Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Civilisztikai Tudományok Intézetet Polgári Jogi Tanszék. Szakdolgozat

Átírás

1 Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Civilisztikai Tudományok Intézetet Polgári Jogi Tanszék Szakdolgozat A polgári jogi igények elévülését megszakító okok változása az új Ptk. hatályba lépésével Különös tekintettel a villamos-energia közszolgáltatási szerződésekre Készítette: Harasztia Zsolt MR66M3 Konzulens: Dr. Pusztahelyi Réka MISKOLC 2016 University of Miskolc 1

2 Faculty of Law Institute of Civilian Science Department of Civil Law Thesis Changes in causes interrupting limitations of civil legal claims caused by the new Civil Code s entry into force Especially of Public Service Contratcts of Electricity Written: Harasztia Zsolt MR66M3 Tutor: Dr. Réka Pusztahelyi PhD. MISKOLC

3 Tartalom I. Bevezető... 4 II. Kógens vagy diszpozitív... 6 II.1. Kógens és diszpozitív rendelkezések ismérvei... 6 II.2. Kógens és diszpozitív rendelkezések viszonya... 8 II.3 Diszpozitívitás célja II.4. Kötelmek közös szabályaiban érvényesülő diszpozitivitás III. Időmúlás a kötelmi jogban III.1. Időmúlásról, mint hatalmasságról általában III.2. Az elévülésről általában III.3. Elévülés jogintézményének kialakulása III.4. A elévülés joghatása III.5. Az elévülés kezdőidőpontjának jelentősége III.6. Kógens és diszpozitív elévülési szabályok III.7. Elévülés nyugvása III.8. Elévülés megszakadása IV. Elévülési szabályok és általános szerződési feltételek V évi 1. törvényerejű rendeletben szabályozott elévülés VI. Szerződések típusai a villamos-energia egyetemes szolgáltatásban VI.1. Szerződéskötési kötelezettség VI.2. Villamos-energia kereskedelmi díj alapjául szolgáló szerződés VI.3. Rendszerhasználati díj alapjául szolgáló szerződés VII. Speciális elévülési szabályok a villamos-energia egyetemes szolgáltatásban VII.1. Speciális elévülési szabályok a villamos-energia közüzemi szolgáltatói szerződéseknél VII.2. Elévülési szabályok a villamos-energia közüzemi szolgáltatói általános szerződési feltételekben az új Ptk. hatálybalépése előtt és után VIII. Elévülés megszakadásának érdekében tett intézkedések közüzemi a szolgáltatók részéről VIII.1. Tartozás elismerő nyilatkozat, részteljesítés, mint tartozás elismerés és joghatása VIII.2. Fizetési meghagyás VIII.3. Peres eljárás VIII.4. Teljesítésre való írásbeli felszólítás és az elévülés megszakadásának változása IX. Elévülés nyugvása a villamos-energia közüzemi szolgáltató szemszögéből X. Elévült követelések érvényesítése

4 X.1. Naturalis obligatioról általában X.2. Elévült követelések érvényesítésének lehetősége a villamos-energia közüzemi szolgáltatási szerződésekből eredő követelésekre XI. Végszó XII. Mellékletek Melléklet (ELMŰ-ÉMÁSZ Energiaszolgáltató Zrt. F9.sz. függelék) Melléklet (ÉMÁSZ Hálózati Kft Elosztói Üzletszabályzat 8. Melléklet) XIII. Felhasznált irodalom XIV. Jogszabályok XV. Bírósági Határozatok I. Bevezető 4

5 A dolgozatom témája, amelyet választottam egy olyan kérdés, ami megosztja a jogi szakembereket a mindennapi életben. Amiért választottam, az személyes tapasztalatokra vezethető vissza, ezeket példaként ismertetem a dolgozatban. A kérdés, amelyre a választ keresem, hogy az elévülés szabályaira érvényes-e a évi V. törvényben (továbbiakban: új Ptk.) szereplő kötelmek közös szabályaira vonatkozó diszpozitivitás? Amennyiben a felek adott esetben maguk határozhatják meg az elévülés szabályait, van-e jelentősége annak, hogy az elévülést megszakító okok az új Ptk.-ban újraszabályozásra kerültek az évi IV. törvényhez (továbbiakban: régi Ptk.) képest. Továbbá arra is szeretnék választ adni, hogy az elévülés újraszabályozása milyen hatással van a követelésekre, különös tekintettel a közszolgáltatások területén, azon belül is a villamos-energia közszolgáltatási szerződésekből eredő követelésekre. Mivel a legjelentősebb változás az elévülés megszakadásának okait jellemzi, ezért főleg ezt teszem a vizsgálatom fő tárgyává, de természetesen ismertetem a nyugvással kapcsolatos rendelkezéseket. Az ok, hogy ezt az ágazatot vizsgálom, a munkáltatómnál eltöltött időszak tapasztalatai, valamint az, hogy az ágazatban érvényesül a lex specialis derogat legi generali elv, ugyanis a jogalkotó erre a szektorra eleve szigorúbb elévülési szabályokat határozott meg a követelésekkel kapcsolatos igényérvényesítésre a Ptk-ban található általános szabályokhoz képest. A villamos-energia szolgáltatási szerződések kapcsán egy jelentős plusz körülmény van, hogy az esetek 99%-ban általános szerződési feltételeket, üzletszabályzatokat, blanketta vagy szabványszerződéseket alkalmaznak, ezért megosztok pár gondolatot az ebből fakadó problémákról is. Véleményem szerint a rekodifikáció folyamatában, az elévülés újraszabályozása során erősen éreztette hatását a gazdasági viszonyok változása, továbbá azaz igény, hogy a magánautonómia korlátai minél jobban lebontásra kerüljenek, valamint hatottak még a globális jogegységesítési törekvések, főleg amelyek az Európai Unión belül zajlanak. A kérdésekre adandó válasz előtt, olyan előkérdéseket kell tisztázni, hogy mi a diszpozitivitás és kógencia, egy rendelkezés mitől lesz kógens vagy diszpozitív? Továbbá szeretnék röviden kitekinteni a római jogi alapokra, az elévülés kialakulásának jogintézményére. A dolgozat legvégén pedig szeretnék megoldási javaslatokkal szolgálni, hogy milyen eszközökhöz lehet folyamodni annak érdekében, hogy elévült követeléseket a 5

