STUDIA VINCENTIANA 1/2014 SZENT VINCE SZAKKOLLÉGIUM VÁLOGATOTT TANULMÁNYOK PILISCSABA

Átírás

1 STUDIA VINCENTIANA 1/2014 SZENT VINCE SZAKKOLLÉGIUM VÁLOGATOTT TANULMÁNYOK PILISCSABA 2014

2 SZERKESZTETTE: GULYÁS MARTIN KIADÁSÉRT FELEL: DR. LIPINSKI MICHAL CM ISSN: SZENT VINCE KOLLÉGIUM ÉS SZAKKOLLÉGIUM KIADÓ: SZENT VINCE KOLLÉGIUM ÉS SZAKKOLLÉGIUM CÍM: 2081 PILISCSABA, TEMPLOM TÉR TEL./FAX: M HONLAP: 2

3 TARTALOMJEGYZÉK I. Vallás és politika... 7 PÉCZKA LÁSZLÓ: Háború és béke értelmezése a Pacem in terris enciklikában és a Gaudium et spes konstitúcióban... 9 CSORBA ZSUZSANNA: Leprás lovagok FODOR ISTVÁN: Az iszlám politikaelmélete az arab tavasz tükrében SZÉP SZILÁRD: Ellenpápák a modern korban CSIMA OTTÓ: A választói mentalitás és a politikai,,weimarizáció veszélyei II. Szemelvények az újkori magyar történelemből PERGE RÓBERT: A hajdúk - egy kiváltságos társadalmi csoport születése. 59 TÓTH LAJOS: A dualizmus politikai rendszerének, kultúrájának sajátosságai CSUNDERLIK PÉTER: Hallgatták ájtatosan Jászi kirohanásait. Szekfű Gyula Galilei Kör-képe III. Totális múlt GULYÁS MARTIN: Kádár János és az új szakasz politikája PARODA RITA: Adalékok a kis hidegháború történetéhez MÁTHÉ ÁRON: Lágerek képe két magyar irodalmi alkotás a szovjet lágerekről a kommunista diktatúra időszakából IV. Irodalom MOLNÁR ANTAL: Keresztény motívumok Lázár Ervin Szegény Dzsoni és Árnika című meseregényében POZSONYI ÁDÁM: Felvilágosodás (elbeszélés)

4 4

5 ELŐSZÓ A Szent Vince Szakkollégium az elmúlt évekhez hasonlóan ebben az esztendőben is jelentkezik önálló kötettel, melyben tizenkét írás kapott helyet. Az újdonság erejével bír, hogy ez alkalommal nem kizárólag a Szakkollégium hallgatósága, hanem más egyetemek és tudományos műhelyek vendégszerzői is szereplési lehetőséget kaptak tudományos eredményeikkel. A jelenkor posztmodern tudományosságának egyik legfőbb vívmánya az interdiszciplinaritás, ebből is következik, hogy a kötet anyagának összeválogatása során törekedtünk a lehető legváltozatosabb témájú és műfajba tartozó tanulmányok befogadására ez a sokoldalúság pedig a szerkesztésitematizációs elveket is jelentősen megnehezítette. A legkülönfélébb érdeklődési területtel rendelkező, más-más képzési programban részt vevő diákok, doktori programot teljesítő hallgatók, már aktív, tapasztalt kutatók írásait szerepeltetjük kötetünkben így az irodalmi elemzéstől, elbeszéléstől a politológiai szaktanulmányon át a klasszikus történetírói megnyilatkozásokig igyekeztünk valamennyi olvasói igényt kielégíteni. Igyekeztünk kihangsúlyozni a Szakkollégium profiljából adódó vallásos témák fontosságát, így az első fejezetbe a vallás és a politika területét, kapcsolódási pontjait megvilágító tanulmányokat helyeztük. A kötetkező tematikai egység társadalom- és politikatörténeti mozaikokat foglal magában a magyar újkor időszakából, majd ezt követik magyar- és nemzetközi kitekintésben a Xx. századi diktatórikus rezsimekkel öszszefüggő tanulmányok. A könyv zárófejezetében két, az irodalom tárgykörébe tartozó írást szerepeltetünk. A szerzők nevében is remélni merem, hogy munkáink mondanivalója valamennyi Kedves Olvasó ismeretét az elvárt mértékben gazdagítja majd. Gulyás Martin A kötet szerkesztője 5

6 6

7 I. Vallás és politika 7

8 PÉCZKA László 8

9 Háború és béke értelmezése PÉCZKA LÁSZLÓ Háború és béke értelmezése a Pacem in terris enciklikában és a Gaudium et spes konstitúcióban I. Bevezetés Krisztus kenyér s bor színében Úr s Király a föld felett, Forrassz egygyé békességben minden népet s nemzetet! - énekeljük a szentmisén mindannyian, ám e kívánatos cél a mindennapi emberi együttélés során sok problémát von maga után. A háborúval és békével kapcsolatos jogi vonatkozások a nemzetközi jogban hosszú ideig vitás kérdések voltak és részben ma is. A Hugo Grotius által leírtakra vonatkozóan vita alakult ki az igazságos és az igazságtalan háború, azaz a támadó és a védekező háború kérdéskörével kapcsolatban. A nemzetközi politika és az államközi kapcsolatok egyik legfontosabb feladata a béke fenntartása és a vitás kérdések háború nélküli rendezése. A Katolikus Egyház társadalmi tanításának egyik sarokkövét képezi a béke fenntartására vonatkozó krisztusi tanítás közvetítése a nemzetek között. Az XX. században az Egyház állásfoglalása lányegesen változott a háború és béke megítélésével kapcsolatban, ugyanis XXIII. János pápa ( ) által megfogalmazott Pacem in terris kezdetű enciklika a nemzetközi kapcsolatok és az egyház viszonyának egy új értelmezését adta meg, ami döntő hatással bírt az éppen akkor zajló II. Vatikáni Zsinat ( ) határozatára, a Gaudium et spes konstitúcióra, amely értelmezi az Egyház és a mai világ viszonyát. Mi az igazságos és mi elítélendő? Hogyan kerülhetőek el az erőszakos konfliktusok? Mi az Egyház álláspontja, hogyan védelmezi Krisztus békéjét a nemzetek között a konfliktusok esetén? Ezekre a kérdésekre próbálok választ adni tanulmányomban, elemezve az egyházi állásfoglalás főbb pontjait az említett enciklikában és konstitúcióban, rámutatva arra a fejlődési ívre is, hogy a téma megítélése 9

