A NÉPPÁRTI-SZOCIALISTA NAGYKOALÍCIÓ VÁRHATÓ VÉGE május 11.

Átírás

1 A NÉPPÁRTI-SZOCIALISTA NAGYKOALÍCIÓ VÁRHATÓ VÉGE május 11.

2 Összefoglaló Elveszítheti abszolút többségét a néppárti és a szocialista frakciók nagykoalíciója az Európai Parlamentben a 2019-es választások után derül ki a Nézőpont Intézet által készített, a 2018 áprilisi pártpreferenciákon alapuló európai parlamenti mandátumbecslésből. A két legnagyobb európai pártcsalád közül a jobbközép szövetség (Európai Néppárt) 4, a balközép blokk pedig hat 6 százalékponttal kevesebb mandátumaránnyal rendelkezhet jövő nyártól Strasbourgban és Brüsszelben. A kisebb néppárti frakcióban a Fidesz 2018-as eredményének ismétlésével még a mostaninál is meghatározóbb és ezért nélkülözhetetlenebb lehet. Mandátumbecslésünk alapján előfordulhat, hogy a németek és a spanyolok után a magyar delegáció lesz az Európai Parlament néppárti frakciójában a harmadik legnagyobb. A britek kilépésével 705 tagúra csökkenő testületben a jelenleginél nagyobb arányú lehet a liberálisok képviselete, feltéve, hogy Emmanuel Macron francia elnök pártjának megválasztott képviselőit a szabaddemokrata padsorokba irányítja. Szintén növelheti mandátumainak számát a radikális baloldali képviselőcsoport, a zöldek ellenben visszaszorulhatnak és várhatóan a legkisebb frakciót alkothatják majd. A jobboldali Konzervatívok és Reformerek csoportja sokat veszíthet a brit toryk távozásával, a frakció gerincét a jövőben a lengyel kormánypárt jelentheti. Kétséges lehet a jelenleg önálló frakcióval rendelkező két radikális jobboldali csoportosulás jövője, kiutat számukra a várhatóan növekvő számú független képviselők egy részének magukhoz csábítása jelentheti. A 2019-es európai parlamenti választási kampány egyik meghatározó témája lehet a bevándorlás kérdésköre. A jelenlegi adatok szerint az EP egészét tekintve a betelepítési kvótát támogató képviselők lehetnek többségben 2019 után is. Ezzel szemben a visegrádi országok politikusai körében továbbra is a kvóta elutasítása lehet a többségi álláspont. A Néppárt egy hatékony kampánnyal még növelheti a 2014-hez képest, jelenlegi állapot szerint várhatóan csökkenő parlamenti mandátumarányát, ehhez segítséget nyújthat számára a magyarországi választások tapasztalata. Tekintve, hogy a Fidesz-KDNP az illegális migráció megfékezésének a kampány középpontba állításával kimagasló sikert ért el az országgyűlési választásokon, ezért az Európai Néppárt kampányában is érdemes lehet a migrációs politika szigorítására kiemelt hangsúlyt helyezni. Emmanuel Macron várhatóan intenzív európai kampányának alternatívája Orbán Viktor nevéhez fog fűződni.

3 Tartalom Összefoglaló...2 Tartalom...3 Az EP lehetséges összetétele 2019 májusa után...4 Az európai pártcsaládok közeljövője...4 A pártverseny állása az egyes tagállamokban...8 A migráció kérdése az európai kampányokban...13 Módszertan...14

4 Az EP lehetséges összetétele 2019 májusa után Az európai pártcsaládok közeljövője Mandátumbecslésünk szerint az Európai Parlament legnagyobb képviselőcsoportja a 2019-es választás után is az Európai Néppárt (EPP) lehet, a jobbközép pártok szövetségének mandátumszáma ugyanakkor negyvennel, 219-ről 179-re (29-ről 25 százalékra) csökkenhet. Az EPP arányosan Magyarországról szerezheti a legtöbb képviselői helyet, hiszen egy most vasárnap tartott európai parlamenti választáson a kormányzó Fidesz-KDNP 13 mandátumot gyűjtene be a 21 magyar képviselői helyből. Luxemburgban is háromötöd körül lehet az EPP-hez tartozó ottani párt mandátumokból való részesedése. Szintén erős, 40 százalék körüli támogatottsággal bírnak a jobbközép pártszövetség tagjai Ausztriában, Bulgáriában, Görögországban, Horvátországban, Írországban, Litvániában, Portugáliában és Romániában. Dániából és Észtországból azonban jelen állás szerint egyetlen képviselő sem fog az EPP-frakcióhoz csatlakozni. Számszerűen német képviselők lehetnek a legtöbben a néppárti frakción belül: várhatóan 31 EP-mandátumot szereznek majd a CDU/CSU-szövetség politikusai. Lengyelországból 16-an, Spanyolországból 15-en, Romániából pedig 13-an lehetnek a néppárt képviselőcsoportjában. Szintén sokat veszíthet európai parlamenti súlyából a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége (S&D). A 2014-ben alakult Európai Parlamentben 189 képviselői hellyel rendelkező balközép formáció mandátumainak száma 135-re csökkenhet. A máltai mandátumok kétharmadát így is megszerezhetik a szociáldemokraták, akárcsak a lettországi helyek felét, valamint Cipruson, Dániában, Horvátországban, Portugáliában és Romániában is 30 százalék felett teljesíthetnek. Ebben a képviselőcsoportban is német politikusok lehetnek a legnagyobb számban (18), illetve Olaszországból (15), Spanyolországból (13) és Romániából (12) is tíznél

