SZENT ERZSÉBET LEVELE

Átírás

1 ESZTERGOM-BUDAPESTI FŐEGYHÁZMEGYE S Z E N T E R Z S É B E T K A R I TÁ S Z K Ö Z P O N T SZENT ERZSÉBET LEVELE XVIII. évfolyam 3. szám november A tartalomból: Iszapár katasztrófa Frank Miklós atyára emlékezünk Hírek Érdekességek a világból Összefogás Bemutatkozik a cinkotai Mária Magdolna Plébánia karitász közössége Kiút a hajléktalanságból Szent-Gály Kata: Erzsébet Az Esztergom-Budapesti Fõegyházmegye Szent Erzsébet Karitász Központjának karitatív-szociális folyóirata Ingyenes folyóirat

2 Iszapár katasztrófa Az ajkai zagytározó több, mint egy hónapja történt átszakadása következtében 7 falut öntött el a maró vörösiszap, még a 24 kilométerre található Tüskevárig is jutott a mérgezõ anyagból. Az ipari katasztrófa után a Katolikus Karitász koordinációs irodát állított fel Devecserben, innen szervezve a segédkezést a mentési, takarítási munkálatokban, a segélyszállítmányok elosztását, a lelkisegély szolgálatot, koordinálva az önkénteseket fenti feladatok ellátására. Lehetõséget biztosítottak a katasztrófavédelemben dolgozók számára étkezésre, melegedésre, tisztálkodásra. Az áradást követõen több mázsa élelmiszert, védõ- és takarítóeszközöket osztottak szét. A szervezettséget, a hatékony segítséget a helyszínen is megtapasztalhattuk. Mi is a Katolikus Karitász felhívására csatlakoztunk a devecseri önkéntesjárathoz. Az országos karitászigazgató, Écsy Gábor atya vezetésével érkeztünk a községbe, ahol eddig csak a médiából ismert kép fogadott bennünket. Vörösiszapos utak, katonai jármûvek, munkagépek, a lebontott benzinkút Hol sûrû, hol vízszerû iszapréteg az utcákon, kertekben, szobákban, a takarítás során kiszórt fehér gipsz, a letört Jézus szobor, a hiányos kõkereszt, a nyitott, többnyire már kiürített lakatlan házak (csak tulajdonosuk neve, elérhetõsége olvasható a falakon) reménytelen holdbéli tájjá változtatták a falut Amíg mi szokásos hétköznapi feladatainkat végeztük, vásároltunk, tanultunk, ebédeltünk, esetleg vitánk akadt valakivel, addig õk, mint egy hollywoodi világvége filmben menekültek az iszapártól, próbálták menteni életüket, egymást, személyes tárgyaikat, a magasban tartották a kiságyat, védve gyermeküket, vagy épp a cserepeket bontották, hogy a háztetõn át másszanak ki a maró lúg elõl. Egy idõs néni házánál, majd egy másik családnál takarítottunk: sok ismeretlen segítõ együtt, egymásra is vigyázva, türelemmel dolgozott. Egy élet munkáját, használati tárgyait, tartalékait hordtuk a talicskákba, dobtuk a konténerekbe A Karitász bázisra visszaérkezve lemosták gumicsizmánkat, védõruhát, maszkot válthattunk, mentõs, és önkéntes nõvérkék kérdezgették, nézték, nincsenek-e sérülések a lúgos anyagtól, ha kellett, sebeket kötöztek. A semlegesítõ ecetes kézmosás után gazdag ebéd, vacsora Mindenkinek képessége, munkaköre, felajánlása alapján feladatot találtak a Katolikus Karitász koordinátorai. Ahhoz, hogy átérezzük igazán, ami ott történt, s mit okozott az ipari katasztrófa, végig kell mennünk a helyi utcákon, be kell néznünk az üres, iszappal elöntött házakba, gyerekszobákba, s az otthonaikhoz ragaszkodó emberek szemébe Devecserben alázatot tanulhatunk, ahol más értékek kerülnek elõtérbe. Devecser után más dolgok kapnak prioritást életünkben Összefogás, szolidaritás, együttérzés, az élet védelme A Katolikus Karitász a Raiffeisen Banknál vezetett számlaszámára várja a felajánlásokat. A közlemény rovatban az ISZAPÁR megjegyzést kérjük feltüntetni. Információ, egyéb felajánlás: a devecseri karitászügyelet számán: , karitaszdevecser@invitel.hu k.gy. 2 SZENT ERZSÉBET LEVELE

