I. Összegző megállapítások, következtetések, javaslatok

Átírás

1 0030 Jelentés az erdőgazdálkodás ellenőrzéséről TARTALOMJEGYZÉK I. Összegző megállapítások, következtetések, javaslatok 1. ÖSSZEGZŐ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK 2. JAVASLATOK, AJÁNLÁSOK II. Részletes megállapítások 1. AZ ÁLLAMI SZÁMVEVŐSZÉK ÉVI JELENTÉSÉNEK HASZNOSULÁSA 2. AZ ERDŐGAZDÁLKODÁSRA VONATKOZÓ JOGSZABÁLYOK ÖSSZHANGJA, AZ ERDŐGAZDÁLKODÁS MŰKÖDTETÉSE Mellékletek BEVEZETÉS 1999-ben Magyarország 1,9 millió hektár erdőgazdálkodás alá vont területének (nemzeti erdővagyon) 59,5%-a állami tulajdonban, 0,6%-a közösségi, elsősorban önkormányzati, 20,1%-a magántulajdonban, 19,8%-a rendezetlen, illetve társulás előtti tulajdonban volt. Ugyanebben az évben az erdőgazdálkodók száma 21 ezer volt. A nemzeti erdővagyon 59,5%-át képviselő állami tulajdonban lévő erdők felett a tulajdonosi jogokat a Miniszterelnöki Hivatalt (MEH) vezető, egyben a kincstári vagyonért felelős miniszter - a Kincstári Vagyoni Igazgatóság (KVI) útján - gyakorolja. Vannak azonban a MEH felügyelete alá tartozó, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Részvénytársaság (ÁPV Rt.) hozzárendelt vagyonában olyan állami (elsősorban volt állami gazdasági) erdők, amelyet a KVI a mai napig nem tudott birtokba venni. Az állami tulajdonú erdők erdőgazdálkodói: az ÁPV Rt. hozzárendelt vagyonában lévő, tartósan 100%-ban állami tulajdonban maradó 19 erdőgazdasági részvénytársaság (50,9%). A Honvédelmi Minisztérium tulajdonosi joggyakorlása alatt áll 3 részvénytársaság (5,2%), amelyek a HM vagyonkezelésébe adott kincstári erdők erdőállomány-gazdálkodási feladatait látják el. A Környezetvédelmi Minisztérium (KöM) fejezethez tartozó 9 nemzeti park igazgatóság központi költségvetési szervként működik (0,9%). Ezek az erdőgazdálkodók az állami tulajdonú erdők mintegy 97,5%-át kezelik, a fennmaradó 2,5%-nak az ÁPV Rt. hozzárendelt vagyonában lévő mezőgazdasági részvénytársaságok, és a központi költségvetési szervként működő vízügyi igazgatóságok az erdőgazdálkodói.

2 Minden erdőgazdálkodó szakmai működése felett a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) gyakorol felügyeletet. Az FVM az Állami Erdészeti Szolgálaton (ÁESZ) keresztül irányítja az erdőrendezés és erdőfelügyelet hatósági feladatait, a KöM a védett természeti területeken szakhatóságként jár el. (Az országos jelentőségű összes védett természeti terület 46%-át erdők borítják. Ezekben az erdőkben a szakhatóság a Természetvédelmi törvény alapján gazdálkodási korlátozásokat rendelhet el.) A honvédelmi célokra kijelölt erdőkben a honvédelmi miniszternek vannak speciális jogosítványai. A tulajdonosi, az erdőgazdálkodói, a szakmai irányítás és ellenőrzés sokszereplős megosztása miatt hatékony erdőgazdálkodást csak az érintett szervezetek munkájának összehangolása és folyamatos együttműködése eredményezhet. Az Állami Számvevőszék az évi XXXVIII. törvény 2. (6) bekezdésében foglaltaknak megfelelően megvizsgálta, hogy a Magyar Állam képviseletében eljáró szervezetek intézkedései hogyan segítették elő a nemzeti erdővagyon ha- tékony működését, betartották-e a törvényeket. Az ellenőrzés alapvetően három területre koncentrált: 1. Az Országgyűlés 82/1999. (X. 22.) sz. határozata 5. pontjában foglaltak alapján az állami tulajdonú erdőgazdasági társasági gazdálkodás (a "Gyulaj" Erdészeti és Vadászati Rt., Tamási és az Ipoly Erdő Rt., Balassagyarmat) évi ellenőrzésének utóvizsgálataként az Állami Számvevőszék ellenőrizte megállapításainak hasznosulását. 2. A vizsgálat feltárta az 1999-ben nem ellenőrzött állami és a magánerdő-vagyon szabályozási és rendszerbeli hibáit. 3. A zárszámadáshoz kapcsolódó ütemezésben pénzügyi-szabályossági típusú vizsgálatot végzett az Állami Erdészeti Szolgálatnál (ÁESZ). Az Állami Számvevőszék a tulajdonosi, a szakmai irányítás és ellenőrzés körében 8 szervezet munkáját vizsgálta. Ezen kívül levélben megkereste a Magán Erdőtulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetségének elnökét e tulajdonosi kör véleményének megismerése céljából. Az ellenőrzés módszere dokumentális vizsgálat és elemzés volt. Az ellenőrzés keretében kiemelt figyelmet kapott az érintett szervezeteknek az ÁSZ évi megállapításaira és az ajánlásaira adott válasza, illetve a hiányosságok megszüntetése érdekében tervezett intézkedése, a rendszerbeli hibák tényének a megerősítése azoknak az intézményeknek a szintjén, amelyeket az ÁSZ 1999-ben nem vizsgált. A jelentés I/2. pontjában az évi javaslatok és ajánlások megerősítése dőlt betűvel szedett. I. Összegző megállapítások, következtetések, javaslatok

3 1. ÖSSZEGZŐ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK "Az állami erdővagyon működtetésének ellenőrzéséről a "Gyulaj" Erdészeti és Vadászati Rt. és az Ipoly Erdő Rt évi gazdálkodása tükrében" című jelentésében (1999) az ÁSZ legfontosabb megállapítása az volt, hogy az állami tulajdonú erdők - ezen belül a kincstári erdővagyon - szabályozása nem egyértelmű. Az állami tulajdonú erdők jelenlegi működtetése olyan többszereplős rendszerben történik, amelyben minden szereplő az Államot képviseli, de érdekeik és a velük szemben támasztott követelmények különbözőek. Pontosításra vár e vagyoni kör vagyontárgyainak meghatározása, az erdővagyon kezelésének és működtetésének szabályozása, a kincstári erdővagyon teljes körű számbavétele, a vagyonelemek egyértelmű tulajdonjogi és számviteli rendezése, a vagyonnyilvántartás (KVI, földhivatalok) konzisztenciájának megteremtése. Az ÁSZ megállapította továbbá, hogy az agrárgazdaság erdőgazdálkodással kapcsolatos támogatási rendszere bonyolult, az erdőfenntartási járulék megállapításának az Erdőtörvény mellékletében meghatározott módja felülvizsgálatra szorul. Nem lépett életbe a szakmai törvényekben (Erdőtörvény, Vadászati törvény, Természetvédelmi törvény) kötelezően előírt valamennyi végrehajtási rendelet. Hiányuk miatt a tartamos (fenntartható fejlődés) erdőgazdálkodásban, az erdő fenntartásának és védelmének társadalmi érdek-érvényesítésében ellentétes hatások érvényesülhetnek. Az állami tulajdon felett tulajdonosi jogokat gyakorlók körének és jogállásának meghatározásában átfedések vannak, hiányoznak az Államháztartási törvény (Áht.) szerinti vagyonkezelési szerződések. Nem készült az erdővagyon-kezelés és - működtetés fő elveire épülő, a tulajdonosi joggyakorlók és a szakmai irányítók közötti összehangolt stratégia. Mindezek miatt az ÁSZ elkerülhetetlennek tartotta az állami erdővagyon működtetésének összehangolt szabályozását - beleértve a sokszereplős intézményi rendszert -, a hiányzó jogszabályok végrehajtási rendeleteinek megalkotását, az erdővagyont működtető szervezetek (KVI, ÁPV Rt.) nagyobb hatékonyságot biztosító működését. Az ÁSZ a fenti hiányosságok megszüntetése érdekében a Kormány, a MEH, a KVI és az ÁPV Rt., az FVM, a KöM vezetői részére fogalmazott meg javaslatokat és ajánlásokat. Az Állami Számvevőszék a évi utóellenőrzésekor az évi jelentésében megfogalmazott megállapítások, javaslatok és ajánlások hasznosításának szándékát valamennyi szervezetnél tapasztalta. A vizsgált szervezetek a hiányosságok megszüntetése érdekében tettek lépéseket, de az állami erdővagyon működtetésének

