Jegyzıkönyv Vidékfejlesztési Országos Fórumról Készült a május 21-én Karcagon a Déryné Mővelıdési és Ifjúsági Központban

Átírás

1 Jegyzıkönyv Vidékfejlesztési Országos Fórumról Készült a május 21-én Karcagon a Déryné Mővelıdési és Ifjúsági Központban PROGRAM NAPIRENDI PONTOK 1) Az Európai Unió közös agrárpolitikájának reformja és a magyar vidék, mezıgazdaság, élelmiszeripar Elıadó: Papp Gergely Agrárkutató Intézet 2) ÚMVP félidejő teljesítésének értékelése az érdekképviseletek, szaktanácsadók és kedvezményezettek szempontjából. Tájékoztató az értékelés rendszerérıl Elıadó: dr. Ritter Krisztián adjunktus, Szent István Egyetem Gödöllı 3) Felkért elıadók, hozzászólások Elıadók: a VOF Szerkesztıbizottságának tagjai Dr. Kapusi Lajos: (Karcag város Önkormányzata társadalmi megbízású Alpolgármester) Szeretettel köszöntöm a résztvevıket. Megtiszteltetés számunkra, örülünk és büszkék vagyunk arra, hogy a Vidékfejlesztési Országos Fórum városunkat, Karcagot választotta a konferencia helyszínéül. Városunk büszke arra, hogy az elmúlt idıszakban két politikusunk: Varga Mihály, és dr. Fazekas Sándor urak az alakuló kormány közelébe kerültek. Ma ezért nem tudnak itt lenni a konferencián. Dr. Fazekas Sándor úr, városunk polgármestere engem kért meg arra, hogy Karcag város Önkormányzata Képviselı testülete nevében tisztelettel köszöntsem Önöket.

2 Polgármester úr és a magam nevében is eredményes, jó tanácskozást, sikeres munkát kívánok. Szilvássy István: (MTTSZ, elnök) Szeretettel köszöntöm a VOF résztvevıit. Köszönöm, hogy elfogadta meghívásunkat, és örömmel üdvözlöm a Román Magyar Gazdák Egyesületének elnökét, Sebestyén Csaba urat, aki elıadást is tart a romániai magyar gazdák helyzetérıl. Köszöntöm továbbá a Vidékfejlesztési Országos Fórum Szerkesztıbizottságában részt vevı érdekképviseletek megjelent képviselıit, egyik társszervezetünk részérıl Szőcs Györgyöt, az IPOSZ elnökét, aki egyben a második rész levezetı elnöke is lesz. A mai programban az Agrárkutató Intézet részérıl Papp Gergely úr fog elıadást tartani, áttekintve az Európai Unió formálódó új közös agrárpolitikáját. Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Programnak október 1-ig van egy félidejő értékelési határideje, amelyre vonatkozóan a magyar kormány mellett az érdekképviseletek az eddigi három év alapján véleményt kívánnak formálni. Ennek során nemcsak a múlt értékelésérıl van szó, hanem a még 2013-ig terjedı idıszakban a programra vonatkozó elgondolásokról, javaslatokról is. Mint a Monitoring Bizottság tagja, Szövetségünk, a Magyar Település- és Területfejlesztık Szövetsége felvetette, hogy a vidékfejlesztést is jobban meg kellene jeleníteni ebben a bizottságban, és ezek voltak azok a motívumok, amelyek arra késztetettek minket, hogy megkeressük a Monitoring Bizottságban lévı többi szervezetet. Többször találkoztunk, és tavaly novemberben Budapesten egy indító konferenciát tartottunk. A megkeresésünk arra vonatkozott, hogy az EU bizottság által kiadott, minden intézkedés teljesítésére vonatkozó kérdések kapcsán, mely szervezet, melyikhez kíván véleményt nyilvánítani. Az interneten kiadott kérdıívre azok a szervezetek jelentkeztek, akik ott fel voltak sorolva. Volt, akivel a kapcsolat személyes lett, volt, akivel csak internetes. Nagyobb apparátussal nem rendelkezvén, úgy gondolom, hogy interneten eddig egész jól tudtuk ezt az egész programot menedzselni. A mai programunk egyik fı eleme az új, közös agrárpolitika 2013 után. A Mezıgazdasági és Vidékfejlesztési EU biztos április án az Európai Parlamentben meghirdette a társadalmi nyilvánosság vitát. Ugyanez zajlik egyébként a többi EU-s politikát illetıen. Örülök annak, hogy a Vidékfejlesztési Fórum Szerkesztı Bizottsága júniusban kész az ezzel kapcsolatos együttmőködésre. Ezt nagyon pozitívnak tekintem. Miért fontos az együttmőködés itthon és a környezı országok vidékfejlesztési érdekképviseletei között? 2

3 Magyarország a lehetséges geopolitikai és a elsı félévi uniós elnöki szerepének megfelelıen most tud egy olyan határozott javaslati csomaggal és erıteljesen megjelenni az európai intézmények elıtt, amelyik kiegyenlíti azt a nagy különbséget, ami jelenleg van, akár az agrártámogatások terén, akár a táj, a vidék fejlesztése tekintetében. Az együttes fellépés eszközét más országokban már gyakorolják, tehát a közép-kelet európai térségbelieknek is kell használni ezt az eszközt. Az interneten szétküldtem, hogy - a legfrissebb állapot szerint - mely országok hogyan jelentkeztek már az új KAP társadalmi vitájára, hányan adtak be javaslatot. El tudom mondani, hogy Németországról és Franciaországról nagyon sok, javaslatot, Magyarországról tizenvalahányat, Szlovákiából nulla, Romániából három vagy négy, de Magyarországról az a tizenegy az kb. annyi, mint Portugáliáé. Általában magánemberek küldtek még be hozzászólást, országos érdekképviselet még nem küldött. VÉGÁLLAPOT JÚLIUSÁBAN, A LEZÁRT TÁRSADALMI PÁRBESZÉD UTÁN Örömteli azonban az, hogy elindult egy folyamat. Budapesten volt egy konferencia a fenntartható fejlıdésrıl, és ott már 2-3 országos érdekképviselet megfogalmazta javaslatait a KAP-hoz. 3

4 Nyilván meg tudjuk találni azt a minimumot, ami együttesen is elfogadható és képviselhetı úgy az agrártermelıknek, a fogyasztóknak, a vidékfejlesztıknek, a környezetvédıknek egyaránt. Errıl kellene ma beszélgetnünk. És arról, hogy próbáljunk meg összefogni azért, hogy valóságos értékeinknek és súlyunknak megfelelıen tudjuk képviselni magunkat az EU-nál a KAP témában. Lehet, hogy ez naiv dolog, lehet, hogy ez túlzott optimizmus, de ha már egy kicsit elıbbre tudunk lépni, akkor már érdemes volt ezt a fórumot megtartani. Papp Gergely: (Agrárgazdasági Kutatóintézet) Szeretettel üdvözlök mindenkit. A téma, melyrıl beszélni szeretnék a közös agrárpolitika jövıje, mely rendkívül bonyolult, szerteágazó és összetett. Természetesen az elıadásom csak nyilvános adatokra épül. Elöljáróban néhány szót mondok a kutatóintézetrıl: nem egy hagyományos kutatóintézet vagyunk, hanem az MTA-nak vagyunk a háttérintézménye. A kutatóintézet úgy épül fel, hogy hivatalosan kb. 130 alkalmazottunk van, ennek nagyobbik része adatgyőjtéssel foglalkozik. Az APEH-el is van szerzıdésünk adatgyőjtésre. A lényeg, hogy nagyon sok adatot összegyőjtünk, és erre épülve van három kutatási osztály, melynek az a feladata, hogy értelmet adjon ennek a sok adatnak, hogy a Brüsszelbe kijáró tárgyaló delegációnak legyen érvanyaga.. Én is az egyik kutatási osztályon dolgozom. Tegnap kaptunk egy megbízást, mely szerint július 1-én lesz a következı informális agrár miniszteri találkozó Spanyolországban, és a spanyolok küldtek egy 10 oldalas anyagot, hogy mirıl szeretnének ezen az informális találkozón egyeztetni, és a kutatóintézetnek is három kérdésben állást kellett foglalnia, véleményt kellett adnia. Én már négy éve a közös agrárpolitika jövıjével foglalkozom. Azzal foglalkozom, hogy 2014 és 2020 között hogyan fog alakulni a közös agrárpolitika. Ez nagyon távolinak tőnik, de aki ismeri az EU mőködési rendszerét, költségvetési-tervezési rendszerét, az tudja, hogy már 2013-ig a kérdések eldıltek. Azt már tudjuk, hogy Magyarországnak mennyi pénz jut. Azt is tudjuk, hogy a vidékfejlesztésre mennyi pénz jut, és amikor vitatkozunk, a vita arról szól, hogy ezek hogyan változzanak között. Mindig el szoktam mondani, hogy a legtöbb tagországban azzal tisztában vannak a termelık, hogy 2013-ig mi lesz. Van egy pontos jövıkép azzal kapcsolatosan, hogy a következı három év pontosan hogyan fog alakulni. Sajnos mi pont abban az országban élünk, ahol nem olyan nyilvánvaló ez a jövıkép. 4

