AZ EURÓPAI UNIÓ FOGLALKOZTATÁSPOLITIKÁJA, AZ ÚJONNAN CSATLAKOZOTT ORSZÁGOK LEHETŐSÉGEI ÉS PROBLÉMÁI TEKINTETÉBEN

Átírás

1 Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR KÜLGAZDASÁGI SZAK Levelező tagozat EU-kapcsolatok szakirány AZ EURÓPAI UNIÓ FOGLALKOZTATÁSPOLITIKÁJA, AZ ÚJONNAN CSATLAKOZOTT ORSZÁGOK LEHETŐSÉGEI ÉS PROBLÉMÁI TEKINTETÉBEN Készítette: Bonczóné Farkas Gabriella

2 BUDAPEST,

3 TARTALOMJEGYZÉK 1. Bevezetés Témaválasztásom indoklása Munkaerőpiacról, munkavállalásról általában A magyar munkaerőpiac változásai a rendszerváltást követően Az Európai Unió történeti háttere a szabad munkaerő-áramlás célkitűzései és alakulásának szempontjából A csatlakozási tárgyalások, és a Csatlakozási Szerződés A csatlakozási szerződés fontosabb elemei Acsatlakozást követő kedvezőbb feltételek garanciái Jelenlegi helyzetünk az Európai Unió egyes tagállamaival szemben a munkaválalás tükrében Egyéni munkavállalás Az új tagállamok Korlátozásokat nem alkalmazó tagállamok a munkavállalási engedélyt a munkaerő-piaci helyzet vizsgálata nélkül megadó tagállamok A munkavállalást engedélyhez kötő és munkaerő-piaci helyzetet vizsgáló tagállamok Államközi egyezmények Németország A gyakornoki pályázat menete Szezonális munkavállalás Ausztria Határmenti ingázói megállapodás Luxemburg Franciaország Posting, avagy: a kiküldetés; kirendelés; munkaerő- közvetítés és kölcsönzés Posted Workers Directive Az egyéni vállalkozók Munkakeresés az Európai Unióban, a foglalkoztatás elősegítése

4 4.1. Az EURES rendszer A migráns munkavállalók szociális biztonsága Összegzés Mellékletek számú melléklet számú melléklet számú melléklet számú melléklet számú melléklet számú melléklet számú melléklet számú melléklet számú melléklet számú melléklet számú melléklet számú melléklet számú melléklet számú melléklet

5 15.számú melléklet Irodalomjegyzék..84 6

6 1. BEVEZETÉS TÉMAVÁLASZTÁSOM INDOKLÁSA Annak ellenére, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozásunk már egy teljes éve megtörtént úgy tűnik, hogy a bővítés kiemelt témája azóta is a magyar médiának. Elsődlegesen az integráción belül való munkavállalás, annak lehetőségei és buktatói kerületek frontvonalba, háttérbe szorítva minden más egyéb akár gazdasági akár politikai irányvonalat is. A 10 ország csatlakozásának kritikus kérdésköre volt, hogy a közösségi munkaerőpiacot (a 15-ök munkaerőpiacát) mennyire fogja befolyásolni a lakosságszám és ezzel együtt a potenciális munkavállalók ilyen nagymértékű gyarapodása. (A kapcsolódó hírek állandó változása és frissítése egyértelműen szükségessé teszi a folyamatos információáramlást.) Sajnos ebben a témában gyakran fordul elő, hogy az adott média helytelen, vagy legalábbis pontatlan információt nyújt, ami sokszor okoz zűrzavart a lakosság érintett szegmensében. Dolgozatom célja, a magyar munkavállalók csatlakozás utáni lehetőségeinek bemutatásán túl a tagállamok intézkedéseinek pozitív és negatív hatásainak mérlegelése. Arra keresem a választ, milyen irányban halad hazánkban a külföldi munkavállalás és ez milyen módon integrálódhat be az Európai Unió jövőbeni folyamataiba. A migráció alapkérdései illetve munkahelyem és tevékenységem: Magyarországon százezrek figyelme fordult az Unió munkaerőpiacának irányába anyagi körülményeinek javítása, a családok magasabb életszínvonalon való támogatása céljából, de ugyanilyen erős motivációként jelenik meg az új iránti igény, a kalandvágy és a kíváncsiság is. Ma az Unió munkaerőpiacain túlkínálat, strukturális munkanélküliség tapasztalható, amely természetesen érinti a Közösség helyben született és bevándorolt polgárait egyaránt. A kérdés tehát az, hogy hogyan nyithat egy ilyen problémákkal küzdő munkaerőpiac az újonnan csatlakozott 10 állam felé, milyen trendek érvényesültek eddig a közösségen belüli migrációban, illetve mit tesz a jövő kihívásaiból adódó problémák megoldása érdekében az Unió a foglalkoztatáspolitika 7

7 területén. A fent említett indokokon túlmenően a tagállamok közötti migrációnak más, társadalmilag fontos aspektusait is meg kell említeni. A szociológia okokat végiggondolva számos magyarázat juthat eszünk be, ezekből felsorolásszerűen párat, az általam legfontosabbnak tartottakat ismertetem: Kor: a statisztikai adatok szerint a fiatalabbak hajlamosabbak a migráció tervezésére. Ennek oka lehet kalandvágy, a nagyobb mértékű rugalmasság, a kitörés vágya, hiszen ők alkotják a társadalom legmobilabb szegmensét, könnyen alkalmazkodnak. Iskolai végzettség: a magasabb iskolai végzettségűek esetében várhatóan magasabb a migrációs potenciál, hiszen inkább nekik van a nemzetközi munkaerőpiacon használható tudásuk és nyelvi ismeretük. Ez azonban nem feltétlenül azt jelenti, hogy a legmagasabb iskolai végzettségnek van a legjobb piaca. Az alacsonyabb iskolai végzettség csökkenti a migrációs potenciált, de az iskolai végzettség emelkedésével nem feltétlenül nő folyamatosan a migrációs potenciál. (Példa erre, hogy munkám során elsősorban az alacsonyabb iskolai végzettségűeknek magasabb a migrációs potenciálja. Ennek oka lehet az is, hogy az egészségügy kivételével, lásd magyar orvosok Angliában legnagyobb számban jól képzett szakmunkásokat keresnek külföldön, és nem magasan képzett diplomásokat.) Etnikai származás: Magyarország esetében például a cigányság társadalmi helyzetének és tudatának ismeretében feltételezhetjük, hogy a cigányok migrációs potenciálja várhatóan nagyobb. Nem: a férfiakra nagyobb migrációs potenciál jellemző, mint a nőkre. Ennek oka talán arra vezethető vissza, hogy a férfi szerepvállalás esetében léteznek olyan társadalmi normák, melyek hatására elfogadottabb (olykor talán el is várt) a migráció. Továbbá a férfiak társadalmi szerepében jobban megfér a kalandkeresés, a veszélytűrés, mint a nők esetében. Végül a férfit, mint a család ellátásáért elsősorban felelős személyt a nőnél jobban ösztönözheti a migrációtól várt többletjövedelem-szerzés, illetve a háztartás hosszú távú érdekeit szolgáló, külföldre való előremenekülés. 8