6 villamos-energia szolgáltatók érvényesíteni tudják. Ehhez vizsgálat alá veszem, milyen jogintézmények vannak, amelyekre az elévülési idő nincs hatással. II. Kógens vagy diszpozitív II.1. Kógens és diszpozitív rendelkezések ismérvei Ahhoz, hogy eljuthassunk a bevezetőben leírt célhoz, azaz a feltett kérdések megválaszolásra kerüljenek, először két alapvető fogalmat tartok szükségesnek tisztázni. Ez a két fogalom pedig nem más, mint a kógencia és a diszpozitivitás. Jójárt Eszter gondolatait követve, amelyet a Diszpozitivitás a régi és az új Polgári Törvénykönyvben című cikkében leírt, megállapítható, hogy a jogirodalom legtöbb képviselője a diszpozitivitást és kógenciát a jogi norma szerkezetén keresztül mutatja be. 1 A jogi normatan egy rendelkezés felépítését három részre bontja. Ez a három rész a hipotézis, a diszpozíció és a szankció. A diszpozíció nem más ebben a tekintetben, mint a norma azon eleme, amely a hipotézisben szereplő tényállási elemek megvalósulása esetén meghatározza a kívánt magatartást. Ez a magatartás, ahogy az író a cikkében is meghatározza, lehet aktív vagy passzív, azaz a rendelkezés címzettje valamit tegyen vagy tűrjön, illetve bizonyos magatartástól tartózkodjon. A közjogi jogágaknak mint például a büntetőjognak azon jellemzője,, hogy a diszpozícióban előírt magatartástól való eltérést minden esetben egy represszív jellegű szankció követ, a magánjogtól teljesen idegen. Természetesen megtalálható a szankció a magánjogban is, de ez elsősorban reparatív jellegű, in integrum restitutiora, azaz az eredeti állapot helyreállítására irányuló szankció, mint például a kártérítés. Magánjogi jogviszonyokra, azért nem jellemző, hogy a szankciós rendszert, alkalmaznák, mivel maga a rendelkezés teremti meg, hogy a rendelkezésben előírt magatartástól el lehet térni, ezért a szankció bizonyos esetekben értelmezhetetlen. Ebből levezetve, ha egy törvényi tényállásban szereplő magatartástól való eltérést nem követ szankció, akkor a rendelkezés diszpozitív. Ilyen jellemzően a kötelmi jog, amely a vagyontömeg dinamikus szabályozását hivatott betölteni. Ezzel szemben megállapítható, hogy vannak olyan rendelkezések, amelyek eltérést nem engednek meg, például adott esetben a szerződést vagy szerződés egy bizonyos rendelkezését semmissé 1 Jójárt Eszter: Diszpozitivitás a régi és az új Polgári Törvénykönyvben (MJ, 2014/12., o.) 2.1 bekezdés 6

7 teszik, ezek pedig a feltárni kívánt másik fogalom, a kógens normák, ilyen rendelkezéseket találhatunk jellemzően a dologi jogban, de természetesen a kógencia a kötelmi jogtól sem idegen. Illetve különösen a nemzetközi magánjog területén találhatóak ún. imperatív, parancsoló normák, amelyeket több szerző is a kógens normákkal azonosít, és amelyek feltétlen érvényesülést írnak elő. Az előbb leírtakból következtetve a kógens és a diszpozitív normák megkülönböztetése roppant egyszerűnek tűnhet, de korántsem az. Attól még, hogy egy norma megfogalmazása megengedő, attól még nem lesz diszpozitív 2. Ahogy majd később bemutatom, az elévülés március 15.napján hatályba lépett szabályozásánál is látható, hogy nem könnyen eldönthető, hogy diszpozitív vagy kógens normáról van-e szó. Saját tapasztalatom, hogy amíg az üzleti életben vállalkozások között kötött szerződések esetében az igazságszolgáltatási rendszerben működő bírói fórum megengedőbb, azaz hajlanak a diszpozitivitás irányába, addig fogyasztói szerződések esetén a felügyeletet ellátó közigazgatási hatóságok már inkább kógens előírásoknak tekinti az elévüléssel kapcsolatos rendelkezéseket, pontosan fogyasztóvédelmi okokra hivatkozva. A diszpozitivitás kérdésében visszatérve a korábbi cikkhez, a szerző kifejti, hogy abban a jogtudomány képviselői is egyetértenek, hogy a jogszabályi rendelkezésektől való eltérés lehetősége a jogviszony alanyait illeti meg és nem a jogviszonyon kívül álló harmadik felet. 3 Mind a szerzővel, mind a jogtudomány más képviselőjével egyetértek ebben a megállapításban, mivel, ahogy korábban megállapítottam, jellemzően a kötelmi jogviszonyokra, másképpen fogalmazva relatív szerkezetű jogviszonyokra jellemző a rendelkezéstől való eltérés lehetősége, ahol a felek mindegyike nevesítve van, a felek pedig egymással szemben jogosultak és kötelezettek, jellemzően kölcsönösen, ebből következik, hogy a rendelkezéstől való eltérés csakis az egymással való kapcsolatukban értelmezhető. Ezzel szemben egy abszolút szerkezetű jogviszonyban, ahol a jogosult van megnevezve és mindenki más kötelezett teljesen elképzelhetetlen, hogy saját magunk kezdjük el feltölteni tartalommal kedvünk szerint a jogszabály rendelkezéseit adott esetben figyelmen kívül hagyva. Ezzel természetesen nem azt akarom kijelenteni, hogy a kötelmi jogban nincs kógens rendelkezés, a következő fejezetben éppen ennek az ellenkezőjét szeretném vizsgálni. 2 Jójárt Eszter: im bekezdés 3 Jójárt Eszter: im. 2.4 bekezdés 7

8 A kógencia/diszpozitivitás különösen jelentős kérdés a társasági jogban, a Ptk. Harmadik könyvének rendelkezései vonatkozásában(vö. Ptk. 3:4 (2) bek.). E normák természetére nézve adott teszt akár a kötelmi jogi diszpozitivitás/kógencia észlelésében is segítségünkre lehet. Pázmándi Kinga az alábbi ábrán szemlélteti, hogyan dönthető el egy szabályról hogy kógens vagy diszpozitív 4 : Az első lépcsőfok itt is látható annak megállapítása, hogy az adott jogviszony a felek belső jogviszonyát szabályozza, vagy egy személy jogviszonyát külső szereplőkkel szemben. Az ábrán haladva a feltételek konjuktívak vagyis és kapcsolat van közöttük, tehát egyszerre kell teljesülniük, hogy a kimeneten megkapjuk a helyes választ. II.2. Kógens és diszpozitív rendelkezések viszonya A kógens és diszpozitív rendelkezések viszonyának vizsgálatakor két álláspont ütközik egymással. Az egyik álláspont képviselői azt vallják, hogy eme viszony vizsgálatakor nem szabad a viszonyt a kötelmi jogon túlmutatónak tekinteni, ezzel szemben a másik tábor képviselő ennek ellenkezőjét állítják. Először azt az álláspontot ismertetem, amely azt a nézetet tükrözik, hogy a diszpozitivitás és kógencia viszonyának kérdését nem szabad a kötelmi jogon 4 Pázmándi Kinga: Üzleti jog I.; Társasági jog 2.;5. dia ( 8

