÁSI HIPOTÉZISEK MEGFOGALMAZÁSA...8 KUTATÁSI CÉLKITŰZÉSEK...9 KUTATÁSI MÓDSZEREK...10 II. VESZÉLYES ANYAGOKKAL FOGLALKOZÓ ÜZEMEK ÉS A KÜSZÖBÉRTÉK ALATTI ÜZEM AZONOSÍTÁSA...12 II.1 Bevezetés...12 II.2 A veszélyes anyagokkal kapcsolatos tevékenység szabályozása...14 II.2.1 Seveso I. Irányelv...14 II.2.2 Seveso II. Irányelv és módosítása...15 II Előzmények...15 II Fogalom-meghatározás...17 II A szabályozás hatálya alóli kivételek...17 II A veszélyes anyagok, veszélyes üzem azonosítása...18 II.2.3 Seveso III. Irányelv...29 II Előzmények...29 II Fogalom-meghatározás...30 II A szabályozás hatálya alóli kivételek...31 II A veszélyes anyagok, veszélyes üzem azonosítása...32 II.2.4 A Seveso II. Irányelv alkalmazása...39 II Tagállamokban...39 II Magyarországon...40 II.2.5 A Seveso II. Irányelv eredményeinek értékelése...41 II.2.6 A Tagállamok nemzeti sajátosságai a veszélyes üzem azonosítás vonatkozásában47 II Hollandiában és Franciaországban alkalmazott eljárás...47 II Magyarországon alkalmazott eljárás...47 II.2.7 Következtetések...51 II.3 A veszélyes üzem azonosítási eljárás gyakorlati alkalmazása...53 II.3.1 A veszélyes üzem azonosítás és veszélyelemzés hipotetikus üzem vonatkozásában...53

3 II Veszélyes üzem azonosítás a veszélyes anyag disztribútor üzem esetében...54 II Veszélyes anyagok szabadba kerülésének következményei a veszélyes anyag disztribútor üzem esetében...55 II Veszélyes üzem azonosítás a hulladékgyűjtő üzem esetében...66 II Veszélyes anyagok szabadba kerülésének következményei a hulladékgyűjtő üzem esetében...67 II.3.2 Következtetések...68 II.4 Veszélyes üzem azonosításra alkalmas módszerek vizsgálata...69 II.4.1 Veszélyazonosító módszerek...69 II.4.2 Következményelemzés módszere...72 II.4.3 Holland szűrő módszer...73 II.4.4 Robbanóanyagipari Biztonsági Szabályzatban alkalmazott módszer...81 II.4.5 Következtetések...83 II.5 Veszélyes üzem azonosításra alkalmas módszer...84 II.5.1 A veszélyes üzem azonosításra kidolgozott módszer...84 II.5.2 A veszélyes üzem azonosításra kidolgozott módszer gyakorlati alkalmazása...94 II Veszélyes üzem azonosítás a veszélyes anyag disztribútor üzem esetében...95 II Veszélyes üzem azonosítás a hulladékgyűjtő üzem esetében...97 II.5.3 Következtetések...99 III. VESZÉLYESSÉGI ÖVEZET KIJELÖLÉSE A KÜSZÖBÉRTÉK ALATTI ÜZEMEK KÖRNYEZETÉBEN III.1 Bevezetés III.2 A településrendezéssel kapcsolatos jogi szabályozás III.2.1 A településrendezés fogalma III.2.2 A településrendezési (területi) tervezés céljai III.2.3 Seveso II. Irányelv követelményei III.2.4 Településrendezési szabályozás az Európai Unió tagállamaiban III Egyesült királyság [42] III Franciaország [42] III Németország [42] III Hollandia [42] III Magyarország...116

4 III Jogszabályi háttér III A településrendezési tervezés folyamata [47] III A veszélyességi övezet kijelölés és az abban való fejlesztés szabályozása III.2.5 Következtetések III.3 A veszélyességi övezet kijelölés módszerei III.3.1 A veszélyességi övezet elméleti módszerei III.3.2 A veszélyességi övezet kijelölés a sérülés egyéni kockázat alapján III.3.3 Következtetések III.4 A küszöbérték alatti üzemek vonatkozásában javasolt veszélyességi övezet kijelölés metodika III.4.1 A küszöbérték alatti üzemek engedélyezési kritériumai III.4.2 A küszöbérték alatti üzemek körüli veszélyességi övezet kijelölés III A veszélyességi övezet kijelölésénél figyelembe veendő elvek III A veszélyességi övezet kijelölés feltételrendszerére vonatkozó javaslat III A veszélyességi övezet kijelölésénél alkalmazott megfontolások indokolása136 III A veszélyességi övezeten belül létesítendő munkahelyek minimális katasztrófavédelmi követelményei III.4.3 Következtetések IV. Összegzett következtetések, elért eredmények, javaslatok, további kutatást igénylő területek IV.1 Összegzett következetések IV.2 Új tudományos eredmények IV.3 Az értekezés ajánlásai HIVATKOZOTT IRODALOM FELHASZNÁLT IRODALOM MELLÉKLETEK ÁBRÁK JEGYZÉKE TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE SZERZŐ TÉMAKÖRBŐL KÉSZÜLT PUBLIKÁCIÓS JEGYZÉKE...162

5 A csodák és katasztrófák talán csak váratnak magukra, ott tornyosulnak egy kupacban a jövőben. Talán nemsokára mind megtörténik, ráadásul mind egyszerre, gyors robbanássorozatban, mint a tűzijáték. WILLIAM NICHOLSON [1] I. BEZETÉS A TUDOMÁNYOS PROBLÉMA MEGFOGALMAZÁSA A XX. századot sokan a különböző tudományok fejlődése szempontjából a Technikai fejlődés századának nevezik, ugyanakkor más aspektusból a technológiai katasztrófák századának is nevezhető. A XX. században több olyan technológiai baleset is történt, amely nagy mennyiségű veszélyes anyag szabadba kerülésével járt, ezzel veszélyeztetve a lakott területet, természeti környezetet. [1] A legtöbb emberáldozatot követelő technológiai katasztrófa 1984-ben az Union Carbide társaság indiai Bhopal vegyi üzemének balesete során következett be. Működési zavar és meghibásodás miatt gyártelepéről 40 tonna metil-izocianát, mérgező gázfelhő szabadult ki, amely 3000 ember azonnali és ember későbbi halálát okozva. [2] A XXI. században a veszélyes anyag kibocsátással járó katasztrófák földrajzi határokat nem ismerve tovább folytatódtak. A teljesség igénye néhány jelentősebb veszélyes anyag szabadba kerülésével járó technológiai katasztrófa a XXI. században: január 30-án a romániai Nagybánya (Baia Mare) térségében a meddőhányók újrafeldolgozásával foglalkozó AURUL Rt. román-ausztrál vegyes vállalat ülepítő tavának gátja mintegy méteres szakaszon átszakadt, ily módon kb ezer m 3 cianiddal és nehézfémmel rendkívüli mértékben terhelt szennyvíz került a Zazar- és Lápos-patakokba, ahonnan a Szamoson keresztül a Tiszába jutva a Magyarországon eddig regisztrált legsúlyosabb vízszennyezést okozta. A duzzasztásnak, és az áradásoknak köszönhető folyamatos felhígulás nyomán a Tisza-tónál 34-szeres, Szeged alatt 15-szörös volt a határértéktúllépés, de még Belgrád magasságában is halpusztulást okozott a szennyezés, amely még a Duna bulgáriai szakaszán is határérték feletti volt. [3] május 13-án az enschedei külváros területén egy tűzijáték raktár felrobbant, ahol - a polgármester és a lakosság tudomása nélkül tonna tűzijátékot tároltak. Az esemény során 21 ember életét vesztette, közel 1000 ember megsérült, 400 m-es körben az összes épület megsemmisült. [4] 5

6 2001. szeptember 21-én Toulouse-ban a Grand Parroisse műtrágyagyár tonna granulált műtrágyát tartalmazó raktárában robbanás következett be. A robbanás a Richter-skála szerinti 3,4 erősségnek felelt meg, az esemény során 29 ember életét vesztette, 2442 ember megsérült, több mint 500 lakóingatlan lakhattalanná vált, több mint épületben kár keletkezett.[4, 5] december 11-én reggel a Londontól északra fekvő Buncefieldben felrobbant egy olajtároló létesítmény. A robbanás nagy körzetben rongált meg épületeket, húsz, egyenként m 3 -es tartály leégett. Az esemény során 43-an megsérültek, kétezer embert ki kellett telepíteni. [6] november 13-án a Songhua folyó vízgyűjtő területén Csilin tartományban, a kínai Harbintól 380 km-re lévő vegyi üzem területén robbanás történt, melynek következtében a felszíni vízbe mintegy 100 tonna benzol került. A négymilliós nagyvárosban a közeledő 80 kmes szennyező folt miatt pánik tört ki, amely az orosz-kínai kapcsolatokra is kiterjedt. Kínában a vízfelhasználást, Oroszországban pedig a halászatot tiltották meg a hatóságok. [6] március 05-én a szlovákiai Nyitranovák melletti lőszerraktár épületben robbanás történt, melynek következtében négy személy meghalt, és több mint negyven sebesültet kórházba szállítottak. Az ipartelep egy részét a detonációsorozat teljesen elsöpörte a föld színéről, de gyakorlatilag az egész beépített terület tönkrement. A robbanás hatóenergiáját jelzi, hogy két kráter is keletkezett, melyek közül a nagyobbik átmerője körülbelül húsz méter. Több mint tíz kilométernyire lévő épületek ablakait is kiverte az óriási légnyomás. [6] A XXI. században a veszélyes anyag kibocsátással járó technológiai katasztrófák hazánkat sem kerülték el január 15-én a balatonfűzfői gyártelep területén egy lőporszárító csarnokban bekövetkezett robbanásban egy fő életét vesztette. [6] augusztusában 05-én Törökbálinton robbant fel a volt Mechanikai Művek területén egy pirotechnikai raktár. A tüzet három órával a robbanás után sikerült lokalizálni, az oltás majd két napig tartott. A raktárban ötven tonnányi pirotechnikai robbanószer volt. A katasztrófában a cég három munkatársa életét vesztette, tízen könnyebben megsérültek. A detonáció után a környék házai kigyulladtak, a lakókat kitelepítették otthonaikból október 4-én a MAL Magyar Alumínium Termelő és Kereskedelmi Zrt. tulajdonában lévő Ajkai Timföldgyár Kolontár és Ajka között létesített, m-es vörösiszap-tárolójának gátja átszakadt. A kiömlő, több mint egymillió köbméternyi zagy 6

7 elöntötte Kolontár, Devecser és Simlóvásárhely települések mélyebben fekvő részeit. Az erősen lúgos, maró hatású ipari hulladék körülbelül 40 négyzetkilométeren terült szét, felbecsülhetetlen gazdasági és ökológiai károkat okozva a Devecseri kistérségben. Az esemény következtében tíz ember meghalt, a sérültek száma több mint 150 fő, a Torna-patak teljes élővilágát kipusztította az erős lúgos szennyeződés, valamint erre a sorsra jutott a Marcal Torna torkolata alatt fekvő része is. A magyar kormánynak összesen 38 milliárd forintba került a vörösiszap-katasztrófát követő károk helyreállítása, ebből 21 milliárd forintot a környezeti elemek helyreállítása emésztett fel. [7] A bekövetkezett súlyos ipari balesetek, valamint az egyes országokban a veszélyes anyagokkal kapcsolatos tevékenységek folytatatásának feltételrendszerével kapcsolatos eltérő nemzeti szabályozás arra ösztökélte a nemzetközi együttműködési szervezeteket, hogy újragondolják a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balestetek megelőzésére, valamint az esetleges következmények csökkentésére vonatkozó korábbi előírásokat. Ennek eredményeként születtek meg a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek ellenőrzéséről szóló EU Seveso Irányelvek. A jelenleg hatályos Tanács 96/82/EK Irányelve a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek veszélyeinek ellenőrzéséről (továbbiakban: Seveso II. Irányelv) nemzeti jogrendbe való átültetés és az abban foglaltak alkalmazása a tagállamokra nézve kötelező érvényű. Napjainkra a Seveso II. Irányelvben foglaltakat minden tagállam maradéktalanul teljesítette. [6] Az elmúlt évtizedben bekövetkezett veszélyes anyagok szabadba kerülésével járó súlyos balesetek tapasztalatainak elemzéséből megállapítható, hogy az események nem a Seveso II. Irányelv hatálya alá tartozó alsó vagy felső küszöbértékű veszélyes üzemben történtek. Az események közvetlen kiváltó okai majdnem minden esetben visszavezethetők az irányítási rendszer hiányosságaira, amely a Seveso II. Irányelv hatálya alá tartozó veszélyes üzemek esetében az üzemeltetés egyik kritériuma. A fenti hiányosság kezelése többszintű. Nemzetközi szinten a Seveso II. Irányelv hatályának kibővítése az Irányelv módosításával megtörtént, illetve az újabb módosítás hatályba léptetése folyamatban van. Nemzeti szinten egyes tagállamok köztük Magyarország a Seveso II. Irányelv hatálya alá nem tartozó üzemek egy részére is kötelező jelleggel előírták az Irányelvben megfogalmazott feltételrendszer biztosítását. Ugyanakkor a szabályozás (a nemzetközi és a nemzeti szintű szabályozást is beleértve) hiányosságának tényleges feltárása - a veszélyes üzem azonosítás (hatály alá tartozás megállapítása) és az üzem általi tényleges veszélyeztetés közötti diszharmónia és annak orvoslása még nem történt meg. 7

8 A veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek másik tapasztalata, hogy a Seveso II. Irányelv hatálya alá nem tartozó üzemek többségénél a lakott terület irányában nincs megfelelő védőtávolság veszélyességi övezet így a nem kívánatos események következményei közvetlenül a lakott terület is érintik. A jelenleg hatályos hazai szabályozás településrendezésre vonatkozó normái sem teszik minden esetben szükségessé, a tényleges veszélyesség alapján meghatározott veszélyességi övezetek kijelölését. Ugyanakkor a megfelelő veszélyességi övezet megléte önmagában garantálja, hogy egy esetleges nemkívánatos események következtében a lakosság egészségében károkat esemény miatt veszélybe kerüljön..a disszertáció tárgya a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésnél alkalmazott veszélyes üzem azonosításra vonatkozó metodika, valamint a veszélyességi övezet kijelölés kutatása, védekezésben alkalmazott, üzemazonosítási, és veszélyességi övezet kijelölési módszerek feltárása, elemzése és fejlesztése. KUTATÁSI HIPOTÉZISEK MEGFOGALMAZÁSA Az értekezés tudományos hipotéziseinek és célkitűzésének meghatározásához a vizsgált területen korábban hatósági felügyelőként, valamint jelenleg oktatóként és külső szakértőként végzett munkám során szerzett tapasztalatokból indultam ki. 1. A Seveso II. Irányelv hatálya alá való tartozás megállapítására irányuló veszélyes üzem azonosítási eljárás tudományos megalapozottsága nem lelhető fel sem a nemzetközi, sem a hazai szakirodalomban, szabályozásban. 2. A jelenleg alkalmazott veszélyes üzem azonosítási eljárás kizárólag a jelenlévő veszélyes anyagok tömeget és azok tulajdonságait veszi alapul, emiatt az üzem általi tényleges veszélyeztetéssel nincs feltétlenül összhangban. 3. A lakosságra hatást gyakorló veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek (a továbbiakban: súlyos balesetek) gyakorisága a jelenlegi szigorú szabályozás alkalmazásával tovább csökkenthető. A fentiek miatt lehetséges, hogy olyan üzemek is hatálya alá kerülnek, ahol ez nem indokolt, ugyanakkor tényleges veszélyt jelentők ebből kimaradnak. Tehát szükségét látom olyan üzemazonosítási metodika kidolgozásának, amely a tényleges veszélyeztetettségen alapul. 4. Egy esetleges veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos baleset lakosságot érintő hatásai átgondolt településrendezési tervezéssel csökkenthetők. A jelenlegi hazai szabályozás a 8

9 küszöbérték alatti üzemek környezetében a veszélyességi övezet kijelölésére semmilyen előírást nem tartalmaz. 5. A veszélyességi övezet kijelölése ugyanakkor a gazdasági fejlődésének nem szabhat határokat, ezért a veszélyességi övezetben való fejlesztés lehetőségét megfelelő szabályozási metodika kidolgozásával lehetséges biztosítani szükséges. KUTATÁSI CÉLKITŰZÉSEK Értekezésemben kizárólag a Seveso II. Irányelv, illetve a vonatkozó hazai szabályozás hatálya alá tartozó üzemek veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek megelőzésének részterületeivel, a veszélyes üzem azonosítási eljárással, valamint a küszöbérték alatti üzemek vonatkozásában a veszélyességi övezet kijelölésével foglalkozom. Kutatási céljaimként meghatároztam, hogy 1. A nemzetközi szabályozás alapján elemezzem a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésnél alkalmazott veszélyes üzem azonosítás metodikákat. 2..A nemzeti szabályozások alapján megvizsgáljam a Seveso II. Irányelv hatály kibővítésének gyakorlatban alkalmazott módszereit. 3. Igazoljam a küszöbérték alatti üzemek azonosítására jelenleg alkalmazott metodika és a tényleges veszélyeztetés közötti diszharmóniát. 4. A nemzetközi és hazai szakirodalom alapján megvizsgáljam a veszélyelemzési módszerek veszélyes üzem azonosítási módszer részeként való alkalmazhatóságának feltételrendszerét. 5. Ajánlásokat fogalmazzak meg a veszélyes üzem azonosításra alkalmas módszerrel támasztott minimális követelményekre. 6. Kidolgozzak egy olyan veszélyes üzem azonosítási metodikát, amely megteremti a tényleges veszélyeztetéssel való teljesebb harmóniát. 7. A nemzetközi szabályozás alapján elemezzem a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésnél alkalmazott veszélyes üzem azonosítás metodikát. 8. A hazai szabályzás alapján elemezzem az a veszélyes anyagokkal foglalkozó, és különösen a küszöbérték alatti üzemek környezetében történő védőtávolság meghatározás módszertanát. 9. Seveso II. Irányelv hatálya alá tartozó üzemek vonatkozásában megvizsgáljam a veszélyességi övezet kijelölés gyakorlati módszereit. 9

10 10. Kidolgozzam a küszöbérték alatti üzemek vonatkozásában a településrendezési tervezésnél figyelembe veendő veszélyességi övezetek kijelölés módszertanát. A témakör komplexitása, valamint az értekezés korlátozott terjedelme miatt természetszerűen nem foglalkozhatom minden részterülettel teljes mélységében. Értekezésemnek így nem tárgya a Seveso II. Irányelv hatályán kívüli tevékenységek működési feltételeinek, valamint veszélyes anyagok körének (kategóriáinak) vizsgálata, a szabályozás esetleges ez irányú bővítése. A küszöbérték alatti üzemek környezetében történő veszélyességi övezet kijelölésére megfogalmazott javaslatom alapjául kizárólag a veszélyes anyagokkal kapcsolatos balesetek következményeinek elemzésére támaszkodom, nem vizsgálom egy üzem tevékenységének esetleges más veszélyforrásból például egy tározó vonatkozásában a fizikai veszélyek - származó hatásokat. KUTATÁSI MÓDSZEREK A kitűzött célok elérése érdekében tanulmányoztam a vonatkozó nemzetközi és hazai szabályozást, szakirodalmakat. A téma kutatása és kidolgozása, a szakirodalom feldolgozása során általános kutatási módszereket alkalmaztam, mint analízis, szintézis, indukció és dedukció. Folyamatos konzultációt folyattam a vizsgált területen hatósági jogkört gyakorló BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság és területei szerveinek állományába tartozó szakemberekkel, valamint a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Katonai Műszaki Doktori Iskola oktatóival. Külső szakértőként részt vettem hazai gazdálkodó szervezetek üzem azonosítási eljárásaiban, amelyhez sok esetben a vonatkozó jogszabály, nemzetközi szakirodalom mélyreható értelmezésére volt szükség. Számos, különböző profilú hazai veszélyes üzemnek vezetésemmel készült el a biztonsági elemzése, biztonsági jelentése, vagy súlyos káresemény elhárítási terve (a továbbiakban: SKET). A biztonsági dokumentációk készítése során szerzett tapasztalatokat közvetlenül felhasználtam a kutatási céljaim teljesítéséhez. A Szent István Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Kar Tűz- és Katasztrófavédelmi Intézetének oktatójaként a vizsgált területen kutatásokat folytató diplomázó és tudományos diákköri konferencián résztvevő hallgatók tevékenységét konzulensként irányítottam. 10

11 Részt vettem számos hazai és külföldi, főleg iparbiztonsági szakembereknek tartott konferencián, ahol előadásokat tartottam az általam kutatott témában. 11

12 II. VESZÉLYES ANYAGOKKAL FOGLALKOZÓ ÜZEMEK ÉS A KÜSZÖBÉRTÉK ALATTI ÜZEM AZONOSÍTÁSA II.1 Bevezetés A veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek veszélyeinek ellenőrzéséről szóló 96/82/EK Irányelv (továbbiakban Seveso II. Irányelv) hatálya alá tartozó üzemek működésének feltételei különböző okok miatt az Európai Unión belül szigorú szabályokhoz kötött. Az üzemeltetőknek amennyiben a szabályozás hatálya alá tartoznak elemezniük kell a veszélyes anyagokkal kapcsolatos tevékenységükből származó veszélyeket, amennyiben a kockázatuk a társadalmilag nem tolerálható kategóriába tartozik kockázatcsökkentő (biztonságot növelő) intézkedéseket kell foganatosítaniuk. Az üzemeltetőknek fel kell készülniük a normál üzemtől való eltérések kezelésére, a veszélyes anyagok esetleges szabadba kerülésére. A károk minimalizálása érdekében kidolgozott eljárásrendekkel, és a megvalósításhoz szükséges védelmi infrastruktúrával kell rendelkezniük. A biztonságos működés feltételrendszerét, valamint a veszélyhelyzet kezelését, az arra való felkészülést az üzemeltetőknek az irányítási rendszerükbe be kell építeniük, a feladat- és hatásköröket a szervezeti hierarchia minden szintjén jól el kell különíteniük. A Seveso II. Irányelv azonban a veszélyes anyagokkal tevékenységet folyatató üzemek, szervezetek egy szűk részére vonatkozik. A hatály alá való tartozás megállapítása egy külön eljárás, un. veszélyes üzem azonosítás keretei között történik. Az azonosítás alapját az üzem területén egyidőben jelenlévő veszélyes anyagok tulajdonságai, tömegei, és azoknak a Seveso Irányelvben rögzített küszöbértékekhez való viszonya képzi. Az Európai Unión belül kötelező érvényű Seveso II. Irányelvtől egyes tagállamok köztük Magyarország is szigorúbb nemzeti szabályozást alkalmaznak. A Seveso II. Irányelvtől való eltérés jellemzően nem a szabályozásban foglalt üzemeltetési feltételrendszer szigorítását, hanem a hatály kibővítését jeleneti. A hatály kibővítésének legfőbb oka a lakosság magasabb szintű védelmének biztosítása. A lakosság védelmét a Seveso II. Irányelv, a hatály alá tartozó üzemek vonatkozásában, a működési feltételrendszer szigorú szabályozásával, teljes körűen biztosítja. A szabályozás ugyanis kiterjed egyrészt a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek megelőzésre, amelyet a kockázatelemzés korrekt elvégzése szavatol, másrészt a károk minimalizálására, 12

13 amelyet a veszélyhelyzetek kezelésére vonatkozó eljárásrendek kidolgozása, és a szükséges védelmi infrastruktúra biztosítása garantál. Működnek azonban olyan veszélyes anyagokkal tevékenységet folyatató üzemek, amelyekre a Seveso II. Irányelv hatálya nem terjed ki, ugyanakkor potenciális veszélyt jelentenek a lakosságra. Ezt igazolja az is, hogy egyes tagállamok a hatály kibővítésével, a kötelező érvényű Seveso II. Irányelvtől szigorúbb nemzeti szabályozást alkalmaznak. Jelen fejezetben részletesen ismertetem a Seveso II. Irányelv veszélyes üzem azonosításra vonatkozó szabályait, bemutatom az egyes tagállamok Franciaország, Hollandia, Magyarország esetében a hatály kibővítésére vonatkozó jelenleg érvényes nemzeti színtű eljárásrendet. Hipotetikus üzemek példáján szemléltetem a jelenlegi magyarországi szabályozással kapcsolatos ellentmondásokat, és a veszélyes üzem azonosítására vonatkozóan új módszer alkalmazására teszek javaslatot. 13

14 II.2 A veszélyes anyagokkal kapcsolatos tevékenység szabályozása II.2.1 Seveso I. Irányelv július 10-én Észak-Olaszországban, a Milánó melletti kisváros, Seveso közelében működő növényvédőszert gyártó vegyi üzemben történt baleset során dioxin került a levegőbe. A dioxin felhő okozta mérgezés mintegy legelő állat kényszervágását eredményezte. A baleset közvetlenül emberéletet nem követelt, de több száz embert kellett kitelepíteni. Az olaszországi, valamint az azt követően történt több, kisebb nagyobb veszélyes anyagokkal kapcsolatos baleset arra ösztönözte Európai Közösség Bizottságát, hogy az egyes tagországok ipari tevékenységeinek irányításában és ellenőrzésében meglévő komoly eltérések egységesítése érdekében kezdeményezze egy irányelv kidolgozást. Az Európai Gazdasági Közösségek Tanácsa június 24.-i 82/501 EGK számú Irányelve közismert néven Seveso I. Irányelv foglalkozott először átfogóan az egyes ipari tevékenységekkel járó súlyos baleseti kockázatok értékelésével. Előírta a Tagállamok számára, hogy legkésőbb január 8.-ig meghozzák azokat a belső jogi intézkedéseket, amelyek szükségesek az Irányelv előírásainak megvalósításához. [8] A Seveso I. Irányelv 21 cikkelyből és 7 mellékletből állt. A veszélyes üzem azonosítása szempontjából a releváns információkat az 1. Cikkely, az 1. Melléklet, a 2. Melléklet és a 3. Melléklet tartalmazta, amelyekben definiálták a veszélyes ipari tevékenység, valamint az üzemeltető fogalmát és a veszélyes anyagok osztályozását. A Seveso I. Irányelv hatálya alá tartozott az 1. Mellékletben szereplő minden olyan tevékenység, ahol a gyártás, feldolgozás, alapanyagként, mellék- vagy késztermékként, illetve hulladékként való tárolás során a 2. Melléklet osztályaiba tartozó veszélyes anyagok, vagy a 3. Mellékletben tételesen megnevezett veszélyes anyagok (szám szerint 149) mennyisége meghaladta a jogszabály által deklarált küszöbértéket. [9] A Seveso I. Irányelv január 08-án lépett hatályba. Az Irányelv hatálya alá tartózó üzemeknek erre az időpontra az illetékes hatóságokhoz nyilatkozatot kellett eljutatnia a veszélyes tevékenységéről, június 8-ig pedig azokat a kiegészítő információkat, amelyeket a súlyos balesetek megelőzésére valamint a következmények csökkentésére hoztak. 14

15 II.2.2 Seveso II. Irányelv és módosítása II Előzmények december 03-án a Bhopalban működő Union Carbide Corporation rovarirtó szereket gyártó leányvállalatának földalatti tartályából 40 tonna mérgező anyagot (metilizocianátot) tartalmazó gázfelhő szabadult ki, közel 3000 ember azonnali és ember későbbi halálát okozva. [3] november 19-én Mexikóvárosban az állami kőolajtársaság gáztartályának sérülése következtében nagy tömegű cseppfolyósított szénhidrogén gáz cseppfolyós gáz került a szabadba, majd gyújtóforrással érintkezve begyulladt. A balesetben 400 ember életét vesztette, több mint 1000 ember súlyosan megsérült, az üzem környezetéből lakost kellett kitelepíteni. [10] november 01-én a Sandoz cég schweizerhallei üzemében a 956-os számú raktárban tűz ütött ki. A helyiségben festéket töltöttek a palettákba, majd azokat vákuumfóliázással zárták le. A tüzet a közel 200 fő tűzoltónak néhány óra alatt sikerült eloltani, de mint később kiderült, hogy az m 3 szennyezett oltóvíz a szennyvízcsatornákon keresztül a Rajna folyóba került. A folyó 250 kilométernyi hosszon szennyeződött, az élővilág súlyosan károsodott. [11] Az események tapasztalatainak értékelése alapján, mintegy négy éves előkészítő munka után december 09-én elfogadta az EK Tanácsa a Seveso I. Irányelv módosítását, a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek veszélyeinek ellenőrzéséről szóló 96/82/EK Irányelvet, közismert nevén a Seveso II. Irányelvet. A Seveso II. Irányelv február 3-án lépett hatályba. A tagállamoknak a hatálybalépést követő 24 hónapon belül be kellett építeniük a nemzeti jogrendjükbe és február 3-tól alkalmazni kellett az abban foglaltakat. Az Irányelv a tagállamoknak a működő üzemek esetében két év, míg a szabályozás hatálya alá a Seveso II. Irányelv bevezetése útján kerülő üzemek esetében három év végrehajtási határidőt biztosított. Ennek megfelelően a végrehajtás végleges időpontja és február 3-a volt. A Seveso II. Irányelv, a hatály alá tartozó üzemek vonatkozásában a működési feltételrendszer szigorú szabályozásával, a lakosság védelmét teljes körűen biztosítja. A veszélyes anyagokkal végzett tevékenység kockázatainak elemzése, indokolt esetben a kockázatcsökkentő intézkedések bevezetése, valamint az irányítási rendszer működtetése szavatolja a veszélyes anyagok szabadba kerülésének megelőzését. A belső vészhelyzeti terv 15

16 készítési kötelezettség, a veszélyhelyzetek kezelésére vonatkozó eljárásrendek kidolgozása, és a szükséges védelmi infrastruktúra biztosítása garantálja azt, hogy a veszélyes anyagok esteleges szabadba kerülése esetén a károk minimálisak legyenek. Az irányítási rendszerre vonatkozó normákba be kell építeni a biztonságos működés feltételrendszerét, a veszélyhelyzet kezelését, és az arra való felkészülést. A feladat és hatásköröket a szervezeti felépítés minden szintjén jól el kell különíteni január 30-án a romániai Nagybánya (Baia Mare) térségében a meddőhányók újrafeldolgozásával foglalkozó AURUL Rt. román-ausztrál vegyes vállalat egyik ülepítő tavának gátja mintegy méteres szakaszon átszakadt, ily módon cca ezer m 3 cianiddal és nehézfémekkel rendkívüli mértékben terhelt szennyvíz került a Zazar- és Lápospatakokba, ahonnan a Szamoson keresztül a Tiszába jutva a Magyarországon eddig regisztrált legsúlyosabb vízszennyezést okozta. [3] május 13-án a hollandiai Enschede külváros területén egy tűzijáték raktár felrobbant, ahol - a polgármester és a lakosság tudomása nélkül tonna tűzijátékot tároltak. Az esemény során 21 ember életét vesztette, közel 1000 ember megsérült, 400 m-es körben az összes épület megsemmisült. [4] szeptember 21-én Toulouse-ban a Grand Parroisse műtrágyagyár tonna granulált műtrágyát tartalmazó raktárában robbanás következett be. A robbanás a Richter-skála szerinti 3,4 erősségnek megfelelő földrengést váltott ki, az esemény során 29 ember életét vesztette, 2442 ember megsérült, több mint 500 lakóingatlan lakhatatlanná vált, több mint épületben kár keletkezett.[4, 5] A romániai Baia Mare-ben történt balesetet követő, a Duna szennyezését okozó cianid ömlés igazolta, hogy a bányászatban bizonyos tárolási és feldolgozási tevékenységek, különösen a meddők ártalmatlanítására szolgáló létesítményekben, beleértve a derítő- illetve ülepítő medencét is potenciálisan rendkívül súlyos következményekkel járhatnak. A hollandiai Enschede-nél történt tűzijáték baleset bizonyította a pirotechnikai és robbanásveszélyes anyagok tárolásából és előállításából származó súlyos balesetek lehetőségét. A Toulouse-ban történt robbanás tudatosította az ammónium-nitrát és az ammónium-nitrát alapú műtrágyák, különösen az előállítási folyamat során visszautasított vagy a gyártóhoz visszavitt anyag tárolásából származó balesetek lehetőségét. [12] A fentiekben bemutatott tapasztalatok eredményeképpen született meg az Európai Parlament és a Tanács 2003/105/EK Irányelve (2003. december 16.) a veszélyes anyagokkal 16