8 Szegénység: azáltal, hogy a migrációhoz bizonyos pénzforrások megléte szükséges, a szegénység lehet a migráció hajtóereje, de gátja is. Gazdasági aktivitás: a háztartáson belüli függő helyzet növeli a migrációt, hiszen a migráció felszámolást jelenthet a kiszolgáltatott helyzetre. A munkanélküliek esetében a migrációs potenciál nő, mivel nem nagyon remélhetnek kedvező változást munkaerő-piaci helyzetükben. A vállalkozók esetében a migrációs potenciál alacsonyabb, mivel a beruházásaik nem biztos, hogy egy új országban is megtérülnének. Mindennapi munkámból kifolyólag nap mint nap találkozom a fent vázolt igényekkel és problémákkal, hiszen a Foglalkoztatási Hivatalon belül nemzetközi munkavállalási tanácsadóként, elsődleges feladatom, hogy naprakész információkkal lássam el a külföldi munkavállalás iránt érdeklődőket. A Foglalkoztatási Hivatal országos hatáskörű szerv, a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium irányítása alatt álló központi hivatal, önállóan gazdálkodó központi költségvetési szerv. A Foglalkoztatási Hivatal élén a főigazgató áll, akit az FMM közigazgatási államtitkárának javaslatára a Munkaügyi miniszter nevez ki és ment fel, és gyakorolja felette az egyéb munkáltatói jogokat. A Foglalkoztatási Hivatal az Állami Foglalkoztatási Szolgálat integráns része 1. Az ÁFSZ részei: a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium (legfelső irányító szervként), a Foglalkoztatási Hivatal (mint középirányító szerv), 19+1 (19 megyei és egy központi) munkaügyi központ, a hozzájuk tartozó 173 kirendeltség, valamint 9 regionális átképző központ. Az ÁFSZ-en belül vertikálisan elfoglalt pozíció, differenciált feladat és-, jogkört jelent. Az FMM a hazai foglalkoztatáspolitikai irányvonalat határozza meg, a Foglalkoztatási Hivatal részére delegálja a végrehajtandó feladatok azon részét, amelynek végrehajtása és további kidolgozása az FH, vagy a Megyei Munkaügyi Központok feladata. A Foglalkoztatási Hivatal irányítja a Megyei Munkaügyi Központok, és a hozzájuk szervesen kapcsolódó kirendeltségek tevékenységét. A kirendeltségek vannak a legközelebbi kapcsolatban a külföldön 1 ÁFSZ. Foglalkoztatási Hivatal Szervezeti és Működési Szabályzat május 10. 9

9 munkát kereső munkavállalókkal, hiszen ők hivatottak biztosítani a megfelelő információt, és az internetes hozzáférést. A Foglalkoztatási Hivatal Nemzetközi és Migrációs Főosztályán belül a csatlakozás időpontjában nyitotta meg kapuit az EUintegrációs kirendeltség, ahol nemzetközi munkavállalási tanácsadóként, illetve EURES tanácsadóként tevékenykedem. A kirendeltség Magyarország központi kirendeltsége, ahol kizárólag (a többi kirendeltségtől eltérően) az Unión belüli munkavállalással kapcsolatos feladatokat látjuk el, illetve informáljuk az ügyfeleket. A kirendeltségen több úgynevezett kioszk is található (most már 9 db), amelyen az érdeklődők használhatják az internetet és megtekinthetik az EURES adatbázist.. (Az EURES rendszert dolgozatom későbbi fejezetében fogom ismertetni.) Az állami Foglalkoztatási Szolgálat része a PHARE modernizációs programjának, amelynek célja, hogy egységes arculatot teremtsen az ÁFSZ valamennyi szervezeti egységének. Ezért az EUintegrációs kirendeltség megfelel az Uniós szabványoknak és elvárásoknak A pontos információ és segítségnyújtás mellett feladatunk, hogy a magyar munkavállalókat minél nagyobb önállóságra bírjuk, ösztönözzük őket, hogy saját maguk érdeklődjenek munkalehetőségek után, illetve tisztában legyenek a munkavállalás feltételeivel. Mindez azért elengedhetetlen, mert felvértezi a munkavállalót, kevésbé lehet kényes helyzetbe hozni ha tisztában van a jogaival. Személyesen tapasztalom tehát a téma fontosságát, így dolgozatom célja ismertetni a magyarországi aktuális helyzetet, lehetőségeket és elvárásokat, hiszen sok ember életét befolyásolta és befolyásolni is fogja az integráción belül betöltött szerepünk alakulása MUNKAERŐPIACRÓL, MUNKAVÁLLALÁSRÓL ÁLTALÁBAN A munkaerőpiac a munkaerő-kereslet és kínálat adott állapota, egymáshoz való viszonya. A piacgazdaság fontos alkotóeleme, amely a munkaerő keresletének és kínálatának mennyiségi összetétel és terület szerinti viszonyát, összefüggéseit, eltéréseit és változásait jelenti. A gazdaság adott fejlődési szakaszában a munkaerőpiacon túlkínálat, túl-kereslet illetve viszonylagos egyensúly alakulhat ki. A kereslet és kínálat egyensúlya a munkaerő-piaci árviszonyokon keresztül valósul meg. A foglalkoztatáspolitika mellett a jövedelempolitika és a bérpolitika, a keresletnek, 10

10 a kínálatnak az értékei, minőségi dimenzióját jelenti, amely azt jelenti, hogy a bérek és a bérekhez kapcsolódó egyéb költségek jelentős mértékben meghatározzák a munkaerő mozgási irányát. A munkával kapcsolatos költségek, a munkaerő megtermelt új értékből való részesedése fontos rövidtávú konjuktúra - mutató. A munkaerő árának nyomon követése a piacgazdaságokban hozzátartozik a gazdasági helyzet, a gazdaságpolitika eredményeinek rendszeres értékeléséhez. A munkaerővel kapcsolatos költségek nagysága nemzetközi összehasonlításban is fontos mutató, hiszen a globalizáció térnyerésével, a nemzetközi tőkeáramlás egyik mozgatórugója a munkaerő, mint termelési tényező árbeli differenciáltsága. Az alkalmazással kapcsolatos költségek változása pedig a nemzetközi versenyképesség szempontjából bír alapvető jelentőséggel. Gyárakat, üzemeket zárnak be, és telepítenek át olyan országokba a multinacionális cégek, ahol a szakképzett munkaerő kevesebb költséget jelent. Ezzel a tőke szabad áramlása valósul meg. Az egységes piacok kialakulása és működése elképzelhetetlen a munkaerő helyhez kötöttségének feloldása, a munkaerő szabad áramlása nélkül. Nem csak a tőke keresi a kedvezőbb feltételeket, hanem a munkaerő is A MAGYAR MUNKAERŐPIAC VÁLTOZÁSAI A RENDSZERVÁLTÁST KÖVETŐEN 2 Hazánkban 1989 óta végbement - mind politikai, mind pedig gazdasági változások megrázó erővel hatottak az ország gazdasági helyzetére. Vállalatok, gyárak és szövetkezetek ezrei zárták be kapuikat, és így közel 1,4 millió munkahely szűnt meg, a munkanélküliség meredeken ívelt felfelé. A munkanélküliség szempontjából legrosszabbnak tekinthető évben, 1993-ban, már több, mint regisztrált munkanélkülivel volt kénytelen a magyar gazdaság számolni. Ezenközben megindult a piacgazdaság kialakítása, az állami vállalatok magánosítása, a külföldi tőke beáramlása. A vállalkozói szektor méret- és tevékenység szerinti struktúrája alapvetően átalakult. A magángazdaság fejlődése, a külföldi befektetések és a privatizáció eredményeként a GDP-nek ma már mintegy háromnegyedét magánvállalkozások termelik. A piaci versenyképesség egyre meghatározóbbá válik, aminek egyik jelentős befolyásoló 2 Munkaügyi Szemle, Március XLI. Évfolyam 3., 20.o. dr. Ternovszky Ferenc: A termelékenység és foglalkoztatás az átmenet korszakában Magyarországon 11

