A DEBRECENI KERESKEDELMI ÉS IPARKAMARA KERESKEDELEMPOLITIKÁJÁNAK FŐBB KÉRDÉSEI Ujlaky Zoltán

Átírás

1 A DEBRECENI KERESKEDELMI ÉS IPARKAMARA KERESKEDELEMPOLITIKÁJÁNAK FŐBB KÉRDÉSEI Ujlaky Zoltán A XIX. század végén és a XX. század elején a monopolkapitalizmus Magyarországon is kialakult. A századfordulón a gazdasági életben uralkodó szerepük lett a monopolszervezeteknek, melyek nemcsak az ipari termelést irányították, hanem a piaci kapcsolatokat, a kereskedelmi tevékenységet is megszabták. A XX. század elején a világgazdasági tendenciákkal összefüggésben túltermelési válság is kibontakozott az országban, s az éles verseny még fokozta a kartellek, monopóliumok kialakulását és megerősödését. A kartellek termelés- és piacszabályozó szerepet töltöttek be, s az árviszonyokat is megállapították. A modem infrastruktúra, az utak, vasutak kiépítése is elősegítette az egységes nemzeti piac létrejöttét, a korábban elszigetelt területek bekapcsolódását a kereskedelembe. Az egységes piac a XX. század elejére kialakult, a belkereskedelmi tevékenység megélénkült, az üzlethálózat bővült, s jelent ősen növekedett a keresked ők száma. A vásárok és piacok elvesztették korábbi országos jelentőségüket, bár a helyi árucsere jelentős része még itt bonyolódott le. A külkereskedelem is jelent ős szerepet játszott az ország gazdasági életében, melyet az is jelzett, hogy a kivitel és behozatal összértéke az első világháború előtti években a nemzeti termék 45~-át tette ki.' A Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara érdekképviseleti jogkörében hét vármegye kereskedelmi életét kísérte figyelemmel. Az első világháború előtti másfél évtized jelentős fejlődési szakasz volt nemcsak az ország, hanem a kamarai kerület életében is. Sok probléma vetődött fel, melyben a kamarának állást kellett foglalnia. Kereskedelempolitikai tevékenységének fő kérdéseit vettem vizsgálat alá ezúttal, hogy megismerjük az ország keleti részének kereskedelmi törekvéseit. A kamarai jelentések szerint a válságos gazdasági helyzet ig tartott, csak akkor kezdett némí javulás mutatkozni, majd 1909-ben indult meg az élénkebb üzleti forgalom. Tehát vidéken a válság még tovább tartott az országos átlagnál is, hiszen 1906-tól már megkezdődött a fellendülés. A kamarai kerületben 1912-től ismét gazdasági nehézségek mutatkoztak, az országos 1 Magyarország története Főszerkesztő Hanák Péter. Bp., , , 384., old. Berend T. Iván-Szuhay Miklós : A tőkés gazdaság története Magyarországon Bp., , old. Vö. : Csató Tamás : A belkereskedelem fejl ődésének néhány főbb vonása a tőkés korszakban. Történelmi Szemle, sz old. 73

2 helyzettel egybehangzóan, majd az 1913-as évben megint kialakult a gazdasági válság.2 Az első kereskedelempolitikai témakör, mellyel a kamara foglalkozott a század elején, az elavult kereskedelmi törvény revíziója volt. Az első kereskedelmi törvényt még 1875-ben adták ki, s a századfordulóra már igen sok prob lémát okozott. A kamara június 26-i közgyűlési határozata szerint a kereskedelmi törvényt sürgősen kellene helyesbíteni, ezért inkább egy kiegészítő, novelláris módosítást javasolt. Egy teljesen új törvény megalkotása ugyanis hosszabb időt vett volna igénybe. A közgyűlési határozat felvetette, hogy a szövetkezetek ügyét alaposan meg kell reformálni, s ki kell zárni azt a lehetőséget, hogy a fogyasztási szövetkezeteket a kereskedők kárára erősítsék meg. Javasolta a határozat azt is, hogy német mintára nálunk is be kellene vezetni a csendes társaságot" és a korlátolt felelősségű társaságot". Rendezni kellett a kereskedői fizetésképtelenség és a csődeljárás szabályait is. Meg kellett oldani a keresked őtanoncok képzésének a szabályozását is. A kamara a beérkezett helyi javaslatok alapján elegendőnek tartotta, ha az elemi iskola VI. osztályát végzik el a tanoncok előképzettségként, s felszabadításuk a tanonciskola III. osztályának elvégzésétől függjön. A kereskedelmi törvény módosításához kapcsolódva az november 13-i közgyűlési határozat hangsúlyozta, hogy a keresked ők kötelező társulásának híve, de