17 kapcsolatos súlyos balesetek veszélyeinek ellenőrzéséről szóló 96/82/EK tanácsi irányelv módosításáról. A továbbiakban Seveso II. Irányelv alatt a jelenleg is hatályos 2003/105/EK Irányelvvel módosított 96/82/EK Irányelvet értem. II Fogalom-meghatározás A Seveso II. Irányelv 3. cikke tartalmazza a szabályozás értelmezése szempontjából elengedhetetlen fogalom-meghatározásokat, így többek-között: a) Üzem: az üzemeltető irányítása alatt álló teljes terület, ahol veszélyes anyagok vannak jelen egy vagy több létesítményben, beleértve a közös vagy kapcsolódó infrastruktúrákat illetőleg tevékenységeket; b) Létesítmény: az üzemen belüli olyan műszaki egység, amelyben veszélyes anyagokat állítanak elő, használnak, kezelnek vagy tárolnak. Magába foglal minden olyan felszerelést, szerkezetet, csővezetéket, gépi berendezést, szerszámot, iparvágányt, kikötőt, a létesítményt szolgáló rakpartot, kikötőgátat, raktárt vagy hasonló úszó vagy egyéb felépítményt, amely a létesítmény működéséhez szükséges; c) Üzemeltető: bármely természetes vagy jogi személy, aki üzemet vagy létesítményt üzemeltet vagy tart fenn vagy külön nemzeti jogszabály rendelkezései szerint döntő gazdasági hatalma van az üzem vagy létesítmény műszaki üzemeltetésében; d) Veszélyes anyag: minden olyan anyag, keverék vagy készítmény, amelyet az Irányelv 1. Melléklet 1. része felsorol, vagy amely teljesíti az 1. Melléklet 2. részében meghatározott kritériumokat, és nyersanyagként, késztermékként, melléktermékként, maradványként vagy intermedierként van jelen, beleértve azokat az anyagokat is, amelyekről észszerűen feltételezhető, hogy baleset esetén keletkezhetnek; e) Tárolás: a veszélyes anyagok jelenléte raktározás, megőrzés vagy készletezés céljából. [12] II A szabályozás hatálya alóli kivételek A Seveso II. Irányelv hatálya a 4. cikkben foglaltak szerint nem terjed ki: a) katonai üzemekre, létesítményekre vagy tárolókra; b) az ionizáló sugárzás által okozott veszélyekre; c) veszélyes anyagok szállítására és közbenső átmeneti tárolására közúti, vasúti, belső vízi úti, tengeri vagy légi szállítás esetén a jelen irányelv hatálya alá tartozó üzemeken kívül, beleértve az átrakodást illetőleg átfejtést, valamint a szállítást más szállítóeszközre és szállítóeszközről kikötőkben, rakpartokon vagy rendező/pályaudvarokon; 17

18 d) veszélyes anyagok szállítására csővezetéken, beleértve a szivattyúállomásokat, az Irányelv hatálya alá tartozó üzemeken kívül; e) a veszélyes anyagok szállítására csővezetéken, beleértve a szivattyúállomásokat, a jelen irányelv hatálya alá tartozó üzemeken kívül; ásványi nyersanyagok kitermelése (feltárás, fejtés és feldolgozás) földalatti vagy külszíni bányákban vagy fúrólyukas bányászati tevékenységek során, bele nem értve azon hő- és kémiai feldolgozási műveleteket, továbbá azon műveletekhez kapcsolódó tárolást, amelyeket, illetőleg amelyet az Irányelv 1. sz. Mellékletben meghatározott veszélyes anyagokkal végeznek; f) ásványi nyersanyagok tengeri bányászati feltárása és kitermelése, beleértve a szénhidrogéneket; g) meddőtárolókra, kivéve a művelés alatt álló, dúsítási hulladéklerakó létesítményeket, a kivételbe beleértve az iszaptavakat vagy feltöltéseket, melyek az Irányelv 1. sz. Mellékletben meghatározott veszélyes anyagokat tartalmaznak, különösen olyan esetben, amikor a művelés ásványi anyagok hő- és kémiai feldolgozásával jár együtt. [12] A hatály alá nem tartozó tevékenységek működési feltételei más szabályozókban rögzítettek. A doktori disszertációmnak ezen tevékenységek vizsgálata nem tárgya, a hatály esetleges ezirányú kibővítésével nem foglalkozom. II A veszélyes anyagok, veszélyes üzem azonosítása A Seveso II. Irányelv szerint definiált veszélyes anyag fogalom nem egyezik meg a veszélyes anyagok osztályozására, csomagolására és jelölésére vonatkozó törvényi, rendeleti és egyéb előírások összehangolásáról szóló Tanács június 27-i 67/548/EGK irányelvben meghatározottakkal, annak csak egy szűk keresztmetszetét fedi le. Ennek oka a Seveso II. Irányelv céljával magyarázható, ugyanis a súlyos balesetek szempontjából kimaradt anyagok nem jelentenek jelentős kockázatot. A Seveso II. Irányelv 1. mellékletének 1. része tételesen felsorolja a veszélyes anyagokat. A Seveso II. Irányelv 1. mellékletében megnevezett veszélyes anyagok listája: 1. oszlop 2. oszlop 3. oszlop Veszélyes anyagok Küszöbmennyiség (tonna) az alábbiak alkalmazásához: 6. és 7. cikk 9. cikk Ammónium-nitrát (lásd az 1. megjegyzést) Ammónium-nitrát (lásd a 2. megjegyzést)

19 Ammónium-nitrát (lásd a 3. megjegyzést) Ammónium-nitrát (lásd a 4. megjegyzést) Kálium-nitrát (lásd az 5. megjegyzést) Kálium-nitrát (lásd a 6. megjegyzést) Arzén-pentoxid, arzén (V) sav és/vagy sói 1 2 Arzén-trioxid, arzén (III) sav és/vagy sói 0,1 Bróm Klór Nikkelvegyületek belélegezhető formában (nikkel-monoxid, nikkel-dioxid, nikkel-szulfid, trinikkeldiszulfid, dinikkel-trioxid) 1 Etilén-imin Fluor Formaldehid (töménység 90%) 5 50 Hidrogén 5 50 Hidrogén-klorid (cseppfolyós gáz) Ólom-alkilátok 5 50 Fokozottan tűzveszélyes cseppfolyósított gázok (beleértve a cseppfolyósított szénhidrogén gázokat) és a földgáz Acetilén 5 50 Etilén-oxid 5 50 Propilén-oxid 5 50 Metanol ,4-Metilén-bisz (2-klóranilin) és/vagy sói, por alakban 0,01 Metil-izocianát 0,15 Cseppfolyós oxigén Toluol-diizocianát Karbonil-diklorid (foszgén) 0,3 0,75 Arzén-trihidrid (arzin) 0,2 1 Foszfor-trihidrid (foszfin) 0,2 1 19

20 Kén-diklorid 1 Kén-trioxid Poliklór-dibenzo-furánok és poliklór-dibenzo-dioxinok7 (beleértve a TCDD-t) TCDD egyenértékben számolva A következő rákkeltő anyagok 5 tömeg% feletti koncentrációban: 4-Amino-bifenil és/vagy sói, benzo-triklorid, benzidin és/vagy sói, bisz (klórmetil) éter, klórmetil-metil-éter, 1,2-dibróm-etán, dietil-szulfát, dimetil-szulfát, dimetilkarbamoil-klorid, 1,2-dibróm-3-klórpropán, 1,2-dimetilhidrazin, dimetil-nitrózamin, hexametil-foszfor-triamid, hidrazin, 2-naftil-amin és/vagy sói, 4-nitro-difenil és 1,3- propán-szulton Kőolaj termékek: a) Gazolinok és benzinek b) petróleumok (beleértve a repülőgép üzemanyagokat) c) gázolajok (beleértve a dízelolajokat, a háztartási tüzelőolajokat és a gázolaj keverő komponenseket) 0,001 0, táblázat: Megnevezett veszélyes anyagok [12] Megjegyzések: 1. Ammónium-nitrát (5000/10000): önfenntartó lebomlásra képes műtrágyák: Ammóniumnitrát alapú komplex/kompozit műtrágyákra vonatkozik (olyan komplex/kompozit műtrágyák, melyek az ammónium-nitrát mellett foszfátot és/vagy kálisót tartalmaznak), amelyekben az ammónium-nitrátból származó nitrogéntartalom 15,75 és 24,5 tömeg% között van, és amelynek a teljes éghető/szervesanyag tartalma a 0,4 %-ot nem haladja meg vagy amely eleget tesz a 80/876/EGK irányelv II. sz. mellékletében előírt követelményeknek, 15,75 tömeg% vagy annál kevesebb, és amelyeknek az éghetőanyag tartalma nem korlátozott, és amelyek az ENSZ vonatkozó stabilitás-vizsgálati eljárása (ld. az Egyesült Nemzetek Javaslatai a veszélyes áruk szállítására: Vizsgálatok és kritériumok kézikönyv, III. rész 38.2 alfejezet) szerint önfenntartó lebomlásra képesek. 20

21 2. Ammónium-nitrát (1250/5000): műtrágya tisztaságú: Tiszta ammónium-nitrát alapú műtrágyákra és ammónium-nitrát alapú komplex/kompozit műtrágyákra vonatkozik, amelyekben az ammónium-nitrátból származó nitrogéntartalom meghaladja a 24,5 tömeg%-ot, kivéve a dolomittal, mészkővel és/vagy kalciumkarbonáttal képzett, legalább 90 %-os tisztaságú ammónium-nitrát keverékeket, meghaladja a 15,75 tömeg%-ot az ammónium-nitrát ammónium-szulfát keverékek esetében, meghaladja a 28 tömeg%-ot a dolomittal, mészkővel és/vagy kalcium-karbonáttal képzett, legalább 90 %-os tisztaságú ammónium-nitrát keverékek esetében, és amelyek eleget tesznek a 80/876/EGK irányelv II. sz. mellékletében előírt követelményeknek. 3. Ammónium-nitrát (350/2500): technikai minőségű: Ez a következőkre vonatkozik: ammónium-nitrát és ammónium-nitrát készítmények, amelyekben az ammóniumnitrátból származó nitrogéntartalom o 24,5 és 28 tömeg% között van, és amelyek éghetőanyag tartalma nem haladja meg a 0,4 %-ot, o meghaladja a 28 tömeg%-ot, és amelyek éghetőanyag tartalma nem haladja meg a 0,2 %-ot, ammónium-nitrát vizes oldatok, amelyekben az ammónium-nitrát koncentráció meghaladja a 80 tömeg%-ot. 4. Ammónium-nitrát (10/50): előírástól eltérő termékek és műtrágyák, melyek nem felelnek meg a detonációvizsgálaton. Ez a következőkre vonatkozik: a gyártási folyamat során minőségi okok miatt elkülönített anyagok, valamint a 2. és 3. megjegyzésben említett ammónium-nitrát és ammónium-nitrát készítmények, tiszta ammóniumnitrát alapú műtrágyák és ammónium-nitrát alapú komplex/kompozit műtrágyák, amelye(ke)t a végső felhasználó a gyártónak, valamely átmeneti tároló üzemnek vagy feldolgozó üzemnek újragyártás, újrahasznosítás vagy biztonságosan kezelhetővé alakítás céljából visszaküld vagy visszaküldött, mert az anyag már nem teljesíti a 2. és a 3. megjegyzésben meghatározott minőségi előírásokat; az 1. megjegyzés első francia bekezdésében és a 2. megjegyzésben említett műtrágyák, amelyek nem tesznek eleget a 80/876/EGK irányelv II. sz. mellékletében előírt követelményeknek. 21

22 5. Kálium-nitrát (5000/10000): kompozit kálium-nitrát alapú műtrágyák, amelyek a káliumnitrátot szemcsés/granulált formában tartalmazzák. 6. Kálium-nitrát (1250/5000): kompozit kálium-nitrát alapú műtrágyák, amelyek a káliumnitrátot kristályos formában tartalmazzák. 7. Poliklór-dibenzo-furánok és poliklór-dibenzo-dioxinok: A poliklór-dibenzo-furánok és poliklór-dibenzo-dioxinok mértékadó mennyiségét a következő együtthatók segítségével számítjuk ki: Rokon vegyületek nemzetközi toxicitás egyenérték együtthatói (ITEF) (a NATO/CCMS kompatibilitáshoz) 2,3,7,8-TCDD 1 OCDD 0,001 1,2,3,6,7,8-HxCDF 0,1 1,2,3,7,8-PeDD 0,5 2,3,7,8-TCDF 0,1 2,3,4,6,7,8-HxCDF 0,1 1,2,3,4,7,8-HxCDD 0,1 2,3,4,7,8-PeCDF 0,5 1,2,3,4,6,7,8-HpCDF 0,01 1,2,3,6,7,8-HxCDD 0,1 1,2,3,7,8-PeCDF 0,05 1,2,3,4,7,8,9-HpCDF 0,01 1,2,3,7,8,9-HxCDD 0,1 1,2,3,4,7,8-HxCDF 0,1 OCDF 0,001 1,2,3,4,6,7,8-HpCDD 0,01 1,2,3,7,8,9-HxCDF 0,1 T=tetra, Pe=penta, Hx=hexa, Hp=hepta, O=octa 2. táblázat: Toxicitás egyenérték együtthatói [12] A Seveso II. Irányelv 1. mellékletének 2. része már nem tételesen tartalmazza a veszélyes anyagokat, hanem meghatározott kritériumokat sorol fel. Az üzem területén minden egyes nyersanyagként, késztermékként, melléktermékként, maradványként vagy intermedierként jelenlévő vagy észszerűen feltételezhető, hogy baleset esetén keletkezhető anyag esetében vizsgálandó, hogy megfelel-e valamelyik kritériumnak. 22

23 A meg nem nevezett anyagok és készítmények kategóriái: 1. oszlop 2. oszlop 3. oszlop Veszélyes anyag veszélyességi osztályok A veszélyes anyag küszöbmennyisége (tonna) a 3. cikk (4) bekezdés szerint az alábbi cikk alkalmazásához 6. és 7. cikk 9. cikk 1. nagyon mérgezőek mérgezőek oxidáló anyagok és készítmények robbanóanyagok és készítmények (ahol az anyag, a készítmény vagy a termék a 2. megjegyzés szerint az ADR 1.4 alosztályába tartozik) 5. robbanóanyagok és készítmények (ahol az anyag, a készítmény vagy termék a 2. megjegyzés szerint az ADR 1.1, 1.2, 1.3, 1.5, 1.6 alosztályába vagy az R2, R3 kockázatot jelző mondat bármelyike alá tartozik) 6. kevésbé tűzveszélyes anyagok és készítmények (ha az anyagra vagy készítményre a 3. a) megjegyzés definíciója vonatkozik) 7. a) tűzveszélyes anyagok és készítmények [ha az anyagra vagy készítményre a 3. b) 1. megjegyzés definíciója vonatkozik] 7. b) tűzveszélyes folyadékok (ha az anyagra vagy készítményre a 3. b) 2. megjegyzés definíciója vonatkozik) 8. fokozottan tűzveszélyes gázok és folyadékok (ha az anyagra vagy készítményre a 3. c) megjegyzés definíciója vonatkozik) 9. környezetre veszélyes anyagok és készítmények R- mondatokkal kiegészítve:

24 (I) R50: nagyon mérgező a vízi szervezetekre (beleértve az R50/53) (II) R51/53: mérgező a vízi szervezetekre és a vízi környezetben hosszan tartó károsodást okozhat 10. egyéb osztályozás a fentieken kívül, R-mondatokkal kiegészítve: (I) R14: vízzel hevesen reagál (beleértve az R 14/15) (II) R29: vízzel érintkezve mérgező gázok képződnek (beleértve az R15/29) táblázat: A meg nem nevezett anyagok és készítmények [12] Megjegyzések: 1. Az anyagokat és készítményeket a következő irányelvek és a technikai fejlődésnek megfelelő átdolgozásuk szerint osztályozzák: a Tanács június 27-i 67/548/EGK irányelve a veszélyes anyagok osztályozására, csomagolására és jelölésére vonatkozó törvényi, rendeleti és egyéb előírások összehangolásáról, az Európai Parlament és a Tanács május 31-i 1999/45/EK irányelve a tagállamok veszélyes készítmények osztályozására, csomagolására és jelölésére vonatkozó törvényi, rendeleti és egyéb előírásainak összehangolásáról, Olyan anyagok és készítmények esetében, amelyeket nem minősülnek veszélyes anyagnak egyik fenti irányelv szerint sem (pl. a hulladékok), mindazonáltal jelen vannak, vagy valószínűleg jelen vannak az üzemben és a mindenkori üzemi körülmények között súlyos baleset lehetősége tekintetében egyenértékű tulajdonságokkal rendelkeznek vagy valószínűleg rendelkeznek, akkor az átmeneti osztályozási eljárást kell követni a megfelelő irányelv vonatkozó cikke szerint. Olyan anyagok és készítmények esetében, amelyek a tulajdonságaik alapján egynél több osztályba sorolhatók, a jelen irányelv céljaira a legalacsonyabb küszöbértéket kell alkalmazni. A 4. megjegyzésben megadott szabály alkalmazása során azonban mindig az adott besorolásnak megfelel ő küszöbmennyiséggel kell számolni. 2. Robbanóanyag alatt értendő olyan anyag vagy készítmény, amely ütés, dörzsölés, tűz vagy gyújtás hatására robbanást okoz (R2 mondattal jellemzett kockázat), 24

25 olyan anyag vagy készítmény, amely ütés, dörzsölés, tűz vagy gyújtás hatására különösen nagy robbanásveszélyt okoz (R3 mondattal jellemzett kockázat), vagy olyan anyag, készítmény vagy tárgy, amely a Tanács módosított, a tagállamok veszélyes anyagok közúti szállítására vonatkozó jogszabályi előírásainak összehangolásáról szóló november 21-i 94/55/EK irányelve által hatályba léptetett, az szeptember 30-án megkötött Veszélyes Áruk Nemzetközi Közúti Szállításáról szóló Európai Megállapodás (ADR) 1. osztályába tartozik. A definíció kiterjed a pirotechnikai anyagokra is, amelyek a jelen irányelv alkalmazása szempontjából olyan anyagok (vagy anyagok keverékei), amelyeket hő-, fény-, hang-, gázvagy füsthatás, vagy ezek kombinációjának előidézésre hoztak létre. Ez a hatás önfenntartó, hőtermelő vegyi reakció útján keletkezik. Amennyiben valamely anyagra vagy készítményre mind az ADR, mind pedig az R2, illetőleg R3 mondat szerint besorolás alkalmazható, abban az esetben az ADR szerinti osztályozás elsőbbséget élvez az R-mondat szerinti besorolással szemben. Az 1. osztályba tartozó anyagok és tárgyak az ADR osztályozási rendnek megfelelően sorolandók be az alosztályok egyikébe. E besorolási alosztályok: 1.1 alosztály: Olyan anyagok és tárgyak, amelyeknél fennáll a teljes tömeg felrobbanásának veszélye. (A teljes tömeg felrobbanása olyan robbanás, ami gyakorlatilag egyidejűleg csaknem az egész rakománytömeget érinti.) 1.2 alosztály: Olyan anyagok és tárgyak, amelyek a kivetés veszélyével járnak, de az egész tömeg felrobbanásának veszélyével nem. 1.3 alosztály: Olyan anyagok és tárgyak, amelyek tűzveszélyesek és robbanás vagy kivetés vagy ezek együttes fellépésének csekély veszélyével járnak, de az egész mennyiség felrobbanásának veszélye nélkül, a) így azok az anyagok, amelyek égése jelentős sugárzó hőt eredményez; vagy b) amelyek egymásután úgy égnek el, hogy csak kismértékű robbanással vagy kivetéssel, vagy ezek egyidejű fellépésével járnak. 1.4 alosztály: Olyan anyagok és tárgyak, amelyek csak csekély robbanásveszélyt jelentenek szállítás közbeni meggyulladásuk vagy beindulásuk esetén. A hatások lényegében a küldeménydarabra korlátozódnak, és általában nem következik be jelentősebb méretű repeszdarabok keletkezése vagy a repeszdarabok nagyobb távolságra való szétrepülése. Kívülről ható tűz nem vonja maga után a küldeménydarab teljes tartalmának gyakorlatilag azonnali felrobbanását. 25

26 1.5 alosztály: Rendkívül kis mértékben érzékeny, tömegrobbanás veszélyét magukba rejt ő anyagok, amelyek érzéketlensége olyan, hogy normális szállítási körülmények között beindulásuk vagy égésük robbanásba való átmenetének valószínűsége rendkívül csekély. Minimális követelmény ezen anyagokra nézve, hogy a külső tűz hatásának vizsgálata során nem szabad felrobbanniuk. 1.6 alosztály: Rendkívül érzéketlen tárgyak, amelyeknél nem áll fenn a teljes tömeg felrobbanásának veszélye. Az ilyen tárgyak csak rendkívül érzéketlen robbanóanyagokat tartalmaznak, és bizonyítottan elhanyagolható a véletlen iniciálásuk vagy beindulásuk veszélye. E meghatározás magába foglalja a tárgyakba töltött robbanó- vagy pirotechnikai anyagokat, illetőleg készítményeket is. Robbanó- vagy pirotechnikai anyagokat, illetőleg készítményeket tartalmazó tárgyak esetében, amennyiben a tárgyba töltött anyag vagy készítmény mennyisége ismert, akkor azt a mennyiséget kell a jelen irányelv alkalmazása céljából figyelembe venni. Amennyiben a mennyiség nem ismert, akkor a jelen irányelv alkalmazása céljából az egész tárggyal kell robbanóanyagként számolni. 3. A 6., 7. és 8. veszélyességi osztályba sorolt kevésbé tűzveszélyes, tűzveszélyes és fokozottan tűzveszélyes anyagok jelentése: a) kevésbé tűzveszélyes folyadékok: olyan anyagok és készítmények, amelyek lobbanáspontja 21 C vagy annál magasabb és 55 C vagy annál alacsonyabb (R10 mondattal jellemzett kockázat), és elősegítik az égést; b) tűzveszélyes folyadékok: 1. olyan anyagok vagy készítmények, amelyek a környező levegő hőmérsékletén, külső energiaforrás nélkül felhevülnek, majd meggyulladnak (R17 mondattal jellemzett kockázat); 2. olyan anyagok és készítmények, amelyeknek a lobbanáspontja 55 C-nál alacsonyabb, nyomás alatt is folyadékfázisban maradnak, és feldolgozásuk során fellépő különleges körülmények között mint például nagy nyomás vagy magas hőmérséklet súlyos baleseti veszélyt idézhetnek elő; 3. olyan anyagok és készítmények, amelyek lobbanáspontja nem éri el a 21 C-ot, és amelyek nem fokozottan tűzveszélyesek (R11 mondat második bekezdésével jellemzett kockázat); c) fokozottan tűzveszélyes gázok és folyadékok: 1. folyékony anyagok és készítmények, amelyek lobbanáspontja 0 C alatt van, forráspontja (vagy fokozatos forrás esetén a forrás kezdőpontja) normális 26

27 légnyomás esetén nem haladhatja meg a 35 C-ot (R12 mondat első bekezdésével jellemzett kockázat); 2. gázok, melyek környezeti hőmérsékleten és nyomáson a levegővel érintkezve kevésbé tűzveszélyesek (R12 mondat második bekezdésével jellemzett kockázat), melyek gáz vagy szuperkritikus állapotban vannak, valamint 3. folyadék halmazállapotú, kevésbé tűzveszélyes és tűzveszélyes anyagok és készítmények, melyeket forráspontjuknál magasabb hőmérsékleten tárolnak. [6, 11] A Seveso II. Irányelv szerinti veszélyes anyagok köre jól definiált, egyértelműen meghatározott. Egy üzem vonatkozásában, a jelenlévő anyagok biztonsági adatlapjainak vizsgálatával fizikai, kémiai, valamint toxikológiai tulajdonságok elemzésével megállapítható, hogy az adott anyag a Seveso II. Irányelv alapján veszélyesnek-e minősül vagy sem, valamint az, hogy mely veszélyesség szerinti osztályba tartozik. A doktori disszertációmnak a veszélyes anyagok körének (kategóriáinak) vizsgálata nem tárgya, a veszélyes anyagok körének (kategóriáinak) esetleges bővítésével nem foglalkozom. A Seveso II. Irányelv a veszélyes anyagokkal foglalkozó üzemek egy szűk részére vonatkozik. A hatály alá való tartozás megállapítása egy külön eljárás, un. veszélyes üzem azonosítás keretei között történik. Az azonosítás alapját az üzem területén egy időben jelenlévő veszélyes anyagok tulajdonsága és tömege, illetve a Seveso II. Irányelvben rögzített küszöbértékhez való viszony képzi. A veszélyes üzem azonosítása szabályait a Seveso II. Irányelv 1. melléklete az alábbiak szerint rögzíti: Amennyiben valamely üzemben önmagában egyetlen anyag vagy készítmény jelenlévő mennyisége sem haladja meg, illetőleg nem éri el a megfelelő küszöbmennyiséget, akkor a következő szabályt kell alkalmazni annak megállapításához, hogy az adott üzemre a Seveso II. Irányelv megfelelő előírásai vonatkoznak-e: A Seveso II. Irányelvet alkalmazni kell, ha az összeg: q 1 /Q F1 + q 2 /Q F2 + q 3 /Q F3 + q 4 /Q F4 + q 5 /Q F nagyobb vagy egyenlő 1, ahol q x = a jelen melléklet 1. vagy 2. részében felsorolt x veszélyes anyag (vagy veszélyességi osztály) mennyisége, és Q Fx = az anyagra, illetőleg veszélyességi osztályra vonatkozó küszöbmennyiség az 1., illetőleg 2. rész 3. oszlopából. A Seveso II. Irányelvet a 9., 11. és 13. cikk kivételével alkalmazni kell, ha az összeg: q 1 /Q A1 + q 2 /Q A2 + q 3 /Q A3 + q 4 /Q A4 + q 5 /Q A nagyobb vagy egyenlő 1, 27

28 ahol q x = a jelen melléklet 1. vagy 2. részében felsorolt x veszélyes anyag (vagy veszélyességi osztály) mennyisége, és Q Ax = az anyagra, illetőleg veszélyességi osztályra vonatkozó küszöbmennyiség az 1., illetőleg 2. rész 2. oszlopából. E szabály a toxicitás, a tűzveszélyesség és az ökotoxicitás veszélyeinek együttes értékeléséhez használandó. Ennélfogva a szabályt háromszor kell alkalmazni: a) az 1. részben nevesített és mérgezőként vagy nagyon mérgezőként osztályozható anyagok és készítmények, valamint az 1. és 2. veszélyességi osztályba sorolt anyagok és készítmények összegzésekor; b) az 1. részben nevesített és oxidálóként, robbanóanyagként, kevésbé tűzveszélyesként, tűzveszélyesként vagy fokozottan tűzveszélyesként osztályozható anyagok és készítmények, valamint a 3., 4., 5., 6., 7a., 7b. és 8. veszélyességi osztályba sorolt anyagok és készítmények összegzésekor; c) az 1. részben nevesített és a környezetre veszélyesként [R50 (beleértve az R50/53-t) vagy R51/53] osztályozható anyagok és készítmények, valamint a 9(i) és 9(ii) veszélyességi osztályba sorolt anyagok és készítmények összegzésekor; A Seveso II. Irányelv megfelelő rendelkezései irányadók, ha az a), b) vagy c) szerinti összegek bármelyike nagyobb vagy egyenlő 1. [12] A Seveso II. Irányelv a hatálya alá tartozó üzemeket a veszélyes üzem azonosítása alapján két kategóriába sorolja, melytől függően eltérő kötelezettséget ír elő. Azoknak az üzemeknek, amelyekben a veszélyes anyagok összegzett mennyisége nem éri el az alábbiakban részletezett magasabb küszöbértéket a Hatóság részére a Seveso II. Irányelv 6. és 7. cikkében megfogalmazott tartalmú értesítést kell készítenie. Amennyiben az üzemben a veszélyes anyagok összegzett mennyisége meghaladja a magasabb küszöbértéket az üzemeltetőnek a Hatóság részére a Seveso II. Irányelv 9. cikkben rögzített tartalmú biztonsági jelentést kell készítenie. A Seveso II. Irányelv értelmében a veszélyes üzem azonosítása a jelenlévő veszélyes anyagok tulajdonságai és mennyisége alapján történik. A veszélyes üzem azonosítása alapján hatály alá kerülő üzemek két kategóriába tartozhatnak. A két kategóriába tartozó üzemek kötelezettségei eltérőek. Amennyiben egy üzemeltető biztosítja, hogy az üzem területén jelenlévő veszélyes anyagok mennyisége ne érje el a küszöbértéket, úgy az elhelyezkedésétől, valamint a lakosságra gyakorolt veszélyeztetéstől függetlenül, nem kerül be a szabályozás hatálya alá, így a kötelezettségek rá nem vonatkoznak. A veszélyes üzem azonosítására egy hipotetikus üzem vonatkozásában a II.3.1 alfejezet tartalmaz példákat. 28

29 II.2.3 Seveso III. Irányelv II Előzmények A vegyi anyagok egységes osztályozására és címkézésére az ENSZ kidolgozta a Globally Harmonized System of Classification and Labelling of Chemicals (GHS) szabályozást, amelyet Európai Parlament és az Európai Tanács december 16-án elfogadott, és a 1272/2008/EK rendelettel (CLP) az EU tagállamaira is kötelező érvényűvé tett. A CLP bevezetése miatt azon jogszabályok felülvizsgálata is szükségszerűvé vált, amelyek valamilyen kapcsolatban állnak veszélyes anyagok korábbi osztályozási rendszerével. [13] A Seveso II. Irányelv hatásaként, a bevezetése óta eltelt időszakban, megközelítőleg 20%-kal csökkent a súlyos balesetek előfordulási gyakorisága, amely arra utal, hogy az irányelvben foglalt célkitűzések megvalósítása eredményes. Ennek ellenére indokolttá vált a Seveso II. Irányelv felülvizsgálata különösen a CLP rendelet, és a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáféréshez, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló ENSZ EGB Aarhusi Egyezmény előírásaira tekintettel. [4] A Seveso II. Irányelv felülvizsgálatára az Európai Unióban műszaki munkacsoport alakult. A munkacsoport munkájának eredményeként, figyelembe véve a tagállamok által benyújtott hároméves jelentésekből szerzett információkat a Bizottság december 21-én elkészítette az új Seveso Irányelv tervezetet. A tervezet egyeztetését követően az Európai Parlament és a Tanács július 4-én elfogadta a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek veszélyének kezeléséről, valamint a 96/82/EK tanácsi irányelv módosításáról és későbbi hatályon kívül helyezéséről szóló 2012/18/EU Irányelvet (továbbiakban Seveso III. Irányelv) [4, 13, 14] A Seveso III. Irányelvet a tagállamoknak be kell építeniük a saját nemzeti jogrendjükbe, a benne foglaltak alkalmazása június 01-től kötelező érvényű. Doktori disszertációmnak nem tárgya a Seveso II. Irányelv és a Seveso III. Irányelv közötti különbségek részletes vizsgálata. Ugyanakkor a kutatási célkitűzések teljesítése érdekében a Seveso III. Irányelvvel kapcsoltban elemeznem szükséges a veszélyes üzem azonosítási metodikát, és a hozzá szorosan kapcsolódó fogalmakat, tárgyköröket. 29

