TARTALOMJEGYZÉK 1. FEJEZET 1

Átírás

1

2

3 ELŐSZÓ Amikor P. D. Ouspensky-t megkérdezték, szándékában áll-e kiadatni az előadásait, azzal a kérdéssel felelt: Ugyan mi végre? Nem az előadások a legfontosabbak, hanem a kérdések és a válaszok." A jelen könyv szöveghű kivonatokat tartalmaz Ouspensky 1921 és 1946 között tartott előadásaiból valamint a hozzá kapcsolódó kérdésekből és válaszokból. Az első fejezetben áttekintést kapunk az alapvető elgondolásokról, fogalmakról, amelyeknek a részletes kifejtése a további fejezetekben található témakörről témakörre, abban a sorrendben, amit Ouspensky maga is követett. Ennek a sorrendnek a betartásához az anyag némely részét ki kellett emelni az időrendben elfoglalt helyéről, ám sem a megfogalmazáson, sem a fogalmak jelentésének ismertetésén nem változtattunk. v

4 TARTALOMJEGYZÉK ELŐSZÓ V 1. FEJEZET 1 Miről szól a szisztéma. A pszichológia tanulmányozása. Az ember tökéletlensége. A világ és az ember tanulmányozása. A nagyságrend (skála) elve. Lehetséges fejlődés. Öntanulmányozás. A sok én". A funkciók felosztása. A tudatosság négy állapota. Önmegfigyelés. Önemlékezés. A két magasabb funkció. A gépezet helytelen működése. Képzelődés. Hazudozás. Az akarat hiánya. Az irányítás hiánya. A kellemetlen érzelmek kifejezése. Negatív érzelmek. A hozzáállások megváltoztatása. A funkciók megfigyelése. Azonosulás. Igazodás. Alvás. Börtön és szabadulás. Az ember hét kategóriája. Gépiesség. A három törvénye. A hét törvénye. Illúziók. Nem tudunk tenni". }ó és gonosz. Erkölcs és lelkiismeret. Csak kevesen képesek fejlődni. A-, B- és C-befolyások. Mágneses központ. A világegyetem rossz pontján élünk. A Teremtés sugara. A törvények rendje. 2. FEJEZET 27 Az ember befejezetlen lény. Az őt megillető szint alatt él. A régi értékek átértékelése. Hasznos" és ártalmas". Illúziók. Az ember alszik. Gyakorlati öntanulmányozás. Az akadályok tanulmányozása. A hazudozás pszichológiája. Az ember gépezet. Állandó én" létrehozása. Allegória a házról, amelyben zűrzavar uralkodik. Szerepek. Lökhárítók. Önemlékezés. Miért nem lehet népszerű ez a szisztéma. A börtön. A cél megfogalmazása. Szabadnák lenni. Bűn. Bűnbánat. Az emberiség segítése. Vonzás és taszítás. Önmegfigyelés. Minden, ami az emberhez tartozik, hét kategóriába sorolható. Tudás és létezés. Ezek kapcsolata. Tudásunk növelhető. A létezés megváltoztatásának szükségessége. Megértés. Káros funkciók. A negatív érzelmek kifejezése. Felesleges beszéd. Miben tér el ez a szisztéma a többitől. A létezés szintjei. Különböző kategóriákban gondolkodni. A jelen helyzet veszélyei. 3. FEJEZET 53 Öntanulmányozás és önfejlesztés. A tudatosság állapotai és a funkciók. A tudatosság fokozatai. A funkciók felosztása. Önemlékezés. Gépiesség. A négy vü

5 központ funkcióinak tanulmányozása. A központok felosztása. Figyelem. A formális apparátus. A központok helytelen működése. Négyfajta energia. A szivárgások megállítása. Negatív érzelmek. A negatív érzelmek kifejezésének megállítása. A hozzáállások megváltoztatása. 4. FEJEZET 78 Nyelv. A szisztémában alkalmazott különböző felosztások. Esszencia és személyiség. A-, B- és C-befolyások. Mágneses központ. Rossz mágneses központ. Megbízott intéző. A véletlen törvénye. A sors törvénye. Az akarat törvénye. Az ok és okozat törvénye. Szökés a véletlen törvénye elől. Súlypont. Miért szükségesek az iskolák? Kik számára szükségesek az iskolák? Miből áll egy iskola? Az iskolák szintjei. A fakír útja, a szerzetes útja és a jógi útja. A negyedik út. A negyedik út és a hagyományos utak közötti különbség. Mindegyik út ugyanahhoz a célhoz vezet. Az iskola szintje a tanítványok szintjétől függ. Az emberiség belső körei. 5. FEJEZET 105 Az ember továbbfejlődésének lehetősége. A tudatosság hiánya. Az igazság megismerése. A tudatosság fokozatainak tanulmányozása. Onemlékezés és önmegfigyelés. Lehetetlen meghatározni az önemlékezést. Onemlékezés, mint a felébredés módszere. Az onemlékezés megközelítése a gondolati központon keresztül. A gondolatok helyreállítása. A gondolatok megállítása, mint az onemlékezés előhívásának módszere. Onemlékezés érzelmi pillanatokban. Tudatlanság és gyengeség. Azonosulás és az azonosulás elleni küzdelem. Külső és belső igazodás. Negatív érzelmek. Békés hely az emberben. 6. FEJEZET 134 A megértés, mint fő követelmény ebben a szisztémában. A megértés viszonylagossága. Hogyan növelhető a megértés. Új nyelv. Helyes és helytelen hozzáállások. Hozzáállások és megértés. A cél és irány szükségessége. Az embernek nehéz kitalálnia, hogy mit akar. Céljaink túlságosan távoliak. A jó és a gonosz. Az erkölcs és az erkölcsi érzék szükségessége. Fel kell állítani egy állandó normát a helyes és helytelen megítélésére. A lelkiismeret fejlesztése, mint a szisztéma célja. Látni az ellentmondásokat. Lökhárítók, mint a lelkiismeret fejlődésének fő akadályai. Felkészülés a lökhárítók elpusztítására. A belső harmónia hiánya és a boldogság. Meg kell teremteni egyfajta belső egyensúlyt. Viselkedésnormák az életben. Tudatosság és lelkiismeret. Hogyan ismerhető fel az igazság. Az embernek őszintének kell lennie önmagához. Gépiesség. viii

