Mészáros Lívia. Lézerek alkalmazása a nanotechnológiában Egyetemi jegyzet

Átírás

1 Mészáros Lívia Lézerek alkalmazása a nanotechnológiában Egyetemi jegyzet

2 ТARTALOM Bevezetés FEJEZET: NANORÉSZECSKÉK ÉS NANOSTRUKTÚRÁK Történelmi áttekintés A nanorészecskék mérete és alakja A nanorészecskék tanulmányozásának fizikai módszerei Az elektronok energiavesztése A nanorészecskék mértani struktúrája és grafikai tulajdonságai A fém és félvezetı nanorészecskék optikai tulajdonságai A fém nanorészecskék optikai tulajdonságai A félvezetı nanorészecskék optikai tulajdonságai Nem lineáris- optikai elnyelıdés és sugárzás A nanorészecskék felhasználása Energiaátalakítás Fotoelektronkémia és fotokatalízis A nanorészecskék felhasználása a kémiában, a biológiában, és az orvostudományban Szilárd test fényforrás A nanorészecskék felületi tulajdonságai Nanostrukturák és nanorészecskék elıállítása lézeres abláció segítségével A módszer tulajdonságai A lézer impulzus idıtartamának hatása az ablációs folyamatokra Femtoszekundumos impulzus A céltárgyak ablációja vákumban vagy gázban Silárd céltárgyak ablációja folyadékokban A kisérlet sémája Nanoszekundomú impulzusok Abláció a folyadékban Abláció a vákumban és gázban A nanorészecskék szintézise és a vékonyfilmek létrehozása Ábrák készítése a felületen Optikai lézerek nanolitográfiája

3 2. FEJEZET. A LÉZERES PÁROLOGTATÁS MODELLEZÉSE FEJEZET. AZ ALUMINIUM ÉS AZ ÓN LÉZER PLAZMA TANULMÁNYOZÁSA Emissziós spektrum analízis Az aluminium és az ón lézer plazma spektrális és idıbeni jellemzıinek tanulmányozása A környezı gáz nyomásának hatása a lézerrel generált aluminium plazma felhı térbeli tulajdonságaira FEJEZET. A LÉZER PLAZMA KEZDETI ÁLLAPOTA FEJEZET. A LÉZER PLAZMA TERJEDÉSI DINAMIKÁJA FEJEZET. A LÉZER ABLÁCIÓ ELMÉLETE A termo model A lézeres abláció dinamikája FEJEZET. REKONBINÁCIÓS FOLYAMATOK A LÉZER PLAZMÁBAN...77 FIZIKAI MAGYARÁZÓ SZÓTÁR...80 ANGOL MAGYAR UKRÁN MÜSZAKI SZÓTÁR...84 Irodalomjegyzék

4 Bevezetés Jelenleg az egyik legintenzívebben fejlıdı tudományi irányzat a kis mérető objektumok, a nanorészecskék tanulmányozása. Hosszú ideig a kolloid és kolloid kémia körülbelül az utolsó 20 évben terjedt ki az interdiszciplináris területekre, magába foglalva a nanorészecskék, nanoanyagok és a nanotechnikai tudományokat. Nagyon fontos kérdés ebben az irányban a nanorészecskék elıállítása és tanulmányozása, a funkcionális anyagok elıállítása. Ezek alapján lett kidolgozva a nanorészecskék tanulmányozására egy egész sor fizikai, kémiai, fizika-kémiai és biológiai módszer, valamint nanotechnológiai módszerek. A nagy tudományos és gyakorlati érdeklıdés a nanorészecskék és nanoanyagok felé annak köszönhetı, hogy a makroszkópikus anyagokban a fizikai, kémiai és termodinamikai tulajdonságaik jelentısen különböznek az atomok és molekulák tulajdonságaitól. Várható, hogy a nanorészecskéknek és nanoanyagoknak fontos szerepe lessz a gazdaságban, a technológiában és az emberi élet minden területén. A nanoanyagok különleges tulajdonságait atomos szinten a struktúrájuk határozza meg. Nagyon fontos szerepe van a nanorészecske méretének és struktúrájának. Ezekbıl az egyedi tulajdonságokból a legtöbb nagyon fontos és sokat ígérı: a perspektív technológiai felhasználásban, a nanoelektronikában, nanofotonikában, biomedicinában, információ tárolásában, a kapcsolattartásban, a kozmosz és a bennünket körülvevı világ tanulmányozásában. A nanorészecskék és a nanoanyagok tanulmányozásának gyors haladása bizonyos szempontoktól függ. Elsısorban, a nanotechnológia fejlıdése megengedi a nanorészecskék bármilyen formájú és összetevıjő formálását. Másodszor, a modern diagnosztikai módszerek megengedik a nanorészecskék és nanostruktúrák tanulmányozását. Harmadszor pedig a számítógépek és számítógépes módszerek megengedik elırelátni és optimalizálni a nanorészecskék tulajdonságait. Manapság fémekbıl, félvezetıkbıl és más anyagokból különbözı módszerekkel el lehet készíteni és tanulmányozni a nanorészecskéket és a nanostruktúrákat. A kísérleti és elméleti módszerek gyors fejlıdése a nanorészecskék és nanoanyagok tulajdonságainak megértéséhez vezetett. A nanoanyagok használatának köszönhetı a nanorészecskék tudományában fellépı jelentıs fejlıdés. Sok esetben a lézersugár sajátos tulajdonságait használták, mint például az idıbeli és térbeli koherenciát. A lézereket gyakran használják, könnyen irányítható elektromágneses sugárzásforrásként. Tanulmányozni fogjuk a nanorészecskék és nanoanyagok általános tulajdonságait, elıállításuk és tanulmányozásuk módszereit, megvizsgáljuk méreteiket és klasszifikáljuk ıket. Tanulmányozzuk a geometriai struktúrájukat és optikai tulajdonságaikat. 4

