A HATÁROK ÉS A HATÁRON ÁTNYÚLÓ (CBC) KAPCSOLATOK. Szerkesztette: Prof. Dr. Süli-Zakar István, DSc A HATÁROK ÉS A HATÁRON ÁTNYÚLÓ (CBC) KAPCSOLATOK

Átírás

1 A HATÁROK ÉS A HATÁRON ÁTNYÚLÓ (CBC) KAPCSOLATOK SZEREPE A KIBŐVÜLT EURÓPAI UNIÓ KELETI PERIFÉRIÁJÁN Szerkesztette: Prof. Dr. Süli-Zakar István, DSc A HATÁROK ÉS A HATÁRON ÁTNYÚLÓ (CBC) KAPCSOLATOK SZEREPE A KIBŐVÜLT EURÓPAI UNIÓ KELETI PERIFÉRIÁJÁN Debrecen, 2007

2 HATÁRMENTT EGYÜTTMÜKÖDÉS 7

3 8 GONDOLJUNK EGY KÖZÖS JÖVŐRE: HATÁRMENTI AGGLOMERÁCIÓ

4 AZ EUROREGIONÁLIS EGYÜTTMŰKÖDÉS NÉHÁNY SAJÁTOSSÁGA HAJDÚ-BIHAR ÉS BIHOR MEGYÉK HATÁRON ÁTNYÚLÓ KAPCSOLATAIBAN Prof. Dr. Baranyi Béla * Summary: This study deals with the new dimensions of cross-border structures along the Eastern state borders of Hungary. It pays special attention to the presentation of the territorial integrations including the already existing euroregions and other euroregional organizations as well as the just forming organizations. One of the most important results of the analysis is that the significance of the smaller scale organizations at the level of micro regions, counties and settlements in cross border cooperation is increasing while the role of the overgrown, large scale model is decreasing. The fundamental reform and the structural transformation of the large scale organizational model (like the Carpathian Euroregion) and the strengthening of the role of the smaller scale crossborder structures (Hajdú-Bihar-Bihor and Bihar-Bihor Euroregions) seems to be inevitable. Only this way can the new forms of cross-border cooperation be created which are able to encourage the obtainment and effective allocation of EU resources, can moderate the unfavorable effects of the Schengen border while contribute to the strengthening of the connecting (bridge-) function of the state borders and the reunification of the spatial units disintegrated by the Trianon Treaty. Kulcsszavak: európai integráció; magyar román határrégió; határon átnyúló kapcsolatok; euroregionális szervezetek és szerveződések; Kárpátok Eurorégió; Hajdú-Bihar Bihor Eurorégió; Bihar Bihor Eurorégió Az interregionális együttműködés intézményi keretei Magyarországon A határ menti kapcsolatokat szolgáló határközi struktúrák intézményi keretei Magyarországon gyakorlatilag minden határszakaszon megvalósultak, ami egyben azt is jelzi, hogy a határon átívelő együttműködések erősítését követelik meg a hasonló természet- és településföldrajzi pozíciók és adottságok, a hajdan volt történelmi alapok és a határ túloldalán élő magyarsággal ápolandó kapcsolatok is. Ebben a kapcsolatépítésben rendelkeznek ígéretes kilátásokkal azok a kisebb intézményesített együttműködési formák, ún. eurorégió típusú határközi struktúrák, * Az MTA doktora, a Debreceni Egyetem habilitált professzora, tudományos főmunkatárs, az MTA Regionális Kutatások Központ Alföldi Tudományos Intézete Debreceni Osztályának vezetője. A kutatás az OTKA T számú kutatási programhoz is kapcsolódik. 9

5 amelyek már létrejöttek, illetve születőben vannak Magyarország államhatárai mentén is. A különféle euroregionális szervezetek és interregionális együttműködések száma az Európai Unióban jelenleg már kétszáz, Magyarország államhatárai mentén tizennyolc (1. ábra, 1. táblázat). Az interregionális szervezetek magas száma természetesen önmagában még nem garancia a tartalmas tevékenységre, csak lehetőség olyan intézményi keret, amelyet megfelelő tartalommal kell feltölteni, kerülve a formális működést. A határközi struktúrák intézményi modelljei közül, funkcióik, méretük, területiségük, térszerkezeti elhelyezkedésük és kapcsolataik alapján három típus emelhető ki: 1. Munkaközösség az eurorégiónál egyszerűbb szervezeti felépítésű vagy kevésbé integrált, alacsonyabb kompetencia-szintű, transznacionális jellegű határközi struktúra, érdekközösség. A nagy kiterjedésű, országokat és tartományokat magában foglaló laza szervezeti formát tekintve Magyarország két esetben Alpok-Adria Munkaközösség (1978) és a Duna Menti Tartományok Munkaközössége (1990) érintett. 2. Eurorégió államhatárokat áthidaló, legmagasabb szintű, legtöbb hatáskörrel és funkcióval rendelkező, legfejlettebb együttműködési forma, határközi struktúra, amely területiség és térszerkezeti kapcsolatok alapján két nagy csoportra osztható: Nagyrégiós modell nagyívű határon átnyúló, transznacionális együttműködések. Magyarországot három ilyen határközi struktúra érinti, a Kárpátok Eurorégió (1993), a Duna Körös Maros Tisza Eurorégió (1997), a West/Nyugat-Pannónia Eurorégió (1998). Kisrégiós (kistérségi, megyeközi és/vagy városi vonzáskörzeti) modell megyék, kistérségek és/vagy városok, városi vonzáskörzetek közötti intézményesült kapcsolatok: Duna Dráva Száva Euroregionális Együttműködés (1998), Vág Duna Ipoly Eurorégió (1999), Ipoly Eurorégió (1999), Neogradiensis Eurorégió (2000), Sajó Rima Eurorégió Határon Átnyúló Együttműködés (2000), INTERREGIO (2000), Kassa Miskolc Eurorégió (2000 és 2004), Hármas Duna-Vidék Eurorégió (2001), Dráva Duna Eurorégió (2001), Bihar Bihor Eurorégió (2002), Hajdú-Bihar Bihor Eurorégió (2002), Ister- Granum Eurorégió (2003), Zemplén Eurorégió (2004). 3. Rövid távú, projektszintű és egyéb településközi együttműködések alkalmi kooperációk, amelyek konkrét, gyakran átmeneti jelleggel jönnek létre, számuk igen magas, s állandóan változik (Nárai M. Rechnitzer J. szerk. 1999; Rechnitzer J. 1999a; Baranyi B. 2004, 2005a). A különféle intézményesült határközi struktúrák, eurorégiók és egyéb interregionális szervezetek magas száma is jelzi, hogy az 1989/90-től kibontakozó kelet-középeurópai rendszerváltó folyamat és az európai integrációs folyamatok kiterjedésének egyik következménye volt az új államok létrejötte, az államhatárok elválasztó jellegének a mérséklődése, egyszersmind a határrégiók szerepkörének a bővülése. 10

6 1. ÁBRA Eurorégiók és határon átnyúló regionális együttműködések Magyarország részvételével 1. TÁBLÁZAT A határ menti együttműködési szerveződések fontosabb adatai, 2004 Interregionális szerveződés Az alapítás éve Terület km 2 ebből: Népesség a ezer fő magyar területek aránya, % Kárpátok Eurorégió , Duna Körös Maros Tisza Eurorégió , West/Nyugat-Pannónia Eurorégió , Duna Dráva Száva Eurorégió , Neogradiensis Eurorégió , Ipoly Eurorégió , Vág Duna Ipoly Eurorégió , Kassa Miskolc Eurorégió , Sajó Rima Eurorégió , Interregio , Hármas Duna-vidék Eurorégió , Dráva Mura Eurorégió 2001 n. r. 2 62, Hajdú-Bihar Bihor Eurorégió , Bihar Bihor Eurorégió , Ister Granum Eurorégió , Zemplén Eurorégió , Forrás: Horváth Gy. (2005) alapján részben korrigált saját szerkesztés. Az együttműködésben résztvevő területi egységek száma 11

7 Megjegyzés: 1. A szerveződést kistérségek (szlovák formula szerint mikrorégiók) alkotják; 2. A szerveződés tagjai egymással nem szomszédos települési önkormányzatok, a terület ezért nem releváns; 3. A tagszervezetek önszerveződő kistérségek, amelyek magyar oldalon 19 település, román oldalon 17 (társközségekkel együtt 40) település tömörítenek. 4. A közigazgatási területi egységeken (megyéken) kívül a szervezet tagjai városok, község, és különféle kamarák. 5. Továbbá hat civil szervezet is tagja. 6. Kilenc kistérség (mikrotérség) területén összesen 100 települési önkormányzat. A változások mintegy szerves velejárójaként a határ menti együttműködések motivációja lett Magyarország esetében is: a belső és külső erőforrások közös hasznosítása; az uniós regionális támogatások megszerzése; az integráció erősítése; a határ menti fejlettségbeli különbségek csökkentése; a perifériák felzárkóztatása; a történetietnikai feszültségek és problémák enyhítése; a korábban összetartozó térszerkezeti funkciók egyesítése ; az új regionális gazdasági tér létrehozása és kohéziója; az euroregionális szemlélet és a regionális identitás erősítése. A magyar román határ menti együttműködés új helyzetben Magyarország jelenlegi keleti államhatárai mellett húzódó, a keleti stratégiai kapcsolódási irányhoz tartozó, 447,8 km hosszú magyar román államhatárok mentén húzódó határtérség jellemzője a perifériajelleg dominanciája, annak minden gazdasági-társadalmi-kulturális hátrányával együtt. A keleti irányú együttműködés szempontjából a jövőben olyannyira fontos magyar román határvidék, az öröklött történeti-etnikai problémákon túl, nem utolsósorban Trianon következményeként, az egykor viszonylag egységes Kárpát-medencei gazdasági térszerkezet szétesése, illetve széttöredezése miatt jelentős mértékben ma is külső (határ menti) perifériákat, halmozottan hátrányos helyzetű, esetenként a periféria perifériájára szorult elmaradott területeket foglal magában a határok mindkét oldalán. Ez az elmúlt évtizedekben inkább erősödő, mintsem gyengülő halmozottan hátrányos helyzet a magyar ukrán és az északkelet-magyarországi magyar román viszonylatban súlyosabb, a délkelet-alföldi magyar román térségben kevésbé súlyos gond (Tóth J. Csatári B. 1983; Tóth J. Golobics P. 1996; Tóth J. 1988, 1997; Ruttkay É. 1995; Baranyi B. 1999; Illés I. 2002; Enyedi Gy. 1996, 2005). Ami a magyar román határrégiókat illeti, továbbra is igen jellemző sajátosságuk tehát, hogy Az EU fejlettségi átlagához képest a határtérség mindkét oldalán elmaradott, periférikus jellegű területek húzódnak, amelyek markáns jellemzője a hátrányos helyzet akkumulációja, az elmaradott gazdasági szerkezet és infrastruktúra, a tőkehiány stb. Az 1989/90-es rendszerváltás megnyitotta ugyan a határokat, a rendszerváltó folyamat eredményeként 1990-től váltakozó intenzitással javuló kapcsolatok, élénkülő határon átnyúló együttműködés a jellemző. Magyarország uniós csatlakozása eredményeként csökkent a határok elválasztó (gát-), és erősödött az összekapcsoló jellege. Kétségtelenül erősödtek a gazdasági, társadalmi és integrációs, valamint élénkültek a lakossági kapcsolatok (vízummentesség magyar 12

8 román relációban). Bővültek a határrégiók fejlesztését szolgáló források (Interreg, Phare CBC stb.), de a határon átnyúló gazdasági kapcsolatok színvonala és intenzitása relatíve még ma is alacsony. A magyar román határrégió etnikai sajátossága továbbra is, hogy a határ mindkét oldalán laknak román és magyar ajkú nemzetiségiek. Figyelemre méltó különbség, hogy az államhatár román oldalán ugyan fogyatkozó, de ma is jelentős létszámú magyar kisebbség él nagy és kiterjedt etnikai tömbökben (2. ábra). A két ország javuló viszonya és az egyre nyitottabbá váló magyar román határ az elmúlt évtizedben mind erőteljesebben generálta a különböző államközi együttműködéseket, köztük a leginkább politikamentes, piaci meghatározottságú gazdasági kapcsolatokat, és így mára azok gyakorlatilag a gazdaság szinte minden területét áthatják. Különösen a román fél megnövekedett együttműködési hajlama ad okot optimizmusra, amelyet várhatóan nem fog akadályozni semmilyen kedvezőtlen politikai irányváltás, sem pedig nem kívánt következményeivel a Schengeni Végrehajtási Egyezmény életbelépése. Annál is inkább, mert a magyar tőkemozgás fő irányait minden bizonnyal továbbra is a határ menti és a belső erdélyi megyék, illetve a román főváros jelölik ki, bármennyire kívánatos lenne a magyar tőkebefektetések nagyobb területi decentralizálása Romániában. Igaz a magyar tőkeexport hozzávetőleg százaléka Nyugat-Európába irányul, de a közép-kelet-európai magyar befektetések elsődleges célpontja Románia. Az összes kelet-európai magyar befektetések 40 százaléka itt valósul meg. A szomszédos ország gazdasági jelenléte Magyarországon viszont összehasonlíthatatlanul kisebb, a román befektetések tőkearánya jelentéktelenebb. A legnagyobb magyar befektető Romániában a MOL Rt., míg a legnagyobb román befektető Magyarországon a PETROM vállalat volt (Baranyi B. 2004). Magyarország és Románia egyaránt komoly erőfeszítéseket tesz a felzárkóztatás érdekében, amelynek egyik hatékony eszköze a szomszédos Bihor és Hajdú- Bihar megyék gazdaságfejlesztési együttműködése. A gazdasági kapcsolatok élénkülésének egyik jele, hogy Romániában jelenleg 5010 magyarországi cég van jelen, és ezzel a Romániában befektető külföldi államok közül Magyarország az előkelő hatodik helyet foglalja el. További tőkebeáramlásra lehet számítani főleg az infrastruktúra, az ingatlanfejlesztés és az információs technológia területén is. A két ország kölcsönös tőkebefektetései elég egyenlőtlenül alakulnak. A magyar tőke számára a rendszerváltás után mindig is kedvelt hely volt Románia, ahol a magyarországi tőkebefektetések 1998-ban már meghaladták a 61 millió -t. A tőkekivitel azóta is folyamatosan növekszik, igazán nagy ugrás 2001-ben következett be több mint 45%- os, majd 2002-ben csaknem 59%-os emelkedéssel. 13

9 2. ÁBRA Magyar etnikum Romániában a évi népszámlálás idején Forrás: Határon Túli Magyarok Hivatala. A romániai magyar befektetések értéke hat év alatt csaknem megháromszorozódtak, 2003-ban meghaladták a 165 millió -t, amely az elmúlt három év növekedési adatait figyelembe véve jelentős eredménynek számít (3. ábra). Ha a magyar tőkekivitel adatait részletesebben megvizsgáljuk, azt tapasztalhatjuk, hogy 2003-ban Románia volt az ötödik legfontosabb célország, csupán Szlovákia, Horvátország, Hollandia és Macedónia előzték meg. Fordítva ugyanez már nem mondható el, hiszen Románia közel sem számít jelentős befektetőnek Magyarországon, olyannyira nem, hogy a javuló tendencia ellenére 2003-ban sem tudott beférkőzni a 25 legjelentősebb Magyarországon befektető ország közé. Romániából eddig meglehetősen kevés tőke érkezett Magyarországra, 1998-ban az itt befektetett román tőke nagyság mindössze 0,1 millió volt, ami több mint 740- szer volt kevesebb a Romániában befektetett magyar tőkénél. Azóta folyamatosan növekedett a román befektetések értéke, 2003-ban elérte a 12,2 millió -t, amely összeg már csak 13,6-szer volt kisebb a Romániában befektetett magyar tőke értékénél (Dancs, L. et. al Barta, Gy. ed. 2006). 14

10 3. ÁBRA A magyar és a román kölcsönös tőkebefektetések alakulása között millió Euro ,6 95,4 165, ,2 64,6 65, ,1 4,2 5,4 7,0 6,9 12, Román befektetések Magyarországon Magyar befektetések Romániában Forrás: Magyar Nemzeti Bank adatai alapján szerkesztette Dancs L., A határ menti régiók gazdasági együttműködésében a magyar tőkebeáramlás egyik fő iránya érthető okokból a négy romániai határ menti megye, míg a román tőkebefektetés elsősorban Budapestre és környékére koncentrálódik, s a magyarországi határ menti megyékben szerepük csekély. Ám a szerényebb eredmények is fokozottabb figyelmet érdemelnek, mert a gazdasági-társadalmi, humán és egyéb infrastrukturális feltételrendszer tekintetében mint azt számos példa is bizonyítja, a magyar román határ két oldalán gyakorlatilag ugyanazokkal a problémákkal kell megküzdeni, de a magyar és a román oldal között sok tekintetben óriási fejlettségbeli különbségek tapasztalhatók. Ez annak ellenére így van, hogy a magyar megyék az országon belül elmaradottabb, halmozottan hátrányos helyzetű területeknek számítanak, míg a román határ menti területekről az ellenkezője mondható el, hiszen saját országuk viszonylatában ezek a nyugatabbra fekvő határrégiók fejlettebb gazdasági-társadalmi szintet képviselnek. Ennek ellenére a két ország erősen eltérő fejlettségi szintje miatt a határ két oldalán egészen más léptékekben és összefüggésekben szabad csak gondolkodni. Ez önmagában is megnehezíti, egyszersmind megkerülhetetlenné teszi az együttműködést. A magyar román államhatár túlsó oldalán található Satu Mare (Szatmár), Bihor (Bihar), Arad és Timiş (Temes) megyék földrajzi elhelyezkedésének külön érdekessége, hogy saját fővárosuktól kétszer olyan messze vannak, mint Budapesttől, ami szintén olyan tényező, amely indokolja a határ menti kapcsolatok fejlesztését. A közös érdekek, valamint a román félnek a gazdasági-társadalmi felzárkózás, valamint az euroatlanti integráció sikere iránt 15

11 táplált remények megvalósítása érdekében mutatkozó intenzívebb együttműködési hajlandósága jogos várakozást keltett a határ mindkét oldalán. A határon átnyúló gazdasági kapcsolatok intézményi feltételeit tekintve meglehetősen ellentmondásos és felemás a helyzet, az egyre gyarapodó pozitív példák (önkormányzatok és önkormányzati társulások, vállalkozói övezetek, különböző kamarák, határ menti kiállítások és vásárok, interregionális kapcsolatok) révén ma már a határon átnyúló magyar román gazdasági együttműködést számos szervezet segíti közvetlen vagy közvetett módon, azonban a mindennapi kapcsolatokat az alulról jövő spontán szerveződések is meghatározzák, amelyeket a piaci érdekek és a kézzelfogható gazdasági előnyök megszerzésére tett lépések irányítanak. Emiatt minden fejlesztési elképzelésnek a vállalkozói igények kielégítését is szem előtt kell tartaniuk. A gazdasági kapcsolatok építésében különösen jelentős szerepet kapott a Phare CBC program, amely 1996-tól eredményesen segíti a magyar román határon átnyúló különféle gazdasági-társadalmi kooperációkat, úgy is mint a kapcsolatok egy jól működő katalizátora. Emellett működnek az együttműködést segítő INTTEREG támogatások különböző formái. Az EU határrégiókban és az EU-val határos térségekben az INTERREG I. ( ) révén 1,08 milliárd ECU; INTERREG II. ( ) fejlesztések során 2,65 milliárd ECU, az INTERREG III. ( ) révén pedig 4,875 milliárd euro várható. Az utóbbiból határ menti programok finanszírozására szolgáló INTERREG 3A pályázatok keretében hat intézkedési csomag köré csoportosítva pl. a 2006-ig terjedő időszakban 8 milliárd forint forrás áll rendelkezésre, ebből optimális körülmények között jelentős összegek nyerhetők el a magyar román határon átnyúló együttműködés finanszírozására is. A romániai partnerek határ menti projektjeiket párhuzamosan a Phare CBC programból finanszírozhatják, ahol 5 milliárd forint támogatási keret áll rendelkezésre, de jelentős fejlesztési összegeket tartalmaznak más EU támogatásokból származó különböző források, pl. az előcsatlakozási alapokból (Phare CBC, Credo, Ispa, Sapard) érkező források, valamint az INTERREG közösségi kezdeményezésekhez kapcsolódó támogatási programok (pl. Lace, térség- és intézményfejlesztési program; Cadses, közép-európai, adriai, dunai és délkelet-európai térség támogatási program stb.) (Kruppa É. 2003; Novotny G. 2003). A határon átnyúló gazdasági kapcsolatok erősítésében a keleti államhatárok mentén igen fontos szerepet töltenek be a különféle vállalkozási övezetek és a hozzájuk kapcsolódó ipari parkok. A kormány 1996-ban döntött a Záhony és Térsége Vállalkozási Övezet, 1998-ban pedig a Bihari Vállalkozási Övezet, a Makó és Térsége Vállalkozási Övezet, valamint 1999-ben a Békés Megyei Vállalkozási Övezet létesítéséről. A kezdeti eredmények már mutatkoznak, és az első külföldi nagybefektetők (pl. General Electric, Interspan) már megjelentek az övezetekben, ez azonban a szomszédos országok irányába eddig még nem hozott igazi áttörést. A határon átívelő gazdasági kapcsolatok kiépítésében ma már bizonyos 16

12 eredményeket felmutató vállalkozási övezetek és ipari parkok jelenléte ellenére is a viszonylag kis tőkeerővel rendelkező ukrán és román befektetők továbbra is elsősorban a határátkelőhelyek közelében fekvő kiskereskedelmi egységek működtetésében érdekeltek, amelyek az erős bevásárlóturizmus kiszolgálói. A gazdasági övezetektől rövid távon nem lehet csodát várni, ez sokkal inkább egy lehetőség, amely hosszabb távon akár több évtized távlatában képes lehet a térség gazdaságának egyik motorjává és a határon átnyúló gazdasági kapcsolatok dinamizáló tényezőjévé válni (Baranyi B. 2000). Eurorégiók Kelet-Magyarországon nagyrégiók Az európai integrációs folyamatok új kihívásaira való tekintettel mára minden, a határon átnyúló kapcsolatok helyzetét, fejlesztésének lehetőségeit és esélyeit érintő kérdésnek megnőtt a jelentősége, különösen ami Magyarország keleti államhatárai mellett húzódó határ menti térségek és települések együttműködését illeti. A határon átnyúló ún. intézményesült kapcsolatok leggyakoribb formái régtől fogva a megyei önkormányzatok és intézményei, a települések közötti, többnyire társmegyei, testvértelepülési és testvérintézményi kapcsolatok, amelyek zömmel oktatási, kulturális és sport jellegű együttműködést és sokkal kevésbé gazdasági-kereskedelmi kapcsolatokat jelentenek. A határon átnyúló együttműködésben ma még a gazdasági szempontból annyira kívánatos kistérségi kapcsolatrendszerek is csak alacsony szinten működnek, mivel Romániában még nem létezik a magyarországihoz hasonló hivatalos kistérségi (NUTS 3) szintű tervezési-statisztikai területfejlesztési szint, csupán önszerveződő kistérségi szövetségek létrejöttéről lehet esetenként beszélni. A Magyar Köztársaság keleti határrégióiban jelentkező hátrányos következmények minimalizálásában, a határon átívelő kapcsolatok erősítésében játszhatnak megkülönböztetett szerepet többek között azok a nagy euroregionális szervezetek és egyéb interregionális szerveződések, amelyek szép számmal vannak jelen Magyarország keleti államhatárai mentén és amelyeknek a határon átnyúló együttműködésben meglévő valós vagy potenciális funkcióik akkor sem lebecsülhetőek, ha ma még tevékenységük formális keretei erősebbek, mint működésük tényleges tartalmi összetevői. Magyarország keleti felének külön sajátossága az, hogy itt alakult meg legkorábban öt ország transznacionális együttműködésére alapozott euroregionális szervezet, a Kárpátok Eurorégió (1993), illetőleg a délkelet-magyarországi határövezetben tevékenykedik 1997 óta a magyarországi három nagy eurorégió közül másodikként létrejött Duna Körös Maros Tisza Eurorégió (DKMT), s immár háromra emelkedett az egyéb kistérségi típusú interregionális szervezetek száma is (a Hajdú-Bihar Bihor és a Bihar Bihor Eurorégió, az Interregio). Szerepükkel a működésüket érintő kritikák ellenére a jövőben is számolni kell (Baranyi B. 2002, 2005b). 17

13 18 GONDOLJUNK EGY KÖZÖS JÖVŐRE: HATÁRMENTI AGGLOMERÁCIÓ Magyar román relációban közvetlenül Hajdú-Bihar és a romániai Bihor megyék részvételével a következő euroregionális szerveződésekben vesznek részt. A legnagyobb kiterjedésű és időben a legkorábban alakult szervezet ezek közül az február 14-én alakult Kárpátok Eurorégió, amely nagyrégiós (tartományi és/vagy megyei) modellnek nagyívű határon átnyúló, transznacionális, ún. transborder típusú együttműködés két vagy több szomszédos, illetve közeli ország középszintű területi egységei, tartományai, régiói (NUTS 2), megyéi (NUTS 3) között létrejött eurorégiónak számít. A két megye részvételével megalakult másik két interregionális szervezet a Hajdú-Bihar Bihor Eurorégió (2002. október 11.) és a Bihar Bihor Eurorégió (2002. április 12.), amelyek kisrégiós (kistérségi, megyeközi és/vagy városi vonzáskörzeti) modell közvetlen határ menti, ún. crossborder típusú, szomszédos kistérségek és település-szövetségek (NUTS 4), illetve városi vonzáskörzetek és települések (NUTS 5) közötti együttműködési formáknak tekinthetők. A rövid távú, projektszintű és egyéb településközi testvértelepülési együttműködések, alkalmi struktúrák száma igen magas. Milyen esélyeket kínálnak Kelet-Magyarország határrégiói számára a határon átnyúló kapcsolatok és együttműködések elmélyítésében az euroregionális szervezetek? Az interregionális szerveződések egyik fontos sajátossága, hogy azokat nem az államhatárok, és így akár több ország területeit magukba foglaló régiók is létrejöhetnek. Miután pedig az EU-ban kiemelt prioritást élvez az elmaradott határ menti régiók fejlesztésének és felzárkózásának elősegítése, ezért a határokon átívelő regionális szerveződéseknek a közös fellépés lehetősége miatt még inkább létérdeke az együttműködés. Kelet-Közép-Európa EU-tagországaiban a nemzetközi irányítású euroregionális együttműködéseknek még nagyobb a szerepük (ennek felismerését jelezte többek között a PHARE CBC program beindítása is 1995-ben), mivel maguk is komolyan befolyásolhatják a kapcsolatok alakulásának irányát, és szervező tevékenységükkel jelentősen erősíthetik határterületek kohézióját. A határon átnyúló struktúrák intézményi háttere Magyarországon gyakorlatilag minden határszakaszon kiépült. A kapcsolatrendszerek intézményesülésének eddigi csúcspontját kezdetben Kelet-Közép-Európában is az euroregionális (az EU-val nem határos, de ezt a nevet jogosultan használó) szervezetek létrejötte jelentette. Az eurorégióknak méretük, területiségük, térszerkezeti elhelyezkedésük és kapcsolatuk alapján két jellegzetesebb típusa különböztethető meg. Az egyik az ún. nagyrégiós modell, a másik pedig a kisrégiós modell. Az elsőt akár tartományi és/vagy megyei modellnek is lehetne nevezni, abból kiindulva, hogy két vagy több szomszédos vagy közeli ország középszintű területi egységeit, tartományait, régióit (NUTS 2), illetve kisebb regionális területi egységeit, például megyéit (NUTS 3) magában foglaló nagy kiterjedésű euroregionális szervezetek (pl. Kárpátok Eurorégió). A másik, kistérségi és/vagy városi vonzáskörzeti modellnek is nevezhető eurorégiós szerveződés, a kisrégió erőteljesebben épít a közvetlen két- vagy háromoldalú megyei és kistérségi (Hajdú- Bihar Bihor, illetve Bihar Bihor Eurorégió, Interregio) vagy város város, településközi kapcsolatokra, eleve kisebb térségben gondolkodva a régió területi összefüggéseit

14 zártabban közvetíti, miközben megőrzi a nagyrégiós modell számos stratégiai elemét (Baranyi B. 2002, 2004). Az euroregionális és interregionális szerveződések révén mindenekelőtt Nyugat-Európában olykor már a kontinens keleti felében is egyre jobban erősödik az ún. euroregionális szemlélet, amely szerint a jövő Európája nemcsak a nemzetállamok, hanem az azonos gazdasági érdekeltségű (határ menti) területekből kialakított régiók Európájaként is értelmezhető. A határok meghaladásából, az euroregionális együttműködésből számos előnye származhat nemcsak a határ menti térségeknek, de a nemzetállamoknak is. A határ menti régiók jobban megismerhetik egymást (civil szint); kedvezőbbek a helyi önkormányzatok és hatalmak együttműködésének a feltételei (intézményi szint); a kis- és középvállalkozások gazdasági szervezetek, kamarák közötti együttműködéseknek munkahelyteremtő hatása lehet (gazdasági szint); lehetőséget teremtődhet a régiók közötti know-how és információk cseréjére (tudományos, társadalmi-kulturális szint); az idegenforgalom erőteljesebben fejlődhet (közös marketing tevékenység és közös projekt kapcsolatok). (Czimre K. 2000; Pál Á. Nagy I. 2000) Magyarország keleti államhatárai mentén tevékenykedő több euroregionális szervezet közül a két eurorégió (nagyrégió) eddigi működésének eredményességével kapcsolatos megítélés meglehetősen felemás. A legtöbb gond és probléma, már csak a körülmények és az ún. multiregionális-transznacionális jellege, illetve területisége, hatalmas méretei miatt is, a Kárpátok Eurorégió tevékenységével függ össze. A hatalmas kiterjedés önmagában is nehezíti az érdemi együttműködést. Különösen érvényes megállapítás ez a Kárpátok Eurorégióra, amelynek viszonylag óriási méretei ( km 2, 16 millió lakos) egy jelentősebb nagyságú ország területét teszi ki, mintegy kéttucat közigazgatási egységére kiterjedően, olykor nem is szomszédos országokkal érintkezve, már-már pusztán emiatt is a működésképtelenség felé sodorják a szervezetet. Igaz a DKMT Eurorégió is viszonylag nagy területet ( km 2 ) fog át, és közel 6 millió fős népességet érint, de ez mégiscsak kezelhetőbb nagyságrend, mint a Kárpátok Eurorégióé. Arról nem is szólva, hogy Jász-Nagykun-Szolnok megye 2003-ban történt kilépését követően a három magyar (Csongrád, Bács-Kiskun, Békés) és a négy román (Krassó-Szörény, Temes, Arad, Hunyad) megyét, valamint a Vajdaság tartományt magában tömörítő DKMT Eurorégió az együttműködés szorosabb és konkrétabb formáját képviselve mind természetföldrajzi, mind gazdasági-társadalmi jellegét tekintve régtől fogva homogénebb, már történelme során is (pl. az Osztrák Magyar Monarchia idején) erőteljesebb fejlődésnek indult térség volt, mint a Kárpátok Eurorégió, amely ma öt ország (Magyarország, Lengyelország, Románia, Szlovákia és Ukrajna) területeit foglalja magában (Süli-Zakar I. 1997; Rechnitzer J. 1999b; Süli-Zakar I. Ludvig Zs. 2001). Mindkét nagyrégiós euroregionális szervezet esetében, közös jellemzőként mondható el, hogy különböző múltbeli és újkeletű politikai, gazdasági-társadalmi, etnikai okok s nem csak a területiség, a túlméretezettség miatt ma még nem képesek azokat a funkciókat ellátni, amelyeknek a fejlettebb nyugat-európai térsé- 19

15 gek nagy interregionális szervezetei már sokkal sikeresebben felelnek meg. Az amúgyis rövid múltra visszatekintő, a serdülőkor problémáival, a formális elemek túltengésével küszködő két kelet-magyarországi nagyrégiók esetében a működésükkel kapcsolatos fenntartások és hiányosságok a rájuk vonatkozó ismeretek alacsony társadalmi beágyazottságában fejeződnek ki. Számos jel mutat arra, hogy a szomszédos határ menti régiók különböző szinteken történő összefogásával, a közös érdekek és érdekeltség felismerésével a mai határon átnyúló kapcsolatoknál jóval működőképesebb együttműködések jöhetnének létre. Új euroregionális szerveződések kisrégiók A határon átnyúló együttműködések erősítését követelik meg a hasonló természet- és településföldrajzi pozíciók és adottságok, a hajdan volt történelmi alapok és a határ túloldalán élő magyarsággal ápolandó kapcsolatok is. Ebben a kapcsolatépítésben rendelkeznek ígéretes kilátásokkal azok a kisebb intézményesített együttműködési formák, ún. eurorégió típusú struktúrák, amelyek szépszámmal jöttek létre, illetve vannak születőben Kelet-Közép-Európában, s köztük Magyarország keleti államhatárai mentén is. A különféle euroregionális szervezetek és interregionális együttműködések száma az Európai Unióban jelenleg már kétszáz, Magyarország államhatárai mentén 18, amelyből közvetlenül a magyar román határtérséget öt érinti (Kárpátok Eurorégió, Duna Körös Maros Tisza Eurorégió, Hajdú-Bihar Bihor Eurorégió, Bihar Bihor Eurorégió, Interregio) (4. ábra). A nagy eurorégiós szervezetek helyett, sokszor azok keretei között a kisebb interregionális szerveződések mozgékonyságuk és a közvetlenebb egymáshoz kapcsolódás, a szorosabb kötődés és az együvé tartozást megalapozó identitás miatt is számos területen hatékonyabban képesek szolgálni a határon átívelő kapcsolatok ügyét, mint a hatalmas, nagy kiterjedésű eurorégiós kooperációk. A magyar román államhatár mentén jelen pillanatban három határrégióban rajzolódnak ki a centrumvárosok közötti szorosabb interregionális, ún. kisrégiós együttműködés földrajzi keretei. A potenciális eurorégiók szerveződésében az ország államhatárai mentén, köztük Kelet-Magyarország esetében is erősebben érvényesülnek a nagyvárosi, kistérségi vagy éppen megyei érdekek, mint a kevésbé vagy egyáltalán nem létező magasabb szintű regionális akaratok. A Kárpátok Eurorégió működési területét érintően jelenleg több konkrét interregionális együttműködés, eurorégió típusú struktúra jött létre, illetve formálódik, miután a kapcsolatok formális elemein túl a Kárpátok Eurorégió szervezete az igazán hatékony együttműködés szempontjából túlméretezett, s úgy tűnik a létrehozásakor érvényesülő biztonságpolitikai szempontok megszűntével mára betöltötte történelmi küldetését. Ezt támasztja alá a Kárpátok Eurorégió keretei között létrejött három új kisrégió, az ukrajnai Kárpátalja megyét, a román Szatmárnémeti megyét és a magyar Szabolcs-Szatmár- 20

16 Bereg megyét magában foglaló Interregio trilaterális együttműködés (2000. október 6.). 4. ÁBRA A Kárpátok Eurorégió területén létrejött kisrégiós interregionális szerveződések Forrás: MTA RKK Debreceni Osztály. Az újabbak közül immár de jure létrejött két euroregionális szervezet, a romániai Bihor és a magyar Hajdú-Bihar együttműködésén alapuló megyei szintű bilaterális kooperáció, Hajdú-Bihar Bihor Eurorégió (2002. október 11.), valamint a magyar részről 19 települést és 24 ezer lakost, Biharkeresztes központtal magában foglaló Határmenti Bihari Települések Területfejlesztési Társulása, és román részről 17 önkormányzatot és 40 társtelepülést, 85 ezer lakossal összefogó, Bors központú Bihori Határmenti Település Társulása együttműködéséből létrejött Bihar Bihor euroregionális szerveződés (2002. április 12.) megalakulása emelhető ki (5. ábra). A minden tekintetben mozgékonyabb, operatívabb, a kölcsönösséget jobban érvényesítő kisrégiós modellek, a történelmi és hajdan volt közigazgatási hagyományok révén is a leghatékonyabb intézményi és szervezeti keretéül szolgálhatnak a határon átnyúló kapcsolatok kiépítéséhez (Baranyi B. 2004). 21

17 5. ÁBRA A Bihar Bihor Eurorégió elhelyezkedése a magyar román határon Forrás: Bihar Bihor Eurorégió, Biharkeresztes Bors. A három kisebb kelet-magyarországi euroregionális együttműködés és a hozzájuk kapcsolódó vállalkozói övezetek működési területén, a rendszerváltás óta eltelt időszakban a határon átnyúló kapcsolatok fejlődése pozitív irányt vett. Az intézményi keretek között zajló kulturális, oktatási kapcsolatok egyaránt bővültek, de jelentős elmozdulás történt a gazdasági kooperációk terén is. A biztató jelek és perspektívák ellenére az újonnan formálódó kisebb euroregionális szervezetek azonban még nem hoztak igazi áttörést a kapcsolatok mennyiségében és minőségében. A viszonylag kis tőkeerővel rendelkező ukrán és román befektetők továbbra is elsősorban a határátkelőhelyek közelében fekvő kereskedelmi egységekben érdekeltek, amelyek részben az erős bevásárló-turizmus kiszolgálói. A vállalkozási övezetek és a 22

18 kapcsolódó ipari parkok csak hosszabb távon válhatnak a térség gazdaságának egyik motorjává és a határon átnyúló gazdasági kapcsolatok dinamizáló tényezőjévé. 6. ÁBRA Potenciális és formálódó határrégiók, interregionális együttműködések Forrás: MTA RKK Nyugat-magyarországi Tudományos Intézet, Győr. A magyar területi tudományok képviselői közül már a kilencvenes évek derekán voltak olyanok, akik megkülönböztetett hangsúlyt helyeztek a határ menti nagyvárosoknak, regionális centrumoknak és paracentrumoknak a nemzetközi, illetőleg regionális-interregionális együttműködésben játszott szerepére, valamint a potenciális eurorégiók létrejöttében várható és növekvő jelenlétére. Csak helyeselni lehet az országhatárok mentén mini eurorégiók hálózatának a létrejöttét ösztönöző álláspontokat, amelyek elsődlegesen település település, város város, kistérség kistérség, kistérség járás szintjén kívánják elősegíteni az interregionális együttműködéseket (Golobics P. 1996; Rechnitzer J. 1999b). Az ilyen típusú, kisebb kiterjedésű, egyszersmind mozgékonyabb és konkrétabb együttműködések sokkal inkább tartós alapját, szilárd pillérét teremthetik meg az eurorégiók együttműködésének. Nyilvánvaló ugyanis, hogy bármilyen meglévő vagy éppen szerveződő (potenciális) eurorégió valós regionális fejlesztő hatásokat csak akkor képes kifejteni, ha a köz- 23

19 reműködő települések és térségek az együttműködésben megtalálják a saját és közös érdekeiket (6. ábra). Az érdekérvényesítés konkrét képviseletére leginkább tehát a határ menti települési és térségi önkormányzatok, középszintű intézmények és szervezetek az alkalmasak. Más szóval, a határon átnyúló regionális együttműködésben az euroregionális szerveződések mellett akár annak keretei között meghatározó szerephez juthatnak a határrégiók egyes kistérségei, településegyüttesei és -szövetségei, de ún. kapuvárosi (gateway) funkciói révén leginkább a határ menti nagyvárosok, centrumvárosok. Ezért is annyira fontos, hogy a nagy ívű szervezeti rendszerek (eurorégiók) létrehozásán túl a kistérség település, város város érintkezések vagy városszövetségek jöjjenek létre (Záhony, Nyíregyháza Ungvár, Beregszász, Szatmárnémeti; Debrecen, Biharkeresztes Nagyvárad; Békéscsaba, Szeged Arad, Temesvár, Szabadka). A regionális centrumvárosok és paracentrumok hálózatba szervezése elsőként az infrastrukturális rendszerek és intézményi kapcsolatok megújításával lehetséges. Összegző megállapítások, következtetések 1./ A magyar román határrégió, közelebbről pedig a Hajdú-Bihar Bihor határon átnyúló együttműködés példája is megerősíti azt a tudományos tézist, hogy a határmentiség és a határon átnyúló kapcsolatok kérdése, a politikai államhatárok elválasztó és összekapcsoló szerepének a vizsgálata megkülönböztetett jelentőséggel bír Kelet-Közép-Európa rendszerváltó országaiban is. Az 1980-as és az es évtized fordulóján Európa keleti felében bekövetkezett politikai fordulat, majd a kibontakozó eurointegrációs folyamat, nem utolsó sorban pedig Magyarország és Románia EU-csatlakozása ugyanis kedvezőbb helyzetet teremtett az interregionális együttműködések számára. 2./ A határmentiség és a perifériahelyzet szoros összekapcsolódása ellentmondani látszik annak az egyébként elfogadható elvi álláspontnak, hogy amennyiben egy adott terület az államhatár mentén fekszik, az önmagában nem jelent szükségszerűen hátrányt, sőt ma már kifejezetten előnyös is lehet. Kelet-Magyarország esetében a határok elválasztó szerepe Trianon óta részben a perifériaképződés miatt mind a mai napig erőteljesebben érvényesült, mint a valós nemzeti érdekeket hatékonyan szolgáló összekötő (híd) szerep. Ám a határok spiritualizálódása Románia január 1-jén bekövetkezett uniós csatlakozása nyomán egyre inkább megvalósulni látszik magyar román relációban. 3./ Az európai integrációs folyamatok függvényében a korábbiakhoz képest várhatóan felértékelődik a térség nemzetközi tranzitszerepe, ezért tehát abban, hogy a magyar román határ menti térség milyen módon válhat a kelet felé terjedő európai 24

