A debreceni csata. A csata történelmi előzményei

Átírás

1 A debreceni csata Talán kevesen tudják, hogy 1317-ben Debrecen -akkor még- falu mellett egy -a magyar történelem szempontjából- nagyon fontos csata zajlott le Károly Róbert és Borsa Kopasz hadai között. Ki tudja, hogyan alakult volna a nemzet sorsa akkor, ha a debreceni csatát Borsa Kopasz hívei nyerik. Ennek eldöntésére azonban vállalkozzon az Olvasó... A csata történelmi előzményei Az Árpád-ház kihalása után új helyzet alakult ki Magyarország trónöröklési rendjében. Harc kezdődött a koronáért a nápolyi Anjouk, a bajor hercegség és a cseh király között. Az interregnum kora után vegyesházi király került hatalomra. I. Károlyt, a nápolyi Anjou-házból származó királyt háromszor (1301, 1309, 1310) koronázták meg ebben a politikai zűrzavarban, mire az ország nagy része hivatalosan elfogadta. Az utolsó megkoronázása előtt, 1310-ben leváltotta Aba Amadé és Csák Máté nádorokat, akik ez után ellene fordultak. Ekkor választották nádorrá Borsa Kopasz Jakabot júniusában Csák Máté csapataival egészen Budáig vonult. Erre a király Temesvárra helyezte át székhelyét, ahol a hozzá hű bárók segítségével sereget szervezett és küldött Csák Máté ellen, melynek vezére Debreceni Dózsa volt. Hogyan lett Dózsa magister Károly Róbert király hű hadvezére? 1307 tavaszán Ottó bajor herceg (aki egyben között magyar király is volt) Dózsának ajándékozta az örökös nélkül a királyra szállt Szabolcs megyei Elep birtokot, mivel szerinte Dózsa a Barsa nembeli Kopasznak, Bekének és Lászlónak, az ő híveinek rokona. Ez elég valószínűtlen állítás, mivel a Debreceni család egy tagja sem tartozott az Ottót támogató párthoz. A király ezzel az adománnyal akarta az oldalára állítani Dózsát s ezzel az egész Debreceni családot. Viszont ők I. Károly állandó hívei voltak azóta, hogy az Magyarországra érkezett. Ezt nagyon jól tudta Károly Róbert is, mert a Csák Máté elleni hadjárat jutalmaként a király szeptember 26-án Dózsának adományozta a Pest megyei Páth birtokot, amelyet ajándékbirtokok egész sora követett őszén Csák Máté a meggyilkolt Aba Amadé fiaival szövetséget kötött, akik június 15-én a rozgonyi csatában teljes vereséget szenvedtek I. Károly király hadaitól, akiket segítettek a johannita lovagok, a kassai polgárok és a szepesi szászok. A seregek egyik vezére Debreceni Dózsa volt. Ez az ütközet jelentős fordulópont az oligarchiák elleni küzdelemben. A király azonban nem használta ki a győzelmét, mivel nem fordult szembe erőteljesen Csák Mátéval és szövetségeseivel. Ennek ellenére az ország jelentős részében meg tudta szilárdítani a hatalmát. A rozgonyi csata után Dózsa,Károly Róbert legbizalmasabb környezetébe került, sőt a király Dózsa egyik gyermekének, talán Debreceni Jakabnak lett a keresztapja. A bensőbb viszonyt erősítette az a tény, hogy I. Károly többnyire kikérte Dózsa mester tanácsait, melyekkel megszilárdította a közhatalmat. Ennek jegyében a megbízhatatlan tisztségviselőket hűséges híveire cserélte le. Elindította a közjavak visszaszerzését és felszámolta a hatalmaskodásokat ben leváltotta Borsa Kopasz nádort, aki ezért a király ellen fordult és szövetséget kötött az Ákos nembeli István nádor fiaival, a zemplényi Petenye fia Péterrel, Kán László erdélyi vajda fiaival, Mojs fia Mojssal s természetesen Csák Mátéval és a Kőszegiekkel. Szervezkedésük telén nyílt lázadássá vált. Céljuknak tűzték ki András halicsi fejedelem, IV. Béla szépunokájának a trónra ültetését. Ellenük Károly Róbert 1317 tavaszán hadjáratot szervezett, melynek fővezére Debreceni Dózsa volt. Ezek után következett a rozgonyi csatával azonosan döntő fontosságú összecsapás, mely Debrecen mellett zajlott le. i

2 A csata résztvevői 1317 tavaszán Debreceni Dózsa a királyhoz hű nemesekből és a környék köznemességére támaszkodva sereget gyűjtött Borsa Kopasz csapatai ellen. Dózsa mellé álltak a Gutkeled nemzetségbeli Berec fiai: János, Lőrinc (Lökös) és Miklós, a Báthory család ősei; az Aba nembeli Amadé János; az Ákos nembeli Mick; az Aba nembeli Elefánti Dezső, aki nyitrai és pozsony megyei birtokosként régebben Csák Máté híve volt; Kenéz comes, valkói várnagy; a Zoard nembeli Lőrinc comes, István fia; a Peech nembeli Gergely fia Lukács; a Zsidó nembeli Szántai Pető, István fia, szatmári ispán; a Balogsemjén nembeli Kállay Egyed comes fiai: Iván mester és Simon; Pelejtei Martonos fia, Vincló; Péntek fiai: Ugrin és Imre; Szinyéri Marhard comes fia, Lőrinc mester illetve ezek csapatai. Csatlakozott a csapathoz a Debreceni család is, ezek szerviensei (familiárisai) és az itteni jobbágyok, kik "vérük bőséges hullatásával" teljesítették kötelességüket. Ezt a Nagy Lajos által kiadott május 1.-i oklevél is megemlítette. A Debrecen felé közeledő Borsa Kopasz seregében találjuk Kopasz öccsét: Bekét, Tamás fiát; a Gutkeled nembeli Lothard fia, Pált, a Szilágyság urát; Kopasz vejét: Mojs fia, Mojsot; Lothard Dénes három fiát: Andrást, Dezsőt és Lothardot; Vak Dorog fiát, Domokost és másik fiának, Lökösnek fiait; az Ákos nembeli Ernyey bán fiait: Jánost és Istvánt; Ajdud kun vezért illetve ezek szervienseit, harcosait. ii A csata rekonstruálása Mivel a csata lefolyásáról a krónikák semmit sem említenek, ezért rekonstruálásához csak az összecsapás előzményeit és következményeit tárgyaló, gyér számú oklevél adataiból meríthetünk. Ezen kívül ismerni kell még a XIV. századi Debrecen környékének topográfiáját is. Az akkori hadviselés szempontjainak nem kedvezett a mai várostól keletre húzúdó erdős, mocsaras, lápos és dombos terület (ma: Nagycsere, Haláp, Erdőspuszta), így a helyszín itteni lehetőségét elvethetjük. A csatához viszonylag sík terepre volt szükség, amely ezen a vidéken csak az akkor még bővízű, hatalmas árterű Tócó folyó és az amellett húzódó halmok (esetleg kurgánok) vonala illetve az akkor már létező apró kis falvak (Debrecen, Szentlászlófalva, Mesterfalva, Boldogasszonyfalva) között volt. Ezt mutatja az 1. ábra. A csatára 1317 március végén-április elején iii került sor Debrecen mellett. Míg a királyhoz hű seregek több napja a fent említett apró falvak körül kipihenve és felkészülve várták a döntő összecsapást, Debreceni Dózsa a környék falvainak (Szepes, Pac, Bánk, Mikepércs, Túrsámson, Macs, Szentgyörgy, stb.) hadképes jobbágyaiból és a debreceni polgárokból elővédként szolgáló csapatot szervezett. Borsa Kopasz fáradt hada este érkezett meg nyugat felől és a Tócó folyó jobb oldalán, az akkor még viszonylag magas és ép, összefüggő láncot alkotó halmok, kurgánok oltalma alatt gyülekezett. Tábort ütni nem volt nehéz mivel a vidéket ezüstös holdfény világította be. Másnap napkeltekor (amely 5 óra körül volt) Kopasz serege átkelt a Tócó gázlóin és felállította seregét a folyó baloldali árterén, az akkori Debrecentől kb. 2-3 km-re. Itt várta már őket Dózsa hada. A seregek felállását a 2. ábra mutatja. A Debreceni Dózsa vezette királyi sereg és a Borsa Kopasz vezette lázadók serege az