ezt a kérdést más kérdésekkel összefüggésben kell vizsgálni, tehát a törvényrevízióval együtt.3 A keresked őtársadalmat és a kamarát is erősen foglalkoztatta a század elején a fogyasztási szövetkezetek problémája. A kamara tagjai és a kerület kereskedelmi testületei sötét képet festettek a fogyasztási szövetkezetek által terem tett helyzetr ől. A Szolnoki Kereskedelmi Társulat szerint e szövetkezetek a részükre biztosított óriási előnyöknél fogva egyenl őtlen és jogosulatlan versenyt támasztottak a kereskedőknek, s magukhoz vonták a szövetkezeteken kívülálló fogyasztók egy részét is. Hátrányosnak minősítették a kereskedelemre azt, hogy a szövetkezetek üzletkörét nem korlátozták, nemcsak élelmiszereket árusítottak, hanem takarmányt, építési anyagokat, ruhaneműket is, tehát a kereskedelem minden ágazatának versenyt okoztak. A Debreceni Keresked ő Társulat szerint a fogyasztási szövetkezeteknek nemcsak létjogosultságuk nincs, de nemzeti szempontból is károsak és veszélyesek, mert alkalmasak arra, hogy a népet felekezeti, nemzetiségi vagy politikai különbségek szerint egymástól elválasszák, mivel ilyen szempontok szerint alakultak meg a fogyasztási szövetkezetek. Az előzetes felmérés szerint a kamarai kerületben 38 fogyasztási szövetkezet volt 1902-ben, a gyári szövetkezeteken kívül, mely vármegyék szerint a következ őképpen oszlott meg : 2 A Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara jelentése kerülete közgazdasági viszonyairól. Db., 190(? évekbő l t ől évkönyvet és évi jelentést adott ki a kamara. 3 A Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara közgyű lési jegyzőkönyvei. Db., /1902., 81/1902., 141/1902. sz. (a továbbiakban : DKI jegyzőkönyv). 74 Hajdú vármegye 2 Jásznagykun-Szolnok vármegye 8 Szabolcs vármegye 3 Szatmár vármegye 6 Bereg vármegye 15 Ugocsa vármegye 2 Máramaros vármegye 2

3 A szövetkezetek közül 1898-ban alakult 3, 1899-ben 7, 1900-ban 19, 1901-ben 7. Tagjainak számát tekintve 100-nál kevesebb tagja van 11-nek, tagja van 17-nek, taggal 4, 300-~00 tagja 1-nek, tagja 1-nek, 500-on felül 4 szövetkezetnek. A szövetkezetek közt 3-nak a címében volt a keresztény jelző, 15-nek az alapítója, vagy vezetője lelkész, s ez aggasztotta a kereskedő társulatot. Hajdú vármegyében Tégláson és Püspökladányban működött fogyasztási és értékesítő szövetkezet, mely 1901-ben és ban alakult. A kamarai előterjesztés is rámutatott arra, hogy a szövetkezetek címükben viselték a felekezetiség bontó jegyeit", nemcsak fogyasztási cikkeket árusítottak, hanem nyílt boltokban teljes vegyeskereskedést folytattak, nemcsak tagjaiknak, hanem rendszerint bárkinek árusítottak, fióküzleteket létesítettek, megszegték tehát az XXIII. tc. rendelkezéseit, s a tőkéjét kockáztató keresked ő osztállyal törvénytelen versenyt folytattak. Mivel a kamarai kerület egész területéről a kereskedők nyilatkozatait bekérték, a kamara az egész keresked ő osztály egyértelmű meggyőződését fejezte ki, amint ezt a jegyzőkönyvben rögzítették. (Az osztály fogalmát természetesen akkori, polgári szemlélet szerint értelmezték, s ez nem azonos mai nézeteinkkel.) Az június 26-án kelt közgyűlési határozat megállapította : A fogyasztási szövetkezetek állami protezsálását, irányzatos elszaporítását, a felekezeti és közhatósági érdekeltségnek a vezetésbe való beszüremlését, a szövetkezetek üzleti túlkapásait és visszaéléseit a kamara a közvetítő kereskedelemre nézve veszedelmesnek tartja s szükségesnek vélte, hogy a fogyasztási szövetkezeteket a kereskedelmi és iparkamara véleménye- alapján alapíthassák meg ; címükből a felekezeti jelszavakat törölni kell, s hatósági közegek, lelkészek és tanítók a vezetéstől távol tartandók ; csak élelmezési és fogyasztási cikkeket, szatócs anyagokat árusíthassanak, de nyílt boltot nem tarthatnak ; italmérési engedélyt és dohányárusítási jogot nem kaphattak ; csak tagjaiknak árusíthatnak és fióktelepet nem létesíthetnek.4 A máramarosi kereskedők 1903 decemberében panaszkodtak a fogyasztási szövetkezetek ellen. Említették, hogy a vármegyében felállítandó