ORSZÁGISMERTETÉS OLASZORSZÁG

Átírás

1 ORSZÁGISMERTETÉS OLASZORSZÁG Az olasz jogrendszer áttekintő bemutatása különös tekintettel a társaságokat érintő rendelkezésekre május

2 Tartalomjegyzék I. Bevezetés...1 II. Közigazgatási jog...1 III. Társasági jog...2 III. 1. A részvénytársaság ( società per azioni -Spa)...2 III. 2. A betéti részvénytársaság ( società in accomandita per azioni - Sapa)...8 III. 3. A korlátolt felelősségű társaság ( società a responsabilità limita - Srl)...9 III. 4. A külföldi társaságok olaszországi fióktelepei...11 IV. Versenyjog és antitröszt...11 V. Követelések behajtása...12 VI. A magyar bírósági ítéletek elismerése Olaszországban...14 VII. Csődjog...15 VII. 1. Felszámolás...16 VII. 2. A kényszerigazgatással végrehajtott felszámolás...17 VII. 3. A csődegyezség...17 VII. 4. A válsághelyzetben lévő nagyvállalkozások rendkívüli igazgatása...18 VII. 5. Ellenőrzött igazgatás...18 VIII. Adójog...19 VIII. 1. Az IRE...19 VIII. 2. Az IRES...21 VIII. 3. Az IVA...22 IX. A kettős adóztatás elkerülésére vonatkozó rendelkezések Olaszország és Magyarország között...23 X. Munkajog...24 XI. Bevándorlás és kvótarendszer...28 XII. A magyar állampolgárok ingatlanszerzése Olaszországban...29 XIII. Ipari tulajdonjog...30

3 I. Bevezetés Az olasz jogrendszer alapját az alkotmány, a négy klasszikus törvénykönyv és az utóbbi húsz év során alkotott terjedelmes különös jogi szabályozás képezi. Az egyes speciális jogterületeket szabályozó különös jogi normák között jelen vannak egyrészt az olasz nemzeti jogalkotás termékei, másrészt tekintettel Olaszország európai uniós tagságára, a közösségi jogból eredeztetett jogforrások is. Az olasz Alkotmány mint legfőbb szintű jogszabály -, január 1-én lépett hatályba és az olasz jogrendszert átható alapvető normák foglalatát adja. A szabályozás kiterjed többek között az olasz állam és a régiók legfőbb szerveinek létrehozására, összetételére, hivatali rendjére és hatáskörére, tartalmazza továbbá az olasz jogrendszerben érvényesülő értékeket és alapelveket, valamint a jogalkotás során irányadó célkitűzéseket. A közönséges jogszabályok nem ronthatják le az alaptörvényben foglaltakat, és az alkotmány rendelkezései csak speciális jogalkotási eljárás útján módosíthatók, amely biztosítja a széles körű konszenzust. Az Alkotmány mellett kiemelkedő jelentősége van a törvénykönyveknek, amelyek egy-egy nagyobb jogterület átfogó szabályozását tartalmazzák. A négy klasszikus kódex a Polgári Törvénykönyv, a Polgári Eljárásjogi Kódex, a Büntető Törvénykönyv és a Büntető Eljárásjogi Kódex, de az utóbbi években további törvénykönyveket is megalkottak. A Polgári Törvénykönyv becikkelyezésére 1942-ben került sor, azóta számos módosításon ment keresztül. Tartalmazza a személyekre, a tulajdonra, a kötelmekre, a szerződésekre és a gazdasági társaságokra vonatkozó szabályokat, és biztosítja a jogvédelmet. Az elmúlt húsz év során ezen túl számos további jogszabályt fogadtak el, amelyek vagy a törvénykönyvekben foglaltak részletes kifejtését tartalmazzák, vagy korábban nem szabályozott témaköröket érintenek. A különös jogszabályok széles területet ölelnek fel, a pénzügyi közvetítéstől az antitrösztig, a banki-hitelezési és biztosítási tevékenységtől az adó- és közigazgatási jogig. Jelentős azoknak a jogszabályoknak a száma is, amelyeket a közösségi jog végrehajtása céljából bocsátottak ki (pl. közösségi irányelvek implementálása, stb.). A közösségi jog közvetlenül hatályos rendelkezései értelemszerűen a közösségi jogi jogelveknek megfelelően érvényesülnek. II. Közigazgatási jog A közigazgatási jog tárgya a közigazgatás eszközrendszerének és tevékenységformáinak szervezése, valamint a közigazgatási szervek és más jogalanyok egymás közötti viszonyainak szabályozása mind a közigazgatási hatósági jogkörök gyakorlása, mind a polgári jogra jellemző eszközök, alakzatok alkalmazása során. A közigazgatási jog magában foglalja a településrendezési és az építési jogot, a bevándorlás, a távközlés, a régiók és a helyi szervek jogi szabályozását, a gazdasági közjogot, a közbeszerzést, stb. A közigazgatási jog szabályozza a közigazgatási szervek tevékenységét és ezen szervek, valamint az állampolgárok (a közigazgatási jog szakkifejezésével élve az egyének - privati ) egymás közötti viszonyait. A hatalommegosztás elvének fényében a közigazgatási vagy eredeti nevén végrehajtó hatalom az anyagi eszközök és a személyek igazgatását jelenti a törvényben foglalt közérdekű célok megvalósítása érdekében. Ezen célok eléréséhez a közigazgatási szervek olyan eszközökkel rendelkeznek, amelyek a magánszemélyek viszonyában jellemző intézményekkel ellentétben lehetővé teszik más jogalanyok alanyi jogi helyzetének - jogainak és kötelezettségeinek - egyoldalú, hatósági megváltoztatását. Ezek az eszközök többnyire az ún. közigazgatási aktusokban nyilvánulnak meg, amelyek tovább csoportosíthatók szűkebb értelemben vett közigazgatási aktusokra és határozatokra. A határozatok fontos jellemzője, hogy közvetlenül közösségi célokat szolgálnak, a kibocsátó közigazgatási szerven túlterjedő érvényességgel rendelkeznek és akaratnyilatkozatnak minősülnek. 1

4 A közigazgatási szervek tevékenysége ugyanakkor meghatározott korlátoknak van kitéve, amelyek az olasz jogrendszer sajátosságaihoz kapcsolódnak. Ilyen a legalitás alkotmányos elve, amelynek értelmében a közigazgatási szervek csak a törvényben foglalt és tipizált közigazgatási aktusokat bocsáthatnak ki ( típuskényszer elve ), és csak a törvényben meghatározott célok elérése érdekében járhatnak el ( célhoz kötöttség elve ). A jogrendszer ezen elveinek megsértése a jogszabálysértő közigazgatási aktusokkal szembeni bírósági fellépés lehetőségét vonja maga után. Az olasz közigazgatási bíráskodás a kettős joghatóság elvének fényében szerveződik. Ennek következtében a rendes bírósági szervek (a polgári bíróságok - Tribunali Civili és a polgári fellebviteli bíróságok - Corti d'appello Civili ) rendelkeznek hatáskörrel arra, hogy az alanyi jogok sérelmét érdemben megállapítsák és a jogellenesnek talált közigazgatási aktus alkalmazását a konkrét esetben kizárják; míg a közigazgatási bírósági szervek (a regionális közigazgatási bíróságok - Tribunali Amministrativi Regionali és az Államtanács - Consiglio di Stato ) feladata a jogos érdekek sérelmének tényleges megítélése - kivéve a kizárólagos joghatóságra tartozó kivételes eseteket -, és a jogellenes közigazgatási aktusok megsemmisítése. III. Társasági jog Az olasz jogban a kereskedelmi vállalkozásoknak alapvetően két formája létezik, a személyegyesítő társaság ( società di persone ) és a tőkeegyesítő társaság ( società di capitali ). A személyegyesítő társaság lehet 1. egyszerű társaság ( società semplice ), 2. közkereseti társaság ( società in nome collettivo ) vagy 3. betéti társaság ( società in accomandita semplice ), míg a tőkeegyesítő társaság lehet 1. részvénytársaság ( società per azioni ), 2. betéti részvénytársaság ( società in accomandita per azioni ) vagy 3. korlátolt felelősségű társaság ( società a responsabilità limita ). A felek szabadon dönthetnek arról, hogy milyen társasági formát választanak, feltéve, hogy a törvény egy adott tevékenység folytatásához nem követel meg meghatározott formát. A személyegyesítő társaságok és a tőkeegyesítő társaságok közötti alapvető különbség a tagok társasági tartozásokért vállalt felelősségében rejlik. Míg a személyegyesítő társaságok tagjai korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a vállalkozás hitelezői irányában, a tőkeegyesítő társaságok saját vagyonukkal tartoznak felelősséggel, így a tagok felelőssége kizárólag vagyoni hozzájárulásuk erejéig terjed. A tőkeegyesítő társaságok tehát különös figyelmet érdemelnek, hiszen teljes vagyoni autonómiával rendelkeznek, amit a törvény által nekik tulajdonított jogi személyiség is megerősít. A következőkben az egyes tőkeegyesítő társaságokkal foglalkozunk részletesen. III. 1. A részvénytársaság ( società per azioni -Spa) Alapvető jellemzők Az olasz polgári törvénykönyv értelmében a részvénytársaságok két fő jellegzetességgel rendelkeznek. Az első, hogy a részvénytársaság saját vagyonával felel a társasági tartozásokért, vagyis a tagok kizárólag vagyoni hozzájárulásuk erejéig felelnek. A második, hogy a társasági vagyonból való részesedést részvények testesítik meg, amelyek részvénybizonylat formájában kerülnek kibocsátásra. Míg az első sajátosság megkülönbözteti a részvénytársaságot a betéti részvénytársaságtól, ahol egy vagy több tag korlátlanul felel a társasági tartozásokért, addig a második jellemvonás elkülöníti a korlátolt felelősségű társaságtól, ahol a tagok vagyoni részesedését nem a részvények, hanem az üzletrészek fejezik ki. A részvénytársaságok lehetnek ún. zárt körben vagy nyilvánosan működő részvénytársaságok, attól függően, hogy részvényeik bekerülhetnek -e nyilvános forgalomba. A részvénytársaság a legelterjedtebb társasági forma. A részvénytársaságok fontos előnye, hogy felvételt nyerhetnek az olasz tőzsdére, amennyiben teljesítik az ehhez szükséges egyéb feltételeket. 2

