TÚLNYOMÁSOS TÁROLÓK MŰVELÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI PROF. DR. BOBOK ELEMÉR DR. TÓTH ANIKÓ PHD MISKOLCI EGYETEM 1. BEVEZETÉS

Átírás

1 TÚLNYOMÁSOS TÁROLÓK MŰVELÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI PROF. DR. BOBOK ELEMÉR DR. TÓTH ANIKÓ PHD MISKOLCI EGYETEM 1. BEVEZETÉS A Kőolajkutató Vállalat az 1980-as években több nagy mélységű kutatófúrást mélyített az Alföld délkeleti részén szénhidrogén-előfordulásokat keresve. Fábiánsebestyén és Nagyszénás környékén több m mélységű kút lefúrása után 1985 végén került sor a korábbiaknál nagyobb mélység-tartományt megcélzó Fábiánsebestyén-4 jelű kutatófúrás lemélyítésére december 16-án az akkor 439 m-es talpmélységig jutott fúrólyukban éppen fúrócsere miatti kiépítés folyt, amikor a kúttalpi nyomásegyensúly megbomlott és jelentős iszaptúlfolyás keletkezett. A kiépítés a végéhez közeledett, már csak a szerszám és egy súlyosbító rakat volt a fúrólyukban amikor a kút beindult. A kitörés hamarosan kitermelte a kutat megtöltő iszapmennyiséget, s az iszap elfogytával gőzkitöréssé vált. A tönkrement kitörésgátló, az életveszélyes munkakörülmények és a kitört kút szélsőséges üzemi jellemzői nem tették lehetővé a szokásos szigorú műszaki előírások és felműszerezés mellett elvégzett kútvizsgálatot. Ennek ellenére az ott dolgozó szakemberek a fő cél, a kitörés elhárítása mellett nagyon sok értékes üzemi adatot rögzítettek, s ezek lényegretörően tömör, pontos, megbízható összefoglalását adja BUDA E. (001) a kitörésről készített esetleírása amelynek alapján lehetségessé válik a kitörés áramlás- és hőtechnikai folyamatainak rekonstrukciója.

2 . A JELENSÉG ÁRAMLÁS ÉS HŐTECHNIKAI REKONSTRUKCIÓJA.1. A KITÖRÉS ADATAINAK EGYSÉGESÍTÉSE.1 ábra A kitörés kezdeti szakaszában A Fábiánsebestyén-4 számú kúton történt gőzkitörés rekonstrukciója matematikai modelljének vizsgálata révén lehetséges. A matematikai modellalkotást megelőzően viszont a jelenség fogalmi modelljének meghatározása szükséges. A fogalmi modell lényege: a Fáb-4 fúrás egy nagy hőmérsékletű és rendkívül nagy túlnyomású forróvíztárolót tárt fel. A kút kitört és a közel 4 km-es mélységből felszínre tört a forró víz a sérült kitörésgátlón keresztül. A feláramló víz nyomása a hidrosztatikai nyomás csökkenése és az áramlási nyomásveszteségek miatt jelentősen csökkent az eredeti rétegnyomáshoz képest, de még így is 360 bar túlnyomás jelentkezett a kútfejen. Ez a nyomás kizárja, hogy a sérült kútfejszerelvényen folytonos sugárban áramoljon ki a forró víz-gőz keverék. A nagy túlnyomás a forró vizet, a belsőégésű diesel motorok adagolószivattyújához hasonló módon porlasztással juttatja a kisebb nyomású térbe. Ez a korszerű dieselmotoroknál

