A parazitológiai tudomány újabb eredményeiről*

Átírás

1 Parasit. Hung A parazitológiai tudomány újabb eredményeiről* Dr. P. C. C. GARJNHAM Imperial College Field Station, Silwood Park, Ascot Nagy-Britannia "Some recent developments in parasitology" - Garnham, P. C. C. - Parasit. Hung ABSTRACT. This report is the Hungarian version of the introductory paper of the president of the European Federation of Parasitology presented at the II European Multicolloquium of Parasitology (Trogir, 1-6. September, 1975, Yugoslavia). Advances in parasitology obtained during the last four-year period by European workers are briefly surveyed. Négy év telt el a DOBY professzor elnökletével Rennes-ben (Franciaország) megrendezett I. Európai Parazitológiai Multikollokvium óta. Ebben az idó'ben sok kiváló európai parazitológust elvesztettünk: a lengyel STEFANSKYt és KOZARt, a cseh JIROVECet, a magyar PELLÉRDYt, a német SCHULEMANNt, a szovjet SZKRJABINt, BYCHOVSZKIJt és PETRISCSEVÁt, az angol HINDLEt és J. B. FULTONt, az ír BUCKLEYt, a svájci BAERt, az olasz POMP AN Át. Munkásságuk mindannyiunk előtt ismertté tette nevüket. Szakterületünkön - a növekvő gazdasági nehézségek és a csökkenő anyagi támogatás ellenére - a kutatómunka jelentős eredményeket hozott. Elmondhatjuk, hogy a parazitológia legtöbb ágának a művelésében európai szakembereké a vezető szerep. Beszámolóm az utolsó 3-4 évben Európában végzett parazitológiai kutató munka fontosabb eredményeinek az áttekintésére szorítkozik. Általánosságban megállapítható bizonyos kutatási irányok előtérbe kerülése, amilyen pl. a parazitás immunitás, vagy a paraziták ultrastruktúrájának a vizsgálata. Nagyon jelentős a gazda-parazita kölcsönösségi viszonyra vonatkozó ismereteink bővülése. Változóban vannak a paraziták elleni rendszabályok stratégiájával kapcsolatos nézetek. így pl. romlanak a legtöbb parazitás betegség eradikációjának a kilátásai, sőt feladták a malária teljes felszámolására vonatkozó WHO terveket is. Biztos vagyok abban, hogy a jövőben problémáink reálisabb megközelítésére van szükség, szorosabb összhangban a közjólét feuenditésére irányuló egyéb, pl. mezőgazdasági, oktatási törekvésekkel. Lehetséges, hogy szerényebb igényű és kevésbé költséges megelőző rendszabályokkal kell megelégednünk. Tudjuk, hogy sok parazitával - mint pl. a Toxoplasma, a Sarcocystis, különféle bélélősködők, sőt bizonyos körülmények között erősen patogén fajokkal is - egészen jól együtt tudunk élni: végső célunk talán az lesz, hogy a parazitákat átváltoztassuk kommenzalistákká. XXX Amoeba. Az Entamoeba histolytica nem patogén és patogén törzsei körüli, valamint az E. hartmannival kapcsolatos vita még nem zárult le teljesen, E fontos kérdésekre vonatkozó vizsgálatok vontatottan haladnak, talán annak a drámai hatásnak a következtében, amelyet az a felismerés keltett, miszerint a Naegleria és a Hartmanella genusba tartozó szabadon élő amoeba-flagellaták emberre nézve nemcsak patogének, hanem rendszerint halálos megbetegedést okoznak. Rennes óta, ahol ezek a megfigyelések nyilvános- A Parazitológusok Európai Szövetsége elnökének a II. Európai Parazitológiai Multikollokviumon (Trogir, szept Jugoszlávia) elhangzott bevezető előadása.

