Az Új Széchenyi Terv vitairata. Vélemény és javaslatok

Átírás

1 GKI Gazdaságkutató Zrt. Az Új Széchenyi Terv vitairata Vélemény és javaslatok Az Új Széchenyi Terv hosszú távú gazdaságfejlesztési stratégiát előkészítő dokumentumként igyekszik elszakadni a választási ciklusoktól. A nemzetközi tapasztalatok alapján ennek az általunk nagyon helyeselt törekvésnek a politikai megalapozása azt kívánná, hogy minden szférában a szereplők kompromisszumokra törekedjenek, egymást és egymás véleményét tiszteletben tartsák, úgy kezeljék az eltérő állásponton lévőket, hogy ők is a haza javát akarják. Sajnos ez most Magyarországra nem igaz! Ennek ellenére a GKI Gazdaságkutató Zrt. a fenti alapállással, az alábbi kritikusan fogalmazott, a problémákra és a lehetséges megoldásokra koncentráló, szándékaink szerint építő javaslatokkal kíván hozzájárulni a stratégia kialakításához. 1. Általános megjegyzések Az Új Széchenyi Terv (ÚSZT) vitairat pozitívuma, hogy megkísérel alapokat képezni egy hosszabb távú éves meggondolásokra építő magyar gazdaságpolitikához. Erre szükség van. Fő célja a súlyos válsággal küzdő magyar gazdaság kitörési pontjainak a meghatározása. A vitairatban viszont felesleges aktuálpolitikai megjegyzések is teret kapnak, ami annál is inkább probléma, mert az állítások egy része a szakmai alátámasztás hiánya miatt eleve cáfolható. Például szerintünk a bevezetőben közölt értékelés az első Széchenyi Tervről és az Új Magyarország programról felesleges egy fejlesztési programban (emellett a leírt szöveg egyoldalú, hiányzik a felhasznált módszerekre, információkra való hivatkozás). Persze egy kizárólag szakmai, szenvtelen értékelés az elmúlt 15 év fejlesztési tapasztalatairól, az adódó következtetésekről nagyon hasznos lenne, de ennek elkészítésére most nincs jó esély. Aligha megkérdőjelezhető, hogy ha a kormányzat a kijelölt 7 szférát fejlesztési prioritásokként kezeli, ezzel jelentős növekedési impulzusokat ad a termelőszolgáltató szféráknak. Alapvető hiányosság viszont, hogy az ágazatiként és átfogóként aposztrofált kitörési pontok eltérő dimenzióban jelennek meg (az ágazatok sokkal kidolgozottabbak, az államhoz kötődő területek szinte csak általánosságokat tartalmaznak) és egyáltalán nincsenek egymással összekapcsolva. Javasoljuk, hogy a végleges anyagban jelenjenek meg ezek a kapcsolódási pontok (így pl. az, hogy az egészségipar, vagy a zöld gazdaság fejlődése mennyiben van összhangban pl. a tudásgazdaság, a munka és teljesítmény központú gazdaság, vagy éppen a tranzitgazdaság fejlesztésére megfogalmazott célokkal, szempontokkal). 1

2 Gyengíti a vitairat hitelességét, hogy a kitörési pontok jelzett komoly piaci potenciálját, tőkevonzó képességét, az itt megteremteni kívánt termelés hozzáadott értékének arányait nem támasztja alá. 1 Egyetértünk azzal, hogy az ÚSZT össze kívánja kapcsolni az EU-forrásokat a hazai gazdaság forrásaival, ennél fogva megteremti a gazdaságfejlesztés egységes stratégiájának a lehetőségét. Megkerülhetetlen, ugyanakkor megválaszolatlan kérdés viszont, hogy az EU 2013-ig, majd 2020-ig terjedő fejlesztési stratégiájával az ÚSZT mennyiben van, illetve lehet összhangban. Az ÚSZT ugyan nem terv, de a piacgazdaságokban alkalmazott tervezési módok szempontjából fontos előkészítő dokumentum. Szemlélete arra enged következtetni, hogy a rendszerváltás óta szinte teljesen mellőzött állami tervezési tevékenység - a fejlett gazdaságokéhoz hasonló módon szerepet kap és a piacgazdaság jellemzőihez igazodva megfelelő helyre kerül. Gazdaságfilozófiai hiányosság azonban, hogy a központi tervezés tervgazdasági és piacgazdasági eszköztárának és lehetőségeinek alapvető különbözőségei nem körvonalazódnak, ami felidézi a hajdani tervgazdálkodáshoz kötődő illúziókat és azok kudarcát. Ezzel kapcsolatban a legnagyobb gond, hogy az USZT nem foglalkozik a rendelkezésre álló források korlátosságával, illetve a terv megvalósításával kapcsolatos külső és belső kockázatokkal. Ezt mindenképp pótolni célszerű. Üdvözlendő, hogy olyan, esetenként már elkezdett, vagy legalábbis régóta napirenden lévő, de gazdasági hatásaiban főként hosszabb távon eredményt hozó fejlesztési irányok is szerepelnek az ÚSZT vitairatában mint a bürokratikus terhek csökkentése, a korrupció visszaszorítása, az üzleti környezet javítása. Az adminisztrációs terhek csökkentésével 2, valamint a közbeszerzésekkel kapcsolatos korrupcióra irányuló GKI-kutatások 3 ezt a törekvést messzemenően alátámasztják. A sikeres kkv-kkal kapcsolatos GKI vizsgálat is nélkülözhetetlennek mutatta a gazdasági környezet vállalkozás-barát jellegének az erősítését; 4 Egyetértünk a vitairat azon megállapításával, hogy az államigazgatás, állami működés a leggyengébb szektor, s a vállalkozások bizalmának hiánya az állammal szemben egyike a legsúlyosabb gondoknak. Itt viszont jellemzően szerkezeti átalakítások, reformok hozhatnak csak tartós eredményt, de ezekkel a vitairat nem foglalkozik. 1 Azt, hogy az Új Széchenyi Tervben felsorolt hét program valóban a legjobb és legteljesebb lefedésee a magyar gazdaság előtt álló lehetőségeknek, a vitairat alapján nem megítélhető. A világban bevett gyakorlat különböző elemzési technikákkal forgatókönyvek, jövőképek stb. készítése, amik a hosszú távú gazdaságfejlesztési elképzelések alapjait teremtik meg. 2 In: Az adminisztratív terhek csökkentése európai törekvések és a magyar helyzet (Szerk.: Viszt Erzsébet) In: A magyar gazdaság versenyképessége Gazdasági Versenyképességi Kerekasztal. Fehér Könyv 2009.nov. 3 A GKI ajánlásait lásd: (Szerk.: Papanek Gábor) A korrupció és a közbeszerzési korrupció Magyarországon. I. kötet. GKI oldal. 4 Részletesebben lásd: A mikro-, kis és közepes vállalatok növekedésének feltételei. (Szerk.: Papanek Gábor) GKI oldal. Összefoglaló: A gyorsan növekvő magyar kkv-k a gazdaság potenciális motorjai. Közgazdasági Szemle sz. 2

3 A GKI-ban végzett sokfajta nemzetközi összehasonlítás azt is tanúsította, hogy a gazdasági lemaradásnak, az alacsony versenyképességnek sok oka van. Ezek között szerepel az alacsony aktivitási ráta és a gyenge vállalkozási képesség, de ezt a kettőt önmagában kiragadni mégsem célszerű, mert a többi nélkül nem fog megfelelő eredményre vezetni (pl. önmagában sem a sok képzetlen munkaerő magasabb szintű foglalkoztatása, sem az amúgy is túl sok vállalkozás számának növelése nem javítja a minőségi fejlődés esélyeit). 5 A kiinduló (alapozó) koncepciók keretében a gazdaság jelen helyzetét, valamint a következő évekre várható perspektíváit kellene néhány oldalon felvázolni. Ennek során a hazai folyamatokat nemzetközi háttér elé kellene állítani, s a hosszabb távú jövőképet több forgatókönyvben is meg kellene rajzolni. Csak e módon kaphatnánk, s adhatnánk ugyanis képet reális mozgásterünkről (lehetőségeink legyező-ábrájáról ), a jövő kockázatairól s az ez utóbbiak megelőzéséhez, elhárításához szükséges lépésekről ezekről a befektetésekről döntő vállalkozókat kiemelten érdeklő témákról. Az ÚSZT ebben a formájában sem módszertanilag nem kellően megalapozott, sem kifejtésében nem egységes, meggyőző egész. Vágyak, kívánságok, célok, a legyen és a kell sokszor a valós célok és lehetőségek mellőzésével kerül megfogalmazásra. Célszerű lenne nemzetközileg használt megközelítési módokból kiindulni, például: a probléma (vagy kihívás) egyértelmű azonosítása, megoldása miért fontos, miért lesz jobb a társadalomnak, kiknek kell a megoldásban együttműködniük és hogyan, mi és milyen típusú (szabályozási, tulajdonosi, munkáltatói, társadalmi egyeztető, morális, stb.) ebből az állami feladat, van-e hatékony eszköz erre, milyen források szükségesek ehhez (állam, vállalkozási, lakossági, külföldi) ezek megszerezhetők-e és hogyan. milyen eredménykritériumok rajzolhatók fel előre (hatásosság, hatékonyság és eredményesség). A sok reális és irreális elképzelést tartalmazó anyagot például ilyen megközelítés mentén lehetne koherens stratégiává érlelni. 5 Papanek Gábor-Borsi Balázs-Tompa Tamás: A magyar gazdaság versenyképességének magyarázó tényezőiről. Külgazdaság, sz. 3