3 00-50 bar túlnyomásról történik a mintegy 10-1 bar nyomásúra komprimált égőtérbe. Ehhez képest a 360 bar-ról 1 bar nyomású környezetbe történő porlasztás nem jelent lényegi különbséget. A porlasztással a sugár folytonossága megszűnik. A rendkívül nagy nyomási energia a homogén forró víz tömegét különálló, rendkívül kisméretű cseppek halmazára bontja, s ez nagy mennyiségű energiát emészt fel. A kútfej kilépő keresztmetszetéig tehát nagy (360 bar) nyomáson áramlik a forró víz, s a kilépéstől kezdve individuális csepphalmazként mozog s a cseppek szenvedik el atmoszférikus nyomáson a forró víz-gőz fázisátalakulást. A gőzsugárról készült fotókon a sugár rendhagyó alakja is ezt támasztja alá (. ábra).. ábra A gőzsugár rendhagyó alakja A kitörést megelőző utolsó teszteres vizsgálat 3684,5 m mélységben 190,5 o C réteghőmérsékletet és 71,6 bar nyomást mutatott. A geotermikus gradiens értékére ebből T T0 190,5 10,5 o 0,04885 C / m (.1) H 3684,5 3

4 adódik. A kitörés helyeként feltételezett 3881 m átlagmélységű rétegben az extrapolált hőmérséklet-érték T T H 10,5 0, ,6 C (.) 0 A túlnyomásos zónában az erre a mélységre extrapolált nyomás 731 bar. A kútfejszerelvényen lévő manométer a kitörés folyamán 360 bar stabilizálódott kútfejnyomást mért. A tömedékelési kísérletek alkalmával, amikor az áramló közeg tömegárama csökkent, ez az érték 410 bar értékig emelkedett. A kútfejszerelvény külső felületén kontakt hőmérővel a csőfej alatti hőmérséklet 150 o C-ra adódott. o A kútban kialakuló nyomások jellegzetes értékeit meghatározhatjuk a kitörés alkalmával a kútfejen mért valamint a kitörést megelőzően végzett teszteres vizsgálat nyomásadataiból. Mint az BUDA E. (001) esetleírásából ismert, hogy a kút elfojtására több kísérlet történt a lefúvató vezetékre szerelt bombán keresztül, különféle tömedékelő anyagokkal (gumi, danamid golyók, keményfa, parafa). A kísérletek időnként sikerrel kecsegtettek, mivel a kút termelése szemmelláthatóan csökkent, a kútfejen mért nyomás növekedése mellett. Ez a nyomás általában bar körül alakult, ám egy alkalommal a kút átmeneti dugulása során 410 bar értékig emelkedett. Az áramlás leállásakor tranziens nyomáslengések következnek be. A nyomáshullámok amplitudója 5 N p ac ,1 8,86 10 m 9 bar (.3) ahol a a vízzel telt acélcsőben a hangsebesség, c pedig az áramlás sebessége a zárást megelőzően. A lezáráskor statikusnak vehető nyomás nyilván a nyomásmaximum és az amplitudó különbsége, tehát p st.k p p bar (.4) max volt a lezárt kútfej statikus nyomása. Ebben az állapotban a kútban az áramlás leállt, a fúrólyuk egy piezométer csőnek megfelelően viselkedett. A beáramlást tápláló 4

5 rétegben is megállt az áramlás, tehát a rendszerben hidrosztatikai viszonyok uralkodtak. A réteg statikus nyomása egyensúlyt tartott a kutat megtöltő forróvízoszlop nyomásával és a kútfejnyomással. A hidrosztatikai egyenletek felírása előtt tekintsük a.3 ábrát Nyomás [bar] C E 4500 Mélység [m] B D.3 ábra Nyomáseloszlás a kútban Az ábrán a kút hidrosztatikai nyomáseloszlását szemlélhetjük. Az AB szakasz egy természetes hidrosztatikus nyomáseloszlást mutat. A C-D szakaszon viszont a túlnyomásos rétegben a víz a kőzet litosztatikus nyomásából eredő túlnyomást is viseli. Az E pontban történt a teszteres vizsgálat, ennek mélysége 3684 m, és a mért statikus rétegnyomás 71 bar ismert. Feltételezzük, hogy a kutat közel állandó hőmérsékletű víz tölti ki, ennek sűrűsége 90 kg/m 3. A nyomásgradiens tehát állandó 5