9 túlmutatónak tekinteni. Azok a jogtudósok, akik ezt vallják, azzal igazolják tézisüket, hogy a diszpozitív szabályoknak két megközelítése lehetséges. Az egyik megközelítés alapján a diszpozitív szabály hézagpótló funkciót lát el a felek viszonyában, amely úgy értelmezhető, hogy amennyiben a felek nem rendelkeztek ezekről a kérdésekről a viszonyukban, de a jogalkotó úgy gondolja, hogy kellett volna, akkor az a viszonyuk részévé válik, ezzel töltve ki a keletkezett hézagot. 5 A másik megközelítés szerint diszpozitív szabályozás az is, amikor a jogviszonyt szabályozza a jogalkotó, de megengedi a feleknek, hogy ettől a szabályozástól eltérjenek. 6 A két funkció közötti különbség, hogy az egyik a felek jogviszonyában a megállapodásuk tölti be az alap szabályozási funkciót, míg a másik esetben a jogszabály végzi a felek jogviszonyának fő szabályozását, a felek rendelkezése másodlagos szinten helyezkedik el. A két funkcióból következik, hogy csak olyan jogviszonyokra értelmezhető a diszpozitivitás, ahol a felek alakíthatják jogviszonyukat, ez pedig nem más, mint a kötelmi jog, azon belül is tipikusan a szerződések joga. Azok közül, akik úgy gondolják, hogy nem szabad a diszpozitivitás és kógencia viszonyának kérdését csak a kötelmi jogviszonyokra korlátozni, Lábady Tamást emelném ki, aki szerint a diszpozitív szabályozás lehet hézagpótló, megengedő illetve megállapít egy harmadik típust a felhatalmazó normát. 7 Véleménye szerint a legszélesebb szabadságot a feleknek a harmadik típus adja, mégpedig olyan formában, hogy a jogszabályban nem szabályozott kérdéseket a felek maguk dönthetik el, ez pedig az alapvető szabadságjogokra vezethető vissza. 8 Ez a harmadik típusú norma adja az alapját annak, hogy a kötelmi jogon túllépjünk. Lábady Tamás szerint a diszpozitív szabályok és a kógens szabályok egymás ellentétpárjai, mivel a kógens szabályok egy részben jelentik a magánautonómia korlátait, másrészt maguk a magánjogi normák egy részét képezik. A két nézet közül az én álláspontom egy köztes állapot, ami természetesen azt eredményezi, hogy a diszpozitivitás és kógencia viszonyának kérdését nem szabad csak és kizárólag a kötelmi jogban vizsgálni, a felhatalmazó normát viszont a kógens és diszpozitív rendelkezések megalkotásának előkérdésének tekintem. Ugyanis ahhoz, 5 Balásházy Mária: Belső viszonyok a korlátolt felelősségű társaság társasági szerződéseiben (Phd értekezés) 2.1. bekezdés 6 Balásházy Mária: i.m.2.1. bekezdés 7 Balásházy Mária: i.m. II. fejezet 2.1. bekezdés 8 Balásházy i.m. II. fejezet 2.1. bekezdés 9

10 hogy normát alkothassunk egy tényállásra és legyen, lehetőségünk eltérni ehhez kell egy külső felhatalmazás, ahogy Lábady Tamás is írja ez az Alkotmány vagy jelenesetben az Alaptörvény. Találkozhatunk megengedő szabályozással dologi jogi rendelkezések között is március 15-től.Az új Ptk.-ban megjelenik a tulajdonjogi tárgyai között, az aedificium solo cedit elvének áttörése, ami így szól Az épület tulajdonjoga ha az épület és a föld tulajdonosa eltérően nem állapodnak meg a földtulajdonost illeti meg. 9 Tehát a törvény lehetővé teszi a két dologi jogi jogosultnak, hogy az épület és a földterület jogi sorsa eltérjen egymástól egy megállapodás (szerződés) alapján. A szabályozás ugyan diszpozitív, de csak a felek egymás közti viszonyát tekintve, magát a dologi jogi jogosultság tartalmát nem érinti. A régi Ptk. erre semmilyen lehetőséget nem biztosított azzal, hogy kimondta, hogy Az épület tulajdonjoga a földtulajdonost illeti meg 10. II.3 Diszpozitívitás célja Mivel a bevezetőben elérni kívánt cél az új elévülési szabályok hatásainak vizsgálata a közmű szolgáltatási szerződésekre, ezért én a továbbiakban pusztán csak a szerződéses jogviszonyokatvizsgálom a diszpozitivitás és kógencia szempontjából. A diszpozitivitás legfőbb célja a magánjogban, a magánautonómia biztosítása a jogalanyok számára. 11 A kógens szabályok ennek a magánautonómiának szabnak határt, ahogy az előző fejezetben is írtam Lábady Tamás álláspontjára hivatkozva. A kógens szabályokkal a jogalkotó elsősorban olyan jogviszonyokba avatkozik be, ahol a felek gazdasági pozíciója nem tekinthető egyenlőnek, ilyen többek között a közműszolgáltatás is, ahol fogyasztóvédelmi szempontokat figyelembe véve, véleményem szerint már-már túlságosan is beavatkozik az állam. Egyik legjelentősebb kógens szabály, amely a közműszolgáltatást érinti a szerződések jogával kapcsolatban az a szerződéskötési kötelezettség.ilyen szerződéskötési kötelezettség terheli például a villamos energia kereskedőt (aki szolgáltatja az áramot) és a villamos-energia elosztót (aki biztosítja a fizikai szállító közeget, a villamos-energia eljuttatására egyik helyről a másira)is a felhasználóval, kivételes esetben a fogyasztót terhelheti szerződéskötési kötelezettség a közműszolgáltatóval is például kéményseprés évi V. törvény 5:18. (1) évi IV. törvény 97. (1) 11 Jójárt Eszter: Diszpozitivitás a régi és az új Polgári Törvénykönyvben (MJ, 2014/12., o.) 3. bekezdés 10

11 Az új Ptk. hatálybalépésével előtérbe került a magánautonómia szabadsága olyan területeken is, amely korábban elképzelhetetlennek tűnt, akár az előbb említett aedificium solo cedit elvének áttörése, de ilyen a társasági jog egyes rendelkezései, de akár az elévülés kérdése. Ennek következménye, hogy jelentős jogértelmezési kérdések, akár problémák merültek fel, ezért úgy gondolom jelentős feladat vár a bírói fórumra, hogy ezeket kezelni tudja. II.4. Kötelmek közös szabályaiban érvényesülő diszpozitivitás A régi Ptk.-ban a kötelem közvetlen meghatározása nem volt megtalálható, az új Ptk. már változtat ezen az elven. A régi Ptk.-ban, a szerződéses jogviszonyok szabályozásán keresztül, mint legalapvetőbb kötelem keletkeztető jogi tényre modellezve található meg a kötelmi jogviszonyok szabályozása. Ebből a megállapításból újabb vizsgálat igénye merül fel, az előző fejezethez hasonlóan, ahol arra kérdésre kerestem a választ, hogy a kógencia és diszpozitivát a kötelmi jogon túlmutat-e, hogy vajon a régi Ptk. esetében csak a szerződések körében értelmezhető a diszpozitivitás vagy egyéb kötelmi jogviszonyokra is kiterjed? Egyáltalán a fejezet címe értelmezhető-e a régi Ptk.-ra vetítve, ahol a kötelem definíciója nincs is meghatározva. Amennyiben a diszpozitivitás célját vizsgáljuk, ami nem más, mint az egyének magánautonómiájának megteremtése, mások magánautonómiájának tiszteletben tartása mellett, akkor arra a megállapításra jutunk, hogy a diszpozitivitás csak ott értelmezhető, ahol az egyénnek rendelkezési jogosultsága van saját jogviszonyait tekintve. A kötelmi jogviszonyok közül ez egyértelműen a szerződéses jogviszonyokra jellemző. 12 Megvizsgálva azonban az egyoldalú jogügyleteket, mint kötelem keletkeztető jogi tényeket, megállapítható, hogy bárki teheti egyoldalúan hátrányossá saját helyzetét 13, ezért máris áttörésre került az a korlát, hogy a diszpozitivitás csak a szerződéses jogviszonyokra jellemző a kötelem keletkeztető jogi tényeken belül. Azonban ez nem jelenti azt, hogy a diszpozitívitást nem csak azokra a kötelemi normákra lehet értelmezni, amely egymással szemben álló felek jogaira és kötelezettségére vonatkozik, például nem lehet diszpozitív normaként kezelni az olyan szabályokat, amely harmadik 12 Jójárt Eszter: im bekezdés 13 Jójárt Eszter: i.m bekezdés 11