5 1. FEJEZET NANORÉSZECSKÉK ÉS NANOSTRUKTÚRÁK 1.1. Történelmi áttekintés A fém nanorészecskék nagyon fontos szerepet töltenek be a mikro- és nanorészecskék között. Jellemzıjük, elsı sorban, egyedülálló optikai tulajdonságuk és a fény hatékony elvezetésére és elnyelésére való képességük. Az emberek már régen meg tanulták alkalmazni ezeket, például a drágakövek festésére, amelyek fontos szerepet játszottak az ember életében az esztétikai, mővészeti és gazdasági körökben. Erre a célra használták fel a nehéz fémek kismértékő salakjait és azok oxidjait, amelyekkel megfigyelhetıek, úgy a kolloidok, mint a nanorészecskék. Az archeológiai ásatások megmutatják, hogy a színes üvegek már az İsi Egyiptomban i.e. a 2. évezredben készültek, és az İsi Rómában idıszámításunk elsı évezredében. A legjobb szemléltetése ennek, a civilizáció által elért dolgoknak, i. sz. IV századában, a római mesterek által elkészített kehely, amely a Brit múzeumban található Londonban. Amennyiben különbözı oldalakról fehér fénnyel megvilágítjuk a kehely vörös, vagy zöld fénnyel kezd világítani. Hosszú ideig ennek a színjátszásnak az okai ismeretlenek voltak, de most már tudjuk, hogy a szín változása kapcsolatban van a fényszóródással az ezüst és arany nanorészecskék, amelyeket tartalmazott az üveg. A középkor óta napjainkig a fém nanorészecskéket széles körben használják a gótikus székesegyházak festett üvegeinek gyártásához. Az üvegek és kristályok festésében a fém- és félvezetı nanorészecskék alkalmazását tökéletesen példázza a XIII XIV sz. készített Párizsi Notre Dame, a Prágai Szent Vitus-székesegyház és az 1937-ben készített Moszkvai Kreml rubin csillagai. Ahhoz, hogy a Kremlen a szelén rubinhoz megkapják a megfelelı színt, szubmikrometrikus mérető CdSe és CdS kristályokat használtak. A Római korban, a kolloid fémeket különbözı anyagok festéséhez és az arthritis belgyógyászati kezeléséhez is alkalmazták. Az ókorban nagyon kedvelt volt az ón sav és az arany klóros sav származékok reakciójából nyert lila szín. Ez a szín, az ólom oxid részecskéinek a kolloid vegyülete az arany nanokristályokkal. Nemrég állapították meg, hogy az égszínkék szín a VII sz. a maják által használt kék, amelyik az indigó és a szilíciumba kevert nanokristály fém és a fémoxid keveréke. Nyilvánvaló, hogy a nanorészecskék színtézisét meg kellett elızze a nanométeres skála értésének jelenségei. XVII sz., Antonio Neri Florenciai pap és az üvegek mestere tanulmányozta a nanorészecskéket ben Üveg mővészet címő tanulmányában leírta a kolloid arany szintézisét. John Kunckel 1689-ben átnézte Neri munkáját és németre fordította. Ennek értelmében gyakran kötik össze Kunckel nevével azt, a felfedezést, hogy az üveget lehetséges pirosra festeni, ha aranyat adagolnak hozzá. Kunckel kifejlesztette azt a technológiát, amivel az 5

6 üveg megkapja az arany rubin színt, amely nem nézett ki rosszabbul, mint az eredeti rubin. Úgy vélték, hogy Kunckel magával vitte ezt a felfedezést, mivel az általa hagyott íratok nem tartalmazták azt a technológiai összealítást, hogyan lehet ilyen üveget elıállitani. Az arany rubin üveg titka újra fel volt fedezve Lomonoszov M. V. által, aki kidolgozta ennek a technológiának a teljes módszerét. E módszer szerint, az egyszerő üveghez kismennyiségő (0,01 0,1%) morzsolt 4 30 µm átmérıjő arany részecskéket kell adagolni. Nem számítva az elızı évek felfedezéseire, a nanorészecskék tanulmányozásai nem fejlıdtek. A nanoobjektumok rendszeres tudományos kutatásai a XIX sz. kezdıdtek el, amikor Faraday években megkapta és tanulmányozni kezdte a magas diszperziós arany kolloid vegyületének tulajdonságait ben elvégezte a kolloid fémekkel kapcsolatos fı munkáját. İ szétválasztott (divided) fémeknek nevezte azokat. Faraday megalapozta a munkának ezt a területét, feljegyezve, hogy a kolloid oldatok salakjai termodinamikusan nem stabilok és az egyes részecskéknek stabilizálódni kell, hogy ne történjék meg az agregációjuk. Megjegyzendı, hogy a kolloid oldatok ezek a szilárd test folyadékokban való diszperziós oldatai. Faraday is megállapította, milyen jellegő a kolloid fém részecskék kis (nanométeres) métere. Az arany esetében azt állította: az arany nagyon apró részecskékre való felırlése, amelyek a folyadékon szép ábrákká diffundálódnak... különbözı színőek a részecskék méretétıl függıen. Mi és Hans felajánlottuk az optikai nanomérető részecskék tulajdonságainak elméleti alapjait, amelyeket jelenleg is széles körben használnak. Freilich és Kubo létrehoztak egy elméletet, amelyben elmondták, hogy a kolloid fémek elektromos szerkezetének különböznie kell a makroszkópikus testektıl. A XX. század elsı felében a kolloidokról való tudomány kutatási területe néhány speciális csoportban volt jelen és nem volt több fejlesztés. Mivel a tudomány nem vette figyelembe a kolloidokat, Osztvaldból azt váltotta ki, hogy az 1915-ben megjelent könyvét úgy nevezze el, hogy A kiiktatott értékek világa (The world of neglected dimensions). Azonban ez alkalommal a fejlesztésseben való siker mellett tanúskodott a kolloid arany termelése. Bredik, az arany hamu elkészítésére, a lúgos oldatba helyezett arany elektródok közt lévı ív begyújtását használta. Donau felajánlotta az arany klórossavszármazékot átengedni a gázon CO. Zigmund az arany hamu keletkezésére felfedezte a biztosító módszert (seeding method) és felhasználta a formaldehid meg a gyenge lúgos oldat vegyületébıl kapott sót ben a tudományos közösség nem fogadta örömmel azt a tényt, hogy Zigmund kémiából és részben a kolloid arany munkálataiért Nobel díjat kapott, és nem vezetett ennek a tudományágnak az intenzív fejlesztéséhez. A kolloid kémiában, a különbözı anyagokból kapott nanorészecskék fejlesztésében, nagy elırehaladás történt a XX sz. második felében, köszönhetıen annak, hogy fellendült az érdeklıdés nano anyagokról szóló tudomány iránt. 6

7 1.2. A nanorészecskék mérete és alakja Nanoanyagok fı fajtái: konszolidált nanoanyagok, nanofélvezetık, nanopolimerek, nanobioanyagok, fullerének és csöves nanostruktúrák, katalizátorok, nanoporózus anyagok és szupra molekuláris struktúra. Vannak nanokristályos nanoanyagok is, és nem régen keletkezett az un. grafén anyag (2004-es évben). A grafén egyedülálló az új nanoanyagok osztályában. Andre Geim és Konsztantyin Novoszjolov 2010-ben Nobel-díjat kaptak a grafénnel kapcsolatos kutatásaikért. A nanorészecskék nagy osztálya összetevıdik fém és félvezetı nanorészecskékbıl és fém oxidok nanorészecskéibıl. Nanoméretes méreteik vannak mind a hátrom dimenzióba, az átmérıjük változhat 1-tıl néhány száz nanométerig. Alakjuk általában közel gömbszerő, ennek termodinamikai oka van: ekkor ugyanis a felületi energia minimális. Deformált gömb alakú nanorészecske esetében az eltérést gyakran a heterogén kémiai összetételben kereshetjük. Nanorészecskék esetében is tapasztalhatjuk, hogy az alkotók felületi koncentrációja eltér a részecske egészére vonatkozó koncentrációktól. Erısen anizotrop (a részecske bizonyos tulajdonságai változnak a térbeli iránytól függıen) részecskealak elérésére külön erıfeszítéseket kell tennünk. A magképzıdés és növekedés ( nucleation and growth ) mechanizmusa alapján növekedı nanorészecskék alakformálódását anizotrop térformájú kicsiny terekben biztosítják, melyeket nanoreaktoroknak neveznek. Például nanorétegek között lap formájú nanorészecskék képzıdését segíthetjük elı, rúd alakú nanorészecskéket pedig lágy közegben áramoltatással, vagy centrifugálással megnyúlt formájú nanoreaktorokban állítanak elı. Elıfordul, hogy a nanorészecske növekedése valamelyik kristálytani tengely irányában nagyobb, ilyen esetekben is anizotrop nanorészecske keletkezik. Önrendezıdés során, vagyis az összekevert alkotók közötti kölcsönhatások által spontán módon kialakuló nanorészecskék esetében a komponensek és azok arányának megválasztásával gömb, ellipszoid vagy kocka alakú nanorészecskék alakíthatók ki (például liposzómák, micellák, kuboszómák). Ezekben az esetekben a felhasznált anyagok egy része önmagában is anizotrop térformájú és az építıegységek változatos módon pakolódhatnak össze. A játékos szerepét ebben az esetben az összekevert komponensek között fellépı elektrosztatikus és egyéb gyenge, másodlagosnak mondott, de a természeti folyamatokban lényeges szerepet betöltı van der Waals típusú kölcsönhatások játsszák. Általában egy adott összetétel egy adott térformájú nanorészecskét eredményez. A nanorészecskék méret- és alakmeghatározásának leggyakoribb eszköze az elektronmikroszkóp, amellyel a részecskék vetületi felületének képét nyerjük. A felvétel készítésekor általában a nanorészecskék szuszpenzióját, a nanorészecskék oldatát kell egy 7

