ALAPVETŐ TÉNYEK AZ ENSZ-RŐL

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "ALAPVETŐ TÉNYEK AZ ENSZ-RŐL"

Átírás

1 ALAPVETŐ TÉNYEK AZ ENSZ-RŐL Kiadja a Magyar ENSZ Társaság

2 A mű eredeti címe: Basic Facts about the United Nations Kiadta az ENSZ Tájékoztatási Főosztálya, New York, New York 10017, Egyesült Államok Átdolgozott kiadás Copyright 2011 United Nations (ISBN: ) A kiadvány ha nincs másképp jelölve decemberi adatokra épül. Bizonyos adatokat (pl. személyi változások) a szerkesztő a januári helyzetnek megfelelően frissítette. Hungarian translation Magyar ENSZ Társaság ISBN: A kiadvány fordítását és megjelentetését a KÜLÜGYMINISZTÉRIUM támogatása tette lehetővé. A harmadik fejezet fordítását az ENSZ Bécsi Tájékoztatási Szolgálata támogatta. Fordította: Liwa-Horváth Krisztina A fordítást szakmailag ellenőrizte (IV. és VI. fejezetek): Lamm Vanda, Ganczer Mónika és Sulyok Gábor A magyar nyelvű kiadásért felelős: Dr. Gömbös Ervin, a Magyar ENSZ Társaság főtitkára 2

3 A FŐTITKÁR ELŐSZAVA Az ENSZ létrehozását az a meggyőződés vezérelte, hogy a világ nemzetei képesek együttműködni, és együtt is kell működniük a konfliktusok békés megoldásában és az emberek életének jobbá tételében. Több mint 65 évvel később, rekordmennyiségű valódi eredmény elérése után változatlanul és teljes mértékben ragaszkodunk ezekhez az elvekhez. Nagyon sok dolog változott meg az ENSZ megalapítása óta. A Szervezet taglétszáma közel megnégyszereződött, miközben a dekolonizáció, a népesség növekedése és a globalizáció mind külön-külön hozzájárultak modern világunk átrajzolásához. A világ fejlődésével együtt gyarapodtak a kihívások is. A technológiai fejlődés mindenkit érint, és mindenkihez kötődik úgy, ahogyan akár egy évtizeddel ezelőtt sem tudtuk elképzelni; pénzügyi, élelmiszer-, egészségügyi és energiaválságok nem voltak tekintettel országhatárokra; továbbá az éghajlatváltozás és más ökológiai veszélyek rávilágítottak arra, hogy a fenntartható fejlődés három egymást kiegészítő pilléren nyugszik: társadalmi fejlődés, gazdasági növekedés és környezetvédelem. E kihívások kezelésére multilaterális együttműködésre van szükség sokkal inkább, mint bármikor, a cselekvés leghatékonyabb helyszíne pedig változatlanul az ENSZ. Csak együttműködve ragadhatjuk meg azokat a lehetőségeket, amelyeket ezek a monumentális változások teremtenek, és kerülhetjük el azokat a kockázatokat, amelyeket ezek felvetnek. Ez a század áttöréssel kezdődött: 2000-ben a millenniumi fejlesztési célok (MDG-k) megvalósítható ütemezésű tervet jelentettek az emberek legégetőbb szükségleteinek a kielégítésére. Ma már igazi eredményeink vannak. A fejlesztési sikertörténetek növekvő számával párhuzamosan a beiskolázás drámai növekedése, szélesebb körű hozzáférés a tiszta vízhez, a betegségek hatékonyabb kezelése, a zöldtechnológia növekedése az MDG-k átalakító hatása tagadhatatlan. Ugyancsak mindenütt fontos a hétköznapi emberek olthatatlan vágya arra, hogy lássák: az ENSZ Alapokmányának alapvető értékei megvalósulnak mindennapi életükben. Dél-Szudántól Kelet-Timorig, Tunéziától Kirgizisztánig találkoztunk olyan emberekkel, akik a demokratikus számonkérhetőségre, a szabadságra és az emberi jogokra vágynak. Az ENSZ változatlanul kifejezésre juttatja és kiáll az egyetemes értékek mellett, valamint saját rendszerén keresztül azon dolgozik, hogy beleszője ezeket a nemzeti és nemzetközi élet szövetébe. Az Alapvető tények az ENSZ-ről, amelyet először 1947-ben adtak ki, bemutatja a Szervezet történetét, céljait, struktúráját és a legutóbbi fejlesztéseket. Miután a politikában, a gazdaságban a technológia és az emberi jogok területén is új kihívások keletkeznek, az ENSZ folyamatosan fejlődik, hogy kezelni tudja ezeket. Figyelemre méltó példa az UN-Women 3

4 létrehozása 2010-ben, amelynek az a célja, hogy segítse előmozdítani a nemek közti egyenlőség és a nők felemelkedésének előnyeit az ENSZ napirendjének teljes spektrumában. Ugyanakkor a menedzsment most zajló változási folyamata az ENSZ-ben segít bennünket abban, hogy többet és hatékonyabban végezzünk. Javasolom ezt a kiadványt mindenkinek, akit érdekel ez az egyedülálló, felbecsülhetetlenül értékes és nélkülözhetetlen Szervezet, egyrészt referenciaként arról, hogy mit ért el eddig, másrészt pedig útmutatóként, hogy milyen feladatok várnak még megoldásra. Ban Ki Mun az ENSZ főtitkára New York, április 4

5 TARTALOM Az ENSZ szervezetei rendszerének magyar nyelvű ábrája itt érhető el: e A tartalom egy adott sorára kattintva a megfelelő oldal közvetlenül elérhető. A FŐTITKÁR ELŐSZAVA... 3 TARTALOM... 5 KIEMELT (VÍZJELLEL ELLÁTOTT) SZÖVEGRÉSZEK RÖVIDÍTÉSEK I. AZ ENSZ ALAPOKMÁNYA, STRUKTÚRÁJA ÉS RENDSZERE Az ENSZ Alapokmánya Célok és alapelvek Tagság és hivatalos nyelvek Az ENSZ-struktúra Közgyűlés Feladatok és hatáskör Ülésszakok Biztonsági Tanács Feladatok és hatáskör Törvényszékek és bíróságok Gazdasági és Szociális Tanács (ECOSOC) Feladatok és hatáskör Ülésszakok és alárendelt testületek Regionális bizottságok Kapcsolatok a nem kormányzati szervezetekkel Gyámsági Tanács Nemzetközi Bíróság Joghatóság Tagság Titkárság Főtitkár Főosztályok és hivatalok Költségvetés Az ENSZ szervezeteinek a rendszere Programok és alapok, kutató- és képzőintézetek, valamint egyéb intézmények Az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája (UNCTAD) Nemzetközi Kereskedelmi Központ (ITC) Az ENSZ Fejlesztési Programja (UNDP) ENSZ-önkéntesek (UNV) ENSZ Tőkefejlesztési Alap (UNCDF) Az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) Az ENSZ Népesedési Alapja (UNFPA)

6 Az ENSZ Emberi Települések Programja (UN-HABITAT) Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) Az ENSZ Gyermekalapja (UNICEF) Az ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatala (UNODC) Az ENSZ Palesztin Menekülteket Segélyező és Munkaközvetítő Hivatala a Közel-Keleten (UNRWA) Élelmezési Világprogram (WFP) Az ENSZ Interregionális Bűnügyi és Igazságügyi Kutatóintézete (UNICRI) Az ENSZ Leszerelési Kutatóintézete (UNIDIR) Az ENSZ Továbbképző és Kutatóintézete (UNITAR) Az ENSZ Szociális Fejlesztési Kutatóintézete (UNRISD) ENSZ Egyetem (UNU) Közös ENSZ HIV/AIDS Program (UNAIDS) Az ENSZ Projektszolgáltatások Hivatala (UNOPS) Az ENSZ Nemek Egyenlőségével és a Nők Felemelkedésével Foglalkozó Egysége (UN-Women) Szakosított intézmények és kapcsolódó szervezetek Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) Az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO)66 Egészségügyi Világszervezet (WHO) Világbank-csoport Nemzetközi Valutaalap (IMF) Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) Nemzetközi Távközlési Egyesület (ITU) Egyetemes Postaegyesület (UPU) Meteorológiai Világszervezet (WMO) Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) Nemzetközi Mezőgazdaság-fejlesztési Alap (IFAD) Az ENSZ Iparfejlesztési Szervezete (UNIDO) Idegenforgalmi Világszervezet (UNWTO) Az Átfogó Atomcsendszerződés Szervezete Előkészítő Bizottsága (CTBTO) Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) Vegyi Fegyverek Betiltásának Szervezete (OPCW) Kereskedelmi Világszervezet (WTO) II. NEMZETKÖZI BÉKE ÉS BIZTONSÁG Biztonsági Tanács Közgyűlés Konfliktusmegelőzés Békefenntartás Kikényszerítés Szankciók Katonai akciók engedélyezése Békeépítés Választási segítségnyújtás

7 A béke építése fejlesztéssel Akció a békéért Afrika Afrika déli része A Nagy-tavak vidéke Nyugat-Afrika Közép- és Kelet-Afrika Az amerikai kontinens államai Ázsia és a Csendes-óceáni térség A Közel-Kelet Afganisztán Irak India Pakisztán Tádzsikisztán Kambodzsa Mianmar Nepál Bougainville / Pápua Új-Guinea Kelet-Timor Európa Ciprus Georgia (Grúzia) A balkáni országok Leszerelés A leszerelési mechanizmus Tömegpusztító fegyverek Atomfegyverek Vegyi és biológiai fegyverek Hagyományos fegyverek, bizalomépítés és átláthatóság A világűr békés felhasználása Jogi okmányok Világűrügyi Hivatal III. GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI FEJLŐDÉS Fejlesztési tevékenységek koordinálása Gazdasági fejlődés Hivatalos fejlesztési segítségnyújtás A fejlődés támogatása világszerte Fejlesztési célú kölcsönzés Kölcsönzés a stabilitás érdekében Befektetés és fejlődés Kereskedelem és fejlődés Mezőgazdaság-fejlesztés Iparfejlesztés Munkaerő Nemzetközi polgári repülés Nemzetközi hajózás Távközlés Nemzetközi postaszolgálat

8 Szellemi tulajdon Globális statisztika Közigazgatás Tudomány és technológia a fejlődés szolgálatában Társadalmi fejlődés Előrehaladás a millenniumi fejlesztési célok elérésében A szegénység csökkentése Küzdelem az éhínség ellen Egészségügy Emberi települések Oktatás Kutatás és képzés Népesedés és fejlődés Nemek egyenlősége és a nők felemelkedése A gyermekek jogainak előmozdítása Társadalmi integráció Családok Ifjúság Idősek Őshonosokra vonatkozó kérdések Fogyatékossággal élő személyek Civilizálatlan társadalom: bűnözés, kábítószer-fogyasztás és terrorizmus Kábítószer-ellenőrzés Bűnmegelőzés Tudomány, kultúra és kommunikáció Természet-, társadalom- és humán tudományok Kultúra és fejlődés Sport a fejlődésért és a békéért Kommunikáció és információ Fenntartható fejlődés A 21. század napirendje Fenntartható Fejlődési Világcsúcs A fenntartható fejlődés finanszírozása Akció a környezetért Éghajlatváltozás és globális felmelegedés Az ózonréteg megkárosítása Kisszigetek Fenntartható erdőgazdálkodás Elsivatagosodás Biológiai sokféleség, szennyezés és túlhalászás A tengeri környezet védelme Időjárás, éghajlat és víz Természeti erőforrások és energia Nukleáris biztonság IV. EMBERI JOGOK Emberi jogi okmányok Az Emberi Jogok Nemzetközi Törvénye Gazdasági, szociális és kulturális jogok

9 Polgári és politikai jogok További egyezmények Egyéb szabályok Az emberi jogi mechanizmusok Emberi Jogi Tanács Az ENSZ emberi jogi főbiztosa Az emberi jogok előmozdítása és védelme A fejlődéshez való jog Az élelemhez való jog A munkával kapcsolatos jogok Küzdelem a hátrányos megkülönböztetés ellen Apartheid Fajüldözés A nők jogai A gyermekek jogai Kisebbségek jogai Őshonos népek Fogyatékossággal élő személyek Migráns munkavállalók Igazságszolgáltatás A jövő prioritásai V. HUMANITÁRIUS AKCIÓ A humanitárius segítségnyújtás koordinálása Humanitárius segítségnyújtás és védelem Menekültek védelme és segítése Palesztin menekültek VI. NEMZETKÖZI JOG A viták bírósági rendezése A nemzetközi jog fejlesztése és kodifikálása Nemzetközi kereskedelmi jog Környezetjog Tengerjog Az egyezmény hatása Az egyezmény által létrehozott testületek A részes államok találkozói és a Közgyűlés eljárásai Nemzetközi humanitárius jog Nemzetközi terrorizmus Egyéb jogi kérdések VII. DEKOLONIZÁCIÓ Nemzetközi gyámsági rendszer Önkormányzattal nem rendelkező területek A gyarmati országok és népek függetlenségének megadásáról szóló nyilatkozat Namíbia Kelet-Timor Nyugat-Szahara FÜGGELÉKEK Az ENSZ tagállamai

10 Az ENSZ taglétszámának a növekedése Békefenntartó műveletek: múlt és jelen Dekolonizáció ENSZ-emléknapok, emlékhetek, nemzetközi évek és évtizedek Válogatott ENSZ-honlapok

11 KIEMELT (VÍZJELLEL ELLÁTOTT) SZÖVEGRÉSZEK Módosítások az ENSZ Alapokmányához A Biztonsági Tanács jelenlegi tagjai ( ) A évi világcsúcs Az előző főtitkárok Reform és megújulás: békefenntartás és leszerelés Az ENSZ és a Nobel-békedíj Az ENSZ-et támogató világ ENSZ békehírnökök és jószolgálati nagykövetek Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) A békeépítés struktúrája Védelmi felelősség Ki a békefenntartó műveletek parancsnoka ENSZ békefenntartó műveletek* Folyamatban lévő ENSZ politikai és békeépítő missziók* Afrika: egy ENSZ-prioritás Az Afrikai Unió és az ENSZ Hibrid Művelete Dárfúrban (UNAMID) Többoldalú leszerelési és fegyverzetszabályozási megállapodások Kétoldalú leszerelési megállapodások Küzdelem a taposóaknák ellen UNISPACE: a világűr felhasználása a fejlesztés és a segélynyújtás számára A globalizáció mindenki érdekét szolgálja Az ENSZ versenyelőnye Nemzetközi konferencia a fejlesztés finanszírozásáról Afrika: egy ENSZ-prioritás Külföldi közvetlen befektetés és fejlődés Az méltányos kereskedelem előmozdítása a mindenkit érintő fejlesztésért Főbb világkonferenciák 2000 óta Világ-csúcstalálkozó a társadalmi fejlődésről millenniumi fejlesztési célok célok a szegénység, a betegségek, a környezet és a fejlesztés terén A gyermekbénulás-mentes világ küszöbén Az ENSZ küzd a HIV/AIDS ellen Malária és tuberkulózis Ifjúság és iskolák Academic Impact Nők világkonferenciái Gyermekek számára alkalmas világ Civilizációk Szövetsége Fenntartható fejlődési csúcstalálkozók Változó emberi magatartás Összefoglaló jelentés az éghajlatváltozásról

12 UN-Water Az egyetemes jogok meghatározása Az ENSZ Demokrácia Alapja Különleges jelentéstevők és munkacsoportok Technikai együttműködési program Fogjunk össze a nők elleni erőszak megszüntetéséért A decemberi indiai-óceáni földrengés és szökőár Haiti újjáépül a januári földrengés után A gyorssegély koordinációja Gyermekek védelme háborúban A humanitárius munkavállalók védelme Menekültek a saját országukban Globális felmelegedés és a környezeti menekültek Menekülő emberek A Nemzetközi Büntetőbíróság Területek, amelyekre a gyarmati országok és népek függetlenségének megadásáról szóló nyilatkozat változatlanul vonatkozik

13 RÖVIDÍTÉSEK ACABQ Advisory Committee on Administrative and Budgetary Questions (Igazgatási és Költségvetési Kérdések Tanácsadó Bizottsága) AU African Union (Afrikai Unió) BT Biztonsági Tanács (Security Council) CEDAW Committee on the Elimination of Discrimination against Women (Nők Hátrányos Megkülönböztetése Kiküszöbölésével Foglalkozó Bizottság) CIS Commonwealth of Independent States (Független Államok Közössége) CTBTO Preparatory Commission for the Comprehensive Nuclear-Test-Ban Treaty Organization (Átfogó Atomcsendszerződés Szervezete Előkészítő Bizottsága) CWC Chemical Weapons Convention (Vegyi Fegyverek Konvenciója) DESA Department of Economic and Social Affairs (ENSZ Gazdasági és Szociális Ügyek Főosztálya) DFS Department of Field Support (Műveleti Területeket Támogató Főosztály) DGACM Department for General Assembly and Conference Management (Közgyűlés- és Konferenciamenedzsment Főosztály) DM Department of Management (Menedzsment Főosztály) DPA Department of Political Affairs (Politikai Ügyek Főosztálya) DPI Department of Public Information (Tájékoztatási Főosztály) DPKO Department of Peacekeeping Operations (Békefenntartó Műveletek Főosztálya) DSS Department of Safety and Security (Biztonságossági és Biztonsági Főosztály) ECA Economic Commission for Africa (Afrikai Gazdasági Bizottság) ECE Economic Commission for Europe (Európai Gazdasági Bizottság) ECLAC Economic Commission for Latin America and the Caribbean (Latinamerikai és Karibi Gazdasági Bizottság) ECOSOC Economic and Social Council (Gazdasági és Szociális Tanács) ECOWAS Economic Community of West African States (Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közössége) EGB Európai Gazdasági Bizottság (Economic Commission for Europe) ENSZ Egyesült Nemzetek Szervezete (United Nations Organization) ESCAP Economic and Social Commission for Asia and the Pacific (Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági és Szociális Bizottság) ESCWA Economic and Social Commission for Western Asia (Nyugat-ázsiai Gazdasági és Szociális Bizottság) FAO Food and Agriculture Organization of the United Nations (ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete) GATT General Agreement on Tariffs and Trade (Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény) IAEA International Atomic Energy Agency (Nemzetközi Atomenergia Ügynökség) 13

14 IASC Inter-Agency Standing Committee (Intézményközi Állandó Bizottság) IBRD International Bank for Reconstruction and Development (Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank) ICAO International Civil Aviation Organization (Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet) ICSID International Centre for Settlement of Investment Disputes (Befektetési Vitákat Rendező Nemzetközi Központ) ICC International Criminal Court (Nemzetközi Büntetőbíróság) ICJ International Court of Justice (Nemzetközi Bíróság) IDA International Development Association (Nemzetközi Fejlesztési Társulás) IDPs internally displaced persons (lakóhelyüket elhagyni kényszerült IFAD személyek) International Fund for Agricultural Development (Nemzetközi Mezőgazdaság-fejlesztési Alap) IFC International Finance Corporation (Nemzetközi Pénzügyi Társaság) ILO International Labour Organization (Nemzetközi Munkaügyi Szervezet) IMF International Monetary Fund (Nemzetközi Valutaalap) IMO International Maritime Organization (Nemzetközi Tengerészeti Szervezet) IPCC Intergovernmental Panel on Climate Change (Éghajlatváltozási Kormányközi Testület) ITC International Trade Centre (UNCTAD/WTO Nemzetközi Kereskedelmi Központ) ITU International Telecommunication Union (Nemzetközi Távközlési Egyesület) LDCs Least Developed Countries (legkevésbé fejlett országok) LICs Low-Income Countries (alacsony jövedelmű orzságok) MDGs Millennium Development Goals (millenniumi fejlesztési célok) MIGA Multilateral Investment Guarantee Agency (Nemzetközi Beruházásvédelmi Ügynökség) NATO North Atlantic Treaty Organization (Észak-atlanti Szerződés Szervezete) NEPAD New Partnership for Africa s Development (Új Partnerség Afrika Fejlesztéséért) NGOs Non Governmental Organizations (nem kormányzati szervezetek) NPT Treaty on the Non-Proliferation of Nuclear Weapons (Atomsorompó-szerződés) OAS Organization of American States (Amerikai Államok Szervezete) OAU Organization of African Unity (Afrikai Egységszervezet) OCHA Office for the Coordination of Humanitarian Affairs (Humanitárius Ügyek Koordinációs Hivatala) ODA Official Development Assistance (Hivatalos Fejlesztési OHCHR Segítségnyújtás) Office of the High Commissioner for Human Rights (ENSZ Emberi Jogi Főbiztossága) 14

15 OIOS Office of Internal Oversight Services (Belső Felügyeleti Szolgáltatások Hivatala) OLA Office of Legal Affairs (ENSZ Jogügyi Hivatala) OPCW Organization for the Prohibition of Chemical Weapons (Vegyi Fegyverek Betiltásának Szervezete) OSAA Office of the Special Adviser on Africa (Afrikai Különleges Tanácsadó Hivatala) OSCE Organization for Security and Cooperation in Europe (Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet) SDR Special Drawing Rights (különleges lehívási jogok) UN United Nations (Egyesült Nemzetek Szervezete / ENSZ) UNAIDS Joint United Nations Programme on HIV/AIDS (Közös ENSZ HIV/AIDS Program) UNCDF United Nations Capital Development Fund (ENSZ Tőkefejlesztési Alap) UNCED United Nations Conference on Environment and Development (Környezet és Fejlődés ENSZ-konferencia) UNCTAD United Nations Conference on Trade and Development (ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája) UNDP United Nations Development Programme (ENSZ Fejlesztési Programja) UNEP United Nations Environment Programme (ENSZ Környezetvédelmi Programja) UNESCO United Nations Educational, Scientific and Cultural Organization (ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete) UNFPA United Nations Population Fund (ENSZ Népesedési Alapja) UN-HABITAT United Nations Human Settlements Programme (ENSZ Emberi Települések Programja) UNHCR Office of the High Commissioner for Refugees (ENSZ Menekültügyi Főbiztossága) UNICEF United Nations Children s Fund (ENSZ Gyermekalapja) UNICRI United Nations Interregional Crime and Justice Research Institute (ENSZ Interregionális Bűnügyi és Igazságügyi Kutatóintézet) UNIDIR United Nations Institute for Disarmament Research (ENSZ Leszerelési Kutatóintézet) UNIDO United Nations Industrial Development Organization (ENSZ Iparfejlesztési Szervezete) UNIFEM United Nations Development Fund for Women (ENSZ Fejlesztési Alapja a Nők számára) UNITAR United Nations Institute for Training and Research (ENSZ Továbbképző és Kutatóintézet) UNO United Nations Organization (Egyesült Nemzetek Szervezete) UNODA Office of Disarmament Affairs (Leszerelési Ügyek Hivatala) UNODC United Nations Office on Drugs and Crime (az ENSZ Kábítószerés Bűnügyi Hivatala) UNOG United Nations Office at Geneva (ENSZ Genfi Hivatala) 15

16 UN-OHRLLS UNON UNOPS UNOV UNOWA UNRISD UNRWA UNSSC Office of the High Representative for the Least Developed Countries, Landlocked Developing Countries and Small Island Developing States (A Legkevésbé Fejlett Országok, a Fejlődő Kontinentális Országok és a Fejlődő Kis Szigetországok Főképviselőjének Hivatala) United Nations Office at Nairobi (ENSZ Nairobi Hivatala) United Nations Office for Project Services (ENSZ Projekttámogatási Hivatala) United Nations Office at Vienna (ENSZ Bécsi Hivatala) United Nations Office for West Africa (az ENSZ Nyugat-afrikai Hivatala) United Nations Institute for Social Development (ENSZ Szociális Fejlesztési Kutatóintézet) United Nations Relief and Works Agency for Palestine Refugees in the Near East (ENSZ Palesztin Menekültek Segélyező és Munkaközvetítő Hivatala a Közel-Keleten) United Nations System Staff College (ENSZ-rendszer Személyzeti Kollégiuma) United Nations University (ENSZ Egyetem) UNU UNV United Nations Volunteers Programme (ENSZ-önkéntesek Programja) UN-Women ENSZ Nemek Egyenlőségével és a Nők Felemelkedésével Foglalkozó Egysége UNWTO World Tourism Organization (Idegenforgalmi Világszervezet) UPU Universal Postal Union (Egyetemes Postaegyesület) WFP World Food Programme (Élelmezési Világprogram) WHO World Health Organization (Egészségügyi Világszervezet) WIPO World Intellectual Property Organization (Szellemi Tulajdon Világszervezete) WMO World Meteorological Organization (Meteorológiai Világszervezet) WTO World Trade Organization (Kereskedelmi Világszervezet) 16

17 I. AZ ENSZ ALAPOKMÁNYA, STRUKTÚRÁJA ÉS RENDSZERE A békéért folyó küzdelem tartós folyamat. Több mint egy évszázaddal ezelőtt, 1899-ben tartották az első Nemzetközi Békekonferenciát Hágában azzal a céllal, hogy multilaterális okmányokat dolgozzanak ki a válságok békés megoldására, a háborúk megakadályozására és a hadviselés szabályainak kodifikálására. A konferencia elfogadta a Nemzetközi viták békés megoldására vonatkozó egyezményt, és létrehozta az Állandó Választott Bíróságot, amely 1902-ben kezdett működni. Ezt követően 1919-ben az első világháború folyamán, a Versailles-i szerződés értelmében létrehozták a Nemzetek Szövetségét a nemzetközi együttműködés elősegítése és a béke és biztonság megvalósítása érdekében. Miután a Nemzetek Szövetsége beszüntette tevékenységét, mert nem tudta megakadályozni a második világháborút, a konfliktusok békés megoldásának szükségessége a nemzetközi együttműködés és párbeszéd keretében tovább fokozódott. Az Egyesült Nemzetek elnevezés az Amerikai Egyesült Államok elnökétől, Franklin D. Roosevelttől származik a második világháború idején. Először az Egyesült Nemzetek január 1-jei nyilatkozatában szerepelt, amelyben 26 nemzet képviselői tettek ígéretet arra, hogy együtt folytatják a harcot a tengelyhatalmak ellen. Az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Kína és a Szovjetunió képviselői által 1944-ben, Washingtonban folytatott tárgyalások után a következő évben 50 ország delegátusai találkoztak San Franciscóban az Egyesült Nemzetek Nemzetközi Szervezetről tartott konferenciáján. Itt kifejezve erőteljes elkötelezettségüket, hogy véget vessenek a háború borzalmainak megfogalmazták az Egyesült Nemzetek Alapokmányát, amelyet június 26-án írtak alá. (Lengyelország nem képviseltette magát a konferencián, később írta alá az Alapokmányt, és ezzel az 51 alapító tagállam egyike lett.) Az ENSZ 1 New York-i központtal hivatalosan október 24-én jött létre, miután az Alapokmányt ratifikálta Franciaország, az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Kína, a Szovjetunió és a többi aláíró többsége. A világbéke e történelmi ígéretének emlékére minden év október 24-én ünneplik az ENSZ napját. Dacára azoknak az erős megosztottságoknak, melyekből az ENSZ megszületett a második világháborúban, s amelyek az ezt követő hidegháború idején folytatott számos tárgyalás során jelentkeztek, a jelentős nézetkülönbségek ellenére az ENSZ, hű maradva ehhez az ígérethez, továbbra is fejlődik. Ez egyre lényegesebb a 21. század elején, a hatalmas globális átalakulás közepette, amellyel a világ népeinek szembesülnie kell. 1 A továbbiakban az Egyesült Nemzetek Szervezete magyar rövidítését, az ENSZ-et használjuk, de a szövegben gyakran előfordul egyszerűen a Szervezet rövidítés is. 17

18 Az ENSZ Alapokmánya Az ENSZ Alapokmánya 2 az ENSZ alkotmányos okirata, amely megállapítja (www.un.org/en/documents/charter) a tagállamok jogait és kötelezettségeit, létrehozza az ENSZ szerveit és ügyrendi szabályzatát. Az Alapokmány olyan nemzetközi szerződés, amely törvénybe foglalja a nemzetközi kapcsolatok alapelveit az államok szuverén egyenlőségétől az erő olyan alkalmazásának tilalmáig, amely bármilyen értelmezésben összeegyeztethetetlen az ENSZ céljaival. Az Alapokmány bevezetőből és 19 fejezetbe csoportosított 111 cikkből áll. Ezek közül az I. fejezet kifejti az ENSZ céljait és elveit; a II. fejezet az ENSZtagság kritériumait határozza meg; a III. fejezet megnevezi az ENSZ 6 főszervét; a IV XV. fejezet meghatározza ezeknek a szerveknek a funkcióit és hatáskörét; a XVI XVII. fejezet leírja az ENSZ viszonyát a létező nemzetközi joghoz; a XVIII XIX. fejezet pedig meghatározza az Alapokmány módosításának és ratifikálásának a módjait. Az Alapokmány bevezetője kifejezi mindazoknak a népeknek az eszményeit és közös céljait, amelyeknek a kormányai összefogtak az ENSZ létrehozására: MI, AZ EGYESÜLT NEMZETEK NÉPEI, ELHATÁROZTUK azt, hogy megmentjük a jövő nemzedékét a háború borzalmaitól, amelyek életünk folyamán kétszer zúdítottak kimondhatatlan szenvedést az emberiségre; újból hitet teszünk az alapvető emberi jogok, az emberi személyiség méltósága és értéke, a férfiak és nők, valamint a nagy és kis nemzetek egyenjogúsága mellett; megteremtetjük azokat a feltételeket, amelyek mellett az igazságosság és a nemzetközi szerződésekből, valamint a nemzetközi jog egyéb forrásaiból eredő kötelezettségek iránti tisztelet fenntartható; előmozdítjuk a szociális haladást és a nagyobb szabadság mellett az életfeltételek javítását; ÉS HOGY EBBŐL A CÉLBÓL türelmet gyakorolunk, és egymással jó szomszédként békességben élünk együtt, egyesítjük erőinket a nemzetközi béke és biztonság fenntartására, az alapelvekben való megegyezés, valamint eljárási módszerek létesítésével biztosítjuk azt, hogy fegyveres erő alkalmazására, hacsak közérdek nem kívánja, sor többé ne kerüljön, és nemzetközi szervezet segítségével előmozdítjuk valamennyi nép gazdasági és szociális előrehaladását; MEGÁLLAPODUNK ABBAN, HOGY E CÉLOK MEGVALÓSÍTÁSÁRA ERŐFESZÍTÉSEINKET EGYESÍTJÜK. Ennek folytán kormányaink San Francisco városában összegyűlt, jó és kellő formátumú meghatalmazással ellátott képviselőik útján elfogadták az Egyesült Nemzetek jelen Alapokmányát, és ezáltal nemzetközi szervezetet létesítenek, amelynek Egyesült Nemzetek lesz a neve. 2 Az Alapokmány magyarul itt érhető el: tek_alapokmanya. 18

19 Célok és alapelvek Az ENSZ céljait az Alapokmány a következőkben határozta meg: a nemzetközi béke és biztonság fenntartása; baráti kapcsolatok fejlesztése, amelyek az egyenjogúság és önrendelkezés elvének a tiszteletben tartásán alapulnak; együttműködés a nemzetközi gazdasági, szociális, kulturális és humanitárius problémák megoldására, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartásának előmozdítására. az ENSZ a nemzetek e közös célok elérése érdekében kifejtett tevékenysége összehangolásának a központjává tétele. Az ENSZ az alábbi alapelveknek megfelelően tevékenykedik: Valamennyi tagjának szuverén egyenlőségén alapul. Minden tagja köteles az Alapokmányban vállalt kötelezettségeit jóhiszeműen teljesíteni. Köteles nemzetközi viszályait békés eszközökkel, a nemzetközi béke és biztonság, valamint az igazságosság veszélyeztetése nélkül rendezni. Nemzetközi kapcsolataiban tartózkodik az erőszakkal való fenyegetéstől vagy az erőszak alkalmazásától bármelyik más állam ellen. Megad minden segítséget az ENSZ bármely, az Alapokmánynak megfelelően folytatott tevékenységéhez. Az Alapokmány egyetlen rendelkezése sem jogosítja fel az ENSZ-et arra, hogy olyan ügyekbe avatkozzon, amelyek alapvetően valamelyik állam belső joghatóságának a körébe tartoznak. Módosítások az ENSZ Alapokmányához Az ENSZ Alapokmánya a Közgyűlés tagjainak kétharmados szavazatával és az ENSZ tagjainak kétharmados ratifikálásával, beleértve a Biztonsági Tanács öt állandó tagját is, módosítható. Eddig az Alapokmánynak négy cikkét módosították, egyet kétszer is: 1965-ben a Biztonsági Tanács létszámát 11-ről 15-re emelték (23. cikk), a döntéshez szükséges megerősítő szavazatok számát pedig hétről kilencre, beleértve az öt állandó tag egybevágó szavazatát az érdemi nem eljárási kérdésekben (27. cikk) ben a Gazdasági és Szociális Tanács létszámát 18-ról 27-re emelték, majd 1973-ban tovább növelték 54-re (61. cikk) ban az Alapokmány felülvizsgálatával foglalkozó általános értekezlet összehívásához a Biztonsági Tanácsban szükséges szavazatok számát hétről kilencre emelték (109. cikk). 19

20 Tagság és hivatalos nyelvek Az ENSZ tagja lehet minden békeszerető nemzet, amely az Alapokmányban foglalt kötelezettségeket vállalja, és e kötelezettségek teljesítésére képes és hajlandó. Új tagállamok felvétele a Biztonsági Tanács ajánlása alapján a Közgyűlés határozatával történik. Az Alapokmány lehetővé teszi olyan tag tagságának a felfüggesztését vagy kizárását, amely megsérti az Alapokmány alapelveit, ám a Szervezet létrejötte óta egyetlen ilyen eset sem történt. Az Alapokmány szerint az ENSZ hivatalos nyelve az angol, a francia, a kínai, az orosz és a spanyol. Az arabot 1973-ban ugyancsak elismerték hivatalos nyelvként. Az ENSZ-struktúra Az Alapokmány az ENSZ hat főszervét hozta létre: Közgyűlés, Biztonsági Tanács, Gazdasági és Szociális Tanács, Gyámsági Tanács, Nemzetközi Bíróság és a Titkárság. Az ENSZ-család azonban ennél sokkal nagyobb, magában foglal 15 szakosított intézményt, továbbá számos programot és alapot, valamint egyéb szerveződéseket. Az ENSZ szervezetei rendszerének magyar nyelvű ábrája itt érhető el: Közgyűlés A Közgyűlés (General Assembly az ENSZ legfőbb tanácskozó testülete. Az összes tagállam képviselőiből áll, ezek mindegyike egy szavazattal rendelkezik. Olyan fontos kérdésekben, mint a békére és biztonságra, új tagok felvételére és költségvetési kérdésekre vonatkozó ajánlások, a döntésekhez kétharmados többségre van szükség. Egyéb kérdésekben a döntések egyszerű szótöbbséggel történnek. Feladatok és hatáskör Az Alapokmány értelmében a Közgyűlés feladatai és hatásköre az alábbiakra terjed ki: Megvizsgálja és ajánlásokat tesz a nemzetközi béke és biztonság fenntartására irányuló együttműködés alapelveire, beleértve a leszerelés és fegyverkezés szabályozásának alapelveit. Megtárgyal bármilyen olyan kérdést, amely a nemzetközi békére és biztonságra vonatkozik, kivéve, amikor egy vitás kérdést vagy helyzetet a Biztonsági Tanács éppen tárgyal, hogy javaslatokat tegyen annak megoldására. A fenti kivételtől eltekintve megtárgyal bármilyen kérdést, amely az Alapokmány hatáskörébe, illetve az ENSZ bármelyik szervének hatás- és feladatkörébe tartozik, és ezekre vonatkozó ajánlásokat tesz. Tanulmányok elkészítését kezdeményezi, továbbá ajánlásokat tesz arra, hogy előmozdítsa a nemzetközi politikai együttműködést, a nemzetközi jog fejlesztését és kodifikálását, az emberi jogok és alapvető szabadságok megvalósítását mindenki számára, valamint a nemzetközi együttműködés 20

21 elősegítését gazdasági, szociális, kulturális, nevelésügyi és egészségügyi területeken. Ajánlásokat tesz bármelyik olyan helyzet békés rendezésére, tekintet nélkül annak eredetére, amely a nemzetek közötti baráti kapcsolatok gyengítéséhez vezethet. Megkapja és megvizsgálja a Biztonsági Tanácstól és az ENSZ más szerveitől származó jelentéseket. Megvizsgálja és jóváhagyja az ENSZ költségvetését, és meghatározza a tagállamok (tagdíj) hozzájárulásának arányait. Megválasztja a Biztonsági Tanács nem állandó tagjait, a Gazdasági és Szociális Tanács tagjait és a Gyámsági Tanács további tagjait (amikor szükséges); a Biztonsági Tanáccsal együttesen megválasztja a Nemzetközi Bíróság bíráit, és a Biztonsági Tanács javaslata alapján kinevezi a főtitkárt. A Közgyűlés által 1950 novemberében elfogadott Egyesülvén a békéért (Uniting for peace) határozata alapján a Közgyűlés intézkedéseket tehet abban az esetben, ha a Biztonsági Tanács állandó tagjainak egyhangú állásfoglalása hiányzik, s így a testület nem tud lépéseket tenni, amikor úgy tűnik, hogy fennáll a béke veszélyeztetése vagy a békeszegés, illetve agressziós cselekedetek elkövetésének a lehetősége. A Közgyűlésnek felhatalmazása van arra, hogy azonnal megvizsgálja az ilyen ügyeket, és ajánlásokat tegyen a tagállamoknak azokra a kollektív intézkedésekre, amelyek a békeszegés vagy agressziós cselekedet esetén magukba foglalják a fegyveres erő alkalmazását, ha erre a nemzetközi béke és biztonság fenntartásához vagy helyreállításához szükség van. Ülésszakok A Közgyűlés rendes ülésszaka minden év szeptembere harmadik hetének keddjén kezdődik. Az első hétnek az a hét számít, amely legalább egy munkanapot tartalmaz. A rendes ülésszak kezdete előtt legalább három hónappal választják meg a Közgyűlés elnökét, 21 alelnökét és a Közgyűlés hat fő bizottságának elnökét. (Az ENSZ történetében eddig egy magyar elnöke volt a Közgyűlésnek: Hollai Imre, akkori külügyminiszter-helyettes a 37. ülésszakon, 1982/83-ban a szerk.). Az egyenlő földrajzi képviselet biztosításához a Közgyűlés elnökségét minden évben változtatják a tagállamok öt csoportja: az afrikai, ázsiai, keleteurópai, latin-amerikai, valamint nyugat-európai és más államok csoportja között. A rendes ülésszakon túl a Biztonsági Tanácsnak, az ENSZ tagállamai többségének vagy egy tagállamnak a kérésére is ha a tagállamok többsége egyetért - össze lehet hívni a Közgyűlés rendkívüli ülésszakát. A Biztonsági Tanács bármelyik kilenc tagjának igenlő szavazata alapján a Biztonsági Tanácsnak, az ENSZ tagállamai többségének vagy egy tagállamnak a kérésére is ha a tagállamok többsége egyetért - 24 órán belül sor kerülhet a Közgyűlés sürgős rendkívüli ülésszakára. Az egyes rendes ülésszakok kezdetén a Közgyűlés általános vitát tart gyakran állam- és kormányfők részvételével, amikor a tagállamok kifejtik nézeteiket a legsürgetőbb nemzetközi kérdésekről. Az ENSZ egész éves munkáját nagyrészt a Közgyűlés mandátumai határozzák meg ez úgy is értelmezhető, hogy ez a tagállamok többségének az 21

22 akarata, amely az elfogadott határozatokban és döntésekben jut kifejezésre. Ezt a munkát a következő fórumok végzik: a bizottságok és más testületek, amelyeket a Közgyűlés hozott létre olyan speciális kérdések tanulmányozására és az azokra vonatkozó jelentések készítésére, mint a leszerelés, a békefenntartás, a fejlődés és az emberi jogok; a Közgyűlés által összehívott nemzetközi konferenciák; és az ENSZ Titkársága a főtitkár és a nemzetközi tisztviselőkből álló személyzete. A legtöbb kérdést a hat főbizottság egyikében vitatják meg: Első Bizottság (Leszerelési és Nemzetközi Biztonsági Bizottság) Második Bizottság (Gazdasági és Pénzügyi Bizottság) Harmadik Bizottság (Szociális, Humanitárius és Kulturális Bizottság) Negyedik Bizottság (Speciális Politikai és Dekolonizációs Bizottság) Ötödik Bizottság (Igazgatási és Költségvetési Bizottság) Hatodik Bizottság (Jogi Bizottság) Néhány kérdést közvetlenül plenáris üléseken tárgyalnak meg, míg másokat e bizottságok valamelyikéhez utalják. Határozatokat és döntéseket, beleértve a bizottságok által javasoltakat, a plenáris ülésen fogadhatnak el szavazással vagy anélkül rendszerint a rendes ülésszak év végi szünete előtt, decemberben. A Közgyűlés általában a jelen lévő és szavazó tagok többségének támogató szavazatával fogadja el határozatait és döntéseit. Fontos kérdéseket ideértve a nemzetközi békére és biztonságra vonatkozó ajánlásokat, bizonyos főszervekbe a tagok megválasztását, valamint a költségvetési ügyeket kétharmados többséggel kell eldönteni. A szavazás lebonyolítható jegyzőkönyvbe foglalt szavazással, kézfenntartással és név szerinti szavazással. A Közgyűlés határozatainak jogi értelemben nincs kötelező érvényük a kormányok számára, ugyanakkor a világ közvéleményének a súlyát hordozzák, valamint a nemzetközi közösség erkölcsi tekintélyét fejezik ki. Biztonsági Tanács Az ENSZ Biztonsági Tanácsa 3 (Security Council - egyik fő megkülönböztető vonása a Nemzetek Szövetségétől az, hogy képes a döntéseit kikényszeríteni az Alapokmány értelmében elsődleges felelősséggel bír a nemzetközi béke és biztonság fenntartásáért. A Biztonsági Tanácsnak 15 tagja van: 5 állandó Kína, Franciaország, az Orosz Föderáció, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok, valamint a Közgyűlés által két évre megválasztott 10 tag. (Magyarország eddig két alkalommal volt a Biztonsági Tanács tagja: 1968/69- ben és 1992/93-ban a szerk.). A BT minden tagja egy szavazattal rendelkezik. Eljárási kérdésekben a határozatokat a 15 tagból legalább kilencnek az igenlő szavazatával hozzák meg. Érdemi kérdésekben kilenc szavazat szükséges a határozathozatalhoz, anélkül, hogy az öt állandó tag bármelyike nemmel szavazna 3 A továbbiakban gyakran használjuk a BT rövidítést. 22

23 (vétó). Mind az öt állandó tag élt már vétójoggal egy vagy több alkalommal. Ha egy állandó tag nem teljesen ért egyet egy javasolt határozattal, de elfogadását nem akarja vétójával megakadályozni, akkor tartózkodhat így téve lehetővé a határozat elfogadását, ha az megkapja a szükséges kilenc támogató szavazatot. A Tanács elnöki pozícióját az egyes tagok töltik be havi váltással, ábécé sorrendben. Állandó tagok Egyesült Királyság Egyesült Államok Franciaország Kína Orosz Föderáció A Biztonsági Tanács jelenlegi tagjai ( ) Nem állandó tagok (a terminus utolsó éve) Argentína (2014) Azerbajdzsán (2013) Ausztrália (2014) Guatemala (2013) Luxembourg (2014) Marokkó (2013) Pakisztán (2013) Koreai Köztársaság (2014) Ruanda (2014) Togo (2013) A Biztonsági Tanács összetétele, valamit eljárási szabályai a Biztonsági Tanács reformjával foglalkozó közgyűlési munkacsoport feladata, különösképpen az állandó helyek bővítése és a nem állandó tagság növelése. A sajátos kérdéssé vált a tagállamok egyenlő képviselete a globális következményekkel járó ügyek megvitatásában. Az ENSZ-tagállamok közül hetvenhárom még sohasem volt a BT tagja, ám az ENSZ minden tagja elfogadja és végrehajtja a Biztonsági Tanács határozatait. Amíg az ENSZ más szervei csak ajánlásokat tesznek a tagállamoknak, addig egyedül a BT rendelkezik azzal a hatalommal, hogy olyan határozatokat hozzon, amelyek végrehajtása az Alapokmány értelmében kötelező a tagállamok számára. Feladatok és hatáskör Az Alapokmány értelmében a Biztonsági Tanács feladata és hatásköre a következő: 23

24 az ENSZ céljainak és alapelveinek megfelelően a nemzetközi béke és biztonság fenntartása; tervek kidolgozása a fegyverkezés szabályozására vonatkozó rendszer létesítésére; a felek felkérése a viták békés eszközökkel történő megoldására; bármilyen olyan viszály vagy helyzet megvizsgálása, amely nemzetközi súrlódáshoz vezethet, továbbá ajánlattétel az ilyen viták elsimításának módszereire vagy a rendezés feltételeire; a béke fenyegetettségének vagy agressziós cselekmény fennállásának a megállapítása, és ajánlattétel a szükséges lépésekre; az érintett felek felkérése, hogy amennyire szükséges és kívánatos alkalmazkodjanak azokhoz az ideiglenes intézkedésekhez, amelyek megakadályozzák a helyzet súlyosbodását; az ENSZ-tagállamok felkérése arra, hogy hozzanak a fegyveres erő alkalmazását kizáró intézkedéseket például szankciókat ezzel eleget téve a BT döntéseinek; az erő alkalmazásának igénybevétele és engedélyezése a nemzetközi béke és biztonság fenntartására és helyreállítására; a helyi viták rendezésének regionális megállapodások szerinti ösztönözése, továbbá a BT felügyelete alatt az ilyen regionális megállapodások alkalmazása kényszerítő akciókra; javaslattétel a Közgyűlésnek a főtitkár kinevezésére, valamint a Közgyűléssel együtt a Nemzetközi Bíróság bíráinak a megválasztása; a Nemzetközi Bíróság tanácsadó véleményének kikérése bármilyen jogi kérdésben; ajánlattétel a Közgyűlésnek új tagok felvételére az ENSZ-be. A Biztonsági Tanácsot úgy szervezték, hogy képes legyen folyamatosan működni. Ezért minden tag egy képviselőjének állandóan jelen kell lennie az ENSZ székhelyén. A BT a székhelyén kívül is bárhol ülésezhet ben például Addisz- Abebában, Etiópiában tartotta ülését, 1973-ban Panamában, Panama Cityben, 1990-ben pedig Genfben ült össze. Amikor egy, a béke fenyegetésével kapcsolatos panaszt a BT elé visznek, általában a BT első tevékenysége az, hogy javaslatot tesz az érintett feleknek: próbáljanak meg békés eszközökkel egyezségre jutni. A BT megszabhatja egy ilyen megegyezés alapelveit. Bizonyos esetekben a BT maga vállalja a vizsgálatot és a közvetítést. Kiküldhet missziót, kinevezhet különmegbízottakat, vagy felkérheti a főtitkárt jószolgálati közreműködésre a vita békés megoldásának érdekében. Ha egy nézeteltérés ellenségeskedésekhez vezet, a BT első dolga az, hogy amilyen gyorsan csak lehet, véget vessen ennek. A BT tűzszüneti irányelveket adhat ki, amellyel elősegítheti az ellenségeskedések kiszélesedésének a megelőzését. A BT katonai megfigyelőket és békefenntartó erőt küldhet ki a célból, hogy segítsék a feszültség enyhítését, távol tartsák egymástól a szemben álló erőket, és létrehozzák azokat a nyugodt feltételeket, amelyek között a békés rendezés elérhető. Ezen túl a BT kényszerítő intézkedések mellett is dönthet, beleértve a gazdasági szankciókat, a fegyverembargót, a pénzügyi büntetést és korlátozásokat, valamint az utazási korlátozásokat, a diplomáciai kapcsolatok megszakítását, a blokádot; sőt a kollektív katonai akciót. A 24

25 legfőbb feladat az, hogy az akció azokra összpontosítson, akik felelősek azért a politikáért és gyakorlatért, amelyet a nemzetközi közösség elítél, miközben az intézkedések hatását a népesség és a gazdaság más részeire minimalizálja. Az Egyesült Államokat ért szeptember 11-i terrortámadást követően a BT alárendelt szervként létrehozta a Terrorizmusellenes Bizottságot. A Békeépítési Bizottság, amelyet a BT 2005-ben alapított, a konfliktusból kilábaló országokban a békéért folyó erőfeszítéseket támogatja. A Vezérkari Bizottság az ENSZ katonai intézkedéseinek tervezését és a fegyverkezés szabályozását segíti. Törvényszékek és bíróságok Az elmúlt két évtizedben a BT alárendelt szervként ad hoc, területhez kapcsolódó nemzetközi büntető törvényszékeket hozott létre a volt Jugoszláviában és Ruandában az emberiesség elleni bűncselekményeket elkövetők felelősségre vonásának céljából. Létezik három olyan hibrid bíróság is, Kambodzsa, Libanon és Sierra Leone esetében, amelyek jelentős segítséget kapnak az ENSZ-től. E törvényszékek, illetve bíróságok nem állandó fórumok, és munkájuk befejeztével megszűnnek. Volt Jugoszlávia Nemzetközi Büntető Törvényszék (ICTY) A Volt Jugoszlávia Nemzetközi Büntető Törvényszéket (International Criminal Tribunal for the former Yugoslavia a BT 1993-ban hozta létre azzal a feladattal, hogy vád alá helyezze azokat a személyeket, akik 1991 után a volt Jugoszláviában felelősek voltak a népirtásért, a háborús bűnökért és az emberiesség ellen elkövetett bűncselekményekért. Szervezeti egységei a Kamarák (Chambers), a Jegyzői Hivatal (Registry) és az Ügyészi Hivatal (Office of the Prosecutor). 16 állandó bírája van, valamint 12 ad litem (adott ügyhöz rendelt) bírája (akik közül maximum 12 bírót bármikor behívhatnak; ilyen adott ügyhöz rendelt bíró 2006 áprilisától Dr. Prandler Árpád, magyar diplomata a szerk.). A Törvényszékhez főnyi személyzet tartozik, akik 83 nemzetet képviselnek. A évi rendes költségvetése 301,9 millió dollár volt. A Törvényszék 161 fő ellen emelt vádat, akiket sok ezer áldozat ellen Horvátországban ( ), Bosznia-Hercegovinában ( ), Koszovóban ( ) és a volt jugoszláv Macedón Köztársaságban (2001) elkövetett bűncselekményekkel vádolnak. Annak következtében, hogy a Törvényszék beosztásukra való tekintet nélkül felelősségre von egyéneket, jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a háborús bűncselekmények elkövetése sehol ne maradjon büntetlenül. Elnök: Theodor Meron (USA) Ügyész: Serge Brammertz (Belgium) Jegyző: John Hocking (Ausztrália) Központ: Churchillplein 1, 2517 JW The Hague, The Netherlands Tel.: (31-70) ; Fax: (31-70)

26 Ruandai Nemzetközi Büntető Törvényszék (ICTR) A Ruandai Nemzetközi Büntető Törvényszéket (International Criminal Tribunal for Rwanda ben hozta létra a BT azzal a feladattal, hogy vád alá helyezze azokat a személyeket, akik 1994-ben Ruandában felelősek voltak a népirtásért és a nemzetközi humanitárius jog egyéb, súlyos megsértéséért, valamint vád alá helyezze azokat a ruandai állampolgárokat, akik felelősek ilyen jogsértések elkövetéséért a szomszédos államok területén. A három Tárgyaló Kamara és egy Fellebbviteli Kamara 16 független bíróból áll. A bírók nem lehetnek ugyanannak az államnak a polgárai. A Tárgyaló Kamarák három bíróból állnak, a Fellebbezési Kamarában öt bíró kap szerepet, ez utóbbi fórumot megosztják a Volt Jugoszlávia Nemzetközi Büntető Törvényszékkel. 18 ad litem (adott ügyhöz rendelt) bírája van (akik közül maximum 9 bírót bármikor behívhatnak), 2010-ben 693 fős személyzet segítette az ítélkezést, akik mintegy 77 nemzetet képviselnek. A es költségvetés 245,3 millió dollár volt júliusáig az ICTR 51 ügyet zárt le, ám 23 ügy még mindig folyamatban van, és további három tárgyalásra vár. Az elítéltek között található Jean Kambanda, aki a népirtás idején Ruanda miniszterelnöke volt az első kormányfő, akit letartóztattak, és azt követően népirtás miatt elítéltek. Elnök: Vagn Joensen (Dánia) Ügyész: Hassan B. Jallow (Gambia) Jegyző: Bongani Majola (Dél-Afrika) Központ: Arusha International Conference Centre, P.O. Box 6016, Arusha, Tanzánia Tel.: (255-27) vagy (New Yorkon keresztül) (1-212) ; Fax: (255-27) vagy (New Yorkon keresztül) (1-212) ; Sierra Leone-i Különleges Bíróság A Sierra Leone-i Különleges Bíróságot (Special Court for Sierra Leone Sierra Leone és az ENSZ közösen hozta létre 2002-ben a BT 2000-ben kelt felkérésére. Feladata azoknak a személyeknek a bíróság elé állítása, akik november 30. óta a leginkább felelősek a Sierra Leone területén történt, a nemzetközi humanitárius jogba és a Sierra Leone-i jogba ütköző súlyos jogsértésekért. A Különleges Bíróság három szervezeti egységből áll, a Kamarákból (Fellebbviteli Kamara, Tárgyaló Kamara I. és Tárgyaló Kamara II.), a Jegyzői Hivatalból (beleértve a Védelmi Hivatalt) és az Ügyészi Hivatalból. A Különbíróság az első olyan nemzetközi büntetőtörvényszék, amelyet teljes mértékben kormányoktól származó önkéntes hozzájárulásokból finanszíroznak ig az intézmény a világ valamennyi régiójából több mint 40 államtól kapott támogatást. Elnök: Shireen Avis Fisher (Egyesült Államok); Ügyész: Brenda Hollis (Egyesült Államok); Jegyző: Binta Mansaray (Sierra Leone) Központ: Jomo Kenyatta Road, New England, Freetown, Sierra Leone Tel.: (232-22) vagy (Olaszországon keresztül) (39) ; Fax: (232-22) vagy (Olaszországon keresztül) (39)

27 Rendkívüli Kamarák Kambodzsa Bíróságain (ECCC) A Rendkívüli Kamarák Kambodzsa Bíróságain (Extraordinary Chambers in the Court of Cambodia ECCC a Demokratikus Kambodzsa Idején Elkövetett Bűnök Vád alá Helyezéséért egy 2006-ban, Kambodzsa és az ENSZ megállapodását követően alapított nemzeti bíróság. Ennek célja a Vörös Khmerek vezetőinek bíróság elé állítása, az április 17. és január 6. közötti időszakban elkövetett azon cselekményekért, amelyek a nemzetközi humanitárius jog és a kambodzsai jog súlyos megsértésének minősülnek, beleértve az emberiesség elleni bűncselekményeket, a háborús bűnöket és a népirtást. A Tárgyaló Kamara öt bíróból áll, közülük három kambodzsai bíró és egy az elnök. A Legfelsőbb Bírósági Kamarának hét bírája van, közülük négy bíró kambodzsai és egy az elnök. A nemzetközi bírákat az ENSZ főtitkárának jelölése alapján a Kambodzsai Legfelsőbb Bírósági Tanács (Cambodian Supreme Council of the Magistracy) nevezi ki. Az ENSZ Segítségnyújtása a Vörös Khmerek Bírósági Tárgyalásaihoz (United Nations Assistance to the Khmer Rouge Trials UNAKRT ww.unakrt-online.org) szakmai segítséget nyújt az ECCC-nek. Központ: National Road 4, Chaom Chau Commune, Dangkao District, Phnom Penh, Cambodia Tel.: (855) ; Fax: (855) Libanoni Különleges Törvényszék (STL) 2005-ben a libanoni kormány arra kérte az ENSZ-et, hogy állítson fel nemzetközi törvényszéket azoknak a személyeknek a bíróság elé állítása céljából, akik feltehetően felelősek a Bejrútban február 14-én történt támadásért, amelyben meghalt a korábbi libanoni miniszterelnök, Rafiq Hariri és további 22 fő. A BT határozatának megfelelően az ENSZ és Libanon megállapodott a Libanoni Különleges Törvényszékről (Special Tribunal for Lebanon STL A Különleges Törvényszéket egy újabb biztonsági tanácsi határozatot (2007) követően hozták létre, és hivatalosan 2009-ben kezdte meg működését. Székhelye a Hágához közeli Leidschendam-Voorburg elsősorban biztonsági okok és pártatlanságának biztosítása miatt nem Libanonban működik. Az első vádemelést az ügyész 2011 januárjában jelentette be. A Különleges Törvényszék Kamaráinak összetétele: egy tárgyalás-előkészítő bíró; a Tárgyalási Kamara (három bíróval: egy libanoni és két nemzetközi, továbbá két pótbíró: egy libanoni és egy nemzetközi); valamint a Fellebbviteli Kamara (öt bíróval: két libanoni és három nemzetközi). A bírókat az ENSZ főtitkára nevezi ki konzultálva a libanoni kormánnyal. Elnök: Sir David Baragwanath (Új-Zéland) Ügyész: Norman Farell (Kanada) Jegyző: Herman von Hebel (Hollandia) Központ: Docter van der Stamstraat 1, 2265 BC, Leidschendam, The Netherlands Tel.: (31-70)

28 Gazdasági és Szociális Tanács (ECOSOC) Az ENSZ Alapokmánya a Gazdasági és Szociális Tanácsot (Economic and Social Council ECOSOC olyan főszervként létesíti, amely koordinálja az ENSZ, valamint a szakosított intézmények és más testületek gazdasági, szociális és kapcsolódó munkáját. A Tanácsnak 54 tagja van, akiket három évre választanak. A tanácsi helyeket földrajzi képviselet alapján osztják el, 14-et az afrikai államoknak, 11-et az ázsiai államoknak, 6-ot a kelet-európai államoknak, 10-et a latin-amerikai és karibi államoknak és 13-at a nyugat-európai és más államoknak. A Tanácsban a szavazás egyszerű szótöbbséggel történik; minden tag egy szavazattal rendelkezik. Feladatok és hatáskör Az ECOSOC feladatai: Központi fórumként működik a nemzetközi gazdasági és szociális kérdések megvitatására, valamint az olyan kérdésekkel kapcsolatos politikai ajánlások kidolgozására, amelyeket a tagállamokhoz és az ENSZ rendszerhez intéznek. Tanulmányokat és jelentéseket készít vagy kezdeményez, továbbá ajánlásokat tesz nemzetközi gazdasági, szociális, kulturális, oktatási, egészségügyi és ezekhez kapcsolódó kérdésekben. Elősegíti az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartását és betartását mindenki számára. Segíti a főbb nemzetközi konferenciák előkészítését és megszervezését gazdasági, szociális és kapcsolódó területeken, továbbá támogatja e konferenciák tevékenységének összehangolt figyelemmel kisérését. Koordinálja a szakosított intézmények tevékenységét a velük folytatott konzultációk, továbbá a részükre és a Közgyűlésnek tett ajánlások keretében. A nemzetközi gazdasági és szociális kérdések megvitatása, valamint szakpolitikai javaslatai révén az ECOSOC kulcsszerepet játszik a nemzetközi fejlesztési együttműködés erősítésében és a tevékenységi prioritások meghatározásában az ENSZ szervezeteinek egész rendszerében. Ülésszakok és alárendelt testületek A Gazdasági és Szociális Tanács rendszerint számos munkájának a szervezésével foglalkozó rövid ülésszakot és sok előkészítő találkozót, kerekasztal és panelvitát tart egész évben a civil társadalom tagjainak a részvételével. Egy négyhetes ülésszakra is sor kerül érdemi kérdésekről júliusban, évenként felváltva New Yorkban vagy Genfben. Az ülésszaknak van egy magas szintű szegmense miniszterek és más hivatalos személyek részvételével, amelyen jelentős gazdasági, szociális és humanitárius kérdéseket vitatnak meg. 28

29 A évi világcsúcs A világ vezetői 2005 szeptemberében az ENSZ Központjában megtartott csúcstalálkozón elkötelezték magukat arra, hogy a globális kihívások több fontos kérdésében intézkednek, beleértve a következőket: Fejlődés: a millenniumi fejlesztési célok 2015-ig történő megvalósítása; 2010-re évente 50 milliárd amerikai dollár hozzájárulás a szegénység elleni küzdelemhez; a súlyosan eladósodott szegény országok hivatalos multilaterális és kétoldalú adósságának 100 százalékos elengedése. Terrorizmus: a terrorizmus fenntartás nélküli elítélése valamennyi kormány által, annak minden formájában és megjelenésében, bárki, bárhol, bármilyen célból követi el. Békeépítés, békefenntartás és béketeremtés: olyan Békeépítési Bizottság felállítása, amely segíti az országok sikeres átmenetét a háborúból a békébe, ezt egy hivatal, az alapok és az ENSZ békefenntartó műveleteinek rendőri részlege támogatja. Védelemi felelősség: a kollektív nemzetközi felelősség egyértelmű elfogadása a lakosság védelmének érdekében népirtás, háborús bűnök, etnikai tisztogatás és az emberiesség elleni bűncselekmények esetén. Emberi jogok, demokrácia és jogrend: az ENSZ emberi jogi mechanizmusának megerősítése, az Emberi Jogi Főbiztosság költségvetésének megduplázása; az Emberi Jogi Tanács létrehozása; a demokráciának mint egyetemes értéknek az újbóli megerősítése; az új Demokrácia Alap üdvözlése; a mindent átható, nemi alapon történő hátrányos megkülönböztetés megszüntetése, ideértve az egyenlőtlenség, a nők és a lányok elleni erőszak, valamint a büntetlenség megszüntetését. A csúcs folyamán végzett ratifikálások eredményezték a Korrupcióellenes egyezmény hatálybalépését. Menedzsment reform: az ENSZ ellenőrző kapacitásának megerősítése, a felügyeleti szolgáltatások kiterjesztése további szervezetekre. Környezet: a klímaváltozások által okozott súlyos kihívás felismerése; az ENSZ klímaváltozási keretegyezménye szerinti intézkedések; segítségnyújtás a sebezhető kisszigetek fejlődő államainak; mindenfajta természeti veszélyre vonatkozó globális korai riasztórendszer felállítása. Nemzetközi egészségügy: a HIV/AIDS, a tbc és a malária elleni küzdelem fokozása megelőzéssel, gondozással, kezeléssel és támogatással; az új nemzetközi egészségügyi szabályok maradéktalan megvalósítása, valamint az Egészségügyi Világszervezet járványkitörést jelző globális riasztó-reagáló hálózatának támogatása. Humanitárius segítségnyújtás: a Központi Katasztrófaelhárítási Alap tevékenységének javítása annak érdekében, hogy a katasztrófa bekövetkezésekor a segítség azonnal megvalósuljon; a lakóhelyüket elhagyni kényszerültekre vonatkozó irányelvek elismerése a védelem fontos keretrendszereként. 29

30 Az Alapokmány korszerűsítése: a Gyámsági Tanács megszüntetése és az Alapokmányban az ellenséges államokra történő anakronisztikus hivatkozás törlése. Számos vállalt kötelezettség már megvalósult, számos más megvalósulásban van. A Tanács együttműködik és bizonyos mértékig koordinálja ENSZ-programok (például az UNDP, az UNEP, az UNFPA, az UN-HABITAT és az UNICEF), továbbá a szakosított intézmények (például a FAO, az ILO, a WHO és az UNESCO) munkáját, amelyek mind a Tanácsnak jelentenek, továbbá ajánlásokat tesznek érdemi kérdésekkel foglalkozó üléseknek. A Tanács évközi munkáját különféle alárendelt és kapcsolódó testületek végzik. Ide tartoznak a következők: Nyolc funkcionális bizottság: olyan tanácskozó testületek, amelyeknek az a szerepe, hogy ajánlásokat vitassanak és fogalmazzanak meg a hatáskörükbe, valamint a szakterületükhöz tartozó kérdésekben Ezek az alábbiak: Statisztikai Bizottság, Népesedési és Fejlődési Bizottság, Szociális Fejlesztési Bizottság, Nők Helyzetével Foglalkozó Bizottság, Kábítószer-bizottság, Bűnmegelőzési és Büntető Igazságszolgáltatási Bizottság, Fejlődési Tudományos és Technológia Bizottság, Fenntartható Fejlődési Bizottság, valamint az Erdők ENSZ-fóruma is. Öt regionális bizottság: Afrikai Gazdasági Bizottság (ECA, Addisz-Abeba, Etiópia), Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági és Szociális Bizottság (ESCAP, Bangkok, Thaiföld), Európai Gazdasági Bizottság (ECE, Genf, Svájc), Latin-amerikai és Karibi Gazdasági Bizottság (ECLAC, Santiago, Chile), Nyugat-ázsiai Gazdasági és Szociális Bizottság (ESCWA, Bejrút, Libanon). Három állandó bizottság: Program és Koordinációs Bizottság, Nem Kormányzati Szervezetek Bizottsága, Kormányközi Intézményekkel Történő Tárgyalások Bizottsága. Szakértői testületek olyan témákban, mint a földrajzi nevek, a közigazgatás, a nemzetközi adóügyi együttműködés és a veszélyes anyagok szállítása. Egyéb testületek, beleértve az Őshonos Kérdések Állandó Fórumát. Regionális bizottságok Az ENSZ regionális bizottságai a Gazdasági és Szociális Tanácsnak jelentenek, titkárságuk a főtitkár felügyelete alatt áll. Feladatuk olyan intézkedések kezdeményezése, amelyek előmozdítják a gazdasági fejlődést minden egyes régióban, és erősítik a régió országai közötti gazdasági kapcsolatokat mind egymás között, mind a világ más országaival. Költségvetésük részét képezi az ENSZ rendes költségvetésének. 30

31 Afrikai Gazdasági Bizottság (ECA) Az Afrikai Gazdasági Bizottságot (Economic Commission for Africa ECA ban hozták létre. Tevékenységével a kontinens gazdasági és szociális szektorainak növekedését ösztönzi. Olyan politikát és stratégiát támogat, amely növeli az 53 tagország közötti gazdasági együttműködést és integrációt a termelésben, a kereskedelemben, a pénzügyben, az infrastruktúrában és az intézményi területeken. A következő tényezőkre koncentrál: gazdasági és szociális kérdésekre vonatkozó információ és elemzés; élelmiszerbiztonság és a fenntartható fejlődés; fejlesztésmenedzsment; információs forradalom a fejlődés érdekében; regionális együttműködés és integráció. A Bizottság külön figyelmet fordít a nők helyzetének a javítására, fokozza részvételüket és döntéshozatalukat a fejlesztésben, továbbá biztosítja, hogy a nők, valamint a nemek egyenlősége kulcskérdés legyen a nemzeti fejlesztésben. Ügyvezető titkár: Dr. Carlos Lopes (Guinea-Bissau) Cím: P.O. Box 3001, Addis Ababa, Ethiopia Tel: (251-11) ; Fax: (251-11) ; Európai Gazdasági Bizottság (ECE) Az Európai Gazdasági Bizottságot (Economic Commission for Europe ECE ben hozták létre. (Magyar rövidítése EGB a szerk.) Északamerikai, európai (ideértve Izraelt) és közép-ázsiai országok gazdasági együttműködése erősítésének fóruma. 56 tagországa van. Az elsőbbséget élvező területek a következők: gazdasági elemzés, környezet és emberi települések, statisztika, fenntartható energia, kereskedelem, ipar és vállalkozásfejlesztés, fakitermelés és szállítás. Céljai elérésére elsősorban politikaelemzés és viták keretében, valamint egyezményekkel, szabályozásokkal, előírásokkal és összehangolással törekszik. Ezek az eszközök segítik a kereskedelmi korlátok megszüntetését, és egyszerűsítik a kereskedelmi eljárásokat a régióban, valamint a világ többi részével. Mások a környezet javítását célozzák. Az ECE ezeknek az eszközöknek az alkalmazásához technikai segítséget nyújt, kiváltképpen az átalakuló gazdaságú országokban. Ügyvezető titkár: Sven Alkalaj úr (Bosznia-Herzegovina) Cím: Palais des Nations, CH-1211 Geneva 10, Switzerland Tel: (41-22) ; Fax: (41-22) ; Latin-amerikai és Karibi Gazdasági Bizottság (ECLAC) A Latin-amerikai és Karibi Gazdasági Bizottságot (Economic Commission for Latin America and the Caribbean ECLAC ban hozták létre, feladata a térség fenntartható gazdasági és szociális fejlődését elősegítő politika koordinálása. 33 latin-amerikai és karibi ország az ECLAC tagja olyan 11 északamerikai, ázsiai és európai nemzettel együtt, amelyeknek történelmi, gazdasági és kulturális kapcsolata van a régióval. Kilenc nem független karibi terület társult tagja a Bizottságnak. Kiváltképpen a következő területeken tevékenykedik: 31

32 mezőgazdasági fejlesztés, gazdasági és szociális tervezés; ipari, technológiai és vállalkozói fejlesztés; nemzetközi kereskedelem, regionális integráció és együttműködés; befektetés és finanszírozás; társadalmi fejlődés és igazságosság; nők integrálása a fejlesztésbe; természeti erőforrások és infrastruktúra; környezet és emberi települések; statisztika; igazgatásmenedzsment; demográfia és népesedéspolitika. Ügyvezető titkár: Alicia Bárcena Ibarra (Mexikó) Cím: Avenida Dag Hammarskjöld 3477, Casilla 179-D, Santiago, Chile Tel: (56-2) ; Fax: (56-2) ; Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági és Szociális Bizottság (ESCAP) Az 1947-ben alapított Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági és Szociális Bizottság (Economic and Social Commission for Asia and the Pacific ESCAP a térség gazdasági és szociális kérdéseivel foglalkozik. Az ESCAP az egyetlen, minden ázsiai és csendes-óceáni országot magában foglaló kormányközi fórum. 53 tagországa és 9 társult tagja a világ népességének mintegy 60 százalékát teszi ki. Az ESCAP szakmai segítséget nyújt a kormányoknak a gazdasági és szociális fejlesztés terén. A segítségnyújtás formája a következő: közvetlen tanácsadói szolgáltatás a kormányoknak, tréning és információmegosztás kiadványokon és országok közti hálózatokon keresztül. A Bizottság célja, hogy javítsa a társadalmi-gazdasági feltételeket és a modern társadalom alapjai lerakását a régióban. Négy regionális kutató- és továbbképző intézet működik a felügyelete alatt: mezőgazdasági fejlesztés, mezőgazdasági gépek és technika, statisztika és technológiaátadás. A jelenlegi prioritási területek: a szegénység enyhítése, a globalizáció és a felmerülő szociális kérdések. Ügyvezető titkár: Noeleen Heyzer (Szingapúr) Cím: United Nations Building, Rajadamnern Nok Avenue, Bangkok 10200, Thailand Tel: (66-2) ; Fax: (66-2) ; Nyugat-ázsiai Gazdasági és Szociális Bizottság (ESCWA) A Nyugat-ázsiai Gazdasági és Szociális Bizottságot (Economic and Social Commission for Western Asia ESCWA ban alapították a gazdasági együttműködés és integráció elősegítésének az összehangolására a régió országainak gazdasági és szociális fejlődésének az érdekében. A 13 tagállamot magában foglaló ESCWA az ENSZ-rendszeren belül Nyugat-Ázsia fő gazdasági és szociális fejlesztési fóruma. Fő területei a következők: a fenntartható fejlődés és termelékenység; a szociális fejlődés; a gazdasági fejlődés és a globalizáció; információs és kommunikációs technológiák, statisztika; a nők felemelkedése; konfliktusokkal kapcsolatos kérdések. 32

33 Ügyvezető titkár: Rima Khalaf (Jordánia) Cím: P.O. Box , Riad el-solh Square, Beirut, Libanon Tel: (961-1) , vagy (New Yorkon keresztül) (1-212) ; Fax: (961-1) Kapcsolatok a nem kormányzati szervezetekkel A nem kormányzati szervezeteket (NGO-k Non Governmental Organizations) az ENSZ fontos partnernek és a civil társadalomhoz kötődő fontos kapcsolatnak tekinti. A közös érdeklődésre számot tartó politikai és programokkal kapcsolatos ügyekben rendszeresen konzultál velük. Szerte a világon, napi szinten mind több NGO működik együtt az ENSZ-közösséggel, segítik céljai elérését. Az ENSZ Alapokmánya értelmében a Gazdasági és Szociális Tanács nemcsak a kormányokkal konzultálhat, hanem azokkal az NGO-kkal is, amelyek a Tanács hatáskörébe tartozó ügyekkel foglalkoznak végén NGO rendelkezett konzultatív státusszal a Tanácsnál. A Tanács elismeri, hogy ezeknek a szervezeteknek lehetőséget kell biztosítani arra, hogy kifejtsék véleményüket a Tanács előtt; elismeri továbbá, hogy olyan különleges tapasztalattal vagy szaktudással rendelkeznek, amely értékes a Tanács munkájában. A Tanács az NGO-kat három kategóriába sorolja: az általános szervezetek azok, amelyek a Tanács tevékenységének a legnagyobb részével foglalkoznak (ezzel a státusszal rendelkezik az ENSZ Társaságok Világszövetsége [WFUNA] is, amelynek a Magyar ENSZ Társaság megalakulása, 1947 óta tagja a szerk.); a speciális szervezetek, amelyek a Tanács érdeklődési körébe tartozó speciális szakértelemmel rendelkeznek; és azok a listán szereplő (roster) szervezetek, amelyek alkalmanként felkérésre képesek segíteni a Tanácsot. A konzultatív státussal rendelkező nem kormányzati szervezetek megfigyelőket küldhetnek a Tanács és az alárendelt testületek nyilvános üléseire, továbbá a Tanács munkájához kapcsolódó írásos nyilatkozatokat nyújthatnak be. Gyámsági Tanács A Gyámsági Tanácsot (Trusteeship Council eredetileg az Alapokmány hozta létre hét tagállam által igazgatott 11 gyámsági terület nemzetközi felügyeletére, valamint annak biztosítására, hogy megfelelő lépéseket tegyenek a területek önkormányzóvá vagy függetlenné válásának előkészítésére. Ezt a munkát a Gyámsági Tanács 49 évig folytatta. Egy évi határozattal a Tanács módosította eljárási szabályait, kihagyta az évenkénti üléseket, és megegyezett abban, hogy szükség szerint ül össze, saját vagy elnöke döntése alapján vagy tagjai többségének, a Közgyűlésnek vagy a Biztonsági Tanácsnak a kérésére. Ezt követően november 1-jén a Gyámsági Tanács Palau függetlenné válása (1994. október 1.) után amely az utolsó ENSZ gyámsági terület volt felfüggesztette működését. 33

34 Nemzetközi Bíróság A Nemzetközi Bíróság (International Court of Justice ICJ az ENSZ legfőbb bírói szerve. Székhelye Hágában, Hollandiában van, a hat főszerv közül az egyetlen, amely nem New Yorkban működik. A Bíróság feladata az államok közötti jogi viták megoldása, továbbá tanácsadó véleményt ad az ENSZnek és a szakosított intézményeknek. A Közgyűlés és a BT a Nemzetközi Bíróságtól bármilyen jogi kérdésben tanácsadó véleményt kérhet. Az ENSZ más szervei és a szakosított intézmények a Közgyűlés felhatalmazásával a tevékenységük körébe tartozó jogi kérdésekben szintén tanácsadó véleményt kérhetnek a Bíróságtól. A Bíróság Alapszabálya az ENSZ Alapokmányának szerves része. A Bíróság nyitva áll minden olyan állam előtt, amely részese az Alapszabályának, ez magában foglalja valamennyi ENSZ-tagállamot. Peres ügyben csak államok léphetnek fel a Bíróság előtt, és csak ezek fordulhatnak ügyükkel a Bírósághoz. A Bíróság előtt peres eljárást nem indíthatnak magánszemélyek, jogi személyek és nemzetközi szervezetek. Polgári törvényszék lévén nincs büntető joghatósága, egyének ellen nem emelhet vádat. Joghatóság A Bíróság joghatósága kiterjed minden olyan kérdésre, amelyet az államok elé utalnak, és minden olyan ügyre, amelyről az ENSZ Alapokmánya vagy nemzetközi szerződések és egyezmények rendelkeznek. Az államok előzetesen elkötelezhetik magukat arra, hogy a Bíróság joghatóságát elfogadják, akár a Bíróság elé történő utalást előíró szerződés vagy egyezmény aláírásával, akár erre vonatkozó nyilatkozattal. A kötelező joghatóságot elfogadó nyilatkozatok gyakran tartalmaznak olyan fenntartásokat, amelyek bizonyos kategóriába tartozó ügyeket kizárhatnak. A Bíróság Alapszabályának megfelelően a benyújtott vitás kérdések eldöntésében az alábbiakat alkalmazza: azokat a nemzetközi egyezményeket, amelyek a vitában álló államok által kifejezetten elismert jogszabályokat állapítanak meg; nemzetközi szokást mint a jog gyanánt elismert általános gyakorlat bizonyítékát; a civilizált nemzetek által elismert általános jogelveket; a bírói döntéseket és a különböző nemzetek legkiválóbb tudósainak a tanítását. Tagság A Bíróság a Közgyűlés és a BT által külön-külön megválasztott 15 bíróból áll, akiket felkészültségük alapján választanak ki. (A Bíróságnak eddigi egyetlen magyar tagja Herczegh Géza akadémikus volt, akit 1993-ban választottak meg 9 évre a szerk.) Gondoskodnak arról, hogy biztosítsák a világ fő jogi rendszereinek bírósági képviseletét ben a bírák földrajzi megoszlása a következő volt: három Afrikából, kettő Latin-Amerikából és a Karib-térségből, három Ázsiából, öt Nyugat-Európából és más államokból, kettő pedig Kelet-Európából származott. Ez megfelel a BT jelenlegi összetételének. Jóllehet egyetlen ország sem jogosult a tagságra, a Bíróságnak mindig voltak tagjai a BT állandó tagjainak országaiból. A Bíróságnak van egy Környezetügyi Kamarája is. 34

35 Elnök: Peter Tomka (Szlovákia) Jegyző: Philippe Couvreur (Belgium) Központ: Peace Palace, Carnegieplein 2, 2517 KJ The Hague, The Netherlands Tel.: (31-70) ; Fax: (31-70) Titkárság Az ENSZ Titkárság (UN Secretariat végzi a Szervezet mindennapi szerteágazó munkáját. A Titkárság apparátusában valamennyi ország képviselve van, az alkalmazottak különböző szolgálati helyeken dolgoznak szerte a világon. Összesen mintegy munkatárssal a Titkárság szolgálja ki az ENSZ többi főszervét, irányítja az általuk meghatározott programokat és politikákat. A Titkárság vezetője a főtitkár, akit a BT javaslata alapján a Közgyűlés nevez ki ötéves, megújítható időtartamra. Az ENSZ központja New Yorkban van, de jelentős a jelenléte Addisz- Abebában, Bangkokban, Bejrútban, Genfben, Nairobiban, Santiagóban és Bécsben, valamint további hivatalai vannak világszerte. Az ENSZ Genfi Hivatala (United Nations Office at Geneva UNOG a konferencia diplomáciai központja, valamint a leszerelés és az emberi jogok fóruma. Az ENSZ Bécsi Hivatala (United Nations Office at Vienna UNOV a következő tevékenységek központja: nemzetközi kábítószer-ellenőrzés, bűnmegelőzés és büntető igazságszolgáltatás, a világűr békés felhasználása és a nemzetközi kereskedelmi jog. Az ENSZ Nairobi Hivatala (United Nations Office at Nairobi UNON a környezettel és az emberi településekkel kapcsolatos tevékenységek központja. A Titkárság által végzett feladatok ugyanolyan széles körűek és változatosak, mint az ENSZ égisze alatt kezelt problémák és tevékenységek. Ez a békefenntartó műveletek igazgatásától, a nemzetközi vitákban való közvetítéstől és a humanitárius segélyprogramok szervezésétől a gazdasági és társadalmi trendek vizsgálatáig, az emberi jogokra és a fenntartható fejlődésre irányuló tanulmányok elkészítéséig és a nemzetközi egyezmények előkészítéséig terjed. A Titkárság személyzete tájékoztatja a világot a médiát, kormányokat, NGO-kat, a kutató- és egyetemi hálózatokat, valamint a lakosságot az ENSZ munkájáról. Globális fontosságú kérdésekről nemzetközi konferenciákat szerveznek; beszédeket tolmácsolnak, és dokumentumokat fordítanak le a Szervezet hivatalos nyelveire; információgyűjtő és -szolgáltató központokat hoznak létre, lehetővé téve a nemzetközi együttműködést a tudomány és a technológia, valamint a kulturális, gazdasági és szociális tevékenységek valamennyi területén. A személyzet tagjai és a főtitkár is nemzetközi köztisztviselőként tevékenységükért csak az ENSZ-nek tartoznak felelősséggel, nem pedig valamelyik kormánynak vagy szervezetnek, jóllehet a nemzetek közösségét szolgálják. Esküt tesznek arra, hogy egyetlen kormánytól vagy az ENSZ-en kívül álló hatóságtól sem kérnek vagy fogadnak el utasításokat. Az Alapokmány alapján viszont minden tagállam vállalja, hogy tiszteletben tartja a főtitkár és a tisztviselői kar feladatainak kizárólag nemzetközi jellegét, és tartózkodik attól, hogy befolyásolják őket. 35

36 Főtitkár A Főtitkári Végrehajtó Hivatal (Executive Office of the Secretary-General) amelynek tagjai a főtitkár és vezető tanácsadói általános politikai irányvonalat dolgoz ki, és átfogó útmutatást nyújt a Szervezetnek. A főtitkár (Secretary-General egyaránt diplomata és aktivista, köztisztviselő és legfőbb igazgatási tisztviselő, az ENSZ eszméinek szimbóluma, a világ népei kiváltképpen a szegények és a sebezhetők érdekeinek a szószólója. A nyolcadik főtitkár Ban Ki Mun (Ban Ki-moon az angol helyesírás szerint a szerk.) a Koreai Köztársaságból, 2007-ben lépett hivatalba. Az Alapokmány szerint a főtitkár a Szervezet legfőbb igazgatási tisztviselője, ebben a minőségében tevékenykedik, és egyéb olyan funkciókat is ellát, amelyekkel a BT, a Közgyűlés és a Gazdasági és Szociális Tanács, valamint egyéb ENSZ-szervek megbízzák. Az Alapokmány ugyancsak felhatalmazza a főtitkárt, hogy a BT figyelmét minden olyan ügyre felhívja, amely véleménye szerint a nemzetközi béke és biztonság fenntartását veszélyeztetheti. Ezek az irányelvek egyrészt meghatározzák a hivatala feladatait és hatáskörét, másrészt jelentős cselekvési szabadságot is biztosítanak. A főtitkár mulasztást követne el, ha nem venné körültekintően figyelembe az egyes tagállamok aggályait és szükségleteit, ám akkor is hibát követne el, ha nem védelmezné az ENSZ értékeit és erkölcsi tekintélyét, továbbá nem szólalna meg, és nem tevékenykedne önállóan a békéért még annak a kockáztatásával is, hogy ugyanazokat a tagállamokat kérdőre vonja, vagy nem ért egyet velük. A főtitkár ez alatt a kreatív feszültség alatt van minden egyes nap, amikor rész vesz az ENSZ-testületek ülésein, valamint konzultációkon a világ vezetőivel, kormánytisztviselőkkel, a civil társadalom képviselőivel, a magánszektor tagjaival és magánszemélyekkel, és amikor a problémák megoldását keresi. Ugyanakkor a főtitkár utazásai lehetővé teszik, hogy kapcsolatot tartson a tagállamok polgáraival, és első kézből értesüljön arról, hogy a nemzetközi napirenden lévő kérdések konkrétan hogyan hatnak az emberek életére bárhol a világon. Az előző főtitkárok Az Alapokmány szerint a főtitkárt a BT javaslatára a Közgyűlés nevezi ki. Ban Ki Mun (Ban Ki-moon) elődei a következők voltak: Kofi Annan (Ghána) 1997 januárjától 2006 decemberéig; Boutros Boutros-Ghali (Egyiptom) 1992 januárjától 1996 decemberéig; Javier Pérez de Cuéllar (Peru) 1982 januárjától 1991 decemberéig; Kurt Waldheim (Ausztria) 1972 januárjától 1981 decemberéig; U Thant (Burma, ma Mianmar), aki 1961 novemberétől ügyvezető főtitkárként szolgált, hivatalosan 1962 novemberében nevezték ki, majd 1971 decemberéig töltötte be a posztot; Dag Hammarskjöld (Svédország), aki 1953 áprilisától 1961 szeptemberéig, hivatalos úton, Afrikában repülőgép-szerencsétlenség során bekövetkezett haláláig látta el a főtitkári teendőket; ő volt az egyetlen főtitkár, aki hivatali ideje alatt halt meg; végül Trygve Lie (Norvégia), aki 1946 februárjától novemberi lemondásáig volt hivatalban. 36