5 több szociáldemokrata képviselő juthat be az EP-be. Magyarországról az MSZP részéről kettő, a DK-ból pedig egy politikus ülhetne be jelenlegi állás szerint az S&D-frakcióba. Az EPP és az S&D 2014 és 2019 között együttesen abszolút többséggel rendelkezett az Európai Parlamentben (a képviselői helyek 54 százalékával), a mandátumbecslés szerint azonban 2019-ben a megszerezhető mandátumok alig 45 százalékát gyűjtené be a két hagyományosan legnépszerűbb pártszövetség. Több, egymástól független feltétel teljesülése esetén elképzelhető, hogy a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért (ALDE) lesz a legnagyobb nyertese a 2019-es EPválasztásoknak. A szabaddemokrata formáció a jelenlegi 68 helyett 2019-től 109 képviselővel rendelkezhet az Európai Parlamentben. A frakció sorsa elsősorban Emmanuel Macron francia elnök A Köztársaság Lendületben (REM) nevű pártján múlik. Amennyiben a magát progreszszívként meghatározó Macron mégsem az ALDE soraiba ültetné európai parlamenti képviselőit, hanem saját frakciót alakítása mellett döntene, 29-cel (a francia mandátumok 37 százalékával) csökkentené a Guy Verhofstadt nevével fémjelzett liberális csoport létszámát. Szintén sok múlik a cseh mandátumok egyharmadának (hét képviselői hely) megszerzésére esélyes, újabban az Európai Unió politikájával szemben kritikusabb, ám jelenleg még az ALDE frakciójában politizáló ANO mozgalom esetleges távozásán is. Biztos pontot jelenthetnek ugyanakkor a 2017-es katalán válság során megerősödött, akár 19 mandátumra (a spanyol helyek közel egyharmadára) is esélyes Ciudadanos (Állampolgárok), a Hollandiát vezető Néppárt a Szabadságért és a Demokráciáért (VVD) és 66-os Demokraták (D66), valamint a szintén kilenc mandátumra esélyes német szabaddemokraták (FDP). Erősek a liberálisok pozíciói Észtországban is, ahol akár a mandátumok 70 százalékát is ALDE-tag pártok képviselői szerezhetik meg. A mandátumok mintegy kilenc százalékát szerezheti meg az Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal (GUE/NGL), amely a jelenlegi 51 képviselőjének számát 63-ra növelheti ben. A radikális baloldalnak a tagállamok körülbelül felében van esélye mandátumhoz jutnia. A legtöbb képviselőt Franciaország delegálhatja a frakcióba, ahol a szocialisták összeomlása után Jean-Luc Mélenchon Engedetlen Franciaország (FI) nevű pártja vette át a baloldal vezetését. Az FI 14 mandátumot megszerezve, a francia EP-képviselők egyötödét küldheti Brüsszelbe és Strasbourgba 2019-ben. A német Die Linke 11 mandátumot szerezhet, a spanyol Unidos Podemos ugyanennyit, míg a görög miniszterelnök Alexisz Ciprasz Sziriza nevű pártja ezúttal csupán hat helyhez juthat. A portugál baloldali kabinetet kívülről támogató két radikális párt négy képviselővel rendelkezhet majd 2019 után, ugyanennyi mandátuma lehet az Írsziget egyesítéséért küzdő Sinn Féin-nek is. Jelentősnek mondható, hogy a ciprusi képviselői helyek egyharmadát (2 mandátum) is a radikális baloldal szerezheti meg. Az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) számára nagy érvágást jelent Nagy-Britannia kilépése az Európai Unióból, ugyanis a brit Konzervatív Párt 20 képviselője is ezt a csoportot erősítette a 2014-es parlamentben. Nagyrészt ennek köszönhető, hogy az ECR-politikusok jelenlegi 71-es létszáma 45-re csökkenhet 2019-ben, így jelenleg mindössze kilenc tagállamból számíthatnak mandátumokra. Megmentőjük a lengyel Jog és Igazságosság (PiS) lehet, amely