11 tényezője a termelékenység. A magántulajdonban lévő cégeknél a profit a fő mozgatóerő és azért, hogy ezt fokozni tudják, a munkaerő létszámát is olyan szintre próbálják leszorítani, ahol a termelékenység a legmagasabb. Ez a fajta törekvés nem csak a magánszférában, de az állami vállalatoknál is érzékelhetővé vált. piacgazdaságba való átmenet alapvetően megváltoztatta a magyar munkaerőpiacot. E változás fő jellemzői közé tartozik a munkaerőnek az ágazatok közötti átcsoportosítása és a munkaerő termelékenységének igen erőteljes növekedése. Ez azt is jelentette, hogy mind a foglalkoztatás, mind a munkaerő aktivitása időlegesen csökkent, különösen a nők és az 50 évnél idősebb dolgozók körében, illetve nőtt a munkanélküliség. Az újabb mutatók szerint a munkanélküliségi ráta folyamatosan csökkent, 2000 végén 6,4 % volt, az aktivitási ráta pedig újra fokozatosan emelkedik. 4 A termelékenység évi 20 százalékos növelésére van szükség ahhoz, hogy Magyarország gazdasága 2005-ig utolérje az Európai Unió tagországait - állapította meg a Czipin&Proudfoot Consulting. Jelenleg Magyarország termelékenységi lemaradása 40 százalék, míg a béreknél 60 százalék a hátrány. A versenyképesség fenntartása a várható bérnövekedés mellett ezért csak a termelékenység növelésével oldható meg. Az elmúlt években azonban a termelékenység növekedésétől messze elmaradt a bérek gyarapodása az Európában egyedülállóan magas bérterhek miatt. Magyarország mégis jó úton halad a felzárkózáshoz, mert a magyar munkaerőpiac nagymértékben igazodott a működő piacgazdaság új környezetéhez. Alapvető szerkezetalakítás ment végbe, a munkaerő termelékenysége megnőtt és a munkaerőpiaci intézmények erősen hozzájárultak a rugalmasság növekedéséhez. A regionális különbségek azonban jelentékenynek bizonyultak továbbra is, míg a gyorsan növekvő szektorokban bejelentett betöltetlen álláshelyek száma a közép-magyarországi és a nyugat-dunántúli régiókban jelentősen megnőtt - a szakképzett munkaerő hiánya jellemzi az érlelődő átmeneti gazdaság dinamikus állapotát. Ezek a fejlemények a belső mobilitás alacsony szintjéből is adódnak. 3 A 3 Az EU Bizottságának foglalkoztatási és szociális főbiztosa Közös Foglalkoztatáspolitikai Értékelés 4 Magyar Hírlap - A magyar munkaerő termelékenységét évi húsz százalékkal kellene növelni ( ) 12

12 5 A hazai munkanélküliség területek és településtípusok szerint rendkívüli differenciáltságot mutatatott a rendszerváltás idején, de még napjainkban is. A nyílt munkanélküliség már megjelenése kezdetén is az ország infrastrukturálisan és gazdaságilag legfejletlenebb területein és falusias településein kezdett sűrűsödni. A gazdasági átalakulásnak mind a felfelé, mind a lefelé mutató tendenciája eltérően hatott a különböző területekre, aminek következtében igen lényeges regionális eltérések vannak a magyarországi foglalkoztatásban és munkanélküliségben. A gazdaság teljesítménye és a foglalkoztatás hanyatlása sokkal súlyosabb volt az ország északkeleti hátrányos helyzetű régiójában, mint az előnyösebb helyzetű központi és nyugati régióiban. Magyarország régiói, leginkább történelmi okoknál fogva, igen eltérőek fejlettségi szintjüket nézve. A gazdasági átmenet ezeket a különbségeket a mezőgazdaság és ipar kulcságazatainak összeomlása folytán csak fokozta. Ebben azonban a földrajzi helyzet, az elavult infrastruktúra, a helyi munkaerő nem megfelelő képzettségi struktúrája (és különösen a munkaerő-mobilitás alacsony szintje) ugyancsak közrejátszott. Az elmúlt évtizedekben ipari bérmunkássá váló, életvitelüket, életmódjukat, munkahelyi karrierjüket ekként szervező emberek a gyárak bezárását és elbocsátásukat követően egy merőben új munkaerő-piaci, elhelyezkedési, megélhetési körülmények közé kerültek. A tartós munkanélküliség erősödésével az emberek ezrei kerültek az anyagi csőd szélére. Választási lehetőségük a már említett gazdasági környezetben nem sok volt. Kérdésként merül fel, hogy az évtizedes iparosítás kínálta megélhetési és fejlődési irányhoz képest a gazdasági szerkezet átalakítással együtt járó tőkekivonás és az ezt követő tömeges és tartós munkanélküliség milyen megélhetési alternatívákat és lehetőségeket kínál számukra. A bérmunkás, az alkalmazotti lét, a mezőgazdasági önellátás és kistermelés mellett kitörési lehetőséget jelentett a külföldön történő munkavégzés, természetesen elsősorban a nálunk fejlettebb nyugati országokban. A külföldi munkavállalás kényszere túlmutat a munkanélkülieken, és a helyi munkaerőpiacon kialakult rendkívül alacsony bérek miatt az állásban lévők számára is mindinkább követendő mintát jelentett a külföldi munkavállalás a rendszerváltást követően. A bérszint és a bérstruktúra különbségek jelentősek Magyarország illetve az 5 Laki László Ingázás Külföldre, Esély o. 13

13 Unió összehasonlításában. Németországban 9,5 szeres különbség van a magyar bérszinthez viszonyítva. Így nem meglepő, hogy a szezonális munkalehetőségeket az állással rendelkezők is gyakran igénybe veszik, éves szabadságuk, vagy fizetetlen szabadság terhére. Azonban az elmúlt évek folyamán sem nőtt radikálisan a külföldön tartósan munkát vállaló magyar állampolgárok száma. Közben a piacgazdaság fejlődésével párhuzamosan az ország különböző régióiban, kistérségeiben krónikus munkaerőhiány jelentkezik, amely a külföldiek számára kiadott munkavállalási engedélyek számának növekedésével jár együtt AZ EURÓPAI UNIÓ TÖRTÉNETI HÁTTERE A SZABAD MUNKAERŐ-ÁRAMLÁS CÉLKITŰZÉSEI ÉS ALAKULÁSÁNAK SZEMPONTJÁBÓL Az EU foglalkoztatáspolitikája az a közösségi terület, mely talán a leginkább kapcsolódik a migráció szabályozásához, kibontakozási lehetőségeihez. A közösségi foglalkoztatáspolitika jogi alapja az EK-szerződés és cikke. A célja a tagállamok politikájának ezen a területen való összehangolása, egységes foglalkoztatási stratégia kidolgozása, a megvalósítandó intézkedéseken keresztül a munkanélküliség minimalizálása, az élet- és munkakörülmények javítása valamint az esélyegyenlőség biztosítása. Az 1957-ben aláírt Római Szerződésben jelentős helyet foglaltak el a szociálpolitikával foglalkozó részek, de ezen a területen egy jó évtizeden át nem volt komolyabb közösségi előrehaladás, mivel a tagállamok saját hatáskörben kívánták tartani a szociálpolitikával kapcsolatos jogalkotást. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy az egyes tagállamok külön-külön nagyon fejlett szociális rendszereket építettek ki. A Szerződés ide vonatkozó cikkei a munkajogon, foglalkoztatáson, a munkakörülményeken, a férfiak és nők közötti egyenlő elbánás elvén keresztül a szakmai képzésen, a társadalombiztosítási jogon, a munkáltatók és munkavállalók közötti kollektív alkun, a munkahelyi balesetek megelőzésén át széles területeket foglaltak magukba. 14

