KISNÉMET MÓNIKA. SZTE BTK Pszichológiai Intézet tavaszi szemeszter

Átírás

1 A FUNKCIONÁLIS MEDDŐSÉG ÉS A NŐIESSÉG ÉRZELMI HULLÁMVASÚTJA KISNÉMET MÓNIKA monavilag@indamail.hu SZTE BTK Pszichológiai Intézet MŰHELYMUNKA Személyiségpszichológia tavaszi szemeszter

2 Összefoglaló A meddőséget leggyakrabban biomedikális szemszögből közelítik meg, így azt biológiai zavarnak tekintik, azonban annak hátterében nemcsak szervi, hanem pszichés okok is állhatnak úgy, mint stressz, traumák, depresszió vagy szerepkonfliktusok. Jelen kutatás a Bem-féle nemi szereptípusok, a nőiesség megélésének zavara és a funkcionális meddőség kapcsolatát vizsgálta. A kutatásban 11 meddő, illetve 11 első trimeszterben lévő nő vett részt. A kutatás eredményei a hipotéziseket nem igazolták, sőt egyes adatok ellentmondanak a szakirodalmi felvetéseknek. Mindenesetre az eredmények alátámasztották a nemi szerepek kevésbé egyértelmű voltát, továbbá igazolták, hogy a Szemantikus Szelekciós Teszt (SST) egy ígéretes módszere lehet a meddőségi kutatásoknak is. Kulcsszavak: funkcionális meddőség, nemi szerepek, nőiesség, feminin, maszkulin, SST Plágium nyilatkozat: A plágium szabályokat ismerem, és dolgozatomban azokat betartottam. Kisnémet Mónika, Budapest, április 30.

3 A funkcionális meddőség és a nőiesség érzelmi hullámvasútja A fejlett nyugati társadalmakhoz hasonlóan Magyarországon is évek óta csökkenő tendenciát mutat a születések száma. Míg 1960-ban Magyarországon 146,5 ezer csecsemő született, addig 2008-ban már csak 99 ezer (forrás: Központi Statisztikai Hivatal; április 2.) Amellett, hogy a népességfogyás okozta elöregedő társadalmak komoly szociális, valamint gazdasági problémát jelentenek, nagyon súlyos pszichológiai kérdéseket is felvetnek. A születések csökkenő száma részben a gyermekvállalási kedv alábbhagyásával magyarázható, de a problémákat tovább súlyosbítja, hogy a gyermekre vágyó 35 év alatti párok kb %-a (Bernard és Krizsa, 2006), míg a 35 év felettiek 25%-a meddő (Kennedy, 1998, id. Szendi, 2008). Egy pár akkor tekinthető meddőnek, ha egy év, fogamzásgátlás nélküli, rendszeres, heti 2-3 szexuális együttlét ellenére sem következik be a terhesség, vagy a nő nem képes kihordani az ezen idő alatt megfogant magzatot (Simó, 2006; Szendi, 2002). A meddőség 40-50%-ban a nőknél, 40-45%-ban a férfiaknál, és 20%-ban mindkettőjüknél fennálló problémákra vezethető vissza. Ugyanakkor az esetek kb %-nál ismeretlen (másodlagos) eredetű a meddőség (Bernard és Krizsa, 2006). Jones és Toner (1993, id. Szendi 2002) a meddőségi esetek felét másodlagos eredetűnek, azaz funkcionális meddőségnek tekintik. Az emberi reprodukciót számos tényező befolyásolja, mint például az általános egészségi állapot, életmód, környezeti hatások, táplálkozási és öltözködési szokások, testmozgás, korábbi promiszkuitás stb. (Simó, 2006). Szendi (2002) szerint a szaporodási sikert három dolog befolyásolja: Környezeti feltételek Kötődési viselkedés és a szaporodási sikeresség összefüggései Tetszés és a reproduktív sikeresség közti közvetítő fizikai jegyek 3

4 A funkcionális meddőség biomedikális és pszichoszomatikus megközelítése A biomedikális megközelítés a fertilitás eredetét mindig biológiai okokra vezeti vissza, azaz szervi, genetikai, immunológiai vagy hormonális okokat jelöl meg. Mivel a meddő párok 10-15%-nál biomedikális okok nélkül áll fenn a meddőség, magától értetődik, hogy felmerül a pszichés eredet és a meddőség pszichoszomatikus betegségként való kezelése. A pszichoszomatikus betegségeknél a kóroki tényezők elsősorban pszichés funkciókhoz kötöttek, és nőgyógyászati pszichoszomatikus kórképek (pl. pszichés meddőség) formájában mutatkozhatnak meg (Aszódi, 1976). A női organikus meddőséget kiváltó problémákat orvosi beavatkozásokkal és gyógyszerekkel aránylag sikeresen tudják kezelni. A funkcionális meddőséggel kapcsolatos fő probléma, hogy bár ez esetben organikus elváltozásokat nem lehet kimutatni, még sem következik be a kívánt terhesség. A meddőségi centrumok funkcionálisan meddő nők esetében a legmodernebb beavatkozásokkal (hormonális kezelések, inszemináció, lombik program) próbálják a női szervezetet fogamzásképességének legjobb formájába hozni és megtermékenyítést elérni. Ugyan a kezelések hatására kialakul a fogamzáshoz szükséges optimális hormonális környezet, azonban az esetek nagy százalékában nem jön létre a terhesség, de ha mégis, akkor vagy vetéléssel végződik a próbálkozás, vagy igen komoly terhességi problémák merülnek fel, amelyek koraszülésekhez és alacsony súlyú születésekhez vezetnek (Pandian és mts., 2001, id. Szendi 2002,). Bernstein és munkatársai 11 év eredményeit áttekintve arra a következtetésre jutottak, hogy a kezelések 73%-ban sikeresek az organikus esetekben, és csak 6,6%-os a sikerességi ráta az ismeretlen eredetű meddőségeknél (1979, id. Szendi 2002). Ezen eredmények azt sugallják, hogy a pszichés eredetű meddőség feloldására nem feltétlenül az orvosi beavatkozások a leghatékonyabb módszerek, hanem sokkal inkább megfontolandó Szendi (2008) javaslata, miszerint: az embert kell kezelni, nem a meddőséget (275. o.). Az evolúciós pszichológia megközelítésében a funkcionális meddőséget kiváltó hormonális, immunológiai, meg egyéb elváltozások csupán az evolúció eszközei az ősi tapasztalatok alapján időszerűtlennek ítélt terhesség megakadályozására azaz jobb időkre halasztott terhességet, késleltetett termékenységet jelent (Szendi, 2008, 274.o., 278. o.). 4