6 24 képviselőt delegálhat a konzervatív padsorokba: ez a lengyel képviselők nem kevesebb mint 46 százalékát jelenti. A belga Új Flamand Szövetség (N-VA) szintén hangsúlyos szereplő lehet öt EP-képviselővel, Szlovákiából pedig a Szabadság és Szolidaritás (SaS), valamint az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek (OĽaNO) küldhetnek összesen négy képviselőt az ECR frakciójába. A két nagy pártszövetséghez hasonlóan a Zöldek / Európai Szabad Szövetség (Greens-EFA) is a jövő évi választások vesztese lehet, hiszen mandátumai száma a jelenleginek majdnem felére, 32-re csökkenthet. Németországból várhatóan 12 zöld képviselő politizálhat majd Strasbourgban és Brüsszelben, a német mandátumok 13 százaléka így a zöldekhez kerülhet. Erősek a zöld- és agrárpártok a Baltikumban is, a lett és a litván képviselők körülbelül negyede ebben a frakcióban dolgozhat majd. Belgium és Hollandia 4-4 képviselőt adhat a zöldek csoportjába, míg Magyarországot az LMP egy politikusa képviselheti. Nehéz helyzetbe kerülhet az Európai Parlament két radikális jobboldali formációja, a Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája (EFDD) és a Nemzetek és Szabadság Európája (ENF). Bár mindkét tömörülés növelné jelenlegi képviselőinek számát 2019-ben (előbbi 45-ről 52-re, utóbbi pedig 36-ról 48-ra), az EFDD esetében azok öt, az ENP esetében hat tagállamból érkeznének (részben a britek kiesése miatt), ez pedig nem elegendő az önálló frakció alapításához, amihez hét tagállamra lenne szükség. Az olasz képviselők 36 százalékát a jelenleg az EFDD-t erősítő Öt Csillag Mozgalom (M5S) küldhetné Európába, és az Alternatíva Németországért (AfD) is 15 képviselői helyet szerezne egy most vasárnapi EP-választáson. A EFDD képviselőcsoportjába az említett olasz és német pártok mellett a jelenlegi tagállamok közül Franciaországból, Svédországból és Szlovákiából érkeznének képviselők, így a frakcióalakításhoz további két tagállamból érkező politikusra lenne szükséges. Az ENF-frakció nagy részét francia és olasz képviselők adhatják. A Marine Le Pen-féle francia Nemzeti Front (FN) 19 képviselőt delegálna a képviselőcsoportba, míg az olasz Északi Liga (LN) 18-at. Ennek a csoportosulásnak a tagja jelenleg az osztrák kormánykoalícióban szerepet vállaló Szabadságpárt (FPÖ) is, ők várhatóan öt képviselővel folytathatnák az EP-ben 2019 után. Rajtuk kívül még Belgiumból és Csehországból lennének képviselői az ENF-nek. A mandátumbecslés szerint az EP-be jutó politikusok közül a jelenlegi 20 helyett 42-en politizálnának a függetlenek között. Kérdéses, hogy továbbra is a függetlenek között kíván-e szerepelni a pár éve mérsékeltebb irányba elmozdult Jobbik négy bejutásra esélyes politikusa, illetve, hogy melyik frakciót választják az olyan újonnan alakult mozgalmak, mint a horvát Híd (Most) és Élőlánc (Živi zid), a lengyel Kukiz 15, a cseh Kalózpárt (Piráti), a román Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR), a szlovén Marjan Šarec Listája (LMŠ) vagy éppen a szlovák Család Vagyunk (Sme Rodina). A jelenleg még a függetlenekhez sorolható képviselők döntése egy frakcióhoz való csatlakozásról akár döntő jelentőségű is lehet egy kiélezett választási eredmény esetén.