10 PÉCZKA László mennyiben változott a XX. század második felére az Anyaszentegyház véleményében. II. Nemzetközi jog normái, a katolikus egyház küldetése Minthogy a vitákat két módon lehet elintézni: érveléssel vagy erőszakkal, és minthogy az előbbi az embert, az utóbbi pedig a vadállatokat jellemzi, csak akkor folyamodhatunk a másodikhoz, ha az elsőt nem lehet igénybe venni. 1 A nemzetközi jogban a fegyveres konfliktusok alkalmazásánál két alapfogalmat definiálnak a háború és béke jogánál. Az egyik a ius ad bellum, azaz a fegyveres erő alkalmazásához (háborúhoz való jog) és a ius in bello, azaz a fegyveres erőszak (háborúban) történő alkalmazásának joga. 2 Azonban ezt a kérdéskört elveiben máshogy határozzák meg és vallják magukénak a világvallások, melyek tanaiban részletes leírásokat találunk a fegyveres konfliktusok rendezésére emberek és nemzetek között, legyen az egyszerű támadás, gyilkosság vagy egyéb erkölcsileg elítélnivaló tett. A világvallások által felállított tanok kifejtése ugyan nem tartozik szűkebb vizsgálódásomhoz, ugyanis a téma kifejtése egy önálló írást igényelne sokrétűsége miatt. A keresztény állásfoglalás, a katolikus magatartás a béke célját kívánja megvalósítani, minthogy a kereszténység a béke vallása. Szent Pál tanítása a legérthetőbb annak megítélésére, hogy mit is jelent az emberek közötti béke terve: úgy tetszett a mennyei Atyának, ( ) hogy általa békítsen ki mindent a földön és a mennyben, minthogy ő a kereszten békességet szerzett. 3 A Katolikus Anyaszentegyház története során ezen elv szerint végezte missziós munkáját a világban. A következőkben a XIX. századtól kezdve a XX. század második feléig vázolom ezt a folyamatot. III. Katolikus Egyház tevékenysége a XIX XX. században Már IX. Pius ( ) a német-francia konfliktusban sikertelenül igyekezett békét közvetíteni a vitás felek között, tervei meghiú- 1 Cicerot idézi: GROTIUS, Hugo: A háború és béke jogáról. Kriterion Könyvkiadó. Bukarest, A továbbiakban: Grotius, i.m. 2 KARDOS Gábor LATTMANN Tamás: Nemzetközi jog. ELTE Eötvös Kiadó. Budapest, Kol 1,

11 Háború és béke értelmezése sultak. Elődje terveit kívánta véghezvinni XIII. Leó ( ) is német-francia és spanyol-portugál összeütközések során. Nagyon fontos megjegyezni az 1881-ben XIII. Leó által kiadott Diuturnum Illud kezdetű enciklikát, amely felajánlotta a pápaság nemzetközi közvetítő szerepét a fegyveres összeütközéseknél és elítélte a támadó háborúkat. 4 Az Egyház XX. századi tanítása kezdetben hasonló volt, de a világpolitika változásával új embertelen ideológiák léptek fel (kommunizmus, nemzetiszocializmus), melyek az emberi méltóságot, az emberi életet vették semmibe. Ezek az ideológiák élesen ellentétben álltak a katolikus tanítással, melyeket az egyház el is ítélt. Az első éles elhatárolódás XI. Pius nevéhez fűződik, aki két enciklikájában, a Mit Brennender Sorge (1937) és a Divini Redemptoris (1937) kezdetű enciklikákban élesen elhatárolódott mind a nácizmustól, mind a kommunizmustól. A második világháborút követően kialakult új világrendben a bipoláris rend kialakulásával éles fegyverkezési verseny vette kezdetét. Ebben a világ békéjét veszélyeztető időszakban viszont gyökeresen megváltozott az egyház tanítása az igazságos háborút illetően. 5 XII. Piusz ( ) már jelmondatában is a béke mellett foglalt állást: Opus iustitae pax. Azaz: a béke az igazságozság gyümölcse. Mint hangsúlyozta: A békével még nem veszett el semmi, de a háborúval minden elveszhet. Ezen kijelentéseit erősítette meg karácsonyi békeüzeneteiben és rádióbeszédeiben. Sajátos helyzet állt elő 1956-ban a magyar forradalom és szabadságharc miatt 6. A pápa ekkor még azt is igazságosnak tartotta, ha a jó, az igazság érdekében atomfegyvert vetnek be a másik féllel szemben, elkerülve a nagyobb pusztulást! Tehát az igazságos háborúnak az egyház által elfogadott egyik indoklását láthatjuk ebben a gondolatban. Éles ellentéttel követte XII. Pius felvetését az őt követő XXIII. János ( ) pápa tanítása, aki mint látni fogjuk, visszatért az eredeti tanításhoz, teljes mértékben elítélve mindenfajta támadó háború koncepcióját, és a béke szorgalmazása lesz ezt követően az 4 SOMFAI Béla SJ: Háború és béke a Katolikus Egyház tanításának fényében. Szeged, Online elérhető. (Letöltés időpontja: február 4.) A továbbiakban: SOMFAI, i.m. 5 FEJÉRDY András: A Vatikán a nagyhatalmak között, hidegháborúban. In: Glatz Ferenc (Szerk.): História XXXIV. évf., 2012/2. 6 Erről ld. FEJÉRDY András: Magyarország és a II. Vatikáni Zsinat MTA Történettudományi Intézete. Budapest,

12 PÉCZKA László egyház által képviselt álláspont, mint azt majd a zsinat tanítása is tükrözni fogja. XXIII. János pápa legnagyobb érdeme az általa 1959 tavaszán meghirdetett és között lezajlott II. Vatikáni Zsinat első felének megszervezése volt. 7 Pápasága utolsó évében, 1963-ban XIII. János pápa hatalmas jelentőségű enciklikát adott ki, amely a zsinati állásfoglalást a kérdéskört illetően döntően meghatározta. A Pacem in terris (1963) főbb témakörei a következőek voltak: az emberek közötti rend, az egyének és a közhatalom viszonya, az államközi kapcsolatok, az emberi kapcsolatok és a politikai közösség viszonya. Az enciklika tartalmát tekintve soha nem is említi az igazságos háború tanát, nem beszél a kérdésről, csupán a kialakult háborús helyzetben a fegyverkezési csökkentésre és a leszerelésre hívja fel a világ figyelmét. Az őt követő következő pápa, VI. Pál ( ) Populorum progressio (1967) kezdetű enciklikájában a népek elnyomásának kérdéséről és a fejlődés helyes meghatározásáról írt, de szerinte: A forradalmak erkölcsileg indokoltak, ha nyilvánvaló és huzamos önkényuralom ellen irányulnak, amely sérti az ember alapvető emberi jogait, és súlyosan károsítja a közjót. 8 A II. Vatikáni Zsinat Gaudium et spes (Lelkipásztori konstitúció az Egyházról a mai világban) állandó határozata állást foglal a kérdésben. Nemzetközi tekintélyű intézmény működését (ENSZ) említi az újabb háború elkerülése végett. Kimondja továbbá az alábbi elveket: (1) minden háború, amely pusztítást céloz meg Isten elleni bűn, (2) a fegyverkezési verseny az emberi nem legsúlyosabb csapása, (3) a háború általános tilalma és nemzetközi tevékenység a háború elkerülése miatt, (4) az Egyháznak jelen kell lennie a nemzetközi közösségben. 9 IV. Összegzés A fent röviden ismertetett elvek váltak a Katolikus Egyház társadalmi tanításának nemzetközi közösséget, háborút és békét illető véleményének állandó, ma is hivatalos tanításává. Láthattuk a XIX. századtól a XX. század második feléig kialakuló végleges álláspontig 7 A zsinat tíz újításáról ld.: (Letöltés időpontja: február 5.) 8 Somfai, i.m. 9 A konstitúció teljes hiteles szövege elérhető: (Letöltés időpontja: február 4.) 12

13 Háború és béke értelmezése tartó fejlődési ívet, melyet az aktuális világpolitikai helyzet, a kommunizmus térnyerése és a hidegháború miatt különös jelentőségű téma. Az Egyház mai véleményét azonban a bevezetésben említett Szent Pál idézet mellett egy másik idézetben lehet összefoglalni: Az emberi élet tisztelete és fejlődése megkívánja a békét. A béke nemcsak a háború hiánya, és nem korlátozható a szemben álló erők egyensúlyának biztosítására. A béke nem érhető el a földön a személyek javainak védelme, az emberek közötii szabad kommunikáció, a személyek és a népek méltóságának tiszteletben tartása és a testvériség állhatatos gyakorlása nélkül. A béke a rend nyugalma. Az igazságosság műve (Iz 32,17) és a szeretet következménye XVI. Benedek: A fiatalok nevelése az igazságosságra és a békére. Üzenet a béke 45. világnapjára január 1. Online elérhető: (Letöltés időpontja: február 5.) 13

