Amikor a Jószerencse Felvirrad

Átírás

1 Élettörténete a Saját Szavaival szeptember 9-én ƴ abban a hangulatban, ahogy egy egyszerû tanítvány szeretné, hogy a lelki tanítómestere megismerje ôt ƴ Gour Govinda Swami levelet írt ¼r la Prabhup dának, hogy röviden bemutassa élettörténetét. Imádatra méltó Gurujim, ¼r la Prabhup da! Kérlek, kedvesen fogadd alázatos hódolatomat lótuszlábadnál! Régóta vágyom arra, hogy valamit elmondjak az életembõl. Úgy gondolom, kegyelmességed meg fog nekem bocsájtani, hogy mindezekkel zavarom. A g hastha- ªramában (azaz mint családos ember) középiskolai tanár voltam. A nevem Brajabhandu Manik volt. Amíg középiskolai tanulmányaimat folytattam, az anyai nagybátyám házában voltam elszállásolva. Családja és az ôseik mind az Úr K a nagy bhaktái és híres k rtan yák voltak. Családi m rtijuk ¼r Gop la Jiu. Néhányan úgy is nevezik, hogy Gop n tha Jiu. Ez a m rti a szent V nd vanából jött. Van egy nagyon csodálatos történet arról, hogyan jött el a m rti V nd vanából Gadeigiribe, anyai nagybátyám falujába. Ezt a történetet most nem mesélem el. Csak azt szeretném elmondani, hogy ez a m rti a meditációm tárgya. Az elsõ lelki ösztönzést ott, anyai nagybátyám családi m rtijának, Gop lának a templomában kaptam. Akkoriban a templomban minden este tartottak sa k rtanát, mivel a m rti kifejezetten azért ment oda, hogy hallgassa a 52 sa k rtanájukat. Rendszeresen ott voltam és részt is vettem ezeken a sa k rtanákon. Mindez élénken él az emlékeimben. Soha nem fogom elfelejteni. Még mindig van néhány bhakta a faluban, de már nincs rendszeresen sa k rtana. Mostanában a falusiak túlságosan ragaszkodnak az anyagi érzékkielégítéshez, és a személyes önzésük kielégítése után futnak. Nem fordítanak túl sok figyelmet a m rtira. A m rti-szoba lepusztult állapotban van. Senki sem viseli gondját. Amikor tanárként a g hastha- ªramában éltem, nagyon gyakran jártam oda, és tartottam sa k rtanát illetve Bhagavad-g t elõadást a szeretett ¼r Gop la m rti és a falu bhaktái jelenlétében. Az a m rti és azok a bhakták jelentették számomra az inspirációt. Abban az idôben lefordítottam a Bhagavad-g t t (Gita Press, Gorakhapur kiadásában és néhány más változatot is) orijára, és ezekbôl olvastam fel elôttük. Hadd mondjak el valamit a vallásos életembôl arról, hogyan szolgáltam az Isteni Élet Társasága elnevezésû vallásos szervezetet, amit a rishikeshi Swami S v nanda Sarasvat alapított a Himalájában. Olvastam a filozófiáját, és az õ utasításainak megfelelôen végeztem a s dhanát. Ez ¼a kar c rya m y v d filozófiája volt. De az én példaképem az Úr Caitanya volt. Szóval nem voltam annyira elégedett, mint amennyire most vagyok azzal, hogy követem a Te filozófiádat, ami ¼r Caitanya Mah prabhu filozófiája. Tagja voltam a rishikeshi (Himalája) Isteni Élet Társaságnak. Minden nyári szünetben elmentem abba az ªramába, eltöltöttem néhány napot a társaságukban. 53