5 A részvénytársaságok alapítása A részvénytársaságok alapításához két lényeges elem szükséges: a) a létesítő okirat ( atto costitutivo ) kibocsátása és b) a cégnyilvántartásba ( registro delle imprese ) történő bejegyzés. a) A létesítő okiratot és a hozzá kapcsolódó, a társaság szervezetének részletszabályait tartalmazó statutumot ( statuto - alapszabály) közokiratba kell foglalni, amelyhez közjegyző közreműködése szükséges. A részvénytársaság alapítása történhet szerződés vagy egyoldalú aktus formájában, attól függően, hogy a társaságot egy vagy több részvényes hozza létre. Több részvényes kétféle eljárás keretében alapíthat részvénytársaságot: 1. szimultán alapítással egyedüli részvényes csak így alapíthat társaságot -, vagy 2. nyilvános jegyzés útján. Szimultán alapítás esetén az alapítók egyidejűleg elfogadják a létesítő okiratot, és lejegyzik a teljes alaptőkét. Ezzel szemben a nyilvános jegyzési eljárás meglehetősen összetett. Az alapítók a létrehozni kívánt társaság legfőbb jellemzőit tartalmazó tervet készítenek, amely azt a célt szolgálja, hogy a nyilvánosság körében vagy meghatározott számú meghívott közreműködésével gyűjtsék össze a jegyzett tőkét. A terv magában foglalja a megalapítani kívánt társaság célját, a jegyzett tőkét, továbbá a létesítő okirat és a statutum legfontosabb rendelkezéseit. A létesítésű okirat kibocsátása az eljárás végső fázisát jelenti. A polgári törvénykönyv pontosan meghatározza a létesítő okirat kötelező tartalmi elemeit. Ennek értelmében a létesítésű okirat tartalmazza: 1. a részvényesek és az alapítók (ha vannak) adatait, továbbá az általuk lejegyzett részvényeket; 2. a társaság nevét, székhelyét, az esetleges képviseleteket; a társaság nevét szabadon lehet meghatározni, azonban fel kell tüntetni, hogy a társaság részvénytársasági formában működik; a társaság székhelyének megnevezése azért fontos, mert ez alapozza meg a cégbejegyzésre illetékes hatóságot; 3. a társaság célját, vagyis azt, hogy milyen üzleti célok érdekében alapítják a társaságot; 4. a jegyzett tőke és a befizetett tőke összegét; 5. a kibocsátott részvények számát és névértékét, a különleges jogokat biztosító részvényeket, ha vannak, továbbá a részvények kibocsátásának és átruházásának módját; 6. a pénzbeli hozzájárulás és az esetleges apport (természetbeni hozzájárulás) mértékét; 7. a nyereség részvényesek közötti felosztására vonatkozó szabályokat; amennyiben erről nem rendelkeznek, a polgári törvénykönyvben foglalt szabályok érvényesülnek; 8. az alapítók számára biztosított speciális kedvezményeket; 9. a választott vállalatirányítási formát, az igazgatók számát, hatáskörét, a társaság jogi képviseletére jogosult személyek megjelölését; 10. a felügyelő bizottság tagjainak számát; 11. az első igazgatósági tagok, felügyelő bizottsági tagok megjelölését, továbbá ahol szükséges, a számviteli ellenőrzést végző könyvvizsgáló megjelölését; 12. a vállalkozást terhelő társaságalapítási költségek teljes összegét; 13. azt, hogy a társaságot határozott vagy határozatlan időre hozzák -e létre, határozott időre történő alapítás esetén a visszafizetésre vonatkozó határidőket. A felsorolt kötelező tartalmi elemek többsége szerepelhet akár a statutumban is, ha azonban a létesítő okirat és a statutum között ellentmondás áll fenn, a létesítő okirat élvez elsőbbséget. A jegyzett tőke minimuma a részvénytársaságok esetében euró, feltéve, hogy a különös jogi szabályozás nem követel meg ettől magasabb tőkeminimumot, mint pl. a bankok és egyéb pénzügyi intézmények esetén. Az eredeti részvényeseknek az alaptőke egészét le kell jegyezniük. A jegyzés során a részvényesek nyilatkozatot tesznek vagy kötelezettséget vállalnak arra vonatkozóan, hogy a lejegyzett részvényeknek megfelelő értéket a társaság rendelkezésére bocsátják. A vagyoni hozzájárulás lehet pénzbeli vagy természetbeni hozzájárulás (apport). A 3

6 részvénytársaságok esetében nincs lehetőség munkavégzés vagy szolgáltatásnyújtás formájában történő hozzájárulásra. A létesítő okirat kibocsátását megelőzően a pénzbeli hozzájárulás legalább 25%-át - egyoldalú aktussal történő alapításkor annak egészét - szolgáltatni kell, míg a természetbeni hozzájárulást és az átengedett követeléseket teljes mértékben rendelkezésre kell bocsátani. Ezek utóbbiak értékét az illetékes bíróság elnöke által kijelölt szakértő állapítja meg. A speciális üzleti céllal létrehozott részvénytársaságok esetében fontos, hogy a vonatkozó különös jogszabályok által megkövetelt engedélyeket és egyéb feltételeket is teljesítsék. b) A létesítő okirat kibocsátásánál eljárt közjegyző a szükséges iratokat továbbítja a cégbejegyzésre illetékes irodához - a cégjegyzéket a kereskedelmi kamarák ( Camera di Commercio ) vezetik -, és kérelmezi a cég bejegyzését. Amennyiben a közjegyző vagy az igazgatóság tagjai húsz napon belül nem terjesztik elő a kérelmet, a társaság költségére a bejegyzést bármely részvényes kérelmezheti. Amennyiben a benyújtott dokumentumok a formai előírásoknak megfelelnek, az illetékes szerv a céget bejegyzi. A részvénytársaság a cégbejegyzés időpontjától létezik, megszerzi a jogi személyiséget, és jogosult harmadik személyekkel jogviszonyokat létesíteni. A társaságalapítás költségei várhatóan a következőket foglalják magukba: közjegyzői költségek; a cégjegyzékbe történő bejegyzés költségei; regisztrációs adó; a társasági adószám kibocsátásának költsége. Mindehhez járulnak az esetleges ügyvédi és más szakértői (pl. könyvelői) költségek. A társaságalapítás várható időtartama nagymértékben függ a társaságalapítás választott helyétől. Legalább négy-hat hét szükséges ahhoz, hogy a vállalkozás teljes körűen megkezdhesse működését. Speciális részvényfajták A közönséges törzsrészvények mellett lehetőség van olyan részvények kibocsátására, amelyek speciális jogokat hordoznak. Mindez a létesítő okirat kibocsátásakor vagy annak módosításával lehetséges. A jog széles körű szabadságot biztosít a társaságok számára, tilos azonban olyan részvények kibocsátása, amelyek többszörös szavazati jogot biztosítanak. A speciális részvények lehetnek elsőbbségi részvények - ezek valamilyen gazdasági előnyt biztosítanak a tulajdonosnak (pl. az osztalék felosztásakor vagy a cég felszámolásakor történő elszámolásnál) -, megtakarítási részvények - ezek szavazati jogot nem, de valamilyen gazdasági előnyt biztosítanak (megtakarítási részvényeket csak tőzsdére bevezetett társaságok bocsáthatnak ki), vagy dolgozói részvények - amelyek a nyereség felosztásakor, az alaptőke egyidejű felemelésével bocsáthatók ki. A részvények átruházása A részvények átruházásakor elsősorban azt kell figyelembe venni, hogy milyen részvénnyel állunk szemben. A részvényeket legtöbb esetben a részvénybizonylat testesíti meg. Az ilyen okairatba foglalt részvények kétféleképpen ruházhatók át: a részvény hiteles forgatásával, melyet közjegyző, vagy a külön jogszabályban erre feljogosított más személy (pl. részvényügynök) gyakorolhat; az igazgatóság tagjai által végzett kettős feljegyzéssel, melyet egyrészt a részvénybizonylaton, másrészt a részvénykönyvben tüntetnek fel. Amennyiben részvénybizonylat kibocsátására a törvény értelmében nincs lehetőség (elektronikus értékpapírok), az átruházás az átruházó és a részvényt megszerző nevének a részvénykönyvbe történő bejegyzésével történik. Mivel a tőzsdére bevezetett társaságok nem bocsáthatnak ki részvénybizonylatot, esetükben a részvényátruházás egy elektronikus központi igazgatási 4