5 Szeretnék arról beszélni, hogy mi várható, hogyan fog változni a közös agrárpolitika az elkövetkezendı 10 évben? Nagyon-nagy változások lesznek. Elıször is tisztázni kell azt a kérdést, hogy mi az a közös agrárpolitika? A közös agrárpolitika jogszabályok halmaza, nagyon bonyolult, összetett, komplikált téma. Megítélésem szerint az Európai Uniónak ez a legfontosabb szimbóluma. Ez az élet egyetlen területe, ami teljesen közösségi szabályozás alá esik, mert míg más területeken kiad az EU bizonyos fajta irányelveket, amihez tartani kell magunkat, addig az agrárterületén teljes közösségi szabályozás mőködik. Ez nem csak azt jelenti, hogy a pénz Brüsszelbıl jön, hanem azt is, ha Magyarország bármit akar tenni ebben az ágazatban, akkor mindent engedélyeztetni kell Brüsszellel. Ez egy nagyon fontos dolog. Lehet, hogy van egy fantasztikusan jó elképzelésünk, de nem biztos, hogy keresztül tudjuk vinni. Tudnék mesélni arról, hogy nálunk nagyobb országok hogyan buktak el olyan elképzeléseket, melyeket nagyon jól kitaláltak. (pl. Franciaország sertéstartás). A közös agrárpolitika egyre több dolgot enged meg. Most nagyon erısek a határok, melyek pontosan leszabályozzák, hogy meddig lehet elmenni, mi az, ami még szabályos, mi az, ami még belefér, és mi az, ami nem. Azt szoktam mondani, hogy azért is jó szimbólum a közös agrárpolitika, mert pont ugyanolyan, mint az EU: rendkívül bonyolult, iszonyatosan bürokratikus, nehezen átlátható, és emiatt hajlamos az ember rosszat gondolni róla, átoknak tekinteni. Azonban sokszor elfelejtjük azt, hogy pozitív hatásai is vannak, hogy kb. már 50 éve mőködik egy ilyen közösségi politika az EU-ban. Vannak olyan vívmányai a közös agrárpolitikának (pl. biztonságos élelmiszereket fogyasztunk, minıségileg a legjobbak az élelmiszerek, hogy a jövedelmünkhöz képest olcsók az élelmiszerek), ami egyértelmően megkönnyíti az életünket. Az tény, és, amitıl nem lehet elvonatkoztatni az az, hogy amit közös agrárpolitikának nevezünk az egy folyamatosan változó dolog. Egészen más volt a közös agrárpolitika évvel ezelıtt, mint napjainkban. Az elıadásom azt is elemzi, hogy a as években miért kellett különbözı változásokat meghozni. Összefoglalva azt lehet mondani, hogy folyamatosan voltak olyan belsı motivációk, amelyek egyrészt abból fakadtak, hogy az adófizetı állampolgárok elvárásai változtak, a mezıgazdasági termelık elvárásai változtak a közös agrárpolitikával kapcsolatosan, másrészt voltak olyan motivációk, melyek folyamatosan nyomást gyakoroltak az EUra azzal kapcsolatosan, hogy a közös agrárpolitikát úgy alakítsák át, hogy a lehetı legkevésbé legyen versenyben. Ennek köszönhetı, pl. a legutóbbi reform-sorozat is, melynek keretében az EU-ban a termelést függetlenítették. De most van az a helyzet, hogy pillanatnyilag a mezıgazdasági termelıknél kifizetett támogatásnál nincsen semmilyen termelési kötelezettség. Sokszor felmerül az a kérdés, hogy mennyibe is kerül nekünk az, hogy van közös agrárpolitika? 5

6 Erre többféle választ is lehet adni, attól függ, hogy honnan nézzük. Az EU-ban a vita most arról szól, hogy vajon megéri-e ez nekünk, hogy kifizetünk 30 ezer forintot azért, hogy legyen közös agrárpolitikánk. Azt gondolom, ha szétnézünk a tagországoknál, a legtöbb ember azt gondolja, hogy igen, megér 30 ezer forintot az, hogy legyen közös agrárpolitika, de ne ebben a formában, ahogy most van. Tehát legyen közös agrárpolitika, de változzon. Milyen kiadásai vannak a közös agrárpolitikának? (projektort használ, ott mutatja az ábrákat) A GDP egyre kisebb része megy el a közös agrárpolitikára, de az abszolút összeg milliárdban kifejezve folyamatosan növekedett az elmúlt években. Az intervenció az elmúlt 15 évben folyamatosan csökkent. Az exporttámogatások legkésıbb 2013-ra teljesen meg fognak szőnni. Ma már a támogatások legnagyobb része független a termeléstıl. A vidékfejlesztés támogatásának növekedése akkortól indult be, amikortól az új tagok elkezdtek csatlakozni az EU-hoz. A pénz 90%-a a mezıgazdasághoz kötötten került kifizetésre. Vidékfejlesztésre összesen 10-15%-ot költenek. Van ma már olyan ország pl. Lengyelország, ahol majdnem annyi pénz került kifizetésre vidékfejlesztésre, mint mezıgazdasági termelésre. Mit is ért az EU vidékfejlesztés alatt? Amikor vidékfejlesztést mondunk, mindenki a vidéki életminıség javításra gondol, a falufejlesztésre, pedig a valóságban, az EU-ban a vidékfejlesztési pénzek legnagyobb részét nem erre költik el. (kivetítıt használ, ott mutatja az ábrákat) Az oszlopoknál azt látjuk, hogy az EU-ban az összes vidékfejlesztési támogatás több mint 30%-a ilyen célokra ment el. Magyarországon a teljes vidékfejlesztési forrás 47-48%-át fogjuk ezekre a beruházási támogatásokra elkölteni.!!! Azt lehet mondani, hogy az összes pénzbıl, ami 58 milliárd euró, ennek a 78%-a a mezıgazdasági termelık közvetlen támogatására, 22% az, ami a vidékfejlesztés támogatására marad. Ebbıl a 22%-ból kb. 8% az, ami elmegy beruházási támogatásokra, illetve az agrárpolitika támogatásokra. A 22%-nak a 17-18%-a az, ami valós vidékfejlesztésre megy el. Azt lehet mondani, hogy a teljes EU-s közös agrárpolitika költségvetésének kb. 3,5-4%-a az, amit elköltünk vidékfejlesztésre. A 96,5% pedig a mezıgazdasághoz kötötten kerül kifizetésre. Azt gondolom, hogy a maradék rész, amit elköltenek vidékfejlesztésre egy nagyon jó marketing eszköz, amivel el lehet adni a közös agrárpolitikát. Látjuk a tagországoknál, hogy azért lehet másképp is cselekedni. (pl. hollandok, románok) Az EU nem ad teljesen egyértelmő utasítást azzal kapcsolatosan, hogy a vidékfejlesztési összegeket, hogyan kell a különbözı tengelyek között megosztani. Bizonyos fokig ezt a döntést átadja a tagországoknak. Semmi nem zárja ki, hogy Magyarország is a következı tervezı periódusban másképp döntsön a támogatás elosztásáról. 6

