12. Melléklet A Víz Keretirányelv alkalmazásával összefüggő ökológiai témájú nemzetközi tapasztalatok

Átírás

1 12. Melléklet A Víz Keretirányelv alkalmazásával összefüggő ökológiai témájú nemzetközi tapasztalatok Készítették: BME Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszék ARKADIS EUROCONSULT ÖKO Zrt.vezette Konzorcium ÖKO Zrt. BME VKKT VTK Innosystem ARCADIS

2 VÍZ KERETIRÁNYELV VÉGREHAJTÁSÁNAK ELŐSEGÍTÉSE II. FÁZIS A VÍZ KERETIRÁNYELV ALKALMAZÁSÁVAL ÖSSZEFÜGGŐ ÖKOLÓGIAI TÉMÁJÚ NEMZETKÖZI TAPASZTALATOK (RÉSZJELENTÉS A 8.1 FELADATHOZ) Budapest, október hó

3 TARTALOMJEGYZÉK 1. BEVEZETÉS TIPOLÓGIA IGAZOLÁS INTERKALIBRÁCIÓ A MAGYAR ALKALMAZÁSRA VONATKOZÓ AJÁNLÁSOK A REFERENCIAVISZONYOK ÉS MINŐSÍTŐ RENDSZEREK REFERENCIAJELLEMZŐK BIOLÓGIAI MINŐSÍTÉSI RENDSZEREK IGAZOLÁS A MAGYAR ALKALMAZÁSRA VONATKOZÓ AJÁNLÁSOK AZ EMBERI BEHATÁSOK ÖKOLÓGIAI KÖVETKEZMÉNYEI HAJTÓERŐK ÉS KÉNYSZEREK Hidromorfológia KÉMIA (DIFFÚZ TERHELÉSEK ÉS PONTSZERŰ SZENNYEZŐ-FORRÁSOK) AZ ÉLŐLÉNY EGYÜTTESEK ÉRZÉKENYSÉGE AZ EMBERI HATÁSOKRA Tavak Folyók Elsőbbségi anyagok REBECCA KILÁTÁSOK Hollandia: Kutatás biológiai minőségi elemenként Ausztria Egyesült Királyság, Németország és Franciaország A MAGYAR ALKALMAZÁSRA VONATKOZÓ AJÁNLÁSOK KOCKÁZATOS VÍZTESTEKRE VONATKOZÓ KRITÉRIUMOK A HIDROMORFOLÓGIAI KÉNYSZEREK ÉS A KOCKÁZATOSSÁG ELEMZÉSÉNEK KRITÉRIUMAI Általános szempontok a kockázatosság elemzés során A kockázatosság elemzésének eltérései A kockázatosság elemzésével kapcsolatos jövőbeni lépések és az intézkedési programokkal való kapcsolat Aggodalomra okot adó nyitott kérdések a további kockázatosság elemzésének munkáira tekintettel A MAGYAR ALKALMAZÁSRA VONATKOZÓ AJÁNLÁSOK AKCIÓPROGRAMOK ELEMEI ÉS ÖKOLÓGIAI HATÉKONYSÁGUK HOLLANDIA: A MEUSE TÁBLÁZAT, VKI-EXPLORER ÉS VKI-ESZKÖZÖK Intézkedési programok Az intézkedések kiválasztásának rendje NÉMETORSZÁG Módszertan Kényszerek rendszere Intézkedési rendszer Eszközök áttekintése Intézkedés-kombinációk kiválasztása Alapelvek EGYESÜLT KIRÁLYSÁG EGY ÉRDEKES PÉLDA AUSZTRÁLIÁBÓL Az intézkedési program és léptékei KONKLÚZIÓ ÉS A MAGYAR ALKALMAZÁSRA VONATKOZÓ AJÁNLÁSOK A MEZŐGAZDASÁGI EREDETŰ DIFFÚZIÓS TERHELÉS MEGHATÁROZÁSA ÉS A LEGJOBB MEZŐGAZDASÁGI GYAKORLAT ÁLTALÁNOS TAPASZTALATOK A MAGYAR ALKALMAZÁSRA VONATKOZÓ AJÁNLÁSOK... 46

4 8. A KÖLTSÉG-HASZON ELEMZÉSEK ÖKOLÓGIAI SZEMPONTJAI AZ ERŐSEN MÓDOSÍTOTT VÍZTESTEK ESETÉBEN AZ ERŐSEN MÓDOSÍTOTT VÍZTESTEK AZONOSÍTÁSÁNAK ÉS MEGHATÁROZÁSÁNAK KRITÉRIUMAI MÓDSZEREK AZ IDEIGLENES ERŐSEN MÓDOSÍTOTT VÍZTESTEK AZONOSÍTÁSÁRA AZ ERŐSEN MÓDOSÍTOTT VÍZTEST IDEIGLENES KIJELÖLÉSÉVEL KAPCSOLATOS NÉHÁNY KÉRDÉSEK AZ ERŐSEN MÓDOSÍTOTT BESOROLÁS IGAZOLÁSA A MAGYAR ALKALMAZÁSRA VONATKOZÓ AJÁNLÁSOK Általános javaslatok MEP/GEP az erősen módosított víztestek esetében A KÖRNYEZETVÉDELMI CÉLKITŰZÉSEK GAZDASÁGI HÁTTERÉHEZ SZÜKSÉGES ÖKOLÓGIAI HÁTTÉR A KÖLTSÉG-HASZON ELEMZÉSSEL ÖSSZEFÜGGŐ BIZONYTALANSÁGOK A MŰSZAKI INTÉZKEDÉSEK KÖLTSÉGKALKULÁCIÓJÁNAK ALAPELVEI A MAGYAR ALKALMAZÁSRA VONATKOZÓ AJÁNLÁSOK DEROGÁCIÓS IGÉNYEKKEL KAPCSOLATOS LEHETŐSÉGEK MIT TARTALMAZ A VKI? HOGYAN LEHET EZT A GYAKORLATBAN ALKALMAZNI? KÖLTSÉGEK LÉPTÉK KAPCSOLÓDÓ VÍZTESTEK FINANSZÍROZÁSI ESZKÖZÖK KILÁTÁSOK A MAGYAR ALKALMAZÁSRA VONATKOZÓ AJÁNLÁSOK KÖVETKEZTETÉSEK IRODALOMJEGYZÉK... 68

5 ÁBRÁK JEGYZÉKE 1. ábra: A DPSIR logikai sémája ábra: Az ökotoxicitási kockázatelemzés keretrendszere a REBECCA-ból, Duel et al., (2005) után ábra: A biológiai minőségi elemek érzékenysége az elsőbbségi anyagokra (REBECCA) ábra: A MODELKEY felépítése ábra: MODELKEY általános kitettség modell ábra: Az intézkedési programok szempontrendszere (Hivatkozás: Helena Mühlmann, Osztrák Vízügyi Rendezési Szövetségi Ügynökség) ábra: : A kényszerek rendszere: kényszerkategóriák (1. oszlop), szennyező kategóriák (2. oszlop) és kényszertípusok (3. oszlop) (BMU, 2004b) ábra: A leginkább költség-hatékony intézkedéskombinációk meghatározásának alapelve (BMU, 2004b) ábra: Az erősen módosított és mesterséges víztest azonosítási és meghatározási eljárásnak lépései (CIS, 2003) ábra: A GEP meghatározásának megfelelő lépései a CIS (2002) leírása szerint ábra: A GEP meghatározásában foglalt lépések az alternatív megközelítés használatával (Kampa & Kranz, 2005) ábra: A lentről-felfele és a fentről lefelé megközelítések összekapcsolásának módszertana a költség-haszon elemzések támogatására (Dworak & Pielen, dátum nélkül) ábra: A mentességek lépésről-lépésre történő megközelítése. (Szerkesztő Csoport, 2005)... 62