7 rendszeren keresztül történik. Ennek alapvető elveit a CONSOB - az olasz értékpapírpiac szabályozásáért felelős közhatóság - határozza meg. A bemutatóra szóló részvények egyszerűen a részvénybizonylat átadásával ruházhatók át. Az átruházást korlátozhatja, ha létesítő okiratban vagy a statutumban elővásárlási jogot kötnek ki, vagy a részvényátruházást előzetes hozzájárulástól teszik függővé. A részvényesek jogai és kötelezettségei A részvényesek jogait és kötelezettségeit a polgári törvénykönyv, a létesítő okirat, a statutum és az ez utóbbi alapján elfogadott közgyűlési határozatok szabják meg. A legfontosabbak a következők: szervezeti jogok (szavazati jog a közgyűlésen, információs/vizsgálati jogok, a közgyűlési határozatok megtámadásának joga); vagyoni jogok (osztalékjog, likvidációs hányadhoz való jog); jogok, melyek vagyoni és szervezeti jogosítványokat egyaránt tartalmaznak (opciós jog, részvények ingyenes megszerzése, a tőke visszavonásának joga); a vagyoni hozzájárulás szolgáltatásának alapításkori kötelezettsége; kiegészítő szolgáltatás teljesítésének kötelezettsége (kizárólag akkor, ha a statutumban ezt kifejezetten előírják). A részvényesi jogok és kötelezettségek egy része a birtokolt részvények arányában (pl. osztalékjog, likvidációs hányadhoz való jog, szavazati jog), míg más része egyenlően illeti meg a jogosultakat (a közgyűlésen való részvételhez való jog). A részvénytársaságok szervezete A részvénytársaságok szervezetében a 2005-ös társasági jogi reform jelentős változásokat hozott. A részvényesek három vállalatirányítási forma közül választhatnak: a) a hagyományos rendszer, b) a dualista rendszer és c) a monista rendszer. Minden olyan esetben, amikor a statutum eltérően nem rendelkezik, a hagyományos rendszer kerül alkalmazásra. A) A vállalatirányítás hagyományos rendszere A részvénytársaságokat hagyományosan háromszintű szervezeti rendszer jellemzi. A legfontosabb szervek, melyek valamennyi részvénytársaság esetében szükségképpen jelen vannak, a következők: a) a közgyűlés ( assemblea dei soci ); b) az igazgatóság ( consiglio di amministrazione ); c) a felügyelő bizottság ( collegio sindacale ). a) A közgyűlés A közgyűlésnek döntéshozó funkciója van a részvénytársaság életében jelentős döntések meghozatala során (mérleg elfogadása, statutum módosítása, a társaság székhelyének áthelyezése külföldre, stb.) A közgyűlés dönt a törvény vagy a létesítő okirat által kizárólagos hatáskörébe utalt kérdésekben. A rendes közgyűlésre tartozó kérdések attól függően változnak, hogy a társaság a vállalatirányítás mely formáját alkalmazza. A rendes közgyűlést az igazgatóság tagjai hívják össze, évente legalább egyszer. b) Az igazgatóság A hagyományos rendszerben a vállalat vezetése az igazgató ( consiglio unico ) vagy az igazgatók kizárólagos hatáskörébe tartozik. Az igazgatóság rendelkezik azokkal a hatáskörökkel, amelyek a társaság üzletvezetésének irányításához szükségesek. Tagjai ellátják a társaság jogi képviseletét és személyes felelősségük körében gondoskodnak a közgyűlési határozatok végrehajtásáról. Több 5

8 igazgató ún. igazgatóságot alkot ( consiglio di amministrazione ). Az igazgatóság tagjai az üzleti célok elérése érdekében tevékenykednek. Jogkörük a következőkre terjed ki: döntés a vállalat vezetésére vonatkozó valamennyi olyan kérdésben, amelyet a törvény nem utal a közgyűlés kizárólagos hatáskörébe; a társaság jogi képviselete; a közgyűlés összehívása és napirendjének meghatározása; a közgyűlési határozatok végrehajtása; a törvénysértő vagy a statutummal ellentétes közgyűlési határozatok megtámadása; vállalati könyvek vezetése, mérleg-tervezet előkészítése; a vállalat érdekeire nézve sérelmes döntések végrehajtásának megakadályozása, a káros következmények csökkentése vagy kiküszöbölése. c) A felügyelő bizottság A felügyelő bizottság a társaságon belül működő ellenőrző szerv, amely ellátja a vállalatvezetés felügyeletét és biztosítja a vállalat tevékenységének a törvénnyel és a statutummal való összhangját. Feladata a részvénytársaság igazgatásának és működésének ellenőrzése. Zártkörű részvénytársaságok esetében a felügyelő bizottság három vagy öt rendes tagból áll, akik lehetnek akár részvényesek akár kívülállók. Ezentúl további két helyettes felügyelő bizottsági tagot is kell jelölni. A nyilvános részvénytársaságok szabadon határozzák meg a felügyelő bizottsági tagok számát, azzal a megszorítással, hogy legalább három rendes és két helyettes tagot kell választani. Ami a tagok képesítési követelményeit illeti, a törvény értelmében legalább egy rendes és egy helyettes tagot az igazságügy minisztérium által vezetett könyvvizsgálói névjegyzékbe felvett személyek közül kell választani. A fenti szervezeti rendszer a társaságok nagy részénél kiegészül a külső könyvvizsgáló személyével. A társasági jogi reform értelmében ma már a zártkörű részvénytársaságok esetében is előírás, hogy az éves beszámoló ellenőrzését külső könyvvizsgáló végezze. A könyvvizsgáló feladata a társaság könyvvezetésének folyamatos, de legalább negyedéves ellenőrzése, valamint annak igazolása, hogy az éves mérleg és a számlakönyvek egymásnak megfelelnek, és összeegyeztethetők a jogszabályokkal. Az első külső könyvvizsgálókat a létesítésű okiratban kell megnevezni, ezt követően a közgyűlés a felügyelő bizottság javaslatára választja őket, három éves időtartamra. B) A dualista és a monista vállalatirányítási rendszer A hagyományos rendszer mellett két további vállalatirányítási forma is lehetséges. Amennyiben a statutum a dualista rendszer alkalmazásáról rendelkezik, a társaság szervei a közgyűlés ( assemblea dei soci ), az ügyvezető bizottság ( consiglio di gestione ) és a felügyelő bizottság ( consiglio di sorveiglianza ). Míg az ügyvezető bizottság hasonló funkciókat lát el, mint a hagyományos igazgatóság, addig a felügyelő bizottság szélesebb jogkörökkel rendelkezik a hagyományos rendszer felügyelő bizottságához képest. A vállalatvezetés általános ellenőrzése mellett megilleti az ügyvezető bizottság tagjai jelölésének és visszahívásának, valamint a mérleg elfogadásának a joga is. Kizárólag a felügyelő bizottság jogosult keresetet benyújtani az ügyvezető bizottság tagjainak felelősségre vonása iránt. A közgyűlés hatásköre így a felügyelő bizottság tagjainak jelölésére és visszahívására, a felügyelő bizottsági tagok felelősségre vonására irányuló eljárás megindítására, a külső könyvvizsgálók jelölésére és a nyereség felosztására korlátozódik. A monista rendszer alkalmazása esetén a fő szervek a közgyűlés ( assemblea dei soci ), az igazgatóság ( consiglio di amministrazione ) és a belső ellenőrző bizottság ( comitato per il controllo sulla gestione ). A számviteli ellenőrzést változatlanul külső könyvvizsgáló vagy könyvvizsgáló cég végzi. A vállalat vezetését az igazgatóság látja el. Az igazgatóság tagjainak meg kell felelniük a törvény által előírt függetlenségi követelményeknek. A felügyeletet a belső 6

9 ellenőrző bizottság gyakorolja, amelynek tagjait a független igazgatósági tagok közül kell választani. A részvénytársaságok adózása A részvénytársaságokat számos adóbevallási- és közvetett ill. közvetlen adófizetési kötelezettség terheli. A közvetlen adók tekintetében a társaságok jövedelemadóját, az IRES-t kell megemlíteni, amellyel az adójogi fejezet keretében foglalkozunk részletesen. Ami a közvetett adókat illeti, a legfontosabb adóteher a társaságok által bonyolított ügyleteket terhelő forgalmi adó. Erre szintén a későbbiekben térünk ki. A részvénytársaságok megszűnése és a végelszámolás A részvénytársaság megszűnik: ha a létesítő okiratban foglalt határidő lejár; kivéve, ha a rendkívüli közgyűlés megfelelő többséggel - az időtartam meghosszabbítása mellett dönt; ha a társaság célja megvalósul vagy annak megvalósítása lehetetlenné válik; feltéve, hogy a közgyűlés nem határoz a létesítő okirat megfelelő módosításáról; a közgyűlés működésképtelensége vagy folyamatos nem-működése miatt (pl. annak köszönhetően, hogy a részvényesek rendszeres távolmaradásukkal akadályozzák a társaság rendes működéséhez szükséges döntések meghozatalát); ha az alaptőkét leszállítják a törvényi jegyzett-tőke minimum alá, és egyidejűleg nem döntenek a tőke-emelésről; ha harmadik személy kifogása folytán a visszalépő társsal nem lehet elszámolni tőke-leszállítás útján; a közgyűlés döntése alapján; minden olyan egyéb esetben, amikor a statutum vagy a törvény így rendelkezik. Az említett megszűnési okok fennállása nem eredményezi automatikusan a társaság végelszámolás alá kerülését, ehhez alakszerű, jogi nyilvánosságot szerzett megerősítésre van szükség. Az igazgatósági tagok kötelesek haladéktalanul megállapítani a megszűnési ok meglétét, és az erről szóló nyilatkozatot bejegyeztetni a cégnyilvántartásba; a késedelem vagy az esetleges mulasztás az igazgatósági tagok személyes és egyetemleges felelősségét alapozza meg a társaságnak, a tagoknak, a társasági hitelezőknek és a harmadik személyeknek okozott károk tekintetében. A döntés időpontjától az igazgatósági tagok továbbra is jogosultak a társaság igazgatására, azonban ezt a jogot csak a társasági vagyon teljességének és értékének megőrzése céljából gyakorolhatják: valamennyi intézkedésnek a végelszámolást kell szolgálnia. A végelszámolás szakasza csak azután nyílik meg, hogy az igazgatósági tagok vagy a közgyűlés valamely megszűnési ok fennállását megállapítja, és az erről szóló igazolást a cégnyilvántartásba utólagosan bejegyzik. A végelszámolókat a közgyűlés jelöli ki, egyben megállapítja díjazásukat, a döntéshozatal módját, képviseleti jogkörüket, és meghatározza azokat a kritériumokat, amelyek mentén a végelszámolást le kell folytatni. A végelszámolók belső végelszámolási mérleget készítenek, amely tartalmazza az eljárásra vonatkozó valamennyi fontos információt. Elsőként a társasági hitelezőket kell kielégíteni, csak ezt követően lehet felosztani a fennmaradó aktív vagyont a társaság tagjai között. A végelszámolók kötelesek a társasági könyveket a cégnyilvántartást vezető szervnél letétbe helyezni, és egyúttal kérelmezni a társaság cégjegyzékből való törlését. A társaság ettől fogva számít megszűntnek. A kielégítetlen társasági hitelezők a törlés ellenére is érvényesíthetik követeléseiket egyrészt az egyes tagokkal szemben addig az értékhatárig, amelyben a tagok a társasági vagyon felosztása után részesedtek -, másrészt a végelszámolókkal szemben, ha a kifizetés elmulasztása nekik felróható. Ha mindez nem vezet eredményre, a hitelezők a társaság megszűnésétől - rendszerint törlésétől - számított egy éven belül kérhetik a társaság felszámolását. 7