12 személyekre terjed ki, tehát túlmutat a felek jogviszonyán, mivel ezek csakis kógens szabályok lehetnek. 14 A kötelmek közös szabályaiban érvényesülő diszpozitivitás kérdésének vizsgálatakor az új Ptk.-t tekintve sokkal előnyösebb helyzetben vagyunk, mivel ott a jogszabály maga adja meg, hogy a felek konszenzussal milyen módon térhetnek el a jogszabálytól, illetve, hogy ezt a kötelmek közös szabályaira általánosan kell érteni: 6:1. [A kötelem] (3) A kötelmeknek a felek jogaira és kötelezettségeire vonatkozó közös szabályaitól a felek egyező akarattal eltérhetnek, ha e törvény az eltérést nem tiltja. Rendszertanilag az a kérdés, hogy minden kötelmi közös szabályra érteni kell ezt a diszpozitivitást, vagy vannak olyan jogintézmények, amelyek kiesnek ez alól. Későbbi fejezetben bemutatásra kerül, hogy a kérdést nem elég csak rendszertanilag vizsgálni ugyanis, ha pusztán rendszertanilag végezzük a vizsgálatot adott esetben téves jogértelmezéshez vezethet. Leszkoven László figyelmeztet arra, hogy a kötelmi közös szabályok diszpozitivitása egyrészt kizárólag a jogokat és kötelezettségeket meghatározó szabályok körében érvényesül. Továbbá nemcsak azon szabályok kógensek, amelyektől az eltérést a törvény kifejezetten tiltja, hanem vannak olyan jogi rendelkezések (pl. fogalom-meghatározó normák) amelyeknek a természetéből egyértelműen következik azok kógens jellege. 15 III. Időmúlás a kötelmi jogban III.1. Időmúlásról, mint hatalmasságról általában 14 Jójárt Eszter: i.m bekezdés 15 Leszkoven László: A kötelmi jog általános megközelítése. I. Fejezet In. Barzó Juhász Leszkoven Pusztahelyi: Kötelmi jog Novotni Alapítvány, Miskolc, o. 12

13 Ahogy Bíró György és Lenkovics Barnabás megfogalmazta tankönyvében: Azokat az emberi, társadalmi és természeti jelenségeket, tényeket, vagy körülményeket, amelyek egy jogviszonyban jogi értékelést nyernek, azaz jogviszonyt keletkeztetnek, módosítanak vagy megszüntetnek, jogi tényeknek nevezzük. 16 Az időmúlás a jogban és itt nem csak a magánjogról beszélhetünk, olyan külső, emberi magatartástól független objektív tényállási elem, amely az egész jogrendet átfogja. 17 Az idő múlása mint tényálláselem, pozitív hatással is járhat, például meghatározott tulajdonszerzésmódok (pl. elbirtoklás, találás) esetében. Itt kell hozzáfűzni, hogy ebben az időmúlásban az eredeti tulajdonos tétlensége, meghatározott időn belül a fellépésének hiánya is értékelésre kerül. Leszűkítve a kötelmi jogra, az időmúlás negatív hatásként kétféle eredményre vezethet, attól függően, hogy a jogszabály hogyan rendelkezik. Az egyik esetben, amennyiben az arra jogosult az igényérvényesítést elmulasztotta, vagy magát a jogosultságot szünteti meg az időmúlás, vagy a jogosultság nem szűnik meg ugyan, de állami kényszerrel többé nem érvényesíthető. 18 Az első esetben, amikor a jogosultság megszűnik jogvesztő határidőről, a második esetben, amikor a jogosultság megmarad, de az állam nem nyújt segítséget az igény érvényesítéséhez, elévülésről beszélhetünk. III.2. Az elévülésről általában Az elévülés megismerését véleményem szerint onnan kell kezdeni, hogy amikor azt a szót halljuk, hogy elvévülés, mit kell érteni alatta,minek az elévüléséről is beszélünk? Pusztahelyi Réka monográfiájában felteszi kérdésként, hogy követelés vagy kereset az elévülés tárgya? A szerző kifejti, hogy az angolszász jogterületen érvényesülő commonlaw teljesen mást ért elévülés alatt, a kontinentális jogterülethez képest. A commonlaw országai a kereset elévülésének bekövetkezését értik elévülés alatt, addig a kontinentális jogrendszerben az igény, illetve a jogelévülését értik alatta. 19 A magyar szabályozást figyelembe véve mind az új Ptk., mind a régi Ptk. a követelés elévüléséről rendelkezik. Az 1900-as évek elején és a napjainkban is akadnak a jogtudománynak olyan szereplői, akik vallják azt a nézetet, ha az elévülés tárgyát vizsgáljuk a magánjogi 16 Bíró György-Lenkovics Barnabás: Általános tanok (Novotni Kiadó 2010.) V. fejezet 188. oldal 17 Bíró György: Az elévülés intézménye (SectioJuridica et Politico, Miskolc, Tomus XXVI/2. (2008),pp ) 18 1/2010. számú PJE határozat 19. Pusztahelyi Réka: A magánjogi elévülés (Novotni Alapítvány, Miskolc 2015) III. fejezet 78. oldal 13

14 viszonyokban, akkor kereset elévülésről kell beszélnünk, mivel maga a keresethez való jog szűnik meg, azaz más kifejezéssel, amely véleményem szerint nagyon találó a bírói kényszerítés fegyvere szűnik meg. 20 Pusztahelyi Réka megállapítása, hogy sem a régi Ptk. szabályozása alapján, sem az új Ptk. szabályozása alapján nem lehet állást foglalni abban a kérdésben, hogy kereset vagy igény elévüléséről beszélhetünk. 21 III.3. Elévülés jogintézményének kialakulása Egészen a posztklasszikus korig a római jogban ismeretlen jogintézmény volt az elévülés. A keresetek megindítását időben semmi sem korlátozta úgynevezett actiones perpetuae (örökös kereset) voltak. 22 A praetori jogban jelentek meg először a jogvesztő határidőhöz kötött keresetek amelyeket actiones temporales-nek neveztek. Az érdekessége ezeknek a kereseteknek, hogy amennyiben az a határidő eltelt, amíg a keresetet meg lehetett indítani, a praetor ezt ex officio figyelembe vette és elutasította a keresetet, miután megállapította a keresetindítási jog hiányát. 23 Bármennyire hasonló ez a jogintézmény az elévüléshez, ennek kialakulását nem innen lehet származtatni. 24 A rómaiak maguk nem is alkottak külön kifejezést az elévülésre, mint az elbirtoklásra, csupán alkalmazták azt. Ahonnan a jogtudomány az elévülést származtatja az a tartományi helytartók azon gyakorlata, amikor az ingatlan birtokosának védelmet nyújtott a tulajdonossal szemben, vagyis annak a jogát ismerték el, aki hosszú ideig hatalmában tartotta a dolgot azzal szemben, aki jogát nem gyakorolta neki felróhatóan, pedig lett volna rá lehetősége. Az elévülést ezért is tartják elbirtoklással rokon jogintézménynek és gyakran lehet találkozni olyan jogtudományi munkákkal, ahol összehasonlítják őket. Ha alaposabban megvizsgáljuk,az elévülés és az elbirtoklás alapgondolata is ugyanaz. Mindkét jogintézmény célja, hogy szankcionálja a jogosultnak. a számára felróható tétlenségét, mivel mindkét jogintézmény esetében a jogosult tétlensége alakítja a jogot. Ahogy fentebb írtam tartományi helytartók gyakorlatában volt egy kifogás, ez pedig a longi temporis praescriptio volt, ami szintén jellemző az elévülésre napjainkban is, hogy ex officio nem lehet figyelembe venni, 20.Pusztahelyi Réka: A magánjogi elévülés dogmatikai alapjai (PhD értekezés) 74. oldal 21 Pusztahelyi Réka: A magánjogi elévülés dogmatikai alapjai (PhD értekezés) 82. oldal 22 Földi András és Hamza Gábor: A Római jog történte és institúciói (Nemzeti Tankönyvkiadó, 2011) 157. oldal 23 Földi András és Hamza Gábor: i.m oldal 24 Földi András és Hamza Gábor: i.m.157. oldal 14