7 Most arról szeretnék beszélni, hogy ez a közös agrárpolitika miért nem maradhat így. A kérdést le kell tisztázni, hiszen, ha nem lenne ok, amiért változtatnánk, akkor mondhatnánk azt is, hogy maradjon így. Sajnos, látni kell minden tagországnál, hogy ez a mostani rendszer igazságtalan. Mi olyan tagország vagyunk, a számításaink szerint, hogy nyertese vagyunk ennek a rendszernek. Nemcsak országonként van különbség, nemcsak arról van szó, nálunk kevesebb van, mint Ausztriában, hanem arról is szó van, hogy egy adott országon belül óriási különbség van két gazdálkodó támogatása között, még akkor is, ha ugyanakkora területet mővelnek meg. Ezt sokan igazságtalannak tartják, ráadásul úgy gondolják, hogy alapvetıen rontja a piacot. Ha valaki kiharcolt magának egy kedvezményezettebb pozíciót, az abból nehezen enged, senki sem szeretne kevesebb összeget kapni. Az EU arról szól, hogy mindenki a saját érdekeit akarja érvényesíteni. Minden tagország arra törekszik, hogy az ı érdeke a lehetı legkevésbé sérüljön. Többen kimutatták már azt, hogy jelenleg úgy mőködik a közös agrárpolitika, hogy aki gazdag, annak jó. Az agrárpolitika szektorsemleges, nem tesz különbséget kicsi és nagy, gazdag és szegény között. Ha megnézzük a kifizetett összegeket, akkor azt látjuk, hogy a gazdagabb régióba több jutott, mint a szegényebb régióba. Ez elég furcsa, mert azt gondolnánk, hogy nem azt kellene támogatni, akik egyébként is jómódúak, pláne a vidékfejlesztésnél. Amikor közös agrárpolitikáról beszélünk, akkor nem arról beszélünk, hogy egy adott gazdálkodó hektáronként mennyi pénzt kap, hanem arról is szó van, hogy az adott tagországnak hogy alakul a költségvetési pozíciója. Az, hogy mennyi pénzt kap Brüsszelbıl egy adott tagország, abban a legnagyobb összeg, az az, hogy mennyit kap a közös agrárpolitikából. Ha megváltoztatjuk a közös agrárpolitikát, ha megváltoztatjuk a támogatások feltételét, azzal nem csak azt változtatjuk meg, hogy az adott gazdálkodó mennyi pénzt kap, hanem azt is, hogy az adott tagország mennyi pénzt kap, és ennek nagyon komoly hatásai vannak. Például ez Magyarország esetében megváltoztathatja Magyarország pozícióját az EU-ban. Tudomásul kell vennünk, hogy a döntést, ami a mi szempontunkból fontos, a pénzösszeggel kapcsolatban, nem a mezıgazdasági miniszterek fogják meghozni az EU-ban, mert ha ık hoznák meg a döntést, akkor nem lenne különösebb problémánk. Nyugodtan merem mondani, hogy akikkel nekünk kapcsolatunk van, ık is azon az állásponton vannak, hogy nem szabadna csökkenteni a közös agrárpolitika költségét 2013-ig. A pénzösszegekkel kapcsolatos döntést azonban a pénzügyminiszterek fogják meghozni. Sajnos a közös agrárpolitika költségvetése 2013 után csökkeni fog. 7

8 Vitát is kezdeményeztek, kérdéseket tettek fel arról, hogy milyen legyen a közös agrárpolitika. Ezeket a dokumentumokat összegyőjtöttük és ennek kapcsán próbáljuk meghatározni a közös agrárpolitikát 2013-tól. Az emberek többsége támogatja a közös agrárpolitikát, de a probléma az, hogy vannak olyanok is, akinek fogalma sincs az egészrıl. Sajnos az EU-ban is kevés az olyan ember, aki érti, hogy mi a közös agrárpolitika és támogatja is azt. Látnunk kell, hogy 2008 után minden tagország elkezdett azon gondolkodni, hogy neki milyen közös agrárpolitika felel meg a legjobban. Most már azt lehet mondani, hogy minden tagország tudja hova helyezkedjen. Nem minden tagország adott ki hivatalos álláspontot, mint ahogy Magyarország sem. A kérdés: hogyan fog alakulni a közös agrárpolitika között? A legfontosabb kérdés, a legitimáció. Mivel tudjuk a társadalom számára elfogadhatóvá tenni azt, hogy a mezıgazdasági termelıknek támogatást adunk. Az alapfeltételezés az az, ha holnap megszüntetnék a mezıgazdasági termelık támogatását - ezzel kapcsolatban nagyon sok kimutatás készült -, akkor az EUban a mezıgazdasági területen kb. 30%-án abba maradna a mezıgazdasági termelés. A másik kérdés a KAP forrása, hogy mennyi pénzt költünk el? Azt azonban látjuk, hogy az 58 milliárd eurónál kevesebb pénzbıl kell kijönni. A KAP szerkezete, finanszírozása egymással összefüggı dolog. Minden tagország álláspontjában abba az irányba próbálja tolni a közös agrárpolitikát, hogy az un. új kihívásoknak, a klímaváltozásnak, zöld mezıgazdaságnak, a bioenergia ellátásnak, stb. egyre fontosabb szerepet kell adni a közös agrárpolitikában. És a támogatási rendszert is ennek mentén kell átalakítani, hogy ezekre az új kihívásokra a közös agrárpolitika által támogatott mezıgazdaság választ tudjon adni. (kivetítın ábrákat mutat). Néhány szó a társfinanszírozásról: úgy gondolom, hogy Magyarország azt az álláspontot fogja képviselni, hogy ne legyen társfinanszírozás, a költségvetési helyzetünk miatt. Ez azt jelenti, hogy hiába érjük el a 100%-ot, hiába vagyunk ugyanazon a támogatottsági színvonalon, mint Nyugat Európa, megint kialakul egyfajta verseny közöttünk. Szerintem ez ellen minden ország küzdeni fog. A társfinanszírozás kérdésében különbség van gazdasági fejlettségi szinten. Pl. Hollandiában magasabb a fejlettség, Magyarországon alacsonyabb. És ık azt szeretnék elérni, hogy olyan célok esetében, mint pl. a klímaváltozás, stb., ahol nem az számít, hogy milyen a gazdasági fejlettség az egyes tagországok között, az ilyen támogatások esetében ne legyen különbség a társfinanszírozás mértékében. Gondolkoztak azon is, hogy létre hoznak egy harmadik pillért is. De mégsem lesz harmadik pillér, ez bele fog férni a második pillérbe, (ábrákon mutatja) és valószínő, hogy a társfinanszírozás mértéke nem fog függni a gazdasági fejlettségi szinttıl. 8