4 2. Megjegyzések a kiemelt programokhoz 2.1. Gyógyító Magyarország Egészségipar A vitairat kitörési pontként jelöli meg a Gyógyító Magyarországot (Egészségipar) és a Megújuló Magyarországot (Zöld gazdaságfejlesztés). Nyilvánvaló, hogy ez a két terület igazodik mind a világ általános fejlődési tendenciáihoz, mind bizonyos hazai adottságokhoz. Egyetértünk azzal is, hogy mindkettő olyan kitörési pont, ami számos ágazatot érint, sokféle tevékenység kapcsolódhat be a folyamatokba. Ugyanakkor a hazai teljesítmény ezeken a területeken ellentmondásos. Az egészségipar, mint kitörési pont ellen azt lehet felvetni, hogy a magyar egészségügy helyzete és teljesítménye nagyon rossz az európai normákhoz viszonyítva. Ez a kritika azonban a közegészségügyre (államilag szervezett közszolgáltatásra) vonatkozik, nem az üzleti szektorra. Sőt, még az egészségügyi szolgálat legkeményebb bírálói sem állítják, hogy a gondok az ipari háttér gyengeségéből adódnának. A bírálatok azonban nem hanyagolhatók el. Bármilyen kitűnő a hazai egészségipar már csak méretgazdaságossági okokból is - csak akkor lehet jelentős munkahelyteremtő és jövedelemtermelő szektor, ha nemzetközileg is eladható a kínálata. A nemzetközi összehasonlításokban megjelenő rossz magyar egészségi állapot és mortalitás mutatók (átlagos életkor, egyes betegségek alacsony túlélési arányai, a gyógyulási időtartamok, stb.) pedig kimondottan ellenreklámot fognak jelenteni a hazai vállalatoknak, különösen a helyben nyújtandó szolgáltatásoknak. A közegészségügy helyzete és megreformálása nem szerepel az Új Széchenyi Tervben. Meggyőződésünk viszont, hogy a közegészségügyben régóta halogatott szükséges átalakítások nélkül a Gyógyító Magyarország program megvalósíthatatlan. A magyar közegészségügy riasztóan helytelen modellben működik (túlkereslet és helyenként túlkapacitás, máshol hiány, értelmetlen érdekeltségek, súlyosan fekete-szürke jövedelemáramlások, stb.) Az egészségipar a vitairatban kifejtett érveken túl azért is nagyon jó kitörési pont, mert a növekvő emberi élettartam egyre szélesebb igényt teremt a megélt évek minőségének javítása iránt. Mivel a várható életévek száma azokban az országokban magas, ahol a lakosság jóléte is az és a felzárkózó országokban is emelkedik a jólét növekedésével az igény mellé hosszú távon fizetőképes kereslet is társul. Az életminőségnek, az erőben, egészségben leélhető évek számának javításához pedig rengeteg technikai megoldás és sokfajta szolgáltatás járulhat hozzá az ÚSZTben felsorolt területeken kívül is. Vegyük a kissé méltatlanul elhanyagolt, leszakadó, sorvadó ágazatként kezelt textil-ruházati ipart: az ezüstkolloid bevonatú (lásd később nanotechnológia) magas sterilitású textíliák a sebészetben, a különféle érzékelőkkel felszerelt ruhadarabok az egészségi állapot ellenőrzésében játszhatnak fontos szerepet, de gondolhatunk a gyógyító-, illetve fogyatékosságot korrigáló ruhadarabokra, védőfelszerelésekre is stb. Hasonló kapcsolódási lehetőségek minden ipari- és szolgáltatási ágazatban megtalálhatók, és a vállalkozók nagy biztonsággal előre jelezhetően meg is fogják találni ezeket megfelelően rugalmas üzleti környezet esetén. 4

5 Nagyon jól közelíti meg az Új Széchenyi Terv a gyógyvizek kérdését is. Ezt az ásványkincset az extenzív gazdaságfejlesztés nem értékelte és egyéb ásványi erőforrásaink kimerülése, világpiaci leértékelődése után kezdett csak a figyelem középpontjába kerülni. Az ÚSZT igen jelentős pozitívuma a korábbihoz képest az, hogy felismerte: nem lehet csupán néhány támogatott gyógyfürdőépítéssel kihasználni e természeti adottságunkat s most komplex megközelítést vázol fel a megfelelő háttér megteremtésére. Különösen fontos gondolatnak tartjuk a balneológus képzés elindítását, mert a vizeink hatásával kapcsolatos tudatlanság mértéke még az egészségügyi dolgozók körében is elképesztő. Ahhoz azonban, hogy a hazai gyógyturizmus fejlődése közelítsen a vitairatban megjelenő várakozásokhoz, még igen sok területen van szükség előrehaladásra. A fürdőkhöz vezető járható utak, megfelelő minőségű szállások és a wellnessen túlmenő programok kínálata olyan trivialitás, hogy nem is részletezzük. Azonban komoly állami feladatot jelent például a kulturált, nyelveket beszélő munkaerő biztosítása a gyógy- és idegenforgalmi létesítmények számára. (Megjegyezzük ugyanakkor, hogy a nyelvismeret fejlesztése, amiben lemaradásunk óriási, az ÚSZT egyetlen programjában sem szerepel.) További kérdés a gyógyprogramok résztevőinek megfelelő élelmiszerrel való ellátása. Mozgásszervi vagy szívbetegek számára például nyilván nem lehet a hagyományos magyaros konyha kínálatát feltálalni. Az élelmiszeripar hozzáadott értéke elsősorban az egészséges táplálkozás trendjeinek megfelelő termékek választékának bővítésével növelhető, ez érvényes az európai export lehetőségeire is. Az állam e téren egyrészt a nem származásra koncentráló, hanem a boltok, vendéglátóhelyek kínálatát kontrolláló fogyasztóvédelmi eljárásokkal (legalább egészségre ártalmas termékek ne rontsák a hírnevünket), másrészt az új élelmiszerek gyors bevizsgálásának, engedélyezési eljárásának hatékonnyá tételével működhet közre. A biotechnológia és nanotechnológia kitörési pontként való kezelése feltehetően annak tulajdonítható, hogy mindkettő rohamosan terjed a világban, jelentős megújulást hozva a termékek előállításában és felhasználásában. A vitairatból azonban nem derül ki, hogy ennek elősegítésében az állam milyen szerepet kíván betölteni. Az orvosi műszergyártásról szóló fejezet meglehetősen rövid lett jelentőségéhez, lehetőségeihez képest. Az is igaz, hogy a szakágazat magától is rohamosan fejlődik, itt szaktudás és kapacitás is rendelkezésre áll. Mégis érdemes tovább gondolni azt, hogy a különféle egészségi paraméterek rendszeres ellenőrzése mindenkinél, a betegek egész napos felügyelete, gondozása, a sérült emberek fogyatékosságainak mesterséges pótlása elsősorban mindig jelek rögzítésén, továbbításán, feldolgozásán alapszik. A jelfogás és a feldolgozás szétválása pedig a kettő közötti átvitel iránt támaszt igényt. Ahogy régebben a számítástechnika összenőtt a távközléssel, most várható, hogy az info-kommunikációs szektor kibővül a méréstechnikával. E téren a mikroelektronika és az anyagtechnológia fejlődése számára is új terek nyílnak. E folyamatba való bekapcsolódásunkat mind az alapkutatások, mind az oktatás terén célszerű volna államilag is előmozdítani. A jelek továbbítására alkalmas kommunikációs csatornák létrehozása, felügyelete sem nélkülözheti az állami szerepvállalást. 5