10 III. 2. A betéti részvénytársaság ( società in accomandita per azioni - Sapa) A betéti részvénytársaság tulajdonképpen részvénytársaság, amelyet azonban módosít a korlátlan felelősségű tagok jelenléte. A társaságban kétfajta részvényes van jelen. Egyrészt vannak társak, akik korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a társasági tartozásokért és akiket a törvény erejénél fogva megillet az igazgatói tisztség ( soci accomandatari ), másrészt vannak korlátolt felelősségű társak ( soci accomandanti ), akik kizárólag vagyoni hozzájárulásuk erejéig felelnek és nem tölthetnek be igazgatói funkciót. A társaság vagyonából a részvényeseket megillető részesedést itt is a részvények testesítik meg. A kétféle tag jelenléte nem jelenti különböző részvények kibocsátását. Ez a társasági forma a gyakorlatban kis jelentőséggel bír, ugyanis a felelősség magas szintje miatt a gazdasági szereplők nem szívesen választják ezt a formát, még akkor sem, ha a törvény az igazgatói tisztség révén jelentős befolyást biztosít az ügyvezetés felett. A betéti részvénytársaságok szabályozása tekintettel van a korlátlan felelősségű tagok társaságban elfoglalt sajátos helyzetére. Valamennyi külön nem szabályozott kérdésben a részvénytársaságokra vonatkozó rendelkezéseket kell háttérszabályként alkalmazni. A betéti részvénytársaságok alapítására és a vagyoni hozzájárulásra vonatkozó szabályok szinte teljesen megegyeznek a részvénytársaságnál leírtakkal, azzal az eltéréssel, hogy a létesítő okiratban meg kell jelölni a korlátlan felelősségű tagokat is. A társaság elnevezésében szerepeltetni kell legalább egy korlátlan felelősségű tag nevét, és fel kell tüntetni a betéti részvénytársági formára való utalást. Amennyiben a létesítő okirat eltérően nem rendelkezik, a korlátlan felelős tagokat határozatlan időre megilleti az igazgatói funkció, és terhelik őket mindazok a kötelezettségek, amelyek a részvénytársaság igazgatósági tagjaira vonatkoznak. Az igazgatói tisztség csak a rendkívüli közgyűlés döntésével vonható vissza, ehhez valamennyi korlátlan felelős tag hozzájárulása szükséges gyakorlatilag vétójoggal rendelkeznek. A tisztség megvonása egyúttal a korlátlan felelős tagság elvesztését is jelenti. Amennyiben a tisztség megvonására jogos ok nélkül kerül sor, az igazgató kártérítésre jogosult. A betéti részvénytársaságban egyedüli korlátlan felelős tag is szerepelhet. További korlátlan felelős tagok a létesítő okirat módosításával jelölhetők, ehhez a rendkívüli közgyűlés jóváhagyása kell. A korlátlan felelős tagok felelőssége harmadik személyek irányában azokért a társasági tartozásokért áll fenn, amelyek tisztségük időtartama alatt keletkeztek, és akkor szűnik meg, ha a tisztség megszűnését a cégnyilvántartásba bejegyzik; az új tagok felelőssége ebből következően csak a tisztség elfogadását követően keletkezett társasági tartozásokért áll fenn. A korlátlan felelős tagok felelőssége szubszidiárius annyiban, hogy a hitelezők elsőként a társasági vagyon terhére követelnek kielégítést, és csak ezt követően léphetnek fel az egyes tagokkal szemben. A betéti részvénytársaságok szervezetét illetően meg kell említeni, hogy a társaságok a hagyományos vagy a dualista rendszer alkalmazása mellett dönthetnek. Mindkét esetben a rendkívüli közgyűlésre tartozik a korlátlan felelős tagok jelölése és visszahívása. A létesítő okirat módosításához szükséges mind a rendkívüli közgyűlés, mind valamennyi korlátlan felelős tag hozzájárulása. Ha a döntés a felügyelő bizottság tagjainak jelölésére vagy visszahívására, ill. az igazgatósági tagok felelősségre vonásának kezdeményezésére vonatkozik, a korlátlan felelős tagoknak nincs szavazati joguk. A társaság ellenőrző szerve a felügyelő bizottság, ami hagyományos rendszer esetén collegio sindacale, dualista rendszer esetén consiglio di sorveglianza formájában működik. A részvénytársaságokra vonatkozó általános szabályok mellett a betéti részvénytársaságoknál sajátos megszűnési okot képez, ha valamennyi igazgatósági tag tisztsége egyidejűleg megszűnik. A gyakorlatban a társaság akkor szűnik meg, ha a tagokat 180 napon belül nem helyettesítik, vagy a helyettesek a tisztséget nem fogadják el. Ha az igazgatók tisztsége egyszerre megszűnik, a felügyelő bizottság ideiglenes igazgatót nevez ki, aki kizárólag a rendes gazdálkodás körébe tartozó intézkedéseket teheti meg, és nem minősül korlátlan felelős tagnak. 8

11 III. 3. A korlátolt felelősségű társaság ( società a responsabilità limita - Srl) A korlátolt felelősségű társaság fontos sajátossága, hogy ahogyan a részvénytársaságoknál is láthattuk a társaság saját vagyonával felel a társasági tartozásokért, míg a tagok csak vagyoni hozzájárulásuk erejéig tartoznak felelősséggel. A tagok társasági vagyonból való részesedését itt nem a részvények, hanem az üzletrészek testesítik meg. A korlátolt felelősségű társaság kibocsáthat kötvényeket, ehhez azonban a statutum kifejezett rendelkezése szükséges. A kötvényeket csak minősített befektetők (pl. bankok) jegyezhetik le, a nyilvánosság számára közvetlenül nem lehet kötvényt bocsátani. Ez a társasági forma a kis- és középvállalkozások, valamint a családi vállalkozások számára kedvező, mert a felelősség korlátozására kerül sor. A korlátolt felelősségű társaságok alapítása A korlátolt felelősségű társaságok alapítása a gyakorlatban kevés eltérést mutat a részvénytársaságokéhoz képest. A részvénytársaságokhoz hasonlóan a korlátolt felelősségű társaságot is meg lehet alapítani szerződés vagy egyoldalú aktus útján, kétlépcsős eljárásban: 1. a létesítő okirat elfogadása, 2. a cégnyilvántartásba történő bejegyzés. A részvénytársaság nyilvános jegyzésére vonatkozó szabályok itt értelemszerűen nem alkalmazhatók. A létesítő okirat kötelező tartalmi elemeit ez esetben is a törvény határozza meg. Ezek a következők: 1. az üzletrész-tulajdonosok adatai; 2. a társaság neve, székhelye, az esetleges képviseletek székhelye a társaság nevében fel kell tüntetni a korlátolt felelősségű társaság megjelölést; 3. a társaság célja, vagyis az, hogy milyen üzleti céllal hozzák létre a társaságot; 4. a jegyzett tőke és a befizetett tőke összege; 5. valamennyi üzletrész-tulajdonos vagyoni hozzájárulása, valamint az esetleges engedményezett követelések és vagyontárgyak értéke; 6. az üzletrész-tulajdonosokat megillető részesedés (üzletrész); 7. a társaság működésére vonatkozó szabályok, ideértve a vállalatirányításra és a társaság képviseletére vonatkozó szabályokat; 8. a vállalatirányítással és a könyvelés ellenőrzésével megbízott személyek megjelölése; 9. a vállalkozást terhelő társaságalapítási költségek teljes összege. A törzstőke minimuma a korlátolt felelősségű társaságok esetén euró. A vagyoni hozzájárulás lehet pénzbeli befizetés, vagy amennyiben a statutum ezt lehetővé teszi, bármely más vagyoni értékkel bíró dolog, továbbá - a részvénytársasággal ellentétben - munkavégzés vagy egyéb szolgáltatás is. A létesítő okirat kibocsátását megelőzően a pénzbeli hozzájárulás legalább 25%-át - egyoldalú aktussal történő alapításkor annak egészét - letétbe kell helyezni az új társaság bankszámláján. Újdonság, hogy ezt az összeget helyettesíteni lehet azonos vagy nagyobb értékre kiterjedő biztosítással vagy bankgaranciával. Amennyiben az üzletrész-tulajdonos a pénzbefizetéssel késlekedik, vele szemben speciális intézkedések alkalmazhatók. A természetbeni hozzájárulást már kezdetben teljes mértékben rendelkezésre kell bocsátani. Ennek értékét szakértői jelentés vagy könyvelői-, ill. könyvvizsgálói beszámoló határozza meg, vagyis a szabályok kevésbé szigorúak a részvénytársaságokhoz képest. Ha a hozzájárulás munkavégzés vagy szolgáltatás formáját ölti, ennek értékét biztosítással vagy bankgaranciával kell biztosítani. A társaság tagjainak részesedését az üzletrész testesíti meg, amely azonban nem jelenhet meg sem részvény, sem más forgalomképes bizonylat formájában. Az üzletrész-tulajdonosok a kapcsolódó 9

