7.1 Javaslatok a főmederrel kapcsolatosan szükségessé váló egyéb járulékos beruházásokra Az árvízlevezetés biztonságát szolgáló beavatkozások:

Átírás

1 felépítésük nehézkes átalakításuk miatt csak a numerikus modellezéssel együtt javasolt az alkalmazásuk. A műtárgyak környezetének helyes kialakítása miatt különösen fontosak a műtárgyak környezetében kialakult áramlási viszonyok. Az 1 dimenziós, és a projekt keretében végrehajtandó kismintavizsgálat eredményeinek igazolásán vagy cáfolásán túl a részletesebb vizsgálatoknak a tervezett beavatkozásokkal kapcsolatos részletkérdésekre is ki kell terjednie. Az egyes műtárgyelemek vízátbocsátásának, és az utófenekek hosszának és kialakításának meghatározására részletes műtárgy-hidraulikai modellkísérletek szükségesek. A beavatkozások hatásának vizsgálatát vélhetőleg nagyban befolyásolja a vizsgálati területtel határos folyószakaszok állapota is. Ez jól látható a 4. ás a 7. ábrán (lásd fent). Figyelembe véve a mértékadó árvízszint (MÁSZ) felszíngörbéjét a vizsgálat terület alsó mintegy 10 km-es szakaszánál jelentős mértékű visszaduzzasztás figyelhető meg. Ennek oka a vizsgálati terület alatti folyószakasz (Vámosszabadi térsége) igen rossz levezető-képességében keresendő. A duzzasztás mértéke az alsó szelvényekben nagyobb mint a beavatkozási változatok alapállapottól való eltérése, így feltételezhető, hogy torzítja is a kapott eredményeket. A torzítás kiküszöbölése csak a visszaduzzasztó hatás megszüntetése esetén lehetséges. Ebből következően a Szigetközi Duna szakasz árvízlevezető-képességének javítása érdemben csak az alatta lévő szakaszok vízemésztésének növelésével lehetséges. A beruházásokat megelőző tervezéshez kapcsolódó vizsgálatok további pontosítása lehetséges a modell geodéziájának frissítésével, hiányzó terepi adatok (szlovák hullámtér adatai) pótlásával, magyar oldali kiegészítő mérések beépítésével. A kétdimenziós modellek kalibrálásához szükség van nagyvízi áramlásirány mérésekre, a vízszintrögzítések időbeli- és térbeli sűrítésére. Erre lehetőséget nyújt a vízszintrögzítések során a hullámtéri mellékágakon telepített vízszint-regisztrálók adatainak felhasználása, mellyel pontosabb képet kapunk a vízszintváltozások alakulásáról, keresztirányú változatosságáról. 7 Javaslatok a közös rehabilitációs megoldás árvízvédelmi vonzatai és a terület ökológiai potenciáljának elérése miatt szükségessé váló egyéb járulékos beruházásokra A főmederbe épített létesítmények mellett szükséges a mellékágrendszer állapotának stabilizálása illetve igazítása a főmedri vízszintekhez. A feladat több csoportra osztható. Egyrészt szükségessé válnak olyan új létesítmények, amelyek a főmeder és a mellékágrendszer összeköttetését biztosítják, másrészt a fizikai modell rámutatott néhány mű szükségszerű átalakítására, harmadrész szükség lesz a meglévő művek kisebb átalakítására, illetve stabilizálására. Ez utóbbi kiemelten fontos, mert a mellékágrendszer műtárgyai ideiglenes állapotra épültek ki, ezért nem kellő stabilitásuk a tartós működésre. 77

2 7.1 Javaslatok a főmederrel kapcsolatosan szükségessé váló egyéb járulékos beruházásokra Mivel a rendszerben a főmedernek kiszolgáló szerep jut, az ide tervezett beavatkozások elsődleges célja az érkező árhullámok levezetése és a hullámtéri mellékágak vízigényének biztosítása. Ezen célok elérése érdekében az alábbi beavatkozások szükségesek Az árvízlevezetés biztonságát szolgáló beavatkozások: Az elmúlt 15 év során a zátonyokon megtelepedett növényzet eltávolítása, a feltöltődött zátonyok süllyesztése a tervezett kisvízszint alá 0,8-1,0 m-re A sarkantyúk eltávolítása Az alvízcsatornával összefüggő javasolt beavatkozások: az Ispánki Duna-ágon az alvízcsatorna felé 200 m széles bukó kialakítása mbf szinten Az árvízi biztonság elengedhetetlenné teszi az árhullámok idején esetlegesen bekövetkezett feliszapolódások eltávolítását, a partbiztosítások, a jégsávok és a műtárgyak rendszeres karbantartását. Ha ez valamilyen oknál fogva nem biztosítható, az árvízveszély fokozatosan növekedik, ami megengedhetetlen A kapcsolat megteremtését biztosító műtárgyak A kialakítandó főmedri-mellékági kapcsolatokat alapvetően 3 féle módón kerülhetnek kiépítésre: - Nyílt felszínű töltő-ürítő bukók - Zárt, átközlekedhető zsilipek - Elárasztást segítő, átjárható bukók A főmeder és a mellékágrendszer kapcsolata a főmeder kiépített vezetőműveiben jöhet létre. Kialakítását a különféle üzemállapotok vizsgálata határozza meg. Normál üzemelés esetén a kialakuló vízszintkülönbség nem jelentős, és szabályozható is a főmederbe épített művekkel. Az áramlás iránya mindkét irányban történhet, csak az elárasztási szituációt vizsgálva megállapítható, hogy feltöltés idején a mellékágrendszer irányába, leürítés idején a főmeder irányába történik az áramlás. Az üzemszerű mértékadó terhelés is ezekben az időszakokban várható. Ebből következik, hogy a művek megfelelő utófenekét mindkét irányba ki kell alakítani Nyílt felszínű töltő-ürítő bukók Jelentős kérdés, hogy a tervezett bukón a kishajóforgalom közlekedés biztosított legyen. Ez, mint tervezési paraméter vízmélység, és vízsebesség tekintetében jelentkezik. A paramétereket figyelembe véve ez legalább 1,20 m átbukási magasságot és maximum 1 m/s-os vízsebesség kialakulását feltételezi. A harmadik vizsgálandó kérdés, hogy a nyílás ideiglenes elzárása miképpen legyen biztosított. Erre akkor lehet szükség, ha a mellékágrendszerből részben kizárható szennyezés érkezik, bár ennek gyakorlati megvalósítása nehézkes, és egyéb szerkezetekkel is jól megoldható (úszó terelőművek elhelyezése, vízszintek kiegyenlítése). Sokkal inkább 78