30 II Fogalom-meghatározás A Seveso III. Irányelv 3. cikke tartalmazza a fogalom-meghatározásokat. A Seveso II. Irányelvhez viszonyítva egyrészt új fogalmak jelennek meg, másrészt a már alkalmazott fogalmak egy része is pontosításra, újradefiniálásra kerül. A kutatási célkitűzések teljesítése érdekében legfontosabb a) üzem: az üzemeltető irányítása alatt lévő terület egésze, ahol egy vagy több létesítményben veszélyes anyagok találhatók, beleértve a közös vagy kapcsolódó infrastruktúrát vagy tevékenységeket is; az üzem vagy alsó küszöbértékű üzem, vagy felső küszöbértékű üzem; b) alsó küszöbértékű üzem: olyan üzem, amelyben a jelen lévő veszélyes anyagok mennyisége eléri vagy meghaladja a Seveso III. Irányelv I. melléklet 1. részének 2. oszlopában vagy az I. melléklet 2. részének 2. oszlopában meghatározott mennyiségeket, de nem éri el az I. melléklet 1. részének 3. oszlopában vagy az I. melléklet 2. részének 3. oszlopában meghatározott mennyiségeket, adott esetben az I. melléklet 4. megjegyzésében megállapított összesítési szabályt alkalmazva; c) felső küszöbértékű üzem: olyan üzem, amelyben a jelen lévő veszélyes anyagok mennyisége eléri vagy meghaladja a Seveso III. Irányelv I. melléklet 1. részének 3. oszlopában vagy az I. melléklet 2. részének 3. oszlopában meghatározott mennyiségeket, adott esetben az I. melléklet 4. megjegyzésében megállapított összesítési szabályt alkalmazva; d) szomszédos üzem: olyan üzem, amely egy másik üzemhez olyan közelségben helyezkedik el, hogy fokozza a súlyos balesetek kockázatát vagy következményeit; e) új üzem: a) olyan üzem, amely június 1-jén vagy az után kezdi meg működését vagy épül; vagy b) olyan működési helyszín, amely ezen irányelv hatálya alá tartozik, vagy olyan alsó küszöbértékű üzem, amely a létesítményét vagy tevékenységeit érintő, a veszélyes anyagok jegyzékének változását eredményező módosítások miatt június 1-je után válik felső küszöbértékű üzemmé, vagy fordítva; f) meglévő üzem: olyan üzem, amely május 31-én a 96/82/EK irányelv hatálya alá tartozik, és június 1-jétől kezdődően az alsó küszöbértékű üzemként vagy felső küszöbértékű üzemként történő besorolásának megváltoztatása nélkül ennek az irányelvnek a hatálya alá tartozik; 30

31 g) egyéb üzem: olyan működési helyszín, amely ezen irányelv hatálya alá tartozik, vagy olyan, alsó küszöbértékű üzem, amely június 1-jén vagy ezt követően az 5. pontban említettektől eltérő okok miatt felső küszöbértékű üzemmé válik, vagy fordítva; h) létesítmény: az üzemen belüli azon föld alatti vagy föld feletti műszaki egység, amelyben veszélyes anyagokat gyártanak, használnak, kezelnek vagy tárolnak, ideértve a tárolást is; ide tartozik az adott létesítmény működéséhez szükséges mindennemű berendezés, szerkezet, csőrendszer, gép, szerszám, magántulajdonú iparvágány, dokk, kiszolgáló, rakodó, móló, raktár és hasonló, úszó vagy más szerkezet; i) üzemeltető: az a természetes vagy jogi személy, aki vagy amely egy üzemet vagy létesítményt üzemeltet vagy irányít, vagy a nemzeti jog rendelkezései alapján az üzem vagy létesítmény műszaki üzemeltetése felett meghatározó gazdasági vagy döntéshozatali befolyással rendelkezik; j) veszélyes anyag: a Seveso III. Irányelv I. melléklet 1. részének hatálya alá tartozó vagy annak 2. részében felsorolt anyag vagy keverék, akár nyersanyag, termék, melléktermék, maradék vagy köztes termék formájában; k) keverék: két vagy több anyagból álló keverék vagy oldat; l) veszélyes anyagok jelenléte: veszélyes anyagok tényleges vagy várható jelenléte az üzemben, valamint azoknak a veszélyes anyagoknak a jelenléte, amelyekről ésszerűen feltételezhető, hogy akkor keletkezhetnek, amikor a folyamatok beleértve a tároló tevékenységeket is az üzemen belül bármely létesítményben kikerülnek az ellenőrzés alól, amennyiben e veszélyes anyagok mennyisége eléri vagy meghaladja az I. melléklet 1. vagy 2. részében meghatározott küszöbértékeket; m) tárolás: a veszélyes anyagok adott mennyiségének jelenléte raktározás, biztonságos felügyelet melletti elhelyezés vagy raktárkészletként való tartás céljából. [16] A kutatásom szempontjából legfontosabb fogalom-meghatározás változás, hogy a Seveso III. Irányelvben a hatály alá tartozó üzemek megnevezésében is megjelenik a két kategória, az Irányelv definiálja az alsó és felső küszöbértékű üzem fogalmát. II A szabályozás hatálya alóli kivételek A Seveso III. Irányelv 2. cikke tartalmazza azokat a tevékenységeket, amelyekre a szabályozás nem terjed ki. A Seveso II. Irányelvhez viszonyítva a legnagyobb változás, hogy a jogszabályalkotó földalatti gáztározókat az eddigi jogbizonytalanság miatt a már konkrétan szerepelteti. Az irányelv hatálya nem terjed ki. 31

32 a) gáz föld alatti, nyílt tengeri helyszíneken történő tárolására, beleértve a kizárólag tárolásra szolgáló helyszíneket, valamint azokat, ahol ásványi anyagok többek között szénhidrogének feltárása és kitermelése is zajlik; b) hulladéklerakó telepekre, ideértve a földalatti hulladéktárolást is. A fentiek ellenére ezen irányelv hatálya alá tartozik a szárazföldi föld alatti, természetes rétegekben, víztartó rétegekben, sóüregekben és használaton kívüli bányákban végzett gáztárolás, a vegyi és a termikus feldolgozási műveletek és a veszélyes anyagokkal végzett ilyen műveletekkel kapcsolatos tárolás, valamint a működő meddő ártalmatlanítására szolgáló létesítmények, a veszélyes anyagokat tartalmazó derítő-, illetve ülepítő medencét is beleértve. A doktori disszertációmnak ezen tevékenységek vizsgálata nem tárgya, a hatály esetleges ez irányú kibővítésével nem foglalkozom. II A veszélyes anyagok, veszélyes üzem azonosítása A Seveso III. Irányelv 1. Melléklet 1. rész tartalmazza a veszélyes anyagok kategóriáit. A veszélyes anyagok kategóriái a CLP rendeletnek felelnek meg. 1. oszlop 2. oszlop 3. oszlop A veszélyes anyagra vonatkozó küszöbmennyiségek (tonna) a Veszélyességi kategóriák az 1272/2008/EK rendeletnek 3. cikk 10. bekezdése megfelelően alkalmazásában Alsó Felső küszöbérték küszöbérték H szakasz Egészségi veszélyek H1. Akut toxikus 1. kategória, minden expozíciós útvonal 5 20 H2. Akut toxikus - 2. kategória, minden expozíciós útvonal - 3. kategória, belégzéses expozíció H3. Célszervi toxicitás (STOT) - egyszeri expozíció STOT SE 1. kategória P szakasz Fizikai veszélyek P1.a Robbanóanyagok - Instabil robbanóanyagok, vagy - robbanóanyagok, 1.1., 1.2., 1.3., 1.5. vagy 1.6. alosztály, vagy - olyan anyagok vagy keverékek, amelyek a 440/2008/EK rendelet A.14. módszere szerint robbanási tulajdonságokkal rendelkeznek, és nem tartoznak a szerves

33 peroxidok és az önreaktív anyagok és keverékek veszélyességi osztályába P1.b Robbanóanyagok Robbanóanyagok, 1.4. alosztály P2. Tűzveszélyes gázok Az 1. vagy a 2. kategóriába tartozó tűzveszélyes gázok P3.a Tűzveszélyes aeroszolok 1. vagy 2. kategóriájú tűzveszélyes aeroszolok, amelyek az 1. vagy 2. kategóriába tartozó tűzveszélyes gázokat vagy az 1. kategóriába tartozó tűzveszélyes folyadékokat tartalmaznak (nettó) 500 (nettó) P3.b Tűzveszélyes aeroszolok 1. vagy 2. kategóriájú tűzveszélyes aeroszolok, amelyek nem tartalmaznak az 1. vagy 2. kategóriába tartozó 5000 (nettó) (nettó) tűzveszélyes gázokat vagy az 1. kategóriába tartozó tűzveszélyes folyadékokat 200 P4. Oxidáló gázok Az 1. kategóriába tartozó oxidáló gázok 50 P5.a Tűzveszélyes folyadékok - Az 1. kategóriába tartozó tűzveszélyes folyadékok, vagy - a 2. vagy a 3. kategóriába tartozó tűzveszélyes folyadékok, a forráspontjuk feletti hőmérsékleten tartva, vagy - egyéb folyadékok, amelyek lobbanáspontja 60 C, a forráspontjuk feletti hőmérsékleten tartva P5.b Tűzveszélyes folyadékok - A 2. vagy 3. kategóriába tartozó tűzveszélyes folyadékok, ha a sajátos feldolgozási körülmények, mint például a nagy nyomás vagy a magas hőmérséklet súlyos baleset veszélyét idézhetik elő, vagy - egyéb folyadékok, amelyek lobbanáspontja 60 C, ha a sajátos feldolgozási körülmények, mint például a nagy nyomás vagy a magas hőmérséklet súlyos baleset veszélyét idézhetik elő P5.c Tűzveszélyes folyadékok A P5.a és a P5.b szakaszba nem tartozó, a 2. vagy a 3. kategóriába tartozó tűzveszélyes folyadékok P6.a Önreaktív anyagok és keverékek és szerves peroxidok A, B típusú önreaktív anyagok és keverékek, A, B típusú szerves peroxidok P6.b Önreaktív anyagok és keverékek és szerves peroxidok C, D, E, F típusú önreaktív anyagok és keverékek vagy C, D, E, F típusú szerves peroxidok P7. Öngyulladó folyadékok és szilárd anyagok Az 1. kategóriába tartozó öngyulladó folyadékok Az 1. kategóriába tartozó öngyulladó szilárd anyagok P8. Oxidáló folyadékok és szilárd anyagok Az 1., a 2., a 3. kategóriába tartozó oxidáló folyadékok Az 1., a 2., a 3. kategóriába tartozó

34 oxidáló szilárd anyagok E szakasz Környezeti veszélyek E1. A vízi környezetre veszélyes az akut 1 vagy a krónikus 1 kategóriában E2. A vízi környezetre veszélyes a krónikus 2 kategóriában O szakasz Egyéb veszélyek O1. Anyagok vagy keverékek az EUH014 figyelmeztető mondattal O2. Az 1. kategóriába tartozó, vízzel érintkezve tűzveszélyes gázokat kibocsátó anyagok és keverékek O3. Anyagok vagy keverékek az EUH029 figyelmeztető mondattal táblázat: A veszélyes anyagok kategóriái [16] A Seveso III. Irányelv 1. Melléklet 2. rész tartalmazza a tételesen felsorolt veszélyes anyagokat. A megnevezett veszélyes anyagok: 1. oszlop 2. oszlop 3. oszlop Veszélyes anyagok CAS-szám Küszöbértékek (tonna) Alsó küszöbérték Felső küszöbérték 1. Ammónium-nitrát Ammónium-nitrát Ammónium-nitrát Ammónium-nitrát Kálium-nitrát Kálium-nitrát Kálium-nitrát Arzén-pentoxid, arzén(v)-sav és/vagy sói Arzén-trioxid, arzén(iii)-sav és/vagy sói ,1 9. Bróm Klór Nikkelvegyületek belélegezhető por

35 formájában: nikkel- monoxid, nikkeldioxid, nikkel-szulfid, trinikkel-diszulfid, dinikkel-trioxid 12. Etilén-imin Fluor Formaldehid (koncentráció 90 %) Hidrogén Hidrogén-klorid (cseppfolyósított gáz) Ólom-alkilok Az 1. vagy 2. kategóriába tartozó cseppfolyósított tűzveszélyes gázok (köztük az LPG) és a földgáz Acetilén Etilén-oxid Propilén-oxid Metanol ,4 -metilén-bisz (2-klór-anilin) és/vagy sói, por formában , Metil-izocianát , Oxigén ,4-toluol-diizocianát 2,6-toluol-diizocianát Karbonil-diklorid (foszgén) ,3 0, Arzin (arzén-hidrogén) , Foszfin (foszfor-hidrogén) , Kén-diklorid Kén-trioxid Poliklór-dibenzo-furánok és poliklórdibenzo-dioxinok (köztük a TCDD), - 0,001 TCDD-egyenértékben számítva 33. A következő RÁKKELTŐ - 0,5 2 35

36 ANYAGOK vagy a következő rákkeltő anyagokat 5 tömegszázalék feletti koncentrációban tartalmazó keverékek: 4- amino-bifenil és/vagy sói, benzotriklorid, benzidin és/vagy sói, bisz (klór-metil) éter, klór-metil-metil-éter, 1,2-dibróm-etán, dietil-szulfát, dimetil-szulfát, dimetilkarbamoil-klorid, 1,2-dibróm-3-klórpropán, 1,2-dimetilhidrazin, dimetilnitrózamin, hexametilfoszfortriamid, hidrazin, 2- naftil-amin és/vagy sói, 4-nitrodifenil és 1,3- propánszulton 34. Petróleumtermékek és alternatív üzemanyagok a) benzinek és nafták; b) kerozinok (ideértve a sugárhajtóműüzemanyagokat is); c) gázolajok (ideértve a dízelüzemanyagokat, a háztartási tüzelőolajokat és a gázolajkeverékeket is); d) nehéz fűtőolajok; e) alternatív tüzelőanyagok, amelyek az a) d) pontban említett termékekkel megegyező célokat szolgálnak, valamint gyúlékonyságuk és környezeti veszélyeik tekintetében hasonló tulajdonságokkal bírnak 35. Vízmentes ammónia Bór-trifluorid Hidrogén-szulfid Piperidin Bisz(2-dimetil-amino-etil) (metil)amin (2-etilhexiloxi)propil-amin

37 41. Nátrium-hipoklorit vízi akut 1. kategóriába [H400] sorolt keverékei, amelyek 5 %-nál kevesebb aktív klórt tartalmaznak, és amelyeket az I. melléklet 1. részében egyik veszélykategóriába sem sorolták be Propil-amin (lásd a 21. megjegyzést) Terciel-butil-akrilát metil-3-butén-nitril Tetrahidro-3,5-dimetil-1,3,5, - tiadiazin-2-tion (Dazomet) Metil-akrilát metil-piridin bróm-3-klór-propán táblázat: A megnevezett veszélyes anyagok [16] A Seveso III. Irányelvben a változtatások központi eleme az I. számú melléklet, amely összhangba kerül a CLP rendelettel. Az egészségi veszélyek vonatkozásában a CLP rendeletben az anyagok akut toxicitását az expozíciós útvonalakra (szájon, bőrön át, illetve belélegezve) határozzák meg. Ezzel szemben a Seveso II. Irányelv nagyon mérgező és mérgező kategóriákat alkalmaz. A változás következtében új anyagok fognak bekerülni a szabályozás hatálya alá. A fizikai veszélyek osztályok közül a Seveso II. Irányelvben több is megtalálható, viszont nem azonos elnevezéssel, osztályozási kritériummal. A változás következtében ezen kategória vonatkozásában is új anyagok fognak bekerülni a szabályozás hatálya alá. A környezeti veszélyek CLP rendelet szerinti besorolása és az Egyéb veszélyek osztálya csaknem teljesen megegyezik a Seveso II. Irányelvben foglalt szabályozással, így jelentős változás nem várható. A megnevezett veszélyes anyagok köre is bővült, a kőolajtermékek bővítése miatt várhatóan új üzemek kerülnek a szabályozás alá, ugyanakkor a nátrium-hipoklorit (vízi akut 1. kategóriába [H400] sorolt keverékei, amelyek 5 %-nál kevesebb aktív klórt tartalmaznak) megnevezett veszélyes anyagként kezelése (alsó küszöbérték 200 tonna) miatt eddigiekben 9. 37

38 (I.) környezetre veszélyes anyag alsó küszöbérték 100 tonna) várhatóan üzemek kerülnek ki a szabályozás hatály alól, vagy kerülnek alsóbb kategóriába. Összességében megállapítható, hogy a Seveso III. Irányelv bevezetésével új anyagok minősülnek a szabályozás szerint veszélyesnek, a hatály alá tartozó üzemek köre bővülni fog. A veszélyes üzem azonosítására, azaz a veszélyes anyagok vagy a veszélyes anyagok kategóriáinak összegzésére a következő szabályokat kell alkalmazni: Ha az üzemben egyetlen veszélyes anyag jelen levő mennyisége sem éri el önmagában a megfelelő küszöbmennyiséget, akkor a következő szabályt kell alkalmazni annak megállapítására, hogy az adott üzemre alkalmazandók-e a Seveso III. Irányelv megfelelő követelményei: 1. A felső küszöbértékű üzemekre, ha a q 1 /Q U1 + q 2 /Q U2 + q 3 /Q U3 + q 4 /Q U4 + q 5 /Q U5 + összeg legalább 1, ahol qx a Seveso III. Irányelv 1. melléklet 1. vagy 2. részében szereplő x veszélyes anyag (vagy a veszélyes anyagok kategóriája) mennyisége, és QUx az x veszélyes anyagra, illetőleg kategóriára vonatkozó küszöbmennyiség a Seveso III. Irányelv 1. melléklet 1. részének 3. oszlopa vagy a 2. részének 3. oszlopa szerint. 2. Az alsó küszöbértékű üzemekre, ha a q 1 /Q L1 + q 2 /Q L2 + q 3 /Q L3 + q 4 /Q L4 + q 5 /Q L5 + összeg legalább 1, ahol q x a Seveso III. Irányelv 1. melléklet 1. vagy 2. részében szereplő x veszélyes anyag (vagy a veszélyes anyagok kategóriája) mennyisége, és Q Lx az x veszélyes anyagra, illetőleg kategóriára vonatkozó küszöbmennyiség a Seveso III. Irányelv 1. melléklet 1. részének 2. oszlopa vagy a 2. részének 2. oszlopa szerint. E szabályt az egészségi veszélyek, a fizikai veszélyek és a környezeti veszélyek értékelése céljából kell alkalmazni. A szabályt tehát háromszor kell alkalmazni: a) a 2. részben felsorolt és az 1., a 2. vagy a 3. akut toxicitási kategóriába (belégzéses útvonal) vagy STOT SE 1. kategóriába tartozó veszélyes anyagok, valamint az 1. rész H:H1 H3. sorába tartozó veszélyes anyagok összegzésekor; b) a 2. részben felsorolt veszélyes anyagok, amelyek robbanóanyagok, tűzveszélyes gázok, tűzveszélyes aeroszolok, oxidáló gázok, tűzveszélyes folyadékok, önreaktív anyagok vagy keverékek, szerves peroxidok, öngyulladó folyadékok és szilárd anyagok vagy oxidáló folyadékok vagy szilárd anyagok, valamint az 1. rész P:P1 P8. szakaszába tartozó veszélyes anyagok összegzésekor; 38

39 c) a 2. részben felsorolt és a vízi környezetre veszélyesként vagy az 1. akut kategóriába vagy az 1. vagy a 2. krónikus kategóriába tartozó veszélyes anyagok, valamint az 1. rész E:E1. és E2. sorába tartozó veszélyes anyagok összegzésekor. [16, 17] A Seveso III. Irányelvben a veszélyes üzem azonosítás metodikája nem változik, továbbra is a jelenlévő veszélyes anyagok tulajdonságai és mennyisége alapján fog történni, figyelmen kívül hagyva, hogy az adott üzem potenciálisan veszélyt jelent-e a lakosságra, környezetre. A veszélyes üzem azonosítása alapján hatály alá kerülő üzemek vonatkozásában a jövőben is megmarad az alsó és felső küszöbértékű üzem kategória. A két kategóriába tartozó üzemek kötelezettségei eltérőek lesznek. Amennyiben egy üzemeltető biztosítja, hogy az üzem területén jelenlévő veszélyes anyagok mennyisége ne érje el a küszöbértéket, úgy az elhelyezkedésétől, valamint a lakosságra gyakorolt veszélyeztetéstől függetlenül, az üzem továbbra is kikerül a szabályozás hatálya alól, így a kötelezettségek rá nem fognak vonatkozni. II.2.4 A Seveso II. Irányelv alkalmazása II Tagállamokban A Seveso II. Irányelv nemzeti jogrendbe való átültetés és az abban foglaltak alkalmazása a tagállamokra nézve kötelező érvényű. Az EU tagállamok teljesítéséről az Irányelv végrehajtásáért felelős Illetékes Hatóságok Bizottsága üléseiről és az Európai Bizottság sajtóközleményeiből nyerhető információ. A tagállamok általánosan fél-egy évvel a határidő lejárta után jelentették be harmonizált jogszabályaikat. Az Európai Bizottság (mintegy másfél éves késéssel) szeptemberében kezdte meg nem teljesítés (non compliance) miatt az ún. nem-megfelelési eljárást (infringement procedure). Az eljárás diplomáciai jegyzék küldésétől az Európai Bírósági előtti eljárás lefolytatásáig tartott. A bíróság eljárásának kezdetéig általában két-három év telt el, amit a nem teljesítők a végrehajtási ütemtervüknél figyelembe is vettek ben indult nemmegfelelési eljárás a Seveso II. Irányelv tekintetében hat tagállammal - Ausztria, Belgium, Franciaország, Németország, Írország és Portugália szemben. Ezen országok egyáltalán nem készültek el nemzeti jogszabályaik megalkotásával. További egy évet vett igénybe a fenti tagállamok jogharmonizációja, így több, mint két és fél évvel a határidők lejártát követően teljesítették az előírásokat. [18] A nemzeti jogszabályok bejelentése nem volt elegendő, azokat a Bizottság Jogi Szolgálata ellenőrizte. Négy évvel a jogharmonizáció és másfél évvel a biztonsági jelentések 39

40 Seveso II. Irányelv szerinti benyújtási határideje után júliusában három tagállammal Hollandia, Írország és Olaszország szemben ismételten eljárás indult. [19, 20] A 2000-es évek elején az Európai Unióhoz csatlakozó országok végrehajtási tapasztalatairól, ütemtervéről a között végrehajtott Természeti és Technológiai Veszélyek Kezelésével foglalkozó Európai Bizottság Közös Kutatóközpont által irányított kutatási project jelentése tartalmazott adatokat. [20] A jelentés szerint a csatlakozó országok az alábbi ütemterv szerint vezették be a Seveso II. Irányelvet: Ország Csehország JH Bej BJ Magyarország JH Bej BJ Lengyelország JH Bej BJ Lettország JH Bej. BJ Szlovénia JH Bej. BJ Szlovákia JH Bej. BJ Észtország JH Bej. BJ Litvánia JH Bej. BJ Bulgária JH Bej. BJ Románia JH Bej. BJ Megjegyzés: JH: jogharmonizáció, Bej.: veszélyes tevékenység bejelentése, BJ: biztonsági jelentések benyújtása. 6. táblázat: A csatlakozó államok végrehajtási ütemterve [20] A Seveso II. Irányelv bevezetése, valamint az abban foglaltak alkalmazása az EU tagállamokban nem volt egységes és kiforrott. Az tagországok esetében főként a jogharmonizáció vonatkozásában két-három éves késés volt az általános tapasztalat. Napjainkra a Seveso II. Irányelvben foglaltakat minden tagállam teljesítette. II Magyarországon Magyarországon összhangban az ország európai integrációs tevékenységével, a nemzetközi kötelezettségek alapján a parlament megalkotta a súlyos ipari balesetek elleni védekezésről szóló szabályozást, amely január 01-én lépett hatályba. A szabályozás több jogszabályt foglal magába. A katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló évi LXXIV. 40

41 törvény IV. fejezet és a végrehajtására kiadott a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 2/2001. (I. 17.) Korm. rendelet megalkotásával Magyarország eleget tett európai uniós jogharmonizációs kötelezettségeinek. A Seveso II. Irányelv 2003/105/EK Irányelv szerinti módosítását Magyarország a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 18/2006. (I. 26.) Korm. rendelettel emelte át a nemzeti jogrendbe. A Magyar Alumínium Termelő és Kereskedelmi Zrt. ajkai telephelyén bekövetkezett katasztrófa részletezve a II.2.6 fejezetben a jogszabály szigorítását indokolta, melynek eredményeként született meg a jelenleg érvényes a katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló évi CXXVIII. Törvény (továbbiakban: évi CXXVIII. Törvény), valamint végrehajtási rendelete a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 219/2011. (X. 20.) Korm. rendelet (továbbiakban: 219/2011. (X. 20.) Korm. rendelet). A évi CXXVIII. Törvény, valamint a 219/2011. (X. 20.) Korm. rendelet a Seveso II. Irányelv hatályát kibővíti a küszöbérték mennyiségének csökkentésével, új fogalomként jelenik meg a küszöbérték alatti üzem és a kiemelten kezelendő létesítmények fogalma. A hatály kibővítését a részletesen a II.2.6 fejezet taglalja. A évi CXXVIII. Törvényben, valamint a 219/2011. (X. 20.) Korm. rendeletben foglaltak szerint a hatósági jogkört a hivatásos katasztrófavédelmi szerv (továbbiakban: Hatóság) gyakorolja. Magyarország a Seveso II. Irányelv és módosításában foglalt kötelezettségeit teljesítette vele szemben nem-megfelelési eljárás nem indult. II.2.5 A Seveso II. Irányelv eredményeinek értékelése A Seveso II. Irányelv célja az I. mellékletében felsorolt, nagy mennyiségű veszélyes anyagokkal (vagy azok keverékeivel) kapcsolatos súlyos balesetek megelőzése, és azok emberre és a környezetre gyakorolt következményeinek csökkentése. A Seveso II. Irányelv többszintű megközelítést alkalmaz az ellenőrzés szintjére vonatkozóan, minél nagyobb mennyiségű veszélyes anyag van jelen egy üzemben, annál szigorúbb kritériumoknak kell megfelelnie. Az Európai Unióban napjainkra a Seveso II. Irányelvben foglaltak teljesítése megtörtént. A Seveso II. Irányelv rendszerében a veszélyes ipari üzemekről szóló információt a Seveso Üzemek Nyilvántartási Rendszerében - Seveso Plant Retreival Information System 41

42 (SPIRS) - kell szolgáltatni az EU felé, amely rendelkezésre áll az EU tagállamok hatóságai részére. [23] A veszélyes üzemazonosítás eredményeként - a Seveso Üzemek Nyilvántartási Rendszerében közölt adatok alapján 2012-ben az Európai Unióban 9778 Seveso üzem került regisztrálásra. Az üzemek 47%-a felső küszöbértékű, 53%-a alsó küszöbértékű üzemnek minősült. Jellemzően a legtöbb üzem az iparosodott tagállamokból került ki, az összes veszélyes üzem 55%-a 4 tagállamban Németország, Franciaország, Olaszország és az Egyesült Királyság található. [24] megjelenítése: 1. ábra: A veszélyes üzemek eloszlása az Európai Unió tagállamaiban [26] A veszélyes üzemek az Európai Unió tagállamaiban történő eloszlásának térképi 42

43 2. ábra: A veszélyes üzemek eloszlása az Európai Unió tagállamaiban [24] Magyarországon összesen 231 Seveso II. Irányelv hatálya alá tartozó üzem működik, melyből 134 db üzem alsó-, 97 db üzem felső küszöbértékű üzemnek minősül. [25, 26] 3. ábra: A veszélyes üzemek eloszlása Magyarországon [26] 43

44 A felső küszöbértékű és az alsó küszöbértékű üzemek megyénkénti eloszlásának (4. ábra) vizsgálata alapján megállapítható, hogy Magyarországon a legtöbb veszélyes üzem Budapesten és Borsod Abaúj Zemplén megyében található. 4. ábra: A veszélyes üzemek megyénkénti eloszlása Magyarországon [25, 26] A bekövetkezett ipari balesetek tapasztalatait a Seveso II. Irányelv 15 cikkében foglalt kötelezettségként a Tagállamok az Európai Bizottság Közös Kutatási Központja által üzemeltetett Súlyos Baleseti Jelentési Rendszerben Major Accident Reporting System (MARS) teszik közre. [23] A jelentés kötelezett ipari balesetek kritériumrendszerét a Seveso II. Irányelv 6. melléklete tartalmazza. Az Európai Bizottság Közös Kutatási Központja az ipari balesetek tapasztalatait feldolgozza, indokolt esetben változtatásokhoz ajánlást készít elő. A Súlyos Baleseti Jelentési Rendszerben közölt adatok alapján a Tagállamokban bekövetkezett veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos ipari balesetek száma a 2002-es évhez képest folyamatosan csökken. 44

45 5. ábra: A súlyos ipari balesetek változását mutatja be [24] A évi CXXVIII. Törvény és a 219/2011. (X. 20.) Korm. rendelet a veszélyes üzemekben bekövetkezett rendkívüli események jelentésére vonatkozóan szigorúbb előírásokat tartalmaz, mint a Seveso II. Irányelv 6. mellékletében rögzített kritériumrendszer. A évi CXXVIII. Törvény és a 219/2011. (X. 20.) Korm. rendelet hatálya alá tartozó üzemeknek a Hatóság részére jelenteni kell a veszélyes anyagokkal kapcsolatos üzemzavarokat. Veszélyes anyagokkal kapcsolatos üzemzavarnak minősül a veszélyes anyagokkal foglalkozó üzemben, küszöbérték alatti üzemben a rendeltetésszerű működés során vagy a technológiai folyamatokban bekövetkező olyan nem várt esemény, amely azonnali beavatkozást igényel és az alábbi következmények egyikével jár: a) veszélyes anyaggal kapcsolatos tűz, b) veszélyes anyaggal kapcsolatos robbanás, c) mérgező, rákkeltő tulajdonságú veszélyes anyag kibocsátása, d) oxidáló, tűz- vagy környezetre veszélyes tulajdonságú folyadék halmazállapotú veszélyes anyag kikerülése legalább 1000 kg mennyiségben, e) egyéb veszélyes anyag kikerülése legalább a felső küszöbérték 0,1%-át elérő mennyiségben, f) veszélyes anyagokkal foglalkozó létesítmény leállítása. [24] Magyarországon 2012-ben 45 esetben történt veszélyes anyagokkal kapcsolatos üzemzavar, melyből 34 esetben felső küszöbértékű, 6 esetben alsó küszöbértékű és 5 esetben küszöbérték alatti üzemnél. 45