6 Az egészségipar tehát az Új Széchenyi Terv vitairatában szereplőknél jóval szélesebb körben nyújt fejlődési lehetőséget a magyar gazdaság szereplői számára. A kormány egyes ágazatok, szakmák, vállalatcsoportok kiemelt támogatása helyett elsősorban azzal járulhat hozzá a lehetőségek kihasználásához, hogy biztosítja rugalmas vállalati alkalmazkodás feltételeit az új piaci lehetőségek megragadására, folyamatosan alakítja az oktatást az egészségipar szükségleteihez. Valószínűleg az általános iskolában kell kezdeni, a korszerű egészségtudatos életmód ismeretanyagával és a társalgási szintű idegennyelv-ismeret általánossá tételével, bővíti a kapcsolatokat, együttműködési csatornákat a közszolgálati egészségügy és az egészségipar között Megújuló Magyarország Ez program szorosan kapcsolódik a Gyógyító Magyarország programban kifejtettekhez, különösen, ami a geotermikus energia hasznosításáról szóló részt illeti. A program legfontosabb gondolatának az energiaforrások diverzifikációját tartjuk. A jelenlegi technológiai trendek arra mutatnak, hogy szénhidrogéneket, mint fő energiahordozókat nem egy új energiaforrás váltja majd fel, hanem sokféle, a helyi adottságokhoz illeszkedő energia-előállítási mód fog elterjedni a világban. Ezt mozdítják elő a politikai érdekek is. Az elmúlt bő ötven évben kiderült, hogy számos veszéllyel jár a világ békéjére nézve, ha a legfőbb üzemanyag forrásai szűk földrajzi térségekben koncentrálódnak. Magyarország is eleget tanult az energiaimport-függés társadalmi-gazdasági következményeiből ahhoz, hogy legalább mérsékelni akarja azt. A magyar adottságokból adódóan legfőbb versenyelőnyünk a gyorsan emelkedő talajhőmérsékletből adódik. Magyarországon a geotermikus gradiens értéke átlagosan 5C o /100m (lefelé haladva 100 méterenként öt fokot emelkedik a talaj hőmérséklete), ami mintegy másfélszerese a világátlagnak. Ennek oka az, hogy a Magyarországot magában foglaló Pannon-medencében a földkéreg vékonyabb a világátlagnál (mindössze km vastag, vagyis mintegy 10 km-rel vékonyabb a szomszéd területekhez képest) és így a forró magma a felszínhez közelebb van, valamint az, hogy jó hőszigetelő üledékek (agyagok, homokok) töltik ki. A mért hőáramértékek is nagyok (38 mérés átlaga 90,4 mw/m 2, miközben az európai kontinens területén 60 mw/m 2 az átlagérték). 6 A geotermikus energia hasznosításáról szóló részben különösen nagyra értékeljük a vízkiemelés nélküli, hőszivattyús hasznosítás említését, hiszen erről az - a jelenlegi vízfelhozatal, ásványtalanítás, visszapumpálás miatt igen drága és pazarló gyakorlatnál jóval egyszerűbb és olcsóbb eljárásról még energetikai szakemberek sem tudnak (vagy vesznek tudomást). Talajhőt hasznosító energiaforrás az ország egész területén létesíthető, a helyi adottságok döntik el, hogy hol gazdaságosabb az egyéb lehetőségeknél

7 Az Új Széchenyi Terv nagy várakozásokat fűz a bioenergia, biomassza hasznosításához. Úgy gondoljuk azonban, hogyha aközött kell választani, hogy az adott mezőgazdasági területen élelmiszert, vagy energiaforrást termeljünk, akkor még sokáig az élelmiszer lesz a racionális választás. Ezért nemzetközi bioenergia-termelő országgá egyhamar nem válunk. Ugyanakkor a mezőgazdasági hulladékok helyi hasznosítása (pl. biogáz előállítása, hulladékkal fűtött hő- és áramtermelő egységek működtetése) jó megoldás lehet olyan településeken, ahol az alapanyagok keletkeznek. Szállítani viszont ezeket nem érdemes, így nagyobb kapacitású bio-erőműveket létrehozni sem. Alacsony élelmiszertermő talajokon lehet értelme energianövények termesztésének is, ahol ez agrotechnikailag megoldható (pl. ártéri erdők). A bio-üzemanyaghoz nemrég még nagy reményeket fűztek, de ezek elszállni látszanak. Úgy tűnik a járműipar is az elektromos hajtás fejlesztésére fordítja az energiákat. Itt rohamléptékű az előrehaladás, akár az akkumulátorok teljesítőképességét (egy töltéssel megtehető távolság), méretét, akár a feltöltési idejét nézzük. E téren bíztató magyar fejlesztések is vannak (pl. a Brixxon rendszere, ami negyed óra alatt tölti fel a villanyautó akkumulátorát), a hazai járműalkatrész gyártó cégek is jól alkalmazkodnak az európai autógyárak ilyen termékváltásaihoz. (Szinte minden nagy autógyár megjelent hibrid- és elektromos autókkal, emellett számos kisebb is próbál betörni a piacra). A nap- és a szélenergia szintén komoly viták kereszttüzében áll. A jelenlegi szabályozás egyértelműen a hagyományos erőművek lobbyérdekeit szolgálja. Ezen időjárástól függő energiatermelőknek kötelező időszaki átadási mennyiségeket előírni más okból nem lenne ésszerű. Meglepő módon a napenergia házi hasznosítása (kollektorok és napelemek) mégis erősen terjed, amit főként a gázárak alakulása mozdít elő. A solar fotovoltaikus technológia fejlődése azonban nem biztos, hogy számunkra kedvezően alakul hosszabb távon. Sajnos lehetséges, hogy az eljárás körüli sok hezitálás végzetes lemaradáshoz vezetett. Van rá esély, hogy ez lesz az első terület, ahol Kína megveri a fejlett világot. Az ország energia igényei hatalmasak, hagyományos energiahordozókból saját forrásai korlátozottak. Az is főként szén, így a légkörszennyezés miatt a nemzetközi bírálatok kereszttüzébe kerültek és a szénhidrogén import is számos gondot vet fel. Ezért államilag vezérelt erőltetett ütemű fejlesztésbe kezdtek. A világ legnagyobb vékonytechnológiájú napelem gyártója ma már Kína, ezeknek az alacsony hatásfokú napelemek ára zuhan a világpiacon. A fejlett országok már csak a magas hatásfokú napenergia hasznosításban őrzik vezető szerepüket. A magyar lehetőségek vagy az ezekhez a fejlesztésekhez való csatlakozásban, vagy az olcsó tömegáruként beszerezhető vékony napelemek felhasználási lehetőségeinek kreatív alakításában rejlenek. Az atomenergiát nem szokás zöld energiának tekinteni, sőt a környezetvédők kemény harcokat folytatnak ellene, különösen újabb erőművek építése, a meglevők bővítése ellen. Atomenergia ügyben két veszély közismert: a balesetek súlyos következményei és a sugárzó hulladék elhelyezésének problémája. Az előbbi egyre kevésbé jelent gondot még a hozzánk hasonlóan Csernobilhoz viszonylag közeli országokban is, a technológiai fejlődés és a működtetési fegyelem javulása jelentősen mérsékelte a balesetek kockázatát. A magyar lakosság körében sem 7