14 Az Európai Gazdasági Közösség alapelve a már említett négy szabadság megvalósulása. A személyek szabad mozgása elsősorban a tagállamok állampolgárainak szabad költözési és letelepedési jogát jelentette a Közösségen belül, valamint kiegészült a magánvállalkozók mozgásszabadságát, a társaságok letelepedésének szabadságát és a szolgáltatások nyújtásának szabadságát biztosító elvekkel. A személyek és tevékenységeik szabad áramlásának egyik fő célja a munkaerőpiac harmonikus fejlődése ben aláírásra került az Európai Atomenergia Közösséget megalapító szerződés (Euratom) is. Az Euratom csak a nukleáris piacon foglalkoztatott munkavállalók szabad mozgását szabályozta. Az Euratom keretében foglalkoztatott szakképzett munkavállalókra egy külön irányelv vonatkozott, és a Római Szerződés, valamint az azt végrehajtó másodlagos jogszabályok csak azokban a kérdésekben alkalmazandóak, amelyeket ez az irányelv nem fed le. A Szerződés I. része olyan fontos alapelveket határozott meg, mint a tagállamok lojalitásának elve és az állampolgárságon alapuló negatív diszkrimináció általános tilalma. A Szerződés többszöri módosításai ellenére a felsorolt rendelkezések máig érvényesek, és a közösségi jog gerincét alkotják. A Római Szerződés III. része a konkrét közösségi politikákkal foglalkozott, és itt fogalmazódott meg az I. részben még nem konkretizált szabad mozgási elv. A III. cím I. fejezetének cikkei foglalkoztak a munkavállalók szabad mozgásával, az cikkek pedig a gazdasági letelepülés folytán gazdasági tevékenységet végző önálló vállalkozók szabad mozgásával. A Római Szerződés 48. cikkelye (1. számú melléklet Római Szerződés 48. cikk) szerint a munkavállalók szabad mozgása négy területen érvényesülhet: mindenkinek joga van ténylegesen fennálló állásajánlatokra jelentkezni ebből a célból a tagállamok területére joga van szabadon belépni 15

15 joga van valamely tagországban azért tartózkodni, hogy ott munkavállalóként munkát végezzen, az adott tagországban a saját állampolgárokra érvényes törvényeknek és rendelkezéseknek megfelelően munkaviszonya megszűntét követően jogában áll, hogy abban a tagországban maradjon, ahol foglalkoztatták, olyan feltételekkel, amelyeket a Bizottság rendeletben meghatározott Ezek a jogok nem terjednek ki a közszolgálati alkalmazásra (public service). A Római Szerződés fenti rendelkezéseit ( cikkely) a Tanács 1612/68. EGK számú rendeletével léptették életbe. Végül az cikkek a szolgáltatást nyújtók szabad mozgását írták elő. A 48., 52. és 59. cikkek szabályozzák, hogy a szabad mozgásnak mindhárom kategória tekintetében csak az átmeneti idő végére, tehát január 1-jére kell megvalósulnia. A szabad mozgás elvét tehát nem szándékoztak rögtön teljes körűen bevezetni, a Római Szerződés még nem biztosította ennek általános jogát, vagyis csak a gazdaságilag aktív személyek és családtagjaik számára tette ezt lehetővé, a diákok és gazdaságilag inaktívak számára például már nem. Az átmeneti időt végül egy évvel korábban leteltnek minősítették, tehát január elsejével valósulhatott meg az említettek körének szabad mozgása. Ez arra vezethető vissza, hogy a Római Szerződés gazdasági motivációkra épült, és a Közös Piac létrehozásának szellemében akarta megvalósítani a szabad mozgást. Korábban már a BENELUX Uniót megalapító szerződés is foglalkozott a kérdéssel. A Belgium, Hollandia és Luxemburg által megkötött egyezmény 1. cikke megfogalmazta a személyek szabad mozgásának megvalósítását a szerződő felek között, a 2. cikk pedig kimondta, hogy a három ország állampolgárai szabadon be-és kiléphetnek a másik fél területén, illetve egyenlő bánásmódra jogosultak a tartózkodás és letelepedés tekintetében. Az Európai Uniót megalapító Maastrichti Szerződés az 1957-es Római Szerződés második nagy módosítása volt február 7-én írták alá a hollandiai Maastrichtban, és november 1-jén lépett hatályba. Kiemelkedő jelentősséggel bíró szerződés, 16

16 hiszen bevezette az uniós polgárság fogalmát, és ahhoz rendelte a szabad mozgás lehetőségét, mint alapvető uniós polgári jogot. A Szerződés kimondta, hogy: Az Unió minden tagjának joga van szabadon mozogni és letelepedni a tagállamok területén, a Szerződés rendelkezéseinek és azok végrehajtási szabályainak a figyelembevételével. 6 Az uniós állampolgárság megalkotása már korábban is felmerült, hiszen korábban a jogalkalmazók is többször felvetették, hogy ez feltétlenül további alapjául szolgálhat az egységes Unió sikeres működésének. A jogalkotók egyetértettek abban is, hogy az állampolgárság mindig is az állami szuvrenitás kifejezője volt, valamint, hogy az eltérő szociális problémák miatt igen nehéz az egységes szabályozás alkalmazása. 7 A Maastrichti Szerződés azért jelentett forradalmi áttörést, mert a fent említett problémákra egy köztes megoldást vezetett be. Megalkotta az uniós polgárság fogalmát, melyhez jogokat is rendelt (pl.: szabad mozgás, aktív és passzív választójog). Ezeknek a jogoknak a gyakorlati megvalósítását jogalkotó szerveire bízta, amelyek lehetővé tették, hogy a keretszabályként meghatározott uniós polgári jogosultságokat a tagállamok egyetértésével, fokozatosan, az Unió fejlődésével összhangban teljesítse ki. A Maastrichti Szerződés óta a polgárság nem csak fogalom, hanem kapcsolatteremtő megalapozója az uniós polgárságnak is, és azt a közösségi jog szem előtt tartásával kell gyakorolni. Az uniós polgárság másik fontos eleme a jövőbe mutat: a föderális állam megteremtését hordozza magában, és az állampolgársággal sikeresen megvalósított korlátlan szabad mozgás lehetőségét vázolja fel. 6 Maastrichti Szerződés, 8.a cikk 7 Dr.Gellerné dr. Lukács Éva: Munkavállalás az Európai Unióban. KJK-KERSZÖV Budapest,