3 lehet jelentősége a főmedri művek javításánál, amikor szükségessé válhat a főmedri vízszintek építési célú süllyesztése. Ebben az esetben a nyílások korrekt elzárása mellett a természeti értékek minimális zavarásával a fenntartási munka elvégezhető. Felmerülhet a nyílások ideiglenes elzárása is (ideiglenes áttöltéssel, majd visszaszedéssel), de ezek a munkák az üzemelés során költségesek, és lényegesen nagyobb zavarással járnak a területen, mint egy elzáró-szerkezet egyszeri elhelyezése. Ezért úgy ítéljük meg célszerűbb eleve egy ideiglenes elzárás helyének kiépítése. Figyelembe véve a lehetőségeket adódik a Dunakiliti duzzasztóműnél található ideiglenes elzárások figyelembe vétele, azok alkalmazása. Ezek 24 m-es nyílásszélesség elzárására képesek 2 m mélységben. Ha figyelembe vesszük, hogy ezek a munkák a téli kisvízszint idején végezendők, akkor a nyílás küszöbszintjét az elzárási lehetőséghez igazítva megállapítható, hogy elegendő a középvízszint alatt 2,3 méterrel kialakítani a küszöbszintet. Ez a legkisebb vízszintek esetén is biztosít 80 cm fedést a bukón, ami azt jelenti, hogy a biztonsági rászámítás nélkül még áthajózható, és ez a helyzet csak a forgalomszegény téli időszakban fordul elő. Az elzárás csak tréleres szállítást, és darus beemelést igényel, vagyis egy nap alatt megoldható. Ez természetesen feltételezi a megközelítő úthálózat fenntartását, ami egyébként is szükségszerű Zárt, átközlekedhető zsilipek Valamennyi nyílás nem oldható meg ezzel a megoldással, mert akkor a művek megközelíthetetlenné válnak. Azokon a pontokon ahol ez a módszer nem alkalmazható, ott zárt, átközlekedhető zsilippel kell biztosítani a kapcsolatot, vagyis a kapcsolat nem nyíltfelszínű összeköttetéssel jön létre. Zárt zsilipek elhelyezését ott javasoljuk, ahol a mellékágrendszer jellege, vagy védettség, vagy mérete miatt nem teszi lehetővé a kishajók közlekedését Elárasztást segítő, átjárható bukók Az elárasztás során keletkező keresztirányú áramklások csökkentése érdekében azokon a pontokon, ahol ez lehetséges, az elárasztási szint alatt cm-res koronaszintű bukók építhetők be, amelyek elősegítik a gyorsabb feltöltődést és leeresztést annak érdekében, hogy a vízszintemelkedés és süllyedés egyenletes legyen a mellékágrendszer mentén. Ez egyben elárasztás esetén megnöveli a biológiai kapcsolatot a vízi élőlények számára a mellékágrendszer és a főmeder között. Ugyanakkor ezeket a bukókat felületi stabilizálással is el kell látni, mert felületükön szükséges a közlekedés biztosítása, akár az ideiglenes elzárás szállítására is Megközelítés biztosítása Az egyes művek megközelítéséről gondoskodni kell, ami a gyakorlatban a jelenlegi viszonylag jó úthálózat megőrzését, szükség szerinti nyomvonal-korrekcióját jelenti. Erre azokon a pontokon lehet szükség, ahol ezt az ideiglenes elzárások szállítása szükségessé teszi. Az utak fenntartása elegendő kavicsszórással és rendszeres gréderezéssel az igények szerint, a jelenlegi fenntartási feladatoknak megfelelően. 79

4 7.1.3 A jéglevezető sáv lekotrása Jelentősen növelhető a főmeder vízszintszállítása azzal, hogy a főmeder mentén valamikor kialakított, mintegy 40 m széles jéglevezető sávot helyreállítjuk (ez tulajdonjogilag is állami kezelésben van), az elmúlt 15 év alatt megtelepedett növényzetet eltávolítjuk és lehetőség szerint ennek szintjét süllyesztjük. A jéglevezető sáv szintje a műtárgyak közelében csak a tervezett elárasztási szint + 20 cm-ig süllyeszthető a főmedri fenékküszöbök környezetében, mert így biztosítható a jelenleg erre a célra rendelkezésre álló vízhozamból a szükséges elárasztási szint. Mélyebb lekotrás esetén a műtárgy emésztőképessége nő, ami elárasztás esetén több főmedri vízhozamot igényel. A szint abban az esetben, ha a két ország a jelenleginél kedvezőbb vízátadásban egyezik meg (pillanatnyilag az elárasztásra 800 m3/s áll rendelkezésre), tovább süllyeszthető és ezzel a műtárgy környezetében az árvízlevezető képesség nő. A jéglevezető sáv további süllyesztésének a főmedri fenékküszöbök között így is van szerepe, mivel az árvízi alvízszint süllyedésével, és ezzel a műtárgy áteresztő kapacitásának növelésével jár. A sáv lekotrását ebben az esetben addig lehet elvégezni, hogy az meghaladja az elárasztáson és az árvizeken kívüli időszakban kialakuló maximális vízszinteket. Ugyanakkor meg kell hagyni egy olyan bakhátat, amely képes tartani az elárasztási vízszinteket, amelyek a mellékágrendszerben, leginkább a főmedri fenékküszöbök alvízénél jelentősen meghaladhatja a főmederben kialakuló vízszinteket. Ezeknek a bakhátaknak azt a vízszintkülönbséget biztonsággal tartani kell. 7.2 Javaslatok a mellékágrendszerrel kapcsolatosan szükségessé váló egyéb járulékos beruházásokra A modellkísérlet a kiindulási feltételek teljesítése érdekében a mellékágrendszerekben több beavatkozást közvetlenül javasol. Ezek döntő része az 1814,9 fkm-be tervezett fenékküszöbhöz kötődik, mivel itt az elmaradt rehabilitáció miatt jelentősebb problémák alakultak ki. Ugyanakkor a felső szakasz műtárgyai ideiglenes jelleggel épültek ki, ennek megfelelően stabilitásuk nem kielégítő, véglegesítésük szükséges. A mellékágakat érintő beavatkozások miatt célszerű az ismételt zavarás elkerülése érdekében a még elmaradt rehabilitációkat is elvégezni, ezért ezek is felsorolásra kerülnek a pontban Mellékágkotrások A fizikai kismintakísérletek megoldásai arra törekedtek, hogy a mellékágak kotrása csak ott történjen ahol elkerülhetetlenül szükséges, vagy ahol egyéb célok is szolgálhatók vele. Ez utóbbinak a legmarkánsabb példája a Bagaméri ág kotrása, mellyel nem csak az árvízlevezetés segíthető elő, hanem a gyakorlatilag száraz mellékág vízpótló szerepet is kap, melynek köszönhetően elérhető a kiszáradó élőhelyek rehabilitációja, valamint az Alsó-szigetköz mentett oldali csatornáinak vízpótlása. Jellemzően a javasolt megoldásokban ott válik szükségessé szelvénybővítő kotrás, ahol a főmeder és a mellékágrendszerek közvetlen kapcsolódása megvalósítható, vagy 80