6 TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE 1. táblázat: A vezető országok tipológiáinak összehasonlítása: típusok száma és a tipológia fő kritériumai táblázat: A referenciaviszonyok meghatározásának jelenlegi állapota az öt vezető országban és Magyarországon táblázat: A felszíni vizek kiváló, jó és mérsékelt ökológiai minőségi állapotának osztályozásához szükséges biológiai minőségi elemek és mértékek a VKI V. Mellékletében foglalt normatív meghatározások szerint. (Heiskanen et al., 2004., Cardoso et al., 2005) táblázat: A különböző országokban a tavakhoz alkalmazott biológiai módszerek összefoglalása (Az információ nem teljes, de az ECOSTAT WG 2A-ból került gyűjtésre 2004 első félévében illetve a VKI CIS monitorozás WG ténylapokból), Cardoso et al., (2005) táblázat: A tavakhoz használt biológiai monitorozás módszerek (Cardoso et al., 2005, Magyarország esetében saját adattal kiegészítve) táblázat: Az önállóan érvényesülő hidromorfológiai kényszerekre való érzékenység az egyes élőlény együttesek esetében (Ausztria) táblázat: Az önállóan érvényesülő kémiai kényszerekre való érzékenység az egyes élőlény együttesek esetében (Ausztria) táblázat: Kockázatosság elemzései megközelítés az 5 vezető országban és Magyarországon táblázat: Lehetséges példák az ellenőrző lépések megkülönböztetésének és prioritási sorrendjének felállításának megkönnyítése érdekében tervezett eredmény-kategóriák alosztályaira (Borchardt, 2004)... 30

7 1. BEVEZETÉS A Konzorciumon belüli feladatmegosztásban a nemzetközi tapasztalatok összefoglalása az Arcadis Euroconsult (AEC) feladata volt. Ezt a munkát Rob A. Nieuwenhuis és Nike Sommerwerk végezte el az AEC alvállalkozóiként a BME VKKT szakmai felügyelete mellett. A feladat teljesítéséről jelentés készült, mely alapja e részjelentésnek, és az háttéranyagként szolgál e jelentéshez (AEC, 2006a). E terjedelmes és részletes munka felhasználásával a BME VKKT részéről Dr. Szilágyi Ferenc készítette el e munkabeszámolót. Az ökológia a Víz Keretirányelv (VKI) egyik legfontosabb eleme, mely végigvonul a bevezetés és alkalmazás csaknem valamennyi szakaszán. Az ökológiai állapoton belül biológiai, kémiai és hidromorfológiai állapotot különböztetünk meg. A biológiai állapot alapja a vízi ökoszisztéma öt élőlény együttesének az állapota (fitoplankton, bevonatalgák, makrofiton, makroszkópikus gerinctelenek és halak). A víztestek jó állapotának, illetve jó potenciáljának elérése ezeknek az úgynevezett minőségi elemeknek a vizsgálatával becsülhető elsősorban, a többi minőségi elem támogató szerepet tölt be az állapot és a potenciál meghatározásában. A különböző minőségi elemek egymás közötti, és az emberi hatások közötti kapcsolatai az ökológiai állapoton belül csak rendkívül hézagosan ismertek. Nem csak Magyarországon, de más EU tagállamban is hasonló a helyzet. E jelentés egyes, a témát érintő kérdések, tekintetében áttekintést nyújt a Víz Keretirányelv alkalmazásának mai helyzetéről a vezető európai országokban, gyakorlati ajánlásokkal a magyarországi alkalmazáshoz. A hangsúlyt a víztestek kockázatos állapotának elemzésére, a környezeti célkitűzésekre, és e célok eléréséhez szükséges intézkedési programok meghatározására használt megközelítésekre és legjobb gyakorlatra helyeztük, és elemeztük a nemzetközi és a magyar gyakorlat között tapasztalt eltéréseket. Mivel a kockázatosság szorosan összefügg a víztestek tipológiájával, tipológia biológiai igazolásával, a referencia és jó állapotának meghatározásával, a beszámoló elején ezt a kérdéskört is érintjük. A jelentés számos, a kényszerekre és hatásokra vonatkozó útmutatón (CIS 2002, CIS 2003) kívül a jelentős európai projekten, nemzetközi együttműködési programon és a VKI naprakész szakirodalmi ismeretén alapul, és fontos adatokat szolgáltat a vezető országok esetében a VKI 5. cikkelyében foglaltak alkalmazásáról. Az EU és annak tagállamai tisztában vannak azzal, hogy a jelentésben tárgyalt számos probléma még mindig sok kutatási munkát kíván meg nemzeti és európai szinten is, ezért EU projekteket szerveztek a feladatok megoldására. Az alábbi európai nemzetközi projekteket vettük figyelembe: REBECCA (6 th Framework Programme): EUROHARP: MODELKEY (6 th Framework Programme): SWIFT-WFD: Good Practice Report (2006) Az ICPDR tevékenysége ( MIRR 1

8 Ezekben a projektekben több ezer szakcikket dolgoztak fel, és az eredményeiket integrálták a projektekben. Tartalmukat illetően utalunk a háttérjelentésre (AEC 2006a), és a weboldalukra. Ezek közül többnek az értékelése megjelenik a jelentés további részeiben. Az információ feltárásának másik módja az öt (e területeken vezető európai) ország VKI gyakorlatának megismerése volt. Az Egyesült Királyságot (UK), Franciaországot (FR), Hollandiát (NL), Németországot (DE), Ausztriát (AT) és az ICPDR tevékenységét vizsgáltuk a VKI alkalmazásának gyakorlatában. A kiválasztást az alábbi szempontok befolyásolták: Mindegyik országban vannak a magyar viszonyokhoz hasonló víztestek. Hollandia előrehaladt a kockázatosság elemzése, a kockázatos és az erősen módosított víztestekkel kapcsolatos intézkedések terén. Németország és Ausztria vezető szerepet játszanak a VKI alkalmazása területén, és felvízi országként a Duna vízgyűjtőjén találhatóak. A felsorolt országok nem mindegyike készített nemzeti jelentést. Egyes országokban (AT, UK, NL) vízgyűjtő kerület, vagy részvízgyűjtő esetében készültek jelentések: Franciaország vízgyűjtőjelentéseket és szintézisjelentést készített Brüsszelnek (Internationale Maascommissie, 2005, ( Mindegyik nemzeti jelentés, vízgyűjtő, vízgyűjtőkerület és részvízgyűjtő jelentés a CIRCA weboldalán hozzáférhető _documents_1&vm=detailed&sb=title. Részletes szakirodalmi feltárást végeztünk a VKI-val kapcsolatos, tudományos folyóiratokban megjelent ismeretanyag feltárására. Az AEC részéről résztvevő szakemberek számos ország szakértőivel konzultáltak a munka során felmerült problémák megoldására, ezeknek a listáját a háttéranyag tartalmazza és e jelentés 1. Melléklete tartalmazza (AEC, 2006a). Az IMPRESS útmutató dokumentumban a CIS-ből származó DPSIR (Driver = hajtóerő, Pressure = kényszer, Status = állapot, Impact = hatás, Response = válasz) került felhasználásra (1. ábra). Ez a fogalom olyan logikus megközelítést nyújt, amely a nem ökológusok számára is könnyen követhető. Ebben a logikai sorban a válasz jelzi az emberi reakciót a negatív hatások mérséklése érdekében. A VKI szótárban ezt a választ általában az intézkedésekkel azonosítják. 2