15 csupán kifogásként lehet rá hivatkozni. A kifogás célja pedig már ismertetésre került. A jogtudomány ebből a kifogásból eredezteti az elévülés intézményének kialakulását III.4. A elévülés joghatása Az elévülés joghatásainak vizsgálatánál már áttérnék a konkrét anyagi jogi szabályokra. Ezen keresztül mutatom be, összehasonlítva az új Ptk. rendelkezéseit a régi Ptk. rendelkezéseivel. Amint azt már a III.2. fejezetben is megállapítottam az elévülés legfontosabb joghatása, mind az új Ptk.-ban, mind a régi Ptk.-ban, hogy az alanyi jogot, ami nem mást jelent, minthogy bizonyos személyeknek cselekvési joga van, bírósági úton nem lehet érvényesíteni, mivel az alanyi jog elveszti igény-állapotát. 25 A bírósági úton való érvényesítés akadálya, azonban nem vonja maga utána automatikusan, hogy a kötelem léte is megszűnt volna, ugyanis maga az alanyi jog nem enyészik el, az továbbra is megmarad. Ezt erősíti meg a régi Ptk.-hoz képest, hogy az új Ptk., amikor kimondja, Az elévülés a kötelezettnek a szolgáltatás teljesítésére vonatkozó kötelezettségét nem érinti; az elévült követelés alapján teljesített szolgáltatást a követelés elévülésére tekintettel visszakövetelni nem lehet. 26 Tehát amennyiben a kötelezett teljesít, az nem lesz tartozatlan fizetés, illetve jogalap nélküli gazdagodásként sem lesz értékelhető a jogosult oldalán, éppen ezért, ahogy a törvény is fogalmaz visszakövetelni nem lehet. Az új Ptk. és a régi Ptk. szabályozása megegyezik abban, hogy amennyiben a főkövetelés elévül, abban az esetben a főköveteléstől függő mellékövetelés is osztja ezt a sorsot. A rendelkezés következő fordulatában azonban egy jelentős eltéréssel találkozhatunk a két törvény szövegében. A régi Ptk. rendelkezése úgy szól, hogy a főköveteléstől független mellékkövetelések elévülése a főkövetelést nem érinti, az új Ptk., azonban már csak annyit szabályoz, hogy a mellékkövetelések elévülése, függetlenül a főköveteléssel való kapcsolatuktól, a főkövetelést nem érinti. Az új Ptk. azon rendelkezése, hogy az elévülést ex officio sem bírósági, sem hatósági eljárásban nem lehet figyelembe venni, felveti azt a kérdést, hogy bíróságon nem érvényesíthető követelések esetén, ahol ex officio észlelnie kell az eljáró fórumnak, hogy ilyen kötelemről van szó milyen a kapcsolata. A régi Ptk. egyértelműen 25 Vékás Lajos: Az új Polgári Törvénykönyv Bizottsági Javaslata magyarázatokkal (Complex Kiadó, 2012) 349. oldal évi V. törvény 6:23. (2) 15

16 meghatározta, hogy az elévült követelésekre nem lehet alkalmazni a bírósági úton nem érvényesíthető követelésekre vonatkozó azon szabályt (eltérő rendelkezés hiányában), ahol az eljáró fórumnak ex officio fel kell ismernie, hogy ilyen követelésről van szó. Kisfaludi András szerint, mivel tág értelemben az elévült követelést is a bírósági úton nem érvényesíthető követelések közé kell sorolni, és az új Ptk.-ból kimaradt az előző mondatban szereplő tiltás, így a törvényben ellentmondás keletkezett. A szerző úgy gondolja, hogy úgy kell feloldani ezt az ellentmondást, hogy az elévülésre az ott meghatározott rendelkezéseket kell alkalmazni. 27 Pusztahelyi Réka monográfiájában egy másik érdekes kérdésre világít rá, mégpedig, hogy az eljáró fórumnak hivatalból kell-e észlelnie, az olyan határidők leteltét, amelyek keresetindítási jellegűek, de nem jogvesztőek, azaz az új Ptk. alapján az elévülés szabályait kell-e ezekre is alkalmazni. 28 III.5. Az elévülés kezdőidőpontjának jelentősége. Az elévülés kezdő időpontjának jelentősége abban áll, hogy innentől kezdve indul meg az a folyamat, amelynek elteltével az elévülés átalakítja a követelem alanyai között fennálló jogot. A legevidensebb megállapítás, hogy az elévülés megkezdődik abban az időpontban, amikor a követelés esedékessé válik. Ezzel az alapgondolattal nem lehet vitába szállni, egyértelmű. Azonban felmerül a kérdés, hogy mi van abban az esetben, amikor a teljesítés időpontja még nem érkezett el, de a szerződés kötelezettje már megszegte a szerződést, oly módon, hogy a kötelezett által tanúsított magatartásból tisztán megállapítható, hogy az előírt határidőben nem fog tudni hibátlanul teljesíteni, azaz, ahogy az új Ptk. nevesíti is ezt a tényállást előzetes szerződésszegést követ el a kötelezett? A jogszabály így rendelkezik az előzetes szerződésszegéssel kapcsolatban: Ha a teljesítési határidő lejárta előtt nyilvánvalóvá válik, hogy a kötelezett a szolgáltatását az esedékességkor nem tudja teljesíteni, és a teljesítés emiatt a jogosultnak már nem áll érdekében, a jogosult gyakorolhatja a késedelemből eredő jogokat Bíró-Farkas-Fuglinszky-Kisfaludy-Molnár-Petrik-Vékás-Wellmann: Az új Ptk. magyarázata V/VI. (HVG-ORAC, 2014) 65. oldal 28 Pusztahelyi Réka: A magánjogi elévülés im oldal évi V. törvény 6:151. (1) 16