5 Legtöbb ember számára az élet kiteljesedéséhez hozzátartozik a gyermekvállalás, így ezen egyéneknek a meddőséggel való küzdelem, a különböző orvosi kezelések vállalása teljesen természetes és nem értik, hogy miért nem sikerül mégsem a teherbeesés. Felmerül a kérdés, hogy akkor nem tudatos szinten mitől lehet időszerűtlen, az amúgy tudatos szinten kívánt terhesség. Az ember személyiségét, attitűdjeit, lelki állapotait, vágyait és élettani működését (gondoljunk csak a hipotalamusz-hipofízis-mellékvese stressztengelyre ) számos olyan tényező befolyásolja, amelyek bizonyítottan nagy hatással vannak egy sikeres terhesség létrejöttére is, így ezek bármelyike eredményezhet egy rejtett döntést, miszerint egy terhesség még sem kívánatos. Már vizsgált és a szakemberek által elfogadott meddőséggel összefüggésben álló pszichés állapotok: a mindennapi gondok, a házastársi vagy szerepkonfliktusok okozta stressz, félelmek és azok elfojtása, illetve kevésbé hatékony megküzdő stratégiák, a kora gyerekkori tapasztalatok, valamint traumák, bármely okból fennálló depresszió, a gyermekre túlzottan vágyó, vagy korábban már abortuszon átesett nők lelkiállapota (Aszódi, 1976; Bereczkei, 2003; Fassino, Pieró, Boggio, Piccioni és Garzaro, 2002; Kováts, és Krizsán, 2006; C Molnár, 2007; Szendi, 2002; Szendi 2009). A funkcionális meddőség mint a nőiesség pszichoszomatikus zavara A gyermekek fejlődésük során elsajátítják annak biztos érzését, hogy ők fiúk vagy lányok, azaz megszerzik nemi azonosságtudatukat. A nemi identitás kialakulása mellett azonban el kell sajátítaniuk a kultúra által az adott nemhez megfelelőnek tartott viselkedések és tulajdonságok (Atkinson, 1997, 87. o.) tárházát is. A nemhez igazodás tehát az a folyamat, ahogy az egyén magáévá teszi azokat a magatartásmódokat, attitűdöket, azaz a nemi szerepeket, amelyeket a kultúra, a társadalom nőiesnek vagy férfiasnak tart. Már 1977-ben Kipper is írt a meddőség és a női szerep közötti összefüggésről, miszerint a funkcionális meddőségben szenvedő nők ambivalenciát mutatnak női szerepeiket illetően (Kipper, 1977). Berg, Wilson és Weingartner (1991) vizsgálták a nemi identitás, nemi szerepek és a funkcionális meddőség kapcsolatát és azt találták, hogy a nemi szerepek nagyobb befolyással bírnak a meddőséggel kapcsolatos stressz kezelésére, mint a feminin jelleg. Cook (1993) is kutatta a feminin és maszkulin jelleg, valamint a tradicionális szexuális szerepek és a meddőség viszonyát. Eredményei arra engednek következtetni, hogy a hagyományos, feminin szereptípusba tartozó nők sokkal aggodalmaskodóbbak voltak, mint 5