9 HAJTÓERŐK (mezőgazdasági és más diffúz források) KÉNYSZEREK (a diffúz forrásokból származó tápanyagok) ÁLLAPOT (a tápanyagok koncentrációja és terhelése) HATÁSOK (az ökoszisztéma válasza, eutrofizálódás) VÁLASZ (a mezőgazdasági terhelés csökkentése) 1. ábra: A DPSIR logikai sémája Jelenleg a VKI teljesítés középpontjában az intézkedési programok kiválasztása áll. E jelentés ezért néhány lépéssel tovább kell, hogy lépjen, mint az IMPRESS útmutató (CIS 2002). Az intézkedések és azok hatékonysága kerülnek megtárgyalásra. A hatékonyságot egyetlen minőségi elemre vagy minőségi elemek csoportjára lehet megbecsülni. A minőségi elemek válaszainak összessége határozza meg egy intézkedés vagy egy intézkedés sorozat teljes hatékonyságát. A kockázatosság elemzése, az erősen módosított víztestek, az intézkedések és eltérések tekintetében vezető öt ország fontos mozzanatainak és érdeklődési pontjainak leírása a jelen jelentés megfelelő bekezdéseiben található. A beszámoló felépítése a következő. A 2. fejezetben a tipológiával, és a tipológia igazolásával kapcsolatos tapasztalatokat összegezzük. Ezután rátérünk a referenciaállapottal és a minősítő rendszerekkel, továbbá ez utóbbiak igazolásával kapcsolatos európai és gyakorlat megtárgyalására (3. fejezet). A 4. fejezetben az emberi hatásokkal és azok ökológiai következményeivel foglalkozunk, majd az 5. fejezetben hidromorfológiai szempontból elemezzük a kockázatosság kritériumait. A 6. fejezet tárgya az akcióprogramok, és azok ökológiai hatékonysága. A 7. fejezetben a mezőgazdasági eredetű terhelések meghatározásának módszerével, és a jó mezőgazdasági gyakorlattal foglalkozunk. A következő fejezetben az erősen módosított víztestek esetében a költség-haszon elemzések ökológiai szempontjait ismertetjük (8. fejezet). A környezeti célkitűzések gazdasági elemzéséhez szükséges ökológiai hátteréhez tartozó információt a 9. fejezetben ismertetjük. A derogációs igényekkel kapcsolatos lehetőségeket a 10. fejezetben tárgyaljuk. Ezekben az érdemi fejezetekben, ahol szükséges, kitérünk a magyar viszonyok ismertetésére is, és hangsúlyosan elemezzük a nemzetközi tapasztalatok hazai alkalmazásának lehetőségeit. A fontosabb következtetéseket a 11. fejezet tartalmazza. E beszámolóban csak a felszíni szárazföldi vizekkel foglalkozunk. 3

10 2. TIPOLÓGIA A víztípusok ökorégiók (nagy, egymástól tulajdonságaikban nagyon különböző földrajzi egységek) szerinti meghatározása a VKI bevezetésének első lépése. Ez a VKI-ban megadott ökorégiókba történő besorolást jelent. A tipológia az alapja a víztest lehatárolásnak, és víztípusok szerint történik meg a minősítő rendszer kidolgozása is. Az erősen módosított víztestek ökológiai potenciáljának értékelése során is a leginkább hasonló típus jellegzetességeiből kell kiindulni. Ahhoz tehát, hogy e jelentés tárgykörének fő kérdéseire válaszolhassunk, az elemzést a tipológiától kell kezdenünk. A továbbiakban vizsgáljuk meg, hogy az Európa egyes országaiban és Magyarországon használt tipológiai rendszerek folyók és tavak esetében mennyire hasonlíthatók egymáshoz. Magyarországon belül különböző ökorégiók szerencsére nincsenek, az ország egész területét egy ökorégióhoz (Magyar Alföld) sorolta a VKI (WFD 2000). Az 1. táblázat öt vezető európai ország és Magyarország tipológiájának a kulcselemeit mutatja be. A részletes elemzést illetően utalunk a háttérjelentésre (AEC 2006a). 4

11 1. táblázat: A vezető országok tipológiáinak összehasonlítása: típusok száma és a tipológia fő kritériumai Ország AT DE NL FR UK HU Típusok száma 50/11 24/14 19/32 125/28 21/12 25/8 folyók/tavak (plusz a kistó tipológia) előkészületben) élő dokumentum (plusz 2 speciális tótípus) élő dokumentum Folyótipológia Folyó kritériumok B B B B A B Tengerszint feletti Ökorégió Geológia Tengerszint feletti Tengerszint magasság, Tengerszint feletti Méret magasság Vízgyűjtő nagysága, magasság Vízgyűjtő nagysága Biorégiók Geológia Geológia Vízgyűjtő nagysága Esés Mederanyag szemeloszlása Folytonosság Esés Forrás Árapály Geológia Esés Geomorfológia Vízrajz Hidro-ökorégiók Éghajlat Folyó rendűség feletti magasság Hidro-geokémia Mederanyag szemeloszlása, Esés, Vízgyűjtő nagysága Igazolás módja Makroszkopikus Makroszkopikus Biológiai Hidro-ökorégiók: Makroszkopikus Az összes biológiai gerinctelenek, biorégiók, gerinctelenek tipológiákkal való Makroszkopikus gerinctelenek minőségi elem Halak Fitoplankton összehasonlítás, gerinctelenek Halak (RIVPACS) csoportosítása Típus-csoportosítás Makrofitonok beleértve minden A halakat is Makrofitonok Általában top-down Szaprobia Perifiton biológiai minőségi felhasználták a igazolás, kivéve Típuscsoportosítás. elemet, szakértői víztestek ábrázolására. makrogerinctelenek. Folyamatban vélemény által Tótipológia B B B B B B Tavak Ökorégió Ökorégió Geológia Eredet (mesterséges Geológia Hidro-geokémiai kritériumai Biorégió Geológia Méret vagy természetes) Mélység jellemzők, Tengerszint feletti Vízgyűjtő nagysága Mélység Hidro-ökorégiók (mint Tengerszint feletti Mélység, magasság Közepes mélység Rétegzettség Térfogathányados Alak Folyó befolyás a folyóknál) Bathimetria magasság Méret Vízfelület nagysága, Puffer kapacitás Hidraulikus Állandó és Sótartalom funkcionálás időszakos jelleg Igazolás módja Makrofitonok Makrofitonok, Biotípusokkal való Hidro-ökorégiók: Igazolás meglévő Hivatalos top-down Halak Fitoplankton összehasonlítás Makroszkopikus adatokkal. Nincsenek tipológia. Trofikus alapállapot Halak szakértői becsléssel, gerinctelenek biológiai igazolási Clusterezés az beleértve minden Halak (felhasználták részletek. ECOSURV-ben. Folyamatban van. biológiai minőségi azokat a víztestek A tipológia elemet. lehatárolására is) megvitatás alatt. 5