37 A főtitkár minden évben kibocsát egy jelentést a Szervezet munkájáról, amely értékeli a tevékenységét, és felsorolja a jövő prioritásait. A főtitkár egyik legfontosabb szerepe a jószolgálati tevékenység függetlenségére, pártatlanságára és integritására építve tett nyilvános vagy titkos lépések azért, hogy megakadályozza nemzetközi viták keletkezését, erősödését vagy kiterjedését. Az évek során a főtitkár jószolgálati tevékenysége, ideértve különleges és személyes képviselőit, valamint különmegbízottjait, rengeteg helyzetben bizonyult hasznosnak, például Ciprus, Kelet-Timor, Irak, Líbia, a Közel- Kelet, Nigéria és Nyugat-Szahara esetében. Minden egyes főtitkár saját szerepét a hivatalban töltött adott időszak viszonyainak megfelelően alakítja ki. Összefoglalóan Ban Ki Mun prioritásai közé tartozik az éghajlatváltozás; a leszerelés; a globális pénzügyi válság és a szegénység elleni küzdelem; a béke és a biztonság; a nők jogai és felemelkedése; a világ minden népének védelme a népirtással, háborús bűnökkel, etnikai tisztogatással és az emberiesség elleni bűncselekményekkel szemben; továbbá az ENSZ reformja. Az ENSZ békefenntartása iránt az elmúlt években példátlanul megnőtt igény tükrében a főtitkár hivatalba lépésének kezdetén alapvető strukturális reformot javasolt, hogy a Szervezet lépést tudjon tartani a követelményekkel. Ennek eredményeként a Közgyűlés elfogadta a Műveleti Területeket Támogató Főosztály (Department of Field Support) létrehozását, amely átvette a békefenntartó műveletek mindennapi irányítását, míg a Békefenntartó Műveletek Főosztálya (Department of Peacekeeping Operations) hatáskörében maradt az általános stratégia, a tervezés és a telepítés. A főtitkár különös hangsúlyt helyez az éghajlatváltozásra, amelyet korunk meghatározó kérdésének tart. Ez jó példa arra, hogy korunk félelmetes, határokon átívelő kihívásai legjobban csak kollektíven kezelhetők az ENSZ keretében. A Fogjunk össze a nők elleni erőszak megszüntetéséért (UNITE to End Violence against Women) kampányának célja, hogy megakadályozza és megszüntesse a nők és a lányok elleni erőszakot a világ minden részén. A főtitkár továbbá támogatta egy új, hibrid békefenntartó misszió létrehozását Szudánban, valamint szorosabb kapcsolatot teremtett az ENSZ leszerelési mechanizmusa és saját hivatala között azzal, hogy létrehozta az ENSZ Leszerelési Ügyek Hivatalát (United Nations Office for Disarmament Affairs), és kinevezte a leszerelési ügyek főképviselőjét. Ban Ki Mun tevékenysége azokra a korábbi törekvésekre épül, amelyek célja, hogy segítsék az ENSZ alkalmazkodását az új korszakhoz, a globális kérdések kezeléséhez. A Globális Szerződés (Global Compact), amelyet 2000 júliusában indítottak útjára, például egy olyan, hálózatra épülő kezdeményezés, amely a nagy magánvállalatokat összehozza az ENSZ-intézményekkel, a kormányokkal, a szakszervezetekkel és a nem kormányzati szervezetekkel, hogy előmozdítsák az egyetemesen elfogadott elvek érvényesülését az emberi jogok, a munka területén, a korrupció elleni küzdelemben és a környezet vonatkozásában. E projektnek 2010 júliusára több mint résztvevője volt, beleértve több mint üzleti vállalkozást, valamint nemzetközi és nemzeti szakszervezeteket, továbbá civil szervezetek százait 130 országból, főleg a fejlődő világból. A világ vezetőinek két jelentős összejövetele szintén meghatározta az ENSZ irányvonalát a 21. században. 37

38 Reform és megújulás: békefenntartás és leszerelés Ban Ki Mun főtitkár 2007-ben, hivatali szolgálatának már az első hónapjaiban számos alapvető reformot javasolt az ENSZ képességeinek megerősítésére azért, hogy a Szervezet teljesíteni tudja küldetését. Ezek a reformok válaszok az ENSZ békefenntartása iránti megnövekvő igényekre, céljuk a Szervezet hatékonyabbá tétele az ilyen típusú műveletek menedzselésében és fenntartásában. Előre látva, hogy az ENSZ békefenntartó műveleteinek személyi állománya iránti igény jelentősen megnő, a főtitkár azt javasolta, hogy hozzák létre a műveleti területeket támogató új főosztályt (DFS), amely a békefenntartó műveletek tervezését, telepítését és támogatását végzi. Az új felállásban a Békefenntartó Műveletek Főosztálya (DPKO) felelős a stratégiai felügyeletért és a műveletpolitikai irányvonalért, míg a DFS feladata a tervezés, a telepítés és a fenntartás. Ugyancsak 2007-ben a Közgyűlés megerősítette a főtitkárnak azt a javaslatát, hogy gyorsítani kell a leszerelési program végrehajtását kiváltképpen az évi Átfogó Atomcsend Egyezmény (Comprehensive Nuclear-Test-Ban Treaty) hatályba léptetését ezért a Leszerelési Ügyek Főosztályát alakítsák át a Leszerelési Ügyek ENSZ Hivatalává, amelyet az a leszerelési főképviselő vezet, aki közvetlenül a főtitkárnak jelent. A évi millenniumi csúcs megalkotta a Millenniumi nyilatkozatot sajátos céljainak és előirányzatainak sorozatával beleértve a millenniumi fejlesztési célokat (Millennium Development Goals MDGs olyan ügyekben, mint a szegénység és az éhínség, az egyetemes oktatás, a nemek egyenlősége, a gyermekegészségügy, az anyasági egészségügy, a HIV/AIDS, a környezeti fenntarthatóság és a globális partnerség. Ötéves felülvizsgálata, a évi világcsúcs bölcs döntéseket hozott a fejlesztés, a biztonság, az emberi jogok és az ENSZ reformja terén. A főtitkár első helyettese. A kanadai Louise Fréchette asszonyt nevezték ki 1998-ban először a főtitkár első helyettesévé ban őt követte Mark Malloch Brown az Egyesült Királyságból, majd 2007 januárjától Dr. Asna-Rose Migiro asszony Tanzániából július 1-seje óta a svéd Jan Eliasson tölti be e posztot. Főosztályok és hivatalok Gazdasági és Szociális Ügyek Főosztálya (DESA) Főtitkárhelyettes: Wu Hongbo (Kína) A Gazdasági és Szociális Ügyek Főosztályának (Department of Economic and Social Affairs DESA az a feladata, hogy mindenki érdekében a fejlődést támogassa. A DESA tevékenysége széles körű, olyan kérdésekkel foglalkozik, mint a szegénység csökkentése, a népesség, a 38

39 nemek egyenlősége és az őshonos lakosok, személyek jogai, a makrogazdaságpolitika, a fejlesztésfinanszírozás, az állami szektor megújítása, az erdészetpolitika, az éghajlatváltozás és a fenntartható fejlődés. Ebből a célból a DESA tevékenységi körei a következők: Fejlesztési kérdésekre vonatkozó, széles körű adat- és információgyűjtést, -előállítást és -elemzést végez. A nemzetközi közösséget gazdasági és szociális kihívásokkal foglalkozó konferenciákra és csúcstalálkozókra hívja össze. Támogatja a fejlődéspolitikák, a globális előírások és normák kidolgozását. Felügyeli és támogatja a nemzetközi egyezmények végrehajtását. Segíti az államok fejlesztési kihívásainak a kezelését különféle kapacitásfejlesztő kezdeményezések keretében. Munkája során a DESA együttműködik különféle érdekcsoportokkal szerte a világon: nem kormányzati szervezetekkel (NGO-kkal), a civil társadalommal, a magánszektorral, kutató- és egyetemi szervezetekkel, kormányközi szervezetekkel, valamint partnerszervezetekkel az ENSZ-rendszeren belül. Műveleti Területeket Támogató Főosztály (DFS) Főtitkárhelyettes: Ameerah Haq (Banglades) A Műveleti Területeket Támogató Főosztály (Department of Field Support DFS a béke és a biztonság előmozdítása érdekében a békefenntartó missziókat segíti: Ennek során a következő kérdésekkel foglalkozik: pénzügy; logisztika; információs és kommunikációs technológia (ICT), valamint emberi erőforrások és általános igazgatás. A terepen működő missziók támogatásának része az élelemről való gondoskodás a csapatok étkeztetésére, az emberek légi szállítása olyan helyeken, ahol jószerivel semmilyen út vagy infrastruktúra nincs. A BT által meghatározott feladatok ellátásához sokféle készséggel rendelkező, jól képzett személyzetre van szükség. Ehhez a DFS kapcsolatot tart a tagállamokkal és az üzleti partnerekkel. Az ENSZ békefenntartásában az egységes irányítás biztosítására a főosztály vezetője (főtitkárhelyettes a szerk.), egyedi felállásban, a békefenntartó műveletek főtitkárhelyettesének jelent, és tőle kap útmutatást. Közgyűlés- és Konferenciamenedzsment Főosztály (DGACM) Főtitkárhelyettes: Jean-Jacques Graisse (Belgium) A Közgyűlés- és Konferenciamenedzsment Főosztály (Department for General Assembly and Conference Management DGACM technikai és titkársági szolgáltatásokat nyújt a Közgyűlésnek, a Biztonsági Tanácsnak, a Gazdasági és Szociális Tanácsnak, ezek bizottságainak és más alárendelt szerveiknek, továbbá az ENSZ-központtól távol tartott konferenciáknak. Felelős a központban valamennyi hivatalos dokumentum feldolgozásáért és 39

40 kiadásáért a Szervezet hivatalos nyelvein, és tolmácsolási szolgáltatást nyújt ezeken a nyelveken a kormányközi ülések alatt. Elkészíti továbbá az ENSZ hivatalos jegyzőkönyveit is, beleértve az ülések összefoglaló és szó szerinti jegyzőkönyveit. A közgyűlés és konferenciamenedzsmentért felelős főtitkárhelyettes felelős az ENSZ konferenciamenedzsment-politikájáért, tanácsokkal látja el a Közgyűlés elnökét a Közgyűlés munkájával kapcsolatos valamennyi kérdésben. Menedzsment Főosztály (DM) Főtitkárhelyettes: Yukio Takasu (Japán) A Menedzsment Főosztály (Department of Management DM a Titkárság valamennyi egységének stratégiai iránymutatást és támogatást nyújt három területen: pénzügy, emberi erőforrások és kisegítő szolgáltatások. Ezek az alábbi irodák hatáskörébe tartoznak: Programtervezési, Költségvetési és Könyvviteli Iroda, Emberi Erőforrás Menedzsment és Központi Kisegítő Szolgáltatások külön-külön. A főosztály felelős a hatékonyabb vezetési politika kidolgozásáért és ennek megvalósításáért a Titkárságon; a személyzet igazgatásáért és továbbképzésért; a programtervezésért, a költségvetésért, a pénzügyi és emberi erőforrás menedzsmentjéért; továbbá a technológiai újításokért. Szakmai szolgáltatást nyújt a Közgyűlés Ötödik (Igazgatási és Költségvetési) Bizottságának, továbbá kiszolgálja a Program- és Koordinációs Bizottságot (Committee for Programme and Coordination). A főosztály vezetője az ENSZ költségvetésének elkészítéséhez irányelvekről, koordinációról és iránymutatásról gondoskodik; a főtitkárt a menedzsmenttel kapcsolatos ügyekben képviseli; figyelemmel kíséri a Titkárságon felmerülő menedzsmentkérdéseket; biztosítja a Szervezet belső igazságszolgáltatási rendszerének hatékony megvalósítását. Politikai Ügyek Főosztálya (DPA) Főtitkárhelyettes: Jeffrey Feltman (Egyesült Államok) A Politikai Ügyek Főosztálya (Department of Political Affairs DPA központi szerepet játszik az ENSZ konfliktusok megelőzésére és megoldására tett erőfeszítéseiben, valamint a háború utáni béke megszilárdításában. Ebből a célból a DPA a következő tevékenységeket látja el: Figyelemmel kíséri, elemzi és értékeli a politikai fejleményeket az egész világon. Azonosítja azokat a lehetséges és tényleges konfliktusokat, amelyek ellenőrzésében és megoldásában az ENSZ hasznos szerepet játszhat. Ilyen esetekben javaslatokat tesz a főtitkárnak a megfelelő akcióra, és végrehajtja az elfogadott politikát. 40

41 Támogatja a főtitkár politikai akcióinak a végrehajtását amelyeket a főtitkár, a Közgyűlés és a BT dönt el a preventív diplomácia, a béketeremtés, a békefenntartás és a békeépítés területén. Tanácsot ad a főtitkárnak a tagállamoktól érkező választási segítségkérésekben, továbbá az ilyen kérésekre válaszul létesített programokat koordinálja. Tanácsokat ad és támogatja a főtitkárt a tagállamokkal való kapcsolatok politikai vonatkozásait illetően. Kiszolgálja a Biztonsági Tanácsot és annak albizottságait, valamint a Palesztin Nép Elidegeníthetetlen Jogainak Gyakorlásával Foglalkozó Bizottságot és a Gyarmatosítással Foglalkozó 24-ek Különbizottságát. A főosztály vezetője egyebek között konzultációkat és tárgyalásokat folytat a viták békés rendezéséről, továbbá ő az ENSZ választási segítségnyújtásának a központi vezetője. Tájékoztatási Főosztály (DPI) Főtitkárhelyettes: Peter Launsky-Tieffenthal (Ausztria) A Tájékoztatási Főosztály (Department of Public Information DPI) az ENSZ tevékenységével és problémáival kapcsolatos globális tudatosságot növeli, és munkájának a megértését segíti. A DPI tájékoztatási programokat és információs kampányokat szervez, híreket és színes cikkeket, rádió- és televízió programokat, sajtóközleményeket, kiadványokat, dokumentum videókat készít, valamint speciális eseményeket szervez a Szervezet üzeneteinek a közvetítésére. A DPI irányítja az ENSZ nemzetközi kampányait; az ENSZ békehírnökeiként prominens személyeket foglalkoztat; kiállításokat, koncerteket, szemináriumokat és más rendezvényeket szervez nemzetközi jelentőségű események alkalmából. Továbbá könyvtári és ismeretmegosztási szolgáltatásokat nyújt. Az ENSZ Központjában lévő személyzete mellett a DPI-nak 63 ENSZ tájékoztatási központja (UNICs) van világszerte (http://unic.un.org), illetve egy regionális központja (UNRIC UN Regional Information Center) Brüsszelben (www.unric.org/en/). A főosztályt három osztály alkotja. A Stratégiai Kommunikációs Osztály az ENSZ prioritásait támogató kommunikációs stratégiákat és kampányokat alakítja ki. A Hír- és Médiaosztály ENSZ-hírekkel és információkkal látja el a médiát, beleértve a napi sajtótájékoztatókat és a főtitkár Szóvivői Hivatalának nyilatkozatait, az ENSZ honlapjait, a rádióműsorokat és az élő tv-közvetítéseket. A Közszolgálati (Outreach) Osztályához tartozik a Dag Hammarksjöld Könyvtár, továbbá könyveket ad ki, például az ENSZ évkönyvét (Yearbook of the United Nations), valamint folyóiratokat, például az ENSZ-krónikát (UN Chronicle) és az Afrika megújulását (Africa Renewal); együttműködik nem kormányzati szervezetekkel (NGO-k) és oktatási intézményekkel; speciális rendezvényeket és kiállításokat szervez prioritást élvező kérdésekről; éves tréningprogramokat ajánl újságírók számára a fejlődő országokból. Partnerkapcsolatokat épít a magán- és az állami szektor szervezeteivel is az ENSZ céljainak a támogatása érdekében. 41

42 Békefenntartó Műveletek Főosztálya (DPKO) Főtitkárhelyettes: Hervé Ladsous (Franciaország) A Békefenntartó Műveletek Főosztálya (Department of Peacekeeping Operations DPKO felelős azért, hogy támogassa a tagállamok és a főtitkár erőfeszítéseit a nemzetközi béke és biztonság fenntartásában, elérésében és erősítésében. Ezt a tagállamoktól kapott megbízatásoknak megfelelően az ENSZ békefenntartó műveleteinek tervezésével, előkészítésével és irányításával végzi. A DPKO ebből a célból a következő tevékenységeket végzi: A lehetséges új békefenntartó műveletek részére az előre nem látott kiadásokat tervezi. A tagállamokkal folytatott tárgyalások alapján biztosítja a megbízatásának végrehajtásához szükséges polgári, katonai és rendőri személyzetet, a katonai egységeket, valamint az eszközöket és szolgáltatásokat. Politikai és vezetési irányelveket, útmutatást és támogatást nyújt a békefenntartó műveletekhez. Kapcsolatot tart a konfliktus résztvevőivel és a BT tagjaival a BT határozatainak a végrehajtása érdekében. Menedzseli azokat az integrált műveleti csoportokat, amelyek minden békefenntartó műveletet irányítanak és felügyelnek. Kulcsfontosságú békefenntartási kérdésekben tanácsot ad a Biztonsági Tanácsnak és a tagállamoknak, beleértve a biztonsági szektor reformját, a jogrendet, valamint a volt fegyveresek leszerelését, hazaküldését és a társadalomba történő újbóli beilleszkedését. Elemzi a békefenntartással kapcsolatban felmerülő politikai kérdéseket és a legjobb gyakorlatot, továbbá politikát, eljárásokat és általános békefenntartási elveket alakít ki. A taposóaknákkal kapcsolatos valamennyi ENSZ-tevékenységet koordinálja, békefenntartó és veszélyhelyzetekben aknamentesítési programokat dolgoz ki és támogat. A főosztály vezetője a főtitkár nevében irányítja a békefenntartó műveleteket; műveleti politikát és irányelveket dolgoz ki és tanácsot ad a főtitkárnak a békefenntartással és az aknamentesítéssel kapcsolatos valamennyi kérdésben. Biztonságossági és Biztonsági Főosztály (DSS) Főtitkárhelyettes: Gregory B. Starr (Egyesült Államok) A Biztonságossági és Biztonsági Főosztály (Department of Safety and Security DSS gondoskodik az ENSZ biztonságmenedzsment- 42

43 rendszerének a vezetéséről, műveleti támogatásáról és felügyeletéről, így biztosítja a személyzet és családtagjaik maximális biztonságát, továbbá lehetővé teszi programjainak és tevékenységének a legbiztonságosabb és leghatékonyabb végzését szerte a világon. Ugyanígy felelős az ENSZ-személyzet és -tanácsadók biztonságáért. A DSS-t a Közgyűlés hozta létre 2005-ben az egyesített és megerősített biztonságmenedzsment-rendszer iránti igény kielégítésére. A főosztály három, korábban különálló egységet integrált egyetlen struktúrába: az ENSZ Biztonsági Koordinátorának Hivatalát, a biztonsági szolgáltatásokat a központhoz tartozó helyekről és a Békefenntartó Műveletek Főosztályának civil biztonsági részlegét. Humanitárius Ügyek Koordinációs Hivatala (OCHA) Humanitárius ügyek főtitkárhelyettese, rendkívüli segélynyújtás koordinátora: Valerie Amos (Egyesült Királyság) A Humanitárius Ügyek Koordinációs Hivatala (Office for the Coordination of Humanitarian Affairs OCHA nemzeti és nemzetközi szereplőkkel együtt mobilizálja és koordinálja a humanitárius akciókat. Célja az emberi szenvedés enyhítése katasztrófák esetén és vészhelyzetekben. Az OCHA területi irodák, humanitárius koordinátorok és országos teamek hálózatának a segítségével biztosítja a segélyműveletek összhangját. Humanitárius koordinátorainak és a segítséget nyújtó ENSZ-intézményeknek az erőfeszítéseit a szükségletek felmérésén, az előre nem látható költségek tervezésén és a humanitárius programok kialakításán keresztül támogatja. Az OCHA a nélkülöző emberek jogainak a szószólója (olyan politikai szerveknél, mint a BT), támogatja a készenlétet és a megelőzést, valamint a politika kidolgozását, továbbá megkönnyíti a humanitárius problémák fenntartható megoldását. A rendkívüli segélynyújtás koordinátora az elnöke az Intézményközi Állandó Bizottságnak (Inter-Agency Standing Committee IASC). Ez egy olyan ernyőszervezet, amely magában foglalja az összes főbb humanitárius szereplőt ideértve a Vöröskereszt és a Vörös Félhold Mozgalmat, valamint más nem kormányzati szervezetek konzorciumát. Közös politika, irányelvek és előírások kidolgozásával a Bizottság biztosítja az összehangolt intézményközi reagálást bonyolult vészhelyzetekben, továbbá természeti és környezeti katasztrófák során. Az ENSZ Emberi Jogi Főbiztossága (OHCHR) Főbiztos: Navanethem Pillay (Dél-Afrika) Az ENSZ emberi jogi főbiztosa (United Nations High Commissioner for Human Rights) elsődlegesen a felelős tisztviselő az ENSZ emberi jogi tevékenységéért, feladata a polgári, kulturális, gazdasági, politikai és szociális jogok előmozdítása és mindenki számára elérhető védelme. Az ENSZ Emberi Jogi Főbiztossága (Office of the High Commissioner for Human Rights OHCHR a Közgyűlés és más politikaformáló testületek kérésére jelentéseket készít, valamint kutatást végez. Együttműködik a kormányokkal, a nemzetközi regionális és nem 43

44 kormányzati szervezetekkel. Az ENSZ emberi jogi testületi üléseinek titkársága is. Az OHCHR költségvetési igénye re 399,3 millió dollárt tett ki, amelyből 141,5 millió dollárt az ENSZ rendes költségvetése és 257,8 millió dollárt önkéntes hozzájárulások biztosítottak. Az OHCHR-nak mintegy 960 munkatársa van, négy osztályba tagozódik: Az Emberi Jogi Szerződések Osztálya kilenc emberi jogi szerződésellenőrző szervet (treaty body) és a Kínzások Áldozatainak Önkéntes ENSZ-alapját támogatja. Segíti dokumentumok előkészítését és előterjesztését a független szakértőtestületeknek a felülvizsgálatára, feldolgozza a fakultatív eljárások szerint hozzájuk benyújtott közléseket, nyomon követi a szerződés-ellenőrző szervek ülésein elfogadott ajánlásokat és döntéseket, továbbá segíti a nemzeti kapacitások kiépítését az ajánlásoknak a megvalósítására. Támogatja az egyik szerződésellenőrző szerv a Kínzások Megakadályozásával Foglalkozó Albizottság helyi látogatásait. Az Emberi Jogi Tanács és Speciális Eljárások Osztálya az Emberi Jogi Tanácsot és a Tanács egyetemes periodikus felülvizsgálatát, továbbá tényfeltáró és nyomozati mechanizmusait támogatja ideértve a különleges jelentéstevőket, a különleges képviselőket és a tematikus munkacsoportokat azzal a céllal, hogy világszerte dokumentálják az emberi jogok megsértését, fokozzák az áldozatok védelmét, és előmozdítsák a jogaikat. A Kutatási és a Fejlődésjogi Osztálya felelős a fejlődéshez való jog előmozdításáért és védelméért. Kutatást végez és támogatja a fejlődéshez való joggal foglalkozó munkacsoportot, továbbá arra törekszik, hogy az emberi jogok beépüljenek a fejlesztési tevékenységekbe. Emellett kiszolgálja az ENSZ Önkéntes Vagyonkezelői Alapját a Rabszolgaság Jelenkori Formái, valamint az ENSZ Önkéntes Alapját az Őshonos Népek számára. A Területi Műveletek és Technikai Együttműködés Osztálya kormányok kérésére tanácsadói szolgáltatásokat és technikai segítségnyújtási projekteket fejleszt, valósít meg, felügyel és értékel. Támogatást nyújt az emberi jogi tényfeltáró misszióknak és nyomozásoknak. Belső Felügyeleti Szolgáltatások Hivatala (OIOS) Főtitkárhelyettes: Carman L. Lapointe (Kanada) A Belső Felügyeleti Szolgáltatások Hivatala (Office of Internal Oversight Services OIOS független, szakszerű és időszerű belső könyvvizsgálatról, felügyeletről (monitoring), felülvizsgálatról, értékelésről és nyomozati szolgáltatásokról gondoskodik. Elősegíti az erőforrások pontos adminisztrációját, a megbízhatóság és átláthatóság kultúráját, valamint a hatékonyabb programvégrehajtást. Az OIOS segítséget nyújt a Szervezetnek és a tagállamoknak az ENSZ vagyontárgyainak védelmében, és biztosítja azt, hogy a programok végrehajtása megfeleljen az előírásoknak, szabályoknak és 44

45 útmutatásoknak, gondoskodik továbbá az ENSZ tevékenységének hatékonyabb és eredményesebb végzéséért; a csalás, pazarlás, visszaélés, jogsértés és rossz vezetés felismeréséért. A főtitkárhelyettest a főtitkár nevezi ki, és a Közgyűlés hagyja jóvá ötéves időtartamra, amely nem újítható meg. Jogügyi Hivatal (OLA) Főtitkárhelyettes, jogtanácsos: Patricia O'Brien (Írország) Az ENSZ Jogügyi Hivatala (Office of Legal Affairs OLA a Szervezet központi jogi szolgálata. Hozzájárul a nemzetközi közjog és kereskedelmi jog progresszív fejlesztéséhez és kodifikációjához. Főbb kötelezettségei között az OLA tevékenysége a következő: Jogi tanácsokat ad a főtitkárnak, a Titkárság főosztályainak és hivatalainak, az ENSZ fő- és alárendelt szerveinek a nemzetközi köz- és magánjog területén. Tartalmi és titkársági funkciókat is ellát olyan jogi szervek részére, amelyek nemzetközi közjoggal, tengerjoggal és nemzetközi kereskedelmi joggal foglalkoznak. Továbbá a főtitkárra, mint a multilaterális szerződések letéteményesére ruházott funkciókat is ellát. Foglalkozik a nemzetközi békéhez és biztonsághoz kapcsolódó jogi kérdésekkel; az ENSZ státuszával, kiváltságaival és mentességével; valamint a tagállamok mandátumával és képviseletével. Nemzetközi egyezmények és megállapodások, az ENSZ-szervek és konferenciák eljárási szabályzatainak és más jogi okiratoknak a tervezeteit készíti el. A nemzetközi magán- és közigazgatási jog kérdéseiben, valamint az ENSZ határozataival és szabályozásaival kapcsolatban jogi szolgáltatásokat és tanácsadást végez. Afrikai Különleges Tanácsadó Hivatal (OSAA) Különleges tanácsadó: Maged Abdelaziz (Egyiptom) Az Afrikai Különleges Tanácsadó Hivatalt (Office of the Special Adviser on Africa OSAA ban hozták létre. Az OSAA képviseleti és elemző munkájának keretében fokozza Afrika fejlesztésének és biztonságának támogatását; segíti a főtitkárt abban, hogy javítsa az ENSZ-rendszer afrikai támogatásának következetességét és koordinációját; továbbá globális szinten segíti az Afrikával foglalkozó kormányközi tárgyalásokat, különösképpen az új afrikai fejlesztési partnerséget (NEPAD New Partnership for Africa s Development). Az OSAA-nak vezető szerepe van az Afrikára és a NEPAD-ra vonatkozó jelentések előkészítésében. A Hivatal hívja össze a főosztályközi Afrikai 45

46 Ügyek Munkacsoportját azért, hogy javítsa az ENSZ-támogatások összhangját Afrikában. A Gyermekek és Fegyveres Konfliktusok Főtitkári Különleges Képviselőjének Hivatala (SRSG/CAAC) Különleges képviselő: Leila Zerrougui (Algéria) A Gyermekek és Fegyveres Konfliktusok Főtitkári Különleges Képviselőjének Hivatala (Office of the Special Representative for Children and Armed Conflict védi és előmozdítja a fegyveres konfliktusok által sújtott minden gyermek jogait. A különleges képviselő a fegyveres konfliktusok által sújtott gyermekek jólétének és védelmének morális és független képviselője; partnerekkel együtt olyan ötleteket és módszereket javasol, amelyek fokozzák a védelmet; fokozza a tudatosságot, és kiemelkedő fontosságot tulajdonít a jogok és a védelem kérdéseinek; a terepen tevékenykedők munkájának megkönnyítésére humanitárius és diplomáciai kezdeményezéseket tesz a fegyveres konfliktustól sújtott gyermekek érdekében. A Legkevésbé Fejlett Országok, a Fejlődő Kontinentális Országok és a Fejlődő Kis Szigetországok Főképviselőjének Hivatala (UN-OHRLLS) Főtitkárhelyettes, A Legkevésbé Fejlett Országok, a Fejlődő Kontinentális Országok és a Kis Szigetországok főképviselője: Gyan Chandra Acharya (Nepál) A Legkevésbé Fejlett Országok, a Fejlődő Kontinentális Országok és a Fejlődő Kis Szigetországok Főképviselőjének Hivatalát (Office of the High Representative for the Least Developed Countries, Landlocked Developing Countries and Small Island Developing States UN-OHRLLS a Közgyűlés ben hozta létre azért, hogy segítse a legkevésbé fejlett országok évtizedéhez kapcsolódó ( ) Brüsszeli nyilatkozat és cselekvési program megvalósítására irányuló nemzetközi támogatás mobilizálását. Támogatja a főtitkárt abban, hogy biztosítsa a nemzetközi támogatás teljes mobilizálását és koordinációját a Brüsszeli cselekvési program és számos más kapcsolódó nemzetközi kötelezettség hatékony végrehajtásához. A Hivatal azért is tevékenykedik, hogy biztosítsa a fejlődő kis szigetországok fenntartható fejlődésével foglalkozó évi Barbadosi cselekvési program végrehajtását, valamint a barbadosi program végrehajtásával foglalkozó 2005-ös Mauritiusi stratégia megvalósítását. A Hivatal segíti ezeknek a programoknak az ENSZrendszeren belüli koordinációját, támogatja a Gazdasági és Szociális Tanácsot és a Közgyűlést az előrehaladás felmérésében. Az ENSZ-testületekkel, a civil társadalommal, a médiával, a tudományos közélettel és az alapítványokkal együttműködve előmozdítja az ezeket az országokat érintő kérdések globális tudatosságát. 46

47 Leszerelési Ügyek Hivatala (UNODA) Leszerelési főképviselő: Angela Kane (Németország) A főtitkár azon törekvéseinek részeként, hogy új lendületed adjon az ENSZ leszerelési programjának, a Leszerelési Ügyek Hivatala (Office of Disarmament Affairs UNODA a nukleáris leszerelésért és az atomsorompóért küzd, valamint más tömegpusztító fegyverekre vonatkozó leszerelési intézkedések megerősítéséért, beleértve a vegyi és biológiai fegyvereket. Támogatja a hagyományos fegyvereknek, kiváltképpen a kézi fegyvereknek a jelenlegi konfliktusok kedvelt fegyvereinek a leszerelését. Működési területéhez tartoznak a következők: fegyverek begyűjtésére és felhalmozására vonatkozó menedzsmentprogramok; átláthatóság a katonai ügyekben; beleértve a Hagyományos Fegyverek ENSZ-regiszterét és a katonai kiadásokra vonatkozó szabványosított jelentéseket; a korábbi fegyveresek leszerelése és hazatérése, továbbá a civil társadalomba történő újbóli beilleszkedése; a taposóaknák korlátozása és végezetül leszerelése. Az UNODA érdemi és szervezési segítséget nyújt a leszerelés területén kialakítandó normák kidolgozásában a Közgyűlésnek és az Első Bizottságának, a Leszerelési Bizottságnak, a Leszerelési Konferenciának, valamint más testületeknek. Ösztönzi a regionális leszerelési erőfeszítéseket, beleértve az atomfegyvermentes övezeteket, továbbá a regionális és szubregionális átláthatósági megoldásokat. Az UNODA támogatja az ENSZ leszerelési erőfeszítéseivel foglalkozó oktatási kezdeményezéseket is. Költségvetés Az ENSZ rendes költségvetését a Közgyűlés hagyja jóvá kétéves időtartamra. A költségvetést eredetileg a főtitkár nyújtja be, amelyet az Igazgatási és Költségvetési Kérdések Tanácsadó Bizottsága (Advisory Committee on Administrative and Budgetary Questions ACABQ) vizsgál meg. A Tanácsadó Bizottság 16 szakértőből áll, akiket a kormányok javasolnak, és a Közgyűlés választ meg, ám szakértői minőségben dolgoznak. A programokkal kapcsolatos szempontokat a Program- és Koordinációs Bizottság (Committee for Programme and Coordination) tekinti át, amely 34 tagból áll, a tagokat a Közgyűlés választja, ők pedig a kormányaik nézeteit képviselik. A költségvetés a Szervezet fő prioritásait tükrözi, amelyeket a stratégiai keretterve ír elő minden egyes kétéves időtartamra. A kétéves időtartam folyamán az elfogadott költségvetést a Közgyűlés módosíthatja a változó körülményeknek megfelelően. A költségvetés pénzügyi alapjainak fő forrása a tagállamok tagdíjhozzájárulása. Ezt egy bizonyos besorolás szerint vetik ki, amelyet a Közgyűlés határoz meg a Tagdíjbizottság (Committee on Contributions) javaslata alapján. Ez a bizottság 18 tagból áll, a tagok személyes minőségükben dolgoznak, a 47

48 Közgyűlés választja ki őket az Igazgatási és Költségvetési (ötödik) Bizottság ajánlása alapján. A besorolás a tagállamok fizetőképességén alapul. Ezt úgy határozzák meg, hogy figyelembe veszik viszonylagos részesedésüket a világ teljes nemzeti össztermékében, ezt kiigazítják számos más tényező figyelembevételével, beleértve az egy főre jutó jövedelmet. A tagdíjbizottság minden harmadik évben felülvizsgálja a hozzájárulások mértékét a legutóbbi nemzetijövedelem-statisztika alapján, hogy biztosítsa az igazságos és pontos kivetést. Létezik egy olyan meghatározott maximum, amely bármelyik tagállam esetében a költségvetés 22 százaléka. Az ENSZ kétéves költségvetése, Átfogó politikai vezetés, irányítás és koordináció Politikai ügyek Nemzetközi igazságszolgáltatás és jog Nemzetközi fejlesztési együttműködés Regionális fejlesztési együttműködés Emberi jogok és humanitárius ügyek Tájékoztatás : Általános fenntartási szolgáltatások Belső felügyelet Közösen finanszírozott tevékenységek és speciális kiadások Tőkeberuházások Biztonságosság és biztonság Fejlesztési számla Személyzeti kiadások Összesen: A es időszakra elfogadott rendes költségvetés dollárt tett ki, beleértve a speciális politikai missziókat, amelyeket várhatóan meghosszabbítanak vagy elfogadnak a két év folyamán. Az ilyen missziók amelyeket a BT és/vagy a Közgyűlés hoz létre költségvetése a évi 100,9 millió dollárról re 1 milliárd dollárra nőtt. A költségvetés tartalmazza az ENSZ-programok költségeit is olyan területeken, mint a fejlesztés, a közvélemény tájékoztatása, az emberi jogok és a humanitárius ügyek. A rendes költségvetés nem terjed ki a békefenntartó műveletekre vagy a nemzetközi törvényszékekre, nekik saját külön költségvetésük van. A nemzetközi törvényszékek és a békefenntartó műveletek költségeit illetően a tagállamokra külön kivetést alkalmaznak. A Szervezet rendes költségvetésének a pénzügyi helyzete október 5-én javulást mutatott az előző évhez képest. A kivetett, de be nem fizetett hozzájárulások 787 millió dollárt tettek ki, 43 millió dollárral kevesebbet, mint az előző évben. Ugyanakkor a évi költségvetés kevesebb mint egy százalékos növekedést mutatott a évi költségvetéshez képest. Az elfogadott globális békefenntartási erőforrások a évi 2,8 milliárd dollárról a re 7,3 milliárd dollárra növekedtek, jóllehet ez utóbbi összeg egészében véve kevesebb, mint a re elfogadott 8 milliárd dollár. A növekedés főleg a katonai és rendőri személyzet közel 200 százalékos 48

49 gyarapodásának az eredménye, a évi ról megközelítően ra emelkedett ben. Ugyanazon időszak alatt a missziók polgári személyzete csak 67 százalékkal növekedett, megközelítően ról ra. Az ENSZ-misszió a Kongói Demokratikus Köztársaságban és az Afrikai Unió, valamint az ENSZ hibrid művelete Dárfúrban emészti fel a évi költségvetés nagy részét: 3,2 milliárd dollárt. (Érdemes megjegyezni azt a tényt, hogy az ENSZ békefenntartására évente költött összeg kevesebb, mint a világ éves katonai kiadásainak több mint 1 trillió dollárnak az egy százaléka.) A békefenntartási költségvetést a Közgyűlés fogadja el a július 1-jével kezdődő egy évre. A Közgyűlés arányosan felosztja a költségeket a békefenntartásra alkalmazható speciális kivetési skála szerint. Ez a skála számításba veszi a tagállamok viszonylagos gazdasági erejét, a BT állandó tagjai azonban nagyobb mértékben fizetnek sajátos felelősségük miatt a nemzetközi béke és biztonság fenntartására. A kivetett hozzájárulások befizetésének a késése hatással van arra, hogy azoknak a tagállamoknak, amelyek csapatokkal, eszközökkel és logisztikai támogatással járulnak hozzá a békefenntartáshoz, mennyit térítenek vissza. A kivetett, de be nem fizetett hozzájárulások a békefenntartó műveletekhez 2010 októberére elérték a közel 3,2 milliárd dollárt. (Ugyanabban a hónapban közel 50 millió dollár kivetett hozzájárulás nem volt befizetve a nemzetközi törvényszékek esetében, valamint mintegy 84 millió dollár a központi épület régóta esedékes felújítására.) Az ENSZ-alapoknak, hivataloknak és programoknak is köztük például az ENSZ Gyermekalapja (UNICEF), az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) és az ENSZ Fejlesztési Programja (UNDP) külön költségvetésük van. Forrásaik nagy részét a kormányok önkéntes hozzájárulásai biztosítják, egy része pedig magánszemélyektől és intézményektől érkezik. Az ENSZ szakosított intézményeinek is például az UNESCO-nak és a WHO-nak külön költségvetése van, amelyet az államok önkéntes hozzájárulásai egészítenek ki. Az ENSZ szervezeteinek a rendszere Az ENSZ szervezeteinek a rendszerét 4 (www.unsystem.org) az ENSZ-szervezetek családja alkotja 5. Ide tartozik a Titkárság, az ENSZ-alapok és -programok, a szakosított intézmények és egyéb kapcsolódó szervezetek. Az alapok, a hivatalok és a programok a Közgyűlés alárendelt szervezetei. A szakosított intézmények, amelyeket speciális egyezmények kötnek az ENSZ-hez, a Gazdasági és Szociális Tanácsnak és/vagy a Közgyűlésnek jelentenek. A kapcsolódó szervezetek beleértve az IAEA-t és a Kereskedelmi Világszervezetet speciális területekkel foglalkoznak, saját jogalkotó testületük és költségvetésük van. Az ENSZ-rendszer családtagjai együttesen a kulturális, gazdasági, tudományos és szociális élet valamennyi területével foglalkoznak. Az ENSZ-rendszer Első Számú Vezetőinek Koordinációs Testülete (United Nations System Chief Executives Board for Coordination CEB az ENSZ-rendszer legmagasabb szintű koordinációs 4 Az ENSZ szervezeteinek a rendszerét röviden ENSZ-rendszernek is nevezzük. 5 Az ENSZ szervezetei rendszerének magyar nyelvű ábrája itt érhető el: e 49

50 mechanizmusa. A főtitkár az elnök, tagjai az ENSZ-rendszer főbb részeinek a vezetői. Célja az ENSZ-rendszer tevékenységének az összehangolása a tagállamok közös céljainak elérése érdekében. Évente kétszer ülésezik, munkáját egy magas szintű programbizottság és egy magas szintű menedzsmentbizottság segíti. A CEB 28 tagja a következő: ENSZ, FAO, IAEA, ICAO, IFAD, ILO, IMF, IMO, ITU, UNCTAD, UNDP, UNEP, UNESCO, UNFPA, UN-HABITAT, UNHCR, UNICEF, UNIDO, UNODC, UNRWA, UNWTO, UPU, WFP, WHO, WIPO, WMO, Világbank és WTO. Programok és alapok, kutató- és képzőintézetek, valamint egyéb intézmények Az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája (UNCTAD) Az 1964-ben állandó kormányközi intézményként és a Közgyűlés alárendelt szerveként létrehozott ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája (United Nations Conference on Trade and Development UNCTAD a kereskedelem és a fejlődés, valamint a kapcsolódó pénzügyi, beruházási, technológiai és fenntartható fejlődési kérdések integrált kezelésének a központja az ENSZ-ben. Az UNCTAD fő célja a fejlődő országok és az átalakulásban lévő gazdaságok segítése úgy, hogy a kereskedelem és a befektetés, a fejlődés, a szegénység csökkentése és a világgazdaságba való integráció motorja legyen. Három fő területen tevékenykedik: kutatás és elemzés; konszenzus kialakítása kormányközi tárgyalások keretében, továbbá szakmai együttműködési projektek megvalósítása különféle partnerekkel. Hozzájárul a fejlődő országokkal és a világgazdasággal kapcsolatos kérdések nemzetközi vitájához, fontos jelentéseket, szakmapolitikai összefoglalókat és anyagokat készít a nemzetközi találkozókra. Az UNCTAD legmagasabb szintű döntéshozó testülete a miniszteri konferenciája, amelyen a szervezet 193 tagállama a nemzetközi gazdasági kérdéseket és az UNCTAD megbízatásait vitatja meg. A legutóbbi tizenkettedik konferencián, 2008-ban kiemelt téma volt az árupiacok, valamint az az igény, hogy rávilágítsanak a nemzetközi árukereskedelem és a nemzeti fejlesztés, kiváltképpen a szegénység csökkentése közötti kapcsolatokra. A genfi központú UNCTAD-nak 510 munkatársa van, az éves rendes költségvetése megközelítőleg 70 millió dollár. Technikai együttműködési tevékenysége mintegy 36 millió dollárt tesz ki, amelyet költségvetésen kívüli forrásokból finanszíroznak. Több mint 250 technikai segítségnyújtási projekt van folyamatban mintegy 100 országban. Az UNCTAD főbb publikációi a következők: Trade and Development Report, World Investment Report, Economic Development in Africa Report, Least Developed Countries Report, UNCTAD Handbook of Statistics, Information Economy Report és Review of Maritime Transport. Főtitkár: Dr. Supachai Panitchpakdi (Thaiföld) Központ: Palais des Nations, CH-1211 Geneva 10, Switzerland Tel: (41-22) ; Fax: (41-22) ; 50

51 Az ENSZ és a Nobel-békedíj Az ENSZ-család és tagjai számos alkalommal kapták meg a Nobel-békedíjat a világbéke ügyéhez való hozzájárulásuk elismeréseként. A Szervezet megalakulása óta az ENSZ-hez kötődő Nobel-békedíjasok listája a következő: Cordell Hull az Egyesült Államok külügyminisztere, az ENSZ létrehozásában kiemelkedő szerepet játszott (1945). Lord John Boyd Orr az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) alapító főigazgatója (1949). Ralph Bunche az ENSZ Gyámsági igazgatója, az ENSZ Palesztin Bizottságának első számú titkára, a közel-keleti tárgyalási erőfeszítések vezetője (1950). Léon Jouhaux a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet alapítója (1951). Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (1954). Lester Bowles Pearson az ENSZ Közgyűlés elnöke 1952-ben, a szuezi konfliktus befejezése és a közel-keleti kérdés megoldása érdekében az ENSZ keretében tett erőfeszítései miatt részesült elismerésben (1957). Dag Hammarskjöld főtitkár az összesen két poszthumusz kitüntetett egyike (1961). Az ENSZ Gyermekalapja (1965). Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (1969). Sean McBride az ENSZ namíbiai főbiztosa, az emberi jogok harcosa (1974). Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (1981). Az ENSZ Békefenntartó Erői (1988). Az ENSZ és főtitkára, Kofi A. Annan (2001). Nemzetközi Atomenergia Ügynökség és főigazgatója, Mohamed ElBaradei (2005). Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) és Albert Arnold (Al) Gore Jr., az Egyesült Államok korábbi alelnöke (2007). A lista nem tartalmaz számos Nobel-díjast, akik szorosan együttműködtek az ENSZ-szel, vagy közös céljaik voltak vele, miközben a békéért küzdöttek. Nemzetközi Kereskedelmi Központ (ITC) A Nemzetközi Kereskedelmi Központ (International Trade Centre ITC a Kereskedelmi Világszervezet és az ENSZ közös szerve. A kisvállalatok exportfejlesztésének támogatásával az ITC abban segíti a fejlődő és az átalakuló országokat, hogy az export révén fenntartható fejlődést érjenek el. Az ITC-nek két kölcsönösen egymást erősítő funkciója van. A WTO-val való kapcsolata lehetővé teszi, hogy segítse ügyfeleit a WTO által kínált lehetőségek 51

52 kihasználásában. Az ENSZ fejlesztési szervezeteként az ITC elősegíti a millenniumi fejlesztési célok megvalósítását. Az ITC költségvetése két részből áll: egyrészt a rendes költségvetésből, amelyet a WTO és az ENSZ biztosít egyenlő mértékben, másrészt a költségvetésen kívüli alapokból, amelyeket az adományozók önkéntes hozzájárulásai biztosítanak. Költségvetésen felüli kiadásokban számolva 2009-ben a nettó projektköltségek 33,3 millió dollárról 34,6 millió dollárra nőttek, ezt elsősorban regionálisan strukturált megoldásokra és a globális közjavakra fordították. A szervezet prioritása mintegy 101 olyan ország szükségleteinek a kielégítése, mint a legkevésbé fejlett országok, a fejlődő kontinentális országok és a fejlődő kis szigetországok, valamint a szubszaharai Afrika ben az összkiadás ezeken a területeken 15,2 millió dollár volt. Az ITC központjában mintegy 280 munkatárs dolgozik, továbbá 800 konzultáns tevékenykedik a terepen. Ügyvezető igazgató: Patricia Francis (Jamaica) Központ: Palais des Nations, CH-1211 Geneva 10, Switzerland Tel: (41-22) ; Fax: (41-22) ; Az ENSZ Fejlesztési Programja (UNDP) Az ENSZ Fejlesztési Programja (United Nations Development Programme az ENSZ globális fejlesztési hálózatát vezeti. Több mint 160 országban tevékenykedve az UNDP szerte a világon azon dolgozik, hogy segítse az országokat fejlesztési céljaik elérésében. Feladata az, hogy együttműködjön az országokkal a szegénység csökkentése, a demokratikus kormányzás elősegítése, a válságok megelőzése és az azokból való kilábalás, a környezet védelme, továbbá az éghajlatváltozás elleni küzdelem érdekében. Az UNDP hálózatának a célja annak biztosítása, hogy a fejlődő országok a millenniumi fejlesztési célok eléréséhez hozzáférjenek az erőforrásokhoz és az ismeretekhez. Az UNDP-t 36 tagú igazgatóság irányítja, amelyben mind a fejlődő, mind a fejlett országok képviselői jelen vannak. Legfontosabb kiadványa, az évente publikált Jelentést az emberi fejlődésről (Human Development Report) kiemelten foglalkozik fontos fejlesztési kérdésekkel, továbbá mérési eszközökről gondoskodik, korszerű elemzéseket közöl, és politikai ajánlásokat tesz. Az UNDP-t teljes mértékben a tagállamok önkéntes hozzájárulásaiból finanszírozzák; éves költségvetése megközelítőleg 5 milliárd dollár. Adminisztrátor: Helen Clark (Új-Zéland) Központ: 1 UN Plaza, New York, NY 10017, USA Tel: (1-212) ; Fax: (1-212) ENSZ-önkéntesek (UNV) Az ENSZ-önkéntesek (United Nations Volunteers programja az ENSZ-rendszer olyan önkéntes szervezete, amely több mint 130 országban támogatja a békét, valamint a segélyezési és fejlesztési kezdeményezéseket. A Közgyűlés 1970-ben hozta létre, az ENSZ Fejlesztési Programja irányítja, az UNDP/ENSZ Népesedési Alap (UNFPA) Igazgatóságának jelent, az UNDP nemzeti irodái keretében tevékenykedik. 52

53 Az ENSZ-et támogató világ Az egész ENSZ-családnak haszna származik a helyi szervezetek és mozgalmak energiájából és lelkesedéséből, abból, ahogy az ENSZ Alapokmányának magas eszméit segítik a gyakorlatban formába önteni. Az ENSZ-nek haszna származik a civil társadalom különféle tagjainak a partnerségéből, beleértve az üzleti és szakszervezeti közösségeket, valamint a nemzetközi jótékonysági szervezeteket, továbbá az élet minden területéről érkező prominens személyiségek támogatását. A gyermekek Trick-or-Treat for UNICEF mozgalmától (gyűjtés az UNICEF számára a szerk.) a mintegy UNESCO-klub oktatási tevékenységéig több mint 120 országban, a sok ezer NGO-ig, az emberek világszerte segítik az ENSZet, hogy a világot élhetőbbé tegyék. ENSZ-társaságok. Az ENSZ Alapokmányának kezdő szavaitól: Mi a népek megihletve 1946-ban, egy évvel magának az ENSZ-nek a megalakulása után, megszületett a Népi mozgalom az ENSZ-ért. A több mint 100 országban működő ENSZ-társaságok az emberek százezreinek az erejét és energiáját viszik az ENSZ Alapokmányának céljait és elveit támogató globális hálózatba. Nem kormányzati szervezetek. Az ENSZ Társaságok Világszövetsége (World Federation of United Nations Associations WFUNA csak egy, a nem kormányzati szervezetek ezrei közül, amelyek az ENSZ ügyének hívéül szegődtek beleértve mintegy NGO-t konzultatív státusszal a Gazdasági és Szociális Tanácsnál, valamint több mint NGO-t erős információs programmal, amelyek partnerként dolgoznak az ENSZ Tájékoztatási Főosztályával. Az NGO-k az ENSZ napirendjén szereplő kérdések széles körével foglalkoznak, beleértve a békeépítést, a leszerelést, a világűrrel kapcsolatos kérdéseket, az AIDS-t, a malária megakadályozását, a mezőgazdaságot, az élelmiszersegélyt, a fenntartható fejlődést, az információs és kommunikációs technológiát, a katasztrófák csökkentését, az elsivatagosodást, az emberi jogokat, a globális kábítószer-problémát és a környezetet hogy csak néhányat nevezzünk meg. Globális Szerződés (Global Compact). A több mint résztvevő, beleértve több mint üzleti vállalkozást, valamint nemzetközi és nemzeti szakszervezeteket, továbbá civil társadalmi szervezetek százait 130 országban működnek együtt az ENSZ-szel az egyetemesen elfogadott elvek előmozdításáért az emberi jogok, a munka és a környezet területén. Közösségi jótékonysági szervezetek. Az ENSZ Alapítvány (United Nations Foundation) azoknak a számos közösségi jótékonysági szervezeteknek az egyike, amelyek támogatják az ENSZ munkáját ban alapították a vállalkozó/filantrópus Ted Turner akit Ban Ki Mun a millenniumi fejlesztési célok ügyvédjének nevezett történelmi 1 milliárd dollár ajándékával az ENSZ ügyének és tevékenységének támogatására. Az ENSZ Nemzetközi Partnerségi Alapja (United Nations Fund for International Partnership UNFIP) együttműködve az ENSZ-szel koordinálja, irányítja és felügyeli az alapítvány hozzájárulásait. 53

54 Az UNV, mint önkéntesekre épülő program, egyedülálló az ENSZ-családban és méreteiben is, mint nemzetközi vállalkozás. Segíti az ágazati és közösségi fejlesztési projekteket, a humanitárius segélyakciókat, a menekültekvédelmét, valamint az emberi jogok és a demokrácia előmozdítását. Évente több mint önkéntest mozgósít. Az önkéntesek mintegy 80 százaléka fejlődő országokból jön, több mint 30 százaléka pedig az adott országból. Az UNV költségvetése ben 427 millió dollárra emelkedett az előző két év 367 milliójához képest. Finanszírozását az UNDP, a partner ENSZ-intézmények és a támogatók hozzájárulásai biztosítják az UNV Speciális Önkéntes Alaphoz. Ügyvezető koordinátor: Flavia Pansieri (Olaszország) Központ: Hermann-Ehlers-Str. 10, Bonn, Germany Tel: (49-228) ; Fax: (49-228) ; ENSZ Tőkefejlesztési Alap (UNCDF) Az ENSZ Tőkefejlesztési Alapja (United Nations Capital Development Fund az ENSZ tőkeberuházási szerve a világ 49 legkevésbé fejlett országában. Új lehetőségeket teremt arra, hogy a szegény emberek és közösségeik fokozottan hozzáférhessenek a mikrofinanszírozáshoz és a befektetési tőkéhez. Az UNCDF Afrikára és Ázsia legszegényebb országaira összpontosít, különleges kötelezettséget vállal a konfliktusból és válságból kilábaló országok esetében. Alaptőkét adományokat és kölcsönöket, valamint szakmai támogatást biztosít, segíti a mikrofinanszírozó intézményeket, hogy minél több szegény háztartást és kisvállalkozást támogassanak. Segíti a helyi kormányokat is a tőkebefektetések finanszírozásában vízvezetékrendszerek, mellékutak, iskolák, öntözési tervek, amelyek javíthatják a szegények életét. Az UNCDF által támogatott mikrofinanszírozó intézmények ügyfeleinek több mint 50 százaléka nő. Valamennyi UNCDF-támogatás nemzeti rendszereken keresztül érkezik a segélyekre vonatkozó évi párizsi nyilatkozatnak megfelelően. Az UNCDFprogramokat úgy tervezik, hogy ösztönözze a nagyobb befektetéseket a magánszektorból, a fejlesztési partnerektől és a nemzeti kormányoktól. Az UNCDF-et a Közgyűlés alapította 1966-ban, központja New Yorkban van, az UNDP-hez kapcsolódó autonóm ENSZ-szervezet ben az Alap összes bevétele 40 millió dollár körül volt. Az Alap mérlege az év végén megközelítően 53 millió dollár volt. Az UNCDF-nek 150 alkalmazottja van. Ügyvezető titkár: Marc Bichler (Luxembourg) Központ: 2 UN Plaza, New York, NY 10017, USA Tel.: (1-212) ; Fax: (1-212) ; Az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) Az 1972-ben alapított ENSZ Környezetvédelmi Programja (United Nations Environment Programme vezető szerepet játszik és ösztönzi az együttműködést a környezetvédelemben lehetővé téve, hogy a nemzetek és népek javítsák életminőségüket anélkül, hogy a jövő generációját veszélyeztetnék. 54

55 A környezet területén a legfontosabb ENSZ-intézményként az UNEP dolgozza ki a globális környezeti programot, az ENSZ-rendszerben támogatja a fenntartható fejlődés környezeti dimenziójának a megvalósítását, továbbá a globális környezet hivatalos szószólójaként tevékenykedik ban az UNEP hat prioritásra összpontosít: Éghajlatváltozás: az országok kiváltképpen a fejlődő országok azon képességének az erősítése, hogy az éghajlatváltozásra adott válaszaikat integrálják a nemzeti fejlesztési folyamatokba. Ökoszisztéma-menedzsment: annak biztosítása, hogy az országok holisztikusan ( összefüggő egészként ) gondozzák a földet, a vizet és az élő erőforrásokat úgy, hogy az megőrzésüket és fenntartható használatukat eredményezze. Környezetvédelmi kormányzás: annak biztosítása, hogy a környezetvédelmi kormányzás és a kölcsönhatások nemzeti, regionális és globális szinten erősödjenek a környezeti prioritások kezelése érdekében. Ártalmas anyagok és veszélyes hulladékok: minimalizálni kell a környezetre és az emberekre történő hatásukat. Katasztrófák és konfliktusok: minimalizálni kell a környezeti okok és természeti vagy ember által okozott katasztrófáknak az emberi jólétet veszélyeztető következményeit. Erőforrás-hatékonyság: annak biztosítása, hogy a természeti erőforrások előállítása, feldolgozása és fogyasztása környezetileg fenntarthatóbb módon történjék. Az UNEP feladatait és prioritásait a Kormányzó Tanács a Közgyűlés által, a méltányos regionális képviselet figyelembevételével megválasztott 38 kormányképviselőből álló testület határozza meg. A re elfogadott költségvetése 495 millió dollár volt. Az UNEP legfontosabb önkéntes finanszírozási mechanizmusa a Környezeti Alap. További pénzalapok az ENSZ rendes költségvetéséből, valamint az UNEP által mobilizált vagyonkezelői alapokból vagy az elkülönített hozzájárulásokból származnak. Az UNEP-nek globálisan megközelítőleg főnyi személyzete van. Ügyvezető igazgató: Achim Steiner (Németország) Központ: United Nations Avenue, Gigiri, P.O. Box 30552, 00100, Nairobi, Kenya Tel: (254-20) ; Fax: (254-20) , 4490; Az ENSZ Népesedési Alapja (UNFPA) A Közgyűlés kezdeményezésére 1969-ben alapított ENSZ Népesedési Alapja (United Nations Population Fund UNFPA a fejlődő országoknak és az átalakuló gazdaságoknak nyújtandó népesedési támogatás legnagyobb nemzetközileg finanszírozott forrása. Kérésükre segíti az országokat a reproduktív egészségügy és egyéni választás alapján a családtervezési szolgáltatások javításában, valamint a fenntartható fejlődés érdekében a népesedéspolitika kialakításában. A Közgyűlés alárendelt szerve, és ugyanaz az igazgatósága, mint az UNDP-nek. Központja New Yorkban van, 129 hivatalból álló 55

56 globális hálózattal rendelkezik, 2009-ben 155 ország, térség és terület fejlesztési prioritásait támogatta. Bevétele összesen 783,1 millió dollár volt, beleértve a 469,4 milliót kormányoktól és magánadományozóktól származó önkéntes hozzájárulásokból. Ugyanebben az évben az UNFPA 160,9 millió dollárt biztosított a reproduktív egészségügy támogatására beleértve a biztonságos anyaságot, a családtervezést és a nemi egészségügyet, hogy finomítsák a serdülőkori reproduktív egészségügy kezelését, csökkentsék az anyasági rokkantságot, például a szülési fisztulát (fekély), foglalkozzanak a HIV/AIDS-szel, és gondoskodjanak a segélyezésről vészhelyzetekben. Az UNFPA 94,6 millió dollárt biztosított népesedési és fejlesztési stratégiákra. Ugyancsak 2009-ben 46,3 millió dollárt biztosított a nemek közti egyenlőségre és a nők felemelkedésére. Az UNFPA decentralizálta a programjait, hogy munkatársait közelebb vigye azokhoz az emberekhez, akiket szolgál. Az fős személyzetének több mint 80 százaléka regionális, szubregionális vagy országos szintű hivatalokban dolgozik. Ügyvezető igazgató: Dr. Babatunde Osotimehin (Nigéria) Központ: 220 East 42nd Street, New York, NY 10017, USA Tel: (1-212) ; Az ENSZ Emberi Települések Programja (UN-HABITAT) Az 1978-ban alapított ENSZ Emberi Települések Programja (United Nations Human Settlements Programme UN-HABITAT a fenntartható emberi településfejlesztést támogatja politikaformálás, kapacitásépítés és az ismeretek bővítésének a keretében, valamint a kormányok és a civil társadalom közötti együttműködés erősítésén keresztül. Az UN-HABITAT segíti a világot, hogy elérjék a millenniumi fejlesztési célok azon célkitűzését, hogy 2020-ra a legalább 100 millió nyomornegyedben élő embernek javítsák az életét, és felére csökkentsék azoknak a számát, akik nem jutnak fenntartható módon egészséges ivóvízhez és alapvető köztisztasági ellátáshoz. A Program együttműködik más intézményekkel, kormányokkal, helyi hatóságokkal, az NGO-kkal és a magánszektorral. Technikai programjainak és projektjeinek a középpontjában olyan kérdések vannak, mint a nyomornegyedek feljavítása, a városi szegénység csökkentése, a katasztrófa utáni újjáépítés, a városi víz- és köztisztasági ellátás, valamint a hazai pénzügyi erőforrások mobilizálása lakások biztosítására. A UN-HABITAT-ot egy 58 tagú Kormányzó Tanács irányítja re az elfogadott kiadások összege 356,0 millió dollár volt, amelyből 310,9 millió dollárt (88 százalékot) tartalékoltak programokkal kapcsolatos tevékenységekre, míg a fennmaradó 45,1 millió dollár támogatási tevékenységekre és politikaformáló szervekhez került. A Program két legfontosabb kiadványa: a Global Report on Human Settlements (Globális jelentés az emberi településekről), amely teljes áttekintést nyújt a világ emberi településeinek a helyzetéről, valamint a State of the World s Cities (A világ nagyvárosainak a helyzete). Ügyvezető igazgató: Dr. Joan Clos (Spanyolország) Központ: P.O. Box 30030, Nairobi 00100, Kenya Tel: (254-20) ; Fax: (254-20) ; 56

57 Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) Az 1951-ben létrehozott ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (Office of the High Commissioner for Refugees UNHCR eredetileg az volt a feladata, hogy segítse a második világháború után otthonától még mindig elszakadt több mint 1 millió embert. Mandátuma eredetileg három évig tartott, amelyet később, 2003-ig ötévenként meghosszabbítottak, amikor is a Közgyűlés a megbízatást a menekültprobléma megoldásáig meghosszabbította. Az UNHCR nemzetközi védelmet nyújt a menekülteknek, garantálva alapvető emberi jogaik tiszteletben tartását, beleértve azt a lehetőséget, hogy menedékjogot kérjenek, valamint biztosítja, hogy akarata ellenére senkit se küldhessenek vissza olyan országba, ahol oka van félni bűnvádi eljárástól. Az UNHCR felügyeli, hogy a kormányok betartják-e a nemzetközi jogot, továbbá számos partnerrel együttműködve rendkívüli segélyt és anyagi támogatást nyújt a gondozásában lévőknek. Tartós megoldást keres a menekülteknek önkéntes hazatelepítéssel eredeti otthonukba vagy beilleszkedéssel abba az országba, ahova először kértek menedékjogot, illetőleg egy harmadik országbeli letelepítéssel végére az UNHCR mintegy 36,5 millió emberről gondoskodott, beleértve a menekülteket, az országukba visszatérőket, a saját országuk határain belül lakóhelyüket elhagyni kényszerülteket (displaced) és a hontalanokat. A UNHCR személyzetének, az ENSZ-önkéntesekkel együtt, 86,7 százaléka a terepen dolgozik. Jelenleg mintegy munkatársa van, akik több mint 118 országban tevékenykednek, beleértve a genfi központban dolgozó 900 főt. A Főbiztosság két Nobel-békedíjat kapott: 1954-ben, illetve 1981-ben. Az UNHCR az ENSZ-rendszer keretében működik, számos külső partnerrel dolgozik együtt, ideértve a kormányközi és az önkéntes szervezeteket, valamint a kormányokat is. Végrehajtó Bizottságának 79 tagállam a tagja. Az UNHCR-t majdnem teljes mértékben önkéntes hozzájárulásokból finanszírozzák, amelynek 93,5 százaléka kormányoktól és kormányközi szervezetektől származik. További 3,5 százaléka közös alapba összegyűjtött finanszírozási mechanizmusokból ered, beleértve az ENSZ Központi Katasztrófaelhárítási Alapját, a megmaradó 3 százalék pedig a magánszektorból jön. A Főbiztosság továbbá korlátozott mennyiségű támogatást kap az ENSZ rendes költségvetéséből is igazgatási kiadásokra. Az UNHCR természetbeni hozzájárulásokat is elfogad, beleértve olyan segélyezésben használt eszközöket, mint sátrak, orvosság, teherautók és légi szállítás. Költségvetése 2010-ben 3,2 milliárd dollár volt. Főbiztos: António Manuel de Oliveira Guterres (Portugália) Központ: Case Postale 2500, CH-1211 Geneva 2, Switzerland Tel: (41-22) ; Az ENSZ Gyermekalapja (UNICEF) Az ENSZ Gyermekalapját (United Nations Children s Fund UNICEF ban hozták létre abból a célból, hogy rendkívüli élelmiszerés egészségügyi ellátást nyújtson a második világháború által lepusztított országok gyermekeinek. Az Alap hosszú távú humanitárius és fejlesztési segítséget biztosít a gyermekeknek és az anyáknak a fejlődő országokban. Rendkívüli segélyalapból fejlesztési ügynökséggé fejlődött, amely valamennyi gyermeknek az életben 57

58 maradáshoz, védelemhez és fejlődéshez való jogát hivatott védeni. Az UNICEF együttműködik a kormányokkal, a civil társadalommal és más nemzetközi szervezetekkel azért, hogy megakadályozza a HIV/AIDS terjedését, segíti a fertőzött gyermekeket és családokat, hogy méltóságteljes életet élhessenek. Az UNICEF támogatja a fiúk és a lányok minőségi oktatását. Szószólója a gyermekeket védő környezetnek, kiváltképpen vészhelyzetekben, hogy megakadályozza és reagáljon az erőszakra, a kizsákmányolásra és a visszaélésekre. Az UNICEF Innocenti Kutatóközpontja Firenzében, Olaszországban segíti a gyermek jogairól szóló egyezmény végrehajtását valamennyi iparilag fejlett és fejlődő országban. Az UNICEF-et egy 36 ország delegátusaiból álló igazgatóság irányítja. Az UNICEF-nek több mint alkalmazottja dolgozik több mint 150 országban és területen. Az Alapot teljes mértékben önkéntes hozzájárulásokból támogatják; programköltségei 2009-ben 3,14 milliárd dollárt tettek ki. Jóllehet a legjelentősebb támogatás a kormányoktól jön (2009-ben 60 százalék), az UNICEF tekintélyes segítséget kap a magánszektortól és az NGO-któl is 916 millió dollár, továbbá mintegy 6 millió személytől is 36 nemzeti bizottságon keresztül. Az UNICEF ben Nobel-békedíjat kapott. A legfontosabb kiadványa A világ gyermekeinek a helyzete (The State of the World s Children), amelyet évente adnak ki. Ügyvezető igazgató: Anthony Lake (Egyesült Államok) Központ: UNICEF House, 3 United Nations Plaza, New York, NY 10017, USA Tel: (1-212) ; Fax: (1-212) Az ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatala (UNODC) Az ENSZ 1997-ben létrehozott Kábítószer- és Bűnügyi Hivatala (United Nations Office on Drugs and Crime UNODC az illegális kábítószer és a transznacionális szervezett bűnözés elleni küzdelem egyik globális vezetője. Elkötelezett amellett, hogy mindenkinek biztosítsa az egészséges életet, a biztonságot és az igazságosságot, továbbá jogi és szakmai segítséget nyújt a terrorizmus megelőzéséhez. Portfóliójába tartoznak az összehangolt nemzetközi akciók és a törvényesség megerősítése. Missziója kiterjed: hiteles kutatási és elemző jelentések készítésére; szakmai segítségnyújtásra az államoknak olyan nemzetközi egyezmények ratifikálásához és végrehajtásához, amelyek a kábítószerekre, bűnözésre és terrorizmusra vonatkoznak; ezekkel az egyezményekkel összhangban lévő nemzeti jogalkotás kifejlesztésére; továbbá igazságügyi tisztviselők képzésére. Más fontos területek a megelőzés, a kezelés és az újraintegrálás, valamint a kábítószerek alapjául szolgáló növényeket termesztő farmereknek fenntartható alternatív megélhetés biztosítása. Ezeknek az intézkedéseknek az a célja, hogy csökkentsék az illegális tevékenységek ösztönzőit, és foglalkozzanak a kábítószerekkel való visszaéléssel, a HIV/AIDS terjedésével és a kábítószerekhez kapcsolódó bűnözéssel. Az UNODC-nek több mint alkalmazottja van, akik 54 területi és projektirodák hálózatában, valamint az összekötő irodákban, New Yorkban és Brüsszelben dolgoznak. A re vonatkozó kétéves költségvetéséhez a Közgyűlés 41 millió dollárt juttatott, amely 7,5 százaléka az UNODC teljes bevételének ben önkéntes hozzájárulásként 214,2 millió dollárt ajánlottak fel. 58

59 A es kétéves költségvetési időszakra az összes önkéntes finanszírozás 491,6 millió dollárt tett ki. Ügyvezető igazgató: Yury Fedotov (Orosz Föderáció) Központ: Vienna International Centre, Wagramerstrasse 5, P.O. Box 500, A-1400 Vienna, Austria Tel: (43-1) ; Fax: (43-1) ; Az ENSZ Palesztin Menekülteket Segélyező és Munkaközvetítő Hivatala a Közel-Keleten (UNRWA) Az ENSZ Palesztin Menekültek Segélyező és Munkaközvetítő Hivatalát a Közel- Keleten (United Nations Relief and Works Agency for Palestine Refugees in the Near East UNRWA a Közgyűlés 1949-ben hozta létre a palesztin menekültek segélyezésére májusában kezdte meg működését. Mivel a palesztin menekültproblémát nem tudták megoldani, megbízatását időszakonként megújítják; legutóbb június 30-ig. A Hivatal gondoskodik az alapvető szolgáltatásokról oktatás, egészségügy, segélyezés és szociális szolgáltatások 4,8 millió regisztrált palesztin menekült számára a Közel-Keleten, beleértve az 58 menekülttáborban élő mintegy 1,4 millió főt Jordániában, Libanonban, Szíriában, valamint a Gáza-övezetben és Ciszjordániában, ideértve Kelet-Jeruzsálemet is. A Hivatal mikrofinanszírozási programot menedzsel, és infrastrukturális munkát is végez a hivatalosan kijelölt táborok területén óta az UNRWA gondoskodik a rendkívüli humanitárius segélyezésről, így csökkenti a Gáza-övezetben és Ciszjordániában a folytatódó válság hatásait a legsebezhetőbb menekültekre óta foglalkozik a konfliktus által sújtott menekültek rendkívüli szükségleteivel Libanonban. Az UNRWA műveleteit két központ a gázai és az ammani (Jordánia) támogatja. A főbiztost, aki közvetlenül a Közgyűlésnek jelent, a 23 tagú Tanácsadó Bizottság segíti, amelynek tagjai: Ausztrália, Belgium, Dánia, Egyesült Államok, Egyesült Királyság, Egyiptom, Finnország, Franciaország, Hollandia, Írország, Japán, Jordánia, Kanada, Libanon, Németország, Norvégia, Olaszország, Spanyolország, Svájc, Svédország, Szaúd-Arábia, Szíria és Törökország. Az Európai Unió, az Arab Liga és Palesztina megfigyelők. Az UNRWA-nak több mint főnyi helyi és 113 tagú nemzetközi személyzete van. A Hivatal azonban csaknem teljes mértékben az adományozó országoktól jövő önkéntes hozzájárulásoktól függ rendes és rendkívüli műveleteinek az esetében; a jelenlegi kétéves költségvetési igénynek megközelítőleg 2,5 százalékát az ENSZ rendes költségvetése biztosítja. A legtöbb hozzájárulás készpénzben történik, bizonyos mennyiség viszont természetben, amely főleg élelmiszer a szűkölködő menekültek számára. Az UNRWA fő tevékenységeinek a költségvetése 2010-ben 863,9 millió dollárt tett ki, beleértve 262 millió dollárt projektekre. Főbiztos: Filippo Grandi (Olaszország) Központ (Gáza): Gamal Abdul Nasser Street, Gaza City, P.O. Box 61 Gaza City Tel: (972-8) ; Fax: (972-8) Központ (Amman, Jordánia): Bayader Wadi Seer, P.O. Box , Amman 11814, Jordan Tel: (962-6) ; Fax: (962-6) ; 59

60 Élelmezési Világprogram (WFP) Az Élelmezési Világprogram (World Food Programme WFP a világ legnagyobb humanitárius szervezete, az ENSZ elsőszámú szerve a globális éhínség elleni harcban as megalapítása óta a WFP a világ több mint 1,6 milliárdnyi legszegényebb emberét táplálta, és több mint 41,8 milliárd dollárt fordított fejlesztésre és rendkívüli segélyre. Az évek során a Program sok százmillió embernek juttatott élelmiszersegélyt több mint 80 országban, a rendkívüli szükségletek kielégítésére, valamint a gazdasági és társadalmi fejlődés támogatására. A WFP-nek állandóan 30 hajója van a tengereken, 70 repülőgépe a levegőben és teherautója az utakon, amelyek élelmiszert szállítanak, és más segítséget nyújtanak ott, ahol arra a legnagyobb szükség van. Globális iskolai étkeztetési kampánya keretében a WFP naponta élelmet biztosít közel 22 millió iskolás gyermeknek 60 országban ben amikor a világ éhínségtől szenvedő embereinek a száma több mint egymilliárdra nőtt a WFP példa nélküli mennyiségű, 4,6 millió tonna élelmet szállított 101,8 millió embernek 75 országban. Ugyanebben az évben a világ rendkívüli élelmiszersegélyének közel 70 százalékáról gondoskodott. A Program történetében a legbonyolultabb rendkívüli műveletet hajtotta végre 2010 januárjában a katasztrofális Haiti földrengés után. Órákon belül juttatott élelmet nagyon veszélyes körülmények között lévő emberek ezreinek. A WFP-t teljes mértékben államok, privát adományozók és magánszemélyek önkéntes adományaiból finanszírozzák ben 4,2 milliárd dollár gyűlt össze főnyi személyzetének több mint 90 százaléka a terepen dolgozik. A WFP-t egy 36 tagú igazgatóság irányítja. Szorosan együttműködik két római székhelyű testvérszervezettel, az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetével, valamint a Nemzetközi Mezőgazdaság-fejlesztési Alappal. A WFP több min NGO-val együttműködve végzi az élelmiszer elosztását. Ügyvezető igazgató: Ertharin Cousin (Egyesült Államok) Központ: Via C.G. Viola 68, Parco dei Medici, Rome, Italy Tel: (39-06) 65131; Fax: (39-06) ; Az ENSZ Interregionális Bűnügyi és Igazságügyi Kutatóintézete (UNICRI) Az ENSZ Interregionális Bűnügyi és Igazságügyi Kutatóintézete (United Nations Interregional Crime and Justice Research Institute UNICRI akcióorientált kutatást végez, tréningeket tart, és szakmai együttműködési projekteket hajt végre. Támogatja a kormányokat és egészében véve a nemzetközi közösséget a bűnözés által a társadalmi békére, a fejlesztésre és a politikai stabilitásra vonatkozó veszélyek kezelésében, továbbá elősegíti az igazságos és hatékony büntető igazságszolgáltatási rendszer kiépítését. Az 1967-ben alapított UNICRI támogatja a bűnmegelőzési és a büntető igazságszolgáltatási politika fejlesztését és megvalósítását, a nemzeti önrendelkezés előmozdítását, továbbá az intézményi kapacitások fejlesztését. Ily módon elősegíti a bűnözéssel kapcsolatos problémák megértését, támogatja a nemzetközi okmányok és előírások tiszteletben tartását, és megkönnyíti az információcserét, valamint - terjesztést; továbbá az együttműködést a nemzetközi rendészetben és jogsegélyszolgálatban. 60

61 A UNICRI működését teljes mértékben önkéntes hozzájárulásokból finanszírozza. Támogatják a tagállamok, a nemzetközi és regionális szervezetek, a jótékonysági szervezetek és alapítványok, továbbá pénzbeli és természetbeni hozzájárulásokat kap. A es, kétéves időszakban az UNICRI kiadásai elérték a 23,4 millió dollárt, míg a hozzájárulások és adományok teljes összege az UNICRI Vagyonkezelői Alapjában 18,3 millió dollárt tett ki. Igazgató: Dr. Jonathan Lucas úr (Seychelles) Központ: Viale Maestri del Lavoro 10, Turin, Italy Tel: (39-011) ; Fax: (39-011) ; Az ENSZ Leszerelési Kutatóintézete (UNIDIR) Az 1980-ban alapított ENSZ Leszerelési Kutatóintézete (United Nations Institute for Disarmament Research UNIDIR autonóm intézmény, kutatást végez leszerelési és biztonsági kérdésekben azzal a céllal, hogy segítse a nemzetközi közösség leszereléssel kapcsolatos gondolkodását, döntéseit és erőfeszítéseit. Az UNIDIR kutatási projektjei, kiadványai, összejövetelei és szakértői hálózata támogatják a kreatív gondolkodást és a dialógust a leszerelésről és a biztonsági kihívásokról. Az Intézet kutatja mind a jelen, mind a jövő biztonsági kérdéseit, számos témát vizsgál, például a taktikai atomfegyvereket, a menekültek biztonságát, a számítógépes hadviselést, a regionális bizalomépítő intézkedéseket és a kézi fegyvereket. Szakértői szintű találkozókat és vitákat szervez, kutatási projekteket valósít meg, könyveket, jelentéseket és tanulmányokat publikál mind nyomtatott, mind elektronikus (online) formában, ideértve a negyedéves Leszerelési Fórumot (Disarmament Forum). Az Intézetet elsősorban kormányok és magánalapítványok önkéntes hozzájárulásai finanszírozzák ben közel 3,6 millió dollárt kapott: 2 milliót kormányoktól és 1,6 milliót közadományokból. Az Intézet 20 főnyi személyzet mellett vendégprofesszorok és kutatógyakornokok is dolgoznak. Igazgató: Theresa A. Hitchens (Egyesült Államok) Központ: Palais des Nations, CH-1211 Geneva 10, Switzerland Tel: (41-22) ; Fax: (41-22) ; Az ENSZ Továbbképző és Kutatóintézete (UNITAR) Az 1965-ben alapított autonóm ENSZ-szervezet, az ENSZ Továbbképző és Kutatóintézetének (United Nations Institute for Training and Research UNITAR az a feladata, hogy kutatás és képzés keretében fokozza az ENSZ hatékonyságát. Képzést és kapacitásfejlesztést végez, hogy segítse a főleg fejlődő és az átalakulóban lévő országokat a 21. század kihívásainak a kezelésében. Kutatásokat végez olyan új képzési és kapacitásépítési, emberközpontú módszerek kifejlesztésében, amelyek tudásátadáson és vezetési támogatáson alapulnak. Az UNITAR ben több mint 700 tanfolyamot, szemináriumot és műhelyfoglalkozást tartott több mint résztvevő számára, akik főleg fejlődő országokból és átalakulóban lévő országokból érkeztek. Mintegy gyakornok szintén hasznát vette az e-learning kurzusainak. Az UNITAR-t egy igazgatóság (Board of Trustees) irányítja. Az Intézet teljes mértékben 61

62 önfinanszírozó, kormányzati, kormányközi szervezetektől származó és alapítványi, valamint más nem kormányzati forrásokból származó önkéntes hozzájárulásokból szponzorálják. Az Intézet tevékenységét genfi központjában, valamint a New Yorki, brasíliai és hirosimai irodáiban végzik. 55 főnyi személyzete van, a költségvetése 50,7 millió dollár. Ügyvezető igazgató: Sally Fegan-Wyles (Írország) Központ: International Environment House, Chemin des Anémones 11-13, CH Châtelaine, Geneva, Switzerland. By mail: UNITAR, Palais des Nations, CH-1211 Geneva 10, Switzerland Tel: (41-22) ; Fax: (41-22) Az ENSZ Szociális Fejlesztési Kutatóintézete (UNRISD) Az 1963-ban alapított ENSZ Szociális Fejlesztési Kutatóintézete (United Nations Research Institute for Social Development UNRISD autonóm intézmény az ENSZ-rendszeren belül. Jelenkori fejlődési kérdések például a nemek egyenlősége, a szociálpolitika, a szegénység csökkentése, a kormányzás és a politika, valamint a közös szociális felelősség társadalmi dimenzióira vonatkozó multidiszciplináris kutatást végez. Az Intézet abban segíti az ENSZrendszert, a kormányokat, a fejlesztési ügynökségeket, a civil társadalom szervezeteit és a tudósokat, hogy jobban megértsék: a gazdasági és szociális változásokat elősegítő fejlesztési politikák és folyamatok hogyan hatnak a különböző társadalmi csoportokra. Az UNIRISD tevékenységét teljes mértékben önkéntes hozzájárulásokból fedezi, átlagos éves működési költségvetése megközelítően 4 millió dollár. Az UNRISD költségvetésének és kutatási programjának az elfogadásáért az ENSZ Szociális Fejlesztési Bizottsága által kijelölt és az ECOSOC által megerősített szakértőkből álló testület a felelős. Igazgató: Sarah Cook (Egyesült Királyság) Központ: Palais des Nations, CH-1211 Geneva 10, Switzerland Tel: (41-22) ; Fax: (41-22) ; ENSZ Egyetem (UNU) Az 1975-ben Tokióban létrehozott ENSZ Egyetem (United Nations University UNU tudósok nemzetközi közössége, akik kutatással, politikai tanulmányok készítésével, intézményi és egyéni kapacitásfejlesztéssel és ismeretterjesztéssel foglalkoznak az ENSZ céljainak, a békének és a haladásnak az előmozdítása érdekében. Az Egyetemnek 13 kutatási és képzési központból, valamint programokból álló világméretű hálózata van. Célja az, hogy hozzájáruljon az emberiség életben maradásának, fejlődésének és jólétének nyomasztó globális problémái megoldásához, azokhoz, amelyek miatt aggódik az ENSZ, tagállamai és azok népei. Az ENSZ Egyetemet teljes mértékben államoktól, intézményektől, alapítványoktól és magánszemélyektől származó önkéntes adományokból finanszírozzák. Az ENSZ költségvetéséből semmilyen támogatást nem kap, működési költségeit Dotációs Alapja (Endowment Fund) befektetéseinek a jövedelméből fedezi. Az UNU kétéves költségvetése ben 101,8 millió 62

