A rendezvény szervezői: Földművelésügyi Minisztérium Élelmiszerlánc-felügyeleti Főosztály Növény- és Talajvédelmi Osztály

Átírás

1

2 A rendezvény szervezői: Földművelésügyi Minisztérium Élelmiszerlánc-felügyeleti Főosztály Növény- és Talajvédelmi Osztály Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal Növény-, Talaj- és Agrárkörnyezet-védelmi Igazgatóság Magyar Növényvédelmi Társaság Szerkesztők: GÁL PÉTER NOVÁK RÓBERT PÁNCZÉL MILÁN RIPKA GÉZA ISBN Budapest, november 26. Felelős kiadó: Dr. Haltrich Attila, titkár Magyar Növényvédelmi Társaság Készült: 150 példányban

3 TARTALOMJEGYZÉK Pálmai O., Gyulai B., Kemény P., Magyar D., Dóra S., Nánási J. és Szabó J. Egy jövőbeli védekezési lehetőség precíziós módszerrel a gombabetegségek ellen 3-4 Kovács Cs., Peles F., Balling P., Bihari Z. és Sándor E. Szőlőtőkékből izolált Trichoderma fajok vizsgálata laboratóriumi és szabadföldi kísérletben 5-11 Jakab M., Werner J. és Csikász-Krizsics A. ESCA/BDA tünetek gyakorisága különböző szőlőalany-nemesfajta kombinációkban Bán G. és Zsolnai B. Az amerikai szőlőkabóca elterjedtsége és életmódja Magyarországon 2014-ben Keszthelyi S., Simon G. és Pál-Fám F. Extenzív kukoricásokban végzett rovarölő szeres kezelések hatékonysága Kiss B., Lupták R., Kis A. és Szita É. A pettyesszárnyú muslica tömeges megjelenése Magyarországon 2014-ben Oláh R., Orosz Sz. és Vétek G. Diót károsító Diptera fajok elterjedése és életmódja Magyarországon

4 Benke Sz. és Pecze R. A méhlegelő telepítések monitoring vizsgálata a beporzó programban Kormányos F., Feketéné Palkovics Á. és Bozsó M. 100 % eltérés. Környezetazonos anyag használata talajlakó kártevők, kórokozók hatásainak kivédésére Parádi I., Feketéné Palkovics Á. és Bozsó M. Az Amalgerol és a mikorrhiza hatása a fotoszintézisre és a növekedésre Papp Z. Az N-Lock (nitrogén stabilizátor) szerepe és hatása a nitrogén hasznosulására a főbb szántóföldi kultúrákban Papp Z. Bedolgozásos gyomirtási technológia napraforgóban Jáger F. és Szabó R. Adatok és gondolatok a herbicidrezisztenciáról és a flumioxazinról

5 EGY JÖVŐBELI VÉDEKEZÉSI LEHETŐSÉG PRECÍZIÓS MÓDSZERREL A GOMBABETEGSÉGEK ELLEN PÁLMAI O. 1, GYULAI B. 1, KEMÉNY P. 1, MAGYAR D. 2, DÓRA S. 3, NÁNÁSI J. 4 és SZABÓ J. 5 1 Fejér Megyei Kormányhivatal Növény- és Talajvédelmi Igazgatósága 2 Országos Környezetegészségügyi Intézet 3 Unicomp Kft 4 Lab-Inter Kft 5 Barackvirág Farm 2014 januárjától kötelező az integrált termesztési gyakorlat alkalmazása mind a szántóföldi kultúrák, mind az ültetvények esetében. Az integrált termesztés nélkülözhetetlen eleme az előrejelzésre alapozott növényvédelem. A termesztés folyamatában nagy tartalékok vannak. A jelenlegi gyakorlat táblaszintű növényvédelmet folytat mind a szántóföldön, mind az ültetvények esetében. A területet tehát egységesen kezeli, nem veszi figyelembe a táblán belüli eltérő tulajdonságokat. A precíziós módszerek alkalmazása estén ezeket az eltéréseket lehet csökkenteni. A növényeket megbetegítő gombabetegségek felszaporodása, terjedése illetve a fertőzés mértéke alapvetően három tényezőtől függ. A termesztett fajtától, az időjárás alakulásától és a fertőző anyag mennyiségétől. Az utóbbi időben bekövetkezett technikai forradalom, az űrtechnológia, a számítógépek, helymeghatározó eszközök, térképészeti megoldások, speciális GPS által vezérelt mezőgazdasági gépek, lehetővé tették a helyspecifikus, precíziós növénytermesztés folytatását. Ezen belül a precíziós növényvédelem továbbfejlesztésének lehetősége, hogy egy aktuális, kis térségre-táblán belül-, mérőhálózatot telepítsünk. Ezzel az eljárással a mért paraméterek figyelembevételével időzíteni lehet a védekezés megkezdését. A vezeték nélküli szenzorhálózat (Wireless Sensor Network) olyan intelligens eszközök hálózata, melyek elsődleges feladata, hogy a környezet jellemzőit képes legyen mérni, majd vezeték nélkül a begyűjtött információt egymás közt megosztani. A szenzorok hálózatként működnek, elegendő ezeket 500 m-es távolságba egymástól telepíteni. A változó paraméterek közül a telepített szenzorok mérik a levegő- és a talajhőmérsékletet, a szélsebességet, a talajnedvességet, a relatív páratartalmat és a levélfelület vízfedettségét a szántóföldön vagy az ültetvényben. 3

6 A spóracsapdázással kimutathatóak a levegőből a növénykórokozó spórák, megállapítható a megjelenésük ideje és mérhető a spóraszóródás csúcsidőszaka. A vezeték nélküli szenzorhálózat és a spóracsapda is régóta alkalmazott és bevált eszközök, de a mezőgazdasági alkalmazásukra eddig még nem került sor Magyarországon. A fenti berendezéseket telepítenénk ki 2015 tavaszán egy gyümölcsösbe. Az ott termesztett fajok és fajták érzékenysége illetve ellenálló képessége különböző a levegőben terjedő gombabetegségekkel szemben. A mobil meteorológiai állomás és a hordozható spóracsapda adatainak gyors feldolgozása lehetőséget biztosítana az előrejelzésre (mért adatokra) alapozott növényvédelmi beavatkozás alkalmazására. Így jelentős mértékben csökkenthető a peszticid felhasználás. Ilyen technológia alkalmazása esetén egyrészt csökken a növényvédelmi kezelések száma és költsége, másrészt kisebb a környezet növényvédő szer terhelése. 4

7 SZŐLŐTŐKÉKBŐL IZOLÁLT TRICHODERMA FAJOK VIZSGÁLATA LABORATÓRIUMI ÉS SZABADFÖLDI KÍSÉRLETBEN KOVÁCS CS. 1, PELES F. 1, BALLING P. 2, BIHARI Z. 2 és SÁNDOR E. 1 1 Debreceni Egyetem, Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar, Élelmiszertudományi Intézet, 4032 Debrecen, Böszörményi út 138. kovacs.csilla@agr.unideb.hu 2 Tokaji Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet, 3915 Tarcal, Könyves Kálmán u. 54. info@tarcalkutato.hu BEVEZETÉS A szőlő tőkeelhalásának kialakulásában számos aszkuszos és bazídiumos kórokozó vehet részt, melyek lehetnek Botryosphaeriaeceae családba tartozó nemzetségek (Diplodia seriata, Botryosphaeria sp.), Phaeomoniella chlamydospora, Phaeoacremonium aleophilum és Eutypa lata fajok (BERTSCH és mtsai, 2012). A betegség kialakulásában szerepet kórokozók közül a Tokaji Borvidéken leggyakrabban a Diplodia seriata patogén volt jelen (KOVÁCS és mtsai, 2014). A Trichoderma fajok biológiai védekezésben nyújtott szerepét WEINDLING már 1932-ben leírta. Taxonómiai besorolásukkal először RIFAI (1969) foglalkozott. Kutatása során kilenc fajcsoportot különített el. HUNT és mtsai (2001) kutatásukban arra a következetésre jutottak, hogy a Trichoderma fajok mikoparazita képességüknek köszönhetően hatékonyan alkalmazhatóak a tőkeelhalás betegségtípus kórokozói ellen. A Trichoderma készítmények alkalmazásával lehetőség nyílik a metszési sebek hosszú távú védelmére (KOTZE és mtsai, 2011). FOURIE és mtsai (2001) kimutatták, hogy az oltványiskolákban alkalmazott T. harzianum törzsekkel javult az oltványok teljes gyökér tömege. Megállapították, hogy a Trichoderma kezelések a növény fejlődése mellett az esca betegség csökkenésében is szerepet játszottak. GAO és mtsai (2002) szerint a Trichoderma harzianum a leghatékonyabb biopeszticid. DI MARCO és mtsai (2004) vizsgálataik során megállapították, hogy az esca betegségkomplex kialakulásában szerepet játszó Pa. aleophilum és Pm. chlamydospora kórokozók ellen Trichoderma fajokkal történt kezelés hatékonynak bizonyult. 5

8 A növényvédő szerek mennyiségének csökkentése érdekében a biopeszticidek (mikofungicidek) elterjedését kellene előtérbe helyezni (VERMA és mtsai, 2007; VINALE és mtsai, 2007; NAGAMANI és CHAKRAVARTHY, 2009). A biológiai védekezés hatékonyságát több nemzetközi kutatás is bizonyítja. Ezen tényeket figyelembe véve kutatómunkánk során célul tűztük ki a Trichoderma izolátumok micéliális növekedésének és mikoparazita képességének vizsgálatát (in vitro). A szabadföldi (in vivo) kísérletek beállításával a Trichoderma fajok felhasználási lehetőségeinek (biopeszticid) meghatározását céloztuk meg hazai éghajlati körülményeket figyelembe véve. ANYAG ÉS MÓDSZER Vizsgálatainkhoz saját Trichoderma sp. izolátumokat (TR04-TR06) használtunk. A Trichodermákat a Tokaji borvidékről, olyan élő szőlőtőkékből izoláltuk, melyek a tőkeelhalás betegségre jellemző tüneteket a vegetatív szerveken nem mutatták. A micéliális növekedés vizsgálatához három kiválasztott izolátumot (TR04; TR05; TR06) alkalmaztunk. A kísérlet beállítása eltérő hőmérsékleten (12, 18,5; 22,5; 25; 30 és 37 C), négy napon keresztül, három ismétlésben történt. A növekedés mértékét a Petri-csészén, burgonya-dextróz agar táptalajon mért micéliális növekedés alapján, a gombatelep két átmérőjének átlagából határoztuk meg. Az antagonista kompetíciós képességét laboratóriumi körülmények között vizsgáltuk. Dugófúró segítségével 1 cm átmérőjű korongot vágtunk ki a patogén (Diplodia seriata) növekedési zónájából. A vizsgálathoz 2 napos Trichoderma és 3 napos Diplodia seriata izolátumot alkalmaztunk. Először a patogén leoltását végeztük el, majd 24 óra után a Trichoderma izolátumot oltottuk le 3 cm távolságra a kórokozótól. 10 nappal később lefotóztuk a tenyészeteket és meghatároztuk a Biokontroll-Index értékét. A Biokontroll-Index (BCI) a Trichoderma által elfoglalt terület nagyságának, valamint a Trichoderma és Diplodia által együttesen elfoglalt terület nagyságának hányadosa. Segítségével becsülhető a biológiai védekezési képesség mértéke (SZEKERES és mtsai, 2006). A szabadföldi kísérletben alkalmazott spórakoncentrátum elkészítéséhez három kiválasztott 7 napos izolátumot (TR04; TR05; TR06) alkalmaztunk (JOHN és mtsai, 2005). Az egyes kijuttatásra kerülő izolátumokat tíz-tíz Petri-csészében szaporítottuk fel. Minden Petri-csészébe két-két ml steril desztillált vizet pipettáztunk, majd oltókacs segítségével a spórákat a vízbe szuszpendáltuk. A készítmény koncentrációjának ellenőrzéséhez Thoma-kamrát alkalmaztunk. A kijuttatás án történt a Tokaji Borvidék Szőlészeti és Borászati Kutató 6

9 Intézet ültetvényében. A vizsgálatba egy tünetmentes (XXII. sor 10. tőke) tőkét is bevontunk, mely a betegségre jellemző jellegzetes tüneteket nem mutatta. Ezenkívül két, beteg tőke melletti, tünetes kontroll tőkét (X. sor 8. tőke, XXIX. sor 13. tőke) is megfigyeltünk, melyeket Trichoderma szuszpenzióval nem kezeltünk. A micélális növekedés statisztikai vizsgálatához varianciaanalízist, Tukeytesztet, illetve nem paraméteres Kruskal-Wallis próbát és Dunn-féle összehasonlító tesztet alkalmaztunk. 5%-os P-érték alatt tekintettük a próbákat szignifikánsnak. Az eredmények kiértékeléséhez GraphPad Prism 3.02 (MOTULSKY, 1999) statisztikai programokat használtunk. EREDMÉNYEK A kijuttatásra kerülő izolátumok micéliális növekedése A kiválasztott izolátumok (TR04; TR05; TR06) eltérő növekedési és kompetíciós képességgel rendelkeztek. A TR04 izolátum esetén elsősorban az alacsonyabb hőmérsékleteken (12, 18,5 C) volt kisebb micéliális növekedés tapasztalható. 12 C-on szignifikánsan magasabb növekedés aktivitással rendelkezett a TR05 izolátumhoz képest. A TR06 izolátum 12 C-on alacsonyabb növekedést mutatott a TR04-hez képest, azonban szignifikánsan nem volt igazolható (1. ábra). A TR05 és a TR06 jelölésű izolátumokat minden vizsgált hőmérsékleten erőteljes növekedés jellemezte. Növekedésük még 30 és 37 C-on is igen intenzív volt. 1. ábra: TR04-TR06 izolátumok átlagos micéliális növekedése eltérő hőmérsékleten 7