20 gazdasági és integrációs folyamatok modern saját lehetőségeit és érdekeit is érvényesíteni képes tranzitterületté, perdöntő jelentősége lesz a kelet-magyarországi, túlnyomórészt periférikus helyzetű határszélen húzódó területek, kistérségek, településegyüttesek és települések határon átnyúló együttműködési és megújuló képességének. 4./ A különféle eurorégiós és interregionális szervezetek minden problémájukkal együtt a határ menti együttműködések, illetve a fejlesztések eredményes formái lehetnek a magyar román a határrégióban, különösen ami a területi, fejlődésbeli és fejlettségi különbségek mérséklésének a lehetőségeit illeti. Az intézményesült határközi együttműködések azon túl, hogy elősegíthetik az uniós források megszerzését és hatékonyabb felhasználását, jelentős mértékben hozzájárulhatnak Magyarország politikai és gazdasági pozícióinak átrendezéséhez is a Kárpát-medencében. 5./ A nagyívű határközi szervezeti rendszerek, a nagyrégiók (pl. Kárpátok Eurorégió) mellett vagy helyett várhatóan felértékelődik a kisebb léptékű intézményi formák, kistérségi, városközi, településszövetségi stb. kapcsolatokon alapuló kisrégiós (Hajdú- Bihar Bihor, Bihar Bihor) interregionális együttműködések szerepe. A jövőt tekintve tehát a hatékonyabb határokon átnyúló kapcsolatépítés érdekében a gyakorta formális tevékenységet folytató, hatalmas területű nagyrégiós szervezetek mindenekelőtt a Kárpátok Eurorégió, s részben a Duna Körös Maros Tisza Eurorégió gyökeres megújulása, szervezeti struktúrájának átalakítása és a kisebb léptékű, határközi struktúrák, projektjellegű megyei és/vagy kistérségi együttműködések szerepének növelése a közeljövő legnagyobb kihívása. Ebben a folyamatban megyei szintű Hajdú-Bihar Bihor és a kistérségi jellegű Bihar Bihor euroregionális típusú együttműködések máris pozitív tapasztalatokról adnak bizonyságot. 6./ A különféle határközi együttműködések, struktúrák, interregionális szervezetek mindenekelőtt az újabb kisrégiós szerveződések a határon átívelő kapcsolatok olyan új intézményesült keretei, amelyek eredményesen szolgálhatják az uniós források megszerzését, a hatékonyabb felhasználását, mindenekelőtt pedig a közvetlen kapcsolatok és helyi erőforrások kiaknázásában rejlő lehetőségeket, amelyek mérsékelhetik Magyarország Európai Uniós csatlakozásával létrejött schengeni külső határok kedvezőtlen hatásait, s nem utolsó sorban hozzájárulhatnak a határrégiók közötti összekötő (híd-) szerep erősödéséhez, a Trianonban széttöredezett térszerkezeti egységek újraegyesítéséhez, távlatosan pedig az egységes Kárpát-medencei makroregionális gazdasági térség létrejöttéhez. 7./ A magyar román határon átnyúló együttműködés fejlesztésének sarkalatos kérdése a megfelelő források feltárása és felhasználása, mert több mint nyilvánvaló ma már, hogy a határ menti periférikus térségek önerőből nehezen vagy egy- 25

21 általán nem lesznek képesek kilábalni a tartós válságból. Éppen ezért a különböző határon átnyúló kapcsolatokat úgy kell szervezni, hogy azok beépülve a nemzeti fejlesztési stratégiákba, a területi politika meghatározó elemei legyenek, s hozzájáruljanak az uniós együttműködés sikerességéhez. 8./ Az eredményes együttműködés egyik legfontosabb előfeltétele, hogy készüljenek tartalmas és megvalósítható közös fejlesztési koncepciók a szomszédos határrégiók között. A területi tudományok, valamint a határon átnyúló együttműködések fejlesztésében érintett politikai, gazdasági, társadalmi, civil és egyéb szervekszervezetek maguk is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az uniós csatlakozást követően kiemelkedő fontosságúvá váló alföldi határterületek esetében a különböző elemzéseknek és fejlesztési dokumentumoknak többek között tekintettel legyenek a perifériák eltérő lehetőségeire, a kapu- és közvetítőszerepek, az ún. kapuváros (gateway) funkciók kialakulására, a határon átnyúló térségi integrációs, a nemzetiségi és társadalmi kapcsolatoknak a kérdéseire is. 26

22 Irodalom GONDOLJUNK EGY KÖZÖS JÖVŐRE: HATÁRMENTI AGGLOMERÁCIÓ Baranyi B. 1999: A periféria perifériáján - a határmentiség kérdőjelei egy vizsgálat tükrében az Északkelet-Alföldön. Tér és Társadalom p. Baranyi B. 2000: A határmentiség, a határon átnyúló kapcsolatok és a vidékfejlesztés összefüggései a Bihari Vállalkozási Övezet rurális területein. Integrált vidékfejlesztés. V. Falukonferencia. Szerk.: Kovács T. Pécs, MTA Regionális Kutatások Központja p. Baranyi B. 2002: Euroregionális szervezetek és új interregionális szerveződések Magyarország keleti államhatárai mentén. Magyar Tudomány p. Baranyi B. 2004: A határmentiség dimenziói. Magyarország és keleti államhatárai. Budapest Pécs, Dialóg Campus K (Dialóg Campus Szakkönyvek, Területi és Települési Kutatások, 22.). Baranyi B. 2005a: Eurorégiók és egyéb lehetséges határközi struktúrák dilemmái Magyarországon. Közelítések. A határon átnyúló kapcsolatok kilátásai és a mezőgazdaság regionális kérdései az Európai Unió keleti peremén. Szerk.: Baranyi B. Debrecen, MTA Regionális Kutatások Központja p. Baranyi, B. 2005b: Border Regions and Euro-Regional Organisations Formations on the Eastern Borders of Hungary. EU Enlargement, Region Building and Shifting Borders of Inclusion and Exclusion. Ed.: Scott, J. Ashgate Publishing Ltd, Gower House, Croft Road, Aldershot, Hants, GU11 3HR, U.K p. Czimre K. 2000: Eurorégiók a régiók Európájában. Határok és régiók. Nemzetközi Földrajzi Tudományos Konferencia, Szeged november Szerk.: Szónokyné Ancsin G. Szeged, SZTE Természettudományi Kar Gazdaság és Társadalomföldrajz Tanszék p. (Továbbiakban: Szónokyné Ancsin G. i.m.) Dancs, L. et. al Barta, Gy. (ed.) 2006: Hungary the New Border of the European Union. Pécs: Centre for Regional Studies, Discussion Papers, 54. Enyedi Gy. 1996: Regionális folyamatok Magyarországon az átmenet időszakában. Budapest, Hilschler Rezső Szociálpolitikai Egyesület. (Ember, település, régió). Enyedi Gy. 2005: Európa peremén? Az Európai Unió bővítésének kihívásai régiók a keleti periférián. III. Alföld Kongresszus (2003. november Békéscsaba). Szerk.: Nagy E., Nagy G. Nagyalföld Alapítvány, Békéscsaba p. Horváth Gy. 2005: A Kárpát-medencei régiók közös kohéziós politikájáról. Közelítések. A határon átnyúló kapcsolatok kilátásai és a mezőgazdaság regionális kérdései az Európai Unió keleti peremén. Szerk.: Baranyi B. MTA Regionális Kutatások Központja, Debrecen p. Illés I. 2002: Közép- és Délkelet-Európa az ezredfordulón. Átalakulás, integráció, régiók. Budapest Pécs, Dialóg Campus. (Dialóg Campus Szakkönyvek.) (Studia Regionum.) (Területi Kutatások, 19). Kruppa É. 2003: Határ menti együttműködés az Európai Unióban és Közép-Európában. PhD értekezés. Budapest. Kézirat. Nárai M. Rechnitzer J. (szerk.) 1999: Elválaszt és összeköt - a határ. Társadalmi-gazdasági változások az osztrák magyar határ menti térségekben. Pécs Győr, MTA Regionális Kutatások Központja. Novotny G. 2003: Határon átnyúló regionális hálózatok Európában. PhD-értekezés. Pécs, március. (Kézirat). 27

23 Pál Á. Nagy I. 2000: Társadalmi-gazdasági folyamatok a magyar jugoszláv határmenti térségekben. Globalitás, lokalitás, regionalitás. Tiszteletkötet Golobics Pál tanár úr 60. születésnapjára. Szerk.: Szukk O., Tóth J. Pécs, PTE Természettudományi Kar Földrajzi Intézet p. Rechnitzer J. 1999b: Határ menti együttműködések Európában és Magyarországon. Elválaszt és összeköt a határ. Társadalmi-gazdasági változások az osztrák magyar határ menti térségekben. Szerk.: Nárai M., Rechnitzer J. Pécs Győr, MTA Regionális Kutatások Központja p. Ruttkay É. 1995: Határok, határmentiség, regionális politika. Comitatus p. Süli-Zakar I. 1997: A Kárpátok-Eurorégió szerepe a határokon átnyúló kapcsolatok erősítésében. Comitatus p. Süli-Zakar I. Ludvig Zs. 2001: A Kárpátok Eurorégió. (Egy határokon átnyúló együttműködés eredményei). Területi Statisztika p. Tóth J. 1988: Urbanizáció az Alföldön. Budapest, Akadémiai Kiadó. Tóth J. 1996: A Kárpát-medence és a nemzetközi regionális együttműködés. Határon innen - határon túl. Szerk.: Pál Á., Szónokyné Ancsin G. i.m p. Tóth J. 1997: Régiók a Kárpát-medencében. Európa politikai földrajza. Szerk.: Pap N., Tóth J., Pécs, JPTE Általános Társadalomföldrajzi és Urbanisztikai Tanszék, JPTE TK Kiadói Iroda p. Tóth J. Golobics P. 1996: Régiók és interregionális kapcsolatok a Kárpát-medencében. A Kárpát-medence történeti földrajza. Szerk.: Frisnyák S. Nyíregyháza, MTA Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Tudományos Testülete, Bessenyei György Tanárképző Főiskola Földrajzi Tanszék p. 28

24 MUNKAERŐ-PIACI EGYÜTTMŰKÖDÉSEK A MAGYAR-OSZTRÁK HATÁR MENTÉN Dr. habil. Csapó Tamás * Összegzés: A magyar és osztrák határ menti munkaerő-piaci kapcsolatok története már 20 éves múltra tekint vissza. Kezdetben a magyar munkavállalók hagyományos módon, az osztrák állam szigorú engedélyezési elve alapján kaphattak munkát, és tartósabb időtartamú munkavállalás esetén zöldkártyát óta államközi szerződések is szabályozzák a határ menti munkavállalást. Az egyik a Határ menti Ingázói Egyezmény, melynek keretében 2006-ban 2200 fő, a másik a Gyakornoki Egyezmény, melynek következtében 600 fő vállalt munkát a Nyugat- Dunántúlról Burgenlandban. Magyarország Uniós csatlakozásától kezdve a magyar munkavállalók közül a hagyományos munkavállalók és az Ingázói Egyezmény alá tartozók 12 havi külföldi munkavállalást követően megkaphatják az engedélymentességi igazolást. Mindezek a korlátozások 2011-ig maradhatnak fenn, akkor Ausztriának szabaddá kell tennie munkaerőpiacát az újonnan csatlakozott Uniós tagállamok előtt. Kulcsszavak: Interreg-Phare CBC, munkaerőpiac, munkavállalás, határ menti együttműködés, zöldkártya, Ingázói és Gyakornoki Egyezmény, engedély mentesség, gyakornok, napi ingázás, Nyugat-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ. Kezdetek Az osztrák szervezetekkel való együttműködések és szakmai kapcsolatok a nyugat - dunántúli megyékben már a 90-es évek legelején megindultak. Úttörő szerepet töltött be az ÖAR Regionális Tanácsadó Irodával kialakított Vas megyei kapcsolat, amely az évek során fokozatosan bővült és előkészítette a terepet a mélyebb és intézményesített együttműködések irányába. Meg kell jegyezni, hogy a határ menti kapcsolatokban Vas megye mindig vezető szerepet töltött be, s napjainkban is ez a megye koordinálja a határ menti együttműködéseket a munkaerőpiac területén. Az osztrák munkaerő piaci szervezettel - mindenekelőtt a stájer és a burgenlandi Munkaerő-piaci Szolgálattal - folytatott együttműködés fő formái az első időszakban a kölcsönös tapasztalatcsere-látogatások és megbeszélések voltak, * tszv. egyetemi magántanár, Berzsenyi Dániel Főiskola Társadalomföldrajz Tanszék Szombathely 29

25 melyek során a felek tájékoztatták egymást a munkaügyi szervezetek működéséről, külső kapcsolatrendszeréről, a munkanélküliség kezelésének jogi kereteiről, valamint a passzív és aktív foglalkoztatás politikai eszközökről. A 90-es évek első felében már sor került középiskolás tanulók intenzív képzésére (Kapfenberg 1992), pályaorientációs trénerek képzésére (Graz 1994), műszaki tanárok továbbképzésére (Neutal 1994) az osztrák Keleti Segélyalap támogatásával. Emellett lehetőség nyílott több ausztriai tanulmányút lebonyolítására is, melyek segítségével a magyar szakemberek tanulmányozhatták a nyílt, közhasznú foglalkoztatási és képzési programokat (Burgenland, Stájerország, Felső-Ausztria), megtekinthettek ipari parkokat és innovációs központokat (Wiener Neustadt, Gmünd, Leoben) valamint képző központokat (Neutal, Oberwart, Fohnsdorf). Ezzel együtt megindultak a közös konferenciák, tanácskozások, találkozók és tájékoztatók szervezése mindkét oldalon, amelyek már kezdetben is igen nagy érdeklődést váltottak ki. Jelentős lökést adott a határ menti együttműködések intézményesítésének a Határ-menti Regionális Tanács megalakulása, valamint az elsősorban a területfejlesztésre irányuló INTERREG II - PHARE CBC együttműködés beindulása. A Határ-menti Regionális Tanács Foglalkoztatási Munkabizottsága elsősorban tájékoztatást, az együttműködés lehetséges területeit, a tapasztalatcseréket és sikeres munkaügyi konferenciák szervezését vállalta fel és teljesítette sikeresen. Az INTERREG II - PHARE CBC együttműködésben az osztrák Burgenland tartomány és a Nyugat-Dunántúl három megyéje (Győr-Moson- Sopron, Vas és Zala) vesz részt óta a három magyar megye - a burgenlandi Munkaerő-piaci Szolgálat támogatásával - összesen öt sikeres pályázatot nyújtott be. A megpályázott programok megvalósítása során szoros együttműködés alakult ki a magyar és az osztrák szakemberek, szervezetek és intézmények között (CSAPÓ T. 1999). Az első programban kidolgozták a szakemberek a szakmai együttműködés stratégiáját a határ menti térségben, amely meghatározta (ma is) az együttműködés fő irányait. A projektmenedzserek képzési programja non-profit foglalkoztatási szervezetek irányítását végző 14 Nyugat - dunántúli projektvezető képzését biztosította. A harmadik program Nyugat - dunántúli és burgenlandi pályaorientációs trénerek közös képzése két vegyes nemzetiségű csoportban Oberwartban és Szombathelyen 1999 nyarán indult a határ menti munkaügyi együttműködés elmélyítését célzó program, melynek keretében a magyar szakemberek a helyszínen tanulmányozhatják az osztrák kirendeltségek tevékenységét. 30

26 Két Foglalkozási Információs Tájékoztató Központot hoztak létre 2001-ben osztrák mintára és szakmai segítséggel Szombathelyen és Zalaegerszegen, majd egy évre rá Győrben is. Végül benyújtották a határ menti munkaügyi információs rendszer kiépítésének projektjét, amely PHARE CBC támogatásával valósult meg 2002-ben. Államközi egyezmények Új szakasz kezdődött a határ menti és egyáltalán a magyar-osztrák munkaerő-piaci együttműködésben 1998-tól, amikor két államközi egyezményt írtak alá, ezzel lényegében intézményesítették az eddigi spontán kialakult kapcsolatokat. 1). Határ-menti Ingázó Egyezmény Az Egyezményt március 26-án írták alá Szombathelyen, a hatálybalépésről szóló jegyzékváltás január 28-án megtörtént, s a Magyar Közlönyben 1998/14. számban 38/1998. (III.1.) Kormányrendeletben kihirdetésre került. Az Egyezmény fő célként a határ menti együttműködés erősítését tűzte ki, első lépésként a határ menti ingázók foglalkoztatásának megkönnyebbítésével. Meghatározta a határ menti térségeket és az ingázáshoz, munkavállaláshoz szükséges feltételeket. Az Egyezmény értelmében határ menti térség az Osztrák Köztársaságban: Bruck an der Leitha, Neusiedl am See, Eisenstadt, Mattersburg, Güssing, Oberpullendorf és Oberwart járások, míg a Magyar Köztársaságban: Győr-Moson-Sopron, Vas és Zala megyék ban kiterjesztették az egyezmény hatálya alá tartozó osztrák területet a jennersdorfi járásra is. A munkavállaláshoz szükséges feltételeket az Egyezmény Eljárásrendje tartalmazza. Ezek közül a legfontosabbak: a munkavállalók a két szerződő állam valamelyikének állampolgárai állandó lakhelyük, vagy legalább egy éve szokásos tartózkodási helyük a határ menti térségek valamelyike a másik szerződő állam egyik határ menti térségében egy munkaadó foglalkoztatási ígérvényével rendelkeznek büntetlen előéletűek. Az Egyezmény végrehajtásában illetékes szervek magyar részről a MunkaügyiMinisztérium, osztrák részről a Szövetségi Munkaügyi, Egészségügyi és Szociális Minisztérium. A felek osztrák-magyar vegyes bizottságot hoztak létre (öt-öt fővel) az Egyezmény végrehajtásával összefüggő kérdések megvitatására. Az 31

27 államközi egyezmény konkrét végrehajtásával az osztrák fél a burgenlandi Munkaerő-piaci Szolgálatot, a magyar fél a Vas megyei Munkaügyi Központot bízta meg. Magyarországon január elsejétől regionális munkaügyi szervezetek alakultak ki, így a végrehajtó szerv magyar oldalon a Nyugat-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ, de ezen belül továbbra is a Vas megyei Központ intézi az ügyeket. Az Egyezmény rögzítette a külföldi munkavállalás időtartamát maximum hat hónapban, amely azonban meghosszabbítható és a kölcsönös kontingenseket, azaz a munkavállalók számát. Az osztrák-magyar határ menti ingázó egyezmény végrehajtása május 4- én indult, és mint várható volt elsősorban magyar munkavállalók jelentkeztek ausztriai foglalkoztatásra. Az első évben összesen 1365 pályázatot nyújtottak be, ebből 427 formailag nem volt megfelelő, illetve nem tartalmazott osztrák munkáltatói felvételi ígérvényt. A benyújtott kérelmekből 557 mezőgazdasági, 262 vendéglátói és 546 egyéb területet célzott meg. A kérelmekből évben 602 db sikeres volt, a legtöbb Győr-Moson-Sopron megyéből (453 db), Vas megyéből 138 db, míg Zalából a legkevesebb 11 db. Ezen felül ebben az évben 203 munkavállalást meghosszabbítottak. A magyar-osztrák határ menti ingázói egyezmény első közel két éves tapasztalatai a Vas megyei Munkaügyi Központjának értékelése alapján jók (Szatmári J. 1999). Eredményes és jó munkakapcsolat alakult ki a magyar és az osztrák felek között. Mind az évi 550 fős, mind az évi 650 fős keretet hamar sikerült feltölteni, a kontingenseknek szinte folyamatosan 100 %-os a kihasználtsága (1. táblázat). A megüresedő helyeket az osztrákok napokon belül feltöltötték ben a benyújtott kérelmeknek már 95 %-a munkáltatói ígérvényt is tartalmazott és alig volt formailag nem megfelelő. A legtöbb pályázó Győr- Moson-Sopron megyéből érkezett, s a legtöbb sikeres pályázat is ide jutott, viszont elenyésző volt a Zala megyei érdeklődők és sikeres pályázók száma, amely nagyrészt a megfelelő kapcsolatok, ismeretségi kör, a német nyelvtudás hiányával, valamint a nagyobb távolsággal magyarázható. 1. táblázat: Összesített statisztika a Határ menti Ingázó Egyezményről Megnevezés Kontingens Kérelem Első engedély Meghosszabbítás Engedélymentességi igazolás Forrás: Vas megyei Munkaügyi Központ 32

28 Az első két év tapasztalatai, a kiadott engedélyek és meghosszabbítások számának összevetése a benyújtott kérelmek számával azt mutatja, hogy a magyar munkavállalói, illetve a burgenlandi igények jelentősen eltérnek egymástól. Javasolták a kontingens további, erőteljesebb bővítését, valamint a jennersdorfi járás és esetleg néhány határ közeli, de már nem burgenlandi település (Kirschlag, Wiener Neustadt, Fürstenfeld) bevonását az Egyezmény területi hatályába. Végül az Egyezmény területi hatályát csak 2003-tól sikerült kibővíteni, amikor kiterjesztették azt a jennesdorfi járásra is, ugyanakkor az ezredfordulótól jelentősen bővült a kontingens nagysága től két év alatt megduplázódott és 2003-ra a keret elérte az 1700 főt. Ezzel egyidejűleg valamelyest csökkent a kérelmek száma, ugyanakkor egyre többen kértek és kaptak meghosszabbítást. Teljesen új helyzet állt elő Magyarország Uniós csatlakozásával, 2004-től. A csatlakozási szerződés értelmében ugyanis az a munkavállaló, aki 12 hónapja dolgozik Ausztriában a határ mentén, az 1 éves szabály szerint engedélymentességi igazolást kap az osztrák munkaügyi szervektől. A mentességet neki, vagyis a munkavállalónak kell kérni az illetékes osztrák munkaügyi kirendeltségen, mielőtt letelik a 12 hónap. Vinnie kell a munkáltatói nyilatkozatot, miszerint a munkáltató őt tovább foglalkoztatja től, a felek megállapodása értelmében évente 150 fővel bővül a kontingens, amely 2007-ben már 2350 főt jelent. A kérelmek és az első megadott engedélyek száma Uniós csatlakozásunk óta, folyamatosan csökken, csakúgy, mint a meghosszabbítások száma, ugyanakkor folyamatosan növekszik az engedélymentességi igazolások száma (lásd. 1. táblázat). Ez azzal magyarázható, hogy az utóbbi években kiadható új engedélyek száma folyamatosan csökkent, így az ingázói egyezményhez jutás kisebb esélye visszavetette az érdeklődést, illetve más engedélyformák felé irányította az érdeklődőket ban a kontingens 2200 fő volt, a beadott kérelmek száma 427, amelyből 150-et megadtak. Ezzel egyidejűleg 2006-ban már 1842 munkavállaló rendelkezett engedély-mentességi igazolással. Egy 2006-os beszámoló szerint a 2200 fős kontingensből 1950 fő illeti meg Burgenlandot, 205 fő pedig a Bruck an der Leitha-i járást. A burgenlandi keretszám az osztrák fél által meghatározott három kategória szerint a következőképpen oszlik meg: Vendéglátás 24,1 %, mezőgazdaság 19,5 %, egyéb szektorok 56,4 %. Az ingázói engedélyt kérők 28 %-a nő, 72 %-a férfi, a kérelmezőknek fele 30 év alatti, harmada 31 és 40 év közötti, vagyis zömében fiatal munkavállalók érdeklődnek (SZATMÁRI J. 2006). Ezek az arányok lényegében követik az előző években kialakult arányokat. Az iskolai végzettség tekintetében feltűnő a középfokú szakmai végzettséggel rendelkezők rendkívül magas aránya (szakmunkásképző 69 %, szakközépiskola 16 %), ezzel egyidejűleg elenyésző a nagyon alacsony (maximum 8 általánost végzett) és a diplomás kérelmezők aránya. 33

29 Mindez azt jelzi, hogy a kérelmet benyújtó magyar munkavállalók jól tudják, a határ túloldalán elsősorban az iparban és a szolgáltatásokban szakképzett munkaerőre van szükség, és főként ezekben a munkakörökben adják ki az ingázói engedélyeket is. Ugyanilyen arányok jellemzőek a megadott engedélyek esetében is (GALLUP INTÉZET 2001). Az ingázói kérelmek és a kiadott ingázói engedélyek területi megoszlása már évek óta hasonló. A legtöbben (68 %) Győr-Moson-Sopron megyéből mennek ki dolgozni, Vas megyéből az összesnek 29, míg Zalából csupán 3 %-a. A munkavállalók zöme Burgenland északi részén, vagy a brucki járásban talál munkát. Az együttműködés nagyon jó a magyar és az osztrák fél között a Határ-menti Ingázó Egyezmény vonatkozásában. Ingázói statisztika 2001-től évente készül, 2004-től pedig működik, méghozzá kiválóan, az Internetes adatbázis és a napi kapcsolat a felek között. A végrehajtó irodák központjai, Burgenlandban Eisenstadt, a Nyugat-Dunántúlon Szombathely, de alközpont van Győrben és Zalaegerszegen is. Nagyon felgyorsult és egyszerűsödött az együttműködés és a munkavállalói engedélyek kiadása is, hiszen az osztrák kolléga látja az összes beadott pályázatot, meg a foglalkoztatói igényeket is, és azonnal jelez, valamint kiadja az engedélyt. 2). Magyar-Osztrák Gyakornoki Egyezmény Az Egyezményt, az Ingázói Egyezménnyel együtt írták alá (1997. március 26) és március elsejétől léptettek hatályba. Az Egyezmény célja a fiatal munkavállalók (gyakornokok) szakmai tudásának és nyelvi ismereteinek a bővítése. Gyakornoknak minősülnek azok a munkavállalók, akik: a két szerződő állam állampolgárai és ott lakóhellyel rendelkeznek, szakképesítéssel, vagy megfelelő szakmai jártassággal rendelkeznek, a foglalkoztatás megkezdésekor nem fiatalabbak 18, és nem idősebbek 35 évnél. Az Egyezmény a két ország egész területére érvényes. Az aláíró a két kormány volt, de a végrehajtást a magyar kormány a Foglalkoztatási Hivatalra (országos hatáskörű szerv) bízta. Hasonlóan a másik egyezményhez, a felek osztrák-magyar vegyesbizottságot hoztak létre államonként öt-öt főből. A bizottságnak tagjai a kormányszervek, a munkaadók és a munkavállalók mindenkori érdekképviseleteinek a képviselői. A bizottság legalább évente egyszer, felváltva a két államban, ülésezik. 34

30 Az Egyezményben rögzítették az első évben engedélyezhető gyakornokok számát, 300 főben. Ezt napjainkig, évenkénti megállapodásokban (jegyzékváltások) fokozatosan növelték, 2006-ban a keretszám már 1800 fő volt. Meg kell jegyezni, hogy a keret Magyarország uniós tagságáig (2004) minden évben megtelt, de azóta csak a fele, esetleg 60 százaléka van kihasználva ban Magyarországról mintegy 950 fő dolgozik Ausztriában gyakornokként, ebből 590 fő Burgenlandban. A gyakornokok zöme (kétharmada) nyugat-dunántúli, egyharmada pedig az ország többi részéről érkezik. A Gyakornoki Egyezmény értelmében a munkavállalási engedély előtt maximum 12 hónapra szólt, amit egy alkalommal hat hónapra meg lehetett hosszabbítani, vagyis a gyakornok legfeljebb 18 hónapot maradhatott Ausztriában. Magyarország uniós csatlakozását követően az engedélyeket 50 naptári hétre adják ki, és nem lehet meghosszabbítani. Az osztrák fél vigyáz arra, hogy ne érje el a 12 hónapot a gyakornokok foglalkoztatása, mert akkor rájuk is vonatkozna az 1 éves munkavállalás utáni mentesség, mint a határ menti ingázókra. Ez ellen a magyar fél tiltakozott többször is, de a tiltakozásnak eddig nem volt eredménye. Hagyományos munkavállalási formák Ausztria a 80-as végén, a 90-es évek elején alakította ki a külföldiek munkavállalásának szigorú engedélyezési rendszerét (FRECHET T. 1999). Addig Ausztria relatíve sok vendégmunkást fogadott, például 1990-ben 267 ezer vendégmunkás volt az országban, ebből még csak mintegy 2 ezer magyar. Az osztrák kormány a szigorítás ellenére 1990-ben kötött egy megállapodást Magyarországgal, melynek értelmében évente szerény számú, 9,5 ezer magyar munkavállalót fogad. Ez a kvóta maradt érvényben 1998-ig, a két államközi egyezmény megkötéséig. Attól kezdve, mivel csökkent az ilyen jellegű munkavállalás iránti érdeklődés, a keretjelleget megszüntették, napjainkban az a rendelkezés szabályozza a munkavállalást, miszerint Ausztriában maximum az osztrák munkavállalóknak 8 %-a lehet külföldi. Az osztrák törvények értelmében az osztrák foglalkoztató kéri a helyi munkaügyi hivataltól külföldi (magyar) munkavállaló alkalmazását, azzal az indokkal, hogy nem talál arra a munkakörre hazai munkaerőt. A munkaadó intézi el az engedélyt, amit ő kap meg, nem pedig a munkavállaló. Napjainkban a legfontosabb munkavállalói engedélyek a következők: éves engedély, amelynél figyelembe kell venni a 8 százalékos limitet, ekkor a munkáltatónak joga van a 12 hónap alatt bármikor felmondani a szerződést, nem úgy, mint a két államközi egyezményben, szezonális engedély (általában a téli és a nyári időszakban), 35

31 betakarítási engedély (maximum 6 hét lehet). Az ilyen, hagyományos munkavállalással kapcsolatban az uniós tagállamok, (így 2004-óta Magyarország is) nem uniós tagállamok munkavállalóival szemben, a közösségi preferencia elve alapján pozitív diszkriminációban részesülnek. Amennyiben a munkavállaló 12 hónapnál tovább dolgozik Ausztriában, akkor rá is érvényes (2004-től) a mentesség. Korábban, 2004 előtt, az évek óta Ausztriában munkát vállaló külföldiek, így a magyarok is megkaphatták az úgynevezett zöldkártyát, amely gyakorlatilag korlátlan munkavállalást jelentett. Magyarország Európai Uniós tagsága óta a zöldkártyát felváltotta (felváltja) az engedélymentességi igazolás. Az Európai Unióban a csatlakozási szerződés értelmében maximum hét évig (2011-ig) lehet a munkaerő szabad áramlását korlátozni. Jelenleg már kilenc ország adott mentességet a munkavállalási engedély alól, vagyis gyakorlatilag megnyitotta munkaerő-piacát a magyar és más újonnan csatlakozott ország előtt, ezek: Ciprus, Finnország, Görögország, Írország, Olaszország, Málta, Nagy Britannia, Portugália, Spanyolország és Svédország. Ide tartozik még, a nem uniós tagállam Izland is. Nem kell munkavállalási engedély, csak regisztráció és bejelentés kötelezettség a Magyarországgal együtt csatlakozott országok esetén. Öt országban, Belgiumban, Dániában, Franciaországban, Luxemburgban és a nem EU tag Norvégiában, valamint Svájcban kell a magyar munkavállalónak engedélyt kérnie, de munkaerő-piaci vizsgálatot nem kell végezni. Végül Ausztria, Hollandia és Németországi munkavállalás csak engedéllyel történhet. Összegezve tehát 2006-ban a magyar határ menti Burgenland tartományban összesen 15 ezer külföldi dolgozik, ennek közel 55 százaléka (8 ezer fő) magyar. Ennek megoszlása: évek óta kint dolgozó zöldkártyások 4000 fő napi ingázók 2200 fő hagyományos engedéllyel dolgozók 1200 fő gyakornokokként dolgozók 600 fő Végül érdekes megvizsgálni azt, hogy az elvileg kölcsönös munkavállalás, hogyan jelentkezik az osztrákok magyarországi foglalkoztatása során. Ez a lehetőség az osztrák térfélen nem igazán bizonyult vonzónak, noha Burgenland Ausztriának a legfejletlenebb tartománya. A burgenlandiak nem érdeklődtek a magyar munkalehetőségek iránt. Ennek elsődleges oka a két ország közötti bérkülönbség valamint az is, hogy a munkavállalásnál vannak kedvezőbb lehetőségek is, pl. a vállalat, vállalkozás-alapítás Magyarországon. Az osztrák 36

32 tulajdonú cégekhez pedig sokan járnak dolgozni Ausztriából, részben a tulajdonosok, részben a vezetők, menedzserek, amihez nem kell engedély. A hivatalos statisztikák szerint 2006-ban a Nyugat-Dunántúli Regionális Munkaügyi Központhoz 4875 db külföldi benyújtott munkavállalási kérelem érkezett, ebből 439 db-ot engedélyeztek. Az engedélyek nagy részét nem uniós államok polgárai kapták (román, szerb, ukrán, moldáv, horvát). Az Európai Unió polgárai összesen 80 db engedélyt kaptak, ebből 42 osztrák állampolgár volt, akiknek fele Burgenland tartományban lakott ban mindössze 2 osztrák munkavállaló kért és kapott engedélymentességi igazolást, összesen 77 fő dolgozott engedélymentesen a Nyugat-Dunántúlon Ausztriából, ebből 42 fő burgenlandi lakos. Ehhez, ha hozzávesszük a Vas megyei Munkaügyi Központ becslése alapján a régióban dolgozó osztrák vállalkozások tulajdonosait és menedzsereit, mintegy 250 osztrák állampolgár dolgozott 2006-ban a Nyugat- Dunántúlon, ennek több mint fele Burgenland tartományból. 37

33 Irodalomjegyzék CSAPÓ T. (1999): Határ menti együttműködések a munkaerőpiac területén, különös tekintettel Vas és Zala megyére. - In.: Rechnitzer J. (szerk.): Elválaszt és összeköt - a határ. MTA RKK, Pécs-Győr, pp FRECHET T. (1999): A külföldi munkavállalók jogi helyzete Ausztriában az EU csatlakozás utáni időszakban. In: A munkaerő migrációja és az EU. Európai Tükör Műhelytanulmányok 61. Miniszterelnöki Hivatal Budapest pp GALLUP INTÉZET (2001): Külföldi munkavállalási hajlandóság a Nyugat- Dunántúlon. Kutatási zárójelentés Magyar Gallup Intézet. Budapest, 114 p. KISS P. (2007): Külföldiek Magyarországon történő foglalkoztatásának rövid elemzése. Nyugat-Dunántúli Munkaügyi Központ, Szombathely 9 p. SZATMÁRI J. (2006): Tájékoztató a magyar-osztrák határ menti ingázói egyezmény végrehajtásáról. Vas megyei Munkaügyi Központ, Szombathely, 12 p. 38

34 DEBRECEN ÉS NAGYVÁRAD EGYÜTTMŰKÖDÉSÉNEK REGIONÁLIS ALAPJAI Dr. Csüllög Gábor Abstract: The regional connection between Debrecen and Nagyvárad had been established by their geographical potentialities and their functions in the historical spatial structure of Hungary. Both settlements had been organised in a common area since the Middle Ages (dukedom, diocese, county, district, region), and both of them had become centres in the processes of regionalism and regionalization. The character of their regional connection and hierarchical position in the settlement network were influenced by the differences in their local and potential energies. Kulcsszavak: Debrecen, Nagyvárad, Partium, térszerkezet, térkapcsolatok, régió adatok: Bevezetés Nagyvárad és Debrecen regionális kapcsolatának jellemzőit a földrajzi adottságok mellett elsősorban a történeti korszakokban változó térszerkezeti szerepük és funkcióik alapozták meg. A két település már a koraközépkor óta közös térben, összekapcsolódó térfolyamatokkal szerveződött. Ez csak részben köszönhető földrajzi közelségüknek, sokkal fontosabb szerepet játszott ebben a környezeti adottságokra épülő, a helyi társadalomból kiinduló regionalizmus, és az állam irányából szerveződő területi szabályozás a regionalizáció folyamata (Süli-Zakar I. 1996), valamint az általuk kialakított téregységek. A két település, egy idő után mind a két folyamatban fontos és központi szerepet játszott, ha nem is azonos mértékben és súllyal, de kis időszaktól eltekintve hosszú századokon keresztül közös térben. Ennek milyenségét alapvetően a nagytérség térszerkezetében elfoglalt helyzetük és helyzeti energiáiknak a politikai, gazdasági folyamatok által meghatározott fel-vagy leértékelődése alakította. Térkapcsolatuk jellegét, erősségét és hierarchiáját pedig a helyi és főleg a helyzeti energiájukban lévő különbségek szabták meg. A két település kialakulása és főleg várossá válása nem egy időben ment végbe. Fejlődésük eltérő, majd egymást keresztező, végül hierarchikus PhD, egyetemi adjunktus, ELTE TTK Földrajzi és Földtudományi Intézet Környezeti- és Tájföldrajzi Tanszék 39

35 kapcsolódásban kiteljesedő folyamata elsősorban a történeti korszakokban változó regionalizációs szerepkörüktől függően alakult. Ez utóbbiban Várad (a hódoltság korszakát kivéve, amikor Debrecen a 17. században minden funkcióban megelőzte) mindig jelentősebb volt. Debrecen főleg gazdasági, kulturális, vallási funkciókban zárkózott fel a században és a 19. század második felében, amikor lakosságszámban meg is haladta Nagyváradét század: A településhálózat alapjainak kiépítése, dukátus és megye, Várad központi funkcióinak kialakulása A térségben ebben az időszakban három közigazgatási téregység jött létre, amelyek a korai időszakban szinte fedték egymást. Az összefüggő regionalizációs tér megalapozója a Bihari dukátus és a Váradi egyházmegye (Csüllög G. 1999, 2006). A dukátus keletkezésének időpontja nehezen határozható meg, általában a 10. század vége és a 11. század közepe közé teszik. A három meghatározó dukátus Bihar, Temes és Nyitra korábbi hatalmi térstruktúrák központi térségeihez kapcsolódott és ebből adódóan a nagytérség erőteljesebben népesedett és gazdaságilag fontos részeit jelentette. A Körösök mente az ármentes területeken, a régészeti leletek tanúsága szerint a gepida és avar korszak óta folyamatos és relatíve sűrű megtelepedésű volt. Ide és a hegységperemmel érintkező térségbe települtek a honfoglalók és a folyók révén szoros kapcsolatot építettek ki az igen védett helyzetű folyótérszínnel, valamint a hegyvidéki folyosókon át a bányaterületekkel és az észak-erdélyi központokkal. Az észak-erdélyi területek betelepítésének, bányatermék forgalmának ellenőrzése és az ország belseje felé közvetítése volt a Bihari Dukátus meghatározó funkciója. Az egyház, majd a vármegyeközponti szerepkör emelte Váradot, gazdasági potenciálja mellett valódi regionalizációs központtá, belső medenceperemi térhelyzetének és áramlási csomópont szerepének gazdasági kiaknázása. A piaci településhierarchia kiépülése pedig segítette azt hosszú időn keresztül megtartani, ami sok más korai központnak nem sikerült. A korai egyházmegyéknek valószínűsíthetően fontos szerepük volt a korai vármegyék kialakításában is. A megyék kiterjedése sokban kötődött a stratégiai útvonalak csomópontjainál kialakított ispánsági központokhoz, amelyek megyeszervező szerepét (nem mindegyik köré szerveződött királyi vármegye) a bevonható népesség- és településszám, valamint a központból való elérhetőség szabta meg. A hegyvidékeken átvezető útvonalak fontossága és a folyó- térszíni védelmi szerep, ha eltérő formában is, de a megyék többségének különösen Bihar vármegye szerveződését és központjaik helyét erőteljesen a vízhálózathoz kötötte. 40

36 1. ábra: A tartósan rögzült települések sűrűségi eltérései a Berettyó és a Körösök mentén a században (Jakó Zs. Maksai F. Győrffy Gy. alapján) a) folyó-térszín b) település-térszín c) erdő-térszín 1) Várad 2) Debrecen A források alapján Várad már a 11. században létezett és folyamatosan vált fontos településsé, átvéve és egyesítve Szalacstól és Bihartól a települések között az akkor még megosztott regionalizációs funkciókat. Debrecenről nagyjából a 13. század elejétől vannak írott források. A gazdasági fejlődés oka mindkét településnél fekvésükben rejlik, azaz környezetüknél energikusabb helyzetben, tájak érintkezési pereménél jöttek létre. Várad a belső medenceperem erdő és domborzati határánál, a Sebes-Körös széles völgykapujában, közel annak külső ártérpereméhez, sűrű megtelepedési zónában jött létre. Itt a hegyek és az ártérperem között elkeskenyedő ármentes térszín észak-déli áramlási vonalán a hegyek felé kiágazó folyóvölgyeknél fontos áramlási csomópontok jöttek létre. Ezek legkedvezőbb energikus pontján vált hamarosan fontos központtá Várad, kihasználva az érintkező tájak térhasznosítási eltéréseit (1. ábra). Debrecen is rendelkezett olyan környezeti sajátosságokkal, amelyek a későbbi fejlődés lehetőségeit térhasznosítási oldalról is biztosították. Legmeghatározóbb ezek közül a tájhatári fekvés: a Nyírség és a Hajdúhát érintkezési sávja a mezőségi és homoktalajok váltakozásával és a Tócó árterével, valamint a közeli nyírségi erdőkkel. Ehhez az érintkezési vonalhoz közel feküdt a nagykiterjedésű tiszai ártér pereme. A települések kialakulására az első érintkezési sáv volt a legkedvezőbb, mind a föld- és mind az állattenyésztés szempontjából. A Váradi Regestrumban lévő első említés időszaka (1235) már eléggé differenciált település-együttest mutat, ez a korszak a település életében a több falusi magból koncentrálódó Debrecen kialakulásának időszaka. Külső ártérperemi helyzetének is megvoltak térhasznosítási és gazdasági előnyei. Gazdálkodási terének kiépítése keleti irányban a települési térszin felé, az erősen megkötődő és Váradhoz szorosan kapcsolódó települések miatt korlátozott volt, míg nyugati irányban, a folyó térszín 41