7

8 A pártverseny állása az egyes tagállamokban Ausztria: Az EPP-hez tartozó Osztrák Néppárt (ÖVP) hét mandátumra számíthat, míg a szocialistákat erősítő Osztrák Szociáldemokrata Párt (SPÖ) és az EFDD-be tartozó Szabadságpárt (FPÖ) öt-öt képviselői helyet szerezhet. A Zöld Párt és az ALDE-s Az új Ausztria (NEOS) várhatóan egy-egy képviselőt delegálhat az EP-be. Belgium: Az Új Flamand Szövetség (N-VA) delegálhatja a legtöbb képviselőt az EP-be, ahol az ECR frakciójába ülnének be. Belgiumból négy-négy képviselő kerülhet a európai frakciókba, a liberálisokhoz a Nyitott Flamand Liberálisok és Demokratáktól (Open Vld) és a Reform Mozgalomtól (MR), a szocialistákhoz a flamand és a vallon szocialista párttól (Socialistische Partij Anders, illetve Parti Socialiste), és a zöldekhez a flamand és a vallon zöldpárttól (Groen, illetve Ecolo). Az Európa Néppártba csak a Kereszténydemokrata Flamand Párt (CD&V) delegálnának, két képviselőt, míg egy-egy mandátummal kerülhet be a Flamand Érdek (Vlaams Belang) és a Belga Munkáspárt (PVDA/PTB). A mandátumbecslésben az előbbi a Nemzetek és Szabadság Európájában lenne jelen, utóbbi függetlenként politizálna. Bulgária: A Polgárok Bulgária Európai Fejlődéséért (GERB) részéről hét mandátumhoz juthat a Néppárt, a Bolgár Szocialista Párt (BSP) által pedig öthöz a szocialisták. Két-két mandátumot nyerhet el a Egyesült Hazafiak (Obedineni patrioti) és a Mozgalom a Jogokért és a Szabadságért (DPS). Előbbi az Európai Konzervatívokhoz, utóbbi a liberálisokhoz tartozik. Az Akarat (Volya) egy mandátumot kaparinthat meg, s a függetlenek csoportjához tartozna. Ciprus: Az országban a három párt mindegyike két-két parlamenti mandátumot szerezhet, noha a Demokratikus Tömörülés (DISY) a legmagasabb a támogatottsága, amely a Néppárthoz tartozik. A második erő a Progresszív Munkáspárt (AKEL), a harmadik pedig a Demokrata Párt (DIKO). Előbbi az Egységes Európai Baloldal, míg utóbbi a szocialisták frakcióját erősítheti.

9 Csehország: Az ország legerősebb pártja az ANO mozgalom, amely hét képviselővel bővítheti a liberálisok frakcióját, amennyiben a következő ciklusban ott kívánnak politizálni. Elmondható, hogy Csehországból egyedül a zöldek nem számíthatnak mandátumra. Három-három képviselői helyet szerezhet az Polgári Demokrata Párt (ODS) és a Cseh Kalózpárt (Piráti), gazdagítva ezzel az ECR és a függetlenek csoportját. Három azonos súllyal rendelkező párt van harcban egymással, a Szabadság és Közvetlen Demokrácia (SPD), a Csehország és Morvaország Kommunista Pártja (KSČM) és a Cseh Szociáldemokrata Párt (ČSSD), amelyek két-két mandátumhoz juttathatják az ENF-et, az Egységes Európai Baloldalt és a szocialistákat. A Néppárt a Kereszténydemokrata Unió-Csehszlovák Néppárt (KDU-ČSL) és a Polgármesterek és Függetlenek (STAN) által összesen két képviselőre számíthat Csehországból. Dánia: A Szociáldemokraták (A) öt mandátumhoz juthatnak, a képviselőik a szocialista frakcióban képviselhetik majd a polgárokat. Három-három mandátumot szerezhet a Dán Néppárt (O) és a Baloldal (V), előbbiek az Európai Konzervatívok és Reformerek pártját, utóbbiak a liberálisokat erősíthetik. Két mandátumhoz juthat a Vörös-Zöld Szövetség (Ø), egyhez pedig a Szocialista Néppárt (F). Előbbiek feltételezhetően az Egységes Európai Baloldalhoz tartoznak majd, utóbbiak pedig a zöldekhez. Észtország: A balti államban a legnagyobb szavazótáborral az Észt Reformpárt (RE) rendelkezik, akik így három mandátumot szerethetnek, második pedig az Észt Centrumpárt (K) két potenciális mandátummal. Ez a két párt így öt képviselőt küldhet a liberálisok frakciójába. Az Észt Konzervatív Néppárt (EKRE) és a Szociáldemokrata Párt (SDE) egy-egy képviselői helyet szerezhet, előbbi függetlenként lehet jelen, míg utóbbi a szocialistákat erősítheti. Finnország: A Szociáldemokrata Párt szerezheti a legtöbb, négy mandátumot, amelyből a szocialista frakció profitálna. Három-három mandátumhoz juthat a Centrum Párt (KESK) és a Nemzeti Koalíció Pártja (KOK), előbbi a liberálisokhoz, utóbbi a Néppárthoz tartozik. Két mandátum várományosa a Zöld Liga (VIHR), amely a zöldek frakciójába tartozik, és egy-egyet szerezhet meg a Finnek Pártja (PS) és a Baloldali Szövetség (VAS), bővítve ezzel az ECR és az Egységes Európai Baloldal létszámát. Franciaország: A messze a legerősebb párt, a Macron-féle A Köztársaság Lendületben (REM) 29 képviselőt juttathat, jelen állás szerint a liberálisokhoz. Őket a Nemzeti Front (FN) követi 19-cel, akik a Nemzetek és Szabadság Európája párthoz kerülnének. 14 hellyel számolhat az Engedetlen Franciaország (FI), amely az Egységes Európai Baloldalt erősítené. Őket nyolc képviselővel a Republikánusok (LR), öt képviselővel pedig a Génération.s követik, melyek közül előbbi a Néppártba, utóbbi a szocialistákhoz delegálna. A legkevesebb, négy képviselőt a Debout la France küldené az európai törvényhozásba, azon belül is az EFDD frakciójába. Görögország: A legnagyobb táborral az Új Demokrácia (ND) rendelkezik, amely nyolc képviselőt küldhet a Néppártba. A második erő a Radikális Baloldali Koalíció (Sziriza), amely az Egységes Európai Baloldal csoportját hat képviselővel bővítheti. Két széket szerezhet a szocialistákhoz tartozó Mozgalom a Változásért (ΚΑ), s egyet a liberálisokhoz tartozó Centristák