10 TR04-TR06 izolátumok kompetíciós képességének vizsgálata Az 1. kép a TR04-TR06 Trichoderma izolátumok és a Diplodia seriata kórokozó interakcióját mutatja. A Biokontroll-Index értéke 100% volt, vagyis a Trichoderma izolátumok túlnőtték a Diplodia seriata fajt. Minden esetben megfigyelhető volt a mikoparazita pusztító hatása a Diplodia seriata patogénen. TR04 TR05 TR06 1. kép: TR04-TR06 izolátumok mikoparazita képessége Diplodia seriata patogénnel szemben Trichoderma spórakészítmény alkalmazása szabadföldi kísérletben A kísérletben kijuttatott spóra szuszpenzió 10 7 sejt/ml koncentrációjú volt. A készítményből a metszési sebek felületére fújtunk. A felület nagyságát figyelembe véve egy-két fújást alkalmaztunk. A kísérletbe bevont tőkéket havonta ellenőriztük (fotóztuk és a betegség jelenlétét vizsgáltuk). Három hónap után a kezelt tőkékből újabb mintákat gyűjtöttünk be. A 2. képen egy kiválasztott beteg tőke látható a kezelés napján. A 3. képen pedig már az és 3. hónap utáni kezelés eredményeit figyelhetjük meg. A koncentrátum kijuttatása után a havonta történő ellenőrzés esetén nem volt tapasztalható a betegségre jellemző tünet. A. B. C. 2. kép: A tőke állapota a kezelés napján ( ) A;B;C: A kezelt VII. sor 6. beteg tőke 8

11 A. B. C. 3. kép: AVII. sor 6. beteg tőke a kezelések után A: 1 hónappal a kezelés után ( ); B: 2 hónappal a kezelés után ( ); C: 3 hónappal a kezelés után ( ) Az 1. táblázat mutatja a szabadföldi kísérletünk eredményeit. Négy vizsgált tőke esetén nemcsak a látható tünetek csökkentek, hanem vissza is tudtuk izolálni a Trichoderma törzseket. A többi vizsgált tőke esetén (kivéve a III. sor 1. tőke, mely nem hozta a várt eredményt), három hónap után, csak a tünetek csökkenését tapasztaltuk. 1. táblázat: Trichoderma szabadföldi kísérlet eredményei Vizsgált tőkék 1. hónap után ( ) 2. hónap után ( ) 3. hónap után ( ) III. sor 1. tőke Látható levéltünet Hajtáspusztulás Hajtáspusztulás VI. sor 5. tőke Látható levéltünet Levéltünet csökkenés VII. sor 6. tőke IX. sor 4. tőke Nincs levéltünet Csökkent hajtásnövekedés, nincs levéltünet X. sor 9. tőke Nincs levéltünet X. sor 8. tőke (tünetes kontroll) Hajtásszám növekedés, nincs levéltünet XI. sor 14. tőke XII. sor 3. tőke XXII. sor 10. tőke (tünetmentes kontroll) XXII. sor 11. tőke XXII. sor 12. tőke XXVIII. sor 10. tőke XXIX. sor 10. tőke XXIX. sor 13. tőke (tünetes kontroll) Csökkent levéltünet és hajtásnövekedés Nincs levéltünet 9

12 A 4. képen beteg tőkékből visszaizolált Trichoderma figyelhető meg. A. B. KÖVETKEZTETÉSEK 4. kép: Tünetes tőkékből visszaizolált Trichoderma A: XXVIII. sor 10. tőke; B: VII. sor 6. tőke A micéliális növekedés vizsgálata esetén elmondható, hogy a TR05 és TR06 izolátumok potenciális biopeszticidek, hiszen tág hőmérsékleti határok között is aktív, valamint gyors növekedésre képesek. A TR04 izolátum szignifikánsan magasabb növekedési aktivitással rendelkezik 12 C-on a többi vizsgált izolátumhoz képest. A mikoparazita képesség vizsgálata során a kijuttatott Trichoderma izolátumok mindegyike 100%-os Biokontroll-Index-szel volt jellemezhető. A szabadföldi kísérlet eredményeiből látható, hogy a vizsgált, beteg tőkék többsége nem mutatta a betegségre jellemző, látható tünetet. A kezelést követő első hónaptól a kiválasztott két tünetes kontroll tőke nem mutatta a betegségre jellemző jellegzetes tüneteket, a mellettük lévő beteg tőkék kezelésének köszönhetően. Megállapítható, hogy a Trichoderma fajok hatékony biológiai védekezési lehetőségnek tekinthetőek, hiszen laboratóriumi körülmények mellett a szabadföldi kísérletben is hatékonyan alkalmazhatóak, segítségükkel a peszticidek használata csökkenthető. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS A kutatás az Európai Unió és Magyarország támogatásával a TÁMOP A/ azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program című kiemelt projekt keretei között valósult meg. A publikáció elkészítését a TÁMOP-4.2.2/B-10/ számú, valamint a TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KONV számú projekt is támogatta. 10

13 Sándor Erzsébet munkáját a Debreceni Egyetem belső kutatási pályázata támogatta. A kutatások a COST FA1303 keretében zajlottak. IRODALOM BERTSCH, C., RAMÍREZ-SUERO, M., MAGNIN-ROBERT, M., LARIGNON, P., CHONG, J., ABOU-MANSOUR, E., SPAGNOLO, A., CLÉMENT, C. and FONTAINE, F. (2012): Grapevine trunk diseases: complex and still poorly understood. Plant Pathology, 62(2): DI MARCO, S., FABIO, OSTI, F. and CESARI, A (2004): Experiments on the control of esca by Trichoderma. Phytopathology Mediterranea, 43: FOURIE, P. H., HALLEN, F., VAN DER VYVER, J. and SCHREUDER, W. (2001): Effect of Trichoderma treatments on the occurrence of decline pathogens in the roots and rootstocks of nursery grapevines. Phytopathologia Mediterranea, 40: GAO, K. X., LIU X. G., LIU, Y. H., ZHU, T. B. and WANG, S. L. (2002): Potential of Trichoderma harzianum and T.atroviride to control Botryosphaeria berengeriana f. sp. piricola, the cause of apple ring rot. Journal of Phytopathology, 150: HUNT, J. S., GALE, D. S. J. and HARVEY, I. C. (2001): Evaluation of Trichoderma as bio-control for protection against wood-invading fungi implicated in grapevine trunk diseases. Phytopathologia Mediterranea, 40: JOHN, S., WICKS, T. J., HUNT, J. S., LORIMER, M. F., OAKEY, H. and SCOTT, E. S. (2005): Protection of grapevine pruning wounds from infection by Eutypa lata using Trichoderma harzianum and Fusarium lateritium. Australian Plant Pathology, 34: KOTZE, C., NIEKERK, J. V., MOSTERT, L., HALLEEN, F. and FOURIE P. (2011): Evaluation of biocontrol agents for grapevine pruning wound protection against trunk pathogen infection. Phytopathology Mediterranea, 50: Supplement S247 S263. KOVÁCS, CS., PELES, F., BIHARI, Z. és SÁNDOR, E. (2014): A szőlő tőkebetegségeiben szerepet játszó gombák a Tokaj-Hegyaljai borvidéken. Növényvédelem, Budapest, (50)4: MOTULSKY, H. J. (1999): Analyzing Data with GraphPad Prism. GraphPad Software Inc., San Diego CA, NAGAMANI, A. and CHAKRAVARTHY, K. S. (2009): Trichoderma: Taxonomy and Its Role in The Plant Disease Control. Role of Biocontrol Agents for Disease Management in Sustainable Agriculture, RIFAI, M. A. (1969): A revision of the genus Trichoderma. Mycological Paper, 116: SZEKERES, A., LEITGEB, B., KREDICS, L., MANCZINGER, L. and VÁGVÖLGYI, CS. (2006): A novel, image analysis-based method for the evaluation of in vitro antagonism. Journal of Microbiological Methods, 65: VERMA, M., BRAR, S. K., TYAGI, R. D., R.Y. SURAMPALLI, R. Y. and VALÉRO J. R. (2007): Antagonistic fungi, Trichoderma spp.: Panoply of biological control. Biochemical Engineering Journal, 37: VINALE, F., SIVASITHAMPARAM K., GHISALBERTI, E. L., MARRA R., WOO, S L. and LORITO, M. (2008): Trichoderma-plant-pathogen interactions. Soil Biology & Biochemistry, 40: WEINDLING, R. (1932): Trichoderma lignorum as a parasite of other soil fungi. Phytopathology, 22:

14 ESCA/BDA TÜNETEK GYAKORISÁGA KÜLÖNBÖZŐ SZŐLŐALANY-NEMESFAJTA KOMBINÁCIÓKBAN JAKAB M., WERNER J. és CSIKÁSZ-KRIZSICS A. Pécsi Tudományegyetem Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet, 7634 Pécs Pázmány Péter utca 4., BEVEZETÉS Napjainkban a szőlőültetvényeket világszerte a szőlő fás részeinek betegségei (Grapevine Trunk Diseases - GTDs) veszélyeztetik. Komplex betegségről van szó, mivel többféle abiotikus tényező és kórokozó idézheti elő (LEHOCZKY és MAKÓ, 1983). Termő ültetvényekben leggyakrabban az Eutypás tőkeelhalás és az Esca/ fekete kordonkar elhalás (BDA) tünetei fordulnak elő. Esca betegség alatt ma a szőlő fás részeit károsító gombák egész sorának utolsó együtt ható fázisát értjük, amely a szőlő pusztulásához vezet (MIKULÁS, 2014), akut vagy krónikus formában. A 15 évnél idősebb tőkékből leggyakrabban izolált esca gombafajok a faszövetek fekete csíkoltságát, barnásvörös szövetelszíneződését kiváltó Phaeomoniella chlamydospora és Phaeoacremonium aleophilum valamint a fehérkorhadást okozó Fomitiporia mediterranea M. Fisch (DULA és mtsai, 2009). Az esca-hoz hasonló levéltünetekkel diagnosztizálható a fekete kordonkar elhalás (BDA), melyet a Botryosphaeria spp. okoz (MIKULÁS, 2014). Az alapfertőzések forrása a szaporítóanyag, de metszési sebeken keresztül is fertőződhetnek a tőkék (DULA, 2007). VARGA (2009) a kórokozók terjedése szempontjából a metszési időszakot tartja a legkritikusabbnak, különösen csapadékos időjárás esetén, amikor a kórokozók fertőzőképleteinek mennyisége megnövekszik az ültetvényekben. A kórokozók terjedését LARIGNON (2012) egyéves vesszőkön vizsgálta, a metszett szőlőültetvény vesszőiből gyakrabban izolálták a Phaeoacremonium aleophilum és Diplodia seriata (telemorf: Botryosphaeria obtusa) gombákat, mint a metszetlenből. Ebből arra következtettek, hogy ezek a gombák a metszéssel is terjedhetnek. A fertőzés szempontjából kritikusnak minősítik, ha a napi középhőmérséklet o C közötti és ez egy esős periódussal párosul. GUBLER és PEDUTO (2012) szerint a téli hónapokban nagyobb a metszési sebek érzékenysége, majd csökken a késő téli- kora tavaszi időszakban. Ezért megelőzésként a gyorsabb sebgyógyulást biztosító kettős metszést javasolják, kiegészítve gombaölő szeres permetezéssel. Két Trichoderma viridae izolátumot is teszteltek kora tavaszi 12

15 kijuttatással. Az egyik izolátum agresszíven és gyorsan képes volt kolonizálni a metszési sebeket, így a biológiai védekezés eszköze lehet. Mivel a kórfolyamat látensen zajlik, a betegség a tünet megjelenéséig teljesen rejtve marad. Az esca tünetek jellemző megjelenési ideje a fürtzáródás-zsendülés kezdete, míg a BDA tüneteké június eleje. A beteg tőkék elszórtan, kiszámíthatatlan módon, rapszodikusan jelentkeznek az ültetvényben (DULA, 2007). A levelek jellemző tigriscsíkoltságát az okozza, hogy a gomba toxinjai a fás részekből a levelekbe transzlokálódnak (BRUNO és mtsai, 2007). A szőlőfajták és alanyok is jelentős szerepet játszanak a fás részek megbetegedésére utaló tünetek kifejlődésében. A kevésbé szárazságtűrő alanyokon (pl.: T.F. S.O.4) MUROLO és ROMANAZZI (2012) megfigyelései szerint magasabb a betegség előfordulási aránya, mint a szárazságtűrőbbeknél (pl.: Paulsen 1103). VARGA (2009) kísérleteiben nem talált ellenálló alanyfajtát vagy fajtajelöltet a vizsgált kórokozókkal szemben, de az egyes fajták fás szöveteinek belsejében a kórokozók terjedésének mértéke eltérő volt. Kísérletünk célja, hogy a szőlő fás megbetegedések megelőzése, mérséklése érdekében feltárjuk azokat a termesztési eljárásokat, melyek az integrált védekezés elemei lehetnek, mivel a vegyszeres védekezés lehetőségei rendkívül korlátozottak. ANYAG ÉS MÓDSZER A szőlő fás részeinek betegségei közül az esca és a hasonló levéltüneteket mutató BDA tőkék felmérésére került sor a Pécsi Tudományegyetem Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet Szentmiklós-hegyi Telepén 2013-ban és 2014-ben. A területre a Ramann-féle barna erdőtalaj a jellemző, mely azonban már jelentősen átalakult (meliorált), u.n. antropomorf talaj, sekély termőrétegű, alapkőzete permi homokkő. Az ültetvény 1999-es telepítésű, középmagas kordon művelésmódú, É-D-i sorvezetésű (1. ábra) és 2,2 m x 0,8 m térállású sorköze füves. A felvételezésekre augusztusban és szeptember végén került sor. A vizsgálatokat alany-nemes kombinációnként, soronként 15 parcellán (parcella = oszlopköz = 5 tőke), így tőkén végeztük. A parcellák - a terület lejtési viszonyai miatt - a statisztikai kiértékelésben a másik tényezőt (hely) jelentik. Az eredményeket öt tőkére vetítettük, az adatok kiértékeléséhez kéttényezős varianciaanalízist (ismétlések nélkül) alkalmaztunk. 13