37 felé sokkal kedvezőbb, ezért ez a nagykiterjedésű részben passzív terület Debrecen számára a társadalmi folyamatok függvényében a későbbi évszázadokban meghatározó növekedési tényezővé vált (Csüllög G. 1998) század: Gazdasági kamara és piacközponti vonzástér, Várad mint országos jelentőségű regionális központ, Debrecen mint születő gazdasági központ A városi jogállások különböző fajtáinak egyre gyakoribb megjelenésével megindult a nagytérség összefüggő hierarchizált településrendszerének a kialakulása. A települési sűrűsödésből, térhasznosítási különbségekből és a nagyobb birtoktávolságokból adódóan egyre erőteljesebben érvényesültek a központok vonzás és hatásirányai (Kubinyi A. 2001). A bírtok differenciálódásokhoz és az újabb területek hasznosításához kapcsolódó telepítések sora az aktivizált területek besűrűsödését követően a hegységek erdőtérszínei és az ország perem területei felé irányult, erősítve a nagytérségen belüli érintkezési útvonalak kiépülését. Az ekkor kialakult kárpát-medencei településhálózat alapvonásai (Csüllög G. 2007) csak részleteiben módosultak a 19. századig: 1. Jelentős nagyságú térségek kimaradtak az összefüggő és rögzült településhálózatból nem csak a hegységi zónákban, hanem a medence belső vízborította részén is. 2. Két olyan településforma is fontos szerepet kapott, amelynek a 17. század után megszűnik az önálló települési funkciója: a monostorok (főleg a bencés és a ciszteri rendeké) és a várak. 3. A városok számukban, szerepükben, jogállásukban csak a 13. század végétől kaptak jelentősebb szerepet; ekkor indult meg a sajátos magyar mezővárosi fejlődés folyamata is. 4. A központoknak/városi szerepkörű településeknek ekkor két szintje és azok sajátos területi eloszlása volt jellemző (Kubinyi A. 2001): a. Valódi központok: a sűrűn betelepült térségeken találhatóak és valódi vonzásterük alakult ki. b. Egyedi központok: ritka településhálózatú térségeken, folyók mellett, vagy a hegyvidékek átmenő, közvetítő völgyeiben; nincs valódi vonzásterük. 5. A Kárpát-medencében a városrendszer és a regionális piacfunkciók századi kialakulásához kapcsolódóan a központok eloszlása egyedi volt: a belső medenceperemen az irodalomban vásárvonalként tárgyalt energikus zóna jött létre. 6. Az ország belső területein a Dél-Dunántúltól a Duna-Tiszaközén át a Tiszántúl árteréig kevés városi szerepkörű és még kevesebb valódi vonzástérrel rendelkező központ jött létre. 42

38 Várad környékét a már korábban létrejött sűrű, míg Debrecen környékét ennél ritkább településhálózat jellemezte. A 15. századra kialakuló nagymedencei térszerkezetben Várad országos szintű régió központi szerepkört töltött be, mind áramlási helyzete (fő térszerkezeti vonalak csomópontja,), mind piacközponti szerepe (a vásárvonal fontos városa, a Felső-Tisza-vidék, a Körös-Maros-köze és az Erdélyi középhegység áruinak kereskedelmi központja), mind regionalizációs (közigazgatási és vallási) súlya következtében (2. ábra). Szervezési és vonzásirányai részben a hegyvidéki perem mentén északon Szamosig, délen a Fehér-Körös völgyéig épültek ki, magukhoz kapcsolva az Ér, a Berettyó és a Körösök Erdély felé utat nyitó völgyeit. Ezek közül a legaktívabb a Váradon áthaladó Sebes-Körös Királyhágó útvonal volt, amely a 15. századra jelentős központtá váló Kolozsvárral kötötte össze. Sokkal gyengébbek voltak az árterek felé irányuló hatások, amelyeken a 14. századig a nagyszámban kialakult monostorok játszottak fontos települési szerepkört, ezek felhagyásával kismértékben növekedett Várad hatása a Körösök mentén. Debrecen növekedése eleinte lassú volt, majd gazdasági fejlődése, térhasználati bővülése révén elsősorban az ártérperem gazdasági központjává vált, mivel fokozatosan terjesztette hatóterét az árterek és a kun megtelepülésű belső ártérperemek felé. Kiemelkedése az adományozással szorosan összefüggő birtokkoncentrálódás folyamatával párhuzamosan ment végbe, mivel a különböző jogi helyzetű falu birtokok (első foglalás, nemesi falvak, várbirtokok) halmazából a politikai folyamatokkal összefüggő királyi birtokadományozások ( század) következtében uradalmi központtá vált. Ekkor már a kereskedő jobbágyság megléte is kimutatható és a különböző iparűző-kereskedő hospesek telepítése okleveles adatokkal is bizonyítható. Az uradalom terjeszkedése mellett a debreceni jobbágyság által művelt határ állandó növekedése is végbement, ehhez kapcsolódóan jelent meg az extenzív állattartás ben már valószínűsíthetően létezik a városi tanács (bírák, esküdtek okleveles említése). Az önálló városbirtokok megjelenésével a település mezővárosi szerveződését az évi királyi privilégium indította el. A következő évszázadban a magánföldesúri mezőváros is jobbágytartó földesúrrá vált. A 15. században Debrecen másik fontos térfunkciója is kialakult: Várad térkapcsolatai Debrecen aktivizálódó térségén keresztül megerősödtek a Hernád és a Bodrog menti áramlások felé, ezt a külső ártérperem egyedi központjaként említhető település jól tudta hasznosítani kereskedelmének növeléséhez. A mindkét város esetében gazdasági funkcióikat továbberősítette a regionális kapcsolatokat megjelenítő kamarai területek megszervezése. A gazdasági, pénzügyi igazgatási téregységek közül az egyik legfontosabbnak a központja Várad lett. 43

39 2. ábra: Magyarország nagymedencei térszerkezete a században 1. térkapcsolati régiók: I. Tiszántúl II. Temesi délvidék III. Kelet-Tiszáninnen IV. Nyugat-Tiszáninnen V. Dunáninnen VI. Erdély VII. Nyugat-Dunántúl VIII. Dél-Dunántúl IX. Duna-Száva menti Délvidék X. Szlavón Délvidék 2. régió központ 3. központ 4. régiók határa 5. térszerkezeti vonalak 6. térszervező vonalak 7. közvetítő vonalak és összekötő útvonalak 8. előterek és köztes térségek 9. háttér 10. Erdély belső határa 11. külső hatásirányok század: Erdélyi fejedelemség Partium, új hatalmi struktúrák, Debrecen mint gazdasági, egyházi és kulturális központ, Várad regionális szerepének csökkenése A 16. század közepétől két eltérő struktúrájú, ázsiai és európai birodalom működőképes szerveződése fonódott egymásba a Kárpát-medencében. A török uralom megjelenésével a Közép- és Felső-Tisza a Kárpát-medence sajátos ütköző területté vált, mivel a Királyi Magyarország, az Erdélyi Fejedelemség és a hódolt területek (a délvidék és a Duna-Tisza közi térség) hatásai itt találkoztak a legintenzívebben. (3. ábra). 44

40 A megváltozott térhelyzet eltérően alakította a két település helyzeti energiáit, ennek következtében Várad hátrányos helyzetbe került. Országos központi szerepköre megszűnt: a hegységperemi Szamos és Maros közötti áramlási zóna a Körösöktől délre eső ütköző területek miatt meggyengült. Az erdélyi és a királyi területek közötti téráramlások észak felé tolódtak el. A város peremi helyzetbe került, elsősorban hadi szerepe erősödött, ez pedig nem volt kedvező gazdasági kapcsolatai fenntartásához. Közel került az ütköző zóna, amelynek következtében vonzásterének déli része elpusztult, majd 1660-ban a várost a török elfoglalta, bár vilajet székhellyé tette, de valódi térkapcsolatok és megfelelő polgárság nélkül gazdasági szerepéből sokat veszített. Helyzetét tovább rontotta a török kiűzésének háborús pusztítása is. Debrecen esetében fordított irányú folyamat zajlott le. Térhelyzete erőteljesen felértékelődött, de ezt elsősorban gazdasági súlya és jövedelme, hatalmas gazdagsága miatt tudta megfelelően hasznosítani. Térszervező szerepkörét a 16. században tovább növelte a politikai változások következtében kialakult Partium, amelynek északi részén igen jelentős politikai, katonai, kulturális és vallási térszervező irányok összegződtek; és ahol Bocskai, Bethlen, majd Thököly tevékenysége meghatározó országos centrumtérséget hozott létre, amelynek fontos szerkezeti eleme volt a Debrecent is érintő erdélyi előtér és a felvidéki előtér között kialakult közvetlen áramlási vonal. Peremi és ütköző téri helyzetének hátrányait Váradtól eltérően sikeresen tudta kivédeni, nem a hadi szerepkör erősítésével, hanem a pénznek, mint politikai fegyvernek a felhasználásával. Fontos központképző tényezővé vált a reformáció folyamatában kialakuló vallási és kulturális funkciója, amely jelentős ország területen érvényesült, mind a három hatalmi zónában. Ezzel párhuzamosan indult meg a hajdú letelepítésekkel a térség erőteljes átalakulása. Az erősödő új központnak a Tisza felé irányuló hatalmas birtoktestei erőteljesen aktivizálták a korábbi passzív térszínt. Gazdálkodása, kereskedelmi kapcsolatainak iránya, erőteljes politikai, kulturális fellépése a Tiszántúl új regionális szerepkörét teremtette meg, melyben a környezeti változásokhoz és a birtokviszonyok drasztikus átalakulásához igazodó mezővárosi agrárgazdálkodás és kereskedelem vált a legjelentősebbé. Ebben az időszakban gyengült a két település közötti dominancia és a hierarchia szint, ha időlegesen is megfordul Debrecen javára. A korszak végén Debrecen szerepköréhez, népességszámához és gazdasági, kulturális súlyához megkapta a királyi városi kiváltságokat is. 45

41 3. ábra: Partium az 1660-as években 1. folyó-térszín: a) ritka településhálózatú, tartósan vízzel borított felszínek b) ritka településhálózatú, időszakosan vízzel borított felszínek 2. település-térszín: c) ritkább településhálózatú, ármentes síkságok d) sűrű településhálózatú ármentes síksági felszínek e) völgyi településhálózatú dombsági felszínek 3. erdő-térszín ritkább, völgyi településhálózatú hegyvidéki felszínek 4. a Felső- Tisza-vidék centrumtérsége 5. az aktivizálódó alföldi mezővárosi zóna 6. a pusztítások következtében tartósabban elnéptelenedő területek 7. királyi város 8. hajdúváros 9. mezőváros 10. vilajet székhely 11. határ A) a Magyar Királyság területe B) az Erdélyi Fejedelemség területe C) a Török Birodalom területe 46

42 A 18. század elejétől 1867-ig: Várad újbóli felemelkedése, Debrecen növekedése, királyi kerületek A 18. századtól meginduló rekonstrukciós folyamatok megőrizték a század eredményeit: a mezővárosi fejlődést, a királyi várossá lett Debrecen központi szerepkörét, a hajdú-, és kunvárosok gazdasági súlyát. Ugyanakkor a pusztulási területek folyamatos benépesítésével, a korábbi térszerkezetnek, a vásárvonalnak felélesztésével együtt Várad vonzástere és gazdasági funkciói újra kiépültek. A királyi politika és az ellenreformáció fontos közvetítő szerepet szánt Erdély és Magyarország között Váradnak. Ez a regionalizációs súly az uralkodók politikai, közigazgatási törekvéseiben is megjelent, amikor a megyeszerveződés keretein túli formákat próbálták meg kialakítani. Ilyen voltak a 18. század végén II. József, és a 19. század közepén a Bach-korszak kerület beosztásai (Süli-Zakar I. Csüllög G. 2000), mindkettőben dominánsan jelent meg a Partium területisége és Várad központi szerepköre. Vagyis ebben az időszakban Várad visszakapta regionalizációs elsőbbségét és gazdaságilag felzárkózott Debrecenhez, amely gazdasági súlya és nagyobb népességnövekedése ellenére sem tudta átvenni azt Váradtól. A két város népesség száma között jelentős volt a különbség Debrecen javára (1. táblázat). Ugyanakkor a rivalizáláson túl valódi verseny nem volt a két város között, mivel térfunkcióik, hatótereik kiegészítették egymást. Várad elsősorban korábbi térszerkezeti pozícióit erősítette, amelyre az új gazdasági és területi folyamatok jó lehetőséget nyújtottak. Az ország egységesülő gazdasági működése, a népesség növekedése, a városok bővülése, a hadsereg modernizálása, a postautak kiépítése, az ármentesítés nagyobb mennyiségben igényelte a hegyvidékeken kitermelt nyersanyagokat és azok ipari feldolgozását. A feldolgozó munkaerő, a mezővárosi zóna agrárnyersanyagai és a hegyvidéki ipari termékek találkozása a belső medenceperemi vásárvonalon, főleg a völgykapuk központjaiban történt meg és az itteni nagyobb városok az új folyamatok elosztó pontjaivá váltak. Ebben Várad egyre fontosabb pozíciókat szerzett, fejlődését tovább erősítette, hogy a megyei és központi közigazgatás, az oktatás, a hadsereg és a gazdaság nem csak árukat igényelt, de jelentős számú szolgáltatást és népességet mozgatott meg. 1. táblázat: A két város népességszáma a 1784-től 1900-ig * DEBRECEN NAGYVÁRAD források: Bácskai Vera: Városok Magyarországon az iparosodás előtt 9. oldal; *Beluszky Pál: Magyarország településföldrajza 537. oldal 47

43 A korábban passzív folyótérszínen a században kibontakozó aktivizálódásnak újabb lökést a 18. századi letelepítésekkel meginduló, majd a 19 században kitejesedő vízhálózat átalakítás adott. A lecsapolások, csatornák építése, majd később a folyószabályozás a termőföldek növelését célozta, amelyet elsősorban a növekvő népesség élelem igénye, a piac növekedése motivált és a szabad munkaerő bővülése tett lehetővé. A Tiszát és mellékfolyóit érintő átalakítás alapja lett az alföldi térszín nagy részére kiterjedő agrár és ezen belül gabonatermelő övezet kialakulásának. Ennek következtében ebben a térségben megindult (a történeti gyökerekre támaszkodva) a mezővárosi fejlődés sajátos 19. századi útja, a korábban központ nélküli és részben az erővonalaktól távol eső térségekben a másodlagos központoknak sajátos szigetszerű megjelenésű formája alakult ki a bácskai városoktól a kun városokon át a hajdúvárosokig (Csüllög G. 2006). Ezekre a településekre nem a hagyományos hierarchikus településkapcsolatok voltak a jellemzők, nagy kiterjedésű termőtérséggel rendelkeztek és meghatározó központjai voltak a távolsági agrárkereskedelemnek. Debrecen ennek az egyre inkább önálló térszerkezeti egységként megjelenő zónának jelentős központjává vált. A közlekedés a vízmentes területek növekedésével könnyebb lett, de a növekvő áruszállítási igényeket csak a korszak végén meginduló vasútépítés tudta kielégíteni. Debrecen ezt a folyamatot jobban kihasználta mint Nagyvárad, hiszen a Pest-Szolnok között kiépült vonalat először Debrecenbe vezették tovább. Ez is mutatja, hogy a vasútépítések elsődleges motivációja gazdasági volt, vagyis a bánya, ipari és agrártermékek szállítására épült ki. A 19/20. század fordulója: törvényhatósági jogú városok, a városi rangsorok élén, a Partium mint gazdasági régió, a szétválás 1920 után A kiegyezés után a közigazgatás átalakítása két területen érintette városokat. Egyrészt Hajdú vármegye kialakítása, Debrecen megyeszékhellyé tétele és mindkét város törvényhatósági várossá nyilvánítása a közigazgatási hierarchiában is egyenrangúvá tette őket. A térszerkezet gyors átalakulásának folyamatát a gazdasági fellendülés és az erőtéri felhalmozásra épülő országos központ, Budapest kiépítése indította el. Ennek legaktívabb eszköze és egyben a legfontosabb megjelenítője a városok megváltozó hierarchiája mellett a gyors, egész évben használható, állandó irányú, nagymennyiségű árú és személy szállítására alkalmas vasúthálózat volt. A kiépített fővonal hálózat és az általa leképzett hierarchikus térkapcsolatok a kilencvenes években, már teljes kifejlődésben működtették az új, kettős gyűjtő jellegű áramlási rendszert. A főszerkezeti erővonalak központjai felé a vasút következtében felerősödtek az elő- és a háttér áramlásai, és ezekből a beáramló termékek, felhalmozva, részben feldolgozva áramlottak tovább más régiók felé, de az 48

44 Erdély és délvidék közötti kapcsolatok egy részét kivéve ez Budapesten keresztül, vagy budapesti végcéllal történt. A városok hierarchia szintjének alakulásában a közigazgatás közvetlen és közvetett funkcióinak és intézményeinek törvényszékek, királyi ítélőtáblák, alispáni hivatalok, adóhivatalok, pénzügyi igazgatóságok, kamarák, tankerületi központok, gimnáziumok, polgári iskolák stb. elrendeződése mellett a pénz- és hitelintézetek elhelyezkedése és a bennük megjelenő forgalom is fontos tényezővé vált. Ehhez társult a gazdaság központokhoz koncentrálódása és a kulturális funkciók erősödése, valamint a kilencvenes évektől a városszerkezetek átalakítása, a hálózati infrastruktúra kiépítése, a városközpontok átépítése és modernizálása. A népességszám növekedése és nagysága is szerepet játszott a központi funkciók kialakulásában, de nem volt elsődleges tényező. A dualizmus korának városhierarchiájáról végzett vizsgálatok funkcióik alapján meghatározták a városok rangsorát (Beluszky P. 1999). A törvényhatósági, valamint rendezett tanácsú városok mellet figyelembe vett a városi szerepkörű községekkel együtt 245 települést soroltak be a Budapest alatti öt hierarchia szintbe. A térszerkezet alakításában és a modernizációs folyamatokban a legfontosabbak az I.-es szint, a regionális központok városai voltak. A funkciók alapján teljes (Zágráb, Kolozsvár, Pozsony, Szeged, Kassa) és részleges központra (Debrecen, Pécs, Temesvár, Nagyvárad, Arad) bontott csoport városai alapvetően a fő történeti szerkezeti vonalakon, vagy azok leágazásain (Pécs, Szeged, Debrecen) helyezkedtek el és jelentős város- és kultúrtörténeti múlttal, gazdasági súllyal, népességszámmal, de ami legfontosabb, kiterjedt funkcionális vonzástérrel rendelkeztek (Beluszky 1999). Ha a funkciók között nagyobb súllyal mérjük a térkapcsolatokat, akkor kissé módosíthatjuk ezt a tagolást: teljes értékű régióközpontnak tekinthetjük Pozsonyt, Kassát, Nagyváradot, Temesvárt, Kolozsvárt és Zágrábot, részlegesnek Debrecent, Aradot és Brassót, regionális gyűjtő központnak Szegedet, Pécset és az alsóbb szintekből hozzájuk sorolhatjuk Győrt, Miskolcot és Nagyszebent. A hozzájuk kötődő modernizációs folyamatok, valamint az agrár és ipari termelés területi koncentrációi ezekben a vonzásterekben jelenítették meg a modernizáció gazdasági régióit (Süli-Zakar I. Csüllög G. 2000, 2003). A jellemzők alapján Partium mint gazdasági régió nagyobbrészt a modernizációs zónába tartozott, ahol kisebb jelentőségű volt az ipari háttér, viszont kiemelkedő az átalakult előtéren kifejlődött agrár szerepkör. A fő erővonalon található, összetett funkciójú történeti központ Nagyvárad, mellet az erővonaltól távolabb Debrecen váltotta sajátos történeti múltját, helyzetét és az agrárfolyamatokat régiószervező szerepkörré. Központi funkcióik számában és minőségében nehéz különbséget tenni, de a két város sokban eltérő gazdasági funkciói és a közigazgatási egyenrangúság felosztotta a Partiumi teret. 49

45 4. ábra: A Partium funkcióterei, városhierarchiája és vasúthálózata 1. az ármentesített térszínek erőteljesen aktivizálódó agrárvárosi zónája: a) ármentesített felszínek b) külső ártérperemek 2. folyamatosan aktív agrár zóna: c) nagyobb településsűrűségű síksági felszínek d) közepes településsűrűségű dombsági felszínek 3. aktivizálódó ipari zóna iparosodó középhegységi felszínek 4. régió központ 5. törvényhatósági jogú város 6. rendezett tanácsú város7. nagyközség 8. elsőrendű vasúti fővonal 9. másodrendű vasúti fővonal 10. vasúti mellékvonalak aláhúzott nevek: megyeszékhelyek A kunsági és hajdúsági agrárközpontok folytatásai voltak a délvidékről induló alföldi belső, települési erővonalnak. Debrecen a századfordulóra ennek az aktív 50

46 agrárváros zónának kiemelkedő vonzás- és kereskedelmi központjává (Jász- Nagykun-Szolnok, Hajdú, Szabolcs és Szatmár megyék területén), és ehhez kötődően az alföld egyik legnagyobb vasúti csomópontjává vált (4. ábra). Nagyvárad gazdaságában a kereskedelem dominanciája mellett a feldolgozóipar is erőteljesen fejlődött. Ez jelentős népességnövekedéssel járt együtt, a város népessége 1846-hoz képest megduplázódott a századfordulóra, bár még így is elmaradt Debrecenétől, ahol a népesség az 1846-os lakosság harmadával nőtt ig. A város közvetlen vonzástere Debrecentől eltérően elsősorban a hegyvidéki peremre, délfelé a Körösök völgyeire, és ezeken keresztül az Erdélybe vezető áramlási folyosókra terjedt ki (Bihar, Békés, Szatmár és Szilágy megyék területén). Ez utóbbi közvetítő szerep adta azt a térkapcsolati többletet, amellyel regionális szerepköre, ha kismértékben is Debrecen elé helyezte. Ugyanakkor a partiumi térség évszázados településhálózati szerkezeti elemei, az áramlási irányok és a vasúthálózat szerkezete összekapcsolták a két regionális központ funkcióikban egymást csak részben átfedő vonzástereit. A fejlődés az I. Világháború időszakában lelassult, majd az összeszövődött regionális térszerkezet a Trianoni Békeszerződés következményeként szétesett. A felbomlás Nagyváradnak okozott nagyobb problémákat. A Budapest felé tartó áramlási irányoktól, vasúthálózattól elszakadt, és az új országos központtól, Bukaresttől nagy távolságra, peremhelyzetbe került, határvárossá vált. Ez gazdaságában, főleg kereskedelmében, hozott jelentős változásokat. Azonban közvetlen vonzásterének nagyobb része megmaradt a vasútvonalakkal együtt, ezért a partiumi központok többségével Temesvártól Nagybányáig továbbéltek a közvetlen áramlási kapcsolatok, így hierarchikus helyzetéből nem igazán veszített. A román politikai törekvések számára fontossá vált gazdaságának erősítése és népességének erőteljes, román nemzetiségűekkel való növelése. Debrecen térszerkezeti helyzetében, vonzásterében kisebb törés következet be. Közvetlen vonzástere megmaradt, szerkezeti áramlási kapcsolatainak főirányai (agrárvárosi zóna, Budapest, Felső-Tisza-vidék) továbbéltek. A jelentős regionális központok határon túlra kerülésével új teljes értékű szerepkört kapott és az ország első három városa közé került, mind funkcióiban, vonzásterében, mind népességszámában. Viszont mindezek szinte eltörpültek Budapest országos funkciói, hatótere és többszörös népességszáma mellett. Ezen a torz, Budapest által dominált térszerkezeten és városhierarchián a magyar politika a két világháború közötti törekvéseken kívül évtizedeken keresztül nem változtatott, sőt Debrecen helyzetén két tényező is rontott, egyrészt a határközeliség, mivel a határmenti térségek politikai elhanyagolása a város és a határ közti térséget erőteljesen visszavetette ez a térség szenvedte meg leginkább a két város közös vonzásterének szétszakadását. Másrészt a szocialista korszak erőteljes iparfejlesztése miatt a Debrecen hatóteréhez tartozó agrárvárosi zóna fejlődésének lehetőségei is beszűkültek, elsősorban a szocialista agrárüzemek gazdasági támogatása valósult meg, míg a települések fejlesztése ebben a térségben sokszor 51

47 tudatosan elmaradt. Ebben az időszakban a megyei szerepkör fenntartásához szükséges központi támogatásokon túl a helyi erőforrásokra és törekvésekre építve növekedett a város, amelybe a környező községek beolvasztása is beletartozott. Vonzástere, néhány kulturális és egészségügyi funkciót kivéve jelentősen leszűkült, különösen Nyíregyháza növekedésével mutatkozott ez meg erőteljesebben. A két város térkapcsolatai hosszúidőre megszakadtak, együttműködésük az 1990-es évekig jelentéktelen volt. Ebben politikai változást a rendszerváltozások és az Európai Uniós csatlakozások folyamatai hoztak. Az európai gazdasági tér átalakulása felerősítette a nagytérség tranzit áramlásainak korábbi irányait. Ezek együtt ismét megnövelték a regionális szerepkörüket és szükségessé tették a határon átnyúló kapcsolatok kiépítését és fenntartását. Ennek tartalma a két ország az Európai Unió tagsága óta bővül, ami a két városnak jó lehetőséget biztosít regionális szerepük erősítésére. Ebben a folyamatban nagy előny lehet, és gazdasági haszonná is válhat a korábbi térkapcsolatokra és a térség térszerkezeti sajátosságaira építő együttműködés. Irodalom Bácskai Vera 2002: Városok Magyarországon az iparosodás előtt Osiris Kiadó, Budapest p. 172 Beluszky Pál 1999: Magyarország településföldrajza Dialóg Campus Kiadó, Budapest Pécs p. 584 Csüllög Gábor 1998: Debrecen térhelyzetének felértékelődése a Tiszántúl regionális szerveződésében (14-17.sz.) In :Süli-Zakar István (szerk.): Tanulmányok Debrecen városföldrajzából III. Kossuth Lajos Tudományegyetem Társadalomföldrajzi és Területfejlesztési Tanszék Debrecen, 1998 pp Csüllög Gábor 2000: A középkori Magyarország térszerkezete Földrajzi Közlemények szám, pp Csüllög, Gábor 2006: Bihar in the historical territorial structure of the carpathian-basin In: Süli-Zakar, I. Horga, I. (szerk.): Regional Development in the Romanian- Hungarian Crossborder Space From National toeuropean Perspective Oradea Debrecen, 2006, pp Csüllög Gábor 2007: A Tiszántúl a Kárpát-medence századi regionális tagolódásában Studia Geographica 18. Debreceni Egyetem Kossuth Kiadója, Debrecen, p Kubinyi András 2001: Pécs gazdasági jelentősége és városiassága a középkorban In: Font Mária (szerk.): Pécs szerepe a Mohács előtti Magyarországon; Pécs, pp Süli-Zakar István Csüllög Gábor 2000: Az alföldi regionalizmus történelmi előzményei In: Frisnyák S. (szerk.): Az Alföld történeti földrajza Nyíregyháza, pp Süli-Zakar István Csüllög Gábor 2003: A regionalizmus történelmi előzményei Magyarországon In: Süli-Zakar I. (szerk.): A terület és településfejlesztés alapjai Dialóg Campus, Budapest Pécs pp

48 A MAGYAR-ROMÁN TERÜLETFEJLESZTŐK PARTNERSÉGI HÁLÓZATA BEMUTATKOZIK A PARTNERSÉG PROJEKT Izsák Kincső - Sebestyén Etelka Resumé: The elaboration of the 2nd National Development Plan and its Operational Programmes in Hungary is still going on. The systematic work of planning cannot stop at the Hungarian borders. According to the 3rd Cohesion Report of the European Commission in order to eliminate territorial disparities and to reach balanced development we have to consistently harmonize our developing policies. The development possibilities of border regions could be promoted if the planning and the strategy-setting of the two regions take into consideration the special situation of the border regions and think together in the problem-solving issues. The Eszak-Alföld region has won support to implement the project Partnership from the Hungarian-Romanian cross-border cooperation programme, INTERREG IIIA, in The project was elaborated and will be implemented in close cooperation with the Romanian partner institutions, namely the North-West Regional Development Agency Szatmár County Council from the Romanian side and the Hajdú-Bihar County Development Agency from the Hungarian side. The aim of the Partnership project is to establish the basis of an integrated, regional development network of partners in the Hungarian-Romanian border areas, which could provide a frame for the better exploitation of the possibilities of cross-border cooperation. Kulcsszavak: regionális politika, határon átnyúló együttműködés, integrált tervezés és programozás, projektcsatorna 1. Háttér: Magyar-román határmenti térség tapasztalatai A as II. Nemzeti Fejlesztési Terv elkészítése befejeződött, de az operatív programjainak kidolgozása jelenleg is folyik, mely folyamatban a területfejlesztés hatóköre nem állhat meg az országhatárnál. Az Európai Bizottság Harmadik Kohéziós jelentése szerint is ahhoz, hogy kiküszöböljük a területi egyenlőtlenségeket és területileg kiegyensúlyozottabb gazdasági fejlődést érjünk el, Regionális képviselő, Észak-alföldi Régió Brüsszeli Képviselete, PhD hallgató, Debreceni Egyetem Földtudományi Doktori Iskola Projektmenedzser, Észak-Alföldi Regionális Fejlesztési Ügynökség Kht.; PhD hallgató Debreceni Egyetem Földtudományi Doktori Iskola 53

49 54 GONDOLJUNK EGY KÖZÖS JÖVŐRE: HATÁRMENTI AGGLOMERÁCIÓ következetesen össze kell hangolni a fejlesztési politikákat. A határmenti térségek fejlődési lehetőségeit jelentősen előmozdíthatja, ha a két régió tervezése és stratégiaalkotása tekintettel van a határmenti, periférikus térségek speciális helyzetére és közösen gondolkodik a problémák megoldásában, valamint, ha ezen területek problémáit két szomszédos régió regionális, megyei és kistérségi területfejlesztői kiemelten és közösen kezelik. A magyar-román határmenti térség viszonylag homogén jellegéből adódóan hasonló kihívásokkal és hasonló kitörési lehetőségekkel szembesül. A közös történelmi múlt, a közös hagyományok, a román oldal etnikai megosztottsága különleges adottságot jelent a térségnek, ami megkönnyíti a partneri együttműködést. Problémát jelent a gyengén kiépített közúti infrastruktúra, az ivóvíz és szennyvízhálózat elégtelensége, az ipari szennyezések korlátlan fennmaradása. Noha folyamatosan zajlik a főbb közlekedési útvonalak, határátkelőhelyek javítása, az alacsonyabb rendű utak bekötéseinek hiánya további szűk keresztmetszetet okoz a határátkelésben. Az utak fejlesztésének és az összeköttetések kiépítettségének elmaradása a periférikus térség további lemaradásához vezethet. Ugyanakkor a határon áthaladó főbb közlekedési útvonalak, és a térségben működő nemzetközi repülőtér jó megközelíthetőséget biztosít, ami elősegíti a térség iránt érdeklődő turisták és befektetők számának növekedését. Kiemelendő, hogy a kedvezőföldrajzi fekvés Szerbiával és Ukrajnával való szomszédság és a keresztülhaladó TEN közlekedési folyosó -, a gazdasági központok kiegyensúlyozott elhelyezkedése a térség bizonyos területeinek logisztikai központtá történő fejlesztésének alapját jelenthetik. A helyi kis- és középvállalkozásokat tőkehiány és alacsony termelékenység jellemzi, ami gátolja versenyképességük növekedését, és visszatartó erőt jelent a határ menti együttműködésben. Magas színvonalú képzést nyújtó felsőfokú oktatási intézmények működése szintén az egyik legfontosabb erőssége a térségnek, ami számos szakterületen a minőségi oktatás és kutatás-fejlesztés hátterét jelenti. Az egyetemek közötti, valamint az egyetemek és a vállalkozások közötti határon átnyúló együttműködés jelenleg csak korlátozott mértékben van jelen, a későbbiekben fontos szerepet kell kapnia a határtérség integrált fejlesztésében és versenyképességének növelésében január 1-én Románia a csatlakozási szerződés aláírásával az Európai Unió teljes jogú tagjává vált. Ezáltal megszűntek a határok Románia és Magyarország között, így még aktuálisabb feladattá vált a magyar-román területi integráció kérdése, a román határrégió felkészítése a Strukturális Alapok fogadására, és az integrált, stratégiai projektek kidolgozása a as programozási periódus 3. célkitűzésére. Az európai területi együttműködés stratégiai célja, hogy a határmenti térség által nyújtott közös lehetőségek jobb kihasználása érdekében a különböző szereplők emberek, gazdasági szereplők, közösségek közelebb kerüljenek egymáshoz. Románia csatlakozása az Európai Unióhoz az országhatár fokozatos eltűnéséhez vezet, amely ma még elválasztja

50 egymástól az embereket, közösségeket. Először is az intézményeknek, vállalkozásoknak, településeknek információra van szükségük ahhoz, hogy megismerhessék és kihasználhassák az üzleti életben, oktatásban, kultúrában vagy az idegenforgalomban rejlő lehetőségeket. Másodsorban, az információ birtokában szükség van arra, hogy szomszédos országbeli partnereiket, céljaikat el tudják érni, meg tudják közelíteni különösebb nehézségek nélkül. A határmenti területek fejlesztése közös érdek. Ezt egy decentralizált regionális politika valósíthatja meg hatékonyan, ahol a térségek (kistérségek, megyék, régiók) szereplői aktívan részt vesznek a közös stratégiai tervezésben. A fejlesztések közötti szinergikus hatások kihasználása által a kedvező eredmények is megsokszorozhatók. 2. A Partnerség projekt A regionális fejlesztési ügynökségek szervezeti egységei a tervezés-programozás, partnerségépítés, projektgyűjtés és projekt-megvalósítás területein folytatják tevékenységüket. A határ két oldalán tevékenykedő Észak-alföldi és Észak-nyugat romániai Regionális Fejlesztési Ügynökségek felismerték, hogy nem elégséges a harmonizáció a regionális tervezés és stratégiaalkotás között és a régiók tervezésében nem jelenik meg a határon átnyúló gondolkodás, ami keretét adhatná a helyi együttműködéseknek. Az elszigetelt tervezés a szinergia és a határon átnyúló, integrált projektötletek hiányát eredményezheti. Az Észak-Alföldi Regionális Fejlesztési Ügynökség Közhasznú Társaság (ÉARFÜ) partnereivel 2006-ban támogatást nyert el a Partnerség projekt megvalósítására. A projekt magyar oldalról a Hajdú-Bihar Megyei Fejlesztési Ügynökség, a határ másik oldaláról az Észak-Nyugat Romániai Fejlesztési Ügynökség és a Szatmár Megyei Tanács partnerségével valósul meg. A pályázat benyújtását számos beazonosított probléma indokolta, többek között, hogy: Nincs információ a tervezési folyamatokról a határ másik oldaláról. A magyar-román regionális intézményrendszer között nincs együttműködés. Nincs régiók közötti egyeztetés a as 3. Célkitűzésre vonatkozóan. Kevés a határmenti térséget átfogó integrált projektötlet. Hiány mutatkozik az Észak-nyugat romániai régió Strukturális Alapok programozásával és végrehajtásával kapcsolatos ismereteiben. Nincsenek gyakorlatorientált képzések, gyakorlati tapasztalatok. Nincs fenntartható, határon átnyúló területfejlesztési partnerségi hálózat. 55

51 A határmenti területek fejlesztését akkor tudjuk legeredményesebben előmozdítani, ha a régiók, megyék és kistérségek szereplői közösen vesznek részt a határon átnyúló fejlesztési politikák kialakításában. Az Európai Uniós programozási és végrehajtási feladatok egymással szorosan összefüggő ciklikus folyamatot jelentenek. A Strukturális Alapok fogadása és a közigazgatás működési hatékonyságának növelése jelentős kihívás a román közigazgatási rendszer számára. Román oldalon a Strukturális Alapok végrehajtásával és programozásával kapcsolatban nincsenek még gyakorlati ismeretek, noha ez kulcsfontosságú Románia EU csatlakozása miatt. A projekt abból a paradigmából indult ki, hogy a határ menti térségekben rejlő sajátos értékek, lehetőségek kiaknázása és a határon átnyúló hatású regionális fejlesztések harmonizációja hozzájárul az európai versenyképesség szempontjából alapvető fontosságú területi kohézió megvalósításához, az együttműködések pedig ideális feltételeket teremtenek a kölcsönös tanulás csatornáinak működtetésére A Partnerség projekt céljai: A Partnerség című projekt a magyar-román határmenti térségben integrált, területfejlesztő partnerségi hálózat alapjait kívánja létrehozni, amely megteremti a határmenti együttműködésben rejlő lehetőségek optimális kihasználásának kereteit. Az Észak-alföldi és Észak-nyugat romániai régiók határmenti térségének integrált és összehangolt fejlesztését, továbbá a két régió közös felkészülésének elősegítését célozza meg a as programozásra és a Strukturális Alapok fogadására. A projekt célja, hogy az érintett régiókban létrejöjjön a regionális határon átnyúló politika kialakításában és megvalósításában aktívan tevékenykedő szereplők hálózatszerű együttműködése: Közös fejlesztéspolitikai célok, prioritások és tevékenységek meghatározása a határmenti fejlesztések vonatkozásában a Strukturális Alapok közötti időszak programozása során. A Strukturális Alapok programozási és végrehajtási feladataival kapcsolatos tapasztalatcsere és tudástranszfer Észak-alföld és Északnyugat Románia között. Regionális megyei - kistérségi szakértői és projektmenedzsment partnerségi hálózat, valamint projektcsatorna kialakítása és működtetése a határon átnyúló fejlesztéseket megcélzó projektek megvalósítása céljából. A projekt eredményeit a hálózatépítésben, a képzéseken, a műhelymunkákban résztvevő csoportok: a területfejlesztés intézmények, megyei 56

52 fejlesztési ügynökségek, a kistérségi szereplők, területfejlesztési-tervezési szakemberek hasznosíthatják. A célcsoport igényei: a határmenti térség érdekeinek összehangolt megjelenése a regionálismegyei-kistérségi fejlesztési politikákban, határmenti külső perifériák kiemelt kezelése, európai Strukturális Alapokkal kapcsolatos programozási és projektmenedzselési ismeretek, a régióban hiányoznak a partnerség intézményének alapvető keretei, a regionális és helyi kezdeményezések hatékonysága érdekében a határmenti térség problémáinak integrált megközelítése indokolt, integrált projektötletekre van szükség. A projekt februárjában indult és szeptemberig tart A projekt által megvalósított tevékenységek: A megvalósítás három fő elemét a határon átnyúló jövőkép műhelyek, a határon átnyúló képzések és az integrált projektcsatorna kialakítása képezik 1. Határmenti Jövőkép műhelyek: A határmenti Tervezői Jövőkép műhely célja, hogy kialakuljon területfejlesztési partnerségi hálózat a két régió határmenti területein, amely hozzájárul a két határos régió regionális tervei és stratégiái közötti szinergia megteremtéséhez. Noha elkészült a Magyar-román határmenti térség Fejlesztési Koncepciója, ez azonban nem azonos a magyar, illetve a román regionális fejlesztési stratégiák összehangolásával. Az Észak-alföldi régió tervező munkatársai romániai tanulmányúton vettek részt, melynek célja volt, hogy összegyűjtse és megismerje a román régió különböző területfejlesztési szintjein fellelhető fejlesztési dokumentumokat, majd ezeket összevetve az észak-alföldi stratégiai anyagokkal beazonosítsák a két régió közös fejlesztési területeit amikre a jövőben az együttműködések fókuszálhatnak. A tanulmányút eredményeképpen a következő román és magyar tervezési dokumentumok váltak a vizsgálat tárgyává: Magyar-román Határon átnyúló Együttműködési Program Észak-alföldi Operatív Program Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Fejlesztési Koncepció, Stratégia és Operatív Program 1 A tanulmány írásának idején a projekt első két része zárult le és a harmadik még megvalósítás előtt áll. 57

53 Hajdú-Bihar megye Fejlesztési Koncepció, Stratégia és Operatív Program Fehérgyarmat, Mátészalka, Csenger, Nyírbátor, Derecske-Létavértes, Hajdúhadház, Berettyóújfalu kistérségek fejlesztési koncepciója Észak-nyugat romániai régió Regionális Stratégiai Fejlesztési Kerete Bihor megye Fejlesztési Terve (2003) Szatmár megye Nemzeti Fejlesztési Terve (2005) Tasnád kistérség Fejlesztési Stratégiája (2004) A leggyakrabban előforduló, közös tevékenységek a két térség tervezési dokumentumaiban a következők: tanácsadói szolgáltatások létrehozása, a telekommunikációs infrastruktúra javítása, ipari parkok létesítése és fejlesztése, befektetés-ösztönzés, a közlekedési infrastruktúra fejlesztése, útépítés, vasút, cargo rendszerek kialakítása, turisztikai fejlesztések, fenntartható vidékfejlesztés (főleg a kistérségi tervekben jelenik meg), környezetvédelem, hulladékgazdálkodás humánerőforrás fejlesztés, képzések. Az Észak-alföldi és Észak-nyugat romániai régiók közös erősségei a logisztikai potenciál, a kedvező geostratégiai helyzet, a turisztikai kínálat, a meglévő egyetemek tudásbázisa és a helyi mezőgazdasági termékek minősége. Mindkét régió kitörési lehetőségei között szerepel a kutatás-fejlesztés erősítése, a termálfürdő-fejlesztés, a turisztikai termékek iránti kereslet növekedése, a külföldi befektetők érdeklődése a térség iránt. Határon átnyúló aspektussal rendelkező beavatkozások a két régió fejlesztési terveiben: Gazdaságfejlesztés Infrastruktúra Az üzleti infrastruktúra fejlesztése, (információs technológia fejlesztése) K+F kapacitások elérhetősége KKV-k számára KKV fejlesztés Befektetés-ösztönzés Nemzetközi repülőterek: Debrecen, Kolozsvár, Nagyvárad, Szatmárnémeti Útfejlesztések Vasútfejlesztés Logisztika, intermodális fejlesztések 58

54 Turisztika Vidékfejlesztés Környezetvédelem Humán erőforrás Turisztikai infrastruktúra Termálfürdők Történelmi, kulturális turisztikai fejlesztések Turisztikai marketing Mezőgazdasági, élelmiszeripari termékek LEADER programok Szennyvízrendszerek fejlesztése Folyóvédelem Hulladékgazdálkodás Megújuló energia Árvízvédelem Képzési struktúrák fejlesztése Egészségügyi fejlesztések A jövőképműhelyek során 5 projektötletet azonosítottak be a résztvevők: agrár-üzleti/tanácsadó Centrum, Szalonta; közös termálturisztikai csomag kialakítása; ökoturisztikai képzések indítása; vasútvonal kiépítése Nagykereki és Biharkersztes között; környezetvédelmi tábor középiskolásoknak, elméleti oktatással és tanulmányi kirándulásokkal. Kapacitásépítő képzések: A kapacitásépítés keretében 3 alkalommal került sor két-napos képzési programra. A képzés résztvevői a régiók, megyék, kistérségek területfejlesztéssel, projektmenedzseléssel, végrehajtással foglalkozó munkatársai és a regionális tervezési folyamatokban résztvevő munkatársak voltak. A képzésen kiemelkedő szerephez jutott az együttműködések ösztönzése, a partnerségi hálózatok kialakítása. A Partnerség építő tréning modul célja volt, hogy a határ menti szereplők közötti kapcsolatfelvételt, együttműködések kialakítását elősegítse. A 59

55 60 GONDOLJUNK EGY KÖZÖS JÖVŐRE: HATÁRMENTI AGGLOMERÁCIÓ gyakorlati foglalkozásokon a résztvevők megismerkedhettek a hálózatépítés módszertanával. A személyes találkozások alkalmat, lehetőséget teremtettek a kapcsolatépítésre, tapasztalatok átadására. A modul során a résztvevők megismerkedhettek a jó partnerség alapelveivel, kialakításának metodikájával, a hálózatépítés elméleti és gyakorlati aspektusaival. A tréning eredményeképpen a képzésben résztvevők regionális területfejlesztői hálózatot hoztak létre. A hálózat biztosítja a kommunikációt, információáramlást, a tapasztalat cserét, amely példaértékű lehet a többi határ menti régió számára is. Az így létrejött kapcsolati tőke közös projektek, további együttműködések alapja lehet. A Projektmenedzsment szeminárium modul célja, hogy a résztvevők elsajátítsák a projektgenerálás, projektmenedzselés fortélyait. A résztvevők gyakorlati szakemberek segítségével ismerték meg az Európai Uniós források kezelésének főbb feladatait, a regionális operatív program és a regionális fejlesztési ügynökség által kezelt Phare programok végrehajtását, menedzselésének folyamatait. A tervezői metodika modul a projekt megvalósítása során felmerült problémákra, az ahhoz kapcsolódó tevékenységekre, feladatokra helyezte a hangsúlyt. Gyakorlati feladatmegoldásokon, példán keresztül a résztvevők elsajátíthatták a Európai Uniós tervezési, programozási elveket, módszereket. A résztvevők megismerkedtek egymás tervezési metodikájával. A magyar szakértők közös tervezési munkák során mutatták be az Észak-alföldi regionális fejlesztési koncepciója során alkalmazott módszertant, tervezési metodikát. Integrált Projektcsatorna kialakítása: A Projektgeneráló műhelymunka keretében feltérképezésre kerülnek a regionális fejlesztési dokumentumokkal összhangban azok a területek és regionális hatású integrált határ menti projektötletek, ahol konkrét együttműködések valósulhatnak meg. 3. Következtetések Mind Magyarország, mind Románia tervezési, programozási folyamata erősen centralizált és szűk mozgástér jut a régióknak az új szempontok beépítésére. Az együttműködés akadályát jelenti a nemzeti szintű hatáskörök, kompetenciák és jogintézmények terén megmutatkozó különbség. Román oldalon hiányoznak a kistérségi fejlesztési dokumentumok, különböző a fejlesztési koncepciók elkészítésének módszertana. A kapacitáshiány és a régiók befelé tekintő fejlesztéspolitikája miatt is kihívást jelent a regionális fejlesztési tervekben a határmenti dimenzió megjelenítése. Ugyanakkor a projekt eredményei is bizonyítják, hogy a legtöbb, helyi intézkedésnek határon átnyúló hatása van, amelyekkel foglalkozni kell.