4 átfogó felülvizsgálata, a vagyoni kör meghatározása és felmérése, a működtetés összehangolt szabályozása elmaradt. Az Állam vállalkozói és kincstári vagyona hasznosításának jogi, közgazdasági és szervezeti kereteire vonatkozó átfogó koncepció kialakításának munkálatai - a MEH nyilatkozata szerint - a év második felére húzódtak. A MEH a feladatok komplexitása miatt csak átmeneti jellegű intézkedést kezdeményezett az Államháztartási törvény módosítása útján a évi Költségvetési törvényben. Hiányzik - intézményi és koncepcionális szempontból - a tartós és a vállalkozói állami tulajdon működtetésének összehangolása, illetve az ÁPV Rt.-hez és a KVI-hez tartozó funkció szerint elkülönült vagyoncsoportok szétválasztása. Az ÁPV Rt.-hez és a KVI-hez rendelt vagyonban egyaránt megtalálhatók tartósan állami tulajdonban maradó vagyontárgyak - olyanok, amelyek nem kerülnek egyelőre privatizációra - illetve olyanok, amelyeknek állami tulajdonban tartása nem szükséges az Állam működéséhez, stratégiai céljaihoz. Az erdők tulajdonosi joggyakorlója a KVI, és az ÁPV Rt.-hez tartózó erdőgazdasági részvénytársaságok között a végleges vagyonkezelői szerződéseket nem kötötték meg. A vagyonkezelői díjakat nem igazították - a kincstári erdők valóságos értékének megállapítása hiányában - a hozamtermelő-képességhez. Elmaradt a kincstári vagyoni körbe tartozó erdők átfogó felmérése, a vagyon felértékelése, egyeztetése a vagyonkataszterrel, a tulajdonjogi rendezés és az ingatlan-nyilvántartás felülvizsgálata is. Az ÁPV Rt ben az erdőgazdasági részvénytársaságok igazgatói érdekeltségi rendszerének jövedelmezőségi elemét átlagteljesítményelvárásra módosította. A részvénytársaságok évi eredményeinek - üzemi eredmény, adózás előtti eredmény növekedése - kedvező alakulását és a évi tervezett eredményeket is a bevezetett érdekeltségi rendszernek tulajdonítja. Ugyanakkor az eredmények javulásában nagy szerepet játszott a pénzügyi műveletek eredményének további növekedése, amely a reorganizációs célú 822 millió Ft tőkeemelés, és 547 millió Ft kamatmentes hitel kamatoztatásából származik. A részvénytársaságok teljesítményeit az ÁPV Rt. nem a természeti adottságok és a gazdasági teljesítmények összefüggéseire épülő szempontok szerint méri. Az FVM Erdészeti Hivatala az erdőfenntartási járuléknak az erdőrészletek minőségéhez igazodó kategóriái kialakítására, az Erdőtörvény mellékletében meglévő ellentmondás feloldására - és az Erdőtörvény módosítására július 12-én a Minisztérium Jogszabályelőkészítő Főosztálya részére tett javaslatot. Korábban május 3-án állásfoglalást adott ki, amely szerint a járulék mértékét tájegységi hovatartozás alapján kell meghatározni, de az állásfoglalás nem helyettesíti a szükséges törvénymódosítást. Az FVM a 24 vadászati körzetből egynek sem adta ki a körzeti vadgazdálkodási tervét. A tervek készíttetésére tárgyalásokat folytatott,

5 de szerződést egyelőre nem kötött. Az FVM véleménye szerint a körzeti vadgazdálkodási tervek hiánya nem akadályozta a vadászatra jogosultakat vadgazdálkodási üzemtervük elkészítésében. A Természetvédelmi törvény erdőgazdálkodást befolyásoló három - a támogatásra, a kártalanításra, a természetvédelmi kezelési tervek elkészítésére vonatkozó - végrehajtási rendelete négy éve nem került kiadásra. A KöM természetvédelmi érdekből korlátozásokat vezetett be anélkül, hogy az érintetteket támogatta vagy kártalanította volna. A végrehajtási rendeletek és a kezelési tervek hiánya bizonytalan helyzetet teremt, a hatósági eljárás folyamatában pedig szubjektív megítélésre ad lehetőséget. Magyarországon az erdősültség foka jelenleg 19%, amelyet az erdészeti politika célkitűzése szerint a 25%-os szint eléréséig kell növelni. A Kormány ben es határozatával elfogadta azt a hosszú távú erdőtelepítési programot, amelyben az közötti időszakra 150 ezer ha erdő telepítését irányozta elő között a tervezett telepítések egyharmada - 47 ezer ha - valósult meg. A telepítési program végrehajtásához szükséges összegnek a felét sem fedezte a 2,1 milliárd Ft-os évi költségvetési előirányzat. A évi költségvetési előirányzat 2645 millió Ft, amelyből 68,3 millió Ft-ot elvont a Kormány az árvízkárok enyhítése miatt. Az ben végrehajtott erdőtelepítések 93,6%-át (8264 ha) magán-erdőgazdálkodók végezték. A három HM rt. összesen 161 ha, az ÁPV Rt. tulajdonosi joggyakorlása alatt működő 19 erdőgazdasági részvénytársaság pedig 285 ha erdőt telepített. Ennek oka az ÁPV Rt. nyilatkozata szerint, hogy az erdészeti részvénytársaságok kezelésében kevés a telepítésre alkalmas terület, ugyanakkor az állami tulajdonú területeken végrehajtott kismértékű erdőtelepítésben a szűkös költségvetési forrásokon és a betelepíthető terület mértékén kívül közrejátszik az a körülmény is, hogy az ÁPV Rt.-nek - az erdőtelepítés következményeként a művelési ág megváltozása miatt - az erdősített területeket át kellene adnia a KVI-nek. Az állami tulajdonban lévő erdők, illetőleg az erdővel együtt önálló földrészletként nyilvántartott más művelési ágú területek nem tartoznak a Privatizációs törvény (Priv. tv.) hatálya alá. Az március 13-tól hatályos törvényi rendelkezés ellenére jelenleg is az ÁPV Rt. hozzárendelt vagyonában lévő mintegy 400 ezer ha földterület egy része erdő, illetve erdővel egy helyrajzi számon lévő egyéb művelési ágú földterület. A volt mezőgazdasági vállalatok ilyen területeit az ÁPV Rt. nem adta át a KVI részére. Az ÁPV Rt. ezekre a termőföldekre és a velük összefüggő erdőterületekre földhaszonbérleti szerződéseket kötött, a díjakat pedig saját bevételeként kezelte. Az ÁPV Rt. gyakorlata négy éven keresztül sértette mind az Államháztartási, mind a Privatizációs törvény előírásait. Az Államháztartási törvény január 1-jei módosítása feloldotta a kialakult ellentmondásokat, ugyanis az ÁPV Rt. hozzárendelt