14

15 Háború és béke értelmezése CSORBA ZSUZSANNA Leprás lovagok I. Bevezetés Ibn al-a īr ( ), a kiemelkedő arab történetíró Moszul városában folytatta tudós munkáit 28 éves koráig, mikor krónikája tanúsága szerint Szaladin keresztesek ellen harcoló seregét kísérte Szíriában, majd pedig Aleppó és Damaszkusz városában élt. 1 Legismertebb műve az al-kāmil fī l-tārīì, azaz a Teljes történelem című krónika, mely a világ keletkezésétől a 628-as HiÊra szerinti évig (1230-ig) számol be a történelmi eseményekről. A következőket írta az 542. HiÊra-év ( ) alatt: و فیھا اشتد الغلاء با فریقیة, و دامت أیامھ فا ن أولھ كان سنة سبع و ثلاثین و خمسماي ة, و ع ظ م الا مر على أھل البلاد, حتى أكل بعضھم بعضا, و قصد أھل البوادي المدن من الجوع, فا غلقھا أھلھا دونھم, وتبعھ وباء, و موت كثیر حتى خلت البلاد, و كان أھل البیت لا یبقى منھم أحد, و سار كثیر منھم إلى صقلبة, في 2 طلب القوت و لقو ا أمرا عظیما. Azaz: Abban az évben rosszabbodott az éhínség Ifrīqīyyában, és sokáig tartott. 537-ben [ ] kezdődött. Az ügy súlyosan nehezedett a népre, mígnem már egymást ették, és a beduinok is célba vették a városokat az éhezés miatt, de azok lakói bezárták a kapukat ellenük. Ezt egy járvány követte, s sokan meghaltak, mígnem a vidék kiürült - volt, hogy egész családokból egyetlen fő sem maradt életben. Sokan Szicíliába utaztak élelmet keresve, és nagy nehézséggel találkoztak. Így folytatta a következő évről (AH. 543, AD ) szóló beszámolót: قد ذكرنا سنة إحدى و أربعین و خمسماي ة, مسیر أھل یوسف, صاحب قابس, إلى رجار ملك صقلیة, و استغاثتھم, بھ فغضب لذلك, و كان بینھ و بین الحسن بن علي بن یحیى بن تمیم بن المعز بن بادیس 1 LEWIS, B.V. MÉNAGE, V.L. PELLAT, Ch. SCHACHT, J. (Ed.): Encyclopaedia of Islam. Vol. 3. Ibn al-athīr szócikk IBN AL-A ĪR: al-kāmil. Vol A továbbiakban: IBN AL-A ĪR, i.m. 15

16 CSORBA Zsuzsanna الصنھاجي, صاحب افریقیة, صلح و عھود إلى مدة سنتین, و علم أنھ فاتھ ف تح البلاد, في ھذه الشدة التي أصابتھم, و كانت الشدة دوام الغلاء في خمیع المغرب من سنة سبع و ثلاثین إلى ھذه السنة, و كان أشد ذلك, سنة اثنتین و أربین, فا ن الناس فارقوا البلاد و القرى, و دخل أكثرھم إلى مدینة صقلیة, و أكل الناس بعضھم بعضا, و كث ر الموت في الناس, فاغتنم رجار ھذه السنة فعم ر الا سطول, و أكثر منھ, فبلغ نحو 3 ماي تان و خمسین شینیا مملوءة رجالا و سلاحا و قوتا Azaz: Ahogy azt az 541. év alatt említettem, Yūsuf, Qābis urának családja Rogerhez, Szicília királyához utazott, és segítségét kérték. Ő haragra gerjedt ettől. Közte és al-íasan bin c Alī bin YaÎyā bin Tamīm bin al-mu c izz bin Bādīs al-ñanhāêī, Ifrīqīyya ura között béke volt számos évig. 4 Tudta, elmulasztotta a vidék [Ifrīqīyya] meghódítását abban a nehéz helyzetben, mely sújtotta őket. E nehézség az egész MaÈribot érintő folytonos éhínség volt 537-től [ ] egészen eddig az évig. Tovább rosszabbodott 542- ben [ ], mikor is az emberek elhagyták az országot és a falvakat, és legtöbbjük Szicíliába ment. Az emberek egymást ették, megsokasodott köztük a halálozások száma. Roger kihasználta ezt az évet, flottát építtetett, igen nagyot, mely közel 250, férfiakkal, fegyverekkel és ellátmánnyal teli hajót számlált. Az események Mahdiyya városának elfoglalásával végződtek. A fenti idézetekből jól látható, mennyire befolyásolta a történelem alakulását az adott területek egészségügyi állapota, hiszen a szicíliai király világosan látta, az éhínségtől legyengült észak-afrikai területek betegségektől, járványoktól szenvedő, az egyre magasabb halálozási ráta folytán megcsappant népességét könnyen uralma alá vonhatta volna. Hogy ezt a lehetőséget Mahdiyya város meghódításával ki is használta, annak az idézett politikatörténeti események adtak jogos alapot. Ibn al-a ir krónikájában sem ez az egyetlen hasonló eset a keresztes korra vonatkozóan (nem beszélve a többi forrásról és a le nem jegyzett történésekről), számos más alkalommal is befolyásolta a há- 3 IBN AL-A ĪR, i.m Korábban Rašīd volt Qābis ura, halála után gyermeke kiskorúsága okán került Yūsuf hatalomra. Rašīd egyik háremhölgye testvéreinek panaszkodott helyzetéről, akik haza akarták vinni őt, ezt azonban Yūsuf nem engedte. Erre a fivérek Íasanhoz fordultak segítségért, utasításait Yūsuf figyelmen kívül hagyta, városát Rogernek, a szicíliai királynak ajánlotta, aki így Qābis kormányzójává nevezte őt ki. Íasan megostromolta Qābis városát, s a nép is Yūsuf ellen fordult, akit végül elfogtak, megkínoztak és megöltek. Rašīd még fiatalkorú gyermeke helyett idősebb fia került Qābis élére, a háremhölgyet pedig fivérei visszavitték törzsükhöz. Yūsuf fivére, c Īsā, és fia Rogerhez, Szicília királyához menekült. IBN AL-A ĪR, i.m