6 mind a felszíntől a túlnyomásos zóna kezdetéig (C pont) és a túlnyomásos zónában a beáramlás átlagos H mélységéig (D pont). Amikor a kitörés során átmenetileg leállt a kút, a kútfej statikus nyomása 381 bar volt. A túlnyomásos zóna feletti átlagos kőzetsűrűség értéke 34 kg/m 3. Ezekkel az alábbi hidrosztatikai egyenletek írhatók fel: p p c c g h (.5) k k c p gh (.6) c Ebből a két egyenletből a túlnyomásos zóna kezdetét jelző mélység-érték h c p k m g (.7) 9, k 5 A lyukgeofizikai mérések 730 m-től veszik a túlnyomás kezdetét és ez megegyezik a számított értékkel. A hőmérséklet-eloszlásból a beáramlás átlagmélységére 3880 adódott. Ebből az ott értelmezhető statikus nyomás p H 5 5 N p k gh 3, , bar (.8) m A fúrólyukban adódó nyomás és hőmérsékletekkel a sűrűség 90 kg/m 3, a kinematikai viszkozitási tényező 1, m /s. Ezek az adatok képezik a rekonstrukció sarokpontjait, innen kiindulva határozunk meg a lehetőség szerint minél több részletet. Az egyik legfontosabb paraméter, amit nem sikerült megmérni de a meglevő adatokból számítható a kút hozama... ÁRAMLÁS A TÁROLÓBAN ÉS A KÚTBAN A kitörés idején hozammérés nem történt. Valamennyi beszámoló egybehangzóan jegyzi meg, hogy a kitermelt forró víz és gőz igen nagy mennyiségű volt, becslések szerint m 3 /nap, a kútfejnyomás nem csökkent, csak a nagymértékű vízkövesedés jelentett fojtást. A kitörés alkalmával mért nyomás- és hőmérsékletadatok alapján a kút hozama megbízhatóan számítható. 6

7 A tárolótól a kútfejig tartó úton a nyomás 731 bar-ról 360 bar-ra csökkent, a hőmérséklet pedig a 199,6 o C értékről mintegy 191,5 o C-ra hűlt. Ezek az adatok teljesen egyértelművé teszik, hogy a víz útjának teljes hosszában csak vízfázisban lehetett. A 191,5 o C hőmérsékleten a telített gőz nyomása 13,3 bar tehát gőzfázis megjelenése a kútban sehol nem lehetséges. Ez számunkra a számítások szempontjából szerencsés körülmény. A homogén vízfázisban egyrészt sokkal pontosabban meghatározható a súrlódási nyomásveszteség és a hozam közti függvénykapcsolat, másrészt viszont a számítás formularendszere sokkal egyszerűbb. Ugyanez vonatkozik a hőmérsékleteloszlás számítására is. A tároló viselkedésének meghatározására a kút rendkívül alkalmas diagnosztikai eszköz. A kútfejnyomás és a kútfejhőmérséklet értékeiből a kúttalpon adódó nyomásés hőmérsékletértékek jól meghatározhatók. A nyomásokat ismerve viszont a kútban felszálló víz tömegárama számítható pontosan. A hozam meghatározásakor eltekintünk a kitörés kezdeti tranziens szakaszától. Feltételezzük, hogy a forró víz már felszínre hozta a kutat eredetileg megtöltő fúróiszapot, s homogén, stacionárius vízáramlást vizsgálunk. A kútban áramló forró víz hőmérséklete a mélységgel csak kevéssé változik, így anyagjellemzőinek egy átlaghőmérsékletre vonatkozó értékeit vesszük. A közeget összenyomhatatlannak tekintjük, az áramlás turbulens. Az ún. súrlódásos Bernoulli-egyenlet ekkor a beáramlás helye és a kútfej között az alábbi alakban írható fel: p wf p gh p' (.9) k amelyben p wf a tárolóból a kútba beáramló víz nyomása p k a kútfejnyomás, a sűrűség, H a beáramlás helyének mélysége, p a kútoszlopban áramló víz súrlódási nyomásvesztesége. A p wf nyomás is függ a tömegáramtól, hiszen a tárolóban a kút felé áramló folyadékban is keletkezik súrlódási nyomásveszteség. A kút által meg nem zavart folyadéktestet egy R sugarú hengerpalást határolja, ezen túl a víztest statikus nyomása p. A vízadó réteg vastagsága h, permeabilitása K, a víz kinematikai viszkozitási tényezője. A p wf nyomás 7