12 vagyoni és szervezeti jogokat üzletrészeik arányában gyakorolják, az üzletrészek értéke - a létesítő okirat eltérő rendelkezése hiányában - arányos a vagyoni hozzájárulás mértékével. A létesítő okirat egyes üzletrész-tulajdonosoknak a vállalatvezetést vagy a nyereség felosztását érintő különleges jogokat is biztosíthat. Az üzletrészek átruházása Amennyiben a létesítő okirat másként nem rendelkezik, az üzletrészek mind élők közötti jogügylet, mind öröklés útján szabadon átruházhatók, ill. átszállhatnak. A létesítő okirat előírhat elővásárlási jogot, az elidegenítést előzetes engedélyhez kötheti, továbbá ki is zárhatja az üzletrészek elidegenítését. Az átruházás a társasággal szemben az üzletrész-tulajdonosok könyvébe történő bejegyzéstől érvényes. A hitelesített aláírásokkal ellátott ügyletet közjegyző útján a cégnyilvántartásba is be kell jegyezni. Az átruházás harmadik felek irányában ettől az időponttól hatályos. A korlátolt felelősségű társaság szervezete a) A taggyűlés ( assemblea dei soci ) A korlátolt felelősségű társaság tagjai szabadon határozhatnak arról, hogy hogyan osztják meg a feladat- és hatásköröket az egyes társasági szervek között. A törvény értelmében a taggyűlés dönt: a létesítő okiratban kizárólagos hatáskörébe utalt kérdésekben; azokban a kérdésekben, amelyeket a törzstőke legalább egyharmadával rendelkező ügyvezető(k) vagy társasági tag(ok) előterjeszt(enek); minden esetben a következő kérdésekben: az éves mérleg elfogadása és a nyereség felosztása; ha a létesítő okirat így rendelkezik, az igazgatók jelölése; a felügyelő bizottság tagjainak és elnökének, valamint a külső könyvvizsgálónak a jelölése; a létesítő okirat módosítása; mindazon döntések, amelyek a társaság üzleti célját lényegesen érintő ügylet megkötését érintik, vagy a tagok jogaiban jelentős változást eredményeznek. b) Az ügyvezetők ( consiglio di amministrazione ) Ha a létesítő okirat eltérően nem rendelkezik, a társaság vezetését maguk a tagok látják el. Ha az ügyvezetéssel több személyt bíznak meg, ezek tanácsot alkotnak. Az ügyvezetők rendszerint az üzletrész-tulajdonosok közül kerülnek ki, őket határozatlan időre a taggyűlés nevezi ki. A szerződési szabadság elve értelmében az ügyvezetők bármely olyan feladat ellátásával megbízhatók, amelyet a törvény nem utal a taggyűlés kizárólagos hatáskörébe. A társaság vezetését elláthatja egyetlen ügyvezető, több ügyvezető együttesen tanácsban -, vagy több azonos jogkörben eljáró ügyvezető külön-külön. Az ügyvezetők kívülállók irányában ellátják a társaság képviseletét is. c) A felügyelő bizottság ( collegio sindacale ) és a külső könyvvizsgálók ( revisore ) A létesítő okirat rendelkezhet felügyelő bizottság vagy külső könyvvizsgáló jelöléséről. A felügyelő bizottság jelölése kötelező, amennyiben a társaság törzstőkéje a eurót meghaladja, vagy a társaság éves forgalma vagy mérete a törvényben foglalt határt meghaladja. 10

13 III. 4. A külföldi társaságok olaszországi fióktelepei Az olasz polgári törvénykönyv lehetővé teszi, hogy a külföldön bejegyzett vállalkozások egy vagy több, állandó olaszországi képviselettel rendelkező fióktelepet létesítsenek. Az olaszországi fióktelep felállításához a következő dokumentumok szükségesek: az anyavállalat közgyűlésének (vagy más, hatáskörrel rendelkező társasági szervének) döntéséről készült jegyzőkönyv, amely rendelkezik az olaszországi fióktelep felállításáról, annak székhelyéről, vezetőjének személyéről és hatásköréről. A jegyzőkönyvet le kell fordítani olasz nyelvre, és az illetékes bíróság előtt eskü alatt tanúsítani kell. Az okiratot a Hágai Egyezmény alapján kibocsátott hitelesítési záradékkal ( Apostille - Tanúsítvány ) kell ellátni. nyilatkozat arról, hogy a fióktelep vezetője elfogadja a megbízását (ezt a fenti határozat is tartalmazhatja); az anyavállalat olasz nyelvre lefordított, hitelesített, és az illetékes bíróság előtt eskü alatt tanúsított létesítő okirata. Az említett dokumentumokat olasz közjegyzőhöz kell benyújtani, aki a szükséges alakszerűségek alkalmazásával kérelmezi a fióktelep bejegyzését a cégnyilvántartás illetékes helyi kirendeltségénél. Az olasz fióktelep működésének tényleges megkezdéséhez további formai követelmények is szükségesek, úgymint a számlakönyvek megnyitása, az adószám ( partita IVA ) és az adóazonosító jel ( codice fiscale ) kibocsátása, valamint az esetleges speciális tevékenységek gyakorlásához szükséges hatósági engedélyek és hozzájárulások beszerzése. Valamennyi fióktelep alá van vetve a cégiratok nyilvánosságára vonatkozó olasz jogszabályoknak. Mindemellett, a külföldi vállalkozások kötelesek nyilvánosságra hozni a fióktelep vezetőjének - vagyis a cég állandó olaszországi képviselőjének - az adatait és az őt megillető hatásköröket is. A fióktelepek kötelesek továbbá betartani a társaságok könyveire és üzleti levelezésére vonatkozó olasz jogszabályi követelményeket. A megfelelően megalapított fióktelep nem képez az anyavállalattól elkülönült egységet, az anyavállalat közvetlenül felel a fióktelep által folytatott valamennyi tevékenységért. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az anyavállalat korlátlanul felelős a fióktelep vezetője által vállalt kötelezettségekért, ami nem kívánt kötöttséget jelenthet a fióktelep számára. A fióktelep alapítása azonban feltétlen szükséges, amikor csak az anyavállalat rendelkezik az adott tevékenység gyakorlásához szükséges követelményekkel mint pl. a banki vagy biztosítási tevékenység esetében, ahol az olasz jog által előírt tőkeminimum meglehetősen magas. IV. Versenyjog és antitröszt Az olasz piacgazdaságot a vállalkozás- és a verseny szabadsága hatja át, amelyet az olasz alkotmány 41. cikkében kifejezett vállalkozásalapítási szabadság elve alapoz meg. Mivel a szabad verseny és a vállalkozási szabadság egyben az Európai Közösség egyik alapvető célkitűzése is, ezen elvek megvalósulását a közösségi jog is biztosítja. Az olasz nemzeti hatóságok és a közösségi szervek között sajátos feladatmegosztás érvényesül: a vállalkozások több tagállam piacára kiterjedő versenyellenes-magatartását az Európai Bizottság hivatott kontrollálni. Ezzel szemben azok a versenyellenes-magatartások, amelyek közösségi relevanciával nem rendelkeznek, az olasz nemzeti versenyjog hatálya alá tartoznak. Ezen magatartások ellenőrzésére speciális antitröszt szabályozás került elfogadásra (L. 287/1990), amely lefedi mindazokat a területeket, amelyek nem tartoznak a közösségi jog hatálya alá. 11

