A meggytermesztés jelene és kilátásai a gazdaságosság tükrében (2.) A hazai meggytermesztés gazdaságossága

Átírás

1 2009. február Gyümölcstermesztők figyelmébe Rova tvezető: Dr. Szalay László A meggytermesztés jelene és kilátásai a gazdaságosság tükrében (2.) A hazai meggytermesztés gazdaságossága Dr. Apáti Ferenc Debreceni Egyetem, Agrár- és Műszaki Tudományok Centruma Mezőgazdaságtudományi Kar Az Agrofórum előző, Extra 28. számában a hazai meggytermesztés költség- és jövedelemviszonyaival foglalkoztunk. Láthattuk, hogy a Ft/kg önköltség mellett előállított ipari meggy értékesítési árai az elmúlt öt évből négyszer voltak önköltség alatt vagy a körül, tehát nem igazán lehetett szó nyereséges gazdálkodásról. Mostani cikkünkben arra keressük a választ, hogy a termelés jelenlegi költségviszonyai mellett milyen értékesítési árakat vagy terméshozamokat kellene elérni ahhoz, hogy gazdaságos termelésről beszélhessünk. A gazdaságosság értelmezése a termelésben A bemutatandó elemzések kapcsán egy dolgot röviden indokolnunk kell, mégpedig azt, hogy mit értünk, illetve értsünk gazdaságosság alatt. Ez egy nagyon viszonylagos és nem egyszerűen meghatározható fogalom, és semmiképpen nem azonos a nyereséggel, a nyereségességgel. Ha például a bevételeink egyetlen forinttal is meghaladják a költségeinket, akkor van egy forint nyereségünk, tehát nyereséges a termelés. Ennek ellenére nemigen mondaná azt egyetlen gazdálkodó sem, hogy egy forint nyereségért érdemes termelni, azaz gazdaságos a működés. A gazdaságosság tehát a gazda nyereségelvárásával összefüggő fogalom. Akkor gazdaságos egy tevékenység, ha biztosítja a termelő által elvárt nyereséget. Mennyi lehet az elvárt nyereség? Megint csak viszonylagos és nem egyszerűen megválaszolható kérdés. Azt mondhatjuk, hogy elvárható és elvárt nyereség lehet az, amelyből (miután a bevételekből a termelés költségeit már finanszíroztuk): elegendő forrás marad a fejlesztések, beruházások megvalósításához (ez alatt értendő az elhasználódott eszközök pótlása, de a korszerűsítő, bővítő beruházások is), megfelelő tartalékot képezhetünk a nagyon rossz évek túléléséhez (pl. fagykár, jégkár, betegségek stb. miatti jelentős termés- és/vagy minőségveszteség), illetve főleg családi gazdaságok esetén biztosítja a család megélhetését. Ha mindezek teljesülnek, akkor a termelés gazdaságossága jó, megfelelő. Az előzőek alapján azonban még mindig nem egyszerű meghatározni egy fix jövedelemösszeget, mert pl. nem számítható ki előre, hogy milyen gyakran lesznek rossz évek az ültetvény éves élettartama alatt. Azaz a termelés kockázata, bizonytalansága nehezen számszerűsíthető. Éppen ezért a vállalati gazdaságtanban elterjedt, hogy valamilyen másik, alternatív pénzbefektetési lehetőség hasznához mérjük a beruházásunk jelen esetben a meggyültetvény létesítésének nyereségét. Méghozzá olyan alternatív befektetéséhez, melynek a haszna teljesen pontosan kalkulálható és gyakorlatilag kockázatmentes, mert csak valamilyen biztos támponthoz viszonyítva alkothatunk véleményt a tevékenységünk gazdaságosságáról. Ilyen alternatív befektetési lehetőség lehet egyszerűen a banki betét, melynek kamata jelenleg 8-12 % között van. Szinte teljesen