5 a hidraulikai nyomvonal rossz, kedvezőtlen árvízlevezetési viszonyokat teremt, vagy a műtárgyak után kialakuló zátony árvízlevezetési nehézségeket okoz. Mellékágkotrásokat az alábbi területeken irányoztunk elő: A mellékági bukók alatt a szigeteket az akadálytalan árvízi lefolyás miatt el kell távolítani a Gombócosi zárás, a Halrekesztői híd, és a Farkaslyuki zárás alatt, a Gatyai híd és fenékgát környezetében és az Öntési sziget kifolyásával szemben. Az ásványi kikötő további parteróziójának megakadályozása miatt a kikötő feletti átvezetés felújítása, (Morvasziget csatorna) nyomvonal-módosítással 111,5 mbf szintre 6 m-es fenékszélességgel. Bagaméri mellékág kotrása 40 m szélességben 110,0 mbf szintre. (nem volt felmérés a felső szakaszról!!! A modellben fiktív adatok állnak rendelkezésre) a Patkányosi ágrendszer fő ágainak helyreállítása 110,0 mbf fenékszinten 6 m szélességben, az ágrendszer végén 111,0 mbf szintű bukó kialakításával, a Pulai és Kalacsi mellékágak összekötése 109,5 mbf szinten, a főmederrel párhuzamosan a Gyalapi rét végi laposban 6 m szélességű mbf fenékszintű meder kialakítása a Pulai ágba történő bekötéssel. A bal parton javasolt beavatkozások: az 1818 fkm szelvényben kilépő alsó (töltéstől távolabbi) mellékág helyreállítása kotrással 30m fenékszélességben 111,0 mbf szintre az Ispánki Duna-ág helyreállítása kotrással 30 m fenékszélességben 110,5 mbf fenékszintre a fenti két ág összekötése egy hasonló paraméterekkel rendelkező új mederszakasszal Az Ispánki ág alsó szakaszának helyreállítása kotrással110,0 mbf fenékszinten 20 m szélességben visszavezetés a főmeder 1811,9 fkm szelvényébe A Foki meder kotrása 40 m szélességben, 110 mbf szinten az Ispánki és a Foki ág közötti (Lisicky féle) mellékág helyreállító kotrása 15 m szélességben 111,0 mbf szintre Az árvízlevezető sávok kialakítása Az árvízlevezető sávok kialakítása kettős feladat. Egyrészt meg kell oldani a területeken a művelési ág megváltoztatását, és a szükséges tulajdonosi változtatásokat, másrészt egyszeri beruházással elő kell készíteni a területet a gyep-legelő művelés kialakításához. Ez a területek többségében az erdőművelés átalakítását teszi szükségessé, vagyis a letermelést követően tuskózás, terepegyengetés és fűmagvetés szükséges. A további feladatok már a fenntartás-üzemeltetés feladatkörébe tartoznak, ami intenzív legeltetést, vagy évi két-háromszori kaszálást tesz szükségessé a keletkező széna hasznosítási módjának függvényében. A feladat ellátását célszerű összekötni az árvízvédelmi töltések kaszálásával. Levonulási sávok az alábbi területeken alakítandók ki: Duna 1815,3-1812,5 fkm szelvény bal part 500 m széles Duna ,7 fkm szelvény jobb part régi zátony Cikolasziget Nyárasi rét környezete 81

6 a nagyvízi levezetés elősegítésére az Ásványi rét végén árvízi levezetősáv nyitása a Bagaméri mellékág felé A mellékágrendszer műveinek átalakítása A mellékágrendszer műtárgyait a véglegesítés, a hossz-irányú átjárhatóság és a vízszinttartás teszi szükségessé. A javasolt beavatkozások az alábbiak: Bagaméri Dunaág torkolati fenékküszöbjének kialakítása 15 m szélességben 111,0 mbf szintre, jp felé 90, bal part felé 160 m szélességben 112,8 mbf szinten bukókorona (ez gyakorlatilag DB m szint, tehát elárasztás), partok mellett bp 113,8 mbf, jobb part 115,0 mbf szintre kialakítva. Árvai zárás lesüllyesztése mbf szintre, 4*2,74 m-es nyilással ezt az SBG-66 hídgerendák határozzák meg, mert a közlekedést biztosítani kell. ( korábbi elvi engedélyes tervben meghatározott 4 nyílás.) A híd koronaszintje a tervnek megfelelően 115,05 mbf, mellette árapasztó bukó kialakítása miatt célszerű meghagyni a koronamagasságú bukót. az Aprókövesi zárás átalakítása 113,4 mbf koronaszintre, 20 m-es szűkítésben 110,0 mbf Mellékági bukók alatt a kimosódás megakadályozására ki kell alakítani a megfelelő biztonságú utófeneket A bal parti mellékágrendszerbe javasolt beavatkozások: A Foki zárást lesüllyesztése mbf szintre, a zárás alatt kialakult feltöltődést eltávolítása, a főmeder megközelíthetősége érdekében a 17. VO szelvény alá 15 m széles híd beépítése 110 mbf fenék- és 114,0 mbf koronaszinttel (árasztási szint+0,5 m), Foki mellékágon ágvéglezárás beépítése mbf koronaszinten, 15 m széles, mbf fenékszintű (árasztási szint+0,5 m) nyílással A jelenlegi művek megerősítése, átalakítása A főmedri beavatkozásokkal páthuzamosan célszerű elvégezni a mellékágrendszer helyzetének stabilizálását, javítását. A mellékágrendszerben alapvetően két problémát szükséges orvosolni. Ma állandó gondot okoz és feladatot jelent, hogy a műtárgyak döntő része ideiglenes jelleggel épült, de ideiglenesen már 12 éve működik, és várhatóan funkciójuk lényegesen nem változik, ezért javasolt véglegesítésük az eddigi üzemelési tapasztalatok alapján. Ebbe a feladatkörbe tartozik a művek megerősítése, a hidak felülvizsgálata, szükség szerinti megemelése. A másik feladatat a vízrendszer műtárgyainak átjárhatóvá tétele. Ma már alapfeladatként kezelhető az Európai Unió Víz keretirányelvének azon előírása, miszerint a víztestekbe épített műveken a lehetőségek szerint biztosítani kell a vízi élőlények számára az átjárhatóságot. Azok a művek, melyek a mederstabilizálást, illetve eséscsökkentést szolgálják és átjárhatatlan akadályt képeznek, ökológiai és halbiológiai szempontból elfogadhatatlanok. A folyókban épített keresztműveket úgy kell kialakítani, hogy azok a halak és más vízi élőlények számára legyőzhetőek 82

7 legyenek, különösebb segédművek kiépítése nélkül. Ahol ez nem lehetséges, ott hallépcsőt, mint önálló létesítményt kell kialakítani. A jövőbeni vízépítési munkák során figyelmet kell fordítani a még meglévő szabadfolyású, átjárható folyószakaszok megtartására. A természetközeli -és tájképbe illeszkedő vízi létesítmények csak a legkisebb beavatkozásokkal valósíthatók meg. Ebből az a következtetés vonható le, hogy a korszerű vízépítés nem csak azzal foglalkozik, hogy a mű hogyan épüljön meg, hanem azzal, hogy a művet egyáltalában meg kell-e építeni. A nulla megoldás a döntéselőkészítés fontos részének kell lenni. A folyóinkban meglévő, nem átjárható keresztirányú művek, melyek kizárólag vízépítési funkciókat szolgálnak, hosszútávon átalakítandók átjárható, ökológiailag értékelhető formájúra, azaz ha lehetséges, a renaturálási folyamat keretében a korábbi vízdinamika helyreállítandó. Ilyenkor a mederstabilizálást, eséscsökkentést szolgáló keresztművek feleslegesek. Az öreg duzzasztók végleges eltávolítására kell törekedni. Sok műtárgy ezt ma még nem teszi lehetővé, de kisebb beavatkozásokkal ennek biztosítása megoldható. Ezért felülvizsgálatra kerültek az egyes műtárgyak a létesítményjegyzék szerint. Azokon a műveken, ahol végleges kiépítés történt csak normál fenntartási munka szükséges. Régi Rajkai mellékágrendszer jel Sz/7 Határi híd Normál fenntartás Sz/2 Homokparti zsilip Normál fenntartás Sz/3 Záperdei zsilip Normál fenntartás Sz/4 Diósi zsilip Normál fenntartás Sz/5 Csölösztő szigeti zsilip Normál fenntartás Sz/1 Rajkai vízkivételi zsilip Átalakítás, átjárhatóság Sz/1.1 Kertész gát Átalakítás, átjárhatóság Sz/6 Vigh zsilip Normál fenntartás Sz-I/2 Almáskerti zsilip Normál fenntartás Tejfalusi mellékágrendszer TE1 Kormosi bukó Régi jel Átalakítás, átjárhatóság TE2 Csákányi bukó B2 Átalakítás, átjárhatóság TE2.1 Schissler áteresz Normál fenntartás TE3 Ferde gát Átalakítás, átjárhatóság TE3.1 Flóri kapu Normál fenntartás TE4 Szigetelő zárás (elbontott) B1 83