2 Swami ¼ v nanda filozófiáját követve erõs hajlam fejlõdött ki bennem a lemondásra. Elmerültem a lelki témájú irodalom orijára történô fordításában és felolvastam azt az érdeklõdõ bhaktáknak. Mindig szeretett m rtimra, ¼r Gop lára (K ára) gondoltam, miközben a kötelességeimet végeztem. Fokozatosan elvesztettem az állam alkalmazásában álló tanári hivatásommal és a családi ügyekkel kapcsolatos érdeklôdésemet. Van egy öcsém, Kripasindhu Manik, aki jelenleg önkéntes sebész asszisztens az orisszai tartományi hivatal alkalmazásában. Amikor Kripasindhu tizenkét éves volt, az apám meghalt. Ennél fogva a felnevelésével, a taníttatásával és a házasságával kapcsolatos kötelességek a nyakamba szakadtak. Kötelességként, apai szerepet ellátva végeztem mindezt, mivel az apám elhagyta az anyagi világot és rám ruházta ezt a felelõsséget. Amikor eleget tettem e kötelezettségnek, ezt a családfenntartó felelõsséget átadtam az öcsémnek, ¼r Kripasindhu Maniknak, és kifejeztem a vágyam, hogy feladjam a családfenntartó életet és sanny sa fogadalmat tegyek. Egyszer az öcsém könnyekkel a szemében mondta, hogy az emberek gyûlölik, mert nincsenek gyerekei (azóta sincsenek utódai). Ezért szeretett m rtim, Gop la elõtt minden gyerekemet hetet, négy fiút és három lányt neki adtam ezekkel a szavakkal: Mostantól õk a te gyerekeid. Ez a te családod. Kérlek, gondoskodj róluk. Így fejeztem ki a vágyamat, hogy fel kívánom adni a g hastha- ªrama életet, és sanny s lennék, hogy a K a-tudatot taníthassam. Ô ekkor 54 még vonakodott. Mindez 1969-ben történt. Azért, hogy felkészítsem erre, még öt évig, azaz 1974-ig velük maradtam. Ez idô alatt zavart voltam a munkámban és a családi életemben is. Ezért elhatároztam, hogy fel kell adnom mindent, ki kell szállnom mindenbôl, hogy lelki s dhanát végezzek és sanny s vá váljak. Aztán egy szép reggel feladtam mindent az állami tisztviselõi munkát és a családos életet is és elindultam a Himalájába, hogy sanny s legyek. Igen, mielõtt elhagytam a családi életet, mindenkinek a feleségemnek, a gyerekeimnek, az öcsémnek, Kripasindhu Maniknak, és minden barátomnak, ismerõsömnek elmondtam, hogy a guru- ªramába fogok menni, hogy sanny s ként élhessek. Nem örültek, hogy elmegyek, de akkor is feladtam mindent. Kiléptem a családos életbôl és elindultam a Himalája felé. Amikor elhagytam a családos életet, voltam Gadeigiriben, kedvenc gop la-p thámban, 11 anyai nagybácsikám falujában. Kifejeztem a vágyamat, hogy sanny sa fogadalmat tegyek, és ezután odamennék a K a-tudatot tanítani (azaz Gop la-k a üzenetét) az orisszai bhaktáknak. A m rtim elõtt tettem erre fogadalmat. Amikor megkértem a ¼ v nanda ݪrama Isteni Élet Társaságának elnökét, hogy adjon nekem sanny sát, õ visszautasított, és azt mondta, menjek haza. De én kijelentettem, hogy nem fogok visszatérni a családos életemhez, azaz a g hastha- ªramába. A m rtim elõtt adtam át a családomat Sr Kripasindhu Maniknak, s ezt nem vonhatom vissza. Ezt követôen Kripasindhu Manik 55