9 Az Európai Parlament Mezıgazdasági Bizottsága megkért egy skót képviselıt 1, hogy készítsen egy jelentést arról, hogy mi legyen az Európai Parlament véleménye az agrárpolitika jövıjével kapcsolatosan. Ez a jelentés (magyarul 22 oldal) egy olyan jelentés, amely a mi szempontunkból sokkal jobb, mint amit mi magunk készítettünk volna. Szinte minden pontjával egyet lehet érteni, az egész dokumentum elfogadható. Probléma csak egy ponttal van, ami arról szól, hogy a mezıgazdasági termelık közvetlen támogatását úgy kell átalakítani, hogy meg kell szüntetni a termelık közötti különbséget. Magyarország ezzel teljesen egyet tudna érteni. Mi azt szeretnénk, ha az EU-ban mindenhol ugyanazt az összeget fizetnénk ki hektáronként, de természetesen, érthetı okokból, ık ebbe nem akarnak belegyezni. Azt találták ki, hogy vásárlóerıvel kvalitásosan súlyozzuk a támogatások összegét. Ez azt jelenti, hogy ahol magasabb a vásárlókvalitásos GDP, ott többet fizetünk ki, ahol alacsonyabb, ott kevesebbet ban Magyarország éppen az átlag fölött lesz. (ábrán mutatja az oszlopokat és a hozzá tartozó számokat) Furcsán hangzik, de a számok azt mutatják, hogy Magyarország méreteihez, termeléséhez képest túltámogatott. De azért nem szeretném azt a látszatott kelteni, hogy a magyar mezıgazdaság a csatlakozás nyertese lenne. Véleményem szerint 2013-ra a teljes KAP-nak a 3,5%-a Magyarországra fog jönni. A tagországokat, az EU 12-eket figyelembe véve, ha hektárra lebontjuk a támogatásokat, akkor messze Magyarországnak van a legnagyobb támogatása. Amikor a KAP jövıjérıl beszélünk a legnagyobb riválisaink Portugália és Spanyolország lesz. Valószínőleg a spanyolok lesznek azok, akikkel a legtöbb konfliktusunk lesz azzal kapcsolatban, hogy hogyan alakul a közös agrárpolitika. A legnagyobb viták 2011 elsı félévében fognak elıjönni, amikor Magyarország fogja adni az elnökséget. Ezért is fontos, hogy legyen egy jó, erıs, kiforrott, jól felépített álláspontunk, mert a szokásosnál kicsit nagyobb hatásunk lesz arra, hogy ez a kérdés hogyan alakul, hiszen a tárgyalásokat mi fogjuk levezetni. Azt azért tudomásul kell venni, hogy a németek, és a franciák szava számít a legtöbbet mivel az EU büdzséjének ık a legnagyobb befizetıi - ebben a kérdésben. Ennek kapcsán beadtunk egy dokumentumot a Földmővelésügyi Minisztériumnak, melyben leírtuk, hogy mi lenne a praktikus álláspont Magyarország számára, mit képviseljen Magyarország ezeken a tárgyalásokon. Azt gondoljuk, hogy az lenne a legjobb álláspont Magyarország számára, ha azt képviselnénk, hogy a közös agrárpolitika költségvetési forrása ne csökkenjen. 1 JELENTÉSTERVEZET A KÖZÖS AGRÁRPOLITIKA 2013 UTÁNI JÖVİJÉRİL (2009/2236(INI) MEZİGAZDASÁGI ÉS VIDÉKFEJLESZTÉSI BIZOTTSÁG - ELİADÓ: GEORGE LYON DOC+WORD+V0//HU&LANGUAGE=HU 9

10 Látva a többi tagország véleményét, az állásfoglalásnak azt kell tartalmaznia, hogy változnia kell a két pillér (ábra) arányainak. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy nem a modulációval kellene ezt az arányt megváltoztatni, hanem csökkenteni kellene az egyes pillért (ábra). Azért nem tartjuk jónak a modulációt, mert a moduláció azt jelenti, hogy elvesszük a támogatásnak egy bizonyos százalékát. Ha ezt így tesszük, akkor ez azt jelenti, hogy a gazdagabb tagországokba csoportosítjuk át a pénz nagy részét. Így nem ott kerül elköltésre a pénz, ahol a vidékfejlesztésre a legnagyobb szükség van. (ábrán mutatja be a pénz alakulását - pillérek) Magyarországon kb. egyforma a mezıgazdasági termelık támogatása. A cél az az, hogy mindenki egyforma támogatást kapjon. Az ábrán lehet látni, hogy óriási különbségek vannak. A vidékfejlesztési támogatás olyan célzott támogatási forma, melyrıl azt gondoljuk, hogy jobban szolgálják a mezıgazdaság versenyképességének, életképességének, a vidéki térségek életminıségének javítását, mint a sima, egyszerő területalapú támogatás. A következı ábrán azt lehet látni, hogy a különbözı tagországoknak költségvetési pozíciójára milyen hatást gyakorol, pl. Románia (ábra) Személyes véleményem, hogy Magyarországnak olyan támogatásért érdemes küzdeni, amely nekünk megfelelı. Magyarországon a következı 10 évben egy nagyon erıs generációváltásra van szükség. Magyarország számára nagyon fontos a vidékfejlesztés. Sebestyén Csaba: (Romániai Magyar Gazdák Szövetsége, elnök) Jogosan kérdezhetnék, hogy miért szerepel napirendként az Önök konferenciáján a romániai vidékfejlesztéssel, a közös agrárpolitikával kapcsolatos elıadás? Az elıttem szóló elıadó azonban meggyızött arról, hogy helyes volt az az álláspont, mely szerint vannak közös problémáink a közös agrárpolitika jövıjével kapcsolatban. A Nemzeti Vidékfejlesztési Tervrıl Románia így nevezi a as programját szeretnék elıadást tartani. Az elıadásomat három részre osztom. 1) Nemzeti Vidékfejlesztési Terv struktúrájának bemutatása 2) A Nemzeti Vidékfejlesztési Terv struktúrájának alkalmazása és az alkalmazással kapcsolatos gondok, problémák 3) Néhány javaslat a közös agrárpolitikával kapcsolatban, együttmőködés a Kárpát-medencével Mielıtt a romániai vidékfejlesztési tervrıl beszélnék, fontosnak tartok az erdélyi magyar gazdák számára néhány mondatot kiemelni a piaci intézkedésekrıl, ennek hatásáról Erdélyben, illetve Romániában. Nem szeretnék ezzel nagyon részletesen foglalkozni, de a következıket szeretném elmondani. 10