10 Uniója (Enosi Kentroon). Görögországból összesen négy delegált független lenne az EP-ben, két-két székhez juthat ugyanis az Arany Hajnal és a Kommunista Párt (KKE). Hollandia: Belgiumhoz hasonlóan itt is rendkívül sokrétű a pártpaletta. A hollandok összesen kilenc képviselőt juttathatnak a liberális frakcióba, a legnépszerűbb párt, a Néppárt a Szabadságért és a Demokráciáért (VVD), illetve a 66-os Demokraták (D66) által. Az országból a zöldek frakciójába négy képviselő kerülhet a Zöld Baloldalból (GL). Három mandátumra számíthat emellett Hollandiából az Egységes Európai Baloldal, az Európai Néppárt és a Nemzetek és Szabadság Európája is. Az Európai Konzervatívok és Reformerek is számíthatnak két mandátumra, a Keresztény Unió (CU) és az Református Párt (SGP) jóvoltából. A Szocialista frakciót csupán egy képviselő bővítheti, aki a Munkáspártból (PvdA) kerülhet ki. Horvátország: Az ország egyértelműen elsőszámú pártja a Horvát Demokratikus Közösség (HDZ), amely öt képviselőt delegálhat a Néppártba. Második helyen a szocialistákhoz tartozó Szociáldemokrata Párt (SDP) áll, amely négy képviselő várományosa. Két mandátumhoz juthat az Élőlánc (Živi zid), Egyhez pedig a Híd (Most). Mindkét párt a független képviselőkhöz tartozna az EP-ben. Írország: Az országban kiegyenlített erőviszonyok rajzolódnak ki a mandátumok tekintetében, az Írek Családja (Fine Gael) öt, a Republikánus Párt (Fianna Fáil) és a Mi Magunk (Sinn Féin) négy-négy mandátumra számíthat. A Fine Gael képviselőit az Európai Néppártba delegálhatja, míg a Fianna Fáil és a Sinn Féin a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért, illetve az Egységes Európai Baloldal frakciójába kerülnének be. Lengyelország: A Konzervatívok és Reformerek csoportját erősítő Jog és Igazságosság (PiS) 24 képviselőt küldhetne az EP-be, mellyel messze a legerősebb párt a közép-európai országban. A jelenlegi kormánypártot a Polgári Platform (PO) követné, 13 képviselővel. A Polgári Platform a Néppárt tagja, ahogy a Lengyel Néppárt (PSL) is, így a Néppárt összesen 16 lengyel képviselőhöz rendelkezhet. A Kukiz'15 a függetlenek csoportját erősítheti az EP-ben öt képviselővel, míg három EP-képviselője lehet a liberálisokhoz tartozó Modernnek (Nowoczesna). Négy helyet szerezhet a Demokratikus Baloldali Szövetség (SLD), akik a szocialistákat erősíthetik. Lettország: Az ország magasan legerősebb ereje a Szociáldemokrata Párt (SDPS), amely így négy képviselőt küldhet a szocialisták frakciójába. A második legnagyobb táborral a Zöldek és Gazdák Szövetsége (ZZS) rendelkezik, akik két képviselővel bővíthetik a zöldek csoportját. Egyegy mandátumhoz juthat az Egység (V) és a Nemzeti Szövetség (NA). Előbbi a Néppárthoz, utóbbi a konzervatívokhoz delegálhat képviselőt. Litvánia: A balti államban rendkívül nagy harc várható a két legnagyobb párt között. Jelen állás szerint a Haza Szövetsége-Litván Kereszténydemokraták (TS-LKD) jobban áll a Litván Gazdák és Zöldek Uniója (LPGU), előbbi négy mandátumot szerezhet a Néppártnak, utóbbi pedig hármat a zöldeknek. Két képviselőt küldhet a törvényhozásba a szocialistákhoz tartozó Litván

