Gazdasági és monetáris unió és az euró

Átírás

1 KÖZÉRTHETŐEN AZ EURÓPAI UNIÓ SZAKPOLITIKÁIRÓL A cél a stabilitás, a növekedés és a jólét megteremtése egész Európában Gazdasági és monetáris unió és az euró Olajozottan működő gazdasági és monetáris unióra, valamint erős és stabil euróra van szükség ahhoz, hogy létrehozzuk a növekedés és a munkahelyteremtés keretfeltételeit Európában.

2 KÖZÉRTHETŐEN AZ EURÓPAI UNIÓ SZAKPOLITIKÁIRÓL Ez a tájékoztató füzet a Közérthetően az Európai Unió szakpolitikáiról című sorozat része. A sorozat azt hivatott bemutatni, mit tesz az EU a hatáskörébe tartozó szakpolitikai területeken, miért van szükség a tevékenységére, és munkája milyen eredménnyel jár. A sorozatot alkotó kiadványokat a következő internetcímen lehet letölteni: Hogyan működik az Európai Unió? Európa 12 leckében Európa 2020 stratégia: Európa növekedési stratégiája Az EU alapító atyái Adópolitika Bankok és pénzügy Belső piac Bővítési politika Csalás elleni küzdelem Digitális menetrend és információs társadalom Egészségpolitika Éghajlat-politika Élelmiszer-biztonsági politika Energiapolitika Foglalkoztatási és szociális politika Fogyasztói ügyek Gazdasági és monetáris unió és az euró Határok és biztonság Humanitárius segítségnyújtás és polgári védelem Jogérvényesülés, alapvető jogok és egyenlőség Kereskedelempolitika Költségvetés Környezetvédelmi politika Közlekedéspolitika Kulturális és audiovizuális politika Kutatási és innovációs politika Kül- és biztonságpolitika Mezőgazdasági politika Migrációs és menekültügyi politika Nemzetközi együttműködés és fejlesztés Oktatási, képzési, ifjúsági és sportpolitika Regionális politika Tengerügy és halászat Vállalkozáspolitika Vámpolitika Versenypolitika TARTALOM 1. rész: Miért van szükség gazdasági és monetáris unióra és az euróra? Közös politika a közös valutáért rész: Hogyan működik a gazdasági és monetáris unió a gyakorlatban? Közös elvek a stabilitás és a növekedés szolgálatában rész: Mit tesz az EU a növekedés fellendítése érdekében? Kilábalás a válságból együtt, megerősödve! Kitekintés Hogyan tovább? Út a gazdasági és monetáris integráció elmélyítése és egy méltányosabb gazdasági és monetáris unió kiépítése felé A szövegben előforduló szakkifejezések rövid szójegyzéke További információk A (*) jellel jelölt szakkifejezések részletesebb magyarázatát a kiadvány végén található rövid szójegyzék tartalmazza. Közérthetően az Európai Unió szakpolitikáiról Gazdasági és monetáris unió és az euró Európai Bizottság Kommunikációs Főigazgatóság Polgárok tájékoztatása 1049 Brüsszel BELGIUM Kézirat frissítve: 2014 novemberében Fénykép a fedőlapon és a 2. oldalon ccvision.de 20 o ,7 cm ISBN doi: /19612 Luxembourg: az Európai Unió Kiadóhivatala, 2015 Európai Unió, 2015 A kiadvány a forrás feltüntetésével szabadon másolható. A fényképeket a szerzői jog tulajdonosának előzetes engedélyével lehet csak felhasználni vagy sokszorosítani. Engedélyért közvetlenül a jogtulajdonosokhoz kell fordulni.

3 G A Z D A S Á G I É S M O N E T Á R I S U N I Ó É S A Z E U R Ó 3 1. rész: Miért van szükség gazdasági és monetáris unióra és az euróra? Közös politika a közös valutáért Csaknem 340 millió uniós polgár használja az eurót nap mint nap, országa hivatalos fizetőeszközeként Az euró: mérföldkő az európai integrációban Az euró az uniós polgárok mindennapi életének része immár 19 (1) tagállamban. A közös valuta 2002 óta van forgalomban, és ma már több mint 337 millióan használják arra, hogy a mindennapokban fizessenek vele, megtakarítások formájában gondoljanak a holnapra és befektessenek a jövőbe. Napjainkra az euró az USA dollár után a világ legfontosabb valutájává lépett elő. Független országok között eddig még nem volt példa ilyen mélyreható és nagyszabású monetáris együttműködésre. Reuters/BSIP Út az euró bevezetéséig Noha az euró manapság már teljesen megszokott és elfogadott fizetőeszköz, bevezetését hosszadalmas egyeztetések előzték meg. Az euró bevezetése jelentős, ám viszonylag új mérföldkő az európai integráció második világháború utáni történetében, amelynek vezérfonala mindig is a gazdasági és a politikai célkitűzések szoros összefonódása volt. E történet kezdetén, a világháború lezárását követően a legfontosabb feladat a tartós béke megteremtése és az európai gazdaság újjáépítése volt az országok közötti együttműködés erősítésével és különösen a szabad kereskedelem megteremtésével. Gazdasági jelentőségén túl az euró egyúttal az európai egység, identitás és együttműködés szemléletes és kézzelfogható jelképe. A Maastrichti Szerződés nemcsak a gazdasági és monetáris uniót hozta létre, de aláírásával az Európai Unió tagállamai vállalták, hogy továbbviszik az Európa népei közötti egyre szorosabb egység létrehozásának folyamatát. A GMU kiépítéséhez a szakpolitikai integrációt és így a politikai integrációt is el kellett mélyíteni. Noha a gazdasági és monetáris unió valamennyi uniós tagállamra kiterjed, vannak olyan különös szabályok, amelyek kizárólag az euróövezet országaira vonatkoznak abból adódóan, hogy e tagállamok közös valutával rendelkeznek. Az euró az európai integráció egyik legkimagaslóbb vívmánya, és mérföldkő jelentőségű olyan országok kapcsolatában, amelyek a történelem során gyakran álltak háborúban egymással. Valóban: egy ilyen jellegű gazdasági integráció és szolidaritás a múltban elképzelhetetlen lett volna ra viszont felnő egy új generáció, amely már nem is nagyon hallott az eurót megelőző nemzeti valutákról. ( 1 ) Litvánia január 1-jétől tagja az euróövezetnek.

4 4 K Ö Z É R T H E T Ő E N A Z E U R Ó P A I U N I Ó S Z A K P O L I T I K Á I R Ó L Az euró rövid története A kezdetek. Az 1957-es Római Szerződés Európa újjáépítésének alapjául egy fokozatosan kialakított, határok nélküli közös piacot nevezett meg, amelyen az áruk, a szolgáltatások, a személyek és a tőke szabadon mozoghat a részt vevő országok között. Hosszú távú tervek. A gazdasági és monetáris unió (GMU) vagyis az egységes monetáris politikával (*) és közös valutával rendelkező, nagymértékben integrált egységes piac (*) gondolata az 1960-as és 1970-es évektől kezdve újra és újra az európai törekvések homlokterébe került. Ennek hátterében az állt, hogy ekkoriban meggyengült az USA dollár, olajválságok törtek ki, és a valutaárfolyamok is jelentős ingadozást mutattak. Harmonizáció. A gazdasági és monetáris unió előfutára, az Európai Monetáris Rendszer ben kezdte meg működését azzal a céllal, hogy stabilizálja a valutaárfolyamokat, gátat szabjon az országok közötti árfolyam ingadozásoknak, és visszafogja az áremelkedést (inflációt). Ez a rendszer azáltal, hogy európai szintre emelte a döntéshozatalt, gyökeres változást hozott a monetáris politikában. Gazdasági és monetáris unió (GMU). Az uniós tagállamok 1992-ben írták alá az Európai Unióról szóló szerződést (ismertebb nevén a Maastrichti Szerződést), amelyben megállapodtak a gazdasági és monetáris unió létrehozásáról. Célja az egységes piac kiteljesítése, az Európai Központi Bank létrehozása, valamint a stabil közös valuta ezredfordulóig megvalósuló bevezetése volt. Euró a kézzelfogható valóság. Az euróbankjegyek és érmék formájában megjelenő új, egységes valuta 2002-ben 12 országban váltotta fel a tagállami valutákat, így többek között a francia frankot, a német márkát és a spanyol pesetát. Napjainkra az eurót használó uniós országok (vagyis az euróövezet vagy eurózóna országai) száma 12-ről 19-re nőtt. Lásd a lenti térképet. MELY ORSZÁGOK TAGJAI AZ EURÓÖVEZETNEK? Az euróövezethez való csatlakozás időpontja: január 1.: Belgium (BE), Németország (DE), Írország (IE), Spanyolország (ES), Franciaország (FR), Olaszország (IT), Luxemburg (LU), Hollandia (NL), Ausztria (AT), Portugália (PT), Finnország (FI) január 1.: Görögország (EL) január 1.: Szlovénia (SI) január 1.: Ciprus (CY), Málta (MT) január 1.: Szlovákia (SK) január 1.: Észtország (EE) január 1.: Lettország (LV) IE január 1.: Litvánia (LT) UK DK SE FI EE LV LT Azori-szigetek (PT) Madeira (PT) Kanári-szigetek (ES) Francia Guyana (FR) (FR) Guadeloupe (FR) Martinique (FR) Mayotte (FR) Réunion (FR) Tagállamok, amelyek hivatalos pénzneme ma még nem az euró: Bulgária (BG), Csehország (CZ), Dánia (DK), Horvátország (HR), Magyarország (HU), Lengyelország (PL), Románia (RO), Svédország (SE), Egyesült Királyság (UK) FR NL BE LU DE IT CZ AT SI HR PL SK HU RO PT ES BG EL Bizonyos mértékig valamennyi uniós ország tagja a gazdasági és monetáris uniónak, de nem mindegyik használja az eurót. A Maastrichti Szerződés aláírásakor két ország, Dánia és az Egyesült Királyság élt az euró használatából való önkéntes kívülmaradás jogával. Más tagállamok pedig még nem feleltek meg a Maastrichti Szerződésben az euró bevezetésére vonatkozóan előírt gazdasági kritériumoknak, például az árak és a kamatlábak stabilitásának biztosítására vonatkozó feltételeknek. MT CY