2 ságra kerültek, újabb eseteket észleltek Csehszlovákiában (ÓERNA) és Belgiumban (JA- DIN vizsgálta részletesen), ahol a N. jadini nevű új fajt leírták. Egy dániai esetet most tanulmányoznak. Vajon hány ember és állat van az ezekkel az organizmusokkal való "rejtett fertó'zöttség" állapotában? Flagellata. A leishmaniosis Európa 12 országában fordul eló', éspedig a betegségnek mind a L. infantum (= donovani) által okozott visceralis, mind a L. tropica major és minor okozta cutan alakja. CORRADETTI sok éven át foglalkozott a betegséggel Görögországban és Olaszországban. Újabban MURASHVILI Grúziában, SAFYANOVA, valamint SERGIEV és tsai a Moszkvai Martzinovszki Intézetben vizsgálták a betegség járványtanát, különös figyelemmel az állati rezervoárokra, a L. tropica törzseire, az ultrastrukturára és a vektor kérdésre, A franciaországi Montpellier-ben RIOUX végez- magas szinvonalií kutatásokat. Nagyon érdekes a PAMPIGLIONE és tsai által 3 évvel ezelőtt közölt visceralis leishmaniosis járvány, amely minden tekintetben eltért az Olaszországban vagy másutt korábban leírt leishmaniosis esetektől. Nem fiatal gyermekek, hanem leginkább felnó'ttek betegedtek meg, közel ezer fertőzött egyén közül alig 60-an. A jugoszláviai sporadikus eseteket (patkány rezervoár) PETROVIC vizsgálta, Bulgáriában PAVLOV, Romániában LUPASCU foglalkozott a betegséggel. Ma is érvényben vannak az identifikálás régi kritériumai: 1) a betegség típusa, 2) földrajzi izoláltság, 3) a Phlebotomus-vektor és 4) az állat rezervoár milyensége. Azonban ma már pontosabb meghatározás lehetséges a tenyésztett promastigoták jellegzetes isoenzim összetételének biokémiai módszerrel történő kimutatásával. Az eléggé szerencsétlenül "molekuláris taxonómia"-nak elnevezett új irányzatnak ezeket a módszereit nagyon sikeresen alkalmazták már az entamoebák, trypanosomák és plasmodiumok identifikálásában, s a jövó' valószínűleg e módszerek nagyarányú elterjedését hozza magával. Sporozoa, Coccidia. A programunkon lévő összes kérdés között a coccidiumok Isospora csoportja kelti ma a legnagyobb érdeklődést, amióta tíz évvel ezelőtt a skóciai HUTCHISON kimutatta, hogy olyan macskák, amelyek Toxoplasmával fertőzött egereket fogyasztottak el, a bélsarukkal hosszú időn át ürítenek Isospora oocystákat. E megfigyelést csakhamar megerősítették az NSzK-ban, HoUandiában, Franciaországban, a Szovjetunióban és az Egyesült Államokban, A Rennes-i Multikollokvium óta e téren sok új vizsgálat történt. Említést érdemelnek elsősorban az NSzK-beli PIEKARSKI és SCHOLTY- SECKnek, a francia citológiai iskolát képviselő SENAUD és VIVIERnek és másoknak az ultrastrukturára vonatkozó munkái. Sokan kezdtek gondolni arra, hogy a BIOCCA által felállított Toxoplasmatea osztályba egyéb tagok is tartozhatnak ban a berlini ROM MEL és HEYDORN Sarcocystisszel fertőzött nyers marha- és sertéshús fogyasztása után a székletben Isospora típusú~öocystákat mutatott ki. Ugyanők és mások vizsgálataiból kiderült, hogy a kísérletileg fertőzött macska és kutya belében csak a gametogónia zajlik le. Legújabban FAYERnak (USA) oocytákkal fertőzött szarvasmarhák különféle szerveiben schizogóniás folyamatokat sikerült kimutatnia. Legyen szabad emlékeztetni, hogy a toxoplasmáknak a macska az egyetlen végleges gazdája (és hogy a schizogonia normálisan megy végbe a bélben). Hamar kiderült, hogy a Sarcocystisnek más gazdái is vannak; igy pl, a patkány Sarcocystisének kígyók, az e- gérének a macska, az SPF juhokénak a kutya, a rágcsálókénak a menyét a gazdája, A Multikollokviumon hallani fogunk a frenkeliákkal kapcsolatosan BOCH és tsai (NSzK) által végzett vizsgálatok eredményeiről. Egyedül a Besnoitia fejlődésmenetének tisztázása várat továbbra is magára, A legfőbb kérdés most az, hogy mi ezeknek az új felfedezéseknek a jelentősége egyrészt a fertőzések járványtana, másrészt a coccidiumok taxonómiája és fejlődési ciklusai szempontjából. Nem kétséges, hogy e felfedezések forradalmasították a "coccidiológiát". Ami a járványtant illeti, ez idő szerint az egyetlen közvetlen bizonyíték arra nézve, hogy Toxoplasma-fertőzés macskától származó oocystákkal spontán is létrejöhet, az a PELLÉRDY és tsai által leírt toxoplasmosis eset, amely a Budapesti Állatkertben tartott kenguruk között jelentkezett.