8 tapasztalható széles körben az atomenergia éles elutasítása. A technológiai fejlődéstől várható a sugárzó hulladék problémájának megoldása is: már vannak bizonyos eredmények az ilyen anyagok utóhasznosítására, pl. lakóépületek fűtőegységeként, illetve akkumulátorokban, elemekben. Valószínűleg e téren még jelentős állami kutatás-támogatásra lesz szükség, de valószínű, hogy a jövő előre mutat, nem a visszavonulás felé. Magyarországon az energetikai gépgyártásnak nagy hagyományai vannak, így az iparág számára a világban zajló energetikai paradigmaváltás nagyon jó piaci lehetőségeket nyújt, amit a cégek egy része már ki is használ. Ezeknél az új technológiáknál különösen fontos kérdés az, hogy mikor érik el a gazdaságos üzemméretet. A magyar piac viszonylag kevés ipari termék esetén elég nagy a megfelelő sorozatnagyság felvételéhez, így csakis az exportba való bekapcsolódás jön szóba. Így a hazai zöldenergia támogatásnak is illeszkednie kell az európai gyakorlathoz, ekkor várható, hogy az állami lépések a magyarországi gyártók számára teremtenek piacralépési lehetőséget, referenciát a nemzetközi szerepléshez. A magyar uniós elnökség időszaka kedvező lehetőséget nyújt arra, hogy a kormány kezdeményezően lépjen fel ilyen kérdésekben. A megújuló energiatermelés állami támogatásának többféle gyakorlata ismert. A legkevésbé hatékonynak az egyedi klímabarát fejlesztések, beruházások támogatása tűnik. (Lakossági támogatásként a költségek 30%-át, legfeljebb 1,5 millió forintot lehet kapni e célra, egy átlagos lakóház napelemmel, napkollektorral és geotermikus fűtéssel való felszerelése egyaránt 4,5 millió forintba kerül). Érdekes módon a panel-felújítási programban egyelőre nem terjedt el a házak napkollektorral, vagy más kiegészítő energiaforrással való felszerelése, pedig ott sokkal jobbak a hasznosulási mutatók, mint egyedi családi házaknál. Ennél hatékonyabb útnak tűnik az, hogy számos önkormányzat hajtott végre saját intézményeinél alternatív energiaellátást létrehozó beruházásokat, és a rendszerekhez a helyi lakosok is csatlakozhattak. Célszerű volna a középületek felújításánál általános gyakorlattá tenni az alternatív energiaellátás beépítését, újra pedig nem is volna már szabad építési engedélyt e nélkül kiadni. (Az elektromos autózást alkatrészgyártást és kiszolgáló létesítmények terjedését - is hatékonyan mozdítaná elő az, ha hivatali autóként csak hibrideket vagy városi használatra elektromos autókat lehetne beszerezni.) A program számára javasolt állami intézkedések tehát: jogszabályi akadályok elhárítása a megújuló energiaforrások használata elől; zöld közbeszerzés; a szakképzés fejlesztése, kiemelten a megújuló technológiák terén; alacsony sugárzású atomenergia hasznosítására irányuló kutatások; az alternatív energiával kapcsolatos ismeretek terjesztése a köztudatban. 8

9 2.3. Otthonteremtés és lakásprogram Az ÚSZT lakásüggyel kapcsolatos fejezetének alapvető gondolata a hosszú távú lakáspolitikai koncepció és stratégia kialakításának szükségessége. Ezzel a szakértők döntő többsége és a GKI is egyetért, hiszen a lakás- és tágabban véve az építésügy hosszabb távon alakítja a természeti és a társadalmi környezetet, illetve alapvetően befolyásolja az állampolgárok életszínvonalát, életminőségét. A dokumentumokban kijelölt fő irányok (bérlakás-építési, épületenergetikai, épületminőségi, lakótelep-fejlesztési programok, városrész-rehabilitációk) megragadják a hazai lakásállomány szerkezetéből adódó gondokat és a lehetséges gyógymódokat is körvonalazzák. Az alábbiakban néhány fontos terület esetében mutatjuk be a GKI álláspontját. Az otthonteremtés alapja egy jól működő, versenyképes, szabály- és normakövető építőipar. Ezek a tulajdonságok manapság az ágazati termelők jó részéről nem mondhatók el (és finoman fogalmaztunk!). Az építőipari lánctartozások kialakulásában az állam és az önkormányzatok szerepe (késedelmes fizetéseik révén), ha nem is minimális, de nem központi. Számos költségvetési forrásból finanszírozott projekt esetében nem a késői megrendelői fizetés okoz problémákat, hanem a fővállalkozók magatartása (például a Megyeri híd vagy egyes autópályák). A problémát a széttagolt építőipari szervezeti rendszerben kell keresni, amelyben mára egyfajta üzleti modellé vált az alvállalkozók, beszállítók átvágása (közel 100 ezer építőipari vállalkozás nálunk, Ausztriában 7 ezer!). A 2010-ben újonnan alakult építőipari vállalkozások tulajdonosainak legalább 60%-a korábban felszámolásba vitt cégeket, számos kifizetetlen számlát hagyva maga után. Az adósságlovagok visszaélnek a cégalapítás, illetve általánosabb értelemben a vállalkozás szabadságával, tetemes károkat okozva részben az építőipari termelőknek, részben az építő- és szerelési anyagok forgalmazóinak. Ezen szerintünk nagyban segítene a kötelező kamarai rendszer, esetleg a cégalapítási szabályok újragondolása. A garanciális kötelezettségek szabályozása nem, vagy nem kellő hatékonysággal működik. Egyfelől, a cégek panaszkodnak a magas pénzügyi terhekre, másfelől, a károsult lakók vagy felhasználók sokszor bottal üthetik a kivitelezők nyomát. A cégszabályok kijátszása e téren is előfordul. Az építőiparban rengeteg kontár tevékenykedik. A lakásépítés közötti felfutása megmutatta, hogy számos olyan vállalkozás is piacra lépett, amely képtelen volt minőségi munkát végezni, a felhasznált anyagok terén pedig egy szempontot ismert, az olcsóságot. A műszaki ellenőrzés növelésével, az építőipari szakképzés színvonalának emelésével lehetne ezen segíteni. A szakmai szervezetek szerepe itt is fontos lehet. 100 ezer cégből 10 ezer komolyat kellene csinálni! A magyar lakásállomány potenciális lehetőségeinek kihasználását jelentősen hátráltatja a társasházak életét szabályozó törvényi környezet. Ma gyakorlatilag lehetetlen kezelni a közös költség vagy a rezsi bizonyos részei nem fizetéséből adódó helyzeteket, a társasházaknak nincs valódi eszköze a behajtásra. Ez nem csak a társadalmi csapdák számát növeli, hanem a jövőben megvalósuló változások effektív fékezője is lehet. 9

10 Kifejezetten helyeselhető, hogy a dokumentum az új lakások építését vagy vásárlását jelöli meg támogatandó célként. A használt lakások forgalmának támogatása a múltban a diszfunkciók és a visszaélések melegágya volt. De nem kell évente 40 ezer új lakást megépíteni (mert pl. felújítással sok lakás használhatóvá tehető). A bérlakás-építési program nyilvánvalóan szükséges, hiszen a hazai jövedelmi viszonyok között még sokáig szükség lesz erre a fajta lakhatási megoldásra. A bérlakások építése egyértelműen javítja az építőipar kilátásait és helyzetét. Az alapvető kérdés e téren így fogalmazható meg: mire van valójában szükség: építőipari stimulusra vagy egy jól működő, az eltérő szociális helyzeteket hatékonyan kezelni képes lakásszektorra? Ha ez utóbbira, akkor a bérlakásépítés helyett vagy mellett a bérlakás-teremtésre is súlyt kéne fektetni. Jelenleg nem a bérlakások építése (ha van rá forrás, miért ne épüljön), hanem azok üzemeltetése a kulcskérdés. A GKI becslése szerint jelenleg Magyarországon mintegy ezer lakás áll üresen vagy feketén van bérbe adva. Ez a lakástömeg alapja lehet egy új bérlakás-politikának és még felépíteni sem kell a lakásokat. A magánbérlet a bérbe adónak ma egyáltalán nem jól jövedelmező vállalkozás: a befektetés megtérülési ideje amortizáció és felújítási költségek nélkül is évre tehető. A jelenlegi adózási környezetben nem is várható, hogy üzleti befektetők erre a piacra lépjenek. A fekete bérbe adás esetében a bérbe adó és a bérlő is kiszolgáltatott. Ez maga is áremelő tényező. Ha a bérbe adás után fizetendő adó csökkenne (viszont szigorúan behajtanák), az egyrészt javítaná a jogbiztonságot, másrészt vonzóbbá tenné a befektetők számára a területet. A szociális és magánbérlet között nincs kínai fal. A szociális bérlakás lehet magánbérlet önkormányzati lakhatási támogatással és önkormányzati menedzsmenttel működtetve. E téren a nemzetközi példák tanulságai mutathatnak iránymutatást. Budapesten a városfejlesztés és város-rehabilitációk egyik legfőbb akadálya, hogy a 23 kerületnek 23 különféle elképzelése van erről. Ennek látványos eredménye a felújított városrészek tarkasága, összevisszasága. Fővárosi szintű koordináció és döntés szükséges. Az energiatakarékos és környezettudatos felújítások ösztönzésére érdemes lenne megfontolni egy kedvezményes áfa-kulcs bevezetését. A lakásfelújítások ma szinte kivétel nélkül a fekete vagy legjobb esetben is a szürke gazdaság részei. Megjegyzés: A jelzálogbanki piac több mint 80%-át két hazai bank uralja oldal Ez tényszerűen nem igaz. 10