46 6. ábra: Veszélyes anyagokkal kapcsolatos üzemzavar Magyarországon 2012-ben [27] A Seveso II. Irányelvben foglalt szigorú szabályozás eredményeként között a 2010-es évet leszámítva nagyjából 20%-kal csökkent a súlyos balesetek előfordulási gyakorisága. Ez arra utal, hogy az irányelv teljesítette a célkitűzéseit, amelyet az is tanúsít, hogy a Seveso II. Irányelv által követett megközelítést világszerte átvették. A Seveso II. Irányelv sikerességét azonban beárnyékolja, hogy a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos ipari balesetek mint az Irányelv korábbi módosítását is kiváltó balesetek tapasztalati is igazolják - jellemzően nem a hatály alá tartozó üzemekben történtek, történnek. Ezt igazolják a Magyarországon 2012-ben regisztrált veszélyes anyagokkal kapcsolatos üzemzavarok, miszerint a veszélyes anyagokkal kapcsolatos üzemzavarok 10%-a a Seveso II. Irányelv hatálya alá nem tartozó küszöbérték alatti üzemekben történt. Ez azt jelenti, hogy a Seveso II. Irányelv célkitűzéseinek maradéktalan teljesítése érdekében a hatály további kibővítése lenne indokolt. A hatály kibővítése elméletileg két módon lehetséges: a) a Seveso II. Irányelv mellékletében felsorolt veszélyes anyagokhoz, osztályokhoz rendelt küszöbérték mennyiségének csökkentésével vagy b) a veszélyes üzem azonosításra a jelenlegi módszer helyett más módszer alkalmazásával. 46

47 II.2.6 A Tagállamok nemzeti sajátosságai a veszélyes üzem azonosítás vonatkozásában A Tagállamok közül Hollandiában, Franciaországban és Magyarországon a Seveso II. Irányelv hatálya alá nem tartozó, de a nemzeti szabályozásban külön definiált veszélyes anyagokkal tevékenységet folytatató üzemeknek hasonló kockázatelemzési eljárást kell lefolytatniuk, mint Seveso II. Irányelv hatálya alá tartozó üzemeknek. II Hollandiában és Franciaországban alkalmazott eljárás Hollandiában már a Seveso II. Irányelv hatályba lépését megelőzően a veszélyes anyagokkal foglalkozó üzemeknek a tevékenységük megkezdése előtt mennyiségi kockázatelemzést kell készíteniük. Franciaországban a veszélyes anyagokkal tevékenységet folytatató üzemeknek attól függően, milyen típusú és mélységű veszélyt jelentenek bejelentést kell tenniük, vagy engedélyezési eljárást kell lefolytatniuk. Bejelentési kötelezettség a lakosságra és környezetre kevésbé kockázatot jelentő üzemekre vonatkozik. Engedélyezési eljárást azon üzemeltetőknek kell lefolytatniuk, amelyek a lakosságra és környezetre jelentősebb kockázatot jelentenek. Az engedélyezési eljárást a tevékenység megkezdését megelőzően kell az üzemeltetőnek kezdeményezni a hatósághoz a kockázatelemzéssel kiegészített engedély iránti kérelem benyújtásával. [22] Az üzemek kötelezettségeinek meghatározása a végzett tevékenység/iparág és a tárolt anyagok (mérgező, robbanó stb.) együttes figyelembevételével történik, hasonlóan a Seveso II. Irányelvben foglalt módszerhez. Az elbírálás alapját a jelenlévő veszélyes anyagok mennyisége és a hozzá rendelt küszöbérték viszonya határozza meg. [22] Például mérgező folyadékra vonatkozóan a Seveso II. Irányelvben rögzített küszöbmennyiségek 50 tonna és 200 tonna. Franciaországban 1 tonnánál nagyobb mennyiségben tárolt veszélyes anyag esetén bejelentést kell tennie az üzemeltetőnek. Amennyiben 10 tonna mennyiséget meghaladó, de 50 tonnát el nem érő mennyiségben terveznek mérgező folyadékot tárolni, a tevékenység végzését engedélyeztetni kell a hatósághoz történő kockázatelemzéssel kiegészített engedély iránti kérelem benyújtásával. [22] II Magyarországon alkalmazott eljárás A MAL Magyar Alumínium Termelő és Kereskedelmi Zrt. tulajdonában lévő Ajkai Timföldgyár Kolontár és Ajka között létesített, m-es vörösiszap-tárolójának gátja október 4-én átszakadt. A kiömlő, több mint egymillió köbméternyi zagy elöntötte Kolontár, Devecser és Somlóvásárhely települések mélyebben fekvő részeit. Az erősen lúgos, 47

48 maró hatású ipari hulladék körülbelül 40 négyzetkilométeren terült szét, felbecsülhetetlen gazdasági és ökológiai károkat okozva a Devecseri kistérségben. Az esemény következtében tíz ember meghalt, a sérültek száma több mint 150 fő, a Torna-patak teljes élővilágát kipusztította az erős lúgos szennyeződés, valamint erre a sorsra jutott a Marcal Torna torkolata alatt fekvő része is. A magyar kormánynak összesen 38 milliárd forintba került a vörösiszap-katasztrófát követő károk helyreállítása, ebből 21 milliárd forintot a környezeti elemek helyreállítása emésztett fel. [29] A MAL Magyar Alumínium Termelő és Kereskedelmi Zrt. nem tartozott az esemény bekövetkezésekor érvényes Seveso II. Irányelv előírásait magába foglaló 18/2006. (I. 26.) Korm. rendelet hatálya alá, mivel a vörösiszap a jogszabály 1. mellékletében foglaltak szerint nem minősült a veszélyes anyagnak. Az esemény ugyanakkor rávilágított a Seveso II. Irányelv előzőkben már taglalt gyenge pontjára, miszerint a veszélyes üzem azonosítás alapján olyan üzemek kerülhetnek ki a szabályozás hatálya alól, melyek potenciális veszélyforrást jelentenek a lakosság számára. A tapasztalatok eredményeként született meg a 219/2011. (X. 20.) Korm. rendelet, amely a Seveso II. Irányelv hatályát kibővíti a küszöbérték mennyiségének csökkentésével. A jogszabályként az alsó és felső küszöbértékű veszélyes anyagokkal foglalkozó üzem mellett új kategóriaként jelenik meg a küszöbérték alatti üzem és a kiemelten kezelendő létesítmények fogalma. [28] Kiemelten kezelendő létesítmények a) a veszélyes anyagok, veszélyes hulladékok üzemen kívüli csővezetéken történő szállításának létesítményei, beleértve a szállító vezetékeket, szivattyú-, kompresszor- és elosztó állomásokat; kivéve a lakossági gázellátás elosztó vezetékeit és azok létesítményeit, valamint a szénhidrogén-bányászat gyűjtővezetékeit 400 mm névleges átmérő alatt; b) a 219/2011. (X. 20.) Korm. rendelet 1. melléklet 2. táblázatában szereplő veszélyes tulajdonságok valamelyikével rendelkező veszélyes hulladékok égetéssel történő ártalmatlanítással foglalkozó létesítmények, amennyiben nem tartoznak a veszélyes anyagokkal foglalkozó üzemek körébe; c) azon üzemek, amelyek területén klór vagy ammónia legalább 1000 kg mennyiségben van jelen, amennyiben nem tartoznak a veszélyes anyagokkal foglalkozó üzemek körébe. [28] Küszöbérték alatti üzem egy adott üzemeltető irányítása alatt álló azon terület, ahol e törvény végrehajtására kiadott jogszabály szerinti alsó küszöbérték negyedét meghaladó, de az 48

49 alsó küszöbértéket el nem érő mennyiségben veszélyes anyag van jelen, valamint a külön jogszabályban meghatározott, kiemelten kezelendő létesítmények. [27] A küszöbérték alatti üzem üzemeltetőjének a tevékenységének végzéséhez, folytatásához katasztrófavédelmi engedélyt kell megszereznie. Az engedélyezést a hivatásos katasztrófavédelmi szerv területi szerve végzi. Az engedélyezést kérelem benyújtásával kell kezdeményezni, amely tartalmazza a veszélyes üzem azonosítására vonatkozó dokumentációt. A hivatásos katasztrófavédelmi szerv területi szerve az engedélykérelemhez benyújtott dokumentumok valóságtartalmát helyszíni vizsgálattal ellenőrzi. [28] A hatóság a helyszíni vizsgálat eredménye és a benyújtott üzemazonosítási adatlapok vizsgálata alapján súlyos káresemény elhárítási terv készítésére kötelezi az üzemeltetőt az alábbi feltételek egyikének teljesülése esetén: a) a 219/2011. (X. 20.) Korm. rendelet 1. melléklet, 2. táblázat, mérgező és nagyon mérgező veszélyességi osztályba tartozó veszélyes anyagok jelenléte; b) a 219/2011. (X. 20.) Korm. rendelet 1. melléklet, 2. táblázat, robbanó anyagok és készítmények veszélyességi osztályba tartozó veszélyes anyagok jelenléte; c) cseppfolyós gáz jelenléte, kivéve a palackos gáztárolást, valamint a 12,5 tonna névleges töltettömegnél kisebb propán-bután gázt tartalmazó fogyasztói tartályban történő tárolást; d) nyomás (legalább 300 kpa túlnyomás) alatti, veszélyes anyagot tartalmazó technológiai berendezések jelenléte. [28] A fenti feltételek alá nem tartozó esetekben az alábbi kritériumok együttes teljesülése esetén nem kell súlyos káresemény elhárítási tervet készíteni a) amennyiben a küszöbérték alatti üzem határától számítva i. a lakóövezet, üdülőövezet, közintézmények, tömegtartózkodásra szolgáló építmények távolsága nagyobb, mint 300 méter, ii. a munkahelyek, más egyéb üzemek, irodaházak, stb. távolsága nagyobb, mint 200 méter, iii. veszélyes anyaggal foglalkozó üzem, küszöbérték alatti üzem távolsága nagyobb, mint 100 méter; és b) az üzem saját munkavállalóinak és az üzem területén rendszeresen vagy állandóan tartózkodó munkavállalók száma 30 főnél kevesebb. Az a) pont ac) alpontot nem kell alkalmazni olyan csővezetékek esetében, ahol a veszélyes anyaggal foglalkozó üzem vagy a küszöbérték alatti üzem a csővezetékkel technológiai kapcsolatban van. 49

50 A fenti feltételek alá nem tartozó esetben súlyos káresemény elhárítási terv készítését nem kell előírni, amennyiben az üzemeltető az engedélyezési kérelemhez csatolt dokumentációban bizonyítja, hogy emberi életet veszélyeztető tűz- és robbanási hatás mértéke az üzem határánál hőhatás esetében 4 kw/m 2 és túlnyomás esetében 10 kpa értéket nem haladja meg. [28] A küszöbérték alatti üzem által készítendő súlyos káresemény elhárítási terv elvi tartalmát tekintve megegyezik az alsó és felső küszöbértékű veszélyes anyagokkal foglalkozó üzemek által készítendő dokumentációval, miszerint az üzemeltetőnek a környezet és az alkalmazott veszélyes anyagokkal kapcsolatos technológia mellett bizonyítania kell, hogy a) a lakosságra, környezetre a társadalmilag elvárt mértéknél nem jelent nagyobb veszélyeztetést, b) felkészült a veszélyes anyagok esetleges szabadba kerülésekor a kárelhárításra, kárfelszámolásra, c) a rendelkezésre áll a kárelhárítási feladatok hatékony végrehajtását biztosító védelmi infrastruktúra, d) a biztonságos működést szavatoló irányítási rendszerrel rendelkezik. Az Európai Unión belül a veszélyes anyagokkal kapcsolatos tevékenység végzéséhez szükséges feltételrendszere Magyarországon az egyik legszigorúbb. Magyarországon több mint 750 üzem tartozik a szabályozás hatálya alá, ami megközelíti a spanyolországi számot. Ugyanakkor a magyar vegyipar termelési értéke nem éri el a spanyol érték tizedét. [30] Magyarországon a veszélyes üzem azonosítás alapjául a Seveso II. Irányelvben foglaltak szerint történik. A hatály kibővítése, az új kategória, a küszöbérték alatti üzem definiálása két módszer együttes alkalmazásával valósult meg: a) a tevékenységi körök kibővítésével i. a veszélyes anyagok, veszélyes hulladékok üzemen kívüli csővezetéken történő szállításának létesítményeire, valamint ii. a 219/2011. (X. 20.) Korm. rendelet 1. melléklet 2. táblázatában szereplő veszélyes tulajdonságok valamelyikével rendelkező veszélyes hulladékok égetéssel történő ártalmatlanítással foglalkozó létesítményekre, b) a küszöbérték mennyiségének csökkentésével. A szabályozásban foglaltak szerint csak a hatály alá tartozó veszélyes üzemek vonatkozásában vizsgálandó, hogy egy adott üzem a lakosságra potenciálisan veszélyt jelent-e. 50

51 Azok az üzemek, amelyeknél területükön jelenlévő veszélyes anyagok mennyisége nem éri el a meghatározott küszöbmennyiséget, ugyanakkor a lakott területre potenciálisan veszélyt jelenthetnek, továbbra sem tartoznak a szabályozás hatály alá. II.2.7 Következtetések 1. A veszélyes anyagokkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételrendszerét amennyiben az üzemben nagymennyiségű veszélyes anyag lehet jelen uniós jogszabály Seveso Irányelv szabályozza, amelynek célja a nagy mennyiségű veszélyes anyagokkal (vagy azok keverékeivel) kapcsolatos súlyos balesetek megelőzése, és azok emberre és a környezetre gyakorolt következményeinek csökkentése. A szabályozás alkalmazása a Tagállamokra nézve kötelező érvényű. 2. A Seveso II. Irányelv többszintű megközelítést alkalmaz az ellenőrzés szintjére vonatkozóan minél nagyobb mennyiségű veszélyes anyag van jelen egy üzemben, annál szigorúbb kritériumoknak kell megfelelnie. 3. A Seveso II. Irányelv szerinti veszélyes anyagok köre jól definiált, egyértelműen meghatározott. Egy üzem vonatkozásában a jelenlévő anyagok biztonsági adatlapjainak vizsgálatával fizikai, kémiai, valamint toxikológiai tulajdonságok megállapítható, hogy az adott anyag a Seveso II. Irányelv alapján veszélyesnek-e minősül vagy sem, valamint az, hogy mely kategóriába tartozik. 4. A szabályozás hatály alá való tartozás megállapítása egy külön eljárás, un. veszélyes üzem azonosítás keretei között történik. Az azonosítás alapját az üzem területén egy időben jelenlévő veszélyes anyagok tulajdonsága és mennyisége, illetve a Seveso II. Irányelvben rögzített küszöbértékhez való viszony képzi. A veszélyes üzem azonosítás részletes szabályait a Seveso II. Irányelv 1. melléklete tartalmazza. 5. A Seveso II. Irányelv a veszélyes anyagokkal tevékenységet folyatató üzemek, szervezetek egy szűk részére vonatkozik. Az elmúlt években bekövetkezett, jelentős károkat okozó veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek nem a szabályozás hatálya alá tartozó üzemekben történtek, így a Seveso Irányelv bővítése, folyamatos módosítása vált indokolttá. 6. Egyes tagállamok köztük Magyarország is a szabályozás hatályának kibővítésével, a veszélyes anyagokkal kapcsolatos tevékenység végzését szigorúbb feltételrendszerhez kötik. 51

52 7. A jelenleg alkalmazott veszélyes üzem azonosítási eljárások kizárólag a veszélyes anyagok mennyiségét és tulajdonságait veszik alapul. Nem vizsgálják azt, hogy a jelenlévő veszélyes anyag milyen potenciális veszélyt jelentenek a lakott területre. 52

53 II.3 A veszélyes üzem azonosítási eljárás gyakorlati alkalmazása II.3.1 A veszélyes üzem azonosítás és veszélyelemzés hipotetikus üzem vonatkozásában Az alábbiakban két hipotetikus üzem vonatkozásában mutatom be a veszélyes üzem azonosítási eljárás gyakorlati alkalmazását a hazai előírásoknak megfelelően. A bemutatott példák bár hipotetikusak, ugyanakkor valósághűek, közel hasonló feltételek a gyakorlatban előfordulnak. Első esetben feltételezem, hogy a hipotetikus üzem veszélyes anyag disztribútor, az üzem területére érkező veszélyes anyagokat kisebb csomagolási egységbe csomagolva kiskereskedelmi céllal forgalmazza. A második esetben feltételezem, hogy a hipotetikus üzem vas-, színesfém-, papír-, műanyag-, akkumulátor-hulladék, illetve raklap felvásárlásával, begyűjtése és elhelyezésével foglalkozik. A veszélyes üzem azonosítási eljárás során az üzemeltetőnek a 219/2011. (X. 20.) Korm. rendelet 2. melléklet A. Veszélyes anyagok és tevékenység azonosítása c. adatlapokat kell kitöltenie: A feltételezések szerint mindkét esetében hipotetikus üzem Budapest, X. kerület Maglódi utcában, az ipari övezetben helyezkedik el. Az üzem elhelyezkedését az alábbi térkép mutatja be: 7. ábra: Hipotetikus üzem elhelyezése [saját forrás] 53

54 A zöld ponttal jelölt veszélyes anyag tároló helytől a legközelebbi lakott terület 190 méterre található dél-nyugati irányban. A számítások egyszerűsítése céljából feltételezem, hogy a veszélyes anyag tárolótól számított 190 méteren belül lakott terület nem található, méter sugarú övezeten belül 300 fő él és minden további 50 méter sugarú körben további 300 fő él. II Veszélyes üzem azonosítás a veszélyes anyag disztribútor üzem esetében A veszélyes anyag disztribútor üzemben az alábbi veszélyes anyagok kerületek beazonosításra: A veszélyes megnevezése Fokozottan tűzveszélyes nevesített cseppfolyósított anyag gázok és a földgáz A/1 adatlap: ÜZEMADATOK VESZÉLYES ANYAGOK Nemzetközileg elfogadott egyértelmű azonosítása CAS szám IUPAC név Kereskedelmi megnevezés empirikus formula R mondatok, ADR szerinti osztályozás Jelen lévő maximális mennyiség (tonna) Küszöbérték (tonna) Propán Propán C3H8 R12; ADR táblázat: Nevesített anyagok a veszélyes anyag disztribútor üzemben [saját forrás] A/2 adatlap: ÜZEMADATOK VESZÉLYES ANYAGOK A nem nevesített veszélyes anyag megnevezése Nagyon mérgezőek 6. kevésbé tűzveszélyes anyagok és készítmények 7b. tűzveszélyes folyadékok Nemzetközileg elfogadott egyértelmű CAS szám IUPAC név Hidrogénfluorid Keresk. Megnev. Folysav Empirikus formula HF butanol 1-butanol C 4 H 10 O Aceton Aceton C 3 H 6 O Veszélyességi osztályba sorolása az R mondatok és az Jelen lévő Küszöbérték ADR szerinti osztályozás maximális feltüntetésével mennyiség (tonna) R ADR Oszt. (tonna) mondatok osztály sorolás 26/27/28, 35 8(6.1) , 22, 37/38, 41, , 36, 66, b táblázat: Nem nevesített anyagok a veszélyes anyag disztribútor üzemben [saját forrás] 54

55 A veszélyes üzem azonosítását alsó küszöbérték figyelembevételével végzem el, az azonos tulajdonságokkal rendelkező veszélyes anyagosztályokra. A veszélyes üzem azonosítás során a) a mérgező anyagok esetében kizárólag a hidrogén-fluorid 1 / 5 = 0,2 viszonyszámmal; b) a tűzveszélyes anyagok értékelésénél a propán 8 / 50 = 0,16, a 1-butanol 50 / 5000 = 0,01 és az aceton 100 / 5000 = 0,02 viszonyszámmal való figyelembe vétele szükséges. A/3 adatlap: A VESZÉLYESSÉG SZÁMÍTÁSA Veszélyesség, alsó küszöbérték számítása Σq n /QΣA n értékek (1. melléklet alapján) Mérgező anyagok Tűzveszélyes anyagok Ökotoxikus anyagok 0,2 0,16-0,01 0,02 Összegzett érték 0,2 0,19-9. táblázat: Veszélyesség számítása a veszélyes anyag disztribútor üzemben [saját forrás] A veszélyes üzem azonosítása alapján megállapítható, hogy a veszélyes anyag disztribútor üzemben a) az egyedi veszélyes anyagok mennyisége nem éri el az alsó küszöbértéket, b) a veszélyes anyagok összegzett mennyisége alapján számított viszonyszám sem a mérgező, sem a tűzveszélyes anyagok esetében nem éri el az 1 értéket, c) a veszélyes anyagok összegzett mennyisége alapján számított viszonyszám sem a mérgező, sem a tűzveszélyes anyagok esetében nem éri el a 0,25 értéket, ezért a hipotetikus veszélyes anyag disztribútor üzem nem tartozik a 219/2011. (X. 20.) Korm. rendelet hatálya alá, a veszélyes anyagokkal kapcsolatos tevékenységének végzéséhez katasztrófavédelmi engedély nem szükséges. II Veszélyes anyagok szabadba kerülésének következményei a veszélyes anyag disztribútor üzem esetében Az egyszerűsítés érdekében a veszélyes anyag disztribútor üzemben bekövetkezhető események közül az alábbiakat vizsgálom: 1. A jelenlévő hidrogén-fluorid pillanatszerű szabadba kerülése 2. A jelenlévő hidrogén-fluorid folyamatos, 10 perc alatti szabadba kerülése 55

56 Feltételezem, hogy a hidrogén-fluorid 1000 literes IBC tartályban kerül beszállításra, majd abból történik a kiskereskedelmi kiszerelés. A következményelemzésre a DNV PHAST Micro 6.5 szoftvert alkalmazom. A modellezéshez a katasztrófavédelmi szempontból legkedvezőtlenebb meteorológiai körülményeket veszem figyelembe, annak érdekében, hogy meghatározzam a lehető legsúlyosabb körülményeket. A légköri hőmérsékletet 30 o C- nak, a talajmenti hőmérsékletet 35 o C-nak veszem A fentiek figyelembevételével az alábbi időjárási kategóriákat különböztettük meg: Kategória: Szélsebesség: (m/s) Stabilitás: 1. kategória 1,5 F 2. kategória 1,5 D 3. kategória 5 D 4. kategória 4 B 5. kategória 4 E 10. táblázat: Meteorológiai kategóriák [saját forrás] A tüzek esetében a kitettségi idő: 20 sec. A szoftver a gyújtóforrásokat úgy helyezi el a következmények elemzésekor, hogy a legnagyobb hatásterület alakuljon ki. A számítások reprodukálhatóságának érdekében a DNV PHAST Micro 6.5 szoftver által generált angol nyelvű input adatállományt a két eseményre vonatkozóan 1. és 2. mellékletként csatolom az értekezéshez. 1. A jelenlévő hidrogén-fluorid pillanatszerű szabadba kerülésének következményei A modellezés alapadatai: Veszélyes anyag mennyisége: Nyomás az IBC tartályban: A veszélyes anyag hőmérséklete: Eseménysor: Kármentő: 1 tonna. atmoszférikus 15 C tároló edény katasztrofális törése nincs A toxikus hatás következményeinek értékelésére az elhalálozás valószínűség távolság diagramot mutatom be, valamint a 80 %-os és az 1%-os elhalálozáshoz tartozó lenyomatokat a szabadban és az épületben tartózkodók vonatkozásában. 56

57 A modellezés során feltételezésre kerül, hogy védelmi intézkedés nem történik, azaz a szabadba került mérgező anyag szabadon terjed. Az alábbi ábra az épületben és a szabadban tartózkodók elhalálozási valószínűségét mutatja be a terjedési távolság függvényében: 8. ábra: Elhalálozási valószínűség a terjedési távolság függvényében [saját forrás] 8 A szabadban tartózkodók vonatkozásában a legkedvezőtlenebb meteorológiai körülmény 1. kategória, (1,5/F) esetében az elhalálozási valószínűség szélirányban 6048 m 2 területű övezeten belül nagyobb, mint 80 %. 9. ábra: 80%-os elhalálozási valószínűség a szabadban tartózkodók körében [saját forrás] 57

58 10. ábra: Térképi megjelenítés 80%-os elhalálozási valószínűség a szabadban tartózkodók körében [saját forrás] Az épületen belül tartózkodók vonatkozásában a legkedvezőtlenebb meteorológiai körülmény 1. kategória, (1,5/F) esetében az elhalálozási valószínűség szélirányban 5229 m 2 területű övezeten belül nagyobb, mint 80 %. 11. ábra: 80%-os elhalálozási valószínűség az épületen belül tartózkodók körében [saját forrás] 58

59 12. ábra: Térképi megjelenítés: 80%-os elhalálozási valószínűség épületen belül tartózkodók körében [saját forrás] A szabadban tartózkodók vonatkozásában a legkedvezőtlenebb meteorológiai körülmény 1. kategória, (1,5/F) esetében az elhalálozási valószínűség szélirányban m 2 területű övezeten belül nagyobb, mint 1 %. 13. ábra: 1%-os elhalálozási valószínűség a szabadban tartózkodók körében [saját forrás] 59

60 14 ábra: Térképi megjelenítés: 1%-os elhalálozási valószínűség a szabadban tartózkodók körében [saját forrás] Az épületben tartózkodók vonatkozásában a legkedvezőtlenebb meteorológiai körülmény 1. kategória, (1,5/F) esetében az elhalálozási valószínűség szélirányban m 2 területű övezeten belül nagyobb, mint 1 %. 15. ábra: 1%-os elhalálozási valószínűség az épületben tartózkodók körében [saját forrás] 60

61 16. ábra: Térképi megjelenítés: 1%-os elhalálozási valószínűség az épületben tartózkodók körében [saját forrás] 2. A jelenlévő hidrogén-fluorid pillanatszerű szabadba kerülésének következményei A modellezés alapadatai: Veszélyes anyag mennyisége: Nyomás az IBC tartályban: A veszélyes anyag hőmérséklete: Eseménysor: Kármentő: 1 tonna. atmoszférikus 15 C folyamatos 10 perc alatti teljes kiáramlás nincs A toxikus hatás következményeinek értékelésére az elhalálozás valószínűség távolság diagramot mutatom be, valamint a 80 %-os és az 1%-os elhalálozáshoz tartozó lenyomatokat a szabadban és az épületben tartózkodók vonatkozásában. A modellezés során feltételezésre kerül, hogy védelmi intézkedés nem történik, azaz a szabadba került mérgező anyag szabadon terjed. Az alábbi ábra az épületben és a szabadban tartózkodók elhalálozási valószínűségét mutatja be a terjedési távolság függvényében: 61

62 17. ábra: Elhalálozási valószínűség a terjedési távolság függvényében [saját forrás] 1 A szabadban tartózkodók vonatkozásában a legkedvezőtlenebb meteorológiai körülmény 1. kategória, (1,5/F) esetében az elhalálozási valószínűség szélirányban 5648 m 2 területű övezeten belül nagyobb, mint 80 %. 18. ábra: 80%-os elhalálozási valószínűség a szabadban tartózkodók körében [saját forrás] 62

63 19. ábra: Térképi megjelenítés 80%-os elhalálozási valószínűség a szabadban tartózkodók körében [saját forrás] Az épületen belül tartózkodók vonatkozásában a legkedvezőtlenebb meteorológiai körülmény 1. kategória, (1,5/F) esetében az elhalálozási valószínűség szélirányban 2608 m 2 területű övezeten belül nagyobb, mint 80 %. 20. ábra: 80%-os elhalálozási valószínűség az épületen belül tartózkodók körében [saját forrás] 63

64 21. ábra: Térképi megjelenítés: 80%-os elhalálozási valószínűség épületen belül tartózkodók körében [saját forrás] A szabadban tartózkodók vonatkozásában a legkedvezőtlenebb meteorológiai körülmény 1. kategória, (1,5/F) esetében az elhalálozási valószínűség szélirányban m 2 területű övezeten belül nagyobb, mint 1 %. 22. ábra: 1%-os elhalálozási valószínűség a szabadban tartózkodók körében [saját forrás] 64

65 23. ábra: Térképi megjelenítés: 1%-os elhalálozási valószínűség a szabadban tartózkodók körében [saját forrás] Az épületben tartózkodók vonatkozásában a legkedvezőtlenebb meteorológiai körülmény 1. kategória, (1,5/F) esetében az elhalálozási valószínűség szélirányban m 2 területű övezeten belül nagyobb, mint 1 %. 24. ábra: 1%-os elhalálozási valószínűség az épületben tartózkodók körében [saját forrás] 65

66 25. ábra: Térképi megjelenítés: 1%-os elhalálozási valószínűség az épületben tartózkodók körében [saját forrás] 3. Eredmények értékelése Amennyiben a veszélyes anyag disztribútor üzemben a jelenlévő mérgező anyag teljes mennyisége szabadba kerül, és védelmi intézkedés nem történik ami azt jelenti, hogy a szabadba került mérgező anyag szabadon terjed kedvezőtlen meteorológiai körülmények esetén a 190 méteres távolságban kezdődő lakóövezeten belül függetlenül az esemény jellegétől jelentős számú elhalálozással kell számolni. II Veszélyes üzem azonosítás a hulladékgyűjtő üzem esetében A hulladékgyűjtő üzemben az alábbi veszélyes anyagok kerületek beazonosításra: A/2 adatlap: ÜZEMADATOK VESZÉLYES ANYAGOK A nem nevesített veszélyes anyag megnevezése 9 I. körny. veszélyes anyagok Veszélyességi osztályba sorolása az R mondatok és az Jelen lévő Nemzetközileg elfogadott egyértelmű Küszöbérték ADR szerinti osztályozás maximális feltüntetésével mennyiség (tonna) CAS IUPAC Keresk. Empirikus R ADR Oszt. (tonna) szám név Megnev. formula mondatok osztály sorolás Savas 20/22, - - akkumulátor /53 hulladék 11. táblázat: Nem nevesített anyagok a hulladékgyűjtő üzemben [saját forrás] 66

67 A veszélyes üzem azonosítás alapjául szolgáló viszonyszám az alsó küszöbérték figyelembevételével 80 / 100 = 0,8. A/3 adatlap: A VESZÉLYESSÉG SZÁMÍTÁSA Veszélyesség, alsó küszöbérték számítása Σq n /QΣA n értékek (1. melléklet alapján) Mérgező anyagok Tűzveszélyes anyagok Ökotoxikus anyagok - - 0,8 12. táblázat: Veszélyesség, alsó küszöbérték számítása a hulladékgyűjtő üzemben [saját A veszélyes üzem azonosítását alapján megállapítható, hogy a hulladékgyűjtő üzem küszöbérték alatti üzemnek minősül, tekintettel arra, hogy a jelenlévő 9 I. környezetre veszélyes anyagok osztályába sorolt savas akkumulátor hulladék mennyisége alsó küszöbérték negyedét meghaladó, de az alsó küszöbértéket el nem érő mennyiségben van jelen. A hulladékgyűjtő üzem súlyos káresemény elhárítási terv elkészítésére kötelezett. II Veszélyes anyagok szabadba kerülésének következményei a hulladékgyűjtő üzem esetében A savas akkumulátor szilárd halmazállapotú termék, amely több veszélyes anyag összetevőből áll. Az összetétel, valamint az összetevők kockázataira utaló rövid, egy mondatos, szabványosított információk un. R mondatok a különböző gyártó által kibocsátott biztonsági adatlapoktól függően változnak. Általános összetétel CAS-szám/ EINECS (EU)-szám Az összetevő neve Részaránya Veszélyjelek R-mondat /Index-szám Kénsav % % / / C /22, 33, Ólom és vegyületei % / / T, N 50/53, táblázat: Lead-Acid Battery (indítóakkumulátor) összetevői [31] Az akkumulátorok duplafalú műanyag tárolóedényben kerülnek összegyűjtésre, amelyekből a sav nem szivároghat. Egy műanyag tárolóedényben tárolható savas akkumulátor mennyisége 600 kg. 67