11 A közös agrárpolitikát nem Romániában, nem az erdélyi, mezıgazdasági- és birtokviszonyokra, termelési struktúrákra írták. Probléma volt Romániában a csatlakozási tárgyalásokkal, hiszen Románia olyan csatlakozási feltételeket fogadott el, amely hosszú távon tönkreteszi a mezıgazdaságot, fıleg a kis gazdaságokat. Papp úr elıadásában nagyon diplomatikusan fogalmazott, hogy a közös agrárpolitika egységes, de nem egyforma. Mi úgy szoktuk mondani: a közös agrárpolitika úgy osztja a területalapú támogatást, mint az orosz katona a kenyeret. Testvériesen, de nem fele-fele. A kialakult erdélyi viszonyok nem alkalmasak a közös agrárpolitika alkalmazására. Ezért fontos számunkra a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv. Egyesületünk is részt vett a megalkotásában, bár nem kértek fel, hogy részt vegyünk a bizottság munkájában. Nagy reményekkel indítottunk, és túl nagy reményeket főztünk hozzá. Nagyon sok javaslatot küldtünk és a kormány sokat be is épített a Nemzeti Vidékfejlesztési Tervbe. Egyesületünk köszönılevelet is kapott a kormánytól a 15 javaslatért júniusában-júliusában Románia nehezen alkotta meg a Nemzeti Vidékfejlesztési Tervet, ekkor hagyta jóvá Brüsszel, 2007 helyett. A Lisszaboni nyilatkozat azt mondja: a félig önellátó gazdaságok a vidéki közösségek gerincoszlopai. Ezzel szemben a Román Nemzeti Vidékfejlesztési Terv elsı három változatában stratégiai célnak fogalmazták meg a félig önálló gazdaságok méltóságteljes eltüntetését vagy elpusztítását így fogalmazta meg Románia Nemzeti Vidékfejlesztési Terve -. Egyesületünk többszöri tiltakozására ezt a részt kivették, azonban az egész koncepciót meg kellett volna ezzel kapcsolatban változtatni. Az utóbbi idık alakulása azt mutatja, hogy Romániában ilyen szempontból a koncepció nem változott. (Projektort használ, ábrákat mutat) Romániában is négy tengelyre osztották és sorolják a vidékfejlesztési intézkedéseket. Az elsı tengely a versenyképességi tengely. Még ehhez a tengelyhez tartozik a mezıgazdasági üzemek korszerősítése. Igen népszerő, rengeteg pályázat van benne, 7-8-szoros túlpályázás van. Ide tartozik az erdık gazdasági értékének javítása. Mezıgazdasági és erdészeti termékek értéknövelése, valamint most került kiírásra: mezıgazdaság és erdészet fejlesztésével, korszerősítésével összefüggı infrastruktúrának javítása. Ezt az intézkedési csoportot nem vette át Románia, amit mi kifogásoltunk, mert szerettük volna. Nem vette át Románia a minıségbiztosítási rendszerek támogatását sem, viszont a korszerősítésbe, bıvítésbe beépítette, úgyhogy, aki ezeket a pályázatába beépíti az egy plusz elbírálási pontot kap. Átvettük a szerkezetátalakítást. Romániában nem igazán alakulnak termelıi csoportok. A második és a harmadik tengelybıl mindent átvett. 11

12 Romániának a legszegényebb régiója a közép régió. Ide tartoznak a székelyföldi megyék, és ide megy legkevésbé a pénz. Sajnos van olyan megye (Hargita), ahol egyetlen pályázat sem nyert. Sajnos, meg kell fogalmaznunk, hogy politikai hatásra történik a vidékfejlesztési pénzek odaítélése. A negyedik tengely még gyerekcipıben van, errıl nem is szeretnék beszélni, nem látok arra esélyt, hogy ez sikeres lenne Romániában. Grafikon formájában látjuk, hogy Románia hogy határozta meg prioritásait. (ábra) Az elsı tengelyre az EU ajánlásához viszonyítva 10%-ról 45%-ra a versenyképességre tette a pénzt, tiltakozásunk ellenére, de semmit sem sikerült elérni, a környezeti tengelynél maradt a minimumnál. Más érdekvédelmi szervezetek részérıl voltak olyan vélemények is, a Kárpáton túl, ahol fıleg a nagy gazdaságok a dominánsak, hogy Románia vegyen vissza, mert nekünk bıven elég 10% a környezetvédelem fejlesztésére. Romániában nagyon sok faluban az infrastruktúra igen szegényes és erre sokkal több pénz kellene. (táblázatot mutat más országokról összehasonlításként) A tengelyeken belüli összegeknek az elosztása: Románia 8 milliárd eurót kap erre az elmaradt programra. Számunkra nagyon fontos lett volna a szakképzés, szaktanácsadás. Fontos lett volna a szaktanácsadási szolgálat elindítása, hiszen a legnagyobb probléma a szaktanácsadással, a szakképzéssel, a pályázatok megírásával, a programok népszerősítésével van. Románia egy statisztika kimutatta ilyen szempontból sokkal rosszabbul áll, mint pl. Afrika. Nálunk 7500 gazdára jut egy szaktanácsadó. Ilyen szaktanácsadási rendszer mellett ez a program mőködésképtelen. Az elindított intézkedések között van a mezıgazdasági üzemek korszerősítése. Ehhez azonban önrész kell, melyet a gazdák nem tudnak biztosítani. A bankok nem vállalnak garanciát, a gazdasági válság hatására a bankok bizalma teljesen megszőnt a mezıgazdasági befektetések irányába. A következı ábra azt mutatja, hogy mennyire népszerőek a pályázatok, Erdélynek és Székelyföldnek mire lenne szüksége, melyek lennének azok az intézkedések, amelyek a gazdák érdekeit szolgálják. (kivetítın ábra) A szegényebb régiók azokat a pályázatokat célozták meg, ahol kisebb önrészt kellett felmutatni. A kisebb költségvetéső pályázatok azok, melyeket a székelyföldi, illetve erdélyi gazdáink számára fontosak, hozzáférhetıek és kivitelezhetıek. A következı tengely az ábrán: a falvak megújítása, a vidék infrastruktúrájának bıvítése. Ez egy pályázat volt, több mint egy évig húzták az idıt az elbírálással. Ezek Hargita megye pályázatai és 64 ponttal lehetett nyerni. (oszlopokban számokat mutat a kivetítın az elbírálásról) Ezeket a pályázatokat újra elbírálták Bukarestben, és 12

13 lepontozták. Ezért Hargita megye sajnos egyetlen pályázatot sem nyert a vidék infrastruktúrájának bıvítésére. A Romániai Magyar Gazdák Egyesülete megfogalmazott egy álláspontot a közös agrárpolitika reformjáról, jövıjérıl. Arra kérjük a politika szereplıit, hogy amellett foglaljanak állást, hogy minden további közösségi döntésben a közös agrárpolitika reformjának módosítása vagy átalakítása folyamatában a nemzeti érdekeket, az eddigieknél sokkal erısebben kell védeni. A román álláspont nem nélkülözheti a specifikus körülményeket a többi régióval egybehangzó vagy azoktól eltérı véleménycsomagot. Minden ország azt képviseli, hogy a közös agrárpolitikát meg kell ırizni, egyszerősíteni, átláthatóbbá kell tenni. Meg kell szüntetni a fölösleges keretmegszorításokat. A kivetítın látják, alá is húztam, mert nagyon fontosnak tartjuk, hogy a diszkriminatív támogatási rendszert meg kell szüntetni. A minimális támogatási hektárokat nem szabad a jelenleginél kisebbre, illetve a 0,3 hektár fölé emelni. El kell ismerni a kis- és törpe gazdaságoknak az európai mezıgazdaságban betöltött szerepét, ezeket a sajátos piaci mechanizmusai miatt is támogatni kell. A termelı szervezeteinek bevonása a döntések elıkészítésébe az agrárpolitika alakításában, a szakmai érdekképviseletek közösségi forrásból történı támogatása. Úgy a közösségi, mint a nemzeti szabályozásban, - különös tekintettel a támogatási rendszerre - a gazdaságok méretéhez és jogi formájához kötött minden fajta diszkriminációt meg kell szüntetni. Az EU Parlament jelentésének azt a megállapítását, miszerint vannak régiók, ahol a hagyományos gazdálkodásnak nincsenek alternatívái, a jövı agrár- és vidékfejlesztés politikájának magáévá kell, hogy tegye. Ezeknek a régióknak a megırzése érdekében külön szabályozási rendszert kell megalkotni és alkalmazni. Megfogalmaztunk néhány gondolatot azzal kapcsolatban is, hogy együtt kell gondolkodni, együtt kell megalkotni a közös agrárstratégiát, hiszen azt mondtuk, hogy a Kárpát-medence egységes, a Kárpát-medence gazdáinak közös a történelme, közösek a hagyományaik és van közös agrármúltunk. A régiót alkotó vidékek lakosságának azonosak az életfeltételei, hasonlóak az éghajlati viszonyok és a termelési környezet, továbbá az itt lakó gazdáknak és az agrárium szereplıinek hasonló problémáira kell megoldást találni. Az egységes Európán belül azonosak a céljaink, és hasonlóak a lehetıségeink. Az egyre gyorsabban globalizálódó világban elengedhetetlen a szomszédos országok, hasonló sorsú és érdekő termelık összefogása. 13