fogyasztási áruraktárakban eleinte csak 5-6 cikket terveztek árusítani. Ezek a szegény nép elsődleges életszükségletét képező termény, só, bocskor, gubaszövet lett volna. Egy ilyen áruraktárnak falun lett volna értelme, bár a helyi kiskereskedelem ezekkel is ellátta a népet a beadvány szerint. E tervtől a kormány később eltért, s az áruraktárak mindazokat a cikkeket árusították, amelyeket egy jól berendezett fűszerüzletben kapni lehetett. A Máramarosszigeten felállított szövetkezeti áruraktár luxuscikkeket tartott, s nem a szegény nép segélyezését célozta, hanem kizárólag a konkurrens keresked ők tönkretételére irányult. Az állami támogatás a keresked ők versenyét lehetetlenné tette. Az ottani keresked ők az erős konkurrencia miatt a minimális haszonnal is megelégedtek, s ha az alacsony árakat mesterségesen még lejjebb nyomják, s ha épp az állam nyomja le azokat, akkor nincs egyéb hátra, csak a bukás. A legnagyobb sérelmük az, hogy az áruraktárak mint nyilvános, utcai boltok, minden vevő számára árusítottak. Ez a törvény megsértése, mivel a szövetkezetek kedvezményeit csak a tagok vehetik igénybe, ezt azonban a boltok kijátszották.a keresked ők szerint követelni kellene a törvény szigorú végrehajtását, s meg kellene akadályozni, hogy a fogyasz- 4 DKI jegyzőkönyv, 84/1902. sz. 75

4 tási áruraktárak mindenki részére árusító utcai boltok legyenek. Az üzletkört is korlátozni kellene, kihagyni a luxuscikkeket, emellett a raktárakat udvari, vagy emeleti helyiségbe kell elhelyezni, ahol nem utcai boltok lesznek. Az italés dohányárusítás is sérelmes, ezt meg kell szüntetni. Arra kérték a kamarát, hogy akadályozza meg az utcai nyilvános áruraktárak felállítását Máramaros megyében. A kamarai közgyűlés december 17-én elhatározta, hogy a máramarosi kereskedők kérelmét a kereskedelmi és a földművelésügyi miniszterhez pártolva felterjeszti.s A szövetkezetek jogállásának rendezése a XX. sz. elején egyre sürget őbbé vált, s a kamara többször foglalkozott a szövetkezeti törvénytervezet véleményezésével. A kereskedelemügyi miniszter 1904-ben küldte meg a tervezetet, mely az ipari és kereskedelmi szövetkezetek jogviszonyait tárgyalta. (Megemlítjük, hogy a fogyasztási szövetkezetekkel kapcsolatos évi állásfoglalás is hasonló témában keletkezett.) Az szeptember 15-i közgyűlési határozatban a kamara helyeselte a törvénytervezet azon törekvését, mely a szövetkezetek megbízhatóságát igyekezett fokozni és megszilárdítani. E ckl elérése szempontjából azonban a szükségesnél több szigor és korlátozás alkalmazását feleslegesnek tartotta, mert ez a kifogástalanul működő szövetkezetek munkáját megzavarná. A kamara véleménye szerint a tervezetben a fogyasztási szövetkezetek jogviszonyait is meg kell állapítani. Ezek nyílt üzletet nem tarthatnak, csakis tagjaiknak az általánosan használt gazdasági és háztartási cikkeket árusíthatják, felekezeti vagy politikai jelszavaktól, a vallási, politikai vagy hatásági színezettől tartózkodniok kell. Ekkor hasznos gazdasági szerepet töltenek be, igazi szövetkezetek maradnak.ó A kamara bírálatát tehát elsősorban a fogyasztási szövetkezetek ellen irányította, mert ezek voltak a keresked ők versenytársai ben az igazságügyminiszter új szövetkezeti törvénytervezetet küldött a kamarának javaslattétel végett. A kamara az évi általános állásfoglalását figyelembe véve alakította ki véleményét december 12-i közgyűlésében. A fogyasztási szövetkezetek kérdését ismét kiemelten kezelték. Határozottan kérték, hogy tiltsák el a fogyasztási szövetkezeteket fióktelepek létesítésétől, kivéve a központi szövetkezeteket. Ez érdekes jelenségre utalt a kereskedelem fejlődésében, mivel a század elején a fiókhálózati vállalatok kezdtek kialakulni, s épp a fogyasztási szövetkezetek úttörők voltak e szervezet kiépítésében. A fióktelepek létesítésével növekedett a szövetkezet gazdasági ereje, s ettől tartottak a keresked ők. A kamara bírálta azt az elgondolást is, hogy az iparhatóság engedélyezhesse a szövetkezetek árusítását nem tagok számára : Azt kérték, hogy ne legyen ilyen