63 dollár volt, 559 főnyi személyzete mind a fejlett, mind a fejlődő országokat reprezentálja. Az UNU-nak 24 tagú Kormányzó Tanácsa van. Tagjait az ENSZ főtitkára és az UNESCO főigazgatója nevezi ki hat évre. Publikációs részlege az United Nations University Press. Rektor: Prof. Dr. Konrad Osterwalder (Svájc) Központ: Jingumae, Shibuya-ku, Tokyo , Japan Tel: (81-3) ; Fax: (81-3) ; Közös ENSZ HIV/AIDS Program (UNAIDS) Az 1996 óta működő UNAIDS (www.unaids.org) a HIV elleni világméretű küzdelem élén álló ENSZ-szervezet, támogatja a járvány elleni fokozott, átfogó és globális akciót. Az UNAIDS arra törekszik, hogy megakadályozza a terjedést, biztosítsa a kezelést és a fertőzöttek gondozását, így csökkentse az egyének és a közösségek HIV-fertőződését, és enyhítse a járvány sokoldalú hatásait. Azon tevékenykedik, hogy megakadályozza a járvány súlyos országos járvánnyá válását, és arra törekszik, hogy kiküszöböljön a fertőzöttekkel szembeni mindenféle megkülönböztetést. Az UNAIDS tájékoztatást és szakmai segítséget nyújt az AIDS elleni erőfeszítések irányítására, továbbá nyomon követi, felügyeli és felméri a járványt, valamint az ellene tett intézkedéseket. A Program 10 további ENSZszervezet közös erőfeszítéseit képviseli: ILO, UNDP, UNESCO, UNFPA, UNHCR, UNICEF, UNODC, WHO, WFP, Világbank. Az UNAIDS Titkársággal együtt ezek alkotják a Társszponzori Szervezetek Bizottságát, amely a Program Koordinációs Testületének az állandó bizottságaként működik. Ügyvezető igazgató: Michel Sidibé (Mali) Központ: 20 Avenue Appia, CH 1211 Geneva 27, Switzerland Tel.: (41-22) ; Fax: (41-22) ; E-mal: Az ENSZ Projektszolgáltatások Hivatala (UNOPS) Az ENSZ Projektszolgáltatások Hivatala (United Nations Office for Project Services UNOPS küldetése az ENSZ-rendszer és partnerei békeépítő, humanitárius és fejlesztési kapacitásának a bővítése, amely a nélkülözéstől szenvedő emberek számára rendkívül fontos. Alapvető szolgáltatásai közé tartozik a projektmenedzsment, a beszerzés, az emberierőforrásmenedzsment, a pénzügyi menedzsment és az ENSZ mindennapi szolgáltatásai. A partnerek támogatásának központi területei a következők: fizikai infrastruktúra, közrend és biztonság, népszámlálás és választás, környezet és egészségügy ezeken a területeken az UNOPS bővíteni tudja az ENSZ-szervek és más partnerek kapacitásait. Az UNOPS évente közel személyt alkalmaz, továbbá partnerein keresztül több ezer munkalehetőséget biztosít a helyi közösségeknek. Az UNOPS Koppenhágában, Dániában lévő központja, öt regionális hivatala, 20 operatív és projekt központot magában foglaló hálózata több mint 60 országban folyó műveleteket irányít ben az UNOPS 1,1 milliárd dollár értékű 63

64 projektmenedzsment-szolgáltatást nyújtott megközelítően projekthez világszerte. Ügyvezető igazgató: Jan Mattsson (Svédország) Központ: Midtermolen 3, P.O. Box 2695, DK-2100 Copenhagen, Denmark Tel: (45-3) ; Fax: (45-3) ; Az ENSZ Nemek Egyenlőségével és a Nők Felemelkedésével Foglalkozó Egysége (UN-Women) Az ENSZ Közgyűlés 2010-ben egyhangúan megszavazta az ENSZ Nemek Egyenlőségével és a Nők Felemelkedésével Foglalkozó Egységének létrehozását (www.unwomen.org). Az UN-Women célja az, hogy felgyorsítsa a nők és a lányok szükségleteit kielégítő előrehaladást világszerte. A nők és a lányok egyenlősége nemcsak alapvető emberi jog, hanem szociális és gazdasági kényszerűség. Ahol a nők képzettek, és felemelkedtek, a gazdaság termelékenyebb és erősebb, a társadalom békésebb és stabilabb. Az UN-Women létrehozása egyesítette az ENSZ-intézmények és -hivatalok eddigi megbízatásait és funkcióit: az ENSZ Fejlesztési Alapja Nők Számára, a Nők Előrehaladásával Foglalkozó Osztály, a Nemek Egyenlőségével Foglalkozó Különleges Tanácsadó Hivatala és Nemzetközi Kutató- és Oktatóintézet a Nők Előrehaladásáért. A tagállamok azáltal, hogy az ENSZ-rendszer nők ügyeivel foglalkozó négy részlegét összevonták, globális szinten sokkal nagyobb szerepet biztosítottak a nőknek és a nemek egyenlőségének jelentette ki Ban Ki-Moon főtitkár az UN- Women megalapításakor. Az egység kezdeti éves költségvetése 500 millió dollár. Támogatja a Nők Helyzetével Foglalkozó Bizottságot (Commission on the Status of Women) és más kormányközi testületeket a politika kidolgozásában, valamint a tagállamokat a nők ügyével foglalkozó előírások megvalósításában. Az ENSZrendszertől számon kéri a rendszernek a nemek egyenlőségére vonatkozó kötelezettségeit, beleértve az egész rendszerben megvalósuló előrehaladás felügyeletét. Ügyvezető igazgató: Michelle Bachelet (Chile) Központ: 304 East 45th Street, 15th Floor, New York NY 10017, USA Tel.: (1-212) ; Fax: (1-212) Szakosított intézmények és kapcsolódó szervezetek Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (International Labour Organization ILO előmozdítja a szociális igazságosságot, valamint az emberi és munkával kapcsolatos jogokat ben alapították, 1946-ban az ILO vált az ENSZ első szakosított intézményévé ben, ötvenedik évfordulója alkalmából az ILO Nobel-békedíjat kapott. Az ILO nemzetközi politikát és programokat dolgoz ki, segíti a munka- és életkörülmények javítását; olyan nemzetközi munkaügyi előírásokat alkot, amelyek a nemzeti hatóságoknak útmutatásul szolgálnak e 64

65 politika megvalósításában; széles körű technikai együttműködési programot hajt végre, hogy segítse a kormányoknak az említett politika hatékony gyakorlati alkalmazását; továbbá képzést, oktatást és kutatást végez a fenti törekvések előmozdításáért. Az ILO egyedülálló a világszervezetek között abban, hogy politikája kialakításában a munkavállalók és a munkáltatók képviselőinek a kormányokéival azonos beleszólása van. Három szervből épül fel: A Nemzetközi Munkaügyi Konferencia minden évben összehozza a kormányzat, a munkáltatók és a munkavállalók képviselőit a tagországokból. Nemzetközi munkaügyi előírásokat dolgoz ki, és az egész világ számára fontos szociális és munkaügyi kérdések fóruma. A Kormányzó Tanács irányítja az ILO működését, előkészíti a programot és a költségvetést, továbbá megvizsgálja az ILO-előírások megsértésének eseteit. A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal a Szervezet állandó titkárságaként működik. Továbbá tanulmányok folytatására és képzésre a Nemzetközi Oktató Központban van lehetőség Torinóban, Olaszországban. Az ILO Munkaügyi Tanulmányok Nemzetközi Intézetének (International Institute for Labour Studies) tevékenységi köréhez tartoznak: kutatási hálózatok; szociálpolitikai fórumok; tanfolyamok és szemináriumok, vendégtudósok és ösztöndíjas programok, továbbá kiadványok. Az ILO főt alkalmaz genfi központjában és 40 területi irodájában világszerte re a költségvetése 594,3 millió dollár volt. Főigazgató: Guy Ryder (Egyesült Királyság) Központ: 4, route des Morillons, CH-1211 Geneva 22, Switzerland Tel: (41-22) ; Fax: (41-22) ; Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (Food and Agriculture Organization of the United Nations FAO a mezőgazdaság, az erdészet, a halászat és a vidékfejlesztés vezető intézménye az ENSZrendszerben. Az élelmezési világnapot évente október 16-án ünneplik, amely a FAO alapításának 1945-ös dátuma. A FAO azon munkálkodik, hogy enyhítse a szegénységet és az éhínséget a mezőgazdasági fejlesztés, a jobb táplálkozás és az élelmiszerbiztonságra való törekvés révén. Ez a biztonság akkor létezik, amikor bárki bármikor fizikailag és gazdaságilag hozzáférhet megfelelő, biztonságos és tápláló élelemhez, amely kielégíti az aktív és egészséges élethez szükséges táplálkozási igényeit és preferenciáit. A FAO több mint 130 országban van jelen, ahol fejlesztési segítséget ajánl; politikai és tervezési tanácsokat nyújt kormányoknak; információt gyűjt, elemez és terjeszt. Az élelmezési és mezőgazdasági kérdések nemzetközi vitafóruma is. Speciális programok segítik az országok felkészülését rendkívüli élelmiszerválságokra, valamint a programok keretében segélyt is nyújtanak folyamán a FAO által támogatott projektek donorügynökségektől és kormányoktól kapott 647,1 millió dollárt fordítottak mezőgazdasági és vidékfejlesztési projektekre és vészhelyzetekre. A terepen 65

66 végzett programok finanszírozásának mintegy 82,1 százaléka származott nemzeti vagyonkezelői alapokból. Ugyanabban az évben maga a FAO 9,2 százalékkal (vagy 66,4 millió dollárral) járult hozzá a terepen végzett programjaihoz. A FAO-t a tagállamok Konferenciája irányítja. 49 tagú, választott Tanácsa a Konferencia két ülése közötti irányító testület. A FAO-nak alkalmazottja van, akik a központban és a területen dolgoznak. A kétéves rendes programköltségvetése ben 1,005 milliárd dollár volt. Főigazgató: José Graziano da Silva (Brazília) Központ: Viale delle Terme di Caracalla, Rome, Italy Tel: (39-06) ; Fax: (39-06) ; Az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) Az ENSZ 1946-ban alapított Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (United Nations Educational, Scientific and Cultural Organization UNESCO azon munkálkodik, hogy feltételeket teremtsen a civilizációk, kultúrák és népek közötti dialógus számára, amely a közös értékek tiszteletben tartásán alapul, és a fenntartható fejlődést, a béke kultúráját, az emberi jogok tiszteletben tartását és a szegénység enyhítését segíti. Az UNESCO tevékenységi körébe tartozik az oktatás, a természettudományok, a társadalom- és bölcsészettudományok, a kultúra, valamint a kommunikáció és az információ. Programjai középpontjában áll: az oktatás elérése mindenki számára; nemzetközi és kormányközi tudományos programokkal támogatja a természet- és társadalomtudományi kutatást; támogatja a kulturális identitás kifejezését; védi a világ természeti és kulturális örökségét, valamint öregbíti hírnevét; támogatja az információ szabad áramlását és a sajtószabadságot, továbbá erősíti a fejlődő országok kommunikációs kapacitását. A szervezetnek két globális prioritása is van: nevezetesen Afrika és a nemek egyenlősége. Az UNESCO 193 nemzeti bizottság rendszerét tartja fenn, a szervezetet mintegy UNESCO-társaság, -központ és -klub támogatja. Nem kormányzati szervezetek százaival, egy sor alapítvánnyal és hasonló intézményekkel van hivatalos kapcsolata oktatási intézményből álló hálózattal is együttműködik 180 országban. Az UNESCO irányító testületét Általános Konferencia (General Conference) a 193 tagállam alkotja. Az igazgatóság, amely a Konferencia által választott 58 tagból áll, felelős a Konferencia által elfogadott program felügyeletéért. Az UNESCO-nak alkalmazottja van mintegy 170 országból közülük több mint az UNESCO 53 területi irodájában, 11 intézetében és központjában dolgozik világszerte, beleértve négy regionális oktatási irodát Bangkokban, Bejrútban, Dakarban és Santiago de Chilében. Elfogadott költségvetési felső határa re 653 millió dollár volt. Főigazgató: Irina Bokova (Bulgária) Központ: 7, place de Fontenoy, Paris 07-SP, France Tel: (33) ; Fax: (33) ; 66

67 ENSZ békehírnökök és jószolgálati nagykövetek Az ENSZ első napjaitól kezdve színészek, művészek, futballisták és teniszezők, tornászok, tervezők, zeneszerzők, balett-táncosok, űrhajósok, vállalkozók, tudósok, írók, énekesek, filozófusok, manökenek és más tehetséges és jószívű nők és férfiak a világ minden részéből kölcsönadták nevüket és közismertségüket az ENSZ-nek egy jobb világért folyó küzdelemhez. Ma 12 ENSZ-békehírnök (Messengers of Peace) tevékenykedik (www.un.org/sg/mop/), akiket a főtitkár nevezett ki. Ezek: Princess Haya Bint Al Hussein, Daniel Barenboim, George Clooney, Paulo Coelho, Michael Douglas, Jane Goodall, Midori Goto, Yo-Yo Ma, Wangari Maathai, CharIize Theron, Elie Wiesel and Stevie Wonder. A mintegy 200 jószolgálati nagykövet (Goodwill Ambassadors) az ENSZrendszer szakosított intézményeinek és alapjainak, hivatalainak és programjainak eszméit és céljait támogatják nyilvános szerepléseikkel, a nemzetközi médiával meglévő kapcsolataikkal és humanitárius munkájukkal: ENSZ: Edward Norton (biodiverzitás) Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO): the Magida Al Roumi, Anggun, Roberto Baggio, Dee Dee Bridgewater, Raoul Bova, Pierre Cardin, Al Bano Carrisi, Margarita Cedeno de Fernández, Celine Dion, Beatrice Faumuina, Deborah Ferguson, Carla Fracci, Gilberto Gil, Raúl González Blanco, the Italian Singers SoccerTeam, Mory Kanté, Ronan Keating, Khaled, Rai Singer, Carl Lewis, Gong Li, Gina Lollobrigida, Fanny Lu, Maná, Rita Levi Montalcini, Youssou N'Dour, Noa, Justine Pasek, Maria Gloria Penayo de Duarte, Massimo Ranieri, Lea Salonga, Oumou Sangaré, Susan Sarandon, Chucho Valdés, Patrick Vieira, Dionne Warwick Közös ENSZ HIV/AIDS Program (UNAIDS): Emmanuel Adebayor, Michael Ballack, Toumani Diabaté, Annie Lennox, Lebo M, H.R.H. Crown Princess Mette-Marit, Her Serene Princess Stephanie, Naomi Watts Az ENSZ Gyermekalapja (UNICEF): Lord Richard Attenborough, Amitabh Bachchan, Ismael Beah, David Beckham, Harry Belafonte, the Berliner Philharmoniker, Orlando Bloom, Jackie Chan, Myung-Whun Chung, Judy Collins, Mia Farrow, Danny Glover, Whoopi Goldberg, Maria Guleghina, Angélique Kidjo, Yuna Kim, Tetsuko Kuroyanagi, Femi Kuti, Leon Lai, Lang Lang, Ricky Martin, Shakira Mebarak, Lionel Messi, Sir Roger Moore, Nana Mouskouri, Youssou N'Dour, HM Queen Rania, Vanessa Redgrave, Sebastião Salgado, Susan Sarandon, Maxim Vengerov Az ENSZ Fejlesztési Programja (UNDP): Antonio Banderas, Iker Cassillas, Didier Drogba, Misako Konno, Ronaldo, Maria Sharapova, Marta Vieira da Silva, Zinédine Zidane, Crown Prince Haakon Magnus of Norway Az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO): Ara Abramian, Valdas Adamkus, Mehriban Aliyeva, Alicia Alonso, Ivonne A. Baki, Patrick Baudry, Pierre Bergé, Chantal Biya, Montserrat Caballé, Pierre Cardin, Claudia Cardinale, H. R. H. the Princess of Hanover, Esther Coopersmith, Cheick Modibo Diarra, Miguel Angel Estrella, Vigdís Finnbogadóttir, H. R. H. Princess Firyal of Jordan, Christine Hakim, Bahia Hariri, Vitaly Ignatenko, Jean 67

68 Michel Jarre, Marc Ladreit de Lacharriére, H. R. H. Princess Lalla Meryem of Morocco, Omer Zülfü Livaneli, H. R. H. Princess Maha Chakri Sirindhorn, Jean Malaurie, Nelson Mandela, H. R. H. the Grand Duchess Maria Teresa of Luxembourg, Rigoberta Menchu Túm, Kitin Munoz, Ute-Henriette Ohoven, Cristina Owen-Jones, Kim Phuc Phan Thi, Yazid Sabeg, H. E. Sheikh Ghassan I. Shaker, Madanjeet Singh, ZurabTsereteli, Marianna Vardinoyannis. Az ENSZ Nemek Egyenlőségével és a Nők Felemelkedésével Foglalkozó Egysége (UN-Women): Hon. Mrs. Phoebe Asiyo, Nicole Kidman, H. R. H. Princess Bajrakitiyabha Mahidol, H.R.H. Princess Basma binttalal Az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP): Yann Arthus-Bertrand, Don Cheadle, Gisele Bündchen, Sachin Tendulkar Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR): Giorgio Armani, Julien Clerc, George Dalaras, Muazzez Ersoy, Barbara Hendricks, Adel Imam, Angelina Jolie, Osvaldo Laport, Jesús Vázquez Martínez Az ENSZ Iparfejlesztési Szervezete (UNIDO): Mansour Cama, Reinosuke Hara, Rajendra K. Pachauri, Peter Sutherland Az ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatala (UNODC): Ross Bleckner, Nicholas Cage, Igor Cassina, Mira Sorvino Az ENSZ Népesedési Alapja (UNFPA): Catarina Furtado, Goedele Liekens, Princess Basma Bint Talal, Ashi Sangay Choden Wangchuck Élelmezési Világprogram (WFP): George McGovern Egészségügyi Világszervezet (WHO): Nancy Goodman Brinker, Liya Kebede, Jet Li, Yohei Sasakawa, Vienna Philharmonic Orchestra; Craig David, Luis Figo (társulás a tuberkulózis megállítására) Egészségügyi Világszervezet (WHO) Az 1948-ban alapított Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization WHO az ENSZ-rendszeren belül az egészségügyi irányító és koordináló hatóság. A WHO vezető szerepet játszik globális egészségügyi kérdésekben; formálja az egészségügyi kutatás programját; normákat és előírásokat dolgoz ki; megalapozott politikai opciókat ír elő; szakmai segítséget nyújt az országoknak; továbbá figyelemmel kíséri és értékeli az egészségügyi trendeket. Döntéshozó testülete a közgyűlés World Health Assembly, amely évente ülésezik mind a 193 tagállam delegációjának a részvételével. Az igazgatóság (Executive Board) 34 tagú, a tagok egészségügyi szakértők. Több mint 150 országból közel ember dolgozik a WHO 145 országos irodájában, a genfi központjában és hat regionális irodában: Brazzaville, Kongó; Washington D.C., USA; Kairó, Egyiptom; Koppenhága, Dánia; Újdelhi, India; és Manila, Fülöpszigetek. A programokra vonatkozó kétéves költségvetése ben több mint 4,5 milliárd dollár volt, amelyből 928 millió dollárt a tagállamok kivetett tagdíjhozzájárulásaiból származik (rendes költségvetés), míg a fennmaradó összeg önkéntes hozzájárulásokból ered. Főigazgató: Dr. Margaret Chan (Kína) Központ: 20 Avenue Appia, CH-1211 Geneva 27, Switzerland Tel: (41-22) ; Fax: (41-22) ; 68

69 Világbank-csoport A Világbank-csoport (World Bank Group öt intézményből áll: a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank (International Bank for Reconstruction and Development IBRD, 1944); a Nemzetközi Pénzügyi Társaság (International Finance Corporation IFC, 1956); a Nemzetközi Fejlesztési Társulás (International Development Association IDA, 1960); a Nemzetközi Beruházásvédelmi Ügynökség (Multilateral Investment Guarantee Agency MIGA, 1988); a Befektetési Vitákat Rendező Nemzetközi Központ (International Centre for Settlement of Investment Disputes ICSID, 1966). A Világbank kifejezés az ötből kiváltképpen kettőre vonatkozik: ezek az IBRD és az IDA. A Bank célja az, hogy a szegény országok gazdaságát megerősítse, így csökkentse a szegénységet világszerte; a gazdasági növekedés és fejlesztés révén javítsa az emberek életszínvonalát. A Bank kölcsönügyleteit és kapacitásépítő tevékenységét a fejlesztés két alappilléréhez igazítja: az egyik a befektetést, a munkahelyteremtést és a fenntartható növekedést ösztönző légkör kialakítása; a másik pedig a befektetés a szegény emberekbe és felemelkedésük segítése azért, hogy részt vehessenek a fejlesztésben. A Világbank 187 tagállam tulajdonában van, amelyek a Kormányzó Tanácsot (Board of Governors) alkotják. A mindennapi működtetést egy kisebb csoport, az Ügyvezető Igazgatótanács (Board of Executive Directors) végzi, amelynek az elnöke az Igazgatótanács elnökeként a Bank elnöke. A Banknak mintegy alkalmazottja van, akik a központban és több mint 100 országos irodában dolgoznak ben a Világbank 46,9 milliárd dollárt fordított 303, fejlődő országbeli projektre azzal a céllal, hogy pénzügyileg és/vagy szakértelmével segítse csökkenteni a szegénységet ezekben az országokban. A Bank több mint projektben vesz részt gyakorlatilag minden szektorban és minden fejlődő országban. Sokféle projekt létezik: mikrohitel nyújtása Bosznia-Hercegovinában, AIDS-megelőzési tudatosság növelése Guineában, lányok oktatásának támogatása Bangladesben, egészségügyi ellátás javítása Mexikóban és Kelet- Timor újjáépítésének segítése függetlenségének elnyerése után. A Bank egyik legfontosabb kiadványa a Nemzetközi fejlődési jelentés (World Development Report), amelyet évente ad ki. Elnök: Dr. Jim Yong Kim (Egyesült Államok) Központ: 1818 H Street NW, Washington, D.C , USA Tel: (1-202) ; Fax: (1-202) ; Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank (IBRD) A Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank (International Bank for Reconstruction and Development IBRD a Világbankcsoport eredeti intézménye, célja, hogy a közepes jövedelmű és a hitelképes 69

70 szegényebb országokban csökkentse a szegénységet oly módon, hogy a fenntartható fejlődést kölcsönökkel, garanciákkal és kockázatkezelő termékekkel, valamint elemzési és tanácsadási szolgáltatásokkal segíti. Az IBRD struktúrája hasonlít egy szövetkezetére: 187 tagország a tulajdonosa, amelyek haszonszerzés céljából működtetik. Legtöbb pénzét a világ pénzpiacain szerzi. A Banknak az évek során felhalmozott jövedelme lehetővé teszi, hogy fejlesztési tevékenységeket finanszírozzon, és biztosítsa pénzügyi stabilitását, amely az alacsony költségen történő kölcsönfelvételt biztosítja, továbbá jó hitelezési feltételeket tud ajánlani ügyfeleinek. A Bankhoz történő csatlakozáskor az országok által befizetett összeg kevesebb, mint az IBRD pénzalapjainak az 5 százaléka, ám megalapítása óta ezt a Bank kölcsönök formájában sok száz milliárdra növelte. A 2010-es pénzügyi évben a Bank új kölcsön-kötelezettségvállalásai 44,2 milliárd dollárra nőttek, amelyek 164 új műveletet finanszíroznak 46 országban. Nemzetközi Fejlesztési Társulás (IDA) A Nemzetközi Fejlesztési Társulás (International Development Association IDA a Világbank pénzügyi alapját jelenti a legszegényebbek számára. A 170 tagállamot számláló IDA a világ egyik legnagyobb segélyforrása, a világ 79 legszegényebb országában nyújt támogatást az egészségügyhöz és az oktatáshoz, az infrastruktúrához és a mezőgazdasághoz, valamint a gazdasági és intézményi fejlesztéshez. Az IDA finanszírozásának körülbelül egyötödét adományként kapják; a maradékot kamatmentes, hosszú távú hitelek formájában as alapítása óta az IDA 221,9 milliárd dollár összesített kötelezettségvállalást teljesített. A 2010-es pénzügyi évben a hitelezés közel ötven százaléka, vagyis 7,1 milliárd dollár a 14,5 milliárdból, jutott Afrikának, tükrözvén azt a tényt, hogy az IDA-támogatásra jogosult országok fele azon a kontinensen helyezkedik el. Az IDA pénzügyi alapját minden harmadik évben feltöltik mind a fejlett, mind a fejlődő országok donorai, valamint két másik Világbank-csoporthoz tartozó szervezet a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank, valamint a Nemzetközi Pénzügyi Társaság. A legutóbbi IDA-feltöltéshez negyvenöt ország járult hozzá mintegy 42 milliárd dollárral. Nemzetközi Pénzügyi Társaság (IFC) A Nemzetközi Pénzügyi Társaság (International Finance Corporation IFC a legnagyobb globális fejlesztési intézmény, amely a fejlődő országok magánszektorára összpontosít. Finanszírozással segíti, hogy a cégek több embert alkalmazzanak, továbbá alapvető szolgáltatásokat nyújt; tőkét mobilizál a nemzetközi pénzügyi piacokon; tanácsadó szolgáltatásokat biztosít a fenntartható fejlődés biztosításához. A globális gazdasági bizonytalanság idején, a 2010-es pénzügyi évben az IFC befektetései elérték a rekord 18 milliárd dollárt. Az IFC, amelynek 182 tagországa van, a termékeny vállalkozások és hatékony pénzpiacok növekedésének ösztönzésével mozdítja elő a fejlődést. Csak akkor vesz részt egy befektetésben, amikor úgy tud hozzájárulni, hogy az kiegészítse a piaci befektetők szerepét. Katalitikus szerepet is játszik, ösztönzi és mobilizálja a magánbefektetéseket a fejlődő országokban, bemutatva azt, hogy a befektetés ott is jövedelmező lehet. A 2010 közepén végződő pénzügyi év során az IFC 9,5 70

71 milliárd dollárig rendelkezett kölcsönfelvételi programmal. Össztőkéje 18,4 milliárd dollárt tett ki. Nemzetközi Beruházásvédelmi Ügynökség (MIGA) A Nemzetközi Beruházásvédelmi Ügynökség (Multilateral Investment Guarantee Agency MIGA külföldi közvetlen befektetéseket támogat fejlődő országokban garancia (politikai kockázati biztosítás) nyújtásával a befektetőknek és a hitelezőknek. Jegyzett tőkéje a 175 tagországából származik. Az ügynökség stratégiájának a középpontjában a befektetések támogatása áll a világ legszegényebb országaiban, továbbá a befektetések a konfliktus sújtotta országokban, komplex ügyletek az infrastruktúrában és a kitermelőiparban, valamint a Dél Dél befektetések as alapítása óta a MIGA több mint 22 milliárd dollár értékű garanciát vállalt több mint 600 projektre 100 fejlődő országban. Befektetési Vitákat Rendező Nemzetközi Központ (ICSID) A Befektetési Vitákat Rendező Nemzetközi Központ (International Centre for Settlement of Investment Disputes ICSID célja a nemzetközi befektetések áramlásának az előmozdítása. Semleges nemzetközi fórumot biztosít kormányok és külföldi magánbefektetők közötti befektetési viták rendezésére. A mai napig 144 ország tagja az ICSID-nek. Az ICSID békéltetés és választott bírói eljárás alkalmazásával igazgatja az ilyen viták rendezését olyankor, amikor mind a fogadó ország, mind a befektető származási országa tagja az ICSID-nek. Az ICSID foglalkozik kormányok és külföldi állampolgárok közötti, bizonyos típusú eljárásokkal is, továbbá választott bírót nevez ki, és adminisztrálja azokat az eljárásokat, amelyek az ENSZ Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Bizottságának a választott bírói eljárásra vonatkozó szabályain alapulnak. A viták rendezésére irányuló tevékenysége mellett az ICSID külföldi befektetésekre vonatkozó jogi publikációs programmal is rendelkezik. Irányító testülete, az Igazgatási Tanács minden egyes ICSID-tagállam egy-egy képviselőjéből áll, elnöke a Világbank-csoport elnöke. Nemzetközi Valutaalap (IMF) A Bretton Woods-i Konferencián 1944-ben létrehozott Nemzetközi Valutaalap (International Monetary Fund IMF elősegíti a nemzetközi pénzügyi együttműködést; támogatja az árfolyam-stabilitást és a szabályozott devizamegállapodásokat; segíti a multilaterális fizetési rendszer létrehozását és a devizakorlátozások megszüntetését; pénzügyi források rendelkezésre bocsátásával átmenetileg segíti a tagokat fizetési mérlegük egyensúlyának helyreállításában. Az IMF nemzetközi pénzügyi tartalékokat képezhet, és kihelyezheti a tagokhoz SDR (Special Drawing Rights különleges lehívási jogok) az IMF elszámolási egysége formájában. Az Alap pénzügyi forrásait elsősorban a 187 tagországának jegyzései (a tagok relatív gazdasági nagyságán alapuló formula szerint meghatározott kvótái ) biztosítják, amelyek 2010 augusztusában 328 milliárd dollárt tettek ki. Az IMF fő feladata a hitelnyújtás 71

72 fizetésimérleg-problémákkal küszködő országoknak. Ez a pénzügyi segítség lehetővé teszi, hogy ezek az országok újraképezzék nemzetközi tartalékaikat, stabilizálják fizetőeszközüket, az importért továbbra is fizessenek, és megteremtsék az erős gazdasági növekedés feltételeit. Ezzel szemben a Valutaalaptól kölcsönző tagok elfogadják, hogy politikai reformokat vezetnek be, és megoldják azokat a problémákat, amelyek e mögött a nehézségek mögött vannak. A tagok által felvehető kölcsön összegét a kvótájuk határozza meg. Az IMF kedvezményes támogatást is ajánl az alacsony jövedelemmel rendelkező tagországoknak. Az IMF Igazgatótanácsának (Board of Governors) valamennyi tagország a tagja. A mindennapi munkát a 24 tagú igazgatóság (Executive Board) végzi. Az IMF több mint főnyi személyzettel rendelkezik több mint 140 országból, amelyet az igazgatóság által választott ügyvezető igazgató (Managing Director) irányít. Igazgatási költségvetése (nettó bevételek) a április 30-án végződő pénzügyi évben 891 millió dollár volt, a beruházási költségvetés pedig 48 millió dollár. Különféle egyéb tanulmányok mellett az IMF adja ki a Világgazdasági kilátásokat (World Economic Outlook) és a Globális Pénzügyi Stabilitási Jelentést (Global Financial Stability Report). Ügyvezető igazgató: Christine Lagarde (Franciaország) Központ: th Street NW, Washington, D.C , USA Tel: (1-202) ; Fax: (1-202) ; Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (International Civil Aviation Organization ICAO az egész világon támogatja a nemzetközi polgári repülés biztonságát és szabályos fejlesztését. A légi közlekedés biztonságára, védelmére, hatékonyságára és rendszerességére, valamint a környezet védelmére irányuló előírásokat és szabályokat fogad el. A polgári repülés biztonságának és fenntartható fejlődésének eléréséhez a 190 tagállam együttműködésére épít. Az ICAO közgyűlését a politikacsináló testületet a szerződő államok delegátusai alkotják, a Tanácsot pedig a közgyűlés által választott 36 állam képviselői. A Tanács a végrehajtó testület, a Közgyűlés irányelveit valósítja meg. A Tanács elnöke: Roberto Kobeh González (Mexikó) Főtitkár: Raymond Benjamin úr (France) Központ: 999 University Street, Montreal, Quebec H3C 5H7, Canada Tel: (1-514) ; Fax: (1-514) ; Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) A Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (International Maritime Organization IMO ben kezdett működni, és a nemzetközi kereskedelmi hajózás biztonságáért és védelméért, valamint a hajókból származó tengerszennyezés megakadályozásáért felelős. Az IMO segíti a kormányok együttműködését a nemzetközi hajózást befolyásoló szakmai kérdések szabályozásának és gyakorlatának a kialakításában; elősegíti a tengeri biztonságra és a navigáció hatékonyságára vonatkozó leginkább megvalósítható előírások elfogadását; segíti 72

73 továbbá a tengeri környezet védelmét a hajók által okozott szennyeződés megakadályozásával és ellenőrzésével. Az IMO mintegy 50 egyezményt és szerződést, továbbá mintegy jogszabályt és ajánlást fogadott el ban, Malmőben (Svédország) alapította Nemzetközi Tengerészeti Egyetemét (World Maritime University), amely ügyintézőknek, oktatóknak és más hajózással foglalkozó magas beosztású személyeknek nyújt felsőfokú képzést. Az IMO Nemzetközi Tengerjogi Intézetét (International Maritime Law Institute, Valletta, Málta) 1989-ben létesítették jogászok nemzetközi tengerjogi képzésére. Az IMO irányító testülete, a Közgyűlés, mind a 169 tagállamból és három társult tagból (Faroe-szigetek, Dánia; Hong Kong, Kína; Makaó, Kína) áll. Megválasztja az IMO végrehajtó szervét, a 40 tagú Tanácsot. Az IMO költségvetése 2011-re angol font volt. Személyzete mintegy 300 fő. Főtitkár: Koji Sekimizu (Japán) Központ: 4 Albert Embankment, London SE1 7SR, United Kingdom Tel: (44-207) ; Fax: (44-207) ; Nemzetközi Távközlési Egyesület (ITU) A Nemzetközi Távközlési Egyesület (International Telecommunication Union ITU koordinálja a globális távközlési hálózatokat és szolgáltatásokat mind a kormányok, mind a magánszektor vonatkozásában. Az Egyesület a felelős a rádiófrekvencia-spektrum és a műholdak keringési pályáinak menedzsmentjéért. Az ITU éllovasa annak a munkának, amely az információs és kommunikációs technológiák gyors fejlődése közepette a hálózatok és a berendezések biztonságos és megbízható kölcsönös átjárhatóságát (összekapcsolását) kívánja elérni. Elsőbbségként kezeli a távközlés felfejlesztését a fejlődő országokban, ezért politikai és a szabályozási kérdésekre vonatkozó tanácsadást végez, valamint speciális technikai segítségnyújtást nyújt, és tréningeket tart olyan területeken, mint az informatikai biztonság (cybersecurity), a hálózattelepítés és a karbantartás, illetve természeti katasztrófák bekövetkeztekor a korai riasztó és mérséklő rendszerek. Az 1865-ben, Párizsban alapított Nemzetközi Távíró Egyesület (International Telegraph Union) 1934-ben vette fel az ITU jelenlegi nevét, és 1949-ben vált az ENSZ szakosított intézményévé. Az ITU-nak 192 ország a tagja, és több mint 700 ágazati és társult tagja van (tudományos és ipari szervezetek, állami és magánvállalatok, regionális és nemzetközi szervezetek). Az ITU irányító szerve a Meghatalmazotti Konferencia (Plenipotentiary Conference), amely megválasztja a legfelsőbb vezetőket, valamint a világ valamennyi régióját képviselő 46 tagú ITU Tanácsot. A genfi székhelyű ITU-nak körülbelül 850 mintegy 85 országból származó alkalmazottja van. Kétéves költségvetése ben svájci frank volt. Főtitkár: Dr. Hamadoun I. Touré (Mali) Központ: Place des Nations, CH-1211 Geneva 20, Switzerland Tel: (41-22) ; Fax: (41-22) ; 73

74 Egyetemes Postaegyesület (UPU) A 191 tagállammal rendelkező Egyetemes Postaegyesület (Universal Postal Union UPU a nemzetközi postai szolgáltatásokat szabályozza ben alapították, 1948-ban lett az ENSZ szakosított intézménye. Az UPU postai szolgáltatásokkal kapcsolatos tanácsadást végez, közvetít, és technikai segítséget nyújt. Céljai közé tartozik a világ valamennyi országát összekapcsoló egyetemes postai szolgáltatás támogatása; a korszerű postai termékek és szolgáltatások biztosításával a postai szállítmányok volumenének a növelése; az ügyfeleknek nyújtandó postai szolgáltatás minőségének a javítása. Az UPU legfelsőbb hatósága az Egyetemes Postakongresszus. Az éves költségvetése megközelítőleg 36 millió dollár. Az UPU nemzetközi irodájában, Bernben (Svájc) mintegy 250 főnyi személyzet dolgozik, több mint 50 országból. Az UPU-nak regionális koordinátorai is vannak: San José, Costa Rica; Harare, Zimbabwe; Kairó, Egyiptom; Castries, Saint Lucia; Cotonou, Benin; Bangkok, Thaiföld; Bern. Főigazgató Bishar A. Hussein (Kenya) Központ: Weltpoststrasse 4, Case Postale 3000, Berne 15, Switzerland Tel: (41-31) ; Fax: (41-31) ; Meteorológiai Világszervezet (WMO) A Meteorológiai Világszervezet (World Meteorological Organization WMO az ENSZ szakosított intézménye 1951 óta, hiteles tudományos információt szolgáltat a Föld atmoszférájának állapotáról és viselkedéséről, az óceánokkal való kölcsönhatásairól, az általa produkált éghajlatról és a vízi erőforrások ennek eredményeként kialakuló eloszlásáról, továbbá a kapcsolódó környezeti kérdésekről. A WMO rendelkezik egy olyan globális megfigyelő rendszerrel, valamint olyan globális, regionális és nemzeti központok hálózatát működteti, amelyek időjárási, éghajlati és hidrológiai előrejelző szolgáltatást nyújtanak. A WMO információs rendszere lehetővé teszi az időjárással, éghajlattal és hidrológiával kapcsolatos gyors információcserét, és támogatja az alkalmazásukat. Főbb programjai alapozzák meg a legtöbb természeti veszélyre való jobb felkészülést és az előre történő figyelmeztetést. A WMO-nak 189 tagja van, amelyek saját meteorológiai és hidrológiai szolgálatot tartanak fenn. A WMO irányító testülete a Meteorológiai Világkongresszus. A WMO személyzete 300 fő körül van. Költségvetése re (négy évre) 269,8 millió svájci frank volt. Főtitkár: Michel Jarraud (Franciaország) Központ: 7 bis, avenue de la Paix, Casa postale No. 2300, CH-1211 Geneva 2, Switzerland Tel: (41-22) ; Fax: (41-22) ; Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) A Szellemi Tulajdon Világszervezetét World Intellectual Property Organization WIPO ben alapították, 1974-ben lett az ENSZ szakosított intézménye. Feladata a szellemi tulajdon (IP Intellectual Property) védelmének támogatása a tagállamok közötti együttműködésen keresztül és más nemzetközi 74

75 szervezetekkel történő együttműködés keretében. Célja egy kiegyensúlyozott és hozzáférhető nemzetközi IP-rendszer kifejlesztése, amely jutalmazza a kreativitást, ösztönzi az innovációt, és hozzájárul a gazdasági fejlődéshez, miközben védelmezi a közérdeket. A WIPO stratégiai céljai közé tartozik: a nemzetközi normatív IP-keretrendszer kiegyensúlyozott fejlődése; az IP-fejlesztésre történő alkalmazásának a megkönnyítése; gondoskodás a globális IP-szolgáltatásról; az IP tiszteletben tartásának megvalósítása; globális IP-infrastruktúra kifejlesztése; az IP-információ világméretű hivatkozási forrásává válása; továbbá az IP kezelése olyan globális politikai kihívásokkal összefüggésben, mint az éghajlatváltozás, a közegészségügy és az élelmiszerbiztonság. A WIPO-nak 184 tagállama van. A WIPO 24 IP-re és szerzői jogokra vonatkozó nemzetközi egyezményt adminisztrál. A WIPO egyedülálló az ENSZ-szervezetek családjában, abban az értelemben, hogy elsősorban önfinanszírozó. A szervezet re vonatkozó 618 millió svájci frank költségvetésének több mint 90 százaléka ered az iparnak és a magánszektornak nyújtott szolgáltatásaiból származó jövedelemből. A költségvetés fennmaradó része elsősorban a Választott Bírósági és Közvetítő Központja által generált árbevételből származik, valamint publikációinak az eladásából és a tagállamok hozzájárulásaiból. Főigazgató: Francis Gurry (Ausztrália) Központ: 34 chemin des Colombettes, P.O. Box 18, CH-1211 Geneva 20, Switzerland, Tel: (41-22) ; Fax: (41-22) Nemzetközi Mezőgazdaság-fejlesztési Alap (IFAD) Az 1977-ben alapított Nemzetközi Mezőgazdaság-fejlesztési Alap (International Fund for Agricultural Development IFAD célja a szegénység megszüntetése a fejlődő országok vidéki területein. Az IFAD erőforrásokat mobilizál 165 tagországából azért, hogy alacsony kamatozású kölcsönöket és adományokat tudjon adni a közép- és alacsony jövedelmű tagoknak, hogy a legszegényebb közösségekben finanszírozni tudják a szegénységcsökkentési programjaikat és projektjeiket. Kölcsönök helyett adományokat folyósít az olyan szegény országoknak, amelyek képtelenek az adósság visszafizetésére. Így biztosítja, hogy az alapvetően szükséges pénzügyi támogatás ne okozzon túlságosan nagy pénzügyi nehézséget azoknak, akik leginkább rászorulnak. Megalakulása óta az IFAD együtt dolgozik kormányokkal, más ENSZintézményekkel, nemzetközi pénzügyi intézményekkel, kutatóintézetekkel és a magánszektorral. Szoros kapcsolata van nemzeti partnerekkel is, beleértve a földművesek szervezeteit és a nem kormányzati szervezeteket. Az IFAD-ot kormányok önkéntes hozzájárulásaiból, speciális hozzájárulásokból, kölcsönvisszafizetésekből és befektetési hozamokból finanszírozzák óta 11,5 milliárd dollárt fektetett be több mint 800 projektbe és programba, amelyek több mint 350 millió szegény vidéki emberhez jutottak el. A fogadó országokban a kormányok és más pénzügyi források, ideértve a projektek résztvevőit is, 10,1 milliárd dollárral, továbbá multilaterális, bilaterális és más adományozók társfinanszírozásban megközelítőleg további 8,2 milliárd dollárral járultak ehhez hozzá. Az IFAD Kormányzó Tanácsa (Governing Council) a 165 tagállam 75

76 képviselőiből áll. A 18 tagból és 18 póttagból álló igazgatóság (Executive Board) felügyeli az IFAD működését, és dönt a kölcsönökről, valamint segélyekről. Elnök: Kanayo F. Nwanze (Nigéria) Központ: Via del Serafico 107, Rome, Italy Tel: (39-06) ; Fax: (39-06) ; Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (Intergovernmental Panel on Climate Change IPCC az éghajlatváltozás felmérésének vezető testülete. Az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) és a Meteorológiai Világszervezet (WMO) alapította azért, hogy világos tudományos nézetet alakítson ki az éghajlatváltozás helyzetéről, potenciális környezeti és társadalmi-gazdasági következményeiről. Titkársága a WMO genfi központjában van ben megosztva kapta a Nobel-békedíjat. Az IPCC megvizsgálja és értékeli a világszerte előállított tudományos, technikai és társadalmi-gazdasági információkat, amelyek az éghajlatváltozás megértéséhez szükségesek. Nem folytat kutatásokat, nem ellenőrzi az adatokat és a paramétereket. Önkéntes tudósok ezrei támogatják. A felülvizsgálat alapvető része a folyamatnak, biztosítva az időszerű információ objektív és teljes értékelését. Az IPCC célja egy sor nézet és szakvélemény tükröztetése. Munkája politikareleváns, ugyanakkor politikasemleges és sohasem politika-előíró. Az IPCC nyitott valamennyi ENSZ és WMO tagország felé. Az államok részt vehetnek a felülvizsgálati folyamatban és az IPCC plenáris ülésein, ahol az IPCC munkaprogramjára vonatkozó fő döntések születnek, valamint a jelentéseket fogadják, értékelik és jóváhagyják. Az IPCC Bürót és az elnököt is a plenáris üléseken választják meg ben a titkárságnak 10 főnyi személyzete volt. Ugyanabban az évben 831 szakértőt választottak az ötödik értékelő jelentés elkészítésére. Elnök: Rajendra K. Pachauri (India) Titkárság vezetője: Dr. Renate Christ (Ausztria) Titkárság: c/o World Meteorological Organization, 7 bis, avenue de la Paix, C.P. No. 2300, CH-1211 Geneva 2, Switzerland Tel: (41-22) ; Fax: (41-22) ; Az ENSZ Iparfejlesztési Szervezete (UNIDO) Az ENSZ Iparfejlesztési Szervezetének (United Nations Industrial Development Organization UNIDO a feladata az iparfejlesztés és az együttműködés támogatása. Az ENSZ Közgyűlése hozta létre 1966-ban, 1985-ben vált az ENSZ szakosított intézményévé. Az UNIDO segíti az emberek életkörülményeinek a javítását, és előmozdítja a globális haladást. Egyedi megoldásokkal segíti a fejlődő és átalakuló országok fenntartható ipari fejlődését. Együttműködik kormányokkal, üzleti társaságokkal és az ipari magánszektorral olyan ipari kapacitások kiépítésében, amelyek segítik a kihívások kezelését, 76

77 valamint az ipar globalizációjából származó előnyök kihasználását. Az UNIDO mérnököket, közgazdászokat, valamint technológiai és környezeti specialistákat alkalmaz Bécsben, ezt egészíti ki a Befektetéstámogató Szolgálat és területi irodahálózatának szakértő személyzete. A területi irodák vezetői az UNIDO regionális és országos képviselői. Az UNIDO 173 tagállama az Általános Konferencián találkozik, amely elfogadja a költségvetést és a munkaprogramot. Az Iparfejlesztési Tanács, amelyet 53 tagállam alkot, javaslatokat tesz a program és a költségvetés tervezésére és végrehajtására ben az UNIDO-nak 651 munkatársa volt a központban és 11 regionális irodájában, beleértve a törökországi regionális irodát, valamint 37 országos irodáját világszerte. Emellett létezett még 13 Befektetés- és Technológiatámogató Iroda, 43 Nemzeti Tisztább Termelési Központ, 14 Nemzetközi Technológiai Központ, 32 alvállalkozói és partnercsereprogram-iroda, valamint két Dél Dél Együttműködési Központ. A megelőző évben az UNIDO 139 millió dollár értékű technikai együttműködési programot bonyolított le. Főigazgató: Kandeh K. Yumkella (Sierra Leone) Központ: Vienna International Centre, Wagramerstrasse 5, P.O. Box 300, A-1400 Vienna, Austria Tel: (43-1) ; Fax: (43-1) ; Idegenforgalmi Világszervezet (UNWTO) Az Idegenforgalmi Világszervezet (World Tourism Organization UNWTO a fenntartható és egyetemesen hozzáférhető turizmus fejlődésének előmozdításáért felelős vezető nemzetközi szervezet. Az 1975-ben alapított UNWTO 2003-ban vált az ENSZ szakosított intézményévé. Az idegenforgalmi politika kérdéseinek globális fóruma, valamint az idegenforgalmi know-how gyakorlati forrása. Tagjai között található 154 ország, hét terület, két állandó megfigyelő, továbbá több mint 400 társult (affiliate) tag, beleértve a helyi közigazgatási szerveket, az oktatási intézményeket, a turistatársaságokat és a magánszektor cégeit. Az UNWTO célja az, hogy a turizmus révén serkentse a gazdasági növekedést, a munkahelyteremtést és a fejlődést, továbbá előmozdítsa a békét és a nemzetek közötti megértést. Az UNWTO ösztönzi a Turizmus Globális Etikai Kódexének a megvalósítását, amely a nemzetközi turizmus felelős és fenntartható fejlődésének a hivatkozási keretrendszerét szolgáltatja. A kódex célja minimalizálni a turizmus negatív hatásait a környezetre és a kulturális örökségre, miközben maximálja a turistacélpontok lakosainak a hasznát. Az UNWTO Közgyűlését legfőbb testületét a rendes és társult (affiliate), valamint egyéb (associate) tagok alkotják, elfogadja a költségvetést és a munkaprogramot, továbbá megvitatja az idegenforgalmi ágazat főbb kérdéseit. Az Igazgatóság az UNWTO kormányzó testülete a Közgyűlés által választott 29 teljes jogú tagból, valamint egy állandó tagból, Spanyolországból (fogadó ország) áll ben az UNWTO személyzete 106 fő, költségvetése 28 millió euró volt. Főtitkár: Taleb D. Rifai (Jordánia) Központ: Capitán Haya 42, Madrid, Spain Tel: (34-91) ; Fax: (34-91) ; 77

78 Az Átfogó Atomcsendszerződés Szervezete Előkészítő Bizottsága (CTBTO) Az atomcsendszerződést (Comprehensive Nuclear-Test-Ban Treaty) 1996-ban fogadták el, és nyitották meg aláírásra. Az egyezmény mindenféle atomrobbantást megtilt végéig 181 állam írta alá a szerződést, közülük 153 ratifikálta is. A 44 nukleáris technológiával rendelkező állam közül amelyek ratifikációja szükséges a szerződés hatálybalépéséhez kilenc még nem ratifikálta: Kína, Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (KNDK), Egyiptom, Indonézia, India, Irán, Izrael, Pakisztán és az Egyesült Államok. Indiának, a KNDK-nak és Pakisztánnak még alá kell írniuk a szerződést. A bécsi székhelyű Átfogó Atomcsendszerződés Szervezete Előkészítő Bizottságának (Preparatory Commission for the Comprehensive Nuclear-Test-Ban Treaty Organization CTBTO a feladata a CTBT ellenőrzési rendszer kiépítése úgy, hogy a szerződés hatálybalépésekor teljes mértékben működőképes legyen. A CTBT ellenőrzési rendszer a földgolyót átívelő, 337 létesítményből álló hálózat, amely nukleáris robbantások jeleit figyeli a Földön; része a feldolgozással és elemzéssel foglalkozó Nemzetközi Adatközpont is; továbbá helyszíni ellenőrzést végez gyanús események esetén azért, hogy a területen bizonyítékokat gyűjtsön. A szervezet költségvetése 2010-ben dollár volt. Mintegy 260 főnyi személyzetet foglalkoztat 74 országból. Ügyvezető titkár: Tóth Tibor (Magyarország) Központ: Vienna International Centre, P.O. Box 1200, A-1400 Vienna, Austria Tel: (43-1) ; Fax: (43-1) ; Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (International Atomic Energy Agency IAEA támogatja az atomenergiának az emberiség javára történő békés felhasználását, és védelmezi a katonai célú felhasználás ellen. Az atomenergia békés felhasználásában a tudományos és technikai együttműködés vonatkozásában a világ elsőszámú kormányközi fóruma. Egyben a polgári nukleáris programok területén a nukleáris biztonság nemzetközi felügyelősége. Az Ügynökség a nemzetközi erőfeszítések középpontja, segíti a nemzetközi együttműködést a nukleáris biztonság és a biztonsággal kapcsolatos ügyekben ben alapították az ENSZ égisze alatt működő autonóm intézményként, 2010 novemberében 151 tagállama volt. Az IAEA technikai segítséget nyújt azoknak a tagállamoknak, amelyek igénylik. A fenntartható fejlődés érdekében, az államok prioritásai szerint a nukleáris tudomány és technológia alkalmazására összpontosít olyan területeken, mint az élelmiszer és mezőgazdasági termelés, az emberi egészségügy, az ipar, a vízmenedzsment, a tengeri környezet javítása, az elektromos áram előállítása, valamint a nukleáris biztonság és védelem. Az IAEA felügyeli és igazolja, hogy az államok betartják-e a terjesztést tiltó kötelezettségeiket a kétoldalú megállapodások és a nemzetközi egyezmények szerint, amelyeknek az a célja, hogy biztosítják: a nukleáris anyagokat és eszközöket nem használják katonai célokra ben a Nobel-békedíjat adományozták az IAEA-nak és főigazgatójának, Mohamed ElBaradeinek. 78

79 Több mint 250 IAEA-ellenőr teljesít felügyeleti szolgálatot több mint 900 berendezésnél és egyéb helyeken, amelyek az IAEA Biztonsági Programja alá tartoznak. Az IAEA irányító testületei a következők: az évente ülésező Általános Konferencia, amelyben valamennyi tagállam képviseli magát, valamint a 35 tagállamból álló Igazgatótanács. Az IAEA-nak 2200 alkalmazottja van több mint 90 országból. Rendes költségvetése 2010-ben 315,4 millió euró volt; a további célként meghatároztak önkéntes hozzájárulásokból a Technikai Együttműködési Alapba 85 millió dollárt. Főigazgató: Yukiya Amano (Japán) Központ: P.O. Box 100, Wagramerstrasse 5, A-1400 Vienna, Austria Tel: (43-1) ; Fax: (43-1) ; Vegyi Fegyverek Betiltásának Szervezete (OPCW) A Vegyi Fegyverek Betiltásának Szervezete (Organization for the Prohibition of Chemical Weapons OPCW egy olyan független nemzetközi szervezet, amely szorosan együttműködik az ENSZ-szel. Ellenőrzi a vegyi fegyverek fejlesztését, előállítását, készletezését és használatát tiltó, valamint megsemmisítésükről szóló egyezmény végrehajtását (Convention on the Prohibition of the Development, Production, Stockpiling and Use of Chemical Weapons and on their Destruction). Az 1997-ben életbe lépett egyezmény az első multilaterális leszerelési és terjesztést tiltó egyezmény, amely gondoskodik a tömegpusztító fegyverek teljes kategóriájának globális megsemmisítéséről, szigorú nemzetközi ellenőrzés mellett, meghatározott időn belül. Az OPCW-nek 188 tagállama van óta tagállamai igazolhatóan több mint tonna vegyi reagenst semmisítettek meg több mint 60 százalékát az elismert, több mint tonnányi mennyiségnek. Az OPCW ellenőrei több mint ellenőrzést végeztek katonai és ipari üzemekben, 81 országban. Ezek a missziók biztosítják, hogy a vegyifegyver-előállító berendezéseket inaktiválják és megsemmisítsék, vagy igazolhatóan átalakítják engedélyezett célokra. Az ellenőrök a vegyi fegyverek megsemmisítését jelenlétükkel is igazolják a megsemmisítő berendezéseknél. Az OPCW tagállamainak kötelességük segítséget nyújtani egymásnak, ha vegyi fegyverekkel fenyegetik vagy támadják őket. Az ilyen, előre nem látható esemény kezelésére az OPCW rendszeresen teszteli és fejleszti kapacitásait. Az életek védelme érdekében koordinálja a gyors és hatékony nemzetközi elhárítást, hatékonyan nyomoz a vegyi fegyverek bármilyen állítólagos használata esetén. Az OPCW egy sor nemzetközi együttműködési programot működtet a kémia békés felhasználásának megkönnyítésére. Az OPCW Technikai Titkárságának, amely Hágában működik (Hollandia), több mint 500 alkalmazottja van, akik mintegy 80 nemzetiséget képviselnek. Költségvetése 2010-ben 75 millió euró volt. Főigazgató: Ahmet Üzümcü (Törökország) Központ: Johan de Wittlaan 32, 2517 JR, The Hague, The Netherlands Tel: (31-70) ; Fax: (31-70) ; 79

80 Kereskedelmi Világszervezet (WTO) A Kereskedelmi Világszervezet (World Trade Organization WTO ben lépett az Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény (General Agreement on Tariffs and Trade GATT) helyébe, a nemzetek közötti kereskedelmet irányító multilaterális szabályokkal foglalkozó egyetlen nemzetközi szervezetként. Szorosan együttműködik az ENSZ-szel és annak szerveivel. A WTO segíti a kereskedelem zökkenőmentes áramlását a valamennyi tagja által elfogadott, multilaterális szabályokra épülő rendszerben; segíti a kormányok közötti kereskedelmi viták részrehajlás nélküli megoldását; és fórumot biztosít a kereskedelmi tárgyalások számára. A rendszer középpontjában mintegy 60 WTOegyezmény, -melléklet, -döntés és -megállapodás van, amelyek a nemzetközi kereskedelem és kereskedelempolitika jogi alapszabályait alkotják. Az egyezmények alapjául szolgáló elvek a következők: diszkriminációmentesség (a legnagyobb kedvezmény cikk és a nemzeti bánásmódra vonatkozó rendelkezés), nyíltabb kereskedelem, verseny ösztönzése, külön rendelkezések a legkevésbé fejlett országok számára. A WTO egyik célja a fokozatosan nyílt kereskedelem megvalósítása mindenki hasznára. A WTO a fóruma a távközlési, információs technológiai berendezések és pénzügyi szolgáltatások piacának megnyitása érdekében folyó tárgyalásoknak is. Több mint 400 kereskedelmi vita került a WTO viták rendezésével foglalkozó mechanizmusa elé. A WTO folyamatosan figyeli az es uruguayi forduló világkereskedelmi tárgyalássorozatán elért megállapodások megvalósítását ben a multilaterális kereskedelmi tárgyalások új fordulóját indította el, amelyet dohai fejlesztési programnak neveznek. Azóta miniszteri viták jelentkeztek, ám nem eredményezték a szükséges áttörést a tárgyalások befejezéséhez. A WTO-nak 153 tagja van. Irányító testülete a Miniszteri Konferencia; a mindennapi munkát az Általános Bizottság (General Council) végzi. A WTO évi költségvetése 194 millió svájci frank volt végén a WTO 621 alkalmazottal rendelkezett, akiket a rendes költségvetésből fizettek. Főigazgató: Pascal Lamy (Franciaország) Közpon: Centre William Rappard, Rue de Lausanne 154, CH-1211 Geneva 21, Switzerland Tel: (41-22) ; Fax: (41-22) ; 80

81 II. NEMZETKÖZI BÉKE ÉS BIZTONSÁG Az ENSZ egyik legfontosabb célja a nemzetközi béke és biztonság fenntartása. Létrehozása óta gyakran fordultak az ENSZ-hez azért, hogy akadályozza meg a viták háborúvá történő eszkalációját, győzze meg az ellenségeskedő feleket, hogy inkább a tárgyalóasztalt válasszák a fegyverek helyett. Kérték a béke helyreállítását, miután egy fegyveres konfliktus kirobbant. Az évtizedek során az ENSZ segített véget vetni számos fegyveres konfliktusnak. Gyakran a BT közbelépésével, amely a nemzetközi béke és biztonság kérdéseivel foglalkozó főszerv. A BT, a Közgyűlés és a főtitkár is egymást kiegészítő, fontos szerepet játszanak a béke és a biztonság fenntartásában. Az ENSZ tevékenységi körébe tartozik a konfliktus megelőzés, a béketeremtés, a békefenntartás, a békekikényszerítés és a békeépítés legfontosabb területei (lásd Az ilyen programoknak át kell fedniük egymást, vagy egyidejűleg kell megvalósulniuk ahhoz, hogy hatékonyak legyenek. Az 1990-es évek folyamán a hidegháború befejeződése teljesen új globális biztonsági környezetet teremtett, amelyet inkább az államokon belüli, mint azok közötti háborúk jellemeztek. A 21. században új globális veszélyek alakultak ki. A polgárháborús konfliktusok bonyolult kérdéseket vetettek fel a nemzetközi közösség számára, ideértve azt a kérdést is, hogy a konfliktusokban hogyan lehet a civil lakosságot a legjobban megvédeni. Az Egyesült Államok elleni szeptember 11-i támadást rémtettek követték: Bali (2002), Madrid (2004), London (2005) és Mumbai (2008). Ezek világosan demonstrálták azt a kihívást, amelyet a nemzetközi terrorizmus jelent. Egyidejűleg más események is fokozták az aggodalmat, például a nukleáris fegyverek terjedése és más nem hagyományos fegyverek veszélye. Az ENSZ azonnal mozgósított a terrorizmus elleni fellépésre szeptember 28-án a BT az Alapokmány kényszerítő rendelkezései alapján egy átfogó határozatot fogadott el, hogy megakadályozza a terrorizmus finanszírozását, bűnténnyé minősítette a pénzgyűjtést az ilyen célokra, és azonnal befagyasztotta a terroristák pénzügyi eszközeit. Létrehozott egy Terrorizmusellenes Bizottságot, amely felügyeli a határozat végrehajtását. A BT szankciókat is kivetett az al-kaida és a Talibán meggyanúsított vezetői ellen. Az ENSZ átalakította és jelentős mértékben megerősítette a rendelkezésére álló eszközöket, az új kihívások kezelésére megerősítette békefenntartó képességeit, fokozottan bevonta ebbe a regionális szervezeteket, és fokozta a konfliktus után alkalmazott békeépítő tevékenységét, továbbá újjáélesztette a preventív diplomácia alkalmazását. A polgárháborús konfliktusok kezelésére a BT komplex és újszerű békefenntartó műveleteket engedélyezett. Ezek időt és teret biztosítottak a fenntartható béke megteremtéséhez, több tucat országban emberek millióinak tették lehetővé a szabad és igazságos választásokon való részvételt, és csupán a múlt évtizedben félmillió volt fegyveres lefegyverzését segítették elő óta az ENSZ jelentős szerepet játszott a konfliktusok megoldásában és a megbékélés előmozdításában, ideértve a sikeres missziókat Kambodzsában, El Salvadorban, Guatemalában, Libériában, Mozambikban, Namíbiában, Sierra Leonéban, Tádzsikisztánban és Kelet-Timoron. 81

82 Más konfliktusokat azonban gyakran jellemezte etnikai erőszak és a biztonságért felelős belső hatalmi struktúra hiánya, például a Kongói Demokratikus Köztársaságban (DRC), Ruandában, Szomáliában és a volt Jugoszláviában az 1990-es évek elején. Ezek új kihívások elé állították az ENSZ béketeremtő tevékenységét és békefenntartását. Az ENSZ alapvető békefenntartó képességét az 1990-es évek végén drámaian megerősítették, mivel a folytatódó válságok a Közép-Afrikai Köztársaságban, a Kongói Demokratikus Köztársaságban, Koszovóban, Sierra Leonéban és Kelet-Timoron arra késztették a Biztonsági Tanácsot, hogy öt új missziót hozzon létre. A nagy békefenntartó hullám ben tetőzött, amikor globálisan több mint kéksisakost telepítettek. Az ismétlődő konfliktusok az elmúlt években az ENSZ-et arra késztették, hogy fokozott figyelmet fordítson a békeépítésre. Arra törekedett, hogy csökkentse a kockázatát annak, hogy egy ország konfliktusba kerüljön, illetve később ez megismétlődjön. Ezért megerősítette a konfliktuskezelés nemzeti képességeit, valamint a tartós béke és fejlődés feltételeinek a kialakítását. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a tartós béke megteremtése valamennyi olyan tényező együttműködésén múlik, amelyek segítik a gazdasági fejlődést, a társadalmi igazságosságot, az emberi jogok tiszteletben tartását és a jó kormányzást. Egyetlen más intézmény sem rendelkezik azzal a globális legitimációval, multilaterális tapasztalattal, kompetenciával, koordináló képességgel és pártatlansággal, mint az ENSZ, amely feladatainak végrehajtásakor mindezt fel is használja. Az ENSZ különleges politikai missziókat és békeépítést támogató hivatalokat hozott létre számos országban, ideértve Afganisztánt, Burundit, a Közép-afrikai Köztársaságot, Guinea-Bissaut, Irakot és Sierra Leonét. Az ENSZnek politikai hivatala van Közép-Ázsiában, Libanonban, a Közel-Keleten, Nepálban, Szomáliában és Nyugat-Afrikában. Elkezdett működni a Békeépítési Bizottság kezdett működni, az ENSZ kormányközi tanácsadó testülete, amely kizárólag azzal foglalkozik, hogy az adott országban a háború után segítse a tartós béke megteremtését. Ebbe valamennyi érintett békeépítő szereplőt bevonja, ideértve a nemzetközi donorokat és a pénzügyi intézeteket, a kormányokat, a csapatokat küldő országokat és a civil társadalom képviselőit; átfogó stratégiát javasol a konfliktus utáni békeépítésre és újjáépítésre; segíti a beinduló újjáépítés előre látható finanszírozását és a tartós pénzügyi befektetéseket; meghosszabbítja a nemzetközi közösség részvételét a konfliktus utáni újjáépítésben; gyakorlati tanácsokat ad a politikai, katonai, humanitárius és fejlesztési szereplők közötti együttműködésre. A Közgyűlésnek és a Biztonsági Tanácsnak a Békeépítési Bizottság megalakításáról szóló, egyidejű határozatai alapján létrehozták a Békeépítési Alapot (www.unpbf.org) és a Békeépítést Támogató Hivatalt (www.un.org/peace/peacebuilding). A BT egy évtizedes próbálkozásait követően, 2010-ben létrehozták a konfliktusokban előforduló szexuális erőszakkal foglalkozó különleges képviselői posztját. A cél az, hogy kezeljék és elítéljék a fegyveres konfliktusok idején a civil lakosság, kiváltképpen a nők és gyermekek ellen elkövetett szexuális erőszak minden formáját. 82

83 Biztonsági Tanács Az ENSZ Alapokmánya amely nemzetközi szerződés arra kötelezi a tagállamokat, hogy viszályaikat békés eszközökkel, úgy rendezzék, hogy a nemzetközi béke és biztonság, valamint az igazságosság ne kerüljön veszélybe. Tartózkodniuk kell az erőszakkal való fenyegetéstől vagy az erőszak alkalmazásától bármelyik állam ellen, bármilyen viszályt a BT elé vihetnek. A BT az ENSZ-nek az a szerve, amely a fő felelősséget viseli a béke és biztonság fenntartásáért. Az Alapokmány szerint döntéseit a tagállamok kötelesek elfogadni és végrehajtani. Más ENSZ-testületek ajánlásai nem rendelkeznek a BT határozatainak kötelező erejével, ám a nemzetközi közösség véleményét kifejezve hatással vannak az adott helyzetre. A békeépítés struktúrája Az ENSZ békeépítési struktúrájába tartozik a Békeépítési Bizottság, a Békeépítési Alap és a Békeépítést Támogató Hivatal. Együttműködésük a következő területekre terjed ki: a békeépítési stratégia megtervezése és koordinálása; a konfliktus sújtotta országokban a helyi békeépítési erőfeszítések nemzetközi támogatása révén a béke fenntartása; hatékony támogatás nyújtása a háború után a tartós békére törekvő országoknak. A Békeépítési Bizottság, egy olyan 31 tagú kormányközi testület, amely összefogja a békeépítésben érdekelteket abból a célból, hogy tanácsot adjanak, és integrált stratégiát javasoljanak a konfliktus utáni békeépítésre és helyreállításra. Szervezési állandó bizottsága a BT, a Gazdasági és Szociális Tanács, a Közgyűlés, valamint a legnagyobb donorok, továbbá az ENSZ-missziók katonai személyzete és polgári rendőrsége tagjaiból áll. A Békeépítési Alap a konfliktus utáni békeépítéshez kötődő többéves állandó alap, amelyet önkéntes hozzájárulásokból finanszíroznak, célja pedig az, hogy biztosítsa a békeépítési tevékenységek elindításához szükséges erőforrások azonnali felszabadítását, valamint a helyreállításhoz szükséges megfelelő finanszírozás rendelkezésre állását. Az Alapnak, amely a békeépítéshez kezdőtőkét biztosít, közel 331,5 millió dollárnyi kötelezettségvállalása volt 2010 februárjában a tervezett 250 millió dollárnyi célhoz képest. A következő novemberben, az érdekeltek magas szintű találkozóján az Alap dicséretet kapott, mint a békeépítési kezdeményezések támogatásának gyors, releváns és katalitikus erőforrása a konfliktusból kilábaló országokban. A as üzleti tervhez 53 millió dollárt ígért 21 tagállam. A Békeépítést Támogató Hivatal segíti és támogatja a Békeépítési Bizottságot, igazgatja a Békeépítési Alapot, és támogatja a főtitkárt az ENSZintézmények békeépítési tevékenységének a koordinálásában. 83

84 Amikor egy vitát a BT elé visznek, a BT rendszerint sürgeti a feleket, hogy békés eszközökkel rendezzék. A BT ajánlásokat tehet a feleknek a békés rendezésre, külön képviselőket nevezhet ki, felkérheti a főtitkárt jószolgálati misszióra, továbbá vizsgálódást folytathat, és közvetítést végezhet. Amikor egy vita harcokhoz vezet, a BT megkísérli, hogy a lehető leggyorsabban véget vessen ennek. A BT gyakran adott ki olyan tűzszüneti irányelveket, amelyeknek jelentős szerepe volt az ellenségeskedések kiszélesedésének megakadályozásában. A békefolyamat támogatására a BT katonai megfigyelőket vagy békefenntartó erőket vonultathat fel a konfliktus területére. Az Alapokmány VII. fejezete felhatalmazza a Biztonsági Tanácsot, hogy rendszabályokat foganatosítson döntései kikényszerítésére. A kötelezettségek teljesítése érdekében embargót és szankciókat rendelhet el, vagy felhatalmazást adhat erő alkalmazására. Bizonyos esetekben a BT felhatalmazást adhat a tagállamok koalíciójának vagy regionális szervezetek és megállapodások katonai erejének az alkalmazására. A BT ilyen akciót azonban csak végső esetben rendel el, miután a viszály rendezésének békés eszközeit kimerítették, és miután megállapították, hogy a béke veszélyeztetése, a béke megszegése vagy az agresszió ténylegesen létezik. Számos nemrégiben létrehozott békefenntartó műveletekre ilyen módon adott felhatalmazást a BT, ez pedig azt jelenti, hogy a békefenntartók ha szükséges feladataik végrehajtásához erőt alkalmazhatnak. Ugyancsak az Alapokmány VII. fejezete szerint a BT nemzetközi törvényszékeket állíthat fel, hogy vád alá helyezze azokat, akiket az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jog súlyos megsértésével vádolnak, ideértve a népirtást is. Közgyűlés Az ENSZ Alapokmánya 11. cikke felhatalmazza a Közgyűlést arra, hogy megvizsgálhatja a nemzetközi béke és biztonság fenntartására irányuló együttműködés általános elveit és ajánlásokat tehet a Szervezet tagjainak vagy a Biztonsági Tanácsnak vagy mind a Szervezet tagjainak, mind a Biztonsági Tanácsnak. A Közgyűlés nehéz kérdések esetében a konszenzus keresésének az eszköze, fórum a panaszok előterjesztésére és a diplomáciai eszmecserékre. A béke fenntartása érdekében rendkívüli vagy sürgős rendkívüli ülést tartott már olyan kérdésekről, mint a leszerelés, a palesztinkérdés vagy az afganisztáni helyzet. A Közgyűlés a béke és a biztonság kérdéseivel az Első Bizottságban (Leszerelés és Nemzetközi Biztonság) és a Negyedik Bizottságban (Speciális Politikai és Dekolonizáció) foglalkozik. Az évek során a Közgyűlés a nemzetek közötti békés kapcsolatok előmozdítását a békéről, a viták békés megoldásáról és a nemzetközi együttműködésről szóló deklarációk elfogadásával segítette. A Közgyűlés 1980-ban határozott a Béke Egyeteme (University for Peace) megalapításáról San Joséban, Costa Ricában. Az egyetem speciális nemzetközi intézet a békével kapcsolatos kérdések tanulmányozására, kutatására és az ismeretterjesztésre. A Közgyűlés minden év szeptember 21-ét a béke nemzetközi napjává nyilvánította. 84

85 Konfliktusmegelőzés Annak megelőzőséhez, hogy a viszályok konfliktussá eszkalálódjanak, és a konfliktusok megismétlődjenek, fő eszközként szolgál a preventív diplomácia és a megelőző leszerelés. A preventív diplomácia olyan akciót jelent, amely megakadályozza a viszályok keletkezését és konfliktussá történő eszkalációját, továbbá bekövetkezésük után korlátozza a konfliktusok terjedését. Formája lehet közvetítés, békéltetés és tárgyalás. A korai figyelmeztetés a megelőzés alapvető komponense. Az ENSZ gondos figyelemmel kíséri a fejleményeket világszerte, így észleli a nemzetközi békét és biztonságot fenyegető eseményeket, ezáltal lehetővé teszi, hogy a BT és a főtitkár megelőző lépéseket tegyen. A főtitkár követei és különleges képviselői közbenjárnak, és preventív diplomáciát folytatnak világszerte. Néhány viszály sújtotta helyen egy felkészült diplomatának a puszta jelenléte megakadályozhatja a feszültség súlyosbodását. Ezt a munkát gyakran regionális szervezetekkel együttműködve végzik. A preventív diplomácia kiegészítője a megelőző leszerelés, amely a kézi lőfegyverek számának csökkentésére törekszik a konfliktusok által veszélyeztetett régiókban. El Salvadorban, Libériában, Sierra Leonéban, Kelet-Timoron és máshol ez maga után vonta a harcoló erők leszerelését, valamint fegyvereiknek az összegyűjtését és megsemmisítését az átfogó békeszerződés részeként. A tegnap fegyvereinek a megsemmisítése megakadályozza használatukat a jövő háborújában. A főtitkárnak központi szerepe van a béketeremtésben mind személyesen, mind pedig különmegbízottak és misszió kiküldésével. A megbízottak speciális feladatokat kapnak, ilyenek például a tárgyalások vagy a ténymegállapítás. Az Alapokmány szerint a főtitkár a BT figyelmébe ajánlhat bármilyen ügyet, amely a nemzetközi béke és biztonság fenntartását veszélyeztetheti Békefenntartás Az ENSZ-békefenntartás (www.un.org/peacekeeping) a nemzetközi közösség alapvető eszköze a béke és a biztonság elősegítésében. Az ENSZ-nek a békefenntartásban játszott szerepét 1988-ban ismerték el, amikor az ENSZ békefenntartó erői Nobel-békedíjat kaptak. Jóllehet az Alapokmányban a békefenntartás kifejezetten nem szerepel, az ENSZ úttörő szerepet játszott ban az ENSZ Közel-keleti Fegyverszüneti Felügyelő Szervezetének (United Nations Truce Supervision Organization in the Middle East) létrehozásával. Azóta összesen 67 műveletet valósított meg elején 14 aktív békefenntartó művelet működött. Békefenntartó műveletek telepítését a BT rendeli el a fogadó kormány és/vagy a konfliktus főbb résztvevői beleegyezésével. A békefenntartás hagyományosan elsősorban a tűzszünetet megfigyelő és a csapatokat államok közötti háború után szétválasztó katonai modellt jelentett. Mára számos elemből álló komplex modellé fejlődött katonák, rendőrök és civilek együtt segítik a fenntartható béke alapjainak a lerakását. 85

86 Védelmi felelősség Szükséges-e a nemzetközi közösségnek közbelépnie, hogy véget vessen az emberi jogok súlyos, rendszeres és széles körű megsértésének egy országban? A nagy vitát kiváltó kérdést 1998-ban Kofi Annan főtitkár tette fel, aki a népirtást, az emberiesség elleni bűncselekményeket és a háborús bűnöket követően Közép- Afrikában, a Balkánon és máshol, a civil lakosság védelmére a nemzetközi jog keretében jogszerű és egyetemes megállapodásokért szállt síkra az emberi jogok tömeges megsértése ellen. Ma már többé nem az a kérdés, hogy szükséges-e, hanem az, hogy mikor és hogyan kell a nemzetközi közösségnek beavatkoznia a polgári lakosság ezen bűntettek elleni védelmében. A világ vezetői 2005-ben, New Yorkban, a világcsúcson elfogadott átfogó záródokumentumban (Outcome Document) foglalkoztak a védelmi felelősséggel. Kijelentették: Minden egyes állam felelős lakosainak megvédéséért a népirtás, a háborús bűnök, az etnikai tisztogatás és az emberiesség elleni bűncselekmények ellen. Ez a felelősség kiterjed az ilyen bűntettek ideértve az arra való felbujtást is megelőzésére a szükséges és megfelelő eszközökkel. Elfogadjuk ezt a felelősséget, és eszerint járunk el. Az ENSZ keretében a nemzetközi közösség is felelős a megfelelő diplomáciai, humanitárius és más békés eszközök alkalmazásáért az Alapokmány VI. és VIII. fejezete értelmében azért, hogy segítse a lakosság megvédését [ezektől a bűntettektől]. Ennek értelmében, az Alapokmány szerint ideértve a VII. fejezetet készek vagyunk kellő időpontban megtett, határozott kollektív cselekvésre a Biztonsági Tanácson keresztül, egyedi alapon, szükség szerint együttműködve a megfelelő regionális szervezetekkel, amennyiben a békés eszközök már nem megfelelőek, és a nemzeti hatóságok nem képesek lakosságukat megvédeni a népirtás, a háborús bűnök, az etnikai tisztogatás és az emberiesség elleni bűncselekmények ellen. Hangsúlyozták annak szükségességét is, hogy segíteni kell az államokat abban, hogy a lakosságnak az e bűncselekmények elleni védelméhez szükséges képességeiket kiépítsék, és segítséget kell nyújtani a nehéz helyzetben lévő államoknak is, még mielőtt a válság és a konfliktus kirobban (lásd a Közgyűlés 60/1 és 63/308 határozatait, valamint a BT 1674(2006) és 1894(2009) határozatait, amelyek a civil lakosság védelmével foglalkoznak fegyveres konfliktusban, és megerősítik ezeket az elveket.). Ban Ki Mun főtitkár 2009-ben adta ki A védelmi felelősség megvalósítása című jelentését, amely ebből a célból felvázolta a megfelelő elveket. A főtitkár által 2008-ban kinevezett, a védelmi felelősség elvi, politikai és intézményi fejlesztéséért felelős különleges tanácsadó szorosan együttműködik a 2004-ben létrehozott, a népirtás megakadályozásával foglalkozó különleges tanácsadó hivatallal. Az elmúlt években az Alapokmány VII. fejezetének kényszerítő rendelkezései alapján a BT bizonyos békefenntartó műveletek telepítésekor felhatalmazást adott 86

87 erő alkalmazására, ha szükség van rá, például fizikai erőszakkal fenyegetett civil lakosság védelmében. Hagyományosan az ENSZ-békefenntartók fegyvereiket csak önvédelemre használhatták, ám a sokkal erőteljesebb megbízatásuk a VII. fejezet szerint lehetővé teszi számukra erő alkalmazását például a civil lakosság védelmében. A békefenntartó műveletek katonai személyzetét a tagállamok önként bocsátják rendelkezésre, és ők is finanszírozzák a békefenntartási költségvetés szerint. A csapatküldő államokat ebből a költségvetésből kompenzálják egy alapdíjnak megfelelően. Az elfogadott békefenntartási költségvetés a évekre megközelítően 7,3 milliárd dollár volt, amely a globális katonai kiadások kevesebb, mint 0,5 százalékát jelenti. A műveleteket a békefenntartási költségvetés keretében finanszírozzák. A műveleteket számos ország csapatai alkotják. Ez a világméretű tehermegosztás rendkívüli hatékonyságot jelent mind emberi, mind pénzügyi és politikai vonatkozásban. Ki a békefenntartó műveletek parancsnoka A békefenntartó műveleteket a BT létesíti, és a főtitkár irányítja, rendszerint egy különleges képviselőn keresztül. A missziótól függően a csapatparancsnok felelős a művelet katonai vonatkozásaiért, jóllehet a katonai kontingensek saját nemzeti védelmi hatóságaik felügyelete alá tartoznak. Az ENSZ-nek nincs semmilyen saját katonai ereje, a tagállamok gondoskodnak minden egyes művelethez a szükséges katonai és rendőri személyzetről, míg civil személyzetet toboroznak, vagy azok önként jelentkeznek szerte a világból. A békefenntartók saját országuk egyenruháját viselik az ENSZ kék sisakjával vagy kék svájcisapkájával és jelvényével együtt óta több mint békefenntartó vesztette életét a szolgálat során kezdetén több mint főnyi katonai és rendőri személyzet 115 országból szolgált az ENSZ békefenntartó műveleteiben. A konfliktusok ma összetett, vegyes természetű események. Lehet, hogy gyökereik belső problémákból erednek, bonyolítja azonban a helyzetet a határokon át történő beavatkozás, amelyeket államok vagy gazdasági érdekcsoportok vagy más nem állami szereplők követnek el. Az újabb keletű konfliktusok például Afrikában a civil vitáknak és természeti erőforrások például a gyémántok, coltan (mobiltelefonokban és elektronikus eszközökben használt) és az arany illegális exportjának a tragikus keveréke volt, amelyek serkentik a fegyvervásárlást, a terrorizmust, a kábítószer-csempészetet, a menekültek áramlását és a környezet rombolását. A válasznak egyaránt többoldalúnak kell lennie. Egy példát említve: a Kimberley Process Certification Scheme-et (KPCS feldolgozási tanúsítási rendszer) a Közgyűlés vezette be 2000-ben, hogy megakadályozza a gyémánt eladásából származó konfliktusok finanszírozását és az emberi jogok megsértését. A tanúsítási rendszer célja, hogy megakadályozza a véres gyémántok bejutását a főbb piacokra. Az ENSZ-műveletek egyetemességük miatt egyedülálló legitimitással rendelkeznek, mint a konfliktusok kezelésének eszközei. 87

88 ENSZ békefenntartó műveletek* United Nations Truce Supervision Organization (Az ENSZ Fegyverszüneti Ellenőrző Szervezete UNTSO, létesítve 1948-ban) a Közel-Keleten (150 katonai, 210 civil személyzet) United Nations Military Observer Group in India and Pakistan (Az ENSZ Katonai Megfigyelő Csoportja Indiában és Pakisztánban UNMOGIP, létesítve 1949-ben) (44 katonai, 71 civil személyzet) United Nations Peacekeeping Force in Cyprus (Az ENSZ Ciprusi Békefenntartó Ereje UNFICYP, létesítve 1964-ben) (857 katonai, 69 civil rendőri, 151 civil személyzet) United Nations Disengagement Observer Force (Az ENSZ Csapatszétválasztást Megfigyelő Ereje UNDOF, létesítve 1974-ben), a szíriai Golán-fennsíkon, (1 037 katonai, 143 civil személyzet) United Nations Interim Force in Lebanon (Az ENSZ Libanoni Ideiglenes Ereje UNIFIL, létesítve 1978-ban) ( katonai, 966 civil személyzet) United Nations Mission for the Referendum in Western Sahara (Az ENSZ Nyugat-szaharai Népszavazási Missziója MINURSO, létesítve 1991-ben) (218 katonai, 6 rendőri, 258 civil személyzet és 20 ENSZ-önkéntes) United Nations Interim Administration Mission in Kosovo (Az ENSZ Koszovói Ideiglenes Közigazgatási Missziója UNMIK, létesítve 1999-ben) (8 katonai, 6 rendőri, 417 civil személyzet és 20 ENSZ-önkéntes) United Nations Mission in Liberia (Az ENSZ Libériai Missziója UNMIL, létesítve 2003-ban) (9 369 katonai, rendőri, civil személyzet és 213 ENSZ-önkéntes) United Nations Operation in Côte d'ivoire (Az ENSZ Elefántcsontparti Művelete UNOCI, létesítve 2004-ben) (7 385 katonai, rendőri, civil személyzet és 273 ENSZ-önkéntes) United Nations Stabilization Mission in Haiti (Az ENSZ Haiti Stabilizációs Missziója MINUSTAH, létesítve 2004-ben) (8 603 katonai, rendőri, civil személyzet és 193 ENSZ-önkéntes) United Nations Mission in the Sudan (Az ENSZ Szudáni Missziója UNMIS, létesítve 2005-ben) (9 938 katonai, 665 rendőri, civil személyzet és 364 ENSZ-önkéntes) United Nations Integrated Mission in Timor-Leste (Az ENSZ Kelet-timori Integrált Missziója UNMIT, létesítve 2006-ban) (34 katonai, rendőri, civil személyzet és 168 ENSZ-önkéntes) African Union/United Nations Hybrid Operation in Darfur (Az Afrikai Unió és az ENSZ Hibrid Missziója Dárfúrban UNAMID), létesítve 2007-ben) ( katonai, 242 katonai megfigyelő, rendőri, civil személyzet és 445 ENSZ-önkéntes) United Nations Mission in the Central African Republic and Chad (Az ENSZ Missziója a Közép-afrikai Köztársaságban és Csádban MINURCAT, létesítve 2007-ben) (1 327 katonai, 20 katonai megfigyelő, 88