6 vagyonában lévő kincstári vagyonnak minősülő erdő használatba, haszonbérbe adásából származó bevételt az ÁPV Rt. azok esedékességével és megfizetésével egyidejűleg átutalja a KVI-nek." A törvény új, módosított rendelkezése azonban csak az erdő művelési ág tekintetében intézkedik az összeg átutalásáról, és figyelmen kívül hagyja az erdővel egy helyrajzi számon lévő egyéb művelési ágú területek bevételeit, amelyek a Privatizációs törvény alapján január 1-jétől szintén a KVI-t illetnék meg. Az Államháztartási és a Privatizációs törvény hatályos szövege a természetvédelmi területekre vonatkozó tulajdonosi jogok gyakorlásának meghatározásában is ellentmond egymásnak. Az Államháztartási törvény kincstári vagyoni körbe sorolja az állami tulajdonú védett természeti területeket, kivétel nélkül. Ezért a törvény hatálya az ÁPV Rt. saját társasági tulajdonán kívüli, "hozzárendelt vagyoná"-ban lévő állami tulajdonú természetvédelmi területekre is kiterjed. Ugyanakkor nem helyezték hatályon kívül a Privatizációs törvény 6. -át, amely szerint az ÁPV Rt. tulajdonosi joggyakorlásában védett természeti terület is előfordulhat. A két törvényi rendelkezés közötti ellentmondás azt eredményezte, hogy az ÁPV Rt. a hozzárendelt állami tulajdonú természetvédelmi területek átadása fejében ellenértéket kér az államháztartási körbe tartozó központi költségvetési szervtől. Az ÁPV Rt. álláspontja jogszabályi alapjaként a Priv. tv át jelölte meg, amely az ÁPV Rt.-hez tartozó vagyon értékesítésének szabályain belül felsorolja azokat az eseteket, amelyekben az ÁPV Rt. ellenszolgáltatás nélkül adhat át vagyont. Az államháztartáson belül - az Állam tulajdonjogának változatlan fennállása mellett - a vagyonkezelői jog ellenérték fejében történő átadása nem következik a Privatizációs törvényből, miután e törvény az állami vagyonkörből kikerülést szabályozza. A hivatkozott rendelkezés kizárólag államháztartási körön kívüli eseteket nevesít (illetve a nevesítetteken felül az ingyenes átadás engedélyezéséről a költségvetési törvényben kell intézkedni). Az Áht január 1-ig nem szabályozta külön az Állam kincstári és vállalkozói vagyona közötti átjárhatóságot. Az ÁPV Rt. hozzárendelt vagyona és a KVI tulajdonosi joggyakorlása alá tartozó vagyontömeg egyaránt állami tulajdonban van, amely felett a Kormány rendelkezési joga a hivatkozott Áht. módosítás előtt fennállt (a forgalomképtelen állami vagyon kivételével), így átcsoportosítási lehetősége is volt. Az állami tulajdonú vagyonnal kapcsolatos rendelkezési jogot a törvények (Áht., Priv. tv.) visszautalják a Kormány hatáskörébe január 1- től a Kormány millió Ft bruttó éves értékhatárig - csak rendeletben intézkedhet a kincstári és a vállalkozói vagyon egymás közötti bármilyen jellegű visszapótlás nélküli átcsoportosításáról. Az ÁPV Rt. tulajdonosi joggyakorlásában lévő erdőgazdasági rt.-k állami vállalatból részvénytársasággá átalakításakor a kincstári vagyoni körbe tartozó erdők és a megalakított részvénytársaságok vagyona között nemkívánatos vagyoni keveredések álltak elő. A

7 társasági és a korlátozottan forgalomképes kincstári vagyoni körbe tartozó vagyon keveredését tovább fokozza az agrártámogatások rendszere. A nemkívánatos keveredés elsődleges forrása az agrártámogatások általános rendjéről szóló Kormányrendeletekben rejlik. Az erdészeti részvénytársaságok az állami (kincstári) tulajdonú erdők vagyonkezelésére vonatkozó Áht. rendelkezés (és a keveredett kincstári-társasági vagyoni szerkezet) miatt kivételezett helyzetbe kerültek. Az Áht. szerint csak a 100 %-ban állami tulajdonú erdőgazdasági társaságok lehetnek a kincstári tulajdonú erdők vagyonkezelői. Ennek a feltételnek - a jogszabály megalkotásakor is - csak az erdő részvénytársaságok feleltek meg. Az Áht. az erdőgazdasági rt.-k számára a törvény erejénél fogva biztosítja ezt a jogosultságot, más társaságoknak pályázni kell az állami vagyon kezelésének jogáért. Az erdőgazdasági részvénytársaságok piaci szereplőként is előnyös pozíciót élveznek, mert objektív okokból, vagy gazdálkodási hiányosságaikból származó elégtelen eredményeiket az ÁPV Rt. reorganizációi pótolják. Az agrártámogatás jelenlegi rendszerében és gyakorlatában a magán erdőgazdálkodók - az erdőfenntartási járulék-befizetéseikhez viszonyítva - kisebb arányban kapnak állami támogatást, mint az állami szektor szereplői. A költségvetés az FVM tárcához tartozó agrártámogatási rendszer keretein belül nyújt támogatást különféle erdészeti célok megvalósításához. A támogatások forrását a költségvetésnek befizetett erdőfenntartási járulék biztosítja. Az állami szektor és különösen a szövetkezetek támogatása meghaladja a befizetéseiket, a magánszektor támogatása pedig nem éri el a befizetéseik mértékét. Az állami erdőgazdálkodók - az ÁPV Rt. felügyelete alá tartozó 19 erdőgazdasági rt. és a HM felügyelete alá tartozó három állami tulajdonú erdőgazdasági rt. - az FVM irányítású agrártámogatásokon kívül további támogatásokat kaptak az ÁPV Rt.-n keresztül között a 22 állami tulajdonú erdőgazdasági rt. a 8 milliárd Ft agrártámogatás mellett 5,1 milliárd Ft támogatást kapott az ÁPV Rt.- től, reorganizáció címén, tőkejuttatás és kamatátvállalás formájában. A reorganizációra kapott összegek egy részét a társaságok 1999-ben is kamatoztatták. E kamatokból biztosították a pénzügyi műveletek nyereségét, és ebből származott a vállalkozási nyereségek 23-31%-a is. Az állami tulajdonú erdők tulajdonosi, kezelői, erdőgazdálkodói, statisztikai és ingatlan-nyilvántartási adatai egymással nem összevethetők, mert a használt fogalom-rendszer nem egységes, az adatszolgáltatók között az adatforgalom nem összehangolt, és a szolgáltatás igénybevételéért meghatározott díjfizetési kötelezettség miatt nehézkes.