11 2.4. Vállalkozásfejlesztés Ma csaknem általános vélemény az ÚSZT kiinduló gondolata, hogy a gazdaság csak a vállalkozók erőfeszítései nyomán zárkózhat fel a fejlett világhoz. S az elemzés a vállalkozásfejlesztés, illetve üzleti környezet fejlesztés legfontosabb állami feladatainak többségére rámutat. Ugyanakkor a vitairat e fejezete jelentős csiszolásra szorul, mindenekelőtt fontos lenne a konkrétság növelése. Fontos lenne továbbá a vállalkozás, illetve a vállalat szavak pontos használata (megkülönböztetése). Sokszor nem világos ugyanis, hogy a kitűzött cél a meglevő szervezetek (a vállalatok) segítése, vagy az öntevékenység (az új cégek alapítására, valamint a meglevők átalakítására irányuló erőfeszítések) támogatása. A magyarországi vállalkozásfejlesztés, illetve üzleti környezet fejlesztés keretében a vitairatban előirányzott számos állami intézkedés valóban fontos. Ezek fontosságának súlyozása azonban hiányzik a vitairatban. A kormányzat gazdasági stratégiájának a vitairatban megígért megalkotása az elmúlt években is mindenkor a gazdasági vezetők alapvető kívánsága, az állami törekvések, a szabályozás stabilitásának, kiszámíthatóságának hiánya pedig a legtöbbször megfogalmazott bírálat volt. Aligha vitatható ezért, hogy egy világos stratégia jelentősen emelhetné az üzleti környezet színvonalát (112. és old.); Az NFGM vizsgálata is azt mutatta ki, hogy jelentően csökkentendőek a gazdálkodók kötelező adminisztrációs terhei így egyetértünk azzal, hogy e cél megvalósítása is jelenősen fejlesztené a gazdasági környezetet ( és 128. old.). Valamennyi vállalati felmérés tanúsága alapján nyilvánvaló az adócsökkentésnek az anyagban kiemelt vállalkozás-ösztönző, s a gazdálkodást segítő szerepe is ( old.). (De csodát ettől sem érdemes várni, s adócsökkentés csak lényeges kiadási oldali reformok esetén lehetséges!) A kutatások szerint elvileg valóban kívánatos a vállalatok tőke-helyzetének javítása. Erre vonatkozóan a kisvállalkozói tőkejuttatási programokat említi a vitairat. A törekvés hitelességét azonban növelné, ha utalás történne a korábbi hasonló programok hatásaira (117. old.). A nemzetközi és a hazai tapasztalatok szerint a tőkehelyzet általános javítása lehetetlen, itt nagyon komoly (és nehéz) szelekcióra van szükség (erre részletesen visszatérünk). Széles körben valóban életbe vágó a versenyfelügyelet (pl. a késői, illetve nem fizetés, a tisztességtelen piaci magatartás, a korrupció, a szellemi tulajdonsértés stb. elleni küzdelem), valamint a fogyasztóvédelem erősítése is old. Jól fogadjuk, hogy a vitairat előirányozza a gazdasági kamarák érdekvédelmi szerepének az erősítését, valamint a közbeszerzési eljárás korszerűsítését (kiemelten: a hazai kkv szféra részvételi esélyeinek a növelését) ( old.). Egyetértünk azzal a megállapítással, hogy a lakosság úgy érzi: hazánkban nem lehet tudással és szorgalommal érvényesülni, s ez a hazai gazdaság fejlődésének talán legfontosabb gátja. Kiemelkedően fontos tehát minden, e vélekedés módosítását célzó kormányzati erőfeszítés (126. és old.). 11

12 Távolról sem elég, ha az ÚSZT csupán sürgeti a gazdasági környezet felsorolt elemeinek fejlesztését, hanem részletes információkat kell adnia a megvalósítás tervbe vett konkrét részleteiről is. Alapvető lenne a kitűzött feladatok határidőinek és felelőseinek a megnevezése. E mellett a következő területeken javasoljuk az anyag konkrétumokkal való kiegészítését: Egy fejlesztéspolitikai programban a világos jövőképet nem elég megígérni, hanem fő vonalaiban szükséges lenne felvázolni. Mivel a prognózis hiánya alapvető gond, elhárításához az anyag korrekciója során a gazdaság jelen helyzetét, valamint a következő évekre várható perspektíváit fontos lenne kidolgozni. Így a hazai folyamatokat nemzetközi kontextusban is be kell mutatni és szükséges a hosszabb távú jövőképet több forgatókönyvben is megrajzolni. Csak e módon kapható, s adható ugyanis kép reális mozgásterünkről (lehetőségeink legyezőábrájáról ), a jövő kockázatairól s az utóbbiak megelőzéséhez, elhárításához szükséges lépésekről (112. old.); Ami a gazdaságirányítás stabilitását illeti: annak ellenére, hogy az elmúlt évtizedek kormányzatai mindenkor megígérték a szabályozás kiszámíthatóságát, azt soha nem valósították meg. Az ÚSZT nem kerülheti ezért el, hogy egyértelműen rögzítse legalább a legfontosabb szabályozók terén tervbe vett változásokat ( old.); Az anyag ugyancsak bírálható, amiért nem részletezi a bürokrácia csökkentés előirányzott terepeit. Ehhez támpontot jelentenek az NFGM e téren végzett sokéves munkája, s a szükséges konkrét intézkedésekkel kapcsolatosan megfogalmazott számos javaslata ( old.); A vitairat nem megfelelően súlyozza a gazdálkodóknak az önkormányzatokkal kapcsolatos gondjait. A GKI vállalati felmérései szerint a közterhek közül általában nem a helyi adók, hanem a bérterhek kapják a legélesebb bírálatokat. Az önkormányzatokat a sajtó is legtöbbször a bürokratizmus, a szakszerűség hiány és a korrupció miatt marasztalja el ( old.); Az ÚSZT-ben is világossá kellene tenni, hogy támogatásra elsősorban nem a nehéz helyzetű, hanem a sikeres vállalkozók, vállalatok számíthatnak. (116.old.); A kisvállalatok általános tőkehiányára vonatkozó állítás egyfelől túlzó, hiszen a kkv szférában nem kevés viszonylag tőkeerős cég is van 7, de főleg: megkerüli a lényeget, azt ugyanis, hogy Magyarországon 800 ezer-1 millió életképtelen vállalkozás van! Őket (és még néhány százezer működő céget) nem tőkésíteni kell. A kkv-k mintegy egyharmadánál valóban létező finanszírozási gondok megoldására adott, a hitelezést a középpontba állító javaslatok pedig differenciálatlanok, nem felelnek meg a nemzetközi gyakorlatnak. (A szakirodalom szerint az új céget alapítók többnyire csak a 3 F - founders, family, friends - támogatására számíthatnak, a vállalat-alapítás sikere azután felkeltheti az üzleti angyalok érdeklődését is, a közepessé növekedett cégek már a kockázati tőke társaságoktól is nyerhetnek tőke-kiegészítést, s csak ha a vállalat továbbra is sikeres, vonhat be tőkét a tőzsdéről, vagy kaphat bankhitelt) (117. old.). Szóval nem 7 Lásd a 4.lábjegyzetben hivatkozott GKI kutatás. 12

13 az indulást kell segíteni, így is túl sok cég van már, hanem a már bizonyított cégek növekedését (más cégek beolvasztásával is!!), piacszerzését külföldön, stb.!!! A versenyfelügyelet, illetve a fogyasztóvédelem erősítése terén is indokolt lett volna a legszükségesebb lépéseket szélesebb körűen felvázolni, az anyag azonban a ki nem fizetett számlák utáni ÁFA kötelezettség (vitatható!!) eltörlésére korlátozódik (ha ugyanis nem kell az ÁFA-t befizetni, akkor levonni se lehet, s ezzel a probléma változatlanul probléma maradt). Ma már egyesek például a csalárd csődökkel okozott károkat is nagynak ítélik. Ezért indokolt lenne, hogy az ÚSZT is kifejezze azt a szándékot, hogy a kormányzat lehetővé kívánja tenni, hogy ilyen esetekben érvényesíthető legyen a cég vezetőinek teljes körű anyagi felelősségére vonatkozó törvény. Szintén fontos lenne a kkv-számlák kifizetésével hónapokat, esetenként egy évet is késő állami szervezetek illetékeseinek szankcionálása. Drákói szigor, súlyos szabadságvesztés megítélése lenne indokolt a nagyobb társadalmi csoportok egészségét veszélyeztető élelmiszer-hamisítások esetére is stb. ( és old.) Hiányoznak a konkrét elképzelések a közbeszerzési eljárások rendezését illetően is, pedig e témakörben az elmúlt években legalább négy részletes, esetenként széles körű kutatásokkal is alátámasztott javaslat született már (123. old.); 8 Az ÚSZT vállalkozásfejlesztésre vonatkozó fejezete kiegészítendő a gazdasági fejlődéshez szükséges, alapvetően állami feladatot jelentő oktatási-szakképzési tennivalók áttekintésével, különös tekintettel az alacsony képzettségűek foglalkoztatásba vonására (127. old.); Nem célszerű az itt tárgyalt térségi program kárpát-medencei elnevezése, mert, bár nagyjából jól határolja le az érintett területet, a szó egyes országok nacionalista politikusai alá ad lovat. Azt javasoljuk, hogy nevezzük a programot Duna-régióhoz kapcsolódó szomszédsági programnak Tudomány innováció növekedés Az ÚSZT TIN fejezete érezhetően korszerű szakpolitikai elemzésekre támaszkodik, és bár a fejezet nem kellően letisztult, erős üzenetek fogalmazódnak meg. A vitaanyaghoz összességében az alábbi átfogó megállapítások tehetők: A vázolt helyzet és a kitörési pontokként azonosított cselekvési területek hasonlítanak egy-egy korábbi, a maga korában mérföldkőnek számító elemzés/ szakpolitikai dokumentum sarokpontjaihoz, 9 azaz a szakterületen az inercia jelentős, igazi eredmények kitartó aprómunkával érhetők el. 8 A GKI ajánlásait lásd: A korrupció és a közbeszerzési korrupció Magyarországon. I. kötet. GKI oldal. 9 Pl. Tudomány és technológiapolitika 2000 A kormány tudomány és technológiapolitikai elvei és cselekvési programja, Tudomány és technológiapolitika Magyarországon: helyzetértékelés és kitörési lehetőségek 2005, OECD Innovációpolitikai országjelentések: Magyarország