5 G A Z D A S Á G I É S M O N E T Á R I S U N I Ó É S A Z E U R Ó 5 Melyek a gazdasági és monetáris unió, illetve az euró előnyei? A gazdasági és monetáris unió biztosítja az euró alapját: A monetáris politikával (*) (az árstabilitás biztosítása és kamatlábak meghatározása), a gazdaságpolitikával (*) és a költségvetési politika (*) bizonyos területeivel (a tagállami költségvetések és államadósságok kordában tartása, lásd a 2. részt) foglalkozik. Célja, hogy az euróövezet és az egységes piac gazdasági környezete stabil és növekedésbarát legyen, ezért egyik legfőbb feladata biztosítani, hogy az euró erős és értékálló legyen. A gazdasági és monetáris unió árstabilitást biztosít: Az euróövezet monetáris politikájáért a független Európai Központi Bank (EKB) felel, feladatai közé tartozik a pénznyomtatás is. Az EKB legfőbb célja, hogy fenntartsa a fogyasztói árak stabilitását és megőrizze az euró értékét ezt szem előtt tartva állapítja meg és igazítja ki az általa nyújtott hitelek kamatlábát. Ennek érdekében arra törekszik, hogy középtávon valamivel 2% alatt tartsa az inflációt, mivel ez a kamatláb elég alacsonynak tekinthető ahhoz, hogy a fogyasztók teljes mértékben kihasználhassák az árstabilitás nyújtotta előnyöket. (Az 1970-es és 1980-as években számos uniós országban nagyon magas, 20%-os vagy esetenként még nagyobb volt az infláció. Az euró bevezetésének előkészületei során az infláció lecsökkent, a közös valuta megjelenése óta pedig az euróövezetben 2% körül mozog.) A gazdasági és monetáris unió a gazdasági növekedés motorja: A nagyobb méretnek, valamint a belső hatékonyság, a versenyképesség és a teljesítőképesség növelésére szolgáló közös keretnek köszönhetően a gazdaságok és a piacok európai szintű egyesítéséből az uniós gazdaság egészének, valamint az egyes tagállamok gazdaságainak külön-külön is előnye származik. Hiszen erősödik a gazdasági stabilitás, fokozódik a gazdasági növekedés, és felélénkül a munkahelyteremtés. Az euró használata praktikus a polgárok számára: A közös valuta előnyei rögtön nyilvánvalóvá válnak, ha a 19 euróövezeti tagállam közül egyikből a másikba utazunk. Az euró fennállása óta például nem kell a valutaváltással bajlódnunk, és búcsút mondhatunk az azzal járó költségeknek is. A közös valutával emellett könnyebb és átláthatóbb külföldön (valamint az interneten) vásárolni, illetve összehasonlítani az árakat a különböző tagállamokban. Ez serkenti a versenyt és alacsonyan tartja az árakat, aminek kedvezményezettje egyértelműen az EU 500 millió fogyasztója. Végezetül pedig az Európai Központi Bank folyamatosan ügyel arra, hogy az árstabilitást megőrizze az euróövezetben, és ezzel hatékonyabban óvja a polgárok vásárlóerejét. Az Európai Központi Bank feladata, hogy az euróövezetben 2% körül tartsa az inflációt. AZ INFLÁCIÓ 2% KÖRÜL MARADT AZ EURÓÖVEZETBEN % 5 Az euró bevezetése Előrejelzés Harmonizált fogyasztói árindex (éves ráta) 1 Átlagos infláció (1999-től napjainkig, éves ráta) Forrás: Európai Bizottság. Az 1996 előtti adatok a nem harmonizált nemzeti fogyasztói árindexeken alapulnak.

6 6 K Ö Z É R T H E T Ő E N A Z E U R Ó P A I U N I Ó S Z A K P O L I T I K Á I R Ó L Az euróval a vállalkozások is jól járnak: Az euró használata az európai vállalkozások számára is rendkívül előnyös. A gazdasági és monetáris uniónak köszönhetően stabil kamatlábak például hozzájárulnak ahhoz, hogy a vállalkozások többet fordítsanak a munkahelyek és a jólét megteremtésére. Az euró bevezetésével vége szakadt a tagállami monetáris politikák versengésének, és megszűntek a valutaváltási költségek, ezáltal pedig csökkentek a kockázatok és több tőke szabadult fel, ami a termelő beruházásokra fordítható. Az árstabilitás biztonságot teremt, aminek köszönhetően a vállalkozások immár hosszabb távra tervezhetnek, és távlati beruházásokat finanszírozhatnak, ezzel javítva versenyképességüket (*). Ez különösen fontos napjaink globálissá vált gazdaságaiban, ahol az európai vállalkozásoknak a világ különböző tájain működő vállalatokkal kell felvenniük a versenyt. Az euró a nemzetközi színtéren is sokat nyom a latban: Az euró egész Európa céljait szolgálja azáltal, hogy növeli befolyását és gazdasági erejét a nemzetközi kereskedelemben. Az euró nemcsak stabil valuta, amely mögött egy nagy gazdasági tömb (az euróövezet) áll, de a globális gazdasági helyzet bizonytalanságával szemben is ellenállóbb. Egy ilyen erejű és stabilitású valuta révén Európának a világgazdaságban is biztos szerep jut. Az euró az USA dollár mellett a világpiaci tranzakciók leggyakrabban használt pénzneme. A devizapiacokon a második legnagyobb forgalmat bonyolító deviza, amely a napi nemzetközi ügyletek mintegy 40%-ában szerepel. Jelenleg több mint 980 milliárd euró van forgalomban, és az Európán kívüli országokban több mint 100 millióan használnak olyan valutát, melynek az árfolyama az euróhoz van rögzítve. Végül pedig az euróövezet az euró 1999-es bevezetése óta folyamatosan vonzza a közvetlen külföldi befektetéseket a világ minden tájáról. Shutterstock/Gena96 Az euróérmék hátlapja egységes, az előlapjukon azonban az adott tagállamra jellemző motívum látható. Az egyik euróövezeti országban kibocsátott érméket és bankjegyeket a többi euróövezeti országban ugyanúgy elfogadják. Az euró a pénzügyi válság alatt is (lásd a 2. részt) nagyjából tartotta értékét más devizanemekkel, például az USA dollárral szemben (1 EUR kb. 1,3 USD t ér).