3 riporozoa, Malária. A malária-kutatás újabban az immunbiológiai és patológiai vonatkozások tisztázása terén ért el eredményeket. Széleskörűen alkalmazzák az immuno-fluorescens próbákat a maláriás immunitás kimutatására (RICHTER Jugoszlávia, AMBROISE-THOMAS Franciaország, VOLLER Anglia). A Londoni Állatkert összehasonlító Patológiai Intézete (VOLLER) svéd kutatókkal (HULDT és tsai) együttműködve P. knowlesi antigénnel végzett új, enzimhez kötött immunoabszorpciós próbát (ELISA teszt) vezetett be malária ellenanyagoknak humán savóból való kimutatására. E próbák tökéletesítése a gyakori nem specifikusan pozitív reakciók miatt is jelentós (pl. keresztreakció a plasmodiumok és a piroplasmák között, COX). Kidolgozták a P. knowlesi olyan tenyésztési technikáját, amely lehetővé teszi a merozoiták vörös vérsejtekbe való behatolásának részletes megfigyelését és elektronmikrosz - kópos vizsgálatát (COHEN és BUTCHER, Anglia). A maláriával kapcsolatos immunitás tanulmányozása elsősorban általános használatra alkalmas vakcina lőállítására. irányul. Ez a CORRADETTI által - besugárzott P. gallinaceum sporozoítákkal - elkezdett munka jelentős sikerre vezetett (humán vonatkozásban CLVDE Baltimoréban, rágcsálókon NUSSENZWEIG New Yorkban ért el szép eredményeket). Mindaddig azonban, amíg lehetővé nem válik a sporozoiták nagy tömegben való előállítása, a i i <'lméleti jelentőségű marad. Jelenleg sporozoiták termelésére csak a szúnyogok képesi k, S a legnagyobb tenyészetek produktuma is legfeljebb csak kis embercsoport ímmunizálásához lenne elegendő. A további kutatások előtt a következő alternativa áll: 1. Figyelemmel arra, hogy jelenleg nem ismerünk megfelelő tenyésztési eljárást sporozoiták folyamatos termelésére, javasoltam az oocysták sporoblastoidjai permanens vonalakban való érlelésére szolgáló módszer kidolgozását, ami lehetővé tenné sporozoiták folyamatos kiáramlását a környező közegbe. Az ily módon kinyert sporozoitákat attenuálás után vakcinaként lehetne felhasználni. 2. A sporozoiták védő ellenanyagok termelését kiváltó antigénjének a kémiai szerkezetét meg kell állapítani, majd az anyagot szintetizálni. A maláriás rclapsusok a plasmodiumok fejlődésmenetének ma még hiányosan ismert sajátosságaival függenek össze. Orosz és román kollégáimmal régóta végzünk vizsgálatokat egy tartós látenciát mutató P. vivax törzzsel. Az elért eredmények ellenére a lényeget, vagyis a latens stádiumok tartózkodási helyét a szervezetben nem ismerjük. Érdemes megemlíteni, hogy a relapsusoknak ez a különös jelensége csak a P. vivaxra és a vele "okon néhány fajra korlátozódik, a maláriát okozó fajok többségével kapcsolatban nem fordul elő. Protozoon-fajok látenciájával, nyugalmi alakjaival és túlélésével foglalkozik az utóbbi idők egyik legérdekesebb, [rêne LANDAUtól származó elmélete. Sporozoa, piroplasmák. Nem hagyhatom ki ebből az áttekintésből, hogy a parazitológia <y,>ik 1 egfigyelem rem éltől >b jelenségét éppen itt Zágrábban irták le. Arra a jól ismert munkára utalok, amelyből megtudtuk, hogy az ember rendszerint nem fogékony a Babesia-fertőzés iránt, de azzá válik, ha a lépet eltávolították. Fel szeretném hívni a figyelmet a humán babesiosis egy másik, szintén zágrábi esetére, amelyet SKRABALO (1971) "A protozoonos és féreg-fertőzések patológiája" c. (szerk. : MARCIAL-ROJAS) könyvben ismertetett. Egy Zágráb melletti faluból származó emberről van szó, akit lázas, icterusos és anaemias állapotban vettek kórházi kezelésbe, 3 évvel a betegen elvégzett splenectomia után. B. divergensnek a vérből való kimutatása után a beteget Bere - nillel kezelték, aki azonban ennek ellenére két nap múlva meghalt. Figyelmet érdemel a két zágrábi eset és valószínűleg legalább öt eset egybeesése a Nantucket szigeten (USA). Nemrég értesültem további három eset megállapításáról e szigeten és arról, hogy egy szakértő bizottság hozzálátott a helyzet kivizsgálásához. A piroplasmosis elsősorban állategészségügyi nézőpontból jelentős. Az életciklusnak azonban egy fontos részletét még nem ismerjük, nevezetesen azt, hogy a fejlődésnek a kullancsban végbemenő szakasza szexuális vagy aszexuális folyamat-e?