68 26. ábra: Savas akkumulátor hulladék tárolása a gyakorlatban [32] Feltételezve, hogy a tároló hely betonozott, csatornamentes, az esetleges kifolyás ellen minimális kármentővel rendelkezik mint a gyakorlatban megismert üzemek megállapítható, hogy a tárolóedény esetleges sérülése esetén nem kell számolni a lakosságot és a környezetet veszélyeztető hatásokkal. II.3.2 Következtetések 1. A hipotetikus veszélyes anyag disztribútor üzem a veszélyes üzem azonosítás alapján nem tartozik a 219/2011. (X. 20.) Korm. rendelet hatálya alá, a veszélyes anyagokkal kapcsolatos tevékenységének végzéséhez katasztrófavédelmi engedély nem szükséges. Ugyanakkor az elvégzett veszélyelemzés azt igazolja, hogy lakosságvédelmi szempontból a veszélyes anyag disztribútor üzem potenciális veszélyforrást jelent. 2. A hipotetikus hulladékgyűjtő üzem a veszélyes üzem azonosítás alapján küszöbérték alatti üzemnek minősül, tekintettel arra, hogy a jelenlévő 9 I. környezetre veszélyes anyagok osztályába sorolt savas akkumulátor hulladék mennyisége alsó küszöbérték negyedét meghaladó, de az alsó küszöbértéket el nem érő mennyiségben van jelen. A hulladékgyűjtő üzem súlyos káresemény elhárítási terv elkészítésére kötelezett. Ugyanakkor az elvégzett veszélyelemzés igazolja, hogy a tárolóedény esetleges sérülése esetén nem kell számolni a lakosságot és a környezetet veszélyeztető hatásokkal. 3. A küszöbérték alatti üzemek vonatkozásában a veszélyes üzem azonosítás módszere nincs teljes körűen összhangban az üzem által okozott veszélyeztetéssel. 68

69 II.4 Veszélyes üzem azonosításra alkalmas módszerek vizsgálata A jelenleg alkalmazott veszélyes üzem azonosítás alapját az üzem területén egy időben jelenlévő veszélyes anyagok tulajdonsága és mennyisége, illetve a szabályozásban rögzített küszöbértékhez való viszony képzi. A veszélyes üzem azonosítása során nem kerül elemzésre, hogy a vizsgált üzem a lakott területre potenciális veszélyt jelent-e vagy sem. A jelenlegi szabályozás alapján így előfordulhat mint az a II.3.2 alfejezetben egy hipotetikus üzem példáján bemutattam -, hogy a lakott területre potenciálisan veszélyt jelentő üzem nem kerül be a jogszabály hatálya alá. Ezért javasolt a küszöbérték alatti üzemek vonatkozásában a jelenleg alkalmazott veszélyes üzem azonosítást kiegészíteni, vagy felváltani olyan módszerrel, amely figyelembe veszi a veszélyes anyagokkal végzett tevékenység által okozott tényleges veszélyeztetését. A veszélyes üzem azonosítására szolgáló módszerrel szemben támasztott legfontosabb követelmények az alábbiak: 1. A veszélyes anyagokkal végzett tevékenység által okozott veszélyeztetésről reális képet nyújtson. 2. Használata lehetőleg költségmentes, mindenki számára elérhető legyen minimálisak technikai feltételek mellett. 3. Alkalmazása speciális szakértelmet ne igényeljen. II.4.1 Veszélyazonosító módszerek A veszélyazonosítás célja az, hogy meghatározza a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek lehetőségeit, kialakulásuk feltételeit, lefolyásuk eseménysorát, és az eseménysorokban szereplő alap-, közbülső és csúcsesemények logikai összefüggéseit. [33] A gyakorlatban leginkább elterjedt veszélyforrás-elemzés módszerek az alábbiak: 1. Előzetes veszélyelemzés: Az előzetes veszélyelemzés célja: - feltárni a súlyos baleseteket okozó veszélyes elemeket és körülményeket; - felbecsülni a veszélyek hatásainak jelentőségét; - felhívni a figyelmet a tervezés során a veszélyek megszüntetésére, vagy azok nyomon követésére. A veszélytényezők azonosíthatása ellenőrző jegyzékek, tapasztalatok, műszaki adatokon alapuló értékelések, vagy megfigyelések (szemrevételezés) segítségével történik. 69

70 Az eljárás önmagában nem alkalmas a kockázatokon alapuló veszélyeztetettségi eljáráshoz szükséges kiinduló információinak szolgáltatására. 2. Folyamatok veszélyességük szerinti relatív rangsorolása Az eljárás lényege az, hogy az adott technológia, az alkalmazott anyagok, technológiai paraméterek, biztonsági eszközök stb. figyelembe vételével különböző indexek határozhatók meg, és ezek alapján azok osztályba sorolhatók. Néhány indexfajta: Dow Fire & Explosion Index (F& E I): A Dow Chemical Company által kidolgozott módszer, amely a folyamatok tűz- és robbanásveszélyessége alapján ítéli meg a veszélyességet. A használt anyagok mennyiségét, jellemzőit, a technológiai paramétereket veszi figyelembe. Substance Hazard Index (SHI): A mérgező anyagok okozta veszélyek alkalmazására dolgozták ki. A rangsorolást, a 20 o C-on mért gőznyomás, és az akut toxicitás (IDLH vagy LC) hányadosa alapján végzik Chemical Exposure Index: A Dow Chemical Company által kidolgozott módszer, amely az alábbiakat veszi figyelembe: - toxicitás, - párolgási sebesség, - a veszélyforrástól mért távolság, - molekula tömeg, - műveleti paraméterek. [33] 3. Veszélyességi indexek felhasználása Az indexek alkalmazásával egyfajta relatív sorrendet állítható fel a veszélyes üzemben jelen lévő egyes technológiai egységek között. E sorrend felállítható a baleset súlyosságára vonatkozóan, illetőleg a bekövetkezés valószínűségére vonatkozóan. Az eredményeket az alábbi táblázatban bemutatott kockázat mátrix alkalmazásával lehet szemléletessé tenni: [33] A következmények A bekövetkezés valószínűsége súlyossága 1. Elképzelhetetlen 2. Valószínűtlen 3. Valószínű 1. Magas közepes veszély magas veszély magas veszély 2. Közepes alacsony veszély közepes veszély magas veszély 3. Alacsony alacsony veszély alacsony veszély közepes veszély 14. táblázat: Relatív sorrend [33] 70

71 4. Hibafa-elemzés A hibafa elemzés az eseményeket a súlyos balesethez vezető berendezés meghibásodásokra és az emberi tévedésekre bontja fel. A módszer ezért egy fordítva gondolkodási technika, azaz az elemző a súlyos balesetből, vagy a nemkívánatos esetekből indul ki. Ezeket el kell kerülni, és meg kell határozni az eseményt közvetlenül kiváltó okokat. Sorba vesszük a közvetlen kiváltó okokat, továbbá mindig megállapítjuk az eseményhez vezető alapvető okokat. A hibafa olyan ábra, amely szemlélteti ezeket az alapvető okokat, továbbá az okok és a baleset közötti összefüggéseket. [33] 5. Eseményfa-elemzés Az eseményfa-elemzés, mint előzetes, egyedi, találgatásos, induktív eljárás, azokat a nemkívánatos eseményeket keresi, amelyek egy meghatározott okból származnak. Segítségével minőségileg és mennyiségileg elemezhetők az adott okból mint valamilyen rendszerelem meghibásodása vagy hibás kezelés által előidézett kezdeti eseményektől - szármató további események - mint eseménysorozat - logikai és időbeli lefolyásai. A minőségi elemzés a különböző grafikai jelképekkel megrajzolt eseményfa segítségével, míg a mennyiségi elemzés valószínűségelméleti módszereknek az eseményfára alkalmazásával történik. [33] 6. Veszély és működőképesség vizsgálat A hibamód- és hatás elemzés a rendszerelemek meghibásodásai típusainak, illetve a meghibásodások rendszerre gyakorolt hatásainak elemzésére alkalmas előzetes induktív eljárás. Az elemzés célja: a rendszer-elemek (alrendszerek) lehetséges meghibásodásainak az úgynevezett gyenge pontjainak elemzése, ahol a rendszer megsemmisülhet, súlyos vagy halálos személyi sérülések történhetnek, azonnali beavatkozást igényel. Az elemzés lépései: - a vizsgált rendszer részletes leírása; - a hibák számbavétele: feltárja az elemek, a rendszer potenciális hiányosságait; - a következmények mérlegelése, meghatározza a lehetséges hibák kihatásait; - a hiba-okok feltárása, megállapítja a hibák lehetséges okait; - a megteendő intézkedések, az elvégzendő módosítások kijelölése; - a módosítás várható eredményének, hatásának ismételt elemzése. [33] 7. Hibamód- és hatáselemzés (HAZOP) A HAZOP teljes egészében vizsgálja azokat a folyamatokat vagy annak azon részeit, amelyeket egy előzetes veszélyelemzés lényegesnek ítélt. Módszeresen végiganalizálja a folyamat minden elemét. Célja az, hogy feltárja, milyen eltérések fordulhatnak elő a 71

72 tervezési céltól, és eldönti, hogy ezek az eltérések létrehozhatnak-e veszélyes állapotokat. [33] 8. Cselekvési hiba-elemzés Az eljárás az ember munka végzése során a feladatszerű viselkedését (magatartását) vizsgálja az alábbi csoportosítás szerint: - input - ösztönzés, inger (pl. jelző, mérő berendezés), - meditation - döntés, megoldás, - output - megvalósítás (pl. a kezelőelem működtetése). Az eljárás jól alkalmazható továbbá az irányítási funkciók vizsgálatára. [33] Tekintettel arra, hogy a veszélyforrás-elemző módszerek elsősorban a súlyos balesetek kialakulási okainak feltárásához nyújtanak segítséget és nem a lehetséges következmények megítéléshez, a veszélyforrás-elemző módszerek veszélyes üzem azonosítás céljából nem alkalmazhatók. II.4.2 Következményelemzés módszere A lehetséges súlyos baleset következményeinek értékelése azt jelenti, hogy meghatározásra kerül a veszélyes anyagok kiszabadulása következtében kialakult károsító hatások mértéke hatások terjedésének távolsága, illetőleg a hatások következményei a lakosságra, a környezetre és az anyagi értékekre. Ezt a tevékenységet szokás a súlyos baleset következtében kialakult helyzet értékelésének is nevezni. A következmények értékelése eredményét a károsító hatások terjedési távolságai, illetőleg a károsító hatásoknak az adott ponton való veszteségi (halálozási vagy súlyos sérülési) valószínűségei jelentik. (Ezek a veszteség-valószínűségek akkor érvényesek, ha a károsító hatás 100 %-os valószínűséggel létrejön az adott ponton.) [33] A következményelemzés, mint módszer alkalmas, hogy a veszélyes anyagokkal végzett tevékenység által okozott veszélyeztetés mértékéről reális képet nyújtson. A veszélyeztetettség értékeléskor a következményelemzést önmagában ritkán alkalmazzuk. Leginkább az egyéni kockázatok meghatározásához (a bekövetkezési gyakoriság értékek mellett) input értékként használjuk fel. A hatások terjedését ugyanis igen jelentős mértékben befolyásolják a kiindulási feltételek. [33] A következményelemzés elvégzéshez a technikai feltétel biztosítása igen drága, következményelemző szoftver megléte szükséges. A következményelemzés elvégzése, valamint a kapott eredmények értékelése speciális szakértelmet igényel. 72

73 A következményelemzés, mint módszer annak ellenére, hogy a veszélyeztetés mértékéről reális képet ad, a fentiekben támasztott követelményeknek nem felel meg, széles körben veszélyes üzem azonosítás kiegészítésként nem javasolt. II.4.3 Holland szűrő módszer A holland szűrő olyan veszélyazonosító módszer, amely meghatározott mutatók alapján meghatározza azt, hogy a veszélyes üzem mely létesítményei okozhatnak-e súlyos balesetet. Így a biztonsági dokumentáció elkészítésénél nem szükséges az üzem összes létesítmény(rész)ét figyelembe venni a mennyiségi kockázatelemzés elvégzésénél. Azonban fontos figyelembe venni mindazokat a létesítmény(rész)eket, amelyek jelentős mértékben hozzájárulnak az üzem által jelentett kockázathoz. Ezért kidolgoztak egy kiválasztási módszert, amelyhez a létesítmény(rész)ben jelenlevő anyagok tulajdonságait, mennyiségét, és elhelyezkedését, valamint a technológiai körülményeket vették alapul, és amelynek rendeltetése annak meghatározása, hogy mely létesítmény(rész)ekre kell kiterjeszteni a mennyiségi kockázatelemzést. A kiválasztás folyamata az alábbi lépesekből áll: 1. Az üzemet önálló létesítmény(rész)ekre kell osztani. 2. Az összes ilyen létesítmény(rész)re meghatározandó az a saját veszély, amely a jelenlévő anyag mennyiségéből, a technológia jellegéből és az anyag veszélyes tulajdonságaiból ered. Az A jelzőszám adja meg a létesítmény(rész) saját veszélyének mértékét. 3. A létesítmény(rész) által jelentett veszélyt az üzem környezetében számos pontra ki kell számítani. A veszély egy adott pontban a jelzőszám, valamint az adott vonatkoztatási pont és a létesítmény(rész) közötti távolság ismeretében adható meg. A veszély mértéke egy adott pontban a kiválasztási számmal (S) írható le. 4. A mennyiségi kockázatelemzésben elemzendő létesítmény(rész)eket a kiválasztási szám relatív nagysága alapján kell kiválasztani. [33] A módszer részletes bemutatása: [33, 34] Üzemen belüli létesítmények meghatározása: A kiválasztási módszer első lépése az üzem számos különálló létesítményekre való felosztása. Egy önálló létesítmény meghatározásának fontos feltétele, hogy egy létesítmény esetében bekövetkező konténment sérüléssel járó esemény nem vezet más létesítményeknél veszélyes anyagok számottevő mennyiségeinek kibocsátásához. Következésképpen, két létesítmény akkor tekinthető önállónak, ha a balesetet követően ezek nagyon rövid időn belül elszigetelhetők egymástól. Két eltérő típusú létesítményt kell megkülönböztetni, vagyis a technológiai létesítményeket és a tároló létesítményeket. A technológiai létesítmény néhány tartályból, csövekből és egyéb 73

74 hasonló berendezésekből állhat. Egy olyan tároló létesítményt, mint például egy önálló tároló tartály, mindig önállónak kell tekinteni. A tároló létesítmény gyakran olyan egységekkel van ellátva, mint például recirkulációs rendszerek és hőcserélők, az anyag tárolási körülményeinek fenntartása érdekében. Azonban a szóban forgó létesítmény még abban az esetben is tároló létesítménynek tekintendő, ha ilyen egységek, berendezések is jelen vannak vagy nincsenek jelen a beépítés helyén. Mivel az üzem önálló létesítményekre való felosztása összetett folyamat, az üzem üzemeltetője és az illetékes hatóság közötti konzultáció hasznosnak tekinthető. Az A jelzőszám kiszámítása: A létesítmény(rész)re jellemző A jelzőszám egy dimenzió nélküli szám, amelyet a következőképpen határozunk meg: QxQ1 xq A G 2 xq 3, ahol Q : Q i : G : a létesítmény(rész)ben jelenlévő anyag mennyisége (kg); az üzemi technológiai körülményekre jellemző tényezők (dimenzió nélkül); határérték (kg). Az üzemi technológiai körülményekre jellemző tényezők (Q i ): Az üzemi technológiai körülmények jellemzésére három különböző tényezőt kell alkalmazni: Q 1 Q 2 Q 3 tényező a létesítmény technológiai jellemzésére; tényező a létesítmény(rész) elhelyezkedésének jellemzésére; tényező a kibocsátás után gőz fázisban jelenlevő anyag jellemzésére, amelyhez az üzemi hőmérséklet, az atmoszférikus forráspont, az anyag halmazállapota és a légköri hőmérséklet szolgál kiindulási alapul. Az üzemi technológiai körülményekre jellemző tényezők csak mérgező és tűzveszélyes anyagok esetében alkalmazhatók. Robbanóanyagok esetében: Q1 = Q2 = Q3 = 1. A Q 1 tényező: Nem mindegy, hogy a veszélyes anyagot tárolják csupán, vagy azzal valamely műveletet hajtanak végre. Ez utóbbi természetesen több veszélyt hordoz. A Q 1 tényező a létesítmény(rész) típusától függ (technológiai vagy tárolási rendeltetés). Típus Q 1 technológiai létesítmény(rész) tároló létesítmény(rész) 1 0,1 15. táblázat: A Q 1 tényező értékei [31] 74

75 A Q 2 tényező: Természetesen az sem mindegy, hogy a veszélyes anyag épületben van-e, vagy a szabadban. Súlyos baleset esetén a hatások számottevő részét az épületek felfogják. Ha felfogó-térbe kerülhet veszélyes folyadék, akkor ennek veszélyessége függ a folyadék forráspontjától is. Tehát a Q 2 tényező a létesítmény(rész) elhelyezésétől és az anyagok környezetbe való kikerülésének megelőzésére szolgáló feltételek meglététől függ. Elhelyezés Q 2 Kültéri létesítmény(rész) 1,0 Beltéri (zárt) létesítmény(rész) 0,1 Felfogó-térben elhelyezett létesítmény(rész), ahol az üzemi hő-mérséklet (T ü ) alacsonyabb az atmoszférikus forráspont (T fp ) 5 C összegénél, vagyis : T ü Tfp + 5 C Felfogó-térben elhelyezett létesítmény(rész), ahol az üzemi hőmérséklet (T ü ) magasabb az atmoszférikus forráspont (T fp ) és 5 C összegénél, vagyis : T ü > T fp + 5 C 0,1 1,0 16. táblázat: A Q 2 tényező értékei [31] Megjegyzések: Tárolás esetében üzemi hőmérséklet alatt a tárolási hőmérsékletet kell érteni. A létesítmény(rész) zárt jellegének meg kell akadályoznia az anyagok környezetben való terjedését. Ez azt jelenti, hogy:a lehatároló építménynek sértetlennek kell maradnia a létesítmény(rész)ben jelenlévő anyagok pillanatszerű kiszabadulása következtében kialakuló nyomásnövekedést követően. A lehatároló építménynek jelentős mértékben csökkentenie kell a légkörbe való közvetlen kibocsátást. Irányelv: ha a lehatároló építmény az ötödrészénél kisebbre redukálja a légkörbe jutás forrástagját, vagy biztonságosan elvezeti a technológiai rendszerből kijutott anyagokat, akkor a létesítmény(rész) zártnak tekinthető, egyébként kültéri létesítményről beszélünk. A felfogó-térnek meg kell akadályoznia az anyag környezetben való terjedését. A folyadék felfogására tervezett másodlagos védelem, amely rendeltetése szerint ellenáll minden lehetséges terhelésnek, felfogó-térként értelmezendő és Q 2 = 0,1. A 0,1-es tényezőt a duplafalú atmoszférikus tartályok, a teljes védelemmel ellátott atmoszférikus tartályok, a földalatti atmoszférikus tartályok és a földtakarásos tartályok esetében kell alkalmazni. A Q 3 tényező: A Q 3 tényező az üzemi technológiai körülmények jellemzésére szolgál, és a gáz halmazállapotú anyag mennyiségének mértékét adja meg a kibocsátást követően. 75

76 Halmazállapot Q 3 gáz halmazállapotú anyag 10 folyadék halmazállapotú anyag: a telítési gőznyomás 3 bar vagy nagyobb az üzemi hőmérsékleten 10 a telítési gőznyomás 1 és 3 bar között van az üzemi hőmérsékleten X + a telítési nyomás 1 bárnál kisebb az üzemi hőmérsékleten P i + szilárd halmazállapotú anyag 0,1 17. táblázat: A Q 3 tényező értékei [31] Megjegyzések: Tárolás esetében üzemi hőmérséklet alatt a tárolási hőmérsékletet kell érteni. A nyomások abszolút nyomások. Az X tényező 1-től 10-ig növekszik az 1 bárról 3 barig növekvő, üzemi hőmérsékleten mért P sat telítési gőznyomással egyenes arányban. Az X a következőképpen számítható ki (P sat bárban helyettesítendő be): X = 4,5P sat 3,5. (P sat telítési gőznyomás, P i az anyag üzemi hőmérsékleten bárban mért parciális gőznyomása). Ha az anyag folyékony halmazállapotú, akkor egy hozzáadott mennyiséggel (Δ) azt az elpárolgás többletet is figyelembe kell venni, amely a környezetből a kialakult folyadéktócsa felé irányuló hőáramlás folytán lép fel. A Δ értéke csak a T fp atmoszférikus forrásponttól függ. Atmoszférikus forráspont tartományok 25 C T fp 0 75 C T fp < 25 C C T fp < 75 C 2 Tfp < 125 C táblázat: Atmoszférikus forráspont tartományok értékei [31] Veszélyes anyagok keverékei esetében 10 %-os értéket kell alkalmazni, vagyis azt a hőmérsékletet kell figyelembe venni, amelyen a keverék 10 %-a elpárolog. Nem veszélyes anyagban oldott veszélyes anyag esetében a veszélyes anyag üzemi hőmérsékleten mért parciális gőznyomását kell felhasználni az üzemi hőmérsékleten mért telítési gőznyomás meghatározásához. Az X tényező 1-től 10-ig növekszik egyenes arányban azzal, ahogy a veszélyes anyag üzemi hőmérsékleten mért parciális gőznyomása 1 bárról 3 bar-ra nő. A Q 3 tényező legkisebb értéke 0,1, a legnagyobb értéke pedig 10 lehet. A G határérték: A veszélyes anyagok veszélyeinek mértékét nagyon nehéz összevetni egymással, különösen akkor, ha a veszélyek különböző jellegűek (körte alma hasonlat). A G 76

77 határérték az anyag veszélyes tulajdonságainak mértékére utal, amely alapjául mind az anyag fizikai, mind mérgező /robbanási /tűzveszélyes tulajdonságai szolgálnak. Mérgező anyagokra jellemző határérték: A mérgező anyagokra vonatkozó határértéket az LC 50 (patkányokra, belélegzés 1 órán keresztül) halálos koncentráció érték és a 25 C-on jellemző halmazállapot alapján határozhatjuk meg. Megjegyzések: Az anyag halmazállapota (gáz, folyadék vagy szilárd) 25 C-on értendő. Folyadékok esetében ezen felül a következő kategóriákat különböztetjük meg: a) Folyadék (A) az atmoszférikus forráspont (T fp ) 25 C és 50 C között van; b) Folyadék (K) az atmoszférikus forráspont (T fp ) 50 C és 100 C között van; c) Folyadék (F) az atmoszférikus forráspont (T fp ) 100 C fölött van. Az LC 50 (patkányokra, belélegzés 1 órán keresztül) a patkányokra jellemző LC 50 érték, mely belégzéses terhelési módszerrel végrehajtott egyórás időtartamú kitettségre vonatkozik. A határértéket az alábbi táblázat alapján kell meghatározni. LC50 (patkányokra, belélegzés 1 órán keresztül) (mg*m -3 ) Halmazállapot 25 C-on Határérték (kg) LC < LC < LC gáz folyadék (A) folyadék (K) folyadék (F) szilárd gáz folyadék (A) folyadék (K) folyadék (F) szilárd gáz folyadék (A) folyadék (K) folyadék (F) szilárd

78 LC50 (patkányokra, belélegzés 1 órán keresztül) (mg*m -3 ) < LC LC > Halmazállapot 25 C-on gáz folyadék (A) folyadék (K) folyadék (F) szilárd minden halmazállapot Határérték (kg) táblázat: Mérgező anyagokra vonatkozó határérték [31] Tűzveszélyes anyagokra jellemző határérték: Tűzveszélyes anyagok esetében a határérték kg. Megjegyzés: A tűzveszélyes anyagokat a kiválasztási rendszerben úgy definiáljuk, mint olyan anyagok, amelyek esetében a jellemző üzemi hőmérséklet a lobbanáspontjukkal egyenlő vagy annál magasabb. A lobbanáspontot 65 C vagy annál alacsonyabb gyulladási hőmérsékletek esetében Abel-Pensky műszerrel mérve, a 65 C-t feletti gyulladási hőmérsékletek esetében pedig a Pensky-Martens műszerrel mérve kell meghatározni. A robbanóanyagokra jellemző határérték: A robbanóanyagokra vonatkozó határérték az anyagnak az a (kg-ban mért) mennyisége, amely kg TNT-nek megfelelő energiamennyiség felszabadulását képes okozni (a fajlagos robbanási energiája 4600 kj/kg). A jelzőszám kiszámítása: A létesítmény(rész)re jellemző, az i anyagra vonatkozó Ai jelzőszám kiszámítása a következőképpen történik: Q i : Q 1 : Q 2 : Q 3 : G i : Q xq xq xq i Ai Gi, ahol: a létesítmény(rész)ben jelenlévő i anyag mennyisége (kg-ban); tényező a technológiai létesítmény jellemzésére; tényező a létesítmény(rész) elhelyezkedésének jellemzésére; tényező a kibocsátás után gőz fázisban jelenlevő anyag jellemzésére az i anyag határértéke (kg-ban). Robbanóanyagok esetében: Q 1 = Q 2 = Q 3 = 1 és emiatt A = Q / G. Egy létesítmény(rész)en belül különféle anyagok lehetnek jelen különböző üzemi körülmények között. Ilyen esetben minden i anyagra és minden p üzemi technológiai 78

79 körülményre külön Ai,p jelzőszámot kell kiszámítani. Az adott létesítmény(rész)re jellemző A jelzőszámot az összes jelzőszám összegeként határozható meg (Σi,p Ai,p). Ezt az összeget az anyagok három különböző csoportjára külön-külön képezni, nevezetesen a tűzveszélyes anyagokra (A F ), a mérgező anyagokra (A T ) és a robbanó anyagokra(a E ). A T = Σi,p Ai,p (összegezve minden mérgező anyagra, üzemi technológiai körülményre); A F = Σi,p Ai,p, (összegezve minden tűzveszélyes anyagra, üzemi technológiai körülményre); A E = Σi,p Ai,p, (összegezve minden robbanó anyagra, üzemi technológiai körülményre). Egy létesítmény(rész)nek legfeljebb három különböző jelzőszáma lehet. Megjegyzés: Ha egy anyag több anyagosztályhoz is tartozik, akkor mindegyik osztályhoz ki kell számolni a megfelelő jelzőszámot. Ha például egy anyag egyszerre mérgező és tűzveszélyes, a következő két Ai,p jelzőszámot kell kiszámítani: a) az adott anyagra, mint mérgezőanyagra meghatározandó ATi,p a teljes Qi anyagmennyiség, és a mérgező tulajdonságokra vonatkozó határérték (GTi) felhasználásával; b) az adott anyagra, mint tűzveszélyes anyagra meghatározandó AFi,p a teljes Qi mennyiség és a tűzveszélyes anyagokra vonatkozó határérték (GFi = kg) felhasználásával. Az S kiválasztási szám kiszámítása: A veszély (kockázat) nem abszolút, azaz nem mindenütt egyforma, hanem a veszélyforrástól távolodva fokozatosan csökken. Tehát a veszélyt mindig egy vonatkozási pont viszonylatában kell megadni. Az S kiválasztási szám valamely adott helyszínen található létesítmény(rész) által jelentett veszély mértéke, amelyet a létesítmény(rész)re vonatkozó A jelzőszám, és a mérgező anyagokra jellemző tényező (100/L) 2, illetőleg a tűzveszélyes vagy robbanóanyagokra jellemző tényező (100/L) 3 szorzatából kapunk meg. Egy létesítmény(rész) esetében tehát három különböző kiválasztási szám lehetséges: mérgező anyagokra: S T 100 L 2 A T ; tűzveszélyes anyagokra: S F 100 L 3 A F ; robbanásveszélyes anyagokra: S E 100 L 3 A E. 79

80 Az L a létesítmény(rész) és a vonatkoztatási pont közötti távolságot jelenti méterben, melynek legkisebb értéke 100 m. A kiválasztási számot minden létesítmény(rész) esetében az üzem határán legalább nyolc vonatkoztatási pontra meg kell határozni. Bármely két szomszédos vonatkoztatási pont közötti távolság nem haladhatja meg az 50 métert. A kiválasztási számot a teljes üzemhatárra ki kell számítani még abban az esetben is, ha az üzem hasonló üzemmel határos. Ha az üzem felszíni víztömeggel határos, akkor a kiválasztási számot az üzemhatárral szemközti vízpartra kell kiszámítani. Az S kiválasztási számot nemcsak az üzem határára, hanem minden egyes létesítmény(rész) esetében a már meglévő vagy tervezett lakóövezetre is ki kell számítani, mégpedig a lakóövezetnek az adott létesítmény(rész)hez legközelebb eső pontjára. A létesítmény(rész)ek kiválasztása: Mennyiségi kockázatelemzés keretében elemezendő egy létesítmény(rész) (tehát nem szűrhető ki), ha a létesítmény(rész)re jellemző kiválasztási szám nagyobb egynél az üzemhatáron (vagy az üzemhatárral szemközti vízparton) lévő valamely vonatkoztatási pontban, és értéke meghaladja az adott vonatkoztatási pontban kiszámított legnagyobb kiválasztási szám 50 %-át. VAGY a létesítmény(rész)re jellemző kiválasztási szám nagyobb egynél a már meglévő vagy tervezett lakóövezetnek a létesítmény(rész)hez legközelebb eső vonatkoztatási pontjára. A módszer értékelése A Holland szűrő módszer iránymutatást ad egy adott létesítmény veszélyességének megítélésére, amennyiben egy létesítmény kiválasztásra kerül vonatkozásában mennyiségi kockázatelemzés elvégzése indokolt. A módszer alkalmazása általános technikai feltételek térkép, számítógép, internet megléte mellett speciális szakértelmet nem igényel. A módszer hátránya, hogy a) figyelmen kívül hagyja a védelmi infrastruktúrát, a számításhoz a létesítményben jelenlevő összes anyag mennyiséget veszi alapul, b) a robbanóanyagok tekintetében nem kellően kidolgozott, figyelmen kívül hagyja a csillapítási tényezőket. A Holland szűrő módszer összességében a veszélyes üzem azonosításához kiegészítő eljárásként alkalmazható. 80

81 II.4.4 Robbanóanyagipari Biztonsági Szabályzatban alkalmazott módszer A Robbanóanyagipari Biztonsági Szabályzat az alábbiakban részletezett számítási módszert írja elő robbanó-anyag és a robbanóanyagot tartalmazó termék esetében alkalmazandó védőövezet kijelölésre: [35] A robbanóanyag-ipari létesítmény telepítésénél közte és a környezetében levő más, védendő létesítmények között, azok irányaiban, legalább olyan biztonsági távolságokat kell megtartani, hogy a robbanóanyag-ipari létesítmény legközelebbi, legnagyobb biztonsági távolságot igénylő RV-besorolású építményeiben az esetleg bekövetkezhető robbanás lökési hullámának nyomásmaximuma a védendő létesítmények kerítésének, építési telekhatárának vagy nyomvonalának legközelebbi pontjánál ne lépje túl a 110 kpa (0,1 bar túlnyomás) értéket. A robbanóanyag-ipari létesítmény környezetében a biztonsági távolságokat az alábbi képletből kiindulva számítással kell meghatározni: R : M : E : p : n, k : Ci, ahol: a biztonsági távolság, m-ben; az egyidejűleg felrobbanható robbanóanyag-mennyiség, kg-ban; a felrobbanható robbanóanyag TNT-egyenértéke; a robbanási ütőhullám normál reflexiós dinamikus nyomásmaximuma; nagy számú robbantási kísérlet alapján megállapított tényezők a robbanási ütőhullám terjedési irányában levő csillapítás tényezői A 110 kpa megengedett nyomásmaximumhoz tartozó biztonsági távolság az alábbi képlet alapján számolható: M : E : Ci, ahol az egyidejűleg felrobbanható robbanóanyag-mennyiség, kg-ban; a felrobbanható robbanóanyag TNT-egyenértéke; a robbanási ütőhullám terjedési irányában levő csillapítás tényezői Megjegyzés: a biztonsági távolságot 50%-kal meg kell növelni, ha a robbanóanyag-ipari létesítményt belterület mellé vagy külterületi lakott terület, országos közút, közforgalmú vasút, honvédelmi létesítmény és repülőtér, illetőleg különleges védelmet igénylő más létesítmény közelébe tervezik telepíteni. A számítások során figyelembe vehető csillapítási tényezők: 81