89 109 rendőri személyzet) (A misszió december 31-én befejezte küldetését.) United Nations Organization Stabilization Mission in the Democratic Republic of the Congo (Az ENSZ Stabilizációs Missziója a Kongói Demokratikus Köztársaságban MONUSCO, létesítve 2010-ben) ( katonai, rendőri, civil személyzet és 589 ENSZ-önkéntes) *2010. december 31-én Egyetemességük és legitimációjuk együttesen korlátozzák a fogadó ország szuverenitását érintő következményeket. A konfliktuson kívül álló békefenntartók előmozdíthatják a háborúzó felek közötti megbeszéléseket, miközben a globális figyelmet a helyi problémákra irányítják, s ezáltal megteremtik a lehetőségeket a béke érdekében teendő kollektív erőfeszítésekhez. Egy művelet sikerének előfeltételei közé tartozik a szembenálló felek részéről az őszinte óhaj nézeteltéréseik békés rendezésére, világos békefenntartói mandátum, a nemzetközi közösség erős politikai támogatása és a művelet céljainak eléréséhez szükséges pénzügyi és emberi erőforrások rendelkezésre állása. A legfontosabb, hogy a békefenntartás egy politikai folyamathoz kapcsolódjon, nem helyettesítheti, és nem is tudja helyettesíteni ezt. A Békefenntartó Műveletek Főosztálya által irányított missziók 89

90 A nemzetközi közösség levonta a következtetéseket a korábbi műveletekből, és azon dolgozik, hogy számos területen megerősítse az ENSZ békefenntartó kapacitását. A reform tervezetét a főtitkár békeműveletekkel foglalkozó paneljének évi jelentése szolgáltatta, amelynek az a célja, hogy lehetővé tegye: évente egy új multidiszciplináris békemissziót indítsanak. Ténylegesen a 2010-ben befejeződött megelőző évtizedben 11 békefenntartó művelet indítottak el vagy bővítettek ki, továbbá egy sor speciális politikai missziót létesítettek, ideértve Afganisztánt és Irakot. Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár kezdeményezésére az ENSZ békefenntartási apparátusát 2007-ben jelentősen átszervezték, létrehozták a Műveleti Területeket Támogató Főosztályt (DFS). Míg a Békefenntartó Műveletek Főosztálya (DPKO) és a Politikai Ügyek Főosztálya (DPA) a békefenntartó műveletek és a speciális politikai és békeépítő missziók politikai és ügyvezetési irányítását végzi, külön-külön a DFS célzott támogatást nyújt és irányítja az összes területi ENSZbékeműveletet a pénzügy, a logisztika, az információ, a kommunikáció és a technológia, az emberi erőforrás és az általános adminisztráció területén ben a DPKO és a DFS bejelentette az Új horizont folyamatot abból a célból, hogy felmérjék az ENSZ békefenntartó tevékenysége előtt álló fő politikai és stratégiai problémákat, valamint felélénkítsék az érintett felek közötti dialógust a lehetséges megoldásokról azért, hogy az ENSZ békefenntartó tevékenysége eleget tudjon tenni a jelen és a jövő követelményeinek. A békefenntartó műveletek folyamatosan fejlődnek a változó körülményeknek megfelelően. A békefenntartók által az évek során végzett főbb feladatok a következők: Tűzszünet fenntartása és a haderők szétválasztása: ezáltal időt nyerhetnek, és a felek közötti, nem teljes körű megállapodáson alapuló művelet olyan légkört teremthet, amely tárgyalásokhoz vezethet. Humanitárius műveletek védelme: számos konfliktusban politikai haszonszerzés miatt a civil lakosságot tudatosan célba vették. Ilyen helyzetekben a békefenntartók feladata az volt, hogy gondoskodjanak a humanitárius műveletek védelméről és támogatásáról. Az ilyen feladatok azonban nehéz politikai helyzetbe hozhatják a békefenntartókat, és veszélyeztethetik a biztonságukat. Átfogó békeszerződések kivitelezése: átfogó békeszerződések alapján telepített, bonyolult, többdimenziós műveletek segíthetnek olyan szerteágazó feladatokban, mint a humanitárius segítség nyújtása, az emberi jogok ellenőrzése, a választások megfigyelése és a gazdasági újjáépítés támogatásának a koordinálása. Államok vagy területek átvezetése stabil kormányzás felé való átalakuláson, amely demokratikus elveken, jó kormányzáson és gazdasági fejlődésen alapul. Civil lakosság védelme: azok, akik a harcokban nem vettek részt, a nők és a gyermekek mind túl gyakran voltak közvetlen vagy közvetett áldozatai a közelmúlt konfliktusainak. Együttműködés regionális és kollektív biztonsági szervezetekkel. Az ENSZ fokozódó mértékben működik együtt regionális szervezetekkel, valamint más szereplőkkel és mechanizmusokkal az Alapokmány VIII. fejezetének előírásai 90

91 szerint. Szorosan együttműködött az Amerikai Államok Szervezetével (OAS) Haitin; az Európai Unióval (EU) a volt Jugoszláviában és a Kongói Demokratikus Köztársaságban; a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közösségével (ECOWAS) Libériában és Sierra Leonéban; továbbá az Afrikai Unióval (AU) Nyugat- Szaharában, a Nagy-tavak vidékén és Dárfúrban hogy csak néhányat említsünk. Az ENSZ katonai megfigyelői együttműködtek regionális szervezetek békefenntartó erőivel Grúziában, Libériában, Sierra Leonéban és Tádzsikisztánban; az Észak-atlanti Szerződés Szervezete (NATO) az ENSZ személyzete mellett dolgozik Afganisztánban és Koszovóban. Ez üdvözlendő fejlemény, hiszen a mai globális igény a békeműveletekre meghaladja bármelyik egyéni szereplő kapacitását, beleértve az ENSZ-et is. A regionális szereplők arra törekednek, hogy saját képességeiket békeműveletek tervezése, menedzselése és fenntartása fejlesszék, így bővítik reagálási lehetőségeiket, és rugalmasabb, valamint érzékenyebb rendszert fejlesztenek, amely képes jobban kezelni a belső konfliktus által okozott bonyolult kihívásokat. Kikényszerítés Az ENSZ Alapokmányának VII. fejezete értelmében a BT kényszerítő intézkedéseket foganatosíthat a nemzetközi béke és biztonság fenntartására és helyreállítására. Ezek az intézkedések a gazdasági szankcióktól a nemzetközi katonai akciókig terjednek. Szankciók A BT kényszerítő eszközként gazdasági szankciókhoz és embargókhoz folyamodott, amikor a békét veszélyeztették, és a diplomáciai erőfeszítések kudarcot vallottak. Az elmúlt években szankciókat vetettek ki Afganisztánra, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságra, Eritreára, Etiópiára, Haitire, Iránra, Irakra, Libériára, Líbiára, Ruandára, Sierra Leonéra, Szomáliára, Szudánra, az UNITA-erőkre Angolában és a volt Jugoszláviára. A szankciók sorába tartoztak az átfogó gazdasági és kereskedelmi szankciók vagy a még speciálisabb intézkedések, például a fegyverembargó, az utazási és sporttal kapcsolatos tilalom, valamint a pénzügyi és diplomáciai korlátozások. A szankciók lényege a nyomásgyakorlás egy államra vagy szerveződésre azért, hogy kövesse a BT által meghatározott célokat anélkül, hogy erő alkalmazására kerüljön sor. A szankciók fontos eszközök a BT döntéseinek a kikényszerítésére. Az ENSZ egyetemes jellege alkalmassá teszi szankciók bevezetésére és felügyeletére. Ennek ellenére számos állam és humanitárius szervezet aggodalmát fejezte ki a szankciók lehetséges ellentétes hatásai miatt a civil lakosság legsérülékenyebb rétegeire, például az idősekre, rokkantakra, menekültekre és gyermekes anyákra. Aggodalomra adnak okot a negatív hatású gazdasági, szociális, sőt politikai szankciók, amelyek hatással lehetnek egy harmadik vagy szomszédos országra, ahol a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok a szankcionált állammal megszakadnak. Mindinkább elfogadott az, hogy a szankciók tervezését és alkalmazását javítani kell. A szankciók negatív hatása csökkenthető humanitárius kivételek beépítésével a BT határozataiba, illetőleg jobban kell ezeket megcélozni. Az 91

92 úgynevezett okos szankciók amelyek a népesség egészével szemben inkább a hatalmon lévőket kívánják nyomás alá helyezni, így csökkentve a humanitárius költségeket egyre több támogatást kapnak. Az okos szankciók például tartalmazhatják a kintlévőségek befagyasztását, valamint annak az elitnek és más politikai szerveződéseknek a tranzakcióinak a megakadályozását, akiknek az illegális tevékenysége váltotta ki elsősorban az akciót. Folyamatban lévő ENSZ politikai és békeépítő missziók* United Nations Political Office for Somalia (az ENSZ Szomáliai Politikai Hivatala UNPOS, 1995) (53 civil személyzet) Office of the United Nations Special Coordinator for the Middle East (az ENSZ Közel-keleti Különleges Koordinátorának a Hivatala UNSCO, 1999) (58 civil személyzet) United Nations Office for West Africa (az ENSZ Nyugat-afrikai Hivatala UNOWA, 2001) (25 civil személyzet, 4 katonai tanácsadó) United Nations Assistance Mission in Afghanistan (Az ENSZ Afganisztáni Segélymissziója UNAMA, 2002) (12 katonai megfigyelő, 4 rendőri, civil személyzet, 56 ENSZ-önkéntes) United Nations Assistance Mission for Iraq (Az ENSZ Iraki Segélymissziója UNAMI, 2003) (235 katonai, 818 civil személyzet; engedélyezett létszám: 1 014) United Nations Integrated Office in Burundi (az ENSZ Integrált Hivatala Burundiban BINUB, 2007) (4 katonai megfigyelő, 347 civil személyzet, 43 ENSZ-önkéntes) United Nations Mission in Nepal (az ENSZ Nepáli Missziója UNMIN, 2007) (72 katonai megfigyelő, 159 civil személyzet, 19 ENSZ-önkéntes) Office of the United Nations Special Coordinator for Lebanon (az ENSZ Libanoni Különleges Koordinátorának a Hivatala UNSCOL, 2007) (76 civil személyzet) United Nations Integrated Peacebuilding Office in Sierra Leone (az ENSZ Integrált Békeépítési Hivatala Sierra Leonéban UNIPSIL, 2008) (66 civil személyzet, 6 ENSZ-önkéntes) United Nations Regional Centre for Preventive Diplomacy for Central Asia (az ENSZ Közép-ázsiai Preventív diplomáciai Regionális Központja UNRCCA, 2008) (20 civil személyzet) United Nations Integrated Peacebuilding Office in the Central African Republic (az ENSZ Integrált Békeépítési Hivatala a Közép-afrikai Köztársaságban) BINUCA, 2009) (5 katonai tanácsadó, 6 rendőri, 105 civil személyzet, 4 ENSZ-önkéntes) United Nations Integrated Peacebuilding Office in Guinea-Bissau (az ENSZ Integrált Békeépítési Hivatala Guinea-Bissauban UNIOGBIS, 2010) (1 katonai tanácsadó, 90 civil személyzet) december 31-én 92

93 Katonai akciók engedélyezése Amikor a béketeremtési erőfeszítések sikertelenek, a tagállamok felhatalmazást adhatnak teljesebb fellépésre az Alapokmány VII. fejezete értelmében. A BT a tagállamok koalícióit hatalmazta fel valamennyi szükséges eszköz alkalmazására, beleértve a katonai akciót is, az ilyen konfliktus kezelésére így tett, amikor helyreállította Kuvait szuverenitását az iraki invázió után (1991); biztosította a humanitárius segítségnyújtó műveletek biztonságos környezetét Szomáliában (1992); hozzájárult a veszélyeztetett civil lakosság védelméhez Ruandában (1994); visszaállította a demokratikusan megválasztott kormányt Haitin (1994); megvédte a humanitárius műveleteket Albániában (1997); helyreállította a békét és a biztonságot Kelet-Timoron (1999 és 2006); megvédte a civil lakosságot Líbiában (2011). Ezek az akciók teljes mértékben a részt vevő államok ellenőrzése alatt történtek, jóllehet a BT engedélyezte őket. Ezek nem az ENSZ olyan békefenntartó műveletei voltak, amelyeket a BT létesít, és a főtitkár irányít. Békeépítés Az ENSZ számára a békeépítés azokat az erőfeszítéseket jelenti, amelyek segítik az országokat és a régiókat a háborúból a békébe való átmenet során, beleértve ezeknek az átmeneteknek a támogatását és megerősítését szolgáló tevékenységeket és programokat. A békeépítési folyamat általában a korábban háborúzó felek által aláírt békeszerződéssel és ennek megvalósítását segítő ENSZ-szereppel kezdődik. Ez magában foglalhatja az ENSZ folyamatos diplomáciai szerepét annak érdekében, hogy a nehézségek megoldását elsősorban tárgyalások, nem pedig fegyveres összecsapások révén biztosítja. Tartalmazhatja még a támogatás különböző fajtáit, például a békefenntartók telepítését; a menekültek visszatérését és a társadalomba történő visszailleszkedését (reintegrációját); a választások felügyeletét; a fegyveresek leszerelését, hazatérését és reintegrációját. A békeépítés középpontjában az a szándék áll, hogy olyan új és legitim államot építsenek, amely rendelkezik képességekkel a viták békés kezelésére, polgárainak a védelmére és az emberi jogok tiszteletben tartásának biztosítására. A békeépítés az ENSZ-rendszer sok szervezetének akcióit foglalja magában, ideértve a Világbankot, a regionális gazdasági bizottságokat, az NGOkat és a polgárok helyi csoportjait. A békeépítés kiemelkedő szerepet játszott az ENSZ-műveletekben Bosznia-Hercegovinában, Kambodzsában, El Salvadorban, Guatemalában, Koszovóban, Libériában és Mozambikban, valamint nemrégiben Afganisztánban, Burundiban, Irakban, Sierra Leonéban és Kelet-Timoron. Az államok közötti békeépítés példája volt az ENSZ-misszió Etiópiában és Eritreában. Választási segítségnyújtás Az ENSZ 1989-ben úttörő munkát végzett, amikor a Namíbia függetlenségéhez vezető teljes választási folyamatot felügyelte. Azóta az ENSZ kormányzati kérésre a következő országokban segítette a választásokat: Nicaragua (1990), Angola (1992), Kambodzsa (1993), El Salvador, Dél-Afrika és Mozambik (1994), Kelet- Szlavónia (Horvátország) (1997), Közép-afrikai Köztársaság (1998, 1999), 93

94 Afganisztán (2004, 2005, 2010), Irak (2005, 2010), Libéria (2005), Haiti (2006, 2010), Kongói Demokratikus Köztársaság (2006) és Elefántcsontpart (2010) ban figyelemmel kísérte a népszavazást Eritreában, szervezte és vezette a nemzeti konzultációt 1999-ben Kelet-Timoron, továbbá 2001-ben és 2002-ben a választásokat, amelyek Kelet-Timor függetlenségéhez vezettek Timor-Lesteként, valamint a évi választásait. Az ENSZ részvételének mértéke olyan tényezőkön múlik, mint a kormányoktól kapott felkérések, a békeszerződések előírásai, a Közgyűléstől vagy a Biztonsági Tanácstól kapott megbízatások. Az ENSZ különféle tevékenységeket végzett a technikai segítségnyújtástól a választási folyamat tényleges levezényléséig. Bizonyos esetekben az ENSZ koordinálja a nemzetközi megfigyelők tevékenységét. Általában ezek a megfigyelők figyelemmel kísérik a szavazók regisztrálását, a választási kampányt és a szavazás megszervezését. Amikor egy konfliktus után a közbelépését kérték, a Szervezet széles körű feladatokat hajtott végre a békeépítés ezen új formájában. Esetenként a kormányzati hatalom teljes egészét átveszi, miközben a helyi politikai és civil vezetőkkel dolgozik egy önfenntartó kormány felépítésén óta az ENSZ a választási segítségnyújtás különféle formáit nyújtotta több mint 100 országban, beleértve a tanácsadói szolgáltatásokat, a logisztikát, a képzést, a civil lakosság oktatását, a számítógépes alkalmazásokat és a rövid távú megfigyelést. A Választási Segítségnyújtási Osztály a Politikai Ügyek Főosztályán a választási ügyek központja (http://www.un.org/wcm/content/site/undpa/main/issues/elections) az ENSZrendszerben. Folyamatban lévő politikai és békeépítő missziók 94

95 Az osztályt egyre többen kérik a választási folyamatok támogatására és tanácsadásra, mint az ENSZ közbenjárásával történő béketárgyalások kulcsfontosságú elemét, vagy a békefenntartási és békeépítési erőfeszítésekkel összefüggésben. Az UNDP szakmai segítséget nyújt a választási folyamatban, segíti az országokat a választási struktúra létrehozásában, és gyakran koordinálja az ENSZ választási segítségnyújtását a helyszínen. Az OHCHR segíti a választási tisztviselők képzését, irányelveket dolgoz ki a választási jogszabályok és eljárások megfogalmazásához, és tájékoztatást nyújt emberi jogi és választási kérdésekben. A béke építése fejlesztéssel Az ENSZ célja a béke megszilárdítása fejlesztési segítségnyújtás keretében. Különféle szervezetek, beleértve az UNDP-t, az UNICEF-et, a WFP-t és az UNHCR-t, kulcsszerepet játszanak a helyreállítási szakaszban, amely kritikus a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyeknek nyújtandó lehetőségek és a bizalom helyreállítása szempontjából a nemzeti és a helyi intézményekben. Az ENSZ segíteni tudja a menekültek hazatelepítését, a taposóaknák felszedését, az infrastruktúra javítását, az erőforrások mobilizálását és a gazdaság talpra állásának ösztönzését. Míg a háború a fejlődés legrosszabb ellensége, az egészséges és kiegyensúlyozott fejlesztés a konfliktusmegelőzés legjobb formája. Akció a békéért Afrika Afrika az ENSZ tevékenységének központi területe (lásd A Szervezet innovatívan és a legmagasabb szinten foglalkozott az elhúzódó konfliktusok és a régóta tartó viták által okozott kihívásokkal a kontinensen. Millenniumi nyilatkozatukban, 2000-ben a világ vezetői elhatározták, hogy teljes mértékben támogatják és segítik Afrikát beleértve a speciális intézkedéseket a béke és a fejlődés kérdéseit illetően. Afrika déli része Az 1980-as évek végén, amikor a hidegháború kezdett véget érni, az ENSZ erőfeszítései az Afrika déli részét gyötrő háborúk befejezésére hosszú évek után sikerrel jártak. Az apartheid rendszer bukása Dél-Afrikában, mely rezsim befolyása kiterjedt a vele határos frontállamokra, s amely támogatta az ellenzéki erőket Angolában és Mozambikban, jelentős tényezője volt ezeknek az erőfeszítéseknek ban Dél-Afrika beleegyezett abba, hogy együttműködik a főtitkárral Namíbia függetlenségének biztosítására ben Mozambik kormánya és a Mozambiki Nemzeti Ellenállás (RENAMO) békeszerződést írt alá a hosszú és pusztító polgárháború befejezésére. A szerződés részeként az 1993-ban telepített ENSZ Mozambiki Művelete sikeresen ellenőrizte a tűzszünetet, a haderők lefegyverzését és az ország 1994-ben tartott első többpárti választásait. 95

96 Afrika: egy ENSZ-prioritás Az évek során az ENSZ afrikai tevékenysége magában foglalta az apartheid elleni kampányt Dél-Afrikában, Namíbia függetlenségének aktív támogatását és mintegy 25 békefenntartó műveletet a kontinens különböző részein. Az afrikai konfliktusok okairól szóló, évi jelentésében a főtitkár sürgette az afrikai nemzeteket, hogy inkább a politikai, mint a katonai megoldásokra támaszkodjanak; tanulják meg a jó kormányzást, az emberi jogok tiszteletben tartását, a demokratizálódást és a felelősségre vonhatóságot; továbbá iktassanak törvénybe a növekedést előmozdító reformokat. A BT határozatokat fogadott el az illegális fegyverforgalom destabilizáló hatásairól, a fegyverembargókról és a konfliktusmegelőzésről ben a BT meghosszabbította az Afrikai Unió missziójának megbízatását Szomáliában; továbbá meghosszabbította az ENSZ-missziók mandátumát többek között Elefántcsontparton, a Kongói Demokratikus Köztársaságban, Guinea-Bissauban, Sierra-Leonéban és Szudánban. Ismételten felhatalmazta az államokat, hogy beavatkozzanak a kalózkodással kapcsolatos eseményekbe Szomália partjainál. A főtitkár és különleges képviselői, tanácsadói és megbízottai teljes mértékben részt vesznek az ENSZ afrikai akciójában. Az ENSZ szorosan együttműködik az Afrikai Unióval, és olyan szubregionális szervezetekkel, mint a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közössége (ECOWAS) és a Dél-afrikai Régió Fejlesztési Közössége (SADC Southern African Development Community). Az Afrikai Különleges Tanácsadó Hivatal (OSAA (www.un.org/africa/osaa) azon dolgozik, hogy fokozza az afrikai fejlesztés és biztonság nemzetközi támogatását, javítsa az ENSZ-rendszer támogatásának koordinációját, és megkönnyítse az Afrikára vonatkozó globális tanácskozásokat, különös tekintettel az afrikai vezetők által 2001-ben elfogadott hosszú távú stratégiai keretrendszerre Új Partnerség Afrika Fejlesztéséért (NEPAD New Partnership for Africa s Development). ) 1975 óta, amióta az ország Portugáliától függetlenné vált, a szakaszos, de pusztító polgárháború Angolában a kormány és a Nemzeti Unió Angola Teljes Függetlenségéért (UNITA) között csapásokkal sújtotta az országot. Az ENSZ aktív szerepet játszott a konfliktus befejezésében, a főtitkár és küldöttei közbenjárásainak, a béketárgyalások szervezésének, valamint a BT által az UNITA-val szemben elrendelt fegyver- és olajembargónak és utazási korlátozásoknak, továbbá a nemzeti választások felügyeletének köszönhetően. A BT számos egymást követő békefenntartó és politikai missziót hozott létre Angolában 1989-től 2003-ig. Az ENSZ és a nemzetközi közösség sok éven át tartó békekezdeményezéseit követően az elhúzódó háború Angolában befejeződött, amikor az UNITA alapítóját és vezetőjét, Jonas Savimbit 2002 februárjában, harc közben megölték. Az UNITA és a kormány ennek az évnek a márciusban megegyezett a tűzszünetben. Augusztusban az ENSZ Angolai Missziója (UNMA) azt a feladatot kapta, hogy segítse a kormányt a választásokban, az emberi jogok előmozdításában, a jogrend erősítésében, a leszerelt katonák reintegrációjának 96

97 támogatásában és a gazdasági helyreállítás előmozdításában decemberében a BT az UNITA-ra kivetett valamennyi szankciót megszüntette elejére az UNMA-t feloszlatták, fennmaradó feladataiért a felelősséget átruházták az ENSZ rezidens koordinátorának megerősített hivatalára. A Nagy-tavak vidéke Ruanda. Az ENSZ 1993-ban kezdett foglalkozni Ruandával, amikor Ruanda és Uganda katonai megfigyelők telepítését kérte a közös határ mentén, hogy megakadályozzák: a területet a Ruandai Hazafias Front (Rwandese Patriotic Front RPF) katonai célokra használja. A BT létrehozta az ENSZ Ugandai Ruandai Megfigyelő Misszióját (United Nations Observer Mission Uganda-Rwanda UNOMUR) ben Ruanda északi részén összetűzések törtek ki a főleg hutukból álló kormány, valamint az Ugandában működő tuszik vezette RPF között. Az évi békeszerződés rendelkezett az ideiglenes kormányról és a választásokról. A felek kérésére a BT létrehozta az ENSZ Ruandai Segély Misszióját (United Nations Assistance Mission for Rwanda UNAMIR), hogy segítse a feleket a szerződés megvalósításában. Ám 1994 áprilisában a burundi és a ruandai elnök (mindkettő hutu) repülőszerencsétlenségben történt halála, amelyet rakétatűz okozott, a hutuk által uralt hadsereg és a milíciák által végrehajtott, hetekig tartó kivégzések intenzív és szisztematikus hullámát robbantotta ki, amelynek célja a tuszik és a mérsékelt hutuk megsemmisítése volt. Az UNAMIR megpróbált tűzszünetben megállapodni, ám sikertelenül, és amikor bizonyos országok egyoldalúan visszavonták kontingenseiket, a BT az UNAMIR állományát ról 270-re csökkentette. Mindamellett az UNAMIR-nak sikerült ruandaiak ezreit megvédenie. Májusban a BT fegyverembargó alá helyezte Ruandát, az UNAMIR állományát ra emelte, hónapok kellettek azonban ahhoz, hogy a tagállamok gondoskodjanak ezekről a pótlólagos csapatokról. Júliusban az RFP-csapatok átvették Ruanda ellenőrzését, befejezve a polgárháborút, és megalakították a széles körű támogatottságot élvező kormányt. A 7,9 milliónyi népességből megközelítően embert gyilkoltak meg, mintegy 2 millió más országokba menekült, és közel 2 millió volt az otthonából elüldözött személy. Az ENSZ 762 millió dollárt gyűjtött össze a hatalmas humanitárius kihívás kezelésére. A polgárháború befejezése sok ruandai hutut késztetett arra, hogy Kelet- Zairebe a mai Kongói Demokratikus Köztársaságba (DRC) meneküljön. Köztük vannak olyan elemek is, akik részt vettek a népirtásban, és e felfegyverzett csoportok támadásokat kezdtek indítani a szomszédos Ruanda ellen. Uganda és Ruanda biztonsági meggondolásokra hivatkozva közbelépett a Kongói Demokratikus Köztársaságban amiatt, hogy ott menedéket nyújtanak a volt hutu milíciáknak, azoknak, akik felelősek voltak az évi népirtásért. Intenzív diplomáciai erőfeszítések után az ENSZ, az OAU és a régió részéről aláírták az évi lusakai tűzszüneti egyezményt. A BT ezt követően létrehozta az ENSZ Misszióját a Kongói Demokratikus Köztársaságban (United Nations Mission in the Democratic Republic of the Congo MONUC) júliusában Ruanda és a Kongói Demokratikus Köztársaság megállapodott a ruandai csapatok visszavonásáról a Kongói Demokratikus Köztársaságból és a hutu milíciák lefegyverzéséről. Ez jelentős fordulópont volt a 97

98 régió békéje és stabilitása felé ban a MONUC önkéntesen hazatelepített mintegy 900 ruandai harcost és hozzátartozóikat. Ugyanabban az évben népszavazással új alkotmányt fogadtak el, és megtartották az első többpárti parlamenti választásokat az évi függetlenné válás óta. A népirtás tízedik évfordulóján a Közgyűlés április 7-ét az évi ruandai népirtásra való megemlékezés nemzetközi napjává nyilvánította. A Ruandai Nemzetközi Büntető Törvényszéket (ICTR) a BT létesítette, feladata a vádemelés azok ellen, akik felelősek a népirtásért és háborús bűnökért végéig az ICTR 92 személyt helyezett vád alá, 42 ítéletet hozott 52 vádlott esetében. 22 fogvatartott került bírósági tárgyalás alá, kettő tárgyalásra várt, és 10- nek az ügye fellebbezés miatt függőben volt; 11 vádlott pedig szabadlábon védekezett. A volt elnököt, Jean Kambandát elítélték, és életfogytiglani börtönbüntetéssel sújtották. Burundi. Az ENSZ részt vett azokban az erőfeszítésekben, amelyekkel meg akarták oldani a válságot abban az országban, ahol egy hosszan tartó belső konfliktus 1993-ban puccskísérlethez vezetett, amelynek során az első demokratikusan választott hutu elnököt és hat minisztert meggyilkoltak. Mindez szektáns összetűzéseket indított el, amelyben temérdek ember halt meg a következő három évben ban a kormány amelyet a hutu többség és a tuszi kisebbség közötti évi megállapodás alapján alakítottak lemondásra kényszerült a tuszik által vezetett katonai puccs miatt. Amint a harc fokozódott, a főleg tuszikból álló hadsereg és a hutu lázadók között, mintegy embert erőszakkal áttelepítettek átcsoportosító táborokba, miközben an Tanzániába menekültek ban az ideiglenes a hutuk és a tuszik közötti politikai partnerségen alapuló alkotmány elfogadása után ideiglenes kormányt és parlamentet iktattak be 2001 novemberében közepére tűzszüneti megállapodást írtak alá három jelentősebb frakciós csoporttal, az AU pedig engedélyezte a főnyi Burundi Afrikai Misszió (AMIB) telepítését. Április végére, az átmeneti időszak közepén, a hutu elnök és a tuszi alelnök letette az esküt. Ám a tragikus támadások folytatódtak Bujumburában, Burundi fővárosában. Burundi 17 tartományából 16 ki volt téve a szórványos harcoknak, fosztogatásnak és katonai banditizmusnak, arra kényszerítve az ENSZ-et, hogy kivonja alapvetően nem fontos személyzetét Bujumburából. Dél-Afrika és más régióbeli országok kitartó erőfeszítései 2003 novemberében tűzszüneti megállapodást eredményeztek. Igazi remény volt arra, hogy az egy évtizedes polgárháború után amely ember halálát okozta a béke felülkerekedik. Az AMIB jelenléte kulcsszerepet játszott abban, hogy ez lehetővé vált. Az AMIB-nak azonban súlyos pénzügyi és logisztikai támogatási gondjai voltak, ezért az AU azt kérte, hogy az ENSZ vegye át az AMIBot májusában a BT az Alapokmány kényszerítő intézkedései szerint cselekedve engedélyezte az ENSZ Burundi Műveletének (ONUB) a telepítését, amely kezdetben az AMIB-erőkből állt. Több mint AMIB-katonát csoportosítottak át az ENSZ-erőkhöz ben népszavazás volt az átmenet utáni burundi alkotmányról, amelyet júniusban helyi választások, majd az ország átmenet utáni első elnökének a választása követett augusztusban. Szeptemberben írták alá azt a tűzszüneti megállapodást, amelyet az ENSZ segített megvalósítani januárjában az ONUB-ot az ENSZ Burundi Integrált Hivatala (BINUB) váltotta fel, hogy támogassa a konszolidált békefolyamatot, és segítse a kormányt 98

99 a nemzeti intézmények megerősítésében, a rendőrség képzésében, a nemzeti véderők professzionálissá tételében, a korábbi fegyveresek leszerelésének és reintegrációjának befejezésében, az emberi jogok védelmében, az igazságügyi és jogi szektor megreformálásában, a gazdasági növekedésnek és a szegénység csökkentésének előmozdításában januárjában az ENSZ Burundi Hivatala (BNUB) a BINUB helyébe lépett. Kongói Demokratikus Köztársaság (DRC). Az évi ruandai népirtást és az új kormány beiktatását követően mintegy 1,2 millió ruandai hutu beleértve a népirtásban részt vevő elemeket is menekült a Kongói Demokratikus Köztársasággal (előzőleg Zaire) szomszédos Kivu tartományaiba ban ezekben a tartományokban lázadás kezdődött, a Laurent Désiré Kabila által vezetett erők Ruanda és Uganda támogatásával harcoltak Mobutu Sese Seko elnök hadserege ellen, 1997-ben megszállták a fővárost, Kinshasát, és átnevezték az országot Kongói Demokratikus Köztársaságra ban a Kongói Demokráciamenet (Congolese Rally for Democracy RCD) által vezetett lázadás kezdődött Kivu tartományokban a Kabila kormány ellen. Heteken belül a lázadók az ország nagy területeit foglalták el. Angola, Csád, Namíbia és Zimbabwe támogatást ígért Kabila elnöknek, a lázadók azonban megőrizték a keleti régiók feletti ellenőrzésüket. Ruanda és Uganda támogatta a lázadók mozgalmát. A BT tűzszünetet és a külföldi csapatok visszavonását kérte elején a Kongói Demokratikus Köztársaság Angolával, Namíbiával, Ruandával, Ugandával és Zimbabwével aláírta a lusakai tűzszüneti megállapodást, amely a kongóiak közötti párbeszédet is előírta. Az RCD és a Kongói Felszabadítási Mozgalom augusztusban írta alá. Ezt követően a BT létrehozta az ENSZ Misszióját a Kongói Demokratikus Köztársaságban (MONUC) a megállapodás végrehajtásának az elősegítésére januárjában Kabila elnököt meggyilkolták. Őt a fia, Joseph követte. Áprilisban a BT által létrehozott szakértői panel azt jelentette, hogy a konfliktus oka a Kongói Demokratikus Köztársaságban elsősorban az, hogy a külföldi csapatok hozzáférnek az ország gazdag ásványi erőforrásaihoz. Ezek a hadseregek öt fő ásványt gyémánt, réz, kobalt, arany és coltan (mobileszközökben használt elektronikus lapkák alkotórésze) aknáztak ki, miközben számos vállalat fegyvert adott el a természeti erőforrásokért. Májusban Joseph Kabila elnök bejelentette, hogy feloldja a politikai pártokra vonatkozó korlátozást, és októberben elkezdődött a kongóiak közötti rég várt párbeszéd Addisz-Abebában, Etiópiában júliusában a Kongói Demokratikus Köztársaság és Ruanda megállapodást írt alá a ruandai fegyveresek visszavonásáról a Kongói Demokratikus Köztársaságból. Szeptemberben hasonló megállapodást kötött a Kongói Demokratikus Köztársaság és Uganda is. Októberben azonban a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részében kiújultak a harcok, és ezek az egész ország stabilitását veszélyeztették. Az év végére a konfliktusban részt vevő felek az ENSZ és Dél-Afrika közvetítésével megegyeztek egy ideiglenes kormányban. A BT ra növelte a MONUC katonai személyzetét, és jelenlétét kiterjesztette kelet felé, az összetűzések azonban kiújultak Dél-Kivuban, és ezek tömeges menekültáradatot eredményeztek. Végül 2003 májusában a felek tűzszüneti megállapodást írtak alá az Ituri régióra vonatkozóan. A MONUC folytatta Bunia, Ituri tartomány fővárosa, járőrözését, megpróbálta az etnikai feszültségek oldását és a rémült helyi lakosság megnyugtatását. Az etnikumok közötti brutális hatalmi harcot szisztematikus nemi erőszak és gyilkosság jellemezte. 99

100 A tűzszünet után a BT elrendelte az Átmeneti Rendkívüli Többnemzetiségű Erő (Interim Emergency Multinational Force IEMF) telepítését Buniában, hogy segítse a helyzet stabilizációját. Ennek az évnek a júniusában a kormány és az ország fő ellenzéki pártjai megállapodást írtak alá katonai és biztonsági intézkedésekről, és ezt követően a hatalmat megosztó ideiglenes nemzeti egységkormányt iktattak be Kabila elnök vezetésével. A BT ra növelte a MONUC katonai állományát. Az Alapokmány VII. fejezete szerint eljárva felhatalmazta a missziót erő alkalmazására, hogy eleget tegyen megbízatásának Ituriban, Észak- és Dél-Kivuban. Szeptemberben az IEMF biztonsági felelősségét átruházta a MONUC-ra. Az ország első szabad és igazságos választását 46 év után 2006 júliusában tartották, amikor is a szavazók 500 fős nemzetgyűlést választottak. Az elnöki posztért folyó októberi második választásokat követően Joseph Kabilát nyilvánították győztesnek. A választási folyamat a legbonyolultabb volt, amelyet az ENSZ valaha is segített megszervezni. Az ENSZ a MONUC-on keresztül aktívan próbálkozott Észak-Kivuban a hadsereg és a disszidens erők közötti konfliktus megoldásával ben segített tető alá hozni egy megállapodást a Kongói Demokratikus Köztársaság és Ruanda között a régióban, a helyi és külföldi fegyveres csoportok által okozott veszély megszüntetésére. Ezek a csoportok a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részében maradtak, beleértve a korábbi hutu milíciákat ( interahamwe ) és a Ruandai Fegyveres Erőket ( ex-far ) októberében az RCD erők megszálltak egy jelentős katonai tábort a Goma városához vezető úton, egy stratégiai helyen azért, hogy támadó bázisként használják. Zavargások robbantak ki a gomai ENSZ-tábor körül, amint a nemzeti hadsereg visszavonult az RCD követelései miatt. Felfegyverzett ENSZ-járműveket használtak a lázadók előrenyomulásának a megállítására a városban. A békefenntartókat Gomából áthelyezték Észak-Kivuba. Az ENSZ cselekedett annak érdekében, hogy megakadályozza a népesség bántalmazását. Novemberben a BT egyöntetűen úgy döntött, hogy további békefenntartót küld a területre: a rendkívüli aggodalmat a romló humanitárius helyzet miatt és kiváltképpen a civil lakosság elleni célzott támadásokat, a szexuális erőszakot, gyermek katonák toborzását és a gyorsított kivégzéseket jelölve meg okként végén a MONUC békefenntartókat helyezett ki Sud-Ubangi tartományba a lakosság védelmére, ahol új konfliktus tört ki. A MONUC átalakult az ENSZ Stabilizációs Missziójává a Kongói Demokratikus Köztársaságban (MONUSCO), ez pedig az országban bekövetkezett új időszakot tükrözte. A BT úgy döntött, hogy a MONUSCO-t civil és jogi komponensei mellett maximum katonai személyzet, 760 katonai megfigyelő, 391 rendőri személyzet és korábbi rendőri egységek tagja alkotja. A MONUSCO jövőbeni átalakítását a helyzet változásának megfelelően határozták meg, beleértve a katonai műveletek befejezését Észak- és Dél-Kivuban, valamint Orientale tartományban; a kormánynak a lakosság védelmét szolgáló kapacitása bővítését és az állami hatóságok konszolidációját az egész Kongói Demokratikus Köztársaságban. Közép-afrikai Köztársaság. A Közép-afrikai Köztársaságban a konfliktus kezdetét katonák zendülése jelentette az 1990-es évek közepén ban az ENSZ létrehozta az ENSZ Misszióját a Közép-afrikai Köztársaságban (MINURCA) ez békefenntartó műveletként működött azzal a megbízatással, hogy segítse javítani a biztonságot a fővárosban, Banguiban. Később az ENSZ 100

101 támogatást nyújtott az évi elnökválasztásokhoz is. Az ENSZ Békefenntartást Támogató Hivatalát a Közép-afrikai Köztársaságban (BONUCA) 2000 februárjában hozták létre a MINURCA utódaként májusában egy puccskísérletet akadályoztak meg. Két évvel később, 2003 márciusában lázadó katonai vezetők megszerezték a hatalmat, és elűzték a megválasztott elnököt. A BT elítélte a puccsot, hangsúlyozva, hogy a Bangui-i hatóságok kidolgoztak egy tervet a nemzeti párbeszédre, beleértve a választások megtartására vonatkozó határidőt. A nemzeti párbeszéd kétfordulós törvényhozói és elnökválasztásokhoz vezetett 2005 márciusában és májusában. Az utolsó fordulóban a puccsot vezető François Bozizé-t a szavazatok 64,6 százalékával választották meg. Az újonnan megválasztott nemzetgyűlés első rendes ülését 2006 közepén tartotta. Az ENSZ-misszió jelentős szerepet játszott a évi a kormány és három fő lázadó csoport közötti Globális Békeszerződés aláírásának az előmozdításában. Elősegítette a decemberi teljes körű politikai párbeszéd (Inclusive Political Dialogue) megtartását a kormány, a lázadó csoportok vezetői, a száműzetésben lévő politikai ellenzékiek, a civil társadalom és más érdekeltek között. A párbeszéd résztvevői nemzeti egységkormány felállítására szólítottak fel; helyi, törvényhozói és elnökválasztások megtartását kérték; továbbá az Igazság és Megbékélési Bizottság felállítását; a program elindítását a volt fegyveresek leszerelésére, hazatelepítésére és társadalmi beilleszkedésére (reintegrációjára). Az ENSZ Misszióját a Közép-afrikai Köztársaságban és Csádban (MINURCAT) 2007 szeptemberében hozta létre a BT azzal a céllal, hogy segítse a civil lakosság védelmét, előmozdítsa az emberi jogokat, a jogrendet és a regionális békét januárjában a BT felhatalmazást adott a MINURCAT katonai komponensének a telepítésére, amely a megbízatását befejező Európai Unió csapatait (EUFOR) követte. (A MINURCAT megbízatása december 31-én járt le.) Az ENSZ Integrált Békeépítési Hivatala a Közép-afrikai Köztársaságban (BINUCA) pedig a BONUCA-t követte. Az új békeépítési hivatal a folyamatos kihívások közepette beleértve az erőszak ismétlődő fellángolását az ország északkeleti részén a különféle megállapodások és kötelezettségek teljesítésének az előmozdítására koncentrál. Nemzetközi konferencia a Nagy-tavak régiójáról. A Nagy-tavak országait érintő konfliktusok fontos regionális dimenziójára tekintettel a BT, az évi ruandai népirtást követően, a régióval foglalkozó nemzetközi konferencia összehívását kérte. Az 1990-es évek végén létrehozták a Nagy-tavak régiójával foglalkozó főtitkári különleges képviselő hivatalát, amely kulcsszerepet játszott a párbeszéd előmozdításában, továbbá az Afrikai Unióval közös konferenciatitkársági feladatokat is ellátott. Az első nemzetközi konferenciát a Nagy-tavak régiójáról Dar es Salaamban, Tanzániában tartották 2004 novemberében ban, az újabb találkozón, a régióból részt vevő 11 állam- és kormányfő Angola, Burundi, Közép-afrikai Köztársaság, Kongó, Kongói Demokratikus Köztársaság, Kenya, Ruanda, Szudán, Tanzánia, Uganda és Zambia megállapodást írt alá a Nagy-tavak régiójának biztonságáról, stabilitásáról és fejlődéséről, ezzel befejezve a négyéves diplomáciai folyamatot. A megállapodás az aláíróknak biztosítja, hogy közösen meghatározzák a régió problémáit, és terveket dolgozzanak ki a megoldásukra. 101

102 A Kongói Demokratikus Köztársaság kormánya és a régió lázadói közötti nagyarányú ellenségeskedés kiújulásakor az ENSZ főtitkára 2008 áprilisában a volt nigériai elnököt, Olusegun Obasanjót nevezte ki a Nagy-tavak különmegbízottjának. Megbízatása az volt, hogy tárgyalások folytatásával a régió kormányaival, kiváltképp a Kongói Demokratikus Köztársaság és Ruanda kormányával segítse a válság megszüntetését a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén; érje el a kölcsönös bizalom kialakítását, és segítse a Nagy-tavak országait a béke, a biztonság és a fejlődés kihívásainak a megoldásában. Az ENSZ Politikai Ügyek Főosztálya (DPA) egy olyan hivatalt hozott létre Nairobiban, amely támogatja a különmegbízottat és társbékéltetőjét, a korábbi tanzániai elnököt, Benjamin Mkapát, akik azt kapták feladatul, hogy a régió államfői, az Afrikai Unió és az ENSZ nevében ajánlják fel jószolgálatukat a konfliktus megoldásához. A társbékéltető szorosan együtt dolgozott az ENSZ békefenntartó missziójával a Kongói Demokratikus Köztársaságban (MONUSCO),, valamint az Úr Ellenállási Hadserege (Lord s Resistance Army) által megtámadott területek különmegbízottjával, a korábbi mozambiki elnökkel, Joaquim Chissanóval. A társbékéltetők védnöksége alatt békeszerződéseket írtak alá 2009-ben a Kongói Demokratikus Köztársaság kormánya, az Embereket Védő Nemzeti Kongresszus (CNDP), valamint Észak- és Dél-Kivu kormánya és fegyveres csoportjai között. Ezek lehetővé teszik a CNDP és más fegyveres csoportok átalakítását politikai pártokká, a politikai foglyok kiszabadítását, a nemzeti megbékélés előmozdítását, állandó helyi békéltető bizottságok létrehozását, a menekültek és a lakóhelyüket elhagyni kényszerültek hazatérését, valamint a közszolgálati és biztonsági intézmények reformját. A szerződések sok, de nem minden rendelkezést hajtották végre. A szerződések végrehajtását a Nemzeti Ellenőrző Bizottság (National Follow-up Committee) felügyeli szorosan együttműködve a DPA képviselőivel, a társbékéltetőkkel és a MONUSCO-val., A különmegbízott a főtitkárnak szóló, márciusi zárójelentésében foglalt ajánlások alapján nairobi hivatalát 2010 júniusában bezárták. A MINUSCO és a DPA folytatja a szerződések megvalósításának az ellenőrzését. Nyugat-Afrika Az ENSZ intézményközi missziója 11 országot látogatott meg 2001 márciusában Nyugat-Afrikában. Azt javasolta, hogy a nyugat-afrikai országok előtt álló, összefüggő politikai, gazdasági és szociális problémákat integrált szubregionális stratégiával kezeljék az ENSZ és partnerei részvételével. A főtitkár 2001-ben úgy döntött, hogy létrehozza a Főtitkár Nyugat-afrikai Különleges Képviselőjének a Hivatalát (UNOWA) (www.un.org/unowa), amely támogatja az efféle integrált megközelítést. Székhelye Dakar (Szenegál), és 2002-ben kezdett működni. Az UNOWA az ENSZ első regionális békeépítési hivatala a világon. Jószolgálati tevékenységet végez, és speciális megbízásokat teljesít nyugat-afrikai országokban, kapcsolatot tart szubregionális szervezetekkel, és jelent az ENSZközpontnak kulcsfontosságú fejlesztési kérdésekről. A különleges képviselő komoly részt vállalt azokban a nemzetközi erőfeszítésekben, amelyeknek a célja olyan konfliktusok megoldása, mint amilyen Elefántcsontparton és Libériában volt. Az UNOWA is részt vett olyan határokon átnyúló kihívások kezelésében, mint a zsoldosok; a gyermekkatonák; a kézi lőfegyverek terjedése; a biztonsági szektor 102

103 reformja; a demokratizálás; a gazdasági integráció; a fiatalok munkanélkülisége és a határokon átnyúló együttműködés. Regionális összejöveteleket szervezett azzal a céllal, hogy összehangolják a volt fegyveresek leszerelésének, hazatérésének és társadalmi beilleszkedésének a programjait. A különleges képviselő egyben a Kamerun Nigériai Vegyes Bizottság elnöke is, amelyet a főtitkár a nigériai és a kameruni elnök kérésére létesített azzal a céllal, hogy a Nemzetközi Bíróság által hozott a két ország közötti határra vonatkozó rendelkezés végrehajtásának minden területét áttekintsék. Kamerun és Nigéria közötti kapcsolatok feszültté váltak az kilométer hosszú a Csádtótól a Bakassi-félszigetig nyúló közös szárazföldi, valamint a Guineai-öbölben lévő tengeri határukkal kapcsolatos viták miatt. A kérdések közé tartozott az olajban gazdag terület és a tengeri védett területek ügye, továbbá a helyi lakosság sorsa. A feszültségek katonai konfrontációvá eszkalálódtak 1993 végén a nigériai katonaság bevonulása miatt az négyzetkilométernyi Bakassi-félszigetre ben Kamerun a határvitát a Nemzetközi Bíróság elé vitte októberében a Bíróság meghozta az ítéletét, és a Vegyes Bizottság decemberben megtartotta első ülését, majd azután kéthavonta ülésezett felváltva Yaoundé, Kamerun és Abuja, Nigéria között ban a két ország elnöke a főtitkár intenzív közbenjárása után megállapodást írt alá a Bakassi-félsziget feletti határvita lezárására. Augusztus közepére Nigéria teljes mértékben visszavonta csapatait, és hivatalosan átadta a régió feletti fennhatóságot Kamerunnak ben a felek megegyeztek a két ország közötti tengeri határvonal megállapításában, és ezáltal eleget tettek a Bíróság rendelkezésében lévő négy szakasznak. A Vegyes Bizottság felügyelete alatt előrelépés történt a közös szárazföldi határok kijelölésében, és úgy becsülték, hogy a határmegállapítás 2012-re befejeződik. Elefántcsontpart decemberében Robert Guei tábornok megbuktatta Elefántcsontpart kormányát októberére új elnökválasztást tűztek ki. Guei tudatában volt annak, hogy a választásokon veszíteni fog Laurent Gbagbo, az elefántcsontparti népfront vezére ellen, így október végén azt állította, hogy ő aratott győzelmet. Egy vitatott állampolgársági törvény és a választhatósági feltételek miatt Alassane Ouattarát, a republikánusok demokratikus tömörülésének (Rassemblement démocratique des républicains) vezetőjét kizárták a választásokból. Miközben ezrek tüntettek Abidjanban Guei akciója ellen, Gbagbo elnöknek nyilvánította magát, Guei elmenekült a városból. Erőszakos összecsapásokra került sor Gbagbo támogatói és Ouattara támogatói, valamint a biztonsági erők között, százak halálát okozva. A főtitkár által létrehozott független bizottság később arra a következtetésre jutott, hogy a biztonsági erők szétverték a tüntetéseket, és részesei voltak az öldökléseknek. Nemzeti megbékélési folyamatot jelentettek be a korábbi miniszterelnök, Seydou Diarra vezetésével, majd 2002 augusztusában Gbagbo elnök egy új, széles körű támogatottsággal rendelkező kormányt alakított. Ennek ellenére szeptemberben néhány katona puccsot kísérelt meg, és megszállta az ország északi részét. A megkísérelt puccs eredményeként az ország de facto kettészakadt, a kormány csak a déli részt ellenőrizte. Az összetűzések tömegeket üldöztek el otthonaikból. A Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közössége (ECOWAS) békefenntartó erőt hozott létre a kormány és egyik lázadó csoport közötti tűzszüneti megállapodás ellenőrzésére januárjában a kormány és a többi lázadó csoport tűzszünetben állapodott meg. Békeszerződést kötöttek, amely előírta 103

104 nemzeti megbékélési kormány létrehozását. Gbagbo elnök márciusban megalakította a nemzeti megbékélési kormányt, majd két hónap múlva a hadsereg és a három lázadó csoportból álló Új Erők (Forces nouvelles) tűzszüneti megállapodást írtak alá. Ezt követően a BT megalakította az ENSZ Elefántcsontparti Misszióját (MINUCI), amely 76 katonai összekötő tisztből és egy civil részlegből állt. Célja a megállapodás végrehajtásának megkönnyítése volt. Szeptemberben azonban az Új Erők visszautasították, hogy Gbagbo elnök kinevezze a honvédelmi és a belső biztonsági minisztert, majd kivonultak a kormányból. Az ellen is tiltakoztak, hogy Gbagbo elnök nem adott elég hatalmat a miniszterelnöknek és a nemzeti megbékélési kormánynak. A BT a helyzetre reagálva 2004 elején létrehozta az ENSZ Elefántcsontparti Műveletét (UNOCI), felkérte a főtitkárt, hogy a MINUCI és az ECOWAS erők hatáskörét ruházza át az UNOCI-ra, és felhatalmazta az országban lévő francia erőket minden szükséges eszköz igénybevételére az új misszió támogatásához, amelynek az engedélyezett maximális létszáma fős katonai személyzet volt, és széles körű mandátummal rendelkezett áprilisában a kormány és a lázadó Új Erők elkezdték a fegyverek visszavonását a frontvonalról. Ez volt az a terület, amelyet az UNOCIbékefenntartók és az ENSZ által felhatalmazott francia erők ellenőriztek. Júniusban a BT kibővítette az UNOCI-t, hogy így akadályozza meg a helyzet rosszabbodását. Az év vége felé Gbagbo elnök beleegyezett egy hatalommal rendelkező ideiglenes miniszterelnök kinevezésébe, amint azt az AU és a BT ajánlotta. Gbagbo elnök és az Új Erők főtitkára, Guillaume Soro aláírta az Ouagadougou-megállapodást 2007 márciusában. Ez előírta egy új ideiglenes kormány kinevezését; a szabad és igazságos elnökválasztást; az Új Erők összevonását a nemzeti erőkkel; a milíciák leszerelését és a kormány által ellenőrzött Délt és a lázadók által ellenőrzött Északot elválasztó úgynevezett bizalmi zóna zöld vonallal történő helyettesítését, amelyet ettől kezdve az UNOCI felügyel. Soro lett a miniszterelnök, az ország jelentős politikai pártjai eljárási szabályokat fogadtak el az elnökválasztásokra novemberében a Független Választási Bizottság Alassane Ouattarát nyilvánította győztessé, aki a szavazatok több mint 54 százalékát szerezte meg. Az Alkotmányügyi Tanács (Constitutional Council) elnöke azonban azt állította, hogy az eredmények érvénytelenek, és Laurent Gbagbót nyilvánította győztesnek. Mind Gbagbo, mind Ouattara azt állította, hogy győzött, és letették az elnöki hivatali esküt. Az ENSZ, az AU, az ECOWAS, az EU és a legtöbb ország Ouattarát tartotta megválasztott elnöknek, és kérte Gbagbót, hogy lépjen vissza. Gbagbo ezt elutasította, és elrendelte, hogy az ENSZ-békefenntartók hagyják el az országot. A BT június végéig meghosszabbította az UNOCI megbízatását, és úgy döntött, hogy további békefenntartót küld. A Világbank leállította a kölcsönzést az országnak, és utazási korlátozásokat vezettek be Gbagbóa és szövetségeseire. Libéria. Nyolcévi polgárháború után, 1997-ben demokratikusan választott kormányt iktattak be Libériában, és létrehozták az ENSZ Libériai Békeépítést Támogató Hivatalát (UNOL) ben azonban harcok törtek ki a kormányerők és a Megbékélésért és Demokráciáért Egyesült Libériaiak (Liberians United For Reconciliation and Democracy LURD) között elején egy új fegyveres csoport bukkant fel nyugaton a Mozgalom a Demokráciáért Libériában (Movement for Democracy in Liberia MODEL). Májusra a lázadó erők ellenőrizték az ország 60 százalékát. Amikor a felek júniusban, Accrában (Ghánában) az 104

105 ECOWAS által szponzorált béketárgyalásokat kezdtek, az ENSZ által támogatott Sierra Leone-i Különleges Bíróság bejelentette vádját a libériai elnök, Charles Taylor ellen a 10 éves Sierra Leone-i polgárháborúban háborús bűnök elkövetése miatt. Az elnök felajánlotta saját kivonulását a békefolyamatból. Alig két héttel később a kormány, a LURD és a MODEL tűzszüneti egyezséget írt alá, amelynek az volt a célja, hogy 30 napon belül egyezzenek meg egy átfogó békeszerződésben, továbbá alakítsanak ideiglenes kormányt Taylor elnök nélkül. Az ígéretes fejlemények ellenére a harc eszkalálódott, ennek következtében az ECOWAS úgy döntött, hogy több mint fős előcsapatot küld az országba. Az ENSZ és más segélyügynökségek azonnal élelmiszert és orvosi ellátmányt szállítottak több százezer elkeseredett embernek, akik Monrovia utcáin zsúfolódtak össze. Augusztus közepén Taylor elnök lemondott, és az alelnöke, Moses Blah követte őt az ideiglenes kormány élén. Néhány nappal Taylor elnök távozása után a főtitkár különleges képviselője elérte, hogy a felek aláírjanak egy megállapodást, így biztosítva a humanitárius segély akadálytalan és szabad eljutását az általuk ellenőrzött valamennyi területre, és garantálják a segélymunkások biztonságát. A felek átfogó békeszerződést is aláírtak szeptemberében a BT létrehozta az ENSZ Libériai Misszióját (UNMIL), - maximum katonai személyzettel és több mint polgári rendőrrel azzal a céllal, hogy átvegye a feladatokat az ECOWAS-erőktől, és felváltsa az UNOL-t. Megbízatásához tartozott: a tűzszünet ellenőrzése; segítségnyújtás valamennyi fegyveres fél leszerelésében, demobilizációjában, reintegrációjában és repatriálásában (DDRR Disarmament, Demobilization, Reintegration and Repatriation); fontos kormányzati létesítmények és az alapvető infrastruktúra biztosítása; továbbá a humanitárius segély és az emberi jogok támogatása. Az UNMIL-nek az is a feladata volt, hogy segítse az ideiglenes kormányt az intézményei megszilárdítására irányuló stratégia kidolgozásában, azzal a céllal, hogy szabad és igazságos választásokat tarthassanak 2005 októberéig. Ahogy tervezték, ECOWAS-katona vette fel újra az ENSZ kéksisakját. Két héten belül a felek kinyilvánították, hogy Monrovia fegyvermentes övezet. Októberben beiktatták az ideiglenes nemzeti kormányt, amelynek elnöke Gyude Bryant lett, majd Blah, korábbi elnök nagy mennyiségű fegyvert adott át az ENSZ-békefenntartóknak, kijelentve: Nem akarunk többé harcolni.. A DDRR-folyamatot decemberben jelentették be. A következő tizenkét hónap folyamán libériai adta le puskáját, lőszerét, rakétával indítható gránátjait és más fegyvereit végén Libéria harcoló milíciáit ünnepélyes keretek között, hivatalosan feloszlatták az UNMIL központjában, Monroviában február végére több mint otthonából elüldözött libériai tért vissza falujába. Tizenöt évi konfliktus után Libéria népe az ENSZ segítségével 2005 októberében tartotta a háború utáni első választásokat. Egy későbbi, a két első versengő közötti pótválasztáson Ellen Johnson-Sirleaf asszonyt választották elnökké a szavazatok 59,4 százalékával. Előzőleg az UNDP Afrikai Regionális Irodájának az igazgatói posztját töltötte be ban, nem sokkal hivatalba lépése után Johnson-Sirleaf elnök megalakította az Igazság és Megbékélési Bizottságot az ország sebei begyógyítsa céljából. Libéria, jóllehet jelentős kihívások maradtak az ország előtt, kiegyensúlyozottan haladt előre a nemzetté válás és az újjáépítés felé. Jogosulttá vált arra, hogy 2007-ben segítséget kapjon az ENSZ Békeépítési Alapjából. Ezt a 105

106 pénzt olyan projektekre fordították, amelyek megerősítették a békét, foglalkoztak a bizonytalan biztonsági helyzettel, és előmozdították a nemzet szélesebb értelemben vett fejlődését. A munka ezeken a projekteken 2009-ben kezdődött el. Az UNMIL, változatlanul együtt dolgozik a kormánnyal és az ENSZ-partnerekkel ezeknek a céloknak az érdekében, és előkészíti a 2011-ben esedékes elnökválasztást. Guinea-Bissau. Egy konfliktusos időszak után Guinea-Bissauban a nemzeti egységkormányt 1999 februárjában iktatták be. Márciusban az ENSZ létrehozta az ENSZ Békeépítési Támogató Hivatalát Guinea-Bissauban (UNOGBIS), hogy segítse a demokrácia és a jogrend megvalósítását és előmozdítását, és megkönnyítse a szabad és átlátható választások megszervezését. Májusban a békeszerződés érvényét vesztette, a lázadó csapatok elűzték Joāo Bernardo Vieira elnököt. A következő parlamenti és elnökválasztások 1999 novembere, illetve 2000 januárja után az ideiglenes kormány átadta a hatalmat a polgári kormánynak, amelynek vezetője az új elnök, Koumba Yala lett. Habár az UNOGBIS tovább segítette az új kormányt az átmeneti időszakban, a béke és a gazdasági talpra állás megszilárdítását akadályozta a politikai bizonytalanság, ez pedig a donorok segítségnyújtásának korlátozását okozta, és fokozott társadalmi feszültségekhez vezetett novemberében Yala elnök feloszlatta a Nemzetgyűlést, és új ügyvivő kormányt nevezett ki. A 2003 májusára tervezett parlamenti választásokat többször elhalasztották. Szeptemberben Yala elnököt egy vérontás nélküli puccsal elűzték. A főtitkár a Biztonsági Tanácsnak küldött jelentésében jelezte, hogy a demokratikusan megválasztott elnök elmozdítása mindenképp elitélendő, ugyanis az alkotmányos normák sorozatos megsértése után történt. A katonai puccsot úgy jellemezte, mint a tarthatatlan helyzet betetőzése. Felszólította a nemzetközi közösséget, javasoljon módszereket arra, hogy a konfliktusokat elszenvedett országokban a demokratikusan megválasztott kormányokat miként óvják meg az alapvető kormányzási elvek semmibevételétől szeptemberében egy ideiglenes politikai statútumot írt alá a katonaság és a nemzet 24 elismert pártjából 23. Ez ideiglenes civil kormányt írt elő, amelyet egy ideiglenes civil elnök és miniszterelnök vezet; parlamenti választásokat hat hónapon belül kell tartani; elnökválasztásokat az új parlament eskütétele után egy éven belül kell megszervezni. Október elejére valamennyi ideiglenes mechanizmus a helyén volt, és Henrique Perreira Rosa felesküdött mint ideiglenes elnök. A nemzetközi megfigyelők a márciusi törvényhozói választásokat szabadnak, pártatlannak és átláthatónak ítéltek júniusában és szeptemberében kétfordulós békés választáson Joāo Bernardo Vieirát választották elnökké. Habár a pártok közötti politikai feszültség folyamatosan kihívást jelentett a nemzeti megbékélés és a kulcsfontosságú kormányintézmények működése számára, 2007 áprilisában a három fő politikai párt által aláírt nemzeti politikai stabilitási megállapodás Martinho Dafa Cabi miniszterelnök kormányának a beiktatásához vezetett március 2-án katonák egy csoportja meggyilkolta Vieira elnököt. A hadsereg ígéretet tett az utódlás alkotmányos rendjének tiszteletben tartására, a Nemzetgyűlés elnökét, Raimundo Pereirát ideiglenes elnökké nevezték ki. A júniusban tartott elnökválasztás után szeptember 8-án Malam Bacai Sanhá, 106

107 újonnan megválasztott elnökként letette a hivatali esküt. Ugyancsak júniusban az ENSZ az UNOGBIS utódaként létrehozta az ENSZ Integrált Békeépítési Hivatalát Guinea-Bissauban (UNIOGBIS) egy kezdeti 12 hónapos időszakra, január 1-jétől december 31-ig áprilisában ismét zavargások voltak, amikor Carlos Gomes Junior miniszterelnököt katonák rövid ideig fogva tartották a hadsereg vezérkari főnökével együtt. Ban Ki Mun főtitkár helytelenítette a katonai zendülést, amely jelentős hátráltatása annak a folyamatnak, amelynek a célja a stabilitás megerősítése és a kulcsfontosságú reformok megvalósítása. Aggodalmát fejezte ki az áprilisi események és a kábítószer-csempészet kapcsolatáról szóló jelentések miatt is. Ebben a kritikus helyzetben az UNIOGBIS folytatta a munkát, segítette az ENSZ Békeépítési Bizottságának sokoldalú tevékenységét Guinea-Bissauban; megerősítette a nemzeti intézmények képességét, hogy fenntartsák az alkotmányos rendet, és tiszteletben tartsák a jogrendet; támogatta az eredményes és hatékony igazságszolgáltatást és büntetőjogi rendszert; támogatta a biztonsági szektorban a reformstratégia megvalósításának a fejlesztését és koordinálását; továbbá elősegítette az emberi jogokat általában, kiváltképpen a nők jogait. Ennek során az UNIOGBIS együttműködik az AU-val, a Portugál Nyelvű Országok Közösségével (CPLP), az ECOWAS-szal, az EU-val és más partnerekkel. Sierra Leone ben a Forradalmi Egyesült Front (Revolutionary United Front RUF) háborút indított, hogy Sierra Leone kormányát megbuktassa, 1992-ben azonban az ország saját hadserege buktatta meg a kormányt ben a főtitkár egy különmegbízottat nevezett ki, aki együttműködve az Afrikai Egységszervezettel (OAU) és az ECOWAS-szal megegyezett abban, hogy visszatérnek a civil kormányzáshoz. Az 1996-os elnökválasztást követően, amelyben a RUF nem vett részt, a hadsereg lemondott a hatalomról a győztes, Ahmad Tejan Kabbah javára. A különmegbízott ezután segítette a kormány és a RUF közötti évi abidjani békeszerződés kidolgozását ben, egy katonai puccs után a hadsereg a RUF-fal együtt uralkodó juntát alakított. Kabbah elnök száműzetésbe ment, a BT olaj- és fegyverembargót vetett ki, felhatalmazta az ECOWAS-t az embargó végrehajtására, felhasználva a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közössége Felügyelőcsoportjának (ECOMOG) csapatait februárjában a lázadó és a junta erők támadására válaszul az ECOMOG katonai műveleteket indított, amely a junta összeomlásához vezetett. Kabbah elnök visszatért hivatalába, és a BT megszüntette az embargót. Júniusban a BT létrehozta az ENSZ Megfigyelő Misszióját Sierra Leonéban (UNOMSIL United Nations Observer Mission in Sierra Leone) azzal a céllal, hogy ellenőrizze a biztonsági helyzetet, a fegyveresek leszerelését és a biztonsági erők átszervezését. A fegyvertelen UNIMSIL-csapatok az ECOMOG védelme alatt dokumentálták az atrocitásokat és az emberi jogok megsértését. A lázadók szövetsége hamarosan ellenőrzése alá vonta az ország több mint felét, és 1999 januárjában lerohanta a fővárost, Freetownt. Még ebben a hónapban az ECOMOG-csapatok visszafoglalták Freetownt, és visszaállították a kormányt. Az összetűzés lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyt (IDPs internally displaced persons) és menekültet eredményezett. A különleges képviselő konzultálva a nyugat-afrikai országokkal diplomáciai lépéseket tett, hogy párbeszédet kezdeményezzen a lázadókkal. Ezek a tárgyalások vezettek júliusban a loméi békeszerződéshez, a háború befejezéséhez és a nemzeti egységkormány megalakításához. 107

108 A BT 1999 októberében egy nagyobb misszióval, az ENSZ Misszió Sierra Leonéban (UNAMSIL United Nations Mission in Sierra Leone) helyettesítette az UNOMSIL-t azzal a céllal, hogy segítse egy megállapodás hatályba léptetését, és segítséget nyújtson mintegy fegyveres leszereléséhez, hazatéréséhez és reintegrációjához februárjában az ECOMOG bejelentett visszavonulását követően az UNAMSIL létszámát katonára növelték. Áprilisban azonban a RUF megtámadta az ENSZ-erőket, négy békefenntartót megölt, és közel 500 főnyi ENSZ-személyzetet túszul ejtett. Májusban egy bilaterális egyezmény értelmében működő brit csapatok lezárták a fővárost és a repülőteret, majd segítettek a RUF vezetőjének, Foday Sankohnak az elfogásában. A hónap végére az ENSZ-túszok mintegy felét elengedték. A BT az UNAMSIL létszámát re növelte, hogy segítse a béke helyreállítását, majd júliusban az UNAMSIL kimenekítette a még fogva tartott túszokat. Augusztusban a BT megkezdte egy különleges bíróság felállítását, hogy vád alá helyezze a háborús bűnökért felelősöket. Az UNAMSIL 2001 novemberében befejezte telepítését az ország összes területére, a leszerelési folyamatot 2002 januárjára befejezték. Az elnök- és parlamenti választásokat követően, 2002 májusában, a Misszió arra összpontosított, hogy az állam fennhatóságát az egész országra kiterjessze, továbbá a volt fegyveresek társadalmi beilleszkedésére, a lakóhelyüket elhagyni kényszerültek (IDP-k) és a hazatérők újbóli letelepítésére figyelt. Az IDP-k újbóli letelepítését decemberre befejezték, a mintegy Sierra Leone-i menekült hazatelepítését pedig 2004 júliusában. Az Igazság és Megbékélési Bizottság, valamint a Sierra Leone-i Különleges Bíróság 2002 közepén kezdett működni. Amikor az UNAMSIL-t 2005 decemberében visszavonták, az országot a stabilitás erősödése és az alapvető szolgáltatások javulása közepette hagyták el januárjában a helyére az ENSZ Integrált Hivatala Sierra Leonéban (UNIOSIL UN Integrated Office in Sierra Leone) került. Ez volt a béke megszilárdításának támogatására létrehozott első integrált ENSZ-hivatal áprilisában a korábbi libériai elnök, Charles Taylor megjelent a Sierra Leone-i Különleges Bíróság előtt, hogy válaszoljon 11 vádpontra háborús bűnök, emberiesség elleni bűncselekmények és más erőszakos cselekmények ügyében. Júniusban a BT elfogadta a Bíróság kérelmét, hogy Hágában helyezzék őt vád alá, mivel állandó jelenléte a régióban veszélyt jelentett Libéria és Sierra Leone békéjére. A bírósági tárgyalás 2007 júniusában kezdődött, a szóbeli bizonyításokat 2011 márciusában befejezték. Ugyancsak 2007 júniusában az ENSZ által támogatott Különleges Bíróság meghozta az első ítéleteit, három korábbi lázadóvezért talált bűnösnek több vádpontban: háborús bűnökben és emberiség elleni bűncselekményekben terrorizmus, öldöklés, nemi erőszak, rabszolgasorba döntés és gyermekek besorozása fegyveres csoportokba. 45 és 50 év közötti börtönbüntetést kaptak. Jelentős előrelépés történt Sierra Leone fejlesztési törekvései nyomán, amikor az ENSZ Békeépítési Bizottsága Burundival együtt kijelölte első tevékenységi területévé márciusában a Bizottság javaslatára Ban Ki Mun főtitkár 35 millió dollárt bocsátott Sierra Leone rendelkezésére az ENSZ Békeépítési Alapjából, amelyet az előző hónapban hoztak létre, hogy segítse a konfliktusból kilábaló országokat az újjáépítésben és az ismételt vérontás elkerülésében júliusában a Sierra Leone-i elnök- és parlamenti választási kampány elkezdődött. Az UNIOSIL 49 kerületi tisztviselőt képezett ki választási és 108

109 számlálási eljárásokra, akik így szerzett ismereteiket továbbadják választási ügyintézőnek. A választásokat augusztusban tartották jelentős választói részvétellel. Az elnökválasztás utolsó fordulójában Ernest Bai Koromát, a Mindenki Kongresszusa (All People s Congress) jelöltjét választották a szavazatok 54,6 százalékával, akit november 15-én iktattak be. Koruma elnök azóta - az ENSZ támogatásával - az ország újjáépítésére összpontosít augusztusában a BT létrehozta az ENSZ Integrált Békeépítési Hivatalát Sierra Leonéban (UNIPSIL), amely az UNIOSIL-től vette át a feladatokat. Mintegy 70 alkalmazottal az UNIPSIL a béke megszilárdítására tanácsokat ad, támogatást és képzést nyújt a nemzeti rendőrségnek és a biztonsági erőknek. A Hivatal a jó kormányzás előmozdításával és az emberi jogok támogatásával segíti a demokratikus intézmények kiépítését. Közép- és Kelet-Afrika Szudán és Dél-Szudán. Szudánt amióta január 1-jétől független lett évekig tartó civil konfliktus sújtotta. Az 1983-ban kezdődött időszakban a kormány és a Szudáni Népi Felszabadítási Mozgalom/Hadsereg (SPLM/A) Délen a fő lázadó mozgalom harcban állt az erőforrásokért, a hatalomért, a vallás szerepéért az országban és az önrendelkezésért. A Kormányközi Fejlesztési Hatóság (IGAD Intergovernmental Authority on Development) által előterjesztett kezdeményezés amelyet az ENSZ is támogatott 2002-ben a Machakosi jegyzőkönyv aláírásához vezetett Machacosban, Kenyában ben vonultatták fel az Afrikai Unió Szudáni Misszióját (AMIS), amely ellenőrző misszió volt, majd létrehozták az ENSZ Előkészítő Szudáni Misszióját (UNAMIS), hogy előkészítsen egy békeműveletet. Több mint 2 millió ember halt meg, 4 milliót elűztek, és mintegy további ember menekült el az országból az Átfogó békeszerződés (CPA Comprehensive Peace Agreement) aláírásáig, 2005 januárjáig. A békeszerződés tartalmazta a biztonsági szerződést, a hatalommegosztást a fővárosban, bizonyos autonómiát Délen, és az erőforrások még kiegyensúlyozottabb elosztását, beleértve az olaj kérdését is. Rendelkezései szerint ideiglenes intézmények kormányoznának hat és fél évig nemzetközi felügyelet alatt. Azután egy nemzetközileg ellenőrzött népszavazáson az emberek szavaznának a szudáni egységről vagy elszakadásról márciusában a BT létrehozta az ENSZ Szudáni Misszióját (UNMIS), azzal a megbízatással, hogy támogassa a békeszerződés megvalósítását; könnyítse meg és koordinálja a humanitárius segélyt, valamint a menekültek és a lakóhelyüket elhagyni kényszerültek önkéntes hazatérését; segítse a taposóaknák felszedését. Ugyancsak feladatul kapta az emberi jogok védelmét és előmozdítását, valamint a civil lakosság kiváltképpen a sebezhető csoportok védelmére irányuló nemzetközi erőfeszítések koordinációját szeptemberében Nemzeti Egységkormány alakítottak. Jóllehet a felek egészében véve támogatták a békeszerződést, az együttműködés szelleme, a társadalmi integráció és az átláthatóság a reméltnél kisebb volt. A folytatódó válság Dárfúrban ugyancsak negatív hatással volt annak megvalósítására. A népszavazást 2011 januárjában tartották Dél-Szudánban arról, vajon a régió Szudán része maradjon-e, vagy függetlenné váljon. Egyidejű népszavazást terveztek az Abyei területen is arról, hogy a terület Dél-Szudán részévé váljon-e, de ezt elhalasztották határmegállapítási és állampolgársági kérdések miatt. A dél- 109

110 szudáni Népszavazási Bizottság (SSRC) szervezte a népszavazást, míg az ENSZ technikai és logisztikai segítséget nyújtott a népszavazás előkészítésében. Az AU és az IGAD megfigyelő missziói dicsérték az SSRC-t a népszavazás vezetése kapcsán, amelyet szabadnak és igazságosnak nyilvánítottak. Időközben az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) jelentette, hogy fokozottan segítette a délszudáni emberek tízezreinek a hazatérését. Dárfúr. Etnikai, gazdasági és politikai feszültségek régóta párosulva a ritka erőforrásokért való versengéssel szították az erőszakot Dárfúrban ban a kormány döntött a nemzeti fegyveres erők telepítéséről és a helyi milíciák mozgósításáról a régióban, válaszul a Szudáni Felszabadítási Mozgalom/Hadsereg (SLM/A) és az Igazság és Egyenlőség Mozgalom (JEM) támadására ez példa nélküli szintre emelte az erőszakot. A szudáni fegyveres erők célzás nélküli légi bombázása, kiegészülve a Janjaweed és más milíciák szárazföldi támadásaival a régió falvait földig lerombolta. A civil lakosság tagjait meggyilkolták, a nőket és a lányokat megerőszakolták, a gyermekeket elhurcolták, az élelem- és vízkészleteket elpusztították júliusában az AU támogatni kezdte a szudániak közötti béketárgyalásokat Abujában, Nigériában, miközben 60 katonai megfigyelőt és 310 főnyi véderőt vonultatott fel Dárfúrban, hogy ellenőrizzék a kormány, az SLM/A és a JEM által áprilisban aláírt humanitárius tűzszüneti megállapodást. Közben az ENSZ és a NGO-k masszív humanitárius műveletet indítottak el januárjában a BT kérésére létrehozott vizsgálóbizottság (Commission of Inquiry) azt jelentette, hogy jóllehet a szudáni kormány nem folytatott népirtási politikát Dárfúrban, fegyveres erői és a szövetséges Janjaweed milíciák azonban válogatás nélküli támadásokat hajtottak végre, beleértve civil emberek meggyilkolását, kínzást, erőszakos eltüntetéseket, falvak lerombolását, nemi erőszakot és a szexuális erőszak más formáit, fosztogatást és erőszakos kitoloncolást. Megállapította, hogy a háborús bűnök és az emberiesség elleni bűncselekmények nem kevésbé förtelmesek, mint a népirtás. A bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a lázadó erők Dárfúrban felelősek voltak a lehetséges háborús bűnökért, beleértve a fosztogatást és a civil emberek meggyilkolását. A BT a hágai Nemzetközi Büntető Bírósághoz (ICC) utalta a bizottság dárfúri jelentését májusában, háromévi heves összetűzések után az AU erőfeszítéseinek eredményeként aláírták a dárfúri békeszerződést, amely foglalkozott a hatalommegosztással, a vagyonmegosztással, az átfogó tűzszünettel és a biztonsági megoldásokkal. A konfliktusban részt vevő valamennyi fél jelen volt, ám csak a kormány és az SLM/A írta alá a szerződést augusztusában a BT engedélyezte az UNMIS megbízatásának a bővítését, hogy lehetővé tegye Dárfúrba történő telepítését. A szudáni kormány azonban ellenezte az ENSZ-békefenntartók telepítését a régióban, és csak 2006 novemberében döntött úgy, hogy elvben támogatja a hibrid ENSZ AU-misszió létesítését Dárfúrban. Több hónapos egyeztetések után 2007 júliusában a BT létrehozta az Afrikai Unió és az ENSZ Hibrid Műveletét Dárfúrban (UNAMID), hogy teljes egészében foglalkozhasson a dárfúri helyzettel. Ez az első hibrid haderő, amelyben az ENSZ részt vesz, és ez az ENSZ valaha is véghezvitt legnagyobb békefenntartó művelete. 110

111 Az Afrikai Unió és az ENSZ Hibrid Művelete Dárfúrban (UNAMID) A BT július 31-én létrehozta az első hibrid haderőt, amelyben az ENSZ valaha is részt vett az Afrikai Unió és az ENSZ Hibrid Műveletét Dárfúrban (UNAMID). Székhelye El Fasher, Dárfúr északi részén. Az UNAMID ENSZ-erőket és az Afrikai Unió korábbi szudáni missziójának (AMIS) erőit egyesíti egy széles körű műveletben azzal a céllal, hogy békét teremtsen a világnak ebben a zaklatott térségében. Teljes felhatalmazása esetén az UNAMIS lenne a valaha is legnagyobb békefenntartó művelet végén az UNAMID-nak több mint egyenruhás tagja volt, főnyi helyi és nemzetközi civil személyzete és 454 ENSZönkéntese ben az UNAMID azon túl, hogy védte a civil népességet, az is a feladata volt, hogy hozzájáruljon a humanitárius segítségnyújtás biztonságához, ellenőrizze és megvizsgálja a megállapodások végrehajtását, segítse az átfogó politikai folyamatot, segítse elő az emberi jogokat és a jogrendet, valamint ellenőrizze és készítsen jelentést a Csáddal és a Közép-afrikai Köztársasággal közös határokról. Időközben 2007 áprilisában az ICC elfogatóparancsot adott ki egy korábbi belügyminiszter és a Janjaweed milícia vezetője ellen emberiesség elleni bűncselekmények és háborús bűnök miatt. A szudáni kormány állásfoglalása az volt, hogy az ICC-nek nincs joghatósága szudáni állampolgárokat bíróság elé állítani, és nem adja ki a két főt a hágai hatóságoknak ban az ICC ügyésze háborús bűnökkel és emberiesség elleni bűncselekményekkel vádolta meg a szudáni elnököt, és 2009 márciusában elfogatóparancsot adott ki ellene júliusában az elnököt további három vádpontban vádolták meg népirtás miatt. A szudáni kormány és a lázadó JEM-csoport tűzszüneti egyezményt írt alá 2010 februárjában egy előzetes megegyezéssel a béke további előmozdítására. Vádaskodások közepette a tárgyalások mégis leálltak, mert a hadsereg váratlanul támadásokat indított és légi csapást mért egy falura, megszegve ezzel a szerződést. A JEM kijelentette, hogy bojkottálják a további tárgyalásokat. Az UNAMID teljes telepítését akadályozta, hogy a kormány nem működött együtt, a csapatok és a rendőrség telepítése késett, valamint hatalmas volt a logisztikai kihívás a területen végén az UNAMID-nak továbbra sem volt elegendő csapata, sem szállítási és légi eszköze. Mindamellett, korlátozott erőforrásai ellenére a misszió változatlanul gondoskodik a civil lakosság védelméről, a humanitárius segélyművelet elősegítéséről, és olyan környezetet igyekszik teremteni, amelyben a béke végre gyökeret verhet szeptemberében a területi támogatásért felelős főtitkárhelyettes jelezte, hogy közös akciótervet dolgoztak ki a felek között, és havi összejöveteleken foglalkoznak valamennyi napirenden lévő kérdéssel. Miközben elismerte, hogy sok teendő van még hátra, bizonyos fejleményeket azonban tapasztalt elején az ENSZ tisztviselői arra figyelmeztettek, hogy a kormányerők és a lázadók közötti 111

112 megújuló összeütközések, valamint a törzsi összetűzések miatt a humanitárius helyzet romlik. A helyzet súlyosbodott az ENSZ AU-békefenntartókat ért támadások, valamint az ENSZ-személyzet és a segélymunkások elrablása, valamint a velük való rossz bánásmód miatt. Szomália. Szomália 6,8 milliós népe anarchikus körülmények között élt, amióta 1991-ben Siad Barre elnök kormányát megbuktatták, és polgárháború tört ki felosztva az országot hűbérbirtokokra, amelyeket a rivális hadurak ellenőriztek. A fegyverek, a lőszerek és a robbanóanyagok szabadon áramlottak a határon keresztül megszegve az ENSZ-embargót. Amikor a főtitkár által szervezett tárgyalások tűzszünethez vezettek a fővárosban, Mogadishuban, a BT 1992 áprilisában létrehozta az ENSZ Szomáliai Műveletét (UNOSOM I United Nations Operation in Somalia), hogy ellenőrizze a tűzszünetet; védelmet és biztonságot nyújtson az ENSZ személyzete, berendezései és ellátmánya számára; és kíséretet adjon a humanitárius ellátmány szállításához. A biztonsági helyzet romlása azonban oda vezetett, hogy a BT decemberben felhatalmazta a tagállamokat, hogy alakítsák meg az Egyesített Haderő (UNITAF United Task Force), hogy biztosítsák a humanitárius segítségnyújtás biztonságos működtetését márciusában a BT létrehozta az UNOSOM II.-t, hogy befejezze az UNITAF-nak a béke helyreállításáért tett erőfeszítéseit, ám a klánok közötti harcok eszkalációja 1995 márciusában az UNOSOM II. kivonásához vezetett áprilisában a főtitkár felállította az ENSZ Szomáliai Politikai Hivatalát (UNPOS) (www.un-somalia.org), hogy segítse a béke és a megbékélés előmozdítását, bevonva a szomáliai vezetőket, polgári szervezeteket, valamint az érintett államokat és szervezeteket. Az UNPOS támogatta azt a Djibouti Kezdeményezést, amely 2000-ben az Ideiglenes Nemzeti Kormány megalakításához vezetett, ám fennhatóságát később a szomáliai vezetők délen, a regionális adminisztrációk Puntlandben, északkeleten és Somalilandben, északnyugaton megkérdőjelezték ben a Kormányközi Fejlesztési Hatóság (IGAD Intergovernmental Authority on Development) által támogatott nemzeti megbékélési konferencia megállapodáshoz vezetett az ellenségeskedések megszüntetéséről, továbbá a nemzeti megbékélési folyamatot irányító struktúrákról és elvekről. Ez a folyamat 2004-ben meghozta gyümölcsét, amikor a szomáliai vezetők megegyeztek egy öt évig hivatalban lévő, ideiglenes szövetségi kormány (TFG Transitional Federal Government) Szomália nemzetközileg elismert szövetségi kormánya és egy ideiglenes szövetségi parlament felállításában (TFP). A TFG-t és a TFP-t mint a kormány két ideiglenes szövetségi intézményét (TFI-k) hozták létre, ahogyan a 2004-ben elfogadott Átmeneti Szövetségi Statútumban meghatározták. A statútum öt évre szóló mandátumot vázol fel, amely egy új alkotmány megalkotásához és a nemzeti választások megtartása után egy népképviseleti kormányzásba való átmenethez vezetne októberében Puntland elnökét, Abdullahi Yusuf Ahmedet az ideiglenes kormány elnökévé választották. Mind a 25 elnökjelölt megígérte, hogy támogatják őt, és milíciájukat demobilizálják májusára azonban a Szövetség a Béke Helyreállításáért és a Terrorizmus Ellen milíciái, valamint a Saria Bíróságok milíciái egymással harcoltak Mogadishuban. Júniusban az ideiglenes kormány és az Iszlám Bíróságok Uniója azt ígérte, hogy kölcsönösen elismerik egymást, a párbeszédet folytatják, és tartózkodnak a feszültséget okozó akcióktól. Júliusban az Iszlám Bíróságokhoz hű erők előrenyomultak Baidoa városa felé. 112