3 + Dr. Frank Miklós prelátus A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam. Készen vár az igazság gyõzelmi koszorúja, amelyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró. (2 Tim.4,7-8.a) szeptember 28-án 86 éves korában elhunyt dr. Frank Miklós atya, a Magyar Karitász egykori vezetõje, a Magyar Máltai Lovagok Szövetségének és a Szövetség Német-nyelvterületi delegációjának vezetõ káplánja. Már 1956 telétõl a magyar menekültek között végzett lelkészi szolgálatot az Ötztal-i és a Zillertal-i táborokban, az olaszországi magyarok lelkészeként pedig Trieszttõl Capuáig járta a menekülttáborokat ig, és igyekezett lelkileg, és kivándorlási ügyekben is segíteni a fõként a Vajdaságból és Erdélybõl érkezett magyarokat. Ugyanakkor gondjaira volt bízva a római magyar lelkészség, és ezzel együtt a Rómában tanuló magyar diákok lelki gondozása. Erre az idõre esik a világ karitász szervezeteit összefogó Caritas Internationalis fõtitkár-helyettesévé történt kinevezése 1965 áprilisában ban a Caritas Internationalis elnökének kérésére, aki egyben a Német Karitász elnöke is volt, a németországi Freiburgba költözött, az õ személyes referenseként a nemzetközi karitász-ügyek intézésére. Ezzel párhuzamosan elvállalta az Elzászban élõ magyarok lelkipásztori gondozását is. A Német Karitásszal kötött szerzõdés lejárta után, 1983-ban a müncheni Szabad Európa Rádió katolikus magyar egyházi adásainak szerkesztõje lett. Rádiós munkáját a magyar adások megszûnéséig, október 31-ig végezte, annak ellenére, hogy 1990-ben a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia kérésére elvállalta a Magyar Karitász újraszervezését, amelyet 1945-ben a kommunista kormányzat megszüntetett. A következõ tíz év alatt megtörtént az országos karitász-hálózat kiépítése, az egyházmegyékben és a plébániák nagy részében sikerült karitász-szervezetet létesíteni és ezzel megerõsíteni a keresztény szolidaritás alapjait ben a Magyar Karitász vezetését Nagy Károly atya vette át tõle. Szolgálata elismeréseként: 1994-ben Surján László népjóléti miniszter a Magyar Köztársaság Pro Caritate emlékéremmel tüntette ki; június 21-én II. János Pál pápa november 3

4 kinevezte pápai prelátusnak; 2001 júliusában Mádl Ferenc köztársasági elnök a Magyar Köztársaság tiszti Keresztjét, 2004 májusában pedig Fra Andrew Bertie, a Máltai Lovagrend nagymestere a kápláni nagykeresztet adományozta számára. Idõs kora ellenére, ha csak tehette, részt vett a magyar lelkipásztori munkában elõadások, lelkinapok tartásával. Dr. Frank Miklós prelátus 2010 nyarán autóbalesetben súlyos sérüléseket szenvedett, betegségébõl többé nem épült fel és szeptember 28-án reggel meghalt a müncheni Barmherzige Brüder Kórházban. Temetése október 13-án volt a müncheni Waldfriedhof Alter-Teil-ben, lelki üdvéért engesztelõ szentmise áldozatot október 30-án mutattak be a Budavári Nagyboldogasszony fõplébánia templomban. Hálás szívvel köszönöm a Magyar Katolikus Egyházért és a magyar Katolikus Karitászért végzett önzetlen munkádat. A derék és hûséges szolga jutalmát adja meg neked az Úr! imádkozott Miklós atya sírjánál Écsy Gábor, a magyar Katolikus Karitász országos igazgatója. A magyar Katolikus Karitászt az országos igazgató mellett Dr. Forgách József a karitász országos igazgatóhelyettese képviselte. HÍREK VISSZATEKINTÕ Ezer iskolatáska tanévkezdésre Nagylelkû felajánlásból, az országos Katolikus Karitász és a fõegyházmegyei Szent Erzsébet Karitász Központ közremûködésével, elsõsorban az árvíz sújtotta települések - így Szendrõlád, Gelej, Sajóecseg, Ónod, Sajólád, Felsõdobsza, Sajópüspöki - elsõsei, kisiskolásai, továbbá budapesti rászoruló gyermekek kaptak lehetõséget arra, hogy jó minõségû, új iskolatáskával kezdhessék a tanévet. Árvízi újjáépítés Écsy Gábor atya az országos és a Szent Erzsébet Karitász igazgatója, és Árvai Ferenc atya, az Egri Fõegyházmegyei Karitász vezetõjének koordinációjában fentiek mellett további három, a tavaszi árvizek által érintett község: Felsõzsolca, Arló, Nagykinizs újjáépítési munkálataiban segédkeznek a Szent Erzsébet Karitász munkatársai. Augusztus óta folyamatosan szállítják a megújult otthonokba a felajánlott ruhanemû, bútor, és lakásfelszereléshez szükséges adományokat. 4 SZENT ERZSÉBET LEVELE