6 maszkulinabb társaik, ugyanakkor nem volt különbség a szexuális életüket illetve a depressziót illetően. A klinikai tapasztalatok alapján napjainkban már ismert jelenség a nőiesség, a női szerepek, viselkedésformák, illetve kötelezettségek tudatos vagy tudattalan elutasítása (Lux, 2008). A pszichoanalitikus megközelítések szerint a funkcionális meddőség kialakulásában szerepet játszik a korai anya-gyermek kapcsolat (Deutsch, 1994, id. Bakó és Kulcsár, 2005). Benedek és munkatársai (1953, id. Bakó és Kulcsár, 2005) figyeltek fel arra, hogy a gyermek utáni vágyódás időszakában a nőkben felerősödtek saját anyjuk irányába megmutatkozó regresszív tendenciák, amelyek aztán előhívták a korai anya-gyermek kapcsolattal összefüggő szorongásokat, konfliktusokat vagy magát a depressziót is. Christie (1998) is számos esettel találkozott, akiknél az anyával való konfliktus megzavarta a női nemi szerepekkel való azonosulást, így szerepkonfliktusokat okozott vagy akár a női szerep teljes elutasítását eredményezte. Lux kutatta a nőiszerep-vállalást, illetve -hárítást és arra az eredményre jutott, hogy a nők 30%-a már nyíltan vállalja, nem örül annak, hogy nőnek született, és számtalan esetben tapasztalta azt, hogy a nemi szerepek öntudatlan hárítása pszichoszomatikus áttételek útján valósult meg (Lux, 2008, 218. o.). Lux szerint a központi idegrendszer szabályozásból eredő működészavarok a női szerepek (mint például anyaszerep), a nőiesség, a szexualitás hárítását szolgálják, a nő tudata és akarata ellenére jönnek létre és elfojtott, nem vállalt érzelmekről árulkodnak (Lux, 2008, 234. o.). Szendi (2008) is felhívta a figyelmet azon eseteire, ahol a funkcionális meddőségben szenvedő nők kifejezetten jó adottságokkal (286. o.) rendelkeztek, és mégis súlyos önértékelési zavarokkal küszködtek. Ezen esetekben Szendi terápiás célja az volt, hogy felébressze a szunnyadó nőt pácienseiben, illetve fokozza az ő nőiességüket és szaporodási hajlamukat. Szendi (2008) arról is írt, hogy a funkcionális meddőséggel küzdő nőknél gyakran figyelte meg azt, hogy a meddő nő elidegenedik testétől, gyűlöli, mert az nem engedelmeskedik neki (276. o.). Onnis (1993) szerint a tünet beszél, kommunikál: kifejez egyfajta szimbolikus értelmet, nem annyira vagy nemcsak analitikus értelemben, hanem inkább a szó etimológiai értelmében, vagyis a tünet magában egyesíti, összeszedi, összefoglalja kommunikációs és kapcsolati környezete, jellemzői és szabályai kommunikációs értelmét (12. o.). Liste (1999) vizsgálta a nőiesség egyik szimbólumához, a mellhez kapcsolódó rák és a feminin karakter 6

7 összefüggését. Kutatásának hipotézise az volt, hogy a mellrák lehet egy kísérlet arra, hogy a nő megszabaduljon nőiességének szimbólumától, a melltől, mivel a nyugati ipari társadalmakban a feminin vonások kevésbé fontosak. A biológiai nemből kifolyólag a nők egy másik nagyon fontos szimbóluma a gyermekáldás. A 70-es években Bem fogalmazta meg azt az elképzelését, hogy a feminin, illetve maszkulin vonások együttes megléte adhat egy alapot a pszichológiai egészség megőrzéséhez (Bem, 1974, id. Liste, 1999,). Liste (1999) meglátása szerint pszichoszomatikus tünetek akkor jelennek meg, amikor a környezeti nyomás már megterhelő az egyén pszichológiai megküzdési mechanizmusaira. Liste kutatásának eredményei alátámasztották hipotézisét, miszerint a mellrák lehet egy kísérlet arra, hogy az egyén megszabaduljon nőiességétől. Ezen eredmények fényében felmerül a kérdés, hogy a funkcionális meddőség fennállásában a nőiesség megélésének a hiánya betölthet-e valamilyen szerepet. Jelen kutatás arra keresi a választ, hogy kimutatható-e korreláció a nőiesség megélésének zavara, a nők feminin vagy maszkulin volta és a funkcionális meddőség fennállása között. Hipotéziseim: A funkcionálisan meddő nők szignifikánsan maszkulinabb önértékelést adnak magukról, mint a kontrollcsoportot adó, első trimeszterben levő állapotos nők. Vagyis a Bem-féle Nemi Szerep kérdőívben a meddő nők maszkulin skála értékei szignifikánsan magasabbak lesznek, mint a kontrollcsoporté, illetve a feminin értékek szignifikánsan kisebbek. A funkcionálisan meddő nők jelentősen negatívabban élik meg nőiességüket, mint az állapotos nők, azaz szignifikánsan alacsonyabb átlagértékek lesznek kimutathatóak a meddő nőknél a nőiességük megélését mérő első kérdőív valamely dimenziójában, illetve az SST-nél szignifikánsan kisebb örömmel és nagyobb félelemmel élik meg nőiességüket a meddők az állapotosokhoz képest. Módszerek Résztvevők A kutatásban budapesti, többségben a harmincas éveikben járó 22 nő vett részt, akik hozzáférés alapú mintavétellel kerültek kiválasztásra. A kérdőívek felvétele részben egy 7