7 G A Z D A S Á G I É S M O N E T Á R I S U N I Ó É S A Z E U R Ó 7 2. rész: Hogyan működik a gazdasági és monetáris unió a gyakorlatban? Közös elvek a stabilitás és a növekedés szolgálatában Melyek a gazdasági és monetáris unió alapvető szabályai? A gazdasági és monetáris unió tulajdonképpen egy gyűjtőfogalom, amely összefogja az uniós gazdasági növekedés előmozdítását, valamint az euró stabilitásának megőrzését célzó szakpolitikákat. A gazdasági és monetáris unió a monetáris politikát (monetáris unió), a költségvetési politikát és a gazdaságpolitikai döntéshozatalt (gazdasági unió) foglalja magában. A lenti A gazdasági és monetáris unió áttekintése című táblázat általános összefoglalót nyújt a GMU ról. Ezeket a szakpolitikákat a tagállami vagy az uniós szervek önállóan vagy közösen irányítják. A monetáris politika irányításáért kizárólag a független Európai Központi Bank felel (lásd az 1. részt). A költségvetési politikáról (adózás és államháztartás) a tagállami kormányok döntenek. Az egyes uniós országok államháztartását érintő döntések hatása azonban esetenként az egész Európai Unióban éreztetheti hatását. A gazdasági és monetáris unió ezért alapvető szabályokat ír elő az államháztartásra vonatkozóan. E szabályokat az uniós országok közösen dolgozták ki, majd elfogadták, végrehajtója pedig az Európai Bizottság, amelyet a gazdasági stabilitás megőrzése vezérel. A gazdaságpolitikai döntéshozatal tagállami irányításának és összehangolásának legfontosabb eszköze a Stabilitási és Növekedési Paktum. A Paktumot eredetileg 1999-ben vezette be az EU, a tagállamok pedig 2011-ben megerősítették (lásd a 3. részt). A Stabilitási és Növekedési Paktum segít kordában tartani az államháztartást A gazdasági és monetáris unió akkor működik hatékonyan, ha valamennyi uniós ország különösen az euróövezet tagjai betartják a közösen megállapított szabályokat. E szabályok közül az egyik legfontosabb, hogy az államháztartást rendben kell tartani, vagyis meg kell őrizni az egyensúlyt a tagállami költségvetések kiadási és bevételi oldala között. A költségvetési hiány az az összeg, amellyel az államháztartási kiadások meghaladják a bevételeket az adott évben. A Stabilitási és Növekedési Paktum előírja, hogy a tagállamoknak az éves költségvetési hiányt éves össztermelésük (vagy bruttó hazai termékük, azaz GDP jük) 3%-a alatt kell tartaniuk. Az uniós országok költségvetési tervüket megküldik az Európai Bizottságnak, amely az európai szemeszter keretében (lásd a 3. részt) évente kiértékeli azokat. Az államadósság a felhalmozódott költségvetési hiány teljes összege. Ha az államháztartási kiadások meghaladják a bevételeket (ami éves költségvetési hiányt eredményez), az érintett ország kormányának a hiány pótlásához hitelt kell felvennie vagy adót kell emelnie. Az államadósság tehát az a pénzösszeg, amellyel az adott ország tartozik, és amit több éven át törleszt hitelezőinek. A Stabilitási és Növekedési Paktum előírja, hogy a tagállamoknak az államadósságot GDP jük 60%-a alatt kell tartaniuk (vagy ezen arány elérése érdekében folyamatosan és megfelelő ütemben kell csökkenteniük). Az éves költségvetési hiány és az államadósság önmagukban nem jelentenek problémát, mivel amellett, hogy az országokat többletbevétel termelésére ösztönözhetik, a jövőbeni gazdasági növekedés érdekében tett beruházás eszközei is lehetnek. A Stabilitási és Növekedési Paktum azzal a céllal jött létre, hogy megakadályozza a túlzott hitelfelvételt és azt, hogy az államadósság fenntarthatatlan mértékűre duzzadjon, mivel ez megnehezíti a gazdasági fejlődést.

8 8 K Ö Z É R T H E T Ő E N A Z E U R Ó P A I U N I Ó S Z A K P O L I T I K Á I R Ó L A GAZDASÁGI ÉS MONETÁRIS UNIÓ (GMU) ÁTTEKINTÉSE Monetáris unió Gazdasági Unió Monetáris politika Költségvetési politika Gazdaságpolitikai döntéshozatal Mely területre vonatkozik? Árstabilitás: az euróövezeti kamatláb szabályozása úgy, hogy az infláció valamivel 2% alatt maradjon Euróérmék és -bankjegyek forgalma Államháztartás (a tagállami kiadások és hitelfelvétel mértéke) Adózás (államháztartási bevétel) Az oktatási rendszerrel, a munkaerőpiaccal, a nyugdíjakkal stb. kapcsolatos döntések Ki irányítja? A kamatláb megállapítása és az euróbankjegyek nyomtatása az Európai Központi Bank (EKB) feladata Az euróérméket viszont a tagállamok bocsátják ki az EKB által jóváhagyott mennyiségben A nemzeti kormányok Az EU végrehajtja az államháztartási hiányra és az államadósságra vonatkozó közös szabályokat A nemzeti kormányok A nemzeti kormányok Az EU összehangolja a döntéshozatalt, és az európai szemeszter keretében ajánlásokat készít Többet szeretne tudni? Lásd a 1. részt Lásd a 2. részt Lásd a 3. részt Mi történik akkor, ha valamelyik tagállam megszegi a szabályokat? Ha az Európai Bizottság megállapítja, hogy az egyik uniós ország megszegte a Stabilitási és Növekedési Paktum államháztartási hiánnyal vagy államadóssággal kapcsolatos közös szabályait, a helyzet orvoslása érdekében eljárást kezdeményezhet. Ha a szabálysértés nem átmeneti vagy kivételes jellegű, az Európai Bizottság javaslatot tesz a tagállami pénzügyminisztereknek, hogy az érintett ország ellen indítsanak túlzottdeficit eljárást (*). Amennyiben a pénzügyminiszterek többsége elfogadja a javaslatot, az érintett országnak részletes tervet kell készítenie arról, hogyan kívánja a hiányt és az államadósságot a megadott határidőn belül a Paktumban meghatározott szint alá szorítani. (További információkért lásd a 3. részt.) Ezek az uniós tagállamok és intézmények által elfogadott szabályok is azt illusztrálják, hogy a gazdaságpolitikai döntéseket különösen az euróövezeten belül közös érdekű ügynek és közös feladatnak kell tekinteni. Noha a Stabilitási és Növekedési Paktumban előírt nyomonkövetési kötelezettségek valamennyi uniós tagállamra vonatkoznak, szabálysértés miatti pénzbírsággal kizárólag az euróövezeti országok sújthatók. Általában véve minden tagállamot, de különösen az euróövezeti országokat biztosítani kell afelől, hogy alapelvárás az előretekintő és felelős gazdaságpolitikai döntéshozatal, és megfelelő mechanizmusok állnak rendelkezésre a szabályszegések észlelésére és orvoslására, így valamelyik uniós ország pazarló gazdaságpolitikája nem veszélyeztetheti a többi tagállam gazdasági egyensúlyát.