kockázatmentes befektetés lévén még inkább használhatjuk az állampapírokat erre a célra, melyek ráadásul az ültetvény élettartamához hasonlóan hosszú, éves futamidejű befektetések is lehetnek (ezek kamata jelenleg 7 % körül alakul). Összegzésként azt mondhatjuk, hogy minimális (bár még mindig nem megfelelő) gazdaságossági elvárása lehet a termelőnek az, hogy az ültetvénytelepítésbe fektetett pénze hozzon legalább annyi hasznot, mintha banki betétbe vagy állampapírba helyezte volna azt. Ha ez nem teljesül, akkor jobban jár, ha a banki betétet vagy az állampapírt választja, mert akkor saját munka és kockázat nél- 102

2 hogy milyen terméshozamokat kellene elérni ahhoz, hogy a 90 Ft/kg körüli, azaz a kb. elmúlt ötéves értékesítési árszínvonal mellett gazdaságos legyen a termelés. A gazdaságosság alakulása a terméshozamok függvényében Az előzőekben már ismertetett mutatókat használva, a 3. táblázat adataiból megállapítható, hogy 90 Ft/kg-os árszínvonal mellett a 15 t/haos hozam (melyet sokéves átlagban nagyon-nagyon nehéz elérni) is csak a banki kamatoknak megfelelő jövedelmezőséget hozza, tehát éppenéppen súrolja a minimális gazdaságossági elvárás alsó határát. Ezzel ugyanott vagyunk, mintha bankban helyeztük volna el a pénzünket, és a megtérülés ideje is elég késői, az ültetvény 15. életévében várható. A megfelelő gazdaságosságot jelentő intervallum (15-20 %-os jövedelmezőség, 9-11 év megtérülési idő) alsó határának eléréséhez már 19 t/haos termésekre lenne szükség, amelyet hazai viszonyok között sokéves átlagban elérni lehetetlen. Azért is lehetetlen, mert már a 15 t/ha átlag eléréséhez is a jó években közel 20 tonnás terméseket kell produkálni, ha azt feltételezzük, hogy kb. 3-4 évente van egy rosszabb évjárat. Ez talán a teljesíthetőség felső határa. A hozamok emelkedésével értelemszerűen növekszenek a hektáronkénti költségeink is, az önköltség azonban valamelyest csökken a 12 t/ha termés melletti 84 Ft/kg önköltség 3 tonna hozamnövelés hatására szűk 10 %-kal, 77 Ft/kg-ra csökken. Nagyobb önköltségcsökkentést azért nem lehet elérni, mert a termelési költségek %-a változó költség, így jelentős részük a termés növekedésével párhuzamosan szintén növekszik. Az önköltséget tehát csupán a hozamok emelésével, az alaptechnológia különösebb változtatása nélkül %-nál nagyobb mértékben (kb. 75 Ft/kg alá) csökkenteni nem nagyon lehet. Összegző megállapítások Az előzőekben rámutattunk arra, hogy a jó színvonalon termelő üzemekben, sokéves átlagban reálisan 3. táblázat A jövedelem és gazdaságosság alakulása különböző terméshozamok mellett, 90 Ft/kg nettó értékesítési ár esetén 12,0 (t/ha) 15,0 (t/ha) 19,0 (t/ha) Termelési érték (összes bevétel) eft/ha Termelési költség eft/ha eft/ha Önköltség Ft/kg MEGTÉRÜLÉSI IDŐ év nem térül meg % 4,5 10,0 14,8 elérhető t/ha-os átlagtermések mellett is csak Ft/kg értékesítési árak esetén lehet gazdaságos termelést folytatni. A jelenlegi Ft/kg-os árszínvonal a gazdaságos termeléshez nem elegendő, mivel még a Ft/kg körüli árak is sokéves átlagban tonna/haos átlagtermések elérését tennék szükségessé, ami közel vagy teljesen lehetetlen. Mindezekből látszik, hogy amennyiben az elmúlt évek árai jelentősen nem emelkednek (márpedig erre nem feltétlenül lehet számítani) a hozamok növelése mellett a termelési költségek erőteljes csökkentésére irányuló technológiai változtatásokat (pl. gépi betakarítás) is eszközölni kell a gazdaságos meggytermelés fenntartásához. Ezen lehetőségek elemzésére majd a következő számokban térünk ki. Az Agrofórum következő számában, jelen cikksorozat folytatásaként a németországi meggytermesztés költség- és jövedelemviszonyaival, illetve gazdaságosságával foglalkozunk. 105