8 p wf p m R ln hk R 1 (.10) A tárolóban lévő p nyomás és a p k kútfejnyomás különbsége fedezi a fúrólyukban felszálló víz helyzeti energiájának növekedését, a súrlódási nyomásveszteséget a rétegben és a fúrólyukban: p m R 8 1 p k gh ln 1 5 m 5 hk R 1 D1 D (.11) Ezzel m -ra egy másodfokú algebrai egyenletet kaptunk, amiből a tömegáram meghatározható. A fizikailag is reális gyök az m=89,45kg/s tömegáram. Ez egyszerűen ellenőrizhető. A termelő rétegben bekövetkező nyomásveszteség: L L 7 p, m R 89,45 1,3 10 8,517 5 N r p p wf ln 4, hk R 6, m A kútban fellépő súrlódási nyomásveszteség 1 4,11 bar (.1) p' 1 L D 17, N m L D 5 8m 17,1 bar 0, , ,5 0,0 0, 3,14 90 (.13) Az érintetlen rétegnyomás, p p r gh p' p k 4, , bar (. 14) kiadja a kút elzáródásakor mért statikus értéket. Ezzel a kút hozama a vízkövesedés kialakulását megelőzően m 89,45 kg/s 778,5 t/nap, vagyis 8400 m 3 /nap, ez jelentéktelen mértékben a BUDA E. (1996) becsült hozamintervallum felső határa fölé esik. Ezt az értéket a béléscső elvízkövesedett felső 1150 m-es szakasza az átmérő fokozatos szűkülése miatt nyilvánvalóan csökkentette a kitörés időtartamának előrehaladtával..3. A HŐMÉRSÉKLETI VISZONYOK REKONSTRUKCIÓJA A termelőcsőben feláramló forró víz hőmérsékleteloszlását a jól ismert módon (Tóth, A., 010) a 8

9 zh z A A T T0 Ae (.15) Ebben A a hosszúság dimenziójú úgynevezett kútüzemi tényező: Ehhez feltesszük: a k K hővezetési tényező mélység menti integrálközépértékével számolunk, az U 1B eredő hőátviteli tényezőnek is a mélység menti integrálközépértékét vesszük, továbbá úgy tekintjük, hogy az f(t) tranziens hővezetési függvény a mélységtől nem függ. A kapott megoldás a mélység és az idő függvényében adja meg a hőmérséklet mélység menti eloszlását. Az idő hatása implicit módon szerepel, hiszen az időtől függő tranziens hővezetési függvény szerepel az A együtthatóban. Az idő hatása különösen a kitörés első periódusában érvényesül jelentősen, később a hőmérséklet tart a kb. 30 nap után bekövetkező egyensúlyi értékhez. Így pl. a gőzfelhő elfújását követő hőmérsékletmérés az egyensúlyi értéknél kisebb kútfejhőmérsékletet ad a béléscsőfej külső palástfelületén. A (.15) egyenlet nyilvánvalóan a kútban áramló víz hőmérsékletét adja meg a következő értékekkel számolva: A víz tömegárama m = 89,45 kg/s, fajhője c = 4187 J/kg o C. A kőzet átlagos hővezetési tényezője k K = 3,5 W/m o C, a béléscső belső sugara R 1B = 0,1 m, az eredő hőátviteli tényező U 1B = 4 W/m o C. A gőzfelhő elfújásának időpontjában az f(t) tranziens hővezetési függvény értéke 1,8 így az A együtthatóra mc K A R k R U f 89, ,5 0,1 4 1,8 1B U 1B 1B k 1B K 6,8 0,1 4 3,5 adódik. Ezzel a víz hőmérséklete a kútfejen a z = 0 helyen: m (.16) T ki 10 0, e ,5 o C (.17) Ebből a beáramlási mélység közelítő értéke is meghatározható, ha a mért kútfejpalást hőmérsékletből (150 o C) visszaszámoljuk a T ki vízhőmérsékletet. A kútban áramló forró víz hőmérséklete-eloszlásából a z=0 érték behelyettesítésével kapjuk a kútfejhőmérsékletet: T ki 0 H A T A Ae (.18) 9