56 A program során 5 konkrét projektötlet született, amelyek finanszírozhatóak lesznek a Magyar-román Európai Területi Együttműködés Operatív Programból. Továbbá kialakult az intézmények közötti, interperszonális jó kapcsolat és bizalom, ami a későbbi közös akciók bázisát jelenti, és amelyet a két régió együttműködési megállapodásba tervez foglalni politikai szinten is. Fontos, hogy a jövőben bővebb információk és adatok álljanak rendelkezésre egymás munkájáról. Szükség van a román kistérségi tervezés erősítésére, és a magyar tervezői és megvalósítói tapasztalatok átadására. Szükséges a határon átnyúló projektcsatorna kialakítása a projekt keretein belül és a későbbi folyamatos fenntartása. Megfontolandó a határ két oldalán születő, kiemelt fejlesztési projektek egyeztetése és harmonizációja. 61

57 Hivatkozások: Partnership , Situation and document analyses, November 2006, MEGAKOM Stratégiai Tanácsadó Iroda Észak-alföldi Operatív Program Észak-Nyugat Fejlesztési Régió Regionális Stratégiai Fejlesztési Kerete Magyar-román Európai Területi Együttműködési Program, A Partnerség projekt munkaanyagai 62

58 A HAJDÚ-BIHAR MEGYEI HATÁRMENTI ÖNKORMÁNYZATOK GAZDÁLKODÁSÁNAK JELLEMZŐI 1998 ÉS 2004 KÖZÖTT Dr. habil. Kozma Gábor Summary: The decisive majority of the development projects to be implemented in Hungary between 2007 and 2013 will be financed from European Union sources. At the same time, an important question from the perspective of local authorities is the source of the own contributions required for such projects. This problem is particularly acute in case of local authorities in border regions, which are economically in a rather disadvantageous situation. The aim of this study is to examine the most important indicators of the economic management of local authorities in the border area of Hajdú-Bihar County in the period between 1998 and In the framework of this inquiry, on the one hand, a comparison will be made between the budgets of border area local authorities and county governments, and on the other hand, some common features of border area local authorities will be discussed and an attempt will be made to identify the reasons for their characteristic data, which are significantly different from the average figures. Kulcsszavak: határmenti önkormányzatok, költségvetés, bevételek, kiadások A 2007 és 2013 közötti időszakban a Magyarországon végbemenő fejlesztések döntő részét Európai Uniós forrásokból fogják finanszírozni, az önkormányzatok szempontjából ugyanakkor igen lényeges kérdés, honnan tudják a pályázatokhoz szükséges önerőt biztosítani (ez még akkor is fontos problémát jelent, ha a központosított előirányzatokból az önerő egy részét a központi kormányzat fedezni fogja). Ez a probléma különösen élesen vetődik fel a határmenti önkormányzatok esetében, akik mint különböző vizsgálatok rámutattak (például Kozma, 2002) gazdasági szempontból igen kedvezőtlen helyzetben vannak (további problémát jelent az a tény, a térségben a lakosság jövedelmi viszonyai is kedvezőtlenebbek például Pénzes, 2006). A tanulmány célja Hajdú-Bihar megye határmenti önkormányzatai (ebbe a körbe 30 önkormányzat tartozik - 1. ábra) gazdálkodása legfontosabb mutatóinak vizsgálata az 1998 és 2004 közötti időszakban. Ennek keretében egyrészt összehasonlítom a határmenti és a megyei önkormányzatok költségvetését, másrészt rámutatok a határmenti önkormányzatok között megfigyelhető sajátosságokra, és igyekszem feltárni az átlagtól lényegesen eltérő adatok okait. egyetemi adjunktus, DE TEK Társadalomföldrajzi és Területfejlesztési Tanszék 63

59 Hajdú-Bihar megye Vámospércs Nyíracsád Újléta Fülöp Nyírábrány Bagamér Újiráz Komádi Monostorpályi Esztár Hencida Nagykereki Bojt Bedő Ártánd Biharkeresztes Berekböszörmény Körösszegapáti Körösszakál Létavértes Kokad Pocsaj Kismarja Gáborján Váncsod Mezőpeterd Told Mezősas Magyarhomorog Álmosd ábra: A vizsgálatba bevont települések Forrás: Kozma, 2003 A vizsgálat keretében az önkormányzatok költségvetéséből az alábbi adatokat elemeztem: helyi adókból származó bevétel, kamatbevétel, tárgyi eszközök, immateriális eladása, gépjárműadó, önhibáján kívül hátrányos helyzetbe került önkormányzatok kiegészítő támogatása (önhiki), fejlesztésekre fordított kiadások, társadalom- és szociálpolitikai juttatások. Az első négy bevételi kategória igen fontos szerepet játszik a fejlesztésekhez szükséges saját erőforrások biztosításában (a tárgyi eszközök, immateriális javak értékesítése esetében ugyanakkor problémát jelenthet az a tény, hogy a vagyontárgyak eladása jelentősen csökkenti az önkormányzatok mozgásterét), az

60 ötödik pedig arra utal, milyen mértékben merülnek fel problémák a költségvetés egyenlegének megteremtése során, mennyire tudja az önkormányzat külön támogatás nélkül fedezni a kiadásait. A fejlesztésekre fordított kiadások az önkormányzatok korábbi ilyen jellegű tevékenységére utalnak, míg a társadalomés szociálpolitikai juttatások azt tükrözik, milyen mértékben terhelik meg az önkormányzatok költségvetését a különböző segélyek. A határmenti térség és Hajdú-Bihar megye önkormányzatainak adatait elemezve (1. táblázat) jól kitűnik a határmentén fekvő önkormányzatok kedvezőtlen helyzete: értékeik szinte valamennyi mutató esetében rosszabbak a megyeieknél. Az egyetlen kivételt az összkiadásból való részesedés esetében a fejlesztésekre fordított kiadásoknál lehet megfigyelni, ez azonban határmenti térségben tapasztalható igen magas állami támogatási aránnyal magyarázható. A vizsgált időszakban a központi költségvetés különböző forrásain (pl. államháztartáson belüli felhalmozási célú pénzeszközátvétel, cél és címzett támogatások, területi kiegyenlítést szolgáló fejlesztési célú támogatás, céljellegű decentralizált támogatás) keresztül az itteni önkormányzatok fejlesztéseinek 81,1%-át finanszírozta (az egy főre eső támogatás egy évre jutó átlaga 1998-as árakon számolva Ft volt), míg ez az érték megyei szinten csak 45,8% volt (az egy főre eső támogatás egy évre jutó átlaga 1998-as árakon számolva Ft). 1. táblázat: A határmenti és a Hajdú-Bihar megyei önkormányzatok költségvetésének adatai (az 1998 és 2004 közötti évek átlaga, a fogyasztói árindex segítéségével 1998-as árakon számolva) A B helyi adó bevétel 2, , kamatbevétel 0, , tárgyi eszközök, 0, , immateriális eladása gépjárműadó 0, , önhiki 5, , fejlesztésekre 13, , fordított kiadások társadalom- és szociálpolitikai juttatások 16, , A határmenti önkormányzatok, B Hajdú-Bihar megyei önkormányzatok, 1 az összes bevételből (kiadásból) való részesedés (%), 2 egy lakosra jutó érték (Ft) Forrás: TEIR 2. táblázat: A különböző lakosságszámú határmenti és Hajdú-Bihar megyei önkormányzatok költségvetésének adatai (az 1998 és 2004 közötti évek átlaga, a fogyasztói árindex segítéségével 1998-as árakon számolva) 65

61 A B helyi adó bevétel 2, , kamatbevétel 0, , tárgyi eszközök, immateriális eladása 0, , a gépjárműadó 0, , önhiki 12, , fejlesztésekre fordított kiadások 13, , társadalom- és szociálpolitikai 16, , juttatások helyi adó bevétel 1, , kamatbevétel 0, , tárgyi eszközök, immateriális eladása 0, , b gépjárműadó 0, , önhiki 8, , fejlesztésekre fordított kiadások 8, , társadalom- és szociálpolitikai 17, , juttatások helyi adó bevétel 2, , kamatbevétel 0, , tárgyi eszközök, immateriális eladása 0, , c gépjárműadó 1, , önhiki 3, , fejlesztésekre fordított kiadások 16, , társadalom- és szociálpolitikai 16, , juttatások helyi adó bevétel 4, , kamatbevétel 0, , tárgyi eszközök, immateriális eladása 1, , d gépjárműadó 1, , önhiki 1, , fejlesztésekre fordított kiadások 14, , társadalom- és szociálpolitikai juttatások 16, , A határmenti önkormányzatok, B Hajdú-Bihar megyei önkormányzatok, 1 az összes bevételből (kiadásból) való részesedés (%), 2 egy lakosra jutó érték (Ft), a főnél kisebb települések, b fős települések, c fős települések, d fős települések Forrás: TEIR A határmenti térség önkormányzatainak kedvezőtlen helyzetével kapcsolatban ugyanakkor feltehető a kérdés, mennyire magyarázza ezt a jelenséget az itteni települések alacsonyabb lakosságszáma. A településeket lakosságszámuk alapján négy csoportra osztva megállapítható (2. táblázat), hogy az egyes csoportokban a határmenti önkormányzatok értékei a legtöbb esetben rosszabbak, mint a megyei értékek, ami arra utal, hogy a kedvezőtlen adatokat nem lehet az alacsonyabb lakosságszámmal indokolni. 66

62 A határmenti önkormányzatokon belüli viszonyokat elemezve megállapítható, hogy a lakosságszám hatása csak korlátozott mértékben tekinthető dominánsnak (3. és 4. táblázat): a lakosságszám változásával szinkronban lévő változás egyértelműen csak egy két esetben figyelhető meg (önhibáján kívül hátrányos helyzetbe került önkormányzatok kiegészítő támogatása: lakosságszámnövekedés bevételből való részesedés és egy főre jutó érték csökkenése, társadalom- és szociálpolitikai juttatások: lakosságszám-növekedés - egy főre jutó érték csökkenése). Bizonyos összefüggésre utal ugyanakkor az a tény, hogy a 14 legjobb adat közül 8 a legnagyobb lakosságszámú településkategóriára esik, igaz azonban az is, hogy a 14 legrosszabb közül csak 4 esik a legkisebb lakosságszámúra. 3. táblázat: A különböző lakosságszámú határmenti önkormányzatok költségvetésének adatai (összbevételből/összkiadásból való részesedés - %, az 1998 és 2004 közötti évek átlaga, a fogyasztói árindex segítéségével 1998-as árakon számolva) A B C D helyi adó bevétel 2,86 1,17 2,71 4,78 kamatbevétel 0,21 0,18 0,24 0,18 tárgyi eszközök, immateriális eladása 0,50 0,41 0,65 1,46 gépjárműadó 0,47 0,56 1,07 1,06 önhiki 12,57 8,84 3,35 1,76 fejlesztésekre fordított kiadások 13,19 8,86 16,09 14,58 társadalom- és szociálpolitikai juttatások 16,90 17,37 16,98 16,41 A főnél kisebb települések, B fős települések, C fős települések, D fős települések Forrás: TEIR A határmenti önkormányzatok közötti különbségek feltárása érdekében az egyes települések értékeit mint a hét mutató esetében mind a két viszonylatban (összbevételből/összkiadásból való részesedés, egy főre jutó érték) sorba raktam, és öt egyenlő részre osztva 1 és 5 közötti pontszámmál láttam el (1 legrosszabb érték, 5 legjobb érték). 67

63 4. táblázat: A különböző lakosságszámú határmenti önkormányzatok költségvetésének adatai (egy lakosra jutó érték Ft, az 1998 és 2004 közötti évek átlaga, a fogyasztói árindex segítéségével 1998-as árakon számolva) A B C D helyi adó bevétel kamatbevétel tárgyi eszközök, immateriális eladása gépjárműadó önhiki fejlesztésekre fordított kiadások társadalom- és szociálpolitikai juttatások Jelmagyarázat: 3. táblázat Forrás: TEIR A 2. ábra alapján megállapítható (és ez megerősíti a korábban említett tényt), hogy a legjobb összesített értékekkel a legnagyobb települések rendelkeznek: az első két kategória kilenc települése közül ötnek az átlagos lakosságszáma meghaladja a főt (emellett Nyírábrányé is fő), és csak három település tartozik a kisebbek közé (igaz ezek között két főnél kisebb, Ártánd és Újiráz is található). A két kisebb település közül Ártánd esetében a kavicsbánya jelentős helyi adó és bányát működtető vállalkozás tehergépkocsijai révén gépjárműadóbevételt biztosít az önkormányzat számára, és ez indokolja a jó helyzetet, míg Újiráz különböző vagyontárgyak eladásából 2002 és 2004 között tett szert nagyobb bevételekre (az utóbbi település esetében ugyanakkor egy kicsit árnyalja az a kedvező képet az a tény, hogy az önkormányzat mind a hét évben részesült az önhikis támogatásból). Az ellenkező végletet tekintve (és ez egy kicsit árnyalja a 3. és 4. táblázat által sugallt képet) a 8 legalacsonyabb értékű település közül 4 lakosságszáma fő alatti, ugyanakkor ide tartozik a közel fős átlagos népességű Bagamér is. A földrajzi elhelyezkedést tekintve a legjobb értékeket felmutató települések elsősorban a határmenti térség északi felébe csoportosulnak. A vizsgált bevételi és kiadási kategóriák, valamint az összesített mutató közötti összefüggést vizsgálva megállapítható, hogy a korrelációs együttható a legnagyobb az összesített mutató gépjárműadó (0,78) és az összesített mutató önhiki (0,66) viszonylatában, míg a legalacsonyabb az összesített mutató fejlesztésre fordított kiadások (0,43) esetében. 68

64 2. ábra A határmenti önkormányzatok 1998 és 2004 közötti költségvetési helyzetét tükröző mutató Összességében választ adva a bevezetőben feltett kérdésekre megállapítható, hogy a határmenti térség önkormányzatai költségvetésüket tekintve rosszabb helyzetben vannak Hajdú-Bihar megye egyéb önkormányzatainál. Az önkormányzatok közötti különbségek elsősorban a települések eltérő nagyságára vezethetőek vissza, ugyanakkor egy-egy település speciális helyzete kedvezőbb viszonyokat eredményezhet. 69

65 Irodalom Kozma, G. (2002): The Difficulties of the Self-government Economic Management Systems in the Border Regions of Hajdú-Bihar and Szabolcs-Szatmár- Bereg counties. in (ed. I. Süli-Zakar) Borders and Cross-Border Cooperation in the Central European Transformation Countries, Debrecen, pp Pénzes, J. (2006): Relations between personal incomes and distances from the state borders in the North Great Plain Region. in (eds. I. Horga I. Süli-Zakar) Regional Development in the Romanian-Hungarian Cross-Border Space From National to European Perspective, Debrecen, pp Kozma G. (2003): A határmenti térség Hajdú-Bihar megye területfejlesztésében. In (szerk. Süli-Zakar I.) Határok és határmentiség az átalakuló Közép- Európában, Debrecen, pp

66 AZ EGYÜTTMŰKÖDÉST BEFOLYÁSOLÓ ELEMEK A MAGYAR- SZLOVÁK HATÁRON ÁTNYÚLÓ KAPCSOLATOKBAN Dr. Mezei István Abstract: The organic and self-forming process of regionalisation was interrupted when the Carpathian Basin was split into eight countries, after which the spacial structure of the new states was determined by state and political (central) power. In the different periods of time their interests were different, which, however, resulted in similar effects: the new countries became rather isolated from each other. Accession to the European Union, as an external power, makes these countries give up their isolation and turn into open economies. The process has started and the criteria of organic regionalisation can be discovered in reviving relations again. Kulcsszavak: magyar-szlovák régiók, határ menti kapcsolatok, eurorégiók Egymást kiegészítő régiók a 19. században A magyar történelemben a 19. századtól számítjuk az európai modernizációnak az iparra alapozódó új szakaszát, amelyben a vasutaknak kitüntetett szerepe lett. A vasútépítés önmagában egy tőkeigényes folyamat volt, de a következménye, a fölépült vasúti hálózat új lehetőségeket teremtett. Amely ország engedett a gazdasági kényszernek és résztvett ebben a tőkefelhalmozást feltételező és befektetést igénylő folyamatban, az a gazdasági versenyben előnyhöz jutott. Azokban az országokban, ahol nem rendelkeztek elegendő belső, azaz üzemekhez, vállalatokhoz, bankokhoz, egyénekhez kötődő szabad, befektetésre alkalmas tőkével, ott az állam sietett a gazdaság segítségére. Ez az oka az állam részvételének a vasútépítésben, a vámok segítségével kialakított iparvédelemben Közép- és Kelet-Európában. Az állam ezekben az évtizedekben a piaci folyamatokat segítette, befolyásolta, a piac törvényeinek figyelembevételével adott támogatást. A korabeli Osztrák-Magyar Monarchia miközben állami támogatással segítette a vasutak építését, vámokkal védte az ipar fejlődését épp ezekben az évtizedekben kezdett önellátóvá válni, azaz saját birodalmán belül megvalósítani az ipari és a mezőgazdasági termékek cseréjét, ami a korábbi PhD, tudományos munkatárs MTA RKK, Miskolc 71

67 évszázadokban Nyugat-Európa és Magyarország között fönnállt. A monarchián belüli termékcsere ipari termékeit az osztrák és a cseh körzetek szolgáltatták, a mezőgazdaságit a magyarországi tájak. Ez adta a két ország közötti regionális munkamegosztást és az ebből származó regionális különbségeket. A 19. században a nyugati iparosodás-városiasodás következtében a mezőgazdasági termények iránti igény olyan mértékben megnőtt, hogy a szántóföldek nagysága Magyarországon az 1850-es 8,2 millió ha-ról 1910-re 14,2 millió ha-ra nőtt (Bulla-Mendöl 1999, 79.). Emellett a hazai ipar jelentősége rohamosan nőtt, köszönhetően az iparpártolási törvényeknek, az állam fokozódó részvételének az ipar fejlesztésében, ami azonban csak módosítani tudta az ország agrár jellegét ben a kormány tíz éves iparfejlesztési tervet dolgozott ki. Ennek alapján textilgyárakat és vegyi üzemeket hoztak létre. A pénzalap felét az ipari szakoktatásra fordították (Szakács 2000, 36). Magyarország belső területi megoszlása a természeti tájakhoz kötődött, aminek központi eleme az Alföld volt. A hegyvidéki perem erdészeti és (szűkös) bányakincsei ide áramlottak, ezzel a nagy tájjal alakult ki a cserekapcsolat, illetve ide áramlott a szegényebb peremvidékekről a munkát és megélhetést keresők serege. Ennek a termékcserének és népmozgásnak természetes központja lett Budapest. Azt mondhatjuk, hogy a 19. századi Magyarország egy régió volt, amelyben a nagy mennyiségű mezőgazdasági termékek cseréje a viszonylag kis mennyiségű ipari termékekkel úgy valósult meg, hogy a peremvidékek álltak szoros kapcsolatban a középen elterülő Alfölddel. Az egész országot jelentő régió pedig beletartozott a monarchia méretű munkamegosztásába, ahonnan megkapta a számára szükséges egyéb ipari termékeket. A mezőgazdaság nem csak a nagy kiterjedésű termőföldek miatt lett az elsődleges megélhetési forrás. Az északi vidékek arany és ezüst bányakincse már a középkorban kimerült, a 19. században oly fontos szén- és érckészletek kis mennyiségűek és viszonylag gyenge minőségűek voltak. Ha tovább elemezzük az egységesnek mondott régiót, akkor az ország északi felén Pozsony és Kassa következtek mint bontakozó regionális központok, amely két nagy város közötti széles területen kisvárosok hálózata látta el az apró falvakat termékekkel, szolgáltatásokkal. A kis államok bekapcsolása az európai nagy régiókba a 20. században A világháború ennek az önellátó nagyrégiónak, az Osztrák-Magyar Monarchiának az összetörését eredményezte. A 20. század elejére a monopolkapitalizmus olyan szervezeti szintre jutott, hogy áttörte a birodalmi határokat, kikényszertítette a piacok megnyitását, aminek áldozatul esett a 72

68 zárvánnyá vált monarchia is. Ezt a történelmi korszakot a nemzeti önállóság államalkotó igénye miatt nevezhetjük a nemzeti forradalmak korának. Ekkor jött létre új államként például Csehszlovákia. Ezt a korszakot a társadalmi forradalmak korának is nevezhetjük a társadalmi elégedetlenség felszínre törése miatt. A demokratizálódás eredményeként a királyság államformáját köztársaság váltotta fel Csehszlovákiában, de Magyarországon is megfosztották trónjától a Habsburgokat. Az új jellemzők mellé kell azonban sorolnunk a bezárkózó gazdaságpolitika vereségét is. Elkezdődött a nemzetek-országok közötti versenynek egy újabb szakasza, amelyben az állam szerepe fölerősödött, az állami beavatkozás nyílttá és általánossá vált, mert a gazdaság szereplőinek szüksége volt az erők összpontosítására a világversenyben való helytállás miatt. Az egyik választípus volt az amerikai, a nyugat-európai, azaz a keynesiánus gazdaságpolitika, vagyis a kártyák újraosztása, a New Deal politikája, amikor az elosztási rendszerek szabályozásába bekapcsolódott az állam. A másik a kontinentális országok válasza volt, amely országokban az erők összefogását szintén az állam szervezte meg állami megrendelések formájában, politikai diktatúra bevezetésével, de még mindig a magántulajdon alapján. Ez a fasizmus gazdaságpolitikája volt, országonként eltérő formában. A harmadik választípus először csak egy országban valósult meg, ahol az állam, illetve az egyetlen párt, a kommunista párt teljesen átvette az irányító szerepet. A magántulajdont durván fölszámolták, a piac törvényeit kikapcsolták, és minden erőt a világforradalomra, azaz a hatalom megőrzésére és kiterjesztésére összpontosítottak. Ez a belső gyarmatosítással járó megoldás az iparosítás 19. századi modelljét tekintette mintaképének és a siker érdekében a saját és a következő háborúban elfoglalt országok lakosságát áldozta föl után ezek a megoldások szolgáltak mintául a Kárpát-medencében is helyet foglaló régi vagy új államoknak. A német és az orosz nagyhatalmak közötti un. köztes földrajzi helyzet kényszerpályára lökte a kis államokat. Ez a geopolitikai helyzet kevés mozgásteret adott a különböző kormányoknak a modellek közötti válogatásban. Az tény, hogy az új országok mindegyike valamilyen szempontból honfoglalónak érezhette magát. Magyarország és Ausztria azért, mert hatalmas területek elvesztése után, a világpiacra lökve kellett a helyüket megállniuk. Magyarország kormányai ezekben az években léptek arra a már megkezdett útra, amely az állami beavatkozás fokozódását jelentette. Az elveszített nyeranyagforrások és piacok, a hiányzó ipari tevékenységek, a megcsonkított közlekedési infrastruktúra, stb. kiépítése, helyreállítása az állam segítsége nélkül nem történhetett volna meg. A 73

69 dualizmus kori támogató-fejlesztő, a közjót szolgáló politikához képest az első világháborúra jellemző hadigazdálkodás után, a béke körülményei között törekedtek a piac törvényeit szem előtt tartva újjászervezni az országot. Ez a fejlesztő politika a korszak második felében a közelgő második háború szorításának hatására is elvezetett az évekre lebontott tervek módszeréhez, de még mindig piaci alapon, ár- és jövedelempolitikai eszközökkel, sőt még a parlamentáris politikai rendszer is megmaradt. A többi ország (Csehszlovákia, Románia, Jugoszlávia) az új területek bekebelezése miatt érezhette magát honfoglalónak. Ebből számtalan probléma adódott, de számukra az új területek egyúttal jelentős tartalékként is szolgáltak. Csehszlovákia megalakulása után az államszervező cseh politikai garnitúra hagyta, sőt segítette, hogy a cseh gazdaság szereplői kizsákmányolható tartományként kezeljék a Felvidéket, a mai Szlovákiát, amihez akkor még Kárpátalja is tartozott (Polyánszky 1939). Csehország maradt az ipari termékeket előállító országrész, a szlovák és a kárpátaljai tartományok pedig a nyersanyagot, a mezőgazdasági termékeket biztosító térfél. Az új Csehszlovák állam kicsiben az Osztrák-Magyar Monarchia regionális megoszlását tükrözte a gazdasági életben. A hasonlóság folytatódott azzal, hogy szinte azonos arányban voltak jelen a nemzetiségek. Magyarország belső regionalizálódása megkezdődött, de kibontakozni az idő rövidsége miatt nem tudott. A nyugati világhoz, majd egyre inkább Németországhoz fűződtek erős kereskedelmi kapcsolatok, ami megerősítette a Budapesttől induló, Bécsig tartó régió gazdasági dinamikáját. Az új környező országokkal fokozatosan csökkent az együttműködés, de nem csak a politikai szembenállás miatt, hanem az új közös sors miatt is. A kis államokat a nagy nyugati gazdasági erőközpontok vonzották magukhoz, nem hagyva teret az egymás közti kapcsolatok fejlesztésének, esetleges közös régiók kialakulásának sem. A kis államok a szovjet birodalomban A második világháború után a szovjet megszállás övezetébe tartozó országokban azonos politikai-társadalmi rendszer alakult ki. A kommunista diktatúra totálissá tette az állam szerepét. A piaci viszonyokat felszámolták, a kínálat és kereslet helyett az új világhatalom, a Szovjetunió mint régió igényei szerint alakították gazdaságuk fejlesztését. Ez a régió a nehézipar fejlesztését követelte a megszállt országoktól, a háborúra készülés jegyében. A feladatok államok közötti megosztásáról a KGST-nek nevezett moszkvai központú szervezet gondoskodott, amit mondhatunk a korabeli regionalizálás szervének 74

70 is. Az iparosítás célkitűzése a kommunista diktatúra 1956 (Magyarország) és 1968 (Csehszlovákia) utáni második szakaszában is megmaradt. Magyarországon ez a piacot pótló, erőszakra épülő állami tervgazdálkodás kezdetben a nyersanyagok (kőszén, bauxit) lelőhelyeihez igazodva indította meg a gazdaság fejlesztését, létrehozva a nógrádi, a Pécskomlói, a tatabányai, a várpalotai, a Sajó-völgyi (borsodi) ipari központokat. Ekkor formálódott ki az északkelet-délnyugat irányú ipari tengely. A kommunista diktatúra második szakaszában megjelent a területfejlesztés mint új feladat. Célul tűzték ki Budapest ipari túlsúlyának csökkentését, az öt vidéki nagyváros fejlesztésének meggyorsítását, amit növekedési pólus stratégiának neveztek. Cél lett az Alföld iparosítása, a fejlesztések adottságoktól és helyi szándékoktól független egyenletes területi elosztása. A megyék közötti különbségek csökkentek épp az iparosítás hatására, és az életkörülmények egyes elemei is kiegyenlítődtek (Enyedi-Horváth 2002, ). A szovjet zóna többi államában is hasonló folyamatok zajlottak le. Csehszlovákia iparfejlesztésében is a hadiipar került előtérbe. Az elhanyagolt szlovák tartományban a fővároson kívül a Vág-völgye és Kassa lett a fejlesztések centruma Pozsonyon kívül. A Kárpát-medencéhez kapcsolódó országok másik sajátossága az volt, hogy a területükön élő magyar kisebbség asszimilálására ezt a politikai-gazdasági rendszert is sikerrel alkalmazták. A KGST összehangoló, szervező politikája által létrehozott nagy gazdasági tér moszkvai központtal hozott létre régiót. Ilyen regionálisan szerveződő tevékenységnek minősíthető az energiaellátás, vagy az egyes országokkal kialakított ipari együttműködés. Magyarország esetében ilyen volt pl. a paksi atomerőmű, vagy a timföld feldolgozása. A kis, szomszédos országok egymás közti viszonyában regionalizálódásra, határokon átnyúló, vagy határok mentén kialakuló közös régiók létrehozására nem került sor. Határ menti együttműködés azonban az 1970-es évektől kezdve kialakult Csehszlovákia és Magyarország között, mert az eltérő időpontokban bekövetkező gabonaérés lehetőséget adott arra, hogy a Magyarországon korábban megérő gabona learatását csehszlovák kombájnok segítsék, illetve a kb. két héttel később érő szlovákiai termést magyar gépek segítsék learatni. Az állam gazdaságot befolyásoló jellemzése során föl kell említeni azt a fontos tényt, hogy Magyarországon, egyúttal a szovjet zónához tartozó valamennyi országban az állami beavatkozás mindenütt nagyüzempárti volt már az 1920-as évektől kezdve, ami aztán a kommunista diktatúra évtizedei alatt önmaga végletébe fordult. Magyarország esetében a dualizmus korától kezdve ki lehet mutatni mind az egyéni gazdák, mind a kis- és közepes vállalkozások szerepének lassú, szívós növekedését, de ez a növekedés méretét tekintve eltörpült az állami iparfejlesztés eredményéhez viszonyítva. Az állami 75

71 beavatkozás eleve nagyobb tőkeigényű, több embert foglalkoztató üzemeket segített talpon maradni. Mind az országos ellátás, mind a nemzetközi versenyben való helytállás ezt igényelte. Az ezt követő korszakban, a kommunista diktatúra évtizedeiben pedig sem a mezőgazdasági politikába, sem az iparpolitikába egyáltalán nem fért bele a kisüzem, a közepes üzem. Az idejét múlt fordista nagyüzem modelljét erőltették a gazdaságban, és ennek mintájára az oktatásban, a kultúrában, az egészségügyben, stb., az élet minden, állam által szabályozott területén. Az új tagállamok az Európai Unióban A szovjet birodalom összeomlása után a gazdaság változását újból a magántulajdonon alapuló piaci viszonyok kezdték szabályozni. Az állam szerepe gyökeresen megváltozott, de jelentősége továbbra is meghatározó maradt. 1. A gazdasági változások néhány eleme Az újból piacivá vált körülmények között a gazdasági élet nagy, máig tartó eseménye a privatizáció. A privatizációt állami szervek segítségével vezénylik, az új tulajdonosok jelentős része külföldi. Az átmenet éveiben létrejött gazdasági szerkezetben a külföldi tulajdon részesedése jelentős. Magyar példán bemutatva, a Nemzeti Fejlesztési Tervből kitűnik a külföldi részarány dominanciája és folyamatos növekedése a beruházások szerkezetében, ami 2001-ben elérte a 72,7%-ot (MEH idézi: Barta-Bernek-Nagy 2003). A közgazdászok úgy fogalmaznak, hogy Magyarország a globális versenynek kitett gazdaság. Vannak olyan közgazdászok, akik a kiszolgáltatottság miatt Európa provinciájának tekintik az országot (Szalai 2002). A legnagyobbak, a multinacionális cégek kiemelt fontosságúak, és a helyzetük is sajátos. Ezek a cégek a gazdasági haszon reményében keresik a számukra legelőnyösebb országokat és azokon belül a legkedvezőbb lehetőséget nyújtó településeket. Saját nézőpontjukból, a tulajdonosok, az igazgatás, a kutatási-tervezési központ, stb. szemszögéből kirajzolódik egy regionális hálózat, mint például az egyes autógyárak, telefonszolgáltatók, gépgyártók, stb. esetében, amely hálózat európai léptékű, sőt más földrészekre is kiterjed. Az új tagállamok telephelyei is beletartoznak abba a sávba, amellyel bővült a nyugateurópai gazdasági tér, amibe beletartoznak a lengyel, a cseh, a szlovák, stb. telephelyek is. A nemzetközi nagyvállalatok térbeli elhelyezkedését az határozza meg, hogy elég közel legyenek a nyugati határhoz, az autópályákhoz, a magas szintű pénzügyi szolgáltatásokhoz. Az általuk igénybe vett munkaerő pedig legyen képzett, olcsó és nagy tömegű (Barta 2002, 167). 76

72 Ugyanakkor az egyes országok és azok települései is keresik a befektetőket, előnyöket remélve a foglalkoztatás, a bevételek terén. A kétféle szándék, a telephelyet kereső és a telephelyet kínáló szándék is pontszerű fejlesztést eredményez, ha létrejön a megegyezés. Sem a külföldi, sem a hazai tulajdonú cégek, sem a hazai települések nem területet fejlesztenek, mert a dolog természetéből adódóan minden egyes szereplő a maga fejlesztését intézi, azaz mintegy pontszerűen történnek a beruházások. Ha egy cég legyen az akár multinacionális vállalat vállalathálózatot épít, akkor a profit reményében igazodik az illető ország határain belül fölmerülő kereslethez. Mégis, idővel kialakul ennek a sok, pontszerű fejlesztésnek egy mintázata, ami Magyarország esetében hasonlít a dualizmus kori regionális mintázathoz: a Budapesttől Bécsig húzódó sávban található újból az ország legfejlettebb régiója, a többi terület ehhez képest fejletlen, néhány kiugró szigettel, amit a gazdasági értelemben fejlett városok jelentenek. Ugyanez érvényes Szlovákiára is. Pozsony kiemelkedő fejlettségi szintéjéhez képest az ország többi része meglehetősen elmaradott. Kelet felé haladva ez az elmaradottság fokozódik, különösen a határ menti sávban. Új jelenség, hogy az új tagállamok egyes nagyvállalatai is megkezdték a határokon túli terjeszkedést. Néhány magyar cég mint vásárló jelent meg a bank-, az üzemanyag, a gyógyszer-, a hírközlés stb. piacán. Ez a részvétel a multik versenyében kirajzol egy másik regionális hálózatot, ami láthatóan más jellegű lesz, mint a globális cégek hálózata. Más területet érint, más súlypontokkal jellemezhető, mert ebben a térségben van a központja, a várható profit inkább itt marad. Az un. hazai multiknak lehetnek ezek lengyel, cseh, szlovák vagy magyar multik a régióképző ereje azonban kétséges részben a nyugati nagy globális cégek, de főleg az agresszívan terjeszkedő orosz cégekkel szemben. 2. A tervezés jellegének változása A kommunista politikai rendszerből kiszabaduló országok mindegyikének hatalmas feladatokat kellett megoldania. Ezek közé tartozik a tervezés új formáinak kialakítása is. A tervezés fontosságának elismerése kezdetben nehezen ment, mivel a kommunista doktrína szerint mindent egy központban kellett tervezni és ezeket a terveket a központ utasításainak megfelelően végre kellett hajtani a gazdaságban, de a társadalom életének többi területén is. Mindez szembefordította az embereket a tervezéssel. Komoly feladat előtt álltak az új demokráciák. Az egyetlen döntéshozó központ helyett ki kellett alakítani a sok helyi érdeket, a sokféle csoportérdeket képviselő többszintű döntési rendszert. Ez országos szinten a választott országgyűlést, a települések szintjén a választott önkormányzatokat jelentette. A helyi és az 77

73 országos választások rendszere alakította ki az új felelősségi viszonyokat a társadalmi folyamatok irányításában. Az új felelősség rendszernek a kialakítása országonként eltérő tempóban valósult meg. Az első lépéseket szinte minden ország azonnal és önként megvalósította. Ilyen volt a képviselők választása az országgyűlésekbe, ilyen volt a helyi önkormányzatok létrehozása. Magyarországon a középszintet képviselő hagyományos megyék is önkormányzattá alakultak. Ezen a ponton azonban megálltak a változások és csak hosszú viták után, nehézkesen formálódtak a regionális irányítás új szervei, a regionális önkormányzatok. Sőt azt mondhatjuk, máig befejezetlen ennek az igazgatási középszintnek a megalkotása. Mi okozza a változások lassúságát? Abban mindenki egyetért, hogy szükség van igazgatási középszintre. A lakossági igényeknek egy jelentős részét ki tudják szolgálni a helyi, a települési intézmények, azonban vannak olyan lakossági igények is, amelyeknek a kielégítését már csak kiemelt intézményekben lehet gazdaságosan megoldani. Ide tarozik a középfokú intézmények széles köre (középiskolák, kórházak, szociális otthonok, stb.). Ezeknek a feladatoknak az ellátására olyan döntési központokat kell létrehozni, amelyek területileg nagy kiterjedésűek, és a döntési mechanizmusuk képviseleti jellegű. Az önkormányzatiság az egyes települések szintjén és a több települést összefogó középszinten azért fontos, mert a döntések jelentős részét a központi szint leadta a középső és az alsó szintnek. A döntési hatáskörök megjelenése a helyi és a középső szinten azt jelenti, hogy a fejlesztések tervezése és megvalósítása is jobban kötődik a helyi érdekekhez. A posztkommunista országokban fokozatosan ismerték el a területfejlesztés fontosságát. A mindennapi tapasztalatok vezették rá a döntéshozókat, hogy a piaci verseny önmagában nem tudja arányosan fejleszteni a nemzetgazdaságokat. Szükség van az állam beavatkozására, a szabályozásra. Az állam szabályozó szerepe már úgyis jelen volt a privatizáció szervezésében, de jelen van a tőke vonzásában, a beruházások idecsábításában is. Hamar kiderült, hogy pl. az adókedvezmények nyújtása mellett a területfejlesztés az a szakterület, amely az állam rendelkezésére áll a gazdaság befolyásolására. A középfokú intézményrendszer fölállítása azonban mégis mindenütt heves vitákat váltott ki és tudjuk, hogy a változások, az új intézmények létrehozása nem fejeződött be. Vita volt Magyarországon és Szlovákiában is a területek nagyságáról. Mekkora területű legyen egy középszintet képviselő közigazgatási és önkormányzati régió? Kezdetben Magyarországon a hagyományos megyék maradtak a középszint képviselőinek, majd az 1990-es évek közepétől a tervezés, a területfejlesztés miatt nagyobb területi egységeket alakítottak ki, ez 78