14 Az olasz jogi szabályozás értelmében a versenyt csak jogszabály útján lehet korlátozni, amennyiben a korlátozás hiánya a nemzetgazdasági érdekek sérelmével járhat. A korlátozások három lehetséges formát ölthetnek: a) közigazgatási ellenőrzések (engedélyek megszerzéséhez szükséges elő követelmények, kormányzati engedélyek, egyes vállalkozások tevékenységének kormányzati kontrollja); b) jogszabályi korlátozások (pl. az eladót terhelő versenytilalom a vállalkozási tevékenység átruházását követően); c) a szerződési autonómia körében lefektetett szerződéses korlátozások. A versenyellenes magatartások három kategóriába sorolhatók: vállalkozások közötti megállapodások, amelyek célja vagy hatása a szabad verseny kizárása, korlátozása vagy lényeges torzítása; erőfölényes helyzettel való visszaélés; a vonatkozó szabályok figyelmen kívül hagyásával létrehozott koncentráció (két vagy több vállalkozás között). Ez utóbbi terület a koncentráció-kontroll hatály alá tartozik. Az antitröszt-szabályok helyes alkalmazását a független Versenyhatóság felügyeli, amely hatáskörrel rendelkezik a versenyellenes magatartások kivizsgálására, eljárás lefolytatására és a jogsértő magatartások szankcionálására. V. Követelések behajtása A végrehajtható okiratok Végrehajtási kényszer alkalmazásának kizárólag akkor van helye, ha van olyan érvényes végrehajtható okirat, amely valamely határozott, folyósítható (vagyis meghatározott értékű) és esedékes követelésre vonatkozik. A polgári eljárásjogi kódex nemrégiben módosított 474. cikke értelmében a végrehajtható okirat lehet: bírósági ítélet vagy olyan egyéb bírósági határozat, amelyet jogszabály kifejezetten végrehajthatónak minősít (pl. a fizetési meghagyás - decreto ingiuntivo ); váltó, más hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, vagy olyan okirat, melyet jogszabály ezekkel azonos módon végrehajthatónak nyilvánít; közjegyzői okirat, a törvényben arra feljogosított közhivatalnok által kibocsátott okirat, továbbá pénzkövetelések vonatkozásában a hitelesített magánokirat. Bírósági ítélet és fizetési meghagyás A végrehajtható okiratok között a törvény elsőként említi a bírósági ítéletet, amely rendes bírósági eljárás eredményeképpen kerül kibocsátásra. Az eljárás célja a követelés fennállásának és tartalmának megállapítása, valamint az adós teljesítésre kötelezése. A gyakorlatban azonban a hagyományos bírósági út meglehetősen idő- és költségigényes, ezért a hitelezők igyekeznek a gyorsabb és kevésbé megterhelő eljárási módozatokat igénybe venni. Gyakran alkalmazott megoldás a fizetési meghagyás kibocsátására irányuló eljárás. A fizetési meghagyás olyan fizetésre - vagy dolog kiadására - kötelező végzés, amelyet a bíró a hitelező kérelmére bocsát ki az adós terhére. A meghagyás akkor bocsátható ki, ha a törvényben foglalt speciális feltételek fennállnak, vagyis a követelés meghatározott összeg vagy meghatározott mennyiségű helyettesíthető dolog átadására, ill. egy adott ingó dolog szolgáltatására vonatkozik. További feltétel, hogy a követelés írásbeli bizonyítás útján bizonyítható legyen. Ebben a tekintetben megfelelő írásbeli bizonyítéknak minősül: a magánokiratba foglalt egyoldalú kötelezettségvállalás vagy fizetési ígéret; a távirat; a könyvelési iratok hiteles kivonatai; 12

15 bizonyos esetekben a joggyakorlat a kereskedelmi számlákat is elfogadhatónak tekinti. A fizetési meghagyásban a bíró felhívja az adóst, hogy meghatározott határidőn belül - általában negyven nap - teljesítse vállalt kötelezettségét (pl. fizessen ki egy adott pénzösszeget, vagy adjon át egy meghatározott ingó dolgot). A meghagyással szemben az adós határidőn belül kifogással élhet. A törvény ugyanakkor lehetővé teszi, hogy a kérelmező külön kérelmére a fizetési meghagyást azonnal végrehajthatóvá nyilvánítsák - ebben az esetben nem kell kivárni a negyven napos határidőt, míg az adós fizet vagy kifogást emel. Az azonnali végrehajtást kérelemre el kell rendelni, ha a követelés váltón, bankcsekken, több személyre kibocsátott csekken, tőzsdei elszámolási bizonylaton vagy közjegyzői, ill. a törvényben arra feljogosított közhivatalnok által kibocsátott egyéb okiraton alapul. Az azonnali végrehajtást a bíró mérlegelési jogkörében - engedélyezheti, ha a késedelem súlyos sérelem bekövetkezésével fenyeget. Hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok behajtása Amennyiben a követelés hitelviszonyt megtestesítő értékpapír formáját ölti (váltó, bankcsekk, stb.), az értékpapír a benne foglalt követelés esedékessé válásától kezdve végrehajtható, és a behajtásra irányuló intézkedések azonnal foganatosíthatók, fizetési felszólítás ( precetto ) útján. A váltó esetében ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ha a követelést a váltón feltüntetett határidőn belül nem teljesítik, a kényszervégrehajtást közvetlenül le lehet folytatni. A váltó kifizetését először alakszerű fizetési felszólítással kell kérni. Ha a bejelentéstől ( notificazione ) számított tíz napon belül nem kerül sor kifizetésre, az adós vagyona zár alá vonható, és kényszerértékesítésnek van helye. A bankcsekk esetében hasonló az eljárás. Ha a követelést nem fizetik ki a csekken feltüntetett határidőn belül, a kifizetést fizetési felszólítással kell követelni. Amennyiben a felszólítás bejelentésétől számított tíz napon belül kifizetés nem történik, az adós vagyona zár alá vonható, és kényszerértékesítésre van lehetőség. Az adósi késedelem A követelések behajtása körében említést kell tennünk az ún. adósi késedelem jogintézményéről. Itt végrehajtható okiratról nem beszélhetünk, azonban az adósi késedelemhez fűződő jogkövetkezmények valamennyi bírósági útra tartozó eljárást megelőzően érvényesülnek. Az adós késedelembe esésének feltétele a hitelező írásbeli felhívása, amelyben felszólítja az adóst a fennálló kötelezettségek teljesítésére. A felhívást úgy kell eljuttatni, hogy a küldemény kézbesítésének időpontja egyértelműen bizonyítható legyen. A polgári törvénykönyv értelmében nem szükséges a késedelembe esés, ha: a kötelezettség jogellenes magatartásból származik; az adós írásban nyilatkozik, hogy nem kíván teljesíteni; a kötelezettség határidőre szól, és a szolgáltatást kifizetést - a hitelező székhelyén kell teljesíteni. Az adósi késedelemhez a törvény a hitelező számára kedvező joghatásokat fűz. Ezek a következők: esedékessé válik a késedelmi kamat - amennyiben a felek eltérően nem állapodnak meg, a törvényes kamatnak megfelelő mértékben; az elévülés megszakad; az adós köteles megtéríteni az ezt követően felmerült esetleges károkat; az adósra száll a szolgáltatás lehetetlenülésének kockázata. A szerződés teljesítését elősegítő egyéb eszközök A törvény által biztosított lehetőségek mellett léteznek olyan speciális biztosítékok is, amelyek a vonatkozó szerződésbe illeszthetők, és növelik a vállalt kötelezettségek teljesítésének valószínűségét. Ezek a járulékos kikötések vagy a teljesítés biztosítékául szolgálnak, vagy az 13

16 esetleges károk bekövetkezése esetére tesznek lehetővé könnyebb és gyorsabb kielégítést. A felek kiköthetnek pl. foglalót ( caparra confirmatoria ), bánatpénzt ( caparra penitenziale ), vagy alkalmazhatják az ún. büntető klauzulát ( clausola penale ), melynek célja, hogy nem teljesítés esetére előzetesen meghatározzák a kárátalányt. További speciális garanciát jelenthetnek a dologiés a személyi biztosítékok. Míg első esetben ingó vagy ingatlan vagyontárgyak szolgálnak biztosítékul, a második esetben harmadik alanyok személyes vagyona ad garanciát. Dologi biztosítékok a kézizálogjog ( pegno ) és a jelzálogjog ( ipoteca ). Míg a kézizálogjog ingó vagyontárgyakra alapítható, és a teljesítésig a dolog hitelező birtokába kerülését eredményezi, addig a jelzálogjog ingatlan vagyontárgyakra vagy ingatlanra vonatkozó jogokra alapítható, és nem jár birtokátszállással. Mind a kézizálogjog, mind a jelzálogjog harmadik személyek dolgán jogán - is fennállhat. A személyi biztosítékok között említést érdemel a kezesség ( fideiussione ), az önálló kezesség ( garanzia a prima richiesta ) és az egyetemes kezesség ( fideiussione omnibus ). Az önálló kezesség jellegzetessége, hogy a kezes - rendszerint bank vagy hitelintézet - a kedvezményezett hitelező egyszerű felhívására, kifogás érvényesítése nélkül fizet az adós helyett. Ezzel szemben egyetemes kezesség esetén a kezes egy hitelintézet irányában nyújt garanciát, az adós és a hitelintézet között fennálló finanszírozási viszonyból származó valamennyi - előre meg nem határozott - követelés tekintetében. VI. A magyar bírósági ítéletek elismerése Olaszországban A magyar bírósági ítéletek - és egyéb bírósági határozatok - olaszországi elismerését elsődlegesen a Tanács 44/2001/EK rendelete szabályozza, amely rendelkezik a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról. A szabályozás a polgári- és kereskedelmi ügyekben hozott határozatokra vonatkozik, de nem terjed ki az adó-, a vám- és a közigazgatási ügyekre. A személyállapottal kapcsolatos kérdések, a házassági vagyonjog, a végrendelet és az öröklés, a csődeljárás, a kényszeregyezség, a társadalombiztosítás és a választott bíráskodás körében hozott határozatok szintén nem tartoznak a rendelet hatálya alá. A rendelet egyszerű és egységes eljárást vezet be a tagállamokban hozott bírósági határozatok elismerésére és végrehajtására. Az elismerés tekintetében a szabályozás két fő vezérelv mentén szerveződik: egyrészt bármely tagállamban hozott határozat valamennyi más tagállamban külön eljárás nélkül, automatikusan elismerést élvez, vagyis a magyar bírósági határozatokat Olaszországban közbenső eljárás nélkül el kell ismerni; másrészt, ha a határozat elismerését mégis jogvita tárgyává teszik, az érdekelt fél a rendeletben foglalt speciális eljárás keretében kérheti annak megállapítását, hogy a másik tagállam bírósága által hozott határozat elismerhető. A határozat akkor nem ismerhető el, ha: 1. az ilyen elismerés nyilvánvalóan ellentétes az olasz közrenddel; 2. a határozatot az alperes távollétében hozták, amennyiben az eljárást megindító iratot vagy azzal egyenértékű iratot nem kézbesítették az alperes részére megfelelő időben ahhoz, hogy védelméről gondoskodhasson, kivéve, ha az alperes elmulasztotta a határozatot megtámadó eljárás kezdeményezését, annak ellenére, hogy lehetősége lett volna rá; 3. összeegyeztethetetlen az azonos felek közötti jogvitában Olaszországban hozott határozattal; 4. összeegyeztethetetlen más tagállamban vagy harmadik államban, azonos jogalapból származó, azonos felek közötti eljárásban hozott korábbi határozattal, feltéve, hogy a korábbi határozat a címzett tagállamban (azaz Olaszországban) az elismerés feltételeinek megfelel. Az olasz hatóság a magyar bírósági határozatok érdemi felülvizsgálatára semmilyen körülmények között nem jogosult. Ami a külföldi határozatok végrehajtását illeti, a rendelet kimondja, hogy valamely tagállamban hozott és ebben az államban végrehajtható határozatot más tagállamban akkor hajtanak végre, ha azt 14