16 1. ábra: A kísérleti terület a Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet Szentmiklós-hegyi Telepén Vizsgálatainkat a következő alany-nemesfajta kombinációkon végeztük (1. táblázat): 1. táblázat: Vizsgált alany - nemes fajta kombinációk Alanyfajta Alanyfajta Nemes fajták megnevezése származása Cabernet Merlot Cirfandli sauvignon T. 5C V. berl. x V. rip. x x x T.K. 5BB V. berl. x V. rip. x x T.K.125 AA V. berl. x V. rip. x x x 110 R V.berl. x V. rup. x x 140 Ru V.berl. x V. rup. x x Fercal V.vinif. x V.berl. x x x komplex hibrid Georgikon (V. berl. x V. x 28 Rupestris du Lot rip.) x V. vinif. V. rupestris x x 14

17 EREDMÉNYEK ÉS KÖVETKEZTETÉSEK Az évjárat hatásának tanulmányozását Cabernet sauvignon fajtánál végeztük el 8 alanyfajtán (1. táblázat). A nyugalmi periódus a 2013-as vegetációt megelőzően közel két hónappal hosszabb volt, mint 2014-ben. A fakadást követően április időjárása 2014-ben sokkal csapadékosabb és fényszegényebb volt, mint a megelőző évben. A csapadékos napok számában is jelentős volt az eltérés, míg 2013 áprilisában 8 nap, addig 2014-ben 20 nap volt esős. A Cabernet sauvignon állományban a 2014-es csapadékos évben szignifikánsan magasabbnak bizonyult a tünetes tőkék aránya az átlagosnál szárazabb 2013-as évhez képest (2. táblázat). 2. táblázat: Tüneteket mutató Cabernet sauvignon tőkék aránya (%) Vizsgált tőkeszám Esca/BDA-s tőke (%) Alanyfajták T. 5C 140 2,5 30,7 T.K. 5BB 376 1,0 25,8 125 AA 127 3,2 21,3 140 Ru 66 1,2 19,7 110 R 137 0,6 21,9 Fercal 147 3,8 20,4 Georgikon ,0 Rupestris du Lot 69 1,2 10,1 A fertőzött tőkék aránya és a két év között a legkisebb eltérés a Rupestris du Lot alanyra oltott növényeken volt megfigyelhető. A másik végletet az T. 5C alanyra oltott tőkéken láttuk, ahol a tünet megjelenés 2013-hoz képest nagyságrendet nőtt. Hasonló mértékű növekedést észleltünk a Georgikon 28 alanyra oltott tőkéken is, ahol 2013-ban még nem volt beteg tőke, viszont 2014-ben átlagosan minden 4. tőkén jelentkeztek az esca típusú tünetek ben a Cabernet sauvignon fertőzöttsége Rupestris du Lot alanyon szignifikánsan alacsonyabb volt a T. 5C, T. K. 5BB és Georgikon 28 alanyokhoz képest (2. ábra). 15

18 Esca-s tőkeszám/parcella Esca-s tőkeszám/parcella 1,8 1,6 1,4 1,2 1 0,8 0,6 0,4 0,2 0 5C 5BB 125AA 140Ru 110R Fercal Georgikon Rup.du.Lot ábra: Esca/BDA tünetekkel diagnosztizált Cabernet sauvignon tőkék száma parcellánként 2014-ben, a vizsgált alanyok szerint A lejtős, hegy-völgy irányú táblában a Cabernet sauvignon-nál valamennyi alanyon a parcellák elhelyezkedése szerint is eltérést találtunk a tünetek jelentkezésének gyakoriságában (3. ábra). 2,5 2 1,5 1 0,5 0-0, Parcellaszám (a parcella sorszámozás a lejtő aljától indul) 3. ábra: Esca/BDA tünetekkel diagnosztizált Cabernet sauvignon tőkék száma a parcella helye szerint, 2014-ben 16

19 A kiugróan magas esca tünet gyakoriság összefüggésbe hozható a terület lejtésviszonyai miatt erózióval leginkább sújtott, vékony termőrétegű, aszálynak leginkább kitett területrészekkel. A vizsgált három borszőlőfajta közül a Merlot ültetvény fertőzöttsége volt a legalacsonyabb. SERGIO és GIANFRANCO (2014) 67 fajta értékelését végezték el, s a Merlot állományuk esca fertőzöttségi szintje szintén a legalacsonyabbak közé (5 % alatti) tartozott. A pécsi ültetvényben a Cabernet sauvignonhoz hasonlóan a Merlot ültetvényben is a T. 5C alanyra oltott tőkék voltak a leginkább fertőzöttek, parcellánként (5 tőkére vetítve) átlagosan 0,2 tőke mutatott esca/bda tüneteket, de statisztikailag igazolható eltérést nem találtunk az alanyok között. A parcellák elhelyezkedése és a tünetek közötti összefüggés kisebb mértékben a Merlot ültetvényben is megfigyelhető volt. A különböző fajták esca- érzékenységében mutatkozó eltérés okát számos kutató a szállítóedények átmérőjének különbözőségében látja, a Merlot xylem átmérője sokkal kisebb, mint a Cabernet sauvignon fajtáé (POUZOULET és mtsai., 2014). Feltételezik, hogy a kisebb átmérőjű szállítóedényekkel rendelkező fajták (pl. Merlot) gyorsabban és hatékonyabban képesek gátolni a toxinok és sarjadzó (gomba) sejtek szétterjedését. Továbbá a kisebb átmérő révén a fajta hatékonyabban képes koncentrálni az erőforrásait a gombák szelektálására a szállítószöveteken belül. Egy másik magyarázat szerint a xylem morfológiájában lévő különbség hatása a betegség kifejeződésére az aszály stresszre adott xylem tolerancia módosításán keresztül érvényesül. A harmadik vizsgált fajta, a Cirfandli felvételezésére hat alanyon került sor. A parcellánként legmagasabb betegség tünet arányt (1,47) a Cirfandli/ Fercal kombinációnál kaptuk (4. ábra). A fertőzött tőkék aránya a Cirfandli fajtánál is a Cabernet sauvignon-hoz hasonlóan a Rupestris du Lot alanyon a legalacsonyabb (átlagosan 0,53 fertőzött tőke/parcella). A Cirfandli ültetvénynél viszont nem volt statisztikailag igazolható a különbség sem az alanyok, sem a parcellák elhelyezkedése között. A tájfajták rendszerint a stresszre érzékenyebbek, s a kapott eredmények okaként is elsősorban az időjárás okozta stresszt emelhetjük ki, ami évjárati sajátosság. Az Intézetben ben végzett felvételezések eredményeivel (FVM SZBKI, 2002), valamint GROSMAN és mtsai (2012) közlésével összhangban arra a következtetésre jutottunk, hogy az évjáratnak rendkívül nagy hatása van a tünetek kifejeződésére. Eredményeink rámutatnak arra is, más kutatók (MUROLO és ROMANAZZI, 2012; VARGA, 2009) eredményeivel összhangban, hogy a fajta és az alany-nemesfajta kombináció is meghatározó eleme a szőlőtőke ellenállóságának az esca-komplexet és fekete kordonkar elhalást (BDA) kiváltó kórokozókkal szemben. 17

20 Esca-s tőkeszám/parcella 1,6 1,4 1,2 1 0,8 0,6 0,4 0,2 0 5C 125AA 140Ru 110R Fercal Rup. du Lot 4. ábra: 2014-ben esca/bda tünetekkel diagnosztizált Cirfandli tőkék száma parcellánként (5 tőkéből), a vizsgált alanyok szerint A betegséggel szembeni harcban a legfontosabb a megelőzésre való törekvés, melynek első eleme a szélsőséges környezeti stresszt kizáró termőhely választás. A fajta megválasztása mellett a területi adaptációt elősegítő alanyválasztásra is figyelmet kell fordítani. A megelőzés fontos eleme az egészséges szaporítóanyag telepítése. WAITE és mtsai (2013) kutatásai felhívják a figyelmet arra is, hogy a telepítés előtt a szőlőoltványok vízben való áztatása is lehetőséget ad a keresztfertőzésre. Metszéskor fontos a metszőolló rendszeres fertőtlenítése és a beteg tőkék külön menetben való metszése - a tüneteket mutató tőkék előző évi kijelölése alapján. Továbbá fontos a beteg tőkék és a nyesedékük eltávolítása az ültetvényből. További feladatként tűztük ki az egyes évjáratok összehasonlítását és a betegség lefolyásának figyelemmel kísérését, valamint az integrált technológiai lehetőségek fejlesztését 18

21 IRODALOM BRUNO, G. and SPARAPANO, L. (2007): Effect of three esca-associated fungi on Vitis Vinifera L.: II. Characterization of biomolecules in xylem sap and leaves of healthy and diseased vines. Physiol. Mol. Plant Pathol. 69, doi: /j.pmpp DULA B.-né (2007): A szőlő esca betegsége. Agrofórum Extra 20: DULA B.-né, SALVA E. és LAURA, M. (2009): Egy új Phaeoacremonium faj azonosítása és a Pm. mortoniae crous & W. gams előfordulásának első kimutatása Magyarországról származó esca tünetes tőkékből izolált gombafajok között. 55. Növényvédelmi Tudományos Napok Budapest február FVM SZŐLÉSZETI ÉS BORÁSZATI KUTATÓINTÉZET, PÉCS (2002): Környezetkímélő szőlőtermesztési technológia fejlesztése különös tekintettel az Esca kártételének mérséklésére. Beszámoló a kutatási feladat teljesítéséről Azonosítószám: KF-70. GROSMAN, J., DOUBLET, B., LECOMTE, P., GUER-IN DUBRANA, L. and REY, P. (2012): The French Grapevine Trunk Wood Diseases Survey: overview of the data obtained over the last decade. Abstracts of oral and poster presentations given at the 8th International Workshop on Grapevine Trunk Diseases, Valencia, Spain, June Phytopathologia Mediterranea (2012) 51, 2, GUBLER, W., D. and PEDUTO, F. (2012): Control of grapevine trunk diseases in California. Abstracts of oral and poster presentations given at the 8th International Workshop on Grapevine Trunk Diseases, Valencia, Spain, June Phytopathologia Mediterranea (2012) 51, 2, LARIGNON, P. (2012): Studies on the role of pruning wounds in infection by Phaeoacremonium aleophilum and Diplodia seriata in France. Abstracts of oral and poster presentations given at the 8th International Workshop on Grapevine Trunk Diseases, Valencia, Spain, June Phytopathologia Mediterranea (2012) 51, 2, LEHOCZKY, J. és MAKÓ, SZ. (1983): A szőlőtőkék sztereumos elhalása. Kertgazdaság, 15 (3): MIKULÁS, J. (2014): A szőlőtőkék korai tőkeelhalása. Agrofórum 25. évf. 8. sz o. MUROLO, S. and ROMANAZZI, G. (2012): The effect of grapevine and rootstock cultivars on esca symptom expression. Abstracts of oral and poster presentations given at the 8th International Workshop on Grapevine Trunk Diseases, Valencia, Spain, June Phytopathologia Mediterranea (2012) 51, 2, POUZOULET, J., PIVOVAROFF, A. L., SANTIAGO, L. S. and ROLSHAUSEN P. E. (2014): Can vessel dimension explain tolerance toward fungal vascular wilt diseases in woody plants? Lessons from Dutch elm disease and esca disease in grapevine. Frontiers in Plant Science Plant Physiology 2014 June, Volume 5 Article 253. SERGIO, M. and GIANFRANCO, R., (2014): Effect of grapevine cultivar, rootstock and clone on esca disease. Australian Plant Pathology 43: VARGA Z. (2009): Vitis fajok és fajták tőkepusztulásának összehasonlító vizsgálata és a védekezés lehetőségei. Értekezés doktori (PhD) fokozat elnyerése érdekében, Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Keszthely WAITE, H., GRAMANJE, D., WHITELAW-WECKERT, M., TORLEY, P. and HARDIE, W.J. (2013): Soaking grapevine cuttings in water: a potential cause of cross contamination by micro-organisms. Phytopathologia Mediterranea 52, 2,

22 AZ AMERIKAI SZŐLŐKABÓCA ELTERJEDTSÉGE ÉS ÉLETMÓDJA MAGYARORSZÁGON 2014-BEN BÁN G. 1 és ZSOLNAI B. 2 1 Csongrád Megyei Kormányhivatal, Növény- és Talajvédelmi Igazgatósága; 6800 Hódmezővásárhely, Rárósi u. 110.; bang@nebih.gov.hu 2 Fejér Megyei Kormányhivatal, Növény- és Talajvédelmi Igazgatósága; 2481 Velence, Ország út 23.; zsolnaib@nebih.gov.hu BEVEZETÉS Az amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus Ball, 1932) 2006-ban jelent meg Magyarországon (DÉR és mtsai 2007, DÉR és mtsai 2008). Jelentős szőlő kártevő, mivel a szőlő aranyszínű sárgaság fitoplazma (Grapevine flavescence dorée phytoplasma) egyetlen, természetes vektora (MORI és mtsai 2002). Magyarországon először 2013 augusztusában, a Zala megyei Lenti környéki szőlő növényekből, amerikai szőlőkabócákból és iszalag növényekből azonosították a Flavescence dorée fitoplazma betegséget (KRISTON és mtsai, 2013). Szeptemberben Tornyiszentmiklóson (Zala megye), októberben pedig Badacsonyban (Veszprém megye) gyűjtött szőlőlevelekben is megtalálták a kórokozót ben az első felderített fertőzés helyétől, Lentitől 80 km-re Vas megyében is előfordult a szőlő aranyszínű sárgaság betegség, illetve Fejér megyében Mór és Vereb településeken szintén azonosították szőlő, valamint iszalag mintákból. A magyar növényvédelmi szervezet óta vizsgálja a szőlő aranyszínű sárgaság betegséget okozó karantén kórokozót terjesztő amerikai szőlőkabóca terjedését, népességét. A kártevővel egyik legfertőzöttebb megyében, Csongrád megyében 2014-ben is folytatódott az előző két évhez hasonlóan (BÁN, 2014) az állat életmódjáról történő adatgyűjtés. Mindemellett 2014-ben valamennyi megyei Kormányhivatal Növény- és Talajvédelmi Igazgatóságának szintén feladata volt az amerikai szőlőkabócák egyes fejlődési állapotainak, főként a lárvastádiumoknak a megfigyelése, megjelenésük időpontjainak, valamint az imágónépesség változásának nyomon követése az ország ökológiailag eltérő borvidékein, szőlőtermő területein. 20