74 lett az un. 7 régiós változat. Mára ez a variáció került ki győztesen, de láthatóan a megyék szerepének visszaszorításában, a nagy régiók kialakításában a hatalmi szempontok játsszák a fő szerepet. Nem az a kérdés, hogy a szolgáltatásokat mekkora területen lehet hatékonyan megszervezni, milyen területi egységen belül lehet a lakossági igényeket jobban kielégíteni, hanem az, hogy a kormányon lévő pártok hogyan tudnák ezt a közigazgatási-önkormányzati középszintet fölhasználni hatalmuk megtartása érdekében. A hatalmi tusakodás mélyebben fekvő oka az, hogy még mindig nem sikerült a rendszerváltó erőknek kiszorítani a hatalomból a volt kommunista uralkodó osztályt (ez az un. nomenklatúra) és az általuk képviselt államszervezési gondolkodást. Az említett változások során nem vetődött fel a szomszédos (új) államokkal, köztük Szlovákiával sem a közigazgatási változtatások egyeztetése. Az 1996-os magyar területfejlesztési törvény hét régióra (NUTS II.) osztotta az országot, de ez a tagolás sem volt tekintettel arra, hogy alkalmassá kellene tenni ezeket a régiókat területük meghatározásakor a határon túli régiókhoz való kapcsolódásra. A magyar-szlovák határ mentén az Észak-magyaroszági régió, valamint a kassai és a besztercebányai kerület még illeszthető egymáshoz tervezési szempontból, de a többi Szlovákiával határos megye régiókba sorolása még véletlenül sem elégít ki ilyen igényeket. Legjellegzetesebben a Nyugatdunántúli régió Ausztria felé simulása érzékelteti a régi-új irányultság fontosságát, a Kárpát-medence egyéb területeinek másodlagosságát. Szlovákiában 2001-ig folyt a küzdelem a keleti, azaz orosz irányultságú szlavofil politikai érdekcsoport és a nyugatbarát érdekcsoport között. A szlovák közigazgatási kerületek határát a szlavofil csoport hatalmi érdeke alapján formálták ki 1996-ban, létrehozva 8 közigazgatási egységet. A kerületek határát döntő mértékben az határozta meg, hogy egy-egy jelentősebb választói csoport kire adta szavazatát. Emiatt vágtak ketté összetartozó területeket, hogy így megosszák a nyugat-barát erőket és ezért vontak össze kisebb kerületeket, hogy kisebbségbe kerüljenek az ellenfeleik. Szlovákia esetében azt is számításba kell venni, hogy a nagy számú magyar lakosságot minden szlovák politikai erő meg akarta osztani, ezért az általuk lakott területeket széttagolva sorolták őket több kerületekbe. Van azonban még egy fontos ok, ami miatt így alakult a középszintű igazgatás sorsa. Ez pedig az Európai Unióhoz csatlakozás lehetősége. Mivel mindegyik posztkommunista ország célja volt az Unióhoz csatlakozás, el kellett fogadniuk a csatlakozás feltételeit. Állíthatjuk, hogy a közigazgatás középső szintjének kialakítása, a regionális önkormányzatok létrehozása, és ezen belül a területfejlesztés intézményrendszerének a megformálása európai uniós nyomásra valósult meg. Ez volt a legnyomósabb indok. Az elhúzódó vitáknak az Unió szabott határt (Buček 2002). 79

75 Ha a két ország között különbséget akarunk fölmutatnia, akkor azt abban találjuk meg, hogy Magyarország már az első szabad választásokat követő évben megvalósította az önkormányzati rendszert a középszintet képviselő megyékben, és a továbbiakban a vita arról szólt, hogy maradjanak-e a megyék a középszint képviselői, vagy alakítsanak ki nagyobb egységeket. Viszont a nagyobb egységek kialakítása már kormányzati szintű döntésen alapult, az egyes megyék összekapcsolása önkéntes alapon nem sikerült. Ezeknek a nagyobb egységeknek, az un. fejlesztési régióknak az önkormányzati régióvá alakítása még várat magára. Mindenesetre tény, hogy a nagyobb tervezési régiók megformálása az Unió nyomására történt. A kormánynak vannak régiói, illetve regionális tanácsa, és nem a nagyobb társadalmi-gazdasági vonzáskörzetekből formálódtak a régiók, alulról jövő igény, alulról jövő nyomás hatására. Szlovákia esete ebből a szempontból egy kissé más volt, mert itt nagyon elhúzódott a középszintű közigazgatás kialakítása. Szlovákia csak az Európia Unió nyomására cselekedett. Közös azonban a két országban, hogy a regionalizálás folyamata állami, felülről jövő hatalmi szempontok alapján történt. Az egyének és kisebb-nagyobb közösségek regionális tudata nem alakult ki, a végbement változások nem a társadalmi-gazdasági változások eredményei voltak. Ezekben az országokban a társadalom demokratikus hagyományainak meggyengülése miatt nem volt belső késztetés az önkormányzatiság minél magasabb szintű megvalósítására. Nem voltak olyan társadalmi mozgalmak, amelyek kikányszerítették volna a közigazgatás korszerűsítését, a területfejlesztés demokratizálását. A társadalmi-politikai feltételek hiánya mellett volt egy gazdasági szférát illető hiány is. Ezekben az országokban nem voltak olyan erősek a hazai kis- és középvállalkozók, hogy kikényszerítették volna a területfejlesztés korszerű és tagolt intézményrendszerét. 3. A határ menti kapcsolatok mozgatórugói A határ menti kapcsolatok vizsgálatakor is hasonló jelenségekkel találkozunk, mint a gazdasági élet vagy a közigazgatás területén. Egyrészt az állam meghatározó szerepét láthatjuk, másrészt az Európai Unió hatását. Ha az országok közti hasonlóságokat-különbözőségeket vizsgáljuk, könnyű azt mondani, hogy Szlovákia elmaradt Magyarországtól a határ menti kapcsolatok fejlesztésében, mert valóban vannak tények, amelyek ezt bizonyítják. 80

76 Az 1998-as kormányváltásig olyan politikai erők voltak hatalmon Szlovákiában, amelyek nem tulajdonítottak jelentőséget a határ menti kapcsolatoknak. Ha volt is erre akár az országon belül, akár az országon kívül igény, törekvés, szándék, azt nem vették figyelembe, vagy egyenesen tiltották. Ezt példázza a Kárpátok Eurórégió esete. Lengyel, ukrán, román és magyar határ menti közigazgatási egységek együttműködésébe akartak bekapcsolódni a szomszédos szlovák közigazgatási egységek, de a felsőbb szervek ellenállásába ütköztek. A kormányzat kifogásai közül most csak azt emeljük ki, hogy féltek a szomszédos országok befolyásától, mert a kialakuló eurorégióban a területi integritást fenyegető eszközt láttak. Azonban a nemzetközi nyomásnak engedve megkötötték a szomszédos országokkal a kétoldalú egyezményeket, először Lengyelországgal 1994-ben, Magyarországgal 1996-ban, majd a többivel is, de ténylegesen nem éledtek föl a határ menti kapcsolatok, főleg a regionális önkormányzatok hiánya miatt. Ebben az időben a magyar önkormányzatok épp a nagyfokú önállóságuk miatt egymás között is, és határ menti szervezetekkel is igyekeztek minél több kapcsolatot kiépíteni a határok mentén. Ez először Ausztriával sikerült. A magyar-szlovák határ mentén élő nagy létszámú magyar lakosság további ösztönzést jelentett, a szétszakítottság évtizedei után szerették volna újra föléleszteni a rokoni, baráti kapcsolatokat. Szlovákiában a települési önkormányzatoknak ez az önállósága csak 1998 után valósult meg, az Európai Unióhoz csatlakozni kívánó erők fölülkerekedésével. Ez a kormányzat írta alá az Önkormányzati Kartát, amely az önkormányzatoknak hatáskört adott a határon átnyúló együttműködésekre. Hasonló lépésekkel Szlovákia is csatlakozott az európai igényekhez, és megalkotta ezen a területen is a szükséges törvényi kereteket. Az együttműködés legfőbb eszköze a gyakorlatban a PHARE CBC program volt. Magyarország Lengyelországgal együtt, mint két rendszerváltó ország, már a kezdetektől, 1989-től részese volt ennek a programnak. Szlovákia 1995 után csatlakozhatott, de csak 1999 után vált teljessé a részvétele, mert ekkorra szervezték meg a szükséges intézményrendszert, ekkorra lett elegendő számú szakembere. Különösen sikeres volt 2000 után az un. kis projekt alap, amely önkormányzatok, civil szervezetek közti közvetlen kapcsolatokat támogatta. Ezekben az években nőtt meg a települések közötti, un. testvértelepülési, testvérvárosi kapcsolatok száma is. Nehézségek közvetlen oka a korábban említett tény volt, hiányzott az önkormányzati középszint Szlovákiában. Ennek létrejötte után könnyebbé vált a kapcsolatépítés. Az euroregiók szervezésének mozgalma is ezekben az években virágzott. Ez a szervezeti forma több lehetőséget biztosít. Előnye, hogy az egyes települési önkormányzati szereplőkön kívül önkormányzati intézményeket, civil 81

77 szervezeteket, gazdasági vállalkozásokat, kamarákat is be tud vonni az együttműködésbe. Természetesen az állami/önkormányzati hatáskörök korlátot jelentenek, de van előnyös oldala is. Az eurorégiók nincsenek betagozva a közigazgatás rendszerébe, ezért önállóbban cselekedhetnek. Működésük sikere mindezek miatt a képviselőtestületek, még inkább a szervező személy, az esetek többségében a polgármester ambícióitól függ. Mégsem mondhatjuk, hogy ezek hatására a határ régióképző tényezővé vált volna. Mivel a társadalmi igény a határ két oldalán élők között nem volt elég az erős az együttműködésre, az első évek nagy látogatási-ismerkedési hulláma után a határ menti forgalomnak egy alacsonyabb szintjén állandósultak a találkozások. Ezen belül a Duna-menti részen a munkavállalási célú ingázás vette át a vezető szerepet. A szlovák politikusok félelme attól, hogy a magyarok esetleg veszélyeztetnék az ország területét, bizonyíthatóan fölös aggodalom volt. A évi magyarországi népszavazás arról, hogy a magyar parlament tárgyaljon a kettős állampolgárságról, eredménytelen volt, mert olyan kevesen mentek el szavazni. A szlovák nacionalisták megnyugodhattak, a magyar lakosság döntő többsége közömbös a határon túl élők ügyeit illetően. A gazdasági szervezetek sem találtak olyan hasznot hajtó üzletet a határ másik oldalán, ami a kölcsönös előnyök miatt a gazdasági kapcsolatok, az üzleti haszon látványos emelkedésével járt volna. Szórványosan lehet találkozni szlovák tulajdonú üzlettel a magyarországi oldalon, magyar, de inkább vegyes tulajdonú cégekkel a szlovákiai oldalon. A munkaerő mozgása a nagyobb magyar üzemekbe a Duna menti magyarországi városokra jellemző. Mindezek után állíthatjuk, hogy a bizonyíthatóan létező, adatokkal alátámaszható egyéni-, civil- és települési-önkormányzati kapcsolatok ellenére a határon átnyúló kapcsolatokban meghatározó szerepe mindkét országban az államnak van, amely államok az Európai Uniós tagság miatt engedték, sőt szorgalmazták a határ menti együttműködést. Az állami fejlesztési terveknek mindkét orszgban szerves része a fejlesztésnek ez a területe, de egyik országban sem kapott kiemelt jelentőséget. Ennek oka az, hogy az erős társadalmi és gazdasági igény híján mindkét ország a saját hatáskörébe tartozó államterület fejlesztésére koncentrál. Mivel a fejlesztés igazgatási jellegű tevékenység, az államhatárokhoz kötődik. A fejlesztési tervek és a megvalósulások csak akkor terjedhetnek ki a határokon túlra is, ha ahhoz a másik állam is hozzájárul. A regionalizálás folyamatát tehát az állam hatáskörébe tartozó terület nagysága korlátozza, ezen túl minden állami cselekvés a nemzetközi kapcsolatok körébe tartozik. Vagyis azt mondhatjuk, hogy nincs magából eredő, immanens állami, önkormányzati érdek a határon átnyúló kapcsolatok fejlesztésére. A határon túli kapcsolatok erősítését nagyobb mértékben ösztönzik az európai pályázati lehetőségek, mint a belső késztetések. Ez az állapot mindaddig fönnáll, amíg a 82

78 vállalkozások száma, az együttműködésükből származó üzleti haszon nem hoz létre egy olyan sűrű vállalati hálózatot, amely túlburjánzik az állami/önkormányzati engedélyezési eljárások határok szabta korlátain. Azt is figyelembe kell venni, hogy a Kárpát-medencéhez kapcsolódó országok mint külföldi beruházókat fogadó országok versenyben állnak egymással, ami rontja annak a lehetőségét, hogy közöttük regionális együttműködés alakuljon ki. A Kárpát-medencében érdekelt országok között még mindig inkább az egységes piacot szétlökő centripetális erők működnek és nem az összefogást sürgető erők. Sokan azt hirdetik, hogy a piac mindent megold, a határok átjárhatósága automatikusan felold minden ellentmondást. Ez a gondolkodásmód azonban Európának ebben az országcsoportjában nem érvényesül. Ahhoz, hogy az egyes országok között meglévő bármilyen jellegű ellentmondást feloldjunk, hogy pl. a közöttük lévő gazdasági kapcsolatokat megsokszorozzuk, nem elég a piac törvényeire hagyatkozni, kölcsönös és szándékolt együttműködésre van szükség. 83

79 Irodalom GONDOLJUNK EGY KÖZÖS JÖVŐRE: HATÁRMENTI AGGLOMERÁCIÓ Barta Györgyi: A magyar ipar területi folyamatai Dialóg-Campus Kiadó, Budapest-Pécs, Barta Györgyi-Bernek Ágnes-Nagy Gábor: A külföldi működőtőkebefektetések jelenlegi tendenciái és területi elmozdulásának esélyei Magyarországon. Tér és Társadalom. 2003/4. Ján Buček: Regionalization in the Slovak Republic - from Administrativ to Political Regions. In.: Gérard Marcou (ed.): Regionalization for Develeopment and Accession to the European Union: A Comparative Perspective. Local Government and Public Service Reform Initiative. Open Society Institute, Budapest pp. Bulla Béla - Mendöl Tibor: A Kárpát-medence földrajza. Lucidus Kiadó, Budapest Enyedi György - Horváth Gyula (szerk): Táj, település, régió. Magyar Tudománytár. Második kötet. Főszerk: Glatz Ferenc. MTA Társadalomkutató Központ. Kossuth Kiadó. Budapest, Major Iván: Miért (nem) sikeresek a magyar középvállalatok? Közgazdasági Szemle, 2002 december. Nemzeti Fejlesztési Terv. MEH, Polyánszky Zoltán: A felvidéki magyarság gazdasági helyzete. In.: Csatár István - Ölvedi János (szerk): A visszatért Felvidék Mahr Ottó és tsa Rákóczi Könyvkiadó Vállalata, Budapest, pp. Szakács Sándor: Gazdaságtörténet I-II. Főiskolai jegyzet. 2. javított kiadás. SZÁMALK Kiadó, Budapest

80 A HATÁR MENTI KAPCSOLATOK TÁRSADALMI-GAZDASÁGI HÁTTERE A KÁRPÁTOK EURORÉGIÓ KÖZVETLENÜL HATÁROS ROMÁNIAI ÉS MAGYARORSZÁGI MEGYÉIBEN Nagy Egon Abstract: The Socio-economic Background of the Cross-Border Co-operation among the Hungarian and Romanian Neighbouring Counties in the Framework of Carpathian Euroregion. The paper is aiming to present the actual state and condition of territorial inequalities at the Romanian-Hungarian border region, which shows at present an evident advantage of the Hungarian side, from point of view of complex socio-economical aspects. This advantage is especially outstanding for the Hungarian part in the field of infrastructural supply (drinking water, natural gas and public sewage networks), but it is valid for some characteristics of human capital too (above all for the analphabetism and the proportion of high skilled persons with bachelor degree). Despite of these difficulties, these inequalities are not insurmountable and could not affect an efficient cross-border cooperation between the two countries. This regional inventory helps to evaluate the starting-point of this kind of cooperation and depicts also some aspects of the interregional cooperation of the four counties at the northern part of the Romanian-Hungarian border region, which are acting in the framework of Carpathian Euroregion. Key words: euroregion, reginal disparities, socio-economical index figures, vital statistics, human resources, infrastructure, border line A romániai Északnyugati Fejlesztési Régió kiterjedt külső államhatárral rendelkezik nyugat- északnyugat irányban, mely három megye területét érinti: Bihar és Szatmár megyéknek Magyarország irányában van külső határszakaszuk, Szatmár megye északi része Ukrajnával határos, ugyanakkor a fejlesztési régió északi sávján Máramaros megye rendelkezik Ukrajna felé külső határral. Jelen tanulmány bizonyos társadalmi gazdasági mutatószámok számbavételével kívánja feltárni a román magyar határmentén a romániai Bihar, Szatmár és a magyarországi Hajdú-Bihar illetve Szabolcs-Szatmár-Bereg megyék mintáján és összehasonlításán keresztül az együttműködés alapjait, egyben egy regionális leltárt is felállítva az együttműködés társadalmi gazdasági hátteréről. Elsősorban a demográfiai, gazdasági és az életminőséget befolyásoló indikátorokat vettük egyetemi adjunktus, Babes-Bolyai Tudományegyetem, Földrajz Kar Kolozsvár 85

81 szemügyre. Az esettanulmány a határ jelenléte által kiváltott területi egyenlőtlenségekre is rávilágít a fenti szempontok alapján. Ezen kívül a vizsgálat a négy megye belső területi differenciálódásaira is koncentrál, amely elsősorban a falu-város dichotómiában mutatkozik meg. Bár a rendelkezésre álló adatok csak a fejlesztési régió nyugati határszakaszának ilyen jellegű részletekbe menő vizsgálatát teszik lehetővé, biztonsággal megállapítható, hogy az általános fejlettségi viszonyok tekintetében a fejlesztési régió határ menti megyéi jócskán le vannak maradva a magyarországi szomszéd megyéktől, ugyanakkor társadalmi gazdasági indikátoraik kedvezőbbek, mint az igen periférikus Kárpátaljáé. Az ilyen jellegű vizsgálatok elengedhetetlenek abból a szempontból, hogy megállapítható legyen az államhatár két oldalán a társadalmi-gazdasági kohézió mértéke, a helyi konvergencia lehetősége, valamint az, hogy az esetleges területi egyenlőtlenségek milyen mértékben okozhatnak működési zavarokat az interregionális együttműködésben. 1. Táblázat: Az együttműködésben részt vevő román megyék főbb paraméterei 2002-ben. Bihar Városok % Falvak% Szatmár Városok % Falvak% Románia Terület (km 2 ) Össznépesség 7544, , ,5% 50,5% ,4% 53,6% 21,6 millió Forrás: Anuarul Statistic al României 2003 A négy vizsgált megyének periférikus az elhelyezkedése, de pozícionális periféria jellegük mellett a társadalmi-gazdasági periféria-karakterük is előtérbe kerül. Ez elsősorban Szabolcs-Szatmár-Bereg megyére érvényes, figyelembe véve ennek kifejezetten elmaradott jellegét Magyarországon belül. Magyarországi viszonylatban Hajdú-Bihar megye Szabolcs-Szatmár-Beregnél kedvezőbb gazdasági helyzetű, közepesen fejlett megyének számít; ebben nagy szerepet játszik az a tény is, hogy az ország második legnagyobb városa, Debrecen a megyeszékhelye. 86

82 2. Táblázat: Az együttműködésben részt vevő magyar megyék főbb paraméterei 2001-ben. Magyarország Terület (km 2 ) Össznépesség Hajdú- Bihar Városok % Falvak % Szabolcs - Szatmár- Bereg Városok % Falvak% ,6 24, ,6 53,4 Forrás: 10,12 millió Románián belül Szatmár megye a közepesen fejlett megyék közé sorolható, mivel növekszik iránta a külföldi befektetők érdeklődése az EU-hoz való relatív közelsége folytán, illetve közmű-infrastruktúra ellátottsága is jobb a romániai átlagnál. Ugyanez elmondható Bihar megyéről, melynek Szatmár megyénél sokkal jobb a közlekedésföldrajzi helyzete és Nagyvárad jelenléte, mint megyeszékhely, előnyösebben pozícionálja Bihar megyét, azáltal, hogy a romániai településhierarchia második kategóriájában foglal helyet, mint teljes értékű regionális központ. 1. ábra: A Kárpátok Eurorégióban résztvevő országok közigazgatási területegységei és a román-magyar-ukrán határvidék bi- ill. trilaterális együttműködései. (Az ábrát szerkesztette Man Titus és Kurkó Ibolya). 87

83 A négy megye aktív határ menti együttműködés formájában sokrétű kapcsolatrendszert épített ki. Nem utolsó sorban a román oldalon a dél-szatmári, és észak-bihari többségében magyarok, vagy elmagyarosodott svábok által lakott területei vesznek részt ezekben az együttműködésekben (a kapcsolatok nyelvikulturális, illetve szocio-kommunikatív dimenziója érvényesül itt). Sajnos, mint korábbi kutatások is utaltak már rá, ezek meglehetősen egyoldalúak, és jobbára az anyaországi magyar határon túli magyar kapcsolatrendszerre korlátozódnak (Baranyi B., 1999), ami nem tesz lehetővé egy valós és kívánatos interetnikus párbeszédet. Ezt a képet pozitívan árnyalja, hogy amióta a romániai magyarság érdekvédelmi szervezete, az RMDSZ, a legutóbbi önkormányzati választások óta (2004) a romániai Szatmár és Bihar megye Megyei Tanácsát vezeti, a kétoldalú kapcsolatok újabb lendületet vettek (a kapcsolatok politikai hatalmi dimenziója jut ebben az esetben érvényre). Ez azonban csak a kapcsolatok kommunikációs oldalát teszi hatékonyabbá, minthogy a tárgyalóasztalok mindkét oldalán azonos a tárgyalópartnerek anyanyelve. Ezzel együtt megállapítható, hogy amíg román anyanyelvű vezetői voltak a romániai megyéknek, a kapcsolatok az alatt is látványosan fejlődtek, főként 1997 után, miután a romániai megyék is részt vehettek a Kárpátok Eurorégió együttműködésben. Mindez tehát nem azt jelenti, hogy a tárgyalópartnerek etnikai hovatartozása határozná meg a kapcsolatok minőségét, csupán a két romániai megyét jelenleg vezető magyar nemzetiségi érdekvédelmi szövetség a jobb nyelvismeret révén technikailag zökkenőmentesebbé, gördülékenyebbé teszi a határ menti és megyeközi kapcsolatokat is. Sajnos a vizsgált terület román oldala, és annak is főleg a falusi térségei, majd minden szempontból kedvezőtlenebb szocio-ökonómiai indexszámokkal írhatóak le, mint a magyarországi megyék. Ez érvényes a demográfiai tendenciákra is, melyek a térség szociálperiféria karakterét még jobban kiemelik. A népességnövekedés viszonylatában megállapítható, hogy a klasszikusan gyorsabban növekvő Avas-vidéki román települések északon és északkeleten és az elöregedett dél-szatmári területek kontrasztja határozza meg a romániai Szatmár megye népesedési viszonyait. Bihar megye, néhány szigetszerű keleti hegyláb- és dombvidéki település kivételével, erőteljesen veszít népességéből. Ezzel ellentétben a magyarországi Szabolcs-Szatmár-Bereg megye általában véve gyorsabban növekszik, éppen a román illetve ukrán határszakasz kivételével, következésképp a népességdinamika szempontjából a Szabolcs-Szatmár-Bereg megye nem nevezhető egyértelműen demográfiai peremvidéknek. A magyar oldalon szigetszerűen kitűnnek a gyorsabban növekvő, nagyobb arányú roma lakossággal rendelkező aprófalvak, elsősorban a szatmár-beregi térségben (kelet, északkelet). Hajdú-Bihar megye esetében egyértelműen a roma lakosság által nagyobb számban lakott, a megye középső, északi és néhány keleti, határ menti települése rendelkezik pozitív népességszaporulattal. 88

84 3. ábra: Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar, valamint Bihar és Szatmár megye átlagos népességnövekedési üteme az es periódusra községi szinten. Forrás: a vizsgált megyék Megyei Statisztikai Hivatalai. (A térképet készítette Bartos-Elekes Zsombor és Magyari-Sáska Zsolt). A vándorlási különbözet negatív mérlege néhány kivétellel pregnánsan megjelenik a magyar oldal határ menti sávjában és a román-ukrán határ mentén, valamint Szatmár megye keleti dombvidéki peremén (Bükkalja Culmea Codrului). Feltűnő jelenség a határ mindkét oldalán a városkörnyéki községek pozitív vándorlási mérlege, amely feltételezéseink szerint egy fokozódó szuburbanizáció jelei is lehetnek. Bihar megyében a keleti, délkeleti hegyvidéki térségek rendelkeznek nagyobb vándorlási veszteséggel, míg Hajdú-Bihar megye esetében a Hortobágy tájegységének és a déli peremnek alacsonyabb a népességmegtartó ereje (belső, városhiányos perifériák). A népességszerkezeti elemek közül azokat vizsgáltuk elsősorban, amelyek a humán erőforrások állapotát határozzák meg, összefüggenek a képzettséggel, korszerkezettel és ezáltal a munkaerő-piaci viszonyokat is meghatározhatják távlatilag. 89

85 4. ábra: Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar, valamint Bihar és Szatmár megye átlagos vándorlási mérlege az es periódusra községi szinten. Forrás: a vizsgált megyék Megyei Statisztikai Hivatalai. (A térképet készítette Bartos-Elekes Zsombor és Magyari- Sáska Zsolt). 5. ábra: A fiatalkorú (14 évnél fiatalabb) lakosság aránya Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar (2001), valamint Bihar és Szatmár (2002) megyében községi szinten. Forrás: a vizsgált megyék Megyei Statisztikai Hivatalai. (A térképet készítette Bartos-Elekes Zsombor és Magyari-Sáska Zsolt). 90

86 6. ábra: Az időskorú (60 év feletti) lakosság aránya Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú- Bihar (2001), valamint Bihar és Szatmár (2002) megyében községi szinten. Forrás: a vizsgált megyék Megyei Statisztikai Hivatalai. (A térképet készítette Bartos-Elekes Zsombor és Magyari-Sáska Zsolt). Ilyen értelemben van jelentőség a fiatal- és időskorú népesség arányának. Fiatalos korszerkezettel rendelkeznek a demográfiailag dinamikus észak-szatmári községek, a magyar oldal határvidékén pedig a roma többségű falvak, melyek ebből a szempontból inkább a hármashatár közelében alkotnak összefüggő sávot. Ennek az ellentéteként jelenik meg az időskorúakat ábrázoló helyzet, mely kiemeli Szatmár megye déli és keleti peremeit, valamint nagy vonalakban a teljes magyar államhatár menti zónát. Ezekben a községekben az idősek aránya kiugróan magas, meghaladja az összlakosság negyedét, távlatokban az elnéptelenedés veszélyét is magukban hordozzák. 91

87 7. ábra: Az írástudatlanság mértéke Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar (2001), valamint Bihar és Szatmár (2002) megyében községi szinten. Forrás: a vizsgált megyék Megyei Statisztikai Hivatalai. (A térképet készítette Bartos-Elekes Zsombor és Magyari- Sáska Zsolt). A képzettségre vonatkozó mutatók közül az írástudatlanságot és a felsőfokú végzettséget megjelenítő viszonyszámokkal operáltunk. Az írástudatlanok aránya Magyarországon a hét évnél idősebb korú lakosságra vonatkozik, Romániában pedig a tíz év felettire, ezért nehezebben összehasonlítható. Mindazonáltal jól körülírják a két megyén belül az ebből a szempontból hátrányos helyzetű területeket. Szatmár megyében ide tartozik az északi államhatár perem és a belső perifériák. Bihar megyében a déli és a keleti hegyvidéki, hagyományosan elmaradottabb területek írástudatlansága kiemelkedőbb, valamint a romák által nagyobb számban lakott északi körzetek. Szabolcs-Szatmár-Bereg esetében ezúttal is az északi és keleti határsáv a legkedvezőtlenebb helyzetű, kiegészülve néhány Mátészalka környéki, romák által sűrűbben benépesített településsel. Ugyanez érvényes Hajdú-Bihar megyére is, ahol a határ mente mutat kedvezőtlenebb képet e tekintetben. A roma kisebbség mindkét országban hátrányos helyzetét ez a mutatószám is hangsúlyosan kiemeli, különösen a hiányos képzettségük és munkaerő-piaci diszkriminációjuk vezet egy nehezen feloldható ördögi körhöz. 92

88 8. ábra: A felsőfokú végzettek aránya Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar (2001), valamint Bihar és Szatmár (2002) megyékben községi szinten. Forrás: a vizsgált megyék Megyei Statisztikai Hivatalai. (A térképet készítették Bartos-Elekes Zsombor és Magyari- Sáska Zsolt). A felsőfokú végzettek aránya esetében is nehézségek merülnek fel az összehasonlítás tekintetében, mivel Magyarországon ezt a 25 évnél idősebb lakossághoz viszonyítják, míg Romániában a tíz év felettihez, ezért a magyar megye relatív jobb állapotban tűnhet fel. Ezzel együtt látható mindkét megye esetében a városi települések egyértelműen kedvezőbb helyzete a diplomások számarányát tekintve. A generálisan értelmezett fejlettség fontos építőkövei az életminőségi mutatók, azon belül is a közműellátásra vonatkozó adatok (ez alatt az egy községben közműellátásba bevont háztartások számát értjük). Ebben a tekintetben már egyértelműebbek a magyar oldal előnyei, a csatornázottsági értékek kivételével. A csatornázottság mértéke az EU és Magyarország közötti csatlakozási tárgyalások idején is neuralgikus pont volt. Akkor a magyar fél kötelezettséget vállalt, hogy rövidtávon enyhíti az ezen a téren mutatkozó lemaradását. Szabolcs- Szatmár-Bereg megyében az országos értékektől is lényegesen elmaradva jelennek meg ezek a mutatók, főképp a határövezetben, egyedül a városi térségek képeznek ez alól kivételt. Még a romániai Szatmár megye is esetenként jobb helyzetben van, bár országos összehasonlításban a magyar csatornázottsági értékek jobb képet mutatnak a romániainál. Hajdú-Bihar az előbbieknél jóval pozitívabb állapotban van: az erősen városiasodott megyében meglátszik az e tekintetben is magasabb csatornázottsági érték mint életminőségi mutató. Ezzel szemben Bihar megye 93

89 csatornaellátottsága rendkívül szerény. A csatornázottság tekintetében, általánosságban megállapítható, hogy mind a magyar, mind a román oldal esetében a magasabb ellátottsággal a városi települések rendelkeznek, minthogy azonban a magyar oldal erősebben urbanizált, ezért összességében ebből a szempontból is kedvezőbb helyzetben van. 9. ábra: A közüzemi csatornahálózat kiépítettségének szintje Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar (2002), valamint Bihar és Szatmár (2002) megyében községi szinten. Forrás: a vizsgált megyék Megyei Statisztikai Hivatalai. (A térképet készítette Bartos-Elekes Zsombor és Magyari-Sáska Zsolt). A vezetékes vízzel ellátott háztartások tekintetében a magyarországi megyék települései viszonylagosan homogén és a román oldalnál kiemelkedően jobb ellátottsági állapottal írhatóak le. Ezen mutatók viszonylag kedvezőbb értéke ismeretében megérthetjük, hogy a tágra nyílt közműolló egyre akutabb, a környezeti állapotra is negatívan ható gondot jelent Magyarországon. A határ menti települések Magyarországon csak enyhébb mértékben hátrányosabb helyzetűek e tekintetben, míg Romániában a viszonyok a klasszikus város falu lejtővel írhatóak le. 94

90 10. ábra: A vezetékes vízhálózat kiépítettségének szintje Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar (2002), valamint Bihar és Szatmár (2002) megyében községi szinten. Forrás: a vizsgált megyék Megyei Statisztikai Hivatalai. (A térképet készítette Bartos-Elekes Zsombor és Magyari-Sáska Zsolt). 11. ábra: A vezetékes gázellátottság szintje Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar (2002), valamint Bihar és Szatmár (2002) megyében községi szinten. Forrás: a vizsgált megyék Megyei Statisztikai Hivatalai. (A térképet készítette Bartos-Elekes Zsombor és Magyari-Sáska Zsolt). 95

91 A gázellátás szempontjából a szabolcs-szatmár-beregi falvak a kilencvenes évek elejének önkormányzati beruházásai nyomán (jelentős központi támogatással) kiugróan jó helyzetbe kerültek, összehasonlítva a romániai szatmári, de még inkább a bihari viszonyokkal. Ennek a gyors ütemű gázbevezetésnek sok kritikusa van, mert termelői beruházások helyett presztízsberuházásként értékelhetőek, melyek egy nem fenntartható fogyasztást generálnak. Az elmúlt évtized gázár-robbanása a világpiacon egyre nehezebbé teszi sok háztartás számára ennek az energiafelhasználási formának a finanszírozását. A rendszerváltást követő gazdasági válság kiváltotta jövedelmi visszaesés közepette ez különösen érvényes megállapítás. Összegzésként megállapítható, hogy Romániában, mint az átmeneti gazdaságok többségében és a harmadik világban egyaránt, a területi fejlettségbeli különbségek elsősorban az eltérő településkategóriák között hangsúlyozottabbak (város falu szakadék), és az interregionális fejlettségi különbségek kevésbé markánsan jelennek meg. A regionális diszparitások elsőként akkor kezdenek növekedni, amikor a gazdasági átalakulás és a stagnálás utáni növekedés újra beindul (Romániában jelen pillanatban ez a folyamat felerősödőben van). Ezek után jelenik meg térben szembeötlőbben a fejlett és elmaradott régiók kettőssége, a város és falu közötti fejlettségi különbségek pedig veszítenek jelentőségükből. A fejlettség hálózatszerűen kezd terjedni a térben, ami a régión belüli kiegyenlítődést szolgálja (ez inkább az érett piacgazdaságokra jellemző állapot. Kelet-Magyarországon a társadalmi gazdasági indikátorok egyértelműbben hátrányosabb helyzetben tüntetik fel a határsávot, ami az itteni településállomány helyzeti és társadalmi periféria jellegét húzzák alá. Az itteni községek kedvezőtlen helyzetét az egykori vonzásközpontjuk elvesztésével magyarázhatjuk az első világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződésekben. Ezzel ellentétben a romániai oldalon a határmezsgye a legfejlettebb sáv, mivel egybe esik a partiumi bánsági városvonallal, és viszonylag fejlett összekötő vonalas infrastruktúrával rendelkezik. Itt a kiterjedt, elmaradott vidéki térségek vagy belső perifériákként funkcionálnak, vagy Szatmár megye keleti, észak-keleti peremén jelennek meg, egy elszigetelt hegy- vagy dombvidéki területen. 96

92 A főbb regionális fejlettségi különbségek tehát a következő területi szinteken jelennek meg: város és falu között a határ mindkét oldalán a városi települések javára; a határközeli és belső területek között az utóbbiak javára, a határsáv hátrányára a magyar oldalon; a határközeli és belső területek között az előbbiek javára, a belső területek hátrányára a román oldalon; a négy megye között a magyarországi megyék előnyére; és kihangsúlyozódik még egy demográfiai választóvonal, mely a romániai Szatmár megyét hangsúlyos módon egy dinamikus északi részre és egy stagnáló-regresszív déli részre osztja a megye mediánvonala mentén. 97

93 Irodalom Aschauer Wolfgang (2001), Das ungarisch-rumänische Grenzgebiet in der Transformation die Bedeutung der Grenzüberschreitenden Beziehungen seit den 80er Jahren, in: Gernot Erler Cay Lienau (szerk.), Raumstrukturen und Grenzen in Südosteuropa, Südosteuropa-Gesellschaft, München. Baranyi Béla (1999), A periféria perifériáján a határmentiség kérdőjelei egy vizsgálat tükrében az Északkelt-Alföldön, in: Tér és társadalom, Győr, MTA- RKK. Boar Nicolae (2005), Regiunea transfrontalieră româno-ucraineană a Maramureşului, Presa Univeritară Clujeană, Cluj-Napoca. Cocean Pompei (szerk.) (2004), Relaţiile transfrontaliere ale judeţului Satu Mare ca premisă a integrării euro-regionale, Proiect PATR, Cluj-Napoca. Golobics Pál Merza Péter (2005), Euroregionális együttműködési szervezetek Magyarországon, in: Papp N. Tóth J. (szerk.), Terület- és településfejlesztés I., Alexandra kiadó, Pécs. Grimm Frank-Dieter, (1998), Auswirkungen der Grenzöffnungen der 90er Jahre, Geographie und Schule. Süli-Zakar István (1998), A Kárpátok Eurorégió geopolitikai jelentősége, Közlemények a Kossuth Lajos Tudományegyetem Földrajzi intézetéből, Debrecen. Tóth József (1996), A regionális fejlődés kezdetei és mai problémái a Kárpátmedencében, in: Pál Ágnes Szónokiné Ancsin Gabriella (szerk.), Határon innen határon túl, Szeged. *** Nordost-Ungarn: An strategischer Stelle in Europa (2002), Entwicklungsrat im Komitat Szabolcs-Szatmár-Bereg, Szerk. Filepné Dr. Nagy Éva, Nyíregyháza. 98

94 A HATÁR MENTI TELEPÜLÉSEK GAZDASÁGI POTENCIÁLJA BIHOR ÉS HAJDÚ-BIHAR MEGYÉBEN Pénzes János * -Molnár Ernő ** Abstract: The two county-seats are centres of economic space in the given counties and the value of the inner potential depends on the distance from Debrecen and Oradea. Considering the present road network, the settlements near the border crossing stations (Biharkeresztes and Valea lui Mihai) could profit from the unifying economic space of the two counties. The moderate opportunities of the mutual agglomeration of Debrecen and Oradea are shown by the minor potential difference of the settlements locating between the two great towns. Keywords: foglalkoztatottak száma, vállalkozások árbevétele, gazdasági koncentráció, potenciál-modell, területi egyenlőtlenségek Bevezetés A vizsgálat alapját Románia európai uniós csatlakozása és a román-magyar országhatár várható légiesülésének ténye szolgáltatta. Ennek nyomán Bihor és Hajdú-Bihar megyék esetében is feltételezhető a határon átnyúló gazdasági kapcsolatok szerepének erősödése, amely lehetőséget kínálhat a határ menti periférikus települések felzárkózására. Részben ehhez a gondolathoz kapcsolódik az a hosszú távú elképzelés, amely a két megyeszékhely Nagyvárad és Debrecen közös fejlesztését, egységes agglomerációként történő megjelenését tervezi az európai városversenyben. Mindezen tényezők fényében felmerülhet a kérdés, hogy a lezajló változások hogyan hatnak a gazdasági fejlődésre, mely települések profitálhatnak leginkább a határok eltűnéséből. Jelen vizsgálat célja egyrészt az aktuális helyzet bemutatása a két megye gazdasági térszerkezetének felvázolásán keresztül, másrészt az egységesülő gazdasági tér potenciális területi hatásainak modellezése. A vizsgálatban alkalmazott mutatók Az elemzés elvégzéséhez a gazdasági teljesítőképességet közvetlenül jellemző mutatókat kerestünk. A megfelelő indikátor kiválasztása során nehézséget jelentett az eltérő statisztikai adatgyűjtési metódus, illetve a felmérések időbeli különbsége. Végül a foglalkoztatottak száma, illetve a vállalkozások árbevétele mellett döntöttünk. Az előbbi esetében problémát okozott annak kiderítése, hogy a romániai adatok a helyben foglalkoztatottak, vagy a foglalkoztatott lakónépesség * egyetemi tanársegéd, Debreceni Egyetem Társadalomföldrajzi és Területfejlesztési Tanszék ** egyetemi tanársegéd, Debreceni Egyetem Társadalomföldrajzi és Területfejlesztési Tanszék 99

95 abszolút számát adják-e meg. Alkalmasabb és teljesen összeegyeztethető mutató nem lévén, ez az adat lett a vizsgálat egyik alapja annak ellenére, hogy Hajdú- Bihar megye esetében csak évi népszámlálási adatok voltak elérhetőek. (1-2. ábra) A vállalkozások árbevétele kapcsán megjegyzendő, hogy a magyar adatok a nettó árbevétel értékeit tartalmazzák, míg a Bihor megyei adatok üzleti forgalom néven kerültek publikálásra, így egymásnak való pontos megfelelésük bizonytalan. A nagyságrendileg összehasonlíthatónak tartott adatokat euróra váltottuk át (az átváltás a december 12-i hivatalos árfolyamok alapján történt). (3-4. ábra) 1-2. ábra: A foglalkoztatottak száma (fő) Hajdú-Bihar és Bihor megye településein (Forrás: saját szerkesztés a KSH 2001-es és az Institutul National de Statistica 2004-es adatai alapján) 3-4. ábra: A vállalkozások árbevételének nagysága (ezer euró) Hajdú-Bihar és Bihor megye településein (Forrás: saját szerkesztés a KSH és az Institutul National de Statistica 2004-es adatai alapján) 100