3 beleegyezését akarták, és mivel ezt nem kapták meg, nem fogadtak be az ݪramába. Így otthagytam azt az ݪramát, és néhány napig a közeli erdõben egy kunyhóban éltem, mint v naprastha, erdôlakó. Ezalatt egy sanny s (swami) a Swami Gop lananda új nevet adta nekem és így szólt: Most már sanny s vagy, hiszen az elmédben már a sanny sa rendbe léptél. Mivel a példaképem ¼r Caitanya Mah prabhu volt, és érdekelt a mah -mantra éneklése, mindig azon gondolkodtam, hogy ha mindazt megtesszük, amit ¼r Caitanya Mah prabhu mondott, akkor mi szükség van a s dhanára. Ez a kérdés gyakran az eszembe jutott. Egy nap, meditálás közben jött az ötlet, hogy hozzáadjam a Gour -t a nevemhez. Így volt a nevem Gour Gopalananda d sa, amikor V nd vanában elõször találkoztam Isteni Kegyelmeddel. Attól a naptól kezdve jól ismersz engem. Te igazán nagylelkû vagy. Igazából olyan vagy, mint egy kívánságteljesítô fa, hiszen bármikor is tápláltam valamilyen vágyat, azt akkor és ott beteljesítetted. Vágytam arra, hogy a sanny sa rendbe lépjek (ahogy ezt korábban említettem), és Orisszába menjek a K a-tudatot terjeszteni. Az a vágy, hogy sanny s legyek, már beteljesült. Most a következô, ami felmerült az, hogy Orisszába menjek. Isteni Kegyelmed már ki is fejezte, hogy e szolgádnak Orisszába kell mennie és ott kell prédikálnia. Egy darab föld már rendelkezésünkre áll Bhubaneswarban, hogy központot nyissunk. E vágy teljesítése érdekében szolgád megfelelô társakat ƴ bhaktákat ƴ szeretne, akikkel Orisszában dolgozhatna. Ha lennél olyan irgalmas, és indokolatlan kegyedet záporoznád e szolgádra, akkor ô csodákra lenne képes, kezedben eszközeként cselekedve. Minderrôl már korábban írtam egy levelet Neked, és várom a választ. El kell mondanom, e szolgádnak az a vágya, hogy bárcsak elmehetne kedvenc gop lap thájához, és ott taníthatná a K a-tudat elveit. Az ott élô bhakták közül néhányan azt szeretnék, hogy menjek oda és beszéljek nekik a K a-tudatról. Sôt, arra is vágyom, hogy azt a gop la-p thát az ISKCON egyik vidéki központjává alakítsam. Bhubaneswar lehetne a városi központ, Gadeigiri falu gop la-p thája pedig a vidéki központ lenne. Van ott néhány bhakta, akik nagyon jól ismerik a k rtanát. Ha néhányukat bevehetném a csoportunkba, az jó lenne, hogy együtt dolgozzunk és prédikáljuk a K a-tudatot Orisszában. Felmerül a kérdés, hogy a sanny saavatásom után odamehetek-e, anyai nagybátyám falujának gop la p thájába. Igen, beszéltem errõl ¼r Ghanasyam Girivel, a ¼r gop la-p tha felelõs vezetõjével, hogy hajlandó lenne-e átadni a p thát az ISKCON-nak, hogy azt az egyik központunkká változtassuk. Amikor ¼r Bh gavata d sával elôször jártam Orisszában, volt lehetôségem találkozni és 56 57

4 beszélni vele. Azt mondta, hogy hajlandó ezt megtenni. Most szeretnék odamenni, és utoljára beszélni vele a p tha átadásáról és más dolgokról. Kérlek, világosíts fel, hogy vajon, mint sanny s nak szabad-e ezt megtennem, vagy pedig nem. Imádandó Guruj m, ¼r la Prabhup da! Kérlek, légy kedves, bocsásd meg nekem, amiért ilyen hosszú levelet írtam és ennek olvasásával zavarlak. Mindezek a gondolatok gyakran zavarnak, és nem tudtam eldönteni, hogy mit tegyek, ezért elmondtam Neked, hogy halljak Tôled, mivel Te hiteles tekintély vagy, aki világossá tesz mindent, hogy mit tehetek Érted. Sôt, azáltal, hogy elmondtam mindezeket, megszabadultam e zavaró gondolatoktól. Várom kedves és világos válaszod, Hare K a. Maradok örök szolgád, Gour Govinda Swami Egy Központ Bhubaneswarban Habár nagyon elfoglalt volt azzal, hogy