9 G A Z D A S Á G I É S M O N E T Á R I S U N I Ó É S A Z E U R Ó 9 A gazdasági és monetáris unió irányítása: közös feladat, közös felelősség A gazdasági és monetáris unió irányításáért saját hatáskörükön belül számos uniós és tagállami intézmény felel. Ez az irányítási folyamat az ún. gazdasági kormányzás, amelyben az alábbi szereplők működnek közre: AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG gazdasági előrejelzéseket készít, és egy sor gazdasági mutatót követ nyomon a tagállamokban azért, hogy gondoskodjon a Stabilitási és Növekedési Paktum közösen elfogadott szabályainak betartásáról. A Bizottság értékeli a gazdasági helyzetet, és rendszeresen ajánlásokat fogalmaz meg a Miniszterek Tanácsának, amelyben a tagállamok kormányai képviseltetik magukat (a pénzügyminiszterek az Ecofin Tanácsban (*) hoznak döntéseket). Az uniós országok állam-, illetve kormányfőiből álló EURÓPAI TANÁCS fekteti le a legfontosabb politikai irányvonalakat. Az évente legalább kétszer megrendezett EURÓÖVEZETI CSÚCSTALÁLKOZÓ keretében az euróövezeti országok állam- és kormányfői üléseznek, hogy egyeztessenek az euróövezet irányításáról. A MINISZTEREK TANÁCSA (pl. ECOFIN TANÁCS) az uniós országok minisztereit tömöríti, szakpolitikai tárcánként. Az Ecofin Tanácsot a tagállamok pénzügyminiszterei alkotják, akik az EU gazdaság- és pénzügyi politikájának számos területéről egyeztetnek és fogadnak el jogszabályokat. E területek közé tartozik a gazdaságpolitika összehangolása, a gazdasági felügyelet, az uniós országok költségvetési politikájának és államháztartásának ellenőrzése, az euró jogi, gyakorlati és nemzetközi vonatkozásai, a pénzpiacok, a tőkemozgások, valamint az EU n kívüli (ún. harmadik) országokkal ápolt gazdasági kapcsolatok. A Tanács a Bizottság javaslatai alapján döntéseket hoz, amelyek a tagállamokra nézve jogilag kötelező érvényűek. Az Európai Központi Bankról és az eurórendszerről 3 percben A kisfilm megtekinthető a következő weboldalon: Az euróövezet országainak pénzügyminisztereit tömörítő EURÓCSOPORT dönt az euróval kapcsolatos ügyekben, rendszerint az Ecofin Tanács üléseit megelőzően, ahol az eurócsoport döntéseit hivatalosan is elfogadják (lásd fent). Az EURÓPAI PARLAMENT az (Ecofin Tanácsot alkotó) pénzügyminiszterekkel közösen dolgozza ki az uniós jogszabályokat, és demokratikus felügyeletet gyakorol a gazdasági és monetáris unió irányítása felett. A TAGÁLLAMI KORMÁNYOK nemzeti költségvetéseiket a rögzített hiány- és adósságkorlátokat szem előtt tartva dolgozzák ki, és végrehajtják a Miniszterek Tanácsának határozatait. A kormányok emellett saját hatáskörben dönthetnek többek között gazdaságpolitikai, oktatási, foglalkoztatási, szociálpolitikai és nyugdíjpolitikai kérdésekben is. Az EURÓPAI KÖZPONTI BANK független szervként irányítja az euróövezet monetáris politikáját; az infláció középtávú szabályozása érdekében meghatározza a kamatlábakat, hogy ezzel biztosítsa az árak stabilitását.

10 10 K Ö Z É R T H E T Ő E N A Z E U R Ó P A I U N I Ó S Z A K P O L I T I K Á I R Ó L Mi vezetett a gazdasági és pénzügyi válság kirobbanásához? A válság, amely 2009 vége óta számos euróövezeti és azon kívüli tagállamban súlyos károkat okozott, tulajdonképpen több válság és tényező együttállásaként jellemezhető. Kialakulásában közrejátszott a pénzügyi (vagy banki) válság, a gazdasági válság, valamint az államadósság válság (*), mindezt pedig tovább tetézte, hogy egyes tagállamok lakói komoly anyagi nehézségekkel küzdöttek után: halmozódó adósságok és egyre mélyülő gazdasági különbségek Az évek során számos uniós ország jelentős államadósságot és költségvetési hiányt halmozott fel. A Stabilitási és Növekedési Paktum már nem tudott kellőképpen eleget tenni eredeti rendeltetésének re több tagállam is megszegte a Paktumban előírt, de egyre nehezebben végrehajtható szabályokat. A közös valuta szempontjából elengedhetetlen, hogy az azt használó országok gazdasági szereplői kellő rugalmassággal rendelkezzenek ahhoz, hogy igazodni tudjanak a gazdasági változásokhoz. A tagállamok között egyre jobban elmélyültek a gazdasági különbségek, különösen a munkaerő termelékenységét és a béreket illetően. Emellett egyes uniós országok gazdasági versenyképessége jelentősen leromlott. Ez az egyensúlyhiány éveken át egyre fokozódott, bizonyos tagállamok pedig nem orvosolták megfelelően ezt a problémát, ráadásul a válság kezeléséhez szükséges eszközök az Európai Uniónak sem álltak rendelkezésére. Valójában elmondható, hogy noha létrejött a teljes monetáris unió, az alapjául szolgáló teljes gazdasági unió azonban hiányzott : pénzügyi világválság 2007-ben és 2008-ban több egyesült államokbeli nagybank köztük az USA negyedik legnagyobb befektetési bankja, a Lehman Brothers is csődbe ment a kockázatos jelzáloghitel piaci hitelezés miatt, és ezzel kipukkadt a buborék a másodrendű jelzáloghitelek piacán. A világgazdaság szereplői közötti szoros összefonódások miatt a pénzügyi válság hatásai hamar átterjedtek világszerte más bankokra is. A bankok leállították az egymásnak nyújtott kölcsönöket, így a hitelforrások elapadtak. A teljes bankrendszer összeomlásának megakadályozása érdekében az euróövezeti és azon kívüli tagállamok 2008 és 2011 között garanciák és tőkeinjekció formájában összesen mintegy 1,6 billió (ezermilliárd) euróval segítették ki bankjaikat (ez az EU GDP jének közel 13%-a), ami csak tovább növelte addigi költségvetési hiányukat és államadósságukat. 2009: gazdasági válság Az uniós gazdaság 2009-ben súlyos recesszióba süllyedt. A tagállamok gazdaságélénkítő intézkedésekkel próbálták ellensúlyozni a gazdasági visszaesést : államadósság válság 2009 végén a válság által legsúlyosabban érintett euróövezeti országok (például Görögország, Írország és Portugália) már nem tudták egyszerre kordában tartani a hatalmasra duzzadt államadósságot és eredményesen fellépni a pénzügyi válsággal szemben, ami végül úgynevezett államadósság válsághoz vezetett. A pénzpiaci befektetők bizalma megingott abban, hogy az említett országok vissza tudják fizetni adósságukat, és általában véve versenyképesek tudnak maradni. A befektetők végül olyan magas kamatot vártak el az államkötvényektől (*), hogy ezek az országok újabb kötvénykibocsátással már nem tudtak forráshoz jutni a pénzpiacokról. Amiatt pedig, hogy kibocsátott kötvényeik egy része más euróövezeti országokban működő befektetők tulajdonában volt, a válság még jobban elharapódzott. Hitelszűkéhez vezetett, hogy a bankok többé nem vállalták, hogy a vállalkozásoknak és a magánháztartásoknak hitelezzenek. A válság leküzdése érdekében rendbe kellett tenni az államháztartást, és strukturális reformokkal kellett helyreállítani a versenyképességet. Az euróövezeti országok ekkor létrehozták az Európai Stabilitási Mechanizmust, amely az arra leginkább rászoruló országok számára jelentős kölcsönöket biztosított (lásd a 3. részt) ben a gazdasági fellendülés jelei mutatkoztak, az uniós gazdaságot 2012-ben azonban ismét egy kisebb recesszió rázta meg : kilábalás a válságból 2013-ban az EU gazdasága elkezdett lassan kilábalni az elhúzódó recesszióból. Az uniós gazdaságpolitika a fenntartható növekedést és a munkahelyteremtést helyezte előtérbe, és lehetőséget adott a tagállamoknak arra, hogy lassabban, saját körülményeikre tekintettel és a nekik megfelelő ütemben konszolidálják az államháztartásukat. Az uniós tagállamok egyúttal belátták, hogy az európai növekedés beindításához fel kell gyorsítani a strukturális reformokat. Az egyik legfontosabb feladatot továbbra is a munkahelyteremtés élénkítése jelenti. A munkanélküliségi arány Görögországban és Spanyolországban különösen magas, a 25%-ot is meghaladja. Az Európai Bizottság és az uniós országok számos intézkedést hoztak, hogy a munkanélküliek számára oktatási, képzési és munkalehetőségeket biztosítsanak, és támogassák az erőteljes és tartós gazdasági növekedést. Az EU növekedési stratégiájáról, az Európa 2020 stratégiáról további információk olvashatók e kiadvány európai szemeszterről szóló 3. részében és a weboldalon.