82 Ci csillapítási tényezők 0 0 0,3 0,4 0,5 0,5 0,5 0,5-0,7 0,6 0,7 A robbanási ütőhullám nyomásának csillapítását eredményező épületszerkezetek, műtárgyak, domborzat, erdő stb. az olyan vasbeton-építmény esetében, amelynek falai, födéme és ajtója a robbanási nyomásnak ellenáll; az olyan föld alatti építmény esetében, amelyből a robbanás nem képes kitörni a földfelszín fölé; a várható robbanásnak ellenálló vasbetonfal esetében, az árnyékolt irányban, ha a robbanás a vasbetonfal közelében következhet be; legalább 50 m szélességű, átláthatatlan, sűrű erdős sáv esetében, az erdős sáv irányában; két védősánc esetében, amelynek koronatávolsága nem kisebb a két védősánc átlagos koronamagasságának kétszeresénél; két vasbeton védőfal esetében, amelyek egymástól való távolsága nem kisebb a két védőfal magasságának középértékénél; az olyan domborzat esetében, amelynek dombmagassága és térbeli elhelyezkedése a védősáncéval egyenértékű, és a talajhullámok ismétlődnek; védősáncon átvezető alagút két töréssel (a hosszától és a keresztmetszetétől függően); két vasbeton védőfal esetében, amelyek 1 m-nél nagyobb, de magasságuk középértékénél kisebb távolságra vannak egymástól; egyszeres védősánc vagy vasbeton védőfal esetében, amely akár a veszélyes, vagy akár a védendő építmény közelében van; 0,7 az olyan domborzat esetében, amelynek dombmagassága és térbeli elhelyezkedése a védősáncéval egyenértékű; 0,7 az olyan sűrű erdős sáv esetében, amelyen keresztül a lombnélküli időszakban sem látható a védendő építmény; 0,8 a 45 -nál kisebb dőlésszögű, egyszeres védősánc esetében; 0,8-0,9 védősáncon átvezető alagút egy töréssel (a hosszától és a keresztmetszetétől függően); 0,9 a 30 -nál kisebb dőlésszögű, egyszeres védősánc esetében; 0,9 olyan fal esetében, amely a robbanástól - várhatóan - lerombolódik; 82

83 Ci csillapítási tényezők 0,9-1,0 1 A robbanási ütőhullám nyomásának csillapítását eredményező épületszerkezetek, műtárgyak, domborzat, erdő stb. védősáncon átvezető alagút törés nélkül (a hosszától és a keresztmetszetétől függően); a robbanás kifúvási irányában (pl. falon levő nyílás, ajtó, ablak irányában), ha a kifúvás irányában nincs védősánc vagy vasbeton védőfal; 1 a kifúvófal és kifúvófödém esetében. 20. táblázat: Csillapítási tényezők [35] A módszer értékelése A Robbanóanyagipari Biztonsági Szabályzatban alkalmazott módszer alapján a robbanóanyagot tároló létesítmény és a védendő létesítmény közötti biztonsági övezet határozható meg. A módszer a Robbanóanyagipari Biztonsági Szabályzat hatálya alá nem tartozó, de robbanásveszélyes anyagot felhasználó üzemek vonatkozásában a veszélyeztetés értékelésére alkalmas oly módon, hogy amennyiben a számított biztonsági övezeten belül lakóterület található, mennyiségi kockázatelemzés elvégzése indokolt. A módszer alkalmazása egyszerű, gyors, különösebb technikai feltételeket nem igényel. Hátránya, hogy csak a robbanásveszélyes anyagok veszélyértékelésére kizárólag léglökési hullám használható, így önmagában veszélyes üzem azonosításához eljárásként nem alkalmazható. II.4.5 Következtetések 1. Az üzem veszélyes anyagokkal végzett tevékenysége által okozott veszélyeztetés tényleges megítélésére a következményelemzés módszer alkalmas. Ugyanakkor az alkalmazáshoz a technikai feltétel biztosítása igen drága, az elemzés lefolytatásához és a kapott eredmények értékeléséhez speciális szakértelem szükséges, ezért veszélyes üzem azonosítás céljából a módszer használata nem javasolt. 2. A veszélyes üzem azonosítására a holland szűrő módszer és a robbanóanyagipari Biztonsági Szabályzatban alkalmazott módszer önmagukban nem alkalmasak, ugyanakkor azok elveinek integrálásával alkalmassá tehetők. 83

84 II.5 Veszélyes üzem azonosításra alkalmas módszer A veszélyes üzem azonosításához használható módszer kidolgozásához alapvető célul szolgálnak a II.4 Veszélyes üzem azonosításra alkalmas módszerek vizsgálata c. alfejezetben bemutatott elvek teljesítése. A II.4 fejezetben bemutatott holland szűrő módszer a veszélyes üzem azonosítási eljáráshoz és a robbanóanyagipari biztonsági szabályzatban alkalmazott módszer képzi. II.5.1 A veszélyes üzem azonosításra kidolgozott módszer A veszélyes üzem azonosításra általam javasolt módszer lépései következők: 1. lépés: Veszélyes anyagok azonosítása: Az üzemben jelenlévő anyagok biztonsági adatlapjuk alapján vizsgálandók. A veszélyes üzem azonosítás szempontjából a veszélyes anyagok mérgező, tűzveszélyes, robbanásveszélyes, valamint ökotoxikus tulajdonságait külön-külön meg kell vizsgálni. Amennyiben egy veszélyes anyag több veszélyes tulajdonsággal is rendelkezik, minden egyes tulajdonságra el kell végezni a számítást. 2. lépés: Létesítményekre való bontás A vizsgált üzemet önálló létesítményekre kell bontani. Egy létesítmény akkor tekinthető önálló létesítménynek amennyiben egy veszélyes anyagok szabadkerülésével járó esemény nem vezet más létesítményeknél veszélyes anyagok számottevő mennyiségeinek kibocsátásához. Következésképpen, két létesítmény akkor tekinthető önállónak, ha a balesetet követően ezek nagyon rövid időn belül elszigetelhetők egymástól. Két eltérő típusú létesítményt kell megkülönböztetni, vagyis a technológiai létesítményeket és a tároló létesítményeket. A veszélyes anyagok be- és kiszállítási helyeit beleértve a töltő- lefejtő helyeket külön létesítményként kell azonosítani. 3.lépés: Az A jelzőszám kiszámítása A létesítmény(rész)re jellemző A jelzőszám egy dimenzió nélküli szám, amelyet a következőképpen határozható meg: 84

85 Q : Q i : G :, ahol a hatást kifejtő anyag mennyisége; az üzemi technológiai körülményekre jellemző tényezők (dimenzió nélkül); határérték (kg). 3.1 lépés: Az A jelzőszám kiszámítása toxikus anyagokra vonatkozóan lépés: A hatást kifejtő anyag mennyiségének (Q) meghatározása A létesítményből egyidejűleg szabadba kerülhető toxikus anyag mennyiségét kg-ban kell meghatározni. A meghatározás során a jelenlévő teljes toxikus anyag mennyiségétől az alábbi esetekben lehet eltérni: 1. Amennyiben a jelenlévő anyag folyékony vagy szilárd gázhalmazállapotú és az üzemben olyan védelmi infrastruktúra működik, amely garantálja, hogy a veszélyes anyag levegőben való terjedése minimalizálható. Ebben az esetben a levegőben való szabadon terjedő veszélyes anyag mennyiségét kell figyelembe venni. (Például amennyiben az üzemben létesítményi tűzoltóság működik és a mérgező folyadék szabadba kerülése esetén a létesítmény tűzoltóság 10 perc alatt a tócsa párolgását meg tudja akadályozni, akkor a számítás alapjául a 10 perc alatt elpárolgott mérgező anyag mennyiséget kell figyelembe venni. 2. Amennyiben a toxikus anyag tulajdonságai például szilárd mérgező anyag vonatkozásában a szemcsemértet miatt kizárható, hogy az emberi szervezetben egészségkárosodást okozzon. Amennyiben a létesítményben több toxikus anyag is előfordul, akkor az alábbi módon kell eljárni: 1. Toxikus gáz (független attól, hogy mérgező vagy nagyon mérgező tulajdonságú) jelenléte esetén minden gázra vonatkozóan el kell végezni a számítást. 2. Több toxikus folyadék jelenléte esetén az alábbi esetekre kell a számításokat elvégezni: a. A három legnagyobb szabadba kerülhető toxikus folyadékra vonatkozóan, b. A három legveszélyesebb (legkisebb G érték) toxikus folyadékra vonatkozóan. 3. Több toxikus szilárd anyag jelenléte esetén az alábbi esetekre kell a számításokat elvégezni: a. A három legnagyobb szabadba kerülhető szilárd anyagra vonatkozóan (figyelembe véve a szemcseméretre vonatkozó ajánlást), b. A három legveszélyesebb (legkisebb G érték) toxikus folyadékra vonatkozóan (figyelembe véve a szemcseméretre vonatkozó ajánlást). 85

86 3.1.2 lépés: Az üzemi technológiai körülményekre jellemző tényezők (Q i ) meghatározása: Az üzemi technológiai körülmények jellemzésére három különböző tényezőt kell alkalmazni: A Q 1 tényező: Nem mindegy, hogy a veszélyes anyagot tárolják csupán, vagy azzal valamely műveletet hajtanak végre. Ez utóbbi természetesen több veszélyt hordoz. A Q 1 tényező a létesítmény(rész) típusától függ (technológiai vagy tárolási rendeltetés). technológiai létesítmény(rész) tároló létesítmény(rész) Típus Q 1 1 0,1 21. táblázat: A Q 1 tényező értékei [31] A Q 2 tényező: Természetesen az sem mindegy, hogy a veszélyes anyag épületben van-e, vagy a szabadban. Súlyos baleset esetén a hatások számottevő részét az épületek felfogják. Az épületek vonatkozásában a természetes lécsere, valamint a nyílászárók esetleges nyitása következtében a toxikus gáz / gőz szabadba kerülésével kell számolni. Vannak olyan létesítmények, amelyekből speciális kialakításuk például olyan klórozó helyiségek, ahol belsejükben semlegesítővel összekötött nagyteljesítményű elszívó-berendezés üzemel következtében toxikus anyag kiáramlásával egyáltalán nem kell számolni. A veszélyes anyagok elhelyezkedését az alábbi Q 2 tényezővel kell figyelembe venni: Elhelyezés Q 2 Kültéri létesítmény(rész) 1,0 Beltéri (zárt) létesítmény(rész) 0,1 Beltéri létesítmény, ahonnan a toxikus anyag szabadba kerülése kizárható táblázat: A Q 2 tényező értékei [31 és saját forrás] A Q3 tényező: A Q3 tényező az üzemi technológiai körülmények jellemzésére szolgál, és a gáz halmazállapotú anyag mennyiségének mértékét adja meg a kibocsátást követően. 86

87 Halmazállapot Q 3 gáz halmazállapotú anyag 10 folyadék halmazállapotú anyag: a telítési gőznyomás 3 bar vagy nagyobb az üzemi hőmérsékleten 10 a telítési gőznyomás 1 és 3 bar között van az üzemi hőmérsékleten X + a telítési nyomás 1 bárnál kisebb az üzemi hőmérsékleten P i + szilárd halmazállapotú anyag 0,1 23. táblázat: A Q 3 tényező értékei [31] Megjegyzések: Tárolás esetében üzemi hőmérséklet alatt a tárolási hőmérsékletet kell érteni. A nyomások abszolút nyomások. Az X tényező 1-től 10-ig növekszik az 1 bárról 3 barig növekvő, üzemi hőmérsékleten mért P sat telítési gőznyomással egyenes arányban. Az X a következőképpen számítható ki (P sat bárban helyettesítendő be): X = 4,5P sat 3,5. (P sat telítési gőznyomás, P i az anyag üzemi hőmérsékleten bárban mért parciális gőznyomása). Ha az anyag folyékony halmazállapotú, akkor egy hozzáadott mennyiséggel (Δ) azt az elpárolgás többletet is figyelembe kell venni, amely a környezetből a kialakult folyadéktócsa felé irányuló hőáramlás folytán lép fel. A Δ értéke csak a T fp atmoszférikus forrásponttól függ. Atmoszférikus forráspont tartományok 25 C T fp 0 75 C T fp < 25 C C T fp < 75 C 2 Tfp < 125 C táblázat: Atmoszférikus forráspont tartományok értékei [31] Veszélyes anyagok keverékei esetében 10 %-os értéket kell alkalmazni, vagyis azt a hőmérsékletet kell figyelembe venni, amelyen a keverék 10 %-a elpárolog. Nem veszélyes anyagban oldott veszélyes anyag esetében a veszélyes anyag üzemi hőmérsékleten mért parciális gőznyomását kell felhasználni az üzemi hőmérsékleten mért telítési gőznyomás meghatározásához. Az X tényező 1-től 10-ig növekszik egyenes arányban azzal, ahogy a veszélyes anyag üzemi hőmérsékleten mért parciális gőznyomása 1 bárról 3 bar-ra nő. A Q 3 tényező legkisebb értéke 0,1, a legnagyobb értéke pedig 10 lehet. 87

88 3.1.3 lépés: A G határérték meghatározása: A G határérték az anyag veszélyes tulajdonságainak mértékére utal. A mérgező anyagokra vonatkozó határértéket az LC 50 (patkányokra, belélegzés 1 órán keresztül) halálos koncentráció érték és a 25 C-on jellemző halmazállapot alapján határozhatjuk meg. Folyadékok esetében ezen felül a következő kategóriákat különböztetjük meg: a) Folyadék (A) az atmoszférikus forráspont (T fp ) 25 C és 50 C között van; b) Folyadék (K) az atmoszférikus forráspont (T fp ) 50 C és 100 C között van; c) Folyadék (F) az atmoszférikus forráspont (T fp ) 100 C fölött van. Az LC 50 (patkányokra, belélegzés 1 órán keresztül) a patkányokra jellemző LC 50 érték, mely belégzéses terhelési módszerrel végrehajtott egyórás időtartamú kitettségre vonatkozik. A határértéket az alábbi táblázat alapján kell meghatározni. LC50 (mg*m -3 ) Halmazállapot 25 C-on Határérték (kg) LC < LC < LC < LC LC > gáz folyadék (A) folyadék (K) folyadék (F) szilárd gáz folyadék (A) folyadék (K) folyadék (F) szilárd gáz folyadék (A) folyadék (K) folyadék (F) szilárd gáz folyadék (A) folyadék (K) folyadék (F) szilárd minden halmazállapot táblázat: Mérgező anyagokra vonatkozó határérték [31] 88

89 3.2 lépés: Az A jelzőszám kiszámítása tűzveszélyes anyagokra vonatkozóan lépés: A hatást kifejtő anyag mennyiségének (Q) meghatározása A létesítményből egyidejűleg szabadba kerülhető veszélyes anyag mennyiségét kg-ban kell meghatározni. A meghatározás során a jelenlévő teljes tűzveszélyes anyag mennyiségétől abban az esetben lehet eltérni, amennyiben garantálható, hogy a kialakult tűz következtében a figyelmen kívül hagyott tűzveszélyes anyag nem kerül a szabadba lépés: Az üzemi technológiai körülményekre jellemző tényezők (Q i ) meghatározása: A Q 1 tényező: Megegyezik a lépésben bemutatottakkal. A Q 2 tényező: Vannak olyan létesítmények, amelyek esetében kizárható, hogy a hősugárzás hatása szabad területet érintsen, abban az esetben Q 2 = 0 értéket kell alkalmazni. Elhelyezés Q 2 Kültéri létesítmény(rész) 1,0 Beltéri (zárt) létesítmény(rész) 0,1 Beltéri létesítmény, ahonnan a toxikus anyag szabadba kerülése kizárható táblázat: A Q 2 tényező értékei [31 és saját forrás] A Q 3 tényező: Megegyezik a lépésben bemutatottakkal lépés: A G határérték meghatározása: Tűzveszélyes anyagok esetében a határérték kg. 3.3 lépés: Az A jelzőszám kiszámítása robbanásveszélyes anyagokra vonatkozóan lépés: A hatást kifejtő anyag mennyiségének (Q) meghatározása A hatást kifejtő anyag mennyiségének (Q) meghatározása az alábbi képlettel történik: M : E :, ahol az egyidejűleg felrobbanható robbanóanyag-mennyiség, kg-ban; a felrobbanható robbanásveszélyes anyagok TNT-egyenértéke; (A fenti képletet a Robbanóanyagipari Biztonsági Szabályzatból adaptáltam.) lépés: Az üzemi technológiai körülményekre jellemző tényezők (Q i ) meghatározása: A Q 1 tényező: A robbanásveszélyes anyagok esetében: Q 1 = 1 89

90 A Q 2 tényező: A robbanásveszélyes anyagok esetében a Q 2 tényező az alábbi képlet alapján számolható ki: Ahol C 1, C 2, C n tényezők a csillapítási tényezőket jelentik. (A képletet a Robbanóanyagipari Biztonsági Szabályzatból adaptáltam, 2,9-es szorzó és a 0,8-es hatványkitevő a kísérletileg meghatározott n és k tényezők számszerű értékei [35].) A számítások során figyelembe vehető csillapítási tényezők: Ci csillapítási A robbanási ütőhullám nyomásának csillapítását eredményező tényezők épületszerkezetek, műtárgyak, domborzat, erdő stb. 0 az olyan vasbeton-építmény esetében, amelynek falai, födéme és ajtója a robbanási nyomásnak ellenáll; 0 az olyan föld alatti építmény esetében, amelyből a robbanás nem képes kitörni a földfelszín fölé; 0,3 0,4 0,5 0,5 0,5 0,5-0,7 0,6 0,7 0,7 a várható robbanásnak ellenálló vasbetonfal esetében, az árnyékolt irányban, ha a robbanás a vasbetonfal közelében következhet be; legalább 50 m szélességű, átláthatatlan, sűrű erdős sáv esetében, az erdős sáv irányában; két védősánc esetében, amelynek koronatávolsága nem kisebb a két védősánc átlagos koronamagasságának kétszeresénél; két vasbeton védőfal esetében, amelyek egymástól való távolsága nem kisebb a két védőfal magasságának középértékénél; az olyan domborzat esetében, amelynek dombmagassága és térbeli elhelyezkedése a védősáncéval egyenértékű, és a talajhullámok ismétlődnek; védősáncon átvezető alagút két töréssel (a hosszától és a keresztmetszetétől függően); két vasbeton védőfal esetében, amelyek 1 m-nél nagyobb, de magasságuk középértékénél kisebb távolságra vannak egymástól; egyszeres védősánc vagy vasbeton védőfal esetében, amely akár a veszélyes, vagy akár a védendő építmény közelében van; az olyan domborzat esetében, amelynek dombmagassága és térbeli elhelyezkedése a védősáncéval egyenértékű; 90

91 Ci csillapítási A robbanási ütőhullám nyomásának csillapítását eredményező tényezők épületszerkezetek, műtárgyak, domborzat, erdő stb. 0,7 az olyan sűrű erdős sáv esetében, amelyen keresztül a lombnélküli időszakban sem látható a védendő építmény; 0,8 a 45 -nál kisebb dőlésszögű, egyszeres védősánc esetében; 0,8-0,9 védősáncon átvezető alagút egy töréssel (a hosszától és a keresztmetszetétől függően); 0,9 a 30 -nál kisebb dőlésszögű, egyszeres védősánc esetében; 0,9 olyan fal esetében, amely a robbanástól - várhatóan - lerombolódik; 0,9-1,0 1 védősáncon átvezető alagút törés nélkül (a hosszától és a keresztmetszetétől függően); a robbanás kifúvási irányában (pl. falon levő nyílás, ajtó, ablak irányában), ha a kifúvás irányában nincs védősánc vagy vasbeton védőfal; 1 a kifúvófal és kifúvófödém esetében. 27. táblázat: Csillapítási tényezők [35] A Q 3 tényező: Robbanásveszélyes anyagok esetében: Q 3 = lépés: A G határérték meghatározása: Robbanásveszélyes anyagok esetében a határérték 1 kg. 3.4 lépés: Az A jelzőszám kiszámítása környezetre veszélyes anyagokra vonatkozóan lépés: A hatást kifejtő anyag mennyiségének (Q) meghatározása A létesítményből egyidejűleg szabadba kerülhető környezetre veszélyes anyag összmennyiségét kg-ban kell meghatározni lépés: Az üzemi technológiai körülményekre jellemző tényezők (Q i ) meghatározása: A Q 1 tényező: Megegyezik a lépésben bemutatottakkal. A Q 2 tényező: A tényező a környezetre veszélyes anyag élővízbe való kerülés lehetőségének minősítésére szolgál. 91

92 Élővízbe való kerülés Q 2 A felszínen folyva közvetlenül az élővízbe kerülhet a környezetre veszélyes anyag 1 Csatornarendszeren keresztül az élővízbe kerülhet a környezetre veszélyes anyag, csatorna kiszakaszolási lehetőség nincs 0,9 Csatornarendszeren keresztül az élővízbe kerülhet a környezetre veszélyes anyag, ugyanakkor csatorna kiszakaszolási lehetőség és az 0,5 alkalmazásra előírás biztosított A talajon felszívódva a talajvízen keresztül kerülhet élővízbe a környezetre veszélyes anyag 0,25 Olyan létesítmény, vagy olyan tárolás alkalmazása ahonnan kizárható, hogy a környezetre veszélyes anyag szabad területet érintsen táblázat: A Q 2 tényező értékei [saját forrás] Megjegyzés: Vannak olyan létesítmények, tárolási módok, amelyek esetében kizárható, hogy a környezetre veszélyes anyag szabad területet érintsen, abban az esetben Q 2 = 0 értéket kell alkalmazni. Amennyiben egy tároló berendezés, vagy technológiai egység olyan kármentővel van ellátva, amelybe a tároló berendezésben, vagy technológiai egységben lévő teljes anyagmennyiség belefér és ott marad (nincs csatorna kapcsolat) Q 2 = 0 értéket kell alkalmazni lépés: A G határérték meghatározása: A nagyon mérgező a vízi szervezetekre (R50 és kombinációi) tulajdonságú környezetre veszélyes anyagok esetében a határérték 1000 kg, a mérgező a vízi szervezetekre (R51 és kombinációi) tulajdonságú környezetre veszélyes anyagok esetében a határérték kg. (A határérték megállapításánál az eddig tapasztalataim alkalmaztam, a nagyon mérgező a vízi szervezetekre tulajdonságú anyagok esetében már 1 IBC-nyi mennyiség is jelentős károkat képes okozni, míg mérgező a vízi szervezetekre tulajdonságú anyagok esetében ugyanezt a hatást kb liter mennyiség képes kifejteni.) 4. lépés: Az L, veszélyes üzem azonosítási távolság meghatározása Egy létesítmény(rész)en belül különféle anyagok lehetnek jelen különböző üzemi körülmények között. Ilyen esetben minden i anyagra és minden p üzemi technológiai körülményre külön Ai,p jelzőszámot kell kiszámítani. Az adott létesítmény(rész)re jellemző A 92

93 jelzőszámot az összes jelzőszám összegeként határozható meg (Σi,p Ai,p). Ezt az összeget az anyagok négy különböző csoportjára külön-külön képezni, nevezetesen a tűzveszélyes anyagokra (A F ), a mérgező anyagokra (A T ), a robbanásveszélyes anyagokra(a E ) és a környezetre veszélyes anyagokra (A EN ). A T = Σi,p Ai,p (összegezve minden mérgező anyagra, üzemi technológiai körülményre); A F = Σi,p Ai,p, (összegezve minden tűzveszélyes anyagra, üzemi technológiai körülményre); A E = Σi,p Ai,p, (összegezve minden robbanó anyagra, üzemi technológiai körülményre). A EN = Σi,p Ai,p, (összegezve minden környezetre veszélyes anyagra, üzemi körülményre). Egy létesítmény(rész)nek maximum négy különböző jelzőszáma lehet. Megjegyzés: Ha egy anyag több anyagosztályhoz is tartozik, akkor mindegyik osztályhoz ki kell számolni a megfelelő jelzőszámot. Ha például egy anyag egyszerre mérgező és tűzveszélyes, a következő két Ai,p jelzőszámot kell kiszámítani: a) az adott anyagra, mint mérgezőanyagra meghatározandó ATi,p a Qi anyagmennyiség, és a mérgező tulajdonságokra vonatkozó határérték (GTi) felhasználásával; b) az adott anyagra, mint tűzveszélyes anyagra meghatározandó AFi,p a Qi mennyiség és a tűzveszélyes anyagokra vonatkozó határérték (GFi = kg) felhasználásával. Az L veszélyes üzem azonosítási távolság kiszámítását a Holland szűrő módszerben S kiválasztási szám meghatározásából vezetem le az alábbiak szerint: 1. A Holland szűrő módszerben szereplő képletekből kifejezem L értéket. 2. Az L értékre kifejezett képletbe S = 1 értéket helyettesítem. Az S =1 érték a Holland szűrő módszerben a kiválasztásra vonatkozó határérték. Az L veszélyes üzem azonosítási távolság a mérgező anyagokra jellemző tényező (A T ) és (100) 2 szorzatból négyzetgyököt vonva, a tűzveszélyes vagy robbanóanyagokra (A F vagy A E ) jellemző tényező szorozva (100) 3 szorzatából köbgyököt vonva, illetőleg környezetre veszélyes anyagokra jellemző tényező (A EN ) és (100) szorzatból négyzetgyököt vonva kapunk meg. (A környezetre veszélyes anyagok vonatkozásában a toxikus anyagokra vonatkozó számítási módot vettem alapul.) Egy létesítmény(rész) esetében tehát négy különböző veszélyes üzem azonosítási távolság (L T, L F, L E, L EN ) kerül meghatározásra: Mérgező anyagokra: Tűzveszélyes anyagokra: 93

94 Robbanásveszélyes anyagokra: Környezetre veszélyes anyagokra: 5. lépés: Veszélyes üzem azonosítása, eredmények értékelése A veszélyes üzem azonosítás alapján egy üzem küszöbérték alatti üzemnek minősül és súlyos káresemény elhárítási terv készítésére kötelezett amennyiben 1. a tűzveszélyes anyagokra (A F ), a mérgező anyagokra (A T ) és a robbanásveszélyes anyagokra (A E ) kiszámolt bármelyik veszélyes üzem azonosítási távolságon (L T, L F, L E ) belül lakott terület, tömegtartózkodási hely; 2. a környezetre veszélyes anyagokra kiszámolt veszélyes üzem azonosítási távolságon (L EN ) belül élővíz található. II.5.2 A veszélyes üzem azonosításra kidolgozott módszer gyakorlati alkalmazása A II.3 A veszélyes üzem azonosítási eljárás gyakorlati alkalmazása című alfejezetben két hipotetikus üzem vonatkozásában elvégeztem a hatályos jogszabály szerinti veszélyes üzem azonosítási eljárást, valamint veszélyelemzést. A számítások végeredményeként megállapítottam, hogy 1. A hipotetikus veszélyes anyag disztribútor üzem a veszélyes üzem azonosítás alapján nem tartozik a 219/2011. (X. 20.) Korm. rendelet hatálya alá, a veszélyes anyagokkal kapcsolatos tevékenységének végzéséhez katasztrófavédelmi engedély nem szükséges. Ugyanakkor az elvégzett veszélyelemzés azt igazolta, hogy lakosságvédelmi szempontból a veszélyes anyag disztribútor üzem potenciális veszélyforrást jelent. 2. A hipotetikus hulladékgyűjtő üzem küszöbérték alatti üzemnek minősül, tekintettel arra, hogy a jelenlévő 9 I. környezetre veszélyes anyagok osztályába sorolt savas akkumulátor hulladék mennyisége alsó küszöbérték negyedét meghaladó, de az alsó küszöbértéket el nem érő mennyiségben van jelen. A hulladékgyűjtő üzem súlyos káresemény elhárítási terv elkészítésére kötelezett. Ugyanakkor az elvégzett veszélyelemzés igazolja, hogy a tárolóedény esetleges sérülése esetén nem kell számolni a lakosságot és a környezetet veszélyeztető hatásokkal. Az alábbiakba a veszélyes üzem azonosítást az általam kidolgozott metodika alapján végzem el. 94

95 II Veszélyes üzem azonosítás a veszélyes anyag disztribútor üzem esetében A veszélyes üzem azonosítását a mérgező anyagra végzem el. 1. lépés: Veszélyes anyagok azonosítása: A veszélyes anyag disztribútor üzemben az alábbi veszélyes anyagok kerültek beazonosításra: Jelen lévő Megnevezés CAS szám empirikus formula R mondatok maximális mennyiség (tonna) Propán C 3 H Hidrogénfluorid HF 26/27/28, butanol C 4 H 10 O 10, 22, 37/38, 41, Aceton C 3 H 6 O 11, 36, 66, táblázat: Az üzemben jelenlévő veszélyes anyagok [saját forrás] A veszélyes anyagok csoportba sorolásuk a tulajdonságaik alapján: Veszélyes anyag tulajdonságai Mennyiség Megnevezés szerinti csoportok (tonna) Mérgező anyagok Hidrogén-fluorid 1 Tűzveszélyes anyagok Propán 1-butanol Aceton Robbanásveszélyes anyagok Propán 1-butanol* Aceton* Környezetre veszélyes anyagok - - * A robbanásveszélyes tulajdonság a technológiai körülmények függvényében tovább vizsgálandó. 30. táblázat: Veszélyes anyagok osztályozása [saját forrás] 2. lépés: Létesítményekre való bontás A mérgező anyag előfordulása az üzemben 1 m 3 IBC a szabadban történik. 95

96 3.lépés: Az A jelzőszám kiszámítása 3.1 lépés: A hatást kifejtő anyag mennyiségének (Q) meghatározása Az IBC sérülés során a teljes mérgező anyagmennyiség szabadba kerülhet, az üzemben nem működik olyan védelmi infrastruktúra, amellyel a mérgező anyag levegőben való terjedése minimalizálható, ezért Q = 1000 kg. 3.2 lépés: Az üzemi technológiai körülményekre jellemző tényezők (Q i ) meghatározása: A Q 1 tényező: Tekintettel arra, hogy az IBC-ből kiszerelés is történik, a berendezést technológiai létesítményként azonosítom, ezért Q 1 = 1. A Q 2 tényező: Az IBC a szabadban van elhelyezve, ezért Q 2 = 1. A Q3 tényező: A mérgező anyag folysav atmoszférikus nyomáson van jelen az üzemi technológiai körülmények között. A hidrogén-fluorid forráspontja 19,5 0 C, ezért egy nyári napon szabadba kerülve azonnal gázhalmazállapotú lesz, ezért Q 3 = 10 [36] 3.3 lépés: A G határérték meghatározása: A hidrogén-fluorid LC 50 (patkányokra, belélegzés 1 órán keresztül) = 1310 mg/m 3. [37] A hidrogén-fluorid forráspontja 19,5 0 C, így 25 0 C hőmérsékleten gáz halmazállapotú. LC50 (patkányokra, belélegzés 1 órán Halmazállapot 25 C-on Határérték (kg) keresztül) (mg*m -3 ) 500 < LC gáz táblázat: Mérgező anyagokra vonatkozó határérték [31] A fenti paraméterek alapján G = 300 kg. 3.4 lépés: A létesítmény(rész)re jellemző A jelzőszám: 4. lépés: Az L, veszélyes üzem azonosítási távolság meghatározása Mérgező anyagokra: 5. lépés: Veszélyes üzem azonosítása, eredmények értékelése A veszélyes üzem azonosítás alapján egy üzem küszöbérték alatti üzemnek minősül és súlyos káresemény elhárítási terv készítésére kötelezett amennyiben a mérgező anyagokra 96