17 A késedelem jogkövetkezményei között szerepel, hogy a jogosult akár elállhat a szerződéstől, illetve a jogosult követelheti a késedelemből eredő kárának a megtérítését. Pusztahelyi Réka ezzel kapcsolatban az alábbi megállapítást teszi, ebben az esetben nem értelmezhető az elévülés, mivel a jogsértés folyamatosan fennáll, továbbá erre a jogcímre alapozva igényét a jogosult a teljesítési határidő elérkezéséig érvényesítheti a kötelezett felé, a teljesítés időpontjától kezdve más jogintézmények adnak lehetőséget a hibás teljesítéssel kapcsolatos joghátrányok kiküszöbölésére. 30 Tehát az elévülés szempontjából nincs jelentősége a teljesítés előtti szerződésszegésnek, mivel a teljesítés napjának az elérkezése automatikusan megszünteti az erre alapozott igényeket. Visszatérve az alapgondolathoz, hogy az elévülés kezdő időpontja az, amikor a követelés esedékessé válik újabb vizsgálatot kell végeznünk. Ezt az időpontot a kötelem alanyai előre megállapítják általában, tipikusan mikor szerződést kötnek. Azonban előfordulnak olyan esetek is, mikor a követelés teljesítésének időpontját nem egy konkrét időpontban határozzák meg, hanem egy esemény bekövetkezéséhez kötik. Ez egy felfüggesztő feltétel, amely az elévülés szempontjából ugyancsak lényegtelen. Az elévülés időpontjának kezdetére semmilyen szempontból nincs hatással, hogy nem egy konkrét időpont, hanem egy esemény bekövetkezése van kijelölve 31, pusztán azt szerettem volna érzékeltetni, hogy több lehetséges módja van a kezdő időpont kijelölésének. Egy bírósági határozat, az alábbi megállapítást teszi az elévülés kezdő időpontjával kapcsolatban: A követelés akkor válik esedékessé, amikor a bíróság előtti igényérvényesítés lehetősége megnyílik és a követelés esedékessége valójában annak a lejáratával azonos. A lejárat pedig az az idő, amikor a kötelezett a teljesítésre köteles, illetőleg amikor a jogosult a teljesítést köteles elfogadni. Ha tehát a teljesítési határidőt sem szerződés, sem jogszabály nem határozza meg, akkor a teljesítés nyomban esedékes, vagy azzá tehető. 32 III.6. Kógens és diszpozitív elévülési szabályok 30. Pusztahelyi Réka: A magánjogi elévülés (Novotni Alapítvány, Miskolc 2015) 96. oldal 31 Pusztahelyi Réka: A magánjogi elévülés(novotni Alapítvány, Miskolc 2015) 97. oldal 32 BH 211/

18 Miután tisztázásra kerültek a diszpozitív és kógens rendelkezésekkel kapcsolatos kérdések, valamint áttekintésre került az elévülés általános szabálya, a következős szint, hogy meg kell vizsgálni az elévülési szabályok kapcsán, hogy kógens vagy diszpozitív rendelkezésről van-e szó, Ami miatt a jogalkalmazók illetve a jogtudomány szereplői között vita van, az az új Ptk. alábbi rendelkezéséből fakad: A kötelmeknek a felek jogaira és kötelezettségeire vonatkozó közös szabályaitól a felek egyező akarattal eltérhetnek, ha e törvény az eltérést nem tiltja. Az elévülés szabályait pedig a jogalkotó a közös szabályok közé helyezte el. Magam is úgy gondolom, hogy a magánautonómia szabadsága érdekében vissza kell szorítani az állami beavatkozás mértékét a magánjogi jogviszonyokban. A feleknek, ahogy minden egyéb kérdésben a kötelmi jogviszony kialakítása során, véleményem szerint lehetőséget kell hagyni a saját elévülési szabályaik megalkotására. Két garanciális szabállyal találkozunk az új Ptk.-ban: Az elévülési idő megváltoztatására irányuló megállapodást írásba kell foglalni. Az elévülést kizáró megállapodás semmis. A két rendelkezést kifejtve, amennyiben el szeretnének térni a felek, elévülési szabályokat mindenképpen alkotniuk kell vagy a törvény szabályait alkalmazzák szubszidiárius jelleggel a kötelmi jogviszonyunk szempontjából, továbbá ha a törvényben meghatározott általános elévülési időtől szeretnének eltérni, akkor azt csakis írásban lehet megtenni. Azt gondolom, hogy az elévülési szabályok közül, a diszpozitivitás és kógencia szempontjából való vizsgálata során, nem az elévülés idejének a szabadon alakíthatósága jelenti a legnagyobb problémát, valamint az elévülés joghatásait sem gondolom, hogy tetszésünk szerint alakíthatjuk, értelmezési gondot inkább az elévülés nyugvása és az elévülés megszakadása jelenthet. Vajon ez utóbbi két kérdéskör szabályai kógensek vagy diszpozitívak? Tehát lehetséges-e például, hogy a kötelmi jogviszonyban a felek csak bizonyos magatartásokat ismernek el az elévülés nyugvására, vagy az elévülést megszakító okok esetében dönthetnek-e a felek úgy, hogy a teljesítésre való felszólítás a kettejük jogviszonyában megszakítja az elévülést annak ellenére, hogy a törvényben nem 18

19 szerepel? Az utolsó példát nem véletlenül vetettem fel, ezzel személyes élményem is van, ezt majd később fejteném ki a vizsgálat után. Tehát visszatérve az eredeti gondolathoz az interpretatio grammatica alapján elvileg nem lenne akadálya annak, hogy mind az elévülés nyugvása, mind az elévülés megszakadása szabadon alakítható legyen, ugyanis nincs tiltó szabály. Nyílván pusztán az interpretatio grammatica nem lehet elegendő, hogy a kérdést lezártnak tekintsük. Az interpretatio systematica lehet a vizsgálatunk következő szintje. Az eredmény álláspontom szerint hasonló, mivel a fejezet elején helyezkedik el és általánosan kimondja, hogy az általános szabályoktól el lehet térni, ha az eltérés nem tiltott. Tehát a két interpretatio is ugyanarra az eredményre vezetett, hogy a két jogintézmény szabadon alakítható. Itt szeretnék visszacsatolni a személyes élményemet elmesélve. Egy közműszolgáltatónál dolgozom, ahol a munkaköri feladataim közé tartozik a szolgáltató üzletszabályzatának kialakításában való részvétel. Mint ahogy korábban írtam az energetikai szektorban érvényesül az elévülés szempontjából a lex specialis derogat legi generalis elv, mivel ágazati jogszabály fogyasztóvédelmi szempontból 2 éves elévülési határidőt határoz meg. Az új Ptk. hatálybalépésével az üzletszabályzat aktualizálása is szükségessé vált, bár jómagam sosem értettem egyet, hogy egy ex nunc hatályú jogszabályt ex tunc hatállyal alkalmazzunk. Szerződött partner ügyvédeink álláspontja az volt, hogy az elévülési szabályok szabadon alakíthatók, nyugodtan hagyjuk az üzletszabályzatunkban azt a rendelkezést, amely úgy szólt, hogy a teljesítésre való írásbeli felszólítás megszakítja az elévülési időt. Az üzletszabályzat jóváhagyására illetékességgel és hatáskörrel rendelkező felügyeleti szerv véleményem szerint nagyon helyesen, az interpretatio grammatica és az interpretatio systematica mellett interpretatio hystorica alapján megállapította, hogy a jogalkotói szándék alapján a diszpozitivitás nem terjed ki, sem az elévülés nyugvását, sem az elévülés megszakadását okozó rendelkezésekre. Ezek a rendelkezések álláspontom szerint is egyértelműen kógens szabályok, de ez csak a jogalkotói szándék figyelembevételével állapítható meg. Összefoglalva, az elévülés nyugvására és az elévülés megszakadására vonatkozó rendelkezések egyértelműen kógensek, míg az elévülés időtartamára vonatkozó rendelkezések diszpozitívak, természetesen olyan garanciális szabályokat betartva, hogy eltérni a törvényi rendelkezésektől csak írásban lehet, valamint az elévülést kizárni érvényesen nem lehet a kötelmi jogviszonyból. 19