8 szilárd és vékony hártyára cseppenteni és beszárítani. Gyakori eset, hogy a nanorészecskék kiszáradva egymáshoz tapadnak, és így téves információhoz jutunk. További problémát jelent, hogy a mikroszkóp elektronsugara elektromosan feltölti a mintát vagy kémiai reakciót okoz. A lágy, szerkezeti alkotóként vizet vagy más oldószert tartalmazó minták tanulmányozása csak különleges mikroszkópos módszerekkel történhet. A krio- elektronmikroszkópos vizsgálat esetében a fagyasztott mintát, fagyasztva töréssel elıkészített eljárás esetében a minta morfológiáját hordozó törési felszín lenyomatát, a replikát tanulmányozzuk. Az utóbbi két esetben a nanorészecskék valós, az aktuális közegnek megfelelı méret- és alaktani jellemzését végezhetjük el. A nanorészecskék méret- és alak-meghatározásának indirekt lehetıségei szórásos módszereken alapulnak. Ezekben az esetekben a nanorészecskék és a felhasznált fény- vagy részecskenyaláb közötti kölcsönhatás eredményeképpen a beérkezı nyaláb irányát a részecske méretétıl és alakjától függıen megváltoztatja. A szórt nyalábnak az eltérülés szögétıl függı intenzitását detektálva az intenzitás-részecskeméret közötti összefüggések alapján a nanorészecskék mérete és méreteloszlása meghatározható. Látható fényt használva finomszerkezeti információt nem nyerhetünk, mert ebben a tartományban a hullámhossz túl nagy. Röntgensugarat vagy neutronnyalábot alkalmazva, a nanorészecskék mérete és a részecskék közötti távolságok következtében a megfigyelt röntgen- vagy neutronszórás jellemzıen kisszögő szórás, azaz a sugárnyaláb leginkább a kis szögek tartományában szóródik. A módszert alkalmazva, a méret meghatározásán felül a nanorészecskék belsı szerkezetérıl is információhoz jutunk. Az esetek többségében a szórás intenzitása a szög függvényében mérve monoton lecsengı görbét ad. Ha a minta rendezett, például belsejében 1 10 nm-es periódusú rács is jelen van, a görbére éles, ún. kisszögő diffrakciós csúcsok ülnek. Nanorétegek esetében több diffrakciós csúcs is megfigyelhetı, ami a megfelelı fizikai összefüggés alapján értelmezhetı. 8

9 1.3. A nanorészecskék tanulmányozásának fizikai módszerei Számos fizikai módszerbe beletartozik a szilárd anyag párologtatása és a telített gáz elıálítása amelyben a kondenzációnak köszönhetıen létrejönnek a nanorészecskék. Ezekben a módszerekben a részecskék mérete kontrolálható a páraforrás be és kikapcsolásával vagy az atomok agregáció sebességének csökkenésével, ha a párához neutrális gázatomokat adunk. A neutrális gázatomok ütköznek a fém forró atomjaival és lehütik ıket. Az utóbbi évtizedben számos új módszer lett kidolgozva a nanorészecskék és nano anyagok tanulmányozására. Az elıállításukra szolgáló módszerek a következıek 1. kondenzálódás a nemes gáz környezetébe 2. ív kisülés 3. ion szóródás 4. lézeres abláció 5. lézeres prirolízis 6. lézeres nanoreszecske generáció molekula nyalábban 7. plazma módszerek A nanometrális mérető klaszterek elıállításának a legegyszerübb módja - kondenzálódás a nemes gáz környezetébe A fém lemez felmelegítıdik egy kerémia olvasztó tégelyben, ami egy nemes gázzal feltöltött kamrában van elhelyezve, néhány tor nyomás alatt. A fém pára gyorsan lehül elveszítve az energiáját az az argon molekulával való ütközésekben, ez alatt formálódnak a nanorészecskék. Ez a módszer széleskörően elterjedt. Ilyen módszerrel lett elıállítva például 5-40 nm mérető vas nanorészecske, valamint SnO, CdS, Fe-Fe 2 O 3 és PbS- AG és ugyan úgy nanorészecskék és másfajta elemek. Az ív kisülés módszerben az anyag párolgásra ív kisülést használnak fém elektródák között nemes gáz környezetébe, így lesz a plazma, melynek kihőlésekor nanorészecskék keletkeznek. Kisüléskor, kellı fém elektródák használatával, bizonyos gázokban fém oxidok, karbidok és nitridek nanorészecskéi is elıállíthatóak. Az ion szóródás módszere abban rejlik hogy felgyorsult ionok, pl.: Ar +, bombázzák a céltárgyat, aminek következtében az atomok és nem nagy klaszterek kidobódnak a céltárgy felsı rétegébıl. Az ionok a céltárgyra a nemes gáz viszonylag nagy nyomásánál esnek, ennek következtében a felszínbıl kilépı részecskék öszeállnak, így formálva a nanorészecskéket. Lézeres abláció a nanorészecskék elıállithatásának a legkönnyebb és a legszélesebb körben elterjedt módszere, nem csak fémbıl de könnyen olvadó fémek esetében is. A módszer elınye 9

10 az, hogy lézeres ablációnál az anyag összetétele, összetevıiben tükrözıdik az elıállitott nanoreszecskében. Lézeres prirolízis estén a prekurzor, ami a gáz halmazállapotban van, összekeveredik a nemes gázzal és felmelegszik a CO 2 lézer hatása által. A lézer energiája elnyerıdik vagy a prekurzor vagy a nemes gázhoz hozzáadott szenszibilizátor SF 6 típusú gáz által. A gáz erıs felmelegedése a prekurzor diszociációhoz és fém atomok létrejöttéhez vezet, amelyikek összeütköznek a nemes gázzal és egyesülnek. A sugaras pirolízis módszere a nanorészecskék elıállításához a következı nem nagy cseppeket az oldatból ami tartalmazza a prekurzort fecskendeznek a kamra forró részébe. A cseppek generálodnak a porlasztó segítségével. A nanorészecskék mérete a porlasztó hımérséklettıl függ. Egy másik módszer a nanorészecskék elkészítéséhez a magas feszultségő réteg aprítás (ball milling). Ez a módszer szélesen elterjedt ahhoz, hogy megkapják a fém ötvözetet metastabil fázisát. A legfıbb módszere a klaszterek és nanoreszecskék elkészítésének molekuláris nyalábban a fémek lézeres párolgása, az intenzív lézeres impulzusok segítségével. Ahhoz, hogy fém klassztereket és nanorészecskéket lehessen elıállítani plazmás módszerrel közepes tejesitményü plazmatrónra van szükség (1 kw). A módszer a következı: a plazma folyam centrális részébe, ami kifújódik a plazmatrónból, fémtartalmú molekulákat vezetnek be. A gáz nyomása körülbelül 1 atmoszféra. A plazmában a molekulák szétesnek az így kapott fém atomok összefornak klasztereké, és ott maradnak a központban. Késıbb a plazmának ez a része a klaszterekkel áthalad a vákuumkamrába Az elektronok energiavesztése Ebben a módszerben a tanulmányozott céltárgyat elektronnyalábbal sugározzuk. Az elektronnyalábnak ismeretes a kinetikus energiája. A céltárggyal való kölcsönhatáskor az elektronok egy része rugalmatlanul szóródik. A szóródáskor vesztett energia elektron spektrométerrel mérhetı, így meg lehet állapítani, hogy mi okozza az energiaveszteséget. Az energiaveszteség változhat ev és különbözı folyamatoknak lehet az eredménye: mélyen elhelyezkedı nívók gerjesztése, rezgı atomok gerjesztése. 10