8 Az Állami Erdészeti Szolgálat évi számviteli tevékenysége megfelelően szervezett és szabályozott volt. A kiválasztott számlaosztályok adattartalmának - folytonossági hiányvizsgálattal végzett - ellenőrzése során eltérés nem volt. A vállalkozási tevékenység és az átmenő tételként könyvelt támogatások adatait a könyvviteli nyilvántartásokban az alapbizonylatok adatai alapján rögzítették. A vizsgált tételek alapbizonylatai a dokumentációban könnyen és hiánytalanul megtalálhatóak voltak, és a bizonylatokkal szemben támasztott tartalmi és formai követelményeknek megfeleltek. Az erdőfelújítási és erdőtelepítési támogatások analitikus nyilvántartása igazgatóságonként eltérő volt. 2. JAVASLATOK, AJÁNLÁSOK Az ÁSZ évi jelentésében megfogalmazott megállapítások, az ajánlások ma is időszerűek. Az évi javaslatok fenntartása mellett az Állami Számvevőszék az ellenőrzés tapasztalatai alapján javasolja, hogy a Kormány 1. Gyorsítsa fel az állami tulajdon egységes kezelési koncepciójának elkészítését annak érdekében, hogy az Államot képviselő szereplők érdeke, a velük szemben támasztott követelmények azonosak legyenek, azok az erdővagyon védelmét és gyarapítását szolgálják. 2. Tegyen javaslatot a Priv. tv. és az Áht. közötti azon ellentmondás megszüntetésére, amely a természetvédelmi területek feletti tulajdonosi joggyakorlásra vonatkozik. 3. Intézkedjen az érintett tárcák között összehangolt erdővagyonkezelési stratégia kidolgozásáról az állami erdővagyon megőrzése, védelme és gyarapítása érdekében. 4. Intézkedjen, hogy az ÁPV Rt. vonja el és adja át a KVI-nek azt a kincstári elvonásra javasolt vagyont, amelyet a vállalatok átalakításakor a tőketartalék fedezetéül társasági tulajdonba adott, és jelenleg is a társaságok vagyonában szerepel. 5. Kezdeményezzen törvénymódosítást annak érdekében, hogy állami pénzeszközökből kincstári tulajdonon megvalósuló beruházások kincstári vagyont eredményezzenek, ne válhassanak társasági tulajdonná. Intézkedjen az erdővagyont érintő állami támogatások jelenlegi számviteli elszámolásának a megváltoztatására, megszüntetve az erdőtelepítések jelenlegi számviteli elszámolása gyakorlatából adódó tulajdonjogi problémákat. 6. Biztosítsa a hosszú távú erdőtelepítési program pénzügyi feltételeit.

9 7. Vizsgáltassa felül az állami tulajdonú erdőgazdasági rt.-k Államháztartási törvényben biztosított kivételezett helyzete fenntartásának indokoltságát. a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter 1. Vizsgálja felül és hangolja össze a KVI és az ÁPV Rt. - mint a tulajdonosi jogok gyakorlóinak - feladatait. Intézkedjen arról, hogy az állami tulajdon funkció szerint elkülönült vagyoncsoportjaiban a gyakorlatban is egységes állami tulajdoni joggyakorlás érvényesüljön. Ebben a folyamatban valósuljon meg a feladat és forrásigény meghatározása és összhangja. Kérje számon az erdőről szóló évi LIV. törvény 29/1997. (IV. 30.) FM számú végrehajtási rendelete 1. - ának végrehajtását. 2. Vizsgálja meg, hogy az ÁPV Rt.-nek az erdőgazdasági rt.-k javára végrehajtott reorganizációit követően megvalósultak-e a kitűzött célok. 3. Kezdeményezze az erdőkkel kapcsolatos adatszolgáltatás egységesítését és az egyes szervezetek eltérő nyilvántartásainak módosításával biztosítsa az összehasonlíthatóságot. 4. Biztosítsa a KVI hozzáférését az ÁPV Rt.-nek a mezőgazdasági rt-k hasznosításában álló erdők és az azokkal azonos helyrajzi számon lévő egyéb művelési ágú területek adataihoz. a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter 1. Tegye áttekinthetőbbé az agrárgazdasági célok költségvetési támogatási rendszerét. 2. Kezdeményezze az Erdőtörvény módosítását az erdőfenntartási járulék differenciáltabb - az erdőrészletek minőségéhez igazodó - kategóriáinak meghatározására. 3. Készítse el és tegye közzé a Vadászati törvényben előírt körzeti vadgazdálkodási üzemterveket. 4. Vizsgálja meg, hogy a támogatások és befizetések jelenlegi szektoronkénti megoszlása a nemzetgazdaság célkitűzéseinek irányába hat-e. a környezetvédelmi miniszter Gondoskodjon a Természetvédelmi törvénynek az erdőgazdálkodás tárgyköre szempontjából fontos - a természetvédelmi kártalanításról és támogatásról, valamint a természetvédelmi kezelési tervek kidolgozásáról szóló - végrehajtási rendeleteinek mielőbbi megalkotásáról, hatályba-léptetéséről.

10 a Kincstári Vagyoni Igazgatóság vezetője 1. Kösse meg az Áht.-nak megfelelő vagyonkezelési szerződéseket, és jelenítse meg azokban a kincstári vagyonhoz fűződő minősített közérdeket. 2. Állapítson meg és érvényesítsen a hozamtermelő-képességhez, a természetvédelmi és egyéb korlátozásokhoz jobban igazodó, differenciált vagyonkezelési díjat. az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. elnöke Biztosítsa az erdőgazdasági rt.-k szakmai-, gazdasági-, pénzügyi teljesítményeinek egységes elveken alapuló mérhetőségét. az Állami Erdészeti Szolgálat főigazgatója Egységesítse az erdőfelújítási és erdőtelepítési támogatások analitikus nyilvántartását az egyes igazgatóságokon az átláthatóság érdekében. II. Részletes megállapítások 1. AZ ÁLLAMI SZÁMVEVŐSZÉK ÉVI JELENTÉSÉNEK HASZNOSULÁSA 1.1. A Kormány és a Miniszterelnöki Hivatal intézkedései A Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter az ÁSZ évi jelentésében foglaltakra észrevételt nem tett február 23-i, az ÁSZ elnökének írt - az ÁSZ vizsgálatok tapasztalatainak és ajánlásainak hasznosítása tárgyú - levelében a miniszter megerősítette, hogy a különböző szervezetekben megjelenő állami tulajdonosi jogok gyakorlóinak feladat-összehangolását, illetőleg a feladatok átfogó felülvizsgálatát napirenden tartja. Az Országgyűlés Gazdasági Bizottságának december 8-i ülésén a MEH-et vezető miniszter tájékoztatást adott a Kormány vagyonpolitikájának fő szempontjairól. Ezek szerint ˇ újra kell gondolni és tovább mérsékelni a tartós állami tulajdonba tartozó vagyoni kört,