10 A kútfejhőmérséklet és az A tényező ismeretében a kitörés helyének mélysége is meghatározható, csupán H értékét kell kifejeznünk: 1 H A ln T0 T (.19) ki 1 A Ezzel a túlnyomás-eloszlásból kapott mélység-érték egy független, hőmérsékletmérésen alapuló eljárással ellenőrizhető. A kútfejen mért hőmérsékletértékeknél figyelembe kell, hogy vegyük azt a tényt, hogy a kontakthőmérővel csupán a szerelvény alatti csatlakozó csőfej külső palástfelületén lehetett hőmérsékletmérést végezni. Ebből a csőben áramló víz hőmérséklete kiszámítható, s a (.17) egyenlettel számított értékkel összevethető. Ehhez a csőfejcsatlakozás alatti eredő hőátviteli tényező és az itt kialakuló hőfluxus meghatározása szükséges. A kútfejszerelvény alatti béléscsőfej eredő hőátviteli tényezőjét a 8 5/8 béléscsőben kialakuló kényszerkonvekció három koaxiális csőben vezetés és két vízzel telt gyűrűs térben szabad konvekció befolyásolja: 1 U 1 R R R R R R R R (.0) 1B 1K 1B 1B K 1B 1B 3K ln ln ln 1B h1b k a R1B R1K h GY1 k a R B R Kh a k a R 3B Az ezen áthaladó hőfluxus egyenlő az R 3K sugarú palástfelületről szabad konvekcióval és sugárzással távozó hőfluxusok összegével: 4 4 T T R T _ Q R (.1) 3K h 3K 3K L 3K 3K TL Másrészt az eredő hőátviteli tényezővel a hőáram: 1BU1B Tki T3K Q R (.) amiből a forró víz hőmérséklete Q T T3K R U (.3) Ezt hasonlíthatjuk össze a (.17) egyenlettel számított hőmérséklettel a következőkbe. Meghatározzuk a Q hőfluxust a (.1) egyenlet alapján, feltételezve az alábbi adatokat: 1B 1B 10