97 kiszámolt bármelyik veszélyes üzem azonosítási távolságon, azaz L T = 577 méteren belül lakott terület, tömegtartózkodási hely található. A veszélyes anyag tároló helytől a legközelebbi lakott terület 190 méterre helyezkedik el Tekintettel arra, hogy a veszélyes anyag disztribútor üzem veszélyes üzem azonosítási távolságán (L T = 577 méter ) küszöbérték alatti üzemnek minősül és súlyos káresemény elhárítási terv készítésére kötelezett. II Veszélyes üzem azonosítás a hulladékgyűjtő üzem esetében 1. lépés: Veszélyes anyagok azonosítása: A hulladékgyűjtő üzemben az alábbi veszélyes anyag kerületek beazonosításra: Megnevezés Savas akkumulátor hulladék Jelen lévő CAS szám empirikus maximális R mondatok formula mennyiség (tonna) /22, 50/ táblázat: Az üzemben jelenlévő veszélyes anyagok [saját forrás] A veszélyes anyagok csoportba sorolásuk a tulajdonságaik alapján: Veszélyes anyag tulajdonságai Mennyiség Megnevezés szerinti csoportok (tonna) Mérgező anyagok - - Tűzveszélyes anyagok - - Robbanásveszélyes anyagok - - Savas akkumulátor Környezetre veszélyes anyagok 80 hulladék 33. táblázat: Veszélyes anyagok osztályozása [saját forrás] 2. lépés: Létesítményekre való bontás A savas akkumulátor hulladékok duplafalú műanyag tárolóedényben kerülnek összegyűjtésre. Egy műanyag tárolóedényben tárolható savas akkumulátor mennyisége 600 kg. A műanyag tároló edények egy zárt, betonozott épületben vannak elhelyezve. 3.lépés: Az A jelzőszám kiszámítása 97

98 3.1 lépés: A hatást kifejtő anyag mennyiségének (Q) meghatározása A műanyag tárolóedény sérülése során maximum 600 kg akkumulátor kerülhet a szabadba, amelynek csak egy része a környezetre veszélyes anyag. Ugyanakkor konzervatív megközelítésként hatást kifejtő anyag mennyiségének meghatározásakor 3 db műanyag tárolóedény egyidejű sérülést veszem alapul, így Q = 3 x 600 kg = 1800 kg. 3.2 lépés: Az üzemi technológiai körülményekre jellemző tényezők (Q i ) meghatározása: A Q 1 tényező: Tekintettel arra, hogy kizárólag az akkumulátorok tárolás történik (szétszerelés nem), Q 1 = 1. A Q 2 tényező: Figyelembe véve a tárolás körülményeit - duplafalú műanyag tárolóedény, amelyek egy zárt, betonozott épületben vannak elhelyezve -, valamint az akkumulátorokban lévő környezetre veszélyes anyag elfordulási körülményeit Q 2 = 0 értéket alkalmazom, az alábbi táblázat szerint: Élővízbe való kerülés Q 2 Olyan létesítmény, vagy olyan tárolás alkalmazása ahonnan kizárható, hogy a környezetre veszélyes anyag szabad területet érintsen táblázat: A Q 2 tényező értékei [saját forrás] 3.3 lépés: A G határérték meghatározása: A nagyon mérgező a vízi szervezetekre (R50 és kombinációi) tulajdonságú környezetre veszélyes anyagok esetében G = 1000 kg. 3.4 lépés: A létesítmény(rész)re jellemző A jelzőszám: 4 lépés: Az L, veszélyes üzem azonosítási távolság meghatározása Környezetre veszélyes anyagokra: 5. lépés: Veszélyes üzem azonosítása, eredmények értékelése A veszélyes üzem azonosítás alapján egy üzem küszöbérték alatti üzemnek minősül és súlyos káresemény elhárítási terv készítésére kötelezett amennyiben a környezetre veszélyes anyagokra kiszámolt üzem azonosítási távolságon belül élővíz található. A számított veszélyes üzem azonosítási távolságon (L EN = 0 méter ) belül, azaz a veszélyes anyag tároló hely 98

99 közvetlen környezetében élővíz nem található, így a hulladékgyűjtő üzem nem tartozik a szabályozás hatálya alá, súlyos káresemény elhárítási terv készítésére nem kötelezett. II.5.3 Következtetések 1. A veszélyes üzem azonosításra általam kidolgozott metodika megfelel a vele szemben támasztott követelményeknek, miszerint: a) A veszélyes anyagokkal végzett tevékenység által okozott veszélyeztetésről reális képet nyújtson. b) Használata lehetőleg költségmentes, mindenki számára elérhető legyen minimálisak technikai feltételek mellett. c) Alkalmazása speciális szakértelmet ne igényeljen. 2. A hipotetikus veszélyes anyag disztribútor üzem az általam kidolgozott veszélyes üzem azonosítás alapján küszöbérték alatti üzemnek minősül, és súlyos káresemény elhárítási terv készítésére kötelezett. A veszélyes üzem azonosítás eredménye összhangban van az elvégzett veszélyelemzéssel, amit azt igazolta, hogy lakosságvédelmi szempontból a veszélyes anyag disztribútor üzem potenciális veszélyforrást jelent. 3. A hipotetikus hulladékgyűjtő üzem az általam kidolgozott veszélyes üzem azonosítás alapján nem tartozik a szabályozás hatálya alá. Az elvégzett veszélyelemzés azt igazolta, hogy a tárolóedény esetleges sérülése esetén nem kell számolni a lakosságot és a környezetet veszélyeztető hatásokkal, a veszélyes üzem azonosítás eredménye összhangban van az elvégzett veszélyelemzéssel. 4. A veszélyes üzem azonosítás módszere összhangban van az üzem által okozott veszélyeztetéssel. 5. A veszélyes üzem azonosítási metodika önmagában és kiegészítő eljárásként is alkalmazható. 99

100 III. VESZÉLYESSÉGI ÖVEZET KIJELÖLÉSE A KÜSZÖBÉRTÉK ALATTI ÜZEMEK KÖRNYEZETÉBEN III.1 Bevezetés Az iparosodás következtében a népesség a falvakból a városokba vándorolt, így erőteljes térbeli koncentráció alakult ki. Az urbanizáció következtében a városok mérete és a körülöttük lévő agglomeráció megnövekedett, a korábban a városok határába települt üzemeket, gyárakat a lakossági létesítmények teljes mértékben körbegyűrűzték. Ezáltal egyértelművé válik, hogy egy esetleges veszélyes anyagok szabadba kerülésével járó súlyos baleset következményei miért is érintik fokozottabban a lakosságot. Az elmúlt évtizedben bekövetkezett veszélyes anyagok szabadba kerülésével járó súlyos balesetek tapasztalatainak elemzéséből megállapítható az is, hogy az események elsősorban nem a Seveso II. Irányelv hatálya alá tartozó üzemekben történtek. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ezen üzemek többségénél a lakott terület irányában nem volt megfelelő védőtávolság veszélyességi övezet kialakítva. A veszélyes üzemek környezetében a veszélyességi övezet kijelölésével kapcsolatos követelmények elsőként a Seveso II. Irányelvben fogalmazódnak meg, miszerint az esetlegesen bekövetkező balesetek következményeinek csökkentését a településrendezési és/vagy településfejlesztési terveikben figyelembe kell venni. A jogharmonizáció követelményeként a Seveso II. Irányelvben foglalt előírásokat a tagállamok maradéktalanul teljesítették, azaz a hatály alá tartozó veszélyes üzemek környezetében végrehajtották a veszélyességi övezet kijelölését. Ugyanakkor a veszélyességi övezet kijelölésére az Irányelv nem fogalmaz meg egységes kritériumrendszert, így a tagállamok vonatkozásában nem lehet egységes végrehajtásról beszélni. A hazai szabályozásban a jogharmonizációt követően megjelent a felső és alsó küszöbértékű veszélyes üzemek környezetében történő veszélyességi övezet kijelölésre vonatkozó előírás. Ugyanakkor a küszöbérték alatti üzemek vonatkozásában a szabályozás hiányos ugyanis, nem tartalmaz erre vonatkozó iránymutatást. A településrendezési tervezésnél a tényleges veszélyeztetés alapján meghatározott veszélyességi övezet kijelölés elengedhetetlen, hiszen a megfelelő védőtávolság önmagában garantálja, hogy egy esetleges nemkívánatos esemény következményei a lakosság egészségében károsodást ne okozzon. 100

101 Jelen fejezetben részletesen ismertetem a Seveso II. Irányelv településrendezési tervezéssel kapcsolatos előírásait, bemutatom az egyes tagállamok esetében alkalmazott nemzeti szintű eljárásrendet. Megvizsgálom a veszélyes üzemek körüli veszélyességi övezet kijelölés módszertanát, valamint kidolgozom a küszöbérték alatti üzemek veszélyességi övezet kijelölésére vonatkozó feltételrendszert. Ugyanakkor a veszélyességi övezet kijelölése nem szabhat határokat a gazdasági fejlődésének, ezért a veszélyességi övezetben való fejlesztés lehetőségét megfelelő szabályozással biztosítani szükséges. Ezért meghatározom a küszöbérték alatti üzemek veszélyességi övezetében üzemelő külső gazdálkodó szervezetek működéséhez szükséges katasztrófavédelmi feltételrendszer minimális követelményeit, amellyel a külső gazdálkodó szervezet alkalmazottainak biztonsága garantálható. III.2 A településrendezéssel kapcsolatos jogi szabályozás III.2.1 A településrendezés fogalma A településrendezési tervezés a földterület és a víz lehetséges területhasználati alternatíváinak, valamint az ezekkel kapcsolatos fizikai és társadalmi-gazdasági viszonyok vizsgálatát jelenti. Ennek során a legnagyobb előnyökkel járó területhasználati lehetőségeket módszeresen és oly módon választjuk ki a területet használók számára, hogy a használat során az erőforrások és a környezet ne károsodjanak. Így olyan megoldásokat választunk és érvényesítünk, amelyekkel valószínűsíthetően elősegíthetjük a terület fenti módon való használatát. [40] A településrendezési tervezést a területi tervezés egyfajta megközelítéseként kell értelmezni, amely a teret egy a természeti környezet és annak ember általi felhasználásának szintézisét leíró és tükröző sokdimenziós fogalomnak tekinti, míg a hagyományos településrendezési tervezés csak a földterület hatékony felhasználásával foglalkozik (a föld, mint a földfelszín szinonimája). [38] Az Európai Bizottság fogalom meghatározásaként a területi tervezés a közszféra által egy területen vagy területeken a tevékenységek jövőbeli felosztására használt módszereket jelenti. Célja a földhasználatok racionálisabb területi megszervezése és az azok közötti kapcsolat megteremtése a fejlesztési igények és a környezet védelmére és a társadalmi és gazdasági célok elérésére irányuló igények egyensúlyban tartására. A területi tervezés az egyéb szektorok politikáinak területi hatásait koordináló intézkedéseket foglalja magában, a gazdasági fejlesztéseknek a régiók közötti a máskülönben a piaci erők által kialakítottnál kiegyensúlyozottabb felosztása, és a föld és vagyonhasználat átalakulásának szabályozása 101

102 érdekében. A területi tervezés egy döntéshozatali folyamat, s így mérlegelni kell a társadalmi, ökológiai és gazdasági igényeket is. Olyan irányítási eszköz és szabályozási folyamat, amely támogatja a társadalom gazdasági fejlődését; biztosítja a környezet fenntarthatóságát, beleértve az emberek biztonságát; csökkenti a regionális különbözőségeket; hozzájárul az erőforrások fejlesztéséhez és egyensúlyban tartásához. [41] Bár általános értelmében a területi tervezés manapság széles körben, minden rendszerre használt gyűjtőfogalom, valójában a rendszerek között jelentős különbségek vannak. Minden ország sajátos elnevezést használ tervezési rendszerére, például urbanisme et aménagement du territoire (Franciaország, Belgium, Luxemburg), town and country planning (Egyesült Királyság), Raumplanung (Németország), ruimtelijke ordening (Hollandia), fysisk planering (= természeti tervezés Svédországban), land use planning (Írország). E kifejezések jelentése a szóban forgó ország vagy régió sajátos jogi, társadalmi-gazdasági, politikai és kulturális környezetében alakult ki. Szigorú értelemben véve ezek nem ültethetők át más országok szabályozásába, csak a legáltalánosabb értelemben. A területi tervezés részletes szabályozása nem hivatalos kötelezettsége a Tanácsnak, ugyanakkor számos olyan területen történik döntéshozatal, amelynek területi tervezési hatásai is vannak. [38] III.2.2 A településrendezési (területi) tervezés céljai A településrendezési tervezés legfőbb célja a kiegyensúlyozott fejlődés biztosítása, amelyet alapvetően három elemre, a társadalomra, a gazdaságra és a környezetre kell kivetíteni: A társadalom, a gazdaság és a környezet kiegyensúlyozott fejlődésének biztosítása érdekében az alábbi célokat kell kitűzni: 1. Meg kell kísérelni a lehető legegyenlőbb életfeltételek biztosítását a lakosság számára. 2. Meg kell próbálni ezeket az életfeltételeket javítani, a gazdasági szerkezet és a társadalmi rendszer egyensúlyának megteremtésével. 3. A lakosság és a környezet megóvása a természetes vagy ember által előidézett rendkívüli események káros hatásaival szemben. 4. A természeti erőforrások, különösen az ökoszisztémák (növények, állatok és tájkép), talaj, víz és klíma védelme. 5. A lakosság számára lakóházak, infrastruktúra, pihenési, szórakozási lehetőségek és a szociális valamint oktatási igények kielégítését szolgáló létesítmények biztosítása. 102

103 6. A mezőgazdasági források biztosítása, a lakosság élelmiszerrel és ahhoz kapcsolódó alapanyagokkal való ellátása érdekében. 7. A területhasználat kialakítása az ökológiai és a gazdasági kapacitásokkal egyensúlyban. 8. A közérdeket a magánérdekek elé kell helyezni. [38] A fentiekben felsorolt célok között megfogalmazódik a lakosság és a környezet megóvásának igénye a természetes vagy ember által előidézett rendkívüli események káros hatásaival szemben. Ugyanakkor a településrendezési tervezés, mint azt az alábbi ábra is bemutatja, csak az egyik bár megítélésem szerint a legfontosabb eszköz a lakosság és a környezet megóvásának garanciájához. HATÁSOK ESZKÖZÖK levegőszennyezés vízszennyezés talajszennyezés a környezet egyéb változásai természeti veszélyek súlyos ipari balesetek (egyéb) VÉDETT ÉRINTETTEK Emberiség és környezet (levegő, víz, talaj, tájkép, történelmi épületek, természetvédelmi terület, épített környezet, stb.) Engedélyezés (EIA, IPPC, stb.) Településrendezési tervezés Büntetőjog Védelmi tervezés Ipari politikák és hasonló gyakorlatok (egyéb) 27. ábra: Az emberek és a környezet különböző kényszerítő erők elleni védelmére kijelölt eszközök általános áttekintése [38] A lakosság és a környezet megóvásának érdekében az Európai Unióban több olyan szabályozás is bevezetésére került, amelyekben a településrendezési tervezés eszközként kerül alkalmazásra. A lakosság, az emberi egészség megóvósának érdekében a Seveso II. Irányelv fogalmaz meg a településrendezési tervezéssel kapcsolatban követelményeket, amelyeket a III.4.1 alfejezetben részletesen elemzek. A környezet megóvásának érdekében több szabályozás is alkalmazza eszközéként a településrendezési tervezést. Például a különleges természetvédelmi területeket a természetes élőhelyekről szóló irányelvben (92/43/EGK) határozták meg. A természetes élőhelyekről szóló irányelv szerinti az engedélyezési eljárás során le kell folytatni egy olyan vizsgálatot, amely azt 103

104 igazolja, hogy a tervezett változtatás nem befolyásolja károsan a szóban forgó terület integritását; a nemzeti illetékes hatóságok nem fogadhatnak el olyan változtatási terveket, amelyek a területre nézve káros hatásúak, kivéve, ha a természetes élőhelyekről szóló irányelv 6. cikkének 4. bekezdésében foglalt feltételek és kritériumok teljesülnek. Vagy a Víz Keretirányelv (WFD) bevezeti a felszíni és a talajvizek ökológiai védelmének elvét. Egyéb célkitűzések mellett a szabályozás egy olyan, a szennyezést megelőző tevékenységeket és a szennyező forrásnál történő szennyezés szabályozást magában foglaló rendszert vezet be, amely a rövid távú baleset elhárítást is magában foglalja. [38] III.2.3 Seveso II. Irányelv követelményei A veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek következményeinek csökkentése érdekében a településrendezési tervezésre vonatkozó követelményeket a Seveso II. Irányelv 12. cikke vezette be, a Seveso I. Irányelv nem tartalmazott erre vonatkozó előírásokat. A rendelkezés tükrözi a Miniszterek Tanácsának azon kívánságát, hogy a Bhopalban és Mexico City-ben bekövetkezett események tanulságait figyelembe kell venni, miszerint veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek következményeinek csökkentését a területrendezésre vonatkozó szigorításokkal kell biztosítani. [38] A Seveso II. Irányelv 12. cikke az alábbiak szerint szól: A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a súlyos balesetek megelőzésének és az ilyen balesetek következményeinek korlátozására vonatkozó célkitűzéseket figyelembe veszik településrendezési terveikben és/vagy más ezzel kapcsolatos politikájukban. Ezeket a célkitűzéseket a következők szabályozásával kell elérni: a) az új üzemek helyének a kiválasztása, b) a 10. cikk hatálya alá tartozó meglévő üzemek módosítása, c) tervezett fejlesztések, mint például szállítási útvonalak, a lakosság által látogatott helyek és lakóterületek a meglévő üzemek szomszédságában, ahol a hely kiválasztása vagy a fejlesztés olyan, hogy a súlyos baleset kockázatát növeli, vagy annak következményeit súlyosbítja. A tagállamok biztosítják, hogy a terület-felhasználásnál, illetve egyéb ide vonatkozó politikájuknál és e politika végrehajtásánál hosszabb távon figyelembe veszik azt az igényt, hogy megfelelő távolságot tartsanak az Irányelv hatálya alá tartozó üzemek és a lakóterületek, a középületek, közterületek, amennyire lehetséges fő közlekedési útvonalak, játszóterek valamint a természetvédelmi szempontból különösen érzékeny és értékes területek között illetve, hogy a meglevő üzemeknél figyelembe vegyék a további műszaki intézkedések 104

105 szükségességét az 5. cikkel összhangban úgy, hogy az ne növelje az embereket érintő kockázatokat. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az ezen a területen a döntéshozatalért felelős minden illetékes hatóság és tervező hatóság megfelelő egyeztetési eljárásokat dolgozzon ki, hogy megkönnyítse az 1. bekezdésben meghatározott politika megvalósítását. Az eljárások kidolgozásával biztosítani kell, hogy az üzemből eredő kockázatokra vonatkozóan eseti vagy általános érvényű műszaki szakvélemény álljon rendelkezésre a döntéshozatalkor. [12] A Seveso II. Irányelv 12. cikke a tagállamok számára célkitűzéssé tette, hogy a településrendezési eljárásokban is érvényesítsék a súlyos balesetek megelőzésének és a károk csökkentésének szempontjait. Ez az elvárás azonban csak a jövőre nézve érvényesítendő, kifejezetten az új építések és fejlesztések alkalmával. A középpontban a lakosságot és a környezetet érintő kockázat csökkentése áll, melynek eszközei a hosszú távú tervezés és a lehetséges műszaki megoldások, intézkedések. Direkt eszközként a megfelelő távolság megtartását is megjelöli az irányelv a kockázatot jelentő veszélyes ipari üzem, valamint a lakóövezetek, a közterületek, és a természetvédelmi területek között. [39] A Seveso II. Irányelvben megfogalmazott feladatok logikailag komplex módón egymásra épülnek, így a településrendezési feladatok egyrészt kiegészítik az üzemen belül kialakított biztonsági rendszereket, másrészt alapot teremt a védelmi elsősorban külső védelmi tervek elkészítéséhez. [39] A Seveso II. Irányelvben megjelölt feladatok sematikus ábrázolása 28. ábra: A Seveso II. Irányelv sematikus ábrázolása [38] 105

106 A Seveso II. Irányelvben foglaltak alapján az alábbi következtetéseket lehet levonni az átfogó településrendezési (vagy területi) tervezés rendszerére vonatkozóan: a) A 12. cikk előírása egy egyedi célkitűzés az általános tervezési célok közül. b) Az előírás tervezési eszközökkel és/vagy műszaki megoldásokkal teljesíthető. c) Kötelező előírás, ami azt jelenti, hogy más megfontolások nem helyezhetik hatályon kívül. d) Csak jövőbeli fejlesztési esetekre érvényes (új telephelyek, módosítások vagy tervezett fejlesztések az üzem környezetében), a 12. cikk visszamenőlegesen nem alkalmazható. [38] III.2.4 Településrendezési szabályozás az Európai Unió tagállamaiban III Egyesült királyság [42] Az Egyesült Királyság Európában az egyik olyan állam, ahol a külső biztonsági politika tradicionálisan létezik. Már a 70-es években kialakult a biztonsági kultúra, az Európa szerte jól ismert biztonsági intézmény, az Egészségügyi és Biztonsági Hivatal (Health and Safety Executive) (továbbiakban: HSE) tevékenysége eredményeképpen. A hivatal szervezeti kapocsként működik a kockázatelemzés és a településrendezési tervezés folyamatában, mivel az Egyesült Királyságban a kockázatos területeken folyó minden tervezést a helyi hatóságok a HSE technikai tanácsai alapján végzik. A tervezési politika két szinten történik, a szerkezeti tervek és a helyi tervek szintjén. Angliában és Walesben a szerkezeti terveket a megyei tanácsok készítik, amelyek a stratégiai tervezési politikát irányítják. A területi tervek kidolgozásáért felelősek a helyi tanácsok, amelyek pontosan meghatározzák a településrendezési terveket, a biztonsági követelmények figyelembe vételével. Azonban egy üzem létesítése vagy módosítása, valamint új urbanizációs fejlesztés a veszélyes üzemek környezetében a HSE tanácsain alapul. A HSE minden üzem környezetében meghatározza az úgynevezett veszélyességi zónákat. Ezeken a zónákon belül ahol mind a kockázaton alapuló, mind a determinisztikus megközelítést alkalmazzák a vizsgálati anyag függvényében a HSE tanácsait ki kell kérni bármely tervezési döntéshozatalnál. A HSE a településrendezési tervezésben kettős szerepet játszik: 1. a HSE a törvényeken alapuló konzultáns minden veszélyes anyag jóváhagyási kérvénye ügyében. A HSE szerepe abban van, hogy megítélje azt a veszélyt és kockázatot, amit a veszélyes anyagok jelentenek a környezetükben levő emberekre, és ennek alapján javasolja 106

107 a Veszélyes Anyagok Hatóságnak (HSA) a jóváhagyást, vagy elutasítást. A HSA rendszerint szintén egy helyi tervezési hatóság. 2. a HSE a jóváhagyási kérelemben levő információkat arra használja fel, hogy kialakítsa a veszélyességi zónát az üzem körül. A HSE a veszélyes üzem által okozható kockázat természete és súlyossága alapján javasolja a helyi tervezési hatóságoknak, hogy a kockázatok kellő súlyt kapjanak a döntéshozatalban. Figyelembe véve a kockázatokat, a HSE javasolhatja a fejlesztéseket, vagy egyszerűen nem tanácsolja azt. A legfontosabb elem a településrendezési tervezés és a városi/környezeti döntéshozatalban a helyi tervezési hatóság (LPA). Rendszerint a helyi tervekben megjelölik azokat a területeket, ahol mind humán fejlesztések történhetnek, mind pedig ipari üzemeket építhetnek. Ezeket a terveket a fentebb ismertetett módon a Health and Safety Executive értékeli és javaslatokat ad. Ezen kívül a helyi hatóságoknak adott kötelező tanácsadáson túl, a HSE kérheti a minisztert, hogy vegye át a döntéshozás feladatát a tervezési hatóságtól, ha a javasolt fejlesztés a veszélyes üzem közelében kockázatos. Miután a tervezési folyamatot befejezték, a helyi terveket a nyilvánosság elé tárják, ebben az eljárásban az Egyesült Királyságban számos módszert alkalmaznak (nyílt gyűlések, nyilvános meghallgatások, sajtóban való megjelentetés stb.). A veszélyes üzemek környezetében a településrendezési tervezésben alkalmazott módszerek alapját a kockázati analízis képezi, amit tulajdonképpen a HSE végez el. A kockázat megítélésére alkalmazott módszer a kibocsátott anyagtól és a végbemehető eseményektől függ. Amennyiben az elképzelt eseményben toxikus anyag kibocsátása várható a kockázat orientált megközelítést alkalmazzák, míg a hősugárzás és robbanás esetében a következmény orientált megközelítési módszerrel dolgoznak. Az első esetben a zónarendszer azon a valószínűségen alapul, hogy a hatásnak kitett személyek legalább veszélyes dózist kapnak. A második esetben azonban egy előírt hőterhelési érték elérése alapján állapítják meg zónahatárokat. A veszélyes dózist úgy határozzák meg, hogy az, egy olyan dózis, amely a hatásnak kitett személyek egy részénél orvosi megfigyelést igényel, több ember súlyosan sérül, és hosszabb kezelésre szorul, míg néhány nagyon érzékeny ember meghalhat. Ezt a valószínűségen alapuló módszert alkalmazzák mind az egyéni és mind a társadalmi kockázatok meghatározásában. 107

108 III Franciaország [42] A kockázatosnak ítélt területen a településrendezési tervezés alapelveinek megfogalmazásáért a Ministère de l Ecologie et du le Dèveloppment Durable felelős. További három minisztérium a Belügyminisztérium, a Munkaügyi Minisztérium és az Ipari Minisztérium, amely a DRIRE-t (Ipari Kutatási és Környezeti Regionális Igazgatóság) irányítja megosztja a felelősséget a súlyos balesetek megelőzésében és ellenőrzésében. Az értékelési eljárást is végrehajtó hatóságok hálózatát a minisztériumoktól (eszközök, küszöbérték meghatározás) áttették a polgármester és az érintett önkormányzatok szektorainak hatáskörébe (felülvizsgálat, ellenőrzés, felügyelet, stb.). Az üzem üzembentartójának a prefektustól kell engedélyt kérnie, mielőtt egy üzemet felépítene. A prefektus, amely helyi szinten a hatalom képviselője, az engedélyt a DRIRE javaslatai után adja ki, amely felelős mind a biztonsági dokumentáció értékeléséért, mind az érdekelt helyi hatóságokkal való konzultációért. A Toulouseban történt súlyos ipari baleset után 2003-ban az erre vonatkozó törvényt megváltoztatták, és az új törvény magába foglalja mind a természeti, mind az ipari kockázatok megelőzését és csökkentését. Azonban a súlyos baleseti veszélyekre vonatkozó vezérelvek változatlanok maradtak, a működtető felelőssége, a kockázatok megelőzésének és csökkentésének fontossága továbbra is fennáll, sőt megerősítést kapott. Az ipari tevékenységeket a megelőzés szempontjából a környezetre való hatásuk súlyossága szerint osztályozzák. A Seveso üzemeket a különleges veszélyes kategóriába ( AS ) sorolják, amelyek létesítésekor egyrészt a szokásos engedélyezési eljárást kell betartani (a helyi szinten levő prefektushoz), másrészt részletes kockázatelemzést kell végezni. A prefektust a fentebb említett DRIRE támogatja tanácsaival és javaslataival a területhasználat korlátozásait illetően. A francia településrendezési tervezés a Code de l Urbanisme -on alapul, amely előírja, hogy a településrendezési tervezés során elsőrendű fontosságú a közösségi egészség és biztonság betartása, és különösen a technológiai kockázatok csökkentését kell mindenekelőtt érvényesíteni az urbanizációs fejlesztések során. A városi tervezés két szinten valósul meg: 1. az első szintet az általános város-regionális szintű tervezés jellemzi, ahol a fenntartható fejlődés alapelveit tisztázzák, ez a Schema de Coherence Territorial - ban jut kifejezésre. A Schema tartalmaz egy jelentést a jelenlegi helyzetről, valamint térképi sorozatot és terveket a jövőre vonatkozóan, mintegy 30 évre előre számítva. Ez lényegében a stratégiai tervezés. 108

109 2. a második a Plan local d Urbanisme, amely a Plan d Occupation des Sols -t váltotta fel, az önkormányzatok területhasználatának általános szabályozásával foglalkozik. Ebben a tervben megtalálhatóak, például az üzemek által figyelembe vehető területhasználat szabályai és a veszélyes zóna térképek. A tervek a városi tanács felelőssége alatt készülnek, a polgármester közvetlen irányítása mellett. A tervezési tevékenység helyes végrehajtása céljából a polgármestert a prefektus tájékoztatja a nemzeti szabályozási elvekről, az ipari üzemek kockázatairól, és az általános érdeklődésű projektekről. A Code de l Urbanisme feljogosítja a polgármestert az építési engedély visszautasítására, ha úgy ítéli meg, hogy az építkezés kiterjedését illetően olyan típusú, amely a közösség egészségét vagy biztonságát fenyegeti. Az Irányelv életbelépése és a kockázatelemzésről és megelőzésről szóló új francia törvény elfogadása előtt, a veszélyes üzemek közelében a településrendezési tervezést általánosan az úgynevezett Z1 és Z2 zónák megállapításával végezték. Az első zóna az üzemet közvetlenül körülvevő terület volt, a második zónaként egy szélesebb zónát jelölt ki, amelyek megállapítására hivatalosan elfogadott forgatókönyveket alkalmaztak. A június 30-án életbelépett új törvény a településrendezési tervezésben új elemként állapítja meg, hogy felső küszöbértékű üzemek technológiai kockázatának megelőzésére készült terveket a várható hatásnak kitett területen kell meghatározni és alkalmazni. Ezek a tervek a megelőzési intézkedések megtétele után még megmaradó kockázatok csökkentését szolgálják, és az alábbiakat foglalják magukba: további építkezés és területhasználat korlátozása; meglévő építmények kötelező megerősítése (nyílászárók szigetelése stb.), amelyek végrehajtását pénzügyileg támogatnak; a nagyon kockázatos területeken lévő építmények kisajátítása, így a kockázatosnak ítélt területeken a tulajdonos megkapja azt a jogot, hogy a városi önkormányzattal megvásároltassa az ingatlanát. a nagyon kockázatos és a kockázatos fogalmak az emberek biztonságára vonatkoznak és egy későbbi rendeletben kerülnek meghatározásra. A településrendezési tervezésben használt módszerek az ipari veszélyek értékelésének összefüggésében, főleg általános megközelítést jelentenek. 109