12 A táblázatban közölt információ a következő forrásokon alapul: AT: Leitfaden zur typspezifischen Bewertung der allgemeinen chemisch/physikalischen Parameter in Fließgewässern 1. Vorschlag September 2005, Austrian River Basins, Federal Ministry of Agriculture, Forestry, Environment and Water Management, EU Wasserrahmenrichtline 2000/60/EG. Österreichischer Bericht der IST-Bestandsaufnahme. Methodikband. BMLFUW. March 2005, Moog et al., (2004). DE: Lawa, (2002), Pottgiesser és Sommerhäuser, 2004, Sommerhäuser, 2004, IGFS, 2006, Feld et al., 2005, BMU, 2006, Mischke, U. és Behrendt, H. (2005), Mischke, et al., (2006), Schaumburg et al., 2005, pdf. NL: Elbersen et al., (2003). FR: MEDD, (2005), UK: Defra, 2005, UKTAG, (2003a, 2003b), HU: KvVM, (2004, 2005). A táblázat alapján az alábbi következtetéseket lehet levonni: A tipológia minden országban abiotikus tényezőkön nyugszik, ez a VKI alapfeltétele (WFD 2000). Minden ország a B rendszert használja, egyedül az Egyesült Királyság alkalmazta az A rendszert a folyótipológiájához. Tavak esetében ott is B rendszer létezik. A figyelembe vett tényezők esetében jelentős a különbség az országok között, amely megnehezíti a típusok összehasonlítását. Franciaországban különösen nagyszámú típust tartanak nyilván, ennek oka a hidroökorégiók alkalmazásában rejlik, mely a tipológiát hierarchikussá teszi, és megnöveli a típusok számát. Ez a módszer a referenciaállapot meghatározását ugyan megkönnyíti, de a sok típussal nehéz dolgozni. Különösen a határfolyók esetében válik nyilvánvalóvá, hogy a tipológia interkalibrációja mennyire fontos lenne ( Ezt azonban az egyes országok rendszere közötti különbségek megnehezítik, vagy éppen lehetetlenné teszik. Magyarország Németország és Ausztria tipológiáját használta alapul saját tipológiájának a kifejlesztéséhez. A magyar tipológia átlagos számú típussal rendelkezik annak ellenére, hogy az összes figyelembe vett ország közül a legkevesebb a tó típusok száma. A fentiek alapján megállapítható, hogy magyar tipológia esetében nem szükséges, és nem is tudunk valamiféle többségi tipológiához alkalmazkodni, következésképpen a saját tipológia alkalmazása célszerű a jövőben is. 6

13 2.1. Igazolás A tipológia igazolása esetében az alábbi jellegzetességek figyelhetők meg (1. táblázat): A folyótipológia igazolásához legszélesebb körben a makroszkopikus gerincteleneket használják. A tavak tekintetében a halak a kedveltek. A makrofita szintén népszerű. A biológiai igazolás sok esetben alulról felfelé haladva történhet halmazelemzéssel (bottom-up megközelítés). A halmazokat ebben az esetben a top-down abiotikus faktorok szerinti tipológiával hasonlítják össze. Ez a megközelítés úgynevezett biotípusok (jellegében hasonló ökoszisztémák) megalkotásához vezetett. Ez a megközelítés is elfogadható abban az esetben, ha az nem sérti a kötelezően előírt abiotikus tipológiát, és ha nem a biotikus tipizálás válik meghatározóvá. Ugyanakkor fontos megemlíteni, hogy a végleges megoldás a top-down abiotikus, és a bottom-up biotikus tipizálás eredményeinek egymáshoz közelítésével a tipológiai hiányosságok megszüntetése (ezen az úton jár AT és DE). A biotípus szó használatával azonban gond van, mert a típus fogalma a VKI-ban foglalt már, az abiotikus tipológiához rögzített, ezért talán helyesebb a biológiai mintázat kifejezést használni. A franciák a felülről lefelé működő osztályozó rendszereket támogatják (top-down megközelítés). Szerintük a fizikai jellemzők (a hidro-ökorégiók és az éghajlat) irányítják és határozzák meg a környezeti feltételeket az élő szervezetek számára. Magyarországon is ezt az utat jártuk az élőlény együttesek többsége esetében (kivétel: makroszkópikus gerinctelenek). A franciák a tipológiát makroszkopikus gerinctelenekkel és halakkal igazolták azok fizikai jellemzőkkel való korrelációjának az elemzésével. Legszilárdabb törekvésük az volt, hogy a tipológia fizikai jellemzőit igazolják. Mindkét igazolási mód a jelenlegi tipológiák elfogadásához vezetett. Összességében megállapítható, hogy a figyelembe vett országok esetében a tipológia igazolása nincs előrehaladottabb állapotban, mint Magyarországon. Magyarországon általában a tipológia top-down igazolása használatos, kivéve folyók esetében a makroszkópikus gerinctelen élőlény együttest, itt bottom-up megközelítés történt. Ez jellegében a VKI hierarchiájához jobban alkalmazkodik, és az igazolás nem kötődik egyetlen adatbázishoz (mint nálunk az ECOSURV adatbázishoz). Magyarország esetében is hasonló a helyzet. Az ECOSURV Projekt eredményeinek feldolgozása azt sugallta, hogy a jelenlegi hivatalos folyó tipológia nincs teljesen összhangban a biológiai valósággal: élőlény együttesenként kevesebb típus is elég volna (AEC, 2005). Ugyanakkor a mindegyik élőlény együttes figyelembe vételével végzett vizsgálat eredményei szerint ezek a lehetséges összevonások nincsenek átfedésben, következésképpen jelenleg nincs szükség a folyótipológia módosítására (Szilágyi et al. 2006). Tavak esetében egységes biológusi vélemény szerint azonban problémák merülhetnek fel a jelenleg hivatalos tipológiával kapcsolatban (Szilágyi et al., 2004c, 2006) Interkalibráció Az interkalibrációs eljárásban a tipológiai különbségek nehézségeket vetnek fel. A GIG egy nemrégiben a közép-európai és balkáni régióban történő perifiton interkalibrációról tartott ülésén a résztvevők jelezték, hogy számos nemzeti tipológia összhangba hozása szükséges lehet (Herman van Dam, személyes közlés, június). Ez fontos lehet Magyarország számára is a jövőben. Mindazonáltal minden GIG jelezte, hogy a tipológiai problémákat, és ehhez kapcsolódóan az interkalibrációs problémákat, nehéz megoldani. Még egyetlen 7