14 Az EU-s régiós keretek lehetıvé teszik a közös fellépést, a közös agrárprogramok megvalósítását, az egymás céljainak kölcsönös segítését. Az EU-hoz való késıbbi csatlakozás minden Kárpát-medencei ország számára hátrányos helyzetet teremtett, amely feloldását csak egy összefogáson alapuló egységes fellépéssel lehet megoldani. Olyan együttmőködési tapasztalatok és elızmények jöhetnek létre, melyek garanciát jelentenek az együttmőködés sikeres jövıjére nézve, és megvannak a szervezeti feltételek a közös Kárpát-medencei agrárstratégia kidolgozására. Ezért a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete szerint szükség van egy széles konszenzussal elfogadott, a mezıgazdasági és vidék multifunkcionális szerepére épülı Kárpát-medencei közös agrárstratégiára. Ebben érvényesülni kell a régió mezıgazdaságára jellemzı sokszínőségnek, az árutermelı mezıgazdaság, az ökológia és társadalmi funkciót leginkább biztosító, fıleg hagyományos családi gazdálkodási modellnek megfelelı tájjellegő gazdálkodásra. Arra kérek minden olyan szervezetet, aki úgy gondolja, hogy ilyen közös agrárstratégiában partnerséget tud vállalni, hogy találjuk meg a közös pontokat, találjuk meg azokat a közös stratégiai elemeket, melyekben közösen léphetünk fel. Szilvássy István: (MTTSZ, elnök) Az biztos, hogy magyarként nem örülünk a helyzetnek, ami a romániai magyar régiók tekintetében kialakult. Attól azonban tartózkodnék, hogy örüljek annak, hogy a magyarországi kondíciók jobbak, mint Romániában. Megfelelı helyet kíván tehát Kárpát-medence mezıgazdásága és vidékfejlesztése az EU-ban. Abban - gondolom - egyetérthetünk, hogy a helyet nem szabad összecserélni a térrel. Hiszen a tér a szám, az geometria, az statisztika, az absztrakt, a hely az konkrét, az személyes, az identitás, az kultúra. Szükség van persze mind a kettıre, de ha az arányok megbomlanak, akkor az nem jó. Mi nem akarunk csupán teret adni valamely termelésnek, amelyben mi gyarmatként kiszolgáltatottak lennénk, hanem olyan hely akarunk lenni, ahol a termelés számunkra való, minket szolgál. Ezért mi a saját identitásunknak és a saját értékeinknek megfelelıen olyan változtatást kívánunk KAP-ban, hogy az EU-ban nekünk is legyen a terünk, az agráriumunknak fejlıdési lehetısége és számunkra való helyünk, ahol saját egészséges élelmiszerünket fogyaszthatjuk, táji, kulturális identitásunkat fenntarthatjuk. Átadom a levezetı elnöki szerepet Szőcs György úrnak, az IPOSZ elnökének. Szőcs György: (Ipartestületek Országos Szövetsége, elnök) 14

15 Javaslom, hogy folytassuk a konferenciát a második résszel, folytassuk a megkezdett munkát fordulójára elérkezett az idı, hogy a szakmai, munkaadói és más érdekképviseleti szervezetek (agrár, ipar, kereskedelem területén) szakmai véleményüket közösen próbálják kifejteni. Konkrétan felkészültünk arra, mert nagyon sok helyen, többek közt az ÚMVP Monitoring Bizottság eddigi munkájának a tapasztalata alapján is tapasztalni, hogy olyan gyors intézkedéseknek a megtételét igénylik a tagoktól, amitıl csak formális érdekegyeztetések, szakmai vélemények formális beszedése zajlik, és ez nemcsak, hogy értelmetlen, de a világ legdrágább érdekképviseleti tevékenysége. Azt gondolom, hogy az érdekképviseleti szervezetek képesek megfogalmazni a véleményüket, és képesnek kell most már lenni arra, hogy ez a véleményük tovább is menjen. Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program olyan fajsúlyos dolog, és szomorú, hogy mindezt elszenvedte, hogy mind az a sok gond, probléma, fıleg most egybecsengve a KAP-nak változtatásával, elképzelhetetlennek tartottuk, tartjuk, hogy ez így menjen tovább, és ezért helyet kérünk azokba az innentıl kezdıdı együttmőködésbe, ami kormány és érdekképviseletek között létre kell, hogy jöjjön, létre fog jönni. A társadalmi vitáknál rögtön le kellene szögezni, hogy nagyon fontos a polgár véleménye, de érdemi súlyt kell adni a szakmai csoportosulásoknak. A Vidékfejlesztési Országos Fórum a még mőködı ügyvezetı kormány ideje alatt is, bár nem mindig örültek a kezdeményezésünknek, de megkerülhetetlenné tettük a szakmai csoportosulás vélemény nyilvánítását. A leendı kormány vidékfejlesztési miniszterétıl való mai üdvözletrıl azt gondolom, abban erısít meg, hogy jól tettük tavaly, hogy elkezdtük, hogy kellı idıben legyen egy közös véleményünk. Hogy kerülök én ide, mint az Ipartestületek Országos Szövetsége? Magyarország legrégibb, legtradicionálisabb érdekképviselete vagyunk. Az ipartestületek 125 éve alakultak, a 1885-ös ipartörvényben, és ezzel az ipartestületi rendszer biztosította azt is, hogy az akkori gazdaköröknek, kereskedelmi szövetségeknek nem kellett gondot fordítani arra, hogy valamilyen regionális programok, szakmai programok, vagy egyéb módon hogy tudnak az ország gazdasági terveibe bekapcsolódni. Ez az újkori történelmünknek valamilyen furcsasága, hogy Magyarországon a gazdaságfejlesztési rendszer, hogy a gazdaságfejlesztési, a társadalmi és egyéb operatív programok, plusz a vidékfejlesztés és az agrárium külön van választva. 15

16 Az elmúlt három év bizonyítja, hogy a szétválasztás, ez a sok, lényegében elszigetelten önálló elosztórendszer valóban széttartó mőködést is eredményezett. Az önkormányzati és agrárgazdálkodási támogatási túlsúly mellett olyan szomorú helyzet alakult ki, hogy forráshiánnyal küszködnek azok a kisiparosaink, kiskereskedıink, akik mezıgazdasági dolgozóinknak egy részét is alkotják, akik több lábon állva folytatják termelı tevékenységüket. Miközben a garanciák hiánya miatt a banki hitelezés leállásával olyan helyzet alakult ki, hogy a túltermelési ciklikus válságokkal küzdı magyar gazdaság nem tudta megszervezni a piacát, és az önálló kistermelık, a gazdák a termelésen túl sem tudták - a ráfordításuk megtérülését az akkumulációhoz és a tisztes megélhetéshez való jövedelemmel együtt - termékeik értékesítését. Ezért csatlakozott a kezdetektıl az IPOSZ ahhoz, hogy innentıl kezdve a látszat egyeztetések szőnjenek meg. A mai fórum létszáma és összetétele bizonyítja, hogy ezen a területen talán utolértük magunkat. Felkérem Kajner Péter urat, a Jövı Nemzedékek Országgyőlési Biztosának tudományos munkatársát, tartsa meg elıadását. Kajner Péter: (A Jövı Nemzedékek Országgyőlési Biztosának tudományos munkatársa) Szomorú volt látni, hogy a romániai és a magyar helyzet mennyiben hasonlít. Elhangzott, hogy a magyar helyzet még mindig jobb, mint a határon túli. Nekem is az a személyes benyomásom, hogy ugyan a magyar nemzeti vidékfejlesztési stratégiákban nem lett az kimondva, hogy a cél a félig önellátó gazdaságoknak a méltóságteljes eltüntetése, mégis eszközeiben és hatásaiban ezt érzékelhettük ezekkel a hazai stratégiákkal kapcsolatban. Azt gondolom, hogy a jövıben ez az, amin változtatni kellene. Nekem úgy tőnik, hogy a határon túl nem mőködı intézkedések szinte azonosak azokkal, amelyek Magyarországon vagy nem mőködnek, vagy nagyon rossz hatásfokkal, szőkös forráskerettel. Ezért Papp Gergely elıadásában elhangzott irányokat, javaslatokat a stratégia átalakítására jónak látom. A mai gondolkodásunk arról szól, hogy az erıforrásaink végtelenek és kimeríthetetlenek, csak kezelhetı mértékben drágulnak, illetve a minket körülvevı rendszer az többé-kevésbé stabil. Valószínőleg ezek a keretek belátható idın belül borulni fognak vagy legalábbis nagyon radikálisan fognak változni. Ezért is fontos, hogy az ilyen kihívásokra megfelelı választ adjon az agrár és vidékfejlesztési politika. 16

