Fel kell ismerni az agrárium fontosságát! Beszélgetés dr. Gazdag László agrárközgazdász, egyetemi docenssel

Save this PDF as:
 WORD  PNG  TXT  JPG

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "Fel kell ismerni az agrárium fontosságát! Beszélgetés dr. Gazdag László agrárközgazdász, egyetemi docenssel"

Átírás

1 Arcképcsarnok Fel kell ismerni az agrárium fontosságát! Beszélgetés dr. Gazdag László agrárközgazdász, egyetemi docenssel Szekszárdon találkoztunk a Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyuláról elnevezett főiskolai karán Gazdag László tanár úrral. Eredetileg agrártechnikumot végzett, majd közgazdaságtanból szerzett diplomát 1978-ban. Ezt követően a KSZEben dolgozott tizenegy évet, majd 1989-től a Pécsi Tudományegyetemre ment tanítani. Pécsett a Közgazdaságtudományi Karon a doktoranduszképzésben vesz részt, itt Szekszárdon pedig közgazdaságtant oktat. Tanár úr! Ön egyértelműen kifejtette, hogy kudarcaink fő oka: hiányoznak a gazdaságpolitika területén a kellően felkészült közgazdák. A közgazdászképzésben is lát komoly problémákat. Talán azzal kezdeném, hogy az a fajta közgazdász hiányzik, aki kellő gyakorlattal is rendelkezik. Nekem szerencsém volt, mert a KSZE-ben, amelyik a legnagyobb termelési rendszerek közé tartozott, olyan elemző szakmai munkát végezhettem, amely lehetővé tette az elméleti ismeretek gyakorlati alkalmazását. Emellett módom volt némi nemzetközi kitekintésre is. Ez a két motiváció alakította ki bennem azt a sajátos világszemléletet, ami egy átfogóbb ismeretanyag elsajátítására késztetett. Nálunk gyakran a valódi profizmust a szűk körű, szakbarbár mentalitás helyettesíti az oktatásban is. Gazdag László amolyan szókimondó ember, nem rejti véka alá a véleményét, különösen az elmúlt húsz év ún. csomaggyártóival szemben (majd meglátják). A magyar gazdaság helyzetét a nyolcvanas évektől kísérem figyelemmel és úgy látom, hogy sajnos permanensen a dilettantizmus jellemzi a gazdaságpolitikát márciusában írtam tehát huszonhárom évvel ezelőtt a Közgazdasági Szemlében egy cikket. Az volt a címe, hogy Utolérési törekvések, és elmulasztott esélyek Magyarországon. Ebben sorra veszem az ezernyolcszázas évek végétől utolérési nekilendüléseinket, majd azok kudarcát, és azt is leírom, hogy, ha a gazdaság szerkezetének átalakítása helyett mindig a megszorításokkal akarunk kilábalni a bajból, akkor válságról válságra fogunk bukdácsolni. Ez csak dilettantizmus lenne? Egyértelműen a hozzá nem értéssel magyarázható. Lengyelországban, ahol másfajta gazdaságpolitikát folytattak éppen most érik be annak gyümölcse. Az egy főre jutó GDP-je már több mint a miénk, a reálbérek 60 %-kal magasabbak, mint nálunk. Hát, hogy van ez? Amikor felmerült a kérdés, hogy mi ennek a magyarázata, akkor egy összejövetelen egy professzor kollégám azt találta mondani, hogy Lengyelországban voltak közgazdászok, Magyarországon meg nem voltak és nincsenek a gazdaságpolitikában, és ez sajnos kormányzatokon átnyúló probléma. Hogy világos legyen! 1973-ban bekövetkezett az olajválság, amelynek eredményeként az olaj világpiaci ára harminckétszeresére nőtt a nyolcvanas évekre, ami átment egy általános nyersanyag- és energiaár-robbanásba. A nyugati országok eleinte védekeztek a válság ellen, majd rájöttek, hogy ez egy gazdaságszerkezeti probléma, ezért radikálisan átalakították a gazdaságukat. (Ezt két könyvemben is leírtam, az egyik A Bokros-csomag mítosza és a valóság, Laurus K., a másik a Magyarország úttévesztése, Mundus K.). Mi volt az, amit mi elhibáztunk? Magyarország nem hajtotta végre a korszakváltást, a termelési szerkezet átalakítását, sőt az 1980-as években az ún. eocénprogrammal, a liász-programmal konzerváltuk az elavult nyersanyag- és energiaigényes gazdaságszerkezetet. Ez mondott csődöt. A rendszerváltozás után végbement egy spontán leépülési folyamat, de nem ment át valódi szerkezetátalakításba, mert ezt követően külföldi tőke segítségével elkezdődött egy visszaépülés. A régi ágazatok mikroszinten modernizálódtak ugyan (kohászat, gépgyártás stb.), de az elavult szerkezet maradt. Ez lett volna az úttévesztés? Úgy van. Példaként itt van az iszapkatasztrófát okozó MAL. Importbauxitra és villamos energiára alapozva folytatják az alumíniumtermelést, ahelyett, hogy régen felszámoltuk volna. Nem biztos, hogy ez ilyen egyszerű. Azt mondják, február