23 ANYAG ÉS MÓDSZER Csongrád megyében a megfigyeléseinket 2014-ben Sóshalmon és Csongrád- Bokroson abban a két-két ültetvényben végeztük, ahol az előző két évben is adatokat gyűjtöttünk. A lárvák egyedszámának meghatározása, illetve a megjelenésének vizsgálata a tőkék alsó leveleinek átnézésével történt. Egy helyszínen, egy alkalommal, véletlenszerűen kiválasztott 20 tőkén, szintén véletlenszerűen kiválasztva 5-5 levelet vizsgáltunk meg, így összesen 100 levelet néztünk át. A lárvák fejlődési alakjainak nyomon követéséhez rovarszippantóval gyűjtöttünk lárvákat, majd mikroszkóp alatt meghatároztuk a különböző fejlődési stádiumokhoz tartozó egyedszámokat. Az imágók megfigyelésére 10 sárga ragacsos fogólapot (CSALOMON SZs) használtunk minden ültetvényben. A megyei növény- és talajvédelmi igazgatóságoknak azokban a megyékben, ahol 2013-ban már jelen volt a faj, ott három már fertőzöttnek talált táblán kellett megfigyelést végezni, ahol pedig még nem jelent meg, ott az elsődleges cél a kártevő felderítése volt. A fertőzött megyékben a szőlő lombozatának alsó részén (a talajhoz közeli hajtásokon), a levelek fonákján kellett a kártevő egyes lárva stádiumait megfigyelni a tábla tíz különböző helyén összesen 100 levélen. Az L 4 -es lárvák megjelenésének kezdetén pedig az imágók nyomon követéséhez a három vizsgálati helyen, ültetvényenként 10 sárga ragacsos színcsapdát kellett kihelyezni, egymástól legalább 20 m-re. Az adatok rögzítésre kerültek a internetes oldalon, amely így naprakész és mindenki számára elérhető adatokat szolgáltatott a kártevőről (megjelenés, egyedszám, fejlődési alak). EREDMÉNYEK Az amerikai szőlőkabóca elterjedtsége Magyarországon 2014-ben Az amerikai szőlőkabóca a 2006-os magyarországi megjelenése után a következő években néhány megye kivételével az ország teljes területén elterjedt ban már csak négy megye volt, amelyekben a felderítések során nem sikerült megtalálni az állatot. Ezek közül kettőben, Fejér és Hajdú-Bihar megyében a es vizsgálatok során előfordult az amerikai szőlőkabóca, így a jelenlegi adatok szerint csak Komárom-Esztergom és Veszprém megye nem fertőzött a vektorral. A 2014-es megfigyelések szerint tíz megye tekinthető jelentősen fertőzöttnek amerikai szőlőkabócával, melyek a fertőzöttség sorrendjében (elöl a legfertőzöttebb) a következők: Csongrád, Bács-Kiskun, Borsod-Abaúj-Zemplén, Békés, Jász-Nagykun-Szolnok, Heves, Somogy, Zala, Tolna és Pest megye (1. 21

24 Bács-Kiskun Baranya Békés Borsod-A.-Z. Csongrád Fejér Győr-M.-S. Hajdú-Bihar Heves Jász-N.-Sz. Komárom-E. Nógrád Pest Somogy Szabolcs-Sz.-B. Tolna Vas Veszprém Zala Scaphoideus egyed ábra). További hét megyében pedig kimutathatósági szinten van jelen az állat, amelyek abc sorrendben a következők: Baranya, Fejér, Győr-Moson-Sopron, Hajdú-Bihar, Nógrád, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Vas megye Imágó L5 L4 L3 L2 L ábra: Az amerikai szőlőkabóca elterjedtsége Magyarországon 2014-ben a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal károsító-monitoring rendszere alapján ( aspx) Az amerikai szőlőkabóca életmódja 2014-ben Csongrád megyében Az első lárvát 2014-ben május 12-én találtuk meg, 9 nappal korábban, mint 2012-ben, ugyanakkor 2013-ban hasonló időszakban, május 14-én kezdődött a lárvakelés (1. táblázat). A négy vizsgált helyszínből három ültetvényben is nappal az első egyed megjelenése után tetőzött a lárvák egyedszáma, ami így május végére, illetve június elejére, tehát a virágzás kezdetére esett. Ehhez képest az előző években előfordult, hogy csak június második dekádjában érték el az egyedszámcsúcsot (2. ábra). A 2012-es és 2013-as évhez viszonyítva 2014-ben volt a legalacsonyabb az ültetvényekben a lárvafertőzöttség mértéke. A Sóshalom, iskola elnevezésű helyszínen a május végi rovarölő szeres kezelés után a lárvák már nem tudtak felszaporodni, de a nem kezelt ültetvényekben is rohamosan esett az egyedszámuk a június eleji tetőzés után. 22

25 lárva/ levél 1. táblázat: Az amerikai szőlőkabóca lárvák és imágók megjelenése, illetve legnagyobb egyedszámuk Csongrád megyei szőlőültetvényekben ( ) első lárva megjelenése legnagyobb lárva egyedszám (egyed/ levél) első imágó megjelenése legnagyobb imágó egyedszám (egyed/ csapda/nap) év Bokros, Bacsa dűlő Bokros, falu Sóshalom, bolt Sóshalom, iskola ,02 1,87 0,81 0, ,02 2,50 0,27 3, ,24 0,62 0,14 1, ,19 10,32 2, ,37 1,48 0,37 2, ,92 1,93 0,63 2,04 4 3,5 3 Bokros, Bacsa dűlő Bokros, falu Sóshalom, bolt Sóshalom, iskola 2,5 2 1,5 1 0, ábra: Az amerikai szőlőkabóca lárvák egyedszám-változása Csongrád megyei szőlőültetvényekben ( ) 23

26 A lárvakelés az eddigi tapasztalatoknak megfelelően 2014-ben is elhúzódott, az első egyedek megjelenése után még 6-8 héttel később is találtunk első stádiumú alakokat. (A Fejér megyei móri zártkerti szőlőültetvényekben még augusztus 11-én is észlelt L1-es lárvalakot a körzet növényvédelmi felügyelője.) A hosszan tartó lárvakelés miatt az eltérő fejlődési stádiumok jelenléte között jelentős átfedés alakult ki, így egy adott időpontban 3-4 különböző lárvastádium is megtalálható volt az egyes ültetvényekben évjárattól függetlenül (3. ábra). 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% stádium 2. stádium 3. stádium 4. stádium 5. stádium 3. ábra: Az amerikai szőlőkabóca lárvastádiumainak megoszlása Csongrád megyei szőlőültetvényekben ( ) Az első imágót 2014-ben június 30-án fogták a ragacslapok, ami nagyságrendileg megegyezik a 2012-es évvel, amikor július 2-án jelentek meg a kifejlett alakok ban jelentősen eltért a kabócák fejlődési ideje, abban az évben az első imágókat július 19-én fogták a ragacslapok. Tehát 2013-ban 56 nap, míg 2012-ben, illetve 2014-ben nap telt el a lárvakelés kezdete és a kifejlett alakok megjelenése között (azokon a helyszíneken, ahol a permetezések nem befolyásolták az állat fejlődését) (1. táblázat). Annak ellenére, hogy az első imágók már június végén megjelentek, a kifejlett alakok csak augusztus elején kezdtek felszaporodni, majd augusztus közepén, illetve végén tetőzött az egyedszámuk (4. ábra). A lárvafertőzöttséggel ellentétben az ültetvények imágófertőzöttsége hasonló mértékű volt 2014-ben, mint az előző években (egy 24

27 imágó/ csapda/ nap 2012-es kiugró értéket nem számítva). A legnagyobb imágó egyedszám a Sóshalom, iskola elnevezésű ültetvényben volt, ahol augusztus utolsó dekádjában naponta átlagosan 2,04 egyedet fogtak a sárga ragacslapok. 3 2,5 2 1,5 1 Bokros, Bacsa dűlő Bokros, falu Sóshalom, bolt Sóshalom, iskola 0, ábra: Az amerikai szőlőkabóca imágók egyedszám-változása Csongrád megyei szőlőültetvényekben ( ) (Bokros, falu: ,58 imágó/ csapda/ nap; ,32 imágó/ csapda/ nap) KÖVETKEZTETÉSEK A 2014-es év Csongrád megyei vizsgálatainak tapasztalata, hogy amennyiben a szőlőkabócák lárvakelése már május második dekádjának elején bekövetkezik, akkor a legnagyobb egyedszámot a virágzás kezdetére érik el a lárvák, ami nehezebbé teszi a megfelelő növényvédelmi technológia megválasztását, mivel ebben az érzékeny fenológiai stádiumban a felhasználható rovarölő szerek száma jelentősen csökkent. További érdekes eredmény, hogy az előző évekhez képest alacsonyabb lárva fertőzöttség ellenére az ültetvényekben az imágók egyedszámában nem volt különbség attól függetlenül, hogy a lárvák ellen végeztek permetezést vagy sem. Tehát alacsonyabb lárvafertőzöttség esetén is fontos a kifejlett alakok megfigyelése, még azokban az ültetvényekben is, ahol a lárvák ellen hatékony 25

28 védekezést folytattak, mivel az imágók ott is nagy számban jelenhetnek meg. Ezt alátámasztják a Sóshalom, iskola elnevezésű ültetvény eredményei is, ahol a május 30-án végzett rovarölő szeres kezelés után már csak elvétve lehetett lárvákat találni a későbbi felvételezések során. Ennek ellenére ebben az ültetvényben volt a legnagyobb az imágók egyedszáma, ami nagy valószínűséggel a betelepülő állatokkal magyarázható. Ugyanis az első imágó nagyon későn, augusztus első dekádjában jelent meg az ültetvényben, illetve az augusztus utolsó dekádjában tetőző egyedszám is arra utal, hogy nem helyben kifejlődött kabócákat fogtak a ragacslapok. Végül összegzésként megállapítható, hogy Magyarországon tovább nőtt az amerikai szőlőkabóca elterjedési területe 2014-ben, ennek megfelelően egyre nagyobb az esély, hogy újabb szőlőültetvényekben jelentkezik az aranyszínű sárgaság fitoplazma betegség. Ugyanakkor érdekes tény, hogy az eddigi eredmények szerint a kórokozót Magyarországon négyből három olyan megyében azonosították szőlőben, amelyekben vagy egyáltalán nem (Veszprém megye) vagy csak kimutathatósági szinten (Fejér és Vas megye) fordul elő a betegség egyetlen természetes vektorának tartott amerikai szőlőkabóca. Azokban a megyékben pedig, ahol az állat évek óta nagy egyedszámmal van jelen, eddig nem sikerült Flavescence dorée fitoplazma fertőzést találni a felderítések során a szőlő ültetvényekben. A jövőben tehát érdemes az amerikai szőlőkabóca elterjedtségének, életmódjának további feltérképezése mellett más potenciális vektorokat, illetve fertőzési lehetőségeket keresni és azokat megerősíteni vagy kizárni. IRODALOM BÁN G. (2014): Az amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) életmódjának vizsgálata Csongrád megyei szőlőültetvényekben. Növényvédelem, 50 (5): DÉR, ZS., KOCZOR, S., ZSOLNAI, B., EMBER, I., KÖLBER, M., BERTACCINI, A. and ALMA, A. (2007): Scaphoideus titanus identified in Hungary. Bulletin of Insectology, 60: DÉR ZS., KOCZOR S., ZSOLNAI B., SZENTKIRÁLYI F., HAJDÚ E., ALMA, A. és BERTACCINI, A. (2008): Új szőlőkártevő Magyarországon: az Amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus Ball, 1932). Növényvédelem, 44: KRISTON É., KRIZBAI L., SZABÓ G., BUJDOSÓ B., OROSZ SZ., DANCSHÁZY ZS., SZŐNYEGI S. és MELIKA G. (2013): A szőlő aranyszínű sárgaság (Grapevine Flavescence Dorée, FD) megjelenése Magyarországon. Növényvédelem, 49: MORI, N., BRESSAN, A., MARTINI, M., GUADAGNINI, M., GIROLAMI, V. and BERTACCINI, A. (2002): Experimental transmission by Scaphoideus titanus Ball of two Flavescence dorée-type phytoplasmas. Vitis, 41:

29 EXTENZÍV KUKORICÁSOKBAN VÉGZETT ROVARÖLŐ SZERES KEZELÉSEK HATÉKONYSÁGA KESZTHELYI S. 1, SIMON G. 2 és PÁL-FÁM F. 1 1 Kaposvári Egyetem AKK, Növénytudományi Intézet, 7400 Kaposvár, Guba S. u. 40. keszthelyi.sandor@ke.hu 2 Mezőgazdasági vállalkozó, 7439 Bodrog, Gazdasági telep 1. BEVEZETÉS Napjaink egyik legfontosabb agráriumot, sőt humánegészségügyet érintő aggálya a mikotoxikózisok által kiváltott helyzetkép (STREIT és mtsai, 2012). Takarmány kukoricatételekben egy közel 8 évvel ezelőtt született EU rendelet szerint már rögzítésre kerültek a Fusarium fajok által termelt toxinok maximálisan megtűrt mennyiségei (856/2005/EK Rendelet). Napjainkban már fokozott figyelmet kap a takarmány kukorica ilyen irányú ellenőrzése. A mikotoxint termelő gombák utóbbi évtizedben tapasztalható előretöréséért elsősorban a klímaváltozás okolható. Az időjárási szélsőségek gyakoribbá válása, illetve a regisztrált globális felmelegedés közvetlenül, ill. a kártevő szervezetek térnyerésének elősegítésén keresztül közvetve is felelősek a kialakult helyzetért (PATERSON és mtsai, 2010). Sajnos keserű tapasztalat, hogy a kukoricamoly (Ostrinia nubilalis Hbn.) és a gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera Hbn.) (KESZTHELYI, 2009; VÖRÖS 2004) tömeges lárvanépességei egyre nagyobb termésveszteségek kiváltói kukoricában. E kártevők elmúlt években tapasztalt kártétel növekedése, a kártételük következtében terjedő nekro-, szaprotróf mikrogombák fellépése (MUNKWOLD és mtsai, 1997) az extenzív termesztéstechnológiájú kukoricák növényvédelmi gyakorlatának felülbírálását sürgeti. E tények és a feltételezett, jövőben szigorodó elvárások pedig hatékony, előállítás technológiába iktatott védekezési megoldás megvalósítását feltételezik. Az említett tényekből kiindulva szabadföldi kísérleteink célja volt felmérni az árukukoricában végzett inszekticides állománypermetezések kukoricamoly és gyapottok-bagolylepke mint mikotoxikózist kiváltó ágensek elleni hatékonyságát. 27