8 budapesti meddőségi klinika és egy budapesti házi orvosi rendelő pacienseinek a kezelőorvosok által való felkérése útján történt. Tizenegy funkcionálisan meddő nő képezte a vizsgálati csoportot és szintén tizenegy, első trimeszterben lévő állapotos nőből állt a kontrollcsoport. A vizsgálatban résztvevő nők átlagéletkora 32,59 (s= 3,838; meddő nők átlagéletkor 32,09, s=3,390; állapotos nők átlagéletkora 33,09, s= 4,346). A vizsgálati személyek 45%-a érettségivel, míg 36%-a főiskolai végzettséggel rendelkezett. Az iskolázottság megoszlását az 1. számú táblázat mutatja. Általános iskola Szakmunkás Szakközép Gimnázium Főiskola Állapotos 9,1% (2) 4,5% (1) 9,1% (2) 9,1% (2) 18,2% (4) Meddő 0% 4,5% (1) 22,7% (5) 4,5% (1) 18,2% (4) Teljes minta 9,1% (2) 9,1% (2) 31,8% (7) 13,6% (3) 36,4% (8) 1. számú táblázat: A vizsgálatban résztvevő nők iskolai végzettségének megoszlása. A táblázat megmutatja a meddő, illetve állapotos nők iskola végzettségét a nőknek a mintában való százalékos (és főben megadott) megoszlását. Az elemzésből egyetlen személyt sem kellett kizárni, mivel a kezelő orvosok csak olyan személyeket kértek fel, akik vagy funkcionálisan meddők, vagy az első trimeszterben voltak. Eszközök A kutatásnál a Bem-féle Nemi Szerep Kérdőívet, az Annematt Collot d Escury által kifejlesztett Szemantikus Szelekciós Tesztet (SST) és a Lukács Dénes és Pressing Lajos által készített Énkép és Testkép Vizsgáló Kérdőív általam átdolgozott változatát használtam. A vizsgálati személyeknél a funkcionális meddőség megállapításához a meddőségi központok vizsgálatai alapján általam készített kérdőívet alkalmaztam. A kutatás teljes kérdőívét az 1. számú melléklet tartalmazza. A válaszadók nemi szereptípusainak mérése A Bem Féle Nemi Szerep Kérdőív (1974), amely kérdőívemben a második rész, méri a válaszadók feminin, illetve maszkulin jellemzőinek értékét és adja meg a nemi szereptípusokat. A 60 tételből álló tulajdonságlista minden tagját értékeli a válaszadó egy 7- fokozatú Likert-skálán annak függvényében, hogy az adott jellemvonás mennyire jellemzi őt, 8

9 majd a maszkulin és a feminin dimenziók tételeire adott pontok összegét 20-szal elosztva megkapjuk a maszkulin, illetve feminin értékeket. A maszkulin értéket a kérdőív alábbi tételei adják: 1., 4., 7., 10., 13., 16., 19., 22., 25., 28., 31., 34., 37., 40., 43., 46., 49., 52., 55., és 58. A feminin értéket a kérdőív alábbi tételei adják: 2., 5., 8., 11., 14., 17., 20., 23., 26., 29., 32., 35., 38., 41., 44., 47., 50., 53., 56., és 59. A nemi szereptípusokat az alábbi táblázat összegzi. Nőiesség átlagértéke magasabb mint 4,9 Nőiesség átlagértéke alacsonyabb mint 4,9 Férfiasság átlagértéke magasabb mint 4,9 Androgén Férfias nemi típus Férfiasság átlagértéke alacsonyabb mint 4,9 Nőies nemi típus Differenciálatlan 2. számú táblázat: A Bem féle nemi szereptípusok. A táblázat megmutatja a maszkulin, illetve a feminin dimenziók értékeiből eredő nemi szereptípusok rendszerét. A nőiesség megélésének mérése A nőiesség megélésének mérésére két eszközt alkalmazok. Az első amely kérdőívem harmadik része egy direktebb mérőeszköz, amelyet Lukács Dénes és Pressing Lajos (1994) által készített Énkép és Testkép Vizsgáló Kérdőív átdolgozásával készítettem el. A kérdőív 20 tételt tartalmaz, amely a női szerep (a nőisség) 5 dimenziójának a megélését méri. A válaszadók minden tételt saját magukra nézve értékelnek egy 5-fokozatú Likert-skálán annak függvényében, hogy az adott jellemzőn változtatnának-e vagy sem. A dimenziók tételeire adott pontok összegét néggyel elosztva megkapjuk az átlagértékeket. A nőiesség általam mért dimenziói: 1.) Gyermekvállalás/család (tételek: 1., 2., 12., 20.) 2.) Gyengédség/gondoskodás (hagyományos felfogású női viselkedésjellemzők) (tételek: 3., 6., 7., 8.) 3.) Karrier/önmegvalósítás (tételek: 4., 13., 17., 19.) 4.) Külső jegyek/testkép (tételek: 5., 9., 11., 16.) 5.) Szexualitás (tételek: 10., 14., 15., 18.) 9

10 A második mérőeszköz kérdőívem negyedik része az Annematt Collot d Escury által kifejlesztett Szemantikus Szelekciós Teszt (SST), amelynek standardizálása jelenleg folyik, és amelyről úgy gondolom, hogy indirektebb módon mérheti a nőiesség megélését, ezért kísérleti jelleggel vettem be a kutatásba. Használatára Dr. Szabó Éva habil, egyetemi docens adott engedélyt. A teszt egyes fogalmak jelentését méri két szabadon választható dimenzió (másik teszttel fogalom-meghatározásilag harmonizálva: minőség) mentén. Az ingerszavak ajánlott maximuma öt, így mindkét mérőeszköznél öt ugyanazon dimenzióban (ennél a tesztnél fogalomban) vizsgálom a nőiesség megélésének minőségét (azaz, hogy az egyén pozitívan vagy negatívan éli-e azt meg). Jelen kutatásban a két dimenzió (minőség) a félelem és az öröm, és az öt fogalom (azaz a nőiesség dimenziói) a következők: 1.) Gyermekvállalás/család ingerszó: anyaság 2.) Gyengédség/gondoskodás ingerszó: gyengédség 3.) Karrier/önmegvalósítás ingerszó: önmegvalósítás 4.) Külső jegyek/testkép ingerszó: tükörkép 5.) Szexualitás ingerszó: orgazmus A 7 szóhoz (2 minőség és 5 nőiességi dimenzió) 16 ugyanazon képet rendeljük és a válaszadóknak ezek közül kell kiválasztania azt a nyolcat, amelyek illenek az adott fogalmakhoz. Ezt követően megnézzük, hogy a személy mely képeket választotta a minőségekhez (öröm, félelem) és összeszámoljuk, hogy az általunk megadott ingerszavaknál, hány esetben választotta ugyanazokat a képeket, mint amiket a minőséget szimbolizáló szavaknál. Így a két számnak az egy koordináta rendszerben való ábrázolásával, (aminek egyik tengelye az öröm 0-8-ig, a másik a félelem 0-8-ig) el tudjuk helyezni az ingerszavakat (nőiesség dimenzióit) és megkapjuk, hogy a vizsgálati személy pozitívan vagy negatívan viszonyul-e az adott fogalmakhoz, azaz jelen kutatásban, hogy pozitívan vagy negatívan éli-e meg a nőiesség különböző aspektusait. Mivel mindkét teszt ugyanazon dimenziók mentén méri a nőiesség megélését így reményeim szerint szofisztikáltabb képet kaphatunk a vizsgálat tárgyáról, illetve arról, hogy az első teszt mentes-e a kognitív torzításoktól vagy sem. 10