110 A súlyos veszélyek értékelésében az elfogadható küszöbértékek meghatározására kritériumként a következőket veszik figyelembe: a heveny, rövid időn belül bekövetkező halálesetek; a halálesetek és a sebesülések száma; anyagi kár. Az elfogadható kockázat értékelésére bizonyos érték tartományokat határoztak meg. Hatás Érték tartományok Toxikus Halált okozó hatás 5 %-a Haláltokozó hatás 1 %-a Visszafordíthatatlan hatás küszöbértéke Hősugárzás 8 kw/m 2 5 kw/m 2 3 kw/m 2 Túlnyomás 300 mbar (halálos/súlyos kár) 140 mbar (korlátolt anyagi kár) 50 mbar 20 mbar 35. táblázat: A Franciaországban alkalmazott határértékek [42] A fenti értékeket úgy kell tekinteni, mint a francia nemzeti jogalkotás része, és amelyeket semmilyen körülmények között nem lehet túllépni. A kritériumok ilyen elfogadása a nemzeti homogenitást szolgálja, és ily módon a központi kormány referenciájaként szolgál a kockázat értékelés, valamint a településrendezési tervezés módszereinek szabványosításában és előrevitelében. III Németország [42] Németországban a tervezési szabályozást elsősorban az úgynevezett Területi Tervezési Jogszabály (Raumordnung) és a Közösségi Építési Jogszabály határozza meg. A Területi Tervezési Jogszabályt a Szövetségi Regionális Tervezési Törvény és a szövetségi tartományok területi tervezési törvényei (Landesplanungsgesetze) alkotják, míg a Közösségi Építési Jogszabály a Városi tervezési Törvényből és az Építési Szabályozás Törvényből (Bauordnungsrecht) tevődik össze. A Városi Tervezési Törvény, a Szövetség által 1986-ban elfogadott Szövetségi Építési Törvénykönyvből (Baugesetzbuch) áll, amely a városi tervezés két fázisát szabályozza. Ez a törvény, amit 1997-ben módosítottak a városi tervezést önkormányzati funkcióként a városi (községi) szintre utalta. Ezért az önkormányzatok felelősek a városi településrendezési tervezésért, és ennek következtében nagy befolyásuk van a tervezési kérdésekben. 110

111 A német vegyipar tradíciója következtében, Németországban nagy figyelmet szentelnek a vegyi- és más ipari létesítmények biztonsági kérdéseinek. A biztonsági távolság megfogalmazása nem csak az Irányelvben jelenik meg, hanem ezt egyéb, közönséges ipari tevékenység során is meghatározzák. Ebben az összefüggésben a Seveso biztonsági távolságot úgy lehet tekinteni, mint a már létező intézkedések kiegészítése. A tartományok feladata a tervek meghatározása, és ebből következően az engedélyek kibocsátása egy új üzem létrehozásához, azonban a terveket a nyilvánosság elé kell tárni, és be kell mutatni a helyi hatóságoknak. Az úgynevezett Störfallkommission egy technikai jellegű testület, amely a 16 tartományt tájékoztatja a külső biztonsági kérdésekről és a relatíve biztonságos intézkedésekről, ugyanakkor meghatározza a munkakörnyezet belső biztonsági szempontjait is. A Regionális Tanács felelős az engedélyezési eljárás lefolytatásáért, ők kapják meg a beadványt a külső biztonsági értékelést kérvényező üzemtől. A Tanács munkáját a legtöbb esetben a tartományi szinten is működő környezetvédelmi hatóságok (Landesumweltamt) is támogatják. A veszély nem terjedhet az üzem kerítésén túl alapelv elfogadása szerint a működési engedélyeket csak akkor adják ki, ha a terület használattal a kompatibilitás fennáll és - amennyiben szükséges az üzem részéről - a további biztonsági intézkedéseket megtették. Az egyik legfontosabb alapelv a német településtervezési törvényben az 1960-as évek óta meglevő övezeti rendszer. A zonális értékelés, alapvetően a területrendezésben a megfelelő távolságok meghatározását jelenti, amely nem jelenti szükségképpen a veszélyes expozíciós távolságokat, ez utóbbi ugyanis egy másik fajta településrendezési elvből vezethető le. Ezeknek az alapelveknek az alkalmazása alapján a veszélyes ipari üzemeket távol kell tartani az érzékeny területektől, mint például lakóházak, parkok stb. Ebből következően azonban már több évtizede az új ipari területek létesítése a meglévő lakóterületek közelében (és ez fordítva is igaz) ellentmondásban van a német törvényekkel és a településrendezési tervezés alapelvekkel, valamint a Szövetségi Szennyezési Ellenőrzési Törvénnyel. A Német Szövetségi Köztársaságban az önkormányzati városi tervezés két fokozatban történik, az előkészítő településrendezési tervezésben (Flaechennutzungsplan) és a részletes településrendezési tervezésben (Bebauungsplan). Az előkészítő településrendezési terv egy olyan terv, amely az önkormányzat teljes területére vonatkozik, és általános formában kerül 111

112 megfogalmazásra. A részletes településrendezési terveket a megfelelő előkészítő településrendezési tervekből készítik, ezek a tervek a területhasználat jogi kijelölését fejezik ki. A Német Szövetségi Köztársaságban a tervezési törvény a fentebb említett Raumordnungból és a Közösségi Építési Jogszabályból áll. A Raumordnungsgesetz felhatalmazza a szövetségi tartományokat, hogy nagy léptékű, átfogó terveket készítsenek, amelyben a célokat a Raumordnung határozza meg. A közösségi építési hatóságoknak, és különösen az önkormányzatoknak át kell venni és igazodni kell ezekhez a célokhoz minden jelentős tervezési és intézkedési folyamatban. A Raumordnungsgesetz alapján minden szövetségi tartomány, bár különböző módon, meghatározza saját építési elveit. A helyi hatóságok azonban továbbra is a fő felelősség hordozói a településrendezési tervezésben, ezen belül kijelölik azokat a területeket, amelyeket speciális célokra tartalékolnak. Az alábbi osztályozást követhetik: kisméretű lakóterületek, exkluzív és speciális lakótelepek, falvak és kevert területek kereskedelmi területek, ipari területek, különleges területek. Németországban a településrendezési tervezésben öt különböző szintet állapítanak meg. Szint Terv A terv hatálya Jogszabály 1. Szövetségi településrendezési A teljes Szövetségi terv Köztársaság 2. Tartományi Tartomány vagy településrendezési tervezés körzetek 3. Területfelhasználási tervek Egy vagy több megye/város 4. Fejlesztési tervek Megye/város egy része Raumordnung jogszabály 4. cikke Raumordnung jogszabály 4. cikke és a tartományok Raumordnung jogszabályai Szövetségi építési törvénykönyv Szövetségi építési törvénykönyv 5. Építési engedély Egy vagy több épület Állami építési jogszabály 36. táblázat: A Franciaországban alkalmazott határértékek [42] 112

113 A veszélyes üzemek kockázatával kapcsolatos településrendezési tervek főleg a 2., 3. és 4. szinthez köthetők (tartományi és városi szint), és az alsóbb szintek feladata a részletek kidolgozása. Mint már fentebb volt róla szó, a biztonsági távolságokat általánosan az ipari területekre határozzák meg, hozzátéve, hogy a súlyos balesetekkel kapcsolatban további intézkedések bevezetésére is sor kerülhet. Egy üzem területén új létesítmény felépítése megköveteli az engedélyezési eljárás lefolytatását, valamint az illetékes hatóság részéről az ellenőrzés végrehajtását. A Berendezés Biztonsági Bizottság (Störfallcommission) feladata, hogy javaslatokkal lássa el a kormányt a baleset megelőzés és a következmények csökkentését illetően. Az üzembe helyezés felelőssége továbbra is a tartományoké, az engedélyezési okmányokat akkor adják ki, ha az új üzem megfelel a követelményeknek, és mivel a biztonsági jelentés nyilvános a közösség is elfogadja azt. Az általánosan használt konzekvencia alapú megközelítés az előre kiválasztott elképzelhető legrosszabb vagy reprezentatív forgatókönyvekre épül. A műtrágya (ammóniumnitrát) és a robbanóanyag gyártó üzemek esetében a generikus megközelítést alkalomszerűen használják, míg a petrolkémiai üzemek esetében az alkalmazható folyamatleírásokkal (mint például BLEVE) operálnak. Azonban bármelyik esetet is vesszük, lényeges aláhúzni, hogy a biztonsági távolság értékelésekor az elképzelhető legrosszabb szcenáriót tételezik fel, amiben az alábbi elemek közötti kapcsolatokat vizsgálják: a maximálisan kibocsátható anyagmennyiség, annak hőmérséklete és nyomása, az üzemet körülvevő környezet sérülékenysége. A német gyakorlatban az alkalmazott kritérium értékeket úgy kell tekinteni, mint célkritériumok, mivel a regionális hatóságok felülbírálhatják azokat az értékelési folyamatban. Sőt, ezek az értékek csak javaslatok abban az értelemben, hogy a tartomány teljes felelősséget vállal azok betartásáért, vagy elvetéséért. A biztonsági kritériumok nyilvánvalóan rugalmas használatának az a magyarázata, hogy Németországban a törvénykezés az általános biztonsági célkitűzések meghatározására irányul, ezzel nagyobb felelősséget ruházva a regionális hatóságokra, mint más országokban III Hollandia [42] Európa legsűrűbben lakott országa, a Holland Királyság már a 80-as években kifejlesztette saját biztonsági szabályozási rendszerét, amikor világossá vált, hogy a földgáz tárolók számának növelésével a kockázati problémák is egyre növekedtek. 113

114 Hollandiában teljes körű engedélyezési eljárás szükséges egy új üzem üzembe helyezésekor, valamint egy létező üzem módosítása esetében. Az Enschedeben bekövetkezett baleset után a külső biztonsági ügyekben a koordináló szerepet a VROM (Térbeli tervezési, Lakásépítési és Környezetvédelmi Minisztérium) kapta meg. A minisztérium a feladat ellátására, mint speciális testületet, létrehozta a Külső Biztonsági Igazgatóságot. A szabályozás szerint a működési engedélyezés a környezeti minőségnek való megfelelés alapján adható ki. A környezeti minőséget az üzemekre vonatkozó Külső Biztonsági rendelet tartalmazza. A holland közhatóságok rendszerét és felépítését a kormányzati, tartományi és az önkormányzati kompetenciák decentralizálása jellemzi. A kormányzásnak ez a három szintje, amely közvetlenül visszatükröződik a területi irányításban, a holland Alkotmány szerint nem hierarchikusan szervezett, mivel minden egyes szint meghatározott saját hatáskörrel és hatalommal rendelkezik. Természetesen egyik szintről a másikra történő felügyelet a földrajzi elhelyezkedésnek megfelelően működik. Hollandiában a településrendezési tervezés legfontosabb jogi eszköze a Térbeli tervezési, Lakásépítési és Környezetvédelmi Minisztérium által kiadott Térbeli Tervezési Törvény és a Környezetkezelési Törvény. A minisztérium a felelős a térbeli tervezés nemzeti politikájának kidolgozásáért, és megvalósításáért, valamint a Térbeli tervezés nemzeti politikája dokumentum elkészítéséért. Ez utóbbi tartalmazza a tervek nemzeti struktúrájának fő elemeit, a szektorok terveit és a konkrét politikai döntéseket a tervezés nemzeti rendszerében. A dokumentumot ötévenként felülvizsgálják. A Térbeli Tervezési Törvény alkalmazási rendet ír elő a térbeli tervezés nemzeti politikának használatára a városi és vidéki tervezési bizottságok számára, a nyilvánossággal való konzultációkra, és végül a parlament által történő elfogadásra. A törvény szellemében a tartományok és az önkormányzatok kiadhatják a saját regionális térbeli terveiket a tartomány/önkormányzat illetékességi területére vonatkozóan, vagy csak egyes részeire, ahol a fejlesztés megtörténhet. Helyi szinten három térbeli tervet dolgoznak ki: a szerkezeti tervet, a sajátos egyéni tervet, a helyi településrendezési tervet. 114

115 Az utóbbi kidolgozása törvényileg kötelező, és a terület használatot szabályozza az elkövetkező tíz évre. A különböző szintek közötti erős megegyezési készség, a koordináció és közvetítési hajlam garantálja, hogy a térbeli tervezés a törvénynek megfelelően történjen előtt, azaz a Seveso II. elfogadása előtt, a súlyos balesetek megelőzésére a népesség és a környezet védelmére törvény volt hatályban. Az állandó veszélyes tevékenységre a törvény szerint engedélyt kellett kérni, ez biztosította, hogy az üzem környezetébe ne kerüljön ki kárt okozó anyag. Ezt a törvényt váltotta fel a Környezetvédelmi Törvény, amit a kockázatértékelést illetően a Súlyos Balesetek Veszélyeiről szóló Rendelettel (BRZO1999), valamint a településrendezési tervezésben alkalmazott Külső Biztonsági Rendelettel együtt alkalmaznak. A Környezetvédelmi Törvény előírja, hogy egy üzemnek minden olyan környezeti hatásra engedéllyel kell rendelkezni, amely a határán túl terjedhet, legyen ez víz-, levegő-, talajszennyeződés, baleseti esemény stb. A biztonsági jelentést más környezeti tanúsítványhoz kell benyújtani. A Külső Biztonsági Rendelet a környezeti minőségi követelményeket szabályozza, amit a terület használati döntések meghozatala során vesznek figyelembe. A kockázat értékelés módszertanát illetően, a holland megközelítés három alapelven nyugszik: a kockázat mennyiségi meghatározása egy analitikai megközelítésen keresztül, figyelembe véve a valószínűséget, az egyéni kockázat meghatározása és az elfogadhatóság küszöbértékeinek definiálása, a társadalmi kockázat meghatározása. Az utolsó lépés magába foglalja a kockázati kontúrok és a társadalmi kockázati diagram számítását és megrajzolását. Az egyéni és a társadalmi kockázat meghatározására a törvény az alábbi definíciókat adja: egyéni kockázat azzal a valószínűséggel jellemezhető, amikor egy védelem nélküli személy a veszélyes üzem környezetében egy baleset következtében halálos sérülést szenvedhet el. társadalmi kockázat azzal a valószínűséggel jellemezhető, amikor több személyből álló csoport halálos sérülést szenvedhet egy veszélyes üzemben történt baleset következtében. Nyilvánvaló, hogy az egyéni kockázat földrajzfüggő érték, attól függően, hogy hol helyezkedik el a személy a kockázati görbén, a társadalmi kockázat elméletileg nulla, ha nincs egy személy sem az üzem környezetében. Ezért a holland jogszabály törvényileg előírja az egyéni kockázat küszöbértékeit, és célkritériumokat határoz meg a társadalmi kockázat 115

116 értékeire. Azonban a törvény az önkormányzatoktól megköveteli, hogy a saját tervezési döntéseikben dokumentálják hogyan veszik figyelembe a társadalmi kockázatot. Az érzékeny védendő objektumok a kórházak, a lakótelepek, az iskolák, a kevésbé érzékeny objektumok az egyéb épületek, a szállodák, az éttermek, a vásárlóhelyek stb. Egy érzékeny objektum számára a halálos sérülést elszenvedhető területen a határérték 10-6 esemény/év frekvenciával jellemezhető. A 10-5 és 10-6 esemény/év frekvenciával jellemzett területen egy kevésbé érzékeny objektum megmaradhat, de ezt meg kell indokolni. Az egyéni kockázatra előírt 10-6 érték tulajdonképpen törvényileg kötelező az érzékeny objektumra, míg a 10-5 értéket kevésbé érzékeny objektumokra alkalmazzák. A társadalmi kockázatra vonatkozóan, az értékelést esetről esetre végzik, de konkrét határértékeket ajánlásként határoznak meg. III Magyarország III Jogszabályi háttér Az ország kiegyensúlyozott területi fejlődése és a térségei társadalmi-gazdasági, kulturális fejlődésének előmozdítása, valamint az átfogó területfejlesztési politika érvényesítése, az országos és a térségi területfejlesztési és területrendezési feladatok összehangolása érdekében az Országgyűlés megalkotta a területfejlesztésről és a területrendezésről szóló évi XXI. Törvényt (továbbiakban: évi XXI. Törvény). [43] Az évi XXI. Törvényben foglaltak szerint a területfejlesztés és területrendezés alapvető feladata: a) a térségi és helyi közösségek területfejlesztési és területrendezési kezdeményezéseinek elősegítése, összehangolása az országos célkitűzésekkel; b) fejlesztési koncepciók, programok és tervek kidolgozása, meghatározása és megvalósítása, a társadalom, a gazdaság és a környezet dinamikus egyensúlyának fenntartása, illetve javítása érdekében; c) a nemzetközi együttműködés keretében az Európai Unió regionális politikájához illeszkedés elősegítése, valamint a regionális együttműködésben rejlő kölcsönös előnyök hasznosítása és a határmenti (különösen a hátrányos helyzetű határmenti) térségek összehangolt fejlesztésének elősegítése. [43] A környezet terhelését, terhelhetőségét és a fejlesztési célokat figyelembe vevő területfelhasználásnak, az infrastrukturális hálózatok területi szerkezetének, illetve 116

117 elhelyezésének az ágazati koncepciókkal összhangban történő megállapítása a területrendezés feladataként határozza meg a jogszabály. A területrendezési tervek a területfejlesztés társadalmi, gazdasági céljaival összehangolt, hierarchikusan egymásra épülő, műszaki és ökológiai szempontok alapján elkészített dokumentumok, amelyeknek alapvető funkciója a térségi szerkezet meghatározása, és a térségi területhasználat szabályozása. Feladatuk nem a területfejlesztés céljainak, folyamatának, eszközeinek, ütemeinek meghatározása, hanem a fejlesztés, a fejlődés térbeli, fizikai kereteinek, területi lehetőségeinek és korlátainak meghatározása, a fenntartható fejlődés, a természetes és épített környezet védelmének szempontjai figyelembevétele mellett. Országgyűlési, illetve megyei önkormányzati jóváhagyásuk révén legfontosabb előírásaik jogszabályként fejtik ki hatásukat. [44] Az Országos Területrendezési Tervről szóló évi XXVI törvény az ország egészére határozza meg - a léptéknek megfelelő mélységben - a területhasználatra és az infrastruktúra térbeli rendjére vonatkozó jövőképet és az annak elérését szolgáló szabályokat. Az országos szinten, illetve országos érdekből meghatározott irányelvek és szabályok megszabják a kiemelt térségek és megyék területrendezési terveinek, és így közvetve a települések rendezési terveinek és helyi építési előírásainak mozgásterét is. Ez azt jelenti, hogy az országos terv olyan keretterv, amelynek előírásai megfelelő szintű elfogadásukat és pontosításukat követően döntően az alacsonyabb szintű területrendezési, valamint a településrendezési terveken keresztül érvényesülnek. [45] A településrendezési terv az ország, illetve egyes térségek nagytávlatú műszaki-fizikai szerkezetét meghatározó és befolyásoló tervdokumentum, amely biztosítja a területi adottságok és erőforrások hosszú távú hasznosítását és védelmét, az ökológiai elvek érvényesítését, a műszaki-infrastrukturális hálózatok összehangolt elhelyezését és a területfelhasználás rendszerét, optimális hosszú távú területi szerkezetét. Településrendezés eszközei a településfejlesztési koncepció, a településszerkezeti terv, a szabályozási terv, a helyi építési szabályzat. [46] A településfejlesztési koncepció a településrendezési tervet megalapozó, az önkormányzati településfejlesztési döntéseket rendszerbe foglaló, önkormányzati határozattal jóváhagyott dokumentum. A helyi önkormányzat településpolitikai elképzeléseinek, célkitűzéseinek olyan foglalata, amely a település természeti, társadalmi, gazdasági, műszaki és környezeti adottságait figyelembe véve meghatározza a helyi önkormányzat településrendezési cselekvési programját. 117

118 A településszerkezeti terv a településrendezési terv azon része, amely meghatározza a település alakításának, védelmének lehetőségeit és fejlesztési irányait, ennek megfelelően az egyes területrészek felhasználási módját, a település működéséhez szükséges műszaki infrastruktúra elemeinek a település szerkezetét meghatározó térbeli kialakítását és elrendezését. [46] A szabályozási terv a településrendezési terv azon eleme, amely a település közigazgatási területének felhasználásával és beépítésével, továbbá a környezet természeti, táji és épített értékeinek védelmével kapcsolatos sajátos helyi követelményeket, jogokat és kötelezettségeket megállapító építési előírásokat térképen, rajzos formában ábrázolja. A szabályozási terv jogszabály (rendelettel fogadja el a települési önkormányzat képviselőtestülete), rendelkezései mindenkire kötelezőek. A szabályozási tervnek a jóváhagyott településszerkezeti tervvel összhangban kell állnia, eltérés esetén a településszerkezeti tervet előzetesen módosítani kell. [46] A helyi építési szabályzat az építés rendjét a helyi sajátosságoknak megfelelően megállapító és biztosító települési önkormányzati rendelet, amely mindenkire kötelező magatartási szabályokat tartalmaz. Jogi formába önti a szabályozási tervben a műszaki tervezés nyelvén megfogalmazott célkitűzéseket és előírásokat, valamint meghatározza a település közigazgatási területének felhasználásával és beépítésével, a környezet természeti, épített értékeinek védelmével kapcsolatos, a telkekhez fűződő sajátos helyi követelményeket. [46] A veszélyes üzemek környezetében történő veszélyességi övezet kijelölést, azaz a megfelelő védőtávolság érvényesítését a településrendezési tervben kell foganatosítani. III A településrendezési tervezés folyamata [47] A településtervezés a polgármester feladata, melyben a települési főépítész segíti. A településrendezési tervezés folyamata az alábbi 7 lépésből áll. 1. Felmerül a településrendezési terv elkészítésének, felülvizsgálatának, módosításának igénye 2. Tervező választás, szerződéskötés Ajánlott olyan tervezőiroda, tervező választása, akivel a település eddig is kapcsolatban állt, aki ismeri a települést, többször tervezett is már ott, illetve akinek munkájával a helyi önkormányzat elégedett, vagy olyan tervezőiroda, tervező, aki a szomszédos településeken, vagy a térségben már tervezett, ismeri a területet, és akinek munkájával a szomszédos települések önkormányzatai elégedettek. 118

119 3. Előzetes egyeztetés (a tervezés megkezdésének bejelentése) Lista készítése a készülő településrendezési terv egyeztetésében illetékesek felsorolásával, az elkészített előzetes egyeztetési dokumentum kiküldése a listán lévőknek véleménynyilvánítás céljából. Az előzetes vélemény megküldésére a véleményezőknek (az utolsó kézhezvételtől számított) 30 nap áll rendelkezésre. A határidő leteltével a beérkezett állásfoglalások alapján új lista készítése, melyeken azok szerepelnek, akik részt kívánnak venni az egyeztetési eljárásban. 4. Tervezési folyamat Akkor születik jó terv, ha az önkormányzat, a település lakói és a tervezők szorosan együttműködve, együtt tervezve, közösen készítik azt. Ideális helyzetben a lakosság bevonása már a tervezők bevonása előtt megtörténik. Igények a lakosság részéről is jelentkezhetnek. A végső cél minden esetben a települési környezet minőségének és a települési lakosság életminőségének javítása kell, hogy legyen! Ez az időszak a belső (településen belüli) egyeztetés időszaka, az önkormányzatnak igen nagy felelősége és sok feladata van abban, hogy a tervet a település lakói magukénak érezzék, hogy valóban úgy gondolják a terv értük van, az ő céljaikat tükrözi. Az igények ütköztetésénél elsődleges cél a közösségi érdek megfogalmazása. 5. Tervtanács Akkor kerül tervtanács elé a terv, amikor a szakmai kérdések már eldőltek, és maga a tervdokumentáció is nagyrészt elkészült. A tervtanács szerepe az elfogulatlan, külső szemmel történő vélemény megformálása, mely során újabb ötletek szerezhetők, illetve még időben fény derülhet egy-egy hibás döntésre, lépésre. A tervtanács tehát egyfajta ellenőrzés a tervezés befejezése előtt. A benyújtandó dokumentáció tartalmát a kormányrendelet szabályozza. 6. Egyeztetési eljárás A tervdokumentáció összeállítása (a tervtanács észrevételeinek felhasználásával) az egyeztetési dokumentáció megküldése az előzetes eljárás során kialakított listán szereplőknek egyeztetésre. A hatóságoknak, szomszédos településeknek a kézhezvételtől számítva 45 nap áll rendelkezésre. Az eltérő vélemények tisztázása érdekében, egyeztető tárgyalás összehívása az egyeztetésben részt vettek részére. A meghívóval együtt célszerű megküldeni az egyeztetés során felmerült észrevételekre adott válaszokat, melyek alapján a véleményezők el tudják dönteni, fenntartják-e véleményüket. A tárgyalás után a terv tartalmának, formájának véglegesítése, a beérkezett észrevételek, javaslatok, kritériumok figyelembevételével. 119

120 Az így elkészült dokumentációt a helyben szokásos módon egy hónapig a lakosság számára elérhetővé kell tenni, hogy észrevételeket tehessenek a tervhez. Lakossági észrevételeket meg kell vizsgálni, indokolt esetben a tervbe be kell építeni. Amennyiben a terv tartalma az egyeztetési folyamat során lényegesen változik, az egyeztetési eljárást újra le kell folytatni. A jóváhagyás előtt a véglegesített tervet az Állami Főépítésznek szakmai véleményezésre az egyeztetési dokumentumokkal együtt meg kell küldeni. A megyei jogú városok igazgatási területének egészére készült szabályzatot és terveket az állami főépítész útján a miniszternek, a fejlesztési koncepciókat a településfejlesztésért és településrendezésért felelős miniszternek, egyéb szabályzatokat és terveket az állami főépítésznek kell megküldeni. A miniszter 90, az állami főépítész 30 napon belül adhat véleményt. 7. Jóváhagyás A testület elé a fent felsorolt eljárások után kerül a terv. A jóváhagyás előtt a testülettel ismertetni kell az egyeztetési eljárás során beérkezett véleményeket, valamint az állami főépítész és a lakosság észrevételeit, az eljárás eredményét. A képviselők ezeknek ismeretében hozzák meg döntésüket, fogadják el a településrendezési eszközöket a településfejlesztési koncepciót határozattal, a településszerkezeti tervet határozattal és a szabályozási tervet, Helyi Építési Szabályzatot rendelettel. A helyi építési szabályzatot módosulása esetén egységes szerkezetbe kell foglalni. 8. Kiküldés A jóváhagyott tervet, Helyi Építési Szabályzatot meg kell küldeni az egyeztetésben részt vetteknek és az Országos Dokumentációs Központnak. III A veszélyességi övezet kijelölés és az abban való fejlesztés szabályozása Az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet (továbbiakban: OTÉK) tartalmazza az ipari területek létesítésére vonatkozó részletes szabályokat, így a védőtávolság kijelölésére vonatkozó előírásokat is. Az OTÉK alapján az ipari terület lehet környezetre jelentős hatást gyakorló terület, és egyéb terület. A környezetre jelentős hatást gyakorló ipari terület a különlegesen veszélyes (pl. tűz-, robbanás-, fertőzőveszélyes), bűzös vagy nagy zajjal járó gazdasági tevékenységhez szükséges építmények elhelyezésére szolgál. Az egyéb ipari terület elsősorban az ipari, az energiaszolgáltatási és a településgazdálkodás építményei elhelyezésére szolgál. A környezetre jelentős hatást gyakorló iparterületen lakás nem helyezhető el. Az egyéb ipari gazdasági 120

121 területen a gazdasági tevékenységi célú épületen belül a tulajdonos, a használó és a személyzet számára szolgáló lakások helyezhetők el, önálló lakó rendeltetésű épület nem helyezhető el. [48] Az OTÉK-ban foglaltak szerint a védőterület a káros hatások elleni védelmet vagy biztonságot szolgáló terület, amely lehet védőterület (biztonsági terület), vagy nyomvonal jellegű építmény esetén védősáv (biztonsági övezet). Védőterületet akkor kell kialakítani: 1. amennyiben építmények vagy a használatuk külön-külön vagy akár együttesen a hatóságok előírásaiban megállapított terhelési határértékeket meghaladó mértékű hatást fejtenek ki a környezetükre; 2. ha valamely építményt a megengedett környezetterhelési határértékekkel szemben védeni szükséges és az műszaki kialakítással nem oldható meg, A védőterület kiterjedését, felhasználásának és beépítésének lehetőségét, módját és feltételeit a vonatkozó jogszabályok ennek hiányában az illetékes hatóságok előírásai alapján kell meghatározni. A környezet védelmének általános szabályairól szóló évi LIII. Törvényben foglaltak szerint a környezetveszélyeztetéssel járó technológiák alkalmazásakor a környezetveszélyeztetés csökkentése érdekében a veszélyforrás jellegéhez igazodó védőterületet, illetőleg védőtávolságot kell kijelölni. Ha az védőterület, illetve védőtávolság a már kialakult települési viszonyok megváltoztatásával biztosítható csak, a megvalósítás költségeit a felelősség arányában kell viselni. [49] Az új létesítményekkel és a bővítésekkel kapcsolatos környezetvédelmi követelményeket, így a védőtávolságokat is a környezeti hatásvizsgálat elvégzéséhez kötött tevékenységeket végző létesítmények esetén a környezeti hatásvizsgálati és az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásról szóló 314/2005. (XII. 25.) Korm. rendelet szabályai szerint lefolytatott eljárás alapján kiadott környezetvédelmi engedélyben kell meghatározni. Működő létesítmények esetében a védőtávolságok meghatározására a környezetvédelmi felülvizsgálat végzéséhez szükséges szakmai feltételekről és a feljogosítás módjáról, valamint a felülvizsgálat dokumentációjának tartalmi követelményeiről szóló 12/1996. (VII. 4.) KTM rendelet szerint lefolytatott eljárás alapján kiadott működési engedély tartalmazhat előírást, melyet a működő létesítményeknél lefolytatott környezetvédelmi felülvizsgálat alapján adnak ki. A védőterület, védőtávolság kijelölés alapjául szolgáló terhelési határértékeket végrehajtási rendeletek tartalmazzák. 121

122 Környezetvédelem vonatkozásában kijelölt védőterületen belüli fejlesztésre a jogszabályok nem adnak lehetőséget. A 219/2011. (X. 20.) Korm. rendelet hatálya alá tartozó alsó és felső küszöbértékű veszélyes anyagokkal foglalkozó üzemek környezetében a hatóság a biztonsági jelentés vagy a biztonsági elemzés alapján azok elfogadásával egyidejűleg katasztrófavédelmi engedélyben jelöli ki a veszélyes anyagokkal foglalkozó üzem körüli veszélyességi övezet határait. [50] A veszélyességi övezeten belül belső, középső és külső zóna kerül meghatározásra, mely határainak kijelölése a veszélyeztetett terület minden pontjára meghatározhat a sérülések egyéni kockázat alapján történik az alábbiak szerint: a) Belső zóna: a sérülés egyéni kockázata meghaladja a 10-5 esemény/év értéket. b) Középső zóna: a sérülés egyéni kockázata 10-5 és 10-6 esemény/év értékek között alakul. c) Külső zóna: a sérülés egyéni kockázata nem éri el a 10-6 esemény/év értéket, de nagyobb mint 3x10-7. [50] Az alsó és felső küszöbértékű veszélyes anyagokkal foglalkozó üzemek környezetében a veszélyességi övezet kijelölését az alábbi ábra mutatja be: 29. ábra: Veszélyességi övezet kijelölés [51] A veszélyességi övezeten belül való fejlesztésre a 219/2011. (X. 20.) Korm. rendelet tartalmazza az alábbi részletes előírásokat: 122