5 VÉRADÁS A Szent István Bazilika Karitászcsoportja október 11- én véradást szervezett a Magyar Hemofília Egyesület felkérésére. A karitászcsoport évek óta véradások szervezésével is támogatja a rászorulókat. Az V. kerületi önkormányzat által rendelkezésre bocsátott helyiségben várták a véradókat. A évesek korosztályában az elsõ helyezést Fõegyházmegyénkbõl beküldött rajzpályázat érte el,...és további öt gyermek kapott különdíjazást az Esztergom-Budapesti Fõegyházmegye iskoláiból. A Katolikus Karitász és az egyházmegyei karitász szervezetek 2010 a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve B korcsoport I. helyezett Fialowski Réka kapcsán országos rajzpályázatot hirdettek a 6-14 éves korosztály számára, Szegénység körülöttem címmel. A pályázat célja volt, hogy a résztvevõk bemutassák az általuk megtapasztalt szegénységet és a rajzolás eszközeivel fejezzék ki a téma iránti érzékenységüket. A legszebb rajzok vándorkiállítás keretében körbejárják az országot, november 6. és 28. között a budapesti Magyar Szentek Templomában láthatók. KARITÁSZHÍREK, VISSZATEKINTÕ november 5

6 KARITÁSZHÍREK, VISSZATEKINTÕ GRATULÁLUNK! Munkatársunk, Dr. Forgách József a német egyesítés, és az azt elősegítő magyar határnyitás 20. emlékévének lezárása alkalmából, a német katolikus egyház legmagasabb kitüntetését a Bonifác érmet hivatalosan is átvette. Az átadó ünnepségre szeptember 29-én Bonnban, a Német Katolikus Püspöki Kar székházában került sor. A díjat a magyar-német szociális szintű kapcsolatok építéséért, és ápolásáért még tavaly októberben, az emlékév megnyitásakor ítélték oda számára. Karitász konferencia A szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évéhez kapcsolódóan november 4-én és 5-én A társadalom peremén címmel konferenciát tartott a Katolikus Karitász az esztergomi Szent Adalbert Képzési és Lelkiségi Központban. A találkozó célja, hogy az ország különbözõ területein és határainkon túl élõ, a szeretetszolgálatban aktívan tevékenykedõ munkatársak a szegénység és a kirekesztettség társadalmi problémáit felkészülten tudják kezelni. Magyar Kurír A Szent Erzsébet Karitász Központ részérõl 21 fõ vett részt a konferencián. Hajléktalanok étkeztetése a Nyugati téren November 2-án újra indult a Szent Erzsébet Karitász téli krízisidõszakban támogatást nyújtó programja. Elsõsorban a Nyugati pályaudvar környékén tartózkodó otthontalan embereknek szóló szociális program keretén belül naponta rászoruló kap meleg ételt, 140-en pedig uzsonnacsomagot, teát. A Karitász Vasúti Szociális Szolgálatának munkatársai önkénteseikkel ebben az idõszakban még fokozottabban figyelemmel kísérik az utcán élõk egészségi állapotát, és egyéni szükség szerint segítik õket a téli hónapokban. 6 SZENT ERZSÉBET LEVELE

7 ÉRDEKESSÉGEK A VILÁGBÓL A hajléktalan focivilágbajnokságról Magyarország is részt vett szeptemberben a 8. Hajléktalan Világbajnokságon 64 más ország csapatával együtt a brazíliai Rio de Janeiróban. Az Oltalom Sportegyesület csapata a copacabanai tengerparton az egy hétig tartó labdarúgótornán játszott, mely bajnokság célja, hogy legyõzzék a szegénységet és a hajléktalanságot. /oltalom.hu, utcafoci.hu Templom a plázában Olaszországban nyitottak elõször templomot kereskedelmi központ területén. Dolgozóknak és vásárlóknak napi kétszer mutatnak be misét a kétszáz fõt befogadni képes templomban. A szentté avatott lengyel vértanúról, Maximilian Kolbéról elnevezett templomot és a mellette álló plébánia épületét Catanzaro püspöke, Antonio Ciliberti szentelte fel. Tetszik vagy nem tetszik, a kereskedelmi központok már a katolikus Olaszországban is társadalmi találkozóhelyekké léptek elõ... hangoztatta a püspök A templomnak nevet adó Kolbe szerzetes egyébként a mérsékletességre intõ védõszentként is ismert. A templomba járás a céltalan fogyasztásnak is határt tud szabni, még egy kereskedelmi központban is jegyezte meg Scarpone atya, a templom lelkésze. MTI hír A chilei bányászok Istenről tettek tanúbizonyságot Több bányász egy olyan pólót viselve jött ki a mentőkapszulából, aminek az elején az állt, hogy Köszönöm Uram. A póló hátulján ezek a szavak álltak: Neki legyen dicsőség és tisztesség, a 95. zsoltár 4. sorát idézve: Kezében vannak a föld mélységei, és övéi a hegyek csúcsai. A póló ujján pedig Jézus neve szerepelt. A CBN News arról számolt be, hogy a chilei bányából kimentett bányászok többsége mély lelki életről, és Istenben való töretlen hitről tettek bizonyságot. A riport azt is megjegyzi, hogy mindannyian egyetértettek abban, hogy a hitük tartotta őket épségben és biztonságban a 69 nap alatt, amíg a föld mélyében voltak. Mario Sepúlveda, a második dolgozó, aki kilépett a kapszulából, ezt mondta: Isten és az ördög harcolt felettem, és Isten győzött. Mindvégig tudtam, hogy ki fognak hozni. Mindvégig hittem az itteni chilei szakemberekben és a Nagy Teremtőben. A negyedik felszínre lépő bányász, Carlos Mamani keresztet vetett, azonnal letérdelt, ahogy kijött a kapszulából, majd az égre mutatott, hálát adva Istennek, és ugyanígy tett Omar Reygadas, akinek egy Biblia is volt a kezében, a sisakjára pedig ez volt írva: Isten él. Gracias, Seńor! Köszönöm Uram! felirat a nemzetiszín pólón, chilei zászló a kézben; hálára összekulcsolt kézzel jött ki a legidősebb kimentett bányász Egy másik riport megjegyzi, hogy a 19 éves Jimmy Sanches még a bányában rekedve írt egy levelet, amit felküldtek a felszínre, ezzel a szöveggel: Valójában 34-en vagyunk, mert Isten soha nem hagyott el minket itt lent. A felirat a sisakon: Jézus a világosság november 7