11 G A Z D A S Á G I É S M O N E T Á R I S U N I Ó É S A Z E U R Ó rész: Mit tesz az EU a növekedés fellendítése érdekében? Kilábalás a válságból együtt, megerősödve! A tanulság: erősíteni kell az együttműködést A válság egyértelműen rávilágított arra, hogy mennyire egymásra vannak utalva az uniós, és különösen az euróövezeti országok a gazdasági növekedésben: ha az egyikük gazdasága virágzik, az a többi számára is előnyös, ha azonban az egyikük gazdasága megroppan, azt a többi is megszenvedi. A stabilitás fejében nyújtott szolidaritás gondolatának jegyében az euróövezeti országok feltételekhez kötött pénzügyi támogatásban részesítették Görögországot, Írországot, Portugáliát és Ciprust azért, hogy e tagállamok ne halmozzanak fel túlzott mértékű adósságot, és visszatérhessenek a gazdasági prosperitás és a munkahelyteremtés felé vezető pályára (lásd a lenti ábrát). Ezzel egy időben Spanyolország is feltételekhez kötött pénzügyi támogatást kapott, amelyből a bankszektorát kellett helyreállítania. Írország, Spanyolország és Portugália 2013 decemberében, 2014 januárjában, illetve 2014 júniusában sikeresen befejezte és lezárta támogatási programját, amelynek köszönhetően helyreállt a piaci bizalom, javultak a gazdasági kilátások és csökkent a munkanélküliség. Az irányadó elv szerint a kölcsönös szolidaritás kizárólag fokozott egyéni felelősségvállalással erősíthető meg, amely ugyanakkor csak egy mélységesen demokratikus folyamat eredményeképpen alakulhat ki. A válság másik fontos tanulsága, hogy egy olyan kölcsönös egymásrautaltságra alapuló gazdasági rendszerben, mint az euróövezet, az országok nem engedhetik meg, hogy a költségvetési hiányuk és az államadósságuk a végtelenségig halmozódjon. De a tagállamok között a növekedés és a versenyképesség terén is vannak gazdasági különbségek, amelyeket szintén ki kell egyenlíteni: a monetáris unió elmélyültebb gazdasági unió nélkül nem tudja betölteni rendeltetését, ehhez azonban szorosabb politikai integrációra van szükség. A tagállamok ezért döntöttek úgy 2010-ben, hogy uniós szinten megerősítik az együttműködésüket. Ennek érdekében egy sor új intézkedést vezettek be, amelyeket alább ismertetünk. A tagállamok ezekkel az intézkedésekkel kívánták biztosítani az Európai Unió számára a megfelelő eszközöket ahhoz, hogy eredményesen tudjon fellépni a hasonló válságok megelőzéséért, valamint az európai gazdaság növekedésének beindítása és a munkahelyteremtés élénkítése érdekében. Az intézkedések emellett jóval szorosabbra fűzik a jelenlegi és jövőbeli gazdasági és politikai együttműködés szálait, különösen az euróövezeti országok között. Az Európai Bizottság kisfilmje röviden bemutatja a gazdasági és pénzügyi válság hátterét: milyen megoldásokat talált az EU a pénzügyi válság kezelésére, hogyan erősíti meg a gazdasági és monetáris uniót, és milyen lépéseket tesz a politikai unió létrehozása érdekében A kisfilm megtekinthető a következő weboldalon:

12 12 K Ö Z É R T H E T Ő E N A Z E U R Ó P A I U N I Ó S Z A K P O L I T I K Á I R Ó L Pénzügyi támogatás Görögország számára 2009 végén a görög kormány beismerte, hogy az ország költségvetési hiánya jóval nagyobb, mint arról korábban beszámolt. A költségvetési hiányt a túlköltekezés (például a túlméretezett és hatékonynak egyáltalán nem nevezhető közszférában), az adócsalás, valamint a helytelen gazdaságpolitika okozta, amely gyakran befolyásos, szervezett érdekcsoportok által uralt merev piaci szerkezet kialakulásához vezetett. Annak érdekében, hogy Görögország megmeneküljön az államcsődtől, biztosítani tudja a jóléti ellátást állampolgárai részére és ki tudja fizetni közalkalmazottai bérét, az euróövezeti országoktól és a Nemzetközi Valutaalaptól (IMF) 2010 óta összesen csaknem 240 milliárd euró összegben kapott kölcsönöket, amelyeket hosszú távon kell majd visszafizetnie. E támogatásért cserébe a görög kormány nekilátott az ország gyenge gazdasági mutatóinak kijavításához, intézkedések széles körét bevezetve. A görög kormány az intézkedésekkel fenntartható pályára kívánja állítani a görög államháztartást úgy, hogy közben védelmet biztosít a legsebezhetőbb társadalmi rétegeknek, igazságosabbá és hatékonyabbá teszi az adórendszert, korszerűsíti a közigazgatást, hogy az jobban megfeleljen a görög lakosság igényeinek, talpra állítja a bankokat, hogy újra hitelezzenek a háztartásoknak és a vállalkozásoknak, és módosítja azokat a törvényeket, amelyek gátolják a görög vállalkozásokat a versenyben, a beruházásban és a munkahelyteremtésben. Ezen intézkedések végrehajtását az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank és az IMF ellenőrzi, és az eredményekről rendszeresen beszámol tagjainak (az Európai Bizottság például az euróövezeti országoknak). A hitelezők a kölcsönök részleteit rendszeresen folyósítják, feltéve, ha Görögország biztosítja őket arról, hogy teljesíti a reformmal kapcsolatos kötelezettségvállalásait. A legfontosabb szempont, hogy Görögország a magáénak érezze az intézkedéseket, és biztosítsa a társadalmi igazságosságot, mivel a reformprogram csak így hozhatja el a remélt sikeres gazdasági fordulatot. Az uniós országok támogatásával és a Görögországot célzott technikai segítségnyújtásban részesítő különleges munkacsoport közreműködésével a görög kormány egy sor reformot visz véghez, többek között a társadalombiztosítási alapok ésszerűsítése, a nemzeti korrupcióellenes stratégia támogatása, az adóbehajtás eredményesebbé tétele, valamint egy karcsúbb és hatékonyabban működő közigazgatás kialakítása érdekében. Válság utáni visszaállás a növekedési pályára Az Európai Unió határozott lépéseket tett azért, hogy megelőzze a válságok jövőbeli kialakulását és a gazdaságot a gazdaságpolitikai döntéshozatal fokozott összehangolásával újra növekedési pályára állítsa. 1) EURÓPAI SZEMESZTER: ÚJ MEGKÖZELÍTÉS A GAZDASÁGI EGYÜTTMŰKÖDÉSBEN Az Európa 2020 (*) az Európai Unió gazdasági növekedést és munkahelyteremtést elősegítő stratégiája a 2020-ig tartó időszakra. E stratégia sarokköve az úgynevezett európai szemeszter, amely 2010-ben a gazdaságpolitikai koordináció és párbeszéd éves ciklusaként jött létre az európai intézmények, az uniós kormányok és a nemzeti parlamentek bevonásával. Ennek keretében az Európai Bizottság évente elvégzi az uniós országok gazdaságának és államháztartásának állapotfelmérését, erre alapozva pedig elkészíti és minden év novemberében közzéteszi az éves növekedési jelentést, amelyet aztán a tagállami és uniós hatóságok részletekbe menően megvitatnak. Az Európai Bizottság a következő év májusában júniusában a gazdaság- és a költségvetési politikára vonatkozóan egyedi ajánlásokat fogalmaz meg mindegyik országnak. Ezeket az úgynevezett országspecifikus ajánlásokat aztán az Unió vezetői és a pénzügyminiszterek megvitatják, majd elfogadják. A Bizottság célja az ajánlásokkal többek között az, hogy az EU t újra növekedési pályára állítsa, élénkítse a munkahelyteremtést, jobb oktatási, képzési és gyakorlati lehetőségekről gondoskodjon, segítse a kis- és középvállalkozásokat finanszírozáshoz jutni, és a kutatás és innováció élénkítésével serkentse a növekedést. Az európai szemeszter a gazdasági és monetáris unió egészét erősíti. Az együttműködő országok a rövid távú célkitűzések mentén elért gyors eredmények helyett a stabilitás és a növekedés biztosítása érdekében a hosszú távú megoldásokat részesítik előnyben. Az európai szemeszter emellett keretet biztosít, és kötelező AZ ÁLLAMI HITELFELVÉTEL KÖLTSÉGE HAT ORSZÁGBAN % Németország Franciaország Spanyolország Írország Olaszország Portugália Forrás: Európai Bizottság. A tízéves lejáratú államkötvények hozamai

