TERVEZET A MINISZTER ÁLLÁSPONTJÁT NEM TÜKRÖZI. /2009. ( ) FVM rendelete

Átírás

1 A földmővelésügyi és vidékfejlesztési miniszter /2009. ( ) FVM rendelete a tájfajták állami elismerésérıl, valamint vetımagvaik elıállítási és forgalmazási feltételeirıl A növényfajták állami elismerésérıl, valamint a szaporítóanyagok elıállításáról és forgalomba hozataláról szóló évi LII. törvény 30. -a (2) bekezdésének a)-c) és f) pontjában kapott felhatalmazás alapján, a földmővelésügyi és vidékfejlesztési miniszter feladat- és hatáskörérıl szóló 162/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet 1. -ának a) pontjában kapott feladatkörben eljárva a következıket rendelem el: Általános rendelkezések 1. Az e rendeletben foglaltakat a növényfajták állami elismerésérıl szóló 40/2004. (IV. 7.) FVM rendelet (a továbbiakban: Elismerési rendelet) 1. számú melléklete szerinti szántóföldi növényfajoknak a) a regionális feltételekhez természetes módon alkalmazkodott, és génerózió által veszélyeztetett mezıgazdasági tájfajtáinak a mezıgazdasági növényfajok Nemzeti Fajtajegyzékébe történı felvétele, valamint b) e tájfajták vetımagjának, burgonya esetében vetıburgonyájának (a továbbiakban együtt: vetımag) elıállítása és forgalmazása során kell alkalmazni. E rendelet alkalmazásában: 2. a) In situ megırzés: a fajok és változatok életképes állományainak természetes környezetükben történı fenntartása és helyreállítása, kultúr- vagy haszonnövények esetében pedig az olyan környezetben történı fenntartás, ahol jellegzetes tulajdonságaik kialakultak. b) Génerózió: a genetikai sokféleség idıvel történı csökkentése ugyanazon fajok populációi, illetve fajtái között és azokon belül, illetve egy faj genetikai alapjának csökkenése emberi beavatkozásból, illetve környezeti változásból adódóan. c) Tájfajták: az Elismerési rendelet 1. számú melléklete szerinti szántóföldi növényfaj olyan populációi, illetve klónjai, amelyek természetes módon alkalmazkodtak régiójuk környezeti feltételeihez.

2 Állami elismerés 3. A tájfajták a génerózió csökkentése érdekében a 4-8. szerint vehetık fel a Szántóföldi Növények Nemzeti Fajtajegyzékére. A tájfajtákat a Nemzeti Fajtajegyzék szántóföldi növények fejezetében Elismert tájfajta -ként külön listán kell nyilvántartani. 4. (1) A tájfajtákat a Mezıgazdasági Szakigazgatási Hivatal Központjához (a továbbiakban: MgSzH Központ) kell bejelenteni állami elismerésre. A megkülönböztethetıség, az egyöntetőség és az állandóság (DUS) követelményeinek megfelelésérıl a bejelentınek kell nyilatkoznia. (2) Az állami elismerés céljából történı bejelentés során a bejelentınek az alábbi információkat kell benyújtani az MgSzH Központ részére: a) a tájfajta leírása és elnevezése, b) a nem hivatalos (saját) vizsgálatok eredményei, c) a termesztés, a szaporítás és a felhasználás során szerzett gyakorlati tapasztalatok, valamint d) a tájfajtával kapcsolatos egyéb információk, ideértve a Növényi Génbank Tanácstól beszerzett információkat. (3) A bejelentett tájfajtával az MgSzH Központ nem folytat hivatalos vizsgálatot, amennyiben a (2) bekezdés szerinti információk elegendıek a fajta állami elismeréséhez. 5. (1) Az állami elismeréshez a bejelentett tájfajtának a megkülönböztethetıség és az állandóság tekintetében legalább a növényfajra vonatkozó, az Elismerési rendelet 10. számú mellékletében felsorolt CPVO irányelv, UPOV irányelv vagy nemzeti irányelv technikai kérdıíveiben meghatározott tulajdonságokra vonatkozóan kell megfelelnie. (2) Ha az egyöntetőség megállapítása a fajtaidegen növények darabszáma alapján történik (abszolút homogenitás), akkor a 10% populációs standard és legalább 90%-os elfogadási valószínőséget kell alkalmazni. 6. Nem vehetı fel a tájfajta elismert tájfajtaként a Nemzeti Fajtajegyzékbe, ha a bejelentett fajta a) már szerepel regisztrált fajtaként a Közösségi Fajtajegyzékben, vagy arról 2 éven belül törölték, vagy ha a törlés után még vetımag-forgalmazási jogot kapott, ennek lejártát követı 2 éven belül, b) közösségi vagy nemzeti fajtaoltalom alatt áll, vagy az oltalom iránti kérelem elbírálása folyamatban van.