11 A vizsgálat leírása Egészségügyi intézetekben (egy budapesti meddőségi centrumban és egy budapesti házi orvosi rendelőben) a vizsgálati személyeket a kezelő orvosok kérték fel a kérdőív kitöltésére (a felkérés szövegét 2. számú melléklet tartalmazza), akik a várószobában történő várakozás során töltötték ki és adták át azt a nővérnek. A kérdőív kitöltése körülbelül 20 percet vett igénybe, és minden esetben felajánlotta a nővér, hogy igény esetén megadják a kutatást végző elérhetőségét az esetlegesen felmerülő kérdések megválaszolása érdekében. Eredmények A válaszadók nemi szereptípusai A Bem-féle nemi szerepeket illetően a vizsgálati személyek 46%-a differenciálatlan, (4 meddő és 6 állapotos nő), 36%-a feminin típus (6 meddő és 2 állapotos) és 18%-a fele-fele arányban maszkulin (1-1 meddő és állapotos) vagy androgén (2 állapotos) típus. Sem a maszkulinitás és feminitás dimenziókban, sem a dimenziókból eredő nemi szereptípusokat illetően nem volt szignifikáns különbség kimutatható a meddők és az állapotosok között. Az adatok elemzését független mintás t-próba hipotézisvizsgálattal végeztem el. Feminin Maszkulin Differenciálatlan Androgén Átlag Szórás Átlag Szórás Átlag Szórás Átlag Szórás Állapotos 0,182 0,405 0,091 0,302 0,545 0,522 0,182 0,405 Meddő 0,545 0,522 0,091 0,302 0,364 0, számú táblázat: A szereptípusok átlagértékei és szórásértékei szereptípusonként, ahol szignifikáns különbség volt a kísérleti és a kontrollcsoport között. A táblázat megmutatja a meddő, illetve állapotos nők szereptípusonkénti átlag-, illetve szórás értékeit. A nőiesség megélése meddőknél és állapotosoknál A kérdőíves megkérdezés alapján a nőiesség megélésének öt dimenziója család/gyermekvállalás; feminitás/gyengédség; karrier/önmegvalósítás; külső megjelenés és szexualitás közül csak a feminitás/gyengédségben volt szignifikáns különbség a meddők és az állapotosok között (t(20) =-2,028; p=0,049), ahol az első trimeszterben lévő nők átlag értéke 3,477 (s=1,057), míg a meddőké 4,205 (s=0,459) volt. 11