14 biológiai minőségi elemet sem sikerült teljes mértékben interkalibrálni. Mint ahogy az a jelen projekt második szakaszában láthatóvá fog válni, a tagállamokban szintén fontos feladatnak tekintik minden biológiai minőségi elemosztály és típus határainak a meghatározását. Ez a feladat mindig is nehéz lesz, tekintettel a sok kombinációval kapcsolatban hiányzó adatokra, valamint a megfigyelésekben és kiváló állapotú helyekre vonatkozó adatokban meglévő adatsorok korlátozottságára. A határokon átnyúló vízgyűjtők tekintetében ezt a feladatot minden szomszédos országgal együttműködésben kell végrehajtani. Az interkalibráció kétféle módon történik: Olyan nemzetközi interkalibrációs mérték használatával (IC), amelyhez a nemzeti mértékeket viszonyítják. A másik mód a kétoldalú interkalibráció két ország között ugyanabban a vízgyűjtőben. Bármely esetben általában több mértéket (például egy szaprobikus és egy trofikus mutatóból álló mértéket) használnak az EQR (környezetminőségi arány) számításához (Herman van Dam, 2006, személyes közlés). A nemzeti elemzési módszerek és a használt mértékek közötti különbségekkel kapcsolatos jelenlegi problémákról bővebb információ a legújabb JRC jelentésben található (Cardoso et al., 2005). Az elemzési módszerek összefoglalása az AEC (2006a) 9. Mellékletében áll rendelkezésre, amelyből nyilvánvalóvá válnak az országok közötti nagy különbségek A magyar alkalmazásra vonatkozó ajánlások A tipológiai rendszerek nemzetközi áttekintéséből, és a magyar rendszerrel történt összehasonlításból az a következtetés adódik, hogy: Az országok tipológiai rendszerei annyira különböznek egymástól, hogy nincs akadálya a saját rendszerünk használatának. Az igazolásra vonatkozóan a top-down és a bottom-up megközelítés egyaránt használható, de figyelme kell venni, hogy (1) A VKI szerint A tipológia nem sérülhet; (2) A bottom-up módszer esetében csak a hasonló osztályba tartozó víztestek elemzése végezhető el a szokásos statisztikai elemzéssel; (3) A bottom-up módszer esetében a biológiai mintázatok megállapítása, és az így kialakított biotípusok igazolása csak hasonló módon gyűjtött, de önálló adatbázissal lehetséges; (4) Mindkét megközelítési módszer esetében nagy szerepe van a megfelelően részletes, statisztikailag értékelhető adatbázisnak. A jövőben tehát az ökológiai adatgyűjtésre kellene a hangsúlyt helyezni. A különböző tipológiai rendszerek azonban az interkalibrációs gyakorlatban gondot okozhatnak, ezért Magyarországnak célszerű elsősorban a határokon átnyúló folyók esetében a szomszéd országokkal folyamatosan egyeztetni, és részt venni a nemzetközi interkalibrációs programokban. 3. A REFERENCIAVISZONYOK ÉS MINŐSÍTŐ RENDSZEREK 3.1. Referenciajellemzők 8

15 A referenciaállapot és a minősítő rendszerek kidolgozásának alapja a REFCOND (2002) és az ECOSTAT (2003) útmutató. A 2. táblázat öt vezető ország és Magyarország referenciaállapot meghatározásának a kulcselemeit mutatja be. A részletes elemzést illetően utalunk a háttérjelentésre (AEC 2006a). A referenciaállapot meghatározásának jelenlegi gyakorlatát folyók esetében bizonyos mértékig minden ország leírta. A különbség a részletezettségben rejlik. Hollandiában típusonként részletes passzportok állnak rendelkezésre. Az Egyesült Királyság a referenciaviszonyokat minőségileg határozta meg, számos indikátor faj megjelölésével. Magyarország megközelítése valahol a fenti két ország között van. Németországban és Ausztriában a tavak, Franciaország esetében pedig a folyók és a tavak esetében nem áll rendelkezésre információ. A referenciaállapot leírásának módszereit illetően Németország és Ausztria követte leginkább a VKI ajánlásait. Hollandiában a szakértői becslés volt a leggyakrabban alkalmazott módszer, ezen kívül más országokban előforduló referenciahelyeket vettek figyelembe. Franciaországban és az Egyesült Királyságban elsősorban a referenciahelyek adataival dolgoztak, de az utóbbiban a modellezés és a szakértői becslés is szerephez jutott. Magyarországon a referenciaállapot leírása túlnyomórészt szakértői becsléssel történt, de esetenként meglévő adatokat is használtunk ehhez a becsléshez (Szilágyi 2004b, 2004c). Az erősen módosított és a mesterséges víztestekkel összefüggésben a maximális és a jó ökológiai potenciál (Maximum Ecological Potential = MEP, Good Ecological Potential = GEP) meghatározását az országok többsége esetében tulajdonképpen még nem kezdték el. Magyarországon ezzel a kérdéssel jelenleg egy, a KKV által finanszírozott projekt foglalkozik. A mesterséges víztestek csoportosítása, a MEP és A GEP meghatározásának módszertana tekintetében jelentős előrehaladást tudunk felmutatni. 9

16 2. táblázat: A referenciaviszonyok meghatározásának jelenlegi állapota az öt vezető országban és Magyarországon Teljes Teljes Ország AT DE NL FR UK HU Folyók Teljes Teljes Teljes Nem található referenciaviszonyai információ. 1 Tavak Nincs információ Nincs információ Teljes Nem található Teljes Teljes referenciaviszonyai információ A referenciaviszonyok megállapításának módszerei MEP/GEP Referenciahelyek Abiotikus kritériumok (morfológiai degradáció, kémiaifizikai paraméterek), Az értékelésnek megfelelő biológiai metrika. Abban az esetben, ha nem voltak referenciahelyek: modellezés, szakértői vélemény 2 EU szintű döntéshozatalra vár (lásd e jelentés megfelelő fejezeteit) Referenciahelyek Abiotikus kritériumok (morfológiai degradáció, kémiaifizikai paraméterek), Az értékelésnek megfelelő biológiai metrika. Abban az esetben, ha nem voltak referenciahelyek: modellezés, szakértői vélemény 3 EU szintű döntéshozatalra vár A legjobb helyek meglévő adatai, szakértői vélemény, Más országok referenciahelyei Teljes körű meghatározás Referenciahelyek. Potenciális referenciahelyek kiválasztása terhelési/hatás adatok alapján A referenciahelyek meglévő adatai, modellezés (RIVPACS), Szakértői vélemény Szakirodalom A folyó és a tó típus passzportok leírása főként szakértői becsléssel történt, de ehhez meglévő adatokat is felhasználtak. Nincs információ Nincs információ A jelenlegi projekt teszteli a megközelítést. 1 Vonatkozó honlapok: Kriterien zur Ausweisung von potentiellen Referenzstrecken für den sehr guten ökologischen Zustand und Eichstrecken für den guten ökologischen Zustand. Arbeitskreis Ökologie. Auftraggeber und Herausgeber: BMLFUW, Sektion VII 3 Kriterien zur Ausweisung von potentiellen Referenzstrecken für den sehr guten ökologischen Zustand und Eichstrecken für den guten ökologischen Zustand. Arbeitskreis Ökologie. Auftraggeber und Herausgeber: BMLFUW, Sektion VII 10