8 TE5 Jegenyési bukó Z1 Átalakítás, átjárhatóság TE6 Tóthkalapi áteresz Z3 Normál fenntartás TE7 Rudika zárás (elbontott) Z2 TE8 Helenai zárás (elbontott) TE9 Tízezres (elbontott) TE10 Ördögszigeti zárás (elbontott) TE11 Szigetparti zárás Normál fenntartás TE12 Benda bukó 4 sz. Normál fenntartás TE13 Öreg réti bukó 3 sz. Normál fenntartás TE14 Szigetparti bukó 2 sz Normál fenntartás TE15 Görgetegi bukó Átalakítás, átjárhatóság TE16 Szigeti ágvéglezárás (kibontott) Normál fenntartás TE17 Alsó sebes Átalakítás, átjárhatóság TE17.1 Felső sebes Átalakítás, átjárhatóság TE18 Csökös zárás Normál fenntartás TE19.1 Szigeti Duna híd Normál fenntartás TE19.2 Szivárgócsatorna híd Normál fenntartás TE20 Rudi gyepi áteresz Normál fenntartás Régi Cikolai mellékágrendszer jel CI1 Barkási híd Z8 megerősítés CI2 Kerekesciglési híd Z6 megerősítés CI3 Belső kisvesszősi bukó B3 Átalakítás, átjárhatóság CI4 Kisvesszősi zárás Z4 Normál fenntartás CI5 Madári zárás Z5 Átalakítás, átjárhatóság CI6 Jakabi zárás Z7 Átalakítás, átjárhatóság CI7 Nylon gát, híd Normál fenntartás CI8 CI9 CI9.1 CI10 Vörös füzesi zárás elbontott Vörös füzesi vezetőmű Piros gát elbontott Vajkai zárás elbontott 84

9 CI10.1 Doborgazi kapu megnyitás CI11 Keszölcési felső zárás Átalakítás, átjárhatóság CI12 Keszölcési alsó zárás Átalakítás, átjárhatóság CI13 Denkpáli ágvéglezárás megerősítés CI14 Denkpáli megcsapoló Normál fenntartás Régi Bodaki mellékágrendszer jel BD1 Spelláki töltőbukó 1.sz. Átalakítás, átjárhatóság BD2 Ilonai bukó B6 Normál fenntartás BD2.1 Kis-Ilona Normál fenntartás BD3 Burjáni bukó B5 megerősítés BD4 Kűerdei bukó BD5 Kőhíd B4 Híd emelése, megerősítés BD6 Nyárasi áteresz Átalakítás, átjárhatóság BD7 Nyárasi bukó Átalakítás, átjárhatóság BD8 Bodaki ágvég elbontás Régi Remetei mellékágrendszer jel DR1 Mosói bukó B8 megerősítés DR2 Szt. Kristóf híd B7 Híd emelése, megerősítés DR3 Kisszigeti ágvégz. Hallépcső beépítés DR4 Sorjási bukó megerősítés DR5 Sorjási bejáróhíd Normál fenntartás Régi Ásványi mellékágrendszer jel ÁS0 Kósai t.bukó elbontott 2.sz. Átalakítás, átjárhatóság ÁS1 Kalapszigeti t.bukó 3.sz. Átalakítás, átjárhatóság ÁS2 Szürkei töltőbukó 4.sz. Átalakítás, átjárhatóság ÁS3 Füzesi töltőbukó 5.sz. Átalakítás, átjárhatóság 85

10 ÁS4 Árvai bukó B12 Megnyitás, hidas átalakítás ÁS5 Gatyai híd Normál fenntartás ÁS5.10 Gatyai fenékgát megerősítés ÁS6 Pókmacskási bukó Átalakítás, átjárhatóság ÁS7 Farkaslyuki gát Z12 Átalakítás, átjárhatóság ÁS8 Halrekesztői híd B11 megerősítés ÁS8.1 Halrekesztői fenékgát megerősítés ÁS9 Újszigeti bukó Z11 megerősítés ÁS10 Kis-Dékány z. elbontott Z10 ÁS11 Gombócosi z. B10 Átalakítás, átjárhatóság ÁS12 Hatvanasi bukó B9 megerősítés ÁS13 Iparosi zárás, elbontva Z9 ÁS14 Nylon gát, elbontva ÁS15 Szilfási híd Normál fenntartás ÁS16 Szilfási áteresz Átalakítás, átjárhatóság ÁS17 Kis halrekesztői híd Z13 megerősítés ÁS18 Öntési levezető zs. zsilip ÁS19 Rigószigeti bukó megerősítés ÁS20 Farkaslyuki áteresz Normál fenntartás ÁS21 Körösztöki bukó Átalakítás, átjárhatóság Rehabilitálandó mellékágak az érintett szakaszon A mellékágrendszer átalakításával egy időben több olyan rehabilitációs munka hatékonyan megvalósítható, amelyek önálló felvonulási költség mellett lényegesen költségesebbek lennének. Ezért számba vettük azokat a laposokat, kiszáradt medreket, amelyek még megmenthetők ezzel is növelve a terület biodiverzitását. A mellékletben ezeket a mellékágakat tüntettük fel, ahol megjelöltük a beavatkozás célját, típusát és a tervezések jelenlegi állapotát is. 7.3 Az árvízvédelmi létesítmények felülvizsgálata, javaslatok az árvízvédelmi töltésekkel kapcsolatosan szükségessé váló egyéb járulékos beruházásokra A kisminta kísérlet során törekedtek arra, hogy a mértékadó árvízszint fölé még az 1%-os valószínűségű árvízi hozam esetén se emelkedjen az árvízszint. Nem lehet megoldás az árvízszintek növekedésének követése az árvízvédelmi töltések emelésével, mert amellett, hogy ez költséges, töltésszakadás esetén növeli a 86

11 potenciális veszélyt. A kialakuló egyre nagyobb árvízi-mentett oldali vízszintkülönbségek egyre erősebb töltésszerkezet kialakítását teszik szükségessé. A fizikai kisminta kísérletek szerint a javasolt beavatkozásokkal az árvízvédelmi töltés emelése elkerülhető. Az árvízvédelmi töltés magassága, amennyiben az árvíz a mértékadó árvízszint alatt tartható, mindenhol 1,2 m-es biztonsággal meghaladja az árvízszintet a javasolt beavatkozások környezetében. Ugyanakkor szükségessé válik azon fejlesztések végrehajtása, amelyek hiányában egyes töltésszakaszok nem felelnek meg a mértékadó árvízszinthez tartozó követelményeknek. Ezek a teljes szigetközi, magyaroldali árvízvédelmi töltésnél az alábbiak szerint alakulnak: Vének Dunaremetei árvízvédelmi szakasz Védvonal magassági kiépítettsége és magassághiányos szakaszok, készültségi fokozatonként és MÁSZ + biztonság szinten I.fok: Nagybajcs: 470 cm m kiépített 0 m hiányos II.fok: Nagybajcs: 540 cm m kiépített 0 m hiányos III.fok: Nagybajcs: 610 cm m kiépített 1400 m hiányos Szelvényszám: MÁSZ + 1,2 m biztonság Győrzámoly külterület (Nagy Duna jobb part tkm.) Hiányos szakasz: Szelvényszám: tkm Altalajhiányos szakaszok és biztonsági mutatói MÁSZ szintjénél nincs Keresztmetszeti hiányos szakaszok - Előírt keresztmetszetnél 5 méternél nagyobb hiány: nincs - Előírt keresztmetszetnél 3-5 méter közötti hiány: nincs - Előírt keresztmetszetnél 1-3 méter közötti hiány: Szelvényszám: m m m m II. III. foknál a töltés lábánál a fakadóvíz megjelenésével fokozott figyelmet kell fordítani a felsorolt töltés szakaszokra. 87