17 2. A CSATLAKOZÁSI TÁRGYALÁSOK, ÉS A CSATLAKOZÁSI SZERZŐDÉS A Csatlakozás folyamatát, feltételeit és közvetlen eredményeit illetően Magyarország és az Unió más és más álláspontot képviselt, ami nem is meglepő ha belegondolunk a két oldal eltérő érdekeibe. Magyar oldalról fenn ált egy olyan meglehetősen irreális elvárás, miszerint a munkaerőpiaci korlátozások teljes felszámolását, és a megszorítások enyhítését, megszűntetését szerettünk volna. A régi tagállamok oldaláról viszont egyértelmű volt (legalábbis Németország, Ausztria, Franciaország estében), hogy munkaerőpiacaikat főként a magas munkanélküliségi ráta miatt, amíg a Csatlakozási Szerződés engedi, védeni fogják, vagyis zárva tartják az újonnan csatlakozó országok tekintetében. A Csatlakozás előtti időszakban minden nap más-más híreket kaptunk Magyarország csatlakozásának feltételeiről, és az Unió éppen aktuális állásfoglalását latolgató napi sajtótól tettük függővé várakozásainkat. A csatlakozási tárgyalások alapvetően két jól elkülöníthető szakaszból álltak: a közösségi joganyag átvilágításából, és az érdemi tárgyalásokból. Az első, technikai jellegű szakaszban a Tanács felhatalmazása alapján az Európai Bizottság (EB) vetette össze a 31 fejezetre tagolt közösségi joganyagot (lásd.: táblázat) a tagjelölt országok vonatkozó jogszabályaival. Ez a szakasz maga is két részre bontható: először az EB egy multilaterális értekezlet keretében ismertette valamennyi tárgyaló féllel a napirenden lévő fejezet tartalmát, majd a második részben - immár bilaterális alapon - az EB és egy tagjelölt ország azonosította, hol találhatók egybeesések és hol eltérések a nemzeti és a közösségi joganyag között. Az összevetés háromféle eredménnyel végződhetett: Ha a két joganyag teljes mértékben egybevágott, az adott fejezetet vagy fejezetrészt félre tették. 18

18 Félre tették a fejezetet akkor is, ha a két joganyag között voltak ugyan különbségek, de a tagjelölt ország vállalta, hogy legkésőbb a csatlakozás időpontjáig ezeket felszámolja, és a nemzeti szabályozásokat összhangba hozza a közösségi szabályokkal; További egyeztetésre akkor volt szükség, ha a két joganyag között olyan lényeges eltéréseket találtak, amelyek felszámolását a tagjelölt ország nem tudta vagy nem akarta a csatlakozás időpontjáig vállalni. Ebben az esetben a vitatott kérdéseket a tárgyalások érdemi szakaszában kellet tisztázni. A csatlakozási tárgyalások fejezetei: 1.Áruk szabad áramlása 12. Statisztika 23.Fogyasztóvédelem 2. Személyek szabad áramlása 13. Szociálpolitika és foglalkoztatás 24. Bel- és igazságügyi együttműködés 3. Szolgáltatások szabad 14. Energia 25. Vámunió áramlása. 4. Tõke szabad áramlása 15. Iparpolitika 26. Külgazdasági kapcsolatok 27. Közös kül- és biztonságpolitika 5. Vállalati jog 16. Kis és középvállalkozások 6. Versenypolitika 17. Tudomány és kutatás 28. Pénzügyi ellenőrzés 7. Mezőgazdaság 18. Oktatás és képzés 29. Pénzügyi és költségvetési előirányzatok 8. Halászat 19. Távközlés, információs technika 9. Közlekedéspolitika 20. Kultúra és audiovizuális politika 10. Adózás 21. Regionális politika 11. Gazdasági és Monetáris 22. Környezetvédelem Unió 30. Intézményi kérdések 31. Egyéb Egy adott fejezet esetében akkor kezdődhetett meg a tárgyalások érdemi szakasza, ha az átvilágítási procedúra lezárult. Ezt követően juttatta el a tagjelölt ország a tárgyalási álláspontját a Bizottsághoz, amelyben részletezte, hogy milyen feltételek mellett és mennyi idõn belül kívánja vagy tudja a közösségi joganyagot átvenni vagy végrehajtani. Az EB ez alapján dolgozta ki az EU közös álláspontját, amelyet a tagállamok 19

19 konszenzussal fogadtak el. A két dokumentum képezte a tárgyalások kiindulópontját. Az EU-t ebben a szakaszban már nem a Bizottság, hanem a tagállamok képviselték, tehát a tagjelölt ország kormánya a tizenötök kormányaival tárgyalt kormányközi konferencia keretében. Ezen a fórumon dőlt el, hogy a leendő új tag milyen feltételek mellett csatlakozhat az EU-hoz: milyen tartalmú és időtartamú átmeneti mentességeket sikerül szereznie a közösségi joganyag végrehajtása alól, milyen befizetési kötelezettségeknek kell majd eleget tennie, illetve milyen juttatásokra számíthat a mezőgazdasági és a strukturális alapokból. Ha egy fejezetben minden vitatott pontot tisztáztak, akkor azt félretették, és ideiglenesen lezártnak nyilvánították. A hangsúly az ideiglenesen van, mivel a csatlakozási szerződések aláírása előtt még minden eredmény képlékeny volt, elvileg bármely fejezetet ismét elő lehetett venni, és újra lehetett tárgyalni. Amíg minden nincsen lezárva, addig semmi sincsen lezárva szólt a tárgyalási alapelv április 16-ig, amikor is a tagállamok, illetve a tíz kiválasztott tagjelölt ország képviselői köztük a magyar delegációval aláírták a csatlakozási szerződést. 8 A csatlakozási tárgyalások során egyértelművé vált, hogy a 2004 május elseje után Magyarország mely területeken nem kaphat bizonyos ideig a régi tagállamokkal megegyező jogokat. Az egyik, a személyek szabad áramlása és ehhez kapcsolódóan a szolgáltatások szabad áramlása, ahol hazánkkal szemben derogációt alkalmaznak a régi tagállamok, illetve azok egy része. A csatlakozás előtti Unió földrajzi határain elhelyezkedő államok voltak azok, akik elsődlegesen próbálták megakadályozni a munkaerőpiac teljes liberalizálását. A történet nem volt egészen ismeretlen sem a tagállamok sem a mi számunkra, hiszen 1981-ben amikor Görögország illetve 1986-ban, amikor Spanyolország és Portugália csatlakozott az integrációhoz, ezen államok tekintetében is átmeneti időt alkalmaztak az alapító tagállamok. A velük szemben felhozott érvek, megegyeztek a velünk szemben illetve a velünk együtt csatlakozókkal szemben felhozottakkal miszerint, az olcsó munkaerő- import veszélyeztetheti, sőt kibillentheti a régi tagállamok munkaerőpiaci