13 G A Z D A S Á G I É S M O N E T Á R I S U N I Ó É S A Z E U R Ó 13 NOVEMBER DECEMBER JANUÁR FEBRUÁR MÁRCIUS ÁPRILIS MÁJUS JÚNIUS JÚLIUS EURÓPAI BIZOTTSÁG AUGUSZTUS SZEPTEMBER OKTÓBER Őszi gazdasági előrejelzés ÁLTALÁNOS PRIORITÁSOK A Bizottság közzéteszi az éves növekedési jelentést és a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést Euróövezet KÖLTSÉGVETÉSEK A Bizottság véleménye a költségvetésitervjavaslatokról AGS AMR Téli gazdasági előrejelzés Az Eurostat 1. adósság-/ hiányadatai RÉSZLETES ELEMZÉS A Bizottság közzéteszi a gazdasági kockázatok potenciális felmerülése által fenyegetett országokra vonatkozó részletes vizsgálatok eredményeit IDR Tavaszi gazdasági előrejelzés TESTRE SZABOTT TANÁCSADÁS A Bizottság a költségvetési, gazdasági és szociális politikára vonatkozó országspecifikus ajánlásokat (CSR) fogalmaz meg CSR Az Eurostat hitelesített adósság-/ hiányadatai EURÓPAI TANÁCS/ TANÁCS Euróövezet EURÓCSOPORT A pénzügyminiszterek megvitatják a költségvetésitervjavaslatokra vonatkozó bizottsági véleményeket TANÁCS A tagállami szakminiszterek tanulmányozzák az éves növekedési jelentést és a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést, és következtetéseket fogadnak el AGS AMR EURÓPAI TANÁCS Az EU vezetői gazdasági prioritásokat fogadnak el az éves növekedési jelentés alapján AGS TANÁCS A tagállami miniszterek megvitatják az országspecifikus ajánlásokat EURÓPAI TANÁCS Az EU vezetői jóváhagyják a végleges országspecifikus jelentéseket CSR TAGÁLLAMOK Euróövezet VÉGREHAJTÁS A tagállamok elfogadják költségvetésüket VÉGREHAJTÁS A tagállamok benyújtják (a költségvetési politikára vonatkozó) stabilitási vagy konvergenciaprogramjukat és (a gazdaságpolitikára vonatkozó) nemzeti reformprogramjukat Euróövezet VÉGREHAJTÁS A tagállamok benyújtják költségvetésitervjavaslatukat + gazdasági partnerségi programjaikat (EDP-országok) EURÓPAI PARLAMENT Gazdasági párbeszéd az éves növekedési jelentésről és a riasztási mechanizmus keretében készült jelentésről AGS AMR Gazdasági párbeszéd az éves növekedési jelentésre vonatkozó tanácsi következtetésekről AGS Gazdasági párbeszéd az országspecifikus jelentésekről CSR AGS (Annual Growth Survey): éves növekedési jelentés (általános uniós gazdasági prioritások) AMR (Alert Mechanism Report): a riasztási mechanizmus keretében készült jelentés (a gazdasági kockázatok kiszűrésére szolgáló rendszer) CSRs (Country Specific Recommendations): országspecifikus ajánlások EDP (Excessive Deficit Procedure): túlzotthiány-eljárás IDR (In-Depth Review): részletes vizsgálat Gazdasági partnerségi program: a hiány tartós kiigazításához szükséges alapvető strukturális reformok felvázolása Az európai szemeszter a gazdasági kormányzást hivatott javítani a nemzeti gazdaságpolitikák fokozott uniós szintű összehangolása révén érvényű menetrendet határoz meg a válság kirobbanása óta elfogadott új válságkezelő és növekedésserkentő intézkedések (lásd a lenti 2 4. pontot) megvalósítására. 2) ÁTFOGÓ UNIÓS STRATÉGIA A PÉNZÜGYI STABILITÁS SZOLGÁLATÁBAN A túlzott hiány és adósság kialakulásának hatékonyabb megelőzése ÉVES GDP-NÖVEKEDÉS AZ EU 28 ORSZÁGÁBAN A reál GDP növekedése, EU-28 % Előrejelzés A túlzott hiány és adósság felhalmozódásának elkerülése érdekében az EU 2011 decemberében új uniós jogszabálycsomagot léptetett hatályba, és ezzel megerősítette a Stabilitási és Növekedési Paktumot (lásd a 3. részt). A jogszabálycsomagot röviden hatos csomagnak nevezik, mivel az Unión belüli gazdaságirányítás megerősítését szolgáló hat jogszabályból állt A válság kirobbanása után az addig stabil gazdasági növekedés leállt, a 2008-ig létrehozott több millió munkahely közül pedig nagyon sok megszűnt. Az új gazdaságirányítási keret, az úgynevezett európai szemeszter célja, hogy serkentse a növekedést, élénkítse a munkahelyteremtést, és megelőzze a válságok jövőbeli kialakulását

14 14 K Ö Z É R T H E T Ő E N A Z E U R Ó P A I U N I Ó S Z A K P O L I T I K Á I R Ó L istockphoto/leontura Az Európai Stabilitási Mechanizmus teljes hitelkerete 500 milliárd euró. Ebből a forrásból azok az euróövezeti országok részesülhetnek finanszírozásban, amelyek átmenetileg nem tudnak megfelelő hitelhez jutni a pénzpiacokról. E reform átláthatóbbá teszi a Stabilitási és Növekedési Paktumot és megerősíti annak kötelező jellegét, ugyanakkor nagyobb fokú rugalmasságot biztosít. Egyrészről szigorúbb és következetesebb lett a szabályok végrehajtása: ha egy uniós ország túllépi a költségvetési hiányra és az államadósságra vonatkozóan meghatározott határértéket, akkor bizonyítania kell, hogy világos ütemterv szerint megvalósítja a probléma orvoslásához szükséges intézkedéseket. A Bizottság országspecifikus ajánlásai immár eredményesebben végrehajthatók. Pénzügyi szankciókat (akár bírságokat is) pedig már a folyamat korábbi szakaszában alkalmazni lehet, és azokat fokozatosan lehet szigorítani azoknak az euróövezeti országoknak az esetében, amelyek nem tesznek lépéseket költségvetési mérlegük egyensúlyba hozatalára. Másrészről viszont nőtt a Paktum rugalmassága. Ez lényegében azt jelenti, hogy a szabályok érvényesítése során nem kell egy egységesen meghatározott szemléletmódot követni, hanem nagyobb mértékben figyelembe lehet venni az egyes országok egyedi gazdasági körülményeit ben az Egyesült Királyság és a Cseh Köztársaság kivételével az összes uniós ország megerősítette a Stabilitási és Növekedési Paktum alkalmazása iránti elkötelezettségét azzal, hogy aláírta a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződést, más néven a költségvetési paktumot. (Megjegyzés: a Cseh Köztársaság 2014-ben jelezte, hogy kész aláírni a szerződést.) Az aláíró tagállamok ezzel tanúbizonyságot tettek arról, hogy a pénzügyi stabilitás eszméjét nemzeti jogszabályaikba kívánják emelni. A szerződés szerint a tagállamoknak egyensúlyban kell tartaniuk költségvetéseiket vagy költségvetési többletet kell produkálniuk. A költségvetési paktum azáltal, hogy kiterjeszti az új szavazási szabályok hatályát és határozottabb kötelezettségvállalást követel meg az euróövezeti országoktól, automatikusabbá teszi a korrekciós intézkedéseket májusában két újabb jogszabály az úgynevezett kettes csomag lépett hatályba. E két jogszabály még szorosabbra fűzi a gazdasági és költségvetési együttműködést (és ezáltal megerősíti a Stabilitási és Növekedési Paktum végrehajtását) az euróövezeti országok között, különösen a tagállami költségvetési politikák összehangolása és nyomon követése terén. Ettől fogva az európai szemeszter utolsó állomásaként a Bizottság elemzi az euróövezeti országok éves költségvetéstervezeteit (melyeket az érintett országok minden év október 15-ig küldenek el a Bizottságnak), és ajánlásokat ad ki azokhoz, mielőtt a tagállami parlamentek elfogadnák a költségvetést. A Bizottság kiértékeli ezeket a terveket és az euróövezet egészére vonatkozó kilátásokat, miáltal jobban össze tudja hangolni a költségvetési politikákat. Az értékelés a Stabilitási és Növekedési Paktum követelményein alapul. A Bizottság ezt követően szorosan figyelemmel kíséri, hogy az egyes országok milyen mértékben hajtották végre az országspecifikus ajánlásokban foglaltakat. A Bizottság minden év november 30-án ad ki véleményt. Ha úgy ítéli meg, hogy valamelyik ország súlyosan megsérti a Paktum valamelyik előírását, előírhatja a nemzeti költségvetési terv meghatározott határidőre történő felülvizsgálatát. A kettes csomag értelmében továbbá a Bizottságnak fokozott figyelemmel kell kísérnie a súlyos pénzügyi nehézségekkel küzdő euróövezeti országokat, a paktum bizonyos rendelkezései pedig az uniós jog szerint kötelező erejűek. Az esetleges jövőbeli válságok elkerülése érdekében ezek az intézkedések azt hivatottak biztosítani, hogy a tagállami költségvetések egyensúlyban legyenek, valamint hogy a tagállamok, különösen az euróövezeti országok ne halmozzanak fel túlzott mértékű hiányt és adósságot. és pénzügyi támogatás nyújtása a leginkább rászorulóknak Az euróövezeti országok 2012 őszén új, állandó válságalapot (úgynevezett tűzfalat (*)) hoztak létre Európai Stabilitási Mechanizmus (*) néven, 500 milliárd eurós hitelkerettel. A mechanizmus az egyik legnagyobb ilyen jellegű alap a világon, és lényege, hogy pénzügyi kölcsönt nyújthat azoknak az euróövezeti országoknak, amelyek akkora államadóssággal rendelkeznek, hogy átmenetileg nem tudnak megfelelő hitelhez jutni a pénzpiacokról. A hitelezés szigorú feltételekhez kötött, amelyek előírják, hogy a kedvezményezett országban a Stabilitási és Növekedési Paktumnak megfelelően újra fenntarthatóvá kell tenni az államháztartást és szerkezeti reformokat kell végrehajtani. Ezzel visszaszerezhető a pénzpiacok bizalma az iránt, hogy az érintett országok idővel képesek lesznek visszafizetni adósságukat és helyreállítani versenyképességüket. Mindent összevetve tehát az Európai Stabilitási Mechanizmus segít fenntartani az euróövezet egészének pénzügyi stabilitását. Az EU az államadóssággal küzdő tagállamok megsegítésére 2009-ben, illetve 2010-ben is létrehozott egy egy ideiglenes válságalapot ( tűzfalat ), az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszközt (*), illetve az európai pénzügyi stabilizációs mechanizmust (*). Ezt követően 2012 végén létrejött egy új, állandó válságalap, az Európai Stabilitási Mechanizmus (*), amely létrehozása óta jelentős kölcsönöket nyújtott a nehéz helyzetben lévő euróövezeti országoknak.