96 A gazdasági térszerkezet jellemzése Mindkét megyében a gazdasági teljesítmény jelentős koncentrációját lehet megfigyelni a vizsgált mutatók tekintetében: a megyeszékhelyek településhálózaton belüli gazdasági súlya még népességszámuk egyébként kiemelkedő jelentőségét is felülmúlja. Területi egyenlőtlenségi mutatók segítségével számszerűen is ki lehet fejezni a gazdaság koncentráltságát. A koncentrációs mutatóra (más nevén Hirschman- Herfindahl-index) a foglalkoztatottak esetében 0,33-as érték adódott Bihor megyére, míg Hajdú-Bihar megyére ez az érték 0,28 volt. A vállalkozások árbevétele esetében a megyéken belül erősebb koncentráció, a megyék között pedig kisebb eltérés volt megfigyelhető Bihor megye 0,42-es, Hajdú-Bihar megye 0,39- es értéket produkált. Fontos azonban megjegyezni, hogy ezen mutató esetében a végeredmény erősen függ a vizsgált sokaság elemszámától, emiatt a különböző településszámmal rendelkező megyék kevéssé hasonlíthatók össze. A Hoover-index segítségével azonban már egyértelműen összevethetőek a két megye egyenlőtlenségei. A mutató két ismérv a lakosságszám, valamint egy másik változó (a foglalkoztatottak száma, illetve a vállalkozások árbevétele) területi eloszlásának különbségét méri vagyis, hogy az adott jelenség hány százalékát kellene átcsoportosítani ahhoz, hogy a két eloszlás megegyezzen egymással. Hajdú-Bihar megye esetében 16,9% volt ez az érték, míg Bihor megyében majdnem kétszer magasabb 33,4%. A vállalkozások árbevétele tekintetében hasonló mértékű különbségek jellemzik a két megyét; Bihor megyében 43,4%-nak, Hajdú-Bihar megyében 39,3%-nak adódott a Hoover-index értéke. (A mutatók alkalmazásának leírását ld. NEMES NAGY J. 1984; MAJOR K. NEMES NAGY J. 1999; NEMES NAGY J. (szerk.) 2005). Bihor megye gazdasága tehát a vizsgált mutatók tükrében alapvetően nagyobb koncentráltságot mutat. A két megyeszékhely foglalkoztatás terén játszott szerepe csaknem azonos volt, míg a vállalkozások árbevételét illetően Debrecen nagyjából kétszeresen múlta felül Nagyvárad teljesítményét. Hajdú-Bihar megye térszerkezete ugyan valamelyest kiegyenlítettebb, azonban a határ mentén szinte összefüggő, társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott térség húzódik. Felmerülhet a kérdés, hogy ha egységes gazdasági területté válik a két megye, annak milyen hatása lehet a határ menti településekre. A potenciál-modell alkalmazása A kérdés megválaszolására a potenciál-modell nyújt lehetőséget, mely a fizikai analógiájú szociálfizikai modellek közé tartozik. (A modell kiszámításáról és alkalmazási lehetőségeiről ld. NEMES NAGY J. 1984; NEMES NAGY J. 1998; TAGAI G. 2004; DUSEK T. 2005). P n Ai j 1 M d j k ij P(A i ) = az A i pont potenciálja M j = a tömegérték d ij = a településekhez tartozó tömegek távolsága k = konstans 101

97 102 GONDOLJUNK EGY KÖZÖS JÖVŐRE: HATÁRMENTI AGGLOMERÁCIÓ Az egyes települések összpotenciálja a modell szerint három összetevőből áll: a saját, a belső és a külső potenciálérték összegéből. A vizsgálat során eltekintettünk a külső potenciáltól (a vizsgált megyéken kívüli települések hatásától), mivel az elemzés kifejezetten a két megyére irányult. A belső potenciál értékét a vizsgálatba bevont településekhez tartozó tömegértékek (jelen esetben a foglalkoztatottak száma, valamint a vállalkozások árbevétele) és az adott településtől mért távolságaik (útvonaltervezővel közúton és percben kifejezett) hatványértékeinek (a vizsgálatban négyzetének) hányadosait összegezve kaphatjuk meg. A saját potenciál esetében a távolságot az adott település közigazgatási területével megegyező nagyságú kör sugara szolgáltatta. A modell alkalmas a térszerkezeti sajátosságok kifejezésére, különböző területi áramlások intenzitásának becslésére, valamint a távolság összetevőnek köszönhetően az elérhetőség javulását is lehet vele modellezni. (TÓTH G. 2005) A vizsgálatba a kisebb koncentrációt mutató indikátor foglalkoztatottak száma megyeszékhelyek nélküli megyei átlaga feletti értékkel rendelkező települések, vagyis a nagyobb gazdasági súllyal rendelkező szereplők kerültek, függetlenül attól, hogy rendelkeznek-e városi ranggal, vagy sem. Bihor megyéből így Aleşd (Élesd), Aştileu (Esküllő), Beiuş (Belényes), Borş (Bors), Drăgăneşti (Dragánfalva), Marghita (Margitta), Nojorid (Nagyürögd), Oradea (Nagyvárad), Popeşti (Papfalva), Rieni (Rény), Săcueni (Székelyhíd), Salonta (Nagyszalonta), Sănmartin (Váradszentmárton), Săntandrei (Biharszentandrás), Ştei (Vaskohsziklás), Suplacu de Barcău (Berettyószéplak), Tileagd (Mezőtelegd), Tinca (Tenke), Valea Lui Mihai (Érmihályfalva), Hajdú- Bihar megyéből pedig Balmazújváros, Berettyóújfalu, Biharkeresztes, Debrecen, Derecske, Ebes, Egyek, Hajdúböszörmény, Hajdúdorog, Hajdúhadház, Hajdúnánás, Hajdúsámson, Hajdúszoboszló, Kaba, Komádi, Létavértes, Nádudvar, Nyíradony, Polgár, Püspökladány, Téglás, Vámospércs szerepelt a vizsgálatban. A vizsgálat eredményei Potenciálérték-számításainkat mindkét figyelembe vett mutató esetében elvégeztük izolált állapotot, illetve a két megye gazdasági egységét feltételezve is. Az első esetben minden vizsgált település potenciáljában csak a saját megyéje adataival számoltunk, míg az utóbbi verzió minden település esetében mindkét megye adatait tartalmazta. A legmagasabb belső potenciál értékek a figyelembe vett adatoktól és a számítás módjától függetlenül a kiemelkedő súlyú megyeszékhelyek közvetlen szomszédságában voltak jellemzőek (a belső potenciál értéke alapvetően attól függ, hogy milyen méretű települések, milyen távolságra helyezkednek el). A foglalkoztatás belső potenciál értéke a két megyeszékhely közel azonos súlya ellenére a Nagyvárad környékén fekvő településeken (mindenekelőtt Váradszentmártonban és Nojoridban) éri el a maximumát, mivel e községek megyeszékhelytől mért távolsága lényegesen kisebb, mint Debrecen és a környezetében elhelyezkedő települések távolsága. Az árbevétel belső potenciál

98 értéke ugyanakkor a Debrecen szomszédságában fekvő Ebesen volt a legmagasabb, amely részben a hajdúsági megyeszékhely Nagyváradot meghaladó súlyának, részben a két megyeszékhely után legnagyobb árbevételt felmutató Hajdúszoboszló közelségének köszönhető. Nemcsak a kimagasló értékek, de a potenciálmező egésze is azt a képet sugallja, hogy a megyeszékhelyektől való távolság szerepe domináns az egyes települések belső potenciálja esetében. A két megyét egységként kezelő számítások esetében minden település esetében magasabb belső potenciálérték adódott az izolált állapothoz képest, de a különbségek nagyságában óriási eltérések mutatkoztak. Mindkét mutató esetében a határ menti térségek bizonyultak a változások fő haszonélvezőinek: miután azonban a rendelkezésünkre álló adatbázis csak két közúti határátkelőhelyen (Ártánd Bors és Nyírábrány Érmihályfalva) keresztül számolt elérhetőséget, a potenciálkülönbségek e két gócpontban mutattak kiemelkedő értékeket. 5. ábra: A foglalkoztatás alapján számolt belső potenciál egységes gazdasági tér esetén az izolált állapotra számolt érték %-ában (Forrás: Németh G. szerkesztése) 103

99 6. ábra: Az árbevétel alapján számolt belső potenciál egységes gazdasági tér esetén az izolált állapotra számolt érték %-ában (Forrás: Németh G. szerkesztése) A foglalkoztatási potenciál különbségei a Nagyváraddal szomszédos magyarországi területeken érik el maximumukat (Biharkeresztes), ami a romániai megyeszékhely közelségével magyarázható (a hasonló foglalkoztatási súlyt képviselő Debrecen hatása a nagyobb távolság miatt gyengébb a határ romániai oldalán fekvő bihari területeken). Az árbevétel alapján számolt potenciálkülönbség ugyanakkor a nagyobb földrajzi távolság ellenére is nagyobb Bihar megye északi, Debrecen közelében fekvő részén (Érmihályfalva), ami a magyarországi megyeszékhely e téren mutatkozó nagyobb súlyával magyarázható. A belső és a saját potenciál együttes figyelembevétele (egyfajta régiós potenciálként ) ugyanakkor lényegesen cizelláltabb potenciálteret eredményez: ebben az esetben már nemcsak a viszonylag nagy települések közeli jelenléte számít, hanem a település saját súlya és területének nagysága is (ld. a módszertani részben leírtakat). A két megyeszékhely pozíciója ebben a térben tekintettel kimagasló saját súlyukra kedvezőbb: Nagyvárad Debrecent meghaladó mutatói kisebb területével magyarázhatóak. A két megyeszékhely és környezete mellett újabb maximumként jelenik meg a kis területű, de jelentős gazdasággal rendelkező, s emiatt magas saját potenciál értékeket mutató Vaskohsziklás (Stei). Összevetve a foglalkoztatás és az árbevétel alapján szerkesztett térképeket, megállapítható, hogy az utóbbi esetben az egyetlen Vaskohsziklás térségének kivételével szinte a 104

100 belső potenciál területi szerkezetére jellemző struktúra mutatható ki, ami a vidéki települések még foglalkoztatáshoz képest is csekély saját potenciáljára utal. 7. ábra: A foglalkoztatás saját és belső potenciál érték - különbségei egységes gazdasági tér és izolált állapot esetében számolva a vizsgált megyékben (Forrás: Németh G. szerkesztése) 8. ábra: Az árbevétel saját és belső potenciál érték - különbségei egységes gazdasági tér és izolált állapot esetében számolva a vizsgált megyékben (Forrás: Németh G. szerkesztése) 105

101 Az egységes gazdasági térre és izolált állapotra kiszámolt saját és belső potenciál összeg különbsége miután a saját potenciál értéke független a településen kívüli tényezőktől a belső potenciál különbségeihez hasonló területi rajzolatot mutat. Ebben az esetben ugyanakkor nincs meg a foglalkoztatás és árbevétel alapján számolt potenciálkülönbségek maximumának észak-déli váltása, ami azzal magyarázható, hogy Érmihályfalva messzebb van Debrecentől, mint Biharkeresztes Nagyváradtól, s ezért összesített régiós potenciáljában nagyobb a saját potenciál súlya. Összegzés Összegzésként elmondható, hogy a két megye gazdasági terének egyértelműen a két megyeszékhely a központja, az egyes települések belső potenciálértékei döntően attól függnek, hogy milyen messze helyezkednek el Nagyváradtól és Debrecentől. A két megye gazdasági terének egységesüléséből változatlan közúthálózat mellett a határátkelők környékén fekvő települések elsősorban a Nagyvárad-közeli Biharkeresztes és a Debrecen-közeli Érmihályfalva profitálnak. A Debrecen és Nagyvárad közötti tér települései minimálisan nagyobb gazdasági potenciállal bírnak, mint a vizsgált települések többsége. Ez egy határon átnyúló nagyvárosi agglomeráció mérsékelt esélyeit mutatja. Irodalomjegyzék DUSEK T. 2005: Térbeli egymásrahatások, szociálfizikai modellek. In: Regionális elemzési módszerek. Regionális Tudományi tanulmányok 11. ELTE Regionális Földrajzi Tanszék MTA-ELTE Regionális Tudományi Kutatócsoport, Budapest. pp MAJOR K. NEMES NAGY J. 1999: Területi jövedelem-egyenlőtlenségek a kilencvenes években. Statisztikai Szemle 6. pp NEMES NAGY J. 1984: Területi egyenlőtlenségi mutatók. In: Matematikai és statisztikai módszerek alkalmazási lehetőségei a területi kutatásokban. (szerk. Sikos T. T.) Akadémiai Kiadó, Budapest. pp NEMES NAGY J. 1984: Gravitációs- és potenciálmodellek. In: Matematikai és statisztikai módszerek alkalmazási lehetőségei a területi kutatásokban. (szerk. Sikos T. T.) Akadémiai Kiadó, Budapest. pp NEMES NAGY J. 1998: A tér a társadalomtudományban. Ember-Település-Régió sorozat, Hilscher Rezső Szociálpolitikai Egyesület, Budapest. pp NEMES NAGY J. (szerk.) 2005: Területi egyenlőtlenségek. In: Regionális elemzési módszerek. Regionális Tudományi tanulmányok 11. ELTE Regionális Földrajzi Tanszék MTA-ELTE Regionális Tudományi Kutatócsoport, Budapest. pp TAGAI G. 2004: Kelet-Közép-Európa népesség- és potenciáltere. MTA KTI Műhelytanulmányok 26., Budapest. pp TÓTH G. 2005: Az autópályák szerepe a regionális folyamatokban. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest. pp

102 A RENDVÉDELEMI EGYÜTTMŰKÖDÉS SZEREPE AZ EURÓPAI UNIÓ, ILLETVE A HAJDÚ-BIHAR BIHOR EURORÉGIÓ TERÜLETÉN Mátyás Szabolcs Abstract: The defence of the borders of a certain territory was one of the most important tasks of a state even in the prehistoric era. This has not changed much in today s world. Therefore the European Union has accepted lots of actions to ensure the protection of its borders and its internal order since it was established. Despite all the preventing steps taken so far illegal migration, smuggling people and other crimes are still significant. This dissertation pays special attention to the Hungarian-Romanian border section, which is also the external border of the EU and where the number of criminal acts regarding the border is significant. However, based on the German example we can state that the number of criminal acts will not increase meaningfully in the border section in question once the border control ceases. What is more, the number of some criminal acts is expected to decrease. The precondition of this is the even closer cooperation of the Hungarian and Romanian Kulcsszavak: rendészet, rendvédelem, rendvédelmi együttműködés, bűnözésföldrajz, kriminál geográfia Bevezető A rendészet gyökerei Európában a századra vezethetők vissza, melyből az évszázadok alatt alakult ki a mai értelemben vett rendvédelem. A kezdeti időkben a rendészet jóval tágabb jelentéssel bírt, mint napjainkban, mivel akkor még a rend és a közügyek jó állapotát (Parádi J., 1996) jelentette, melyen tulajdonképpen az állam működésének egészét értették. Mai értelemben tehát az államigazgatást jelölték a rendészet (politia) szóval, mely a görög polisz szóból származik. A későbbiekben természetesen bonyolódott az állam működése, mely egyre differenciáltabb lett, mivel az jogszabályaival az élet szinte minden területét átszőtte. A fentiek következtében a rendészet fogalma is kezdett leegyszerűsödni, letisztulni, s feladatai kezdtek a mai értelemben vett rendészetére hasonlítani. rendőr főhadnagy, Debreceni Rendőrkapitányság gazdaságvédelmi nyomozó, PhD hallgató, Debreceni Egyetem Földtudományi Doktori Iskola 107

103 Az abszolutizmus idején az államhatalom törekedett arra, hogy az élet szinte minden területén beleszóljon a polgárok életébe, s szabályozza azt. Ezt az időszakot tekinthetjük a modern rendészet kialakulásának, melynek velejárója volt a szabadságjogok csorbulása, hisz ezidőben jöttek létre több országban az ún állami rendőrségek, melyek tulajdonképpen besúgó hálózatok voltak, amik nem tekinthetők rendvédelmi testületnek, mivel itt nem a közrend fenntartása volt az elsődleges cél. A felvilágosodás idején az állam már próbált csökkenteni a szigoron, s az élet egyre szűkebb szegmensét irányítani. A 18. századtól kezdődött meg a tudományos feldolgozása és rendszerezése a rendészeti ismereteknek. Feltétlenül említést érdemel a kor jeles jogászának, Günter Heinrich von Berg-nek a neve, aki meghatározta a rendészet legfontosabb feladatait. A mai értelemben vett rendvédelmi testületek és szervezetek a 19. században születtek meg Európában, ugyanis erre az időszakra tehető az igazságszolgáltatás és a közigazgatás elválasztása, s kikristályosodása a rendvédelem feladatainak. A témakörben felmerülő legfontosabb fogalmak meghatározása A rendészet, a rendvédelmi testület és a rendvédelem jelentését sokszor szinonimakét használják, s még szakmai körökben is gyakran keverik jelentésüket, ami számos félreértésre adhat okot, ráadásul igen gyakran olyan szervezeteket is rendvédelmi szervként kezelnek, melyek nem tartoznak ebbe a kategóriába, ami fogalomtorzuláshoz és szakmaiatlansághoz vezet. A legtágabb fogalom a rendészet, melyet Magyary Zoltán a következőképpen határozott meg: A rendészet jelenti az államnak azt a működését, mellyel az emberek (nem csak saját polgárainak) engedelmességi kötelezettségét érvényesíti, mely a közrend tiszteletben tartása, az állami szervezet működésének zavartalanságára irányul. A rend védelme és fenntartása alapvető emberi igény, mely minden társadalomban megtalálható. A kezdeti időszakban a közigazgatás és az állam működésének fenntartása, jóformán egyet jelentett a rendvédelemmel. Az állam feladatainak bővülésével, a katonaságtól elkülönülve alakultak ki a kizárólag a rend fenntartására szakosodott rendvédelmi testületek. A rendvédelmi testületek ( ) mindazon szervek, melyek az ország belső rendjének (a szűkebb értelemben vett rendnek, az ún. közrendnek, közbiztonságnak) fenntartására akár kényszerítő erő alkalmazásával is hivatottak. (Parádi J., 1996) A rendvédelem a rendészet részét alkotva a közigazgatási jog, a közigazgatás részének tekinthető, melyet a következőképpen definiáltak: A rendvédelem ( ) az állam (ha kell, kényszerítő) fellépése a közrendre veszélyes cselekmények megakadályozására vagy megtörésére (Parádi J., 1996) 108

104 A fenti definíciókból összegzésképpen megállapítható, hogy a rendvédelmi testület az alábbiak szerint tagozódik (A magyar rendvédelem története c. könyv alapján): csendőrség rendőrség határőrizet büntető-végrehajtás pénzügyőrség testőrség típusú szervek Az Európai Unió határainak védelmében hozott fontosabb rendvédelmi intézkedések, egyezmények és szervek Az EGK az 1957-es megalakulását követően célként tűzte ki azt, hogy az áru, a tőke és munkaerő is szabadon áramolhasson a területén belül. Az áru és a tőke szabad mozgása viszonylag hamar megvalósult, azonban az emberek szabad mozgásának megvalósítása már jóval több intézkedést igényelt. A személyek szabad mozgásához vezető úton feltétlenül meg kell említeni az június 29-én TREVI (Nemzetközi Terrorizmus, Radikalizmus, Extrémizmus, Erőszak) néven aláírt belbiztonsági munkaprogramot, mely a rendvédelmi szervek európai együttműködésének igen fontos állomása volt, amit az október 20-án Londonban létrehozott Bevándorlási ad hoc Munkacsoport követett, ami szintén a tagállamok jelentős rendvédelmi együttműködési készségét mutatta. Az unió területén megvalósuló munkaerő szabad áramlásához vezető úton, talán a legfontosabb állomás az ún. Schengeni Egyezmény aláírása volt (1985. június 14.), mely végleg megnyitotta az utat az integráció magasabb foka felé. A Schengeni Egyezmény aláírása után (mivel érdemi lépések nem történtek a további ezirányú együttműködés tekintetében) megkötésre került a Schengeni Végrehajtási Egyezmény (1990. június 19.), mely március 25-én lett a gyakorlatban is része az uniós joganyagnak. A Schengeni Végrehajtási Egyezményhez az Egyesült Királyság és Írország kivételével az unió valamennyi tagállama csatlakozott, sőt, több nem EU tagország is részese kívánt lenni az egyezménynek. A Schengeni Végrehajtási Egyezmény aláírása után a tagállamok még számos egyéb intézkedést fogadtak el, mely a fenti egyezménnyel együtt egy egyezmény komplexumot hozott létre. Ezt a hatalmas mennyiségű joganyagot nevezik (a francia eredetű acquis communautaire után, melyet az EU teljes joganyagára használnak) Schengeni aquis-nak Ha rangsorolni kellene az EU szerződéseit, akkor az február 7-én aláírt Maastrichti Szerződés (1993. november 1-jén lépett hatályba) bizonyára a legfontosabbak közé kerülne, amit legtöbbször az EU harmadik pillére -ként 109

105 110 GONDOLJUNK EGY KÖZÖS JÖVŐRE: HATÁRMENTI AGGLOMERÁCIÓ aposztrofálnak, mely a bel- és igazságügyi együttműködést tartalmazza (első pillér: közösségi ügyek; második pillér: közös kül- és biztonságpolitika). A vívmányokat az október 2-án megkötött Amszterdami Szerződés (1999. május 1-jén lépett hatályba) erősítette meg, s a tagállamok elkötelezték magukat az integráció további erősítésére, és a szabadság, a biztonság és jog térségének a létrehozását tűzték ki célul. (Sallai J. 2004) Ha az eredeti célkitűzés még nem is teljes mértékben, de megvalósult az EU területén a személyek szabad áramlása, melynek hatása a rendvédelem szempontjából semmiképp sem elhanyagolható. Nyilvánvaló, hogy csak az EU külső határátkelőhelyein 2 történő szigorúbb határátkelőhely-ellenőrzés nem lehet elegendő a jelentősen megnövekedett biztonsági kockázatok ellensúlyozására (Tóth A ), ezért az egyezmény aláírásával egyidőben szükségessé vált egy olyan információs rendszernek a létrehozására, melyen keresztül az egyes tagállamok rendvédelmi és jogi szervei az addigiaknál jóval szorosabb kapcsolatban lehetnek egymással. A fent említett információs rendszer az ún. Schengeni Információs Rendszer (SIS), melyről leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy egy olyan beutazási tiltólistát és határfigyelési adatokat is tartalmazó informatikai rendszer, mely az EU tagállamainak személy- és tárgykörözési adatait is magában foglalja. Ehhez kapcsolódik az ún. SIRENE hálózat, mely tulajdonképpen egy háttérinformációs rendszer, ami a SIS-szel van állandó kapcsolatban. Minden tagállam területén létrehozták az ún. SIRENE irodákat, mely hazánkban 2002-ben alakult meg SIRENE Project Iroda néven. Folyamatban van jelenleg is egy új, második generációs információs rendszernek a létrehozása (SIS II.), lehetővé téve a schengeni térség kibővítését az új EU-tagállamokra. (Az Európai Unió Hivatalos Lapja, 2006.) Az Európai Unió tagállamainak a rendvédelem szempontjából az egyik legfontosabb döntése az Europol Egyezmény aláírása volt 1995-ben, mely ban lépett hatályba (1999-től alkalmazzák). A szervezet székhelye Hágában található, ahová a tagországok ún. összekötő tiszteket delegálnak. Az Europol nyomozati jogkörrel nem rendelkezik, csupán egy elemző, koordinációs szervezet a rendvédelmi szervek között, mely segítséget nyújt többek között a rendőrségnek, a határőrségnek és a vámőrségnek. Mindezidáig közös, nyomozati jogkörrel felruházott európai rendőrség nincs, holott arra igen nagy szükség lenne. A közös rendőrség létrejöttét hátráltatja, hogy egyenlőre nincs közös büntető törvénykönyv, büntetés-végrehajtási törvény, európai alkotmány (Franciország és Hollandia megvétózta) stb., melyeknek hiányában, még ha nyomozati jogkörrel fel is ruháznák az Europol-t, igen nehézkes lenne a közös nyomozati munka az egyes országok között. 2 a Szerződő Felek szárazföldi és tengeri határai, valamint repülőterei és tengeri kikötői, amelyek nem belső határok. Schengeni Egyezmény I. Cím, 1. cikk.

106 A több évtizedes rendvédelmi együttműködés, és a komoly szakmai munka sem tudja azt megakadályozni, hogy az EU területére nemkívánatos személyek érkezzenek. Sajnos ezt a közelmúlt terrorcselekményei is bizonyították, hogy a további rendvédelmi együttműködés szükséges és nélkülözhetetlen, annak megakadályozása érdekében, hogy a jövőben ilyen jellegű cselekmények ne fordulhassanak elő térségünkben. A bűnözésföldrajzi kutatások szerepe és fontossága a magyar-román viszonylatban A rendszerváltozás után Magyarországon és Romániában is igen jelentős változások mentek végbe a társadalom szinte minden területén. Az 1990 óta bekövetkezett folyamatok hatására jelentősen megnövekedett a vizsgálni kívánt területen élők mobilitása, mely számos eddig nem kutatott kérdést és előre nem látott problémát vetett fel. A határok átjárhatósága, a munkanélküliség növekedése, a szegénység nagyfokú terjedése stb. jelentősen növelte a bűncselekmények számát, mely nagyban rontja egy adott területen élők életminőségét és biztonságérzetét. A fentiek következtében elkerülhetetlenné vált a két ország rendvédelmi szerveinek addiginál jóval szorosabb együttműködése. Napjainkra a bűnözés globalizálódásáról beszélhetünk, mely átlépte az ország határokat, ami ellen védekezni csak az egyes országok rendvédelmi szerveinek összefogásával lehet. Az összefogás első lépcsője az Európai Unió keleti határán is körvonalazódó eurégiók kell hogy legyenek, melyek a nyugateurópai statisztikákat ismerve sikeresen léptek fel az országhatárokat is átlépő nemzetközi bűnözéssel szemben is. Köztudomású nemcsak a bűnüldözéssel foglalkozó szakemberek előtt, hogy a Balkánról elsősorban Románián keresztül jut el hazánkba, illetve hazánkon keresztül Nyugat-Európa több országába számos csempészárú (kábítószer, cigaretta, hamis megjelölésű árúk, műkincs, hamis bankjegy stb.). Mindkét országban a bűncselekmények szerkezete is megváltozott, átalakult. Több, addig jóformán ismeretlen bűncselekmény jelent meg, melyek korábban nem voltak jellemzőek a térségben (pl. ember-, kábítószer-, műkincs- és sugárzóanyag csempészet, bankjegyhamisítás stb.). A fentiek ismeretében úgy érzem, nem kell hosszasan bizonygatni azt, hogy milyen kulcsszerepe is van ennek a határszakasznak nemcsak a szomszédos két ország, hanem a EU életében is. Sajnos eddig beható, tudományos igényű kriminálgeográfiai aspektusú tanulmányozása nem történt meg sem a határszakasznak, sem a Hajdú-Bihar-Bihor eurorégiónak. 111

107 A rendőrségi együttműködés a Hajdú-Bihar - Bihor Eurorégióban Hazánk határainak hossza 2242 km, mely az ország területéhez képest aránytalanul hosszú (Tóth A., 2003.). Ez a határszakasz Romániával 447,8 km hosszúságban közös, így Romániával van a második leghosszabb határszakaszunk. Köztudomású, hogy 1989 után térségünket, Kelet-Közép-Európát is elérte a globalizálódott bűnözés, s megjelentek a korábban ismeretlen nemzetközi bűnszervezetek. Hazánkban 1980-ban bűncselekményt követtek el, míg 1998-ban már több mint et. (2005-ben: ). Azt megmondani, hogy ez a meredeken emelkedő statisztika mikor fog kulminálni, egyenlőre igen nehéz, azonban egyes kriminológusok a 700 ezres bűnügyi csúcsot sem tartják kizártnak. A magyarországi adatokhoz hasonlóan, meredeken emelkedett a szomszédos Romániában is a bűncselekmények száma. Mindkét országban a bűncselekmények szerkezete is megváltozott, átalakult. Több, addig jóformán ismeretlen bűncselekmény jelent meg, melyek korábban nem voltak jellemzőek a térségben. A fentiek ismeretében a két ország rendvédelmi szerveinek az addigiaknál jóval szorosabbra kellett fogni az együttműködést, mivel a nemzetközi bűnszervezetek felszámolásához elengedhetetlen a Magyarország és Románia közötti együttműködés. A földrajzi közelség a két főkapitányság között nemcsak hogy indokolja, hanem kikényszeríti az együttműködést, mely elől kitérni nem lehet. A magyar-román rendőri együttműködés példaértékű a Hajdú-Bihar - Bihor Eurorégióban, ahol a rendszerváltozás utáni első jelentősebb kapcsolatfelvételre Hajdú-Bihar megye és Bihor megye között 2001-ben került sor, amikor - a Magyar és Román Köztársaság Országos Rendőr-Főkapitánysága Vezetői által korábban aláírt megállapodás értelmében - Dr. Sutka Sándor r. dandártábornok (Hajdú-Bihar megyei Rendőrfőkapitányság, a továbbiakban: HBM RFK) és Chereji Gheorghe r. alezredes (Bihor megyei Rendőr-főkapitányság, a továbbiakban: BM RFK) május 16-án aláírták a két megye közötti együttműködésről szóló megállapodást. A megállapodás preambulumában az együttműködő felek rögzítették az együttműködési szándékot - többek között - a szervezett bűnözés, a kábítószerek és pszichotróp anyagok illegális kereskedelme, a nemzeti és a nemzetközi terrorizmus terjedése elleni közös fellépést. A két fél szoros együttműködésének számos, a sikeres felderítésben is kézzelfogható eredménye született, mely bizonyítja azt, hogy a szomszédos országok rendvédelmi szerveinek együttműködése a mai globalizálódó világban elengedhetetlen. A két rendőr-főkapitányság a határmentiségből adódóan, különös figyelmet fordít a közös fellépésekre, melyekben román vagy magyar állampolgárok bűncselekmény elkövetőjeként, vagy annak sértettjeként szerepelnek. A két főkapitányság kapcsolata folyamatos, s jónak mondható, mely messze túlmutat a hivatalosnak nevezhető munkakapcsolaton és a protokollon. Rendszeresek a 112

108 határtalálkozók (elsősorban a berettyóújfalui és a nagyváradi kapitányságok között), melyek során a jogsegély keretein belül rendeződnek a felvetett kérdések. A HBM RFK nemcsak kizárólag a határmenti BM RFK-val tart fent szoros kapcsolatot és együttműködést, hanem a Hargita megyei Rendőr-főkapitánysággal is, mellyel június 19-én írtak alá együttműködési megállapodást. A HMB RFK és a két másik főkapitányság között rendszeresek a közös rendezvényeken, konferenciákon való részvétel, és egymás munkájának a figyelemmel kísérése A bűncselekmények számának várható alakulása Románia EU csatlakozása után, a németországi tapasztalatok alapján Az eddigi tapasztalatok és az ezirányú kutatások alapján valószínűsíthető, hogy Romániának az EU-hoz történő csatlakozásával várhatóan nem fog jelentősen növekedni a bűncselekmények száma, sőt, akár egyes bűncselekményeknek a száma csökkenhet is. Ez a tendencia annak ellenére valószínűsíthető, hogy sokan a bűncselekmények számának emelkedését gondolják, ha a két ország között megszűnik a határforgalom-ellenőrzés, hisz akkor a bűnelkövetők szabadon mozoghatnak az országok között. Természetesen a megnövekedett biztonsági kockázat kompenzálására szükségesek bizonyos intézkedések foganatosítása, azonban ezek meghozatala után nem kell a kérdéses határszakaszon a bűncselekmények számának növekedésétől tartani, sőt egyes bűncselekmények vonatkozásában csökkenés várható. Ezt támasztják alá Dr. Sallai János kutatásai, aki Németország vonatkozásában végzett vizsgálatokat, melynek során megállapításra került, hogy A bűnügyi helyzetkép kapcsán megállapítható, hogy a rendelkezésre álló statisztikai adatok szerint, mind pozitív, mind negatív irányba lényeges elmozdulás nem tapasztalható. Ismerve Németország összes tartományának bűnüldözési statisztikáját megállapítható, hogy a belső határokon a határforgalom-ellenőrzés felszámolása nem járt együtt a bűnözés jelentős megnövekedésével. ( ) Más képet mutat külső határok menti tartományok bűnözési statisztikai adat sorai. Itt 10 % feletti csökkenés is tapasztalható. Ennek oka a határrendészeti szervek fokozott akciói, és az erőösszpontosítás. A Schengeni végrehajtási Egyezmény hatálybalépése (1995) a külső határok őrizetére kiemelt figyelmet fordítottak a Szövetségi Határvédelem vezetői, és jó együttműködést valósítottak meg a lengyel és a cseh határőrizeti szervekkel. Ennek eredményeként mára lecsökkent az illegális határátlépők száma ezeken a határszakaszon, amivel együtt járt a bűnözés csökkenése is. (Sallai J. 2003) Összegzés Egy adott állam rendészeti/rendvédelmi feladatai már a prehistórikus időkben is a legfontosabb feladatok közé tartoztak. Nincs ez másképp napjainkban sem, így az 113

109 Európai Unió is számos olyan intézkedést fogadott el megalakulása óta, mely a belső rendjének védelmét hivatott szolgálni. Az eddig meghozott intézkedések ellenére is azonban jelentős az illegális migráció, az embercsempészet és egyéb bűncselekmények. A dolgozat különös figyelmet szentelt a magyar-román határszakaszra, mely jelenleg az EU külső határa, ahol igen jelentős a határral kapcsolatos bűncselekmények száma. A németországi tapasztalatokból azonban megállapítható, hogy jelentősen nem fog emelkedni a bűncselekmények száma az adott határszakaszon ha ott megszűnik a határellenőrzés, sőt, egyes bűncselekmények száma várhatóan csökkenni fog. Ennek azonban előfeltétele, hogy a magyar és a román rendvédelmi szervek az eddigieknél is szorosabb együttműködést folytassanak, mivel a nemzetközi példákból megállapítható, hogy csak kizárólag így lehet hathatósan fellépni az országhatárokon átnyúló, nemzetközi bűnözés ellen. Irodalom Az Európai Unió Hivatalos Lapja (2006) pp Mátyás Sz. (2006.): Law Enforcement Agencies and frontiers In: Regional Development in the romain-hungarian cross-border space from national to European prespective (Ed.: István Süli_Zakar, Ioan Horga), Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen pp Parádi józsef (1996): A magyar rendvédelem története. Budapest, 367. p. Sallai J. (2003): Németország határmenti rendőri együttműködése. 49. p. Sallai J. (2004). A Schengeni Egyezmények. In: Az EU, mint a szabadság, biztonság és jog térsége. (Szerk.: Sallai J.) pp Süli-Zakar I. (2003): A határ menti területek (külső perifériák) fejlesztésének kérdései. In: A terület- és településfejlesztés alapjai. (Szerk.: Süli-Zakar I.), Dialóg Campus, Budapest-Pécs, pp Tóth A. (2003): A határőrség által felfedett jogellenes cselekmények alakulása a rendszerváltás után és az EU-tagságunkkal valószínűsíthető változások. In: Társadalomföldrajz-Területfejlesztés I. (Szerk.: Süli-Zakar I.). Debrecen, pp Tóth A. (2004): A kriminálgeográfiai kutatások aktualitása hazánkban.. In: Debreceni Szemle 2004/1. sz. pp Tóth Á.-né Dr. Masika E. (2004). Az EU bel- és igazságügyi együttműködésének, ill. a szabadság, biztonság, és jog európai térségének története az alapító szerződések tükrében. In: Az EU, mint a szabadság, biztonság és jog térsége. (Szerk.: Sallai J.) pp

110 A MAGYAR-ROMÁN HATÁRMENTI KISTÉRSÉGEK FOGLALKOZTATÁSÁNAK ÉS MUNKANÉLKÜLISÉGÉNEK NÉHÁNY JELLEMZŐJE AZ ÉSZAK- ÉS DÉL-ALFÖLD RÉGIÓKBAN Gödör Zsuzsa * A tanulmány a két alföldi régió azon kistérségeinek foglalkoztatását és munkanélküliségét vizsgálja, amelyek a magyar-román határ mentén találhatóak. Az Észak-Alföld és a Dél-Alföld Régiót a szakirodalom a fejletlen térségtípusba sorolja, így ezekben a régiókban különösen fontos kérdés a versenyképesség illetve az azt biztosító felzárkózás. A régiók és kistérségeik fejlődésének egyik kulcskérdése az ott élő népesség hatékony foglalkoztatása. A határmentiség, mint sajátos térbeli helyzet hosszú ideig inkább hátrányt jelentett az érintett kistérségek számára, amely megmutatkozik a évek foglalkoztatási jelzőszámaiban. A Dél-Alföld és Észak-Alföld Régiók néhány jellemző vonása A két régió hat megyéje az ország területének 38,8 %-án terül el, itt él a népesség közel egyharmada. A népsűrűség az Észak-alföldi régióban 86,5 fő/km 2, a Dél- Alföldön 73,5 fő/km 2. A belföldi vándorlási különbözet mindkét régióban negatív, e tekintetben az Észak-Alföld Régiót csak Észak-Magyarország előzi meg. A két régió 2004-ben a Bruttó hazai össztermék 19,2%-át hozta létre. Az egy főre jutó GDP alapján a régiók sorrendjében Dél-Alföld az ötödik, az Észak-Alföld hatodik. A lenti táblázat adatai jól mutatják, hogy mindkét régióban jelentős társadalmi gazdasági feszültségek halmozódtak fel, amelyek a térség humán erőforrásait azok mennyiségét és minőségét jelentős mértékben befolyásolhatják. * főiskolai adjunktus, Tessedik Sámuel Főiskola, PhD hallgató, Debreceni Egyetem Közgazdaságtudományi Doktori Iskola 115

111 1. sz. táblázat: A magyar régiók főbb adatai az EU adatok tükrében Ország, régió Terület, km 2 Évi átlagnépesség, 1000 fő Népsűrűség, fő/km 2 Munka- Fiatalok nélküli- ségi ráta, nélküliségi munka- % rátája, % Egy főre jutó GDP, PPS Egy főre jutó GDP (PPS) az EU-25 átlagában, % EU ,5 9,2 18, EU ,2 8,2 16, Magyarország ,6 6,1 15, Közép-Magyarország ,8 4,5 13, Közép-Dunántúl ,0 5,6 13, Nyugat-Dunántúl ,4 4,6 9, Dél-Dunántúl ,2 7,3 19, Észak-Magyarország ,0 9,7 22, Észak-Alföld ,1 7,2 18, Dél-Alföld ,0 6,3 15, Forrás: Területi Statisztikai Évkönyv,2005. KSH Demográfiai jellemzők A humán erőforrás nem független a demográfiai jellemzőktől, hiszen a korstruktúra a munkaerő-kínálat volumenét, az iskolázottság pedig a kínálat minőségét befolyásolja. Az utóbbi évek tendenciái alapján mindkét alföldi régió az ország fogyó népességű régiói közé tartozik. A közötti időszakot tekintve a népességfogyás üteme az országos átlagnál nagyobb volt, ami évente mintegy 6-7 ezer fős veszteséget jelentett. A csökkenéshez a vándorlás mellett a természetes fogyás, a születések és halálozások negatív egyenlege is hozzájárult, amely csak kissé maradt el a vándorlási veszteségtől. A két alföldi régió vándorlási egyenlege mindig a legrosszabbak közé tartozott a régiók között. A falusi területekről továbbra is intenzív az elvándorlás az urbanizáltabb térségek: Budapest, Nyugat-Magyarország illetve más fejlődő városközpontok felé. Ugyanakkor a peremvidékek aprófalvaiban igen számottevő a különösen hátrányos helyzetű, tartós munkanélküliséggel küzdő népcsoportok növekedése. A szomszédos országokból a magyar nemzetiségűek jelentős számban települnek át a határ menti falvakba, városokba. 116

112 A versenyképesség, ezen belül a foglalkoztatási ráta alakulását a népesség korösszetétele, ha nem is közvetlenül, de jelentősen befolyásolja. A munkaképes korú népesség magasabb aránya ugyanis tágabb lehetőséget kínál a foglalkoztatási hányad további növelésére. Az utóbbi évtizedek demográfiai folyamatait figyelembe véve azonban egyre szűkülnek azok a korcsoportok, akiknek feladata a gyermekek és az időskorúak eltartása. Az is elmondható, hogy a régió népességének munkavállalási képessége a jövőben tovább csökkenthet, hiszen nem születik elegendő számú gyermek ahhoz, hogy a munkából kieső idősebb nemzedékeket a későbbiekben majd pótolja. A helyzet nagyrészt már a kilencvenes években kialakult munkaerő-piaci helyzet következménye. Ehhez az is nagyban hozzájárult, hogy korábban igen sokan mezőgazdasággal foglalkoztak, amely egyre kevesebb embernek nyújt megélhetést, s a fiatalok inkább elköltöznek, másutt keresték, keresik megélhetési forrásukat. A megélhetés új szegmense a külföldi munkavállalás, amelynek foglalkoztatási szerkezetre gyakorolt hatása hosszabb távon attól is függ, hogy a külföldön szerzett jövedelmet itthon fektetik-e be, és visszatérnek-e egyáltalán a magyar munkaerőpiacra a külföldön munkát vállalók? 2. sz. táblázat: Korösszetétel alakulása 2000, 2005 év Megnevezés Korösszetétel Észak-Alföld Dél-Alföld Magyarország Változás % Változás % Változás % 0 14 éves 19,4 17,4 89,7 17,1 15,2 88,9 17,1 15,4 90, éves 67,0 68,0 101,5 67,5 68,3 101,2 68,3 68,8 100,7 65 X éves 13,5 14,6 108,1 15,4 16,6 107,8 14,6 15,8 108,2 Gyermeknép esség eltartottsági rátája 29,0 25,7 88,6 25,3 22,2 87,7 25,0 22,4 89,6 Idős népesség eltartottsági rátája Öregedési index 20,2 21,4 105,9 22,9 24,3 106,1 21,4 22,9 107,0 69,5 83,4 120,0 90,4 109,3 120,9 85,5 102,4 119,8 Forrás Békés megyei Statisztikai Évkönyv 2000,2005, KSH 117