2 hogy ez a feldolgozó Európában talán az ötödik legnagyobb gyár és több mint ezer embernek ad munkát. Mondom: import-alapanyaggal és importenergiával dolgozik. Egy korszerű kis- és középvállalkozási szektorban ebből a pénzből sokkal több munkahely képződne. Ne felejtsük el, hogy ez az üzem a magyar veszélyes hulladéktermelés felét adja, évente három millió tonnát. Elavult nyersanyag- és energiaigényes iparunkra a külföldi tőke még ráépített egy bérmunka és alkatrész-összeszerelő tevékenységet, amely egy gyarmati jellegű munkamegosztást eredményezett. Mi következik ebből? Kicsi a hozzáadottérték-tartalom, és kicsi az ún. transzformációs hányad is. Végül is ez vezetett az eladósodáshoz Bizonyos, hogy ez lenne az eladósodásunk magyarázata? Nem inkább az, hogy ütre-fűre vettük fel a hiteleket? Legalábbis sokan ezt mondják. Beszéljünk még a szerkezetről! Általános, hogy az exportunkhoz felhasznált importanyag-tartalom %, vagyis nagyon rossz hatásfokkal dolgozzuk fel az importot. Maradjunk csak az eladósodásnál! Van itt egy mítosz, egy legenda, hogy jóléti intézkedésekre fordítottuk a felvett kölcsönöket. És ez nem igaz? Ez természetesen nem igaz. Az 1970-es években ún. kormányhiteleket vettünk fel célprogramokra, pl. a textilipar rekonstrukciójára, a kohászat korszerűsítésére. Magyarán az elavult gazdaságszerkezet konzerválására. Összesen 3,8 milliárd USD-t vettünk fel. A nyugati kormányok sohase adtak volna hitelt fogyasztásra! Egyébként ebből a mezőgazdaság is részesült Mennyiben? Új nyugati technikák behozatalával. Emlékszünk rá, ez egybeesett a termelési rendszerek megalakulásával és nagyléptékű fejlődésével. A hitelnek ez a része megtérült, de csak ez térült meg. A többi sajnos az elavult termelésszerkezet konzerválására lett fordítva. Ez a forrás 1980-tól bedugult, ettől kezdve világbanki hiteleket vettünk fel, de ezeket sem fogyasztásra (ilyesmire nem is adott volna a Világbank!), hanem beruházásokra, programokra kaptuk, pl. Bős-Nagymaros, az eocén-program, liászprogram stb. Vagyis megint az elavult szerkezet konzerválására. Kádár alatt nem fogyasztásra költöttük a hiteleket, nem is tehettük volna. Akkor honnan van ez a ahogy Ön nevezte mítosz, hogy feléltük, jóléti intézkedésekre fordítottuk a hiteleket? A gulyáskommunizmusnak nevezett időszak, ami a környező országokhoz képest egy viszonylagos jólétet jelentett, két forrásból táplálkozott. Az egyik az agrárium gyorsütemű fejlődésének eredménye volt, a másik az önkizsákmányoló életmódból adódott. Emlékszünk rá: háztáji, GMK, másod-, harmadállás stb. Nincs se szombat, se vasárnap. Ez a korosztály, amely valójában az én korosztályom, most fizeti vissza ennek az önkizsákmányoló életmódnak az árát, mivel a biológiai tartalékait előre felélte. A következmény: rossz egészségügyi mutatók, magas halálozási arány. figyelmébe ajánljuk Térjünk vissza a gazdaságszerkezethez! A magyar gazdaság problémája az elavult szerkezet! Ez a krónikus egyensúlyi zavarok oka, és nem a túlfogyasztás. A másik jelenség a válságról válságra való bukdácsolás. A ciklikusság. Ennek a kiváltói viszont éppen a terápiaként alkalmazott megszorító csomagok! Föllép egy egyensúlyi zavar, és ekkor mindig előkerül megoldásként valamilyen megszorító csomag. Emlékezzünk csak! ben volt az ún. árreform, amikor a támogatásokat leépítették, a következő megszorítás ben volt, ezután jött a Bokros-csomag ban, majd az ún. konvergencia-programnak csúfolt csomag os időszakban. Mind a négy csomagról ki lehet mutatni, hogy nem megoldást hoztak, ellenkezőleg, mindegyik maga idézte elő azt a válságot, amelyet éppen el akart kerülni! Egyébként még kezelhető egyensúlyi zavart akartak elhárítani, ehelyett kezelhetetlen válsággá mélyítették a zavart. A terápia nagyobb bajt idézett elő, mint maga az alapbetegség. Például 1989 és 1993 között volt egy súlyos visszaesés, de 1994-ben itt már nem volt válság, elkezdődött a kilábalás, a GDP 2,9 %-kal nőtt, az export pedig 16,6 %-kal, ami nagyon szép teljesítmény. Ezt akasztotta meg a Bokros-csomag, eltolva három évvel a kilábalást. Csak 1997 második felében kezdett megélénkülni újra a gazdaság. Tanár úr! Egyfolytában a válságokról, csomagokról beszélünk. Ezeket az intézkedéseket időről időre meghozták. Hogy lehet, hogy ezeknek nem volt semmilyen pozitív hatásuk? Hogyhogy nem látták ezt az akkori döntéshozók? Nem volt pozitív hatásuk? Viszszakérdezek: mondjon egyet! Nem látták a döntéshozók az értelmetlenségét? Nem, látták. Miért? Egyszerű a válaszom: a gazdaságpolitikában nem voltak nálunk közgazdászok. Ennyi? Sajnos igen. Elméletileg alulképzett emberek irányították a gazdaságpolitikát, akik nem ismerték Fridmann monetáris elméletét, nem voltak tisztában Theodore W. Schultz humántőke elméletével, a magyar Jánossy Ferenc trendelméletével stb. Csak a régi idejétmúlt mainstream főkönyvelői közgazdaságtant ismerték. Tartozik február 23