4 Az egysejtuekkel kapcsolatosan szólnom kell még a kiterjedt elektronmikroszkópos vizsgálatokról, amelyek kezdete CHEJSZIN (Leningrád) és LUDVIK (Prága) 15 évvel ezelőtti munkásságához fűződik. Ma már a legtöbb országban folynak ilyen vizsgálatok. Az eredményekből csak néhányat említek. PIEKARSKI és más német kutatók tanulmányozták a spórás véglények osztódási folyamatának a természetét és e folyamatot az általában elfogadott schizogoniával szemben endodyogeniának vagy polygeniának minősitik. CANNING és SINDEN a mikrogaméták képződését vizsgálja a plasmodiumokban. Szép munkát végzett VIVIER, PORCHET-HENNERÉ asszony és tsai, valamint a tübingeni GFELL Laboratórium a gerinctelenek parazitikus véglényei szerkezetének a vizsgálata terén. Helmintológia. A férgekkel kapcsolatos elektronmikroszkópos vizsgálatok egyik legfontosabb eredménye annak a megállapítása, hogy nincs számottevő különbség a mételyek és a galandfé'rgek köztakarójának ultrastrukturája között. Meglepően nagy érdeklődés kíséri a helmintózisok immunbiológiai vonatkozásait. A glasgowi állatorvos parazitológusok munkássága nyomán kidolgozott irradiációs vakcinák használata ugyan kevéssé terjedt el a gyakorlatban, azonban az tít nyitva áll az ilyen irányú további törekvések előtt. BEZUBIK és tsai (Lengyelország) Multikollokviumunkon számolnak be ultraibolya sugárzással atténuait Ostertagia-lárvák immunizáló hatásáról juhban végzett vizsgálataik eredményéről. A schistosomákkal kapcsolatos alapkutatások egyik érdekes eredménye a SMITHERS és tsai (Anglia) által "antigén leplezés" (antigenic disguise) néven leírt jelenség, amely segíti a parazitát a gazda immunreakciójának az átvészelésében. Hasonló vonatkozásúak CAPRON (Franciaország) vizsgálatai is, aki a gazdáéval közös antigének jelenlétét mutatta ki a schistosomákban. Sch. matthei és Sch. bovis besugárzott schistosomuláival juhokat, illetve szarvasmarhákat immunizálni lehetett mind homológ, mind heterológ fertőzésekkel szemben. A londoni NELSON és mtsai jelenleg Szudánban folytatják ezirányú vizsgálataikat. NELSON hangsúlyozza a zooprofilaxis fontosságát. Ennek lényege az, hogy valamely veszélytelen parazita elterjesztésével védjük meg a gazdát egy azzal rokon, de patogén fajjal szemben. Az ilyen un. "vakcinák" némelyike hűtéssel tartósítható és virulencia - csökkenés nélkül könnyen szállítható. A mételyek fejlődésmenetét kutató VOGEL 3 évvel ezelőtt tisztázta a Sch. japonicum terjedésmódját Laoszban a- Mekong folyó térségében, dacolva az ottani harci cselekmenyekből adódó veszélyekkel. A galandférgekkel kapcsolatosan elért eredmények között nagyon érdekes SMYTHnek az intézetünkben szerzett megfigyelése, aki különféle féregfajok in vitro tenyésztésével foglalkozva azt tapasztalta, hogy az Echinococcus multilocularis tápfolyadékban tenyésztve eléri az ivarérettséget, anélkül azonban, hogy kialakulna a fajra jellemző ízekre való tagoltsága (monozoikus jelenség). Kiderült az is, hogy a különféle köztigazdákból nyert echinococcusokat az in vitro tenyésztés során tanúsított jellegzetes viselkedésük alapján meg lehet különböztetni egymástól: a juh törzs az ivarérettségig fejlődik, a ló törzs viszont egyáltalán nem fejlődik. DOBY (Franciaország) kimutatta a Taenia saginata ízek ürülésének szakaszos jellegét, s ez újból hangsúlyozza