emberekkel találkozott és osztotta a szent névrõl szóló kiadványokat, Gour Govinda Mah r ja az adományba kapott birtokon gondolkozott, amelynek a fejlesztése miatt ¼r la Prabhup da ideküldte. A terület Bhubaneswar külvárosában, Nayapalli faluhoz közel volt. ¼ac nandana d sa: Az egyik nap Sir így szólt hozzám: ¼rutidhara, gurudevám, ¼r la Prabhup da szerzett egy földterületet, innen nem messze. Kérlek, 58 találj egy helyet, ahol lakhatok, és ami elég közel van gurudevám földjéhez. Oda fogok költözni, hogy jobban végezhessem a szolgálatomat, mint most. Akkor eszembe jutott, hogy van egy apai nagybátyám, Basudev d sa, aki Nayapalliban lakik. Amikor odamentünk a hely egy dzsungel volt. Megtaláltuk Nayapalli falut, ahol érdeklôdtem a nagybátyám felôl. Üdvözöltek minket, és amikor megtudták, hogy azért vagyunk ott, mert Mah prabhu missziójáért dolgozunk, nagyon megörültek. Aztán Sirt bemutatták az összes falusinak, akik közül késõbb sokakat felavatott ¼r la Prabhup da. Dikpati d sa (Digambar Pattanaik): Egyik este hét óra körül Nayapalliban, Basudev d sa barátomnál ültem és beszélgettünk, amikor megjelent egy fiatalember, ¼rutidhara, és bemutatott nekünk egy ragyogó trida i-sanny s t. ¼rutidhara elmondta, hogy ez a nagy lélek Gour Govinda Swami a K a-tudat Nemzetközi Közösségének tagja. Orisszában, Jagannathpurban született, és a nagyszerű, az egész világot tanító ¼r la Bhaktivedanta Swami Prabhup da avatott tanítványa. Mah r ja ezzel kezdte: Azért jöttünk, hogy az ISKCON nevére bejegyzett földrõl beszéljünk veled. Basudev Babu rám mutatott, és így szólt: Ô a falunk vezetõje, vele beszélhetsz errôl. Mah r ja elõvette a táskájából a föld tulajdoni lapjának egy másolatát. Megvizsgáltam a papírt, és rájöttem, hogy a területet Chhabi Kanugo adományozta a közösségnek. További rövid beszélgetés után Mah r ja ¼rutidhara kerékpárjának csomagtartóján visszautazott a lakhelyére. 59

5 Másnap reggel Mah r ja Basudev d sával eljött hozzám. Együtt elmentünk megnézni az adományba kapott földet. Habár sûrûn benõtte a dzsungel, Mah r ja ott akart maradni. Azt gondoltam, hogy ƴ mivel egyedül volt ƴ nagyon nehéz lenne kiirtania a dzsungelt, így megkérdeztem, hogy nem lakna-e inkább a közeli faluban lévô szalmatetõs házban. Örömmel elfogadta a felajánlást. Ezután elmentünk egy bankár barátomhoz, aki a közelben lakott egy új építésû házban. Miután elmagyaráztuk neki a helyzetet, egy közeli szalmatetôs kunyhó kulcsát adta át. A kunyhó rendkívül egyszerű és kicsi volt, az alapterülete 2,5-szer 1,75 méter, a magassága pedig 2 méter. Száraz bambuszból és tapasztott sárból készült. Elsõ látásra azt gondoltam, hogy szóba sem jöhet, de Mah r ja elfogadta. Mah r ja másnap korán átköltözött ebbe a kunyhóba, s ezután eljött hozzám. Megkért, hogy béreljek két munkást, akik megtisztítják az ISKCON területét. Hoztam a munkásokat, és elmondtam nekik, mi a dolguk. Ekkor munkába kellett mennem. Hívtam Mah r ját, hogy fogyasszon pras damot a házamban, de udvariasan visszautasította, mondván, hogy majd késõbb, a saját ªramájában fog enni. A munkahelyemen megengedték, hogy korábban végezhessek, majd elmentem a földhivatalba, ahol beszéltem a hivatalnokokkal néhány ƴ az új ISKCON ingatlannal kapcsolatos ƴ szükséges jogi tennivalóról. Amikor visszaértem, hogy találkozzak Mah r jával, épp a fõzõedényeit mosogatta. Délután fél négy volt. A munkások még dolgoztak, kimentem ellenõrizni õket. Swamiji kicsit késõbb csatlakozott hozzánk. A munkások estére végeztek, Mah r ja kifizette õket, mi pedig visszatértünk az ªramába. 