113 2006 decemberében a BT felhatalmazta az IGAD-ot és az AU tagállamait, hogy állítsanak fel védelmi és oktatómissziót Szomáliában. Megbízatásai közé tartozott az, hogy ellenőrizze: a felek mit tettek a megállapodások megvalósításáért; továbbá a biztonság fenntartásáért Baidoában; a szövetségi intézmények tagjainak és infrastruktúrájának a védelméért és a Szomália megújított nemzeti haderői létrehozásához nyújtott segítségért. Százezrek menekültek a Mogadishuban folyó heves összetűzések elől. A BT 2007 februárjában felhatalmazta az AU-t egy szélesebb körű, AMISOM-ként ismert (Afrikai Unió Szomáliai Missziója) művelet létrehozására. Ez az IGAD-missziót helyettesítette, felhatalmazták minden, a megbízatásának teljesítéséhez szükséges intézkedés megtételére. Célja a biztonságos környezet megteremtése volt. A BT azóta kibővítette az AMISOM-ot, és elfogadta egy 2011-ben kezdődő, vészhelyzetre vonatkozó lehetséges ENSZművelet tervezésének a folytatását ben létrehozták az ENSZ AMISOM-ot Támogató Hivatalát (UNSOA) Nairobiban, amely logisztikai és technikai támogatást nyújt az AU-műveletnek végéig Ban Ki Mun főtitkár úgy vélte, hogy az adott biztonsági helyzetben egy ENSZ-misszió telepítése se nem reális, se nem életképes lépés. Ezért az ENSZ arra összpontosított, hogy ösztönözze a párbeszédet az ideiglenes kormány és az ellenzéki csoportok között, továbbá megerősítse az AMISOM-ot ban az Iszlám Bíróságok Uniója (ICU) Dél nagy részét megszállta. A TFG-nek az etiópiai csapatok és az AU-békefenntartók segítségével sikerült kiűznie az ICU-t, amely ezután frakciókra forgácsolódott szét. Radikális elemek, köztük az Al-Shababot, összefogtak, és felkelést indítottak a TFG ellen, ellenezték az etióp katonaság jelenlétét ra Al-Shabab átvette az ellenőrzést a kulcsterületek felett, beleértve Baidoát decemberében Abdullahi Yusuf Ahmed elnök lemondott. A következő januárban Sharif Ahmadot elnökké választották, Omar Abdirashid Ali Sharmarke pedig miniszterelnök lett. Ugyanabban a hónapban az etióp csapatok visszavonultak. Az AU-csapatok által támogatott TFG ellentámadást indított 2009 februárjában, hogy a Dél feletti ellenőrzést visszaszerezze. A konfliktus 2010 folyamán egész évben folytatódott a TFG csapatok és az al-kaidával kapcsolatban álló szélsőségesek között végén, az UNHCR felelősségi körében körülbelül otthonától erőszakkal elűzött személy volt, akik a világ harmadik legnagyobb menekültcsoportját alkották az irakiak és az afgánok után, külön-külön. Az ország déli részén folyó harcok miatt 2009-ben a becslések szerint ember menekült el, és további et elüldöztek otthonából. Közben az UNPOS,, a szomáliai vezetők, a civil szervezetek, az érintett országok és szervezetek segítségével továbbra is támogatta a békét és a megbékélést. A konfliktus következtében Szomália partjai mentén fellendült a kalózkodás. A BT határozatot fogadott el a kalózkodás elleni harcról ban egy többnemzetiségű koalíció kialakított egy Tengeri Biztonsági Járőrterületet az Ádeni-öbölben. Ezek az intézkedések 2010-ben a kalózkodás csökkenéséhez vezettek, ám a fennálló helyzet változatlanul súlyos veszélyt jelent a hajózás számára ezen a területen. Etiópia Eritrea ben az etióp katonai kormány összeomlása után az Eritreai Népi Felszabadítási Front (EPLF) bejelentette egy ideiglenes kormány megalakítását és egy népszavazást azzal a céllal, hogy felmérjék, mit akar az eritreai nép, és mi a viszonya Etiópiához. A népszavazási bizottság kérésére válaszul a Közgyűlés létrehozta az ENSZ Megfigyelő Misszióját a Népszavazás 113

114 Ellenőrzésére Eritreában (UNOVER- United Nations Observer Mission to Verify the Referendum in Eritrea), hogy figyelemmel kísérje az évi népszavazás szervezését és megtartását. A szavazók 99 százaléka részesítette előnyben a függetlenséget. Hamarosan Eritrea kinyilvánította függetlenségét, és csatlakozott az ENSZ-hez májusában vitatott határ menti területek miatt ellenségeskedések robbantak ki Etiópia és Eritrea között. A BT követelte a konfliktus befejezését, és felajánlotta technikai segítségét a határ megállapításához és kijelöléséhez. Két évvel később az OAU égisze alatt, a szomszédok között tartott tárgyalások után megállapodást kötöttek Algírban az ellenségeskedés beszüntetésére. Ennek megvalósítását segítendő, a BT 2000 júliusában létrehozta az ENSZ Etiópiai és Eritreai Misszióját (UNMEE United Nations Mission in Ethiopia and Eritrea). Összekötő tiszteket vezényelt mindkét fővárosba, katonai megfigyelőket pedig a határ mentére. A BT maximum fős katonai személyzet telepítését engedélyezte az ellenségeskedés beszüntetésének ellenőrzésére és a felek által elfogadott biztonsági kötelezettségek betartásának az elősegítésére. A békefenntartók megérkezésével az etiópiai és az eritreai erőket áttelepítették, és ideiglenes biztonsági zónát (TSZ temporary security zone) jelöltek ki. Az UNMEE feladata az volt, hogy járőrözze és ellenőrizze a zónát decemberében a felek közötti megállapodás előírta a katonai ellenségeskedések végleges befejezését és a hadifoglyok elengedését. Ugyancsak megkövetelte egy független bizottság felállítását a határ megállapítására és kijelölésére áprilisában egy semleges Határbizottság végső és végrehajtandó döntést hozott a határ megállapításáról. A BT módosította az UNMEE megbízatását, kiegészítette az aknamentesítéssel a határ kijelölés érdekében, a Bizottság területi irodáinak a támogatásával. Az ezt követő katonai helyzet általánosságban stabilnak tűnt, ám a békefolyamat kritikus szakaszban volt amiatt, hogy Etiópia elutasította a Határbizottság ajánlásait. Mivel a Bizottság döntését nem hajtották végre, Eritrea elkezdte a főtitkár szavaival a TSZ tömeges megsértését az UNMEE munkájának akadályozásával együtt, ideértve az ENSZ-helikopterek repülési tilalmát is ban az UNMEE engedélyezett csapatlétszámát a kezdeti ról ra, majd 2007 elején ra csökkentették. Ez év novemberében Ban Ki Mun főtitkár aggodalmát fejezte ki a határ menti katonai felvonulás és hadgyakorlatok miatt, a BT pedig mindkét felet felszólította a évi határmegállapító szabályozás azonnali és feltétel nélküli végrehajtására. A BT arra is kérte a feleket, hogy tartózkodjanak az erő alkalmazásától, nézeteltéréseiket békés eszközökkel oldják meg, és normalizálják a kapcsolataikat júliusában a BT visszavonta az UNMEE megbízatását válaszul az Eritrea által a misszióra kivetett korlátozásokra. Az amerikai kontinens államai Az ENSZ-nek nagy szerepe volt abban, hogy megteremtődött a béke a középamerikai régióban. Ez egyike volt az ENSZ legbonyolultabb és legsikeresebb béketeremtő és békefenntartó tevékenységének. Az ENSZ 1989-ben kezdett szerepet vállalni Közép-Amerikában, amikor Costa Rica, El Salvador, Guatemala, Honduras és Nicaragua segítséget kért a régiót sújtó konfliktusok beszüntetéséhez, a demokratikus választások 114

115 elősegítéséhez, valamint a demokratizálás és a párbeszéd folytatásához. A BT létrehozta az ENSZ Közép-amerikai Megfigyelő Csoportját (ONUCA United Nations Observer Group in Central America), hogy ellenőrizze az irreguláris és lázadó erők támogatásának megszüntetésére vonatkozó kötelezettségek teljesítését, és ne engedélyezze, hogy bármelyik ország területét fel lehessen használni egy másik ország elleni támadásra. Nicaragua. Az öt ország abban is megegyezett, hogy tervet készítenek a nicaraguai ellenállási mozgalom leszerelésére, majd a nicaraguai kormány bejelentette, hogy nemzetközi és ENSZ-felügyelet alatt választásokat tart. Az ENSZ Megfigyelő Missziója a Nicaraguai Választások Ellenőrzésére (ONUVEN) figyelemmel kísérte az évi választások előkészítését és megtartását. Ez volt az első választás, amelyet az ENSZ független országban felügyelt. Segítette megteremteni a feltételeket a contras önkéntes leszereléséhez, amelyet 1990-ben az ONUCA irányított. El Salvador. El Salvadorban a főtitkár és személyes képviselője közbenjárásával folytatott tárgyalások betetőzése az volt, hogy a 12 éves mintegy életet követelő konfliktust befejező, évi, békeszerződéseket megkötötték. Az ENSZ Megfigyelő Missziója El Salvadorban (ONUSAL) ellenőrizte a szerződéseket, ideértve a fegyveresek demobilizációját, továbbá mindkét fél esetében azt, hogy mennyire tesznek eleget az emberi jogokkal kapcsolatos kötelezettségeiknek. Az ONUSAL olyan reformok bevezetését is segítette, mint az igazságügyi reformok és az új civil rendőri erő létesítése, amelyekre szükség volt ahhoz, hogy a polgárháború eredeti okaival foglalkozzanak. A kormány kérésére az ONUSAL figyelemmel kísérte az évi választásokat, megbízatása 1995-ben ért véget. Guatemala. A kormány és a Guatemalai Nemzeti Forradalmi Egység (URNG) kérésére az ENSZ 1991-től vett részt azokban a tárgyalásokban, amelyeknek a célja az országban folyó polgárháború befejezése volt. A polgárháború több mint három évtizedig tartott, és mintegy ember meggyilkolását vagy eltüntetését eredményezte ben olyan egyezségeket kötöttek, amelyek előírták, hogy az ENSZ ellenőriz minden megállapodást, és emberi jogi missziót is létesít. Ennek megfelelően a Közgyűlés létrehozta az ENSZ Guatemalai Emberi Jogi Ellenőrző Misszióját (MINUGUA) decemberében tűzszünetet kötöttek, és a felek aláírtak egy olyan békeszerződést, amely véget vetett az utolsó és leghosszabb közép-amerikai konfliktusnak. 36 év után először volt béke a régióban. A MINUGUA 2004 novemberéig működött, ellenőrizte a szerződések betartását, míg az ENSZ-intézmények továbbra is foglakoznak a konfliktusok társadalmi és gazdasági gyökereivel az egész régióban. Haiti. Jean-Claude Duvalier, élete végéig elnök távozása, továbbá egy sor rövid életű kormány után, 1990-ben Haiti ideiglenes kormánya felkérte az ENSZ-et, hogy kísérje figyelemmel az az évi választásokat. Az ENSZ Megfigyelő Csoportja a Választások Ellenőrzésére Haitin (ONUVEH) felügyelte a választások előkészítését és megtartását, amelynek során Jean-Bertrand Aristide-t választották elnökké. Egy katonai puccs azonban 1991-ben véget vetett a demokratikus kormányzásnak, ám az újonnan megválasztott elnök száműzetésbe ment. Egy közös ENSZ/OAS (Amerikai Államok Szervezete) missziót, a Haiti Nemzetközi Civil Missziót (MICIVIH) 1993-ban telepítették, hogy ellenőrizze az emberi jogi helyzetet, és vizsgálja ki a jogsértéseket. Az alkotmányos kormányzás visszaállításának ösztönzésére a BT olaj- és fegyverembargót rendelt el 1993-ban, 115

116 majd kereskedelmi embargót 1994-ben. Ezt követően egy nemzetközi erőt hatalmazott fel a demokratikus kormányzás visszaállításának az elősegítésére. Amikor ez az erő éppen be akart avatkozni, az Egyesült Államok és a katonai vezetők megállapodtak abban, hogy elkerülik a további erőszakot, majd az USA vezette nemzetközi erő békésen bevonult az országba. Aristide elnök 1994 októberében visszatért, az embargót megszüntették ben az ENSZ békefenntartó missziója vette át a többnemzetiségű erő szerepét, segítette a kormányt a béke és a biztonság fenntartásában, valamint az első nemzeti polgári rendőrség létrehozásában januárjában, amikor Haiti a 200. évfordulóját ünnepelte, egy súlyos politikai zsákutca fenyegette az ország stabilitását. A kormány melletti és a kormányellenes milíciák közötti összecsapások egy egyre növekvő erőszakspirálhoz vezetettek, amelyek Aristide elnököt arra kényszerítették aki 2001 óta második ciklusát töltötte hogy lemondjon, és elhagyja az országot. A BT elrendelte egy Többnemzetiségű Ideiglenes Erő (MIF Multinational Interim Force) azonnali telepítését az éppen felesküdött Boniface Alexandre elnök segítségkérésére. Az Egyesült Államok vezette erő azonnal elkezdte telepítését áprilisában a BT létrehozta az ENSZ Haiti Stabilizációs Misszióját (MINUSTAH), hogy biztonságos és stabil környezetben támogassa a békés és alkotmányos politikai folyamat folytatását. Az elkövetkező években a MINUSTAH megbízatását, működésének koncepcióját és engedélyezett létszámát a BT számos alkalommal módosította azért, hogy alkalmazkodjon a változó körülményekhez a helyszínen, valamint az uralkodó politikai, biztonsági és társadalmi-gazdasági helyzet által diktált, kibontakozó követelményekhez februárjában a haitik a korábbi elnököt, René Prévalt választották új elnöknek. A januári pusztító földrengést követően a BT növelte a MINUSTAHerő általános szintjét a helyreállítási, az újjáépítési és a stabilitási erőfeszítések támogatásához. A MINUSTAH az ENSZ Humanitárius Ügyeket Koordináló Hivatalával együtt és az ENSZ helyi munkacsoportjaival humanitárius és helyreállítási támogatást nyújtott 2010-ben. Segített a kormánynak az lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek áttelepítésében. Az ENSZ koordinálta a nemzetközi választási segítségnyújtást is, együttműködve más nemzetközi érintettekkel, beleértve az OAS-t is. A Közel-Kelet Ázsia és a Csendes-óceáni térség Az ENSZ megalapításától kezdve foglalkozott a közel-keleti kérdéssel. Kidolgozta a békés megoldás elveit, különböző békefenntartó missziókat vonultatott fel, és továbbra is támogatja a háttérben lévő politikai problémák igazságos, tartós és átfogó megoldását szolgáló erőfeszítéseket. A közel-keleti kérdés Palesztina státuszának problémájából ered ben Palesztina a Nemzetek Szövetségétől kapott megbízatás alapján az Egyesült Királyság által igazgatott terület volt, mintegy kétmillió lakossal, amelynek kétharmada arab, egyharmada zsidó volt. A Közgyűlés 1947-ben jóváhagyta az ENSZ Palesztinai Különbizottsága által előkészített tervet a terület felosztására. Ez egy arab és egy zsidó állam létrehozását írta elő, míg Jeruzsálem nemzetközi 116

117 státuszt kapott. A tervet mind a palesztin arabok, mind az arab és más államok is elutasították május 14-én az Egyesült Királyság feladta Palesztinára vonatkozó mandátumát, és a Zsidó Ügynökség (Jewish Agency) kikiáltotta az Izrael államot. A következő napon az arab államok által támogatott palesztin arabok háborús cselekményekbe kezdek az új állam ellen. A BT által kért fegyverszünet megállította az ellenségeskedést, a fegyverszünetet a Közgyűlés által kinevezett közvetítő felügyelte. Őt katonai megfigyelők egy csoportja segítette, amely az ENSZ Fegyverszüneti Ellenőrző Szervezeteként (UNTSO) vált ismertté. Ez volt az ENSZ első megfigyelő missziója. A konfliktus eredményeként mintegy palesztin arab vesztette el otthonát, megélhetését, és vált menekültté. Megsegítésükre az ENSZ 1949-ben létrehozta az ENSZ Palesztin Menekültek Segélyező és Munkaközvetítő Hivatalát a Közel-Keleten (UNRWA), amely azóta a legfőbb segélynyújtó szervezet és a régió stabilitását szolgáló erő. A konfliktus megoldatlan maradt, az arab izraeli háború 1956-ban, ben és 1973-ban ismét kitört, a tagállamok mindegyik alkalommal kérték az ENSZ közvetítését és békefenntartó misszióit. Az 1956-os konfliktus esetében az első átfogó hatáskörrel rendelkező békefenntartó erő telepítésére került sor az ENSZ Rendkívüli Hadereje (UNEF I United Nations Emergency Force) felügyelte a csapatok visszavonását, hozzájárult a békéhez és a stabilitáshoz. Az évi háborúban összetűzések voltak Egyiptom, Jordánia, Szíria és Izrael között, ezek során Izrael megszállta a Sínai-félszigetet, a Gázai-övezetet, Ciszjordániát, beleértve Kelet-Jeruzsálemet és a szíriai Golán-fennsík egy részét. A BT tűzszünetet rendelt el, és ezt követően megfigyelőket telepített, hogy felügyeljék a tűzszünet az egyiptomi izraeli szektorban. A BT 242(1967) számú határozata meghatározta az igazságos és tartós béke elveit, nevezetesen: az izraeli fegyveres erők visszavonása a jelenlegi konfliktusban megszállt területekről ; és a hadban állás valamennyi szándékának és állapotának beszüntetése, és a térségben lévő minden állam szuverenitása, területi integritása és politikai függetlensége és azon joguk tiszteletben tartása és elfogadása, hogy békében, biztonságos és elismert határok között fenyegetéstől vagy erőszakos cselekedetektől mentesen éljenek. A határozat megerősítette a menekültprobléma igazságos megoldásának a szükségességét is. Az évi, Egyiptom, Szíria és Izrael közötti háború után a BT elfogadta 338(1973) számú határozatát, amely megerősíti a 242(1967) számú határozatban foglalt elveket, valamint igazságos és tartós békét célzó tárgyalásokra szólít fel. Továbbra is ezek a határozatok az átfogó megállapodás alapjai a Közel-Keleten. Az évi tűzszünet ellenőrzésére a BT két békefenntartó erőt hozott létre. Az egyik az ENSZ Csapatszétválasztást Megfigyelő Ereje (UNDOF), amelyet az Izrael és Szíria között létrejött csapatszétválasztási megállapodás felügyeletére hoztak létre, még mindig a helyén van a Golán-fennsíkon. A másik művelet az UNEF II. a Sínai-félszigeten. Az elkövetkező években a Közgyűlés ismételten kérte a közel-keleti nemzetközi békekonferencia összehívását az ENSZ égisze alatt. A Közgyűlés 1974-ben meghívta a Palesztin Felszabadítási Szervezetet (Palestine Liberation Organization PLO), hogy megfigyelőként vegyen részt a Közgyűlés munkájában. A következő évben létrehozta a Palesztin Nép Elidegeníthetetlen Jogainak 117

118 Gyakorlásával Foglalkozó Bizottságot, amely a Közgyűlés alárendelt szerveként működik, támogatja a palesztin nép jogait és a palesztin kérdés békés rendezését. Az Egyiptom és Izrael közötti kétoldalú tárgyalások amelyeken az Egyesült Államok közvetített 1978-ban a Camp David-i megállapodásokhoz és az évi egyiptomi izraeli békeszerződéshez vezettek. Izrael visszavonult a Sínaifélszigetről, amely visszakerült Egyiptomhoz ben Izrael és Jordánia békeszerződést kötött. Libanon áprilisától 1990 októberéig Libanont polgárháború sújtotta. Korábban Dél-Libanon volt az ellenségeskedések színtere, egyrészről a palesztin csoportok, másrészről az izraeli erők és azok helyi libaboni segédcsapatai között. Miután 1978-ban Izrael behatolt Dél-Libanonba egy palesztin kommandó izraeli támadását követően, a BT elfogadta a 425(1978) és a 426(1978) számú határozatokat, amelyek az izraeli csapatok visszavonására szólítottak fel, és létrehozta az ENSZ Libanoni Ideiglenes Haderejét (UNIFIL). Ezt az erőt azért állították fel, hogy megerősítse az izraeli visszavonulást, és helyre állítsa a nemzetközi békét és biztonságot, továbbá segítse Libanon fennhatóságának a helyreállítását a térségben ben intenzív tűzharc után Dél-Libanonban és az izraeli libanoni határon át az izraeli csapatok bevonultak Libanonba, elérték és körbefogták Bejrútot. Izrael 1985-ben visszavonult az ország nagy részéből, ám ellenőrzése alatt tartott egy földsávot Dél-Libanonban, ahol az izraeli erők és a helyi libanoni segédcsapatok maradtak. Ez a földsáv részben átfedi az UNIFIL felvonulási területét. Az ellenségeskedés folytatódott a libanoni csoportok és az izraeli erők között májusában az izraeli csapatok a BT évi határozatainak megfelelően visszavonultak. A BT megerősítette a főtitkár tervét, hogy segítsék helyreállítani Libanon fennhatóságát. A helyzet azonban a kék vonal mentén, amely Izrael visszavonulását jelölte Dél-Libanonból, ingatag maradt. A feszültség 2005 februárjában fokozódott, amikor a korábbi libanoni miniszterelnököt, Rafiq Haririt meggyilkolták. Novemberben a BT támogatta egy különleges törvényszék felállítását, hogy vád alá helyezzék azokat, akik feltehetően felelősek a gyilkosságért. Áprilisban az ENSZ ellenőrizte a szíriai csapatok, a katonai eszközök és a hírszerzési műveletek visszavonását Libanonból. Májusban és júniusban parlamenti választásokat tartottak az ENSZ segítségével. A kék vonal mentén az erőszakos cselekmények folytatódtak 2005 és 2006 folyamán időnkénti összecsapásokkal Izrael és a Hezbollah között. Amikor 2006 júliusában a Hezbollah két izraeli katonát foglyul ejtett, Izrael légitámadással válaszolt, a Hezbollah ezt rakétatámadással torolta meg. A harcok augusztusban fejeződtek be a BT 1701(2006) számú határozatának a rendelkezései szerint, amely az ellenségeskedések azonnali befejezését kérte, amelyet a libanoni csapatok telepítése, követhet, majd az UNIFIL békefenntartó tevékenységének jelentős bővítése egész Dél-Libanonban; továbbá az izraeli erők visszavonása a térségből. Nagy mennyiségű ENSZ-segélyt küldtek a területre, és megerősítették a békefenntartókat. Az UNIFIL-nek jelentős problémát okozott, hogy a 34 napos háborúból hátramaradt közel 1 millió darab fel nem robban lőszer, amely jelentős veszélyt jelentett áprilisában a BT aggódva fegyverembargójának megsértése miatt a libanoni szíriai határon felkérte a főtitkárt, hogy küldjön egy független missziót a határ ellenőrzésének a felmérésére, amely a BT szerint hiányzott. A főtitkár akciókat javasolt a helyzet orvoslására. 118

119 2007-ben összetűzések robbantak ki egy palesztin tábornál palesztin fegyveresek és a libanoni erők között. Robbanások sorozata rázta meg Bejrútot, közöttük egy megölt egy libanoni parlamenti képviselőt és kilenc más személyt. Egy UNIFIL elleni támadás hat békefenntartó halálát okozta, továbbá rakétákat lőttek Izraelre ban összecsapások robbantak ki a kormány melletti és elleni erők között. A Hezbollah lezárta Bejrút nemzetközi repülőterét és az utakat. Az ENSZ valamennyi felet felkért, hogy vegyenek részt a békés párbeszédben. Májusban, Dohában (Katar) egy hatpontos megállapodást fogadtak el a válság megszüntetésére, jóllehet az időnkénti összetűzések folytatódtak az év végéig. Javultak a kapcsolatok Szíriával, 2008 októberében diplomáciai kapcsolatokat létesítettek a két ország között. A főtitkár üdvözölte a parlamenti választások békés lebonyolítását 2009 júniusában, amikor a Saad Hariri által vezetett szövetség többséget szerzett a Parlamentben a Hezbollah koalíciójával szemben. Az újonnan megválasztott Hariri miniszterelnök novemberben nemzeti egységkormányt alakított elején az egységkormány összeomlott, miután a Hezbollah és szövetségesei távoztak a kabinetből a Rafiq Hariri és mások 2005-ös meggyilkolásával kapcsolatos vizsgálat körüli viták miatt. Öt nappal később a Libanoni Különleges Törvényszék ügyésze bizalmas vádemelést adott be a Hariri elleni támadással kapcsolatban. A törvényszék jegyzője iktatta a vádiratot, amely az előzetes tárgyalást lefolytató bíróhoz kerül. A közel-keleti békefolyamat ben palesztin felkelés (intifada) kezdődött Ciszjordánia és a Gázai-övezet megszállt területein a palesztin függetlenségért és államiságért. A Palesztin Nemzeti Tanács 1988-ban kikiáltotta a palesztin államot, amelyet a Közgyűlés tudomásul vett. A Közgyűlés abban is döntött, hogy a Palesztina elnevezést használják az ENSZ-rendszeren belül, amikor a Palesztin Felszabadítási Szervezetre hivatkoznak, a megfigyelői státuszára vonatkozó jogfenntartással szeptemberében a madridi tárgyalások és az azt követő, norvég közvetítéssel folytatott megbeszélések után Izrael és a PLO kölcsönösen elismerték egymást, és aláírták az Ideiglenes Önkormányzati Elrendezés Elveiről Szóló Nyilatkozatot. Az ENSZ egy munkacsoportot hozott létre, amely a Gázai-övezet és Jerikó társadalmi és gazdasági fejlődésével foglalkozott. Az ENSZ segítségnyújtásával megbízott különleges koordinátort is kinevezett, akinek a feladatát 1999-ben kibővítették a közel-keleti békefolyamat jószolgálati támogatásával ben kezdődött a hatalom átadása Izraeltől a Palesztin Hatóságnak (PA) a Gázai-övezetben és Jerikóban. Egy évvel később Izrael és a PLO egy olyan egyezményt írt alá a palesztin önkormányzatról Ciszjordániában, amely előírta az izraeli csapatok visszavonását és a polgári hatóság átadását Ciszjordániában egy megválasztott Palesztin Tanácsnak ban Jasszer Arafatot választották a PA elnökének ben egy ideiglenes megállapodás az izraeli csapatok további áthelyezéséhez vezetett Ciszjordániából, valamint megegyeztek a foglyokról, biztonságos folyosót létesítettek Ciszjordánia és a Gázai-övezet között, továbbá felújították a tárgyalásokat az állandó státusz kérdéseiről. Az Egyesült Államok közvetítésével 2000 közepén tartott magas szintű béketárgyalások azonban eredmény nélkül értek véget. A megoldatlan problémák közé tartozott Jeruzsálem státusza, a palesztin menekültkérdés, a biztonság, a határok és az izraeli települések. 119

120 Ez év szeptemberben újabb erőszakhullám következett. A BT ismételten kérte az erőszak befejezését, és megerősítette a két államról szóló elképzelést: miszerint Izraelnek és Palesztinának biztonságos és elismert határok között kell élnie egymás mellett. A két fél közötti tárgyalásokra irányuló nemzetközi erőfeszítések mindinkább a kvartett -mechanizmus keretében történtek, amelynek az összetétele: Európai Unió, Orosz Föderáció, Egyesült Államok és az ENSZ áprilisában a kvartett egy olyan útitervet mutatott be, amely két államból álló állandó megoldáshoz vezet. A terv pontos szakaszokat és kiindulópontokat tartalmazott, párhuzamos és kölcsönös lépéseket kért mindkét féltől a konfliktus 2005-re történő befejezéséhez. Úgyszintén felvázolta a közel-keleti konfliktus átfogó rendezését is, beleértve a szíriai izraeli és a libanoni izraeli övezeteket. A BT a 1515(2003) számú határozatában megerősítette az útitervet, amelyet mindkét fél elfogadott második felében azonban az erőszak jelentős mértékben kiújult. A közel-keleti békefolyamat különleges ENSZ-koordinátora kijelentette, hogy egyik oldal sem törődött a másik érdekeivel: Izrael számára a biztonság és a terroristatámadások elkerülése; a palesztinok számára az 1967 előtti határokon alapuló életképes és független állam. A palesztin öngyilkos robbantások folytatódtak, Izrael válaszfalat épített Ciszjordániában, ez a Nemzetközi Bíróság tanácsadó véleménye szerint, amelyet a Közgyűlés igényelt, a nemzetközi joggal ellentétes elején az izraeli miniszterelnök, Ariel Sharon bejelentette, hogy Izrael visszavonja katonaságát és településeit a Gázai-övezetből. Novemberben a PA elnöke, Jasszer Arafat meghalt, helyébe az ENSZ technikai és logisztikai támogatásával 2005 januárjában tartott választások után Mahmoud Abbas lépett. Februárban Sharon miniszterelnök és Abbas elnök találkozott Egyiptomban, és lépéseket jelentettek be az erőszak megállítására. Júniusban ismét találkoztak, szeptemberre az izraeli visszavonulás befejeződött. A tárgyalásos megoldás felé vezető hiteles folyamat végre lehetségesnek mutatkozott. Ennek az optimizmusnak az ellenére két fontos esemény történt 2006 januárjában, amely megváltoztatta a politikai tájképet: Sharon miniszterelnök szélhűdést szenvedett, és kómába esett, a palesztinok pedig törvényhozói választásokon a militáns Hamász frakciót juttatták hatalomra. A kvartettől és másoktól jövő felhívások ellenére a Hamasz hivatalosan nem ismerte el Izrael létezéshez való jogát. Az izraeli kormány, amelyet ekkor Ehud Olmert vezetett, azt az álláspontot fogadta el, hogy az egész PA terroristaszerveződéssé vált, és befagyasztotta a palesztin adóbevételeket. Az erőszak eszkalálódott, ideértve rakéták indítását a Gázai-övezetből Izraelbe, a válaszként indított jelentős izraeli ellencsapásokat is. A nemzetközi donorok hátráltatták a Hamasz által vezetett kormány finanszírozását mindaddig, amíg nem ítéli el az erőszakot, nem ismeri el Izrael létezéshez való jogát, és nem tartja be az aláírt megállapodásokat. A humanitárius helyzet Ciszjordániában és a Gázaiövezetben romlott májusában a palesztinok a Hamasz harcosai és a Végrehajtó Haderő tagjai, valamint a PA biztonsági erői és a Fatah fegyveres csoportjai közötti összecsapások következtében 68-an meghaltak, és több mint 200-an megsebesültek. Ennek eredményeként a PA Ciszjordániát, míg a Hamász a Gázai-övezetet ellenőrzi. A rakétatámadások a Gázai-övezetből Dél-Izraelbe fokozódtak, ezt a fegyveresek és a katonai berendezéseik elleni izraeli légi csapások követték vége felé a Gázából induló tömeges rakétatámadásokat követően Izrael hadműveletet indított a terület ellen, amely szárazföldi invázióvá 120

121 fejlődött elején a BT 1860(2009) számú határozata azonnali tűzszünetet követelt, amely az izraeli erők visszavonásához vezet Gázából, továbbá elítélte az erőszakot és a terroristacselekményeket. Intenzív diplomáciai erőfeszítések után Izrael egyoldalú tűzszünetet jelentett be január közepén, majd a Hamász ugyanezt tette. Ugyanabban a hónapban az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa a konfliktus vizsgálatát rendelte el, és hamarosan ezután Richard Goldstone-t nevezte ki a vizsgálócsoport élére. Egy szeptemberi jelentés egyebek mellett azt javasolta, hogy a BT ellenőrizze mind Izrael, mind a gázai hatóságok által végzett vizsgálatokat. A jelentés azt a következtetést vonta le, hogy mindkét oldal követett el háborús jogsértéseket. Két hónappal később a Közgyűlés 64/10 számú határozata jóváhagyta a Goldstone-jelentést, és felkérte a főtitkárt, tegyen jelentést a határozat végrehajtásáról azzal a céllal, hogy további lépéseket vizsgáljanak meg akár a Biztonsági Tanács részéről is. A kvartett megismételte, hogy a tárgyalásoknak a végső státuszra vonatkozó minden kérdést meg kell oldania, és megállapodáshoz kell vezetnie márciusában sürgette Izraelt, hogy fagyasszon be a településekkel kapcsolatos mindenféle tevékenységet, megerősítette, hogy a nemzetközi közösség nem ismerné el az egyoldalú akciót, és hangsúlyozta, hogy Jeruzsálem státusza megoldásra váró kérdés. Szeptemberben az Egyesült Államok bejelentett egy egy éven belüli közvetlen izraeli palesztin tárgyalást Washington D.C.-ben. A megbeszélések azonban megszakadtak, amikor a ciszjordániai települések építkezésére vonatkozó izraeli részleges moratórium lejárt. A palesztinok elvetik a tárgyalást mindaddig, amíg Izrael nem hosszabbítja meg az építkezések befagyasztását. Afganisztán Az ENSZ afganisztáni tevékenységének a legújabb fejezete 1995 szeptemberében kezdődött, amikor a tálib szekta az afganisztáni polgárháborúban az ország nagy részét megszállta, majd Kabult, a fővárost is. Burhannudin Rabbani elnök elmenekült, és csatlakozott az Északi Szövetséghez, amely az ország északi részén területeket ellenőrzött. Az évek során a BT többször hangoztatta aggályait, hogy az afgán konfliktus táptalajt jelent a terrorizmusnak és a kábítószerkereskedelemnek augusztusában terrorista bombatámadás érte az Egyesült Államok nairobi (Kenya) és Dar es Salaam-i (Tanzánia) nagykövetségét, amelyek életek százait követelték. 1193(1998) számú határozatával a BT ismét aggodalmát fejezte ki a terroristák folytatódó jelenléte miatt Afganisztánban, majd decemberben 1214(1998) határozatában követelte, hogy a Talibán állítsa le, hogy a nemzetközi terroristáknak és szervezeteiknek menedékhelyet és tréninget nyújtsanak. Hivatkozva a Talibán mulasztására, miszerint nem reagált erre a követelésre, a BT 1999 októberében széles körű szankciókat vezetett be az ENSZ Alapokmánya kényszerítő rendelkezései szerint. A 1267(1999) számú határozatban tudomásul vette, hogy az Egyesült Államok a nagykövetségi bombázások miatt megvádolta Osama bin Ladent, és követelte, hogy a tálib frakció amelyet soha sem ismertek el Afganisztán törvényes kormányának adja át a megfelelő hatóságoknak, hogy bíróság elé állítsák. Ugyancsak októberben a BT jelentésekre alapozva aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy nem afganisztániak 121

122 ezrei vettek részt a harcokban a Talibán oldalán. Aggodalmát fejezte ki a polgári lakosság száműzése, azonnali kivégzések, civil emberek megbecstelenítése és önkényes fogva tartása, nők és lányok elleni erőszak és a válogatás nélküli bombázások miatt. A Talibán vallási intoleranciáját széles körben elítélték elején két Buddha-szobrot robbantottak fel, amelyeket mintegy évvel ezelőtt véstek ki a Bamiyan-völgyben, homokkő sziklafalból, köztük a világ legnagyobb Buddha-szobrát. Ebben az évben, később kormányrendelet követelte meg, hogy a hindu asszonyok muzulmán társaikhoz hasonlóan fátyollal takarják el magukat, és valamennyi nem muzulmánnak azonosító címkét kellett viselnie szeptember 11-én Osama bin Laden al-kaida szervezetének a tagjai négy utasszállító repülőgépet térítettek el az Egyesült Államokban, kettő belerepült a Világkereskedelmi Központba, New York Cityben, egy pedig a Pentagonba, az USA fővárosában, a negyedik pedig egy mezőre zuhant, Pennsylvaniában, miközben az utasok megpróbálták megállítani őket. A támadásokban közel ember halt meg. A következő napokban az USA kormánya ultimátumot küldött a Talibánnak: adja ki bin Ladent, vessen véget a terroristacselekményeknek Afganisztánban, egyébként masszív katonai támadást kockáztat. A Talibán ezt visszautasította. Októberben az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság erői rakétatámadást indítottak a tálib katonai célpontok és bin Laden kiképző táborai ellen Afganisztánban. A két hétig tartó bombázást amerikai szárazföldi csapatok telepítése követte. Decemberben afgán milicisták amerikai bombázókkal támogatva offenzív csapásokat kezdtek az al-kaida-erők feltételezett, hegytetőn lévő erődítménye ellen Tora Borában, Kelet-Afganisztánban, közel a pakisztáni határhoz. Ugyancsak a szeptember 11-ét követő hetekben a BT támogatta az afgán népnek a tálib rezsim leváltásáért folytatott erőfeszítéseit, miközben az ENSZ sürgette a párbeszédet az afgán felek között, amelynek célja széles körű támogatással rendelkező, minden oldalt képviselő kormány megalakítása volt. Az ENSZ égisze alatt az afgán politikai vezetők részére Bonnban (Németország) szervezett találkozón december elején megállapodás született egy ideiglenes megoldásról, az állandó kormányzati intézmények újbóli felállításától függően. Első lépésként Ideiglenes Afgán Hatóságot hoztak létre decemberében a BT engedélyezte egy Nemzetközi Biztonsági Segélyerő (ISAF International Security Assistance Force) létrehozását, amely segíti a Hatóságot a biztonság fenntartásában, Kabulban és a környező területeken. Később, ebben a hónapban Rabbani elnök nemzetközileg elismert kormánya átadta a hatalmat az új Ideiglenes Afgán Hatóságnak, amelynek elnöke Hamid Karzai volt, majd az első ISAF csapatokat telepítették januárjában az afganisztáni újjáépítést segítő nemzetközi konferencia több mint 4,5 milliárd dollárnyi felajánlást gyűjtött össze. Bejelentették, hogy egy Rendkívüli Loya Jirgát (az afganisztáni pastu nyelven Nagytanácsot jelent a szerk.) amely törzsi vezetőkből álló, hagyományos fórum a problémák megoldására alakítanak, ez megválasztja az ideiglenes adminisztráció államfőjét, meghatározza az adminisztráció struktúráját és kulcsfontosságú személyzetét. A BT üdvözölte a Talibán összeomlása után bekövetkezett pozitív változásokat Afganisztánban, az új helyzetnek megfelelően a szankciókat az al-kaidára és támogatóira irányította. Márciusban a BT létrehozta az ENSZ Afganisztáni Segélymisszióját (UNAMA), amely végrehajtja a bonni megállapodás szerint ráeső feladatokat olyan területeken, mint az emberi jogok, a jogrend és a nemek egyenlőségének a kérdése. A főtitkár különleges képviselője által vezetett misszió támogatja a 122

123 nemzeti megbékélést is, közben az Ideiglenes Hatósággal és utódjával koordinálva intézi az ENSZ humanitárius tevékenységét. Az UNAMA mandátumát azóta minden évben meghosszabbították. Néhány hónap múlva elkezdődött a tagválasztás a Rendkívüli Loya Jirgába. A kilencnapos tanácskozást júniusban nyitotta meg Zahiz Shah, Afganisztán korábbi királya, aki Hamid Karzait jelölte a nemzet vezetésére. Ezt követően Karzait megválasztották Afganisztán államfőjének, hogy vezesse az ideiglenes kormányt az elkövetkező két évben januárjában az Alkotmányozó Loya Jirga megállapodott egy olyan szövegben, amelyet Afganisztán alkotmányaként fogadtak el. Októberben több mint 8 millió afgán járult az urnákhoz, és megválasztotta Hamid Karzait az ország első elnökének szeptemberében a kampány alatti tragikus támadások sorozata ellenére az afgán emberek Nemzetgyűlésük és az Ideiglenes Tanácsok tagjaira szavaztak. A Parlamentet december végén beiktatták. Kábítószer-ellenőrzés, újjáépítés és fejlesztés. A 1990-es évek végére Afganisztán azzal vált hírhedtté, hogy a világ illegális ópiumának közel 80 százalékát állította elő (amely a heroin alapanyaga). Az ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatalának jelentése szerint, 2007-re az ország 3 milliárd dollárnyi ópiumkereskedelme a világ illegális outputjának több mint 90 százalékát tette ki. Termelés főleg délen volt, ahol a Talibán profitált a kábítószer-kereskedelemből ban és 2009-ben azonban az ópiumtermelés a jelentések szerint 36 százalékkal csökkent januárjában, egy magas szintű csoport találkozóján Londonban bejelentették az afganisztáni szerződést (Afganistan Compact), amely egy ötéves program, a célja a demokratikus intézmények megszilárdítása, a bizonytalanság csökkentése, az illegális kábítószer-kereskedelem ellenőrzése, a gazdaság ösztönözése, a jog érvényre juttatása, alapvető szolgáltatások nyújtása az afgán embereknek és jogaik megvédése. A következő hónapban a BT egyöntetűen megerősítette a szerződést, amely az afgán kormány és a nemzetközi közösség közötti együttműködés keretrendszere júniusában Afganisztán támogatására nemzetközi konferenciát rendeztek társelnöke Afganisztán, Franciaország és az ENSZ, amelyen 67 ország és 17 nemzetközi szervezet delegációja vett részt. A konferencián mintegy 20 milliárd dollárt ajánlottak fel a szerződés megvalósításának a finanszírozására, beleértve a 2009-ben és 2010-ben tartott választások amikor Karzai elnököt újra megválasztották előkészítésének a támogatását. A szeptemberi választások előtt a Talibán bizonyos területeken elriasztotta a falusiakat a szavazástól, ennek eredményeként a részvétel alacsony volt. A fokozottan feszült légkörben ténylegesen csak 4 millió afgán ment el szavazni. A fejődés fő akadálya változatlanul az, hogy nincs biztonság. Az UNDP azt állapította meg, hogy 6,6 millió afgánnak a népesség egyharmadának nem volt elég élelme, míg az öt év alatti gyermekek halandósági rátája és a szülésben életüket vesztő anyák részaránya a legmagasabb a világon. Biztonság szeptemberében a BT aggodalmát fejezte ki a fokozott erőszak és a terrorizmus miatt, amikor elfogadta az ISAF bővítését. A helyzetet ismertetve a főtitkár kiemelte, hogy hosszú távon az eredmények fenntartásának a kulcsa a Nemzeti Biztonsági Erők, kiváltképpen a Nemzeti Rendőrség kapacitásának, autonómiájának és integritásának a növelése. E célok elérését nyilvánvalóan akadályozta az erőszak kiújulása és eszkalációja mindvégig

124 ban és 2009-ben. Az ENSZ kabuli vendégháza elleni tálib támadásban, 2009 októberében öt külföldi ENSZ-alkalmazottat és három afgánt gyilkoltak meg januárjában a főtitkár, az afgán elnök és a brit miniszterelnök házigazdái voltak egy Afganisztánról szóló nemzetközi konferenciának, amely rávilágított annak szükségességére, hogy a biztonsági ügyeket 2011-re át kell adni az afgán hatóságoknak. Júliusban egy konferencia amelynek házigazdája az ENSZ és az afgán kormány volt megvitatta, hogy a jelenleg ISAF-ellenőrzés alatt álló afgán tartományokat 2014-ig át kell adni a Nemzeti Biztonsági Erőknek. A konferencia foglalkozott még a jó kormányzással, az igazságügyi rendszer pártatlanságával és az emberi jogokkal, valamint a kábítószer-kereskedelem által kiváltott folytonos problémával. A BT 2010 októberében még egy évre megújította az ISAF megbízatását. Irak Az ENSZ reakciója Irak évi kuvaiti inváziójára és Szaddám Husszein rendszerének 2003-as összeomlása utáni helyzetre illusztrálja azoknak a kihívásoknak a körét, amellyel az ENSZ-nek szembesülnie kell, amikor a nemzetközi béke és biztonság helyreállítására törekszik. A BT 660(1990) és 661(1990) számú határozataiban azonnal elítélte Kuvait megszállását, követelte Irak visszavonulását, és szankciókat léptetett életbe Irak ellen, beleértve a kereskedelmi és olajembargót. Novemberben a BT január 15-ét jelölte meg, ameddig Iraknak eleget kell tennie a 660(1990) számú határozatnak, és felhatalmazta a tagállamokat minden szükséges eszköz igénybevételére a nemzetközi béke és biztonság helyreállítására január 16-án a BT által felhatalmazott de nem az ENSZ által irányított és ellenőrzött nemzetközi erők katonai műveleteket indítottak Irak ellen. Az ellenségeskedéseket februárban felfüggesztették, miután az iraki erők visszavonultak Kuvaitból. Április 8-án a BT a 687(1991) számú határozattal meghatározta a tűzszünet feltételeit. A BT határozatot hozott, hogy Irak tömegpusztító fegyvereit meg kell semmisíteni, ezért létrehozta az ENSZ Különbizottságát (UNSCOM United Nations Special Commission) Irak leszerelésére, bejelentés nélküli ellenőrzési hatáskörrel, és hasonló ellenőrzési feladatokkal bízta meg a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséget (IAEA) a nukleáris kérdések területén, amelyhez az UNSCOM is segítséget nyújtott. Demilitarizált övezetet is létrehozott az iraki kuvaiti határ mentén. Ennek ellenőrzésére a 689(1991) számú határozattal felállította az ENSZ Iraki Kuvaiti Megfigyelő Misszióját (UNIKOM United Nations Iraq-Kuwait Observation Mission). A BT továbbá létrehozta az Iraki Kuvaiti Határkijelölő Bizottságot, amelynek a határra vonatkozó döntéseit Irak 1994-ben elfogadta. Megalakította az ENSZ Kártalanítási Bizottságát is, hogy dolgozza fel a követeléseket, és az iraki olaj eladásából származó haszon bizonyos százalékából kártalanítsa a kormányokat, az állampolgárokat vagy vállalatokat mindenféle veszteségért és kárért, amelyet Irak kuvaiti inváziója okozott. Eddig a bizottság összesen 52,4 milliárd dollárnyi követelést fogadott el, amelyből 2010 végéig 30,7 milliárd dollárt fizettek ki. A kifizetések feldolgozása folyamatban van, Irak továbbra is befizeti olajból származó jövedelmének 5 százalékát a Kártalanítási Alapba. Aggódván a gazdasági szankcióknak az iraki emberekre gyakorolt súlyos humanitárius hatása miatt, a BT 1995 decemberében elindította az Olajat élelemért programot, hogy bizonyos fokú segélyt nyújtson számukra. A 986(1995) számú 124

125 határozat létesítette ezt a programot, amelyben ellenőrizték az iraki kormány olajeladásait és azt, hogy élelmiszert és humanitárius ellátmányt vásároljon, továbbá menedzselje az élelmiszer szétosztását az országban. Ez volt az egyetlen megélhetési forrása a 27 millióra becsült iraki népesség 60 százalékának a program befejezéséig, 2003 novemberében. Miután a programmal kapcsolatos bizonyos állítások kezdtek nyilvánossá válni, a főtitkár által kinevezett Független Vizsgálóbizottság Paul Volcker (a Federal Reserve Board [USA] korábbi elnöke) elnökletével megállapította, hogy az Iraki Olajat Élelemért Programiroda vezetője rosszul vezette az irodát. A főtitkár azonnal visszavonta a vezető vád alóli mentességét. Az ENSZ számos menedzsmentreformjavaslatot valósított meg, megerősítette az erkölcsös magatartást, a belső ellenőrzést és számonkérhetőséget, valamint az átláthatóságot, a pénzügyi nyilvánosságot és a szabálytalanságot jelentő személyek védelmét. Az 1990-es években végzett vizsgálatok során az UNSCOM és az IAEA Irak tiltott, nagyarányú fegyverkezési programját és kapacitását fedezte fel, így felszámolta nukleáris, vegyi és biológiai fegyvereit ban Irak arra kérte a Biztonsági Tanácsot, hogy szüntesse be az olajembargót, és kijelentette, hogy nincs több tiltott fegyvere. Az UNSCOM viszont kijelentette, nincs bizonyítéka arra, hogy Irak teljes mértékben eleget tesz a 687(1991) számú határozatnak. Októberben Irak felfüggesztette az együttműködést az UNSCOM-mal, amely utolsó misszióját decemberben vezette. Ugyanabban a hónapban az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság légicsapásokat indított Irak ellen decemberében a BT 1284-es számú határozatával létrehozta az UNSCOM-ot helyettesítő ENSZ Ellenőrzési, Bizonyítási és Vizsgálati Bizottságát (UNMOVIC United Nations Monitoring, Verification and Inspection Commission), jelezvén azt a szándékát, hogy felfüggeszti a gazdasági szankciókat Iraknak az UNMOVIC-cal és az IAEA-val való együttműködésétől függően novemberében a BT elfogadta 1441-es számú határozatát, amely egy fejlett vizsgálati rendszerről gondoskodott, és lehetővé tette, hogy Irak a határozatainak eleget tegyen. Az ENSZellenőrök visszatértek Irakba, az UNMOVIC ügyvezető elnöke és az IAEA főigazgatója rendszeresen tájékoztatta a Biztonsági Tanácsot, amely azonban megosztott maradt abban, hogyan biztosítsák, hogy Irak teljesítette-e kötelezettségeit. A tárgyalások közepette, a Biztonsági Tanácsot megkerülve, Spanyolország, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok március 17-i határidőt jelölt meg Iraknak a teljes leszerelésre. A katonai akció küszöbön állt, a főtitkár elrendelte az ENSZ nemzetközi személyzetének a visszavonását március 17-én, továbbá valamennyi művelet felfüggesztését. Az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság vezette koalíció katonai akciója három nappal később elkezdődött. Szaddám Husszein rendszerének összeomlása után májusban a BT elfogadta az 1483(2003) számú határozatát, amely hangsúlyozta az iraki nép jogát arra, hogy politikai jövőjét szabadon meghatározza. Elismerte a Koalíció (a Hatóság ) fennhatóságát, felelősségét és kötelezettségeit mindaddig, amíg egy nemzetközileg elismert kormány le nem teszi a hivatali esküt. A nemzetközi szankciókat is feloldotta, és elrendelte az ENSZ-műveletek felújítását Irakban augusztusában a BT 1500-as határozata létrehozta az ENSZ Iraki Segélymisszióját (UNAMI) azzal a mandátummal, hogy koordinálja a humanitárius és újjáépítési segélyt, segítse azt a politikai folyamatot, amely egy nemzetközileg elismert szuverén iraki kormány megalakításához vezet. Üdvözölte az Iraki Kormányzótanács megalakítását, amely fontos lépés ebbe az irányba. 125

126 2003. augusztus 19-én a bagdadi ENSZ-központ elleni terrortámadásban 22 fő vesztette életét, és több mint 150 megsérült. A halottak közül 15 ENSZ-alkalmazott volt. Közöttük volt a misszió vezetője, Sergio Vieira de Mello. A támadást követően a főtitkár visszahívta az ENSZ nemzetközi személyzetének nagy részét Bagdadból, csupán csak egy kis csoport maradt, főleg irakiak, akik alapvető humanitárius segítséget nyújtottak ideértve élelem és víz szállítását, valamint az egészségügyi ellátást országszerte. Októberben a BT felhatalmazott egy egyesített parancsnokság alatt szolgáló többnemzetiségű erőt, hogy tegyen meg minden szükséges intézkedést, amely hozzájárul a biztonság és a stabilitás fenntartásához Irakban, valamint az UNAMI és az Iraki Ideiglenes Adminisztráció intézményeinek a biztonságához. Novemberben az Iraki Kormányzótanács és az Ideiglenes Koalíciós Hatóság (CPA Coalition Provisional Authority) megegyezett abban, hogy 2004 júniusára helyreállítják az ország szuverenitását. Az Iraki Kormányzótanács és a CPA kérte az ENSZ-et, hogy segítse a szuverenitás helyreállítását. Ezt követően a főtitkár egy választási előkészítő csoportot küldött, hogy felmérje mi szükséges egy hiteles választás megtartásához 2005 januárjában. Ugyancsak felkérte iraki különleges tanácsadóját, aki 2004 áprilisában érkezett Irakba, hogy működjön együtt az irakiakkal e megállapodások végrehajtásában. Májusban az Iraki Kormányzótanács Iyad Allawit nevezte meg miniszterelnök-jelöltnek, és a következő hónapban a BT megerősítette az új ideiglenes kormány megalakítását június 28-án a szuverenitás hivatalos letéteményese a CPA helyett az új ideiglenes iraki kormány lett. A 2004 júniusában megalakított Független Iraki Választási Bizottság mindössze 18 hónap alatt az ENSZ támogatásával két nemzeti választást és egy alkotmányos népszavazást vezényelt le a kirívóan súlyos biztonsági helyzet ellenére elején milliók vettek részt az alkotmány megszövegezéséért felelős ideiglenes nemzetgyűlés megválasztásában. Az ideiglenes nemzetgyűlés első ülését 2005 márciusában tartotta. Az elnöke kérte az ENSZ-et, hogy segítse az ország új alkotmánya körüli konszenzus kialakítását és az alkotmány megszövegezését. Októberben, országos népszavazás keretében az alkotmánytervezetet elfogadták. A parlamenti választásokat decemberben tartották, amelyekben a szavazók milliói vettek részt valamennyi közösségből, továbbá több százezer megfigyelő, ügynök és választási dolgozó júniusára az új kormányt megalakították. Az ENSZ segítséget ígért az iraki népnek és kormánynak a nemzeti dialógus és megbékélés elősegítésére. A sikeres politikai átmenet ellenére a biztonsági helyzet romlott, szektáns erőszak és bosszú hullámai söpörtek végig az országon végére mintegy 2,2 millió iraki menekült el, és további 2,4 millió lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyt (IDPs internally displaced persons) lehetett regisztrálni. Az ENSZ vezető szerepet játszott a menekült- és az IDP-helyzettel kapcsolatban. Mindamellett pozitív fejlemények is történtek márciusában bejelentették a nemzetközi szerződést Irakkal, amelynek keretében a világ vezetői dollár milliárdokat ajánlottak fel az iraki ötéves béke és fejlesztési terv megvalósításához. Júniusban a BT megköszönte az UNMOVIC és az IAEA teljes körű hozzájárulását, és hivatalosan is visszavonta iraki megbízatásukat, különkülön. Augusztusban a BT megújította és kibővítette az UNAMI megbízatását, hogy utat nyisson az ENSZ fokozott szerepének az olyan területeken, mint a nemzeti megbékélés, a regionális párbeszéd, a humanitárius segítségnyújtás és az emberi jogok augusztusában az ENSZ és az iraki kormány aláírta az ENSZ 126

127 iraki segítségnyújtás re vonatkozó stratégiáját, amely három évre meghatározta az ENSZ támogatását Irak újjáépítéséhez, fejlesztéséhez és humanitárius szükségleteihez. Az UNAMI segítségével parlamenti választásokat tartottak 2010 márciusában, amelyen a szavazati joggal rendelkező lakosság 62 százaléka vett részt. Az iraki Legfelsőbb Bíróság júniusban érvényesítette az eredményeket, a BT felkért valamennyi politikai szereplőt, hogy vegyenek részt egy széles körű bázison alapuló folyamatban, amelynek a célja a képviseleti kormány megalakítása. Novemberben több hónapos patthelyzet után Irak főbb politikai pártjai megegyeztek a kormányalakításban, és decemberben a parlament egyhangúan elfogadta Nouri al-maliki új kormányát. A koalícióban részt vesznek a kurdok, a síiták és a szunniták. Irak és az UNAMI 2010 májusában bejelentette az ENSZ Fejlesztési Segítségnyújtási Keretrendszerét re, amely támogatja az ország ötéves nemzeti fejlesztési tervét. Augusztusban a BT meghosszabbította az UNAMI megbízatását újabb egy évre. India Pakisztán Az ENSZ aktívan támogatja a harmonikus kapcsolatokat India és Pakisztán között, amelyeket a Kasmír feletti több évtizedes vita zavart meg. Ez az ügy az 1940-es évekre nyúlik vissza, amikor a Jammu és Kasmír fejedelemség a felosztási terv és az évi indiai függetlenségi törvény alapján szabadon választhatott, hogy Indiához vagy Pakisztánhoz csatlakozik. A főleg muzulmán Jammu és Kasmír hindu maharadzsája aláírta az állam csatlakozási okiratát Indiához. A BT először 1948-ban vitatta meg a kérdést, miután India panaszt tett, hogy a törzsi tagok és mások Pakisztán támogatásával és részvételével behatoltak Jammu és Kasmírba, és összetűzésekre került sor. Pakisztán tagadta a vádakat, és kijelentette, hogy Jammu és Kasmír csatlakozása Indiához törvénytelen. A BT intézkedéseket javasolt a harcok befejezésére, beleértve ENSZ katonai megfigyelők küldését. Létrehozta az ENSZ Indiai és Pakisztáni Bizottságát, amely javaslatokat tett a tűzszünetre és a csapatok visszavonására, továbbá ügydöntő népszavazásra. Mindkét fél elfogadta a javaslatot, ám nem tudtak megegyezni a népszavazás megtartásának a módjában óta az ENSZ Katonai Megfigyelő Csoportja Indiában és Pakisztánban (UNMOGIP) ellenőrzi a tűzszüneti vonalat Jammu és Kasmírban. Az évi megállapodást követően a felek vállalták, hogy békés eszközökkel oldják meg a nézetkülönbségeiket, a feszültség azonban fennmaradt ban India miniszterelnöke és Pakisztán elnöke kölcsönös lépések sorozatát kezdték el a kétoldalú kapcsolatok javítására. A főtitkár reményét fejezte ki, hogy a diplomáciai kapcsolatok normalizálása, a vasúti, közúti és légi közlekedési kapcsolatok helyreállítása és bevezetés alatt álló más bizalomépítő intézkedések egy fenntartható párbeszéd újrakezdéséhez vezetnek. Novemberben Pakisztán felajánlotta az egyoldalú tűzszünetet bevezetését az ellenőrzési vonalon Jammu és Kasmírban. India pozitívan válaszolt. Ezek az erőfeszítések végül egy csúcstalálkozóhoz vezettek 2004 elején Iszlámábádban (Pakisztán), Atal Bihari Vajpayee indiai miniszterelnök, valamint Pervez Musharraf pakisztáni elnök és Zafarullah Khan Jamali pakisztáni miniszterelnök között. A 2005-ben indított, mérföldkőnek számító buszjárat a tűzszüneti vonalon át a megbékélés meggyőző gesztusát jelentette, és esély volt a közel 60 éve elválasztott családok egyesítésére. A 127

128 Delhi-Lahore barátság expressz elleni támadás 2007 februárjában azonban 67 ember életét követelte, és közel 20 megsérült. A főtitkár egy nyilatkozatában, amely a Biztonsági Tanácsban is figyelmet keltett, határozottan elítélte a terroristabombázást, és kérte az elkövetők bíróság elé állítását. Megelégedését is kifejezte, hogy az indiai és pakisztáni vezetők a bombázás nyomán megerősítették eltökéltségüket a párbeszéd folytatásra novemberében koordinált terroristatámadások hulláma söpört végig Mumbaiban, India pénzügyi központjában, amelyet a pakisztáni székhelyű terroristacsoport, a Lashkar-e-Taiba szélsőségesei követtek el. A támadás, amelyet globálisan elítéltek, három napig tartott, legalább 173 embert öltek meg, és több mint 300 sérült meg. Az indiai fegyveres erők műveletében a támadók a Taj Mahal Hotelben meghaltak, egyet pedig élve elfogtak. Noha Pakisztán elítélte a támadásokat, a terroristák által elkövetett rémtettek ismét erősen feszültté tették a két szomszéd közötti kapcsolatokat. A BT és a főtitkár elítélte a támadásokat, és sürgetett minden államot, működjenek együtt Indiával, hogy a terrorista akció elkövetőit, szervezőit, pénzelőit és szponzorait a bíróság elé állítsák szeptemberében a főtitkár a kasmíri erőszakos cselekmények azonnali befejezését kérte, mert a jelentések szerint, június óta emberek tucatjait ölték meg ott. A következő hónapban kijelentette, hogy az ENSZ az erőszakos szélsőségesek kihívásaival szembesülő Pakisztán mellett áll, és segíti az ország demokratikus átalakulását. Tádzsikisztán A Szovjetunió felbomlása után 1991-ben Tádzsikisztán függetlenné vált. Hamarosan társadalmi és gazdasági válsággal, regionális és politikai feszültségekkel és a világiak (nem vallásosak), valamint az iszlámhű tradicionalisták közötti nézetkülönbségekkel szembesült, az ország polgárháborúba sodródott, amely több mint életet követelt ben a főtitkár különleges képviselőjének a védnöksége alatt folytatott tárgyalások tűzszüneti megállapodáshoz vezettek; a BT létrehozta az ENSZ Tádzsikisztáni Megfigyelő Misszióját (UNMOT United Nations Mission of Observers in Tajikistan), amely segíti a megállapodás ellenőrzését ben az ENSZ által támogatott tárgyalások békeszerződéshez vezettek. Az UNMOT a Független Államok Közössége (CIS) békefenntartó erejével és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (OSCE) missziójával szoros együttműködésben segítette a szerződés megvalósítását. Az első többpárti parlamenti választásokat 2000 februárjában tartották az országban. Az UNMOT májusban kivonult, helyét a nála sokkal kisebb ENSZ Tádzsikisztáni Békeépítési Hivatala (UNTOP United Nations Tajikistan Office of Peacebuilding) vette át azzal a megbízatással, hogy segítse a béke megszilárdítását, és mozdítsa elő a demokráciát. Az UNTOP 2007 júliusában fejezte be a munkáját. Alighogy az UNTOP bezárásával az ENSZ közép-ázsiai politikai segítségnyújtásának egy fejezete lezárult, új kezdődött 2007 decemberében az ENSZ Közép-ázsiai Preventív diplomáciai Regionális Központjának a felavatásával. Az Asgabat (Türkmenisztán) székhelyű központot azért alapították, hogy segítse a régió kormányait a számos közös kihívás és fenyegetés békés és együttműködő kezelésében beleértve a terrorizmust, a kábítószer-kereskedelmet, a szervezett bűnözést és a környezet pusztulását. A központ számos területen ajánl segítséget a kormányoknak, ideértve a kapacitásépítést a konfliktus megelőzéséért; a párbeszéd 128

129 megkönnyítését és a speciális projektekhez és kezdeményezésekhez a nemzetközi támogatás ösztönzését. A központ szorosan együttműködik az ENSZ-programokkal és szervekkel Közép-Ázsiában, valamint a regionális szervezetekkel ben prioritásai között volt található a határon át történő, jogellenes cselekményből eredő veszélyeztetés, például a terrorizmus, a kábítószer-kereskedelem és a szervezett bűnözés, továbbá a környezet romlása, olyan közös erőforrások kezelése, mint a víz és az energia, valamint az ingatag afganisztáni helyzetből eredő következmények. Kambodzsa Az ENSZ által kialkudott évi Párizsi Békeszerződés megvalósítását megelőzően Kambodzsa egy mély belső konfliktus és a relatív elszigeteltség állapotában volt. A francia gyarmatosításnak az 1950-es évekbeli befejezése óta az ország a vietnami háború átterjedésétől szenvedett az 1960-as és 1970-es években, amelyet pusztító polgári konfliktusok és Pol Pot népirtó diktatórikus uralma követett. A vörös khmerek rezsimje alatt, 1975-től 1979-ig közel 2 millió ember pusztult el öldöklés, betegség és éhínség következtében, sokan Kambodzsa hírhedt gyilkos mezején ban az ENSZ Kambodzsai Átmeneti Hatósága (UNTAC United Nations Transition Authority in Cambodia) segítségével az ország megtartotta első demokratikus választásait. Azóta az ENSZ intézményei és programjai segítik a kormányt a megbékélés és a fejlesztés megszilárdításában. Az Emberi Jogok Főbiztossága és a főtitkár különleges képviselője segítette azoknak a jogoknak az előmozdítását és védelmét, amelyek a jogrend és a demokratikus fejlődés sarokkövei ban az ENSZ megállapodást kötött a kormánnyal egy speciális bíróság felállításáról és működtetéséről, hogy vádat emeljenek a vörös khmerek alatt elkövetett bűnökért ben megalapították, bírái és ügyészei a következő évben tettek esküt. Tizenkét hónappal később megegyeztek a belső szabályokról júliusában a Rendkívüli Kamarák Kambodzsa Bíróságain ismertették a vádakat az emberiesség ellen elkövetett bűntettekért, és számos vádlottat ideiglenesen fogva tartottak ban azok a kambodzsaiak, akik a vörös khmerek uralma alatt szenvedted ügyvédeik révén először vettek részt a bírósági eljárásban. Ezt a bíróság Áldozatok Részlege úgy jellemezte, mint a nemzetközi büntetőjog történelmi napját. Ieng Sary, Ieng Thirith, Khieu Samphan és Nuon Chea a Demokratikus Kambodzsai rezsim négy legrangosabb tagja állt a bíróság előtt akik 2010-ben vád alá kerültek, emberiesség elleni bűncselekményekért beleértve a gyilkosságot, a rabigába döntést, a kínzást és a nemi erőszakot. Vádolták őket a cham és a vietnami etnikai csoportok ellen elkövetett népirtásért, a genfi egyezmények súlyos megszegéséért, az évi kambodzsai büntetőjog megsértéséért, beleértve a gyilkosságot, a kínzást és a vallásüldözést. Mianmar Amióta Mianmar katonai vezetése 1990-ben érvénytelenítette a demokratikus választások eredményeit, az ENSZ kereste annak lehetőségét, hogyan segítheti a visszatérést a demokráciához, és hogyan javíthatja az emberi jogi helyzetet egy teljes körű támogatást élvező nemzeti megbékélési folyamat keretében ban a Közgyűlés sürgette a gyors visszatérést a demokráciához, és kérte a főtitkárt, hogy segítse a kormányt ebben a folyamatban. Ebből a célból, a főtitkár élve jószolgálati 129

130 mandátumával, egymást követő különmegbízottakat nevezett ki, hogy párbeszédet folytassanak valamennyi féllel. A Közgyűlés 1993 óta évente meghosszabbította a főtitkár jószolgálati mandátumát. Az ENSZ e megbízatás révén keresi annak a lehetőségét, hogy négy területen előrelépjen: politikai foglyok szabadon bocsátása, minél teljesebb körű politikai folyamat, az ellenségeskedések megszüntetése a határterületeken és a humanitárius segítségnyújtásnak kedvezőbb környezet és 2006 között egy idő után semmilyen magas szintű párbeszéd sem volt az ENSZ és a kormány között, így a főtitkár jószolgálati misszióját 2006-ban felújították a politikai ügyekért felelős főtitkárhelyettes kétszeri látogatásával, akit később Ban Ki Mun főtitkár mianmari különleges tanácsadójának nevezett ki ben a különleges tanácsadó további két alkalommal utazott az országba, találkozott Mianmar felső vezetésével, valamint a fogva tartott ellenzéki vezetővel, Ang Szán Szu Csível (Daw Aung San Suu Kyi), és pártjának, a Nemzeti Liga a Demokráciáért képviselőivel. A különleges tanácsadó magas szintű konzultációsorozatot folytatott az érdekelt tagállamokkal Európában és Ázsiában. A BT elnöki nyilatkozatot adott ki, amelyben kifejezte szilárd és rendületlen támogatását a főtitkár jószolgálati missziója iránt. A BT 2008-ban hangsúlyozta annak szükségességét, hogy a kormány olyan feltételeket és atmoszférát teremtsen, amely széles körű támogatottságot élvez, és hiteles folyamathoz vezet. Időközben a katonai irányítással megfogalmazott és általuk elfogadott új alkotmányról ebben az évben népszavazást tartottak, ezt a nemzetközi közösség kritizálta. A főtitkár 2009-ben a kormány meghívására meglátogatta az országot. Érvelt valamennyi politikai fogoly szabadon bocsátása mellett, beleértve Ang Szán Szu Csít, az érdemi párbeszéd felújítása mellett a kormány és az ellenzék között, valamint olyan feltételek megteremtése mellett, amelyek hiteles és törvényes választásokhoz vezetnek. Augusztusban azonban Ang Szán Szu Csít három év kemény kényszermunkára ítélték, amelyet 18 hónapos házi őrizetre enyhítettek. Az ítéletet a főtitkár kritizálta. Az ENSZ különleges jelentéstevője akit a kormány meghívására neveztek ki a mianmari emberi jogi helyzet ellenőrzésére és jelentés megtételére megbízatását 1992-ben kapta, utoljára 2010 februárjában látogatta meg az országot márciusában a kormány új választási törvényeket fogadott el. A politikai pártok bejegyzésére vonatkozó törvény megtiltotta, hogy a börtönben lévő elítéltek vagy politikai párt tagjai szavazzanak, amely gyakorlatilag megakadályozta, hogy Ang Szán Szu Csí részt vegyen a szavazásokon, kivéve, ha a házi őrizetből kiszabadul. A főtitkár kijelentette, hogy az új választási jogszabályok nem felelnek meg a nemzetközi elvárásoknak, amelyek meghatározzák, hogy mi is szükséges egy teljes körű részvételt biztosító politikai folyamathoz. Azután májusban egy ciklon több tízezer halottat és eltűntet hátrahagyva letarolta az Irrawaddy deltavidékét. A becslések szerint a katasztrófa 1,2 1,9 millió embert érintett, ennyi ember vált hajléktalanná, és a betegség, valamint a lehetséges éhínség kockázatával szembesült. Az ENSZ-intézmények segítséget ajánlottak, de a kormány csak korlátozott mennyiségű segélyt engedett be, és korlátozta a külföldi segélymunkások mozgását. A főtitkár mélységes aggodalmát és mérhetetlen csalódottságát fejezte ki a súlyos humanitárius válságra adott elfogadhatatlanul lassú reakció miatt, majd Mianmarba ment, hogy meggyőzze a kormányt, fogadja el a nemzetközi segélyt. A megbeszélések után a kormány beengedte a humanitárius személyzetet, akik június elején érkeztek. Abban is megegyeztek, hogy a segélyezést 130

131 a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN) vezeti. Így jött létre az ASEAN ENSZ Mianmar háromoldalú mechanizmus. Később, ebben az évben a Közgyűlés elnöke miután a különleges tanácsadó tájékoztatta augusztusi mianmari látogatásáról a Közgyűlés rendelkezése szerint Mianmarban a nemzeti megbékélés, a demokrácia és az emberi jogok tiszteletben tartásának a folytatását kérte. A főtitkár kijelentette, hogy Mianmar elkötelezettségének a hiánya mélységesen nyugtalanító, és ellenkezik az ENSZszel való, kinyilvánított együttműködési politikájával novemberében a főtitkár úgy jellemezte az akkori választásokat amelyek 20 év óta az elsők voltak Mianmarban, és csak a harmadik többpárti választás volt több mint 60 év alatt, a függetlenség óta, hogy nem eléggé széles körű részvételt biztosító, és nem eléggé átlátható, és felszólított valamennyi politikai fogoly szabadon bocsátására. Nepál A tíz évig tartó fegyveres konfliktus 2006-ban fejeződött be Nepálban az átfogó békeszerződés előírásai szerint, amelyet politikai pártok kormányzó szövetsége és a maoista lázadók akik 1996 óta fegyveres harcot vívtak a dél-ázsiai országban írták alá. A szerződésre hat hónappal azután került sor, hogy a maoistákkal lazán koordináló népi mozgalom véget vetett Nepál tekintélyelvű monarchiájának. Az elsöprő változások és következményeik közepette, Nepál kérésére az ENSZ fontos szerepet játszott, segítette az emberi jogi helyzet javítását és a béke megszilárdítását az országban. Az ENSZ tevékenysége Nepálban, 2005-ben akkor vált kézzelfoghatóvá, amikor az ENSZ emberi jogi főbiztosa egy jókora hivatalt hozott létre az országban. A hivatal kulcsszerepet játszott az emberi jogi kötelezettségek ellenőrzésében, amelyeket a tűzszüneti eljárási szabályok, valamint a békeszerződés emberi jogi rendelkezései tartalmaztak. A hivatal jelentéseivel és nyilatkozataival győzi meg a nepáli biztonsági erőket és a maoistákat, hogy tanúsítsanak mérsékletet, és állítsák le a civil lakosságot ért szándékos támadásokat. Az ENSZ hosszú éveken át tartó politikai törekvéseinek az volt a célja, hogy befejezzék az ellenségeskedést, és ösztönözze a tárgyalásos politikai megoldást ban, miután a kormány az ENSZ segítségét kérte, a főtitkár egy előzetes felmérést végző missziót küldött az országba. Ezután a kormány és a maoisták azonos levelet küldtek a főtitkárnak, kérték, hogy az ENSZ segítse a tűzszüneti eljárási szabályok ellenőrzését; kísérje figyelemmel az alkotmányozó nemzetgyűlési választásokat; a civil személyzet bevetését, hogy ellenőrizzék és igazolják a maoista fegyveresek és fegyvereik kényszerű elszigetelését a kijelölt szálláskörzetekben; és ellenőrizze, hogy a nepáli hadsereg a barakkjaiban marad, és nem használja a fegyvereit. Ugyanabban az évben a főtitkár nepáli személyes képviselőjének jelentős szerepe volt abban, hogy a pártok közös elvi síkot találtak a kulcskérdésekben, ideértve az alkotmányozó nemzetgyűlési választások szervezését, a fegyverek és a hadseregek menedzselését, valamint a konszenzus kialakítását az ENSZ szerepéről a békefolyamatban. Amikor a kormány a két oldallal megegyezően kérte az ENSZ segítségét, a BT 1740(2007) számú határozatával létrehozta az ENSZ Nepáli Misszióját (UNMIN)., Az UNMIN számos fronton volt aktív. Fegyverzetellenőrei felügyelték a maoista fegyverek és fegyveresek regisztrációját. Az UNMIN választási szakértői technikai segítséget nyújtottak a nepáli választási bizottságnak az alkotmányozó nemzetgyűlési választások tervezésében, előkészítésében és lebonyolításában. 131

132 Az UNMIN-től független választási ENSZ-ellenőrök kis csoportja részt vett a választási folyamat minden technikai területének az átvizsgálásában, és jelentést készített a választás lebonyolításáról. Időközben az UNMIN civil ügyekkel foglalkozó tisztjei lehetővé tették, hogy a misszió a Katmandun kívüli közösségeket bevonja, és segítse a békés választásokat biztosító légkör kialakítását. A BT gratulált a nepáli népnek a évi, nagymértékben békés választásokhoz, és valamennyi pártot sürgetette, hogy tartsák tiszteletben a nép akaratát és a jogrendet. Miután az Alkotmányozó Nemzetgyűlés először összeült, és Nepált köztársasággá nyilvánította, megalakították a kormányt, amelyben mindkét oldal részt vett, a főtitkár 10 millió dollárnyi segélyt engedélyezett Nepál számára az ENSZ Békeépítési Alapjából. A főtitkár 2009-ben, egy nepáli látogatás után azonban törékenynek minősítette a helyzetet, és ez be is bizonyosodott. Politikai patthelyzet állt elő. Mintegy korábbi maoista harcos akikről kiderült, hogy gyermekek lefegyverzése után amely egy kulcsfontosságú komponense volt a kormány, a maoisták és az ENSZ által aláírt akciótervnek 2009-ben az ország szembenálló politikai csoportjai 2010 szeptemberében elfogadták az úgynevezett négypontos megállapodást, amely szerint január 14-ig megoldják a békefolyamat még hátralévő feladatait. Megegyeztek abban is, hogy a volt maoista fegyveresek társadalmi beilleszkedését és rehabilitációját addig befejezik. A BT viszont 1939(2010) számú határozatával meghosszabbította az UNMIN megbízatását január 15-ig, ezután a megbízatás véget ért. Bougainville / Pápua Új-Guinea 1998 elején, a Bougainville-sziget függetlensége miatti, egy évtizedes fegyveres konfliktus után Pápua Új-Guinea kormánya és Bougainville vezetői elfogadták a Lincoln Egyezményt, amely megszabta a békefolyamat kereteit. Az egyezmény szerint a regionális fegyverszünet-ellenőrző csoportot ellenőrök Ausztráliából, Fidzsiről, Új-Zélandról és Vanuatuból átalakították békeellenőrző csoporttá. A Lincoln Egyezménnyel összhangban Pápua Új-Guinea kormánya kérte és megkapta a Biztonsági Tanácstól az egyezmény megerősítését, valamint egy kisebb ENSZ megfigyelő misszió felállítását. Az ENSZ Bougainville-i Politikai Hivatala (UNPOB United Nations Political Office in Bougainville) az ENSZ első politikai missziója a Délcsendes-óceáni térségben, ugyanebben az évben kezdett működni ben, több mint kétévnyi tárgyalások után, amelyeket az UNPOB támogatott és vezetett, a felek aláírták a bougainville-i békeszerződést, amely gondoskodott a fegyverleadási tervről, az autonómiáról és a népszavazásról. Az UNPOB vezető szerepet játszott a fegyverleadási terv felügyeletében. A terv második szakaszának az UNPOB által igazolt befejezése megnyitotta az utat a bougainville-i alkotmány megszövegezéséhez, valamint az autonóm bougainville-i kormány megválasztásának az előkészítéséhez ben, a fokozott bougainville-i stabilitás tükrében, az ENSZ egy kisebb misszióval helyettesítette az UNPOB-ot, az ENSZ Bougainville-i Megfigyelő Missziójával (UNOMB United Nations Observer Mission in Bougainville). Az első autonóm kormány megválasztását Pápua Új-Guinea Bougainville tartományában a következő évben tartották júniusában a sziget új autonóm tartományi kormánya, ideértve az elnököt és a Képviselőházat, felesküdött. Az UNOMB munkája ezzel véget ért. A bougainville-i háború nem keltett jelentősebb figyelmet, ám brutális volt, mintegy életet követelt az 1980-as és 1990-es évek folyamán. Az ENSZ 132

133 erőfeszítései sikeresnek bizonyultak: részt vett a tárgyalásokban, közvetített, és elősegítette a konfliktus megoldását. Az ENSZ vállalta mintegy fegyver begyűjtését és megsemmisítését, arra ösztönözte a feleket, hogy egyezzenek meg a választások megszervezésében, és elősegítette a választásokat. Kelet-Timor 2002-ben a korábban függésben lévő Kelet-timori Terület Timor-Lesteként kikiáltotta függetlenségét azt követően, hogy az ENSZ-szel sok éven át együttműködött az önrendelkezésért folytatott harcban. Alkotmányozó nemzetgyűlése ezután átalakult nemzeti parlamentté, és szeptemberben Kelet-Timor az ENSZ 191. tagállama lett. A függetlenség kikiáltása után a BT létrehozta az ENSZ Kelet-timori Támogató Misszióját (UNMISET United Nations Mission of Support in East Timor), hogy segítse a születendő államnak az alapvető adminisztráció kifejlesztését, gondoskodjon az ideiglenes rendészeti szervekről és a biztonságról, felépítse a rendőrséget, és hozzájáruljon a külső és belső biztonság fenntartásához. Az UNMISET 2005-ben befejezte munkáját, helyébe az ENSZ Kelet-timori Hivatala (UNOTIL United Nations Office in Timor-Leste) lépett, amelynek az volt a célja, hogy támogassa a fontos állami intézmények, a rendőrség és a határőrség felállítását, továbbá gondoskodjon a demokratikus kormányzás oktatásáról és az emberi jogok tiszteletben tartásáról ban a fegyveres erők közel 600 tagjának elbocsátása válságot váltott ki, amely májusban tetőzött, és az erőszak haláleseteket is okozott. A kormány kérésére a BT nemzetközi rendőri és katonai erőket vonultatott fel a fontos helyek és berendezések biztosítására. A főtitkár odarendelte különmegbízottját, hogy segítse a válság megszüntetését és a politikai megoldás kidolgozását. A politikai szereplők közötti széles körű tárgyalásokat követően új kormányt alakítottak júliusban. A következő hónapban a BT új, kibővített műveletet hozott létre, az ENSZ Kelet-timori Integrált Misszióját (UNMIT), hogy támogassa a kormányt a stabilitás megszilárdításában, a demokratikus kormányzás kultúrájának erősítésében és a timori érdekeltek közötti párbeszéd előmozdításában. Azóta a stabilitást az országban nagymértékben fenntartották, 2007-ben elnök- és parlamenti választásokat bonyolítottak, általánosságban nyugodt, biztonságos légkörben elején egy volt katonatiszt által vezetett csoport megtámadta Kelet- Timor elnökét és miniszterelnökét. A BT elítélte a támadásokat, és valamennyi fél teljes együttműködését sürgette, hogy a felelősöket bíróság elé állítsák. A BT üdvözölte a főtitkárnak azt a szándékát, hogy szakértő missziót küld, amely márciusban felmérte a nemzeti rendőrség szükségleteit és az UNMIT rendőri készségfejlesztő programjának a helyi viszonyokhoz történő igazítását. Az ezt követő jelentés szerint az UNMIT-nek problémái voltak a telepítéssel, a kapacitással, az ellentétes képzési előírásokkal, az erőforrásokkal és a megbízatásához szükséges időkerettel. Egy újabb ENSZ-csoport látogatta meg Kelet-Timort, hogy a jelentésben tett ajánlások megvalósításához kezdjen, ideértve az UNMIT rendőri feladatainak a fokozatos átadását a timori rendőrségnek. Később a BT elfogadott egy elnöki nyilatkozatot, amely dicsérte a timori vezetésnek és intézményeknek a gyors, határozott és felelős magatartását, ahogyan reagáltak a támadásokra. Újra megerősítette a biztonsági szektor felülvizsgálatának és reformjának a fontosságát, a nemzetközi közösség tartós támogatásának a szükségességét, amelyek segítik Kelet-Timor intézményeinek a fejlesztését. 133

134 2009-ben, az ENSZ égisze alatt szervezett az ország függetlenségéhez vezető népszavazás évfordulóján a BT elismerését fejezte ki Kelet-Timor népének és kormányának a béke, a stabilitás és a fejlődés érdekében tett erőfeszítéseikért. A következő évben, februárban a BT egy évvel meghosszabbította az UNMIT megbízatását, emellett támogatta a főtitkárnak azt a szándékát, hogy az UNMIT rendőri részlegét átalakítsa, ezáltal segítse a rendőri feladatok fokozatos átadását a nemzeti rendőrségnek. Ciprus Európa Az ENSZ Ciprusi Békefenntartó Erejét (UNFICYP), 1964-ben alapították azzal a céllal, hogy megakadályozza a ciprusi görög és török közösségek közötti harc kiújulását, és hozzájáruljon a közrend helyreállításához és fenntartásához, valamint a normális viszonyok visszaállításához ben az ország Görögországgal való unióját favorizáló ciprusi görögök és görög elemek puccsát Törökország katonai intervenciója, majd a szigetország tényleges kettészakadása követte. Azóta az UNFICYP felügyeli az augusztus 16-án hatályba lépett tényleges tűzszünetet, és puffer zónát tart fenn a Ciprusi Nemzeti Gárda, valamint a Török Nemzeti Gárda és a ciprusi török erők frontvonalai között. Mivel politikai megoldás nem jött létre, az UNFICYP továbbra is jelen van a szigeten. A főtitkár, jó szolgálatát felajánlva egy átfogó megoldás kidolgozásában, a két szomszédos ciprusi vezető közötti megbeszélések házigazdája volt 1999-ben és 2000-ben, amelyeket 2002-től közvetlen megbeszélések követtek. Benyújtott egy átfogó javaslatot is a két vezető közötti nézetkülönbség áthidalására, ám nem tudtak megegyezni abban, hogy ezt időben népszavazásra bocsássák mindkét oldalon, így téve lehetővé azt, hogy az újraegyesített Ciprus írja alá a csatlakozási szerződést az Európai Unióval. A megbeszéléseket 2003-ban felfüggesztették. Ebben az évben, áprilisban a ciprusi török hatóságok határátkelőhelyeket nyitottak meg a lakosság átutazására a ciprusi görögök északra, a ciprusi törökök délre közel három évtized után először. Az ENSZ mérnökei javították az utakat, a BT hozzájárult ahhoz, hogy bővítsék az UNFICYP rendőri komponensét, és hogy biztosítsák az emberek és a járművek biztonságos és fegyelmezett átkelését. Hét hónap alatt mintegy 2 millió átkelés történt. A főtitkár üdvözölte az új kezdeményezést, ám hangsúlyozta, hogy ez nem helyettesíti az átfogó megoldást ben a ciprusi görög és a ciprusi török vezetők a biztosítékot nyújtó országokkal (Görögország, Törökország és az Egyesült Királyság) együtt a főtitkár részletes javaslatai alapján felújították a tárgyalásokat New Yorkban. Hatheti tárgyalások után, amikor a megegyezés már közel volt, a főtitkár közbelépett azért, hogy befejezzék a ciprusi probléma átfogó megoldását, amely egy Egyesült Ciprusi Köztársaság létrehozására szólított fel ez a ciprusi görög alkotmányos államból és a ciprusi török alkotmányos államból állna, amelyeket egy szövetségi kormány köt össze. A ciprusi görög népszavazáson a szavazók hetvenhat százaléka ellenezte a tervet, míg ciprusi török népszavazáson a szavazók 65 százaléka támogatta. Mindkét közösség jóváhagyása híján a terv megbukott, így Ciprus megosztott és militarizált szigetként lépett be az Európai Unióba. 134