3 7. (1) Az állami elismerésben részesített tájfajta (a továbbiakban: elismert tájfajta) neve a mezıgazdasági növényfajok és zöldségfajok fajtaelnevezéseinek alkalmasságára vonatkozó végrehajtási szabályok megállapításáról szóló, május 4-i 930/2000/EK bizottsági rendelet elıírásaitól eltérhet, kivéve, ha harmadik fél korábbi iparjogvédelmi jogát sérti. (2) Az állami elismerés során egy tájfajtának több neve is elfogadható, ha az érintett nevek történelmileg ismertek. 8. (1) A tájfajta állami elismerése során meg kell határozni azt az egy vagy több régiót (a továbbiakban: származási régió), amelyben a fajtát hagyományosan termesztették, és amelyhez természetes módon alkalmazkodott. Az állami elismerés során az MgSzH Központ megkéri a Növényi Génbank Tanácstól származó, a tájfajtára vonatkozó információkat. (2) Ha egy származási régió szomszédos európai uniós tagállam területét is érinti, az MgSzH Központ megkeresi az érintett tagállam illetékes hatóságát a származási régió közös meghatározása érdekében. (3) A szomszédos tagállammal közösen meghatározott származási régióról az MgSzH Központ értesíti az Európai Bizottságot. 9. Az elismert tájfajtát annak származási régiójában kell fenntartani a bejelentınek, amelynek során olyan fajtafenntartási módszert kell alkalmazni, amellyel a tájfajta eredeti tulajdonságai a genetikai elszegényedés kockázata nélkül megırizhetık. Vetımag-elıállítás és forgalomba hozatal 10. (1) A szántóföldi növényfajok vetımagvainak elıállításáról és forgalomba hozataláról szóló 48/2004. (IV. 21.) FVM rendelet (a továbbiakban: Szántóföldi rendelet) 1-5. számú mellékleteiben elıírt forgalomba hozatali feltételektıl való eltérés esetén az elismert tájfajta vetımagja forgalomba hozható, ha megfelel a (2) (4) bekezdésekben elıírt feltételeknek. (2) Az elismert tájfajta vetımagjának a fajtafenntartás szakmai gyakorlatának megfelelıen termelt vetımagból kell származnia. (3) Az elismert tájfajta vetımagjának meg kell felelnie a Szántóföldi rendeletben elıírt fajoknál engedélyezett legalacsonyabb szaporítási fokú vetımagvakra vonatkozó minısítési követelményeknek a fajtatisztasági elıírások kivételével. A vetımagnak kielégítı fajtatisztasággal kell rendelkeznie.

4 (4) A burgonya vetıgumó tekintetében a Szántóföldi rendelet 5. számú melléklet gumóméretre vonatkozó elıírásai nem alkalmazandóak. 11. (1) Az elismert tájfajta vetımagját csak a származási régióban lehet termelni. Amennyiben a 10. (3) bekezdésében elıírt minısítési feltételek a származási régióban egy speciális környezeti probléma miatt nem teljesíthetık, az MgSzH Központ jóváhagyhat további régiókat vetımagtermelésre (a továbbiakban: vetımag-termelési régió), figyelembe véve a Növényi Génbank Tanácstól származó információkat A vetımag-termelési régiókban termelt vetımagot kizárólag a származási régiókban lehet felhasználni. (2) Az MgSzH Központ értesíti az Európai Bizottságot és a többi tagállamot azon további régiókról, amelyeket az (1) bekezdés alapján vetımagtermelésre jóváhagyni szándékozik. (3) Az MgSzH Központ a helyi és a regionális feltételekhez természetesen módon alkalmazkodott, és a génerózió által veszélyeztetett mezıgazdasági tájfajták elfogadása, és ezen tájfajták vetımagjának forgalomba hozatala esetén alkalmazható eltérésekrıl szóló, június 20-i 2008/62/EK bizottsági irányelv (a továbbiakban: 2008/62/EK irányelv) 11. cikke (2) bekezdése harmadik albekezdésének teljesülése esetén hagyhatja jóvá a vetımagtermelési régiót. 12. (1) Az elismert tájfajta vetımagját a forgalomba hozatalt megelızıen a vonatkozó nemzetközi módszerekkel vizsgálni kell annak ellenırzése céljából, hogy az elismert tájfajta vetımagja megfelel-e a 10. (3) bekezdésében elıírt minısítési követelményeknek. (2) Elismert tájfajta vetımagjának vizsgálatáért és minısítéséért az elismert tájfajta fenntartója, illetve a vetımag elıállítója felel. (3) A mintákat homogén tételekbıl kell venni, valamint alkalmazni kell a Szántóföldi rendelet 1-5. számú mellékleteinek C. részeiben elıírt, a tételtömegre és a mintatömegre vonatkozó szabályokat. (4) Az (1) (3) bekezdésben foglalt tevékenységeket az MgSzH illetékes területi szerve felügyeli. 13. (1) Az elismert tájfajta vetımagját a következı feltételekkel lehet forgalomba hozni, ha a) a vetımagot a származási régióban vagy a 11. szerinti vetımagtermelési régióban állították elı és b) a vetımagot csak a származási régiójában forgalmazzák. (2) Az elismert tájfajtának kizárólag a származási régióban elıállított vetımagja Magyarország területén lévı, a származási régióval természetes és természetközeli