kivétéles jogkörük az iparhatóságoknak, mert ebből viszályok származnak. A dohányárusítás és italmérési jog elvonását javasolták a fogyasztási szövetkezetektől, mert ezekkel a cikkekkel együtt más árukat is eladtak a nem szövetkezeti tagoknak is. A kamara azt is kívánta, hogy a szabálytalan árusítás miatt a cégbíróság feloszlathassa a szövetkezetet.' A későbbi években a szövetkezeti törvény módosítása lekerült a napirendről : A kamara többször foglalkozott a vásározás kérdésével. A vásárok típusai szerint több részre oszlott ez a kérdéscsoport. Először is a hetivásárok problémáját nézzük meg. A mezőtúri ipartestület beadványa alapján a kamara elvi 5 DKI jegyzőkönyv, 307/1903. sz. 6 DKIjegyzőkönyv, 252/1904. sz., HBmL. IX. 201/b. I. 1370/1907. sz. 7 DKI jegyzőkönyv, 123/1907. sz., HBmL. IX. 201/b. I. 1370/1907. sz., Csatö Tamírs : i. m old. 76

5 jelent őségű határozatban mondta ki február 5-én azt a javaslatát, hogy a nyílt üzlettel rendelkező kereskéd ők a hetivásárokon ne vegyenek részt. Ez a felfogás az ipartörvény magyarázatával is ütközött, mivel a kereskedés is ipar volt jogi szempontból, tehát, mint helyi iparos, a kereskedő is árusíthatott a hetivásáron. A kamara nézete szerint azonban a kereskedők sok esetben nem is magyar árucikkeikkel versenyt okoztak a kézműiparosoknak, akiknek nem volt üzletük, s egyetlen értékesítési lehetőségük a hetivásári árusítás. A kereskedő üzletébe szoktatja a vevőközönségét, s visszaélésnek minősíthet ő, hogy ezenkívül a kézműiparosok alkalmi elárusításával versenyezzenek a hetivásárokon. 8 E határozatot a többi kamarának is megküldték tudomásulvétel végett. A Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara nem tartotta helyesnek ezt a határozatot, s arról értesítette a debreceni kamarát, hogy a határozat mellőzését kérte~k, mivel az a forgalmi szabadságot nagymértékben korlátozná. A vásározó kisiparnak nem az a versenye, hogy a vásáron a kereskedő is megjelent, hanem az a baja, hogy sok a felesleges vásár, melyeket a kisiparosok is túl nagy számban keresnek fel, s egymásnak okoznak óriási versenyt. De ellenezték a határozatot azért is, mert éle a legszegényebb kiskereskedők ellen irányult, akiknek sorsa nem jobb a kisiparosénál, vásárra ugyanis csakis ezek a kiskereskedők jártak. Egyébként az iparosok jelentős részének is volt üzlete, ezeket is el kellett volna tiltani a vásározástól, annál is inkább, mert az iparosok is árusítottak gyári terméket és más iparos cikkeit is összevásárolták és árusították. Tehát ők is inkább keresked ők, mint iparosok sok esetben. Emellett a kiskereskedők rendszerint olyan áruval jelentek meg a vásáron, amit a kisiparos nem termelt, az igazi versenyt a gyár okozta, melyet azonban a debreceni kamara javaslatával nem lehetett meggátolni.9 A debreceni kamara február 11-én kelt határozatában is leszögezte, hogy nem tartja helyesnek, ha a vegyeskereskedők a helybeli kézműiparosok termékeit árusítják. Emellett ismét kijelentette a közgyűlés, hogy nem helyesli, ha nyílt üzlettel bíró kereskedők a hetivásárokon a kézműiparnak versenyt támasztanak. E tárgyban a kamara 38/1903. kgy. sz. határozatával mozgalmat is kezdeményezett, felterjesztést intézett a kereskedelemügyi miniszterhez és támogatására a kamarákat is felkérte. E fellépésnek azonban csak az ipartörvény módosítása útján lett volna sikere, mert az érvényes ipartörvény szerint a kereskedő az iparos fogalma alá tartozott s mindazon jogokkal bírt, mint az iparos, így a hetivásár látogatási joggal is.' Az országos vásárok ügyében április 6-án foglalt állást a debreceni kamara. Megállapította, hogy az ország gazdasági viszonyai átalakultak, s azok a körülmények, melyek a vásározást valaha nélkülözhetetlenné tették, az út és vasúthálózat fejlődése folytán jórészt megszűntek. Az új körülmények között a vásározás, az idő- és költségveszteségek miatt több kárral, mint haszonnal járt. A kamara a vásárok szaporítását igyekezett meggátolni, ezt elvi álláspontjává tette. Azonban azt méltánytalannak tartotta, hogy meglev ő vásárjogokat, mint szerzett jogokat visszavonjanak amiatt, hogy elvesztették jelent őségüket egyes vásárok. A jogbirtokló község szempontjából nem lehetne a jelent őség hiányát kimondani.a kamarának az a véleménye, hogy az új vásárengedélyek minél kisebb számban való kiadása vezet a kérdés megoldásához. A jelent ősé- 8 DKI jegyzőkönyv, 38/1903. sz., HBmL. IX. 201/b. I. 106/ sz. 426/ HBmL. IX. 201/ b. I. 106/ sz. 840/ DKI jegyzőkönyv, 29/1904. sz. 77