17 3.2. Biológiai minősítési rendszerek A VKI szerint a biológiai minősítésnek ötosztályosnak kell lennie, azonban a valóságban, az intézkedések szempontjából elsősorban a referenciaállapot (mert ez az EQR számítás alapja), valamint a jó és a közepes állapot közti határ fontos (mert ez szabja meg, hogy kellenek-e intézkedések a víztesten, vagy nem). A referenciaviszonyokhoz kapcsolódóan a minősítő rendszereket meg kell vitatni. Az öt vezető ország és Magyarország minősítő rendszerei kulcselemeinek összehasonlítását is a 2. táblázat tartalmazza a JRC egy közelmúltbeli munkája és számos, az interkalibrációs munkacsoportból jövő külső szakértő munkája alapján (Cardoso et al., 2005). Ez az összehasonlítás világosan mutatja, hogy az országok minősítő rendszerei között nagy különbségek vannak, ami a GIG-eknek nehézségeket okoz az interkalibrációs mutatók meghatározásában. Például az abundacia értelmezése is különbözik az egyes országokban. Míg Hollandiában a makrofitonok mintázása az egyedsűrűség megállapításához DAFOR skála használatával történik, ezt Magyarországon nem tartjuk eléggé mennyiséginek. Itthon az egyedsűrűség használatánál növényi biomasszát használunk mennyiségi elemként. Az egyéb különbségek magukban foglalják az egyes biológiai minőségi elemek által tartalmazott állományokat. Nálunk a folyók esetében a kovaalga indexek közül az IPS-t használjuk (ez lényegében egy szennyezettségi index), míg tavaknál a DIL (Diatome Index for Lakes) ajánlott (ez szintén a szennyezésre, ezen belül az eutrofizálódásra érzékeny). A nem taxonómiai perifitont csak kis mértékben veszik figyelembe néhány országban (a makrofitonok elemzésének része Hollandiában), amíg Magyarországon meghatározott helye van a minősítő rendszerben a perifiton (nem diatóma) részeként. Jelenleg a következtetés az, hogy az országok szabadon fejleszthetik ki a saját minősítő rendszerüket amennyiben a VKI által megkövetelt paramétereket figyelembe veszik. A határokon átnyúló folyók és tavak esetében a szomszédos országokkal való gördülékeny együttműködés okán határozottan javasoljuk az összehasonlítható (vagy legalább hasonló) metrika használatára való törekvést vagy kétoldalú interkalibrációs metrika kifejlesztését. Ebben az esetben biztosnak kell lenni abban, hogy ugyanazon paraméter monitorozása összehasonlítható módon történik (egységes módszerek alkalmazása a mintavétel és feldolgozás során). Egy interkalibrációs munkacsoport a JRC-ben elemezte a szárazföldi felszíni vizek VKI szerinti biológiai monitorozásának európai harmonizációját (Cardoso et al., 2005, Harmonisation%20of%20freshw_biol_methods.pdf). A jelentésben található áttekintés világosan mutatja, hogy különböző okokból kifolyólag a tavak és folyók biológiai monitorozó rendszerei Európában jelenleg nagymértékben eltérnek egymástól. Ez a megállapítás a mintázott biológiai elemek, a metrika és az átvett osztályozási rendszer tekintetében is igaz. Ezen kívül a használt rendszerek legtöbbje még nem felel meg a VKI követelményeinek. Mindazonáltal a legtöbb ország foglalkozik saját rendszerének a javításával. A VKI követelményeit a folyók és tavak biológiai minőségi elemeinek elemzéséhez használt paraméterekre vonatkozóan a 3. táblázat mutatja. 11

18 3. táblázat: A felszíni vizek kiváló, jó és mérsékelt ökológiai minőségi állapotának osztályozásához szükséges biológiai minőségi elemek és mértékek a VKI V. Mellékletében foglalt normatív meghatározások szerint. (Heiskanen et al., 2004., Cardoso et al., 2005) Minőségi elem Folyók Tavak Fitoplankton 1, 2, 3*, 4 1, 2, 3, 4 Vízi makrofitonok 1, 2 1, 2 Fenéklakó gerinctelenek 1, 2, 5, 6 1, 2, 5, 6 Halak 1, 2, 6, 7 1, 2, 6, 7 Megjegyzések: 1 = Faji összetétel, 2 = Egyedsűrűség, 3 = Biomassza, 4= Vízvirágzások 5 = Diverzitás, 6 = Karakterfajok (pl. a szervezetek érzékeny vs. érzéketlen fajai), 7 = korszerkezet A JRC vizsgálta a VKI alapelvek teljesítésének állapotát a biológiai mintázás és elemzés során is (Cardoso et al., 2005). A 4. táblázat az alkalmazott módszerek rövid áttekintését mutatja a látható a kényszerekre (pressures) és a biológiai minőségi elemekre vonatkozóan. Az 5. táblázat a tavak összes biológiai minőségi elemének mintázását és elemzési módszereit részletezi. A 2. táblázat ugyanazt az áttekintést tartalmazza folyókra. Az utóbbi két táblázat e jelentésben foglalt 5 országra összpontosít: AT, DE, FR, NL, UK, és Magyarország. Az eredeti jelentés minden közreműködő országról tudósított. A JRC jelentés szerzői világosan jelzik, hogy az áttekintések változhatnak, mivel a legtöbb országban folyamatban van a monitorozás és minősítő rendszer javítása a VKI követelmények teljesítése érdekében. A magyar módszerek legfontosabb vonásait hozzáfűztük. Az összes nemzeti módszer teljes áttekintése a címen található (Waterview adatbázis). A javításokat sebastian.birk@uni-essen.de részére lehet küldeni, aki ezt követően javítja a Waterview adatbázist. Magyarországra ez bizonyosan vonatkozik. 12

19 4. táblázat: A különböző országokban a tavakhoz alkalmazott biológiai módszerek összefoglalása (Az információ nem teljes, de az ECOSTAT WG 2A-ból került gyűjtésre 2004 első félévében illetve a VKI CIS monitorozás WG ténylapokból), Cardoso et al., (2005). Biológiai minőségi Kényszerek Ország Mintavétel Metrika Minősítés elemek Fitoplankton Eutrofizálódás AT, EE, FIN, IE, IT, LV, LT, NO, PT, Se, SL, SP, UK A különböző országokban eltérő tófelület, gyakoriság, minőségi és mennyiségi szempontok, létező nemzeti szabványok használata, vagy publikált módszerek szerint a-klorofill, biomassza, fajösszetétel, biomassza és biotérfogat A referencia állapotot nem veszik figyelembe, vagy csak kevés számú tó esetében. Nem VKI kompatibilis. Makrofiton Eutrofizálódás EE, DE, IE, FIN, LV, LT, SE, SL, UK Makroszkópikus gerinctelenek Halfauna Makroszkópikus gerinctelenek és makrofiton Eutrofizálódás és savasodás IE, SE, NO, UK Különböző stratégiák. Különböző módszerek a tófelülettől függően, nemzetközi, vagy nemzeti szabványok használata. Eutrofizálódás CY, LV, SE Kéziháló, vagy mérőedény, Eckman mintavevő, Nemzeti szabványok (LT, SE) Eutrofizálódás és savasodás Eutrofizálódás és savasodás SE, SP, UK UK Öt különböző módszer. Mindkét elemre nemzeti szabvány. Fajlista, biomassza, %- os fedettség Faj abundancia, karakterfajok jelenléte, vagy hiánya. Család, genus, faj Fajszintű meghatározás, különböző tavakra alkalmas Multimetrikus index (PSYM) Néhol figyelembe veszik a referenciaállapotot, de csak kevés tó esetében. Nem VKI kompatibilis. Fajszintű. A tó különböző részeire alkalmazható (litorális, profundális) VKI kompatibilis, A profundálisra alkalmazható, típus specifikus referencia állapot, öt osztály Jó alap VKI kompatibilis módszerre, Egyik típus specifikus referenciaállapottal Csak kis tavakra, Jó VKI alkalmazhatóság. Referenciaállapot. AT: Ausztria EE: Észtország, FIN: Finnország, IE: Írország, IT: Olaszország, LV: Lettország, LT: Litvánia, NO: Norvégia, PT: Portugália, SE: Svédország, SL: Szlovénia, SP: Spanyolország, UK: Egyesült Királyság 13