11 ˇ az egységes és hatékony állami tulajdonosi irányítás megvalósítása érdekében szükséges a minisztériumokhoz tartozó vagyoni kör szűkítése, az állami tulajdonosok következetes képviselete egységes koncepció alapján, állami vagyonkezelő szervezet útján, ˇ célszerű a föld- és erdőkérdést egy szervezeti egységben kezelni, erre jogalap a nemzeti földalap kialakítása lehet, ˇ a hazai magánszemélyek széles körben, komoly kedvezménnyel jussanak tulajdonhoz. A szakértőkkel elkészíttetett munkaanyag két koncepciót tartalmazott. Az egyik koncepció a meglévő jogi szervezeti rendszerre épített korszerűsített és aktualizált privatizációs és vagyonkezelési stratégia, a másik egy új egységes állami vagyonkezelési és privatizációs stratégia volt. A Kormány eredeti elképzelése szerint - a közigazgatási előkészítés után márciusában tárgyalta volna a vagyonpolitikai koncepció tervezetét. A MEH-t vezető miniszter az ÁSZ elnökének írt június l-jei levele szerint a munkálatok csak az év második felében jutnak olyan fázisba, hogy a Kormány állást foglaljon és a jogszabályalkotó munka megkezdődjön. Ezért a témában készülő kormány-előterjesztésről az ÁSZ később kaphat tájékoztatást. A kormány-előterjesztés ismerete nélkül jelenleg nem tudható, hogy a vagyonpolitikai koncepció mit tartalmaz az állami és a HM kezelésében lévő erdővagyonról, és figyelembe veszi-e a nemzeti parkok speciális helyzetét. Az ÁSZ elnöke az Országgyűlés május 4-i ülésén az ÁSZ évi tevékenységéről szóló jelentésében hangsúlyozta, hogy az egyre inkább előtérbe kerülő és újszerű feladatokat is jelentő vagyonkezelés, a hatékonyabb vagyonhasznosítás igényelné a vagyongazdálkodás átfogó korszerűsítését és egységes állami vagyontörvény elfogadását. A MEH az erdővagyon optimális hasznosítása érdekében - a miniszter február 23-i, az ÁSZ elnökének írt levele szerint - azt tartaná célszerűnek, ha az erdővagyon és az azt működtető erdő részvénytársaságok felett a tulajdonosi jogokat ugyanaz a vagyonkezelő szervezet gyakorolná. Tekintettel arra, hogy az állam vállalkozói és kincstári vagyona hasznosításának jogi, közgazdasági és szervezeti kereteire vonatkozó átfogó koncepció kialakításnak munkálatai csak ez év második felében kerülnek olyan fázisba, hogy a Kormány ebben a kérdésben állást foglaljon, a MEH nem intézkedhetett a vagyonjogi kérdések egyértelmű tisztázása érdekében. Egyelőre elmaradt az állami tulajdon funkció szerint elkülönült vagyoncsoportjaiban az egységes állami tulajdonlás érvényesítése, az erdővagyon-kezelés szabályainak megalkotása is. A MEH és a KVI a feladatok komplexitása miatt - több törvény egyidejű módosítása, vagy egy új vagyontörvény megalkotása - csak átmeneti jellegű intézkedést kezdeményezett az Államháztartási törvény módosítása útján a évi költségvetési törvényben.(áht.

12 109/G. (6) bek. a KVI-nek át nem adott, az ÁPV Rt. kezelésében lévő kincstári erdők hasznosításából származó bevételeket át kell utalni a KVI részére.) 1.2. A Kincstári Vagyoni Igazgatóság vezetőjének intézkedései A KVI vezetője az évi ÁSZ- jelentésben megállapított tényekkel, javaslatokkal és ajánlásokkal alapvetően egyetértett. Az augusztus 5-i levelében az ÁSZ elnökét arról tájékoztatta, hogy az ajánlások végrehajtása érdekében a következő feladatokra rendelte el az "intézkedési terv" elkészítését: ˇ a vagyonkezelési szerződések megkötéséhez szükséges feltételek teljes körű előkészítése, a szerződési feltételek kidolgozása, egyeztetése a szaktárcákkal; ˇ a kincstári erdők felmérése, egyeztetése a vagyonkataszterrel, tulajdonjogi és ingatlan-nyilvántartási rendezése; ˇ a hozamtermelő képességhez, a természetvédelmi korlátozásokhoz igazodóan az erdővagyon értékének megállapítása és a valós vagyonkezelési díjak mértékének kidolgozása. Az ÁSZ évi ellenőrzéséhez a hivatkozott intézkedési tervet, az abban foglalt feladatok teljesítésére vonatkozó írásos választ többszöri egyeztetéseket követően sem adta át, illetve küldte meg az ÁSZ munkatársai részére. A KVI július 10-én küldött viszont két "intézkedési tervet" is, amelyet augusztus 14-én további dokumentumokkal egészített ki. Az egyik május 25-én - a földhivataloktól bekért tulajdoni lapok feldolgozására, a kincstári vagyonnyilvántartás ellenőrzésének módszertani kidolgozására, az ingatlanok adatállományának ellenőrzésére, a kezelt kincstári vagyon számviteli és pénzügyi ellenőrzésére - készült. Ebben az "intézkedési tervben" a legkorábbi határidő június 5., a legkésőbbi szeptember 30. A teljesítésről dokumentációt az ÁSZ nem kapott. A másik "intézkedési terv" címe szerint az ÁSZ által a kizárólagos állami tulajdon nyilvántartásának helyzetéről áprilisában készített vizsgálati jelentésében a KVI vezérigazgatója részére megfogalmazott javaslatok alapján készült. Ezt az intézkedési tervet a KVI vezérigazgatója május 23-án küldte meg a MEH-t vezető miniszternek. A miniszter az intézkedési terv végrehajtásáról november 15-ig, illetve január 31-ig kért írásban tájékoztatást. Ebben az "intézkedési tervben" a legkorábbi határidő augusztus 31-e. A KVI válaszaiból, illetve a MEH leveléből indirekt módon azt lehetett megállapítani, hogy a KVI készített ˇ egy évi vagyonkezelési szerződéstervezetet, amelyet a KöM, az FVM és az ÁPV Rt. részére észrevételeik, javaslataik megtétele céljából megküldött. (A vagyonkezelési szerződések megkötéséhez a KöM és az FVM miniszterek egyetértése szükséges.)

13 ˇ A kincstári erdők erdőérték-számítási tematikáját elkészíttette, a végleges erdőérték-számítás várhatóan második felében készül el. ˇ Az évi vagyonkezelési díjakat a természeti károk miatt mérsékelte. A KVI és az ÁPV Rt.-hez tartozó erdőgazdasági részvénytárságok között az ÁSZ-jelentés egyeztetésének időszakában is "ideiglenes vagyonkezelői szerződés" van érvényben. A kincstári erdők értékének megállapítása hiányában a hozamtermelő-képességhez, a természetvédelmi korlátozásokhoz jobban igazodó vagyonkezelői díjak megállapítása is elmaradt. Az állami tulajdonú erdőkre alkalmazható egységes erdővagyon-értékelési módszer kiadását az ÁESZ is sürgős feladatnak tartja. Elmaradt a kincstári erdők átfogó felmérése, egyeztetése a vagyonkataszterrel, a tulajdonjogi rendezés és az ingatlan-nyilvántartás felülvizsgálata is Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. elnökének intézkedései Az ÁPV Rt. elnök-vezérigazgatója elismerte az ÁSZ azon megállapítását, miszerint a részvénytársaságoknak a különböző címeken juttatott külső forrásra nem ilyen összegben, illetve nem ilyen ütemezésben volt szükségük. Véleménye szerint ennek az oka az volt, hogy a külső források odaítélésére vonatkozó döntés nem egy kézben van. Indokoltnak tartotta a szervezetek (PM, FVM, KVI, ÁPV Rt.) közötti koordináció javítását. Az ÁPV Rt.-hez tartozó 19 erdőgazdasági részvénytársaság eredményadatai millió Ft-ban Megnevezés/Év terv Üzleti eredmény Pénzügyi műveletek eredménye Szokásos váll. eredm Rendkívüli eredm Adózás előtti eredm Az ÁPV Rt ben hoz hasonlóan - folytatta a tulajdonosi reorganizációt ban 1515 millió Ft tőkeemelést és 1196 millió Ft kamatmentes hitelt biztosított a társaságoknak ben a hasonló célú tőkeemelés összege 822 millió Ft, a kamatmentes hitel összege 1547 millió Ft volt. Az intézkedés hatására december 31-én - az előző év azonos időpontjához viszonyítva - a társaságok pénzeszközei 24,6%-