11 A béléscsőfej külső sugara R 3K = 0,5 m, a levegő hőmérséklete a kútfej közelében 50 o C, a felületen adódó szabad konvekció hőátadási tényezője h 3K = 1,518 W/m o C, a kútfejen az eredő hőátviteli tényező 9 W/m o C. Ezekkel az adatokkal: Q 6,8 0,5 1, ) 6,8 0,5 0,5 5, ,3 10 3, W/m Ezt behelyettesítve a (.) egyenletbe a kútfejre érkező víz hőmérséklete: (.4) T k 707 o ,8 C (.5) 6,8 0,1 9 s ez a (.17) számított értékkel igen jó egyezést mutat. A fábiánsebestyéni gőzkitörés elfojtásán dolgozó szakemberek a szélsőségesen nehéz körülmények ellenére nagyon sok értékes adatot regisztráltak, amelyek lehetőséget adnak a feltárt túlnyomásos forróvíztároló tulajdonságainak megismerésére. Az így kapott adatok adekvátságának ellenőrzésére egy koherens áramlástechnikai és hőátviteli számításon alapuló rekonstrukciót végeztünk. A fizika törvényei mint rendszerező elvek alkalmasnak bizonyultak a kitörés alkalmával kapott adatok megbízhatóságának minősítésére. Az adatok ellentmondásmentes rendszerbe illeszthetők. A becsült hozam, amit az egyik legbizonytalanabb adatnak tartottak a kitörést elemzők az ott dolgozó olajmérnökök kiváló realitásérzékét bizonyítják. A számításokból a vízkövesedés hatásának figyelembe vétele nélkül adódó 8400 m 3 /nap térfogatáram a kitörés kezdeti szakaszára becsült 8000 m 3 /nap értéket megerősíti, s ez az elvízkövesedett béléscső és lefúvatóvezeték okozta fojtás miatt nyilvánvalóan csökkent a becsült 5000 m 3 /nap, sőt annál akár kisebb értékig. A 360 bar kútfejnyomás is nehezen illeszthetőnek tűnt a modellbe, amíg a kútfejen történteket csak izentalpikus expanziónak, a kiömlő közeget folytonosnak tekintették. A porlasztással megbontott individuális csepphalmazként viselkedő sugár koncepciója ezt az adatsorból kilógó túlnyomás-értéket is értelmezhetővé és az adatrendszerbe beilleszthetővé tette. 11

12 Bizonyos diszkrepanciát okozott a becsült kútfejhőmérséklet értéke is. Már BUDA E. (006) jóval magasabbra becsülte a kútfejre érkező víz hőmérsékletét, mint amekkorára a béléscsőfej külső palástján kontakt hőmérővel kapott hőmérsékletből következtettek. A szélsőségesen nagy hozam miatt a kútban feláramló víz hőmérsékletcsökkenése még a stacionárius állapot beállta előtt is viszonylag kicsiny. A kút hőveszteségeinek számításából kapott, valamint a mért külső palásthőmérsékletből számított hőmérsékletek egyezése igen jónak tekinthető. Ez a korai periódusban adódó hőmérséklet az idő függvényében növekszik, a kút körüli felfűtött hőköpeny kifejlődéséig. Ez a végleges érték is jól számítható. Ahhoz azonban, hogy a tároló élettartamára, kapacitására valósághű becsléseket végezhessünk, ki kell dolgozni annak részletesebb hidrogeológiai modelljét. Mindamellett a tárolóról szerzett ismereteink egy majdani termelő kúton végzett kútvizsgálat eredményeivel megerősítve válhatnak bizonyossággá..4. A TÁROLÓ HASZNOSÍTÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI A mért adatok alapján az áramlási és termodinamikai folyamat rekonstrukciója egyértelműen egy nagy entalpiájú túlnyomásos tároló létezését bizonyítja. A kitörés 45 napja alatt a kútfejnyomás alig változó értéke egy igen nagy kiterjedésű forróvíz tárolót valószínűsít. A Nagyszénás-I. fúrás kútvizsgálati eredményei, a telepfolyadékok hasonló teljes oldottanyag-tartalma ( 5000 mg/l ) azt valószínűsítik, hogy ugyanarról a nagy kitejedésű geotermikus rendszerről van szó. Ezt meghaladó túlnyomásokat (>1000 bar) a Mexikói öböl texasi partvidékén mértek, de a Gulf Coast tárolóiban alig 110 o C a hőmérséklet. A Fábiánsebestyén- Nagyszénás rendszer tehát világviszonylatban is egyedülálló rezervoár, amelynek hasznosítása nagy kihívás geotermikus szakembereink számára. A Gulf Coast túlnyomásos tárolóit elsősorban metántartalmuk miatt tárták fel. A tároló geotermikus energiáját eddig egyetlen esetben, a texasi Pleasant Bayouban létesült kísérleti erőműben hasznosították. A telepfolyadék leválasztott metántartalmával egy kis gázturbinát hajtottak meg, a víz entalpiája pedig egy bináris gőzturbináján alakult mechanikai munkává. A két turbina együttesen 1 MW teljesítményt adott le, egy évig működve ben. A Louisiana State University kutatócsoportjának vizsgálata 1