12 Ha egyenként vizsgáljuk meg a nőiesség dimenzióit adó 20 tételt, akkor négy esetében van szignifikáns különbség a meddő és az állapotos nők között az egyes területek megélésében. A pénzbeosztás (t(20) =-2,366; p=0,028) ahol az első trimeszterben lévő nők átlagértéke 3,36 (s=1,362), míg a meddőké 2 (s=1,342); a romantikusság (t(14,845) =2,324; p=0,035) ahol az állapotosok átlagértéke 3,27 (s=1,272), míg a meddőké 4,27 (s=0,647); a családcentrikusság (t(20) =2,372; p=0,028) ahol a kontrollcsoport átlagértéke 3,55 (s=1,136), míg a kísérletié 4,64 (s=1,348); és az ambiciózusság (t(20) =-2,264; p=0,035) ahol az első tizenkét hétben lévő nők átlagértéke 3,55 (s=1,036), és a meddőké 2,55 (s=1,036) volt. Az SST alkalmazásával mind a kísérleti, mind a kontrollcsoportban szignifikáns különbség volt a nőiesség megélésének szinte minden dimenziójában abban a tekintetben, hogy pozitívan vagy negatívan élik-e meg azokat. Az adatok elemzését páros mintás t-próba hipotézisvizsgálattal végeztem el. Meddő nők esetén nem volt szignifikáns különbség abban a tekintetben, hogy negatívan vagy pozitívan élik-e meg a karrierjüket, illetve a testképüket. Azonban a nőiesség három dimenziójában: a gyengédség/gondoskodás ingerszó: gyengédség (t(10) =3,963; p=0,003), a gyermekvállalás/család ingerszó: anyaság (t(10) =2,803; p=0,019), és a szexualitás ingerszó: orgazmus (t(10) =3,023; p=0,013) szignifikánsan több pozitívumot, mint negatívumot éltek meg a meddő nők az SST eredményei alapján. Állapotos nők esetén nem volt szignifikáns különbség a karrier pozitív, illetve negatív megélésében. Azonban az első trimeszteres nők nőiességük négy dimenziójában mutattak szignifikánsan több pozitív megélést, mint negatívat: a külső jegyek/testkép ingerszó: tükörkép (t(10) =2,932; p=0,015), a gyengédség/gondoskodás ingerszó: gyengédség (t(10) =4,033; p=0,002), a gyermekvállalás/család ingerszó: anyaság (t(10) =3,120; p=0,011), és a szexualitás ingerszó: orgazmus (t(10) =2,540; p=0,029). Testkép Gyengédség Anyaság Orgazmus Karrier Átlag Szórás Átlag Szórás Átlag Szórás Átlag Szórás Átlag Szórás Öröm - - 6,000 1,342 5,273 1,348 5,909 1, Meddő Félelem - - 3,182 1,328 3,273 1,272 3,636 1, Öröm 5,1818 1,25 6,000 1,341 5,546 0,934 5,273 0, Állapotos Félelem 3,4545 1,368 2,546 1,572 2,909 2,023 3,727 1, számú táblázat: Az SST alkalmazása során kapott átlag-, illetve szórásértékek a nőiesség azon dimenzióiban, ahol szignifikáns különbség volt kimutatható. A táblázat megmutatja a meddő, illetve állapotos nők dimenziónkénti átlag-, illetve szórásértékeit. 12

13 A kísérleti illetve a kontrollcsoport között nem volt szignifikáns különbség abban, hogy negatívabban vagy pozitívabban élték-e meg a nőiesség egy-egy dimenzióját. Az adatok elemzését független mintás t-próba hipotézisvizsgálattal végeztem el. Az alábbi ábrák a nőiesség megélését ábrázolják koordinátarendszerbe foglalva, ahol a két tengely a megélés minőségei, azaz az öröm illetve a félelem. Az ábrák jól szemléltetik, hogy az öt vizsgált dimenziójában a nők által a nőiesség megélésében nincs szignifikáns különbség a kísérleti és a kontrollcsoport között. 0 Félelem Öröm Jelmagyarázat: Színek: Piros: vizsgálati csoport (meddő) Zöld: kontrollcsoport (állapotos) Szimbólumok: Testkép: Gyengédség: Anyaság: Orgazmus: Karrier: 1. számú ábra: Ingerszavak (nőiesség dimenzióinak) megjelenítése a mért minőségek (öröm és félelem) vonatkozásában. Az ábra megmutatja a meddő, illetve állapotos nők pozitív illetve negatív viszonyulásának mértékét a testképhez, a gyengédséghez, az anyasághoz, az orgazmushoz és a karrierhez. 0 1 Félelem Jelmagyarázat: 2 3 Öröm Állapotos nők Meddő nők számú ábra: Külső jegyek/testkép ingerszó: tükörkép. Az ábra megmutatja a meddő, illetve állapotos nők testképüknek pozitív illetve negatív viszonyulásának mértékét. 13

14 0 Félelem 0 Félelem Öröm Öröm számú ábra: Gyengédség/gondoskodás ingerszó: gyengédség. Az ábra megmutatja a meddő, illetve állapotos nők hagyományos felfogású női jellemzők pozitív illetve negatív megélésének mértékét. 4. számú ábra: Gyermekvállalás/család ingerszó: anyaság. Az ábra megmutatja a meddő, illetve állapotos nők anyasággal kapcsolatos pozitív illetve negatív viszonyulásának mértékét. 0 Félelem 0 Félelem Öröm számú ábra: Szexualitás ingerszó: orgazmus. Az ábra megmutatja a meddő, illetve állapotos nők szexualitással kapcsolatos pozitív illetve negatív megélésének mértékét. 3 Öröm számú ábra: Karrier/önmegvalósítás ingerszó: önmegvalósítás. Az ábra megmutatja a meddő, illetve állapotos nők karrierrel kapcsolatos pozitív illetve negatív megélésének mértékét. Megvitatás A kutatás hipotézisei nem igazolódtak, amely részben magyarázható az alacsony mintaszámmal, részben pedig az általam készített nőiesség megélését mérő kérdőív nem megfelelő szofisztikáltságával. Azonban a minta elemzése során született néhány érdekes és jelen kutatás elméleti hátterével teljesen ellentétes eredmény is. 14