3 2009. február alapvetően a következőt lehet mondani: A megtérülési idő esetében kb év lehet az elvárás, különös tekintettel arra, hogy a hagyományos meggyültetvények a lassú termőre fordulásuk miatt még az első 4-5 évben bevételt sem igazán termelnek. A tőkearányos jövedelmező - séggel kapcsolatos minimális gazdaságossági követelményünk a korábbiakban leírtakkal összhangban az lehet, hogy érje el a banki betétek vagy az állampapírok kamatait (7-12 %). Mert, ha annál kevesebb az ültetvényünk jövedelme, akkor sokkal jobban jártunk volna, ha állampapírba vagy bankba fektetjük a meggytermelésbe fektetett pénzünket ráadásul ekkor munka és kockázat nélkül kerestünk volna többet vagy ugyanannyit. Amennyiben azonban a meggytermelés jelentősen nagyobb kockázatával és a saját munkánkkal is számolunk, akkor ennél jóval nagyobbnak kell lennie a jövedelemigényünknek. A pontos értéket megadni még így is nehéz (mivel a kockázat nehezen számszerűsíthető tényező), de más gazdaságossági mutatókat is figyelembe véve, melyeket e helyütt nem taglalhatunk egy % körüli tőkearányos jövedelmezőség már jónak tekinthető. Az 1. ábra és az 1. táblázat adatai alapján együttesen most már kijelenthető, hogy a meggytermelés a jelenlegi költségviszonyok mellett, 90 Ft/kg értékesítési árak és 12 t/ha átlaghozamok mellett nem gazdaságos. Márpedig ez az elmúlt öt év nagyjából átlagos árai és a jó színvonalon termelő üzemek reálisan elérhető átlaghozamai mellet van így! A megtérülési idő több mint 20 év, azaz ültetvényünk nem térül meg a teljes élettartama alatt sem, holott 9-11 év lenne az elvárásunk. A tőkearányos jövedelmezősége (1. táblázat) 4,5 %, ami a 7-12 %-os pénzpiaci kamatokkal összehasonlítva azt jelenti, hogy jóval kevesebbet hoz a tőkénk, mintha bankban vagy állampapírban helyeztük volna el a pénzünket. Tehát nemhogy a %-os, jónak nevezhető elvárásunkat sem teljesíti, még a minimális gazdaságossági követelménynek sem tesz eleget. Az eddigiekben leírt helyzettel igyekeztünk a jelenlegi realitásokat tükrözni. A következőkben vizsgáljuk meg viszont azt eleget téve a cikk elején megfogalmazott célkitűzésnek, hogy milyen értékesítési árak, illetve terméshozamok mellett lehetne gazdaságos meggytermesztésről beszélni. Ehhez mind az áraknál, mind a hozamoknál háromhárom különböző esetet vizsgálunk. Előre kell bocsátani, hogy ezek az esetek feltételező, tehát mi lenne, ha jellegűek, nem pedig országos átlagadatok vagy egyes ültetvények tényadatai, de elviekben elképzelhető esetek. A gazdaságosság alakulása az értékesítési árak függvényében A 2. táblázatban az előzőeknek megfelelően arra látunk kalkulációt, hogyan alakul a jövedelem, illetve gazdaságosság különböző értékesítési árak esetén. Eredményeink