13 azzal a konklúzióval zárult, hogy a Gulf Coast túlnyomásos tárolói egyelőre nem alkalmasak gazdaságos geotermikus áramtermelésre.(griggs, 004) A fábiánsebestyéni túlnyomásos tároló hőmérséklete sokkal magasabb lévén geotermikus rezervoárként jóval értékesebb, hasznosítása további vizsgálatokra érdemes. A tárolót hőmérséklete elsősorban villamos erőmű telepítésére predesztinálja. Tekintettel a geotermikus erőmű várhatóan 15-16% körüli hatásfokára, hatalmas mennyiségű a hulladékhő, a kitermelt energia 84-85%-a. Gazdaságos működtetés csak kombinált villamos és hőhasznosítás esetén lehetséges. A tároló művelésbe vonásának azonban számos komoly akadálya van. A nagy oldottanyag-tartalom és a nagy nyomás miatt kizárólag bináris erőmű tervezése jöhet szóba. A beépíthető hőcserélők kialakítása az első nagy probléma. A geotermikus létesítményeknél jól bevált lemezes hőcserélő típusok ebben a nyomás-tartományban nem alkalmazhatók. Az általánosan használt nagy helyigényű, robosztus ellenáramú hőcserélők beépítése sem lenne rutinfeladat. A nagy nyomású tárolóba csak akkor lehet gazdaságos a visszasajtolás, ha nem nagy a felszíni rendszer súrlódási nyomásvesztesége. A besajtoló szivattyúval szemben nagyon szigorú feltételt jelentene a rendkívül nagy szívóoldali nyomás. Valamennyi felszíni berendezésre kiterjedően egyedi gépészeti tervekre és egyedi gyártásra lenne szükség, ami jelentősen megnövelné a költségeket, rontva a gazdaságosságot. A tároló nyomásszintjének csökkentésével el lehetne érni egy kiforrott technológiájú, termelő és visszasajtoló kutakból álló rendszer megvalósítását. Ezt megelőzően a nyomáscsökketés szakaszában viszont visszasajtolás nélkül kellene folytatni a termelést, ami nyilvánvaló ellen-állást váltana ki a környezetvédelmi hatóságból. Az egyedülálló adottságú tároló talán egyszeri kivétel lehetne, nagy hozamú vízfolyásba vezetve az elhasznált hévizet. Mivel ilyen extrém paraméterekkel jellemzett geotermikus tárolóra és erőműre nincs példa a nemzetközi gyakorlatban, egyelőre számos feladat alapkutatás-szintű megoldását kívánja meg a legkülönbözőbb szakemberektől ahhoz, hogy a fábiánsebestyéni erőmű létesítése időszerűvé váljon.. 13

14 IRODALOMJEGYZÉK ÁRPÁSI M.,LORBERER Á. PAP S:High pressure and temperature (geopressured) geothermal reservoirs in Hungary. Proceedings of World Geothermal Congress 000, pp BOBOK E:Geotermikus energiatermelés Tankönyvkiadó, Budapest,1987. BOBOK E: TÓTH A. Megújuló energiák. Miskolci Egyetemi Kiadó, 005 BUDA E: Gáz, olaj, széndioxid, gőz és forróvíz kitörések a magyar kőolajbányászatban, Nagykanizsa 001 DREW,S.R:Direct use projects, equipments and controls.geothermics, GRIGGS,J: A re-evaluation of geopressured-geothermal aquifers as an energy resource. Louisiana State University, 004. TESTER et al. The Future of Geothermal Energy. MIT: 006. TÓTH A:: Steam blowout from an over pressure geothermal reservoir in Hungary, Transaction GRC, Sacramento, USA, 010. "A tanulmány/kutató munka a TÁMOP 4..1.B 10//KONV jelű projekt részeként az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg" 14