14 kal tovább nőttek, az éven belüli lejáratú értékpapírok állománya pedig gyakorlatilag változatlan maradt ben az ÁPV Rt. tulajdonosi reorganizációs célú juttatása (tőkeemelés+hitel) 4,1 milliárd Ft, a részvénytársaságok likvid pénzeszköz állománya december 31-én összesen 7,3 milliárd Ft volt. A társaságok pénzügyi eredménye 1999-ben tovább nőtt. A szokásos vállalkozási eredmények jelentős részét ben 23%-át, 1998-ban 31%-át, 1999-ben 25%-át - a pénzügyi műveletek eredményéből realizálták. Az ÁPV Rt. tulajdonosi magatartása 1999-ben nem változott, tájékoztatása szerint a reorganizációt ebben az évben fejezte be. Az ÁPV Rt ben módosította az erdészeti portfolióba tartozó részvénytársaságok igazgatóinak érdekeltségi rendszerét. A korábban csak az adózás előtti eredmény összegéhez viszonyított egyik prémiumfeltételt úgy módosította, hogy figyelembe vette az adózás előtti eredmény és az árbevétel-arányos adózás előtti eredmény változását. Ugyanakkor a csökkentő tényezők közül törölte a reorganizációs tervtől való kedvezőtlen eltérés figyelembe vételét. (Az ÁPV Rt. szerint a reorganizációs feladatok számonkérését a társaságok vezető testületei kapták feladatul.) Az egységes elveken alapuló, valós többlet-teljesítményre ösztönző érdekeltségi rendszertől - néhány esetben (pl. a "Gyulaj" Erdészeti és Vadászati Rt.) korrekciók alkalmazásával - a prémium feltételek értékelésekor az ÁPV Rt. eltért. Az ÁPV Rt ben a részvénytársaságok igazgatói érdekeltségi rendszerének jövedelmezőségi elemét átlagteljesítmény-elvárásra módosította. Az átlagteljesítmény besorolására 6 sávot alakított ki. Az átlagteljesítmény kiszámításának a módját az adózás előtti árbevételarányos eredmény, az árbevétel-arányos üzemi eredmény és az össztőke-megtérülési mutató százalékos értékeinek számtani átlagában határozta meg. Az átlagteljesítmény előző évhez viszonyított változása miatti másik sávba kerülést százalékos mértékben díjazza, illetve bünteti. Az ÁPV Rt. a részvénytársaságok évi eredményeinek kedvező alakulását és a évi tervezett eredményeket is (üzemi eredmény, adózás előtti eredmény növekedése) a bevezetett érdekeltségi rendszernek tulajdonítja. A részvénytársaságok teljesítményeinek egységes szempontok szerinti mérhetősége érdekében az ÁPV Rt. az erdő részvénytársaságokat - saját tapasztalatai alapján - a termőhelyi és egyéb adottságok figyelembe vételével jó, közepes és gyenge kategóriába sorolta. Készült ugyan a részvénytárságok erdőállományára vonatkozó - a természeti adottságok és a gazdasági teljesítmények összefüggéseit elemző - PHARE tanulmány, de azt a teljesítmények egységes elveken alapuló mérésére és összehasonlítására nem használják A földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter intézkedései

15 A földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter nem fogadta el az ÁSZ-nak az agrárgazdasági célok költségvetési rendszerére vonatkozó megállapítását és nem gondoskodott a "Gyulaj" Rt. által jogosulatlanul igénybe vett állami támogatás visszafizettetéséről. Az ÁSZ jelentés más megállapítását azonban elfogadta. Az FVM visszavonta azt az engedélyt, amely a "Gyulaj" Rt. részére lehetővé tette az Erdőtörvényben foglaltaktól eltérő mértékű erdőfenntartási járulék fizetését és évre kötelezte a részvénytársaságot a törvény melléklete szerinti járulékfizetésre. Az ÁSZ évi ajánlásai hasznosulásának vizsgálata megerősíti, hogy szükség van az erdőfenntartási járulék differenciáltabb - az erdőrészletek minőségéhez igazodó - járulékkategóriáinak a meghatározására, illetve emiatt az Erdőtörvény módosítására. A járulék mértékének 6 tájegységre bontása megfelelne a természeti adottságoknak. Az erdőről és az erdő védelméről szóló évi LIV. törvény mellékleteiben azonban a tájegységeket az Állami Erdészeti Szolgálat igazgatóságainak illetékességéhez is besorolták, anélkül, hogy a járulék meghatározásakor a két szempont között a rendező elvet meghatározták volna. Azokban az esetekben, amikor az erdőgazdasági tájegység és a hatóság illetékességi területe nem esik egybe, a táblázat feltételét alkalmazva egyes erdőgazdálkodók vagy kárt szenvednek, vagy jól járnak. Az ellentmondás feloldása érdekében az FVM Erdészeti Hivatala május 3-án - az ÁESZ központja útján - állásfoglalást adott ki, amely szerint az erdőfenntartási járulék mértékét a tájegységi hovatartozás alapján kell meghatározni. Az állásfoglalás azonban nem helyettesíti a szükséges törvénymódosítást. Az FVM Erdészeti Hivatala július 12-én javasolta az FVM Jogszabályelőkészítő Főosztályának az erdőről és az erdő védelméről szóló évi LIV. törvény módosítását többek között az erdőfenntartási járulék kivetésének területi megosztása tekintetében. A törvénymódosítási javaslat a melléklet tájegység rovatát módosítja, illetve pontosítja. Az ÁSZ 1999-ben megállapította, hogy a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter nem gondoskodott a körzeti vadgazdálkodási terv elkészítéséről - emiatt a vadászatra jogosultak sem tudták vadgazdálkodási üzemtervüket határidőre elkészíteni -, és javasolta e hiányosság pótlását. A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló évi LV. törvény szerint a földművelésügyi miniszter állami feladatként gondoskodik a vadgazdálkodási körzetek kijelöléséről, közzétételéről, valamint a 10 éves körzeti vadgazdálkodási terv elkészítéséről. Vadászati jogot gyakorolni a 10 évre szóló vadgazdálkodási üzemterv előírásai szerint lehet. A vadászati üzemterv elkészítése a vadászatra jogosult feladata, amit a körzeti vadgazdálkodási tervnek az adott vadászterületre vonatkozó előírásai szerint kell elkészítenie. A törvény végrehajtására kiadott 30/1997. (IV. 30.) FM rendeletben a vadgazdálkodási üzemtervek elkészítésének határideje szeptember l-je volt.