15 A kutatás első hipotézise az volt, hogy maszkulin dimenzióban magasabb értéket vesznek fel a funkcionális meddőséggel küzdő nők, mint az első trimeszterben levő állapotosak, vagyis nem feminin lesz a szereptípusuk. A kutatás ezen, illetve második hipotézise arra alapozódtak, hogy a funkcionálisan meddők elfojtják saját nőiességük megélésével kapcsolatos problémáikat, amelyek aztán pszichoszomatikus zavarként a gyermekvállalás területén manifesztálódnak, ahogy arra Szendi (2008) vagy Lux (2008) is utaltak. Mivel nőiességüket nem tudják pozitívan megélni, így viselkedésük, attitűdjük sem lesz feminin, vagyis a Bem-féle nemi szereptípusuk sem lesz feminin. Ezen hipotézis nem igazolódott, mivel sem a maszkulin, sem a feminin skálán nem volt szignifikáns különbség a két csoport között. Ebből következően a nemi szereptípusokban sem volt statisztikailag alátámasztható különbség. Bem szerint (1974, id. Wood, 2007) az androgén a legalkalmazkodóbb típus, mivel ez a típus egyszerre nagyon nőies és nagyon férfias is, így a legjobb nemi szereppel rendelkezik, ahhoz, hogy az élet különböző területein érvényesüljön, illetve megőrizze pszichológiai egészségét (Bem, 1974, id Liste, 1999,). A mintában összesen 2 (állapotos) nő (10%) mutatta ezt a típust. Bár az eredmény nem szignifikáns, de összhangban van Bem állításával és a kutatás alapgondolatával, mivel mindkettő állapotos volt. Megdöbbentő azonban az az eredmény, hogy a vizsgálati személyeknek majdnem a fele differenciálatlan nemi szereptípusba tartozott. A nem differenciált azt jelenti, hogy nem is maszkulin, és nem is feminin, amely azon vélekedéseket támasztja alá, hogy a nemi szerepek kezdenek összemosódni. Ilyen véleményen van például Szilágyi (2006), aki szerint a szerepek az utóbbi évtizedekben rendkívül nagy mértékű változásokon mentek keresztül, amelynek következtében a nemi szerepek közeledtek egymáshoz és rugalmasabbá, felcserélhetőbbé váltak. Már nehéz elkülöníteni az igazi férfi és az igazi nő jellemző tulajdonságait (Szilágyi, 2006, 157. o.). A kutatás második hipotézisét, miszerint zavar mutatkozik a nőiesség megélésében, a funkcionális meddőknél gyakorlatilag egyik mérőeszközzel sem sikerült igazolni. A nőiesség megélésének vizsgálatához használt kérdőíves mérés szerint a nőiesség általam használt dimenzióiban (gyermekvállalás/család, gyengédség/gondoskodás, karrier/önmegvalósítás, külső jegyek/testkép és szexualitás) egy kivételével egyikben sem volt kimutatható szignifikáns különbség a két csoport között. Az egyetlen különbséget mutató dimenzió a 15

16 feminitás/gyengédség volt, amelynél a meddők pozitívabb értékelést adtak magukról, mint az állapotosok, amely éppen a hipotézissel ellentétes eredményt mutat. Úgy gondolom, hogy ez az eredmény részben köszönhető az alacsony mintaszámnak, vagy a mérőeszköz nem megfelelő érzékenységének. Elképzelhető, hogy az egyes dimenziókhoz rendelt négy-négy kérdés nem volt elégséges annak kimutatására, hogy milyen minőségben élik meg a vizsgálati személyek a nőiességüket. Mindennek ellenére úgy gondolom, hogy az ilyen irányú vizsgálatokhoz alkalmazható a kérdőíves módszer is, azonban a kategóriákhoz tartozó kérdések számát valószínűleg fel kell emelni. Egy másik magyarázat lehet erre az eredményre az, hogy a válaszok nagy valószínűséggel erősen felfelé torzítottak, mivel a vizsgálati személyek egy pozitív képet szerettek volna magukról bemutatni, amely énvédő torzításként jól ismert a szociálpszichológia jelenségvilágában (Forgács, 2002) és a meddőségi kutatások egyik kényes pontja. Amikor az öt dimenziót alkotó jellemzőket külön-külön vizsgáltam meg, akkor négynél volt kimutatható szignifikáns különbség a meddők és az állapotosok között. Ezek a tulajdonságok a következők voltak: pénzzel való bánásmód, romantikusság, családcentrikusság és ambiciózusság. Pozitívabban élték meg a meddők a romantikusságot és a családcentrikusságot, míg az állapotosok a pénzbeosztás és az ambiciózusságot. Ezen eredmények igen ambivalensek, mivel az élethelyzetekből adódóan akár fordítva is igazak lehetnének. Így meggyőződésem, hogy itt is vagy énvédő torzításokról, vagy az alacsony mintaszámból eredő torzításról beszélhetünk. Az SST-vel való mérés egyáltalán nem mutatott ki szignifikáns különbséget a nőiesség megélését illetően a kísérleti, illetve a kontrollcsoport között, amelyet magyarázhat a minta elemszáma, illetve elképzelhető, hogy a sematikus ábrák nem voltak megfelelőek, mivel egyesek könnyebben köthetők voltak a dimenziókhoz (mint például a száj a szexualitáshoz vagy a ház az anyasághoz), így átszínezhették azt, hogy örömmel vagy félelemmel közelítenek a nőiesség adott területéhez. Mindent összevetve még így is sokkal szofisztikáltabb képet adott a nőiesség megéléséről, mivel felbontotta azt az öröm és a félelem minőségekre. Ezen eszköz igen megdöbbentő eredményeket hozott mivel nem várt irányú szignifikáns különbség volt kimutatható a nőiesség szinte majdnem minden dimenziójában, abban a tekintetben, hogy örömmel vagy félelemmel élte-e meg azokat a válaszadó, függetlenül attól, hogy állapotos vagy meddő volt-e. 16