20 III.7. Elévülés nyugvása Az elévülés nyugvásának jogpolitikai indokai, hogy ne érje hátrány a jogosultat, abból az okból, hogy önhibáján kívül nem tudta érvényesíteni követelését. Ennek lehetnek olyan okai, hogy egyszerűen nem tudott a követelése létrejöttéről, például örökös lenne, de nem tud róla, azonban mire tudomására jut, az elévülési idő már eltelt (BH 490/1977) vagy egyszerű vis maior következett be, ami akadályoztatta az igényérvényesítésben, akár egy időlegesen fennálló cselekvőképtelenség bekövetkezése. Nagyon fontos eleme, hogy a jogosult magatartása ne legyen neki felróható, tehát az továbbra is érvényes, hogy saját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki nem hivatkozhat. Egy kereset megindítását, egy másik eljárás eredményétől függővé tenni nem tilos, de ez nem vezethet az elévülés nyugvásához. 33 Az elévülés nyugvásának koncepcióján nem változtat a rekodifikáció az új Ptk.- ban a régi Ptk.-hoz képest. Amennyiben a jogosultnál olyan menthető ok áll fenn, amely miatt a követelését nem tudja érvényesíteni, az elévülés nyugszik. Ezt a nyugvást úgy kell elképzelni Vékás Lajos gondolatait átvéve, hogy az elévülési idő folyik a menthető körülmény fennállása alatt is, ezért amikor a menthető körülmény elhárul és az elévülési idő már adott esetben eltelt vagy abból egy évnél rövidebb idő van hátra, 1 éves határidőn belül érvényesítheti követelését. Tehát nem onnan folytatódik ebben az esetben az elévülés, ahol abbamaradt a valóságban. Ennek eredménye, hogy nem a nyugvás időtartamával hosszabbodik meg az elévülési idő. 34 Az új Ptk. egy új rendelkezést vezet be a nyugvás tekintetében a régi Ptk.-hoz képest, ennek véleményem szerint igen nagy a jelentősége, hogy amikor a nyugvást követően megnyílik az egyéves, kivételes esetben három hónapos, jogvesztő határidő az igényérvényesítésre, ezalatt az idő alatt nincs helye újabb nyugvásnak. Az elévülés megszakadásnak is csak annyiban van helye, hogy az egy éves illetve a három hónapos időszak kezdődik újra és nem a teljes elévülés. III.8. Elévülés megszakadása A régi Ptk. rendelkezése szerint: 33 BH 62/ Vékás Lajos: Az új Polgári Törvénykönyv Bizottsági Javaslata magyarázatokkal (Complex Kiadó, 2012) 349. oldal 20

21 Az elévülés megszakadása, illetőleg az elévülést megszakító eljárás jogerős befejezése után az elévülés újból megkezdődik. 35 Ezzel tulajdonképpen azt lehet mondani, hogy az elévülés megszakadásának lényege meghatározásra került. Az új Ptk. megalkotásával az elévülés tekintetében a legjelentősebb újítás az elévülést megszakító okokat jellemzi. A régi Ptk. az alábbi elévülést megszakító okokat ismerte: A követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítás, a követelés bírósági úton való érvényesítése, továbbá megegyezéssel való módosítása - ideértve az egyezséget is -, végül a tartozásnak a kötelezett részéről való elismerése megszakítja az elévülést. 36 Az új Ptk. már az alábbi taxatív felsorolást tartalmazza: Az elévülést megszakítja a) a tartozásnak a kötelezett részéről történő elismerése; b) a kötelem megegyezéssel történő módosítása és az egyezség; c) a követelés kötelezettel szembeni bírósági eljárásban történő érvényesítése, ha a bíróság az eljárást befejező jogerős érdemi határozatot hozott; vagy d) a követelés csődeljárásban történő bejelentése. 37 Áttekintve a felsorolást, azonnal láthatjuk, hogy a gazdasági élet szereplői által legtöbbször alkalmazott teljesítésre irányuló írásbeli felszólítás kikerült a felsorolásból. Ennek okait Vékás Lajos úgy fogalmazza meg, hogy elve ez a rendelkezés ellentétes az elévülés intézményével, nem ösztönzi a jogosultat az igényérvényesítésre, hanem adott esetben a jogával visszaélve, az elévülési idő indokolatlan meghosszabbítását teszi lehetővé. 38 Ezalatt álláspontom szerint azt kell érteni, hogy jogbizonytalanságot teremt a korábbi rendelkezés azáltal, hogy a kötelezett adott esetben sosem szabadulhat a kötelemnek a teljesítésétől a jogosultnak felróható tétlenség miatt, mivel korlátlan ideig és alkalommal lehetővé teszi számára az elévülés megszakításátt. Megállapításom, hogy abban a döntésben, hogy kerüljön megszüntetésre ez a megszakadást eredményező ok, érvényesül az az igény is, amely a nemzetközi magánjog egységesítésére irányuló törekvéseket célozza, ugyanis az évi 8. tvr. (Kptk.) rendelkezett úgy, hogy a lényeges külföldi elemet tartalmazó kötelmi jogviszonyokban az elévülést nem szakítja évi IV. törvény 97. (2) évi IV. törvény 97. (1) évi V. törvény 6:25 (1) 38 Vékás Lajos: Az új Polgári Törvénykönyv Bizottsági Javaslata magyarázatokkal (Complex Kiadó, 2012) 351. oldal 21

22 meg a teljesítésre való felszólítás. 39 A rendelkezés újításának indokaival egyetértek, hogy vannak esetek, mikor visszaélésre adhat okot a jogosult részéről, azonban amikor lex specialis egy ágazati jogszabály az elévülés idejét jelentősen lecsökkenti például fogyasztóvédelmi okokból, akkor a gazdálkodó szervezeteknek indokolatlanul nagyobb apparátust kell alkalmazniuk, hogy a követeléseket érvényesíteni tudják. Talán elfogadhatóbb lett volna egy olyan szabályozás, ami meghagyja az elévülés megszakadásának okai között a követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítást, azonban kivételként kezelte volna és például maximum egyszer lehetett volna alkalmazni, és nem a teljes elévülési időszakot kezdte volna újra, hanem a nyugváshoz hasonlóan 1 évvel, vagy 1 évnél rövidebb elévülési idő esetén 3 hónappal megtoldotta volna az elévülési időszakot. Az elévülést megszakító okok felsorolása tartalmaz egy másik érdekes tényállási elemet is, mégpedig a követelés csődeljárásban történő bejelentése. Teljesen világos annak jogpolitikai indoka, hogy ez a rendelkezés miért került az elévülést megszakító okok közé, nem ismeretlen a csődeljárásban bejelentett követelés olyan hatása a magánjogban, hogy megszakítja az elévülést 40, azonban egyetértek Kisfaludi András megállapításával, ha belekerült, akkor a végelszámolás és a felszámolási eljárás során bejelentett hitelezői igényről miért nem tesz említést a jogszabály, mint elévülést megszakító ok? 41 IV. Elévülési szabályok és általános szerződési feltételek Az ipari forradalom következménye a tömegtermelés, amely szükségszerűen magával hozta az áruforgalom felgyorsulását. A tömegtermelés standardizáló törekvéseket hívott létre mind technológiai, mind jogi téren. A jogi téren történt egységesítési törekvések eredménye a szerződéseknél, hogy figyelmen kívül hagyja az egyedi igényeket. 42 Az ügyletek nagy száma miatt az egyedi tárgyalásokra rendelkezésre álló idő jelentősen lecsökkent, továbbá a szerződések nagy száma is a standardizált, vagy más néven blankettaszerződések alkalmazását kívánta meg. A évi 8. tvr Pusztahelyi Réka: A magánjogi elévülés i.m. 97. oldal 41 Bíró-Farkas-Fuglinszky-Kisfaludy-Molnár-Petrik-Vékás-Wellmann: Az új Ptk. magyarázata V/VI. (HVG-ORAC, 2014) 67. oldal 42 Eörsi Gyula: Összehasonlító polgári jog 1975 Akadémia Kiadó 235. oldal 22