3 követel. Ennyi. Dilettánsok gyülekezete vezette meg az országot, hogy ne csak a levegőben beszéljek neveket is tudok sorolni. Tekintsünk el tőle. Rendben van, de egyet leszögezhetünk: A rendszerváltozás után végbement sajnos egy kontraszelekció, ami nem csak a gazdaságban, a politikában, de még a tudományban is éreztette a hatását. A hangerő kiszorította a tudást. Így folytatódtak a kedvezőtlen folyamatok. A politika természete már csak ilyen. Pártokon keresztül nyilvánul meg, amely pártoknak vannak jó, rossz politikusai; szakemberei, ezeket mi, a választók juttatjuk oda ahova, ezzel így nincs mit kezdeni. Ha most összeszedem azokat a közgazdászokat, akiket valamire tartok, akkor kiderül, hogy mind a pálya széléről kiabálnak be: Csath Magdolna, Lóránt Károly, Róna Péter, Nagy Pongrác az utóbbiról hallani sem lehet Valóban nem. A Világbank szakértője volt, 1990-ben tért haza, az egyik legnagyobb zseni. Nem kellett a tudása. Hárshegyi Frigyes, az MNB elnökhelyettese két lábbal rúgta ki, amikor felajánlotta, hogy kezdjünk adósságenyhítési tárgyalásokat az IMF-fel. Ki se ejtse a száján mondta. Holott az elmúlt két évtizedben 140 ország kapott adósságszolgálati könnyítést. Mi nem tartozunk közéjük, mert sohasem kértük. Most sem lenne késő, bár ben lett volna a legmegfelelőbb pillanat. Nagy Pongrác hetvenéves elmúlt, sajnos teljesen megvakult. Korábban írt egy ragyogó könyvet, amelyre gyakran hivatkozom: A rendszerváltás gazdaságpolitikája címmel, 2004-ben, az Akadémiai Kiadónál. Ki ismeri, ki olvasta ezt a könyvét? Megsemmisítő bírálatot ad a Bokroscsomagról. Úgy fogalmaz: A Bokros-csomag gőzkalapácsa feltörte a diót. Péppé is zúzta Vannak itt ragyogó koponyák, de sajnos a hangerő kiszorította a tudást. Tanár úr! Eljutottunk arra a pontra, amikor fel kell tennem a klasszikus lenini kérdést: Mi a teendő?. Első: a pénzstabilitás megteremtése. Tessék Friedmannt elolvasni! Ez minden mást megelőz! Második: egyenletesen kell a pénzt adagolni a gazdaságba a GDP növekedésének függvényében, a reálbéreken keresztül. Nem szabad rángatózást bevinni a monetárszférába, mert ez terjed át a reálgazdaságra válságciklus formájában. A csomagok éppen ezeket a rángatózásokat vitték be a gazdaságba, ezért generáltak válságciklusokat. Harmadik: aktív szerkezetváltási politikát kell folytatni. Végig kell csinálni a világgazdasági korszakváltás ránk eső részét: leépíteni a gyárkéményes ipart, felépíteni romjain a tudásigényes, fehérköpenyes gazdaságot. Ehhez tudatos kormányzati stratégiára van szükség. Kíváncsiak lennénk a javaslataira! Ahogy a nyugati kormányok tették. Nem lehet a majd a piac, majd a magántulajdon megoldja jellegű vajákos ráolvasásra bízni, ahogy mi tettük. Ehhez kormányzati kézi vezérlés kell. Mondok egy-két példát. Angliában Margaret Thatcher azzal kezdte, hogy felszámolt huszonnégy szénbányát (megvonta tőlük a támogatást), szinte letörölte a skót felföld nehéziparát, és hamarosan Skócia fő exportcikke a számítógép lett. Egyetlen acélkohót hagyott életben, a sheffieldit. A svéd szociáldemokrata Olof Palme kormánya a nyolcvanas években leépítette egytizedére a legendás svéd acélipart, a hajógyártást, a hadiiparban a harckocsiexport helyét átvette a Gripen harci repülő, a katonai elektronika stb. Franciaországban Elzász-Lotaringia nehéziparát letörölték a föld színéről, felszámolták az ország teljes szénbányászatát. Itt volt alkalmam látni az ország legnagyobb kohászati üzemének hűlt helyét! Jó-jó, de mi magyarok mit tehetünk? Azt hallom a rádióban, hogy újra kell indítani nálunk a szénbányászatot. Dehogy kell. Sőt, ellenkezőleg. Fel kell számolni a hazai alumíniumvertikumot, az acélkohászatot, az egész borsodi nehézipart, és a helyüket sóval behinteni, ahogy ezt a rómaiak tették Karthágóval. Mindent, ami importenergiára és -nyersanyagra alapozott. De mi lesz helyettük? Kevésbé energia- és nyersanyagigényes, általában is kevésbé importigényes, környezetbarátabb ágazatokat kell megteremteni. Amelyek tudást, kreativitást igényelnek. Először is ki kell alakítani egy makrogazdasági stratégiát. Vizionálni kell hosszú távra, hogy milyen legyen a magyar gazdaság makroszerkezete. Ebben helye van a nagyvállalatoknak, a külföldi tőkének, de a jövőben sokkal nagyobb szerepet kell szánni a hazai kis- és középvállalkozásoknak! Főként a munkahelyteremtésben. Nem a sufnigazdaságra gondolok, hanem korszerű, feltőkésített, magas fokú szaktudásra alapozott kkv-szektorra. Amelynek nem kell okvetlenül növekedésorientáltnak lenni. Franciaországban Tours agglomerációjában láttam, milyen jól működik ez. Sem a mostani válság, sem az olajválság nem rázta meg őket, mert egy korszerű kkv-szektor látja el a régiót alapvető árucikkekkel és szolgáltatásokkal, szinte függetlenedve a világgazdaság rezdüléseitől. Igen, de ehhez ötlet és pénz kell. Pontosan. És itt a lényeg. Ezt írtam a könyvemben is, az Úttévesztésben, hogy alapvetően a pénz hiányzik, mert privatizáció címén szétlopták az országot február