17 Szeretnék beszélni az országgyőlési biztosnak a 2008-ban elindított programjáról. Meg kell jegyezni, hogy a jövı nemzedékek országgyőlési biztosa, hasonlóan a többi ombudsmanhoz alapvetıen egy panasz iroda. Az ombudsman a hivatal megalakításakor már úgy érezte, hogy pusztán reagálni ezekre a negatív jelenségekre nem elegendı, hiszen, ha csak a környezeti problémákat látjuk, akkor az alapvetı okokkal még nem foglalkoztunk és amennyiben az okokat komplexen nem próbáljuk kezelni, abban az esetben ezek a problémák folyamatosan újjá fognak termelıdni. Ezért indította el a fenntarthatóság elıırsei címő projektet, amely olyan helyi kezdeményezéseket keres Magyarországon, amelyek a saját környezetük értékeinek fenntartható használatára alakítva képzel el egy közösségi fejlesztést, és ezekre alapozva egy hosszú távú vidékfejlesztési programnak a csíráit jelenthetik ezek a kezdeményezések. Két kutatócsapattal mőködünk együtt. Rengeteg olyan pozitív kezdeményezés van Magyarországon, amelyek ezeknek az alapvetı feltételeknek megfelelnek, jó példát mutathatnak. Ezen a héten tartottunk Budapesten egy konferenciát, hasonló címmel, ahol 330-an voltak. A konferencia egyik végkövetkeztetése az lett, hogy ezek a kezdeményezések a továbbiakban együtt kívánnak mőködni, olyan feltételek mellett, hogy mindenki meg tudja ırizni az identitását, ugyanakkor az együttmőködésben rejlı lehetıségeket kihasználjuk. Szőcs György: (IPOSZ, elnök) Felkérem Szabadkai Andrea asszonyt, a Szövetség az Élı Tiszáért Egyesület képviseletében, tartsa meg elıadását. Szabadkai Andrea asszony: (Szövetség az Élı Tiszáért Egyesület) Két dologról szeretnék beszélni. Az egyik: egy 53 civil együttmőködés általi eredmény, mégpedig az, hogy május 15- étıl hatályos az új kistermelıi rendelet, amely Magyarországon most már lehetıvé teszi azt, hogy a kistermelık feldolgozott termékei a szomszédos megyékben, illetve Budapesten bekerülhessenek a boltokba, vendéglátó egységekbe. A lehetıség kinyílt a közétkeztetés felé is. Lehetıvé vált a nyershús értékesíthetısége, illetve nagyon sok mennyiségi változás a kistermelık részére pozitívan változott. Hozzá kell tenni, hogy ez az egy éves munka, az FVM néhány szakemberének segítségével történt, amely példaértékő együttmőködést is jelentett, és onnan is elég sok javaslat került be a civilek által kezdeményezett javaslatok közé. Ami nem sikerült az a termelıi vásár, illetve a termelıi vásár kategóriájának a módosítása. A javaslatainkat a piac- és vásártartásról szóló két rendeletben fogjuk megtenni. 17

18 A termelıi pálinka és bor értékesítése nem kerülhetett be. Ezeket magasabb rendő jogszabályok szabályozzák. Ebben szeretnénk további elırelépést. A másik téma, amirıl szeretnék beszélni: több elızmény után, most már véglegesedett az a civil együttmőködés által megfogalmazott közös agrárpolitikai stratégiai állásfoglalás, amely leírja az általunk legfontosabbnak tartott szempontokat. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy most lehetıség van társadalmi véleménynyilvánításra közvetlenül az EU-s oldalon. Lehetıség van hazai, magyar-nemzeti vidékfejlesztési hálózat általi véleménynyilvánításra. Bárhogyan is tesszük meg ezt, arra hívom fel a figyelmet, hogy nagyon-nagyon kerüljük az általános fogalmakat. Mi ebben az anyagban (aki kéri, oda tudom adni) pont azt írtuk le, hogy mit értünk a fogalmak alatt. Szőcs György: (IPOSZ, elnök) Köszönöm. Felkérem a Magánerdı Tulajdonosok és Gazdálkodók Szervezetétıl dr. Sárvári János urat, tartsa meg elıadását. Dr. Sárvári János: (Magánerdı Tulajdonosok és Gazdálkodók Szervezete) Az erdészet, az erdıgazdálkodás kimondottan egy olyan terület, amely bıven hoz létre közjószágokat, amellett, hogy fanyersanyagot termel. Néhány adatot szeretnék elmondani az erdıkrıl: az unió területének közel 42%-át borítja erdı és erre kevés figyelmet fordítunk. Magyarország 2 millió hektárnyi erdıterülettel rendelkezik és kb. fél millió erdıtulajdonosunk van. Ez a fél millió erdıtulajdonos folyamatosan szaporodik. Ami azt jelenti, hogy a birtoknagyság folyamatosan aprózódik, fıleg az öröklıdések által. Mi az, amit az erdı nyújtani tud? Mi az, amire hivatkozni tudunk, akkor, amikor a KAP rendszeren belül megpróbáljuk az erdıgazdálkodásnak a fontosságát kihangsúlyozni. Az új vidékfejlesztési irányok egyrészt a vidéken belül a munkahelyteremtéseknek a kérdését hozták elıtérbe, másrészt a klíma-, talaj-, és vízvédelmet, illetve ezen kívül még a megújuló nyersanyagforrásoknak a fokozatos emelését is. Az erdı mind a háromnál rendkívül fontos szerepet játszik. Kontinentális klíma alatt élünk. 18