15 G A Z D A S Á G I É S M O N E T Á R I S U N I Ó É S A Z E U R Ó 15 Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap szintén a válság káros hatásainak enyhítésére szolgáló eszköz. Az Alap azoknak nyújt támogatást, akik a globalizáció hatásai miatt (például azért, mert egy vállalkozás Unión kívüli országba szervezte ki tevékenységeit), illetve súlyos gazdasági és pénzügyi válság következtében veszítették el állásukat. Emellett képzési lehetőségeket, mentorálást és karrier tanácsadást is biztosít a munkavállalók és az önálló vállalkozók számára. Az Alap teljes költségvetése a közötti időszakra több mint 1 milliárd euró lesz. Végezetül a regionális politika terén az EU úgy reagált a válságra, hogy gyorsabban biztosított finanszírozást regionális beruházási projektekhez a tagállamoknak, közülük elsősorban azoknak, amelyek gazdasági támogatási csomagban is részesültek. Emellett a költségvetési megszorítások bevezetése idején a tagállami költségvetésekre nehezedő teher enyhítése érdekében az Unió növelte a regionális projektekhez való hozzájárulásának mértékét, egyúttal pedig csökkentette az elvárt tagállami hozzájárulás mértékét. Cél Érintett országok Euróövezeti tagállamok Valamennyi uniós tagállam Európai szemeszter (2010 óta) A gazdaságpolitikák összehangolása Az EU és a tagállamok évente egyeztetnek egymással a gazdaságpolitikákról A Bizottság további ajánlásokat tehet az euróövezeti tagállamok számára Stabilitási és Növekedési Paktum (amelyet a 2011-es hatos jogszabálycsomag és a 2013-as kettes jogszabálycsomag is megerősített) Költségvetési paktum (szerződés a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról, 2012) A hiány és az adósság kialakulásának megelőzése A gazdaság- és a költségvetési politika összehangolása és felügyelete annak elkerülése érdekében, hogy az uniós országok túlzott mértékű hiányt vagy adósságot halmozzanak fel Tovább erősíti a Stabilitási és Növekedési Paktumot azáltal, hogy a tagállamok vállalják, hogy egyensúlyban tartják költségvetésüket A tagállami költségvetések uniós vizsgálata, valamint bírság kiszabása a Paktum megszegése esetén, kizárólag az euróövezetben Horvátország és az Egyesült Királyság kivételével az összes tagállam aláírta. Dánia és Románia kijelentette, hogy a költségvetési paktum összes rendelkezését magára nézve kötelező erejűnek tekinti Európai Stabilitási Mechanizmus (2012) Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (2006-ban jött létre) Támogatási mechanizmusok Uniós válságalap 500 milliárd eurós hitelkerettel azon országok megsegítésére, amelyek túlzott mértékű államadósságuk miatt átmenetileg nem tudnak megfelelő hitelhez jutni a pénzpiacokról 150 millió eurós éves költségvetéssel rendelkező alap, amely a globalizáció hatásai vagy súlyos gazdasági és pénzügyi válságok miatt elbocsátott munkavállalóknak nyújt segítséget Csak azok az euróövezeti országok igényelhetnek támogatást, amelyek aláírták a költségvetési paktumot Összefoglaló az uniós intézmények és tagállamok által 2010 óta a gazdaságpolitikák fokozott összehangolására, a hiány- és az adósságválságok kialakulásának megelőzésére, valamint a pénzügyi nehézségekkel küzdő országok megsegítésére tett intézkedésekről