11 Szociáldemokrata Párt, s egyet a liberálisokhoz tartozó Liberális Mozgalom (LRLS). Szintén egygyel nőhet a független képviselők száma az EP-ben, ugyanis a Litván Centrumpárt (LCP-LPP) mandátumhoz juthat. Luxemburg: Az országban a Keresztényszocialista Néppárt (CSV) a meghatározó erő, várható listás szavazataránya még annál is jóval magasabb, ha a második és a harmadik erő támogatottságát összeadjuk. A Keresztényszocialista Néppárt négy képviselőjét a Néppártba delegálja. Egy-egy mandátumhoz juthatnak a liberálisok és a szocialisták is, a Demokrata Párt (DP) és a Szocialista Munkáspárt (LSAP) által. Magyarország: A Fidesz-KDNP pártszövetség 13 képviselői mandátumra számíthat a választáson, akik a Néppártot erősíthetik. Négy képviselőt juttathat be a Jobbik, akik az eddigi tapasztalatok alapján függetlenként folytathatják, de nem kizárt az sem, hogy a korábbi sikertelen próbálkozások után újra megpróbálnak valamelyik frakcióba bekerülni. A szocialisták 3 mandátumot szerezhetnek Magyarországról, kettőt az MSZP-Párbeszéd (amennyiben közösen indulnak), egyet pedig a DK által. Az LMP és általuk a zöldek egy mandátumhoz juthatnak. Málta: A szigetország két pártja közül a Munkáspárt (PL) közel kétszer nagyobb szavazóbázissal rendelkezik, mint a Nemzeti Párt (PN). Mandátumok tekintetében ez négyet, illetve kettőt jelent. A PL a szocialista, a PN a néppárti frakció tagja. Németország: A legtöbb képviselő a Néppártba kerülhet a Kereszténydemokrata Unió és a Bajor Keresztényszociális Unió (CDU/CSU) által, összesen 31-gyen. A Szociáldemokrata Párt (SPD) 18, a Baloldal (Linke) 11 képviselőt küldhet az EP-be, előbbiek a szocialistákat, utóbbiak az Egységes Európai Baloldalt bővíthetik. Az EFDD-be delegáló Alternatíva Németországért (AfD) csak hárommal kevesebb képviselőt juttathat az Európai Parlamentbe, mint a Szociáldemokrata Párt, összesen 15-öt. Őket a Zöldek (Grüne) követi 12, és a Szabaddemokrata Párt (FDP) kilenc potenciális képviselővel. A liberális frakcióba egyedül utóbbiak küldenének képviselőt. Olaszország: A legerősebb párt, az Öt Csillag Mozgalom (M5S), mely 27 mandátumra számíthat, melyekkel a Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája frakcióját erősítheti. A második legerősebb erő az Északi Liga (LN), jócskán lemaradva, 18 mandátummal, akik a Nemzetek és Szabadság Európája soraiba kerülnének. A Demokrata Párt (PD) 15 képviselővel a szocialistákat erősítheti, míg az Olasz Testvérek (FdI) öt képviselővel függetlenként lenne jelen az EPben. A Hajrá, Olaszország! (Forza Italia) 11 képviselőt juttatna az Európai Néppártba. Portugália: Öt párt számíthat mandátumra. Kilenccel a legtöbbet a Szocialista Párt (PS) szerezné, akik értelemszerűen a szocialistákhoz ülnének be, őket hét mandátummal követheti a Szociáldemokrata Párt (PSD), amely a néppárti frakciót gazdagíthatja. Utóbbit egy képviselővel növelheti a Demokratikus és Szociális Közép-Néppárt (CDS-PP), míg 2-2 képviselőt küldhet a Baloldali Blokk (BE) és az Unitárius Demokratikus Koalíció (CDU) az Egységes Európai Baloldal tagjai közé.