17 Leprás lovagok borúk indítását, csaták kimenetelét egy-egy jelentősebb járvány. Látható tehát, hogy nem haszontalan kevéssé kutatott, elemzett és számításba vett vizekre evezni, mint amilyen a paleoepidemiológia, azaz a történeti járványtan is. II. A keresztes kor betegségei Minden kornak és területnek megvannak saját jellemző betegségei, járványai. A középkor legjelentősebb járványait a pestis, a himlő és a lepra okozta. Ha a keresztes korról, a századokról beszélünk, ezek közül a leprát tekinthetjük a legfontosabb betegségnek. A lepra baktériuma okozta légúti fertőző betegség a TBC is, melyről szintén fontos néhány szót ejteni a lepra kapcsán. A TBC-komplex, azaz a TBC-t okozó baktériumok csoportja a legnagyobb valószínűség szerint Afrikában, a Szomáli-félszigeten alakult ki. Ezek közül a legjelentősebb baktérium a mycobacterium tuberculosis. A TBC-komplex egy másik baktériuma, a m. bovis alapvetően a lábasjószágok TBC-t okozó megbetegedése, mely az embert is megfertőzheti. A legkorábbi m. tuberculosist tartalmazó lelet egy körülbelül éves bivaly. 5 A baktérium és a megbetegedés azóta is jelen van az emberiség történelmében. A 14. századtól egyre gyakrabban olvashatunk írott forrásokban a tuberkulózisról, melynek jellegzetes tünetei a krónikus köhögés, véres köpet, láz, izzadás, súlycsökkenés (sok esetben e tünet szülte az elnevezést, ahogy Hippokratés phthisise esetén is). Fénykora a századra tehető, a városi szegénység jellemző megbetegedése volt. Fontos jellemzője a betegségnek, hogy a fertőzöttek körülbelül 90%-a tünetmentes életet él, s nem is fertőz tovább. Ha a betegség aktiválódik, leggyakrabban a tüdőt támadja meg, de gyakorlatilag bármelyik szervrendszer a TBC áldozatául eshet. Azért fontos kis mértékben foglalkozni a TBC-vel is a lepra kapcsán, mert elterjedt az a nézet, miszerint a TBC-vel fertőzöttek immunissá válnak a leprára. Ennek oka az lehet, hogy a két betegség a történeti források tükrében kvázi felváltotta egymást. Az elméletnek ellentmond több lelet is. Három magyarországi és egy-egy izraeli, egyiptomi és svéd lelőhely emberi maradványainak vizsgálata során 5 ROTHSCHILD, Bruce. M. et al.: Mycobacterium tuberculosis Complex DNA from an Extinct Bison Dated 17,000 Years before the Present. p In: Clinical Infectious Diseases, 2001/33. No. 3. Oxford University Press

18 CSORBA Zsuzsanna is minden lelőhelyről találtak a TBC és a lepra bacilusával egyaránt fertőzött mintákat. 6 A vizsgálatok tükrében arra következtethetünk, a leprában legyengült szervezetet könnyebben támadta meg a TBC baktériuma is, mely előbb végezhet a beteggel, mint a hosszabb lappangási idejű, jóval lassabban szaporodó leprabaktériumok. Leprás megbetegedést két mycobacterium, a mycobacterium leprae és a mycobacterium lepromatosis okozza. A m. lepromatosist 2008-ban fedezték fel két, a lepra egy lepromatosus típusában elhunyt betegben. A vizsgálatok során megállapították, hogy a m. leprae és m. lepromatosis baktériumok között a törzsfejlődési távolság körülbelül 10 millió év. Míg a két, már említett beteg mexikói volt, a m. lepromatosist szingapúri betegeknél is azonosították már, így további vizsgálatok tárgyát képezi a két baktérium földrajzi és időbeli megjelenésének azonosítása. 7 A mindkettő által okozott leprás megbetegedésekről azonban elmondható, hogy a pestis mellett a középkor egyik slágerjárványának tekinthetjük mind Európában, mind a Közel- Keleten, különösen a században. A leprának két fő típusát különböztethetjük meg: ezek a tuberculoid és a lepromatosus lepra. A tuberculoid lepra jóindulatú megbetegedés, a bőrt és az idegrendszert érinti. Ilyen esetben viszonylag kevés baktérium van jelen, a bőrön alig néhány elváltozás (folt vagy csomó) látható, az érintett idegeknél pedig fokozott sejtszövetképződés figyelhető meg, melynek nyomása miatt az idegsejtek lassan elhalnak. A tuberculoid lepra gyógyulási hajlama jó, az ilyenkor működő sejtes immunreakciókat gyógyszeres kezeléssel segítve ma már viszonylag rövid időn belül teljesen gyógyítható is. A lepromatosus lepra ezzel szemben a lepra rosszindulatú változata, mely mai tudásunkkal is igen nehezen, több év alatt kezelhető csak ki. Ez esetben nem jellemző a sejtek hatásos immunreakciója, a bacilusok korlátlanul szaporodhatnak. Ennek következtében sokkal agresszívabb elváltozásokat okoz mind a bőrfelületen, mind az idegrendszeren, sőt különböző belső szerveket és a nyálkahártyákat is megtámadja a betegség. A két szélsőséges típus között természetesen 6 DONOGHUE, Helena D. et al.: Co infection of Mycobacterium tuberculosis and Mycobacterium leprae in human archaeological samples: a possible explanation for the historical decline of leprosy. pp. 389, 391. In: Proceedings of the Royal Society B. 22. February, Vol. 272./No HAN X.Y. et al.: A New Mycobacterium Species Causing Diffuse Lepromatous Leprosy. In: American Journal of Clinical Pathology, Vol

19 Leprás lovagok átmenetet jelentő megbetegedési típusok is léteznek. A leprát okozó baktériumok szövetmintákból mutathatóak ki, de jellemzően csak a tuberculoid típus esetén, mivel a lepromatosus típusnál annyira legyengül az immunrendszer, hogy az a tesztelés során a mesterségesen szervezetbe juttatott, legyengített baktériumokra sem képes reagálni. További nehézséget okoz, hogy a fertőzés után a lappangási idő néhány héttől akár több évtizedig is tarthat, az átlagos lappangási idő 3 6 év. Bár mindkét betegség, a tuberkulózis és a lepra is már az antikvitás óta jelen van az emberi történelemben, időbeli és földrajzi jelentőségük változó ben valamivel több, mint új és visszaeső TBC-s megbetegedésről van adatunk, bár a fertőzöttek körülbelül 90%-ánál nem jelentkeznek közvetlenül, rövid időn belül a tünetek. A leginkább érintett terület Délkelet-Ázsia (majdnem megbetegedés), valamint majdnem megegyező számadatokkal rendelkezik a Csendes-óceáni térség nyugati része és Afrika (külön-külön kevéssel több, mint megbetegedés). 8 A WHO adatai alapján az évente jelentett leprás megbetegedések száma lassú csökkenést mutat, 2011-ben azonban még mindig több mint új esetet jegyeztek fel a leginkább érintett területek India, Brazília, Indonézia és más, főleg ázsiai és afrikai országok. 9 Mai világunkban már jóval egyszerűbb a rendelkezésünkre álló technikai feltételek és tudásanyag mellett a pontos statisztikák készítése, minél régebbi időkről szeretnénk azonban nyilatkozni, annál nehezebbé válik a dolgunk. Annyi azonban bizonyos, hogy Európa területén legalábbis a században egyre kevesebb leprás megbetegedésről van tudomásunk, s a lepra visszaszorulásával párhuzamosan nő a tuberkulózis jelentősége egészen a 16. századig, mikorra a lepra látszólag teljesen el is tűnik. Napjainkban szigorú előírásoknak megfelelően kötelező jelenteni a diagnosztizált betegeket, ez azonban csupán a modern kor fejlett orvostudományának és kommunikációs lehetőségeinek fejleménye. Az általunk vizsgálni kívánt századi megbetegedésekről a legtöbb esetben csupán akkor van tudomásunk, ha az adott betegség 8 WHO: Global tuberculosis report Online elérhető: (Letöltés időpontja: február 4.) 9 WHO: Global leprosy situation Online elérhető: (Letöltés időpontja: február 4.) 19