6 güket elvesztett vásárok a forgalmukat is el fogják veszteni és résztvevők hiányában nem tarthatók meg. Ez lesz az egyetlen tárgyi ismertetőjele annak, hogy egy vásár a jelent őségét elvesztette." Hajdúdorog vásárengede~lye ügyében is kifejtette a kamara, hogy az országos vásárok mind jobban értelmüket vesztik, sőt az ipari és kereskedelmi forgalomra inkább károsan hatnak, mivel anyagi veszteséget okoznak. Különösen céltalanok és semmiféle feladat betöltésére nem alkalmasak a kamara szerint a forgalmilag fejlett Hajdú vármegyében és környékén, ezért nem javasolta az új vásár engedélyezését.' 2 Az állatvásárok ellen nem tett észrevételt a kamara, mivel az állatok könynyű felhajtása miatt el lehet kerülni az olcsó áron való eladást, ezenkívül a lakosság élelmezése szempontjából az állatvásárok előnyösek.' 3 Rá kell mutatni arra, hogy a vásározás kérdésében a kamara álláspontja nem teljesen volt helytálló. A vásárok szerepe még sokáig igen jelentős maradt, sőt némileg változott funkcióval napjainkig is megvannak. Különösen a kisebb településeken a falu és a város termékcseréje a vásárokon bonyolódott le.'4 A monopolkapitalizmus idején az üzleti életben új módszerek kezdtek elterjedni. Egyre nagyobb szerepe lett a vásárlók érdekl ődését felkeltő akcióknak és a reklámnak.a kedvezményes árú eladási akcidkat, korabeli kifejezéssel végeladásokat hatósági engedéllyel lehetett rendezni, elsősorban akkor, ha a kereskedő anyagilag nehéz helyzetbe jutott, vagy csőd előtt állt. A XX. század elején azonban egyre inkább az üzleti forgalom növelésére használták fel a módszert, hogy tömeges vásárlási alkalmakba ingereljék" a lakosságot. A kamara ellenezte a kedvezményes árusítás elterjedését és szigorúbb engedélyezési feltételeket javasolt a miniszternek.'s A reklámtevékenységet a kamarák egyöntetűen a tisztességtelen verseny fogalmába sorolták a század elején. Egy túrkevei keresked ő 1908-ban pl. reklámcédulákat osztogatott, amelyeken üzletáthelyezés miatt mélyen leszállított áron való árusítást hirdetett. Az iparhatóság kihágásért megbüntette, mert nem kért előzetes engedélyt. Debrecenben is a kereskedelem minden ágában nagyon elszaporodtak azok a kétes alkalmi vállalkozások, melyek az ipartörvény hézagait és a hatóságok elnézését keresve, törvényesnek látszó külső máz alatt durva és rikító reklámjaival, s a tömeges eladásra ingerlő módok változatos igénybevételével az állandó jelleg ű szolid és rendes kereskedelem érzékeny kárára igyekeztek üzleteket harácsolni össze. Szolnok megyében egy keresked ő üzleti árai leszállítását dobszóval hirdette. A kamara szerint engedély nélkül ez is kihágást képezett. A kamara elítélte az üzleti ajándékozást is, mint a tisztességtelen verseny eszközét. A cégek által közölt olyan hirdetések, melyekben bizonyos értékű vásárlás esetén jutalmakat ígértek, a kamara szerint ellenkeztek a tisztességes üzletvitel elveivel. Az ilyen cégek rendszerint úgy állapították meg áraikat, hogy a vásárló előre megfizette az ígért jutalom értékét, s ajutalom csak látszólagos volt. A szolid kereskedelem érdeke, hogy az ilyen eljárást eltiltsák, s a kereskedelemügyi minisztert erre kérte a kamarai közgyűlés. A miniszteri leirat lényegében helyeselte a kamara felfogását, mivel szerinte is az ajándékok ígérgetése, tombolajegy szétosztása a versenytársak vevőkörének olyan elvoná- 11 DKI jegyzőkönyv, 118/1905. sz. ; HBmL. IX. 201/b. I. 337/1905. sz. 12 DKI jegyzőkönyv, 276/1906. sz. ; HBmL. IX. 201/b. I. 1013/1906. sz. 13 DKI jegyzőkönyv, 314/1910., 121/1911. sz. 14 Vásártörténet-Hídivásár. (Szerk. : Szőllősi Gyula.) Db., , , , 219. old.