8 Összefogás Egy szemtanú, Lázár Ilona nõvér visszaemlékezése az 56-os eseményekre Mottó Ébreszd fel alvó nemzeti lelkedet! (Berzsenyi Dániel) A 24-es pesti villamosban, október 6-án 54 éve egy mellettem álló, intelligensnek látszó szemüveges fiatalember elmondta, hogy most újratemetik Rajk Lászlót, akit a párt (MDP) rehabilitált. Hangosan mondta, de nem feltûnõen, se agresszíven, mindenki hallhatta. Nahiszen. Esetleg egy beépített ember csele is lehet ez. Az óvatosság természetemnek már önmûködõ természetes része lett... (A zsarnokságban...). S ebben a vonatkozásban nem voltam egyedül. A fiatalember pedig mondta, hogy õ is odamegy. A villamossal a Kerepesi-temetõ mellett suhantunk. Nem tudtam, mit tartsak errõl, de gondoltam, odamegyek, meglátom. Így is tettem. Sok ember volt, egy voltam a sok közül. De akkor még senki sem sejtette, mi jön még... Egy reggel, mint a többi gondoltam én egy szép õszi napon reggel, mint mindig. A kollégiumból indultam a Ménesi útra, a Kertészeti Fõiskolára (a mai egyetem). De a Körtéren az ún. gombához érve valami szokatlant vettem észre. Ma is emlékszem a helyre, ahol az újságárus állt. Érdekes, gondoltam magamban ennyi ember meg sohasem állt itt sorban újságért. Kígyózó sorban és mindenki egy újságot vett, amit az árusító diszkréten hátulról vett elõ. Ejha, gondoltam, csak tudnám a jelszót. Mindenki hallgatagon állt, az árusnak csak a foga között morgott valamit, nem értettem. Az újságárus pedig (nem kért jelszót!) benyúlt szó nélkül a palánkja mögé és egy újságot adott át minden sorra következõnek. Gyanútlanul, de merészen odaálltam, morogtam valamit a fogam között, és mutogattam. Az Irodalmi Újság úgynevezett forradalmi száma volt. Mi volt ebben az újságban? Neves költõnknek, Illyés Gyulának verse: Egy mondat a zsarnokságról, 37 versszak. A szerzõ 1950-ben írta. Szinte meghûlt bennem a vér, ilyesmit kinyomtatni a kommunizmusban, a szinte tökéletesnek mondható zsarnokságban... Döbbenetes volt. Sok minden kavargott bennem. Kit tudta, hogy mi következik? Senki! A budapesti Mûegyetemrõl jöttek a hírek. 23-án délelõtt jött a hír, felvonulunk a Bem-térre. Ez spontán kezdeményezés volt, mint minden, ami akkor történt. A fõiskola zászlóját vittük, de a közepébõl kivágtuk a kommunista címert a vörös csillaggal. A kom- 8 SZENT ERZSÉBET LEVELE