20 CSORBA Zsuzsanna valamilyen elváltozást okozott a fertőzött személy csontjaiban, hiszen bármi más igen ritkán marad ránk az elhunytból. A TBC kevés esetben azonosítható csontokból, mert a betegség csak későbbi fázisaiban okoz elváltozásokat a csontszövetben, s a fertőzöttek gyakran már a korai fázisok során meghalnak. A TBC a csontrendszeren azonban általában csonthártyagyulladás és csontvelőgyulladás formájában jelenik meg, igen jellegzetes a gerincoszlop csigolyáin okozott elváltozás is. Gyermekek esetén a TBC tünetei az ujjperceknél, ízületeknél és a koponya több részén is megfigyelhetőek. A leprára a koponya csontjainak elváltozása a legjellemzőbb. Az orrcsontok teljes pusztulása, a metszőfogak kihullása és a többi fog rendellenes fejlődése, a csonthártya gyulladása gyakori jelenség. A kéz- és lábfej elváltozása a csontokon jelentkező tünetek mellett az idegek, izmok elhalásának is köszönhető. 10 III. A betegségek azonosításának nehézségei Történeti korok betegségeire, járványaira vonatkozóan igen fontos részét képezik a forrásoknak az írott források, ezek megfelelő értelmezése azonban nem kevéssé összetett feladat, mint egy-egy halott maradványainak vizsgálata. Leggyakoribb írott forrásainkat az igen gazdag arab krónikaírói hagyomány szolgáltatja, e mellett természetesen jelentősek a latin nyelvű krónikák, valamint egyes levelezések is érdekes információkat őrizhetnek meg számunkra. Amikor azonban betegségeket és járványokat szeretnénk vizsgálni az írott források tükrében, jóval nehezebb a feladatunk, mint például a politikatörténet rekonstruálása. Az első oldalakon idézett részletek alapján jól látható ez is. Míg a krónika szövegéből világosan kiderül az, hogy az író szerint mik is azok az események, melyek Szicília királyát végül a tunéziai város, Mahdiyya elfoglalására ösztönözték, arról jóval kevesebbet tudunk meg, milyenek is voltak az eseménysor mögött meghúzódó egészségügyi állapotok. A szövegből például az éhínség okát nem tudjuk meg (ez lehet például valamilyen természeti katasztrófa, aszályos évek, háborús pusztítás a termőföldeken, esetleg az alapvető élelmiszert adó növényfaj egész területet érintő betegsége is). A no- 10 MENDE László: Paleopatológia Online elérhető: (Letöltés időpontja: február 4.) 20

21 Leprás lovagok mád támadások ellen bezárták a városkapukat, az éhínség következtében legyengülő népességet sújtó betegségekről és az említett járványról azonban a szöveg nem szolgáltat semmilyen érdemi információt, azt azonban érdemes szem előtt tartani, hogy a járvány a szöveg tükrében az így zsúfolttá váló város egyre rosszabb élelmezési és higiéniai körülményei közepette törhetett ki. Az arab nyelvű szövegben használt szavak is általános megjelölések, nem specifikus betegségre vagy járványra használt kifejezések. Azt azonban megtudjuk, hogy a járvány következtében a halálozások száma kiemelkedően megnőtt az arab szövegben: megsokasodott, jellemző volt egész családok kihalása is. A kannibalizmus említésénél kérdéses lehet, csupán toposzként jelenik-e meg, vagy ténylegesen megtörtént a járvány idején az idézett forrás szerzőjének egész munkásságát figyelembe véve feltételezhetjük, hogy nem csupán egy beépített panellel van dolgunk, bár ennek ellentmond, hogy a kifejezés szóról szóra megegyezően jelent meg a második részben. Mit tudhatunk meg tehát az említett járványról? Mindösszesen annyit, hogy az éhínség miatt legyengült populációban a városok bezárását követő nagyobb népsűrűség, háborús körülmények és rosszabbodó higiéniai viszonyok között jelent meg. A járványokat jellemző számadatokról (mint a morbiditás, mortalitás, letalitás) konkrét adatok hiányában csupán feltételezéseink lehetnek, a betegség és a járvány pontos tüneteiről, lefolyásairól pedig egyáltalán nincs információnk. Ha szerencsénk van és forrásunk ad valamilyen leírást az adott betegségről, akkor is óvatosan kell bánnunk a tudósítással. Amennyiben a szerző nem működött orvosként is, kétséges, mennyire pontos és megbízható a leírás, gyakran maguk az orvosok sem tudták megkülönböztetni csupán a tünetek alapján az egyes megbetegedéseket (gondoljunk csak bele, a modern orvostudomány számára is különböző vizsgálatok szükségesek több esetben is a pontos és biztos diagnosztizáláshoz). A lepra esetében igen nagy bizonytalanságot szülhet ez a probléma, hiszen előszeretettel azonosítottak minden bőrelváltozással járó betegséget a leprával, illetve magát a lepra elnevezést használták a különböző bőrbetegségekre is. További fontos kérdés, hogy az író jelen volt-e a járvány során, vagy azt túlélő személyek tudósítása alapján dolgozott, esetleg más történetírótól vette-e át a leírást. Az utóbbi két esetben újabb problémát vet fel a forrás megbízhatósága. Igen jellemző mindezek mellett, hogy csupán az uralkodók, 21

22 CSORBA Zsuzsanna hadvezérek, kiemelkedő politikai jelentőséggel bíró személyek betegségeiről szólnak a tudósítások, a köznépet érintő megbetegedésekről jóval kevesebb információt szolgáltatnak a krónikák. IV. A betegségek történeti előképei Lepráról már az ókori görögök is tudtak, a betegséget az elephantiasis névvel illették. A név a bőr keménnyé, szárazzá, pikkelyessé válására utal, vagyis hogy az elefántokéhoz hasonlóvá válik. A Bibliában Mózes harmadik könyve foglalkozik részletesebben a leprával, pontosabban egy olyan bőrbetegséggel, melyet leggyakrabban leprának, elephantiasis Graecorumnak fordítanak. 11 A 13. fejezet részletezi, milyen esetben kell a papnak leprásnak nyilvánítania valakit. 12 Ha a bőr felületén különböző elváltozások tapasztalhatóak, a beteget a pap elé kell vezetni, hogy az megvizsgálhassa. Ha bizonyos tünetek megfigyelhetőek, a fertőzöttet leprásnak és tisztátalannak kell nyilvánítani. Amennyiben kérdéses a betegség mibenléte, hét napos elkülönítés után meg kell ismételni a vizsgálatot, ha ekkor sem lenne biztos a pap a dolgában, ismét hét napot várhat egy újabb vizsgálattal. Egyes tünetek esetén azonban a beteg tisztának nyilvánítható, adott tünetek megléte esetén azonban a bibliai szöveg is különböző típusú leprákról ír. Jól látható tehát, hogy a lepra nem egy konkrét betegségre vonatkozott, sokkal inkább a tisztátalannak ítélt bőrbetegség-típusokra vonatkozott. A 13. fejezet versei a leprások megfertőzött ruháin végzendő megfigyeléseket, illetve a leprával való fertőzöttség esetén a ruhadarabokkal való bánásmódot taglalja. A Leviták könyvének 14. fejezete a megtisztult leprás által bemutatandó áldozatokról és a pap által elvégzendő rítusról rendelkezik, megkülönböztetve a módosabb és a szegényebb emberektől kívánt áldozat mértékét. Ez után arról rendelkezik a szöveg, ha majd Kánanán földjére érve az Úr leprával sújt egy házat, mik a pap teendői mind a házzal, mind annak lakóival kapcsolatban. A könyv utolsó versei külön ki is emelik, hogy a fenti rendelkezések a leprára, azaz különféle bőrbetegségekre vonatkoznak, a tisztaság és tisztátalanság kérdésében hivatottak eligazítást adni Prince, J. Dineley: Note on Leprosy in the Old Testament. In: Journal of Biblical Literature. Vol A továbbiakban: Prince. i.m. 12 Leviták könyve Leviták könyve