30 ANYAG ÉS MÓDSZER A vizsgálatokat 2013, 2014-ben, Bodrog község (Somogy megye) határában, kukorica monokultúrákban végeztük. A területre 2013-ban a DKC4490 (FAO 390), míg 2014-ben a PR38A79 (FAO310) hibrid került elvetésre. A vetés után, a június eleji posztemergens gyomirtásokat követően, a kukorica állományában a kísérlet kivételével egyéb növényvédelmi beavatkozás egyik évben sem történt. A területre a kukoricamoly és gyapottok-bagolylepke rajzásának nyomon követésére speciális prognosztikai eszközöket helyeztünk ki, amelyek működtetése és kontrollálása egybeesett e kártevők tényleges rajzásidőtartamával, és a kukorica vegetációs periódusával. A gyapottok-bagolylepke előrejelzésére Csalomon varsás feromoncsapdát (VARL) míg a kukoricamoly rajzását fénycsapdával követtük nyomon. A csapdákat heti két alkalommal ellenőriztük, a csapdázott fajok egyedszámát feljegyeztük. 1. táblázat: A kísérletek során alkalmazott rovarölő és tapadásfokozó szer kijuttatási időpontjai és dózisai (mindkét évben a 3. kezelés a kezeletlen parcella volt) permetezések időpontja 1. kezelés június 10. június kezelés augusztus kezelés július kezelés július 6. kijuttatott hatóanyagok 30% indoxacarb 125 g/ha 90% etoxi-izodecil alkohol 0,5 l/ ha 30% indoxacarb 125 g/ha 90% etoxi-izodecil alkohol 0,5 l/ ha 30% indoxacarb 170 g/ha 90% etoxi-izodecil alkohol 0,5 l/ ha 200 g/l klórantraniliprol 0,125 l/ha 90% etoxi-izodecil alkohol 0,5 l/ ha 100 g/l klórantraniliprol + 50 g/l lambda cihalotrin; 0,25 l/ha 90% etoxi-izodecil alkohol 0,5 l/ ha LUCZA és RIPKA (2004) metodikájának megfelelően üzemi méreteket szimulálva, egyenként 4,5 hektáros kísérleti parcellák szerepeltek a vizsgálatokban, kezelésenként 2-2 ismétlésben. A vizsgálati területen 2013-ban három különböző kezelést állítottunk be indoxacarb hatóanyaggal: inszekticiddel egyszer, ill. kétszer kezelt, és a kezeletlen (kontroll) ben a klórantraniliprol és a klórantraniliprol+lambda-cihalotrin egyszer kezelt parcelláin található növények kárképeinek százalékos fellépését elemeztük. Az állománykezeléseket a regisztrált rajzáscsúcsokhoz időzítve, hidas traktorral valósítottuk meg. A peszticides 28

31 kezelések kijuttatási időpontjai, az alkalmazott peszticidek és dózisuk az 1. táblázatban láthatók. A permetezéseket követően két alkalommal ( én és én, ill és ) állomány-bonitálást végeztünk, mely során meghatároztuk a gyapottok-bagolylepke és a kukoricamoly által kialakított kárképek százalékos megjelenését. A vizsgált kárképek a 2013-ban az első állomány felvételezés során: a kukoricamoly primer levélrágása, a kukoricamoly által előidézett, címer- és szártörés, a gyapottok-bagolylepke által előidézett jellegzetes csőrágás. A második állomány felvételezés során a primer levélrágást már nem néztük ben az első állományértékelés során a kukoricamoly primer levélrágásának mértékét, míg a második felvételezés során a kukoricamoly által kialakított szárfuratok és a rovar csőrágások százalékos értékeit vizsgáltuk meg. Az egyes kezelések tényleges kárképekre gyakorolt hatását egytényezős varianciaanalízissel (one-way Anova), Tukey teszt alkalmazásával statisztikailag értékeltük (P 0,05). A statisztikai vizsgálatokhoz az SPSS 11.5 szoftvert használtuk. EREDMÉNYEK A permetezések számának hatása a kárképekre (2013) A augusztus 14-én végzett, első állomány-bonitálás eredményei alapján kijelenthető, hogy a kárképek százalékos értékei a növényvédő szeres kezelések számának növelésével csökkentek (1. ábra). A kukoricamoly L1-es lárvakártétele (primer levélrágás) az egyszer kezelt területen minimális visszaesést mutat, azonban a megismételt kezelésben részesített parcellákon e kárkép megjelenése a kontrollban tapasztalt egyharmada. A kísérlet fő eredményének tulajdonítható, hogy a rovarölő szeres kezelések nagymértékben visszaszorították a kukoricamoly száraknázásának tüneteit. Az egyszer kezelt parcellákban ez az érték csupán 9,5%, melynek közel egyharmada a szártört növény. A kétszer kezelt parcella esetében tovább mérséklődött a szárfurat és szártörés kárképe. A betakarítási nehézséget okozó szártörés a megismételt kezelésben részesített parcellákon csak 1%-ot ért el (~ 693 növény/ha). A gyapottok-bagolylepke csőkártétele a csőfejlődés e kezdeti szakaszában még mérsékeltnek tekinthető, hiszen a kontroll parcellában is csupán az állomány alig 10%-át érintette. 29

32 1. ábra: 2013-ban kukoricában végzett állomány-felvételezések eredményei A második felvételezés is megerősítette, hogy az inszekticides védekezések a kukoricamoly száraknázásának tüneteit jelentősen visszavetik. A megismételt kezelésben részesített parcellák esetén a tövek 6,5%-a volt szárfúrt és csupán 1%-a volt szártört. A gyapottok-bagolylepke vonatkoztatásában viszont jelentős kárkép növekedést regisztráltunk a második felvételezés alkalmával. Az első felvételezéshez képest a kezeletlen parcellákban, közel háromszoros kártétel növekedést jegyeztünk fel. Az egytényezős varianciaanalízis eredményei az állománykezelések vizsgált kártevőkre gyakorolt hatékonyságában jelentős eltéréseket mutatott. Az állománypermetezések a kukoricamoly kártételmérséklésének tekintetében statisztikailag szignifikáns hatást gyakoroltak (P=0,000). A kezelések elhagyására és számának mérséklésére a táblán egyértelműen növekedő gyapottok-bagolylepke csőkártételek, viszont statisztikailag nem igazolható összefüggést mutatnak a permetezések tényével (P=0,129). Eltérő hatóanyagú inszekticid kezelések hatása a kárképekre (2014) Az első állomány-felvételezés eredményei alapján kijelenthető (2. ábra), hogy mindkét rovarölő szeres permetezés csökkentette a táblán előforduló kártételek mértékét. Ezt a statisztikai vizsgálat eredményei is alátámasztották (P=0,024). A különböző hatóanyagú kezelések primer levélrágásra gyakorolt hatásában kimutatható minimális eltérés. Ez a különbség viszont statisztikailag nem igazolható (P=0,085). 30

33 2. ábra: 2014-ben, kukoricában végzett állomány-felvételezések eredményei A második állomány-felvételezés eredményei alapján megállapítható, hogy a rovarölő szeres kezelések jelentősen visszavetették a kukoricamoly szárfuratának fellépését. Mindkét kezelés esetében, mintegy hatoda a szárfurat százalékos megjelenése a kontroll parcellán tapasztaltakhoz képest. A csőrágás kárképe a 2013-as vizsgálathoz hasonlóan az ősz elejére manifesztálódott. E tünetek magas százalékos értékeket értek el a vizsgált területen. A kezelések némileg mérsékelték a csőrágás tényét, azonban a kezelt parcellákon is szinte minden harmadik növény esetében regisztrálható volt e tünet. Nagyon fontos különbség 2013-hoz képest, hogy e kárkép kiváltó 2014-ben zömében a kukoricamoly volt, és nem a gyapottok-bagolylepke. A gyapottokbagolylepke lárvái csupán 10-15%-ban voltak felelősek a szem-, csőrágásokért. A kukoricamoly L3-L5-ös lárvái a virágzati tengely felhasítását követően, vagy a rágott szemek között, vagy azok felületén zömében jól megfigyelhetők voltak. A második állomány-felvételezés eredményei is alátámasztották, hogy a permetezések szignifikánsan csökkentik a szárfuratok fellépését (P=0,042). A különböző hatóanyagú állománypermetezések kártételmérséklésének különbsége viszont nem igazolható (P=0,152) hoz hasonlóan a nyár első felében végzett rovarölő szeres permetezés nem csökkentette szignifikánsan a rovarrágott csövek fellépését (P=0,283). 31

34 KÖVETKEZTETÉSEK A védekezési eredmények szerint az inszekticides állománykezelés mindenképpen hatékony volt a károsított növények táblaszintű csökkentésében. A kukoricamoly elleni védekezés hatékonysága bizonyult azonban kielégítőbbnek. Mindkét vizsgálati évben a kukoricamoly által okozott kárképek voltak a meghatározottabbak. A 2013-ban, (szemben 2014-gyel) a kukoricamoly által kialakított kárképek a nyár utolsó harmadának elejére már döntően kialakultak. A gyapottok-bagolylepke által okozott kártételek később, általában a cső fiziológiai érésének idejétől datálhatók. A védekezések időpontjának megválasztása nagyon nehéz úgy, hogy mind a két faj ellen megfelelő hatékonyságot biztosítsunk. Ennek magyarázata a fajok eltérő nemzedékszámának, imágó rajzásának csúcsaiban keresendő. A megismételt kezelések hatékonysága jobb, mint az egyszeri kezeléseké. A különböző permetezés számban részesített területeken egyaránt csökkent a vizsgált fajok által kiváltott károsítás. Arra a kérdésre viszont, hogy elég-e az egyszeri védekezés, vagy a tökéletes kármentesítéshez megismételt védekezésre van szükség? mindenképp ökonómiai elemzés, és a költség-jövedelem viszonyok mélyrehatóbb elemzésére van szükség. A 2014-es vizsgálat fő következtetése, hogy a klórantraniliprol és a klórantraniliprol+piretroid kezelések között a kukoricamoly elleni hatékonyság tekintetében nem volt kimutatható különbség. Mindkét permetezés hatékonyan csökkentette a kukoricamoly kukoricaszáron kialakított kárképeit, azonban a nyár végére kifejeződő csőrágást nem tudták hatékonyan megfékezni. Sajnos a beérett kukoricában végzett felmérés eredményei súlyos mikotoxin helyzetet prognosztizálnak a betakarított tábla terménytételeiben. A gyapottok-bagolylepke mérsékelt 2014-es kártétele a vizsgált területen, e lepke rajzását ellehetetlenítő csapadékos időjárással állítható párhuzamba. Valószínűsíthető, hogy a csőrágás hatékony csökkentése egy vegetációs ciklusban eltolt, címerhányást követő, időzített védekezéstől várható. 32

35 IRODALOM KESZTHELYI, S. (2009): A gyapottok-bagolylepke telelésének és árukukoricában okozott kártételének befolyásoló hatásai. Agrofórum, 20 (10): LUCZA Z. és RIPKA G. (szerk. 2004): Zoocid vizsgálati módszertan. FVM Növény- és Talajvédelmi Főosztály, Budapest. MUNKWOLD, G. P., HELLMICH, R. L. and SHOWERS, W. B. (1997): Reduced Fusarium ear rot and symptomless infection in kernels of maize genetically engineered for European corn borer resistance. Phytopathology, 87: PATERSON, R. RUSSELL, M. and LIMA, N. (2010): How will climate change affect mycotoxins in food? Food Research International, 43(7): STREIT, E., SCHATZMAYR, G., TASSIS, P., TZIKA, E., MARIN, D., TARANU, I., TABUC, C., NICOLAU, A., APRODU, J., PUEL, O. and OSWALD, I. P. (2012): Current situation of mycotoxin contamination and co-occurrence in animal feed - Focus on Europe. Toxins, 4(10), VÖRÖS G. (2004): Bizonytalansági tényező a kukoricatermesztésben a gyapottok-bagolylepke. Agrofórum Extra, 8: /2005/EK RENDELET (2005. június 6.) a 466/2001/EK rendeletnek a Fusarium-toxinok tekintetében történő módosításáról. 33

36 A PETTYESSZÁRNYÚ MUSLICA TÖMEGES MEGJELENÉSE MAGYARORSZÁGON 2014-BEN KISS B. 1, LUPTÁK R. 1, KIS A. 2 és SZITA É. 1 1 MTA Agrártudományi Kutatóközpont Növényvédelmi Intézet, 1525 Budapest pf kiss.balazs@agrar.mta.hu 2 Szent István Egyetem, Mezőgazdasági és Környezettudományi Kar Növényvédelmi Intézet, Gödöllő BEVEZETÉS A pettyesszárnyú muslica (Drosophila suzukii (Matsumura 1931)) az utóbbi évek egyik legveszélyesebb Európában megtelepedő inváziós kártevője. A polifág gyümölcskártevő jelentőségét az adja, hogy közismert rokon fajaival ellentétben a nőstény szklerotizált fűrészes tojócsövével képes az érőfélben lévő gyümölcsök héjának felsértésére a tojások lerakása céljából, így a kikelő lárvák már érés közben károsítják a gyümölcsöt. A Távol-Keleten őshonos fajt Európában 2008-ban észlelték először Dél- Európában, majd 2011-re már további 8 európai országban megtalálták (CINI és mtsi 2012). Magyarországon elsőként 2012-ben egy Somogy megyei autópályapihenőhelyen észleltük a faj jelenlétét (KISS és mtsi 2013), majd 2013-ban további négy autópálya-pihenőhelyen mutattuk ki, csekély egyedszámban (KISS és mtsi 2014). ANYAG ÉS MÓDSZER A 2014-es évben a korábbi évekhez hasonlóan autópálya-pihenőhelyeken végeztünk csapdázást 34 helyszínen, valamint a korábbi évek vizsgálatait városokban végzett csapdázással egészítettük ki (Budapest XII, XVI, Esztergom, Budakeszi, Pilisvörösvár, Vecsés, Nyíregyháza). A vizsgálatok során szeptemberoktóber folyamán 3 hétre helyeztük ki az almaecetet tartalmazó csapdákat. 34