9 munista párttitkár nyûgösködött kicsit, hogy azt nem kellene csinálni, de az aktivisták csak mosolyogtak rajta. Indulás, és csatlakoztunk a Duna-parton a Mûegyetem diákjaihoz, szépen besoroltunk mi is a menetbe. Útközben, voltak helyiségek, ahol szinten lyukas zászlót lengettek felénk, mosolyogva integettek. Mindenki mosolygott, s mi vonultunk békésen, örömmel, és ismételgettük a kívánságainkat, az ún. 16 pontot: ebben volt pl. a nyersanyagok elhurcolásának leállítása, hogy a magyar uránt ne vigyék a Szovjetunióba, a szovjet hadsereg hagyja el az országot, új címerünk legyen (ún. Kossuth címer) stb. Az emberek az út szélén megálltak és barátságosan integettek nekünk, mosolyogva. Nagyon szép vonulás volt, ezt nem felejtem el. Mindenkin felszabadultság, mosoly. Senki nem kényszerített minket, hogy menjünk, és virslit sem kínáltak, mint május elsején a kommunizmusban, zakatolni sem kellett. A Pestrõl jött csoportok is közeledtek, kétszer annyian voltunk már es feltartoztatás nélkül tüntetés a Bem-térhez. A 16 pontot, követelésünket ismételgettük. Könnyû lett a szívem. A nap is sütött, és mi egyet akarva, feltartóztathatatlanul, de békésen, örömben, vidáman, a lyukas zászlókat lengettük. Ez volt az igazi magyar nép, a barátságos, segítésre kész, szívélyes. Jó volt ezt a sokáig nélkülözött légkört beszívni. Végül is itt senki nem volt kényszerítve velünk jönni. Saját egyéni döntések voltak ezek. Az igazi ifjúság! Hogyan is felejthetném el! Magyar Ifjúság! Én még láttam a táblát pár nap múlva, az Andrássy út új nevét az utcai névtáblán: Magyar Ifjúság Útja. De ez sajnos késõbb eltûnt. A Bem-téren ugyanúgy folyt a tüntetés, mint a vonulás, békésen. Felolvasták követeléseinket, énekeltünk is, hallgattuk a sok felszólalást. Nagy tömeg jött össze. Szívderítõén megható volt Véletlen folytán éppen az este színházjegyünk volt a Víg-színházba, ahol B. Shaw Szent Johanna c. darabját játszották. Ezért mi ketten, Marikával hazamentünk a Fehérvári úti leánykollégiumba, átöltözni, azután a színházba, Akkor még járt a villamos. A színdarab nagyon szép volt, és méghozzá aktuális. Ezen elcsodálkoztunk. Az orleans-i szûz is hazájáért küzdött és halt meg. Mikor vége lett a nagyszerû színielõadásnak, nagy meglepetés ért bennünket. Amikor kijöttünk az utcára, azt láttuk, hogy az óriási vörös csillagot épp ekkor feszítették le a Nyugati pályaudvar üvegfaláról. A sínek fel voltak szedve. Villamost csak egyet láttunk, a 9-es villamost a Margit-híd budai oldalán. Bárcsak megvárna! Futottunk át a hídon, megvárt. Ez volt akkor az utolsó villamos Budapesten, tudomásunk szerint. A Körtérig utaztunk. Ott pedig az egyik évfolyamtársunk, egy fiú, már puskával a kezében november 9

10 állt. De nem használta. Nem is állt szándékában, és akkor szükség se volt rá. Míg mi a színházban voltunk, a nép a felkelõ tüntetõkhöz csatlakozott, biztonság okáért osztották ki a fegyvereket. Nem volt lövés. Összefogás! A rendõrség és a katonaság is a felkelõk mellé állt. Micsoda megkönnyebbülés volt ezt hallani. Majdnem hihetetlen volt. Másnap reggel, a kollégiumban felhallatszott az utcáról egy hangos, erõs zakatolás. Kinézve az ablakon, láttuk, hogy a Fehérvári úton sorban tankok érkeznek. Másnap a rádió már így jelentkezett: Szabad Kossuth Rádió és Szabad Petõfi Rádió. A forradalmárok már elfoglalták a rádiót. Az események gyorsan haladtak egymás után. szinte hihetetlen volt, ez a bensõ, belül érlelõdõ erõ mûködött, kihatott. A magyar nép ne lenne összetartó? Következett tíz nap, ami feledhetetlen. Sikeres volt a felkelés és a nép felszabadult, 10 napra. (Akkor ezt nem tudhattuk, hogy csak 10 napra adatott meg...) Most megmutatkozott, hogy milyen is a magyar nép. Akkora segítõkészség, összetartás, kedvesség, udvariasság. Mivel a közlekedés leállt, (sok sínt a védekezés érdekében fel kellett szedni) teherautók járták az országot és mindenkit felvettek, aki abba az irányba haladt, amerre a kocsi. Így szaladgáltunk a városban, és felkerestük az ismerõsöket, rokonokat, vásároltunk, tájékozódtunk. A forradalom tisztasága egy külön nagy tapasztalat volt, amikor is senki nem nyúlt ahhoz, ami nem az övé. Ahol a kirakatablakok itt-ott betörtek (sajnos, ez elõfordult az ellenséges lövések miatt) de senki nem érintette meg a kirakatban lévõ tárgyakat, akkor se, ha az történetesen élelmiszer volt, vagy akármi, pl. cipõbolt. Saját szememmel láttam. (Az üzletek feltörését és kirabolását a megszálló szovjet hadsereg katonái tették:) Senki a máséhoz nem nyúlt, szívesen megosztotta, amije volt, és ha közlendõje volt. Olyan szép volt ez, hogy a békés boldogság sugárzott a szemekbõl, és olyan érzés volt, mintha most értünk volna igazán haza, az igazi magyar lényünkhöz, hazánkba. A vidékiek, a falusiak élelmet küldtek fel a fõvárosba késõbb is, a leverés után is. Egyszer egy parasztbácsika egy nagy szekér sültcsirkét hozott a mi utcánkba, de bár mi magunk is éheztünk, elküldtük õt a sokat szenvedett Üllõi útra. Errõl is igen sok példát lehetne felhozni, ami igazán megható volt. Mert, ez a tíz nap adatott nekünk akkor. De ez nem tarthatott örökké. Most van a beteljesedés ideje, 2010-ben. A szép 10 nap záradéka volt november 4-én, amikor ágyúzásra ébredtünk és a szirénák felbõgtek. Tudtuk rögtön: ezek a szovjet tankok... Irány az óvóhely. Valaki kitette a rádiót a lépcsõházba (nagy háromemeletes házban laktunk) es hallhattuk Nagy Imre szózatát a világhoz, több nyelven). 10 SZENT ERZSÉBET LEVELE