20 5. táblázat: A tavakhoz használt biológiai monitorozás módszerek (Cardoso et al., 2005, Magyarország esetében saját adattal kiegészítve). Ország AT DE FR NL UK HU Fitoplankton Mintavételi módszer Pontszerű mintavétel Integrált minták Háló Mélységi átlagminta. Paraméterek és mértékek Perifton Mintavételi módszer a-korofill; Egyedsűrűség Biomassza; Indikátor állomány; Csoport arányok a-korofill; Faji összetétel és egyedsűrűség; vagy: Az egyes fajok egyedsűrűsége és biomasszája Epilitikus diatómák; vagy Nádszálra vagy elmerült makrofitonokra tapadt fenéklakó diatómák; vagy Diatóma maradványok a felszíni üledék legmélyebb pontjáról (Niederreiter gravitációs magfogó) Hálózás Secchi mélységben, vagy integrált mintavétel 0- tól 50 m-ig a-korofill Egyedsűrűség a-korofill Sejt számlálás (a kolóniákból megbecsülik a sejtek számát); Faji vagy nemi szinten történő azonosítás; Csoportok megoszlása (algák, cianobaktériumok) Csak fenéklakó diatómák. Ruttner vízmintavevő minden egyes méteren a felszíntől összetétel minta, kiegészítve fitoplankton hálóval a tófelszínen, vagy: Összetétel mintavétel csővel, vagy: 5 m integrált cső a-korofill Egyedűrűség és Az algafajok azonosítása. Fajok listája. Közvetlen megfigyelés a parti sávokban. a-korofill. Faji vagy genus szinten történő meghatározás. Relatív egyedsűrűség. Funkcionális guildek. Epilitikus diatómák. Nádszálra vagy helofitákra tapadt diatómák. Elmerült makrofitonra tapadt diatómák. Üledéken lévő diatómák. Megjegyzés: Egyes hivatkozások módszertani leírásokra vonatkoznak. Ezek a hivatkozások nem szerepelnek a hivatkozási listánkon, de megtalálhatók a Cardoso et al., (2005) munkában. Az üres mezők azt jelenthetik, hogy nincs rendelkezésre álló adat vagy azt, hogy a biológiai minőségi elemet nem elemezték tavakban az adott országban. Néhány esetben egyes biológiai minőségi elemre több különböző módszert vagy paramétert használnak. Különbségek vannak a GIG-ek között, de a GIG-eken belül is. A felsorolt paramétereket nem minden esetben használják, de az egyes országokban használt (megemlített) összes paraméter fel van sorolva. Magyarországgal kapcsolatban a táblázat néhány javítást tartalmaz (Szilágyi et al. 2006). 14

21 3.3. Igazolás A minősítő rendszerek készültségi szintje folyók és tavak esetében, valamint országonként is különböző. Az országok többségében a minősítés biológiai igazolása nem történt meg, vagy erősen hiányos. Ennek oka többnyire az adathiány, mellyel nemcsak itthon küzdünk. Magyarország a minősítő rendszer, és annak igazolása területén sem áll rosszul a vizsgált európai országokhoz képest, mert elfogadott biológiai minősítő rendszer ugyan még nincs, de a halak, és a tavak esetében a makrogerinctelenek kivételével a többi élőlény együttesre van javaslat. A javasolt biológiai minősítés igazolására is történtek erőfeszítések az ECOSURV Projekt adatbázisának felhasználásával (Szilágyi et al. 2006). Jelen projekt tesztterületén is végeztünk külön igazolást a meglévő minősítő rendszerre vonatkozóan (lásd: AEC 2006b) A magyar alkalmazásra vonatkozó ajánlások Összességében a referencia állapot leírásának területén is a sokszínűség jellemző az országokra. A nemzetközi kitekintés eredményei szerint ezen a területen sincs olyan elterjedt gyakorlat, amelyhez alkalmazkodnunk kellene, vagy lehetne. A hazai módszerek a referenciaállapot leírására egyelőre megfelelők, és ebben a tekintetben sincs általában elmaradásunk az európai országokhoz képest. A potenciális referenciahelyek részletes monitorozására, és ilyen adatok alapján a típus specifikus referenciaállapot pontosítására azonban szükség van olyan víztípusok esetében, ahol erre lehetőség van. 4. AZ EMBERI BEHATÁSOK ÖKOLÓGIAI KÖVETKEZMÉNYEI 4.1. Hajtóerők és kényszerek Hidromorfológia Általános hidromorfológiai módosulások Az általános hidromorfológiai módosulásokkal, azok hatásával, és lehetséges mérséklésének eszközeivel a Jó Gyakorlat dokumentum foglalkozik, amely ez év szeptemberében elkészült (Good Practice, 2006). A hajtóerőket, kényszereket és az általános hatásokat a Német Kézikönyv szintén leírja (BMU, 2004b), amely angol nyelven is rendelkezésre áll, és amelyet a gazdasági elemzésekről szóló jelentés is tárgyal e projekt keretében. A hidromorfológiai eltérések hatásának korszerű észlelése arra a tényre mutat rá, hogy szinte soha sem jelenik meg egyetlen eltérés sem önmagában. Általában az eltérések azok hatásai csoportosan jelennek meg. Ezért nehéz vagy inkább lehetetlen a hidromorfológiai kényszerek általános hatásairól táblázatot készíteni. Bizonyos hajtóerők (mint az erőművek víztározóinak építése és működése) azonban általában viszonylag állandó kényszerek sorához vezetnek. A Jó Gyakorlat dokumentum ezért részben e hajtóerők mentén szerveződött Hordalékterhelések A VKI végrehajtása arra kényszerítette a hatóságokat, hogy egységes céllal tekintsenek a vízminőség és a vízgyűjtő-gazdálkodás közötti kapcsolatra. Észak-Írországban a vidék egyik legfontosabb lazacos folyójának (a Bush folyó) súlyos élőhely csökkenése miatti aggodalom szolgáltatott indítékot egy hordalék monitorozás programhoz. Ennek a tanulmánynak a célja az volt, hogy meghatározza a beáramló hordalékterhelés mennyiségét, és hogy azonosítsa a folyót tápláló finom hordalék beáramlás forrásait. Ezt az információt a vízgyűjtő forrásokkal 15