17 bármely érdekelt fél kérelmére ott végrehajthatónak nyilvánították. Az erre vonatkozó kérelmet a rendelet mellékletében szereplő listán megjelölt bírósághoz vagy hatáskörrel rendelkező hatósághoz kell intézni. Az érintett szerv a kérelemhez csatolt dokumentumok alakszerűségi követelményeit vizsgálja, ha ezek fennállnak, a határozat végrehajthatóságát nyomban kimondja. Amennyiben a felek a döntéssel szemben jogorvoslattal élnek, a rendeletben foglalt további követelmények vizsgálatára kerül sor, amelyekre hivatkozással a jogorvoslati kérelem elutasítható vagy a végrehajtást kimondó határozat visszavonható. A fent említett lehetőség mellett szólnunk kell az Európai Parlament és a Tanács 805/2004/EK rendeletéről is, mely a nem vitatott követelésekre vonatkozó európai végrehajtható okirat létrehozásáról rendelkezik, és az előbbi rendelettől függetlenül alkalmazható. A szabályozás folytán lehetővé válik, hogy a más tagállamban hozott határozatok, bírósági egyezségek és közokiratok a végrehajtás szerinti tagállamban bármely közbenső eljárás nélkül elismerést és a végrehajtást nyerjenek. A rendelet a nem vitatott követelésekre vonatkozó határozatokra, bírósági egyezségekre és közokiratokra terjed ki, október 21-étől kell alkalmazni. A követelés akkor tekinthető nem vitatottnak, ha a) annak fennállását az adós a bírósági eljárás során kifejezetten elismerte; b) a bírósági eljárás során az adós a követeléssel szemben nem emelt kifogást; c) kifogást emelt ugyan, de ezt követően nem jelent meg, illetve nem képviseltette magát a bírósági tárgyaláson; d) a követelést közokiratban kifejezetten elismerte. Amennyiben a nem vitatott követelésről szóló határozat a rendeletben foglalt előfeltételeknek megfelel (6.cikk), azt kérelemre a származási tagállamban (esetünkben Magyarországon) európai végrehajtható okiratként kell hitelesíteni. A hitelesítést követően a határozatot a többi tagállamban (esetünkben Olaszországban) a végrehajthatóvá nyilvánítás szükségessége és az elismerés megtámadhatóságának lehetősége nélkül el kell ismerni és végre kell hajtani. A végrehajtási eljárásra az olasz jog lesz az irányadó és az Olaszországban hozott határozatokkal megegyező feltételeket kell alkalmazni. VII. Csődjog A vállalkozási tevékenység gyakorlása során a vállalkozó kerülhet olyan helyzetbe, hogy nem tudja kielégíteni fennálló tartozásait, és átmenetileg vagy tartósan fizetésképtelenné válik. A kereskedelmi vállalkozások esetében ez különösen problematikus lehet, hiszen a vállalkozó vagyonkezelési tevékenysége jelentős számú hitelező sérelmével járhat. A jogrendszer ezeknek jogalanyoknak a védelmét szolgálja, amikor lehetővé teszi az eljárást a vállalkozások teljes vagyonára vezetett végrehajtás keretében, és egyben biztosítja, hogy valamennyi hitelező egyenlő elbánásban részesüljön a követelések kielégítése során. Jogi szempontból a fizetésképtelen helyzet akkor áll fenn, ha a vállalkozó már nem képes megfelelően teljesíteni pénzügyi jellegű kötelezettségeit. A fizetésképtelenség lehet tartós vagy átmeneti. Az ismétlődő nem teljesítés mellett a fizetésképtelen helyzetre utalhat az adós menekülése, fellelhetetlensége, az üzlethelyiségek bezárása. Az olasz jogrendszer - a gyakorlati szükségletektől és az egyes vállalkozási kategóriáktól függően - különböző eszközöket nyújt a beavatkozásra. Az eljárások (ún. fizetésképtelenségi eljárások ) elsődleges célja, hogy az adós teljes vagyonát végrehajtás alá vonják, és ezáltal kielégítsék az összes hitelezőt. A beavatkozásra akkor kerülhet sor, ha az érintett kereskedelmi vállalkozás meghaladja a kisvállalkozás kereteit, és a már említett fizetésképtelen helyzetben van. Az olasz jogban a fizetésképtelenségi eljárások -nak öt formája létezik: 1. a felszámolás ( fallimento ); 2. a kényszerigazgatással végrehajtott felszámolás ( liquidazione coatta amministrativa ); 3. a csődegyezség ( concordato preventivo ); 15

18 4. a válsághelyzetben lévő nagyvállalkozások rendkívüli igazgatása ( l'amministrazione straordinaria delle grandi imprese in crisi ); és 5. az ellenőrzött igazgatás ( l'amministrazione controllata ) - amely azonban csak július 16-ig alkalmazható, tekintettel arra, hogy az intézményt a D.lgs. n. 5/2006 hatályon kívül helyezte. VII. 1. Felszámolás A fizetésképtelenségi eljárások között elsődleges szerepe van a felszámolásnak. A felszámolás olyan bírósági eljárás, amelynek keretében az adós teljes vagyonát végrehajtás alá vonják. A felszámolási eljárás kiterjed a polgári törvénykönyvben előírt formában megalapított valamennyi társaságra, amennyiben az kereskedelmi tevékenység folytatására jött létre, és meghaladja a kisvállalkozások kereteit. Ha az egyéni- vagy közös vállalkozás valamilyen okból beszünteti vállalkozási tevékenységét, a fizetésképtelenség megállapításának a cégnyilvántartásból való törlését követő egy éven belül is helye van, feltéve, hogy a fizetésképtelenség a nyilvántartásból való törlést megelőzően, vagy attól számított egy éven belül következett be. Ez megakadályozza, hogy a fizetésképtelen adós a vállalkozási tevékenység megszüntetésére hivatkozással vonja ki magát a csődbejelentés alól. A felszámolási eljárás vonatkozásában a D.L. 5/2006 rendelet a közelmúltban jelentős változtatásokat vezetett be, alkalmazkodva a változó gazdasági és jogi környezethez. A korábbi szabályozás elsősorban hitelezővédelmi célokat szolgált, és a felszámolással a vállalkozások fizetésképtelenségét szankcionálta úgy, hogy az adóst megfosztotta vagyonától és különböző személyes korlátozásoknak vetette alá. Az új szabályozás ezzel szemben a kis- és középvállalkozásokat védi, és erre tekintettel egyszerűsítette a felszámolási eljárást. Bővült azoknak az alanyoknak a köre, akikre nem terjed ki a felszámolás. Nem vonhatók eljárás alá azok a társaságok, amelyek esetében a vállalati eszközökbe fektetett tőke nem éri el a eurót, vagy ahol az utolsó három évre vonatkoztatott átlagos bruttó árbevétel nem éri el az évi eurót (ezen értékhatár alatt a vállalkozás kisvállalkozásnak minősül). A mezőgazdasági vállalkozások, az állami szervek és a kézművesek szintén ki vannak zárva a felszámolási eljárás hatálya alól. Nem lehet felszámolási eljárást indítani továbbá akkor sem, ha a lejárt és kifizetetlen tartozások összege nem haladja meg a eurót. Az új szabályanyag nagymértékben megváltoztatta az eljárásban résztvevők szerepét is. Az eljáró bíró elvesztette korábbi irányító funkcióját, feladata, hogy biztosítsa a jogszabályok betartását és az eljárási követelményeknek való megfelelést. Ezzel szemben a főszerepet a hitelezők kapják. Szintén kulcsszerepe van a felszámolónak. A szabályozás a közösségi joggal összhangban nagy figyelmet fordít a termelési egységek megőrzésére és a vállalkozások fizetőképességének helyreállítására, ezzel biztosítva nagyobb vagyoni biztonságot a hitelezők számára. A felszámolás alá került vállalkozás számára lehetővé válik a fennmaradó tartozások alóli mentesülés a hitelmentesítés újonnan bevezetett intézménye keretében. A kedvezmény nem a társaságot, hanem kizárólag a természetes személyeket illetheti meg, ha nem késleltették a felszámolási eljárás megnyitását és az eljárás során mind az eljárásban résztvevő szervek, mind a hitelezők irányában együttműködő magatartást tanúsítanak. További feltétel az eljárási költségek megfizetése. A hitelmentesítés nem terjed ki a tartási- és életjáradéki kötelezettségekre, a jogellenes tevékenységekből származó követelésekre és a fizetendő bírságokra sem. A fizetésképtelenség megállapítását több különböző jogosult kezdeményezheti. A leggyakoribb eset, hogy egy vagy több hitelező fordul a bírósághoz a vállalkozó fizetésképtelenségének megállapítása érdekében. A követelések fennállását ilyenkor a hitelezőknek kell bizonyítaniuk, még akkor is, ha a bíróság valamennyi esetben köteles vizsgálatot lefolytatni ebben a kérdésben. Maga 16