11 A himnusz és az Ave Mária hangjai mellett. Kérte a semlegességet az ország részére és kijelentette, hogy kilépünk az ún. Varsói paktumból. Ez az egész világhoz intézett szózat volt. Segítséget kért. Félelmetes volt ezt hallani. a pincében. Ezt az egész világra kisugározták. Jóval késõbb Svájcba kerültem és ott egy szép élményem volt. Egy svájci nõvér (apáca) elmesélte nekem, hogy õ hallotta ezt a szózatot és nagyon megrendítette. Akkor határozta el, hogy apáca lesz és életét a magyaroknak szenteli. Hálás köszönetet mondtam neki. Külföldön többen szívükbe zártak minket és többen szégyellték magukat, hogy minket akkor cserben hagytak. Azután nagyon sok segélycsomag, küldemény jött több országból, az egész világról: ruhanemû, élelmiszer, biztatás (titkos cédulákban), szimpátia. Olvastam egy könyvet: Kövekkel a tankok ellen. A magyarok szabadságszeretete nagy szimpátiára talált világszerte. Ennek több megnyilvánulását értem meg meghatódva Európában. Az óvóhelyen ülve napokig: ez igen szomorú volt. Nagyon fájdalmas. Mint a világháborúban, úgy ültünk ott. De valahogy tudtuk mégis, örökké ez így nem maradhat. Késõbb tudtam meg, hogy 1956 nov. 4-én (vasárnap) az akkori Evangélium az volt, amikor Jézus lecsendesítette a vihart a tavon (Lukács 8, 22-24).. Ez nem lehetett véletlen. Jézus akkori szavai: Hol van a ti hitetek? nekünk is szóltak. Akik könnyezve sírnak mikor vetnek, aratáskor majd örvendeznek. (125. zsoltár) Így is történt. Örvendezzünk, és adjunk hálát! A beteljesedés ideje eljött, ne felejtsük el, honnan indultunk el! Egy csepp vér sem veszett kárba. Olvasgassuk a Mennybõl az angyal... c. verset (Márai Sándortól), és az 1956-os 16 pontot. Most jó irányba haladunk. Vegyük végre észre, hogy mi bátrak, összetartók és segítõkészek vagyunk, és nem maradunk el ebben más nép mögött. Egy szemtanú, Ilona nõvér november 11

12 Bemutatkozik a cinkotai Mária Magdolna Plébánia karitász közössége Cinkota és vele együtt a cinkotai egyházközség története Árpád-házi királyaink idejére vezethetõ vissza. A település templomát elõször a tatárok rombolták le, amit a Domonkos-apácák segítségével építettek újjá, majd a török uralom idején ez az újjáépített templom is elpusztult. Az 1690-es évek végén a megfogyatkozott lakosság pótlására betelepített tótok kapták birtokba a romokban heverõ templomot, s azt újjáépítve lutheránus vallásukat gyakorolhatták benne, míg a katolikusok templom nélkül maradtak.1747-ben a Gondviselés kegyelmébõl új katolikus templom épült Mária Magdolna tiszteletére, amely a történelem viharaiban többször megsérült, de a cinkotaiak áldozatkész kitartásának köszönhetõen ma is áll. A templom védõszentje pedig napjainkban is bûnbánatra, kiengesztelõdésre és odaadó szeretetre hívja fel a figyelmet. Az egyházközségben két rózsafüzér-csoport, Szentlélek-szemináriumot végzett imacsoport, cursillós imacsoport, hittanos csoport, és gitáros énekkar mûködik, s nyolc éve már KARITÁSZ csoport is tevékenykedik. A karitász-csoport ruhagyûjtéseibõl szükség szerint az egyházközség tagjai is részesülhetnek, önkéntes segítségnek köszönhetõen még az Ipolyságba (Vámosmikolára) is történik szállítás, ahol a helybeli plébános és segítõi osztják szét a küldeményt. Idén szeptemberben a Pálos Baráti Kör zarándokutat szervezett Erdélybe és két cinkotai karitászos zarándok jóvoltából ruhaküldemény is lapult a busz csomagtartójában, melyet Csíkdelnén adtunk át az ottani plébánosnak, aki viszont megígérte, hogy még messzebb, Csángóföldre fogja eljuttatni. A csoport tevékenységébe tartozik még a zarándokok fogadása, vendégül látása, ugyanis az immár hagyományossá váló Budapest Élõ Rózsafüzér zarándoklat 9. szakaszának egyik állomása Cinkota, ahova egy-egy alkalommal zarándok is érkezett már. Ez a lelkes kis csoport karácsony elõtt örömmel készít szerény kis ajándékcsomagokat, amivel a testvéreket megajándékozzák, s még arra is van figyelmük, hogy az idõsebb, már nehezen mozduló cinkotaiak segítõkész autósok révén eljussanak a templomba. E röpke kis bemutatás után a jövõben is vezérelje a cinkotaiakat Máté evangéliumának egyik gondolata: amit egynek a legkisebb testvéreim közül tettetek-nekem tettétek. Uram, segíts, hogy egyre jobban szeresselek, és szolgáljalak testvéreimben. 12 SZENT ERZSÉBET LEVELE