23 Leprás lovagok Ezeken a helyeken kívül is számos alkalommal kerül elő a lepra a Biblia szövegében, azonban minden esetben hasonló következtetést vonhatunk le, mint a Leviták könyve esetén: a lepra különféle bőrbetegségekre alkalmazható név volt, mely alatt más és más tisztátalan állapotot okozó bőrbajokat is értettek a ma lepra néven ismert betegség mellett (egyes, a Leviták könyvében leírt tünetek a különböző leprás megbetegedések típusainak megfelelnek). 14 V. A lepra megjelenése az arab kultúrában Arab nyelven is eltérő megnevezések léteznek a leprára. Az egyik a ÊuÆām, mely a ÊaÆama gyökökből ered. Az ige jelentése levág, több dolgot levág, gyorsan levág, levágja vagy amputálja kezét vagy karját, a passzív ige jelentése pedig a ÊuÆām betegségben szenvedett vagy szenved. 15 Jól érzékelhető módon a ÊuÆām azt a betegséget jelöli, melynek során jellegzetes a végtagok, ujjak leesése, elvesztése azaz a lepra típusait ismerve egyértelmű, hogy a szó a lepra lepromatosus típusát jelenti. Már Íīra Krisztus utáni harmadik században élő uralkodója, ¹aÆīma al-abraš vagy al-waããāî is nagy valószínűséggel a betegségben szenvedett. 16 A másik igen fontos, leprára használt szó a baraò. A szó a bariòa gyökökből ered, melynek jelentése a baraò betegségben szenved vagy szenvedett. A gyök a fehérré válás, fénylés jelentését is magában hordozza, így a bőr felületén megjelenő fehér színű, fénylő felületű elváltozásokra is utal. 17 Láthatóan a szó a lepra enyhébb változatait jelöli, a tuberculoid változatnál bekövetkező fehér vagy fekete színű bőrelváltozásoknak megfelelően írtak fehér vagy fekete baraòról is, bár a szót valószínűleg más bőrbetegségek megnevezésére is használhatták. Ez a szó is ismert volt már az iszlám előtti Arábia területén, például a híres iszlám előtti versgyűjtemény, a Mu c allaqāt egyik versének szerzője, al-íāri ibn Íilliza is baraò betegségben szenvedett. 18 Az iszlám születésekor jellemző leprásokkal és leprával szembeni magatartásformát a prófétai hagyományból ismerhetjük meg. A pró- 14 Prince, i.m غذم 3, 1867/Vol. 15 LANE, Edward William: An Arabic-English Lexicon. 16 DOLS, Michael W.: The Leper in Islamic Society. In: Speculum, 1983/Vol. 58. No A továbbiakban: Dols, i.m برص 1, 17 LANE, Edward William: An Arabic-English Lexicon. 1865/Vol 18 DOLS, i.m

24 CSORBA Zsuzsanna féta mondásai, ítéletei, cselekedetei, az ezekről szóló beszámolók közül több is foglalkozik a lepra kérdésével, igen ismert al-buìārī több hadī a is, melyek szerint a leprástól úgy kell menekülni, mint ahogy az oroszlán elől, vagy hogy a beteg és egészséges emberek között hosszabb ideig megfelelő távolságot kell tartani. A lepra fizikai tünetei mellett fontos tisztában lenni azzal is, hogy ahogy a keresztény kultúrkörben, úgy a keleten is a betegséget az erkölcstelen életért, az Isten elleni vétségekért járó büntetésnek tartották, így az egészségügyi okok mellett erkölcsi és vallási okokból is tartózkodni igyekeztek a fertőzöttektől. A középkori arab orvostudomány és orvoslási gyakorlat is több forrásból táplálkozott. Ahogy a világ minden pontján, a Közel- Keleten is népszerű volt a különféle gyógynövények használata, az ehhez szükséges drogtudomány (drog alatt a természetes, főként növényi alapú gyógyhatású vagy annak vélt szereket értve) jellemzően Indiából származik. A négy helyesen vezetett kalifa és az Omajjádkalifák uralkodásának időszakából kevesebb információnk és forrásunk van az orvoslással kapcsolatban, azok is jellemzően az udvari orvoslási gyakorlatról szólnak. Az Abbászida kalifák ideje alatt azonban az érdeklődés a görög-római, főként a görög tudományok és tudományosság felé fordult. Így Galénos munkásságát is megörökölte a Közel-Kelet a szír és arab fordításokon, kivonatokon, illetve a galénosi orvoslás alapjain nyugvó szerzők művein keresztül (a pergamoni orvos és filozófus számos műve csak arab fordításokból és kivonatokból ismert). 19 A századokban a Szászánida Birodalom egyik jelentős városa, Gondīšāpūr egy nesztoriánus keresztény orvos dinasztiájának, a BuÌtīšū c családnak 12 tagja szolgált az Abbászida udvarban orvosként 20 egyes növények és drogok neve ma is őrzi ezt a perzsa hatást. 21 Már a 9. századtól megjelent egy sajátos orvoslási gyakorlat, mely a Ôibb al-nabawī, prófétai orvoslás nevet viseli. Ez a gyakorlat a hellenisztikus orvoslással szemben egyes Korán-helyeken és hadī okon alapult, inkább vallásos emberek, mint orvosok tollából születtek az orvoslás e típusával foglalkozó művek, s jellemzően a Korán (Allah) és a próféta állásfoglalására koncentráltak a betegségekkel és betegekkel kapcsolatban, érdeklődésük középpontjában a 19 LEWIS, B.V. MÉNAGE, V.L. PELLAT, Ch. SCHACHT, J., i.m. Vol. 2. Djālīnūs Uő. Vol. 1, Bukhtīshū szócikk Uo. Adwiya szócikk

25 Leprás lovagok megfelelő vallási-társadalmi hozzáállás állt. 22 Természetesen a népi orvoslás is az arab-iszlám orvosi sokszínűség egyik eleme volt, a járványok elleni védekezéshez szükséges amulettjeivel, varázsszövegeivel. A színes efa (echis coloratus) viperafaj húsát például csodás lepra elleni szerként tartották számon, ahogyan a timsót, a fehér tündérrózsát (nymphaea alba) és a masztix pisztáciát (pistacia lentiscus) is. 23 VI. A lepra az európai kultúrkörben Az európai hagyomány szerint a lepra többnyire Isten büntetése, bár egyes esetekben egyfajta kegyes ajándék is lehet. A fertőzéstől és leginkább a vallási tisztátalanságtól félve (ahogyan az a Leviták könyvének említett fejezetében is láthattuk) a leprások elkülönítésének szokása az egész középkori Európában jelen volt, ennek intézményei jellemzően a már korábban is, egészen a görögöktől kezdve létező leprosoriumok voltak. Ezzel szemben az arab-iszlám Közel- Keleten a prófétai orvosi hagyományokkal ellentétben az orvosok nem ajánlották a leprásoktól való elhatárolódást, menekülést, megközelítésük tudományos volt, nem pedig vallási. 24 Az iszlám közegben kevéssé volt jellemző a leprások olyan mértékű negatív társadalmi megkülönböztetése, mint a keresztény kultúrkörben. Persze a már említett prófétai hagyományt ellenérvéként hozhatnánk fel, de fontos hangsúlyozni, hogy az iszlám szent szövegei tagadták a lepra fertőző voltát. Bár a leprásokat itt is elkülönítették, az Európában jellemző stigmatizáció azonban nem volt közkeletű. I. al-walīd kalifának tulajdonítják az első kórház alapítását az iszlám történetében, aki a doktoroknak fizetést is adott Óabarī szerint a kalifa a leprásoknak is járulékot biztosított, hogy ne az emberek között kelljen koldulniuk. Észak-Afrikában és a török területeken is tudunk a leprások számára létrehozott kórházakról, a városkapukon kívül számukra fenntartott és elkülönített területekről (Îāra). 25 Fontos azonban tudni, hogy a Közel-Keleten máig is élő erős törzsi és családi hagyományoknak köszönhetően a kórházak, leprosoriumok inkább a szegények és a sú- 22 Uő. Vol. 10. Óibb szócikk LEV, Efraim: Medicinal Substances in Jerusalem from Early Times to the Present Day. Translated by Rebecca Toueg. In: British Archaeological Reports International Series Oxford, Archaeopress. 11, 19 20, 65 66, DOLS, i.m LEWIS, B.V. MÉNAGE, V.L. PELLAT, Ch. SCHACHT, J., i.m. Vol. 1. Bīmāristān szócikk