16 16 K Ö Z É R T H E T Ő E N A Z E U R Ó P A I U N I Ó S Z A K P O L I T I K Á I R Ó L 3) A SÚLYOS GAZDASÁGI EGYENSÚLYHIÁNY ELŐREJELZÉSE ÉS MEGSZÜNTETÉSE A válság rávilágított arra, hogy egyes tagállamok között jelentős eltérés mutatkozik bizonyos gazdasági mutatók, például a versenyképesség és a termelékenység tekintetében. Ez az egyensúlyhiány különösen komoly problémát jelent akkor, ha euróövezeti országokat érint, mivel a közös rendszer keretei közötti együttműködés egyik eredménye, hogy az országok versenyképességük elvesztését nem ellensúlyozhatják átmenetileg azzal, hogy árfolyam kiigazítással leértékelik a valutájukat. (A leértékelés rendszerint inflációhoz vezet, amely idővel mindig kioltja a versenyképesség helyreállítása érdekében végrehajtott leértékelés hatásait.) Minél csekélyebb a gazdasági egyensúlyhiány a tagállamok között, annál erősebb az Európai Unió és különösen az euróövezet mint gazdasági tömb. Az EU ezért fokozott figyelemmel kíséri a tagállamok és különösen az euróövezeti országok gazdaságának alakulását. A 2011-ben elfogadott hatos csomag a makrogazdasági (*) egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárást is bevezetett, amely tulajdonképpen egy új korai előrejelző rendszer a várható egyensúlyhiányok eddiginél jóval korábbi felismerésére és elhárítására. A Bizottság egy sor olyan gazdasági tényezőt követ nyomon, amely befolyásolhatja a tagállamok általános versenyképességét. Ilyen mutatók például az ingatlanárak, a munkaerőköltségek, valamint az EU n belülre és kívülre irányuló export. Egyensúlyhiány például akkor léphet fel, ha a bérek emelkedése nincs összhangban a termelékenységgel, vagy ha az ingatlanárak gyors ütemű emelkedése nem egyeztethető össze a háztartások összkiadásaival. Ha a Bizottság túlzott egyensúlyhiányt észlel, a helyzet orvoslása érdekében ajánlásokat dolgoz ki, amelyeket a Miniszterek Tanácsa közöl az érintett országgal. Ezen ország kormányának ezután korrekciós intézkedési tervet kell készítenie. Végső esetben pénzügyi szankciókkal (akár bírságokkal is) sújthatók azok az euróövezeti országok, amelyek nem hajlandóak követni az ajánlásokat (lásd a Reuters/BSIP túlzott egyensúlyhiány esetén követendő eljárás* meghatározását), az euróövezeten kívüli országok esetében pedig felfüggeszthetők a nekik folyósítandó uniós források. 4) SZIGORÚBB BANKFELÜGYELET AZ ADÓFIZETŐK VÉDELME ÉRDEKÉBEN Az államadósság-válság összefonódott a pénzügyi válsággal. Mivel nem működött uniós szintű keretrendszer a bankok magatartásának felügyeletére, a tagállamok kénytelenek voltak bizonyos bankjaikat önállóan és meglehetősen esetleges módon megmenteni az adófizetők pénzéből. Emiatt egyes uniós országokban tovább duzzadtak az adósságok, tovább mélyült a recesszió, és végül elhúzódó pénzügyi, gazdasági és társadalmi válság alakult ki. A pénzügyi szektort szabályozó szilárd keretrendszer létrehozása céljából az Európai Tanács 2009-ben olyan egységes szabálykönyv kidolgozására tett javaslatot, amely az EU egységes piacán működő összes bankra vonatkozna. A Bizottság 2010 óta közel harminc további intézkedést javasolt annak biztosítására, hogy az uniós országokban az összes pénzügyi szereplőt, terméket és piacot megfelelő felügyelet alá vonja. Új, páneurópai hatóságok jöttek létre többek között azért, hogy felmérjék, a bankok mennyire tudnának ellenállni egy esetleges pénzügyi sokkhatásnak. Az EU ezzel kíván gondoskodni arról, hogy a bankok felelősségteljes magatartást tanúsítsanak, elegendő hitelkerettel rendelkezzenek és garanciát tudjanak vállalni a lakossági bankbetétekre. Az uniós vezetők ugyanakkor felismerték, hogy a banki hitelezés és az államadósság között kialakult ördögi kör megtöréséhez a pénzügyi szektor megerősítésénél nagyobb erőfeszítésre van szükség. Különösen igaz ez az euróövezeti országokra, ahol összehangoltabb megközelítést kell alkalmazni. Az EU vezetői ezért 2012 júniusában bankunió* létrehozásáról állapodtak meg. A Bizottság erre válaszul javaslatokat terjesztett elő a bankunió fokozatos kiépítésére. Ennek keretében például az Európai Központi Bank lett az euróövezeti bankok fő felügyeleti szerve. Egy másik javaslat arra irányul, hogy uniós eszközök álljanak rendelkezésre a bajban lévő bankok szerkezetátalakítása céljából. Ilyen pénzügyi eszköz például az euróövezeti bankok (2) megmentési alapja, amelyet a bankokra tagállami szinten kivetett adókból finanszíroznak. Az Unió ezekkel az intézkedésekkel azt kívánja elérni, hogy a pénzügyi szektor maga állja tévedései orvoslásának költségeit, és hogy csak minimális mértékben vagy egyáltalán ne kelljen az adófizetők pénzéből finanszírozni a bankmentési műveleteket. Az EU intézkedéseket hozott a pénzügyi szolgáltatási szektor megreformálására és stabilizálására, különös figyelmet fordítva a bankok felügyeletére és a nehéz helyzetben lévő bankok szerkezetátalakítására (bankunió) (További információkért a bankunióval kapcsolatban lásd a Közérthetően az Európai Unió szakpolitikáiról sorozat Bankok és pénzügy című kiadványát.). ( 2 ) Nem euróövezeti bankok is részt vehetnek a rendszerben önkéntes alapon.

17 G A Z D A S Á G I É S M O N E T Á R I S U N I Ó É S A Z E U R Ó 17 Kitekintés Hogyan tovább? Út a gazdasági és monetáris integráció elmélyítése és egy méltányosabb gazdasági és monetáris unió kiépítése felé A 2008-ban kirobbant válságsorozat vélhetően az 1930-as évek nagy gazdasági világválsága óta a legnagyobb kárt okozta Európában és világszerte, és komoly próba elé állította az európai szolidaritást és egységet. Szerencsére az Európai Uniónak és tagállamainak szorosan együttműködve sikerült megfékezniük a válságot és lefektetniük a gazdasági fellendülés alapjait. Együttes erővel megreformálták a gazdasági és monetáris unió működését, hogy az uniós szintű gazdasági együttműködés és felügyelet erősítésével biztosítsák az EU pénzügyi stabilitását és újra növekedési pályára állítsák a gazdaságot. Kamatláb politikájával amellyel sikerült megnyugtatnia a piacokat az Európai Központi Bank mindebben döntő szerepet játszott. Az Unió több fronton is megerősítette válságkezelő képességét annak érdekében, hogy a jövőben a tagállamok, de különösen az euróövezeti országok ne halmozzanak fel fenntarthatatlan mértékű államadósságot, ugyanakkor kezelni tudják a gazdasági egyensúlyhiányt, és a bajban lévő bankok megmentése miatt ne hozzák nehéz helyzetbe az adófizetőket. Noha ez idáig jelentős eredményeket sikerült elérni, a gazdasági és monetáris unió teljes kiépülése még várat magára. A Bizottság 2012-ben A valódi, szoros gazdasági és monetáris unió tervezete címmel európai vitaindító dokumentumot tett közzé, amellyel a GMU jövőjéről folyó párbeszédhez kívánt hozzájárulni. Ez a tervezet a szükséges reformok javasolt ütemtervének ismertetése mellett lehetőségeket vázolt fel arra vonatkozóan, hogyan erősíthető tovább a gazdasági és monetáris unió a következő években. A tervezet szerint az euróövezeti országoknak az EU egészéhez képest fel kellene gyorsítaniuk és jobban el kellene mélyíteniük az integrációt, egyúttal azonban a többi tagállam előtt is nyitva kellene hagyniuk a lehetőséget az övezethez való csatlakozásra. A vitaindító dokumentum az alábbi konkrét javaslatokat fogalmazza meg az euróövezet számára: költségvetési unió létrehozása, amelyen keresztül biztosítható a rendezett államháztartás és az, hogy a tagállamok válsághelyzetekben nagyobb pénzügyi szolidaritást tanúsítsanak egymás iránt. A bankunió kiépítése már folyamatban van az euróövezeti országokban, a szorosabb gazdasági és költségvetési unió kialakításához azonban módosítani kell az uniós szerződéseket. A bank-, gazdaság- és költségvetési politikával kapcsolatos együttműködés mellett erősebb mechanizmusokra van szükség egyrészt a közös döntések elfogadtatása, másrészt a tagállami kormányok kellő mértékű demokratikus elszámoltathatóságának biztosítása és a polgárok uniós politikai döntéshozatalba való bevonása érdekében. Röviden szólva: a Bizottság valódi politikai unió létrehozására törekszik. Következő lépések A társadalmi igazságosság elengedhetetlen az euró stabilitásának megőrzéséhez és a tagországok rendezett államháztartásának szavatolásához. Ezért a Bizottság: rövid távon felül fogja vizsgálni az EU-országok pénzügyi stabilitását szolgáló (a túlzott mértékű költségvetési hiány, illetve államadósság kialakulását megakadályozni hivatott) ún. kettes és hatos csomagot, és egyidejűleg javaslatokat fog benyújtani a gazdasági és monetáris unió szociális vetületének a megerősítésére; középtávon javítani fogja azokat a szabályokat, amelyek értelmében a nehéz helyzetbe került euróövezeti országok feltételekhez kötött pénzügyi támogatásban részesülhetnek, mégpedig azáltal, hogy megerősíti az ilyen jellegű beavatkozások demokratikus legitimitását és jobban figyelembe veszi az ezekben az országokban szükséges gazdasági reformok társadalmi hatásait. bankunió létrehozása a pénzpiacok és a bankok szigorú felügyeletével, hogy a bankok felelősségteljes magatartást tanúsítsanak, az adófizetők pedig megfelelő védelemben részesüljenek; a gazdasági unió elmélyítése a monetáris unió megerősítése érdekében a növekedésnek és a versenyképességnek lendületet adó célzott beruházásokkal, valamint a szociális dimenzió előtérbe helyezésével; European Central Bank/ Robert Metsch Az Európai Központi Bank új székháza Frankfurtban Vállvetve kell dolgoznunk azon, hogy leküzdjük Európa jelenlegi gazdasági nehézségeit. Csak így tudjuk elérni, hogy a munkahelyteremtéssel járó fenntartható növekedés valamennyi uniós országban megvalósuljon.