20 egyensúlyát a helyéből. Esetükben az olcsó munkaerő beáramlása mellett az alacsony áron behozott narancs okozta a legnagyobb fejtörést, hiszen a gazdák és szakszervezetek féltek a megnövekedő versenytől. Ennek az ellenállásnak lett következménye az elhúzódó tárgyalási időszak, illetve a hosszú átmeneti időszak, amikor is mindkét félnek alkalmazkodnia kellett az új körülményekhez. Még a csatlakozás előtti hetekben is folyamatosan változó információk és hírek keringtek arról, melyik állam nyitja meg munkaerőpiacát és melyik nem. Ez ebben a konkrét esetben nem a magyar média olykor zavart keltő megmozdulásának volt betudható, hanem a régi tagállamok hezitálásának és gyorsan változó szándékainak. Ezt erősíti meg az a tény is, hogy a három régi tagállam (Anglia, Írország, Svédország), amelyik teljes mértékben liberalizálta munkaerőpiacát (és nem él átmeneti rendelkezésekkel), csak a május 1.-ét megelőző hetekben tette szándékát egyértelművé és deklarálta azt A CSATLAKOZÁSI SZERZŐDÉS FONTOSABB ELEMEI A SZABAD MUNKAERŐÁRAMLÁS TEKINTETÉBEN (A csatlakozási okmány X. melléklete tárgyalja a Személyek szabad mozgásának tárgykörét.) Az átmeneti megállapodásokat a Csatlakozási Szerződésben (2. számú melléklet Csatlakozási Szerződés, a személyek szabad mozgásáról szóló fejezete) a következő országokra vonatkozóan kötötték meg: Cseh Köztársaság, Észtország, Lettország, Litvánia, Magyarország,, Lengyelország, Szlovénia, Szlovákia. Ciprusra és Máltára vonatkozóan nem érvényesek korlátozások a munkaerő szabad áramlását illetően, Átmeneti időszak (2+3+2 év) A csatlakozási tárgyalások során a régi tagállamok derogációt - a közösségi jog alkalmazásának felfüggesztését - kértek az új tagállamokból érkező munkavállalókkal szemben. Bár a független statisztikai felmérések és a csatlakozó országok kormányainak 21

21 álláspontja is egyértelműen jelezte, hogy nem lesz nagyarányú munkaerő-áramlás a régi tagállamok felé, a tárgyalás egy úgynevezett átmeneti időszak fenntartását eredményezte. Az átmeneti rendelkezések értelmében a régi tagállamok legfeljebb 7 éves időszakra különböző feltételekhez köthetik az új tagállamokból érkező munkavállalók foglalkoztatását. Ezt 7 éves időszakot azonban egy éves szakaszra kell bontani. Az első 2 évben a tagállamok saját nemzeti szabályozásukat vagy a kétoldalú megállapodásaikban foglalt rendelkezéseket alkalmazhatják, azzal a kitétellel, hogy a csatlakozást követően a nemzeti jogszabályok nem írhatnak elő szigorúbb feltételeket, mint amilyeneket a csatlakozási szerződés aláírásának időpontjában hatályos jogszabályok tartalmaznak. Az első 2 év után a tagállamokban felülvizsgálat keretében döntenek a következő 3 év szabályozásáról. A harmadik évtől a korlátozások fenntarthatók, de valószínűsíthető, hogy a tagállamok nagy többsége a korlátozások mellett is kedvezőbb feltételekhez fogja kötni az új tagállamokból érkező munkavállalók foglalkoztatását. Az ötödik évtől azonban csak indokolt munkaerő-piaci veszélyeztetettség esetén tarthatják fenn a korlátozásokat a régi tagállamok. (2) Az 1612/68/EGK rendelet 1 6. cikkétől eltérve, a csatlakozás időpontját követő kétéves időszak végéig a jelenlegi tagállamok a nemzeti jogszabályaikban vagy a kétoldalú megállapodásokban foglalt rendelkezéseket alkalmazzák a magyar állampolgárok területükön való munkavállalási jogosultságára. E rendelkezések alkalmazását a jelenlegi tagállamok a csatlakozás időpontját követő ötéves időszak végéig fenntarthatják. Illetve, (5) Az a tagállam, amely a (2) bekezdésben említett ötéves időszak végéig fenntartja a nemzeti jogszabályaiban vagy a kétoldalú megállapodásokban foglalt rendelkezések alkalmazását, amennyiben munkaerőpiacának súlyos zavara alakul ki, vagy ennek kialakulása fenyeget, a Bizottság értesítését követően, a csatlakozás időpontját követő 22

22 hétéves időszak végéig alkalmazhatja ezeket a rendelkezéseket. Ilyen értesítés hiányában az 1612/68/EGK rendelet 1 6. cikkét kell alkalmazni. 9 A 1612/68 EGK rendelet (3. számú melléklet 1612/68/EGK rendelt, 1-6. cikk) még az Európai Gazdasági Közösségek 1968-ban született rendelete, amely meghatározza (1-6cikkelye) az egyes tagállamok munkavállalóinak, egy másik tagállam munkaerőpiacára való belépésére vonatkozó jogait. (A rendeletnek természetesen egyéb, szociális intézkedései vannak, de ezek szakdolgozatom témájához szorosan nem kapcsolódnak.) A csatlakozást követő kedvezőbb feltételek garanciái A 12 hónapos szabály május 1-én életbe lépett az ún. 12 hónapos szabály, amely biztosítja a jogot a további engedélymentes munkavállalásra azon munkavállalók részére, akik már 12 hónapja igazolhatóan folyamatos munkaviszonyban állnak egy "régi" tagállam területén a csatlakozás időpontjában, vagy azután (ezt hívjuk zöld kártyának). Mindaddig élhetnek ezzel a jogukkal, amíg nem hagyják el az adott tagállam munkaerőpiacát. Azok a magyar állampolgárok, akik a csatlakozás időpontjában jogszerűen vállalnak munkát valamely jelenlegi tagállamban, és megszakítás nélkül legalább 12 hónapig munkavállalóként lehetnek jelen az adott tagállamban, jogosultak munkát vállalni ebben a tagállamban, de a nemzeti jogszabályaikban foglalt rendelkezéseket alkalmazó egyéb tagállamokban nem. Ugyanezek a jogok illetik meg azokat a magyar állampolgárokat is, akik a csatlakozás időpontját követően a jelenlegi tagállamok valamelyikében megszakítás nélkül legalább 12 hónapig munkavállalóként lehetnek jelen. Azok a fenti második és harmadik albekezdésben említett magyar állampolgárok, akik az adott tagállam munkaerőpiacát önszántukból elhagyják, elvesztik az ezen albekezdésekben foglalt jogaikat /68/EGK Rendelet. Európai Tanács ( 23