alapján azt mondhatjuk, hogy 12 t/ha körüli átlaghozamok mellett is csak a legalább Ft/kg nettó értékesítési árak biztosítanak megfelelő gazdaságosságot. Ezt abból olvashatjuk le, hogy a tőkearányos jövedelmezőségünk ekkor éri el az előzőekben a megfelelő gazdaságosság kritériumaként támasztott % körüli értéket. Ekkor a megtérülési idő szintén az elfogadhatónak mondott 9-11 év körül alakul. Ahhoz, hogy az ültetvényünk teljes élettartama viszonylatában mérve ilyen megtérülési, gazdaságossági viszonyokat érjünk el, a termőévekben (6-20. év) átlagosan ezer Ft/ha közötti nyereségek szükségesek. Ezek, a költségek arányában % közötti jövedelmezőségi rátának felelnek meg, melyek első hallásra kicsit soknak tűnnek. Azonban ez azért indokolt, mert a termőévek nyereségének kell a hátán cipelnie a telepítés és a termőre fordulás hat évének tőkeigényét is. (Meg kell jegyezni, hogy az árak változása értelemszerűen semmilyen hatással nincs a költségekre.) Be kell ismerni, hogy az előző eset feltételezése a piac működési logikájával éppen ellentétes. Volt a magyar gazdaságnak olyan korszaka, amikor az volt a jellemző, hogy ennyiért termeljük meg, akkor annyiért kell eladni, hogy nyereséges legyen, tehát annyiért adjuk el. A piacgazdaság viszonyai között és kínálati piacon (mint amilyen általában a meggyé is) viszont mindig az a kérdés, hogy ha ennyit fizet érte a piac, akkor elő tudom-e állítani olyan önköltség 2. táblázat A jövedelem és gazdaságosság alakulása különböző értékesítési árak mellett, 12 t/ha átlaghozam esetén 90,0 (Ft/kg) 115,0 (Ft/kg) 135,0 (Ft/kg) Termelési érték (összes bevétel) eft/ha Termelési költség eft/ha eft/ha Önköltség Ft/kg MEGTÉRÜLÉSI IDŐ év nem térül meg 11 9 % 4,5 14,9 20,0 mellett, amely mellett még gazdaságos a termelés. Ha igen, akkor termelem, ha nem, akkor! Mindez azért van így, mert az egyes termelők külön-külön semmilyen hatással nincsenek a piacra, tehát árelfogadó magatartást tanúsítanak, az ár tőlük független tényező. Ha pedig az árakat nem tudjuk befolyásolni, akkor a kilogrammonkénti önköltséget kell csökkenteni! Ez alapvetően két módon lehetséges: egyrészt a hektáronkénti termelési költségek csökkentésével, másrészt a hozamok növelésével. Így most megvizsgáljuk azt az esetet is, 104

4 kül is ugyanannyi haszonra tesz szert. A meggytermelés gazdaságossága átlagos körülmények között A következőkben a cikksorozat előző részében szereplő költség- és jövedelemelemzés számait visszük tovább, és azok alapján értékeljük a meggytermelés gazdaságosságát. Emlékeztetőül megemlítjük, hogy ez a következőt jelentette: hektáronként átlagosan 12 tonnás termés a termőévekben, 90 Ft/kg értékesítési ár (a kettő eredőjeként területalapú támogatással együtt 1105 eft/ha összes bevétel), 1004 eft/ha termelési költség, és ezek alapján 101 eft/ha nyereség. Egyúttal ezekre az eredményekre kézi szedésű, ipari meggyre vonatkoztatva úgy is tekintettünk, mint amelyeket az elmúlt öt év értékesítési árainak átlaga és a sokéves átlagban reálisan de jó színvonalú termesztés mellett elérhető hozamok mellett produkálni lehetett. Vagyis nevezzük mindezt úgy, hogy jelenleg kalkulálható viszonyok között, többnyire normális évjáratok mellett ezek az