11 1.4. A nanorészecskék mértani struktúrája és grafikai tulajdonságai Az 1.a ábra a felszíni atomok számának függvényét mutatja az összes atomszámtól. Jól látható, hogy a felszíni atomok száma, csak abban az esetben kevesebb mint 1%, ha az összes atom száma A felszini atomok száma, % Az atomok mennyisege 1.1.a ábra. A felszíni atomok száma és az atomok mennyiségének függvénye. A nanorészecskéket gyakran szférikusnak mondják. Ha figyelembe vesszük, hogy a nanokristályoknak kristályos struktúrája van a makroszkopikus anyagban, a nanorészecskék poliedrikus struktúrájúak, mint a tetraéder, oktaéder, stb. A kismérető klaszterek gyakran amorfok. A klaszterek és nanorészecskék tulajdonságai nagy mértékben függenek a geometriai héjak feltöltıdésének formálódásától, ami bizonyos klaszterszámnál megy végbe. Ennek a számnak a megléte biztosítja a klaszterek és nanorészecskék stabilitását, és információt hordoz a morfológiájukról. Az ikoszaedr és pubooktaedr esetében az atomok száma, ami elengedhetetlen a héjak feltöltésére ugyan az. L- a héjak száma N- z összes (általános) atom száma a részecskében 11

12 (1.1) Mágneses Atomok és molekulák Elektronikus (félvezető) Optikai Reakciókészség Elektronikus (fém) Termodinamikus 1.1.b ábra. A nanorészecskék tulajdonságainak ábrázolása. A nem nagy klaszterek, melyeknek átmérıje néhány nanométer, méretők szerint hasonlóak a molekulákhoz. Az ilyen részecskék atom- és elektronstruktúrái nem szokványos tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek megkülönböztetik ıket a nagyobb volumenő anyag tulajdonságaitól (1.b ábra). 12

13 1.5. A fém és félvezetı nanorészecskék optikai tulajdonságai A nagymérető nanorészecskék: nm tulajdonságai hasonlóak a makroszkopikus testek tulajdonságaihoz. A nanorészecske méretétıl függhet annak elektromos, grafikai, mágneses, kémiai és más tulajdonsága is. A nanoanyagok tulajdonságai között a legfontosabbak a lineáris és nem lineáris fényelnyelıdés, foto- és elektrolumineszcenció, fényszóródás. A fém nanorészecskénél megfigyelhetı a fényelnyelés függvénye a részecske méretétıl, a félvezetı nanorészecskénél az optikai tulajdonságok változnak a nanorészecske változásaival. Nagyon fontos szerepe van a részecskék formájának és a közöttük lévı kölcsönhatásoknak. A grafikai tulajdonságokat meg lehet változtatni a nanorészecske formája és mérete megváltoztatásával A fém nanorészecskék optikai tulajdonságai A fém elnyelıdési elektron spektrumaiban jelentısen jelen vannak a felületi plazmonok elnyelıdési vonalai, amelyek a kollektív koherens szabad elektronok rezgés gerjesztésének köszönhetı. a beesı fényhullámok elektromos tere indukálja a szabad elektronok polarizációját. A kismérető részecskék optikai elnyelıdését 1908-ban Mie-dolgozta ki. Mie elméletének az alapja az elektrodinamikai aspektusok a fény és a részecskék kölcsönhatásainak, ez magába foglalja a Maxwell egyenletek megoldásait a megfelelı peremfeltételek esetén. Az elmélet szerinte a részecske elnyelıdési keresztmetszete (1.2) R- a nanorészecske sugara λ- a fény hullámhossza - az elnyelıdési keresztmetszet - dielektromos állandó A képletbıl következik, hogy a nanorészecske maximális elnyelıdése akkor érhetı el, ha (1.3) 13

14 Az arany nanorészecskék elnyelıdési spektrumát a 2. ábra mutatja be. Elnyelıdés, a.u ábra. A 22, 48, 99 nm átmérıjő arany nanorészecskék elnyelıdési optikai spektruma A félvezetı nanorészecskék optikai tulajdonságai (lineáris elnyelıdése és sugárzása) A félvezetı nanorészecske legmeghökkentıbb tulajdonsága, hogy az elnyelıdés és a fotolumineszcencia erısen függ a méretétıl, különösen ha a részecske mértéke hasonló a Bohr rádiuszhoz. Kísérleti tényként megemlíthetjük az elnyelıdési spektrumok eltolódását az ultraibolya és látható tartományba a nanorészecske méretének csökkenésével. A szférikus részecskék esetében felírható elektron és a lyuk tömegei - a makroszkopikus anyag optikai dielektromos állandója. (1.4) A képlet második része azt mutatja, hogy a tiltott sáv szélessége fordítottan arányos a nanorészecske méretével, viszont a harmadik rész azt mutatja, hogy a tiltott sáv szélessége csökken az R csökkenésével a Coulomb-i kölcsönhatások miatt. De mivel a képlet második része dominál kisebb R értékénél, elvárható, hogy a tiltott sáv effektív szélessége csökken az R csökkenésével. Ezt az effektust illusztrálja a 2. ábra. 14

15 Energia 1.3. ábra. Kvantum megszorítások különbözı rendszerekben. Ha az nanorészecske mérete hasonlóvá válik a Bohr rádiuszhoz: (1.5) - dielektromos állandó a vákuumban - dielektromos állandó a félvezetıkben. e- az elektromos töltése. A CdS esetében a Bohr rádiusz 2,4 nm, az ilyen vagy kisebb sugarú részecskénél, megjelenik a kvantumos elhatárolódás, ami jelentıs eltolódást jelent az optikai elnyelıdésükben a kék spektrumos tartomány felé, a makroszkopikus anyaghoz képest. A részecskék elnyelési spektrumát jellemzi a jelentıs eltolódás a kék tartományba a nanorészecskék méretének csökkenésével. A NR fotoeminiszcenció effektivitás növelhetı a felület modifikálásával. tudományosan bizonyított tény, hogy intenzív lumineszcenciát mutatatnak más nanorészecskék szobahımérsékletnél gyengébb vagy egyáltalán nem mutatnak ilyen tulajdonságot. A fotoluminiszcenció alacsony effektivitása a zónaátmenetekkel a félvezetıkben vagy a térfogati és felületi akceptor állapotok sőrőségével magyarázható, melyek gátolják azt. 15