13 Kiút a hajléktalanságból Azzal kezdeném, hogy bemutatkozom: Varga Gábor vagyok, 57 éves. Hajléktalan voltam, de sikerült kilépnem ebbõl az életformából. Ez, hogy történt, hogyan is sikerült, alábbiakban írtam le. Mottóm, üzenetem: Én vagyok a híd, nyugodtan átmehetsz rajta, mert sem leszakadni, sem leesni nem fogsz róla, biztonsággal átérsz a túloldalra Egy erõsségem volt, van: az, hogy nem iszom, nem ittam alkoholt Az alkohollal nem szabad kapcsolatba kerülni, akkor másképp látunk mindent, alkohol nélkül jobban tudjuk rendezni életünket. Az utcán kezdtem hajléktalanságomat, én is aludtam padon, kint gyötrõdtem, sokat szenvedtem Eddig így nem éltem soha, s a régi, szép normális élet gyakran jutott eszembe. Ezáltal a hajléktalanság a múlt emlékével - még kegyetlenebb. Négy hosszú évig tartott, amíg kilépem belõle Szüleimtõl a legjobbat kaptam alapnak: a vallásos nevelést. Nem valami fanatikus szektás vallást, hanem római katolikus vallásban nevelkedtem fel. Amikor az utcán éltem, Istennel való kapcsolatom akkor sem szûnt meg. Nehezen, de hittem, tudtam azt, hogy egyszer majd érdemesnek tart, és segít. Addig, míg beteg nem lettem A fáradtságtól, az örökös álmosságtól nemigen foglalkoztam hitemmel, elfásultam csak azzal foglalkoztam, hogy tudnék már valahogy kilábalni az utcai életbõl Volt egy család, akihez jártam kertet rendezni, takarítani, õk segítettek anyagilag, õk tartották bennem a lelket. Mindig mondták, menjek szállóra, féltem ettõl, de az utca nem volt megoldás. Jártam fürdeni, mosatni, mivel ezt a helyzetet szégyelltem, s nem mondta meg rólam senki, hogy hajléktalan vagyok. Tisztán jártam, hogy emberek közé tudjak menni, beszélgetni velük. Családom halála miatt egyedül maradtam. A hajléktalanságban még az is borzalmas, hogy nincs már senki, akihez a családodból segítségért fordulhatnánk Egyedül voltam, november 13