23 hatékonyság és a gazdasági érdekek megkövetelték a szerződéskötés technikájának egyszerűsítését. A blankettaszerződés elnevezés a szerződéskötési technikából származtatható. A kereskedelmi forgalom sebességének megnövelése céljából alkalmazott, arra a technikai megoldásra utal a megnevezés, amikor a személytelenül megfogalmazott sablonszöveget csak az adott szerződés egyedi, sajátos feltételeivel és adataival kell kiegészíteni. A blanketta önmagában nem akadálya az alkunak, és azt nem csak a gazdasági erőfölényben lévő fél alkalmazhatja. Előfordulhat akár az is, hogy mindkét szerződő fél alkalmaz blankettaszerződéseket. 43 A témával kapcsolatban a következő fogalom, amit tisztázni szükséges, az az általános szerződési feltételek (ÁSZF), vagy ahogy egyes szolgáltatók nevezik, üzletszabályzat. Mint bemutatom, az elnevezés valójában teljesen mindegy, ha azt a funkciót tölti be, mint az ÁSZF, akkor az arra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Az ÁSZF jellegét tekintve két fajtájával találkozhatunk, egyrészt azokkal, amelyeket a vállalkozás eseti gazdasági kapcsolataira alkalmaz minden partnerével szemben. Ezek a legtipikusabbak, itt csak a szerződő fél adatain kívül pl.: az ellenszolgáltatás mértéke van szabadon hagyva, a másik típusát a tartós gazdasági kapcsolatokra alkalmazzák. 44 Az ÁSZF feladatát és lényegét a Kúria (korábban Legfelsőbb Bíróság) is meghatározta egy állásfoglalásában. Vagyis a szerződés lényeges tartalmi elemeinek egybefoglalásán túl többlet feladata, hogy összefoglalják az adott szakmában, a forgalomban általánosan érvényesülő szakmai sajátosságokat. Ezek a sajátosságok az adott terület szakemberei előtt általában ismeretesek. 45 Rövid kitekintés után szeretnék áttérni az ÁSZF és az elévülés kapcsolatára. Az előző fejezetben szereplő személyes történetemben is megtalálható, a gazdasági szereplők a régi Ptk. hatálya alatt is rendelkeztek elévülési szabályokról az ÁSZF-ben. Az új Ptk. hatálybalépésével és a diszpozitív rendelkezésekkel, amelynek célja a magánautonómiának minél nagyobb teret engedni, március 15-től jelentősen felértékelődik. Fogyasztói szerződésekre ritkábban lesz jellemző véleményem szerint, 43 Bednay Dezső: Polgári jogi alapfogalmak ( 44 Bíró György: A konszenzuson alapuló szerződési feltételek (Az általános szerződési feltételek a gazdálkodó szervezetek tartós kapcsolatában) 1990 Publicationes Universitatis Miskolciensis Series Juridica et Politica Tomus IV 53. oldal 45 GK 37. számú állásfoglalás I. bekezdés 23

24 hogy a diszpozitív rendelkezések kapcsán élnének a vállalkozások az elévülési szabályok alakításának jogával, de a vállalkozások nem csak a fogyasztókkal, hanem a vállalkozásokkal szemben is alkalmazhatnak ÁSZF-et. Ahogy már korábban megállapításra került az elévülés nyugvására és az elévülés megszakadására semmilyen hatással nincs, hogy a jogszabályt átülteti-e saját ÁSZF-jébe a vállalkozás, azonban az elévülés idejének alakítására mindenképpen hatással lehet. Azt a gyakorlatot továbbra is hibásnak tartom, hogy visszamenőleges hatállyal alkalmazzák a szolgáltatók az új Ptk. rendelkezéseit a mácius 15. előtt kötött szerződéseikre. V évi 1. törvényerejű rendeletben szabályozott elévülés A címben szereplő jogszabály teljes címe, az áruk nemzetközi adásvételi szerződéseire vonatkozó elévülési időről szóló, New Yorkban, június 14-én kelt Egyezményről, valamint az áruk nemzetközi adásvételi szerződésére vonatkozó elévülési időről szóló Egyezmény módosításáról, Bécsben április 11-én kelt Jegyzőkönyvről. (továbbiakban: Egyezmény) Az Egyezmény a kötelmi jogviszonyok közül csak a szerződésekre, azon belül is az adásvételi szerződésekre vonatkozik, mivel azonban a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban, amennyiben a szerződő felek, nem kötik ki az eljáró fórum számára az alkalmazandó jogot, abban az esetben az Egyezmény tagállamai között, köztük Magyarországra nézve is alkalmazni kell. Az időszakot, amely alatt az igényérvényesítés joga, azaz az elévülés bekövetkezik, 4 évben állapítja meg az Egyezmény. Amely miatt ezt a nemzetközi kitekintést gondoltam leírni a dolgozatban azok az a dolgozat címében szereplő cél, az elévülés megszakadása. Az elévülés megszakad, amikor a hitelező azzal a céllal, hogy igényét kielégítsék vagy, hogy követelését elismerjék, bármely olyan cselekményt végez, amely az eljáró bíróság székhelye szerinti jog értelmében az adós elleni peres eljárás megindításának minősül vagy az adós ellen már megindított peres eljárásban követelése teljesítését vagy elismerését célozza évi 1. tvr. 13. Cikk 24

25 Az Egyezmény nem követeli meg a magyar szabályozáshoz képest, hogy a bírósági eljárás során a fórum jogerős érdemi határozatot hozzon. A magyar szabályozás hatásairól későbbi fejezetben szeretnék írni. Ha a felek abban állapodtak meg, hogy választottbírósághoz fordulnak, az elévülés megszakad, amikor bármelyik fél akár a választottbírósági kikötésben meghatározott módon, akár az ilyen eljárásra irányadó jognak megfelelően választottbírósági eljárást kezdeményez. 47 A régi Ptk.-hoz kapcsolódóan itt szeretném megjegyezni, hogy kialakította a bírósági gyakorlat, melyek azok a követelés érvényesítésére irányuló eljárások, amelyek megszakítják az elévülést, ezek között volt a választottbírósági eljárás megindítása is, azonban az új Ptk.-ban nem látom biztosítottnak, hogy a választottbíróság érdemi határozata megszakítja az elévülést. A 13. és 14. Cikkben nem említett jogi eljárásban az elévülési idő megszakad, amikor a hitelező azzal a céllal, hogy kielégítéshez jusson vagy, hogy a követelését elismerjék, az eljárásra irányadó jog szabályai szerint követelését érvényesíti, ideértve azokat a jogi eljárásokat, amelyeket a) az adós halála vagy cselekvőképtelenné válása, b) csőd vagy a fizetésképtelenség egyéb olyan esete, amely az adós teljes vagyonát érinti, vagy c) az adós vállalat, kereskedelmi társaság, társulás vagy egyesülés feloszlatása vagy felszámolása bekövetkezése folytán indították meg. 48 Az Egyezmény eme rendelkezése az általam az új Ptk.-ból hiányolt elévülést megszakító okok között nem csak a magyar szabályozásban található hitelezői igénynek csődeljárásban való bejelentését ismeri el megszakító okként, hanem a vállalat megszüntetésére irányuló eljárásokat is, illetve azokat az eljárásokat is, amelyek a természetes személyek személyi állapotával kapcsolatosak, de a követelés érvényesítésére irányulnak évi 1. tvr. 14. Cikk évi 1. tvr. 15. Cikk 25