16 Az FVM Vadgazdálkodási és Halászati Főosztályának véleménye szerint a körzeti vadgazdálkodási tervek elkészítésére a törvény határidőt nem állapított meg. E tervek hiánya nem befolyásolta a vadgazdálkodási üzemtervek elkészíthetőségét. Ugyanis a körzeti vadgazdálkodási tervek - öt pontban felsorolt - kötelező tartalmi előírásai közül szakmailag a legfontosabbat kiadták. Ez a fenntartandó legkisebb és az élőhelyet még nem veszélyeztető legmagasabb vadlétszám vadfajonkénti meghatározása, amelyhez a KöM egyetértését is meg kellett szerezni. A végrehajtási rendelet mellékletében közzétett országos trófeabírálati irányelvek pedig a körzetek állományszabályozása során átmenetileg alkalmazhatók. Ezek alapján a vadgazdálkodási üzemtervek április 1-ig beadhatók voltak. A Vadászati törvény végrehajtási rendeletében - a vadgazdálkodási üzemtervek elkészítésére - előírt szeptember 1- jei határidőt miniszteri leirattal április 1-re módosították. Az FVM ezideig a kijelölt 24 vadászati körzetből egynek sem adta ki a körzeti vadgazdálkodási tervét. A tervek készítésére szakirányú egyetemekkel tárgyalásokat folytattak, szerződéskötésre nem került sor A környezetvédelmi miniszter intézkedései A környezetvédelmi miniszter azzal a pontosítással fogadta el az ÁSZ 1999-es jelentésében megfogalmazott - a Természetvédelmi törvény végrehajtási rendeleteinek hiányára vonatkozó - megállapítást, hogy csak az erdőgazdálkodás tárgyköre szempontjából fontos végrehajtási rendeletek nem készültek el. A KöM véleménye szerint ezek a természetvédelmi kártalanításról és támogatásról, valamint a természetvédelmi kezelési tervek kidolgozásáról szóló végrehajtási rendeletek voltak. A természetvédelemről szóló évi LIII. törvény a Kormány hatáskörébe utalta a természeti érdekek védelmét szolgáló állami támogatások és a védett természeti területeken elrendelt korlátozásokkal összefüggő kártalanítási eljárás szabályozását. Mindkét kormányrendelet szakmai előkészítését a KöM 1996-ban megkezdte. A tervezeteket azonban a miniszteri értekezlet csak július 2-án és július 23-án tárgyalta, és augusztusban küldték el egyeztetésre az érintett tárcáknak. A tárcavéleményeket értékelve - a koncepcionális döntést igénylő kérdésekre vonatkozó megoldási javaslatokkal együtt - a Természetvédelmi Hivatal a tervezeteket a miniszteri értekezlet számára ismételten előterjesztette. Az előterjesztés szerint a döntés után elkészített kormányrendelet-tervezeteket már csak az FVM-mel szükséges egyeztetni. A tárcák közötti nézetkülönbség a kártalanításra jogosultak körének meghatározásában és a tényleges kár rendeletben történő szűkítése kérdésében van. A helyszíni ellenőrzés befejezésének időpontjáig (2000. júniusig) az újabb tárcaegyeztetésre még nem került sor. A Természetvédelmi törvény szerint a kezelési tervek készítésére, tartalmára, jóváhagyására, a tervkészítésre kötelezettre vonatkozó

17 szabályokat miniszteri rendeletben kell megállapítani. A rendelet tervezetének szakmai anyaga 1997 elején elkészült, 1998 első felében volt az első tárcaegyeztetés, majd a kormányváltást követően 1999-ben volt újabb tárcaegyeztetés második félévétől júniusig a kezelési tervek elfogadási szintjét illetően maradt meg a nézetkülönbség az FVM Erdészeti Hivatala és a KöM között. Az FVM az elfogadást államigazgatási határozat keretében tartja megvalósíthatónak, a KöM ugyanezt miniszteri rendeletben hagyatná jóvá. A Természetvédelmi törvény erdőgazdálkodással kapcsolatos három végrehajtási rendelete nem lépett életbe. A KöM ezalatt az időszak alatt is végezte hatósági feladatait, természetvédelmi érdekből az erdőgazdálkodókat és a tulajdonosokat érintő korlátozásokat vezetett be anélkül, hogy az érintetteket támogatta vagy kárpótolta volna. A természeti érdekek védelmét szolgáló állami támogatások, a védett természeti területeken elrendelt korlátozásokkal összefüggő kártalanítási eljárás szabályozásának és a természetvédelmi kezelési terveknek a hiánya szakértői vélemények szerint a tulajdonosokat és az erdőgazdálkodókat bizonytalanságban tartja, a hatósági eljárás folyamatában pedig szubjektív megítélésre ad lehetőséget. 2. AZ ERDŐGAZDÁLKODÁSRA VONATKOZÓ JOGSZABÁLYOK ÖSSZHANGJA, AZ ERDŐGAZDÁLKODÁS MŰKÖDTETÉSE 2.1. A nemzeti erdővagyon A változó társadalmi igényeknek megfelelően, a szűkös biológiai erőforrásokkal való gazdálkodás érdekében szigorúbb előírások érvényesítésével az európai erdészeti politikához való közelítés szándékával 1996-ban az Országgyűlés megalkotta az erdőről és az erdő védelméről szóló új törvényt. A jelenlegi szabályozás szerint - az évi LIV. tv. 2. (1) bek. - az erdőgazdálkodás célja az erdő védelme és a fenntartható (hosszú távú, tartamos) erdőgazdálkodás megvalósítása annak érdekében, hogy az erdő megőrizze biológiai sokféleségét, termőképességét, megfeleljen az ország gazdasági és védelmi igényeinek, valamint betöltse természet- és környezetvédelmi, egészségügyi-szociális, turisztikai valamint oktatási és kutatási célokat szolgáló szerepét. A tartamos erdőgazdálkodásnak az Európai Unióban elfogadott egységes fogalmát az Európai Erdők Védelmének III. Miniszteri Konferenciája fogalmazta meg egyik határozatában. E szerint a fenntartható (tartamos) gazdálkodás "az erdők és erdős területek olyan módon és olyan mérvű gondozása és használata, amely fenntartja biológiai sokféleségüket, termőképességüket, életerejüket és potenciájukat annak érdekében, hogy most és a jövőben betöltsék