19 Ez azt jelenti, hogy a klímaváltozás hatásai exponenciálisan nagyobb mértékben fogják súlytani a Kárpát-medence ökoszisztémáit. Ha nem figyelünk oda, néhány évtized múlva az lesz a kérdés, hogy lesz-e erdı a Kárpát-medencében? Ezért szeretném ráirányítani a figyelmet néhány, az erdıgazdálkodással kapcsolatos jogcímre, melyeket javasolok, bevenni a KAP as rendszerébe. Ezek a következık: az erdık többcélú szerepének megerısítése a következı uniós vidékfejlesztési költségvetési ciklusban. Az erdıtelepítések, vagyis a mezıgazdasági területeken új erdık létrehozása, ennek a megfelelı szintő támogatása. Az elmúlt években ezer hektár új erdıt hoztunk létre évente, most jelenleg 4 ezer hektárnál tartunk. Ennek számos oka van. Részben azért, mert a jövedelempótló támogatásokat drasztikusan lecsökkentették, részben pedig a túlzottan bonyolult adminisztráció és az ebbıl adódó kifizetéscsúszások. Nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy a magyarországi széndioxid kvótából származó bevételeknek egy részét az erdıkre fordítsuk. Az éghajlat változás elfogadása, illetve az erre való felkészülés magával kell, hogy hozza azt is, hogy átgondoljuk, Magyarországon milyen új fafaj politika mentén hozzuk létre az új erdıket. Mi szükséges ezekhez az új jogszabályokhoz, illetve ezekhez a jogcímekhez? Úgy gondolom elsısorban az, hogy az erdészet, erdıgazdálkodás képviseletét mind uniós, mind nemzeti szinten megerısítsük. Ennek érdekében két héttel ezelıtt az európai erdıtulajdonosok szövetségének a csehországi közgyőlésén javaslatot tettünk arra, hogy az erdészettel, erdıgazdálkodással foglalkozó uniós bürokratákból hozzanak létre egy erdészeti önálló egységet. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a Parlament Mezıgazdasági Bizottsága keretében a továbbiakban is erdészeti albizottság mőködjön. A következı uniós költségvetési idıszakban rendkívül fontos az, hogy a kifizetı erdıség a nemzeti érdekeket tartsa szem elıtt, nem pedig az unió által diktált normákon is túlmutató, szigorú és feszített ellenırzéseket. Szőcs György: (IPOSZ, elnök) Köszönöm. Felkérem Magyar József urat, az Agárkutató Intézetek Szövetségének elnökét, tartsa meg elıadását. Magyar József: (Agrárkutató Intézetek Szövetsége, elnök) Az Agrármunkaadói Szövetséget hat jogi személyiségő szervezet alkotja. 19

20 Az Országos Érdekegyeztetı Tanács munkaadói oldalának képviseletében látja el ezen szervezetek képviseletét. Magam részérıl e szervezet egyik alapító szövetségének elnökeként kívánok szólni. Figyelmükbe ajánlom, hogy két szakmai szövetségünk honlapján megtalálható az a szakmai anyagunk, amely külön kiadványban foglalja össze az agrárgazdaság versenyképességének és kilábalásához kapcsolódó elveinket, irányainkat. Az agárgazdaság nemcsak gazdaságpolitikai kérdés. Az agrárgazdaságot a vidékfejlesztéssel együtt gazdasági és társadalompolitikai kérdésként kell kezelni. Ezért ennek a szférának az elsı gondolata: a szakember állományunk összetétele, struktúrája, felkészültsége, korcsoportja. Az agrárgazdaság humánerıforrásának a fejlesztése és jövıbeni hiánya, akár a szakmunkás, akár felsıbb fokú képzettségek szintjén, nem csak személyi számban, hanem minıségében is problémás. Ennek a kezelését meg kell oldani, mert a versenyképességünk alapja a megfelelıen felkészült szakember állomány, akár közép, akár felsıfokúnak a megléte, arányainak a gazdaság fejlesztéséhez való igazítása. Statisztikailag lehet igazolni, hogy milyen szomorú helyzetben vagyunk. Hozzá szeretném tenni, hogy az elmúlt 6-8 évben elvesztette az agrár kormányzat ezzel kapcsolatos befolyásolását. Helyzete, képviseleti lehetısége folyamatosan romlott. Ezért is tart ott az egész intézményi struktúra, ahol tart. A humánerıforrás második jelentıs bázisa az, aki a felsıfokú szinten transzformálja azt a szakmai tudást a gazdaságban, versenyképességben, illetve adja át az ifjúságnak, hogy megfelelıen felkészült szakemberek legyenek. Itt mi a problémánk? Az a problémának, hogy ennek az értékaránya, struktúrája elméletileg nem egészen úgy szolgálja az agrárgazdaságot és a társadalmat, ahogy kell. De hozzáteszem: Magyarországon az az intézménystruktúra, az a szakmai struktúra, ami kialakult, szétaprózott. Nagyon örülök, hogy a kettes pillér négyes pontjába a K+F+I-nek a szerepe, fontossága így önállóan bekerült. Ha a 2013-as idıszakra azt a bevezetést, ahol a GDP arányos kutatásfejlesztés, innováció megcélzott értékeit nézzük, és összevetjük a magyar lehetıségekkel és azzal a tendenciával, ami van, akkor Magyarország egyharmadát sem éri el annak, amilyen szinten kellene lenni. Az elmúlt 20 évben az agrárkutatási fejlesztési innováció támogatásának stratégiai irányultságának eszközrendszere nincs. Ahhoz, hogy versenybe kerüljünk, versenyben maradjunk, a versenyhez szükséges lépéseket meg kell tenni. Az AKI elgondolása jó, de a hazai megvalósításnak a tartalmi megtöltése egy nagyon fontos kérdés. Hogy fog mőködni, milyen jogszabályi rendszerben, mennyire 20

21 bürokratikusan, mennyire segíti a hazai termelıszférának a tevékenységét, versenypozícióját, piacra jutását és - ez nagyon lényeges kérdés - hogy segíti majd a vidék népességmegtartó képességét és foglalkoztatását? Ezzel kérdés sorral azt szerettem volna jelezni, hogy maga a megvalósítás tartalmi struktúrájában nagyon fontos végig gondolni azokat a tényezıket, amelyek a hazai vállalkozások, termelık piacra jutását, hazai foglalkoztatását legjobban biztosítják. Nagyon fontosnak tartom a hazai megvalósulásban a szakmai, tartalmi összetételt. Gondolkodnunk kellene abban, hogy a hazai társadalom és gazdaság érdekében hangsúlyozottabb belsı arányokat tartva, az adott környezeti változást figyelembe véve tevékenykedjünk. Nekünk stratégiai szinten elıre kell gondolkodnunk, ami azt jelenti, hogy egy humánerıforrás stratégiának és egy fejlesztési stratégiának kell lenni, ami a gazdaság fejlesztését szolgálja, és annak a szegmenseinek kell megjelenni a magyar agrárpolitikában. Ezeknek a szegmenseknek a gyakorlati megvalósítását és segítı támogatását kell megvalósítani az EU-s forrással és a hazaival. Ehhez kérem az Önök egyetértı támogatását. Szőcs György: (IPOSZ, elnök) Átadom szót Ritter Krisztián úrnak az MTTSZ szakértıjének, a Szent István Egyetem adjunktusának. Dr. Ritter Krisztián: (Szent István Egyetem, adjunktus, Gödöllı) Folyamatos jelentés-adási kötelezettségünk van az EU felé az ÚMVP megvalósulásáról. Legközelebb október 1-ig minden tagállamnak a bizottság számára félidejő (mid-term) jelentést kell benyújtania. Jogszabályi kötelezettségrıl van szó és az eredményességet, a hatékonyságot, a helytállóságot kell vizsgálni. A Vidékfejlesztési Országos Fórum Szerkesztıbizottságába résztvevı érdekképviseletek, szakmai szervezetek közül többen vállalkoztak arra, hogy az ÚMVP intézkedéseinek megvalósulását értékelik. Ami számukra, számunkra fontos, az az, hogy ezek az értékelések, és a mi munkánk, hozzájárul a közös agrárpolitika és a vidékfejlesztési politika meghatározásához és átalakításához. Ami lényeges, és ami a mi munkánkat is befolyásolja, hogy ennek a munkának a hatékonysága nagyban függ azoktól az adatoktól és információktól, amelyek a felügyelet során győltek össze. Ami a mi munkánk szempontjából lényeges alapelv, és, amelyet az EU ajánlásai magukba foglalnak, az az, hogy az értékelési tevékenységhez kapcsolódik minden olyan értékeléssel összefüggı tevékenység, amelyet a programjaiért felelıs hatóság hasznosnak ítél. 21