37 EREDMÉNYEK A pettyesszárnyú muslicát a vizsgált autópálya-pihenőhelyek túlnyomó többségén (közel 90 %-án) megtaláltuk, köztük a vizsgálat 4 végpontját jelentő helyszínen is (M1: Moson ph., M3: Nyíregyháza ph., M5: Röszke határállomás, M7: Letenye határállomás). A faj valamennyi városi helyszínről is előkerült. Nemcsak a faj általános elterjedtsége, hanem a fogott egyedszámok is több esetben meglepően magasak voltak. A pettyesszárnyú muslicák aránya a muslicákon belül több helyszínen meghaladta az 50 %-t, illetve számos helyszínen több száz egyedet is fogtunk. KÖVETKEZTETÉSEK Eredményeink arra utalnak, hogy azon túl, hogy az enyhe tél minden bizonnyal kedvezett a pettyesszárnyú muslica hazai felszaporodásának, valószínűleg hazánk jelentős mértékű betelepülésnek is ki volt téve 2014-ben a fertőzöttebb európai országokból. Míg a korábbi években a faj terjedésének felderítése volt a cél, a jövőben már kártételekre is fel kell készülnünk még akkor is, ha az ideinél keményebb tél esetleg visszavetheti a pettyesszárnyú muslicák állományát. (A felmérést az OTKA es kutatási témája keretében végeztük.) IRODALOM CINI, A., IORATTI, C. and AMFORA, G. (2012): A review of the invasion of Drosophila suzukii in Europe and a draft research agenda for integrated pest management. Bulletin of Insectology, 65: KISS B., LENGYEL G., NAGY ZS. és KÁRPÁTI ZS. (2013): A pettyesszárnyú muslica (Drosophila suzukii) első magyarországi előfordulása. Növényvédelem 49 (3): KISS B., SZITA É., KIS A. KARAP A. és LENGYEL G. (2014): Inváziós rovarfajok terjedésének vizsgálata hazai autópályák mentén. 60. Növényvédelmi Tudományos Napok, konferencia-kötet: 32. o. 35

38 DIÓT KÁROSÍTÓ DIPTERA FAJOK ELTERJEDÉSE ÉS ÉLETMÓDJA MAGYARORSZÁGON OLÁH R. 1, OROSZ SZ. 2 és VÉTEK G. 1 1 Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Rovartani Tanszék, 1118 Budapest, Villányi út Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal, Növény-, Talajés Agrárkörnyezet-védelmi Igazgatóság, Növény-egészségügyi és Molekuláris Biológiai Laboratórium, 1118 Budapest, Budaörsi út BEVEZETÉS Magyarországon a közönséges dió (Juglans regia L.) termésmennyiségének alakulása hosszú évekig csökkenő tendenciát mutatott, azonban az utóbbi időszakban lassú mértékű emelkedésnek indult. Ennek oka abban keresendő, hogy az elmúlt 4-5 évben mind a belföldi, mind pedig a külföldi piacokon kiváló piaci lehetőségeink voltak, valamint fajta szortimentünk kiváló áruértékű fajtákból áll. Másrészről azonban erre a kedvező helyzetre árnyékot vet egy új dió károsító, a nyugati dióburok-fúrólégy (Rhagoletis completa CRESSON, 1929) megjelenése. A Rhagoletis completa kulcsfontosságú kártevője a közönséges diónak őshazájában, Észak-Amerikában (BOYCE, 1934; OLSON és BUCHNER 2002). A NÉBIH NTAI 2007 óta végez országos felderítést a zárlati károsítók listáján (2000/29/EC) szereplő nyugati dióburok-fúrólégyre vonatkozóan, amelynek célja a faj hazai dióültetvényekben való megjelenésének nyomon követése, illetve életmódjának pontosabb megismerése. Vizsgálatainkban a R. completa mellett egy hazánkban őshonos gabonalégy fajjal, a Polyodaspis ruficornis-szal is foglalkoztunk. P. ruficornis nagy egyedszámban volt jelen a vizsgált ültetvényekben, azonban az életmódjáról és az esetleges kártételéről keveset tudunk, így szükségét éreztük, hogy erről a potenciális károsítóról is minél több adat álljon rendelkezésünkre. Elsődleges célunk volt a R. completa magyarországi előfordulásának felderítése és terjedésének nyomon követése. Emellett vizsgálatokat végeztünk hazai körülmények között a faj életmódjának megismerése céljából is. Feladat volt továbbá a P. ruficornis elterjedésének feltérképezése a hazai dióültetvényekben, illetve a faj életmódjával kapcsolatos ismeretek bővítése is. 36

39 ANYAG ÉS MÓDSZER A kísérletben az imágó rajzásmegfigyelésére zöldessárga színű palást csapdákat (Csalomon) használtunk, melyeket a későbbiekben PALz-ként jelölünk. A gyümölcslegyek többségét a sárga szín különböző árnyalatai csalogatják, így előrejelzésükre, észlelésükre világszerte sárga színcsapdákat alkalmaznak (VOIGT és mtsai 2012). Mivel a legyek a fehérjében gazdag tápforrásokat keresik fel, ezért a ragacslapokhoz még egy speciális csalogató anyagot tartalmazó tasakot is kellett rögzíteni. A csalétek ammónium-karbonátot és ammónium-acetátot tartalmaz. A csapdák 2-4 m magasan lettek kihelyezve. A PALz csapdákkal folytatott megfigyeléseket 2013-ban és 2014-ben a megyei kormányhivatalok agrozoológus szakemberei és a Budapesti Corvinus Egyetem által felkért diótermesztők végezték az ország több pontján, július elejétől október végéig ben a P. ruficornis előfordulásának és kártételének felmérését a R. completa országos felderítésével párhuzamosan végeztük PALz csapdák segítségével, illetve a termelők által beküldött dió minták vizsgálatával. Augusztus végétől október elejéig több mintavételi helyről származó károsított dió termésminta laboratóriumi vizsgálata és a kártevő mesterséges kinevelése is megtörtént a faj életmódjának tanulmányozása céljából. A szabadföldi csapdázásokat minden megyében a szakemberek megyénként 2 üzemi (rendszerint elhanyagoltabb) dióültetvényben végezték el. Zala, Vas, Győr- Moson-Sopron és Somogy megyében 4 üzemi dióültetvénybe helyezték ki a csapdákat. Az egyes ültetvényekben összesen 4, nagyobb méretű (23 36 cm fogófelületű) PALz csapda kihelyezésére került sor. A megyei kollegák július elejétől szeptember közepéig végezték a megfigyeléseket, és a csapdákat 10 naponta cserélték (8 ellenőrzés/év/helyszín). A kijelölt dióültetvényekben és egyéb területeken előforduló diófák szúrópróbaszerű, vizuális vizsgálatára is sor került. Néhány esetben a termelőktől és a megyei kollegáktól is kaptunk fertőzött dió mintákat őszén, Kerkateskándon fertőzött dió mintát gyűjtöttünk, amelyeket laborban tüllel fedett üveg tárolókban helyeztünk el. Október elején Segesdről is érkezett fertőzött dió, amiket szintén üveg tárolóba raktunk a későbbi megfigyelések elvégzése céljából áprilisában Kerkateskándon R. completa bábokat gyűjtöttünk olyan területről, amely az előző évben közel 100 %-ban fertőzött volt nyarán a R. completa életmódjával kapcsolatos vizsgálatokat a NÉBIH Növény-egészségügyi és Molekuláris Biológiai Laboratóriumában végeztük el. A begyűjtött 88 bábot homokkal teli Petri csészébe raktuk, majd 3 o C-on tároltuk őket, hogy megkapják a kellő hideghatást. KASANA és ALINIAZEE (1995) szerint ez 37

40 az idő minimum 4 hónap. A R. completa imágók kinevelése a labor karantén részlegén 3 fitotronban történt. Ezzel párhuzamosan zajlottak P. ruficornis-szal kapcsolatos megfigyelések is. EREDMÉNYEK A Rhagoletis completa és a Polyodaspis ruficornis felderítésének eredményei ben. A 2012-ig ismert előfordulási adatokhoz képest a R. completa egyedeit a PALz csapdák fogásai alapján 2013-ban újabb helyszíneken is sikerült kimutatni. Míg 2012-ben jellemzően az ország nyugati határához közel fogták a csapdák, a évi országos felderítés alapján a R. completa Vas és Zala megyében már tömegesen fordult elő, továbbá Somogy megyében is megjelent ben már Somogy megyében is tömegesen fordult elő valamint Győr-Moson-Sopron megyében is megjelent (1. ábra). 1. ábra: R. completa előfordulása 2014-ig Kőszeg környékén két vizsgált ( a és b jelű) üzemi dióültetvény monitorozása során figyelemmel kísértük a R. completa egyedszám változását a PALz csapdák fogásai alapján (2. ábra). Az a jelű ültetvény területe 4000 m 2, a b jelű ültetvény területe 1500 m 2. 38

41 2. ábra: R. completa imágók rajzásának alakulása Kőszegen 2013-ban Irodalmi adatok alapján az imágók július elejétől augusztus végéig rajzanak, azonban vizsgálataink azt igazolták, hogy hazai körülmények között a rajzás szeptember végéig, október elejéig is elhúzódhat. A évi eredmények alapján, szeptember közepén egy nagyobb fogás volt, amely valószínűleg az időjárás sajátos alakulásával hozható kapcsolatba. A csapdák a legtöbb imágót augusztus első felétől szeptember közepéig fogták. Október elején, Segesdről származó dió mintákban nagy számban fordultak elő kifejlett R. completa lárvák. A évi vizsgálatok alapján a P. ruficornis országszerte megtalálható volt mind az üzemi, mind a szórvány dióültetvényekben. A PALz csapdákról történő azonosítása morfológiai bélyegek alapján történt. A csapdák Baranya, Somogy, Győr-Moson-Sopron, Komárom-Esztergom, Borsod-Abaúj-Zemplén és Bács-Kiskun megyékben fogtak imágókat. Vas megyéből és Győr-Moson-Sopron megyéből küldött termésmintákban pedig lárvái voltak jelen. A PALz csapdák eredményei alapján ültetvényekben június második felétől október végéig rajzott az imágója. 3. ábra: P. ruficornis imágójának rajzása két vizsgált ültetvényben 39

42 A két vizsgált ( a és b jelű) üzemi dióültetvény monitorozása során figyelemmel kísértük a P. ruficornis egyedszám változását a PALz csapdák fogásai alapján (3. ábra). A R. completa laboratóriumi vizsgálata során, a 2013 őszén gyűjtött bábokat a tél folyamán hűtőben tároltuk 4 C-on. Ezeket áprilisban a fitotronokba helyeztük ös adagokban. A vizsgálatokat 20 o C, 24 o C és 27 o C os hőmérsékleten végeztük el. Az áprilisban gyűjtött bábok szobahőmérsékleten (20-22 o C) voltak tartva. A mintákat heti egy alkalommal ellenőriztük. Az első imágók június 25-én jelentek meg. KASANA és ALINIAZEE (1994) vizsgálatai alapján megfigyeltük, hogy a laborban kelt imágóknak mennyi hőösszegre volt szükségük (1. táblázat). 1. táblázat: A R. completa hőösszegének alakulása az első és az utolsó imágók tekintetében o C szoba (20-22) első vizsgálati csoport második vizsgálati csoport első (nap C) utolsó (nap C) első (nap C) utolsó (nap C) első (nap C) utolsó (nap C) első (nap C) utolsó (nap C) FICHTNER és BENTLEY (2011) adatai szerint, az első pár láb combi részének színe alapján végeztük el a nemek szerinti megkülönböztetést (2. táblázat). A nőstények combja barnássárga színű, ellenben a hímeknek egészen sötét, szinte fekete. 2. táblázat: R. completa imágók ivararánya Hőmérséklet Hím Nőstény 20 C 1 db 9 db 24 C 4 db 7 db 27 C 16 db 1 db Szobahőmérséklet 4 db 9 db 40

43 Az imágók élettartalmának hosszát is vizsgáltuk. Az imágók átlagos élettartalma a laboratóriumban tartott egyedeknél 3-4 hét. Megfigyeléseink alapján a 20 C-on tartott imágóknak volt a leghosszabb az élettartalma. A nyugati-dióburok fúrólégy vizsgálatokkal párhuzamosan foglalkoztunk a P. ruficornis életmódjával is augusztus 27-én 20 termést helyeztünk el egy tüll hálóval fedett üveghengerbe. Az első P. ruficornis imágók szeptember 2-án jelentek meg, ekkor 40 egyedet számoltunk, majd a második alkalommal, szeptember 9-én, 35 imágót figyeltünk meg. A nemzedékek egybefolynak, mert a különböző fejlődési stádiumok együttesen voltak jelen a dió burkában és belsejében. A P. ruficornis egyedeit szabadföldön nagy számban találtuk meg a már sérült vagy különféle károsítóval fertőzött diókban. Átlagosan 2-3 P. ruficornis lárva és ugyanennyi báb volt a károsított mintákban. Szélsőségesen károsított mintákban egyedet is számoltunk. A vegetáció vége felé egyre nagyobb arányban figyeltünk meg bábokat és lárvákat Cydia pomonella-val fertőzött diók belsejében. KÖVETKEZTETÉSEK Az eredmények alapján megalapítható, hogy a R. completa ben továbbterjedt az ország nyugati részén. Az imágó július közepétől egészen szeptember vége-október elejéig volt megfigyelhető. P. ruficornis szinte az összes vizsgált ültetvényben előfordult. A csapdák által fogott egyedek száma szembetűnően alacsony volt a dióburokban és a dióbélben található lárvák számához képest. Valószínűleg az imágók nem repülnek a sárga színre. A PALz csapdás eredményeket tekintve az imágó 2013-ban az ültetvényekben július első felétől egészen október végéig fordult elő. Az egyedszámcsúcs július közepétől augusztus végéig volt megfigyelhető a területeken. A R. completa rajzását vizsgálva az első imágók a bábok fitotronban történő behelyezéstől számított napon jelentek meg. A rajzás kezdetén a nőstények voltak jelen nagyobb arányában majd az ivararány a későbbiekben 1:1 arányba tolódott el. Alacsonyabb hőmérsékleten a nőstények voltak jelen nagyobb számban, a hőmérséklet növekedésével a hímek száma emelkedett. A nyugati-dióburok fúrólégy imágók első megjelenéséhez szükséges hőösszeget vizsgálva KASANA és ALINIAZEE (1994) eredményeivel megegyező adatokat kaptunk. Az általunk mért legkisebb hőösszeg 960 C volt, az irodalmi adatokban ez az érték 941 C. A fitotronokban tartott imágók közül átlagosan 1180 C-on jelentek meg az első imágók. KASANA és ALINIAZEE (1994) 1160 C-ot 41