113 A gyermekkorúak részaránya folyamatosan csökkent, míg az idősebbeké nőtt mindkét régióban 2000 és 2005 között. Az észak-alföldi régió esetében elmondható, hogy a korstruktúra az országosnál fiatalabb, évtizedek óta Szabolcs- Szatmár-Bereg megye rendelkezik kiugróan a legmagasabb születési rátával. A délalföldi régió Közép-Magyarország után a legöregebb: 2000-ben 100 gyermekre 90 míg 2005-ben már 109 időskorú jutott. Ez a mutató a másik alföldi régióban ben 69, míg 2005-ben 83 fő volt. A két régió határmenti kistérségeinek foglalkoztatási jellemzői A vizsgált tizenkét kistérség a két alföldi régió négy megyéjében helyezkedik el. Az elemzés során az Állami Foglalkoztatási Szolgálat adataira alapozva a évek néhány fontos foglalkoztatási jellemzőjét hasonlítom össze. A vizsgálat a éves korosztály adataira vonatkozik. A kistérségek munkanélkülisége Az Észak Alföld érintett kistérségeiben élt 2004-ben a két megye munkanélküli népességének 38,9%-a, ez az arány 2005-ben 39,1%. A dél-alföldi vizsgált kistérségekben élt 2004-ben a megyei munkanélküliek 47,1%-a illetve 2005-ben 46,9%-a. A vizsgált időszakban a munkanélküliek száma a régiók, a megyék, és a kistérségek szintjén is jelentősen emelkedett. A z Észak Alföld Régióban a növekedés 20,7%, amelyet meghaladta Hajdú-Bihar megye, amelyben ez a változás 27,3%. A megye érintett kistérségeinek összességében jobban nőtt a munkanélküliek száma a régiós rátánál, Derecske-Létavértesei Kistérség esetében a növekedés 31,4%. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a munkanélküliek számának növekedése 14,1%, alacsonyabb a régiós, és a szomszédos Hajdú Bihar megye adatánál. A megyében jelentősen romlott a Mátészalkai Kistérség munkavállalóinak helyzete, ahol a munkanélküliek száma 24,5%-kal emelkedett egy év alatt. A Dél-Alföld Régióban a munkanélküliek száma 32,7%-kal növekedett 2004 és 2005 között. A csongrád megyei kistérségek szembetűnően magas, a megyei és a régiós növekedés fölötti rátával tűnnek ki. A munkanélküliségi ráták alakulása Régiós szinteken a munkanélküliség rátája közel azonos volt 2005-ben, a Dél-Alföld adata 8,87%, az Észak Alföldé 8,92. A dél-alföldi régióban két kistérség, a gyulai és a szegedi volt a legkedvezőbb helyzetben, a többi ráta jelentősen meghaladja a saját megye,illetve régió adatát mindkét évben. Az Észak- Alföld Régió valamennyi magyar- román határment kistérségében a megyei átlagokat és a régiós adatokat egyaránt meghaladó a munkanélküliség rátája. A 118

114 vizsgált tizenkét kistérség közül a legmagasabb a munkanélküliek aránya mindkét évben a hajduhadházi és a csengeri kistérségekben. A munkanélküliség rátájának változását mutatja az 1.számú ábra. A vizsgált kistérségek munkanélküliségi rátái a években 1. számú ábra: Forrás: saját szerkesztés az ÁFSZ adatainak felhasználásával Aktivitás és inaktivitás Az inaktív népesség számának kismértékű csökkenése figyelhető meg a kistérségek mindegyikében, ugyanakkor az inaktívak száma és aránya is magas a munkaképes korú népességen belül. Két kistérség, a berettyóújfalui és a makói kivételével ben mindenütt magasabb az inaktívak száma, mint a foglalkoztatottaké. Ez az összefüggés igaz a megyék és a két régió esetében is. A kistérségek aktivitási rátáit a 2. számú ábra mutatja. 119

115 A vizsgált kistérségek aktivitási rátái a években 2. számú ábra: Forrás: saját szerkesztés az ÁFSZ adatainak felhasználásával Az Észak-Alföld Régió aktivitási rátája 2004-ben 47,7%, ami 2005-re 48,1%-ra emelkedett, de mindkét évben alacsonyabb a dél-alföldi régiós adatnál (49,3 és 50,1 százalék). Pozitívum, hogy az aktivitási ráta kismértékű növekedése mind a tizenkét kistérségben megfigyelhető, ugyanakkor a ráta értékei csak három kistérségben (makói, mezőkovácsházi, és berettyóújfalui) magasabbak 50%-nál. Mindkét évben a gyulai kistérség aktivitási rátája a legalacsonyabb, érdemes megemlíteni, hogy ugyanakkor ez a kistérség rendelkezett a legalacsonyabb munkanélküliségi rátával. A foglalkoztatottak száma és a foglalkoztatási ráta A foglalkoztatottak száma 2004-ről 2005-re mindkét régióban csökkent, a csökkenés egy százalékpont alatti mértékű volt. A régiókon belül a kistérségek foglalkoztatásának változása leképezte az egyes megyékben bekövetkezett módosulásokat. A megyeivel azonos szintű növekedés jellemezte Szabolcs- Szatmár-Bereg és Csongrád kistérségeit, és ugyanez igaz Hajdú-Bihar és Békés megyékben, ahol viszont csökkent a foglalkoztatás. A foglalkoztatási arány országos viszonylatban is rendkívül alacsony, ugyanakkor erőteljesebben differenciált, mint más munkapiaci jellemzők. A szélső értékek 2004-ben 39,4 és 49,7% (mátészalkai és makói kistérségek adatai). A következő évben az arányszámok 39,8 és 51,1% között találhatóak. Negatívum, hogy a foglalkoztatási arány mindkét régióban csökkent. Az Észak-Alföld 120

116 Régióban javultak a szabolcsi kistérségek mutatói, míg a Dél-Alföldön alacsony szinten stagnáló Békés megyei, és magasabb kiinduló értékek melletti növekvő csongrádi mutatószámokat figyelhetünk meg. A foglalkoztatási rátákat szemlélteti a 3. számú ábra. A vizsgált kistérségek foglalkoztatási arányszámai a években 3. számú ábra Forrás: saját szerkesztés az ÁFSZ adatainak felhasználásával 121

117 Melléklet GONDOLJUNK EGY KÖZÖS JÖVŐRE: HATÁRMENTI AGGLOMERÁCIÓ 2004 Ter. Egys. Munkanélk. Munkanélk. fő Foglalk. fő Inaktívak Foglalk. ráta Aktivitási ráta Csengeri Fehérgyarmati Mátészalkai Nyírbátori Szabolcs-Szatmár- Bereg Berettyóújfalui Derecske-Létavértesi Hajdúhadházi Hajdú-Bihar Észak-Alföld Gyulai Mezőkovácsházi Sarkadi Békés Makói Szegedi Csongrád Dél-Alföld Ter.egys. Munkanélk. % Munkanélk. fő Foglalk. fő Inaktívak Foglalk. ráta Aktivitási ráta Csengeri 14.49% % 49.20% Fehérgyarmati 13.74% % 49% Mátészalkai 13.55% % 46% Nyírbátori 12.33% % 49.40% Szabolcs-Szatmár- Bereg 10.07% % 46.50% Berettyóújfalui 11.63% % 52.80% Derecske-Létavértesi 10.36% % 46.40% 122

118 Hajdúhadházi 14.76% % 48.50% Hajdú-Bihar 8.56% % 49.40% Észak-Alföld 8.92% % 48.10% Gyulai 7.05% % 43.20% Mezőkovácsházi 13.65% % 52.10% Sarkadi 13.60% % 48.10% Békés 9.30% % 46.40% Makói 10.89% % 57.40% Szegedi 7.13% % 48.50% Csongrád 8.31% % 51.60% Dél-Alföld 8.87% % 50.10% Összegzés A tanulmány négy megye magyar-román határ mentén fekvő tizenkét kistérségét vizsgálta a foglalkoztatás és munkanélküliség mutatószámainak segítségével. A tizenkét kistérség két olyan régióban található, amelyek európai uniós viszonylatban a régiók gazdasági fejlettsége alapján a 245. és a 246. helyet foglalják el. A tanulmány a teljesség igénye nélkül néhány alapvető mutatószám területi vetületével kísérelte meg a foglalkoztatás területi folyamatainak módosulását jelezni. Az elmúlt tíz-tizenöt év kiemelkedő tendenciája az iskolázottsági szint emelkedése, amely a humán erőforrások minősége szempontjából kedvező változás mindkét régióban. Ugyanakkor az oktatás minősége, a megszerzett tudás konvertálása a gyorsuló, és olykor nehezen kiszámítható verseny kihívásaira adott válasz szempontjából még sok bizonytalansággal, áldozatokkal és megújuló regionális különbségekkel is járhat. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a kilencvenes években zajló átmenet, a regionális gazdasági struktúra változása összességében jelentősen hatott a humán erőforrások extenzív tényezőire. Az átalakulási folyamatban az Észak-Alföld és a Dél-Alföld Régió egyaránt a gazdaságpolitikában a kevéssé preferált és fejlesztett régiók között található. Napjaink fő kérdése e struktúrán belül a minőségi és mennyiségi változás elérése. A humán erőforrások komplex fejlesztése nélkül ugyanis a régiók nem képesek adottságaikon javítani, a foglalkoztatás szintjének bővítése nélkül viszont a meglévő munkaerőforrás elvándorlása megjósolható. A jövő fejlődésének egyik kérdése, hogy az uniós tagság előnyei miként kamatoztathatóak a kistérségek munkapiacainak fellendítése érdekében. 123

119 Irodalom A gazdasági fejlődés regionális különbségei Magyarországon 2005-ben, KSH, 2006 Rechnitzer János Smahó Melinda (2005.): A humán erőforrások regionális sajátosságai az átmenetben, MTA Közgazdaságtudományi Intézet Süli-Zakar István (2003): A terület- és településfejlesztés alapjai. Dialóg Campus Kiadó. Budapest-Pécs Területi Statisztikai Évkönyvek Békés megyei Statisztikai Évkönyv KSH, 2000 és

120 HATÁRMENTI EGYÜTTMŰKÖDÉSEK FOLYTONOSSÁGÁNAK BIZTOSÍTÁSA KORMÁNYZATI FELELŐSSÉGVÁLLALÁS SEGÍTSÉGÉVEL KÁRPÁTALJA ÉS SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYE VISZONYLATÁBAN Koi Róbert Bevezetés A szomszédos országok egymás közötti jó szomszédi viszonyát napjainkban már nem csak a tartalmas politikai párbeszéd jellemzi, hanem egy jól átgondolt együttműködés a két ország határvidékén. A határmenti együttműködés ettől függetlenül még mindig magán hordozza az alulról szerveződő jellegét. Amelyet társadalmi, gazdasági és kisebb mértékben a helyi politikai magatartás hoz létre. A határmenti együttműködés Közép-Európában csak a rendszerváltást követően bontakozhatott ki. A határok átjárhatóságával az addig fennállt társadalmigazdasági viszonyok változása ment végbe. A határmenti együttműködés roppant gyorsasággal való megjelenése a történelmi-társadalmi viszonyok révén előre jelezhető volt. A kapcsolatépítés fő útja elsősorban történelmi, kulturális és társadalmi jellegűekként voltak jellemezhetőek a kilencvenes években. Az érintkező területek gazdasági kapcsolatainak megjelenése azért váratott magára, mert jellemzően periféria területek érintkezéséről volt szó. A kérdéskör a két ország kormánya számára sem hanyagolható el, főleg az említett ok miatt. A kormányközi megállapodásban már 1991-től szereplő témakör valójában csak az utóbbi két évben készült cselekvési tervben jelenik meg valódi tartalmat magában foglalva. Az aktuális események megkövetelik, hogy a legfelsőbb szinten megtörténjenek azok a döntések, és a hozzájuk kapcsolódó intézkedések, amelyek az együttműködés folyamatosságát és elmélyítését hívatottak szolgálni. Kihívásként jelenik meg mindkét kormányzat számára az új határőrizeti rendszer 3 bevezetése, amely nem szabad, hogy korlátot jelentsen a meglévő együttműködésnek. A határmenti együttműködés politikai feltételrendszere Két ország egymás közötti viszonyát a legjobban abban lehet megfogni, hogy a határvidék mennyire képes egymást erősíteni, vagy hogyan működnek együtt az erősségeik kihasználásában. Az együttműködés elemi feltétele, hogy a határos PhD hallgató, Debreceni Egyetem Földtudományi Doktori Iskola 3 Schengeni határőrizeti rendszer 125

121 államok egymással baráti viszonyt ápoljanak. E tekintetben Magyarország és Ukrajna nagyon kedvező helyzetben van, mert a két állam vezetése folyvást biztosítja egymást partnerségéről. Legutóbb márciusban lezajló miniszterelnöki csúcstalálkozó is ezen elv elmélyítését volt hivatott szolgálni. Ezen megbeszélés adott alkalmat a határmenti együttműködés témakörének lényeges kidolgozására is. Az elfogadott akcióterv tartalmazza, hogy mindkét állam kiemelkedően fontosnak tartja a határon átnyúló kapcsolatok támogatását, amelyhez mindkét állam meghatározott intézményt és pénzügyi keretet jelölt meg. Az együttműködés tételeit az 1997-ben elfogadottak szerint tárgyalták, mégpedig a következő területekre kiterjedve: 1. Település- és regionális fejlesztés. 2. Közlekedés és hírközlés. 3. Energetika. 4. Környezet- és természetvédelem. 5. A vízforrások védelme és racionális hasznosítása. 6. Levegőszennyezés, zajszint csökkentés. 7. Oktatás, szakképzés, tudományos kutatás. 8. Egészségügy. 9. Idegenforgalom. 10. A határmenti lakosság problémái. 11. A határátkelőhelyek kialakításával és működtetésével kapcsolatos kérdések. 12. A határon átnyúló gazdasági együttműködés. 13. Humanitárius együttműködés. Az elfogadásra kerülő program tartalmazza azt a gondolatot, hogy az együttműködés megszilárdulásának alapja egy kormányközi bizottság megteremtése, amely a felmerülő akadályok leküzdésére is felhatalmazást kap. A határon átnyúló kapcsolatok helyes megítélését az is jól jellemzi, hogy mindkét kormány országos szintű érdekként nevezi meg. A határmenti együttműködés elmélyítéséhez mindenképpen meg kell valósuljon egy partnerségen alapuló információ csere a befektetők igényeinek megfelelően. Biztosítani kell az érintkező területek szakmai testületeinek számára a megfelelő szintű kommunikáció megvalósulását. Meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy a közös fejlesztésekhez uniós forrás is igényelhető lehessen. A megvalósítandó beruházások esetén elengedhetetlen feltétel az állami garanciavállalás, valamint a gazdasági társaságok partnerként való bevonása. 126

122 A szomszédos területek zökkenőmentes kapcsolattartásának elmélyítéséhez célként szerepel egy újbóli helyi érdekű határforgalmi rendről 4 szóló megállapodás megtétele. Figyelembe véve, hogy a határszakasz a közeljövőben már a schengeni feltételek szerint fog funkcionálni. Ebből kifolyólag elgondolkodtató, hogy a megállapodás megkötésének van-e megfelelő szándék alapja. De az bizonyos, hogy az Unió alkalmas szomszédsági programhoz való csatolás esetén jelentős forrást nyújtana a megvalósításhoz. Az együttműködés folyamatosságának biztosításához elengedhetetlen egy megfelelő infrastrukturális háttér. Amely magában foglalja az áru- és személyszállítást ellátó országos és regionális jelentőségű közút- és vasútfejlesztést egyaránt. Itt kell megjegyezni, hogy ebben a tekintetben Kárpátalján van kiemelten a hangsúly. Bár az utóbbi négy évben folyamatosan javulnak az infrastrukturális feltételek, de a további fejlesztés elengedhetetlen. Fejlesztésre szorul a közúti határátkelők ukrán oldala. A Beregsurány Luzsanka (Asztély) nemzetközi határátkelőhely teherforgalom számára történő kibővítése. A hozzájuk kapcsolódó közutak megfelelő állapotának biztosításával. Valamint egy Beregszászt elkerülő út megépítésével. A biztonságos és gyors közúti közlekedés érdekében az autópálya építésének folytatása és a hozzá kapcsolódó határátkelőhely építése mindenképpen nélkülözhetetlen. A modern vasúti személyszállítás megteremtése végett mindenképpen üzembe kell állítani olyan Intercity vonatokat, amelyeknél megoldódik a nyomtávváltás akadálya, és melynek segítségével a menetidő akár a felére csökkenthető egy Budapest-Ungvár viszonylatban is. A szomszédos területek számára fontos kérdés az árvízzel szembeni védekezés, ez bizonyítja az is, hogy a legszorosabb információs kapcsolat e témakörben alakult ki a magyar és az ukrán szakemberek között. Természetesen ez az árvízzel szembeni védekezés speciális jellege révén jött létre. Legfelsőbb szinten is komoly szakmai munkát és a partner országok együttműködését kívánja meg. A kérdés rendezésére egy olyan alternatíva látszik kirajzolódni, amely a Felső-Tisza vízgyűjtő területén létrehozandó kis kapacitású vízierőművek rendszerét takarná. Bár a terv előre láthatóan megoldást jelenthetne az árvízzel szembeni védekezéssel szemben, de nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az erőművek megépítése során, valamint létrehozásával jelentős környezet átalakulás menne végbe. Ebből kifolyólag nem ártana rendezni a két ország között jelenleg életben lévő környezetvédelmi és területfejlesztési megállapodást, amelyet még 1993-ban lett aláírva, és mára már teljesen elavulttá vált. Sürgető kérdés ugyanis a Felső-Tisza vízgazdálkodásának megoldása, az ivóvíz megóvás érdekében lépéseket kell tenni 4 Kishatárforgalom, amely esetén az érintkező területek lakossága utazhat egymás területére. Könnyített feltételek között. 127

123 128 GONDOLJUNK EGY KÖZÖS JÖVŐRE: HATÁRMENTI AGGLOMERÁCIÓ a szennyvíz elhelyezés kérdésében. Meg kell teremteni a hulladékgazdálkodás korszerű rendszerét. Fel kell oldani azt a közigazgatási hézagot, amely az árvízvédekezésre létrejött rendszert nem tartalmazza. A határmenti együttműködés kormányzati szerepvállalásában fontos hely illeti meg a mindkét határvidéken élő nemzeti kisebbség közérzetének javítása érdekében tett lépések sorozata. Ezen lépések közül jelkép értékű döntés, a Magyarországon történő Tarasz Sevcsenko költő szobrának felállítása, Kárpátalján pedig a vereckei magyar honfoglalási emlékmű létrehozása. Az együttműködés emblémája a Munkácsy kiállítás lenne, amely Munkácson kerülne bemutatásra a várban. Az együttműködés folyamatának biztosítása megkerülhetetlenül elemi érdek a Kárpátalján élő magyar kisebbség szempontjából. A Közép-Európában újonnan kialakult politikai földrajzi tér révén, a határon túli magyarok meghatározó részének egyszerűsödött a kapcsolattartás lehetősége az anyaországgal, ez alól csak a Vajdaságban és Kárpátalján élő magyarok képeznek kivételt. Ezért nem hagyhatók figyelmen kívül az együttműködés megoldandó kérdései között a kisebbség helyzetére vonatkozó tételek. A magyar történelmi, kulturális és szellemi érték megismerhetésének legmegfelelőbb eszköze a helyben működő kulturális és közoktatási intézmények megléte. Biztosítva a működésükhöz szükséges feltételeket, e mellett magyar nyelvű könyvekkel és tankönyvekkel valamint szakemberekkel való megfelelő ellátást. Nagy feladat, az oktatási együttműködésben a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola ukrán részről történő társfinanszírozása. Szükséges felismerni, hogy az együttműködés hatékonyságának biztosításához nélkülözhetetlen a megfelelően képzett szakember, aki képes átlátni a két ország között fennálló kapcsolatot, és képes áthidaló megoldást kínálni a különböző szervezeti és működési szabályozások különbségei terén. A határon átívelő kapcsolatok elmélyítése olyan intézkedéseket kívánnak meg az együttműködő kormányoktól, amelyek megvalósulásában mindkét fél partner. A partnerség túlmutat az egyszerű megállapodáson, hiszen egy program csak akkor zárul le sikeresen, ha megfelelő pénzügyi háttérrel rendelkezik, amely mindék részvevő hozzájárulásán alapul. Ezért nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy milyen mértékű tehertételre képes az egyik és másik fél. Valamint azt sem, hogy partner országok milyen egyéb lehetőségekkel rendelkeznek saját forrásain kívül. Itt kell ugyanis megjegyezni, hogy Magyarország Európai Uniós tagsága olyan esélyt teremt, amely révén a határmenti együttműködés alkalmas tervek esetén részfinanszírozást nyerhet a TACIS keretből. Ettől függetlenül a pénzügyi források tervezésénél figyelemmel kell kísérni, hogy például Magyarországon csak négy olyan megye van, amely nem vesz részt határmenti együttműködésben, (1. ábra) valamint azt, hogy mindkét országnak komolyan figyelnie kell a költségvetés

124 alakulására. Ezért nem szabad előre láthatóan olyan terveket kezdeményezni, amelyek megoldatlanok maradnak a finanszírozás elmaradása véget. Vagyis a határmenti együttműködést tekintve a jelen időszakban nem engedhető meg a fellelőség vállalás és cselekvés elmaradása. 1. ábra: A határmenti együttműködésben részt velő magyarországi megyék A határmenti együttműködés és a politikai szerepvállalás szintjei A határmenti területek között kialakuló kapcsolatok egy három lépcsőből álló folyamaton mennek át, ezek: - egymáshoz való közeledés, - kapcsolatrendszer fejlesztése és elmélyítése, - egységes fejlesztési tervek megvalósulása (Kruppa, 2003). A folyamat jellemzően alulról szerveződő, amely azt takarja, hogy a közeledés időszakában a települési önkormányzatok tevékenysége révén alakulnak ki az együttműködés keretei. Testvérvárosi és települési megállapodások születnek. Ezen szerződések nagyobb részt nem közjogi aktusok, hanem protokolláris jellegűek. Tartalmukat tekintetve elsősorban kulturális jellegűek. Ezen belül diákcsere programmal, sport és művészeti eseményekkel, kiállításokon és vásárokon való részvétellel szerepelnek egymás közösségi életében. De ettől függetlenül nagyon fontos lépesei egy tartalmas magasabb politikai szintű együttműködés felé. Kárpátalja városai és néhány magyarok által lakott település a következő magyarországi várossal és településsel van testvér települési kapcsolatban: 129

125 Település Ungvár Beregszász Munkács Szolyva Péterfalva Csetfalva Rahó Csap Salánk Testvérváros Nyíregyháza Vásárosnamény Mátészalka Nyírmihálydi Uszka Tiszadada Deszk Záhony Milota 1. Táblázat: Néhány Kárpátaljai település testvérvárosi kapcsolata A szomszédos területek társadalmi kapcsolatai egyre szélesebb kiterjedése maga után vonja a kapcsolatok gazdasági jellegének megjelenését is. A határokon átívelő gazdasági kapcsolatok kialakulásával nélkülözhetetlenné válik a szomszéd területek intézményeinek és önkormányzatainak együttműködése. A kapcsolatkeresés és annak széleskörű kibontakozása eredményezhet egy olyan tartalmas párbeszédet, amely mind megyei, de országos szinten előrelépést hozhat a két ország szomszédsági viszonyában. Annak lehetőségének felismerésével, hogy egy partner segítségével könnyebben orvosolhatók az olyan kérdések, amelyek minkét félnél jelentkeznek. A felmerülő megoldások terve és megvalósítása történhet megyei, de országos szintű programként. Legtöbb esetben a megyék közötti együttműködés akkor a legsikeresebb, ha az együttműködés fontossága megjelenik a legfelsőbb szinten is, és az támogatásra kerül. Szabolcs Szatmár Bereg megye és Kárpátalja számára kiemelkedően fontos a partnerség. Az együttműködés lehet az a járható út, amely meghozza mindkét terület gazdasági felemelkedését. Ez az amúgy is szervesen egymáshoz kapcsolódó terület az együttműködés révén egy olyan növekedési pályára állhat, amely eleddig ismeretlen volt a térségben. Ennek érdekében az együttműködő felek megtesznek mindent annak érdekében, hogy megfelelő alapot teremtsenek. Így a megyék között létrejött egy kétoldalú keretegyezmény, amely egy cselekvési tervet jelent kulturális, gazdaság és kereskedelem, környezetvédelem és vízgazdálkodás, valamint katasztrófa védelmi vonatkozásokban. (2. ábra: a fent említett egyezmény aláírása Gazda László és Oleg Havasi által.) Az együttműködés legmagasabb szintjén álló közös beruházások megvalósulása továbbra is a legfelsőbb döntéshozatali szinten marad. A megvalósítás szervezése a megyei szint felé is nyitottá válik, ha az egyébként nem kíván kormányzati döntést. 130

126 2. ábra: Régióközi keretegyezmény aláírása Szabolcs Szatmár Bereg megye és Kárpátalja között (2005) Kedvező politikai magatartás mellett prosperáló kapcsolatok A gazdasági és a kereskedelemi kapcsolatoknak nagyon jót tesz a pozitív politikai magatartás. Ezt bizonyítja az elmúlt években tapasztalható folyamat. Kárpátalján 2005-ben 145 magyar cég végzett el beruházást, 2006-ra a számuk 170 egységre növekedett. Az ukrán befektetők száma is egyre meghatározóbbá válik Szabolcs Szatmár Bereg megyében. A Magyarországra érkező ukrán befektetők 40%-a választja a legkeletibb megyét. A gazdasági kapcsolatok fejlődését a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara is nagyban elősegítette azzal, hogy 2001-ben létrehozta a magyarukrán tagozatát, amelyben jelenleg 150 tag van bejegyezve. Kárpátalján hasonlóképpen, szintén megalakult a helyi Kereskedelmi és Iparkamara ukránmagyar tagozata. A két szervezet elsődleges célja, hogy elősegítse a vállalkozók kapcsolatfelvételét. A magyar cégek érdeklődése az ukrán vállalatok felé egyre erősödik, az érdeklődés legnagyobb mértékben a bérmunka révén a konfekció és textiliparban jelentkezik. Szintén meghatározó mértékű befektetési hajlandóság mutatkozik a csomagolóipar és az élelmiszeripar vonatkozásában is. Az üzleti érdeklődésnek jót tesz, hogy a kereskedelmi együttműködésnél kialakult a bizalom a partnerek között, amely rámutat arra, hogy a terület kinőtte a magas üzleti kockázatú terület bélyegét. A határmenti terület fejlődése szempontjából kiemelkedően fontos lenne vegyes vállalatok létrehozása, vagy magyar tulajdonú kisvállalatok beindítása. A magyar oldalon megoldást jelentene egy jól megközelíthető ipari park kialakítása, amely lehetőséget kínálna a területről való elvándorlás megakadályozására. Hiszen sajnos a határhoz legközelebbi területeken lehet a legkevésbé érezni a 131

127 határmentiség által nyújtott előnyöket. (Persze fontos kiemelni, hogy a törvényes keretek között működő lehetőségekre érvényes az előbb jelzett állítás.) Az ukrán oldalon a magyar kisebbség által lakott terület nagyon sajátos képet mutat. A lakosságot megtartó beruházások hiánya azt eredményezi, hogy a magyar ajkú fiatalok Magyarországon vállalnak munkát, ennek eredménye, hogy évek óta magas a területről áttelepülők száma. A lakosság megtartás szempontjából alternatívát a határátlépésből történő megélhetés, vagy a mezőgazdaságban történő befektetés jelent. Ezzel magyarázható az, hogy a magyar kisebbség a határmenti kapcsolatok legintenzívebb szereplője. Az elmúlt két-három évben változás rajzolódott ki a határátlépők összetételében, amely a Magyarországra történő beutazás szigorítása, valamint a fokozott vám ellenőrzés révén jött létre. Fontos kiemelni, hogy bár a magyar kisebbség megélhetési feltételei romlottak, de nem szabad arra a megállapításra jutni, hogy a rendszert vissza kell állítani, mert az hibás elképzelés lenne. Megfelelő beruházással a probléma gyorsan orvosolhatóvá tehető, ha pedig figyelembe vesszük, hogy a valódi határmenti együttműködés szempontjából ez a helyzet a kedvezőbb, beláthatjuk azt, hogy e tekintetben mindkét fél jobban járt. A 3. ábra képet ad arról, hogyan alakul a Kárpátaljai magyar kisebbség Magyarországra történő beutazásának okai. Ebből látható, hogy a lakosság kapcsolattartási lehetőségei jelentősen nem romlottak az anyaországgal szemben. De azt sem szabad hinnünk, hogy ez továbbra is így fog alakulni, ennek okait elsősorban a schengeni előírások betartása fogja okozni. Bevásárlás Rokonlátogatás Barátok, ismerősök látogatása Megélhetési kereskedelem 35,90% 41,10% 53,10% 59,50% Munkavállalás Pihenés, szabadidő eltöltés Tanulmányok Üzleti kapcsolat 8,30% 5,80% 14,70% 22,70% 0,00% 10,00% 20,00% 30,00% 40,00% 50,00% 60,00% 3. Ábra: Magyarországra történő beutazás okai Kárpátaljai magyar lakosok körében (Baranyi Balcsók 2006) A két terület együttműködése az előbbieken túl kiterjed, a kulturális és a turisztikai kapcsolatokra is. Ez az együttműködés azonban nagyban különbözik az előbbiektől, mivel ezek létrejöttét elsősorban a társadalmi egymáshoz tartozás 132

128 hozta létre. De természetesen fennmaradása és fejlődése megkerülhetetlenül megkívánja ezen területen is a megfelelő politikai együttműködést. A kulturális kapcsolattartás alapjait nem a gazdasági előnyszerzés tartja fenn, hanem a területeken élő lakosság egymás iránti érdeklődése. A kulturális együttműködés kereteit tekintve legtöbb esemény a testvérvárosi kapcsolatokból fakad. Ezeken túl egymás meghatározóan fontos eseményein történő részvételt, közös rendezvények és vásárok tartását sport és fesztiválok együttes szervezését jelenti. A kulturális kapcsolatok megléte és kiterjedése más lehetőségek felé előmozdítja az együttműködés más irányainak meggyökerezését is. A kulturális együttműködésnek kialakulóban van egy történelmi ismeretterjesztő és hagyományőrző része is, amely magában foglalja a magyar történelem neves képviselőinek emlék állítását és megőrzését. Kárpátalján az utóbbi két három évben lépett elő nagyobb hangsúllyal. Több helyen felállításra került például: II. Rákóczi Ferenc emlékszobra (4/a ábra.). A történelmi megemlékezések jelentős arányt képviselnek a kulturális kapcsolatok között. A nemzeti hagyományőrzés is az utóbbi időben került előtérbe. Több településen készült el tájház és kerül megrendezésre hagyományőrző fesztivál. Egyre nagyobb szerepet kap a Salánkon nyaranta megrendezett jurta tábor, amely mind kárpátaljai, mind magyarországi gyerekek számára teremti meg azt a légkört, amely a honfoglalás idejéből származik. (4/b ábra). 4/b. Ábra: Életkép a salánki jurta tábor nyitónapján Salánkon 2003-ban 133

129 4/a. Ábra: II. Rákóczi Ferenc szobrának leleplezése Turisztikai vonatkozásban, az együttműködés abban segíthet, hogy egymás adottságait kihasználva megnövelhető legyen a térségben elérhető turisztikai kínálat. A turizmusban jelentős lehetőségek vannak, amelyek nagyban kihasználatlanok. Az együttműködés segítséget nyújthat ebben. Kárpátaljai adottságok vonzó célterületet jelentenek, egyrészt történelmi jelentőségük miatt (5. ábra) vonzza a Magyarország más területeiről érkező kirándulókat is. Másrészt a természetföldrajzi adottságok megteremtik annak lehetőségét, hogy a területen széles körben kiterjedhessen a turizmus. A terület felé való érdeklődést nagyban erősítheti az, ha közös programban jelenik meg a Szabolcs Szatmár Bereg megye kínálatával. Mivel így olyan célközönség is elérhető, amely igényli a biztonságos kirándulás és a természet közeli pihenés lehetőségét, amelyet eddig csak a falusi turizmus tudott biztosítani. 5. Ábra: Bal oldal; vereckei hágó, jobb oldal: Felső-Tisza. 134

130 Összefoglalás A határmenti együttműködés egy olyan időszakba lépett, amelynél elengedhetetlen feltétel, hogy a politikai szerepvállalás és felelősség folyamatában biztosítva legyen. A közös tervek megvalósításai olyan előnnyel járnak, amelyek az együttműködő felek mindegyikének hasznot eredményeznek. A határmenti területek csak akkor képesek kihasználni a határmentiségből származó előnyöket, ha a határos országok együttműködnek egymással. Kárpátalja és Szabolcs Szatmár Bereg megye számára a határon átívelő kapcsolatok lehetőséget jelentenek egy gazdasági növekedés kibontakozására, amelynek segítségével a területek képesek lehetnek kilépni a mostani korlátok közül. Megfelelően kidolgozott és végrehajtott együttes beruházások hozzájárulnak a lakosságot jelenleg sújtó gondok felszámolására is. A megvalósuló befektetések megalapozzák a szomszédságból származó előnyök kihasználásának lehetőségét. Jól tervezett és felépített programok esetén ez a határmenti térség olyan uniós forrásokra pályázhat, melynek megvalósulása esetén a határmenti együttműködés révén egy növekedési terület jöhet létre prosperáló gazdasággal, és megélénkülő kapcsolatrendszerrel. 135

131 Irodalom GONDOLJUNK EGY KÖZÖS JÖVŐRE: HATÁRMENTI AGGLOMERÁCIÓ Balogh A. (2003): Integráció és nemzeti érdek. Eötvös Kiadó, Budapest. Baranyi B. Balcsók I. (2006): Határmenti együttműködés és foglalkoztatás Kelet Magyarországi helyzetkép. Magyar Tudományos Akadémia, Közgazdaságtudományi Intézet, Műhelytanulmányok. Budapest Dupka Gy. (2000): Kárpátalja magyarsága. Honismereti kézikönyv. Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága, Budapest. Kocsis S.- Bakura S. (1996): Kirándulás a Kárpátok alján és bércein. Intermix Kiadó, Budapest- Ungvár. Kormány Gy. (1996): Kárpátalja földrajzi vázlata. Oktatási segédanyagok, Nyíregyháza-Beregszász. Kruppa É. (2003): Régiók a határon határmenti együttműködés az Európai Unióban és Közép Európában. PhD értekezés, Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem, Nemzetközi Kapcsolatok doktori iskola. Budapest. Ritecz Gy. Sallai J. (2001): Schengeni egyezmény és a magyar határőrizet, Európa Tükör 5. pp Tóth A. (2003): A határőrség által felfedezett jogellenes cselekmények bűnözésföldrajzi vizsgálata ( ). In: Süli Zakar I. (2003): Határok és határmentiség az átalakuló Közép Európában. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, pp Szerződés a jósszomszédság és együttműködés alapjairól a Magyar Köztársaság és Ukrajna között. Készült Kijevben, 1991-ben. 68/1999. (V. 21.) Kormány Rendelet: a Magyar Köztársaság Kormánya és Ukrajna Kormánya között a határon átnyúló együttműködésről szóló, Budapesten, november 11-én aláírt Egyezmény kihirdetéséről A Magyar Köztársaság és Ukrajna Kormányainak cselekvési terve a évre. Készült Budapesten, március

132 A TRIANONI HATÁRVÁLTOZÁS HATÁSAI A KÖZIGAZGATÁSRA ÉS A JELENLEGI GAZDASÁGRA A HATÁROK MENTÉN Mujacsics Levente Abstract: The effects of the Peace Treaty in Trianon on the civil administration and economy along the borders. As a result of the Peace Treaty in Trianon, the territory of former Hungary was dismembered. The drawing of new borders caused important changes in the life of Hungary. The majority of the territories was lost for the people in the country. Trianon resulted in crutial changes in Hungary s economic life (industry, mining and agriculture) too. To conclude, it can be said that Hungary s economy decreased after the first world war. The treaty abandoned mangled counties without their centre, and a marginal zone along the borders. The article looks for the answer of the following question: what were the results of the economic system and civil administration along the borders in the period between the two world wars and after A történelmi Magyarország széthullása a közigazgatás, a vármegye-rendszer átalakítását is szükségessé tette. A trianoni döntés következtében az ország területe harmadára csökkent és alapvetően megváltoztak a térszerkezeti viszonyok. A következőkben szeretném bemutatni a trianoni békediktátum közigazgatási következményeit - ennek hatásait a határmenti térségek gazdasági életére- továbbá megvizsgálni, hogyan alakult át a határ menti nagyvárosok vonzáskörzete az országhatáron belül, illetve a külföldre került városok esetében. Határ menti megyéink helyzete Trianon után A mesterségesen meghúzott határok mentén megyecsonkok keletkeztek (1. ábra). PhD hallgató, Debreceni Egyetem Földtudományi Doktori Iskola 137

133 M. L. 1. ábra: Magyarország csonka vármegyéi a trianoni határ mentén BELUSZKY PÁL, nyomán Azokból a régi vármegyékből, amelyek 1920 után csak részeikben maradtak Magyarországon, az 1923: XXXV. törvénycikkel kialakították a közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegye fogalmát, úgy hogy a régi nevüket megtartották és a területi összevonásokat ténylegesen végrehajtva, az egyesített vármegyék együtt alkottak egy-egy közigazgatási egységet. Ezzel a korábbi 33 vármegye száma 25-re csökkent (BAK B. 1997). Tehát az egyesített vármegyék számára új megyeszékhelyeket jelöltek ki (mesterségesen létrehozott adminisztratív központok). A két világháború közötti időszakban bízva a területi revízió sikerében a közigazgatás országos szervezetének megváltoztatására nem került sor, sőt csak az aprócska, egy-két falura kiterjedő megyecsonkokat egyesítették. A nagyobb területű maradvány-megyéket nem változtatták meg (így például önálló megye maradt a város nélküli Csonka-Bihar, vagy Csonka-Szatmár) (SÜLI- ZAKAR I. 2001). 138

134 Az új megyeszékhelyeket természetesen csak az adminisztratív döntés, s nem szerves fejlődésük juttatta kiemelt pozícióba. Szatmár-Ugocsa-Bereg vármegye székhelye Mátészalka lett, Bihar vármegyének Berettyóújfalu, Abaúj- Tornáé Szikszó, Bács-Bodrogé pedig Baja. Magyaróvár és Makó elvesztette eddigi funkcióját. A határváltozás következtében etnikailag, földrajzilag, gazdaságilag összetartozó területek szakadtak el egymástól, ami az új határövezet települései számára máig jóvátehetetlen következményekkel járt, hiszen e határtérségek vonzáskapcsolatai azóta sem tudtak maradéktalanul alkalmazkodni a trianoni békeszerződés teremtette 2. ábra: A kistérségek átlagos fejlettsége komplex mutatórendszer alapján BELUSZKY PÁL, igen fejlett; 2. fejlett; 3. átlagos; 4. fejletlen; 5. igen fejletlen kistérségek új térszerkezeti rendhez. A határ mentén számos kistérség elvesztette központját, piachelyét, vasúti összeköttetéseit, vált periférikus fekvésű, hátrányos helyzetű területté. Ha megvizsgáljuk e területek fejlettségét, láthatjuk, hogy a hátrányos helyzetű kistérségeink zöme a határ mentén található (2. ábra). Kivételt képeznek a dunántúli megyék, hiszen a Duna a 30-as években a német gazdaság behatolási vonala. (1934-ben Mosonmagyaróváron timföldgyár, Tatabányán hőerőmű létesült). A relatív gazdasági stabilitáshoz hozzájárult a terület országos szinten fejlettnek mondható textilipara. 139

135 A kialakult határ menti nagyvárosok vonzáskörzete az országhatáron belül, illetve a külföldre került városok esetében egy lehetséges határkorrekció A trianoni békediktátum által kialakított új határövezet városairól és azok vonzáskörzeteiről elmondható, politikai és stratégiai okok miatt hátrányos helyzetbe kerültek. A végleges határvonal 40%-ban esett egybe a nyelvhatárral, gazdaságilag szervesen összetartozó, egymásra utalt területek szakadtak szét. A határ átellenes oldalaira került települések összeköttetései igen megsínylették a változtatásokat. A jól működő vonzáskörzetek felbomlottak, virágzó vonzásközpontok maradtak beszállító-bázis és felvevőpiac nélkül (3. ábra). Számos megyeszékhelyét, központját vesztett kistérség került periférikus helyzetbe. Az itt maradt városoknak viszont a vonzáskörzete csonkult meg, sok esetben fejlődésük visszavetődött, életterük szűkült. Sátoraljaújhely Sopron Győr Szombarhely Zalaegerszeg Nagykanizsa Pécs Balassagyarmat Esztergom Debrecen Gyula Békéscsaba Szeged 3. ábra: A határ menti nagyvárosok vonzáskörzete az országhatáron belül maradt városok esetében BELUSZKY PÁL, nyomán A határon túl fekvő városok vonzáskörzetei csonkultak, befolyási övezeteik egy részét elvesztették (4. ábra). 140

136 Kassa Pozsony Komárom Beregszász Szatmárnémeti Nagyvárad Arad Szabadka M. L. 4. ábra: A határ menti nagyvárosok vonzáskörzete a külföldre került városok esetében BELUSZKY PÁL, nyomán A határtérségekben az országok közötti térkapcsolatok sok esetben nem alkottak szerves egységet, így a Trianon után a határra került települések térszerkezete egyoldalúbb és ezáltal szegényebb is lett, hiszen elszigetelődtek azoknak a településeknek egy részétől, amelyekkel történelmük során harmonikus gazdasági, etnikai és emberi kapcsolatok alakultak ki (HOÓZ I. 1992). Az egész Magyarország bizonyos értelemben országhatár-mentinek tekinthető, hiszen az ország 19 megyéje közül mindössze csak 5 (Fejér, Heves, Jász-Nagykun-Szolnok, Tolna, Veszprém) nem érintkezik az államhatárral s az ország fővárosa is csak mintegy 50 km távolságra van a mai magyar-szlovák határtól (HAJDÚ Z. 1996). Az új határok meghúzásával számos nagyváros került idegen fennhatóság alá. A korábbi gazdasági és közigazgatási szerepüket kisebb Magyarországon maradt városoknak kellett átvenniük. Így pl. Szabadka szerepét Szeged próbálta átvenni, Temesvár és Arad külföldre kerülése után Gyula és Békéscsaba próbálta betölteni szerepkörüket. Debrecen az egész Tiszántúl egyetlen nagyvárosa maradt. Nagyvárad, Arad és Szatmárnémeti versenyétől megszabadulva, versenytárs nélküli regionális központtá lépett elő (SÜLI-ZAKAR I.-BÉRES CS. 1993). Debrecen egyértelműen a térség központjává válhatott annak ellenére hogy gazdasági fejlettségben Nagyvárad fölötte állt. Sem a mezővárosi múltját letagadni nem tudó Nyíregyháza vagy Békéscsaba, sem a határperemre került Gyula, s természetesen a megyecsonkokban megyeszékhellyé előléptetett községek (Berettyóújfalu, Mátészalka) nem versenyezhettek vele (SÜLI-ZAKAR I. 2002). 141