22 való gazdálkodás módjában bekövetkezett változások igazolására használták volna. A hordalékterheléseket a Bush folyórendszer négy mintavételi állomásán elemezték egyéves perióduson keresztül ban hordalékgyűjtő csövek és iszapfogók alkalmazásával. Ezek görgetett hordalék esetében 0,196 és 4,98 t/év között változtak, és 1,70 és 102 t/év között lebegtetett hordalék esetében. Irodai munka (az eróziós potenciál térképen történő bemutatása), monitorozás (vizuális megfigyelések, part erózió terjedelme és hozama) és elemző munka kombinációját (hordalék lenyomat) alkalmazták a vízgyűjtő hordalék eróziója, és az áramlásirányú hordalékszállítás közötti kapcsolat megvilágítására. A parterózió azokon a vízgyűjtőkön volt a legmagasabb, ahol a legkevesebb partkohéziós anyag volt megtalálható gyors vízáramlási körülmények között. Az orvhalászat és az áramlási csúcsok károsodásokat okoztak a partokon egy helyhez kötött skálán és további erózióra és a hordalékterhelés növelésére (kb. az éves lebegő hordalék 2%-a és az éves görgetett hordalék 60%-a) érzékeny kopár földarabokat eredményeztek. A szennyvízcsatorna karbantartási munkák (60% és 30%), az erdő tarvágások (1% és 2%) és a földszántás (37% és 8%) szintén hozzájárultak az éves lebegőhordalék és görgetett hordalék mennyiségéhez. Kilenc kulcsintézkedést javasoltak az élőhely minőségének javítása érdekében a Bush folyó hordalékszállításával kapcsolatban. Ezek magukban foglalták a következő ökológiai-műszaki intézkedéseket: A láp rehabilitációt. A szennyvízcsatorna karbantartási munkáinak megtiltását. A tűlevelű erdők kivágásának szabályozására irányuló stratégiákat. A kopár földterület csökkentését; az élőállományhoz való hozzáférés korlátozását. Az építési területgazdálkodást. A makrofiton aratást. Folyóőrség alkalmazását. A projekt ajánlások szisztematikus elterjesztését az érdekeltek körében közösségi részvétel kiváltása érdekében. Lényeges volt, hogy ezek az intézkedések egyben költség-hatékonyak és ésszerűek legyenek annak érdekében, hogy a vízgyűjtő terület felvétele maximális legyen (Evans et al., 2006) Kémia (diffúz terhelések és pontszerű szennyező-források) A szennyező-forrásokat mezőgazdasági, ipari és városi környezetre lehet felosztani. A tápanyagok tekintetében a mezőgazdaságot és a szennyvíztisztító telepeket említik leggyakrabban fő szennyezőként (diffúz illetőleg pontszerű források). A pontszerű szennyező-forrásokból érkező terhelés elemzése viszonylag könnyű. A magyar engedélyezési rendszernek és a regionális felügyeleti ellenőrzési mechanizmusoknak képesnek kellene lenniük egészen pontosan elemezni a szennyvíztisztító telepekről és az iparból érkező pontszerű szennyezéseket minden fajta anyagra (tápanyag, szerves anyag, és toxikus (elsőbbségi) anyagok). A szükséges információ lényegi részét tartalmazó (még nem teljes) GIS vagy XLS fájlok elérhetőek a KvVM adatbázison belül, és a Konzorcium számára hozzáférhetővé váltak. Itt azonban meg kell említeni, hogy a közelmúltban történt, a víztestek leírásában tett, javítások nem kerületek átvezetésre a víztestek vízgyűjtőinek adatsoraiban. Ezért a szennyezőanyag terhelésekkel kapcsolatos információkat csak a víztest leírásának ezt megelőző verziójával lehet összekapcsolni. Az EUROHARP modellek széles skáláját nyújtják a mezőgazdaságból származó tápanyagterhelések elemzéséhez. A szervesanyag-terheléseket kisebb mértékben tanulmányozták. A 16

23 városi használatból és gazdaságokból jövő mérgező anyagok becslése törvények, előírások, értékesítési adatok felhasználásával és a használat megoszlásának ismeretében a helyi, vagy regionális önkormányzatok, és a gazdaságok által történhetne. A kalkulációhoz számos modellt lehetne választani, de logikusnak tűnik a MONERIS vonal továbbvitele, amelyek korábban a Duna vízgyűjtőben már használtak. Magyarországon a kutatók a diffúz szennyezések becsléséhez a MONERIS modellek alkalmazásában gondolkodnak (lásd: 7., fejezetek). Ezek a modellek általában magukban foglalják a talaj jellemzőinek és a földhasználati információknak GIS adatbázisait, valamint népességi adatokat és a szennyvíztisztítási gyakorlatot Az élőlény együttesek érzékenysége az emberi hatásokra A REBECCA projekt (Heiskanen és Solimini, 2005) hiányelemzéséből (gap analysis) világos, hogy a különböző kényszerek és a kémiai állapot közötti általános kapcsolatokat vizsgálták, ezzel szemben a kémiai állapot és az ökológiai állapot közötti kapcsolatokra kevesebb figyelmet fordítottak. A tavak esetében a kutatás a tápanyagterheléssel összefüggésben a fitoplankton egyedsűrűségre összpontosított. A folyók esetében a fenéklakó gerinctelen közösségeket általában a folyók ökológiai minőségének értékeléséhez biológiai indikátorként használják. A fenéklakó mutatókat a tápanyagok és mérgező szennyezők folyókra gyakorolt ökológiai hatásának a leírására fejlesztették ki, jóllehet gyakran csak helyre jellemzően, területileg korlátozottan, vagy célzottan, a kényszereknek csupán egy fajtájára (Duel et al., 2005) Tavak A tavak (mind a természetes tavak, mind az ember alkotta tározók) biológiai minőségére ható fő terhelések az eutrofizálódás, a savasodás, és a hidrológiai kényszerek (vízszintingadozás). A mennyiségi dózisreakciók korlátozott fejlesztése létezik, a fitoplankton és makrofiton egyedsűrűség kivételével. A tápanyagokra adott biológiai reakciókat a kapcsolatok két típusára lehet felosztani (Carvalho és Defew, idézve Heiskanen és Solimini, (2005)-ben: Elsődleges fitoplankton, perifiton és makrofiton reakciók a tápanyagszintre. Másodlagos makroszkopikus gerinctelen és hal-reakciók az elsődleges produkcióra vagy a fényáteresztő képességben és az oxigén produkcióban bekövetkezett változásaira (Duel et al., 2005). Általában a tápanyagok és a fitoplankton egyedsűrűség közötti kapcsolatok jól megalapozottak a sekély és mélyvizű tavakban. A fitoplankton egyedsűrűség jóslására több modell is rendelkezésre áll. Ezeket potenciálisan fel lehetne használni a referencia-feltételek meghatározására vagy a tavak helyreállítása érdekében teendő beavatkozások megtervezésére. A makrofitont (egyedsűrűség és összetétel) a tavak ökológiai állapotában általában kulcsindikátoraként tartják számon, mivel a makrofitonok élőhelyet biztosítanak sok más vízi szervezet számára. A makrofitonok érzékenyek a hidromorfológiai (vízszintingadozások) és kémiai terhelésekre (eutrofizálódás), és a hatások mennyiségileg jól érthetők. A minőségi kapcsolatok tekintetében az ismereteink korlátozottak. A REBECCA-ban elvégzett integrált adatelemzések első eredményei azt jelzik, hogy a makrofiton közösséget a fényáteresztő képesség, a vízmélység, a tápanyag terhelés és a táplálékhálózat kombinációja irányítja, ahol az utóbbi határozza meg a felülről lefelé irányítás vs. a lentről felfelé irányított ökoszisztémák szintjét (Duel et al., 2005). 17