60 Amikor Swamiji kinyitotta az ajtót, megijedtünk, mert egy nagy, fekete, de ártalmatlan kígyót láttunk a földön. Azonnal indultam egy közeli szomszédhoz, hogy segítséget kérjek elpusztítani a kígyót, de Mah r ja megállított. Ez a teremtmény nem veszélyes. Nem bántott senkit. Nincs szükség arra, hogy megöljék. Légy türelmes, magától is el fog menni. Néhány perccel késôbb a kígyó a nyitott ablakon át kisiklott. Megérintett, hogy Swamiji milyen együttérzõ volt még egy ilyen jelentéktelen lény irányában is. Miután a kígyó távozott, néhány szomszéd segítségével kitakarítottuk a szobát, majd beszélgettünk. Orisszában a kígyót baljós elôjelnek tartják. Emiatt javasoltam Mah r jának, hogy költözzön egy másik házba. Ô udvariasan visszautasított, és mondta, hogy ne aggódjak az eset miatt. Elmentem, majd pár óra múlva egy barátommal együtt jöttem vissza. Swamiji egy pár karat lát adott a kezünkbe. Kérdeztem, hogy van-e m da gája. Azt válaszolta, hogy van, és odanyújtott egy dobot. Úgy tûnt, tetszett neki a dobolási képességem, így közösen egy órás k rtanát tartottunk. Ezután Mah r ja elment chap t t készíteni. Gyorsan végzett, és felajánlotta õket az Úrnak. Meghívott minket, hogy fogadjunk el pras damot levéltányérokról. Nagyon vonakodtam elfogadni a szolgálatát, de aztán meghódoltam a vágya elôtt. Végül elérkezett az idô, hogy lepihenjen. Az ágya egy kicsi szalmamatrac és egy kopott törölközô volt. A szigorú szokásait látva nagyon szomorú voltam. 61

6 Vezetô bhakták látogatása az 1970-és évek elején Bhubaneswarban. Balról jobbra: Anuttama d sa, Tam la K a Goswami, Gour Govinda Swami, ¼r dhara Swami. Ahhoz, hogy az alacsony ajtón átjusson a kis kunyhóból ki-, vagy befelé menet, mindig nagyon le kellett hajolnia. Mennyi szenvedést fogadott el azért, hogy szigorúan ragaszkodjon Guru Mah r jája utasításához! Aggódtam, hogy mi lesz az egészségével, ha itt marad. Azon kezdtem gondolkodni, hogyan tudnám jobb helyre vinni. 12 Nem sokkal ezután Digambar meggyôzött egy falubelit, hogy megengedje Gour Govinda Mah r jának, hogy egy üresen álló, háromszobás kunyhóban lakjon távol a falutól, egy félreesô, mangóligetekkel és sûrû dzsungellel körülvett helyen. Dikpati d sa: Mah r ja elmondta, hogy az ottléte alatt jött egy szellem, és megpróbálta zaklatni. Mah r ja csak folytatta a japázást, a szellem pedig elment, minden nyugodtá és csendessé vált. Gour Govinda Swami elkezdte házról-házra járva prédikálni a Bhagavad-g t és a Bh gavatam üzenetét a falusiaknak. Minden este másik házban tartott programot, ahol összehívta az érdeklõdõ embereket, hogy pár órán keresztül együtt énekeljék a Hare K a mah -mantrát és meghallgassák az elõadását. Néhányan szerény adományt adtak, melybôl Mah r ja