12 Dunaremete Rajkai árvízvédelmi szakasz Védvonal magassági kiépítettsége és magassághiányos szakaszok, készültségi fokozatonként és MÁSZ + biztonság szinten I.fok: II.fok: Duna Nagybajcs: 470 cm /Dunaremete: 530 cm/ 35,291 m kiépített 0 m hiányos Duna Nagybajcs: 540 cm /Dunaremete: 580 cm/ 35,291 m kiépített 0 m hiányos III.fok: Duna Nagybajcs: 610 cm /Dunaremete: 620 cm/ 35,291 m kiépített 0 m hiányos MÁSZ +1,2 m biztonság 35,291m kiépített 0 m hiányos MÁSZ + 1,5 m biztonság Hiányos szakaszok: között 10,5 km. Altalajhiányos szakaszok és biztonsági mutatói MÁSZ szintjénél 1,00 < n 1,50 biztonság tkm. között 450 m tkm. között 45 m tkm. között 585 m tkm. között 230 m Összesen:1.310 m Koronával színelő víznél 1,00 < n 1,50 biztonság tkm. között 3330 m tkm. között 602 m Összesen: m Összes altalajhiányos szakasz hossza: m Keresztmetszeti hiányos szakaszok - Előírt keresztmetszetnél, 5 méternél nagyobb hiány: nincs - Előírt keresztmetszetnél, 3-5 méter közötti hiány: nincs - Előírt keresztmetszetnél, 1-3 méter közötti hiány: nincs A Dunaremete Rajkai árvízvédelmi szakaszon tkm szelvény környezetében a régi dunaremetei töltés csonkja nem került teljes visszabontásra. Jelenlegi állapotában a nagyvízi mederben sarkantyúként működik és az árvízlevezető szelvényt csökkenti. Elbontásával a nagyvízi meder lefolyási viszonyainak javítása érhető el. 88

13 7.3.3 Műtárgyak az árvízvédelmi vonalban A Vének Dunaremetei és a Dunaremete Rajkai árvízvédelmi szakaszon 11 db árvízvédelmi töltést keresztező létesítmény található. A létesítmények közül kettő keresztezés bontása szükséges és egy további használatáról kell a kezelőnek dönteni. Az I. rendű árvízvédelmi töltésben a műszaki előírások értelmében az üzemen kívül helyezett keresztezéseket, mint potenciális veszélyforrásokat meg kell szüntetni. Ásványrárói szivattyútelep Nyilvántartási törzsszáma: Kezelő: ÉDUKÖVÍZIG Szerkezet: 2 x D600 mm acéllemez nyomócső Az 1926-ban épült szivattyútelep a Duna jobbpart tkm szelvényben található. Üzemen kívül van, a belvízvédelmi rendszerből a kivonása 2006-ban megtörtént. Az árvízvédelmi töltést keresztező nyomócső szakasz bontási tervvel és érvényes bontási engedéllyel rendelkezik. A szivattyútelep épületét a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal műemlékké nyilvánította. A vízügyi igazgatóság az épület állagmegóvását nem tudja biztosítani, ebben az állapotában az árvízvédelmi rendszerre veszélyforrást jelent. A töltést keresztező nyomócsövet függetlenül az épülettől el kell bontani. A műemlék épületnek funkciót kell biztosítani és folyamatos állagmegóvásáról gondoskodni kell vagy a védettség megszüntetése esetén elbontásáról intézkedni szükséges. Pannon-víz szennyvíz nyomócső Duna jp tkm Nyilvántartási törzsszáma: Kezelő: PANNON-VÍZ Zrt. Szerkezet: D200 mm acél nyomócső A szennyvíz nyomócső keresztezés Szőgye térségében található és az árvízvédelmi töltés hullámtéri oldalára épült épületek szennyvízelvezetését biztosította. A lakóházak elbontása mellett a kapcsolódó közművek elbontását is el kell végezni. A szennyvíz nyomócső bontási engedélyezési eljárása 2007-ben megindult. Pannon-víz szennyvíz nyomócső Duna jp tkm Nyilvántartási törzsszáma: Kezelő: PANNON-VÍZ Zrt. Szerkezet: D2500 mm acél nyomócső A vízkivételi nyomócső keresztezés Szőgye térségében található és 2002-óta nem üzemel. A funkcióját tisztázni kell, üzemen kívüli helyezés esetén az elbontásátról gondoskodni kell. A védelmi vonalban lévő többi keresztező létesítmény jó állapotban és használatban van, beavatkozást nem igényelnek. 89

14 8 A javasolt megoldás értékelése természetvédelmikörnyezetvédelmi szempontból A megoldás értékeléséhez össze kell foglalni azokat a természetvédelmikörnyezetvédelmi igényeket, amelyek a területen megfogalmazódtak. Ezek az alábbiak: - Dinamikus vízjárás biztosítása - Átjárhatóság biztosítása - A területek minimális zavarása - A kiemelt élőhelyek védelme A javasolt megoldást alapvetően határozta meg az az igény, hogy a dinamikus vízjárás kielégíthető legyen mindkét-oldali mellékágrendszerben. A fenékküszöbök szabályozhatóságát nem elsősorban az árvízlevezetés igénye követeli meg, hanem éppen a természetes vízjárás megvalósítása a mellékágrendszerekben. A dinamikus vízjárást lényegesen kisebb vízhozammal kell megoldani, ami rákényszeríti a tervezőket arra, hogy a fenékküszöb ne egy passzív, hanem egy aktív műtárgy legyen, amely ki tudja elégíteni a leszűkült lehetőségek között is a mellékágak vízigényét. Ez szükségessé teszi a természetvédelmi célú szabályozást. A tervezett művek önmagukban is átjárhatóak, mivel minden fenékküszöb tartalmaz egy durva rampát, ami a Dunakiliti fenékküszöb tapasztalatai alapján a vízi élőlények jelentős része számára átjárható. A főmedri vízszintek emelése, a három víztér, a mellékágrendszerek és a főmeder vízszintjeinek kiegyenlítése megteremti a keresztirányú átjárhatóságot. A Duna elterelését követő 15 évben ez lenne a legnagyobb előrelépés, amely igen jelentős mértékben növelné meg a közös vízrendszer élőhely típusainak számát (biodiverzitás növekedése). A főmeder víztere még az elterelt állapotában is jelentős víztér, mely a beavatkozások hatására jellegében megváltozik ugyan, azonban új élőhelytípusok megjelenésével jár. Várhatóan a megemelt vízszintek éppen azon élőhelytípusok megnövekedésével járnak, melyeket eddig hiányoltak a gyorsabb folyású mellékágrendszerekből. A kivitelezés során nem mellékes szempont, hogy maga a megvalósítás mivel jár. A javasolt megoldások koncentrált beavatkozásokat tartalmaznak, melyek kevés helyen, kisebb anyagfelhasználással, de nagyobb hatású beavatkozással érik el a kívánt eredményt. Ez kisebb anyagigénnyel, és ebből követekezően kisebb szállítással, zavarással jár. A hullámterek védelme érdekében ez nagyon fontos szempont. Azok a megoldási javaslatok, amelyek a főmeder kaviccsal történő feltöltését irányozzák elő, közvetlen hatásukban ugyan jó javaslatok, de az árvízvédelmi problémák mellett további problémát vet fel a szükséges, nagy mennyiségű mederanyag előteremtése. Történtek rossz példák a Rajna mentén, ahol a főmeder természetközeli állapotát a hullámtér szétkotrásából eredő kaviccsal oldották meg. Ez értékes élőhelyek eltűnésével járt. Mivel a teljes hullámtér a Natura 2000 területek közé tartozik, ma Magyarországon ez az út már nem járható. Ugyanakkor az ehhez szükséges kavics előállítása a mentett oldali bányákból hatalmas költségekkel jár, és egy instabil, örökké drágán fenntartható állapotot eredményez. Az első lépcsőben javasolt három fenékküszöb, valamint a hullámtéri beavatkozások időben és térben jól behatárolhatóak, kivitelezésük illeszthető a természetvédelem elvárásaihoz. 90