14 A tervezet helyesen rögzíti, hogy egy ország TTI politikája [ ] alapvető társadalom- és gazdaságpolitikai koncepció, amely átszövi a tervezés és a cselekvés minden elemét. Ez azzal a következménnyel jár, hogy a gazdaság- (és társadalom) stratégiában gyakorlatilag mindenhol meg kellene jelennie nemcsak az innovációnak (azaz a gyakorlatban megvalósuló újítások felkarolásának), hanem az innovatív magatartásformák terjedését ösztönző aktív cselekvésnek. Ez nagyon bonyolult feladat. Az ÚSZT-ben megjelenő tudatosság (awareness) foka üdvözlendő és szerencsés, de a TTI folyamatok összetettsége miatt önmagában feltehetőleg nem elegendő, szükség lehet egyfajta TTI szemléletű koordinációra is az egyes területek (tárcák) között. Ennek konkrét lépései és a koordináció megfelelő felépítése elengedhetetlennek tűnik a sikerhez. A fejezet egyes részeivel kapcsolatban (agrárium, kreatív gazdaság, filmipar) kétséges, hogy megtörtént-e a szakterülethez illeszkedő korszerű tervezés, ami egyben kétségessé teszi, hogy az érezhetően kompaktabb és érettebb első részek kapcsán volt-e kellő szakszerű alapozó munka. Így az említett inerciák miatt kockázatosnak látjuk a vázolt célrendszer konzisztenciáját és megvalósíthatóságát. A fejezet ismét csak helyesen kevés konkrét ígéretet tesz, de ezeket viszonylag sok divatos, ám a lényeget sokszor elfedő, a szabad interpretációnak és így a nem elég egzakt megvalósításnak teret adó szövegrészbe ágyazza. A végső változatban javasoljuk csak a tervszerű, és a cselekvési programokhoz világos támpontokat adó megfogalmazások meghagyását. A fejezetre épülő konkrét cselekvési programok esetében javasoljuk a kormányzat által követendő szakpolitikai gyakorlat (irányítási rendszer, koordináció, egyéb előirányzott gyakorlatok - practices ) és a konkrét, egyéb szektorokban (oktatás, magánszektor, K+F intézményi szektor stb.) megvalósítandó finanszírozási tervek egyértelmű megkülönböztetését. Így erősíthető a felelős TTI politika, amint azt az ÚSZT is előirányozza. A számszerűsített célok értékelése A tervek szerint 2015-re a TTI politika végrehajtása, az innováció és azzal összefüggésben a piac megerősítése és a szellemi export 1,5 2%-os addicionális nemzetgazdasági növekedést generálhat, és az innováció hajtóereje Európában a legmagasabb lehet. Kérdés, hogy e mögött milyen számítások húzódnak meg. A kézzel fogható ( tangible ) termék- és (gyártási) eljárás-innovációkat megvalósító cégek köre 10 nemzetközi összehasonlításban alacsony, a K+F intenzív cégek száma bár dinamikusan nő szintén szerény. A nem kézzel fogható ( intangible ) szervezési- és marketing innovációkat bevezető cégek köréről nincs átfogó kép, és így nem tudható, hogy ez utóbbi csoportban hányan képesek valóban helytállni a versenyben és bővíteni piacaikat (az szinte bizonyos, hogy a magyar cégek marketingtevékenysége 10 A mérési módszertan a szolgáltatási innovációkat is ide sorolja. 14

15 elmarad a globális versenyben kívánatos színvonaltól). Elképzelhető persze, hogy az innovációra visszavezethető addicionális növekedés a tervek szerint alakul, de a TTI politikában közvetlenül érintettek számára nagyon fontos lenne, hogy 2015-ben ez egyértelműen rögzíthető legyen, amihez a konkrét tervekre és hozzájuk kapcsolódó értékelésekre lesz szükség. Az ország K+F ráfordítását 2015-re a GDP 1,5%-ára várja a tervezet ben e mutató az előzetes adatok szerint 1,15%, így első ránézésre az 1,5% ambiciózus, ám reális célkitűzésnek minősíthető. Fontos azonban a K+F ráfordítások szerkezete, ami jelentős kockázatokat hordoz a cél teljesíthetőségét illetően. A mutatószám nagyobbik hányadát immár évek óta a vállalatok K+F ráfordítása adja, amin belül meghatározó néhány tucat nagyvállalat teljesítménye (elsősorban a gyógyszeripar és a járműipar említendő). Ha feltételezzük is, hogy a globális válság e szektorok magyar cégeit nem, vagy csak kevéssé érinti, és beindul a gazdasági növekedés, akkor is kérdéses, hogy e cégek a növekedési ütemük felett valósítanak-e meg kutatás-fejlesztést. Az egyéb üzleti szektorok súlya pedig annyira alacsony, hogy dinamikus növekedés sem biztos, hogy elégséges a kritikus növekedési tömeg eléréséhez. A célkitűzés teljesítésében külön probléma lehet a nem elhanyagolható súlyú közfinanszírozású K+F szektor helyzete. A KTI Alap tevékenységének átfogó értékelése során megállapítható volt, hogy a kormányzat az Alaptól független direkt K+F finanszírozási forrásokat csökkentette, ami nyomás alá helyezte a KTI Alapot és hátráltatta a szakmai munkát. Bár a költségvetés helyzete nem egyszerű, helyes lenne hosszabb távra rögzíteni és garantálni a közfinanszírozású K+F szektor finanszírozását, ellenkező esetben a szerkezeti inerciák hátráltatni fogják az egyéb KFI források (pl. a KTI Alap, a Strukturális Alapok stb.) hatékony felhasználását. Ezzel szélesebben is összefügg az ún. forráskoordináció, hogy ti. melyik KFI feladatokat milyen forrásokból támogatnak kerülendő a párhuzamosságokat, és erősítve a szinergiákat. A vitairat azt a célt fogalmazza meg, hogy az összesített innovációs mutató (SII) alapján mért innovációs teljesítmény érje el az EU-átlagot. Az SII kompozit indikátor, érdemes lehet az egyes összetevőkre lebontani a várható trendeket és mérlegelni a cél teljesítésének kockázatait, ugyanis a jelenlegi indexben az egyes összetevők érintik a demográfia, az oktatáspolitika, a bankszektor, a kockázati tőkeipar, az információtechnológia, a KKV-k, a K+F szektor, a szabadalmak, a technológiai fizetési mérleg, a munkaerőpiac, a külpiacok területét, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Az egyes összetevők megfelelő irányú elmozdulásának segítéséhez rendszerszerű monitoringra, és az egyes területekért felelős tárcák közötti koordinációra is szükség van. A koordináció szükségességét az ÚSZT egyébként aláhúzza, de kockázatként értékeljük, hogy: a TTI politika megkapja-e azt a súlyt és eléri-e azt a stabilitást az irányítási rendszeren belül, amire a nemzetközi példák alapján törekedni érdemes (lásd pl. az OECD innovációs országjelentését); a múltbeli kedvezőtlen koordinációs tapasztalatok alapján az intézményrendszer ténylegesen milyen koordinációt fog tudni megvalósítani. 15