átlagos körülmények. Az 1. ábra a meggyültetvény teljes, húszéves élettartamára vonatkozóan Jövedelem (ezer Ft/ha) mutatja be a keletkező jövedelmeket összegzett, halmozott formában. A jövedelem alatt az egyes években felmerülő bevételek és a tényleges pénzkiadást jelentő költségek különbözetét értjük. Magyarázatra szorul még, hogy ezeket a jövedelmeket a pénz mai értékén, azaz jelenértéken fejezzük ki. Erre azért van szükség, mert például egy 10 év múlva esedékes félmillió forintos nyereség sokkal kevesebbet ér (ez esetben kb. a felét), mintha azt ma kapnánk meg. Hiszen ha ezt ma elhelyeznénk a bankban, akkor a 10 év alatt még nagyon sokat kamatozna. Tehát minél távolabb van egy pénzösszeg a jövőben, annál kevesebbet ér a jelenben. Az 1. ábrán láthatjuk, hogy a telepítés őszén egy 880 eft/ha-os telepítési költséggel indulunk (emiatt negatív a jövedelem). Ez a negatív jövedelem, vagyis veszteség a termőre fordulás első 4-5 évében csak tovább növekszik. Ennek oka, hogy az első három évben az ápolási költségekkel szemben bevételek még nem is merülnek fel, míg a 4-5. évben valamennyi bevétel az első 1. ábra A meggyültetvény összegzett (kumulált) jövedelmének alakulása az élettartam alatt, a pénz jelenlegi értékén számítva (r = 7 %) termésekből már keletkezik, de ezek rendszerint még nem haladják meg az ápolási költségeket. Jelen kalkulációban a 6. év az első, amikor ez a halmozott veszteség csökkenésnek indul, ugyanis a bevételek ebben az évben már felülmúlják a költségeket, és elkezdik termelni a nyereséget, vagyis felfelé húzzák a görbét is. A termőévek nyereségei aztán egyre inkább faragják le a veszteséget, de mint láthatjuk, még az ültetvény élettartamának végéig sem érik el a nullát. Márpedig a beruházás megtérülése pont akkor következne be, amikor a halmozott jövedelmek elérik a nullát. Ez azt jelenti, hogy az ültetvénytelepítés a fenti értékesítési árak, terméshozamok és költségek mellett nem térül meg soha, vagyis a meggytermelés e körülmények között abszolút nem gazdaságos. Ezt a helyzetet hivatott még inkább érzékeltetni az 1. táblázat néhány Az ültetvény-beruházás gazdaságosságának mutatói Ültetvény életkora (évek) 1. táblázat Érték Termelési érték (összes bevétel) eft/ha 1105 Termelési költség eft/ha 1004 eft/ha 101 Önköltség Ft/kg 84 MEGTÉRÜLÉSI IDŐ év nem térül meg % 4,5 mutatója. Az első négy sorban található értékeket már az előző cikkünkben is láthattuk, így most csak a megtérülési idő és a tőkearányos jövedelmezőség mutatóira térnénk ki. Először röviden meg kell magyaráznunk ezen mutatók jelentését: A megtérülési időnek (angol rövidítéssel: DPP) az az év tekinthető, amikor az ültetvény összegzett jövedelmei (jelenértéken számítva) elérik, illetve meghaladják a nullát. Ez azt jelenti, hogy az ültetvényünk bevételei ekkorra termelik ki a beruházással és működéssel kapcsolatos összes kiadást. A tőkearányos jövedelmezőség (angol rövidítéssel: IRR) fejezi ki, hogy mekkora kamatra kellett volna 20 éves futamidőre bankba vagy állampapírba fektetni az ültetvénytelepítésbe fektetett pénzünket ahhoz, hogy ez a pénz jelenértéken számolva ugyanakkora tiszta jövedelmet hozzon, mint az ültetvényünk a teljes élettartam (szintén 20 év) alatt. Nehéz meghatározni, hogy mi az az érték, ami éppen megfelelőnek vagy jónak tekinthető, és mit várjunk el legalább az ültetvényünktől, de 103