23 Ezek a jogok nem illetik meg azokat a csatlakozás időpontjában vagy a nemzeti jogszabályokban foglalt rendelkezések alkalmazásának ideje alatt valamely jelenlegi tagállamban jogszerűen munkát vállaló magyar állampolgárokat, akik e tagállamban 12 hónapnál rövidebb ideig jogosultak munkát vállalni. 10 Visszalépés tilalma E kikötés az jelenti, hogy egyik tagállam sem kötheti szigorúbb feltételekhez a munkavállalást a többi ország tekintetében, mint amilyen kondíciói voltak a Csatlakozást megelőzően. (Például: német-magyar bilaterális vendég-munkavállalói egyezmény keretében évente 2000 magyar munkavállaló kaphatott engedélyt 2003-ban, ezt a német fél nem csökkenthette le a csatlakozás után, mondjuk 1500 főre.) A közösségi preferencia biztosításának kötelezettsége Jelentése, hogy annak az államnak, amelyik fenntartja a munkaerőpiaci korlátozásokat szem előtt kell tartani azt a kritériumot, hogy Csatlakozás után az újonnan csatlakozott országok munkavállalókat előnyben kell részesíteni Európai Uniós álláshely betöltésekor az EU-n kívüli, harmadik állam munkavállalóival szemben. Uniós állampolgárok családtagjainak kedvezménye, akik az Európai Unión kívüli (nem EGT tagállam) állampolgárai Amennyiben egy újonnan csatlakozott ország állampolgára a Csatlakozás időpontjában a 12 hónapos szabály hatálya alá esett, akkor annak harmadik ország állampolgárságával rendelkező, vele közös életvitelt folytató családtagjának ugyanolyan feltételekkel nyílik lehetősége a szabad munkavállalásra, mintha őrá is a 12 hónapos szabály volna érvényes. Ha a közös életvitel a csatlakozás utáni időpontban jött létre, de a családtagok az átmeneti időszak alatt a munkavállalóval együtt jogszerűen tartózkodnak adott tagállamban, akkor jogosultak munkát vállalni, ha a tartózkodásuk ideje a 18 hónapot eléri, vagy a csatlakozás időpontjától kezdődően három év eltelt. 10 Csatlakozási Szerződés, X.melléklet (Személyek szabad mozgása) 24

24 Az előzőekben felsorolt szabályozás kritériumai közül, a visszalépés tilalma ponttal kapcsolatosan szeretném ismertetni az osztrák-magyar helyzetet, ami erőteljesen jellemzi egyes régi tagállamok újonnan csatlakozókhoz fűződő viszonyát, illetve jól tükrözi Ausztria fenntartásait a csatlakozó országok munkavállalóival szemben. Ausztria csak a Maastrichti Szerződés után 3 évvel, 1995 január 1-én csatlakozott az Európai Unióhoz. Számunkra ez fontos momentum volt, hiszen a magyar munkaerő igen nagy százalékának célországa Ausztria. Ezt nem csak a két ország földrajzi elhelyezkedése, hanem közös történelmünk is indokolja. Három évvel Ausztria csatlakozása után, a magyarok munkavállalásának megkönnyítése érdekében megszületett az osztrák-magyar gyakornoki egyezmény, amely 1999 májuságban lépett hatályba (4-5. számú mellékletek tájékoztató és pályázati űrlap ausztriai munkavállaláshoz). Kezdetben évente 400 fő kontingenst engedélyeztek, ám ez 2004-re elérte az 1600 fő/évet. Az egyezmény fontos momentuma mind a magyar, mind az osztrák munkaerőpiaci politikának, hiszen ezzel megkönnyítették a magyarok munkavállalási engedélyhez, és vízumhoz való hozzájutását. (Az engedélyeket 1 évre adták, amelyet kérelemre 6 hónappal lehetett meghosszabbítani) Ausztria népszerűségét jelzi, hogy a kiadott munkavállalási engedélyek száma minden évben elérte a maximális, kvótában meghatározott számot, sőt már az év vége előtt, október környékén beteltek a kontingensek. Ausztria 2004 januárjától nem adott ki munkavállalási engedélyeket egészen 2004 júliusáig (osztrák-magyar egyezmény keretében), amikor is hosszú tárgyalások után úgy határozott, hogy ezentúl nem 12+6 hónapra adja meg az engedélyt, hanem csak 50 hétre összesen. Az intézkedés lényege igen könnyen felismerhető mindenki számára, azonban érdemes megvizsgálni a hátterében meghúzódó eseményeket. A gyakornoki egyezmény megszületésétől kezdve, minden év decemberében összeül az osztrák-magyar Vegyes Bizottság az eltelt év helyzetértékelése ügyében. Ezeken az üléseken határozzák meg a gyakornoki egyezmény, és a határmenti ingázói egyezmény kontingenseinek nagyságát decemberében a magyar fél szerette volna emelni az említett 1600 fő kontingenst, ami elől az osztrák fél nem zárkózott el, ám az 1999-ben megkötött egyezmény szövegére hivatkozva az engedélyeket döntésük szerint csak 50 hétre adják ki. 25

25 Az osztrák és magyar fél más-más tényekre hivatkozva próbálta a saját igazát bizonyítani. Magyarország az előzőekben részletesen ismertetett visszalépés tilalmára hivatkozott, miszereint az osztrák fél ez ellen vét ha az addigi bevett gyakorlatot (az engedélyeket 12+6 hónapra adták ki) megváltoztatja. Ausztria ellenben azzal érvelt, hogy az 1999-megkötött gyakornoki egyezmény szövege szerint a munkavállalási engedély 6+ maximum 6 hónapra adható, ami még 6 hónappal meghosszabbítható. Így, az ő álláspontjuk szerint nem vétenek semmilyen szabályozás ellen, csak élnek jogaikkal. Az osztrák fél kétségeit és félelmeit jelzi ez az intézkedés is, amely valljuk be sok szempontból igencsak megkérdőjelezhető. Éppen ezért a magyar fél az Európai Bíróság elé kívánja tárni az ügyet, hogy álláspontjának érvényt szerezzen és igazát a legmagasabb fórumon is bizonyíthassa. Valószínűsíthető azonban, hogy mire a két ország közti félreértés kapcsán az Európai Bíróság döntést hoz, már nem is biztos, hogy lesz miben dönteni, ugyanis az átmeneti időszak elteltével már semmilyen korlátozás nem alkalmazható (2011). A Védőzáradék Ha valamely jelenlegi tagállam feloldotta a nemzeti intézkedések alkalmazását, és munkaerőpiaca már teljesen nyitott, felhatalmazást kérhet a korlátozások újbóli bevezetésére, amennyiben a munkaerőpiacon súlyos zavarokat tapasztal. A Bizottság dönti el, hogy milyen korlátozások és meddig alkalmazhatók. Reciprocitás (viszonosság) Az újonnan csatlakozó országok lehetőséget kaptak arra, hogy amennyiben valamely régi tagállam átmeneti intézkedéseket vezet be, akkor ugyanazokat az intézkedéseket megtehesse az új tagállam is. Például a Magyarországról érkező munkavállalók munkavállalása engedélyköteles Németországban, így a reciprocitás adta lehetőséggel élve Magyarországon is engedélyköteles a német állampolgárok munkavállalása. 26

26 A lehetőséggel Magyarországon kívül Lengyelország és Szlovénia él. Magyarországon, ezt a 93/2004. (IV.27.) Kormány rendelt szabályozza. 27