6 7. FEJEZET 161 Létezésünk többszörös volta és az állandó én" hiánya. Az én" szó ót jelentése. Különböző személyiségek, szeretem és nem szeretem dolgok. Felesleges és hasznos személyiségek. A mágneses központ és a helyettes intéző. Önmagunk szétválasztása én"-re és X"-re. Hamis személyiség. Mi az én"? A hamis személyiség tanulmányozása, mint az önemlékezés elsajátításának eszköze. A hamis személyiség elleni küzdelemre tett erőfeszítések. Az irányítás szükségessége. Hamis személyiség és negatív érzelmek. Mi megbízható, és mi nem az emberben. A szenvedés és a szenvedés hasznossága. Ne használjuk megkülönböztetés nélkül az én" szót. A hamis személyiség eltorzítja a szisztéma ideáit. Fő jellemvonás, vagy jellemvonások. Az embernek ismernie kell a gyengeségeit. Statikus hármas. A munka értékelése. Annak a veszélye, hogy az ember két részre szakadhat. Kristályosodás. 8. FEJEZET 187 Az ember helye a világban. Felfogóképességünk és gondolkodásunk korlátai. Az egész ismerete tekinthető tudásnak. A relativitás és a nagyságrend elve. A Három törvénye. Az anyag négy állapota. Nem látjuk a harmadik erőt. A Hét törvénye. Emelkedő és ereszkedő oktávok. Az intervallumok megfigyelése. A teremtés sugara. Az Abszolút akarata. A teremtés sugara, mint egy új gondolkodás eszköze. Speciális nyelv. A teremtés sugara, mint oktáv. Földi szerves élet. A Hold táplálása. Kozmikus befolyások. A Hold gépies befolyása. A befolyások és a létezés állapota. Bolygóhatások és esszencia. Kiszabadulás a törvények alól. A fejlődés lehetősége. Az ember, mint a szerves élet része. A törvények tanulmányozása. Igazság és igazságtalanság. Az emberhez tartozó törvények. Munka a természet ellenében. A kozmikus ideák tanulmányozása segíti az önemlékezést. A három törvénye és a teremtés. Az erők haladása. A sugárzások három oktávja. Hidrogéntáblázat. Az anyag különböző szintjei. Oldaloktáv. Az evolúció lehetősége. 9. FEJEZET 216 Az ember kémiai gyárként való tanulmányozása. Táplálékdiagram. A táplálék három oktávja és ezek fejlődésének menete. Első szint egy gépies sokkal. Második szint egy tudatos sokkal. Harmadik szint a második tudatos sokkal. A háromféle táplálék viszonylagos értéke. Benyomások. Önemlékezés. Szén 12. A nevetés, jó és rossz benyomások. Benyomások, mint különböző hidrogének. A benyomások irányítása. Munka a mi 12-n. Központok és a sebességük. Magasabb központok és jellemzőik. Kapcsolat a magasabb központokkal. Magasabb központok és a drogok. Telepátia. Növelni kell a finomabb anyagok termelését. Energia és tárolása. Akkumulátorok. Kapcsolat a nagy akkumulátorral. Ásítás. A munka egészének a tudatosságra kell összpontosulnia. ix

7 10. FEJEZET 242 Nem tudunk tenni". Fontos felismernünk ennek az ideának az igazságát. Az illúzió, hogy teszünk" és ami ezt létrehozza. A hétköznapi életben minden történik, de a munkában meg kell tanulnunk tenni". Szemben haladás az árral. Belsőleg tenni". Az ördögi kör és a kiút. A központok összehangolása. Az ember azzal kezd el tenni", hogy először nem tesz". Belső irányítás. Megtenni a lehetetlent és ennek jelentése. Több energia fektetése az erőfeszítésekbe. Munka az akaraton. Mit jelent az akarat a szó legteljesebb értelmében, és milyen a mi akaratunk? Az akaratunk a vágyak eredője. Belső konfliktus és küzdelem. Az akarat feladása. Csak rövid pillanatokra rendelkezünk akarattal. Fegyelem. Az önemlékezés szükségessége. A tudatosság akaratot jelent. A cél, mint irányító tényező. Mindig vissza kell térnünk a cél kérdéséhez. Önfejűség és akaratosság. Súrlódás. Munka az önfejűség ellen. Az ember iskola nélkül semmit sem tehet. A rendszeres munka szükségessége. Válaszutak. Hold létrehozása önmagunkban. Súlypont. Rendkívüli erőfeszítés. Mi hat ösztönzően a munkára? 11. FEJEZET 267 Az iskolai elvek és módszerek tanulmányozásának szükségessége. A munka három vonala. Helyes és helytelen a munka három vonalának vonatkozásában. A megértés szükségessége. Az iskola céljai és szükségletei. Valaki mást állítani a helyünkre. A gyakorlati munkához szervezet szükséges. Mi a munka"? A munka megbecsülése. Együttműködés másokkal. Az iskoláért végzett munka. Személyes ügynek tekinteni a szervezetet. A megfelelő típusú emberek. Negyedik utas iskolák. Megfelelő hozzáállás. Fizetség. Miként fizethetünk? Súlypont. Fegyelem. Szabályok. Nem megtenni azt, ami szükségtelen. A saját elhatározásokfeladása. Megfelelni a követelményeknek. Sokkok az iskolai munkában. A választás ideája. Fizikai munka. Iskolai tudás. Magasabb intelligenciájú emberek. Befolyásolhatják az iskolák az életet? 12. FEJEZET 297 Különbséget kell tenni a szisztéma fontosabb és kevésbé fontos ideái között. A létezés korlátai. A létezés megváltoztatásának lehetőségei. Házigazda, csavargó, bolond. Hasnamuss. Az alvás és a felébredés lehetősége. Felismerések és szavak. Hogyan erősíthető az érzelmi hozzáállás. Arányérzék. Önemlékezés. Ismerni és látni önmagunkat. Komolyság. A szokások elleni küzdelem. A gépiesség megértése. Erőfeszítések. Öntanulmányozás. Önmegfigyeiés. Sokkok. Hogyan kerülhetünk magasabb érzelmi állapotba? Több energia fektetése a munkába. Az érzelmi központ megedzése. Pozitív érzelmek. Kellemes és kellemetlen érzelmek. A munka jobb megbecsülése. Új dolgok kialakulása. A megértés lassú folyamat. A mérce emelése. x

8 13. FEJEZET 326 Az emberi cselekedetek különböző kategóriái. A hármasok helyes és helytelen alkalmazása. Az emberi cselekedetek tanulmányozása. Észben tartani a kiindulási pontot. Az én" és a hamis személyiség szétválasztása. Látni a hamis személyiséget. Maszkok. Lökhárítók és gyengeségek. A módszerek tanulmányozása. Ébresztőórák. Lehetetlen hasznossági szempontból tanulmányozni a szisztémát. Filozófiai, elméleti és gyakorlati nyelv. Az iskola három fokozata. Helyes gondolkodás. Hosszú és rövid gondolatok. Az intellektus szerepe. Különböző értékek. Jó és rossz kíváncsiság. Kritikus hozzáállás. Mások befolyásolása. A ravasz ember és az ördög története. 14. FEJEZET 356 Egyéni nehézségek. Meg kell keresni a legégetőbb és leggyakrabban felbukkanó nehézséget. Negatív érzelmek, képzelődés, formális gondolkodás. Új nézőpontok kialakítása. Az azonosulás elleni küzdelem. A negatív érzelmek három kategóriája, és hogyan küzdhetünk meg az egyes kategóriákkal. A negatív érzelmek átalakítása. Ingerültség. Lustaság. Unalmas negatív állapotok. A képzelődés különböző formái. A szenvedés feladása. Önkéntes szenvedés, mint a számunkra lehetséges legnagyobb erő. A szenvedés szerepe a szerves életben. Az embert speciálisan a fejlődésre teremtették. A felelősség kérdése az egyéni munkában. Több vonalon kell dolgozni egyidejűleg. Formális gondolkodás és a jellemzői. Asszociatív gondolkodás. Az igazság megértéséhez a magasabb központokra van szükség. Meditáció. Helyes gondolkodás. Képzeletbeli beszélgetések. A hit különböző jelentései. Élet a halál után. 15. FEJEZET 385 Az ezoterizmus ideája. A gondolkodás logikai és pszichológiai módszere. A pszichológiai módszer magyarázata. Mit foglal magába az ezoterizmus ideája? Bizonyos ezoterikus ideák csak nehéz időszakokban válnak hozzáférhetővé. Az egység meglétének szükségessége. A tudás anyagszerűsége. Az átlagon felüli tudás, és ami megkülönbözteti a közönséges tudástól. A tudás akkumulátorai. Iskolák. Befolyásolhatja az ember a külső eseményeket? A hétköznapi élet tanulmányozása. Az élet nagy horderejű eseményei és ezek hatásai. Szubjektív módszerek és az objektív módszer. Hozzáállások, mint a befolyások megváltoztatásának eszközei. Az élet eseményeinek megítélése. A B-befolyások fokozatos eltűnése. Miért csökken az ezoterikus körök befolyása. A felkészültség hiánya. A szisztéma és tanításának módszere. Különböző nagyságrendek. Az iskolák halála és a létezésükhöz szükséges feltételek. A szisztéma és a kereszténység kapcsolata. Meghalni és megszületni. Ima. A Miatyánk tanulmányozására vonatkozó javaslatok. xi