4 Néhány százmilliárdos kezében összpontosul a vagyon java. Ezen keresztül hatással van a politikára, gerjeszti a szervezett bűnözést és a korrupciót. Ez egy latinamerikai tulajdonszerkezet, annak minden súlyos következményével együtt. Hétmilliárd dollár privatizációs bevételtől esett el az állam az 1990-es években! Ez nagyon hiányzik. A másik forrás, ami viszont létezik, a gazdaság elképesztő mértékű dotációja. Évi Md Ft-ot fordítunk gazdasági támogatásra, többet, mint egészségügyre, vagy oktatásügyre. Ennek 90 %-át a multik kapják! Meg kell vonni, és máris van pénz fejlesztésre. Ha nehéz megfogalmazni konkrét javaslatot a szerkezetváltás mikéntjére, akkor szeretném a beszélgetést visszaterelni az agrárium vonalára. Halljuk a közgazdász ajánlásait! Nekem van konkrét javaslatom, az eddigiekből talán nem derült ki elég markánsan, egy rövid interjú kereteibe nem is nagyon fér be, de ajánlhatom a két említett könyvemet. Agrárkérdés. Alapállás, hogy nem szabad szembeállítani egymással az ökológiai és ökonómiai hatékonyságot. Ez csak együtt érvényesülhet, ezért a kis családi gazdaság utáni nosztalgia nagyon veszélyes és tévútra vezet. Történelmileg három gazdálkodási forma alakult ki: hagyományos paraszti gazdaság, magas munkaerőigénnyel, kevés inputtal, szerény jövedelemmel, így emiatt fejlesztési lehetőségek nélkül, de ökológiailag jól működve, mert nem termelt hulladékot, mindent hasznosított. Ezt felváltotta a II. világháború után, illetve nálunk a hetvenes években az iparszerű modell, amely magas inputtal dolgozott, növelte a termékkibocsátást és a jövedelmeket is; lecsökkentette az élőmunka-igényt, de ökológiailag rendkívül rossz volt, mivel erősen szennyezte a környezetet, szétszakította a melléktermékpályákat, eltávolította egymástól az ágazatokat. Ennek reakciójaként létrejött a biotermelés modellje, de ez egy szűk, korlátozott lehetőség, mindössze 3-4 %-a az agrárpiacnak Nyugaton. Magyarországon már a nyolcvanas években kezdett kialakulni egy új, negyedik modell, amelyik az előző három előnyeit átveszi, a hátrányait kiküszöböli. Azt nem mondhatjuk, hogy ez tudatos volt, inkább a szükségszerűség hozta létre az integrált agrártermelési modellt (az AGROFÓRUM szeptemberi számában olvashattuk). figyelmébe ajánljuk Ez lehetne egy agrárpolitikai alapvetés, amelyre fel lehetne építeni egy agrárstratégiát? Úgy van. Ennek lényege, hogy megmarad a korszerű technika, a korszerű fajták, hibridek, a magas szintű technológia, de átveszi a paraszti gazdaságból és a biotermesztésből azt, hogy a melléktermékeket is hasznosítja. A vegyszer- és műtrágya-felhasználást okszerűvé teszi, csak annyit mindenből, amennyi kell. Kombinálja a növényvédelemben a biológiai, az agrotechnikai, mechanikai és a vegyi védekezést, az utóbbit lehetőleg minimalizálva. Így tudjuk korszerű, gazdaságos módon a minőségi tömegtermést megvalósítani. Vagyis minél nagyobb mennyiség, megfelelő minőség, egészséges termék, és mindez környezetbarát módon. Ehhez persze megfelelő birtokméret is kell. Szükség van diverzifikált termelésre, ágazattársításra is, hiszen az agrártermelés meglehetősen sebezhető, ezért van szükség a több lábon állásra. Fontos a belső és külső vertikumok zárása. Mit értek ezen? A nagyüzemekben megvolt az ágazatok egymásra épülése ez a belső vertikum. A külső vertikumok, vagyis az agrártermelésre épülő élelmiszeripar és kereskedelem, de ide tartoznak a kapcsolt ágazatok is, mint pl. a kutatás-fejlesztés, vagy az eszközellátás. Ezeknek is egy egységet kell képviselniük, méghozzá termelői dominanciával. Az agrártermelő legyen az élelmiszeriparés kereskedelem tulajdonosa! Ezt kifejtené bővebben! Nézzük, hogy hol keletkezik a termékpályán a profit! Először a kereskedelemben, másodszor a feldolgozás során. Az alapanyagtermelésben szinte alig képződik nyereség. Hogy juthat ebbe a vertikumba a termelő? Tulajdonosként. Legyen érdekelt, legyen részvényes a külső vertikum minden szintjén, mert akkor a keletkező profit visszaáramlik az alapanyag-termelőhöz. Ebből lehet fejleszteni. Nézzük meg, mi van most, hová áramlik a vertikum felsőbb lépcsőfokain képződő profit, mi lesz belőle? Új gépek, állatférőhelyek helyett impexek, bankok márvány-üveg palotái, repikeretek, mahagóni íróasztalok stb. miközben az agrártermelő meg vergődik. Ami itt kialakult az a legszerencsétlenebb megoldás. Tanár úr! Úgy tűnik ez a hajó elment. Lehet itt még bármit is tenni? Már hogyne lehetne. Tisztázzunk valamit. A mezőgazdaság ügyei mindig akkor mentek jól, ha a politika is fontosnak tartotta. Volt ilyen az elmúlt időszak- ban? Furcsa módon a rendszerváltás előtt, ha emlékszünk, az es években. Abban az évtizedben a politika fontosnak tartotta az agrármodernizáció kérdését, áldozott is rá. A 80-as években már a rendszer általános válsága miatt a mezőgazdaság vergődése is elkezdődött. Sajnos a rendszerváltás után sem kapta meg kellő rangját az ágazat, inkább politikai játszmák színtere és elszenvedője lett. Óriási hiba, hiszen a mezőgazdaságban február 25