16 A fotoliumineszcenció effektivitása alacsony hımérsékletnél megnı, köszönhetıen az elektron-foton kölcsönhatás háttérbe szorításának és annak, hogy ez által nı az elektron gerjesztett állapotának ideje. A felület modifikálása nanoanyag bevonat használatával (organikus, nem organikus, biomolekulákkal, ionokkal) effektiven semlegesíti az akceptor helyzetet és növeli a fotolumineszcenciót. Ez nagyon fontos a gyakorlati felhasználásban, amennyiben erısen luminiczáló nanorészecskére van szükség, például lézerekben, fénydiódákban, optikai szenzorokban. A nanoanyagokra jellemzı az elektroluminezcenció is Nem lineáris- optikai elnyelıdés és sugárzás A nanorészecskére jellemzı a több fotonos elnyelıdés vagy sugárzás és a harmonikák generációja. Nem lineáris elnyelést sikerült megfigyelni az GaAs szálakban. További fontos effektus az úgy nevezett töltéshordozók sokszorizása, vagyis egy elnyelt foton a félvezetıkben töb excitont hoz létre pédául Ezt a jelenséget fel lehet fel lehet használni a napfényenergia átalakításában. Mivel az elektron relaxáció a nanokristályokban nagyon gyors, és az excitonok relaxációs folyamata függ a felület tisztaságától és összetételétıl, a folyamat optimizációjához több információra van szükség. Ahhoz, hogy megmagyarázzák az excitonok generálódását, egyetlen fotonnal, az ütköztetéses ionizációt kell aprólékosabban tanulmányozni. 16

17 1.6. A nanorészecskék felhasználása Az egyedi optikai és dinamikus tulajdonságainak köszönhetıen a nanorészecskék és nano anyagokat a tudomány különbözı ágazataiban használják fel az optikában, az elektronikában, foto-katalízisben, foto-elektrokémiában, a napenergia átalakításában, biomedicínában, terápiában, környezetvédelemben. Ezeknek a felhasználásoknak alapjául szolgálnak a nanorészecskék következı tulajdonságai: méretek, melyek hasonlóak a szóródás hosszához, erıs optikai elnyelıdés, a lehetıség modifikálni a részecskék felületét, a nanorészecskék képességét integrálódni bonyolult rendszerekbe. A nanorészecskék használatán alapuló készüléket elı lehet állítani hajlékony alátéteken, ezek könnyőek és olcsóak. Ezzel együtt bizonyos a nanorészecskék felhasználása esetében. Például, ha a felület területe nagy, akkor sérülékenyek lesznek a defektek és akceptor állapotok miatt, ami negatív hatással van az optikai tulajdonságaikra. Ugyanez a faktor az oka a nanorészecske fokozott reakciókészségének a nagy számú szabad kötés miatt. Az akceptor állapotok sőrősége még a pontosan elkészített, jó minıségő mintákban is sokkal nagyobb, mint a nagyobb térfogatú anyagokban Energiaátalakítás A nano anyagok optikai tulajdonságainak, egyik legfontosabb felhasználása a napenergia átalakítás elektromos vagy kémiai energiává. A leggyakrabban félvezetı nano anyagokat kvantummérető effektusok és egyedi optoelektronikus tulajdonságok jellemzik. Intenzíven tanulmányozzák a gyakorlati felhasználásokat a jó minıségő és magas teljesítményő berendezésekben, melyekben a napenergia kerül átalakításra. A legfıbb probléma az optimalizáció során a költség. A legjobb egy-átmenetes (single-junction) napelemek a hatásfoka 20-25%. Napelemek elıállításánál leggyakrabban a TiO 2 és ZnO (3,2 ev és 3,4 ev) nanorészecskéket használnak. A TiO 2 kombinálják SnO 2 és Nb 2 O2. Az egyrétegő és többrétegő nano csövek is felhívták magukra a tudósok figyelmét, mivel lehetıséget adnak az organikus napelemek tulajdonságai javítására egyedi struktúrájuknak, elektromos vezetıképességüknek és magas mechanikus átadóképességnek köszönhetıen. A modern napelemekben egydimenziós struktúrákat használnak, mint például a CdSe vagy TiO 2 és ZnO félvezetı nanocsöveket. 17

18 Fotoelektronkémia és fotokatalízis A fotoelektronkémia segítségével a napenergiát át lehet alakítani kémiai fütıanyag. A módszer egyik legfıbb felhasználása a hidrogén kinyerése a vízbıl. A nanorészecskék nagyon fontos szerepet játszanak számos kémiai reakcióban mint reagensek, foto katalizátorok és katalizátorok. A félvezetı nanorészecskék használatának fontos területe a fotoelektrokémiai reakció. A strukturálisan irányítható foto-áram generálása demonstrálva van a CdSe nanorészecskékre kétláncos DNS esetén. A fotoelektrokémiai effektus megfigyelhetı félvezetı vékonyfilmek esetén CdS, CdSe, ZnO, TiO 2 és SuO2/TiO 2, TiO 2 /In 2 O 3. A fotokatalízis félvezetı nanorészecskék felhasználásával fontos szerepet játszik a kémiai reakciókban kismérető nem organikus molekulák, nagy mérető organikus molekulák és biomolekulák részvételével. A foto katalitikus reakciókészség erısen függ a foto katalizátorok tulajdonságaitól, ide sorolható az oldat ph értéke, a részecske felületének tulajdonságaitól és méreteitıl A nanorészecskék felhasználása a kémiában, a biológiában és az orvostudományban A nanorészecskék egyedi optikai tulajdonságai felhasználhatókká teszik ıket, mint különféle optikai szenzorok, valamint kémiai és biológiai minták defektálására. A kvantum pontok optikai lumineszcenciója felhasználható mint a minta indikátora. A fém nanorészecskék (különösképpen az arany) felhasználhatóak, mint optikai szenzorok és mint kontraszt anyagok daganat lokalizálására, és mint a foto-termikus terápia a biológiában és az orvostudományban Szilárd test fényforrás A nano anyagokat gyakran használják, mint lézerek, fénydiódák, szilárdtest fényforrásreflektorok és luminoforok. A vékonyfilm lézereket és fénydiódákat használja az ipar. Amennyiben a lézerben a nanorészecskéket használják, annak az a pozitívuma, hogy változtatni tudjuk a hullám hosszát a nanorészecskék méretének változtatásával. Viszont 2t nehézségbe ütközünk. Elıször is, mert a nanorészecskék spektruma széles, másodsorban pedig nagy az akceptor állapotok sőrősege ami a gerjesztett töltéshordozók gyors relaxációjához vezet, ez gátolja a populációinverzió elérését, ami a generációhoz szükséges. 18