7 sa, mely, mint tömeges és gyors vásárlásra ingerlő hirdetési mód az ipartörvény alapján kihágást képezhet. Megígérte, hogy a tisztességtelen verseny ellen törvénytervezetet készíttet és a keresked ők védelméről gondoskodni fog. A kamarai közgyűlés örömmel vette tudomásul a döntést októberében azonban ismét panaszkodtak a kamarai ülésen, hogy a válságos helyzetben különösen elterjedtek a tisztességtelen verseny" különféle próbálkozásai.tb Az osztrák közvetít ő kereskedelem és a budapesti nagyvállalatok gazdasági versenye elleni védekezésül az 1900:XXV, tc. megalkotásával akarta a magyar kormány a vidéki ipart és kereskedelmet segíteni a fejlődésben. E törvény alap ján a külföldi és a budapesti cégek utazó ügynökei nem vehettek fel megrendeléseket vidéken azokra az iparcikkekre, amelyeket ott is gyártottak. A fővárosban készített műszerek, tudományos eszközök, varrógépek, nagyobb gazdasági gépek, vető- és aratógépek, cséplőgépek, mozdonyok, gőzekék, gőzszivattyúk, malomberendezések, villanymotorok, világítási és távbeszélő berendezések és a házi iparcikkek a megrendelések gyűjtésének korlátozása alól kereskedelmi miniszteri rendelettel ki voltak véve. A kamara örömmel fogadta ezt a rendelkezést, azonban a mezőgazdasági gépeket és berendezéseket a kivételek közül törölni javasolta, mivel országszerte visszaéléseket tapasztaltak ezen gépek eladásával kapcsolatban." A megrendelés-gy űjtés korlátozására vonatkozó törvény életbeléptetése után nem sokkal, már 1901 júliusában sok panasz merült fel, hogy e korlátozás hátrányos és káros befolyást gyakorolt egyes ipari és kereskedelmi ágazatok fejl ődésére. Többen kérték, hogy a kamara javasolja a törvényes kivételek szaporítását, tehát, hogy több iparcikkre lehessen az utazók révén megrendelést gyűjteni. A kamara elismerte, hogy voltak olyan körülmények, melyek egyes iparágakra nézve a korlátozás megszüntetését indokolttá tették. Mivel a fővárosi és a vidéki kereskedelem és ipar érdekei lényegesen különböz ők, s a törvény a vidékieket védte, ezért nem lehet közömbös a kamarának, hogy a budapesti kamara milyen módosításokat javasolt. Kérték, hogy a miniszter közölje a javaslatok lényegét, hogy a véleményüket jelezhessék. A debreceni kamra tehát igyekezett védeni a kerületéhez tartozók érdekeit.'$ A debreceni kamara 1902 májusában tiltakozott a szegedi kiskereskedők azon javaslata ellen, hogy a fűszerárukra vonatkozóan magánfogyasztóknál még helybelieknek is tiltsák meg a megrendelésgyűjtést. A közgyűlési határo zatban kifejtették, hogy a keresked ők és iparosok megrendelésgyűjtési szabadságának helyben való eltiltása a kereskedő cselekvési körének jogosulatlan korlátozását jelentené, ami ellen a kamaráknak állást kell foglalniok.t9 Érdekes jelenség volt, hogy a kamara 1912 végén a megrendelésgyűjtés addigi szabályozásának fenntartását kérte, mert a vidéki kereskedelem és ipar még nem elég erős arra, hogy a törvényjavaslatban tervezett megrendelésgyűj tési szabadságnak előnyeit élvezhesse, s ennek csak az lenne a következménye, hogy a fejlett és gazdag fővárosi kereskedelem és ipar elnyomná a vidék fejlődésben levő kereskedelmét és iparát.z 15 DKIjegyzőkönyv, 126/1904. sz. 16 DKI jegyzőkönyv, 68/1908., 77/1908., 150/1908., 277/1912., 21/1913., 48/1913. sz. 17 DKI jegyzőkönyv, 10/1901. sz. ; HBmL. IX. 201/b. I. 433/1901. sz. ; A Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara jelentése, évben, 9. old. 18 HBmL. IX. 201/b. I. 1315/1901. sz. 19 DKI jegyzőkönyv, 44/1902. sz. 20 DKI jegyzőkönyv, 254/1912. sz.