15 A hullámtéren több kiemelt élőhely található, úgy mint az Öntési-tó, vagy a Papszigeti tó, vagy a Denkpáli keményfa erdő. A javasolt beavatkozás elsősorban az élőhely vízgazdálkodási feltételeit tudja biztosítani, sőt a vízjáték biztosításával vízgazdálkodási tartalékot is biztosít az egyes élőhelyek számára. Összességében elmondható, hogy a javasolt megoldás a jelenlegi, illetve a Duna elterelését megelőző állapothoz képest egyaránt előrelépést jelent. Maradéktalanul nem lesz egyenértékű a szabályozásokat megelőző XIX. századi viszonyokkal, de a lehetőségekhez képest kiszolgálja a korábban jellemző flóra és fauna vízgazdálkodási peremfeltételeit. A javasolt megoldás előnye, hogy helyi társadalmi konszenzus jött létre, ami kiegyensúlyozott feltételeket termet a fenntartható természetvédelem számára is. 91

16 9. A javasolt megoldás értékelése területfejlesztési szempontból A javasolt megoldás a térségfejlesztést két területen érintik alapvetően, a mezőgazdaság és az idegenforgalom területén. A jelenlegi helyzet, a probléma megoldatlansága ezen a két fejlesztési területen okoz bizonytalanságot, miközben láthatóan a szlovák oldalon kialakult stabil állapotok koncentrálják a befektetőket mind a két területen. Az önkormányzatok a jelenlegi ideiglenes helyzetben nem tudják mihez igazítani a fejlesztési terveiket, mert a terület sorsa bizonytalan. A rendezetlenség ugyanakkor a terület kizsarolásához vezet, mert nem tudható, hogy a terület védettségi szintjeit milyen állapothoz igazítva határozzák meg. A két terület rendkívüli jelentőséggel bír, ugyanis a fenntartható fejlődés kulcsa, hogy a területen élők megélhetése biztosított legyen. A lakosság szerkezetét vizsgálva kettő folyamat figyelhető meg. Egyfelől jellemző a falusi lakosság bevándorlása a városokba a munkalehetőségek miatt, másfelől jellemzőbb a tehetősebbek kivándorlása a városközeli falvakba. Jelentősnek mondható néhány térségben az üdülő jelleg, és egyrészt megmaradt a hagyományos gazdálkodást folytató falusi réteg. A területen a természeti értékek magas fokú védettsége akkor érhető el, ha a falvakban lakók, vagyis a kevesebb munkalehetőséggel bíró területeken a hagyományos gazdálkodó réteg megtalálja számításait. A jellemzően beköltöző, a kiköltöző, és az üdülő réteg megélhetését alapvetően a városi munkahelyek, elsősorban az ipari, kereskedelmi és szolgáltatási tevékenységek által biztosított munkahelyek teszik lehetővé. Az ő elvárásuk a szép természeti táj, melyet meg kell őrizni. A hagyományos termelés érdeke a megélhetés biztosítása. A két érdek akkor hozható összhangba, ha a hagyományos termelők érdekeltté válnak a természeti értékek megőrzésében, és ez megéri nekik. Ennek alapvetően három forrása lehet, a természetvédelem által nyújtott kompenzáció (pl. területbérlet a természetszerű művelés érdekében), a mezőgazdasági tevékenységből eredő bevétel és a kezdődő, de nem még nem kellően szabályozott idegenforgalomból keletkező bevétel. A javasolt megoldás megvalósításával, egyértelmű helyzet teremtődik, tudható lesz, hogy melyik területen milyen vízszinttel lehet számolni, és ott milyen fejlesztések hajthatók végre A mezőgazdaság számára biztosított lehetőségek Önmagában a mezőgazdaság számára többletet nem fog jelenteni a megoldás ahhoz az állapothoz képest, amely a referencia időszakra (50-60-as évek) jellemző volt. A mezőgazdaság azóta fejlődött, ugyanakkor a Duna medersüllyedés miatt a jellemző talajvízszintek csökkentek. Ez a negatív tendencia gyorsult fel hirtelen a Duna elterelésével. A javasolt megoldás előnye, hogy várhatóan stabilizálja a talajvízszinteket a referenciaállapothoz képest, és ezzel helyreállítja a korábbi termelési potenciált, amely a mezőgazdasági technológia fejlődése miatt tovább növelhető termelést eredményez. Tehát a rehabilitáció eredményeképpen a termelési 92

17 potenciál fog helyreállni, ami a kedvezőtlen állapotokhoz képest a mezőgazdasági termelés növekedésével járhat Hullámtéri erdészet A javasolt megoldásnak közvetett és közvetlen hatásai vannak. A hullámtéren alapvetően erdőgazdálkodás folyik, intenzív formában. A gazdálkodás kiegyensúlyozott talajvízjárást követelne meg, ami a jelenlegi formában nem biztosítható. Vannak olyan területek, ahol a hullámtéri vízszintek elmaradnak a referencia időszak vízszintjeitől, és ezért olyan gazdálkodási formákra kényszerülnek a terület erdészeti kezelői, melyek a természeti terület jellegével ellentétesek. Ennek legjellemzőbb formája a felső szakaszon látható, ahol az alacsony vízszintek miatt a terület döntő részét kezelő KAEG Rt. megkezdte az akácültetvények kialakítását. Az akácfa a piacon jól értékesíthető, és a legrövidebb idő alatt vágáséretté váló keményfa. Mivel a Duna elterelése miatt a természetvédelem katasztrófa súlytotta területként nem kérte meg a védettséget, ezért az erdészeti hatóság engedélyezte az akácültetvények kialakítását (Kormos sziget, Jegenyés sziget). Ma már felismerték a Víz Keretirányelv életbe lépésével, hogy nem csak a meglévő értékek védelme a fontos, hanem a táj ökológiai potenciáljának kihasználása is. A Natura 2000-es besorolással lehetővé vált az erdészeti engedélyezés befolyásolása, azonban ez a már elültetett ültetvényeket nem érinti. Itt számolni kell azzal, hogy az akácosok a talaj savanyítása mellett invázív jellegüknél fogva egyre erősebben jelennek meg a területen. Az akác visszaszorításának egyik esélye az időszakos elárasztás, melyet ez a fafaj kevésbé visel el. Ebből a szempontból a megoldás kedvezőbb helyzetet teremt. Az időszakos elárasztásokkal nő az esélye annak, hogy a nem kívánatos akácsarjak visszaszoruljanak. Nyilvánvaló, hogy a már engedélyezett ültetvényeknél ki kell várni a vágásérettséget a letermeléssel. Ezt követően a természetvédelmi szempontokat figyelembe véve nem valószínű az újra akácosítás, de az elárasztással a volt ültetvényeken megjelenő erős sarjhajtásokat, amelyek erre a fafajra jellemzőek vissza lehet szorítani. A másik kritikus terület jelenleg a főmeder melletti sáv, ahol az alacsony szintű Duna leszívó hatása jelentkezik. Itt megfigyelhető a szegélyerdők kiszáradása, és más, szárazságtűrőbb fajok megjelenése. Ezek a területek általában nem egyeztethetők össze az egy táblaként kezelt erdőkkel, külön kezelésük pedig rendkívül költséges lenne. A főmedri vízszintek megemelkedésével a főmeder mentén kisebb-nagyobb mértékben megemelkedik a talajvízszint, ami lehetővé teszi a terület rehabilitációját. Ugyanakkor arra is figyelemmel kell lenni, hogy a megoldás számol az úgynevezett jéglevezető sávval. Ez a Duna rögzített középvízi partjával párhuzamos, mintegy 40 széles sáv korábban a jégtorlaszok megkerülésére adott lehetőséget a folyónak. Most a jegesedés esélye csökken, viszont ez a terület ingatlan nyilvántartás szerint is külön van. A megoldás számol ennek a sávnak a leszedésével addig a mértékig, hogy az elárasztás a hullámtéren a kívánatos szinten lehetővé váljon. Ez a sáv nagymértékben hozzájárul az árvízszintek csökkenéséhez, ezért ennek beerdősítése nem lehetséges. Amennyiben elegendő humusz teríthető rá, úgy hasznosítható legelőként, ha nem akkor mezőgazdasági szempontból ez nem hasznosítható, a terület szabad felszínét időszakos szártépéssel kell biztosítani. 93