17 Meddő nők esetén az öt dimenzióból háromban, a gyengédségben, az anyaságban és a szexualitásba a vártakkal ellentétben sokkal több pozitív viszonyulást jelöltek be, mint félelemmel telit. Az állapotos nők pedig még eggyel több dimenzióban, a testképüket illetően is ugyanúgy több pozitív megélést jelöltek be, mint félelemmel telit. Ezek az eredmények teljes mértékben ellentmondanak a kutatás hipotézisének, mivel a szakirodalom fényében a meddőknél mindenféleképpen több félelmet vártam volna, mint örömet. A meghökkentő eredményekre magyarázat lehet ismételten az alacsony elemszám vagy a konkrét sematikus ábrák használatának problémája. A kutatás eredményei ugyan nagyon ellentmondásosak és gyakorlatilag nem támasztják alá a hipotéziseket, valamint nem támogatják a szakirodalomban foglaltakat, azonban úgy gondolom, hogy a felmerült módszertani hibák kijavításával és a kutatásnak egy nagyobb mintán való újbóli lefolytatásával a hipotézisek igazolhatóak. A nem várt eredmények ellenére is meggyőződésem, hogy a nőiesség megélésének vizsgálata sokat segíthetne abban, hogy pontosabb képet kapjunk a funkcionális meddőségről és terápiákat fejleszthessünk ki az arra rászorultaknak. Az ilyen irányú kutatásoknál azonban csak olyan eszközt érdemes választani, amely csökkenti a torzítás mértékét azáltal, hogy nem teszi egyértelművé a vizsgálati személyeknek, hogy e faktort vizsgáljuk, különben nagyon erős elhárító mechanizmusokkal találkozhatunk. Véleményem szerint a meddőségi kutatásoknál az SST, mint mérőeszköz kiválóan alkalmazható, sőt hatékonyabb, mint a kérdőíves módszer, mert kiküszöbölheti az énvédő torzításokat. 17

18 Felhasznált irodalom Aszódi, I. (1976). Pszichoszomatikus problémák és nőgyógyászat. In Király. P. (szerk.) Pszichoszomatikus megbetegedések. Budapest: Medicina Könyvkiadó, Atkinson, R. L, Atkinson R. C., Smith, E. E., Bem, D. J. (1997). Pszichológia. Budapest: Osiris Kiadó Bakó, T., Kulcsár, E. (2005). Funkcionális meddő házaspárok kapcsolati konklúziójának vizsgálata Rorschach teszttel. Psychiatria Hungarica, 20, Bereczkei, T. (2003). Evolúciós pszichológia. Budapest: Osiris Kiadó Berg, B. J., Wilson, J. F., Weingartner, P. J. (1991). Psychological sequelae of infertility treatment: The role of gender and sex role identification. Social Science and Medicine, 33, Cook, R. (1993). The relationship between sex role and emotional functioning in patients undergoing assisted conception. Journal of Psychosomatic Obstetrics Gynaecology, 14, Absztrakt forrása: PubMed, Digitális azonosító: PMID: Bernard, A., Krizsa, F. (2006). A meddőségről általában. In Kaáli, S. G. (szerk.) A meddőség korszerű diagnosztikája és kezelése. Budapest: Medicina Könyvkiadó, Fassino, S., Pieró, A., Boggio, S., Piccioni, V., Garzaro, L. (2002). Anxiety, depression and anger supression in infertile couples: a controlled study. Human reproduction, 17, Forgács, J. (2002) A társas érintkezés pszichológiája, Budapest: Kairosz Kiadó Liste, K. H. (1999). Breast cancer, personality and the feminine role. Patient Education and Counseling, 36,

19 Lukács, D., Pressing, L. (1994). Az énkép és önértékelés vizsgálata. In Mérei, F., Szakács, F. (szerk.) Pszichodiagnosztikai vademecum. I. Explorációs és biográfiai módszerek, tünetbecslő skálák, kérdőívek. 2. rész, Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, Lux, E. (2008). Női szerepek a szexuálpszichológus szemével. Budapest: Saxum Kiadó Kipper, D. A., Zigler-Shani, Z., Serr, D. M., Insler, V. (1977). Infertility Neuroticism and the Feminine Role A methodological inquire. Psychosomatic Research, 21, Kováts, T., Krizsán, M. (2006). A meddőség pszichés aspektusai. In Kaáli, S. G. (szerk.) A meddőség korszerű diagnosztikája és kezelése. Budapest: Medicina Könyvkiadó, C. Molnár, E. (2007). A nő ezer arca. Budapest: Akadémia Kiadó Christie, G. L. (1998). Some socio-cultural and psychological aspects of infertility. Human Reproduction, 1, Absztrakt forrása: PubMed, Digitális azonosító: PMID: Onnis, L. (1993). A pszichoszomatikus zavarok rendszerelmélete. Budapest: Animula Egyesület H. Sas, J. (1983). Nőies nők és férfias férfiak. Budapest: Akadémia Kiadó Simó, T. (2006). Ha nem jön a baba: a meddőség okai és kezelése. Győr: New Age Média 2000 Kft. Szendi, G. (2002) A női meddőség evolúciós megközelítés és terápiája. Pszichoterápia, 11, Szendi, G. (2008). A nő felemelkedése és tündöklése. Győr: Jaffa Kiadó Szendi, G. (2009). Nőgyógyászati pszichoszomatika. In Kopp, M., Berghammer, R. (szerk.) Orvosi pszichológia. Budapest: Medicina Könyvkiadó,

20 Szilágyi, V. (2006). Szexuálpszichológia. Budapest: Medicina Könyvkiadó. Központi Statisztikai Hivatal honlapja. Elérhető: Megtekintés ideje: április 2. 20