135 2006-ban a ciprusi görög és a ciprusi török vezetők személyesen találkoztak az ENSZ politikai ügyekért felelős főtitkárhelyettesének jelenlétében. Az elvek sorozatát és a két vezető döntését tartalmazó megegyezésben elkötelezték magukat Ciprus egyesítése mellett, amely két övezetből áll, kétközösségű föderáción és politikai egyenlőségen alapul, ahogyan ezt a BT határozatai megállapítják, és kötelezettséget vállaltak egy olyan folyamat mellett, amely ehhez a célhoz vezet ben is találkoztak a főtitkár különleges képviselőjének ciprusi rezidenciáján, ahol megegyeztek a folyamat mielőbbi elkezdésének szükségességében. A tárgyalások utolsó fordulóját azután kezdeményezték, hogy 2008-ban a ciprusi görög és a ciprusi török vezetők megegyeztek, és azt is eldöntötték, hogy határátkelő helyet nyitnak a Ledra utcán a régi város, Nicosia központjában, amely hosszú évek óta Ciprus megosztásának a jelképe volt. Később tárgyalások kezdődtek, és a két vezető, képviselőik és szakértőik közös tanulmányokat készítettek, amelyben közzétették a két oldal álláspontját a különböző kérdésekben, és jelezték a közeledés és a széthúzás területeit. Ezek a tárgyalások 2011-ben folytatódtak. Georgia (Grúzia) Az abházok és a grúzok közötti kapcsolat évtizedeken át feszült volt ben az abház helyi hatóságok (Abházia grúziai északnyugati régiója) ismételt kísérleteket tett arra, hogy az 1991-ben függetlenné vált Grúziától elszakadjon, és ez fegyveres összetűzésekbe torkollott 1992-ben. Több százan haltak meg, és mintegy ember menekült az Orosz Föderációba. A főtitkár 1993-ban kinevezett megbízottja közvetíteni kezdett a felek között, később, ugyanebben az évben tűzszüneti megállapodás született. A BT létrehozta az ENSZ Georgiai Megfigyelő Misszióját (UNOMIG United Nations Observer Mission in Georgia), hogy ellenőrizze a megállapodás teljesítését. A harcok azonban kiújultak, és polgárháborúvá váltak ben a felek moszkvai találkozójukon megegyeztek egy új tűzszünetben, amelyet a Független Államok Közösségének (CIS) békefenntartó ereje ellenőriz. Az UNOMIG ellenőrizte a megállapodás végrehajtását, és figyelemmel kísérte a békefenntartó erő működését. Az évek során a főtitkár egymást követő különleges képviselői folytattak megbeszéléseket, a főtitkár közben hangsúlyozta az átfogó rendezés szükségességét. A feszültség Grúzia és Oroszország között fokozódott, és 2008-ban teljes körű háborúvá eszkalálódott Dél-Oszétia miatt, amelyet az évi tűzszüneti egyezmény érvénytelenítése követett, majd a CIS-misszió véget ért. Az ellenségeskedések drámai eszkalációja jelentős hatással volt a grúz abház konfliktuszóna helyzetére és az egész konfliktusrendezési folyamatra. Abházia szeparatista erői második frontot nyitottak, és augusztusban megszállták Grúzia nyugati területét. Az orosz elnök azonnal bejelentette szándékát a katonai műveletek leállítására Grúziában, ám a csapatok Dél-Oszétiában és Abháziában maradtak amelyet Oroszország függetlennek ismert el, Grúzia viszont orosz megszállás alatti területnek. Az UNHCR becslései szerint mintegy ember kényszerült elhagyni otthonát a augusztusi konfliktus folyamán. Az UNOMIG-misszió 2009 júniusában befejeződött, mivel a BT tagjai nem tudtak konszenzust elérni megbízatásának a meghosszabbításáról. Az ENSZ-intézmények azonban továbbra is segítették a konfliktus során elüldözötteket. 135

136 A balkáni országok A volt Jugoszlávia. A Jugoszláv Szövetségi Köztársaság az ENSZ egyik alapító tagja volt ben a szövetség két tagköztársasága Horvátország és Szlovénia kinyilvánította a függetlenségét. A horvátországi szerbek akiket a jugoszláv nemzeti hadsereg támogatott ellenezték a lépést, és háború tört ki Horvátország és Szerbia között. A BT fegyverembargó alá helyezte Jugoszláviát, és a főtitkár személyes megbízottat nevezett ki, hogy támogassa az Európai Közösség békekezdeményezéseit. A rendezés feltételeinek megteremtéséhez a BT 1992-ben létrehozta az ENSZ Védelmi Erejét (UNPROFOR United Nations Protection Force) kezdetben Horvátországban. A háború azonban kiterjedt Bosznia-Hercegovinára, amely ugyancsak kinyilvánította függetlenségét. Ezt a lépést a boszniai horvátok és muzulmánok támogatták, a boszniai szerbek viszont ellenezték. A horvát és a szerb hadsereg közbelépett, a BT gazdasági szankciók alá helyezte a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságot, amely akkor már csak Szerbiából és Montenegróból állt. A háború fokozódott, amely a második világháború óta a legnagyobb menekültválságot okozta Európában. Az etnikai tisztogatásról szóló, széles körben megjelenő jelentések ismeretében a BT 1993-ban először hozta létre a nemzetközi törvényszéket, hogy a háborús bűnök miatt vádat emeljenek. Bizonyos helyeket biztonságos területnek nyilvánított, hogy megkísérelje elszigetelésüket a harcoktól. Az UNPROFOR igyekezett védelmet nyújtani a humanitárius segélyszállítmányoknak Boszniában, továbbá megvédeni a fővárosát, Szarajevót és más biztonságos területek -et. A békefenntartó parancsnokok katonát kértek, a BT azonban csak at engedélyezett. A Szarajevó elleni folytatódó támadások elrettentése érdekében, a főtitkár kérésére az Észak-atlanti Szerződés Szervezete (NATO) ben felhatalmazást adott a légicsapásokra. A boszniai szerb erők mintegy 400 UNPROFOR-megfigyelőt tartottak fogva, némelyeket emberi pajzsként használva ben az összetűzések fokozódtak. Horvátország jelentős offenzívát indított szerbek lakta területei ellen. A boszniai szerbek Szarajevót ágyúzták, a NATO válasza masszív légicsapás volt. A boszniai szerb erők elfoglalták a biztonságos területeket Srebrenicában és Zepában. Srebrenicában mintegy fegyvertelen férfit és fiút öltek meg, a második világháború óta a legszörnyűbb európai vérfürdőben. Egy évi jelentésben a főtitkár elismerte az ENSZ és a tagállamok hibáit, ahogy a Srebrenicában tetőzött etnikai tisztogatási kampányra reagáltak. A tragédia, mondta, történelmünket örökké kísérteni fogja ben megegyezés született Bosznia-Hercegovina, Horvátország és Jugoszlávia között a 42 hónapos háború befejezéséről. A megegyezés biztosítása érdekében a BT engedélyezett egy NATO vezette főnyi, többnemzetiségű végrehajtó erőt (Implementation Force). A BT létrehozott egy ENSZ nemzetközi rendőri különítményt is. Ez később része lett a nagyobb ENSZ Boszniahercegovinai Missziónak (UNMIBH United Nations Mission in Bosnia and Hercegovina), amely megkönnyítette a menekültek és a lakóhelyüket elhagyni kényszerültek hazatérését, előmozdította a békét és a biztonságot, segítette felépíteni az állami intézményeket ban a BT létrehozta az ENSZ Prevlakai Megfigyelők Misszióját (UNMOP United Nations Mission of Observers in Prevlaka), hogy ellenőrizze a Prevlaka-félsziget demilitarizálását, amely stratégiai terület Horvátországban, s amelyre Jugoszlávia igényt tart. Az UNMIBH és az UNMOP 2002 végén befejezte a munkáját. 136

137 2006 májusában Montenegró népe egy népszavazáson Montenegró függetlenségére szavazott, és a következő hónapban az ország kinyilvánította függetlenségét. Montenegró lett az ENSZ 192. tagállama. Ugyanabban a hónapban a montenegrói népszavazás nyomán a szerb parlament kinyilvánította, hogy a Szerb Köztársaság amely már ENSZ-tagállam volt Szerbia és Montenegró Állami Uniójának jogutóda. Koszovó ben a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság visszavonta Koszovó helyi autonómiáját. A Jugoszlávia déli részén lévő tartomány történelmileg fontos a szerbeknek, lakosságának azonban több mint 90 százaléka albán nemzetiségű. A koszovói albánok más véleményen voltak, az önigazgatást keresték, bojkottálták a szerb állami intézményeket és hatóságokat. A feszültségek fokozódtak, és az 1996-ban fellépő Koszovói Felszabadító Hadsereg (KLA Kosovo Liberation Army) a függetlenséget fegyveres lázadással akarta megszerezni. Támadásokat indított hivatalos szerb személyek és a velük együttműködő albánok ellen, a szerb hatóságok pedig tömeges letartóztatásokkal válaszoltak. A harcok 1998 márciusában robbantak ki, amikor a szerb rendőrség lerohanta Drenica régiót, állítólag KLA-tagokat keresve. A BT fegyverembargó alá helyezte Jugoszláviát, beleértve Koszovót is, a helyzet azonban rosszabbodott, és nyílt háborúvá vált ben, miután figyelmeztették Jugoszláviát, a szerbek koszovói offenzívájának ellensúlyozására a NATO légicsapásokat kezdett Jugoszlávia ellen. A főtitkár szerint tragikus, hogy a diplomácia megbukott. Jóllehet vannak idők, amikor az erő alkalmazása jogos lehet a békéért folyó küzdelemben, mondotta, ám a BT részese kell, hogy legyen bármilyen ilyen döntésnek. Jugoszlávia jelentős offenzívát indított el a KLA ellen, és tömegesen kezdte deportálni az albán nemzetiségűeket Koszovóból, amellyel menekült példátlan kiáramlását okozta. Az UNHCR és más humanitárius ügynökségek a segítségükre siettek Albániába és a volt Jugoszláv Macedón Köztársaságba. Jugoszlávia elfogadta a nyolcak csoportja (hét iparilag fejlett nyugati ország és Oroszország) által javasolt béketervet. A BT ezt megerősítette, és felhatalmazta a tagállamokat, hogy jelenlétükkel biztosítsák az ellenségeskedések megakadályozását, a KLA lefegyverzését és a menekültek hazatérésének a megkönnyítését. Továbbá felkérte a főtitkárt, hogy létesítsen ideiglenes nemzetközi civil közigazgatást, melyben az emberek érdemi autonómiát és önkormányzatot kaphatnak. A jugoszláv erők visszavonultak, a NATO felfüggesztette a bombázást, és megérkezett az fős többnemzetiségű Koszovói Haderő (KFOR Kosovo Force), hogy biztonságot nyújtson. Az ENSZ Koszovói Ideiglenes Közigazgatási Missziója (UNMIK) azonnal a helyszínre érkezett. Feladata mind bonyolultságban, mind terjedelemben példátlan. A BT az UNMIK-ot Koszovó területe és népe feletti fennhatósággal ruházta fel beleértve a teljes jogalkotói és végrehajtói hatalmat, valamint a bírói testület igazgatásával. A háború alatt távozott, megközelítőleg menekültből legalább visszatért, és a legfontosabb az volt, hogy felkészítsék őket a közelgő zord tél ellen. Ezt megvalósítva az UNMIK jelentős előrehaladást ért el a normális élet visszaállításában és a hosszú távú gazdasági újjáépítés biztosításában. A KLA-t 1999 végére teljesen leszerelték, tagjai integrálódtak a polgári társadalomba. A következő hónapokban mintegy nem albán nemzetiségű koszovói elhagyta Koszovót, és Szerbiába vagy Montenegróba távozott, közös bizottság segítette biztonságos áttelepülésüket. Az ottmaradó nem albán kisebbségek elkülönített, beékelt területeken éltek, amelyeket a KFOR őrzött. 137

138 2001-ben a Volt Jugoszlávia Nemzetközi Büntető Törvényszék vádat emelt a volt jugoszláv elnök, Slobodan Milošević és további négy személy ellen a koszovói albán civil lakosság ellen irányuló szisztematikus támadások során elkövetett emberiesség elleni bűncselekmények miatt,. Amikor a védelem már az ügy vége felé járt, Milošević 2006-ban, fogva tartása alatt természetes halállal elhunyt. 66 rendbeli bűntettel vádolták népirtás, emberiesség elleni bűntett és háborús bűnök elkövetése miatt Bosznia-Hercegovinában, Horvátországban és Koszovóban. Ugyancsak 2001-ben a BT megszüntette a fegyverembargót. Novemberben megválasztották a 120 tagú Koszovói Nemzetgyűlést, amely ben megválasztotta a tartomány első elnökét és miniszterelnökét. Decemberben az UNMIK befejezte feladatainak az átadását a helyi ideiglenes intézményeknek, jóllehet megtartotta az ellenőrzést a biztonság, a külkapcsolatok, a kisebbségi jogok védelme és az energia felett a tartomány végleges státusz meghatározásának a függvényében folyamán a főtitkár különmegbízottja négy közvetlen tárgyalássorozatot vezetett a felek között és az első magas szintű találkozót a szerb és koszovói vezetők között, ám Koszovó albán nemzetiségű kormánya és Szerbia hadilábon állt egymással februárjában a különmegbízott kompromisszumos javaslatként bemutatta végső státusztervezetét, amely nem hatotta meg a feleket. Ezt követően azt jelentette, hogy az egyetlen életképes opció Koszovó számára a függetlenség, amelyet Szerbia következetesen ellenzett. Később a főtitkár üdvözölte a trojka (Európai Unió, Oroszország és az Egyesült Államok) létrejöttéről szóló megállapodást, amely a további tárgyalásokat vezette Koszovó jövőbeni státuszáról; a felek azonban nem tudtak megállapodásra jutni (lásd ban a koszovói nemzetgyűlés elfogadta a függetlenségi nyilatkozatot ben a Nemzetközi Bíróság tanácsadó véleményt nyilvánított a nyilatkozatról, amely kimondta, hogy nem sérti a nemzetközi jogot. Szeptemberre a 192 ENSZtagállamból 70 ismerte el független államként Koszovót, miközben Szerbia a saját területe részének tekinti. Ugyanakkor a főtitkár megerősítette az ENSZ készségét ahhoz, hogy hozzájáruljon a Belgrád és Priština közötti párbeszéd folyamatához szoros együttműködésben az EU-val. Leszerelés Az ENSZ megalapítása óta törekvéseinek központi kérdése volt a multilaterális leszerelés és fegyverzetkorlátozás a nemzetközi béke és biztonság fenntartása érdekében. Az ENSZ a legmagasabb szintű prioritással kezelte a nukleáris (atom-) fegyverek csökkentését és végül felszámolását, a vegyi fegyverek megsemmisítését és a biológiai fegyverek tiltásának az erősítését. Mindezek a legszörnyűbb veszélyt jelentik az emberiség számára. Jóllehet az évek során ezek a célok változatlanok maradtak, a tanácskozások és a tárgyalások hatásköre megváltozott, miként a politikai realitások és a nemzetközi helyzet is átalakult. A nemzetközi közösség most sokkal szorosabban vizsgálja a kézi lőfegyverek és a könnyűfegyverek túlzott és destabilizáló terjedését, és mozgósít a taposóaknák tömeges telepítése ellen. Ez egy olyan jelenség, amely veszélyezteti a társadalmak gazdasági és szociális szerkezetét, polgárokat öl és csonkít meg, közülük túl sok a nő és a gyermek. Megfontolás tárgya 138

139 a multilaterálisan kidolgozott normák szükségessége is a ballisztikus rakétatechnológia és a háborúból visszamaradt robbanóanyagok terjedése ellen, valamint az új információs és kommunikációs technológiák hatása a nemzetközi biztonságra. A szeptember 11-i tragikus események az Egyesült Államokban és az azt követő terrortámadások számos országban nyomatékosították a potenciális veszélyét annak, hogy a tömegpusztító fegyverek nem állami szereplők kezébe juthatnak. Az ilyen támadások még sokkal pusztítóbb következményekkel járhattak volna, ha a terroristák képesek lettek volna megszerezni és használni a vegyi, biológiai és nukleáris fegyvereket. E problémákra reagált a Közgyűlés, amikor ben először fogadott el határozatot (57/83) azokról az intézkedésekről, amelyek megakadályozzák, hogy a terroristák tömegpusztító fegyvereket és beszerezzék ben a BT először döntött hivatalosan a tömegpusztító fegyverek elterjedésének veszélyéről, kiváltképpen, ha azok nem állami szereplők kezébe kerülnek. Az ENSZ Alapokmány kényszerítő előírásai szerint cselekedve, a BT egyhangúan elfogadta 1540(2004) számú határozatát, amely arra kötelezi az államokat, hogy tartózkodjanak a nem állami szereplők bármiféle támogatásától a nukleáris, vegyi és biológiai fegyverek, valamint az azok célba juttatását szolgáló szállítóeszközök fejlesztését, beszerzését, gyártását, birtoklását, szállítását, átadását és használatát illetően. A határozat messzemenő kötelezettségeket ró az államokra a hazai intézkedések meghozatalában, hogy megakadályozzák a nukleáris, vegyi és biológiai fegyverek, valamint az azok célba juttatását szolgáló szállítóeszközöknek a terjedését, beleértve a megfelelő ellenőrzés megvalósítását a kapcsolódó anyagok felett. Ezt követően a Közgyűlés elfogadta a Nemzetközi egyezményt a nukleáris terrorcselekmények tiltásáról, amely 2007-ben lépett hatályba. A fegyverek tényleges leszerelésében és a leszerelés betartásának ellenőrzésében játszott szerepe mellett az ENSZ alapvető szerepet játszik a multilaterális leszerelésben is azáltal, hogy segíti a tagállamokat új normák kidolgozásában és a létező egyezmények megerősítésében és megszilárdításában. Az egyik leghatékonyabb eszköz arra, hogy a terroristákat visszatartsák a tömegpusztító fegyverek használatától vagy a használattal való fenyegetéstől, hogy megerősítik a már kidolgozott multilaterális szabályozásokat, amelyek betiltják ezeket a fegyvereket, és megakadályozzák terjedésüket. A leszerelési mechanizmus Az ENSZ Alapokmánya a Közgyűlésre ruházza a fő felelősséget, hogy megvitassa a nemzetközi béke és biztonság fenntartására irányuló együttműködés általános elveit, ideértve a leszerelést és a fegyverkezés szabályozását irányító elveket (11. cikk). A Közgyűlés két alárendelt testülete foglalkozik leszerelési kérdésekkel: az Első (Leszerelés és Nemzetközi Biztonság) Bizottság, amely a Közgyűlés rendes ülésszaka folyamán ülésezik, és a Közgyűlés napirendjén szereplő minden leszerelési kérdéssel foglalkozik; továbbá a Leszerelési Bizottság (Disarmament Commission), egy olyan szakosított tanácskozó testület, amely speciális kérdésekkel foglalkozik, és évente három héten át ülésezik. 139

140 Többoldalú leszerelési és fegyverzetszabályozási megállapodások A fontos nemzetközi leszerelési és fegyverzetszabályozási intézkedések időrendi sora, amelyeket multilaterális és regionális fórumokon fogadtak el, a következő: évi genfi protokoll (Geneva Protocol): megtiltja vegyi és biológiai fegyverek elsőként történő használatát évi Antarktisz-szerződés (Antarctic Treaty): demilitarizálja a kontinenst, és megtiltja bármilyen fegyver kipróbálását a kontinensen évi szerződés a légkörben, a világűrben és a víz alatt végzett nukleáris fegyverkísérletek betiltásáról (Treaty Banning Nuclear Weapon Tests in the Atmosphere, in Outer Space and under Water), amelyet részleges atomcsendszerződésnek is neveznek (Partial Test-Ban Treaty): a nukleáris kísérleteket föld alatti helyekre korlátozza évi szerződés az atomfegyverek betiltásáról Latin-Amerikában és a Karib-térségben (Treaty for the Prohibition of Nuclear Weapons in Latin America and the Caribbean), röviden a tlatelolcói szerződés: a régió országainak megtiltja atomfegyverek kipróbálását, alkalmazását, gyártását, tárolását vagy beszerzését évi szerződés a világűr beleértve a Holdat és más égitesteket kutatása és felhasználása során az államok tevékenységét szabályozó alapelvekről (Treaty on Principles Governing the Activities of States in the Exploration and Use of Outer Space, including the Moon and Other Celestial Bodies), röviden világűrszerződés (Outer Space Treaty): elrendeli, hogy a világűrt csak békés célokra lehet használni, és atomfegyvereket nem lehet a világűrbe kihelyezni vagy ott kipróbálni évi szerződés az atomfegyverek elterjedésének megakadályozásáról (Treaty on the Non-Proliferation of Nuclear Weapons NPT), atomsorompó-szerződés: az atomfegyverrel nem rendelkező államok elfogadták, hogy soha nem szereznek be atomfegyvert, cserébe ígéretet kaptak arra, hogy hozzáférhetnek a polgári atomerőműtechnológiához. Az atomfegyverrel rendelkező államok ígéretet tettek tárgyalások folytatására a nukleáris fegyverkezési hajsza megállítása és a nukleáris leszerelés érdekében, továbbá semmilyen módon nem segítik a nukleáris fegyverek átadását azokkal nem rendelkező államoknak évi szerződés az atomfegyvereknek és más tömegpusztító fegyvereknek a tenger fenekén, az óceánok mélyén és azok altalajában történő elhelyezésének tilalmáról (Treaty on the Prohibition of the Emplacement of Nuclear Weapons on the Sea-Bed and the Ocean Floor and in the Subsoil Thereof), röviden tengerfenék-szerződés (Sea-Bed Treaty): megtiltja atomfegyverek és más tömegpusztító fegyverek elhelyezését a tenger fenekén vagy az óceánok mélyén évi egyezmény a bakteriológiai (biológiai) fegyverekről (Convention on Bacteriological [Biological] Weapons BWC): megtiltja biológiai és toxikus fegyverek fejlesztését, gyártását és tárolását, továbbá előírja ilyen fegyverek és azok hordozóeszközeinek a megsemmisítését. 140

141 1980. évi némely hagyományos fegyverre vonatkozó egyezmény (Convention on Certain Conventional Weapons CCW) megtilt bizonyos hagyományos fegyvereket, amelyek túlzottan ártalmasak vagy összevissza (válogatás nélküli, vak) hatásuk van. Az I. jegyzőkönyv azokat a fegyvereket tiltja be, amelyek olyan darabokra robbannak szét, amelyeket a röntgen nem érzékel az emberi testben. A II. kiegészítő jegyzőkönyv (1995) bizonyos típusú aknák, taposóaknák és más eszközök használatát korlátozza. A III. jegyzőkönyv a gyújtóbombákat tiltja meg. A IV. jegyzőkönyv a vakító lézerfegyverek alkalmazását tiltja meg évi szerződés a dél-csendes-óceáni atommentes övezetről (South Pacific Nuclear Free Zone Treaty), a rarotongai szerződés: megtiltja nukleáris robbanóeszközök állomásoztatását, beszerzését és tesztelését, valamint nukleáris hulladék elhelyezését a zónán belül évi szerződés az európai hagyományos fegyveres erőkről (Treaty on Conventional Armed Forces in Europe CFE Treaty): az Atlanti-óceántól az Ural hegységig terjedő zónában korlátozza különféle hagyományos fegyverek számát évi nyitottégbolt-szerződés (Open Skies Treaty): a részes államoknak lehetővé teszi, hogy egymás területei felett átrepüljenek, és megfigyeljék azt. Az együttműködés és a nyíltság elvein alapul. Számos fegyverzet-ellenőrzési megállapodás és más ellenőrzési mechanizmusok ellenőrzésére használták évi vegyi fegyverekről szóló egyezmény (Chemical Weapons Convention CWC): megtiltja vegyi fegyverek fejlesztését, gyártását, tárolását és alkalmazását, és megköveteli a megsemmisítésüket évi szerződés a délkelet-ázsiai atomfegyvermentes övezetről (Southeast Asia Nuclear-Weapon-Free Zone Treaty), a bangkoki szerződés: a szerződésben részes államok területén megtiltja atomfegyverek fejlesztését és állomásoztatását évi szerződés az afrikai atomfegyvermentes övezetről (African Nuclear-Weapon-Free Zone Treaty), pelindabai szerződés: az afrikai kontinensen megtiltja atomfegyverek fejlesztését és állomásoztatását évi átfogó atomcsendszerződés (Comprehensive Nuclear-Test-Ban Treaty CTBT): világszerte bármilyen környezetben megtilt mindenféle nukleáris kísérleti robbantást évi egyezmény a taposóaknák betiltásáról (Mine-Ban Convention): megtiltja a taposóaknák alkalmazását, készletezését, gyártását és átadását, és elrendeli megsemmisítésüket évi nemzetközi egyezmény a nukleáris terrorcselekmények tiltásáról (International Convention for the Suppression of Acts of Nuclear Terrorism) nukleáristerrorizmus-egyezmény: vázolja a sajátos nukleáris terrorcselekményeket, célja a lehetséges célpontok széles körének a védelme, az elkövetők bíróság elé állítása és az országok közötti együttműködés elősegítése évi szerződés a közép-ázsiai nukleáris fegyvermentes övezetről (Central Asia Nuclear-Weapon-Free Zone): öt közép-ázsiai országból (Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán és Üzbegisztán) álló övezetet hoz létre. 141

142 2008. évi egyezmény a fürtös bombákról (Convention on Cluster Munitions CCM): megtiltja ilyen fegyverek alkalmazását, fejlesztését, gyártását, beszerzését, tárolását, visszatartását és átadását évi közép-afrikai egyezmény a kézi lőfegyverek és könnyűfegyverek ellenőrzéséről (Central African Convention for the Control of Small Arms and Light Weapons) kinshasai egyezmény: korlátozza a kézi lőfegyverek és könnyűfegyverek gyártását, államok közötti átadását, a civil lakosság általi birtoklását; előírja a fegyverek megjelölését, az ügynöki tevékenységek és az ügynökök szabályozását, az államoknak korlátozniuk kell saját nemzeti területükön a fegyverbeviteli pontok számát. Az egyezmények ratifikálásának helyzetéről lásd: A Leszerelési Konferencia (Conference on Disarmament) a nemzetközi közösség egyetlen multilaterális tárgyalási fóruma a leszerelési megállapodások kezelésére. A Konferencia tárgyalta meg mind a Vegyi fegyverekről szóló egyezményt (Chemical Weapons Convention), mind az Átfogó atomcsendszerződést (Comprehensive Nuclear-Test-Ban Treaty). Mivel olyan kérdésekkel foglalkozik, amelyek érintik az államok nemzetbiztonsági érdekeit, szigorúan konszenzus alapján működik. Tagsága korlátozott létszámú, 65 állam alkotja, és egyedülálló kapcsolata van a Közgyűléssel. Jóllehet a konferencia határozza meg saját szabályait, és dolgozza ki programját, ám számításba veszi a Közgyűlés ajánlásait, és annak évente jelent óta a konferencia nem volt képes elfogadni és végrehajtani egyetlen munkaprogramot sem, mivel tagjai nem tudtak konszenzusra jutni a leszerelési prioritásokról. Az ENSZ Leszerelési Ügyek Hivatala (UNODA) hajtja végre a Közgyűlés döntéseit leszerelési kérdésekben. Az ENSZ Leszerelési Kutatóintézete (UNIDIR) független kutatásokat végez leszerelési és kapcsolódó problémákról, különös tekintettel a nemzetközi biztonság kérdéseire. A Leszerelési Kérdések Tanácsadó Testülete tanácsokkal látja el a főtitkárt a fegyverzetkorlátozással és a leszereléssel kapcsolatos kérdésekben, továbbá az UNIDIR igazgatótanácsaként szolgál. Tanácsot ad az ENSZ Leszerelési Információs Programja ajánlásainak a megvalósítására is. Atomfegyverek Tömegpusztító fegyverek A nemzetközi közösség hosszan tartó erőfeszítések árán számos multilaterális megállapodást kötött, amelyek célja a nukleáris arzenál csökkentése, kirekesztésük bizonyos régiókból és környezetekből (például a világűr és az tengerfenék), terjedésük korlátozása és a tesztelés megszüntetése. E vívmányok ellenére az atomfegyverek és terjedésük képezik a fő veszélyt a békére, és jelentős kihívást jelentenek a nemzetközi közösség számára. Aggodalomra okot adó problémák ezen a területen többek között az atomfegyverek csökkentésének szükségessége, az atomsorompó-rendszer megvalósíthatóságának a fenntartása, a ballisztikus rakéták és rakétavédelmi rendszerek fejlesztésének és terjedésének a megakadályozása. 142

143 Kétoldalú megállapodások atomfegyverekről. Noha a nemzetközi törekvések az atomfegyverek korlátozására különböző fórumokon folytatódnak, általában elfogadott az, hogy az atomfegyverrel rendelkező hatalmaknak sajátos felelőssége van a stabil nemzetközi biztonsági környezet fenntartásában. A hidegháború alatt és után a két nagyhatalom megállapodásokat fogadott el, amelyek jelentősen csökkentették az atomháború veszélyét. Többoldalú egyezmények atomfegyverekről és az atomsorompóról. Az atomsorompó-szerződés (NPT Treaty on the Non-Proliferation of Nuclear Weapons) valamennyi többoldalú leszerelési szerződés közül a legsokoldalúbb, amelyet 1968-ban nyitottak meg aláírásra, és 1970-ben lépett hatályba. Az NPT a globális atomsorompó-szabályozó rendszer sarokköve, és a nukleáris leszerelés kidolgozásának az alapja. Az NTP-ben részes államok évi felülvizsgálati konferenciája elfogadott egy záródokumentumot, amelyben az atomfegyverrel rendelkező államok egyértelműen kötelezettséget vállaltak nukleáris arzenáljuk teljes megszüntetésének a megvalósítására. A konferencia elfogadta a nukleáris fegyverekre vonatkozó képességek fokozott átláthatóságának a szükségességét és a nukleáris fegyverek csökkenő szerepét a biztonságpolitikában. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságnak az a döntése 2003 januárjában, hogy kilép a szerződésből az első ilyen döntés a szerződés 33 évvel ezelőtti hatálybalépése óta nagy aggodalomra adott okot a nemzetközi közösségben. A felülvizsgálati konferencia résztvevői 2005-ben azonban nem tudtak érdemi eredményt elérni. Az NTP-ben vállalt kötelezettségek ellenőrzésére a részes államoknak el kell fogadniuk a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) nukleáris biztonsági rendszerét végén több mint 170 országban voltak hatályban biztonsági egyezmények. Az NTP mellett a bangkoki, pelindabai, rarotongai és tlatelolcói szerződések megkövetelik a nukleáris fegyverrel nem rendelkező államoktól, hogy alkalmazzák az IAEA biztonsági rendszerét ban a Közgyűlés tagjainak túlnyomó többsége elfogadta az átfogó atomcsendszerződést (CTBT), amely megtiltott mindenhol, mindenféle kísérleti atomrobbantást. Eredetileg 1954-ben javasolták, ám négy évtizedbe telt a szerződés elfogadása, amely kiterjesztette az évi részleges atomcsendszerződést valamennyi környezetre. A CTBT még nem lépett hatályba. A szerződést 1996-ban nyitották meg aláírásra New Yorkban, amikor is 71 ország írta alá, beleértve az akkor nukleáris képességgel rendelkező nyolc ország közül ötöt végére 153 ország ratifikálta, és további 29 írta alá, de még nem ratifikálta. A szerződés 180 nappal azután lép hatályba, ahogy a 2. függelékben felsorolt 44 állam ratifikálta. Ezek a 2. függelékben szereplő államok azok, akik részt vettek a CTBT-ről szóló tárgyalásokon 1994 és 1996 között, és akkor rendelkeztek nukleáris áramtermelő reaktorokkal vagy kutatási célú reaktorokkal ben kilenc, a 2. függelékben szereplő állam nem csatlakozott még a szerződéshez: Kína, Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, Egyiptom, India, Indonézia, Irán, Izrael, Pakisztán és az Egyesült Államok. A főtitkár, a szerződés letéteményesének minőségében konferenciák sorozatát hívta össze a CTBT hatálybalépésének előmozdítása érdekében: 1999-ben, 2001-ben, 2003-ban, 2005-ben, 2007-ben és 2009-ben. 143

144 Kétoldalú leszerelési megállapodások Az évi szerződés a ballisztikus rakétaelhárító rendszerek korlátozásáról (Treaty on the Limitation of Anti-Ballastic Missile Systems ABM Treaty) egy rendszerre korlátozza az Egyesült Államok és a volt Szovjetunió ballisztikus rakétaelhárító rendszerének számát mindkét országban. Az évi korlátozó megállapodás az Egyesült Államok és az Orosz Föderáció között különbséget tesz a stratégiai, más néven hosszú hatótávolságú ABM-ek, amelyeket betiltottak, és a nem stratégiai, más néven rövidebb hatótávolságú ABM-ek között, amelyek nincsenek betiltva. A szerződés június 13-án hatályát veszítette, amikor az Egyesült Államok elállt tőle. Az évi Egyesült Államok Szovjetunió közép- és rövidebb hatótávolságú nukleáris erők szerződése (Intermediate- and Shorter- Range Nuclear Forces Treaty INF Treaty) az atomfegyverek egy teljes osztályát szüntette meg, amelybe beletartozott valamennyi 500-tól km hatótávolságú földi ballisztikus és cirkálórakéta végére valamennyi, a szerződés előírásai által megsemmisítésre ítélt fegyvert felszámoltak. Az évi Egyesült Államok Szovjetunió stratégiai fegyverzetkorlátozási és csökkentési szerződése (Strategic Arms Limitation and Reduction Treaty START I) 6000-re korlátozza a robbanófejek számát az telepített nukleáris rakétákon 2001-re mindkét oldalon, ezáltal az évi készletet körülbelül 30 százalékkal csökkenti. Az évi lisszaboni jegyzőkönyv a START I-hez arra kötelezi az Orosz Föderációt, Belorussziát, Kazahsztánt és Ukrajnát, mint a Szovjetunió utódállamait, hogy tartsák be a START I egyezményt; Belorussziának, Kazahsztánnak és Ukrajnának atomfegyvermentes államként be kellett tartania az NPT-t ra mindhárom ország eltávolított minden atomfegyvert a területéről. Az évi II. stratégiai fegyverzetkorlátozási és csökkentési szerződés (START II) mindkét felet arra kötelezte, hogy 2003-ra a hosszú hatótávolságú atomrakéták robbanófejeinek számát ra csökkentse, és megsemmisítette a MIRV-képességgel rendelkező (multiple independently targetable re-entry vehicle) ICBM-eket (interkontinentális ballisztikus rakéták). Az évi megállapodás elhalasztotta az indító rendszerek rakétasilók, bombázók és tengeralattjárók megsemmisítésének határidejét 2007 végére ben az Orosz Föderáció elnöke és az Egyesült Államok elnöke aláírta a stratégiai támadófegyverek csökkentéséről szóló szerződést (Strategic Offensive Reduction Treaty SORT), amely moszkvai szerződésként ismert, és megegyeztek a telepített stratégiai nukleáris robbanófejek szintjének korlátozásában és között. A szerződés 2012 decemberéig lesz hatályban, és a felek megegyezése szerint meghosszabbítható vagy hatálytalanítható. 144

145 2011 februárjában az Orosz Föderáció és az Egyesült Államok egy új START szerződést hagyott jóvá, amely arra kötelezi őket, hogy a telepített stratégiai robbanófejek számát hét év alatt legalább re csökkentsék a évi moszkvai szerződésben meghatározott maximum 30 százalékkal alacsonyabb szintre. Mindkét oldalon 700-ra csökkenti a telepített stratégiai rakétákat és bombázókat, ellenőrzési szabályokat rögzít amelyek a START I évi lejárta óta nem léteztek lehetővé téve, hogy figyelemmel kísérjék egymás arzenálját. A legutóbbi konferencián az államok megegyeztek abban, hogy fáradságot nem kímélve, felhasználnak minden lehetőséget arra, hogy ösztönözzék a szerződés további aláírását és ratifikálását. 182 aláíró állam részvételével a bécsi székhelyű Átfogó Atomcsendszerződés Szervezetének Előkészítő Bizottságában (CTBTO PrepCom) az 1997-ben létesített Ideiglenes Technikai Titkárságon folyik a munka, hogy biztosítsák a nemzetközi ellenőrző rendszer működését arra az időpontra, amikor a szerződés hatályba lép. Az ENSZ és az Atomcsendszerződés Szervezetének Előkészítő Bizottsága közötti kapcsolatokat szabályozó megállapodást 2000-ben írták alá. Atomfegyvermentes övezetek. Az új regionális fegyverzet-ellenőrzési törekvések előhírnöke volt az a fejlemény, amelynek eredményeként aláírták az atomfegyverek megtiltásáról szóló szerződést Latin-Amerikában és a Karib-térségben 1967-ben (Treaty for the Prohibition of Nuclear Weapons in Latin America and the Caribbean tlatelolcói szerződés), amely először hozott létre atomfegyvermentes övezetet a világon, lakott területen. Miután 2002-ben Kuba is letétbe helyezte a ratifikációs okmányt, a latin-amerikai és a karibi atomfegyvermentes övezet létrejött, amely a térség minden országára kiterjed. Ezt követően további övezeteket hoztak lére: Dél-Csendes-óceán (rarotongai szerződés, 1985), Délkelet-Ázsia (bangkoki szerződés, 1995), Afrika (pelindabai szerződés, 1996), Közép-Ázsia (szerződés a közép-ázsiai nukleáris fegyvermentes övezetről, 2006). Javasolták atomfegyvermentes övezetek létrehozását Közép-Európában és Dél-Ázsiában, valamint tömegpusztítófegyver-mentes övezetet a Közel-Keleten. Azt az elgondolást, hogy egyetlen ország is lehessen atomfegyvermentes övezet, a nemzetközi közösség 1998-ban elfogadta, amikor a Közgyűlés támogatta, hogy Mongólia önmagát nyilvánította atomfegyvermentes övezetté. Az atomfegyverek terjedésének megakadályozása. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) jelentős szerepet játszik azokban a nemzetközi törekvésekben, amelyeknek célja az atomfegyverek elterjedésének megakadályozása. Az IAEA a polgári nukleáris programokra vonatkozó nukleáris biztonsági és ellenőrzési intézkedések alkalmazásával foglalkozó nemzetközi felügyelőség. Az államokkal kötött megállapodások értelmében az IAEA ellenőrei rendszeresen látogatják a nukleáris berendezéseket, ellenőrzik a nukleáris anyagok hollétét bemutató jegyzőkönyveket, megvizsgálják az IAEA által beépített eszközöket és ellenőrző berendezéseket, és visszaigazolják a nukleáris anyagok leltárát. Együttesen ezek és más biztosítékok független nemzetközi igazolást adnak arról, hogy a kormányok teljesítik az atomenergia békés felhasználásával kapcsolatban vállalt kötelezettségeiket. 145

146 A hatályban lévő biztonsági megállapodások végrehajtásának ellenőrzésére az IAEA szakértői mintegy 170 országban több száz ellenőrzést végeznek évente. Céljuk annak bizonyossá tétele, hogy a több tucat országban, mintegy 900 nukleáris berendezésben tartott nukleáris anyagot törvényes, békés célokra használják, nem pedig katonaira. Az éves ellenőrzésekkel az IAEA hozzájárul a nemzetközi biztonsághoz, a fegyverek terjedésének megakadályozását szolgáló erőfeszítésekhez és az atomfegyvermentes világ felé tett lépésekhez. Különféle típusú biztonsági megállapodások köthetők az IAEA-val. Az NPTvel, a létező biztonsági megállapodásokat kiegészítő modell jegyzőkönyvével, valamint a tlatelolcói, a pelindabai és a rarotongai szerződéssel kapcsolatos biztonsági megállapodások az atomfegyverekkel nem rendelkező országoktól megkövetelik, hogy a teljes atomenergia-ciklussal kapcsolatos tevékenységüket alávessék az IAEA biztonsági előírásainak. Más típusú megállapodások egyes berendezések biztonságára vonatkoznak. Az NPT szerinti IAEA biztonsági intézkedések integráns részei az elterjedést megakadályozó nemzetközi rendszernek, továbbá pótolhatatlan szerepet játszanak az NPT szerződés-végrehajtásának a biztosításában ben a BT további szankciókat vetett ki Iránra, mert nem tartotta be a BT korábbi az iráni nukleáris program békés jellegének biztosítására vonatkozó határozatait. A BT meghosszabbította a fegyverembargót, és szigorított a az elterjedésérzékeny tevékenységeket folytató pénzügyi és hajózási vállalatokat érintő korlátozásokon. A BT felkérte a főtitkárt, hogy hozzon létre egy szakértői panelt, amely ellenőrzi a szankciók betartását ben a BT hasonló szankciókat vetett ki a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságra, mert föld alatti kísérleti atomrobbantásokat és ballisztikusrakéta-kísérleteket hajtott végre. Vegyi és biológiai fegyverek A vegyi fegyverekre vonatkozó egyezmény (Chemical Weapons Convention CWC) hatálybalépésével, 1997-ben egy 1925-ben kezdődött folyamat fejeződött be, amikor a genfi protokoll megtiltotta mérgesgáz-fegyverek használatát. Az egyezmény a nemzetközi fegyverzet-ellenőrzés történetében először hozta létre a szigorú nemzetközi ellenőrzési rendszert (ideértve az információgyűjtést a vegyi berendezésekről és a rutin-globálisellenőrzéseket), hogy felügyeljék az egyezményben részes államok szerződéses kötelezettségeinek a teljesítését. E célból hozták létre Hágában a Vegyi Fegyverek Betiltásának Szervezetét (Organization for the Prohibition of Chemical Weapons OPCW amely nagyon aktív végére a föld népességének 98 százalékát képviselő 188 ország csatlakozott az OPCW-hez. Az OPCW jelentése szerint abban az évben a világon bejelentett metrikus tonna vegyi hatóanyag tartalékkészlet 60,58 százalékát, mintegy metrikus tonnát megsemmisítettek, továbbá 8,67 millió vegyi lőszer és konténer 45,56 százalékát, 3,95 milliót semmisítettek meg áprilisa óta mintegy ellenőrzést végeztek 195 vegyi fegyverekhez kapcsolódó és ipari helyszínen 81 országban végére, világszerte ipari berendezést köteleztek ellenőrzésre. Az ENSZ és az OPCW kapcsolatát szabályozó megállapodást 2000-ben írták alá. A CWC-től eltérően, a Biológiai és a toxikus fegyverekre vonatkozó egyezmény (Biological and Toxin Weapons Convention BTWC vagy BWC 146

147 amely 1975-ben lépett hatályba, nem gondoskodik ellenőrző mechanizmusról. Bizalomépítő intézkedésként a részes államok minden évben részletes információt cserélnek olyan kérdésekről, mint a magas szintű kockázattal rendelkező biológiai kutató berendezéseik ban a biológiai és a toxikus fegyverekre vonatkozó egyezmény részes államainak hatodik felülvizsgálati konferenciája úgy döntött, hogy létrehozza a Végrehajtást Támogató Egységet (Implementation Support Unit), amely segíti a részes államokat az egyezmény végrehajtásában. Az atomsorompó-szerződéstől és a vegyi fegyverekre vonatkozó egyezménytől eltérően amelyeket külön-külön támogat az IAEA, illetve az OPCW nincs semmilyen intézmény, amely támogatást nyújtana a biológiai fegyverek tekintetében. Az egység létrehozását 2007-ben jelentették be Genfben, az ENSZ Leszerelési Ügyek Hivatalának részeként, melyet az egyezményben részes államok alapítottak meg. Az egyezményben részes államok rendszeres találkozóit az ENSZben tartják. A BWC és a CWC egyetemessé tétele és teljes megvalósítása, valamint a biológiai és a vegyi fegyverek terjedésének megakadályozása számottevő feladatot jelent a nemzetközi közösségnek. Ezen túlmenően a Közgyűlés által létrehozott kormányzati szakértői panel foglalkozott a rakétakérdés minden területével. Hagyományos fegyverek, bizalomépítés és átláthatóság Kézi lőfegyverek, könnyűfegyverek és leszerelés a gyakorlatban. A hidegháború befejezése után a nemzetközi közösség a világ számos részén, államokon belüli konfliktusok kirobbanásával szembesült, amelyekben a kézi lőfegyverek és a könnyűfegyverek voltak a leggyakrabban használatos. Jóllehet nem ezek bizonyultak a konfliktus eredeti okainak, ám súlyosbították az erőszakot, megkönnyítették a gyermek fegyveresek alkalmazását, akadályozták a humanitárius segítségnyújtást, és késleltették a konfliktus utáni újjáépítést és fejlesztést. Több százmilliónyi engedélyezett lőfegyver van a világon. Ebből, nagyjából kétharmad van a civil lakosság tulajdonában, míg a többi az állami hadsereg és az igazságszolgáltatás, bűnüldözés kezében van. A kézi lőfegyverek és a könnyűfegyverek egyéb típusainak többségére vonatkozó becslések változatlanul pontatlanok. E fegyverek legális kereskedelme évente meghaladja a sok milliárd dollárt, míg az illegális kereskedelemről úgy vélik, hogy évente egy milliárd dollár felett van. Az illegális fegyverek terjedésének ellenőrzése szükséges lépés abba az irányba, hogy a kézi lőfegyverekkel kapcsolatos minden kérdést jobban ellenőrizzenek nemzetközi, regionális és nemzeti szinten ben a kézi lőfegyverek és a könnyűfegyverek illegális kereskedelméről és annak minden területéről nemzetközi konferenciát tartottak az ENSZ-ben. Az elfogadott cselekvési program szerint a tagállamok megegyeztek, hogy biztosítják az engedéllyel rendelkező gyártók a gyártás folyamán megbízható jelzéssel látnak el minden kézi lőfegyvert és könnyűfegyvert; átfogó és pontos regisztrációt vezetnek az ilyen fegyverek gyártásáról, birtoklásáról és átadásáról; fokozzák együttműködési képességüket az ilyen fegyverek illegális kereskedelmének felfedésében és nyomon követésében; továbbá garantálják, hogy az így elkobzott, lefoglalt vagy begyűjtött valamennyi kézi lőfegyvert és könnyűfegyvert megsemmisítenek. Az eredmény roppant nagy előrelépés az 147

148 üzérkedés elleni kormányzati tevékenységben. A program elfogadását követő öt évben közel 140 ország tett jelentést az illegális fegyverkereskedelemről, míg az összes állam egyharmada erőfeszítéseket tett, hogy begyűjtse a fegyvereket azoktól, akik nem voltak jogosultak a tartásukra. Fokozott együttműködés volt a régiók között és azokon belül is, hogy meggátolják az illegális fegyvermozgást a határokon át ban kormányok, nemzetközi és regionális szervezetek és a civil lakosság több mint képviselője vett részt egy kéthetes eseményen az ENSZ központjában, hogy áttekintsék a cselekvési program végrehajtását. A cselekvési program következő felülvizsgálati konferenciáját 2012-re ütemezték. Mivel az illegális könnyűfegyverek ellenőrizetlen terjedése az ENSZ munkáját számos vonatkozásban érinti a gyermekektől az egészségügyön és a menekülteken át a fejlődésig egy olyan mechanizmust hoztak létre 1998-ban, a könnyűfegyverekre vonatkozó összehangolt akciót (Coordinating Action on Small Arms), amely garantálja, hogy az ENSZ-rendszer a könnyűfegyverek ellenőrzésével koordináltan foglalkozik. A könnyűfegyverek veszélyének napirenden tartására a civil társadalom is elindított és fenntartott egy átfogó globális akciót, amelynek az a célja kutatáson, összehangolt nemzeti akció támogatásán és globális lobbizáson keresztül, hogy nemzetközi egyezményt fogadjon el a fegyverkereskedelemről. Gyalogsági aknák. A gyalogsági aknák fokozódó elterjedése és szertelen alkalmazása világszerte, különösképpen a figyelem középpontjába került az ENSZ-ben ben a Egyes hagyományos fegyverekre vonatkozó egyezmény (Convention on Certain Conventional Weapons CCW), Embertelen fegyverek egyezményeként is ismert (Inhumane Weapons Convention), felülvizsgálata egy II. kiegészítő jegyzőkönyvet eredményezett, amely 1998-ban lépett hatályba. Megerősíti a taposóaknák bizonyos használatára, átadására és típusaira (önromboló és felismerhető) vonatkozó korlátozásokat ben a jegyzőkönyv 96 részes állammal rendelkezett. Az egyezménynek öt jegyzőkönyve van, amelyek a taposóaknák és a robbanócsapdák betiltása mellett a nem érzékelhető repeszgránátokat is tiltják; valamint a gyújtólövedékkel szerelt fegyvereket; a vakító lézereket; a háborúból visszamaradt robbanóanyagokat. Az e téren politikát folytató államok egy csoportja amely nem volt elégedett a súlyos humanitárius válságra adott, szerintük nem megfelelő válasszal valamennyi gyalogsági akna teljes betiltására vonatkozó megállapodást dolgozott ki: a Gyalogsági aknák alkalmazásának, készletezésének, gyártásának és átadásának betiltásáról és megsemmisítésükről szóló egyezményt (Convention on the Prohibition of the Use, Stockpiling, Production and Transfer of Antipersonnel Mines and on Their Destruction), amelyet 1997-ben nyitottak meg aláírásra, és 1999-ben lépett hatályba ben 156 részes állammal rendelkezett. A két egyezmény végrehajtása vezetett a készletek megsemmisítéséhez, az érintett országok aknamentesítéséhez és kevesebb áldozathoz. Noha 2009-ben még mintegy sérülést okoztak az aknák, az elmúlt éveknek a csökkenő trendje folytatódott (lásd Háborúból visszamaradt robbanóanyagok (Explosive Remnants of War ERW) és nem gyalogsági taposóaknák (Mines Other than Anti-Personnel Landmines MOTAPM). Jóllehet fontos lépések történtek a gyalogsági taposóaknák kezelésével kapcsolatban, egyéb robbanó hadianyagok is sok embert ölnek vagy sebesítenek meg. 148

149 Küzdelem a taposóaknák ellen Az ENSZ foglalkozik több mint 70 országban a több millió szerteszét lerakott taposóakna által okozott problémákkal. Minden évben emberek százait ölik meg leggyakrabban gyermekeket, nőket és időseket, azokat viszont, akiket nem ölnek meg, gyakran súlyosan megcsonkítanak. Évekkel, sőt évtizedekkel a konfliktusok befejezése után is nagy pusztítást végeznek a taposóaknák a polgári lakosság körében. A taposóaknákat ennek ellenére háborús fegyverként használják. Az ENSZ által támogatott embertelen fegyverek egyezményét (1980) 1996-ban megerősítették, most foglalkozik az aknák alkalmazásával belső konfliktusokban, és megköveteli, hogy valamennyi akna érzékelhető legyen. Az évi, mérföldkőnek számító gyalogsági aknák alkalmazásának, készletezésének, gyártásának és átadásának betiltásáról és megsemmisítésükről szóló egyezmény (aknatiltó egyezmény) betiltotta ezeknek a fegyvereknek a gyártását, alkalmazását és exportját. A terepen 14 ENSZ-intézmény, -program, -főosztály és -alap vesz részt aktívan az aknákkal kapcsolatos szolgáltatásokban. Felkutatják és megsemmisítik a taposóaknákat és háborúból visszamaradt robbanóanyagokat; segítik az áldozatokat; tanítják az embereket arra, hogy hogyan maradhatnak biztonságban az aknásított területeken; megsemmisítik a tartalékokat; és támogatják a nemzetközi megállapodásokat, például az aknatiltó egyezményt. Az ENSZ Aknaakció Szolgálat (United Nations Mine Action Service UNMAS koordinál valamennyi aknákkal kapcsolatos tevékenységet az ENSZ-rendszerben. Politikát és előírásokat dolgoz ki, értékeli és ellenőrzi az aknák és a fel nem robbant hadianyagok által okozott veszélyt, információt gyűjt és terjeszt, erőforrásokat mobilizál, és pártfogolja a gyalogsági taposóaknák globális betiltását. Humanitárius vészhelyzetekben és békefenntartó műveletekben aknaakció-segítséget nyújt. Potenciális veszélyt jelentenek a lakosságra, ha figyelmetlenül érintkeznek velük, vagy szándékosan babrálják őket, kiváltképpen, amikor a veszélyt nem értik meg jól. Súlyos károkat okozhatnak még kis számban is, vagy amikor stratégiai helyekre rakják őket, egyetlen akna az egész út lezárását okozhatja, és megzavarhatja a mindennapi tevékenységet. A MOTAPM egyéb lehetséges kiegészítőivel kombinálva, például aknavédő eszközökkel (anti-handling devices) és minimális fémtartalommal, humanitárius hatásuk nagyon komoly lehet. A CCW V. jegyzőkönyve szerint fegyveres konfliktusok részes államaitól megkövetelik, hogy végezzék el az ERW-mentesítést, szállítsák el és semmisítsék meg az ERW-ket, és jegyezzék fel, tárolják és adják tovább a robbanó hadianyagok használatára és elhagyására vonatkozó információkat. Szintén kötelesek a legnagyobb elővigyázatossággal eljárni a civil lakosság, valamint a 149

150 humanitárius missziók és szervezetek érdekében. A részes államoknak amelyek képesek rá együtt kell működniük, és segítséget kell nyújtaniuk a robbanóanyagok és aknák megjelöléséhez, mentesítéséhez, elviteléhez, megsemmisítéséhez és az áldozatok megsegítéséhez. Az V. jegyzőkönyv ban lépett hatályba. Hagyományos fegyverek regisztere. Az államok közötti bizalom és biztonság építéséhez járult hozzá a Közgyűlés, amikor 1991-ben létrehozta a hagyományos fegyverek ENSZ-regiszterét. A regisztert az ENSZ Leszerelési Ügyek Hivatala (UNODA) (http://www.un.org/disarmament/convarms/register/) működteti és tartja fenn. Az önkéntes jelentési rendszer a részt vevő kormányok számára lehetővé teszi, hogy a főbb hagyományos fegyverrendszerek hét kategóriájának exportjáról és importjáról információt szolgáltassanak: csatahajók, beleértve a tengeralattjárókat; harckocsik; páncélozott harci járművek; harci repülőgépek; harci helikopterek; nagy kaliberű tüzérségi eszközök; valamint rakéták és rakétaindítók, ideértve a rövid hatótávolságú hordozható légvédelmi rendszereket. A részt vevő államokat arra is kérik, hogy szolgáltassanak adatokat a kézi lőfegyverek és a könnyűfegyverek átadásáról, a nemzeti gyártáson keresztül történő beszerzéséről és a hadiüzemekről. Ezeket az adatokat az ENSZ összegyűjti, és évente hivatalos ENSZ-dokumentumként publikálja, amely a nagyközönség rendelkezésére áll az ENSZ honlapján keresztül is. A regiszter évi megnyitásától 2010-ig 173 ország küldött jelentést egyszer vagy többször ben az UNODA 69 nemzeti jelentést kapott. A becslések szerint a regiszter a főbb hagyományos fegyverek globális kereskedelmének a 95 százalékát lefedi. A hadikiadások átláthatósága. Egy másik rendszer, amelyet a katonai ügyek átláthatóságára terveztek, az ENSZ szabványosított eszköze a hadikiadásokról (http://www.un.org/disarmament/convarms/milex/), ez egy ban bevezetett szabványos jelentési rendszer. Az önkéntes eszköz a nemzeti kiadásokat tartalmazza a katonai személyi állományról, műveletekről és fenntartásról, beszerzésről és építkezésekről, valamint kutatásról és fejlesztésről. Az ENSZ gyűjti ezeket az információkat, és közzé is teszi őket. Az eszköz létrejöttétől 2010 végéig mintegy 124 ország küldött jelentést, legalább egyszer. A fegyverkezési verseny megakadályozása a világűrben. A világűrrel kapcsolatos kérdésekkel két külön vonalon foglalkoztak a nemzetközi fórumokon: az űrtechnológia békés felhasználásával kapcsolatos ügyek és a fegyverkezési hajsza megakadályozásával kapcsolatos ügyek ebben a környezetben. Ezeket a kérdéseket megvitatták a Közgyűlésben, a Világűr Békés Felhasználásával Foglalkozó Bizottságban és alárendelt testületeiben, valamint a Leszerelési Konferencián. Ezek a viták hozzájárultak számos a világűr használatának mind a békés, mind a katonai oldalaival foglalkozó nemzetközi megállapodás megkötéséhez. A fegyverkezési versenynek a világűrben történő megakadályozását tükrözte a Közgyűlés első rendkívüli ülésszaka a leszerelésről (1978), amely felhívott a kérdés nemzetközi megvitatására óta a Leszerelési Konferencia napirendjén szerepelt A fegyverkezési verseny megakadályozása a világűrben című napirendi pont, ám eddig csekély előrehaladás történt egy multilaterális megállapodás kidolgozásában a tagállamok közötti folytonos nézetkülönbségek miatt. A leszerelés és a fejlődés közötti kapcsolat. A társadalmi-gazdasági fejlődés előmozdításának kérdését kiváltképp a legkevésbé fejlett országokban hatékony nemzetközi ellenőrzési rendszer alatt történő általános leszerelésen 150

151 keresztül felszabaduló erőforrások felhasználásával régóta vitatják a tagállamok. Végezetül egy konferenciát tartottak 1987-ben a leszerelés és a fejlődés közötti kapcsolatról. A Közgyűlés sürgette a nemzetközi közösséget, hogy a leszerelés és a fegyverkorlátozási megállapodások révén felszabaduló erőforrások egy részét fordítsák gazdasági és társadalmi fejlesztésre, azzal a céllal, hogy csökkentsék a különbséget a fejlett és a fejlődő országok között. A leszerelés regionális megközelítése. Az ENSZ támogatja mind a regionális, mind a szubregionális leszerelési kezdeményezéseket, amelyek előmozdítják a régió országai között a biztonsági és bizalomépítési intézkedéseket. Segíti a Leszerelési Konferencia által 1993-ban elfogadott regionális leszerelési megoldások irányelveinek és ajánlásainak a megvalósítását. A regionális leszerelés előmozdítása érdekében az ENSZ együtt dolgozik kormányzati szervezetekkel és intézményekkel, például az Afrikai Unióval, az Európai Unióval, Euroatlanti Partnerségi Tanáccsal, az Arab L igával, az Amerikai Államok Szervezetével, az Iszlám Konferencia Szervezetével, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet és Dél-kelet Európai Stabilitási Paktummal, valamint nemzetközi, regionális és helyi nem kormányzati szervezetekkel. Leszerelési tájékoztatási és oktatási tevékenységek. Az ENSZ a multilaterális leszerelésre vonatkozó tájékoztatási és oktatási tevékenységeket is végez a leszerelési tájékoztatási program keretében a leszerelés kérdéseivel foglalkozó kiadványok, speciális események, találkozók, szemináriumok, panelviták, kiállítások és egy átfogó honlap segítségével. A Közgyűlés által ban elindított ENSZ leszerelési ösztöndíjprogram keretében több mint 600 köztisztviselőt képeztek ki, mintegy 150 országból. Sokan közülük ma felelős beosztásban dolgoznak a leszerelés területén saját kormányukon belül. (Az ENSZ további szerepéről az oktatási erőforrások szétosztásáról és a leszerelési tájékoztatásról lásd: és Nemek szempontjai a leszerelésben. A hadviselés képe az elmúlt években megváltozott. A konfliktusok fokozottan hatnak a nőkre és a lányokra mind áldozatként, mind részvevőként. Az ENSZ elősegíti, hogy a nemek egyenlősége a jövőben fontos szerepet kapjon a leszerelés minden területén, akár fegyverek begyűjtéséről és megsemmisítéséről, aknamentesítésről, tényfeltáró missziók vezetéséről vagy a döntéshozatalban és a békefolyamatban való részvételről legyen szó. A kézi lőfegyverek esetében például a nemek szempontjai azt jelentenék, hogy terjedésük hogyan hat különösen a nőkre, és mit lehet tenni negatív hatásuk ellenében. A világűr békés felhasználása Az ENSZ biztosítani szándékozik azt, hogy a világűrt békés célokra használják, és az űrben végzett tevékenységek eredményét valamennyi nemzet között megosztják. A világűr békés felhasználása az érdeklődés középpontjába került hamarosan azután, hogy a Szovjetunió 1957-ben fellőtte az első műholdat, a szputnyikot. Az érdeklődés fokozódott az űrtechnológia fejlődésével. Az ENSZ fontos szerepet játszott a nemzetközi űrjog kifejlesztésében és az űrtudomány, valamint az űrtechnológia területén a nemzetközi együttműködés elősegítésében. 151

152 Ezen a területen a fő kormányközi testület a Világűr Békés Felhasználásával Foglalkozó ENSZ-bizottság (United Nations Committee on the Peaceful Uses of Outer Space Felülvizsgálja a világűr békés felhasználására nézve a nemzetközi együttműködés területeit, programokat tervez, és az ENSZ technikai együttműködését irányítja, továbbá hozzájárul a nemzetközi űrjog fejlesztéséhez ben a Közgyűlés hozta létre, 69 tagállam alkotja. Számos nemzetközi szervezetnek, mind kormányközinek, mind nem kormányzatinak megfigyelői státusza van a bizottságnál. Két albizottsága van: a tudományos és a technikai albizottság, amely az űrtechnológiai és tudományos együttműködés központja, továbbá a jogi albizottság, amely az űrbeli tevékenységek gyors technológiai előrehaladásával lépést tartó jogi keretrendszerek fejlesztésén dolgozik. A bizottság és albizottságai évente üléseznek, amikor megvitatják a Közgyűlés által eléjük utalt kérdéseket, a hozzájuk beérkezett jelentéseket és a tagállamok által felvetett ügyeket. A konszenzus alapján működő bizottság ajánlásokat tesz a Közgyűlésnek. Jogi okmányok A bizottság és jogi albizottsága munkájának eredményeképp a Közgyűlés öt jogi okmányt fogadott el, amelyek mind hatályban vannak: Az évi szerződés a világűr beleértve a Holdat és más égitesteket kutatása és felhasználása során az államok tevékenységét szabályozó alapelvekről (Treaty on Principles Governing the Activities of States in the Exploration and Use of Outer Space, including the Moon and Other Celestial Bodies), röviden világűrszerződés (Outer Space Treaty) előírja, hogy az űrkutatást valamennyi ország előnyére végzik, fejlettségi fokuktól függetlenül. A világűrt az egész emberiség területének tekinti, amelyet bármely állam kutathat és használhat kizárólag békés célokra, és nem lehet tárgya nemzeti kisajátításnak. Az évi megállapodás az űrhajósok megmentéséről, az űrhajósok visszatéréséről és a világűrbe felbocsátott tárgyak visszatéréséről (Agreement on the Rescue of Astronauts, the Return of Astronauts and the Return of Objects Launched into Outer Space), röviden a mentési megállapodás (Rescue Agreement) előírja a segítségnyújtást az űrhajó személyzetének baleset vagy kényszerleszállás esetén, és eljárásokat vezet be az űrobjektumoknak vagy azok komponenseinek a felbocsátó hatósághoz történő visszajuttatásáról, ha azokat a hatóság területén kívül találták meg. Az évi egyezmény az űrobjektumok által okozott kárra vonatkozó nemzetközi felelősségről (Convention on International Liability for Damage Caused by Space Objects), röviden felelősségi egyezmény (Liability Convention) kimondja, hogy a felbocsátó állam felelős az űrobjektuma által okozott kárért a Föld felszínén, repülőkön repülés közben, más állam űrobjektumán vagy az ilyen űrobjektumon lévő személyeken vagy vagyontárgyakon. Az évi egyezmény a világűrbe felbocsátott objektumok regisztrációjáról (Convention on Registration of Objects Launched into Outer Space), röviden regisztrációs egyezmény (Registration 152

153 Convention) előírja, hogy a felbocsátó államok regisztrációt vezetnek az űrobjektumokról, és információt szolgáltatnak a felbocsátott objektumokról az ENSZ-nek. Az egyezmény értelmében a Világűrügyi Hivatal tartja fenn az ENSZ regiszterét a világűrbe felbocsátott objektumokról. Valamennyi felbocsátó állam és szervezet szolgáltatott már információt. A világűrbe felbocsátott objektumok online kereső katalógusát a Hivatal tartja fenn a honlapján. (www.oosa.unvienna.org) Az évi megállapodás az államok tevékenységének szabályozásáról a Holdon és más égitesteken (Agreement Governing Activities of States on the Moon and Other Celestial Bodies), röviden Hold-megállapodás (Moon Agreement) az évi szerződésben a Holdra és más égitestekre vonatkozó elveket tovább részletezi, és megalapozza a természeti erőforrások jövőbeni kutatását, valamint kiaknázását ezeken az égitesteken. A bizottság és jogi albizottsága munkájának eredményeképp a Közgyűlés a világűrben végzett tevékenységeket szabályozó alábbi elveket is elfogadta: A Föld-körüli műholdaknak az államok által közvetlen nemzetközi televíziós műsorközlésre történő használatát vezérlő elvek (Principles Governing the Use by States of Artificial Earth Satellites for International Direct Television Broadcasting) (1982) elismerik, hogy az ilyen alkalmazásnak nemzetközi politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális következményei vannak. Az ilyen tevékenységeknek tiszteletben kell tartaniuk az államok szuverén jogait, beleértve a be nem avatkozás elvét, hozzá kell járulniuk az információ és a tudás terjesztéséhez és cseréjéhez, továbbá elő kell segíteniük a fejlődést. A Föld világűrből történő távérzékelésére vonatkozó elvek (Principles Relating to Remote Sensing of the Earth from Outer Space) (1986) kimondják, hogy ezeket a tevékenységeket valamennyi ország előnyére kell folytatni, tiszteletben tartva valamennyi állam és nép szuverenitását a természeti erőforrásai felett, valamint más országok jogait és érdekeit. A távérzékelést a környezet védelmére és a természeti katasztrófák hatásának csökkentésére kell használni. A világűrben atomenergia-források használatára vonatkozó elvek (Principles Relevent to the Use of Nuclear Power Sources in Outer Space) (1992) elismeri, hogy ilyen források alapvetően fontosak bizonyos missziók esetében, ám alkalmazásukat átfogó biztonsági vizsgálatra kell alapozni. Az elvek útmutatást nyújtanak az atomenergia-források biztonságos használatáról és az űrobjektumok hibás működéséről szóló értesítésről, amikor megvan a kockázata radioaktív anyag visszakerülésének Földre. Nyilatkozat a nemzetközi együttműködésről a világűr kutatásában és használatában minden állam előnyére, különös tekintettel a fejlődő országok szükségleteire (Declaration on International Cooperation in the Exploration and Use of Outer Space for the Benefit and in the Interest of All States, Taking into Particular Account the Needs of Developing Countries) (1996) előírja, hogy az államok szabadon meghatározhatják részvételük minden területét az űrbeli nemzetközi együttműködésben, 153

154 igazságos és kölcsönösen előnyös alapon, továbbá az ilyen együttműködést úgy kell folytatni, hogy az érintett országok számára a leghatékonyabb és legmegfelelőbb legyen. Világűrügyi Hivatal A bécsi székhelyű ENSZ Világűrügyi Hivatal (United Nations Office for Outer Space Affairs a Világűr Békés Felhasználásával Foglalkozó Bizottságnak és albizottságainak a titkársága, segíti a fejlődő országokat, hogy az űrtechnológiát a fejlődés érdekében használhassák. A Hivatal a világűrrel kapcsolatos információt terjeszti a tagállamok körében a nemzetközi világűr-információs rendszeren keresztül, és fenntartja a világűrbe felbocsátott objektumok ENSZ-regiszterét. A világűrbeli alkalmazások ENSZ-programján keresztül a Hivatal arra törekszik, hogy javítsa az űrtudomány és az űrtechnológia felhasználását valamennyi nemzet, kiváltképpen a fejlődő országok, gazdasági és társadalmi fejlődése érdekében. E program keretében technikai tanácsadó szolgáltatást nyújt a kísérleti projekteket folytató tagállamoknak, továbbá képzési és ösztöndíjas programokat szervez olyan területeken, mint a távérzékelés, a műholdas kommunikáció, a műholdas meteorológia, a műholdas navigáció, továbbá az űrtudomány és az űrjog alapjai. A Hivatal együttműködő szerve a Világűr és a főbb katasztrófák nemzetközi statútumának: ez egy olyan mechanizmus, amelyen keresztül az ENSZ-intézmények műholdas felvételeket kérhetnek a katasztrófaelhárítás támogatására. A Hivatal ellátja a globális navigációs műholdrendszerek nemzetközi bizottsága titkársági feladatait is. A bizottság nem hivatalos testület, olyan területeken támogatja az együttműködést, mint a polgári műholdas helymeghatározás, a navigálás, az ütemezési és értéknövelt szolgáltatások, továbbá a globális navigációs műholdrendszerek összehangolhatósága és együttműködési képessége, miközben fokozza használatukat a fenntartható fejlődés érdekében, kiváltképpen a fejlődő országokban. A Világűrügyi Hivatal menedzseli az ENSZ Katasztrófamenedzsment és Katasztrófaelhárítási, Űrből Származó Információs Platformját (UN-SPIDER), amelyet a Közgyűlés hozott létre 2006 decemberében azzal a céllal, hogy valamennyi ország és a megfelelő nemzetközi és regionális szervezetek egyetemlegesen hozzáférjenek az űrből származó mindenféle információhoz és szolgáltatásokhoz, amelyek támogatják a katasztrófamenedzsment teljes ciklusát. Mind több ország nyújt segítséget a világűrből származó információ felhasználásához a katasztrófamenedzsment tervezésében, a kockázat csökkentésében és katasztrófaelhárításban. Tervezi az űrtechnológiák alkalmazáspolitikáját is. A Hivatal technikai segítséget nyújt az űrtudomány és -technológia oktatásával foglalkozó regionális központoknak, valamint az ENSZ-hez kötődő, az űrtudomány és technológia oktatásával foglalkozó hálózatnak. A központok az űrtudomány és technológia területén együttműködnek a tagállamokkal kapacitásaik növelése érdekében. Segítik a tudósokat és a kutatókat is a készségek és az ismeretek fejlesztésében a fenntartható fejlődés érdekében. Négy regionális központ van: két afrikai regionális központ Marokkóban és Nigériában; az ázsiai és 154

155 a csendes-óceáni térség regionális központja Indiában és egy közös latin-amerikai és karibi központ Mexikóban és Brazíliában. UNISPACE: a világűr felhasználása a fejlesztés és a segélynyújtás számára Az ENSZ három jelentős konferenciát szervezett a világűr feltárásáról és békés felhasználásáról, valamennyit Bécsben tartották. Az első 1968-as konferencia az űrkutatásból és -feltárásból származó gyakorlati hasznot vizsgálta, valamint azt, hogy a világűrrel nem foglalkozó országok, különösen a fejlődő országok milyen mértékben részesülhetnek ebből. A második konferencia (UNISPACE 82) megmutatta, hogy valamennyi nemzet növekvő mértékben vesz részt a világűrbeli tevékenységekben. Értékelte az űrtudomány és -technológia helyzetét; megvizsgálta az űrtechnológia alkalmazását a fejlődés szolgálatában; és megvitatta a nemzetközi űrbeli együttműködést. Az 1999-ben tartott harmadik konferencia (UNISPACE III) számos feladatot vázolt fel: a globális környezet védelme és a természeti erőforrások menedzselése; a világűr-alkalmazások fokozott használata az emberi biztonság, a fejlődés és a jólét érdekében; a világűr környezetvédelme; a fejlődő országok fokozott hozzáférése az űrtudományhoz és az abból származó előnyökhöz; a képzési és oktatási lehetőségek növelése, főleg a fiatalok számára. Az UNISPACE III kérte, hogy hozzák létre a természeti katasztrófák csökkentésének, a segélyek és a megelőzés menedzselésének globális rendszerét; az oktatási programok és a műholdakhoz kapcsolódó technológia javítását az írástudatlanság felszámolása érdekében és a Föld-közeli objektumokkal kapcsolatos nemzetközi koordináció létesítését ben a Közgyűlés ötéves felülvizsgálatot végzett arról, hogy milyen haladás történt az UNISPACE III ajánlásainak a megvalósításában. A Közgyűlés által elfogadott cselekvési terv további teendőket ír elő a világűr felhasználására a fenntartható fejlődés globális napirendjének a támogatásához. Az UNISPACE III ajánlásait különféle mechanizmusokkal valósítják meg. Erőfeszítéseik eredményei közé tartozik az ENSZ Katasztrófamenedzsment és Katasztrófaelhárítási, Világűr Alapú Információs Platformja (UN-SPIDER), továbbá a Globális Navigációs Műholdrendszerek Nemzetközi Bizottsága. Az űrtechnológiát és alkalmazásait növekvő mértékben használják az ENSZrendszerben. A Világűrügyi Hivatal a világűrbeli tevékenységekkel foglakozó intézményközi találkozónak a titkársági feladatait is ellátja. A találkozót 1975 óta évente tartják, célja az, hogy növelje az ENSZ-testületek közötti, világűrrel kapcsolatos együttműködést, koordinálja a tevékenységeket, építse a szinergiát, és vizsgálja meg az új kezdeményezéseket. A találkozón készítik el a főtitkár számára az ENSZ-rendszer világűrrel kapcsolatos tevékenységeinek a koordinálásáról szóló jelentését, és olyan tájékoztatási anyagokat adnak ki, mint az Űrmegoldások a világ problémáira: az ENSZ-család hogyan használja az űrtechnológiát a fenntartható fejlődésre című brosúra. (www.oosa.unvienna.org/pdf/publications/iam2006e.pdf). 155

156 III. GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI FEJLŐDÉS Jóllehet a legtöbb ember az ENSZ-et a béke és biztonság kérdéseivel kapcsolja össze, valójában a világszervezet erőforrásainak óriási többségét az Alapokmány azon ígéretének előmozdítására fordítja, amely szerint elő fogja mozdítani az életszínvonal emelését, a teljes foglalkoztatást, valamint a gazdasági és szociális haladás és fejlődés feltételeit. Az ENSZ fejlesztési erőfeszítései mélyrehatóan befolyásolták emberek millióinak az életét és jólétét szerte a világon. Az ENSZ törekvéseit az a meggyőződés vezérli, hogy tartós nemzetközi béke és biztonság csak akkor lehetséges, ha az emberek gazdasági és társadalmi jóléte mindenütt biztosítva van. Az 1945 óta globálisan végbement számos gazdasági és társadalmi átalakulás irányát és formáját jelentősen befolyásolta az ENSZ munkája. A konszenzusépítés globális központjaként az ENSZ meghatározta a nemzetközi együttműködés legfontosabb területeit és céljait annak érdekében, hogy segítse az országok fejlesztési erőfeszítéseit, továbbá előmozdítsa a globálisan kedvező gazdasági környezetet. Az 1990-es évek óta az ENSZ globális konferenciák sorozatának keretében platformot biztosított a nemzetközi napirenden lévő fontos, új fejlesztési célok megfogalmazásának és megvalósításuk előmozdításának. Világosan megfogalmazta olyan kérdések felvételének a szükségességét a fejlesztési paradigmába, mint a nők felemelkedése, az emberi jogok, a fenntartható fejlődés, a környezetvédelem és a jó kormányzás. Ezt a globális konszenzust a nemzetközi fejlesztési évtizedek sorozata fejezte ki, amelyek közül az első ben kezdődött. Ezek a széles körű fejlesztéspolitikai és fejlesztési célokat megfogalmazó nyilatkozatok jóllehet minden egyes évtizedben bizonyos, különös figyelmet érdemlő kérdéseket hangsúlyoztak következetesen kiemelték az előrehaladás szükségességét a fejlődés minden területén, legyen az szociális vagy gazdasági, továbbá annak fontosságát, hogy az iparilag fejlett és a fejlődő országok közötti egyenlőtlenségek csökkenjenek. A huszadik század végére a hangsúly eltolódott ezeknek a kötelezettségeknek integrált és koordinált végrehajtására. A tagállamok 2000-ben a millenniumi csúcstalálkozón elfogadták a Millenniumi nyilatkozatot, amely széles körű célok sorozatát tartalmazza az ENSZ jövőbeli programja számára. A nyilatkozatot egy olyan ütemtervre fordították le, amely 2015-ig elérendő nyolc, határidőhöz kötött és mérhető célt tartalmaz, ezek millenniumi fejlesztési célokként (MDGs Millennium Development Goals) váltak ismertté. Az MDG-k célja az, hogy véget vessenek a súlyos szegénységnek és az éhínségnek; megvalósítsák a mindenkire kiterjedő alapfokú oktatást; előmozdítsák a nemek egyenlőségét, és segítsék a nők felemelkedését; csökkentsék a gyermekhalandóságot; javítsák az anyai egészségügyet; küzdjenek a HIV/AIDS, a malária és más betegségek ellen, biztosítsák a környezeti fenntarthatóságot; valamint a fejlesztés érdekében globális partnerséget építsenek 156

157 ki. A nemzetközi közösség a évi világcsúcson újra elkötelezte magát ezek mellett a célok mellett szeptemberében az MDG-kről rendezett ENSZ-csúcs (hivatalosan magas szintű plenáris ülés az MDG-kről) egy olyan globális akcióterv elfogadásával végződött, amelynek a célja a nyolc szegénység elleni törekvés elérése a évi céldátumig, továbbá jelentős új kötelezettségek bejelentése a nők és a gyermekek egészségügyi helyzetét illetően, a szegénység, az éhínség és a betegségek elleni egyéb kezdeményezések terén. Ban Ki Mun főtitkár felkérte a gazdagabb donor országokat, hogy a költségvetési problémák ellenére folytassák a segélyek nyújtását a szegényeknek. A gazdasági és társadalmi kérdések nemzetközi vitái fokozottan tükrözték a gazdag és a szegény országok közötti érdekközösséget az országhatárokon átterjedő számos probléma megoldásában. Olyan kérdéseket, mint a menekültek, a szervezett bűnözés, a kábítószer-kereskedelem, az AIDS és az éghajlatváltozás, globális kihívásként látják, amelyek összehangolt cselekvést igényelnek. Az egyik régióban jelen lévő folyamatos szegénység és munkanélküliség hatása gyorsan érezhető más régiókban, nem kevésbé a migráción, a társadalmi zavarokon és konfliktuson keresztül. A globális gazdaság korában a pénzügyi egyensúly megbomlása egy országban hasonlóképpen azonnal érezhető a többi ország piacán. Ugyancsak egyre nagyobb a konszenzus a demokrácia, az emberi jogok, a közügyekben való általános részvétel, a jó kormányzás és a nők felemelkedésének a szerepéről a gazdasági és a társadalmi fejlődés előmozdításában. A globalizáció mindenki érdekét szolgálja A szeptemberi Millenniumi nyilatkozatban a világ vezetői rávilágítottak a nemzetközi közösség előtt álló legfontosabb kihívásra, amely annak biztosítása, hogy a globalizáció mindenki számára pozitív tényezővé váljon. Ahhoz azonban, hogy a globalizáció sikeres legyen amint azt a főtitkár a millenniumi csúcsra készített, Mi a népek: az ENSZ szerepe a 21. században című jelentésében megfogalmazta, az embereknek érezniük kell, hogy részesei ennek. A globalizáció előnyei beleértve a gyorsabb növekedést, a magasabb életszínvonalat, továbbá az országok és az egyének új lehetőségeit nyilvánvalóak, tette hozzá. Ám az előnyök az elosztása egyenlőtlen. A multinacionális vállalatokat a globális vállalati polgárjogok és kötelezettségek (corporate citizenship) elve kell, hogy vezérelje, és mindenhol a jól bevált gyakorlatot alkalmazzák: támogatni kell a méltányos munkaügyi előírásokat, tisztelni az emberi jogokat és a környezet védelmét. A millenniumi csúcsot 2005-ben és 2010-ben újabb csúcsok követték, amelyek ismételten megerősítették a évi nyilatkozatot. Az ENSZ igyekszik összekovácsolni a változás koalícióját, biztosítva a globalizáció számos szereplőjének civil társadalomnak, magánszektornak, parlamenti képviselőknek, helyi hatóságoknak, tudományos egyesületeknek és oktatási intézményeknek a részvételét. Az ENSZ annak biztosítására törekszik, hogy a globalizáció mindenki számára előnyt jelentsen, és a lehetőségek nemcsak a kiváltságosok számára létezzenek, hanem valamennyi ember számára. 157