8 A kereskedelmi társulatok élénken tiltakoztak 1902 novemberében amiatt, hogy a Kereskedelemügyi Minisztérium a vasutakon létesített árudák bérletét egy budapesti nagykereskedő cégnek adta. A szolnoki Kereskedelmi Társulat a szabad verseny szempontjából egyáltalán nem tartotta helyesnek a kizárólagos jogoknak az osztogatását. Nem helyeselte, hogy egy fővárosi cégnek az egész országot bizonyos előjogokkal átengedték és így csináltak mesterségesen legyőzhetetlen konkurrenciát a vidéki kereskedelemnek. A Debreceni Kereskedő Társulat is kifogásolta, hogy a minisztérium egy cégnek az egész országra kiterjedő kizárólagos elárusítási jogot adott. A vidéki játék- és díszműáru keresked ők ezen országos bérlet káros hatását meg fogják érezni és a vállalat fejlődésével a káros hatás növekedni fog, mivel az ajándéktárgyakat a vasútállomásokon szerzik majd be az utasok, s a városi keresked őket mell őzik. A társulat figyelmeztetett arra, hogy majd más cégek is kaphatnak nagybérleteket, s két-három vállalkozó az egész országot elárasz~a majd busásan jövedelmező áruraktárakkal, boltokkal. A kamara a tiltakozasok ellenére a vidéki kereskedelemre nem tartotta veszélyesnek a vasúti árudák bérletét, mivel szerinte ezeket csak országos vállalatként lehetett kezelni. Mivel a bérlő csak magyar iparcikkeket árusított, ezt a hazai ipar sikerének minősítette, melyet bizonyos érdekekből megakadályozni helytelen volna. Szükségesnek látta a helyi érdekeket biztosítani azáltal, hogy a vidéki boltokban az illető táj jellegzetes iparcikkeit és háziipari termékeit árusítsák, s ennek az ellenőrzésére a kamarákat jogosítsák fel. Ezt a határozati javaslatot a kamarai közgyűlés november 13-án elfogadta.21 A debreceni kamara többször véleményt nyilvánított a külkereskedelemmel kapcsolatban. A sertéskeresked ők kérésére 1902 novemberében javasolták a miniszternek, hogy az Ausztriával kötend ő állatforgalmi egyezménynek több káros rendelkezését módosítani törekedjék. A miniszter válaszul küldött leirata szerint a módosítások megtörténtek. A külföldi vámszerződések előmunkálatainak elkészítésében is részt vett a kamara ban. Az olasz borvám ügyében 1904 májusában rámutatott, hogy a vámkedvezmény káros hatással lesz a magyar bortermelésre, mivel a többi országnak is kedvezményt kell adni és az országot a külföldi borokkal elárasztják. Ugyancsak 1904 májusában a miniszter javaslatot kért az új orosz vámtarifa ügyében. A kamara 1904 szeptemberében adott véleménye szerint a túlságosan magas vámok akadályozták a külkereskedelmi forgalmat. A Németországgal kötendő kereskedelmi és vámszerződéssel kapcsolatban a kamara egyes mezőgazdasági cikkek védelmét javasolta, melyekre a vámtételek igen magasak voltak, ezáltal akadályozva a külkereskedelmi forgalmat. Ezt az ügyet 1904 novemberében tárgyalták ban már arról érkeztek panaszok, hogy a német vámszerződést nem tartják meg, mivel a magyar árpaszállítmányokat nagyobb vámmal sújtották más országok terményénél, s emiatt a magyar kereskedelem nagy veszteséget szenvedett. A kamara a kormánytól közbelépést kért. A szerb kereskedelmi szerződés megkötését sürgették 1909 júniusában. A görög vámtételek leszállítását is javasolták 1911 szeptemberében, majd 1912 februárjában a francia vámok csökkentését tartották szükségesnek kivitelünk érdekében. A Galíciával akkoriban fennállott élénk üzleti kapcsolatokra tekintettel közvetlen telefonvonal kiépítését kérték 1913 októberében decemberében az export fokozása érdekében kivételes vasúti és hajózási szállítási díjszabás en- 21 HBmL. IX. 201/b. I. 82/1903. sz. ; DKI jegyzőkönyv, 144/1902., 211/