9 16. FEJEZET 413 A visszatérés ideája csak elméletnek tekinthető. Az emberek különbözőképpen viszonyulnak a visszatérés lehetőségéhez. Három egymást követő visszatérés. Miért csak korlátozott mértékben adódhat lehetőség a C-befolyás befogadására. Emlékezés előző életekre. A reinkarnáció elmélete, mint a visszatérés ideájának egyszerűsített formája. Lehetetlen bizonyítékokat találni. A létezésünk állapota korlátoz minket. Az esszencia különböző fajtái, mint az előző életek létezése mellett szóló legerősebb érv. Miért nem térhetnek vissza az iskolák? A visszatérés tanulmányozása az ember életében. Az örök visszatérés nem örök. Előfordulhatnak variációk. A lehetőségek korlátozottak, és az idő meg van számlálva. Az önemlékezés és a visszatérés. A személyiség és a visszatérés. A gyermeki agy tanulmányozása. A visszatérés ideájának eredete. Az idő három dimenziója. Az örök visszatérés ideája és a szisztéma. Párhuzamos idő. Elménk korlátai. A tendenciák erősödése és a visszatérés. Milyen kilátásai vannak az embernek arra, hogy legközelebb is találkozzon egy iskolával. Felkészültnek lenni. Mindenki számára ugyanaz a kiindulási pont? Az iskola és az általa felállított követelmények. Az esszencia halála. A visszatérés és a halál időpontja. A világ eseményeinek megismétlődése. A felébredés az egyetlen, ami lényeges. TÁRGYMUTATÓ 439 xii

10 1. FEJEZET Miről szól a szisztéma. A pszichológia tanulmányozása. Az ember tökéletlensége. A világ és az ember tanulmányozása. A nagyságrend (skála) elve. Lehetséges fejlődés. Öntanulmányozás. A sok én". A funkciók felosztása. A tudatosság négy állapota. Önmegfigyelés. Önemlékezés. A két magasabb funkció. A gépezet helytelen működése. Képzelődés. Hazudozás. Az akarat hiánya. Az irányítás hiánya. A kellemetlen érzelmek kifejezése. Negatív érzelmek. A hozzáállások megváltoztatása. A funkciók megfigyelése. Azonosulás. Igazodás. Alvás. Börtön és szabadulás. Az ember hét kategóriája. Gépiesség. A három törvénye. A hét törvénye. Illúziók. Nem tudunk tenni". Jó és gonosz. Erkölcs és lelkiismeret. Csak kevesen képesek fejlődni. A-, B- és C-befolyások. Mágneses központ. A világegyetem rossz pontján élünk. A Teremtés sugara. A törvények rendje. MIELŐTT ÁLTALÁNOSSÁGBAN ELMAGYARÁZNÁM, MIRŐL IS SZÓL EZ A SZISZTÉMA, és beszélnék a módszereinkről, külön szeretném hangsúlyozni, hogy a legfontosabb ideák és a szisztéma alapelvei nem tőlem származnak. Főként emiatt értékesek, hiszen ha tőlem származnának, akkor csak olyanok lennének, mint az összes többi, közönséges elme által kitalált elmélet - a dolgoknak csak egy szubjektív nézőpontját adnák. Amikor 1907-ben nekiláttam az A New Model of the Universe" (A Világegyetem új modellje) című könyvem írásának, megfogalmazódott bennem - csakúgy, mint sok mindenki másban azelőtt, és azóta -, hogy az élet általunk ismert felszíne alatt van valami sokkal hatalmasabb és fontosabb. Ekkor azt mondtam magamnak, hogy addig, amíg nem tudunk többet arról, ami a felszín alatt található, figyelmen kívül hagyhatjuk mindazt, amit az életről és önmagunkról tudunk. Emlékszem ebből az időből egy beszélgetésre, amelynek során a következőt mondtam: Ha bizonyított tényként fogadhatnánk el, hogy a tudatosság (vagy ahogyan most neveznem kellene, az intelligencia) a fizikai testtől függetlenül is képes megnyilvánulni, akkor sok minden mást is be tudnánk bizonyítani. Csakhogy ezt nem tekinthetjük bizonyított ténynek". Rádöbbentem, hogy mindeddig még senki sem bizonyította be, hogy a szuper-normális pszichológia jelenségei valóban léteznek - hogy vannak olyanok, akik tudnak telepatikus úton kommunikálni, rendelkeznek látnoki képességekkel, ismerhetik a jövőt, bepillantást nyerhetnek a múltba és így tovább. így hát keresni próbáltam egy módszert ezeknek a jelenségeknek a tanulmányozására, és ezen a vonalon dolgoztam tovább jó néhány éven keresztül. Ily módon rábukkantam néhány érdekességre, az eredmények azonban nehezen voltak megfoghatók, és bár jó néhány kísérlet sikerült, szinte lehetetlen volt megismételni őket. 1

11 E kísérletek során két következtetésre jutottam: először is nem tudunk eleget a normális pszichológiáról, miután nem ismerjük a normális pszichológiát, nem tanulmányozhatjuk a szuper-normális pszichológiát sem. Másodszor, hogy létezik egyfajta valós tudás, lehet, hogy vannak olyan iskolák, amelyek pontosan tudják azt, amit mi tudni szeretnénk, de valamilyen oknál fogva mind ezek az iskolák, mind ez a tudás rejtve van. így hát ezen iskolák keresésére indultam. Utazgattam Európában, Egyiptomban, Indiában, Ceylonban, Törökországban és a Közel-Keleten, de csak jóval később, ezen utazásokat követően, találtam rá egy csoportra a háborús Oroszországban, amelynek tagjai bizonyos, eredetileg keleti iskolákból származó szisztémát tanulmányoztak. Ez a szisztéma pontosan azzal kezdett, amivel saját megértésem szerint kezdenünk kell: a pszichológia tanulmányozásával. A fő gondolata az volt, hogy még csak egy kis részét sem használjuk a rendelkezésünkre álló erőknek és képességeknek. Úgy is mondhatjuk, hogy van bennünk egy roppant nagy és kifinomult szervezet, csak éppen semmit sem tudunk kezdeni vele. Ez a bizonyos csoport keleti metaforákat alkalmazott, azt mondták, hogy található bennünk egy hatalmas, gyönyörűen bebútorozort ház, könyvtárral és megannyi szobával, de mi az alagsorban és a konyhában tengődünk, ahonnan nem tudunk kijutni. Ha valaki beszélne nekünk arról, hogy mi található ennek a háznak az emeletén, nem hinnénk neki, kinevetnénk, vagy pedig babonának, tündérmesének, mítosznak neveznénk az egészet. Ez a szisztéma két részre osztható: a világ - bizonyos új alapelvekre alapozott - tanulmányozására, és az ember tanulmányozására. A világ és az ember tanulmányozásához hozzátartozik egyfajta speciális nyelv. Ugyanazokat a szavakat próbáljuk alkalmazni, amelyek a hétköznapi beszélgetéseink során kerülnek elő, csak éppen egy kissé eltérő és pontosabb jelentést kapcsolunk hozzájuk. A világ és a világegyetem tanulmányozása néhány olyan alapvető törvény vizsgálatán alapszik, amelyeket a tudomány többnyire vagy nem ismer, vagy nem fogad el. Ezek közül a két legfőbb a Három törvénye és a Hét törvénye, amelyek magyarázatára később kerül majd sor. Még idetartozik, illetve szükséges ebből a szempontból, a nagyságrend (vagy skála) elve - egy elv, amit alig vagy egyáltalán nem vesznek figyelembe a szokásos tudományos vizsgálatok során. Az ember tanulmányozása szorosan összefügg az ember fejlődésének ideájával, csak éppen az ember fejlődését a megszokottól kissé eltérően kell értelmeznünk. Rendszerint, amikor azt mondjuk, hogy az ember vagy bármi más fejlődik, előfeltételezünk egyfajta gépies fejlődést, vagyis azt, hogy bizonyos dolgok, bizonyos ismert vagy ismeretlen törvények hatására, átalakulnak más dolgokká, amik szintén átalakulnak valami mássá és így tovább. Ám ennek a szisztémának a nézőpontjából ilyesfajta fejlődés egyáltalán nem létezik - nem általánosságban beszélek, hanem konkrétan az emberről. Fejlődése, ha bekövetkezik, csakis tudás és erőfeszítés eredménye lehet, amíg csak azt tudja, amit hétköznapi úton megismerhet, nincs lehetősége a fejlődésre, és soha nem is volt. Ebben a szisztémában a komoly munka a pszichológia, vagyis önmagunk tanulmányozásával kezdődik, mert a pszichológiát, ellentétben az asztronómiával, lehetetlen önmagunkon kívül tanulmányozni. Az embernek tanulmányoznia kell 2