5 élıhelyeinek szempontjából összehasonlítható más régióban is forgalomba hozható az MgSzH Központ engedélyével. Az engedélyt a vetımag elıállítója kéri meg az MgSzH Központtól. (3) Az elismert tájfajta vetımagjának a (2) bekezdés szerint engedélyezett további régiókban való forgalomba hozatala esetén a vetımag elıállítója gondoskodik legalább a 14. szerinti vetımagmennyiség elıállításához szükséges növényállomány fenntartásáról. (4) Az MgSzH Központ értesíti az Európai Bizottságot és a többi tagállamot a (2) bekezdés szerinti régiók jóváhagyásáról. 14. (1) Az elismert tájfajták esetében a forgalmazott vetımag mennyisége nem haladhatja meg a Magyarországon az adott tenyészidıszakban ugyanabból a fajból felhasznált vetımag 0,5 %- át, illetve a 100 hektár bevetéséhez szükséges mennyiséget, attól függıen, hogy melyik a nagyobb érték. A Pisum sativum, Triticum fajok, Hordeum vulgare, Zea mays, Solanum tuberosum, Brassica napus és Helianthus annuus esetében ez a százalékarány nem haladhatja meg a 0,3 %-ot, vagy a 100 hektár bevetéséhez szükséges mennyiséget, attól függıen, hogy melyik a nagyobb érték. (2) A Magyarországon forgalmazott elismert tájfajták vetımagjának összmennyisége nem haladhatja meg az országban évente az adott fajból felhasznált vetımag 10 %-át. Azokban az esetekben, ahol ez a 100 hektár bevetéséhez szükségesnél alacsonyabb mennyiséghez vezet, az adott fajból Magyarországon évente felhasznált maximális vetımagmennyiséget meg kell növelni úgy, hogy az elérje a 100 hektár bevetéséhez szükséges vetımag összmennyiségét. 15. (1) A vetımag-elıállítónak minden termelési idıszak kezdete elıtt értesítenie kell az MgSzH illetékes területi szervét a tervezett vetımag-termelési terület méretérıl és földrajzi elhelyezkedésérıl a Szántóföldi rendelet 14. -ában elıírt határidık betartásával. (2) Amennyiben az (1) bekezdés szerinti értesítések alapján a tervezett termesztéshez szükséges vetımag-mennyiség a 14. -ban megállapított mennyiségeket várhatóan meghaladja, az MgSzH Központnak a fajtafenntartóval történt egyeztetést követıen fel kell osztani minden érintett termelı között azt a mennyiséget, amelyet a megfelelı termelési idıszakban forgalmazhatnak. 16. Az MgSzH illetékes területi szerve szúrópróbaszerő hatósági ellenırzés keretében vizsgálja, hogy a vetımagtermés megfelel-e ezen rendelet elıírásainak, különös figyelemmel a fajtára, földrajzi elhelyezkedésére és a mennyiségre.