9 gedélyezését javasolta a kamarai közgyűlés februárjában a miniszter közölte, hogy ezt nem engedélyezheti, legfeljebb egyes esetekben adhat kedvezményt április 28-án a közgyűlés a fiumei kiviteli díjszabás emelése ellen tiltakozott a,z aradi kamara javaslatára. A magyar iparcikkek versenyképességének fokozása érdekében éppen a kedvezményes kiviteli díjak megállapítására volna szükség. A tarifák emelése iparunk exportlehetőségét veszélyeztette. 22 A kereskedelmi kapcsolatok bővítése szempontjából nagy jelent őségű volt a vasúti közlekedés fejlesztése és további kiépítése ben a magyar vasutak fejlesztési programjával kapcsolatban a kamara nagy terjedelmű javaslatot terjesztett fel a minisztériumhoz. Indítványozták, hogy az országot keresztben átszel ő vonalakat építsenek ki, melyek nem érintenék Budapestet. Az eddigi fővonalak ugyanis csillag alakban a fővárosba futottak össze. Ezzel is elősegítették ugyan a főváros fejlesztését, azonban a túlzott forgalmi koncentráció a XX. század elején már kedvezőtlen volt a vidék fejlődése szempontjából. A javaslat megvalósításának azonban nem voltak meg a feltételei.zs Többször tettek javaslatot a vasúti szállítás javítására., a menetrendek célszerűbb összeállítására is folyamán.z4 Ezek azonban nem valósultak meg, különösen a háborús készül ődések miatt. A kereskedelem fejlesztése érdekében 1906 júliusában felvetették az olcsó víziúthálózat kiépítését. Ennek a részeként előterjesztették a DunaTisza-csatorna megépítésének tervét februárban. A csatorna vonalaként a Buda pest-szolnok irányt javasolták. E kérdésben már korábban is vita folyt. A debreceni kamara a Felső-Tisza-vidék érdekében 1910-ben is síkraszállt a fenti javaslata mellett.2s A Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara XX. század eleji tevékenységét áttekintve megállapíthatjuk, hogy minden olyan kérdésben, mely a keleti országrész kereskedelmét érintette, véleményt formáltak. Javaslataik megvalósulását természetesen az ország adott gazdasági-politikai viszonyai meghatározták, illetve korlátozták. Állásfoglalásaikból kitűnt, hogy alapvetően a közép- és kiskereskedők érdekeit igyekeztek képviselni, s nem egyszer konzervatív vagy szűk partikuláris érdekeket is támogattak. Principal questions ofeconomical policy ofthe Chamber ofcommerce andindustry of Debrecen Zoltán Ujlaky Consolidation of the monopoly capitalism at the end of the 19th century and in the early years of the 20th century raised a lot of interesting questions. Investigating the principal questions of the economical policy of the Chamber a picture of the special state of the Eastern part of the country takes shape through the activity of the a self-governing organisation. The studied domains of problems were the following : revision of the commercial law, consumers' co-operatives, weekly markets and annual fairs, new methods of commerce (price reduction, 22 DKI jegyzőkönyvek, 133/1902. sz., HBmL. IX. 201/b. I. 994/1903. sz. DKI jkv. 123/1903., 129/1904., HBmL. IX. 201/ b. I. 458/1904., IX. 201/b. I. 590/1904., IX. 201/b. I. 1193/1904., DKI lkv. 438/1906., 163/1909., 245/1911., 37/1912., 60/1913., 139/1913., 20/1914., 127/1914. sz. 23 HBmL. IX. 201/b. I. 9/1907. ; DKI jkv. 83/1907. sz. 24 DKI jkv. 152/1912., 257/1912., 271/1912., 110/1913., 26/1913., 46/1914. sz. 25 HBmL. IX. 201/b. I. 159/1907. DKI jkv. 170/1906., 11/1907., 107/1907., 212/1910. sz. 6 Évkönyv IX. 81'