18 A rehabilitációval tehát számolni lehet a kritikus helyeken a talajvízszintek emelkedésével, ami viszont lehetővé teszi a Szigetközre jellemzőbb fűz-nyár jellegű fák ültetését, illetve ahol nem szükséges az iparszerű erdőkezelés (pl. természetvédelmi céllal) ott lehet számolni az őshonos fajták ültetésével, majd ezt követően a spontán szaporodásával. A nemzeti park, mint cél esetében elhatározott szándék, hogy a gazdálkodás lehetőségeihez mérten a park bérli a tulajdonosoktól a területet annak érdekében, hogy ott természetszerű erdőgazdálkodást végezzen. Ennek feltételei a rehabilitációval megteremtődnek Árvízvédelmi sávok legeltetése Ugyancsak összetett természetvédelmi és mezőgazdasági jelentősége van a hullámtéren az árvízvédelmi levezető sávok hasznosításának. Ezeken a területeken a legeltetési forma bevezetése a célszerű. Önmagában az ide javasolt rideg állattartás nem gazdaságos. Nincs az ökohúsra olyan nagy piaci igény, mint amennyire népszerűnek látszik. Ezért a termelés értékesítési nehézségeit kompenzációval kell áthidalni, amelye abból az előnyből finanszírozható, hogy az árvízvédelmi sáv folyamatosan szabadon marad, és kialakult az a flóra és fauna, amely a természetvédelem számára értékes, és korábban is jellemző volt a szigetközi tájra. A tervben javasolt árvízvédelmi sávok azonban messze vannak egymástól és a kellő mennyiségű állatlétszám szállítása, vándoroltatása nem elég költséghatékony. Ezért az előzetes elemzések szerint célszerűbb a hatékonyság érdekében a nagyobb állatszám tartása és a szükséges táplálékot, elsősorban szénát az árvízvédelmi töltések kaszálásával lehet biztosítani Halászat A mezőgazdaság témakörébe tartozik a halászat is. A halászati hasznosításról jelenleg vita folyik a területen. Az önkormányzatok elsősorban az idegenforgalmi bevételeik növelésére hasznosítanák ilyen céllal a vízfelületeket, míg a jelenlegi halászati jogosult, a hasonló céljai mellett jó termelési lehetőséget is lát benne. Az egyeztetések során többször megjelent a halászati jogot bíró Előre Htsz. vezetője is, aki szintén fontosnak tartotta, termelési szempontból is a folyó és mellékágrendszerének átjárhatóságát. Biztosan kijelenthető, hogy a megoldás következtében az eddig elszeparált vízterek helyett előálló átjárható víztest kedvezőbb szaporodási feltételeket teremt a halak, elsősorban a haszonhalak számára. A rendszer ugyanakkor üzemeltethető természetvédelmi céllal is, vagyis olyan szabályozási potenciállal rendelkezik, amely a területet hasznosítók szintetizált igényeit képes kielégíteni. Így például lehetővé válik az ívási időszakban történő elárasztás, ami ugyan eddig is gyakorlattá vált, de most ez a főmeder és a mellékágrendszerek szerves egységében történhet. A mellékágrendszer a tervezett rehabilitációval megfelel az EU Víz Keretirányelv előírásainak, hossz- és keresztirányban egyaránt átjárhatóvá válik. Ez különösen fontos, mivel a Dunán az indikátorhal a Viza, amelynek vándorlási igényeit kell kielégíteni. Külön meg kell említeni, hogy a dunaremetei vízszintemelő műhöz külön is megtervezésre került egy hallépcső, amely lehetővé teszi a Dunaremetei nádas mint ívóhely elérését a főmederből kiúszó halak számára. Ez a terv már engedéllyel is rendelkezik és illeszkedik a tervezett rehabilitációhoz. 94

19 9.1.4 A megoldás hatása a mentett oldali gazdálkodásra Kilépve a hullámtérről, az árvízvédelmi töltéseken kívüli szakaszokon alapvetően a talajvízszint a meghatározó. Több kutatás azt bizonyítja, hogy az alacsony főmedri vízszint miatta a hullámtér talajvízszint-emelő hatása nem elég, a jelenlegi megoldás ebből a szempontból nem elég hatékony. A javasolt megoldással számolni lehet a talajvíztest hatékonyabb megtámasztásával, magasabb szinten történő tartásával, mivel a főmeder elszívó hatása csökken és lesznek területek, a tervezett műtárgyak előtt, ahol a főmedri vízszint a talajvíztestet betáplálja, és nem leszívja. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a tartós duzzasztás hatására növekvő kolmatációval, vagyis a mederfenék eltömődésével lehet számolni. E vélhetően a beszivárgó vízhozam csökkenését okozza, de a javasolt megoldás lehetővé teszi, hogy időszakosan a főmeder szintjét alacsonyan tartva a legkritikusabb helyeken a szivárgás iránya megforduljon, illetve a főmedri vízsebesség felgyorsuljon, ami csökkenti a kolmatációs jelenségeket. A talajvízszintek rehabilitációja kiegyensúlyozottabb mezőgazdasági termelést tesz lehetővé. A megoldás további lehetőségeket nyit a mentett oldali vízpótlás felé is, amelyek az öntözési lehetőségek további bővítését teszik lehetővé. Ennek oka, hogy a mentett oldali műtárgyak átépítése esetén, több vízhozam engedhető ki a mentett oldalra, és ezzel nem csak természetvédelmi rehabilitációk válnak lehetővé, hanem újabb felszíni öntözésre alkalmas vízfelületek alakulnak ki, tehát nő az a vízhálózat, ami a legolcsóbb öntözést biztosítja Idegenforgalom és mezőgazdaság Mindenképpen megemlítendő, hogy a következő fejezetben taglalt idegenforgalmi lehetőségek bővülése is hozzájárul a mezőgazdasági piac növeléséhez. Az idegenforgalom lehetővé teszi a helyi termékek eladását, de azt is szükséges megjegyezni, hogy ennek a múltja a területen még nem alakult ki. A Szigetközben alapvetően a zöldségtermesztés volt a jellemző, de a nagyüzemi gazdaságok létrejöttével ez a struktúra megváltozott. A stabilizált talajvízszintek segíteni fogják a nagyüzemi termelést, és nem valószínű, hogy erről a természetvédelem érdekében teljesen le kell mondani. Azt célszerű megcélozni, hogy a hatékonyan hasznosítható területeken folyjon intenzív mezőgazdasági termelés, de a vízfolyások mentén lehetőleg kíméleti, a hagyományos termelési formáknak, és a természetvédelmi elvárásoknak megfelelő mezőgazdasági művelés folyjon. Ezeknek a területeknek a száma nő, de tudomásul kell venni, hogy nem termelékenyek, elsősorban természetvédelmi és idegenforgalmi jelentőségük lesz. Ezeken a területeken lesz célszerű a helyi jellegű termékek előállítása, ahol a kedvezőtlenebb termelési feltételekből eredő kisebb bevételt az idegenforgalom kompenzálni tudja Az idegenforgalom számára biztosított lehetőségek A mezőgazdasággal szemben a térségi idegenforgalom jelenleg még rendkívül sok kiaknázatlan lehetőséggel rendelkezik. A jelenlegi megoldatlan állapot nem tette lehetővé, az egységes, átgondolt idegenforgalmi infrastruktúra kialakítását. A területek sorsának bizonytalansága nem csak a távolról jött, hanem a helyi lakosok 95