akkoriban szokásos hadrend szerint sorakozott fel: a hadsereg az erős derékhad mellett három jobb és három bal szárnyból állt. A katonai segédnépek e hetes harcrenden kívül elővédet szolgáltattak. iv Míg a királyi sereg elővédje a debreceni és szabolcsi jobbágyokból, kunokból illetve a debreceni polgárokból állt, a lázadó sereg elővédjét főleg kun és jász harcosok alkották, akik egyben remek íjászok is voltak. A királyi sereg gyalogsága az ősi módra jellemző íjjal és szablyával volt felfegyverezve, de fegyvereik között szerepelt még a tollas buzogány, a fokos balta és a kard is. v Mindkét oldalon a familiáris seregek

3 vezérei és közvetlen kísérete nehézlovasok voltak. A királyi seregben általában a zászlósurak és közvetlen kíséretük zárt sisakban és lemezpáncélban, hosszú egyenes karddal, lándzsával és buzogánnyal felszerelve harcolt. A többi nehézlovas azonban nem mindig ezt viselte csata idején.egy festmény Debreceni Dózsa nádort és erdélyi vajdát sodronyvértezetben, sodronykesztyűben és kezében lovagi sisakkal ábrázolja. Ebből arra következtethetünk, hogy ebben a csatában a nehézlovasok nem biztos, hogy a lemezpáncélt, hanem inkább a könnyebb viseletű hosszú ujjú sodronyvértezet, kesztyű és sodronynadrág viseletét részesítették előnyben. Védőfelszerelésüket legtöbbször ovális vagy téglalap alakú, jobb felső sarkában a lándzsa beillesztésére szolgáló bevágással ellátott nagy tárcsapajzs egészítette ki. vi A nehézlovasság mellett harcoló könnyű lovasságot kopjával, kézíjjal és könnyűpajzzsal látták el. A seregek rendezése után a kissé zsombékos területen megkezdődött a csata. Ezen a területen állnak a mai Tócóskert és a Tócóvölgy házai. A királyi sereg számítások szerint 5800 főből (ebből elővéd kb fő), a lázadók serege 3600 főből (ebből elővéd kb. 600 fő) állt. Mivel a lázadók seregének nagy része fegyelmezetlen, mérsékelt harcértékű átmeneti típusú lovasságból szerveződött nem lehetett kétséges a csata végeredménye a királyi had nehézfegyverzetű lovasaival és kunjaival szemben. Ezt felmérte Kopasz is, de ennek ellenére támadásba lendült. vii A mindig tettre kész Lothard bán fiai (András, Dezső és Lothard) délről megtámadták a királyi sereget. viii Eleinte Kopasznak kedvezett a hadiszerencse, de a debreceni polgárok "vérük bőséges hullatásával" rendületlenül harcoltak. Mivel a csapatok hadereje között nagy volt a különbség, ezért az ütközet nem tartott sokáig. Kopasz nádor és serege megrettenve az ellenfél nagyságától futásnak eredt. Egy oklevél szerint -kissé túlozva- Kopasz csapatából egész sorok sőt hadtestek estek áldozatul. ix A csata -rövid volta miatt- aligha volt nagyon véres, ennek ellenére Dózsa kilenc levágott fejet és két harci zászlót (Borsa Kopaszét és Gutkeled Pálét) tudott elküldeni Károly Róbertnek. Debreceni Dózsa megsemmisítő győzelmet aratott. A jelentős személyek közül csak Vak Dorog Kopaszhoz csatlakozott fiai estek áldozatul. x A súlyosan sebesültek vagy éppen halottak közt voltak a főbbek közül: Zoard nembeli Lőrinc comes, István fia; a Peech nembeli Gergely fia Lukács, Szinyéri Marhard comes fia, Lőrinc mester. A legbátrabbak egyike, Kenéz valkai várnagy foglyul esett. xi Dózsa számára duplán fontos volt ez a csata: egyrészt győzelmet kellett szereznie Károly Róbert számára s ezzel gyengíteni Borsa Kopasz kiskirályi hatalmát, másrészt megvédeni faluját Debrecent, mert az ellenfél győzelme esetén biztosan feldúlja a kis települést. A súlyos vereséget szenvedett