26 CSORBA Zsuzsanna lyos betegek számára jelentettek megoldást. A nem ön- és közveszélyes betegeket, ahogyan a kevésbé súlyos típusú leprában szenvedőket is gyakran a családtagok ápolták, a betegek nem hagyták el családjukat és a társadalmat, hogy valamely leprás közösséghez csatlakozzanak inkább. 26 VII. A lovagrendek és a lepra A lepra keresztény és iszlám megítélésének különös metszéspontja a keresztes háborúk kora és területe. A két nézet találkozásának talán legérdekesebb pontja a Jeruzsálemi Királyság és a Szent Lázár lovagrend. Kinek ajánlhatták a lovagrendet? Két lehetséges névadót találhatunk az Újszövetségben. Egyikük Lázár, a fekélyekkel borított koldus, aki egy gazdag ember kapuja előtt feküdt éhezve. A sosem adakozó gazdag halála után a Pokolra, Lázár pedig a Mennybe, Ábrahám keblére került. 27 A másik Lázár a bethániai Mária és Márta testvére, aki már négy napja halott volt, mikor Jézus feltámasztotta, s ezután jelen volt a leprás Simon házában tartott vacsorán. 28 Hol lehettek a rend jeruzsálemi birtokai, kórháza(i)? Bár tudjuk, hogy Flavius Arcadius Augustus bizánci császár ( ) felesége, Aelia Eudoxia alapított egy kórházat a leprásoknak, az intézmény nem kapcsolható biztosan a Szent Lázár lovagrend ispotályához az első, biztosan hozzájuk köthető adat Fulk jeruzsálemi király ( ) 1142-es földadománya a templom és a konvent számára. 29 Hogy hol lehetett pontosan a leprások számára elkülönített terület, nem határozható meg biztosan. Több forrás alapján a régi városfalak nyugati részén kívül, a falaktól nyugatra-északnyugatra tehetőek a Szent Lázár lovagrend területei mások szerint a Szent István-kapu közelében volt a leprások negyede, az északi fal mentén. Egyes források szerint pedig a Jaffa- vagy Dávid-kapu mellett a nők, míg a Szent István-kapu mellett a férfiak számára tartottak fenn leprás kórházat DOLS, i.m Lukács evangéliuma 16: János evangéliuma 11, 12: MARCOMBE, David: Leper Knights. The Order of St Lazarus of Jerusalem in England (C ). Boydell Press, A továbbiakban: MARCOMBE, i.m. 30 BOAS, Adrian: Archaeology of the Military Orders. A Survey of the Urban Centres, Rural Settlements and Castles of the Military Orders in the Latin East (C ). Taylor&Francis, A továbbiakban: BOAS, i.m. 26

27 Leprás lovagok 1153-ból ismerjük legelőször a rend mesterének nevét, mely Bartholomew (azaz Bertalan). Ő korábban templomos rendi lovag lehetett 31 a templomos statútumok szerint a lovagoknak lehetőségük volt a Lázár-rendi lovagokhoz csatlakozni, ha maguk is megbetegedtek. A Johanniták ezzel szemben nem hoztak hasonló rendelkezéseket. A rend regulája külön rendelkezett az egészséges és a beteg lovagok felől. Bár az egészséges és beteg lovagok egyaránt a rend tagjai voltak, többnyire külön éltek. 32 Mivel a lepra lappangási ideje is hoszszú, illetve hosszú idő telik el a tünetek megjelenése és a halál között is, a fertőzött rendtagok is szerves részét képezték a rend életének, illetve katonai erejének. Maga a fizikai gyógyítás nem kapott elsődleges szerepet, inkább a jó étkezést, alvást és a gyakori fürdőzést, valamint a lelki tisztaság megőrzését tartották fontosnak. (Az ispotályos rend néven is ismert johannitáknál is sokkal nagyobb szerepet kapott a szegények és zarándokok pihenését és ellátását szolgáló házak működése, illetve a betegek étkeztetése és lelki üdvük biztosítása, mint a tényleges gyógyítás bár kórházukban fizetésért dolgozó orvosi személyzet működött). A fürdés gyakoriságát a lovagrendek regulái próbálták a lehető legjobban lecsökkenteni, mivel a Közel-Keleten népszerű volt a fürdő, mint a társasági élet és kikapcsolódás helyszíne ha a lovagok számára szükséges is volt a fürdő meglátogatása, azt csak társaságban (tehát egymásra felügyelve) tehették meg, szigorúan tartózkodva az ottani időzéstől, pihenéstől, étkezéstől a Teuton Lovagrendnél azonban a gyengélkedő betegei számára engedélyezett volt a fürdőzés. 33 A betegek megsegítése, az adakozás nemes cselekedetnek számított, mely akár maga is elegendő lehetett a keresztények hite szerint a gyógyuláshoz (természetesen a Jordán folyóban való fürdés, vagy más források felkeresése is népszerű volt kimondottan a lepra és bármely bőrbetegség esetén, mint lehetséges csodás gyógymód). Fulk, Melisende, III. Baldwin és I. Amalrik által is számos adományhoz jutott a rend (legyen az földterület, valamilyen épület vagy kapuvámokból való juttatás). 34 Egy 1160-as adományozás is sokat elárul arról, milyen személyek lehettek a rend tagjai, hogy gyarapodott a 31 MARCOMBE, i.m MARCOMBE, i.m BOAS. i.m MARCOMBE, i.m