16 Az egyéb célkitűzések és cselekvési tervek A fejezet két átfogó feladatot irányoz elő. Ezek közül az elsőben megjelenő több részfeladat esetében számos módon lehetséges az intézkedési tervek, akciótervek megfogalmazása, illetve azt is mondhatjuk, hogy az előirányzott feladat további konkretizálása nem egyszerű (pl. a kkv-k innovációs és abszorpciós kapacitásának növelése, a hazai és nemzetközi tudásforrásokkal és piacokkal való összekapcsolódás). A második átfogó feladatról (Magyarország töredezett tudásinfrastruktúráinak erősítése) nem tudható, hogy mit jelent: a töredezett rendszer elemeinek egyenkénti erősítését? Vagy a széttöredezettség megszüntetését és kritikus tömegű K+F kapacitások létrehozását? Utóbbi a globális tudásverseny tükrében üdvözlendő, de a hosszabb távú tervezéshez pl. technológiai előretekintésre is szükség van, illetve el kell fogadtatni az érdekeltekkel, hogy melyik terület kap kiemelt figyelmet. Az ÚSZT az európai uniós pénzforrásokat a high-tech, ill. az innovatív vállalkozások felé szeretné átcsoportosítani. Nagyon jó megfogalmazás, hogy hajtóerőt jelenthetnek a kis- és középvállalkozások réspiaci pozíciójú originális innovációi. A gondot az jelentheti, hogy mint már hangsúlyoztuk, kevés az ilyen vállalat, és tények ismeretében kérdéses, hogy a KKV szektor megfelelő módon képes-e az innovációs fejlesztéseket célzó források abszorpciójára. A felelős TTI politika pillérei közül kimaradt a fent szorgalmazott koordináció az egyes területek között. A tervezet stabil TTI irányítási rendszert ígér, de stabil és átfogó koordinációs munkát is szükséges előirányozni. Ígéretesnek tűnik a szakpolitikai döntések hatásaival és a jövő tervezésével kapcsolatban tervezett folyamatos visszacsatolás és (technológiai) előretekintés. Ezek konkrét megvalósítása és a visszacsatolások eredményeinek tényleges hasznosítása azonban kockázati tényező. Az innovációs teljesítmény javulása kedvező általános makrogazdasági kereteket feltételez. A makrogazdasági keretek ma igen bizonytalanok, a valóban érdemi innovációs teljesítményjavuláshoz lecsengő globális válság és kiszámítható makrogazdasági politika (közte az ÚSZT-ben felsorolt összetevők) szükségesek. Ennek kockázatait igen jelentősnek látjuk. A horizontális cselekvési programban (irányok és hangsúlyok) megjelenik az a gondolat, hogy az adaptáció, az importált műszaki fejlesztés visszaszoríthatja a hazai szellemi teljesítményre alapozott innovációs, kutatás-fejlesztési tevékenységet. Ezt a gondolatot szakmailag megalapozatlannak tartjuk, mert ellentétes a nyitott innovációs vállalati stratégiákkal, ami ma a világban több szektorban is jellemző és a versenyképességhez is szükséges. Bár e stratégia létjogosultsága Magyarországon is erősen érezteti hatását (sőt, legjobb vállalataink képesek is a trendek kihasználására) a koncepció szervezeti-intézményi elfogadtatása és a nyitott innovációs trend kiaknázása nem könnyű. 16

17 Az ÚSZT szintén a hangsúlyok között rögzíti, hogy az innovációpolitikának közvetítenie kell a gazdaság minőségi, mennyiségi és szakterületi tagoltságbeli igényeit a képzési rendszer felé. Ez a feladat üdvözlendő, megvalósítása azonban igen nehéz. 11 A regionális fejlesztések területén az ÚSZT az ipari kapacitások, a regionális oktatás és az állami fenntartású K+F infrastruktúra jobb egymáshoz illesztését, és a párhuzamos hálózatok pazarlásának megszüntetését tervezi. Ez szükségszerűen érdeksérelmekkel jár, és hosszú távú következményei vannak annak, hogy a kormányzat hogyan teszi meg mindezt, milyen hálózatokat és kapacitásokat érintenek a (vissza)fejlesztések. A szellemi tulajdonvédelemmel kapcsolatosan szükséges a bírósági munka erősítése és hatékonyságának növelése e területen. Továbbá konkrét cselekvési programra van szükség, hogy a szellemi tulajdonnal kapcsolatban a tudatosság erősödjön, és a vállalatok valóban stratégiai erőforrásként tekintsenek tudásukra. E tekintetben a közszféra szereplőinek magatartás-változására is szükség van, hiszen a magánszektor szereplői jelenleg nem lehetnek biztosak jogaik érvényesítésében. Az ÚSZT nem rögzíti, hogy pontosan milyen célokhoz kötötten kell erősíteni az innovációs szakdiplomácia kapcsolatépítési törekvéseit, így az ezzel kapcsolatos tervek érdemben nem értékelhetők. Az ágazati kutatás-fejlesztési prioritások (összesen négy átfogó terület) kijelölése jó iránynak tűnik, viszont nem látszik, hogy milyen tényeken alapszik a kiválasztás. Mivel átfedés tapasztalható korábbi szakpolitikai dokumentumokkal, feltételezhető, hogy az érintettek körével valamilyen egyeztetés megtörtént és a K+F kitörési pontok azonosítása tényeken és formális tervezési módszerek delphi, foresight, szcenáriókészítés stb. alapszik (ha nem, akkor nagyfokú óvatosságot ajánlunk a már említett rendszerbeli inerciák miatt). Mivel két ágazati területen is a legnagyobb szereplő az állam, különleges jelentősége lehet a keresletoldali K+F politikáknak, amivel kapcsolatban viszont nincs igazi tapasztalat Magyarországon. Jó felismerés, hogy az informatikai fejlesztések támogatása több iparág innovációit is támogatja. Ezen a területen elvileg kevés fejlesztési pénz vész kárba a tovagyűrűző hatások miatt, bár a gyakorlatban a pazarlás itt is tetten érhető. A fejezet hátralévő részeiben az inkonzisztencia veszélyére hívjuk fel a figyelmet: Váratlanul kerül be a gondolatok közé a mezőgazdaság erősítve az olvasónak azt az érzését, hogy a fent hiányolt formális tervezés elmaradhatott, és az agráriumban érdekeltek részéről érkeztek az itt megfogalmazott javaslatok. Nem vitatjuk, hogy jelentős a terület szerepe és a szektor innovációs képességei kiaknázandók, de rendszerbe kell illeszteni és szerepét el kell fogadtatni a további érintettekkel. A járműiparral kapcsolatos tervek kifejtése nagyjából illeszkedik az addig szereplő ágazati tervek logikájához, ám a kreatív gazdaság már egy átfogó kategória, amelynek lokális és globális összefüggései egyaránt figyelembe 11 Ajánljuk a döntéshozók figyelmébe a CEDEFOP tevékenységét és az igények feltárására végzett kvalitatív kutatómunkát. 17

18 veendők (és ebben az esetben az olvasó érzése az, hogy e felkapott témában tájékozott tervező hozzájárulásának köszönhető a kreatívokról szóló blokk). Ha a kormányzat a kreatív gazdaságot a siker esélyével kívánja fejleszteni, nem kerülhető meg a lokális/regionális dimenzió és a nagyvárosok jellegzetességeinek elemzése és tisztázása. Végül a kreatív gazdaságon belül kiemelésre került a hazai filmipar. A filmiparban nyilvánvalóan számos tovagyűrűző hatás (köztük technológiai jellegű is) azonosítható, de ez igaz pl. a színházművészetre, vagy a korszerű építészetre stb. is (ahol a közösségi terek kreativitásnövelő tulajdonságaitól az innovációt funkcionálisan is ösztönző megoldásokig igen széles a paletta) Foglalkoztatás A vitairat a foglalkoztatás alapvető problémáit sokszor szlogen-szinten kezeli, nem ás elég mélyre, ezért a problémák megoldására tett javaslatok túl általánosak. A fejezet arról tanúskodik, hogy szerzői nem ismerik kellő mélységben sem az elmúlt 20 év, sem a közelmúlt foglalkoztatási folyamatait, az erőfeszítések eredményeit és kudarcait, több erre irányuló kutatás következtetéseit, ezért számos esetben már korábban kipróbált és teljesen vagy részben kudarcot valló megoldásokat javasolnak. A Foglalkoztatási lemaradás című fejezet a cseh, lengyel és szlovák példákra hivatkozva - igyekszik bizonyítani, hogy a gyors gazdasági növekedés mögött a foglalkoztatás bővülése állt. Igen, ez igaz, de - mint azt Pitti Zoltán is bizonyította 12 csak a magas termelékenységgel együtt járó foglalkoztatás-bővülés vált ki jelentős gazdasági növekedést. Ez pedig mindhárom országban főként a feldolgozóipari külföldi tőkebefektetésekhez kapcsolódott. A mikro- és kisvállalkozások foglalkoztatás bővítése azonban az alacsony termelékenység miatt csak a vitairatban feltételezettnél csekélyebb mértékben járulna hozzá a gazdasági növekedéshez. A nemzetközi példák szerint a vitairat értelmezésével ellentétben - a nyugdíjrendszert a szociális ellátórendszer részeként helyes értelmezni. Ez a szociális ellátási rendszerek legnagyobb súlyú eleme, az EU-ban és nálunk is az ellátás mintegy 40%-át teszi ki. Ebben az értelemben igenis a szociális ellátórendszert terheli az alacsony foglalkoztatási színvonal, annak minden egyes elemét, a nyugdíjrendszert is beleértve. 13 A foglalkoztatás növelése című fejezet több ponton is kiegészítésre szorul: A külföldi tőke betelepülése általában magas termelékenységű, a minimálbérnél magasabb szintű béreket és korrekt járulékfizetést eredményez, ezért támogatandó. Ennek azonban az a feltétele, hogy a betelepüléshez nyújtott kedvezmények ne haladják meg a várható költségvetési befizetéseket. 12 Pitti Zoltán: A hazai és nemzetközi vállalti szféra a válság előtt és után 13 Pl.: A szociális ellátórendszer gazdasági-társadalmi konzisztenciája (Szerk.: Adler Judit) GKI Zrt. Budapest december (ÁSZFH megrendelésére készített tanulmány) 18