5 hatalmas lehetőségek és hihetetlen exportpotenciál van. Milyen eszközökre lenne ehhez szükség? Első a politikai akarat, a második a szaktudás, a hozzáértés. Szakítani kell a kisüzem-romantikával. Nyugaton sincs már az itt hangoztatott családi gazdaság, vagyis, hogy a család minden tagja együtt dolgozik a birtokon. Specializált árutermelő gazdaságok vannak, ahol a család valamelyik tagja viszi tovább a birtokot, a többieket meg kifizeti. Mi a követendő út? Az integráció. Birtokmérettől függetlenül a szövetkezés a jövő útja. Nyugaton egyértelmű a birtokkoncentráció. Egyötödére csökkent a birtokok száma az EU-ban az alakulás időpontjától (1958) számítva, és sokkal fontosabb a szövetkezés, mint ahogy ezt nálunk hiszik. Mi miért idegenkedünk ettől? Nézzük csak, hogy mi történik Nyugaton! A termékforgalmazás zöme ahogy nálunk is az áruházláncok kezében van. Ezek a láncok abban érdekeltek, hogy a vevőket olcsó és minőségi áruval lássák el folyamatosan, ezért megversenyeztetik a beszállítókat, vagyis a feldolgozókat. A feldolgozó csak úgy tud lejjebb menni az árakkal, ha modernizál, technológiát fejleszt. A termelői árakat nem tudja lejjebb szorítani, mert a termelői szövetkezések és érdekképviseletek, de maguk a kormányok sem hagyják. A következő lépés, hogy maguk a termelők hozzák létre, szervezik meg a feldolgozást és létesítenek multi méretű élelmiszer-feldolgozó üzemeket; amelyek már árban is versenyképes beszállítók. Ebből a termelőkre nézve is következik valami: náluk is végbemegy a koncentráció, ha akarják, ha nem. Kiköveteli a gazdasági ésszerűség. Gondolnánk, hogy az USA-ban a mezőgazdasági árutermelés felét a birtokok 3,6 %-a adja? Ilyen hihetetlen mértékű birtokkoncentráció folyik. Akkor, hogy illenek ebbe a képbe: a falusi turizmus, a házi feldolgozású termékek stb.? Nagyon is beleillenek, mint afféle kiegészítő tevékenységek, vagy ha ezt vállalkozóként megfelelő méretben és színvonalon végzik, akkor akár megélhetési lehetőségnek is tekinthető. Fontos, hogy ez színesíti a palettát, de nem ez az alap! A világ mezőgazdaságában árutermelés folyik, verseny van, a hatékonyabban termelő marad talpon, ezt kellene végre megértenie a mi politikusainknak. A falusi turizmus már kifejezetten a több lábon állás szép példája, ahol a mezőgazdaság önmagában már nem nyújtana megfelelő életszínvonalat éppen a kis üzemméret miatt. Lassan foglaljuk össze. Mit javasol a közgazdász, merre menjen a magyar agrárium? Kell lennie egy árutermelő, tömegtermelő szektornak, amely minőségi tömegterméket állít elő, exportbevételt realizál. Emellett, és nem e helyett, van létjogosultsága a családi jellegű vállalkozásnak, amely helyi specialitásokkal kiszolgálja a vendéglátást, az ún. falusi turizmust. De itt nem az agrártermelés a döntő, az inkább a kiegészítő. Ki lehet ezt építeni a turizmus szektorban, pl. a hazai gyógyvizekre alapozva. Micsoda hihetetlen adottság, hogy egész éven át nem szezonálisan működtethető ez a fajta turizmus. Mondok egy ötletet. Az állandó hidegben reumássá vált skandinávok egészségbiztosítói, nyugdíjalapjai köthetnének olyan szerződést, hogy a betegeket, a nyugdíjasaikat, akár hónapokon át, itt kezelnék, regenerálnák a mi gyógyvizeinkben. Miért ne lehetne? És ezek a betegek nemcsak gyógyulnának itt, de fogyasztanának is, magyar ételeket, magyar borokat stb. Ez a legolcsóbb export; amikor a külföldi itt fogyasztja el a terméket. Utolsó kérdésként: milyen jövőképet vizionál a magyar mezőgazdaság számára? Ahogy most haladnak a dolgok, nem sok jót. A statisztikák szerint a mezőgazdaságunk negyven évvel ezelőtti szinten stagnál. Nem tudtuk növekedési pályára állítani a gazdaságot, ami sajnálatosan jelentős export elmaradással járt. Ha tartani tudtuk volna a nyolcvanas évek színvonalát, akkor az exportunk akár a tíz milliárd USD-t is meghaladná. Fel kell ismerni az agrárium fontosságát! El kell felejteni a kisüzemi romantikát. Hatékony termeléssel lehet csak versenyben maradni, ehhez pedig megfelelő gazdaságméret kell. Pótkérdés: Milyen jövőképet képzel saját magának? Oktató vagyok. Az oktatás leépült színvonala elkedvetlenít. A tudatlanság elképesztő. A diákok egynegyede felel meg a követelményeknek. Nekünk már a felsőoktatásban kellene pótolni az alap- és középfokú oktatás általános műveltségbeli hiányosságait is. Ezért én magam is küzdöttem. Szélmalomharc. Módszertani hablaty megy, az általános műveltséget is adó tárgyakat felszámolták, leépítették. Végigéltem a magyar oktatásügy lezüllesztését, alap-, közép- és felsőfokon, amely alól a közgazdaságtani képzés sem kivétel. Jött a bolognai katasztrófa, amelynek lényege, hogy az első három évet süllyesszük le egy primitív főiskolai szintre. Nincsenek alapok, amire a mesterfokot lehetne építeni. Hát ilyen helyzetben vagyunk. Magyarországon a rendszerváltás után nem csak a politikai osztály, de az értelmiség jelentős része is megbukott, erkölcsileg és szakmai rátermettség terén egyaránt. Jövőkép? Hatalmas fordulatra lenne szükség a romló tendenciák megállítására, szinte az élet minden területén, amelynek főként a személyi feltételeit nem látom biztosítottnak. Dr. Bódis László február