19 A generáció realizálható, ha a részecske felülete tiszta. Néhány lézer ami a kvantum pontokon alapul: InGa As, InAs, AlInAn és InP. Lézeres generáció az ultraibolya tartományban szobahımérsékleten megfigyelhetı ZnO nano szállak rendszerében. A ZnO nano szállakat zafír alátéten hozták létre, kondenzáció eredményeképpen nm átmérıjő és 10µm hosszú nanorészecskék alkotják a lézer rezonátorát. 266 nm hullámhosszon az alátét felületérıl generáció megy végbe 385 nm hullám hosszon, a sugárzás szélessége 0,3 nm. Az ilyen és ehhez hasonló miniatőr lézerek többrétően felhasználhatóak A nanorészecskék felületi tulajdonságai A nanorészecskék felülete általában töltött, a szervetlen nanorészecskék, általában ionkristályos szerkezetőek és tipikusan negatív töltésőek. A biológiai felhasználást szem elıtt tartva, a nanorészecskéket vizes, általában egyéb sót is tartalmazó oldatokban állítják elı és vizsgálják. A nanorészecskék töltött felületét az oldat ellenkezı töltéső ionjai bevonják. Az így kialakult rétegre további rétegek rakódnak. Mivel az azonos töltéső részecskék között elektrosztatikus taszítás lép fel, a rétegek nettó töltése és annak tapadása a nanorészecske felületétıl távolodva egyre kisebb. Az elektrosztatikus kölcsönhatásoktól függetlenül, a nanorészecskék hımozgást is végeznek, amelynek révén a határréteg a részecskék felületétıl számítva bizonyos távolságban szétválik és végeredményképpen nettó töltéső, hidratált részecskék lesznek jelen a rendszerben. A nettó töltéső részecskék között elektrosztatikus kölcsönhatás következtében taszítás lép fel, ami megakadályozza, hogy a nanorészecskék és a közöttük ható vonzás eredményeképpen összetapadjanak. Elektromos kölcsönhatás révén a nanorészecskék biológiai környezetben nem stabilizálhatók, mert a lokális környezet változik. Ezért, különösen az orvosi felhasználású nanorészecskék (például vezikulák) esetében, a térbeli ( sztérikus ) stabilizálásnak van nagy jelentısége. Ez úgy érhetı el, hogy a nanorészecskék felületére kémiailag reaktív csoportot nem tartalmazó, nagymértékben hidratálható szerves polimert visznek fel, ami megakadályozza a nanorészecskék összeállását (aggregációját). A nanorészecskéket tartalmazó kompozit rendszerekben a részecskék felületén (általában adszorpcióval, azaz fizikai-kémiai módszerrel) olyan határréteget kell kialakítani, hogy a részecskék között aggregáció ne lépjen fel és homogén rendszer alakuljon ki. Az erısen toxikus hatású, de optikai tulajdonságukban megfelelı vegyületek nanorészecskéit nem toxikus nanoréteggel kell bevonni. Ebben az esetben a közeg és a nanorészecske anyaga közötti kémiai folyamatokat kell megakadályozni. A biológiai képalkotásban felhasznált kontraszt vagy fluoreszcens tulajdonságú egyedi nanorészecskéket, vagy e részecskéket tartalmazó 19

20 nanohordozókat olyan határréteggel kell ellátni, amelynek révén a szöveti környezetben megfelelı eloszlás érhetı el. Az általában tömör és sima felülető nanorészecskék mellett pórusos nanorészecskék is készíthetık. A részecskék belseje mikropórusokat (ahol a pórusátmérı 5 nm-nél kisebb) és mezopórusokat (a pórusátmérı 5 és 50 nm között van) tartalmazhat. A pórusok a nanorészecske felszínén nyílnak és átjárják a részecske egészét. A pórusos nanorészecskék fizika-kémiai jellemzését gáz- és folyadék adszorpciós módszerekkel végzik, amellyel a pórusok térfogat- és sugáreloszlása határozható meg. A pórusokba gyógyszer zárható és hosszan tartó, késleltetett hatóanyag-leadás valósítható meg. 20

21 1.8. Nanostrukturák és nanorészecskék elıállítása lézeres abláció segítségével A módszer tulajdonságai A szilárd céltárgyak lézeres ablációja vákuumban, gázban vagy folyadékban egy a legelterjedtebb módszerek közül a nanorészecskék és nanostrukturák elıálításában. A nanorészecskék összegyőjthetıek nanopor, vagy vékony film formájában esetleg mint kolloid oldat. A lézeres abláció egy gyors folyamat a különbözı típusú nanorészecskék elıállítására. Ebben a módszerben nincs szükség nagy idı intervallumokra a kémiai reakciók lefolyásához, sem magas hımérsékletre, sem magas nyomás értékek nem szükségeltetnek a kémiai szintézishez, nincs szükség toxikus vagy robbanásveszélyes kémiai anyagok használatára. Ha a nanorészecskék elıalítás a vízben történik, a kolloid oldat nem tartalmazza a kémiai reakciók melléktermékeit. A lézeres abláció módszere gyakorlatilag korlátlan számú és fajtáju céltárgyak és folyadékok kombinációjára alkalmazható, ez azt jelenti, hogy a nanorészecskék szintézisét bármilyen közegben véghezvihetı. A létrehozott nanorészecskék tulajdonságai forma, méret, összetétel, struktúra, minden céltárgy számára a lézer paramétereitıl (Hullámhossz, az impulzusok idıtartama és frekvenciája, energiája) valamint a környezet tulajdonságaitól függ (Vákuum, gáz vagy folyadék). Amennyiben a nanorészecskék elıalítása folyadékban megy végbe, lehetıség van a méreti eloszlás irányítására az abláció módszerével elıállítható az ún. kolloid ötvözeteket (collaidal alloys). A módszer lényeges hiányossága az alacsony teljesítmény a hagyományos kémiai módszerekhez képest. A módszer negatívuma a magas szórási érték formában méretben (1-5nm és nm). 21

22 A lézer impulzus idıtartamának hatása az ablációs folyamatokra Az intenzív lézer sugara hátasa az anyagra az abláció szemszögébıl meghatározható a lézeres impulzus idıtartamával a elektron kötéshez képest ábra. A λ = 780 nm hullámhosszú lézer impulzussal a 100 µm vastagségú fém lapon ejtett sérülések. Az impulzus idıtartama és az energiája a) τ = 3,3 ns, E =1 mj, b) τ = 80 ps, E =900 µj, c) τ= 200 fs, E =120 µj. Az ablációban az intenzív lézeres sugár kölcsönhat meghatározott anyagokkal. A szilárd céltárgy felületén plazma felhı képzıdik. Az abláció termékei a plazma felhı kondenzálódásakor jönnek létre. Tehát a céltárgy lézer ablációja esetében a plazmafelhı evoluciójának a három legfontosabb folyamata a következı: generáció, transzformáció és kondenzáció. Az abláció folyamata plazma felhı képzıdést okoz, különbözı nano-, piko- és femtoszekundumos lézerimpulzusnál. Ez a mechanizmus függ az impuluzusok közötti arány idıtartamától τ p, az elektron relaxációs idejétıl τ e, a céltárgy fmelegítési idejétıl τ i. Azaz, ez a három paraméter, három különbözı lézersugárzási kölcsönhatás mód a szilárd céltárgyal: femto-, piko- és nanoszekundumos mód Femtoszekundumos impulzus Ebben az esetben a lézer impulzus sokkal rövidebb idı alatt megy végbe az elektron relaxáció, τ p «τ e.. Az elektronok közötti kölcsönhatást és a rács impulzust el lehet hanyagolni, és a rácshımérséklet állandó marad. Gerjesztés után az elektron impulzus termalizálódik és gyorsan lehül, mert energiát ad át a hıvezetésében. Ennél a hımérsékletnél a rács meghatározza a mostani elektron lehülést 22