137 Észak-Magyarországon Kassa szerepét viszont már semmi sem pótolhatta, ugyanis Miskolc nem vált valódi szellemi és kulturális központtá. Ezen a szakaszon a városok nagyobb és fejlettebb része átkerült, a magyar oldal erősen periférikussá és városhiányossá vált. Rimaszombat és Rozsnyó korábbi funkcióit Ózd vette át. Észak-Dunántúlon Győr nem vált igazi regionális központtá, a terület Budapest vonzáskörzetéhez tartozott. A dunántúli határszakaszról megállapítható - a településhálózat szempontjából a városi központok magyar fennhatóság alatt maradtak. Sopron fejlett, de piacokkal nem rendelkező központ maradt. Pozíciója annyiban javult, hogy a Selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémia ide települt. Ismerve a katasztrofális következményeket, amelyeket a békeszerződés gazdaságunknak okozott, arra a következtetésre jutottam, hogy a határokat az itt maradt nagyobb városaink vonzáskörzeteihez kellett volna kiigazítani. A határkorrekció ésszerűbb és igazságosabb viszonyokat eredményezett volna. A TRIANONI HATÁR MENTI MEGYÉK TIPIZÁLÁSA A GAZDASÁG SZEMPONTJÁBÓL Típus Terület Fejlett mezőgazdasági terület átkerült központ és fogyasztópiac Szatmár, Bihar itt maradt központ Békés, Csanád átkerült központ és termelőterület Bács-Bodrog és feldolgozóipar itt maradt központtal Győr, Moson Fejletlen mezőgazdasági terület és feldolgozóipar Vas elcsatolt fogyasztóközpont és elcsatolt ipari terület Abaúj, Zemplén elcsatolt központ Bereg, Ung, Ugocsa Fejlett ipari terület átkerült beszállítói és részleges fogyasztói kapacitás Baranya, Zala, Komárom, Esztergom elveszett nyersanyag és termelőkapacitás Nógrád elveszett nyersanyagbázis Borsod Fejlett központtal, de piacokkal nem rendelkező terület Sopron Teljesen életképtelen területek Hont, Ung, Ugocsa, Torontál, Gömör és Kishont 142

138 Irodalom BAK B. 1997: Magyarország történeti topográfiája. In: História Könyvtár Monográfiák 9/1. kötet. Budapest BELUSZKY P. 1999: Magyarország településföldrajza. Budapest-Pécs HAJDÚ Z. 1996: Határok mentén. In: Educatio szám. pp HOÓZ I. 1992: A határmenti települések elnéptelenedése. In: Statisztikai szemle szám. pp PALOTÁS Z. 1990: A trianoni határok. Budapest SÜLI-ZAKAR I. 1992: Az államhatár társadalmi-gazdasági fejlődést akadályozó hatásának vizsgálata ÉK-Magyarország határ menti területein. Földrajzi Közlemények CXVI. (XL.) kötet, szám, pp SÜLI-ZAKAR I.-BÉRES CS. 1993: Hajdú-Bihar megye A térbeli társadalmi-gazdasági fejlődés lehetőségei és problémái. Debrecen SÜLI-ZAKAR I. BUJDOSÓ Z. 2001: Határrégiók, határ menti térségek Európában. In: Bihari Diéta IV. Matolcsi L. (szerk.) Debrecen pp SÜLI-ZAKAR I. 2001: A Bihari területek szerepe Hajdú-Bihar megye kialakulásában. In: Bihari Diéta III. Matolcsi L. (szerk.) Debrecen pp SÜLI-ZAKAR I. 2002: Hajdú-Bihar megyei közigazgatási határváltozások. In: Ahol a határ elválaszt Trianon és következményei a Kárpát-medencében. Pásztor C. (szerk.) Balassagyarmat-Várpalota pp ZEIDLER M. 2002: Társadalom és gazdaság Trianon után. In: Limes, szám. pp

139 144 GONDOLJUNK EGY KÖZÖS JÖVŐRE: HATÁRMENTI AGGLOMERÁCIÓ

140 A BIHAR ÉS HAJDÚ-BIHAR MEGYE NÉPESEDÉSÉNEK TERÜLETI-TELEPÜLÉSI SAJÁTOSSÁGAI Lizembold Csongor Summary: In the 20th century the predominance of the population of Debrecen in Hajdú-Bihar county was always observable comparing to the population of Nagyvárad in Bihar county. According to Hirschman-Herfindahl concentration index the population of Hajdú-Bihar county is more concentrated than the population of Bihar county. Between the measure of the concentration index decreased in both counties. From the 1950 s the socialist industrialization led to large scale increase in the population of both counties. While the process of suburbanization in the case of Debrecen is more visible than in the case of Nagyvárad. Kulcsszavak: urbanizáció, szuburbanizáció, népesedés, népességkoncentráció 1. Debrecen és Nagyvárad szuburbanizációs folyamatai Jelenleg Nagyvárad egyike Románia nagyvárosainak, azonban a fővároson, Bukaresten és a nagyrégiók központjain (Kolozsvár, Jászvásárhely) kívül már a regionális központok (Temesvár, Brassó, Konstanca, Kraiova, Galac) is lényegesen előrébb járnak. Nagyvárad jelenleg az ország városhálózata keretében a második csoportba, a megyeközi jelentőségű központok közé tartozik. 5 Debrecen 210 ezer főt meghaladó lakosságával a legnépesebb magyarországi vidéki város, és Magyarország hét régióközpontjának egyike tõl kezdődően az átalakulási folyamat győztesei egyes nagyvárosok lettek. Nagyvárad esetében az átmenet ellentmondásosan alakult. Az új helyzetben jellemző volt, hogy befejeződött a meggondolatlan és erőltetett lakótelep-építés és iparosítás, amely egy szuburbanizációt vont maga után. Térségünkben viszonylag új jelenségnek számít a szuburbanizáció, azaz a nagyvárosok lakosságának részbeni elköltözése, főként a városok vonzáskörzetében fekvő községek, falvak terület- és településfejlesztő geográfus, DE TTK Társadalomföldrajzi és Területfejlesztési Tanszék 5 Dr. Fleisz János Nagyvárad közigazgatási egyesítése (1850) és fejlődésének néhány sajátossága a XIX XX. században

141 felé. Ez a jelenség főleg nagyvárosokra jellemző, esetünkben Nagyváradra és Debrecenre. Az ipar leépülése (dezindusztrializáció), a munkaerőpiac bezáródása és a csekély foglalkoztatási lehetőségek eredményeként a fiatalabb munkaerő és a munkanélküliek egy része elhagyta a várost. Ezen okok miatt Nagyvárad lakossága 1992 és 2002 között, mintegy húszezer fővel lett szegényebb. Románia nyugati határvidékei sok szempontból egy új perifériát alkotnak. A határnyitás ugyan élénkítőleg hatott a kereskedelemre és jelentősen bővült a határmenti nemzetközi forgalom is, ennek ellenére a tőkefelhalmozás lehetőségei továbbra is korlátozottak (alacsony a vásárlóerő, kicsi a nyereség). 6 Ugyanez a helyzet vonatkozik Debrecenre is, ugyanis Magyarország keleti perifériáján található. Debrecenben az 1990-el kezdődő éveket, a nagyváradinál sokkal enyhébb, csökkenő alapirányzatú népességcsökkenés jellemezte. A csökkenő népesség szinté a gazdasági szerkezetváltás miatt bekövetkezett munkanélküliség gyors terjedésével magyarázható. Valószínű, hogy a munkanélküliek egy része az elvándorlás, vagy kivándorlás mellett foglalt állást, ezzel is emelve az 1990-től Debrecent elhagyók magas számát. 7 Hozzá kell tenni, hogy a gazdasági szerkezetváltás miatt bekövetkezett munkanélküliséget Debrecen sokkal jobban tudta kezelni, mint Nagyvárad abból a szempontból, hogy Debrecen lakossága 1990 és 2001 között csak ezerkétszáz fővel csökkent, míg Nagyvárad esetében ez az érték eléri a húszezer főt. Másodrészt 1990-től kezdődően Debrecenben 8 és Nagyváradon is kimutatható a szuburbanizáció hatása, amikor is a debreceniek egy része a Debrecen környéki települések irányába kiköltöznek, egyesek a környező települések nyugalmát keresve. A másik indok a Debrecen környéki települések alacsonyabb ingatlan és telekárai. 9 Prof. Dr. Süli-Zakar István által, a nyolcvanas évek második felében végzett településföldrajzi vizsgálatainak eredményei, arról tanúskodnak, hogy az Alföld nagyvárosai közül, ezen belül pedig Debrecen egykori tanyavilágában is egy sajátos elővárosi fejlődés figyelhető meg. Ez a folyamat a nyolcvanas évek elejétől egyre inkább szuburbanizációs jellegű lett. Ez a sajátos magyar szuburbanizáció átformálta Debrecen peremi (külvárosi, kertségi) részeit, a környezetében lévő falvakat és kisvárosokat főleg pedig az önkormányzattal rendelkező egykori tanyaközpontokat, zártkerteket. Speciálisnak tekinthető Debrecenben ez a fejlődés, 6 Dr. Fleisz János Nagyvárad közigazgatási egyesítése (1850) és fejlődésének néhány sajátossága a XIX XX. században évi népszámlálás, Hajdú-Bihar megye adatai alapján 8 Debrecen esetében a szuburbanizációs folyamatok másképpen mentek végbe, a nagy településhatára miatt. Erre a későbbiekben még kitérek. 9 Hajdú Apró hirdetőújság. XIX. évf. 12. szám március. 21. Ingatlanrovat 8-66 pp. 146

142 mert ez az urbánus teleülésföldrajzi folyamat jelentősen át van szőve rurális elemekkel. Bihar megye elvándorlás/ letelepedés mérleget mutató táblázatból kiderül, hogy 2000-től a korábbi tendencia megfordul és a városok esetében negatív, a vidék esetében pozitív lesz ez az érték (1. táblázat). Ez a jelenség valószínűleg a szuburbanizációval függhet össze. A Bihar megyén belüli vándorlás legfontosabb jelensége a városi lakosság vándorlása a községek felé. Szilágyi Györgyi kutatásai alapján arra a következtetésre jutott, hogy Nagyvárad népességének kitelepedése a környéki községekbe főképpen: Szentandrás, Bors, Bihar, Nagyürögd, Körösgyéres, Szentmárton és Fugyivásárhely településeket érinti. Elvándorlás és letelepedés a Bihar megyei varosokban és falvaiban 1. táblázat: Nagyvárad környékén fekvő települések népesedése Letelepedés a településen Városok Falvak Elköltözések a településről Városok Falvak Különbség Városok Falvak Forrás: Bihar megye Statisztikai Hivatal 147

143 2. táblázat: Nagyvárad környékén fekvő települések népesedésének alakulása Települések Váradszentmárton Fugyivásárhely Bors Bihar Hegyközcsatár Nagyürögd Biharszentandrás Forrás: saját táblázat, adatok: Bihar megye Statisztikai Hivatal Ha Nagyvárad környékén fekvő települések népesedését vizsgáljuk, az utóbbi két népszámlálás között, az derül ki, hogy, ha a népességnövekedést vesszük alapul, akkor a szuburbanizáció csupán Váradszentmárton és Fugyivásárhely esetében mutatható ki (2. táblázat). Váradszentmárton esetében már jóval a rendszerváltás előtt kimutatható a népességnövekedés, tehát a népességnövekedés nem feltétlenül a szuburbanizációval magyarázható, hanem azzal, hogy a település Nagyvárad és a gyógyfürdőjéről híres Félix-fürdő között helyezkedik el. Az E 60- as főút mentén található Fugyivásárhelyen, a kilencvenes évektől megfigyelhető népességnövekedés viszont, a szuburbanizáció hatásával magyarázható. A Debrecen környékén fekvő települések népesedését vizsgálva, azt lehet megállapítani, hogy a népesség növekedés sokkal több településen mutatható ki, mint például a Nagyvárad környékén fekvő települések esetében. A Debrecen környéki települések népességnövekedésébe a szuburbanizáció hatása is kimutatható (3. táblázat). Ugyanakkor Debrecen szuburbanizációjában a város határában fekvő zártkertek funkcióváltása is nagymértékben közrejátszott. A zártkertek először termelési, majd termelési/rekreációs, ezután rekreáció/lakó, majd rekreáció s végül lakó funkciót kezdtek betölteni. 10 A Debrecen környéki települések közül, az utóbbi két népszámlálás között, majdnem mindegyik esetében kimutatható népesség növekedés. Kivételt képeznek Derecske, és Hajdúszoboszló települések, ahol népesség csökkenés figyelhető meg (4. táblázat). A (4. táblázatban), a vándorlási különbözettel, Debrecen szuburbanizációs folyamatait szeretném szemléltetni. Az előbb említett táblázatból jól kitűnik, hogy 10 Martonné Dr. Erdős Katalin Turizmus I. 148

144 a vándorlási különbözet, csak Bocskaikert, Ebes, Hajdúböszörmény, Hajdúsámson, Hajdúszoboszló, Hajdúszovát, Hosszúpályi, Mikepércs, Sáránd, Téglás, és Vámospércs, esetében mutat pozitív értékeket. Hajdúhadház és Balmazújváros esetében pedig negatív lesz ez az érték, de a magas természetes szaporodásnak köszönhetően a két településen népességnövekedés figyelhető meg. Hajdúszoboszló esetében, az előző két népszámlálás között eltelt idő alatt, népességcsökkenés figyelhető meg, ami a természetes fogyással áll összefüggésben. Debrecen nagy városhatára bizonyos fokig a közelmúltban elfedhette a szuburbanizációs jelenségeket, azért mert a város közigazgatási határán belüli terjeszkedésre bőven volt hely. Ennek ellenére, a kutatásaim szerint Debrecen környezetében fekvő települések esetében, a szuburbanizáció Bocskaikert, Ebes, Hajdúböszörmény, Hajdúsámson, Hajdúszoboszló, Hajdúszovát, Hosszúpályi, Mikepércs, Sáránd, Téglás, és Vámospércs, esetében is ki mutathatóak. A leglátványosabb népességnövekedést a saját településén belül az utóbbi két népszámlálás között, a szuburbanizációs folyamatok révén Bocskaikert (lakossága megkétszereződött), és Hajdúsámson produkálta, lakossága harmincegy százalékkal nőtt ennek következtében (4. táblázat). Hajdú-Bihar megye és Bihar megye szuburbanizációs folyamatait összevetve azt a következtetést vonhatjuk le, hogy mind Nagyvárad, mind Debrecen esetében a szuburbanizáció kimutatható. Tehát a két megyeszékhely közelében lévő települések majdnem mindegyikében kimutatható a népesség növekedés, míg Debrecen és Nagyvárad esetében az utóbbi két népszámlálás közötti időszakban, népesség csökkenés figyelhető meg, aminek az egyik magyarázata a vidékre való kiköltözések. Mint láthattuk, hogy Debrecen és Nagyvárad túlsúlya saját megyéin belül mindkét esetben kimutatható, s mindkét nagyváros környezetében érzékelhető a szuburbanizációs folyamatok hatása. Az és a évi magyarországi népszámlálások között eltelt idő alatt, Debrecen népessége az előző évhez képest 0,3 %-kal csökkent. Bár mint láttuk, hogy a szuburbanizációs folyamatok kimutathatóak a környező településeken, de a népesség csökkenés Debrecenben mégis a természetes fogyásnak tulajdonítható, és csak kis mértékben a negatív vándorlási különbözetnek. Ezt az alacsony negatív vándorlási különbözetet, több tényező is befolyásolhatta. Az egyik magyarázat, a Debreceni Egyetemen megsokszorozódott hallgatóinak számában keresendő s abban, hogy 1995-től kezdődően Magyarországon a lakónépességbe a helyi településen tanuló egyetemisták számát is beleszámolták november

145 3. táblázat: Debrecen környéki települések népesség változása Települések Balmazújváros Bocskaikert Derecske Ebes H.böszörmény H.hadház H.sámson H.szoboszló H.szovát Hosszúpályi Mikepércs Téglás Sáránd Vámospércs Forrás: Linzembold Csongor, adatok: évi népszámlálási adatok 4. táblázat: Debrecen környéki települések természetes szaporodása/fogyása, Vándorlási különbözete, tényleges szaporodása/fogyása százalékban kifejezve a két utóbbi népszámlálás között Települések Természetes szaporodás/ fogyás Vándorlási különbözet Tényleges szaporodás/ fogyás Debrecen -0,52-0,04-0,57 Balmazújváros 2,87-2,46 0,41 Bocskaikert 8,82 101,66 110,48 Derecske -0,71 0,01-0,70 Ebes 4,00 4,58 8,58 H.böszörmény 0,49 3,31 3,80 H.hadház 7,74-1,37 6,37 H.sámson 7,18 30,88 38,05 H.szoboszló -2,51 0,56-1,95 H.szovát 1,25 2,47 3,72 Hosszúpályi 3,13 6,53 9,66 Mikepércs -19,48 33,13 13,64 Sáránd -2,26 10,86 8,60 Téglás 3,04 1,75 4,79 Vámospércs 2,99 6,11 9,10 Forrás: saját táblázat, saját számításokkal, adatok népszámlálási évkönyv 150

146 A másik magyarázat a Hajdú-Bihar megye határmenti, perifériának számító, településeiről történő elvándorlók magas száma, a harmadik tényező a bevándorlók magas számában keresendő, ami a kárpátaljai és erdélyi határ közelségével magyarázható. Az és évi romániai népszámlálások közötti eltelt idő alatt, Nagyvárad népessége az előző évhez képest 7,4 %-kal csökkent (1. táblázat). A szuburbanizációs folyamatok itt is kimutathatók, de a debreceni népességcsökkenést jóval túlszárnyaló népességcsökkenést, egyrészt a természetes fogyással és másodrészt a migránsok magas számával lehet párhuzamba vonni. 2. Területi-települési különbségek A települések száma Hajdú-Bihar megyében Hajdúhadház és Téglás, Hajdúhadház és Bocskaikert, valamint Polgár és Folyás szétválása után nyolcvankettőre emelkedett, amiből 2001-ben már tizenhét viselt városi rangot elején Bihar megye száz településsel rendelkezett, amelyből négy municipium: Nagyvárad, Nagyszalonta, Belényes és Margitta, hat város: Élesd, Érmihályfalva, Székelyhíd, Vaskohsziklás, Diófás és Vaskóh, valamint kilencven község táblázat: A Hirschman-Herfindahl koncentrációs index értékei Hajdú- Bihar és Bihar megye esetében a 90-es és 00-es évek népszámlálásai alapján Hajdú-Bihar megye 0,162-0,158 - Bihar megye - 0,128-0,125 Forrás: saját szerkesztésű táblázat, saját számításokkal Hajdú-Bihar és Bihar megye népességkoncentrációs indexét összevetve, azt a következtést vonhatjuk le, hogy Hajdú-Bihar megye e tekintetben koncentráltabb, mint Bihar megye. A két utóbbi népszámlálás között, mindkét érintett megyében csökkent a népességkoncentrációs index értéke (5. táblázat) népszámlálási évkönyv, Hajdú-Bihar megye 13 Bihar megye Statisztikai Hivatal adatai alapján 14 A népességkoncentrációs index értéke annál kisebb, minél jobban kiegyenlítettebb megyei szinten a települések lélekszáma. Nemes Nagy József Regonális elemzési módszerek. Szeged. ELTE. 111o. 151

147 Irodalom MARTONNÉ DR. ERDŐS KATALIN 2006: Turizmus I. NEMES NAGY JÓZSEF 2005: Regonális elemzési módszerek. Szeged. ELTE. 111o. Népszámlálási Évkönyv Hajdú-Bihar megye SÜLI-ZAKAR ISTVÁN 1996: Debrecen gazdaságának és településszerkezetének történeti-földrajza. In: Prof. Dr. Süli-Zakar István. Tanulmányok Debrecen városföldrajzából II. Debrecen. Kossuth Lajos Tudományegyetem Társadalomtudományi Tanszék pp. SZILÁGYI GYÖRGYI 2004: A Bihar megyei, gazdaságilag elmaradott kistérségek fejlesztésének lehetőségei, módozatai és hatásai. Partiumi Keresztény Egyetem

148 HATÁRMENTI HÁLÓZATOK A KAPCSOLATHÁLÓ ELEMZÉS ALKALMAZÁSI TERÜLETEI A HATÁRMENTI TÉRSÉGEKBEN Géber János Summary: Geographical and social networks have been much studied in regional sciences. A general feature of these studies is that they are restricted to rather small systems, and often view networks as static graphs, whose nodes are individuals and links represent various quantifiable social and geographical interactions. In the modern sciences the elements of the systems aren t enough analysed one by one in our days, the researches must be finished the whole system (network analysis). In contrast, recent approaches with methodology rooted in regional sciences focus on geographical networks, searching for universalities both in the topology of the networks and in the dynamics governing its evolution. Kulcsszavak: hálózati kutatások, regionális tudományok, kapcsolatháló elemzés, határmentiség Bevezetés A tudományos kutatások többnyire a jól bevált módszerekre épülnek, de az módszertani innovációknak köszönhetően újabb és újabb vizsgálati irányok,- végül új tudományágak születnek. Ma már az interdiszciplinaritás határain mozognak ezek az új módszerek, sokszor nehezen beazonosítható, hogy melyik tudományterületről indultak, és leginkább melyikhez állnak közel. A modern tudományokban,- így a regionális tudományban is,- ma már nem elegendő, a rendszerek elemeinek egyenkénti analitikus vizsgálata, majd a kutatási eredmények teljes rendszerre vonatkozó szintézis jellegű összegzése. A kulcsszót a rendszer elemei, és a rendszerek közötti kapcsolatok jelentik, mennyiségük és minőségük meghatározó a vizsgált rendszer egészére és elemeire egyaránt. Jelen tanulmány keretén belül egy újfajta hálózati megközelítést, a kapcsolatháló elemzést,- több társadalomföldrajzi alkalmazási lehetőségen túl,- egy konkrét esettanulmány keretében ismertetem. Elsődleges célom a regionális területi elemző VÁTI Kht., PhD hallgató, Debreceni Egyetem Földtudományi Doktori Iskola 153

149 kutatásokhoz kapcsolódóan a módszertan potenciális alkalmazási területeinek felvázolása. További célom a hálózat, a határmentiség, a struktúra fogalmak kapcsolatát bemutatni ezen új módszer szemléltetésével. Határmentiség Napjainkban egyre inkább kitüntetett szerepe van a határoknak. A határ elválaszt és összeköt, kapcsolatot teremt, vagy szakít meg, funkciója komplex, multiplikátor hatása szerteágazó. A határ fogalma alapvetően négy funkciót hordoz: az elválasztást, az összekapcsolást, a szűrést és az ütközést. Ezek a funkciók egyaránt megjelenhetnek koncentráltan, pontszerűen (kapu-jelleggel), illetve vonal- vagy zónaszerűen (NEMES-NAGY J ). A határmentiség, a periférikus fekvés, maga a periféria sokszor használt, és sokak által eltérő jelentéstartalmú fogalmak. A határ és a periféria, a határmentiség és a perifériális helyzet fogalmilag nem azonosak. A határmentiség a perifériális helyzet, a periféria sajátos helyzete, minősített esete (SÜLI- ZAKAR I ). A hálózaton/hálózatokon belül szintén vizsgálhatóak a centrum-periféria viszonyok. Ebben a megközelítésben egyrészt, mint helyzeti centrum-periféria (ahol a centrum egy fizikailag beazonosítható központi hellyel azonos, míg a periféria a peremhelyzetű elemeket, pontokat jelenti), másrészt mint minőségi/mennyiségi mutatókkal jellemezhető centrum illetve periféria jelenik meg (melynek hátterében az éppen vizsgált mutató áll). Természetesen mindkét reláció egyszerre vizsgálandó. A hálózatok, mint struktúrák A hálózatok, mint struktúrák többféleképpen csoportosíthatók. Az alábbi klasszifikálási forma a geográfia tudományára, a társadalom térbeli folyamataira lebontva a következő: A hálózatok egyik csoportja térbeli struktúrákban nyilvánul meg. Ilyenek például a közigazgatási egységek, a határ, a településhálózat, a közlekedési hálózat, az agglomeráció, a természeti struktúrák stb.. A hálózatok másik megjelenési formáját a társadalmi struktúrák alkotják. Ilyen például az intézmények hatóterülete, a vonzáskörzetek, a mentális határok, a gazdasági klaszterek, újabban a virtuális terek. A fenti két megjelenési formát összevetve, azok egyfajta komplementerét alkotják az ún. komplex struktúrák. Ennek egyik legkifejlettebb megnyilvánulási formája maga a térszerkezet, amely egy működőképes társadalmi térbeni elrendeződés, a térbeli objektumok és a közöttük lévő kapcsolatok, viszonyok alkotta működőképes konfigurációként, illetve a 154

150 nagyobb téregységeknek lehatárolt térrészekre bontásával, és általában egy-egy kiemelt jellemző szerinti értékelésével, térképezésével feltáruló egyenlőtlenségi és rendezettségi sajátosságok összességeként értelmezhető térkategória (NEMES NAGY J ). A Nemes Nagy J. (1998) a hely, helyzet, pozíció, távolság, centrum, szomszédság, irány, áramlás, terjedés stb. definiálásával a regionális tudomány alapkategóriáiként mutatja be a hálózati elemzésekben szintén sokat használt fogalmakat. A hálózatelemzésben ezek a kifejezések szintén meghatározó fogalmak, ami arra enged következtetni, hogy a regionális tudományban a hálózati kutatások számára még jelentős kutatási potenciál rejlik, amely kiaknázása akár még egészen más tudományterületek fejlődésére is komoly hatással lehet. Kapcsolatháló elemzés Módszertan vagy paradigma? A kapcsolatháló elemzés (Network Analysis) kicsit több mint módszertan, kicsit kevesebb, mint paradigma. Gyors fejlődése a 80-as években kezdődött, kezdetben kutatási szociológiai és pszichológiai eredetű módszerekre épült, majd a matematikai statisztika fejlődésével folyamatosan beépült a természettudományokba is. Előnye a sokrétű és gyakorlatias alkalmazhatósága (LETENYEI L. 2000, SZÁNTÓ Z ). A magyar földrajzi szakirodalomban a társadalmi hálózatelemzés tematikai szempontból nem túl kiterjedt, jellemzően az infrastrukturális és intézményi rendszerek vizsgálatára koncentrált. Ez a kevésbé használt módszertani forma hatékony eszköz a társadalom térbeli folyamatainak megértéséhez, kiegészítéséhez is. A relációs ismérv A network analysis új típusú adatokra épül, új kérdéseket próbál megválaszolni, új elemzési módszerek alkalmazásával. A modern matematika (mátrix és gráfelmélet) és az informatika megjelenése (speciális szoftverek) is nagyban hozzájárultak a hálózatelemző módszerek fejlődéséhez. A hálózat elemzések során új típusú adatokat használunk,- ezek az ún. relációs adatok,- amelyek a környezettel való kapcsolatra vonatkoznak (relációs ismérv), szemben a sokszor használt analitikus és kontextuális adatokkal (KÜRTÖSI ZS. 2005). Analitikus ismérv a megvizsgált elemhez elválaszthatatlanul hozzákapcsolódó információ, például, hogy milyen arányban vannak jelen a településen a közép,- és nagyvállalkozások. A kontextuális ismérv ezzel szemben 155

151 az, hogy a térség településeihez viszonyítva milyen mértékű a foglalkoztatottság, illetve a munkanélküliség, relációs ismérv pedig, hogy milyen irányú és mértékű a munkavállalás célú ingázás a térség településein belül. Az elemzések célja, hogy a hálózat pontjai (települések vagy régiók) és kapcsolataik kerüljenek a vizsgálatok középpontjába. A hálózatok szintjei A hálózatelemzések vizsgálata során legalább három, minőségében eltérő szintet különböztethetünk meg (FLEISCHER T ). Az első szint a csomópontok világa, azok az elemi pontok, amelyeket a hálózat összeköt. A hálózattal ellenben ezek elemi egységek, és egyszerű skalár mutatókkal írhatók le bizonyos tulajdonságaik. A kutatómunka analitikus részében többnyire ezt a szintet vizsgáljuk. A második szint maga a hálózat,- gráfelméleti szempontból,- csomópontok és élek rendszere. Végérvényben az éleket,- mint a kapcsolatokat vizsgáljuk. A hálózat meghatározó jellemzői a struktúra és az irányultság (Ez elsősorban a közlekedésföldrajzban érzékelhető). Az elemzés harmadik szintje a hálózatot magába foglaló térség, vagy aggregátum. Ezt az aggregátumot tulajdonképpen a csomópontok funkciógazdag világa építi föl, nem pedig a hálózat, ami viszont strukturálja a csomópontok közötti viszonylatokat. Az aggregátumok minősítésére általában bonyolult aggregált mutatókat képzünk, amelyek csak a gyakorlati egyszerűsítésekben kezelődnek úgy, mintha skalár mutatók lennének (ilyen többek között a GDP). A megfelelő hálózati szint kiválasztása rendkívül fontos az optimális eredmények elérése céljából. A lokalitás jegyében elmondható, hogy kiemelt szerepe van a csomópontok szintjének, mivel a csomópont (város) jelentős hatással bír közvetlen környezetére (kistérség),- vonzáskörzeti vizsgálatoknál hasznos kiegészítő információkkal szolgálhat. A kapcsolatok elemzése A kapcsolatok elemzése során alapvetően két dimenzióban vizsgálódhatunk: makro- és mikroszinten. A makroszintű vizsgálatok az egész hálózatra vonatkoznak, mikroszinten pedig egy konkrét szereplő (pl. település, kistérség stb.) hálózati helyzetét elemezzük. Előbbi esetében a hálózat sűrűségére, a sűrűsödési pontokra, a közvetítő szerepet betöltő hálózati egységekre, a centrális-perifériális viszonyokra fókuszálunk. Ez vizsgálat elsősorban nagyobb kiterjedésű térbeli egységek összehasonlításánál alkalmazható (szomszédos kistérségek, megyék, régiók, a határ két oldalán fekvő települések stb.). 156

152 Mikroszinten a vizsgált pont (település, térség, régió) ún. egó-hálózatát értékeljük,- mennyire kiépült a kapcsolathálója, mennyire optimális a háló mintázata, milyen a vizsgált pont pozíciója? Az egó-hálózat vizsgálatok elsősorban a kistérségen belüli települések, városon belüli településrészek, kistérségek, szomszédos határmenti települések közötti relációk minősítésére használhatók. Nem szabad megfelejtkeznünk az időtényezőről sem. A társadalmiföldrajzi hálózatok nem statikus, hanem többnyire folyamatosan változó, dinamikusan fejlődő hálózatok,- teret adnak a longitudinális vizsgálatoknak (pl. trend,- kohorsz,- panelvizsgálatok). Hálózatok és erőforrások - a módszer alkalmazási területei A társadalom térbeli folyamatainak örök változása többnyire az erőforrások függvénye. A térben az egyenlőtlen fejlődés hatótényezőit keresve a geográfia jellemzően a földrajzi hatótényezőket kutatja. Míg korábban az ipar és a mezőgazdaság természeti alapjai, erőforrásai jelentették a fő kiindulási pontot a térbeli tagoltság magyarázatában, a modern gazdaság és a társadalom esetében ma már inkább a népességkoncentráció, a migráció, az urbanizáció, a települési funkcionális tagozódás kerül reflektorfénybe. Ez utóbbi esetben sokrétűbb a hálózat-kutatás lehetősége, ami jól szemlélteti, hogy a régóta meglévő, de a globalizációs folyamatokkal újra előtérbe kerülő és dinamikusan fejlődő hálózatok szerepe és vizsgálata miért kap egyre nagyobb hangsúlyt, és miért most került a kutatások középpontjába. Ma már a földrajzi szemléletben is megjelennek a térbeliség legáltalánosabb kategóriáiban gondolkodó regionális tudomány számára elsőrendű fontossággal bíró olyan tényezők, mint a térbeli helyzet, a fekvés paraméterei (NEMES-NAGY J. 1998). A hálózatokban történő földrajzi gondolkodás és network-szemlélet is elindíthatja az ilyen irányú kutatási törekvéseket. A szociálgeográfiai megközelítések kevésbé élesen válnak el a regionális tudományok egyéb területeitől, így elsősorban az ún. puhább tényezőket vizsgálják: a humán erőforrások, a szervezeti hálózatok, a társadalmi aktivitás szerepét. Komplexebb regionális elemzésekhez kapcsolódóan a területi,- társadalmi és gazdasági erőforrásokhoz kapcsolódóan kell meghatározni azokat az alkalmazási területeket, ahol hálózati vizsgálatokat végezhetünk. A területi erőforrásokhoz kapcsolódó vizsgálatok,- a hálózati megközelítés szempontjából is,- a klasszikus szinteken végezhetők: településen belül, települések között, térség szinten, regionális szinten, országos és határon átnyúló kapcsolatok szintjén, egészen a kontinentális és globális szintig. A módszer térszerkezeti alkalmazási területe többek között a helyi-helyzeti energiák rendszerének, a centrum-periféria relációknak, az urbanizációs jelenségeknek, a vonzáskörzetek kérdéskörének, a határmenti területek, kistérségen 157

153 belüli és közötti relációknak, továbbá a településközi (city to city) kapcsolatok vizsgálata lehet. A társadalmi erőforrásokon belül is egyre inkább előtérbe kerül a demográfiai és viselkedésföldrajzi jelenségek vizsgálata. A migrációs jelenségek átértékelése,- a személyes kapcsolathálók felfedezésével,- indokolja a tudományterület ilyen irányú szemléletváltását. A szociológusok körében divatos mentális térképezés, az aktivitási terek vizsgálata nemcsak a nagyvárosi, hanem a vidéki, falusi társadalmak térhasználatát is szemléltetheti (BATÁR -LETENYEI, 2002). A humán erőforrások területén belül többnyire a munkaerőpiac, a foglalkoztatottság vizsgálata került a figyelem középpontjába A kapcsolatháló elemzések korábban a munkaerőpiaci kereslet és kínálat perszonális kapcsolataira irányultak. A munkaerő-áramlás, az agyelszívás, az ingázás mind-mind kevésbé feltérképezett területei a hálózati elemzéseknek. A kulturális kapcsolathálók, az oktatási vonzáskörzetek, a humán erőforrások területi rendszere szintén egyfajta terra incognita a hálózatkutatók számára. Erőforrás alapú globalizálódó világunk egyik meghatározó jelensége a hálózati együttműködés. A gazdasági integrációk, a térségi versenyképesség, területi munkamegosztás rendszere, az innovációk diffúziója, a regionális és településmarketing valamint egyéb új globalizációs jelenségek térbeli megjelenésének vizsgálata is szemléletváltást eredményezhet, és új elemzési módszerek alkalmazását követeli meg. Példaként említhető, hogy a korábban legtökéletesebbnek hitt piacokról (tőzsde, biztosítás, nagyvállalati szektor) kimutatták, hogy nem csupán a kereslet és kínálatfüggés van jelen, illetve az ezekre vonatkozó várakozások irányítják a rendszert, hanem a személyes és szervezeti kapcsolatok hálójának ugyanilyen fontos szerepe van. A gazdasági szervezetek elemzésénél a kilencvenes években több hazai kutatás is vizsgálta a nagyvállalatok személyi összefonódásait, és ennek kapcsán az egyes ágazatok nemzetgazdasági súlyát. A regionális tervezés, fejlesztés is megkövetel egyfajta hálózati szemléletet: egyrészt az erőforrások felkutatásánál, másrészt a fejlesztés intézményi hátterének kialakításánál. A hálózati szemléletű regionális stratégiák a hierarchia-mentes regionális (hálószerű) együttműködések kiépülését, a meglévők fejlesztését, és a hálózatok összekapcsolását szorgalmazzák (RECHNITZER J ). Természetesen a fenti felsorolás nem teljes, a hálózati elemzések eredményeinek a minősége nagyban függ a megfelelő módszer, az optimális területi szint kiválasztásán, és alapvetően a kutatás eredeti céljától is. A fenti felsorolás több esetben szociológiai- pszichológiai megközelítésű témákat említ, ezek elsősorban az egyén kapcsolatait helyezik a középpontba. A fenti példákból kiindulva, a területiség hálózati szempontú megközelítése egy új és érdekes feladatnak kínálkozik. A módszer további felhasználási területei még kiaknázatlanok. 158

154 Esettanulmány határmenti térstruktúra Egy korábbi alkalommal a magyar-román határ két oldalán elhelyezkedő Hajdú- Bihar- és Bihor megyékben végeztem vizsgálatot a térszerkezet fő vázát alkotó közlekedési hálózatotra vonatkozóan (út- és vasúthálózat). A csomópontokat a városi rangú települések (mint fő térszervező egységek) alkották. Az elemzés során súlyozott szempontként vettem figyelembe a magasabb rendű vonalakat, illetve a két makrohálózat kapcsolódási pontjait,- a határátkelőket. A közlekedési hálózat ilyen szempontú vizsgálatát kétféleképp végeztem: Makrohálózati vizsgálat (Hajdú-Bihar és Bihor megyék különkülön vizsgálata, illetve együttesen történő elemzése) Mikrohálózati vizsgálat (települések ego-hálózati sűrűsége, települések hálózaton belüli szerepe) A makroszintű vizsgálat a vasút és közúthálózat kapcsolataira, a lehetséges kapcsolatok számára irányult, továbbá a határ két oldalán elhelyezkedő hálózatok kiegyensúlyozottságára, és egyenlőtlenségére. A sűrűség vizsgálat eredménye alátámasztotta a korábbi sejtéseket, mi szerint a két makrohálózat külön-külön egyközpontú rendszer, ahol a központok többnyire túl vannak méretezve a hálózaton belül. A magyar oldal hálózata kiépültebb, több kapcsolattal rendelkezik, viszont több perifériális csomópontja is van. Térben sugaras megjelenése,- más külső hálózatokhoz kapcsolódó csomópontjai többirányúak a Bihor-megyei oldalhoz viszonyítva. Itt a kapcsolatháló- elemzés eredményét kiegészíti az a tény, hogy a hálózat fizikai megjelenését a román oldallal szemben a domborzat kevésbé determinálta. Ugyanígy külső befolyásoló tényezőként értelmezhető a történelmi határmódosítások által okozott térszerkezeti zavarok eredményei is. Érdekes vizsgálat lehet a történelmi határváltozások, közigazgatási változások és a közlekedési hálózat közötti kapcsolatok hálózati szempontú elemzése. Ugyanígy érdekes téma lehet egy új határtákelő megnyitásával keletkező hálózaton belüli erőviszonyok módosulásának vizsgálata. A hálózat szereplőinek centrum-periféria megközelítésben alkalmazható mérésére szolgál az egyik mikroszintű vizsgálat: az ún. ego-háló sűrűség mérés. A jó elérhetőség (központiság) magasabb ego-sűrűséggel párosul. Az ego-sűrűség alapján klasszifikáltam a településeket, mely során a következő csoportokat alkottam: Abszolút centrum típusú települések (30% fölött: Debrecen és Nagyvárad), Aktív közvetítő szerepű települések (15-30%: Berettyóújfalu, Püspökladány, Érmihályfalva), Tranzit települések (10-15%, Pl.: Hajdúszoboszló, Hajdúböszörmény, Belényes, Székelyhíd), Passzív perifériák (10% alatt: Pl.: Létavértes, Polgár, Komádi). 159

155 A tranzit települések és a passzív perifériák együttesen passzív közvetítőként jelennek meg az alábbi ábrán, amely az egó-sűrűséget hasonlítja össze a határátkelőktől számított, csomópontokban mért távolsággal (1. ábra.). A magasabb egó-sűrűséggel rendelkező pontok határátkelőktől,- mint makrohálózati kapcsolódási csomópontoktól,- való átlagos távolsága Bihor megye településeinél kisebb, ami a térszerkezeti tengely hatámenti, azzal párhuzamos, és ahhoz közelibb fekvését támasztja alá. Bár az ábrán helyhiány miatt a településneveket nem tüntettem fel, elmondható, hogy a passzív közvetítő zónában, és a határtól mért átlagos távolságtól messzebb található városok a valóságban kettős funkciójúak: vagy belső perifériaként jelennek meg (határtól, és a centrum településtől távol, pl. Nádudvar, Hajdúnánás, Margitta), vagy ezen a makrohálózaton belül periférikus, de a vizsgálatot kibővítve egy nagyobb hálózatot analizálva mint aktívabb kapcsolatokkal rendelkező települések (többségük jelenleg tranzit település) jelennek meg (Hajdúböszörmény, Hajdúhadház, Nagyszalonta). Az aktív közvetítő települések többsége határközeli fekvésű, magasabb egó-sűrűséggel, kiterjedtebb kapcsolatokkal rendelkező, magasabb lélekszámú, közlekedési csomópont települések (Püspökladány, Berettyóújfalu). A centrumokat tekintve elmondható, hogy Debrecen hálózaton belül betöltött központibb helyzete erősebb Nagyváradénál. 160

156 1. ábra. A Hajdú-Bihar-Bihor térszerkezet városi rangú településeinek ego-hálózat sűrűsége, és az országhatártól való csomópontokban mért távolsága (saját szerkesztés, 2007.) A kapott eredmények: meglévő térszerkezethez kapcsolódó kiegészítő jellegű információkkal szolgáltak. A módszer gyakorlati alkalmazhatósága további adatsorokkal történő együttes empirikus feldolgozással az általános illetve szakági jellegű területi tervezéshez, regionális fejlesztéshez kapcsolódó döntéselőkészítő tanulmányok, fejlesztési koncepciók és stratégiák esetében realizálódhat. A módszertan alapvetően gyakorlatorientált, kutatás-kiegészítő jellegű, a regionális elemzéseknél különösen jól használható, további jelentős kutatási potenciált rejt magában. 161