A SIKERES KISVÁLLALKOZÁS BEMUTATÁSA

A SIKERES KISVÁLLALKOZÁS BEMUTATÁSA Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR Gazdaságdiplomácia és nemzetközi menedzsment szak Nappali tagozat Szakdiplomácia szakirány A SIKERES KISVÁLLALKOZÁS BEMUTATÁSA AZ MTM AUTÓSISKOLA

Részletesebben

Educatio 2012/2 Lukács Péter: Miért hisszük el? pp. 233 243.

Educatio 2012/2 Lukács Péter: Miért hisszük el? pp. 233 243. Miért hisszük el? A magyar felsőoktatásról szóló közbeszéd, és hasonlóképpen a felsőoktatás-politikai kormányzati megállapítások világa manapság a hiedelmek, előítéletek és ideológiák világa. A valósághoz

Részletesebben

Baloldal: a bukás valós okai

Baloldal: a bukás valós okai Gazdag László Baloldal: a bukás valós okai A hazai baloldal súlyos választási vereségeinek, valamint hosszan tartó erodálódásának mélyebb okait az alábbiakban lehet tömören összefoglalni: egy ultraliberális,

Részletesebben

AGRÁRGAZDASÁGTAN, EU AGRÁR-, ÉS KÖRNYEZETPOLITIKA

AGRÁRGAZDASÁGTAN, EU AGRÁR-, ÉS KÖRNYEZETPOLITIKA A projekt az Európai Unió társfinanszírozásával, az Európa terv keretében valósul meg. Dr. Villányi László Dr. Vasa László AGRÁRGAZDASÁGTAN, EU AGRÁR-, ÉS KÖRNYEZETPOLITIKA DE AMTC AVK 2007 HEFOP 3.3.1

Részletesebben

EURÓPAI TÜKÖR XIV. ÉVF. 5. SZÁM n 2009.MÁJUS

EURÓPAI TÜKÖR XIV. ÉVF. 5. SZÁM n 2009.MÁJUS E U R Ó PA I TÜ KÖR A KÜLÜGYMINISZTÉRIUM FOLYÓIRATA EURÓPAI TÜKÖR XIV. ÉVF. 5. SZÁM n 2009.MÁJUS A TARTALOMBÓL n Járható út: a globálisan szabályozott, demokratikus kapitalizmus Palánkai Tibor akadémikus

Részletesebben

IFJÚSÁGI KORSZAKVÁLTÁS IFJÚSÁG AZ ÚJ ÉVEZREDBEN

IFJÚSÁGI KORSZAKVÁLTÁS IFJÚSÁG AZ ÚJ ÉVEZREDBEN IFJÚSÁGI KORSZAKVÁLTÁS IFJÚSÁG AZ ÚJ ÉVEZREDBEN IFJÚSÁGI KORSZAKVÁLTÁS IFJÚSÁG AZ ÚJ ÉVEZREDBEN szerkesztõbizottság Gábor Kálmán Jancsák Csaba Matiscsák Attila Szemerszky Mariann Tibori Tímea Utasi Ágnes

Részletesebben

Beszélgetés az Új Könyvpiac tulajdonosaival: Lafferton Kálmánnal és Pécsi Györgyivel