6 17. (1) Az elismert tájfajták vetımagja csak zárt csomagolási egységben hozható forgalomba. (2) A forgalomba hozott vetımagtételek csomagolási egységeinek zárását úgy kell biztosítani, hogy a vetımag a csomagoló anyag látható sérülése nélkül ne legyen hozzáférhetı. Ilyen zárást biztosít a) az anyagában zárt csomagolási egység (így például konzervdoboz, hegesztett zsák, zacskó), b) az önzáró szelepes zsák, ha a szelep nem nagyobb, mint a zsák szélességének 20%-a, c) az átkötött zsák szúrókötéssel felhelyezett zárral és címkével, d) bármely nyitásra sérülı kötés függıcímkével és fémzárral lezárva, e) a zárszalag, f) a varrás fémzárral lezárva, g) a varrás téphetetlen függıcímke vagy öntapadós címke átvarrásával, h) a konténerek zárására szolgáló szalagzár, i) a csomagolási egység szájának teljes szélességét átérve lezáró mintázó szalag, illetve ragasztott szalagcímke, j) a nem szövött anyagból készült zsák eredeti nagyságának megırzését jelölı, a zsák zárandó felétıl 1-essel induló-eltávolíthatatlanul rányomtatott-számsort tartalmazó egyszeri átvarrása, k) a nem szövött anyagból készült zsák eredeti nagyságának megırzését jelölı, a zsák zárandó vége és az egyszeri varrás közé helyezett öntapadós, hivatalos vetımagcímke. (3) A (2) bekezdéssel összhangban lévı lezárás biztosítása érdekében a zárórendszernek legalább címkébıl vagy fémzárból kell állnia. 18. A vetımag elıállítójának, illetve forgalmazójának az elismert tájfajták vetımagja csomagolásán, illetve tárolóedényén nyomtatott, illetve bélyegzett feliraton, vagy címkén a következı adatokat kell feltüntetnie: a) az Európai Unió elıírásainak megfelel feliratot; b) a címkézésért felelıs személy nevét és címét vagy azonosító jelét; c) a fémzárolás-, vagy a minısítési céllal legutoljára végzett mintavétel idıpontját (év, hónap); d) a fajnak rövidített formában és a faj meghatározójának, leírójának nevét, rövidítése nélkül is elfogadható botanikai névre vagy közönséges névre, illetve mindkettıre kiterjedı latin betős megnevezését; e) az elismert tájfajta megnevezését; f) az elismert tájfajta szöveget; g) a származási régiót; h) ha a vetımag-termelési régió eltér a származási régiótól, a vetımag-termelési régiót is fel kell tüntetni; i) a tételnek a címkézésért felelıs személy által megadott azonosító számát; j) nettó vagy bruttó tömeget, vagy a vetıburgonya kivételével a vetımagok darabszámát;

7 k) ha a tömeg fel van tüntetve, és szemcsézett peszticidet, drazsírozó anyagokat vagy más szilárd adalékot használnak, akkor a vegyszeres kezelés vagy az adalék jellegét, és a vetımagok tiszta tömegét és az össztömeg közötti arányt is, kivéve vetıburgonya esetében. 19. Az MgSzH illetékes területi szerve az elismert tájfajta vetımagjának vagy vetıgumójának azonosságát és fajtatisztaságát szúrópróbaszerően kisparcellás fajtaazonosító vizsgálattal ellenırzi. Jelentéstétel 20. (1) A fémzároltatóknak minden termelési idıszakban jelenteniük kell az elismert tájfajta Magyarország területén forgalomba hozott minden egyes vetımagtételének mennyiségét az MgSzH illetékes területi szervének. (2) Az MgSzH Központ a 2008/62/EK irányelv 20. cikkének második albekezdése szerinti esetben jelenti az Európai Bizottságnak és a többi tagállamnak a területén forgalomba hozott megırzendı fajták tételeinek mennyiségét. 21. A 2008/62/EK irányelv 5. cikk d) pontja, 8. cikk (1) bekezdése és 11. cikk (1) bekezdése szerinti növénygenetikai források elismert szervezete a Növényi Génbank Tanács, amelyrıl az MgSzH Központ értesíti az Európai Bizottságot. Záró rendelkezések 22. (1) Ez a rendelet a kihirdetését követı 3. napon lép hatályba. (2) Az Elismerési rendelet 1. -ának a) pontja helyébe a következı rendelkezés lép: [Az e rendeletben foglaltakat ] a) a szántóföldi növények kivéve a külön jogszabály szerinti regionális feltételekhez természetes módon alkalmazkodott elismert tájfajtákat, a zöldség-, gyógy-, illóolajos és főszernövények (a továbbiakban együtt: zöldségnövények), a szılı és a gyümölcstermı növények nemes és alany fajtáinak, továbbá a dísz- és erdészeti növények fajtáinak a növényfajták állami elismerésével összefüggı bejelentésére, a törvényben elıírt vizsgálatok elvégzésére, az ezen növényfajták állami elismerésére, illetve annak meghosszabbítására és visszavonására, a fajtafenntartás eredményességének ellenırzésére, [kell alkalmazni.]

8 (3) A Szántóföldi rendelet 1. -a a következı (2) bekezdéssel egészül ki és az 1. jelenlegi szövegének számozása (1) bekezdésre változik : (2) Az elismert tájfajták esetében e rendelet elıírásait a külön jogszabályban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. 23. Ez a rendelet a helyi és a regionális feltételekhez természetesen módon alkalmazkodott, és a génerózió által veszélyeztetett mezıgazdasági tájfajták elfogadása, és ezen tájfajták vetımagjának forgalomba hozatala esetén alkalmazható eltérésekrıl szóló, június 20-i 2008/62/EK bizottsági irányelvnek való megfelelést szolgálja.