12 Románia: A Néppárt számíthat a legtöbb mandátumra Romániából, összesen 13-ra, melyből 11-et a Nemzeti Liberális Párt (PNL) és kettőt az RMDSZ szerezhet meg. A PNL-lel azonos súlyú a pártversenyben a szocialista frakciót erősítő Szociáldemokrata Párt (PSD), amely 12 mandátumhoz juthat. Négy képviselői széket kaparinthat meg a Liberálisok és Demokraták Szövetsége (ALDE), amely a liberálisokat erősítené ezzel, illetve szintén négyet a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR), amely függetlenként politizálhat a Parlamentben. Spanyolország: Az Állampolgárok (Ciudadanos) a legerősebb párt, amely 18 mandátumra számíthat, őket nem sokkal lemaradva követi a Néppárt (PP), amely 15-re, s tíz fölötti mandátummal számolhat a Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE) és az Együtt Képesek Vagyunk Rá (Unidos Podemos), előbbi 13-mal, utóbbi 11-gyel. Egy-egy mandátumra tehet szert a Baloldali Republikánus Katalán Köztársasági Baloldal (ERC) és a Európai Katalán Demokrata Párt (PDeCAT). A liberálisokhoz ülne be a Ciudadanos és a Katalán Európai Demokrata Párt, a Néppártba a Néppárt, a Spanyol Szocialista Munkáspárt a szocialistákhoz, a Podemos az Egységes Európai Baloldalhoz, a Baloldali Republikánus Katalán Párt pedig a zöldekhez. Svédország: Az országból a szocialista frakció kaphatja a legtöbb széket hatot a Svéd Szociáldemokrata Párt (S) jóvoltából, míg ötöt kaphat a Néppárt a Mérsékelt Pártnak (M) köszönhetően. A Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája négy mandátumhoz juthat a Svéd Demokraták (SD) által, a liberálisok pedig összesen háromhoz a Centrum Párt (C) és a Liberálisok (L) jóvoltából. Két mandátumot szerezhet a Baloldali Párt (V), akik az Egységes Európai Baloldalhoz, és egyet a Zöld Párt (MP), amely a zöldekhez tartozik. Szlovákia: A szocialistákhoz tartozó Irány Szociáldemokrácia (Smer-SD) három mandátumra számíthat, s ugyancsak háromra a konzervatívokhoz tartozó Szabadság és Szolidaritás (SaS). A konzervatívok viszont még egy mandátumot megszerezhetnek az Egyszerű emberek és Független Személyiségek (OĽaNO) jóvoltából. A Néppárt két képviselőt szerezhet a Híd (Most) és a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) által, illetve a Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája két mandátumot remélhet a Szlovák Nemzeti Párttól (SNS). Szlovákiából három képviselő kerülhet be az EP-be függetlenként, kettő a Kotleba - A mi Szlovákiánk Néppárt (Kotleba ĽSNS), egy pedig a Család Vagyunk (Sme Rodina) soraiból. Szlovénia: Rendkívül szoros a harc a legerősebb párt címéért az Szlovén Demokrata Párt (SDS) és a Marjan Šarec Listája (LMŠ) között, melynek kimenetele egy mandátum sorsát fogja eldönteni. Jelenleg az LMŠ erősebb és számíthat három mandátumra, míg az SDS kettőre, azonban a közelgő választások biztosabb képet fognak adni az erőviszonyokról, mint a közvéleménykutatások. Előbbiek várhatóan függetlenek lesznek, utóbbiak pedig a Néppárt tagjai. A Szociáldemokraták (SD), a Modern Centrumpárt (SMC) és a Baloldal (Levica) mindannyian egy-egy mandátum várományosai, így a szocialisták, a liberálisok és az Egységes Európai Baloldal is mandátumhoz juthat. Az Új Szlovénia (Nsi) és a Szlovén Nyugdíjasok Pártja (DeSUS) jelen állás szerint nem szerez majd mandátumot.