12 önmagát. Ezt hallva azonnal megértettem, hogy egyrészről nem ismerünk olyan módszereket, amelyekkel tanulmányozhatnánk önmagunkat, másrészről pedig sok téves elképzelésünk van önmagunkról. Felismertem tehát, hogy két teendőnk van: meg kell szabadulnunk az önmagunkról alkotott hamis elképzelésektől, ugyanakkor módszereket kell keresnünk az öntanulmányozásra. Azzal talán tisztában vannak, hogy milyen nehéz definiálni a pszichológiát. A különböző rendszerekben olyan sok jelentés kapcsolódik ugyanahhoz a szóhoz, hogy nem könnyű egy általános meghatározást találni rá. Ezért kezdetben azt mondjuk, hogy a pszichológia önmagunk tanulmányozását jelenti. Meg kell tanulniuk bizonyos módszereket és törvényszerűségeket, és ezeket a törvényszerűségeket figyelembe véve, illetve ezeket a módszereket alkalmazva, megpróbálják új nézőpontból látni önmagukat. Ha nekifogunk önmagunk tanulmányozásához, először is beleütközünk abba a szóba, amit a leggyakrabban használunk, ez a szó az én". Azt mondjuk (én) teszem", (én) ülök", (én) érzem", (én) szeretem", (én) nem szeretem" és így tovább. Ez képezi legfőbb illúziónkat, hiszen önmagunk vonatkozásában ott követjük el az alapvető hibát, hogy egynek tekintjük magunkat. Mindig az én" szóval utalunk önmagunkra azt feltételezve, hogy ez az én" minden alkalommal ugyanaz a dolog, amikor a valóságban száz és száz különböző én" beszél. Az egyik pillanatban az egyik részünk mondja, hogy én", a másikban pedig egy másik. Nem vagyunk tisztában azzal, hogy nem csak egy én"-ünk van, hanem sok különböző, amelyek az érzelmeinkhez és a vágyainkhoz kapcsolódnak, illetve nem ismerjük fel, hogy nincs olyan én"-ünk, amelyik rendelkezne irányítással. Az én"-jeink állandóan változnak, elnyomják, helyettesítik egymást, és ebből a harcból áll belső életünk. Az önmagunkban megfigyelt én"-eket számos csoportba sorolhatjuk. Ezek közül néhánynak indokolt a megléte - az ember helyes osztályozásain alapulnak -, mások azonban igencsak mesterségesek. Ez utóbbiakat az elégtelen tudás és az ember önmagáról alkotott valótlan elképzelései hozták létre. Mielőtt nekilátnánk az öntanulmányozásnak, foglalkoznunk kell az önmegfigyelés módszereivel, aminek azonban ismét a különböző funkciók megértésén kell alapulnia. A funkciók szétválasztásáról alkotott hagyományos elképzeléseink teljesen tévesek. A gondolati és az érzelmi funkció között ismerjük a különbséget. Tudjuk például, hogy amikor megvitatunk dolgokat, gondolkodunk róluk, összehasonlítjuk őket, kitalálunk magyarázatokat, vagy valós magyarázatokra lelünk, intellektuális munkát végzünk, ezzel szemben a szeretet, utálat, félelem, gyanakvás és így tovább érzelmi jellegű. Ennek ellenére az önmegfigyelés folyamán nagyon gyakran előfordul, hogy még a gondolati és érzelmi funkciókat is összekeverjük, azt mondjuk, hogy gondolkodunk, amikor valójában érzünk valamit, illetve érzésekről beszélünk akkor, amikor gondolkodunk. Vizsgálódásaink során azonban meg fogjuk tanulni, hogy ez a két funkció miben tér el egymástól. Például hatalmas különbség van a sebességükben, de erről később majd többet beszélünk. Az előbb említett funkciókon kívül létezik még két másik, amit a hagyományos pszichológia egyetlen rendszere sem különít el és ért helyesen - az 3

13 ösztönös és a mozgási. Az ösztönös a szervezet belső munkájára utal: az étel megemésztése, a szívverés, a légzés - ezek ösztönös funkciók. Ide tartoznak még a közönséges érzékek - a látás, hallás, szaglás, ízlelés, tapintás, a hideg és a meleg érzékelése és hasonló dolgok, és valójában nincs is több. A külső mozdulatok közül csak az egyszerű reflexek ösztönösek, mert a bonyolultabbak a mozgási funkcióhoz tartoznak. Nagyon könnyen megkülönböztethetjük az ösztönös és mozgási funkciókat. Az ösztönös funkciókat nem kell megtanulnunk, úgy születtünk, hogy mindegyiket tudjuk használni. Ennek ellentéte igaz az összes mozgási funkcióra - egy gyermeknek meg kell tanulnia járni, írni és így tovább. Tehát hatalmas különbség van a két funkció között, mert amíg egyik mozgási sem velünk született, addig az összes ösztönös az. Tehát az önmegfigyelés során először is el kell különítenünk e négy funkciót, és mindent, amit megfigyelünk, azonnal osztályoznunk kell a következőképpen: ez gondolati funkció", ez érzelmi funkció" és így tovább. Ha már egy ideje gyakorolják ezt a fajta megfigyelést, lehet, hogy észrevesznek néhány különös dolgot. Például azt, hogy valójában azért okoz nehézséget az önmegfigyelés, mert megfeledkeznek róla. Nekifognak, majd az érzelmeik hozzákapcsolódnak valamilyen gondolathoz, és már meg is feledkeztek az eredeti céljukról. Majd némi idő elteltével, ha nem hagynak fel az önmegfigyelésre tett erőfeszítéseikkel - ez egy olyan új funkció, amit ugyanilyen módon a hétköznapi életben nem alkalmazunk -, észre fognak venni egy másik érdekességet is - a tényt, hogy legtöbbször nem emlékeznek önmagukra. Aki állandóan tudatában van önmagának, az mindig képes megfigyelni, vagy bármikor addig, ameddig csak akar. De mivel nem tudnak emlékezni önmagukra, így képtelenek összpontosítani, éppen ezért be kell látniuk, hogy nincs akaratuk. Ha tudnának emlékezni önmagukra, akkor rendelkeznének akarattal, és azt tehetnék, amit szeretnének. De képtelenek emlékezni önmagukra, tudatában lenni önmaguknak, így hát nincs akaratuk. Lehet, hogy néha van egy rövid időre, ami aztán átalakul valami mássá, és megfeledkeznek róla. Ez a helyzetünk, létezésünk állapota. Ebben az állapotban kell hozzáfogniuk az öntanulmányozáshoz. Csakhogy, ha kitartóak, nagyon hamar arra a következtetésre jutnak, hogy szinte az öntanulmányozás legelejétől fogva ki kell javítaniuk magukban egyes helytelen dolgokat, és rendbe kell rakniuk azokat, amelyek nincsenek a helyükön. Miért? A szisztéma választ ad erre a kérdésre. Úgy teremtettek minket, hogy a tudatosság négy különböző állapotát érhessük el, de jelenleg csak kettőben élünk: egyben, amikor alszunk, és egy másikban, amikor, ahogy mi nevezzük, ébren vagyunk" -, vagyis ebben a mostani állapotunkban, amikor beszélgetünk, meghallgatjuk egymást, olvasunk, írunk és így tovább. De ez csak kettő a lehetséges négyből. A tudatosság harmadik állapota nagyon különös. Ha elmagyarázzák, mit is jelent, azt hisszük, hogy benne vagyunk. A harmadik állapot nevezhető öntudatosságnak, és az emberek többsége, ha megkérdezik, azt mondja: Természetesen tudatos vagyok". Csak akkor látjuk be ténylegesen, hogy ez tévedés, hogy a tudatosság csupán lehetőség számunkra, ha már elegendő idő eltelt, vagy ha újra és újra erőfeszíté- 4