44 mért 3 év átlagában az első imágók megjelenésénél, és ehhez a talajfelszínen mért hőmérsékletet használta. A fekete dióburoklégynek (P. ruficornis) évente több nemzedéke alakul ki. A P. ruficornis, valószínűleg, mint másodlagos károsító volt jelen az ültetvényekben, nyüvei bomló anyagokkal táplálkozhatnak. A megfigyelések során a károsított diók előzetesen más úton fertőződtek meg, vagy sérülések voltak megfigyelhetők. A vegetáció elején elsősorban a dióburokban figyeltük meg a lárva jelenlétét, majd ahogy közeledtünk a szüret időpontjához egyre nagyobb arányban fordultak elő a lárvák a diók belsejében is. Feltehetően a Cydia pomonella kártételének köszönhetően képes bejutni a dió belsejébe. A szabadföldi megfigyeléseink alapján szeptember végétől elsősorban a diók belsejében fordultak elő a faj bábjai. Valószínűleg így a P. ruficornis telelése is a termésekhez kötött. IRODALOM Boyce, A. M. (1934): Bionomics of the walnut husk fly, Rhagoletis completa. Hilgardia 8: Fichtner, E. J. and Bentley, W. (2011): Walnut Husk Fly: an emerging pest in the southern San Joaquin Valley. Extension Newsletter. Kasana, A. and AliNiazee, M.T. (1994): Effect of constant temperature on development of the walnut husk fly, Rhagoletis completa. Entomologia Experimentalis et Applicata 73: Kasana, A. and AliNiazee, M.T. (1994): Seasonal phenology of the walnut husk fly, Rhagoletis completa Cresson (Diptera: Tephritidae). Canadian Entomologist 128: Kasana, A. and AliNiazee, M.T. (1995): Ovipositional preferences of the walnut husk fly, Rhagoletis completa (Diptera: Tephritidae) on various fruits, vegetables and varieties of walnuts. Journal of Entomological Society of British Columbia 92: 3-7. Kasana, A. and AliNiazee, M.T. (1995): Ovipositional preferences of the walnut husk fly, Rhagoletis completa (Diptera: Tephritidae) on various fruits, vegetables and varieties of walnuts. Journal of Entomological Society of British Columbia 92: 3-7. Olson, W. H. and Buchner, R. P. (2002): Leading edge of plant protection for walnuts. Horttechnology 12: Voigt E., Subic M., Baric B., Pajac I. és Tóth M. (2012): A szintetikus táplálkozási csalétek fontossága gyümölcskárosító fúrólegyek (Rhagoletis spp.) csapdázásában. Agrofórum Extra, 43(1):

45 A MÉHLEGELŐ TELEPÍTÉSEK MONITORING VIZSGÁLATA A BEPORZÓ PROGRAMBAN BENKE SZ. 1 és PECZE R. 1 1 Syngenta Kft Budapest Aliz u. 2. poszmehlegelo@gmail.com, A Beporzó programot a Syngenta indította 2009-ben több európai országban. A program célja, hogy a természetes, vadon élő beporzók számának növekedését segítse, virágban gazdag méhlegelők telepítésével. A program elsősorban agrár biotópokban célozza a méhlegelők telepítését, ezzel segítve a termesztett növények beporzását, valamint hozzájárulva a művelt környezet biológiai sokféleségének megőrzéséhez, növeléséhez. A beporzó rovarok mintavételezése, az e célra vetett beporzó sávokban és természetes szegélyekben történt melynek célja az volt, eldöntsük lehet e hazai viszonyok között célzott telepítésekkel élőhelyet teremteni a természetes beporzóknak, valamint mérhetők e különbségek a természetes és telepített szegélyek között beporzó rovarlátogatottság tekintetében. Korábbi években az Integrált termesztési tanácskozáson több évben beszámoltunk az eredményekről. Ebben az anyagban a 2014-es év beporzó rovar számlálási adatait mutatjuk be. A mintavételezések alapján megállapítható, hogy a telepített méhlegelőkön szinte az összes fajcsoport esetén magasabb egyedszám értékek mérhetők, mint a kontroll területeken 2014-ben. Ez a magasabb szám a vizsgált beporzó csoportok között eltérő, de időjárástól, a telepítések korától, kezeléstől függően nagy átlagban 2-8- szoros volt. Megállapíthatjuk, hogy a méhlegelők telepítése kedvezően hatnak a biológiai sokféleségre intenzív agrárkörnyezetben. ANYAG ÉS MÓDSZER A beporzó rovarok mintavételezése direkt e célra vetett beporzó sávokban és természetes szegélyekben is történt melynek célja az volt, hogy eldöntsük lehet-e hazai viszonyok között ilyen célzott telepítésekkel élőhelyet/lehetőséget teremteni a természetes beporzóknak, valamint mérhetők-e különbségek a természetes és telepített szegélyek között beporzó rovarlátogatottság tekintetében. A vetett beporzó sávokba az elmúlt 4 évben folyamatosan fejlesztett méhlegelő magkeverék került, amely zömében pillangós fajokat tartalmaz. 43

46 A beporzó rovarok mintavételi módszere: 1. Rovarcsapdák kihelyezése (ablakcsapdák, varsacsapdák) Szent István Egyetem, Dr. Sárospataki Miklós 2. Vizuális felvételezési módszerek Vizuális felvételezésnél két módszert követtünk a felvételezési időszak alatt. Az először alkalmazott (2009, 2010, 2011 első félév) sávos számlálás lényege, hogy a mintázandó területet 100 m hosszban végigjártuk és értékeltük. A módszer nem bizonyult elég pontosnak, mivel mozgásunkkal zavartuk a beporzókat, ami megnehezítette a számlálást második félévében új standard mintavételezést iktattunk a beporzó fajok vizsgálatába. E módszer alapján történtek mintavételezések azt követően ben. A mintavételezés a helyszínen közvetlen ipod készülékbe történt, a korábban számítógépen alkalmazott FileMaker szoftver segítségével. Az eddigi sávos számlálás helyett egy pontosabb pontszámlálásos metódust követve történtek azóta a felvételezések A felvételezések módja: Egy területen, 3 ponton, pontonként 4 perc alatt történt maga a számlálás. Három helyen egymástól méterre megállva, az előttünk jól belátható kb. 3*3m-es területet vételeztük fel, a kvadrátban táplálkozó beporzó egyedek számlálásával. Ugyanezt a számlálást ugyanakkor elvégezzük a vetett sávhoz tartozó 1-5 km távolságok közötti kontroll területen is. A mintavételezésekre szintén standardot követve délelőtt 10 és délután 16 óra között, C közötti hőmérséklettartományokban került sor. Minden kvadrátról fényképeket is készítettünk. A program indulásától 2014-ig 650 ha-nyi méhlegelő telepítés történt Magyarországon. A kiválasztott mintaterületeken igyekszünk 4 éven keresztül követni a beporzók fajszám és egyedszám alakulását. De minden évben új területeket is be kell vonnunk, a korai telepítések kiesése miatt. EREDMÉNYEK A évi felvételezésekről már korábbi konferenciákon és ezen az Integrált fórumon is beszámoltunk. A 2014-es értékelési eredményeket igazán a korábbiakkal összevetve érdemes vizsgálni. 44

47 1. táblázat: A kutatás eredményei 2011/1 (Sávos számlálás) minta Apis lábon gyűjtők Bombus Syrphoidae hason gyűjtők Lepidophtera összes mintaszám összes telepített méhlegelő összes kontroll db/mintavételi hely telepített 49,71 6,99 39,75 12,12 0,07 12,42 db/mintavételi hely kontroll 4,11 0,33 2,74 10,85 0,04 7,15 telepített /kontroll arány 12,09 20,96 14,5 1,12 1,78 1, /2 (Pontszámlálás) minta Apis lábon gyűjtők Bombus Syrphoidae hason gyűjtők Lepidophtera összes mintaszám összes telepített méhlegelő összes kontroll db/mintavételi hely telepített 15,22 3,17 5,33 4,28 0,15 6,93 db/mintavételi hely kontroll 5,81 1,42 0,54 5 0,08 2,65 telepített /kontroll arány 2,62 2,23 9,89 0,86 1,98 2, minta Apis lábon gyűjtők Bombus Syrphoidae hason gyűjtők Lepidophtera összes mintaszám összes telepített méhlegelő összes kontroll db/mintavételi hely telepített 20,64 9,37 9,13 5,74 1,38 9,33 db/mintavételi hely kontroll 3,95 2,06 2,1 3,96 0,1 5,68 telepített /kontroll arány 5,22 4,56 4,34 1,45 13,45 1, minta Apis lábon gyűjtők Bombus Syrphoidae hason gyűjtők Lepidophtera összes mintaszám összes telepített méhlegelő összes kontroll db/mintavételi hely telepített 13,77 5,06 6,18 4,58 0,65 7,31 db/mintavételi hely kontroll 2,4 0,78 1,6 2,87 0,09 3,28 telepített /kontroll arány 5,73 6,47 3,87 1,6 7,01 2, minta Apis lábon gyűjtők Bombus Syrphoidae hason gyűjtők Lepidophtera összes mintaszám összes telepített méhlegelő összes kontroll db/mintavételi hely telepített 24,36 8,42 12,67 7,6 0,7 8,26 db/mintavételi hely kontroll 3,08 1,54 2,21 4,21 0,19 3,34 telepített /kontroll arány 7,91 5,46 5,74 1,8 3,6 2,47 A beporzó csoportok arányai az egyes mintavételi helyeken csak ott kerültek meghatározásra, ahol a vetett sáv mellett megfelelő kontroll területen is történt számlálás. Az egyes arányok meghatározásában nem szerepel továbbá az a számlálás/helyszín sem, ahol a kontroll és vetett terület közül valamelyiken nem 45

48 volt egyetlen számlálandó adott fajcsoporthoz tartozó egyed sem. A 2014 évi adatok, a korábbi évek tendenciáját mutatják. Az Apis fajon 7,91-szeres, a lábon gyűjtők 5,46-szoros, a Bombus fajok 5,74-szeres a Syrphidae-k 1,8-szoros, a hason gyűjtők 3,6-szoros a lepkék 2,47-szeres adatát kapták a vetett méhlegelőkön a kontroll (természetes) szegélyekhez hasonlítva. A számok jól mutatják a vetett méhlegelők minőségi különbségét a kontroll területekhez viszonyítva, ami a két terület közötti eltérő virágtömegeknek köszönhető. A beporzó arányok alakulásában az idei évben is döntő szerepe mutatkozott az időjárásnak a beporzók számát, illetve aktivitását is jelentősen befolyásolta. Tél gyakorlatilag nem volt, a kitavaszodás is korán történt. Poszméheket például a november, decemberi hónapot leszámítva minden hónapban észleltünk, ugyanakkor a házi méhek telelése is legtöbb esetben kedvezően alakult. Tavaszra erős méhcsaládok várták az akácvirágzást. Május elején akácvirágzással azonos időben hazánk felett egy ciklon örvénylett jelentős lehűlést és erős szelet okozva, így a tél folyamán áttelelt erős méhcsaládok kiterjedt területeken alig tudtak hordani. A telepített méhlegelőkön ugyanakkor a hosszú virágzási idő miatt különösen az akácvirágzást követően számláltunk nagy tömegben házi méhet, mikor a telepítésekben a facélia virágzása tartott. A nyár eleje a gabonafélék betakarításig száraz meleg átlagos közeli volt, majd az ezt követően szokatlanul csapadékosan alakult az időjárás, gyakorlatilag a beporzók aktivitásának végig. Ez az időjárás a csapadékos hideg periódusokban oda vezetett, hogy a beporzók száma alacsony szinten maradt a későbbi számlálásokban, de a különbségek továbbra is megmaradtak a telepítések illetve a kontrol területek között annak ellenére, hogy a korábbi évekkel ellentétben a ruderális területeken is burjánzott a vegetáció. A tavaszi nyár elejei nagy leszámolt beporzó tömegek számos fajcsoport esetén ugyanakkor pontszámlálásos módszer bevezetése óta a legnagyobb egyedszám értékeket mértünk a méhlegelő telepítések átlagában. A tavalyi évhez képest a legnagyobb egyedszám változást méhek (24) és poszméhek (12 egyed/számlálás) esetében mértünk. A szokatlan enyhe télben a megkésett 2013 őszi méhlegelő telepítésekben a facélia számos helyen áttelelt, így tavasszal virágzott már az akácvirágzást megelőzően. 46

49 KÖVETKEZTETÉSEK A mintavételezések alapján megállapítható, hogy a telepített méhlegelőkön szinte az összes fajcsoport esetén magasabb egyedszám értékek mérhetők, mint a kontroll területeken a vizsgált két évben. Ez a magasabb szám a vizsgált fajcsoportok között eltérő, de időjárástól, a telepítések korától, kezeléstől függően 2014-ben 2-8 szoros volt. A méhlegelő keverék telepítései kedvezően hatnak a biológiai sokféleségre intenzív agrárkörnyezetben. 47