az idő tényező fontosságát a parazitológiában. Legyen szabad emlékeztetni HAWKING Rennes-i előadására a malária paraziták gametocytái fertőzőképességének periodikus változásairól. Az újabb vizsgálatok megerősítették ezt az annak idején nehezen elfogadhatónak tűnő megállapítást és kiterjesztették a jelenség érvényét a nematodákra is. A párizsi Természettudományi Múzeumban folytatódik a magasszintű experimentális és taxonómiai kutatómunka mind a helmintológiai (CHABAUD), mind a protozoológiai (Irène LANDAU) témákra vonatkozóan. Itt és más európai központokban sok külföldi kutató megfordul, s remélni lehet, hogy közös kutatási programok által a nemzetközi kooperáció a jövőben is tovább szélesedik majd. Sok érdekes és fontos eredményt hozott a fonálférgek kutatása. BRITOV és BOJEV (Szovjetunió) kimutatta a Trichinella nemzetségen belül különféle, bár egymással szoros rokonságban lévő fajok létezését: a~t. spiralis (pl. sertésből) kozmopolita, a T. nelsoni Kelet-Afrikában, a T. nativa pedig a sarkvidéki körzetekben fordul elő.

5 Az elhunyt KOZAR prof, és tsai (Lengyelország) a trichinellosis immunológiájának és járványtanának a kutatásában értek el eredményeket. Folytatva a Brugia ( = Wuchereria)- fajok laboratóriumi állatokban való viselkedésével kapcsolatosan a szintén elhunyt BUCK LEY (Anglia) által megkezdett munkát, DENHAM macskákban és madarakban vizsgálja a filariatosisok immunopatológiáját. A filariatosisszal összefüggő' kérdéseknek általában véve is nagy gyakorlati fontosságuk van. Nagy érdekló'dés kíséri pl. az onchocercosis ellen francia és brit kutatók irányításával Nyugat-Afrikában folyó tervszerű védekezés eredményeit, COLUZZI mutatott rá a szúnyogok pharyngealis fegyverzete és ama képességük közötti összefüggésre, hogy a bancrofti filariosis vektorai lehetnek; ezt most érvényesnek tartják az Anopheles gambiae komplexus különféle fajaira és törzseire is. A szarvasmarha Onchocerca gutturosa és a ló O. cervicalis parazitáival végzendő laboratóriumi vizsgálatokat nagyban segíti a vektorok - a Simulium ornatum és a Culicoides nubeculosus - kezelését megkönnyítő módszerek NELSON, illetve MELLOR által történt kidolgozása. Érdekes, hogy ez a meglehetősen eltérő jellegű két Diptera - a Simulium és a Culicoides - két protozoon nemzetség, a Leucocytozoon és a Haemoproteus különféle fajainak, sőt lehetséges, hogy a tágabb értelemben vett Hepatocystis különböző "típusainak" az átoltásában is szerepet játszik. A belgrádi S1BALIC és társai kimutatták a cambendazol kiváló hatását a sertés ascarisai ellen, belga kutatók pedig bevezették a mebendazol és a levamizol használatát a humán medicinában. Különösen jelentősek a különféle féregfajok ökológiájára vonatkozó kutatások: Lengyelországban MICHAILOV, Olaszországban MANTOVANI, Franciaországban DOBY, Jugoszláviában NICOLIC, Angliában KENDALL ezirányu munkáit szeretném kiemelni. Időm rövidsége csak azt engedte meg, hogy az említést érdemlő sok eredménynek csupán egy töredékével foglalkozzam előadásomban. Várakozással nézünk a következő napok elé, remélve, hogy sokat tanulunk majd és ösztönzőleg hatnak ránk a Multikollokviumon felszínre kerülő új gondolatok. Érkezett: 1975, p. C. C. GARNHAM Imperial College Field Station Silwood Park, As hurst Lodge, Ascot, Berks, SL5 7DE GREAT BRITAIN