27 3. JELENLEGI HELYZETÜNK AZ EURÓPAI UNIÓ EGYES TAGÁLLAMAIVAL SZEMBEN A MUNKAVÁLALÁS TÜKRÉBEN A Csatlakozási Szerződésnek fentebb részletezett elemei nem kötelező érvénnyel bírtak sem a régi, sem az új tagállamokra nézve, így hazánk pozíciója is más és más az egyes tagállamok tekintetében. A 15-ök nem egységesen alkalmaztak tehát megszorításokat a tíz új tagállammal szemben, hanem országaik sajátos gazdasági és munkaerőpiaci helyzetét vizsgálva hozták meg egyéni döntéseiket. Az alábbiakban aszerint fogom elemezni Magyarország helyzetét, hogy melyik tagállam, milyen követelményeket támasztott vele szemben, különös tekintettel a munkavállalási engedélyek kiadására. Ebben a fejezetben a munkavállalás három fajtájára fogok koncentrálni, és ezeket fogom részletesen bemutatni. E három munkavállalási forma: Egyéni munkavállalás Posting (kiküldetés, kirendelés, munkaerő-közvetítés és kölcsönzés) Önálló vállalkozók A három megkülönböztetett foglalkoztatási formára más-más kritériumrendszer vonatkozik, ezért fontos ezek szabályozásának részletes ismertetése EGYÉNI MUNKAVÁLLALÁS Egyéni munkavállalóknak tekintjük azokat a természetes személyeket, akik munkaadójukkal szerződéses viszonyban vannak, tehát a munkaviszony munkaszerződésen alapszik, és nem másnak a megbízásából végeznek munkát nem egy olyan, harmadik foglalkoztatónak a részére, akinek szerződéses jogviszonya fennáll az aktuális munkaadóval Az új tagállamok A velünk egy időben csatlakozott országokat illetően a kérdés igen egyszerű, hiszen semmiféle megszorító intézkedés nem lépett életbe vagyis, nem szükséges 28

28 munkavállalási engedély a foglalkoztathatósághoz. Mit is jelent ez? Az új tagállamok állampolgárai úgy köthetnek munkaszerződés, gyakorolhatják munkavállalói jogaikat, mintha a másik ország állampolgárai lennének. Semmiféle hátrányos megkülönböztetés nem érhet például egy észt nemzetiségű munkavállalót Lengyelországban, vagy fordítva. Jogaik és kötelezettségeik megegyeznek. (A szlovák állampolgároknak regisztráltatniuk kell(ene) magukat Magyarországon, de ez nem kötelező jellegű, és kizárólag statisztikai célok érdekében szükséges.) Kivételt képez ez alól Málta és Ciprus, mivel az ő helyzetük különleges. Elsősorban területük csekély mérete indokolja differenciált pozíciójukat, de ezen túlmenően az is, hogy bevételeik, GDP-jük csaknem egészét a turizmusból befolyó összegek jelentik, és elképzelhetjük mi volna a helyzet, ha az idényszerűen ott foglalkoztatott munkavállalók munkaszerződésük lejárta után az országban való letelepedés mellett döntenének Korlátozásokat nem alkalmazó tagállamok Köztudomású, hogy a régi tagállamok közül az Egyesült Királyság, Írország és Svédország nyitotta meg munkaerőpiacát május 1-től kezdve tehát nincs szükség ezekben az államokban munkavállalási engedélyre. A csatlakozás időpontja előtt, ha ezekben az országokban valaki munkát szeretett volna vállalni, akkor leendő munkáltatójának kellett megkérni számára a munkavállalási engedélyt, ami meglehetősen bonyolult és hosszadalmas eljárás volt. Ezzel szemben, jelen pillanatban semmiféle procedúrára nincs szükség, hanem Uniós munkavállalóként szabadon vállalhatnak munkát a magyar állampolgárok. Nagy-Britannia esetében annyi kötelezettség járul a munkát vállalókra, hogy foglalkoztatásukat követő 30 napon belül, 50 font adminisztrációs költség mellett regisztráltatniuk kell magukat, a Brit Belügyminisztérium illetékes osztályán személyesen, vagy levélben. Nagy-Britannia sokáig nem tudott dönteni munkaerőpiacának liberalizálását illetően. Sok olyan kérdés merült fel, amelyek elsősorban nem a munkavállalást, hanem a szociális biztonság területét érintették. Jóléti állam lévén kockázatosnak tartotta szociális hálóját (és nem munkaerőpiacát!) nem megfelelő módon levédeni, így olyan döntést hozott, amely biztosítani látszik, hogy az oda irányuló migráció nem értékcsökkenést, hanem 29

29 értéktöbbletet hoz létre államukban. Ahhoz, hogy biztosítsák eme értéktöbbletet olyan szabályozást vezettek be, amely kimondja hogy: migráns munkavállaló 12 hónap igazolt munkaviszony követően részesülhet csak szociális ellátásban. Ezzel kívánták elkerülni, hogy jogosulatlan személyek úgymond felkapaszkodhassanak Nagy-Britannia szociális hálójára. Úgy tűnik tehát, hogy a munkaerő-piac megnyitásának hátterében erőteljes politikai motívumok húzódtak meg, ami nem is meglepő, ha belegondolunk, hogy az Egyesült Királyságban közel fél millióra tehető az üres álláshelyek száma (A Brit munkaügyi szervezettől származó információ), amit részben az újonnan csatlakozott országok munkavállalóival szeretnének betöltetni A munkavállalási engedélyt a munkaerő-piaci helyzet vizsgálata nélkül megadó tagállamok Dánia és Norvégia 11 tartozik bele ebbe a körbe, mégpedig a következők miatt. Az előző pontban ismertetett eljáráshoz képest e két állam szigorúbb szabályozással él, hiszen náluk kötelező a munkavállalási engedély kiváltása. Ugyanakkor az engedélyt a munkaerő-piac vizsgálata nélkül, automatikusan adják ki, ha a munkavállalónak érvényes munkaszerződése van és a benne foglaltak megegyeznek a két ország ún:minimál-sztenderdjeivel. (Itt két olyan fogalmat említettem, amelyek közelebbi megismerése fontos a helyzet pontos megítéléséhez.) Munkaerőpiaci vizsgálat A jobb megértéshez vegyünk egy példát. Ha Franciaországban megüresedik egy álláshely, akkor elsődlegesen a 15-ök Európai Uniós állampolgárnak kell betöltenie azt. Abban az esetben ha nincs megfelelő jelölt, akkor az üresedésre pályázhatnak az újonnan csatlakozott államok munkavállalói (Közösségi preferencia érvényesülése), és csak ez után töltheti be az állást Unión kívüli, harmadik ország állampolgára. 30

30 Eltérés az országok között csak annyiban van, hogy minden egyes tagállam önállóan, más és más időintervallumot határoz meg törvényileg arra nézve, mennyi ideig kell a munkaerő-piacot vizsgálni. (Magyarországon ez az idő 30 nap.) A folyamatot a következő ábra illusztrálja: A munkaerő-piaci vizsgálat folyamata Üres álláshely Adott tagállam állampolgára, vagy más régi tagállam állampolgára 2. Újonnan csatlakozott államok állampolgárai 3. Az Unión kívüli munkavállalók, vagyis 3. ország állampolgárai Minimál-standard A munkaadóra és munkavállalóra nézve vannak olyan kötelezően betartandó feltételek, amelyek nélkül nem lehet munkaszerződés kötni. Felsorolásszerűen a következők: a) a minimálbér és egyébként a díjazás kérdése; b) a munkaidő (részmunkaidő, rendkívüli munkaidő), éjszakai munka, a pihenőidő, a munkaközi szünet mértéke (készenléti szabályok); c) fizetett éves szabadság mértéke; d) diszkrimináció tilalma. 11 Norvégia ugyan nem tagja az Európai Uniónak, ám tagországa az Európai Gazdasági Térségnek, és mint ilyen pozíciójuk fontos a számunkra is 31