13 A migráció kérdése az európai kampányokban Mint bemutatásra került, a választást követően az európai parlamenti erőviszonyok jelentősen átalakulhatnak, azonban a változások mértékét befolyásolhatja az a tényező is, hogy az európai parlamenti kampányokat a legtöbb tagállamban nemzeti és nem európai ügyek határozzák meg. A mostani kampány azonban annyiban eltérhet a korábbiaktól, hogy annak legfontosabb témája az összeurópai ügynek számító migráció kérdésköre lehet. Az Unió területére érkező bevándorlók kötelező elosztási mechanizmusáról ugyanis lehetséges, hogy csak az európai parlamenti választásokat követően születik végleges döntés. Ezért a választás tétje lehet többek között, hogy az úgynevezett korrekciós célú elosztási mechanizmus, azaz a kötelező betelepítési kvóta szorgalmazói, illetve ellenzői milyen arányban lesznek jelen az Európai Parlamentben. Az Európai Néppárt jellemzően megosztott ebben a kérdésben november 16-án 390 igen szavazattal, 175 nem ellenében szavazták meg a kvótáról szóló döntést magában foglaló tervezet szövegét, amelyet ezen túl ebben a formában fognak tárgyalni a döntés meghozataláig. A kvóta-kérdés megosztó jellegét jól mutatja, hogy az Európai Néppárthoz tartozó nemzeti képviselők körében nagyon gyenge volt a kohézió: a képviselőcsoport alig több, mint 53 százaléka szavazta meg a javaslatot. A frakciófegyelem lazaságát és a kelet-közép-európai országok egységét mutatja az is, hogy a visegrádi négyek közül a magyar, a szlovák és a cseh néppárti képviselők a kvóta ellen szavaztak, míg a lengyel PO képviselőinek többsége tartózkodott. Bár 2019 májusának utolsó hetéig még számos tényező befolyásolhatja a pártok támogatottságát, a jelenlegi helyzet alapján készített mandátumbecslés azt mutatja, hogy a Néppárt várható mandátumarány-csökkenésével együtt megnőhet a pártcsoporton belül a kvóta-ellenesek aránya, azaz többnyire kvótát támogató pártok képviselőit veszíthetik el. Ebbe az irányba mutat, hogy olyan nagy képviselőszámot adó nemzeti pártok, mint a német CDU- CSU, a francia Republikánus Párt vagy az olasz Forza Italia is vesztett 2014-es támogatottságából. A Néppárton belüli a kvóta-kérdés szempontjából történő erőviszonyváltozás ellenére az EP-ben ugyanakkor várhatóan megmarad a kvótapárti képviselők többsége, annak ellenére, hogy a Nemzetek és Szabadság Európája, a Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája, illetve az Európai Konzervatívok és Reformerek képviselőcsoportja is várhatóan növelni fogja mandátumainak számát a csökkentett létszámú parlamentben. A Néppárt egy hatékony kampánnyal még növelheti a 2014-hez képest, jelenlegi állapot szerint várhatóan csökkenő parlamenti mandátumarányát, ehhez segítséget nyújthat számára a magyarországi választások tapasztalata. Tekintve, hogy a Fidesz-KDNP az illegális migráció megfékezésének a kampány középpontba állításával kimagasló sikert ért el az országgyűlési választásokon, ezért a Néppárt kampányában is érdemes lehet a migrációs politika szigorítására kiemelt hangsúlyt helyezni.

14 Módszertan A Nézőpont Intézet a 2019-es Európai Parlament összetételére vonatkozó pártpreferenciabecslése fő szabály szerint a 2018 áprilisában készített politikai közvélemény-kutatások átlagán alapul. Amennyiben egy tagállamban nem publikáltak áprilisban kutatási eredményeket, korábbi mérésekkel, illetve néhány ország esetében választási eredményekkel kalkuláltunk. Számításba vettük, hogy az EP-választások lebonyolítása (elsősorban a szavazatok mandátummá konvertálása) nagy mértékben eltérő lehet az egyes tagállamokban. 17 országban a magyarországi választásokon is alkalmazott d Hondt-módszer alapján kalkulálnak, Németországban a kis mértékben arányosabb, úgynevezett Sainte-Laguë-módszer segítségével, Lettországban, Svédországban ennek módosított változatával számolnak. Bulgária, Ciprus, Görögország, Hollandia, Olaszország, Málta és Szlovákia speciális kvótát alkalmaz a mandátumszámok megállapítására, amely az összes leadott szavazat és az elnyerhető mandátumok számának hányadosaként áll elő. További különbség, hogy a tagállamok eltérő bejutási küszöböket alkalmaznak. Némi egyszerűsítést jelent, hogy a mandátumbecslés minden ország esetében az országos listás eredmények alapján kalkulál, holott például Belgiumban, Franciaországban és Hollandiában a mandátumok allokálása regionális szinten történik. Az egyes országok részvételi adataira adott becslés azonos az előző, 2014-ben rendezett EPválasztások adataival.