28 CSORBA Zsuzsanna rend vagyona. Hugh Grenier, Caesarea ura (1149/ /1174) egy kertet és két hozzá kapcsolódó házat adományozott a rendnek. Testvére, Eustace a rend tagja volt. 35 Elmondhatjuk tehát a Szent Lázár lovagrendről, hogy a templomosokkal és nemesi családokkal való kapcsolatuk révén leprásaik ugyanúgy a társadalom szerves, ráadásul előkelő részét képezték, mint leprás tüneteinek megjelenése előtt, hiszen a rend egészséges tagjaival együtt ugyanúgy a királyság érdekében harcoltak (főleg Jeruzsálem eleste és a rend Akkóba való átköltözése után). Ha jobban belegondolunk a keresztesség korára jellemző keresztény Közel-Kelet viszonyaira, érthető ez a helyzet, hiszen a jól képzett és tapasztalt katonákra mindig is szükség volt (Türoszi Vilmos krónikájában sem jelenik meg IV. Leprás Baldwin alakja negatívan betegsége miatt). Ennek ellenére azonban a leprás lovagok katonai vállalkozásai sikertelenek voltak. 36 VIII. Összegzés Ahogy azt az írásos forrásokkal kapcsolatos problémáknál már láthattuk, a Szent Lázár Lovagrenddel kapcsolatosan is inkább az előkelő réteg, nemesi családok sarjainak és lovagoknak a leprás megbetegedést követő helyzetéről és lehetőségeiről tudhatunk meg értékes információkat ha valaki jó családba született, értékes tudással, tapasztalatokkal rendelkezett, úgy látszik, volt lehetősége rá, hogy továbbra is a társadalom értékes tagja lehessen. Arról, hogy a szegényebb rétegeknek milyen lehetőségei voltak, s hétköznapi életükben milyen változást okozott a leprával való fertőzöttség, csupán elszórt információink vannak (például a családon belüli ápolás, leprás közösségekhez való csatlakozás lehetősége, szerzetesrendek szállásainak és alamizsnájának igénybe vétele). Ezek nem kecsegtetnek a Szent Lázár Lovagrend tagjainak életéhez hasonlóan biztos lehetőségekkel, azonban annyira rossz képet sem festenek, mint amire a bibliai részek szerinti bevett gyakorlat alapján Európában számíthattak a szegények. A szentföldi Szent Lázár Lovagrend kevéssé sikeres katonai vállalkozásai egyre inkább elhanyagolható jelentőségűekké váltak, 35 BOAS, i.m MARCOMBE, i.m

29 Leprás lovagok ahogy mind több és több nyugat-európai birtokot szereztek, nem is beszélve a különféle pápai privilégiumokról. Akkó 1291-es eleste után a rend vissza is szorult európai birtokaira, s eztán (néhány 17. századi kivételtől eltekintve) katonai szerepe egyáltalán nem is volt a rendnek. A 14. század a rend történetében nagy változásokat hozott. A különböző területek függetlenedtek egymástól, s azok az adott ország politikai, társadalmi és gazdasági változásainak megfelelően fejlődtek tovább. A rend azonban napjainkban is él, főbb célkitűzései közé a keresztény hit gyakorlása, a szegényekről való gondoskodás és a betegek ápolása, a lovagi erények életben tartása tartozik. 29

30 CSORBA Zsuzsanna 30

31 Az iszlám polikaelmélete az arab tavasz tükrében FODOR ISTVÁN Az iszlám politikaelmélete az arab tavasz tükrében I. Bevezetés Jelen tanulmány szerzője arra a feladatra vállalkozik, hogy az iszlám politikaelméleti konstrukcióját prezentálja, s hangsúlyozza az európai (nyugati) politikai rendszerrel szembeni differenciáját, mindezt a közelmúltban megindult arab tavasz (Rabī al- Arabī 1 ) eseményeivel korrelációba állítva. A szerző terjedelmi korlátok okán nem tehet kísérleteket arra, hogy országonkénti lebontásban vegye górcső alá a fejleményeket, ezzel szemben egy átfogó képet kíván nyújtani arról, hogy hogyan, s miképpen kell helyesen interpretálni az arab tavasz eseménysorozatait. II. Miért helytelen az arab tavasz megnevezés? Természetünkből fakadóan, a legtöbb esetben mindig a saját kulturális, politikai, ideológiai stb. rendszerünket tartjuk univerzális jellegűnek, s ezen kvázi prototípusként véleményezett rendszerekből szokás a történelemben való fejleményeket levezetni ben az arab világban megindult eseménysorozat is ennek fényében lett megnevezve, mint az arab tavasz, tévesen. 2 Az elnevezés eredete az es európai forradalmi hullám során végbemenő folyamatoknak az összegző, gyakorlatilag metaforaként használt népek tavasza meghatározásból eredeztethető. Továbbá ebből adódóan, a történelmi múlt ismeretében az arab országokat érintő arab tavasz végső kulminálódását a demokráciába vezető kapun való belépéssel kívánjuk interpretálni, ahogy az az európai országok esetében során történt. 3 Természetesen ezek az elképzelések és várakozások megalapozatlanok, s mindenféle realitástól elrugaszkodottak, ugyanis 1 ABŪ FAṭĪM, Mahdī Alī: Rabī al- Arabī, al-thawrāt al- Arabīyah fī al-qarn al-wāḥid wa-al- ishrīn. Edition.: al-ṭab ah 1., Media World Services, Bayrūt, ABDULLAH, Abdulkhaleq: Repercussions of the Arab Spring on GCC states. Series: Research Paper. Arab Center for Research and Policy Studies. Doha, Maróth Miklós: Az arab tavasz. In: KISS J. László (szerk.): Külügyi Szemle. 2012/ A továbbiakban: Maróth, i.m. 31

32 FODOR István az iszlám társadalmi és politikai fejlődése egy teljesen más utat járt be, mint a nyugati világ. A sokszor sematikus és leegyszerűsítő média általi megközelítés teljesen inadekvát, az arab tavasz történéseinek az ok-okozatát, a tényleges, diszciplináris feltárását messzemenően elkerüli, ezért mindenképpen szükséges, hogy az iszlám tudományokkal (jog, vallás, politika, stb.) megismerkedjünk, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy tisztább válaszokat kapjunk a kérdéseinkre. Ahogy már utaltam rá, az iszlám és a nyugati politikaitársadalmi berendezkedések között nem lehet egyenlőséget tenni. Az iszlám politikai elméletében, a politikai közösség egybefonódik a vallási közösséggel, azaz a vallási és világi szféra egymás közötti kapcsolatában nincs ignorálás, ezért semmiképpen sem adekvát az európai értelemben vett szekuláris nemzetállami rendszerekről beszélni az iszlám országokban. 4 Ahogy a politika áthatja a vallást, és fordítva, úgy meg kell vizsgálnunk a tradicionalitás és modernitás - elsőre ambivalens kapcsolatát az iszlám politikájában. Az tehát vitán felül áll, hogy a politikai szféra és a vallási szféra szignifikáns kapcsolatban van, viszont az már országonkénti eltérést mutat, hogy ez a viszonyrendszer hogy alakul, amelyben releváns szereppel bír az adott országnak a modernitáshoz és a tradicionalizmushoz való viszonyulása 5, erre a későbbiek során még kitérünk. Általánosan elterjedt, hogy az arab tavaszban érintett országok mozzanatait egyszerűen forradalomként determináljuk, amely megint csak téves, és az iszlám politikaelméletének a szempontjából kerülendő meghatározás. Ennek tudható be az, hogy az arab médiában, elsősorban a tüntetés/felkelés/fordulat elnevezéseket használják. 6 Az iszlámban nagyon akkurátus, és explicit jellegű az ember-isten kapcsolat, amely a politikában is markáns jelleggel ölt testet. Az em- 4 Bővebben ld.: SABET, Amr G. E.: Islam and the political: Theory, governance and international relations. First edition. Pluto Press. London, 2008.; WATT, W. Montgomery: Islamic political thought. Edinburgh University Press. Edinburgh, 1998.; BRENTJES, Burchard: Izmael fiai. Az arabok története és kulturája. Kossuth Könyvkiadó. Budapest, Továbbá: SAYFO Omar Ádám: A khutba hagyományai. Online elérhető: időpontja: január 31.) 5 Maróth Miklós Rostoványi Zsolt Vásáry István: Korunk és az Iszlám. Politikai, kulturális és gazdasági lehetőségek, kihívások. Avicenna Közel-kelet Kutatások Intézete. Budapesti Corvinus Egyetem, ELTE. Budapest, Online elérhető: (Letöltés időpontja: január 31.) A továbbiakban: MARÓTH ROSTOVÁNYI VÁSÁRY, i.m. 6 Maróth, i.m. 1, 6. 32