Beszélgetés az Új Könyvpiac tulajdonosaival: Lafferton Kálmánnal és Pécsi Györgyivel Zelei Miklós Jelen van és figyel Beszélgetés az Új Könyvpiac tulajdonosaival: Lafferton Kálmánnal és Pécsi Györgyivel Összeírtam néhány témakört, amiről beszélgetnünk kellene, mielőtt elmentem az Új Könyvpiac

Részletesebben

Radikális változás. A Jobbik országgyűlési választási programja a nemzeti önrendelkezésért és a társadalmi igazságosságért

Radikális változás. A Jobbik országgyűlési választási programja a nemzeti önrendelkezésért és a társadalmi igazságosságért Radikális változás A Jobbik országgyűlési választási programja a nemzeti önrendelkezésért és a társadalmi igazságosságért 1 Tartalom I. Morvai Krisztina államfőjelölt köszöntője 5 II. Vona Gábor kormányfőjelölt

Részletesebben

GYORSJELENTÉS A SZEGÉNYSÉGRÕL

GYORSJELENTÉS A SZEGÉNYSÉGRÕL GYORSJELENTÉS A SZEGÉNYSÉGRÕL Szerkesztette CZIKE KLÁRA TAUSZ KATALIN A kötet a Phare Szociálpolitikai Fejlesztési Program és a Népjóléti Minisztérium támogatásával készült Szociális Szakmai Szövetség

Részletesebben

Kvóták egy jobb világért

Kvóták egy jobb világért Budapest Corvinus Egyetem Gazdálkodás Tudományi Kar Környezetgazdaságtani és Technológiai Tanszék Kvóták egy jobb világért Megoldást tud nyújtani a fosszilis energia-kvótarendszer az ökológiai közgazdaságtan

Részletesebben

AZ ÉSZAK-ZALAI VÍZ- ÉS CSATORNAMÛ ZRT. JUBILEUMI KIADVÁNYA EMLÉK ÉS MUNÍCIÓ

AZ ÉSZAK-ZALAI VÍZ- ÉS CSATORNAMÛ ZRT. JUBILEUMI KIADVÁNYA EMLÉK ÉS MUNÍCIÓ Megjelenik 3.500 példányban AZ ÉSZAK-ZALAI VÍZ- ÉS CSATORNAMÛ ZRT. JUBILEUMI KIADVÁNYA EMLÉK ÉS MUNÍCIÓ Össze lehet-e foglalni néhány oldalnyi, képekkel illusztrált újságban ötven év történéseit? Át lehet-e

Részletesebben

Gondolatok a pénzügyi krízissel kapcsolatban

Gondolatok a pénzügyi krízissel kapcsolatban Takáts Péter Gondolatok a pénzügyi krízissel kapcsolatban Ha a nemrég lezajlott, de sajnos még messze nem befejeződött, krízis utóéletét megvizsgáljuk, akkor azt láthatjuk, hogy a kormányok valójában nem

Részletesebben

Közösség által támogatott mezőgazdaság

Közösség által támogatott mezőgazdaság ÖMKi Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet Research Institute of Organic Agriculture Forschungsinstitut für biologischen Landbau PARTNER OF FIBL SWITZERLAND Közösség által támogatott mezőgazdaság Útmutató

Részletesebben

Munka és fogyasztás, avagy mire jó a vasárnapi séta 1

Munka és fogyasztás, avagy mire jó a vasárnapi séta 1 Berki Erzsébet Munka és fogyasztás, avagy mire jó a vasárnapi séta 1 Ha a fényűzés nem is helyes módszere valamely gazdasági élet fenntartásának vagy előmozdításának, de arra alkalmas, hogy kezében, igézetében

Részletesebben

AZ INTÉZMÉNYEK ÁTALAKULÁSA ÉS A FEJLETT GAZDASÁGOK UTOLÉRÉSE

AZ INTÉZMÉNYEK ÁTALAKULÁSA ÉS A FEJLETT GAZDASÁGOK UTOLÉRÉSE AZ INTÉZMÉNYEK ÁTALAKULÁSA ÉS A FEJLETT GAZDASÁGOK UTOLÉRÉSE NAGY ANDRÁS Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Kutatóközpont Budapest 2002. január KTK/IE Műhelytanulmányok 2002/1. Magyar Tudományos

Részletesebben

CSR itthon: merre tovább?

CSR itthon: merre tovább? CSR itthon: merre tovább? 05 A legnagyobb családi vállalkozások 16 Körkérdés Önkormányzatok a válságról 41 Work for peace! Roma majális nem csak romáknak A Garantiqa Hitelgarancia Zrt. magazinja Mutassa

Részletesebben

Budapesti Gazdasági Főiskola

Budapesti Gazdasági Főiskola Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ SZAK Nappali tagozat Európai üzleti ismeretek szakirány MAGYARORSZÁG ÉS LENGYELORSZÁG GAZDASÁGI- KERESKEDELMI KAPCSOLATAI

Részletesebben

Magyarország 2025 Lehet másként is?!