14 seket teszünk az önmegfigyelésre. Ha afelől érdeklődnek, hogy tudatosak vagyunk-e, azt válaszoljuk: Igen", és abban a pillanatban azok is vagyunk, de a következőben már nem emlékszünk önmagunkra, és többé már nem vagyunk tudatosak. Tehát az önmegfigyelés folyamán felismerjük, hogy nem vagyunk a tudatosság harmadik állapotában, hogy csak az első kettőben élünk. Vagy alvásban, vagy egyfajta éber állapotban, amit a szisztéma relatív tudatosságnak hív. A negyedik állapot, amit objektív tudatosságnak neveznek, megközelíthetetlen számunkra, mert csak az öntudatosságon keresztül érhető el, vagyis úgy, hogy először öntudatossá válunk. Miután már ilyen messzire eljutottunk, talán majd sikerül elérnünk a tudatosság objektív állapotát. Tehát, az önmegfigyeléssel egy időben megpróbálunk tudatában lenni önmagunknak úgy, hogy fenntartjuk az érzést: (én) itt vagyok" - semmi más nem szükséges. És ez az a tény, amit kivétel nélkül az összes nyugati pszichológia figyelmen kívül hagyott. Bár sokan nagyon közel jutottak hozzá, nem ismerték fel sem a jelentőségét, sem pedig azt, hogy az ember jelenlegi állapota megváltoztatható - emlékezhet önmagára, ha hosszú időn keresztül próbálkozik. Ez nem egyetlen nap vagy hónap alatt fog bekövetkezni. Nagyon hosszú tanulási folyamat eredménye, amely során azt is meg kell tanulnunk, hogyan távolíthatjuk el az urunkban álló akadályokat, hiszen azért nem emlékszünk önmagunkra, azért nem vagyunk tudatában önmagunknak, mert sok funkció helytelenül működik a gépezetünkben. Ezeket a funkciókat pedig ki kell javítanunk, és helyes működésre kell késztetnünk. Amikor ezt a legtöbb funkció esetében megtettük, az önemlékezés szakaszai egyre inkább megnyúlnak, és ha már elég hosszúak, szert teszünk két új funkcióra. Az egyikre az öntudatossággal, ami a tudatosság harmadik állapota. Ezt az új funkciót magasabb érzelminek nevezzük, bár ugyanúgy intellektuális is, mert a közönséges szinttel ellentétben, itt nem különül el az intellektuális és az érzelmi működés. Amikor pedig elérjük az objektív tudatosság állapotát, megjelenik egy másik új funkció, a magasabb mentális. Annak a dolognak a megnyilvánulásai, amit én a szuper-normális pszichológiának hívok, ehhez a két funkcióhoz tartoznak, és azért jutottam huszonöt évvel ezelőtt, amikor azokat a kísérleteket végeztem, arra a következtetésre, hogy a kísérleti munka lehetetlen, hiszen ez nem kísérletezés kérdése - a tudatosság állapotát kell megváltoztatnunk. Eddig csak néhány általános elképzelésről beszéltem. A könnyebb folytatás érdekében, próbálják megfogalmazni, hogy mi az, amit nem értettek, amiről további magyarázatot szeretnének hallani. Feltehetnek bármilyen kérdést, akár az általam eddig elmondottakhoz kapcsolódóan, akár mással kapcsolatban. K: Az ember csak akkor érheti el a tudatosság magasabb állapotát, ha állandóan tudatában van önmagának? V: Képtelenek vagyunk állandóan tudatában lenni önmagunknak, ezért ez szóba sem jöhet. Egyelőre csak a kezdetekről beszélhetünk. Tanulmányoznunk kell önmagunkat úgy, hogy közben figyelembe vesszük a különböző funkci- 5

15 ók előbbiekben taglalt felosztását. Erre kell törekednünk, amikor csak tudunk - amikor csak eszünkbe jut -, mert e tekintetben a szerencsétől függünk. Amikor eszünkbe jut, meg kell próbálnunk tudatában lenni önmagunknak. Mindössze ennyit tehetünk. K: Szükséges, hogy az ember tudatában legyen az ösztönös funkcióinak? V: Csak az érzeteknek. Arra nincs szükség, hogy a belső ösztönös működés tudatossá váljon. Önmagát illetően tudatos, függetlenül a gondolati funkciótól, és ezen nem kell változtatnunk. Önmagunknak, ahogyan önmagunkat látjuk, kell megpróbálnunk tudatában lenni, nem pedig a belső funkcióinknak. Némi idő elteltével talán tudatában leszünk majd bizonyos belső funkcióknak, amelyek esetében ez hasznunkra válik, de nem most. Láthatják, nem teszünk szert semmilyen újfajta érzékelésre, pusztán jobban osztályozzuk a szokásos benyomásainkat, azokat a mindennapi dolgokat, amelyek az élettől, az emberektől és mindentől eljutnak hozzánk. K: Jól gondolom, hogy amikor az ember olyasmit tanul, mint az autóvezetés, a gondolati funkció megmondja a mozgásinak, hogy mit kell tennie, ha pedig a mozgási funkció már gyakorlott, magától működik? V: Pontosan. Sok, ehhez hasonló dolgot megfigyelhetnek. Először a gondolati funkcióval tanulnak. K: Mennyire fontos az a tudás, amire a fizikai cselekedeteink megfigyelésével teszünk szert? Ez pusztán egy gyakorlat az elménk megfigyelésére? V: Nem, nagyon fontos szerepe van, mert sok dolgot összekeverünk, és sok mindennek nem ismerjük az okát. Az okokat csak akkor érthetjük meg, ha hosszú időn keresztül folyamatosan végezzük a megfigyelést. K: Kaphatnánk útmutatást, hogyan dolgozzunk a négy funkción? V: Mindezt el fogom magyarázni, de most, és még hosszú ideig, csak megfigyelni tudnak. K: Lehetne példa a különböző én"-ek működésére a következő: valaki későn tér nyugovóra, és szilárdan elhatározza, hogy a következő nap korán fog lefeküdni, ám, amikor eljön a másnap este, másképpen cselekszik? V: Ez pontosan így működik, az egyik én" hoz egy döntést, amit egy másik én"-nek kell megvalósítania. K: Hogyan fogjunk hozzá az erőfeszítésekhez, amelyeknek célja, hogy tudatosabbá váljunk? V: Ezt igen egyszerűen elmagyarázhatom, bár nem lesz könnyű megtenniük, amit hallanak. Nincsenek kerülő utak. Jobb állapotot csak úgy érhetünk el, ha közvetlen erőfeszítéseket teszünk, ha megpróbálunk tudatosabbá válni azáltal, hogy a lehető leggyakrabban tesszük fel a kérdést: Tudatos vagyok-e, vagy sem?" K: De hogyan nyerhetünk bizonyosságot afelől, hogy az ön módszerei ténylegesen eredményekre vezetnek? V: Pusztán azzal, hogy összehasonlítják az egyik megfigyelést a másikkal. Ezen kívül beszélgetünk, amikor találkozunk. Az emberek beszélnek a megfigyeléseikről, összehasonlítják őket, én megpróbálom elmagyarázni, amit nem értenek, mások nekem segítenek, és ily módon az ember olyan biztos lesz a mindennapi dolgokban, mint abban, hogy a fű zöld. 6

16 Mindehhez nem szükséges hit, semmit nem kell elhinni. Éppen ellenkezőleg, ez a szisztéma azt tanírja az embereknek, hogy egyáltalán ne higgyenek el semmit. Meg kell bizonyosodniuk mindenről, amit látnak, hallanak és éreznek. Csak ily módon juthatnak valamire. Ugyanakkor fel kell ismernünk, hogy gépezetünk nem működik tökéletesen, távol áll attól számos helytelen funkciója miatt. Éppen ezért az öntanulmányozás egyik nagyon fontos része ezeknek a helytelen funkcióknak a tanulmányozásával függ össze. Meg kell őket ismernünk azért, hogy kiküszöbölhessük őket. Az egyik különösen helytelen funkció, amit néha még szeretünk is magunkban, a képzelődés. Ebben a szisztémában a képzelődés nem azt jelenti, hogy az ember tudatosan vagy szándékosan gondolkodik valamilyen témán, vagy képzeletben maga elé idéz valamit, hanem a bármiféle irányítás és eredmény nélküli képzelődésről van szó, ami sok energiát emészt fel, és rossz irányba tereli a gondolkodást. K: Tehát a képzelődés szó alatt nem azt érti, amikor az ember képeket jelenít meg gondolatban, hanem amikor valamit igaznak vél? V: A képzelődésnek sok oldala van, lehet csak közönséges álmodozás, vagy például az is képzelődés, amikor az ember azt hiszi, hogy nem létező erőknek van birtokában. A közös vonásuk, hogy irányítás nélkül, önmaguktól működnek. K: Ez mind önámítás? V: Az ember ezt nem tekinti annak: elképzel valamit, majd elhiszi, és közben megfeledkezik arról, hogy eredetileg az egészet csak képzelte. Miközben az embert jelen állapotában - amikor alszik, nem egységes, gépies és nem rendelkezik irányítással - tanulmányozzuk, találunk még jó néhány olyan helytelen funkciót, ami ennek az állapotnak köszönhető. Ezek egyike, hogy állandóan hazudik - mind önmagának, mind másoknak. A hétköznapi ember pszichológiáját nevezhetnénk akár a hazudozás tanulmányozásának is, mert az ember leggyakoribb elfoglaltsága a hazudozás, tulajdonképpen képtelen az igazmondásra. Nem olyan egyszerű igazat mondani, meg kell tanulnunk, ami néha nagyon hosszú időt vesz igénybe. K: Elmagyarázná, hogy mit ért hazudozás alatt? V: A hazudozás azzal kezdődik, hogy az ember olyan dolgokról gondolkodik, vagy beszél, amiket nem ismer. Ez nem szándékos félrevezetést jelent - nem fiktív történetek kitalálását, mint például azt állítani, hogy egy medve van a másik szobában. Átmehetnek oda, és megbizonyosodhatnak róla, hogy nincs ott semmiféle medve. Ha azonban egy adott témával kapcsolatban összegyűjtik az összes elméletet, amellyel az emberek előálltak anélkül, hogy bármit is tudtak volna a dologról, látni fogják, hol kezdődik a hazudozás. Az ember nem ismeri önmagát, semmit sem tud, mégis elméleteket gyárt mindenről. Ezek legtöbbje hazugság. K: Tudni szeretném az igazságot, amellyel jelen állapotomban jó, ha tisztában vagyok. Hogyan állapíthatom meg valamiről, hogy hazugság-e vagy sem? V: Rendelkezésükre állnak olyan módszerek, amelyek segítségével megbizonyosodhatnak szinte mindenről, amit ismernek. De először is tudniuk kell, hogy mit ismerhetnek meg, és mit nem. Ez segít az ellenőrzésben. Ha ennek 7

17 vizsgálatával kezdenek, hamarosan hallani kezdik a hazugságokat, még csak töprengeniük sem kell rajta. A hazugságok más hangon szólnak, különösen, ha olyan dolgokról hazudozunk, amiket nem ismerhetünk. K: A képzelődéssel kapcsolatban szeretném megkérdezni, hogy ha képzelődés helyett gondolkodunk, akkor végig tudatában leszünk az erőfeszítésnek? V: Igen, tudatában lesznek - nem annyira az erőfeszítésnek, mint inkább az irányításnak. Erezni fogják, hogy Önök irányítanak, s nem csak úgy, véletlenül történnek az események. K: Amikor azt mondja, emlékezzenek önmagukra", úgy érti, hogy emlékezzünk magunkra, miután megfigyeltük önmagunkat, vagy pedig arra, hogy emlékezzünk a dolgokra, amelyekről tudjuk, hogy bennünk vannak? V: Nem, ezt teljesen külön kell választaniuk a megfigyeléstől. Emlékezni önmagunkra ugyanazt jelenti, mint tudatában lenni önmagunknak - (én) vagyok". Néha ez az érzés automatikusan jön, nagyon furcsa. Nem funkció, nem gondolkodás vagy érzelem, hanem a tudatosság eddig említettektől eltérő állapota. Önmagától csak nagyon rövid pillanatokra jelenik meg, többnyire akkor, amikor az ember egy teljesen új környezetben találja magát, és rátör az érzés: Milyen különös! En itt vagyok?!" Ez önemlékezés, ebben a pillanatban az ember emlékszik önmagára. Később, amikor már kezdik megkülönböztetni ezeket a pillanatokat, egy másik érdekes következtetésre jutnak: rádöbbennek, hogy gyermekkorukból csak az önemlékezés röpke felvillanásaira emlékeznek, mert a hétköznapi pillanatokról csak annyit tudnak, hogy akkor történtek dolgok. Tudják, hogy ott voltak, de semmire sem emlékeznek pontosan, ám ha az a villanás bekövetkezik, akkor mindenre emlékeznek, ami abban a pillanatban körülvette önöket. K: Az önmegfigyelés ráébresztheti az embert arra, hogy bizonyos dolgokat nem kapott meg? Abból a szempontból kell megfigyelnünk dolgokat, hogy minden lehetséges? V: Nem hinném, hogy feltétlenül használnunk kellene a minden" szót. Ne találgassanak, csak végezzék a megfigyelést, és csak azt figyeljék meg, amit láthatnak. Hosszú ideig csak a megfigyeléssel törődjenek, és próbálják a lehető legtöbbet megtudni a gondolati, érzelmi, ösztönös és mozgási funkciókról. így talán eljutnak arra a megállapításra, hogy négy agyunk van - nemcsak egy, hanem négy különböző. Az egyik a gondolati funkciókat irányítja, egy másik, teljesen eltérő, az érzelmieket, egy harmadik az ösztönöseket, és egy negyedik, ismét teljesen különböző, a mozgási funkciókat. Ezeket központoknak nevezzük: gondolati, érzelmi, mozgási és ösztönös központnak. Egymástól teljesen függetlenül működnek. Mindegyiknek megvan a saját emlékezete, a saját képzelődése és akarata. K: Feltételezem, hogy ha az ember elég jól ismerné önmagát, akkor megértené, hogy a vágyai valójában nincsenek is egymással ellentmondásban. V: Önmagában a tudás még nem elegendő. Attól, hogy az ember ismeri önmagát, vágyai még kerülhetnek összeütközésbe, hiszen mindegyik más-más akaratot képvisel. Az, amit mi hétköznapi értelemben akaratnak nevezünk, csupán vágyaink eredője. Az eredő néha eléri a cselekedet egy meghatározott vonalát, máskor 8

18 azonban semmilyen vonalat nem érhet el, mert az egyik vágy az egyik irányba, a másik egy másik irányba vinne, mi pedig nem tudjuk eldönteni, mit is tegyünk. Ez a szokásos állapotunk. Természetesen a jövőre nézve azt kell célul kitűznünk, hogy egységessé váljunk a megosztottság helyett, ami jelenleg bennünk van, hiszen ahhoz, hogy bármit is helyesen tegyünk, bármit is pontosan ismerjünk, bárhová eljussunk, egységessé kell válnunk. Ez pedig még nagyon távoli cél, amely felé csak akkor indulhatunk el, ha már ismerjük önmagunkat, mert a mostani állapotunkban oly csekély önismerettel rendelkezünk, hogy amikor ezt felismerjük, attól kezdhetünk félni, hogy sehol sem találjuk meg az utat. Az emberi lény nagyon bonyolult gépezet, tehát gépezetként kell tanulmányozni. Azzal tisztában vagyunk, hogy ha irányítani szeretnénk valamilyen gépet, például egy autót vagy mozdonyt, akkor először tanulnunk kell. Ösztönösen nem tudjuk ezeket a gépeket működtetni, ennek ellenére valamilyen oknál fogva azt gondoljuk, hogy az egyszerű ösztön elegendő a sokkal bonyolultabb emberi gépezet irányításához. Ez az egyik első téves feltételezésünk: nem ismerjük fel, hogy tanulnunk kell, hogy az irányítás tudás és jártasság kérdése. * Nos, mondják meg, mi érdekli önöket leginkább az eddig elhangzottakból, és miről szeretnének többet hallani. K: Nekem a képzelődés kérdése keltette fel az érdeklődésemet. Jól gondolom, hogy hétköznapi értelemben helytelen jelentést tulajdonítunk ennek a szónak? V: A képzelődés szokványos jelentéséből hiányzik a leglényegesebb tényező, ám ennek a szisztémának a terminológiájában azzal kezdünk, ami a legfontosabb. És minden funkció esetében az a legfontosabb, hogy vajon az irányításunk alatt áll, vagy sem?" Tehát amikor a képzelődés az irányításunk alatt áll, még csak nem is nevezzük képzelődésnek, különböző neveket adunk neki - a dolgok megjelenítése képzeletben, alkotó, találékony gondolkodás - találhatunk szót minden egyes speciális esetre. Ám, ha csak úgy, magától jön, és irányít minket, vagyis a hatalmában vagyunk, akkor képzelődésnek nevezzük. Továbbá, a képzelődésnek van egy olyan oldala, ami a hétköznapi értelmezéséből hiányzik. Mégpedig az, hogy nem létező dolgokat képzelünk el - például nem létező képességeket. Olyan erőket tulajdonítunk magunkénak, amelyekkel nem rendelkezünk, öntudatosnak hisszük magunkat, pedig nem vagyunk azok. Az öntudatosságunk és ezek az erők nem valóságosak. Egynek képzeljük magunkat, pedig valójában sok különböző én"-ből állunk. Sok más, ehhez hasonló dolgot képzelünk el önmagunkról és másokról. Például azt, hogy tudunk tenni", hogy van választásunk, pedig valójában nincs választásunk, és nem tudunk tenni", a dolgok csak történnek velünk. Tehát csak képzeljük önmagunkat. Nem azok vagyunk, akiknek hisszük magunkat. K: Van valami különbség a képzelődés és az álmodozás között? V: Ha nem tudják irányítani az álmodozást, akkor az azt jelenti, hogy a képzelődés része, de nem teljesen. A képzelődésnek sok különböző oldala van. 9

19 Nem létező állapotokat, lehetőségeket, erőket képzelünk el. K: Meg tudná határozni a negatív képzelődést? V: A negatív képzelődés különböző formákat vesz fel - az ember kínozza magát, elképzel mindenféle kellemetlenséget, olyan dolgokat, amelyek megtörténhetnek vele vagy másokkal - és más effélék. Néhányan különböző betegségeket képzelnek el, vannak, akik baleseteket, mások szerencsétlenségeket. K: Az érzelmek irányítása elérhető cél? V: Az érzelmeket nagyon nehéz irányítani. Bár rendkívül fontos részét képezi az öntanulmányozásnak, nem kezdhetünk az érzelmek irányításával, mert nem értjük őket eléggé. Elmagyarázom, hogy jobban megértsék. Van valami, amit már az érzelmi funkció megfigyelésének kezdetén megtehetünk: kísérletet tehetünk egy bizonyos érzelmi megnyilvánulásnak, mégpedig a kellemetlen érzelmek kifejezésének a megállítására. Sokak számára ez az egyik legnehezebb dolog, mert olyan gyorsan és könnyedén fejezik ki ezeket az érzelmeket, hogy mire észbe kapnak, már túl késő. Ettől függetlenül meg kell próbálniuk, máskülönben nem tudják igazán megfigyelni önmagukat. Tehát már a kezdetek kezdetén, az érzelmek megfigyelésekor, próbálják megállítani a kellemetlen érzelmek kifejezését. Ez az első lépés. Ebben a szisztémában az összes ilyen kellemetlen, erőszakos vagy nyomasztó érzelmet negatív érzelemnek nevezzük. Mint mondtam, első lépésként megpróbáljuk nem kifejezni ezeket a negatív érzelmeket, ezután tanulmányozzuk őket, listát készítünk róluk, megkeressük az összetevőiket - mert némelyik egyszerű, némelyik pedig összetett -, és próbáljuk megérteni, hogy teljesen feleslegesek. Különösen hangzik, de nagyon fontos belátnunk, hogy nem létezik olyan negatív érzelem, amelyik értékes lenne: nem szolgálnak semmilyen hasznos célt, nem ismertetnek meg újdonságokkal, és nem visznek közelebb új dolgokhoz, nem adnak, csak pazarolják az energiát, és kellemetlen illúziókat hoznak létre. Még az egészséget is károsíthatják. Harmadszor, miután ráfordítottunk bizonyos energiát a tanulmányozásra és a megfigyelésre, talán eljutunk arra a következtetésre, hogy meg lehet szabadulni a negatív érzelmektől, hogy nem szükségszerűek. Itt segítségünkre siet a szisztéma, mert megmutatja, hogy a negatív érzelmeknek valójában nincs igazi központja. Egy mesterséges központhoz tartoznak, amit gyermekkorunkban hozunk létre úgy, hogy utánozzuk a körülöttünk lévő embereket, amint negatív érzelmeket fejeznek ki. A felnőttek még tanírják is a gyerekeknek a negatív érzelmek kifejezését. Majd a gyerekek, utánzással, még többet tanulnak, utánozzák az idősebb gyerekeket, azok pedig a felnőtteket, és így már nagyon fiatalon a negatív érzelmek professzoraivá válnak. Felszabadító érzés, amikor kezdünk ráébredni, hogy elkerülhetjük a negatív érzelmeket. Nélkülük születtünk, de valamilyen ismeretlen ok folytán tanítjuk őket magunknak. K: Ahhoz, hogy megszabadulhassunk a negatív érzelmektől, már a keletkezésükkor meg kell tudnunk állítani őket? V: Nem, a negatív érzelmeket nem tudjuk irányítani. Már említettem a különböző funkciók eltérő sebességét. A gondolati funkció a leglassúbb. Ezt 10

20 követi a mozgási és az ösztönös, amelyeknek megközelítőleg azonos, a gondolatinál mérhetetlenül nagyobb a sebessége. Az érzelmi funkciónak kellene a leggyorsabban működnie, de rendszerint sebessége megegyezik az ösztönösével. Tehát a mozgási, ösztönös és érzelmi funkció sokkal gyorsabb a gondolatinál, ezért a gondolat nem csípheti nyakon az érzelmeket. Egy érzelmi állapotban olyan gyorsan követik egymást az érzelmek, hogy nincs időnk gondolkodni. Akkor azonban, ha a gondolkodási funkciót hasonlítjuk össze a mozgásival, nyerhetünk némi fogalmat a sebességek közötti eltérésekről. Próbálják egy gyors mozdulat közben megfigyelni önmagukat. Azt fogják tapasztalni, hogy képtelenek rá. A gondolat nem tudja követni a mozgást. Csak akkor tudják megfigyelni a mozdulataikat, ha nagyon lassan végzik őket. Ez tény. K: A fizikai mozdulatokra gondol? V: Igen, mindennapos dolgokra, mint az autóvezetés vagy az írás, semmi ilyesmit nem tudnak megfigyelni. Emlékezhetnek rájuk, ami később a megfigyelés illúzióját kelti, de a valóságban képtelenek megfigyelni a gyors mozdulatokat. Láthatják tehát, hogy jelen állapotunkban a negatív érzelmekkel való tényleges küzdelem a jövő kérdése - nem a nagyon távoli jövőé, de most még sok mindent meg kell ismernünk, és sok módszert meg kell tanulnunk. Nincs közvetlen mód a negatív érzelmek kiküszöbölésére. Kerülő utakat kell keresnünk. Mindenekelőtt meg kell változtatnunk jó néhány mentális hozzáállásunkat, amelyek valamennyire az irányításunk alatt állnak. Intellektuális hozzáállásokra vagy véleményekre gondolok. Túl sok téves nézetünk van a negatív érzelmeket illetően: szükségesnek, szépnek vagy nemesnek tekintjük őket, istenítjük őket és így tovább. Mindettől meg kell szabadulnunk, vagyis meg kell tőlük tisztítanunk az elménket. Amikor már helyesen gondolkodunk a negatív érzelmekről, amikor többé már nem istenítjük őket, akkor fokozatosan rálelünk majd olyan módszerekre, amelyekkel harcolhatunk ellenük, mindegyikkel külön-külön. Egyikünk az egyik negatív érzelemmel, másikunk a másikkal birkózik meg könnyebben. A legkönnyebbel kell kezdeniük, és előfordulhat, hogy ami számomra a legkönnyebb, az bizonyul önök esetében a legnehezebbnek. Keressék meg tehát a legkönnyebbet, majd később áttérhetnek a nehezebbekre. K: Ez ad magyarázatot arra, hogy bizonyos negatív érzelmekhez olyan embereket társítok, akikre gyermekkoromból emlékszem? V: Igen valószínű, hiszen jelentős számú negatív érzelmet utánzás útján tanulunk meg. Néhányuk azonban lehet alapvetően jellemző a természetünkre, mert annak is megvannak a különböző irányú hajlamai. Az érzelmek csoportokba sorolhatók, és az egyes emberek más-más típusú negatív érzelmekre hajlamosak. Néhányan például a félelemre, mások a harag különböző formáira. Ezek azonban eltérő jellegű negatív érzelmek, és nem utánzásból erednek. K: Ezekkel a legnehezebb felvenni a harcot? V: Igen, de rendszerint valamilyen gyengeségre vezethetők vissza, mert a negatív érzelmek gyökereinél általában egyfajta önkényeztetés lapul - az ember megengedi őket magának. Ha pedig valaki nem engedi meg a félelmet, akkor megengedi a haragot, ha nem engedi meg a haragot, akkor megengedi az önsajnálatot. A negatív érzelmek mindig valamilyen beleegyezésen alapulnak. U

21 De mielőtt rátérnénk a bonyolult problémákra, például a negatív érzelmek elleni küzdelemre, nagyon fontos, hogy megfigyeljük magunkat a mozgási funkció apró, mindennapos megnyilvánulásai során, továbbá az ösztönös funkció működése közben, úgymint a kellemes-kellemetlen, hideg-meleg és hasonló érzetek érzékelésekor. K: Igaz, nem említette az azonosulást, ennek ellenére feltehetnék egy ehhez kapcsolódó kérdést? V: Nyugodtan. De mert valószínű, hogy nem mindenki hallott az azonosulásról (identifikáció), először szeretnék elmagyarázni néhány dolgot. Amikor megfigyeljük a funkciókat, különösképpen az érzelmeinket, azt tapasztaljuk, hogy az összes funkciónkkal együtt jár egyfajta hozzáállás, túlságosan elmerülünk, elveszünk a dolgokban, főként akkor, ha a leghalványabb érzelmi elem is megjelenik. Ezt nevezik azonosulásnak. Azonosulunk a dolgokkal. Nem ez a legmegfelelőbb szó rá, de az angolban nincs jobb. Az azonosulás ideája fellelhető indiai írásokban, illetve a buddhisták beszélnek ragaszkodásról és nem ragaszkodásról. Ezek a szavak még kevésbé tűnnek megfelelőnek - mielőtt találkoztam a szisztémával, hiába olvastam őket, nem értettem a jelentésüket, pontosabban értettem, csak éppen túlságosan elvontan értelmeztem az ideát, amit jelölnek. Igazán csak azután láttam tisztán, miután rábukkantam ugyanerre az ideára a korai keresztény orosz és görög írásokban. Négy szóval fejezik ki az azonosulás négy fokozatát, de ezekre egyelőre nincs szükségünk, mert az azonosulás ideáját megfigyeléssel, nem pedig definíciók segítségével próbáljuk megérteni. Az azonosulás a ragaszkodás bizonyos minősége - azt jelenti, hogy az ember elvész a dolgokban. K: Elveszíti a megfigyelő képességét? V: Amikor azonosulnak, képtelenek a megfigyelésre. K: Rendszerint egy érzelem megjelenésével kezdődik? Belép a birtoklási vágy is? V: Igen. Sok minden. Először felébred az érdeklődésük valami iránt, amiben aztán a következő pillanatban már benne is vannak, és megszűnnek létezni. K: De ha az ember gondolkodik, és közben tudatában van az erre irányuló erőfeszítésének, akkor megmenekül az azonosulástól? Ugye, nem teheti a két dolgot egyidejűleg? V: Igen, ez megmenti egy pillanatra, de a következőben jön egy másik gondolat, ami elviszi. Tehát nincs garancia. Mindig készenlétben kell állnunk. K: Mely negatív érzelmeket hajlamos az ember isteníteni? V: Néhányan nagyon büszkék az ingerlékenységre vagy ingerültségre, illetve más, hasonló érzelemre. Szeretik, ha nagyon keménynek gondolják őket. Gyakorlatilag nem létezik olyan negatív érzelem, amit az ember ne tudna élvezni, és ezt a legnehezebb felismerni. Néhányan valójában a negatív érzelmekből nyerik az összes élvezetüket. Az emberekkel kapcsolatos azonosulás speciális alakot ölt, amit ez a tanítás igazodásnak (vagy figyelembevételnek) nevez. Az igazodás azonban kétféle lehet - az egyik esetben mások érzéseit vesszük figyelembe, a másikban pedig a sajátunkat. Többnyire az utóbbi fordul elő, és főként abban az értelemben, 12