18 lényeges ökológiai, gazdasági és társadalmi funkcióikat helyi, nemzeti és globális szinteken, és hogy ez nem okoz kárt más ökoszisztémákban." Az Országgyűlés által elfogadott, az erdőről és az erdő védelméről szóló évi LIV. törvény figyelembe veszi a nemzetközi erdészeti ajánlásoknak és irányelveknek a törvény előkészítése időpontjáig rendelkezésre álló valamennyi tapasztalatát. Az új Erdőtörvény a tulajdonviszonyoktól függetlenül szabályozza az erdőgazdálkodást és eszközrendszerét, valamint meghatározza az állami erdészet szakigazgatási szervezeti és működési rendszerét. Magyarország erdei az EU összes erdeinek viszonylatában (1990. évi állapot) Magyarország EU tagállamok Erdősültség % 19 29, lakosra jutó erdőterület ha/1000 fő Élőfakészlet 1 ha erdőterületen átlagosan bruttó m3/ha Lombos/fenyőerdő állományok aránya % 85/15 30/70 Erdőterv szerint kezelt erdőterület aránya % Állami erdők aránya % A magyarországi erdők fatermelési mutatói kedvezőbbek az EUtagállamok átlagértékeinél, viszont az erdősültség aránya feltűnően alacsony. Az EU tagállamaiban az állami tulajdonú erdők aránya az összes erdőhöz viszonyítva átlagosan 21%, amely egyharmada a magyar mutatónak (1999-ben 59,5%). Az állam gazdasági, szociális és környezetvédelmi érdekeit elsősorban hatósági intézményrendszeren keresztül érvényesítik, a tulajdonjog állam részére való fenntartása nem elsődleges szempont. A rendszerváltás előtt Magyarország összes erdeinek 69 %-a volt állami, 31% szövetkezeti tulajdonban (1991. január 1-jei állapot szerint). A rendszerváltást követően az állami tulajdon aránya nem csökkent számottevően (1999. január 1-én 60,8%). A volt állami erdőgazdaságok átalakultak 100%-ban állami tulajdonban lévő részvénytársasággá és az Államháztartási törvény 109/F. (2) bek. c. pontja alapján vagyonkezelésbe kapták az Állam (kincstári) erdeit, amelyen azt megelőzően is gazdálkodtak. Az európai mértékkel is haladónak tekinthető "zöld törvények" - az erdőgazdálkodásról, a vadgazdálkodásról és a természetvédelemről től működnek. Az Erdőtörvény és a Vadászati törvény végrehajtási rendeletei elkészültek, viszont hiányoznak a Természetvédelmi törvény olyan, az erdőgazdálkodást befolyásoló végrehajtási szabályai, amelyek a természetvédelmi korlátozásokat

19 kompenzáló állami támogatásokra, illetve kártalanításokra és a természetvédelmi kezelési tervekre vonatkoznának. A természet védelméről szóló törvény a Kormány hatáskörébe utalja a védett természeti értékek és területek megőrzését szolgáló állami támogatások, valamint a védett természeti területeken természetvédelmi érdekből elrendelt korlátozásokkal összefüggő vagy az ebből adódó termelésszerkezet jelentős megváltoztatásából származó kártalanítási eljárás részletes szabályainak megállapítását. A Természetvédelmi törvény 72. -a előírja, hogy az január 1-je után természetvédelmi érdekből elrendelt mező- és erdőgazdasági korlátozás, illetve tilalom esetén, továbbá a termelésszerkezet jelentős megváltoztatásának előírása miatt felmerült tényleges kárt meg kell téríteni a tulajdonos részére. A természeti kár megelőzésére és megakadályozása érdekében jogszerűen előírt korlátozás és tilalom kártalanítási igényt nem keletkeztet. Tekintettel arra, hogy a természet védelme elsősorban állami feladat, az emiatt felmerülő többletköltségeket vagy bevételkiesést a költségvetésből kell fedezni. A törvény a korlátozással érintett terület tulajdonosát tekinti a kártalanítás jogosultjának. A magánerdők tekintetében ez nem jelent problémát, hiszen az Állam a más tulajdonán közérdekből elrendelt korlátozást kompenzálja a kártalanítással. Az elvi vita az állami tulajdonú védett természeti területeken - így az erdőkben - bevezetendő korlátozások miatt a jogosulti kör meghatározásán van. A Természetvédelmi törvény rendelkezése értelmében az állami tulajdonú védett természeti területeken közérdekből bevezetett korlátozás miatt nem jár kártalanítás, így az rt.-k mint vagyonkezelők nem jogosultak kártalanítási igény benyújtására. Ez viszont nem zárja ki, hogy a vagyonkezelői díjban érvényesítsék a természetvédelmi előírásokból fakadó gazdálkodási korlátozások ellentételezését. A Természetvédelmi törvény végrehajtásának érzékeny pontja a ban meghatározott természetvédelmi kezelési tervre vonatkozó szabályozás végrehajtása. A részletes szabályozás, amelynek kidolgozásáért a környezetvédelmi miniszter felelős - még nem készült el. Tervezet formájában ez is közigazgatási egyeztetés alatt áll, de a természetvédők és az erdőgazdálkodók érdekeinek ütközése folytán lassú az előrehaladás. A Természetvédelmi törvény szerint valamennyi védett természeti területre 10 éves kezelési tervet kell készíteni, amely kötelező erejű az ott tevékenységet folytatókra függetlenül a tulajdoni formától, a használati, illetve a vagyonkezelői viszonyoktól. A természetvédelmi kezelési terveknek összhangban kell lenniük az erdőgazdálkodási tevékenységet érintő egyes tervekkel (körzeti erdőterv, üzemterv, éves terv), melyek hatósági engedélyezésekor a természetvédelmi hatóság szakhatóságként jár el, illetve egyes tervek esetében (pl. körzeti erdőterv) a környezetvédelmi miniszter az összeállításban is részt vesz.

20 Erdőgazdálkodók megnevezése Mind az erdőgazdálkodásra, mind pedig a vadgazdálkodásra és a halászatra vonatkozó terv olyan állami szabályozás, amely a mezőgazdasági területeken gazdálkodó tevékenységének kereteit szabja meg a vagyonnal való korlátlan rendelkezéssel szemben. A különböző érdekkörök (erdészet, természetvédelem, vadgazdálkodás) ütközése miatt szükséges lenne megteremteni a tervek közti hierarchiát. Az Állami Erdészeti Szolgálat évi beszámolója szerint az állami tulajdonú erdőgazdálkodás alá vont terület erdőgazdálkodói: Erdőgazdálkodás alá vont terület ha-ban %-ban Erdő rt.-k ,9 HM rt.-k ,7 Mg rt.-k ,0 Vízügyi erdők ,7 Stratégiai HM erdők ,5 KöM erdők ,9 Egyéb állami erdők ,8 Állami tulajdon összesen ,5 A KVI vagyonkataszteréből hiányoznak - az ÁESZ nyilvántartásában szereplő - az ÁPV Rt.- től át nem vett mezőgazdasági rt.-k kezelésében lévő állami erdők és az egyéb állami erdők kategóriájában lévő 100-as nagyságrendű kezelők erdeinek egy része. A KVI-nek nincs pontos kimutatása a HM-tulajdonú erdőgazdálkodó rt.-k hasznosításában lévő, és az erdő művelési ágból kivontként nyilvántartott ún. stratégiai HM-erdőkről sem. Az állami tulajdonú erdőkre vonatkozó tulajdonosi, kezelői, erdőgazdálkodói, statisztikai és ingatlan-nyilvántartási adatok adatállománya egymással jelenleg nem összevethető, fogalomrendszere nem egységes, az adatok megbízhatósága ellenőrzésre szorul. Az állami adatszolgáltatók között az adatforgalom nem összehangolt és nem díjmentes. Például az ÁESZ erdőnek tekinti az erdőjellegű faállománnyal borított nem erdőművelési ágban nyilvántartott, 1500 m2-t meghaladó területet, a KSH csak az erdő művelési ágban lévő területet tekinti erdőnek. Az ÁESZ erdőgazdálkodók és erdőrészletek szerinti nyilvántartást vezet, a földhivatal a területeket helyrajzi szám és művelési ág szerint tartja nyilván, és regisztrálja a tulajdonosokat. A KVI szerint bizonyos állami tulajdonú erdők - mezőgazdasági rt.-k és rendezetlen tulajdonként nyilvántartott egyéb állami tulajdonú erdők - létezéséről csak abban az esetben szereznek tudomást, ha valamilyen probléma megoldása során az ügyintézésbe őket is bevonják. A KVI ez ideig az ÁPV Rt. erdő-adatállományát - a felek megegyezése hiányában - sem tudta hasznosítani.