fenntartotta magát. Dikpati d sa: Néhány hónappal ezután két nyugati sanny s 13 jött M y purból látogatóba. Nagy hatással volt rájuk, hogy látták az ªrama folyamatban lévô építési munkálatait és a lelki programokat. Abhinandana d sa: 1975-ben Mahamsa Swami, aki abban az idôben Dél-Indiában és Orisszában GBC volt, megkért, hogy kísérjem el Gour Govinda Mah r ját Orisszába. Vonattal utaztunk Hyderabadból Bhubaneswarba, az újonnan adományba kapott ingatlanhoz. Attól a pillanattól kezdve, hogy találkoztam vele a vonaton, Gour Govinda Mah r ja társasága lett életem egyik legcsodálatosabb tapasztalata. Emlékszem, egyszer kíváncsian megkérdeztem: Miért nem látlak soha aludni? Késõbb rájöttem, hogy Gour Govinda Mah r ja akkoriban egyáltalán nem aludt. Azokban a napokban minden pillanatot Gour Govinda Mah r jával töltöttem. Megtisztítottuk a m rti bronz eszközeit, hari-n ma sa k rtanára mentünk, majd ebédidôben vissza, de soha nem láttam õt aludni. Mindig le volt foglalva, napi huszonnégy órán át; a bhaktákkal volt, vagy ¼r la Prabhup da könyveit fordította, vagy a bhubaneswari templomot fejlesztette

7 Készülôdés PrabhupÝda Érkezésére Digambar Pattanaik késõbb Hyderabadba kísérte Gour Govinda Swamit. ¼r la Prabhup da utasítását követve építészeti terveket vittek egy bhubaneswari új templom építéséhez. Dikpati d sa: A vonaton nem volt más ennivalóm, mint néhány keksz. Swamiji is csak egy zöld kókuszdiót evett. Másnap este érkeztünk meg Hyderabadba. A következõ reggel a Hyderabadtól huszonhárom kilométerre lévô ISKCON farmra mentek ¼r la Prabhup dához darªanára. ¼r la Prabhup da egy bhubaneswari templom építésének költségei felõl érdeklõdött és azt mondta nekik, hogy a közelgô allahabadi Kumbha Mela fesztivál után meglátogatná õket. Dikpati d sa: ¼r la Prabhup da arra kért, hogy költözzek Amerikába, Új V nd vanába, ahol m da ga játékra taníthattam volna az ott élõ bhaktákat. Óriási szerencsétlenségemre nem voltam képes követni az utasítását. Elmondtam, hogy Orisszában dolgoztam állami alkalmazottként, és idõs hozzátartozóim voltak, akikrôl gondoskodnom kellett. Gour Govinda Swami és Digambar aznap visszatértek Bhubaneswarba, ahol elkezdték a folyóvíz és az elektromosság bevezetését szervezni, ¼r la Prabhup da látogatására számítva. A szegény Orisszában vezetékes vízhez és elektromossághoz jutni nem kis erôfeszítést jelentett. Digambar megszervezte, hogy Gour Govinda Mah r ja találkozhasson az elektromos bizottság fõmérnökével, aki aztán továbbküldte õt a mûszaki vezetõhöz, aki elrendezett egy másnapi találkozót. Miután az elektromossági osztály számtalan hivatalnokával találkoztak, rengeteg kérvényt és nyomtatványt töltöttek ki, mire végül megkapták az engedélyt, hogy bevezethessék az elektromosságot. A vízbevezetés engedélyezése hasonlóan drámaian zajlott, de Digambar kapcsolatai révén végül sikerült ezt is elintézni. Végjegyzet 11 A p tha jelentése: vallásos tevékenységek központja. 12 Ez és a következô részek Dikpati d sa egyik kiadatlan kéziratából valók. 13 Valószínûleg Tam la K a Goswami és ¼r dhara Swami 14 V ndabanai lecke. In: Gurudeva ¼ik m ta, 32. szám, 26. oldal 64 65