Magyarország 2025 Lehet másként is?! Magyarország 2025 Lehet másként is?! Vezetői összefoglaló Nováky Erzsébet, az MTA IX. Osztály Jövőkutatási Bizottságának elnöke Budapest 2008. március Bevezető gondolatok és köszönetnyilvánítás A jövőt

Részletesebben

várható technológiai változásait, amelyek szerinte akár már 5 10 év múlva jelentõs hatással lehetnek a gázrendszerek tervezésére és szerelésére.

várható technológiai változásait, amelyek szerinte akár már 5 10 év múlva jelentõs hatással lehetnek a gázrendszerek tervezésére és szerelésére. Hírlevél 2011. december XII. évfolyam 2. szám Kedves Kollégák! Most, amikor az év vége közeledtével számvetést készítünk az eltelt idõszakról, jólesõ érzéssel állapíthatjuk meg, a partnerkapcsolatok újraszervezését

Részletesebben

Az Új Széchenyi Terv vitairata. Vélemény és javaslatok

Az Új Széchenyi Terv vitairata. Vélemény és javaslatok GKI Gazdaságkutató Zrt. Az Új Széchenyi Terv vitairata Vélemény és javaslatok Az Új Széchenyi Terv hosszú távú gazdaságfejlesztési stratégiát előkészítő dokumentumként igyekszik elszakadni a választási

Részletesebben

magyar egészségügy Zöld könyv

magyar egészségügy Zöld könyv magyar egészségügy Zöld könyv Tartalomjegyzék Mi a zöld könyv? 4 6+! 4 I. Általános rész 6 Mi valósult meg eddig az egészségügyi reformból 6 Miért? 6 Dilemmák világszerte II. Részletes rész 1 3 1) Valódi

Részletesebben

Az én pénzem Pénzügyi Oktatási Program. Törzsanyag

Az én pénzem Pénzügyi Oktatási Program. Törzsanyag Az én pénzem Pénzügyi Oktatási Program Törzsanyag 1 Második, átdolgozott kiadás Készült az Öngondoskodás A Pénzügyi Kultúra Fejlesztéséért Alapítvány és a Tudatos Pénzügyekért Alapítvány támogatásával

Részletesebben

Merre tovább? AZ IskolAI IntegrácIó dilemmái

Merre tovább? AZ IskolAI IntegrácIó dilemmái Merre tovább? AZ Iskolai integráció dilemmái A Társadalmi Megújulás Operatív Program 3.1.1 számú, 21. századi közoktatás fejlesztés, koordináció című kiemelt projekt stratégiai célja az Új Magyarország

Részletesebben

Bevezetés az egészségügy. gazdaságtanába. e-book. Pulay Gyula

Bevezetés az egészségügy. gazdaságtanába. e-book. Pulay Gyula TÁMOP-4.1.2/A/1-11/1-2011-0015 Egészségügyi Ügyvitelszervező Szakirány: Tartalomfejlesztés és Elektronikus Tananyagfejlesztés a BSc képzés keretében Bevezetés az egészségügy gazdaságtanába e-book Pulay

Részletesebben

Az innovációs és ipari parkok szerepe az innováció erősítésében

Az innovációs és ipari parkok szerepe az innováció erősítésében Ipargazdasági Kutató és Tanácsadó Kft. 1117 Budapest, Dombóvári út 17-19. Tel.: (36 1) 204-2951 (36 1) 204-2970 Fax: (36 1) 204-2953 E-mail:ipargazd@t-online.h Internet:http://www.ikt.hu Az innovációs

Részletesebben

A közgazdaságtan esendősége. (és mihaszna válság idején)

A közgazdaságtan esendősége. (és mihaszna válság idején) Kiss Károly A közgazdaságtan esendősége (és mihaszna válság idején) Készült a Stratégiai Kutatóintézet megbízásából Budapest 2011 március 1 E tanulmány nem arról szól, hogy hogyan tört ki a válság, milyen

Részletesebben

Az innováció. Baranya Megyei Vállalkozói Központ. Vállalkozásfejlesztési oktatási jegyzet Pécs, 2007.

Az innováció. Baranya Megyei Vállalkozói Központ. Vállalkozásfejlesztési oktatási jegyzet Pécs, 2007. Szlovénia-Magyarország-Horvátország Szomszédsági Program 2004-2006 keretében megvalósult INTERREG III/A Az egyetemi innovációs transzfer potenciál elősegítése a határmenti régiók KKV-i felé Baranya Megyei

Részletesebben

Struktúra és szegénység 1

Struktúra és szegénység 1 Ferge Zsuzsa Megjelent: Struktúra és szegénység (2006) In: Kovách Imre (szerk.) Társadalmi metszetek érdekek és hatalmi viszonyok, invidualizáció. Napvilág Kiadó. 479-500 Struktúra és szegénység 1 Nem

Részletesebben

A magyar állammûködés fõbb jellemzõi és szükséges változtatásának irányai

A magyar állammûködés fõbb jellemzõi és szükséges változtatásának irányai Báger Gusztáv Pulay Gyula Vigvári András A magyar állammûködés fõbb jellemzõi és szükséges változtatásának irányai AAz Állami Számvevõszék (ÁSZ) 2007 áprilisában nyújtotta be az Országgyûlés részére a

Részletesebben

Muraközy László (szerk.): Fecseg a felszín és hallgat a mély Tudatok és tudatalattik a gazdaságpolitikában

Muraközy László (szerk.): Fecseg a felszín és hallgat a mély Tudatok és tudatalattik a gazdaságpolitikában Közgazdasági Szemle, LV. évf., 2008. július augusztus (719 726. o.) Muraközy László (szerk.): Fecseg a felszín és hallgat a mély Tudatok és tudatalattik a gazdaságpolitikában Akadémiai Kiadó, Budapest,

Részletesebben