158 Fejlesztési tevékenységek koordinálása A számos területen megvalósult előrehaladás ellenére mind a vagyon, mind jólét tekintetében nagy egyenlőtlenségek jellemzik a világ gazdasági és társadalmi struktúráját. A szegénység csökkentése, és az egyenlőtlenségek megszüntetése, mind a nemzeteken belül, mind pedig azok között, továbbra is alapvető célja marad az ENSZ-nek. Az ENSZ-rendszer különféle módszereket alkalmaz gazdasági és társadalmi céljai elősegítéséhez: szakpolitikai elemzéseket szolgáltat, foglalkozik a jelenlegi és az új globális kihívásokkal, tanácsot ad a kormányoknak fejlesztési terveikhez és stratégiáikhoz, nemzetközi normákat és előírásokat állít fel, valamint pénzalapokat mobilizál a fejlesztési programokhoz. Különböző alapjainak és programjainak, valamint szakosított intézményeinek a munkája során olyan szerteágazó területeken tevékenykedik, mint oktatás, a repülési biztonság, a környezetvédelem és a munkaügyi feltételek. Az ENSZ munkája mindenhol érinti az emberek életét ban az ENSZ-rendszer 18,3 milliárd dollárt költött fejlesztési működési tevékenységekre, amelynek 68 százaléka fejlesztéshez kapcsolódott, míg 38 százaléka humanitárius vonatkozású volt. A Világbank, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Nemzetközi Mezőgazdaság-fejlesztési Alap (IFAD) évente milliárdokat fordít adományokra és kölcsönökre, hogy segítsék a szegénység megszüntetését, előmozdítsák a fejlődést, és stabilizálják a világgazdaságot. A Gazdasági és Szociális Tanács (ECOSOC az ENSZ és végrehajtó szervei gazdasági és szociális munkájának a legfőbb koordináló testülete. Központi fóruma a nemzetközi gazdasági és társadalmi kérdések megvitatásának, valamint a szakpolitikai javaslatok kidolgozásának. A Tanács felelősségi körébe tartozik: a magasabb életszínvonal, a teljes foglalkoztatottság, a gazdasági és társadalmi haladás előmozdítása; a gazdasági, társadalmi és egészségügyi problémák megoldásának a felismerése; a kulturális és oktatási együttműködés megkönnyítése; valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemes tiszteletben tartásának az ösztönzése. Az ECOSOC alatt működő személyes minőségükben dolgozó, 24 szakértőből álló Fejlődéspolitikai Bizottság a felmerülő gazdasági, társadalmi és környezeti kérdések tanácsadó testületeként működik. Meghatározza annak kritériumait, hogy egy ország mi alapján tekinthető legkevésbé fejlettnek (LDCs Least Developed Countries), és felülvizsgálja az ebbe a kategóriába tartozó országok listáját. Az ENSZ Fejlesztési Csoportja (www.undg.org) összefogja a Szervezet számára a fejlesztési munka irányításában és koordinálásában szerepet játszó 32 ENSZ-alapot, -programot, -szervet, -főosztályt és -hivatalt. Ez a végrehajtó testület azon munkálkodik, hogy erősítse az együttműködést a döntéshozó egységek és a különböző operatív programok között. A Gazdasági és Szociális Ügyek Végrehajtó Bizottsága (www.un.org/esa/ecesa), amely titkársági testületekből áll, beleértve a regionális bizottságokat is, ugyancsak szakpolitikai eszközként működik a fejlesztés és menedzsment területén. Célja a koherencia és a közös megközelítés kialakítása azok között az ENSZ-entitások között, amelyek a gazdasági és szociális területen normatív, elemző és szakmai munkát végeznek. 158

159 Az ENSZ Titkárságán belül a Gazdasági és Szociális Ügyek Főosztálya (DESA segíti az országokat a gazdasági, szociális és környezeti kihívások kezelésében. Az ENSZ fejlesztési programjaként ismert (development agenda), nemzetközileg elfogadott célok keretében működik, mely alapján a DESA analitikai támogatást nyújt, politikai elemzést és koordinációt végez, továbbá érdemi és szakmai támogatást ad a tagországoknak a szociális, gazdasági és környezeti szférában. Támogatja az országokat normák és előírások kidolgozásában, valamint a globális kihívásokra válaszul a közös teendők elfogadásában. A DESA kiemelkedően fontos érintkezési felület a globális politikák, a nemzeti akciók, a kutatási, politikai és operatív tevékenységek között. Az öt regionális bizottság a gazdasági és szociális információk, valamint szakpolitikai elemzések a fentiekhez hasonló cseréjét könnyíti meg az egyes régiókban: Afrika (ECA Ázsiai és Csendes-óceáni térség (ESCAP Európa (ECE Latin-Amerika és a Karib-térség (ECLAC és Nyugat-Ázsia (ESCWA Számos ENSZ-alap és -program foglalkozik fejlesztési operatív tevékenységekkel a támogatott országokban, továbbá több ENSZ szakosított intézmény támogatja és segíti az országok fejlesztési törekvéseit. A fokozottan korlátozott mind emberi, mind pénzügyi erőforrások idején az ENSZ-rendszer különböző ágazatai közötti fokozott koordináció és együttműködés kiemelkedő jelentőségű a fejlesztési célok megvalósítása érdekében. Az ENSZ versenyelőnye Az ENSZ-rendszer egyedülálló erősségei a fejlesztés támogatásában a következők: Egyetemessége biztosítja, hogy valamennyi országnak van beleszólása a szakpolitikai döntések meghozatalába. Pártatlanságával lehetővé teszi, hogy semmilyen egyedi nemzeti vagy kereskedelmi érdeket nem képvisel, ezért az országokkal és azok népével bizalmon alapuló sajátos kapcsolatokat építhet ki, segítségnyújtása mindenféle feltételtől mentes. Globális jelenléte tükrözi azt a tényt, hogy a világ legnagyobb fejlesztési segítséget nyújtó nemzeti irodahálózatával rendelkezik. Átfogó megbízatása felöleli a fejlesztést, a biztonságot, a humanitárius segítségnyújtást, az emberi jogokat és a környezetvédelmet. Elkötelezett az Egyesült Nemzetek népei mellett. Gazdasági fejlődés Az elmúlt évtizedekben a világ hatalmas gazdasági fejlődésnek volt a szemtanúja, ám a vagyon és a jólét megoszlása nagyon egyenetlen volt. Ezek a gazdasági egyenlőtlenségek gyakorlatilag a világ minden régiójában láthatóan súlyosbítják az egyébként is komoly szociális problémákat és a politikai instabilitást. A hidegháború vége és a globális gazdaság felgyorsult fejlődése nem 159

160 oldotta meg a szerfeletti szegénység, az eladósodottság, a fejletlenség és a kereskedelmi egyenlőtlenségek örökös problémáit. Az ENSZ egyik alapító elve az a meggyőződés, hogy a világ valamennyi népe számára a gazdasági fejlődés a legbiztosabb útja a politikai, gazdasági és társadalmi biztonság elérésének. A Szervezet egyik fő gondja, hogy a világnépesség felének főképp Ázsiában, Afrikában, Latin-Amerikában és a Karibtérségben naponta kevesebb mint két dollárból kell megélnie. A becslések szerint 2009-ben mintegy 212 millió munkaképes ember volt munkanélküli a világon, míg a dolgozó szegények akik napi 2 dollárnál kevesebbet keresnek száma 2,1 milliárd volt. Az alultáplált emberek számát a fejlődő országokban megközelítőleg egy milliárdra becsülték 2009-ben, amely 2010-ben csekély mértékben csökkent, 925 millióra. Az ENSZ változatlanul az egyetlen intézmény, amely annak biztosításán munkálkodik, hogy a gazdasági terjeszkedést és globalizációt olyan politikák vezéreljék, amelyeknek az a célja, hogy biztosítsák az emberi jólétet, a fenntartható fejlődést, a szegénység megszüntetését, a méltányos kereskedelempolitikát és a bénító eladósodottság csökkentését. Az ENSZ olyan makrogazdaság-politika elfogadását sürgeti, amely foglakozik ezekkel az egyenlőtlenségekkel, különösen az Észak és a Dél közötti növekvő szakadékkal, a legkevésbé fejlett országok örökös problémáival, továbbá a központosított gazdaságból a piacgazdaságba átalakuló gazdaságok példa nélkül álló szükségleteivel. Az ENSZ segítségnyújtási programjai támogatják a szegénység csökkentését, a gyermekek életben maradását, a környezetvédelmet, a nők előrehaladását és az emberi jogokat. A szegény országokban az emberek millióinak ezek a programok jelentik az ENSZ-et. Hivatalos fejlesztési segítségnyújtás Az ENSZ-rendszer kölcsönt nyújtó intézményei, politikájuk és kölcsöneik révén, kollektívan, hatalmas befolyást gyakorolnak a fejlődő országok gazdaságára. Ez különösen igaz a legkevésbé fejlett országok (LDCs) esetében, ahova 49 nemzet tartozik, amelyeket rendkívüli szegénységük és eladósodottságuk szorított ki a globális növekedésből és fejlődésből. Ezeknek a nemzeteknek amelyek közül 33 afrikai az ENSZ számos segélyprogramjában elsőbbségük van. A kisszigetek fejlődő államai, a tengerparttal nem rendelkező országok és az gazdasági átalakulásban lévő országok is súlyos problémáktól szenvednek, amelyek speciális figyelmet igényelnek a nemzetközi közösségtől. Ezek is elsőbbséget élveznek az ENSZ-rendszer segélyprogramjaiban, valamint a hivatalos fejlesztési segítségnyújtás keretében (ODA Official Development Assistance) a tagállamok részéről. A világ 33 tengerparttal nem rendelkező országából 16 LDC. A kisszigetek 38 fejlődő állama közül 12 LDC ben a Közgyűlés a bruttó nemzeti termék (GNP gross national product) 0,7 százalékában határozta meg az ODA célját, amelyre most bruttó nemzeti jövedelemként hivatkoznak (GNI gross national income). (A GDP [gross domestic product] egy nemzet határain belül előállított valamennyi végső termék és szolgáltatás piaci értéke. A GNI egyenlő a GDP plusz a más országokban szerzett elsődleges jövedelem tényleges bevételei.) A Gazdasági Együttműködési 160

161 és Fejlesztési Szervezet (OECD Organization of Economic Co-operation and Development) Fejlesztési Segítségnyújtási Bizottsága (DAC Development Assistance Committee) tagállamainak jelenleg 33 iparilag fejlett ország közös erőfeszítései révén az ODA évekig e szintnek a fele körül mozgott. Az 1990-es években az ODA meredeken zuhant. Ám a csökkentett végösszegen belül több segély jutott alapvető szociális szolgáltatásokra ben az ODA-nak 4 százaléka, míg 2000-ben 14 százaléka (közel 4 milliárd dollár) jutott erre a célra. A segély több mint négyötöde többé nem kötődött termékek és szolgáltatások beszerzéséhez a donor országokban. Nemzetközi konferencia a fejlesztés finanszírozásáról A nemzetközi konferenciát a fejlesztés finanszírozásáról (www.un.org/esa/ffd) 2002-ben tartották a mexikói Monterreyben. Ezen az alapvető pénzügyi és fejlesztési kérdésekkel foglalkozó ENSZ-konferencián 50 állam- és kormányfő, több mint 200 miniszter, valamint a magánszektor, a civil társadalom és valamennyi főbb kormányközi, pénzügyi, kereskedelmi, gazdasági és pénzügyi szervezet vezetői részt vettek. A konferencia az első négyoldalú eszmecsere a kormányok, a civil társadalom, az üzleti szféra és az intézményi érdekeltek között a globális gazdasági kérdésekről. Több mint 800 résztvevője volt a globális vitának, ahol 12 külön kerekasztal-beszélgetést vezettek a kormányfők, a Világbank, a Nemzetközi Valutaalap (IMF), a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) és a regionális fejlesztési bankok első számú vezetői, valamint pénzügy, kereskedelmi és külügyminiszterek. A konferencia végeredménye, az úgynevezett monterreyi konszenzus képet nyújt a fejlesztés finanszírozásának új globális megközelítéséről. Ezt követően a Közgyűlés úgy döntött, hogy 2003-tól kezdődően minden páratlan évben utókonferenciát tartanak. Ez magában foglalja a politikai párbeszédet a konferencia eredményeinek a megvalósításáról, valamint a nemzetközi valutaügyi, pénzügyi és kereskedelmi rendszerek koherenciájáról és konzisztenciájáról a fejlődés támogatása érdekében ban Dohában (Katar) tartották a nemzetközi utókonferenciát a fejlesztés finanszírozásáról, amelynek a végeredménye a dohai nyilatkozat lett. A Közgyűlés 2010 márciusában tartotta a negyedik magas szintű párbeszédet a fejlesztés finanszírozásáról. Szeptemberben a Közgyűlés megerősítette a monterreyi konszenzust és a dohai nyilatkozatot, továbbá felkérte a fejlett országokat, hogy tegyenek eleget kötelezettségeiknek a millenniumi fejlesztési célok (MDG-k) elérése érdekében. Az ODA mértéke az új században emelkedni kezdett. A DAC-tagállamok körében a teljes ODA a kombinált GNI 0,31 százaléka, 119,6 milliárd dollár volt 2009-ben. A mai napig csak öt ország Dánia, Luxemburg, Hollandia, Norvégia és Svédország érte el, és tartja meg a 0,7 százalékos ODA-célt ben viszont a legnagyobb összeget juttató donor országok az Egyesült Államok, Franciaország, Németország, az Egyesült Királyság és Japán. 161

162 A fejlesztés finanszírozásával foglalkozó nemzetközi konferencia 2002-ben Monterreyben (Mexikó) arra ösztönözte a főbb donor országokat, hogy első lépésként növeljék az ODA-t az 1990-es évek hanyatlásának visszafordítása érdekében. A konferencia megkísérelte a segítségnyújtás célját eltolni a szegénység csökkentése, az oktatás és az egészségügy irányába. Az ENSZ ODA két forrásból táplálkozik: támogatás az ENSZ szakosított intézményeitől, alapjaitól és programjaitól; támogatás az ENSZ-rendszer olyan kölcsönző intézményeitől, mint a Világbank és az IFAD. A Világbank a 2009-es költségvetési évben 58,8 milliárd dollárnyi kötelezettséget vállalt, amely 54 százalékos növekedést jelent 2008-hoz képest, és rekordmagasságú a szervezet történetében és 2010 között az IFAD 11,5 milliárd dollárt fektetett be projektekbe és programokba, amely mintegy 350 millió vidéki emberhez jutott el. A fogadó országokban a kormányok és más pénzügyi források 10,1 milliárd dollárral, a multilaterális, bilaterális és egyéb donorok társfinanszírozóként megközelítően 8,2 milliárd dollárral járultak hozzá a fejlesztési segélyezéshez ben az ENSZ operatív fejlesztési tevékenységeihez a teljes hozzájárulás összege, beleértve a humanitárius segítségnyújtást is, elérte a 21,5-22 milliárd dollárt. Becslések szerint ezeknek a hozzájárulásoknak mintegy 65 százaléka fejlesztésekhez kapcsolódott, míg 35 százaléka a humanitárius segítségnyújtásra összpontosított. Az ENSZ-intézményektől, -alapoktól és - programoktól származó ODA-t a szükségben szenvedő számos ország között széles körben osztják szét. A fejlődés támogatása világszerte Az ENSZ Fejlesztési Programja (UNDP kötelezettséget vállalt arra, hogy döntő fontosságú hozzájárulást tegyen: a világ szegénységét 2015-re a felére csökkentse. Az UNDP alapos politikai tanácsadást végez, és segíti az intézményi kapacitások kiépítését, amely méltányos gazdasági növekedést eredményez. A több mint 160 országos irodából álló globális hálózatával az UNDP a terepen nyújt segítséget az arra rászorulóknak. Arra összpontosít, hogy támogassa az országokat olyan kihívások kezelésében, mint a szegénység csökkentése és az MDG-k elérése; a demokratikus kormányzás, beleértve a HIV/AIDS-re adandó válasz irányítását; a válságmegelőzés és a felépülés; továbbá a környezet és a fenntartható fejlődés. Az UNDP e területek mindegyikén hangoztatja az emberi jogok védelmét és a nők felemelkedését. A UNDP fő programforrásainak a többsége azokba az országokba kerül, amelyekben a világ mélyszegénységben élő polgárai laknak. Globálisan a nemzetközi szegénységi küszöb alatt élők száma az évi 1,8 milliárdról re 1,4 milliárdra csökkent. Az előrehaladás azonban egyenetlen volt a régiókban. A évi becslések 53 millió (kevesebb, mint napi 1,25 dollár) és 64 millió (napi két dollár alatt) közé teszik a szegénységben élő emberek számának a növekedését, amelyet a gazdasági válság okozott. Az élelmiszerárak amelyek ben változatlanul magasak a hazai piacokon kiegészítve a gazdasági válság hatásaival a becslések szerint a világ éhező embereinek a számát 1,02 milliárdra növelte 2010-ben. 162

163 2009-ben az UNDP a becslések szerint 4,1 milliárd dollárt költött fejlesztési tevékenységekre. Az UNDP-nek történő adakozás önkéntes, a világ közel minden kormányától érkezik támogatás. Azok az országok, amelyek az UNDP által adminisztrált segélyt kapnak, a projektköltségekhez személyzettel, berendezésekkel, eszközökkel és készletekkel járulnak hozzá. Ahhoz, hogy a globális fejlesztési erőforrások hatásának maximalizálását biztosítsa, az UNDP az egyes ENSZ-alapokkal és -programokkal, valamint nemzetközi pénzügyi intézményekkel (például a Világbank és az IMF) koordinálja tevékenységét. Az UNDP továbbá igénybe veszi a fejlődő országok állampolgárainak és NGO-inak a szakértelmét. Az UNDP által támogatott összes projekt hetvenöt százalékát a helyi szervezetek valósítják meg. Az UNDP támogatja az integrált megközelítést az ENSZ fejlesztési segítségnyújtásának az ellátásához. Számos fejlődő országban létrehozta az ENSZ Fejlesztési Segítségnyújtási Keretrendszerét (UNDAF United Nations Development Assistance Framework), amely ENSZ-teamekből tevődik össze a helyi ENSZ rezidens koordinátorának a vezetése alatt, aki sok esetben az UNDP helyi képviselője. A keretrendszer világosan meghatározza a kormányok által az ENSZ számára meghatározott főbb fejlesztési kihívásokra adandó összehangolt választ. Civilizációs katasztrófák, természeti eredetű katasztrófák és bonyolult vészhelyzetek esetében a helyi koordinátorok a humanitárius segítségnyújtás koordinátoraként működnek. Hagyományos programjai mellett az UNDP speciális célú alapokat is igazgat. Az ENSZ Tőkefejlesztési Alapja (UNCDF) a beruházási tőke, a kapacitásépítés és a technikai tanácsadási szolgálat kombinációját ajánlja a mikrofinanszírozás és a helyi fejlesztés támogatására a legkevésbé fejlett országokban. Az ENSZ-önkéntesek (UNV) program (www.unv.org) a hatékony fejlesztés érdekében az önkéntesség támogatásának és kihasználásának ENSZközpontja ban mintegy 150 országból több mint ENSZ-önkéntes volt bevetve világszerte. Az ENSZ Fejlesztési Alapja Nők Számára (UNIFEM), amely a nők felemelkedésével és a nemek egyenlőségével foglalkozik a fejlesztés tervezésének és gyakorlatának minden szintjén, 2010-ben az újonnan létrehozott entitás, az UN-Women (www.unwomen.org) részévé vált. Az UNDP a Világbankkal és az ENSZ Környezetvédelmi Programjával (UNEP) együtt a Globális Környezeti Alap (Global Environment Facility) igazgatási partnereinek az egyike. Az UNDP az egyik szponzora a Közös ENSZ HIV/AIDS Programnak (UNAIDS) is. Fejlesztési célú kölcsönzés A két intézményt a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bankot és a Nemzetközi Pénzügyi Társaságot magában foglaló Világbank (www.worldbank.org) több mint 100 fejlődő országban azon dolgozik, hogy pénzügyi és technikai szakértelmével segítse a szegénység csökkentését. Projektjei lefedik Latin-Amerikát és a Karib-térséget, a Közel-Keletet és Észak- Afrikát, Európát és Közép-Ázsiát, Kelet-Ázsiát és a Csendes-óceáni térséget, Afrikát és Dél-Ázsiát. 163

164 Afrika: egy ENSZ-prioritás Az ENSZ, kifejezvén a nemzetközi közösség aggodalmát, a válságos afrikai társadalmi-gazdasági feltételeket figyelme középpontjába állította. Megerősítvén elkötelezettségét a régió fejlesztésének támogatása mellett, speciális programokat dolgozott ki tartós megoldások keresésére, a külső adósságra és az adósságszolgálati problémákra; a külföldi közvetlen befektetések növelésére; a nemzeti kapacitásépítés fokozására, a hazai fejlesztési erőforrások szűkösségének a kezelésére, valamint az afrikai országok nemzetközi kereskedelembe való integrálásának a megkönnyítésére; továbbá a HIV/AIDS kezelésére. A Közgyűlés 1996-ban jelentette be az egész ENSZ-rendszer speciális Afrika-kezdeményezését, amely egy több milliárd dolláros konkrét cselekvési program az afrikai vezetés által megjelölt fejlesztési prioritásokból kiindulva. A kezdeményezést 2002-ben a Közgyűlés felülvizsgálata után befejezettnek nyilvánították, majd a Közgyűlés elfogadta az Új Partnerséget Afrika Fejlesztéséért (NEPAD New Partnership for Afrika s Development ez egy olyan afrikai tulajdonban lévő és Afrika által vezetett kezdeményezés, amelyet az Afrikai Egységszervezet (ma Afrikai Unió) jelentett be 2001-ben a nemzetközi erőfeszítések keretében Afrika fejlesztésére ban a Közgyűlés egy olyan politikai deklarációt fogadott el az Afrika fejlesztési szükségleteivel foglalkozó magas szintű találkozó alkalmából, amellyel a résztvevők újra megerősítették a NEPAD támogatását, valamint az Afrika fejlesztésére vonatkozó különféle kötelezettségek megvalósítását. Az ENSZ országos, regionális és globális szinten vesz részt ebben olyan erőfeszítéseken keresztül, mint az ENSZ fejlesztési segítségnyújtási keretrendszere, valamint az Afrikai Gazdasági Bizottság által vezetett programok, amelyek keretet szolgáltatnak a fokozott koordinációnak és az együttműködésnek szubregionális és regionális szinteken. Afrikai Különleges Tanácsadó Hivatala (OSAA jelentéseket készít az ENSZ-rendszer és a nemzetközi közösség által nyújtott támogatásról, valamint koordinálja a NEPAD támogatásának globális képviseletét. Az OSAA, a NEPAD és az OECD szoros partnerségben dolgozik együtt. A Közös ENSZ HIV/AIDS Program (UNAIDS) fokozta kampányát a HIV/AIDS ellen Afrikában. Az UNAIDS a lehető legszélesebb körben támogatott kampányt szeretne, az úgynevezett nemzetközi partnerség az AIDS ellen Afrikában Csoport keretében összehozta a kormányokat, regionális testületeket, fejlesztési ügynökségeket, NGO-kat és a vállalati szektort, beleértve a gyógyszergyártó vállalatokat. A főtitkár és az ENSZ-intézmények felkérték az iparilag fejlett országokat, hogy könnyítsenek Afrika gazdasági nehézségein, és fogadják el a nagyobb adósságkönnyítést, valamint az alacsonyabb vámtarifákat azok helyett, amelyek büntetik az afrikai exportot, és növeljék a hivatalos fejlesztési segítségnyújtást. Az ENSZ erőfeszítései összekapcsolódnak más fejlesztési vállalkozásokkal, például a tokiói nemzetközi konferenciával az afrikai fejlesztésről, a súlyosan eladósodott szegény országok adósságkezdeményezésével és az Afrikai Iparosítási Szövetséggel. 164

165 A Világbank jelenleg több mint projektben vesz részt gyakorlatilag minden ágazatban és minden fejlődő országban. A világ egyik legnagyobb fejlesztési segítségnyújtási forrásaként a bank támogatja a fejlődő országok kormányainak azokat az erőfeszítéseit, hogy iskolákat és egészségügyi központokat építsenek, vizet és elektromosságot szolgáltassanak, küzdjenek a betegségek ellen, és védjék a környezetet. Ezt olyan kölcsönnyújtás keretében végzi, amelyeket visszafizetnek ben a bank 46,9 milliárd dollárt nyújtott 303 projekthez a fejlődő országokban világszerte. Haiti újjáépítését is segítette a januári pusztító földrengés után, amely lerombolta az országot. Két világbanki kölcsöntípus van. Az első típus a magasabb jövedelemmel rendelkező fejlődő országok számára, amelyek képesek piacközeli kamatlábat fizetni, vagy kölcsönt vehetnek fel kereskedelmi forrásokból. Ezek az országok a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Banktól (IBRD) kapnak kölcsönt, amelynek az a célja, hogy csökkentse a szegénységet a közepes jövedelmű és hitelképes szegényebb országokban, a fenntartható fejlődés támogatásával kölcsönök, garanciák, kockázatkezelési termékek, valamint elemzői és tanácsadói szolgáltatások révén. Az IBRD-kölcsönök hosszabb futamidejűek, mint a kereskedelmi bankoktól származók: év, három-öt év türelmi idővel a tőke visszafizetése előtt. A pénzügyi alapok speciális programokra nyújtanak kölcsönöket a szegénység csökkentésének, a szociális szolgáltatások biztosításának, a környezetvédelemnek és a gazdasági növekedésnek a támogatására. A 2009-es költségvetési évben az IBRD rekord mennyiségű, 32,9 milliárd dollár kötelezettséget vállalt 126 projektre közepes jövedelmű és hitelképes alacsony jövedelmű országokban ez 144 százalékos növekedés a évi 13,5 milliárd dollárral összehasonlítva, és célkitűzése egy újabb rekord volt, 44 milliárd dollár a 2010-es költségvetési évben. Az AAA hitelminősítéssel rendelkező IBRD közel összes pénzét kötvények eladásával szerzi a világ pénzpiacain. A második típusú kölcsönt a legszegényebb országok kapják, akik rendszerint nem hitelképesek a nemzetközi pénzügyi piacokon, és nem képesek közel piaci kamatlábat fizetni az általuk kölcsönvett pénzre. A Nemzetközi Fejlesztési Társulás (IDA) - amely része a Világbanknak kölcsönöz a világ legszegényebb országainak azzal a céllal, hogy csökkentsék a szegénységet adományfinanszírozással és hitelekkel olyan programokra, amelyek fellendítik a gazdasági növekedést, csökkentik az egyenlőtlenségeket, és javítják az emberek életkörülményeit. A hitelek ténylegesen kamatmentes kölcsönök 10 éves türelmi idővel és éves futamidővel. Az IDA segítségnyújtását főleg 40 gazdag tagállam hozzájárulásaiból finanszírozzák ben az IDA kötelezettségei közel 15 milliárd dollárra emelkedtek fejlesztési tevékenységek számára a 79 legkevésbé fejlett országban. A januári haiti földrengést követően az újjáépítési erőfeszítések részeként mintegy gyermek kapott napi élelmet az IDA-n keresztül. Alapszabálya értelmében a bank csak kormányoknak kölcsönözhet, ám szorosan együttműködik a helyi közösségekkel, nem kormányzati szervezetekkel (NGO-kkal) és a magánvállalkozásokkal. Projektjeinek a célja a népesség legszegényebb rétegeinek a segítése. A sikeres fejlődés megköveteli, hogy a kormányok és a közösségek birtokolják a fejlesztési projekteket. A bank arra ösztönzi a kormányokat, hogy szorosan működjenek együtt az NGO-kkal és a civil társadalommal azon emberek részvételének növelésével, akiket a bank által 165

166 finanszírozott projektek érintenek. A kölcsönt felvevő országokban működő NGO-k a projekteknek körülbelül a felében működnek együtt. A Bank arra ösztönzi a magánszektort, hogy támogassa a stabil gazdaságpolitikát, a szilárd kormányzati pénzügyeke, a nyílt, őszinte és megbízható kormányzást. Számos területet támogat, amelyeket a magánszektor fejlesztései előnyben részesítenek pénzügy, energia, távközlés, információs technológia, olaj és gáz, valamint az ipar. Mivel a bank alapszabálya tiltja a magánszektornak történő közvetlen kölcsönzést, a bank társvállalata a Nemzetközi Pénzügyi Társaság (IFC) kifejezetten azért létezik, hogy elősegítse a magánszektor befektetéseit a nagy kockázatú szektorok és országok támogatásával. A bank másik társvállalata a Nemzetközi Beruházásvédelmi Ügynökség (MIGA) politikai kockázati biztosítást (garanciát) nyújt azoknak, akik befektetnek vagy kölcsönt adnak fejlődő országoknak. A Bank sokkal többet tesz, mint csupán a pénzkölcsönzés. Rutinszerűen technikai segítséget is nyújt az általa finanszírozott projektekhez. Tanácsot ad az ország költségvetésének megtervezéséhez, pénzkihelyezéshez, egészségügyi rendelőintézetek felállításához vagy akár útépítéshez. A bank minden évben finanszíroz néhány olyan projektet, amelyek kizárólag szakértői tanácsadást és képzést nyújtanak. Emellett a kölcsönt felvevő országokból arra képez embereket, hogy hogyan hozzanak létre és hajtsanak végre fejlesztési programokat. Az elmúlt évtizedben az IDA több mint 3 millió tanárt képzett ki, és több mint 105 millió gyermeknek biztosított új vagy felújított tantermet. A fenntartható fejlődés területén az IBRD olyan projekteket támogat, mint az újraerdősítés, a szennyezés ellenőrzése és a földhasználat; a víz, a köztisztaság és a mezőgazdaság; valamint a természeti erőforrások megőrzése. A Globális Környezeti Alap (GEF Global Environment Facility) fő finanszírozója, amely viszont a legnagyobb finanszírozója olyan projekteknek, amelyek javítják a globális környezetet. Az IBRD és az IDA támogatja a súlyosan eladósodott szegény országok (HIPC Heavily Indebted Poor Countries) kezdeményezést, ennek az a célja, hogy csökkentse a világ legszegényebb, legsúlyosabban eladósodott országainak a külső adósságát. A 2009-es költségvetési évben 76 millió dollár fejlesztési hitelt és 10 millió dollár költséget írtak le adósságkönnyítésként az IDA adósságszolgálatának részleges elengedése keretében, amint ez esedékessé vált júliusában a nyolcak csoportjának (fejlett országok) vezetői azt javasolták, hogy 100 százalékban írják le a világ néhány legszegényebb főleg afrikai és latin-amerikai országának a tartozását az IDA-nak az IMF-nek és az Afrikai Fejlesztési Alapnak. Az adósságkönnyítés a Multilaterális adósság-elengedési kezdeményezés (MDRI Multilateral Debt Relief Initiative) keretében elérte az 1,1 milliárd dollár fejlesztési hitel leírását a 2010-es költségvetési évben, amint négy ország elérte a HIPC beteljesülési pontjait (megfelelt a HIPC kritériumainak) júniusáig összesen 34,5 milliárd dollár fejlesztési hitelt írtak le az MDRI keretében. 166

167 Kölcsönzés a stabilitás érdekében Számos ország fordul a Nemzetközi Valutaalaphoz (IMF az ENSZ egyik szakosított intézményéhez, amikor belső vagy külső tényezők súlyosan aláássák a fizetési mérlegük helyzetét, pénzügyi stabilitásukat vagy az adósságszolgálati kötelezettségük teljesítéséhez szükséges kapacitásukat. Az IMF tanácsadást végez, vagy szakpolitikai javaslatokat tesz e problémák megoldására, és gyakran pénzügyi forrásokat bocsát a tagállamok rendelkezésére gazdasági reformprogramok támogatására A fizetési mérleghiánnyal küszködő tagállamok általában igénybe veszik az IMF pénzügyi forrásait oly módon, hogy tartalékeszközöket vásárolnak más tagállamok fizetőeszközének vagy a különleges lehívási jogoknak (SDR Special Drawing Rights) a formájában a saját fizetőeszközükkel megegyező mennyiségben. Az IMF költségekkel terheli ezeket a kölcsönöket, és megköveteli, hogy a tagállamok visszavásárolják saját fizetőeszközüket az IMF-től egy meghatározott időn belül ben az IMF felemelte az alacsony jövedelmű országok (LICs Low- Income Countries) támogatását, tükrözvén a gazdasági viszonyok változó természetét ezekben az országokban és fokozott sebezhetőségüket a globális gazdasági válság hatásai miatt. Több mint kétszeresére, 17 milliárd dollárra emeli a LIC-országok rendelkezésére álló erőforrásokat 2014-ben. Egy tágabb értelemben vett reform részeként az IMF pénzügyi támogatása rugalmasabb és jobban igazodik a LIC-országok szükségleteihez. Az IMF létrehozta a Szegénységcsökkentési és Növekedési Letéti Alapot (Poverty Reduction and Growth Trust), amely három új engedményes hitelablakkal kiterjesztett, készenléti és gyors hitelkeret 2010 januárjában lépett hatályba. Az IMF főbb finanszírozási lehetőségei a következők: A készenléti megállapodások (Stand-By Arrangements) átmeneti, rövid távú vagy ciklikus természetű hiány esetén középtávú fizetésimérlegtámogatást nyújt, amelyet a kifizetés után 3¼ 5 éven belül kell visszafizetni. A rugalmas hitelkeret (FCL Flexible Credit Line) rugalmas eszköz hitelrészletekben valamennyi potenciális vagy tényleges fizetésimérlegszükséglet kezelésére, a kifizetés után 3¼ 5 éven belül kell visszafizetni. Az elővigyázatossági hitelkeret (PCL Precautionary Credit Line) válságmegelőzésre célzott hitelkeret, olyan országok szükségleteire tervezték, amelyeknek szilárd gazdasági alapjaik és intézményes szakpolitikai keretrendszereik vannak, mégis bizonyos fokig sebezhetők, és ez meggátolja, hogy az FCL-t igénybe vegyék. A PCL-eket a kifizetés után 3¼ 5 éven belül kell visszafizetni. A kiterjesztett hitel-megállapodás (EFF Extended Fund Facility) hosszú távú vagy makrogazdasági és strukturális problémákból eredő fizetésimérleg-nehézségek esetén hosszú távú segítséget nyújt. Az EFF-et a kifizetés után 4½ 10 éven belül kell visszafizetni. A kiterjesztett hitelek (ECF Extended Credit Facility) új engedményes lehetőség, hosszú távú segítségnyújtás olyan LIC-országok számára, amelyeknek strukturális természetű, mélyen gyökerező fizetésimérlegnehézségeik vannak, a cél pedig a fenntartható szegénységcsökkentés. A 167

168 finanszírozásra jogosult tagállamok kvótájuk 100 százalékáig (a felhalmozott 300 százalékáig) vehetnek fel kölcsönt hároméves elrendezés szerint. A finanszírozás kamatlába nulla, a visszafizetések a kifizetés után 5½ évvel kezdődnek, és 10 évvel fejeződnek be. A készenléti hitelek (SCF Standby Credit Facility) új engedményes lehetőséget jelentenek, ez rugalmas támogatást nyújt a LIC-országoknak, amelyeknek a hazai vagy külső megrázkódtatások vagy politikai késlekedés által okozott rövid távú finanszírozási és kiigazítási szükségleteik vannak. A finanszírozás kamatlába nulla, a visszafizetések a kifizetés után 4 évvel kezdődnek, és 8 évvel fejeződnek be. A gyors hitelek (RCF Rapid Credit Facility) új engedményes lehetőséget biztosítanak, amely gyors pénzügyi támogatást nyújt korlátozott feltételességgel, egyszeri előleg kifizetést jelent olyan LIC-országoknak, amelyek olyan megrázkódtatásokból eredő, sürgős fizetésimérlegszükségletekkel állnak szemben, mint a természeti katasztrófák, a nyersanyagárak változása vagy a válságok a szomszédos országokban. Az RCF egymás utáni lehívásokat ajánl konfliktus utáni vagy más törékeny helyzetben lévő országoknak. A finanszírozás kamatlába nulla, a visszafizetések a kifizetés után 5½ évvel kezdődnek, és 10 évvel fejeződnek be. A gyorssegély (emergency assistance) segítség természeti katasztrófával vagy konfliktus utáni helyzettel például a polgárháborúval, politikai zűrzavarral vagy nemzetközi fegyveres konfliktus utóhatásaival kapcsolatos fizetésimérleg-nehézségek esetén. A gyors kölcsönök az alap átváltási rátától függnek (néhány ország részére a kamattámogatás a rendelkezésre álló erőforrások függvényében biztosítva van), és a kifizetés után 3¼ 5 éven belül kell visszafizetni. A súlyosan eladósodott szegény országoknak, amelyek szilárd politikát követnek, az adósságkönnyítés érdekében az IMF és a Világbank közösen nyújtanak kivételes segítséget a súlyosan eladósodott szegény országok (HIPC) kezdeményezésének a keretében az arra jogosult országoknak, hogy külső adósságaik terheit fenntartható szintre csökkentsék. Most már ők is csatlakoztak a multilaterális adósságkönnyítési kezdeményezéshez, amelyet a HIPCkezdeményezés kiegészítéseként fejlesztettek ki. A felügyelet az a folyamat, amely szerint az IMF értékeli tagjainak az átváltási árfolyamait minden egyes tag általános gazdasági helyzetét és politikáját összehasonlítva, elemzések keretében. Az IMF felügyeletet gyakorol az egyes országokkal évente folytatott konzultációk során; ezek a következők: multilaterális felügyelet kétszer egy évben; regionális felügyelet regionális csoportosulásokkal folytatott megbeszélésekkel; elővigyázatossági megoldások, fokozott felügyelet és programellenőrzés, amelyek a tagállamnak szigorú IMF-ellenőrzést jelentenek az IMF-erőforrások felhasználásának elmaradása esetén. Az IMF technikai segítséget nyújt tagjainak számos átfogó területen: a pénzügyi és monetáris politika tervezése és megvalósítása; intézményépítés és statisztikai adatok gyűjtése, valamint pontosítása. Az IMF a tagországok hivatalos személyeinek képzést is nyújt a főbb oktatási helyszíneken: az IMF-központban Washington D.C.-ben és a regionális központokban Abu Dhabiban (Egyesült Arab 168

169 Emirátusok), Brasíliában, Dalianban (Kína), Punében (India), Szingapúrban, Tuniszban és Bécsben. Befektetés és fejlődés A külföldi közvetlen befektetések (FDI foreign direct investment) drámai növekedésének következtében, a fejlődő országok fokozottan megnyitották gazdaságukat az ilyen befektetések előtt. Ugyanakkor ők is többet fektetnek be más fejlődő országokban. Az ENSZ-rendszer különféle szervezetei például az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO), az UNDP és az ENSZ Iparfejlesztési Szervezete (UNIDO) felügyelik és értékelik a fejlesztéseket, segítik a fejlődő országok kormányait abban, hogy vonzóvá tegyék a befektetést. A Világbank két leányvállalata a Nemzetközi Pénzügyi Társaság és a Nemzetközi Beruházásvédelmi Ügynökség segíti a befektetések előmozdítását a fejlődő országokban. A Nemzetközi Pénzügyi Társaság (IFC) tanácsadással segíti a kormányokat olyan feltételek megteremtésében, amelyek ösztönzik mind a hazai, mind a külföldi magán megtakarítások és -befektetések áramlását. Ösztönzi a magánbefektetést a fejlődő világban azzal, hogy demonstrálja: jövedelmező ott befektetni. Az IFC rekordösszeget, 18 milliárd dollárt fektetett be a 2010-es költségvetési évben 528 projektbe, 103 országban. A 2010-es költségvetési évig az IFC több mint 75 millió dollárnyi kötelezettséget vállalt saját alapjaiból, és több mint 30 milliárd dollárt juttatott konzorciumokon keresztül több mint vállalat számára 142 országban, 1956-os alapítása óta. A Nemzetközi Beruházásvédelmi Ügynökséget (MIGA) a világbank befektetés biztosítási leányvállalata. Célja a fejlődő tagországokba történő produktív célokat szolgáló magánbefektetések áramlásának a megkönnyítése, a befektetőknek felajánlott hosszú távú politikai kockázati biztosítás révén vagyis biztosítás a kisajátítás, a pénzátutalás, a háború és a polgári zavargások kockázata ellen, továbbá tanácsadó szolgáltatásokon keresztül. A MIGA promóciós programokat végez, információt terjeszt a befektetési lehetőségekről, és technikai segítséget nyújt ahhoz, hogyan javítsák a nemzeti befektetés támogatási kapacitásokat. A 2010-es költségvetési évben a MIGA 1,5 milliárd dollár befektetési garanciát (biztosítás) adott ki 19 projektre fejlődő országokban. Alapítása, 1988 óta, a MIGA 980 garanciát adott ki projektekre több mint 100 országban, amely 22,4 milliárd dollárt tett ki. Az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája (UNCTAD) segíti a fejlődő és a gazdasági átalakulásban lévő országokat, hogy előmozdítsák a külföldi közvetlen befektetést, és javítsák a befektetési feltételeiket. Segíti a kormányokat, hogy megértsék az FDI politikai vonatkozásait, és ennek megfelelően alakítsák és valósítsák meg politikájukat. Az UNCTAD elősegíti a befektetés, a kereskedelem, a vállalkozásfejlesztés és a technológiai kapacitásépítés közötti összefüggések megértését, és kutatja a globális FDI-trendeket. Ezeket az évente megjelenő Befektetési világjelentésben (World Investment Report), a Befektetéspolitikai értékelésekben (Investment Policy Reviews), a Nemzetközi Befektetési Címtárban (World Investment Directory) és más tanulmányokban teszi közzé. 169

170 Kereskedelem és fejlődés Az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciájának (UNCTAD a feladata annak biztosítása, hogy valamennyi ország integrálódjon a globális kereskedelembe. Az ENSZ fejlődéssel kapcsolatos kérdésekkel foglalkozó központi szerve olyan területeken, mint a kereskedelem, a pénzügy, a technológia, a befektetés és a fenntartható fejlődés. Az UNCTAD azon munkálkodik, hogy maximálja a fejlődő országok kereskedelmi, befektetési és fejlődési lehetőségeit, és segítse őket abban, hogy a globalizációból eredő kihívásokat kezeljék, továbbá a világgazdaságba egyenlő alapon integrálódjanak. Külföldi közvetlen befektetés és fejlődés A külföldi közvetlen befektetés (FDI) továbbra is a világgazdaság hajóereje, és a befektetések áramlásának bővülése aláhúzza a transznacionális vállalatok (TNCs transnational corporations) központi szerepét mind az iparilag fejlett, mind a fejlődő országokban. Az UNCTAD évi Nemzetközi befektetési jelentése szerint a következők állapíthatók meg: Az FDI beáramlása 2008-ról 2009-re 37 százalékkal csökkent 1,1 billió dollárra, ám 2010 első felében szerény fellendülést mutatott. A globális beáramlás 2010-ben várhatóan eléri az 1,2 billió dollárt, 2011-ben a 1,3 1,5 billió dollárt és 2012-ben az 1,6 2 billió dollárt. A fejlődő és a gazdasági átalakulásban lévő országokról elmondható amelyek az FDI fellendülésének a vezetői voltak, hogy a globális FDIbeáramlásnak a fele hozzájuk került, és a globális kiáramlásnak az egynegyedét ők fektették be, továbbá 2010-ben is az FDI kedvező célpontjai maradtak. A TNC-k jelentős szén-dioxid-kibocsátók és alacsony szén-dioxidbefektetők, ők a problémája és egyben a megoldása is az éghajlatváltozásnak. Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású FDI-projektek negyven százaléka értéküket tekintve a fejlődő országokban volt folyamán, és megvan az esélye annak, hogy több zöld FDI áramoljon a fejlődő országokba. A becslések szerint az alacsony szén-dioxid-kibocsátású FDI fontos szintet ért el, 90 milliárd dollárnyi az áramlás 2009-ben. Nagy múltú TNC-k voltak a főbb befektetők, ám új szereplők bukkantak fel délről és más iparágakból is. A fejlődő és a gazdasági átalakulásban lévő országok adták a külföldi leányvállalatok munkaerejének a többségét, és világszerte a TNC 28 százalékát 2008-ban. A TNC-k külföldi foglalkoztatása 2009-ben 80 millió munkásra nőtt. Kettősség kezdett kialakulni a befektetéspolitikai trendekben. Egyrészt jellemzően a további befektetés liberalizálás és -támogatás felé mozdult el, másrészt a befektetés szabályozás közérdekű ellenkezései miatt alakult így. 170

171 Az UNCTAD a következő eszközöket használja a célok eléréséhez: kutatás, politikaelemzés, kormányközi tárgyalások, technikai együttműködés, továbbá a civil társadalommal és az üzleti szférával való együttműködés. Konkrétan az UNCTAD az alábbiakat teszi: Vizsgálja a globális gazdaság trendjeit, és értékeli hatásukat a fejlődésre. Segíti a fejlődő országokat, különösen a legkevésbé fejletteket, hogy részesei legyenek a nemzetközi kereskedelmi rendszernek, és aktívan vegyenek részt a nemzetközi kereskedelmi tárgyalásokban. Vizsgálja az FDI áramlásának globális trendjeit, hatásukat a kereskedelemre, a technológiára és a fejlődésre. Segíti a fejlődő országokat abban, hogy vonzzák a befektetést. Segíti a fejlődő országokat a vállalatok és a vállalkozói szellem létrehozásában. Segíti a fejlődő országokat és a gazdasági átalakulásban lévő országokat a kereskedelemtámogató szolgálataik hatékonyságának a növelésében. Az UNCTAD azon dolgozik, hogy segítsen rávilágítani a kereskedelemfejlesztés összefüggéséire vonatkozó trendekre, és formálja az ezzel kapcsolatos gondolkodást és politikát a globalizáció keretei között. Lehetővé teszi, hogy a fejlődő országok hatékonyan részt vegyenek a termékek, szolgáltatások és árucikkek nemzetközi kereskedelmében. Az egyik fő szerzője volt a fejlődő országok különleges és megkülönböztető kezelési eszméjének, és fő szereplője 171

172 annak, hogy ezt beleépítsék az Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezménybe, valamint a Kereskedelmi Világszervezetbe. Az UNCTAD a kereskedelmi logisztika központi szerve az ENSZ-rendszerben. Azáltal, hogy intézményi, jogi és operatív megoldásokkal segíti a tranzakciós költségek csökkentését, és növeli a szállítási összekapcsolhatóságot, javítja a fejlődő országok hozzáférését a világpiacokhoz. Az UNCTAD rendszeres kormányközi megbeszélések és technikai együttműködés keretében támogatja a vállalkozásfejlesztést, különösen a kisés középvállalkozásokat. Az UNCTAD technikai együttműködési tevékenysége megközelítőleg 300 projektet foglal magában közel 100 országban, Ezek közé a tevékenységek közé tartoznak a következők: A vámadatok automatikus rendszere (www.asycuda.org) a legújabb technológia felhasználásával segíti a kormányokat, hogy modernizálják a vámeljárásokat és a vámigazgatást. A 2010-ben 89 ország által használt rendszer gyorsan nemzetközileg elfogadott vámautomatizálási szabvánnyá válik. Egyben a gazdasági kormányzás javításának eszköze is. Az EMPRETECH program a kis- és középvállalati fejlesztést segíti. (http://www.unctadxi.org/templates/startpage 7428.aspx) Ez az információs hálózat a vállalkozóknak lehetővé teszi az üzleti adatbázisok elérését. A Nemzetközi Kereskedelmi Központ UNCTAD/WTO (ITC) (www.intracen.org) az ENSZ-rendszerben a fejlődő országokkal való, kereskedelemtámogató technikai együttműködés központja. Együtt dolgozik a fejlődő országokkal és a gazdasági átalakulásban lévő országokkal a kereskedelmet előmozdító programok felállításában, exportjuk bővítésében és importműveleteik javításában. Az ITC programjai integráns részeként sikeres volt az MDG-k kezelésében. Az MDG-k alapvető referenciaértékekként szolgálnak az ITC erőfeszítéseiben a szegénység csökkentése, a vállalkozások versenyképességének fokozása érdekében a szegény közösségekben, így segítve elő az integrációjukat a globális értékláncba. Az ITC-nek hat területen vannak programjai: termék- és piacfejlesztés kereskedelemtámogató szolgáltatások fejlesztése kereskedelmi információ emberierőforrás-fejlesztés nemzetközi beszerzés és ellátás irányítása valamint a kereskedelemtámogató programtervezés és a szükségletek megállapítása. A kereskedelem támogatására irányuló technikai együttműködési projektek megvalósításakor az ITC szakértői szoros kapcsolatban dolgoznak a helyi kereskedelmi tisztviselőkkel. A nemzeti projektek gyakran egy széles körű szolgáltatási csomag formáját öltik az ország exportjának növelése és importműveletek javítása érdekében. 172

173 Az méltányos kereskedelem előmozdítása a mindenkit érintő fejlesztésért Az UNCTAD égisze alatt folytatott kormányközi tárgyalások, a kutatás és a technikai segítségnyújtás a következő eredményeket hozta: Megállapodás az általános kedvezmény rendszeréről, amelyet az UNCTAD fogadott el 1968-ban, ezáltal a fejlett gazdaságok a fejlődő országokból jövő exportnak jobb piaci elérhetést engedélyeznek. Megállapodás a Kereskedelmi kedvezmények globális rendszeréről a fejlődő országok között, amely 1989-ben lépett hatályba, vámtarifa- vagy tarifamentes kedvezményeket engedélyez a tagjai között. Nemzetközi árumegállapodások, amelyeknek a célja az, hogy stabilizálja a fejlődő országok számára létfontosságú exporttermékek árát, beleértve a kakaót, a kávét, a cukrot, a természetes gumit, a jutát és a jutatermékeket, a trópusi faárut, az ónt, az olívaolajat és a búzát. Általános Árualap, egy olyan kormányközi pénzügyi intézmény, amely támogatja azokat a fejlődő országokat, amelyek árufüggőek, így javítja és teszi változatossá az árutermelést és az árukereskedelmet. A Közgyűlés 1980-ban fogadta el az egyetlen egyetemesen alkalmazható önkéntes jogszabályt a versenyről az ENSZ multilaterálisan elfogadott méltányos elvek és szabályok sorozata a korlátozó üzleti gyakorlat ellenőrzéséről, amely úgy is ismert, mint A versenyre vonatkozó elvek és szabályok ENSZ-sorozata (UN Set), amelyet ötévente felülvizsgálnak. A kelet-afrikai organikus előírás (élelmiszerek minősítése a szerk.) létrehozása 2007-ben, amely a második regionális organikus előírás a világon azután, hogy az Európai Unió kidolgozott egyet. A kereskedelemelemzési és információs rendszer egy olyan nemzetközi adatbázis a kereskedelemről, a vámtarifákról és a tarifamentességről szóló intézkedésekről, amelyek a nemzetközi integrált kereskedelmi megoldáson (WITS World Integrated Trade Solution) érhetők el; honlapja: (http://wits.worldbank.org/wits). Mezőgazdaság-fejlesztés Az emberek többsége a Földön változatlanul vidéki területeken él, megélhetésük közvetlenül vagy közvetve főleg a mezőgazdaságból ered. Az elmúlt évtizedekben a vidéki szegénység bővült és elmélyült, a felgyorsult iparosodás következtében a mezőgazdasági szektor nem rendelkezett elegendő befektetéssel. Az ENSZ különféle módokon foglalkozott ezzel az egyenlőtlenséggel. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO a mezőgazdaság, az erdészet, a halászat és a vidékfejlesztés vezető intézménye. Technikai segélyprojektek széles körével nyújt gyakorlati segítséget a 173

174 fejlődő országoknak. Meghatározott elsőbbsége van a vidékfejlesztés és a fenntartható mezőgazdaság ösztönzésének, amely hosszú távú stratégiát jelent az élelmiszer-termelés és az élelmiszer-biztonság fokozása érdekében, a természeti erőforrások megőrzése és gondozása mellett. A fejlesztési projektek kialakításánál a FAO integrált megközelítésre ösztönöz, figyelembe véve a környezeti, szociális és gazdasági vonatkozásokat. Bizonyos területeken például a termények egy bizonyos kombinációja javíthatja a mezőgazdasági termelékenységet, a helyi falusi lakosoknak tűzifaforrást jelenthet, javíthatja a talaj termékenységét, és csökkentheti az erózió hatását. A FAO több mint területi projektet működtet állandóan világszerte az integrált termőföldmenedzsment-projektektől és a katasztrófaelhárítástól kezdve a kormányoknak nyújtandó politikai és tervezési tanácsadásig olyan szerteágazó területeken, mint az erdészet és a marketingstratégiák. A FAO rendszerint háromféle szerep egyikét választja: saját programját valósítja meg más szervek és adományozók részéről hajt végre programot vagy nemzeti projektekhez tanácsot vagy menedzsmentsegítséget nyújt. A FAO Befektetési Központja segíti a fejlődő és a gazdasági átalakulásban lévő országokat a mezőgazdaság- és a területfejlesztési befektetési műveletek kialakításában a nemzetközi finanszírozási intézményekkel (IFIs international financing institutions) együttműködve. A központ minden egyes évben több mint 700 területi missziót teljesít világszerte óta a központ az IFI partnereivel együtt több mint 89 milliárd dollárnyi mezőgazdaság- és területfejlesztési befektetést segített elő. Ebből az összegből az IFI-k több mint 53 milliárd dollárt finanszíroztak. A FAO-nak aktív szerepe van a termőföld és a vízügy fejlesztésében; a növénytermesztésben és az állattenyésztésben; az erdészetben; a halászatban; a gazdasági, szociális és élelmiszer-biztonsági politikában; a befektetésben; a táplálkozásban; az élelmiszerszabványokban és az élelmiszer-biztonságban; valamint a termékekben és a kereskedelemben. Például: 2010-ben a FAO és a Haiti Mezőgazdasági Minisztérium mezőgazdasági segélyt nyújtott farmercsaládnak a földrengés sújtotta és vidéki területeken, a létfontosságú tavaszi ültetési szezon idején, amikor Haiti mezőgazdasági termelésének 60 százaléka keletkezik. A segítségnyújtás embernek tette lehetővé, hogy saját, helyileg termelt élelmiszert állítson elő és fogyasszon, a többlet eladásával viszont egészségügyi és oktatási kiadásait fedezte. A kenyai kormány 10 éves programjának, a Njaa Marufuku Kenya -nak amelyet a FAO segített kialakítani az a célja, hogy növelje a rendelkezésre álló élelmiszer mennyiségét, és csökkentse a krónikus éhínséget. Kezdetben a közösségi kapacitásfejlesztésre, az iskolai étkeztetési programokra és a munkáért élelmet akciókra összpontosított, elősegítve a természeti erőforrások megőrzését júniusa és 2010 decembere között 89,3 millió dollárnyi segélyt osztottak szét közösségi csoportnak, amelyekhez mezőgazdasági kistermelő tartozott. Emellett 854, a közösségi csoportokat támogató vezetőt képeztek ki, és a kedvezményezett csoportokhoz rendelték őket a technikai kapacitások kiépítése érdekében. 174

175 Az évi létrehozása óta a FAO technikai együttműködési programja (TCP Technical Cooperation Programme) mintegy projektet finanszírozott több mint 1,1 milliárd dollár értékben. Az Edouard Saouma díjat is kezeli, amely a nemzeti és regionális intézményeket tünteti ki a TCP által finanszírozott projekt különösen hatékony megvalósításáért. A Nemzetközi Mezőgazdaság-fejlesztési Alap (IFAD finanszírozza a mezőgazdasági fejlesztési programokat és projekteket, amelyek lehetővé teszik, hogy a vidéki emberek úrrá legyenek a szegénységen. Az IFAD kölcsönöket és segélyeket nyújt olyan programok és projektek számára, amelyek támogatják a szegény vidéki emberek gazdasági előrehaladását és élelmiszerbiztonságát. Az IFAD által támogatott kezdeményezések lehetővé teszik, hogy ezek az emberek hozzáférjenek a földhöz, a vízhez, a pénzügyi erőforrásokhoz, valamint azokhoz a mezőgazdasági technológiákhoz és szolgáltatásokhoz, amelyekre szükségük van, hogy hatékonyan gazdálkodjanak. Továbbá lehetővé teszik, hogy a piacokhoz és a vállalkozási lehetőségekhez is hozzáférjenek, ezek segíthetik jövedelmük növelését. Azon is munkálkodik, hogy fejlessze a szegény vidéki emberek tudását, készségeit és szervezeteit. Az IFAD által támogatott programok és projektek haszonélvezői a világ legszegényebb emberei: kis farmerek, föld nélküli munkások, nomád pásztorok, kisüzemi halászközösségek, bennszülöttek és valamennyi csoportban a szegény vidéki asszonyok. Az IFAD erőforrásainak zöme nagyon kedvezményes feltételek mellett áll a szegény országok rendelkezésére, 40 év alatt kell visszafizetni, beleértve 10 év türelmi időt, és évi 0,75 százalék kezelési költséget. Az alap különösen elkötelezett a millenniumi fejlesztési célok elérése mellett, hogy az éhezők és a mélyszegénységben élő emberek arányát felére csökkentsék 2015-re. Működésének évi megkezdése óta az IFAD 11,5 milliárd dollárt fektetett be 838 programba és projektbe, eljutva mintegy 350 millió szegény vidéki emberhez több mint 100 országban és területen. Az Alap tevékenységéhez az egyes kormányok és más finanszírozó források a fogadó országokban, beleértve a projektek résztvevőit, 10,1 milliárd dollárral járultak hozzá, míg a multilaterális, a bilaterális és más adományozók további 8,2 milliárd dollárt juttattak társfinanszírozásban. Ez mintegy 29,8 milliárd összbefektetést képvisel, és azt jelenti, hogy minden egyes befektetett IFAD-dollárhoz az Alap képes volt közel kétdollárnyi további erőforrást mobilizálni. Az IFAD 2010 decemberében adta ki a vidéki szegénységről szóló évi jelentését (Rural Poverty Report, 2011), amely a vidéki szegénység átfogó bemutatása annak globális következményeivel és megszüntetésének a lehetőségeivel. Iparfejlesztés Az ipar globalizációja példa nélküli ipari kihívásokat és lehetőségeket teremtett a fejlődő és a gazdasági átalakulásban lévő országok számára. Az ENSZ Iparfejlesztési Szervezete (UNIDO az a szakosított intézmény, amely segíti ezeket az országokat a fenntartható ipari fejlődés folytatására az új globális környezetben. Az UNIDO-nak fokozott szerepe van a globális fejlesztési 175

176 programban, tevékenységét a szegénység csökkentésére és a mindenkit érintő globalizációra, valamint a környezeti fenntarthatóságra összpontosítja. Szolgáltatásai két alapfunkcióra épülnek: globális fóruma és terjesztője az ipari ismereteknek, valamint technikai együttműködő szervként támogatást nyújt, és projekteket valósít meg. Az UNIDO technikai együttműködési programjai a következő három tematikus prioritásra összpontosítanak, amelyek közvetlen válaszok a globális fejlesztési kihívásokra: Szegénység csökkentése produktív tevékenységeken keresztül számos szolgáltatás nyújtásával: az iparpolitikai tanácsadástól kezdve a vállalkozásfejlesztésig, valamint a kis- és középvállalatok fejlesztéséig, a technológia terjesztésétől a fenntartható termelésig és a mezőgazdasági energia produktív felhasználásáig. Kereskedelmi kapacitásépítés kereskedelemmel kapcsolatos fejlesztési szolgáltatások és tanácsadás, valamint integrált technikai segítségnyújtás olyan területeken, mint a versenyképesség, a kereskedelempolitika, az ipari modernizáció és felemelkedés és a kereskedelmi előírásoknak, a tesztelési módszereknek, valamint a mértékismeretnek való megfelelés. Környezet és energia az ipari fogyasztás és termelés fenntartható modelljeinek a támogatása és az ügyfelek segítése a multilaterális környezeti megállapodások megvalósításában, továbbá gazdasági és környezeti céljaik egyidejű elérésében. Az UNIDO a kormányokat, az üzleti szövetségeket és az ipari magánszektort szolgáltatásokkal segíti, amelyek alapfunkcióit és tematikus prioritásait cselekvésre fordítják le. Az UNIDO 13 befektetés- és technológiatámogatási hivatala amelyeket azok az országok finanszíroznak, amelyekben a székhelyük van támogatják az üzleti kapcsolatokat az iparilag fejlett országok, valamint a fejlődő és gazdasági átalakulásban lévő országok között. Munkaerő A fejlődésnek mind a gazdasági, mind a szociális vonatkozásaival foglalkozó Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO azon kevés szakosított intézmények egyike, amely időben megelőzi az ENSZ-et, hiszen 1919-ben alakult meg. Felelős a nemzetközi munkaügyi előírások kidolgozásáért és felügyeletéért, az egyetlen háromoldalú (tripartit) ENSZ-intézmény, amely összehozza a kormányok, a munkáltatók és a munkavállalók képviselőit a politika és a programok kialakítása érdekében, támogatja a tisztességes munkához való hozzáférést mindenki számára. Az ILO fő céljai a munkahelyi jogok előmozdítása, a tisztességes foglalkoztatási lehetőségek ösztönzése, a szociális védelem fokozása és a munkaügyi kérdések dialógusának az erősítése. Az ILO gondoskodott a munkaügyi előírások és irányelvek keretrendszeréről, amelyeket gyakorlatilag valamennyi ország nemzeti jogalkotása elfogadott. Az ILO-t az az elv vezérli, hogy a társadalmi stabilitás és integráció csak akkor tartható fenn, ha azok társadalmi igazságosságon alapulnak, különösen a foglalkoztatottsághoz való jog tisztességes ellentételezésével, egészséges munkahelyeken. Az évtizedek során az ILO olyan védjegyek létrehozását segítette, mint a nyolcórás munkaidő, az anyaság védelme, a gyermekmunkára vonatkozó törvények és egy sorozat olyan irányelv, amelyek a munkahely biztonságát és 176

177 békés munkaügyi kapcsolatokat támogatnak. Az ILO kifejezetten az alábbiakkal foglalkozik: Nemzetközi munkaügyi politika és programok kialakítása az alapvető emberi jogok támogatása, a munka- és életkörülmények javítása és a foglakoztatási lehetőségek bővítése érdekében. Nemzetközi munkaügyi előírások kidolgozása, amelyek iránymutatásul szolgálnak a nemzeti hatóságoknak a szilárd munkaügyi politika gyakorlati átültetésekor. A haszonélvezőkkel partnerségben kialakított és végrehajtott széles körű technikai együttműködési programok az országok segítésére a munkaügyi politika hatékonnyá tétele érdekében. Képzési, oktatási, kutatási és információs tevékenységek ezen erőfeszítések előmozdítása érdekében. Az ILO fő célja a tisztességes munkaalkalmak támogatása mindenki számára. A szervezetnek négy stratégiai célja van, amelyek ezt a fő célt követik: az előírások, az alapvető elvek és a munkahelyi jogok előmozdítása és érvényesülése; nagyobb esélyek teremtése a nők és férfiak számára a tisztességes foglalkoztatás és jövedelem biztosításához; a szociális védelem mindenki számára történő kiterjesztésének és hatékonyságának a fokozása; a dialógus erősítése a kormányok, a munkaerő és az üzlet között. E célok megvalósítása érdekében az ILO olyan területekre összpontosít, mint a gyermekmunka fokozatos megszüntetése, a munkahelyi biztonság és az egészség; a társadalmi-gazdasági biztonság; a kis- és középvállalatok támogatása; a készségek, az ismeretek és a foglalkoztathatóság fejlesztése; a megkülönböztetés kiküszöbölése és a nemek egyenlősége; az ILO alapvető munkahelyi elvekről és jogokról szóló nyilatkozatának (ILO Declaration on Fundamental Principles and Rights at Work) a támogatása, amelyet a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia (International Labour Conference ILC) fogadott el ban. Az ILO technikai együttműködési tevékenysége a demokratizálás, a szegénység csökkentésének támogatására koncentrál a foglalkoztatás megteremtésén és a munkavállalók védelmén keresztül. Támogatja az országokat jogalkotásuk fejlesztésében, és olyan ILO-előírások bevezetésében, amelyek elősegítik a foglalkozás-egészségügyi és biztonsági részlegek, a társadalombiztosítási rendszerek és a munkavállalók oktatási programjainak a fejlesztését. A projekteket a fogadó országok, az adományozók és az ILO amely területi és regionális irodák hálózatát tartja fenn világszerte közötti szoros együttműködésben valósítják meg. Az ILO-nak több mint technikai együttműködési programja van több mint 80 országban. A szervezet az elmúlt évtizedben évente átlagosan 130 millió dollárt költött technikai együttműködési projektekre. Az ILO torinói (Olaszország) Nemzetközi Oktató Központja (www.itcilo.org/en) az állami és magánvállalatok felső és középszintű menedzserei, a munkavállalók és a munkaadók szervezeteinek a vezetői, a kormánytisztviselők és a politikacsinálók részére nyújt képzést. Minden egyes évben több mint

178 programot és projektet működtet mintegy fő számára több mint 180 országból. A genfi ILO Munkaügyi Tanulmányok Nemzetközi Intézete (www.ilo.org/public/english/bureau/inst) az ILO érdekeltségi körébe tartozó, felmerülő kérdések politikai kutatását és nyilvános vitáját támogatja. A rendszerező téma a kapcsolat a munkaügyi intézmények, a gazdasági növekedés és a szociális igazságosság között. Az intézet a szociálpolitika globális fóruma, nemzetközi kutatóhálózatot tart fenn, és oktatási programokat hajt végre. Nemzetközi polgári repülés A becslések szerint 2009-ben 2,3 milliárd utas repült mintegy 25 millió járaton, és 38 millió tonna teherárut szállítottak légi úton. A Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO az ENSZ szakosított intézménye, amely a tagállamok és a világ légi közlekedési közössége közötti együttműködés globális fóruma. Az ICAO állandó feladatának tekinti a globális légi közlekedési rendszer fejlesztését, amely a legmagasabb szintű hatékonysággal, összehangoltan és egységesen működik, továbbá optimális biztonságosságot és biztonságot nyújt, továbbá fenntartható. Az ICAO tevékenységét a évi stratégiai célok vezérlik, amelyek három fő területre fókuszálnak, nevezetesen a biztonságosságra, a biztonságra, valamint a környezetvédelemre és a légi szállítás fenntartható fejlesztésére. E célok elérése érdekében az ICAO a következőket teszi: Nemzetközi előírásokat és ajánlásokat fogad el, amelyeket a repülőgépek tervezésénél és teljesítményénél, továbbá a legtöbb berendezésénél alkalmaznak, a légitársaságok pilótáinak, repülési személyzetének, légiforgalmi irányítónak, a földi és a karbantartó személyzetnek a teljesítményére és a biztonsági követelményekre, valamint a nemzetközi repülőterek eljárásaira vonatkozóan. Vizuális és műszeres repülési szabályokat, valamint a nemzetközi navigáció által használt repülési térképeket dolgoz ki, továbbá felelős a repülőgépek kommunikációs rendszereiért, a rádiófrekvenciákért és a biztonsági eljárásokért. Arra törekszik, hogy minimalizálja a légi közlekedés hatását a környezetre a repülőgépek gázkibocsátásának csökkentésén és a zajszint korlátozásán keresztül. Megkönnyíti a repülőgépek, az utasok, a személyzet, a csomagok, a teheráru és a postai küldemények mozgását a határokon át a vám, a bevándorlás, a közegészségügy és más formalitások szabványosításával. A nemzetközi polgári légi közlekedés biztonságosságára és biztonságára változatlanul súlyos veszélyt jelentenek az olyan jogellenes beavatkozások, mint a szeptember 11-i terrortámadás az Egyesült Államokban. Az ICAO olyan politikát folytat és olyan programokat hajt végre, amelyek ezek megelőzését szolgálják. Az ICAO kidolgozott egy légi közlekedési biztonsági akciótervet, beleértve egy univerzális ellenőrzési programot is, amely értékeli a biztonsági előírások megvalósítását, és ahol szükséges, helyreigazító intézkedéseket javasol az ilyen támadásokra válaszul. 178

179 A 2010 őszén tartott közgyűlésén az ICAO új megállapodásokat és nyilatkozatokat fogadott el a légi szállítás kihívásairól és prioritásairól. A találkozó résztvevői megerősítették az ICAO-nak a kifutópálya biztonságának kezelésére vonatkozó módszereit, és egy történelmi határozatot fogadtak el: csökkentik a repülőgépek gázkibocsátásnak az éghajlatváltozásra történő hatását, mindez a 190 tagállam tevékenységét vezérli ebben a kérdésben 2050-ig. Az ICAO teljesíti a fejlődő országok kéréseit a légi szállítási rendszerek fejlesztésének segítésére, valamint a repülési személyzet képzésére vonatkozóan. Számos fejlődő országban segítette regionális képzési központok létrehozását. Az ICAO segítségnyújtási kritériuma azon alapszik, hogy a polgári légi közlekedés biztonságához és hatékonyságához mire van szüksége az országnak, összhangban az ICAO-előírásokkal és a javasolt gyakorlatokkal. Az ICAO szorosan együttműködik más ENSZ szakosított intézményekkel, például az IMO-val, az ITU-val és a WMO-val. A Nemzetközi Légiforgalmi Társaság, a Nemzetközi Repülőtéri Tanács, a Pilóta Társaságok Nemzetközi Szövetsége és más szervezetek is rész vesznek számos ICAO-összejövetelen. Nemzetközi hajózás A Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO ben, amikor az első közgyűlését tartotta, kevesebb mint 40 tagállammal rendelkezett. Ma 169 tagja van (168 ENSZ-tagállam és a Cook-szigetek), valamint három társult tagja. A világ kereskedelmi hajóflottájának több mint 98 százaléka (tonnatartalom szerint) csatlakozott az IMO által kifejlesztett kulcsfontosságú biztonsági egyezményekhez. Tengerészeti jogszabályok elfogadása az IMO leginkább ismert hatásköre. Az IMO körülbelül 40 egyezményt és jegyzőkönyvet fogadott el amelyek többsége a nemzetközi hajózásban végbemenő változásokkal kapcsolatos és mintegy szabályzatot és ajánlást a tengeri biztonságra, a szennyezés megakadályozására és a kapcsolódó ügyekre vonatkozóan. Az IMO céljait a nemzetközi hajózás biztonságának javítása és a hajókról történő tengerszennyezés megakadályozása kiegészítették a tengeri biztonsággal. A legfontosabb környezeti problémák, amelyekkel foglalkozik, a ballasztvízben (stabilitás céljából elhelyezett teher a szerk.) lévő ártalmas vízi organizmusok és az üledék tengerbe jutása, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása a hajókról, valamint a hajók újrahasznosítása. Kezdetben az IMO a hajóbiztonságra és a tengerszennyezés megakadályozására vonatkozó nemzetközi megállapodások és más jogszabályok kidolgozására koncentrált. Ma főleg a nemzetközi előírások megvalósítására fókuszál, miközben folytatja a hatályban lévő jogszabályok módosítását és korszerűsítését, valamint a szabályozási keretrendszerben lévő hézagok pótlását folyamán az IMO napirendjén a kulcskérdések közé tartozott a reagálás a modernkori kalózkodás veszedelmeire, kiváltképpen a Szomáliától távoli vizeken és az Ádeni-öbölben; foglalkozott a hajókról az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésével és az életbiztonságnak a megőrzésével a tengeren, továbbá az emberi tényezővel: különösen a tengerészek állnak munkájának a középpontjában. A fő IMO-egyezmények a tengeri közlekedésről és a hajók által okozott tengerszennyezés megakadályozásáról világszerte hatályban vannak, ide tartozik: 179

180 Merülési szintvonaljelzésekről szóló nemzetközi egyezmény, 1966; Tengeren történő ütközések megakadályozására vonatkozó nemzetközi rendelkezések, 1972; Biztonságos konténerekre vonatkozó nemzetközi egyezmény, 1972; Hajók által okozott szennyezés megelőzéséről szóló nemzetközi egyezmény, 1973, a hozzá kapcsolódó évi jegyzőkönyvvel módosítva; A tengeren az élet biztonságára vonatkozó nemzetközi egyezmény (SOLAS), 1974; A tengerészek képzési, képesítési és őrszolgálati előírásairól szóló nemzetközi egyezmény (STCW), 1978; Tengeri felkutatásról és mentésről szóló nemzetközi egyezmény, Számos szabályzat némelyek kötelező érvényűek foglalkozik speciális kérdésekkel, például a veszélyes áruk szállításával és a nagy sebességű vízi járművekkel. A nemzetközi biztonságmenedzsment szabályzata amelyet a SOLAS 1994-ben elfogadott módosításai okán kötelezővé tettek olyan emberekkel foglalkozik, akik hajókat működtetnek és hajóznak. Külön figyelmet fordítottak a személyzeti előírásokra, beleértve az évi STCW teljes felülvizsgálatát 1995-ben, amely először tette az IMO feladatává az egyezmény betartásának az ellenőrzését. Az élet biztonsága a tengeren az IMO egyik kulcsfontosságú célja maradt ben a globális tengeri vészjelző és biztonsági rendszer teljes mértékben működésbe lépett, garantálva gyakorlatilag bárhol a világon a veszélyben lévő hajók megsegítését; még akkor is, ha a személyzetnek nincs ideje rádión segítséget kérni, a rendszer az üzenetet ugyanis automatikusan továbbítja. Különféle IMO-egyezmények foglalkoznak a felelősség és a kártérítés kérdéseivel. A legfontosabbak közé tartozik az évi Jegyzőkönyv az olajszennyezés okozta kár polgári jogi felelősségére vonatkozó nemzetközi egyezményről (1969) és az évi Jegyzőkönyv az olajszennyezés okozta kár kárpótlására nemzetközi alap létrehozásáról szóló egyezményről (IOPC Fund, 1971), amelyek együttesen kárpótlást nyújtanak az olajszennyezés okozta kár áldozatainak. Az Utasok és csomagjaik tengeri szállításával kapcsolatos athéni egyezmény (1974) megállapítja a hajók utasainak kártérítési korlátait ben az IMO elfogadta a hajók és kikötői létesítmények biztonságára vonatkozó nemzetközi szabályzatot, amely megköveteli az új intézkedések betartását, ezek célja a hajózás védelme a terrortámadások ellen. A SOLAS módosításai alapján fogadták el, a szabályzat 2004-ben vált kötelező érvényűvé. A következő évben az IMO módosításokat fogadott el a Tengeri hajózás biztonsága elleni jogellenes cselekmények megakadályozásáról szóló egyezményhez (1988) és a kapcsolódó Jegyzőkönyvhöz, amely bevezeti egy részes állam jogát arra, hogy egy másik részes állam lobogója alatt hajózó hajó személyzetét átvizsgálja, amikor a kérelmező félnek elfogadható okai vannak annak feltételezésére, hogy a hajó vagy a hajón lévő személy részt vett, részt vesz vagy részt fog venni az egyezményben rögzített támadás elkövetésében. Az IMO technikai együttműködési programjának a célja a nemzetközi előírásainak és szabályzatainak a végrehajtása, kiváltképpen a fejlődő országokban, továbbá a kormányok segítése a hajózási ipar sikeres működésében. A hangsúly a képzésen van. Az IMO pártfogása alatt működik a Nemzetközi Tengerészeti Egyetem a svédországi Malmőben, a Nemzetközi Tengerjogi Intézet Máltán és a Nemzetközi Tengerészeti Akadémia az olaszországi Triesztben. 180

181 Távközlés A távközlés a globális szolgáltatásoknak az egyik kulcstényezőjévé vált. A banki szolgáltatások, a turizmus, a szállítás és az információs ipar mind a gyors és megbízható globális távközléstől függ. A szektort olyan nagy erejű irányzatok forradalmasítják, mint a globalizáció, a dereguláció, a szerkezetátalakítás, az értékkel növelt hálózati szolgáltatások, az intelligens hálózatok és a regionális megállapodások. Ezek a fejlemények átalakították a távközlést, a korábbi közüzem olyan szolgáltatássá vált, amelynek erős kapcsolata van az üzlettel és a kereskedelemmel. A globális távközlési piac várhatóan mintegy 3 billió dollárra emelkedik 2010-ben. A Nemzetközi Távközlési Egyesület (ITU a világ legrégebbi kormányközi szervezete, amelyet 1865-ben alapítottak. Az ITU küldetése, hogy lehetővé tegye a távközlésben és az információs hálózatokban a növekedést és a fenntartható fejlődést, továbbá megkönnyítse az egyetemes hozzáférést, hogy az emberek mindenhol részt vehessenek, és hasznot húzhassanak az információs társadalomból és a globális gazdaságból. A kulcsfontosságú prioritás a digitális megosztottság áthidalása, ez a szakadék a digitális és információs technológiához hatékonyan hozzáférő emberek és azok között van, akik nagyon korlátozottan vagy egyáltalán nem férnek hozzá a technológiákhoz. Az ITU a katasztrófamegelőzést és -mérséklést szolgáló vészhelyzeti kommunikáció megerősítésére is koncentrál. Céljai elérése érdekében az ITU koordinálja az állami és a magánszektort a globális távközlési hálózatok és szolgáltatások érdekében. Nevezetesen az ITU a következőket teszi: Szabványokat dolgoz ki, amelyek segítik a nemzeti távközlési infrastruktúrák bekapcsolását a globális hálózatokba, lehetővé teszik az egész világon a zavarmentes információcserét legyen az adat, fax vagy telefonhívás. Azon munkálkodik, hogy az új technológiát integrálják a globális távközlési hálózatba, figyelembe véve olyan új alkalmazások fejlesztését, mint az internet, az elektronikus posta, a multimédia és az elektronikus kereskedelem. Nemzetközi szabályozásokat és megállapodásokat fogad el, amelyek a rádiófrekvencia-sávok és a műholdak orbitális pozícióinak a kiosztását szabályozzák. Ezek véges természeti erőforrások, amelyeket a berendezések széles köre használja, beleértve a televíziós és a rádiós műsorszórást, a mobiltelefonokat, a műholdas kommunikációs rendszereket, a repülési és tengeri navigációs és biztonsági rendszereket, valamint a vezeték nélküli számítógépes rendszereket; Arra törekszik, hogy a fejlődő világban bővítsék és javítsák a távközlést, ezért szakpolitikai tanácsadásról, technikai segítségről, projektmenedzsmentről és képzési programokról gondoskodik, továbbá előmozdítja az együttműködést a távközlési igazgatás, a finanszírozó ügynökségek és a magánszervezetek között. Az ENSZ információs és kommunikációs technológiai (ICT) szakosított intézményeként az ITU vezető szerepet játszott a Világ-csúcstalálkozón az Információs Társadalomról (World Summit on the Information Society WSIS), 181

182 amelyet 2003-ban Genfben és 2005-ben Tuniszban tartottak. A csúcs az elvek nyilatkozatát és akciótervet fogadott el, amelyeknek a célja az emberközpontú, mindenkit magában foglaló és fejlődésorientált információs társadalom építése, ahol az információkat és az ismereteket bárki létrehozhatja, elérheti, használhatja és megoszthatja. A csúcs céljainak megvalósításában vezető szerepet játszó ITU szervezte a Kapcsold be Afrikát elnevezésű csúcstalálkozót Kigaliban, Ruandában 2007-ben, összehozva a kormányokat, a magánszektort és a finanszírozó ügynökségeket azzal a céllal, hogy fektessenek be az afrikai ICT-infrastruktúrába. A résztvevők 55 milliárd dollár kötelezettséget vállaltak arra, hogy 2012-ig valamennyi afrikai nagyvárost bekapcsoljanak. Az ITU tartja fenn a WSIS leltáradatbázisát, amely nyilvánosan elérhető rendszer, információt szolgáltat az ICT-hez kapcsolódó kezdeményezésekről és projektekről hivatkozva a 11 WSIS cselekvési irányvonalra. A WSIS leltárplatformja egyedülálló portál, amely kiemeli az ICT-hez kapcsolódó projekteket és kezdeményezéseket a WSIS megvalósításával összhangban. Az ITU-tagság egyedülálló lehetőséget kínál a kormányoknak és a magánszervezeteknek, hogy hozzájáruljanak a gyorsan átalakuló világ fejlődéséhez. Az ITU tagsága a távközlési és információs technológiai ipar keresztmetszetét képviseli, a világ legnagyobb gyártóitól és távközlési cégeitől a kicsi, innovatív szereplőkig, amelyek az internetprotokoll- (IP) hálózatok területén működnek. A 192 tagállam (191 ENSZ-tagállam és a Szentszék) mellett az ITU-nak több mint 700 ágazati és társult tagja van, amelyek tudományos és ipari vállalkozásokat, nyilvános és magán-telefontársaságokat és műsorszórókat, továbbá regionális és nemzetközi szervezeteket képviselnek. A kormányok és a magánszektor nemzetközi együttműködésének elvén alapuló ITU egy olyan globális fórum, amelynek keretében a kormányok és az ipar konszenzust dolgozhat ki a kérdések széles körében, ezáltal befolyásolja ennek az egyre fontosabb iparnak a jövőjét. Nemzetközi postaszolgálat Világszerte több mint 5 millió postai alkalmazott évente 435 milliárd nemzetközi és belföldi levélpostai küldeményt és 6 milliárd postacsomagot dolgoz fel és továbbít, valamint elektronikus és pénzügyi szolgáltatások széles körét ajánlja. Világszerte több mint postaszolgálati elérési pont (postahivatal) van. Az Egyetemes Postaegyesületet (UPU az ENSZ szakosított intézménye, amely a nemzetközi postai szolgáltatást szabályozza. Az UPU a levélpostai küldemények kölcsönös cseréjének alkotja az országok közötti egységes postai területét. Mindenegyes tagállam elfogadja, hogy valamennyi más tagállam postai küldeményét a legjobb eszközökkel továbbítja, akárcsak a saját postai küldeményeit is. A nemzeti postaszolgálatok közötti együttműködés elsődleges közvetítőjeként az UPU azon munkálkodik, hogy javítsa a nemzetközi postai szolgáltatásokat, a postai ügyfeleknek minden egyes országban összehangolt és egyszerűsített eljárásokat biztosítson a nemzetközi küldeményeik számára, és modern termékek és szolgáltatások egyetemes hálózatát tegye elérhetővé. 182

183 Az UPU dolgozza ki a következő tételekre vonatkozó javaslatokat: díjszabás, a maximális és minimális súly- és mérethatárok, valamint a levélpostai tételek elfogadásának a feltételei, amelyek magukban foglalják az elsőbbségi és nem elsőbbségi tételeket, leveleket, táviratokat, képeslapokat, nyomtatványokat és kis csomagokat. Előírja az átmenő forgalmi díjak (levélpostai tételek áthaladása egy vagy több országon) és a végső díjak (a küldemények egyenlőtlensége miatt) számítási és beszedési módszereit. Szabályokat dolgoz ki az ajánlott és légipostai küldeményekre, valamint speciális óvatosságot igénylő tételekre, például a fertőző és radioaktív anyagokra. Az UPU-nak köszönhetően új termékeket és szolgáltatásokat integrálnak a nemzetközi postahálózatba. Ily módon olyan szolgáltatások, mint az ajánlott levél, postai pénzesutalvány, nemzetközi válaszszelvény, kis csomagok, postai csomagok és gyorsított postai szolgáltatások, a világ lakossága nagy részének rendelkezésére állnak. Bizonyos tevékenységekben az ügynökség vezető szerepet játszik, ilyen például az elektronikus adatcsere-technológia alkalmazása a tagállamok postaigazgatóságai által, valamint a postai szolgáltatások minőségének az ellenőrzése világszerte. Az UPU többéves projektekkel nyújt technikai segítséget, amelyek célja a nemzeti postaszolgálat optimalizálása. Rövid projekteket is működtet, amelyek tartalmazhatnak tanulmányutakat, ösztöndíjakat és a fejlesztési tanácsadók szolgáltatásait, akik a helyszínen végeznek képzésre, menedzsmentre és postai műveletekre vonatkozó oktatást. Az UPU a nemzetközi pénzügyi intézményekkel fokozottan tudatosítja a postai ágazatba történő befektetések szükségességét. Szerte a világon a postaszolgálatok határozott erőfeszítéseket tesznek a postai üzletág újjáélesztésére. A kommunikációs piac részeként, amely robbanásszerűen növekszik, alkalmazkodniuk kell a gyorsan változó környezethez széles körű szolgáltatásokat nyújtva függetlenné és önfinanszírozó vállalattá kell válniuk. Az UPU vezető szerepet játszik ebben az újjáélesztésben. Szellemi tulajdon A szellemi tulajdon különböző formákban könyvek, játékfilmek, művészi performansz, média és számítógépes szoftver központi kérdéssé vált a nemzetközi kereskedelemi kapcsolatokban. Szabadalmak, védjegyek és védett ipari formatervek milliói vannak érvényben világszerte. A mai tudásalapú gazdaságban a szellemi tulajdon a jólét megteremtésének, valamint a gazdasági, szociális és kulturális fejlődésnek az eszköze. Az ENSZ szakosított intézménye, a Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO felelős az államok közötti együttműködés keretében a szellemi tulajdon (IP intellectual property) védelmének előmozdításáért világszerte, továbbá a szellemi tulajdon jogi és közigazgatási vonatkozásaival foglalkozó különféle nemzetközi egyezmények adminisztrációjáért. A szellemi tulajdonnak két fő ága van: az ipari tulajdon, amely főleg újításokat, áruvédjegyeket, ipar formaterveket és eredetiség megjelölést jelent; valamint a szerzői jog, amely főleg irodalmi, zenei, művészi, fényképészeti és audiovizuális munkákra vonatkozik. 183