19 Indokolt lenne a kkv-szektor differenciáltabb kezelése a foglalkoztatás szempontjából. A GKI felmérései ismételten azt bizonyították, hogy a foglalkoztatási paraméterek a középkategória magasabb szegmenseiben (50 főnél többet foglalkoztatóktól kezdődően) kedvezőbbek, mint a kisebb kkv-knál. A kis és mikró vállalkozások esetében igen nehéz és hosszadalmas lesz megszüntetni a zsebbe fizetést, és elérni az elvárható vállalati szociális ellátási szintet. 14 Az éles versenyben működő kkv-k esetében gyenge versenyképességük miatt - nehezen teljesíthető az az elvárás, hogy az embereket anyagilag motiválni kell a munkavállalásra, vagyis növelni kell a bérek színvonalát annak érdekében, hogy érzékelhetően elváljon egymástól a bér és a szociális ellátás színvonala. Ettől ők tönkremennek. Mint arra többször utaltunk, koncentráció lenne üdvözítő a borzasztóan széttagolt vállalkozási szektorban. Hiányolható, hogy a vitairat nem foglalkozik azzal a kérdéskörrel, hogy a munkavállalásra alkalmatlanokat és a munkavégzéstől különböző okok miatt elzárkózókat konkrétan milyen módon lehetne-kellene foglalkozni. A korábban alkalmazott hozunk egy új jogszabályt módszere jól láthatóan nem vezetett eredményhez, a módszerek körét feltétlenül tágítani kellene, gondolva pl. a társadalmi viselkedést befolyásolni képes tudományok módszertanára (pszichológia, szociálpszichológia) is. Nem világos, hogy a Tíz év alatt 1 millió új munkahely egyenlegként, vagy pótlólagos munkahelyként értelmezendő. ( old.) Egyenlegként a cél irreális! Túlzott elvárás az építőipar és a turizmus jelentős munkaerő felszívó képessége, főként ami a szakképzetlen férfi munkaerőt, a tartós munkanélkülieket illeti (már ott is képzett, felkészült, kulturált munkaerőre van szükség). A mezőgazdaság viszont valóban nagy felvevő lehet, ha sikerül a munkaigényesebb kultúrák felé elmozdulni (biogazdálkodás, zöldség- és gyümölcstermelés, illetve feldolgozás). Az alacsony képzettségűek számára pl. a népesség öregedésével összefüggő egészségügyi és egyéb személyi szolgáltatások jelenthetnének több munkahelyet ez viszont nem szerepel az anyagban. (159. old.) A kisgyermekes anyák részmunkaidős foglalkoztatásával kapcsolatos vizsgálataink arra mutattak rá, hogy a munkavállalóknak az nem éri meg, ha a munkába járás költségei és egyéb, pl. gyermek felügyeleti ráfordítások elviszik a nettó kereset nagy részét. 15 A részidős foglalkoztatás elterjedését az is korlátozza, hogy az a munkáltatóknak is aránytalanul több költséget jelent. Az erre irányuló kedvezményeknek eddig nem volt érzékelhető hatásuk és a vitairatból is hiányzik az erre vonatkozó elképzelés. ( old.) 14 A szociális ellátórendszer működésének összefüggései a foglalkoztatással (Szerk.: Adler Judit) GKI Zrt február (ÁSZFH megrendelésére készített tanulmány) 15 Az ingázás szerepe a munkaerő-piaci egyensúly javításában (Szerk.: Adler Judit) GKI Zrt. Budapest június (OFA megrendelésére) 19

20 A bölcsődei ellátás fejlesztése valóban kedvezne a kisgyermekesek korábbi visszatérésére a munkaerőpiacra, ennek azonban korlátot szab, hogy ez a legmagasabb költségigényű gyermekellátási forma. A részmunkaidős foglalkoztatás közszférában való elterjesztésére vonatkozó elképzelés realitása megkérdőjelezhető akkor, amikor ez a szektor egyre kevesebb embert szándékozik foglalkoztatni. Ugyancsak problematikus a szociális foglalkoztatás terheit a közszférára hárítani. (161.old.) Egyetértünk azzal a megállapítással, hogy a foglalkoztatásban a legnagyobb lemaradás az 50 év felettiek korcsoportjában, a szakképzetlen rétegek esetében és a roma lakosság körében van. Ami az 50 éven felüliek foglalkoztatását illeti, az a nyugdíjtörvény szigorodásával párhuzamosan eddig is jelentősen javult és várható e kedvező tendencia folytatódása. (163.old.) A GKI kutatása szerint a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatását Magyarországon a fejlett EU-országokhoz képest, ahol valóban lényegesen magasabb arányban foglalkoztatottak továbbra is korlátozza, hogy - a népszámlálási adatok szerint - 80%-uk 40 éven felüli, alacsony iskolai végzettségű (70%-uk 8 általánost vagy annál kevesebbet végzett), szakképzettséggel mindössze 20-22%-uk rendelkezik, s 40%-uk községekben él. Ezeket a kedvezőtlen adottságokat tetőzik még az előítéletek, a társadalmi intolerancia. Nagy biztonsággal állítható, hogy a fogyatékosokat nem a számukra folyósítható járadék tartja távol a munkaerőpiacról, hanem az említett okok. 16 (163.old.) Mindezek alapján túlzott elvárás a fenti rétegek esetében az uniós átlag elérésének célkitűzése, különösen ami a megváltozott munkaképességűeket és a romákat illeti (arról nem beszélve, hogy az anyag nem jelöli meg sem a felzárkózás időpontját, sem szintjét). Hiányoljuk viszont, hogy a vitairat nem foglalkozik a fiatal (pl. 35 év alatti) korosztállyal, munkaerő-piaci helyzetük javításának jelentőségével és módjaival. Az inaktivitás mértékét az anyag 30%-ban, számukat 2 millióban jelöli meg, szemben a KSH munkaerő-felmérésének adataival, miszerint az inaktívak a éves népességen belüli aránya 38%, számuk 2,5 millió, ami nemzetközi összehasonlításban igen magas. Ugyanakkor az összehasonlítást némileg torzítja, hogy Magyarországon 62 év a nyugdíjkorhatár, míg az EU számos országában ennél magasabb, általában 65 év. Az anyagban szereplő 30% akkor jön ki, ha a magyar inaktivitási mutatót korrigáljuk a éves népességből öregségi nyugdíjban részesülők számával, ami nemzetközi összehasonlításban megfelel az EU 25-ök átlagának. 17 A nyugdíjkorhatár növelése, illetve az előrehozott nyugdíj szabályainak szigorítása önmagában is csökkenteni fogja a korai nyugdíjazásból adódó inaktivitás mértékét. 18 (163.old.) 16 A munkavállalási korú inaktív népesség motivációja, munkaerő-piaci távolmaradásának okai (Szerk.: Adler Judit) GKI Zrt. Budapest 2007 (OFA megrendelésére) 17 Lásd 14.lábjegyzet 18 Időskori sokszínűség a munkaerő-piacon. (Szerk.: Adler Judit) GKI Zrt. Budapest június (OFA megrendelésére) 20