20 befektetési szándékát is ellehetetlenítette. Az 1995-ben megindult vízpótlás hatására megindult a spontán idegenforgalmi szerveződés, azonban a területhasználatok meghatározatlansága, a helyi rendeletek hiánya miatt ez több kárral, mint haszonnal járt. Mivel a területek sorsa bizonytalan volt, védettségük is megoldatlan lett. Ennek következtében megjelentek azok a nem helyi vállalkozók, akik befektetés nélkül használták ki a táj lehetőségeit, és ugyanakkor nem helyben adóztak, de még a fogyasztásuk jelentős részét sem helyben szerezték be. Ez a terület nagyfokú zavarásához, szennyezéséhez vezetett, amely körülmények között szó sem lehet a helyieket támogató, magasabb szintű és magasabb bevételt biztosító minőségi turizmus megteremtéséről. A Duna főmedre nem csak az élővilág, hanem a turizmus számára is akadályt jelent Magyarország és Szlovákia között. A folyamatosan romló tendenciát az önkormányzatok felismerték, és egyre inkább szükségesnek tartották egy rendező elv megjelenését a térségben. Ekkor készítette a Mosonmagyaróvár Környezetvédelméért Közalapítvány a Szigetköz-Csallóköz Nemzeti Park előkészítő dokumentációját, amely feltárta az önkormányzatok számára egy nyitott nemzeti park kialakításával járó előnyöket. A rendező elv, hangsúlyozottan egy nyitott nemzeti park kialakítása népszerű lett, mert a falvak ráéreztek az ökoturimus lehetőségére, annak kedvező hatásaira. Az ismertetett dokumentáció után megindult a térségi szerveződés, a helyieket szolgáló idegenforgalmi rendszer megteremtésére. Az önkormányzatok számára már ekkor világossá vált, hogy a főmeder rehabilitációja szükséges. Ennek nincs olyan sok lehetséges megoldási változata, amely ellehetetlenítené az egységes koncepció megalkotását. A következőkben az idegenforgalmi koncepció elemeinek megvalósíthatóságát vizsgáljuk a javasolt megoldás tükrében A terület zonális felosztása Az első és legfontosabb feladat a lehetséges területhasználatok elhatárolása. Ez azért szükséges, mert az ökoturizmus csak akkor lesz fenntartható, ha biztosított a tájra jellemző természeti értékek továbbélése. A Szigetköz négy külön kezelhető eleme a főmeder, a hullámtér (a főmeder és az árvízvédelmi töltés közötti terület), a mentett oldal valamint a Mosoni-Duna. A legnagyobb és legvédhetőbb természeti értéket a mellékágrendszer területe jelenti. Egységes értéket képvisel még a Mosoni-Duna, valamint a mentett oldali folyórendszer egyes szakaszai. A főmeder csatornázott, a mentett oldalon intenzív mezőgazdasági tevékenység folyik. A motorizált szórakozási, utazási lehetőségeket tehát a kevésbé védett területekre4, a főmederre, és a mentett oldali kijelölt részekre kell koncentrálni. A védett részek bemutathatóságát biztosítani kell az ökoturizmus számára, de emellett biztosítani kell zavartalan magterületeket is. A tanulmány alapelve az idegenforgalom levezetését Az alábbi elv szerint fogalmazza meg: 96

21 A területhasználat javasolt szerkezet (Szigetközi-Csallóközi Nemzeti Park tanulmánya alapján) Ha a javasolt rehabilitációt vizsgáljuk, akkor az idegenforgalmi szempontból az alábbiak szerint érintik az egyes zónákat Technikai sportok, közlekedési eszközök A Duna vízszintemelése, egyes szakaszokon, amelyek kiválasztása a természetvédelmi, és a szlovák oldali igényektől is függ, lehetővé teszi a technikai vízi sportokat. A közvélemény kutatások egyértelművé tették, hogy a jachtforgalomból elsősorban a tranzitforgalomra lehet számítani, és megjelenésük nem kívánatos a mellékágrendszerben. Hasonlóan korlátozni kívánják a vízirobogók forgalmát, és ennek elképzelhető helye szintén a főmeder kijelölt szakaszain lehetne. A rehabilitáció, a főmeder vízszintemelése, és a művekhez tervezett kishajózsilipek lehetővé teszik a jachtforgalom áthaladását, sőt elősegítik Rajka, Dunakiliti, Dunaremete és Ásványráró térségében a jachtkikötő kialakítását. Ez a javasolt műszaki megoldásokkal lehetővé válik. A Duncsúnból érkező jacht képes még a csúni műtárgyon lezsilipelni az eredeti főmederbe, majd a szintén meglévő dunakiliti hajózsilipen is továbbmehet. A tervezett három műtárgy zsilipe lehetővé teszi a továbbhaladást egészen a Duna szapi visszatorkollásáig. Az Ásványrárói műtárgy kiemelt szerepe, hogy Bős irányából visszafele is megközelíthető a már hagyományokkal rendelkező ásványi kikötő, mert itt a főmederbe tervezett műtárgy által biztosított vízszintemelés a hajózó utat biztosítja, a hajózsilip, pedig a be és kiközlekedést. A főmederbe javasolt kielégíteni a vízirobogósok igényeit is. Ezeket olyan helyen lehet kielégíteni, ahol a zavarás mértéke alacsony. Erre két helyszín alkalmas a Dunakiliti duzzasztómű felvíze, amely már jelenleg is jó paraméterekkel rendelkezik, valamint a Dunaremetei térség. A Dunaremetére tervezett műtárgy felvíz illetve alvízszintje egyaránt alkalmas lehet, de itt figyelemmel kell lenni a biológiai átjárhatóság zavartalanságára, mert itt a vízszintszabályozó mű és az átjárhatóságot biztosító fenékküszöb egybeépülne (Dunakilitin külön van, emiatt a zavartalanság jobban megoldható. 97