14 volt, aki lenézett, megvetett, s ez rosszabb volt, mint egy nagy esõ, mely elmúlik, de az emberek megvetése, elõítélete nem Végül szállóra kényszerültem, de kellemesen csalódtam. Befogadtak, s egy másik család jött létre számomra. Hozzá kell tenni, hogy a hajléktalan világ egész más világ, mások az élet törvények, csak az tudja, érti, aki benne volt. Én is csak akkor értettem meg. Ezen kívül történt egy olyan dolog, mely gyökeresen megváltoztatta életemet, egy betegség, ami nálam majdnem halálos volt Sürgõsséggel kórházba bekerültem, s a kórházi ágyon azt mondtam, Istenem rád bízom magam, most vagy megyek, vagy jövök, más választásom nincs. Isten úgy döntött, hogy jössz és maradsz Kegyelembõl. Amit leírok okulásképp is írom, hogy változtassuk meg életvitelünket, az Õ segítségével sikerül. Nem téríteni akarok, hiszek a Gondviselésben, mert megtapasztaltam azt, hogy Õ segített idáig eljutni. Már a kórházi kezelés elõtt is folyamatosan munkát kerestem, sikerült is elhelyezkednem. Sajnos pont akkor kerültem kórházba, amikor még nem kaptam fizetést. Így egy fillér nélkül voltam bent. Az ágyamon lélekbõl tudtam beszélgetni Istennel. Jelenlétét ott éreztem igazán a kórházban, de gondolatban mindig vele voltam Megfogadtam, ha kikerülök, teszek félre takarékba, s megpróbálom majd szépen beosztani fizetésem. S amit így Isten elõtt megígértem, be is tartottam az utolsó másodpercig. Szép lassan felépültem, visszakerültem, a szállóra, újra dolgoztam. Egy ingatlanosnak szórólapoztam, s a fizetésembõl, ahogy megfogadtam, félre is tettem. A születésnapom elõtt történt: nem volt kedvem dolgozni, az idõjárás is rossz volt, de mennem kellett, mert megígértem, s amit elvár tõlem Isten, azt kötelességem megtenni, betartani. Magamban panaszkodtam, hogy közelgõ születésnapomra nem kapok senkitõl semmit, pénzem is kevés volt, akkor épp csak az ennivalóra. Bementem, felvettem a szórólapokat, s épp egy családi házas részben kellett szórnom. Esõs idõben indultam, amikor nagyon rossz szórni, de mire odaértem, elállt az esõ Az egyik háznál kint állt egy idõs asszony, szatyorral a kezében. Köszöntem neki, kezébe nyomtam egy lapot, erre õ megszólított: fiatalember, ha nem sértem meg. s elmondta, hogy tegnap vett a fiának egy márkás sportcipõt, a fia a lakásban próbálta csak, s nem tetszik neki Elfogadtam, hiszen pont az én méretem volt. Megköszöntem, s belenéztem a szatyorba. ami- 14 SZENT ERZSÉBET LEVELE

15 ben egy vadonatúj cipõ volt, még rajta az árcédulával. Istenem! - gondoltam, hiszen születésnapom elõnapja volt! Amikor visszamentem, fõnökömtõl egy telefont kaptam, mert tudta, hogy nincs telefonom Arra gondoltam, ezek az Isten születésnapi ajándékai nekem Sem leírni, sem elmondani nem lehet ezt az érzést, annyira éreztem jelenlétét Elõször egy olyan szállón kezdtem, ahol nem kellett fizetni. Ahogy lehetõségem volt, takarékba tettem pénzemet, többen követték is életformámat,. A szállón lejárt az idõm, mivel dolgoztam, ezért ún. kiemelt fapados helyem volt.. Egy olcsóbb fizetõs szállóra kerültem, ahol még társadalmi munkát is végeztem. Itt is félretettem a pénzt, amit kerestem, mert megígértem Istennek. Magaviseletem miatt áthelyeztek egy jobb szállóra, melynek követelménye is volt a pontos fizetés mellett, az elõtakarékosság. Folyamatosan tartottam a kapcsolatot a Munkaügyi Központtal, ahol látták szándékomat, hogy valóban dolgozni szeretnék. A Gondviselés egy olyan munkahelyre vezérelt, ahol jó kollégákkal, jó fõnökséggel biztos keresetem van. Ez egy étterem, ahol persze dolgozni is kell érte. Munkatársam által jutottam egy szoba-garzonos albérlethez, így a megtakarításaimból és havi jövedelmembõl ki tudom fizetni díját, s megélhetésemet is. Így vezetett ki a Jóisten a rosszból, a régibõl az új életembe. Az akarat, és legelsõsorban Istenben való hitünk kivezet a problémákból. Most írásomon keresztül én vagyok erre a bizonyság, hogy ez mind igaz. Varga Gábor november 15

16 Szent-Gály Kata: Erzsébet Nem gondolt arra, hogy szent lesz, soha: derék embernek volt az asszonya, szívbõl szerette, s boldog volt nagyon, gyerek-fiatalon. Egy szív, egy lélek, és kézben a kéz, arcán a mosoly szinte megigéz, három kis szempárt zár a csókja le, ez kincse, mindene. És mint a forrás, ha vízzel telik, a gyûrûje, kiárad és szelíd, kristályos ér lesz, szolgál másokat, amerre áthalad, õ így szeret. Az Isten élteti élõ Lelkével, és õt mondja ki minden szavával, s övé a keze, ha simogat vele. S ez mindig így van. Ha borul az ég, s hozzák a Másik bús halálhírét, ha fel is jajdul: Meghalt a világ! mégis, szeret tovább nagyobb világban. És mivel szeret, megérti: Isten hogy nem érti meg. A gond vagy bánat? Isten jó s ezért õ úgyis tudja, mért. Nagy lett, bár nem tett különös-nagyot: csak szeretett és mindig pazarolt, egész komolyan vette azt, amit a Krisztus Úr tanít. Kiadó: Szent Erzsébet Karitász Központ, 1067 Budapest, Hunyadi tér 3. Telefon: , Fax: , szenterzsebet.karitasz@t-online.hu Felelõs kiadó: Écsy Gábor Szerkesztõ: Kovács Gyöngyi Nyomdai elõkészítés, nyomtatás: Pharma Press Nyomda és Kiadó Borító: