A KAKASMANDIKÓ (ERYTHRONIUM DENS-CANIS L.) ROZSDA- BETEGSÉGE AZ ÔRSÉGI NEMZETI PARKBAN

Átírás

1 NÖVÉNYVÉDELEM 44 (1), A KAKASMANDIKÓ (ERYTHRONIUM DENS-CANIS L.) ROZSDA- BETEGSÉGE AZ ÔRSÉGI NEMZETI PARKBAN Jandrasits László 1 és Fischl Géza 2 1 Fertô-Hanság és Ôrségi Nemzeti Park Igazgatóság, 9435 Sarród Rév-Kócsagvár Pf. 4. jandrala@sztgnet.hu 2 Pannon Egyetem, Georgikon Mezôgazdaságtudományi Kar, Növényvédelmi Intézet, 8360 Keszthely Deák F. u. 57., fischl-g@georgikon.hu A védett növények betegségeinek elôfordulásával, elterjedésükkel, jelentôségük megítélésével viszonylag kevés az adatunk. A dolgozat szerzôi a védett növények közé tartozó kakasmandikó rozsdabetegséget ismertetik. Az Ôrségi Nemzeti Park területén (Szakonyfalu térségében) e faj jelentôsebb populációja fordul elô. Már 2006-ban felfigyeltek a kakasmandikót fertôzô Uromyces erythronii rozsdagomba megjelenésére ben a fertôzés tünetei korán megjelentek, a fertôzések fokozódtak. Ez adott lehetôséget arra, hogy a betegség elôfordulásának mértékét 0 5 fokozatú bonitálási skálával, különbözô idôpontokban végzett felvételezéssel nyomon követhessék. A három kijelölt mintaterületen végzett felmérések eredményei szerint a rozsdagomba okozta fertôzések az utolsó értékeléskor 54 75%-os értékek közé estek. A súlyosan fertôzött levelek korán elhaltak. A szerzôk részletesen ismertetik a betegség tüneteit és a kórokozó mikroszkópos morfológiáját. Felvetik annak lehetôségét, hogy a kórokozó további súlyos fertôzése nyomán kialakuló fertôzés a kakasmandikó populációjának legyengüléséhez, ill. kiritkulásához, esetleg kipusztulásához vezet. A védett növények betegségeinek elôfordulásával, elterjedésükkel, jelentôségük megítélésével viszonylag kevés az adatunk (Jandrasits és Fischl 2006a, 2006b). Egy többéves kutatási program keretében vállalkoztunk arra, hogy az Ôrségi Nemzeti Park területén elôforduló védett növények gombás betegségeit tanulmányozzuk. A szerzôk ebben a dolgozatban a védett növények közé tartozó kakasmandikó rozsdabetegségét ismertetik. Az Erythronium fajokról (E. albidum, E. americanum, E. grandiflorum, E. montanum) az USA-ból 16 gombafaj jelenlétét mutatták ki (Farr és mtsai 1995). Európában Brandenburger (1985) az E. dens-canisról 6 gombafaj elôfordulását, köztük az Uromyces erythronii fajt is közli. Magyarországon ez ideig csak a rozsdabetegség hazai elôfordulásáról vannak adataink. A kakasmandikó kora tavasszal virágzó liliomfélénk. A Vendvidéken szálanként elszórva nagy területen, helyenként tömegesen fordul elô. Tisztásokon, erdôszéleken, nedves és hegyi réteken, fôként üde bükkösök, gyertyános tölgyesek aljában él. Legnagyobb tôszámmal (kb tô) a nemzeti parkban Csöde község melletti erdôben található. A növény cm-es geofiton, a hagymagumó hengeres-tojásdad alakú. Rendszerint két, rövid nyelû, átellenes állású, tojásdad-elliptikus tôlevele fejlôdik, melyek virágzáskor lilásbarnazöld foltosak. Késôbb a levelek kifakulnak, elvesztik mintázatukat. A virág vörösesbarnás tôkocsányon magánosan fejlôdik, bókoló, élénk bíborpiros színû vagy halványabb. Toktermést fejleszt. Elterjedése: Déli-Alpok, Dél-Európa egyes részein, Kaukázus, Szibéria, Japán m magasságig elôfordul (Lippert 1985). Magyarország nyugati határvidékén kívül (Ôrség, Kemeneshát, Somló, Zalai-dombvidék), a Zselicben, Belsô-Somogyban és a Szekszárdi-dombvidéken vannak állományai (Simon 2000, Tímár 1994, Farkas 1999). Magyarország további részérôl csak az Aggteleki-karszton és a Bükkben említik. Ritka, védett növény. Természetvédelmi értéke: Ft.

2 20 NÖVÉNYVÉDELEM 44 (1), 2008 c Vizsgált terület: Szakonyfalu, Alsószölnök Szakonyfalui-patak völgye. A kakasmandikó, a Szakonyfalui-patak völgyét kísérô bükkösök, gyertyános tölgyesek szegélyén és közvetlenül a patakpartot övezô égerligetben található meg. Kísérô fafajként elôfordul itt a hegyi juhar, a nyír, a luc- és az erdeifenyô. A cserjeszintben mogyoróval, kökénnyel, csíkos kecskerágóval és a védett farkasboroszlánnal találkozhatunk. A Szakonyfalui-patak völgye különösen értékes élôhely. Szakonyfalu alatt élnek a ritka osztrák zergevirág és a struccpáfrány kisebb populációi. A patakvölgyben a kakasmandikó együtt fordul elô az ugyancsak kora tavasszal virágzó tavaszi tôzikével, melynek állománya több ezer tövet számlál. Ebben az idôben bújnak elô a föld alól az élôsködô életmódot folytató kónya vicsorgó rózsaszínes hajtásai is. Kissé feljebb, a bükkösök alatt találjuk az ugyancsak védett erdei cikláment. A kakasmandikó állománynagysága itt több ezer tövet számlál. A kakasmandikó rozsda okozta megbetegedését elôször 2006 tavaszán észleltük az állományban. Mindössze 10 tövön jelentek meg a jellegzetes narancssárga színû ecídiumtelepek. Az elsô fertôzések helyszínét GARMIN Etrex Legend kézi GPS mérômûszerrel mértük be. A mérési hely koordinátái: E: , N: Pontosság 9 m tavaszán ( ) a területet újbóli felkeresésekor, a évi elôforduláshoz képest hatalmas területet borítottak a rozsdával fertôzött tövek. A 2006-ban azonosí- K2 tott folttól déli és keleti Dél irányban, az erôsen kanyargó patak által közrefogott területen találtunk két jól elkülönülô nagy, szabálytalan alakú foltot, a melynek területe megközelítôleg m². 3. Néhány nappal késôbb közvetlenül a patak túloldalán, az elôbbi területektôl DK-i irányban egy kb. 600 m²-es területen újabb, nagy fertôzött foltot észleltünk. A foltok kiterjedését GPS segítségével határoztuk meg. Összesen tehát 3 jól elkülöníthetô fertôzött folt volt kimutatható. Anyag és módszer A fertôzést mutató foltokban összesen 3 db, 3 m 3 m-es mintaterületet (ún. kvadrátokat) jelöltünk ki (1. ábra). Két helyen (az elsôt az 1. és a 2. folt határán, a másodikat a 2. folt D-i, patak menti szélén) az elôzôekkel megegyezô méretû kontroll kvadrátot is kijelöltünk Ezekben a kontroll kvadrátokban a kakasmandikó-levelek tünetmentesek voltak. A fenti három nagyobb rozsdafolttól, a patak mentén folyásirányban (É) és visszafelé (D) haladva a kakasmandikó-állományokban nem mutatható ki a rozsdabetegség. A mintaterületek sarkait cövekkel jelöltük meg és az értékelések idejére bálazsineggel kerítettük körbe. A kvadrátok helyét GPS segítségével is azonosítottuk, melyek a következôk: a jelû: E: , N: Pontosság 5 m. b jelû: E: , N: Pontosság 5 m. c jelû: E: , N: Pontosság 7 m. 1. Nyugat K1 Alsószölnök Észak Jelmagyarázat Szakonyfalupatak, községhatár Rozsdafertőzött folt határa a,b,c Mintaterületek 3*3 K1,2 Kontrollterületek 3*3 1,2,3 Rozsdafertőzött foltok Szakonyfalu Kelet 1. ábra. A kakasmandikó-rozsdával fertôzött területének átnézeti térképe 2. b

3 NÖVÉNYVÉDELEM 44 (1), Kontroll (1. és 2. folt határán): E:434003, N: Pontosság 6 m. Kontroll (2. folt D-i széle, patakpart): E:434015, N: Pontosság 7 m. A három vizsgálati kvadrátban (a, b, c) fertôzési indexet számoltunk 50 db tôlevél 4 5 naponkénti ellenôrzésével. A kontroll területeken folyamatosan figyeltük, hogy megjelenik-e a betegség. A mintaterületek kialakításakor célszerû volt a legalább 3 m 3 m-es területek kijelölése, mivel így lehetett biztosítani az értékelésekhez szükséges, elegendô mennyiségû levélszámot az 50 tô esetében. Az 50, ill. 100 db levelet tartalmazó mintaterület kialakítása azért nem volt célszerû, mert a vegetáció elôrehaladtával a késôbb kihajtó gumókból származó levelek már zavarták volna az objektív bonitálást. A levelek fertôzöttségét minden alkalommal 0 5 fokozatú bonitálási skála segítségével határoztuk meg. Az adatokból fertôzöttségi indexszázalékot (Fi%) számoltunk. A bonitálási skála fokozatai a következôk: 0 tünetmentes levél 1 a rozsdatelepek a levél 1 15% közötti felületét borítják 2 a levélfelület 15 30%-os borítása 3 a levélfelület 30 50%-os borítása 4 a levélfelület 50 75%-os borítása 5 a levélfelület %-os borítása. Eredmények A betegség tünetei, a kórokozó jellemzése Ecidiotelepek Teleutotelepek A kakasmadikó-rozsda elsô tüneteire március elején figyeltünk fel ben a betegség korai megjelenése összefüggésbe hozható az enyhe, hó nélküli téllel és a vegetáció korai megindulásával. Ebben az idôszakban a leveleken megjelenô élénk narancssárga színû ecidiotelepek szórványosan jelentek meg az állományban. Emiatt még nem volt értelme a bonitálásnak. A viszonylag nagyméretû és a fajra jellemzô tarka mintázatot mutató tôlevelek fonákán képzôdtek elszórtan az ecidiotelepek (2a. ábra). Az elsô pontszerû, majd késôbb terjedô foltok, azaz ecidiotelepek esetenként a levélfelületen több cm 2 -es, esetenként rombusz alakú telepekké fejlôdtek. A betegség levélfonákon történô elôfordulása a gya- 2a. ábra. A kakasmandikó-rozsda fertôzésének tünetei a levélen

4 22 NÖVÉNYVÉDELEM 44 (1), 2008 (Edídiumos alak: tünet, ecidiospórák 100 -os és 400 -os nagyításban) (Teleuto alak: tünet, teleutospórák 100 -os és 400 -os nagyításban) 2b. ábra. A kakasmandikó-rozsda (Uromyces erythronii) ecidio- és teleutóspórái koribb, de az ecidiotelepek ritkán a levél színén is kialakultak. Mindössze néhány esetben észleltük a rozsdatelepek kialakulását a levélnyeleken. Megfigyeltük, hogy a levelek fôere mentén képzôdô tömeges ecidiumtelepek miatt a levél meggörbült, csónak alakúvá vált. A késôbb kibújó friss tôlevelek fertôzése miatt azok gyakran elkeskenyedtek. A kifejlett ecídiumok a levél epidermiszét felszakították, a kerek ecídiumpusztulák szélein rojtosan visszamaradó epidermisz, illetve kutikula jellegzetes fehéres rojtjai szabad szemmel is érzékelhetôk. A betegség kifejlôdésével párhuzamosan a tôlevelek kezdeti jellegzetes rajzolatukat elveszítették, és az ecídiumtelepek mellett megjelentek a teleutotelepek is (2a. ábra). Ezekkel gyakrabban a levéllemez alapi részén találkoztunk. Az epidermisz felszakadása után a világos-, majd sötétbarna színû teleutotelepekbôl szabadultak ki a teleutospórák. A kakasmandikó-rozsdagomba egyedfejlôdése eltér a megszokott, teljes fejlôdésmenetû rozsdagombák fejlôdésmenetétôl. Szakirodalmi adatok szerint (Brandenburger 1985, Bánhegyi és mtsai ) a gomba fejlôdésmenete az ún. opsis típusba tartozik (0 I III IV), azaz hiányos fejlôdésmenetû. Ezen túlmenôen külön sajátosságként említi az irodalom, hogy az uredo alak ugyan hiányzik, de megfigyelhetô, hogy a késôbb fejlôdô ecídiospórák tulajdonképpen fiziológiai értelemben helyettesítik az uredospórákat. Az ecidiospórák egysejtûek, sima felületûek, gömbölydedek, esetenként az ecídiumban a sûrû képzôdés miatt kissé szögletesek (2b. ábra). Méretük saját mérések szerint ( µm), gyakorlatilag megegyezik a szakirodalomban (Brandenburger 1985) közölt adatokkal ( µm). A felszakadó teleutotelepekbôl kiszabaduló teleutospórák aranylóan fénylô világos gesztenyebarna, majd sötétbarna színûek, felületükön jellegzetes hosszanti lefutású, párhuzamos rajzolat figyelhetô meg. A teleutospóra csúcsi részén papillaszerû vastagodás képzôdik (2b. ábra). A teleutospórák gömbölydedek, kissé megnyúltak. Méréseink szerint a teleutospórák mérete µm, ami kismértékben meghaladja az ecidiospórákét. A mintaterületeken folytatott helyszíni vizsgálatok során nem talál-

5 NÖVÉNYVÉDELEM 44 (1), táblázat A kakasmandikó rozsdafertôzöttségének alakulása az a jelû felvételezési ponton Felvétele- A bonitálási skála fokozatai és a hozzájuk tartozó fert. levél (db) Összes zések fert. levél idôpontjai (db) koztunk a kórokozó spermogóniumos alakjával (feltehetôen az ecídiumos alak megjelenésekor már nem fordultak elô, vagy nem vettük észre azokat. A bazídiumos forma és a bazidiospórák képzôdésének megfigyelésére teleutotelepekkel erôsen fertôzött leveleket gyûjtöttünk be, amelyeket házikertben, fenyôfák alatt helyeztünk el mûanyag szúnyogháló alatt, hogy a szél ne hordhassa el azokat. Ezeket a leveleket havi rendszerességgel ellenôrizzük. A rozsdafertôzöttség-felmérések eredményei Az a jelû mintaterületen a fertôzöttségi indexszázalék az idô függvényében a következôképpen alakult (1. táblázat). A fertôzöttségi értékek adatai kezdetben (1 3. felvételezési idôpont) csak az ecídiumos, az utolsók (4 6. idôpont) már együttesen az ecídiumos- és teleutotelepek okozta fertôzéseket jelentik. Az 1. táblázat adatai szerint az idô elôrehaladtával a rozsdával fertôzött levelek száma fokozatosan emelkedett. Ezzel párhuzamosan nôtt a 4 5. fertôzöttségi kategóriába tartozó levelek száma is. A b jelû mintaterületen a fertôzöttségi indexszázalék az idô függvényében a 2. táblázatban közöltek szerint alakult. Az itt közölt adatok alapján a fertôzés az a jelû területen megfigyelt fertôzéshez hasonlóan alakult. A c jelû mintaterületen, amely kissé távolabb helyezkedett el a másik két ( a és b kvadráttól) a fertôzöttségi indexszázalék az idô függvényében a 3. táblázat adatai szerint alakult. Ezen a területen alakult ki a legerôsebb rozsdafertôzés, annak ellenére, hogy az elsô fel- 2. táblázat A kakasmandikó rozsdafertôzöttségének alakulása a b jelû felvételezési ponton Felvétele- A bonitálási skála fokozatai és a hozzájuk tartozó fert. levél (db) Összes zések fert. levél idôpontjai (db)

6 24 NÖVÉNYVÉDELEM 44 (1), táblázat A kakasmandikó rozsdafertôzöttségének alakulása a c jelû felvételezési ponton Felvétele- A bonitálási skála fokozatai és a hozzájuk tartozó fert. levél (db) Összes zések fert. levél idôpontjai (db) Fertôzöttségi index % márc. 31. ápr. 03. ápr. 07. ápr. 12. ápr. 17. ápr. 23. A felvételezések idôpontja 3. ábra. A kakasmandikó rozsdafertôzöttségének változása az idô függvényében három különbözô mintahelyen (a, b, c) vételezéskor az elôzôkhöz hasonló alapfertôzöttséget mértünk. A három mintaterületen a kakasmandikó rozsdafertôzöttségének alakulását a 3. ábra szemlélteti. Az egyes mintaterületeken (kvadrátok) a fertôzöttség különbözô szintekrôl indult, az idô elôrehaladtával az eredeti fertôzésekhez képest a fertôzöttségi index százalékos értéke több mint háromszorosára emelkedett nem egészen 1 hónap alatt én elsôsorban a levélfonákon, majd a levél színén is megjelentek az elsô barnásfekete színû teleutotelepek, amelyek a vizsgálat végére teljesen kialakultak. Április 23-át követôen a fertôzések objektív értékelését az elpusztult levelek nagy aránya, ill. a felnövô aljnövényzet már nem tette lehetôvé. Az Anyag és módszer fejezetben jelzett két kontroll mintaterületen a vizsgált idôszakban nem jelentkezett a kakasmandikó rozsdabetegsége. A következô években tervezzük a felvételezések folytatását a betegség térés idôbeni terjedésének és a fertôzések súlyosságának vizsgálatára. A rozsdával fertôzött levélminták herbáriumi anyagát a Természettudományi Múzeum Növénytárába megküldtük, és azokat Uromyces erythronii, BP99423 (ecídiumos forma), Uromyces erythronii, BP99424 (teleuto alak) kódszámmal letétbe helyezték. Ezzel a hazai Uromyces erythronii minták száma a korábbi három mintával (Bôszénfa 1, Jósvafô 2 minta) együtt összesen ötre bôvült (Révay szóbeli közlés). Következtetések a b c A kakasmandikó-állományokat veszélyeztetô tényezôket a következôkben lehet összefoglalni. A patak mederszabályozása miatt és a mûutak mentén található populációk különösen veszélyeztetettek (utak sózása, kábelek fektetése, kora tavaszi perzselés, gyomirtás). A Zsidai-

7 NÖVÉNYVÉDELEM 44 (1), völgyben a Zsida-patak partján a faj élôhelyén található kiskertek, üdülôk is több problémát vetnek fel (Tímár 1994). E dekoratív növények illegális gyûjtése, az élôhely drasztikus átalakítása (fakitermeléskor taposási kár, erdôk tarvágása) további veszélyeztetô tényezôk a kakasmandikó-populációk számára. A mikroszkopikus gombák jelenléte, az általuk elôidézett súlyos fertôzések miatt az állományok legyengülése, kiritkulása is bekövetkezhet. Ennek tisztázása, a fertôzések évenkénti alakulásának nyomon követése mindenképpen indokolt. Végezetül a teljesség végett megemlítjük, hogy a kakasmandikó-populációk vizsgálata során között különbözô helyekrôl (Kétvölgy, Rábatótfalu, Apátistvánfalva) gyûjtött, betegségtüneteket mutató növényi részekrôl (levél, virág) azonosítottuk a Botrytis cinerea, Phyllosticta sp., Cladosporium herbarum, Penicillium sp., Colletotrichum dematium gombafajokat. Ezek azonban csak sporadikusan fordultak elô, és jelentôs fertôzéseket nem okoztak. Köszönetnyilvánítás A szerzôk köszönetüket fejezik ki dr. Révay Ágnes tudományos fômunkatársnak, aki lehetôvé tette az általunk gyûjtött minták letétbe helyezését, és értékes információkat adott a betegség hazai elôfordulásának adatairól. IRODALOM Bánhegyi J., Tóth S., Ubrizsy G. és Vörös J. ( ): Magyarország mikroszkopikus gombáinak határozókönyve Akadémiai Kiadó. Budapest. Brandenburger, W. (1985): Parasitische Pilze an Gefäβ pflanzen in Europa. Gustav Fischer Verlag. Stuttgart New York. Farkas S. (1999): Magyarország védett növényei. Mezôgazda Kiadó, Budapest. Farr, D. F., Bills G. F., Chamuris G. P. and Rossman A. Y. (1995): Fungi on Plants and Plant Products in the United States. APS Press. St. Paul, Minnesota, USA Jandrasits L. és Fischl G. (2006a): Colletotrichum spp. elôfordulása védett növényfajokon. Növényvédelmi Tudományos Napok. Budapest. Összefoglaló: 46. Jandrasits L. és Fischl G. (2006b): Védtelen védett növények. A vörös áfonya nyavalyái. Élet és Tudomány. LXI (50): Lippert, W. (1985): Alpenblumen. GU Naturführer. GU Verlag GmbH, München. Simon T. (2000): A Magyarországi Edényes Flóra Határozója. Harasztok Virágos Növények. Nemzeti Tankönyvkiadó Rt., Budapest. Tímár G. (1994): A Vendvidék védett és veszélyeztetett növényei. Diplomadolgozat, EFE Sopron. RUST DISEASE OF DOG S-TOOTH VIOLET (ERYTHRONIUM DENS-CANIS L.) IN ÔRSÉG NATIONAL PARK L. Jandrasits 1 and G. Fischl 2 1 Directorate of Fertô-Hanság and Ôrségi National Park, H 9435 Sarród Rév-Kócsagvár Pf.4., jandrala@sztgnet.hu 2 Pannon University, Georgikon Agricultural Faculty, Plant Protection Institute, H 8360 Keszthely, Deák F. u. 57. fischl-g@georgikon.hu There are rather few data on the incidence, geographical distribution and importance of diseases affecting protected plants. The authors of the paper describe the rust of such plant, dog s-tooth violet. A significant population of this species is present on the territory of Ôrség National Park (around Szakonyfalu). They took notice of the rust fungus Uromyces erythronii infecting dog s-tooth violet already in The symptoms of the disease appeared early in 2007, and the disease was spreading. This allowed the authors to monitor the incidence of the disease and recording data against a scale of 0 5. Incidence of rust disease was in the range of 54 75% in the three designated sampling areas at the time of the last assessment. The severely infected leaves died early. The authors give a detailed account of the symptoms of the disease and the microscopic characteristics of the pathogen. They raise the possibility that the further eventual spread of severe infection will lead to the decline, decrease or disappearance of dog s-tooth violet populations. Érkezett: június 14.