184 A WIPO 24 megállapodást adminisztrál, amelyek a szellemi tulajdon minden területét lefedik, némelyek az 1880-as évektől datálódnak. A nemzetközi IPrendszer két oszlopa: a Párizsi Uniós Egyezmény az ipari tulajdon oltalmáról (1883), és a Berni Uniós Egyezmény az irodalmi és művészeti alkotások védelméről (1886). A WIPO tagállamai kötötték meg a Szingapúri Védjegyjogi Szerződést (2006). A WIPO olyan ajánlások mint a jól ismert márkák (1999), védjegyengedélyek (2000) és márkák az interneten (2001) elfogadására irányuló politikája kiegészíti a nemzetközi jogi előírások kidolgozásának megállapodásokon alapuló kezelését. A WIPO Döntésbíráskodási és Médiaközpontja segíti az egyéneket és vállalatokat a világ minden részéről vitáik megoldásában, különösen azokban, amelyek technológiához, szórakoztatáshoz és más kérdésekhez kapcsolódnak, és szellemi tulajdonra vonatkoznak. Elsőrendű vitarendező szolgáltatása is van olyan kihívások esetén, mint az internet-tartománynevek (domain) regisztrációjával és használatával kapcsolatos visszaélések ( cybersquatting az angol megjelölés a szerk.). Ezt a szolgáltatást nyújtja mind az általános felsőszintű tartományok esetében, mint például a.com,.net,.org és.info, mind bizonyos országkódtartományok esetében. A WIPO vitarendező mechanizmusa sokkal gyorsabb és olcsóbb, mint a pereskedés a bíróságokon; a tartománynévi ügy általában két hónap alatt megoldódik online eljárásokat alkalmazva. A WIPO segít az országoknak megerősíteni a szellemi tulajdonnal kapcsolatos infrastruktúrájukat, intézményeiket és emberi erőforrásukat, miközben támogatja a nemzetközi IP-jog fejlesztését. Fórum a politikák kialakításához, és nemzetközi vitákat lát vendégül az IP-ről tekintettel a hagyományos ismeretekre, a folklórra, a biológiai sokféleségre és a biotechnológiára. A WIPO továbbá szakértői tanácsadást ajánl a fejlődő országoknak, hogy erősítsék kapacitásukat a szellemi tulajdon stratégiai felhasználásához és a gazdasági, szociális és kulturális fejlődésért. Jogi és technikai tanácsadást és szaktudást nyújt a nemzeti jogalkotáshoz és a jogszabályok revíziójához. Képzési programokat szervez politikacsinálók, hivatalos személyek és egyetemi hallgatók részére. A szervezet képzési központja a WIPO Nemzetközi Akadémia (Worldwide Academy A WIPO szolgáltatásokat nyújt az iparnak és a magánszektornak, hogy megkönnyítse az IP-jogok megszerzésének a folyamatát több országban egyszerűen, hatékonyan, továbbá költséghatékonyan. Ide tartozó felajánlott szolgáltatásai a következők: Szabadalmi együttműködési magállapodás; A védjegyek nemzetközi regisztrációjára vonatkozó madridi rendszer; Az ipari formatervezés nemzetközi regisztrációjára vonatkozó hágai rendszer; Földrajzi jelzések nemzetközi regisztrációjára vonatkozó lisszaboni egyezmény és A mikroorganizmusok nemzetközi letétbe helyezéséről szóló budapesti megállapodás. E szolgáltatásokból erdő jövedelem adja a WIPO bevételeinek mintegy 95 százalékát. Globális statisztika A kormányok, a közintézmények és a magánszektor is erősen támaszkodik a releváns, pontos, összehasonlítható és időszerű statisztikára nemzeti és globális szinten. Megalapítása óta az ENSZ a statisztika globális központja. 184

185 Az ENSZ Statisztikai Bizottsága amely 24 tagállamból álló kormányközi testület a legmagasabb szintű döntéshozó testület a nemzetközi statisztikai tevékenységek terén. Felügyeli az ENSZ Statisztikai Osztályának (http://unstats.un.org/unsd) a munkáját, amely globális statisztikai információt gyűjt és terjeszt, a statisztikai tevékenység előírásait és normáit fejleszti ki, továbbá támogatja az országok törekvéseit nemzeti statisztikai rendszerük megerősítésében. Az Osztály megkönnyíti a nemzetközi statisztikai tevékenységek koordinációját, és támogatja a Bizottság működését. A Statisztikai Osztály széles körű szolgáltatásokat ajánl a statisztika készítőinek és felhasználóinak, beleértve a következőket: ENSZ-adatok portálja (http://data.un.org), Statisztikai Évkönyv, Havi Statisztikai Értesítő, Világstatisztikai Zsebkönyv, A millenniumi fejlesztési célok mutatóinak hivatalos adatbázisa, Demográfiai Évkönyv és az ENSZ Kereskedelmi Statisztikája (UN Comtrade). Speciális kiadványai olyan témákkal foglalkoznak, mint a demográfiai, társadalmi és háztartási statisztika, a nemzeti számlák, a gazdasági és szociális osztályozások, az energia, a nemzetközi kereskedelem, a környezeti és térinformatikai információk. Az Osztálynak az is célja, hogy a fejlődő országokban erősítse a nemzeti kapacitásokat technikai tanácsadó szolgálat, képzési programok és műhelyek szervezésével az egész világon különféle témákban. Közigazgatás Az ország állami szektora vélhetően a nemzeti fejlesztési programok sikeres végrehajtásának a legfontosabb komponense. A globalizáció, az információs forradalom és a demokratizálás által felkínált új lehetőségek drámaian hatottak az államra és annak működésére. Az állami szektor menedzselése a szüntelenül változó környezetben nagy kihívás a nemzeti döntéshozók, a politikaalakítók és a közalkalmazottak számára. Az ENSZ a közigazgatási és pénzügyi programjának a keretében (www.unpan.org/dpadm) segíti a kormányok törekvéseit a kormányzati rendszereik és közigazgatási intézményeik megerősítésében és javításában, valamint a globalizált világ újonnan felmerülő kérdéseinek a kezelésében. A DESA Közigazgatási és Fejlesztésmenedzsment Osztálya által irányított program támogatja a kormányokat annak biztosításában, hogy hatékonyan, felelősen, szegénypárti és demokratikus módon működjenek. A kormányoknak három központi területen nyújtanak segítséget: intézményi és emberi erőforrás kapacitásfejlesztése; e-kormány és mobilkormány fejlesztése; fejlesztésmenedzsment az állampolgárok bevonásával. A program analitikai kutatást végez; továbbá tanácsadói szolgáltatást és technikai segítséget nyújt; képzést folytat, és olyan lehetőségeket ajánl, mint az UNPAN Képzőközpont; és képviselet nyújt, beleértve olyan érdekeltek párbeszédét és az olyan ismeretmegosztó platformokat, mint a közszolgáltatás ENSZ-napjának a díjai és fóruma, továbbá az ENSZ Közigazgatási Hálózata (UNPAN) (www.unpan.org). 185

186 Tudomány és technológia a fejlődés szolgálatában Az 1960-as évek óta az ENSZ támogatja a tudomány és technológia alkalmazását a tagállamok fejlődéséhez. A 43 tagú Fejlődési Tudományos és Technológia Bizottságot (Commission on Science and Technology for Development ben hozták létre a tudományos és technológiai kérdések és fejlesztési vonatkozásaik vizsgálatára; a tudományos és technológiai politikák megértésének előmozdítására a fejlődő országokban; valamint az ENSZrendszeren belüli ajánlások kidolgozására tudományos és technológiai kérdésekben. A Bizottság az anyaszervezete, a Gazdasági és Szociális Tanács központja az információs társadalomról szóló világ-csúcstalálkozó (WSIS) rendszerszintű követésének évi ülésszakán a Bizottság ötéves felülvizsgálatot tartott a WSIS megvalósításában elért előrehaladásról. Két prioritást is megvizsgált: Újítások a létező pénzügyi mechanizmusokban és Új és újonnan keletkező technológiák. A Bizottság érdemi és titkársági támogatását az UNCTAD látja el. Az UNCTAD olyan politikát is támogat, amely előnyben részesíti a technológiai kapacitásépítést, az innovációt és a technológia áramlását a fejlődő országokba. Segíti ezeket az országokat, hogy felülvizsgálják tudomány- és technológiapolitikájukat, támogatja a Dél Dél tudományos hálózatokat, és technikai segítséget nyújt az információs technológia területén. A FAO, az IAEA, az ILO, az UNDP, az UNIDO és a WMO a sajátos feladatkörükön belül valamennyien foglalkoznak tudományos és technológiai kérdésekkel. A tudomány a fejlődésért szintén fontos eleme az UNESCO munkájának. Társadalmi fejlődés A gazdasági fejlődéshez nagyon bonyolult módon kötődő társadalmi fejlődés kezdettől fogva az ENSZ munkájának egyik sarokköve volt. Az ENSZ évtizedeken át hangsúlyozta a fejlődés társadalmi vonatkozásait azért, hogy minden ember életfeltételeit javítsák, ez pedig a központi eleme valamennyi fejlesztési erőfeszítésnek. Korai éveiben az ENSZ úttörő munkát végzett a kutatásban és adatgyűjtésben olyan területeken, mint a demográfia, az oktatás és az egészségügy, gyakran első ízben megbízható adatokat összeállítva a globális társadalmi mutatószámokra. Emellett erőfeszítéseket tett a kulturális örökség védelmére, az építészeti műemlékektől a nyelvekig, tükrözve azon társadalmak aggályait, amelyek különösen sebezhetők a gyors változások miatt. A Szervezet élére állt az olyan kormányzati törekvések támogatásának, amelyek a társadalmi szolgáltatásokat kiterjesztették minden ember számára az alábbi területeken: egészségügy, oktatás, családtervezés, lakásügy és köztisztaság. Társadalmi programok modelljeinek kifejlesztése mellett az ENSZ segítette integrálni a fejlődés gazdasági és társadalmi vonatkozásait. Állandóan fejlődő politikájában és programjaiban mindig hangsúlyozta, hogy a fejlődés társadalmi, gazdasági, környezeti és kulturális összetevői összefüggnek, és nem kezelhetők elszigetelten. 186

187 A globalizáció és a liberalizáció új kihívásokat jelent a társadalmi fejlődésben. Fokozódik a vágy, hogy a globalizáció hasznát egyenlőbben osszák el. Szociális területen az ENSZ emberközpontú megközelítést alkalmaz, egyéneket, családokat és közösségeket helyez a fejlesztési stratégiák középpontjába. Nagy hangsúlyt fektet a szociális fejlesztésbe, és olyan szociális kérdésekkel foglalkozik, mint az egészségügy, az oktatás és a népesség, vagy olyan sebezhető csoportok helyzetével, mint a nők, a gyermekek és az idősek. Főbb világkonferenciák 2000 óta Millenniumi csúcs, 2000 (New York) Oktatási világfórum, 2000 (Dakar) Harmadik ENSZ-konferencia a legkevésbé fejlett országokról, 2001 (Brüsszel) Fajgyűlölet elleni világkonferencia, 2001 (Dúrban) és 2009 (Genf) Élelmiszer világ-csúcstalálkozó: öt évvel később, 2002 (Róma) Nemzetközi konferencia a fejlesztés finanszírozásáról, 2002 (Monterrey) és 2008 (Doha, Katar) Második világgyűlés az idősödésről, 2002 (Madrid) Világ-csúcstalálkozó a fenntartható fejlődésről, 2002 (Johannesburg) Tengerparttal nem rendelkező és tranzitországok, valamint a donorországok, továbbá a nemzetközi pénzügyi és fejlesztési intézmények képviselőinek nemzetközi miniszteri konferenciája az átmenő forgalommal kapcsolatos együttműködésről, 2003 (Almaty, Kazahsztán) Katasztrófamegelőzési világkonferencia, 2005 (Kobe, Japán) Világ-csúcstalálkozó az információs társadalomról, 2003 (Genf) és 2005 (Tunisz) Világ-csúcstalálkozó, 2005 (New York) Világkonferencia a párbeszédről, 2008 (Madrid) Élelmiszer-biztonsági világkonferencia: az éghajlatváltozás és a bioenergia kihívásai, 2008 (Róma) Világkonferencia a fenntartható fejlődés oktatásáról: belépés az ENSZévtized második felébe, 2009 (Bonn, Németország) Csúcstalálkozó a millenniumi fejlesztési célokról és 10 éves felülvizsgálat, 2010 (New York) A Közgyűlés rendkívüli ülésszakai áttekintették az öt év után elért előrehaladást a következő találkozók esetében: ENSZ-konferencia a nőkről (2000), Szociális fejlődés (2000), Emberi települések (2001), Gyermekek (2002), a Millenniumi nyilatkozat (2005 és 2010) és a kézi lőfegyverek (2006). Egy további rendkívüli ülésszak a HIV/AIDS problémáiról (2001) 2006-ban lett felülvizsgálva. Az ENSZ arra törekszik, hogy erősítse a nemzetközi együttműködést a társadalmi fejlődés terén, kiváltképpen a szegénység megszüntetése és a produktív foglalkoztatás, az idősek, a fiatalok, a fogyatékossággal élők, az őshonos emberek és mások akik a társadalomból és a fejlődésből kiszorultak társadalmi integrációját. Számos globális ENSZ-konferencia koncentrált ezekre a kérdésekre, 187

188 beleértve az évi csúcstalálkozót a társadalmi fejlődésről, amely az első alkalom volt, amikor a nemzetközi közösség azért találkozott, hogy fokozza a szegénység, a munkanélküliség és a társadalmi szétbomlás elleni küzdelmet. Az eredmény a Koppenhágai nyilatkozat a társadalmi fejlődésről és 10 kötelezettségvállalás, amelyek globális szinten egy társadalmi szerződést képviselnek. A társadalmi fejlődés szerteágazó kérdései mind a fejlődő, mind a fejlett országok számára egyaránt kihívást jelentenek. Különböző mértékben valamennyi társadalomnak szembe kell néznie a munkanélküliség, a társadalom töredezettsége és a tartós szegénység problémáival. A szaporodó társadalmi problémák a kényszerű kivándorlástól a kábítószer-fogyasztásig, a szervezett bűnözésig és a betegségek terjedéséig sikeresen csak összehangolt nemzetközi akcióval kezelhetők. Az ENSZ a Közgyűlésben és a Gazdasági és Szociális Tanácsban (ECOSOC) foglalkozik a társadalmi fejlődés kérdéseivel, ahol az egész rendszerre vonatkozó politikát fogadnak el, és prioritásokat határoznak meg, továbbá megerősítik a programokat. A Közgyűlés hat fő bizottságának az egyike, a Szociális, Humanitárius és Kulturális Bizottság foglalkozik a szociális szektorhoz tartozó napirendi kérdésekkel. Az ECOSOC felügyelete alatt a Szociális Fejlesztési Bizottság (Commission for Social Development a társadalomi fejlődési problémákkal foglalkozó fő kormányközi testület. A 46 tagállam képviselőiből álló bizottság társadalompolitikával és a fejlődés társadalmi vonatkozásaival kapcsolatban ad tanácsot az ECOSOC-nak és a kormányoknak. A bizottság évi ülésszakának a legfontosabb témája a szegénység megszüntetése volt. A Titkárságon belül a Gazdasági és Szociális Ügyek Főosztályának Szociálpolitikai és Fejlesztési Osztálya (www.un.org/esa/socdev) szolgálja ki ezeket a kormányközi testületeket, kutatást, elemzést és szakértői munkát végez. Az ENSZ-rendszerben jelen vannak a szakosított intézmények, alapok, programok és hivatalok, amelyek a társadalmi fejlődés egyes területeivel foglalkoznak. Előrehaladás a millenniumi fejlesztési célok elérésében Az ENSZ millenniumi csúcstalálkozóján, 2000 szeptemberében, New Yorkban a világ vezetői jóváhagyták a Millenniumi nyilatkozatot, amely elkötelezettséget vállal egy új globális partnerség mellett azért, hogy csökkentse a mélyszegénységet, és egy biztonságosabb, sikeresebb és igazságosabb világot építsen. A nyilatkozatot ütemtervvé fordították le, millenniumi fejlesztési célokként (MDG-k) (www.un.org/millenniumgoals) kijelölve nyolc határidőhöz kötött célt, amelyeket 2015-ig kell elérni. A évi csúcstalálkozó az MDG-kre vonatkozó globális akcióterv elfogadásával zárult, ennek címe: Az ígéretet megtartva: összefogunk a millenniumi fejlesztési célok eléréséért, hogy megvalósítsák a nyolc szegénységellenes célt a évi céldátumig. Új kötelezettségvállalásokat is bejelentettek a nők és a gyermekek egészsége érdekében, továbbá más kezdeményezéseket is a szegénység, az éhínség és a betegségek ellen. Mélyszegénység és éhínség ben több mint 1,8 milliárd ember élt mélyszegénységben, kevesebb mint 1,25 dollárból naponta re a számuk 1,4 milliárdra csökkent a Jelentés a millenniumi fejlesztési célokról, 2010 szerint. Az 188

189 előrehaladás azonban egyenlőtlen volt. Míg a robusztus növekedés az évtized első felében a fejlődő világban a nagyon szegény emberek számát 46 százalékról 27 százalékra csökkentette, a globális gazdasági és pénzügyi válság, amely Észak- Amerika és Nyugat-Európa fejlett gazdaságaiban kezdődött 2008-ban, a fejlődő országokban váratlan csökkenést indított el az exportban és a nyersanyagárakban, továbbá csökkentette a kereskedelmet és a befektetést, lelassítva a növekedést. E kedvezőtlen fordulatok ellenére az általános szegénységi arány várhatóan 15 százalékra csökken 2015-re, jelezvén, hogy az MDG-cél a világ szegény embereinek a számát 2000 és 2015 között felére csökkentik valójában elérhető. A becslések szerint 2015-re körülbelül 920 millió ember a évi szám fele él a szegénységi küszöb alatt, ám a válság hatásai valószínűleg megmaradnak jóval 2015 után is. A legmeredekebb csökkenést a szegénységben változatlanul Kelet-Ázsiából jelentették. Azok a fejlődő régiók, mint a szubszaharai Afrika, Nyugat-Ázsia, Kelet-Európa és Közép-Ázsia részei változatlanul aggodalomra adnak okot óta a fejlődő régiók bizonyos előrehaladást elértek az MDG azon céljában hogy felére csökkentik az éhínségtől szenvedő emberek számát. Az alultáplált népesség részesedése az es 20 százalékról 16 százalékra csökkent ben. Az előrehaladás az évtized utóbbi részében leállt, minthogy az élelmiszerárak 2008-ban hirtelen felemelkedtek. Az alultáplált emberek száma 2009-ben meghaladta az 1 milliárdot, ám 2010-ben visszaesett 925 millióra. Világ-csúcstalálkozó a társadalmi fejlődésről A mérföldkőnek számító évi világ-csúcstalálkozó a társadalmi fejlődésről része volt annak az ENSZ által összehívott globális konferenciasorozatnak, amely célként fogalmazta meg, hogy felkeltsék a figyelmet a főbb kérdésekre a tagállamok közötti együttműködés és a fejlesztés más szereplőinek a részvételével. Mintegy 117 ország állam- és kormányfői, kiegészítve további 69 ország minisztereivel, elfogadta a Koppenhágai nyilatkozatot a társadalmi fejlődésről és a cselekvési programról. A kormányok megígérték, hogy szembeszállnak a világ mélységes társadalmi problémáival, három központi kérdéssel foglalkoznak, amelyek valamennyi országban közösek: a szegénység felszámolása, a teljes foglalkoztatottság előmozdítása és a szociális integráció támogatása, különösen a hátrányos helyzetű csoportok esetében. A csúcstalálkozó jelezte a kollektív eltökéltség kibontakozását, azt, hogy a társadalmi fejlődés az egyik legmagasabb prioritás a nemzeti és a nemzetközi politikákban, és az embert a fejlesztés középpontjába kell helyezni. Öt évvel később a Közgyűlés rendkívüli ülésszaka (Genf, 2000) újra megerősítette ezeknek az elveknek a központi szerepét, és előmozdításukra új kezdeményezéseket fogadott el, beleértve a koordinált nemzetközi foglalkoztatási stratégiát és az állami, valamint magánfinanszírozás innovatív forrásainak a fejlesztését a társadalmi fejlődésért és a szegénység felszámolásáért. Először tűzték ki globális célként a mélyszegénységben élő emberek arányának felére csökkentését 2015-re ezt a témát később a millenniumi fejlesztési célok átvették. 189

190 Mindenkire kiterjedő alapfokú oktatás ban a fejlődő világban az iskolás korú gyermek 89 százaléka iratkozott be az elemi iskolába szemben az évi 82 százalékkal. Számos régióban történt előrelépés. Jóllehet a beiratkozás valamennyi régió közül a szubszaharai Afrikában maradt a legalacsonyabb szinten, azonban itt is növekedés volt tapasztalható 1999 és 2008 között 58 százalékról 76 százalékra. Előrehaladást jelentettek Dél-Ázsiából és Észak- Afrikából is, ahol a beiratkozás 11, illetve 8 százalékponttal nőtt külön-külön az elmúlt évtized alatt. Nemek egyenlősége és a nők felemelkedése. A nemek közötti különbség az iskolába nem járó gyermekek körében csökkent. Az ebbe a csoportba tartozó lányok aránya globálisan 57 százalékról 53 százalékra esett vissza 1999 és 2008 között. Bizonyos régiókban azonban ez az arány nagyobb volt, például Észak-Afrikában, ahol az iskolába nem járó gyermekek 66 százaléka lány. HIV/AIDS, malária és más betegségek. A HIV terjedése stabilizálódott a legtöbb régióban, és több fertőzött ember marad hosszabb ideig életben. Globálisan a HIV terjedése 1996-ban érte el a csúcsot, amikor újonnan 3,5 millió ember fertőződött meg ra ez a szám a becslések szerint 2,7 millióra csökkent. Míg az AIDS-szel kapcsolatos halandóság 2,2 millió halálesetet jelentett 2004-ben, 2008-ra 2 millióra csökkent. A járvány a legtöbb régióban stabilizálódott, jóllehet a fertőzöttség növekszik Kelet-Európában, Közép-Ázsiában és Ázsia más részein, az új fertőzések magas aránya miatt. A szubszaharai Afrika marad a legsúlyosabban érintett régió, 2008-ban az összes új HIV-fertőzés 72 százalékával. Jóllehet az új fertőzések száma elérte a csúcsot, a vírussal élő emberek száma változatlanul növekszik, főleg az antiretrovirális kezelés életfenntartó hatása miatt ban a becslések szerint 33,4 millió ember élt HIVvel, amelyből 22,4 millió volt a szubszaharai Afrikában. Annak megértése kulcskérdés a fertőzés elkerülése végett, hogy hogyan lehet elkerülni a HIV átvitelét. Ez szerfelett fontos a 15 és 24 év közötti kamaszok és fiatalok esetében, akik 2008-ban az új HIV-fertőzéseknek 40 százalékát tették ki világszerte. A szubszaharai Afrikában és más régiókban a HIV-vel kapcsolatos ismeretek a gazdagabbak és a városban élők körében jobbak. Hasonlóképpen a kondom használata jelentősen növekszik a gazdagabbaknál és a városban élők között. Jelentős előrelépés történt a malária és más lényeges betegségek elleni küzdelemben, amely előkelő helyen szerepel az ENSZ napirendjén. A finanszírozásban számottevő a növekedés és fokozottabb az elkötelezettség a malária ellenőrzésében, meggyorsították a maláriával kapcsolatos beavatkozásokat. Afrika szerte több közösség élvezi az előnyeit az ágyhálós védelemnek, és több gyermeket kezelnek hatékonyan gyógyszerekkel. A szúnyogháló globális gyártása ötszörösére nőtt 2004 óta, ez sok életet ment meg. A tuberkulózis változatlanul a második vezető gyilkos kór a HIV után ban mintegy 1,8 millió ember halt meg ebben a betegségben, ennek fele HIV-fertőzött volt. Az elhalálozások nagy részének az antiretrovirális kezelés hiánya az oka a szegénység miatt. A tuberkulózis által okozott globális teher lassan csökken. A emberre eső esetek száma 139-re csökkent 2008-ban a évi 143-as csúcs után. 190

191 millenniumi fejlesztési célok célok a szegénység, a betegségek, a környezet és a fejlesztés terén 1. cél: Számolják fel a mélyszegénységet és az éhínséget 1990 és 2015 között csökkentsék felére a napi egy dollárnál kevesebb jövedelemmel rendelkezők arányát és az éhínségtől szenvedők arányát; érjék el a teljes és produktív foglalkoztatottságot, továbbá biztosítsanak tisztességes munkát mindenkinek, beleértve a nőket és a fiatalokat. 2. cél: Valósítsák meg az általános alapfokú oktatást Biztosítsák, hogy 2015-re a gyermekek fiúk és lányok egyaránt mindenhol képesek legyenek teljes egészében befejezni az általános iskolát. 3. cél: Mozdítsák elő a nemek egyenlőségét, és segítsék a nők felemelkedését Küszöböljék ki a nemek közötti egyenlőtlenséget az alap- és a középfokú oktatásban lehetőleg 2005-re, és az oktatás valamennyi szintjén nem később mint 2015-ig. 4. cél: Csökkentsék a gyermekhalandóságot Csökkentsék kétharmadával 1990 és 2015 között az öt év alatti gyermekhalandóság arányát. 5. cél: Javítsák az anyai egészségügyet Csökkentsék háromnegyedével 1990 és 2015 között a gyermekágyi halandóság arányát; érjék el az általános hozzáférést a reproduktív egészségügyhöz 2015-ig. 6. cél: Küzdjenek a HIV/AIDS, a malária és más betegségek ellen Állítsák meg és fordítsák vissza a HIV/AIDS terjedését 2015-ig; érjék el az általános hozzáférést a HIV/AIDS kezeléséhez mindenki számára, akinek arra szüksége van rá, 2010-ig. Állítsák meg és fordítsák vissza a malária és más súlyos betegségek terjedését 2015-ig. 7. cél: Biztosítsák a környezeti fenntarthatóságot Integrálják a fenntartható fejlődés elveit a nemzeti politikákba és programokba, és fordítsák meg a környezeti erőforrások csökkenését; csökkentsék a biológiai sokféleség veszteségeit a veszteség mértékének jelentős mérséklésével 2010-ig; csökkentsék felére 2015-ig azoknak az arányát, akiknek nincs fenntartható hozzáférése a biztonságos ivóvízhez és az alapvető köztisztasághoz; 2020-ig érjenek el jelentős javulást legalább 100 millió nyomornegyedben lakó életében. 8. cél: Építsenek ki globális fejlesztési partnerséget Fejlesszenek ki nyílt, szabályozott, kiszámítható és megkülönböztetésmentes kereskedelmi és pénzügyi rendszert; foglalkozzanak a legkevésbé fejlett országok (LDC-k), a tengerparttal nem rendelkező országok és a kisszigetek fejlődő országainak sajátos szükségleteivel; foglalkozzanak a fejlődő országok adósságproblémáival; a gyógyszergyártó vállalatokkal együttműködve gondoskodjanak a megfizethető alapvető gyógyszerek hozzáféréséhez a fejlődő országokban; a magánszektorral együttműködve tegyék elérhetővé az új technológia, kiváltképp az információs és a kommunikációs technológia előnyeit. 191

192 Környezeti fenntarthatóság. Az erdőirtás riasztó sebességgel folytatódik (ez az elmúlt évtizedben évente mintegy 13 millió hektárnyi földterületet jelent, összevetve az 1990-es évek évenkénti 16 millió hektárjával). Az erdőterület nettó fogyása azonban lelassul. Számos országban a faültetési programok indultak, összekapcsolva az erdők természetes terjedésével bizonyos régiókban, több mint 7 millió hektár új erdőt jelentenek évente. Ennek eredményeként az erdők nettó fogyása 2000 és 2010 között 5,2 millió hektárra csökkent évente az 1990 és 2000 közötti évi 8,3 millió hektárról. Az energiafogyasztás a legtöbb régióban hatékonyabbá vált, ám a CO 2 (szén-dioxid) kibocsátása globálisan változatlanul növekszik, 2007-ben elérte a 30 milliárd metrikus tonnát. A Montreali jegyzőkönyv amely gondoskodik az ózonlebontó anyagok (ozone-depleting substances ODSs) nemzetközileg koordinált ellenőrzéséről azért, hogy megvédje a közegészséget és a környezetet a sztratoszférabeli ózon lebontásának kedvezőtlen hatásaitól az első olyan megállapodás, amely egyetemes ratifikációt ért el. Következésképpen most valamennyi államnak jogilag kötelessége, hogy az ODS-eket fokozatosan kivonja, és 2010 jelentse a legszélesebb körben használt ODS-ektől gyakorlatilag mentes világ kezdetét. Jóllehet 1,6 milliárddal több ember jutott hozzá biztonságos ivóvízhez 1990 és 2010 között, mintegy 2,5 milliárd ember a fejlődő országok népességének közel fele nem rendelkezik megfelelő köztisztasággal az évtizedfordulón ben, a történelemben először a világ népességének többsége városi térségben lakik, és ez nagyobb népességet jelent a nyomornegyedekben (a becslések szerint 1 milliárdot), továbbá olyan kihívásokat, mint a szélsőséges egészségügyi veszélyek, a gyermekhalandóság, a nemek közötti egyenlőtlenség és az általános írástudatlanság. A nyomornegyedek feljavítása ugyan jelentős, de nem tud lépést tartani a városok bővülésével. A nyomornegyedekben lakó városi népesség aránya a fejlődő világban a 2000-es évekbeli 39 százalékról 33 százalékra csökkent re. Ám a nyomornegyedekben lakók száma a fejlődő világban növekszik. A nyomornegyed feltételei között élő városi lakosok számát 2010-ben mintegy 828 millióra becsülték, összehasonlítva a 657 millióval 1990-ben és a 767 millióval 2000-ben. Globális fejlesztési partnerség. Az elmúlt évtized folyamán a fejlődő országok és a legkevésbé fejlett országok (LDC-k) jobban hozzáfértek a fejlett országok piacaihoz. A fejlett országok importjának (kivéve a fegyvereket és az olajat) aránya valamennyi fejlődő országból vámmentesen beengedve elérte a közel 80 százalékot 2008-ban, és ez növekedést jelent az évi 54 százalékról. Az LDC-k változatlanul hasznot húznak a nagyobb vámcsökkentésekből, különösen mezőgazdasági termékeik esetében. Továbbá az adósságteher is enyhült a fejlődő országok számára, és jóval a történelmi szintek alatt marad ben a hivatalos fejlesztési segítségnyújtás nettó kifizetései elérték a 119,6 milliárd dollárt, amely reálértékben enyhe növekedés 2008-hoz képest. Jóllehet a segély továbbra is növekszik, Afrika kevesebbet kapott. Csak öt donorország érte el az ENSZ célját, a bruttó nemzeti jövedelem 0,7 százalékát. A becslések szerint Afrika csak körülbelül 11 milliárd dollárt kap a 2005-ben kitűzött 25 milliárd dollárnyi növekedésből, elsősorban az európai donorok alulteljesítése miatt. Továbbá a gazdaság lelassulása is terheli a fejlett országok kormányainak a költségvetését. 192

193 A mobiltelefon továbbra is terjed a fejlődő világban, és fokozottan használják mobilbankügyletekre, katasztrófamenedzsmentre és más nem hangátviteli fejlesztési alkalmazásokban végére a 100 főre jutó mobil-előfizetések aránya elérte az 50 százalékot. Az ENSZ-rendszer nemzetközi pénzügyi intézményei központi szerepet játszanak számos program finanszírozásában, amelyek a szegénység felszámolásának szociális vonatkozásaira és az MDG-k támogatására fókuszálnak szeptemberében például a Világbank ígéretet tett, hogy 35 országra összpontosít, amelyek az MDG-k elérését illetően kihívásokkal néztek szembe, a magas termékenység, a gyermekek és az anyák alultápláltsága és a betegségek miatt. Az MDG-kről szóló évi ENSZ-csúcstalálkozón bejelentették (www.un.org/en/mdg/summit2010) a globális stratégiát a nők és a gyermekek egészségéért. Az ötéves időtartamra vonatkozó több mint 40 milliárd dollárnyi ígérettel a stratégiának esélye van arra, hogy több mint 16 millió nő és gyermek életét óvja meg; megakadályozzon 33 millió nem kívánt terhességet; megvédjen 120 millió gyermeket a tüdőgyulladástól és 88 millió gyermeket a fejlődésben történő visszamaradástól; előmozdítsa az olyan halálos betegségek ellenőrzését, mint a malária, a HIV/AIDS; és biztosítsa a nők és gyermekek hozzájutását a minőségi berendezésekhez, valamint a képzett egészségügyi dolgozókhoz. A szegénység csökkentése Az ENSZ-rendszer a nemzetközi napirend első helyére tette a szegénység csökkentését, amikor ra meghirdette a szegénység felszámolásának nemzetközi évtizedét decemberében a Közgyűlés et a szegénység felszámolásának második ENSZ-évtizedévé nyilvánította, megismételve, hogy a szegénység felszámolása a világ előtt álló legnagyobb globális kihívás, és a fenntartható fejlődés alapvető követelménye, kiváltképpen a fejlődő országokban. A második évtized ENSZ rendszerszintű akciótervének a témája: Teljes foglalkoztatottság és tisztességes munka mindenki számára. Az MDG-kről szóló évi ENSZ-csúcstalálkozón a világ vezetői megújították elkötelezettségüket, hogy 2015-re megvalósítják a célokat, beleértve azt, hogy felére csökkentik azoknak az embereknek a számát, akik kevesebb mint 1 dollárból élnek naponta, és elérik a szegénység és a betegségek elleni küzdelem terén kitűzött célokat. Ezekben az erőfeszítésekben kulcsszereplő az ENSZ Fejlesztési Programja (UNDP), amely a szegénység enyhítését első számú prioritásává tette. Az UNDP azon munkálkodik, hogy erősítse a kormányok és a civil társadalom szervezeteinek a kapacitását, a szegénységet befolyásoló tényezők széles körének kezelésére. Ezek közé tartozik az élelmiszer-biztonság növelése; a munkalehetőségek teremtése; az emberek hozzáférésének bővítése a földhöz, a hitelekhez, a technológiához, a képzéshez és a piacokhoz; a lakhely és az alapszolgáltatások rendelkezésre állásának a javítása; továbbá lehetővé kívánják tenni azt, hogy az emberek részt vehessenek azokban a politikai folyamatokban, amelyek az életüket alakítják. Az UNDP szegénységellenes munkájának a középpontjában a szegények felemelkedése áll. 193

194 Küzdelem az éhínség ellen Az élelmiszer-termelés példa nélküli mértékben növekedett az ENSZ 1945-ös megalakulása óta, és az 1990 és 1997 közötti időszak folyamán az éhező emberek száma világszerte drámaian csökkent: 959 millióról 791 millióra. Ma azonban a szám megint emelkedett, és megközelítőleg 1 milliárd embernek nincs elegendő élelme. Mindez annak ellenére van így, hogy ma létezik elég élelem a világon minden férfi, nő és gyermek számára ahhoz, hogy egészséges és produktív életet éljenek. A legtöbb éhínség ellen küzdő ENSZ-testületnek fontos társadalmi programjai vannak az élelmiszer-biztonság előmozdítására a népesség szegényebb szektoraiban, különösen a vidéki területeken. Alapítása óta az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO azon munkálkodik, hogy könnyítsen a szegénységen és az éhínségen a mezőgazdasági fejlesztés, a jobb táplálkozás és az élelmiszer-biztonságra való törekvés támogatásával. A fizikai és a gazdasági hozzáférés mindenki számára mindenkor elegendő a biztonságos és tápláló élelemhez azért, hogy az aktív és egészséges élethez szükséges táplálkozási és a kedvelt élelemre vonatkozó szükségleteiket kielégítsék ben az éhező emberek száma a világon 1 milliárdra nőtt, részben az emelkedő élelmiszerárak, részben a pénzügyi válság miatt. A FAO kampányt indított az erkölcsileg botrányos helyzetre reflektálva. Az 1 milliárd éhező projekt az online társadalmi médián keresztül jut el az emberekhez, felkérve őket, hogy írják alá az éhínség elleni petíciót (www.1billionhungry.org). A FAO Világ Élelmiszerbiztonsági Bizottsága a felelős a nemzetközi élelmiszer-biztonsági helyzet felügyeletéért, értékeléséért és az erről szóló konzultációért. Elemzi az élelmiszerhiány és az éhínség alapvető okait, értékeli a hozzáférhetőséget és a készleteket, továbbá ellenőrzi az élelmiszer-biztonsági politikát. A FAO Globális Információs és Korai Riasztórendszerén keresztül, meteorológiai és más műholdak segítségével ellenőrzi az élelmiszer-termelésre ható feltételeket, és riasztja a kormányokat, valamint a donorokat az élelmiszerellátást fenyegető bármilyen lehetséges veszély esetén. A FAO élelmiszer-biztonsági speciális programja a zászlóshajója annak a kezdeményezésnek, hogy érjék el azt az MDG-célt, amely szerint 2015-re felére csökkentik a világon az éhező emberek arányát. Projektek keretében több mint 100 országban támogatja a hatékony megoldásokat az éhínség, az alultápláltság és a szegénység kiküszöbölésére. Kétféleképpen kívánják elérni az élelmiszerbiztonságot: segítik a kormányokat a középpontba állított nemzeti élelmiszerbiztonsági programok futtatásával, és regionális gazdasági szervezetekkel dolgozva optimalizálják a regionális feltételeket az élelmiszer-biztonság elérése érdekében olyan területeken, mint a kereskedelempolitika ban a FAO által vendégül látott Élelmezési Csúcstalálkozón 186 ország fogadta el a Nyilatkozatot és akciótervet a világ élelmiszerbiztonságáról, amely célul tűzi ki az éhínség felére csökkentését 2015-ig, és felvázolja az egyetemes élelmiszer-biztonság elérésének a módjait. A évi Élelmezési Csúcstalálkozó résztvevői megújították kötelezettségüket arra nézve, hogy felére körülbelül 400 millióra csökkentik az éhezők számát 2015-re. A csúcstalálkozó felkérte a FAO-t, dolgozzon ki irányelveket a nemzeti élelmiszer-biztonság 194

195 tekintetében a megfelelő élelemhez való jog fokozatos megvalósításának a támogatására. Ezeket az önkéntes irányelveket amelyek az élelemhez való jog irányelvei 2004-ben a FAO Tanács elfogadta ben az élelmiszer-biztonsági világcsúcs elfogadott egy olyan nyilatkozatot, amely szerint valamennyi nemzet elkötelezi magát az éhínség lehető legkorábbi felszámolása mellett. Ígéretet tett a mezőgazdasági segélyek jelentős növelésére a fejlődő országokban, megerősítette azt a célt, hogy az éhínséget a felére csökkentik 2015-re, és megegyeztek abban, hogy szembeszállnak azokkal a kihívásokkal, amelyeket az éghajlatváltozás jelent az élelmiszer-biztonságra. A Nemzetközi Mezőgazdaság-fejlesztési Alap (IFAD fejlesztési finanszírozást nyújt a vidéki szegénység és éhínség elleni küzdelemhez a világ legszegényebb régióiban. A világ legszegényebb embereinek a többsége akik kevesebb mint 1 dollárból élnek naponta a fejlődő országok vidéki területein él, és megélhetése a mezőgazdaságtól, valamint az ahhoz kapcsolódó tevékenységektől függ. Annak biztosítására, hogy a fejlesztési segítségnyújtás ténylegesen azokhoz jusson el, akiknek leginkább szüksége van rá, az IFAD bevonja a vidéki szegény férfiakat és nőket a saját fejlesztési tevékenységükbe, együttműködve velük és szervezeteikkel a lehetőségek kifejlesztésére, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy saját közösségeikben gazdaságilag gyarapodjanak. Az IFAD által támogatott kezdeményezések lehetővé teszik a vidéki szegényeknek a hozzáférést a földhöz, a vízhez, a pénzügyi erőforrásokhoz és azokhoz a mezőgazdasági technológiákhoz és szolgáltatásokhoz, amelyek szükségesek a produktív földműveléshez. Ezek a kezdeményezések biztosítják számukra azt is, hogy elérjék a piacokat és a vállalkozási lehetőségeket. Emellett az IFAD segíti őket tudásuk, készségeik és szervezetük előmozdításában, hogy saját fejlődésüket irányíthassák, és befolyásolják azokat a döntéseket és szakpolitikákat, amelyek hatnak az életükre. Működésének évi kezdete óta az IFAD 11,5 milliárd dollárt fektetett be 838 projektbe és programba, elérve mintegy 350 millió szegény vidéki embert több mint 100 országban és területen, társfinanszírozásban partnereivel, akik további 18,3 milliárd dollárral járultak hozzá a programhoz. Az Élelmezési Világprogram (WFP az ENSZ első számú szerve a globális éhínség elleni küzdelemben ben a WFP élelmiszersegélye több mint 100 millió emberhez jutott el több mint 70 országban. Az adományoknak mintegy fele készpénz, a szervezet az élelmiszer háromnegyedét tudja fejlődő országokból vásárolni. A helyi gazdaságok megerősítésére a WFP több árucikket és szolgáltatást vásárol a fejlődő országokból, mint bármelyik másik ENSZintézmény vagy -program. A WFP légiutas-szállításról is gondoskodik a teljes humanitárius közösség számára az ENSZ Humanitárius Légi Szolgálatán keresztül, amely több mint 200 helyre repül világszerte. A WFP éhínség elleni küzdelme 1962 óta szolgálja a világ éhezőit, s ebben a rendkívüli segítségnyújtásra, a segélyre és a rehabilitációra, a fejlesztési segélyre és a speciális műveletekre koncentrál. Vészhelyzetekben a WFP gyakran az első a helyszínen, élelmiszersegélyt szállítva a háború, a polgári konfliktusok, az aszály, az árvizek, a földrengések, a hurrikánok, a terméselégtelenség és a természeti katasztrófák áldozatai számára. Amikor a vészhelyzet csillapodik, a WFP élelmiszersegéllyel segíti a közösségeket, hogy újraépítsék az életüket és a megélhetésüket ben a WFP kiadásainak mintegy 60 százalékát elhúzódó 195

196 válságokra fordította. Ez demonstrálja a WFP további elkötelezettségét arra, hogy segítse megtörni az éhínség ciklusát ezekben az országokban, a humanitárius segítségnyújtással nemcsak életeket ment meg, hanem kritikus befektetésként is szolgál a hosszú távú élelmiszer-biztonság és fejlődés érdekében. Az élelem és az élelemhez kapcsolódó segítségnyújtás az egyik leghatékonyabb fegyver az éhínség és a szegénység amely sokakat veszélyes helyzetben tart a fejlődő világban örökös ciklusának megtörésére irányuló harcban. A WFP fejlesztési projektjei a táplálkozásra koncentrálnak, különösen a nők és a gyermekek esetében, olyan programokkal, mint az iskolai étkeztetés ban 22,6 millió lányt és fiút étkeztettek az iskolai étkeztetési programban valamennyi kontinensen. Mintegy 2,7 millió lánynak és 1,6 millió fiúnak adtak plusz hazavihető élelmiszercsomagokat ösztönzésként, hogy a család az osztályterembe küldje őket, ne a mezőre dolgozni. A WFP országon belüli kapacitást és infrastruktúrát is épít, hogy segítse a kormányokat és a népeket számos területen, beleértve a katasztrófamérséklést. Az éhínségciklus megtörése megköveteli, hogy a humanitárius reakciók tartalmazzanak hosszú távú intézkedéseket, amelyek kezelik a válság alapvető okait. E kihívások kezelésére a WFP olyan programokat fejlesztett ki, amelyek a társadalom kiválasztott sebezhető szektoraira összpontosítanak. Ezek közé tartoznak olyan élelmiszer- és táplálkozási programok, mint az iskolai étkeztetés; a megélhetést támogató olyan programok, mint az élelmet képzésért és élelmet munkáért ; a generációs éhínségciklust kezelő olyan programok, mint az anya és gyermek táplálása; továbbá a HIV/AIDS áldozatok táplálkozási támogatása. A WFP teljes mértékben önkéntes hozzájárulásokra támaszkodik humanitárius és fejlesztési projektjeinek a finanszírozásában. Finanszírozásának fő forrásai a kormányok, ám a WFP vállalati partnerei egyre életbevágóbb hozzájárulásokat tesznek missziója számára decemberéig a WFP 3,6 milliárd dollárt kapott 78 finanszírozó forrásból, beleértve 71 donorkormányt. 44 donorkormány esetében a finanszírozási szint magasabb volt a közelmúlt átlagánál, demonstrálva további támogatásukat és fokozott elkötelezettségüket a WFP műveletei iránt. A WFP mintegy NGO-val is dolgozik, amelyeknek az átlagemberekkel kapcsolatos és technikai ismeretei felbecsülhetetlenek annak felmérésében, hogy hogyan juttassák el az élelmiszersegélyt a megfelelő emberekhez. Egészségügy A világ legtöbb részén az emberek tovább élnek, a csecsemőhalandóság csökkent, a betegségeket sakkban tartják, ahogy mind több és több ember fér hozzá az alapvető egészségügyi szolgáltatásokhoz, a védőoltásokhoz, a tiszta vízhez és a köztisztasághoz. Az ENSZ teljes mértékben részese volt ennek az előrehaladásnak, különösen a fejlődő országokban, az egészségügyi szolgáltatások támogatásával, az alapvető gyógyszerek szállításával, a városok egészségesebbé tételével, vészhelyzetekben egészségügyi segítség nyújtásával és a fertőző betegség elleni küzdelemmel. A Millenniumi nyilatkozat mérhető célok (országok által történő) elérését tartalmazza a táplálkozásban, a biztonságos ivóvízhez való hozzáférésben, az anyasági és gyermekegészségügy terén, a 196

197 fertőző betegségek ellenőrzésében és az alapvető gyógyszerekhez való hozzáférés vonatkozásában 2015-ig. A fertőző betegségek által okozott betegségnek, rokkantságnak és halálnak súlyos társadalmi-gazdasági hatása van. Új betegségek, például a madárinfluenza és a súlyos akut légúti szindróma (SARS severe acute respiratory syndrome), növelik a sürgős járványellenőrzés szükségességét. Ám a legtöbb fertőzőbetegségnek ismertek az okai és a kezelésük is, a betegség és a halál a legtöbb esetben megfizethető áron elkerülhető. A főbb fertőzőbetegségek a HIV/AIDS, a malária és a tuberkulózis. Átvitelük leállítása és visszafordítása az egyik fontos millenniumi fejlesztési cél. Az ENSZ évtizedeken át a betegségek elleni küzdelem élvonalában volt olyan egészségügy-politika és olyan rendszerek létrehozásával, amelyek az egészségügyi problémák társadalmi dimenzióival foglalkoztak. Az ENSZ Gyermekalapja (UNICEF) a gyermekek és az anyák egészségére koncentrál, míg az ENSZ Népesedési Alapja (UNFPA) a reproduktív egészségüggyel és a családtervezéssel foglalkozik. A betegségek elleni globális akciók koordinálásával foglalkozó szakosított intézmény az Egészségügyi Világszervezet (WHO ambiciózus terveket dolgozott ki az egészséget mindenkinek cél megvalósítására, a reproduktív egészségügy rendelkezésre állására, a partnerség kialakítására, valamint az egészséges életvitel és környezet támogatására. A gyermekbénulás-mentes világ küszöbén 1988-ban, amikor a gyermekbénulás felszámolására irányuló globális kezdeményezést (www.polioeradication.org) bejelentették, világszerte megbetegedés volt. Ez a betegség öt kontinensen, több mint 125 országban naponta több mint gyermeket bénított meg, Egy összehangolt kampány után, beleértve a nemzeti védőoltási napokat, amikor az öt év alatti gyermekek milliói kaptak védőoltást, ez a szám jelentett esetre csökkent, majd ra és végül 767-re 2005-ben, 2009-ben és 2010-ben, külön-külön. Csak négy ország maradt, ahol a járvány megmaradt: Afganisztán, India, Nigéria és Pakisztán. A fejlődő világban több mint 5 millió ember aki egyébként megbénult volna ma jár, mert kapott védőoltást a gyermekbénulás ellen. Közegészségügyi munkások tízezreit és önkéntesek millióit képezték ki. A kezdeményezés mintegy 22 évvel ezelőtti bejelentése óta több mint 2,5 milliárd gyermek kapta meg a védőoltást világszerte. Ezt a sikert a példa nélküli egészségügyi partnerség tette lehetővé, élén a WHO-val, az UNICEF-fel, az Egyesült Államok betegség-ellenőrzési és megelőzési központjaival és a Rotary Internationallel. A magánszektor legnagyobb donorai, a Rotary, valamint a Bill és Melinda Gates Alapítvány dollárok százmillióival járultak hozzá az erőfeszítéshez. Egészségügyi minisztériumok, donorkormányok, alapítványok, vállalatok, hírességek, filantrópusok, egészségügyi dolgozók és önkéntesek szintén kötelezettséget vállaltak. A gyermekbénulás felszámolásából eredő közegészségügyi megtakarítás a becslések szerint évi 1,5 milliárd dollár lesz, ha egyszer a védőoltások leállnak. A WHO volt a hajtóerő különféle történelmi eredmények hátterében, beleértve a himlő globális felszámolását 1979-ben, amelyet 10 éves kampány után értek el. 197

198 Partnereivel a WHO felszámolta a gyermekbénulást az amerikai országokban 1994-ben, és továbbra is arra törekszik, hogy teljesen felszámolja a betegséget. Egy másik ENSZ-entitás, a FAO volt a hajtóerő a keleti marhavész felszámolása mögött 2010 októberében. Ez a betegség, amelyet 2001 óta továbbra sem diagnosztizáltak, lesz az első olyan állatbetegség, amelyet valaha is felszámoltak. A marhavész felszámolása az emberi himlő után csak a második eset, hogy egy betegséget világszerte megszüntettek. Az úttörő közegészségügyi megállapodás elfogadása a dohányforgalmazás és -fogyasztás ellenőrzéséről egy másik jelentős eredmény. A WHO dohány-ellenőrzési keretegyezménye tartalmazza a dohány adóztatását, a dohányzás megelőzését és kezelését, az illegális kereskedelmet, a hirdetést, a szponzorálást és a promóciót, valamint a termékszabályozást. A WHO tagállamai egyhangúlag fogadták el 2003-ban, és kötelező érvényű nemzetközi joggá vált 2005-ben. Az egyezmény fontos része annak a globális stratégiának, hogy csökkentsék a dohányzás világméretű terjedését, amely közel 5 millió embert öl meg évente. A WHO-nak vezető szerepe van az elhízottság elleni küzdelemben is, amely egészségügyi probléma, és minden évben egyre több embert érint ban 500 millió ember volt elhízott. A WHO előrejelzése szerint 2015-re megközelítőleg 2,3 milliárd ember lesz túlsúlyos, és több mint 700 millió elhízott és 1995 között az UNICEF WHO közös erőfeszítése nyomán hat gyilkos betegség a gyermekbénulás, a tetanusz, a kanyaró, a szamárköhögés, a diftéria és a tuberkulózis elleni védőoltások globális lefedettsége 5 százalékról 80-ra emelkedett, amely évente mintegy 2,5 millió gyermek életét mentette meg. Hasonló kezdeményezés a Globális Szövetség a Vakcinákért és a Védőoltásokért (GAVI Global Alliance for Vaccines and Immunization végére a GAVI 5,4 millió várható halált segített megakadályozni rutinvédőoltásokkal a hepatitisz-b ellen, a haemophilus influenzae b-típusa (Hib) és a szamárköhögés ellen, továbbá egyszeri befektetések révén a kanyaró, a gyermekbénulás és a sárgaláz elleni védőoltásokba. Az 1999-ben elindított szövetség, amely a Bill és Melinda Gates Alapítványtól kapta kezdeti pénzalapját, magában foglalja a WHO-t, az UNICEF-et, a Világbankot és magánszektorbeli partnereket. A Guinea-féreg (fonalféreg) betegség előfordulását drámaian csökkentették az új és jobb kezelési módszereknek köszönhetően, és a leprán is úrrá lesznek az ingyenes több gyógyszeres kezelés segítségével. A folyami vakságot gyakorlatilag felszámolták 11 nyugat-afrikai országban, amelyeket egykor érintett. Ez olyan eredmény, amelynek milliók veszik hasznát. A WHO mostani célja az elefántkór (vastagbőrűség) felszámolása, amely közegészségügyi probléma. A WHO prioritásai a fertőző betegségek terén: a malária és a tuberkulózis hatásának csökkentése a globális partnerség révén; a fertőző betegségek kordában tartásának, ellenőrzésének és a rájuk való reakcióknak a megerősítése; a betegségek hatásának csökkentése fokozott és rutinmegelőzés és -ellenőrzés révén; továbbá új ismeretek, beavatkozási módszerek, megvalósítási stratégiák és kutatási képességek kialakítása a fejlődő országokban történő felhasználásra. 198

199 Az ENSZ küzd a HIV/AIDS ellen Az AIDS-szel kapcsolatos betegségek következtében elhunytak száma 19 százalékkal csökkent 2004 óta az antiretrovirális terápia életmeghosszabbító hatásai miatt, valamint a HIV-megelőzési kampányok és intézkedések okán is, az UNAIDS évi a globális AIDS-járványról szóló jelentése szerint. Jóllehet, a becslések szerint világszerte 33,3 millió embert fertőzött meg a HIV vírus, a járvány lelassult, sőt iránya megfordult. A Közös ENSZ HIV/AIDS Program (UNAIDS reményt keltően jelentette, hogy közel 60 ország stabilizálta vagy jelentős csökkenést ért el az új HIV-fertőzöttek arányában ben mintegy 1,2 millió ember kapott először HIV antiretrovirális terápiát, amely egyetlen év alatt szintén 30 százalékos növekedést jelent a kezelésben részesülő emberek számában. A 15 legsúlyosabban fertőzött országban a fiatalok körében a HIV aránya több mint 25 százalékkal esett vissza, ugyanis a fiatalok elfogadják a biztonságosabb szexuális gyakorlatot. A szegényebb országokban jóllehet több mint 5 millió ember akinek szüksége van életmentő AIDS-gyógyszerekre megkapta ezeket, másik 10 millió embernek azonban nincs hozzáférése a gyógyszerekhez. A társadalom szélére került csoportoknak, mint a kábítószerezők és a szexmunkások, sokkal kisebb az esélyük arra, hogy segítséget kapjanak, mint másoknak. Megbélyegzés, megkülönböztetés és rossz törvények továbbra is korlátozzák a HIV-vel élő emberek és más, a társadalom szélére szorult személyek esélyeit. Ugyanakkor négy AIDS-szel kapcsolatos halálesetből egyet tuberkulózis és más megelőzhető és gyógyítható betegség okoz. A szubszaharai Afrikában a HIV és AIDS által leginkább sújtott területen 2009-ben 1,3 millió AIDS-szel kapcsolatos haláleset történt, és 1,8 millió ember kapott újonnan HIV-fertőzést. A UNAIDS az AIDS-re adandó válasz vezető képviselője világszerte 10 ENSZ-intézmény együttes erőfeszítése: ILO, UNDP, UNESCO UNFPA, UNHCR, UNICEF, UNODC, WHO, WFP és a Világbank. Prioritásaik közé tartoznak a következők: vezetés és képviselet; információ-előállítás; a politikai kötelezettségek és a nemzeti reagálás hatékonyságának az értékelése; erőforrások mobilizálása; a globális, regionális és nemzeti partnerség támogatása a HIV-vel élők, a civil társadalom és a nagy kockázatú csoportok között. Tárgyalásokat folytatott a gyógyszergyártó vállalatokkal, a gyógyszerek árának csökkentéséről a fejlődő országokban, és szorosan együttműködik ezekkel az országokkal, hogy segítse őket a HIV megelőzéséhez, gondozásához és kezeléséhez való általános hozzáférésüket.,)) Az UNAIDS kulcsszerepet játszott a Közgyűlés évi HIV/AIDS-szel foglalkozó rendkívüli ülésszakán, amely elfogadott egy kötelezettségvállalási nyilatkozatot a HIV/AIDS-ről. Menedzseli az AIDS-világkampányt (worldaidscampaign.info), és kezdeményezte a globális koalíciót a nők és az AIDS számára (womenandaids.unaids.org). A világ vezetői a évi Millenniumi nyilatkozatukban elhatározták, hogy 2015-ig megállítják és visszafordítják a HIV/AIDS terjedését, és segítséget nyújtanak a betegség miatt árvaságra jutott gyermekeknek. A járvány kezdete óta az 1980-as évek elején, több mint 60 millió ember kapott HIV-fertőzést, és közel 30 millió halt meg HIV-vel kapcsolatos okok miatt. 199

200 A WHO kulcsszereplő az egészségügyi alapellátás támogatásában, az alapvető gyógyszerek eljuttatásában, a nagyvárosok egészségesebbé tételében, az egészséges életmód és környezet előmozdításában és olyan egészségügyi vészhelyzetek kezelésében, mint az Ebola vérzéses láz kitörése. A WHO UNICEF globális védőoltási víziójának és stratégiájának ( ) az a célja, hogy csökkentse a kanyaró által okozott haláleseteket globálisan 90 százalékkal, illetve 95 százalékkal, külön-külön 2010-ig, illetve 2015-ig óta mintegy 686 millió gyermek kapott védőoltást a programban, és 4,3 millió gyermek életét mentették meg. A WHO évtizedeken át küzdött a malária ellen. A szervezet célja, hogy 2010 végére több mint 700 millió rovarirtó szerrel kezelt ágyhálóról gondoskodjon ezek felét Afrikában osztja szét; több mint 200 millió gyógyszeradagot biztosítson a hatékony kezeléshez; megvalósítja a házon belüli permetezést mintegy 200 millió otthonban évente és megközelítőleg 1,5 milliárd diagnosztikai vizsgálatot szervez ugyancsak évente. Malária és tuberkulózis A WHO által szponzorált malária-visszaszorítási (RBM roll back malaria) kezdeményezést (www.rollbackmalaria.org) 1998-ban jelentették be azzal a kinyilvánított céllal, hogy a malária globális terhét 2010-re a felére csökkentik. Finanszírozó partnerei az UNDP, az UNICEF, a Világbank és a WHO olyan világ megteremtésén dolgoznak, amelyben a malária már nem az egyik fő oka a halandóságnak, vagy nem akadálya a társadalmi és gazdasági fejlődésnek. Az RBM-partnerség exponenciálisan bővült, maláriajárvánnyal fertőzött országok, bilaterális és multilaterális fejlesztési partnerek, a magánszektor, nem kormányzati és közösségi szervezetek, alapítványok, továbbá kutató- és egyetemi intézetek csatlakoztak. Közel kétmillió ember hal meg évente tuberkulózis (tbc) amely kezelhető betegség következtében. A globális Állítsd meg a tébécét együttműködés (www.stoptb.org) elnevezésű WHO-kezdeményezés több mint partnert fog össze, beleértve a nemzetközi szervezeteket, az országokat, az állami és magánszektor donorait, továbbá a nem kormányzati és kormányzati szervezeteket. Kidolgozta a tbc megállításának globális tervét, amely a DOTS-ként (Directly Observed Treatment, Short-course) ismert egészségügyi stratégián alapuló ötéves terv. Az 1995 és 2009 közötti 15 év alatt mintegy 49 millió tbc-s pácienst kezeltek a DOTS-stratégiának megfelelően 41 milliót sikeresen. A tbcelőfordulások aránya ( fő esetében) 2004-ben érte el a csúcsot, és azóta minden egyes évben csökkent re a globális halandósági arány 35 százalékkal esett vissza az 1990-es bázisévhez viszonyítva. Az elmúlt 15 év eredményeire építve, a tbc megállítására vonatkozó globális tervnek a DOTSkomponense öt jelölte ki arra, hogy kidolgozzák: a tbc ellenőrzése hogyan javítható tovább, több tbc-s emberhez eljutva és a sikeres kezelések magasabb arányát elérve. A tbc megállításában a globális tervnek az a célja, hogy 1990-es szinthez képest 2015-re felére csökkentse a tbc előfordulását és a haláleseteket. Az AIDS, a malária és a tuberkulózis elleni Globális Alap (www.theglobalfund.org) jelentősen hozzájárul ezekhez a törekvésekhez. 200

201 Az egészségügyi kutatás motorja. A WHO partnereivel együttműködve az egészségügyi kutatásban adatokat gyűjt a jelenlegi feltételekről és szükségletekről, különösen a fejlődő országokban. Ez az epidemiológiai kutatástól a távoli trópusi erdőkben a genetikai kutatásban megvalósuló előrehaladás ellenőrzéséig terjed. A WHO trópusi betegségek kutatási programja arra összpontosít, hogy milyen a maláriaparaziták ellenállása a leggyakrabban használt gyógyszerekkel szemben, és előmozdítja az új gyógyszerek és diagnózisok fejlesztését a trópusi fertőző betegségek ellen. Kutatása segíti a járványok nemzeti és nemzetközi felügyeletének a javítását, továbbá az új és újonnan kialakuló betegségeket megelőző stratégiák kifejlesztését. Előírások kidolgozása. A WHO biológiai és gyógyszerészeti anyagokra vonatkozó nemzetközi előírásokat is létesít. Az egészségügyi alapellátás alapvető elemeként kifejlesztette az alapvető gyógyszerek koncepcióját. A WHO együtt dolgozik az országokkal a biztonságos és hatékony gyógyszerek méltányos ellátásának a biztosításáért, a lehető legalacsonyabb költséggel és a leghatékonyabb felhasználással. Ebből a célból kidolgozta több száz gyógyszer és oltóanyag modell-listáját, amelyeket alapvetőnek tartanak az összes egészségügyi probléma több mint 80 százalékának a megelőzésében vagy kezelésében. Mintegy 160 ország saját követelményeihez illesztette a listát, amelyet kétévente frissítenek. A WHO együttműködik a tagállamokkal, a civil társadalommal és a gyógyszergyártó iparral a szegény és közepes jövedelmű országokban a kiemelt egészségügyi problémákhoz szükséges alapvető gyógyszerek kifejlesztésében és a bevált alapvető gyógyszerek gyártásának a folytatásában. Az ENSZ rendelkezésére álló nemzetközi kapcsolatokon keresztül a WHO felügyeli a globális információgyűjtést a fertőző betegségekről, összehasonlítható egészségügyi és betegségstatisztikát állít össze, és nemzetközi előírásokat vezet be a biztonságos élelemre, valamint a biológiai és gyógyszerészeti termékekre. Egyedülálló értékelést nyújt a szennyező anyagok rákokozó kockázatairól, és érvényre juttatja a HIV/AIDS globális ellenőrzésére vonatkozó egyetemesen elfogadott irányelveket. Emberi települések 1950-ben New York City volt az egyetlen világvárosi terület, amely több mint 10 millió lakossal rendelkezett, továbbá a globális népességnek csak 30 százaléka volt városi re 25 megaváros lett hat kivételével mind a fejlődő vagy átmeneti gazdasággal rendelkező országokban, és a világ 6,9 milliárd emberének több mint fele él városokban és nagyvárosokban. Közel 1 milliárd ember él nyomornegyedekben; a fejlődő országokban valójában a városi népesség több mint egyharmada nyomornegyedekben létezik. Az ENSZ-rendszeren belül az ENSZ Emberi Települések Programja (UN HABITAT az a vezető szerv, amely ezzel a helyzettel foglalkozik. A Közgyűlés által meghatározott feladata a szociálisan és környezetileg fenntartható városok és nagyvárosok támogatása azzal a céllal, hogy mindenki számára megfelelő hajlékról gondoskodjon. Ezért technikai programok és projektek tucatjait valósította meg számos országban, a legtöbbet a legkevésbé 201

202 fejlett országokban. Az 1996-ban az emberi településekről tartott, Habitat II-ként ismert második ENSZ-konferencián elfogadtak egy olyan globális cselekvési tervet, a Habitat programot, amelyben a kormányok elkötelezték magukat amellett, hogy megfelelő hajlékot kell mindenkinek biztosítani, továbbá a fenntartható városfejlesztés mellett. Az UN-HABITAT a program végrehajtásának a gyújtópontja, értékeli a megvalósítást, valamint ellenőrzi a globális trendeket és feltételeket. A UN-HABITAT két fő világméretű kampányt folytat: globális városigazgatási kampányt és egy globális kampányt a biztonságos birtoklásért: Globális városigazgatási kampány. Sok nagyvárosban a rossz kormányzás és a nem megfelelő politika a környezet állapotának romlásához, fokozott elszegényesedéshez, alacsony gazdasági növekedéshez és társadalmi kirekesztéshez vezetett. Ennek a kampánynak az a célja, hogy növelje a jó városigazgatás helyi kapacitását amely hatékony és eredményes válasz a városi problémákra, demokratikusan megválasztott és számon kérhető helyi kormányzattal, és partnerként együtt dolgozik a civil társadalommal. Globális kampány a biztonságos birtoklásért. Ez a kampány a biztonságos birtoklásról való gondoskodást támogatja, amely életbevágóan fontos egy ún. fenntartható menedékstratégiához és a lakhatási jogok előmozdításához. Olyan menedékstratégiát vezet, amely a szegények jogait és érdekeit támogatja, kiváltképpen a nők jogait és szerepüket a sikeres menedékpolitikában. Különböző eszközökkel az UN-HABITAT számos kérdésre és speciális projektekre koncentrál, amelyeket segít megvalósítani. A Világbankkal együtt elindított egy nyomornegyed -feljavítási kezdeményezést, ezt Nagyvárosok Szövetségének nevezik (www.citiesalliance.org). Az évek során egyéb kezdeményezések foglalkoztak a konfliktus utáni földhasználattal és az újjáépítéssel háború vagy természeti katasztrófa által letarolt országokban, valamint annak biztosításával, hogy a nők jogait és a nemek egyenlőségi kérdéseit vegyék figyelembe a városfejlesztésben és a menedzsmentpolitikákban. Az ügynökség segíti megerősíteni a vidék-város kapcsolatokat is, valamint az infrastruktúrafejlesztést és a közszolgáltatások biztosítását. A UN-HABITAT programjai közé tartoznak az alábbiak: Legjobb gyakorlati példák és helyi vezetési program kormányszerveknek, helyi hatóságoknak és a civil társadalom szervezeteinek olyan globális hálózata, amelynek célja a legjobb gyakorlati példák azonosítása és terjesztése az élő környezet javításáért, továbbá a tanulságok felhasználása a politikafejlesztéshez és a kapacitásépítéshez. Lakhatási jogok program az UN-HABITAT és az ENSZ Emberi Jogok Főbiztosságának a közös kezdeményezése, hogy segítsék az államokat és más érdekelteket a Habitat programban lévő kötelezettségeik teljesítésében, a megfelelő lakhatáshoz való jog teljes és fokozatos megvalósításának a biztosításában, ahogyan ezt a nemzetközi jogi eszközök előírják. Globális Város megfigyelőközpont ellenőrzi a Habitat program megvalósításának globális előrehaladását, továbbá ellenőrzi és értékeli a városi körülményeket és trendeket. A program célja a világméretű városi tudásbázis javítása a kormányok, a helyi hatóságok és a civil társadalom 202

203 támogatásával a szakpolitika-orientált városi mutatók, statisztikák és más városi információk fejlesztésében és alkalmazásában. Fenntartható nagyvárások program közös UN-HABITAT/UNEP kapacitásépítési kezdeményezés a városi környezettervezésben és menedzsmentben. Társprogramjával, a 21. század napirendjének a helyi alkalmazásával jelenleg több mint 30 nagyvárosban működik világszerte. A 21. század napirendjének (Agenda 21) a helyi alkalmazási programja támogatja az évi Földcsúcson (Agenda 21) elfogadott fenntartható fejlődési globális cselekvési programot, az emberi településekre vonatkozó komponenseinek helyi szintű akciókká történő lefordításával, és közös kezdeményezéseket ösztönöz a kiválasztott középméretű várásokban. Biztonságosabb nagyvárosok program az afrikai polgármesterek kérésére 1996-ban indított program nagyvárosi szinten stratégiák kidolgozását támogatja a városi bűnözés és az erőszak megfelelő kezelése és végül megakadályozása érdekében. Városigazgatási program az UN-HABITAT, az UNDP és külső támogató ügynökségek közös erőfeszítése. Több mint 40 vezető és partnerintézmény hálózata 58 országban: 140 várost foglal magában, és azon munkálkodik, hogy megerősítse a fejlődő országokban a nagyvárosok és a városok hozzájárulását a gazdasági növekedéshez, a társadalmi fejlődéshez és a szegénység enyhítéséhez. Víz és köztisztasági program célja az egészséges ivóvízhez való hozzáférés javítása, az alacsony jövedelmű városlakók millióinak megfelelő köztisztaság biztosítása, továbbá ezen erőfeszítések hatásának a mérése. Támogatja a millenniumi fejlesztési célok azon célkitűzését, hogy 2015-re felére csökkentsék azoknak az embereknek a számát, akiknek nincs fenntartható hozzáférése az egészséges ivóvízhez és az alapvető köztisztasághoz, valamint támogatja a évi fenntartható fejlődési világcsúcs kapcsolódó célkitűzését. Oktatás Az elmúlt években hatalmas előrelépés történt az oktatásban, amelyet az iskolás gyermekek számának jelentős növekedése jelez. Mindamellett 2010-ben mintegy 67,4 millió gyermek nem jutott el az elemi oktatásba, és sokan, akik elkezdtek iskolába járni, arra kényszerültek, hogy elhagyják az oktatást a szegénység, a család és a társadalom nyomása vagy valamilyen tradíció miatt. Néhány országban zavargások, terroristacselekmények és felkelés akadályozta meg az iskolába járást. A hatalmas erőfeszítések ellenére, hogy az írni-olvasni tudást növeljék, 796 millió felnőttnek nem volt meg a minimális írni-olvasni tudása, kétharmaduk pedig nő volt. Az ENSZ műveltség (írni-olvasni tudás) évtizede (Literacy Decade, ) több figyelmet kíván fordítani erre a nyomasztó kérdésre. A kutatások azt mutatják, hogy az oktatáshoz való hozzáférés szorosan kapcsolódik a jobb szociális mutatókhoz. Az iskoláztatásnak többszörös hatása van a nőkre. Az iskolázott nők rendszerint egészségesebbek, és kevesebb gyermekük van, továbbá jobb eséllyel rendelkeznek a háztartás jövedelmének a növelésére. Gyermekeiknek alacsonyabb a halálozási aránya, jobb a táplálkozása, 203

204 és általában jobb az egészségi helyzete. Emiatt sok ENSZ-intézmény oktatási programja a lányokra és a nőkre összpontosít. Az oktatásban rejlő sokféle tényező miatt az ENSZ-rendszer jelentős része foglalkozik különféle oktatási és képzési programok finanszírozásával és fejlesztésével. Kezdve az alapfokú képzéstől az emberi erőforrás-fejlesztés szakképzéséig olyan területeken, mint a közigazgatás, a mezőgazdasági és egészségügyi szolgáltatások, valamint az olyan tudatossági kampányokig, mint az emberek oktatása a HIV/AIDS-ről, a kábítószerrel való visszaélésről, az emberi jogokról, a családtervezésről és más kérdésekről. Az UNICEF például éves programkiadásainak több mint 20 százalékát szenteli oktatásra, külön figyelmet fordítva a lányok oktatására. Az oktatás területén a vezető szerv az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO Más partnerekkel együtt azon munkálkodik, hogy biztosítsa: valamennyi gyermeket beírassanak gyermekbarát iskolákba, amelyekben képzett tanárok minőségi oktatást nyújtanak. Az UNESCO a titkársága annak a kampánynak, amelynek a célja az egyetemes, minőségi alapfokú oktatás elérése 2015-re, ez az ENSZ legambiciózusabb intézményközi kampánya, amelyet valaha is indítottak. A kampány célja a több mint 160 nemzet által az Oktatási Világfórumon, Dakarban, Szenegálban, ben elfogadott cselekvési keretprogramon alapszik, amelyet a világ vezetői ugyanazon év szeptemberében a Millenniumi nyilatkozatukban megerősítettek. A fórumon a kormányok elkötelezték magukat a mindenkire kiterjedő minőségi oktatás elérése mellett, különös hangsúllyal a lányokra és az olyan csoportokra, mint a dolgozó és a háború által sújtott gyermekek. A donorországok és intézmények ígéretet tettek arra, hogy az alapfokú oktatás mellett elkötelezett egyetlen nemzetet sem akadályozhat ebben az erőforrások hiánya. A fórum hat magas szintű regionális konferenciából és a történelemben legnagyobb, legátfogóbb és statisztikailag precíz oktatási leltárból a két évig tartó Oktatás mindenki számára értékelése merített. Az UNESCO oktatási részlege a következőkre összpontosít: gondoskodás arról, hogy minden szinten mindenki hozzáférhessen az oktatáshoz; a sajátos szükségletekkel rendelkezők és a társadalom peremére szorult lakosság felemelkedése; tanárképzés; a munkaerő szakértelmének a fejlesztése; siker az oktatás révén; lehetőségek biztosítása a nem formális és az életen át tartó tanulásra; a technológia felhasználása a tanítás és a tanulás erősítésére; valamint az oktatási lehetőségek bővítése. Az UNESCO ezeket a programokat a következők keretében végzi: Dakari cselekvési keretprogram; az ENSZ műveltség (írni-olvasni tudás) évtizede (Literacy Decade, ), az ENSZ oktatási évtizede a fenntartható fejlődésért ), valamint az Oktatás és a HIV/AIDS globális kezdeményezés. Az UNESCO annak az MDG célkitűzésnek a megvalósításáért is tevékenykedik, amely szerint biztosítani kell, hogy minden fiú és lány befejezze az alapfokú oktatást, és felszámolják az egyenlőtlenséget az alap- és középfokú oktatásban minden szinten 2015-ig vége felé 180 országban több mint iskola vett részt az UNESCO társult iskolák projekthálózatában (ASPnet Accociated Schools Project Network), ez a nemzetközi hálózat eszközöket és módszereket dolgoz ki az oktatás szerepének növelésére, az együttélés megtanulására a világ közösségeiben. Több mint 100 országban mintegy főleg tanárokat és diákokat magában foglaló UNESCO-klub, -központ és -társaság széles körű oktatási és kulturális tevékenységet folytat. 204

205 Ifjúság és iskolák Az egyetemes alapfokú oktatás kinyilvánítása mellett, amely a második millenniumi fejlesztési cél, az ENSZ sok kezdeményezést jelentett be az oktatás területén. Az ENSZ kiberiskolabusza (cyberschoolbus.un.org) egy olyan díjnyertes ENSZ-honlap, ahol az általános és középiskolás diákok: megismerkedhetnek az ENSZ eredetével, céljával és szervezetével; információt szerezhetnek a tagállamokról; felfedezhetik, mely globális kérdések vannak napirenden, és miért, az emberi jogoktól a békén és a biztonságon keresztül az éghajlatváltozásig; rész vehetnek a globális problémák megoldásának a keresésében; ENSZ-diplomatákkal és -szakértőkkel a kérdések széles körét vitathatják meg élő videocsevegések során; művészeti versenyekben vehetnek részt; követhetik az ENSZ központjában zajló eseményeket, amelyek vonzóak a gyermekek és fiatalok számára. A tanárok óratervet találhatnak a globális kérdések teljes köréről, amely szerint a gyermekeknek ezt a korosztályát oktathatják, és együttműködhetnek a világ körül más osztálytermekkel az ENSZ napirendjén szereplő kérdésekkel foglalkozó oktatási projektekben. A kiberiskolabusz több mint 200 országba és területre jut el világszerte, és rendelkezésre áll angolul, spanyolul, franciául és oroszul. Az ifjúság különleges elsőbbséget élvez az ENSZ-ben, a Szervezet munkáját támogató új generáció. Sok száz modell-ensz-konferenciát szerveznek minden évben valamennyi oktatási szinten, az elemi iskoláktól kezdve az egyetemekig többféle konfigurációban, beleértbe a globális ENSZ-modell konferenciáját (www.un.org/gmun). Sok mai vezető a jog, a kormány, az üzleti élet és a művészetek területén vett részt ifjúkorában modell-ensz-programokban. A modell-ensz-programok lehetővé teszik az ENSZ munkájának a megértését, és lehetőséget adnak a készségfejlesztésre a diplomácia és a konfliktusmegoldás területén, hiszen fiatalok a világ minden részéről ki vannak téve a nemzetközi ügyek útvesztőinek. A diákok külföldi diplomataként cselekednek és vesznek részt az ENSZ Közgyűlés és más ENSZ-rendszerbeli multilaterális testületek szimulált ülésszakain. A felkészülés ezekre a konferenciákra segíti a diákokat az olyan készségek fejlesztésében, mint a vezetés, a kutatás, az írás, a nyilvános beszéd és a problémamegoldás, amelyeket egész életükön át használni fognak. Minden évben videokonferenciát tartanak középiskolások számára négy ENSZ-emléknap alkalmából: a rabszolgaság és transzatlanti rabszolgakereskedelem áldozatainak nemzetközi emléknapja (március 25.), környezetvédelmi világnap (június 5.), a béke nemzetközi napja (szeptember 21.) és az emberi jogok napja (december 10.). Az emléknapok eseményei között a diákok a világ minden részéből videokonferencián vesznek részt, és kapcsolatot teremtenek a fiatal hallgatósággal, valamint az ENSZ-közösségével New Yorkban. Valamennyi eseményt élőben közvetítenek az interneten, így a diákoknak további lehetőségük van kérdéseket és hozzászólásokat küldeni valós időben az ENSZ kiberiskolabusz honlapján keresztül. 205

206 Kutatás és képzés Számos szakosított ENSZ-szervezet végez akadémiai munkát kutatás és képzés formájában. E munka célja az előttünk álló globális problémák jobb megértése, valamint a gazdasági és társadalmi fejlődéshez, a béke és biztonság fenntartásához szükséges inkább szakmai szempontok szerinti emberi erőforrások felnevelése. Az ENSZ Egyetem (UNU kutatással és kapacitásépítéssel járul hozzá azokhoz a törekvésekhez, amelyek célja az ENSZ, az emberek és a tagállamok érdeklődésének a középpontjában lévő, nyomasztó globális problémák megoldása. Az UNU híd az ENSZ és a nemzetközi akadémiai közösség között, szellemi központ az ENSZ-rendszer számára; kapacitásépítő főleg a fejlődő országokban; a dialógus és az új kreatív eszmék platformja. Az UNU partneri viszonyban van több mint 40 ENSZ-szervezettel és együttműködő kutatóintézetek százaival világszerte. Hozzájárulva a globális fenntartható fejlődéshez, az UNU öt területre koncentrál: béke, biztonság és emberi jogok; emberi és társadalmi-gazdasági fejlődés, valamint jó kormányzás; jó egészség, népesedés és fenntartható megélhetés; globális változások és fenntartható fejlődés; tudomány, technológia, újítás és társadalom. A tudományos tevékenységet az UNU Központjában, Tokióban végzik, továbbá oktatóközpontokban és programokban a világ különböző részein. Ezek közé tartoznak a következők: UNU BIOLAC (Biotechnológiai program Latin-Amerikában és a Karibtérségben), Caracas, Venezuela biotechnológia és társadalom UNU CRIS (Összehasonlító Regionális Integrációs Tanulmányok Intézete), Bruges, Belgium helyi és globális kormányzás, regionális integráció UNU EHS (Környezet és Emberi Biztonság Intézete), Bonn, Németország környezet és emberi biztonság UNU FNP (Élelmiszer és Táplálkozási Program az Emberi és Társadalmi Fejlődésért), Ithaca, New York, Egyesült Államok élelmiszeri és táplálkozási kapacitásépítés UNU FTP (Halászati Oktatási Program), Reykjavik, Izland posztgraduális halászati kutatás és fejlesztés UNU GTP (Geotermikus Oktatási Program), Reykjavik, Izland geotermikus kutatás, feltárás és fejlesztés UNU/IAS (Felsőfokú Tanulmányok Intézete), Yokohama, Japán a fenntartható fejlődés stratégiai megközelítése UNU IIGH (Nemzetközi Globális Egészségügyi Intézet), Kuala Lumpur, Malajzia az egészségügyi ellátási rendszerek hatékonysága, új és újonnan előforduló betegségek, nem fertőző betegségek és ellenőrzési politika, információs technológia az egészségügyben, továbbá az éghajlatváltozás és az egészség UNU/IIST (Nemzetközi Szoftvertechnológiai Intézet), Makaó, Kína szoftvertechnológia a fejlődésért UNU/INRA (Afrikai Természeti Erőforrások Intézete), Accra, Ghána természetierőforrás-menedzsment 206

207 Academic Impact Az ENSZ Academic Impact programja (www.academicimpact.org/engpage.php) globális kezdeményezés a felsőoktatási intézmények felsorakoztatására az ENSZ mellett tíz egyetemesen elfogadott elv támogatásával olyan területeken, mint az emberi jogok, a műveltség, a fenntarthatóság és a konfliktuskezelés. A felsőoktatás elismert potenciáljára épít azért, hogy előmozdítsa a világbékét és a társadalmi-gazdasági fejlődést. Az Academic Impact Program tíz elvének a formális elfogadásával az intézmények elkötelezik magukat: az ENSZ Alapokmányában foglalt alapelvek mellett olyan értékek mellett, amelyeket az oktatás ösztönöz, és segít megvalósítani; az emberi jogok, közöttük a tájékozódás-, vélemény- és szólásszabadság mellett; amellett, hogy az oktatáshoz mindenki hozzáférhessen nemre, fajra, vallásra vagy etnikai hovatartozásra való tekintet nélkül; amellett, hogy minden érintettnek lehetősége legyen az egyetemi tanulmányok folytatásához szükséges készségek és tudás megszerzéséhez; a felsőoktatási rendszerekben világszerte megvalósuló kapacitásépítés mellett; az oktatás révén a globális állampolgárság mellett; az oktatás révén a béke előmozdítása és a konfliktusok megoldása mellett; az oktatás révén a szegénység kérdéseinek a kezelése mellett; az oktatás révén a fenntarthatóság előmozdítása mellett; az oktatás révén a kultúrák közötti párbeszéd és megértés, valamint az intolerancia mellőzése mellett. Az Academic Impact azt kéri a részt vevő főiskoláktól és egyetemektől, hogy évente legalább egyszer demonstrálják e kötelezettségek támogatását. UNU/INWEH (Víz-, Környezet- és Egészségügyi Nemzetközi Hálózat), Hamilton, Ontario, Kanada víz-, környezet- és egészségügy UNU ISP (Fenntarthatóság és Béke Intézete), Tokió, Japán fenntarthatóság, béke és nemzetközi együttműködés UNU LRT (Termőföld Rehabilitációs Képzési Program), Reykjavik, Izland fenntartható termőföldmenedzsment és a lepusztult termőföld rehabilitációja UNU MERIT (Maastrichti Gazdasági és Társadalmi Kutató és oktató Központ az Újítás és Technológia Érdekében), Maastricht, Hollandia az új technológiák társadalmi és gazdasági hatása UNU/WIDER (Nemzetközi Fejlesztési Gazdasági Kutatóintézet), Helsinki, Finnország gazdasági és társadalmi fejlődés UN-WDPC (Víz Évtizede Program Kapacitásfejlesztése), Bonn, Németország az ENSZ-szervezetek és -programok együttműködnek az ENSZ vízügyi szervezetközti mechanizmusának keretében 207

208 A genfi székhelyű ENSZ Továbbképző és Kutatóintézet (UNITAR megfelelő képzéssel és kutatással az ENSZ eredményességének fokozását segíti. Képzési és kapacitásfejlesztési programokat futtat a multilaterális diplomác