Kopasz nádor innen Adorján várába menekült s ott védekezett. Debreceni Dózsa a rozgonyi csatával azonos fontosságú ütközetben fényes győzelmet aratott és ezen a vidéken megszilárdította I. Károly király hatalmát. A csata következménye Dózsa győzelmének hírére a király Bihar vármegyébe utazott. A súlyos vereséget szenvedett Kopasz nádor először Adorján várába vonult s ott védekezett, de ezt a királyi sereg 1317 júliusában megostromolta és elfoglalta. Innen Borsa Kopasz titkon Sólyomkő várába menekült, hívei Erdélybe szöktek. A bukott nádor kegyelemet kért és feladta magát, I. Károly azonban nem tudott neki megbocsájtani és kivégezte. xii Epilógus 1938-ban a Kishegyesi út 40. számnál, a szegényház telkének csatornázásánál csontvázra illetve koponyára akadtak. A sírok mellékleteket nem tartalmaztak. Nagy a valószínűsége annak, hogy a XVII. században említett, a Tócóskert mellett fekvő Kistemetőnek vagy Ó- temetőnek említett temetőbe az 1317-es debreceni csata halottait helyezték el. Debrecenben a történelem során több temető is létezett, de egyet sem említettek ily névvel. Tehát ha ezt a

4 temetőt már a XVII. században "ó" jelzővel illették, akkor elég régi lehetett. Sajnos hollétéről semmit sem tudunk. Az biztos, hogy ez a temető nem volt azonos sem a Honvédtemetővel, sem a Hatvan utcai temetővel. xiii Jelmagyarázat: A királyi sereg KE Elővéd: debreceni és szabolcsi jobbágyok, debreceni polgárok KF Fősereg: fővezére Debreceni Dózsa, alvezére Amadé fia János KB1 Balszárny: vezérei: Ákos nembeli Mick illetve Kállay Iván és Kállay Simon KB2 Balszárny: vezérei: Peech nembeli Lukács és Zsidó nembeli Szántai Pető KB3 Balszárny: vezérei: Kenéz comes és Pelejtei Vincló KJ1 Jobbszárny: vezére: Gutkeled János, Gutkeled Lőrinc (Lökös) és Gutkeled Miklós KJ2 Jobbszárny: vezére: Aba nembeli Elefánti Dezső és Zoard nembeli Lőrinc comes KJ3 Jobbszárny: vezére: Péntek Ugrin és Péntek Imre és Szinyéri Lőrinc mester A lázadók serege LE Elővéd: kunok, jászok, íjászok LF Fősereg: vezére: Borsa Kopasz és Borsa Beke LB1 Balszárny: vezére: Mojs fia, Mojs LB2 Balszárny: vezére: Ákos nembeli Ernyey János és Ernyey István LB3 Balszárny: vezére: Ajdud kun vezér LJ1 Jobbszárny: vezérei: Vak Domokos és Vak Lökös fiai LJ2 Jobbszárny: vezére: Gutkeled Pál LJ3 Jobbszárny: vezérei: Lothard András, Lothard Dezső és Lothard fia Lothard

5 i Engel Pál: Az ország újraegyesítése I. Károly idején (Századok, 1988) old. ii Engel Pál i. m.; Bunyitai Vince: Kopasz nádor (Századok, 1888) old.; A Magyar Nemzet Története (Budapest, 1895) old. iii április 6. előtt iv Korai magyar történeti lexikon 254. old. v Kalmár János: Régi magyar fegyverek (Siklós, 1955) 7-8. old. vi Magyarország hadtörténete 1. kötet (Budapest, 1984) vii Az Anjou-kori okmánytár I oklevele szerint a csatát a Dózsa oldalán harcoló Kenéz comes kezdte, bizonyítva ezzel a királyhoz való hűségét. A Hazai okmánytár VII. kötetének 348. oklevele alapján viszont a lázadó Borsa hada támadott először. Mivel az előbbi május 1-én, az utóbbi május 8-án keletkezett az utóbbit tarthatjuk hitelesebbnek. viii Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig (Budapest, ) 487. old. ix Bunyitai Vince: Kopasz nádor (Századok, 1888) 146. old x Engel Pál i. m old. xi Bunyitai Vince i. m. xii Debrecen története I. i. m old., Hóman Bálint - Szekfű Gyula: Magyar Történet (Budapest, ) 61. old. xiii Sápi Lajos: A régi debreceni temetők és síremlékek (Déri Múzeum évkönyve ) 154. old.