19 az adós is előterjeszthet kérelmet a fizetésképtelenség megállapítására; egyúttal köteles három könyvelési időszakra visszamenőleg benyújtani az összes könyvelési dokumentumot és mindazokat az iratokat, amelyek saját tevékenységére vonatkoznak, ideértve az összes hitelező megnevezését tartalmazó listát is. A bíróság a fizetésképtelen helyzet objektív fennállását ezek alapulvételével állapítja meg. Az ügyész szintén előterjeszthet kérelmet, ugyanakkor a reform megszüntette a hivatalból eljárás lehetőségét. Ha a bíróság megállapítja a törvényben foglalt követelmények fennállását, a fizetésképtelenséget ítéletben mondja ki. Egyben kijelöli az eljáró bírót és a felszámolót, kötelezi a fizetésképtelen adóst valamennyi szükséges könyvelési dokumentum benyújtására, meghatározza a követelések bejelentésére rendelkezésre álló határidőt és a követelések fennállását vizsgáló tárgyalás időpontját. Ami a felszámolás személyes következményeit illeti, a reform eltörölte a személyes szankciók jelentős részét, és megszüntette a rehabilitáció intézményét. A tartózkodási hely szabad megválasztásának jogát ezentúl csak az eljáráshoz szükséges mértékben lehet korlátozni, ugyanez vonatkozik a fizetésképtelen adós levelezésének átvizsgálására. Ami a vagyoni következményeket illeti, az anyagi javak kikerülnek az adós birtokából, és elveszti az ezek feletti rendelkezési jogot. A fizetésképtelenség megállapítását követően végzett valamennyi rendelkezési cselekmény harmadik személyek irányában hatálytalan. A felszámolási eljárás alatt az adós vagyonához került vagyontárgyak szintén felszámolás tárgyát képezik. A fizetésképtelenség megállapítását követően az adós cselekvő vagyona értékesítésre és felosztásra kerül. A vállalkozási tevékenység ennek ellenére is folytatható, ha ez hozzájárul a felszámolás eredményességéhez. A társaságok felszámolása kapcsán a reform szintén módosításokat vezetett be, ami a korlátlan felelős tagok helyzetét érinti. Ennek értelmében a közkereseti társaságok felszámolása valamennyi tag felszámolását vonja maga után, míg a betéti részvénytársaságok felszámolása a korlátlan felelős tagok ( soci accomandatari ) felszámolását eredményezi. A betéti társaságok felszámolásának következménye valamennyi korlátlan felelős tag, továbbá azon korlátozottan felelős tagok felszámolása, akik ügyvezetési feladatokat láttak el, ill. a társaság nevében tárgyalásokat folytattak vagy üzletet kötöttek (nem tartoznak ebbe a körbe a speciális megbízás alapján végzett egyszeri ügyletek). VII. 2. A kényszerigazgatással végrehajtott felszámolás Ez az eljárás kizárólag a nemzetgazdasági szempontból kiemelkedő jelentőségű vállalkozásokra alkalmazható - pl. biztosító társaságok ( compagnie assicurative ); bankok; befektetési társaságok ( società di investimento ) -, mivel összeomlásuk jelentős negatív kihatásokkal járhat. A vonatkozó szabályok alkalmazásához számos előfeltétel fennállása szükséges. A fizetésképtelenség mellett követelmény, hogy a jogi normák vagy közigazgatási aktusok olyan mértékű sérelme álljon fenn, amely a vállalkozás rendellenes működését eredményezi, vagy hogy közérdekű okokra hivatkozással valamely közigazgatási szerv megtámadhatatlan határozatban rendelje el a vállalkozás megszüntetését. Az eljárás keretében a vállalkozó jogait egy közhivatalnok gyakorolja, aki teljes jogkörben rendelkezik a vállalkozás vagyonával és ellátja a vállalat igazgatását. VII. 3. A csődegyezség A csődegyezség lehetővé teszi az adós számára, hogy a hitelezőkkel kötött megállapodásban rögzítse mindazokat a feltételeket, amelyek mellett lehetséges az összes hitelező kielégítése anélkül, hogy felszámoláshoz kelljen fordulni. Az eljárásra csak a fizetésképtelenség bírói megállapítását megelőzően van mód. A csődegyezség iránti kérelem megengedhetőségéhez szükséges, hogy a kérelmező kereskedelmi vállalkozó ( imprenditore commerciale ) legyen, aki létezését fenyegető válság- ill. fizetésképtelen helyzetben van. A vállalkozó köteles saját adósi helyzetére vonatkozó 17

20 fizetőképesség helyreállítását célzó programot ( piano di risanamento - a továbbiakban reorganizációs program ) készíteni, amely vagylagosan tartalmazza a tartozások átütemezését ill. a követelések kielégítését; az egyes hitelezők hitelezői osztályokba sorolását jogi helyzetük és egynemű gazdasági érdekeik figyelembevételével; továbbá az egyes hitelezői osztályokat érintő körülményeket. Lehetőség van arra is, hogy a vállalkozó a tartozások átütemezésére vonatkozó programmal együtt egy adóügyi egyezségre vonatkozó programot is előterjesszen, és meghatározott feltételek fennállása esetén kezdeményezze az adószerveknél fennálló tartozások akár részletekben történő kifizetését. Ellentétben a felszámolási eljárással a csődegyezséget előterjesztő adós megtartja a jogot vagyonának kezelésére és tovább folytathatja üzleti tevékenységét igaz a kijelölt bírósági megbízott ellenőrzése mellett; a rendkívüli vagyonkezelői intézkedésekhez általában bírói felhatalmazás szükséges, azonban lehetőség van egy adott értékhatár meghatározására, amely alatt nem kell bírói engedélyt kérni. A fennálló jogviszonyok változatlanul hatályban maradnak. VII. 4. A válsághelyzetben lévő nagyvállalkozások rendkívüli igazgatása Ez az intézmény csak a válsághelyzetben lévő nagyvállalkozásokra alkalmazható, feltéve, hogy fennáll a gazdasági egyensúly helyreállításának konkrét lehetősége. A cél itt is a hitelezők kielégítése, amelyhez szorosan kapcsolódik a vállalati tevékenység és a munkaszerződések ellenőrzése, figyelemmel kísérése. A beavatkozásra akkor van mód, ha az érintett vállalkozás magánvállalkozás, nem minősül kisvállalkozásnak, alkalmazottainak száma eléri vagy meghaladja a 200 főt (korábban 300 főt), és olyan mértékű adóssággal rendelkezik, amely kiteszi aktív vagyonának, valamint a legutóbbi könyvelési időszakban teljesített eladásokból, üzleti tevékenységből származó jövedelmének legalább kétharmadát. Azt, hogy fennáll -e a gazdasági egyensúly helyreállításának konkrét lehetősége, az ipari minisztérium (ministero delle attività produttive) állapítja meg. VII. 5. Ellenőrzött igazgatás Az ellenőrzött igazgatás intézménye csak július 16-ig alkalmazható. Ez az intézmény az átmeneti nehézséggel küzdő adóst segítette azzal a céllal, hogy elkerüljék a fizetésképtelenséget, feltéve, hogy fennáll a vállalkozás helyreállításának tényleges lehetősége. A tartozások teljes kielégítésére az adós jelentős haladékot kapott a hitelezőktől (a két évet azonban nem haladhatta meg), míg a vállalkozás tovább folytathatta tevékenységét az adós irányítása alatt, egy kijelölt megbízott ill. közvetlenül a bíró ellenőrzése mellett. Az elsődleges cél tehát nem a felszámolás, hanem a vállalkozás reorganizációja volt május 1-én Olaszországban is hatályba lépett a Tanács 1346/2000/EK rendelete a fizetésképtelenségi eljárásról, amely választ ad számos olyan kérdésre, amely az egyes országok területén tevékenykedő különböző nemzetiségű személyek viszonyainak elkerülhetetlen, és egyre növekvő fejlődéséből ered. A rendelet hatálybalépése előtt a felszámolási eljárást szabályozó kétoldalú megállapodások voltak alkalmazandók. Jelenleg a közösségi jogszabályt kell alkalmazni minden olyan esetben, amikor a vállalkozás fő érdekeltségének központja a Közösség területén van. A rendelet értelmében a fizetésképtelenségi eljárás megnyitását kimondó valamennyi határozat automatikus elismerést nyer az összes többi tagállamban, feltéve, hogy azt az arra illetékes bíróság hozta. 18