5 hogy milyen terméshozamokat kellene elérni ahhoz, hogy a 90 Ft/kg körüli, azaz a kb. elmúlt ötéves értékesítési árszínvonal mellett gazdaságos legyen a termelés. A gazdaságosság alakulása a terméshozamok függvényében Az előzőekben már ismertetett mutatókat használva, a 3. táblázat adataiból megállapítható, hogy 90 Ft/kg-os árszínvonal mellett a 15 t/haos hozam (melyet sokéves átlagban nagyon-nagyon nehéz elérni) is csak a banki kamatoknak megfelelő jövedelmezőséget hozza, tehát éppenéppen súrolja a minimális gazdaságossági elvárás alsó határát. Ezzel ugyanott vagyunk, mintha bankban helyeztük volna el a pénzünket, és a megtérülés ideje is elég késői, az ültetvény 15. életévében várható. A megfelelő gazdaságosságot jelentő intervallum (15-20 %-os jövedelmezőség, 9-11 év megtérülési idő) alsó határának eléréséhez már 19 t/haos termésekre lenne szükség, amelyet hazai viszonyok között sokéves átlagban elérni lehetetlen. Azért is lehetetlen, mert már a 15 t/ha átlag eléréséhez is a jó években közel 20 tonnás terméseket kell produkálni, ha azt feltételezzük, hogy kb. 3-4 évente van egy rosszabb évjárat. Ez talán a teljesíthetőség felső határa. A hozamok emelkedésével értelemszerűen növekszenek a hektáronkénti költségeink is, az önköltség azonban valamelyest csökken a 12 t/ha termés melletti 84 Ft/kg önköltség 3 tonna hozamnövelés hatására szűk 10 %-kal, 77 Ft/kg-ra csökken. Nagyobb önköltségcsökkentést azért nem lehet elérni, mert a termelési költségek %-a változó költség, így jelentős részük a termés növekedésével párhuzamosan szintén növekszik. Az önköltséget tehát csupán a hozamok emelésével, az alaptechnológia különösebb változtatása nélkül %-nál nagyobb mértékben (kb. 75 Ft/kg alá) csökkenteni nem nagyon lehet. Összegző megállapítások Az előzőekben rámutattunk arra, hogy a jó színvonalon termelő üzemekben, sokéves átlagban reálisan 3. táblázat A jövedelem és gazdaságosság alakulása különböző terméshozamok mellett, 90 Ft/kg nettó értékesítési ár esetén 12,0 (t/ha) 15,0 (t/ha) 19,0 (t/ha) Termelési érték (összes bevétel) eft/ha Termelési költség eft/ha eft/ha Önköltség Ft/kg MEGTÉRÜLÉSI IDŐ év nem térül meg % 4,5 10,0 14,8 elérhető t/ha-os átlagtermések mellett is csak Ft/kg értékesítési árak esetén lehet gazdaságos termelést folytatni. A jelenlegi Ft/kg-os árszínvonal a gazdaságos termeléshez nem elegendő, mivel még a Ft/kg körüli árak is sokéves átlagban tonna/haos átlagtermések elérését tennék szükségessé, ami közel vagy teljesen lehetetlen. Mindezekből látszik, hogy amennyiben az elmúlt évek árai jelentősen nem emelkednek (márpedig erre nem feltétlenül lehet számítani) a hozamok növelése mellett a termelési költségek erőteljes csökkentésére irányuló technológiai változtatásokat (pl. gépi betakarítás) is eszközölni kell a gazdaságos meggytermelés fenntartásához. Ezen lehetőségek elemzésére majd a következő számokban térünk ki. Az Agrofórum következő számában, jelen cikksorozat folytatásaként a németországi meggytermesztés költség- és jövedelemviszonyaival, illetve gazdaságosságával foglalkozunk. 105