50 100 % ELTÉRÉS. KÖRNYEZETAZONOS ANYAG HASZNÁLATA TALAJLAKÓ KÁRTEVŐK, KÓROKOZÓK HATÁSAINAK KIVÉDÉSÉRE KORMÁNYOS F. 1, FEKETÉNÉ PALKOVICS Á. 2 és BOZSÓ M. 2 1 Ambro-Bio Kft., Balástya, Hunyadi u. 1/A, f.kormanyos@invitel.hu 2 Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal, Növény-, Talaj- és Agrárkörnyezetvédelmi Igazgatóság, Növény-egészségügyi és Molekuláris Biológiai Laboratórium, 1118 Budapest, Budaörsi út Magyarország. feketeneag@nebih.gov.hu BEVEZETÉS Az írás tárgyát képező vizsgálat alapja egy, a felhasználói gyakorlatban szerzett tapasztalat hivatalos, hatósági módszertan szerinti ellenőrzése. Az alaptörténet én egy olyan telefonhívással indult, amikor egy csanyteleki hajtatásos uborkatermesztő, Juhász Gáspár a következő mondattal lepett meg: Az elmúlt 6 hétben hetente 5 l/ha Amalgerol Prémium adaggal kezelt hajtatásos, tehát fólia alatti, természetes talajon termesztett kígyóuborka állományban elmúlt a fonálféreg probléma. Nem kiirtotta, elmúlt! Ezt megelőző években számos esetben volt alkalmam hajtatásos termesztőknél megtapasztalni komoly fonálféreg, talajlakó kórokozó fertőzések okozta károk megtapasztalására, ill. az ezeknek a problémáknak hatékony, de egyetlen esetben sem állandó elhárítására, megszüntetésére tett kísérletekben, vagy engedélyezett, de mindenképp környezet és növénymérgező vegyszeres (növényvédő szernek nevezett kémia anyagok) kezelések lefolytatásában, hatékonyságuk ellenőrzésében. Viszont egyetlen esetben sem az volt a cél, hogy elmúljon a problémát okozó körülmény, hanem az, hogy elpusztítsuk átmenetileg a kártevőt, vagy kórokozót. Tehát, valami ellen és nem valamiért dolgoznak. Sajnos! Természetesen az intenzív műtrágya és szintetikus, tehát természet-ellenes növényvédő szereknek nevezett anyagok használata újból és újból, egyre erősödő mértékben hozta elő minden évben ezeket a problémákat, aminek a vége természetesen az, hogy a talajélet teljesen kiirtó anyagok használata mellett is az ilyen körülményeket előállító termelő át kellett, hogy térjen mesterséges talajok használatára. Ennek a mai mezőgazdaság-tudományi alapokon nyugvó termesztés technológiának az értelemszerű következménye a táplálkozás-élettani szempontból hiányos tápelem tartalmú élelmiszer előállítása. Ennek, azaz az ilyen minőségű élelmiszer fogyasztásának pedig értelemszerű következménye saját tapasztalat 48

51 alapján, hogy a fogyasztó is tápelem hiányos lesz, amire szervezete immungyengeséggel, így pl. allergiával, betegségekkel, rákkal reagál. Az ilyen termesztéstechnológiának számos egyéb zavaró jelensége, azaz tünete is van. Ilyenek a következők: aszfalt minőségű talaj-tömörödés még homokon is, talaj mohásodás, felszíni só kiverődés, kezelhetetlen mértékű tyúkhúr (Stellaria sp.) felszaporodás, számunkra káros talajlakó baktérium és gomba felszaporodás, kezelhetetlen fonálférgesség, jelentős ph érték eltolódás a semleges értéktől, kezelhetetlen mértékű tripsz és üvegházi molytetű (Trialeurodes v.) fertőzés, stb. Ezeket ma szinte mindet további vegyszeres kezelésekkel, növényvédő szereknek nevezett szintetikus anyagokkal akarják megoldani. Vélhetőleg nem ez a megoldás úgy, hogy a magas termelékenységi szintet tarthassuk a környezet, de végül a fogyasztó mérgezése nélkül. Ezek után mindenképp érdemes volt ennek a hírnek, hogy eltűnt a fonálférgesség utána menni, hisz ilyet nem hogy nem hallani sűrűn, de termelők, vagy más, a témában érintett személyek ma alapból el sem hiszik, hogy létezhet ilyen. Nem hiszik el, hogy létezhet olyan, hogy természetes úton megoldjuk nem csak a problémát, hanem azt, ami a problémát okozza. Egyszerűen ezekkel a hitekkel lekorlátozzák magukat. Ez elég baj, mert ilyen szempontból mindig érdemes lenne elővenni a rendkívül pontos szakirodalmainkat (Pl.: Növényvédelmi Állattan Kézikönyve 1. kötet, UJVÁROSI: Gyomnövények stb.), ahol a termelésben előforduló, gazdasági kárt okozó élőlényeknek kedvező körülményeket pontosan leírják az életmódjukat elemezve. Ha ezeket megértjük, számottevően csökkenthető a finomított kifejezésként környezet terhelésnek nevezett környezet, így élelmiszerlánc mérgezés. Persze, ehhez a legmagasabb fokú biológiai és így valódi növényvédelmi felkészültségre van szükség. A vizsgálat igazi érdekessége viszont a palántadőléssel kapcsolatos eredmény lett, ahol az Amalgerollal nem kezelt talajba elvetett magokból kikelt növények 100 %-ban elpusztultak, míg az Amalgerollal kezelt talajokon %-ban megmaradtak az elvetett magokból kikelt növények, ami jelentős eltérésnek tekinthető, mindez szintetikus vegyszeres talajmérgezés nélkül, természetazonos anyag használatával. Talán érdemes elgondolkodni, hogy mennyi jó megoldás, tartalék rejtőzik a természetben az emberi okosság nélkül is! 49

52 ANYAG ÉS MÓDSZER A készítmény A készítmény neve: Amalgerol növény- és talajkondicionáló Formuláció, hatóanyag összetétel: algakivonat, növényi illóolajok, ásványi olajok, alginát, mannitol, laminarin, makro- és mikroelemek vizes emulziója. Dózis: 5 l/ha Károsító A károsító neve (magyar): kertészeti gubacsfonálféreg A károsító neve (latin): Meloidogyne incognita (Chitwood) A kultúrnövény A kultúrnövény magyar neve: paradicsom A kultúrnövény latin neve: Solanum lycopersicum Fajta: Kecskeméti Jubileum Tőszáma: 1db palánta/12 cm Ø cserép Vetés ideje: Ültetés ideje: Betakarítás ideje: Kísérleti helyszín A vizsgálat helye: Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal, Növény-, Talaj- és Agrárkörnyezet-védelmi Igazgatóság, Növény-egészségügyi és Molekuláris Biológiai Laboratórium, 1118 Budapest, Budaörsi út Talajtípus: Garri virágföld 500 cm³/cserép Műtrágyázási adatok, készítmény: Garri Tápoldat Zöldségekhez kijuttatás: beöntözés heti két alkalommal Növénynevelő kamra adatai a kezelés idején: léghőmérséklet: 24 C relatív páratartalom: 65% megvilágítás: 12 h öntözés: kétnaponta, szükség szerint Kísérlet adatai A kísérleti parcellák mérete: 12 cm Ø cserép ismétlések száma: 20 ismétlés kezelésenként kezelés szám: 3 és 6 kezelés 50

53 A kezelések adatai: 1. táblázat: Kezelés három alkalommal 1. alkalom 2. alkalom 3. alkalom Megnevezés Amalgerol Amalgerol Amalgerol Dózis 5 l/ ha 5 l/ ha 5 l/ ha Időpont Mód beöntözés beöntözés beöntözés 2. táblázat: Kezelés hat alkalommal 1. alkalom 2. alkalom 3. alkalom 4. alkalom 5. alkalom 6. alkalom Megnevezés: Amalgerol Amalgerol Amalgerol Amalgerol Amalgerol Amalgerol Dózis 5 l/ ha 5 l/ ha 5 l/ ha 5 l/ ha 5 l/ ha 5 l/ ha Időpont Mód beöntözés beöntözés beöntözés beöntözés beöntözés beöntözés Értékelések: A biológiai hatás értékelésének módszere: A Zoocid Vizsgálati Módszertan (2004) sz. módszere szerint. Az értékelés egy alkalommal, az utolsó kezelés utáni 9. héten (I. nemzedék kifejlődésekor) a gyökéren a Zeck-skála (ZECK, 1971) alkalmazásával történt. Az adatokból fertőzöttségi % számítás az Abbott formula segítségével, majd a vizsgálat eredményeinek Kruskal-Wallis statisztikai próbával való értékelése, páronkénti összehasonlításban Mann-Whitney teszttel. Növekedési erély és fitotoxikus hatás értékelésének módszere: Három vegetációs periódusban történt növekedési erély vizsgálat a palántákon (a tűzdelés utáni 2., 4. és 6 héten). Minden növény esetében mérve lett a növény magassága és a 3. (legnagyobb) levél levéltengely mentén mért hossza. Az adatok ismeretében kiszámításra került az egyes kezelés típusok közötti relatív különbségek, majd a vizsgálat eredményeinek Kruskal-Wallis statisztikai próbával való értékelése, páronkénti összehasonlításban Mann-Whitney teszttel abból a célból, vajon a két időpontban megállapítható-e szignifikáns különbség az egyes csoportok átlagos hajtás- és levélhosszai között. A fitotoxikus hatás vizsgálata három alkalommal (a tűzdelés utáni 2., 4. és 6 héten) a növények vizuális értékelésével történt. 51

54 EREDMÉNYEK A biológiai hatás vizsgálatának eredménye: Az általunk vizsgált kísérleti csoportok között az Amalgerol oldattal végzett kezelés hatására a gyökerek Meloidogyne incognita fertőzésében szignifikáns eltéréseket találtunk. Az Abbott formula alapján a kontroll növényekhez képest az oldattal 6x kezelt csoportban 11%-kal (Mann-Whitney teszt: p=0,034), a 3x kezelt csoportban 18%-kal (Mann-Whitney teszt: p<<0,001) volt kisebb a megfigyelt fertőzés mértéke. A kétféle kezelés hatása között azonban nem tapasztaltunk szignifikáns eltérést (Mann-Whitney teszt: p=0,167) (1. ábra). Növekedési erély és fitotoxikus hatás vizsgálatának eredménye Kezelés hatása a növény magasságára: A 2. héten csak a 6x kezelt csoport esetében volt szignifikáns eltérést a kontroll csoporttól a növények magasságában (Mann-Whitney teszt: p<<0,001). Ebben az időpontban a 3x kezelt csoport átlagos növénymagassága 3%-kal, a 6x kezelt csoporté pedig 23%-kal haladta meg a kontroll csoportban mért átlagos magasságot (2. ábra). 52

55 A 4. héten mindkét kezelt csoport átlagos növénymagassága szignifikáns mértékben eltért a kontroll csoporttól. Ebben az időpontban a 3x kezelt csoport átlagos növénymagassága 13%-kal (Mann-Whitney teszt: p<<0,001), a 6x kezelt csoporté pedig 23%-kal (Mann-Whitney teszt: p<<0,001) haladta meg a kontroll 53

56 csoportban mért átlagos magasságot. Ekkor az Amalgerollal kezelt csoportok átlagos magassága között is szignifikáns volt a különbség (3. ábra). A 6. héten mindkét kezelt csoportunk átlagos növénymagassága szignifikáns mértékben eltért a kontroll csoporttól (Kruskal-Wallis teszt: p<<0,001). Ebben az időpontban mind a 3x kezelt, mind a 6x kezelt csoport átlagos növénymagassága 17%-kal haladta meg a kontroll csoportban mért átlagos magasságot. A kezelt csoportok között nem találtunk szignifikáns eltérést (4. ábra). Kezelés hatása a levélhosszra: A 2. héten mindkét kezelt csoport esetében az átlagos levélhossz szignifikáns mértékben eltért a kontroll csoporttól. Ebben az időpontban a 3x kezelt csoport átlagos levélhossza 2,5%-kal (Mann-Whitney teszt: p=0,023), a 6x kezelt csoporté pedig 30%-kal (Mann-Whitney teszt: p<<0,001) haladta meg a kontroll csoportban mért átlagos értéket. Az Amalgerollal kezelt csoportok adatai között szintén szignifikáns volt a különbség (Mann-Whitney teszt: p<<0,001) (5. ábra). A 4. héten mindkét kezelt csoport esetében az átlagos levélhossz ismét szignifikáns mértékben eltért a kontroll csoporttól. Ebben az időpontban a 3x kezelt csoport átlagos levélhossza 13%-kal (Mann-Whitney teszt: p<<0,001), a 6x kezelt csoporté pedig 15%-kal (Mann-Whitney teszt: p<<0,001) haladta meg a kontroll csoportban mért átlagos értéket. A kezelt csoportok között nem találtunk szignifikáns eltérés (6. ábra). 54

57 A 6. héten a 3x kezelt csoport átlagos levélhossza szignifikáns mértékben eltért mind a kontroll csoporttól, mind a 6x kezelt csoporttól. Az eltérés mértéke 7% volt (Mann-Whitney teszt: p<<0,001), a 6x kezelt csoport átlagos levélhossza megegyezett a kontroll csoport értékével (6. ábra). 55

58 Fitotoxikus hatás: A vizuális értékelés során nem észleltünk fitotoxikus hatást. Megfigyelések a készítmény egyéb tulajdonságairól A készítmény tapasztalataink alapján: Fokozza a növények szárazság tűrését (8.ábra): kiegészítő szárazság-stressz vizsgálat során a vízhiányos állapotból a regenerációs idő a kezeletlen kontrollnál négy óra, a háromszor kezeltnél két óra és a hatszor kezelt esetében egy óra volt. (A növénynevelő kamrában a léghőmérséklet 24 C, a relatív páratartalom 65% volt.) Csökkenti a palánta dőlés mértékét (9. ábra, 3. táblázat): kiegészítő vizsgálat során, Gulyás J. szentesi fóliaházából származó, Meloidogyne incognita fonálféreggel erősen fertőzött talaj alkalmazása esetén a kezeletlen kontroll csoport palántái az átültetést követő három héten belül palántadőlés miatt elpusztultak, míg a három illetve hat alkalommal Amalgerol készítménnyel előkezelt talajba ültetett palánták nem károsodtak. A kontroll teljes pusztulása miatt a vizsgálat kiértékelhetetlenné vált. 56