23 (8,1) Ahol - elnyelési energia,i a - a sugárzás intenzitása, C i - a rács fajhıje, α - a céltárgy anyagának elnyelési együtthatőja z -távolság a felszintıl a céltárgyig. A kezdı hımérséklete a rácsnak elhanyagolható. A nyugalmi elektronok dinamikája a fémekben femtoszekundumos gerjesztési impulzusnál elég jól vizsgálható. Kiderül, hogy az elektronok lehülési ideje és jelentıs energiaátadás történik a rács elektronjaitól, ami megközelítıleg 1ps. A lézer abláció jellemzıje a fémes céltárgy femtoszekundumos impulzusa az abláció mélységben logaritmikusan függ a lézersugárzás energiasőrőségétıl, ez megfigyelhetı szerves polimereknél is. Abláció esetén a céltárgy femtoszekundumos impulzusa plazma felhıt hoz létre, jóval késıbb, mint ahogy az impulzus véget ér. Nagyon rövid idı alatt a lézer abláció femtoszekundumos impulzusának köszönhetıen közvetlen átmenet jön létre a szilárd test és a plazma között. Ebben az esetben a rács egy pikoszekundum alatt melegszik fel, amely a pára alkotó fázisát és plazmát eredményez, amely gyorsan kitölti a környezı területet. Az anyagokban minden ilyen hıvezetés során a céltárgyat az elsı közelítésben el lehet hanyagolni. A femtosecundumos lézer impulzusának ezen elınyei lehetıvé teszik a fémek nagyon pontos és tiszta lézeres megmunkálásának készítését, és ugyanígy más szilárd testeknél. 23

24 1.9. A céltárgyak ablációja vákumban vagy gázban A lézeres abláció folyamata alatt gerjesztett részecskék, neutrális atomok és nagy sőrőségő plazma felhı válik ki a céltárgy felületérıl. A gáz hımérséklete a plazma felhıben (3-4) K, a nyomás néhány atmoszféra, a részecskék sebessége cm/s. A párologtatott anyag részecskéi (atomok, ionok, elektronok, klaszterek) terjednek a céltárgy felületérıl. A plazma felhı részecskéi és a környezı gáz kölcsönhatásba lépnek egymással. A részecskék intenziv termodifúziója a felhın belül elıször ütközéseket idéz elı, majd a részecskék kondenzációját és fázis átmeneteket és új molekulák létrejöttét. A hımérséklet, a nyomás és a részecskék összetétele a plazmafelhıben- fontos paraméterek az átalakitások aktiválásához a plazmában. Fontos megemliteni azt is, hogy a céltárgy lézeres ablóciója esetén a vákumban vagy gázban a nyomás kevésbé van hatással a plazma transzformációs folyamataira mint a folyadékban. Lézeres abláció esetén a réteg határon két tipusu kémiai reakcióval lehet számolni. Az elsı akkor megy végbe, ha a környezı gáz molekulái elıször ionizálódnak a réteg határon a plazma felhı magas hımérséklet miatt, majd késıbb a gáz ionok reakcióba lépnek a felhı ionaival és új molekulák jönnek létre. A második amikor a plazma ionjai difundálnak a környezı gázba és kémiai reakciókat idéznek elı. Késıbb ezek a difundált magasenergiáju ionok lehülnek a környezı gázzal való reakciók következtében is uj molekulák jönnek létre. Ezért oxid és nitrid vékony filmek elkészitésénél a lézeres abláció módszerével, környezı gázként az oxigént és a nitrogént használják. A plazma felhı evolúciójának utolsó stádiuma a lehülés és a kondenzáció vákumban és környezı gázban. A felhı adiabotikusan szétszéled és lehül nanoszekundumnyi idıintervallum alatt, nyomást fejt ki a környezı gázra. Ez az ütközési hullám kialakulásához vezet a felhı és a környezı gáz kölcsönhatás határán. A részecskék lassulása a kölcsönhatás határán az ütközési hullám kialakulásához vezet a felhın belül is, amely a középpontja felé irányul. A belsı ütközési hullám a gáz komponenseinek lehüléséhez és termalizációjához vezet a felhın belül. Az alatt az idı alatt, mig lehül a felhı, kondenzáció és klaszterizáció megy végbe ami a nanorészecskék kialakulásához vezet. A felhı lehülésének sebessége nagyon nagy, ami a gáz sőrősége és nyomása közitti nem lineáris függvényéhez vezet, vagyis nagy méretkülönbségek lesznek a kialakult részecskék között. A plazma felhı lassúlásának és a nagy részecske sőrőség különbségnek a felhı-gáz határán, hogy difúziós átvitel megy végbe (a plazma felhı részecskéi és a nanorészecskék a környezı gázban). A kondenzáció folyamatának különbözı feltételei más-más képpen használhatóak fel az anyagok elıállitásában. A plazma felhı kondenzációjakor az alátétre 24

25 vékony filmrétegek képzıdnek. Ezt a folyamatot impulzuslézeres elgızölögtetésnek nevezzük (PLD - pulsed laser deposition). Egy másik módszer, amikor a plazma felhı szabadon kondenzálódik a külsı gáz hőtı hatására és nanorészecskék jönnek létre. Természetes, hogy az alátét hımérséklete és állapota valamint a gáz paraméterei (hımérséklet, ionizáció mértéke) hatással vannak a keletkezı termék formálódási folyamatára és kristályos strukturájára. 25

26 1.10. Szilárd céltárgyak ablációja folyadékokban Ha a céltárgy folyadékban helyezkedik el, akkor a nanorészecskék a környezı folyadékban jönnek létre és létrejön az úgy nevezett kolloid folyadék. A legnagyobb különbség a céltárgy ablációjában a vákumban (gázban) és a folyadékban abban áll, hogy a folyadék esetében jelentısebb hatásai vannak a plazma felhı terjedésének, ami jelentıs kihatással van a felhı evolúciójának a termodinamikai és a kinetikai tulajdonságaira. A lézer plazmának a folyadékban más termodinamikai állapota van mint vákuumban és gázban, ezen kívül különbözıek a plazmafelhı keletkezési transzformációs és kondenzációs folyamatai is. A lézerrel indukált plazmában jelentısen több típusú kémiai reakciónak van helye, amelyek a plazma részecskéi és a hevitett folyadék közt mennek végbe. A folyadékban képzıdött plazma felhınek lényegesen nagyobb a hımérséklete, nyomása és a sőrősége mint vákuumban vagy levegıben. A plazma hımérséklete ( K) a nyomása (2-10 GPa) és a sőrősége ( cm -3 ). A lézeres abláció esetén megfigyelhetı a folyadék folyadékban történı felmelegedése a plazma hımérsékletére, ami a folyadék párolgásához, és az úgy nevezett folyékony plazma kialakulásához vezet. Késıbb ez a plazma keveredik a kezdeti plazma felhıvel. Kémiai reakciók lépnek fel a plazma felhı részecskéi és a folyékony plazma között. A vas lézeres ablációja a vas okszid nanorészecskék elıállitásához vezet, a grafit ablációjakor ammònia -ban szén nitrid nanokristályok jönnek létre, az arany és ezüst lézeres ablációjakor kloroformban aranyklorid és ezüstklorid nanorészecskék létrejöttéhez vezet. Még egy fontos különbség a folyadékban és vákuumban vagy gázban történı lézeres ablációban az, hogy az elıbbi esetében a plazma lényegesen rövidebb idı alatt hől le. Ennek eredménye képpen az igy generált nanorészecskék méretei is kisebbek. 26

27 1.11. A kisérlet sémája Lézeres abláció esetén vákuumban vagy gázban a kialakult nanorészecskék szétterjednek a környezı területen, ezért a nanorészecskék győjtésére zárt kamrákat használnak. Gyakran használnak olyan konstrukciójú berendezést, melyben a kamrát melyben történik az abláció össze van kötve egy másik kamrával, ahol összegyőjtik a részecskéket. Vannak olyan berendezések, melyben a gáznemő nitrogén a céltárgy felületéhez párhuzamosan áramlik, felveszi a nanorészecskéket és továbbitja ıket egy folyadékkal teli edénybe, ahol kolloid oldat jön létre. A lézer ablációt vákuumban és gázban vékony fedırétegek, nanostruktúrák, és nanoanyagok készítésére használják ábra. A kisérlet sémája nanorészecskék generálására folyadékban Nanoszekundomú impulzusok Nanoszekundumos abláció esetén teljesül a feltétel T2>>T. A kristályrács és az elektronok hımérséklete egyforma. Az elnyelıdött lézersugárzás energiája elıször felmelegíti a céltárgy felületét olvadási hımérsékletre és késıbb a páraképzıdés hımérsékletére. Fémek esetén a párologtatáshoz lényegesen több energia szükségeltetik, mint az olvadáshoz. A lézerimpulzus és a céltárgy kölcsönhatása alatt az energiaveszteség legfıbb forrása a hıátadás a céltárgyba. Az energiasőrőség küszöbe Fth, ami szükségeltetik a céltárgy párologtatásához úgy növekszik, mint az impulzus idıtartamának négyzetgyöke. (Fth ~ Tp1/2) 27

28 Az anyag kiszakadása a céltárgyból legfıképp a hıfolyamatoknak köszönhetıen megy végbe, mivel elég idı van a hıhullám terjedéséhez a céltárgy belsejébe, hogy elég vastag megolvadt réteg keletkezzen az anyagban. A párolgás a fém megolvadt rétegébıl megy végbe Abláció a folyadékban Ha a nanorészecske a folyadékban generálódik, akkor a létrejövı részecske a lézer sugár útjába kerül. Ezért a nanorészecske kölcsönhatásba kerül vagy az impulzus végével, amelyik létrehozta, vagy a következı impulzussal. Ez a kölcsönhatás a NR méreteire lesz hatással, ez elıirányozza a NR méretének szabályozásának lehetıségét. A NR méreteinek csökkenéséért két mechanizmus felel; az elsı az ún. Coulomb féle robbanás (az abláció folyamatában keletkezett nagy mérető nanorészecske vagy nincs vagy kevés az elektron), ezért kisebb részecskékre esnek szét. Ez a mechanizmus akkor jelentkezik, ha nagy intenzitású fényforrást használunk és rövid hullámhosszakat. A második mechanizmus, az a részecske felmelegítése a lézer impulzusa által, az olvadás és páraképzıdés hımérsékletét meghaladó értékre, ami a nanorészecske ablációjához vezet. Ez az effektus akkor a legfontosabb, amikor a gerjesztı lézer sugár impulzusának frekvenciája megközelíti a nanorészecske plazma rezonancia frekvenciáját. Széleskörően elfogadott módszer, a nanorészecske nézeteinek szabályozására, a kolloid oldat sugárzása lézer impulzusokkal, miután eltávolítottuk belıle a céltárgyat. A nanorészecske méretét a lézer paramétereinek változtatásával is befolyásolni tudjuk (hullámhossz, intenzitás, frekvencia). Alacsony energiasőrőségek esetén kismérető nanokristályok alakulnak ki. A lézernyaláb méretének csökkenésével el lehet érni a 2-3 nm mérető nanorészecske kialakulását. A kismérető nanokristályokat úgy a legegyszerőbb létrehozni, ha a lézeres ablációhoz femtosecundumu vagy annál is rövidebb impulzusokat használunk Abláció a vákumban és gázban Amennyiben nanorészecskét szeretnénk létrehozni vákuumban vagy gázban, az elérhetı a szilárd fémtárgy lézeres ablációjával. A nanorészecsk méret szerinti szelektálásához használják a (DMA Differential Mobility Analyzer) módszert. Létrejöttük után a nanorészecske transzportálódik a töltés kamrába hélium segítségével. A kamrában radioaktív americium 28

29 ( ) van, ami α- bomlást emitál és ionizálja a hélium atomokat, majd az ionok töltést közölnek a nanorészecskével. A külsı tér ereje a kamrában elektromos teret idéz elı, mivel az elektromos térben a töltött részecskék mozgáspályája függ a tömegtıl. A kamrából egy kismérető résen keresztül kijutnak és az elıre elkészített alátétre leülepednek a kb. hasonló mérető nanorészecske ábra. A kisérleti berendezés a lézer plazma tanulmányozására : 1 - neodym lézer, 2 gyüjtı lencse, 3 - vákuumkamra, 4 - céltárgy, 5 - plazmafelhı, 6 kvarc ablak, 7 elszívó rendszer, 8 az elszívó rendszer szelepe, 9 - fotoelektronsokszorozó, 10 regisztráló berendezés. 29

30 1.12. A nanorészecskék szintézise és a vékonyfilmek létrehozása Az 1960-as évektıl kezdıdıen, amikor is a rubin lézert használták a szilárd felületek megmunkálására, a lézeres abláció széleskörően felhasznált lett. Kifejlesztettek két módszert a lézeres abláció felhasználására. Az elsı a lézeres elgızölögtetés, amelynek segítségével vékony filmeket állítanak elı, a második a szilárd fémtestek ablációja gázban, ami a nanorészecskék elıállítására szolgál. A lézeres abláció módszerét használják még új mikro és nanostruktúrák, félvezetık elıállítására és a felület megtisztítására is. Szemben a hagyományos vákuumpárologtatásos módszerrel, a PLD esetében nagyon különbözı olvadáspontú fémekbıl is elég jól meghatározott összetételő rétegeket lehet elıállítani, mivel a PLD-vel készült réteg sztöchiometriája elég jól reprodukálja a céltárgyét. A módszer hátránya azonban, hogy a vákuumból leválasztás közben szennyezı anyagok is a rétegbe kerülhetnek. Másrészt az elıállított rétegben az összetevık eloszlása nem mindenhol homogén, mind laterálisan mind az erre merıleges irányban sem. Szilárd halmazállapotú céltárgy esetében a nagyszámú, azonos helyet érı lézerimpulzusok következtében általában felületi hibák alakulnak ki, melyeket kiküszöbölendı, a céltárgyat olvadék halmazállapotban tartották. A felhasználható fémek körét korlátozza azonban a magas olvadáspont vagy a nagy gıztenzió. Több elembıl felépülı rétegekben vagy reaktív gáz használata esetén a vegyületrétegben az egyes elemek eloszlása külön-külön nem határozható meg. A rétegek elıállítása után azok felülete oxidálódik. A szilárd céltárgyak lézeres ablációját folyadékban nanorészecskék generálásához, vékony filmek és bevonatok készítéséhez használják. Számos kísérletet elvégeztek már három fajta nanorészecske szintézis tanulmányozására: 1) gyémánt nanokristályok és széntartalmú anyagok 2) fémek nanorészecskéi 3) fémötvözet, nitrid vagy oxid alapú nanostruktúrák valamint felület bevonatok elıállítására fémek nitridjei és oxidjai. Ezen kívül létezik az ún. lézeres tisztítás (steam laser cleaning) amit a mikrométer vagy szubmikrométer mérető részecskéktıl való fém vagy félvezetı felület megtisztítására használnak. A módszer effektív fém felületek a mikromegmunkálásában, rajzok, ábrák készítéséhez. 30